T. Mirnics Zsuzsanna: A vajdasági magyar fiatalok egészségvédõ és egészségkárosító magatartása

1. El­mé­le­ti hát­tér

Az el­hú­zó­dó gaz­da­sá­gi krí­zis, a nagy tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek és a tar­tós po­li­ti­kai vál­ság sú­lyo­san ká­ro­sít­ja a fi­zi­kai és lel­ki egész­sé­get. A tár­sas de­zin­teg­rá­ció el­mé­le­te (Wilson 1987) sze­rint a szá­mos ha­tás­nak csak egyi­ke, hogy az egyé­nek – akik a lét­szük­ség­le­te­i­ket is csak nagy erő­fe­szí­té­sek árán tud­ják biz­to­sí­ta­ni – a ke­mény meg­él­he­té­si küz­de­lem­ben el­ha­nya­gol­ják sa­ját egész­sé­gük vé­del­mét és pszi­choak­tív sze­rek­kel csök­ken­tik a rá­juk ne­he­ze­dő ter­he­ket (Walberg 1998); en­nél is fon­to­sabb azon­ban a tár­sa­dal­mi-tár­sas ko­hé­zió fel­la­zu­lá­sá­nak té­nye. A sze­gény­ség ha­tá­sá­ra egy­aránt meg­gyen­gül a csa­lá­dok, a ba­rá­ti kö­rök, a kö­zös­sé­gek és a tár­sa­da­lom ös­­sze­tar­to­zá­sa, ami a vá­lá­sok szá­má­ban, az in­for­má­lis és for­má­lis kö­zös­sé­gek, szer­ve­ze­tek ha­tás­ta­lan és cél­ta­lan mun­ka­vég­zé­sé­ben és a mig­rá­ci­ós mu­ta­tók­ban (Brow­ning 2002) is tük­rö­ző­dik. Gyen­ge tár­sas tá­mo­ga­tott­ság mel­lett az egyén szint­jén ro­ha­mo­san rom­ló egész­sé­gi ál­la­pot ta­pasz­tal­ha­tó (Kopp–Skrabski–Szed­mák 1998). A tár­sas kö­zös­sé­gek már nem nyúj­ta­nak biz­ton­sá­got, az éle­tet nincs ki­ért, sőt ta­lán nincs is mi­ért ér­tel­me­sen él­ni, a sze­gény­ség­gel még­is nap mint nap meg kell küz­de­ni, cél­ta­la­nul. Az ad­dig ér­vé­nyes ér­ték­rend, vi­lág­kép tel­je­sen fel­bo­rul, el­hal­vá­nyul.

A kö­tő­dé­sek el­sza­ka­dá­sa fo­koz­za az erő­sza­kos és más bűn­cse­lek­mé­nyek elő­for­du­lá­sát (Sampson 1997, Wilkin­son 1996), csök­ken­ti az ál­ta­lá­nos ter­me­lé­keny­sé­get, las­sít­ja a gaz­da­sá­gi fej­lő­dést, és a de­mok­ra­ti­zá­ló­dás esé­lyét is gá­tol­ja (Putnam 1993); a kö­zös­ség­től sze­pa­rá­ló­dott, ma­gá­nyos egyé­nek ha­lá­lo­zá­si ará­nya pe­dig a jó tár­sas kap­cso­la­tok­ban élők­höz vi­szo­nyít­va mint­egy két-há­rom­szo­ros (Kawachi–Kennedy 1997). Ör­dö­gi kör ez: ha egy rom­bo­ló kül­ső vagy bel­ső ha­tá­sok kö­vet­kez­té­ben el­sze­gé­nye­dett or­szág szer­ve­ze­tei, tár­sa­dal­mi cso­port­jai dez­in­te­g­rálód­nak, ez a je­len­ség komp­lex köl­csön­ha­tás­ok út­ján még to­vább fo­koz­za az adott or­szág mű­kö­dés­kép­te­len­sé­gét, ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­ja az egész­ség­ügyi és ha­lá­lo­zá­si sta­tisz­ti­ká­kat. A ki­sebb­sé­ge­ket ez a hely­zet kü­lö­nö­sen érin­ti, ugyan­is a tár­sa­dal­mi krí­zis kö­vet­kez­mé­nye­ként fel­lé­pő egész­ség­ügyi gon­dok és egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dés sú­lyos­sá­ga függ a kö­zös­ség jel­le­gé­től is. Sok­szí­nű et­ni­kai kör­nye­zet­ben még a jó­lé­ti ál­la­mok ve­ze­té­se szá­má­ra is sok­kal ne­he­zebb a tár­sa­dal­mi konf­lik­tus­hely­ze­tek ren­de­zé­se, a kö­zös­sé­gi cé­lok el­fo­gad­ta­tá­sa és a bű­nö­zés ál­la­mi szin­tű vis­­sza­szo­rí­tá­sa; a ki­sebb­ség­nél pe­dig több egész­sé­gi koc­ká­za­ti té­nye­ző és a tár­sas tá­mo­ga­tás to­váb­bi gá­tolt­sá­ga fi­gyel­he­tő meg (Kornhauser 1978). Csak a ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő spe­ci­á­lis szem­pont, hogy tár­sa­dal­mi krí­zi­sek ide­jén nö­vek­szik irá­nyuk­ban a diszk­ri­mi­ná­ció (Wilkinson 1997).

A Durkheim-elmélet sze­rint a dez­in­te­gráló­dott tár­sa­dal­mak­ban gya­ko­rib­bá vál­nak az egyes de­vi­an­ci­ák. Er­re az el­mé­let­re ala­poz­va Tumin meg­ál­la­pít­ja, hogy a sze­gény­ség­gel, a nagy tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek­kel, az ér­ték­vál­ság­gal és a kö­tő­dés­hi­ány­­nyal együtt jár a pszi­cho­ló­gi­ai szin­ten a bi­zal­mat­lan­ság és az el­len­sé­ges­ség ér­zé­se má­sok irán­t; mind­ez ér­te­lem­sze­rű­en rom­bol­ja az ön­szer­ve­ző­dést, a kö­zös­sé­gi élet ha­té­kony­sá­gát és mű­kö­dő­ké­pes­sé­gét (Tumin 1953, Put­nam 1993). A tár­sas tá­mo­ga­tott­ság hi­á­nyá­ból adó­dó­an – más de­vi­an­ci­ák mel­lett – gyak­rab­ban je­lent­kez­nek a de­pres­­szió, a szo­ron­gás és egyéb pszi­chi­át­ri­ai be­teg­sé­gek is. A prob­lé­mák­kal va­ló si­ker­te­len meg­küz­dés egy­részt kli­ni­ka­i­lag is di­ag­nosz­ti­zál­ha­tó lel­ki prob­lé­má­kat szül, más­részt pe­dig együtt jár a egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés csök­ke­né­sé­vel, il­let­ve a fo­ko­zott egész­ség­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tás­sal.

Ha a vál­ság­hely­zet­ben vagy a gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai át­me­net ál­la­po­tá­ban élő or­szá­gok egész­ség­ügyi sta­tisz­ti­ká­i­nak ja­ví­tá­sát tűz­zük ki cé­lul, komp­lex ál­la­mi és kö­zös­sé­gi in­téz­ke­dé­sek­re, va­la­mint tu­da­tos egyé­ni erő­fe­szí­tés­re van szük­ség. A leg­több időt és for­rást az okok ke­ze­lé­se, to­váb­bá a sze­gény­ség, a ká­ros po­li­ti­kai erők, a szer­ve­zett bű­nö­zői te­vé­keny­ség vis­­sza­szo­rí­tá­sa igény­li. A kö­zös­sé­gek tá­mo­ga­tá­sa és szer­ve­zé­se, a cél­zott pszi­cho­ló­gi­ai se­gít­ség vi­szont azon ese­tek­ben is ja­vu­lást ered­mé­nyez­het, ami­kor a gaz­da­ság vál­to­zá­sá­ra csak hos­­szú idő múl­tán van re­mény. A szak­iro­da­lom sze­rint an­nak el­le­né­re, hogy a vál­ság oka­i­nak ke­ze­lé­se a vég­ső cél, rö­vid tá­von a tö­ré­keny tár­sas ko­hé­zió, mint egyik leg­fon­to­sabb tes­ti-lel­ki egészség­meghatározó té­nye­ző hely­re­ál­lí­tá­sá­ra van szük­ség, és ez­ál­tal is el­kez­dőd­het a tár­sa­da­lom és a kö­zös­sé­gek mű­kö­dő­ké­pes­sé­gé­nek, egész­sé­ges men­ta­li­tá­sá­nak meg­újí­tá­sa. Nagy-bri­tan­ni­ai és olasz pél­dák is bi­zo­nyít­ják (Bruhn–Wolf 1979), hogy a hát­rá­nyos hely­ze­tű­ek­kel va­ló szo­li­da­ri­tás hang­sú­lyá­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel, az em­be­ri ér­té­kek tár­sa­dal­mi és kö­zös­sé­gi szin­tű meg­erő­sí­té­sé­vel ko­moly vál­to­zást le­het el­ér­ni, és a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés mu­ta­tói is ja­vít­ha­tók.

1. 1. Prob­lé­ma­fel­ve­tés

A Vaj­da­ság­ban a tíz­éves há­bo­rús idő­szak lel­ki ter­helt­sé­ge, meg­él­he­té­si küz­del­me és hal­mo­zott stressz­hely­ze­tei, va­la­mint a je­len­le­gi gaz­da­sá­gi át­me­net bi­zony­ta­lan­sá­ga – össz­hang­ban a szak­iro­dal­mi ös­­sze­fog­la­ló ál­lí­tá­sa­i­val – nyo­mot ha­gyott a la­kos­ság – és ezen be­lül a fi­a­ta­lok – fi­zi­kai és lel­ki­ál­la­po­tán. A ter­vek, táv­la­tok hi­á­nya egy tár­sa­da­lom­ban szin­te le­he­tet­len­né te­szi a hos­­szú tá­vú gon­dol­ko­dást. A ten­ni nem tu­dás re­mény­te­len ver­gő­dé­sé­ben, há­bo­rús kö­rül­mé­nyek közt mind ne­he­zebb (volt) olyan prob­lé­mamegoldási, meg­küz­dé­si for­má­kat ta­lál­ni, ame­lyek kön­­nyí­tet­tek vol­na a min­den­na­pi élet ter­he­in, és nem csak el­vi­sel­he­tőb­bé tet­ték őket. Sok­kal in­kább a fi­zi­kai fenn­ma­ra­dás­ra, és ez­zel együtt a min­den­na­pi fe­szült­sé­gek tű­ré­sé­re kel­lett kon­cent­rál­ni, mint a cse­lek­vés­re. A pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom az ilyen ke­zel­he­tet­len hely­ze­tek­ben az ér­ze­lem­fó­ku­szú (a sa­ját bá­nat, ke­se­rű­ség gát­lá­sá­ra, kont­roll­já­ra irá­nyu­ló) meg­küz­dést hang­sú­lyoz­za (Lazarus 1966), mely­nek több al­tí­pu­sát is­mer­jük: fi­gye­lem­el­te­re­lés, kon­cent­rá­ció, relaxálás, az ér­zel­mek el­nyo­má­sa, pa­nasz­ko­dás, az ér­zel­mek má­so­kon va­ló le­ve­ze­té­se, hu­mor, szer­hasz­ná­lat stb. Idő­vel azon­ban, ha a re­mény­te­len­ség ál­la­po­ta el­hú­zó­dik, az egyén vég­leg pas­­szív­vá vá­lik, fel­ad­ja a vál­toz­ta­tás re­mé­nyét és ko­ráb­bi vi­lág­kép­ét is, ez­zel együtt pe­dig be­lát­ha­tat­lan egész­ség­rom­bo­ló fo­lya­ma­tok kez­dőd­nek.
A tu­da­tos egész­ség­meg­őr­ző vi­sel­ke­dés­nek (pél­dá­ul egész­sé­ges ét­ke­zés, rend­sze­res spor­to­lás, az egész­ség­ká­ro­sí­tó kör­nye­zet ke­rü­lé­se) szá­mos szo­ci­a­li­zá­ci­ós előz­mé­nye van, így je­len­tő­sen meg­ha­tá­roz­za a szo­ci­a­li­zá­ció és a csa­lád, egyes de­mog­rá­fi­ai vál­to­zók, és az egyén éle­tét be­fo­lyá­so­ló ak­tu­á­lis tár­sa­dal­mi hely­zet is. Kü­lö­nö­sen sé­rü­lé­keny ma­ga­tar­tás­mó­dok együt­te­sé­ről van szó, mi­vel a ku­ta­tá­sok sze­rint a gyer­mek­kor­ban ta­nult egész­ség­vé­dő szo­ká­sok nem sta­bi­lak, az egyén lel­ki­ál­la­po­ta, élet­hely­ze­te függ­vé­nyé­ben is vál­toz­hat­nak (Kul­csár 1998). Mind­má­ig nem áll ren­del­ke­zés­re olyan spe­ci­á­lis lé­lek­ta­ni ku­ta­tá­si anyag, amely az egész­ség­kép, az egész­ség­hez va­ló vi­szony tár­sa­dal­mi krí­zis­hely­zet­ben va­ló vál­to­zá­sá­nak rend­sze­re­ző el­mé­le­ti át­te­kin­té­sét ad­ná; még­is a szo­ci­o­ló­gi­ai mo­del­lek­ből me­rít­ve fel­té­te­lez­he­tő, hogy a tár­sa­dal­mi krí­zis nem­csak a be­teg­ség­sta­tisz­ti­kák­ra és a de­vi­an­ci­ák mu­ta­tó­i­ra, ha­nem az egész­ség­meg­őr­ző vi­sel­ke­dés­re és az egész­ség­kép­re is rá­nyom­ja a bé­lye­gét. Köz­ve­tett bi­zo­nyí­té­kok is utal­nak er­re: a meg­küz­dő, ru­gal­mas prob­lé­ma­ke­ze­lő vi­sel­ke­dés és sze­mé­lyi­ség ös­­sze­füg­gés­ben áll az egész­sé­ges élet­mód­dal, a gyen­ge meg­küz­dők, te­he­tet­len­ség­ben élők pe­dig köz­tu­do­má­sú­an gyak­rab­ban be­teg­sze­nek meg (Oláh 1993).

A pszi­choak­tív sze­rek olyan, az egész­sé­get hos­­szú tá­von ká­ro­sí­tó anya­gok cso­port­ját je­len­tik, ame­lyek egy­szer­re a tár­sa­sá­gi élet tar­to­zé­kai, fe­szült­ség­csök­ken­tők, az iz­ga­lom­ke­re­sés és a jobb kon­cent­rá­ció le­he­tő­sé­gét kí­nál­ják, il­let­ve a prob­lé­ma­ke­ze­lés­nek bi­zo­nyos élet­hely­ze­tek­ben el­fo­ga­dott esz­kö­zei. (Rö­vid tá­von a ked­ve­ző, hos­­szú tá­von pe­dig a ked­ve­zőt­len kö­vet­kez­mé­nye­ik ke­rül­nek elő­tér­be – ép­pen ezen a szá­lon kap­cso­lód­nak a cé­lok, táv­la­tok és a meg­küz­dé­si mó­dok kér­dés­kö­ré­hez.) Leg­gya­ko­ribb, le­gá­lis for­má­juk a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás, ám krí­zis­ben, de­vi­áns ér­ték­ren­det kép­vi­se­lő (a bű­nö­zést, a rend­őri ter­rort in­téz­mé­nye­sí­tő) tár­sa­da­lom­ban sze­rep­hez jut a drog, va­la­mint a to­váb­bi de­vi­an­ci­ák ter­je­dé­se is a szo­ci­á­lis de­zin­teg­rá­ció és az anómiás, ér­ték­vesz­tett kör­nye­zet ha­tá­sá­ra (Walberg 1998). Ha nincs le­he­tő­ség a gon­dok­ból va­ló ki­lá­ba­lás­ra, és ha az egyén mun­ka­kö­re vagy élet­hely­ze­te nem tesz le­he­tő­vé in­tel­lek­tu­á­li­sabb prob­lé­ma­meg­ol­dást, leg­egy­sze­rűbb a sa­ját egész­sé­get rom­bo­ló, még­is meg­kön­­nyeb­bü­lést le­he­tő­vé te­vő anya­go­kat hasz­nál­ni – ez igény­li a leg­ki­sebb erő­fe­szí­tést és ön­kont­rollt. A ke­zel­he­tet­len meg­pró­bál­ta­tá­so­kat át­élő egyén­ben el­tör­pül a sze­rek egész­ség­re va­ló ve­szé­lyes­sé­ge, koc­ká­za­ta; ez­zel együtt pe­dig a szer­hasz­ná­lat és más ön­pusz­tí­tó vi­sel­ke­dés tö­me­ges­sé vá­lá­sa ál­ta­lá­nos tár­sa­dal­mi nor­má­vá te­szi, hogy az egész­sé­get nem kell óv­ni. Az érin­tett már azért sem tesz az egész­sé­gé­ért, mert nincs előt­te po­zi­tív pél­da, vagy mert a vi­lá­gá­ban is el­ter­jed­tek a ká­ros szo­ká­sok. Idő­vel a szer­él­ve­zet pszi­cho­ló­gi­ai, és ese­ten­ként fi­zi­kai füg­gő­sé­get ered­mé­nyez, ek­kor­tól még ne­he­zebb le­mon­da­ni ró­la, ilyen­kor az egyén már nincs is tu­da­tá­ban an­nak, hogy fo­lya­ma­to­san egész­sé­ge rom­bo­lá­sát vég­zi.

A tár­sa­dal­mi krí­zis a ki­sebb­sé­gi sors­ban, több­szö­rö­sen hát­rá­nyos hely­zet­ben élők­re gya­ko­rolt erős ha­tá­sát a Vaj­da­ság­ban rész­ben az egész­ség­vé­dő szo­ká­sok hi­á­nyá­ban, rész­ben pe­dig az egész­ség­ká­ro­sí­tó de­vi­áns ma­ga­tar­tás ro­ha­mos ter­je­dé­sé­ben ér­het­jük tet­ten. Ricz egye­dül­ál­ló ku­ta­tá­si ös­­sze­fog­la­ló­já­ban fel­hív­ja a fi­gyel­met a vaj­da­sá­gi ma­gyar át­lag­né­pes­ség rossz egész­sé­gi ál­la­po­tá­ra, ve­szé­lyez­te­tett­sé­gé­re, rö­vid élet­tar­tam­ára, va­la­mint az egész­ség­meg­őr­zés mód­ja­i­ról va­ló szél­ső­sé­ges tá­jé­ko­zat­lan­sá­gá­ra, és ha­son­ló ered­mé­nyek­ről szá­mol be vaj­da­sá­gi több­sé­gi min­tán a Szer­bi­ai Egész­ség­vé­del­mi In­té­zet ku­ta­tó­cso­port­ja is (Ricz 2002, Jakovl­je­viæ 1999). A je­len ku­ta­tás ezt a szá­lat fű­zi to­vább, egy spe­ci­á­lis kor­osz­tály­ra, a fia­­ta­lok po­pu­lá­ci­ó­já­ra kon­cent­rál­va.

2. Mód­szer

2.1. Ku­ta­tás­is­mer­te­tő

A 2000/2001. év­ben a bu­da­pes­ti Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­zet ál­tal kez­de­mé­nye­zett Mo­za­ik 2001 fan­tá­zia­ne­vű, több ré­gi­ó­ra ki­ter­je­dő nem­zet­kö­zi ku­ta­tás cél­ja a ha­tá­ron tú­li ma­gyar fi­a­ta­lok tár­sa­dal­mi köz­ér­zet­ének és hely­ze­té­nek, va­la­mint élet­vi­tel­ének, gon­dol­ko­dás­mód­já­nak meg­is­me­ré­se volt. Az egész­sé­gi ál­la­pot szem­pont­já­ból a ku­ta­tás fó­ku­szá­ba az egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok (al­ko­hol, drog, do­hány­zás), va­la­mint a spor­to­lás el­ter­jedt­sé­gé­nek vizs­gá­la­ta ke­rült. Az ál­ta­lá­nos szem­pont­ok elem­zé­sén túl je­len ta­nul­mány­ban cé­lom az egész­ség­vé­dő- és ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dés de­mog­rá­fi­ai té­nye­ző­i­nek át­te­kin­té­se és tu­do­má­nyos szem­pon­tú pszi­cho­ló­gi­ai ma­gya­rá­za­ta, ja­vas­lat­té­tel a pre­ven­ci­ós mun­ka szá­má­ra.

2.2. A vizs­gált min­ta le­írá­sa

A vizs­gált min­ta vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok­ból áll, kor, nem és vég­zett­ség sze­rint rep­re­zen­ta­tív (kvó­tás min­ta­vé­tel), elem­szá­ma 1017, élet­kor 15–29 év (lásd 1. táb­lá­zat). Há­rom kor­cso­port­ra osz­lik: 15–19, 20–24 és 25–29 éve­sek. A ne­mek ará­nya kö­rül­be­lül azo­nos, a kö­zép­fo­kú vég­zett­ség do­mi­nál. A vá­ros, kis­vá­ros, il­let­ve fa­lu arány szin­tén az 1991-es nép­szám­lá­lá­si sta­tisz­ti­kák­hoz il­lesz­ke­dik. A leg­több vizs­gá­la­ti sze­mély al­kal­ma­zott­ként dol­go­zik, il­let­ve ta­nul, a más inak­tí­vak ará­nya vi­szony­lag ala­csony. Meg­le­pő de­mog­rá­fi­ai adat, hogy a csa­lá­do­sok szá­ma ele­nyé­sző (17%), és még ke­ve­seb­ben vál­lal­nak gyer­me­ket (13%).
Az ered­mé­nyek át­te­kin­té­sé­nél kez­det­ben az egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás ál­ta­lá­nos el­ter­jedt­sé­gét, majd a hát­tér­ben meg­hú­zó­dó de­mog­rá­fi­ai ha­tá­so­kat ta­nul­má­nyo­zom, vé­gül az ered­mé­nyek a ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok ta­nul­sá­ga­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se, és egyes pszi­chés té­nye­zők azo­no­sí­tá­sa kö­vet­ke­zik.

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás		Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	39	tanuló	41	nőtlen/ hajadon	80	15–19	33	férfi	51	város	40
szakmunkásk.	13	alkalmazott	35	házasságban él	17	20–24	34	nő	49	kisváros	32
szakközépisk.	20	munkanélküli	10	élettárssal él	2	25–29	33			falu	28
gimnázium	11	vállalkozó	6	elvált	1
főiskola	10	fekete munka	2	van gyermeke	12
egyetem	7	gazdálkodó	2	nincs gyermeke	88
		egyéb inaktív	4

1. táb­lá­zat. Le­író sta­tisz­ti­ka (százalékos adatok)

3. Ered­mé­nyek

3.1. Ál­ta­lá­nos ada­tok

Az egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás el­ter­jedt­sé­gét szem­lél­te­tő ré­gi­ón­kén­ti ada­tok a 2. táb­lá­zat­ban ol­vas­ha­tók.

	Belső-Erdély	Felvidék	Kárpátalja	Székelyföld	Vajdaság (magyar csoport)	Vajdaság (többségi nemzeti csoport)	Magyarország
Naponta dohányzik	29%	38%	25%	37%	44%	46%	29%
Alkoholt kipróbált	70%	81%	82%	72%	93%	85%	59%
Drogot kipróbált	7%	19%	7%	3%	39%	36%	7%
Sportol (a kötelező testnevelési órán kívül)	42%	54%	42%	39%	46%	40%	nincs adat

2. táb­lá­zat. Egész­ség­vé­dő és -károsító ma­ga­tar­tás – ös­­sze­ha­son­lí­tó ada­tok

For­rás: Mo­za­ik 2001

Egész­ség­vé­dő ma­ga­tar­tás: a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok 46%-a vé­gez test­moz­gást a kö­te­le­ző test­ne­ve­lé­si órán kí­vül, ami a töb­bi ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­hoz vi­szo­nyít­va át­la­gos.
Egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok: a vaj­da­sá­gi ma­gyar min­ta 44%-a na­pon­ta, 8%-a pe­dig he­ten­te leg­alább egy al­ka­lom­mal do­hány­zik. Szin­te va­la­men­­nyi meg­kér­de­zett ki­pró­bál­ta már az al­ko­hol ha­tá­sát, több mint 90%-uk vall­ja, hogy szo­kott in­ni. Mint­egy két­ötö­dük élt va­la­mi­lyen lágy vagy ke­mény ká­bí­tó­szer­rel. A ká­bí­tó­szer, al­ko­hol- és drog­fo­gyasz­tás szám­ará­nya meg­ha­lad­ja a több­sé­gi ma­gyar és más ré­gi­ók­ban élő ki­sebb­sé­gi ma­gyar fi­a­ta­lok mu­ta­tó­it. Ös­­szes­sé­gé­ben az egész­ség­meg­őr­zés va­la­mennyi ré­gió kö­zül a Dél­vi­dé­ken szo­rul leg­in­kább a hát­tér­be.
A ku­ta­tás­ban ös­­sze­ha­son­lí­tá­si cél­lal ki­ala­kí­tott 509 fős több­sé­gi szláv fi­a­ta­lok­ból ál­ló min­ta ada­ta­it át­te­kint­ve lát­hat­juk, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar cso­port­nál az al­ko­hol­ki­pró­bá­lás ará­nya je­len­tő­sen ma­ga­sabb, mint a több­sé­gi­ek­nél, míg a drog­hasz­ná­lat és a do­hány­zás mu­ta­tói kö­rül­be­lül meg­egyez­nek. A vaj­da­sá­gi szláv meg­kér­de­zet­tek te­hát dön­tő­en ugyan­olyan egész­ség­ká­ro­sí­tó élet­mó­dot foly­tat­nak, mint a ma­gyar cél­cso­port.

3.2. Kik spor­tol­nak rend­sze­re­sen?

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás			Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	36	dolgozik	36	egyedülálló	26	15–19		54	férfi	56	város	48
középiskola	45	tanul	45	házasságban él	23	20–24		45	nő	41	kisváros	44
főiskola/ egyetem	20	egyéb inaktív	8			25–29		38			falu	43

3. táb­lá­zat. A rend­sze­re­sen spor­to­lók jel­lem­zői (N=450, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A rend­sze­re­sen, leg­alább he­ti 2 al­ka­lom­mal spor­to­lók szám­ará­nya vá­ro­son 48, kis­vá­ros­ban és fa­lun pe­dig csak 44–45%. Ez ért­he­tő, mi­vel fa­lun a ház kö­rü­li fi­zi­kai mun­ka, ker­tész­ke­dés stb. ki­elé­gít­he­ti a min­den­na­pi moz­gás­igényt, vá­ro­son vi­szont el­tér­nek a hét­köz­na­pi te­vé­keny­sé­gek, ugyan­ak­kor több szer­ve­zett sport­le­he­tő­sé­get le­het igény­be ven­ni. A spor­to­lá­si kedv fo­ko­za­to­san, de di­na­mi­ku­san csök­ken az élet­kor függ­vé­nyé­ben, ami rész­ben az is­ko­lai sport­le­he­tő­sé­gek meg­szű­né­sé­nek, rész­ben pe­dig a meg­vál­to­zott élet­vi­tel­nek, pél­dá­ul a na­gyobb el­he­lyez­ke­dé­si arány­nak is be­tud­ha­tó. A csök­ke­nés jel­lem­ző idő­pont­ja a hu­sza­dik élet­év, ami­kor­ra a ko­ráb­bi 54%-ról 45%-ra csök­ken a rend­sze­res spor­to­lás, a to­váb­bi­ak­ban pe­dig a fi­a­ta­lok újabb 7%-a mond le a moz­gás­ról. Több egye­dül­ál­ló fi­a­tal spor­tol, mint ahány há­zas­ság­ban élő, ami ar­ra utal, hogy a tár­sa­ság­tól va­ló el­sza­ka­dás­sal, a meg­ál­la­po­dott élet­vi­tel­lel, az eset­le­ges gyer­mek­vál­la­lás­sal együtt jár­hat a sa­ját egész­sé­gi, men­tál­hi­gi­é­nés ál­la­pot el­ha­nya­go­lá­sa. (Ez saj­ná­la­to­san a fej­lett or­szá­gok­ban is igen jel­lem­ző).

A fen­ti­ek­kel össz­hang­ban, a spor­to­lá­si kedv a ta­nu­lók­nál a leg­na­gyobb – fő­leg a kö­zép­fo­kú ok­ta­tás szint­jén –, őket kö­ve­tik az al­kal­ma­zot­tak. Rész­le­te­sebb elem­zés út­ján meg­fi­gyel­he­tő, hogy míg a gim­ná­zi­u­mok­ban ma­ga­sabb a spor­to­lók ará­nya, mint a nem spor­to­ló­ké, ad­dig a szak­kö­zép­is­ko­lá­ban és más kö­zép­fo­kú tan­in­téz­mé­nyek­ben a kü­lönb­ség a nem spor­to­lók ja­vá­ra for­dul és cse­kély; az al­kal­ma­zot­tak­nál pe­dig két­szer an­­nyi­an ha­nya­gol­ják el a rend­sze­res spor­tot, mint ahá­nyan azt fon­tos­nak tart­ják. A ház­tar­tás­be­li és el­tar­tott fi­a­ta­lok a spor­to­lás te­rén is pas­­szí­vak, akár­csak a tár­sa­dal­mi ak­ti­vi­tás szem­pont­já­ból. Va­ló­szí­nű, hogy egész éle­tü­ket át­szö­vi a ten­ni nem tu­dás, a má­sok­ra ha­gyat­ko­zás.

3.3. Kik spor­tol­nak ver­seny­sze­rű­en?

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás		Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	8	dolgozik	5	egyedülálló	9	15–19	12	férfi	10	város	6
középiskola	7	tanul	9	házasságban él	2	20–24	6	nő	4	kisváros	7
főiskola/ egyetem	7					25–29	4			falu	9

4. táb­lá­zat. A ver­seny­sze­rű­en spor­to­lók jel­lem­zői (N=75, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A min­tá­ban ös­­sze­sen 75-en spor­tol­nak ver­seny­sze­rű­en. Nincs je­len­tő­sebb el­té­rés la­kó­hely sze­rint, te­hát fa­lun, kis­vá­ros­ban és vá­ro­son is meg­ta­lál­ják az ér­dek­lő­dők a meg­mé­ret­te­tés le­he­tő­sé­gét. A ver­seny­sze­rű spor­to­lás vá­gya a vég­zett­ség­től is vi­szony­lag füg­get­len. Ará­nya 15 és 19 év közt a leg­je­len­tő­sebb, ké­sőbb fo­ko­za­to­san csök­ken, és a leg­idő­sebb vizs­gált kor­osz­tály­nál már ele­nyé­sző. Min­den­fé­le ver­seny­sport­nál in­kább a fi­úk je­les­ked­nek. A ver­seny­spor­to­kat űzők szin­te csak az egye­dül­ál­ló­ak kö­zül ke­rül­nek ki, ami meg­erő­sí­ti, hogy pár­kap­cso­lat­ban élők szá­má­ra a csa­lá­don kí­vü­li erős el­kö­te­le­zett­ség nem von­zó. Szin­tén ke­ve­sen van­nak olya­nok, akik az al­kal­ma­zot­ti mun­ka­vi­szony mel­lett is fenn­tar­tot­ták a ver­seny­sze­rű spor­to­lást (21-en), va­ló­szí­nű­leg idő­hi­ány okán.

3.4. Vá­lasz­tott spor­to­lá­si for­mák

1. ábra. A spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­ga

A spor­to­lá­si for­mák jel­le­gét te­kint­ve a gya­ko­ri­sá­gi rang­sor élén a min­ta egé­szét te­kint­ve a ke­rék­pá­ro­zás áll; ezt kö­ve­ti az úszás és a fu­tás. Hát­tér­be szo­rul­nak, bár a min­ta egy al­cso­port­já­nál jel­lem­ző­ek a ju­go­szlá­vi­ai ha­gyo­má­nyok­hoz is il­lesz­ke­dő csa­pat­spor­tok, a fut­ball, a ko­sár­lab­da és a röp­lab­da. A vá­lasz­tott spor­tok egy ré­szé­nek „ma­gá­nyos” jel­le­ge rész­ben ma­gya­rá­za­tot ad­hat rá, hogy a test­moz­gás egy idő után mi­ért ve­szí­ti el von­zá­sát: a tár­sas igé­nye­ket nem elé­gí­ti ki, ezért a ba­rát­ko­zás­ra, tár­sa­ság­ra vá­gyó fi­a­tal in­kább le­mond ró­la, kény­szer­ként, meg­eről­te­tés­ként vagy üres idő­töl­tés­ként éli meg. A ke­rék­pár nép­sze­rű­sé­ge min­den kor­osz­tály­nál ál­ta­lá­nos, más fel­mé­ré­sek ada­tai (Ricz 2002) pe­dig ar­ra is rá­mu­tat­nak, hogy a la­kos­ság nagy ré­sze azt in­kább köz­le­ke­dé­si esz­köz­ként, nem sport­esz­köz­ként hasz­nál­ja. A mun­ká­ba, is­ko­lá­ba vagy is­me­rő­sök­höz já­rás nyil­ván­va­ló­an be­ik­ta­tó­dik a test­edzés rend­sze­re­sen vég­zett for­mái kö­zé.

2. ábra. A nem spor­to­lás jel­lem­ző okai a tel­jes min­tá­nál

A nem spor­to­lás a leg­több eset­ben kül­ső attribú­ció­val (ok­tu­la­j­donítás­sal) tár­sul. Leg­gyak­rab­ban vá­lasz­tott in­dok a „nincs időm”, de élen jár még a „nincs le­he­tő­sé­gem” és a „nincs tár­sa­sá­gom” is. Ezen a pon­ton jel­lem­ző tor­zí­tás­nak le­he­tünk ta­núi. Egy­sze­rű­en rá­vi­lá­gít er­re, hogy pél­dá­ul a ma­gyar­or­szá­gi fő­is­ko­lai és egye­te­mi hall­ga­tók le­ter­helt­sé­ge több­szö­rö­se a vaj­da­sá­gi­a­ké­nak, és még­is szá­mos olyan szó­ra­ko­zá­si, kul­tu­rá­lis és spor­to­lá­si te­vé­keny­ség­re ma­rad ide­jük, ame­lyek­ben a vaj­da­sá­gi­ak nem vesz­nek részt. Tény, hogy na­gyon ne­héz őszin­tén be­val­la­ni az aka­rat­erő hi­á­nyát, il­let­ve a spor­tok nép­sze­rűt­len­sé­gét a sa­ját kor­osz­tály kö­ré­ben, sok­kal egy­sze­rűbb ment­sé­ge­ket ke­res­ni. Ezen a szem­lé­let­mó­don vál­toz­tat­ni le­het­ne – és kel­le­ne – egyes csa­pat­spor­tok tá­mo­ga­tá­sá­val, va­la­mint a test­moz­gás ál­ta­lá­nos nép­sze­rű­sí­té­sé­vel.

A le­het­sé­ges okok kö­zé kí­nál­ko­zik a ta­nult te­he­tet­len­ség is: az az egyén, aki so­ká­ig élt kont­rol­lál­ha­tat­lan, sú­lyos kö­rül­mé­nyek közt, a sa­ját éle­té­ben olyan dol­gok vál­toz­ta­tá­sát is fel­ad­ja, ame­lye­ken kön­­nyű­szer­rel úr­rá tud­na len­ni (Seligman–Pe­terson 1986). El­kép­zel­he­tő, hogy a fi­a­ta­lok a tár­sa­dal­mi ne­héz­sé­gek­kel szem­be­ni te­he­tet­len el­fo­ga­dá­sa sa­ját éle­tük­re, egész­sé­gi ál­la­po­tuk­ra is – szin­te ész­re­vét­le­nül – ki­ter­jed.

3. ábra. Jel­lem­ző ne­mi el­té­ré­sek az egyes spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­gá­ban

Jel­lem­ző ne­mi el­té­ré­sek­nek is ta­núi le­he­tünk. A fér­fi­ak in­kább csa­pat­já­té­ko­sok: ná­luk a fut­ball a leg­nép­sze­rűbb sport, csak ezt kö­ve­ti a ke­rék­pá­ro­zás és az úszás. A nők vi­szont egy­ál­ta­lán nem fut­bal­loz­nak, ná­luk az ae­ro­bic és az úszás gya­ko­ri a ke­rék­pá­ro­zás mel­lett.

4. ábra. Jel­lem­ző élet­ko­ri el­té­ré­sek az egyes spor­to­lá­si for­mák gya­ko­ri­sá­gá­ban

Az élet­kor­ral – mint azt már a ko­ráb­bi­ak­ban is em­lí­tet­tem – min­den sport­ág ked­ve­lé­se vis­­sza­szo­rul (4. gra­fi­kon). Ez alól ki­vé­telt ké­pez az úszás és az ott­ho­ni tor­na, ame­lyek nép­sze­rű­sé­ge cse­kély mér­ték­ben esik vis­­sza, sőt bi­zo­nyos ese­tek­ben nö­vek­szik is. Az idő­seb­bek, úgy tű­nik, már nem szí­ve­sen mu­tat­ják meg ügyes­sé­gü­ket a csa­pat­já­ték­ok­ban, akár úgy is érez­he­tik, az ő ide­jük le­járt, és ná­luk a „ma­gá­nyos spor­tok” mű­ve­lé­se job­ban el­fo­ga­dott. Ve­szé­lyes ez a fi­lo­zó­fia: hi­szen a tár­sa­sá­gi spor­tok el­tű­né­sé­vel a kor­osz­tály je­len­tős há­nya­da szá­má­ra a spor­to­lás lét­jo­go­sult­sá­ga, fon­tos ér­tel­me is meg­kér­dő­je­le­ző­dik, és ki­ma­rad a jó szel­le­mű tár­sa­sá­gi-kö­zös­sé­gi élet egy ré­sze is. Ál­ta­lá­nos­ság­ban is ne­he­zebb a csa­pat bá­to­rí­tá­sa, he­lyes­lé­se, meg­erő­sí­tő lég­kö­re nél­kül, egye­dül ki­tar­ta­ni a rend­sze­res egész­ség­meg­őr­ző moz­gás mel­lett.

5. ábra. A fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek – egy ke­ve­set spor­to­ló cso­port – ál­tal pre­fe­rált test­edzé­si for­mák

A ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek – rész­ben azért, mert idő­seb­bek, de más ku­ta­tá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint et­től füg­get­le­nül is – ke­ve­seb­bet spor­tol­nak (5. gra­fi­kon). Ná­luk is nyil­ván­va­ló­an meg­fi­gyel­he­tő a szer­ve­zett sport­le­he­tő­sé­gek­től va­ló hú­zó­do­zás, ide­gen­ke­dés, a ma­gá­nyos moz­gás. A spor­tok irán­ti ne­ga­tív at­ti­tűd fel­te­he­tő­en egy­faj­ta spe­ci­á­lis kul­tú­ra hi­á­nyá­val, torz tár­sa­dal­mi vé­le­ke­dé­sek­kel függ­het ös­­sze, pél­dá­ul hi­á­nyoz­hat az idő­seb­bek spor­to­lá­sa irán­ti el­fo­ga­dás a kö­zös­ség ré­szé­ről; a köz­na­pi ta­pasz­ta­la­tok sze­rint pél­dá­ul „meg­szól­ják” az idő­sebb nők spor­to­lá­sát, a fej­let­tebb eu­ró­pai or­szá­gok men­ta­li­tá­sá­val el­len­tét­ben.

3.5. Kik do­há­nyoz­nak?

A min­ta csak­nem fe­le (432 fő) rend­sze­res do­há­nyos. Erős do­há­nyo­sok­nak a je­len fel­mé­rés­ben azo­kat te­kin­tet­tem, akik na­pon­ta át­la­go­san 8 ci­ga­ret­tá­nál töb­bet szív­nak (372 fő, 5. táb­lá­zat). A na­pi 8 ci­ga­ret­tá­nál ke­ve­seb­bet fo­gyasz­tó­kat rend­sze­res, de nem erős do­há­nyo­sok­ként tar­tot­tam szá­mon.

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás		Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	37	dolgozik	37	egyedülálló	38	15–19	39	férfi	39	város	35
középiskola	39	tanul	43	házasságban él	32	20–24	34	nő	35	kisváros	37
főiskola/ egyetem	35	egyéb inaktív	31			25–29	38			falu	40

5. táb­lá­zat. Az erős do­há­nyo­sok jel­lem­zői (N=372, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A do­hány­zók közt a leg­több fi­a­tal – saj­ná­la­to­san – az erős do­há­nyo­sok kö­zé tar­to­zik (Jakovljeviæ 1999). Cso­port­juk a tel­jes, 1017 fő­ből ál­ló min­ta több mint egy­har­ma­dát te­szi ki, és jó­val ke­ve­seb­ben (60-an) szív­nak ki­sebb men­­nyi­sé­get. A több­sé­gi szláv fi­a­ta­lok­nál a do­hány­zás ará­nya a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lo­ké­val nagy­já­ból meg­egye­zik (509-ből 194 fő erős, 33 fő pe­dig rend­sze­res, de nem erős do­há­nyos), ez ar­ra utal, hogy a tár­sa­da­lom egé­szé­ben igen el­ter­jedt a ká­ros szo­kás.

A do­hány­zás egy­aránt jel­lem­ző vá­ro­son, fa­lun és kis­vá­ros­ban, a meg­kér­de­zet­tek a fal­vak­ban még­is va­la­mi­vel rend­sze­re­seb­ben gyúj­ta­nak rá. Az is­ko­lai vég­zett­ség­nek sincs je­len­tős ha­tá­sa, mind­há­rom cso­port 35–39%-a erő­sen, so­kat do­hány­zik. A ci­ga­ret­tá­zá­si ará­nyok min­den kor­cso­port­nál egy­aránt ma­ga­sak, és eb­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy a rá­szo­kás már a ti­zen­ötö­dik élet­év után el­kez­dő­dik, és a fo­gyasz­tás et­től kezd­ve szá­mot­te­vő­en nem is csök­ken. Po­zi­tí­van ér­té­kel­he­tő, hogy in­ten­zi­tá­sa a né­pes­ség egy ki­sebb al­cso­port­já­nál az idő mú­lá­sá­val nem fo­ko­zó­dik, így a rend­sze­res, de nem erős ci­ga­ret­tá­zók há­nya­da vi­szony­lag ál­lan­dó ma­rad.

A ri­zi­kó­cso­port­ban a fér­fi­ak va­la­mi­vel töb­ben van­nak (fér­fi­ak: 241, nők: 191 fő), ez az el­té­rés azon­ban vi­szony­lag ki­csi. Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy a nőt­len/ha­ja­don cso­port­nál igen ked­ve­zőt­len a hely­zet, ez ar­ra utal, hogy a do­hány­zás fő­leg a szó­ra­ko­zó­he­lyek és a tár­sa­sá­gi élet ve­le­já­ró­ja, és csa­lá­di kö­rül­mé­nyek közt, meg­ál­la­po­dott fi­a­ta­lok­nál va­la­mi­vel ke­vés­bé fi­gyel­he­tő meg. Leg­több az erős és rend­sze­res do­há­nyos az egye­te­mi hall­ga­tók közt és az al­kal­ma­zot­tak­nál, fel­te­he­tő­en a szó­ra­ko­zás már em­lí­tett ha­tá­sa mel­lett a mun­ka­he­lyi stressz, az „élet sű­rű­jé­vel” va­ló szem­be­sü­lés is hoz­zá­já­rul ah­hoz, hogy a fe­szült­ség­csök­ken­tést ezen az úton va­ló­sít­sák meg a fi­a­ta­lok. Fi­gye­lem­re mél­tó adat, hogy ná­luk sok­kal job­ban vi­gyáz­nak egész­sé­gük­re a vál­lal­ko­zó­ként vagy csa­lá­di vál­lal­ko­zás­ban dol­go­zó fi­a­ta­lok (akik a min­ta 6%-át al­kot­ják), csak ke­ve­sen él­ve­zik a do­hányt.

3.6. Kik a rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók?

Je­len fel­mé­rés­ben azo­kat te­kin­tet­tem rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók­nak, akik he­ten­te leg­alább há­rom vagy több al­ka­lom­mal fo­gyasz­tot­tak bort, sört vagy tö­mény italt. A tel­jes vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal min­ta va­la­mi­vel ke­ve­sebb, mint ne­gye­de (1017 fő kö­zül 212) ke­rült eb­be a cso­port­ba, ha­son­ló­an a vaj­da­sá­gi több­sé­gi nem­ze­ti fi­a­ta­lok szám­ará­nyá­hoz (509 fő­ből 122). Az ada­tok a 6. táb­lá­zat­ban ol­vas­ha­tók.

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás		Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	23	dolgozik	24	egyedülálló	21	15–19	18	férfi	35	város	19
középiskola	20	tanul	17	házasságban él	17	20–24	23	nő	6	kisváros	19
főiskola/ egyetem	16	egyéb inaktív	8			25–29	22			falu	26

6. táb­lá­zat. A rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tók jel­lem­zői (N=212, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

A kis­vá­ros­ban és vá­ros­ban la­kók va­la­mi­vel – de nem szá­mot­te­vő­en – ke­ve­sebb szeszt fo­gyasz­ta­nak, mint a fa­lu­si­ak. A rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tás a ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel csök­ken: az ál­ta­lá­nos is­ko­lát be­fe­je­zet­tek­nél 23%, a kö­zép­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek­nél 20%, míg a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get szer­zet­tek­nél ös­­sze­sen 16%. Ez azt je­len­ti, hogy a mű­velt­ség, a jobb kar­ri­er­le­he­tő­sé­gek és az is­ko­lai vég­zett­ség el­éré­sé­vel já­ró erő­fe­szí­té­sek és el­fog­lalt­sá­gok úgy­mond „le­szok­tat­nak” a stressz ita­lo­zás­sal va­ló csök­ken­té­sé­ről; más al­ter­na­tí­vá­kat hoz­nak az egyén éle­té­be. A 16–19 éve­sek közt ke­ve­sebb (de nem ke­vés) a rend­sze­res al­ko­hol­fo­gyasz­tó, 20 év után a szá­muk nö­vek­szik, ké­sőbb eny­hén csök­ken.
A fér­fi­ak és nők ará­nya 6:1-hez, ami ar­ra utal, hogy a rend­sze­res al­ko­ho­li­zá­lás tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­ga a két nem­nél nem egy­for­ma. Az érin­tett cso­port­ban igen sok az egye­dül­ál­ló, de ag­go­da­lom­ra ad okot, hogy a há­za­sok, együtt élők kö­ré­ből is mint­egy 30 fő rend­sze­res fo­gyasz­tó. Az ita­lo­zó al­kal­ma­zot­tak ará­nya a tel­jes min­tá­ban mért alka­lma­zottszámhoz ké­pest ma­gas; az al­ko­ho­li­zá­ló vál­lal­ko­zók vagy csa­lá­di vál­lal­ko­zás­ban te­vé­keny­ke­dők vi­szont ke­ve­sen van­nak. Va­ló­szí­nű­leg azok, akik ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­gel, vi­szony­lag ko­rai élet­kor­ban, ke­mény fel­té­te­lek mel­lett áll­nak mun­ká­ba, ne­he­zeb­ben bir­kóz­nak meg a tár­sa­dal­mi ne­héz­sé­gek­kel, mint azok, akik szak­ma­i­lag, il­let­ve mun­ka­fel­té­te­lek szem­pont­já­ból elő­nyö­sebb hely­zet­ben kez­dik pá­lyá­ju­kat.

3.7. Kik pró­bál­ják ki a dro­got?

A fel­mé­rés­ben ar­ra is vá­laszt ke­res­tem, hogy mi­lyen de­mog­rá­fi­ai hát­te­rű fi­a­ta­lok pró­bál­ják ki va­ló­szí­nűb­ben a ká­bí­tó­sze­re­ket (lásd 7. táb­lá­zat).

Végzettség		Gazdasági aktivitás (fő tevékenység)		Családi állapot és gyermevállalás		Korcsoport		Nem		Lakhely
ált. iskola	37	dolgozik	35	egyedülálló	42	15–19	40	férfi	50	város	47
középiskola	44	tanul	43	házasságban él	22	20–24	42	nő	29	kisváros	38
főiskola/ egyetem	29	egyéb inaktív	8			25–29	35			falu	29

7. táb­lá­zat. A dro­got ki­pró­bá­lók jel­lem­zői (N=393, szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok, ke­re­kí­tett ér­té­kek)

Az ada­tok­ból ki­vi­lág­lik, hogy a dro­got ki­pró­bá­lók ará­nya a csa­lád mé­re­té­vel csök­ken. A nagy­csa­lá­dos­ok, il­let­ve a több test­vér­ük­kel és szü­le­ik­kel egy ház­tar­tás­ban élők kö­zül ke­ve­seb­ben kí­sér­le­tez­nek ve­le, az egye­dü­li gyer­mek­ként szü­le­ik­kel la­kók kö­zül vi­szont töb­ben. A na­gyobb csa­lád min­den bi­zon­­nyal erő­sebb biz­ton­sá­got nyújt, az élet meg­szer­ve­zé­se na­gyobb erő­fe­szí­tést és egy­más­ra fi­gye­lést kö­ve­tel, a „töb­ben va­gyunk” ér­zé­se az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban va­ló hi­tet és bi­zal­mat erő­sí­ti, a test­vér­kap­cso­la­tok pe­dig a konf­lik­tus­meg­ol­dás a hét­köz­nap­ok­ban is ha­té­kony min­tá­it sa­já­tít­tat­hat­ják el a fi­a­ta­lok­kal. Szin­tén jel­lem­ző le­het, hogy csak meg­fe­le­lő lel­ki­erő­vel, hit­tel és sze­mé­lyi­ség­jel­lem­zők­kel fel­vér­te­zett szü­lők vál­lal­tak több gyer­me­ket, és po­zi­tív hoz­zá­ál­lá­suk­nak, tö­rek­vé­sük­nek a nagy csa­lád fenn­ma­ra­dá­sán kí­vül a fo­ko­zott csa­lá­di har­mó­nia is az egyik po­zi­tív ered­mé­nye le­het. Vizs­gá­la­tunk azt is ki­mu­tat­ta, hogy a pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom ér­tel­mé­ben stressz­ter­he­sebb csa­lád­szer­ke­zet­nél (pl. egye­dül élők, egy­szü­lős csa­lád­ban élők, há­zas­ság­ban, de több­ge­ne­rá­ci­ós csa­lád­ban élők) szin­tén gya­ko­ribb a drog­hasz­ná­lat.
A szer­fo­gyasz­tás egy­ér­tel­mű­en ös­­sze­függ a tár­sa­sá­gi élet­tel, és az­zal, hogy a fi­a­ta­lok nagy ré­sze – még – nem ta­lál­ta meg a he­lyét a vi­lág­ban; a há­zas­ság­ban élők ese­té­ben ará­nya mind­ös­­sze 22%, az egye­dül­ál­lók 42%-á­val szem­ben. Az élet­tár­si kap­cso­lat ilyen ér­te­lem­ben ke­vés­bé nyújt biz­ton­sá­got: a drog­ki­pró­bá­lás mu­ta­tó­ja 38%-ot tesz ki.

Az al­ko­hol ese­té­ben lá­tott ös­­sze­füg­gé­sek egyi­ké­nek pon­to­san a for­dí­tott­ja ér­vé­nye­sül. A már dol­go­zók­nak csak 35, a ta­nu­lók egyes cso­port­ja­i­nak pe­dig en­nél na­gyobb szá­za­lé­ka sze­dett dro­got. A mun­ka­vál­la­lás fe­le­lős­sé­ge ilyen ér­te­lem­ben ri­zi­kó­csök­ken­tő le­het, meg­aka­dá­lyoz­za a sze­rek­kel való kí­sér­le­te­zést, a mun­ka­vi­szony­ban ál­ló fi­a­ta­lok már úgy­mond rév­ben van­nak, le­kö­ti őket a mun­ká­juk. Leg­ve­szé­lyez­te­tet­teb­bek a fő­is­ko­lás­ok (fe­le ré­szük ki­pró­bál­ta a dro­got), és az egye­te­mi hall­ga­tók (43%-uk ke­rült kap­cso­lat­ba a sze­rek­kel). A ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás is ko­rán kez­dő­dik, a ki­pró­bá­lá­si arány a gim­ná­zi­um­ban és a szak­kö­zép­is­ko­lá­ban már 42–43%. Ke­vés­sé el­ter­jedt vi­szont a csa­lád­dal együtt dol­go­zók­nál (csa­lá­di gaz­da­ság, vál­lal­ko­zás), va­la­mint az igen ma­gas is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek­nél (PhD, spe­cial­izá­ció). A fe­ke­te mun­ká­ból élők­nél – meg­le­pő mó­don – ki­ug­ró­an ma­gas, 62%-os gya­ko­ri­sá­got mu­tat­ha­tunk ki.

A vá­ro­si tér­sé­gek­ben élők­nek 47%-a, a kis­vá­ros­ban élők­nek je­len­tő­sen ke­ve­sebb, és a fa­lun élők­nek vi­szont csak 29%-a ke­res­te a ká­bu­lat le­he­tő­sé­gét. A leg­idő­sebb, 25–29 éves kor­osz­tály – akik még a há­bo­rú előt­ti „szebb idők­ről” is őriz­nek em­lé­ke­ket – a dro­gok­kal ke­vés­bé ta­lál­ko­zott, mint a fi­a­ta­lab­bak. Va­ló­szí­nű­leg a Milo­se­vic­s-rezsim előt­ti idők­ben a de­vi­an­ci­ák, a me­ne­kü­lés he­lyett több más von­zó cse­lek­vé­si al­ter­na­tí­vát is ki­ala­kí­tot­tak min­den­na­pi gond­ja­ik fel­ol­dá­sá­ra, és ser­dü­lő­ko­ruk leg­alább egy ré­szé­ben re­á­lis táv­la­to­kat lát­tak ma­guk előt­t. Ná­luk „csak­” 35%-os a pró­bál­ko­zá­si arány, míg a 16–20 éve­sek­nél en­nél szá­mot­te­vő­en ma­ga­sabb, meg­ha­lad­ja a 40%-ot.

A kö­zép­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek cso­port­já­nak 44%-a, az ál­ta­lá­nos is­ko­lát vég­zet­tek­nek 37%-a, míg a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek­nek mind­ös­­sze 29%-a ká­bí­tó­sze­re­zett. (Meg­jegy­zen­dő, hogy ez az ered­mény nyil­ván nem füg­get­len az élet­kor­tól.) Ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­nél el­ső­sor­ban a min­den­na­pos mun­ka­he­lyi el­fog­lalt­ság, a ke­nyér­ke­re­sés, meg­él­he­tés kény­sze­re, a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­nél pe­dig a tá­jé­ko­zott­ság, fel­vi­lá­go­sult­ság csök­kent­he­ti a drog von­zá­sát.

3.8. Kik a „ke­mény” dro­gok fo­gyasz­tói?

A je­len vizs­gá­lat­ban „ke­mény” drog­nak te­kin­tet­tem a sú­lyos füg­gő­sé­get oko­zó ké­mi­ai anya­go­kat (pl. he­ro­in, egyéb opiá­tok) va­la­mint a szer­ves ol­dó­sze­re­ket. A vizs­gált min­tá­ban ös­­sze­sen 42-en fo­gyaszt­ják vagy fo­gyasz­tot­ták őket. Cso­port­juk­ra jel­lem­ző, hogy több­ség­ben van­nak a fér­fi­ak (32-en), a ta­nu­lók szá­ma 18, 14-en pe­dig al­kal­ma­zot­tak. Vi­szony­lag so­kan (he­ten) vág­tak be­le kö­zü­lük fe­ke­te mun­ká­ba, így az ered­mény is­mé­tel­ten meg­erő­sí­ti, hogy a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból ká­ros, de­vi­áns ma­ga­tar­tá­si for­mák sok eset­ben együtt for­dul­nak elő. A több­ség ala­csony is­ko­lai vég­zett­sé­gű (20 ál­ta­lá­nos is­ko­lát és 21 kö­zép­is­ko­lát be­fe­je­zett vá­lasz­adó), az egyes kor­cso­port­ok ará­nya ki­egyen­lí­tett, és a fo­gyasz­tók több­sé­ge egye­dül­ál­ló.
A szak­iro­da­lom alap­ján fel­té­te­lez­he­tő volt, hogy a val­lás­hoz va­ló kö­tő­dés csök­ken­ti a ká­bí­tó­sze­rek sze­dé­sé­nek va­ló­szí­nű­sé­gét. Az ered­mé­nyek azon­ban sem­mi el­té­rést sem je­lez­tek a ma­gu­kat hí­vő­nek és nem hí­vő­nek mon­dó fi­a­ta­lok ke­mény­drog-mu­ta­tói közt. A 42 fős cso­port több­sé­ge a ma­ga mód­ján val­lá­sos­nak vél­te ma­gát.
Azt is meg­vizs­gál­tam, hogy eb­ben az al­cso­port­ban meg­fi­gyel­he­tők-e ér­ték­ren­di kü­lönb­sé­gek a drog­hoz nem nyú­lók­hoz vagy a csak kön­­nyű dro­got fo­gyasz­tók­hoz vi­szo­nyít­va. Az ered­mé­nyek ta­nú­sít­ják, hogy a ke­mény dro­got nem hasz­ná­lók szin­te va­la­men­­nyi tár­sas kö­zeg­hez szig­ni­fi­kán­san job­ban ra­gasz­kod­nak; így pél­dá­ul fon­to­sabb­nak vé­lik csa­lád­ju­kat, ba­rá­ta­i­kat, a sze­rel­met és nem­ze­tü­ket is (p<0,01); a fo­gyasz­tók­nál vi­szont csak a ha­ta­lom mint ér­ték jut fon­to­sabb sze­rep­hez (p<0,01). Mind­ez vagy ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy a de­vi­áns cso­port ele­ve ros­­szabb csa­lá­di és tár­sas kö­rül­mé­nyek közt él, és így ne­he­zeb­ben tud kö­tőd­ni má­sok­hoz, vagy ép­pen a ká­bí­tó­szer-hasz­ná­lat kö­vet­kez­té­ben sza­kad el a kör­nye­ze­té­ben je­len­tős sze­mé­lyek­től. Mi­vel azon­ban az al­cso­port­nál a nem tár­sas ér­té­kek fon­tos­sá­ga is ten­den­ci­a­sze­rű­en csök­ken, úgy vél­het­jük, hogy ál­ta­lá­nos ki­lá­tás­ta­lan­ság és ér­ték­hi­ány hú­zód­hat meg a füg­gést oko­zó dro­gok­hoz va­ló me­ne­kü­lés hát­te­ré­ben.

3.9. Lelkiállapot, hit és de­vi­áns ma­ga­tar­tá­si for­mák

A pszi­cho­ló­gi­ai szak­iro­da­lom nyo­mán ok­kal fel­té­te­lez­he­tő, hogy az erős szub­jek­tív lel­ki ter­helt­ség rend­sze­re­sebb al­ko­ho­li­zá­lást, drog­hasz­ná­la­tot és do­hány­zást va­ló­szí­nű­sít. Min­tám­ban ezt a fel­té­te­le­zést is meg­vizs­gál­tam. A sa­ját élet­tel va­ló elé­ge­dett­ség mér­té­két, va­la­mint a sze­mé­lyes cé­lok meg­va­ló­su­lá­sá­val kap­cso­la­tos op­ti­miz­must és pes­­szi­miz­must ve­tet­tem ös­­sze a – több­fé­le – szer­hasz­ná­lat gya­ko­ri­sá­gá­val. Az ered­mé­nyek sze­rint az éle­tük­kel elé­ge­dett fi­a­ta­lok több szem­pont­ból is egész­sé­ge­seb­ben él­nek, mint elé­ge­det­len tár­sa­ik. Ten­den­ci­a­sze­rű­en (p<0,10) ki­sebb va­ló­szí­nű­ség­gel nyúl­nak ká­bí­tó­szer­hez, rit­káb­ban (p<0,10) és ak­kor sok­kal ke­ve­seb­bet (p<0,001) do­há­nyoz­nak, ki­sebb köz­tük a rend­sze­res sör­fo­gyasz­tók (p<0,001) szá­ma és erő­sen szig­ni­fi­káns ös­­sze­füg­gés (p<0,003) erő­sí­ti meg, hogy szí­ve­seb­ben spor­tol­nak és tor­náz­nak.

Az a fel­te­vé­sem, hogy a sa­ját cé­lok meg­va­ló­su­lá­sa irán­ti po­zi­tív el­vá­rás ki­vé­di az egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dést, nem iga­zo­ló­dott. Ma­gya­rá­za­tot kí­nál er­re az a tu­do­má­nyos meg­fi­gye­lés, mi­sze­rint az egész­ség vé­del­me iránt ke­vés­sé el­kö­te­le­zett, az egész­sé­get mint ér­té­ket el­ha­nya­go­ló tár­sa­da­lom­ban az egyén in­kább a sze­ren­csé­nek, a vé­let­len­nek tu­laj­do­nít­ja sa­ját ked­ve­ző vagy ked­ve­zőt­len fi­zi­kai köz­ér­zet­ét. Ha van is po­zi­tív el­vá­rá­sa a jö­vő irán­t, alap­ta­la­nul re­mél job­bat a sor­sá­tól, sa­ját ere­jé­re és re­á­lis le­he­tő­sé­ge­i­re nem na­gyon ala­poz (kül­ső attribú­ció). Ez az ir­re­á­lis, pasz­­szív op­ti­miz­mus vé­le­mé­nyem sze­rint sok szem­pont­ból erő­sen jel­lem­zi a Vaj­da­ság la­kos­sá­gát. A sport­tal kap­cso­la­tos, ko­ráb­ban már be­mu­ta­tott kül­ső oktu­la­j­donítás is er­re utal.
A drog ki­pró­bá­lá­sa el­len mind az egy­ház­hoz tar­to­zás, mind pe­dig a hit vé­del­met nyújt. A ma­gu­kat egy­ház­hoz tar­to­zók­nak val­lók a khi-né­gyzet pró­ba ered­mé­nye sze­rint ál­ta­lá­ban ke­vés­bé nyúl­nak il­le­gá­lis sze­rek­hez (p<0,01), de még en­nél is erő­sebb ös­­sze­füg­gés mu­tat­ha­tó ki az Is­ten­ben vagy egy fel­ső ha­ta­lom­ban va­ló tény­le­ges hit és a drog el­uta­sí­tá­sa kö­zött (p<0,001, ugyan­ez vi­szont a ke­mény dro­gok al­cso­port­já­ra nem vo­nat­koz­tat­ha­tó, lásd az előb­bi rész­ben). Va­la­mi­vel ki­sebb, még­is szá­mot­te­vő ha­tást lát­ha­tunk a test­moz­gás ese­té­ben: a hí­vő fi­a­ta­lok szí­ve­seb­ben spor­tol­nak (p<0,10). Szin­tén ten­den­ci­a­sze­rű kap­cso­la­tot ve­he­tünk ész­re a hit és a do­hány­zás kö­zött: a hí­vő fi­a­ta­lok közt sok­kal több a do­hányt tel­je­sen el­uta­sí­tó sze­mély, mint a nem hí­vők kö­zött (p<0,10). Meg­jegy­zen­dő azon­ban, hogy a sta­tisz­ti­kai szig­nifikan­ci­asz­in­teken túl a val­lá­sos és hí­vő fi­a­ta­lok közt is szá­mo­san hasz­nál­nak dro­got, do­há­nyoz­nak, il­let­ve nem spor­tol­nak rend­sze­re­sen.

3.10. Ös­­sze­ha­son­lí­tás a ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok ered­mé­nye­i­vel

A vaj­da­sá­gi ma­gyar la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tát fel­tér­ké­pe­ző ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok egy ré­sze a tel­jes ma­gyar la­kos­ság rep­re­zen­ta­tív min­tá­ján ké­szült (Ricz 2002); más ku­ta­tá­sok a ve­gyes nem­ze­ti­sé­gű össz­né­pes­ség, il­let­ve ezen be­lül a fi­a­ta­lok prob­lé­má­it ta­nul­má­nyoz­ták (vaj­da­sá­gi Nem­ze­ti Egész­ség­vé­del­mi In­té­zet, 1999). A ko­ráb­bi ada­tok­kal va­ló ös­­sze­ve­tés rá­vi­lá­gít­hat a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal­ság spe­ci­á­lis prob­lé­má­i­ra, és fel­de­rít­he­ti a kor­cso­port­ok, va­la­mint a kul­tu­rá­lis cso­por­tok sze­rin­ti el­té­ré­se­ket (8. táb­lá­zat).

	Vajdasági magyar fiatalok	Vajdasági magyar felnőtt átlagnépesség (Societas pro Familia felmérés)	Észak-bácskai fiatal vegyes népesség (szabadkai Nemzeti Egészségvédelmi Intézet)
Naponta dohányzik	44	45	38 (15–18 év)
Alkoholt kipróbált	93	92	48 (<18 év)
Drogot kipróbált	39	nincs adat	4 (<18 év)
Sportol (a kötelező testnevelési órán kívül)	46	25	nincs adat

8. táb­lá­zat. Ös­­sze­ha­son­lí­tás az egész­sé­gi ál­la­pot ko­ráb­bi vaj­da­sá­gi vizs­gá­la­ta­i­nak ered­mé­nye­i­vel (szá­za­lé­kos gya­ko­ri­sá­gok)

A na­pi rend­sze­res­ség­gel do­hány­zók ará­nya a sa­ját vizs­gá­la­tunk­ban rész­ben meg­egye­zett a ko­ráb­bi ered­mé­nyek­kel: pél­dá­ul a tel­jes ma­gyar la­kos­ság­ra jel­lem­ző do­hány­zá­si mu­ta­tó 44,7%, az erős do­hány­zás gya­ko­ri­sá­ga 49,1%. A fi­a­tal, 18 év alat­ti át­lag­né­pes­ség­re ké­szí­tett sta­tisz­ti­kák­ból az is ki­de­rül, hogy a na­pon­ta do­hány­zók szá­ma 18 éves kor után ug­rás­sze­rű­en emel­ke­dik, sőt ki­mu­tat­ha­tó, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok do­hány­zá­si ará­nya ma­ga­sabb, mint az észak-bács­kai fi­a­ta­lo­ké ál­ta­lá­ban (44% vs. 37%).
A ko­ráb­bi ma­gyar min­tá­kon ké­szült vizs­gá­la­tok ered­mé­nye­i­hez ha­son­ló­an ala­kul az al­ko­hol­ki­pró­bá­lás is (92,2%), no­ha más ta­nul­má­nyok­ban a rend­sze­res al­ko­ho­li­zá­lás opera­cional­izálása el­té­rő­en tör­tént. A szak­iro­da­lom­ból (Ricz 2002) ki­de­rül, hogy a kér­de­zet­tek az al­ko­hol­tól el­ső­sor­ban szo­ron­gás- és fe­szült­ség­ol­dó, nyug­ta­tó ha­tást vár­nak, té­ves vé­le­ke­dés­ként él vi­szont a szesz gyó­gyí­tó ere­je, igen ke­ve­sen is­me­rik el, hogy az ká­ros len­ne az egész­ség­re.
Az al­ko­hol ki­pró­bá­lá­sa a 18 év alat­ti ve­gyes át­lag­né­pes­ség­nél csak 48%-os. Ez ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy az ál­ta­lunk vizs­gált cso­port ré­szint szí­ve­seb­ben iszik az át­lag­né­pes­ség­hez ké­pest, ré­szint pe­dig a fo­gyasz­tás ug­rás­sze­rű­en emel­ke­dik a 18. élet­év után, vég­le­ges ará­nyát a fi­a­tal fel­nőtt­kor vé­gé­re, a 29. élet­év kör­nyé­ké­re ér­ve el. (Az an­ti­al­ko­ho­lis­ták ará­nya a 29. élet­év után ál­lan­dó ma­rad.)
A ko­ráb­bi fel­mé­ré­sek a drog ki­pró­bá­lá­sá­ról ke­vés ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó ada­tot is­mer­tet­nek. A ve­gyes fi­a­tal át­lag­né­pes­ség­nél vég­zett fel­mé­rés­nél a meg­kér­de­zet­tek ös­­sze­sen 4%-a vá­la­szol­ta, hogy dro­got hasz­nált. Amel­lett, hogy a nagy kü­lönb­ség mi­att van ok ké­tel­ked­ni a ko­ráb­bi vizs­gá­lat op­ti­má­lis kö­rül­mé­nye­i­ben és me­to­di­ká­já­ban, a Mo­za­ik 2001 ered­mé­nyei a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­tal­ság­ra néz­ve igen ked­ve­zőt­le­nek.
Nem áll­nak ren­del­ke­zés­re ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó ada­tok az észak-bács­kai át­lag­né­pes­ség és a ve­gyes nem­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sú fi­a­ta­lok tan­órán kí­vü­li spor­to­lá­sá­ról sem. A vaj­da­sá­gi ma­gyar fel­nőtt né­pes­ség­nél vég­zett fel­mé­rés sze­rint vi­szont a fi­a­tal fel­nőtt­kor el­múl­tá­val a min­ta csu­pán 25%-a ma­rad meg a rend­sze­res sport mel­lett. Ezt a kri­ti­kus ered­ményt va­la­men­­nyi­re mér­sék­li az a tény, hogy a vá­lasz­adók 96%-a hasz­nál ke­rék­párt, 78%-uk rend­sze­re­sen jár ke­rék­pá­ron a mun­ká­ba vagy az is­ko­lá­ba, il­let­ve hos­­szabb tá­vo­kat gya­lo­gol.

4. Konk­lú­zi­ók

A ku­ta­tás ered­mé­nyei egy­ér­tel­mű­vé te­szik, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok je­len­le­gi egész­sé­gi ál­la­po­ta szá­mos hos­­szú tá­vú ve­szélyt ve­tít elő­re; az ön­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tá­si for­mák stressz csök­ken­té­sé­re va­ló al­kal­ma­zá­sa tár­sa­dal­mi mé­re­tű prob­lé­ma. Az egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés és a sport ke­vés­sé el­ter­jedt, az élet­kor elő­re­ha­la­dá­sá­val egy­re ér­ték­te­le­ne­dik, a kö­zös­ség kö­zöm­bö­sen vagy ne­ga­tí­van vi­szo­nyul hoz­zá.

A de­mog­rá­fi­ai fak­to­rok ha­tá­sa egy­ér­tel­mű; a biz­ton­sá­got nyúj­tó csa­lá­di hát­tér és a ma­ga­sabb vég­zett­ség, va­la­mint a vál­lal­ko­zás­ban meg­lá­tott kar­ri­er­le­he­tő­ség egy­aránt vé­del­met nyújt egyes ká­ros szen­ve­dé­lyek­kel szem­ben. A ba­rá­ti kö­zös­sé­gek és a szó­ra­ko­zá­si le­he­tő­sé­gek a sze­re­ket el­fo­ga­dot­tab­bá, „di­va­to­sab­bá”, meg­szo­kot­tab­bá te­szik a fi­a­ta­lok vi­lá­gá­ban. Bár­mi­lyen fur­csa, eb­ben az ér­te­lem­ben még „egész­sé­ges” is le­het a szár­ma­zá­si csa­lád­tól va­ló füg­gés, ame­lyet a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok egy je­len­tős ré­szé­nél ta­pasz­tal­ha­tunk. Ez­zel szem­ben vi­szont a kö­zös­sé­gi élet bi­zo­nyos spor­tok­ra na­gyobb le­he­tő­sé­get ad. A csa­pat­spor­tok a fi­a­tal fel­nőtt­kor be­kö­szön­té­vel szin­te tel­je­sen el­tűn­nek az egyén vi­lá­gá­ból; ez is csök­ken­ti a test­edzés von­zá­sát. A kis kö­zös­ség po­zi­tív ha­tá­sa, hogy a fal­vak­ban la­kók éle­tét né­mi­leg ke­vés­bé ter­he­li a ká­bí­tó­szer, és rend­sze­re­sebb a me­zőn, kert­ben vég­zett fi­zi­kai ak­ti­vi­tás – an­nak el­le­né­re, hogy a spor­tok más for­mái nem nép­sze­rűb­bek; el­ter­jed­teb­bek vi­szont a „le­gá­lis” sze­rek, mint pél­dá­ul az al­ko­hol és a do­hány­zás. Az elő­zők­re ala­poz­va a kö­zös­sé­gi éle­tet, a kis kö­zös­sé­gek épí­té­sét és a tar­tal­mas prog­ra­mok szer­ve­zé­sét akár a pre­ven­ció egyik je­len­tős mód­ja­ként is ja­va­sol­hat­nánk; ez­zel együtt azon­ban el­en­ged­he­tet­len a szem­lé­let­for­má­lás és az egészség­cen­trikus ér­ték­rend ki­épí­té­se, a sport nép­sze­rű­sí­té­se és ál­la­mi-kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tá­sa is. A fel­vi­lá­go­sí­tó mun­kát, az élet­mód ala­kí­tá­sát fa­lun és vá­ro­son más hang­súl­­lyal, más cé­lo­kat szem előtt tart­va cél­sze­rű vé­gez­ni, a kü­lö­nö­sen ve­szé­lyez­te­tett cél­cso­por­tok szem előtt tar­tá­sá­val.

Az egész­sé­ges élet­mód pro­pa­gá­lá­sá­nak mo­dern for­mái a Vaj­da­ság­ban már hosszabb ide­je hát­tér­be szo­rul­nak, hi­szen a nincs­te­len­ség ál­la­po­tá­ban amo­lyan „elit” szük­ség­let­nek szá­mí­ta­nak. En­nek azon­ban nem kell szük­ség­sze­rű­en így foly­ta­tód­nia ad­dig a be­lát­ha­tat­la­nul tá­vo­li idő­pon­tig, amed­dig Szer­bia–Mon­te­neg­ró el nem éri a fej­lett ál­la­mok gaz­da­sá­gi szín­vo­na­lát. A jó egész­ség nem el­ső­sor­ban az anya­gi­a­kon, ha­nem az egyé­ni és kö­zös­sé­gi élet­szem­lé­le­ten, élet­fi­lo­zó­fi­án, hi­ten mú­lik. Szá­mos olyan pe­da­gó­gi­ai és medikális mód­szer lé­te­zik, amely se­gít­het a kor­sze­rű egész­ség­ne­ve­lés­ben (pl. men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok, fog­lal­ko­zá­sok osz­tály­fő­nö­ki órá­kon, ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai, va­la­mint fel­ső­ok­ta­tá­si egész­ség­ne­ve­lé­si ren­dez­vé­nyek, sport­ver­se­nyek, egész­ség­vé­del­mi szó­ró­lap­ok és írá­sok, kez­de­mé­nye­ző, lel­ki­is­me­re­tes szak­em­be­rek ál­tal vég­zett szű­ré­sek, nép­sze­rű­sí­tő elő­adá­sok). Óva­tos­ság­ra azon­ban a kü­lö­nö­sen sé­rü­lé­keny, sok te­kin­tet­ben egye­di mó­don prob­lé­más fi­a­tal kor­osz­tály­nál nagy szük­ség van, mert a je­len­leg még ke­vés he­lyen lé­te­ző prog­ra­mok ha­té­kony­sá­ga azon is mú­lik, hogy azok üze­ne­te men­­nyi­re „fi­a­ta­los”, men­­nyi­re tud a szak­em­ber, a ta­nár meg­szó­lal­ni a fi­a­ta­lok nyel­vén és empa­tizál­ni ve­lük, el tud-e vo­nat­koz­tat­ni a sa­ját el­kép­ze­lé­se­i­től, mo­dell­ként tud-e mű­köd­ni. Ta­nul­má­nyom is be­mu­tat­ja, hogy a men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok­nál nem­csak a szű­kebb egész­ség­ne­ve­lé­si cél meg­va­ló­sí­tá­sa a lé­nye­ges, az in­for­má­ci­ók át­adá­sa mel­lett ki kel­l(ene) elé­gí­te­ni­ük a fi­a­ta­lok tár­sa­sá­gi igé­nyét, a kö­zös­ség­hez tar­to­zás vá­gyát is. Ezen a kulcs­té­nye­zőn az ered­mé­nyek sze­rint igen sok mú­lik: a fi­a­ta­lok kor­tár­sa­ik, csa­lád­juk, ta­ná­ra­ik és a kö­zös­ség ha­tá­sá­ra ta­nul­nak meg egész­sé­ge­sen él­ni, vagy fe­szült­sé­ge­ik elől tar­tó­san a szer­fo­gyasz­tás­ba me­ne­kül­ni. A szer­ve­zett egész­ség­vé­dő és pre­ven­ci­ós prog­ra­mok, az egész­ség je­len­tő­sé­gé­nek tár­sa­dal­mi szin­tű kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja lét­kér­dés a kö­zös­ség fi­zi­kai és men­tá­lis ál­la­po­ta szem­pont­já­ból.
A tíz­éves há­bo­rús idő­szak el­múl­tá­val csak rész­ben mér­sék­lő­dött gaz­da­sá­gi krí­zis vár­ha­tó­an rö­vid idő alatt nem fog meg­szűn­ni, ezért az egész­ség­ká­ro­sí­tás for­má­já­ban le­ve­ze­tett fe­szült­sé­gek el­tű­né­sé­re so­kat kell még vár­ni. Ez­zel együtt azon­ban ész­re­ve­he­tő, hogy a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get szer­zet­tek, az ön­meg­va­ló­sí­tást csa­lá­di élet vagy vál­lal­ko­zás for­má­já­ban el­érők, a szár­ma­zá­si csa­lád­juk­tól biz­ton­sá­got ho­zók, a hí­vő és a kö­zös­sé­gi ér­té­ke­ket ma­gu­ké­nak val­ló fi­a­ta­lok bi­zo­nyos te­kin­tet­ben job­ban vi­gyáz­nak tes­ti-lel­ki egész­sé­gük meg­óvá­sá­ra – ez pe­dig ar­ra utal, hogy sok mú­lik a sze­mé­lyi­ség ál­ta­lá­nos stressz­ke­ze­lé­si stí­lu­sán, el­len­ál­ló ké­pes­sé­gén. A pszi­cho­ló­gi­ai tá­mo­ga­tás, a ta­nács­adói há­ló­zat meg­szer­ve­zé­se meg­ala­poz­hat­ja az egész­sé­ges éle­tet, hi­szen a sze­mé­lyi­sé­get erő­sí­ti és te­szi el­len­ál­lób­bá. A kar­ri­er-ta­nács­adás, a csa­lá­di élet és ál­ta­lá­ban a csa­lád­ala­pí­tás tá­mo­ga­tá­sa, az ön­is­me­ret fej­lesz­té­se mind-­mind olyan mód­szer, amely az egyé­ni szin­tet fej­leszt­ve já­rul hoz­zá az egész­sé­ges tár­sa­da­lom meg­szi­lár­du­lá­sá­hoz. A men­tál­hi­gi­é­nés prog­ra­mok mel­lett te­hát szer­ve­zett pszi­cho­ló­gi­ai fog­lal­ko­zá­sok­kal is igen je­len­tős ered­ményt le­het­ne el­ér­ni. Mind­er­re a leg­ko­ráb­bi élet­kor­tól len­ne szük­ség, hogy a gyer­me­kek ál­tal fel­is­mert csa­lá­di és tár­sa­dal­mi prob­lé­mák, fe­szült­sé­gek fel­dol­go­zá­sa már kez­det­től se a me­ne­kü­lés út­ján tör­tén­jen.
A drog­kér­dés sú­lyos ve­szély, amely el­len a pe­da­gó­gu­sok pre­ven­ci­ós prog­ra­mok­kal, a po­li­ti­ka jog­al­ko­tás­sal, a rend­őr­ség pe­dig ki­zá­ró­lag erő­tel­jes fel­lé­pés­sel tud­na vé­de­kez­ni – minden­nek pe­dig ös­­sze­fo­gás­ban, szer­ve­zet­ten kel­le­ne meg­va­ló­sul­nia.

A drog ro­ha­mos ter­je­dé­se el­ső­sor­ban a leg­fi­a­ta­lab­ba­kat, a 15–19 év kö­zöt­ti­e­ket érin­ti, akik már ilyen ko­rai élet­kor­ban is je­len­tős arány­ban pró­bál­ják ki. Sé­rü­lé­keny­sé­gük okát je­len szer­ző el­ső­sor­ban ab­ban lát­ja, hogy ez az a kor­osz­tály, amely­re a drog­ke­res­ke­de­lem­ből élők leg­in­kább szer­ve­zett erő­fe­szí­té­sei irá­nyul­nak, a ke­res­ke­dők hos­­szú tá­von is fo­gyasz­tók­ká sze­ret­nék ten­ni őket; és ez az a kor­osz­tály is, amely gya­kor­la­ti­lag szo­ci­a­li­zá­ló­dá­sá­nak, ön­tu­dat­ra éb­re­dé­sé­nek szin­te tel­jes ide­jét sú­lyos gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi prob­lé­mák közt töl­töt­te. Mind­ez egy olyan kö­zös­ség­ben tör­tént, ahol a ká­bí­tó­szer-ke­res­ke­dést éve­kig ma­ga a kor­rum­pált, il­le­gá­lis szer­ve­ze­tek­kel ös­­sze­fo­nó­dott rend­őr­ség is el­néz­te (pl. a disz­kók fel­ügye­le­te so­rán sze­met hunyt fö­löt­te), sőt a fo­gyasz­tást ese­ten­ként ger­jesz­tet­te is. Ide kí­ván­ko­zik még egy gon­do­lat: kü­lön ku­ta­tást ér­de­mel­ne, hogy ezek­nek a fi­a­ta­lok­nak a szü­lei kö­zül há­nyan fo­gyasz­ta­nak szert.
A kö­zép­ső, 20–24 éves kor­cso­port szin­tén igen érin­tett. Az a tény, hogy kö­zü­lük a ta­nu­lók ke­rül­nek a ká­bí­tó­szer-ke­res­ke­de­lem lá­tó­kö­ré­be, utal rá, hogy az if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tek, a hall­ga­tó­cso­por­tok és a fő­is­ko­lai, egye­te­mi ta­ná­rok is so­kat te­het­né­nek azért, hogy a fi­a­tal­ság sza­bad­idő­ben fel­gyü­lem­lő fe­les­le­ges ener­gi­á­já­nak a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból po­zi­tí­vabb le­ve­ze­té­si utat ta­lál­ja­nak; pél­dá­ul kul­tu­rá­lis prog­ra­mok, spor­to­lá­si és ki­rán­du­lá­si le­he­tő­sé­gek szer­ve­zé­sé­vel, po­zi­tív sze­mé­lyes pél­dák fel­mu­ta­tá­sá­val, ér­ték­te­rem­tő ren­dez­vé­nyek­kel. A 20–24 éves kor­osz­tály tag­ja­i­nak is nagy szük­sé­ge len­ne ön­is­me­re­ti fog­lal­ko­zá­sok­ra, hi­szen a há­bo­rús idő­szak ka­masz­ko­ruk leg­kri­ti­ku­sabb ré­szét ter­hel­te meg, aka­dá­lyoz­va a szü­lők­től va­ló el­tá­vo­lo­dás vagy a szü­lők­kel va­ló ké­sőb­bi azo­no­su­lás ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tát, az ér­té­kek át­vé­tel­ét, bel­ső­vé té­te­lét.

Nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban az ered­mé­nyek iga­zol­ják, hogy a hos­­szan tar­tó tár­sa­dal­mi krí­zis­nek ki­ha­tá­sa van az egész­ség meg­őr­zé­sé­nek szán­dé­ká­ra, sőt a tár­sa­dal­mi fe­szült­sé­gek akár tar­tós­sá is te­he­tik az egyes ön­pusz­tí­tó vi­sel­ke­dé­si szo­ká­sok je­len­lét­ét. A Vaj­da­ság­ban a rom­bo­ló tár­sa­dal­mi kör­nye­zet ha­tá­sa egy­aránt érin­tet­te a ki­sebb­sé­gi és több­sé­gi né­pes­sé­get; van­nak azon­ban ar­ra uta­ló je­lek, hogy a ki­sebb­sé­gi­ek ter­helt­sé­ge bi­zo­nyos szem­pont­ból kü­lö­nö­sen erős, és ezen be­lül a fi­a­ta­labb kor­osz­tályt sú­lyo­sab­ban érin­tik a meg­pró­bál­ta­tá­sok, mint az idő­seb­be­ket. Biz­ta­tó ki­in­du­ló­pont a jö­ven­dő ku­ta­tá­sok szá­má­ra egy olyan té­má­nak a to­váb­bi vizs­gá­la­ta, ame­lyet már a je­len ku­ta­tás is meg­kö­ze­lí­tett: Kik azok a fi­a­ta­lok, akik szí­vó­sab­bak? Mi­lyen rej­tett tar­ta­lé­ko­kat hasz­nál, ho­gyan győ­zi le a ki­lá­tás­ta­lan­ság ér­zé­sét az, aki csa­lá­dot ala­pít, gyer­me­ket vál­lal, ak­tív mun­ka­vég­zés­re ké­pes? Mi­fé­le szí­vós­ság, küz­dő­ké­pes­ség az, amely nap­ról nap­ra, akár a tár­sa­da­lom do­mi­náns, rom­bo­ló erő­i­vel szem­ben is mű­köd­tet­he­tő? És mind­ezt ho­gyan be­fo­lyá­sol­ja a ba­rá­ti és szü­lő­föl­di kö­zös­ség, a csa­lád, a hit?
A je­len ered­mé­nyek a ku­ta­tá­sok to­váb­bi cél­ja­ként te­hát az okfeltárást, a mély­sé­gi meg­ér­tést je­lö­lik ki; a pre­ven­ció ke­re­té­ben pe­dig a ha­gyo­má­nyos fel­vi­lá­go­sí­tá­son és in­for­má­lá­son kí­vül a kö­zös­ség­for­má­lás, az egyé­ni és cso­por­tos ta­nács­adás, a pszi­cho­ló­gi­ai fog­lal­ko­zá­sok je­len­tő­sé­gét, va­la­mint az ér­tel­mes mun­ka és ta­nu­lás le­he­tő­sé­gé­nek meg­te­rem­té­sét és ér­té­ké­nek vis­­sza­ál­lí­tá­sát hang­sú­lyoz­zák.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Berk­man, L.F.–Syme, S.L.: Social net­work­s host resist­ance and mor­tal­i­ty: a nine-year fol­low-up study of Alame­da Coun­ty res­i­dents. Amer­i­can Jo­ur­nal of Epi­demi­ol­o­gy, 1979, 186–204. p.
Brow­ning, C. R.: The span of col­lec­tive effi­ca­cy: Extend­ing social dis­or­gan­i­za­tion the­o­ry to part­ner vio­lence. Jo­ur­nal of Mar­riage and the Fam­i­ly 64., 2002, 833–850. p.
Bruh­n, J.G.–Wolf, S.: The Rose­to sto­ry. Uni­ver­si­ty of Okla­ho­ma Press, 1979.
Durkheim, E.: Le sui­cide. Étude soci­ologique. Pa­ris, Alcan, 1897.
Jakovl­je­viæ, Ð. és mtsai.: Zdravstveno stan­je stanovništ­va, zdravstvene potrebe is koriš­cen­je zdravstvene zaštite. Insti­tut za Zašti­tu Zdravl­ja Srbi­je, Zavod za Zašti­tu Zdravl­ja Sub­ot­i­ca, 1999.
Kawachi, I. és mtsai.: A prospec­tive study of social net­works in rela­tion to total mor­tal­i­ty and car­dio­vas­cu­lar dis­ease in men in the US. Jo­ur­nal of Epi­demi­ol­o­gy and Com­mu­ni­ty Health 50., 1996, 245–251. p.
Kawachi, I.–Kennedy, B.P.: Health and social cohe­sion: Why care about income inequal­i­ty? Bri­tish Med­ical Jo­ur­nal, 1997, 1037–1040. p.
Kopp–Skrabski–Szedmák: A szo­ci­á­lis ko­hé­zió je­len­tő­sé­ge a ma­gyar­or­szá­gi mor­bi­di­tás és mor­ta­li­tás ala­ku­lá­sá­ban. In: Ma­gyar­or­szág az ez­red­for­du­lón. Szerk.: Glatz Fe­renc, Bu­da­pest, MTA, 1998.
Korn­hauser, R.R.: Social sources of delin­quen­cy. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1978.
Kul­csár Zs.: Egész­ség­pszi­cho­ló­gia. Bu­da­pest, EL­TE–Eöt­vös Ki­adó, 1998.
Lazarus, R.S.: Psy­cho­log­i­cal stress and the cop­ing process. New York, McGraw-Hill, 1966.
Oláh A.: Szo­ron­gás, meg­küz­dés és meg­küz­dé­si po­ten­ci­ál. Kan­di­dá­tu­si ér­te­ke­zés. Bu­da­pest, EL­TE, 1993.
Put­nam, R.D. (1993): Mak­ing democ­ra­cy work. Civic tra­di­tions in mo­dern Italy. Prince­ton, Prince­ton Uni­ver­si­ty Press, 1993.
Ricz Gy.: Egész­ség­szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­rés a dél­vi­dé­ki ma­gyar­ság egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ról. Kéz­irat. Soci­etas Pro Famil­ia Egész­ség­ügyi Prog­ram, 2002.
Samp­son, R.J.: The embed­ded­ness of child and ado­les­cent devel­op­men­t: A com­mu­ni­ty-lev­el per­spec­tive on urban vio­lence. In: McCord, J. (ed.): Vio­lence and child­hood in the inner city. 1997, 31–77. p.
Selig­man, M.E.P.–Peterson, C.: A learned help­less­ness per­spec­tive on child­hood depres­sion: the­o­ry and research. In: Rut­ter M.–Izard, C.E.–Read, P.B. (ed­s.): Depres­sion in Young Peo­ple: Devel­op­men­tal and Clin­i­cal Per­spec­tives. New York, Guil­ford, 1986.
Shaw, C. R.–McKay, H. D.: Juve­nile delin­quen­cy and urban areas. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1969.
Tumin, M.M.(1953): Some prin­ci­ples of strat­i­fi­ca­tion: a crit­i­cal analy­sis Amer­i­can Soci­o­log­i­cal Review 18., 1953, 387–394. p.
Wal­berg, P. és mtsai (1998): Eco­nom­ic change, crime, and mor­tal­i­ty cri­sis in Rus­si­a: region­al analy­sis. Bri­tish Med­ical Jo­ur­nal (7154), 1998, 312–318. p.
Wilkin­son, R.G.: Unhealthy soci­eties. The afflic­tions of inequal­i­ty. Lon­don, Rout­ledge, 1996.
Wilson, W.J.: The truly dis­ad­van­taged: The inner city, the under­class, and pub­lic pol­i­cy. Chi­ca­go, Uni­ver­si­ty of Chi­ca­go Press, 1987.
Zelen, B. (sz­erk.): Zdravstve­na zašti­ta stanovništ­va, Zavod za Zašti­tu Zdravl­ja Sub­ot­i­ca, 1999.