Lanstyák István: A kódváltásról – nyelvtani szempontból

A III. Grammá Nyelvészeti Napokon elhangzott előadásomban1 a kódváltás nyelvtani alaptípusait mutattam be. A tipizálás alapjául az a szempont szolgált, hogy a különböző nyelvekből származó szekvenciák miképpen épülnek be ugyanabba a diskurzusba. Élőnyelvi példáimat a Grammá Nyelvi Irodában készülő, a szlovákiai magyar beszélt nyelvi korpusz alapjául szolgáló élőnyelvi adatbázisból vettem. A hangfelvételeket a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatói készítették és jegyezték le. Ez a dolgozat az előadás erősen rövidített változata.

Alapfogalmak

Kódvált(ogat)ásnak a kétnyelvű kommunikáció olyan válfajait nevezzük, melyekben a beszélők egyetlen diskurzuson belül két (vagy több) különböző nyelvet, Ml. két (vagy több) különböző nyelvhez tartozó elemeket használnak, mégpedig anélkül hogy az eltérő nyelvekhez tartozó szekvenciák tartalmilag megfelelnének egymásnak.2 Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnál kisebb nyelvi egységet (egy vagy több szószerkezetet, szószerkezettagot, nem mondatrész értékű szót vagy kötött morfémát) érint, ún. bázistartó kódváltásró\ beszélünk. Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnyi vagy annál nagyobb nyelvi egységet érint (egyszerű mondatot, összetett mondat egy vagy több tagmondatát, egy egész összetett mondatot vagy több önálló mondatot), ún. bázisváltásró\ van szó; ha a diskurzusban sorozatosan találunk bázisváltásokat, ún. bázisváltogatásról lehet beszélni. Azokban az esetekben, amikor a kódváltott szekvencia kívül áll a fenti értelemben vett megnyilatkozáson, mondaton kívüli kódváltásról beszél a szakirodalom.

Az előbbi bekezdésben szereplő kifejezésekben, a bázisváltásban, a bázisváltogatásban, Ml. a bázistartó kódváltásban szereplő bázis szó az érintett megnyilatkozás bázisnyelvére utal. Bázisnyelvnek azt a nyelvet nevezzük, amely a legalább egy megnyilatkozásnyi két- vagy többnyelvű diskurzusrészletben nyelvtanilag és/vagy mennyiségileg domináns. Nyelvtani dominancián azt a tényt értjük, hogy a bázisnyelv meghatározza a legalább megnyilatkozás nagyságú szekvencia egészének vagy jelentős részének nyelvtani viszonyait. Ez a legegyértelműbben abban mutatkozik meg érzékelhető módon, hogy a másik nyelvből, az ún. vendégnyel\fc>ő\ származó betétek – ha szükséges – bázisnyelvi toldalékokat kapnak, de más jelei is lehetnek a bázisnyelv nyelvtani dominanciájának, pl. abban az esetben, ha a két nyelv szórendi szabályai az érintett diskurzusrészletben más-más szórendet követelnek meg, a bázisnyelv nyelvtani dominanciájára utalhat, ha a mondat szórendje a bázisnyelv szórendi szabályait követi. Mennyiségi dominancián azt kell érteni, hogy az egyik nyelvből, a bázisnyelvből származó szekvenciák az érintett megnyilatkozásban és/vagy – összetett mondat esetében – a mondat egészében és/vagy egy még nagyobb diskurzusrészletben nagyobb számban fordulnak elő, mint a másik nyelvből, a vendégnyelvből származó szekvenciák.

* Előadásként elhangzott a Grammá Nyelvi Iroda által szervezett III. Grammá Nyelvészeti Napokon, Párkányban, 2004. november 26-án.

Bázistartó kódváltás

Bázistartó kódváltás, amint föntebb láttuk, a kódváltásnak egy-egy megnyilatkozáson belül elemezhető típusa. Megnevezése arra utal, hogy az ilyen típusú kódváltáshoz sorolt megnyilatkozásokat úgy elemezzük, mint amelyekben megkülönböztethető egymástól a nyelvtanilag és/vagy mennyiségileg domináns bázisnyelv és a vendégnyelv; a kétnyelvű megnyilatkozás felépítésében a bázisnyelv a vendégnyelvnél fontosabb szerepet játszik, ilyen értelemben pedig a két nyelv az adott megnyilatkozás szintjén nem egyenrangú (részletesebben lásd Lanstyák, megjelenés alatt). A bázistartó kódváltás a bázisváltással áll szemben mint annak ellentétpárja.

A vendégnyelvi betétek többféleképpen épülhetnek be a megnyilatkozás egészébe (erre lásd Lanstyák 2004; 2005); ennek alapján különböztetjük meg a bázistartó kódváltás egyes típusait.

B típusú bázistartó kódváltás

A bázistartó kódváltásnak eddig legtöbbet tárgyalt típusában, amelyet régebbi közleményeimben – azóta kiderült, helytelenül – mintegy „a” bázistartó kódváltásként tartottam számon (lásd pl. Lanstyák 2000, 4-5; 2002, 93-94), a vendégnyelvi betétek bázisnyelvi toldalékok segítségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe. A vendégnyelvi betétek rendszerint (mondat szintjén vagy mondatrészek szintjén álló) elszigetelt szavak vagy szószerkezetek (vö. Scotton 1993, 4; Auer 1988, 200; Lanstyák 2000, 3-7).

Mivel az egyik nyelvnek a dominanciája ebben az esetben szerkezeti (s a legtöbb esetben egyszersmind mennyiségi is), úgy tekintjük, hogy a megnyilatkozás mint egész bázisnyelvű, és ebbe a bázisnyelvű megnyilatkozásba épülnek be bázisnyelvi morfémák segítségével a vendégnyelvi betétek.

A kódváltásról – nyelvtani szempontból 123

Nézzünk meg erre a típusra két példát!3

1. „Há bizony azt szígyellem, hogy én krížovká-kot fejtek és olyan szavakot nekem jutnak eszembe, ami igazán szomszídasszonynak se, Ö hogy nem” (Brunczvik 2004, 8)

Há bizony azt szígyellem, hogy én ke-reszt rejt vény-eket fejtek és olyan szavakot nekem jutnak eszembe, ami igazán szom-szídasszonynak se, ö hogy nem.

2. „Fejtem a krížovky-t! Képzeld el, én Új Szó °nem szeretek olvasni Új Szót, mer °nem tudom mi +//. no az az nem +//. De minden héten kedden elmegyek Ö novinový stánok-ba a +…” (Brunczvik 2004, 5)

Fejtem a keresztrejtvényeket! Képzeld el, én Új Szó °nem szeretek olvasni Új Szót, mer °nem tudom mi +//. no az az nem +//. De minden héten kedden elmegyek Ö újságosbódéba a +….

Az 1. sz. és a 2. sz. szemelvényben ugyanannak a tárgyi funkcióban használt vendégszónak (alapalakjában „krízovka”Y kétféle beillesztését láthatjuk. Mindkét részlet ugyanattól a szlovák anyanyelvű asszonytól származik, aki a múlt század ötvenes éveiben magyarlakta területen kapott állást, és ott spontán módon elsajátította a magyar nyelvet, amelyet folyékonyán beszél, de hibákkal. Az 1. sz. példa a B típusú bázistartó kódváltás prototipikus esetét képviseli: a vendégnyelvi szó alapalakjához illeszkednek a bázisnyelvi toldalékok. A 2. sz. példa egyfajta átmenetet képvisel a V típusú kódváltás felé, benne ugyanis a többes számra utaló szlovák morféma („-/’) aktív, ugyanakkor a vendégnyelvi betét a bázisnyelvi ,,-t” tárgyrag segítségével illeszkedik be a bázisnyelvi mondatba, annak tárgyaként. A 2. sz. szemelvény egy további mondatában még egy másik vendégnyelvi betétet is találunk, a „novinovy stánok” szószerkezetet, amely a mondat határozójaként bázisnyelvi illativusi ,,-ba/-be” ragot kap.

V típusú bázistartó kódváltás

A bázistartó kódváltás másik típusában a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi toldalékok segítségével épülnek be a megnyilatkozás egészébe. A vendégnyelvi betétek rendszerint itt is elszigetelt szavak (szószerkezettagok vagy önálló mondatrészek) vagy pedig szószerkezetek. Mivel az egyik nyelvnek – esetünkben a magyarnak – a dominanciája ebben az esetben alapvetően mennyiségi, úgy tekintjük, hogy a megnyilatkozás mint egész kétnyelvű, és ebbe a kétnyelvű megnyilatkozásba épülnek be vendégnyelvi – esetünkben szlovák nyelvi – morfémák segítségével a vendégnyelvi betétek.

Nézzünk meg erre a típusra is két példát!

3. „Hát ö lényegibe szerettem ezeket is meg azokat is, de f» leg ilyen technikai ÖÖ (.) /-predmety- / [emelt hangon, nevetve] érdök«tek mondjuk mint a matika vót vagy ilyen számolás, ezek, f«teg ezek érdeketek” (Bognár Márta 2004, 3).

„Hát ö lényegibe szerettem ezeket is meg azokat is, de f«teg ilyen technikai ÖÖ (.) /-tantárgyak-/ [emelt hangon, nevetve] ér-dök«tek mondjuk mint a matika vót vagy ilyen számolás, ezek, f«teg ezek érdeketek” (Bog-nár Márta 2004, 3).

124 Lanstyák István

4. „Mindenki dógozott regélte estig, estét* l éjelig ÖÖ s obrovskym nasadením dógoztunk mindnyájan, mer akartuk (..), vagyis alapitottuk a kapitalizmust” (Bognár Zsuzsa 2004, 7).

Mindenki dógozott regélte estig, estét* l éjelig ÖÖ óriási er* bedobással dógoztunk mindnyájan, mer akartuk (..), vagyis alapitot-tuk a kapitalizmust.

A 3. sz. példában világos, hogy a „predmety” vendégnyelvi betét többes számra utaló morfémája aktív, hiszen ezzel mint a mondat alanyával számban egyezik a bázisnyelvű állítmány („érdökűtek”).5 A 4. sz. példában a vendégnyelvi betét elöljárós szerkezet („s obrovskym nasadením”), amely a mondat határozójaként szabályosan kapcsolódik a „dógoztunk” bázisnyelvű állítmányhoz. A vendégnyelvi „s” elöljáró az instrumentálisban álló főnévvel, a „nasadením” szóval együtt alkot módhatározót; a főnévvel számban és esetben egyezik az „obrovskym” jelző (standard formája: „obrovskym”).

Z típusú bázistartó kódváltás

A vendégnyelvi betét zéró morfémák segítségével is beépülhet a megnyilatkozás egészébe. Ha a vendégnyelvi betét toldalékolható szó, vagyis tartalmazhatna toldalékot, a legtöbb esetben nem lehet eldönteni (és nincs is értelme), hogy B vagy V típusú bázistartó kódváltásról van-e szó; erre látunk példát alább az 5. sz. szemelvényben. A Z típusú kódváltáshoz tartozik az eleve toldalékolhatalan szavak vendégnyelvű használata is. Ezek nemcsak mondatrészi szerepet is betöltő fogalomszók (pl. határozószók) lehetnek, hanem formaszók is (pl. kötőszók, partikulák), amint ezt látjuk a 6. sz. szemelvényben.

5.  „Há a többi, például i>tovníctvo (..), há ottan számolunk egy kicsit, teória is van, Ö abból van cvi-enie meg prednáška is, oda já-rok, mer az nehéz tantárgy, éss há mit tanu-lunk ottan, há számítani” (Hoboth 2004, 3).

6.  „Hát a enyém férje(m) voln az (.) Ö katona (.) ésss (..) telefonon ecer egy baráúvm azt mondta (.) adjal neki olyan (.) §odkaz no és telefonáltam neki és (.) úgy sikerült že (..) jó; jól beszéltunk iss (.) ugy; úgy () keztunk (.) gyakraban () beszélni (.) spolu telefon közt is fél éf <=év> után () találkoztunk” (Kapczyová 2004, 13.).

Há a többi, például könyvvitel (..), há ottan számolunk egy kicsit, teória is van, Ö abból van gyakorlat meg e/« adás is, oda járok, mer az nehéz tantárgy, éss há mit tanulunk ottan, há számítani.

Hát a enyém férje(m) voln az (.) Ö katona (.) ésss (..) telefonon ecer egy baráúvm azt mondta (.) adjal neki olyan (.) sűzenef no és telefonáltam neki és (.) úgy sikerült hogy (..) jó; jól beszéltunk iss (.) ugy; úgy () keztunk (.) gyakraban () beszélni (.) együtt telefon közt is fél éf <=év> után () találkoztunk.

Az 5. sz. szemelvényben található mondat a terepmunkás néhány megszólalással korábbi „És milyen vizsgáid lesznek?” kérdésére adott válasz, ezért az első vendégnyelvi betét, az „úctovníctvo” főnév is alanyként értelmezhető, akárcsak a másik kettő, a „cvicenie” és a „prednáska”, s mint ilyen mindegyik zéró morfémával illeszkedik be a megnyilatkozás egészébe. A 6. sz. szemelvény egy cseh nővel készült beszélgetésből való, aki mintegy 15 évvel ezelőtt egy kelet-szlovákiai magyar faluba ment férjhez, ahol megtanult szlovákul és egy bizonyos szinten magyarul is. A vendégnyelvi „spolu” határozószó a bázisnyelvű „keztunk [beszélni]” állítmánnyal hatá-

A kódváltásról – nyelvtani szempontból 125

rozós szerkezetet alkot. Ezenkívül találunk még ebben a szemelvényben egy vendégnyelvi kötőszót is („ze”).

H típusú bázistartó kódváltás

Előfordul, hogy a vendégnyelvi betét nem tartalmaz sem bázisnyelvű, sem vendégnyelvű toldalékot, holott arra az adott szószerkezet nyelvtani integrálódásához szükség volna. Ennek olykor nyelvi okai vannak- a toldalék használata valami miatt „kényelmetlen”, más esetekben a toldalékhiány nyelvi gazdaságossági okokból bekövetkezett ellipszis lehet, de előfordul az is, hogy a toldalék hiánya nyelvi interferenciajelenség, a másik nyelv hatásával magyarázható. Ezenkívül a toldalék elmaradhat a beszélő bázisnyelvi kompetenciájának súlyos hiányossága miatt is. Igaz, a beszélő ilyenkor használhatna vendégnyelvi morfémákat, ám előfordul, hogy a nyelvvesztő beszélő kialakított egy olyan egyéni nyelvváltozatot, amelyben a toldalékok kitétele a magyar szavakhoz nem kötelező, s hasonlóképpen nem kötelező a kitétele a vendégnyelvi betétekhez sem. (Más esetekben esetleg az is elképzelhető, hogy a beszélő egyszerűen valamilyen oknál fogva kerüli a V típusú kódváltást, pl. azért, mert úgy gondolja, hogy magyarul „kell” beszélnie, s az aktív vendégnyelvű toldalékokkal ellátott vendégnyelvi betétek használatát nem tekinti magyar beszédnek.)

Nézzünk meg egy olyan példát, amelyben a toldalékok elmaradása a fenti okok valamelyikére mehet vissza!

7. „Iskola +//. NO inkább ilyen sulidisz-           Iskola +//. NO inkább ilyen suli-

kó, még a izébe a vót Dom detí a mlá-        diszkó, még a izébe a vót Gyermek-

deže vagy mi a franc az mos <=most>         és Ifjúsági Ház vagy mi a franc az

CV’, vagy nem tudom, annyi neve vót        mos <=most> CV- , vagy nem tu-

neki, de °még akkor asszem Pioniersky        dom, annyi neve vót neki, de °még

dom vagy hogyan hívták” (Mikócziová        akkor asszem Pionírház vagy hogyan

2004, 5).                                                          hívták.6

Ebben a szemelvényben az adatközlő, aki lemezlovasként is működik, a terepmunkásnak arra a kérdésére válaszol, hogy hol szerveztek eddig diszkókat. A „Dom detí a mládeze” szerkezet után egyértelműen hiányzik az inessivusi ,,-ba/-be” (írott nyelvi formájában „-ban/-ben”) rag; ezt onnan tudjuk, hogy az előtte használt bázisnyelvi „izébe” határozó tartalmazza ezt a toldalékot, a kettő között pedig nyilvánvalóan mellérendelő viszony van.7 Az inessivusi toldalék hiánya mégsem feltűnő, mert a beszélő menet közben módosít a szerkezeten.8 A „Dom detí a mládeze-ba” forma eléggé nehézkes, alternatívája, a „Dom-ba detí a mládeze” még problematikusabb. A toldalékhiány tehát itt véleményem szerint elsősorban a toldalékkapcsolás „kényelmetlenségével” magyarázható. Kevésbé okolható meg ezzel a tényezővel a ,,-nak/nek” dativusi rag hiánya a „Pioniersky dom” vendégnyelvi betét után ugyanebben a szemelvényben; itt esetleg interferenciajelenségről lehet szó, a szlovákban ugyanis a szerkezet alanyesetben áll, vö. szl. „vtedy sa to volalo Pioniersky dom” (ez esetben nem H, hanem Z típusú bázistartó kódváltásról kell beszélni).

Bázisváltás és bázisváltogatás

A bázisváltás fő jellemzője, hogy a kódváltás a bázisnyelv megváltozását vonja maga után az adott diskurzusrészleten belül. A sorozatos bázisváltásokat a diskurzusnak egy nagyobb egysége felől szemlélve bázisváltogatásnak nevezzük. A prototipikus bázisváltogatás során mindkét beszélő9 mindkét nyelvet felváltva használja.

A következő interjúrészletben több példát találunk a bázisváltásra, összességében pedig ez a diskurzusrészlet – akárcsak az egész interjú -jó példa a bázisváltogatásra. A terepmunkás a saját testvérével beszélget; mindketten kettős nyelvi identitásúak: apjuk szlovák, anyjuk magyar anyanyelvű és nemzetiségű; szlovák tannyelvű alap- és középiskolát látogattak, a terepmunkás hungarisztika-szlovák szakos volt a Comenius Egyetemen.

8. „T: Oszt te tudsz arró, hogy kevered

a nyelvet?

A: Igen.

T: Oszt+/.

A: Nerobí mi to žiadne ve^é problémy!

(.) Druhý to rozumie (.) oné (.) ke”to

rozumie druhý, tak(.) pre»o.

T: Oszt kivel szoktad keverni a nyelvet?

A: Hmmm avval+//. ugyan akivel+//.

aki aki más is keveri a nyelvet. [nevet]

Ha beszénék egy magyarral logikus,

hogy nem hajigálnám bele a szlovák

szavakat! (.) Tak by som tak by som

hovoril • isto ma’ arsky (igaz-e).

T: Oszt tudná beszéni tiszta magyarú? A: Persze, hogy tudnák beszéni tiszta magyarú+/.

T: /-Oszt hogy ha-/+…

A: /-Tak by som si to-/ viac uvedomil,

nie?! Teraz abszolútne, ke^rozumie aj

ten druhý, tak’O. (.) • ito prehadzujem

skade-tade to mu je jedno aj druhému

aj (.) mne.

T: Oszt van még valaki olyan, rajtam

kívül, akivel így beszélsz?

A: Nincs.

T: Ilyen össze-vissza? (..) Nincs?

A: Nincs. [nevet]

T: Akkor inkább vagy vagy Ö szlovákú

beszélsz valakivel jobban, vagy pedig

inkább magyarú, nem?

A: NO. (..) Nekem mindegy, ha nem tud

magyarú nebudem tam hádza” (..)

ma’srské slová (.) ani so Slovákom,

ani s Ma’arom slovenské. (..) Ale tebe

je to jedno, tak aj mne je to jedno (..)

aj kazete je to jedno [nevetnek] tá

zožere všetko. (.)

T: Ost mé, szerinted mé beszélünk mink ilyen.(..)

T: Oszt te tudsz arró, hogy kevered a nyelvet? A: Igen. T: Oszt+/.

A: Nem okoz ez nekem semmilyen nagyobb problémát! (.) A másik érti (.) izé (.) ha érti a másik, akkor (.) miért. T: Oszt kivel szoktad keverni a nyelvet?

A: Hmmm avval… ugyan akivel+//. aki aki más is keveri a nyelvet. [nevet] Ha beszénék egy magyarral logikus, hogy nem hajigálnám bele a szlovák szavakat! (.) Akkor akkor tisztán beszélnék magyarul (igaz-e). T: Oszt tudná beszéni tiszta magyarú?

A: Persze, hogy tudnák beszéni tiszta magyarú+/. T: /-Oszt hogy ha-/+… A: /-Akkor jobban tudatosulna-/ bennem, nem?! Most abszolút, ha érti a másik is, ak-kor mit (.) Hogy innen oda dobálom-e az neki mindegy a másiknak is meg(.) nekem is. T: Oszt van még valaki olyan, rajtam kívül, akivel így beszélsz? A: Nincs.

T: Ilyen össze-vissza? (..) Nincs? A: Nincs. [nevet]

T: Akkor inkább vagy vagy Ö szlovákú beszélsz valakivel jobban, vagy pedig inkább magyarú, nem? A: NO. (..) Nekem mindegy, ha nem tud magyarú nem fogok oda dobálni (..) magyar szavakat se (.) szlovák emberrel, se magyar emberrel szlovák szavakat. (..) De neked mindegy, így nekem is mindegy (..) a kazettának is mindegy [nevetnek] az mindent befal. (.)

T: Ost mé, szerinted mé beszélünk mink ilyen.(..)

A kódváltásról – nyelvtani szempontból 127

A: NO tak zvyk. (..)

T: Mi mindig így beszéltünk? [nevet] (..)

A: Nem annyira, de +… A to je už taký hlúpy zvyk no, (.) mne to je jedno, (.) mne to nevadí. (..)

T: Nekem se. (.) Én nem is tudom elképzelni, hogy másképp beszélnék veled. (..)” (Husáriková 2003, 142143).

A: NO hát szokás. (..)

T: Mi mindig így beszéltünk? [nevet]

(..)

A: Nem annyira, de +… És ez már

olyan buta szokás no, (.) nekem mindegy,, (.) engem nem zavar. (..)

T: Nekem se.10 (.) Én nem is tudom elképzelni, hogy másképp beszélnék veled. (..)

Látjuk, hogy a váltások ebben a részletben megnyilatkozáshatáron következnek be. Amint erről a kódváltástípusról köztudott, a kettős nyelvi identitású beszélők esetében ilyenkor nincs minden egyes váltásnak specifikus oka, hanem maga a kódváltogató beszédmód vezethető vissza arra a tényre, hogy a beszélők két nyelvvel azonosulnak, s egyik mellett sem akarják kizárólagosan elkötelezni magukat.

Mondaton kívüli kódváltás

A mondaton kívüli váltás jellemzően azoknak az elemeknek egy részét érinti, melyeket leíró nyelvtanaink mondatszóknak neveznek (lásd pl. Keszler 2000, 292-297). A mondaton kívüli kódváltás esetei közé sorolhatjuk még más hasonló elemek más nyelvű megjelenését is, olyanokét, amelyeket gyakran használunk állandósult szókapcsolatként, megmerevedett kifejezésként.

9. „T: Nahá úgy a jó. [nevetve] A: Óh Bože!(..) Milyen rossz azír há öcséjeim meg bátyám is olyan víkonyak én meg egyed* • én vagyok olyan hogy vízt* • is hízok. Azok esznek regget* • estélig annyit (.) és semmi. (.) Osztán meg panasz +…” (Soósová 2004, 25. p.).

T: Nahá úgy a jó. [nevetve] A: Óh Istenem!(..) Milyen rossz azír há öcséjeim meg bátyám is olyan víkonyak én meg egyed* • én vagyok olyan hogy vízt«« is hízok. Azok esznek regget** estélig annyit (.) és semmi. (.) Osztán meg panasz +…

10.  „T: Hogyhogy lefogyott ?

A: Strašne búchal, izé (.) v °posilke” (Hushegyi 2004, 3. p.).

11.   „Mer ha nekem (.) négy evig a középiskolába, (.) olyan angol tanáraim lettek vóna, hogy nem mindik (.) más. (.) Striedali sa jak na páse. Niekedy za pol roka iny witer A v kuse s ním (.) dokola to isté, od za-iatku prebera”, (.) érted. Tak (.) most jobban tudnák, (.) sokkal jobban tudnák. (…)” (Husáriková 2003, 130. p.).

T: Hogyhogy lefogyott ? A: Keményen erősített, izé terembe.

Mer ha nekem (.) négy evig a középiskolába, (.) olyan angol tanáraim lettek vóna, hogy nem mindik (.) más. (.) Egymást váltották mint futószalagon. Néha fél év múlva más tanár. S egyfolytába vele (.) újra ugyanazt, elejét’ l átvenni, (.) érted. Akkor (.) most jobban tudnák, (.) sokkal jobban tudnák. (…)

128 Lanstyák István

A 9. sz. példában az érzelemkifejező „Boze”, a 10. sz. példában a töltelékszóként11 használt „izé” interakciós mondatszó, a 11. sz. példában a többé-kevésbé deszemantizálódott, töltelékszószerű „érted” képviseli a mondaton kívüli kódváltás három jellegzetes esetét. A mondaton kívüli váltás esetei közé tartozik a 8. sz. szemelvényben található „igaz-e” is, amely a palóc nyelvjárások jellegzetes kérdő mondatszava.

Összegzés

Dolgozatomban a kódváltás nyelvtani alaptípusait mutattam be szociolingvisztikai interjúkból vett példákon. Azt a kérdést, hogy mitől függ, hogy egy beszélő vagy egy közösség egy bizonyos helyzetben a kódváltásnak melyik típusát, típusait alkalmazza, föl sem vetettem: egyrészt a terjedelmi korlátok miatt, másrészt azért, mert e kérdés megválaszolásához nem is rendelkezünk még elegendő ismerettel.12

Zárásképpen egy dolgot szeretnék kiemelni. Amint láttuk, a kiválasztott példák többsége grammatikailag jól formált mondatokból állt, a bennük található „devianciák” jelentős része az egynyelvűek beszélt nyelvében sem ismeretlen. Természetesen vannak az adatbázisban nehezebben elemezhető szekvenciák is, nem is kis számban, de ilyenek előfordulnak az egynyelvű beszélők nyelvi megnyilvánulásaiban is. Jelentősebb eltérések az egy- és a kétnyelvű beszélők között csak ez utóbbiak sajátos csoportja esetében vannak, a tökéletlen nyelvelsajátítás, Ml. a nyelvvesztés állapotában lévő beszélők esetében.

Felhasznált irodalom

Auer, Péter 1988. A conversation analytic approach to code-switching and transfer. In Monica Heller (ed.): Codeswitching. Anthropological and Sociolinguistic Perspectives, Berlin, Mouton de Gruyter, 187-213. p.

Bognár Márta 2004. Kontaktusjelenségek. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Bognár Zsuzsanna 2004. Kódváltás kétnyelvű beszélőknél. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Brunczvik Erika 2004. Szemináriumi dolgozat lexikológiából. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Hoboth Katalin 2004. Kódváltás. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Husáriková, Marianna 2003. Identitástudat és nyelvhasználat. (Szocio- és pszicholingvisztikai vizsgálatok egy kétnyelvű családban). Szakdolgozat. Pozsony, FF UK.

Hushegyi Anikó 2004. Kódváltás. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Kapczyová, Ildikó 2004. Nyelvkiépülés. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Keszler Borbála szerk. 2000. Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kiss Jenő 1982. Fejezetek a mihályi nyelvjárás mondattanából. MNyTK. 164. sz. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság.

Lanstyák, István 2000. K otázke striedania kódov (mad’arského a slovenského jazyka) v komunite Mad’arov na Slovensku. Slovo a slovesnost, 61. évf., 1. sz., 1-17. p.

Lanstyák István 2002. A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői, lm Lanstyák IstvánSzabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Pozsony, Kalligram Kiadó, 84-108. p.

Lanstyák István 2004. A kódváltás nyelvtani típusai a szlovákdomináns kétnyelvű beszélők nyelvhasználatában. Kézirat.

A kódváltásról – nyelvtani szempontból 129

Lanstyák István 2005. Striedanie kódov v kontexte asymetrického bilingvizmu. In Dolník, Juraj (zost.) Jazyk a komunikácia v súvislostiach. (Zborník príspevkov z medzinámdnej vedeckej konferencie konanej 24. a 25. júna 2004 na Filozofickej fakulté Univerzity Komenského v Bratislave.). Bratislava, Univerzita Komenského, 141-154. p.

Lanstyák István. A kódváltás nyelvtani aspektusának főbb kérdései a szlovákiai magyar beszélőközösségben. In Lanstyák István-Vancóné Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvészetről – változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklődők számára. Dunaszerdahely, Grammá Nyelvi Iroda. (Megjelenés alatt.)

Lanstyák István-Szabómihály Gizella 1996. Kódváltás és nemzeti azonosságtudat. In Gadányi Károly-Bokor József-Guttmann Miklós (szerk.): Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szombathely, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 163-174. p.

Mikócziová, Katarfna 2004. A nyelvleépültség termékei – kontaktusjelenségek – a mindennapi nyelv „pongyolaságai”. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.

Müllerová, Olga – Hoffmannová, Jana 1994. Kapitoly o dialogu. Praha, Pansofia.

Scotton, Carol Myers 1993. Social Motivations For Codeswitching. Evidence from Africa. Oxford, Clarendon Press.

Soósová, Kristfna 2004. Kétnyelvűség más szemmel, avagy egy szlovákiai szlovák anyanyelvű beszélő magyar nyelvhasználatának vizsgálata. Szemináriumi dolgozat. Pozsony, FF UK.