Hushegyi Gábor: Többnyelvű oktatás és a bolognai folyamat

1. Be­ve­ze­tés

Az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér in­téz­mé­nye­sí­ti a kon­ti­nens egye­te­me­i­nek, fő­is­ko­lá­i­nak együtt­mű­kö­dé­sét. A bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát je­len­leg azon­ban nem csak ad­mi­niszt­ra­tív és nem­ze­ti jo­gi buk­ta­tók ne­he­zí­tik, ha­nem a hall­ga­tók és az egye­te­mi ok­ta­tók ide­gen nyel­vi, ill. szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­já­nak hi­á­nya is. En­nek az új rend­szer­nek a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ha­szon­él­ve­zői fő­kép­pen a két- vagy ide­gen nyel­vű kö­zép­is­ko­lák egy­ko­ri di­ák­jai, akik egye­te­mi ta­nul­má­nya­ik so­rán a szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia el­sa­já­tí­tá­sát kö­ve­tő­en si­ker­rel tel­je­sí­tik a nem­zet­kö­zi hall­ga­tói mo­bi­li­tás pá­lyá­za­ti kö­ve­tel­mé­nye­it. Év­fo­lyam- és cso­port­tár­sa­ik pe­dig az ide­gen nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val küz­de­nek, hogy a dip­lo­má­hoz nél­kü­löz­he­tet­len nyelv­vizs­ga aka­dá­lyát si­ker­rel ve­gyék. Egy­ér­tel­mű, hogy a stan­dard kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben részt vett egye­te­mi hall­ga­tók ki­sebb szám­ban él­vez­he­tik a bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, az esély­egyen­lő­sé­get csak a több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé nyi­tás sza­va­tol­hat­ja. Eb­ből a szem­szög­ből ér­de­mes meg­kö­ze­lí­te­ni az Eu­ró­pai-is­ko­la pro­jek­tet, amely az EU-tagállamokban te­vé­keny­ke­dő dip­lo­ma­ták gyer­me­ke­i­nek több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye (Ring 2004, 166), vé­gig­gon­dol­ni kö­zép-eu­ró­pai és azon be­lül szlo­vá­ki­ai meg­va­ló­sí­tá­si le­he­tő­sé­ge­it. Egy­ben el­ke­rül­he­tet­len, hogy el­gon­dol­kod­junk az anya­nyel­vű és töb­b-, ill. ide­gen nyel­vű köz­ok­ta­tás ki­bé­kít­he­tet­len­nek tű­nő el­len­té­té­ről, va­la­mint a nem­ze­ti ok­ta­tá­si nyelv­be va­ló be­zár­kó­zás kö­vet­kez­mé­nye­i­ről. En­nek ér­de­ké­ben át­te­kint­jük az ide­gen­nyelv-ok­ta­tás el­múlt hat év­ti­zed­ét (Cseh)szlovákiában, a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő ele­mi ere­jű vál­to­zá­so­kat Szlo­vá­ki­á­ban, a több- és ide­gen nyel­vű ok­ta­tás te­rén meg­fo­gal­ma­zó­dott új el­vá­rá­so­kat és a meg­va­ló­sí­tás kü­lön­bö­ző for­má­it. Ez­zel el­ju­tunk az Eu­ró­pai-is­ko­la té­má­hoz, ill. e mul­ti­kul­turális ok­ta­tá­si kon­cep­ció ha­zai meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, amely nem re­mény­te­len és nem kon­ku­ren­cia nél­kü­li kez­de­mé­nye­zés.

2. Tör­té­nel­mi vis­­sza­te­kin­tés az el­múlt hat év­ti­zed­re

A több­nyel­vű­ség ter­mé­sze­tes ré­szét ké­pez­te az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek, ám en­nek el­le­né­re a for­du­lat éve­it kö­ve­tő­en re­tor­zi­ók­ra, in­téz­mé­nyek meg­szün­te­té­sé­re ke­rült sor (pl. a po­zso­nyi Er­zsé­bet Egye­tem), ez­zel fe­jez­ve ki az új ál­lam, fő­képp an­nak szlo­vá­ki­ai ré­szé­nek „cseh­szlo­vák” jel­le­gét. E tör­té­nel­mi ese­mé­nyek ke­rül­nek leg­gyak­rab­ban a ma­gyar tör­té­net­írás fi­gyel­mé­be – jog­gal. Ugyan­ak­kor az is tény, hogy a T. G. Masaryk ál­lam­el­nök ne­vé­vel fém­jel­zett utód­ál­lam ok­ta­tá­si rend­sze­re pri­o­ri­tás­ként ke­zel­te a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, va­la­mint az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sát, sőt az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is – bár re­du­kált ter­je­de­lem­ben, de még­is – meg­őriz­te a prá­gai né­met fel­ső­ok­ta­tá­si ha­gyo­mányt. A köz­ok­ta­tás­ban ér­vé­nye­sí­tett több­nyel­vű­ség Cseh­szlo­vá­kia ese­té­ben egy­szer­re vo­nat­ko­zott az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sá­ra és az anya­nyel­ven tör­té­nő kép­zés­re, s amint azt alább ol­vas­hat­juk, e két té­ma­kör együt­tes ke­ze­lé­se és azo­nos kri­té­ri­u­mok sze­rin­ti ér­té­ke­lé­se el­ke­rül­he­tet­len, el­len­ke­ző eset­ben ugyan­is a sé­rel­mi szem­pont ér­vé­nye­sül, a tá­gabb, or­szá­gos ös­­sze­füg­gé­se­ket pe­dig szem elől té­veszt­jük. Fi­gyel­mün­ket az ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ra és fő­kép­pen a gim­ná­zi­u­mok­ra irá­nyí­tom, mi­vel a kö­zép­is­ko­lák kö­zül ez az a tí­pus, amely a leg­na­gyobb mér­ték­ben ké­szí­ti fel di­ák­ja­it a to­vább­ta­nu­lás út­já­ra, ill. itt vol­tak ko­ráb­ban is ha­gyo­má­nyai a klas­­szi­kus hu­mán mű­velt­ség­nek.

2.1. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­tól a sztá­li­nis­ta és russ­zofil ok­ta­tás­po­li­ti­ká­ig 1945– (1953)–1968

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­it kö­ve­tő­en a cseh­szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben nem ál­lí­tot­ták hely­re tel­jes mér­ték­be az 1930-as évek köz­ok­ta­tá­sát, sőt a né­met és a ma­gyar la­kos­ság el­len meg­fo­gal­ma­zott és jo­gi úton is ér­vé­nye­sí­tett kol­lek­tív bű­nös­ség el­ve mi­att meg­szün­tet­ték a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, ill. tör­vé­nyen kí­vül he­lyez­ték a né­met és ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tát az or­szág éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­tén. En­nek a tör­té­nel­mi fo­lya­mat­nak az egyik el­ső ké­zen fek­vő do­ku­men­tu­ma a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács 1945. már­ci­us 14-én ki­adott kör­le­ve­le az 1944/1945-ös gim­ná­zi­u­mi tan­év tan­terv­mó­do­sí­tá­sá­ról, amely a har­ma­dik év­fo­lyam­ban meg­szün­tet­te, a ne­gye­dik­ben pe­dig re­du­kál­ta a la­tin nyelv ok­ta­tá­sát, a né­met nyel­vet pe­dig az oros­­szal he­lyet­te­sí­tet­te (Obežník è. 4… 1945, 46–47). Mind­ez a fa­sisz­ta szlo­vák ál­lam denaci­fikálása je­gyé­ben tör­tént. A kö­vet­ke­ző tan­év­ben az ál­ta­lá­nos is­ko­lák tan­terv­ében a szlo­vák mel­lett már csak az orosz nyelv sze­re­pelt, míg a gim­ná­zi­um­ban a né­met, an­gol, fran­cia és az olasz a má­so­dik nyelv ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­ta­tott, de is­mét meg­je­lent a la­tin nyelv ok­ta­tá­sa is (Výnos… 1946, 1:3–77; 3a:117–165). Az 1948-as ok­ta­tá­si re­form tel­jes mér­ték­ben ér­vé­nye­sí­tet­te az elő­ző há­rom esz­ten­dő russ­zofil ori­en­tált­sá­gát, sőt ek­kor már a szo­ci­a­liz­mus épí­té­sé­nek cél­jai is meg­fo­gal­ma­zód­tak az új köz­ok­ta­tá­si tör­vény­ben (Zákon… 1948, 281–290). A gim­ná­zi­u­mok és a ta­ní­tói aka­dé­mi­ák ide­ig­le­nes tan­ter­ve is tar­tó­sí­tot­ta a ko­ráb­ban vál­lalt kur­zust, amely az ide­gen nyelv má­sod­ran­gú ka­te­gó­ri­á­ba tör­té­nő át­mi­nő­sí­té­sét tűz­te ki cé­lul (Výnos… 1949a, 618–622). Sors­dön­tő­nek az 1949. ok­tó­ber 7-én köz­zé­tett új gim­ná­zi­u­mi tan­terv bi­zo­nyult, amely a la­tint már csak vá­laszt­ha­tó stá­tus­ban tűr­te meg, de az ide­gen nyelv az oros­­szal azo­nos óra­szám­ban sze­re­pelt a négy év fo­lya­mán (Výnos… 1949b, 648). A kö­vet­ke­ző év au­gusz­tu­sá­ban si­ke­rült az olyan ide­gen nyel­vek kö­zé, mint az an­gol, a fran­cia, a né­met, az olasz és a spa­nyol be­ik­tat­ni a len­gyel, a szer­b, a hor­vát és a ma­gyar nyel­vet is (Výnos… 1950, 635), majd né­hány hét­tel ké­sőbb jog­erő­re emel­ke­dett a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás fel­újí­tá­sá­ról szó­ló ren­de­let, amely öt és fél évig tar­tó jog­fosz­tott­ság­nak ve­tett vé­get (Výnos… 1951, 18–19), pa­ra­dox mó­don az egy­re dog­ma­ti­ku­sab­bá vá­ló cseh­szlo­vá­ki­ai sztá­li­nis­ta rend­szer­ben. A ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás revi­tal­izálása (a né­met nem ré­sze­sült eb­ben a le­he­tő­ség­ben!) fe­lett ér­zett öröm va­la­me­lyest el­feled­tet­te az újabb köz­ok­ta­tá­si tör­vény (Zákon… 1953, 207–209) sztá­li­nis­ta kon­túr­ja­it, pe­dig az meg­szün­tet­te a ha­gyo­má­nyos gim­ná­zi­u­mot, fel­szá­mol­ta az el­múlt év­ti­ze­dek­ben ki­ala­kult kö­zép­is­ko­lai struk­tú­rát, s he­lyé­re egy ide­o­ló­gi­ai, szov­jet tí­pu­sú egyen­zub­bonyt kény­szerítet­t. Sőt 1953-­mal foly­ta­tó­dott a má­so­dik ide­gen nyelv ki­szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó kö­zép­is­ko­lák (a volt gim­ná­zi­u­mok) tan­ter­vé­ből, mind­ös­­sze he­ti 2-2 órá­ra csök­ken­tet­ték az an­gol, a né­met, a fran­cia, eset­leg a spa­nyol nyelv ok­ta­tá­sát, az orosz he­ti 4-4-3 óra­do­tá­ci­ó­já­val szem­ben. A ma­gyar is­ko­lák – meg­elé­ged­ve az anya­nyel­vű ok­ta­tás vis­­sza­ál­lí­tá­sá­val – ki­ma­rad­tak a vi­lág­nyel­vek ok­ta­tá­sá­ból, az ele­mi el­ső­től az érett­sé­gi év­fo­lya­mig a szlo­vák mel­lett csak az orosz volt kö­te­le­ző, egyéb nyel­vet csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben le­he­tett ta­nul­ni; a szlo­vák tan­nyel­vű is­ko­lák­ban vi­szont he­ti 2-2-2 órá­ban ok­tat­hat­tak vi­lág­nyel­vet (Smernice… 1953, 275–294). Más­fél év­ti­zed­re ál­lan­dó­sult ez a hely­zet, amit a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok erő­sza­kos, a szlo­vák ok­ta­tás mi­nő­sé­gét ja­ví­tó ad­mi­niszt­ra­tív be­avat­ko­zá­sai még sú­lyos­bí­tot­tak. Így tör­tén­he­tett meg, hogy 1954-re csak­nem ki­egyen­lí­tő­dött a há­rom nyel­vi tan­tárgy óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­la há­rom osz­tá­lyá­ban (Zmena… 1953, 427; Uèeb­ný… 1954, 109–111).

1. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra 1953-ban

A há­bo­rú utá­ni kor­szak har­ma­dik köz­ok­ta­tá­si tör­vé­nye csak rész­ben eny­hí­tett az 1953-as sztá­li­nis­ta mo­del­len, az ál­ta­lá­nos is­ko­lát egy év­fo­lyam­mal meg­tol­dot­ták, így ki­lenc évig tar­tott, di­ver­zi­fi­kál­ták a kö­zép­is­ko­lai kép­zést, az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó is­ko­lák to­vább­ra is 3 éve­sek ma­rad­tak, de be­ve­zet­ték az érett­sé­gi utá­ni sza­ko­sí­tó is­ko­lák (fel­épít­mé­nyi is­ko­lák) in­téz­mé­nyét. Az oro­szon kí­vül más ide­gen nyelv ek­kor is csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben je­len­he­tett meg mind a szlo­vák, mind a ma­gyar tan­nyel­vű ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban (Inštrukcia… 1960, 161–162; Uèeb­né… 1961, 318–320), az ál­ta­lá­nos kö­zép­is­ko­la szint­jén még ros­­szab­bá vált a hely­zet, hi­szen az orosz és a szlo­vák nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról ta­nús­ko­dik a köz­pon­ti óra­terv (Inštrukcia… 1960, 170–171).

2. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra az 1960/1961-es tan­év­ben

Vi­lág­nyelv csak a vá­laszt­ha­tó tár­gyak kö­zött sze­re­pelt a ma­gyar is­ko­lák szá­má­ra, ami pro­lon­gál­ta az 1953-ban meg­fo­gal­ma­zott prog­ra­mot, ne­ve­ze­te­sen, hogy a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­ső­sor­ban szlo­vá­kul, majd azt kö­ve­tő­en oro­szul ta­nul­ja­nak meg.

2.2. A prá­gai ta­vasz köz­ok­ta­tá­si re­form­kí­sér­le­te az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén (1968–1970)

A nyelv­ok­ta­tás és a több­nyel­vű ok­ta­tás irá­nyá­ba va­ló át­tö­rést az 1968-as prá­gai ta­vasz hoz­ta meg a cseh­szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban. Az össz­tár­sa­dal­mi re­form­fo­lya­mat ha­tás­sal volt töb­bek közt az ide­gen nyel­vek po­zí­ci­ó­já­ra a köz­ok­ta­tás min­den szint­jén. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lák le­he­tő­sé­get kap­tak ide­gen nyel­vi kép­zés­re, hos­­szú év­ti­ze­dek után ek­kor ke­rült elő­ször kö­te­le­ző tárgy­ként an­gol, fran­cia és né­met nyelv az is­ko­la­tí­pus óra­ter­vé­be, an­nak el­le­né­re, hogy ez­zel pár­hu­za­mo­san tör­tént meg az öt­na­pos mun­ka­hét­re va­ló át­ál­lás is (Smernice… 1968, 22–31). A gim­ná­zi­u­mok vissza­ál­lí­tá­sá­val, ta­nul­má­nyi ide­jé­nek négy év­re tör­té­nő meg­hos­­szab­bí­tá­sá­val va­ló­sult meg a leg­lé­nye­ge­sebb vál­to­zás az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén. Spe­ci­á­lis nyel­vi gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyok nyíl­hat­tak, s ez a fo­lya­mat – elő­ször a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után – el­ér­te a ma­gyar tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mo­kat is. Négy tan­ter­vi aján­lás alap­ján le­he­tett ma­gyar gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyo­kat nyit­ni, ezek nyelv­ok­ta­tás­ra szánt óra­ke­re­te a kö­vet­ke­ző volt (Zákon… 1969, 129–139).

3. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály

4. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály

Elő­ször vált le­he­tő­vé nyel­vek­kel bő­ví­tett ter­mé­szet- és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tá­lyok in­dí­tá­sa, sőt az orosz nyelv szint­jé­re emel­ték az an­gol, a né­met és a fran­cia nyel­vet; a ma­gyar nyelv és iro­da­lom po­zí­ci­ó­ját ek­kor sem si­ke­rült meg­erő­sí­te­ni.

5. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve

6. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve

2.3. A nor­mal­izá­ció idő­sza­ká­nak köz- és nyelv­ok­ta­tá­sa (1970–1989)

Rö­vid ide­ig tar­tott a sza­bad nyelv­vá­lasz­tás idő­sza­ka, mi­vel a nor­mal­izá­ció be­kö­szön­té­vel rész­ben mó­do­sí­tot­ták a re­form­tan­ter­ve­ket és óra­ter­ve­ket. Fő­kép­pen az orosz nyelv po­zí­ci­ó­ját tá­masz­tot­ták alá, de ez­út­tal nem szám­űz­ték (s ez 1989-ig így ma­radt) a töb­bi vi­lág­nyel­vet (ek­kor már a spa­nyol is sze­re­pelt a kí­ná­lat­ban) a kö­te­le­ző órák so­rá­ból (Smernice… 1970, 71–77). Ez a rend­szer 1976-ig na­gyobb vál­to­zá­sok nél­kül mű­kö­dött, ek­kor azon­ban a köz­pon­ti párt­ap­pa­rá­tus ha­tal­mi sza­vá­ra vál­toz­tat­ták meg a gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás jel­le­gét, ame­lyet „po­li­tech­ni­kai kö­zép­is­ko­la”-ként ha­tá­roz­tak meg, amely­ben a ma­te­ma­ti­ka és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi tár­gyak játsz­hat­ják a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet an­nak ér­de­ké­ben, hogy az érett­sé­gi­ző di­á­kok fő­kép­pen mű­sza­ki egye­te­mi sza­ko­kon ta­nul­ja­nak to­vább (Ïalší rozvo­j… 1979, 42–43). Ezt a lo­gi­kát tá­masz­tot­ta alá az ide­gen nyel­vek hát­tér­be szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban. Az 1984-es köz­ok­ta­tá­si tör­vény ren­del­ke­zé­se ér­tel­mé­ben az is­mét nyolc­osz­tá­lyos­sá vált ál­ta­lá­nos is­ko­la (Kulacs–Szeberényi 1992, 229) utol­só két évé­ben le­he­tett csak vá­laszt­ha­tó óra ke­re­té­ben vi­lág­nyel­vet ta­nul­ni, az orosz nyelv pe­dig kö­te­le­ző volt he­ti 3-3-2-2 órá­ban az utol­só négy év­fo­lyam­ban. A gim­ná­zi­um tan­ter­ve is en­nek meg­fe­le­lő­en ala­kult, az anya­nyel­vet és iro­dal­mat a szlo­vák nyelv­vel és iro­da­lom­mal, az oroszt pe­dig a vi­lág­nyelv­vel ke­zel­ték azo­nos el­bí­rá­lás sze­rint – ez a rend­szer­vál­to­zá­sig, az 1989-es bár­so­nyos for­ra­da­lo­mig vál­to­zat­lan ma­radt. Az 1984/1985-ös tan­év­től a ma­gyar gim­ná­zi­um­ban a nyelv­ok­ta­tás a kö­vet­ke­ző­kép­pen mó­do­sult a ko­ra­be­li tan­terv tük­ré­ben (Tanterv… 1983, 4–5):

7. táb­lá­zat. Gim­ná­zi­um – ma­gyar tan­nyel­vű 1984/1985

A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra az anya­nyel­vű ok­ta­tás vé­del­me, meg­őr­zé­se volt az el­sőd­le­ges cél, mi­u­tán az 1950-es évek ele­jén ki­har­col­ták ezt a jo­got. Ám a nor­mal­izá­ció éve­i­ben, mi­köz­ben a szlo­vák tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mok je­len­tős ide­gen­nyelv­óra-do­tá­ci­ó­val mű­köd­tek, egyet­len ma­gyar til­ta­ko­zás sem tért ki a ma­gyar is­ko­lák ide­gen­nyelv-ok­ta­tá­sá­ra. Ez ered­mé­nyez­te, hogy 1989-ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben ter­mé­sze­tes volt a két-, ill. több­nyel­vű­ség a szlo­vák és a cseh nyelv is­me­re­te ré­vén, ám sok­kal ke­ve­seb­ben vol­tak azok, akik vi­lág­nyel­vet is be­szél­tek, egy­be­vet­ve a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság­gal.

2.4. Több­nyel­vű­ség a köz­ok­ta­tás te­rü­le­tén kí­vül

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni erő­sza­kos russ­zofil ori­en­tált­ság nem tud­ta ra­di­ká­li­san meg­vál­toz­tat­ni Cseh­szlo­vá­kia több­nyel­vű­sé­gét, nem vált fel­cse­ré­lő­vé. A há­bo­rú utá­ni ki­te­le­pí­té­sek és a jog­fosz­tott­ság, az azt kö­ve­tő egyé­ni dön­té­sek azon­ban meg­ha­tá­ro­zó mér­ték­ben já­rul­tak hoz­zá az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­kia né­met és ma­gyar aj­kú la­kos­sá­gá­nak lét­szám­csök­ke­né­sé­hez. A ma­ra­dók nem hasz­nál­hat­ták nyel­vü­ket, a né­me­tek még is­ko­lá­i­kat sem kap­ták vis­­sza az 1989-ig tar­tó tör­té­nel­mi kor­szak­ban. Min­den po­li­ti­kai re­tor­zió, a cseh és a szlo­vák nyelv tár­sa­da­lom­ban, köz­élet­ben be­töl­tött ki­zá­ró­la­gos po­zí­ci­ó­ja el­le­né­re Cseh­szlo­vá­ki­á­ban meg­ma­radt a több­nyel­vű­ség, ill. az irán­ta meg­fo­gal­ma­zó­dó igény. Cseh­or­szág­ban a né­met (bár hos­­szú éve­ken át nem volt aján­la­tos meg­szó­lal­ni) és a len­gyel, Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig a ma­gyar mel­lett a ru­szin és az uk­rán, va­la­mint a len­gyel, a bol­gár, a hor­vát és a kár­pá­ti né­me­tek nyel­ve ma­radt fenn. Eh­hez tár­sult az orosz és el­ső­sor­ban a cseh nyelv. Míg a több­sé­gi nem­zet szá­má­ra e po­li­ti­ka­i­lag te­rem­tett nyel­vi kö­zeg nem volt fel­cse­ré­lő ter­mé­sze­tű, ad­dig a nem­ze­ti­sé­gek szem­pont­já­ból a szlo­vák nyelv ha­tal­mi eről­te­té­se egy­ér­tel­mű­en a fel­cse­ré­lés szán­dé­ká­val volt mo­ti­vál­va. Eb­ből adó­dik szám­ta­lan mai na­pig élő el­fo­gult­ság a szlo­vák nyelv­vel szem­ben (fő­kép­pen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ré­szé­ről), leg­alább olyan mér­ték­ben, mint az egy­ko­ri „bé­ke­tá­bor” orosz nyelv irán­ti „ro­kon­szen­ve”. Min­den­ne­mű auto- és het­erosztereotípia el­le­né­re az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­ki­á­ban egy mű­kö­dő­ké­pes két­nyel­vű kö­zeg jött lét­re, amit el­ső­sor­ban az elekt­ro­ni­kus mé­di­ák meg­je­le­né­se se­gí­tett elő, amely­ben egy­mást kö­vet­ve je­len­tek meg, han­goz­tak el cseh és szlo­vák nyel­vű hí­rek, mű­sor­szám­ok, prog­ra­mok. A tech­ni­ka új vív­má­nyai azon­ban egy­re el­ér­he­tőb­bé tet­ték a nem­ze­ti­sé­gek szá­má­ra az anya­nyel­vükön su­gár­zó adók vé­te­lét (len­gyel, ma­gyar, uk­rán), sőt a szom­szé­dos Auszt­ria, NDK és NSZK ese­té­ben a né­met nyel­vű „ba­rá­ti” és „el­len­sé­ges” adá­so­kat is. En­nek is­me­re­té­ben ál­lít­ha­tó – is­mét­lem, min­den ne­ga­tív po­li­ti­kai in­dít­ta­tá­sú re­tor­zió és at­ro­ci­tás, va­la­mint a ha­tal­mi ön­kény el­uta­sí­tá­sá­val –, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­ban a több­nyel­vű­ség mind a ma­gán­élet­ben, mind a szak­mai kö­zös­sé­gek­ben ter­mé­sze­tes je­len­ség volt.

3. Több­nyel­vű ok­ta­tás a rend­szer­vál­to­zás után Szlo­vá­ki­á­ban – irány a bo­lo­gnai fo­lya­mat

3.1. Az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sá­tól az ide­gen- és több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé

A cseh­szlo­vá­ki­ai bár­so­nyos for­ra­da­lom fel­ol­dot­ta az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rén év­ti­ze­de­kig mű­kö­dő po­li­ti­kai gör­csö­ket, az orosz nyelv tel­jes mér­ték­ben ki­szo­rult a köz­ok­ta­tás­ból, he­lyé­re a vi­lág­nyel­vek lép­tek, im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban is. 2005-re érett meg a hely­zet, hogy a vi­lág­nyelv im­már kö­te­le­ző érett­sé­gi tárgy­ként funkcionáljon1, e ra­di­ká­lis for­du­lat tet­ten ér­he­tő az óra- és a tan­ter­vek­ben mind az ál­ta­lá­nos (Uèebné… 1993), mind a kö­zép­is­ko­la (Uèebné… 1991, 102) szint­jén. E fon­tos po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi lé­pést kö­ve­tő­en fo­gal­ma­zód­tak meg az újabb kö­ve­tel­mé­nyek, ame­lyek már nem az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sát cé­loz­ták meg, ha­nem a több­nyel­vű és az ide­gen nyel­ven tör­té­nő ok­ta­tás le­gá­lis le­he­tő­sé­gét ke­res­ték a (cse­h)­szlováki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben. Ez or­szá­gos szin­ten meg­fo­gal­ma­zott igény­ként je­lent meg már az 1990-es évek ele­jén, ami­kor a Po­zsony­ban és kör­nyé­kén la­kó, fő­kép­pen ér­tel­mi­sé­gi­ek a kö­ze­li auszt­ri­ai te­le­pü­lé­sek ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lá­i­ba írat­ták gyer­me­ke­i­ket, nem­egy eset­ben vál­lal­va akár a na­pi 100-120 km-es in­gá­zást pl. Po­zsony és Bécs kö­zött. Az igény ki­elé­gí­té­sé­nek má­sik for­má­ja a bi­ling­vis, az­az két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­la, ill. hat- vagy nyolc­éves gim­ná­zi­um, amely­ből ma az or­szág te­rü­le­tén kb. 30 mű­kö­dik, eb­ből 26 négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­nál. Ez utób­bi két­har­ma­da ál­la­mi is­ko­la, egy­har­ma­da pe­dig ma­gán­is­ko­la és egy­há­zi is­ko­la. Po­zsony­ban 8, Besz­ter­ce­bá­nyán és Kas­sán 3-3, Zsol­nán 2 ilyen is­ko­la mű­kö­dik, de to­váb­bi nagy­vá­ros­ok, mint Eper­jes, Pop­rád és Nyi­tra, va­la­mint hat ki­sebb vá­ros is kí­nál ilyen to­vább­ta­nu­lá­si le­he­tő­sé­get (Rebrová 2005, 37–38). Négy to­váb­bi gim­ná­zi­um nyolc­éves bil­ingvális prog­ra­mot is kí­nál. A ma­gya­rok ál­tal sű­rűb­ben la­kott vi­dé­ken csak Galán­tán lé­te­zik a Tóth La­jos ala­pí­tot­ta ma­gán/ala­pít­vá­nyi mag­yar–an­gol– s­zlovák nyel­vű gim­ná­zi­um. Ezek az is­ko­lák már nem bő­ví­tett an­gol, fran­cia, né­met, olasz, spa­nyol ok­ta­tást nyúj­ta­nak, ha­nem nem­zet­kö­zi prog­ra­mo­kat va­ló­sí­ta­nak meg, ame­lye­ket az érin­tett or­szá­gok sa­ját érett­sé­gi vizs­gá­juk szint­jén is­me­ri el, ezért a nyel­vek men­­nyi­sé­gi meg­ha­tá­ro­zá­sa szi­go­rú­an ügyel az ide­gen, ill. má­so­dik nyel­ven el­éren­dő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia meg­szer­zé­sé­re.

8. táb­lá­zat. Négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban

For­rás: Rebrová 2005, 37–38
Meg­jegy­zés: Á – ál­la­mi kö­zép­is­ko­la, M – magánközépisko­la, E – egy­há­zi kö­zép­is­ko­la (Kollárová 2004, 136)

9. táb­lá­zat. Nyolc­éves prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban

A fel­so­rolt kö­zép­is­ko­lák föld­raj­zi fek­vé­sé­ből is ki­de­rül, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ban mű­kö­dő ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák – egy ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – nem tud­ják és nem akar­ják fel­vál­lal­ni a több­nyel­vű kép­zést még ma­gyar–vi­lág­nyelv vo­nat­ko­zás­ban sem. Kér­dés, hogy van-e egy­ál­ta­lán igény a kö­zös­sé­gen be­lül ak­kor, ami­kor az ok­ta­tás min­den szint­jé­nek anyanyelvűsítéséről szól a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­be­széd. Az ér­dek­lő­dés en­nek el­le­né­re ki­ta­pint­ha­tó, bár sta­tisz­ti­kai ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zés­re. A po­zso­nyi ma­gyar ér­tel­mi­ség egy szűk ré­te­ge, va­la­mint fi­a­tal ma­gyar vál­lal­ko­zók (még a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja vá­ro­si ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­jai is) egy­re gyak­rab­ban írat­ják gyer­me­ke­i­ket az an­gol nyel­vű ma­gán­is­ko­lák­ba. Ez az igény már nem azo­no­sít­ha­tó az 1990-es évek ele­jén meg­fo­gal­ma­zot­tak­kal, mert eb­ben az eset­ben már nem­csak az ide­gen nyelv el­sa­já­tí­tá­sá­ról van szó, ha­nem az óvo­dá­tól érett­sé­gi­ig tar­tó prog­ram­ról, amit a kap­cso­la­ti tő­ke ele­men­tá­ris szint­je­ként ér­tel­mez­nek, s egy le­en­dő gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai elit ki­ala­kí­tá­sá­nak le­he­tő­sé­gét fe­dez­ték fel ben­ne. Ez éles el­len­tét­ben áll az MKP vá­lasz­tá­si prog­ram­já­val, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tók­hoz in­té­zett in­tel­me­i­vel, ame­lyek­ben im­már nem­csak az anya­nyel­vű ok­ta­tás vi­tat­ha­tat­lan sze­re­pé­re fi­gyel­mez­tet­nek, ha­nem a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítés fel­vál­la­lá­sá­ra is bíz­tat­ja a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű pol­gá­ro­kat. Szlo­vá­ki­á­ban az új tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi elit is­ko­lá­i­ként szá­mon tar­tott ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek az or­szág két leg­na­gyobb vá­ro­sá­ban, Po­zsony­ban és Kas­sán ta­lál­ha­tók, s mind­egyik si­ker­rel vet­te a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­ma akk­re­di­tá­lá­si fo­lya­ma­tát. A Book of Lists 2005 hat szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­ményt tart szá­mon (Book… 2005, 96).

10. táb­lá­zat. Ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek Szlo­vá­ki­á­ban

Ezek az in­téz­mé­nyek a po­zso­nyi dip­lo­ma­ta szü­lők gyer­me­ke­i­nek óvo­dá­ja és is­ko­lái, ezek­hez csat­la­koz­hat­nak a tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és vál­lal­ko­zói elit gyer­me­kei. Az is­ko­la elő­nye az ala­csony di­ák­lét­szám, az eb­ből ere­dő ter­mé­sze­tes gyer­mek­köz­pon­tú­ság, a ma­gas tan­díj­ból biz­to­sí­tott mi­nő­sé­gi ok­ta­tói gár­da és fel­sze­relt­ség. Hát­rá­nya az egy­nyelvűsített kép­zés, ami szlo­vá­ki­ai to­vább­ta­nu­lás ese­tén ko­moly gon­do­kat je­lent az érett­sé­gi­zett di­á­kok­nak. Ép­pen ezért a há­rom éve in­dí­tott Forel Inter­na­tion­al School már a két- és több­nyel­vű­sí­tés prog­ram­ját hir­det­te meg, az an­gol–szlo­vák, an­gol–fran­cia, an­gol–né­met prog­ra­mok ke­re­té­ben. Leg­utóbb a Po­zsony Me­gyei Ok­ta­tá­si Hi­va­tal fej­tett ki ak­ti­vi­tást an­nak ér­de­ké­ben, hogy 2005 őszé­től egy új an­gol ok­ta­tá­si nyel­vű ál­la­mi is­ko­la mű­köd­jön Po­zsony­ban (Vznikne… 2005, 17). Az imént fel­tün­te­tett két­tan­nyelvű és ide­gen nyel­ven ok­ta­tó in­téz­mé­nyek egyi­ke sem épí­tet­te be tan­ter­vé­be az Eu­ró­pai Unió prob­le­ma­ti­ká­ját, sem a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek (a né­met ki­vé­te­lé­vel) oktatását.2

3.2. Egye­te­mi hall­ga­tók és ok­ta­tók mo­bi­li­tá­sa az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben

Szlo­vá­kia föld­raj­zi hely­ze­te, ha­gyo­má­nya im­már más­fél év­ti­ze­de po­zi­tív ha­tást gya­ko­rol a kül­hon­ban ta­nul­ni vá­gyó fi­a­tal kor­osz­tály­ra. Ma­gá­tól ér­te­tő­dő volt a prá­gai vagy a brün­ni ta­nul­mány, sok­kal ke­vés­bé már a bé­csi vagy a ma­gyar fi­a­ta­lok ál­tal oly nagy mér­ték­ben óhaj­tott bu­da­pes­ti, deb­re­ce­ni, sze­ge­di és pé­csi ta­nul­má­nyok. A rend­szer­vál­to­zás­sal min­den a fe­je te­te­jé­re állt, a hall­ga­tók nem vár­tak az uni­ós tag­ság­ra, el­in­dul­tak Eu­ró­pa egye­te­me­i­re. Má­ra a szlo­vá­ki­ai egye­te­mi és fő­is­ko­lai nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tók kb. 13-15%-a ta­nul kül­föld­ön, leg­na­gyobb lét­szám­ban Cseh­or­szág­ban, Ma­gyar­or­szá­gon és Auszt­ri­á­ban. A kö­vet­ke­ző he­lyen min­den bi­zony­­nyal Né­met­or­szág áll, ám er­ről még rész­le­ges ada­tok­kal sem ren­del­ke­zünk. Igaz, Auszt­ria ese­té­ben, az utol­só aka­dé­mi­ai évet le­szá­mít­va, sem is­mer­jük a mű­vé­sze­ti egye­te­me­ken ta­nu­lók pon­tos szá­mát, mi­vel a sta­tisz­ti­kai kü­szöb az össz­lét­szám 1,5%-a. Ám en­nek el­le­né­re ér­de­mes és ta­nul­sá­gos el­vé­gez­ni az ös­­sze­sí­tést.

11. táb­lá­zat. Szlo­vá­kia ál­lam­pol­gá­rai a kör­nye­ző or­szá­gok fel­ső­ok­ta­tá­sá­ban (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: *nincs adat
For­rás: Výroèní… 2000, 6, 16; 2002, 6, 16; 2003, 6, 5, 15–16; 2004, 5, 15; 2005, 7–8, 23; Ok­ta­tá­si… 2004, 43–46; Sta­tisz­ti­kai… 2004, 32; Ok­ta­tás… 2005, 30–31; Sta­tis­ti­sches… 1998; 1999; 2000; 2001; 2002; 2003, 84–85, 91, 100, 104; 2004, 84–85, 91, 99, 103; 2005, 68, 75

Mi­vel a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben ös­­sze­sen 97 759, a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben pe­dig 106 194 nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tó ta­nult (Separát… 2004; 2005), így a há­rom szom­szé­dos or­szág egye­te­me­i­re és fő­is­ko­lá­i­ra já­ró hall­ga­tók ará­nya el­ér­te a 9,62, ill. a 12,21%-ot! Eb­ből az adat­ból is egy­ér­tel­mű­en ki­tű­nik, hogy a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén nincs nyel­vi be­zár­kó­zás, sőt más ál­la­mok­hoz ha­son­ló­an (pl. Len­gyel­or­szág, Bul­gá­ria) na­gyon in­ten­zív a di­á­kok kül­föl­di ta­nu­lá­si vá­gya. A diák­mo­bil­itás má­sik for­má­ja a ha­zai egye­te­mek­ről va­ló ki­uta­zás, az­az rész­kép­zé­sen va­ló rész­vé­tel, ami az uni­ós tag­sá­gig je­len­tős di­ák­moz­gást tett le­he­tő­vé a csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szá­gok ál­lam­pol­gá­rai szá­má­ra. Az uni­ós csat­la­ko­zás után ki­ala­kult új hely­zet­ben az egye­te­mek a kö­zös dip­lo­ma/prog­ra­mok (Joint Degrees) ki­dol­go­zá­sán fá­ra­doz­nak, ame­lyek több or­szág több fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyé­nek kö­zös ta­nul­má­nyi prog­ram­ját és kö­zös dip­lo­má­ját ered­mé­nyez­né, ter­mé­sze­te­sen ez töb­bek közt a hall­ga­tók­nak több sze­mesz­te­res kül­föl­di hall­ga­tói stá­tust is biz­to­sí­ta­na. Az együtt­mű­kö­dés, ill. az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben va­ló meg­je­le­nés alap­fel­tét­ele­it az új fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény te­rem­tet­te meg, amely meg­kö­ve­tel­te az ECTS-kreditrendszer át­vé­tel­ét az ös­­szes fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­től, elő­ír­ta a ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok komp­lex akk­re­di­tá­lá­sát, en­nek ér­tel­mé­ben a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­től csak újon­nan akk­re­di­tált sza­kok­ra hir­det­he­tő meg fel­vé­te­li vizs­ga, va­la­mint be­ve­zet­te a Dip­lo­ma Sup­ple­ment fo­gal­mát (Zákon… 2002).
Az el­múlt két-há­rom év­ben a szlo­vá­ki­ai egye­te­mek a ko­ráb­bi kül­föl­di ku­ta­tó­part­ne­re­ik­kel kí­sé­rel­ték meg ki­dol­goz­ni a kö­zös ok­ta­tá­si prog­ra­mo­kat. Az or­szág leg­na­gyobb egye­te­mén, a Come­nius Egye­te­men is csak négy kar ju­tott el az együtt­mű­kö­dés meg­va­ló­sí­tá­sá­ig. A Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra nyolc or­szág 12 egye­te­mé­vel kö­zö­sen dol­goz­ta ki a gyógy­pe­da­gó­gia EUBAIS prog­ram­ját, amely­nek ki­vi­te­le­zé­se, im­már Brüs­­szel be­le­egye­zé­sé­vel, a 2006/2007-es aka­dé­mi­ai tan­év­ben kez­dőd­het el (Horòáková 2004, 9). Ugyan­ez a kar a strass­bour­gi Uni­ver­sité Marc Blochhal va­ló­sít­ja meg a poszt­gra­du­á­lis for­dí­tás–szak­for­dí­tás kö­zös prog­ra­mot im­már 1999-től. Fran­cia­or­szág Szlo­vá­ki­ai Nagy­kö­vet­sé­ge hat­ha­tós anya­gi tá­mo­ga­tá­sa ré­vén si­ke­rült ki­vi­te­lez­ni ezt a kö­zös dip­lo­ma­prog­ra­mot, ame­lyet rö­vi­de­sen a két egye­tem for­dí­tói és tol­mács mes­ter­kép­zé­se kö­vet. A fran­cia mint ide­gen nyelv pro­jekt is pá­lyá­za­ti el­bí­rá­lás alatt van, eb­ben a Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra az Uni­ver­sité des Artilles-ben ta­lált part­ner­re (Šušol 2004, 10). A Come­nius Egye­tem Ma­te­ma­ti­ka, Fi­zi­ka és In­for­ma­ti­ka Kara a ma­te­ma­ti­ka ok­ta­tá­sa kö­zös dok­toran­duszpro­jekt ki­dol­go­zá­sá­ban vesz részt Pa­ler­mo, Bo­lo­gna és Bodo (Nor­vé­gia) egye­te­me­i­vel kö­zö­sen. A Come­nius Egye­tem Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra is csak az el­ső lé­pé­sek­nél tart a bu­da­pes­ti ELTE-vel és a prá­gai Kár­oly Egye­tem­mel ter­ve­zett együtt­mű­kö­dé­sé­ben (Šušol 2004, 10). A po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra et­no­ló­gia és kul­tu­rá­lis ant­ro­po­ló­gia tár­gyú kö­zös prog­ra­mot ké­szít a Ljub­lja­nai Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­val, ar­che­o­ló­gia té­ma­kör­ben pe­dig a brün­ni Masaryk Egye­tem­mel (Šušol 2004, 10). Leg­to­vább a Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék együtt­mű­kö­dé­si ter­ve­ze­te ju­tott el, amely je­len­leg brüsz­­sze­li el­bí­rá­lás alatt van. A hun­ga­ro­ló­gia té­ma­kör­ben be­nyúj­tott Joint Degrees-ter­vezet ki­dol­go­zó­ja a Bé­csi Egye­tem Finn­ugor In­té­ze­te, to­váb­bi együtt­mű­kö­dő part­ne­rek pe­dig a bu­da­pes­ti EL­TE, a Sze­ge­di Egye­tem, a Deb­re­ce­ni Egye­tem, a ko­lozs­vá­ri Babes-Bolyai Egye­tem, va­la­mint „al­vó” tag­ként az Új­vi­dé­ki Egye­tem és a Belg­rá­di Egye­tem ma­gyar tan­székei.3 A hun­ga­ro­ló­gia­terv több­le­te az ös­­szes ed­di­gi lé­te­ző­nél, hogy a ma­gyar mel­lett a né­met nyelv len­ne a má­so­dik köz­ve­tí­tő nyelv, ám a hall­ga­tók vizs­gát kö­te­le­sek ten­ni ab­ból a nyelv­ből, amely or­szág­ban részt vesz­nek a nem­zet­kö­zi kép­zés­ben (pl. ro­mán, szlo­vák, eset­leg szer­b).
A po­zso­nyi Köz­gaz­da­sá­gi Egye­tem már az 1990-es évek vé­gén több, nem­zet­kö­zi cer­ti­fiká­tum­mal vég­ző­dő kö­zös nem­zet­kö­zi kép­zést in­dí­tott hall­ga­tói szá­má­ra. Ezek kö­zé tar­to­zik a frankofón ta­nul­má­nyok meg­ne­ve­zé­sű prog­ram, amely fran­cia nyel­vű óra­hall­ga­tást, kred­it­sz­erzést és szak­dol­go­zat­írást kö­ve­tel meg4, de ugyan­itt em­lít­he­tő az 1998-tól mű­kö­dő CELE- (Eu­ró­pai jo­gi és köz­gaz­da­sá­gi cer­ti­fiká­tum) prog­ram, amely hol­land, bel­ga, finn, spa­nyol, por­tu­gál egye­te­mek együtt­mű­kö­dé­se ré­vén va­ló­sult meg5.
A kö­zös dip­lo­ma­pro­jek­tek je­len­tik a több­nyel­vű egye­te­mi kép­zés kö­zel­jö­vő­jé­nek fő nyom­vo­na­lát; min­den egyes ter­ve­zet szi­go­rú ará­nyok­ban ha­tá­roz­za meg az egyes egye­te­mek és az egyes nyel­vek par­ticipá­cióját an­nak ér­de­ké­ben, hogy ki­ad­ha­tó le­gyen a kö­zös ok­le­vél vagy a prog­ram­ban részt­ ve­vő ös­­szes egye­tem ok­le­ve­le. A több­nyel­vű­ség ezen bá­zi­sát tá­mo­gat­ja a Szlo­vá­ki­ai Rek­to­ri Kon­fe­ren­cia leg­utób­bi nyi­lat­ko­za­ta, amely fel­szó­lít­ja a szlo­vák par­la­men­tet és a kor­mányt, hogy te­gyék meg azo­kat a jog­al­ko­tói, ill. mó­do­sí­tó lé­pé­se­ket, ill. tel­je­sít­sék költ­ség­ve­té­si kö­te­le­zett­sé­gü­ket, ame­lyek nél­kü­löz­he­tet­le­nek ah­hoz, hogy Szlo­vá­kia je­len le­hes­sen az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben (Vyhlásenie… 2005, 3). En­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le, hogy mó­do­sít­sák a 2002-es fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vényt, olyan ér­te­lem­ben, hogy te­gye le­he­tő­vé a kö­zös dip­lo­mák ki­adá­sát, va­la­mint te­gye le­he­tő­vé a rész­ta­nul­má­nyi prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sát is. A je­len hely­zet­ben az együtt­mű­kö­dő or­szá­gok több­sé­ge kü­lön-kü­lön bo­csát­ja ki ok­le­ve­lét, kü­lön-kü­lön kény­sze­rül tel­jes ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sá­ra sa­ját nem­ze­ti akkred­itá­ciós bi­zott­sá­gá­nál (Šušol 2004). A Bé­csi Egye­te­men lét­re­ho­zott UNICA bo­lo­gnai la­bo­ra­tó­ri­um és an­nak ve­ze­tő­je, Arthur Met­tinger to­váb­bi nyom­vo­na­lat ha­tá­ro­zott meg egyik leg­utób­bi in­ter­jú­já­ban, ez pe­dig a kö­zös Mas­ter’s-pro­gramok, s a két aka­dé­mi­ai év har­ma­dik sze­mesz­te­ré­ben meg­va­ló­su­ló hall­ga­tó­cse­re (Ladzianska 2004, 13). A prog­ra­mok si­ke­ré­nek alap­fel­té­te­le, hogy le­gye­nek hall­ga­tók és ok­ta­tók, akik ren­del­kez­nek olyan szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val, hogy az ok­ta­tás, ill. az elő­adá­sok hall­ga­tá­sa, a vizs­gá­zás, a kre­d­it­sz­erzés si­ke­re­sen meg­va­ló­sul­has­son. Ez egy­ér­tel­mű­en ar­ra utal, hogy nem a ki­sebb­sé­gi vagy több­sé­gi egy­nyelvűsítést, ha­nem a két- és több­nyel­vű­sé­get kell ma­gas szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia szint­jén tá­mo­gat­ni.

4. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar skanz­enizálás, avagy el­sza­laszt­juk-e a bo­lo­gnai fo­lya­mat mo­der­ni­zá­ci­ós esé­lyét?

4.1. Anyanyelvűsítés és a több­nyel­vű ok­ta­tás – ki­sebb­sé­gi pers­pek­tí­vá­ból

Min­den jel ar­ra utal, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség, an­nak po­li­ti­kai elit­je még nem tu­da­to­sí­tot­ta, hogy mi­lyen fo­lya­ma­tok zaj­la­nak az eu­ró­pai köz­ok­ta­tás­ban és fel­ső­ok­ta­tás­ban, sőt az is ál­lít­ha­tó, hogy a ha­zai, szlo­vá­ki­ai, de még a ma­gyar­or­szá­gi eseményeket sem elem­zik kel­lő szin­ten, ha­nem ki­zá­ró­lag ki­sebb­sé­gi szem­szög­ből kí­sé­rik fi­gye­lem­mel a tör­té­né­se­ket. Ez egy her­me­ti­ku­san el­zárt ok­ta­tá­si te­ret fel­té­te­lez, amely­nek moz­ga­tó­ja a po­li­ti­kai aka­rat, ha kell, ak­kor a po­li­ti­kai küz­de­lem, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai és ma­gyar­or­szá­gi költ­ség­ve­té­si for­rá­sok. Pe­dig a sta­tisz­ti­kák­ra néz­ve sok­kal ös­­sze­tet­tebb az a kö­zeg, amit szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak szo­kás ne­vez­ni. Az elő­ző fe­je­ze­tek je­lez­ték, hogy a bo­lo­gnai fo­lya­mat azok szá­má­ra nyújt le­he­tő­sé­get, akik már az egye­tem­re is ki­tű­nő nyelv­tu­dás­sal ér­kez­nek, ott rö­vid időn be­lül szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­ra tesz­nek szert akár két vagy több nyel­ven is. En­nek azon­ban nél­kü­löz­he­tet­len ele­me a kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés, ami a je­len­le­gi hely­zet­is­me­ret sze­rint nem sze­re­pel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás pri­o­ri­tá­sai kö­zött. El­len­ke­ző eset­ben szép szám­mal lé­tez­né­nek két- vagy több­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák, míg a va­ló­ság egyet­len­ről ta­nús­ko­dik. Ne­he­zen va­ló­szí­nű­sít­he­tő (ter­mé­sze­te­sen le­szá­mít­va a kü­lön­le­ge­sen te­het­sé­ges di­á­ko­kat, a nyelv­ok­ta­tás­ra anya­gi­a­kat ál­do­zó szü­lő­ket), hogy át­la­gos vagy azon alu­li kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés­sel ver­seny­ké­pe­sek­ké vál­hat­nak le­en­dő fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­ik so­rán. Amen­­nyi­ben a hely­zet to­vább­ra is az apá­ti­á­val lesz egyen­lő, ak­kor a ne­ga­tív meg­le­pe­té­sek so­ra is be­kö­vet­kez­het, pl. az emelt szin­tű an­gol és né­met érett­sé­gi vizs­gák szám­ará­nyá­ban, vagy akár a si­ker­te­len kö­zép­szin­tű nyel­vi érett­sé­gik men­­nyi­sé­gét il­le­tő­en.
Csap­da­hely­zet ez a ja­vá­ból, hi­szen az el­múlt hat év­ti­zed a ma­gyar is­ko­lá­kért foly­ta­tott szün­te­len küz­de­lem kor­sza­ka volt. A há­bo­rú után a meg­szó­la­lás pusz­ta jo­gá­ért, az is­ko­lák új­ra­nyi­tá­sá­ért, majd az al­ter­na­tív ok­ta­tás kü­lön­fé­le fon­dor­la­tos ha­tal­mi csel­szö­vé­sei el­len. Ez a men­ta­li­tás jel­lem­zi to­vább­ra is az ok­ta­tás­ról va­ló gon­dol­ko­dá­sun­kat. Rész­ben iga­zuk van azok­nak, akik az 1995–1998 kö­zöt­ti kor­szak­ra hi­vat­koz­nak, ami­kor a rend­szer­vál­to­zás után is ve­szély­be ke­rült a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás. Azon­ban is­mét el­telt kö­zel egy év­ti­zed, és a po­zi­tív tör­té­né­sek el­le­né­re sem sza­ba­dul­tunk meg ré­gi be­ideg­ző­dé­se­ink­től, to­vább­ra is sé­rel­mi po­zí­ci­ó­ból szem­lél­jük a köz- és fel­ső­ok­ta­tás kér­dé­se­it, köz­ben re­mény­te­le­nül be­zár­kó­zunk. Egy torz ide­o­ló­gi­ai esz­ményt kö­ve­tünk, mely ne­vé­ben di­ák­ja­ink ki­hát­rál­nak az or­szá­gos egye­te­mek­ről, és a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsített vi­lág­ban kí­ván­ják le­él­ni éle­tü­ket. Med­dig to­le­rál­ha­tó az a fo­lya­mat, hogy dip­lo­má­sok szá­zai ke­rül­nek ki az élet­be mi­ni­má­lis szlo­vák szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia nél­kül? Ez csak­is a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­erő­pi­ac szá­má­ra je­lent után­pót­lást vagy ép­pen mun­ka­erő-fe­les­le­get, ahogy ezt az új­vi­dé­ki Végel Lász­ló is szó­vá tet­te, s nem vé­let­le­nül írt a Nagy Ki­vo­nu­lás­ról. Végel na­gyon jól lát­ja, hogy az ön­vé­de­lem­nek is van ha­tá­ra, mert a „meg­ma­ra­dás po­li­ti­ká­ja nem azo­nos a be­zár­kó­zás po­li­ti­ká­já­val” (Végel 2004, 51), ter­mé­sze­tes, hogy a „nem­ze­ti iden­ti­tást vé­de­ni kell, de nem pán­cél­lal, mert az el­sor­vaszt­ja a szer­ve­ze­tet” (Végel 2004, 51). Bi­zo­nyá­ra ne­héz le­szok­ni har­ci­as­sá­gunk­ról, ami­kor az el­múlt nyolc esz­ten­dő­ben meg­szűnt a szlo­vák nyelv ér­vé­nye­sí­té­sé­nek ha­tal­mi ar­ro­gan­ci­á­ja, de en­nek ne­ga­tív ve­le­já­ró­ja, hogy nem ves­­szük ész­re, im­már nem a fel­cse­ré­lő, ha­nem a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség­ről kel­le­ne ér­te­kez­ni, és nem a fo­lya­ma­tos el­zár­kó­zást erő­sí­te­ni. Kont­ra Mik­lós hív­ja fel er­re a fi­gyel­mün­ket, aki sze­rint a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség egy olyan hely­zet, amely­ben „a több­sé­gi nyelv el­sa­já­tí­tá­sa és hasz­ná­la­ta nem a ki­sebb­sé­gi anya­nyelv ká­rá­ra tör­té­nik, ha­nem […] mint­egy hoz­zá­adó­dik, anél­kül, hogy az anya­nyelv tu­dá­sa és hasz­ná­la­ta bár­mi­lyen kárt szen­ved­ne” (Kont­ra 2004, 27). Dél-Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig en­nek el­len­ke­ző­je tör­té­nik, a köz­be­széd is erő­sí­ti azt a meg­győ­ző­dést, hogy fe­les­le­ges a több­sé­gi nyelv­ben szer­zett kom­pe­ten­cia, a ma­gyar­ral és a vi­lág­nyelv­vel ér­vé­nye­sül a szlo­vá­ki­ai ma­gyar. De nem Szlo­vá­ki­á­ban! A nyel­vé­szek szá­má­ra ez idil­li ál­la­pot le­het ku­ta­tá­sa­ik szem­pont­já­ból, hi­szen az uni­ós in­teg­rá­ció kap­csán leg­gyak­rab­ban az an­gol nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról kell ér­te­kez­ni­ük, fi­gyel­mez­tet­ve a nem­ze­ti nyel­vek egy­re hát­rá­nyo­sabb po­zí­ci­ó­já­ra, ill. véd­te­len­sé­gé­re az uni­ós jo­gi nor­mák­ban. Lanstyák Ist­ván sze­rint is fenn­áll „an­nak ve­szé­lye, hogy meg­vál­to­zik az an­gol nyelv­ta­nu­lás kon­tex­tu­sa, hoz­zá­adó­ból fel­cse­ré­lő­vé vál­hat” (Lanstyák 2004, 59), de sa­já­tos hely­zet for­má­ló­dik a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kö­zös­sé­gek­ben, mert a vi­lág­nyelv nem az anya­nyel­vet, ha­nem a több­sé­gi, pl. a szlo­vák nyelv po­zí­ci­ó­ját fe­nye­ge­ti. Pe­dig en­nek a fo­lya­mat­nak a fel­gyor­su­lá­sa vár­ha­tó egy olyan kö­zeg­ben, ahol kö­zös­sé­gi nem­zet­po­li­ti­ka szint­jé­re emel­ték a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítést. Im­már a nyel­vi jo­go­kért min­den el­is­me­rést ki­ér­dem­lő­en sík­ra szál­ló nyel­vé­szek is óva in­te­nek, hogy az anyanyelvűsítés nem ki­bé­kít­he­tet­len el­len­tét­je a két- vagy több­nyel­vű­ség­nek, „ha hoz­zá­adó és nem fel­cse­ré­lő mo­dell­ben gon­dol­ko­zunk” – ír­ja Kont­ra Mik­lós (Kont­ra 2004, 35)
A ki­sebb­sé­gi ká­tyú­ból ki­ve­ze­tő út, a mai ki­sebb­sé­gi köz­gon­dol­ko­dás sze­rint nem­zet­áru­lás­sal ér fel, mert en­nek mi­nő­sül a két- és több­nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás és az en­nek meg­fe­le­lő kö­zép­is­ko­lai fel­ké­szí­tés/kép­zés.

4.2. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás és fel­ső­ok­ta­tás több­nyel­vű­ség és egy­nyel­vű­ség men­ti ket­té­ha­sa­dá­sá­nak ve­szé­lye

A tár­sa­dal­mi ér­vé­nye­sü­lés és a mun­ka­erő­pi­a­con ki­ví­vott po­zí­ció lesz ho­va-to­vább egy kö­zös­ség ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek leg­ké­zen­fek­vőbb mér­cé­je. Ez is mo­ti­vál­ja a szü­lő­ket az is­ko­la­vá­lasz­tás­ban, a di­á­ko­kat a to­vább­ta­nu­lás­kor – egy egész­sé­ges, ra­ci­o­ná­li­san gon­dol­ko­dó kö­zös­ség­ben. Amen­­nyi­ben en­nek a köz­ok­ta­tás nem tud ele­get ten­ni, ak­kor a több­sé­gi és az ide­gen nyel­vű al­ter­na­tí­va kí­nál­ko­zik ha­zai meg­ol­dás­ként, de eset­leg a ma­gyar­or­szá­gi köz­ok­ta­tá­si rend­szer is szó­ba ke­rül­het. De ez egy­ér­tel­mű­en a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­la­há­ló­zat eró­zi­ó­já­hoz ve­zet­het, mely­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sa azon­ban nem­csak a szü­lők, ha­nem fő­kép­pen a pe­da­gó­gu­sok és az is­ko­la­ve­ze­tők dol­ga és kö­te­les­sé­ge. Míg az ál­ta­lá­nos is­ko­lai kor­osz­tály ese­té­ben a prog­nosz­ti­zál­ha­tó le­mor­zso­ló­dás nem lesz je­len­tő­sebb, mint az el­múlt év­ti­zed­ben – kb. min­den ötö­dik ma­gyar kis­is­ko­lás szlo­vák is­ko­lá­ba jár (Szi­ge­ti 2005, 7) –, ad­dig a kö­zép­is­ko­lai kor­osz­tály­nál en­nek ki­me­ne­te­le kér­dé­se­sebb. Amen­­nyi­ben a ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák foly­tat­ják a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem ki­szol­gá­lá­sát, és di­ák­ja­ik­nak tu­da­to­san nyúj­ta­nak olyan fel­ké­szü­lést, amely csak az egy­nyelvűsített fel­ső­ok­ta­tás­ra ele­gen­dő, ak­kor az igé­nye­sebb és am­bi­ci­ó­zu­sabb szlo­vá­ki­ai ma­gyar di­á­kok szá­má­ra nem ma­rad más le­he­tő­ség, mint hogy kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­i­kat vagy an­nak egy ré­szét két- vagy több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben tölt­sék le.6
A ki­zá­ró­la­go­san ki­sebb­sé­gi nyel­ven tör­té­nő fel­ső­ok­ta­tás, az­az „a kar­ri­er vagy iden­ti­tás” szlo­gen ér­vé­nye­sí­té­se to­vább mé­lyít­he­ti ezt a sza­ka­dé­kot, még­pe­dig ép­pen azok ré­szé­ről, akik Szlo­vá­ki­á­ban kép­ze­lik el éle­tü­ket. A két ma­ga­tar­tás mö­gött két el­té­rő ér­ték­rend hú­zó­dik meg, ami már je­len­leg is ki­ta­pint­ha­tó. En­nek egyik leg­jobb bi­zo­nyí­té­ka az az ün­ne­pi be­széd, amit Al­bert Sán­dor, az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je (aki egy­ben az egye­tem rek­to­ra is) tar­tott a ko­má­ro­mi egye­tem­ala­pí­tó ün­nep­sé­gen. Az egye­tem rek­to­ra Come­nius ele­mi ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó örök ér­vé­nyű fel­is­me­ré­sét az anya­nyelv­ről az egye­te­mi kép­zé­si szint­re ül­tet­te át, s ál­lí­tá­sa sze­rint az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is ér­vé­nyes, hogy „az anya­nyel­ven meg­szer­zett is­me­re­tek ér­té­ke­seb­bek és tar­tó­sab­bak […] hát­rány­ba ke­rül­nek azok a fi­a­ta­lok, akik­nek ez nem ada­tik meg. Akik is­me­re­te­i­ket ide­gen nyel­ven kény­te­le­nek meg­sze­rez­ni” (Al­bert 2004, 2). A több­nyel­vű ok­ta­tást po­li­ti­ka­i­lag és szak­ma­i­lag is el­uta­sít­ja a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai elit, ezért is ne­vez­ték de­ho­nesz­tá­ló­an „pszeu­do ma­gyar kar­nak” a nyi­trai Kon­stat­ntin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rát, mert ott va­ló­ban ma­gyar–szlo­vák két­nyel­vű kép­zés fo­lyik. Ez azon­ban elő­re­ve­tí­ti an­nak le­he­tő­sé­gét, hogy ezek a po­li­ti­ku­sok, ill. az egye­tem élén ál­ló po­li­ti­kus-rek­tor nem tu­da­to­sít­ják az eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si bo­lo­gnai fo­lya­mat lé­nye­gét, az együtt­mű­kö­dést, a több­nyel­vű szak­em­ber­kép­zés fon­tos­sá­gát. Ez min­den­kép­pen a ket­té­sza­ka­dás ve­szé­lyét ve­tí­ti elő­re, ami azon­ban nem­csak a köz­ok­ta­tást és a fel­ső­ok­ta­tást érint­he­ti kö­zép és hos­­szú tá­von, ha­nem az élet szám­ta­lan te­rü­le­tén is meg­nyil­vá­nul­hat.

A több­nyel­vű kép­zés­ben ed­dig év­ről év­re nőtt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­ma, ha­bár ez a nö­ve­ke­dés el­ma­radt az or­szá­gos­tól, va­la­mint az sem ta­gad­ha­tó, hogy az utób­bi négy aka­dé­mi­ai tan­év­ben stag­nál az or­szá­gos egye­te­me­ken (te­hát nem a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­te­men) ta­nu­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma.

12. táb­lá­zat. Ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók a szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban (nap­pa­li kép­zés)

For­rás: Lász­ló 2004, 229; Sep­a­rát… 2004; 2005; 2006

A 2003/2004-es és a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai évek ada­tai bir­to­ká­ban meg­kí­sé­rel­he­tő meg­ha­tá­roz­ni a Szlo­vá­ki­á­ban és a há­rom szom­szé­dos or­szág­ban nap­pa­li kép­zés­ben részt ve­vő szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült lét­szá­mát. Eh­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy a cseh, oszt­rák és a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok ál­lam­pol­gár­ság­ra és nem nem­ze­ti­ség­re vo­nat­koz­nak.

13. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

14. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

A be­csült ada­tok tu­da­to­san sze­ré­nyek, a va­ló­ság min­den bi­zon­­nyal meg­ha­lad­ta a 6043, ill. 6862 főt, ám ez a lét­szám is éven­ként kb. 1200-1300 hall­ga­tót ered­mé­nyez, mi­köz­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar gim­ná­zi­u­mok­ban éven­ként ugyan­en­­nyi di­ák érett­sé­gi­zik. Ezek az ada­tok op­ti­miz­mus­ra is ad­hat­nak okot, mi­lyen je­len­tős mér­té­kű a to­vább­ta­nu­lá­si kedv, akár kül­föld­ön, akár a szlo­vá­ki­ai or­szá­gos egye­te­me­ken. Ám ha fi­gyel­me­seb­ben ol­vas­suk az ada­to­kat, ak­kor jel­zés­ér­té­kű­vé vá­lik, hogy a po­zso­nyi egye­te­mek­re a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben 1740-en (Separát… 2004), 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben 1799-en (Separát…2005), a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben 1883-an (Separát…2006) nyer­tek fel­vé­telt a ma­gya­rok kö­zül. A lét­szám­nö­ve­ke­dés mi­ni­má­lis­nak ne­vez­he­tő an­nak el­le­né­re, hogy a tö­meg­kép­zés fe­lé el­moz­dult szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban egy­re gya­ko­ribb je­len­ség a fel­vé­te­li meg­mé­ret­te­tés mel­lő­zé­se. Az or­szá­gos ada­tok is fi­gyel­mez­te­tő­k, mert a 2002/2003-as aka­dé­mi­ai év­ben el­ért 4480 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tó­csúcs egy­re va­ló­szí­nűt­le­nebb a kö­vet­ke­ző évek­re. A lét­szá­mot nö­vel­he­tő po­ten­ci­á­lis di­á­kok a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­tem fe­lé for­dul­tak, s ha foly­ta­tó­dik a ko­má­ro­mi egye­tem és hall­ga­tó­i­nak anya­gi pri­vi­le­gi­zá­lá­sa Ma­gyar­or­szág ré­szé­ről, ak­kor csak idő kér­dé­se, hogy mi­kor kezd ra­di­ká­li­san zu­han­ni az or­szá­gos egye­te­mek elő­a­dó­ter­me­i­ben ülő ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma. E ki­vo­nu­lás le­het a leg­ked­ve­zőt­le­nebb for­ga­tó­könyv, amen­­nyi­ben az egy­nyel­vű egye­te­mi kép­zés el­von­ja a po­ten­ci­á­lis po­zso­nyi, kas­sai, besz­ter­ce­bá­nyai és nyi­trai ma­gyar egye­te­mi hall­ga­tó­kat.

5. Eu­ró­pa-is­ko­lák Dél-Szlo­vá­ki­á­ban?

5.1. Eu­ró­pa-is­ko­lák – új tar­ta­lom, egye­di szel­le­mi­ség

A kül­föl­di ok­ta­tá­si kon­cep­ci­ók ho­no­sí­tá­sa im­már egy év­ti­ze­des múlt­ra te­kint­het visz­­sza a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban, az ide­gen vagy a több­nyel­vű ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás min­den egyes meg­va­ló­sí­tan­dó kon­cep­ci­ó­ját a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­má­hoz kell akkred­itá­ciós ké­re­lem for­má­já­ban be­nyúj­ta­ni. Az is­ko­la­ala­pí­tás és -fen­ntartás az ál­ta­lá­nos is­ko­la ese­té­ben a he­lyi ön­kor­mány­zat, kö­zép­is­ko­la vagy a két szint együt­tes akk­re­di­tá­lá­sa és mű­köd­te­té­se ese­tén a me­gyei, ill. ke­rü­le­ti ok­ta­tás­ügyi szer­vek ha­tás­kö­ré­be tar­to­zik. A Po­zsony­ban és a Kas­sán mű­kö­dő ide­gen és több­nyel­vű in­téz­mé­nyek pél­dá­ja is bi­zo­nyít­ja, hogy az ál­la­mi ok­ta­tá­si rend­szer­től rész­ben el­té­rő tan­tárgy­struk­tú­rá­val meg­hir­de­tett prog­ra­mok is si­ker­rel vet­ték az akkredti­ció fo­lya­ma­tát.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák ok­ta­tá­si struk­tú­rá­ja (Lesfalvi 2004, 73–85) el­tér a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tá­si mo­dell­től, amely az óvo­dai utol­só fel­ké­szí­tő év­fo­lya­mot kö­ve­tő­en ki­lenc ál­ta­lá­nos is­ko­lai, majd négy kö­zép­is­ko­lai osz­tályt kü­lön­böz­tet meg. Ám a szlo­vá­ki­ai rend­szer­ben is le­het évet nyer­ni, ha a di­ák az ál­ta­lá­nos is­ko­la ne­gye­dik vagy ha­to­dik év­fo­lya­mát kö­ve­tő­en nyol­c- vagy hat­éves kö­zép­is­ko­lá­ban kez­di meg ta­nul­má­nya­it. A tan­kö­te­le­zett­ség­nek is tel­jes mér­ték­ben ele­get tesz, amely ma a 16. év be­töl­té­sé­ig kö­te­le­ző. Je­len­leg még nem ren­del­ke­zünk érett­sé­gi­zett év­fo­lyam­ok ta­pasz­ta­la­tá­val, a to­vább­ta­nu­lás szá­za­lék­ará­nyos ered­mé­nyé­vel az ide­gen és több­nyel­vű ma­gán­is­ko­lák mű­kö­dé­sét il­le­tő­en, így je­len­leg az új kon­cep­ci­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó két­szin­tű érett­sé­gi vizs­gák elő­ké­szí­tő mun­ká­la­tai foly­nak, ami is­mét a ke­rü­le­ti, me­gyei és mi­nisz­té­ri­u­mi ha­tás­kör­be tar­to­zik. Tar­tal­mi szem­pont­ból nem a ki­vi­te­lez­he­tő­ség, ha­nem az ér­dek­lő­dés és a he­lyi köz­ok­ta­tá­si ha­gyo­mány szem­pont­já­ból tar­tal­maz az Eu­ró­pa-is­ko­la több olyan lé­nye­ges ele­met, ami min­den­kép­pen mó­do­sí­tás­ra, helyspeci­fikussá té­tel­re szo­rul. Ez pél­dá­ul a klas­­szi­kus fi­lo­ló­gi­ai tár­gyak po­zí­ci­ó­ja, fő­kép­pen a gö­rög nyel­vé, amely a ré­gió ok­ta­tá­si rend­sze­ré­ből né­hány év­ti­ze­de szin­te nyom­ta­la­nul ki­ve­szett. Ez­zel el­len­tét­ben a tu­do­mány­ági tan­tár­gyi kon­cent­rá­ció prog­res­­szív szem­lé­le­te még az or­szá­gos ál­la­mi köz­ok­ta­tá­si re­form­ra is po­zi­tív ha­tás­sal van, s az EU-ra vo­nat­ko­zó tár­gyak pe­dig akar­va-aka­rat­la­nul már a kö­zel­jö­vő­ben kö­ve­tés­re ta­lál­nak az ál­la­mi is­ko­lák és a köz­pon­ti nem­ze­ti tan­terv­ben is. A ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­tel el­len­tét­ben Szlo­vá­ki­á­ban nem ele­men­tá­ris gond a hit­tan­ok­ta­tás kér­dé­se, mi­vel a 2004/2005-ös tan­év­től im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­tán is kö­te­le­ző­en vá­laszt­ha­tó tárgy a hit­tan, aki­nek nem fe­lel meg egyik fe­le­ke­zet órá­ja sem, an­nak az eti­ka órát kell lá­to­gat­nia. A tan­díj mér­té­ke sem je­lent át­hi­dal­ha­tat­lan meg­ol­dást, hi­szen ez az Eu­ró­pa-is­ko­lák ese­té­ben rész­ben ala­cso­nyabb, mint a je­len­leg el­ér­he­tő és ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó kép­zé­si for­mák­nál (Pe­lé­nyi 2004, 37). E tény­re fi­gyelt fel a po­zso­nyi Forel Inter­na­tion­al School, s a te­het­sé­ges, ám nem dip­lo­ma­ta és jól szi­tu­ált csa­lá­dok gyer­me­ke­i­nek a Pon­tis Ala­pít­vány jó­vol­tá­ból rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben té­rí­tik az éves tandí­jat.7
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák az ed­dig hoz­zá­fér­he­tő al­ter­na­tí­vák mel­lett egy újab­bat kí­nál­nak, egye­di tar­ta­lom­mal, egye­di szel­le­mi­ség ígé­re­té­vel. Meg­fe­lel a ke­re­set­té vált li­ne­á­ris, egy ko­he­rens kon­cep­ci­ót kö­ve­tő óvo­da-ál­ta­lá­nos is­ko­la-kö­zép­is­ko­la mo­dell­nek.

5.2. Eu­ró­pa-is­ko­lák – elit­kép­zés a cent­rum­ban és a pe­ri­fé­ri­án?

Az is­ko­la­tí­pus ere­de­ti ren­del­te­té­se elit­kép­zés, a dip­lo­má­ci­ai ki­kül­de­tés­ben dol­go­zó szü­lők, a he­lyi tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi elit gyer­me­ke­i­nek kö­zös ott­ho­na, kö­zös is­ko­lá­ja, amely en­nek kö­vet­kez­té­ben kont­ra­sze­lek­ci­ót al­kal­maz. Az eh­hez ha­son­ló szlo­vá­ki­ai kép­zé­si for­mák mind az elit­kép­zés­ben je­lent­kez­tek, amit a ma­gán- vagy az ala­pít­vá­nyi is­ko­la jel­le­ge, mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sa is meg­kö­ve­telt. A kü­lönb­ség a lét­re­ho­zás mo­ti­vá­ci­ó­já­ban ta­lál­ha­tó, míg a lé­te­ző kép­zé­si for­má­kat egy új tör­té­nel­mi hely­zet – Szlo­vá­kia önál­ló­so­dá­sa, a kül­föl­di or­szá­gok dip­lo­má­ci­ai tes­tü­le­té­nek gyors fej­lő­dé­se –, egy új gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi elit el­kü­lö­nü­lé­si, kasz­tosodási szán­dé­ka és igé­nye ge­ne­rál­ta, ad­dig az Eu­ró­pa-is­ko­lák asz­tal­ra he­lye­zett té­má­ja to­váb­bi al­ter­na­tí­vá­kat, cé­lo­kat is kí­nál. Ez azon­ban a re­gi­o­ná­lis, ill. vi­dé­ki elit­kép­zés fe­lé moz­dul el, s ez már szám­ta­lan, ed­dig nem fel­ve­tett és en­nek kö­vet­kez­té­ben meg sem vá­la­szolt kér­dést ge­ne­rál. Lé­tez­het-e re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta az Eu­ró­pa-is­ko­lá­nak? Von­zó lesz-e az olyan prog­ram, amely a kör­nye­ző nem­ze­tek nyel­vét pre­fe­rál­ja, és en­nek kö­vet­kez­té­ben kény­te­len re­du­kál­ni a vi­lág­nyel­vek tág spekt­ru­mát? Ma­gán- vagy ala­pít­vá­nyi is­ko­la ese­té­ben lesz-e fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let er­re a mo­dell­re? A ré­gi­ók­ban meg­va­ló­sít­ha­tó-e egy ilyen igé­nyes prog­ram?
A vá­lasz ké­zen­fek­vő, bár­men­­nyi­re is kel­le­met­len. Az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió nem ref­lek­tált a több­nyel­vű kép­zés­re, a galán­tai ma­gán­gim­ná­zi­u­mot le­szá­mít­va ma má­sutt nem ren­del­ke­zünk olyan hát­tér­rel, ahol egy ilyen tí­pu­sú kez­de­mé­nye­zés csí­rá­ja meg­ta­lál­ha­tó len­ne. A fen­tebb em­lí­tett új po­zso­nyi kez­de­mé­nye­zés a dip­lo­má­ci­ai tes­tü­let gyer­me­ke­i­nek lét­re­ho­zan­dó ál­la­mi an­gol nyel­vű is­ko­la lé­te­sí­té­sé­re is egy év­ti­ze­dek óta nem­zet­kö­zi két­nyel­vű ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si prog­ra­mot meg­va­ló­sí­tó po­zso­nyi J. Hronec Gim­ná­zi­um bá­zi­sá­ra épít. Ép­pen ezért az el­ső lé­pé­se­ket el­ső­sor­ban olyan vá­ro­sok­ban le­het meg­ten­ni, csak rész­ben fó­ku­szál­va azok nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­lé­re, ahol már ren­del­kez­nek a két­nyel­vű ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­ta­i­val. Ezt az is alá­tá­maszt­ja, hogy év­ről év­re nő az ilyen ok­ta­tá­si prog­ra­mok irán­ti ér­dek­lő­dés, ám a mi­nő­sé­gi ok­ta­tás meg­őr­zé­se mi­att szi­go­rú sze­lek­ci­ót vé­gez­nek a fel­vé­te­li vizs­gán. Eze­ket a hely­szí­ne­ket kö­vet­he­tik azok a dél-szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si köz­pon­tok, ahol kel­lő lét­szá­mú ok­ta­tói hát­tér áll ren­del­ke­zés­re, de eb­ben az eset­ben sem le­het el­sőd­le­ges szem­pont a te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák meg­ho­no­sí­tá­sa re­á­lis Szlo­vá­ki­á­ban, akár az ere­de­ti el­kép­ze­lés mi­ni­má­lis kor­rek­ci­ó­ja men­tén is, de el­ső­sor­ban a fő­vá­ros­ban, majd Kas­sán és Besz­ter­ce­bá­nyán. A re­gi­o­ná­lis vál­to­zat kér­dé­ses, mert az is­ko­la fenn­tar­tá­sá­hoz egy mi­ni­má­lis di­ák­lét­szám szük­sé­ges, amint lát­tuk, ez a be­fut­ta­tott mo­del­lek ese­té­ben is leg­alább 300 di­ák, el­len­ke­ző eset­ben ez a tan­díj eme­lé­sé­ben nyil­vá­nul­na meg. Ép­pen ezért sze­rény an­nak a va­ló­szí­nű­sé­ge, hogy a kul­tu­rá­lis, mű­ve­lő­dé­si és köz­le­ke­dé­si köz­pon­tok­tól tá­vol eső já­rá­si vá­ro­sok­ban va­ló­sul­ja­nak meg az Eu­ró­pa-is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban.

5.3. Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű kép­zés Szlo­vá­ki­á­ban

A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sek Szlo­vá­kia kap­csán ve­tik fel az Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és az anya­nyel­vű kép­zés kö­zöt­ti pár­hu­za­mot (Rácz 2004, 111–141). Az Eu­ró­pa-is­ko­lák azon­ban nem al­ter­na­tí­vái az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű ok­ta­tás­nak. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok több­nyel­vű­sé­ge meg­tart­ha­tó és fej­leszt­he­tő az anya­nyel­vű tö­meg­kép­zés ke­re­té­ben is, de szem­lé­let­vál­tás, eu­ro­pé­er gon­dol­ko­dás szük­sé­ges a két­nyel­vű­ség el­fo­ga­dá­sá­hoz, a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek el­sa­já­tí­tá­sá­hoz – a ma­gyar szü­lők és ta­ná­rok ré­szé­ről. Pa­ra­dox hely­zet áll fenn, hi­szen az Eu­ró­pai-is­ko­lák el­ső­sor­ban a nyelv­vesz­tés kü­szö­bén ál­ló nép­cso­port­ok anya­nyelv­ét ment­he­ti meg kü­lön­bö­ző re­gi­o­ná­lis adap­tá­ci­ók jó­vol­tá­ból, de egy tel­jes is­ko­la­há­ló­zat­tal ren­del­ke­ző nép­cso­port ese­té­ben, mint ami­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, ahol rá­adá­sul a hi­va­ta­los nyelv rész­be­ni vis­­sza­szo­ru­lá­sá­nak le­he­tünk ta­núi, nem le­het ez a pár­hu­za­mos al­ter­na­tí­va. Nem azért, mert a po­li­ti­kai elit el­vet min­den olyan el­kép­ze­lést, amely meg­bon­ta­ná az anya­nyelv köz­pon­ti és do­mi­náns po­zí­ci­ó­ját az ok­ta­tás­ban, vagy mert még min­dig él­nek azok a ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok, ame­lye­ket a ha­ta­lom al­ter­na­tív ok­ta­tás be­ve­ze­té­sé­re irá­nyu­ló tö­rek­vé­se­i­ből szár­maz­nak, ha­nem az elit és tö­meg­kép­zés el­ke­rül­he­tet­len meg­kü­lön­böz­te­té­se mi­att. Még egy re­gi­o­ná­lis elit­kép­zés­től sem kel­le­ne el­vár­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák­ra rótt fel­ada­tot, az ilyen cél­ból lét­re­ho­zott is­ko­lán en­nek függ­vé­nye­ként nem le­het szá­mon kér­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la kül­de­té­sét. Az Eu­ró­pai-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai és azon be­lül dél-szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­ban ak­kor van rá­ció és stra­té­gia, ha az on­nan ki­ke­rült elit ké­pes meg­te­rem­te­ni azt a nyo­mást, ami a ki­sebb­sé­gi kö­ze­gen be­lül szem­lé­let­vál­tást ered­mé­nyez. De ez a nem­ze­ti­sé­gi kö­ze­gen be­lül csak kis va­ló­szí­nű­ség­gel ér­he­tő el.
A ki­sebb­sé­gi szem­lé­le­tet rész­ben fél­re­té­ve le­het meg­ta­lál­ni az Eu­ró­pa-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­nak al­ter­na­tí­vá­it, s ezt a kö­zép-eu­ró­pai re­gi­o­ná­lis szem­lé­letet kö­vet­ve te­het­jük meg. Al­ter­na­tí­va­ként ve­het­jük szám­ba a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ót, an­nak ter­mé­sze­tes több­nyel­vű­sé­gét (szlo­vák, cseh, ma­gyar, né­met, an­gol, bol­gár, hor­vát stb.), föld­raj­zi fek­vé­sét (négy or­szág te­rü­le­tén élő nem­ze­ti­sé­gek ér­de­kelt­sé­ge), és a már je­len lé­vő kon­ku­rens ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si kí­ná­la­tot; de gon­dol­kod­ha­tunk Zsol­na ré­gi­ó­ban is, ahol pe­dig a szlo­vák, cseh, len­gyel és az an­gol játs­­sza a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet (há­rom or­szág ha­tá­ra). A nem­ze­ti­sé­gek, a ki­sebb­sé­gi elit­ben gon­dol­ko­dók szá­má­ra – s ezt a po­zso­nyi pél­da is iga­zol­ja – tel­jes mér­ték­ben ki­elé­gí­tő az elit is­ko­lák­ban kér­vé­nyez­he­tő ma­gyar nyelv és iro­da­lom fa­kul­ta­tív ok­ta­tá­sa, ez azon­ban fel­ve­ti an­nak ve­szé­lyét, hogy a le­en­dő ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai elit nem szer­zi meg a mű­kö­dé­sé­hez és a cso­por­tos ér­dek­vé­de­lem­hez nél­kü­löz­he­tet­len ma­gyar szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­át. Az Eu­ró­pa-is­ko­la ezen a hely­ze­ten és kí­ná­la­ton vál­toz­tat­hat min­den „ér­de­kelt” nem­zet és nem­ze­ti­ség szá­má­ra an­nak ér­de­ké­ben, hogy az anya­nyelv­ben meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia alap­fel­tét­elei meg­te­rem­tőd­je­nek, ter­mé­sze­te­sen a töb­bi nyel­ven pár­hu­za­mo­san meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val együt­t. Az így lét­re­ho­zott Eu­ró­pa-is­ko­la sem­mi­kép­pen sem te­kint­he­tő a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás szer­ves ré­sze­ként, sem az anya­nyel­vű ok­ta­tás al­ter­na­tí­vá­ja­ként, de kö­zép­tá­von, az on­nan ki­ke­rült elit ré­vén po­zi­tív, eu­ró­pa­i­zá­ló ha­tás­sal le­het a nem­ze­ti kö­zös­ség­re.
Szlo­vá­kia te­rü­le­tén azon­ban lé­tez­nek nem­ze­ti­sé­gek, ame­lye­ket a nyelv­vesz­tés fe­nye­get, ilye­nek a kár­pá­ti né­me­tek, a ru­szi­nok, az uk­rá­nok és a len­gye­lek, ép­pen ezért az Eu­ró­pa-is­ko­la re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta (pl. Zsol­na, Kas­sa), akár a fran­cia­or­szá­gi ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­tá­ból át­ve­he­tő „be­le­me­rü­lé­si mód­sze­r”-ét (Ring 2004, 7–8) is al­kal­maz­va hoz­zá­já­rul­hat ezen nép­cso­port­ok revi­tal­izálásához, hi­szen leg­jobb eset­ben is csak anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­het­nek.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák egy új, eu­ró­pai szem­lé­let­tel ren­del­ke­ző tár­sa­dal­mi elit ne­ve­lé­sét és fel­ké­szí­té­sét vál­lal­hat­ják fel a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben, így Szlo­vá­ki­á­ban is. A nem­ze­ti­sé­gi szeg­re­gá­ció, a ma­gyar szem­pont hang­sú­lyo­zá­sa ép­pen ezért nem jár­ha­tó út, he­lyet­te a le­en­dő re­gi­o­ná­lis kö­zép-eu­ró­pai elit for­má­lis és in­for­má­lis kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa a cél, mely­nek el­éré­sét ez az is­ko­la elő­se­gí­te­né. Egye­di al­ka­lom kí­nál­ko­zik ar­ra is, hogy e kép­zés­be és a for­má­ló­dó új tár­sa­dal­mi struk­tú­rá­ba a tá­gab­ban ér­tel­me­zett ré­gió ro­ma kö­zös­sé­ge­i­ből ki­ke­rü­lő te­het­sé­ges di­á­kok is be­kap­cso­lód­ja­nak. A szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű is­ko­lák kí­nál­nak pél­dát az eh­hez ha­son­ló meg­ol­dá­sok­ra, a hát­rá­nyos tár­sa­dal­mi cso­por­tok­ból szár­ma­zó, ám ki­vé­te­les ké­pes­sé­gű di­á­kok tan­dí­ját ala­pít­vá­nyok té­rí­tik, s ezek a fi­a­ta­lok min­den hát­rá­nyuk el­le­né­re gyö­ke­ret ereszt­het­nek a le­en­dő tár­sa­dal­mi elit ré­te­gé­ben. Szlo­vá­ki­á­ban er­re a Pon­tis Ala­pít­vány szol­gál pél­dá­val, de a ma­gyar és ro­ma kon­tex­tus­ban al­kal­mas­nak bi­zo­nyul­hat a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, amely­nek ka­ri­ta­tív port­fóliójában sze­re­pel a köz­ok­ta­tás fej­lesz­té­se és tá­mo­ga­tá­sa.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Al­bert Sán­dor 2004. Nyolc év­ti­zed vá­ra­ko­zás. Új Szó, 57. évf. 14. sz. (2004. ja­nu­ár 19.) 2. p.
Cse­pe­li Györ­gy 2002. Át­ala­ku­ló nem­ze­ti iden­ti­tás. Kri­ti­ka, 31. évf. 9. sz. 9–11. p.
Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.) 2004. Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban 1989–2004. 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum.
Cs. Gyíme­si Éva 1998. Col­legium Trans­syl­van­icum. Ma­ros­vá­sár­hely, Men­to.
Horòáková, Mar­ta 2004. Aj na Ped­a­gog­ick­ej fakulte UK pripravu­jú nový spoloèný študi­jný prog­ram. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 9. p.
Inštruk­cia Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry è. 77. Poòatie zák­lad­nej deväroènej školy a uèeb­né plány tejto školy 1960. Zvesti Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry, 16. roè. (1960) 11. zošit, 161–162. p.
Kol­lárová, Emí­lia 2004. Pred štar­tom na stred­nú školu. Škol­ský rok 2005/2006. Bratislava, Info­press.
Kont­ra Mik­lós 2004. Tan­nyelv, (fel­ső)ok­tatás, nyelv­po­li­ti­ka. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 25–42. p.
Ku­lacs Dezső–Szeberényi Ju­dit 1992. Pe­da­gó­gia. 3–4. èas. Nitra, Ped­a­gog­ická fakul­ty.
Ladzian­ska, Zuzana 2004. Ešte raz o Bolon­skom lab­o­ratóri­u. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 13. p.
Lanstyák Ist­ván 1996. Ki­nek (nem) jó a két­nyel­vű ok­ta­tás? Iro­dal­mi Szem­le, 39. évf. 5. sz. 80–90. p.
Lanstyák Ist­ván 2004. Az Eu­ró­pai Unió nyelv­po­li­ti­ká­ja és a Szlo­vá­ki­á­ban be­szélt nyel­vek. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 43–66. p.
Lanstyák István–Szabómihály Gi­zel­la 2002. Nyelv­po­li­ti­ka a ki­sebb­sé­gek ok­ta­tá­sá­ban. In Uők.: Ma­gyar nyelv­ter­ve­zés Szlo­vá­ki­á­ban. Ta­nul­má­nyok és do­ku­men­tu­mok. Po­zsony, Kalligram, 76–83. p.
Lász­ló Bé­la 2004. A ma­gyar ok­ta­tás­ügy. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 183–246. p.
Les­falvi Ti­bor 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és a ma­gyar ok­ta­tás­ügy mű­kö­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 73–85.
Obežník è. 4 Pov­ereníct­va Slovenskej národ­nej rady pre škol­st­vo a osve­tu zo dòa 14. marca 1945 o zmene uèeb­ného plánu a výchovy na gym­náz­iu pre škol. rok 1944/45. Škol­ské zvesti, 1. roè. (1945) 1–4. sošit, 46–47. p.
Ok­ta­tá­si és sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Ok­ta­tás-sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2004/2005 2005. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Pe­lé­nyi Pet­ra 2004. Eu­ró­pa-is­ko­lák. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 33–65. p.
Pén­tek Já­nos 2004. A ro­má­ni­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás hely­ze­te és ki­lá­tá­sai. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 13. évf. 1. sz. 76–85. p.
Rácz Kál­mán 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és Dél-Szlo­vá­kia. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 111–141. p.
Rebrová, Soòa 2005. Pred­stavu­jeme bil­ingválne stred­né školy. SME, 13. évf. 13. sz. (2005. ja­nu­ár 18.) 37–38. p.
Ring Éva (sz­erk.) 2004. Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK.
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2003. Vysoké školy 2004. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2004. Vysoké školy 2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2005. Vysoké školy 2006. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Smer­nice na zavádzanie 5-dòového vyuèo­va­cieho týždòa na školách a výchovných zari­adeniych I. cyklu 1968. Zvesti, 1. roè. (1968) 4. zošit, 22–31. p.
Smer­nice o orga­nizácii škol­ského raku na školách I. a II. cyklu 1970. Zvesti, 2. roè. (1970) 18–19. zošit, 71–77. p.
Smer­nice Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety o premene doter­a­jších škôl národ­ných, stred­ných a gym­náz­ií na všeobec­ne vzdelá­va­cie školy novej školskej sús­tavy 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. (1953) 17. sošit, 275–294. p.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1998 1998. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1999 1999. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2000 2000. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2001 2001. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2002 2002. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2003 2003. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2004 2004. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2005 2005. Wi­en, BMBWK.
Sta­tisz­ti­kai tá­jé­koz­ta­tó. Fel­ső­ok­ta­tás 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Šušol, Jaroslav 2004. Spoloèné pro­gramy/diplomy na UK. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 1. sz. (sep­tem­ber) 10. p.
Ïalší rozvoj èeskoslovenskej výchovno-vzdelá­vacej sús­tavy 1979. Bratislava, SPN.
Book of Lists 2005 2005. Bratislava, The Slo­vak Spec­ta­tor.
Szi­ge­ti Lász­ló 2005. Több­re men­ni ke­vés gye­rek­kel is. Új Szó, 58. évf. 69. sz. (2005. már­ci­us 24.) 7. p.
Tan­terv a gim­ná­zi­um 1. és 2. osz­tá­lya szá­má­ra 1983. Bratislava, SPN.
Tör­zsök Eri­ka 2003. Ki­sebb­sé­gek vál­to­zó vi­lág­ban. Ko­lozs­vár, [k.n.].
Uèeb­né plány gym­názia pre všetky zam­era­ni­a, plat­né od 1. sep­tem­bra 1991 1991. Bratislava, MŠMaŠ SR.
Uèeb­né plány pre zák­lad­né školy s vyuèo­vacím jazykom národ­nos­tí a s vyuèo­vaním jazy­ka národ­nos­tí 1993. Bratislava, MŠ SR.
Uèeb­né plány, uèeb­né osnovy a uèeb­nice zák­lad­ných deväroèných škôl s vyuèo­vacím jazykom po¾ským, maïarským a ukra­jin­ským 1961. Vest­ník Min­is­ter­st­va škol­st­va a kultúry, 17. roè. (1961) 26–27. zošit, 318–320. p.
Uèeb­ný plán všeobec­ne vzdelá­vacích škôl, PŠ z 5. II. 1954, è. 82.613/53-A-I./1 1954. Škol­ské zvesti, 10. roè. (1954) 7. zošit, 109–111. p.
Végel Lász­ló 2004. A li­li­pu­ti­ság­tól a két­la­ki­sá­gig. Ma­gyar Na­rancs, 2004. ok­tó­ber 7. 50–51. p.
Vyh­láse­nie Slovenskej rek­torskej kon­fer­en­cie k bolon­ské­mu pro­ce­su pri príleži­tosti roko­va­nia min­istrov škol­st­va v Bergene (Nórsko, máj 2005) 2005. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 6. sz. (feb­ru­ár) 3. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety zo dòa 3. decem­bra 1945. è. 5.810/1945-prez. O doèas­ných rám­cov­ých uèeb­ných osnovách 1946. Škol­ské zvesti, 2. roè. (1946) 1. sošit, 3–77. p.; 3a sošit, 117–165. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 16. sep­tem­bra 1949, è. 106.360/49-III./1 O pre­chod­nom uèeb­nom plá­ne a uèeb­ných osnovách pre gym­náz­iá a uèite¾ské akadémie v škol­skom roku 1949/50 a o oznaèení gym­naz­iál­nych tried 1949a. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 19. sošit, 618–622. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 7. októbra 1949, è. 107.450/49-III./1, ktorým sa uver­jeòu­je sloven­ské zne­nie výno­su MŠVaU zo dòa 26. júla 1949, è. 100.000-I, o uèeb­nom plne a uèeb­ných osnovách pre gym­názia 1949b. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 20. sošit, 648. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 23. augus­ta 1950, è. 69.033/50-I./1, o zave­dení maïarského jazy­ka ako iného živého jazy­ka na gym­náz­iu 1950. Škol­ské zvesti, 6. roè. (1950) 16. sošit, 635. p.
Výnos PŠVU z 5. X. 1950 è. 72.399-I/5 1951. Škol­ské zvesti, 7. roè. (1951) 2. sošit, 18–19. p.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 1999 2000. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2000 2002. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2001 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2002 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2003 2004. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2004 2005. Pra­ha, MŠMT.
Vznikne medz­inárod­ná štát­na škola 2005. Bratislavské noviny, 8. évf. 5. sz. 17. p. (ver, sita)
Zákon è. 131 z 21. februára 2002 o vysokých školách a o zmene a o doplnení niek­torých zákonov 2002. Zbier­ka zákonov, 58. èiast­ka (26. marca 2002)
Zákon è. 168 z 19. XII. 1968 – Zákon o gym­náz­iách 1969. Zvesti, 1. roè. 22. zošit, 129–139. p.
Zákon zo dòa 21. apríla 1948 o zák­lad­nej úprave jed­not­ného škol­st­va (Škol­ský zákon) 1948. Škol­ské zvesti, 4. roè. 10. sošit, 281–290. p.
Zákon zo dòa 24. apríla 1953, è. 31 Sb., o školskej sús­tave a vzdelá­vaní uèite¾ov (škol­ský zákon) 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. 13. sošit, 207–209. p.
Zmena pre­chod­ného uèeb­ného plánu na škol­ský rok 1953/54 na národ­ných školách s vuyèo­vacím jazykom maïarským, PŠO z 26. VIII. 1953, è. 73.493/53/-I./2 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè., 23. sošit, 427. p.
www.aforel.­com
www.bis.sk
www.bmb­wk.gv.at
www.­galileoschool.sk
www.msmt.cz
www.om.hu
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk