“Lehetséges, hogy mindnyájan a Mátrix kellős közepén élünk. Bárhova nézünk, a kitalált valóság politikumát láthatjuk…” (Timothy Garton Ash, 2003) Huncík Péter ismét idejében szólalt meg, mint már többször az elmúlt években. Jelen esetben remélhetően a gondolatok iránt fogékonyabb közegben. Európa jeles értelmiségei ugyanis félretéve minden köztük kialakult feszültséget és konfliktust, csatlakoztak azon amerikai gondolkodókhoz és politológusokhoz, akik immár két éve a jelenlegi amerikai adminisztrációban rejlő plutokrácia-veszélyt hangoztatják. Vita zajlik mindenütt a világ jövőjéről, a jövő Európájáról, de a hazai magyar közegben, értelmiségi körökben, a politikai elit megnyilatkozásaiban sajnos nem érzékelem, hogy ezt tudatosítanánk. Csak elvétve szólal meg egy-két ember lényegre törő elemzéssel, ám az is elsősorban a kisebbségi lét reflexiója. Végig kell végre gondolni ezeknek a megnyilvánulásoknak az okozóját, hogy végre továbbléphessünk már. Ilyen szempontból jelentősnek tartom Huncík Etnikai immundeficites szindróma című tanulmányát, mert elgondolkodhatunk az örömtelinek cseppet sem nevezhető helyzet néhány meghatározó tényezőjéről. Nem feltétlenül szükséges, hogy értékelésünk egybecsengő legyen, ám a vita és a további szempontok eljuttathatnak bennünket a kisebbségi lét egyre elviselhetetlenebb Mátrixának mezsgyéjére, hogy a politikusok, az őket szolgáló médiák, a mindent meghatározó gazdasági csoportérdekek tudatos infantilizálási stratégiáját tudatosítva a világ és Európa valós, jövőnket meghatározó kérdéseivel foglakozzunk. Mivel a lélektan területén nem vagyok jártas,... Bővebben →
1. Bevezetés Az egységes európai felsőoktatási tér intézményesíti a kontinens egyetemeinek, főiskoláinak együttműködését. A bolognai folyamat adta lehetőségek kihasználását jelenleg azonban nem csak adminisztratív és nemzeti jogi buktatók nehezítik, hanem a hallgatók és az egyetemi oktatók idegen nyelvi, ill. szaknyelvi kompetenciájának hiánya is. Ennek az új rendszernek a jelenlegi szlovákiai haszonélvezői főképpen a két- vagy idegen nyelvű középiskolák egykori diákjai, akik egyetemi tanulmányaik során a szaknyelvi kompetencia elsajátítását követően sikerrel teljesítik a nemzetközi hallgatói mobilitás pályázati követelményeit. Évfolyam- és csoporttársaik pedig az idegen nyelvi kompetenciával küzdenek, hogy a diplomához nélkülözhetetlen nyelvvizsga akadályát sikerrel vegyék. Egyértelmű, hogy a standard középiskolai képzésben részt vett egyetemi hallgatók kisebb számban élvezhetik a bolognai folyamat adta lehetőségeket, az esélyegyenlőséget csak a többnyelvű oktatás felé nyitás szavatolhatja. Ebből a szemszögből érdemes megközelíteni az Európai-iskola projektet, amely az EU-tagállamokban tevékenykedő diplomaták gyermekeinek többnyelvű oktatási intézménye (Ring 2004, 166), végiggondolni közép-európai és azon belül szlovákiai megvalósítási lehetőségeit. Egyben elkerülhetetlen, hogy elgondolkodjunk az anyanyelvű és több-, ill. idegen nyelvű közoktatás kibékíthetetlennek tűnő ellentétéről, valamint a nemzeti oktatási nyelvbe való bezárkózás következményeiről. Ennek érdekében áttekintjük az idegennyelv-oktatás elmúlt hat évtizedét (Cseh)szlovákiában, a rendszerváltozást követő elemi erejű változásokat Szlovákiában, a több- és idegen nyelvű oktatás terén megfogalmazódott új elvárásokat és... Bővebben →
Létezik-e ideálisabb pillanat egy életmű értékelésére, mint a kerek születési évforduló, amelyet másfél évtizeddel egy rendszerváltás is megelőzött? A válasz csakis pozitív lehet, s így van ez Brogyányi Kálmán esetében is, aki száz évvel ezelőtt, 1905. június 5-én született Felsőkocskócon. Brogyányi a két világháború közötti Csehszlovákia egyik legjelesebb művészetkritikusa, fotóelméleti közvetítője, nemzetiségi lapszerkesztője, valamint a pozsonyi és a nemzetiségi művészeti élet szervezője volt, majd az 1930-as évek közepétől egyre határozottabb politikai, társadalmi szerepet vállalt, a második világháború éveiben pedig már a pozsonyi magyar könyvtár vezetője, valamint a szlovákiai magyar politika radikális németbarát szárnyának prominens képviselője lett. Életútja több szakma területén teljesedett be, a művészeti és fotószakírói és könyvtárirányítói tevékenység mellett aktív szereplője volt a csehszlovákiai magyar sajtónak, szerkesztette a Vetés néhány számát, majd rövid ideig a Magyar Diákszemlét, legjelentősebb szerkesztői tevékenységet az 1931-től 1938-ig megjelent építészeti és képzőművészeti havilapnál, a pozsonyi Forumnál fejtetett ki magyar és német nyelven. Publicisztikai tevékenysége révén a napi és heti sajtóban is folyamatosan jelen volt, így talált rá a háborús években a Magyar Néplap rovatvezetői posztja, ám szlovákiai éveinek zárófejezete a méltán bírált és a kort megélt pozsonyi magyarok által is megvetett náci kollaborálás, amikor 1945 elején negyedév erejéig a pozsonyi németbarát Magyar Szó... Bővebben →
“Lehetséges, hogy mindnyájan a Mátrix kellős közepén élünk. Bárhova nézünk, a kitalált valóság politikumát láthatjuk…” (Timothy Garton Ash, 2003) Huncík Péter ismét idejében szólalt meg, mint már többször az elmúlt években. Jelen esetben remélhetően a gondolatok iránt fogékonyabb közegben. Európa jeles értelmiségei ugyanis félretéve minden köztük kialakult feszültséget és konfliktust, csatlakoztak azon amerikai gondolkodókhoz és politológusokhoz, akik immár két éve a jelenlegi amerikai adminisztrációban rejlő plutokrácia-veszélyt hangoztatják. Vita zajlik mindenütt a világ jövőjéről, a jövő Európájáról, de a hazai magyar közegben, értelmiségi körökben, a politikai elit megnyilatkozásaiban sajnos nem érzékelem, hogy ezt tudatosítanánk. Csak elvétve szólal meg egy-két ember lényegre törő elemzéssel, ám az is elsősorban a kisebbségi lét reflexiója. Végig kell végre gondolni ezeknek a megnyilvánulásoknak az okozóját, hogy végre továbbléphessünk már. Ilyen szempontból jelentősnek tartom Huncík Etnikai immundeficites szindróma című tanulmányát, mert elgondolkodhatunk az örömtelinek cseppet sem nevezhető helyzet néhány meghatározó tényezőjéről. Nem feltétlenül szükséges, hogy értékelésünk egybecsengő legyen, ám a vita és a további szempontok eljuttathatnak bennünket a kisebbségi lét egyre elviselhetetlenebb Mátrixának mezsgyéjére, hogy a politikusok, az őket szolgáló médiák, a mindent meghatározó gazdasági csoportérdekek tudatos infantilizálási stratégiáját tudatosítva a világ és Európa valós, jövőnket meghatározó kérdéseivel foglakozzunk. Mivel a lélektan területén nem vagyok jártas,... Bővebben →
Immár két évtizede a reprintek korát éljük a magyar könyvkiadásban, ám a kínálat bősége és a változékony minőség ellenére sem feledhető lelkesedésünk az 1980-as évek elejéről, amikor a köz- és magánkönyvtárakból hiányzó alapművek sorozatban jelentek meg gondos kivitelben, szakavatott tanulmányok kíséretében. A hosszú felsorolás helyett álljon itt mindössze egyetlen példa, a Helikon Kiadó 1982-es nagyszerű vállalkozása, Orbán Balázs Székelyföld leírása című könyve, amely mind kiadói megfontolás, mind a kivitelezés minősége szempontjából az egyik legértékesebb tett ebben a műfajban. Az 1990-es évekkel a hazai magyar könyvkiadásnak is megadatott az a lehetőség, hogy a nehezen hozzáférhető vagy a teljesen hozzáférhetetlen, tárgyukat tekintve főképpen a történelemi, a kultúr- és művelődéstörténeti tudományos műveket a tágabb olvasóközönség számára ismét elérhetővé tegyék. A dunaszerdahelyi Nap Kiadó több kiadótársához hasonlóan merített a kínálatból, s választása több tekintetben is szerencsésnek és ösztönzőnek nevezhető, hiszen dr. Wick Béla (1873–1955) A kassai Szent Erzsébet Dóm című monográfiája jegyzett és keresett a hely-, kultúr- és egyháztörténeti irodalomban. A kiadó megfelelően válogatott a gazdag, számtalan könyvpublikációt jegyző életműben, hiszen az 1936-ban a kassai Szent Erzsébet-nyomda Részvénytársaság kiadásában megjelentetett vaskos kötet több tudományág tekintetében a legsikerültebb Wick-mű. A korábban megjelent kisebb-nagyobb terjedelmű kiadványok anyaggyűjtés, levéltári kutatások, okmányok és feliratok fordítása tekintetében mintegy... Bővebben →
Brogyányi Kálmán (1905–1978) életművére immár ötvenöt év távlatából tekinthetünk vissza. Műkritikusi, szakírói tevékenysége 1945-tel lezárult, ausztriai és tengerentúli emigrációjában már nem fejtett ki ilyen irányú jelentősebb aktivitást. Mára ez az 1920-as évek utolsó harmadától 1945-ig terjedő életmű jól behatárolható művészettörténeti szempontból. Brogyányi viszontagságos élettörténetével nem kívánok foglalkozni, azt Albertini Béla már kimerítően elvégezte. /1/ Brogyányi Kálmán két évtizedes szerteágazó, több területet érintő szakmai tevékenységét egymástól függetlenül többen kutatták és kutatják jelenleg is. Budapesten 1998-ban a mai Fotóhónap elődjének, az I. Országos Fotóhetek elméleti rendezvénye foglalkozott fotószakírói tevékenységével /2/, majd 2000 tavaszán a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézet rendezte meg azt a tudományos tanácskozást, amelyen az említett területen kívül Brogyányi műtörténeti és könyvtárrendezési munkásságát is áttekintették. /3/ A fotószakírói tevékenység feldolgozása immár a végéhez ért, mégpedig Albertini Béla (ill. közvetve Juliana Menclová) jóvoltából. A szlovák művészettörténet-írás legutóbbi önvizsgálata során Brogyányi Kálmán tevékenysége ismét – immár sokadszor – megmérettetett, s azt rendszerváltásoktól függetlenül mindig kitűnő teljesítményként értékelik. A legújabb 20. századi szlovákiai modern művészetet tárgyaló monográfiák, tanulmányok bőven hivatkoznak rá, főképpen az 1931-ben megjelent monografikus tanulmányára – A festőművészet Szlovenszkónra /4/ –, valamint a Forum című építészeti és képzőművészeti szaklapban 1931 és 1938 között megjelent írásaira, kritikáira, beszélgetéseire. Talán meglepő, de... Bővebben →
Teljes mértékben feltérképezetlen a csehszlovákiai magyar nyelvű kulturális sajtó, a művészetkritika és ezzel együtt a húszas és harmincas évek magyar egyesületi-képzőművészeti élete az első Csehszlovák Köztársaságban. Elvétve ugyan találunk ezzel kapcsolatos utalásokat, valamint az eredeti kontextusból többé-kevésbé kiszakított folyóirat-, könyv-, kiállítás- és művészértékelést, a rendszeres kutatás azonban még mindig várat magára. Ennek következtében viszont mind a szlovák, mind a határon inneni vagy túli magyar művészettörténet számtalan fejezete marad ismeretlen számunkra a két világháború közötti korszakból, művészi életutak (Reichental, Gwerk, Weiner, Nemes), művészetkritikusi életpályák (Tilkovszky, Szalatnai, Brogyányi) első évei, évtizedei maradnak rejtve előttünk. Bővebben →
Warning: Missing argument 1 for wpex_pagination(), called in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/author.php on line 18 and defined in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/functions/pagination.php on line 9
