Ulrich Jasper Seetzen: Úton a Duna mentén Magyarországon / Unterwegs auf der Donau in Ungarn
1802. Budapest / Hildesheim / Zürich / New York, Balassi Kiadó, Georg Olms Verlag. Közreadja Detlef Haberland–Katona Tünde, 2020.
2020-ban megjelent Ulrich Jasper Seetzen (1767–1811) tudós, utazó 1802-es, Ernst Jacobsennel tett dunai útjáról (Bécs–Konstantinápoly irányban) készült naplójának magyarországi szakasza (valójában az utazás BécstÅ‘l a Vaskapuig történÅ‘ részét közlik) a Balassi Kiadó (Budapest) és Georg Olms Verlag gondozásában. A szerkesztés Detlef Haberland és Katona Tünde munkáját dicséri, a fordÃtói munkát utóbbi végezte.
A kötet tartalmaz egy elemzÅ‘ bevezetést Haberlandtól (7–20. p.), a napló magyar fordÃtását (23–175. p.), térképet és helynévmutatót, de oldalszám-hivatkozás nélkül (176–179 p.), képmellékletet (183–202. p.), német nyelvű bevezetÅ‘t (203–217 p.), az eredeti mű német átiratát (221–397 p.), és a műhöz kötÅ‘dÅ‘ bibliográfiát (399–400 p.). A gazdag magyarázó jegyzetapparátusban (180 jegyzet) további szakirodalmi hivatkozások is fellelhetÅ‘ek. Az eredeti mű Oldenburgban (Landesbibliothek) található 8 kötetben, de ez idáig nem jelent meg, ám várható a szöveg teljes kritikai kiadása.
Ulrich Jasper Seetzen 1767-ben született Sophiengrodenben tehetÅ‘s parasztcsaládban, ez azonban magában nem volt elegendÅ‘ késÅ‘bbi utazási terveinek megvalósÃtásához. Bátyját követve 1785-ben iratkozott be a göttingeni Georg-August Egyetem orvosi fakultására, de tanult növénytant és természettörténetet is. Oktatója volt mások mellett Johann Friedrich Blumenbach zoológus, antropológus, aki angol kapcsolataival szintén hozzájárulhatott terveinek megvalósÃtásához. 1789-ben Göttingenben szerzett doktori fokozatot növénybetegségek rendszerezésérÅ‘l szóló disszertációjával. 1789-ben többek között Alexander von Humboldttal, Heinrich Wilhelm Kels orvossal és a matematikus Friedrich Kriessel együtt alapÃtótagja volt egy göttingeni diáktársaságnak, ami tovább szélesÃtette tudományos kapcsolatrendszerét. Tudományos tervének fÅ‘ célja az EgyenlÃtÅ‘i-Afrika átszelése volt. Energikus személyként szélmalmok, fűrészüzem, sÅ‘t mészégetÅ‘ üzemeltetésével is foglalkozott, majd nyugat-poroszországi birtokfelügyelÅ‘ lett. Több üzleti és kutatóutat tett, fÅ‘ként német nyelvterületen, s ezek nagyobb részérÅ‘l még életében nyomtatásban is beszámolt. Franz Xaver Zach csillagász bevezette a csillagászati és geodéta műszerek használatába, ami a helymeghatározást tette lehetÅ‘vé számára. Mindezek a tapasztalatok és ismeretek afrikai útjához szolgáltak felkészülésként. Utazása elÅ‘tt megjelentette útitervét, belépett egy szabadkÅ‘műves páholyba és hivatalt vállalt, illetve hercegi támogatást szerzett útjához. Ezért útjáról folyamatosan kéziratokat, nyomtatványokat és tárgyakat küldött Gothába a keleti gyűjtemény gyarapÃtására. 1802. június 2-ától volt úton, s egyes helyeken többet idÅ‘zve akklimatizálódott, illetve törökül és arabul tanult. Kairóban áttért az iszlám vallásra is, s elzarándokolt Mekkába és Medinába. Ezek után kitérÅ‘t tett a mindaddig szinte ismeretlen Jemenbe, ahol 1811 szeptemberében valószÃnűleg meggyilkolták. Haláláról csak 1815-ben számolt be egy másik utazó, James Silk Buckingham. Jemeni gyűjtései és úti feljegyzései már nem jutottak el Európába.
Ami miatt a mi figyelmünkre is érdemes, az az, hogy az útinaplóból nem hiányzik Komárom és környéke sem (35–36., illetve 235–236. p., s emlÃti még Gönyűt, Aranyost, Örsújfalut, SzÅ‘nyt, Tatát, Dunaalmást, Neszmélyt). A szerzÅ‘ 1802. augusztus 31-én útitársával, Ernst Jacobsennel meg is szállt Komárom városában, igaz, csak egyetlen éjszakára. A baj csak az, hogy az akkori Komárom városáról és erÅ‘djérÅ‘l nem értekezik se sokat, se hÃzelgÅ‘t. Kiemeli a környezÅ‘ aranymosókat, a gólyákat és a szÅ‘lÅ‘söket, Komáromban pedig a szigetet, egy lengÅ‘kompot és a pontonhidat, valamint számos kikötött hajót. A hajómalmokat többször emlÃti, ezek számát Komáromnál 37-ben adja meg, melyek 5 sorban srégen helyezkedtek el a folyón. A hÃd mellett álló Szarvashoz cÃmzett fogadóban nem kaptak helyet, Ãgy a Tiroler vendéglÅ‘ben szálltak meg. Szétnéztek a piacon, ahol sok volt a gyümölcs, fÅ‘ként berkenye. A nagy dominikánus kolostor melletti egyik kávézóban a helyben elérhetÅ‘ minÅ‘ségi újságok (a bécsi Magyar HÃrmondó, a Hamburger Nachrichten és a Wiener Zeitung) számát dicsérte. Az erÅ‘dbe egy gát vezetett a náddal benÅ‘tt árkon keresztül. Az erÅ‘d elhanyagoltságát, lepusztultságát a földrengésekkel magyarázza (a nagy földrengések után, de még a napóleoni háborúk elÅ‘tt vagyunk), a romok egy részét elbontották. HelyÅ‘rség nem volt a várban, s enyhén szólva nem nyűgözte le a látvány. A város utcáit szélesnek, de keszekuszának tartotta, a házak földszintesek voltak, az utak rosszak és piszkosak, s a városképbÅ‘l csak a gólyafészkeket emelte ki pozitÃvumként. Szállásadói nem ébresztették fel hajnalban, hogy elérjék a hajót, s a szállásról is csak kerülÅ‘vel jutottak ki, mivel a kapu zárva volt. VélhetÅ‘en kellemetlen tapasztalatai is hozzájárulhattak a felvázolt negatÃv városképhez, hiszen a környezÅ‘ Duna menti településekrÅ‘l legfeljebb semlegesen vagy épp dicsérÅ‘en vélekedik, pedig fel sem kereste azokat, s eredeti terve szerint útirajzát megjelenésre szánta. Bizony, a vendéglátás mindig is fontos eleme volt a világban rólunk alkotott képnek.
Nem kÃvánok a műrÅ‘l további alapos elemzést adni, hiszen az Seetzen életrajzával, utazásának leÃrásával és nehézségeivel, korrajzzal, eredményeinek és megfigyeléseinek (például a határmenti karantén) bemutatásával, illetve utazásának kontextusba helyezésével együtt részletesen megtalálható Detlef Haberland bevezetÅ‘jében. Az útinapló mint műfaj magában is érdekes, de a forrás kora miatt is értékes adatokat és ismereteket szolgáltat a Duna menti településekrÅ‘l, fÅ‘ként a nagyvárosokról, valamint az akkori hajózási körülményekrÅ‘l. Ennek ellenére valószÃnűleg a kötet nem lesz a komáromi lokálpatrióták legtöbbet forgatott és idézett kedvence, mindenesetre egy esetleges korrajzhoz kihagyhatatlan adalék.