A szociológia alapkérdése, hogy a társadalmi struktúra hogyan határozza meg a közösségekbe szerveződő egyének cselekedeteit. E viszonylat megragadása érdekében vezette be Pierre Bourdieu a habitus fogalmát, mely a strukturálisan kondicionált, tartósan rögzült, nem tudatos, nem reflektált, inkorporálódott beállítódásokat jelöli. Ilyen például a testtartás, a nyelvhasználat, a beszédmód, vagy az, hogy az emberek mikor, hol és miért érzik otthonosan magukat, illetve mitől félnek, mit szégyellnek, minek örülnek, és így tovább. Pályája vége felé Bourdieu többször használta a diverzifikált/hasadt habitus fogalmát, halála azonban megakadályozta, hogy kidolgozzon egy diszpozíciók pluralitásával kapcsolatos elméletet. Ezt az irányt folytatva magam is kísérletet tettem a habitusfogalom árnyalására. Legutóbbi könyvemben (Outlines of a Theory of Plural Habitus: Bourdieu Revisited. Routledge, 2022) amellett érvelek, hogy a habitus kontextusfüggő, vagyis a diszpozíciók a változó strukturális kényszerek hatására átalakulhatnak az életút során.
Megközelítésem egyik újdonsága, hogy a plurális habitus létrejöttét összekapcsolja az átmeneti rítusok (diplomaszerzés, keresztelő, állampolgárság megváltozása, házasságkötés, szülővé válás, orvosi diagnózis stb.) életutat strukturáló hatásával. Azt is feltételezem, hogy az emberek nem csupán a Bourdieu által tételezett osztályhabitussal, hanem más habitusdimenziókkal is rendelkeznek, vagyis joggal beszélhetünk nemzeti, nemi, életkori, vallási, regionális (stb.) diszpozíciókról. Megközelítésem további újítása, hogy igyekszem a beállítódásokat egy erősség-, illetve tartósság-skálán is értelmezni. 2022-ben benyújtottam egy OTKA-pályázatot A plurális habitus mintázatai a romániai és szlovákiai magyar kisebbség körében címmel, amelyet a bírálók támogatásra méltónak minősítettek. Alapkérdésem, hogy e két országban élő kisebbségi magyarok beállítódásai hogyan változnak az eltérő strukturális kényszerek hatására. Hangsúlyozandó, hogy sem a regionális, sem a kisebbségkutatások nemigen használják a habitus fogalmát, mivel többnyire az identitás fogalmával operálnak. Kutatásom problémafeltáró jellegű kvalitatív vizsgálat; nem célom, hogy a reprezentativitás igényével elemezzem a beállítódásmintákat.
Budapesti magyar emberként sok évet töltöttem romániai és szlovákiai magyarok között, mi több, csaknem tizenöt éve részben Szlovákiában élek egy magyar faluban. Így kívülről és belülről is tudok azonosulni a helyiekkel. Egyik meghatározó tapasztalatom, hogy ismerőseim és barátaim más emberként viselkednek, ha saját falujukban érintkeznek a szomszéddal, ha a városban többségi nyelven intézik ügyes-bajos dolgaikat, vagy ha mondjuk magyarországi rokonaikat látogatják meg. Többször hallottam, hogy „Magyarországon nem talál a szó”, azaz nem ritka, hogy idegennek érzik magukat az „anyaországban”. És miközben sokszor nem beszélnek tökéletesen románul vagy szlovákul, gyakran úgy érzik, hogy egy románnal vagy szlovákkal „inkább közös húron tudnak pendülni”, mint egy magyarországi magyarral. Ezeket a finom különbségtételeken alapuló viszonyokat szeretném pontosabban megérteni a kutatás révén.
Tavaly mintegy kéttucatnyi, átlagosan nyolc-tíz órán át tartó életút-mélyinterjút készítettem kisebbségi magyar emberekkel Romániában, Szlovákiában és Magyarországon. (Talán mondani sem kell, hogy e beszélgetéseket több alkalommal vettem föl; az első és az utolsó találkozás között olykor hónapok teltek el.) A szerkesztőség nyitott volt arra, hogy kutatási eredményeim közlését a Fórum Társadalomtudományi Szemlében kezdjem el – mégpedig rendhagyó módon. Abban állapodtunk meg, hogy a 2024-ben megjelenő számokban lesz egy rovat, amelyben egy-egy mélyinterjú monológgá szerkesztett változata olvasható. E szövegeket igyekszem úgy elkészíteni, hogy megfeleljenek a kontextuális pluralitás elvének, vagyis arra törekszem, hogy a monológok egyszerre legyenek érdekesek, pontosak, hitelesek, valamint nyitottak a további tudományos interpretáció előtt.
Nem hallgathatom el, hogy nagyon szeretem ezt a műfajt. Az 1990-es évek közepétől több tucatnyi monológot publikáltam a Replikában (ezek megtalálhatók a folyóirat honlapján a 25. számtól kezdődően).[1] Jelenlegi kutatásom összegzéseként egy könyvet szeretnék írni, amelyben értelmező kommentárokkal ellátva, egymás társaságában, további monológokkal kiegészítve fogom megjelentetni az itt közölt szövegeket. Addig minden olvasónak lehetősége lesz arra, hogy szabadon kóstolgassa ezeket a narratívákat. Reménykedem, hogy időközben olyan reakciók is eljutnak majd hozzám, amelyeket fölhasználhatok könyvem írásakor. Mindenesetre addig is jó olvasást kívánok!
Budapest, 2024. január 25.
Hadas Miklós
[1] Ezekből egy külön kötet is született 2001-ben a Replika Könyvek sorozatban Szex és forradalom címmel.