Lampl Zsuzsanna: A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásai

Az em­be­ri­ség tör­té­nel­mét úgy is ér­tel­mez­het­jük, mint a be­teg­ség fe­lett ara­tott győ­ze­lem fo­lya­ma­tát. Saj­nos csu­pán re­la­tív győ­ze­lem­ről be­szél­he­tünk, hi­szen a tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san újabb be­teg­sé­gek, „be­teg­ség­min­ták” (patterns of disease) je­len­tek meg. Graham Scambler an­gol egész­ség­szo­ci­o­ló­gus sze­rint a be­teg­ség­min­ták vál­ta­ko­zá­sa há­rom lé­nye­ges fak­tor­nak kö­szön­he­tő (Scambler 1993):

a) a ga­bo­na­fé­lék el­ter­je­dé­sé­nek, mi­vel az ag­rár­tár­sa­dal­mak ki­ala­ku­lá­sa után a ga­bo­na­fé­lék vál­tak az ét­rend fő al­ko­tó­rész­évé,
b) a no­mád élet­mó­dot fel­vál­tó ál­lan­dó le­te­le­pe­dés­nek,
c) an­nak, hogy a táp­lál­ko­zás men­­nyi­sé­gi­leg és mi­nő­sé­gi­leg is tel­jes mér­ték­ben át­ala­kult.

A tör­té­ne­lem so­rán há­rom fő be­teg­ség­min­tát kü­lön­böz­tet­he­tünk meg:
1. Az ag­rár­tár­sa­da­lom ki­ala­ku­lá­sa előt­ti gyűj­tö­ge­tő-va­dá­szó tár­sa­dal­mak be­teg­ség­min­tái – i. e. 10 000 év­vel. Eb­ben az idő­szak­ban a bal­ese­tek és a zord kör­nye­zet­tel va­ló na­pi köl­csön­ha­tás­ból szár­ma­zó be­teg­sé­gek vol­tak túl­súly­ban, jár­vá­nyok csak na­gyon rit­kán ütöt­ték fel a fe­jü­ket.
2. Az ag­rár­tár­sa­dal­mak ti­pi­kus be­teg­ség­min­tái a jár­vá­nyok. Eze­ket Scambler négy cso­port­ba so­rol­ja:

A) le­ve­gő út­ján ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a tu­ber­ku­ló­zis
B) víz­zel ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a ko­le­ra
C) élel­mi­szer út­ján ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a vér­has
D) kór­oko­zók­kal ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a feketehimlő

3. A mo­dern ipa­ri tár­sa­dal­mak ti­pi­kus be­teg­ség­min­tái a degeneratív be­teg­sé­gek, ame­lye­ket köz­nyel­ven ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek­nek ne­ve­zünk. Eb­be a cso­port­ba tar­toz­nak a szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek, a da­ga­na­tos be­teg­sé­gek, de a cu­kor­be­teg­ség, ér­el­me­sze­se­dés, csont­rit­ku­lás is.
Míg a fej­lő­dő ál­la­mok­ban még ma is a ko­ráb­bi be­teg­ség­min­ták ural­kod­nak, va­la­men­­nyi fej­lett tár­sa­da­lom­ban ro­ha­mos nö­ve­ke­dés­nek in­dul­tak a ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek. Ez a fo­lya­mat a ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok­ra, s köz­tük Szlo­vá­ki­á­ra is jel­lem­ző, ahol 1981-től az el­ha­lá­lo­zás­ok 55%-át a szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek okoz­zák. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­ség a rák – 2001-ben az el­ha­lá­lo­zás­ok 22,8%-ának oko­zó­ja. A hat­va­nas évek vé­gén és a het­ve­nes évek ele­jén a da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek kö­zül mind­két nem­nél a gyo­mor­rák volt a leg­el­ter­jed­tebb. Az ezt kö­ve­tő idő­szak­ban a gyo­mor­rák fo­ko­za­tos vis­­sza­szo­rí­tá­sá­val egyi­de­jű­leg drá­mai mó­don nőtt a tü­dő­rá­kos meg­be­te­ge­dé­sek szá­ma, ele­in­te fő­leg a fér­fi­ak­nál, de 1994-ben már mind­két nem ese­té­ben a da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek okoz­ta ha­lan­dó­ság el­ső szá­mú oka­ként sze­re­pelt. Leg­újab­ban a tü­dő­rá­kot si­ke­rült visz­­sza­szo­rí­ta­ni, most vi­szont mind­két nem­nél a vas­tag- és vég­bél­rák for­dul elő a leg­gyak­rab­ban, s ezek­nek a meg­be­te­ge­dé­sek­nek a szá­ma egy­re in­kább nö­vek­vő ten­den­ci­át mu­tat. Ugyan­csak nö­vek­szik a nem da­ga­na­tos emész­tő­szer­vi meg­be­te­ge­dé­sek­ben el­huny­tak ará­nya – 2001-ben már túl­lép­te az 5%-ot.

Eze­ket a be­teg­sé­ge­ket kró­ni­kus nép­be­teg­sé­gek­nek is szo­kás ne­vez­ni, mi­vel nem akut, ha­nem fo­lya­ma­to­san ki­ala­ku­ló, so­ká­ig tü­net­men­tes be­teg­sé­gek­ről van szó, ame­lyek­nél „a be­teg le­het­sé­ges leg­ked­ve­zőbb pers­pek­tí­vá­ja a be­teg­sé­gé­vel va­ló tü­net-, pa­nasz- és szö­vőd­mény­men­te­sen tör­té­nő együtt­élés” (Glatz 2001:46). Ezen be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­nak vizs­gá­la­tá­nál a monokauzális (egyet­len okot fel­té­te­le­ző, pl. a Koch-bacilus mint a tbc oko­zó­ja) meg­kö­ze­lí­tés­mód he­lyett a multikauzális meg­kö­ze­lí­tés­mód vált ter­mé­sze­tes­sé, amely ab­ból in­dul ki, hogy min­den be­teg­ség hát­te­ré­ben ott van a kö­vet­ke­ző négy té­nye­ző­cso­port mind­egyi­ké­nek va­la­me­lyik for­má­ja:

1. szocio-environmentális, az­az tár­sa­dal­mi-kör­nye­ze­ti ha­tá­sok – olyan makrotársadalmi té­nye­zők, mint pl. a sze­gény­ség, a mun­ka­nél­kü­li­ség, a tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok vagy azok hi­á­nya;
2. behaviorális, az­az vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők – do­hány­zás, moz­gás, táp­lál­ko­zás, al­ko­hol­fo­gyasz­tás, sze­xu­á­lis vi­sel­ke­dés, köz­le­ke­dés­biz­ton­ság;
3. pszi­cho­ló­gi­ai, az­az lé­lek­ta­ni té­nye­zők – sze­mé­lyi­ség­tí­pus, a ne­héz­sé­gek­kel va­ló meg­bir­kó­zás ké­pes­sé­ge;

A behaviorális és pszi­cho­ló­gi­ai ha­tá­sok al­kot­ják együt­te­sen a mikrotársadalmi fak­to­rok cso­port­ját.

4. ge­ne­ti­kai adott­sá­gok;

Ter­mé­sze­te­sen ezek a de­ter­mi­ná­ló té­nye­zők ös­­sze­fo­nód­nak, és sok­szor na­gyon ne­héz pon­to­san meg­ha­tá­roz­ni, me­lyik mi­lyen mér­ték­ben volt je­len a be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­nál. Ugyan­ak­kor mind­egyik té­nye­ző vizs­gá­la­ta na­gyon fon­tos, mert a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek el­le­ni küz­de­lem csak ak­kor le­het iga­zán ered­mé­nyes, ha a ki­ala­ku­lá­su­kat elő­se­gí­tő va­la­men­­nyi té­nye­zőt egy­szer­re re­du­kál­juk.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a vi­sel­ke­dé­si té­nye­ző­ket vizs­gá­lom, kö­zü­lük is konk­ré­tan a do­hány­zást, az al­ko­hol­fo­gyasz­tást, a drog­fo­gyasz­tást és a test­moz­gást. A vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők fon­tos­sá­ga két szem­pont­ból is in­do­kolt. Elő­ször azért, mert a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek éve­kig vagy év­ti­ze­de­kig tar­tó fo­ko­za­tos ki­ala­ku­lá­sá­nál ma már bi­zo­nyí­tot­tan és köz­tu­dot­tan je­len­tős sze­re­pet ját­szik az egyén egész­ség­vé­dő vagy ép­pen egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­se. Má­sod­szor pe­dig azért, mert amíg az egész­ség­ron­gá­ló vi­sel­ke­dés alap­ve­tő ve­szé­lyez­te­tő té­nye­ző, az egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés a pre­ven­ció ré­sze. Már­pe­dig a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ese­té­ben egy­re in­kább a meg­elő­zé­sen van a hang­súly. A WHO becs­lé­se sze­rint egy-egy or­szág egész­ség­ügye csu­pán 17–25%-kal já­rul hoz­zá a la­kos­ság egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­hoz. A to­váb­bi té­nye­zők kö­zül pe­dig az egyén­nek gya­kor­la­ti­lag csak a mikrotársadalmi fak­to­rok, va­gyis a sa­ját egész­sé­gé­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­son ala­pu­ló vi­sel­ke­dés, to­váb­bá a lé­lek­ta­ni tű­rő­ké­pes­ség in­ter­val­lu­má­nak ala­kí­tá­sá­ra van le­he­tő­sé­ge.
Vizs­gá­la­tom cél­cso­port­ját a Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­rü­le­te­in élő 15–29 éves ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok al­kot­ják, aki­ket a Mo­za­ik 2001 ne­vű nem­zet­kö­zi if­jú­ság­ku­ta­tás so­rán szó­lí­tot­tunk meg. A min­tát 1000 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű és 500 szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű fi­a­tal al­kot­ta. A min­ta nem és kor­cso­port­ok (15–19 éve­sek, 20–24 éve­sek, 25–29 éve­sek) sze­rint rep­re­zen­ta­tív. Mi­ért ép­pen ők? A cél­cso­port re­le­van­ci­á­ját több ok is alá­tá­maszt­ja:
1. Szlo­vák de­mog­rá­fu­sok ál­lí­tá­sa sze­rint Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sai fo­lya­ma­to­san az or­szág azon já­rá­sai kö­zé tar­toz­nak, ame­lyek­ben a leg­ma­ga­sabb a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek­ben, de kü­lö­nö­sen a rák­ban elhalálozottak rész­ará­nya. A. Vol­ná sze­rint a „stan­dar­di­zált el­ha­lá­lo­zás mind­egyik ha­lá­lok­ra – cse­kély ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – épp a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok­ban a leg­ked­ve­zőt­le­nebb” (Vol­ná 1993:79). E. Jurèová clusteranalízissel vizs­gál­ta az el­ha­lá­lo­zást, s meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a fér­fi­ak­nál a leg­ma­ga­sabb mor­ta­li­tá­sú já­rá­sok a senicai já­rás­tól a lé­vai já­rá­sig ter­je­dő nyu­gat- és dél-szlo­vá­ki­ai öve­zet­be tar­toz­nak (Jurèová 200:14). A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Sta­tisz­ti­kai Hi­va­ta­lá­nak 2000-es ada­tai is ar­ról árul­kod­nak, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok több­sé­gé­ben a fér­fi­ak da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek okoz­ta el­ha­lá­lo­zá­sa fe­lül­múl­ja a 26%-os or­szá­gos át­la­got.

1. táb­lá­zat. A 2000-ben rák­ban meg­halt fér­fi­ak rész­ará­nya Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­i­ban

Terület	Férfi lakosok száma	Összesen meghaltak	%
Szlovákia	2 626 061	7 015	26
Dunaszerdahelyi járás	55 018	163	29
Galántai járás	46 287	128	27
Komáromi járás	52 626	192	36
Lévai járás	57 764	185	32
Nyitrai járás	78 965	240	30
Érsekújvári járás	72 487	233	32
Losonci járás	34 893	125	36
Rimaszombati járás	39 998	123	31
Nagykürtösi járás	22 549	77	34
Kassai járás	116 169	246	21
Kassa-vidéki járás	52 450	124	24
Tőketerebesi járás	45 321	149	33

For­rás: Stav a pohyb obyvateťstva v Slovenskej republike. ŠÚSR, 2000

Ez a je­len­ség csak rész­ben függ ös­­sze a ma­gya­rok ked­ve­zőt­le­nebb kor­struk­tú­rá­já­val, ugyan­is a 15 ma­gyar­lak­ta já­rás kö­zül hét­ben nem a posztproduktív, ha­nem épp a pro­duk­tív ko­rú fér­fi­ak mor­ta­li­tá­sa ha­lad­ja meg az or­szá­gos át­la­got. Hat já­rás­ban a pro­duk­tív ko­rú nők mor­ta­li­tá­sá­ra is ugyan­ez ér­vé­nyes.
2. A ma­gyar­lak­ta já­rá­sok mor­ta­li­tá­sa nem azo­nos a ma­gya­rok mor­ta­li­tá­sá­val, hi­szen ezek­ben a já­rá­sok­ban ki­sebb-na­gyobb arány­ban szlo­vá­kok is él­nek. Az el­ha­lá­lo­zá­si sta­tisz­ti­kák­ból azon­ban nem de­rül ki az el­huny­tak nem­ze­ti­sé­ge. Így nem tud­hat­juk, hogy a ma­gas el­ha­lá­lo­zás dél-szlo­vá­ki­ai spe­ci­fi­kum-e, amely nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül ha­son­ló mér­ték­ben jel­lem­ző az ot­ta­ni la­kos­ság­ra, vagy pe­dig nemzetiségspecifikus je­len­ség­ről van-e szó. Bár ezek­re a kér­dé­sek­re a Mo­za­ik 2001 alap­ján nyert ada­tok sem ad­hat­nak ön­ma­guk­ban egy­ér­tel­mű vá­laszt, Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­i­ban élő ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó és egész­ség­vé­dő szo­ká­sa­i­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy a ma­gya­rok ke­vés­bé óv­ják az egész­sé­gü­ket.
3. A 15–29 éve­sek a vi­szony­lag leg­egész­sé­ge­sebb kor­osz­tályt al­kot­ják. Ugyan­ak­kor nem sza­bad meg­fe­led­kez­nünk ar­ról, hogy a) a töb­bi élet­mód­szeg­mens­hez ha­son­ló­an az egész­ség­hez va­ló vi­szo­nyu­lás és az azt pre­zen­tá­ló vi­sel­ke­dés is el­ső­sor­ban fi­a­tal­kor­ban ala­kul ki (bár a ké­sőb­bi­ek­ben is mó­do­sít­ha­tó), s ko­ránt­sem mind­egy, hogy va­la­ki pél­dá­ul el sem kezd do­há­nyoz­ni vagy negy­ven éve­sen hagy­ja ab­ba a do­hány­zást, b) a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sa hos­­szan­tar­tó fo­lya­mat, s bár a 15–29 éve­sek még több­nyi­re egész­sé­ges­nek ér­zik ma­gu­kat, nem tud­ha­tó, mi ját­szó­dik le a szer­ve­ze­tük­ben, an­nál is in­kább, mert az epi­de­mi­o­ló­gi­ai elő­re­jel­zé­sek sze­rint a ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek incidenciája az al­sóbb kor­cso­port­ok fe­lé to­ló­dik. Az ő egész­ség­vé­dő és egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­sük (s en­nek vizs­gá­la­ta) te­hát nem­csak a je­len­ről szól, ha­nem a jö­vő­ről is.

1. Egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok

1.1. Do­hány­zás

„A tü­dő­rák rész­le­ges vis­­sza­szo­rí­tá­sa po­zi­tív fej­le­mény, amely va­ló­szí­nű­leg an­nak is kö­szön­he­tő, hogy a fér­fi­ak kö­ré­ben csök­kent a do­hány­zás. Akik pe­dig még­is do­há­nyoz­nak, in­kább olyan ci­ga­ret­tát szív­nak, amely ke­ve­sebb ká­ros anya­got tar­tal­maz – szö­ge­zi le a 2000-es egész­ség­ügyi év­könyv, majd az ös­­szeg­zés így foly­ta­tó­dik – en­nek el­le­né­re az el­sőd­le­ges meg­elő­zés leg­fon­to­sabb fel­ada­ta to­vább­ra is a do­hány­zás el­le­ni komp­ro­mis­­szum­men­tes harc, mi­vel a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás együtt­vé­ve nagy sze­re­pet ját­szik a száj­üreg, ga­rat, nye­lő­cső, nyom­bél, gyo­mor­száj és húgy­kép­ző szer­vek da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­se­i­nek el­ter­je­dé­sé­ben” (Zdravotnícka roèenka, 2000).
Men­­nyi­re jel­lem­ző a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás a dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok­ra? Ha­son­ló­ak vagy in­kább kü­lön­bö­ző­ek-e a ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sai? Néz­zük előbb a do­hány­zást (1. áb­ra)!

1. áb­ra. Szo­kott-e do­há­nyoz­ni, s ha igen, mi­lyen gyak­ran?
A ma­gyar fi­a­ta­lok 52%-a ki­sebb-na­gyobb gya­ko­ri­ság­gal do­há­nyzik. A szlo­vák fi­a­ta­lok 48%-áról mond­ha­tó el ugyan­ez. Az el­sőd­le­ges kü­lönb­ség te­hát ab­ban mu­tat­ko­zik meg, hogy a ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül töb­ben do­há­nyoz­nak, mint a szlo­vák fi­a­ta­lok kö­zül. Ami a do­hány­zás gya­ko­ri­sá­gát il­le­ti, úgy a ma­gyar, mint a szlo­vák fi­a­ta­lok­ra leg­in­kább az jel­lem­ző, hogy na­pon­ta dohányoznak. A na­pi gya­ko­ri­ság a két nem­zet­nél azon­ban nem ugyan­azt je­len­ti. Ugyan­is, míg a szlo­vák fi­a­ta­lok kö­zül min­den ne­gye­dik szív el na­pon­ta át­la­go­san 12 db ci­ga­ret­tát, a ma­gya­rok kö­zül leg­alább min­den har­ma­dik fi­a­tal na­pi 14 db ci­ga­ret­tát füs­töl el. A do­hány­zó ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül – akik ele­ve töb­ben van­nak, mint a szlo­vá­kok – te­hát töb­ben ci­garettáznak na­pon­ta és töb­bet is, mint a do­hány­zó szlo­vák fi­a­ta­lok.

A mor­ta­li­tá­son kí­vül más or­szá­gos de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tók is egy­ér­tel­mű­en utal­nak a fér­fi és női po­pu­lá­ció egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak kü­lön­bö­ző­sé­gé­re. Ilyen pél­dá­ul a szü­le­tés­kor vár­ha­tó élet­tar­tam, amely az el­múlt negy­ven év­ben a nők ese­té­ben 4,5 év­vel, a fér­fi­ak­nál vi­szont csak 0,8 év­vel emel­ke­dett (Kollár–Mesežnikov 2001:498). Ez­zel együtt nőtt a két nem szü­le­tés­kor vár­ha­tó élet­tar­ta­ma kö­zöt­ti kü­lönb­ség is: 1961-ben 4,1 év volt, de 2000-ben már 8 év (a fér­fi­ak vár­ha­tó élet­tar­ta­ma 69,2 év, a nő­ké 77,2 év). Eze­ket a kü­lönb­sé­ge­ket gyak­ran épp a fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tóbb vi­sel­ke­dé­sé­vel ma­gya­ráz­zák. A dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok do­hány­zá­sá­nak ne­mek sze­rin­ti vizs­gá­la­ta is szig­ni­fi­káns ös­­sze­füg­gé­se­ket tárt fel (2. áb­ra).

2. áb­ra. Szo­kott-e do­há­nyoz­ni, s ha igen, mi­lyen gyak­ran?
(nem­ze­ti­ség és nem sze­rint)

Mind­két nem­ze­ti­ség­re jel­lem­ző, hogy több a fér­fi do­há­nyos, mint a női do­há­nyos, to­váb­bá a fér­fi­ak kö­zül töb­ben ci­giz­nek na­pon­ta, mint a nők kö­zül. A ma­gyar fér­fi­ak kö­zött csak­nem 20%-kal több a do­há­nyos (61,6%), mint a ma­gyar nők kö­zött (42,4%), s a na­pon­ta do­hány­zó ma­gyar fér­fi­ak rész­ará­nya is majd­nem 20%-kal ma­ga­sabb, mint a na­pon­ta do­hány­zó ma­gyar nő­ké (28,2%). A do­hány­zó szlo­vák fér­fi­ak 10%-kal van­nak töb­ben (42,1%) a do­hány­zó szlo­vák nők­nél (32,6%), s a na­pon­ta ci­ga­ret­tá­zó szlo­vák fér­fi­ak és nők rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség is 12%.
A nem mel­lett azon­ban a nem­ze­ti­ség is szig­ni­fi­káns vál­to­zó­ként je­le­nik meg, így a kö­vet­ke­ző kép tá­rul elénk:
– a ma­gyar fér­fi­ak a leg­na­gyobb do­há­nyo­sok, mind men­­nyi­sé­gi, mind gya­ko­ri­sá­gi ér­te­lem­ben, ugyan­ilyen ér­te­lem­ben leg­ke­vés­bé a szlo­vák nők­re jel­lem­ző a do­hány­zás,
– a ma­gyar női do­há­nyo­sok és a szlo­vák fér­fi do­há­nyo­sok rész­ará­nya ugyan meg­egye­zik, de a szlo­vák fér­fi­ak gyak­rab­ban ci­garettáznak, mint a ma­gyar nők, így a ma­gyar fér­fi­ak után tu­laj­don­kép­pen ők al­kot­ják a má­sik leg­ve­szé­lyez­te­tet­tebb cso­por­tot,
– bár a ma­gyar nők a do­hány­zás te­rén „le­csúsz­tak” a har­ma­dik hely­re, min­den­kép­pen fi­gye­lem­re­mél­tó, hogy a szlo­vák nők­höz ké­pest 10%-kal töb­ben ci­ga­ret­táz­nak, s csak­nem 8%-kal gyak­rab­ban is, ami új­fent meg­erő­sí­ti a nem­ze­ti­sé­gi fak­tor je­len­tő­sé­gét.
A kor­cso­por­tos elem­zés is ugyan­ezt tá­maszt­ja alá (3. áb­ra).

3. áb­ra. A do­hány­zók és a na­pon­ta do­hány­zók rész­ará­nya (nem­ze­ti­ség és kor­cso­port­ok sze­rint)

A ma­gya­rok kö­zül a 20–24 éve­sek kor­cso­port­ja egy­ben a leg­erő­sebb do­há­nyos cso­port is, hi­szen ezek­nek a fi­a­ta­lok­nak 58%-a ci­garettázik, eb­ből 45% (va­gyis szin­te min­den má­so­dik) pe­dig na­pon­ta! Igaz, a 25–29 éve­sek kor­cso­port­já­ban mind meny­­nyi­sé­gi, mind gya­ko­ri­sá­gi ér­te­lem­ben csök­ken a do­hány­zók rész­ará­nya, de még így is meg­fi­gyel­he­tő két alap­ve­tő ös­­sze­füg­gés:
1. a 20–24 éves ko­ruk­ban ci­ga­ret­táz­ni kez­dők rész­ará­nya jó­val meg­ha­lad­ja azok rész­ará­nyát, akik 25–29 éves ko­ruk­ban le­szok­nak a do­hány­zás­ról, va­gyis a 15–29 éves ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül töb­ben szok­nak rá a do­hány­zás­ra, mint ahá­nyan ab­ba­hagy­ják. A szlo­vák fi­a­ta­lok­ról en­nek épp az el­len­ke­ző­je mond­ha­tó el, hi­szen mind a do­hány­zók, mind pe­dig a na­pon­ta ci­garettázók rész­ará­nyá­ban eny­he csök­ke­nés mu­tat­ha­tó ki.
2. a do­hány­zó szlo­vá­kok és a na­pon­ta ci­ga­ret­tá­zó szlo­vá­kok rész­ará­nya mind­egyik kor­cso­port­ban ala­cso­nyabb a ma­gya­rok rész­ará­nyá­nál.
A do­hány­zás te­rén te­hát a ma­gyar fi­a­ta­lok, s kö­zü­lük is fő­képp a ma­gyar fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­se fe­lül­múl­ja a szlo­vák fi­a­ta­lok ön­kén­tes egész­ség­ron­gá­lá­sát.

1.2. Al­ko­hol­fo­gyasz­tás

A kö­vet­ke­ző egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­si té­nye­ző az al­ko­hol­fo­gyasz­tás, amely el­ső­sor­ban a do­hány­zás­sal együtt, de az el­fo­gyasz­tott al­ko­hol men­­nyi­sé­gé­nek és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás gya­ko­ri­sá­gá­nak függ­vé­nyé­ben ön­ma­gá­ban is hoz­zá­já­rul a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­hoz. El­ső kér­dé­sünk­re, hogy fo­gyasz­ta­nak-e akár csak al­kal­man­ként is al­ko­holt, a ma­gyar fi­a­ta­lok 81%-a, a szlo­vák fi­a­ta­lok­nak pe­dig 73%-a vá­la­szolt igen­nel. Az ár­nyal­tabb kép fel­vá­zo­lá­sa cél­já­ból az iránt is ér­dek­lőd­tünk, hogy mi­lyen gyak­ran fo­gyaszt­ják az egyes al­ko­hol­faj­tá­kat (bor, sör, tö­mény ita­lok, li­kő­rök). Az így ka­pott vá­lasz­meg­osz­lá­so­kat a 4. áb­ra szem­lél­te­ti.

 

4. áb­ra. Az egyes al­ko­hol­faj­ták fo­gyasz­tá­sá­nak gya­ko­ri­sá­ga (nem­ze­ti­ség sze­rint)

Mind a ma­gya­rok, mind a szlo­vá­kok kö­ré­ben va­la­men­­nyi szesz­faj­tá­nál az al­kal­man­kén­ti fo­gyasz­tás do­mi­nál. A ma­gya­rok­hoz vi­szo­nyít­va a szlo­vá­kok kö­zül két­szer töb­ben fo­gyasz­ta­nak bort, 7%-kal töb­ben sört, s né­mi­leg ma­ga­sabb a pá­lin­ka­fo­gyasz­tás is. A ma­gya­rok­nál vi­szont kis­mér­ték­ben meg­nő a he­ti több­szö­ri bor- és sör­fo­gyasz­tók ará­nya. To­váb­bá a ma­gya­rok kö­zül töb­ben fo­gyasz­ta­nak li­kő­rö­ket. Va­ló­já­ban te­hát a szlo­vá­kok kö­zül töb­ben isz­nak, a ma­gya­rok vi­szont gyak­rab­ban isz­nak bort és sört.
Vizs­gál­juk meg a nem­ze­ti­sé­gen kí­vül a ne­mek sze­re­pét is a bor- és sör­fo­gyasz­tás gya­ko­ri­sá­gá­ban (5. és 6. áb­ra):

5. áb­ra. Bor­fo­gyasz­tás (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

Leg­in­kább a szlo­vák fér­fi­ak fo­gyasz­ta­nak bort (93%), leg­ke­vés­bé a ma­gyar nők (79%). A ma­gyar fér­fi­ak kö­zött ke­ve­sebb a bor­fo­gyasz­tó (86%), mint a szlo­vák fér­fi­ak kö­zött, de még a szlo­vák nők kö­zött is (90%). Ugyan­ak­kor a ma­gyar fér­fi­ak ki­csit gyak­rab­ban nyúl­nak a bo­ros­po­hár­hoz (13%), mint a szlo­vák fér­fi­ak (9%).

6. áb­ra. Sör­fo­gyasz­tás (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

A sör­fo­gyasz­tás­nál ha­son­ló a hely­zet: a szlo­vák fér­fi­ak 92%-a fo­gyaszt sört, utá­nuk a ma­gyar fér­fi­ak kö­vet­kez­nek (87%). Vi­szont a ma­gyar fér­fi­ak gyak­rab­ban sö­röz­nek. Na­pon­ta 9%-uk, he­ten­te több­ször 24%-uk fo­gyaszt sört a na­pon­ta sö­rö­ző szlo­vák fér­fi­ak 7%-ával, il­let­ve a he­ten­te több­ször sö­rö­ző szlo­vák fér­fi­ak 19%-ával szem­ben.
A pá­lin­ka­fo­gyasz­tás ugyan­csak el­ső­sor­ban a fér­fi­ak „pri­vi­lé­gi­u­ma”. Míg a ma­gyar nők 63%-a, a szlo­vák nők 72%-a fo­gyaszt leg­alább al­kal­man­ként tö­mény ita­lo­kat, ad­dig nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül a fér­fi­ak 85%-ára jel­lem­ző ugyan­ez, s ugyan­csak nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül 10%-uk he­ten­te több­ször nyúl a po­hár­hoz.
Ami te­hát az al­ko­hol­fo­gyasz­tást il­le­ti, új­fent meg­nyil­vá­nul­nak a ne­mek kü­lönb­sé­gei. A fér­fi­ak töb­ben és gyak­rab­ban isz­nak, mint a nők. S bár a ma­gya­rok és szlo­vá­kok kö­zöt­ti el­té­ré­sek ko­ránt­sem olyan mar­kán­sak, mint a do­hány­zás ese­té­ben, azért még­is fi­gye­lem­re­mél­tók. Hi­szen a ma­gya­rok kö­zül ke­ve­seb­ben isz­nak, de gyak­rab­ban. S itt aka­rat­la­nul is elő­to­la­ko­dik a mon­dás: az al­ko­hol kis­mér­ték­ben or­vos­ság, nagy­mér­ték­ben mé­reg. Te­hát az egész­ség­ká­ro­sí­tó szesz­fo­gyasz­tás in­kább jel­lem­ző a ma­gya­rok­ra, mint a szlo­vá­kok­ra!

1.3. Drog­fo­gyasz­tás

A har­ma­dik egész­ség­ká­ro­sí­tó té­nye­ző, amel­­lyel írá­som­ban fog­lal­ko­zom, a drog­fo­gyasz­tás. A ká­bí­tó­sze­re­zés a do­hány­zás­hoz és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás­hoz ké­pest tá­ja­in­kon új je­len­ség, s bár egy­ér­tel­mű tény, hogy az előb­bi­ek­hez ha­son­ló­an egész­ség­ron­gá­ló ha­tá­sa van, hoz­zá­já­ru­lá­sá­ról a la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak ala­ku­lá­sá­hoz egy­elő­re nincs ele­gen­dő in­for­má­ció. A meg­lé­vő egész­ség­ügyi sta­tisz­ti­kák csak a drog­füg­gő­ként evidáltak sta­tisz­ti­kái. Az aláb­bi ada­tok a „drog­hát­or­szág­ról” szól­nak. A meg­kér­de­zet­tek kö­zül egyik sem ká­bí­tó­szer­füg­gő, de – amint azt a 7. áb­ra szem­lél­te­ti – a ma­gyar fi­a­ta­lok 19%-ának, a szlo­vák fi­a­ta­lok 22,5%-ának van már e té­ren ta­pasz­ta­la­ta. A ma­gya­rok kö­zül leg­töb­ben a ma­ri­hu­á­nát (90,2%) és a han­gu­lat­ja­ví­tó gyógy­sze­re­ket (34,6) pró­bál­ták ki, a szlo­vá­kok kö­zül leg­töb­ben ugyan­csak a ma­ri­hu­á­nát (98,2%) és az amfetamint (31%). Az ada­tok­ból az is ki­de­rül, hogy a szlo­vák fi­a­ta­lok­nak na­gyobb a drog­fo­gyasz­tás te­rén szer­zett ta­pasz­ta­la­ta, még­pe­dig egy­részt töb­ben pró­bál­ták már ki a dro­got, más­részt pe­dig a gyógy­sze­re­ken kí­vül az ös­­szes töb­bi szer fo­gyasz­tá­sá­ban is túl­szár­nyal­ták a ma­gyar fi­a­ta­lo­kat.

7. áb­ra. A drog­gal va­ló ta­pasz­ta­lat és az egyes sze­re­ket ki­pró­bált fi­a­ta­lok rész­ará­nya

Azt is meg­kér­dez­tük a fi­a­ta­lok­tól, hogy mi­lyen ré­gen hasz­nál­ták az egyes sze­re­ket. A ma­gya­rok 20%-ának, a szlo­vá­kok 41%-ának vol­tak egé­szen friss ta­pasz­ta­la­tai (az el­múlt egy hó­nap­ban hasz­nál­ta) a leg­el­ter­jed­tebb drog­gal, a ma­ri­hu­á­ná­val. Am­fe­tamint az el­múlt hó­nap­ban a ma­gya­rok 1,7%-a, a szlo­vá­kok 11%-a fo­gyasz­tott, ke­mény dro­got a ma­gya­rok 4,4%-a, a szlo­vá­kok 5,5%-a. A drog­fo­gyasz­tás te­rén te­hát nyil­ván­va­ló a szlo­vák fi­a­ta­lok „fö­lé­nye”.
A nem­ze­ti­ség mel­lett új­fent szem­be­tű­nik a ne­mek meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe is (8. áb­ra).

8. áb­ra. A drog­gal va­ló ta­pasz­ta­lat és az egyes sze­re­ket ki­pró­bált fi­a­ta­lok rész­ará­nya (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

A fér­fi­ak drog­ta­pasz­ta­la­ta mind­két nem­ze­ti­ség­nél egy­ér­tel­mű­en fe­lül­múl­ja a nők drog­ta­pasz­ta­la­tát. Ugyan­ez va­la­men­­nyi drog­faj­tá­nál ér­vé­nyes, a gyógy­szer az egyet­len ki­vé­tel, ame­lyet in­kább a nők, s fő­leg a ma­gyar nők fo­gyasz­ta­nak. Az amfetaminfogyasztásban vi­szont a szlo­vák nők csak a szlo­vák fér­fi­a­kat nem elő­zik meg. A szer­ves ol­dó­szer és a ke­mény dro­gok hasz­ná­la­tá­ban is a szlo­vák fér­fi­ak ve­zet­nek.

A vizs­gált vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők mind­egyi­ké­nél ta­pasz­tal­tuk, hogy a 15–29 éves fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sa­ik­kal fe­lül­múl­ják el­len­ke­ző ne­mű kor­tár­sa­i­kat. Ily mó­don ne­he­zen kép­zel­he­tő el, hogy a fér­fi­po­pu­lá­ció je­len­leg oly ked­ve­zőt­len egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ban a jö­vő po­zi­tív vál­to­zá­so­kat hoz­zon. Ugyan­ak­kor a dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok do­hány­zá­si, al­ko­hol- és drog­fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­i­ban a nem­ze­ti­ség is szig­ni­fi­káns té­nye­ző­ként je­le­nik meg, va­gyis ezek a vi­sel­ke­dé­sek nemzetiségspecifikusak. A ma­gyar fi­a­ta­lok (kö­zü­lük is fő­leg a fér­fi­ak) in­kább a ha­gyo­má­nyos esz­kö­zök­kel, az­az el­ső­sor­ban a do­hány­zás­sal ron­gál­ják egész­sé­gü­ket, de al­ko­hol­fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­ik sem vál­nak a ja­vuk­ra. Ez­zel szem­ben a szlo­vák fi­a­ta­lok in­kább a mo­dern kor ad­ta ká­bí­tó­sze­re­zé­si le­he­tő­sé­gek­kel él­nek.

2. Egész­ség­vé­de­lem sport­tal

A sport, test­moz­gás a sze­mé­lyi hi­gi­é­ni­án, az egész­sé­ges táp­lál­ko­zá­son, a stressz­tű­ré­sen, a ki­egyen­sú­lyo­zott sze­xu­a­li­tá­son kí­vül azon egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők egyi­ke, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel el­len­sú­lyoz­ha­tók a ci­vi­li­zált élet­mód né­mely ár­tal­mai (Glatz 2001:286).
A dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok még­sem él­nek ma­ra­dék­ta­la­nul ez­zel a le­he­tő­ség­gel. Fő­leg a ma­gya­rok nem. Amint azt a 9. áb­ra szem­lél­te­ti, a szlo­vá­kok két­har­ma­da spor­tol sza­bad­ide­jé­ben (pl. a kö­te­le­ző test­ne­ve­lé­si órán kí­vül), a ma­gya­rok vi­szont még en­nél is ke­ve­seb­ben, csu­pán 54%-uk.

9. áb­ra. A test­moz­gást vég­zők rész­ará­nya (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

Az ed­dig vizs­gált vi­sel­ke­dé­sek­nél ta­pasz­talt egész­ség­vé­dőbb női ma­ga­tar­tás a spor­to­lás ese­té­ben el­tű­nik. Úgy a ma­gyar, mint a szlo­vák nők ke­ve­seb­bet mo­zog­nak, mint a ma­gyar il­let­ve szlo­vák fér­fi­ak. A spor­to­ló szlo­vák fér­fi­ak (66%) és szlo­vák nők (60%) rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség meg­egye­zik a spor­to­ló ma­gyar fér­fi­ak (57%) és a spor­to­ló ma­gyar nők (50%) rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség­gel, ugyan­ak­kor a szlo­vák fér­fi­ak és a szlo­vák nők kö­zül 10%-kal töb­ben spor­tol­nak, mint a ma­gyar fér­fi­ak és nők kö­zül.
A kor­cso­port­ok függ­vé­nyé­ben vég­zett elem­zés to­vább pon­to­sít­ja a ké­pet (10. áb­ra).

10. áb­ra. A test­moz­gást vég­zők rész­ará­nya (kor­cso­port­ok sze­rint)

A leg­fi­a­ta­lab­bak ka­te­gó­ri­á­já­ban még egy­for­ma a spor­to­ló ma­gya­rok és szlo­vá­kok rész­ará­nya. A 20–24 éve­sek kor­cso­port­já­ban a szlo­vá­kok­nál mi­ni­má­lis le­mor­zso­ló­dás ta­pasz­tal­ha­tó, ez­zel szem­ben a 20–24 éves ma­gya­rok kö­zül már csak­nem 20%-kal ke­ve­seb­ben spor­tol­nak, mint a 15–19 éve­sek kö­zül. Eh­hez ké­pest a 25–29 éves ma­gya­rok­nál már csak ele­nyé­sző a vis­­sza­esés, a szlo­vá­kok­nál vi­szont 6%. Ám még így is jócs­kán fe­lül­múl­ja a leg­idő­sebb kor­osz­tály szlo­vák spor­to­ló­i­nak ará­nya a leg­idő­sebb, de még a kö­zép­ső ma­gyar kor­osz­tály test­moz­gást vég­ző­i­nek ará­nyát is.
Azok, akik nem spor­tol­nak, nagy­részt két ok­kal ma­gya­ráz­zák pas­­szi­vi­tá­su­kat. Leg­in­kább az­zal, hogy nincs ide­jük (a ma­gya­rok 40%-a, a szlo­vá­kok 46%-a) más­részt pe­dig az­zal, hogy nem sze­ret­nek spor­tol­ni (mind­két nem­ze­ti­ség 29%-a). Te­hát nem anya­gi, egész­ség­ügyi okok mi­att ma­rad ki éle­tük­ből az oly fon­tos test­moz­gás, s nem is meg­fe­le­lő le­he­tő­ség vagy tár­sa­ság hi­á­nyá­ban, ha­nem azért mert nem ta­lál­nak rá időt vagy nem ked­ve­lik ezt a faj­ta idő­töl­tést. A spor­to­lást, mint egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­si té­nye­zőt te­hát el­ső­sor­ban nem az ob­jek­tív kö­rül­mé­nyek aka­dá­lyoz­zák, ha­nem a po­zi­tív szub­jek­tív hoz­zá­ál­lás hi­á­nya. Ez pe­dig egy moz­gás­sze­gény élet­mó­dot ered­mé­nyez, amely új­fent ked­vez a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­nak.

Ös­­szeg­zés

Írá­som­ban a 15–29 éves dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó és egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­sé­nek né­hány szeg­men­sét vizs­gál­tam a Mo­za­ik 2001 nem­zet­kö­zi if­jú­ság­ku­ta­tás ada­ta­it vé­ve ala­pul. A cél­cso­port do­hány­zá­si, al­ko­hol­fo­gyasz­tá­si, ká­bí­tó­sze­re­zé­si és spor­to­lá­si szo­ká­sa­i­nak tö­mör jel­lem­zé­sén túl ar­ra is kí­ván­csi vol­tam, va­jon ki­mu­tat­ha­tók-e lé­nye­ges kü­lönb­sé­gek a fér­fi­ak és nők, il­let­ve a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok vi­sel­ke­dé­se kö­zött. Ki­de­rült, hogy a fér­fi­ak­ra már ilyen fi­a­tal kor­ban is egy­ér­tel­mű­en jel­lem­zőbb az egész­ség­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tás, mint a nők­re. Töb­ben és töb­bet do­há­nyoz­nak, isz­nak és dro­goz­nak, mint a nők – igaz, töb­ben is spor­tol­nak. Ez­zel együtt­vé­ve a fel­vá­zolt kép alá­tá­maszt­ja azo­kat az or­szá­gos és a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ra is jel­lem­ző sta­tisz­ti­ká­kat, ame­lyek fel­hív­ják a fi­gyel­met a fér­fi­ak ros­­szabb egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ra és a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek okoz­ta ma­ga­sabb mor­ta­li­tá­suk­ra. Ugyan­ak­kor az is ki­de­rült, hogy a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sért leg­in­kább fe­le­lős vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők, a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás te­rén a ma­gya­rok, s kö­zü­lük is fő­leg a fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tóbb vi­sel­ke­dést foly­tat­nak, mint a szlo­vá­kok. Jog­gal fel­té­te­lez­he­tő, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban hu­za­mo­sabb ide­je ta­pasz­talt da­ga­na­tos be­teg­sé­gek okoz­ta át­la­gon fe­lü­li el­ha­lá­lo­zás ily mó­don a jö­vő­ben nemzetiségspecifikus je­len­ség­gé vál­hat (bár nem ki­zárt, hogy most is az). Még na­gyobb hang­súlyt kel­le­ne ezért fek­tet­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­sőd­le­ges pre­ven­ci­ó­já­ra.

Fel­hasz­nált iro­da­lom:

Analýza a vývoj štandardizovanej úmrtnosti na choroby obehovej sústavy v SR. Bratislava, ÚZIŠ, 2000.
Egész­ség­ügy Ma­gyar­or­szá­gon. Szerk.: Glatz Fe­renc. Bu­da­pest, Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia, 2001.
Jurèová, Danuša: Regionálna diferenciácia úmrtnosti obyvate¾ov Slovenskej republiky. Slo­ven­ská štatistika a demografia. 2000/2., 4–17. p.
Mé­szá­ros, Ján: Nádej na dožitie pri narodení v okresoch a krajoch SR za obdobie 1995 –1999. Slovenská štatistika a demografia. 2001/1., 9–14. p.
Mistríková, ¼udmila: Zdravie ako sociálny a sociologický problém. In: Sociológia a spoloèenská zmena. Ján Sopóci (ed.). Bratislava, 2000.
Mo­za­ik 2001. Szerk.: Sza­bó A.–Bauer B.–Laki L.–Nemeskéri I. Bu­da­pest, Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­zet, 2002.
Scambler, G.: Sociology as Applied to Medicine. Lon­don, 1993.
Slovensko 2001. Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Slovensko 2002. Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Stav a pohyb obyvate¾stva v Slovenskej republike 2000. Bratislava, Štatistický úrad Sloven­skej republiky, 2000.
Tir­pák, Michal – Katerinková, Má­ria – Heèko, Igor: Obyvate¾stvo Slovenskej republiky v roku 1999 v zrkadle štatistických údajov. Slovenská štatistika a demografia. 2000/4., 4–46. p.
Vol­ná, An­na: Vybrané ukazovatele zdravotného stavu obyvate¾stva pod¾a okresov v SR. Slo­ven­ská štatistika a demografia. 1993/1–2., 76–83. p.
Zdravotnícka roèenka 2000. Bratislava, ÚZIŠ, 2001.