Lampl Zsuzsanna: A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága
A vallás, vallásosság szociológiai kutatása nem újkeletű, hiszen már az „alapító atyák” (Durkheim, Weber) munkásságában is tetemes helyet foglal el. Tájainkon azonban az 1948-tól 1989-ig terjedő időszakban a vallásszociológiát bekebelezte a tudományos ateizmus, kétes értékű munkák születtek (Kvasnickova 2003), s így a rendszerváltás után mindent újra kellett kezdeni. A kutatók nem igazán tanúsítanak tömeges érdeklődést a téma iránt, ami leginkább annak tudható be, hogy a vallásszociológiának máig nincs intézményes háttere (Kvasnickova 2003)1. Az elmúlt tizenöt év azonban mégsem eredménytelen, mivel néhány nemzetközi összehasonlító kutatásnak2 köszönhetően, amelyekben Szlovákia is részt vett, sikerült feltérképezni a vallásosság több vetületét.
A szlovákiai magyarok vallásosságáról ez már kevésbé mondható el, hiszen az idevágó írások inkább csak vallási statisztikákra, nem pedig felmérésekre támaszkodnak3, így aztán a közélet, a média, de sok tudományosként elkönyvelt vita is két mítoszgyanús kijelentés között vacillál: az egyik, hogy a szlovákiai magyarok erősen vallásosak, vallásosabbak a szlovákoknál, a másik, hogy a szlovákiai magyarok vallási gyökereiket is elvesztették, s mindenféle eszmére és téveszmére egyformán nyitottak.
Ami pedig végképp homályos: a fiatalok vallásossága. S itt nem csupán a magyar, hanem a szlovák fiatalokra is gondolok, mivel a 18 évnél fiatalabbak nem képezték a fenti kutatások tárgyát. Tanulmányommal ezt a homályt szeretném némiképp eloszlatni. A továbbiakban a Mozaik 2001 adatait veszem alapul. Ehhez hadd fűzzek két megjegyzést. 1. A Mozaik 2001 speciálisan a szlovákiai magyar fiatalokról szóló kutatás, de az 1000 dél-szlovákiai 15-29 éves fiatalból álló reprezentatív mintán kívül az összehasonlítás kedvéért 500 ugyanott élő, ugyanolyan korú szlovák fiatalt is megkérdeztünk. Mint írásom címe is mutatja, élni fogok az összehasonlítás lehetőségével. 2. Bár a Mozaik 2001 nagyszabású és eddig egyedi vállalkozás, szükséges elmondani, hogy nem kimondottan a vallásosságról szól. Ez csak résztémaként szerepel benne, így nem ölelheti fel a vallásosság valamennyi dimenzióját, amelyet egy speciális valláskutatás „kötelezően” vizsgál. Ugyanakkor a Mozaik 2001 tényfeltáró erejéhez nem fér kétség.
Mielőtt azonban rátérnék az eredmények ismertetésére, tekintsük át röviden azokat a népszámlálási statisztikákat, amelyek a dél-szlovákiai fiatalok vallásosságának szélesebb kontextusát képezik.
1. Felekezeti hovatartozás a statisztikai adatok tükrében
A két legutóbbi népszámlálás adatait összehasonlítva (1. táblázat) három lényeges változást figyelhetünk meg:
1. előszöris erőteljesen csökkent – 17%-ról 3%-ra – azoknak az adatközlőknek a részaránya, akik nem válaszoltak a felekezeti hovatartozást tudakoló kérdésre; ennek köszönhetően
2. 84%-ra nőtt a magukat valamely felekezethez sorolók részaránya (ez a növekedés főleg a római katolikusoknál szembetűnő),
3. ugyanakkor felekezet nélkülinek is többen vallották magukat.
Ezek a változások alapvetően összefüggnek a szociális klíma 1989 utáni fellazulásával (akik korábban különböző okok miatt nem akartak vagy nem mertek színt vallani, 2001-ben már vállalták a felekezeti tagságot). Ám az is bebizonyosodott, hogy a felekezeti tagság növekedése a társadalmi konformitás egyik megnyilvánulási formája (Buncák 2001), amit a legegyszerűbben úgy lehetne kifejezni, hogy divatossá, sőt bizonyos esetekben érdekké vált vallásosnak mutatkozni.
1. táblázat. Szlovákia lakosságának felekezeti szerkezete az 1991-es és 2001-es népszámlálás adatai alapján
| Felekezet | 1991 | 2001 |
| Római katolikus | 3 187 383 | 3 708 120 |
| 60,4% | 68,9% | |
| Evangélikus | 326 397 | 372 858 |
| 6,2% | 6,9% | |
| Görög katolikus | 178 733 | 219 831 |
| 3,4% | 4,1% | |
| Református | 92 245 | 109 735 |
| 1,7% | 2,0% | |
| Pravoszláv | 34 376 | 50 363 |
| 0,7% | 0,9% | |
| Egyéb | 21815 | 60 642 |
| 0,4% | 1,1% | |
| Felekezet nélküli | 515 551 | 697 308 |
| 9,8% | 13,0% | |
| Nem válaszolt | 917 835 | 160 598 |
| 17,4% | 3,0% |
Forrás: D. Jurcová a kol. 2004, 41
A 2. táblázat a lakosság 2001-ben deklarált felekezeti hovatartozásáról nyújt még pontosabb képet.
2. táblázat. Szlovákia lakosságának felekezeti szerkezete a 2001-es népszámlálás adatai alapján (kerületek szerint, az adatok százalékban értendők)
| Római kat. | Evang. | Görög kat. | Református | Pravoszláv | Egyéb | Együtt | Felek, nélküli | |
| Pozsonyi | 61,9 | 5,6 | 0,6 | 0,4 | 0,3 | 1,7 | 70,5 | 24,9 |
| Nagyszombati | 78,2 | 4,4 | 0,2 | 2,1 | 0,1 | 0,8 | 85,8 | 11,7 |
| Trencséni | 71,9 | 9,6 | 0,2 | – | 0,1 | 0,8 | 82,6 | 14,4 |
| Nyitrai | 77,2 | 3,4 | 0,2 | 4,7 | 0,1 | 1,1 | 86,7 | 11,0 |
| Zsolnai | 75,5 | 10,5 | 0,3 | – | 0,1 | 0,7 | 87,1 | 10,4 |
| Besztercebányai | 62,4 | 13,0 | 0,8 | 1,8 | 0,2 | 1,4 | 79,6 | 16,7 |
| Eperjesi | 67,0 | 5,1 | 15,3 | 0,1 | 4,0 | 0,8 | 92,3 | 5,6 |
| Kassai | 59,5 | 4,4 | 11,0 | 6,4 | 1,8 | 1,7 | 84,8 | 11,8 |
Forrás: D. Jurcová a kol. 2004, 41; valamint saját számítások
A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága 87
Az Eperjesi kerületben a legmagasabb a felekezeti tagság (92,3%), a Pozsonyi kerületben a legalacsonyabb (70,5%). Az országos átlaghoz képest további négy kerületben magasabb (Nagyszombati, Nyitrai, Zsolnai, Kassai kerületek), a Trencséni és a Besztercebányai kerületben pedig alacsonyabb.
Mivel a kutatás a magyarlakta dél-szlovákiai járásokban zajlott, ezután már csak azokra a kerületekre összpontosítok, ahol ezek a járások (is) találhatók. A 3. táblázatból kiderül, hogy legtöbben a Kassa-vidéki (92,1%), a Dunaszerdahelyi (89,3%), a Nagykürtösi (89%) és a Tőketerebesi (88,7%) járás lakosai közül tartoznak valamelyik felekezethez. Ellenkezőleg: a felekezeti tagok részaránya a Rozsnyói (69,8%) és a Rimaszombati (77,2%) járásban a legalacsonyabb.
Amennyiben kerületenként és járásonként hasonlítjuk össze a felekezeti tagságot (3. táblázat), a járásokat két csoportra oszthatjuk. Az első csoportban vannak azok a járások, amelyekben a felekezethez tartozás magasabb a kerületi átlagnál. Idetartozik a Szenei, a Dunaszerdahelyi, az Érsekújvári, a Losonci, a Nagykürtösi, a Kassa-vidéki és a Tőketerebesi járás. A másik csoportba a kerületinél alacsonyabb felekezeti tagsággal rendelkező járások tartoznak, vagyis a Galántai, a Komáromi, a Lévai, a Nyitrai, a Sellyéi, a Rimaszombati és a Rozsnyói járás.
3. táblázat. Felekezeti tagság a magyarlakta kerületekben és járásokban (az adatok százalékban értendők)
| Kerület | Felekezethez tartozók kerületi részaránya | Járás | Felekezethez tartozók járási részaránya |
| Pozsonyi | 70,5 | Szenci | 82,1 |
| Nagyszombati | 85,8 | Dunaszerdahelyi | 89,3 |
| Galántai | 83,5 | ||
| Nyitrai | 86,7 | Komáromi | 81,7 |
| Lévai | 82,7 | ||
| Nyitrai | 85,1 | ||
| Érsekújvári | 87,4 | ||
| Sellyei | 82,0 | ||
| Besztercebányai | 79,6 | Losonci | 82,0 |
| Rimaszombati | 77,2 | ||
| Nagykürtösi | 89,0 | ||
| Kassai | 84,3 | Kassa-vidéki | 92,1 |
| Rozsnyói | 69,8 | ||
| T* keterebesi | 88,7 |
Forrás: Statisztikai Hivatal és saját számítások
Felekezeti szerkezet szempontjából országos és kerületi szinten is a római katolikusok vannak a legtöbben, főleg a zsolnai kerület északi járásaiban (90-97%). Amint azt a 4. táblázat szemlélteti, az általunk vizsgált járásokban nagyon eltérő a római katolikusok részaránya, 36% és 83% között mozog. A Rozsnyói, tőketerebesi és a Komáromi járásban vannak a legkevesebben, a nyitrai és az érsekújvári járásban a legtöbben. Az országos átlaghoz képest (68,9%) a 14 magyarlakta járás közül nyolcban magasabb a katolikusok részaránya. A kerületi átlaghoz képest több a katolikus a Szenei, Nyitrai, Érsekújvári, Losonci, Nagykürtösi és a Kassa-vidéki járásban, a többiben kevesebb.
Országos méretben az evangélikusok alkotják a második legnépesebb felekezetet (6,9%). A magyarlakta járások közül főleg a Rozsnyói járásban vannak jelen, de részarányuk a Nagykürtösi, Rimaszombati és Losonci járásban is magasan túlszárnyalja az országos átlagot.
A görögkatolikusok országos szinten a lakosság 4,1%-át alkotják. Az általunk vizsgált járások közül a Tőketerebesiben élnek a legtöbben (az országos átlag hétszerese), valamint a Kassa-vidékiben.
A negyedik legnépesebb felekezet a reformátusoké. Bár országos méretben csupán 2% a részarányuk, a magyarlakta járásokban – öt járás kivételével -túlszárnyalják az országos átlagot. Főleg a Komáromi, Tőketerebesi és Rozsnyói járásban, de a Rimaszombati és Dunaszerdahelyi járásban is csaknem 10%-át alkotják az ottani lakosságnak.
4. táblázat. Felekezeti szerkezet a dél-szlovákiai járásokban 2001-ben (az adatok százalékban értendők)
| Járás | Római kat. | Evangélikus | Görög kat. | Református | Együtt | Felekezet nélküli |
| Szenci | 74,4 | 6,2 | 0,3 | 1,2 | 82,1 | 12,4 |
| Dunaszerdahelyi | 77,8 | 1,7 | 0,3 | 9, | 89,3 | 7,5 |
| Galántai | 77,0 | 5,6 | 0,2 | 0,7 | 83,5 | 13,3 |
| Komáromi | 61,1 | 3,5 | 0,4 | 16,7 | 81,7 | 13,9 |
| Lévai | 69,0 | 7,5 | 0,2 | 6,0 | 82,7 | 13,0 |
| Nyitrai | 82,3 | 2,3 | 0,3 | 0,2 | 85,1 | 11,2 |
| Érsekújvári | 82,7 | 1,6 | 0,2 | 2,9 | 87,4 | 9,4 |
| Sellyei | 71,4 | 4,0 | 0,2 | 6,4 | 82,0 | 15,0 |
| Losonci | 68,2 | 12,8 | 0,3 | 0,7 | 82,0 | 12,7 |
| Rimaszombati | 54,2 | 12,8 | 0,3 | 9,9 | 77,2 | 17,6 |
| Nagykürtösi | 70,8 | 17,8 | 0,2 | 0,2 | 89,0 | 9,0 |
| Kassa-vidéki | 76,6 | 3,7 | 4,4 | 7,4 | 92,1 | 4,4 |
| Rozsnyói | 35,9 | 22,3 | 1,3 | 10,3 | 69,8 | 24,8 |
| !• keterebesi | 50,6 | 0,8 | 22,8 | 14,5 | 88,7 | 5,8 |
| Átlag | 68,0 | 7,3 | 2,2 | 6,2 | 83,0 | 12,0 |
Forrás: Statisztikai Hivatal
2. A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága a Mozaik 2001 alapján
A vallásosság összetett jelenség, amelyet több koncepcióból kiindulva közelíthetünk meg. A leggyakoribb a vallásosságnak mint multidimenzionális jelenségnek az értelmezése és kutatása. A következő dimenziókról van szó:
1. ideológiai, azaz a hit dimenziója – az egyes vallásokra jellemző doktrínákkal való azonosulás (pl. hisz Istenben; hiszi, hogy a Biblia Isten szava stb.)
2. rituális, azaz a vallásgyakorlat dimenziója – az egyes vallásokra jellemző vallási cselekedetek és rítusok praktizálása (pl. misén, istentiszteleten való részvétel, böjtölés, imaélet stb.)
3. emocionális, azaz a vallási érzések, élmények és tapasztalatok dimenziója
4. intellektuális, azaz a vallási ismeretek dimenziója (pl. a Biblia, Katekizmus, különböző hittételek stb. ismerete)
5. következmények dimenziója vagy etikai dimenzió – a vallás következményei az egyénre és a közösségre nézve.
A felsorolt dimenziók közül a Mozaik 2001 az ideológiai és a rituális dimenzió tárgykörén belül tett fel néhány alapkérdést, amelyek a felekezeti hovatartozásra, az ideológiai önbesorolásra (vallásos-e, hisz-e Istenben) és a vallási szertartások látogatására vonatkoztak.
2.1. Felekezeti hovatartozás és felekezeti szerkezet
A vallásosság egyik fontos vetülete a felekezeti hovatartozás vagy deklarált vallásosság. Kutatásunkban a lehetséges változások nyomonkövetése végett a születés utáni felekezeti hovatartozásra (eredeti felekezeti hovatartozás) és a jelenlegi felekezeti hovatartozásra is rákérdeztünk4. Ezeket a változásokat nevezhetjük felekezeti mobilitásnak, s vizsgálhatjuk mind az intergenerációs, mind az intragenerációs formájukat.
Az 1. ábra a népszámlálási statisztikákhoz hasonlóan a felekezeti szerkezetet5 szemlélteti. Itt azonban már nem az összlakosság, hanem az általunk vizsgált célcsoportok összetételéről van szó, mégpedig annak alapján, hogy születésükkor bejegyezték-e őket valamelyik felekezetben vagy nem, s amennyiben igen, melyik felekezet tagjává váltak6.
1. ábra. Születéskor milyen felekezetben jegyezték be?7
Az ábrából érdekes összefüggéseket olvashatunk ki:
a) A magyarok 88%-át keresztelték meg – ami felülmúlja úgy az országos, mint a dél-szlovákiai átlagot. Kétharmadukat római katolikusként, csaknem 18%-ukat reformátusként jegyezték be, 2,2%-uk volt görög katolikus, 1,2%-uk evangélikus. 11%uk felekezet nélküli lett.
A szlovákok 78%-át keresztelték meg születésekor, ami mind az országos, mind pedig a dél-szlovákiai átlagnál kevesebb. 57,8%-uk római katolikus, 8,8%-uk evangélikus, 8,2%-uk református, 3,1%-uk pedig görög katolikus lett. 21%-uk felekezet nélküli volt.
A magyar fiatalok közül születésük után tehát 10%-kal többen váltak valamelyik felekezet tagjává, mint a szlovákok közül. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szlovákok között 10%-kal volt magasabb a felekezet nélküliek részaránya.
b) Az evangélikus szlovákok részaránya felülmúlja az országos és a dél-szlovákiai átlagot, s hatszorosa az evangélikus magyarok részarányának. Ugyanez érvényes a református magyarokra, akik az országos átlaghoz képest csaknem kilencszer, a dél-szlovákiaihoz képest csaknem háromszor, a református szlovákokhoz képest pedig kétszer többen vannak.
Felekezeti hovatartozás szempontjából újfent megmutatkozik az egyes vallások népszámlálási statisztikákból ismert nemzetiségi vonzata: az evangélikusok inkább szlovákok, a reformátusok inkább magyarok. Ugyanakkor a jelenség egyfajta regionális „színezete” is beigazolódik, hiszen a református vallás elsősorban a déli országrészekben van jelen.
Mivel a fiatalok három korcsoportját8 kérdeztük meg, alkalmunk nyílt arra, hogy kronológiai szempontból is megvizsgáljuk a felekezeti hovatartozás kérdését. A legidősebb megkérdezettek (25-29 évesek) 1972 és 1976 között születtek. A középső korcsoport tagjai (20-24 évesek) 1977 és 1981 között, a legfiatalabbak (15-19 évesek) pedig 1982 és 1986 között.
Az eredmények a felekezeti tagság lépcsőzetes csökkenéséről és a felekezeten kívüliek részarányának lépcsőzetes növekedéséről árulkodnak, ami az elvallástalanodás egyik jeleként értelmezhető9 (2. ábra).
2. ábra. Születésekor nem keresztelték meg (korcsoportok szerint)
A legidősebbektől a legfiatalabbakig haladva, vagyis az 1972 és 1986 közötti időszakban növekedett a születésüktől felekezeten kívüliek részaránya. Ez mind a magyarok, mind a szlovákok esetében igaz. Míg a legidősebb magyarok 7%-át nem keresztelték meg, a tíz évvel később születetteknek már csaknem a dupláját. A szlovákok között eleve több volt a felekezeten kívüli, 1972 és 1976 között 17%. Ez az arány tovább nőtt, s tíz évvel később elérte a 26%-ot. A szlovák felekezeten kívüliek csoportja az időszak utolsó harmadában tehát ismét a magyarok duplájára növekedett. Az elvallástalanodásnak ez a formája tehát a magyarokat sem kerülte el, a szlovákokhoz képest azonban ők lassúbb ütemben léptek az elvilágiasodás útjára. Konkrét felekezet szempontjából vizsgálva a magyaroknál a felekezeten kívüliek szaporodása főleg a reformátusok és evangélikusok csökkenéséből adódott. A szlovákoknál az evangélikusok és görög katolikusok fogyásán kívül számottevő volt a római katolikusok térvesztése is.
Most pedig nézzük meg, hogy a születés utáni állapothoz képest életük 15-29 éve során hogyan változott a fiatalok felekezeti hovatartozása, azaz intragenerációs felekezeti mobilitásuk.
Amikor egy csecsemő tagjává válik egy vallási közösségnek, mindez tudtán és akaratán kívül zajlik. Később, amikor már saját maga dönthet, megszilárdíthatja, de meg is gyengítheti a felekezethez tartozásnak ezt az első stációját. A dél-szlovákiai fiatalok esetében az utóbbinak, a felekezettől való elidegenedésnek vagyunk tanúi (3. ábra). Csökkent a felekezeti tagok, s egyidejűleg nőtt a felekezet nélküliek részaránya. Ez a változás ugyan nemzetiségtől független, de a magyaroknál erőteljesebb, mint a szlovákoknál. A magyarok 88%-át keresztelték meg születésekor, ehhez képest ma 75%-uk, azaz 13%-kal kevesebben érzik magukat valamelyik felekezet tagjának. A szlovákoknál a felekezeti tagságnak valamivel enyhébb, nem egészen 10%-os csökkenése tapasztalható. S milyen mértékben gyarapodott a felekezet nélküliek tábora? Születésekor a szlovákok 21%-a volt felekezet nélküli, jelenleg 30%-uk az. A magyarok közül eredetileg nagyjából minden tizedik nem tartozott semmilyen felekezethez, most csaknem minden negyedik érzi magát felekezet nélkülinek.
3. ábra. Jelenleg érzi-e magát valamilyen felekezethez, vallási közösséghez tartozónak?
A konkrét felekezetek szempontjából vizsgálva mind a négy esetben visszaesést tapasztalunk. Minél nagyobb felekezetről van szó, annál nagyobb a lemorzsolódás. Leginkább a római katolikusoknál szembetűnő. A magyarok kétharmadát keresztelték római katolikusnak, de már csak 56%-uk érzi magát annak. A szlovákok 58%-a tartozott eredetileg ehhez a felekezethez, jelenleg 50%-uk.
Minimális csökkenés mutatható ki a magyar evangélikusoknál, valamint a magyar és szlovák görög katolikusoknál. A szlovák evangélikusok és a magyar reformátusok részaránya megközelítőleg 2%-kal csökkent. Egyedül a szlovák reformátusok „szaporodtak”: a válaszadók 8,2%-a születése óta tagja ennek a felekezetnek, jelenleg viszont 8,5%-uk érzi magát reformátusnak.
A felekezetelhagyás tehát egyaránt jellemző a magyarokra és a szlovákokra, de a magyaroknál markánsabban jelentkezik. Mivel azonban a magyarok közül eleve többen voltak megkeresztelve, a későbbi elidegenedés ellenére is még mindig többen (75%) érzik magukhoz közelállónak valamelyik felekezetet, mint a szlovákok (69%), s még mindig kevesebb köztük a felekezet nélküli (24%), mint a szlovákok között (30%).
A szakirodalomban nem újdonság a férfiak kisebb mértékű vallásossága. Kutatásunk eredményei – legalábbis a vizsgált témaköröket illetően – alátámasztják ezt a jelenséget. Miről is van szó? A megkérdezettek eredeti felekezeti hovatartozását
A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága 93
illetően nem találunk említésre méltó különbséget a férfiak és a nők között. A későbbiek során azonban eltérően alakul a két nem felekezethez való viszonya, ami az aktuális felekezeti hovatartozásban mutatkozik meg: inkább a nők tartanak ki felekezetük mellett, s inkább a férfiak a felekezetelhagyók (4. ábra). Ez mindkét nemzetiségre, s a görög katolikusok kivételével valamennyi felekezetre egyaránt érvényes.
4. ábra. Jelenleg érzi-e magát valamilyen felekezethez tartozónak? (nemek és nemzetiség szerint)
Jelenleg kevesebb férfi érzi magát evangélikusnak, reformátusnak és római katolikusnak, mint ahány nő. Számottevő különbség újfent a legnépesebb felekezet, a római katolikus esetében mutatható ki, aholis a nőkkel összehasonlítva 10%-kal kevesebb férfi érzi magát római katolikusnak. Ugyanakkor a magyar nőkhöz képest a magyar férfiak közül 10%-kal többen, a szlovák nőkhöz képest a szlovák férfiak közül 12%-kal többen érzik magukat felekezet nélkülinek. Csupán a görög katolikusoknál beszélhetünk a magyarok esetében enyhe férfifölényről, a szlovákok esetében pedig a nemek kiegyensúlyozottságáról.
A felekezeti tagság alakulása a születéstől a kutatás időpontjáig a korcsoportok függvényében is fontos összefüggést mutat (5. ábra). Az intergenerációs felekezeti mobilitás kapcsán már említettem (2. ábra), hogy mind a magyarok, mind a szlovákok esetében csökkent a felekezeti tagok, s nőtt a felekezet nélküliek részaránya. Vagyis a korábbi szülőgenerációhoz képest az újabb szülőgeneráció kisebb mértékben kereszteltette meg a gyermekeit. Az intragenerációs felekezeti mobilitásban ez a folyamat még markánsabban jelenik meg. A magyarok mindhárom korcsoportjában lényegesen, 11-14,5%-kal gyarapodott a felekezet nélküliek részaránya: a legidősebbeknél 7,5-ről 20,5%-ra, a középső korcsoportnál 11,5-ről 22,5%-ra, a legfiatalabbaknál pedig 13,5-ről csaknem 28%-ra.
A szlovákoknál hasonló a helyzet. A legidősebb korcsoportban 17%-ról 28%-ra, a középső korcsoportban 19%-ról ugyancsak 28%-ra, a legfiatalabbak között pedig 26%-ról 33%-ra nőtt a felekezet nélküliek részaránya.
A magyar és szlovák fiatalok felekezeti hovatartozásának két lényeges stádiumát, az eredeti felekezeti hovatartozást és az aktuális felekezeti hovatartozást vizsgálva kiderült, hogy a kettő között eltelt idő alatt változások következtek be, csök-Mindez újfent jelzi, hogy a felekezeti hovatartozás mint a vallásosság egyik ismérve a fiatalok körében egyértelműen visszaszorult. Igaz, még mindig a magukat a négy történelmi egyház valamelyikéhez sorolók vannak többségben. De növekedett a magukat felekezet nélkülinek tartók részaránya mind a magyarok, mind a szlovákok, mind a nők, mind a férfiak, s valamennyi korcsoport körében, még ha nem is egyforma mértékben. A vizsgált szempontból nézve tehát elmondható, hogy bár a felekezeti hovatartozás szemszögéből nézve valamennyi kategóriában visszaesés tapasztalható, a magyarok e téren továbbra is vallásosabbak a szlovákoknál, a nők vallásosabbak a férfiaknál, s az idősebb korcsoportok vallásosabbak a fiatalabbaknál. kent a felekezethez tartozók és növekedett a felekezet nélküliek részaránya. De azt még nem tudjuk, hogy ez mit jelent a felekezeti szerkezet szempontjából. Mi lett azokból, akiket születésükkor megkereszteltek? S azok vajon most minek érzik magukat, akik egyik felekezethez sem tartoztak? De feltehetünk egy további kérdést is: eredeti felekezeti hovatartozásukhoz képest kikből tevődik össze a felekezetek jelenlegi tagsága és a jelenleg felekezet nélküliek csoportja.
Az előbbi kérdéskört nevezhetjük felekezeti hűségnek (5. és 6. táblázat), az utóbbit felekezeti regrutációnak.
5. táblázat. Felekezeti hűség I. Minek érzik magukat jelenleg azok a magyar fiatalok, akik születésükkor … voltak? (az adatok százalékban értendők)
| Római katolikusok | Reformátusok | Görög katolikusok | Evangélikusok | Felekezet nélküliek | |
| Jelenleg róm. kat. | 83,2 | 5,5 | |||
| Jelenleg református | 0,5 | 86,1 | 4,5 | 2,7 | |
| Jelenleg gör. kat. | – | – | 86,4 | – | – |
| Jelenleg evangélikus | – | – | – | 58,3 | – |
| Jelenleg felekezet nélküli | 16,0 | 12,7 | 9,1 | 41,7 | 90,9 |
| Jelenleg új vallási közösségek | 0,3 | 1,2 | – | – | 0,9 |
A magyar fiatalok esetében a legkisebb változás a születésükkor felekezet nélküliek körében következett be, hiszen 91%-uk jelenleg is felekezet nélküli. A római katolikusok 83%-a, a reformátusok és görög katolikusok 86%-a maradt hű eredeti felekezetéhez. A felekezetek közötti „csere” nem igazán jellemző, látjuk, hogy a római katolikusok 0,5%-a, a görög katolikusok 4,5%-a lett református, s csak néhányan érzik magukat új vallási közösségek tagjának. Az igazi lemorzsolódást tehát nem az okozza, hogy a fiatalok időközben más felekezettel, vallási közösséggel azonosulnak, hanem az, hogy intézményi szempontból levetik magukról a vallás köntösét, s felekezet nélkülivé válnak. Ez legkevésbé az eredetileg görög katolikusoknál mutatkozik meg, akiknek 9%-a lett felekezet nélküli. Különösen érvényes viszont az eredetileg evangélikusokra, akiknek már csak 58%-a érzi magát jelenleg is evangélikusnak, s 42%-uk felekezet nélküli.
6. táblázat. Felekezeti hűség II. Minek érzik magukat jelenleg azok a szlovák fiatalok, akik születésükkor … voltak? (az adatok százalékban értendők)
| Római katolikusok | Reformátusok | Görög katolikusok | Evangélikusok | Felekezet nélküliek | |
| Jelenleg róm. kat. | 83,2 | 2,5 | 20,0 | 4,0 | |
| Jelenleg református | 95,0 | 7,0 | |||
| Jelenleg gör. kat. | 0,7 | 80,0 | |||
| Jelenleg evangélikus | 81,4 | ||||
| Jelenleg felekezet nélküli | 15,4 | 2,5 | 9,3 | 95,0 | |
| Jelenleg új vallási közösségek | 0,7 | 2,3 | 1,0 |
Összehasonlítva a szlovák és a magyar fiatalokat hasonlóságok és különbségek is felfedezhetők. Az eredetileg római katolikus szlovákok jelenleg a magyarokhoz hasonlóan érzékelik felekezeti identitásukat: 83%-uk római katolikus maradt, néhányan görög katolikusok lettek, mások új vallási közösséghez tartoznak, s 15%-uk felekezet nélküli. Miben nyilvánulnak meg a különbségek? A szlovák reformátusok és evangélikusok sokkal inkább őrzik eredeti felekezeti identitásukat, mint a hasonló vallású magyarok. Továbbá nagyobb a felekezetek közötti csere, s kevesebben válnak felekezet nélkülivé. Ugyanakkor a születésükkor felekezet nélküliek is nagyobb mértékben ragaszkodnak eredeti állapotukhoz. Felekezeti hűség szempontjából nézve tehát úgy tűnik, hogy a többség hű az eredeti felekezetéhez, s ez még inkább érvényes a szlovákokra, mint a magyarokra. Az eredeti felekezetüket elhagyók csoportját nézve viszont a magyarokat egyértelműen a lemorzsolódás, a felekezet nélkülivé válás, a szlovákokat pedig inkább a csere, a más felekezettel való azonosulás jellemzi.
S kikből tevődnek össze a jelenlegi felekezeti csoportok? A magyarok esetében a jelenlegi római katolikusok 99%-a az eredeti római katolikusokból, 1%-uk pedig volt felekezet nélküliekből regrutálódik. A reformátusok 95,5%-a eredetileg is református volt, 2%-uk római katolikus, a többiek görög katolikusok és felekezet nélküliek. A jelenlegi evangélikusok eredetileg is mind evangélikusnak, a jelenlegi görög katolikusok mind görög katolikusnak voltak keresztelve.
A szlovákok esetében a római katolikusok 97%-a eredetileg is római katolikusokból, valamint reformátusokból, görög katolikusokból és felekezet nélküliekből tevődik össze. A reformátusok 97%-a reformátusnak, 7%-a evangélikusnak kereszteltekből áll. A jelenlegi evangélikusokat eredetileg is evangélikusok alkotják. A görög katolikusok 85%-a görög katolikus volt, 15%-ukat eredetileg római katolikusnak keresztelték.
A jelenlegi felekezeti tagság mind a magyarok, mind a szlovákok esetében túlnyomórészt a születéskor kapott, tehát az eredeti felekezeti identitásból táplálkozik, vagyis azoknak a fiataloknak a többsége, akik ma valamelyik felekezettel azonosulnak, eredetileg is ugyanannak a felekezetnek voltak a tagjai. Emellett elenyésző számban megtalálhatók köztük más felekezetek volt tagjai és eredetileg felekezet nélküliek is.
A jelenleg felekezet nélküliek csoportja lényegesen különbözik az előbbiekben ismertetett felekezeti csoportoktól. Ugyanis a jelenleg felekezet nélküli magyarok elsősorban nem a születésükkor felekezet nélküliekből tevődnek össze. A magyar felekezet nélkülieknek csupán 42%-a nem tartozott eredetileg egyetlen vallási közösséghez sem. 44,7%-ukat eredetileg római katolikusnak, 9,3%-ukat reformátusnak, a többieket evangélikusnak és görög katolikusnak keresztelték. A szlovák felekezet nélküliek 66%-a eredetileg is az volt, 29,6%-a római katolikus, a többiek ugyancsak evangélikusok és görög katolikusok. Ez újfent alátámasztja a már jelzett összefüggést, hogy a magyarok kevésbé hűek eredeti felekezetükhöz, mint a szlovákok, s ha lemorzsolódnak, akkor leginkább az jellemző rájuk, hogy felekezet nélkülivé válnak. Míg a szlovák felekezet nélküliek csoportja 34%-ban regrutálódik volt felekezeti tagokból, a magyar felekezet nélküliek 60%-át – vagyis a szlovákoknak csaknem a dupláját – a lemorzsolódott felekezeti tagok alkotják.
2.2. Ideológiai önbesorolás
A témát két szempontból, a vallásosság és a hit szempontjából közelítjük meg. Vallásosnak lenni azt jelenti, hogy aktívan vagy passzívan tagjai vagyunk egy vallási-kulturális rendszernek. Hívőnek lenni pedig azt, hogy a hit tárgyához egyfajta szemé-
A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága 97
lyes viszonyt alakítunk ki. Aki vallásosnak tartja magát, tarhatja magát egyúttal hívőnek is. De a kettő nem minden esetben fedi egymást.
2.2.1. Vallásosság
A vallásosság vizsgálatánál elsősorban arról van szó, hogy a megkérdezettek vallásosnak vagy nem vallásosnak tartják-e magukat, másodsorban pedig arról, hogy milyen módon vallásosak. Vallásosság szempontjából három nagy csoportról beszélhetünk: a vallásosak, a nem vallásosak és a határozatlanok csoportjáról (akik nem tudják megmondani, hogy vallásosak-e vagy sem). További szempont a felekezeti hovatartozás és az ideológiai önbesorolás viszonya. Hiszen a magát felekezetbe soroló egyén nem okvetlenül kell, hogy vallásosnak (hívőnek) tartsa magát, s a felekezet néküli is lehet vallásos (hívő).
Azonban a vallásosak sem alkotnak homogén csoportot. A Mozaik 2001 alapján két fő csoportot különböztethetünk meg: az egyháziasan vallásosakat, akik az egyház tanítását követik és a maguk módján vallásosakat. Az utóbbi a „szinkretista, személyesen döntő, de csak átmeneti döntéseket hozók tábora, ez a típus a vallásosságát nem tudja/nem akarja intézményesíteni” (Hegedűs 1998). A maguk módján vallásosakat épp az jellemzi a legjobban, hogy nem lehet őket egyértelműen jellemezni, de egy dolog azért biztos: elutasítják az egyházak tanítását.
Mindkét nemzetiségnél, de főleg a magyaroknál a vallásosak10 dominálnak (magyarok 72%, szlovákok 57%). Őket nagyságrendileg a nem vallásosak követik (magyarok 17%, szlovákok 28%), s a határozatlanok vannak a legkevesebben (magyarok 11%, szlovákok 15%). Hasonlítsuk össze ezeket az adatokat az előző fejezetben ismertetett felekezeti hovatartozással: a magyar fiatalok háromnegyede, a szlovák fiatalok 68%-a azonosul jelenleg valamelyik felekezettel, vagyis a vallásos magyarok 3%-kal, a vallásos szlovákok 11%-kal vannak kevesebben. Tehát a felekezeti tagsághoz képest mindkét nemzetiségnél kisebb a magukat vallásosnak tartók csoportja.
A vallásosság szoros összefüggést mutat a felekezeti tagsággal abban az értelemben, hogy a felekezeti tagok vallásosabbak a felekezet nélkülieknél, s fordítva is igaz, hogy a felekezet nélküliekre lényegesen jellemzőbb a vallás elutasítása.
Felekezeti hovatartozás szerint (6. ábra) a magyar görög katolikusok a legvallásosabbak (95%), a szlovák görög katolikusok és a szlovák evangélikusok a legkevésbé vallásosak (65%). Jól látható, hogy mind a négy felekezet esetében a magyarok vallásosabbak, mint a szlovákok. Amennyiben csak a felekezeti tagokat vizsgáljuk, akkor a magyar felekezeti tagok 88%-a, a szlovák felekezeti tagok 78%-a vallásos.De a felekezet nélküliek is említést érdemelnek. Ahogy a felekezethez tartozó nem kell, hogy vallásos legyen, a felekezeten kívüli sem törvényszerűen ateista. Mintánkban a felekezet néküliek többsége ugyan nem vallásos, de vannak köztük vallásosak is: a magyar felekezet nélküliek közül csaknem minden negyedik, a szlovákok közül csaknem minden tizedik annak tartja magát. A határozatlanok részaránya 8 és 21% között mozog, a magyar római katolikusoknál a legalacsonyabb, a szlovák görög katolikusoknál a legmagasabb, s mind a négy felekezet esetében a szlovákoknál jóval magasabb (6. ábra). Összehasonlítva a két nemzetiséget tehát újfent kidomborodik a magyarok nagyobb mértékű vallásossága. Vagyis a magyarok nemcsak felekezeti tagságban múlják felül a szlovákokat, hanem abban is, hogy többen tartják magukat vallásosnak. Ugyanakkor a vallás elutasítása és a határozatlanság jellemzőbb a szlovákokra, mint a magyarokra.
De mit jelent ez a vallásosság? Az egyház tanításának követését vagy inkább a vallás saját szájízhez való igazítását? E kérdések vizsgálatakor érdekes összefüggések tárulnak a szemünk elé (7. ábra).
Előszöris azt látjuk, hogy a vallásosság két típusa – az egyház tanítása szerinti és a maga módján történő vallásosság – közül nemzetiségtől és felekezeti hovatartozástól függetlenül az utóbbi jellemző.
100 Lampl ZsuzsannaDe a szlovák vallásosaknál – akik valamennyi felekezetben és a felekezet nélküliek között is kevesebben vannak, mint a magyarok -, bár úgyszintén a maga módján vallásosság dominál, több az egyház tanítását követő, mint a magyar vallásosak között (8. ábra). Ha csak a felekezeti tagságot vesszük alapul, akkor még markánsabb az eltérés, ugyanis a magyar felekezeti tagság kétharmada, a szlovák felekezeti tagok fele vallásos a maga módján. Vagyis a magyarokra minden szempontból nézve jellemzőbb a lazább, „civilebb” vallásosság, mint a szlovákokra, akik úgyszintén leginkább a maguk módján vallásosak, de a magyarokhoz képest nagyobb az „egyházias mag”-juk (Rosta 2002, Krivy 2001).
2.3. Hisz-e Istenben?
Az istenhitet egy olyan kérdéssel vizsgáltuk, amelynek hat válasza az Isten létezéséről való szilárd megyőződéstől egészen a hitetlenségig terjedt. Mindegyik válasznak megvan a súlya és az értelme, de az áttekinthetőség kedvéért összevontam őket, s így a megkérdezettek három csoportja kristályosodott ki: szilárd hitűek, ingadozók és nem hívők11 .
A vallásosság elemzésénél láttuk, hogy a magyarok 72%-a, a szlovákok 57%-a vallásosnak tartja magát. Szilárd istenhite azonban sokkal kevesebbnek van. A vallásosság tehát nem okvetlenül jelent istenhitet, legalábbis nem annak meggyőződéses formáját. De hogyan függ össze az istenhit és a vallásosság (10. ábra)?A magyar fiatalok között csaknem minden második ingadozó. Nagyjából minden harmadik szilárdan hisz, minden negyedik pedig nem hisz. A szlovák fiatalok megoszlása egyenletesebb. Bár a hitetlenek és az ingadozók aránya csaknem azonos, a nem hívők vannak többen, s a szilárd hitűek a legkevesebben. A magyarokra tehát inkább az ingadozás és a szilárd hit jellemző, míg a szlovákokra inkább a hitetlenség és az ingadozás. Mindezt leegyszerűsítve úgy foglalhatjuk össze, hogy a magyarok pozitívabban viszonyulnak az istenhithez, mint a szlovákok. Az ingadozó hitűek is nagyrészt vallásosak (magyarok 82%, szlovákok 72%), de ők inkább a maguk módján (magyarok 77%, szlovákok 61%), s csak kevésbé az egyház tanítása szerint. A nem hívők többsége nem is vallásos, de aránylag sok közöttük a maguk módján vallásos (minden ötödik hitetlen magyar és minden tizedik hitetlen szlovák a maga módján vallásosnak tartja magát)12. Az ingadozó hitűek és a nem hívők között egyben sok a határozatlan, aki nem tudja, hogy vallásos-e vagy sem.A szilárd hit együttjár a vallásossággal: a szilárdan hívő magyarok és szlovákok 12% híján mindannyian vallásosnak tartják magukat. A vallásosság formái közül a szilárd hitűekre inkább az egyházias vallásosság jellemző – főleg a szlovákokra (magyarok 54%, szlovákok 62%). De nem elhanyagolható a maguk módján vallásosak részaránya sem (magyarok 44%, szlovákok 37%).
A hit és a vallásosság összekapcsolódása még inkább megnyilvánul az egyháziasan vallásosak és a maguk módján vallásosak csoportjának összetételében. Míg az egyház tanítása szerint vallásos magyarok és szlovákok négyötöde hívő is egyben, a maguk módján vallásosak között már az ingadozó hitűek dominálnak.
2.4. Vallási szertartások látogatása
Ez a kérdés a vallás rituális dimenzióját érinti. A 7. táblázatból kiderül, hogy a fiataloktöbbsége rendszertelenül vagy egyáltalán nem jár templomba. Amennyiben rendszeresnek a heti és havi templombajárást tekintjük, akkor ez a fiatalok egyharmadára jellemző. Ezen belül több szlovák jár hetente templomba, mint ahány magyar. A rendszeres templombajárók mellett nagyjából minden harmadik magyar és minden negyedik szlovák vesz részt évente legalább egyszer vallási szertartáson. A töb-
A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága 103
biek nem járnak. Összehasonlítva a magyarokat és a szlovákokat, két különbség látható: 1. bár a rendszeres templombajárók részaránya a két nemzetiségen belül azonos, a szlovákok közül többen járnak hetente, mint a magyarok közül, ugyanakkor (2.) a szlovákok között magasabb a templomba soha nem járók részaránya.
7. táblázat. Milyen gyakran jár templomba?
| Magyarok | Szlovákok | |
| Hetente legalább egyszer | 18,5% | 24,6% |
| Havonta legalább egyszer | 14,7% | 9,7% |
| Évente legalább egyszer | 39,0% | 25,5% |
| Soha | 27,7% | 40,4% |
A vallásosság és a hit különböző formái mindkét nemzetiség esetében szoros öszszefüggést mutatnak a templombajárás gyakoriságával (8. táblázat). Leggyakrabban az egyháziasan vallásosak járnak templomba, ezzel szemben a maguk módján vallásosak, határozatlanok és a nem vallásosak körében egyre ritkább a renszeres templombajárás. Ugyanez érvényes a hívők különböző csoportjaira is. Leginkább a szilárd hitűekre jellemző a rendszeres templombajárás, legkevésbé a hitetlenekre.
8. táblázat. A rendszeresen templomba járók aránya az egyes csoportok körében
| Magyarok | Szlovákok | |
| Egyháziasan vallásos | 85% | 84% |
| Maga módján vallásos | 30% | 38% |
| Határozatlan | 9% | 15% |
| Nem vallásos | 2% | 2% |
| Szilárdan hisz | 67% | 85% |
| Ingadozó hit** | 27% | 29% |
| Nem hisz | 3% | 3% |
2.5. A vallásosság típusai
Aki korábban esetleg úgy gondolta, hogy a vallásosság a társadalom egyszerűbb és aránylag könnyedén behatárolható jelenségei közé tartozik, e sorokig eljutva már bizonyára minden illúzióját elvesztette. Hiszen a felekezeti hovatartozás, a vallásosság, a hit és a templomba járás különböző formáiról, gyakoriságáról és e mutatók kombinációiról kaptunk képet, s egyben azt is láttuk, hogy a vizsgált dimenziók ugyan összefüggnek, de ez korántsem jelenti azt, hogy minden esetben egymásból következnek. S e sokszínűségen elgondolkodva az olvasóban talán önkéntelenül felmerül a kérdés: egyáltalán meddig beszélhetünk vallásosságról?
Ez természetesen attól függ, mit értünk vallásosság alatt. Amennyiben a hagyományos, azaz egyházias vallásosságot, amely feltételezi a vizsgált dimenziók logikus egymáshoz illeszkedését13 – pl. akit katolikusnak kereszteltek, az élete végéig katolikus marad, egyháza tanítása szerint vallásos, hisz Istenben és hetente legalább egyszer elmegy misére -, akkor csak a fiatalok egy része tekinthető vallásosnak, s úgy tűnhet, hogy a vallásosság hanyatlóban van. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a hagyományos formán kívül létezhetnek a vallásosságnak egyéb formái is, amelyek épp a vizsgált dimenziók különböző kapcsolódásaiban nyilvánulnak meg, akkor elmondható, hogy a fiatalok többsége vallásos. Vallásosságuk több típusban ölt testet. A szociológiában a vallásosság többféle tipológiája ismert14. Ezek elsősorban a típusalkotás kiindulópontját képező kérdésekben és a típusok megnevezésében különböznek. Az általam elemzett mutatók közül az istenhit és a templomlátogatás bizonyult a legmeghatározóbbnak. Ezekre alapozva a fiatalok vallásosságának három domináns típusa tárul a szemünk elé (9. táblázat).
Az első típus az egyháziasan és hagyományosan vallásosak keveréke, ezért egyháziasan hagyományos típusnak nevezem. Hordozói azok a fiatalok, akik szilárdan hisznek Istenben, rendszeresen járnak templomba, kivétel nélkül vallásosnak tartják magukat, többségük egyháziasan vallásos, de vannak köztük maguk módján vallásosak is. Valamennyien megvannak keresztelve, sjelenleg is felekezeti tagok. Elsősorban római katolikusok és reformátusok. Ebben a típusban nagyon enyhén, de mégis női fölény mutatkozik. A korcsoportok és az iskolai végzettség nem játszanak szerepet. Az egyháziasan hagyományos vallásosság a magyarok és szlovákok 28%át jellemzi. Ezen a típuson belül elkülöníthető még egy „egyházias mag”, amely abban különbözik a többiektől, hogy dominánsan katolikusokból és az egyház tanítása szerint vallásosakból áll, míg amazok inkább maguk módján vallásosak. A magyar fiatalok 13,4%-a, a szlovákok 15%-a tartozik ebbe az „egyházias mag”-ba15.
A második típus nevezhető liberálisan vallásosnak (magyarok 28%, szlovákok 18%). Ők ingadozó hitűek, templomba rendszertelenül járnak, de valamennyien felekezeti tagok és vallásosnak tartják magukat. A maguk módján vallásosak dominálnak közöttük (magyarok 82%, szlovákok 64%), s a szlovákok között az átlaghoz képest dupla a határozatlanok részaránya. Az egyházias vallásosság erre a típusra egyáltalán nem jellemző. A liberálisan vallásosak között mindegyik felekezet képviselteti magát, de az evangélikusok és a reformátusok vannak többségben. Ennek a típusnak a „magát” az ingadozó hitű, templomba rendszertelenül járó maguk módján vallásosak képezik (magyarok 21%, szlovákok 12%), akik között több a nő, mint a férfi (főleg a szlovákoknál). Részarányuk a magyar fiatalok körében korral növekszik (legfiatalabbak 17%, 20-24 évesek 21%, 25-29 évesek 28%)16.
A nem vallásosak alkotják a harmadik típust (magyarok 16%, szlovákok 32%). Nem hisznek Istenben, nem járnak templomba. Többségük felekezet nélküli (magyarok 81%, szlovákok 84%) és nem tartja magát vallásosnak (magyarok 71%, szlovákok 78%). Ennek a típusnak a kétharmadát mindkét nemzetiség esetében férfiak alkotják.
9. táblázat. A fiatalok vallásosságának típusai
| Egyháziasan hagyományos típus | Liberálisan vallásos típus | Nem vallásos típus | ||||
| Magyarok (28%) | Szlovákok (28%) | Magyarok (28%) | Szlovákok
(18%) |
Magyarok (16%) | Szlovákok (32%) | |
| Felekezeti tagság | + | + | + | + | – | – |
| Vallásosság | ++ | ++ | +? | +? | – | – |
| Istenhit | + | + | ? | ? | – | – |
| Templom látogatása | ++ | ++ | + | + | – | – |
Magyarázat:
+ a vizsgált dimenzió jelenléte; – a vizsgált dimenzió hiányzik vagy leggyengébb formájábanvan jelen; ? határozatlanok, ingadozók
A felsorolt típusokba összesen a magyar fiatalok 72%-a, a szlovák fiatalok 78%-a sorolható be. A többiek, azaz nagyjából minden negyedik magyar és szlovák fiatal, a vizsgált dimenziók különböző egyéb kombinációiban megnyilvánuló vallásosság hordozói. Ez a vallásosság mindenképpen a két ellenpólus, tehát az egyházias vallásosság és a nem vallásosság közötti variációkat jelenti.
Befejezés
Összehasonlítva a magyar és a szlovák fiatalok vallásosságát a következőket szögezhetjük le:
1. A bevezetőben ismertetett felekezeti statisztikák a vallásosságnak csak nagyon tág keretét képezik, amely a gyakorlatban sokféle tartalommal töltődik meg. Csak a felekezetek szintjén maradva azonban elmondható, hogy a vizsgált populáció vagy hű marad az eredeti felekezetéhez, vagy elhagyja azt, és felekezet nélkülivé válik. A felekezetek közötti csere minimális, és inkább csak a szlovákoknál tapasztalható. Az ún. új vallási mozgalmakhoz való átpártolás egyáltalán nem jellemző.
2. A vizsgált dimenziók alapján a magyarok vallásosabbak a szlovákoknál. A vallás elutasítása és a határozatlanság a szlovákokra jellemzőbb.
3. Mind a magyarok, mind a szlovákok között kisebbséget képeznek az egyháziasan vallásosak, tehát azok, akiket a köznyelv erősen vallásosnak nevez. Ugyanakkor ez az egyházias mag a szlovákok esetében nagyobb.
4. A magyarok 28%-a és a szlovákok 22%-a az ismertetett típusoktól különböző, valamiféle átmeneti típus(oka)t alkot, vagyis a fiatalok többségét tekintve nem igaz, hogy egyháziasan vallásosak, de az sem, hogy nem vallásosak. Feltételezhető, hogy leginkább a Lambert által kulturális kereszténységnek nevezett állapot jellemző rájuk, ami bizonytalan hittel és gyenge vallásgyakorlattal jár (Rosta 1998), s ez az egyházaktól mint vallási tekintélytől való tudatos elszakadás következménye. E fiatalok számára a kereszténység nem igazán vallásos, hanem inkább a „vallásosságtól függetlenedő kulturális önértelmezés” (Tomka 1996). Ugyanakkor nem tekinthető teljes mértékben profán kulturális önbesorolásnak sem, hiszen az érintettek vallásosnak tartják magukat.
Felhasznált irodalom
Buncák, Ján 2001. Religiozita na Slovensku: stredoeurópsky rámec. Sociológia, 2001/1, 4771. p.
Földvári Mónika-Rosta Gergely 1998. A modern vallásosság megközelítési lehetőségei. Szociológiai Szemle, 1998/1, 127-137. p.
Gereben Ferenc 1993. Értékrend, identitástudat, olvasás. In A magyar olvasáskultúra határon innen és túl. Budapest, Közép-Európa Intézet, 9-71. p.
Glock, Y. Charles (ed.) 1973. Religion in sociological perspective. Belmont, Wadsworth.
Glock, Y. Charles-Stark, Rodney 1965. Religion and Society in Tension. Chicago, Rand McNally.
Hegedűs Rita é. n. A vallásosság kérdése Magyarországon nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek tükrében, http://www.mtapti.hu/mszt/19981/hegedus.htm
106 Lampl Zsuzsanna
Jurcová, Danusa a kol. 2004. Demografická charaktehstika obvodov SR 1996-2003. Bratislava. http://www.infostat.sk/vdc/pdf
Krivy, Vladimír 2001. Hodnotové orintácie a nábozenské prejavy slovenskej verejnosti v 90. rokoch. Sociológia, 2001/1, 7-47. p.
Kvasnicková, Adela 2003. Nábozensky zivot. In Slovensko v devátdesiatych rokoch. Bratislava, 267-309. p.
Tízik, Miroslav 2001. Mutácie nábozenstiev v globalizovanom svete. Sociológia, 2001/1, 118-123. p.
Tomka Miklós é. n. A felekezeti struktúra változása Kelet- és Közép-Európában, http:// www.mtapti.hu/mszt/19961/tomka.htm
Tomka Miklós é. n. Vallásszociológia, http://www.fil.hu/uniworld/vt/szoc/tomka_l.htm
Szabó A.-Bauer B.-Laki L-Nemeskéri I. szerk. 2002. Mozaik 2001. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.