Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Adatok a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának történetéhez, 1946–1949 (2. rész)

Az újjáalakuló Csehszlovákia hadseregének szervezeti felépítéséről, elsősorban szovjet nyomásra, döntések születtek már a világháború befejezése és az ország nagy részének felszabadítása előtt. Csehszlovákia első kormánya programjában abból az alapelvből indult ki, hogy a hadsereg szervezeti felépítése, felszerelése és kiképzése olyan lesz, mint a szovjet Vörös Hadseregé. A hadsereg alapját az ellenállási mozgalomban harcoló katonai és partizánalakulatok egységei fogják képezni, mindenekelőtt a Szovjetunióban működő csehszlovák hadtest.[1] A kormány döntött személyi kérdésekről is, a nemzetvédelmi miniszter Ludvík Svoboda tábornok, a Szovjetunióban alakult csehszlovák hadtest parancsnoka, a vezérkari főnöke pedig Bohumil Boček[2] tábornok, a hadtest parancsnokhelyettese lett. Lényegében arról döntött, hogy a hadsereg nem az 1938-as alapokon épül újjá, valamint a legfőbb vezetése nem a londoni emigráns kormány elképzelései szerint alakul, hanem a szovjet vezetés akarata érvényesül.

A csehszlovák londoni katonai emigráció vezetői a hadsereg szerepéről a szláv, kisebbségek nélküli Csehszlovákia kialakításával kapcsolatban határozott elképzelésekkel rendelkeztek és erre részletes terveket dolgoztak ki már a háború alatt. Támogatták a szláv nemzetállam kialakításának gondolatát, tudatában voltak, hogy a hadseregnek szerepet kell vállalnia a kisebbségek háború utáni kitelepítésében. Ebben a kérdésben a Szovjetunióban harcoló csehszlovák alakulatok vezetése is egyetértett. A német és a magyar nemzetiség tagjait már a Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egységek kizárták soraikból. A felszabadított területeken 1945-ben mozgósítást rendeltek el bizonyos korosztályoknál, a magyarokat és németeket azonban nem hívták be. Az évekkel korábban megfogalmazott elképzelések szerint a csehszlovák hadsereg nem akart magyarokat és németeket a soraiba fogadni, legfeljebb munkaszolgálatra tartották alkalmasnak őket.[3]

Az új hadseregben rendezni próbálták a cseh és szlovák nemzet egyenjogúságának kérdését is. Ezt a célt szolgálta a védelmi minisztériumban kinevezett szlovák államtitkár, aki a harmadik kormány időszakában Ján Lichner[4] volt, a Demokrata Párt részéről. A kormány 1945. május 25-i ülésén döntött arról, hogy Szlovákia területén kialakítja a 4. Katonai Területi Parancsnokságot (VO 4) Pozsony székhellyel. Az legénységi állomány, az altiszti és tisztikar elsősorban szlovák nemzetiségűekből állt, a vezényleti nyelv a szlovák volt. 1946-tól azonban, a Demokrata Párt győzelme után, már a szlovák újoncok egy része Csehországba és Morvaországba került katonai szolgálatra és fordítva, a cseh újoncok egy része pedig Szlovákiába. 1950-ben a megszüntették az addigi területi katonai parancsnokságokat és két újat alakítottak ki (1. VO és 2. VO) Prága és Trencsén székhellyel.[5] A kezdeti években azonban a VO 4 parancsnokságnak kellett ellátnia a békeidőben rászabott feladatokat, a határvédelmet, a segítségnyújtást az újjáépítésben Szlovákia területén, és nem utolsósorban a szlovákiai németek és magyarok kitelepítésének a feladatát. A VO 4 Hadtápparancsnokságán belül külön Kitelepítési Részleget (Odsunové oddelenie) is létrehoztak.

A Nemzetvédelmi Minisztérium 1945 szeptemberében kísérletet tett arra is, hogy a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítésének ügyét katonai hatáskörbe vonja. Samuel Korbel[6] ezredesnek, a minisztérium jogi osztálya vezetőjének aláírásával szétküldött tárcaközi egyeztetésre egy javaslatot. Ebben egy különálló hivatal létrehozására tett javaslatot. A Hivatal a Német és a Magyar Kérdés Megoldására a CSSZK-ban, munkanevet kapta, és központi államigazgatási szervként végezte volna az állampolgárságuktól megfosztott kisebbségi személyekkel kapcsolatos összes teendőket, büntetőtáborok létrehozását a számukra, ideiglenesen munkára kötelezésüket, végső soron a kitelepítésüket az országból. A javaslat megállapította: túl sok minisztérium és hivatal hatáskörébe tartozik jelenleg a kérdés, a hatáskörök szétforgácsolása káoszt okoz, ezért kell egy központi hivatal: „Ez a hivatal egyenesen a kormánynak tartozik felelősséggel, és katonai módon van megszervezve. Az alkalmazottai a katonai fegyelmi, a büntető és a bírói hatáskörnek vannak alárendelve…”[7] A javaslatot nem fogadta el a kormány, mivel a többi tárca ellenezte.[8] Véleményük szerint az elnöki dekrétumok, az ezek alapján létrejött Telepítési Hivatal és Nemzeti Megújítási Alap, valamint a Belügyminisztérium javaslatai a németek tervezett kitelepítésével kapcsolatban megfelelően rendezik a kérdést. A döntés értelmében tulajdonképpen a kisebbségekkel kapcsolatos teendők legfőbb intézője továbbra is a Belügyminisztérium maradt.

Dokumentumok II.

4.

Pozsony, 1946. november 18. (1946. november 7.) A VO4 Hadtápparancsnoksága megküldi a Nemzetvédelmi Minisztérium (NVM) államtitkárának Juraj Pipich vezérkari kapitánynak, a Csehszlovák Áttelepítési Bizottsághoz kirendelt összekötőtisztnek a bizalmas jelentését a szlovákiai magyarok Csehországba szállításának előkészületeiről.

(a lap tetején kép pecsét) 1946 NVM                                                             6443

  1. területi Hadtápparancsnokság

322.695/biz.kitelep.részl.1946                                                            Pozsony, 1946. 11. 18

Tárgy: Jelentés a magyarok kitelepítéséről – előterjesztés

Melléklet: 1

 

NVM Államtitkárának Hivatala

Prága

Mellékelten benyújtom az összekötőtiszt jelentését a magyarok Csehországba telepítésével kapcsolatos helyzetről.

A következtetéseivel egyetértek.

 

VO4 képviselője

Heřman Ján vezérkari ezr.

(olvashatatlan aláírás)

 

(a lapon a NVM iktatópecsétje) Bizalmas

Érkezett 1946. XI. 20.

6443 sz. Mell. 1

 

 

Pipich Juraj vezérkari kap.

NVM és VO4 CSÁB összekötőtisztje[9]                                                 Pozsony, 1946. 11. 7.

Tárgy: Párkányban 1946. 10. 27 lezajlott értekezlet – javaslat – jelentés

NVM Államtitkárának Hivatala

Prága

1/ Jelentem, hogy 1946. 10. 27.-én Párkányban részt vettem a Dr. Daniel Okálinak a magyarországi lakosságcsere kormánybiztosának kezdeményezésére összehívott értekezleten.

Az értekezlet tárgya, amelynek inkább informatív jellege volt, a magyarok meghatározott részének Csehországba telepítési módjának a megbeszélése volt, melyre abban az esetben kerül sor, amennyiben a magyar kormány továbbra is halogatja az 1946. II. 27-i egyezmény teljesítését.

Arról is szó volt, mely magyarokat kell áttelepíteni Csehországba, akik nem reszlovakizáltak, vagy a reszlovakizáltakat is.

2/ Mivel az egész akció sikere nagy hatással van, nemcsak a mi déli határaink biztosítására, hanem az erre a határra általában, úgy gondolom, szükséges lesz, hogy a NV miniszter úr, bár a csereakciót más minisztériumok irányítják, érvényesítse a fokozott befolyását a kormányüléseken, amelyek erről a témáról tárgyalnak, mivel úgy tűnik a civil tárcák beavatkozásai a forradalmi hevületükkel gyakran a probléma megoldásának, tekintettel a külföldre, csupán ártanak, ahelyett, hogy oldanák vagy legalább segítenének a megoldásban. (Pl. a magyarok beosztása kényszermunkára Csehországba 1945 őszén, mindenféle jogi alap nélkül, mint bírósági ítélet stb.)[10]

3/ Úgy gondolom, kezdettől hiba volt a magyarok kitelepítését azonosítani a német problémával – mindkét problémának teljesen más a pszichológiai alapja.

Az, hogy a nagyhatalmak megengedték a németek kitelepítését, bizonyára nem csupán a külföld irántunk táplált szimpátiájából és indokaink külföld általi elismeréséből fakadt, de abból is, hogy a németek még nemrég az egész világot terrorizálták, amellyel gyűlöletet váltottak ki magukkal szemben. Hiába várnánk azonban arra, hogy az angolok, vagy az amerikaiak gyűlöljék a magyarokat. Ők arra túl kicsik, hogy az angolszászok egyáltalán a gyűlöletükre méltassák őket. Ellenkezőleg ismert tény, hogy a magyarok kedvesebbek számukra, mint mi, ha nem másért, csak azért, mivel nem szlávok.

4/ Tudatában vagyok annak, hogy nem az én dolgom megoldani ezt a problémát, és távol vagyok attól, hogy én kritizálni akarnám a mi legfőbb tényezőink cselekedeteit ebben a dologban, vagy kioktatni akarnám őket.

Mint az NVM (kinevezve a NVM 13.223 biz. vezérk. 7. Oszt.1946 sz. határozatával) és a VO4 összekötőtisztje a CSÁB-hoz és a TH-hoz azonban kötelességemnek érzem, jelenteni a megfigyeléseimet a feletteseimnek, hiszen ha a csereakció legalább részben sikerül ipso facto[11] a déli határunk örökre biztosítva lesz, mivel a földnek szlovák kézre kerülésével a magyarok elveszítik az igényüket erre a számunkra oly drága területre.

5/ Az, hogy a párizsi döntés a mi hátrányunkra történt, még nem jelenti azt, hogy a problémát nem lehet megoldani. Abban, hogy van megoldás, végre minden az ügyön dolgozó tényező egyetért, azonban a módon, a taktikán múlik – milyennel visszük végbe a dolgot.

Mindenesetre úgy gondolom, nem hajthatjuk végre a transzferét Csehországba és Morvaországba azoknak a magyaroknak, akik reszlovakizáltak, mivel az ő valódi önkéntességük ennél az aktusnál a külföld előtt a mi legnagyobb támaszunk. A gyerekeiket annak a 350.000 reszlovakizáltnak már nyugodtan szlovák iskolába adhatjuk, senki nem hányhat a szemünkre valamilyen erőszakos magyarosítást [sic!], és hasonlókat.

Megjegyzem, hogy az elért magas szám ellenére, még több reszlovakizált lenne, sokan azonban csak azért nem reszlovakizáltak, mivel elterjedt, hogy felesleges reszlovakizálnia annak, akinek több mint 5 hold földje van, az ilyennek állítólag nem segít még az igazi szláv származás sem. Ezzel nem azt állítom, hogy a reszlovakizáltakat nem kell átellenőrizni, hogy valóban szláv származásúak-e. Igen, de csak később. Most szükségünk van erre a számra, ezért mindnek igazolást kell kiadni, hogy jelentkezett reszlovakizálásra, és a határozatról később lesz kiértesítve. De egyelőre nem fogunk velük mozdulni. A világos eseteket lehet fokozatosan, hivatalosan kezelni.

A reszlovakizáltakat egyelőre még pszichológiai okokból sem költöztethetjük. Hiszen mindnyájan, akik nem reszlovakizáltak, kinevetnék őket, és ezzel e nevetéssel a köztársaság ellen provokálnák őket.

6/ Ezért, ha a magyar kormányt rá akarjuk kényszeríteni az 1946. II. 27.-i csereegyezmény teljesítésére és valami teret nyitni a belső telepítésre, akkor Csehországba és Morvaországba nem reszlovakizált magyarokat költöztetünk.

Amennyiben később mégiscsak sikerülne megegyezni annak a párizsi konferencián említett 200.000 magyarnak a kitelepítéséről, akkor a legrosszabb esetben kétféle költöztetési költségeink lesznek azzal, hogy esetleg a Csehországba kiköltöztetett magyart „ha sikerül a dolog” újra költöztetni fogjuk, de Magyarországra.

7/ Az egész dolog során számolni kell bizonyos tényezőkkel.

Szlovákiában mondjuk van 550-600.000 magyarunk. Ebből a számból leszámítunk 350.000 reszlovakizáltat. A maradék 200-250.000 számú magyarból javaslom kihúzni, mint szlovák területen lakót, azokat, akik már önként, mint mezőgazdasági, vagy bármilyen munkás elmentek munkára a cseh országrészekbe és többségük az ottani munka és szociális körülményekkel száz százalékosan elégedettek, és sok esetben már most elhatározták, ott horgonyoznak le. Ezeknek az embereknek, ajánlanám azonnal honosságot adni a helységekben, ahol ez idő szerint foglalkoztatottak, tehát, mint dél-szlovákiai lakos egyszerűen eltűnnének. Több ezer emberről van szó. Vannak községek, amelyekből így több száz munkás kiesik. Nagy hatással lenne ez a lakosságcserére Magyarországgal, az 1946. II. 27-i egyezmény alapján.

A mi hivatalainknak ugyanis természetes igyekezete az áttelepítendők jegyzékébe főleg gazdag magyar parasztokat besorolni, hogy a föld így szlovák kézbe kerüljön. A magyarok azonban ez ellen az átlátszó trükk ellen felléptek és kitartanak az mellett, hogy az áttelepítendők jegyzékei a magyar lakosság szociális rétegződése alapján legyenek összeállítva. Az általam vázolt módon a szociális rétegződés a javunkra módosulna.

8/ Egyszerűen, az alapján a látószög alapján kell cselekednünk, hogy a további 200.000 magyar egyoldalú kitelepítése a párizsi konferencia határozata alapján nem sikerül, (ha sikerül, annál jobb) sőt pld. az USA, Dr. Okáli szavai szerint, még a magyarok területi cseréről szóló javaslatát is hajlandó támogatni.

Mint további lépést, amely segít bennünket ahhoz, hogy a fent említett szociális rétegződés a javunkra változzon, ajánlom, hogy a munkaerő toborzás elé, a magyar lakosság köréből a cseh területekre, ne álljon semmilyen akadály, ellenkezőleg, hogy ez legyen támogatva. Hiszen az ügynökök, akik feketén keresik az embereket, azokat így, vagy úgy, az érintett szlovák hivatal engedélye nélkül is, munkába állítják.

Ezeknek az embereknek is, ahogyan már fent említettem, honosságot adnának a munkahelyük szerint. Lakhatási lehetőséget kell azonban ezeknek az embereknek adni, hogy „eltűnjenek” a szlovákiai déli határvidékről a családjaikkal együtt, ami bizonyára a cseh határvidéken nem ütközik különösebb technikai nehézségbe.

9/ Ami a magyarok kényszer költöztetését illeti, a kis földművesekkel kezdeném, akiknek 5-10 kat. hold földjük van, és a földnélküliekkel.

Tekintettel a külföldi reakcióra (ne képzeljük, hogy ignorálhatjuk azt) azonban nagyon szerencsétlennek tartom azt a gondolatot, hogy Csehországba átköltöztessünk magyarokat, mint cselédeket, akik most rendelkeznek valami földdel. Az érv, hogy a földjük ex lege[12] konfiskálva lesz, nekem nem tűnik túl erősnek.

Úgy gondolom, értelmesebb lenne fokozatosan azokat a kis földműveseket vinni (nem túl nagy mennyiségben egyszerre), és az 5 hold helyett Csehországban adni neki mondjuk 8 holdat a megfelelő rendelettel a földtulajdonról. (Ezt külön megfizethetné a föld bonitásának figyelembevételével, stb.)

Az, hogy nagyobb egységeket sehol nem helyeznének el, ez természetes. Ami a humanitást illeti, ebben az esetben biztosan senki nem kifogásolhatná, és főleg nem kifogásolhatná, mint a nálunk jogosan gyökeret vert, magyarellenességből fakadó cselekedetet. Ennek azonban jelenleg biztosan nincs helye az olyan nagy horderejű, jelentőségű politikai döntések során, mint a mi déli határvidékünk elszlovákosítása. Itt tisztán a hideg, számító mérlegelésnek kell érvényesülnie, amely számításba veszi a mi esetleges kedvezőtlen megítélésünket a nyugati szövetségeseknél, illetve az ő terveiket a magyarokkal, sőt azt az extrém esetet, hogy nyugat-kelet konfliktusra kerül sor, amelyre Magyarországon mindenki számít.

Ezzel, a számunkra „őrült” ötlettel, vigasztalódnak nálunk azok a magyarok, akik nem reszlovakizáltak, és akiknek a jelszavuk, csak kitartani az új háborúig, utána pedig így, vagy úgy újra az „anyaországhoz” kerülnek.

10/ Ily módon a magyarokat rákényszerítenénk a régi egyezmény teljesítésére a lakosságcseréről, az esetleges a mérlegelésére a transzferének (cseréjének) annak a további 200.000-nek a párizsi határozat szerint, és legálisan földet szereznénk a belső kolonizációhoz, hogy a Magyarországról áttelepülő szlovák (nem mindig nagyon öntudatos) elem keveredjen a hazaival és vele megerősödjön.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy a határvidékre kiválasztott, kifogástalan karakterű és szorgalmas munkásokat küldjenek és ne harácsolókat és lógósokat. Biztosan nem lesz tekintélye a helyi lakosság körében annak a NB állomás parancsnoknak, aki büntető feljelentést tesz, állítólagos politikai bűncselekmény miatt, több éve elhalálozott emberre, stb.

11/ Végezetül megismétlem, hogy kötelességemnek éreztem megtenni ezt a jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt az útjaimon tett megfigyeléseim alapján, szerte Dél-Szlovákiában és Magyarországon, és az állandó kapcsolataim alapján a központi szlovák hivatalokkal, amelyek ezen az ügyön dolgoznak.

Ami legalább a részleges megvalósulásukat illeti, illetve egyáltalán ezekbe a dolgokba való beavatkozást, a NVM miniszter úr, illetve az államtitkár politikai beavatkozását elengedhetetlennek tartom, mivel ha sikerül a mostani eredménytelenségekből ügyesen kimanőverezni, ezzel már most megkíméljük nemzetünk fiainak vérét és – végül is mindig a katonák azok, akik a politikusok tévedései miatt véreznek.

Bátorkodom hozzátenni, hogy ne tűnjenek javaslataim puhának, néha nem árt, ha J. A. Komenský régi jelszava vezérel: Omnia sponte fluant, absit violentia rebus. „Minden folyjon a maga rendjén, a dolgok maradjanak mentesek az erőszaktól.”

Kiegészítésül a fent elmondottakhoz jelentem, hogy ez év november 7-én Dr. Čechnek a TH elnökének elnöklete alatt Párkányban (ez év 11. 8-án Somorján) újabb értekezletre került sor, amelyen már konkréten a magyarok Csehországba telepítéséről volt szó.

A telepítés a Párkányi és a Somorjai járásban kezdődik.

A jogi alapot a kétéves tervről szóló törvény és a 88-as köztársasági elnöki dekrétum alkotja.

Az első transzportoknak 1946. 11. 16 és 17-én kell indulniuk Muzsla és Köbölkút községekből a Párkányi járásból, és ez év 11. 19-én a Somorjai járásból Gútor és Szemet községekből. Áttelepítésre kerülnek azok is, akiknek a reszlovakizációja nem lett elfogadva.

Vajon a magyarok elmozdítása, akik jelentkeztek reszlovakizációra, bár ezt nem fogadták el, nem korai-e, azt a közeljövő megmutatja.

Az értekezleten megtudtam, hogy áttelepítendők egyrészt a mindenféle foglalkozású vagyontalan magyarok, másrészt a földművesek 5 holdig. Az utóbbiak rosszabbul járnak, mint a teljesen vagyontalanok, mivel a vagyonuk konfiskáció alá esik a 108 sz. törvény alapján, azonban állítólag már tárgyalnak arról, vajon kapjanak-e az új lakóhelyen valamilyen kompenzációt a Szlovákiában hagyott vagyonért.

Mivel már tárgyalnak erről, bátorkodom ajánlani, hogy a NVM ezt dolgot támogassa, mivel biztosan hozzájárul a köztársaságon belüli viszonyok konszolidálásához és elhallgattatja a külföldi ellenpropagandát, amely – mint azt például a Lidová demokracie 11. 8-i számában olvasom, „reményét fejezi ki, hogy nem kerül sor a lakosság erőszakos áttelepítésére csehszlovák köztársaságon belül sem, és a szlovák nemzetiséghez tartozás kierőszakolt (??) bevallását megsemmisítik”

Magában véve az irányelvek a transzferre humánusak. Az áttelepítettek például 1 hónapra élelmiszerkészletet vihetnek magukkal, minden bútort, stb.

Most már csak arról van szó, hogy az Információs Megbízotti Hivatal és a Minisztérium az egész dolgot jól fogják meg a propagáció oldaláról.

 

(aláírás) Juraj Pipich vez. kap.

 

Mindkét irat szlovák nyelvű, gépelt aláírt tisztázat. Vojenský historický archiv Praha, fond Ministerstvo národní obrany 1946, státní tajemník v MNO (Nemzetvédelmi Minisztérium 1946, NVM államtitkára), 19. doboz.

Juraj Pipich vezérkari kapitány személyes adatait még nem sikerült megszerezni, annyi ismert róla, hogy fiatal tisztként részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A levéltári dokumentumok szerint, mint összekötőtiszt fontos szerepet töltött be a deportálások kezdeti szakaszában és később a magyar-csehszlovák lakosságcsere során. Az itt közölt terjedelmes jelentéséből kitűnik, hogy nem csak a politika szintjén, de a hadsereg középszintű vezetői körében is mennyire egyértelmű támogatásban részesült a szláv nemzetállam létrehozásának a gondolata. A szlovák nemzetiségű vezérkari kapitány történelmi feladatként és esélyként tekintett a magyar kisebbség eltávolítására Szlovákiából, amelyet szerinte hideg fejjel mérlegelve kell előkészíteni és végrehajtani.

Beszámolójából kitűnik, hogy a deportálási akció kezdeti időpontját és helyszíneit már hetekkel előbb meghatározták. A deportáltak körének kijelölése körül volt némi vita, de végül a legszegényebbek elszállítása mellett döntöttek.

5.

Somorja, 1946. november 20. (1946. november 23.) Ján Novák kapitánynak a II/17 zászlóalj parancsnokának két titkos jelentése a VO4 Hadtápparancsnokságának a magyar lakosság Szemet és Gútor községekből Csehországba történt deportálásáról.

 

(a lap tetején két pecsét) VO4 Hadtáp 1946                                                  290683

  1. gyalogezred

122/Tit.1946 sz.                                                                       Somorja, 1946. november 20.

Tárgy: Kivonat a magyar lakosság áttelepítésének naplójából

  1. területi Hadtápparancsnokság

Kitelepít. Részleg

Pozsony

 

  1. november 8.

15.00 órakor értekezlet a magyarok áttelepítéséről a Területi Telepítési Hivatalban. Jelen voltak a Telepítési Hivatal elnöke, az NB főparancsnokságának egy tagja, VO-4 egy tagja, a JNB egy tagja és a helyőrség parancsnoka.

Napirend: Az áttelepítés végrehajtása a Somorjai járásban. Az áttelepítés első szakaszában, Gútor és Szemet községek.

  1. november 14.

15.00 órakor értekezlet a Telepítési Hivatalban, megtárgyalásra került a rakodás ideje, és az elszállítás egész terve Szemet és Gútor községben. Az elszállítás időpontja meghatározatlan időre elhalasztva.

  1. november 18.

Értekezlet a Telepítési Hivatalban, ahol megtárgyalásra került a magyar lakosság kitelepítése, amely 1946. nov. 19-én fog megtörténni.

  1. november 19.
  2. november 18-án az esti órákban autóoszlop érkezett Komáromból, amely a magyar lakosságot szállítja majd el Szemet községből a somorjai vasútállomásra. A reggeli órákban elkezdődött a civil lakosság berakása, a kezdetben fogadkozások, átkozódások közepette nem akartak rakodni, a helyzet később javult, a délutáni órákban a rakodás simán ment és nem történt semmilyen incidens. A rakodás aznap befejeződött, és a transzport 19.00 órakor elhagyta a somorjai vasútállomást. A VVP[13] telefonüzenete alapján a transzport parancsnokát a legénységgel együtt visszahívták, azzal, hogy az őrség nem szükséges.

Gútor községben, ahol a rakodást másnap kellett kezdeni, a magyar nemzetiségű lakosság igyekezett elmenekülni, esetleg elbújni a dunai erdőkben.

A délutáni órákban a Dunán túlról a magyar oldalról tüzelés kezdődött a PÜ-re.[14] Ez katonai erősítést kapott, amelyre ugyancsak lőttek. A megerősített őrjárat a levegőbe leadott lövésekkel válaszolt. A magyar őrjárat tovább tüzelt, miközben egy magyar nemzetiségű Šindler nevű polgárt Gútor községből, megöltek. Gútor község magyar nemzetiségű lakói azon a napon igyekeztek elkerülni transzportálást, ezért rejtőzködve elmenekültek a faluból, vagy elrejtőztek a faluban. Az éjjeli munka lefolyása, katonai szempontból sima volt.

Hiányosságok a civil hivatalok részéről a magyar lakosság kitelepítésénél elsősorban adminisztratív hibákból keletkeztek, hogy szlovák nemzetiségűek is kitelepítésre kerültek, vegyes házasságban élők, és kiadtak kevert végzéseket, vagyis egyszerre Magyarországra áttelepítésre és Csehországba kitelepítésre. Belekerültek olyanok is, akik beadták a kérvényt a reszlovakizációra. Sötétedéskor a civil hivatalnokcsoport, a megerősített katonai közreműködés ellenére, fél folytatni a papírmunkát és elhagyja a falut.

Az egyes tárcák civil hivatalai között egyáltalán nem működik az együttműködés, erről személyesen informáltam a Területi Telepítési Bizottság elöljáróját Somorján, leginkább a Telepítési Hivatal, a Munkahivatal, az állat és gabona fölvásárlók, a civil hivatalnokok a munkájukban minden lépésnél erős személyes védelmet kérnek, erős asszisztens egységeket követelnek. Az éjszaka könnyen telt.

  1. november 20.

A rakodás Gútor községben nehézségbe ütközött a rakodószemélyzet hiánya és a nagymértékű szökések miatt. A civil hivatalok együttműködése nincs a megfelelő szinten, egyik a másikra hárítja a munkát. Némely hivatalnok a mulasztásokat a segédegységekre hárítják, ami valótlanság, mivel azok feladata az incidensek megakadályozása. A végrehajtásra beosztott civil hivatalnokok a munkát vontatottan végzik, aminek oka az is, hogy a hivatalnokok erre a feladatra többnyire úgy lettek összeszedve. Ugyanazon a napon a transzportálás nagyon lassú és úgy tűnt a transzport el sem indul. Az a veszély fenyeget, hogy az autóoszlop egy részét elvezénylik Komáromba, amivel a magyar nemzetiségű lakosság elszállítása megnehezül. A transzport azon a napon 19.05 órakor ment el. Az indulás simán ment.

a II/17 zászlóalj parancsnoka

Novák Ján vez. kap.

 

(a lapon iktatópecsét) Titkos

Hadtápparancsnokság 4. terület

Érkezett 1946. nov. 23

  1. 290683 / Kitelep. Részl.

 

(a lap tetején két pecsét) VO4 Hadtáp 1946                                                  290697

  1. gyalogezred

125/Tit.1946 sz.                                                                       Somorja, 1946. november 23.

Tárgy: Kivonat a magyar lakosság áttelepítésének naplójából

VO-4 Kitelep. Részleg

Pozsony

 

  1. november 22.
  2. 11. 22.-én 11.00 órára hívták a II/17 zászlóalj parancsnokát a TH-ba értekezletre az előkészületi munkák céljából a magyarok kitelepítésére a további falvakból. A napirenden Somorja van.

Megtárgyalásra kerültek a nehézségek, amelyek a lakosság kitelepítése során keletkeztek az első két faluban, megtárgyalták miképpen kell a keletkezett nehézségeket eltávolítani. Ugyanaz nap este a Duna mentén járőröző egység ismét tűz alá került a magyar oldalról.

A 8/17 zászlóaljtól 30 katona tovább erősíti a NB[15] közreműködő egységét Gútor községben.

A civil lakosságtól kapott hír szerint a magyarokat, akik Magyarországra szöktek, teljesen kifosztották a magyarok és azt beszélik, visszaküldik őket.

 

a II/17 zászlóalj parancsnoka

Novák Ján vez. gy. kap.

 

(a lapon iktatópecsét) Titkos

Hadtápparancsnokság 4. terület

Érkezett 1946. nov. 26

  1. 290697 / Kitelep. Részl.

 

Mindkét irat szlovák nyelvű, gépelt aláírt tisztázat. Vojenský historický archív Bratislava (Katonai Történeti Levéltár Pozsony), fond Veliteľstvo 4. oblasti Bratislava. Roky 1945-1950 (4. Területi Parancsnokság Pozsony, 1945-1950-es évek), 46. doboz.

A deportálási akció első napján 1947. november 19-én történt az egyik legnagyobb visszhangot keltett tragédia a Somorjai járásban Gútor községben, ahol a 48 éves Sindler Ferenc a falut körülzáró katonák elől csónakon menekülve halálos lövést kapott. Az esetről a pozsonyi magyar meghatalmazott hivatalában jegyzőkönyvet vettek föl és bekerült a Magyar Külügyi Társaság kiadványába[16] is. Ezek egyértelműen a csehszlovák katonaságot teszik felelősé, akik tüzet nyitottak a menekülőkre. Az itt közölt hivatalos csehszlovák katonai beszámoló azt sugallja, hogy magyar határőrség tüzelt, a csehszlovák fegyveresek csak a levegőbe lőttek, és ez alapján a halálos lövés a magyar oldalról érkezett. A helyszíni beszámolók ennek egyértelműen ellent mondanak.

6.

Párkány, 1947. január 12. Arpád Benický kapitánynak a párkányi katonai helyőrség parancsnokának bizalmas jelentése a VIII hadtest parancsnokságának a magyar lakosságnak a Párkányi járás falvaiból Csehországba történt deportálásáról és az ehhez nyújtott katonai közreműködésről.

 

Helyőrség-parancsnokság Párkány                                                     Párkány, 1947. január 12.

23/biz.1947

Tárgy: Fegyveres katonai asszisztencia nyújtása – jelentés

Az elosztás szerint

(a lapon pecsét) VIII. Hadtest Parancsnokság

1947 BIZ.

 

Jelentem, hogy a párkányi TH munkanaptára szerint három transzport útnak indult:

  1. január 9.-én a Párkányi járásból Farnad községből 80 gazdasági egység volt berakva.

A transzport parancsnoka Macek Ján gyalogsági őrmester és 5 főnyi legénység.

A transzport hiba nélkül berakva és elindítva.

  1. január 10.-én a Párkányi járásból Kéty, Nagyölved községekből 16 gazdasági egység volt berakva.

A transzport parancsnoka Škvarka Ján alhadnagy.

A transzport hiba nélkül berakva és elindítva.

  1. január 11.-én a Párkányi járásból Béla, Libád és Kőhídgyarmat községekből 55 gazdasági egység volt berakva.

A transzport parancsnoka Pavelek Karol hadnagy.

A transzport hiba nélkül berakva és elindítva.

Jelentem, hogy az átcsoportosítandó magyar nemzetiségű lakosság a végzések kikézbesítése előtt elbújik, egyrészt a saját falujában, másrészt a környező falvakban és így előfordul, hogy a tökéletesen előkészített munka eredmény nélkül végződik. Erre csábítja őket a büntetlenség és a példák, amelyeket látnak.

Január 11.-én Történt egy érdekes eset: a családot át kellett volna csoportosítani. A konyhában terített asztalt készített és eltűnt, egy cédulát hagyva az asztalon: Katonák. Tessék, ezt mind egyétek és igyátok. Sajnos most betegség miatt ilyen hidegben nem utazhatunk. Tavasszal, ha meleg lesz, szívesen megyünk.

Jelentem, hogy a rakodásnál kb. 80 katona segít.

Jelentem, hogy a megszerzett tapasztalataim alapján javaslatot tettem a párkányi TH-nak, amelyet elfogadtak. A javaslat szerint suttogó propagandával elterjed, hogy a további transzportok elmaradnak. Csak a rakodás napján lesznek kikézbesítve a végzések és a katonai asszisztencia mellett lesz az orvosi vizsgálat és az azonnali rakodás.

A legközelebbi transzportok 1947. január 16., 17. és 18.-ra vannak jelezve.

Helyőrség parancsnok

Arpád Benický vez. kap.

(olvashatatlan aláírás)

Az irat szlovák nyelvű, gépelt aláírt tisztázat. Vojenský historický archív Bratislava, fond Veliteľstvo VI. zboru (VI. Hadtestparancsnokság), 22. doboz.

A deportálásokat 1947 elején a januári hideg időben is folytatták és továbbra is általános jelenség volt az, amely már az első napokban fölmerült, hogy a magyar lakosság egy része elmenekült a hírre, hogy a falujuk is sorra került a csehországi közmunkára szállítási akcióban. A szökéseket, elbujdosásokat azzal igyekeztek egyes helyeken megakadályozni a csehszlovák szervek, hogy váratlanul csaptak le a magyar községekre és egy napon belül igyekeztek a munkára kirendelő végzéseket kikézbesíteni, az orvosi vizsgálatot és a rakodást is végrehajtani. Nem adva így esélyt a menekülésre, még kevesebb időt hagyva a csomagolásra, a búcsúzásra az itthon maradóktól.

7.

Prága, 1947. március 10. Otakar Žampach[17] ezredesnek a Nemzetvédelmi Minisztérium Vezérkara 8. Osztálya vezetőjének bizalmas jelentése a Nemzetvédelmi Miniszter Politikai Kabinetje részére az 1947. március 6.-án és 7.-én Pozsonyban folytatott tárgyalásairól a szlovákiai munkaerő toborzásról, a magyar-szlovák lakosságcseréről, a németek kitelepítéséről Szlovákiában és Dél-Szlovákia betelepítéséről szlovák nemzetiségű lakossággal.

 

(a lap tetején két pecsét) 1947 Miniszter Pol. Kabinet                                               10431

Nemzetvédelmi Minisztérium

Vezérkar – 8. Osztály                                                             Prága, 1947. március 10.

10.853 Biz. Vezérkar. 8. Osztály.1947

Tárgy: Szolgálati tárgyalások Pozsonyban – jelentés

 

Nemzetvédelmi Minisztérium

Politikai Kabinet

Prága

Otakar Žampach vezérkari ezredes 1947. március 6.-án és 7.-én az illetékes tényezőkkel tárgyalt a következő ügyekben:

1/ Mezőgazdasági munkaerő toborzása Szlovákiában.

2/ Lakosságcsere CSSZK és Magyarország között.

3/ Összekötőtisztek a Területi Telepítési Hivataloknál

4/ A maradék német kitelepítése Szlovákiából.

5/ Dél-Szlovákia betelepítése.

 

ad 1/:

Tárgyalás elsősorban Dr. OBRUSNÍKKAL, a Munkaerő Toborzó Kormánybizottság szlovákiai meghatalmazottjával, aki egyben a Központi Toborzó Bizottság tagja és érvényesíti a kormánybizottság határozatait a mezőgazdasági munkaerő toborzása ügyében.

Dr. Obrusník kérésére a vezérkar a 10.596 Biz. Vezérkar 8. Osztály.1947 döntésével megbízta Josef SALCMAN alezredest, hogy töltse be a vezérkar összekötőtiszti tisztségét a meghatalmazott mellett és ellenőrizze az akció lefolyását, elsősorban ami a civil és a katonai egységek együttműködését illeti. A küldetése azonban bizonyos meg nem értésbe ütközött úgy a civil, mint a katonai tényezőknél és ezért szükséges lesz Jos. Salcman alezredesnek a jogállását és feladatát pontosabban meghatározni. Arról, hogy a tisztsége jelenleg teljesen szükséges, tanúskodik egyrészt Dr. Obrusník egyértelmű kijelentése, másrészt a körülmény, hogy az egész akció technikai végrehajtásának főleg a katonai egységek a hordozói. Helyes azonban, hogy a felelősség, a katonai szerv teljesítményéért a pozsonyi terület parancsnokságáé, és hangsúlyozni kell ezt a felelősséget. Az is igaz azonban, hogy Dr. Obrusníknak, akit megbíztak a toborzási akció összes egységének koordinálásával, nincs meg a szükséges tekintélye, hogy ezt a feladatot sikeresen elvégezze, tekintettel a katonai egységek helyes kihasználására is. Ez a tekintély most Jos. Salcman alezredes. Az ő kinevezése tárgyilagosan megindokolt azzal is, hogy 1946 év végéig 57 transzport volt elszállítva (12.299 személy), miközben összesen 9193 katonai személy működött együtt. 1947. január végéig összesen 100 transzport volt elszállítva (21.449 személy), miközben összesen 13.407 katonai személy működött közre. 1947 2/28-hoz összesen 221 transzport volt elszállítva (11.737 gazdasági egység, vagyis 44.014 személy) miközben hozzávetőleg 14.000 katonai személy közreműködött.

A katonai egységek gazdaságtalan kihasználását elsősorban az okozta, hogy az irányító szervek nem akarják a katonai vezetés javaslatát elfogadni, hogy a toborzást szakaszosan hajtsák végre, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a toborzást az egész széles dél-szlovákiai területen egyszerre végezzék, mivel az szervezésileg már így volt előkészítve.

Egészében az akcióban a következő katonai egységek közreműködnek:

a./ Katonai asszisztencia – biztosítja 3 nappal előre a NBT[18]-vel az akció biztonságát.

b./ Autóközlekedési csoportok – felrakják a személyeket és az ingóságokat és elszállítják a berakóállomásra.

c./ Katonai kíséret – elkísérik a transzportokat Cseh és Morvaországba.

d./ Összekötőtisztek a 13 Területi Telepítési Hivatalnál – gondoskodnak a kapcsolatról ezek között a hivatalok, valamint a katonai egységek között.

Végezetül Jos. Salcman alezredes küldetését nagyon fontosnak kell nyilvánítani az egész akció zavartalan lefolyása szempontjából, amely, tekintettel a megszakadt nemzetközi tárgyalásokra a CSSZK és Magyarország között a lakosságcseréről,[19] folytatódni fog.

Összesen a toborzásra 270.000 személy volt kijelölve. Megközelítőleg 45.000 már áttelepítésre került, bizonyos része elmenekült, beteg, vagy a reszlovakizációra van kijelölve. Az eléggé hiányos információk szerint a toborzásra még marad 120.000 személy. Naponta átlagosan 6-7 transzport megy el, ill. 70-90 család egyenként 4-5 személlyel.

Érdekes, hogy a szlovák oldalon megfigyelhetők voltak beavatkozások, amelyek gyakran az akciót egyes helyeken nehezítették. Ezeknek a cselekményeknek a következményei, amelyeknek már szabotázs jellegűk van, megmutatkoznak az egyes civil és katonai egységek közötti vitákban, melyeket többnyire azonnal a helyszínen kell oldani. Erre a feladatra Jos. Salcman alezredes a megfelelő ember a megfelelő helyen.

Javaslok ezért kiadni egy határozatot, amely végelegesen rendezi Salcman alezredes jogköreit a kormánybizottság megbízottja hivatalának keretén belül, emellett a vezérkar hangsúlyozza, hogy minden kérés és panasz esetén a katonai oldalról elsősorban a VO4 Pozsony a kompetens.

ad 2/:

Tárgyalás Pozsonyban a Telepítési Hivatalban, ahol a vezérkar képviselője elsősorban rámutatott arra a körülményre, hogyha a nemzetközi tárgyalás nem éri el a célját, szükséges lesz csökkenteni a katonai egységek (autóoszlopok) számát. A Telepítési Hivatal képviselőjének kérésére, hogy a katonai vezetés szerezzen be a tagjai számára civil ruhát a magyar területen végzet szolgálat céljára, amint Magyarország ismét szuverén állam lesz, a vezérkar képviselője kijelentette, hogy a civil ruha beszerzéséről a katonák számára a budapesti áttelepítési bizottságnak kell gondoskodnia, és téríteni az előforduló költségeket, minthogy különleges szolgálatról van szó, amelyet a hadsereg tagjai más állami szerv impulzusára és költségére végeznek. A katonai igazgatásnak nincs forrása ilyen tételre.

ad 3/:

A 10.424 Biz. Vezérkar 8. osztály.1947 sz. döntés értelmében tárgyalásra került sor a pozsonyi Telepítési Hivatallal összekötőtisztek intézményesítéséről a 13 szlovákiai Területi Telepítési Hivatalnál. Ezeknél a hivataloknál már vannak összekötőtisztek, akik azonban a funkciójukat nem tudják ellátni, mivelhogy az alakulatoknál szolgálnak, és úgy túl vannak terhelve a szolgálatok sorával, hogy a kapcsolat ezek a hivatalok és a katonai egységek között láthatóan hátrányba kerül, ami éppen a civil és a katonai egységek közötti fokozott együttműködés idején félreértéseket és egyenetlenségeket idéz elő. Az összekötőtisztek ügyéről előzetesen tárgyalt Dr Čech képviselő a Telepítési Hivatal elnöke a 4. terület parancsnokságával és most maga kéri, hogy a katonai igazgatás jelöljön új összekötőtiszteket, elsősorban idősebbeket és tapasztaltabbakat – lásd 263.134.Biz. Kitel.1947 VO4. Az ügy most új döntéssel oldódott meg, ill. a 10.735 Biz. Vezérkar.8. osztály.1947.

ad 4/:

Szlovákiából a maradék német tavaszi kitelepítéséről előzetesen tárgyalás volt a Belügyi Megbízotti Hivatal elöljárójával Dr. Škarbával, aki különböző technikai jellegű információkat kért. Szlovákiában fennmaradt a kitelepítésre még 3-5 normális transzport, egyenként 1200 személlyel és kb. 1000-1200 antifasiszta. Döntő lesz ebben az esetben is az állampolgárság odaítélésének kérdése. A vezérkar képviselője rámutatott a tényre, hogy eddig nincs szerződéses alap a tavaszi időpont meghatározásához és ígérte, hogy időben közli a vonatkozó részleteket.

ad 5/:

Dél-Szlovákia betelepítése ügyében, amely most égető problémává válik, tekintettel a magyarok kitelepítésére a történelmi országrészekbe, tárgyalást volt a Telepítési Hivatalban párhuzamosan a mezőgazdasági munkaerő toborzásával kapcsolatos technikai kérdések és a CSSZK és Magyarország közötti lakosságcsere megbeszélésével. Az illetékes irányító szerv a következőképen képzeli el Dél-Szlovákia betelepítését:

a/ Szlovák nemzetiségű személyekkel, akik Magyarországról érkeznek a Telepítési Hivatal előre meghatározott terve alapján. Ez a terv ún. kapcsolt gazdasági egységekkel számol, ill. CSSZK béli falu Magyarország béli faluval, és a szlovák gazdasági egység pl. a répatermelő vidékről a répatermelő szlovákiai terület előre meghatározott falujába és gazdaságába érkezik. Ezt az akciót a budapesti CSÁB és a pozsonyi Telepítési Hivatal irányítja. Egyelőre nem folyik a végrehajtás, mivel Magyarországról csupán földnélküliek érkeznek.

b/ Szlovák nemzetiségű Romániából, Bulgáriából és Jugoszláviából áttelepülő személyekkel. Csak Romániából érkezik kb. 50.000 szlovák. Egyelőre csupán Romániából folyik a szlovákok áttelepítése, és ezt a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatala irányítja.

c/ Belső telepítéssel, amely feltételezi, hogy a felszabadult helyekre földművesek érkeznek Szlovákia belső területeiről, elsősorban a szegény hegyvidéki területekről. Ez az akció szintén folyamatban van, azonban nem sok sikerrel, mivel a hegyvidéki területek lakossága vonakodik elhagyni a szülőfaluját. Ezt az akciót közösen irányítja a pozsonyi Telepítési Hivatal a Szociális Gondoskodás Megbízotti Hivatalával és a Fölművelési Megbízotti Hivatallal.

 

Azonos szövegváltozatban megkapja:

A Nemzetvédelmi Minisztérium Miniszterének Politikai Kabinetje, NVM államtitkára, a Vezérkar főnöke, a Vezérkar első helyettese, a Vezérkar 2. helyettese, a Vezérkar 7. Osztálya, a Vezérkar 8. Osztályának Kitelepítési Csoportja.

 

(aláírás)

Žampach ezr.

 

(a lap alján a PKB iktatópecsétje)                  Bizalmas

a Nemzetvédelmi Miniszter Politikai Kabinetje

Érkezett: Prága 1947. III. 12.

10431 sz.

 

Az irat cseh nyelvű, sokszorosított, aláírt példány. Vojenský historický archiv Praha, fond Ministerstvo národní obrany 1947, Politický kabinet ministra NO (Nemzetvédelmi Miniszter Politikai Kabinetje), č. j. 10576.

A csehszlovák hadsereg pótolhatatlan szerepet játszott a magyar kisebbség deportálásában és a magyar-csehszlovák lakosságcsere végrehajtásában is. A Nemzetvédelmi Minisztérium 8. Osztálya volt az a szerv, amely; az itt ismertetett dokumentumból ez világosan kitűnik; ezeknek a feladatoknak az előkészítését végezte és a többi érintett központi államigazgatási szervvel koordinálta az együttműködést. A hontalanság éveinek a történései teljesen nem tárhatók föl a csehszlovák katonaság működésének és a nemzetiségekkel kapcsolatos ügyekben játszott szerepének megismerése nélkül. A katonai levéltári anyag föltárása és földolgozása még a következő évek fontos feladata lesz.

8.

Prága, 1947. november 13. Bohumil Paleček ezredesnek, a Nemzetvédelmi Minisztérium Vezérkara 7. Osztálya vezetőjének bizalmas jelentése a NVM Vezérkara 2. Osztálya részére a mezőgazdasági munkaerő Szlovákiából Cseh- és Morvaországba történt szállításáról, valamint katonai vasúti szolgálatok ebben játszott szerepéről.

 

(a lap tetején két pecsét) 1947 NVM Vezérkar 2. Osztály                                                     41

Nemzetvédelmi Minisztérium

Vezérkar                                                                             Prága, 1947. november 13.

13 057 Biz. Vezérkar./ 7. Osztály.1947

Tárgy: Mezőgazdasági munkaerő Szlovákiából

Cseh- és Morvaországba történt szállítása –

katonai vasúti szolgálatok részvétele

NVM vezérkar/2. Osztály

A mezőgazdasági munkaerő Szlovákiából Cseh- és Morvaországba történt szállítása tulajdonképpen befejeződött. Összesen 209 vonat volt elszállítva 42.932 személlyel, és ebből Morvaországba 5.169 személy.

  1. Általánosan

A mezőgazdasági munkaerő (magyar nemzetiségűek) áttelepítése Szlovákia határ menti járásaiból Cseh- és Morvaországba 1946. november 19.-én kezdődött.

A megegyezés szerint a szállítás különvonatokkal vasúton történt, egyenként 40-60 számú vagonnal, egy szerelvénybe 100 család volt berakva. A személyvagonok hiánya miatt a szerelvényekbe a személyek szállítására fedett kályhákkal felszerelt tehervagonokat (úgynevezett melegedőket) soroltak be.

  1. A szállítás szervezése

Az áttelepítetteket az előkészített vonatszerelvényekbe a pozsonyi Telepítési Hivatal rendelkezései szerint rakták be. A berakásra kerülő járások körzetében az illetékes Vasúti Vágányparancsnokság átmeneti állomásparancsnokságot létesített. Minden átmeneti állomásparancsnokságnál egy tisztet kiválasztottak a rakodás irányítására, aki a vasúti hivatalnokok közreműködésével ügyelt minden vasúti kocsi gazdaságos kihasználásra, és jelentette a Vasúti Vágányparancsnokságnak a szükséges adatokat a katonai vasúti útvonalak kijelöléséhez.

Az áttelepülők kirakása az illetékes Járási Munkavédelmi Hivatalokkal megegyezve történt, amelyek az illetékes vasúti célállomásra kiküldték a hivatalnokaikat, akik intézték az áttelepülők elosztását a jövendőbeli otthonukba. Ezek a tisztviselők voltak a felelősek a vasúti kocsik kellő időben történő kirakásáért a célállomáson.

A vasúti szállítás alatt az áttelepülők a Pozsony, Břeclav, Brünn, Čes. Trebová, Kolín, Prága-Malešice vasútállomásokon kialakított állomási étkezdékben voltak élelmezve, oly módon, hogy napi 3x kaptak meleg ételt (reggeli, ebéd, vacsora). Az olyan vasútvonalakon történő szállítás esetén, amelyeken nem alakítottak ki állomási étkezdéket, a szállítmányok élelmezéséről a helyőrség-parancsnokságok gondoskodtak.

III. Szállítási tapasztalatok

A mezőgazdasági munkaerő (magyar nemzetiségűek) elszállítása Szlovákiából 1946 XI/19-én kezdődött meg. 1946. XII. 20.-án megszakadt 1947. 1/4-ig. Ezt a szünetet a szervezés felülvizsgálatára és a rakodás terén előfordult esetleges hibák eltávolítására használták ki. Másodszor a szállítás megszakadt a pozsonyi Vasúti Vágányparancsnokság körzetében 1947 2/21 napon, és a kassai VVP körzetében 1947 2/23 napján, azzal, hogy folytatódni fog 1947 3/3-tól. Az újraindítás dátuma az ismert okok miatt állandóan elhalasztódott, majd a 292-Dr O/1947 sz. jegyzékkel a Kormánybizottság meghatalmazottja JUDr Obrusník Pozsonyban bejelentette, hogy az akció a magyar munkaerő toborzására nem folytatódik az eddigi mértékben, és ezért a Szociális Gondoskodás Minisztériumának utasítására visszavon minden rendkívüli intézkedést a közúti és vasúti közlekedés terén.

A hiányosságokat, amelyek a szállítás során felmerültek 3 csoportba lehet osztani:

A/ a rakodás terén

B/ az utazás során

C/ a kirakodás terén

Hiányosságok ad A/:

1./ A szerelvények késedelmes berakása, ill. később, mint a megegyezésben megadott idő.

2./ A emberek szökése, akiket ki kell telepíteni.

  1. A személyek berakása, akiket nem kellett volna és nem lettek elszállítva és ezek utólagos kicserélése, esetleges kisorolása. Végzést az áttelepítésről olyan személyek is kaptak, akik már meghaltak.

4./ Senki nem gondolt arra, hogy a községek kiértesítsék a rakodást irányító tisztet, hogy a kitelepítés már véget ért.

5./ Az orvosi vizsgálatokat gyakran a szerelvény berakását követően, 18 óra után végezték.

6./ Annak a rendelkezésnek a be nem tartása, hogy a melegedők csupán az emberek részére szolgálnak és nem a szállított ingóságok, vagy esetleg az állatok részére is.

7./ A programot a pozsonyi Telepítési Hivatal csupán néhány nappal korábban adta ki.

Ezek a hiányosságok jelentősen nehezítették a szerelvények vasúti útvonalának kijelölését. Az indító VVP nem tudta időben a vasúti szállítási útvonalat kijelölni abból kifolyólag, hogy nem tudta mikorra lesz megrakva a szerelvény. A szlovákiai vasúti kommunikáció rossz állapota miatt gyakran hosszú ideig tartott, míg a rakodást irányító tiszt kapcsolatba lépett a VVP-vel. Ez okozta, hogy minden közlekedési rendelkezést az utolsó pillanatban adtak ki és gyakran kellett improvizálni. Ezek következménye volt a vonatok jelentős késése, ami ismét jelentős nehézségeket okozott az állomási étkezdékben, amelyek minden erejük megfeszítésével tudtak csak megfelelni a feladatuknak. Ebből a szempontból a legrosszabb helyzet Brünn VVP körzetében volt és valamivel kisebb mértékben Olmütz VVP körzetében.

Azzal, hogy nem tartották be a rendelkezést, hogy a melegedőkben csak személyeket szabad szállítani, ezek körforgásában a vasútigazgatásnak elég nagy nehézséget okoztak és újabb kocsik kályhákkal történő felszereléséhez kellett nyúlni, ezzel a melegedők megszaporodtak.

Hiányosságok ad B.

A hiányosságok ebben az esetben feloszthatók:

1./ közlekedési jellegűekre

2./ műszaki jellegűekre

Mindkét csoportot, különös tekintettel a kritikus időjárási viszonyokra, normális szállítási hibáknak lehet nevezni, mivel azonos mértékben jelentkeztek a civil közlekedésben és a személyszállításban is.

Hiányosságok ad C.

Elosztó állomásokként a Járási Munkavédelmi Hivatalok székhelyei voltak meghatározva, azonban a szállítmány valóságos célpontja egészen más volt, és gyakran más irányban is. Ezt azonban az illetékes VVP gyakran csak kevéssel a kitérő állomás előtt tudta meg és sietve kellett megváltoztatni az eredeti rendelkezést (pl. a megadott cél Beroun, a valóságos Dobriš).

A megadott célállomásokon a szerelvényeket lassan rakták ki, esetleg csak másnapra. A Járási Munkavédelmi Hivatalok tisztviselői gyakran utólagos rendelkezést adtak ki az egyes kocsik átküldésére olyan helyekre, amelyeken az elosztó állomásra tartó út során már áthaladtak.

  1. Befejezés.

Mielőtt azonban a megszerzett tapasztalatok értékelve lettek volna, és megegyeztek volna az összes érintett egység értekezletének összehívásában arról, hogyan kerülhetők el a hasonló hiányosságok, a szállítás végrehajtása megszakadt, állandóan elhalasztódott és már nem lett felújítva. Amennyiben figyelembe vesszük a nehéz időjárási viszonyokat, amelyek közepette a szállítások történtek, arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy a fuvarozás menete megfelelt az adott körülményeknek.

 

Megkapják: a Vezérkar főnöke, a Vezérkar főnökének helyettese, a Nemzetvédelmi Minisztérium Miniszterének Politikai Kabinetje, NVM Vezérkar 1. Osztálya, NVM Vezérkar 2., 5., 8. Osztálya, NVM VII/2 Osztálya, Szociális Gondoskodás Minisztériuma (Dr. Doubravský saját kezébe) Prága II, Földművelési Minisztérium, Telepítési Hivatal Prága, Kormányelnökség Hivatala, Belügyminisztérium Prága.

 

Vezérkar/7. Osztály elöljárója

Boh. Paleček vezérkari ezredes

 

(aláírás) Paleček ezr.

 

(a lap alján a NVM 2. Osztályának iktatópecsétje)                Bizalmas

a Nemzetvédelmi Minisztérium 2. Osztály

Érkezett: 1947. XI. 15.

28051 sz.

Az irat cseh nyelvű gépelt, aláírt tisztázat. Vojenský historický archiv Praha, fond Ministerstvo národní obrany 1947, Hlavní štáb 2. oddělení (Nemzetvédelmi Minisztérium 1947, Vezérkar 2. Osztály), č. j. 28051/Dův. 1947.

A deportált személyek és az ingóságaik elszállításában is, az egyes falvakból a csehországi célállomásokra, a katonaságnak fontos szerepe volt, illetve a katonaság vasúti szállítást irányító szerveinek nélkülözhetetlen volt a ténykedése. A katonai vasúti irányító egységek vezetői rendszeresen jelentéseket küldtek a szállítás menetéről, a hiányosságokról és a Csehországba elszállított magyarok számáról. Az itt közölt dokumentum az összegző adatokat tartalmazza. Ezek a katonai levéltári adatok sincsenek még földolgozva. Történetírásunk előtt álló további feladat, hogy összevesse a katonai szervek jelentéseiben szereplő számadatokat az egyéb civil hivatalok jelentéseiben szereplő kvantitatív adatokkal, amelyek már részben a korábbi munkákból ismerté váltak.

(Folytatjuk)