Schutzbach Csaba: Friedrich István. (100 éve történt az őszirózsás forradalom)

Veszprém, Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet Országos Központja, 2018, 268 p.

Az utóbbi évek pezsgő történeti vitáinak eredménye, hogy egyre több, a magyar történelmi eseményeket új szempontok alapján feldolgozó alkotás kerül az érdeklődők és azon belül is a nemzeti-konzervatív olvasótábor elé.

Elérkezett az ideje annak is, hogy levonjuk a következtetést: vajon elérte, eléri el a nemzeti oldal a megkívánt színvonalat? E vizsgálat elvégzésére kitűnő példa Schutzbach Csabának Friedrich István életútjáról készített műve. A szerzőnek nem ez az első kiadott munkája, sőt több hasonló tematikájú publikációja is megjelent már konzervatív folyóiratokban.

Friedrich István életpályájának felrajzolása kitűnő választás: az 1883-ban született Friedrich viszonylag fiatalon került a nagypolitika vonzásába, és a korabeli baloldaltól indulva (Károlyi Mihály köréből) eljutott 1919-ben a tanácskormányt felváltó szociáldemokrata kormány megdöntéséig, majd vargabetűkkel a Horthy-rendszer keresztény ellenzékének vezéralakja szerepéig. Közben – nem alábecsülendő módon – három és fél hónapig miniszterelnök is volt. Élete alkonyán pedig egy monstre perben börtönözték be a kommunisták.

E hosszú időn keresztül politizáló személy motivációinak a megismerése régóta foglalkoztatta a jobboldali asztaltársaságok prominenseit, és szerencsére, valaki vette a fáradságot, hogy feltárja e nem mindennapi életutat.

A kötetből érezhető a sok-sok év munkájával összegyűjtött információ- és tudásanyag, a felhalmozott adatok sora, a sajtócikkekből, levéltári forrásokból és a történészi feldolgozásokból megalapozott történeti háttér. A további érdemek közé tartozik, hogy a szerző kevéssé vagy egyáltalán nem ismert – részben az emigrációs sajtóban megjelent – cikkeket és visszaemlékezések használt fel és publikált lényegében elsőként.

A munka kiemelkedő erénye a korabeli egyesületek nevének – a lehetséges módon és ebből kifolyólag teljességre törekvőn – megadása (és gyakran a történeti irodalomban elsőkénti, pontos közlésként). Ezen egyesületek, szervezetek alakulási (és átalakulási) időpontjainak kikutatása és közreadása már szintén időszerű volt (és lenne még), csökkentve a szak- és ismeretterjesztő irodalomban tapasztalható kaotikusságot. A szerző igyekezett rendet vágni a korabeli pártstruktúra szövevényében, a megalakulásoktól az egyesüléseken át a (lehetséges) megszűnésekig. Mindez hozzásegíti a korszak kutatóit, hogy megbízhatóbban ismerjék meg az 1918 és 1938 közötti időszak gyakran átalakuló szervezeteit. Ebből a szempontból e mű hivatkozási alappá kell, hogy váljon.

Ehhez kapcsolódik, hogy a fejezetekben elhelyezve nemcsak az ismert, de névben az ismeretlenség homályában maradt személyekről is (az egyesületek, pártok tagjairól) viszonylag részletes életrajzokat kapunk kézhez. A kötet végén a Friedrich-szervezetek jelvényeinek képeit találjuk meg színes mellékletként.

Most nézzük a munka hibáit, aránytévesztéseit! Friedrich 1918 előtti életrajza túl rövid, elvárható lett volna egy alapos, a személyiségfejlődést is megmutató leírás. Ebből a szempontból is kijelenthető, hogy a mű igazából korszaktanulmány, nem kötődik szorosan a címben megadott 1918-as évszámhoz – és ez természetesen nem is baj, sőt, ez a természetes az ilyen jellegű munkáknál. Viszont a kronológia nincs mindenhol betartva, és inkább látszik az ellenforradalmi események utóélete feldolgozásának, mint egy komplex személytörténetnek. A sok pártalakulás és -bomlás kifejtése között gyakran elveszett Friedrich István konkrét szerepének bemutatása. Így pl. az 1951-es per kifejtése során Friedrich István valós szerepére is rá kellett volna térni – vajon valóban volt-e kapcsolata Grősz József érsekkel, vagy csak kitalálták az ávósok?

A szerző tudottként kezeli az akkori pártvezérek és a legnagyobb pártok nevét (is), pedig ezekről több magyarázó végjegyzet szükségeltetett volna, és kevesebb rövidítés (és gyakoriak a magyarázat nélküli rövidítések). Sok a feleslegesen hosszú – sőt: több esetben eleve felesleges – idézet. (Pl. a részletes beszámolók közlése az 1919-es nyári felkelésekről, vagy az ÁVH által kidolgozott Grősz-féle „összeesküvés” „kormánytervét” szükségtelen volt leközölni – még tán valaki elhiszi…)

A szerző több jelenkori szakirodalmat is beépíthetett volna a művébe, melyek – a közhiedelemmel ellentétben – az államszocialista korszak történeti műveit színvonalban és gyakran adattartalomban is egyértelműen felülmúlják.

Míg a bedolgozott tényinformációk kitűnőek és alapvetőek, maga a feldolgozás módja, a szövegbe formálás még műkedvelő jellegű. Gyakoriak az egymással tartalmilag összefüggésben nem álló bekezdések, történeti leírások. Egy jó olvasószerkesztő nélkülözhetetlen lett volna a mű véglegessé alakításának időszakában.

Mindezen hibák csak mérséklik, de nem oszlatják szét a szerző érdemeit, melyet méltán szerzett meg e könyv megalkotásával. Nyugodtan kijelenthetjük: ha e gyermekbetegségeket, a szerkesztési tapasztalatlanságokat sikerül leküzdeni, nyitva áll az út a további történeti munkák megalkotásához, és újabb, fenntartások nélkül forgatható alapművek születhetnek.

Keresztes Csaba