III. Gramma Nyelvészeti Napok (Kožík Diana)

2004. no­vem­ber 26. és 27. kö­zött im­már har­mad­szor ke­rült sor a Gram­ma Nyel­vi Iro­da ál­tal szer­ve­zett Gram­ma Nyel­vé­sze­ti Na­pok­ra Pár­kány­ban. Az idei ren­dez­vény­nek A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ok és a be­szélt nyelv ku­ta­tá­sa, do­ku­men­tá­lá­sa cí­met ad­ták a szer­ve­zők.
A nyi­tó­be­széd­ben Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la, a Gram­ma Nyel­vi Iro­da ve­ze­tő­je, el­mond­ta, hogy a kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sé­nek öt­le­te Si­ma Fe­renc, a po­zso­nyi Come­ni­us Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ének egy­ko­ri ok­ta­tó­ja ál­tal ösz­tön­zött, zö­mé­ben fel­dol­go­zat­lan nyelv­já­rá­si anyag meg­szer­zé­sé­ből fa­kadt. Ez az anyag je­len­ko­ri vizs­gá­la­tok­kal ki­egé­szít­ve va­ló­sá­gos­idő-vizs­gá­la­tok­ra is mó­dot ad­na, mond­ta Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la, hang­sú­lyoz­va ez­zel a kap­cso­la­tot a ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok és je­len­ben, jö­vő­ben meg­va­ló­su­ló ku­ta­tá­sok kö­zött. Más­részt a szer­ve­zők ez­zel a kon­fe­ren­ci­á­val olyan fó­ru­mot sze­ret­tek vol­na te­rem­te­ni, ahol a ta­pasz­tal­tabb nyelv­já­rás- és bes­zél­tny­el­vku­ta­tók mel­lett a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ok­kal és be­szélt nyelv­vel fog­lal­ko­zó fi­a­tal ku­ta­tók is be­mu­tat­koz­hat­nak, és ahol kö­zö­sen meg­be­szél­he­tik a szlo­vá­ki­ai ma­gyar hang­anyag lét­re­ho­zá­sá­val és föl­dol­go­zá­sá­val kap­cso­la­tos ten­ni­va­ló­kat. Eb­ben pe­dig a Cse­ma­dok, és mint ké­sőbb ki­de­rült a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­ma hat­ha­tós se­gít­sé­gé­re is szá­mít­hat­nak. Az ös­­sze­gyűj­tött és föl­dol­go­zott anyag el­ső­sor­ban majd az is­ko­lai anya­nyelv­ok­ta­tás di­dak­ti­kai esz­köz­tá­rát gya­ra­pí­ta­ná.
Az egy­be­gyűl­te­ket Pár­kány vá­ros al­pol­gár­mes­te­re is kö­szön­töt­te, ki­fe­jez­te örö­mét, hogy vá­ro­suk­ban har­ma­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg a Gram­ma Nyel­vé­sze­ti Na­po­kat és si­ke­res ta­nács­ko­zást kí­vánt.
A kon­fe­ren­cia el­ső elő­adó­ja Kiss Je­nő, a bu­da­pes­ti Finn­ugor In­té­zet igaz­ga­tó­ja, az MTA le­ve­le­ző tag­ja volt. Gon­dol­ko­dá­s(át) a mai ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia idő­sze­rű kér­dé­se­i­ről Gom­bocz Zol­tán sza­va­i­val kezd­te: egyet­len ku­ta­tó­nak sem sza­bad sa­ját tu­do­má­nyán be­lül csu­pán an­nak pil­la­nat­nyi kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­nia, ha­nem mesz­­szebb­re kell néz­nie. Eb­ből kö­vet­ke­zik egy­részt az is, hogy a ku­ta­tá­so­kat egyet­len irány­ban sem sza­bad le­zárt­nak te­kin­te­nünk. A tu­do­má­nyos kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­hoz – foly­tat­ta Kiss Je­nő – el­en­ged­he­tet­le­nek az ada­tok. Lazic­zi­us Gyu­la még úgy vél­te, hogy a 19. szá­zad adat­gyűj­tő, adat­föl­hal­mo­zó kor­sza­ka után, a 20. szá­zad­ban már csak a meg­lé­vő ada­tok ki­egé­szí­té­sé­re le­het szük­ség. ő azon­ban még nem sejt­het­te, hogy a tech­ni­ka fej­lő­dé­se mi­lyen új táv­la­to­kat nyit majd. En­nek el­le­né­re ko­runk nyelv­já­rás­ku­ta­tá­sa még min­dig el­ső­sor­ban anyag­gyűj­tés, és a nyelv­já­rá­si le­írá­sok is csak kom­men­tált adat­hal­maz­ok. Az adat ér­ték, ugyan­ak­kor túl sok a gyűj­tés, és túl ke­vés a va­ló­di föl­dol­go­zás, fog­lal­ta ös­­sze az imén­ti gon­do­lat­me­ne­tet Kiss Je­nő, aki en­nek okát ab­ban lát­ta, hogy a föl­dol­go­zás el­mé­le­ti szem­pont­ból el­ma­ra­dott és nem fe­lel meg a kor igé­nye­i­nek – ezt ne­vez­te Kiss Je­nő „el­mé­let­de­fi­cit”-nek. A di­a­lek­to­ló­gi­át fél­kész áruk elő­ál­lí­tá­sá­hoz ha­son­lí­tot­ta, pe­dig a kész­áru a leg­ér­té­ke­sebb. A föl­dol­go­zá­sok­kal szem­ben „az adat­gyűj­té­si düh” mel­lett szól az elny­el­vjá­rá­si­at­la­no­dás té­nye, hi­szen a vál­to­zó nyelv­hasz­ná­lat kö­vet­kez­té­ben bi­zo­nyos ada­tok va­ló­ban el­vesz­het­nek, a nyelv­já­rás­ok ki­ha­lá­sá­tól azon­ban nem kell tar­ta­nunk, mond­ta Kiss Je­nő. A nyu­ga­ti di­a­lek­to­ló­gi­át ál­lí­tot­ta elénk kö­ve­ten­dő pél­da­ként, ahol – el­ső­sor­ban a né­met nyelv­te­rü­le­ten – a nyelv­já­rá­si ku­ta­tá­sok a struk­tu­rá­lis vizs­gá­la­tok mel­lett a szo­ci­o­lin­gvis­zti­kai vizs­gá­la­to­kat ugyan­olyan fon­tos­nak tart­ják. Vis­­sza­tér­ve a ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tá­sok­hoz, föl­hív­ta a fi­gyel­met, hogy az idén 100 éves Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság­nak már meg­ala­ku­lá­sa­kor cél­ki­tű­zé­sei kö­zött sze­re­pelt az ak­kor még nép­ny­el­vku­ta­tás­nak ne­ve­zett disz­cip­lí­na. Az ilyen jel­le­gű né­pi ku­ta­tá­so­kat má­ra már egy azo­kat ke­vés­sé tá­mo­ga­tó lég­kör ve­szi kö­rül, és glo­ba­li­zá­ló­dó vi­lá­gunk­ban nem jó szem­mel né­zik a nyelv­já­rás­ok ku­ta­tá­sa­kor elő­tér­be ke­rü­lő loka­li­tás­hoz va­ló ra­gasz­ko­dást. Vé­gül a tu­do­mány­ág fel­ada­ta­it szám­ba vé­ve vis­­sza­utalt a be­ve­ze­tő­ben el­hang­zott gom­boc­zi gon­do­la­tok­ra és a tel­jes­ség­re tö­rek­vés fon­tos­sá­gá­ra a di­a­lek­to­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok­ban is. Kiss Je­nő a ma­gyar dia­lek­to­ló­gia hely­ze­tét az „arat­ni­va­ló sok, de a mun­kás ke­vés” köz­is­mert bib­li­ai idé­zet­tel sum­máz­ta.
A di­a­lek­to­ló­gi­ai vo­na­lat to­vább­ve­zet­ve Sán­dor An­na, a nyit­rai Kon­stan­tín Egye­tem ma­gyar tan­szék­ének ve­ze­tő­je, a ma­si­na, a pad és a bor­só kap­csán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­tí­pu­sok­ról, majd sa­ját Nyit­ra men­ti ku­ta­tá­sa­i­ról be­szélt. Be­ve­ze­tő­jé­ben el­mond­ta, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok anya­nyelv­vál­to­za­tát, el­sőd­le­ges és el­ső­ként el­sa­já­tí­tott nyelv­vál­to­za­tát még min­dig a nyelv­já­rás­ok al­kot­ják. Ez an­nál is fon­to­sabb, mert ki­sebb­sé­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött a nyelv­já­rás­ok he­lyét, azok tér­vesz­té­se kö­vet­kez­té­ben, nem a ma­gyar köz­nyelv ven­né át, ha­nem a szlo­vák nyelv. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­te­rü­let­nek a jel­le­me­zé­sé­ben azt az is­mert tényt szö­gez­te le új­ra, hogy a ma­gyar nyelv­te­rü­le­tet al­ko­tó tíz nyelv­já­rá­si ré­gi­ó­ból há­rom a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­té­re is át­nyú­lik – nyu­gat­ról ke­le­ti irány­ba ha­lad­va – a közép-dunántúli–kisalföldi, a pa­lóc és az észak­ke­le­ti ré­gió. Az elő­adó ál­tal be­ha­tób­ban ta­nul­má­nyo­zott Nyit­ra vi­dé­ki nyelv­já­rá­so­kat a szak­iro­da­lom a nyu­ga­ti és az észak­nyu­ga­ti pa­lóc nyelv­já­rá­si cso­por­tok­hoz tar­to­zó­nak mond­ja. En­nek pon­to­sabb meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra, és egy­ben ele­get té­ve a Ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza utá­ni vá­ra­ko­zá­sok­nak, hogy a nagy­at­lasz pél­dá­ján föl­buz­dul­va ki­sebb re­gi­o­ná­lis at­la­szok ké­szül­je­nek, és ami­re szlo­vá­ki­ai pél­dánk még nincs, vál­lal­ko­zott Sán­dor An­na. Igaz, volt egy-két at­lasz­ké­szí­té­si kí­sér­let, ezek­ből vi­szont egy sem va­ló­sult meg. Sán­dor An­na 26 Nyit­ra kör­nyé­ki köz­ség­ben kér­dez­te le hang­ta­ni, alak­ta­ni és szó­ta­ni je­len­sé­ge­ket vizs­gá­ló kér­dő­ív­ét. A Nyitra-vidéki nyelv­at­lasz tér­ké­pe­i­re vitt ada­tok a Ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nál pon­to­sab­ban raj­zol­ják meg a vizs­gált te­rü­let nyelv­já­rá­si ké­pét. A te­rü­let ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­je az il­la­bi­á­lis -a ej­té­se a köz­nyel­vi la­bi­á­lis -a he­lyén, és a köz­nyel­vi hos­­szú -á la­bi­á­li­sabb ej­té­se, amit pa­lóc sa­já­tos­ság­nak is mond­ha­tunk, vi­szont a töb­bi meg­fi­gyelt sa­ját­ság sem hagy­ha­tó fi­gyel­men kí­vül, fi­gyel­mez­tet Sán­dor An­na. En­nek tük­ré­ben négy nyelv­já­rá­si cso­port kü­lö­nít­he­tő el: egy észa­ki, egy kö­zép­ső, egy dél­ke­le­ti és egy dél­nyu­ga­ti. A dé­li­ek (főbb vo­ná­sa­ik­ban) és az észa­ki­ak a nyu­ga­ti nyelv­já­rás­cso­port­hoz sorolhatók. A ko­ráb­ban szi­get­ként ke­zelt Bar­slé­dec és Nagy­hind nyelv­já­rá­sa sem tűnt a ku­ta­tás ered­mé­nyei alap­ján oly mér­ték­ben el­té­rő­nek, hogy azo­kat nyelv­já­rás­szi­get­ként kel­le­ne ke­zel­nünk, zár­ta elő­adá­sát Sán­dor An­na, egy­ben utal­va Pre­sinsz­ky Kár­oly a foly­ta­tás­ban el­hang­zó nagy­hin­di vizs­gá­la­ta­i­ra épü­lő elő­adá­sá­ra.
A ta­pasz­tal­tabb nyelv­já­rás­ku­ta­tók so­rát Sza­bó Jó­zsef, a Sze­ge­di Egye­tem ta­ná­ra foly­tat­ta a ma­gyar­or­szá­gi és vaj­da­sá­gi nyelv­já­rás­szi­ge­tek vizs­gá­la­tá­nak né­hány ta­nul­sá­gá­val. A tu­do­mány­tör­té­ne­ti át­te­kin­tés­ben a nyelv­já­rás­szi­ge­tek ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak fon­tos­sá­gá­ra uta­lók mel­lett az ed­di­gi ku­ta­tá­sok­ra is utalt. Saj­ná­lat­tal ál­la­pí­tot­ta meg, hogy a nyelv­já­rás­szi­ge­tek mo­nog­ra­fi­kus föl­dol­go­zá­sa so­ká­ig vá­ra­tott és ma is vá­rat ma­gá­ra. Po­zi­tív pél­dá­val jár elöl Né­met­or­szág, ahol a nyelv­já­rás­szi­ge­tek ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak ha­gyo­má­nya van, sőt kü­lön ku­ta­tá­si te­rü­let­nek szá­mít. Sa­ját ku­ta­tá­sa­i­ra hi­vat­koz­va a nyelv­já­rás­szi­ge­tek vizs­gá­la­tá­nak komp­le­xi­tá­sá­ra hív­ta föl a fi­gyel­met, hi­szen ta­nul­má­nyo­zá­suk­hoz el­en­ged­he­tet­len a szom­szé­dos nyelv­já­rás­ok mély­re­ha­tó vizs­gá­la­ta – el­ső­sor­ban a szi­ge­tek ki­ter­je­dé­sé­nek meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz –, va­la­mint a ki­bo­csá­tó nyelv­já­rás meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz a Ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak rész­le­tes át­ta­nul­má­nyo­zá­sa. Sza­bó Jó­zsef ugyan­csak sa­ját ku­ta­tá­sa­i­ból ki­in­dul­va a nyelv­já­rás­szi­ge­tek ti­po­lo­gi­zá­lá­sát is el­vé­gez­te (lásd! Kiss jenő [szerk.): Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris, 2001.). Mint mon­dot­ta, sok eset­ben a val­lás je­len­tett fo­gó­dzót, sőt több eset­ben csak a val­lás alap­ján le­he­tett azo­no­sí­ta­ni az egy­ko­ri, ma már be­ol­vadt szi­ge­te­ket, il­le­tő­leg a ki­bo­csá­tó nyelv­já­rá­so­kat. A nyelv­já­rás­szi­ge­tek ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak ta­nul­sá­ga­it fő­leg a di­a­lek­to­ló­gia tud­ja hasz­no­sí­ta­ni, de me­rít­het be­lő­le a te­le­pü­lés­tör­té­net is. Zá­rás­ként a fel­ada­to­kat vet­te sor­ra, el­ső­ként em­lít­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­szi­ge­tek ta­nul­má­nyo­zá­sát.
A kon­fe­ren­ci­án részt­ve­vő fi­a­tal ku­ta­tók kö­zül el­ső­ként Kožík Di­a­na, az EL­TE nyel­vés­zdok­to­ran­dus­za mint­egy vá­lasz­ként Sza­bó Jó­zsef zá­ró­gon­do­la­ta­i­ra a szen­ci ö-ző nyelv­já­rás­szi­get­tel kap­cso­la­tos ed­di­gi is­me­re­te­in­ket fog­lal­ta ös­­sze, és be­szá­molt je­len­leg is fo­lyó sa­ját ku­ta­tá­sa­i­ról A szen­ci ö-zés teg­nap és ma (és hol­nap?) cím­mel. A szen­ci ö-zés teg­nap­ját a 20. szá­za­di ku­ta­tá­sok alap­ján mu­tat­ta be. A má­ba sa­ját élő­nyel­vi ku­ta­tá­sai en­ged­tek be­pil­lan­tást. Ezen ku­ta­tá­sai tük­ré­ben ki­raj­zo­ló­dó kép nem mu­tat­ja a nyelv­já­rás el­hal­vá­nyu­lá­sát, hi­szen a 70 év fö­löt­ti­ek ö-zé­sé­nek mér­té­ke csak­nem azo­nos a kö­zép­is­ko­lás fi­a­ta­lo­ké­val. A pe­da­gó­gu­sok kö­ré­ben vég­zett at­ti­tűd­vizs­gá­la­tok is a nyelv­já­rás po­zi­tív meg­íté­lé­sét mu­tat­ják. A szen­ci ö-zés jö­vő­jé­ről a meg­kér­de­zett szen­ci­ek túl­nyo­mó több­sé­ge po­zi­tí­van vé­le­ke­dett, az­az saj­nál­ná, ha el­tűn­ne a nyelv­já­rás, zár­ta elő­adá­sát Kožík Di­a­na.
A foly­ta­tás­ban Pre­sinsz­ky Kár­oly, a nyit­rai Kon­stan­tín Egye­tem ma­gyar tan­szék­ének fi­a­tal ok­ta­tó­ja be­szélt Nagy­hin­ddel kap­cso­la­tos ku­ta­tá­sa­i­ról és azok ered­mé­nye­i­ről, va­la­mint a nagy­hin­di nyelv­já­rás ma­gán­hang­zó­rend­sze­ré­ben ta­pasz­talt vál­to­zá­sok­ról. A Sán­dor An­na-fé­le Nyitra-vidéki ku­ta­tá­sok so­rá­ba il­lesz­ked­nek Pre­sinsz­ky Kár­oly Nagy­hin­den vég­zett vizs­gá­la­tai, aki mé­lyeb­ben vizs­gál­ja a nyelv­já­rás mai ké­pét és az eset­le­ges ös­­sze­füg­gé­se­ket a kupus­zi­nai nyelv­já­rás­sal. Ed­di­gi ered­mé­nyei Sán­dor An­na meg­ál­la­pí­tá­sa­it tá­maszt­ják alá, misze­rint Nagy­hind nyelv­já­rá­sa nem szi­get­jel­le­gű, több te­kin­tet­ben is il­lesz­ke­dik a kör­nye­ző nyelv­já­rás­ok­hoz, és ezek az egye­zé­sek ré­geb­ben még hang­sú­lyo­sab­bak le­het­tek.
Vö­rös Fe­renc hoz­zá­szó­lá­sá­ban a fi­a­tal ku­ta­tók se­gít­sé­gé­re si­e­tett, el­ső­sor­ban a nyelv­já­rás­ok, nyelv­já­rás­szi­ge­tek ki­bo­csá­tó nyelv­já­rá­sá­nak, ere­de­té­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­ban, mond­ván, hogy a sze­mély­ne­vek vizs­gá­la­ta is meg­fon­to­lan­dó és fo­gó­dzót je­lent­het ezek­nek a fo­gós kér­dé­sek­nek a meg­vá­la­szo­lá­sá­ban.
Az ebéd­szü­ne­tet kö­ve­tő­en Cs. Nagy La­jos, a pilis­csa­bai Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem ok­ta­tó­ja nyit­rai ven­dég­ta­ná­ri évei alatt foly­ta­tott Med­ve­sal­ji nyelv­já­rás­ku­ta­tá­sa­it fog­lal­ta ös­­sze. Egy meg­jegy­zés­sel kezd­te elő­adá­sát, mely­ben iga­zat adott Kiss Je­nő­nek az ada­tok nél­kü­löz­he­tet­len­sé­gé­vel és fon­tos­sá­gá­val kap­cso­lat­ban: „ada­tok nél­kül csak köl­te­ni tu­dunk, de hát nem va­gyunk ma­da­rak”. Medvesalján, eb­ben a mint­egy 12 fa­lu­ból ál­ló, hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 5000 la­ko­sú kö­zép-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ban vég­zett le­xi­ko­ló­gi­ai ku­ta­tá­so­kat. Mint mon­dot­ta, job­bá­ra csak adat­men­tés­ről volt szó, a föl­dol­go­zás még to­váb­bi mun­kát igé­nyel. Leg­in­kább a nyelv­já­rá­si alap­ré­te­get igye­ke­zett meg­ra­gad­ni, ezért a nyelv­já­rás ar­cha­i­kus ré­te­gét vizs­gál­ta a nyelv­já­rást jól be­szé­lő, job­bá­ra im­mo­bi­lis be­szé­lők kö­ré­ben. A vizs­gá­lat ered­mé­nye­it a Ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak ada­ta­i­val ös­­sze­vet­ve meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy több eset­ben a le­xi­ko­ló­gi­ai ta­golt­ság meg­for­dult, az­az a nagy­at­lasz­hoz ké­pest ta­gol­tab­bak­ká vál­tak a le­xi­kai ele­mek. A ku­ta­tás anya­gát könyv alak­ban is ki­ad­ták (Cs. Nagy La­jos: Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Medvesalján. Somorja–Dunaszer­da­hely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 2003.), a mély­re­ha­tó vizs­gá­la­tok és azok ered­mé­nyei azon­ban még vá­rat­nak ma­guk­ra.
Vö­rös Fe­renc, a nyit­rai Kon­stan­tín Egye­tem ma­gyar tan­szék­ének ven­dég­ta­ná­ra, a di­a­lek­to­ló­gia után a név­tan­ra és an­nak idő­sze­rű prob­lé­má­i­ra te­rel­te a hall­ga­tó­ság fi­gyel­mét. Név­tan – név­föld­rajz – ono­ma­to­di­a­lek­to­ló­gi­á­ra mó­do­sí­tot­ta elő­adá­sa cí­met. Az elő­adás ele­jén a név­tan ön­el­vű­sé­gé­ről be­szélt. A név­tan, onomasztika, il­le­tő­leg ono­ma­to­ló­gia tár­gya a tu­laj­don­név, és ezt ha­tá­roz­za meg elő­adá­sá­ban Vö­rös Fe­renc, majd a tu­laj­don­ne­vek ki­ala­ku­lá­sá­ról, for­mai je­gye­i­ről és a tu­laj­don­név és köz­név kö­zöt­ti át­me­ne­tek­ről szólt. A név­tan önál­ló tu­do­mány­ként 60 éve lé­te­zik, Ma­gyar­or­szá­gon az el­ső név­ta­ni kon­fe­ren­ci­át azon­ban 1958-ban ren­dez­ték. A leg­utol­sót, a sor­ban az ötö­di­ket 1996-ban tar­tot­ták Mis­kol­con. A címben má­so­dik­ként sze­rep­lő név­föld­rajz ere­de­tét te­kint­ve a nyelv­föld­rajz­ból vált ki, és nem azo­nos a ono­ma­to­di­a­lek­to­ló­gia név­vel il­le­tett tu­do­mány­ág­gal. A név­föld­rajz­hoz kap­cso­ló­dik a név­to­po­grá­fia, ami a ne­vek te­rü­le­ti meg­osz­lá­sá­val fog­lal­ko­zik. Az onomatodialektológia, ami a cím­ben a har­ma­dik ki­fe­je­zés­, ki­ala­ku­lá­sa az 1980-as évek­re ve­zet­he­tő vis­­sza és Ör­dög Fe­renc­nek kö­szön­he­tő­en vált köz­hasz­ná­la­tú­vá. Ez a tu­do­mány­te­rü­let ho­ri­zon­tá­lis és szo­ci­o­lin­gvis­zti­kai szem­pon­to­kat egy­aránt al­kal­maz, mon­dot­ta töb­bek kö­zött Vö­rös Fe­renc. Az elő­adás zá­rá­sa­ként a szlo­vá­ki­ai csa­lád­ne­vek ku­ta­tá­sá­ról és eb­ben a té­má­ban vég­zett sa­ját ku­ta­tá­sa­i­nak ered­mé­nyé­ről szólt az elő­adó. A vizs­gá­la­tok so­rán, a ko­ráb­bi szo­kás­tól el­té­rő­en, na­gyobb hang­súlyt fek­te­tett az ide­gen ere­de­tű, el­ső­sor­ban szláv ere­de­tű csa­lád­ne­vek elem­zé­sé­re. Elem­zé­sei so­rán az idő­be­li szem­pont­ok mel­lett más szem­pon­to­kat is, töb­bek kö­zött föld­raj­zi, tár­sa­dal­mi, eti­mo­ló­gi­ai, név­élet­ta­ni, fe­le­ke­ze­ti szem­pon­to­kat is fi­gye­lem­be vett. A csa­lád­ne­ve­ken kí­vül a ke­reszt­ne­ve­ket is ta­nul­má­nyoz­ta. A szlo­va­ki­zált név­ala­kok előny­ben ré­sze­sí­té­sé­nek oka­it is vizs­gál­ta, amit fő­leg a hon­ta­lan­ság éve­i­ben le­zaj­lott vál­to­zá­sok­kal és azok má­ig tar­tó kö­vet­kez­mé­nye­i­vel ho­zott kap­cso­lat­ba. Ezen vizs­gá­la­tok­nak egy mo­nog­ra­fi­kus le­írá­sa is hoz­zá­fér­he­tő (Vö­rös Fe­renc: Csa­lád­név­ku­ta­tá­sok Szlo­vá­ki­á­ban. Po­zsony, Kalligram, 2004.).
A di­a­lek­to­ló­gia és a név­tan után a szlo­vá­ki­ai ma­gyar két­nyel­vű­ség-ku­ta­tá­sok ke­rül­tek elő­tér­be. El­ső­ként Lan­sty­ák Ist­ván, a po­zso­nyi Come­ni­us Egye­tem ma­gyar tan­szék­ének ok­ta­tó­ja és a Gram­ma tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gé­ért fe­le­lős mun­ka­tár­sa, adott egy át­fo­gó át­te­kin­tést a kód­vál­tás alap­tí­pu­sa­i­ról. A be­ve­ze­tő­ben a ti­pi­zá­lás alap­ját ké­pe­ző kér­dést tet­te föl: ho­gyan épül­nek be a kü­lön­bö­ző nyel­vek­ből szár­ma­zó szek­ven­ci­ák ugyan­ab­ba a dis­kur­zus­ba. A ti­pi­zá­lás­hoz föl­hasz­nált ada­tok a Gram­má­ban ké­szü­lő szlo­vá­ki­ai ma­gyar be­szélt nyel­vi kor­pusz­ból, va­la­mint a po­zso­nyi ma­gyar tan­szék di­ák­jai ál­tal gyűj­tött és le­jegy­zett anyag­ból szár­maz­nak. A kód­vál­tás köz­is­mert de­fi­ní­ci­ó­já­nak ki­egé­szí­tett vál­to­za­tát ad­ta köz­re a foly­ta­tás­ban – e sze­rint kód­vál­tás­nak mond­juk a két­nyel­vű kom­mu­ni­ká­ció min­den olyan vál­fa­ját, amely­ben a be­szé­lők egyet­len dis­kur­zu­son be­lül két nyel­vet vagy két nyelv­ből szár­ma­zó ele­me­ket hasz­nál­nak – ki­egé­szít­ve az­zal, hogy a dis­kur­zu­son be­lül a két­nyel­vű szek­ven­ci­ák tar­tal­mi­lag nem fe­lel­het­nek meg egy­más­nak, az­az nem le­het­nek for­dí­tá­sok. A kód­vál­tás há­rom alap­tí­pu­sát em­lí­ti: a meg­nyi­lat­ko­zá­son be­lül ér­tel­mez­he­tőt bá­zis­tar­tó kód­vál­tás­nak, a dis­kur­zu­son be­lül ér­tel­mez­he­tőt bázisvál­t(ogat)ás­nak, a meg­nyi­lat­ko­zá­son kí­vül ér­tel­mez­he­tőt pe­dig mon­da­ton kí­vü­li kód­vál­tás­nak ne­ve­zi. A bá­zis­tar­tó kód­vál­tá­son be­lül négy al­tí­pust kü­lön­böz­tet meg a ven­dég­nyel­vi, a dis­kur­zus alap­nyel­vé­től el­té­rő nyel­vű be­té­tek be­épü­lé­se szem­pont­já­ból. Ezek­nek az al­tí­pus­ok­nak egy­elő­re csak mun­ka­meg­ne­ve­zé­sei lé­tez­nek. A B tí­pu­sú kód­vál­tás­ban bá­zis­nyel­vi tol­da­lé­kok je­len­nek meg, mint pél­dá­ul az -s kép­ző a „š¾ahaèkás port”-ban (tejszíhab ké­szí­té­sé­re al­kal­mas por). A V tí­pu­sú kód­vál­tás­nál ven­dég­nyel­vi tol­da­lé­kok­kal ta­lál­ko­zunk, mint pél­dá­ul „ha tu­dod a základnú grammatiku” (ha tu­dod a nyelv­tan alap­ja­it), vagy egyez­te­tés­nél „lepšie pos­ta­ve­ná csa­lád” (job­ban szi­tu­ált csa­lád). A Z tí­pu­sú kód­vál­tás­nál a ven­dég­nyel­vi be­té­tek zé­ró mor­fé­má­val van­nak el­lát­va, pél­dá­ul: „Mar­ha urážka, nem?” (Mar­ha sér­tés, nem?) A H tí­pu­sú kód­vál­tás­nál pe­dig hi­ány­zik a tol­da­lék, an­nak el­le­né­re, hogy szük­ség len­ne rá. A bá­zis­tar­tó kód­vál­tá­son kí­vül Lan­sty­ák Ist­ván szólt még a bá­zis­vál­tás­ról és a bá­zis­vál­to­ga­tás­ról is. Az utób­bin be­lül kód­tar­tó kód­vál­tás­ra is ki­tért, mond­ván, hogy ez a kód­vál­tás azon sa­já­tos for­má­ja, ami­kor mind­két be­szé­lő kö­vet­ke­ze­te­sen egy kó­dot hasz­nál, a két kód vi­szont kü­lön­bö­zik egy­más­tól, en­nek el­le­né­re a be­szé­lők ki­vá­ló­an ér­tik egy­mást. Meg­em­lí­tet­te még az idé­zést és az uta­lást is. Vé­gül rö­vi­den jel­le­mez­te a mon­dat­be­li és a mon­da­ton kí­vü­li kód­vál­tás tí­pu­sa­it is.
Lan­sty­ák Ist­ván elő­adá­sá­hoz kap­cso­ló­dott Rabec Ist­ván­nak, egy fi­a­tal két­nyel­vű­ség-ku­ta­tó­nak az elő­adá­sa, aki po­zso­nyi egye­te­mis­ták kö­ré­ben a nyelv­vesz­tés kap­csán vég­zett vizs­gá­la­ta­i­nak ered­mé­nye­i­ről szá­molt be. Rabec adat­köz­lői olyan po­zso­nyi egye­te­mis­ták vol­tak, akik­nek el­ső nyel­vük a ma­gyar volt, de ta­nul­má­nya­i­kat a kez­de­tek­től szlo­vák nyel­ven vé­gez­ték. A rög­zí­tett anya­gok­ban az írott nyelv gram­ma­ti­ká­já­tól va­ló el­té­ré­se­ket, a kom­mu­ni­ka­tív star­té­gi­ák ér­vé­nye­sü­lé­sét, a kon­tak­tus­je­len­sé­ge­ket, a nyelv­mű­ve­lők ál­tal meg­bé­lyeg­zett for­mák, va­la­mint a vizs­gált be­szé­lők meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it kí­sé­rő para­lin­gvis­zti­kai esz­kö­zö­ket vizs­gál­ta.
A két­nyel­vű­ség kér­dé­se­it Fuksz An­na­má­ria elő­adá­sa zár­ta, aki szak­dol­go­za­tá­nak té­má­já­ról, magy­ar­bődi nyel­vcse­re­ku­ta­tá­sa­i­ról be­szélt. Ez a Kas­sa mel­let­ti köz­ség má­ra már nyelv(járás)szigetté vált, sőt a nyelv­já­rás és ve­le együtt a ma­gyar nyelv is má­ra már oly­an­­nyi­ra vis­­sza­szo­rult, hogy csak az idő­seb­bek be­szé­lik, az ut­cán már a szlo­vák nyelv az ural­ko­dó. A köz­ség éle­té­ben mind­má­ig na­gyon fon­tos a val­lás, ko­ráb­ban en­nek nyelv­meg­tar­tó ere­je is volt, tet­te hoz­zá Fuksz An­na­má­ria. Az 50-es évek­től mű­kö­dő ál­la­mi is­ko­la mind a val­lást, mind pe­dig a ma­gyar nyelv sze­re­pét vis­­sza­szo­rí­ta­ni igye­ke­zett, és mint lát­juk nagy si­ker­rel.
A nap utol­só elő­adó­ja, Jará­bik Gab­ri­el­la, a po­zso­nyi Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­má­ról, an­nak meg­ala­ku­lá­sá­ról, mű­kö­dé­sé­ről és ter­ve­i­ről szá­molt be. A mú­ze­um­nak ott­hont adó Brämer-kúria 2002-ben nyi­tot­ta meg ka­pu­it, és egy ál­lan­dó­an bő­vü­lő nép­raj­zi gyűj­te­mény mel­lett kü­lön­bö­ző idő­sza­ki ki­ál­lí­tá­sok­kal vár­ja az ér­dek­lő­dő­ket. Kü­lön si­ker­ként köny­vel­te el Jará­bik Gab­ri­el­la és a mú­ze­um, hogy si­ke­rült meg­sze­rez­ni­ük a sztre­go­vai Ma­dách-kas­télyt, mely­ben a jö­vő­ben egy iro­dal­mi mú­ze­u­mot, és ve­le együtt egy iro­dal­mi köz­pon­tot sze­ret­né­nek ki­ala­kí­ta­ni. Szó esett még a mú­ze­um­hoz csa­tolt Mik­száth-em­lék­ház­ról is, ame­lyet föl­újí­ta­ni szán­dé­koz­nak. Zá­rás­kép­pen Jará­bik Gab­ri­el­la át­ad­ta Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­lá­nak azo­kat a CD-ket, ame­lye­ken a Ko­vács Ist­ván ál­tal az 1950-es évek­ben gyűj­tött hang­anyag im­má­ron di­gi­ta­li­zált vál­to­za­ta ta­lál­ha­tó, hogy az ilyen új for­má­ban hoz­zá­fér­he­tőbb és időtál­lóbb le­gyen, és to­váb­bi ku­ta­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket nyújt­son a ku­ta­tók szá­má­ra.
A ta­nács­ko­zás el­ső nap­ját le­zá­ran­dó, a szer­ve­zők le­he­tő­sé­get biz­to­sí­tot­tak a vi­tá­ra is. A vi­ta ke­re­tén be­lül el­ső­ként Kiss Je­nő ér­dek­lő­dött Lan­sty­ák Ist­ván­tól, hogy ké­szül­tek-e föl­mé­ré­sek a ba­lansz két­nyel­vű­ek kód­vál­tá­si szo­ká­sa­i­ról. Lan­sty­ák Ist­ván vá­la­szá­ban el­mond­ta, hogy a ba­lansz két­nyel­vű­ek­nél is ta­pasz­tal­ha­tó bá­zis­vál­to­ga­tás, ezt el­ső­sor­ban mun­ka­he­lyi kö­zeg­ből szár­ma­zó ada­tok bi­zo­nyít­ják. Ugyan­ak­kor igen­csak ne­héz meg­ha­tá­roz­ni kit is te­kint­sünk ba­lansz két­nyel­vű­nek. A név­tan­ra te­rel­ve a szót elő­ször az ono­ma­to­di­a­lek­to­ló­gia fo­gal­mán tű­nőd­tek el a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői. Lan­sty­ák a név­já­rás­tan ki­fe­je­zést ja­va­sol­ta he­lyet­te. N. Csás­zi Il­di­kó egyet­ér­tett Lanstyákkal, azon­ban hoz­zá­tet­te, hogy elő­ször név­szó­tá­ra­kat kel­le­ne ké­szí­te­ni, csak azu­tán le­het­ne gon­dol­kod­ni a Lan­sty­ák ál­tal ja­va­solt ki­fe­je­zés hasz­ná­la­tán. Van­èo­né Krem­mer Il­di­kó in­dí­tot­ta el azt a gon­do­lat­me­ne­tet, mely­nek so­rán a nyelv­já­rás­ok és az iden­ti­tás kap­cso­la­tá­ra utal­va Vö­rös Fe­renc le­szö­gez­te, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak he­lyi, lo­ká­lis tu­da­ta van, az­az a nyelv­já­rás (és a fa­lu) je­len­ti az ott­hont – an­nak el­le­né­re, hogy a nyelvjárás(á)t csú­nyá­nak mond­ják –, ahogy azt előt­te Lan­sty­ák Ist­ván is meg­je­gyez­te. Sza­bó Jó­zsef a föl­ve­tett kér­dés­hez kap­cso­ló­dó­an meg­je­gyez­te, hogy a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok szá­má­ra Ma­gyar­or­szág a föl­töl­tő­dést je­len­ti, nem a ha­zát, mert ha­zá­nak, mint ahogy az már el­hang­zott, ál­ta­lá­ban sa­ját pát­ri­á­ju­kat ér­zik. Ez, töb­bek kö­zött olyan ne­ga­tív él­mé­nyek­ből is fa­kad­hat, mint ami­kor la­i­kus ma­gyar­or­szá­gi­ak cso­dál­koz­nak azon, hogy mi­lyen jól be­szé­lik a ma­gyart, az anya­nyel­vü­ket. Té­mát vált­va Sán­dor An­na a ké­szü­lő szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rá­si ol­va­só­könyv diakrón, ill. szink­rón vol­tá­ról, le­he­tő­sé­ge­i­ről gon­dol­kod­tat­ta el az egy­be­gyűl­te­ket.
A tar­tal­mas na­pot ha­son­ló­an tar­tal­mas es­ti prog­ram kö­vet­te. Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la föl­ve­ze­tő­jé­ben a Gram­ma „előzenekará”-nak ne­ve­zett Ki­csi Hang vers­ének­lő duó a Ki vi­szi át…? cí­mű mű­so­ra a ko­ráb­bi pár­ká­nyi kon­fe­ren­ci­ák ha­gyo­má­nyá­hoz iga­zod­va ze­ne­i­leg is tar­tal­mas­sá tet­te a kon­fe­ren­ci­át. A mű­sort kö­tet­len be­szél­ge­té­sek­re ki­vá­ló al­kal­mat adó fo­ga­dás kö­vet­te.
A kon­fe­ren­cia má­so­dik nap­ja ugyan­csak a di­a­lek­to­ló­gia je­gyé­ben in­dult. Meny­hárt Jó­zsef, a Gram­ma fi­a­tal szer­ve­ző­tit­ká­ra Nyék­vár­ko­ny nyel­ve cí­mű elő­adá­sá­ban a fa­lu nyel­vé­nek komp­lex ké­pét vá­zol­ta föl. Ada­ta­it kér­dő­ívek és in­ter­júk se­gít­sé­gé­vel gyűj­töt­te. A fa­lu­ban hasz­nált nyelv­já­rás egyes jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­nek is­mer­te­té­se után, mint az í-zés, a szór­vá­nyos ö-zés, ki­tért a köz­igaz­ga­tá­si­lag a fa­lu­hoz tar­to­zó, de at­tól tá­vo­labb fek­vő ro­ma te­le­pen, Ma­lom­he­lyen Pin­tér Ti­bor­ral és Zal­ka Lórán­t­tal együtt vég­zett ku­ta­tá­sa­i­ra. A fa­lu nyel­vé­hez a nyelv­já­rá­son kí­vül más nyelv­vál­to­za­tok is hoz­zá­tar­toz­nak, ezért ki­tért az egyes nyelv­vál­to­za­tok­ra és azok hasz­ná­la­tá­ra. El­ső­ként a hi­va­ta­los nyelv­hasz­ná­la­tot vá­zol­ta föl a köz­sé­gi ügy­in­té­zés szó­be­li és írás­be­li pél­dái alap­ján. A fa­lu éle­té­ben meg­je­le­nő nyelv­ter­ve­zé­si kér­dé­se­ket is be­mu­tat­ta, még­pe­dig a ré­gi dű­lő­ne­vek­ből lett új ut­ca­ne­vek kap­csán. A kul­tu­rá­lis élet nyelv­hasz­ná­la­tát a he­lyi Cse­ma­dok alap­szer­ve­zet, a cser­kész­csa­pat, a nyug­dí­jas­klub, a he­lyi Vö­rös­ke­reszt, a tűz­ol­tó­ság, az egyes ren­dez­vé­nyek és bá­lok, a fa­lu hon­lap­já­nak és a Nyék­vár­ko­nyi Hír­mon­dó­nak a se­gít­sé­gé­vel mu­tat­ta be, majd a pos­tai ügy­in­té­zés, az ok­ta­tás és a ka­to­li­kus egy­ház nyelv­hasz­ná­la­tá­ba nyer­het­tünk be­te­kin­tést. Ez utób­bi­val, a val­lá­si élet­tel kap­cso­lat­ban, utalt a he­lyi nyelv­já­rás hasz­ná­la­tá­ra a mi­sé­ken.
A foly­ta­tás­ban Ba­logh La­jos fog­lal­ta ös­­sze nyelv­já­rá­si szó­tá­ra­ink más­fél év­szá­za­dos tör­té­ne­tét. A be­ve­ze­tő­ben a nyelv­já­rás­ok kü­lönb­sé­ge­i­ről és a nyelv­já­rá­si le­írá­sok­ban kö­ve­tett hang­ta­ni elv ál­ta­lá­nos­sá­gá­ról szólt, azon­ban föl­hív­ta a fi­gyel­met, hogy más a hely­zet a nyelv­já­rá­si szó­tá­rak­ban. Ezek­ben el­ső­sor­ban a nyelvjárás(ok)ra jel­lem­ző táj­sza­va­kat ta­lál­juk, rend­sze­rint ab­ban a hár­mas föl­osz­tás­ban, amely va­ló­di, je­len­tés­be­li és alak­ta­ni táj­sza­va­kat kü­lön­böz­tet meg. Az el­ső ma­gyar táj­szó­tár, mint mon­dot­ta, 1838-ban Döbren­tei Gá­bor és Schädel Fe­renc szer­kesz­té­sé­ben ké­szült el, és az imént em­lí­tett föl­osz­tást al­kal­maz­ta. 1872-től a Ma­gyar Nyelv­őr több íz­ben föl­hí­vást tett köz­zé, mely­ben táj­sza­vak gyűj­té­sé­re buz­dí­tott. Ezek­ből a gyűj­té­sek­ből szár­ma­zó anya­got a Nyelv­őr is meg­je­len­tet­te, és va­la­mi­vel ké­sőbb Szin­ny­ei Jó­zsef a Ma­gyar táj­szó­tá­rá­hoz is föl­hasz­nál­ta. A föl­osz­tás, amit Szin­ny­ei kö­vet, ugyan­az, mint az 1838-as szó­tár­ban, csak az egyes ka­te­gó­ri­á­kat más­kép­pen ne­vez­te: tu­laj­don­kép­pe­ni, je­len­tés­be­li és alak sze­rin­ti táj­sza­va­kat em­lí­tett. Kö­vet­ke­ző­ként Ba­logh La­jos Csűry Bá­lint mun­kás­sá­gá­ra tért ki, aki­nek egy tel­jes nyelv­já­rá­si táj­szó­tár meg­szer­kesz­té­se volt a cél­ja. A tel­jes­ség­re tö­re­ked­vén, má­sok vé­le­mé­nyé­vel el­len­tét­ben, Csűry a nyelv­já­rás­ban elő­for­du­ló köz­nyel­vi sza­va­kat is a nyelv­já­rás ré­sze­ként fog­ta föl, és eze­ket is be­le­vet­te Sza­mos­há­ti táj­szó­tá­rá­ba. A tel­jes­ség­gel kap­cso­lat­ban Ba­logh La­jos föl­ve­tet­te, hogy va­ló­já­ban egy (táj)szótár so­sem le­het tel­jes, hi­szen a (táj)szótárnak az írá­sát be­fe­jez­ni nem, csak ab­ba­hagy­ni le­het. Csűry­hez ha­son­ló­an tel­jes táj­szó­tárt szán­dé­koz­tak ké­szí­te­ni a sze­ge­di és a kóró­gyi táj­szó­tár írói, szer­kesz­tői is. Im­re Sa­mu őr­sé­gi és heté­si nyelv­at­la­szá­val egy újabb, táj­szó­tá­ri szem­pont­ból ter­mé­keny idő­szak foly­ta­tó­dott-kez­dő­dött a ma­gyar di­a­lek­to­ló­gi­á­ban, amely­nek egyik leg­újabb haj­tá­sa Ba­logh La­jos Bü­ki táj­szó­tá­ra, amit a szer­ző rö­vi­den be is mu­ta­tott.
A szó­tá­rak­nál ma­rad­va Kiss Gá­bor, a Tin­ta Ki­adó igaz­ga­tó­ja, a szá­mí­tó­gép sze­re­pé­ről be­szélt a szó­tár­írás fo­lya­ma­tá­ban. A tu­do­mány fej­lő­dé­sé­hez ha­son­ló­an a szó­tár­írás is egy ál­lan­dó spi­rál­sze­rű fo­lya­mat, amely­ben az elmélet-gyűjtés-földolgozás-rendszerezés új­ra is­mét­lő­dik im­má­ron egy ma­ga­sabb fo­kon. A szá­mí­tó­gép el­ső­sor­ban az ada­tok föl­dol­go­zá­sá­nál és rend­sze­re­zé­sé­nél je­lent nagy se­gít­sé­get, a szá­mí­tó­gép ad­ta le­he­tő­sé­gek azon­ban a szó­tá­rak hasz­ná­la­ta te­rén is egy­re na­gyobb hang­súlyt kap­nak, hi­szen a szó­tár ada­ta­i­nak a tá­ro­lá­sát, rend­sze­re­zé­sét, ki­ke­re­sé­sét, cso­por­to­sí­tá­sát a szá­mí­tó­gép rö­vi­debb idő alatt és pon­to­sab­ban ké­pes el­vé­gez­ni. A szó­tár szá­mí­tó­gé­pes for­má­já­nak ki­ala­kí­tá­sá­hoz vi­szont egy „le­bu­tí­tott” rend­szer­re, a le­he­tő leg­egy­sze­rűbb rend­szer­re van szük­ség, hogy az ada­tok a vál­to­zó tech­ni­kai meg­ol­dá­sok mel­lett is hoz­zá­fér­he­tők és föl­hasz­nál­ha­tók le­gye­nek. A szá­mí­tó­gép ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket hasz­nál­ja föl az a szi­no­ni­má­kat tar­tal­ma­zó Szó­kincs­tár is, mely­nek anya­ga 23 ko­ráb­bi szó­tár át­bön­gé­szé­sé­vel állt ös­­sze. Ha­son­ló mód­szer­rel ké­szült a Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon is. Kiss Gá­bor elő­adá­sát a ré­gi és mai szó­tár­írás ös­­sze­ve­té­sé­vel zár­ta: ré­gen a szó­tár­írás mé­hek szor­gos mun­ká­já­hoz ha­son­lí­tott, akik a kap­tár-szó­tár­ba hord­ják ös­­sze a sza­va­kat, ahogy az Bod Pé­ter 1767-ben meg­je­le­nő szó­tá­rá­nak cím­lap­ja mu­tat­ja, ma a szá­mí­tó­gép ve­szi át a mé­hek és a kap­tár sze­re­pét is.
A Gram­ma Nyel­vi Iro­da kor­pusz­nyel­vé­sze­ti vizs­gá­la­ta­i­ba en­ge­dett be­te­kin­te­ni Pin­tér Ti­bor, a Gram­ma fi­a­tal mun­ka­tár­sá­nak elő­adá­sa. A kor­pusz nem más, mint szá­mí­tó­gé­pes prog­ra­mok­kal föl­dol­go­zott szöveggyűjtemény(ek), ál­la­pí­tot­ta meg Pin­tér Ti­bor. Az el­ső ma­gyar nyel­vű kor­pu­szok az 1970-es évek­ből va­lók. Az ilyen jel­le­gű anya­go­kat 1998-tól a ké­sőbb Kár­pát-me­den­cei szö­veg­tár­ra ke­resz­telt Ma­gyar nem­ze­ti szö­veg­tár tar­tal­maz­za. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar kor­pusz ös­­sze­ál­lí­tá­sa 2002-ben kez­dő­dött, és en­nek fő mű­he­lye a Gram­ma Nyel­vi Iro­da. A Gram­ma kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­ge a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kor­pusz ös­­sze­ál­lí­tá­sa mel­lett, hang­zó­kor­pusz és adat­bá­zis­ok ki­épí­té­sé­re is ki­ter­jed. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar kor­pusz­nak csak írott for­má­ja van, és egy 2004. jú­ni­u­si adat sze­rint hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 4 mil­lió ada­tot tar­tal­maz. A kor­pusz saj­tó­nyel­vi, szép­iro­dal­mi, tu­do­má­nyos, hi­va­ta­los és be­szélt nyel­vi szö­ve­ge­ket tar­tal­maz. Ezek mel­lett az 1990-nél nem ré­geb­bi szink­rón anya­gok mel­lett egy tör­té­ne­ti tár is ki­épü­lő­ben van, amely kö­rül­be­lül 600 órá­nyi 1960 és 1980 kö­zött gyűj­tött nyelv­já­rá­si anya­got tar­tal­maz, amely a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­má­nak kö­szön­he­tő­en újabb anyag­gal bő­vült. Ezek a kor­pu­szok ki­in­du­ló­pon­tot jelent(het)nek töb­bek kö­zött a le­xi­ko­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok­hoz is.
A szá­mí­tó­gé­pek ad­ta le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát pél­dáz­za az a CD-ROM is, ame­lyet Vö­rös Ot­tó és Si­mon Sza­bolcs ké­szí­tet­tek a Fó­rum Kisebbség­ku­ta­tó In­té­zet köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. A CD-ROM-on ta­lál­ha­tó anyag ab­ból a somor­jai Bib­lio­the­ca Hun­ga­ri­cá­hoz ke­rült 123 hang­sza­la­gon le­vő hang­anyag­ból és a hoz­zá­juk tar­to­zó kéz­irat­ok­ból állt ös­­sze, me­lyek Si­ma Fe­renc po­zso­nyi ven­dég­ta­ná­ri mű­kö­dé­sé­nek ide­je alatt gyűj­tőd­tek. A fel­vé­te­le­ken hall­ha­tó je­len­sé­gek jól pél­dáz­zák az egyes nyelv­já­rá­si ré­gi­ók nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­ga­it, oly­kor a nyel­vi kon­tak­tu­sok nyo­ma is ész­lel­he­tő. A ké­szí­tők is­ko­lai be­mu­ta­tás­ra szán­ják a CD-ROM-ot, ezért egy di­dak­ti­kai cé­lo­kat szol­gá­ló tá­jé­koz­ta­tó fü­zet is ké­szü­lő­ben van.
Vö­rös Ot­tó, vis­­sza­tér­ve a táj­szó­tá­rak­hoz, be­mu­tat­ta a még nyom­dá­ban le­vő el­ső fel­vi­dé­ki táj­szó­tárt, mely­nek szer­ző­je Gágy­or Jó­zsef, tal­ló­si ta­nár, aki Tal­lós nyel­vé­nek szó­tá­rát ír­ta meg. A meg­le­pe­tés­nek szánt hírt, hogy im­má­ron Szlo­vá­ki­á­ban is el­ké­szült az el­ső ma­gyar táj­szó­tár, nagy öröm­mel fo­gad­ta a kon­fe­ren­cia kö­zön­sé­ge.

Nem­csak a ki­mon­dot­tan nyel­vé­sze­ti cé­lok­kal ké­szü­lő vizs­gá­la­tok anya­gai al­kal­ma­sak a nyelv és a nyelv­hasz­ná­lat ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra. Ezt bi­zo­nyí­tot­ta A Cse­ma­dok nép­ze­nei adat­tá­rát be­mu­ta­tó elő­adó, Hu­szár Ág­nes is, aki egy­ben az adat­tár if­jú mun­ka­tár­sa. Az adat­tár mű­kö­dé­se há­rom te­rü­le­tet ölel föl. El­ső­ként a tu­do­má­nyos ku­ta­tást és fel­dol­go­zást em­lí­tet­te Hu­szár Ág­nes, ami egy­részt a nép­ze­nei gyűj­té­se­ket, pro­fi és ama­tőr gyűj­tők­nek a Cse­ma­dok ál­tal szer­ve­zett vagy önál­ló gyűj­té­sek ke­re­tén be­lül gyűj­tött, túl­nyo­mó több­ség­ben vo­ká­lis anya­go­kat, más­részt ezek­nek az anya­gok­nak a le­jegy­zé­sét fog­lal­ja ma­gá­ba. A gyűj­té­sek oly­kor szö­ve­ges anya­go­kat is tar­tal­maz­nak, me­lyek az egyes da­lok kö­zött ös­­sze­kö­tő szö­ve­get ké­pez­nek vagy a dal(ok) hasz­ná­la­tá­ra és a he­lyi szo­ká­sok­ra vo­nat­koz­nak. Az ös­­sze­gyűj­tött, föl­dol­go­zott és rend­sze­re­zett anyag el­ső­sor­ban a nép­ze­né­vel, nép­tánc­cal fog­lal­ko­zó cso­por­tok, de más ér­dek­lő­dők ren­del­ke­zé­sé­re is bo­csát­ják, hogy az előb­bi­ek ins­pi­rá­ci­ót sze­rez­ze­nek és me­rít­hes­se­nek be­lő­le, az utób­bi­ak pe­dig meg­is­mer­jék és eset­leg vizs­gál­ják. Ez al­kot­ja az adat­tár te­vé­keny­sé­ge­i­nek má­sik ré­szét, az­az a se­gít­ség­nyúj­tást, amely cso­por­tok­nak nyúj­tott se­gít­sé­gen kí­vül szak­iro­dal­mi bú­vár­la­tok­ra is le­he­tő­sé­get biz­to­sít. Mind­ezek mel­lett az adat­tár mun­ka­tár­sai szer­ve­zői fel­ada­to­kat is el­lát­nak, kon­fe­ren­ci­á­kat, ta­lál­ko­zó­kat is szer­vez­nek. Az elő­adást egy rö­vid be­mu­ta­tó­val tet­te tel­jes­sé Hu­szár Ág­nes.
A be­szá­mo­ló­hoz Vö­rös Fe­renc an­­nyit fű­zött hoz­zá, Ko­dály Zol­tán sza­va­it idéz­ve, hogy az adat­tár ál­tal gon­do­zott, el­ső­sor­ban nép­ze­nei anyag a mi „ze­nei édes anya­nyel­vünk”.
A kon­fe­ren­cia cí­mé­ben sze­rep­lő do­ku­men­tá­lás­ban vál­lal nagy sze­re­pet a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, me­lyet az in­té­zet igaz­ga­tó­ja, Tóth Kár­oly mu­ta­tott be. Az in­té­zet, ahogy azt a meg­ne­ve­zés is mu­tat­ja, el­ső­sor­ban ki­sebb­ség­ku­ta­tás­sal fog­lal­ko­zik, en­nek je­gyé­ben ki­ala­kí­tott egy Eu­ró­pai Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tot, va­la­mint lét­re­hoz­ta az Inte­ret­ni­kus Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ját. Az in­té­zet­hez tar­to­zik a somor­jai Bib­lio­the­ca Hun­ga­ri­ca könyv­tár is, amely te­te­mes men­­nyi­sé­gű anya­got ke­zel. A könyv­tár anya­gát fo­lyó­irat­ok, bib­li­og­rá­fi­ák, egyé­ni ha­gya­té­kok al­kot­ják, to­váb­bá az in­té­zet lét­re­ho­zott egy fény­kép­ar­chí­vu­mot, amely az el­múlt öt­ven év ren­dez­vé­nye­i­nek ké­pes do­ku­men­tá­ci­ó­ját tar­tal­maz­za. Az in­té­zet ugyan­ak­kor egy hang­ar­chí­vum ki­épí­té­sén is dol­go­zik. A hang­ar­chí­vu­mot a ko­ráb­ban be­mu­ta­tott CD-ROM nyelv­já­rá­si anya­ga, hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 200 órá­nyi in­ter­jú­anyag és a Szlo­vák Rá­dió ma­gyar adá­sá­nak köz­ve­tí­té­sei al­kot­ják. Az egyéb gyűj­te­mé­nyek kö­zött, ahogy azt Tóth Kár­oly­tól meg­tud­tuk, sze­re­pel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­ro­sok éle­tét do­ku­men­tá­ló ké­pes­lap­gyűj­te­mény, az adat­tá­rak kö­zül a Nép­raj­zi Adat­tá­rat em­lít­het­jük meg. Az in­té­zet ke­ze­li a Cse­ma­dok le­vél­tá­rát és az MKP lét­re­jöt­te előt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ar­chív ira­ta­it is. Ezen kí­vül az in­té­zet ki­ál­lí­tá­sok, kon­fe­ren­ci­ák szer­ve­zé­sé­vel, inter­ne­tes adat­bá­zis­ok ki­épí­té­sé­vel fog­lal­ko­zik, va­la­mint szá­mos pub­li­ká­ci­ót, köny­vet, fo­lyó­ira­tot je­len­tet meg.
A kon­fe­ren­ci­át zá­ró elő­adás­ban Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la a Gram­ma Nyel­vi Iro­da sok­ré­tű te­vé­keny­sé­gé­ről szá­molt be. A 2004-es év­ben több ki­ad­vány is meg­je­lent, mely­ben a Gram­ma je­len­tős sze­re­pet vál­lalt. Meg­je­lent egy a nyel­vi jo­gok­kal fog­lal­ko­zó kö­tet, egy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­la­rend­szer fej­lő­dé­sét és an­nak nyel­vi kö­vet­kez­mé­nye­it vizs­gá­ló kö­tet, ké­szü­lő­ben van a Ta­nul­má­nyok a két­nyel­vű­ség­ről má­so­dik kö­te­te. El­ső­sor­ban a Gram­ma ku­ta­tá­sa­i­nak kö­szön­he­tő­en szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­fe­je­zé­sek­kel egé­szült ki az Ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár és az Osiris-féle He­lyes­írás szó­tár­ré­sze, va­la­mint a ké­szü­lő Ide­gen sza­vak szó­tá­ra is. A Gram­ma fon­tos­nak tart­ja a fi­a­ta­lok be­kap­cso­lá­sát a ku­ta­tá­sok­ba, en­nek a szán­dé­ká­nak azon­ban egy­re ne­he­zeb­ben tud ele­get ten­ni a szű­kös anya­gi föl­té­te­lek mi­att. To­váb­bá Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la el­mond­ta, hogy idén is meg­ren­dez­ték Pa­lás­ton a Mű­hely­ta­lál­ko­zót, mely egy­re na­gyobb lá­to­ga­tott­ság­nak ör­vend. A kon­fe­ren­ci­ák szer­ve­zé­se is a Gram­ma leg­fon­to­sabb te­vé­keny­sé­gei kö­zé tar­to­zik. A mostani­hoz ha­son­ló, a jö­vő­re is ki­ha­tás­sal le­vő ta­nács­ko­zá­sok so­rát a Gram­ma min­den­kép­pen bő­ví­te­ni sze­ret­né. A párkányi kon­fe­ren­ci­á­nak a ren­del­ke­zés­re ál­ló anya­gok és le­he­tő­sé­gek föl­mé­ré­se, az el­vég­zen­dő fel­ada­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rá­si és be­szélt nyel­vi ku­ta­tá­sok föl­len­dí­té­se volt a cél­ja, zár­ta sza­va­it Sza­bó­mi­há­ly Gi­zel­la. Va­la­men­­nyi részt­ve­vő egyet­ér­tett ab­ban, hogy ez meg is va­ló­sult.
A kon­fe­ren­cia mot­tó­já­nak, már az el­ső elő­adás vé­gén is el­hang­zott, – „az arat­ni­va­ló sok, a mun­kás pe­dig ke­vés” – bib­li­ai idé­ze­tet vá­laszt­hat­nánk. A di­a­lek­to­ló­gi­ai és be­szélt nyel­vi ku­ta­tá­sok te­rén ez an­­nyit je­lent, hogy anyag van bő­ven, csak föl­gyűj­tés­re és föl­dol­go­zás­ra vár. Ez a mun­ka pe­dig ta­pasz­tal­tab­bak és fi­a­ta­lok együt­tes mun­ká­ját, együtt­mű­kö­dé­sét igény­li.

Kožík Di­a­na