Lampl Zsuzsanna: A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásai

Az em­be­ri­ség tör­té­nel­mét úgy is ér­tel­mez­het­jük, mint a be­teg­ség fe­lett ara­tott győ­ze­lem fo­lya­ma­tát. Saj­nos csu­pán re­la­tív győ­ze­lem­ről be­szél­he­tünk, hi­szen a tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san újabb be­teg­sé­gek, „be­teg­ség­min­ták” (patterns of disease) je­len­tek meg. Graham Scambler an­gol egész­ség­szo­ci­o­ló­gus sze­rint a be­teg­ség­min­ták vál­ta­ko­zá­sa há­rom lé­nye­ges fak­tor­nak kö­szön­he­tő (Scambler 1993):

a) a ga­bo­na­fé­lék el­ter­je­dé­sé­nek, mi­vel az ag­rár­tár­sa­dal­mak ki­ala­ku­lá­sa után a ga­bo­na­fé­lék vál­tak az ét­rend fő al­ko­tó­rész­évé,
b) a no­mád élet­mó­dot fel­vál­tó ál­lan­dó le­te­le­pe­dés­nek,
c) an­nak, hogy a táp­lál­ko­zás men­­nyi­sé­gi­leg és mi­nő­sé­gi­leg is tel­jes mér­ték­ben át­ala­kult.

A tör­té­ne­lem so­rán há­rom fő be­teg­ség­min­tát kü­lön­böz­tet­he­tünk meg:
1. Az ag­rár­tár­sa­da­lom ki­ala­ku­lá­sa előt­ti gyűj­tö­ge­tő-va­dá­szó tár­sa­dal­mak be­teg­ség­min­tái – i. e. 10 000 év­vel. Eb­ben az idő­szak­ban a bal­ese­tek és a zord kör­nye­zet­tel va­ló na­pi köl­csön­ha­tás­ból szár­ma­zó be­teg­sé­gek vol­tak túl­súly­ban, jár­vá­nyok csak na­gyon rit­kán ütöt­ték fel a fe­jü­ket.
2. Az ag­rár­tár­sa­dal­mak ti­pi­kus be­teg­ség­min­tái a jár­vá­nyok. Eze­ket Scambler négy cso­port­ba so­rol­ja:

A) le­ve­gő út­ján ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a tu­ber­ku­ló­zis
B) víz­zel ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a ko­le­ra
C) élel­mi­szer út­ján ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a vér­has
D) kór­oko­zók­kal ter­je­dő jár­vá­nyok, pl. a feketehimlő

3. A mo­dern ipa­ri tár­sa­dal­mak ti­pi­kus be­teg­ség­min­tái a degeneratív be­teg­sé­gek, ame­lye­ket köz­nyel­ven ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek­nek ne­ve­zünk. Eb­be a cso­port­ba tar­toz­nak a szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek, a da­ga­na­tos be­teg­sé­gek, de a cu­kor­be­teg­ség, ér­el­me­sze­se­dés, csont­rit­ku­lás is.
Míg a fej­lő­dő ál­la­mok­ban még ma is a ko­ráb­bi be­teg­ség­min­ták ural­kod­nak, va­la­men­­nyi fej­lett tár­sa­da­lom­ban ro­ha­mos nö­ve­ke­dés­nek in­dul­tak a ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek. Ez a fo­lya­mat a ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok­ra, s köz­tük Szlo­vá­ki­á­ra is jel­lem­ző, ahol 1981-től az el­ha­lá­lo­zás­ok 55%-át a szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek okoz­zák. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­ség a rák – 2001-ben az el­ha­lá­lo­zás­ok 22,8%-ának oko­zó­ja. A hat­va­nas évek vé­gén és a het­ve­nes évek ele­jén a da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek kö­zül mind­két nem­nél a gyo­mor­rák volt a leg­el­ter­jed­tebb. Az ezt kö­ve­tő idő­szak­ban a gyo­mor­rák fo­ko­za­tos vis­­sza­szo­rí­tá­sá­val egyi­de­jű­leg drá­mai mó­don nőtt a tü­dő­rá­kos meg­be­te­ge­dé­sek szá­ma, ele­in­te fő­leg a fér­fi­ak­nál, de 1994-ben már mind­két nem ese­té­ben a da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek okoz­ta ha­lan­dó­ság el­ső szá­mú oka­ként sze­re­pelt. Leg­újab­ban a tü­dő­rá­kot si­ke­rült visz­­sza­szo­rí­ta­ni, most vi­szont mind­két nem­nél a vas­tag- és vég­bél­rák for­dul elő a leg­gyak­rab­ban, s ezek­nek a meg­be­te­ge­dé­sek­nek a szá­ma egy­re in­kább nö­vek­vő ten­den­ci­át mu­tat. Ugyan­csak nö­vek­szik a nem da­ga­na­tos emész­tő­szer­vi meg­be­te­ge­dé­sek­ben el­huny­tak ará­nya – 2001-ben már túl­lép­te az 5%-ot.

Eze­ket a be­teg­sé­ge­ket kró­ni­kus nép­be­teg­sé­gek­nek is szo­kás ne­vez­ni, mi­vel nem akut, ha­nem fo­lya­ma­to­san ki­ala­ku­ló, so­ká­ig tü­net­men­tes be­teg­sé­gek­ről van szó, ame­lyek­nél „a be­teg le­het­sé­ges leg­ked­ve­zőbb pers­pek­tí­vá­ja a be­teg­sé­gé­vel va­ló tü­net-, pa­nasz- és szö­vőd­mény­men­te­sen tör­té­nő együtt­élés” (Glatz 2001:46). Ezen be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­nak vizs­gá­la­tá­nál a monokauzális (egyet­len okot fel­té­te­le­ző, pl. a Koch-bacilus mint a tbc oko­zó­ja) meg­kö­ze­lí­tés­mód he­lyett a multikauzális meg­kö­ze­lí­tés­mód vált ter­mé­sze­tes­sé, amely ab­ból in­dul ki, hogy min­den be­teg­ség hát­te­ré­ben ott van a kö­vet­ke­ző négy té­nye­ző­cso­port mind­egyi­ké­nek va­la­me­lyik for­má­ja:

1. szocio-environmentális, az­az tár­sa­dal­mi-kör­nye­ze­ti ha­tá­sok – olyan makrotársadalmi té­nye­zők, mint pl. a sze­gény­ség, a mun­ka­nél­kü­li­ség, a tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok vagy azok hi­á­nya;
2. behaviorális, az­az vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők – do­hány­zás, moz­gás, táp­lál­ko­zás, al­ko­hol­fo­gyasz­tás, sze­xu­á­lis vi­sel­ke­dés, köz­le­ke­dés­biz­ton­ság;
3. pszi­cho­ló­gi­ai, az­az lé­lek­ta­ni té­nye­zők – sze­mé­lyi­ség­tí­pus, a ne­héz­sé­gek­kel va­ló meg­bir­kó­zás ké­pes­sé­ge;

A behaviorális és pszi­cho­ló­gi­ai ha­tá­sok al­kot­ják együt­te­sen a mikrotársadalmi fak­to­rok cso­port­ját.

4. ge­ne­ti­kai adott­sá­gok;

Ter­mé­sze­te­sen ezek a de­ter­mi­ná­ló té­nye­zők ös­­sze­fo­nód­nak, és sok­szor na­gyon ne­héz pon­to­san meg­ha­tá­roz­ni, me­lyik mi­lyen mér­ték­ben volt je­len a be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­nál. Ugyan­ak­kor mind­egyik té­nye­ző vizs­gá­la­ta na­gyon fon­tos, mert a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek el­le­ni küz­de­lem csak ak­kor le­het iga­zán ered­mé­nyes, ha a ki­ala­ku­lá­su­kat elő­se­gí­tő va­la­men­­nyi té­nye­zőt egy­szer­re re­du­kál­juk.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a vi­sel­ke­dé­si té­nye­ző­ket vizs­gá­lom, kö­zü­lük is konk­ré­tan a do­hány­zást, az al­ko­hol­fo­gyasz­tást, a drog­fo­gyasz­tást és a test­moz­gást. A vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők fon­tos­sá­ga két szem­pont­ból is in­do­kolt. Elő­ször azért, mert a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek éve­kig vagy év­ti­ze­de­kig tar­tó fo­ko­za­tos ki­ala­ku­lá­sá­nál ma már bi­zo­nyí­tot­tan és köz­tu­dot­tan je­len­tős sze­re­pet ját­szik az egyén egész­ség­vé­dő vagy ép­pen egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­se. Má­sod­szor pe­dig azért, mert amíg az egész­ség­ron­gá­ló vi­sel­ke­dés alap­ve­tő ve­szé­lyez­te­tő té­nye­ző, az egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dés a pre­ven­ció ré­sze. Már­pe­dig a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ese­té­ben egy­re in­kább a meg­elő­zé­sen van a hang­súly. A WHO becs­lé­se sze­rint egy-egy or­szág egész­ség­ügye csu­pán 17–25%-kal já­rul hoz­zá a la­kos­ság egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­hoz. A to­váb­bi té­nye­zők kö­zül pe­dig az egyén­nek gya­kor­la­ti­lag csak a mikrotársadalmi fak­to­rok, va­gyis a sa­ját egész­sé­gé­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­son ala­pu­ló vi­sel­ke­dés, to­váb­bá a lé­lek­ta­ni tű­rő­ké­pes­ség in­ter­val­lu­má­nak ala­kí­tá­sá­ra van le­he­tő­sé­ge.
Vizs­gá­la­tom cél­cso­port­ját a Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­rü­le­te­in élő 15–29 éves ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok al­kot­ják, aki­ket a Mo­za­ik 2001 ne­vű nem­zet­kö­zi if­jú­ság­ku­ta­tás so­rán szó­lí­tot­tunk meg. A min­tát 1000 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű és 500 szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű fi­a­tal al­kot­ta. A min­ta nem és kor­cso­port­ok (15–19 éve­sek, 20–24 éve­sek, 25–29 éve­sek) sze­rint rep­re­zen­ta­tív. Mi­ért ép­pen ők? A cél­cso­port re­le­van­ci­á­ját több ok is alá­tá­maszt­ja:
1. Szlo­vák de­mog­rá­fu­sok ál­lí­tá­sa sze­rint Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sai fo­lya­ma­to­san az or­szág azon já­rá­sai kö­zé tar­toz­nak, ame­lyek­ben a leg­ma­ga­sabb a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek­ben, de kü­lö­nö­sen a rák­ban elhalálozottak rész­ará­nya. A. Vol­ná sze­rint a „stan­dar­di­zált el­ha­lá­lo­zás mind­egyik ha­lá­lok­ra – cse­kély ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – épp a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok­ban a leg­ked­ve­zőt­le­nebb” (Vol­ná 1993:79). E. Jurèová clusteranalízissel vizs­gál­ta az el­ha­lá­lo­zást, s meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a fér­fi­ak­nál a leg­ma­ga­sabb mor­ta­li­tá­sú já­rá­sok a senicai já­rás­tól a lé­vai já­rá­sig ter­je­dő nyu­gat- és dél-szlo­vá­ki­ai öve­zet­be tar­toz­nak (Jurèová 200:14). A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Sta­tisz­ti­kai Hi­va­ta­lá­nak 2000-es ada­tai is ar­ról árul­kod­nak, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok több­sé­gé­ben a fér­fi­ak da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek okoz­ta el­ha­lá­lo­zá­sa fe­lül­múl­ja a 26%-os or­szá­gos át­la­got.

1. táb­lá­zat. A 2000-ben rák­ban meg­halt fér­fi­ak rész­ará­nya Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­i­ban

For­rás: Stav a pohyb obyvateťstva v Slovenskej republike. ŠÚSR, 2000

Ez a je­len­ség csak rész­ben függ ös­­sze a ma­gya­rok ked­ve­zőt­le­nebb kor­struk­tú­rá­já­val, ugyan­is a 15 ma­gyar­lak­ta já­rás kö­zül hét­ben nem a posztproduktív, ha­nem épp a pro­duk­tív ko­rú fér­fi­ak mor­ta­li­tá­sa ha­lad­ja meg az or­szá­gos át­la­got. Hat já­rás­ban a pro­duk­tív ko­rú nők mor­ta­li­tá­sá­ra is ugyan­ez ér­vé­nyes.
2. A ma­gyar­lak­ta já­rá­sok mor­ta­li­tá­sa nem azo­nos a ma­gya­rok mor­ta­li­tá­sá­val, hi­szen ezek­ben a já­rá­sok­ban ki­sebb-na­gyobb arány­ban szlo­vá­kok is él­nek. Az el­ha­lá­lo­zá­si sta­tisz­ti­kák­ból azon­ban nem de­rül ki az el­huny­tak nem­ze­ti­sé­ge. Így nem tud­hat­juk, hogy a ma­gas el­ha­lá­lo­zás dél-szlo­vá­ki­ai spe­ci­fi­kum-e, amely nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül ha­son­ló mér­ték­ben jel­lem­ző az ot­ta­ni la­kos­ság­ra, vagy pe­dig nemzetiségspecifikus je­len­ség­ről van-e szó. Bár ezek­re a kér­dé­sek­re a Mo­za­ik 2001 alap­ján nyert ada­tok sem ad­hat­nak ön­ma­guk­ban egy­ér­tel­mű vá­laszt, Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­i­ban élő ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó és egész­ség­vé­dő szo­ká­sa­i­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy a ma­gya­rok ke­vés­bé óv­ják az egész­sé­gü­ket.
3. A 15–29 éve­sek a vi­szony­lag leg­egész­sé­ge­sebb kor­osz­tályt al­kot­ják. Ugyan­ak­kor nem sza­bad meg­fe­led­kez­nünk ar­ról, hogy a) a töb­bi élet­mód­szeg­mens­hez ha­son­ló­an az egész­ség­hez va­ló vi­szo­nyu­lás és az azt pre­zen­tá­ló vi­sel­ke­dés is el­ső­sor­ban fi­a­tal­kor­ban ala­kul ki (bár a ké­sőb­bi­ek­ben is mó­do­sít­ha­tó), s ko­ránt­sem mind­egy, hogy va­la­ki pél­dá­ul el sem kezd do­há­nyoz­ni vagy negy­ven éve­sen hagy­ja ab­ba a do­hány­zást, b) a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sa hos­­szan­tar­tó fo­lya­mat, s bár a 15–29 éve­sek még több­nyi­re egész­sé­ges­nek ér­zik ma­gu­kat, nem tud­ha­tó, mi ját­szó­dik le a szer­ve­ze­tük­ben, an­nál is in­kább, mert az epi­de­mi­o­ló­gi­ai elő­re­jel­zé­sek sze­rint a ci­vi­li­zá­ci­ós meg­be­te­ge­dé­sek incidenciája az al­sóbb kor­cso­port­ok fe­lé to­ló­dik. Az ő egész­ség­vé­dő és egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­sük (s en­nek vizs­gá­la­ta) te­hát nem­csak a je­len­ről szól, ha­nem a jö­vő­ről is.

1. Egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sok

1.1. Do­hány­zás

„A tü­dő­rák rész­le­ges vis­­sza­szo­rí­tá­sa po­zi­tív fej­le­mény, amely va­ló­szí­nű­leg an­nak is kö­szön­he­tő, hogy a fér­fi­ak kö­ré­ben csök­kent a do­hány­zás. Akik pe­dig még­is do­há­nyoz­nak, in­kább olyan ci­ga­ret­tát szív­nak, amely ke­ve­sebb ká­ros anya­got tar­tal­maz – szö­ge­zi le a 2000-es egész­ség­ügyi év­könyv, majd az ös­­szeg­zés így foly­ta­tó­dik – en­nek el­le­né­re az el­sőd­le­ges meg­elő­zés leg­fon­to­sabb fel­ada­ta to­vább­ra is a do­hány­zás el­le­ni komp­ro­mis­­szum­men­tes harc, mi­vel a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás együtt­vé­ve nagy sze­re­pet ját­szik a száj­üreg, ga­rat, nye­lő­cső, nyom­bél, gyo­mor­száj és húgy­kép­ző szer­vek da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­se­i­nek el­ter­je­dé­sé­ben” (Zdravotnícka roèenka, 2000).
Men­­nyi­re jel­lem­ző a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás a dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok­ra? Ha­son­ló­ak vagy in­kább kü­lön­bö­ző­ek-e a ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sai? Néz­zük előbb a do­hány­zást (1. áb­ra)!

1. áb­ra. Szo­kott-e do­há­nyoz­ni, s ha igen, mi­lyen gyak­ran?
A ma­gyar fi­a­ta­lok 52%-a ki­sebb-na­gyobb gya­ko­ri­ság­gal do­há­nyzik. A szlo­vák fi­a­ta­lok 48%-áról mond­ha­tó el ugyan­ez. Az el­sőd­le­ges kü­lönb­ség te­hát ab­ban mu­tat­ko­zik meg, hogy a ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül töb­ben do­há­nyoz­nak, mint a szlo­vák fi­a­ta­lok kö­zül. Ami a do­hány­zás gya­ko­ri­sá­gát il­le­ti, úgy a ma­gyar, mint a szlo­vák fi­a­ta­lok­ra leg­in­kább az jel­lem­ző, hogy na­pon­ta dohányoznak. A na­pi gya­ko­ri­ság a két nem­zet­nél azon­ban nem ugyan­azt je­len­ti. Ugyan­is, míg a szlo­vák fi­a­ta­lok kö­zül min­den ne­gye­dik szív el na­pon­ta át­la­go­san 12 db ci­ga­ret­tát, a ma­gya­rok kö­zül leg­alább min­den har­ma­dik fi­a­tal na­pi 14 db ci­ga­ret­tát füs­töl el. A do­hány­zó ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül – akik ele­ve töb­ben van­nak, mint a szlo­vá­kok – te­hát töb­ben ci­garettáznak na­pon­ta és töb­bet is, mint a do­hány­zó szlo­vák fi­a­ta­lok.

A mor­ta­li­tá­son kí­vül más or­szá­gos de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tók is egy­ér­tel­mű­en utal­nak a fér­fi és női po­pu­lá­ció egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak kü­lön­bö­ző­sé­gé­re. Ilyen pél­dá­ul a szü­le­tés­kor vár­ha­tó élet­tar­tam, amely az el­múlt negy­ven év­ben a nők ese­té­ben 4,5 év­vel, a fér­fi­ak­nál vi­szont csak 0,8 év­vel emel­ke­dett (Kollár–Mesežnikov 2001:498). Ez­zel együtt nőtt a két nem szü­le­tés­kor vár­ha­tó élet­tar­ta­ma kö­zöt­ti kü­lönb­ség is: 1961-ben 4,1 év volt, de 2000-ben már 8 év (a fér­fi­ak vár­ha­tó élet­tar­ta­ma 69,2 év, a nő­ké 77,2 év). Eze­ket a kü­lönb­sé­ge­ket gyak­ran épp a fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tóbb vi­sel­ke­dé­sé­vel ma­gya­ráz­zák. A dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok do­hány­zá­sá­nak ne­mek sze­rin­ti vizs­gá­la­ta is szig­ni­fi­káns ös­­sze­füg­gé­se­ket tárt fel (2. áb­ra).

2. áb­ra. Szo­kott-e do­há­nyoz­ni, s ha igen, mi­lyen gyak­ran?
(nem­ze­ti­ség és nem sze­rint)

Mind­két nem­ze­ti­ség­re jel­lem­ző, hogy több a fér­fi do­há­nyos, mint a női do­há­nyos, to­váb­bá a fér­fi­ak kö­zül töb­ben ci­giz­nek na­pon­ta, mint a nők kö­zül. A ma­gyar fér­fi­ak kö­zött csak­nem 20%-kal több a do­há­nyos (61,6%), mint a ma­gyar nők kö­zött (42,4%), s a na­pon­ta do­hány­zó ma­gyar fér­fi­ak rész­ará­nya is majd­nem 20%-kal ma­ga­sabb, mint a na­pon­ta do­hány­zó ma­gyar nő­ké (28,2%). A do­hány­zó szlo­vák fér­fi­ak 10%-kal van­nak töb­ben (42,1%) a do­hány­zó szlo­vák nők­nél (32,6%), s a na­pon­ta ci­ga­ret­tá­zó szlo­vák fér­fi­ak és nők rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség is 12%.
A nem mel­lett azon­ban a nem­ze­ti­ség is szig­ni­fi­káns vál­to­zó­ként je­le­nik meg, így a kö­vet­ke­ző kép tá­rul elénk:
– a ma­gyar fér­fi­ak a leg­na­gyobb do­há­nyo­sok, mind men­­nyi­sé­gi, mind gya­ko­ri­sá­gi ér­te­lem­ben, ugyan­ilyen ér­te­lem­ben leg­ke­vés­bé a szlo­vák nők­re jel­lem­ző a do­hány­zás,
– a ma­gyar női do­há­nyo­sok és a szlo­vák fér­fi do­há­nyo­sok rész­ará­nya ugyan meg­egye­zik, de a szlo­vák fér­fi­ak gyak­rab­ban ci­garettáznak, mint a ma­gyar nők, így a ma­gyar fér­fi­ak után tu­laj­don­kép­pen ők al­kot­ják a má­sik leg­ve­szé­lyez­te­tet­tebb cso­por­tot,
– bár a ma­gyar nők a do­hány­zás te­rén „le­csúsz­tak” a har­ma­dik hely­re, min­den­kép­pen fi­gye­lem­re­mél­tó, hogy a szlo­vák nők­höz ké­pest 10%-kal töb­ben ci­ga­ret­táz­nak, s csak­nem 8%-kal gyak­rab­ban is, ami új­fent meg­erő­sí­ti a nem­ze­ti­sé­gi fak­tor je­len­tő­sé­gét.
A kor­cso­por­tos elem­zés is ugyan­ezt tá­maszt­ja alá (3. áb­ra).

3. áb­ra. A do­hány­zók és a na­pon­ta do­hány­zók rész­ará­nya (nem­ze­ti­ség és kor­cso­port­ok sze­rint)

A ma­gya­rok kö­zül a 20–24 éve­sek kor­cso­port­ja egy­ben a leg­erő­sebb do­há­nyos cso­port is, hi­szen ezek­nek a fi­a­ta­lok­nak 58%-a ci­garettázik, eb­ből 45% (va­gyis szin­te min­den má­so­dik) pe­dig na­pon­ta! Igaz, a 25–29 éve­sek kor­cso­port­já­ban mind meny­­nyi­sé­gi, mind gya­ko­ri­sá­gi ér­te­lem­ben csök­ken a do­hány­zók rész­ará­nya, de még így is meg­fi­gyel­he­tő két alap­ve­tő ös­­sze­füg­gés:
1. a 20–24 éves ko­ruk­ban ci­ga­ret­táz­ni kez­dők rész­ará­nya jó­val meg­ha­lad­ja azok rész­ará­nyát, akik 25–29 éves ko­ruk­ban le­szok­nak a do­hány­zás­ról, va­gyis a 15–29 éves ma­gyar fi­a­ta­lok kö­zül töb­ben szok­nak rá a do­hány­zás­ra, mint ahá­nyan ab­ba­hagy­ják. A szlo­vák fi­a­ta­lok­ról en­nek épp az el­len­ke­ző­je mond­ha­tó el, hi­szen mind a do­hány­zók, mind pe­dig a na­pon­ta ci­garettázók rész­ará­nyá­ban eny­he csök­ke­nés mu­tat­ha­tó ki.
2. a do­hány­zó szlo­vá­kok és a na­pon­ta ci­ga­ret­tá­zó szlo­vá­kok rész­ará­nya mind­egyik kor­cso­port­ban ala­cso­nyabb a ma­gya­rok rész­ará­nyá­nál.
A do­hány­zás te­rén te­hát a ma­gyar fi­a­ta­lok, s kö­zü­lük is fő­képp a ma­gyar fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­se fe­lül­múl­ja a szlo­vák fi­a­ta­lok ön­kén­tes egész­ség­ron­gá­lá­sát.

1.2. Al­ko­hol­fo­gyasz­tás

A kö­vet­ke­ző egész­ség­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dé­si té­nye­ző az al­ko­hol­fo­gyasz­tás, amely el­ső­sor­ban a do­hány­zás­sal együtt, de az el­fo­gyasz­tott al­ko­hol men­­nyi­sé­gé­nek és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás gya­ko­ri­sá­gá­nak függ­vé­nyé­ben ön­ma­gá­ban is hoz­zá­já­rul a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­hoz. El­ső kér­dé­sünk­re, hogy fo­gyasz­ta­nak-e akár csak al­kal­man­ként is al­ko­holt, a ma­gyar fi­a­ta­lok 81%-a, a szlo­vák fi­a­ta­lok­nak pe­dig 73%-a vá­la­szolt igen­nel. Az ár­nyal­tabb kép fel­vá­zo­lá­sa cél­já­ból az iránt is ér­dek­lőd­tünk, hogy mi­lyen gyak­ran fo­gyaszt­ják az egyes al­ko­hol­faj­tá­kat (bor, sör, tö­mény ita­lok, li­kő­rök). Az így ka­pott vá­lasz­meg­osz­lá­so­kat a 4. áb­ra szem­lél­te­ti.

4. áb­ra. Az egyes al­ko­hol­faj­ták fo­gyasz­tá­sá­nak gya­ko­ri­sá­ga (nem­ze­ti­ség sze­rint)

Mind a ma­gya­rok, mind a szlo­vá­kok kö­ré­ben va­la­men­­nyi szesz­faj­tá­nál az al­kal­man­kén­ti fo­gyasz­tás do­mi­nál. A ma­gya­rok­hoz vi­szo­nyít­va a szlo­vá­kok kö­zül két­szer töb­ben fo­gyasz­ta­nak bort, 7%-kal töb­ben sört, s né­mi­leg ma­ga­sabb a pá­lin­ka­fo­gyasz­tás is. A ma­gya­rok­nál vi­szont kis­mér­ték­ben meg­nő a he­ti több­szö­ri bor- és sör­fo­gyasz­tók ará­nya. To­váb­bá a ma­gya­rok kö­zül töb­ben fo­gyasz­ta­nak li­kő­rö­ket. Va­ló­já­ban te­hát a szlo­vá­kok kö­zül töb­ben isz­nak, a ma­gya­rok vi­szont gyak­rab­ban isz­nak bort és sört.
Vizs­gál­juk meg a nem­ze­ti­sé­gen kí­vül a ne­mek sze­re­pét is a bor- és sör­fo­gyasz­tás gya­ko­ri­sá­gá­ban (5. és 6. áb­ra):

5. áb­ra. Bor­fo­gyasz­tás (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

Leg­in­kább a szlo­vák fér­fi­ak fo­gyasz­ta­nak bort (93%), leg­ke­vés­bé a ma­gyar nők (79%). A ma­gyar fér­fi­ak kö­zött ke­ve­sebb a bor­fo­gyasz­tó (86%), mint a szlo­vák fér­fi­ak kö­zött, de még a szlo­vák nők kö­zött is (90%). Ugyan­ak­kor a ma­gyar fér­fi­ak ki­csit gyak­rab­ban nyúl­nak a bo­ros­po­hár­hoz (13%), mint a szlo­vák fér­fi­ak (9%).

6. áb­ra. Sör­fo­gyasz­tás (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

A sör­fo­gyasz­tás­nál ha­son­ló a hely­zet: a szlo­vák fér­fi­ak 92%-a fo­gyaszt sört, utá­nuk a ma­gyar fér­fi­ak kö­vet­kez­nek (87%). Vi­szont a ma­gyar fér­fi­ak gyak­rab­ban sö­röz­nek. Na­pon­ta 9%-uk, he­ten­te több­ször 24%-uk fo­gyaszt sört a na­pon­ta sö­rö­ző szlo­vák fér­fi­ak 7%-ával, il­let­ve a he­ten­te több­ször sö­rö­ző szlo­vák fér­fi­ak 19%-ával szem­ben.
A pá­lin­ka­fo­gyasz­tás ugyan­csak el­ső­sor­ban a fér­fi­ak „pri­vi­lé­gi­u­ma”. Míg a ma­gyar nők 63%-a, a szlo­vák nők 72%-a fo­gyaszt leg­alább al­kal­man­ként tö­mény ita­lo­kat, ad­dig nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül a fér­fi­ak 85%-ára jel­lem­ző ugyan­ez, s ugyan­csak nem­ze­ti­ség­re va­ló te­kin­tet nél­kül 10%-uk he­ten­te több­ször nyúl a po­hár­hoz.
Ami te­hát az al­ko­hol­fo­gyasz­tást il­le­ti, új­fent meg­nyil­vá­nul­nak a ne­mek kü­lönb­sé­gei. A fér­fi­ak töb­ben és gyak­rab­ban isz­nak, mint a nők. S bár a ma­gya­rok és szlo­vá­kok kö­zöt­ti el­té­ré­sek ko­ránt­sem olyan mar­kán­sak, mint a do­hány­zás ese­té­ben, azért még­is fi­gye­lem­re­mél­tók. Hi­szen a ma­gya­rok kö­zül ke­ve­seb­ben isz­nak, de gyak­rab­ban. S itt aka­rat­la­nul is elő­to­la­ko­dik a mon­dás: az al­ko­hol kis­mér­ték­ben or­vos­ság, nagy­mér­ték­ben mé­reg. Te­hát az egész­ség­ká­ro­sí­tó szesz­fo­gyasz­tás in­kább jel­lem­ző a ma­gya­rok­ra, mint a szlo­vá­kok­ra!

1.3. Drog­fo­gyasz­tás

A har­ma­dik egész­ség­ká­ro­sí­tó té­nye­ző, amel­­lyel írá­som­ban fog­lal­ko­zom, a drog­fo­gyasz­tás. A ká­bí­tó­sze­re­zés a do­hány­zás­hoz és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás­hoz ké­pest tá­ja­in­kon új je­len­ség, s bár egy­ér­tel­mű tény, hogy az előb­bi­ek­hez ha­son­ló­an egész­ség­ron­gá­ló ha­tá­sa van, hoz­zá­já­ru­lá­sá­ról a la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak ala­ku­lá­sá­hoz egy­elő­re nincs ele­gen­dő in­for­má­ció. A meg­lé­vő egész­ség­ügyi sta­tisz­ti­kák csak a drog­füg­gő­ként evidáltak sta­tisz­ti­kái. Az aláb­bi ada­tok a „drog­hát­or­szág­ról” szól­nak. A meg­kér­de­zet­tek kö­zül egyik sem ká­bí­tó­szer­füg­gő, de – amint azt a 7. áb­ra szem­lél­te­ti – a ma­gyar fi­a­ta­lok 19%-ának, a szlo­vák fi­a­ta­lok 22,5%-ának van már e té­ren ta­pasz­ta­la­ta. A ma­gya­rok kö­zül leg­töb­ben a ma­ri­hu­á­nát (90,2%) és a han­gu­lat­ja­ví­tó gyógy­sze­re­ket (34,6) pró­bál­ták ki, a szlo­vá­kok kö­zül leg­töb­ben ugyan­csak a ma­ri­hu­á­nát (98,2%) és az amfetamint (31%). Az ada­tok­ból az is ki­de­rül, hogy a szlo­vák fi­a­ta­lok­nak na­gyobb a drog­fo­gyasz­tás te­rén szer­zett ta­pasz­ta­la­ta, még­pe­dig egy­részt töb­ben pró­bál­ták már ki a dro­got, más­részt pe­dig a gyógy­sze­re­ken kí­vül az ös­­szes töb­bi szer fo­gyasz­tá­sá­ban is túl­szár­nyal­ták a ma­gyar fi­a­ta­lo­kat.

7. áb­ra. A drog­gal va­ló ta­pasz­ta­lat és az egyes sze­re­ket ki­pró­bált fi­a­ta­lok rész­ará­nya

Azt is meg­kér­dez­tük a fi­a­ta­lok­tól, hogy mi­lyen ré­gen hasz­nál­ták az egyes sze­re­ket. A ma­gya­rok 20%-ának, a szlo­vá­kok 41%-ának vol­tak egé­szen friss ta­pasz­ta­la­tai (az el­múlt egy hó­nap­ban hasz­nál­ta) a leg­el­ter­jed­tebb drog­gal, a ma­ri­hu­á­ná­val. Am­fe­tamint az el­múlt hó­nap­ban a ma­gya­rok 1,7%-a, a szlo­vá­kok 11%-a fo­gyasz­tott, ke­mény dro­got a ma­gya­rok 4,4%-a, a szlo­vá­kok 5,5%-a. A drog­fo­gyasz­tás te­rén te­hát nyil­ván­va­ló a szlo­vák fi­a­ta­lok „fö­lé­nye”.
A nem­ze­ti­ség mel­lett új­fent szem­be­tű­nik a ne­mek meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe is (8. áb­ra).

8. áb­ra. A drog­gal va­ló ta­pasz­ta­lat és az egyes sze­re­ket ki­pró­bált fi­a­ta­lok rész­ará­nya (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

A fér­fi­ak drog­ta­pasz­ta­la­ta mind­két nem­ze­ti­ség­nél egy­ér­tel­mű­en fe­lül­múl­ja a nők drog­ta­pasz­ta­la­tát. Ugyan­ez va­la­men­­nyi drog­faj­tá­nál ér­vé­nyes, a gyógy­szer az egyet­len ki­vé­tel, ame­lyet in­kább a nők, s fő­leg a ma­gyar nők fo­gyasz­ta­nak. Az amfetaminfogyasztásban vi­szont a szlo­vák nők csak a szlo­vák fér­fi­a­kat nem elő­zik meg. A szer­ves ol­dó­szer és a ke­mény dro­gok hasz­ná­la­tá­ban is a szlo­vák fér­fi­ak ve­zet­nek.

A vizs­gált vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők mind­egyi­ké­nél ta­pasz­tal­tuk, hogy a 15–29 éves fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tó szo­ká­sa­ik­kal fe­lül­múl­ják el­len­ke­ző ne­mű kor­tár­sa­i­kat. Ily mó­don ne­he­zen kép­zel­he­tő el, hogy a fér­fi­po­pu­lá­ció je­len­leg oly ked­ve­zőt­len egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ban a jö­vő po­zi­tív vál­to­zá­so­kat hoz­zon. Ugyan­ak­kor a dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok do­hány­zá­si, al­ko­hol- és drog­fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­i­ban a nem­ze­ti­ség is szig­ni­fi­káns té­nye­ző­ként je­le­nik meg, va­gyis ezek a vi­sel­ke­dé­sek nemzetiségspecifikusak. A ma­gyar fi­a­ta­lok (kö­zü­lük is fő­leg a fér­fi­ak) in­kább a ha­gyo­má­nyos esz­kö­zök­kel, az­az el­ső­sor­ban a do­hány­zás­sal ron­gál­ják egész­sé­gü­ket, de al­ko­hol­fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­ik sem vál­nak a ja­vuk­ra. Ez­zel szem­ben a szlo­vák fi­a­ta­lok in­kább a mo­dern kor ad­ta ká­bí­tó­sze­re­zé­si le­he­tő­sé­gek­kel él­nek.

2. Egész­ség­vé­de­lem sport­tal

A sport, test­moz­gás a sze­mé­lyi hi­gi­é­ni­án, az egész­sé­ges táp­lál­ko­zá­son, a stressz­tű­ré­sen, a ki­egyen­sú­lyo­zott sze­xu­a­li­tá­son kí­vül azon egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők egyi­ke, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel el­len­sú­lyoz­ha­tók a ci­vi­li­zált élet­mód né­mely ár­tal­mai (Glatz 2001:286).
A dél-szlo­vá­ki­ai fi­a­ta­lok még­sem él­nek ma­ra­dék­ta­la­nul ez­zel a le­he­tő­ség­gel. Fő­leg a ma­gya­rok nem. Amint azt a 9. áb­ra szem­lél­te­ti, a szlo­vá­kok két­har­ma­da spor­tol sza­bad­ide­jé­ben (pl. a kö­te­le­ző test­ne­ve­lé­si órán kí­vül), a ma­gya­rok vi­szont még en­nél is ke­ve­seb­ben, csu­pán 54%-uk.

9. áb­ra. A test­moz­gást vég­zők rész­ará­nya (nem és nem­ze­ti­ség sze­rint)

Az ed­dig vizs­gált vi­sel­ke­dé­sek­nél ta­pasz­talt egész­ség­vé­dőbb női ma­ga­tar­tás a spor­to­lás ese­té­ben el­tű­nik. Úgy a ma­gyar, mint a szlo­vák nők ke­ve­seb­bet mo­zog­nak, mint a ma­gyar il­let­ve szlo­vák fér­fi­ak. A spor­to­ló szlo­vák fér­fi­ak (66%) és szlo­vák nők (60%) rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség meg­egye­zik a spor­to­ló ma­gyar fér­fi­ak (57%) és a spor­to­ló ma­gyar nők (50%) rész­ará­nya kö­zöt­ti kü­lönb­ség­gel, ugyan­ak­kor a szlo­vák fér­fi­ak és a szlo­vák nők kö­zül 10%-kal töb­ben spor­tol­nak, mint a ma­gyar fér­fi­ak és nők kö­zül.
A kor­cso­port­ok függ­vé­nyé­ben vég­zett elem­zés to­vább pon­to­sít­ja a ké­pet (10. áb­ra).

10. áb­ra. A test­moz­gást vég­zők rész­ará­nya (kor­cso­port­ok sze­rint)

A leg­fi­a­ta­lab­bak ka­te­gó­ri­á­já­ban még egy­for­ma a spor­to­ló ma­gya­rok és szlo­vá­kok rész­ará­nya. A 20–24 éve­sek kor­cso­port­já­ban a szlo­vá­kok­nál mi­ni­má­lis le­mor­zso­ló­dás ta­pasz­tal­ha­tó, ez­zel szem­ben a 20–24 éves ma­gya­rok kö­zül már csak­nem 20%-kal ke­ve­seb­ben spor­tol­nak, mint a 15–19 éve­sek kö­zül. Eh­hez ké­pest a 25–29 éves ma­gya­rok­nál már csak ele­nyé­sző a vis­­sza­esés, a szlo­vá­kok­nál vi­szont 6%. Ám még így is jócs­kán fe­lül­múl­ja a leg­idő­sebb kor­osz­tály szlo­vák spor­to­ló­i­nak ará­nya a leg­idő­sebb, de még a kö­zép­ső ma­gyar kor­osz­tály test­moz­gást vég­ző­i­nek ará­nyát is.
Azok, akik nem spor­tol­nak, nagy­részt két ok­kal ma­gya­ráz­zák pas­­szi­vi­tá­su­kat. Leg­in­kább az­zal, hogy nincs ide­jük (a ma­gya­rok 40%-a, a szlo­vá­kok 46%-a) más­részt pe­dig az­zal, hogy nem sze­ret­nek spor­tol­ni (mind­két nem­ze­ti­ség 29%-a). Te­hát nem anya­gi, egész­ség­ügyi okok mi­att ma­rad ki éle­tük­ből az oly fon­tos test­moz­gás, s nem is meg­fe­le­lő le­he­tő­ség vagy tár­sa­ság hi­á­nyá­ban, ha­nem azért mert nem ta­lál­nak rá időt vagy nem ked­ve­lik ezt a faj­ta idő­töl­tést. A spor­to­lást, mint egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­si té­nye­zőt te­hát el­ső­sor­ban nem az ob­jek­tív kö­rül­mé­nyek aka­dá­lyoz­zák, ha­nem a po­zi­tív szub­jek­tív hoz­zá­ál­lás hi­á­nya. Ez pe­dig egy moz­gás­sze­gény élet­mó­dot ered­mé­nyez, amely új­fent ked­vez a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sá­nak.

Ös­­szeg­zés

Írá­som­ban a 15–29 éves dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar és szlo­vák fi­a­ta­lok egész­ség­ká­ro­sí­tó és egész­ség­vé­dő vi­sel­ke­dé­sé­nek né­hány szeg­men­sét vizs­gál­tam a Mo­za­ik 2001 nem­zet­kö­zi if­jú­ság­ku­ta­tás ada­ta­it vé­ve ala­pul. A cél­cso­port do­hány­zá­si, al­ko­hol­fo­gyasz­tá­si, ká­bí­tó­sze­re­zé­si és spor­to­lá­si szo­ká­sa­i­nak tö­mör jel­lem­zé­sén túl ar­ra is kí­ván­csi vol­tam, va­jon ki­mu­tat­ha­tók-e lé­nye­ges kü­lönb­sé­gek a fér­fi­ak és nők, il­let­ve a ma­gya­rok és a szlo­vá­kok vi­sel­ke­dé­se kö­zött. Ki­de­rült, hogy a fér­fi­ak­ra már ilyen fi­a­tal kor­ban is egy­ér­tel­mű­en jel­lem­zőbb az egész­ség­ká­ro­sí­tó ma­ga­tar­tás, mint a nők­re. Töb­ben és töb­bet do­há­nyoz­nak, isz­nak és dro­goz­nak, mint a nők – igaz, töb­ben is spor­tol­nak. Ez­zel együtt­vé­ve a fel­vá­zolt kép alá­tá­maszt­ja azo­kat az or­szá­gos és a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ra is jel­lem­ző sta­tisz­ti­ká­kat, ame­lyek fel­hív­ják a fi­gyel­met a fér­fi­ak ros­­szabb egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ra és a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek okoz­ta ma­ga­sabb mor­ta­li­tá­suk­ra. Ugyan­ak­kor az is ki­de­rült, hogy a ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek ki­ala­ku­lá­sért leg­in­kább fe­le­lős vi­sel­ke­dé­si té­nye­zők, a do­hány­zás és az al­ko­hol­fo­gyasz­tás te­rén a ma­gya­rok, s kö­zü­lük is fő­leg a fér­fi­ak egész­ség­ká­ro­sí­tóbb vi­sel­ke­dést foly­tat­nak, mint a szlo­vá­kok. Jog­gal fel­té­te­lez­he­tő, hogy a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban hu­za­mo­sabb ide­je ta­pasz­talt da­ga­na­tos be­teg­sé­gek okoz­ta át­la­gon fe­lü­li el­ha­lá­lo­zás ily mó­don a jö­vő­ben nemzetiségspecifikus je­len­ség­gé vál­hat (bár nem ki­zárt, hogy most is az). Még na­gyobb hang­súlyt kel­le­ne ezért fek­tet­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­sőd­le­ges pre­ven­ci­ó­já­ra.

Fel­hasz­nált iro­da­lom:

Analýza a vývoj štandardizovanej úmrtnosti na choroby obehovej sústavy v SR. Bratislava, ÚZIŠ, 2000.
Egész­ség­ügy Ma­gyar­or­szá­gon. Szerk.: Glatz Fe­renc. Bu­da­pest, Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia, 2001.
Jurèová, Danuša: Regionálna diferenciácia úmrtnosti obyvate¾ov Slovenskej republiky. Slo­ven­ská štatistika a demografia. 2000/2., 4–17. p.
Mé­szá­ros, Ján: Nádej na dožitie pri narodení v okresoch a krajoch SR za obdobie 1995 –1999. Slovenská štatistika a demografia. 2001/1., 9–14. p.
Mistríková, ¼udmila: Zdravie ako sociálny a sociologický problém. In: Sociológia a spoloèenská zmena. Ján Sopóci (ed.). Bratislava, 2000.
Mo­za­ik 2001. Szerk.: Sza­bó A.–Bauer B.–Laki L.–Nemeskéri I. Bu­da­pest, Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­zet, 2002.
Scambler, G.: Sociology as Applied to Medicine. Lon­don, 1993.
Slovensko 2001. Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Slovensko 2002. Kol­lár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Stav a pohyb obyvate¾stva v Slovenskej republike 2000. Bratislava, Štatistický úrad Sloven­skej republiky, 2000.
Tir­pák, Michal – Katerinková, Má­ria – Heèko, Igor: Obyvate¾stvo Slovenskej republiky v roku 1999 v zrkadle štatistických údajov. Slovenská štatistika a demografia. 2000/4., 4–46. p.
Vol­ná, An­na: Vybrané ukazovatele zdravotného stavu obyvate¾stva pod¾a okresov v SR. Slo­ven­ská štatistika a demografia. 1993/1–2., 76–83. p.
Zdravotnícka roèenka 2000. Bratislava, ÚZIŠ, 2001.