Szemle archív

Hidegh Anna Laura – Miklós Anna Erzsébet: Eurorégiókról szlovák–magyar kitekintéssel

1. Be­ve­ze­tés

A 21. szá­zad Eu­ró­pá­já­ban a határ­men­tiség, an­nak min­den kér­dé­sé­vel és prob­le­ma­ti­ká­já­val együtt – ugyan re­mél­he­tő­leg már csak rö­vid ide­ig – meg­ke­rül­he­tet­len fo­ga­lom. A múlt szá­zad hoz­ta tör­té­nel­mi vál­to­zá­sok, il­let­ve az egy­re in­ten­zí­veb­bé vá­ló eu­ró­pai uni­ós in­teg­rá­ció e té­má­ra irá­nyít­ják a fi­gyel­met.
A határ­men­tiség kér­dé­sé­ből kö­vet­ke­ző ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­se­ket szá­mos té­nye­ző in­do­kol­ja a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai tér­ség­ben: egy­részt az egész eu­ró­pai kon­ti­nens­re ér­vé­nyes ten­den­ci­ák, más­részt a tör­té­nel­mi ese­mé­nyek rá­ha­tá­sa­ként ki­ala­kult spe­ci­fi­ku­mok.
Ál­ta­lá­no­san meg­fo­gal­maz­ha­tó egész Eu­ró­pa vo­nat­ko­zá­sá­ban, hogy van­nak bi­zo­nyos gaz­da­sá­gi, il­let­ve kör­nye­ze­ti je­len­sé­gek, me­lyek nem is­mer­nek ha­tá­ro­kat. Az erő­for­rás­ok ha­té­kony ki­hasz­ná­lá­sa, a mun­ka­meg­osz­tás ki­ala­kí­tá­sa és így a ver­seny­ké­pes­ség meg­te­rem­té­se ér­de­ké­ben szük­ség van bi­zo­nyos ha­tá­ro­kon át­nyú­ló föld­raj­zi egy­sé­gek együtt­mű­kö­dé­sé­re. Más­részt po­li­ti­kai szem­pont­ból lé­te­zik egy szin­tén ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű tény, a 20., il­let­ve 21. szá­zad egy meg­ha­tá­ro­zó konf­lik­tu­sa: a glob­al­izá­ció és a region­al­iz­mus együt­tes je­len­lé­te a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ban.
Az 1989 utá­ni Eu­ró­pá­ban két pár­hu­za­mo­san zaj­ló fo­lya­mat megy vég­be. Az egyik a lát­vá­nyo­san fel­gyor­su­ló po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi in­teg­rá­ció, a má­sik szá­mos ko­ráb­bi ál­lam­ala­ku­lat ki­sebb egy­sé­gek­re tö­re­de­zé­se: a „ré­gi­ók Eu­ró­pá­ja” egy­re in­kább va­ló­ság­gá vá­lik. Mind­két fo­lya­mat moz­ga­tó­ru­gó­ja a region­al­iz­mus (Éger 2000, 9). A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek egy sa­já­tos for­má­ja a ha­tár men­ti he­lyi és re­gi­o­ná­lis igaz­ga­tá­si egy­sé­gek sa­ját kez­de­mé­nye­zé­sén ala­pu­ló eurorégió, amely Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban egy igen el­ter­jedt együtt­mű­kö­dé­si for­ma. Ma­gyar­or­szá­gon azon­ban csak a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén je­lent meg elő­ször, s az utób­bi évek­ben egy­re in­kább meg­növekedett az újon­nan ala­pí­tott eurorégiók szá­ma. A ma­gyar­or­szá­gi eurorégiók a ha­tá­rok ál­tal mes­ter­sé­ge­sen el­vá­lasz­tott föld­raj­zi-gaz­da­sá­gi tér egy­be­fo­gá­sán túl kü­lön­le­ges po­li­ti­kai kül­de­tés­sel is bír­nak: a ma­gyar ki­sebb­ség anya­or­szág­gal va­ló kap­cso­la­tá­nak ápo­lá­sa, a kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok őr­zé­se, s a ha­tá­ron tú­li ma­gyar la­kos­ság szü­lő­föld­jén va­ló meg­ma­ra­dá­sá­nak se­gí­té­se is kül­de­té­sük ré­szét ké­pe­zi. Ez utób­bi tény kü­lö­nö­sen in­do­kolt­tá te­szi ta­nul­má­nyo­zá­su­kat.
Úgy gon­dol­tuk, hogy most, 2006-ban kü­lö­nö­sen fon­tos az eurorégiókról be­szél­ni, hi­szen kül­de­té­sük fon­tos­sá­ga az utób­bi idő­ben csak to­vább nőtt. 2004 má­ju­sa óta Ma­gyar­or­szág ke­le­ti és dé­li ha­tá­rai egy­ben az Eu­ró­pai Unió kül­ső ha­tá­ra­i­vá is vál­tak. To­váb­bá 2007-ben Ma­gyar­or­szág is a schen­geni szer­ző­dés tag­ja lesz1. Mind­ezen vál­to­zá­sok­nak fő­leg Ro­má­ni­át és Uk­raj­nát il­le­tő­en van ki­ha­tá­sa, mely or­szá­gok­ban je­len­tős szá­mú ma­gyar ki­sebb­ség él, és ame­lyek­kel a kap­cso­lat­tar­tás ily mó­don is ki­emel­ke­dő fon­tos­ság­gal bír.
Dol­go­za­tunk­ban il­luszt­rá­lás­ra még­is egy már uni­ós tag­ál­la­mot vá­lasz­tot­tunk. Ma­gyar­or­szág­nak Szlo­vá­ki­á­val hat mű­kö­dő eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­se lé­te­zik, a leg­több a szom­szé­dos or­szá­gok kö­zül. Az eurore­gionális együtt­mű­kö­dést a Vág–Du­na–Ipoly eurorégió mű­kö­dé­sé­nek elem­zé­sén ke­resz­tül kí­ván­juk be­mu­tat­ni. A dol­go­zat az el­mé­le­ti ke­ret fel­vá­zo­lá­sá­val, a határ­men­tiség és a region­al­iz­mus fo­gal­ma­i­nak tisz­tá­zá­sá­val in­dul, s ezt kö­ve­tő­en té­rünk át an­nak a kér­dés­nek a vizs­gá­la­tá­ra, hogy az eurorégiókra ál­ta­lá­nos­ság­ban jel­lem­ző mű­kö­dé­si kor­lá­tok men­­nyi­re re­le­ván­sak a Vág–Duna–Ipoly eurorégió te­kin­te­té­ben a sa­já­tos he­lyi vi­szo­nyo­kat fi­gye­lem­be vé­ve.

2. Határ­men­tiség és region­al­iz­mus

2.1. A ha­tár, amely el­vá­laszt és ös­­sze­köt

A tér­be­li szer­ve­ző­dés hi­e­rar­chi­á­já­nak kü­lön­bö­ző lép­cső­fo­ka­in ál­ló te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket ha­tár vá­laszt­ja el egy­más­tól. En­nek kap­csán ki­eme­len­dő a ha­tár két leg­fon­to­sabb tu­laj­don­sá­ga, mi­sze­rint a ha­tár egy­részt egy ál­lan­dó­an vál­to­zó, tör­té­ne­ti­leg meg­ha­tá­ro­zott ka­te­gó­ria, más­részt a re­gi­o­ná­lis iden­ti­tás nél­kü­löz­he­tet­len tu­da­ti esz­kö­ze. A ha­tár ma­gá­ban hor­doz­za mind az el­vá­lasz­tó mind az ös­­sze­kö­tő jel­le­get, és így nem­csak a kul­tu­rá­lis kö­zös­sé­gek, ha­nem egyút­tal a kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­gek lét­re­ho­zó­ja is. A ket­tős jel­leg a gaz­da­ság­föld­raj­zi szem­pon­tú elem­zés­ben at­tól füg­gő­en nyil­vá­nul meg, hogy el­vá­lasz­tó tér­elem­ként, szű­rő­zó­na­ként vagy ös­­sze­kap­cso­ló tér­elem­ként, pe­rem­zó­na­ként kezeljük.2
Az el­múlt év­szá­zad­ok so­rán az ál­lam­ha­tár­ok­nak Eu­ró­pá­ban in­kább el­vá­lasz­tó, mint­sem ös­­sze­kö­tő sze­re­pük ér­vé­nye­sült. A 20. szá­zad ho­zott vál­to­zást eb­ben a szem­lé­let­ben, ez azon­ban egy­ben tö­rést is je­len­tett az or­szá­gok kö­zött. Míg tud­ni­il­lik a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után a nyu­ga­ti ál­la­mok át­ér­té­kel­ték a ha­tá­rok sze­re­pét, és egy­re in­kább a ha­tár ös­­sze­tar­tó sze­re­pé­nek ki­ak­ná­zá­sá­ra he­lyez­ték a hang­súlyt, ad­dig a szov­jet óri­ás sza­tel­litál­la­maiban a ha­tár­át­ke­lés szin­te le­he­tet­len­né vált. Ezen ál­la­mok­nak a szem­lé­let­be­li vál­to­zás­ra vár­ni­uk kel­lett egé­szen ad­dig, míg a rend­szer­vál­tás hul­lá­ma vé­gig nem sö­pört Eu­ró­pán.
A ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­ku­lá­sát a ha­tár ös­­sze­kö­tő szem­lé­le­té­nek hi­á­nya mel­lett szá­mos egyéb té­nye­ző is be­fo­lyá­sol­ta. A ha­tár men­ti tér­sé­gek szá­mos eset­ben egy­be­es­tek az or­szág pe­ri­fe­ri­kus te­rü­le­te­i­vel, me­lyek a kö­vet­ke­ző je­gyek­kel jel­le­mez­he­tők: ked­ve­zőt­len ter­mé­szet­föld­raj­zi adott­sá­gok, ala­csony inf­ra­struk­tu­rá­lis el­lá­tott­ság, el­ma­ra­dott tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szer­ke­zet a köz­igaz­ga­tá­si-szel­le­mi köz­pont­tól tá­vol (Éger 2000, 37). A ked­ve­zőt­len hely­zet ösz­tö­nöz­te az el­ván­dor­lást, ezért a né­pes­sé­gi eró­zió ál­ta­lá­ban ma­gas volt.
Az állam­szo­cial­ista gaz­da­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer cent­rum­fej­lesz­tő po­li­ti­ká­ja szá­mos ilyen pe­ri­fe­ri­kus te­rü­let ki­ala­ku­lá­sát von­ta ma­gá­val, amely­nek kö­vet­kez­té­ben a fel­len­dü­lő­ben le­vő köz­pon­ti tér­ség mint­egy el­szív­ta az erő­for­rá­so­kat a tá­gabb kör­nye­ze­té­ből, és egy cent­rum­ba irá­nyu­ló moz­gást in­du­kált.
Ily mó­don a határ­men­tiség az állam­szo­cial­ista rend­sze­rek­ben az egyén szint­jén az élet­kö­rül­mé­nye­ket, le­he­tő­sé­ge­ket be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző­ként je­lent meg, mely a kö­vet­ke­zők­ben nyil­vá­nult meg: a mun­ka­erő­pi­a­con nincs al­ter­na­tí­va, a mig­rá­ció csak az or­szág bel­se­je fe­lé le­het­sé­ges, ezért ki­ala­kult az in­gá­zás kény­sze­re, a fog­lal­ko­zá­si szer­ke­zet nem gaz­da­go­dik, a la­kás­be­ru­há­zás a tér­ség­ben nem pers­pek­ti­vi­kus. Az ál­la­mi új­ra­el­osz­tás ép­pen ezért eze­ket a tér­sé­ge­ket nem pre­fe­rál­ta, mely­hez oly­kor ada­lék­ként já­rult még egy spe­ci­á­lis té­nye­ző is: a nem­ze­ti­sé­gi bizal­mat­lanság.3
Az Eu­ró­pa ke­le­ti fe­lé­ben be­kö­vet­ke­zett po­li­ti­kai for­du­lat, és az ezt kö­ve­tő szem­lé­let­vál­tás ered­mé­nye­ként (meg)vál­to­zott a ha­tá­rok „ér­té­ke­lé­se”. Ter­mé­sze­te­sen a múlt­ból örök­lött prob­lé­mák és gyak­ran az adott or­szág nem­ze­ti po­li­ti­ká­ja so­ká­ig nem kön­­nyí­tet­te a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek fon­tos­sá­gá­nak fel­is­me­ré­sét.

1. áb­ra. Ha­tár­ka­te­gó­ri­ák (el­vá­lasz­tó és ös­­sze­kö­tő jel­le­gük sze­rint)

A ha­tár men­ti tér­ség föld­raj­zi hely­ze­te, el­he­lyez­ke­dé­se az adott or­szág cent­rum­tér­sé­ge­i­hez vi­szo­nyít­va meg­ha­tá­roz­za az együtt­mű­kö­dé­sek jel­le­gét. Mi­vel a cent­rum jel­le­gű te­rü­le­tek sok­kal in­kább ki tud­ják hasz­nál­ni az együtt­mű­kö­dés­ből adó­dó elő­nyö­ket, ezért a fej­lő­dő tér­sé­gek in­kább ér­de­kel­tek a ha­tár je­len­tet­te aka­dá­lyok le­bon­tá­sá­ban, mint a pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek, ahol a kap­cso­la­tok ki­ala­ku­lá­sa lé­nye­ge­sen ki­sebb ré­te­get érin­t. A pe­ri­fé­ri­kus hely­ze­tű te­rü­le­tek ese­té­ben de­ter­mi­nál­ja a kap­cso­la­tok fej­lő­dé­sét, hogy az adott te­le­pü­lés mi­lyen tá­vol fek­szik a ha­tár­át­ke­lő­től. A ha­tár­át­ke­lők na­gyon fon­tos inf­rast­ruk­tu­rá­lis hát­te­ret biz­to­sí­ta­nak ah­hoz, hogy a gaz­da­sá­gi ha­tá­sok tér­sé­gi­vé vál­ja­nak, s ho­ri­zon­tá­li­san mind na­gyobb te­rü­le­tet kap­csol­ja­nak be a két te­rü­let kö­zöt­ti vér­ke­rin­gés­be (Hardi 2000).4
Az in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok di­na­mi­kus fej­lő­dé­sé­vel a ha­tár­ré­gi­ók sze­re­pe meg­vál­to­zott, pe­ri­fé­ri­á­lis jel­le­gük csök­kent: stra­té­gi­ai te­rü­let­ként, a gaz­da­sá­gi szi­ner­gia po­ten­ci­á­lis zó­ná­ja­ként je­len­tek meg. A glob­al­izá­ció egy­ben a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­ku­lá­sá­nak egyik moz­ga­tó­ele­me is. A Kö­zös Pi­ac lét­re­jöt­té­vel meg­in­dult az egy­sé­ges eu­ró­pai gaz­da­sá­gi tér ki­ala­kí­tá­sa. A ha­tár­ré­gi­ók­ban meg­sza­kadt pi­a­cok fej­lesz­té­se, a tér­ség fel­zár­kóz­ta­tá­sa a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka egyik szín­te­re lett.
Az el­vá­lasz­tó, il­let­ve ös­­sze­kö­tő sze­re­pet ala­pul vé­ve a kö­vet­ke­ző tí­pu­sok­ba so­rol­hat­juk a ha­tá­ro­kat:
– A zárt, erő­sen kor­lá­to­zó ha­tár a pe­ri­fé­ri­kus fo­lya­ma­to­kat erő­sí­ti fel. Ezek­re a ha­tár men­ti tér­sé­gek­re jel­lem­ző mind­az, amit a pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek­ről a fen­ti­ek­ben el­mond­tunk. Fon­tos jel­lem­ző az el­ván­dor­lás, és így a ha­tár men­ti la­kos­ság el­öre­ge­dé­se.
– A szű­rő jel­le­gű ha­tár leg­alább az egyik ol­dal szá­má­ra sok ne­héz­sé­get okoz, hi­szen egyik alap­ve­tő jel­lem­ző­je, hogy a má­sik ol­da­lon nemkí­vá­na­tos je­len­sé­gek a szű­rő kül­ső ol­da­lán hal­mo­zód­nak fel. A szű­rő funk­ció erő­sö­dé­sé­hez az el­té­rő ár­rend­sze­rek, élet­szín­vo­nal­be­li kü­lönb­sé­gek, el­té­rő po­li­ti­kai, ide­o­ló­gi­ai rend­sze­rek vé­de­ke­ző ref­le­xei já­rul­nak hoz­zá. Az ilyen szű­rő funk­ció ki­ját­szá­sa ma­ga­sabb gaz­da­sá­gi ha­szon­nal ke­cseg­tet az egyén szá­má­ra, így jel­lem­ző fo­lya­mat a fe­ke­te­gaz­da­ság erő­sö­dé­se. Ter­mé­sze­te­sen a kü­lönb­sé­gek a meg­fe­le­lő re­gi­o­ná­lis ala­pok meg­lé­te ese­tén a gaz­da­ság le­gá­lis fej­lő­dé­sé­hez is hoz­zá­já­rul­hat­nak.
– A nyi­tott ha­tárt úgy ha­tá­roz­hat­juk meg, mint a la­kos­sá­gi és gaz­da­sá­gi tranz­ak­ci­ók, szál­lí­tá­sok moz­gá­sá­nak kor­lá­tait fel­ol­dó ál­lam­ha­tárt. Az el­len­őr­zé­si ke­re­tek sta­bi­lak, ki­szá­mít­ha­tók. Eb­ben az eset­ben nyí­lik meg a leg­szé­le­sebb pers­pek­tí­va a ko­ráb­bi pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek hát­rá­nya­i­nak le­épí­té­sé­re gaz­da­sá­gi ös­­sze­kap­cso­ló­dá­su­kon ke­resz­tül. Ide­á­lis eset­ben a ha­tár­tér­sé­gek gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét nem a po­li­ti­kai, in­téz­mé­nyi kor­lá­tok, ha­nem a kom­pa­ra­tív elő­nyök ala­kít­ják (Hardi 2000, 599–600).
Ha az ál­ta­lunk vizs­gált ha­tár­sza­kaszt (szlo­vák–ma­gyar) el akar­juk he­lyez­ni a fen­ti áb­rá­ban, meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy az idő­ben bal-jobb irá­nyú moz­gást mu­tat: zárt ha­tár­ból fo­ko­za­to­san ala­kul át nyi­tott ha­tár­rá. A rend­szer­vál­tás óta a szű­rő jel­leg­ből fa­ka­dó sa­já­tos­sá­gok fo­lya­ma­to­san el­tű­nő­ben van­nak, me­lyet az eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek meg­sza­po­ro­dá­sa is je­lez a tér­ség­ben.

2.2. A region­al­iz­mus­ról dió­héj­ban

A ré­gió fo­gal­mát mint elem­zé­sünk egyik alap­ka­te­gó­ri­á­ját a finn Paasi meg­kö­ze­lí­té­sé­ben tár­gyal­juk, aki az iden­ti­tás fo­gal­má­val hoz­za azt ös­­sze­füg­gés­be, em­be­ri és tár­sa­dal­mi ka­te­gó­ri­a­ként ke­ze­li. A ré­gió eb­ben az ér­te­lem­ben kü­lön­bö­zik a hely föld­raj­zi fo­gal­má­tól, egy olyan kö­ze­pes mé­re­tű te­rü­le­ti egy­sé­get je­lent, me­lyet az egyén szim­bo­li­kus jel­leg­gel be­épít a tu­da­tá­ba, s az min­den­na­pi éle­te so­rán egy­re sze­mé­lye­sebb jel­le­gű­vé vá­lik. A ré­gió va­ló­já­ban fo­lya­mat­ként ta­pasz­tal­ha­tó: ré­gi­ók szü­let­nek és el­tűn­nek, s eb­ből ki­fo­lyó­lag a tár­sa­da­lom re­gi­o­ná­lis fel­osz­tá­sa is ál­lan­dó­an vál­to­zik.
A ré­gió in­téz­mé­nye­sü­lé­sé­nek azt a fo­lya­ma­tot ne­vez­zük, mely­nek so­rán a ré­gió a tár­sa­da­lom tér­be­li szer­ve­ző­dé­sé­nek ré­sze­ként fej­lő­dik. A fo­lya­mat el­ső szint­jét a te­rü­le­ti ke­re­tek ki­ala­ku­lá­sa, a ré­gi­ó­nak a tár­sa­da­lom te­rü­le­ti szer­ve­ze­té­ben va­ló iden­ti­fi­ká­ló­dá­sát je­len­ti. A má­so­dik lép­cső­fo­kot ké­pe­zi a fo­gal­mi ke­ret: a te­rü­le­ti szim­bó­lu­mok meg­szü­le­té­se. A har­ma­dik szin­ten te­rem­tő­dik meg az in­téz­mé­nyes for­ma: lét­re­jön­nek a ré­gió sa­ját szer­ve­ze­ti egy­sé­gei, s ezek­nek a tár­sa­dal­mi tu­dat­ba va­ló rög­zü­lé­se. A vég­ső fo­ko­zat a re­gi­o­ná­lis rend­szer és re­gi­o­ná­lis ön­tu­dat ré­sze­ként va­ló in­téz­mé­nye­sü­lés, a szu­ve­re­ni­tás el­nye­ré­se a köz­igaz­ga­tás szfé­rá­já­ban. A re­gi­o­ná­lis ön­tu­dat ki­ala­ku­lá­sa azon­ban nem ki­zá­ró­lag er­re a sza­kasz­ra te­he­tő, az a ré­gió fej­lő­dé­si fo­lya­ma­tá­nak szer­ves ré­sze.
A ré­gió fo­gal­má­nak po­li­ti­kai-köz­igaz­ga­tá­si tar­tal­ma az el­múlt év­ti­ze­dek­ben bi­zo­nyos vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül, s még ma is vál­to­zó­ban van. Ele­in­te az Eu­ró­pai Ré­gi­ók Gyű­lé­se csu­pán mint köz­vet­le­nül a köz­pon­ti ál­lam­ha­ta­lom alat­ti szin­tet em­lí­tet­te, mely azo­kat a te­rü­le­ti kö­zös­sé­ge­ket fog­lal­ja ma­gá­ban, me­lyek vá­lasz­tott re­gi­o­ná­lis tes­tü­le­te­ken ke­resz­tül po­li­ti­kai kép­vi­se­let­tel ren­del­kez­nek. Ez az el­mé­le­ti meg­kö­ze­lí­tés elő­se­gí­tet­te, hogy a ré­gió mint köz­igaz­ga­tá­si egy­ség azo­nos szint­re jut­has­son az ön­kor­mány­zat­tal (Éger 2000, 27).
Ké­sőbb a ré­gió komp­le­xebb ér­tel­me­zé­si ke­re­tek­be ágya­zó­dott, szi­lárd­sá­gát már nem csu­pán tech­nok­ra­ta, il­let­ve fi­lo­zó­fi­ai fel­te­vé­sek ha­tá­roz­ták meg, ha­nem bi­zo­nyos föld­raj­zi, kul­tu­rá­lis és tör­té­nel­mi té­nye­zők is. Meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe el­ső­sor­ban ab­ban rej­lik, hogy ös­­sze­tar­to­zást biz­to­sít a la­kos­ság­nak a kö­zös ér­de­kek és cé­lok kö­ve­té­sé­ben. En­nek kap­csán két fon­tos ál­lí­tás fo­gal­ma­zó­dott meg a szak­iro­da­lom­ban: egy­részt „min­den eu­ró­pa­i­nak jo­ga van a sa­ját ré­gi­ó­já­hoz tar­toz­ni”, más­részt „min­den ré­gi­ó­nak jo­ga van sa­ját kép­vi­se­let­hez és au­to­nó­mi­á­hoz”.
A ré­gi­ók leg­fon­to­sabb po­li­ti­kai-kul­tu­rá­lis elő­nyei az aláb­bi­ak­ban ös­­sze­gez­he­tők (Éger 2000, 28):
– A de­mok­rá­cia fej­lő­dé­sé­nek és meg­szi­lár­du­lá­sá­nak elő­se­gí­té­sé­re leg­in­kább al­kal­mas tár­sa­dal­mi kap­cso­lat­rend­szer.
– Az ön­kény­ura­lom ki­ala­ku­lá­sá­val a re­gi­o­ná­lis de­mok­rá­cia tud a leg­ha­té­ko­nyab­ban szem­be­száll­ni.
– Kö­ze­lebb hoz­za egy­más­hoz az egyé­nek és kö­zös­sé­gek dön­tés­ho­za­ta­li fo­lya­ma­tát.
– Tisz­te­let­ben tart­ja a kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sa­já­tos­sá­go­kat.
A ré­gió te­hát egy föld­raj­zi, kéz­zelfog­ha­tó ka­te­gó­ri­át je­lent, mely adott eset­ben te­lí­tőd­het ide­o­ló­gi­ai tar­ta­lom­mal. A region­al­iz­mus azon­ban már el­von­tabb el­mé­le­ti ka­te­gó­ria, mely egy em­ber­cso­port­nak egy-­e­gy táj­egy­ség­hez mint föld­raj­zi ke­ret­hez va­ló kö­tő­dé­sét je­len­ti, mely kö­tő­dés ma­gá­ban rej­ti az el­kü­lö­nü­lés­re va­ló tö­rek­vést is.
A region­al­iz­mus ki­tel­je­se­dé­sé­hez nyújt esz­közt a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka, mely­nek szü­lő­ha­zá­ja Ang­lia, ahol, hogy meg­előz­zék egy újab­b, a 20. szá­zad ele­jén be­kö­vet­ke­zett gaz­da­sá­gi vál­ság­hoz ha­son­ló krí­zis ki­ala­ku­lá­sát, a köz­gaz­da­ság­tan szel­le­mi aty­jai új mo­del­lek­ben kezd­tek gon­dol­kod­ni. A Keynes és Bev­eridge ál­tal meg­ho­no­sí­tott, a gaz­da­sá­gi in­ter­ven­ci­ót meg­en­ge­dő mo­dell nagy­ban köt­he­tő a region­al­iz­mus ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Mi­vel az ad­dig meg­fel­leb­bez­he­tet­len­nek hitt dog­ma, mi­sze­rint az el­té­rő adott­sá­gú és gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­ző te­rü­le­tek köz­ti kü­lönb­sé­gek a pi­ac funk­ci­o­ná­lá­sa ál­tal fel­old­ha­tók, meg­bu­kott, esz­közt kel­lett ta­lál­ni az el­ma­ra­dott tér­sé­gek fel­zár­kóz­ta­tá­sá­ra. A region­al­iz­mus­sal te­hát meg­te­rem­tő­dött a tu­da­tos és irá­nyí­tott te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka (Grúber 2002, 133).
Szól­nunk kell még a ke­let-eu­ró­pai tér­ség egy sa­já­tos je­len­sé­gé­ről, a region­al­iz­mus és az etni­ciz­mus ös­­sze­kap­cso­ló­dá­sá­ról. Az el­ső vi­lág­há­bo­rút le­zá­ró ver­sailles­-i bé­ke­rend­szer kö­vet­kez­té­ben szá­mos olyan ál­lam­ala­ku­lat jött lét­re, amely­nek ha­tár men­ti sáv­ja­i­ban egy anya­nem­zet­től le­sza­kí­tott ki­sebb­sé­gi la­kos­ság kon­cent­rá­ló­dott. Ez azt is je­len­tet­te, hogy en­nek a la­kos­ság­nak a ki­sebb­sé­gi lét ha­tá­ra­in túl a hir­te­len pe­ri­fé­ri­á­lis hely­zet­be ke­rü­lés­sel is meg kel­lett küz­de­nie, me­lyet a nem­zet­ál­la­mi po­li­ti­ka sok­szor egy­ál­ta­lán nem kön­­nyí­tett meg. Ez tör­tént pél­dá­ul a vizs­gált eurorégióban a szlo­vá­ki­ai Nyi­tra me­gye la­kos­sá­gá­val is.

2.3. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek tí­pu­sai

A kap­cso­la­tok jel­le­gét nagy­mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ja a szom­szé­dos or­szá­gok ad­mi­niszt­ra­tív, te­rü­le­ti irá­nyí­tá­si be­ren­dez­ke­dé­se. In­téz­mé­nyes kap­cso­la­tok ha­té­kony lét­re­ho­zá­sá­ra csak ott van le­he­tő­ség, ahol a te­rü­le­ti egy­sé­gek köz­vet­le­nül kom­mu­ni­kál­hat­nak egy­más­sal, és nincs szük­ség az or­szá­gok kor­mány­za­ti szin­tű dip­lo­má­ci­ai kap­cso­lat­há­ló­za­tá­nak igény­be­vé­te­lé­re.
En­nek leg­köz­vet­le­nebb for­má­ja a ha­tá­ron át­nyú­ló te­le­pü­lés­kö­zi kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sa ön­kor­mány­za­ti, la­kos­sá­gi szin­ten.
A pro­jekt szin­tű együtt­mű­kö­dé­sek ha­tá­sa szé­le­sebb kö­rű le­het, adott eset­ben a kez­de­mé­nye­ző te­le­pü­lés von­zás­kör­ze­té­re is ki­ter­jed­het.
Egy ma­ga­sabb szin­tet kép­vi­sel­nek az együtt­mű­kö­dé­sek in­téz­mé­nye­sült for­mái (tit­kár­ság, mun­ka­cso­port), me­lyek már hos­­szabb tá­vú, stra­té­gi­ai gon­dol­ko­dást igé­nyel­nek.
A leg­ma­ga­sabb szin­tű együtt­mű­kö­dé­si struk­tú­rá­nak az eurorégiókat te­kint­het­jük. A mad­ri­di kon­ven­ció5, il­let­ve an­nak jegy­ző­köny­vei (1995, 1998) az együtt­mű­kö­dés két tí­pu­sát ha­tá­roz­zák meg, a ha­tá­ron át­nyú­ló és a te­rü­le­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dé­se­ket. Ta­nul­má­nyunk szem­pont­já­ból az el­ső for­ma az ér­de­ke­sebb, ame­lyen be­lül be­szél­he­tünk az eurorégiókról.
Az eurorégió fo­gal­ma azon­ban nincs pon­to­san meg­ha­tá­roz­va. Leg­több­ször egy ha­tá­ron át­nyú­ló, föld­raj­zi egy­sé­ge­ket egy­be­fo­gó együtt­mű­kö­dé­si for­ma­ként de­fi­ni­ál­ják. Az eurorégió fo­gal­mat ak­kor hasz­nál­ják, ami­kor egy olyan te­rü­le­tet akar­nak meg­je­löl­ni, ahol a köl­csö­nös inter­re­gionális vagy ha­tá­ro­kat át­hi­da­ló gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis, eset­leg más jel­le­gű együtt­mű­kö­dés lé­te­zik két vagy több ál­lam, il­let­ve he­lyi kor­mány­za­ta­ik kö­zött.
Krup­pa Éva kí­sér­le­tet tett egy úgy­ne­ve­zett „ku­mu­lált” de­fi­ní­ció ki­ala­kí­tá­sá­ra (Krup­pa 2003a). Sze­rin­te az eurorégió egy be­ha­tá­rolt föld­raj­zi te­rü­le­tet je­löl, amely két vagy több olyan or­szág adott te­rü­le­tét fog­lal­ja ma­gá­ban, ame­lyek meg­ál­la­pod­tak ab­ban, hogy ös­­sze­han­gol­ják te­vé­keny­sé­ge­i­ket a ha­tár men­ti tér­sé­gek ered­mé­nye­sebb fej­lesz­té­se ér­de­ké­ben (Corrigan–Béres–Süli-Zakar 1995).
A fen­ti meg­ha­tá­ro­zás­ban az eurorégiók lé­nye­gét tük­rö­ző jel­lem­zők az aláb­bi­a­kat fe­je­zik ki:
• eu­ró­pai or­szá­go­kat érin­t;
• a ha­tá­rok men­tén el­te­rü­lő szom­szé­dos te­rü­le­te­ken ala­kul ki az együtt­mű­kö­dés;
• alul­ról jö­vő kez­de­mé­nye­zés, amit az ott élő em­be­rek, ci­vil szer­vez­tek in­dí­ta­nak el a hét­köz­na­pi dip­lo­má­cia ke­re­té­ben, és élé­re az ön­kor­mány­zat­ok áll­nak;
• szer­ve­ze­ti for­mát ölt a kö­zös cé­lok meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz és meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz kül­ső pénz­ügyi for­rá­sok be­vo­ná­sa út­ján;
• nem nél­kü­lö­zi az or­szá­gok kö­zöt­ti ren­de­zett vi­szo­nyo­kat, sőt a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést se­gí­tő, dek­la­rá­ci­ó­val is alá­tá­masz­tott köz­pon­ti (ál­la­mi) tá­mo­ga­tást;
• a kö­zös cé­lok és fel­ada­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa a ha­tá­rok lé­té­ből fa­ka­dó aka­dá­lyok át­hi­da­lá­sá­ból ered.
Ugyan a jel­lem­zők fel­so­ro­lá­sa pró­bál ki­me­rí­tő jel­le­gű len­ni, sok eset­ben hi­á­nyoz­hat vagy nem mi­nő­sül ki­elé­gí­tő­nek a köz­pon­ti tá­mo­ga­tás. (Két ma­gyar me­gye pél­dá­ul emi­att volt kény­te­len ide­ig­le­ne­sen fel­füg­gesz­te­ni tag­sá­gi jo­ga­it a Kár­pá­tok eurorégióban a ki­lenc­ve­nes évek­ben.) Az eurorégió to­váb­bi lé­nye­gi ele­mei: egy olyan alul­ról szer­ve­zett (bot­tom up) együtt­mű­kö­dé­si for­ma, amely ké­pes el­ér­ni azt a gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben vett kri­ti­kus tö­me­get, amely szük­sé­ges a ha­tár men­ti tér­sé­gek ko­hé­zi­ó­já­nak meg­te­rem­té­sé­hez. Önál­ló szer­ve­ze­ti for­má­val ren­del­ke­zik, mű­kö­dé­se, szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se és tag­sá­ga a kö­zö­sen el­fo­ga­dott alap­sza­bály ál­tal meg­ha­tá­ro­zott (Med­ve-Bá­lint 2003, 107). Si­ke­rét elő­se­gít­he­ti az ala­cso­nyabb szin­tű együtt­mű­kö­dés­ben szer­zett ta­pasz­ta­lat. Mind­eh­hez azon­ban hoz­zá kell ten­ni, hogy az eurorégiók na­gyon kü­lön­bö­ző nagy­sá­gú te­rü­le­te­ket fed­nek le A pon­tos meg­ha­tá­ro­zás azért is len­ne fon­tos, mi­vel a pon­tos ke­ret hi­á­nya mi­att több­fé­le­kép­pen ér­tel­mez­he­tő ez az együtt­mű­kö­dé­si for­ma, ami az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben hát­rányt jelen­t.6
Ér­de­kes meg­fi­gyel­ni, hogy töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szá­gon is szá­mos eurorégió meg­ala­ku­lá­sa előz­te meg uni­ós csat­la­ko­zá­sun­kat. Az el­ne­ve­zés – eurorégió – azon­ban jog­sze­rű­en hasz­nál­ha­tó anél­kül, hogy az adott or­szág uni­ós tag­ál­lam len­ne. A ma­gyar­or­szá­gi eurorégiók ál­ta­lá­ban köz­hasz­nú tár­sa­ság vagy egye­sü­let for­má­já­ban ala­kul­nak meg, mert bár van mód ar­ra, hogy az eurorégió jo­gi sze­mély­nek mi­nő­sül­jön, ez sok­szor nem egy­ér­tel­mű.
Ma­gyar­or­szá­gon ti­zen­két olyan eurorégiót tar­tunk szá­mon, mely a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­mal kap­cso­la­tot tart, eb­ből hat a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron fek­szik, ezek a Hár­mas Du­na-vi­dék, a Vág–Duna–Ipoly, az Ipoly, a Neogra­di­en­sis, a Sajó–Rima és a Kas­sa–Mis­kolc eurorégiók. A Kár­pá­tok eurorégió – len­gyel part­ner­rel is együtt­mű­köd­ve – a szlovák–­mag­yar–ukrán–román ha­tá­ron jött lét­re. To­váb­bi há­rom eurorégió ala­kult a ro­mán–ma­gyar, il­let­ve a ju­go­szláv ha­tá­ron, a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió (nagy­ré­gió), Haj­dú-Bi­har me­gye és Bihor me­gye kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés (NUTS III); va­la­mint a Bihar-Bihor eurorégió, ami kis­tér­sé­gi (NUTS III) együtt­mű­kö­dés. Ez utób­bi Bihark­eresztes kez­de­mé­nye­zé­sé­re jött lét­re, új szer­ve­zet­ként. A Duna–Dráva–Száva eurorégió a hor­vát–ma­gyar ha­tá­ron jött lét­re, de a kap­cso­lat ki­ter­jed Bosz­nia-Her­ce­go­vi­ná­ra is. Meg kell em­lí­te­ni még a szlovén–­mag­yar–horvát hár­mas ha­tá­ron lé­vő Drá­va–Mu­ra eurorégiót, il­let­ve az oszt­rák–ma­gyar ha­tá­ron a West-Pannon eurorégiót.
Ér­de­mes né­hány szót ej­te­ni a Kár­pá­tok eurorégióról, mely ta­lán a legam­bí­ciózu­s­abb eurorégió­nak te­kint­he­tő mé­re­tét és a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok szá­mát fi­gye­lem­be vé­ve. Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág, Szlo­vá­kia és Uk­raj­na ha­tár men­ti ré­gi­ó­i­nak kép­vi­se­lői 1993. feb­ru­ár 14-én, Deb­re­cen­ben alá­ír­ták a Kár­pá­tok Eurorégió Inter­re­gionális Szö­vet­ség lét­re­ho­zá­sá­ról szó­ló egyez­ményt. Ez­zel egyi­de­jű­leg Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág és Uk­raj­na kül­ügy­mi­nisz­te­rei kö­zös nyi­lat­ko­zat alá­írá­sá­val fe­jez­ték ki köz­pon­ti kor­mány­za­tuk tá­mo­ga­tá­sát, bi­zo­nyít­va azt, hogy a Kár­pá­tok Eurorégió Inter­re­gionális Szö­vet­ség cél­jai egy­be­es­nek az érin­tett or­szá­gok ér­de­ke­i­vel és cél­ja­i­val. A Kár­pá­tok eurorégió ala­pí­tó ok­ira­ta­i­nak alá­írá­sá­nál je­len volt az Eu­ró­pai Ta­nács ak­ko­ri fő­tit­ká­ra, Cather­ine Lalu­miere is, aki tá­mo­ga­tá­sá­ról biz­to­sí­tot­ta az újon­nan lét­re­jött inter­re­gionális szö­vet­sé­get. A ré­gió meg­ala­ku­lás­kor 53 ezer négy­zet­ki­lo­mé­te­res te­rü­le­tén öt­mil­lió la­kos élt, most 161 ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter tar­to­zik a ré­gi­ó­hoz 16 mil­lió la­kos­sal.
A szer­ve­zet ma már ered­mé­nyes­nek mond­ha­tó, de ez nem volt min­dig így. Bár a Kár­pá­tok eurorégió kez­det­től fog­va je­len­tős nem­zet­kö­zi tá­mo­ga­tást ka­pott, so­ká­ig po­li­ti­kai jel­le­gű prob­lé­mák mi­att egyes or­szá­gok nagy­ban ne­he­zí­tet­ték az ered­mé­nyes együtt­mű­kö­dést az eurorégió ke­re­te­in be­lül. A ha­tár men­ti kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se az önál­ló szlo­vák ál­lam meg­ala­ku­lá­sa, 1993 után nem állt min­dig a szlo­vák kor­má­nyok ér­de­ké­ben, kü­lö­nö­sen a Meèiar-ko­r­mányok ide­je alatt (ugyan a hely­zet sok­szor nem volt egy­ér­tel­mű ro­mán ol­dal­ról sem). Szlo­vá­ki­á­ban a ma­gyar ha­tár men­tén tömb­ben élő ma­gyar ki­sebb­ség je­len­lé­te „mi­att” két­fé­le­kép­pen ér­tel­me­ző­dött az eset­le­ges ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés. A ma­gyar­or­szá­gi fél ter­mé­sze­te­sen szá­molt az­zal, hogy az együtt­mű­kö­dés in­ten­zi­tá­sá­nak nö­ve­lé­se ki­hat – és re­mél­he­tő­leg po­zi­tí­van (gaz­da­sá­gi­lag, kul­tu­rá­li­san, ill. kap­cso­lat­tar­tás szint­jén) – a szom­szé­dos or­szág­ban élő ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­re. Azon­ban a Meèiar-ko­r­mányok ide­jén, me­lyek hang­vé­tel­ét szám­ta­lan­szor mi­nő­sí­tet­ték na­ci­o­na­lis­tá­nak, ugyan­ez a le­he­tő­ség nem bil­len­tet­te a mér­le­get az együtt­mű­kö­dés ja­vá­ra. 1998 után ez a hely­zet po­zi­tí­vabb for­du­la­tot vett Dzurin­da ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­sé­vel. A Kár­pá­tok Ala­pít­vány ma már Kas­sán szé­kel, amely­hez anya­gi tá­mo­ga­tás cél­já­ból pá­lyá­za­to­kat le­het be­nyúj­ta­ni.
A Kár­pá­tok eurorégió leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­sei:
• szer­vez­ni, ko­or­di­nál­ni azo­kat a te­vé­keny­sé­ge­ket, ame­lyek elő­se­gí­tik a gaz­da­sá­gi, öko­ló­gi­ai, kul­tu­rá­lis, tu­do­má­nyos és ok­ta­tá­si együtt­mű­kö­dést a ta­gok kö­zött;
• elő­se­gí­te­ni a szö­vet­ség tag­jai kö­zött a kö­zös ér­de­kelt­sé­gű te­rü­le­te­ken a konk­rét ter­vek ki­dol­go­zá­sát;
• elő­se­gí­te­ni és meg­kön­­nyí­te­ni az em­be­rek köz­ti kap­cso­la­to­kat, be­le­ért­ve a kü­lön­bö­ző te­rü­le­tek szak­ér­tői kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat is;
• elő­moz­dí­ta­ni a jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sát;
• tá­mo­gat­ni a te­rü­le­ti fej­lő­dést;
• meg­ha­tá­roz­ni a több­ol­da­lú, ha­tá­ro­kat át­hi­da­ló együtt­mű­kö­dés po­ten­ci­á­lis te­rü­le­te­it;
• ös­­sze­kap­csol­ni és meg­kön­­nyí­te­ni a ta­gok együtt­mű­kö­dé­sét más nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­kel, in­té­ze­tek­kel és ügy­nök­sé­gek­kel.
A Kár­pá­tok eurorégióban rej­lő szá­mos le­he­tő­ség­gel él­ni kell. Az egyez­mény és a kö­zös nyi­lat­ko­zat egy­aránt alá­húz­ta: meg­van a le­he­tő­sé­ge an­nak, hogy Eu­ró­pa e ré­szé­ben a Kár­pá­tok eurorégió a leg­fon­to­sabb sta­bi­li­zá­ló sze­re­pet tölt­se be, va­la­mint a tér­ség kö­zös gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben dön­tő sze­re­pet játs­­szon. A Kár­pá­tok eurorégió meg­fe­le­lő szer­ve­ze­ti ke­re­tet biz­to­sít a ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés ko­or­di­ná­lá­sá­ra, va­la­mint hoz­zá­já­rul egy gyor­sabb re­gi­o­ná­lis és gaz­da­sá­gi fej­lő­dés­hez.
Egy­faj­ta elő­ze­tes konk­lú­zi­ó­ként fon­tos le­szö­gez­ni, hogy a szom­szé­dos or­szá­gok­ban még ma is je­len­tős ma­gyar ki­sebb­ség él. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés­ben ta­gad­ha­tat­la­nul sze­re­pe van a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok­nak, amit a sta­tus quo fél­té­se mi­att a szom­szé­dos or­szá­gok nem min­dig néz­nek jó szem­mel. A ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­te a ma­gyar és szom­szé­dos or­szá­gok kap­cso­la­tá­ban olyan alap­ve­tő kér­dés­nek szá­mít, mely­nek fon­tos ki­ha­tá­sa van az eurorégiók hely­ze­té­re is.

3. Híd­ve­rés – egy eurore­gionális együtt­mű­kö­dés kez­de­tei

A to­váb­bi­ak­ban egy szlo­vák–ma­gyar eurore­gionális együtt­mű­kö­dést – a Vág–Du­na –Ipoly eurorégiót (a to­váb­bi­ak­ban: VDI) kí­ván­juk be­mu­tat­ni. Vág–Duna–Ipoly eu­ro­régió 23 999 km2-nyi te­rü­le­tén mint­egy 2 846 976 személy él. Az eurorégiót a ma­gyar­or­szá­gi me­gyék kö­zül Ko­má­rom-Esz­ter­gom, Pest, Veszp­rém és Fej­ér me­gye; Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről pe­dig a Ma­gyar­or­szág­gal ha­tá­ros Nyi­tra me­gye alkot­ja.7 Vizs­gá­ló­dá­sunk so­rán ar­ra vol­tunk kí­ván­csi­ak, hogy va­jon a szak­iro­da­lom­ban ál­ta­lá­nos­ság­ban meg­fo­gal­ma­zott mű­kö­dé­si kor­lá­tok mi­lyen mér­ték­ben van­nak je­len a VDI kül­ső, il­let­ve bel­ső kör­nye­ze­té­ben, és mi­lyen sa­já­tos kül­ső, il­let­ve bel­ső té­nye­zők hat­nak az eurorégió gya­kor­la­ti, konk­rét prog­ra­mo­kon ke­resz­tül meg­va­ló­su­ló te­vé­keny­sé­gé­re. Meg­ál­la­pí­tá­sa­ink so­rán a VDI ve­ze­tő­i­vel ké­szült inter­júkra8 tá­masz­ko­dunk, me­lyek 2003-ban és 2005-ben ké­szül­tek, így le­he­tő­sé­günk volt a két­éves idő­in­ter­val­lum alatt vég­be­ment vál­to­zá­so­kat is meg­fi­gyel­ni. Fon­tos in­for­má­ció­for­rást je­len­tet­tek to­váb­bá a VDI ál­tal ren­del­ke­zé­sünk­re bo­csá­tott do­ku­men­tu­mok, va­la­mint az Inter­neten ta­lál­ha­tó és a na­pi saj­tó­ban meg­je­le­nő cik­kek.

3.1. Az eurorégió tag­jai és szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se

A Vág–Duna–Ipoly eurorégió ala­pí­tó ok­ira­tát 1999. jú­li­us 3-án a Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gyei Neszmé­lyen ír­ták alá. A Du­na szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vo­na­lán a Tán­csics ha­jó fe­dél­ze­tén Ko­má­rom-Esz­ter­gom és Pest me­gyei köz­gyű­lés al­el­nö­kei, va­la­mint Nyi­tra ke­rü­let elöl­já­ró­ja lát­ta el kéz­je­gyé­vel. Az eurorégió szer­ve­ze­ti előz­mé­nyé­nek a Rá­kó­czi Szö­vet­ség Híd­ve­rő Re­gi­o­ná­lis Szer­ve­ze­te te­kint­he­tő, mely az eurorégió meg­ala­ku­lá­sát meg­elő­ző öt év­ben a ha­tár men­ti fal­vak kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés­nek hi­va­tott ci­vil szer­ve­ze­ti for­mát ad­ni. A szö­vet­ség te­vé­keny­sé­ge el­ső­sor­ban a me­gye ha­tár­sza­ka­szán lé­vő te­le­pü­lé­sek ma­gyar la­kos­sá­ga kö­zöt­ti kap­cso­la­tot igye­ke­zett ápol­ni és fej­lesz­te­ni kö­zös prog­ra­mok, ren­dez­vé­nyek keretében.9 E szer­ve­zet mű­kö­dé­se so­rán szer­zett ta­pasz­ta­la­tok­ra épít­ve emel­ték ma­ga­sabb szint­re a tér­ség­be­li ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dést az eurorégió meg­ala­pí­tá­sá­val.
Az ala­pí­tó ok­irat­ban rész­le­te­sen fel­so­rol­ják az eurorégió lét­re­ho­zá­sá­nak mo­ti­vá­ló tényezőit10, il­let­ve ki­tű­zött cél­ja­it, me­lyek­ből csak né­há­nyat em­lí­te­nék: a jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok erő­sí­té­se, az Eu­ró­pai Uni­ós csat­la­ko­zás elő­ké­szí­té­se, a ré­gió von­zób­bá té­te­le, a gaz­da­ság és ide­gen­for­ga­lom ös­­sze­han­golt fej­lesz­té­se, a köz­le­ke­dés­fej­lesz­tés ös­­sze­han­go­lá­sa, a kö­zös kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sa, uni­ós fi­nan­szí­ro­zá­si prog­ra­mok­ban va­ló kö­zös rész­vé­tel stb.
Ala­pí­tó tag­jai a ma­gyar­or­szá­gi me­gyék ön­kor­mány­za­tai, il­let­ve a szlo­vák ke­rü­let elöl­já­ró­sá­ga. Az együtt­mű­kö­dés jog­ál­lá­sá­ról a szer­ző­dés a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja: „… a Szer­ző­dő Fe­lek sza­bad aka­ra­tá­ból lét­re­ho­zott, ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés”. A tény­le­ges mű­kö­dés meg­kez­dé­se ér­de­ké­ben a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Köz­gyű­lés már 1999 no­vem­be­ré­ben lét­re­hoz­ta a Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­sá­got. A mun­ka­szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­ra a tit­kár­ság ve­ze­tő­je sze­rint azért volt szük­ség, mi­vel az eurorégió nem ren­del­ke­zik önál­ló jog­ala­nyi­ság­gal, míg a köz­hasz­nú tár­sa­ság mint jo­gi sze­mély meg­fe­le­lő szer­ve­ze­ti for­ma a pá­lyá­za­tok be­nyúj­tá­sá­hoz. Az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dés sze­rint az eurorégió szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se a kö­vet­ke­ző ké­pet mu­tat­ja:
– el­nök­ség;
– füg­get­len bi­zott­sá­gok;
– tit­kár­ság;
– ad hoc bi­zott­sá­gok, szak­ér­tők;
– Éleslátók Ta­ná­csa.
A szer­ve­ze­ti fel­épí­tés az ere­de­ti szán­dé­kok sze­rint de­mok­ra­ti­kus el­vek­re épül, ami vo­nat­ko­zik mind a kép­vi­se­let­re, mind a dön­tés­ho­za­tal­ra. Ez azon­ban mind­má­ig csak a ter­vek kö­zött sze­re­pel, az Éleslátók Ta­ná­csa és a kü­lön­bö­ző bi­zott­sá­gok ösz­­sze­hí­vá­sá­ra nem ke­rült sor. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés egy­elő­re nem ka­pott önál­ló jo­gi sze­mé­lyi­ség­gel ren­del­ke­ző szer­ve­ze­ti for­mát. A gya­kor­lat­ban a Ta­ta­bá­nyán mű­kö­dő Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság tit­kár­sá­ga biz­to­sít­ja az eurorégió fo­lya­ma­tos mű­kö­dé­sét az ügy­ve­ze­tő tit­kár irá­nyí­tá­sá­val.
A hely­zet meg­ol­dá­sa­ként a ter­vek kö­zött sze­re­pel egy egye­sü­let lét­re­ho­zá­sa, mely nem csu­pán a pá­lyá­zás­hoz szük­sé­ges jog­ala­nyi­sá­got biz­to­sít­ja, ha­nem te­ret ad az együtt­mű­kö­dés­ben va­ló szé­le­sebb kö­rű rész­vé­tel­nek. A mű­kö­dés je­len­leg Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gye te­rü­le­té­re irá­nyul, mi­vel az eurorégió el­nö­ke a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat el­nö­ke is egy­ben. E je­len­ség­re a ké­sőb­bi­ek­ben még vis­­sza­té­rünk.
Ar­ra a kér­dés­re, hogy együtt­mű­kö­dé­si for­ma­ként mi­ért az eurorégiót vá­lasz­tot­ták, azt a vá­laszt kap­tuk egy in­ter­jú so­rán, hogy egy­részt ez ma­nap­ság egy di­va­tos el­ne­ve­zés, más­részt vi­szont ez­zel az el­ne­ve­zés­sel is je­lez­ni kí­ván­ják a ha­son­ló nyu­gat-eu­ró­pai szer­ve­ze­tek tö­rek­vé­se­i­nek, szel­le­mi­sé­gé­nek kö­ve­té­sét.

3.2. A Vág–Duna–Ipoly eurorégió mű­kö­dé­sé­re ha­tó té­nye­zők, kor­lá­tok

3.2.1. Po­li­ti­kai fe­szült­sé­gek

Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia vi­szo­nyát, és így az együtt­mű­kö­dést is nagy­ban meg­ne­he­zí­ti a konf­lik­tu­sok­tól ter­hes tör­té­nel­mi múlt. A prob­lé­mák gyö­ke­re na­gyon szer­te­ága­zó, anél­kül, hogy en­nek mé­lyebb és ko­ráb­bi tör­té­nel­mi kor­szak­ba vis­­sza­nyú­ló elem­zé­sé­be fog­nánk, te­kint­sük át rö­vi­den a kö­zel­múlt azon fon­to­sabb jo­gi-po­li­ti­kai ese­mé­nye­it, me­lyek az együtt­mű­kö­dés je­len­le­gi ke­ret­fel­tét­ele­it ad­ják.
El­ső­ként az 1995-ben meg­kö­tött szlo­vák–ma­gyar alap­szer­ző­dést em­lít­het­jük, amely ugyan nem vál­tot­ta be a hoz­zá fű­zött re­mé­nye­ket (min­de­nek­előtt a szlo­vák fél „fé­lel­mei” mi­att), ám még­is ered­mény­nek te­kint­he­tő, az el­ső szlo­vák–ma­gyar együtt­mű­kö­dé­si szán­dék jo­gi meg­tes­te­sü­lé­sé­nek. Az Eu­ró­pai Ta­nács 1201-es aján­lá­sá­nak (mely az 1950-ben szü­le­tett Em­be­ri jo­gok eu­ró­pai egyez­mé­nye jegy­ző­köny­ve­ként ké­szül 1993-ban) 12. pont­ja fog­lal­ja ma­gá­ban a ki­sebb­sé­gek kol­lek­tív jo­ga­i­nak el­is­me­ré­sét. Az alap­szer­ző­dés nem em­lí­ti ezt a pon­tot, ehe­lyett a ki­sebb­sé­gek jo­ga­it mint egyé­nek jo­ga­it vé­di. Az aján­lás 11. pont­ja ab­ban az eset­ben, ha a ki­sebb­ség több­ség­ben van egy adott ré­gi­ó­ban, le­he­tő­sé­ge van au­to­nóm he­lyi szer­vek létre­hozására11. Hogy ilyen hely­zet ne ala­kul­has­son ki, a szlo­vák par­la­ment egy a ma­gya­ro­kat hát­rá­nyo­san érin­tő köz­igaz­ga­tá­si tör­vényt fo­ga­dott el.
A ké­sőb­bi, 2001. jú­li­us 4-én el­fo­ga­dott szlo­vák köz­igaz­ga­tá­si re­form sem ked­vez a ré­gi­ók köz­ti együtt­mű­kö­dés­nek. Az eurorégiók sza­bá­lyo­zá­sa sze­rint ugyan­is szlo­vák ol­dal­ról csak az adott ke­rü­let elöl­já­ró­já­nak rész­vé­te­lé­vel ala­kul­hat ha­tá­ro­kon át­íve­lő eurorégió, ami azon­ban – fő­ként a köz­igaz­ga­tá­si tör­vény ke­rü­le­ti be­osz­tá­sa­it te­kint­ve – azért sem egy­sze­rű, mi­vel az új köz­igaz­ga­tás olyan ke­rü­le­te­ket ala­kít ki, ame­lyek­ben ki­tün­te­tett szem­pont volt a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ki­sebb­sé­gi ará­nyá­nak megőrzése12, tel­jes mér­ték­ben fi­gyel­men kí­vül hagy­va ez­ál­tal a tör­té­nel­mi és re­gi­o­ná­lis ha­gyo­má­nyo­kat. 13
A 2001-ben mó­do­sí­tott szlo­vák al­kot­mán­­nyal kap­cso­lat­ban a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok kom­pe­ten­ci­á­i­nak nö­ve­lé­sét ér­de­mes ki­emel­ni, mely ál­tal meg­va­ló­sul az ön­kor­mány­za­ti­ság és a szub­szidiar­itás el­ve. A mó­do­sí­tás al­kot­má­nyos jog­ként biz­to­sít­ja az ön­kor­mány­zat­ok egyen­lő jo­ga­it, amit az elő­ző al­kot­mány nem tett meg. A te­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok a jog­kör­ük­be tar­to­zó köz­ügye­ket il­le­tő­en önál­ló­an, az ál­lam­igaz­ga­tás be­le­szó­lá­sa nél­kül dönt­het­nek.
Ami a fe­szült­sé­ge­ket il­le­ti, az utób­bi idő­ben nagy vi­hart ka­vart a nagy­po­li­ti­ka szín­pa­dán a ma­gyar par­la­ment ál­tal 2001-ben el­fo­ga­dott stá­tus­tör­vény, mely­nek Né­meth Zsolt volt ál­lam­tit­kár sze­rint két cél­ja volt. Az egyik, hogy hoz­zá­já­rul­jon a ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek ön­azo­nos­ságtu­da­tá­nak a meg­erő­sö­dé­sé­hez, má­sod­sor­ban pe­dig csök­kent­se a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok el­ván­dor­lá­sá­nak esé­lyét. Azon­ban for­mai, il­let­ve sú­lyo­sabb, egyez­te­té­si hi­bák mi­att a tör­vény mó­do­sí­tá­sá­ra volt szük­ség.
Elő­ször Ro­má­nia, majd a ké­sőb­bi­ek­ben Szlo­vá­kia is til­ta­ko­zott a tör­vény el­len, an­nak te­rü­le­ti ha­tó­kö­re, il­let­ve sze­rin­tük diszk­ri­mi­na­tív ha­tá­sa mi­att. A te­rü­le­ti ha­tó­kör meg­sér­té­sét ab­ban lát­ták, hogy az iga­zol­ványt nem a ma­gyar ál­lam te­rü­le­tén ad­ják ki, va­la­mint a csa­lá­di jut­ta­tá­so­kat nem le­het az adott or­szá­gok adó­tör­vé­nyei alól ki­von­ni. Diszk­ri­mi­na­tív­nak mi­nő­sí­tet­ték ami­att, hogy az adott or­szág ma­gyar ki­sebb­sé­gei több­let­jo­go­kat él­vez­nek az or­szág más pol­gá­ra­i­val szem­ben, va­la­mint a há­romhó­na­pos mun­ka­vál­la­lás le­he­tő­sé­ge sér­tet­te kü­lö­nö­sen a ro­mán fe­let. A szlo­vák fél a fent em­lí­tet­tek mel­lett sé­rel­mez­te még to­váb­bá azt is, hogy a tör­vény nem ar­ra az or­szág­ra vo­nat­ko­zik, ahol ma­gát a tör­vényt hoz­ták, ha­nem a ha­tá­ro­kon át­nyúl­va, egy má­sik or­szág bel­po­li­ti­ká­já­ba va­ló be­avat­ko­zás­sal kí­ván­ja ren­dez­ni az ot­ta­ni ki­sebb­ség hely­ze­tét. A stá­tus­tör­vény a prob­lé­mák ren­de­zé­se után élet­be lé­pett, ha tar­tal­ma nem is fe­lelt meg tel­je­sen az ere­de­ti el­kép­ze­lés­nek.
A má­sik, a fen­ti­hez ha­son­ló jel­le­gű po­li­ti­kai prob­lé­ma a 2004 de­cem­be­ré­ben le­zaj­lott és ered­mény­te­len­nek mi­nő­sült, a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás volt. Ez azon­ban nem csak a ma­gyar és szlo­vák fél köz­ti, ha­nem a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok­ban is el­hi­de­gü­lést oko­zott. Amíg a szlo­vá­kok sé­rel­mét – a töb­bi szom­szé­dos ál­lam­nál ugyan­ez volt a hely­zet – a nép­sza­va­zás ki­írá­sa, ad­dig azt a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­nál a jo­gi­lag ér­vény­te­len, ál­ta­luk azon­ban el­uta­sí­tó­nak mi­nő­sí­tett nép­sza­va­zás je­len­tet­te.
Egy to­váb­bi, mond­hat­ni ál­lan­dó jel­le­gű prob­lé­mát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok au­to­nó­miaigé­nye je­len­ti. A kér­dés azért rop­pant ké­nyes, mi­vel a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gya­rok la­kos­ság­szá­má­nak ará­nya, a ma­gyar ­több­sé­gű vá­ro­sok és fal­vak ös­­sze­füg­gő te­rü­le­te mi­att az au­to­nó­mia­igény­nek van re­a­li­tá­sa. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt ki­tű­nő dip­lo­má­ci­ai ér­zé­ké­re vall, hogy na­gyon fi­no­man ké­szí­tik elő e té­mát, en­nek el­le­né­re szlo­vák ol­dal­ról óri­á­si az el­len­ál­lás bár­mi­ne­mű au­to­nó­mia­tö­rek­vés­re.
Lát­szó­lag más ter­mé­sze­tű prob­lé­mát je­len­te­nek a kör­nye­ze­ti kér­dé­sek, mint pél­dá­ul a VDI tér­sé­gé­ben a bős–nagy­ma­ro­si vízi erőmű.14 A prob­lé­ma a há­gai Nem­zet­kö­zi Bí­ró­ság elé ke­rült, mi­vel a szlo­vá­kok szer­ző­dés­sze­gés­sel, a ma­gya­rok pe­dig a Du­na men­ti tér­ség élő­vi­lá­gá­nak ve­szé­lyez­te­té­sé­vel vá­dol­ják a má­si­kat, rá­adá­sul a vi­ta las­san a ki­sebb­sé­gi kér­dés­kör­be csú­szik át, mi­vel az érin­tett tér­ség­ben él a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség je­len­tős ré­sze.
Ös­­szes­sé­gé­ben te­hát ko­moly gon­dot je­lent, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­lat­ban el­ke­rül­he­tet­len a po­li­ti­ka be­gyű­rű­zé­se az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés­be, ami nagy­ban meg­ne­he­zí­ti azt cél­ja­i­nak el­éré­sé­ben.

3.2.2. Kom­pe­ten­cia­kor­lát

A he­lyi- és te­rü­le­ti szer­vek­nek a ha­tár két ol­da­lán el­té­rő jog­kö­re és ha­tás­kö­re, ill. az emi­att al­kal­ma­zott mi­ni­má­lis kom­pe­ten­cia el­ve ma már el­vi­leg nem je­lent ko­moly prob­lé­mát az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés­ben. Ma­gyar­or­szá­gon ko­ráb­ban, Szlo­vá­ki­á­ban ké­sőbb ala­kult ki a kom­pe­ten­ci­ák­nak az a kö­re, ami szük­sé­ges a kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sá­hoz (Krup­pa 2003b, 14).
Fon­tos le­szö­gez­ni azon­ban, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a mai na­pig nem lé­tez­nek kö­zép­szin­tű ön­kor­mány­zat­ok. En­nek a hely­zet­nek in­do­kai közt hang­sú­lyo­sak az etnop­o­li­tikai okok. A szlo­vák köz­vé­le­mény ugyan­is a ma­gya­rok ré­szé­ről a te­rü­le­ti au­to­nó­mia igé­nyét az ál­lam meg­gyen­gí­té­se­ként, des­ta­bi­li­zá­lá­sa­ként fog­ja fel.
Amit még­is ered­mény­ként le­het el­köny­vel­ni, az a ho­ri­zon­tá­lis in­teg­rá­ció meg­te­rem­té­se, mely ré­vén a ke­rü­le­ti és já­rá­si hi­va­ta­lok (me­lye­ket elöl­já­rók ve­zet­nek) sok dekon­cen­trált szer­vet ol­vasz­tot­tak ma­guk­ba. Ha­tás­kö­re­ik kö­zött fon­tos fel­hív­ni a fi­gyel­met a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­re, va­la­mint a nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés­re.

3.2.3. A nem­ze­ti­sé­gi kér­dés

A nem­ze­ti­sé­gi kér­dés kap­csán ta­lán ar­ra ér­de­mes ki­tér­ni, hogy men­­nyi­ben je­len­te­nek az eurorégiók ma­gyar–ma­gyar, il­let­ve ma­gyar–szlo­vák együtt­mű­kö­dést. A gya­kor­lat­ban a Vág–Duna–Ipoly eurorégió kap­csán az a ta­pasz­ta­lat, hogy in­kább ma­gyar–ma­gyar jel­le­gű együtt­mű­kö­dés­re irá­nyul­nak a prog­ra­mok, a ha­tá­ron tú­li te­le­pü­lé­sek pol­gár­mes­te­rei kö­zül a ma­gya­rok ak­tí­vab­ban részt vesz­nek a kap­cso­lat­épí­tés­ben (Krup­pa 2003b, 12), va­la­mint a la­kos­ság ré­szé­ről is in­kább a ma­gyar ki­sebb­ség­hez tar­to­zók ta­nú­sí­ta­nak na­gyobb ér­dek­lő­dést.
A VDI te­kin­te­té­ben ez egy­részt a Rá­kó­czi Szö­vet­ség­től örö­költ ha­gyo­má­nyok­ból fa­kad­hat, mely­nek el­sőd­le­ges cél­ja a ma­gyar iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­nek ápo­lá­sa, il­let­ve a ki­sebb­sé­gi lét el­vi­sel­he­tő­vé té­te­le volt. Más­részt fa­kad­hat ab­ból a tény­ből is, hogy a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés még ki­ala­ku­ló­ban van, így az tény­le­ges ha­tá­sát egy nem túl szé­les ha­tár men­ti sáv­ban érez­te­ti csu­pán. A tö­rek­vés és a szán­dék ugyan­ak­kor na­gyon is lé­te­zik a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok erő­sí­té­sé­re is, en­nek kap­csán egy pol­gár­mes­ter ki­emel­te a tér­ség­ben élő szlo­vák ki­sebb­sé­get. A tér­ség fej­lesz­té­se az ott élők: ma­gya­rok és szlo­vá­kok kö­zös ér­de­ke.
Az el­múlt idő­szak leg­na­gyobb port ka­vart po­li­ti­kai ese­mé­nye a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás, mely­nek ki­me­ne­te­le a bi­za­lom meg­ren­dü­lé­sét ered­mé­nyez­te a szlo­vák ol­dal ma­gyar la­kos­sá­ga kö­ré­ben, ezért az el­múlt idő­szak­ban a bi­za­lom hely­re­ál­lí­tá­sá­ra kü­lö­nös fi­gyel­met kel­lett for­dí­ta­ni.

3.2.4. Fi­zi­kai kor­lá­tok

Ilyen jel­le­gű kor­lá­to­kat fő­leg a hi­á­nyos inf­rast­ruk­tú­ra, a ki­épí­tet­len köz­le­ke­dé­si há­ló­zat, ill. a ha­tár­át­ke­lők hi­á­nya je­len­te­nek. Ezen kor­lá­tok ol­dá­sa azon­ban nem te­rü­le­ti vagy te­le­pü­lé­si ha­tás­kör­be tar­to­zik, ha­nem egy­ér­tel­mű­en csak kor­mány­za­ti szin­tű meg­ál­la­po­dá­so­kon ala­pul­hat (Rechnitzer 2002, 42). A kü­lönb­sé­gek egy adott ha­tár­sza­kasz men­tén is je­len­tő­sek le­het­nek. Igen el­té­rő hely­zet­ben van­nak pél­dá­ul a ko­má­ro­mi pol­gá­rok a kör­nye­ző ki­sebb te­le­pü­lé­sek la­kos­sá­gá­hoz vi­szo­nyít­va, akik­nek a ha­tár már egy­ál­ta­lán nincs olyan kéz­zel­fog­ha­tó kö­zel­ség­ben. Meg­ol­dást je­len­te­ne egy komp­át­ke­lő lé­te­sí­té­se Neszmé­ly tér­sé­gé­ben, ami len­dít­het­ne a Du­na két ol­da­lán fek­vő fal­vak ke­res­ke­del­mén, e te­kin­tet­ben tör­tén­tek is konk­rét lé­pé­sek, ezek­re majd az eurorégió ter­ve­it és konk­rét pro­jekt­je­it tag­la­ló rész­ben vis­­sza­té­rünk.

3.2.5. Fi­nan­szí­ro­zá­si kor­lá­tok

Mi­e­lőtt ezt a kér­dés­kört a VDI kap­csán rész­le­te­sen és gya­kor­la­ti szem­pont­ból vizs­gál­nánk, te­kint­sük át, mi­lyen for­rás­le­he­tő­sé­gek igény­be­vé­te­lé­re van le­he­tő­sé­ge egy szlo­vák–ma­gyar ha­tár­te­rü­le­ten fek­vő eurorégió­nak.
El­ső cso­port­ként az eu­ró­pai uni­ós for­rá­sok­kal fog­la­ko­zunk. A Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok ke­re­té­ben négy kö­zös­sé­gi kez­de­mé­nye­zés ka­pott tá­mo­ga­tást a 2000–2006 kö­zött ér­vé­nyes költ­ség­ve­té­si ke­ret­terv­ben. Ezek egyi­ke a ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­se­ket tá­mo­ga­tó Inter­reg. Az Inter­reg III ke­re­té­ben a kö­vet­ke­ző há­rom cso­port­ba tar­to­zó te­vé­keny­sé­g­re igé­nyel­he­tő tá­mo­ga­tás:
– Inter­reg III/A: szom­szé­dos or­szá­gok egy­más­sal ha­tá­ros ré­gi­ói kö­zöt­ti ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés, me­lyek több szek­tort is érin­te­nek;
– Inter­reg III/B: transz­na­ci­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés or­szá­gok és ré­gió­cso­por­tok kö­zött el­ső­sor­ban a tér­sé­gi ter­ve­zés te­rü­le­tén;
– Inter­reg III/C: kü­lön­bö­ző or­szá­gok ré­gi­ói, il­let­ve vá­ro­sai kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés spe­ci­fi­kus pro­jek­tek ke­re­té­ben.
Ma­gyar­or­szág szem­pont­já­ból a tá­mo­ga­tá­sok A cso­port­ja re­le­váns, mi­vel e prog­ram ke­re­té­ben le­he­tő­ség van olyan NUTS III tí­pu­sú ré­gi­ók tá­mo­ga­tá­sá­ra, me­lyek az Eu­ró­pai Unió kül­ső vagy bel­ső szá­raz­föl­di ha­tá­rai men­tén fek­sze­nek, va­la­mint bi­zo­nyos ese­tek­ben az előb­bi­ek­kel ha­tá­ros NUTS III ré­gi­ók is (Ludvig–Süli-Zakar 2002).
A PHA­RE CBC-program ke­re­té­ben 1998 óta a tag­je­lölt or­szá­gok egy­más kö­zöt­ti ré­gi­ói is jo­go­sul­tak tá­mo­ga­tá­sok­ra. A prog­ram a PHA­RE tá­mo­ga­tá­si rend­sze­ré­nek szer­ves ré­sze, ér­vé­nye­sek rá az ál­ta­lá­nos sza­bá­lyok, va­la­mint lé­te­zik egy spe­ci­á­lis sza­bá­lyo­zá­si rend­szer is. Az EU tö­rek­szik ar­ra, hogy mi­nél szo­ro­sab­ban ös­­sze­han­gol­ja az Inter­reg III/A és a PHA­RE CBC ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek­re irá­nyu­ló támo­gatá­sait.15 A prog­ra­mok ter­ve­zé­sé­ben, vég­re­haj­tá­sá­ban és el­len­őr­zé­sé­ben a ha­tár­ré­gi­ók­ban lét­re­ho­zan­dó ve­gyes bi­zott­sá­gok vesz­nek részt, mely­nek tag­jai a PHA­RE CBC köz­pon­ti ha­tó­sá­gá­nak, a prog­ram fő pro­jekt­je­i­ért fe­le­lős szak­mi­nisz­té­ri­um­nak, va­la­mint a re­gi­o­ná­lis és he­lyi ha­tó­sá­gok kép­vi­se­lői. Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia kor­má­nyai 1999-ben lét­re­hoz­tak a PHA­RE CBC költ­ség­ve­tés egy ré­szé­ből egy ún. Kö­zös Kis­pro­jekt Alapot16, mely­nek cél­ja ru­gal­mas ke­ret biz­to­sí­tá­sa a pá­lyá­zók szá­má­ra, va­la­mint az együtt­mű­kö­dé­sek erő­sí­té­se tü­kör­pro­jek­tek for­májában.17 A kis­pro­jek­tek­nek négy ki­emelt cél­ja van (Krup­pa 2003b, 13):
– te­rü­let­fej­lesz­tés és te­rü­let­ren­de­zés
– gaz­da­ság­fej­lesz­tés és tu­riz­mus
– em­be­ri­erő­for­rás-fej­lesz­tés
– ter­mé­szet és kör­nye­zet
A má­so­dik cso­por­tot a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer je­len­ti, mely­nek két pil­lé­re a kü­lön­bö­ző mi­nisz­te­ri tár­cák ál­tal meg­hir­de­tett pá­lyá­za­tok (Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um, Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma), va­la­mint a kü­lön­bö­ző köz­ala­pít­vány­ok, me­lyek for­rá­sa­it egy­részt kor­mány­za­ti tá­mo­ga­tá­sok, más­részt az adó 1%-ából ér­ke­ző fel­aján­lá­sok, har­mad­részt a ci­vil szfé­rá­ból ér­ke­ző fel­aján­lá­sok ké­pe­zik. Öt olyan ala­pít­vány lé­te­zik ma Ma­gyar­or­szá­gon, mely a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok tá­mo­ga­tá­sá­val fog­ala­ko­zik:
1. Il­­lyés Köz­ala­pít­vány – alap­ve­tő­en a kul­tu­rá­lis prog­ra­mok tá­mo­ga­tá­sa ha­tá­roz­za meg te­vé­keny­sé­gét. A költ­ség­ve­tés­ből az ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­ra el­kü­lö­ní­tett ös­­szeg az évek so­rán fo­lya­ma­to­san nőtt, 2002-ben már mint­egy 2,2 mil­li­árd fo­rint­ból gazdálkod­ha­tot­t.18
2. Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány – vis­­sza­té­rí­ten­dő, il­let­ve vis­­sza nem té­rí­ten­dő tá­mo­ga­tá­so­kat nyújt a ha­tá­ron tú­li ma­gyar mik­ro-, kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok­nak. Cél­ja a ha­tá­ron tú­li meg­ma­ra­dás se­gí­té­se, a mű­kö­dé­si fel­té­te­lek ja­ví­tá­sa, ver­seny­ké­pes­sé­gük nö­ve­lé­se, az adott or­szág és Ma­gyar­or­szág kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erősítése.19
3. Apá­czai Köz­ala­pít­vány – egy 1998. évi kor­mány­ha­tá­ro­zat hoz­ta lét­re a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ok­ta­tá­sért, mely­nek cél­ja a ha­tá­ron túl élő ma­gyar kö­zös­sé­gek és a szór­vány­ma­gyar­ság fel­ső­ok­ta­tá­sá­nak, szak­kép­zés­ének és a pe­da­gó­gu­sok to­vább­kép­zé­sé­nek elő­se­gí­té­se és támo­gatása.20
4. Moc­sáry La­jos Ala­pít­vány – szo­ci­á­lis és ka­ri­ta­tív cé­lo­kat szol­gál.
5. Se­gí­tő Jobb Ala­pít­vány – az egész­ség­ügyi el­lá­tás­ra sza­ko­so­dott.
A kö­zös ter­vek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz szük­sé­ges for­rá­sok hi­á­nya je­len­ti a leg­na­gyobb gon­dot az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben. Át­ü­tő vál­to­zást a je­len hely­zet­hez ké­pest a nagy pro­jek­tek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz fel­hasz­nál­ha­tó uni­ós tá­mo­ga­tá­sok igény­be­vé­te­le je­lent­het­ne. Né­hány pro­jekt ké­szült ugyan PHA­RE-tá­mo­ga­tás­sal, 2003-ig azon­ban e té­ren nem volt szá­mot­te­vő­en si­ke­res az eurorégió.21 Az ügy­ve­ze­tő tit­kár egy je­len­tős prob­lé­ma­ként a tü­kör­prog­ram-rend­szert em­lí­tet­te, amely meg­ne­he­zí­ti az együtt­mű­kö­dést, mi­vel nincs biz­to­sí­ték ar­ra néz­ve, hogy mind­két ol­da­lon meg­kap­ják a kö­zös prog­ram meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz szük­sé­ges ös­­szeg fe­lét. A szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság mű­kö­dé­se so­rán meg­fi­gyel­he­tő az a ten­den­cia, hogy a vé­ko­nyabb nyelv­sáv­val ren­del­ke­ző te­rü­le­te­ket pre­fe­rál­ják. A tit­kár vé­le­mé­nye sze­rint mind­ez a ma­gyar ál­lam nem elég erő­tel­jes lob­bite­vé­keny­sé­gé­nek tud­ha­tó be. En­nek el­le­né­re nem ad­ják fel a pró­bál­ko­zást, szá­mos terv­vel ren­del­kez­nek a jö­vő­re nézve.22
A VDI-nek nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok te­kin­te­té­ben ki kell emel­ni a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um, va­la­mint a Kö­zép-du­nán­tú­li Re­gi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség ál­tal biz­to­sí­tott anya­gi tá­mo­ga­tást. A ko­ráb­bi évek­ben jel­lem­ző volt az Il­­lyés és az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány pá­lyá­za­ta­in va­ló rész­vé­tel, il­let­ve az ITD-Hungary Ma­gyar Be­fek­te­té­si és Ke­res­ke­de­lem­fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­nek igény­be­vé­te­le, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a part­ner­ke­re­sés- és köz­ve­tí­tés szol­gál­ta­tá­sa­i­ra. Az el­múlt egy-két év­ben in­kább az uni­ós for­rá­sok és ki­sebb mér­ték­ben a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi for­rá­sok igény­be­vé­te­le a jel­lem­ző.
Ere­de­ti­leg a be­vé­te­li ol­dalt gya­ra­pí­tot­ta vol­na az ala­pí­tó ok­irat­ban fog­lalt szer­ző­dő fe­lek ál­tal fi­ze­ten­dő tag­díj is, ám en­nek be­sze­dé­sé­re vé­gül is nem ke­rült sor. El­ma­ra­dá­sá­nak oka, hogy az ön­kor­mány­zat­ok több­sé­ge amúgy is for­rás­hi­án­­nyal küsz­kö­dik, így fe­les­le­ges lett vol­na még egy te­her­rel töb­bet ten­ni a vál­luk­ra. Ha mél­tá­nyos ös­­sze­get sze­ret­tek vol­na meg­ál­la­pí­ta­ni, az amúgy sem ja­ví­tott vol­na szá­mot­te­vő­en az eurorégió fi­nan­szí­ro­zá­si hely­ze­tén.
Nagy­mér­ték­ben ja­ví­tott a VDI pénz­ügyi hely­ze­tén, hogy a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat 2004-ben je­len­tős ös­­sze­gű tá­mo­ga­tást nyúj­tott a mű­kö­dé­si költ­sé­gek fe­de­zé­sé­re.

3.2.6. Gaz­da­sá­gi prob­lé­mák

A szlo­vák kor­mány re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ügy­nök­sé­ge ál­tal az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra 1999-ben ké­szí­tett elem­zés sze­rint az észa­ki és dé­li ha­tár­vi­dék szá­mít vál­ság­ré­gi­ó­nak, ami­be az egész ma­gyar ha­tár­sza­kasz is be­le­tar­to­zik. Je­len­tős re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­ge­ket ta­pasz­tal­ha­tunk az or­szág­ban. Nyi­tra ke­rü­let­ben (egy 1999. évi sta­tisz­ti­ka sze­rint) a brut­tó ha­zai ter­mék az uni­ós át­lag 38%-á­nak fe­lelt meg, míg Po­zsony­ban ugyan­ez az ér­ték 97% volt. Dél-Szlo­vá­kia a terv­gaz­da­ság idő­sza­ká­ban mono­struk­turális me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­let­té vált, amely na­gyon las­san mo­der­ni­zá­ló­dik a pi­a­ci esz­kö­zök to­vább­ra is nagy­fo­kú ki­zá­rá­sa mi­att. A pri­mőr zöld­ség­ter­mesz­tés pi­a­ca is be­szű­kült, ami a mun­ka­erő je­len­tős ki­áram­lá­sá­hoz ve­zet az ága­zat­ból (Tu­ba La­jos 2001). A VDI tit­ká­ra is szem­be­sült ez­zel a prob­lé­má­val az eurorégióhoz tar­to­zó ha­tár­sza­ka­szon, ahol a szlo­vák ol­da­lon fek­vő ki­sebb fal­vak gaz­dag kony­ha­ker­ti kul­tú­rá­já­nak ter­mé­kei jó fel­ve­vő pi­ac­ra ta­lál­ná­nak a ma­gyar ol­da­lon, ezt azon­ban a ha­tár­át­ke­lés meg­ol­dat­lan­sá­ga is aka­dá­lyoz­za.
Ha­son­ló­an ne­héz hely­zet­ben van­nak a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók, kü­lö­nö­sen Dél-Szlo­vá­kia tér­sé­gé­ben, ahol a szlo­vák ál­lam az elő­ző fe­je­zet­ben em­lí­tett po­li­ti­kai okok­ból csak el­vét­ve in­dí­tott re­gi­o­ná­lis vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si pro­gramokat.23 A vál­lal­ko­zá­sok több­sé­ge a ke­res­ke­del­mi ban­kok szem­szö­gé­ből nem hi­tel­ké­pes, így sem az ál­la­mi, sem a pi­a­ci szek­tor nem biz­to­sít for­rás­le­he­tő­sé­get a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zói ré­teg fej­lő­dé­sé­hez. Se­gít­sé­get je­lent az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány te­vé­keny­sé­ge, mely há­rom pil­lé­ren nyug­szik:
1. In­for­má­ci­ós rend­szer mű­köd­te­té­se.
2. A vál­lal­ko­zók ok­ta­tá­sa (EU-konform pá­lyá­za­ti rend­szer), ösz­tön­díj­rend­szer mű­köd­te­té­se.
3. A pi­ac­ra ju­tás se­gí­té­se, il­let­ve fej­lesz­té­si for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa.
A köz­ala­pít­vány ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­já­val ké­szí­tett in­ter­jú alap­ján rö­vi­den vá­zol­juk a szer­ve­zet ta­pasz­ta­la­ta­it a tér­ség­ben.
Az ala­pít­vány 1992-es szlo­vá­ki­ai meg­je­le­né­se óta egy­re töb­ben hasz­nál­ják ki az ál­ta­la fel­kí­nált le­he­tő­sé­ge­ket. Az­előtt szin­te min­den igény­lő­nek tud­tak tá­mo­ga­tást nyúj­ta­ni, ma már erős ver­seny van a pá­lyá­zók kö­zött. A for­rá­sok el­osz­tá­sá­nál azo­kat a vál­lal­ko­zá­so­kat ré­sze­sí­tik előny­ben, me­lyek a továbbfel­dol­go­zás­ban vesz­nek részt. A szlo­vák és ma­gyar vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­te egy­for­mán ne­héz, a ma­gya­rok szá­má­ra a nyel­vi kor­lát je­lent plusz hát­rányt. Az igény­lők kö­re a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lők, szol­gál­ta­tók és kis­ipa­ros­ok kö­zül egyen­lő arány­ban ke­rül ki, fő­ként a ka­mat­tá­mo­ga­tá­so­kat ve­szik igény­be. Na­gyon fon­tos­nak tart­ják a vál­lal­ko­zói ön­rész ki­kö­té­sét, a sa­ját erő­fe­szí­tést. Azon vál­lal­ko­zá­sok jö­ve­del­me­ző­sé­ge, me­lyek­nél ez a kor­lá­to­zó fel­té­tel nem ér­vé­nye­sül, ál­ta­lá­ban nem meg­fe­le­lő. Meg­pró­bál­koz­tak ve­gyes vál­lal­ko­zá­sok ki­ala­kí­tá­sá­val, mely­nek ma­gyar­or­szá­gi lá­bát az ala­pít­vány ál­tal lét­re­ho­zott Ko­ope­rá­ció Kft. je­len­tet­te, ám ez a pró­bál­ko­zás ku­darc­ba ful­ladt. A si­ker­te­len­ség oka a szer­ző­dő fe­lek köz­ti fel­old­ha­tat­lan ér­dek­el­len­tét­ben, il­let­ve a nem meg­fe­le­lő jo­gi kör­nye­zet­ben ra­gad­ha­tó meg.24

3.2.7. Az eurorégió bel­ső szer­ve­ze­ti prob­lé­mái

Az eurorégiók mű­kö­dé­sét nagy­ban meg­ne­he­zít­he­ti az in­do­ko­lat­lan bő­ví­tés, szer­ve­ze­ti bur­ján­zás, mely az ak­ció­te­rek el­ap­ró­zó­dá­sá­hoz, a cé­lok meg­sok­szo­ro­zó­dá­sá­hoz ve­zet. Ezen prob­lé­mák a VDI mű­kö­dé­sé­ben sa­já­tos mó­don je­lent­kez­nek, il­let­ve nem je­lent­kez­nek. Fej­ér és Veszp­rém me­gye csat­la­ko­zá­sá­nak va­ló­di in­do­ka el­ső­sor­ban a te­rü­let­fej­lesz­té­si for­rá­sok meg­sza­va­zá­sa volt, mind­azo­nál­tal a VDI ed­dig meg­va­ló­sult prog­ram­ja­it te­kint­ve ki­je­lent­he­tő, hogy az eurorégió te­vé­keny­sé­gé­nek ha­tá­sa a ha­tár men­ti sáv­ban ér­zé­kel­he­tő el­ső­sor­ban, az együtt­mű­kö­dés­ben az em­lí­tett két me­gye, va­la­mint Pest me­gye gya­kor­la­ti­lag nem vesz részt.
Ta­lán épp e fel­is­me­rés kap­csán jött lét­re a Ta­tai kis­tér­ség, a Rá­kó­czi Szö­vet­ség­hez tar­to­zó te­le­pü­lé­sek ön­kor­mány­za­tai és Neszmé­ly ön­kor­mány­za­ta rész­vé­te­lé­vel a Du­na eurorégió a VDI te­rü­le­tén be­lül. A má­sik in­dok az újabb szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­ra a me­gye­rend­szer el­avult­sá­ga volt: a Du­na eurorégió már az in­teg­rá­ci­ós kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en kis­tér­sé­gi ala­pon szer­ve­ző­dött. A tit­kár úr azon­ban hang­sú­lyoz­ta: a két eurorégió mű­kö­dé­sé­ben sze­ret­nék el­ke­rül­ni a pár­hu­za­mos­sá­got, in­kább egy­más te­vé­keny­sé­gé­nek ki­egé­szí­té­sé­re tö­rek­sze­nek, s még a kö­zel­jö­vő­ben együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dást sze­ret­ne köt­ni a VDI-vel.25
A Du­na eurorégió meg­ala­ku­lá­sa je­len­tős vál­to­zá­so­kat vont ma­ga után a VDI mű­kö­dé­sé­ben. Az ügy­ve­ze­tő tit­ká­ri posz­ton be­kö­vet­ke­zett sze­mé­lyi vál­to­zás ön­ma­gá­ban sza­ka­dást ered­mé­nye­zett a mű­kö­dés foly­to­nos­sá­gá­ban, mint ahogy min­den szer­ve­zet éle­té­ben bi­zo­nyos fo­kú meg­ráz­kód­ta­tást je­lent a ve­ze­tő sze­mé­lyé­ben be­kö­vet­ke­zett vál­to­zás.
Ko­ráb­ban a VDI prog­ram­ja­i­nak jó ré­sze lé­nye­gé­ben egy vi­szony­lag szűk ha­tár men­ti sáv­ra kon­cent­rá­ló­dott, most ezek a pro­jek­tek a Du­na eurorégió te­vé­keny­sé­gi kö­ré­nek fő al­ko­tó­ele­mei, s a VDI mű­kö­dé­si fó­ku­sza meg­vál­to­zott. Ezt fém­jel­zi, hogy 2004. má­jus 6-án a VDI szer­ve­zé­sé­vel meg­ala­kult a Vi­seg­rá­di Or­szá­gok Eurorégiói­nak Kon­zul­ta­tív Ta­ná­csa, amely a négy vi­seg­rá­di or­szág 16 eurorégiójá­nak ös­­sze­fo­gá­sá­val jött lét­re; va­la­mint az a tö­rek­vés, hogy az eurorégió egye­sü­le­tet hoz­zon lét­re, és ez­ál­tal olyan jo­gi sze­mél­­lyé vál­jon, mely­nek min­den, az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dést (1999) alá­írt me­gye vagy az adott me­gyék te­rü­le­tén ala­kult re­gi­o­ná­lis tár­su­lás tag­ja. A je­len­le­gi ope­ra­tív szer­ve­ze­tet, a VDI Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­sá­got ugyan­is a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat hoz­ta lét­re, s eb­ből fa­kadt az is, hogy a VDI ed­di­gi te­vé­keny­sé­ge gya­kor­la­ti­lag Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gyé­re kor­lá­to­zó­dott. A maj­da­ni egye­sü­let ter­ve­ik sze­rint meg fog­ja őriz­ni a mos­ta­ni tit­kár­sá­got, ugyan­ak­kor a prog­ra­mok tér­be­li ki­ter­je­dé­se je­len­tő­sen nö­ve­ked­het­ne, s a nyi­trai ré­gi­ó­val is szo­ro­sabb­ra fo­nód­hat­na a kap­cso­lat.
To­váb­bi fel­ada­tot je­lent az eurorégió meg­is­mer­te­té­se a la­kos­ság­gal, en­nek je­gyé­ben a VDI ki­adott né­hány in­for­má­ci­ós fü­ze­tet, sta­tisz­ti­kai adat­gyűj­te­ményt, ám ezek nem rend­sze­re­sen meg­je­le­nő és nem szé­les kör­ben ter­jesz­tett ki­ad­vány­ok. Ah­hoz, hogy ki­ala­kul­jon a va­ló­di re­gi­o­ná­lis tu­dat, olyan prog­ra­mok­kal kel­le­ne je­lent­kez­ni, me­lyek a la­kos­ság hét­köz­na­pi éle­té­ben is tar­tós vál­to­zást, ja­vu­lást hoz­nak.

3.3. Ered­mé­nyek és ter­vek az eurorégióban

Az eurorégió rö­vid tá­vú cél­ja­it meg­va­ló­sí­tot­ta: lét­re­jött a szer­ve­zet, töb­bé-ke­vés­bé ki­ala­kul­tak a mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sok, a kap­cso­lat­fel­vé­tel a ré­gi­ók kö­zött és a hi­va­ta­los szer­vek­kel meg­tör­tént, sor ke­rült szá­mos kö­zös prog­ram meg­szer­ve­zé­sé­re is. A táv­la­ti, tág kör­ben meg­fo­gal­ma­zott cé­lo­kat lé­nye­gé­ben az ala­pí­tó ok­irat­ban fog­lal­ták ös­­sze. A cé­lok tel­je­sí­té­sé­hez át­fo­gó fej­lesz­té­si prog­ra­mok szük­sé­ge­sek, ez irány­ban azon­ban szá­mot­te­vő elő­re­lé­pés nem tör­tént. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés lé­nye­gi alap­ja egy, a tér­ség prob­lé­má­i­val fog­lal­ko­zó kö­zös re­gi­o­ná­lis te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gia ki­dol­go­zá­sa, majd meg­va­ló­sí­tá­sa. A alap­ve­tő lép­cső­fo­ko­kat rész­ben már be­jár­ta a VDI: az ak­tu­á­lis hely­zet is­mer­te­té­sé­re 2000-ben, il­let­ve 2001-ben köz­re­a­dott egy sta­tisz­ti­kai adat­gyűj­te­ményt is tar­tal­ma­zó in­for­má­ci­ós fü­ze­tet, a mű­kö­dés jo­gi ke­re­tei ki­ala­ku­ló­ban van­nak. A stra­té­gi­ai alap­el­vek rög­zí­té­se és konk­rét meg­fo­gal­ma­zá­sa még nem tör­tént meg, a főbb együtt­mű­kö­dé­si te­rü­le­tek és pri­o­ri­tá­sok csak las­san kör­vo­na­la­zód­nak, egy­részt a ko­ráb­bi évek­ben ki­ala­kult mű­kö­dé­si irá­nyult­ság meg­vál­to­zá­sa, más­részt az együtt­mű­kö­dés tény­le­ges jo­gi for­má­já­nak ki­a­la­ku­lat­lan­sá­ga mi­att. A leg­ége­tőbb szük­ség­let az inf­rast­ruk­tú­ra ja­ví­tá­sa, a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dé­sek meg­szer­ve­zé­se csak jól ki­épí­tett inf­rast­ruk­tu­rá­lis ke­re­tek kö­zött le­het­sé­ges. Ta­lán még en­nél is na­gyobb súl­­lyal bír – kü­lö­nö­sen a szlo­vák ol­da­lon – a mun­ka­nél­kü­li­ség eny­hí­té­se, ám ez csak köz­ve­tett, mö­göt­tes cél­ki­tű­zés­ként je­len­het meg a pro­jek­tek­ben, egy át­fo­gó nem­ze­ti (nem­zet­kö­zi) te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka ré­sze­ként.
Az ered­mé­nyek ér­té­ke­lé­sé­nél fi­gye­lem­be kell ven­nünk, hogy az eurorégió meg­ala­ku­lá­sát már meg­előz­te a Rá­kó­czi Szö­vet­ség, mely­nek kap­cso­lat­rend­sze­rét, ha­gyo­má­nyos ren­dez­vé­nye­it „örö­köl­te” a VDI.26 Az eurorégió ed­di­gi te­vé­keny­sé­ge a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra lát­ha­tó mó­don in­kább kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyek, kon­fe­ren­ci­ák, üz­let­em­ber-ta­lál­ko­zók, vá­sá­rok, ki­ál­lí­tá­sok szer­ve­zé­sé­re és meg­ren­de­zé­sé­re ter­jedt ki. Fon­tos ese­mény­nek te­kint­he­tő a PHA­RE, il­let­ve a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ta­nács tá­mo­ga­tá­sá­ból meg­szer­ve­zett Eu­ró­pai Pol­gár­kép­ző Akadémi­a27, a tan­fo­lyam ter­ve­ik sze­rint a kö­zel­jö­vő­ben Szlo­vá­ki­á­ba is meg­ren­de­zés­re ke­rül majd.
A fent em­lí­tett ren­dez­vé­nye­ken kí­vül 2003-ban ki­dol­go­zás­ra ke­rült né­hány, a tér­ség leg­ége­tőbb prob­lé­má­i­val fog­lal­ko­zó ta­nul­mány­terv, me­lyek meg­va­ló­sí­tá­sát a kö­vet­ke­ző évek­ben ter­ve­zik, amen­­nyi­ben a meg­fe­le­lő tá­mo­ga­tás ren­del­ke­zés­re áll:
– Du­nai Zöld­fo­lyo­só: tájre­ha­bil­itá­ciós prog­ram a tér­ség szi­get­vi­lá­gá­ban a bős–nagy­ma­ro­si vízi erőmű ál­tal oko­zott táj­se­bek be­gyó­gyí­tá­sá­ra. A meg­va­ló­sí­tást PHA­RE CBC-támogatásból ter­ve­zik.
– Duna ­men­ti ke­rék­pár­út ter­ve: Brüs­­szel­től Bu­da­pes­tig tar­tó kerékpárúthálózat ki­épí­té­se a ter­vek sze­rint szin­tén uni­ós for­rás­ból, ám ed­dig si­ker­te­le­nül pá­lyáz­tak.
– A Duna ­men­ti te­le­pü­lé­sek víz­ren­de­zé­si prog­ram­já­nak ki­dol­go­zá­sa.
– Eu­ró­pai In­for­má­ci­ós Pont Iro­da mű­köd­te­té­se a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­mal együtt­mű­kö­dés­ben.
– El­ké­szült egy ta­nul­mány­terv a ko­má­ro­mi Er­zsé­bet híd át­ala­kí­tá­sá­ról, amely le­he­tő­vé ten­né egy két­sá­vos au­tó­út ki­épí­té­sét, hogy az észak-dé­li kor­ri­dor Gdansk­tól Ko­má­ro­mon át ve­zes­sen az Ad­ri­á­ig. Ez egy­ben a híd re­konst­ruk­ci­ó­já­nak kér­dé­sét is meg­ol­da­ná.
A Du­na eurorégiót 2003-ban hoz­ta lét­re a Ta­tai Kis­tér­sé­gi Te­rü­let­fej­lesz­té­si Tár­su­lat és a szlo­vá­ki­ai Híd­ve­rő Tár­su­lás, Neszmé­ly köz­pont­tal. Az eurorégióban részt ve­vő ön­kor­mány­zat­ok ugyan­azok, mint ame­lyek ko­ráb­ban a Rá­kó­czi Szö­vet­sé­get ala­pí­tot­ták. Az ügy­ve­ze­tő el­nök Benkő Fe­renc, aki meg­ala­ku­lá­sá­tól 2003-ig a VDI ügy­ve­ze­tő tit­ká­ra volt. A VDI-hez ha­son­ló­an ez eset­ben is szük­ség volt egy önál­ló jog­ala­nyi­ság­gal ren­del­ke­ző szer­ve­zet­re, ez az ope­ra­tív szer­ve­zet a Du­na Eurorégió Ügy­vi­te­li Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság, mely a pá­lyá­za­to­kat benyújt­ja.28 A prog­ra­mok fi­nan­szí­ro­zá­sát el­ső­sor­ban uni­ós for­rá­sok igény­be­vé­te­lé­vel biz­to­sít­ják.
A Du­na eurorégió el­sőd­le­ges cél­ját 2003-ban a kö­vet­ke­ző­képp lát­ta az ügy­ve­ze­tő tit­kár: a vi­seg­rá­di gon­do­lat elő­tér­be he­lye­zé­se a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés­ben, en­nek meg­fe­le­lő­en a len­gyel­or­szá­gi Za­ko­pa­né­val már fel­vet­ték a kap­cso­la­tot. Szán­dé­kuk­ban áll lét­re­hoz­ni a Vi­seg­rá­di Eurorégiók Szö­vet­sé­gét, mely­ben a len­gyel, szlo­vák, uk­rán és ma­gyar tér­sé­ge­ket érin­tő eurorégiók rész­vé­te­lé­re szá­mí­ta­nak. Ez utób­bi 2004 má­ju­sá­ban a VDI ve­ze­té­sé­vel lét­re­jött.
Az eurorégió főbb cél­jai vé­gül is a kö­vet­ke­ző­képp for­má­lód­tak az ala­pí­tó do­ku­men­tum­ban dek­la­rál­tak sze­rint: ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek­ről és a két or­szág kö­zöt­ti jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok­ról szó­ló eu­ró­pai és ké­tol­da­li egyez­mé­nyek alap­ján tá­mo­gat­ja a te­rü­le­tén mű­kö­dő szer­ve­ze­tek együtt­mű­kö­dé­sét a te­rü­le­ti fej­lő­dés és az eu­ró­pai in­teg­rá­ció elő­se­gí­té­se érdekében.29 Az eurorégió el­ső­sor­ban a Du­na ál­tal kép­vi­selt ide­gen­for­gal­mi vonz­erő­re épít­ve a tu­risz­ti­kai fej­lesz­té­sek­re kon­cent­rál. Csak fel­so­ro­lás­sze­rű­en az eh­hez kap­cso­ló­dó pro­jek­tek: Euró­pafalu (tü­kör­prog­ram), Ki­kö­tő­prog­ram, Hajóskanzen, Er­dei is­ko­la. A ter­vek kö­zött sze­re­pel to­váb­bá, hogy egy olyan ha­tár­át­ke­lé­si le­he­tő­sé­get ala­kí­ta­nak ki, amely a schen­geni sza­bá­lyo­zás alap­ján mű­köd­ne, az­az ha­tár­ál­lo­más és ál­lan­dó el­len­őr­zés nél­kül sza­ba­don lép­het­né át a ha­tárt bár­ki Neszmé­ly egy bi­zo­nyos su­ga­rú kör­ze­té­ben. Ez a ha­tár­át­ke­lé­si le­he­tő­ség na­gyot len­dít­het a két­ol­da­lú kap­cso­la­tok fej­lesz­té­sé­ben.
A VDI je­len­le­gi erő­for­rá­sa­it az egye­sü­let­té ala­ku­lás kö­ti le, il­let­ve a nyi­trai szer­ve­zet­tel kö­zö­sen ké­szül egy PHA­RE-pá­lyá­zat, mely a ha­tár két ol­da­la kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erő­sí­té­sét céloz­za­.30 A tá­vo­li ter­vek kö­zött to­vább­ra is sze­re­pel az észa­k-dél irá­nyú au­tó­pá­lya épí­té­se, a konk­rét út­vo­nal­ról azon­ban még nem si­ke­rült meg­egyez­ni az érin­tet­tek­kel.
Vé­ge­ze­tül szót kell ej­te­ni az EU-csatlakozás ha­tá­sa­i­ról is. 2003-ban az ügy­ve­ze­tő tit­kár nagy vál­to­zá­so­kat re­mélt, ma utód­ja sze­rint az eurorégió mint szer­ve­zet nem ér­zé­kel nagy vál­to­zást, az in­kább a ré­gió te­rü­le­tén élő em­be­rek sze­mé­lyes éle­té­ben je­lent­ke­zik: a kön­­nyebb ha­tár­át­lé­pés­nek és eb­ből ki­fo­lyó­lag a kön­­nyebb mun­ka­vál­la­lás­nak kö­szön­he­tő­en.

4. Ös­­szeg­zés

A Vág–Duna–Ipoly eurorégió vizs­gá­la­ta so­rán nyert ta­pasz­ta­la­to­kat ös­­sze­gez­ve meg­fo­gal­maz­ha­tó né­hány meg­ál­la­pí­tás, mely az eurorégiót je­len­leg jel­lem­zi. A VDI-ben részt ve­vő me­gyék te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­se túl­sá­go­san nagy, a kü­lön­bö­ző ön­kor­mány­za­t­ok ér­de­kei el­té­rők, az egyes kis­tér­sé­gek­ben szük­sé­ges fej­lesz­té­sek irá­nyai kü­lön­bö­zők, s így ne­héz át­fo­gó pro­jek­te­ket lét­re­hoz­ni, lo­ká­lis prog­ra­mok meg­va­ló­sí­tá­sá­ra van in­kább le­he­tő­ség. A szű­kebb te­rü­le­te­ken a fej­lesz­té­si irá­nyok job­ban be­ha­tá­rol­ha­tók, s ezért a Du­na eurorégió kön­­nyeb­ben meg­ta­lál­ta az adott kis­tér­ség éle­té­ben be­töl­ten­dő sze­re­pét, le­gyen az a kö­ze­li ha­tár­sza­kasz men­tén fek­vő te­le­pü­lé­sek­kel va­ló kap­cso­lat­tar­tás, a tér­ség kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nya­i­nak ápo­lá­sa, az ok­ta­tás­ban va­ló űrök be­töl­té­se vagy egy te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ram ki­dol­go­zá­sa.
A jo­gi sze­mé­lyi­ség hi­á­nya és en­nek a prob­lé­má­nak az át­hi­da­lá­sa ko­moly prob­lé­mát oko­zott az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben, il­let­ve je­len­tős mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­ta te­vé­keny­sé­gé­nek tér­be­li irá­nyult­sá­gát. Ez utób­bi ab­ból is fa­kad, hogy a VDI éle­té­ben az ala­pí­tá­sát kez­de­mé­nye­ző sze­mély, aki egy­ben az el­ső ügy­ve­ze­tő tit­kár – az­az ve­ze­tő – is volt, meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet töl­tött be, s a sze­mé­lyé­hez kö­tő­dő kap­cso­la­ti há­ló má­ig lét­kér­dés az eurorégió szá­má­ra. A je­len­le­gi ve­ze­tő­re is nagy fe­le­lős­ség há­rul a te­kin­tet­ben, hogy az ő el­kép­ze­lé­sei dön­tő­en be­fo­lyá­sol­ják, mi­lyen irányt vesz majd a VDI te­vé­keny­sé­ge.
A VDI meg­ala­ku­lá­sát mo­ti­vá­ló leg­főbb té­nye­ző a ha­tá­ro­kon túl­ra szo­rult ki­sebb­ség fel­ka­ro­lá­sa, mint ahogy az ál­ta­lá­ban a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben el­he­lyez­ke­dő eurorégiókra jel­lem­ző. Eb­ből fa­ka­dó­an az együtt­mű­kö­dés e kez­de­ti sza­ka­szá­ra a kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok ápo­lá­sa a jel­lem­ző, de már meg­je­len­tek a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés­re irá­nyu­ló kez­de­mé­nye­zé­sek is. Eh­hez kap­cso­ló­dik a má­sik fő mo­ti­vá­ló té­nye­ző, me­lyet az uni­ós for­rá­sok­ra va­ló pá­lyá­zás je­lent. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés nyúj­tot­ta elő­nyök kö­zül az egyik leg­fon­to­sabb az adott kis­tér­ség te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak fi­nan­szí­ro­zá­sa. Bár az ered­mé­nyes mű­kö­dés­hez szük­sé­ges leg­több fel­té­tel adot­t, az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján azon­ban még nem jött lét­re va­ló­di, szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló mikrosz­in­tű ös­­sze­fo­gás, a Vág–Duna–Ipoly eurorégió még az út­ke­re­sés ál­la­po­tá­ban van.
Ál­ta­lá­ban te­hát el­mond­ha­tó, hogy a ha­tá­ron át­nyú­ló, két- vagy több nem­ze­tet is érin­tő eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek­nek mind a mai na­pig ál­ta­lá­ban ha­son­ló jel­le­gű ki­hí­vás­sal kell szem­be­néz­ni­ük mind­amel­lett, hogy az ered­mé­nyek is sza­po­rod­nak.
Ilyen ki­hí­vás­nak mi­nő­sül­het a költ­ség­ve­tés kér­dé­se, kü­lö­nö­sen azért is, mert leg­több­ször an­nak je­len­tős ré­sze pá­lyá­za­tok út­ján nyer­he­tő el. A pá­lyá­za­tok­ra va­ló fel­ké­szü­lés, gya­kor­lat­szer­zés és a ha­tár­idők be­tar­tá­sa mind el­sa­já­tí­tan­dó ké­pes­ség. Mind­ezt azért is fon­tos le­szö­gez­ni, mert egy 2004–2006-os ada­to­kat fel­dol­go­zó sta­tisztika31 sze­rint a kö­zö­sen be­nyúj­tott pá­lyá­za­to­kat ju­tal­maz­ták a leg­több pénz­zel, bár a kü­lön be­nyúj­tott pá­lyá­za­tok sem ma­rad­tak el sok­kal.
Fon­tos a po­li­ti­kai jel­le­gű prob­lé­mák rö­vid tá­vú fél­re té­te­le, hos­­szú tá­von pe­dig meg­ol­dá­sa. Itt el­ső­sor­ban a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség kér­dé­sé­re gon­do­lunk, ami­ben ugyan szá­mos elő­re­lé­pés tör­tént, me­lyek ked­ve­ző ha­tá­sai ta­gad­ha­tat­la­nok, a kér­dés azon­ban to­vább­ra is ké­nyes.
Ugyan­így sok eset­ben prob­lé­mát je­lent az együtt­mű­kö­dés­ben részt ve­vő tér­sé­gek pe­ri­fé­ri­á­lis jel­le­ge, gyak­ran az or­szág töb­bi ré­szé­től va­ló je­len­tős el­ma­ra­dott­sá­ga. Ter­mé­sze­te­sen fon­tos szem előtt tar­ta­ni: a cél egy­ben az ok is, hi­szen a gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok in­ten­zi­tá­sa azért is fon­tos, hogy az el­ma­ra­dot­tabb tér­sé­gek le­he­tő­sé­get kap­ja­nak a fel­zár­kó­zás­ra. Eh­hez a prob­lé­má­hoz nagy­ban köt­he­tő to­váb­bá a kü­lön­bö­ző érin­tett tér­sé­gek el­té­rő tár­sa­dal­mi és inf­rast­ruk­tu­rá­lis vi­szo­nya.
Hi­ány van az olyan in­téz­mé­nyek­ből, me­lyek hi­te­lek­kel, köl­csö­nök­kel tá­mo­gat­nák a ha­tá­ron át­íve­lő be­ru­há­zá­so­kat.
És ta­lán a leg­fon­to­sabb ki­hí­vás: a bi­za­lom meg­te­rem­té­se és az ér­dek­lő­dés fel­kel­té­se a part­ne­rek­ben a kö­zös ér­de­kek szem előtt tar­tá­sá­val.
Az eurorégiók­nak mint kü­lön­le­ges együtt­mű­kö­dé­si for­mák­nak te­hát alap­ve­tő cél­ki­tű­zé­sei mi­att ki­emel­ke­dő sze­re­pet tu­laj­do­ní­tunk, kü­lö­nö­sen Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Baranyi Bé­la 2003. Shen­gen ár­nyé­ká­ban – eurore­gionális szer­ve­ze­tek és a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés kér­dé­sei Ma­gyar­or­szág ke­le­ti ál­lam­ha­tá­rai men­tén. In Süli-Zakar Ist­ván (sz­erk.): Ha­tá­rok és határ­men­tiség az át­ala­ku­ló Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­tem Kos­suth Egye­te­mi Ki­adó­ja.
Sz. Dé­vai Ju­dit 1993. Iden­ti­tás – szél­zú­gás­ban. Ko­má­rom, Ko­má­ro­mi La­pok.
Éger Györ­gy 2000. Region­al­iz­mus, ha­tá­rok és ki­sebb­sé­gek Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Bu­da­pest, Osiris.
Grúber Kár­oly 2002. Eu­ró­pai in­teg­ri­tá­sok: Ré­gió, nem­zet, in­teg­rá­ció. Bu­da­pest, BIP Ki­adó.
Ha­lász Iván 2000. A köz­igaz­ga­tá­si re­form ter­vei Szlo­vá­ki­á­ban. Pro Minori­tate, 2. évf. 2. sz. 110–124. p.
Ham­berg­er Ju­dit 2000. Szlo­vá­kok­ról és cse­hek­ről ma­gyar szem­mel. Po­zsony, Kalligram.
Hardi Ta­más 2000. Ál­lam­ha­tár­ok és re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dé­sek. In Hor­váth Gyula–Rech­nitzer Já­nos (sz­erk.): Ma­gyar­or­szág te­rü­le­ti szer­ke­ze­te és fo­lya­ma­tai az ez­red­for­du­lón. Pécs, MTA RKK, 595–615. p.
Hidegh An­na La­u­ra–Mik­lós An­na Er­zsé­bet 2003. Nec arte nec marte? Avagy a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek ki­csi­ben és nagy­ban. TDK-dolgozat (BKAE). Bu­da­pest.
Il­lés Iván 1997. A re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés fel­tét­elei Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­ban. Tér és Tár­sa­da­lom, 11. évf. 2. sz. 17–28. p.
Krup­pa Éva 2003a. Ré­gi­ók a ha­tá­ron. Ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés az Eu­ró­pai Uni­ó­ban és Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. PhD-értekezés (BKÁE Nem­zet­kö­zi Kap­cso­la­tok Dok­to­ri Is­ko­la). Bu­da­pest.
Krup­pa Éva 2003b. Eurorégiók a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron. Té­nyek és vé­le­mé­nyek. Kéz­irat.
Kusý, Miroslav 2002. A ma­gyar­kér­dés Szlo­vá­ki­á­ban. Po­zsony.
Lel­kes Gá­bor 2003. El­ma­ra­dott­ság és ver­seny­ké­pes­sé­gi ele­mek a dél-szlo­vá­ki­ai tér­ben. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 5. évf. 4. sz. 3–18. p.
Lud­vig Zsuzsa–Süli-Zakar Ist­ván 2002. A Kár­pá­tok Eurorégió együtt­mű­kö­dés mér­le­ge. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Med­ve-Bá­lint Ger­gő 2003. Ha­tár men­tén új uta­kon: eurorégiók Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Pro Minori­tate, 5. évf. 4. sz. 100–133. p.
Rech­nitzer Já­nos 2002. Az or­szág­ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dé­sek sa­já­tos­sá­gai. Eu­ró­pai Köz­igaz­ga­tá­si Szem­le, 49. évf. 1–2. sz. 33–48. p. (A Ma­gyar Jog mel­lék­le­te.)
Sal­lai Já­nos 2003. Az ál­lam­ha­tár­ok jö­vő­je a Kár­pát-me­den­cé­ben a „schen­geni fo­lya­mat” tük­ré­ben. In Süli-Zakar Ist­ván (sz­erk.): Ha­tá­rok és határ­men­tiség az át­ala­ku­ló Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­tem Kos­suth Egye­te­mi Ki­adó­ja.
Szar­ka Lász­ló 2001. Köz­igaz­ga­tá­si re­form és ki­sebb­sé­gi kér­dés. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 3. évf. 2. sz. 208–222. p.
Tu­ba La­jos 2001. Gaz­da­sá­gi szer­ke­zet, üz­le­ti élet, te­rü­let­fej­lesz­té­si ter­vek, ide­gen­for­ga­lom. www.­fo­ru­minst.hu.
Vág–Duna–Ipoly Eurorégió 2001. Ta­ta­bá­nya, Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Tit­kár­sá­ga.
www.dti.rkk.hu/ki­ad­v/tertelkut/tertelkut23.htm­l.
www.lib.u­ni-­corv­i­nus.hu/phd/krup­pa_e­va.pdf.
www.ke­mo­h.hu.
www.ko­marno.sk/kl.
www.­neszme­ly.hu/­dunaeu­ro/­page2.ht­m.
www.neu­man­n-­haz.hu/tei/e­d­u­ca­tio/e­d­u­ca­tio/1997osz/s­tud­ies/3­suli-za­/3­suli-z­a­_h­u.ht­ml.
www.o­fakht.hu.
www.­val­to­zovi­lag.hu/eu/eu­rore­giok.ht­m#kar.

Horváth Tamás–Ríz Ádám: Szlovákiai magyarok támogatásának új lehetõségei az Európai Unióban

1. Be­ve­ze­tés

Né­hány éven be­lül a Kár­pát-me­den­ce ma­gya­rok ál­tal la­kott 8 or­szá­ga kö­zül 6 tag­ja lesz az Eu­ró­pai Uni­ó­nak, a kö­zel 13 mil­lió itt élő ma­gyar­ból kb. 12,6 mil­lió az EU ál­lam­pol­gá­ra lesz, a dél­vi­dé­ki és kár­pát­al­jai ma­gyar­ság pe­dig az Unió ha­tá­rán vár­ha­tó­an egy­re szo­ro­sab­ban kap­cso­ló­dik az in­teg­rált Eu­ró­pá­hoz.
A ha­tá­rok fo­ko­za­tos le­bon­tá­sa, a (tudás)tőke, áruk, szol­gál­ta­tá­sok és sze­mé­lyek sza­bad moz­gá­sa új táv­la­to­kat nyit­hat a ha­tá­rok nél­kü­li nem­zet­egye­sí­tés­hez. Ezen új hely­zet­ben anak­ro­nisz­ti­kus­sá vá­lik a má­ra ki­üre­se­dett szü­lő­föld­ön ma­ra­dás el­ve: ed­di­gi ad­mi­niszt­ra­tív aka­dá­lyok, kor­lá­to­zá­sok he­lyett le­he­tő­vé kell ten­ni a mun­ka­erő, di­á­kok sza­bad moz­gá­sát, de ez­zel pár­hu­za­mo­san min­dent meg kell ten­ni an­nak ér­de­ké­ben, hogy a tő­ke, áruk és szol­gál­ta­tá­sok va­ló­ban el­jus­sa­nak a szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­i­ba, ez­ál­tal egy él­he­tőbb szü­lő­föld esé­lye­it meg­te­remt­ve ott.
Mind­eh­hez a ha­tá­ron túl­ra irá­nyu­ló je­len­le­gi ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás több­szö­rö­se sem len­ne elég­sé­ges, a jobb élet­mi­nő­ség­hez, az él­he­tőbb tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet fel­tét­ele­i­hez – a szom­szé­dos or­szá­gok gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­se mel­lett – a kö­vet­ke­ző 10-20 év­ben ki­vé­te­les esélyt te­remt­het a tér­ség­be irá­nyu­ló uni­ós for­rá­sok meg­szer­zé­se. Ma­gyar­or­szág sze­re­pe eb­ben a „hal he­lyett há­lót” elv al­kal­ma­zá­sa, az­az a csat­la­ko­zá­si, fel­ké­szü­lé­si ta­pasz­ta­la­ta­ink át­adá­sá­val – ezen a té­ren is – hely­ze­ti előny­be kell hoz­ni a szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­sá­gát.
A ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­nak egy ha­té­ko­nyabb – az EU gya­kor­la­tá­ból át­vett – esz­köz­rend­szer­rel el­sőd­le­ge­sen azt kell a jö­vő­ben elő­se­gí­te­nie, hogy a szü­lő­föld­jü­kön élők és utó­da­ik ma­gyar­ként ta­lál­ják meg a szá­muk­ra ked­ve­ző élet­fel­té­te­le­ket. (En­nek ösz­tön­zé­se sem az Uni­ó­tól, sem a szom­szé­dos ál­la­mok­tól re­á­li­san nem vár­ha­tó, leg­fel­jebb csak sze­rény mér­ték­ben.)
A mö­göt­tünk ha­gyott más­fél év­ti­zed­ben a ha­tá­ron túl élő ma­gyar­ság – köz­tük a fel­vi­dé­ki ma­gyar kö­zös­ség – sor­sa alap­ja­i­ban vál­to­zott meg: szá­mos olyan kez­de­mé­nye­zés vált va­ló­ra, ami­ről so­kan ál­mod­ni se mer­tek ko­ráb­ban (pl. ál­la­mi ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény), és szá­mos olyan vész­for­ga­tó­könyv is va­ló­ság­gá vált, ami­re ak­kor még ke­ve­sen gon­dol­hat­tak (pl. 10% kö­rü­li né­pes­ség­fo­gyás a ma­gyar­ság kö­ré­ben). A szám­ve­tés­nek itt van te­hát az ide­je: mit si­ke­rült el­ér­ni, mit nem, hol ron­tot­tuk el, ho­gyan kel­le­ne más­képp, s mit te­het eh­hez hoz­zá a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka. A hely­zet­ér­té­ke­lést és a stra­té­gia fel­vá­zo­lá­sát még in­kább alá­tá­maszt­ja a tér­ség – köz­te Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág – uni­ós csat­la­ko­zá­sa, amely je­len­tő­sen „át­raj­zol­ja” a ma­gya­rok lak­ta Kár­pát-me­den­ce geo­po­li­ti­ka tér­kép­ét. A meg­vál­to­zott hely­zet, a „ma­gyar­nak len­ni” re­la­tív fel­ér­té­ke­lő­dé­se – az ed­di­gi ered­mé­nyek meg­tar­tá­sa mel­lett – ra­di­ká­li­san új meg­ol­dá­so­kat, új lo­gi­kát és meg­kö­ze­lí­tést igé­nyel mind po­li­ti­kai, mind szak­mai szem­pont­ból, amely­hez a ma­gyar­or­szá­gi nem­zet­po­li­ti­kai tér min­den sze­rep­lő­jé­nek te­vé­keny rész­vé­te­le szük­sé­ges.
Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság le­he­tő­sé­gei, pers­pek­tí­vái is mó­do­su­ló­ban van­nak, meg­lá­tá­sunk sze­rint szé­le­sed­nek, bő­vül­nek. Ta­nul­má­nyunk­ban egy rö­vid, csak cím­sza­vak­ban ki­me­rü­lő hely­zet­ér­té­ke­lés után a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka meg­újí­tá­sá­ra te­szünk ja­vas­la­tot, ki­tér­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra uni­ós for­rás­ból hoz­zá­fér­he­tő fej­lesz­té­si for­rá­sok – Ma­gyar­or­szá­got is érin­tő – ki­hí­vá­sa­i­ra, fel­ada­ta­i­ra is. En­nek kap­csán há­rom fő pil­lért ha­tá­roz­tunk meg az EU-csatlakozást kö­ve­tő, ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal ös­­sze­füg­gő fel­ada­tok ha­té­ko­nyabb el­lá­tá­sá­ra:
1. pil­lér: Tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka he­lyett fej­lesz­tés­po­li­ti­ka – Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv.
2. pil­lér: Ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok EU fel­ké­szí­té­se – „hal he­lyett há­lót”.
3. pil­lér: Együtt­mű­kö­dés a ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szint­jén – „ma­gyar–ma­gyar te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés”.
Ezek a jó­részt egy­mást ki­egé­szí­tő cé­lok egy­más ha­tá­sa­it erő­sít­he­tik fel, ahogy az EU-szaknyelv fo­gal­maz: együt­tes meg­va­ló­su­lá­suk ese­tén igen ko­moly szinergikus ha­tá­sok is fel­lép­het­nek.
Ta­nul­má­nyunk ki­tér to­váb­bá ar­ra, hogy mi­lyen le­he­tő­sé­ge­ket és ve­szé­lye­ket rejt ma­gá­ban ez az új szi­tu­á­ció, il­let­ve ki­fe­je­zet­ten köz­igaz­ga­tá­si meg­kö­ze­lí­té­sű meg­ol­dá­si ja­vas­la­to­kat, vá­lasz­le­he­tő­sé­ge­ket kí­ná­lunk a dön­tés­ho­zók szá­má­ra a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal fog­lal­ko­zó szak­po­li­ti­ka át­fo­gó meg­újí­tá­sá­ra, amely – a po­li­ti­kai és szak­mai kon­szen­zust él­ve­ző meg­ál­la­pí­tás sze­rint – nem ha­lo­gat­ha­tó to­vább. Je­len anyag az egész Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak meg­újí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an fo­gal­maz meg javasalatokat, azon­ban hang­sú­lyo­san érint­jük a ré­gi­ós meg­kö­ze­lí­té­sek, kü­lönb­sé­gek fontoságát, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a szlo­vá­ki­ai sa­já­tos­sá­gok­ra. Ta­nul­má­nyunk az EU-csatlakozás ál­tal a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság szá­má­ra nyújt­ha­tó po­ten­ci­á­lis elő­nyö­ket meg­csil­lant­va a két, ed­dig ta­lán egy­más­tól leg­tá­vo­labb ál­ló szak­po­li­ti­ka pár­be­széd­ét, szo­ros együtt­mű­kö­dé­sét szor­gal­maz­za an­nak a fel­is­me­ré­sé­re, hogy a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság­nak most tör­té­nel­mi esé­lye kí­nál­ko­zik a fel­zár­kó­zás­ra. En­nek el­sza­lasz­tá­sa vég­leg meg­pe­csé­tel­he­ti a szü­lő­föld­ön va­ló meg­ma­ra­dás, a hi­va­ta­los ma­gyar ál­la­mi po­li­ti­ka ál­tal 15 éve meg­ha­tá­ro­zott prog­ram­já­nak pa­ra­dig­má­ját.

2. Hely­zet­ér­té­ke­lés 1990–2005: ered­mé­nyek és ered­mény­te­len­sé­gek

1990 óta el­múlt 15 év szá­mos ered­mén­­nyel és ku­darc­cal, az alap­kér­dés azon­ban to­vább­ra sem vál­to­zott: ho­gyan to­vább ma­gyar tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka? E szin­te éven­ként vis­­sza­té­rő kér­dés mel­lé 2004 óta már fel kell ten­nünk egy má­si­kat is: fel­ké­szül­tünk-e a már meg­nyílt EU-források fo­ga­dá­sá­ra, és e két tá­mo­ga­tá­si rend­szer­ből adó­dó le­he­tő­sé­gek ös­­sze­han­go­lá­sá­ra?
Úgy vél­jük, hogy a felvédéki ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak hasz­no­su­lá­sát az el­múlt 15 év­ben kü­lön­bö­ző szem­pont­ok­ból ki­in­dul­va már so­kan és sok he­lyütt felmérték2, mi – rész­ben ezek­re ala­poz­va – konk­rét gya­kor­la­ti lé­pé­sek­re fo­gal­maz­tunk meg ja­vas­la­to­kat, ab­ból ki­in­dul­va, hogy ezen lé­pé­sek meg­té­te­le sür­ge­tő fel­adat.

2.1. Új hely­zet, új le­he­tő­sé­gek, új ve­szé­lyek

Az el­múlt más­fél év­ti­zed je­len­tős ered­mé­nyei (pl. in­téz­mény­épí­tés) mel­lett a ha­tá­ron túl­ra irá­nyu­ló tá­mo­ga­tá­si rend­szer a leg­főbb cél­ját, a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást nem, vagy csak rész­ben tud­ta el­ér­ni. (Té­mánk szem­pont­já­ból ir­re­le­váns kér­dés, hogy a ma­ga kor­lá­to­zott esz­kö­ze­i­vel és anya­gi for­rá­sa­i­val csak kis rész­ben te­he­tő mind­ezért fe­le­lős­sé.)
A kül­ső, gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek mel­lett mind­eh­hez hoz­zá­já­rul­tak a ha­zai tá­mo­ga­tá­si rend­szer bel­ső gyen­ge­sé­gei: nincs jö­vő­ké­pet tar­tal­ma­zó át­fo­gó tá­mo­ga­tá­si stra­té­gia, en­nek alá­ren­delt pá­lyá­za­ti prog­ra­mok; nem ösz­tö­nöz fej­lesz­té­sek­re, csak a sze­rep­lők „élet­ben tar­tá­sa” a cél; klientúrarendszer ki­ala­ku­lá­sa és a tel­je­sít­mény­elv hi­á­nya jel­lem­zi; nincs a tá­mo­ga­tá­sok mö­gött mo­ni­tor­ing, vis­­sza­csa­to­lás.
A szom­szé­dos or­szá­gok­ban a ki­lenc­ve­nes évek, il­let­ve a ké­tez­res évek ele­jén vég­zett két nép­szám­lá­lás ada­ta­i­ból ki­ol­vas­ha­tó je­len­tős szám­be­li de­fi­cit ar­ra mu­tat, hogy a tar­tós po­li­ti­kai szán­dék és nö­vek­vő költ­ség­ve­té­si rá­for­dí­tá­sok el­le­né­re sem si­ke­rült a ked­ve­zőt­len ten­den­ci­ák meg­for­dí­tá­sa, sőt a las­sí­tá­sa sem.
A tér­ség ál­ta­lá­nos de­mog­rá­fi­ai meg­tor­pa­ná­sá­nál a szom­szé­dos or­szá­gok­ban ma­gu­kat ma­gyar­nak val­lók szá­má­nak csök­ke­né­se jó­val na­gyobb, he­lyen­ként drá­mai mér­té­kű. A de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok mé­lyén azon­ban még en­nél is sö­té­tebb a kép: a több­sé­gi nem­ze­tek­hez ké­pest el­öre­ge­dett ma­gyar ki­sebb­sé­gek; a fal­vak­ba tör­té­nő vis­­sza­hú­zó­dás és a fi­a­tal kor­osz­tály­ok, kü­lö­nö­sen az ér­tel­mi­sé­gi­ek el­ván­dor­lá­sa; po­zí­ció­vesz­tés a mun­ka­erő­pi­a­con (Gyurgyík–Sebők 2003, 31–45). Pa­ra­dox mó­don épp az EU-csatlakozással gyor­sul­hat fel a „ma­gyar–ma­gyar” agy­el­szí­vás­ként is­mert má­sik ten­den­cia is: az EU-állampolgárok egyen­ran­gú ta­nul­má­nyi le­he­tő­sé­ge­i­nek kö­szön­he­tő­en több­éves emel­ke­dő ten­den­cia után 2006-ban már – el­ső íz­ben – a szom­szé­dos or­szá­gok kö­zül Szlo­vá­ki­á­ból je­lent­kez­nek a leg­töb­ben ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si kép­zés­re (ös­­sze­sen 933-an3), an­nak el­le­né­re, hogy a ko­ráb­bi­ak­nál jó­val szé­le­sebb le­he­tő­ség van a szü­lő­föld­ön is ma­gya­rul ta­nul­ni. Köz­is­mert az is, hogy a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben ta­nu­lók 30-40%-a nem tér visz­­sza szülőföldjére.4 Gyö­ke­re­sen új hely­ze­tet te­remt a tér­ség uni­ós csat­la­ko­zá­sa: a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok több­sé­ge a kö­vet­ke­ző évek­ben ed­dig nem lá­tott mér­té­kű uni­ós for­rá­sok­ra lesz jo­go­sult, ame­lyek cél­ja épp az el­ma­ra­dott ré­gi­ók, tár­sa­dal­mi cso­por­tok fel­zár­kóz­ta­tá­sa. Ma­gyar­or­szág ko­ráb­bi csat­la­ko­zá­sa ré­vén je­len­tős ta­pasz­ta­lat hal­mo­zó­dott fel e té­ren, amely­nek át­adá­sa hely­ze­ti előny­be hoz­hat­ná a szom­szé­dos or­szá­gok­ban élő ma­gya­ro­kat. Min­den ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­ra jel­lem­ző, hogy az ed­dig pe­ri­fé­ri­á­ra szo­rult ha­tár men­ti te­rü­le­tek a kü­lön­bö­ző szom­széd­sá­gi (Interreg-) prog­ra­mok ré­vén ki­emelt fej­lesz­té­si ré­gi­ók­ká vál­nak a jö­vő­ben.

1. áb­ra. A ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók és a ma­gyar­ság lé­lek­szá­má­nak vál­to­zá­sa, 1991–2001

For­rás: Gyurgyík Lász­ló–Se­bők Lász­ló (szerk.): Nép­szám­lá­lá­si kör­kép Kö­zép-Eu­ró­pá­ból 1989–2002. Bu­da­pest, Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány, 2003.

Je­len­tős vál­to­zá­sok tör­tén­tek a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer­ben is: a si­ker­te­len nép­sza­va­zás után új­ra kell gon­dol­ni, hogy Ma­gyar­or­szág mit tud a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság mel­lett/he­lyett nyúj­ta­ni a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság szá­má­ra, azt is fi­gye­lem­be vé­ve, hogy a jö­vő­ben egy­re töb­ben akar­ják a ha­zai de­mog­rá­fi­ai prob­lé­mák meg­ol­dá­sát a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok ré­vén meg­ol­da­ni.
1990 után je­len­tős, nö­vek­vő ös­­sze­gű, Szlo­vá­ki­á­ra ve­tít­ve éven­te kb. 2-3 milliárd fo­rint tá­mo­ga­tás ke­rült át a ha­tá­ron túl­ra, ame­lyek alap­ve­tő­en a ci­vil in­téz­mény­rend­szer­re há­ru­ló kultúrafen­ntartási, iden­titás­megőrzést tá­mo­ga­tó prog­ra­mo­kat, il­let­ve ki­sebb rész­ben – a rend­kí­vül fon­tos – in­téz­mény­fenn­tar­tást biz­to­sí­tó mű­kö­dé­si jel­le­gű tá­mo­ga­tá­so­kat biz­to­sí­tot­tak. A kilencvenes évek­kel le­zá­rult az in­téz­mény­ala­pí­tás, a „ta­laj­fo­gás” év­ti­ze­de, amely­nek szá­mos ered­mé­nye mel­lett a leg­főbb cél, a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás ügyé­ben nem si­ke­rült át­tö­rést el­ér­ni.
Még­is – át­fo­gó, kon­szen­zust él­ve­ző szak­po­li­ti­kai stra­té­gia hí­ján – ál­lan­dó­sult tűz­ol­tás volt jel­lem­ző, amely­ben sok­szor az öt­let­sze­rű­ség, a po­li­ti­kai al­ku do­mi­nált vagy egy-egy in­téz­mény­ala­pí­tó – tisz­te­let­re mél­tó – ki­tar­tó és ál­do­za­tos kez­de­mé­nye­ző­kés­zsé­ge in­dí­tott el ko­moly is­ko­la- és kol­lé­gi­um­fej­lesz­té­se­ket. Kü­lö­nö­sen az ok­ta­tás te­rü­le­tén a tá­mo­ga­tá­sok a ko­ráb­bi ös­­sze­gek több­szö­rö­sé­re nőt­tek. Hoz­zá kell ten­nünk azon­ban, hogy az ok­ta­tás­ba fek­te­tett for­rá­sok meg­té­rü­lé­sé­hez lé­nye­ge­sen hos­­szabb idő kell an­nál, hogy az el­múlt évek be­ru­há­zá­sa­i­nak ered­mé­nyei ér­zé­kel­he­tők le­gye­nek.
A ma­gyar nem­zet­po­li­ti­ká­val szem­ben fú­jó sok­fé­le el­len­szél te­hát a sta­tisz­ti­kák alap­ján túl erős­nek bi­zo­nyult, ki­mu­tat­ha­tó konk­rét szám­be­li elő­re­lé­pést a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást tá­mo­ga­tó po­li­ti­ka nem tud fel­mu­tat­ni. E ta­nul­mány ke­re­tei kö­zött nincs ar­ra le­he­tő­ség, hogy ele­mez­zük, hány­fé­le ok­ból ki­fo­lyó­lag zaj­lott így ez a fo­lya­mat. Az el­té­rő gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­gű te­rü­le­tek kö­zöt­ti élet­szín­vo­nal­be­li kü­lönb­ség, a nyi­tot­tab­bá vá­ló ha­tá­rok, az as­­szi­mi­lá­ci­ós nyo­más és sok egyéb más ok mel­lett az el­múlt ti­zen­öt év nem­zet­po­li­ti­ká­já­nak bel­ső gyen­ge­sé­gei is oda ve­zet­tek, hogy a je­len­tős szim­bo­li­kus és gya­kor­la­ti lé­pé­sek el­le­né­re a fen­ti ne­ga­tív fo­lya­ma­to­kat nem si­ke­rült el­len­sú­lyoz­ni.

2.2. Pár­hu­za­mos stra­té­gi­ai cé­lok: iden­ti­tás és élet­kö­rül­mé­nyek

Mi­lyen cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sá­val van esély ar­ra, hogy évek, év­ti­ze­dek ki­tar­tó mun­ká­já­val a ten­den­ci­ák sta­tisz­ti­kai szem­pont­ból és kéz­zel fog­ha­tó­an is po­zi­tív irányt ve­gye­nek? Le­het-e egy­ál­ta­lán azt hin­ni, hogy ön­ma­gá­ban, a szom­szé­dos ál­la­mok gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lé­se nél­kül a kor­lá­to­zott – anya­gi és igaz­ga­tá­si – esz­köz­rend­szer­rel ren­del­ke­ző anya­or­szág szá­mot­te­vő ered­ményt tud, ké­pes el­ér­ni ezen a té­ren?
Je­len ta­nul­mány szer­zői évek­kel ko­ráb­ban a ha­tá­ron tú­li ok­ta­tás te­rü­le­tén te­vé­keny­ked­tek, s vív­ták a ma­guk szél­ma­lom­har­cát a ma­gyar­or­szá­gi ösz­tön­dí­ja­zás vagy az egye­tem­fej­lesz­tés te­rén a fen­ti fo­lya­ma­tok las­sí­tá­sa ér­de­ké­ben. A ma­gyar­or­szá­gi ösz­tön­dí­ja­zás szü­lő­föl­di hasz­no­su­lá­sá­nak meg­kér­dő­je­lez­he­tő vol­ta mel­lett ma már az­zal is szem­be kell néz­ni, hogy – az ok­ta­tás, fel­nőtt­kép­zés fej­lesz­té­sé­nek fon­tos­sá­gát nem vi­tat­va – vi­lá­gos jö­vő­kép és he­lyi pers­pek­tí­vák nél­kül a szü­lő­föl­di (felső)oktatás fej­lesz­té­se sem ér­he­ti el a cél­ját. An­­nyi lesz a kü­lönb­ség csu­pán, hogy a dip­lo­ma­szer­zés előtt vagy után hagy­ják el a fi­a­ta­lok a szü­lő­föld­jü­ket.
Mind­ezen nem kí­vánt je­len­sé­gek, ten­den­ci­ák meg­elő­zé­sé­re, las­sí­tá­sá­ra vé­le­mé­nyünk sze­rint ak­kor nyí­lik a leg­na­gyobb esély, ha nem a fo­lya­mat vé­gén kí­vá­nunk be­avat­koz­ni (ahogy tet­tük ezt ko­ráb­ban), ha­nem a prob­lé­mák gyö­ke­re­it ke­res­sük, s ott pró­bá­lunk vál­toz­tat­ni va­la­mit. A di­á­kok, fi­a­tal ér­tel­mi­sé­gi­ek el­ván­dor­lá­sa mö­göt­ti mo­ti­vá­ci­ó­kat, ere­den­dő oko­kat vizs­gál­va a ki­sebb­sé­gi lét, il­let­ve az as­­szi­mi­lá­ci­ós kör­nye­zet ta­szí­tá­sai és a jobb eg­zisz­ten­ci­á­lis kö­rül­mé­nyek von­zá­sai ke­rül­nek fel­szín­re, mint a leg­főbb in­dí­té­kok. A ki­sebb­sé­gi sors prob­lé­má­já­ra rész­le­ges meg­ol­dást je­lent­het ta­lán az au­to­nó­mia, míg az utób­bi­ra – vall­juk meg – csak a tér­ség or­szá­ga­i­nak, köz­tük Szlo­vá­ki­á­nak ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lé­se ad­hat esélyt.
Mind­ez azt is je­len­ti, hogy a stra­té­gi­ai cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sa kap­csán né­ze­tünk sze­rint a jö­vő­ben sza­kí­ta­ni kell a má­ra ki­üre­se­dett „szü­lő­föld­ön ma­ra­dás” el­vé­nek han­goz­ta­tá­sá­val, amely nem­csak bur­kol­tan az el­ván­dor­lás­ra ösz­tö­nöz, ha­nem a ha­tá­ron túl élők szá­má­ra sér­tő és az EU tér­nye­ré­sé­vel egy­re in­kább tart­ha­tat­lan­ná vá­lik. A tá­mo­ga­tá­sok leg­főbb cél­ja az él­he­tőbb szü­lő­föld vá­lasz­tá­sa, az­az az ott élő ma­gyar­ság szá­má­ra él­he­tőbb tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sa kell, hogy le­gyen.
Mind­ez ak­kor azt je­len­ti, hogy öl­be tett kéz­zel kell vár­nunk a szlo­vák GDP szár­nya­lá­sát, ami­nek ál­dá­sai majd ta­lán egy­szer va­la­mi­kor „le­cso­rog­nak” a ma­gya­rok lak­ta te­rü­le­tek­re is? Oda is ta­lán utol­já­ra? En­nél sze­ren­csé­re most jó­val töb­bet te­he­tünk: ha el­fo­gad­juk azt, hogy az el­ván­dor­lás prob­lé­má­já­nak egyik gyö­ke­re az él­he­tő tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet hi­á­nyá­ban ke­re­sen­dő, er­re az ér­de­mi fej­lesz­tés re­á­lis esé­lyét kí­nál­ják az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok, hisz ezek épp a te­rü­le­ti, re­gi­o­ná­lis és tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sét szol­gál­ják. Cso­da­vá­rás és az „EU majd min­dent meg­old” il­lú­zi­ó­ja nél­kül ál­lít­juk, hogy tör­té­nel­mi esélyt sza­lasz­tunk el, ha nem élünk az­zal a le­he­tő­ség­gel, ami a dön­tő­en te­rü­le­ti hát­rá­nyok­kal küz­dő, a ha­tár men­tén fek­vő ma­gya­rok lak­ta ré­gi­ók szá­má­ra nyí­lik uni­ós fej­lesz­té­si for­rá­sok for­má­já­ban 2007 után. Hogy mind­ez men­­nyi­re nem utó­pia: az EU-fejlesztésekben élen já­ró Ír­or­szág év­szá­za­dos mig­rá­ci­ós fo­lya­ma­to­kat for­dí­tott meg az utób­bi év­ti­ze­dek­ben, s ma már töb­ben köl­töz­nek vis­­sza a „zöld szi­get”-re, mint ahá­nyan tá­voz­nak on­nan.
De mi kö­ze a szlo­vá­ki­ai EU-forrásokhoz a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­nak? Hi­szen ezek szlo­vá­ki­ai ál­la­mi in­téz­mé­nyek ál­tal ki­íran­dó, nem identitásmegőrzést tá­mo­ga­tó EU-s pá­lyá­za­ti pén­zek. Ép­pen ez az egyik leg­fon­to­sabb és az új hely­zet­ben meg­vá­la­szo­lás­ra vá­ró kér­dés. Hol hú­zód­nak a ha­tá­rai és me­lyek leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­sei a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás-fej­lesz­tés­po­li­ti­ká­nak: a ma­gyar­ság­tu­dat, iden­ti­tás meg­őr­zé­se vagy emel­lett, sőt ezen túl va­la­mi más is? Ál­lás­pon­tunk sze­rint a fel­vi­dé­ki és ma­gyar­or­szá­gi szak­mai-po­li­ti­kai elit­nek kö­zö­sen olyan fej­lesz­tés­po­li­ti­kát kell ki­ala­kí­ta­nia nem­csak a ma­gyar költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tá­sok fel­hasz­ná­lá­sá­ra, amely a nem­ze­ti iden­ti­tás meg­őr­zé­sén, erő­sí­té­sén fá­ra­do­zó szer­ve­ze­tek mun­ká­já­nak stra­té­gi­á­ba fog­lalt tá­mo­ga­tá­sán kí­vül ké­pes gya­kor­la­ti­as, a he­lyi ma­gyar­ság élet­kö­rül­mé­nye­i­nek, élet­mi­nő­sé­gé­nek köz­vet­len ja­ví­tá­sát cél­zó konk­rét in­téz­ke­dé­se­ket tá­mo­gat­ni. Mi ab­ból in­du­lunk ki, hogy egy te­le­pü­lés fej­lesz­té­se, egy mun­ka­nél­kü­li­sé­get meg­elő­ző kép­zé­si prog­ram vagy egy kör­nye­zet­vé­del­mi be­ru­há­zás ugyan­úgy szol­gál­ja az ott élő ma­gya­rok szü­lő­föld­ön ma­ra­dá­sát, mint adott eset­ben egy ma­gyar kul­tú­rát tá­mo­ga­tó prog­ram. A két cél kö­zött nem „vagy-vagy”, ha­nem „és” kap­cso­lat ér­ten­dő.

2.3. Esé­lyek a to­vább­lé­pés­re

E ta­nul­mány szer­ző­i­nek vé­le­mé­nye sze­rint mind­ez le­het­sé­ges, és egy­ben kö­te­les­sé­günk is ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy a korlátaink kö­zött a le­he­tő leg­tel­je­sebb mér­ték­ben, ha­té­ko­nyan hasz­nál­juk ki azo­kat a le­he­tő­sé­ge­ket, ver­seny­elő­nyö­ket az összmagyarság ér­de­ké­ben, ame­lyek­kel az EU-csatlakozás kö­vet­kez­té­ben ren­del­ke­zünk. Pa­te­ti­kus­ság nél­kül fo­gal­maz­ha­tunk úgy is, hogy a 21. szá­zad ele­je ki­vé­te­les tör­té­nel­mi – és min­den bi­zon­­nyal utol­só – esélyt kí­nál ar­ra, hogy az el­múlt év­szá­zad­ban fel­gyü­lem­lett prob­lé­mák ha­tá­sá­ra a már-már vis­­sza­for­dít­ha­tat­lan­nak tű­nő fo­lya­ma­to­kat las­sít­suk, meg­ál­lít­suk vagy akár meg­for­dít­suk.
Bár Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sá­ra egyidőben ke­rült sor, az anya­or­szág csat­la­ko­zá­si és fel­ké­szü­lé­si fo­lya­ma­ta egy sok­kal hos­­szabb in­ter­val­lum­ban zaj­lott. Eb­ből a hely­ze­ti előny­ből ki­fo­lyó­lag Ma­gyar­or­szág előbb szem­be­sült azok­kal az el­vá­rá­sok­kal, kö­ve­tel­mé­nyek­kel és per­sze le­he­tő­sé­gek­kel is, ame­lyek­kel Szlo­vá­ki­á­nak is szem­be­sül­nie kel­lett. Mind­er­re mi sem jobb pél­da, mint a 2004– 2006 kö­zöt­ti Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv (a továbbiakban: NFT) ki­dol­go­zá­sa Szlo­vá­ki­á­ban, mely­ben ma­gyar­or­szá­gi szak­em­be­rek is részt vet­tek.
Ma­gyar­or­szá­gon az EU-támogatásokkal fog­lal­ko­zó in­téz­mény­rend­szer ke­re­té­ben a már több mint egy év­ti­ze­de fel­hal­mo­zó­dott, elő­csat­la­ko­zá­si, il­let­ve a Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok tá­mo­ga­tá­sa­i­val ös­­sze­füg­gő ta­pasz­ta­la­tok le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­nak ar­ra, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­sé­gek je­len­le­gi, il­let­ve jö­vő­be­ni esé­lye­it sa­ját or­szá­ga­ik­ban nö­vel­jük, a je­len­leg és ké­sőbb ren­del­ke­zés­re ál­ló pá­lyá­za­ti for­rá­sok le­hí­vá­sát meg­ala­po­zó fel­ké­szült­sé­gü­ket fej­les­­szük.
A ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek ezen – anya­or­szág ál­tal – tá­mo­ga­tott hely­ze­ti elő­nyük­ből ki­fo­lyó­lag nyer­te­sei le­het­nek a tér­ség uni­ós csat­la­ko­zá­sá­nak, amely je­len­tős mér­ték­ben el­len­sú­lyoz­hat­ja a ki­sebb­sé­gi lét­ből fa­ka­dó hát­rá­nyo­kat (hi­va­ta­los pá­lyá­za­ti nyelv szlo­vák vagy an­gol, tá­mo­ga­tá­si rend­szer in­téz­mé­nye­i­nek több­sé­ge Po­zsony­ban vagy a na­gyobb re­gi­o­ná­lis köz­pon­tok­ban ta­lál­ha­tó), hoz­zá­já­rul­va ez­zel a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­hoz.
Nem le­het vi­tás, hogy ez az elem alap­ve­tő­en hi­ány­zott a ma­gyar–ma­gyar együtt­mű­kö­dés el­múlt év­ti­zed­ében, de Ma­gyar­or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa után már nem ha­lo­gat­ha­tó to­vább. A ma­gyar köz­igaz­ga­tás két szak­po­li­ti­ká­ja be­szé­lő vi­szony­ba kell, hogy ke­rül­jön egy­más­sal: a EU fe­lé foly­ta­tott gya­kor­lat­nak be kell épül­nie a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer­be is, mind­két fél érdekében.5
A mai ma­gyar költ­ség­ve­té­si for­rá­sok­ból nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok rend­sze­re, sem szét­ap­ró­zott­sá­ga, sem sza­bá­lyo­zott­sá­gá­nak mód­sze­rei, mély­sé­ge, sem bel­ső lo­gi­ká­ja – nagy­vo­na­lúbb ki­fe­je­zés­sel „ethosza” – alap­ján fi­no­man szól­va sem de­ter­mi­nál­ja a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok szá­má­ra a si­ke­res uni­ós fel­ké­szü­lést a csat­la­ko­zás­ra. Egy-két tisz­te­let­re mél­tó ki­vé­tel­től el­te­kint­ve avítt, szub­jek­tív, sze­mé­lyes (nem kis rész­ben po­li­ti­kai) kap­cso­la­tok­ra ala­po­zó, nyo­mok­ban sem em­lé­kez­tet egy EU-tagállamtól el­várt pá­lyá­za­ti rend­szer­re.
Nem fog­lal­koz­va most az­zal a lé­nye­ges kér­dés­sel, hogy ki­nek a fe­le­lős­sé­ge a je­len­le­gi struk­tú­rák ki­ala­ku­lá­sa, a hely­zet­ér­té­ke­lés summázataként ki kell mon­da­nunk: ha a Ma­gyar­or­szág­ról in­du­ló tá­mo­ga­tá­sok me­ne­dzse­lé­sé­nek rend­sze­rén, mód­sze­rén nem va­gyunk ké­pe­sek vál­toz­tat­ni, ak­kor rö­vid és hos­­szabb tá­von is le­ma­ra­dunk, il­let­ve le­ma­ra­dás­ra ösz­tö­nöz­zük a for­rás­fel­hasz­ná­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­te­ket. A ma­gyar­or­szá­gi „kön­­nyű” pá­lyá­za­ti vagy pá­lyá­zat nél­kü­li, de min­den­kép­pen szin­te ver­sen­gés nél­kü­li pénz­szer­zés mi­att nem mo­ti­vál­juk őket ar­ra, hogy sa­ját or­szá­ga­ik meg­nyí­ló fej­lesz­té­si for­rá­sa­it is – meg­fe­le­lő ka­pa­ci­tá­sok­kal mű­kö­dő jól fel­ké­szült szer­ve­ze­tek­ként – ost­ro­mol­ják.
Úgy lát­juk, hogy ala­po­san meg­érett az új­ra­gon­do­lás­ra és át­fo­gó vál­toz­ta­tás­ra a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó szak­te­rü­let és in­téz­mény­rend­szer, az in­téz­mény­ala­pí­tás kor­sza­ka után meg­érett az idő a stra­té­gia men­tén tör­té­nő in­téz­mény­épí­tés­re, di­va­tos szó­val fej­lesz­tés­re. Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a ma­gyar­or­szá­gi in­téz­mény­rend­szer egyéb­ként el­en­ged­he­tet­len át­ala­kí­tá­sa nem tár­gya en­nek az írás­nak, így el­ső­sor­ban a tá­mo­ga­tá­si rend­szer szak­ma­po­li­ti­kai hát­te­ré­hez, va­la­mint a tá­mo­ga­tá­sok­kal ös­­sze­füg­gő vég­re­haj­tá­si – in­téz­mény­től füg­get­len – fel­ada­to­kat il­le­tő­en fo­gal­ma­zunk meg ész­re­vé­te­le­ket, ja­vas­la­to­kat.

2.4. Ki­hí­vá­sok, fel­ada­tok itt és ott

A fel­vi­dé­ki ma­gyar szer­ve­ze­tek több­sé­ge csak kul­tu­rá­lis cé­lok­ra tud pá­lyáz­ni, ami ed­dig nem volt pri­o­ri­tás az EU-ban, in­kább ál­la­mi fel­adat­ként ke­zel­ték. Az is tény, hogy a fel­vi­dé­ki ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek­nek sok eset­ben nin­cse­nek meg sem az anya­gi, sem a hu­mán erő­for­rá­sa­ik egy-egy EU-pályázat meg­írá­sá­ra, le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra. Azt azon­ban mes­­sze­me­nő­kig hely­te­len­nek tar­ta­nánk, hogy mind­ezek mi­att a ma­gyar ci­vil szfé­ra nagy ré­sze fel­tar­tott kéz­zel ki­zár­ja ma­gát az uni­ós pá­lyá­za­tok­ból. Egy­fe­lől szá­mos or­szág van (pl. Por­tu­gá­lia, Spa­nyol­or­szág), amely­nek nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­ben hang­sú­lyos he­lyen sze­re­pel a kul­tú­ra tá­mo­ga­tá­sa, és akad po­zi­tív pél­da a ki­sebb­sé­gi kul­tu­rá­lis cé­lok tá­mo­ga­tá­sá­ra is (Fran­cia­or­szág). Más­fe­lől az EU-támogatások egyik cél­ja épp a part­ner­sé­gek, há­ló­za­tok lét­re­ho­zá­sa, ame­lyek ré­vén a ki­sebb szer­ve­ze­tek né­hány na­gyobb kon­zor­ci­um tag­ja­ként ve­het­nek részt egy-egy pro­jekt­ben, akár ön­kor­mány­zat­ok­kal, egy­há­zak­kal vagy ál­la­mi in­téz­mé­nyek­kel ös­­sze­fog­va. Ez a há­ló­zat­ban gon­dol­ko­dás, együtt­mű­kö­dés kü­lö­nö­sen fon­tos le­het épp a ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mak­ban, így sok ha­szon­nal jár­na a felvidéki ma­gyar kö­zös­ség szá­má­ra is.
Bi­zo­nyos, hogy az EU-pályázatok meg­je­le­né­se egy sze­lek­ci­ós fo­lya­ma­tot fog el­in­dí­ta­ni. A ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján ál­lít­hat­juk, hogy azok tud­nak be­száll­ni az uni­ós pá­lyá­za­ti ver­seny­be, ahol már van ta­pasz­ta­lat és kel­lő anya­gi, hu­mán hát­tér. A fel­adat, s mi eb­ben lát­juk az anya­or­szág kulcs­sze­re­pét, hogy a vár­ha­tó le­ma­ra­dó­kat mi­ként tud­nánk se­gí­te­ni a pá­lyá­za­ti ver­seny­ben, a ha­zai ta­pasz­ta­la­tok át­adá­sá­val. Ál­lás­pon­tunk sze­rint a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka leg­főbb cél­ja a „hal he­lyett há­lót” elv gya­kor­lat­ba ül­te­té­se. Mind­ezt egy át­fo­gó ha­tás­ta­nul­mány alap­ján, fel­hasz­nál­va a meg­lé­vő adat­bá­zi­so­kat, ki­ala­kít­va egy olyan tá­mo­ga­tá­si stra­té­gi­át, ami fi­gye­lem­be ve­szi, hogy mi­lyen cé­lok­ra lesz vár­ha­tó­an uni­ós tá­mo­ga­tás és mely szer­ve­ze­tek tud­nak ezen a te­rü­le­ten „lab­dá­ba rúg­ni”. S ugyan­ez a fel­adat a ma­gya­rok ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek ön­kor­mány­za­tai vagy az egy­há­zak, és vál­lal­ko­zá­sok ese­té­ben is: esz­köz­rend­szert kell ezen szer­ve­ze­tek ke­zé­be ad­ni, ami­vel az igé­nye­ik­nek meg­fe­le­lő – min­de­nek­előtt uni­ós – for­rást tud­nak ta­lál­ni.

2.5. A tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka há­rom pil­lé­re

Mind­ezen hely­zet­ér­té­ke­lés és az eb­ből fa­ka­dó kö­vet­kez­te­té­sek le­vo­ná­sa után ta­nul­má­nyunk­ban há­rom konk­rét ja­vas­la­tot írunk le. En­nek el­ső pil­lé­re a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer EU-módszertan alap­ján tör­té­nő át­ala­kí­tá­sa. Mi azt vall­juk, hogy a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­nak nem né­hány száz vagy ta­lán né­hány ezer ma­gyar szer­ve­zet élet­ben tar­tá­sát kell szol­gál­nia, fenn­tart­va egy za­va­ros, po­li­ti­ká­val át­ita­tott el­osz­tó rend­szert, ha­nem a je­len­ből a jö­vő fe­lé kell for­dul­nia: me­lyek az itt élő ma­gyar­ság jö­vő­jé­nek stra­té­gi­ai cél­jai, ez alá mi­lyen pá­lyá­za­ti cé­lok ren­del­he­tők? Mi az, amit va­ló­ban Ma­gyar­or­szág­nak kell tá­mo­gat­nia? A fen­ti kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sa mel­lett szük­ség van a tá­mo­ga­tá­si rend­szer ha­té­kony­sá­gá­nak, át­lát­ha­tó­sá­gá­nak nö­ve­lé­sé­re is. Eh­hez na­gyon sok min­den át­ve­he­tő az EU már ki­pró­bált és ha­té­ko­nyabb tá­mo­ga­tá­si gya­kor­la­tá­ból.
A tá­mo­ga­tás meg­újí­tá­sá­nak má­so­dik pil­lé­re a fel­vi­dé­ki szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek fel­ké­szí­té­se az EU-s pá­lyá­za­ti ver­seny­re, el­sőd­le­ge­sen a ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­la­tok át­adá­sa ré­vén, kép­zé­sek­kel, in­for­má­ci­ók­kal, be­vált gya­kor­la­tok min­tá­já­nak át­adá­sá­val. A tu­cat­nyi ele­met fel­vo­nul­ta­tó esz­köz­rend­szer­nek ko­ránt­sem leg­főbb, ám fon­tos ele­me az EU-pályázatokhoz szük­sé­ges ön­rész biz­to­sí­tá­sa ma­gyar­or­szá­gi for­rás­ból.
Har­ma­dik pil­lér­ként pe­dig szak­mai se­gít­ség­re, együtt­mű­kö­dés­re van szük­ség már a ter­ve­zés szint­jén is, hogy va­ló­ban olyan uni­ós tá­mo­ga­tá­sok le­gye­nek Szlo­vá­ki­á­ban vagy a ha­tár men­ti Interreg-programokban, ame­lyek a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság leg­ége­tőbb prob­lé­má­i­ra, fej­lesz­té­si igé­nye­i­re is meg­ol­dást nyújt­hat­nak. En­nek ré­sze­ként ja­va­sol­juk a ma­gyar­or­szá­gi dön­tés­ho­zók fe­lé vé­gig­gon­dol­ni azt, hogy az or­szág­ha­tár­okon be­lül ér­vé­nye­sü­lő ma­gyar­or­szá­gi Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv­be ho­gyan „csem­pész­he­tők” be­le olyan cé­lok, pri­o­ri­tá­sok, ame­lyek a ha­tá­ro­kon kí­vül élő ma­gyar­ság cél­ja­it is szol­gál­ják, ami­től az va­ló­ban „nem­ze­ti” fej­lesz­té­si terv­vé vál­hat.
Ál­lás­pon­tunk sze­rint a meg­úju­ló ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer cél­ja ket­tős: a ma­i­nál ha­té­ko­nyab­ban se­gí­te­ni a kul­tú­ra, az ön­azo­nos­ság te­rén azo­kat a szer­ve­ze­te­ket, ame­lyek­nek más tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­gük er­re va­ló­ban nincs; emel­lett hoz­zá­já­rul­ni a he­lyi ma­gyar­ság élet­mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­hoz, elő­se­gít­ve a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást. Ez utób­bi­hoz nyil­ván 5-10 milliárd fo­rint éves szin­ten ne­vet­sé­ge­sen ke­vés, ar­ra vi­szont ele­gen­dő, hogy egy jól át­gon­dolt szak­mai hát­tér­tá­mo­ga­tás­sal meg­fe­le­lő se­gít­sé­get nyújt­sunk e cé­lok meg­va­ló­sí­tá­sá­ért uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ra pá­lyá­zó ma­gyar szer­ve­ze­tek szá­má­ra.

3. Az el­ső pil­lér: tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka he­lyett fej­lesz­tés­po­li­ti­ka (Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv)

3.1. Fej­lesz­té­si terv(ek) szük­sé­ges­sé­ge

A ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­ra szol­gá­ló ma­gyar­or­szá­gi költ­ség­ve­té­si for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sá­ra új mód­szer­tan és prog­ram­szin­tű, fej­lesz­té­si lo­gi­kán ala­pu­ló (Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv tí­pu­sú) po­li­ti­kai és szak­mai stra­té­gi­án ala­pu­ló ter­ve­zé­si fo­lya­mat szük­sé­ges, amely át­fo­gó­an, hos­­szabb in­ter­val­lum­ra elő­re, ma­gyar­lak­ta ré­gi­ón­ként dif­fe­ren­ci­ál­tan rög­zí­ti azo­kat a cé­lo­kat, pri­o­ri­tá­so­kat, in­téz­ke­dé­se­ket és te­vé­keny­sé­ge­ket, ame­lyek ál­tal a ma­gyar ál­lam a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság ér­de­ké­ben ak­tív lé­pé­se­ket tesz. Ta­nul­má­nyunk el­ső és leg­rész­le­te­seb­ben ki­fej­tett ré­sze en­nek a fel­adat­nak je­gyé­ben ké­szült, er­re kí­nál meg­fon­to­lan­dó al­ter­na­tí­vá­kat. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy ez csak mód­szer­ta­ná­ban ven­né át az EU-támogatás min­tá­ját, for­rá­sát és cél­ja­it te­kint­ve tel­je­sen füg­get­len az uni­ós prog­ra­mok­tól. Az uni­ós gya­kor­lat át­ül­te­té­se a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat­ba egy­szer­re cél és esz­köz: cél an­­nyi­ban, hogy egy át­lát­ha­tóbb, stra­té­gi­ai ke­ret­be ágya­zott fej­lesz­tés­po­li­ti­ka va­ló­sul meg ez­ál­tal; esz­köz an­­nyi­ban, hogy „meg­ta­nít­hat” min­den Bu­da­pest fe­lé pá­lyáz­ni kí­vá­nó szer­ve­ze­tet az uni­ós pá­lyá­zat­írás mód­szer­tan­ára is egy­ben.
Alap­té­te­lünk, hogy kö­zép és hos­­szabb táv­ra szó­ló szisz­te­ma­ti­kus, pro­g­ra­mo­zástí­pusú, stra­té­gi­ai ter­ve­zés nél­kül min­den tá­mo­ga­tás­po­li­ti­kai re­form­kí­sér­let ha­lál­ra van ítél­ve.
Vé­le­mé­nyünk sze­rint szük­sé­ges egy ma­gyar–ma­gyar po­li­ti­kai kon­szen­zust él­ve­ző át­fo­gó, több év­re, akár év­ti­ze­dek­re szó­ló prog­ram­do­ku­men­tum, amely­nek most a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv (a to­váb­bi­ak­ban: HTMNFT) ide­ig­le­nes mun­ka­cí­met ad­tuk. En­nek a stra­té­gi­ai ke­ret­do­ku­men­tum­nak pon­to­san rög­zí­te­nie kell a már is­mert NFT-hez ha­son­ló lo­gi­ka sze­rint azt a po­li­ti­kai szán­dé­kot, hogy a ma­gyar–ma­gyar in­teg­rá­ció kö­vet­ke­ző lép­cső­fo­ka egy át­fo­gó, szak­ma­po­li­ti­ká­kat ma­gá­ba fog­la­ló stra­té­gi­ai prog­ram alap­ján foly­ta­tód­hat.
A HTMNFT-dokumentum a klas­­szi­kus, EU-programtervezés sza­bá­lyai sze­rint tar­tal­maz­na egy át­fo­gó, ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ra le­bon­tott hely­zet­ér­té­ke­lést, köz­tük a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ra is vo­nat­ko­zó – a hely­zet­ér­té­ke­lés­ből le­ve­ze­tett – SWOT-elemzést, eb­ből meg­ha­tá­roz­ná a ko­ráb­ban em­lí­tett kor­lá­to­zott esz­köz­rend­szer­rel re­á­li­san el­ér­he­tő, át­fo­gó po­li­ti­kai és szak­mai stra­té­gi­ai cé­lo­kat, rész­ben iga­zod­va a ma­gyar–ma­gyar együtt­mű­kö­dés ke­re­tei, il­let­ve a szak­po­li­ti­kák te­rü­le­té­hez. A hely­zet­fel­tá­rás­ból ki­in­dult stra­té­gi­ai cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sá­nak két to­váb­bi fel­té­te­le van:
– Ah­hoz, hogy ezek a fej­lesz­té­si ter­vek va­ló­ban egy közöség, ré­gió ér­de­ke­it tart­sák szem előtt, szé­les­kö­rű tár­sa­dal­mi, kö­zös­sé­gi és szak­mai pár­be­szé­det kell foly­tat­ni, part­ne­ri együtt­mű­kö­dést ki­ala­kí­ta­ni, en­nek vé­gén pe­dig kon­szen­zust kell ta­lál­ni. Ha nem így tör­té­nik, ak­kor is­mét egy olyan ter­vet si­ke­rült ki­dol­goz­ni, amely egyes – erő­tel­je­sebb ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés­sel ren­del­ke­ző – ré­gi­ók, te­le­pü­lé­sek, szer­ve­ze­tek lo­ká­lis ér­de­ke­i­nek fog meg­fe­lel­ni, de nem szol­gál­ja sem az összmagyarság, sem a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság ér­de­ke­it.
– A stra­té­gi­ai cé­lok ki­dol­go­zá­sá­hoz pon­to­san lát­nunk kell – a je­len és a ter­vez­he­tő jö­vő vár­ha­tó fo­lya­ma­ta­i­nak elem­zé­se után –, hogy ho­va aka­runk el­jut­ni a fej­lesz­té­si terv so­rán, mi­lyen Dél-Szlo­vá­ki­át és ben­ne mi­lyen szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got aka­runk lát­ni 10-15 éves táv­lat­ban. Az uni­ós ter­ve­zé­si gya­kor­lat­ban szin­tén nem is­me­ret­len egy vagy több év­ti­zed­re vo­nat­ko­zó ága­za­ti stra­té­gi­ák gya­kor­la­ta, a hét év­re szó­ló új nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek vi­lá­gá­ban vi­lá­gos jö­vő­kép­pel kell ren­del­kez­nünk a fel­vi­dé­ki ma­gyar­sá­got il­le­tő­en is.
A stra­té­gi­ai cé­lok ki­dol­go­zá­sa után ne­ki le­het lát­ni a cé­lok megvaslósításához szük­sé­ges ope­ra­tív cé­lok vagy prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­hoz, ame­lyek már egy-egy célt konk­rét in­téz­ke­dé­sek­ké, pri­o­ri­tá­sok­ká bon­ta­nak szét. Már egy tech­ni­kai, mód­szer­ta­ni fel­adat konk­rét pá­lyá­za­ti prog­ra­mok, ki­írá­sok ki­dol­go­zá­sa, ame­lyek il­lesz­ked­nek a stra­té­gi­ai cé­lok­hoz, és meg­va­ló­su­lá­suk hoz­zá­se­gít a fel­vá­zolt jö­vő­kép el­éré­sé­hez. A pá­lyá­za­tok, pro­jek­tek így a stra­té­gi­ai cé­lok­ra „fel­fűz­ve” a mai el­ap­ró­zó­dó tá­mo­ga­tá­si rend­szer he­lyett a ter­ve­zé­si fo­lya­mat­ra épít­ve stra­té­gi­ai pon­to­kon tud­nak a fo­lya­ma­tok­ba be­avat­koz­ni, ami jó­val ha­té­ko­nyabb ha­tást fel­té­te­lez. Mind­ezt egy pél­dán be­mu­tat­va: ha el­fo­gad­juk, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra stra­té­gi­ai cél a Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gyar­ság munkaerőpiaci po­zí­ci­ó­i­nak ja­ví­tá­sa, hoz­zá­já­rul­va egy pros­pe­rá­ló gaz­da­sá­gi kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sá­hoz, ak­kor ope­ra­tív cél­nak te­kint­het­jük a ma­gyar nyel­vű szak­kép­zés és fel­nőtt­kép­zés meg­erő­sí­té­sét. Ezek alap­ján pá­lyá­za­ti prog­ra­mok dol­goz­ha­tók ki a ma­gyar kép­ző in­téz­mé­nyek szak­mai, va­la­mint inf­rast­ruk­tu­rá­lis fej­lesz­té­sé­re, tér­sé­gi szak­kép­ző és felnőttképző há­ló­za­tok ki­ala­kí­tá­sá­ra, a he­lyi mun­ka­erő-pi­a­ci igé­nyek és a ma­gyar szak­kép­ző in­téz­mé­nyek kap­cso­la­tá­nak ja­ví­tá­sá­ra stb.

2. áb­ra. A stra­té­gi­ai ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szer­ke­ze­te

A HTMNFT – stra­té­gi­ai do­ku­men­tum­ként – alap­ját kell hogy ké­pez­ze az egyes ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek rész­le­te­sen ki­dol­go­zott prog­ram­ja­i­nak. Ál­lás­pon­tunk sze­rint – ha el­fo­gad­juk a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer sa­rok­kö­ve­it – az egyes nem­ze­ti kö­zös­sé­gek­nek is sa­ját, a ré­gió egé­szét ma­gá­ba fog­la­ló, de több szek­tort érin­tő prog­ram­ja­i­kat ki kell dol­goz­ni­uk, és a ma­gyar­or­szá­gi pénz­ügyi for­rá­sok­ból a szak­mai tar­tal­mat és a vég­re­haj­tá­si in­téz­mény­rend­szert il­le­tő jó­vá­ha­gyás után va­ló­sít­ha­tók meg mind­ezen fej­lesz­té­si prog­ra­mok.
A prog­ra­mo­zá­si fo­lya­mat egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a le­het­sé­ges fej­lesz­té­si prog­ra­mok­kal va­ló op­ti­má­lis kap­cso­lat ki­ala­kí­tá­sa, a meg­fe­le­lő szinergikus fej­lesz­té­si ha­tá­sok el­éré­se ér­de­ké­ben. Ép­pen ezért a HTMNFT-nek és a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság ope­ra­tív prog­ram­ja­i­nak ös­­sze kell kap­cso­lód­ni­uk Szlo­vá­kia Nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­vel (2007-től Nem­ze­ti stra­té­gi­ai re­fe­ren­cia­ke­ret), va­la­mint az érin­tett te­rü­le­tek ága­za­ti és re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ter­ve­i­vel, tö­rek­vé­se­i­vel.
Fél­re­ér­tés ne es­sék, az ál­ta­lunk hasz­nált ki­fe­je­zé­sek né­ha szol­ga­i­an kö­ve­tik a EU-tervezés lo­gi­ká­ját, a ma­gyar–ma­gyar vi­szonyt azon­ban az EU köl­csö­nös ha­szon el­vé­nek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel ter­mé­sze­te­sen alap­ve­tő­en több­nek, or­ga­ni­kus­nak, az egy­sé­ges nem­ze­ti iden­ti­tás­ból gyö­ke­re­ző­nek te­kint­jük, de ez nem tán­to­rít­hat min­ket el at­tól, hogy sa­ját ér­de­künk­ben min­den hasz­nál­ha­tó és adap­tál­ha­tó ele­met át­ve­gyünk be­lő­le.
Mi­ért épí­te­nénk több­fé­le tá­mo­ga­tá­si rend­szert, ami­kor mind­an­­nyi­unk szá­má­ra egy­sze­rűbb és a kö­zös fel­ké­szü­lést job­ban se­gí­ti az uni­ós for­rá­sok le­hí­vá­si, fel­hasz­ná­lá­si szisz­té­má­já­nak el­sa­já­tí­tá­sa? Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy a kel­ta tig­ris­ként aposzt­ro­fált, gyak­ran pél­da­ként em­lí­tett írek az EU ter­ve­zé­si lo­gi­ká­ját kö­vet­ve sa­ját, nem­ze­ti for­rá­sok­ra épí­tő ki­egé­szí­tő fej­lesz­té­se­i­ket is ha­son­ló terv­sze­rű ala­pok­ra he­lyez­ték – si­ker­rel.
Tisz­tá­ban va­gyunk az­zal, hogy az át­ál­lás évek­be ke­rül­het, de fel kell épí­te­ni a le­he­tő leg­gyor­sab­ban egy új fej­lesz­té­si lo­gi­kát, amely meg­bíz­ha­tóbb, ki­szá­mít­ha­tóbb, fe­gyel­me­zet­tebb mű­kö­dést je­lent, nem el­osz­tás el­vű, ha­nem fej­lesz­tés­ori­en­tált és az ed­dig el­ha­nya­golt hos­­szabb tá­vú ter­ve­zé­sen alap­szik.
Nem ta­gad­juk azt, hogy a cé­lok el­éré­sé­hez a fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős nö­ve­lé­sé­re van szük­ség, de en­nek ér­tel­mét csak a szük­sé­ges vál­toz­ta­tá­sok vég­hez­vi­te­le után lát­juk. Ugyan­ak­kor ál­lás­pon­tunk sze­rint egy új tá­mo­ga­tá­si struk­tú­ra ki­ala­kí­tá­sa ré­vén már a je­len­le­gi tá­mo­ga­tá­si ke­re­tek­kel meg­egye­ző for­rás­mér­ték hasz­no­su­lá­sa is je­len­tő­sen nö­vel­he­tő, va­gyis ugyan­an­­nyi for­rás­ból ha­té­ko­nyabb, az­az „több” tá­mo­ga­tás biz­to­sít­ha­tó.

3.2. Mit tar­tal­maz­zon, ho­gyan in­dul­jon?

Amen­­nyi­ben el­fo­gad­juk a fej­lesz­té­si ter­vek lo­gi­ká­ját, to­váb­bi kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dé­sek sor­jáz­nak egy­más után, ame­lyek ko­moly vi­ta tár­gyát ké­pez­he­tik. Je­len írás cél­ja ezen a pon­ton is in­kább vi­ta­in­dí­tó jel­le­gű, fon­tos­nak tart­juk, hogy e té­mák át­gon­do­lá­sa, „ki­be­szé­lé­se” kez­dőd­jön vég­re meg.
A ma­gyar kö­zös­sé­gek fej­lesz­té­si ter­ve­i­nek el­ké­szí­tői nem le­het­nek má­sok, mint ma­guk a sa­ját te­rü­le­tü­ket leg­job­ban, be­lül­ről is­me­rő he­lyi szak­em­be­rek. A leg­fon­to­sabb az, hogy mi­nél szé­le­sebb egyet­ér­tés mel­lett, le­he­tő­ség sze­rint kon­szen­zu­sos anya­gok ké­szül­je­nek és ke­rül­je­nek be­nyúj­tás­ra Ma­gyar­or­szág­ra. Az át­lát­ha­tó és egy­sé­ges el­vek, ter­ve­zé­si mód­szer­tan és szer­ke­zet alap­ján író­dó anya­gok át­lát­ha­tó for­má­ban el­bí­rál­ha­tók, kü­lönb­sé­ge­ik el­le­né­re is ös­­sze­ha­son­lít­ha­tók lesz­nek. A min­den­ko­ri ma­gyar kor­mány­zat a prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­nak se­gí­té­sé­re szak­ér­tő­ket delegál(hat) az egyes szak­te­rü­le­tek rész­le­tes anya­ga­i­nak ki­dol­go­zá­sá­hoz, ez­zel is biz­to­sít­va az el­ké­szü­lő anya­gok mi­nő­sé­gét. A szak­ér­tői mun­kák be­fe­je­zé­sét kö­ve­tő be­nyúj­tá­si pro­ce­dú­rát a le­gi­tim po­li­ti­kai képviselet(ek)nek kell egy­sé­ge­sen fel­vál­lal­ni­uk. A je­len­le­gi vi­szo­nyo­kat, a ha­tá­ron túl gyak­ran fel­lán­go­ló „le­gi­ti­má­ci­ós há­bo­rúk”-at is­mer­ve ez lesz ta­lán a leg­ne­he­zebb fel­adat.
A jó­vá­ha­gyás a ma­gyar­or­szá­gi el­bí­rá­lást, eset­le­ges mó­do­sí­tá­sok át­ve­ze­té­sét kö­ve­tő­en akár egy MÁÉRT-ülés ke­re­té­ben is tör­tén­het, ezt kö­ve­tő­en pe­dig meg­kez­dőd­het a költ­ség­ve­té­si for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa mel­lett a ki­dol­go­zott prog­ra­mok vég­re­haj­tá­sa.
Egy lé­nye­ges ele­met nem sza­bad meg­ke­rül­nünk: a HTMNFT-nek ré­sze kell, hogy le­gyen egy, a vég­re­haj­tás tel­jes in­téz­mény­rend­sze­rét be­mu­ta­tó, a fo­lya­ma­to­kat elő­re pon­to­san rög­zí­tő fe­je­zet, nem érint­ve ta­lán a leg­na­gyobb vi­tát ki­vál­tó rész tar­tal­mát. Ezen a pon­ton kell majd a je­len­le­gi mű­kö­dés elem­zé­se, kri­ti­ká­ja alap­ján el­dön­te­ni azo­kat az in­téz­mé­nyi kér­dé­se­ket, ame­lyek­ről ko­ráb­ban kri­ti­kus hang­vé­tel­lel em­lí­tést tet­tünk.
A HTMNFT, il­let­ve a ma­gyar kö­zös­sé­gi ope­ra­tív prog­ra­mok szak­mai tar­tal­ma kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dés, hi­szen ez ha­tá­roz­za meg, hogy mely te­rü­le­te­ken van szük­ség át­fo­gó be­avat­ko­zá­sok­ra, az­az tá­mo­ga­tá­si prog­ra­mok­ra, pá­lyá­za­tok­ra a ma­gyar ál­lam ré­szé­ről. (Egy­sze­rűb­ben fo­gal­maz­va: mit tá­mo­gas­sunk?) Nem gon­dol­juk, hogy kü­lö­nö­sebb vi­tát vál­ta­na ki, ha az ok­ta­tás, a kul­tú­ra, if­jú­ság vagy a ma­gyar több­sé­gű ön­kor­mány­zat­ok po­ten­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sát cél­ként ha­tá­roz­nánk meg, de sok egyéb mel­lett a vál­lal­ko­zás­fej­lesz­tés, a szé­le­sebb ér­te­lem­ben vett hu­mán­erő­for­rás-fej­lesz­tés is le­het­sé­ges cél­te­rü­let­ként me­rül­het fel, ki­emel­ve – az ed­dig ta­lán el­ha­nya­golt, ám élet­ké­pes – a he­lyi kö­zös­sé­gek szá­má­ra lét­fon­tos­sá­gú célt, az EU-ban is pri­o­ri­tás­ként ke­zelt hát­rá­nyos hely­ze­tű ré­te­gek esély­egyen­lő­sé­gé­hez tör­té­nő hoz­zá­já­ru­lást.
A sor ki­egé­szít­he­tő, rö­vi­dít­he­tő és per­sze a na­gyobb szak­ma­po­li­ti­ká­kon be­lü­li bel­ső egyen­sú­lyok ki­ala­kí­tá­sa is ha­tal­mas fel­adat, elég, ha csak az örök fel­ső­ok­ta­tás-köz­ok­ta­tás tá­mo­ga­tá­sá­nak ará­nya­i­ról szó­ló vi­tá­ra uta­lunk. Kö­zös ne­ve­ző le­het an­nak fel­is­me­ré­se, hogy a szom­szé­dos or­szá­gok gaz­da­sá­gi stag­ná­lá­sá­nak te­he­tet­len­sé­gi nyo­ma­té­kát ak­kor tud­juk a leg­ha­té­ko­nyab­ban el­len­sú­lyoz­ni, ha – szin­tén il­lesz­ked­ve a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek 2007 utá­ni pri­o­ri­tá­sa­i­hoz – olyan tu­dás­ve­zé­relt tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi mik­ro­kör­nye­zet ala­kul ki a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók­ban, amely mág­nes­ként vonz­za a fel­len­dü­lés­hez szük­sé­ges tő­két és for­rá­so­kat.
Vé­gig­gon­do­lan­dó, hogy az egyes te­rü­le­te­ken mi­lyen mér­té­kig kí­vá­nunk a szom­szé­dos or­szá­gok­tól ál­la­mi fel­ada­to­kat át­vál­lal­ni, mint ahogy ez sok eset­ben ma is így tör­té­nik. Ugyan­így az EU-támogatások kap­csán is „pro­fil­tisz­tí­tás”-ra van szük­ség: meg kell vizs­gál­ni, me­lyek azok a fel­ada­tok, fej­lesz­té­si igé­nyek, ame­lyek­re a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek vagy ha­tár men­ti prog­ra­mok ke­re­té­ben vár­ha­tó uni­ós for­rás, s mely szer­ve­ze­tek száll­hat­nak ver­seny­be esél­­lyel eze­kért a for­rá­so­kért. Eze­ket ki kell ven­ni a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok kö­ré­ből, és se­gí­te­ni az érin­tet­te­ket a for­rá­sok meg­szer­zé­sé­ben.
De va­jon egye­dü­li üd­vö­zí­tő meg­ol­dás len­ne a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ope­ra­tív prog­ra­mok lét­re­jöt­te? Nem gon­dol­juk azt, hogy ez­zel min­dent meg­old­ha­tunk. Egy­részt azért, mert van a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­ző tá­mo­ga­tás­nak egy olyan szint­je, ahol a mikrotámogatások mér­té­ke, a „pro­jek­tek” mé­re­te (20-100 ezer fo­rin­tos tá­mo­ga­tá­sok) egy­sze­rű­en nem igé­nyel ilyen át­fo­gó ter­ve­zé­si lo­gi­kát. Ezen tá­mo­ga­tá­sok ese­té­ben a más, na­gyobb prog­ra­mok­kal va­ló össz­han­got szük­sé­ges meg­te­rem­te­ni, eze­ket „fel­fűz­ni” a nagy fej­lesz­té­si cé­lok­ra, kö­zös­sé­gi prog­ra­mok­ra, és a tá­mo­ga­tás­nyúj­tás sza­bály­rend­sze­rét kell át­te­kint­he­tőb­bé, el­len­őriz­he­tőb­bé ten­ni egy olyan mon­i­tor­ingrend­sz­er se­gít­sé­gé­vel, amel­­lyel min­den fo­rint fel­hasz­ná­lá­sa nyo­mon kö­vet­he­tő, hely­szí­nen el­len­őriz­he­tő.
Mind­ezek mel­lett úgy lát­juk, hogy a pá­lyá­za­ti rend­szer nem ké­pes meg­ol­da­ni min­den prob­lé­mát, hi­szen ed­dig is vol­tak olyan stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú in­téz­mé­nyek (a ma­gyar ál­lam ál­tal rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben fenn­tar­tott fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek, pe­da­gó­gus­szö­vet­sé­gek, ku­ta­tó­mű­he­lyek, szín­há­zak stb.), ame­lyek köz­pon­ti nagy fej­lesz­té­sek­ként akár kü­lön költ­ség­ve­té­si sor­ral ren­del­kez­tek. A ’90-es évek in­téz­mény­ala­pí­tá­sa so­rán gyö­ke­re­ket eresz­tett – és már bi­zo­nyí­tott – kö­zös­sé­gi szin­tű, nonprofit jel­leg­gel mű­kö­dő in­téz­mé­nye­ket nem sza­bad a bi­zony­ta­lan esé­lyű pá­lyá­za­tok já­ték­szer­évé ten­nünk, szá­muk­ra – vi­lá­go­san át­gon­dolt, rész­le­te­sen ki­dol­go­zott pro­jek­tek vagy az EU ter­mi­no­ló­gi­á­já­val szól­va köz­pon­ti prog­ram alap­ján – akár az ope­ra­tív prog­ra­mok ke­re­té­ben biz­to­sí­ta­ni kell a nor­ma­tív jel­le­gű, mű­kö­dé­si tá­mo­ga­tást is, nem­csak a fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ezen in­téz­mé­nyi kör meg­ha­tá­ro­zá­sa is e ter­ve­zé­si fo­lya­mat fel­ada­ta kell, hogy le­gyen.
A ter­ve­zé­si stra­té­gia meg­al­ko­tá­sa mel­lett, il­let­ve an­nak ré­sze­ként a vég­re­haj­tás te­rén is szük­sé­ges a kö­zös ne­ve­zők ki­ala­kí­tá­sa, még ha ez ta­lán ma még il­lu­zó­ri­kus­nak is tű­nik. Ezek kö­zé tar­toz­nak azok a kö­zös sza­bá­lyok, alap­el­vek, ame­lye­ket a tá­mo­ga­tó szer­ve­ze­tek­nek és a le­het­sé­ges ked­vez­mé­nye­zet­tek­nek, az­az a pá­lyá­zók­nak kö­zö­sen el kell fo­gad­ni­uk, és ma­guk­ra néz­ve kö­te­le­ző­en be kell tar­ta­ni­uk:
– Fej­lesz­té­si for­rás­hoz csak ak­kor le­het hoz­zá­jut­ni, ha a pá­lyá­zó – vi­lá­gos sza­bály- és fel­té­tel­rend­sze­ren be­lü­li ver­seny­hely­zet­ben – az el­vá­rá­sok­nak a leg­ma­ga­sabb szin­ten meg­fe­le­lő pro­duk­tu­mot hoz lét­re, le­gyen ez egy pá­lyá­zat vagy ma­ga a pro­jekt meg­va­ló­sí­tá­sa. Ah­hoz, hogy egy szer­ve­zet fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tás­hoz jus­son, tör­té­nel­mi tra­dí­ci­ó­kon túl más­ra is szük­ség van: fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tás csak tisz­ta ver­seny­ben, va­lós tel­je­sít­mény alap­ján ad­ha­tó. Ez az éles ver­seny­hely­zet, a ré­gió igé­nye­i­nek mi­nél in­kább meg­fe­le­lő pro­jek­tek tá­mo­ga­tá­sa az adott ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­ség el­ső­ren­dű ér­de­ke, még ha ez eset­leg ke­resz­tez lo­ká­lis vagy in­téz­mé­nyi ér­de­ke­ket.
– A tá­mo­ga­tá­sok fel­hasz­ná­lá­sa – ha­son­ló­an az EU-alapelvekhez – szi­go­rú el­len­őr­zés, sza­bá­lyo­zás mel­lett zaj­lik, s en­nek be nem tar­tá­sa a tá­mo­ga­tás vis­­sza­fi­ze­té­sét is je­lent­he­ti. A ma­nap­ság kü­lö­nö­sen ér­zé­keny ma­gyar–ma­gyar erő­tér­ben ezen alap­el­vek köl­csö­nös tisz­tá­zá­sa és el­fo­ga­dá­sa kü­lö­nö­sen ne­héz, de fon­tos fel­adat.

3.3. Konk­lú­zió, avagy a vi­ta kez­de­te?

Amit a fen­ti né­hány be­kez­dés­ben ös­­sze­fog­lal­tunk, egy – a szí­vünk­höz leg­in­kább kö­zel ál­ló – tel­jes tá­mo­ga­tá­si rend­szer át­ala­kí­tá­sa. Úgy lát­juk, hogy cél­ja­ink el­éré­sé­hez a „ka­bát tel­jes új­ra­sza­bá­sá­ra” van szük­ség, meg­őriz­ve azo­kat az ele­me­ket, ér­té­ke­ket és in­téz­mé­nyi sze­rep­lő­ket, ame­lyek ed­dig is a le­he­tő­sé­gek­hez ké­pest ered­mé­nye­sen vé­gez­ték te­vé­keny­sé­ge­i­ket.

4. A má­so­dik pil­lér: ha­tá­ron tú­li (szlo­vá­ki­ai) ma­gya­rok EU-felkészítése („hal he­lyett há­lót”)

Ma­gyar­or­szág és a leg­na­gyobb ma­gya­rok ál­tal la­kott szom­szé­dos or­szá­gok uni­ós csat­la­ko­zá­sá­val egy új hely­zet ala­kult ki a tér­ség­ben.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra biz­to­sí­tott ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si ke­re­tek szin­te el­tör­pül­nek azon for­rá­sok nagy­sá­gá­hoz ké­pest, ame­lyek EU-támogatások for­má­já­ban ér­kez­het­nek Szlo­vá­ki­á­ba: 2007 és 2013 kö­zött ez a szám kb. 3 ezer milliárd fo­rint. Ter­je­del­mi kor­lá­tok nem te­szik le­he­tő­vé és je­len anyag szem­pont­já­ból nem is in­do­kolt rész­le­tes szá­mí­tá­so­kat vé­gez­ni ar­ról, hogy hoz­zá­ve­tő­leg mek­ko­ra uni­ós tá­mo­ga­tás­hoz fér­het hoz­zá a kö­vet­ke­ző évek­ben a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság, ezért most csak – a nagy­ság­ren­dek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek ér­zé­kel­te­té­se cél­já­ból – egy ke­vés­bé fi­nom becs­lés­re vál­lal­ko­zunk: a tel­jes Szlo­vá­ki­á­ra eső tá­mo­ga­tá­si ke­ret­ösz­­sze­get a szlo­vá­ki­ai ma­gyar né­pes­ség szá­má­hoz vi­szo­nyít­va a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság­ra „eső” összeg kb. 40-45 milliárd fo­rint éven­te, ez a ma­gyar­or­szá­gi ös­­szes tá­mo­ga­tás­nak hoz­zá­ve­tő­leg a hús­­szo­ro­sa. Hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy ez egy­elő­re csak le­he­tő­ség, hi­szen ezek­hez a prog­ra­mok­hoz csak azon szer­ve­ze­tek tud­nak hoz­zá­fér­ni, akik al­kal­maz­kod­ni tud­nak az egyes or­szá­gok Nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­ben vagy más uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ban meg­fo­gal­ma­zott tá­mo­ga­tá­si cé­lok­hoz. Az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok­ról ke­vés is­me­re­tünk, in­for­má­ci­ónk van: egész Szlo­vá­kia vo­nat­ko­zá­sá­ban a cél az idei év vé­gé­re a 2004–2006 kö­zöt­ti tá­mo­ga­tá­si ke­ret 90%-ának le­hí­vá­sa. Ugyan­ak­kor fon­tos­nak tart­juk, hogy már most, az el­ső ta­pasz­ta­la­tok, ada­tok bir­to­ká­ban in­dul­jon meg egy át­fo­gó, komp­lex adat­gyűj­tés ar­ról, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság (ez alatt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­te­ket és a ma­gyar­ság ál­tal la­kott ré­gi­ó­kat egy­aránt ért­jük) ho­gyan tu­dott él­ni ed­dig az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok ad­ta le­he­tő­sé­gek­kel, ho­gyan ala­kult ezek ága­za­ti, in­téz­mé­nyi és te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa, nyo­mon kö­vet­ve egyút­tal a tá­mo­ga­tá­sok hasz­no­su­lá­sát is.
Az al­kal­maz­ko­dás, fel­ké­szü­lés szem­pont­já­ból ké­zen­fek­vő, hogy a ki­ala­kult új geo­po­li­ti­kai szi­tu­á­ci­ó­ban nem­csak a már csat­la­ko­zott, ha­nem a Ma­gyar­or­szág­gal egyidőben csat­la­ko­zó Szlo­vá­kia ma­gyar­sá­ga szá­má­ra is át kell ad­nunk a ma­gyar fel­ké­szü­lés­sel, elő­csat­la­ko­zá­si ala­pok fel­hasz­ná­lá­sá­val kap­cso­la­tos, majd a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en fel­hal­mo­zott ta­pasz­ta­la­ta­in­kat, jól­le­het a tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka ezen pil­lé­re jó­val hang­sú­lyo­sabb a még csat­la­ko­zás előtt ál­ló szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar ki­sebb­sé­gei vo­nat­ko­zá­sá­ban. Vé­le­mé­nyünk sze­rint en­nek je­len­tő­sé­ge nem be­csül­he­tő alá, mi­vel – más újon­nan csat­la­ko­zó or­szá­gok­kal együtt Szlo­vá­kia is a ha­tal­mas in­téz­mény­rend­szer fel­ál­lí­tá­sá­nak gond­ja­i­val küsz­köd­ve – is­me­re­te­ink sze­rint meg­le­he­tő­sen kis in­ten­zi­tás­sal ké­szí­ti fel sa­ját pol­gá­ra­it az uni­ós ki­hí­vá­sok­kal szem­ben.
Az EU fej­lesz­té­si for­rá­sa­i­nak hoz­zá­fér­he­tő­vé té­te­le te­hát tör­té­nel­mi le­he­tő­sé­get kí­nál fel el­ső­sor­ban a fel­vi­dé­ki és er­dé­lyi ma­gyar kö­zös­sé­gek­nek. Amen­­nyi­ben meg­fe­le­lő­en fel tud­nak ké­szül­ni ezen prog­ra­mok fo­ga­dá­sá­ra, év­ti­ze­des te­rü­le­ti hát­rá­nyo­kat dol­goz­hat­nak le, amely­nek ré­vén va­lós al­ter­na­tí­va kí­nál­ko­zik a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­ra. Eb­ben kulcs­sze­re­pe le­het az anya­or­szág­nak, amely az uni­ós pá­lyá­za­ti ta­pasz­ta­la­ta­i­nak át­adá­sa, azok he­lyi vi­szo­nyok­hoz tör­té­nő al­kal­ma­zá­sa ré­vén igen ko­moly se­gít­sé­get nyújt­hat a fel­ké­szí­tés­ben. Eh­hez azon­ban az ed­di­gi tár­ca- vagy ága­za­ti szin­tű kez­de­mé­nye­zé­sek he­lyett egy irá­nyí­tott, komp­lex EU-s fel­ké­szí­té­si stra­té­gi­ai prog­ra­mot kell vég­re­haj­ta­ni, hogy a 2007-től kez­dő­dő idő­szak­ban a ma­gyar­ság szá­má­ra ko­moly esé­lyek le­gye­nek az EU-pénzekért foly­ta­tott ver­seny­ben.
A jó pro­jek­tek­kel ren­del­ke­ző, meg­fe­le­lő ka­pa­ci­tá­sok bir­to­ká­ban lé­vő szer­ve­ze­tek, ame­lyek egy tag­ál­lam vagy tag­je­lölt fel­ké­szült­sé­gét, érett­sé­gét bi­zo­nyít­ják, „hi­ány­cikk”-nek szá­mí­ta­nak, ezért for­rás­hoz ju­tá­si le­he­tő­sé­gük is lé­nye­ge­sen na­gyobb. Ez a po­ten­ci­á­lis ver­seny­előny ter­mé­sze­te­sen ko­ránt­sem csak a nonprofit szfé­ra kö­zös­sé­gi, nem­zet­po­li­ti­kai szem­pont­ból fon­tos szer­ve­ze­te­i­re (bár nyil­ván­va­ló­an nem mind­egyik­re) le­het ér­vé­nyes, ha­nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en a ver­seny­szfé­rá­ban mun­kál­ko­dó ma­gyar vál­lal­ko­zá­sok­ra is. A he­lyi ma­gyar tár­sa­dal­mak tag­jai szá­má­ra te­hát az EU ki­hí­vá­sa­i­ra va­ló szisz­te­ma­ti­kus fel­ké­szí­tés rend­kí­vül nagy ha­tás­sal le­het, több év­ti­zed­re meg­ha­tá­roz­hat­ja, emel­he­ti po­zí­ci­ó­ju­kat a több­sé­gi tár­sa­da­lom­mal va­ló ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban.
Az EU-s fel­ké­szí­té­si prog­ram ál­ta­lá­nos cél­ja, hogy hoz­zá­já­rul­jon ah­hoz, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok és szer­ve­ze­te­ik, in­téz­mé­nye­ik ered­mé­nye­sen ve­gye­nek részt a szom­szé­dos or­szá­gok ál­tal hoz­zá­fér­he­tő EU-s pá­lyá­za­ti for­rá­sok meg­szer­zé­sé­ben. Eh­hez szük­sé­ges köz­vet­len cél: a fel­ké­szí­té­si prog­ram leg­fon­to­sabb pa­ra­mé­te­re­i­nek (szer­ve­zet­rend­szer, esz­köz­rend­szer, üte­me­zés, mód­szer­tan, költ­ség­ve­tés) meg­ha­tá­ro­zá­sa egy stra­té­gi­ai prog­ram­do­ku­men­tum­ban.
Meg kell ha­tá­roz­nunk a fel­ké­szí­té­si pro­jekt köz­vet­len cél­cso­port­ját, aki­re ez a prog­ram irá­nyul: a nem­ze­ti ke­re­tek kö­zött meg­nyí­ló uni­ós for­rá­sok­ra pá­lyá­zó ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok, in­téz­mé­nyek és szer­ve­ze­tek. A prog­ram ered­mé­nyei nem­csak a fent vá­zolt tár­sa­dal­mi cso­port­ban hasz­no­sul­nak, en­nél jó­val tá­gabb az a kör, akik köz­ve­tett ked­vez­mé­nye­zett­jei le­het­nek a si­ke­res uni­ós tá­mo­ga­tá­si fel­ké­szü­lés­nek, köz­tük az át­fo­gó „EU-felkészítés”-ben részt ve­vő ma­gyar­or­szá­gi és ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek.
A fel­ké­szí­té­si, tapsztalatátadási te­vé­keny­ség­nek min­den le­het­sé­ges esz­közt „be kell vet­nie” an­nak ér­de­ké­ben, hogy a szlo­vá­ki­ai és más ma­gyar ki­sebb­sé­gek szer­ve­ze­tei, in­téz­mé­nye­i­nek ver­seny­hát­rá­nya csök­ken­jen. A leg­fon­to­sabb te­en­dők:
1. Kép­zé­si te­vé­keny­ség: ún. EU-multiplikátor (pá­lyá­zat­írók) kép­zé­sek, szektorális szin­tű fel­ké­szí­té­sek (pl. ci­vil szer­ve­ze­tek, vál­lal­ko­zók, egy­há­zak stb.), va­la­mint ha­son­ló té­má­jú táv­ok­ta­tá­si tananyagok6.
2. Ma­gyar nyel­vű pá­lyá­za­ti nyil­vá­nos­ság: idő­sza­ki ki­ad­vány, pá­lyá­zat­ke­re­ső por­tál, há­rom­nyel­vű szó­tá­rak, eset­ta­nul­má­nyok, leg­jobb gya­kor­la­tok be­mu­ta­tá­sa he­lyi szin­ten. Ez az egyik – ma még ta­lán ke­vés­bé ér­zé­kel­he­tő – prob­lé­ma, kü­lö­nö­sen olyan te­rü­le­te­ken, ahol na­gyobb tömben él­nek ma­gya­rok és a min­den­na­pos nyelv­hasz­ná­lat mi­att adód­hat­nak prob­lé­mák a több­sé­gi nyelv hasz­ná­la­ta ese­tén. Kü­lö­nö­sen olyan hely­zet­ben van en­nek je­len­tő­sé­ge, ami­kor tö­ké­le­te­sen el kell sa­já­tí­ta­ni a szlo­vák nyel­ven ki­írt és be­adás­ra ke­rü­lő pá­lyá­za­tok szlo­vák szak­nyelv­ét, spe­ci­á­lis pá­lyá­za­ti ki­fe­je­zé­se­it. Ezek meg­fe­le­lő hasz­ná­la­ta dön­tő le­het egy-egy pá­lyá­zat el­bí­rá­lá­sa so­rán. A ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­lat át­adá­sa, a fel­ké­szí­tés itt is so­kat te­het: a pá­lyá­za­ti szó­tá­rak, két­nyel­vű fel­ké­szí­tő ki­ad­vány­ok mel­lett – el­ső­sor­ban az Interneten – köz­zé kell ten­ni mi­nél több ún. best prac­tice pá­lyá­za­ti anya­got, két nyel­ven, le­he­tő­ség sze­rint mi­nél több tá­mo­ga­tá­si te­rü­le­ten (ok­ta­tás, vi­dék­fej­lesz­tés, vál­lal­ko­zás­fej­lesz­tés stb.).
3. Szak­mai se­gít­ség: a ma­gyar­or­szá­gi és a szom­szé­dos or­szá­gok vég­re­haj­tá­si in­téz­mé­nye­i­nek szak­mai kap­cso­la­ta, know-how át­adás, fi­a­tal szak­em­be­rek to­vább­kép­zé­se, ösz­tön­díj­prog­ra­mok, ta­nul­mány­utak szer­ve­zé­se, a köz­pon­ti prog­ra­mok­hoz szak­mai se­gít­ség­nyúj­tás. A se­gít­ség­nyúj­tás konk­rét pél­dá­ja le­het egy ma­gyar­or­szá­gi gya­kor­no­ki prog­ram szer­ve­zé­se, amely­nek so­rán hely­ben vagy va­la­me­lyik anya­or­szá­gi pá­lyáz­ta­tó szer­ve­zet­nél el­töl­tött 2-4 hét alatt pil­lant­hat­nak be­le a szak­em­be­rek az uni­ós tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat min­den­nap­ja­i­ba.
4. Meg­lé­vő erő­for­rás­ok­ra épü­lő nonprofit pá­lyá­za­ti tanác­sadóhálózat ki­ala­kí­tá­sa.
5. He­lyi pá­lyá­zat­író, ta­nács­adó, kép­ző vál­lal­ko­zá­sok tá­mo­ga­tá­sa.
6. Ban­ki fi­nan­szí­ro­zás, pá­lyá­za­ti ön­rész fi­nan­szí­ro­zá­sa (köz­ala­pít­vány­ok), tá­mo­ga­tá­sa.

5. A har­ma­dik pil­lér: együtt­mű­kö­dés a ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szint­jén („ma­gyar–ma­gyar te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés”)

A pá­lyá­za­ti fel­ké­szü­lés mel­lett az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­hoz tör­té­nő al­kal­maz­ko­dá­si fel­adat má­sik irá­nya még a pá­lyá­za­ti ki­írá­sok előtt, a ter­ve­zés szint­jén je­le­nik meg: olyan pá­lyá­za­tok­ra, prog­ra­mok­ra van szük­ség, ame­lyek a ma­gyar­ság va­lós prob­lé­má­i­ra, fej­lesz­té­si igé­nye­i­re nyújt­hat­nak meg­ol­dást.
Ahol ez le­het­sé­ges, mind a Struk­tu­rá­lis Ala­pok vo­nat­ko­zá­sá­ban, mind a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést, szom­széd­ság­po­li­ti­kát (is) tá­mo­ga­tó Inter­reg-pro­gram ke­re­tei kö­zé – nem a nem­ze­ti/et­ni­kai vo­nat­ko­zá­so­kat hang­sú­lyoz­va – át­fo­gó, di­na­mi­kus ha­tár men­ti fej­lesz­té­sek lán­co­la­tá­nak beeme­lé­se szük­sé­ges. A 2007 utá­ni nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek, a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai Nem­ze­ti stra­té­gi­ai re­fe­ren­cia­ke­ret ös­­sze­han­go­lá­sa – amely­re po­li­ti­kai szán­dék­nyi­lat­ko­za­tok is szü­let­tek már – ki­tű­nő le­he­tő­sé­ge­ket rejt ma­gá­ban, hi­szen mind a he­lyi, mind a re­gi­o­ná­lis ma­gyar igé­nyek és ér­de­kek be­csa­tor­ná­zá­sa új ér­tel­met, tá­gabb pers­pek­tí­vát nyer­het ez­ál­tal. Ezen fel­ada­tok is hal­asz­ha­tat­la­nok, hi­szen 2007-től új idő­szá­mí­tás kez­dő­dik az EU-tagállamok éle­té­ben is, a ter­vek sze­rint a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest jó­val na­gyobb je­len­tő­sé­get (és tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­get) kap­nak a te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dé­sek, az­az a ha­tá­ron át­nyú­ló, il­let­ve több or­szá­got érin­tő fej­lesz­té­sek. A kö­vet­ke­ző ter­ve­zé­si idő­szak­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lés mind Ma­gyar­or­szá­gon, mind Szlo­vá­ki­á­ban el­kez­dő­dött, hó­na­po­kon be­lül min­de­nütt ös­­sze kell áll­ni­uk a 2007–2013 kö­zöt­ti fej­lesz­té­si ter­vek­nek, ame­lyek stra­té­gi­ai cél­jai, pri­o­ri­tá­sai kö­zött ott kell sze­re­pel­nie a ma­gyar kö­zös­sé­gek, a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók fej­lesz­té­si igé­nye­i­nek is. A ma­gyar ér­de­kek szlo­vá­ki­ai prog­ra­mo­zá­si do­ku­men­tu­mok­ban tör­té­nő ha­té­kony ér­vé­nye­sí­té­sé­nek fel­ada­ta – és ez­zel együtt a fe­le­lős­sé­ge – el­sőd­le­ge­sen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai szer­ve­ze­tek­re há­rul, azon­ban ezek szak­mai meg­ala­po­zá­sa, a va­lós fej­lesz­té­si igé­nyek – „EU-kompatibilis” – meg­fo­gal­ma­zá­sa, he­lyi fej­lesz­té­si ter­vek, SWOT-analízisek stb. ki­dol­go­zá­sa a he­lyi ma­gyar szel­le­mi (ci­vil és szak­mai szer­ve­ze­tek, ku­ta­tó­in­té­ze­tek stb.) fel­ada­ta. Ez utób­bi­hoz – va­la­mint a si­ke­res uni­ós fej­lesz­té­sek­hez nem­kü­lön­ben – va­ló­di part­ne­ri együtt­mű­kö­dés­re, há­ló­za­tok ki­ala­kí­tá­sá­ra van szük­ség. A ma­gyar­or­szá­gi szak­po­li­ti­ka mind­eh­hez el­sőd­le­ge­sen szak­mai és szak­dip­lo­má­ci­ai tá­mo­ga­tást nyújt­hat, a ta­pasz­ta­la­tok, va­la­mint a leg­jobb gya­kor­la­tok át­adá­sa ré­vén.

5.1. He­lyi ma­gyar igé­nyek­nek meg­fe­le­lő fej­lesz­té­si cé­lok

A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lé­se és fel­ké­szí­té­se alap­ve­tő fon­tos­sá­gú, de ta­lán még en­nél is fon­to­sabb, hogy az adott or­szá­gok­ban mi­nél több olyan fej­lesz­té­si cél, prog­ram, pá­lyá­za­ti le­he­tő­ség le­gyen hoz­zá­fér­he­tő, ame­lyek össz­hang­ban áll­nak a he­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom, ré­gi­ók fej­lesz­té­si igé­nye­i­vel.
A fen­ti­ek­hez azon­ban leg­elő­ször szük­sé­ges pon­to­san szám­ba ven­ni a le­he­tő­sé­ge­ket, il­let­ve a prob­lé­má­kat és igé­nye­ket: az egyes ré­gi­ók – EU-támogatások szem­pont­já­ból re­le­váns – tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi prob­lé­má­it, a meg­lé­vő adott­sá­go­kat és fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. Akár az is­mét­lés hi­bá­ját is vál­lal­va, a ter­ve­zé­si fá­zis­ban is új­ra csak azt hang­sú­lyoz­zuk, hogy min­den ha­tá­ron tú­li ré­gi­ó­ban, így Dél-Szlo­vá­ki­á­ban is – épít­ve az ed­di­gi ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­re, prob­lé­ma­ka­ta­ló­gu­sok­ra, sta­tisz­ti­kák­ra – el kell ké­szí­te­ni egy tel­jes kö­rű és az EU-s fej­lesz­té­si po­li­ti­kák mód­szer­ta­ná­hoz il­lesz­ke­dő hely­zet­ér­té­ke­lést. Er­re a leg­in­kább al­kal­mas és el­ter­jedt mód­szer a már több­ször em­lí­tett SWOT-analízis, amely fel­mé­ri az érin­tett tár­sa­dal­mak, ré­gi­ók gyen­ge­sé­ge­it és erős­sé­ge­it, a fej­lesz­tés­ben rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket és ve­szé­lye­ket. Mint lát­tuk je­len ta­nul­mány „el­ső pil­lér”-é­nek, az­az a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer meg­újí­tá­sá­nak meg­fo­gal­ma­zá­sa kap­csán, a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­ra ki­ter­je­dő SWOT-analízis a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer ha­té­kony­sá­gá­nak pon­tos fel­mé­ré­se szem­pont­já­ból is elo­dáz­ha­tat­lan fel­adat.
A ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók sa­ját prob­lé­má­i­nak pon­tos fel­tér­ké­pe­zé­se és a fent em­lí­tett lo­gi­kai mát­rix­ba tör­té­nő be­il­lesz­té­se ese­tén van esély ar­ra, hogy a szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ter­vek­be és egyéb uni­ós prog­ra­mok­ba – pél­dá­ul a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést elő­se­gí­tő Inter­reg-pro­gramok­ba – jól be­le tud­juk il­lesz­te­ni a he­lyi ma­gyar fej­lesz­té­si igé­nye­ket.
A ko­ráb­bi év­ti­ze­dek­ben az ál­la­mi fej­lesz­tés­po­li­ti­kák­ban a ha­tár men­ti te­rü­le­tek pe­ri­fé­ri­á­ra szo­rul­tak. El­vár­ha­tó-e a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság hely­ben bol­do­gu­lá­sa, ha sok he­lyütt a szű­kebb és tá­gabb kör­nye­zet­ben alul­fej­lett ré­gi­ó­kat, rossz fog­lal­koz­ta­tá­si és kép­zé­si struk­tú­rá­kat, szo­ci­á­lis fe­szült­sé­ge­ket ta­pasz­ta­lunk? A 2007-től meg­nyí­ló EU-források dön­tő több­sé­gét a te­rü­le­ti és a szo­ci­á­lis kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sét cé­lul ki­tű­ző Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok biz­to­sít­ják. A ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók, az ott élő tár­sa­dal­mak – nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül – szin­te min­den szom­szé­dos or­szág­ban a fen­ti­ek alap­ján a tá­mo­ga­tás­ra jo­go­sult ka­te­gó­ri­á­ba ke­rül­nek, az­az az ed­di­gi hát­rá­nyok­ból – az EU-támogatás szem­szö­gé­ből – kön­­nyen, de sok-sok mun­ká­val, előny ko­vá­csol­ha­tó.

5.2. Kik­nek a fel­ada­ta? Mit te­het Ma­gyar­or­szág?

Mind­ezen cé­lok el­éré­sé­ért nyil­ván­va­ló­an a he­lyi ma­gyar ér­de­kek ér­vé­nye­sí­té­sé­re hi­va­tott, és a dön­tés­ho­za­tal­hoz leg­kö­ze­lebb ál­ló vagy azt leg­in­kább be­fo­lyá­sol­ni tu­dó ma­gyar szer­ve­ze­tek te­het­nek a leg­töb­bet. Nem le­het el­vi­tat­ni ezen szer­ve­ze­tek po­li­ti­kai fe­le­lős­sé­gét ab­ban, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar igé­nyek­re meg­fe­le­lő meg­ol­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket lel­jünk fel a kö­vet­ke­ző évek­ben a szom­szé­dos or­szá­gok­ban meg­nyí­ló EU-tá­mo­ga­tá­sok­ban.
A fen­ti­ek mel­lett a ma­gyar kor­mány­zat is – ki­e­gé­szül­ve a kü­lön­bö­ző EU-in­téz­mé­nyek­ben te­vé­keny­ke­dő szak­ér­tők­kel, po­li­ti­ku­sok­kal – nagy­ban hoz­zá­já­rul­hat ezen cé­lok meg­va­ló­su­lá­sá­hoz. Ah­hoz, hogy ne csak a pá­lyá­za­ti te­vé­keny­ség, az­az a meg­va­ló­sí­tás szint­jén (ta­nul­má­nyunk­ban „má­so­dik pil­lér”-ként meg­fo­gal­ma­zott stra­té­gi­ai cél) kap­jon ha­té­kony se­gít­sé­get a he­lyi ma­gyar­ság a si­ke­res EU-s fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­hoz, a ter­ve­zé­si szin­ten is ös­­sze­han­golt szak­mai, szak­dip­lo­má­ci­ai tá­mo­ga­tás­ra van szük­ség. En­nek főbb ki­tö­ré­si pont­jai:
– Kö­zös ter­ve­zé­si, prog­ra­mo­zá­si együtt­mű­kö­dés a szom­szé­dos or­szá­gok­kal (er­re már je­len­leg is tör­tén­nek ilyen irá­nyú kez­de­mé­nye­zé­sek a Nem­ze­ti Fej­lesz­té­si Hi­va­tal ré­szé­ről). En­nek cél­ja töb­bek kö­zött, hogy az adott or­szá­gok­ban meg­va­ló­su­ló pro­jek­tek az adott ál­lam ke­re­te­in túl­mu­tat­va – meg­fe­le­lő ös­­sze­han­go­lás mel­lett – össz­eu­ró­pai cé­lo­kat is meg­va­ló­sít­sa­nak, az ezek­ben rej­lő szinergikus ha­tá­sok ré­vén pe­dig he­lyi szin­ten még na­gyobb le­het az adott fej­lesz­tés hasz­no­su­lá­sa. (Ezek­re jó pél­da a több or­szá­gon át­nyú­ló köz­le­ke­dé­si vagy kör­nye­zet­vé­del­mi együtt­mű­kö­dés, amely ál­tal egy egész tér­ség – ha­tá­ro­kon át­nyú­ló – gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­ja, tő­ke­von­zó ké­pes­sé­ge nő­het, amely­ből min­den érin­tett or­szág vagy ré­gió egy­aránt pro­fi­tál­hat.) A ma­gyar–ma­gyar pár­be­széd kü­lön­bö­ző – el­sőd­le­ge­sen szak­mai fó­ru­ma­it ki­hasz­nál­va vagy akár lét­re­hoz­va – ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti tö­rek­vé­se­i­nek itt fo­ko­zot­tan össz­hang­ban kell len­ni­ük a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ér­de­kek­kel, a cél­ból, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság „fe­je fe­lett meg­ho­zott dön­tés” ked­vez­mé­nye­zett­je a leg­in­kább érin­tett ré­gi­ó­ban élő ma­gyar­ság le­gyen.
– Ugyan­ezt a ma­gyar–ma­gyar kö­zös ér­dek­ér­vé­nye­sí­tést kell al­kal­maz­ni a már lé­te­ző in­téz­mé­nye­sí­tett együtt­mű­kö­dé­sek­ben, amely­re ki­vá­ló pél­da a je­len­leg is fu­tó – ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés és más ter­ve­zett szom­széd­sá­gi – Inter­reg-pro­gramok.
– A kö­zös ter­ve­zé­si fel­ada­tok mel­lett hang­sú­lyos sze­re­pe le­het a ha­tá­ron tú­li ma­gyar fej­lesz­té­si igé­nyek­nek a ma­gyar­or­szá­gi NFT II-ben, no­ha a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek ked­vez­mé­nye­zett­jei és cél­te­rü­le­tei ki­zá­ró­lag az adott or­szág te­rü­le­tén le­het­sé­ge­sek. A ma­gyar–ma­gyar ér­de­ke­ken túl­mu­ta­tó, és ta­lán a 2013 utá­ni idő­szak kér­dé­se le­het e pa­ra­dig­ma fenn­tar­tá­sa vagy meg­ha­la­dá­sa. E té­ren már igen je­len­tős vál­to­zá­sok vár­ha­tók 2007 után is: az új ko­hé­zi­ós po­li­ti­ka a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest jó­val na­gyobb hang­súlyt és tá­mo­ga­tást je­lent a te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés kapcsán. A 3. cél­ki­tű­zés (Eu­ró­pai te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés) tel­jes mér­ték­ben, míg az 1., 2. cél­ki­tű­zé­sek­ben (Kon­ver­gen­cia; Re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­ség és fog­lal­koz­ta­tás) kvá­zi ho­ri­zon­tá­lis szin­ten je­le­nik meg a te­rü­le­ti, transz­na­ci­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés elő­se­gí­té­se, tá­mo­ga­tá­sa. A je­len­le­gi ter­ve­zé­si gya­kor­lat­ban, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ter­vek és prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­ra, fon­tos szem­pont­ként le­het beemel­ni a ha­tá­ron át­nyú­ló ha­tá­so­kat, olyan pro­jek­tek tá­mo­ga­tá­sát, ame­lyek ugyan a ha­tár egyik ol­da­lán va­ló­sul­nak meg, de köz­vet­ve hoz­zá­já­rul­nak a ha­tár két ol­da­lán meg­lé­vő te­rü­le­ti és egyéb kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sé­hez. Ilyen „min­ta­pro­jekt”-nek te­kint­he­tő a dunaszerdahelyi és győ­ri mun­ka­ügyi köz­pon­tok/hi­va­ta­lok pél­da­ér­té­kű együttműködése7, vagy az Ipoly men­tén ki­ala­kult egészségyügyi el­lá­tás ös­­sze­han­go­lá­sa, kö­zös fej­lesz­té­si (euro)régiók lét­re­ho­zá­sa stb.
– Köz­igaz­ga­tá­si együtt­mű­kö­dés, szak­mai tá­mo­ga­tás: az EU tá­mo­ga­tá­sok vég­re­haj­tá­sá­nak min­den szint­jén le­he­tő­ség van a ha­son­ló fel­ada­to­kat el­lá­tó szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti szak­mai együtt­mű­kö­dés­re, ta­pasz­ta­lat­át­adás­ra. Tö­re­ked­ni kell te­hát ar­ra, hogy a po­li­ti­kai, szak­ma­po­li­ti­kai és dip­lo­má­ci­ai szin­tek mel­lett a köz­igaz­ga­tá­son be­lül, il­let­ve a vég­re­haj­tó hát­tér­in­téz­mé­nyi, köz­re­mű­kö­dői szin­ten is szo­ros kap­cso­la­tok ala­kul­ja­nak ki a szom­szé­dos or­szá­gok ha­son­ló szer­ve­ze­te­i­vel.

5.3. A je­len­le­gi in­téz­mé­nyi hát­tér

Je­len írás el­sőd­le­ge­sen a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság si­ke­res EU fel­zár­kó­zá­sá­hoz nyújt­ha­tó ma­gyar­or­szá­gi és he­lyi tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket, az EU-támogatáspolitika és a ha­tá­ron tú­li ma­gyar tá­mo­ga­tá­si rend­szer ös­­sze­han­go­lá­sá­ból ere­dő po­zi­tív kö­vet­kez­mé­nye­ket ve­szi sor­ra. Is­mé­tel­ten hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy ezen kér­dé­sek in­téz­mé­nyi ke­re­te­i­nek tár­gya­lá­sa túl­lép je­len ta­nul­mány ke­re­te­in, és ál­lás­pon­tunk sze­rint a szer­ve­ze­ti kér­dé­se­ket meg kell előz­nie a cé­lok, fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek, stra­té­gi­ák tisz­tá­zá­sá­nak.
Mind­ezek el­le­né­re a ter­ve­zé­si együtt­mű­kö­dés, az­az a „har­ma­dik pil­lér” tár­gya­lá­sá­nál nem tér­he­tünk ki e kér­dés elől, hisz jól lát­ha­tó, a je­len­le­gi in­téz­mé­nyi struk­tú­ra ke­vés­sé al­kal­mas a fen­ti­ek­ben be­mu­ta­tott ha­té­kony együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­kí­tá­sá­ra, ezért ja­va­sol­juk, hogy:
– Kez­dőd­jön el a je­len­le­gi ma­gyar köz­igaz­ga­tás va­la­mely in­téz­mé­nyé­re te­le­pít­ve – vagy azon be­lül ki­ala­kít­va – egy köz­pon­ti ko­or­di­ná­ció a fen­ti fej­lesz­té­si stra­té­gi­ák ki­dol­go­zá­sá­ra és vég­re­haj­tá­sá­ra. En­nek lét­re­jöt­tét ne­he­zít­he­ti a már em­lí­tett szak­po­li­ti­kák (EU-támogatás, ha­tá­ron tú­li ma­gyar ügy) kö­zöt­ti tá­vol­ság, a két ága­zat, il­let­ve szem­pont­rend­szer kö­zöt­ti kap­cso­lat szin­te tel­jes hi­á­nya, amit csak fo­koz­hat – a már ko­rább­ról is­mert – szak­po­li­ti­ka vagy nem­zet­po­li­ti­ka mes­ter­sé­ges szem­be­ál­lí­tá­sá­nak eset­le­ges új­já­é­le­dé­se.
– A ma­gyar–ma­gyar in­téz­mé­nye­sí­tett pár­be­széd ke­re­te­in be­lül is mi­nél előbb meg kell ta­lál­ni vagy lét­re kell hoz­ni azt a szak­mai fó­ru­mot, amely al­kal­mas a fent em­lí­tett – a köz­igaz­ga­tás kü­lön­bö­ző szint­je­in meg­va­ló­su­ló – ma­gyar–ma­gyar szo­ros szak­mai együtt­mű­kö­dés és in­for­má­ció­áram­lás biz­to­sí­tá­sá­ra, s ez­ál­tal a ha­té­kony ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés elő­se­gí­té­sé­re.

6. Konk­lú­zió

Né­ze­tünk sze­rint a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak két stra­té­gi­ai irány­ba kell sür­gő­sen el­moz­dul­nia. A je­len­le­gi ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás ha­té­kony­sá­gá­nak ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben a rend­szert a hasz­no­sít­ha­tó EU-gyakorlat be­épí­té­sé­vel fel kell fris­sí­te­ni, ha­té­ko­nyab­bá kell ten­ni. Ez egy­ben esz­kö­ze an­nak is, hogy a pá­lyá­zó szer­ve­ze­te­ket meg­ta­nít­suk ar­ra, ho­gyan kell uni­ós tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat ke­re­té­ben si­ke­re­sen pá­lyáz­ni. Mind­ez hoz­zá­se­gít ah­hoz, hogy a ma­gyar szer­ve­ze­tek si­ke­re­sen ve­gye­nek részt az EU-tá­mo­ga­tá­so­kért foly­ta­tott ver­seny­ben. En­nek szak­mai és anya­gi tá­mo­ga­tá­sa, az uni­ós ta­pasz­ta­la­tok és is­me­re­tek – az­az „hal he­lyett há­ló” – át­adá­sa mind a ter­ve­zés, mind a fel­ké­szí­tés szint­jén az anya­or­szág tá­mo­ga­tá­sá­nak má­sik alap­ve­tő fel­ada­ta.

Helena Bujnová: A visegrádi szerződés országainak geopolitikai helyzete

Kö­zép-Eu­ró­pa geo­po­li­ti­kai fo­gal­má­nak leg­sza­ba­to­sabb ér­tel­me­zé­sét Milan Kundera A Nyu­gat el­rab­lá­sa (Únos Záp­adu) cí­mű 1985-ös cik­ké­ben ta­lál­juk meg. Ez az ér­tel­me­zés még a hi­deg­há­bo­rús vi­szo­nyo­kat tük­rö­zi: Kundera Kö­zép-Eu­ró­pát a Nyu­gat ré­sze­ként te­kin­tet­te, amely Ke­let-Eu­ró­pa ha­tal­mi öve­ze­té­be ke­rült.
A 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben el­kez­dő­dött ha­tal­mas po­li­ti­kai vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben sem szü­let­tek a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai ré­gi­ó­ról lé­nye­ge­sen újat ho­zó ér­tel­me­zé­sek. Je­len­tős mó­do­sí­tá­so­kat esz­kö­zöl­tek azon­ban a ko­ráb­bi kon­cep­ci­ók­ban. A 21. szá­zad ele­jén Kö­zép-Eu­ró­pa sze­re­pé­nek to­vább­ra is két alap­ve­tő geopolitiakai ér­tel­me­zé­se van: a „Köz­tes-Eu­ró­pa”- és az „Eu­ró­pa pe­ri­fé­ri­á­ja” kon­cep­ció.
A ber­li­ni fal le­dön­té­sé­vel jel­ké­pe­zett két­pó­lu­sú vi­lág­rend­szer föl­bom­lá­sa az 1989–1991 között a Szov­jet­unió szét­hul­lá­sá­hoz ha­son­ló­an bi­zony­ta­lan­sá­got és ká­oszt idé­zett elő a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben. A nem­rég még a to­ta­li­tá­ri­us szov­jet ha­ta­lom ál­tal uralt föld­raj­zi tér­ség­ben alap­ve­tő­en meg­vál­to­zott a geo­po­li­ti­kai ha­tá­sok irá­nya és az erő­meg­osz­lás.
Meg­szűn­tek a nagy­ha­tal­mi tör­té­ne­ti ér­dek­szfé­rák és szük­sé­ges­sé vált egy új azo­nos­ság­kép meg­te­rem­té­se, még­pe­dig fő­ként a szó­ban for­gó tér­ség ál­la­ma­i­nak kül- és biztonságpolikáját il­le­tő­en. Az em­lí­tett vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben leg­in­kább az ed­di­gi ke­le­ti ve­ze­tő ha­ta­lom, a Szov­jet­unió ke­rült töb­bé-ke­vés­bé vál­sá­gos hely­zet­be. A vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben de facto azon­nal el­vesz­tet­te a ko­ráb­ban tő­le füg­gő szatellitországokra gya­ko­rolt po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi be­fo­lyá­sát. A leg­fon­to­sabb azon­ban az a kö­rül­mény, hogy a bel­po­li­ti­kai ese­mé­nyek kö­vet­kez­té­ben meg­ren­dült po­zí­ci­ó­jú Moszk­vá­nak nincs vi­lá­gos el­kép­ze­lé­se a volt szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­kal szem­ben ki­ala­kí­tan­dó vi­szo­nyá­ról sem a je­lent, sem pe­dig a jö­vőt il­le­tő­en.
Ezen or­szá­gok lát­ha­tó­lag ki­hasz­nál­ták a Kreml kül­po­li­ti­kai bi­zony­ta­lan­sá­gát, ami­ről az ek­kor meg­in­du­ló, Nyu­gat-, Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pát egy­sé­ge­sí­tő in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok is ta­nús­kod­nak. Kö­zép-Eu­ró­pa egy­sé­ge­sí­tő té­nye­ző­je ez­után a nyu­ga­ti kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­val ös­­sze­füg­gő­en az eu­ró­pai és at­lan­ti biz­ton­sá­gi és gaz­da­sá­gi struk­tú­rák­ba va­ló in­teg­rá­ló­dás lesz.
Ezen tö­rek­vé­sek kö­vet­kez­té­ben két ten­den­cia kezd köl­csö­nö­sen hat­ni egy­más­ra:
1. egy­részt az eu­ró­pa­i­ak el­tá­vo­lo­dá­sa a geo­po­li­ti­ka­i­lag zárt for­má­ci­ók­tól, ame­lyek a nul­la vég­ös­­sze­gű játsz­mák sze­rin­ti ki­bé­kít­he­tet­len el­len­té­tek men­tén struktúrálódtak, mely el­tá­vo­lo­dás a tel­jes in­teg­rá­ció cél­ki­tű­zé­sé­ig ter­jed;
2. más­részt a nyi­tott tár­sa­dal­ma­kat jel­lem­ző geo­po­li­ti­ka irá­nyá­ba va­ló tö­rek­vés, akár ha­tal­mi játsz­mák föl­hasz­ná­lá­sá­val is (Volner 2004, 284).
Az in­teg­rá­ció szán­dé­ká­val kez­di ke­res­ni ér­vé­nye­sü­lé­si le­he­tő­sé­ge­it és he­lyét az új geo­po­li­ti­kai adott­sá­gok­nak meg­fe­le­lő­en töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág, a Cseh és a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság is. Ér­de­ke­ik ér­vé­nye­sí­té­se so­rán ezen or­szá­gok föld­raj­zi hely­ze­tük­ből és kap­cso­la­ta­ik­ból ki­fo­lyó­lag ele­ve köl­csö­nös együtt­mű­kö­dés­re utal­tak.
Az in­teg­rá­ció és a geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ció te­rén fo­lyó együtt­mű­kö­dé­sük el­ső ér­zé­kel­he­tő ered­mé­nye a vi­seg­rá­di szer­ző­dés lét­re­ho­zá­sa volt. Az együtt­mű­kö­dés­ről szó­ló Vi­seg­rá­di nyi­lat­ko­za­tot a Cseh–Szlovák Fö­de­ra­tív Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág és Ma­gyar­or­szág ál­lam- és kor­mány­fő­i­nek ta­lál­ko­zó­ján fo­gad­ták el. Az alá­írók ki­nyil­vá­ní­tot­ták el­tö­kélt­sé­gü­ket a ko­ráb­bi to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rek ma­rad­vá­nya­i­nak fel­szá­mo­lá­sá­ra, a de­mok­ra­ti­kus vi­szo­nyok és a mo­dern pi­ac­gaz­da­ság meg­te­rem­té­sé­re. Ki­nyil­vá­ní­tot­ták kész­sé­gü­ket az ál­ta­luk ve­ze­tett ál­la­mok szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dé­sét il­le­tő­en az egy­sé­ges Eu­ró­pá­ba ve­ze­tő úton. A ké­sőb­bi­ek so­rán ez az együtt­mű­kö­dé­si haj­lam azon­ban elég­gé meg­csap­pant és csak az 1990-es évek má­so­dik fe­lé­ben élén­kült meg új­ra. En­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sa volt A vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés tar­tal­ma cí­mű prog­ram­nyi­lat­ko­zat, ame­lyet az 1999. má­jus 14-i po­zso­nyi ta­lál­ko­zó­ju­kon fo­gad­tak el a vi­seg­rá­di né­gyek. A V4, amint az bi­zo­nyá­ra mind­nyá­junk előtt is­mert, négy kö­zép-eu­ró­pai ál­lam: a Cseh Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia tö­mö­rü­lé­se, amely 1991. feb­ru­ár 15-én ala­kult meg Václav Havel csehszlovák1, Lech Wa­le­sa len­gyel köz­tár­sa­sá­gi el­nök, va­la­mint An­tall Jó­zsef ma­gyar kor­mány­fő ta­lál­ko­zó­ján a ma­gyar­or­szá­gi Vi­seg­rá­don. Az ál­ta­luk kép­vi­selt or­szá­gok tö­rek­vé­se­it fő­ként az aláb­bi, mind­nyá­juk ál­tal han­goz­ta­tott jel­szó egye­sí­tet­te: in­teg­rá­ció, pros­pe­ri­tás, biz­ton­ság.
Ezt a kez­de­mé­nye­zést az 1335-ös vi­seg­rá­di ki­rály­ta­lál­ko­zó mo­ti­vál­ta, ame­lyen I. Kár­oly Ró­bert ma­gyar, III. Káz­mér len­gyel és Lu­xem­bur­gi Já­nos cseh ki­rály vett részt. Mind­két tör­té­nel­mi ta­lál­ko­zó leg­főbb cél­ja a há­rom kö­zép-eu­ró­pai ál­lam együtt­mű­kö­dé­sé­nek és köl­csö­nös ba­rát­sá­gá­nak el­mé­lyí­té­se volt.
A vi­seg­rá­di cso­port meg­ala­ku­lá­sát ösz­tön­ző négy leg­fon­to­sabb té­nye­ző:
1. a kom­mu­nis­ta ura­lom ma­rad­vá­nya­i­nak vis­­sza­szo­rí­tá­sa és föl­szá­mo­lá­sa;
2. az egyes ál­la­mok kö­zött fönn­ál­ló ani­mo­zi­tás le­küz­dé­se;
3. a hit, hogy kö­zös föl­lé­pés­sel és erő­fe­szí­tés­sel kön­­nyeb­ben meg­va­ló­sít­ha­tó a szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi transz­for­má­ció a meg­in­du­ló in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok ke­re­té­ben;
4. új mi­nő­sé­gi és er­köl­csi nor­mák ki­tű­zé­se a po­li­ti­kai elit elé.
A vi­seg­rá­di tér­ség csak­nem 534 ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter, Fran­cia­or­szág te­rü­le­té­hez mér­he­tő, la­ko­sa­i­nak szá­ma pe­dig majd­nem 65 mil­lió. Ez a kö­zös­ség te­ret nyújt a szinergikus, egy­mást tá­mo­ga­tó ha­tá­sok ér­vé­nye­sü­lé­sé­re, a négy or­szág kö­zös erő­fe­szí­tés­sel jobb ered­mé­nye­ket ér­het el a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban, mint kü­lön-kü­lön.
Jiøí Vykoukal Vi­seg­rád cí­mű köny­vé­ben négy nem­ze­ti Vi­seg­rá­dot ír le (Vykoukal 2003, 364):
1. Szlo­vá­kia ese­té­ben az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és az esszencializmus a jel­lem­ző. Po­zsony szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel lét­szük­ség­let és szük­ség­sze­rű­ség is egy­ben, mi­vel Szlo­vá­ki­át fő­ként re­gi­o­ná­lis hely­ze­te alap­ján tart­ják szá­mon.
2. Len­gyel­or­szág­ra az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a funk­ci­o­na­liz­mus jel­lem­ző. Var­só szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel le­he­tő­vé te­szi a nyu­ga­ti vi­lág­gal ki­épí­tett kap­cso­la­tai el­mé­lyí­té­sét. Egy­ben ar­ra is rá­kény­sze­rí­ti, hogy ös­­sze­kap­csol­ja a regionalitás és az eu­ró­pa­i­ság ele­me­it, ugyan­is a re­gi­o­ná­lis di­men­zió és a geo­po­li­ti­kai hely­zet le­he­tő­vé te­szi ne­ki, hogy lát­szó­lag nö­vel­je Len­gyel­or­szág fon­tos­sá­gát az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra.
3. Magyaroszágot az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a pár­hu­za­mos­ság tu­laj­don­sá­ga­i­val jel­le­mez­het­jük. Bu­da­pest szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés vol­ta­kép­pen nem a két pár­hu­za­mos fej­lő­dé­si vo­nal, a re­gi­o­ná­lis és az eu­ró­pai, ill. az euroatlanti ös­­sze­kap­cso­lá­sa és ki­egyen­lí­té­se cél­já­ból van szük­ség. Ke­ve­sen lát­ják át eköz­ben, hogy a nagy ki­ter­je­dé­sű és né­pes Len­gyel­or­szág­gal ös­­sze­ha­son­lít­va, amely­nek ön­kén­te­le­nül is ha­tal­mas geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­ta­nak, ép­pen Magyaroszág az, amely az Egye­sült Ál­la­mok ka­to­nai je­len­lét­ének kö­szön­he­tő­en nagy adut tart a mar­ká­ban. Ez azon­ban csak vi­szony­la­gos ér­ték, ha fi­gye­lem­be ves­­szük a NA­TO eset­le­ges bal­ká­ni ter­jesz­ke­dé­sé­nek pers­pek­tí­vá­ját is.
4. A Cseh Köz­tár­sa­ság ese­té­ben az instrumentalizmus, prag­ma­tiz­mus és mi­ni­ma­liz­mus a ti­pi­kus jel­lem­zők. Prá­gá­nak a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­re vol­ta­kép­pen ad­dig nincs szük­sé­ge, amíg azt tő­le va­la­ki el nem vár­ja. Sa­ját ér­de­ké­ben tá­mo­gat­hat­ja és fej­leszt­he­ti is az együtt­mű­kö­dést, ami­ből kö­vet­ke­zik, hogy Cseh­or­szág­nak vi­szony­lag nagy le­he­tő­sé­gei van­nak a bilateralitás elő­nyök ki­hasz­ná­lá­sá­ban.
Pró­bál­juk meg­fo­gal­maz­ni ezen négy ál­lam kül­po­li­ti­ká­ja, geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­ja és geo­po­li­ti­kai hely­ze­te ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­it a je­len­tős mér­ték­ben in­teg­rált kö­zép-eu­ró­pai tér­sé­gé­ben. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­ma­i­nak geo­po­li­ti­kai hely­ze­te min­den szin­ten az eu­ró­pai és transzatlanti szer­ve­ze­tek­ben va­ló tag­sá­guk ál­tal meg­ha­tá­ro­zott.
Ki­vé­tel nél­kül mind­nyá­jan tag­jai az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek. Eb­ből egy­ér­tel­mű­en meg­ha­tá­roz­ha­tó a kí­vül­ál­ló har­ma­dik ál­la­mok­kal szem­be­ni na­gyon ha­son­ló kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­juk. Ha­son­ló a hely­zet az Eu­ró­pai Uni­ós tag­sá­gu­kat il­le­tő­en is, mint­hogy 2004 má­ju­sá­tól mind a négy ál­lam tag­ja az in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet­nek.
Oskar Krejèí sze­rint az eu­ró­pai ál­la­mok két do­mi­náns geo­po­li­ti­kai ten­gely sze­rint tá­jé­ko­zód­nak, ame­lyek meg­ha­tá­roz­zák a bir­to­kuk­ban lé­vő te­rü­let je­len­tő­sé­gét. Ezen ten­ge­lyek men­tén ter­ve­zik a fon­tos vas­úti és köz­úti fo­lyo­só­kat, va­la­mint a gáz- és olaj­ve­ze­té­ke­ket. A vizs­gált ál­la­mok kö­zül egy­ér­tel­mű­en Len­gyel­or­szág van a leg­ked­ve­zőbb hely­zet­ben, utá­na Magyaroszág kö­vet­ke­zik, és a geo­po­li­ti­kai fon­tos­sá­gi sor­rend leg­vé­gén Szlo­vá­kia és Cseh­or­szág ta­lál­ha­tó. Eb­ből egy­ér­tel­mű, hogy Cseh­or­szág és Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai hely­ze­te csak a szlo­vá­kok és cse­hek szá­má­ra je­len­tős, és Né­met­or­szág lo­ká­lis ér­de­ke­it le­szá­mít­va ez utób­bi ál­la­mok nem tar­toz­nak a nagy­ha­tal­mak élet­be­vá­gó­an fon­tos ér­dek­te­rü­le­tei kö­zé. Ezt a föl­té­te­le­zést tá­maszt­ják alá az 1938-, az 1948- és az 1968-as ese­mé­nyek is, ami­kor egyet­len más nagy­ha­ta­lom sem avat­ko­zott be az épp ak­kor e tér­ség­ben ér­de­kelt nagy­ha­ta­lom ér­de­ke­i­be.
Meg­en­ged­het­jük ma­gunk­nak azt az ál­lí­tást, hogy Szlo­vá­kia po­zí­ci­ó­ja ked­ve­zőbb, mi­vel te­rü­le­tén ha­lad át a Ba­rát­ság kő­olaj-táv­ve­ze­ték, és raj­ta fog át­ha­lad­ni az új Yamal kő­olaj-táv­ve­ze­ték je­len­tős ré­sze is, ame­lyet az orosz Gazprom tár­sa­ság épít ab­ból a cél­ból, hogy ki­ke­rül­je az Uk­raj­nán ke­resz­tül ve­ze­tő olaj­szál­lí­tást.
A vi­seg­rá­di né­gyek geo­po­li­ti­kai hely­ze­tét meg­ha­tá­ro­zó to­váb­bi té­nye­ző a ka­to­nai erő mint az or­szá­gok ha­tal­mi hely­ze­te meg­íté­lé­sé­nek leg­ré­gibb, klas­­szi­kus szem­pont­ja. Ez ugyan­is azon ke­vés té­nye­ző kö­zé tar­to­zik, ame­lyek ab­szo­lút mér­ték­ben szám­sze­rű­sít­he­tők és nyil­vá­no­sak. A fegy­ve­res erőt ki­fe­je­ző ada­tok­ból nyil­ván­va­ló, hogy egyet­len kö­zép-eu­ró­pai or­szág­nak sin­cse­nek olyan cél­jai, hogy ka­to­na­i­lag meg­erő­söd­ve biz­to­sít­son ma­gá­nak te­kin­télyt.
A nyu­godt lég­kört és a fegy­ve­res ös­­sze­tű­zés­sel va­ló fe­nye­ge­tés hi­á­nyát jel­zi a ha­gyo­má­nyos fegy­ve­rek szá­má­nak és a ka­to­na­ság lét­szá­má­nak csök­ken­té­se is. Ezek a té­nyek a szó­ban for­gó ál­la­mok gaz­da­sá­gi ere­jé­ből is kö­vet­kez­nek és ter­mé­sze­te­sen ös­­sze­függ­nek a fegy­ve­res erők át­épí­té­sé­vel is, amely ezek­ben az or­szá­gok­ban a NA­TO-tag­ság­gal já­ró kö­te­le­zett­sé­gek­kel össz­hang­ban fo­lyik.
Mint már em­lí­tet­tük, a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­mai nem­zet­kö­zi té­ren a NATO-ba va­ló be­lé­pé­sük­kel nyer­tek bi­zo­nyos je­len­tő­sé­get. A ka­to­na­i­lag gyön­gébb ál­la­mok ese­té­ben el­ső lá­tás­ra tel­je­sen jo­gos­nak és és­­sze­rű­nek tű­nik kol­lek­tív vé­del­mi szer­ző­dés­sel meg­ol­da­ni biz­ton­sá­guk kér­dé­sét. Ilyen meg­ol­dás­nak lát­szik Cseh­or­szág, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia NATO-ba va­ló be­lé­pé­se is. Más­részt azon­ban tu­da­to­sí­ta­nunk kell, hogy amely or­szá­gok csu­pán ke­vés esz­köz­zel já­rul­nak hoz­zá a kol­lek­tív biz­ton­ság rend­sze­ré­hez, nem iga­zán vár­hat­ják el a töb­bi­ek­től, hogy azok ér­de­kel­ve le­gye­nek az ő biz­ton­sá­gu­kat il­le­tő­en.
No­ha az „egy min­den­ki­ért, min­den­ki egyért” elv kel­le­me­sen vissz­hang­zik egy kö­zép-eu­ró­pai lel­ké­ben, ám a vi­lág­po­li­ti­ká­ban nem jel­sza­vak alap­ján dön­te­nek. Az igaz­ság az, hogy a NA­TO sza­bály­za­ta nem tar­tal­maz sem­mi­fé­le ma­gá­tól ér­te­tő­dő vé­del­mi ga­ran­ci­át. A há­bo­rú­ba va­ló be­lé­pés­ről az egyes tag­ál­lam­ok jog­rend­sze­re alap­ján dön­te­nek, és nem a NA­TO köz­pont­já­ban. Ter­mé­sze­te­sen ma­ga a NA­TO-tag­ság is nagy­mér­ték­ben csök­ken­ti egy har­ma­dik ál­lam ré­szé­ről tör­té­nő ka­to­nai tá­ma­dás koc­ká­za­tát.
Je­len­leg azon­ban pa­ra­dox mó­don épp a NA­TO-tag­ság szol­gál­hat az egyes tag­or­szág­ok el­le­ni ag­res­­szió ürü­gyé­ül. A NA­TO-t még min­dig fő­ként az USA je­len­ti, mely­nek po­li­ti­ká­ját a vi­lág or­szá­ga­i­nak több­sé­ge nem tart­ja el­fo­gad­ha­tó­nak. Ezért vál­nak a NA­TO tagoszágai ter­ro­ris­ta tá­ma­dá­sok cél­pont­já­vá.
Kö­zép-Eu­ró­pá­nak mint geo­po­li­ti­kai szem­pont­ból vi­szony­lag je­len­ték­te­len tér­ség­nek meg­van a le­he­tő­sé­ge, hogy mi­ni­má­lis ka­to­nai ki­adá­sok­kal is biz­ton­sá­gos­sá vál­jék. Min­den je­len­tő­sebb tá­ma­dás­nak fon­to­sabb és meg­kö­ze­lít­he­tőbb geo­po­li­ti­kai tér­ség vol­na a cél­pont­ja.
Bár a nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka te­rü­le­tén nincs a V4 cso­por­to­su­lás­nak na­gyobb be­fo­lyá­sa, két­ség­te­len, hogy sa­ját föld­raj­zi tér­sé­gé­ben nagy stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­ge van, hi­szen a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai ré­gió kulcs­fon­tos­sá­gú or­szá­ga­it kö­ti ös­­sze. Föld­raj­zi szem­pont­ból ez a te­rü­let lé­nye­gé­ben fon­tos ka­to­nai stra­té­gi­ai tér­ség­nek is fel­fog­ha­tó, mi­vel kom­pakt át­me­ne­ti öve­ze­tet ké­pez úgy Eu­ró­pa és az Orosz Fö­de­rá­ció, mint a Bal­ti­kum és a Bal­kán irá­nyá­ba. Eb­ből adó­dik a V4 mint mul­ti­la­te­rá­lis tér­ség geo­po­li­ti­kai po­zí­ci­ó­ja is. A ha­té­kony multilateralizmus ugyan­is a sta­bil nem­zet­kö­zi rend­szer alap­ja, amely vi­szont a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség szi­lárd­sá­gá­nak a biz­to­sí­té­ka.
A geo­po­li­ti­kai po­zí­ció szem­pont­já­ból tel­je­sen más di­men­zi­ót je­lent az Eu­ró­pai Unió (EU) ke­re­tei kö­zött fo­lyó in­teg­rá­ci­ós, egye­sü­lé­si fo­lya­mat, mint a NA­TO ka­to­nai jel­le­gű szö­vet­sé­gé­ben va­ló tag­ság. Az EU mint fő­ként gaz­da­sá­gi szer­ző­dés az egyes tag­ál­lam­ok pi­a­cá­nak vé­del­mét kell, hogy szol­gál­ja az olyan glo­bá­lis tár­sa­sá­gok nyo­má­sá­val szem­ben, amely­nek a részt ve­vő ál­la­mok sa­ját ere­jük­ből kép­te­le­nek el­len­áll­ni. Az EU fel­ada­ta az egyes ál­la­mok mű­kö­dé­si és fenn­tar­tá­si költ­sé­ge­i­nek a mi­ni­ma­li­zá­lá­sa. Más­részt azon­ban épp ez a költ­ség­csök­ken­tés, amely az egyes ál­la­mok egy­sé­ge­sü­lé­sé­hez ve­ze­tett, tű­nik prob­le­ma­ti­kus­nak. Az unifikálás ugyan­is a ha­gyo­má­nyos eu­ró­pai kü­lönb­sé­gek és sok­szí­nű­ség vis­­sza­szo­ru­lá­sá­hoz és el­tű­né­sé­hez ve­zet­het.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés leg­vi­ta­tot­tabb geo­po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sa te­hát vi­lá­gos. Még ha az EU ke­re­tei kö­zött fo­lyó egy­sé­ge­sü­lés a globalizáció kul­tu­rál­tabb for­má­ját je­lent­het­né is, sok bi­zony­ta­lan­ság fű­ző­dik hoz­zá. Az EU-nak egy­elő­re nincs a sa­ját fej­lő­dé­sé­re vo­nat­ko­zó vi­lá­gos el­mé­le­ti kon­cep­ci­ó­ja, ezért sen­ki sem tud­ja, hogy mi­lyen irány­ban fog to­vább­ha­lad­ni a meg­hir­de­tett egy­sé­ge­sü­lé­si fo­lya­mat.
A vi­seg­rá­di cso­port geo­po­li­ti­kai hely­ze­té­nek meg­erő­sö­dé­sé­hez egy olyan bo­nyo­lult föld­raj­zi és po­li­ti­kai tér­ség­ben, ami­lyen az EU, föl­tét­le­nül szük­sé­ges egy a szo­ká­sos­tól in­ten­zí­vebb és ki­ter­jed­tebb együtt­mű­kö­dés az egyes or­szá­gok kö­zött. E té­ren lé­nye­gé­ben na­gyon jó ered­mé­nye­ink van­nak. Ös­­sze­ha­son­lí­tás­képp: a szer­ző­dés mind a négy tag­ál­la­ma már a szlo­vák el­nök­ség ide­jén tag­já­vá vált az EU-nak. Ered­mé­nye­sen zá­rul­tak a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok, si­ke­rült az egyes or­szá­gok Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pé­sé­ről dön­tő nép­sza­va­zá­si fo­lya­ma­tot egy­faj­ta ko­or­di­nált, fo­ko­za­tos le­bo­nyo­lí­tás, ún. kasz­kád­sza­bá­lyo­zás sze­rint meg­szer­vez­ni. Szlo­vá­kia szá­má­ra ese­mé­nyek­ben gaz­dag volt az em­lí­tett idő­szak ab­ból a szem­pont­ból is, hogy a prá­gai NA­TO-csú­cson, a V4-beli part­ne­re­ink tá­mo­ga­tá­sá­nak is kö­szön­he­tő­en, meg­hí­vást kap­tunk az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek tag­jai kö­zé.
Kö­zös ha­té­kony­sá­gunk szem­pont­já­ból az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után is kulcs­fon­tos­sá­gú a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ke­re­tei kö­zött fo­lyó még szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés. Or­szá­ga­ink be­lé­pé­sé­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba és a NATO-ba az 1991-ben el­fo­ga­dott nyi­lat­ko­zat cél­ki­tű­zé­sei tel­je­sül­tek. Ke­res­ni kell azon­ban to­vább­ra is az olyan meg­ol­dá­so­kat, ame­lyek nem je­len­te­nek és nem is je­lent­het­nek a NATO-val és az EU-val szem­ben kon­ku­ren­ci­át, ha­nem ezek­nek a geo­po­li­ti­ka­i­lag je­len­tős szer­ve­ze­ti ke­re­tek­nek a ki­egé­szí­té­sét je­len­tik.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés ki­hí­vást je­len­tett a V4 or­szá­gai szá­má­ra po­li­ti­kai rend­sze­rük szem­pont­já­ból is, ami­nek a lé­nye­ge a de­mok­rá­cia ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott in­téz­mé­nye­i­nek a meg­erő­sí­té­se volt a szó­ban for­gó or­szá­gok al­kot­má­nyos rend­sze­ré­ben. Elena Døízová, a nyitrai Kons­tan­tin Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak ok­ta­tó­ja már 2002-ben he­lye­sen fel­té­te­lez­te, hogy „az EU-hoz va­ló adap­tá­ció kez­de­ti idő­sza­ká­ban olyan el­ső­ren­dű fel­ada­tok meg­ol­dá­sa vá­lik fon­tos­sá, mint ami­lyen az in­téz­mé­nyi rend­szer ki­épí­té­sé­nek a be­fe­je­zé­se, az új in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét érin­tő ta­pasz­ta­la­tok hi­á­nyá­nak át­hi­da­lá­sa és az al­kot­má­nyos és jo­gi sza­bá­lyo­zás hi­á­nyos­sá­gai” (Døízová 2002, 381).
A V4 cso­por­to­su­lás geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­ge a ben­ne részt ve­vő ta­gok szá­má­ban és a tag­ság to­váb­bi bő­ví­té­sé­nek el­uta­sí­tá­sá­ban is meg­nyil­vá­nul. Sok szó esett ar­ról, hogy mi­lyen jel­le­gű le­gyen majd a vi­seg­rá­di cso­port, ha már mind­egyik tag­or­szá­ga az Eu­ró­pai Unió tag­ja lesz. Ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy meg kell őriz­ni a szer­ve­zet je­len­le­gi fel­épí­té­sét és tag­sá­gát, ami ter­mé­sze­te­sen nem zár­ja ki a más, kí­vül­ál­ló or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dést. Pél­dá­ul a Be­ne­lux ál­la­mok­kal már je­len­leg is gyü­möl­csö­ző a kap­cso­lat, ill. az Észa­ki Ta­nác­­csal va­ló együtt­mű­kö­dés­nek szin­tén na­gyon jók az ered­mé­nyei. Ter­mé­sze­te­sen más kí­vül­ál­ló ál­la­mok­kal is szorosabra fűz­het­jük kap­cso­la­ta­in­kat és ér­de­künk­ben is áll az ilyen együtt­mű­kö­dés.
A vi­seg­rá­di cso­port leg­na­gyobb elő­nye ab­ban mu­tat­ko­zik, hogy to­vább­ra is a szer­ző­dés ere­de­ti or­szá­ga­i­ra kor­lá­to­zó­dik. Más cso­por­to­su­lá­sok, ame­lyek szin­tén az 1990-es évek ele­jén ala­kul­tak, és a kö­zép-eu­ró­pai együtt­mű­kö­dést tűz­ték ki cé­lul, egy­faj­ta föld­raj­zi meg­ha­tá­ro­zat­lan­ság­ra, part­ta­lan­ság­ra fi­zet­tek rá.
Pél­da­ként szol­gál­hat er­re az 1991-es Al­pok–Ad­ria együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dés, amely 1991-ben előbb Hexagonálévá, majd egy év­vel ké­sőbb Bécs­ben Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés­sé ala­kult át. A CEFTA-hoz ha­son­ló­an, amely ere­de­ti­leg mint a vi­seg­rá­di cso­port gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­te ala­kult meg 1992-ben, a Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés is ki­bő­vült az egy­ko­ri szov­jet blokk töb­bi ke­let-eu­ró­pai or­szá­ga­i­val.
A Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés a bal­ká­ni konf­lik­tus prob­lé­má­in fe­nek­lett meg, a CEFTA mint in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet vi­szont az erő­sebb kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok gyor­sabb gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­se mi­att nem vált be. Az utób­bi or­szá­gok egy­ér­tel­mű­en az Eu­ró­pai Unió fe­lé ori­en­tá­lód­tak, nem pe­dig a gaz­da­sá­gi­lag le­ma­ra­dó ke­let-eu­ró­pai volt kom­mu­nis­ta or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dés bő­ví­té­se irá­nyá­ban. Kü­lön kér­dést ké­pez­nek a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok el­nö­ke­i­nek kö­tet­len ta­lál­ko­zá­sai, ame­lye­ken Né­met­or­szág­tól Uk­raj­ná­ig az ös­­szes ál­lam­fő részt vesz. Ezen ta­lál­ko­zók po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét csök­ken­ti a köz­tár­sa­sá­gi el­nö­kök el­té­rő ha­tás­kö­re a szó­ban fo­gó or­szá­gok po­li­ti­kai rend­sze­ré­ben.
A je­len­le­gi Eu­ró­pa megnövekedett biz­ton­sá­gi koc­ká­za­tai kö­ze­pet­te a V4 or­szá­gok egyik leg­fon­to­sabb geo­po­li­ti­kai fel­ada­ta az együtt­mű­kö­dés és az Eu­ró­pai Unió kö­zös kül- és biz­ton­ság­po­li­ti­ká­já­nak, a ki­bő­ví­tett Eu­ró­pa ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sa. Az új szom­széd­sá­gi po­li­ti­ka cél­ja a ba­rá­ti or­szá­gok gyű­rű­jé­nek ki­ala­kí­tá­sa az Eu­ró­pai Unió kö­rül, mely­nek tel­je­sen meg­fe­lel a V4 Uk­raj­ná­val szem­be­ni vi­szo­nyu­lá­sa. Fő­ként Ma­gyar­or­szág tá­mo­gat­ta a V4 Uk­raj­ná­val va­ló együtt­mű­kö­dé­sét, mert – úgy, mint mi is – tu­da­tá­ban volt an­nak, hogy a V4 kö­zül há­rom or­szág­nak kö­zös ha­tá­ra van Uk­raj­ná­val. Kö­zös ér­de­künk te­hát, hogy or­szá­ga­ink uni­ós csat­la­ko­zá­sá­val ne ala­kul­jon ki új vá­lasz­tó­vo­nal kö­zöt­tünk. A vi­seg­rá­di cso­port – össz­hang­ban az Eu­ró­pa kö­rü­li új, szé­le­sebb biz­ton­sá­gi öve­zet ki­ala­kí­tá­sá­nak stra­té­gi­á­já­val – úgy te­kint dé­li és ke­le­ti szom­szé­da­i­ra mint az Eu­ró­pai Uni­ó­val föld­raj­zi­lag és stra­té­gi­a­i­lag ösz­­sze­kap­csolt tér­ség­re, el­ső­ren­dű ér­de­ke fű­ző­dik te­hát ezen te­rü­le­tek és az itt ta­lál­ha­tó ál­la­mok, úgy­mint: Fehéroroszország, Uk­raj­na, az Orosz Fö­de­rá­ció és a Bal­kán sta­bi­li­tá­sá­hoz. A V4 ta­pasz­ta­la­ta­i­nak ha­té­ko­nyabb ér­vé­nye­sí­té­se szük­sé­ges eb­ben a tér­ség­ben, fő­ként pe­dig a bal­ká­ni ál­la­mok sta­bi­li­zá­lá­sá­ban (az EU se­gít­sé­gé­vel). A V4-nek a még min­dig bi­zony­ta­lan bal­ká­ni tér­ség­ben kü­lö­nö­sen az interetnikus fe­szült­sé­gek és a val­lá­si tü­rel­met­len­ség csil­la­pí­tá­sa ér­de­ké­ben kell hat­nia. Amint azt Ivan Dubnièka meg­fo­gal­maz­ta: „a szél­ső­sé­ges etnocentrizmus és val­lá­si tü­rel­met­len­ség min­dig is je­len vol­tak Eu­ró­pa tör­té­ne­té­ben. Er­ről a tény­ről nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni” (Dubnièka 2005, 191–195).
Fog­lal­koz­nunk kell az­zal a kér­dés­sel is, hogy mi vár­ha­tó a V4 tö­mö­rü­lés jö­vő­je szem­pont­já­ból, mi­ben rej­lik mű­kö­dé­sé­nek je­len­tő­sé­ge és ho­za­dé­ka. A V4 or­szá­ga­it a kö­zel­múl­tig az euroatlanti szer­ve­ze­tek­be va­ló be­lé­pés egye­sí­tet­te. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés­ben meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zé­sek má­ra meg­va­ló­sul­tak. No­ha Václav Klaus, cseh köz­tár­sa­sá­gi el­nök úgy gon­dol­ja, hogy a vi­seg­rá­di cso­port az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek két­ség­beesett ke­re­sé­se el­le­né­re sem ta­lál­ja azt, az együtt­mű­kö­dés­ben részt ve­vő or­szá­gok kor­mány­fői nem ér­te­nek egyet ez­zel a vé­le­mén­­nyel. A Cseh Köz­tár­sa­ság el­nö­ke a V4 egyik leg­han­go­sabb bí­rá­ló­ja, és so­ha­sem tit­kol­ta kü­lön­vé­le­mény­ét a tö­mö­rü­lés­sel szem­ben, amely­nek az ál­ta­la kép­vi­selt or­szág is tag­ja. Köz­is­mer­tek azon né­ze­tei, mi­sze­rint a V4 csu­pán a ka­pi­ta­liz­mus mes­ter­sé­ges tá­kol­má­nya, és hogy egy olyan cso­por­to­su­lás­ról van szó, amely­be a kö­rül­mé­nyek vé­let­len össz­já­té­ka foly­tán a Cseh Köz­tár­sa­ság is be­le­tar­to­zik. Ezen vi­ta­irat tár­gyi­la­gos­sá­gá­nak ér­de­ké­ben ter­mé­sze­te­sen az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott fenn­tar­tá­so­kat is idéz­nünk kell.
Václav Klaus sok­szor hal­lat­ta azon vé­le­mé­nyét, hogy nem lát­ja ér­tel­mét a V4 lé­té­nek az EU-ba va­ló be­lé­pés előt­ti vagy az azt kö­ve­tő idő­szak­ban. Azt ál­lí­tot­ta és ál­lít­ja ma is, hogy nem lát sem­mi­fé­le át­tö­rést a V4 po­li­ti­ká­já­ban az EU-csatlakozás előtt és után. Sze­rin­te nincs itt sem­mi­fé­le kü­lönb­ség, és nem tart­ja fon­tos­nak az erő­sza­kolt ha­mis ki­ált­vá­nyo­kat sem, még ha kor­mány­fők­től szár­maz­nak is. Jó­nak tart­ja ugyan, ha a kor­mány­fők és az el­nö­kök kö­zös ál­lás­fog­la­lást ala­kí­ta­nak ki, de an­nak tisz­tes­sé­ges be­is­me­ré­sét is el­vár­ja tő­lük, hogy az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek ke­re­sé­se hi­á­ba­va­ló. A cseh ál­lam­fő sze­rint az új­ság­írók­nak is­mer­ni­ük kel­le­ne a V4 zá­ró­nyi­lat­ko­za­ta­it és azo­kat ös­­sze kel­le­ne vet­ni­ük a va­ló­sá­gos ered­mé­nyek­kel, ame­lye­ket az egyes or­szá­gok el­ér­tek. En­nek alap­ján meg­ál­la­pít­hat­nák, hogy tény­leg fon­tos dol­gok­ról van-e szó vagy sem. Klaus a V4-nél több­re ér­té­ke­li az Sz4-et, az­az Cseh­or­szág­nak a szom­szé­da­i­val va­ló kap­cso­la­ta­it. Ab­ban sem hisz, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás után a V4 ha­son­ló ala­pon mű­köd­het­ne, mint a Be­ne­lux ál­la­mok.
Nem ér­tünk egyet a cseh el­nök né­ze­te­i­vel, azonban min­den­ki­nek ma­gá­nak kell vé­le­ményt al­kot­nia. A V4 tö­mö­rü­lés kö­rül­be­lül 65 mil­lió pol­gárt egye­sít, en­nél­fog­va nem­zet­kö­zi té­ren is meg­ha­tá­ro­zó erőt kép­vi­sel­het. A V4 fent em­lí­tett idő­sze­rű fel­ada­ta­i­hoz hoz­zá­fűz­he­tünk még egyet, ez pe­dig a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok eu­ró­pai uni­ós tag­sá­gá­nak ha­té­ko­nyab­bá és a töb­bi­ek­kel egyen­jo­gú­vá té­te­lé­nek fel­ada­ta. Min­den el­len­té­tes ál­lí­tás­sal szem­ben meg­ál­la­pít­ha­tó ugyan­is, hogy még ma, két év­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után sem va­gyunk egyen­jo­gú, a „ré­gi­ek­kel” egyen­lő elő­nyö­ket él­ve­ző ta­gok. A V4 kö­zös­sé­gé­nek terv­sze­rű dip­lo­má­ci­ai nyo­mást kell gya­ko­rol­nia az Eu­ró­pai Uni­ó­ra, hogy meg­szün­tes­se az újon­nan csat­la­ko­zott ál­la­mok mun­ka­vál­la­ló­it érin­tő kor­lá­to­zá­so­kat. A mun­ka­erő sza­bad moz­gá­sá­ra vo­nat­ko­zó át­me­ne­ti rend­sza­bály­ok alap­szer­ke­ze­te, ame­lyet a 2+3+2 éves kulcs sze­rint bí­rál­nak fölül, két kü­lön­bö­ző ál­lam­cso­por­tot ered­mé­nyez a tag­sá­gon be­lül, ame­lyek kö­zül az egyik ked­ve­zőt­le­nebb hely­zet­ben van. Tu­da­tá­ban va­gyunk an­nak a tény­nek, hogy az em­lí­tett ren­del­ke­zé­sek az egyez­te­tő tár­gya­lá­so­kon fo­gal­ma­zód­tak meg, és ré­szét ké­pe­zik a csat­la­ko­zá­si szer­ző­dé­sek­nek. Az el­telt idő­szak azon­ban nyil­ván­va­ló­vá tet­te, hogy nincs ok a ko­ráb­bi tag­ál­lam­ok­ba irá­nyu­ló szak­kép­zett vagy szak­kép­zet­len mun­ka­erő tö­me­ges be­ván­dor­lá­sá­tól va­ló fé­le­lem­re. Ép­pen ezen a te­rü­le­ten lá­tunk nagy le­he­tő­sé­get a vi­seg­rá­di tö­mö­rü­lés ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő te­vé­keny­sé­ge szá­má­ra.
Ál­lás­pon­tunk­ból egy­ér­tel­mű­en kö­vet­ke­zik a V4 cso­port fenn­tar­tá­sá­nak és to­váb­bi mű­kö­dé­sé­nek szük­sé­ges­sé­ge, amely­re azon­ban ki­ha­tás­sal van a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok köl­csö­nös ös­­sze­tar­tá­sa és együtt­mű­kö­dé­se is. Az együtt­mű­kö­dés fel­ada­ta­it pon­to­san meg kell ha­tá­roz­ni, mi­köz­ben az Eu­ró­pai Uni­ót érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek­re kell össz­pon­to­sí­ta­ni, mert csak ez­ál­tal biz­to­sít­ha­tó, hogy a V4 cso­port­já­nak erős és egy­sé­ges be­fo­lyá­sát Brüs­­szel­ben is fi­gye­lem­be ve­gyék a stra­té­gi­ai dön­té­sek meg­ho­za­ta­la­kor.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Azud, J. – Kulašík, P. 1997. Pramene k štúdiu politických vied a medzinárodných vzahov. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Baar, V. – Rumpel, P. – Šindler, P. 1996. Politická geografie. Ostrava, Ostravská univerzita.
Bujnová, Helena – Gaba¾, Andrej 2005. Metamorfózy moderných dejín. Po druhej svetovej vojne. Nitra, Enig­ma.
Èurda, J. 1992. Úvod do geopolitiky. Bratislava, VVPŠ.
Døízová, Elena. 2002. K niektorým otázkam politického systému SR. In Budil, I. – Škanderová, I. – Jatschová, J. (ed.): Transformace èeské a slovenské spoleènosti na prahu nového milénia a její úloha v souèasném globálním svìtì. Sborník vybraných pøíspìvkù 21. svìtového kongresu Spoleènosti pro vìdy a umìní v Plzni. Plzeò, Západoèeská univerzita v Plzni Fa­kul­ta humanitních studií.
Dubnièka, Ivan 2005. Obèianska spoloènos a náboženský etnocentrizmus. In Gbúrová, M. (ed.): Formovanie európskej obèianskej spoloènosti. Zborník z konferencie. Prešov, Prešovská univerzita Filozofická fa­kul­ta.
Duleba, Ale­xan­der 2002. Koniec súèasnej strednej Európy? Ukrajina a Slovensko po prvej vlne rozširovania NA­TO. Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Hnízdo, Boøek 1995. Mezinárodní perspektivy politických regiónù. Praha, ISE.
Ivanièka, K. 1997. Základy synergetiky. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Krejèí, Oskar 2000. Geo­po­li­ti­ka støedoevropského prostoru. Praha, Ekopress.
Krejèí, Oskar 2001. Mezinárodní po­li­ti­ka. Praha, Ekopress.
Mackinder, Halford J. 1919. Democratic Ideals and Reality: A Study in the Politics of Reconstruction. New York, Hen­ry Holt.
Vykoukal, Jiøí et al. 2003. Vi­seg­rád. Možnosti a me­ze støedoevropské spolupráce. Praha, Dokoøán.
Volner, Štefan 2004. Geo­po­li­ti­ka. Me­to­do­ló­gia, zdroje, prax, his­tó­ria. Zvolen, Bratia Sabovci.

(For­dí­tot­ta Szentandrási Ti­bor)

ÖLLÖS LÁSZLÓ: A Magyar Köztársaság alkotmánya és a magyar kisebbségek

1. Be­ve­ze­tés

A ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról tar­tott nép­sza­va­zás még lát­ha­tób­bá tet­te a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka egyik, a rend­szer­vál­tás óta rend­sze­re­sen fel­tö­rő konf­lik­tu­sát, ne­ve­ze­te­sen, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok vo­nat­ko­zá­sá­ban nincs egyet­ér­tés a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai erők közt. Ugyan­ak­kor tör­té­nel­mi lép­ték­kel mér­ve nem is ré­gen, a rend­szer­vál­tás ele­jén, az el­len­zé­ki kerekasz­tal ülé­se­in még olyan mér­té­kű egyet­ér­tés jött lét­re a leg­je­len­tő­sebb po­li­ti­kai irány­za­tok közt, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gek kér­dés­kö­re az or­szág írott al­kot­má­nyá­ba ke­rül­he­tett. Az or­szág alap­tör­vé­nye tud­va­le­vő­leg le­szö­ge­zi, hogy: „A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság fe­le­lős­sé­get érez a ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok sor­sá­ért, és elő­moz­dít­ja a Ma­gyar­or­szág­gal va­ló kap­cso­la­tuk ápolását.”1
Ám an­nak el­le­né­re, hogy a rend­szer­vál­tás meg­ha­tá­ro­zó irány­za­tai ké­pe­sek vol­tak meg­egyez­ni az előb­bi szö­veg­ben, a ma­gyar ki­sebb­sé­gek ügye még­is rend­sze­re­sen meg­je­le­nő, mély fe­szült­sé­get, meg­ol­dat­lan konf­lik­tu­so­kat okoz Ma­gyar­or­szág po­li­ti­kai éle­té­ben. Pe­dig so­kan és sok­szor han­goz­tat­ták, hogy leg­in­kább a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok a kár­val­lott­jai az ilyen konf­lik­tu­sok­nak. Hi­szen ki­sebb­sé­gi hely­ze­tük mi­att ne­kik vol­na a leg­na­gyobb szük­sé­gük ál­lan­dó­ság­ra, és min­den je­len­tős Ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai erő tar­tós, egy­más­sal ös­­sze­fo­gó tá­mo­ga­tá­sá­ra. Ez pe­dig an­nak a je­le, hogy az írott al­kot­mány szö­ve­gé­ben meg­egye­ző fe­lek tény­le­ges szán­dé­kai nem vol­tak egye­ző­ek több, a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal kap­cso­la­tos al­kot­má­nyos kérdés­ben.2 Te­hát az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés a szö­ve­ge­zés­ben és a va­ló­ság­ban je­len­tős mér­ték­ben el­té­rő el­ve­ket ta­kart. A szö­veg meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rin­tünk ép­pen azért olyan, ami­lyen, hogy adott eset­ben egy­más­tól je­len­tő­sen el­té­rő ér­tel­me­zé­se­ket is le­he­tő­vé te­gyen.
A ta­nul­mány azt vizs­gál­ja, hogy hol hú­zód­hat­ná­nak az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés le­het­sé­ges ke­re­tei a ma­gyar ki­sebb­sé­gek kér­dés­kö­ré­ben.
A vizs­gá­ló­dás so­rán min­de­nek­előtt az al­kot­má­nyos­ság alap­el­ve­i­re tá­masz­kod­va in­do­kol­ni kí­ván­juk, hogy mi­vel a kér­dés­kör, még ha ál­ta­lá­no­san is, de sze­re­pel A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyá­ban, ezért kö­vet­ke­zik be­lő­le az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat érin­tő alap­kér­dé­sek­ben. To­váb­bá meg­vizs­gál­juk a kér­dés­ben ki­ala­kult és ki­ala­kít­ha­tó al­kot­má­nyos egyet­ér­tés mo­rá­lis alap­ja­it. Majd az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés ér­ték­rend­jé­vel ér­vel­ve iga­zol­ni sze­ret­nénk, hogy a szö­veg­ből al­kot­má­nyos kö­te­les­sé­gek szár­maz­nak.

2. Al­kot­má­nyos egyet­ér­tés

Ál­lás­pon­tunk sze­rint, mint­hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok kér­dés­kö­re sze­re­pel a ma­gyar al­kot­mány­ban, ezért – akár po­zi­ti­vis­ta szem­mel vizs­gál­va a kérdést3 – a jog­al­ko­tók kö­ré­ben kö­vet­kez­nie kel­le­ne be­lő­le az alap­ve­tő egyet­ér­tés­nek a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek­ben. Ugyan­ak­kor, amen­­nyi­ben az al­kot­mány­szö­veg je­len­té­sé­hez mint jo­gi tény­hez kí­ván­nánk köt­ni az egyet­ér­tés konk­rét ke­re­te­it, ak­kor a több­fé­le ér­tel­me­zé­si le­he­tő­ség ne­héz­zé te­szi a po­zi­ti­vis­ta né­ző­pont ér­vény­re jut­tatását.4
S eb­ben az eset­ben elég­gé nyil­ván­va­ló, hogy a jog­ér­tel­me­zés gya­kor­la­tá­ban egy­sze­rű­en nem le­het fi­gyel­men kí­vül hagy­ni az egy­más­tól el­té­rő po­li­ti­kai szán­dé­ko­kat. Kon­trak­tu­al­ista szem­mel néz­ve a prob­lé­mát, lát­szó­lag egy­sze­rűbb hely­zet­ben va­gyunk, hi­szen, amen­­nyi­ben az al­kot­mány vég­ső for­rá­sá­nak a nép aka­ra­tát te­kint­jük, ak­kor – mint­hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság alap­tör­vé­nyé­ről van szó – a ben­ne fog­lal­tak for­rá­sa Ma­gyar­or­szág pol­gá­ra­i­nak egyet­ér­tő aka­ra­ta, ak­tu­á­lis párt­pre­fe­ren­ci­á­juk­tól füg­get­le­nül. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a po­li­ti­kai dön­tés­ho­zók­nak is res­pek­tál­ni­uk kel­le­ne mind a jo­gi tényt, mind pe­dig a nép aka­ra­tát. Ese­tünk­ben a min­den­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai több­ség­nek nem len­ne sza­bad egye­dül dön­te­nie a ma­gyar ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő leg­je­len­tő­sebb kér­dé­sek­ben, és per­sze az ál­lí­tás for­dí­tott­ja is igaz, nem len­ne sza­bad ilyet ten­nie a min­den­ko­ri po­li­ti­kai ki­sebb­ség­nek sem.5 A köz­tük fo­lyó po­li­ti­kai ver­seny­nek te­hát kor­lá­to­zott­nak kel­le­ne len­nie a kér­dés­ben. Csak­hogy a több­fé­le­kép­pen ér­tel­mez­he­tő al­kot­mány­szö­veg nem ad­ja meg a kér­dés­kör pon­tos tar­tal­mát és az egyet­ér­tés mér­té­két, s így köz­vet­le­nül nem szab­ja – nem is szab­hat­ja – meg a po­li­ti­kai ver­seny kor­lá­tait sem.
Ugy­nakkor a szö­veg rö­vid­sé­ge és több­fé­le ér­tel­me mel­lett nyújt né­hány tám­pon­tot, ame­lyek men­tén meg­vizs­gál­hat­juk a kér­dést. Min­de­nek­előtt meg kell is­mé­tel­nünk, hogy a po­li­ti­kai ver­seny kor­lá­tainak meg­vo­ná­sá­hoz előbb az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés te­rét kell meg­raj­zol­nunk. Eh­hez azon­ban min­de­nek­előtt az al­kot­mány­szö­veg ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­it kell át­te­kin­te­nünk.
A meg­fo­gal­ma­zá­sa so­rán ki­ala­kult egyet­ér­tés an­­nyit min­den­kép­pen je­lez, hogy az el­len­zé­ki kerekasz­tal részt­ve­vői sze­ret­ték vol­na, ha a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok meg­őr­zik ma­gyar­sá­gu­kat. To­váb­bá ab­ban a kér­dés­ben is kö­zös ál­lás­pon­ton vol­tak, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­nak se­gí­te­nie kell őket ma­gyar­sá­guk meg­tar­tá­sá­ban, az­az a ma­gyar ál­lam ne csak szem­lél­je nem­ze­ti gond­ja­i­kat, ha­nem te­gyen is ér­de­kük­ben.
Ám az el­múlt év­ti­zed konf­lik­tu­sai, kü­lö­nös­kép­pen a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról tar­tott nép­sza­va­zás kap­csán ki­rob­bant dur­va ös­­sze­csa­pás jól mu­tat­ja, hogy két má­sik, al­kot­má­nyos szem­pont­ból alap­ve­tő fon­tos­sá­gú kér­dés­ben sem for­má­li­san, sem pe­dig in­for­má­li­san nem szü­le­tett meg­egye­zés a tár­gya­ló fe­lek közt.6
Az egyik, hogy a min­den­ko­ri kor­mány­nak és el­len­zék­nek egyet­ér­tés­ben kell mun­kál­kod­nia a ki­sebb­sé­gi ma­gya­ro­kért, te­hát az őket érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek, s ál­ta­luk ők ma­guk, nem le­het­nek a ma­gyar­or­szá­gi bel­po­li­ti­kai küz­del­mek esz­kö­zei.
A má­sik pe­dig, hogy mi­ben rej­lik Ma­gyar­or­szág fe­le­lős­sé­ge, az­az az al­kot­mány szö­ve­gé­ből adó­dó­an mi­lyen kö­te­les­sé­ge­ik van­nak a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok­kal szem­ben.
Vizs­gál­juk hát meg, se­gít-e az al­kot­mány szö­ve­ge a két kér­dés meg­vá­la­szo­lá­sá­ban!

3. Az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség és kö­te­les­ség

A má­so­dik kér­dés­sel kezd­ve A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyá­nak a köz­tár­sa­ság ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok­kal fog­lal­ko­zó mon­da­ta ugyan meg­le­he­tő­sen ál­ta­lá­no­san fo­gal­maz az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség mi­ben­lét­ének kér­dé­sé­ben, de a prob­lé­ma ér­tel­me­zé­sé­hez több tám­pon­tot is nyújt.
Az el­ső meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dés­nek nyil­ván­va­ló­an úgy kell han­goz­nia, hogy mi­ben is rej­lik Ma­gyar­or­szág „fe­le­lős­sé­ge”. A „fe­le­lős­sé­get érez” ki­fe­je­zés egyik le­het­sé­ges ér­tel­me­zé­se, hogy itt az ál­lam egy­faj­ta ér­zel­mi ál­la­po­tá­ról van szó. Nem­csak a köz, ha­nem ma­ga az ál­lam ér­zi át a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok hely­ze­tét, és fo­lya­ma­to­san igyek­szik fenn­tar­ta­ni ezt az ér­zel­mi ál­la­po­tot. Ám a fo­ga­lom ilyen in­terp­re­tá­ci­ó­ja több ne­héz­sé­get okoz. Egy­részt az ál­la­mi in­téz­mé­nyek­nek ma­guk­nak nin­cse­nek, job­ban mond­va nem le­het­nek ér­zé­sei. Ér­zé­sei leg­fel­jebb a ben­nük te­vé­keny­ke­dő hi­va­tal­no­kok­nak le­het­nek, ők azon­ban nem azo­no­sak a mo­dern ál­lam­mal, s jól­le­het együtt ér­ző vi­szo­nyuk fon­tos a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra, de dön­té­se­i­ket nyil­ván­va­ló­an nem ve­zé­rel­he­ti ér­zel­mi ál­la­po­tuk.
Más­részt a pusz­tán ér­zel­mi ál­la­pot fenn­tar­tá­sa nem je­len­ti a ma­gyar ki­sebb­sé­gek ér­de­mi se­gí­té­sét. Ezért ön­ma­gá­ban nem te­kint­he­tő tény­le­ges fe­le­lős­ség­vál­la­lás­nak. A nem­ze­ti iden­ti­tás­nak nyil­ván­va­ló­an van­nak ér­zel­mi al­ko­tó­ele­mei is, ezek je­len­tős­sé­gét sem­mi­kép­pen nem sza­bad alá­be­csül­nünk. A nem­ze­ti ös­­sze­tar­to­zás az együ­vé tar­to­zás ér­zé­sét is jelen­ti.7 De nyil­ván­va­ló­an nem csak ezt.8 S mind­az, ami az egyes nem­ze­tek tag­ja­it ös­­sze­kö­ti, egy­ben in­di­vi­du­á­lis iden­ti­tá­suk al­ko­tó­ele­me is.9
Ezért a má­so­dik, sze­rin­tünk he­lyes ér­tel­me­zés sze­rint a „fe­le­lős­sé­get érez” ki­fe­je­zés nem pusz­tán az ál­lam va­la­mi­fé­le ér­zel­mi ál­la­po­tát je­len­ti, ha­nem a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­ség fenn­ál­lá­sá­nak el­fo­ga­dá­sát. A má­so­dik in­terp­re­tá­ció sze­rint az al­kot­mány azt szö­ge­zi le, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság fe­le­lős a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kért. S en­nek ki­mon­dá­sá­ból pe­dig sze­rin­tünk az kö­vet­ke­zik, hogy e fe­le­lős­ség­ből kö­te­les­sé­gek is ered­nek, s ezek ér­te­lem­sze­rű­en a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság kö­te­les­sé­gei.
Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint te­hát az al­kot­mány szö­ve­ge a ma­gyar ál­lam al­kot­má­nyos kö­te­les­sé­ge­i­nek fenn­ál­lá­sát szö­ge­zi le a ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­rok­kal szem­ben. A ma­gyar al­kot­má­nyos­ság el­múlt más­fél év­ti­zed­ének ta­pasz­ta­la­tai okán nem mel­lé­kes hang­sú­lyoz­nunk, hogy mi­vel al­kot­má­nyos kö­te­les­ség­ről van szó, a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­nak a pil­la­nat­nyi po­li­ti­kai erő­vi­szony­ok­tól füg­get­le­nül van­nak kö­te­les­sé­gei a ma­gyar ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a kö­te­les­ség nem­csak a ma­gyar ál­lam egy ré­szét, ha­nem egé­szét ter­he­li. A po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus al­kot­má­nyos alap­elv­ének szem­pont­já­ból vizs­gál­va mind­egyik kor­mány, és ami nem ke­vés­bé fon­tos, mind­egyik el­len­zék kö­te­les­sé­gé­ről van szó. Te­hát a min­den­ko­ri kor­mány­nak és el­len­zé­ké­nek kü­lön-kü­lön és együtt is fenn­ál­ló, kö­zös fe­le­lős­sé­gé­ről van szó. Az ál­lam in­téz­mé­nye­i­nek szem­pont­já­ból pe­dig az egyes in­téz­mé­nyek sa­já­tos fe­le­lős­sé­gé­ről kell be­szél­nünk az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség egyes te­rü­le­te­i­vel (pél­dá­ul kul­tu­rá­lis kap­cso­la­tok, ok­ta­tás­ügyi kér­dé­sek stb.) kap­cso­lat­ban. Az­az ál­ta­lá­ban az egyén, te­hát a po­li­ti­kai dön­tés­ho­zó is, mo­rá­lis fe­le­lős­sé­get vi­sel, az ál­lam egyes konk­rét in­téz­mé­nye­i­nek vo­nat­ko­zá­sá­ban pe­dig pozi­cionális fe­le­lős­ség­ről beszél­hetünk.10
Per­sze ép­pen a fe­le­lős­ség szá­monkérhetősége és a kö­te­les­sé­gek ér­vé­nye­sít­he­tő­sé­ge kap­csán kell meg­von­nunk a ma­gyar ál­lam fe­le­lős­sé­gé­nek és kö­te­les­sé­ge­i­nek ha­tá­rát.
Min­de­nek­előtt fel­tét­le­nül le kell szö­gez­nünk, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság nyil­ván­va­ló­an nem egye­dül fe­lel a ha­tá­ra­in tú­li ma­gya­ro­kért, lé­vén szó egy má­sik ál­lam pol­gá­ra­i­ról. A ma­gyar ál­lam fe­le­lős­sé­ge te­hát el­tér a sa­ját pol­gá­rai irán­ti fe­le­lős­sé­gé­től, be­le­ért­ve a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek tag­ja­it is. Az em­lí­tett fe­le­lős­ség ezért csak kor­lá­to­zott le­het, mint­hogy azok a sze­mé­lyek, akik­re irá­nyul, más ál­la­mok szu­ve­re­ni­tá­sa alá tar­toz­nak, így an­nak fe­le­lős­sé­ge is vi­tat­ha­tat­lan. És per­sze ép­pen ezért szá­mon is kér­he­tő.
Ma­gyar­or­szág rész­le­ges fe­le­lős­sé­gét az előb­bi meg­ál­la­pí­tás nem te­szi meg­fog­ha­tat­lan­ná. Min­de­nek­előtt le­szö­gez­het­jük, jól­le­het az érin­tet­tek nem a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság pol­gá­rai, a min­den­ko­ri ma­gyar po­li­ti­ka je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­hat­ja éle­tü­ket. Na­gyobb ha­tás­sal van rá­juk min­den más or­szág­nál. Azok a te­rü­le­tek pe­dig, ame­lyek­nél Ma­gyar­or­szág va­lós fe­le­lős­sé­gé­ről be­szél­he­tünk, sze­rin­tünk át­gon­dol­ha­tók.
Eh­hez azon­ban min­de­nek­előtt két kér­dést kell tisz­táz­nunk: elő­ször is, hogy mi­re vo­nat­ko­zik a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge, má­sod­szor pe­dig, hogy ki­re.

4. Is­te­ni, sőt is­te­nek fe­let­ti aka­rat?

Kezd­jük az el­ső kér­dés­sel, néz­zük, mi­re is vo­nat­ko­zik az em­lí­tett fe­le­lős­ség! Az al­kot­mány meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok „sor­sá­ért” „érez” fe­le­lős­sé­get a ma­gyar állam.11 Az el­ső pil­lan­tás­ra köl­tő­i­nek tű­nő fo­ga­lom arány­lag pon­to­san ér­tel­mez­he­tő. A szö­veg­kör­nye­zet­ből kö­vet­ke­ző­en sze­rin­tünk alig­ha von­ha­tó két­ség­be, hogy a ha­tá­ro­kon tú­li ma­gya­rok sor­sá­ért ér­zett fe­le­lős­ség a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sá­ért vi­selt fe­le­lős­sé­get je­len­ti. Még ha a szö­veg nem is szű­kí­ti a sors fo­gal­má­nak je­len­té­sét, ál­ta­lá­nos ér­te­lem­ben alig­ha le­het fe­le­lős e ma­gyar em­be­rek sor­sá­ért, hi­szen az em­be­ri sors­nak olyan ele­mei is van­nak, ame­lyek nem kö­tőd­nek ál­lam­hoz, il­let­ve nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­hoz.
Ugyan­ak­kor a nem­ze­ti sors prob­lé­ma­kö­re kap­csán elő­ször két egy­más­sal ös­­sze­füg­gő kér­dést kell tisz­táz­nunk. Az el­ső, hogy ese­tünk­ben mit is je­lent a „sors” fo­gal­ma ál­ta­lá­ban. A má­so­dik pe­dig, hogy mi­ben rej­lik a sors nem­ze­ti tar­tal­ma.
Sors alatt gyak­ran szo­kás az em­be­ri élet meg­ha­tá­ro­zott­sá­gát ér­te­ni, is­te­ni, sőt akár is­te­nek fe­let­ti aka­rat ál­tal. De ért­het­jük alat­ta a tör­té­ne­lem tör­vény­sze­rű­sé­gei ál­tal dik­tált de­ter­mi­nált­ság ál­la­po­tát, füg­get­le­nül az érin­tet­tek egyé­ni szán­dé­ká­tól. Ha az előb­bi két sors­fel­fo­gás bár­me­lyi­két fo­gad­juk el, ak­kor az al­kot­mány szö­ve­ge em­be­ri esz­kö­zök­kel meg­old­ha­tat­lan ön­el­lent­mon­dás­ba tor­kol­lik. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sán eb­ben az eset­ben ugyan­is csak ma­guk a tör­té­ne­lem rej­tett, az em­be­ri szán­dék és aka­rat fö­lött ál­ló erői, il­let­ve az is­te­ni gond­vi­se­lés, eset­leg sze­szély for­dít­hat. Ha is­te­ni aka­rat­nak te­kint­jük a ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti sorsát,12 ak­kor le­szö­gez­he­tő, hogy Ma­gyar­or­szág le­he­tő­sé­gei nem ter­jed­nek odá­ig, hogy vál­toz­tas­son raj­ta. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel ér­dem­ben nem le­het köz­vet­le­nül cse­lek­vő ha­tás­sal a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sor­sá­ra. Az is­te­ni aka­rat­ra leg­fel­jebb imád­ság­gal, kö­nyör­gés­sel le­het né­mi ha­tás­sal len­ni, ám az ál­lam ma­ga nyil­ván­va­ló­an nem ural­hat­ja az is­te­ni sor­sot. Eb­ben a hely­zet­ben azon­ban a ma­gyar ál­lam al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge meg­fog­ha­tat­lan­ná vá­lik, hi­szen nem áll az ál­lam ha­tal­má­ban, hogy a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sor­sá­ra köz­vet­len ha­tás­sal le­hes­sen. Te­het ugyan ezt-azt, eb­ben-ab­ban se­gít­het a ki­sebb­ség­ben élő­kön, ám ma­gán az is­te­ni dön­té­sen nem vál­toz­tat­hat.
Rá­adá­sul egy alap­ve­tő fon­tos­sá­gú mo­rá­lis ne­héz­ség­gel szem­be is ke­rül az is­te­ni aka­rat el nem fo­ga­dá­sa ese­tén, hi­szen ez­ál­tal meg­kér­dő­je­le­zi az is­te­ni aka­rat he­lyes­sé­gét. Az­az ma­gát az is­te­ni aka­rat fö­lé he­lye­zi, hi­bás­nak, igaz­ság­ta­lan­nak mi­nő­sít­ve a min­den­ha­tó dön­té­sét. Ez­zel azon­ban ma­gá­nak az is­te­ni aka­rat­nak a jo­gos­sá­gát von­ja két­ség­be, s he­lyé­be a ma­ga ál­tal kép­vi­selt em­be­ri aka­ra­tot kí­ván­ja ál­lí­ta­ni.
Ese­tünk­ben te­hát, amen­­nyi­ben a ma­gya­rok ki­sebb­ség­be szo­ru­lá­sát is­te­ni bün­te­tés­nek te­kint­jük, ak­kor egy­ben he­lyes­nek és igaz­sá­gos­nak is kell tar­ta­nunk. Egyéb­ként a gond­vi­se­lés er­köl­csi lé­nye­gét, té­ved­he­tet­len­sé­gét kér­dő­je­lez­zük meg, azt ál­lít­va, hogy ve­le szem­ben az em­be­rek­nek van iga­zuk. Sőt mi több, még csak azt se ál­lít­juk, hogy az em­be­rek­nek ál­ta­lá­ban len­ne iga­zuk a bün­te­tő gond­vi­se­lés­sel szem­ben, ha­nem hogy iga­zunk ne­künk ma­gunk­nak van. S ez­zel egy újabb el­lent­mon­dás­ba sod­ró­dunk. Mi­vel nem­csak ma­gya­rok al­kot­hat­nak és al­kot­nak is er­köl­csi vé­le­ményt a kér­dés­ről, ha­nem a ma­gyar ki­sebb­sé­gek fe­lett do­mi­náns po­zí­ci­ó­ba ju­tot­tak kö­zül azok­nak a nem­ze­tek­nek egyes tag­jai is, akik pe­dig hely­ze­tü­ket az is­te­ni gond­vi­se­lés ju­tal­ma­ként ér­té­ke­lik nem­ze­tük ma­gya­rok okoz­ta ko­ráb­bi meg­pró­bál­ta­tá­sa­i­ért. Eme meg­pró­bál­ta­tá­so­kat egyéb­ként egy lé­leg­zet­tel igaz­ság­ta­lan­nak és mél­tány­ta­lan­nak mi­nő­sí­tik, mel­­lyel ők is ugyan­ab­ba az el­lent­mon­dás­ba bo­nyo­lód­nak.
Az a kér­dés ve­tő­dik fel, hogy ki­nek az is­te­ne igaz­sá­gos, s me­lyik dönt. Az is­ten nem­ze­ti­vé vál­toz­ta­tá­sa is­mert je­len­sé­ge a mo­dern na­ci­o­na­liz­mus­nak. Csak­hogy az egye­te­mes igaz­sá­gos­ság el­ve­i­vel az ala­ku­ló nem­ze­ti po­li­te­iz­mus dön­té­si me­cha­niz­mu­sai alig­ha egyez­tet­he­tők ös­­sze, hi­szen min­den­ki a ma­ga is­te­ni igaz­sá­gát tart­ja egye­dül he­lyes­nek. Ma­rad­na az óko­ri meg­ol­dás, ne­ve­ze­te­sen, hogy a sors nem­csak az em­be­rek, ha­nem az is­te­nek fe­lett ál­ló erő is egy­ben (Graves 1981, 10.c, 10.3.), ám eb­ben az eset­ben még az imád­ság­gal tör­té­nő be­fo­lyá­so­lás le­he­tő­sé­ge is el­vész az em­be­rek szá­má­ra, hi­szen ez a sors ön­tör­vé­nyű, leg­fel­jebb meg­is­mer­ni le­het egyik-má­sik jós se­gít­sé­gé­vel, de meg­vál­toz­ta­tá­sá­ra sem­mi­lyen mód sin­csen.
Ugyan­ak­kor a má­so­dik­ként em­lí­tett tör­té­nel­mi nem­zet­sors-fel­fo­gás több te­kin­tet­ben ha­son­lít hoz­zá, hi­szen meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan tör­té­nel­mi erők­kel kell szá­mot vet­nie az em­ber­nek. Per­sze az egyik kü­lönb­ség lát­szó­lag ab­ban áll, hogy nem jó­sok jel­zik elő­re a jö­vőt, ha­nem ma­gu­kat tu­dó­sok­nak mi­nő­sí­tő ér­tel­mi­sé­gi­ek, a mo­dern tu­do­mány ra­ci­o­ná­lis esz­köz­tá­rát al­kal­maz­va. A tu­do­mány vi­lá­gá­ban ugyan­is pon­to­san nyo­má­ra kell jut­ni az egyéb­ként fel­tár­ha­tó és meg­ért­he­tő, de per­sze meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan erő mi­ben­lét­ének.
El­ső fel­ada­tunk te­hát a ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sát meg­ha­tá­ro­zó tör­té­nel­mi erő meg­ne­ve­zé­se és jel­lem­zé­se. Nyil­ván­va­ló­an nem­ze­ti erő­ről le­het csak szó, hi­szen a ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sát deter­minál­ja.13 E rej­tet­ten ha­tó, de per­sze egye­sek ál­tal fel­is­mer­he­tő tör­té­nel­mi erő leg­is­mer­tebb in­terp­re­tá­ci­ó­ja a nem­ze­tek (eset­leg fa­jok) tör­té­nel­mi­leg meg­ha­tá­ro­zott har­cá­nak el­kép­ze­lé­se. Ha el­fo­gad­juk lé­te­zé­sét, ak­kor Ma­gyar­or­szág en­nek a har­ci tör­vény­nek en­ge­del­mes­ked­ve vív­ta vi­lág­há­bo­rú­it, s ma­radt alul az ugyan­en­nek a tör­vény­nek en­ge­del­mes­ke­dő el­len­sé­ge­i­vel szem­ben. Kö­vet­ke­zés­kép­pen ez az oka, s nem más, oly sok ma­gyar ki­sebb­ség­be ke­rü­lé­sé­nek. Fel kell te­hát is­mer­nie min­den ma­gyar em­ber­nek, hogy az el­len­sé­ges vi­szony ele­ve adot­t, nem em­be­ri vá­lasz­tás kér­dé­se. Csak­hogy így Ma­gyar­or­szág szom­szé­da­i­nak fe­le­lős­sé­ge is el­mo­só­dik, hi­szen ők sem vá­laszt­hat­nak igaz­sá­gos és igaz­ság­ta­lan há­bo­rú közt.
Má­ig ha­tó erő­vel bír a fel­fo­gás má­sik kö­vet­kez­mé­nye, ne­ve­ze­te­sen az, hogy el­fo­ga­dá­sa ese­tén a nem­ze­tek köz­ti bé­ke a va­ló­ság­ban nem vá­laszt­ha­tó, hi­szen a má­sik fél is a harc tör­vé­nyé­nek en­ge­del­mes­ke­dik, ő sem te­het más­ként. Mint­hogy tör­vény­sze­rű­ség­ről van szó, nem­csak a múlt­ban nem volt, ha­nem ma sem re­á­lis más nem­ze­ti ma­ga­tar­tás, mint a küz­de­lem min­den, a je­len kö­rül­mé­nyei közt fel­hasz­nál­ha­tó esz­köz­zel. Emi­att a nem­ze­ti meg­bé­ké­lés­sel va­ló őszin­te kí­sér­le­te­zés ki­fe­je­zet­ten ve­szé­lyes, hi­szen gyen­gí­ti a nem­ze­ti har­ci mo­rált. Kö­vet­ke­zés­kép­pen ne­ga­tív fe­le­lős­sé­gük csak a harc tör­té­nel­mi tör­vé­nyét fel nem is­me­rő bé­ke- és meg­e­gyezéspár­ti­ak­nak van. Vi­szont a küz­dők, a har­co­lók csak azt te­szik, amit a tör­té­ne­lem és a ter­mé­szet rend­je sze­rint ten­ni­ük kell.
Ez az el­kép­ze­lés is fel­old­ha­tat­lan el­lent­mon­dás­hoz ve­zet. A nem­ze­ti harc tör­té­nel­mi tör­vé­nyé­nek lo­gi­ká­ja ugyan­is azt dik­tál­ja, hogy a mos­ta­ni hely­ze­ten csak egy olyan újabb ös­­sze­csa­pás tud­na vál­toz­tat­ni, mely­ben Ma­gyar­or­szág­nak kel­le­ne di­a­dal­mas­kod­nia, a ko­ráb­bi győ­zők pe­dig a vesz­te­sek kö­zé ke­rül­né­nek. A fo­lya­ma­tos ma­gyar­el­le­nes nem­ze­ti har­cot ví­vó szom­széd nem­ze­tek lé­nye­gi­leg ugyan­azon erő esz­kö­zei, mint a ma­gya­rok. Az el­kép­ze­lés ezért rej­tet­ten egy újabb há­bo­rús konf­lik­tust fel­té­te­lez, amely – s ezt szö­gez­zük le, még ha so­kak szá­má­ra nyil­ván­va­ló is – ször­nyű pusz­tí­tás­sal jár­na, ki­me­ne­te­le bi­zony­ta­lan vol­na, kö­vet­kez­mé­nyei pe­dig ki­szá­mít­ha­tat­la­nok len­né­nek. Az­az nem­csak nem­ze­ti di­a­dal­lal, ha­nem nem­ze­ti rom­lás­sal is jár­hat­na, de ál­do­za­to­kat min­den­kép­pen kö­ve­tel­ne. S ami nem ke­vés­bé fon­tos érv: ilyen há­bo­rúk nem is le­het­sé­ge­sek az in­teg­rá­ló­dó Eu­ró­pá­ban, hi­szen a hu­sza­dik szá­zad­ba lök­nék vis­­sza a kon­ti­nenst, né­pe­it vég­képp meg­foszt­va a nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­ség re­mé­nyé­től is. Vé­gül pe­dig, Ma­gyar­or­szág la­ko­sa­i­nak dön­tő több­sé­ge ha­tá­ro­zot­tan nem akar sem ilyen, sem pe­dig más­fé­le há­bo­rút, de nem kí­ván ilyet a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok leg­több­je sem. Meg­je­gyez­het­jük, hogy nap­ja­ink gát­lás­ta­lan po­li­ti­kai tö­rek­vé­se­it lát­va el­ső­sor­ban a har­ma­dik érv mi­att nem vá­lik az el­kép­ze­lés vég­kö­vet­kez­te­té­se nyil­vá­no­san han­goz­ta­tott po­li­ti­kai prog­ram­má. A há­bo­rú aka­rá­sa nél­kül vi­szont ér­tel­mü­ket vesz­tik ki­in­du­lá­si pont­jai, hi­szen a nem­ze­ti harc el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le a nem­zet több­sé­gé­nek tény­le­ges, nem csak kép­le­tes há­bo­rús szán­dé­ka, vagy leg­alább e szán­dék fel­éb­resz­té­sé­nek le­he­tő­sé­ge.

5. Ki­re vo­nat­ko­zik az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség?

Má­sod­szor azt kér­dez­tük, kik az ala­nyai a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­gé­nek? Az al­kot­mány sze­rint „a ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok” sor­sá­ért érez fe­le­lős­sé­get a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság, s ez­zel a prob­lé­ma az el­ső pil­lan­tás­ra meg is ol­dó­dott.
Ám az el­múlt más­fél év­ti­zed ta­pasz­ta­la­tai alap­ján a fen­ti szö­veg­rész­let leg­alább négy ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­gét kell szám­ba ven­nünk. Az egyik sze­rint Ma­gyar­or­szág al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok egy cso­port­já­ra vo­nat­ko­zik, il­let­ve min­de­nek­előtt rá­juk. A má­so­dik sze­rint a fe­le­lős­ség a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­ra mint kol­lek­tí­vá­ra vo­nat­ko­zik, s csak en­nek vo­nat­ko­zá­sá­ban az egyé­nek­re mint a meg­sza­bott kol­lek­tí­va tag­ja­i­ra. A har­ma­dik sze­rint Ma­gyar­or­szág­nak nin­csen ilyen fe­le­lős­sé­ge. S a ne­gye­dik sze­rint a fe­le­lős­ség mind­egyik ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ra vo­nat­ko­zik
Ha az el­ső le­he­tő­sé­get vá­laszt­juk (Ma­gyar­or­szág al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok egy cso­port­já­ra vo­nat­ko­zik), ak­kor az aláb­bi ne­héz­sé­gek­kel ke­rü­lünk szem­be. Elő­ször is a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság „ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok” meg­fo­gal­ma­zá­sá­ból az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség vo­nat­ko­zá­sá­ban sem­mi­fé­le kü­lönb­ség­té­tel nem kö­vet­kez­tet­he­tő ma­gyar és ma­gyar em­ber közt. Ma­gá­ból a szö­veg­ből nem kö­vet­ke­zik, hogy a ma­gyar ál­lam a ma­gyar ki­sebb­sé­gek bár­me­lyik cso­port­ja iránt ne tar­toz­na fe­le­lős­ség­gel. To­váb­bá az al­kot­mány­szö­veg nem is osz­tá­lyoz­za a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat, az­az nem be­szél el­ső-, má­sod-, eset­leg har­mad­osz­tá­lyú ma­gya­rok­ról. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a szö­veg­ből nem­csak a ma­gyar ál­lam egyes ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­sé­gé­nek hi­á­nya nem ere­dez­tet­he­tő, ha­nem a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok egyes cso­port­jai irán­ti lé­nye­gi­leg kü­lön­bö­ző fe­le­lős­sé­ge sem.
Az al­kot­mány al­kal­ma­zá­sa­kor a fe­le­lős­ség el­té­rő mér­té­két val­ló al­kal­ma­zó ha­son­ló prob­lé­má­val ke­rül szem­be, mint az egyes ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­ség hi­á­nyát val­ló. Bár­mi­lyen kü­lönb­ség­té­tel ese­tén in­do­kol­nia kell a meg­kü­lön­böz­te­tést. Az­az a ma­gyar ál­lam­nak meg kel­le­ne ad­nia an­nak oka­it, hogy mi­ért fe­le­lős egyes ki­sebb­sé­gi ma­gya­ro­kért, és mi­ért nem te­kin­ti fe­le­lős­nek ma­gát má­so­kért, il­let­ve mi­ért fe­le­lős az egyi­kért in­kább, mint a má­si­kért. S per­sze az in­dok­lás­nak össz­hang­ban kel­le­ne len­nie az al­kot­mány idé­zett szö­ve­gé­vel, de ez meg­old­ha­tat­lan prob­lé­ma. Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint az idé­zett szö­veg a fe­le­lős­ség fel­adá­sá­nak csak egy le­he­tő­sé­gét en­ge­di meg, ne­ve­ze­te­sen a ma­gyar ál­lam nyil­ván­va­ló­an nem fe­le­lős azok irán­t, akik nem ma­gya­rok, ab­ban az eset­ben sem, ha elő­de­ik 1918 előtt Ma­gyar­or­szág pol­gá­rai vol­tak. Az el­té­rő fe­le­lős­ség el­vé­re pe­dig nem is utal az al­kot­mány szö­ve­ge. Ép­pen ezért mind­két elv­hez pót­ló­la­gos ma­gya­rá­za­tok szük­sé­ge­sek.
Ah­hoz, hogy a ma­gyar ál­lam tiszt­ség­vi­se­lői kü­lönb­sé­get te­hes­se­nek ki­sebb­sé­gi ma­gyar és ki­sebb­sé­gi ma­gyar közt, a nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés el­vé­nek va­la­me­lyik vál­to­za­tát kell al­kal­maz­ni­uk. Eh­hez azon­ban az elv­nek olyan mo­rá­lis alap­ra kell tá­masz­kod­nia, amely egy­szer­re ren­del­ke­zik a po­li­ti­ka szá­má­ra irány­mu­ta­tó erő­vel a na­pi po­li­ti­kai dön­té­sek­nél, va­la­mint elég mé­lyen gyö­ke­re­zik az al­kot­má­nyos­ság va­la­me­lyik je­len­tős el­kép­ze­lé­sé­ben. A nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés­nek a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal szem­ben al­kal­ma­zott el­ve ezért nem vál­hat el az adott dön­tés­ho­zó Ma­gyar­or­szá­gon ér­vé­nye­sí­te­ni kí­vánt ér­ték­rend­jé­től. Ta­nul­má­nyunk szám­ba kí­ván­ja ven­ni az elv ér­vé­nye­sí­té­sé­nek le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nye­it a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­ben.

6. Nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés

A nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés Ma­gyar­or­szá­gon is hasz­nált po­li­ti­kai el­ve sa­já­tos ha­tás­sal van a ma­gyar po­li­ti­kai osz­tály ma­gyar­ság­po­li­ti­ká­já­ra. A ha­tá­ron tú­li­ak köz­ti kü­lönb­ség­te­vés­nek ter­mé­szet­sze­rű­en iga­zod­nia kel­le­ne a ha­za­i­hoz, hogy alá­tá­massza a ha­zai jo­gos­sá­gát, he­lyes­sé­gét. Ezért – no­ha a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai ve­ze­tés egyes cso­port­ja­i­nak ál­lás­pont­jai közt je­len­tős kü­lönb­sé­gek mu­tat­koz­nak e kér­dés­ben, de így vagy úgy, szán­dé­ko­san vagy szán­dé­kuk­kal szem­ben – mind­an­­nyi­uk­nak szá­mol­ni kell a nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés el­vé­vel, ép­pen az elv al­kal­ma­zá­sa ér­de­ké­ben.

6.1. Sa­ját eli­tem csá­bí­tá­sa

Ah­hoz azon­ban, hogy ha­tal­mi kö­vet­kez­mé­nyek­kel já­ró kü­lönb­sé­get te­hes­sünk ma­gyar és ma­gyar közt a nem­ze­ti ki­sebb­sé­ge­ken be­lül, ko­moly in­do­kok kel­le­nek.
Az egyik kí­nál­ko­zó meg­ol­dás, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat is eli­tek ál­tal uralt tö­meg­ként lás­sa a ma­gyar­or­szá­gi jog­ér­tel­me­ző. S per­sze min­de­nek­előtt az elit a nem­ze­ti, hi­szen ez a dol­gok rend­je az ilyen vi­lág­ban. Az­az a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok mo­rá­lis ér­te­lem­ben is fel­oszt­ha­tók nem­ze­ti irá­nyí­tók­ra és nem­ze­ti­leg irá­nyí­tot­tak­ra, amit a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­ban is ér­vé­nye­sí­te­ni le­het. Ez a né­ző­pont több előn­­nyel is ke­cseg­tet. A ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok ré­vén meg le­het pró­bál­koz­ni egy olyan do­mi­náns elit ki­ala­kí­tá­sá­val, ame­lyik ma­ga alá gyű­ri a tő­le el­té­rő cso­por­to­kat, és az őt tá­mo­ga­tó ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai elit­hez kap­cso­ló­dik. Ma­gyar­or­szá­gi szem­mel néz­ve így nem­csak kül­po­li­ti­kai, ha­nem bel­po­li­ti­kai cé­lok­ra is hasz­nál­ha­tó. Po­li­ti­ku­sai a nem­ze­ti lé­té­ben ve­szé­lyez­te­tett ma­gyar ki­sebb­sé­get rep­re­zen­tál­va je­le­nít­he­tik meg egyik vagy má­sik ma­gyar­or­szá­gi párt nem­ze­ti jel­le­gét, szem­ben a kon­ku­rens nem­ze­ti­et­len­nel, il­let­ve a rossz nem­ze­ti stra­té­gi­át vá­lasz­tó­val. Meg­szó­lal­hat­nak vá­lasz­tá­si kam­pá­nyok­ban, meg­je­len­het­nek ma­gyar­or­szá­gi pár­tok kam­pány­ren­dez­vé­nye­in, mu­tat­koz­hat­nak anya­or­szá­gi po­li­ti­ku­sok tár­sa­sá­gá­ban, köz­zé­te­he­tik ál­lás­pont­ju­kat a saj­tó­ban, per­sze tá­mo­ga­tó­ju­kat se­gít­ve. Szó­val a po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás szá­mos for­má­já­ra al­kal­ma­sak, mint­hogy a nem­ze­ti ve­szé­lyez­te­tett­ség er­köl­csi sú­lyá­val áll­nak tá­mo­ga­tó­juk mel­lé.
A meg­ol­dás ugyan­csak csá­bí­tó. De sú­lyos árat kell fi­zet­ni ér­te. A ma­gyar­or­szá­gi pár­tok­nak a sa­ját ki­sebb­sé­gi elit­cso­port­juk kö­ré­ben kell ki­osz­ta­ni­uk az ös­­szes fon­tos po­zí­ci­ót a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­ző tá­mo­ga­tá­sok rend­jé­ben. Ma­ga a rend­szer kö­ve­te­li az in­téz­ke­dést, hi­szen az elit ez­ál­tal ra­gad­ja meg ha­tal­ma egyik je­len­tős ele­mét: így vál­hat urá­vá a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok­nak.
Az ilyen rend­szer egyik kö­vet­kez­mé­nye, hogy a tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős ré­sze po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás­sá vá­lik. Má­sik kö­vet­kez­mé­nye pe­dig, hogy ér­de­mi kont­roll hí­ján az anya­gi tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős há­nya­da rö­vid úton ma­gán­zse­bek­be ván­do­rol. Ha­tal­mi mo­no­pol­hely­zet­ben min­dig meg­ta­lál­ha­tók az ide ve­ze­tő utak.
Mind­ez pe­dig sú­lyos kö­vet­kez­mén­­nyel jár. A fő­ként po­li­ti­kai és ma­gán­cé­lok­ra fel­hasz­nált erő­for­rás­ok ép­pen azt nem se­gí­tik, ami­re for­má­li­san szán­ták őket, és ami­re egyéb­ként a ki­sebb­ség­nek tény­leg szük­sé­ge vol­na. Ezek el­sőd­le­ge­sen im­már nem kul­tu­rá­lis vagy ép­pen ok­ta­tás­ügyi tá­mo­ga­tá­sok, il­let­ve a ki­sebb­ség tár­sa­dal­mi éle­té­nek más fon­tos te­rü­le­tét se­gí­tő for­rá­sok. Csak an­­nyi­ban se­gí­tik az adott te­rü­le­tet, amen­­nyi­ben az az adott elit­cso­port, il­let­ve an­nak va­la­me­lyik tag­ja ha­tal­mi ér­de­ke­i­nek, sőt ese­ten­ként egyes sze­mé­lyek ma­gán­cél­ja­i­nak meg­fe­lel. Kö­vet­ke­zés­kép­pen le kell szö­gez­nünk, a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­tét az ilyen ese­tek­ben a ma­gyar ál­lam ér­dem­ben nem tá­mo­gat­ja, il­let­ve a job­bik eset­ben is sok­kal ke­vés­bé, mint te­het­né, s amint azt nyi­lat­ko­za­ta­i­ban a nyil­vá­nos­ság­nak mu­tat­ja.
Sőt, a tá­mo­ga­tás gyak­ran nem áll meg a sa­ját­nak tar­tott elit se­gí­té­sé­nél, ha­nem gyak­ran ré­sze a nem sa­já­tos­nak va­ló tu­da­tos ár­tás, te­hát gyen­gí­té­sük, eset­leg po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi fel­szá­mo­lá­suk a ma­gyar fél ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló esz­kö­zök­kel, kor­mány­zás ese­tén ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti esz­kö­zök­kel. Eb­ben az eset­ben a cso­port jel­le­gét a de­fi­ní­ció adja.14 Az­az eb­ben az est­ben nem­csak azt kí­ván­ja el­dön­te­ni a ma­gyar­or­szá­gi fél a ki­sebb­sé­gi ma­gyar szö­vet­sé­ge­se­i­vel együt­t, hogy kit te­kint ma­gá­hoz kö­zel ál­ló, s ezért tá­mo­ga­tás­ra mél­tó ki­sebb­sé­gi ma­gyar­nak, ha­nem azt is ki­mond­ja, hogy aki nem il­lik az ál­ta­la meg­sza­bott nem­zet­de­fi­ní­ci­ó­ba, az egé­szen egy­sze­rű­en nem ma­gyar. Aki te­hát nem ért egyet a fel­fo­gás tar­tal­má­val vagy ma­gá­val a fel­fo­gás­sal, azt a cso­port­ból is ki­re­keszt­he­tik a kol­lek­ti­vis­ta fel­fo­gás val­lói. A kö­vet­kez­mé­nye pe­dig az, hogy nem­ze­ti el­len­ség­nek te­kin­tik, aki­nek gyen­gí­té­se, tönk­re­té­te­le, te­hát a fe­let­te ara­tott nem­ze­ti di­a­dal, a nem­zet küz­del­mé­nek nyil­ván­va­ló cél­ja kell, hogy legyen.15
A rend­szer má­so­dik kö­vet­kez­mé­nye mo­rá­lis ter­mé­sze­tű. Ab­ból ered, hogy az adott ki­sebb­ség köz­vé­le­mé­nye per­sze meg­tud­ja, hogy mi tör­té­nik a ma­gyar­or­szá­gi erő­for­rás­ok­kal a ku­lis­­szák mö­gött. A meg­ál­lít­ha­tat­la­nul ter­je­dő hír de­mo­ra­li­zá­ló ha­tá­sát le­ír­ni is ne­héz. A ki­sebb­ség köz­vé­le­mé­nye előtt ek­kor vá­lik egye­sek nem­ze­ti nyo­mo­rú­sá­ga má­sok gaz­da­go­dá­sá­nak for­rá­sá­vá, még­hoz­zá nem­ze­ti jel­sza­vak­ba öl­töz­tet­ve, ma­gyar­or­szá­gi ha­tal­mi hát­tér­rel.
Ez­ál­tal a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok­nak ép­pen az az eré­nye csor­bul, ame­lyik nél­kül egyet­len hát­rá­nyos hely­zet­be sod­ró­dott em­ber­cso­port sem tud cso­port­ként hosz­­szabb ide­ig meg­ma­rad­ni: az ál­do­zat­vál­la­lás mo­rá­lis el­ve. Az a meg­győ­ző­dés, hogy szá­mos hát­rány el­le­né­re ne­me­sebb meg­ma­rad­ni­uk ma­gyar­nak, s gyer­me­ke­i­ket is meg­tar­ta­ni ma­gyar­sá­guk­ban. A nem­ze­ti po­tya­utas­ság stra­té­gi­á­ja ép­pen a ma­gyar ki­sebb­ség egyes po­li­ti­ku­sa­i­nak kö­ré­ben, még­hoz­zá ma­gyar­or­szá­gi se­géd­let­tel, óri­á­si rom­bo­lást vé­gez a ki­sebb­sé­gi­ek eb­bé­li meg­győ­ző­dé­sé­ben.

6.2. A po­li­ti­kai elit és a ha­té­kony­ság

A sa­ját ki­sebb­sé­gi eli­tet kí­vá­nó ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó el­ső­sor­ban a po­li­ti­kai ha­té­kony­sá­got ké­ri szá­mon az ál­ta­la tá­mo­ga­tott ki­sebb­sé­gi ve­ze­tő­kön. Po­li­ti­kai ha­té­kony­ság alatt min­de­nek­előtt a ma­gyar­or­szá­gi part­ner irán­ti hű­sé­get ér­ti, va­la­mint an­nak a ké­pes­sé­gét, hogy a szer­ve­zet, il­let­ve az adott sze­mély meg tud­ja-e je­le­ní­te­ni a ma­gyar ki­sebb­ség nem­ze­ti ve­szé­lyez­te­tett­sé­gét a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény előt­t, s szim­bo­li­zál­ni tud­ja-e a ki­sebb­sé­gi ma­gyar po­li­ti­kai aka­ra­tot, s vé­gül per­sze, hogy je­len­tős ott­ho­ni ha­tal­mi be­fo­lyá­sa le­gyen. Ha az adott szer­ve­zet, il­let­ve po­li­ti­kus mind­há­rom fen­ti fel­té­telt tel­je­sí­ti, ak­kor ki­emelt szö­vet­sé­ges­nek szá­mít. S ami­lyen mér­ték­ben csök­ken­nek eb­bé­li ké­pes­sé­gei, olyan mér­ték­ben je­le­nik meg az igény más sze­mé­lyek­re, eset­leg szer­ve­ze­tek­re.
De lé­tez­het­ne egy má­sik ha­té­kony­sá­gi szem­pont is. Ne­ve­ze­te­sen az, hogy ki tud­ja job­ban se­gí­te­ni a ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­nek leg­fon­to­sabb te­rü­le­te­it.
Sőt, az elit­el­mé­le­ti kö­ze­lí­tés­mód mel­lett meg­fo­gal­maz­ha­tó a rész­vé­te­li de­mok­rá­cia ha­té­kony­sá­gi szem­pont­ja is: ki ké­pes a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok mi­nél na­gyobb há­nya­dát be­von­ni mind­an­nak meg­tar­tá­sá­ba, fej­lesz­té­sé­be, épí­té­sé­be, amit ma­gyar­ként él­nek meg.16 Az el­ső pil­lan­tás­ra vi­lá­gos, hogy a ki­sebb­sé­gi­ek ese­té­ben a fen­ti két fel­fo­gás több pon­ton is il­leszt­he­tő egy­más­hoz. Ha ugyan­is a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­nek egyes te­rü­le­tei áll­nak a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó ér­dek­lő­dé­sé­nek kö­zép­pont­já­ban, ak­kor szá­má­ra ép­pen a ki­sebb­ség­ben élők ese­té­ben mind a ki­vá­ló tel­je­sít­mé­nyek­nek, mind pe­dig az érin­tett tár­sa­dal­mi ré­teg mi­nél na­gyobb ará­nyú rész­vé­tel­ének egy­aránt fon­tos­nak kell len­nie. Az as­­szi­mi­lá­ció nyo­má­sa alatt min­den ki­sebb­sé­gi ma­gyar tel­je­sít­mé­nye szá­mít. Te­hát mi­nél több ki­sebb­sé­gi sze­mély ön­ma­gá­hoz mért leg­jobb tel­je­sít­mé­nye ad­ja a leg­na­gyobb esé­lyt az egész kö­zös­ség szá­má­ra.
Min­de­nek­előtt ma­gá­nak a rend­szer­nek kel­le­ne le­he­tő­vé ten­nie a ki­vá­ló tel­je­sít­mény és a le­he­tő leg­szé­le­sebb rész­vé­tel el­vé­nek ös­­sze­il­lesz­té­sét. Még­hoz­zá – a prob­lé­ma ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an – el­ső­sor­ban a nem­ze­ti élet egyes te­rü­le­te­i­nek ter­mé­sze­té­hez iga­zod­va, hi­szen más­faj­ta tel­je­sít­ményt igé­nyel, va­la­mint el­té­rő mó­don és szám­ban nyújt rész­vé­te­li le­he­tő­sé­get pél­dá­ul a tu­do­má­nyos élet, mint a köz­mű­ve­lő­dés. Ám ha más­ként is, de va­la­mi­fé­lét mind a ket­tő kí­nál. Következéskép­pen meg­ta­lál­ha­tó az a konk­rét mód­szer, ame­lyik­kel az adott te­rü­le­ten mind a rész­vé­tel, mind pe­dig a tel­je­sít­mény op­ti­ma­li­zál­ha­tó. Csak­hogy – és ez mon­dan­dónk lé­nye­ge – a po­li­ti­kai ér­dek­füg­gés vi­szony­rend­sze­re mind­eh­hez nem elég. Az egyes ma­gyar ki­sebb­sé­gek ok­ta­tás­ügy­ének, tu­do­má­nyos éle­té­nek, köz­mű­ve­lő­dés­ének, mű­vé­sze­ti éle­té­nek, te­rü­le­ti és re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ta­i­nak, egy­há­za­i­nak, kis és nagy tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­te­i­nek, egy­szó­val egész köz­élet­ének is­me­re­te kell hoz­zá, an­nak je­len­tő­sebb sze­rep­lő­i­vel együt­t. Még­hoz­zá az­zal a szán­dék­kal és ké­pes­ség­gel, hogy az egyes te­rü­le­te­ket sa­já­tos­sá­ga­ik sze­rint ítél­je meg a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó. Per­sze az ilyen rend­szer csak ak­kor mű­köd­het, ha mind­egyik re­le­váns ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai párt be­tart­ja írat­lan s írott sza­bá­lya­it. És ha ezért az eset­le­ges ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­vál­tás nem jár egy­ben rend­szer­vál­tás­sal is. To­váb­bá ha a po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus lo­gi­ká­já­ból kö­vet­ke­ző­en nem fe­nye­get ve­le ál­lan­dó­an. El­len­ke­ző eset­ben a min­den­ko­ri má­sik fél­nek is ha­tal­mi szem­pont­ja­it kell ér­vé­nye­sí­te­nie. Kü­lönb­ség leg­fel­jebb a mér­ték­ben le­het. S ami ma­rad, az a ki­sebb­sé­gek ura­lá­sá­nak ilyen-olyan stra­té­gi­á­ja, le­gyen ne­kik bár­mi­lyen sok és bár­men­­nyi­re sú­lyos, más­fé­le meg­ol­dá­sért ki­ál­tó gond­juk.
Ezért elég­te­len szem­pont a ki­sebb­sé­gek tá­mo­ga­tá­sá­nak az ép­pen ak­tu­á­lis ma­gyar­or­szá­gi ha­tal­mi ér­de­kek­hez va­ló iga­zí­tá­sa.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ber­lin, Isa­iah 1996. A meg­haj­lí­tott ves­­sző. A na­ci­o­na­liz­mus kialakulásáról. In Ber­lin, Isa­iah: Az em­be­ri­ség gö­csör­tös fá­ja. Bu­da­pest, Eu­ró­pa Könyv­ki­adó, 1996, 336–337. p.
Graves, Robert 1981. A gö­rög mí­to­szok. Bratislava, Ma­dách Könyv­ki­adó.
Green­feld, Liah 1996. The mo­dern reli­gion? Crit­i­cal Review, Vol. 10. No. 2. 169–191. p.
Grey, Thomas C. 1979. Con­sti­tu­tion­al­is­m: An Ana­lyt­ic Frame­work. In Peenock, James R.–Chapman, John W. (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al­is­m. New York, New York Uni­ver­si­ty Press, 202. p.
Hart, Her­bert Lionel Adol­phus 1995. A jog fo­gal­ma. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
Jon­son, James 2001. Invent­ing Con­sti­to­tion­al Tra­di­tion­s: The povetr­ty of Fatal­is­m. In Fer­e­john, John A. (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al Cul­ture and Dem­o­crat­ic Rule. Camb­rid­ge, Camb­rid­ge Uni­ver­si­ty Press, 87–90. p.
Kelsen, Hans 1988. Tisz­ta jog­tan. For­dí­tot­ta Bibó Ist­ván. Bu­da­pest, az EL­TE Bibó Ist­ván Szak­kol­lé­gi­um ki­ad­vá­nya.
Kom­mer­s, Do­nald P.–Thompson, W. J. 1995. Fun­da­men­tals in the Lib­er­al Con­sti­tu­tion­al Tra­di­tion. In Hes­se, Joachim J.–Jonson, Nor­man (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al Pol­i­cy and Change in Europe. Ox­ford, Ox­ford Uni­ver­si­ty Press, 14. p.
McMahan, Jeff 1997. The Lim­its of Nation­al Par­tial­i­ty. In McKim, Robert–McMahan, Jeff (ed­s.): The Moral­i­ty of Nation­al­is­m. New York–Ox­ford, Ox­ford Uni­ver­si­ty Press, 107. p.
Offe, Claus 1998. „Homogenity” and Con­sti­tu­tion­al Democ­ra­cy: Cop­ing with Iden­ti­ty Con­licts with Group Right­s. Jo­ur­nal of Polit­i­cal Phi­los­o­phy, Vol. 2, 139. p.
Parekh, Bhikhu 1999. Defin­ing nation­al iden­ti­ty in a munti­cul­tur­al soci­ety. In Mor­timer, Edward (ed­s.): Peo­ple Nation & State. Lon­don–New York, I. B. Tau­ris Pub­lish­er­s, 68–70. p.
Preuss, Ulrich K. 1994. Con­sti­tu­tion­al Pow­er­mak­ing of the New Poli­ty: Some Delib­er­a­tions on the Rela­tions Between Con­stituent Power and the Con­sti­tu­tion. In Rosen­feld, Michel: Con­sti­tu­tion­al­is­m, Iden­ti­ty, Dif­fer­ence and Legit­i­ma­cy. Durham–London, Duke Uni­ver­si­ty Press, 147–155. p.
Preuss, Ulrich K. 1996. The Polit­i­cal Mean­ing of Con­sti­tu­tion­al­is­m. In Richard P. Bel­lamy (ed­s.): Democ­ra­cy and Sov­er­eign­ty: Amer­i­can and Euro­pean Pre­spec­tives. Ave­bury, Alder­shot, 12–13. p.
Sim­mon­s, Alan John 1979. Moral Prin­ci­ples and Polit­i­cal Oblig­a­tion. Princeton–New Jer­sey, Prince­ton Uni­ver­si­ty Press, 12. p.
Smith, Antho­ny D. 1991. Nation­al Iden­ti­ty. Har­mondsworth, Pen­guin Book­s.
Walk­er, Brian 1997. Plu­ral Cul­tures, Con­test­ed Ter­ri­to­ries: A Cri­tique of Kym­lic­k­a. Cana­di­an Jo­ur­nal of Polit­i­cal Sci­ence, Vol. 30., No. 2. (June 1997) 211–234. p.

László Béla: A szlovákiai magyarság műveltségi szintjéről

1. Be­ve­ze­tő

A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek hely­ze­te ál­lam­ha­tár­okon be­lül, de nem­zet­kö­zi szin­ten is na­gyon in­ten­zí­ven fog­lal­koz­tat­ja a ku­ta­tó­kat, po­li­ti­ku­so­kat, a köz­élet szin­te va­la­meny­­nyi sze­rep­lő­jét, ám fi­gyel­mük több­nyi­re a ki­sebb­sé­gek nyel­vé­nek, kul­tú­rá­já­nak, iden­ti­tá­sá­nak meg­őr­zé­sé­re kor­lá­to­zó­dik. Azok­ban a ré­gi­ók­ban, ahol a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek több­ség­ben él­nek vagy leg­alább­is olyan szám­ban, hogy nyel­vü­ket nem­csak csa­lá­di, ha­nem tár­sa­dal­mi, köz­éle­ti szin­ten is hasz­nál­ják, kul­tú­rá­ju­kat ápol­ják, iden­ti­tá­su­kat őr­zik, a ki­sebb­sé­gi lét­nek már ko­moly gaz­da­sá­gi, élet­szín­vo­nal­be­li, fog­lal­koz­ta­tá­si stb. ve­tü­le­tei is van­nak. Ez­zel el­len­tét­ben a ro­ma la­kos­ság az egész Szlo­vá­ki­át be­há­ló­zó szét­szórt­sá­ga mi­att csak ki­sebb, he­lyi jel­le­gű te­rü­le­te­ken je­le­nik meg gaz­da­sá­gi, fej­lő­dé­si té­nye­ző­ként.
A ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség me­rő­ben más jel­le­gű sze­rep­lő­je az ál­lam gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­té­nek. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint (Gyurgyík 2002, 9–12) Szlo­vá­kia 2883 te­le­pü­lé­sé­ből 551 (19,1%) te­le­pü­lé­sen élt leg­alább 100 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik fon­tos jel­lem­ző­je, hogy a szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár csak­nem tel­jes hos­­szú­sá­gá­ban ös­­sze­füg­gő ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten él, ahol 410 te­le­pü­lé­sen (74,4%) a la­ko­sok több­sé­gét, de leg­alább 50%-át al­kot­ja. Itt él a ma­gyar ki­sebb­ség 76,1%-a (396 214 sze­mély). Az sem el­ha­nya­gol­ha­tó tény, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok to­váb­bi 116 te­le­pü­lé­sen al­kot­nak leg­alább 10%-os ki­sebb­sé­get (ke­ve­sebb, mint 50%), ahol 85 417 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos él.
A ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­tek Szlo­vá­kia leg­ter­mé­ke­nyebb me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­le­tei, en­nek kö­szön­he­tő­en ál­la­mi stra­té­gi­ai ér­dek­szfé­ra is. Így ta­lál­koz­nak a ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség és az ál­lam leg­kü­lön­bö­zőbb ér­de­kei, és így vál­hat a több­ség és ki­sebb­ség ér­de­ké­vé is e te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi, inf­rast­ruk­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi fej­lesz­té­se. En­nek vi­szont a leg­fon­to­sabb té­nye­zői kö­zé tar­to­zik a meg­fe­le­lő szak­mai ta­golt­sá­gú, jó fel­ké­szült­sé­gű em­be­ri erő­for­rás­ok meg­lé­te. Ezért a la­kos­ság mű­velt­sé­gi, kép­zett­sé­gi szint­jé­nek, a ké­pes­sé­gek és kész­sé­gek igé­nyelt szak­mai ta­golt­sá­gá­nak vizs­gá­la­ta idő­sze­rű fel­adat.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi, kép­zett­sé­gi szint­jé­vel kap­cso­lat­ban a szak­ma, a po­li­ti­ka, a köz­gon­dol­ko­dás a kö­zel­múl­tig meg­elé­ge­dett an­nak a kons­ta­tá­lá­sá­val, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű dip­lo­má­sok és a fel­ső­ok­ta­tás­ban részt ve­vő hall­ga­tók ará­nya csak a fe­le az or­szá­gos át­lag­nak. Ez az 50%-os le­ma­ra­dás a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta tar­tó­san vé­gig­kí­sér­te a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got.
Mind­ez hát­rá­nyo­san be­fo­lyá­sol­ta a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság és az ál­ta­la is la­kott te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­tét. E te­he­tet­len­sé­gi ál­la­pot­ból né­mi ki­tö­ré­si esé­lyt su­gallt az 1998-ban az MKP rész­vé­te­lé­vel meg­ala­kult új kor­mány prog­ram­ja, amely sze­rint „a kor­mány ga­ran­tál­ni fog­ja a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­hez tar­to­zó ál­lam­pol­gár­ok mű­velt­sé­gi szint­jé­nek eme­lé­sét az or­szá­gos át­lag szint­jé­re” (A Szlo­vák Köztár­saság… 1998).
Ám a ma­gyar ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­nek prob­lé­ma­kö­rét ezt kö­ve­tő­en is – té­ve­sen – a fel­ső­fo­kú kép­zés prob­lé­má­i­ra kor­lá­toz­ták, a ma­gyar kar, il­let­ve a ma­gyar egye­tem lét­re­ho­zá­sá­ra, jól­le­het sok­kal szer­te­ága­zóbb, a köz­ok­ta­tás­ra, a fel­nőtt­ok­ta­tás­ra és a köz­gon­dol­ko­dás­ra is ki­ha­tó szé­les spekt­ru­mú össz­tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ról van szó. A szak­ma sem fi­gyelt fel kel­lő­kép­pen a mű­velt­sé­gi szint prob­lé­ma­kö­ré­ben rej­lő ku­ta­tá­si le­he­tő­sé­gek­re, an­nak tár­sa­dal­mi szük­sé­ges­sé­gé­re és fon­tos­sá­gá­ra (Lász­ló 2002, 8–31).

2. Az is­ko­lai mű­ve­lő­dés ál­ta­lá­nos ten­den­ci­á­i­ról

Ko­runk is­ko­lai mű­ve­lő­dé­sé­nek ten­den­ci­á­it is szem előtt kell tar­ta­ni, ami­kor a ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­vel fog­lal­ko­zunk. Lé­nye­ges an­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa, hogy mi­lyen mér­ték­ben kö­ve­ti a ma­gyar nem­ze­ti­ség fi­a­tal­ja­i­nak mű­ve­lő­dé­se eze­ket a ten­den­ci­á­kat. Kép­zett­sé­gi, mű­velt­sé­gi szint alatt a to­váb­bi­ak­ban az is­ko­lai vég­zett­sé­gi szin­tet ért­jük. Most csu­pán né­hány, e cél­ból fon­tos, fel­fed­he­tő fej­lő­dé­si ten­den­ci­át eme­lünk ki.
El­ső­nek azt a fej­lő­dé­si irány­za­tot em­lít­jük, mely­nek ered­mé­nye­ként a leg­ma­ga­sabb el­ért is­ko­lai vég­zett­sé­gi szint a kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­ről át­to­ló­dik a fel­ső­fo­kú kép­zés­re. Azért kell nö­vel­ni a di­á­kok szá­mát az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lák­ban, mert csak ezen di­á­kok lép­het­nek be a fel­ső­ok­ta­tás­ba. A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés be­ve­ze­té­sé­vel az el­ső, alap­szin­tű kép­zé­si kö­ve­tel­mé­nyek a mun­ka­vég­zés­re al­kal­mas szak­ké­pes­sé­gek, kész­sé­gek és kom­pe­ten­ci­ák meg­szer­zé­sét irá­nyoz­zák elő a mun­ka­erő­pi­ac­ra tör­té­nő ki­lé­pés le­he­tő­sé­gé­vel. Ez az el­kö­vet­ke­ző évek­ben, év­ti­ze­dek­ben a szak­kö­zép­is­ko­lai kép­zés előny­be he­lye­zé­sét idéz­he­ti elő a ha­gyo­má­nyos gim­ná­zi­u­mi kép­zés­sel szem­ben.
A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés szá­má­ra Szlo­vá­ki­á­ban a 2002-ben ha­tály­ba lé­pett fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény biz­to­sít ke­re­te­ket. A fel­ső­ok­ta­tás­ban a szé­les kö­rű tár­gyi (el­mé­le­ti) tu­dás he­lyett egy­részt a gya­kor­la­ti, konk­rét mun­ka­vég­zé­si kész­sé­gek, ké­pes­sé­gek ki­ala­kí­tá­sa fe­lé moz­dul el az el­ső, alap­szin­tű kép­zés.
A má­so­dik szint­be (mas­ter, ma­gisz­ter) va­ló be­lé­pés fel­té­te­le az el­ső szin­t, a há­rom évig tar­tó alap­kép­zés (bach­e­lor) si­ke­res el­vég­zé­se. Egyes szak­ér­tők sze­rint az el­ső szint hall­ga­tó­i­nak 20-40%-a foly­tat­hat­ja ta­nul­má­nya­it a má­so­dik szin­ten, amely­nek egye­te­mi vagy dok­to­ri fo­ko­zat­hoz kell ve­zet­nie.
Ez tel­je­sen új hely­zet elé ál­lít­ja a hall­ga­tó­kat és az egész tár­sa­dal­mat, a mun­ka­erő­pi­a­cot, amely­re a du­á­lis, egy­más mel­lett pár­hu­za­mo­san fu­tó ún. fő­is­ko­lai és egye­te­mi kép­zést nem is­me­rő Szlo­vá­kia nincs fel­ké­szül­ve.
A glob­al­izált gaz­da­ság azon­ban jár­ja a ma­ga út­ját, és egy­re na­gyobb ér­dek­lő­dés mu­tat­ko­zik a mun­ka­erő­pi­a­con az olyan szak­em­be­rek irán­t, akik bi­zo­nyos mun­ka­vég­zé­si ké­pes­ség­gel ren­del­kez­nek fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gük­től füg­get­le­nül. A mű­ve­lő­dés­szer­ve­zés pi­a­co­so­dá­sát ki­hasz­nál­va a gaz­da­sá­gi pi­ac ál­tal igé­nyelt szak­em­ber­kép­zés gyors biz­to­sí­tá­sá­ra ki­ala­ku­ló­ban van egy olyan szak­em­ber­kép­zé­si rend­szer (in­téz­mé­nyes ke­re­tek­kel együt­t), ahol gyors mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket biz­to­sí­tó szak­ké­pes­sé­ge­ket, kész­sé­ge­ket le­het sze­rez­ni. Ezek ál­ta­lá­ban érett­sé­gi utá­ni, bach­e­lor szin­tet nem tel­je­sí­tő, fel­ső­fo­kú akkred­itá­ció­val nem ren­del­ke­ző köz­tes kép­zé­sek. Az akk­re­di­tált fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyek va­ló­szí­nű­leg eb­ben a csa­tá­ban alul­ma­rad­nak. Már most vi­lá­go­san kör­vo­na­la­zód­nak azok a ten­den­ci­ák, ame­lyek meg­kér­dő­je­le­zik a leg­alább mas­ter szin­tű egye­te­mi kép­zés tö­me­ge­sí­té­sé­re irá­nyu­ló szem­lé­le­tet. Ez ugyan­is a ma­ga­sabb, im­már el­mé­le­ti szin­tű egye­te­mi kép­zés szín­vo­na­lá­nak tel­je­sí­té­sé­re nem al­kal­mas tö­me­gek mas­ter kép­zés­be va­ló be­lé­pé­sé­vel a kép­zés szín­vo­na­lá­nak rom­lá­sá­hoz is ve­zet­ne.
A mű­velt­sé­gi szin­t, a mű­ve­lő­dés szem­pont­já­ból a bo­lo­gnai fo­lya­mat ál­tal is meg­ha­tá­ro­zó fej­lő­dé­si ten­den­cia az éle­ten át tar­tó ta­nu­lás. Ez alap­ve­tő ele­me kell, hogy le­gyen a jö­vő Eu­ró­pá­já­nak, a tu­dás ala­pú tár­sa­da­lom és gaz­da­sá­gi pros­pe­ri­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­nak (Hrubos 2002).
A fej­lő­dés ten­den­ci­ái azt su­gall­ják, hogy az érett­sé­gi után tö­me­ges köz­tes szak­em­ber­kép­zés és a bach­e­lor szin­tű kép­zés szá­má­ra he­lyi, re­gi­o­ná­lis szin­ten biz­to­sít­va lesz­nek a fel­té­te­lek. A mas­ter és dok­to­ri szin­tű kép­zé­sek vi­szont már a szé­le­sebb kö­rű hall­ga­tói mo­bi­li­tá­sok ke­re­tei kö­zött foly­ná­nak a hall­ga­tók tu­do­má­nyos ku­ta­tó­mun­ká­ba va­ló be­vo­ná­sá­val.
A fel­ső­ok­ta­tást az is jel­lem­zi, hogy bő­vül a tu­do­má­nyok mű­ve­lő­i­nek, a ku­ta­tók­nak a kép­zé­se, az­az a tu­dós­kép­zés, amely az ún. dok­to­ri kép­zé­si for­mák­ban va­ló­sul meg. Szlo­vá­ki­á­ban igen nagy a fej­lő­dés a dok­toran­duszhall­gatók szá­má­ban és a dok­to­ri prog­ra­mok vá­lasz­té­ká­ban egy­aránt.
A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés­ben azon­ban nem el­ha­nya­gol­ha­tó bi­zo­nyos ki­ala­kult ará­nyok fi­gye­lem­be­vé­te­le. Nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban ugyan­is az em­lí­tett há­rom­szin­tű kép­zés mind­egyi­ké­re ki­ala­kult kö­ve­tel­mény­rend­szer be­tar­tá­sa mel­lett szük­ség van a hall­ga­tók sze­lek­tá­lá­sá­ra. Már itt be­lép a kö­zép­szin­tű is­ko­lai kép­zés szín­vo­na­lá­nak je­len­tő­sé­ge, mert nem mind­egy, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók mi­lyen arány­ban lesz­nek ver­seny­ké­pe­sek az egyes fel­ső­fo­kú kép­zé­si szin­te­ken. Nagy­szá­mú hall­ga­tó ma­gisz­te­ri kép­zés­be va­ló be­kap­cso­lá­sa – nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban – min­den bi­zon­­nyal ala­cso­nyabb ok­ta­tá­si és tu­dás­szin­tet ered­mé­nyez. Az ilyen hall­ga­tók vi­szony­lag ala­csony szá­ma csök­ken­ti az esé­lyt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­má­ra, hogy el­fog­lal­has­sák a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szfé­rá­ban az őket meg­il­le­tő ará­nyú po­zí­ci­ót.
A tu­dós-, ill. ku­ta­tó- (PhD-) kép­zés­ben is a nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás kell, hogy irány­adó le­gyen. Már nem a kü­lön­bö­ző tu­do­má­nyos fo­ko­za­tok és cí­mek meg­szer­zé­se a cél, ha­nem olyan tu­dó­sok és ku­ta­tók ki­ne­ve­lé­se, akik a tu­do­mány­nak és a ku­ta­tás­nak fog­ják éle­tü­ket szen­tel­ni.

3. A mű­velt­sé­gi szint jel­lem­zé­se

Kép­zett­sé­gi, mű­velt­sé­gi szint alatt az is­ko­lai vég­zett­sé­gi szin­tet ért­jük. A mű­velt­sé­gi szint te­rén meg­lé­vő le­ma­ra­dást úgy le­het a leg­job­ban le­mér­ni, ha ös­­sze­ha­son­lít­juk a ma­gyar ki­sebb­ség leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­sé­gi szint­jét az or­szá­gos át­lag­gal.
Itt fel kell fi­gyel­ni öt, az or­szá­gos ada­tok­hoz vi­szo­nyít­va na­gyon lé­nye­ges el­té­rés­re, ame­lyek az is­ko­lai vég­zett­ség te­rén mu­tat­koz­nak, és a ma­gyar nem­ze­ti­ség mű­velt­sé­gi le­ma­ra­dá­sá­ra utal­nak. Az ös­­sze­ha­son­lí­tá­son ala­pu­ló elem­zé­sek két vo­na­lon tör­tén­het­nek. Egy­részt fi­gyel­ni le­het azo­kat a je­len­sé­ge­ket, ame­lyek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak Szlo­vá­kia össz­la­kos­sá­gá­hoz vi­szo­nyí­tott sta­tisz­ti­kai arány­szá­ma­in ala­pul­nak, más­részt pe­dig azo­kat, ame­lyek a la­kos­sá­gon be­lü­li mű­velt­sé­gi szin­tek sze­rin­ti el­osz­lá­sok­ból in­dul­nak ki.
1. Elő­ször is szem­be­tű­nő, hogy igen ma­gas a csak alap­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző ma­gyar la­ko­sok ará­nya. 1991-ben Szlo­vá­kia ilyen vég­zett­sé­gű la­ko­sa­i­nak 14,81%-át al­kot­ták a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek. Ez 4,05%-kal ma­ga­sabb, mint a ma­gya­rok 10,76%-os ará­nya. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint ez a kü­lönb­ség 4,33%-ra emel­ke­dett (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Ez a ked­ve­zőt­len ál­la­pot még azon is le­mér­he­tő, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok 30,49%-a ren­del­ke­zik leg­fel­jebb alap­is­ko­lai mű­velt­ség­gel, ho­lott ez szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban 21,06% (lásd a 2. táb­lá­za­tot). Az 1991-es év­hez ké­pest az or­szá­gos ada­tok tük­ré­ben cse­kély ja­vu­lást le­het ész­re­ven­ni ab­ban, hogy míg Szlo­vá­ki­á­ban az alap­is­ko­lai mű­velt­sé­gű­ek ará­nya 28,68%-ról 21,06%-ra csök­kent, te­hát 7,62%-kal, a ma­gyar la­ko­sok ese­té­ben ez a csök­ke­nés 9,00%-os volt. Ez las­sú ki­egyen­lí­tő­dés­re utal.
A sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal ki­mu­tat­ha­tó ja­vu­lás azon­ban nem a tény­le­ges mű­velt­sé­gi szint­be­li ki­egyen­lí­tő­dés je­le, ha­nem nagy va­ló­szí­nű­ség­gel az idő­sebb kor­cso­por­tok kö­ré­ben ki­mu­ta­tott ma­ga­sabb nép­fo­gyat­ko­zás kö­vet­kez­mé­nye. Szlo­vá­ki­á­ban ugyan­is a 35 év fe­let­ti la­ko­sok kö­ré­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­za­lé­kos ará­nya jó­val meg­ha­lad­ja az or­szá­gos át­la­got, ezek kö­zül a leg­fel­jebb alap­is­ko­lai vég­zett­sé­gű ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok szá­ma is ma­ga­san túl­lé­pi az össz­la­kos­sá­gi arány­szá­mot. Er­re ve­zet­he­tő vis­­sza a szlo­vá­ki­ai la­kos­ság és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek köz­ti 10,81%-os (39,49% – 28,68%) kü­lönb­ség tíz év alatt 9,43%-ra va­ló vál­to­zá­sa is. Ha a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi szint­je ja­vu­lá­sá­nak csak ilyen üte­mét ké­pes fel­mu­tat­ni, ak­kor az or­szá­gos ará­nyok el­éré­se több év­ti­ze­dig is el­hú­zód­hat (lásd a 2. táb­lá­za­tot).

1. táb­lá­zat. Mű­velt­sé­gi meg­osz­lás 1991-ben és 2001-ben

Meg­jegy­zés: * nincs adat; ** 1991 – 15 évig, 2001 – 16 évig

2. A kö­zép­is­ko­lai mű­velt­sé­gi szint te­kin­te­té­ben a ma­gyar nem­ze­ti­ség még min­dig el­ma­rad az össz­la­kos­sá­gi ará­nyok­tól. Ez 1991-ben 9,89% volt, mely 2001-ben 9,44%-ra mó­do­sult. Ha eze­ket a la­kos­ság arány­szá­ma­i­hoz ha­son­lít­juk, ak­kor tíz év alatt az arány kö­ze­lebb ke­rült a 9,68%-hoz, amely a kö­zép­is­ko­lai mű­velt­sé­gi szint emel­ke­dé­sé­re utal (lásd az 1. táb­lá­zat 4. so­rát). A la­kos­sá­gon be­lül a kö­zép­is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek szá­za­lé­kos ará­nyát vé­ve ala­pul, tíz év alatt itt is bi­zo­nyos po­zi­tív, az or­szá­gos ará­nyok­hoz va­ló kö­ze­le­dé­si fo­lya­mat fi­gyel­he­tő meg, amely az 1991. évi szá­za­lé­kos ará­nyok (39,41% – 36,22%) 3,19%-os kü­lönb­sé­gé­nek 2001-re 1,21%-ra tör­té­nő csök­ke­né­sé­vel mu­tat­ha­tó ki (lásd a 2. táb­lá­za­tot).

2. táb­lá­zat. Mű­velt­sé­gi meg­osz­lás 1991-ben és 2001-ben (szá­za­lék­ban)

Meg­jegy­zés: * nincs adat; ** 1991 – 15 évig, 2001 – 16 évig

3. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ala­csony mű­velt­sé­gi szint­jé­re mu­tat­nak rá a leg­fel­jebb érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai kép­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­má­ra vo­nat­ko­zó sta­tisz­ti­kai ada­tok. Az ilyen vég­zett­sé­gű ma­gyar la­ko­sok szá­za­lé­kos ará­nya ugyan­is tar­tó­san meg­ha­lad­ja az össz­la­kos­sá­gi arányt. A ma­gyar­ság szem­pont­já­ból hát­rá­nyos fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­ra utal, hogy tíz év alatt ez a ne­ga­tív je­len­ség még in­kább el­mé­lyült, hi­szen az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint az érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­zők szá­za­lé­kos ará­nya 10,83%-ról csak 10,63%-ra mó­do­sult 2001-re, de a la­kos­ság 10,76%-os, ill. 9,68%-os arány­vál­to­zá­sá­hoz vi­szo­nyít­va ez köz­ve­tett nö­ve­ke­dést je­lent (lásd az 1. táb­lá­zat 2. so­rát). Ez mu­tat­ha­tó ki a la­kos­sá­gon be­lü­li ilyen kép­zett­sé­gű­ek ará­nyá­nak az or­szá­gos ará­nyok­hoz ké­pest na­gyobb mér­té­kű nö­ve­ke­dé­sé­vel is. Az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia la­ko­sai kö­zül 21,14%-­nak volt leg­fel­jebb érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­té­se, a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­zül 21,28%-­nak. Ezek az ada­tok 2001-re 23,50%-ra, ill. 25,81%-ra emel­ked­tek (lásd a 2. táb­lá­zat 2. so­rát). Az or­szá­gos fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák­hoz ké­pest te­hát a ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben a hát­rá­nyos vál­to­zá­sok je­lei ab­ban is fel­fed­he­tők, hogy a ma­gyar­ság kö­ré­ben na­gyobb arány­ban nö­ve­ke­dett az ala­cso­nyabb, érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai kép­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­ma, mint ál­ta­lá­ban Szlo­vá­ki­á­ban, s ez lé­nye­gé­ben az em­lí­tett tíz év alatt kö­vet­ke­zett be. Azon­ban kü­lön-kü­lön a szlo­vá­ki­ai, ill. a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok kö­ré­ben az imént em­lí­tett szá­za­lé­kos arány­nö­ve­ke­dést csak an­­nyi­ban le­het po­zi­tív je­len­ség­nek te­kin­te­ni, hogy a leg­fel­jebb alap­is­ko­lai kép­zett­sé­gű la­ko­sok, va­gyis az en­nél ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szin­tű la­ko­sok ro­vá­sá­ra jött lét­re.
4. A leg­fel­jebb érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­ző la­ko­sok kö­zött Szlo­vá­ki­á­ban az össz­la­kos­ság arány­szá­má­nál ala­cso­nyabb a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok ará­nya, amely az 1991. évi 8,80%-ról 2001-re 8,35%-ra csök­kent (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Mi­vel a ma­gyar össz­la­kos­ság szá­má­nak csök­ke­né­se en­nél na­gyobb mér­té­kű, ezért itt is re­la­tív ja­vu­lás­ról, a la­kos­ság 9,68%-os ará­nyá­hoz va­ló kö­ze­le­dés­ről be­szél­he­tünk. E po­zi­tív vál­to­zá­si ten­den­ci­át azon­ban be­ár­nyé­kol­ja, hogy min­de­nek­előtt az érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző ma­gyar szak­mun­kás­ok szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se idéz­te elő. Tíz év alatt 4880-ról 16 107-re emel­ke­dett az ilyen vég­zett­sé­gű­ek szá­ma, amely 230%-os nö­ve­ke­dés­nek fe­lel meg (lásd az 1. táb­lá­za­tot). En­nek el­le­né­re azon­ban az e cso­port­ba tar­to­zó szlo­vá­ki­ai la­ko­sok­nak a ma­gya­rok csak a 6,31%-át te­szik ki. Szlo­vá­ki­á­ban a mai na­pig a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben a gim­ná­zi­u­mi kép­zés van túl­súly­ban, ezért nem meg­le­pő, hogy az ilyen leg­ma­ga­sabb kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok kö­zött még min­dig lé­nye­ge­sen na­gyobb arány­ban van­nak a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek, mint azt az össz­la­kos­sá­gi ará­nyok in­do­kol­nák. Az 1991-es 13,30%-os arány 2001-re 12,48%-ra mó­do­sult, de így az utób­bi in­kább tá­vo­lo­dott (2,80%-ra a 2,54%-ról) a 9,68%-os össz­la­kos­sá­gi arány­tól, mint kö­ze­le­dett vol­na. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ezt a ma­gas gim­ná­zi­u­mi kép­zett­sé­gi szin­tet nem tud­ta a fel­ső­fo­kú to­vább­ta­nu­lás­ban ha­tá­ro­zot­tab­ban ka­ma­toz­tat­ni. Ezt úgy is ér­té­kel­het­jük, hogy ez­ál­tal az érett­sé­gi­vel já­ró kö­zép­is­ko­lai szak­kép­zést igény­lő mun­ka­he­lyek be­töl­té­se te­rén a ma­gyar­ság hát­rá­nyos hely­zet­be ke­rült. Szlo­vá­ki­á­ban a szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­sé­gű la­ko­sok al­kot­ják a leg­fel­jebb érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző la­ko­sok túl­nyo­mó ré­szét. E ka­te­gó­ri­á­ban a ma­gya­rok ará­nya nem éri el az össz­la­kos­sá­gi arányt, de a 8,16%-ról 7,71%-ra tör­té­nő vál­to­zás a 9,68%-hoz va­ló kö­ze­le­dés ten­den­ci­á­ját mu­tat­ja (lásd az 1. táb­lá­za­tot).
A la­ko­sok­nak a ké­pe­sí­té­si szin­tek sze­rin­ti bel­ső el­osz­lá­sa te­kin­te­té­ben ha­son­ló fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák fe­dez­he­tők fel 1991 és 2001 kö­zött a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nál, mint or­szá­gos szin­ten (lásd a 2. táb­lá­zat 3.1., 3.2. és 3.3. so­rát). Eb­ből is lát­ha­tó, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­be­li le­ma­ra­dá­sa kö­zép­szin­ten, az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő szak­mun­kás és szak­kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­té­sek­ben mu­tat­ko­zik meg. Ér­de­mes fel­fi­gyel­ni azon­ban ar­ra, hogy az előbb em­lí­tett össz­la­kos­sá­gi ará­nyo­kat lé­nye­ge­sen meg­ha­la­dó gim­ná­zi­u­mi vég­zett­sé­gű ma­gyar la­ko­sok szá­ma va­ló­já­ban az or­szá­gos­tól el­té­rő bel­ső ará­nyok­ban is meg­mu­tat­ko­zik. A leg­fel­jebb kö­zép­is­ko­lai érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző ma­gyar la­ko­sok 27,50%-a gim­ná­zi­um­ban érett­sé­gi­zett, or­szá­gos szin­ten ez csak 18,38%-ot tesz ki.
5. Szlo­vá­kia fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző 423 324 la­ko­sa kö­zül 2001-ben 23 652 volt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, amely 5,59%-­nak fe­lel meg. Ez nem­csak re­la­tív gya­ra­po­dást, ha­nem ab­szo­lút nö­ve­ke­dé­si ten­den­ci­át is mu­tat az 1991. évi 5,35%-hoz ké­pest. En­nél még na­gyobb ará­nyú a va­lós ja­vu­lás, mi­vel az össz­mag­yarság szá­ma ez idő alatt 10,76%-ról 9,68%-ra csök­kent. A 9,68%-tól az 5,59% azon­ban még min­dig na­gyon mes­­sze van, s ez ar­ra utal, hogy a ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­velt­sé­gi szint­je ma­ga­san el­ma­rad az or­szá­gos szint­től (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Ez meg­mu­tat­ko­zik ab­ban is, hogy Szlo­vá­kia la­ko­sa­i­nak 7,87%-a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű, míg a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok­nak csak a 4,54%-a ren­del­ke­zik fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel. A bel­ső ará­nyo­kat te­kint­ve a tu­do­má­nyos fo­ko­zat­tal ren­del­ke­ző ma­gya­rok ará­nya a leg­ki­sebb. Az ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint mu­ta­tó­ja még az is, hogy a bach­e­lor fo­ko­zat­tal ren­del­ke­ző ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­ma és ará­nya a leg­jobb, sőt 8,18%-os ará­nyá­val na­gyon kö­zel ke­rült a szük­sé­ges 9,68%-hoz (lásd az 1. és 2. táb­lá­za­tot).
A ma­gyar nem­ze­ti­ség több tíz éven át tar­tó nagy­ará­nyú le­ma­ra­dá­sát a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség te­kin­te­té­ben nem kel­le­ne szük­ség­kép­pen a ki­sebb­sé­gi lét ve­le­já­ró­já­nak te­kin­te­ni. Nem­csak kül­föl­di, ha­nem szlo­vá­ki­ai ada­tok is ezt iga­zol­ják, hi­szen a ro­ma és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gen kí­vül va­la­men­­nyi szlo­vá­ki­ai nem­ze­ti­ség kö­ré­ben a fel­ső­fo­kú mű­velt­sé­gű la­ko­sok szám­ará­nya lé­nye­ge­sen meg­ha­lad­ja a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek 8,24%-os ará­nyát (lásd a 3. táb­lá­za­tot).

3. táb­lá­zat. A leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­ség nem­ze­ti­sé­gi meg­osz­lás­ban (2001)* (szá­za­lék­ban)

Meg­jegy­zés: * az ada­tok %-ban ér­ten­dők

Az 1991-es és 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­ta­tok alap­ján még két ös­­sze­ve­tést ké­szí­tet­tünk el (lásd a 4. táb­lá­za­tot).
Az egyik a mű­velt­sé­gi szin­tek­re vo­nat­koz­ta­tott ma­gyar la­kos­sá­gi hi­ányt, ill. an­nak több­let­vál­to­zá­sa­it mu­tat­ja be a ma­gyar­ság 10,76%-os, va­la­mint 9,68%-os szám­ará­nyá­nak függ­vé­nyé­ben; a má­sik a tíz év alatt be­állt la­kos­sá­gi gya­ra­po­dás, ill. csök­ke­nés szá­mát és azok szá­za­lé­kát fe­di fel. Ezek alap­ján lát­ha­tó, hogy a két leg­ala­cso­nyabb kép­zett­sé­gi szin­tű ma­gyar la­ko­sok szá­má­ban mu­tat­ko­zó több­let szá­za­lék­ará­nya tíz év alatt nőtt, ami ne­ga­tív je­len­ség­re utal, a töb­bi há­rom kép­zett­sé­gi szint­nél a hi­ány szá­za­lék­ará­nya csök­kent, ami vi­szont po­zi­tív vál­to­zást je­lent. Ami az egyes leg­ma­ga­sabb vég­zett­sé­gi szint­tel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­má­nak tíz év alatt be­kö­vet­ke­zett gya­ra­po­dá­sát/csök­ke­né­sét il­le­ti, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság min­de­nütt el­ma­rad az or­szá­gos vál­to­zás szá­za­lé­kos ará­nya­i­tól, ki­vé­ve a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű la­ko­so­kat, akik­nél a ma­gyar­ság gya­ra­po­dá­sa 44,16%-os volt, az or­szá­gos vi­szont csak 37,93%-os. Az utol­só sor­ban szá­za­lék­ban is ki­fe­jez­tük a ma­gyar­ság ré­sze­se­dé­sét az 1991–2001 kö­zöt­ti or­szá­gos vál­to­zá­sok­ban.

4. táb­lá­zat. Leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­ség

Meg­jegy­zés: * több­let (+), hi­ány (-); ** 1. táb­lá­zat

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik leg­sú­lyo­sabb prob­lé­má­ja azon­ban a nép­sza­po­ru­lat csök­ke­né­se. A 4. táb­lá­zat utol­só osz­lo­pá­ban a 15 (1991), ill. 16 (2001) év­nél fi­a­ta­labb la­ko­sok ada­ta­it rög­zí­tet­tük. Az össz­la­kos­ság 10,76%-ához, ill. 9,68%-ához vi­szo­nyít­va a ma­gyar nem­ze­ti­ség ilyen ko­rú fi­a­tal­ja­i­nak hi­á­nya 17,87%-ról 20,75%-ra nőtt 1991 és 2001 kö­zött. Az ilyen ko­rú ma­gyar la­ko­sok szá­ma 33 275-­tel csök­kent, amely 28,66%-os csök­ke­nés­nek fe­lel meg. Szlo­vá­kia em­lí­tett ko­rú la­ko­sa­i­nak szá­ma en­nél lé­nye­ge­sen ki­sebb mér­ték­ben, 17,82%-kal csök­kent a jel­zett idő­szak­ban.

4. Az ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint oka­i­nak elem­zé­se

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­ség ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint­jé­nek egyik fő okát az is­ko­lai mű­ve­lő­dés­ben, a ma­gyar is­ko­lák há­ló­za­tá­ban, az ott fo­lyó ok­ta­tás tar­tal­má­ban, szín­vo­na­lá­ban és nem utol­só­sor­ban a ma­ga­sabb mű­velt­sé­gi szint el­éré­sé­nek igé­nyé­re va­ló ne­ve­lés­ben kell ke­res­ni. E prob­lé­mák oly­an­­nyi­ra ös­­sze­tet­tek, hogy meg­ol­dá­suk­ra az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság még pró­bál­ko­zást sem tett.
Az ala­csony mű­velt­sé­gi szint a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben és a fel­ső­ok­ta­tás­ban ter­me­lő­dik. Ar­ra, hogy a tá­vo­lab­bi múlt­ból örö­költ mű­velt­sé­gi le­ma­ra­dás­ról van-e szó vagy e mű­velt­sé­gi szint­be­li le­ma­ra­dás to­vább ge­ne­rál­ja ön­ma­gát, a kö­zép­is­ko­lai kép­zés és a fel­ső­ok­ta­tás utol­só 15 évé­nek át­te­kin­té­sé­vel ke­res­sük a vá­laszt.

4.1. Kö­zép­is­ko­lai kép­zés

A kö­zép­is­ko­lai kép­zés te­kin­te­té­ben a fen­ti kér­dé­sek­re az 1991-es, 2001-es és 2005-ös sta­tisz­ti­kai ada­tok elem­zé­sé­vel pró­bá­lunk vá­la­szol­ni. E cél­ból a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok alap­ján olyan új sta­tisz­ti­ká­kat ké­szí­tet­tünk, ame­lyek jel­lem­zik a kép­zés­ben le­vő di­á­kok, hall­ga­tók szám­be­li le­ma­ra­dá­sát (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Mi­vel a ma­gyar nem­ze­ti­ség 10,76%-os (1991) és 9,68%-os (2001) ará­nyá­tól nagy­ban el­tér­nek az egyes is­ko­lai ok­ta­tás­ban részt ve­vő kor­cso­port­ok szá­za­lé­kos ará­nyai, ezért a kor­rekt kö­vet­kez­te­té­sek le­vo­ná­sa ér­de­ké­ben a kor­cso­port­ok ará­nya­it vet­tük ala­pul a szá­mí­tá­sok­nál. A hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok sze­rint 1991-ben Szlo­vá­kia 14–19 éves kor­cso­port­já­nak 9,54%-át (Sèítanie… 1991), 2001-ben pe­dig 8,36%-át (Sèítanie… 2001) al­kot­ták a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek. Mi­vel 2005-re vo­nat­ko­zó­an hi­va­ta­los ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re becs­lés­re kény­sze­rül­tünk, mely az 1991 és 2001-es ada­tok kö­zöt­ti dif­fe­ren­cia ará­nyos to­vább­vi­te­lén alap­szik. Az így meg­ka­pott ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű 14–19 éves kor­cso­port 2005-ös ará­nya 7,88%. Azon ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű di­á­kok szá­mát, akik­nek a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben kel­le­ne len­ni­ük, a szlo­vá­ki­ai di­á­kok szám­ada­ta­i­nak imént ka­pott szá­za­lé­kos ará­nyá­ban szá­mí­tot­tuk ki. Most pe­dig tér­jünk ki az így el­ké­szí­tett 5. táb­lá­zat ada­ta­i­nak elem­zé­sé­re!
El­ső­ként azt mond­hat­juk, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság a jel­zett há­rom év­ben, te­hát va­ló­já­ban az el­múlt 15 év­ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés szin­te va­la­men­­nyi tí­pu­sá­ban (ket­tő ki­vé­te­lé­vel) to­vább hal­moz­ta a hi­ányt. Ez az 5. táb­lá­zat­ban le­vő ada­tok alap­ján szá­mok­ban is meg­be­csül­he­tő, pél­dá­ul úgy, hogy az 1991-es és 2005-ös di­ák­szá­mok át­la­ga­it el­oszt­juk 4-gyel (4 éves kö­zép­is­ko­lai kép­zést szá­mol­va), és meg­szo­roz­zuk 15-­tel. Az ilyen becs­lés alap­ján a ma­gyar­ság 15 éves vesz­te­sé­ge a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben meg­kö­ze­lí­tő­leg 8700-ra te­he­tő.
A to­vább­ta­nu­lás esé­lye­it il­le­tő­en még szem­be­tű­nőbb a mű­velt­sé­gi szint­re va­ló ki­ha­tá­sa mi­att az, hogy eh­hez a vesz­te­ség­hez meg­kö­ze­lí­tő­leg 7300 fő­vel az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő gim­ná­zi­u­mi és szak­kö­zép­is­ko­lai kép­zés já­rult hoz­zá.
Az utób­bi négy-öt év­ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben a ma­gyar­ság hi­á­nya ab­szo­lút szá­mok­ban is csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­tat. A kor­cso­port­ban mu­tat­ko­zó csök­ke­nés mi­att a kor­cso­port­ok ará­nya­i­hoz va­ló fel­zár­kó­zás ten­den­ci­á­ja erő­tel­jes­eb­ben ész­lel­he­tő.
A ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség szem­pont­já­ból a kö­zép­is­ko­lai kép­zés eme ked­ve­ző fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­it azon­ban né­mi­leg be­ár­nyé­kol­ja há­rom, a kép­zés bel­ső struk­tú­rá­já­ban meg­lé­vő ked­ve­zőt­len ál­la­pot.

5. táb­lá­zat. Di­á­kok szá­ma az egyes is­ko­la­tí­pu­sok­ban (1991, 2001, 2005)

El­ső­ként a szak- és az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­kal kap­cso­la­tos prob­lé­má­kat em­lít­jük. A kö­zép­is­ko­lai kép­zés eu­ró­pai tren­dek ál­tal is su­gal­ma­zott szer­ke­ze­ti és tar­tal­mi vál­toz­ta­tá­sok igé­nye, va­la­mint a köz­pon­ti köz­igaz­ga­tá­si kom­pe­ten­ci­ák egyes ré­sze­i­nek át­ru­há­zá­sa az ala­cso­nyabb köz­igaz­ga­tá­si in­téz­mé­nyek­re, 2002-ben új kö­zép­is­ko­lai tí­pus lét­re­ho­zá­sá­hoz ve­ze­tett. Így jöt­tek lét­re az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák (združené stred­né školy), ame­lyek túl­nyo­mó rész­ben az ad­dig ha­gyo­má­nyos szak­mun­kás­kép­zők in­teg­rá­ló­dá­sá­hoz ve­zet­tek. Ki­sebb rész­ben e vál­to­zás vesz­te­sei azon­ban a szak­kö­zép­is­ko­lák is. A szak­mun­kás­kép­zők­ben 2001 és 2005 kö­zött a di­á­kok szá­ma 41 755-tel, a szak­kö­zép­is­ko­lák­ban csak 10 322-v­el csök­kent szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban. Az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák ré­vén azon­ban, ahol 2005-ben már 71 534 ta­nu­ló ta­nult, a kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban részt ve­vő di­á­kok szá­ma 2001-től (szak­kö­zép­is­ko­la és szak­mun­kás­kép­ző) 2005-ig (szak­kö­zép­is­ko­la, szak­mun­kás­kép­ző és egye­sí­tett kö­zép­is­ko­la) 19 457-­tel nőtt (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Ezek az ada­tok azt mu­tat­ják, hogy a Szlo­vá­kia kö­zép­is­ko­lá­i­ban fo­lyó szak­kép­zés az utób­bi né­hány év­ben re­ne­szán­szát éli. Ér­de­kes­ség­ként em­lít­jük a ko­ráb­bi tíz év vál­to­zá­sa­it, mi­a­latt – ha nem is fo­lya­ma­to­san, de az 1990 és 2001-es évek di­ák­szá­mai sze­rint – a kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban a di­á­kok szá­ma 38 478-­cal csök­kent (Lász­ló 2004, 212–226). Ez idő alatt a gim­na­zis­ta di­á­kok szá­ma is, meg­tart­va az 1990 óta tar­tó fo­lya­ma­tos fej­lő­dést, 13 519-­cel nőtt.
A ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tá­sát il­le­tő­en a di­á­kok szá­ma 2001-re 1990-hez vi­szo­nyít­va 5224-­gyel csök­kent, amely a szlo­vá­ki­ai, imént em­lí­tett 38 478-as diák­szám­c­sökkenés igen ma­gas, 13,58%-át ad­ja (Lász­ló 2004, 212–226). 2001-től 2005-ig vi­szont a szak­kép­zés­ben le­vő ma­gyar di­á­kok szá­ma 698-­cal nőtt, amel­­lyel a szlo­vá­ki­ai nö­ve­ke­dés­hez csu­pán 3,59%-kal já­rult hoz­zá (lásd az 5. táb­lá­za­tot).

Ami vi­szont szem­be­tű­nő, de nem meg­le­pő, hogy az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­ban a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű di­á­kok szá­ma 443-­mal meg­ha­lad­ja a kor­cso­port 7,88%-os ará­nyát, hi­szen a szak­mun­kás­kép­zők­ben már 2001-ben is ha­son­ló je­len­ség­re fi­gyel­het­tünk fel (lásd az 5. táb­lá­za­tot).
Ezt a ked­ve­ző je­len­sé­get azon­ban túl­nyo­mó­részt a nem érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban ér­te el a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kép­zés ro­vá­sá­ra, hi­szen 2005-ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés te­rü­le­tén a di­ák­hi­ány kö­zel 2000 fő (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Ez te­hát vé­gül is a fel­ső­fo­kú kép­zés­be va­ló be­lé­pés esé­lye­it ront­ja a ma­gyar­ság szá­má­ra.
Szlo­vá­ki­á­ban a kö­zép­is­ko­lák négy tí­pu­sát kü­lön­böz­tet­jük meg: gim­ná­zi­u­mok, szak­kö­zép­is­ko­lák (stred­né odborné školy), szak­mun­kás­kép­zők (stred­né odborné uèil­iš­ti­a) és egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák (združené stred­né školy). A há­rom utol­só tí­pus­ban kü­lön­bö­ző sza­ko­kon és az azok ál­tal kí­nált spe­cial­izá­ciók­ban le­het ta­nul­má­nyo­kat foly­tat­ni. A sza­ko­kon be­lül a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kák nem tar­tal­maz­zák a di­á­kok nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­tel­ét, a ma­gyar nyel­ven fo­lyó ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ó­kat azon­ban igen. A 2005/2006-os tan­év­ben Szlo­vá­ki­á­ban a négy kö­zép­is­ko­la-tí­pus­ban ös­­sze­sen 317 810 di­ák ta­nult, kö­zü­lük 241 369 ta­nu­ló az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő tel­jes kö­zép­is­ko­lai kép­zést (úplné stred­né štúdi­um s matu­ri­tou) lá­to­gat­ta, ők az ös­­szes di­ák 75,95%-át tet­ték ki (lásd az 5. táb­lá­za­tot) (Separát… 2005).
A ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák és osz­tá­lyok 15 572 di­ák­ja kö­zül tel­jes kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nyo­kat vé­gez 11 374, va­gyis az ös­­szes di­ák 73,04%-a. A 6. táb­lá­zat­ban meg­ad­tuk ezen di­á­kok meg­osz­tá­sát az egyes is­ko­la­tí­pu­sok sze­rint.

6. táb­lá­zat. A di­á­kok szá­ma a tel­jes érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben (USV)

E táb­lá­zat­ból az is ki­tű­nik, hogy a ma­gyar nyel­vű érett­sé­gi­vel vég­ző­dő szak­ok­ta­tás­ban részt­ve­vő di­á­kok szá­ma – ará­nyá­ban is – az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­ban, de leg­in­kább a szak­mun­kás­kép­zők­ben lé­nye­ge­sen el­ma­rad az ös­­szes di­ák ará­nyá­tól, amely a fel­ső­fo­kú to­vább­ta­nu­lás esé­lye­it ront­ja.
A 2002-ben meg­kez­dett kö­zép­is­ko­lai szak­kép­zés szer­ke­zet­vál­tá­sát a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság nem tud­ta a ma­ga hasz­ná­ra for­dí­ta­ni, mert nem ké­szült fel az ilyen vál­to­zás­ra, és nem volt – és ma sincs – is­ko­la­po­li­ti­kai stra­té­gi­á­ja a fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák, ill. az új ki­hí­vá­sok ke­ze­lé­sé­re.
Ta­nul­má­nyunk­ban ed­dig a kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás­nak a mű­velt­sé­gi szint­re va­ló ha­tá­sát az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő és egyéb kép­zést nyúj­tó két szak­te­rü­let­re bont­va ele­mez­tük. Te­kint­sünk be egy ki­csit mé­lyeb­ben a sza­kok­ban és szak­spe­cial­izá­ciók­ban rej­lő le­he­tő­sé­gek elem­zé­sé­be! Eh­hez szin­tén csak Szlo­vá­ki­á­ra és a ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó­an ren­del­ke­zünk hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal.

A 7. táb­lá­zat­ból ki­ol­vas­ha­tó, hogy a ma­gyar nyel­ven kí­nált sza­kok szá­ma és a sza­ko­kon be­lül vá­laszt­ha­tó spe­cial­izá­ciók szá­ma az egyes kép­zé­si for­mák­ban és a kö­zép­is­ko­lák tí­pu­sa­i­ban egy­aránt mes­­sze el­ma­rad az or­szá­gos szám­adat­ok­tól. Pe­dig ezek te­het­nék von­zób­bá a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zést, és ez­ál­tal le­het­ne nö­vel­ni a spe­ci­á­lis ké­pes­sé­ge­ket és kész­sé­ge­ket igény­lő mun­ka­erő­pi­a­con va­ló el­he­lyez­ke­dés esé­lye­it.
A leg­jobb hely­zet­ben le­vő ma­gyar gim­ná­zi­u­mok is csak ide­gen nyelv­re, in­for­ma­ti­ká­ra, ma­te­ma­ti­ká­ra és fi­zi­ká­ra, bi­o­ló­gi­á­ra és öko­ló­gi­á­ra szer­vez­nek kü­lön spe­ci­á­lis osz­tály­kép­zést, amely na­gyon ke­vés­nek mu­tat­ko­zik.
A töb­bi is­ko­la­tí­pus­ban ha­son­ló­an ked­ve­zőt­len a ma­gyar nyel­ven ta­nul­ha­tó sza­kok és spe­cial­izá­ciók kí­ná­la­ta (lásd a 7. táb­lá­za­tot). Ez egy­részt lé­nye­ge­sen csök­ken­ti a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zés von­zá­sát, a ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­ré­ben hi­ány­szak­má­kat idéz elő, és nem utol­só­sor­ban bi­zo­nyos szak­mák­ban túl­kép­zés­hez ve­zet­het, amely a mun­ka­nél­kü­li­ek szá­mát nö­vel­he­ti.

7. táb­lá­zat. Ta­nul­má­nyi sza­kok (spe­cial­izá­ciók) szá­ma a kö­zép­is­ko­lák­ban

Meg­jegy­zés: A táb­lá­zat­ban a ta­nul­má­nyok vég­zé­sé­re kí­nált sza­kok szá­mát tün­tet­tük fel, zá­ró­jel­ben az azo­kon be­lül ta­nul­ha­tó szak­spe­cial­izá­ciók szá­ma ta­lál­ha­tó.
ÚSV – úplné stred­né vzde­lanie s matu­ri­tou (tel­jes kö­zép­is­ko­lai kép­zés érett­sé­gi­vel)
PMŠ – poma­tu­rit­né štúdi­um (érett­sé­gi utá­ni ta­nul­má­nyok)
NDŠ – nad­stavbové štúdi­um (fel­épít­mé­nyi ta­nul­má­nyok)
VYŠ – vyššie odborné štúdi­um s abso­lutóri­om (fel­sőbb szak­ta­nul­mány­ok)
SV – stred­né odborné štúdi­um bez matu­ri­ty (kö­zép­fo­kú szak­ta­nul­mány­ok érett­sé­gi nél­kül)

A har­ma­dik té­ma, amely a ma­gyar nem­ze­ti­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­vel ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tó, az a mun­ka­vég­zés mel­let­ti (le­ve­le­ző, es­ti) táv­ok­ta­tás. Amint azt az elő­ző­ek­ben ta­pasz­tal­tunk, a ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­zép­is­ko­lai kép­zé­sé­re vo­nat­ko­zó szám­adat­ok el­ma­rad­nak az or­szá­gos ada­tok­tól. Stra­té­gi­ai cél­ként a ma­gyar­ság kor­cso­port sze­rin­ti szá­za­lé­kos ará­nyá­nak meg­fe­le­lő szin­tű kö­zép­is­ko­lai kép­zés el­éré­se je­löl­he­tő meg. Ez azon­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben mu­tat­ko­zó le­ma­ra­dás eny­hí­té­sé­re nem elég­sé­ges, mi­vel a ma­gyar­ság kö­ré­ben a 2001-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint a 9,68%-os össz­la­kos­sá­gi arány­nál 49 019-­cel töb­ben van­nak azok, akik leg­fel­jebb alap­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­kez­nek (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Eh­hez még hoz­zá­ve­het­jük a leg­fel­jebb szak­mun­kás ké­pe­sí­té­sű 8286 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos­sá­gi több­le­tet is.
Ezen 57 305 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos szá­má­ra a kö­zép­szin­tű táv­ok­ta­tás nyújt­hat­ná a ma­ga­sabb kép­zett­sé­gi szint el­éré­sé­nek le­he­tő­sé­gét és a mun­ka­nél­kü­li­ség bűv­kö­ré­ből a mun­ka­erő­pi­a­con va­ló meg­je­le­nés esé­lyét.
Szlo­vá­ki­á­ban a kö­zép­is­ko­lai táv­ok­ta­tás (štúdi­um popri zamest­naní, ŠPZ) na­gyon fej­let­len. Mind a négy kö­zép­is­ko­lai tí­pus­ban ös­­sze­sen 12 060 sze­mély vég­zi ta­nul­má­nya­it mun­ka­vég­zés mel­lett vagy mun­ka­nél­kü­li­ként. Ezek kö­zül csak 270-en ta­nul­nak ma­gyar nyel­ven. Min­de­nek­előtt a ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák és a ma­gyar tan­nyel­vű osz­tá­lyok­kal ren­del­ke­ző is­ko­lák szá­má­ra kí­nál­ko­zik itt fej­lesz­té­si le­he­tő­ség egy­részt a ren­des kö­zép­fo­kú táv­ok­ta­tás bő­ví­té­sé­vel, más­részt a mun­ka­erő­pi­ac ál­tal igé­nyelt konk­rét mun­ka­vég­zé­si ké­pes­sé­gek meg­szer­zé­sé­hez hos­­szabb-rö­vi­debb ide­ig tar­tó kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tést nem adó kép­zé­sek meg­szer­ve­zé­sé­vel.

4.2. Fel­ső­ok­ta­tás

Az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű la­ko­sai kö­zül 10,76%-­nak, az­az 33 025-nek kel­lett vol­na ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek len­nie. A va­ló­ság­ban azon­ban csak 16 407 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos ren­del­ke­zett fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel, va­gyis a hi­ány 16 618 sze­mély volt. A 2001-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek hi­á­nya 17 326-ra emel­ke­dett (az 1. és 4. táb­lá­zat ada­tai alap­ján). A fel­ső­ok­ta­tás te­hát a ki­lenc­ve­nes évek­ben to­vább hal­moz­ta a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben meg­le­vő le­ma­ra­dá­sát.
Ér­de­kes­ség­ként meg­em­lít­jük, hogy amen­­nyi­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fi­a­ta­lok a 20–24 éves kor­cso­port­ban meg­lé­vő ará­nya­i­nak meg­fe­le­lő szám­ban vet­tek vol­na részt a szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban, ak­kor a 2001-es nép­szám­lá­lás ál­tal ki­mu­ta­tott 23 652 dip­lo­más ma­gyar nemzetiségűhöz ké­pest (lásd az 1. és 8. táb­lá­za­tot) kö­zel 7200-zal több szlo­vá­ki­ai ma­gyar­nak lett vol­na fel­ső­fo­kú kép­zett­sé­ge. Eh­hez az adat­hoz úgy ju­tot­tunk, hogy az 1991-es és 2001-es hi­á­nyok át­la­gát öt­tel osz­tot­tuk (a fel­ső­ok­ta­tás hos­­szát öt év­nek vet­tük), és meg­szo­roz­tuk 11-­gyel, a köz­tes évek szá­má­val.
Szlo­vá­kia fel­ső­ok­ta­tá­sá­ban a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kák a hall­ga­tó­kat öt szak­ága­zat­ra oszt­ják: egye­te­mi, mű­sza­ki, köz­gaz­da­sá­gi, me­ző­gaz­da­sá­gi és mű­vé­sze­ti. (Az vi­szont más kér­dés, hogy mely ta­nul­má­nyi sza­kok és spe­cial­izá­ciók hall­ga­tói tar­toz­nak az egyes szak­ága­za­tok­ba.) A nép­szám­lá­lás­ok idő­pont­ja­i­nak függ­vé­nyé­ben a 8. táb­lá­zat­ban fel­dol­goz­tuk a hall­ga­tók meg­osz­lá­sát az egyes szak­ága­za­tok sze­rint.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­vé­nye­sü­lé­se, ill. a ma­ga­sabb po­zí­ci­ók el­éré­se szem­pont­já­ból az sem mel­lé­kes, hogy mi­lyen a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók el­osz­lá­sa a szak­ága­za­tok, il­let­ve a ta­nul­má­nyi sza­kok, spe­cial­izá­ciók ke­re­te­in be­lül. A szak­ága­za­to­kon be­lül min­de­nek­előtt a nagy­szá­mú hall­ga­tó­sá­got be­fo­ga­dó egye­te­mi és mű­sza­ki ága­za­tok­ban még 1991-ben meg­lé­vő nagy­ará­nyú el­té­rés (40,79% – 52,06%, ill. 38,97% – 27,39%) 2001-re ki­sebb el­té­rést mu­tat­va ki­egyen­lí­tő­dött (41,95% – 46,96%, ill. 28,95% – 31,03%). A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­ma e két szak­ága­za­ton be­lül az or­szá­gos szá­za­lé­kos ará­nyok­hoz kö­ze­le­dett (lásd a 8. és 9. táb­lá­za­tot).
Szem­be­tű­nő azon­ban, hogy a hall­ga­tói szám or­szá­gos vál­to­zá­sa­i­nak ten­den­ci­á­i­tól a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­má­nak vál­to­zá­sai el­té­rő fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­kat mu­tat­nak. Míg pl. a mű­sza­ki ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tó hall­ga­tók szá­za­lé­kos ará­nya­i­ban a ki­lenc­ve­nes évek­ben 10%-os volt a vis­­sza­fej­lő­dés (38,97% – 28,95%) Szlo­vá­ki­á­ban, a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók ese­té­ben – ép­pen el­len­ke­ző­leg – ezen ága­zat hall­ga­tó­i­nak szá­za­lé­kos ará­nya kö­zel 4%-kal nőtt. Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók a mű­sza­ki mér­nök­kép­zés iránt or­szá­go­san meg­mu­tat­ko­zó ki­sebb ér­dek­lő­dés mi­att az e sza­kok­ra va­ló kön­­nyebb be­ju­tást hasz­nál­ták ki. A sta­tisz­ti­kai ada­tok sze­rint azon­ban a fel­ső­ok­ta­tás­ban le­vő ma­gyar fi­a­ta­lok szá­za­lé­kos ará­nya tény­le­ge­sen nem emel­ke­dett, ha­nem az 1991-es 4,83%-ról 2001-ben 4,51%-ra csök­kent. Ez fi­gyel­mez­te­tő csök­ke­nés len­ne, ha a fel­ső­ok­ta­tás­ban részt ve­vő fi­a­ta­lok 20–24 éves kor­cso­port­já­ban a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű 10,09%-os arány nem csök­kent vol­na ez alatt az idő alatt 8,50%-ra. Így tény­le­ge­sen a fej­lő­dés ten­den­ci­á­ját azon le­het le­mér­ni, ha meg­néz­zük, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók hány szá­za­lé­kát te­szik ki azon hall­ga­tói szám­nak, amen­­nyi­nek a kor­cso­port­ok ará­nyai sze­rint len­ni kel­le­ne a fel­ső­ok­ta­tás­ban (lásd a 8. táb­lá­zat utol­só osz­lo­pát).
Ezek sze­rint a szük­sé­ges ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók csak 47,83%-a volt a fel­ső­ok­ta­tás­ban 1991-ben. Ez az arány 2001-re 53,11%-ra, 2004-re 56,25%-ra nőtt. E nö­ve­ke­dést azon­ban be­ár­nyé­kol­ja a szak­ága­za­tok hall­ga­tói szá­má­nak az ága­za­tok kö­zöt­ti, de az ága­za­to­kon be­lü­li nem egyen­le­tes, in­ga­do­zó vál­to­zá­sa is (lásd a 8. táb­lá­za­tot).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság a fel­ső­ok­ta­tás­ban va­ló emel­ke­dő rész­vé­te­lé­vel hoz­zá­já­rul mű­velt­sé­gi szint­jé­nek eme­lé­sé­hez. A 2004-es 56,25% azon­ban még túl mes­­sze van a 100%-tól.
Mi az oka an­nak, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kép­te­len gyor­sab­ban moz­gó­sí­ta­ni a 43,75%-os tar­ta­lé­ka­it, és mi­ért nem kö­ve­ti a fel­ső­fo­kú kép­zés te­rén a szak­ága­za­tok kö­zöt­ti és azo­kon be­lü­li or­szá­gos fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­kat? Min­den va­ló­szí­nű­ség­gel e kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ban rej­lik a fel­ső­fo­kú kép­zés te­rén a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság or­szá­gos szint­hez va­ló fel­zár­kó­zá­sá­nak gyor­sabb üte­me.

8. táb­lá­zat. A hall­ga­tók szá­ma a fel­ső­ok­ta­tás­ban I.

Meg­jegy­zés: SZK – Szlo­vá­kia; MN – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű; MNSZ – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­za­lé­kos ará­nya Szlo­vá­kia fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tói kö­zött; KL – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek­nek a kor­cso­port sze­rint len­ni kel­le­ne; Hi – szám­be­li hi­ány; R – a ma­gyar hall­ga­tó (MN) ré­sze­se­dé­se a szük­sé­ges hall­ga­tói szám­ból (KL).

9. táb­lá­zat. A hall­ga­tók szá­ma a fel­ső­ok­ta­tás­ban II.

Meg­jegy­zés: SZK – Szlo­vá­kia; MN – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű

Már je­lez­tük, hogy a fel­zár­kó­zás fo­lya­ma­tá­ban a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi élet szer­te­ága­zó sok­ré­tű­sé­ge mi­att fon­tos len­ne, ha a hall­ga­tók szám­ada­tai kö­vet­nék a szak­ága­za­tok és a ta­nul­má­nyi sza­kok kö­zöt­ti meg­osz­lás or­szá­gos ará­nya­it.
Fé­lő azon­ban, hogy e té­ren a fel­ső­ok­ta­tás­hoz va­ló kön­­nyebb hoz­zá­ju­tás (pl. fel­vé­te­li vizs­ga nél­kül), ill. a ki­sebb anya­gi ter­hek­kel já­ró le­he­tő­sé­gei mi­att az érett­sé­gi­zők nem ve­nnék fi­gye­lem­be a mun­ka­erő­pi­ac el­vá­rá­sa­it és a ter­mé­sze­tes szak­mai igé­nye­ket.
Mind­ezek a dip­lo­más szak­em­ber­kép­zés arány­ta­lan­sá­ga­i­hoz ve­zet­het­nek. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szem­szö­gé­ből ezek­nek az eset­le­ges de­for­má­ci­ók­nak most kü­lö­nös­kép­pen fi­gyel­met kel­le­ne szen­tel­ni, ami­kor lé­nye­ge­sen bő­vült a ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás Szlo­vá­ki­á­ban, és az eu­ró­pai in­teg­rá­ció fel­tét­elei kö­zött nőt­tek az esé­lyek és le­he­tő­sé­gek a to­vább­ta­nu­lás­ra a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben, de Eu­ró­pa más or­szá­ga­i­ban is.
A 2001 utá­ni idő­szak­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­ve­lő­dé­sé­nek fo­ko­zot­tabb fi­gye­lé­se azért vált idő­sze­rűb­bé, mert lé­nye­ge­sen meg­erő­söd­tek a ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás in­téz­mé­nyes ke­re­tei az új egye­tem és egye­te­mi kar lét­re­ho­zá­sá­val.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szem­pont­já­ból a leg­fon­to­sabb, hogy mi­lyen az új in­téz­mé­nyek szak­kí­ná­la­ta, és le­het-e ezen in­téz­mé­nyek­ben új sza­ko­kon ta­nul­má­nyo­kat foly­tat­ni. A két új in­téz­mény – a Selye Já­nos Egye­tem (Ko­má­rom) és a Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­ra (Nyitra) – a Szlo­vá­ki­á­ban 2003-ig meg­le­vő ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás­ra épül, és az ad­di­gi ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tá­si prog­ra­mok­ban foly­tat­ja a kép­zést. Az utób­bi két év­ben új ta­nul­má­nyi prog­ra­mot (hun­ga­ro­ló­gi­át) csak a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­ke, va­la­mint két új prog­ra­mot, hun­ga­ro­ló­gi­át, ill. kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis ant­ro­po­ló­gi­át a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­ra in­dí­tott.
A 2001–2004 kö­zöt­ti idő­szak­ban a szak­ága­za­tok te­rén be­állt vál­to­zá­sok ar­ra utal­nak, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­ség fel­ső­fo­kú kép­zé­sé­ben bi­zo­nyos struk­tu­rá­lis vál­to­zá­sok je­lei mu­tat­koz­nak (lásd a 8. és 9. táb­lá­za­tot). Az el­kö­vet­ke­ző évek fej­le­mé­nyei dön­tik el, mi­lyen irányt vesz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­ve­lő­dé­se.
Né­hány sta­tisz­ti­kai adat­ból már ész­lel­he­tők bi­zo­nyos ne­ga­tív fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák. Ezek kö­zül most csak két je­len­sé­get eme­lünk ki, ame­lyek va­ló­di­sá­ga már sta­tisz­ti­ka­i­lag is alá­tá­maszt­ha­tó.
Tud­va­le­vő, hogy Szlo­vá­ki­á­ban az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­zés 1959 óta a fel­ső­ok­ta­tás ré­sze. Az óvó­pe­da­gó­gus-kép­zés meg­ma­radt kö­zép­is­ko­lai szin­ten. A 2005-ben be­ve­ze­tett há­rom­szin­tű fel­ső­ok­ta­tás e két pe­da­gó­gus­ka­te­gó­ria kép­zé­sét úgy ol­dot­ta meg, hogy a bach­e­lor szin­ten a hall­ga­tó óvó­pe­da­gó­gu­si ké­pe­sí­tést ér el, majd foly­tat­va ta­nul­má­nya­it a mas­ter szin­ten al­só ta­go­za­tos ta­ní­tói dip­lo­mát sze­rez. Emel­lett azon­ban meg­ma­radt a kö­zép­is­ko­lai óvó­pe­da­gó­gus-kép­zés is. Az ilyen fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nyi prog­ram­ra fel­vett hall­ga­tók te­hát al­só ta­go­za­tos ta­ní­tók sze­ret­né­nek len­ni, csak­hogy elő­ször el kell vé­gez­ni­ük a bach­e­lor szin­tű óvó­pe­da­gó­gus-kép­zést. Ezért jog­gal ös­­sze­von­hat­nánk a ré­gi és új ta­nul­má­nyi prog­ra­mok ilyen hall­ga­tó­it, egy­sé­ge­sen be­so­rol­ván őket az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­zés­be.

A 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben Ko­má­rom­ban és Nyitrán al­só ta­go­za­tos ta­ní­tói prog­ram­ban 659 hall­ga­tó foly­tat ta­nul­má­nyo­kat. Ha e szá­mot ki­egé­szít­jük a ma­gyar­or­szá­gi ki­he­lye­zett ta­ní­tó­kép­zés 60 hall­ga­tó­já­val, ak­kor a 719 hall­ga­tói szá­mot kap­juk. Szlo­vá­ki­á­ban meg­kö­ze­lí­tő­leg 1200-1300 al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó szá­má­ra biz­to­sí­ta­nak he­lyet a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák (Beòo et al. 1999, 6, 11–16). Amen­­nyi­ben a hall­ga­tók je­len­le­gi év­fo­lyam­szá­má­ból in­du­lunk ki, ak­kor a két in­téz­mény­ben év­fo­lya­mon­ként 170 (70 nap­pa­li és 100 le­ve­le­ző) hall­ga­tó ta­nul­na az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­ző prog­ra­mok­ban. A ter­mé­sze­tes után­pót­lás biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben elég, ha éven­ként 30-50 al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó vé­gez.
Má­sik em­lí­tés­re mél­tó kép­zé­si te­rü­let a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­nár­kép­zés. Az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um ál­tal 1998-ban ké­szí­tett fel­mé­rés sze­rint (Štati­s­tick­é… 1990–2005) 581 ta­nár ta­ní­tott ma­gyar nyel­vet és iro­dal­mat Szlo­vá­ki­á­ban. Je­len­leg Po­zsony­ban 58, Ko­má­rom­ban 289 (161 nap­pa­li, 128 le­ve­le­ző), Nyitrán 193 (172 nap­pa­li, 21 le­ve­le­ző), te­hát ös­­sze­sen 540 (333 nap­pa­li, 149 le­ve­le­ző) hall­ga­tó ké­szül a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­ná­ri pá­lyá­ra.
Az el­ső év­fo­lyam­ban 2005-ben Ko­má­rom­ban 190 (103+87), Nyitrán 94 (80+14), ös­­sze­sen 294 ma­gyar sza­kos hall­ga­tó ta­nult. Ezek sze­rint a 2008/2009-es aka­dé­mi­ai év­ben Szlo­vá­ki­á­ban a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­nár­kép­zés hall­ga­tó­i­nak szá­ma el­ér­he­ti az 1000 főt.
Az em­lí­tett fel­mé­rés sze­rint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű alap- és kö­zép­is­ko­lák­ban 1998-ban 3221 pe­da­gó­gus ta­ní­tott. Szlo­vá­ki­á­ban a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben a ma­gyar nyel­vű pe­da­gó­gus­kép­zés hall­ga­tó­i­nak szá­ma 1676 (983 nap­pa­li és 693 le­ve­le­ző). Eb­ben az aka­dé­mi­ai év­ben az el­ső év­fo­lyam­ban 961 (434 nap­pa­li és 327 le­ve­le­ző) hall­ga­tó foly­tat ta­nul­má­nyo­kat pe­da­gó­gus­kép­ző ta­nul­má­nyi prog­ra­mok­ban. Ezek alap­ján a 2008/2009-es aka­dé­mi­ai év­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar pe­da­gó­gus­kép­zés­ben a hall­ga­tók szá­ma el­ér­he­ti a 3000 főt. A ter­mé­sze­tes pe­da­gó­gus-után­pót­lás biz­to­sí­tá­sá­ra hos­­szú tá­von elég, ha éven­ként 130-150 pe­da­gó­gus vé­gez.
A 2011-re ese­dé­kes nép­szám­lá­lá­sig ez­ál­tal ugyan gya­ra­pod­ni fog a leg­ma­ga­sabb fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­ma és ará­nya, azon­ban az ilyen fej­lő­dé­si ten­den­cia mel­lett a pe­da­gó­gus­dip­lo­má­val ren­del­ke­zők több­sé­ge nem fog tud­ni el­he­lyez­ked­ni a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák­ban.
Azt gon­dol­nánk, nem­csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban, ha­nem a tel­jes szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban is a mun­ka­erő­pi­ac tör­vé­nyei ural­kod­nak. Saj­nos, ez nem tel­je­sen igaz. A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek a sok hi­á­nyos­ság­gal ren­del­ke­ző nor­ma­tív tá­mo­ga­tá­si rend­szer ke­re­tei kö­zött sza­ba­don nö­ve­lik a hall­ga­tók szá­mát azo­kon a ta­nul­má­nyi sza­ko­kon, ame­lyek iránt meg­nőtt az ér­dek­lő­dés, füg­get­le­nül at­tól, el tud­nak-e majd he­lyez­ked­ni az itt vég­zet­tek a szak­má­juk­ban. Szlo­vá­ki­á­ban na­gyon ke­vés a dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li, de elég nagy ré­szük nem a szak­má­já­nak meg­fe­le­lő mun­kát kény­sze­rül el­fo­gad­ni. A je­len­le­gi ka­o­ti­kus je­gye­ket vi­se­lő köz- és fel­ső­ok­ta­tás­ban a spe­ci­á­lis szak­kép­zés­től füg­get­le­nül, fő­leg az ide­gen nyelv és az in­for­ma­ti­ka ok­ta­tá­sá­val a vég­zős hall­ga­tók olyan kom­pe­ten­ci­ák­hoz ju­tot­tak, ame­lyek­kel jól el le­he­tett he­lyez­ked­ni, sok­szor fel­ső­fo­kú dip­lo­mát nem igény­lő mun­ka­he­lye­ken is.
Azon­ban ez a pi­ac is te­lí­tő­dik, és egy­re több a friss dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li. A 2005-ben vég­zett dip­lo­má­sok több mint 12%-a szep­tem­ber­ben mun­ka­nél­kü­li volt. 2005 no­vem­be­ré­ben az ös­­szes mun­ka­nél­kü­li több mint 7%-a ren­del­ke­zett dip­lo­má­val.
A ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás szer­ve­zé­sé­nél, struk­tú­rá­já­nak ki­ala­kí­tá­sá­nál, a ta­nul­má­nyi prog­ra­mok in­dí­tá­sá­nál fi­gye­lem­be kel­le­ne ven­ni, hogy ne csak a kép­zett­sé­gi szint eme­lé­sét, ha­nem a dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak csök­ke­né­sét is elő­se­gít­se, úgy, hogy le­he­tő­sé­gük le­gyen az el­ső dip­lo­má­sok­nak szak­má­juk­ban el­he­lyez­ked­ni.

5. Be­fe­je­zés

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi, is­ko­lai kép­zett­sé­gi szint­jé­nek az or­szá­gos szint­re tör­té­nő eme­lé­se (lásd az 1. táb­lá­za­tot) va­ló­szí­nű­leg na­gyon hosz­­szú időt vesz majd igény­be. A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő 15 év­ben, amely­ből nyolc éven át a ma­gyar­ság po­li­ti­kai kép­vi­se­le­te kor­mány­té­nye­ző volt, a mű­velt­sé­gi szint te­rén csak a ja­vu­lás ten­den­ci­á­it fe­dez­het­jük fel, utal­va az 1998-as kor­mány­prog­ram ide­vá­gó ré­szé­nek nem tel­je­sí­té­sé­re. Az egye­tem és egye­te­mi kar lét­re­ho­zá­sa ko­moly elő­re­lé­pést je­len­tett, amely­nek a mű­velt­sé­gi szint eme­lé­sé­re, a gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi szfé­ra igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő szak­em­ber­kép­zés­re, a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ken­té­sé­re, a ma­ga­sabb gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ók meg­szer­zé­sé­re irá­nyu­ló ki­ha­tá­sa­it csak hos­­szú tá­von le­het majd le­mér­ni.
Az in­téz­mé­nyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás in­du­lá­sa (az el­ső két év) vi­szont a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest nem ho­zott ma­gá­val lé­nye­ges szak­kí­ná­lat-bő­ví­tést, és a hall­ga­tók na­gyobb ér­dek­lő­dé­sé­re szá­mí­tó új ta­nul­má­nyi prog­ra­mo­kat lé­nye­gé­ben csak a nyi­trai egye­tem kí­nál.
Az is szem­be­tű­nő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás túl­sá­go­san a pe­da­gó­gus­kép­zés­re össz­pon­to­sít, ez pe­dig több­szö­rö­sen fe­lül­múl­ja az igé­nye­ket. A pe­da­gó­gus­kép­zés tö­me­ges jel­le­ge és ben­ne a le­ve­le­ző kép­zés igen ma­gas ará­nya szük­ség­kép­pen a kép­zés szín­vo­na­lá­nak rom­lá­sát fog­ja elő­idéz­ni, amely vé­gül is a ma­gyar köz­ok­ta­tás von­zá­sát gyen­gí­ti. A Szlo­vá­ki­á­ban ko­rább­ról meg­le­vő és az újon­nan meg­in­du­ló ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás nem elég­gé tud­ta ki­ak­náz­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 30-40%-os tar­ta­lé­ka­it. En­­nyi­vel ke­ve­sebb ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű fi­a­tal ér­dek­lő­dik ugyan­is a fel­ső­ok­ta­tás irán­t, mint az or­szá­gos át­lag.
Az is meg­ál­la­pít­ha­tó (lásd a 9. táb­lá­za­tot), hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás sta­tisz­ti­ka­i­lag ér­té­kel­he­tő mér­ték­ben kez­di el­von­ni a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tó­kat a mű­sza­ki és ag­rár­sza­kok­tól, ame­lyek­ben nincs ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás. Nyil­ván e sza­ko­kon elő­idé­zett vesz­te­sé­ge­ket sem­mi­kép­pen nem kár­pó­tol­ja a túl­zott pe­da­gó­gus­kép­zés.
Nem­csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­de­ke, ha­nem össz­tár­sa­dal­mi ér­dek is, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­ség az is­ko­lai kép­zés min­den szint­jén a kor­cso­port­ok ará­nya­i­nak meg­fe­le­lő szám­ban le­gyen je­len. Ez le­het a stra­té­gi­ai alap­cél. En­nek mi­ha­ma­rab­bi el­éré­sé­hez szük­sé­ges konk­rét te­en­dők meg­al­ko­tá­sát csak szak­mai és po­li­ti­kai sí­kon le­het el­kép­zel­ni.
Az éle­ten át tar­tó ta­nu­lás eu­ró­pai prog­ram­ja új, ed­dig is­me­ret­len le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál a ha­gyo­má­nyos is­ko­lai kép­zést nem ab­szol­vált la­ko­sok szá­má­ra ma­ga­sabb ké­pe­sí­té­si szint el­éré­sé­hez, a mun­ka­erő­pi­a­con va­ló si­ke­res el­he­lyez­ke­dés­hez szük­sé­ges szak­kom­pe­ten­ci­ák meg­szer­zé­sé­hez. E te­rü­le­ten kí­nál­koz­nak ta­lán a leg­na­gyobb fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek a ma­gyar nyel­vű kö­zép- és fel­ső­ok­ta­tás ré­szé­re is.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kor­má­nyá­nak prog­ram­ja 1998. XII. rész. (1998. ok­tó­ber 27.)
Beòo, Matej – Har­gas, Mar­tin – Herich, Ján – Sedi­vý, Marek 1999. Kval­i­fiko­vanos ped­a­go­gick­ých pra­cov­níkov a odbor­no­s vyuèo­va­nia v regionál­nom škol­stve. Sloven­ský uèite¾, 7. évf. 6. sz. 6. p., 11–16. p. (A Tech­no­ló­gia vzdelá­va­nia c. fo­lyó­irat mel­lék­le­te.)
Gyur­gyík Lász­ló 2002. Nép­szám­lá­lás 2001. Gon­do­lat, 2. évf. 18. sz. 9–12. p. (Az Új Szó 2002. szep­tem­ber 6-i szá­má­nak mel­lék­le­te.)
Hru­bos Il­di­kó 2002. A „Bo­lo­gnai fo­lya­mat”. Bu­da­pest, Ok­ta­tás­ku­ta­tó In­té­zet, No. 235.
Lász­ló Bé­la 2002. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ről. Hely­zet­kép a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás­ról. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Lász­ló Bé­la 2004. A ma­gyar ok­ta­tás­ügy. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 183–246. p.
Rácz Vin­ce 2006. Egye­tem­ről a mun­ka­hi­va­ta­lok­ba? Új Szó, 59. évf. (2006. már­ci­us 25.) 71. sz. 3. p.
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov v roku 1991. Bratislava, Štati­stický úrad Slvenskej repub­liky (www.s­ta­tis­tic­s.sk).
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov v roku 2001. Bratislava, Štati­stický úrad Slvenskej repub­liky (www.s­ta­tis­tic­s.sk).
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va Slovenskej repub­liky 2005 2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií prognóz škol­st­va (MŠ SR).
Štati­stické roèenky škol­st­va Slovenskej repub­liky 1990–2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va (MŠ SR).

Hushegyi Gábor: Többnyelvű oktatás és a bolognai folyamat

1. Be­ve­ze­tés

Az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér in­téz­mé­nye­sí­ti a kon­ti­nens egye­te­me­i­nek, fő­is­ko­lá­i­nak együtt­mű­kö­dé­sét. A bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát je­len­leg azon­ban nem csak ad­mi­niszt­ra­tív és nem­ze­ti jo­gi buk­ta­tók ne­he­zí­tik, ha­nem a hall­ga­tók és az egye­te­mi ok­ta­tók ide­gen nyel­vi, ill. szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­já­nak hi­á­nya is. En­nek az új rend­szer­nek a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ha­szon­él­ve­zői fő­kép­pen a két- vagy ide­gen nyel­vű kö­zép­is­ko­lák egy­ko­ri di­ák­jai, akik egye­te­mi ta­nul­má­nya­ik so­rán a szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia el­sa­já­tí­tá­sát kö­ve­tő­en si­ker­rel tel­je­sí­tik a nem­zet­kö­zi hall­ga­tói mo­bi­li­tás pá­lyá­za­ti kö­ve­tel­mé­nye­it. Év­fo­lyam- és cso­port­tár­sa­ik pe­dig az ide­gen nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val küz­de­nek, hogy a dip­lo­má­hoz nél­kü­löz­he­tet­len nyelv­vizs­ga aka­dá­lyát si­ker­rel ve­gyék. Egy­ér­tel­mű, hogy a stan­dard kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben részt vett egye­te­mi hall­ga­tók ki­sebb szám­ban él­vez­he­tik a bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, az esély­egyen­lő­sé­get csak a több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé nyi­tás sza­va­tol­hat­ja. Eb­ből a szem­szög­ből ér­de­mes meg­kö­ze­lí­te­ni az Eu­ró­pai-is­ko­la pro­jek­tet, amely az EU-tagállamokban te­vé­keny­ke­dő dip­lo­ma­ták gyer­me­ke­i­nek több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye (Ring 2004, 166), vé­gig­gon­dol­ni kö­zép-eu­ró­pai és azon be­lül szlo­vá­ki­ai meg­va­ló­sí­tá­si le­he­tő­sé­ge­it. Egy­ben el­ke­rül­he­tet­len, hogy el­gon­dol­kod­junk az anya­nyel­vű és töb­b-, ill. ide­gen nyel­vű köz­ok­ta­tás ki­bé­kít­he­tet­len­nek tű­nő el­len­té­té­ről, va­la­mint a nem­ze­ti ok­ta­tá­si nyelv­be va­ló be­zár­kó­zás kö­vet­kez­mé­nye­i­ről. En­nek ér­de­ké­ben át­te­kint­jük az ide­gen­nyelv-ok­ta­tás el­múlt hat év­ti­zed­ét (Cseh)szlovákiában, a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő ele­mi ere­jű vál­to­zá­so­kat Szlo­vá­ki­á­ban, a több- és ide­gen nyel­vű ok­ta­tás te­rén meg­fo­gal­ma­zó­dott új el­vá­rá­so­kat és a meg­va­ló­sí­tás kü­lön­bö­ző for­má­it. Ez­zel el­ju­tunk az Eu­ró­pai-is­ko­la té­má­hoz, ill. e mul­ti­kul­turális ok­ta­tá­si kon­cep­ció ha­zai meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, amely nem re­mény­te­len és nem kon­ku­ren­cia nél­kü­li kez­de­mé­nye­zés.

2. Tör­té­nel­mi vis­­sza­te­kin­tés az el­múlt hat év­ti­zed­re

A több­nyel­vű­ség ter­mé­sze­tes ré­szét ké­pez­te az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek, ám en­nek el­le­né­re a for­du­lat éve­it kö­ve­tő­en re­tor­zi­ók­ra, in­téz­mé­nyek meg­szün­te­té­sé­re ke­rült sor (pl. a po­zso­nyi Er­zsé­bet Egye­tem), ez­zel fe­jez­ve ki az új ál­lam, fő­képp an­nak szlo­vá­ki­ai ré­szé­nek „cseh­szlo­vák” jel­le­gét. E tör­té­nel­mi ese­mé­nyek ke­rül­nek leg­gyak­rab­ban a ma­gyar tör­té­net­írás fi­gyel­mé­be – jog­gal. Ugyan­ak­kor az is tény, hogy a T. G. Masaryk ál­lam­el­nök ne­vé­vel fém­jel­zett utód­ál­lam ok­ta­tá­si rend­sze­re pri­o­ri­tás­ként ke­zel­te a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, va­la­mint az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sát, sőt az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is – bár re­du­kált ter­je­de­lem­ben, de még­is – meg­őriz­te a prá­gai né­met fel­ső­ok­ta­tá­si ha­gyo­mányt. A köz­ok­ta­tás­ban ér­vé­nye­sí­tett több­nyel­vű­ség Cseh­szlo­vá­kia ese­té­ben egy­szer­re vo­nat­ko­zott az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sá­ra és az anya­nyel­ven tör­té­nő kép­zés­re, s amint azt alább ol­vas­hat­juk, e két té­ma­kör együt­tes ke­ze­lé­se és azo­nos kri­té­ri­u­mok sze­rin­ti ér­té­ke­lé­se el­ke­rül­he­tet­len, el­len­ke­ző eset­ben ugyan­is a sé­rel­mi szem­pont ér­vé­nye­sül, a tá­gabb, or­szá­gos ös­­sze­füg­gé­se­ket pe­dig szem elől té­veszt­jük. Fi­gyel­mün­ket az ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ra és fő­kép­pen a gim­ná­zi­u­mok­ra irá­nyí­tom, mi­vel a kö­zép­is­ko­lák kö­zül ez az a tí­pus, amely a leg­na­gyobb mér­ték­ben ké­szí­ti fel di­ák­ja­it a to­vább­ta­nu­lás út­já­ra, ill. itt vol­tak ko­ráb­ban is ha­gyo­má­nyai a klas­­szi­kus hu­mán mű­velt­ség­nek.

2.1. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­tól a sztá­li­nis­ta és russ­zofil ok­ta­tás­po­li­ti­ká­ig 1945– (1953)–1968

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­it kö­ve­tő­en a cseh­szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben nem ál­lí­tot­ták hely­re tel­jes mér­ték­be az 1930-as évek köz­ok­ta­tá­sát, sőt a né­met és a ma­gyar la­kos­ság el­len meg­fo­gal­ma­zott és jo­gi úton is ér­vé­nye­sí­tett kol­lek­tív bű­nös­ség el­ve mi­att meg­szün­tet­ték a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, ill. tör­vé­nyen kí­vül he­lyez­ték a né­met és ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tát az or­szág éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­tén. En­nek a tör­té­nel­mi fo­lya­mat­nak az egyik el­ső ké­zen fek­vő do­ku­men­tu­ma a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács 1945. már­ci­us 14-én ki­adott kör­le­ve­le az 1944/1945-ös gim­ná­zi­u­mi tan­év tan­terv­mó­do­sí­tá­sá­ról, amely a har­ma­dik év­fo­lyam­ban meg­szün­tet­te, a ne­gye­dik­ben pe­dig re­du­kál­ta a la­tin nyelv ok­ta­tá­sát, a né­met nyel­vet pe­dig az oros­­szal he­lyet­te­sí­tet­te (Obežník è. 4… 1945, 46–47). Mind­ez a fa­sisz­ta szlo­vák ál­lam denaci­fikálása je­gyé­ben tör­tént. A kö­vet­ke­ző tan­év­ben az ál­ta­lá­nos is­ko­lák tan­terv­ében a szlo­vák mel­lett már csak az orosz nyelv sze­re­pelt, míg a gim­ná­zi­um­ban a né­met, an­gol, fran­cia és az olasz a má­so­dik nyelv ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­ta­tott, de is­mét meg­je­lent a la­tin nyelv ok­ta­tá­sa is (Výnos… 1946, 1:3–77; 3a:117–165). Az 1948-as ok­ta­tá­si re­form tel­jes mér­ték­ben ér­vé­nye­sí­tet­te az elő­ző há­rom esz­ten­dő russ­zofil ori­en­tált­sá­gát, sőt ek­kor már a szo­ci­a­liz­mus épí­té­sé­nek cél­jai is meg­fo­gal­ma­zód­tak az új köz­ok­ta­tá­si tör­vény­ben (Zákon… 1948, 281–290). A gim­ná­zi­u­mok és a ta­ní­tói aka­dé­mi­ák ide­ig­le­nes tan­ter­ve is tar­tó­sí­tot­ta a ko­ráb­ban vál­lalt kur­zust, amely az ide­gen nyelv má­sod­ran­gú ka­te­gó­ri­á­ba tör­té­nő át­mi­nő­sí­té­sét tűz­te ki cé­lul (Výnos… 1949a, 618–622). Sors­dön­tő­nek az 1949. ok­tó­ber 7-én köz­zé­tett új gim­ná­zi­u­mi tan­terv bi­zo­nyult, amely a la­tint már csak vá­laszt­ha­tó stá­tus­ban tűr­te meg, de az ide­gen nyelv az oros­­szal azo­nos óra­szám­ban sze­re­pelt a négy év fo­lya­mán (Výnos… 1949b, 648). A kö­vet­ke­ző év au­gusz­tu­sá­ban si­ke­rült az olyan ide­gen nyel­vek kö­zé, mint az an­gol, a fran­cia, a né­met, az olasz és a spa­nyol be­ik­tat­ni a len­gyel, a szer­b, a hor­vát és a ma­gyar nyel­vet is (Výnos… 1950, 635), majd né­hány hét­tel ké­sőbb jog­erő­re emel­ke­dett a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás fel­újí­tá­sá­ról szó­ló ren­de­let, amely öt és fél évig tar­tó jog­fosz­tott­ság­nak ve­tett vé­get (Výnos… 1951, 18–19), pa­ra­dox mó­don az egy­re dog­ma­ti­ku­sab­bá vá­ló cseh­szlo­vá­ki­ai sztá­li­nis­ta rend­szer­ben. A ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás revi­tal­izálása (a né­met nem ré­sze­sült eb­ben a le­he­tő­ség­ben!) fe­lett ér­zett öröm va­la­me­lyest el­feled­tet­te az újabb köz­ok­ta­tá­si tör­vény (Zákon… 1953, 207–209) sztá­li­nis­ta kon­túr­ja­it, pe­dig az meg­szün­tet­te a ha­gyo­má­nyos gim­ná­zi­u­mot, fel­szá­mol­ta az el­múlt év­ti­ze­dek­ben ki­ala­kult kö­zép­is­ko­lai struk­tú­rát, s he­lyé­re egy ide­o­ló­gi­ai, szov­jet tí­pu­sú egyen­zub­bonyt kény­szerítet­t. Sőt 1953-­mal foly­ta­tó­dott a má­so­dik ide­gen nyelv ki­szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó kö­zép­is­ko­lák (a volt gim­ná­zi­u­mok) tan­ter­vé­ből, mind­ös­­sze he­ti 2-2 órá­ra csök­ken­tet­ték az an­gol, a né­met, a fran­cia, eset­leg a spa­nyol nyelv ok­ta­tá­sát, az orosz he­ti 4-4-3 óra­do­tá­ci­ó­já­val szem­ben. A ma­gyar is­ko­lák – meg­elé­ged­ve az anya­nyel­vű ok­ta­tás vis­­sza­ál­lí­tá­sá­val – ki­ma­rad­tak a vi­lág­nyel­vek ok­ta­tá­sá­ból, az ele­mi el­ső­től az érett­sé­gi év­fo­lya­mig a szlo­vák mel­lett csak az orosz volt kö­te­le­ző, egyéb nyel­vet csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben le­he­tett ta­nul­ni; a szlo­vák tan­nyel­vű is­ko­lák­ban vi­szont he­ti 2-2-2 órá­ban ok­tat­hat­tak vi­lág­nyel­vet (Smernice… 1953, 275–294). Más­fél év­ti­zed­re ál­lan­dó­sult ez a hely­zet, amit a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok erő­sza­kos, a szlo­vák ok­ta­tás mi­nő­sé­gét ja­ví­tó ad­mi­niszt­ra­tív be­avat­ko­zá­sai még sú­lyos­bí­tot­tak. Így tör­tén­he­tett meg, hogy 1954-re csak­nem ki­egyen­lí­tő­dött a há­rom nyel­vi tan­tárgy óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­la há­rom osz­tá­lyá­ban (Zmena… 1953, 427; Uèeb­ný… 1954, 109–111).

1. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra 1953-ban

A há­bo­rú utá­ni kor­szak har­ma­dik köz­ok­ta­tá­si tör­vé­nye csak rész­ben eny­hí­tett az 1953-as sztá­li­nis­ta mo­del­len, az ál­ta­lá­nos is­ko­lát egy év­fo­lyam­mal meg­tol­dot­ták, így ki­lenc évig tar­tott, di­ver­zi­fi­kál­ták a kö­zép­is­ko­lai kép­zést, az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó is­ko­lák to­vább­ra is 3 éve­sek ma­rad­tak, de be­ve­zet­ték az érett­sé­gi utá­ni sza­ko­sí­tó is­ko­lák (fel­épít­mé­nyi is­ko­lák) in­téz­mé­nyét. Az oro­szon kí­vül más ide­gen nyelv ek­kor is csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben je­len­he­tett meg mind a szlo­vák, mind a ma­gyar tan­nyel­vű ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban (Inštrukcia… 1960, 161–162; Uèeb­né… 1961, 318–320), az ál­ta­lá­nos kö­zép­is­ko­la szint­jén még ros­­szab­bá vált a hely­zet, hi­szen az orosz és a szlo­vák nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról ta­nús­ko­dik a köz­pon­ti óra­terv (Inštrukcia… 1960, 170–171).

2. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra az 1960/1961-es tan­év­ben

Vi­lág­nyelv csak a vá­laszt­ha­tó tár­gyak kö­zött sze­re­pelt a ma­gyar is­ko­lák szá­má­ra, ami pro­lon­gál­ta az 1953-ban meg­fo­gal­ma­zott prog­ra­mot, ne­ve­ze­te­sen, hogy a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­ső­sor­ban szlo­vá­kul, majd azt kö­ve­tő­en oro­szul ta­nul­ja­nak meg.

2.2. A prá­gai ta­vasz köz­ok­ta­tá­si re­form­kí­sér­le­te az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén (1968–1970)

A nyelv­ok­ta­tás és a több­nyel­vű ok­ta­tás irá­nyá­ba va­ló át­tö­rést az 1968-as prá­gai ta­vasz hoz­ta meg a cseh­szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban. Az össz­tár­sa­dal­mi re­form­fo­lya­mat ha­tás­sal volt töb­bek közt az ide­gen nyel­vek po­zí­ci­ó­já­ra a köz­ok­ta­tás min­den szint­jén. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lák le­he­tő­sé­get kap­tak ide­gen nyel­vi kép­zés­re, hos­­szú év­ti­ze­dek után ek­kor ke­rült elő­ször kö­te­le­ző tárgy­ként an­gol, fran­cia és né­met nyelv az is­ko­la­tí­pus óra­ter­vé­be, an­nak el­le­né­re, hogy ez­zel pár­hu­za­mo­san tör­tént meg az öt­na­pos mun­ka­hét­re va­ló át­ál­lás is (Smernice… 1968, 22–31). A gim­ná­zi­u­mok vissza­ál­lí­tá­sá­val, ta­nul­má­nyi ide­jé­nek négy év­re tör­té­nő meg­hos­­szab­bí­tá­sá­val va­ló­sult meg a leg­lé­nye­ge­sebb vál­to­zás az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén. Spe­ci­á­lis nyel­vi gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyok nyíl­hat­tak, s ez a fo­lya­mat – elő­ször a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után – el­ér­te a ma­gyar tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mo­kat is. Négy tan­ter­vi aján­lás alap­ján le­he­tett ma­gyar gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyo­kat nyit­ni, ezek nyelv­ok­ta­tás­ra szánt óra­ke­re­te a kö­vet­ke­ző volt (Zákon… 1969, 129–139).

3. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály

4. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály

Elő­ször vált le­he­tő­vé nyel­vek­kel bő­ví­tett ter­mé­szet- és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tá­lyok in­dí­tá­sa, sőt az orosz nyelv szint­jé­re emel­ték az an­gol, a né­met és a fran­cia nyel­vet; a ma­gyar nyelv és iro­da­lom po­zí­ci­ó­ját ek­kor sem si­ke­rült meg­erő­sí­te­ni.

5. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve

6. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve

2.3. A nor­mal­izá­ció idő­sza­ká­nak köz- és nyelv­ok­ta­tá­sa (1970–1989)

Rö­vid ide­ig tar­tott a sza­bad nyelv­vá­lasz­tás idő­sza­ka, mi­vel a nor­mal­izá­ció be­kö­szön­té­vel rész­ben mó­do­sí­tot­ták a re­form­tan­ter­ve­ket és óra­ter­ve­ket. Fő­kép­pen az orosz nyelv po­zí­ci­ó­ját tá­masz­tot­ták alá, de ez­út­tal nem szám­űz­ték (s ez 1989-ig így ma­radt) a töb­bi vi­lág­nyel­vet (ek­kor már a spa­nyol is sze­re­pelt a kí­ná­lat­ban) a kö­te­le­ző órák so­rá­ból (Smernice… 1970, 71–77). Ez a rend­szer 1976-ig na­gyobb vál­to­zá­sok nél­kül mű­kö­dött, ek­kor azon­ban a köz­pon­ti párt­ap­pa­rá­tus ha­tal­mi sza­vá­ra vál­toz­tat­ták meg a gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás jel­le­gét, ame­lyet „po­li­tech­ni­kai kö­zép­is­ko­la”-ként ha­tá­roz­tak meg, amely­ben a ma­te­ma­ti­ka és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi tár­gyak játsz­hat­ják a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet an­nak ér­de­ké­ben, hogy az érett­sé­gi­ző di­á­kok fő­kép­pen mű­sza­ki egye­te­mi sza­ko­kon ta­nul­ja­nak to­vább (Ïalší rozvo­j… 1979, 42–43). Ezt a lo­gi­kát tá­masz­tot­ta alá az ide­gen nyel­vek hát­tér­be szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban. Az 1984-es köz­ok­ta­tá­si tör­vény ren­del­ke­zé­se ér­tel­mé­ben az is­mét nyolc­osz­tá­lyos­sá vált ál­ta­lá­nos is­ko­la (Kulacs–Szeberényi 1992, 229) utol­só két évé­ben le­he­tett csak vá­laszt­ha­tó óra ke­re­té­ben vi­lág­nyel­vet ta­nul­ni, az orosz nyelv pe­dig kö­te­le­ző volt he­ti 3-3-2-2 órá­ban az utol­só négy év­fo­lyam­ban. A gim­ná­zi­um tan­ter­ve is en­nek meg­fe­le­lő­en ala­kult, az anya­nyel­vet és iro­dal­mat a szlo­vák nyelv­vel és iro­da­lom­mal, az oroszt pe­dig a vi­lág­nyelv­vel ke­zel­ték azo­nos el­bí­rá­lás sze­rint – ez a rend­szer­vál­to­zá­sig, az 1989-es bár­so­nyos for­ra­da­lo­mig vál­to­zat­lan ma­radt. Az 1984/1985-ös tan­év­től a ma­gyar gim­ná­zi­um­ban a nyelv­ok­ta­tás a kö­vet­ke­ző­kép­pen mó­do­sult a ko­ra­be­li tan­terv tük­ré­ben (Tanterv… 1983, 4–5):

7. táb­lá­zat. Gim­ná­zi­um – ma­gyar tan­nyel­vű 1984/1985

A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra az anya­nyel­vű ok­ta­tás vé­del­me, meg­őr­zé­se volt az el­sőd­le­ges cél, mi­u­tán az 1950-es évek ele­jén ki­har­col­ták ezt a jo­got. Ám a nor­mal­izá­ció éve­i­ben, mi­köz­ben a szlo­vák tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mok je­len­tős ide­gen­nyelv­óra-do­tá­ci­ó­val mű­köd­tek, egyet­len ma­gyar til­ta­ko­zás sem tért ki a ma­gyar is­ko­lák ide­gen­nyelv-ok­ta­tá­sá­ra. Ez ered­mé­nyez­te, hogy 1989-ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben ter­mé­sze­tes volt a két-, ill. több­nyel­vű­ség a szlo­vák és a cseh nyelv is­me­re­te ré­vén, ám sok­kal ke­ve­seb­ben vol­tak azok, akik vi­lág­nyel­vet is be­szél­tek, egy­be­vet­ve a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság­gal.

2.4. Több­nyel­vű­ség a köz­ok­ta­tás te­rü­le­tén kí­vül

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni erő­sza­kos russ­zofil ori­en­tált­ság nem tud­ta ra­di­ká­li­san meg­vál­toz­tat­ni Cseh­szlo­vá­kia több­nyel­vű­sé­gét, nem vált fel­cse­ré­lő­vé. A há­bo­rú utá­ni ki­te­le­pí­té­sek és a jog­fosz­tott­ság, az azt kö­ve­tő egyé­ni dön­té­sek azon­ban meg­ha­tá­ro­zó mér­ték­ben já­rul­tak hoz­zá az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­kia né­met és ma­gyar aj­kú la­kos­sá­gá­nak lét­szám­csök­ke­né­sé­hez. A ma­ra­dók nem hasz­nál­hat­ták nyel­vü­ket, a né­me­tek még is­ko­lá­i­kat sem kap­ták vis­­sza az 1989-ig tar­tó tör­té­nel­mi kor­szak­ban. Min­den po­li­ti­kai re­tor­zió, a cseh és a szlo­vák nyelv tár­sa­da­lom­ban, köz­élet­ben be­töl­tött ki­zá­ró­la­gos po­zí­ci­ó­ja el­le­né­re Cseh­szlo­vá­ki­á­ban meg­ma­radt a több­nyel­vű­ség, ill. az irán­ta meg­fo­gal­ma­zó­dó igény. Cseh­or­szág­ban a né­met (bár hos­­szú éve­ken át nem volt aján­la­tos meg­szó­lal­ni) és a len­gyel, Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig a ma­gyar mel­lett a ru­szin és az uk­rán, va­la­mint a len­gyel, a bol­gár, a hor­vát és a kár­pá­ti né­me­tek nyel­ve ma­radt fenn. Eh­hez tár­sult az orosz és el­ső­sor­ban a cseh nyelv. Míg a több­sé­gi nem­zet szá­má­ra e po­li­ti­ka­i­lag te­rem­tett nyel­vi kö­zeg nem volt fel­cse­ré­lő ter­mé­sze­tű, ad­dig a nem­ze­ti­sé­gek szem­pont­já­ból a szlo­vák nyelv ha­tal­mi eről­te­té­se egy­ér­tel­mű­en a fel­cse­ré­lés szán­dé­ká­val volt mo­ti­vál­va. Eb­ből adó­dik szám­ta­lan mai na­pig élő el­fo­gult­ság a szlo­vák nyelv­vel szem­ben (fő­kép­pen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ré­szé­ről), leg­alább olyan mér­ték­ben, mint az egy­ko­ri „bé­ke­tá­bor” orosz nyelv irán­ti „ro­kon­szen­ve”. Min­den­ne­mű auto- és het­erosztereotípia el­le­né­re az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­ki­á­ban egy mű­kö­dő­ké­pes két­nyel­vű kö­zeg jött lét­re, amit el­ső­sor­ban az elekt­ro­ni­kus mé­di­ák meg­je­le­né­se se­gí­tett elő, amely­ben egy­mást kö­vet­ve je­len­tek meg, han­goz­tak el cseh és szlo­vák nyel­vű hí­rek, mű­sor­szám­ok, prog­ra­mok. A tech­ni­ka új vív­má­nyai azon­ban egy­re el­ér­he­tőb­bé tet­ték a nem­ze­ti­sé­gek szá­má­ra az anya­nyel­vükön su­gár­zó adók vé­te­lét (len­gyel, ma­gyar, uk­rán), sőt a szom­szé­dos Auszt­ria, NDK és NSZK ese­té­ben a né­met nyel­vű „ba­rá­ti” és „el­len­sé­ges” adá­so­kat is. En­nek is­me­re­té­ben ál­lít­ha­tó – is­mét­lem, min­den ne­ga­tív po­li­ti­kai in­dít­ta­tá­sú re­tor­zió és at­ro­ci­tás, va­la­mint a ha­tal­mi ön­kény el­uta­sí­tá­sá­val –, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­ban a több­nyel­vű­ség mind a ma­gán­élet­ben, mind a szak­mai kö­zös­sé­gek­ben ter­mé­sze­tes je­len­ség volt.

3. Több­nyel­vű ok­ta­tás a rend­szer­vál­to­zás után Szlo­vá­ki­á­ban – irány a bo­lo­gnai fo­lya­mat

3.1. Az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sá­tól az ide­gen- és több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé

A cseh­szlo­vá­ki­ai bár­so­nyos for­ra­da­lom fel­ol­dot­ta az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rén év­ti­ze­de­kig mű­kö­dő po­li­ti­kai gör­csö­ket, az orosz nyelv tel­jes mér­ték­ben ki­szo­rult a köz­ok­ta­tás­ból, he­lyé­re a vi­lág­nyel­vek lép­tek, im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban is. 2005-re érett meg a hely­zet, hogy a vi­lág­nyelv im­már kö­te­le­ző érett­sé­gi tárgy­ként funkcionáljon1, e ra­di­ká­lis for­du­lat tet­ten ér­he­tő az óra- és a tan­ter­vek­ben mind az ál­ta­lá­nos (Uèebné… 1993), mind a kö­zép­is­ko­la (Uèebné… 1991, 102) szint­jén. E fon­tos po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi lé­pést kö­ve­tő­en fo­gal­ma­zód­tak meg az újabb kö­ve­tel­mé­nyek, ame­lyek már nem az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sát cé­loz­ták meg, ha­nem a több­nyel­vű és az ide­gen nyel­ven tör­té­nő ok­ta­tás le­gá­lis le­he­tő­sé­gét ke­res­ték a (cse­h)­szlováki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben. Ez or­szá­gos szin­ten meg­fo­gal­ma­zott igény­ként je­lent meg már az 1990-es évek ele­jén, ami­kor a Po­zsony­ban és kör­nyé­kén la­kó, fő­kép­pen ér­tel­mi­sé­gi­ek a kö­ze­li auszt­ri­ai te­le­pü­lé­sek ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lá­i­ba írat­ták gyer­me­ke­i­ket, nem­egy eset­ben vál­lal­va akár a na­pi 100-120 km-es in­gá­zást pl. Po­zsony és Bécs kö­zött. Az igény ki­elé­gí­té­sé­nek má­sik for­má­ja a bi­ling­vis, az­az két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­la, ill. hat- vagy nyolc­éves gim­ná­zi­um, amely­ből ma az or­szág te­rü­le­tén kb. 30 mű­kö­dik, eb­ből 26 négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­nál. Ez utób­bi két­har­ma­da ál­la­mi is­ko­la, egy­har­ma­da pe­dig ma­gán­is­ko­la és egy­há­zi is­ko­la. Po­zsony­ban 8, Besz­ter­ce­bá­nyán és Kas­sán 3-3, Zsol­nán 2 ilyen is­ko­la mű­kö­dik, de to­váb­bi nagy­vá­ros­ok, mint Eper­jes, Pop­rád és Nyi­tra, va­la­mint hat ki­sebb vá­ros is kí­nál ilyen to­vább­ta­nu­lá­si le­he­tő­sé­get (Rebrová 2005, 37–38). Négy to­váb­bi gim­ná­zi­um nyolc­éves bil­ingvális prog­ra­mot is kí­nál. A ma­gya­rok ál­tal sű­rűb­ben la­kott vi­dé­ken csak Galán­tán lé­te­zik a Tóth La­jos ala­pí­tot­ta ma­gán/ala­pít­vá­nyi mag­yar–an­gol– s­zlovák nyel­vű gim­ná­zi­um. Ezek az is­ko­lák már nem bő­ví­tett an­gol, fran­cia, né­met, olasz, spa­nyol ok­ta­tást nyúj­ta­nak, ha­nem nem­zet­kö­zi prog­ra­mo­kat va­ló­sí­ta­nak meg, ame­lye­ket az érin­tett or­szá­gok sa­ját érett­sé­gi vizs­gá­juk szint­jén is­me­ri el, ezért a nyel­vek men­­nyi­sé­gi meg­ha­tá­ro­zá­sa szi­go­rú­an ügyel az ide­gen, ill. má­so­dik nyel­ven el­éren­dő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia meg­szer­zé­sé­re.

8. táb­lá­zat. Négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban

For­rás: Rebrová 2005, 37–38
Meg­jegy­zés: Á – ál­la­mi kö­zép­is­ko­la, M – magánközépisko­la, E – egy­há­zi kö­zép­is­ko­la (Kollárová 2004, 136)

9. táb­lá­zat. Nyolc­éves prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban

A fel­so­rolt kö­zép­is­ko­lák föld­raj­zi fek­vé­sé­ből is ki­de­rül, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ban mű­kö­dő ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák – egy ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – nem tud­ják és nem akar­ják fel­vál­lal­ni a több­nyel­vű kép­zést még ma­gyar–vi­lág­nyelv vo­nat­ko­zás­ban sem. Kér­dés, hogy van-e egy­ál­ta­lán igény a kö­zös­sé­gen be­lül ak­kor, ami­kor az ok­ta­tás min­den szint­jé­nek anyanyelvűsítéséről szól a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­be­széd. Az ér­dek­lő­dés en­nek el­le­né­re ki­ta­pint­ha­tó, bár sta­tisz­ti­kai ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zés­re. A po­zso­nyi ma­gyar ér­tel­mi­ség egy szűk ré­te­ge, va­la­mint fi­a­tal ma­gyar vál­lal­ko­zók (még a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja vá­ro­si ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­jai is) egy­re gyak­rab­ban írat­ják gyer­me­ke­i­ket az an­gol nyel­vű ma­gán­is­ko­lák­ba. Ez az igény már nem azo­no­sít­ha­tó az 1990-es évek ele­jén meg­fo­gal­ma­zot­tak­kal, mert eb­ben az eset­ben már nem­csak az ide­gen nyelv el­sa­já­tí­tá­sá­ról van szó, ha­nem az óvo­dá­tól érett­sé­gi­ig tar­tó prog­ram­ról, amit a kap­cso­la­ti tő­ke ele­men­tá­ris szint­je­ként ér­tel­mez­nek, s egy le­en­dő gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai elit ki­ala­kí­tá­sá­nak le­he­tő­sé­gét fe­dez­ték fel ben­ne. Ez éles el­len­tét­ben áll az MKP vá­lasz­tá­si prog­ram­já­val, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tók­hoz in­té­zett in­tel­me­i­vel, ame­lyek­ben im­már nem­csak az anya­nyel­vű ok­ta­tás vi­tat­ha­tat­lan sze­re­pé­re fi­gyel­mez­tet­nek, ha­nem a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítés fel­vál­la­lá­sá­ra is bíz­tat­ja a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű pol­gá­ro­kat. Szlo­vá­ki­á­ban az új tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi elit is­ko­lá­i­ként szá­mon tar­tott ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek az or­szág két leg­na­gyobb vá­ro­sá­ban, Po­zsony­ban és Kas­sán ta­lál­ha­tók, s mind­egyik si­ker­rel vet­te a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­ma akk­re­di­tá­lá­si fo­lya­ma­tát. A Book of Lists 2005 hat szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­ményt tart szá­mon (Book… 2005, 96).

10. táb­lá­zat. Ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek Szlo­vá­ki­á­ban

Ezek az in­téz­mé­nyek a po­zso­nyi dip­lo­ma­ta szü­lők gyer­me­ke­i­nek óvo­dá­ja és is­ko­lái, ezek­hez csat­la­koz­hat­nak a tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és vál­lal­ko­zói elit gyer­me­kei. Az is­ko­la elő­nye az ala­csony di­ák­lét­szám, az eb­ből ere­dő ter­mé­sze­tes gyer­mek­köz­pon­tú­ság, a ma­gas tan­díj­ból biz­to­sí­tott mi­nő­sé­gi ok­ta­tói gár­da és fel­sze­relt­ség. Hát­rá­nya az egy­nyelvűsített kép­zés, ami szlo­vá­ki­ai to­vább­ta­nu­lás ese­tén ko­moly gon­do­kat je­lent az érett­sé­gi­zett di­á­kok­nak. Ép­pen ezért a há­rom éve in­dí­tott Forel Inter­na­tion­al School már a két- és több­nyel­vű­sí­tés prog­ram­ját hir­det­te meg, az an­gol–szlo­vák, an­gol–fran­cia, an­gol–né­met prog­ra­mok ke­re­té­ben. Leg­utóbb a Po­zsony Me­gyei Ok­ta­tá­si Hi­va­tal fej­tett ki ak­ti­vi­tást an­nak ér­de­ké­ben, hogy 2005 őszé­től egy új an­gol ok­ta­tá­si nyel­vű ál­la­mi is­ko­la mű­köd­jön Po­zsony­ban (Vznikne… 2005, 17). Az imént fel­tün­te­tett két­tan­nyelvű és ide­gen nyel­ven ok­ta­tó in­téz­mé­nyek egyi­ke sem épí­tet­te be tan­ter­vé­be az Eu­ró­pai Unió prob­le­ma­ti­ká­ját, sem a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek (a né­met ki­vé­te­lé­vel) oktatását.2

3.2. Egye­te­mi hall­ga­tók és ok­ta­tók mo­bi­li­tá­sa az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben

Szlo­vá­kia föld­raj­zi hely­ze­te, ha­gyo­má­nya im­már más­fél év­ti­ze­de po­zi­tív ha­tást gya­ko­rol a kül­hon­ban ta­nul­ni vá­gyó fi­a­tal kor­osz­tály­ra. Ma­gá­tól ér­te­tő­dő volt a prá­gai vagy a brün­ni ta­nul­mány, sok­kal ke­vés­bé már a bé­csi vagy a ma­gyar fi­a­ta­lok ál­tal oly nagy mér­ték­ben óhaj­tott bu­da­pes­ti, deb­re­ce­ni, sze­ge­di és pé­csi ta­nul­má­nyok. A rend­szer­vál­to­zás­sal min­den a fe­je te­te­jé­re állt, a hall­ga­tók nem vár­tak az uni­ós tag­ság­ra, el­in­dul­tak Eu­ró­pa egye­te­me­i­re. Má­ra a szlo­vá­ki­ai egye­te­mi és fő­is­ko­lai nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tók kb. 13-15%-a ta­nul kül­föld­ön, leg­na­gyobb lét­szám­ban Cseh­or­szág­ban, Ma­gyar­or­szá­gon és Auszt­ri­á­ban. A kö­vet­ke­ző he­lyen min­den bi­zony­­nyal Né­met­or­szág áll, ám er­ről még rész­le­ges ada­tok­kal sem ren­del­ke­zünk. Igaz, Auszt­ria ese­té­ben, az utol­só aka­dé­mi­ai évet le­szá­mít­va, sem is­mer­jük a mű­vé­sze­ti egye­te­me­ken ta­nu­lók pon­tos szá­mát, mi­vel a sta­tisz­ti­kai kü­szöb az össz­lét­szám 1,5%-a. Ám en­nek el­le­né­re ér­de­mes és ta­nul­sá­gos el­vé­gez­ni az ös­­sze­sí­tést.

11. táb­lá­zat. Szlo­vá­kia ál­lam­pol­gá­rai a kör­nye­ző or­szá­gok fel­ső­ok­ta­tá­sá­ban (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: *nincs adat
For­rás: Výroèní… 2000, 6, 16; 2002, 6, 16; 2003, 6, 5, 15–16; 2004, 5, 15; 2005, 7–8, 23; Ok­ta­tá­si… 2004, 43–46; Sta­tisz­ti­kai… 2004, 32; Ok­ta­tás… 2005, 30–31; Sta­tis­ti­sches… 1998; 1999; 2000; 2001; 2002; 2003, 84–85, 91, 100, 104; 2004, 84–85, 91, 99, 103; 2005, 68, 75

Mi­vel a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben ös­­sze­sen 97 759, a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben pe­dig 106 194 nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tó ta­nult (Separát… 2004; 2005), így a há­rom szom­szé­dos or­szág egye­te­me­i­re és fő­is­ko­lá­i­ra já­ró hall­ga­tók ará­nya el­ér­te a 9,62, ill. a 12,21%-ot! Eb­ből az adat­ból is egy­ér­tel­mű­en ki­tű­nik, hogy a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén nincs nyel­vi be­zár­kó­zás, sőt más ál­la­mok­hoz ha­son­ló­an (pl. Len­gyel­or­szág, Bul­gá­ria) na­gyon in­ten­zív a di­á­kok kül­föl­di ta­nu­lá­si vá­gya. A diák­mo­bil­itás má­sik for­má­ja a ha­zai egye­te­mek­ről va­ló ki­uta­zás, az­az rész­kép­zé­sen va­ló rész­vé­tel, ami az uni­ós tag­sá­gig je­len­tős di­ák­moz­gást tett le­he­tő­vé a csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szá­gok ál­lam­pol­gá­rai szá­má­ra. Az uni­ós csat­la­ko­zás után ki­ala­kult új hely­zet­ben az egye­te­mek a kö­zös dip­lo­ma/prog­ra­mok (Joint Degrees) ki­dol­go­zá­sán fá­ra­doz­nak, ame­lyek több or­szág több fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyé­nek kö­zös ta­nul­má­nyi prog­ram­ját és kö­zös dip­lo­má­ját ered­mé­nyez­né, ter­mé­sze­te­sen ez töb­bek közt a hall­ga­tók­nak több sze­mesz­te­res kül­föl­di hall­ga­tói stá­tust is biz­to­sí­ta­na. Az együtt­mű­kö­dés, ill. az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben va­ló meg­je­le­nés alap­fel­tét­ele­it az új fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény te­rem­tet­te meg, amely meg­kö­ve­tel­te az ECTS-kreditrendszer át­vé­tel­ét az ös­­szes fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­től, elő­ír­ta a ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok komp­lex akk­re­di­tá­lá­sát, en­nek ér­tel­mé­ben a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­től csak újon­nan akk­re­di­tált sza­kok­ra hir­det­he­tő meg fel­vé­te­li vizs­ga, va­la­mint be­ve­zet­te a Dip­lo­ma Sup­ple­ment fo­gal­mát (Zákon… 2002).
Az el­múlt két-há­rom év­ben a szlo­vá­ki­ai egye­te­mek a ko­ráb­bi kül­föl­di ku­ta­tó­part­ne­re­ik­kel kí­sé­rel­ték meg ki­dol­goz­ni a kö­zös ok­ta­tá­si prog­ra­mo­kat. Az or­szág leg­na­gyobb egye­te­mén, a Come­nius Egye­te­men is csak négy kar ju­tott el az együtt­mű­kö­dés meg­va­ló­sí­tá­sá­ig. A Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra nyolc or­szág 12 egye­te­mé­vel kö­zö­sen dol­goz­ta ki a gyógy­pe­da­gó­gia EUBAIS prog­ram­ját, amely­nek ki­vi­te­le­zé­se, im­már Brüs­­szel be­le­egye­zé­sé­vel, a 2006/2007-es aka­dé­mi­ai tan­év­ben kez­dőd­het el (Horòáková 2004, 9). Ugyan­ez a kar a strass­bour­gi Uni­ver­sité Marc Blochhal va­ló­sít­ja meg a poszt­gra­du­á­lis for­dí­tás–szak­for­dí­tás kö­zös prog­ra­mot im­már 1999-től. Fran­cia­or­szág Szlo­vá­ki­ai Nagy­kö­vet­sé­ge hat­ha­tós anya­gi tá­mo­ga­tá­sa ré­vén si­ke­rült ki­vi­te­lez­ni ezt a kö­zös dip­lo­ma­prog­ra­mot, ame­lyet rö­vi­de­sen a két egye­tem for­dí­tói és tol­mács mes­ter­kép­zé­se kö­vet. A fran­cia mint ide­gen nyelv pro­jekt is pá­lyá­za­ti el­bí­rá­lás alatt van, eb­ben a Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra az Uni­ver­sité des Artilles-ben ta­lált part­ner­re (Šušol 2004, 10). A Come­nius Egye­tem Ma­te­ma­ti­ka, Fi­zi­ka és In­for­ma­ti­ka Kara a ma­te­ma­ti­ka ok­ta­tá­sa kö­zös dok­toran­duszpro­jekt ki­dol­go­zá­sá­ban vesz részt Pa­ler­mo, Bo­lo­gna és Bodo (Nor­vé­gia) egye­te­me­i­vel kö­zö­sen. A Come­nius Egye­tem Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra is csak az el­ső lé­pé­sek­nél tart a bu­da­pes­ti ELTE-vel és a prá­gai Kár­oly Egye­tem­mel ter­ve­zett együtt­mű­kö­dé­sé­ben (Šušol 2004, 10). A po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra et­no­ló­gia és kul­tu­rá­lis ant­ro­po­ló­gia tár­gyú kö­zös prog­ra­mot ké­szít a Ljub­lja­nai Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­val, ar­che­o­ló­gia té­ma­kör­ben pe­dig a brün­ni Masaryk Egye­tem­mel (Šušol 2004, 10). Leg­to­vább a Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék együtt­mű­kö­dé­si ter­ve­ze­te ju­tott el, amely je­len­leg brüsz­­sze­li el­bí­rá­lás alatt van. A hun­ga­ro­ló­gia té­ma­kör­ben be­nyúj­tott Joint Degrees-ter­vezet ki­dol­go­zó­ja a Bé­csi Egye­tem Finn­ugor In­té­ze­te, to­váb­bi együtt­mű­kö­dő part­ne­rek pe­dig a bu­da­pes­ti EL­TE, a Sze­ge­di Egye­tem, a Deb­re­ce­ni Egye­tem, a ko­lozs­vá­ri Babes-Bolyai Egye­tem, va­la­mint „al­vó” tag­ként az Új­vi­dé­ki Egye­tem és a Belg­rá­di Egye­tem ma­gyar tan­székei.3 A hun­ga­ro­ló­gia­terv több­le­te az ös­­szes ed­di­gi lé­te­ző­nél, hogy a ma­gyar mel­lett a né­met nyelv len­ne a má­so­dik köz­ve­tí­tő nyelv, ám a hall­ga­tók vizs­gát kö­te­le­sek ten­ni ab­ból a nyelv­ből, amely or­szág­ban részt vesz­nek a nem­zet­kö­zi kép­zés­ben (pl. ro­mán, szlo­vák, eset­leg szer­b).
A po­zso­nyi Köz­gaz­da­sá­gi Egye­tem már az 1990-es évek vé­gén több, nem­zet­kö­zi cer­ti­fiká­tum­mal vég­ző­dő kö­zös nem­zet­kö­zi kép­zést in­dí­tott hall­ga­tói szá­má­ra. Ezek kö­zé tar­to­zik a frankofón ta­nul­má­nyok meg­ne­ve­zé­sű prog­ram, amely fran­cia nyel­vű óra­hall­ga­tást, kred­it­sz­erzést és szak­dol­go­zat­írást kö­ve­tel meg4, de ugyan­itt em­lít­he­tő az 1998-tól mű­kö­dő CELE- (Eu­ró­pai jo­gi és köz­gaz­da­sá­gi cer­ti­fiká­tum) prog­ram, amely hol­land, bel­ga, finn, spa­nyol, por­tu­gál egye­te­mek együtt­mű­kö­dé­se ré­vén va­ló­sult meg5.
A kö­zös dip­lo­ma­pro­jek­tek je­len­tik a több­nyel­vű egye­te­mi kép­zés kö­zel­jö­vő­jé­nek fő nyom­vo­na­lát; min­den egyes ter­ve­zet szi­go­rú ará­nyok­ban ha­tá­roz­za meg az egyes egye­te­mek és az egyes nyel­vek par­ticipá­cióját an­nak ér­de­ké­ben, hogy ki­ad­ha­tó le­gyen a kö­zös ok­le­vél vagy a prog­ram­ban részt­ ve­vő ös­­szes egye­tem ok­le­ve­le. A több­nyel­vű­ség ezen bá­zi­sát tá­mo­gat­ja a Szlo­vá­ki­ai Rek­to­ri Kon­fe­ren­cia leg­utób­bi nyi­lat­ko­za­ta, amely fel­szó­lít­ja a szlo­vák par­la­men­tet és a kor­mányt, hogy te­gyék meg azo­kat a jog­al­ko­tói, ill. mó­do­sí­tó lé­pé­se­ket, ill. tel­je­sít­sék költ­ség­ve­té­si kö­te­le­zett­sé­gü­ket, ame­lyek nél­kü­löz­he­tet­le­nek ah­hoz, hogy Szlo­vá­kia je­len le­hes­sen az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben (Vyhlásenie… 2005, 3). En­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le, hogy mó­do­sít­sák a 2002-es fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vényt, olyan ér­te­lem­ben, hogy te­gye le­he­tő­vé a kö­zös dip­lo­mák ki­adá­sát, va­la­mint te­gye le­he­tő­vé a rész­ta­nul­má­nyi prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sát is. A je­len hely­zet­ben az együtt­mű­kö­dő or­szá­gok több­sé­ge kü­lön-kü­lön bo­csát­ja ki ok­le­ve­lét, kü­lön-kü­lön kény­sze­rül tel­jes ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sá­ra sa­ját nem­ze­ti akkred­itá­ciós bi­zott­sá­gá­nál (Šušol 2004). A Bé­csi Egye­te­men lét­re­ho­zott UNICA bo­lo­gnai la­bo­ra­tó­ri­um és an­nak ve­ze­tő­je, Arthur Met­tinger to­váb­bi nyom­vo­na­lat ha­tá­ro­zott meg egyik leg­utób­bi in­ter­jú­já­ban, ez pe­dig a kö­zös Mas­ter’s-pro­gramok, s a két aka­dé­mi­ai év har­ma­dik sze­mesz­te­ré­ben meg­va­ló­su­ló hall­ga­tó­cse­re (Ladzianska 2004, 13). A prog­ra­mok si­ke­ré­nek alap­fel­té­te­le, hogy le­gye­nek hall­ga­tók és ok­ta­tók, akik ren­del­kez­nek olyan szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val, hogy az ok­ta­tás, ill. az elő­adá­sok hall­ga­tá­sa, a vizs­gá­zás, a kre­d­it­sz­erzés si­ke­re­sen meg­va­ló­sul­has­son. Ez egy­ér­tel­mű­en ar­ra utal, hogy nem a ki­sebb­sé­gi vagy több­sé­gi egy­nyelvűsítést, ha­nem a két- és több­nyel­vű­sé­get kell ma­gas szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia szint­jén tá­mo­gat­ni.

4. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar skanz­enizálás, avagy el­sza­laszt­juk-e a bo­lo­gnai fo­lya­mat mo­der­ni­zá­ci­ós esé­lyét?

4.1. Anyanyelvűsítés és a több­nyel­vű ok­ta­tás – ki­sebb­sé­gi pers­pek­tí­vá­ból

Min­den jel ar­ra utal, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség, an­nak po­li­ti­kai elit­je még nem tu­da­to­sí­tot­ta, hogy mi­lyen fo­lya­ma­tok zaj­la­nak az eu­ró­pai köz­ok­ta­tás­ban és fel­ső­ok­ta­tás­ban, sőt az is ál­lít­ha­tó, hogy a ha­zai, szlo­vá­ki­ai, de még a ma­gyar­or­szá­gi eseményeket sem elem­zik kel­lő szin­ten, ha­nem ki­zá­ró­lag ki­sebb­sé­gi szem­szög­ből kí­sé­rik fi­gye­lem­mel a tör­té­né­se­ket. Ez egy her­me­ti­ku­san el­zárt ok­ta­tá­si te­ret fel­té­te­lez, amely­nek moz­ga­tó­ja a po­li­ti­kai aka­rat, ha kell, ak­kor a po­li­ti­kai küz­de­lem, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai és ma­gyar­or­szá­gi költ­ség­ve­té­si for­rá­sok. Pe­dig a sta­tisz­ti­kák­ra néz­ve sok­kal ös­­sze­tet­tebb az a kö­zeg, amit szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak szo­kás ne­vez­ni. Az elő­ző fe­je­ze­tek je­lez­ték, hogy a bo­lo­gnai fo­lya­mat azok szá­má­ra nyújt le­he­tő­sé­get, akik már az egye­tem­re is ki­tű­nő nyelv­tu­dás­sal ér­kez­nek, ott rö­vid időn be­lül szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­ra tesz­nek szert akár két vagy több nyel­ven is. En­nek azon­ban nél­kü­löz­he­tet­len ele­me a kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés, ami a je­len­le­gi hely­zet­is­me­ret sze­rint nem sze­re­pel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás pri­o­ri­tá­sai kö­zött. El­len­ke­ző eset­ben szép szám­mal lé­tez­né­nek két- vagy több­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák, míg a va­ló­ság egyet­len­ről ta­nús­ko­dik. Ne­he­zen va­ló­szí­nű­sít­he­tő (ter­mé­sze­te­sen le­szá­mít­va a kü­lön­le­ge­sen te­het­sé­ges di­á­ko­kat, a nyelv­ok­ta­tás­ra anya­gi­a­kat ál­do­zó szü­lő­ket), hogy át­la­gos vagy azon alu­li kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés­sel ver­seny­ké­pe­sek­ké vál­hat­nak le­en­dő fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­ik so­rán. Amen­­nyi­ben a hely­zet to­vább­ra is az apá­ti­á­val lesz egyen­lő, ak­kor a ne­ga­tív meg­le­pe­té­sek so­ra is be­kö­vet­kez­het, pl. az emelt szin­tű an­gol és né­met érett­sé­gi vizs­gák szám­ará­nyá­ban, vagy akár a si­ker­te­len kö­zép­szin­tű nyel­vi érett­sé­gik men­­nyi­sé­gét il­le­tő­en.
Csap­da­hely­zet ez a ja­vá­ból, hi­szen az el­múlt hat év­ti­zed a ma­gyar is­ko­lá­kért foly­ta­tott szün­te­len küz­de­lem kor­sza­ka volt. A há­bo­rú után a meg­szó­la­lás pusz­ta jo­gá­ért, az is­ko­lák új­ra­nyi­tá­sá­ért, majd az al­ter­na­tív ok­ta­tás kü­lön­fé­le fon­dor­la­tos ha­tal­mi csel­szö­vé­sei el­len. Ez a men­ta­li­tás jel­lem­zi to­vább­ra is az ok­ta­tás­ról va­ló gon­dol­ko­dá­sun­kat. Rész­ben iga­zuk van azok­nak, akik az 1995–1998 kö­zöt­ti kor­szak­ra hi­vat­koz­nak, ami­kor a rend­szer­vál­to­zás után is ve­szély­be ke­rült a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás. Azon­ban is­mét el­telt kö­zel egy év­ti­zed, és a po­zi­tív tör­té­né­sek el­le­né­re sem sza­ba­dul­tunk meg ré­gi be­ideg­ző­dé­se­ink­től, to­vább­ra is sé­rel­mi po­zí­ci­ó­ból szem­lél­jük a köz- és fel­ső­ok­ta­tás kér­dé­se­it, köz­ben re­mény­te­le­nül be­zár­kó­zunk. Egy torz ide­o­ló­gi­ai esz­ményt kö­ve­tünk, mely ne­vé­ben di­ák­ja­ink ki­hát­rál­nak az or­szá­gos egye­te­mek­ről, és a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsített vi­lág­ban kí­ván­ják le­él­ni éle­tü­ket. Med­dig to­le­rál­ha­tó az a fo­lya­mat, hogy dip­lo­má­sok szá­zai ke­rül­nek ki az élet­be mi­ni­má­lis szlo­vák szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia nél­kül? Ez csak­is a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­erő­pi­ac szá­má­ra je­lent után­pót­lást vagy ép­pen mun­ka­erő-fe­les­le­get, ahogy ezt az új­vi­dé­ki Végel Lász­ló is szó­vá tet­te, s nem vé­let­le­nül írt a Nagy Ki­vo­nu­lás­ról. Végel na­gyon jól lát­ja, hogy az ön­vé­de­lem­nek is van ha­tá­ra, mert a „meg­ma­ra­dás po­li­ti­ká­ja nem azo­nos a be­zár­kó­zás po­li­ti­ká­já­val” (Végel 2004, 51), ter­mé­sze­tes, hogy a „nem­ze­ti iden­ti­tást vé­de­ni kell, de nem pán­cél­lal, mert az el­sor­vaszt­ja a szer­ve­ze­tet” (Végel 2004, 51). Bi­zo­nyá­ra ne­héz le­szok­ni har­ci­as­sá­gunk­ról, ami­kor az el­múlt nyolc esz­ten­dő­ben meg­szűnt a szlo­vák nyelv ér­vé­nye­sí­té­sé­nek ha­tal­mi ar­ro­gan­ci­á­ja, de en­nek ne­ga­tív ve­le­já­ró­ja, hogy nem ves­­szük ész­re, im­már nem a fel­cse­ré­lő, ha­nem a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség­ről kel­le­ne ér­te­kez­ni, és nem a fo­lya­ma­tos el­zár­kó­zást erő­sí­te­ni. Kont­ra Mik­lós hív­ja fel er­re a fi­gyel­mün­ket, aki sze­rint a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség egy olyan hely­zet, amely­ben „a több­sé­gi nyelv el­sa­já­tí­tá­sa és hasz­ná­la­ta nem a ki­sebb­sé­gi anya­nyelv ká­rá­ra tör­té­nik, ha­nem […] mint­egy hoz­zá­adó­dik, anél­kül, hogy az anya­nyelv tu­dá­sa és hasz­ná­la­ta bár­mi­lyen kárt szen­ved­ne” (Kont­ra 2004, 27). Dél-Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig en­nek el­len­ke­ző­je tör­té­nik, a köz­be­széd is erő­sí­ti azt a meg­győ­ző­dést, hogy fe­les­le­ges a több­sé­gi nyelv­ben szer­zett kom­pe­ten­cia, a ma­gyar­ral és a vi­lág­nyelv­vel ér­vé­nye­sül a szlo­vá­ki­ai ma­gyar. De nem Szlo­vá­ki­á­ban! A nyel­vé­szek szá­má­ra ez idil­li ál­la­pot le­het ku­ta­tá­sa­ik szem­pont­já­ból, hi­szen az uni­ós in­teg­rá­ció kap­csán leg­gyak­rab­ban az an­gol nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról kell ér­te­kez­ni­ük, fi­gyel­mez­tet­ve a nem­ze­ti nyel­vek egy­re hát­rá­nyo­sabb po­zí­ci­ó­já­ra, ill. véd­te­len­sé­gé­re az uni­ós jo­gi nor­mák­ban. Lanstyák Ist­ván sze­rint is fenn­áll „an­nak ve­szé­lye, hogy meg­vál­to­zik az an­gol nyelv­ta­nu­lás kon­tex­tu­sa, hoz­zá­adó­ból fel­cse­ré­lő­vé vál­hat” (Lanstyák 2004, 59), de sa­já­tos hely­zet for­má­ló­dik a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kö­zös­sé­gek­ben, mert a vi­lág­nyelv nem az anya­nyel­vet, ha­nem a több­sé­gi, pl. a szlo­vák nyelv po­zí­ci­ó­ját fe­nye­ge­ti. Pe­dig en­nek a fo­lya­mat­nak a fel­gyor­su­lá­sa vár­ha­tó egy olyan kö­zeg­ben, ahol kö­zös­sé­gi nem­zet­po­li­ti­ka szint­jé­re emel­ték a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítést. Im­már a nyel­vi jo­go­kért min­den el­is­me­rést ki­ér­dem­lő­en sík­ra szál­ló nyel­vé­szek is óva in­te­nek, hogy az anyanyelvűsítés nem ki­bé­kít­he­tet­len el­len­tét­je a két- vagy több­nyel­vű­ség­nek, „ha hoz­zá­adó és nem fel­cse­ré­lő mo­dell­ben gon­dol­ko­zunk” – ír­ja Kont­ra Mik­lós (Kont­ra 2004, 35)
A ki­sebb­sé­gi ká­tyú­ból ki­ve­ze­tő út, a mai ki­sebb­sé­gi köz­gon­dol­ko­dás sze­rint nem­zet­áru­lás­sal ér fel, mert en­nek mi­nő­sül a két- és több­nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás és az en­nek meg­fe­le­lő kö­zép­is­ko­lai fel­ké­szí­tés/kép­zés.

4.2. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás és fel­ső­ok­ta­tás több­nyel­vű­ség és egy­nyel­vű­ség men­ti ket­té­ha­sa­dá­sá­nak ve­szé­lye

A tár­sa­dal­mi ér­vé­nye­sü­lés és a mun­ka­erő­pi­a­con ki­ví­vott po­zí­ció lesz ho­va-to­vább egy kö­zös­ség ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek leg­ké­zen­fek­vőbb mér­cé­je. Ez is mo­ti­vál­ja a szü­lő­ket az is­ko­la­vá­lasz­tás­ban, a di­á­ko­kat a to­vább­ta­nu­lás­kor – egy egész­sé­ges, ra­ci­o­ná­li­san gon­dol­ko­dó kö­zös­ség­ben. Amen­­nyi­ben en­nek a köz­ok­ta­tás nem tud ele­get ten­ni, ak­kor a több­sé­gi és az ide­gen nyel­vű al­ter­na­tí­va kí­nál­ko­zik ha­zai meg­ol­dás­ként, de eset­leg a ma­gyar­or­szá­gi köz­ok­ta­tá­si rend­szer is szó­ba ke­rül­het. De ez egy­ér­tel­mű­en a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­la­há­ló­zat eró­zi­ó­já­hoz ve­zet­het, mely­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sa azon­ban nem­csak a szü­lők, ha­nem fő­kép­pen a pe­da­gó­gu­sok és az is­ko­la­ve­ze­tők dol­ga és kö­te­les­sé­ge. Míg az ál­ta­lá­nos is­ko­lai kor­osz­tály ese­té­ben a prog­nosz­ti­zál­ha­tó le­mor­zso­ló­dás nem lesz je­len­tő­sebb, mint az el­múlt év­ti­zed­ben – kb. min­den ötö­dik ma­gyar kis­is­ko­lás szlo­vák is­ko­lá­ba jár (Szi­ge­ti 2005, 7) –, ad­dig a kö­zép­is­ko­lai kor­osz­tály­nál en­nek ki­me­ne­te­le kér­dé­se­sebb. Amen­­nyi­ben a ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák foly­tat­ják a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem ki­szol­gá­lá­sát, és di­ák­ja­ik­nak tu­da­to­san nyúj­ta­nak olyan fel­ké­szü­lést, amely csak az egy­nyelvűsített fel­ső­ok­ta­tás­ra ele­gen­dő, ak­kor az igé­nye­sebb és am­bi­ci­ó­zu­sabb szlo­vá­ki­ai ma­gyar di­á­kok szá­má­ra nem ma­rad más le­he­tő­ség, mint hogy kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­i­kat vagy an­nak egy ré­szét két- vagy több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben tölt­sék le.6
A ki­zá­ró­la­go­san ki­sebb­sé­gi nyel­ven tör­té­nő fel­ső­ok­ta­tás, az­az „a kar­ri­er vagy iden­ti­tás” szlo­gen ér­vé­nye­sí­té­se to­vább mé­lyít­he­ti ezt a sza­ka­dé­kot, még­pe­dig ép­pen azok ré­szé­ről, akik Szlo­vá­ki­á­ban kép­ze­lik el éle­tü­ket. A két ma­ga­tar­tás mö­gött két el­té­rő ér­ték­rend hú­zó­dik meg, ami már je­len­leg is ki­ta­pint­ha­tó. En­nek egyik leg­jobb bi­zo­nyí­té­ka az az ün­ne­pi be­széd, amit Al­bert Sán­dor, az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je (aki egy­ben az egye­tem rek­to­ra is) tar­tott a ko­má­ro­mi egye­tem­ala­pí­tó ün­nep­sé­gen. Az egye­tem rek­to­ra Come­nius ele­mi ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó örök ér­vé­nyű fel­is­me­ré­sét az anya­nyelv­ről az egye­te­mi kép­zé­si szint­re ül­tet­te át, s ál­lí­tá­sa sze­rint az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is ér­vé­nyes, hogy „az anya­nyel­ven meg­szer­zett is­me­re­tek ér­té­ke­seb­bek és tar­tó­sab­bak […] hát­rány­ba ke­rül­nek azok a fi­a­ta­lok, akik­nek ez nem ada­tik meg. Akik is­me­re­te­i­ket ide­gen nyel­ven kény­te­le­nek meg­sze­rez­ni” (Al­bert 2004, 2). A több­nyel­vű ok­ta­tást po­li­ti­ka­i­lag és szak­ma­i­lag is el­uta­sít­ja a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai elit, ezért is ne­vez­ték de­ho­nesz­tá­ló­an „pszeu­do ma­gyar kar­nak” a nyi­trai Kon­stat­ntin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rát, mert ott va­ló­ban ma­gyar–szlo­vák két­nyel­vű kép­zés fo­lyik. Ez azon­ban elő­re­ve­tí­ti an­nak le­he­tő­sé­gét, hogy ezek a po­li­ti­ku­sok, ill. az egye­tem élén ál­ló po­li­ti­kus-rek­tor nem tu­da­to­sít­ják az eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si bo­lo­gnai fo­lya­mat lé­nye­gét, az együtt­mű­kö­dést, a több­nyel­vű szak­em­ber­kép­zés fon­tos­sá­gát. Ez min­den­kép­pen a ket­té­sza­ka­dás ve­szé­lyét ve­tí­ti elő­re, ami azon­ban nem­csak a köz­ok­ta­tást és a fel­ső­ok­ta­tást érint­he­ti kö­zép és hos­­szú tá­von, ha­nem az élet szám­ta­lan te­rü­le­tén is meg­nyil­vá­nul­hat.

A több­nyel­vű kép­zés­ben ed­dig év­ről év­re nőtt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­ma, ha­bár ez a nö­ve­ke­dés el­ma­radt az or­szá­gos­tól, va­la­mint az sem ta­gad­ha­tó, hogy az utób­bi négy aka­dé­mi­ai tan­év­ben stag­nál az or­szá­gos egye­te­me­ken (te­hát nem a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­te­men) ta­nu­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma.

12. táb­lá­zat. Ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók a szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban (nap­pa­li kép­zés)

For­rás: Lász­ló 2004, 229; Sep­a­rát… 2004; 2005; 2006

A 2003/2004-es és a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai évek ada­tai bir­to­ká­ban meg­kí­sé­rel­he­tő meg­ha­tá­roz­ni a Szlo­vá­ki­á­ban és a há­rom szom­szé­dos or­szág­ban nap­pa­li kép­zés­ben részt ve­vő szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült lét­szá­mát. Eh­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy a cseh, oszt­rák és a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok ál­lam­pol­gár­ság­ra és nem nem­ze­ti­ség­re vo­nat­koz­nak.

13. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

14. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

A be­csült ada­tok tu­da­to­san sze­ré­nyek, a va­ló­ság min­den bi­zon­­nyal meg­ha­lad­ta a 6043, ill. 6862 főt, ám ez a lét­szám is éven­ként kb. 1200-1300 hall­ga­tót ered­mé­nyez, mi­köz­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar gim­ná­zi­u­mok­ban éven­ként ugyan­en­­nyi di­ák érett­sé­gi­zik. Ezek az ada­tok op­ti­miz­mus­ra is ad­hat­nak okot, mi­lyen je­len­tős mér­té­kű a to­vább­ta­nu­lá­si kedv, akár kül­föld­ön, akár a szlo­vá­ki­ai or­szá­gos egye­te­me­ken. Ám ha fi­gyel­me­seb­ben ol­vas­suk az ada­to­kat, ak­kor jel­zés­ér­té­kű­vé vá­lik, hogy a po­zso­nyi egye­te­mek­re a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben 1740-en (Separát… 2004), 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben 1799-en (Separát…2005), a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben 1883-an (Separát…2006) nyer­tek fel­vé­telt a ma­gya­rok kö­zül. A lét­szám­nö­ve­ke­dés mi­ni­má­lis­nak ne­vez­he­tő an­nak el­le­né­re, hogy a tö­meg­kép­zés fe­lé el­moz­dult szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban egy­re gya­ko­ribb je­len­ség a fel­vé­te­li meg­mé­ret­te­tés mel­lő­zé­se. Az or­szá­gos ada­tok is fi­gyel­mez­te­tő­k, mert a 2002/2003-as aka­dé­mi­ai év­ben el­ért 4480 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tó­csúcs egy­re va­ló­szí­nűt­le­nebb a kö­vet­ke­ző évek­re. A lét­szá­mot nö­vel­he­tő po­ten­ci­á­lis di­á­kok a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­tem fe­lé for­dul­tak, s ha foly­ta­tó­dik a ko­má­ro­mi egye­tem és hall­ga­tó­i­nak anya­gi pri­vi­le­gi­zá­lá­sa Ma­gyar­or­szág ré­szé­ről, ak­kor csak idő kér­dé­se, hogy mi­kor kezd ra­di­ká­li­san zu­han­ni az or­szá­gos egye­te­mek elő­a­dó­ter­me­i­ben ülő ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma. E ki­vo­nu­lás le­het a leg­ked­ve­zőt­le­nebb for­ga­tó­könyv, amen­­nyi­ben az egy­nyel­vű egye­te­mi kép­zés el­von­ja a po­ten­ci­á­lis po­zso­nyi, kas­sai, besz­ter­ce­bá­nyai és nyi­trai ma­gyar egye­te­mi hall­ga­tó­kat.

5. Eu­ró­pa-is­ko­lák Dél-Szlo­vá­ki­á­ban?

5.1. Eu­ró­pa-is­ko­lák – új tar­ta­lom, egye­di szel­le­mi­ség

A kül­föl­di ok­ta­tá­si kon­cep­ci­ók ho­no­sí­tá­sa im­már egy év­ti­ze­des múlt­ra te­kint­het visz­­sza a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban, az ide­gen vagy a több­nyel­vű ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás min­den egyes meg­va­ló­sí­tan­dó kon­cep­ci­ó­ját a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­má­hoz kell akkred­itá­ciós ké­re­lem for­má­já­ban be­nyúj­ta­ni. Az is­ko­la­ala­pí­tás és -fen­ntartás az ál­ta­lá­nos is­ko­la ese­té­ben a he­lyi ön­kor­mány­zat, kö­zép­is­ko­la vagy a két szint együt­tes akk­re­di­tá­lá­sa és mű­köd­te­té­se ese­tén a me­gyei, ill. ke­rü­le­ti ok­ta­tás­ügyi szer­vek ha­tás­kö­ré­be tar­to­zik. A Po­zsony­ban és a Kas­sán mű­kö­dő ide­gen és több­nyel­vű in­téz­mé­nyek pél­dá­ja is bi­zo­nyít­ja, hogy az ál­la­mi ok­ta­tá­si rend­szer­től rész­ben el­té­rő tan­tárgy­struk­tú­rá­val meg­hir­de­tett prog­ra­mok is si­ker­rel vet­ték az akkredti­ció fo­lya­ma­tát.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák ok­ta­tá­si struk­tú­rá­ja (Lesfalvi 2004, 73–85) el­tér a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tá­si mo­dell­től, amely az óvo­dai utol­só fel­ké­szí­tő év­fo­lya­mot kö­ve­tő­en ki­lenc ál­ta­lá­nos is­ko­lai, majd négy kö­zép­is­ko­lai osz­tályt kü­lön­böz­tet meg. Ám a szlo­vá­ki­ai rend­szer­ben is le­het évet nyer­ni, ha a di­ák az ál­ta­lá­nos is­ko­la ne­gye­dik vagy ha­to­dik év­fo­lya­mát kö­ve­tő­en nyol­c- vagy hat­éves kö­zép­is­ko­lá­ban kez­di meg ta­nul­má­nya­it. A tan­kö­te­le­zett­ség­nek is tel­jes mér­ték­ben ele­get tesz, amely ma a 16. év be­töl­té­sé­ig kö­te­le­ző. Je­len­leg még nem ren­del­ke­zünk érett­sé­gi­zett év­fo­lyam­ok ta­pasz­ta­la­tá­val, a to­vább­ta­nu­lás szá­za­lék­ará­nyos ered­mé­nyé­vel az ide­gen és több­nyel­vű ma­gán­is­ko­lák mű­kö­dé­sét il­le­tő­en, így je­len­leg az új kon­cep­ci­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó két­szin­tű érett­sé­gi vizs­gák elő­ké­szí­tő mun­ká­la­tai foly­nak, ami is­mét a ke­rü­le­ti, me­gyei és mi­nisz­té­ri­u­mi ha­tás­kör­be tar­to­zik. Tar­tal­mi szem­pont­ból nem a ki­vi­te­lez­he­tő­ség, ha­nem az ér­dek­lő­dés és a he­lyi köz­ok­ta­tá­si ha­gyo­mány szem­pont­já­ból tar­tal­maz az Eu­ró­pa-is­ko­la több olyan lé­nye­ges ele­met, ami min­den­kép­pen mó­do­sí­tás­ra, helyspeci­fikussá té­tel­re szo­rul. Ez pél­dá­ul a klas­­szi­kus fi­lo­ló­gi­ai tár­gyak po­zí­ci­ó­ja, fő­kép­pen a gö­rög nyel­vé, amely a ré­gió ok­ta­tá­si rend­sze­ré­ből né­hány év­ti­ze­de szin­te nyom­ta­la­nul ki­ve­szett. Ez­zel el­len­tét­ben a tu­do­mány­ági tan­tár­gyi kon­cent­rá­ció prog­res­­szív szem­lé­le­te még az or­szá­gos ál­la­mi köz­ok­ta­tá­si re­form­ra is po­zi­tív ha­tás­sal van, s az EU-ra vo­nat­ko­zó tár­gyak pe­dig akar­va-aka­rat­la­nul már a kö­zel­jö­vő­ben kö­ve­tés­re ta­lál­nak az ál­la­mi is­ko­lák és a köz­pon­ti nem­ze­ti tan­terv­ben is. A ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­tel el­len­tét­ben Szlo­vá­ki­á­ban nem ele­men­tá­ris gond a hit­tan­ok­ta­tás kér­dé­se, mi­vel a 2004/2005-ös tan­év­től im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­tán is kö­te­le­ző­en vá­laszt­ha­tó tárgy a hit­tan, aki­nek nem fe­lel meg egyik fe­le­ke­zet órá­ja sem, an­nak az eti­ka órát kell lá­to­gat­nia. A tan­díj mér­té­ke sem je­lent át­hi­dal­ha­tat­lan meg­ol­dást, hi­szen ez az Eu­ró­pa-is­ko­lák ese­té­ben rész­ben ala­cso­nyabb, mint a je­len­leg el­ér­he­tő és ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó kép­zé­si for­mák­nál (Pe­lé­nyi 2004, 37). E tény­re fi­gyelt fel a po­zso­nyi Forel Inter­na­tion­al School, s a te­het­sé­ges, ám nem dip­lo­ma­ta és jól szi­tu­ált csa­lá­dok gyer­me­ke­i­nek a Pon­tis Ala­pít­vány jó­vol­tá­ból rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben té­rí­tik az éves tandí­jat.7
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák az ed­dig hoz­zá­fér­he­tő al­ter­na­tí­vák mel­lett egy újab­bat kí­nál­nak, egye­di tar­ta­lom­mal, egye­di szel­le­mi­ség ígé­re­té­vel. Meg­fe­lel a ke­re­set­té vált li­ne­á­ris, egy ko­he­rens kon­cep­ci­ót kö­ve­tő óvo­da-ál­ta­lá­nos is­ko­la-kö­zép­is­ko­la mo­dell­nek.

5.2. Eu­ró­pa-is­ko­lák – elit­kép­zés a cent­rum­ban és a pe­ri­fé­ri­án?

Az is­ko­la­tí­pus ere­de­ti ren­del­te­té­se elit­kép­zés, a dip­lo­má­ci­ai ki­kül­de­tés­ben dol­go­zó szü­lők, a he­lyi tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi elit gyer­me­ke­i­nek kö­zös ott­ho­na, kö­zös is­ko­lá­ja, amely en­nek kö­vet­kez­té­ben kont­ra­sze­lek­ci­ót al­kal­maz. Az eh­hez ha­son­ló szlo­vá­ki­ai kép­zé­si for­mák mind az elit­kép­zés­ben je­lent­kez­tek, amit a ma­gán- vagy az ala­pít­vá­nyi is­ko­la jel­le­ge, mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sa is meg­kö­ve­telt. A kü­lönb­ség a lét­re­ho­zás mo­ti­vá­ci­ó­já­ban ta­lál­ha­tó, míg a lé­te­ző kép­zé­si for­má­kat egy új tör­té­nel­mi hely­zet – Szlo­vá­kia önál­ló­so­dá­sa, a kül­föl­di or­szá­gok dip­lo­má­ci­ai tes­tü­le­té­nek gyors fej­lő­dé­se –, egy új gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi elit el­kü­lö­nü­lé­si, kasz­tosodási szán­dé­ka és igé­nye ge­ne­rál­ta, ad­dig az Eu­ró­pa-is­ko­lák asz­tal­ra he­lye­zett té­má­ja to­váb­bi al­ter­na­tí­vá­kat, cé­lo­kat is kí­nál. Ez azon­ban a re­gi­o­ná­lis, ill. vi­dé­ki elit­kép­zés fe­lé moz­dul el, s ez már szám­ta­lan, ed­dig nem fel­ve­tett és en­nek kö­vet­kez­té­ben meg sem vá­la­szolt kér­dést ge­ne­rál. Lé­tez­het-e re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta az Eu­ró­pa-is­ko­lá­nak? Von­zó lesz-e az olyan prog­ram, amely a kör­nye­ző nem­ze­tek nyel­vét pre­fe­rál­ja, és en­nek kö­vet­kez­té­ben kény­te­len re­du­kál­ni a vi­lág­nyel­vek tág spekt­ru­mát? Ma­gán- vagy ala­pít­vá­nyi is­ko­la ese­té­ben lesz-e fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let er­re a mo­dell­re? A ré­gi­ók­ban meg­va­ló­sít­ha­tó-e egy ilyen igé­nyes prog­ram?
A vá­lasz ké­zen­fek­vő, bár­men­­nyi­re is kel­le­met­len. Az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió nem ref­lek­tált a több­nyel­vű kép­zés­re, a galán­tai ma­gán­gim­ná­zi­u­mot le­szá­mít­va ma má­sutt nem ren­del­ke­zünk olyan hát­tér­rel, ahol egy ilyen tí­pu­sú kez­de­mé­nye­zés csí­rá­ja meg­ta­lál­ha­tó len­ne. A fen­tebb em­lí­tett új po­zso­nyi kez­de­mé­nye­zés a dip­lo­má­ci­ai tes­tü­let gyer­me­ke­i­nek lét­re­ho­zan­dó ál­la­mi an­gol nyel­vű is­ko­la lé­te­sí­té­sé­re is egy év­ti­ze­dek óta nem­zet­kö­zi két­nyel­vű ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si prog­ra­mot meg­va­ló­sí­tó po­zso­nyi J. Hronec Gim­ná­zi­um bá­zi­sá­ra épít. Ép­pen ezért az el­ső lé­pé­se­ket el­ső­sor­ban olyan vá­ro­sok­ban le­het meg­ten­ni, csak rész­ben fó­ku­szál­va azok nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­lé­re, ahol már ren­del­kez­nek a két­nyel­vű ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­ta­i­val. Ezt az is alá­tá­maszt­ja, hogy év­ről év­re nő az ilyen ok­ta­tá­si prog­ra­mok irán­ti ér­dek­lő­dés, ám a mi­nő­sé­gi ok­ta­tás meg­őr­zé­se mi­att szi­go­rú sze­lek­ci­ót vé­gez­nek a fel­vé­te­li vizs­gán. Eze­ket a hely­szí­ne­ket kö­vet­he­tik azok a dél-szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si köz­pon­tok, ahol kel­lő lét­szá­mú ok­ta­tói hát­tér áll ren­del­ke­zés­re, de eb­ben az eset­ben sem le­het el­sőd­le­ges szem­pont a te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák meg­ho­no­sí­tá­sa re­á­lis Szlo­vá­ki­á­ban, akár az ere­de­ti el­kép­ze­lés mi­ni­má­lis kor­rek­ci­ó­ja men­tén is, de el­ső­sor­ban a fő­vá­ros­ban, majd Kas­sán és Besz­ter­ce­bá­nyán. A re­gi­o­ná­lis vál­to­zat kér­dé­ses, mert az is­ko­la fenn­tar­tá­sá­hoz egy mi­ni­má­lis di­ák­lét­szám szük­sé­ges, amint lát­tuk, ez a be­fut­ta­tott mo­del­lek ese­té­ben is leg­alább 300 di­ák, el­len­ke­ző eset­ben ez a tan­díj eme­lé­sé­ben nyil­vá­nul­na meg. Ép­pen ezért sze­rény an­nak a va­ló­szí­nű­sé­ge, hogy a kul­tu­rá­lis, mű­ve­lő­dé­si és köz­le­ke­dé­si köz­pon­tok­tól tá­vol eső já­rá­si vá­ro­sok­ban va­ló­sul­ja­nak meg az Eu­ró­pa-is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban.

5.3. Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű kép­zés Szlo­vá­ki­á­ban

A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sek Szlo­vá­kia kap­csán ve­tik fel az Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és az anya­nyel­vű kép­zés kö­zöt­ti pár­hu­za­mot (Rácz 2004, 111–141). Az Eu­ró­pa-is­ko­lák azon­ban nem al­ter­na­tí­vái az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű ok­ta­tás­nak. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok több­nyel­vű­sé­ge meg­tart­ha­tó és fej­leszt­he­tő az anya­nyel­vű tö­meg­kép­zés ke­re­té­ben is, de szem­lé­let­vál­tás, eu­ro­pé­er gon­dol­ko­dás szük­sé­ges a két­nyel­vű­ség el­fo­ga­dá­sá­hoz, a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek el­sa­já­tí­tá­sá­hoz – a ma­gyar szü­lők és ta­ná­rok ré­szé­ről. Pa­ra­dox hely­zet áll fenn, hi­szen az Eu­ró­pai-is­ko­lák el­ső­sor­ban a nyelv­vesz­tés kü­szö­bén ál­ló nép­cso­port­ok anya­nyelv­ét ment­he­ti meg kü­lön­bö­ző re­gi­o­ná­lis adap­tá­ci­ók jó­vol­tá­ból, de egy tel­jes is­ko­la­há­ló­zat­tal ren­del­ke­ző nép­cso­port ese­té­ben, mint ami­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, ahol rá­adá­sul a hi­va­ta­los nyelv rész­be­ni vis­­sza­szo­ru­lá­sá­nak le­he­tünk ta­núi, nem le­het ez a pár­hu­za­mos al­ter­na­tí­va. Nem azért, mert a po­li­ti­kai elit el­vet min­den olyan el­kép­ze­lést, amely meg­bon­ta­ná az anya­nyelv köz­pon­ti és do­mi­náns po­zí­ci­ó­ját az ok­ta­tás­ban, vagy mert még min­dig él­nek azok a ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok, ame­lye­ket a ha­ta­lom al­ter­na­tív ok­ta­tás be­ve­ze­té­sé­re irá­nyu­ló tö­rek­vé­se­i­ből szár­maz­nak, ha­nem az elit és tö­meg­kép­zés el­ke­rül­he­tet­len meg­kü­lön­böz­te­té­se mi­att. Még egy re­gi­o­ná­lis elit­kép­zés­től sem kel­le­ne el­vár­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák­ra rótt fel­ada­tot, az ilyen cél­ból lét­re­ho­zott is­ko­lán en­nek függ­vé­nye­ként nem le­het szá­mon kér­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la kül­de­té­sét. Az Eu­ró­pai-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai és azon be­lül dél-szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­ban ak­kor van rá­ció és stra­té­gia, ha az on­nan ki­ke­rült elit ké­pes meg­te­rem­te­ni azt a nyo­mást, ami a ki­sebb­sé­gi kö­ze­gen be­lül szem­lé­let­vál­tást ered­mé­nyez. De ez a nem­ze­ti­sé­gi kö­ze­gen be­lül csak kis va­ló­szí­nű­ség­gel ér­he­tő el.
A ki­sebb­sé­gi szem­lé­le­tet rész­ben fél­re­té­ve le­het meg­ta­lál­ni az Eu­ró­pa-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­nak al­ter­na­tí­vá­it, s ezt a kö­zép-eu­ró­pai re­gi­o­ná­lis szem­lé­letet kö­vet­ve te­het­jük meg. Al­ter­na­tí­va­ként ve­het­jük szám­ba a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ót, an­nak ter­mé­sze­tes több­nyel­vű­sé­gét (szlo­vák, cseh, ma­gyar, né­met, an­gol, bol­gár, hor­vát stb.), föld­raj­zi fek­vé­sét (négy or­szág te­rü­le­tén élő nem­ze­ti­sé­gek ér­de­kelt­sé­ge), és a már je­len lé­vő kon­ku­rens ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si kí­ná­la­tot; de gon­dol­kod­ha­tunk Zsol­na ré­gi­ó­ban is, ahol pe­dig a szlo­vák, cseh, len­gyel és az an­gol játs­­sza a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet (há­rom or­szág ha­tá­ra). A nem­ze­ti­sé­gek, a ki­sebb­sé­gi elit­ben gon­dol­ko­dók szá­má­ra – s ezt a po­zso­nyi pél­da is iga­zol­ja – tel­jes mér­ték­ben ki­elé­gí­tő az elit is­ko­lák­ban kér­vé­nyez­he­tő ma­gyar nyelv és iro­da­lom fa­kul­ta­tív ok­ta­tá­sa, ez azon­ban fel­ve­ti an­nak ve­szé­lyét, hogy a le­en­dő ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai elit nem szer­zi meg a mű­kö­dé­sé­hez és a cso­por­tos ér­dek­vé­de­lem­hez nél­kü­löz­he­tet­len ma­gyar szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­át. Az Eu­ró­pa-is­ko­la ezen a hely­ze­ten és kí­ná­la­ton vál­toz­tat­hat min­den „ér­de­kelt” nem­zet és nem­ze­ti­ség szá­má­ra an­nak ér­de­ké­ben, hogy az anya­nyelv­ben meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia alap­fel­tét­elei meg­te­rem­tőd­je­nek, ter­mé­sze­te­sen a töb­bi nyel­ven pár­hu­za­mo­san meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val együt­t. Az így lét­re­ho­zott Eu­ró­pa-is­ko­la sem­mi­kép­pen sem te­kint­he­tő a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás szer­ves ré­sze­ként, sem az anya­nyel­vű ok­ta­tás al­ter­na­tí­vá­ja­ként, de kö­zép­tá­von, az on­nan ki­ke­rült elit ré­vén po­zi­tív, eu­ró­pa­i­zá­ló ha­tás­sal le­het a nem­ze­ti kö­zös­ség­re.
Szlo­vá­kia te­rü­le­tén azon­ban lé­tez­nek nem­ze­ti­sé­gek, ame­lye­ket a nyelv­vesz­tés fe­nye­get, ilye­nek a kár­pá­ti né­me­tek, a ru­szi­nok, az uk­rá­nok és a len­gye­lek, ép­pen ezért az Eu­ró­pa-is­ko­la re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta (pl. Zsol­na, Kas­sa), akár a fran­cia­or­szá­gi ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­tá­ból át­ve­he­tő „be­le­me­rü­lé­si mód­sze­r”-ét (Ring 2004, 7–8) is al­kal­maz­va hoz­zá­já­rul­hat ezen nép­cso­port­ok revi­tal­izálásához, hi­szen leg­jobb eset­ben is csak anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­het­nek.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák egy új, eu­ró­pai szem­lé­let­tel ren­del­ke­ző tár­sa­dal­mi elit ne­ve­lé­sét és fel­ké­szí­té­sét vál­lal­hat­ják fel a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben, így Szlo­vá­ki­á­ban is. A nem­ze­ti­sé­gi szeg­re­gá­ció, a ma­gyar szem­pont hang­sú­lyo­zá­sa ép­pen ezért nem jár­ha­tó út, he­lyet­te a le­en­dő re­gi­o­ná­lis kö­zép-eu­ró­pai elit for­má­lis és in­for­má­lis kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa a cél, mely­nek el­éré­sét ez az is­ko­la elő­se­gí­te­né. Egye­di al­ka­lom kí­nál­ko­zik ar­ra is, hogy e kép­zés­be és a for­má­ló­dó új tár­sa­dal­mi struk­tú­rá­ba a tá­gab­ban ér­tel­me­zett ré­gió ro­ma kö­zös­sé­ge­i­ből ki­ke­rü­lő te­het­sé­ges di­á­kok is be­kap­cso­lód­ja­nak. A szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű is­ko­lák kí­nál­nak pél­dát az eh­hez ha­son­ló meg­ol­dá­sok­ra, a hát­rá­nyos tár­sa­dal­mi cso­por­tok­ból szár­ma­zó, ám ki­vé­te­les ké­pes­sé­gű di­á­kok tan­dí­ját ala­pít­vá­nyok té­rí­tik, s ezek a fi­a­ta­lok min­den hát­rá­nyuk el­le­né­re gyö­ke­ret ereszt­het­nek a le­en­dő tár­sa­dal­mi elit ré­te­gé­ben. Szlo­vá­ki­á­ban er­re a Pon­tis Ala­pít­vány szol­gál pél­dá­val, de a ma­gyar és ro­ma kon­tex­tus­ban al­kal­mas­nak bi­zo­nyul­hat a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, amely­nek ka­ri­ta­tív port­fóliójában sze­re­pel a köz­ok­ta­tás fej­lesz­té­se és tá­mo­ga­tá­sa.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Al­bert Sán­dor 2004. Nyolc év­ti­zed vá­ra­ko­zás. Új Szó, 57. évf. 14. sz. (2004. ja­nu­ár 19.) 2. p.
Cse­pe­li Györ­gy 2002. Át­ala­ku­ló nem­ze­ti iden­ti­tás. Kri­ti­ka, 31. évf. 9. sz. 9–11. p.
Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.) 2004. Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban 1989–2004. 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum.
Cs. Gyíme­si Éva 1998. Col­legium Trans­syl­van­icum. Ma­ros­vá­sár­hely, Men­to.
Horòáková, Mar­ta 2004. Aj na Ped­a­gog­ick­ej fakulte UK pripravu­jú nový spoloèný študi­jný prog­ram. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 9. p.
Inštruk­cia Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry è. 77. Poòatie zák­lad­nej deväroènej školy a uèeb­né plány tejto školy 1960. Zvesti Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry, 16. roè. (1960) 11. zošit, 161–162. p.
Kol­lárová, Emí­lia 2004. Pred štar­tom na stred­nú školu. Škol­ský rok 2005/2006. Bratislava, Info­press.
Kont­ra Mik­lós 2004. Tan­nyelv, (fel­ső)ok­tatás, nyelv­po­li­ti­ka. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 25–42. p.
Ku­lacs Dezső–Szeberényi Ju­dit 1992. Pe­da­gó­gia. 3–4. èas. Nitra, Ped­a­gog­ická fakul­ty.
Ladzian­ska, Zuzana 2004. Ešte raz o Bolon­skom lab­o­ratóri­u. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 13. p.
Lanstyák Ist­ván 1996. Ki­nek (nem) jó a két­nyel­vű ok­ta­tás? Iro­dal­mi Szem­le, 39. évf. 5. sz. 80–90. p.
Lanstyák Ist­ván 2004. Az Eu­ró­pai Unió nyelv­po­li­ti­ká­ja és a Szlo­vá­ki­á­ban be­szélt nyel­vek. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 43–66. p.
Lanstyák István–Szabómihály Gi­zel­la 2002. Nyelv­po­li­ti­ka a ki­sebb­sé­gek ok­ta­tá­sá­ban. In Uők.: Ma­gyar nyelv­ter­ve­zés Szlo­vá­ki­á­ban. Ta­nul­má­nyok és do­ku­men­tu­mok. Po­zsony, Kalligram, 76–83. p.
Lász­ló Bé­la 2004. A ma­gyar ok­ta­tás­ügy. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 183–246. p.
Les­falvi Ti­bor 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és a ma­gyar ok­ta­tás­ügy mű­kö­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 73–85.
Obežník è. 4 Pov­ereníct­va Slovenskej národ­nej rady pre škol­st­vo a osve­tu zo dòa 14. marca 1945 o zmene uèeb­ného plánu a výchovy na gym­náz­iu pre škol. rok 1944/45. Škol­ské zvesti, 1. roè. (1945) 1–4. sošit, 46–47. p.
Ok­ta­tá­si és sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Ok­ta­tás-sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2004/2005 2005. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Pe­lé­nyi Pet­ra 2004. Eu­ró­pa-is­ko­lák. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 33–65. p.
Pén­tek Já­nos 2004. A ro­má­ni­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás hely­ze­te és ki­lá­tá­sai. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 13. évf. 1. sz. 76–85. p.
Rácz Kál­mán 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és Dél-Szlo­vá­kia. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 111–141. p.
Rebrová, Soòa 2005. Pred­stavu­jeme bil­ingválne stred­né školy. SME, 13. évf. 13. sz. (2005. ja­nu­ár 18.) 37–38. p.
Ring Éva (sz­erk.) 2004. Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK.
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2003. Vysoké školy 2004. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2004. Vysoké školy 2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2005. Vysoké školy 2006. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Smer­nice na zavádzanie 5-dòového vyuèo­va­cieho týždòa na školách a výchovných zari­adeniych I. cyklu 1968. Zvesti, 1. roè. (1968) 4. zošit, 22–31. p.
Smer­nice o orga­nizácii škol­ského raku na školách I. a II. cyklu 1970. Zvesti, 2. roè. (1970) 18–19. zošit, 71–77. p.
Smer­nice Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety o premene doter­a­jších škôl národ­ných, stred­ných a gym­náz­ií na všeobec­ne vzdelá­va­cie školy novej školskej sús­tavy 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. (1953) 17. sošit, 275–294. p.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1998 1998. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1999 1999. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2000 2000. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2001 2001. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2002 2002. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2003 2003. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2004 2004. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2005 2005. Wi­en, BMBWK.
Sta­tisz­ti­kai tá­jé­koz­ta­tó. Fel­ső­ok­ta­tás 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Šušol, Jaroslav 2004. Spoloèné pro­gramy/diplomy na UK. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 1. sz. (sep­tem­ber) 10. p.
Ïalší rozvoj èeskoslovenskej výchovno-vzdelá­vacej sús­tavy 1979. Bratislava, SPN.
Book of Lists 2005 2005. Bratislava, The Slo­vak Spec­ta­tor.
Szi­ge­ti Lász­ló 2005. Több­re men­ni ke­vés gye­rek­kel is. Új Szó, 58. évf. 69. sz. (2005. már­ci­us 24.) 7. p.
Tan­terv a gim­ná­zi­um 1. és 2. osz­tá­lya szá­má­ra 1983. Bratislava, SPN.
Tör­zsök Eri­ka 2003. Ki­sebb­sé­gek vál­to­zó vi­lág­ban. Ko­lozs­vár, [k.n.].
Uèeb­né plány gym­názia pre všetky zam­era­ni­a, plat­né od 1. sep­tem­bra 1991 1991. Bratislava, MŠMaŠ SR.
Uèeb­né plány pre zák­lad­né školy s vyuèo­vacím jazykom národ­nos­tí a s vyuèo­vaním jazy­ka národ­nos­tí 1993. Bratislava, MŠ SR.
Uèeb­né plány, uèeb­né osnovy a uèeb­nice zák­lad­ných deväroèných škôl s vyuèo­vacím jazykom po¾ským, maïarským a ukra­jin­ským 1961. Vest­ník Min­is­ter­st­va škol­st­va a kultúry, 17. roè. (1961) 26–27. zošit, 318–320. p.
Uèeb­ný plán všeobec­ne vzdelá­vacích škôl, PŠ z 5. II. 1954, è. 82.613/53-A-I./1 1954. Škol­ské zvesti, 10. roè. (1954) 7. zošit, 109–111. p.
Végel Lász­ló 2004. A li­li­pu­ti­ság­tól a két­la­ki­sá­gig. Ma­gyar Na­rancs, 2004. ok­tó­ber 7. 50–51. p.
Vyh­láse­nie Slovenskej rek­torskej kon­fer­en­cie k bolon­ské­mu pro­ce­su pri príleži­tosti roko­va­nia min­istrov škol­st­va v Bergene (Nórsko, máj 2005) 2005. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 6. sz. (feb­ru­ár) 3. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety zo dòa 3. decem­bra 1945. è. 5.810/1945-prez. O doèas­ných rám­cov­ých uèeb­ných osnovách 1946. Škol­ské zvesti, 2. roè. (1946) 1. sošit, 3–77. p.; 3a sošit, 117–165. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 16. sep­tem­bra 1949, è. 106.360/49-III./1 O pre­chod­nom uèeb­nom plá­ne a uèeb­ných osnovách pre gym­náz­iá a uèite¾ské akadémie v škol­skom roku 1949/50 a o oznaèení gym­naz­iál­nych tried 1949a. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 19. sošit, 618–622. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 7. októbra 1949, è. 107.450/49-III./1, ktorým sa uver­jeòu­je sloven­ské zne­nie výno­su MŠVaU zo dòa 26. júla 1949, è. 100.000-I, o uèeb­nom plne a uèeb­ných osnovách pre gym­názia 1949b. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 20. sošit, 648. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 23. augus­ta 1950, è. 69.033/50-I./1, o zave­dení maïarského jazy­ka ako iného živého jazy­ka na gym­náz­iu 1950. Škol­ské zvesti, 6. roè. (1950) 16. sošit, 635. p.
Výnos PŠVU z 5. X. 1950 è. 72.399-I/5 1951. Škol­ské zvesti, 7. roè. (1951) 2. sošit, 18–19. p.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 1999 2000. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2000 2002. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2001 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2002 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2003 2004. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2004 2005. Pra­ha, MŠMT.
Vznikne medz­inárod­ná štát­na škola 2005. Bratislavské noviny, 8. évf. 5. sz. 17. p. (ver, sita)
Zákon è. 131 z 21. februára 2002 o vysokých školách a o zmene a o doplnení niek­torých zákonov 2002. Zbier­ka zákonov, 58. èiast­ka (26. marca 2002)
Zákon è. 168 z 19. XII. 1968 – Zákon o gym­náz­iách 1969. Zvesti, 1. roè. 22. zošit, 129–139. p.
Zákon zo dòa 21. apríla 1948 o zák­lad­nej úprave jed­not­ného škol­st­va (Škol­ský zákon) 1948. Škol­ské zvesti, 4. roè. 10. sošit, 281–290. p.
Zákon zo dòa 24. apríla 1953, è. 31 Sb., o školskej sús­tave a vzdelá­vaní uèite¾ov (škol­ský zákon) 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. 13. sošit, 207–209. p.
Zmena pre­chod­ného uèeb­ného plánu na škol­ský rok 1953/54 na národ­ných školách s vuyèo­vacím jazykom maïarským, PŠO z 26. VIII. 1953, è. 73.493/53/-I./2 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè., 23. sošit, 427. p.
www.aforel.­com
www.bis.sk
www.bmb­wk.gv.at
www.­galileoschool.sk
www.msmt.cz
www.om.hu
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk

Gulyás László: A magyar–szlovák határ kérdése a versailles-i békekonferencián (1. rész)

Be­ve­ze­tés

1918 előtt a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág ke­re­tei kö­zött nem ke­rült sor a szlo­vák–ma­gyar et­ni­kai ha­tár­vo­nal hi­va­ta­los meg­ál­la­pí­tá­sá­ra, a szlo­vá­kok ál­tal la­kott te­rü­le­tek be­ha­tá­ro­lá­sá­ra, így a tör­té­ne­lem el­ső szlo­vák–ma­gyar ha­tá­rá­nak meg­hú­zá­sa az el­ső vi­lág­há­bo­rút le­zá­ró ver­sailles­-i bé­ke­kon­fe­ren­ci­án tör­tént meg; ta­nul­má­nyunk­ban en­nek fo­lya­ma­tát mu­tat­juk be.

A bé­ke­kon­fe­ren­cia és a cseh­szlo­vák­ok

A ver­sailles­-i bé­ke­kon­fe­ren­cia ün­ne­pé­lyes meg­nyi­tá­sá­ra 1919. ja­nu­ár 18-án ke­rült sor.1 A részt­ve­vők azon­ban nem tisz­táz­ták, hogy a pá­ri­zsi kon­fe­ren­cia a győz­te­sek elő­ze­tes, a kü­lön­bö­ző ál­lás­pont­ok egyez­te­tő kon­fe­ren­ci­á­ja-e, ame­lyet egy kong­resz­­szus kö­vet majd a sem­le­ges és vesz­tes or­szá­gok be­vo­ná­sá­val, vagy pe­dig ez már ma­ga a bé­ke­kon­fe­ren­cia, amely­nek ha­tá­ro­za­tai vég­le­ge­sek és vis­­sza­von­ha­tat­la­nok. A pá­ri­zsi kon­fe­ren­cia az előb­bi­ként in­dult, s me­net köz­ben ala­kult át az utób­bi­vá. Így a kon­fe­ren­ci­án a le­győ­zött ál­la­mok kép­vi­se­lői nem ve­het­tek részt, s a vesz­te­sek csak a dön­té­sek meg­ho­za­ta­la után azok tu­do­má­sul­vé­te­le vé­gett je­len­het­tek meg. Ha a dön­tés­ho­za­tal me­cha­niz­mu­sát néz­zük, ak­kor azt lát­juk, hogy bár ere­de­ti­leg sok­fé­le vi­ta­fó­ru­mot szer­vez­tek, és úgy gon­dol­ták, hogy a ple­ná­ris ülés lesz majd a dön­té­sek fó­ru­ma, az ér­de­mi dön­té­sek a nagy­ha­tal­mak ve­ze­tő­i­nek ke­zé­be kerültek.2
A kon­fe­ren­cia leg­főbb szer­ve a Ver­sailles­-i Leg­fel­ső Ha­di­ta­nács­ból ki­nőtt Tí­zek Ta­ná­csa, az­az a Leg­fel­sőbb Ta­nács volt. Ez az öt nagy­ha­ta­lom ún. el­ső de­le­gá­tu­sa­i­ból (az ame­ri­kai el­nök, az an­gol, a fran­cia, az olasz és a ja­pán mi­nisz­ter­el­nök, il­let­ve kül­ügy­mi­nisz­te­re­i­ből) állt. Ez a tes­tü­let há­rom hó­na­pon ke­resz­tül töl­töt­te be a leg­fel­sőbb szerv funk­ci­ó­ját, de mi­vel meg­le­he­tő­sen ne­héz­ke­sen dol­go­zott, 1919. már­ci­us vé­gén az ame­ri­kai el­nök ja­vas­la­tá­ra lét­re­hoz­ták a Né­gyek Ta­ná­csát Thomas Woodrow Wilson (ame­ri­kai el­nök), David Lloyd Ge­or­ge (an­gol mi­nisz­ter­el­nök), Georges Benjamin Cle­men­ceau (fran­cia mi­nisz­ter­el­nök) és Vittorio Emanuele Orlando (olasz mi­nisz­ter­el­nök) rész­vé­te­lé­vel. A fel­me­rü­lő sok­ré­tű kér­dé­sek vizs­gá­la­tá­ra és a tes­tü­let ja­vas­la­ta­i­nak el­ké­szí­té­sé­re ös­­sze­sen 58 kü­lön­bö­ző bi­zott­sá­got hoz­tak létre.3
A ha­tár­kér­dé­sek­kel több bi­zott­ság fog­lal­ko­zott, ezek­nek a bi­zott­sá­gok­nak a fel­ső szer­ve volt a IX-es szá­mot vi­se­lő „te­rü­le­ti kér­dé­sek bi­zott­sá­ga”. El­nö­ke a fran­cia André Tardieu, al­el­nö­ke az olasz Salvago Raggi volt, de a bi­zott­ság tag­ja volt még dr. S. E. Me­zes, az ame­ri­kai szak­ér­tők ve­ze­tő­je és az an­gol Sir E. Crowe. A te­rü­le­ti kér­dé­sek­nél kö­ve­tett el­já­rá­si mó­dot az a tény ha­tá­roz­ta meg, hogy a kon­fe­ren­cia nem a tá­vol­le­vő, vesz­tes vagy – ahogy a részt­ve­vők mond­ták – a „bű­nös fe­lek”, ha­nem a je­len­le­vők ügye­i­ből in­dult ki. Nem Auszt­ria vagy Ma­gyar­or­szág stb. kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zott, ha­nem a cseh­szlo­vák, len­gyel, ro­mán és ju­go­szláv igé­nyek­re össz­pon­to­sí­tot­ta fi­gyel­mét. Ma­gyar­or­szág te­rü­le­ti kér­dé­se­i­vel a szó va­ló­di ér­tel­mé­ben egyet­len bi­zott­ság sem fog­lal­ko­zott. Fog­lal­ko­zott azon­ban ve­le a cseh­szlo­vák és a ro­mán–ju­go­szláv bi­zott­ság – Cseh­szlo­vá­kia, Ro­má­nia és Ju­go­szlá­via szempontjából.4
Cseh­szlo­vá­ki­á­nak mint győz­tes had­vi­se­lő fél­nek jo­gá­ban állt a bé­ke­kon­fe­ren­cia elé ter­jesz­te­ni igé­nye­it. Az er­re tör­té­nő fel­ké­szü­lést már 1918 őszén meg­kezd­te Edvard Beneš. Er­ről em­lék­ira­ta­i­ban így ír: „Masaryk pro­fes­­szor már 1918 fo­lya­mán is oly­kor-oly­kor fel­szó­lí­tott le­ve­le­i­ben, ké­szül­jek a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra. Ezért a le­he­tő leg­gyor­sab­ban, úgy­szól­ván rög­tö­nöz­ve és min­den se­géd­anyag és iro­da­lom nél­kül ál­lí­tot­tam ös­­sze leg­több bé­ke­em­lék­ira­tun­kat, me­lyek­ben le­fek­tet­tem va­la­men­­nyi bé­ke­kö­ve­te­lé­sün­ket. Így tör­tént, hogy né­hány tár­gyi hi­ba is akadt ben­nünk, ame­lye­ket ké­sőbb mint szán­dé­kos, cél­za­tos ok­fej­tést ve­tet­tek szememre.”5
Beneš e rög­tön­zés­re vo­nat­ko­zó so­ra­it fenn­tar­tá­sok­kal kell ke­zel­nünk, ugyan­is Beneš és a cseh­szlo­vák kül­dött­ség na­gyon is tu­da­to­san ké­szült a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra. Ami­kor 1918 őszén a prá­gai kor­mány egy tá­jé­koz­ta­tó köz­le­ményt bo­csá­tott ki a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács ré­szé­re, ab­ban rész­le­te­sen ki­fej­tet­te, hogy a cseh­szlo­vák kor­mány fon­tos és egyik alap­ve­tő fel­ada­tá­nak te­kin­ti a ma­gya­rok múlt­be­li „tet­te­i­re” vo­nat­ko­zó ada­tok gyűj­té­sét a nem­ze­ti el­nyo­más iga­zo­lá­sa céljából.6 Az anyag­gyűj­tés­nek – mely­hez a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács se­gít­sé­gét kér­ték – a kö­vet­ke­zők­re kel­lett ki­ter­jed­nie: mi­kor kez­dő­dött a ma­gya­ro­sí­tás, mi­lyen ese­mé­nyek­kel. E cél­ból ál­la­mi és egy­há­zi sta­tisz­ti­ká­kat kel­lett ös­­sze­ál­lí­ta­ni, ma­gyar bro­sú­rá­kat és anya­go­kat kel­lett ös­­sze­gyűj­te­ni, me­lyek­kel a „bru­tá­lis ma­gya­ro­sí­tó po­li­ti­kát” le­het be­mu­tat­ni.
A bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra va­ló fel­ké­szü­lést Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter­ként ve­zé­nyel­te le.7 Benešnek mind a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra va­ló fel­ké­szü­lés, mind a bé­ke­kon­fe­ren­cia so­rán két konf­lik­tus­sal is szem­be kel­lett néz­nie. 1919 ele­jén bon­ta­ko­zott ki egy Beneš–Štefánik konf­lik­tus. En­nek fő oka, hogy míg Beneš egy­ér­tel­mű­en Fran­cia­or­szág­ra akar­ta épí­te­ni a cseh­szlo­vák ál­lam külpolitikáját,8 ad­dig Štefánik az olasz ori­en­tá­ció hí­ve volt, pon­to­sab­ban azt han­goz­tat­ta, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­nak kül­po­li­ti­ká­ja ki­ala­kí­tá­sa­kor egy­for­mán kell tá­masz­kod­nia Fran­cia­or­szág­ra és Olaszországra.9 Emi­att a két po­li­ti­kus vi­szo­nya erő­sen meg­rom­lott. Beneš fi­gyel­mez­tet­te Masarykot, hogy Štefánik egy olasz her­ce­get akar Cseh­szlo­vá­kia trón­já­ra ültetni.10 (Ku­ta­tá­sa­ink so­rán nem si­ke­rült ki­de­rí­te­ni, hogy en­nek az in­for­má­ci­ó­nak volt-e va­ló­ság­alap­ja.) Emel­lett Beneš több dur­va sze­mé­lyes tá­ma­dást in­té­zett Štefánik el­len, kri­ti­zál­ta őt ami­att, hogy egy olasz gróf­nő­vel – Giulianna Benzoni – tart fent sze­rel­mi vi­szonyt. Az 1919. áp­ri­lis 5-i Masarykhoz in­té­zet levelében11 azt ál­lí­tot­ta, hogy Štefánik mind fi­zi­ka­i­lag, mind szel­le­mi­leg meg­tört, rá­adá­sul a fran­cia kül­po­li­ti­ka irá­nyí­tói sem bíz­nak már ben­ne, ezért kar­ri­er­je a vé­ge fe­lé kö­ze­le­dik. Masaryk azt ja­va­sol­ta Benešnek, hogy a bé­ke­kon­fe­ren­cia ide­jé­re kös­sön tűz­szü­ne­tet Štefánikkal. A Beneš–Štefánik konf­lik­tus azon­ban vá­rat­lan vé­get ért, ami­kor Štefánik 1919. má­jus 4-én Olasz­or­szág­ból Cseh­szlo­vá­ki­á­ba re­pült, gé­pe Po­zsony­nál le­zu­hant, és Štefánik meg­halt.
A Beneš–Štefánik konf­lik­tus­sal szin­te pár­hu­za­mo­san bon­ta­ko­zott ki a Beneš–Kramáø konf­lik­tus. A cseh­szlo­vák de­le­gá­ci­ót a bé­ke­kon­fe­ren­ci­án hi­va­ta­lo­san Karel Kramáø mi­nisz­ter­el­nök ve­zet­te, de Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter­ként jo­got for­mált ar­ra, hogy va­la­men­­nyi fon­tos kér­dés­ben dönt­sön. Rá­adá­sul Benešt az elő­ző há­rom év szor­gal­mas mun­ká­ja kö­vet­kez­té­ben szin­te min­den fon­tos „bé­ke­csi­ná­ló” is­mer­te Pá­rizs­ban, ezért ha a „bé­ke­csi­ná­lók” va­la­mit tud­ni akar­tak, Benešhez for­dul­tak. Ezt a szi­tu­á­ci­ót Kramáø egy­re ne­he­zeb­ben vi­sel­te, hi­szen ő már a há­bo­rú előtt több­ször meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lő volt a bé­csi par­la­ment­ben, míg Beneš min­den po­li­ti­kai ta­pasz­ta­lat és vá­lasz­tói fel­ha­tal­ma­zás nél­kül lett külügyminiszter.12 E sze­mé­lyi ri­va­li­zá­lás mé­lyén azon­ban sok­kal ko­mo­lyabb el­len­té­tek hú­zód­tak meg kö­zöt­tük. Kramáø már a há­bo­rú előtt is el­kö­te­le­zett russzofil po­li­ti­kus volt, és Ver­sailles­-ban ugyan­ezt a vo­na­lat kép­vi­sel­te. Úgy gon­dol­ta, hogy Cseh­szlo­vá­kia ter­mé­sze­tes szö­vet­sé­ge­se csak a res­ta­u­rált cá­ri Orosz­or­szág le­het, ezért Cseh­szlo­vá­ki­á­nak min­den esz­köz­zel se­gí­te­nie kell a bol­se­vik re­zsim meg­dön­té­sét. Ez­zel szem­ben Beneš azon mun­kál­ko­dott, hogy egy fran­cia–cseh­szlo­vák szö­vet­ség­gel ala­poz­za meg Cseh­szlo­vá­kia kö­zép-eu­ró­pai po­zí­ci­ó­ját. Mind­ezek kö­vet­kez­té­ben Kramáø vi­szo­nya Benešsel ro­ha­mo­san rom­lott.
Beneš 1919. feb­ru­ár 2-án kelt le­ve­lé­ben ar­ra kér­te Masarykot – Masaryk 1918 de­cem­be­ré­ben tért vis­­sza emig­rá­ci­ó­já­ból Prá­gá­ba, és fog­lal­ta el az ál­lam­el­nö­ki po­zí­ci­ót –, hogy va­la­mi­lyen in­dok­kal hív­ja vis­­sza Prá­gá­ba Kramáøt.13 A Beneš–Kramáø konf­lik­tust az 1919 jú­ni­u­sá­ban meg­tar­tott cseh­szlo­vá­ki­ai köz­ség­ta­ná­csi vá­lasz­tá­sok ol­dot­ták meg, me­lyen a mi­nisz­ter­el­nök párt­ja ve­re­sé­get szen­ve­dett, és így Kramáø 1918. jú­li­us 8-án kény­te­len volt le­mon­da­ni, így Masaryk vis­­sza­hív­hat­ta Pá­rizs­ból. Ez­zel szem­ben Beneš ad­dig nem moz­dult ki a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ról, míg az 1918. de­cem­be­ri de­mar­ká­ci­ós vo­nal po­li­ti­kai ha­tár­rá nem vált.
E két konf­lik­tus el­le­né­re Masaryk tö­ret­le­nül bí­zott Benešben. Ezt mu­tat­ja, hogy 1919. jú­ni­us el­ső fe­lé­ben – még a köz­ség­ta­ná­csi vá­lasz­tá­sok előtt – ar­ra pró­bál­ta meg rá­be­szél­ni Benešt, hogy a kül­ügy­mi­nisz­te­rei poszt meg­tar­tá­sa mel­lett le­gyen miniszter­elnök,14 de Beneš a vá­lasz­tá­sok ered­mé­nyé­re hi­vat­koz­va ki­tért a fel­ké­rés elől.15

A cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek írá­sos be­ter­jesz­té­se

A Beneš ál­tal irá­nyí­tott cseh­szlo­vák de­le­gá­ció 11 írá­sos me­mo­ran­du­mot nyúj­tott át a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­nak. Az aláb­bi­ak­ban ezen me­mo­ran­du­mok gon­do­lat­me­net­ét te­kint­jük át.
Az I. szá­mú memorandum16 a cseh­szlo­vák­ok tör­té­ne­té­vel, ci­vi­li­zá­ci­ó­já­val, har­ca­i­val, mun­ká­já­val és je­len­tő­sé­gé­vel fog­lal­ko­zik. Ki­fej­ti, hogy a szlá­vok­nál a bru­ta­li­tás és az el­nyo­más szel­le­me so­ha­sem volt ak­ko­ra, mint a ger­má­nok­nál; a szlá­vok in­di­vi­du­a­lis­ták, ér­zel­me­sek, ál­mo­dók és ide­a­lis­ták, va­ló­ság­ér­ze­tük cse­kély. Ez­zel szem­ben a ger­má­nok erős kol­lek­tív haj­la­mok­kal ren­del­kez­nek, és az év­szá­za­dos ró­mai–la­tin szom­széd­ság kö­vet­kez­té­ben meg­előz­ték a szlá­vo­kat. Nyu­gat­ról a ger­má­nok, míg ke­let­ről a mon­go­lok, ava­rok, ma­gya­rok, ta­tá­rok, tö­rö­kök sa­nyar­gat­ták a szlá­vo­kat. En­nek el­le­né­re a 14. és 15. szá­zad­ban a cse­hek az eu­ró­pai de­mok­ra­ti­kus és val­lá­si meg­új­ho­dás él­har­co­sai let­tek, de a Habs­bur­gok el­ti­por­ták őket, ka­to­li­zál­ták és cent­ra­li­zál­ták ál­la­mu­kat.
A 19. szá­zad nagy fel­len­dü­lést ho­zott a cse­hek­nek, ki­ala­kult az erős pa­raszt­ság, a szer­ve­zett mun­kás­ság, a gaz­dag és füg­get­len pol­gár­ság, mely a né­met­el­le­nes küz­del­met fel­vál­lal­ta. A cseh gaz­da­ság volt a leg­fej­let­tebb egész Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. A cse­hek kül­de­té­se mind­vé­gig a hu­ma­ni­tás szol­gá­la­ta volt, a szel­le­mi és er­köl­csi ér­té­ke­ket vé­del­mez­ték a né­met bar­bár­ság­gal szem­ben, nem fegy­ver­rel, ha­nem a mo­ra­li­tás esz­kö­ze­i­vel. A cse­hek és a Bu­da­pest ál­tal el­nyo­mott szlo­vá­kok kö­zött már ek­kor fel­éledt a szláv szo­li­da­ri­tás gon­do­la­ta. Föld­raj­zi hely­ze­te a cseh né­pet a szlá­vok élé­re ál­lí­tot­ta, és a né­met­el­le­nes vé­de­lem el­ső vo­na­lá­ba he­lyez­te. A vi­lág­há­bo­rú utá­ni új élet kez­de­tén, a köz­pon­ti ha­tal­mak igá­ja alól fel­sza­ba­dul­va a cseh­szlo­vák nép jo­go­san kér mél­tány­lást a ma­ga szá­má­ra Eu­ró­pá­tól nagy szol­gá­la­ta­i­ért.
Ös­­szeg­zés­ként meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy ez a me­mo­ran­dum a Masaryk ál­tal ki­dol­go­zott tör­té­net­böl­cse­let rö­vi­dí­tett ver­zi­ó­ja volt.
A II. szá­mú memorandum17 a cseh­szlo­vák te­rü­le­ti kö­ve­te­lé­sek­kel fog­lal­ko­zik hét fe­je­zet­ben: az 1. fejezet18 azt fej­te­ge­ti, hogy Cseh­szlo­vá­ki­át a tör­té­nel­mi cseh tar­to­má­nyok­ból (Cseh- és Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia) és Szlovenszkóból kell lét­re­hoz­ni, de ide kell csa­tol­ni még a ma­gyar­or­szá­gi ruténlakta te­rü­le­te­ket is. Emel­lett egy kor­ri­dor lét­re­ho­zá­sá­val biz­to­sí­ta­ni kell a Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via kö­zöt­ti te­rü­le­ti össze­köt­te­tést is.
A 2. fejezet19 a tör­té­nel­mi cseh tar­to­má­nyok ha­tá­ra­i­val kap­cso­la­tos el­kép­ze­lé­se­ket is­mer­te­ti: a cseh­szlo­vák ál­lam ja­vá­ra te­rü­le­ti ki­iga­zí­tá­so­kat kell vég­re­haj­ta­ni Po­rosz-Szi­lé­zi­á­ban és Al­só-Auszt­ri­á­ban, az előb­bi­ből Glatzot és Ratiboøt, az utób­bi­ból Gmünt és Mor­va­me­zőt kell a cseh­szlo­vák köz­tár­sa­ság­hoz csa­tol­ni.
A 3. fejezet20 Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zik. A me­mo­ran­dum han­goz­tat­ja e te­rü­let tel­jes föld­raj­zi egy­sé­gét, és ki­eme­li a dé­li ha­tár fon­tos­sá­gát, ame­lyet a Du­na, a Mát­ra és a Bükk al­kot, ke­let fe­lé pe­dig a to­ka­ji bor­vi­dék ha­tá­rol­ja egé­szen a Bod­rog fo­lyó­ig. Szlovenszkó két rész­re osz­lik, a ke­le­ti rész a Ti­sza, a nyu­ga­ti rész a Du­na fe­lé for­dul völ­gye­i­vel és fo­lyó­i­val. A föld­raj­zi be­ve­ze­tő után a né­pes­ség et­ni­kai ös­­sze­té­tel­ét tag­lal­ja. Köz­li, hogy az 1900. évi nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint 1 967 970 szlo­vák élt Ma­gyar­or­szá­gon. Ezt kö­ve­tő­en két­ség­be von­ja ezt az ada­tot, s ki­je­len­ti, hogy óva­to­san kell bán­ni a ma­gyar sta­tisz­ti­kák­kal, mi­vel úgy­mond egy ma­gyar mi­nisz­ter a par­la­ment­ben be­is­mer­te, hogy ezek­re nem le­het tá­masz­kod­ni, mi­vel a ma­gyar nép­szám­lá­lás­ok so­rán fel­sőbb uta­sí­tás­ra sok száz­ezer nem ma­gyart ma­gyar­nak ír­tak be, hogy ily mó­don nö­vel­jék a ma­gya­rok szá­mát. Na­pi­ren­den van­nak a sta­tisz­ti­ka ös­­sze­ál­lí­tá­sa kö­rül a csa­lá­sok és a ha­mi­sí­tá­sok. Ezek után ki­fej­ti, hogy va­ló­já­ban 2 300 000 szlo­vák él Ma­gyar­or­szá­gon, és emel­lett még ar­ra is le­het szá­mí­ta­ni, hogy az a 700 000 szlo­vák, aki a ma­gya­rok ül­dö­zé­se elől Ame­ri­ká­ba me­ne­kült, Cseh­szlo­vá­kia meg­szü­le­té­sé­nek hí­ré­re ha­ma­ro­san ha­za­tér. A me­mo­ran­dum le­szö­ge­zi, hogy Szlovenszkó szá­má­ra igény­be kell ven­ni bi­zo­nyos ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­te­ket is. Szlovenszkón a ma­gyar la­kos­ság szét­szór­va él, mert a mér­ték­te­len ma­gya­ro­sí­tó rend­szer tu­da­to­san ko­lo­ni­zál­ta a te­rü­le­tet. A ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek igény­be­vé­tel­ét egyéb­ként még az is in­do­kol­ja, hogy még így is nagy­szá­mú szlo­vák szór­vány ma­rad Ma­gyar­or­szá­gon. A Du­na Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra élet­szük­ség­let, eb­ben a kér­dés­ben nem te­het­nek en­ged­mé­nye­ket a ma­gya­rok­nak. A du­nai ha­tár az egye­dü­li le­het­sé­ges ha­tár Ma­gyar­or­szág és Cseh­szlo­vá­kia kö­zött. Po­zsony­ra min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a cseh­szlo­vák ál­lam­nak, bár e vá­ros la­kó­i­nak több­sé­ge né­met, és lak­nak ben­ne ma­gya­rok is, és a szlo­vá­kok a ma­gya­rok­hoz és a né­me­tek­hez vi­szo­nyít­va ki­sebb­ség­ben van­nak, de Po­zsony év­szá­zad­okon át szlo­vák vá­ros volt, és úgy te­kin­tet­tek rá, mint Szlovenszkó fő­vá­ros­ára. A du­nai ha­tár­nak foly­ta­tód­nia kell a Mát­ra, a Bükk és Hegy­al­ja fe­lé, és bár itt nincs zárt és ter­mé­sze­tes ha­tár­vo­nal, ezt a te­rü­le­tet is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell csa­tol­ni. Bár itt most ma­gya­rok lak­nak, de egy­kor itt szlo­vá­kok lak­tak, aki­ket a bru­tá­lis ma­gyar el­nyo­más ki­ir­tott. Ter­mé­sze­te­sen a be­ke­be­le­zett ma­gya­rok (és más nem­ze­ti­sé­gek) szé­les kö­rű nem­ze­ti­sé­gi jo­go­kat kap­nak majd.
A 4. fejezet21 a ru­té­nok­kal fog­lal­ko­zik. Elöl­já­ró­ban rö­vi­den is­mer­te­ti a ru­té­nok szá­mát és föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­sét, majd fel­ve­ti a te­rü­let to­váb­bi sor­sá­nak kér­dé­sét. Ki­je­len­ti, hogy a te­rü­le­tet oda le­het­ne csa­tol­ni akár Len­gyel­or­szág­hoz, akár Uk­raj­ná­hoz, de ez a két or­szág er­re nem tart igényt. Vi­szont nem le­het ott­hagy­ni a ma­gya­rok­nak, ezért a leg­jobb meg­ol­dás az, ha au­to­nóm tar­to­mány for­má­já­ban Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz csa­tol­ják.
A 5. fejezet22 az ún. cseh­szlo­vák–ju­go­szláv kor­ri­dor kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zik. A konk­rét ja­vas­la­tot egy tör­té­nel­mi ma­gya­rá­zat elő­zi meg. Esze­rint Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a né­me­tek és a ma­gya­rok együtt akar­tak ural­kod­ni a töb­bi nép fe­lett. A pán­ger­mán ter­ve­ket a ma­gya­rok min­dig tá­mo­gat­ták. Va­ló­já­ban a 13. szá­za­dig Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia és Szlovenszkó a dél­szláv­ok köz­vet­len szom­széd­jai vol­tak Pan­nó­nia ré­vén, ahol Krajnával, Stá­jer­or­szág­gal és Al­só-Auszt­ria szláv­ja­i­val érint­kez­tek. A cseh­szlo­vák–ju­go­szláv szom­széd­sá­got a ma­gya­rok és a né­me­tek a 14. és 15. szá­zad­ban szét­tör­ték, és így szét­vá­lasz­tot­ták a két né­pet. Et­től kezd­ve a ma­gyar–né­met szö­vet­ség hos­­szú időn ke­resz­tül szét­vá­lasz­tot­ta az észa­ki és a dé­li szlá­vo­kat. E tör­té­nel­mi be­ve­ze­tő után a me­mo­ran­dum egy ja­vas­lat­tal áll elő. Azt ál­lít­ja, hogy mi­vel a ma­gyar és a né­met elem kö­zött élő szláv né­pes­ség még ma sem tűnt el tel­je­sen, Nyu­gat-Ma­gyar­or­szág ve­gyes la­kos­sá­ga kö­zül 25-30% szláv nem­ze­ti­sé­gű, az­az ké­zen­fek­vő a meg­ol­dás: Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell csa­tol­ni Moson és Sop­ron me­gyét, Ju­go­szlá­vi­á­hoz pe­dig Vas és Za­la me­gyét. Az így lét­re­jö­vő kor­ri­dor el­vá­laszt­ja egy­más­tól a né­me­te­ket és ma­gya­ro­kat, meg­szű­nik a pángermanizmus ma­gyar tá­ma­sza. A de­mok­ra­ti­zált ma­gya­rok kö­ze­led­ni fog­nak a két szláv ál­lam­hoz, és így a bé­ke ügyé­nek nagy szol­gá­la­tot tesz­nek.
A 6. fejezet23 a köz­le­ke­dé­si utak nem­zet­kö­zi­vé té­te­lé­vel fog­lal­ko­zik. Elő­ször a ví­zi utak­ról fej­ti ki a cseh­szlo­vák ál­lás­pon­tot. Is­mé­tel­ten ki­je­len­ti: Cseh­szlo­vá­kia du­nai ál­lam, ezért min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a Du­ná­ra, pon­to­sab­ban an­nak nem­zet­kö­zi­vé té­te­lé­re. Cseh­szlo­vá­kia a Du­nán ke­resz­tül ke­rül kap­cso­lat­ba a Fe­ke­te-ten­ger­rel. Ugyan­ilyen fon­tos­sá­gú az El­ba nem­zet­kö­zi­vé té­te­le is, mert ez­ál­tal Cseh­szlo­vá­kia Ham­burg­gal ke­rül­het köz­vet­len ös­­sze­köt­te­tés­be. A Visz­tu­la nem­zet­kö­zi­vé té­te­le ré­vén pe­dig Cseh­szlo­vá­kia köz­vet­len ös­­sze­kö­te­tés­be ke­rül­het­ne Danziggal. A me­mo­ran­dum a vas­utak­ra is ki­tér, ki­je­lent­ve, hogy a Po­zsony–Tri­eszt, a Po­zsony–Fi­u­me, a Prága–Nürnberg–Strasbourg vo­na­la­kat szin­tén nem­zet­kö­zi­vé kell ten­ni. Ki­je­len­ti, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­nak köz­vet­len fran­cia kap­cso­lat­ra van szük­sé­ge, hi­szen az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia meg­szű­né­se óta Prá­ga Kö­zép-Eu­ró­pa köz­pont­ja, er­re kell át­ha­lad­nia a Nyu­gat­ról jö­vő gaz­da­sá­gi ös­­sze­kö­te­té­sek­nek.
A 7. fejezet24 a lausitzi szorbok ügyé­vel fog­lal­ko­zik: au­to­nó­mi­át és a cse­hek­kel va­ló köz­vet­len kap­cso­la­tot kí­ván ne­kik.
A III. szá­mú emlékirat25 a cseh­or­szá­gi né­met­kér­dés­sel fog­lal­ko­zik. Be­ve­ze­tés­kép­pen az 1910. évi nép­szám­lá­lá­si ada­to­kat is­mer­te­ti, me­lyek sze­rint Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág és Szi­lé­zia te­rü­le­tén 3 512 583 né­met élt. Ezt kö­ve­tő­en ki­je­len­ti, hogy a né­met­kér­dés csu­pán Cseh­or­szág­ban lé­te­zik, mi­vel Mor­va­or­szág­ban a né­me­tek szét­szór­tan él­nek. Akár­csak a II. szá­mú me­mo­ran­dum Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zó fe­je­ze­te, ez a me­mo­ran­dum is meg­bíz­ha­tat­lan­nak mond­ja a Mo­nar­chi­á­ban ké­szült sta­tisz­ti­ká­kat. Ki­je­len­ti, hogy leg­alább 800 000–1 000 000 fő le­vo­nan­dó a né­met­ség lét­szá­má­ból, mert az oszt­rá­kok rend­sze­re­sen meg­ha­mí­sí­tot­ták a sta­tisz­ti­ká­kat. Ezek után gaz­da­sá­gi in­dok­lás kö­vet­ke­zik, mely so­rán a me­mo­ran­dum ki­fej­ti, hogy Cseh­szlo­vá­kia nyers­anyag­for­rá­sa­i­nak igen je­len­tős ré­sze né­me­tek ál­tal la­kott te­rü­le­te­ken ta­lál­ha­tó, és ezek el­sza­kí­tá­sa tönk­re­ten­né az ál­la­mot. Kü­lö­nö­sen szük­sé­ge van a cseh­szlo­vák ál­lam­nak a nagy szén­vi­dé­kek­re. Cseh­or­szág oszt­ha­tat­lan­sá­gát stra­té­gi­ai okok is in­do­kol­ják: a né­me­tek ál­tal la­kott hegy­ko­szo­rú el­vé­te­le ki­szol­gál­tat­ná a cse­he­ket a né­me­tek­nek. Ezek után né­mi tör­té­nel­mi ér­ve­lés kö­vet­ke­zik (né­met ko­lo­ni­zá­ció, fe­hér­he­gyi csa­ta stb.), majd a me­mo­ran­dum biz­to­sít­ja ol­va­só­ját, hogy a né­me­tek a jö­ven­dő Cseh­szlo­vá­ki­á­ban tel­jes de­mok­rá­ci­á­ban fog­nak él­ni (ál­ta­lá­nos, egyen­lő, köz­vet­len és tit­kos vá­lasz­tó­jog), és szá­muk­ra az ös­­szes ki­sebb­sé­gi jo­got ga­ran­tál­ni fog­ják. Cseh­szlo­vá­kia má­so­dik Svájc lesz, a né­met pe­dig a má­so­dik ál­lam­nyelv.

A IV. szá­mú emlékirat26 Teschen kér­dé­sét elem­zi, ki­je­lent­ve, hogy ezen te­rü­let bir­tok­lá­sa lét­kér­dés Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra. A len­gyel több­ség va­ló­já­ban nem lé­te­zik, s csak azért mu­tat­nak ki a sta­tisz­ti­kák ilyen nagy szá­mú len­gyelt a te­rü­le­ten, mert hely­te­len nép­szám­lá­lá­si mód­szert al­kal­maz­tak. A szi­lé­zi­ai la­ko­so­kat, akik át­me­ne­tet je­len­te­nek a cse­hek és len­gye­lek kö­zött, a len­gye­lek ma­guk­hoz szá­mít­ják. Rá­adá­sul Cseh­szlo­vá­ki­á­nak a ki­ter­jedt szén­vi­dé­kek mi­att, il­let­ve a kassa–oderbergi vas­út­vo­nal mi­att min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a te­rü­let­re. Len­gyel­or­szág pe­dig ta­lál­hat ma­gá­nak kár­pót­lást Po­rosz-Szi­lé­zi­á­ban.
Az V. szá­mú emlékirat27 Szlovenszkóval fog­lal­ko­zik négy fe­je­zet­ben. Az el­ső fe­je­zet ele­jén ki­je­len­ti: „A cseh­szlo­vák ná­ció szlo­vák ága már időt­len idők óta Észak­nyu­gat-Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén él, aho­vá jó­val a ma­gya­rok előtt te­le­pe­dett le. A te­rü­let, amely elő­ször hoz­zá­juk tar­to­zott, nem csu­pán a mai Szlo­vá­ki­á­ra kor­lá­to­zó­dott a Vág, a Nyitra, a Ga­ram és az Ipoly fo­lyók me­den­cé­jé­vel, ha­nem – mint egy zárt tö­meg – a Du­ná­ig ért, majd azu­tán ki­fe­lé, Ma­gyar­or­szág nyu­ga­ti ré­szé­re, a ré­gi Pan­nó­ni­át, a Fer­tő-tó­tól a Ba­la­to­nig ma­gá­ban fog­lal­ta. Ez az egész te­rü­let a cseh ná­ció egy ága, a szlo­vá­kok ál­tal volt elfoglalva.”28
A 9. szá­zad­ban a ma­gya­rok ki­ir­tot­ták Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon a szlá­vo­kat – mond­ja a me­mo­ran­dum –, de a Du­na túl­part­ján meg­ma­rad­tak a szlo­vá­kok. A kö­zép­kor fo­lya­mán a ma­gyar ki­rá­lyok a szlo­vá­kok­kal szem­ben a né­met ko­lo­ni­zá­ci­ó­nak ked­vez­tek. Az 1241. évi ta­tár­já­rás és ké­sőbb a tö­rök há­bo­rúk (1526–1718) a szlo­vá­ko­kat na­gyon meg­gyö­tör­ték. Az ezt kö­ve­tő el­nép­te­le­ne­dést egy erős né­met gyar­ma­to­sí­tás kö­vet­te. A ma­gyar ki­rá­lyok már ko­ráb­ban is, de leg­in­kább a 13. szá­zad­ban kezd­tek az ér­cek­ben gaz­dag szlo­vák vár­me­gyék­be – Szepes, Nóg­rád, Bars stb. – né­met gyar­ma­to­sí­tó­kat te­le­pít­tet­ni, hogy az ős­la­kos­ság ká­rá­ra nagy pri­vi­lé­gi­u­mo­kat ado­má­nyoz­za­nak ne­kik. A 15. szá­zad­ban már szin­te egyet­len olyan fa­lu sem volt, amely­ben nem vol­tak né­met csa­lá­dok. A ma­gya­rok a 18. szá­za­dig bi­zo­nyos mér­té­kig meg­tűr­ték a szlo­vák nyel­vet, de a 19. szá­zad ele­jén a ma­gya­rok a la­tin he­lyett a ma­gyart akar­ták hi­va­ta­los nyelv­vé ten­ni. En­nek meg­fe­le­lő­en a ma­gyar ál­lam min­den pol­gá­rát ar­ra akar­ták kény­sze­rí­te­ni, hogy a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­ja az is­ko­lá­ban, a hi­va­ta­lok­ban, a ka­to­na­ság­nál és a nyil­vá­nos élet­ben. Et­től fog­va a szlo­vák nép­nek min­den ere­jé­re szük­sé­ge volt, hogy meg­véd­je ma­gát az erő­sza­kos ma­gya­ro­sí­tás­tól. A ma­gyar nép tö­me­gei le­néz­ték az or­szág más ná­ci­ó­it, és túl­zot­tan bíz­tak bru­tá­lis ha­tal­muk­ban. A szlo­vá­kok­ra vo­nat­ko­zó né­ző­pont­juk jól meg­mu­tat­ko­zik a kö­vet­ke­ző köz­mon­dás­ban: „Der Slowake ist keine Mensch” [A tót nem ember].”29 1868-ban a ma­gya­rok ugyan pa­pí­ron biz­to­sí­tot­ták a más nem­ze­ti­sé­gű­ek­nek is az ál­lam­pol­gá­ri jo­go­kat, de va­ló­já­ban a ma­gyar ál­lam el­uta­sí­tot­ta a nem­ze­ti­ség­hez és a nyelv­hez va­ló ter­mé­sze­tes jo­got. Eu­ró­pa tör­té­ne­lem­köny­ve­i­ben nem ta­lál­ko­zunk olyan el­nyo­más­sal, mint aho­gyan a ma­gya­rok el­nyom­ták a szlá­vo­kat – ér­té­ke­li a me­mo­ran­dum a du­a­lis­ta nem­ze­ti­sé­gi tör­vényt.
A má­so­dik fejezet30 az erő­sza­kos ma­gya­ro­sí­tás­sal fog­lal­ko­zik, s több íz­ben hi­vat­ko­zik Grünwald Bé­la Fel­vi­dék cí­mű röp­irat­ára. Szó sze­rint az aláb­bi mon­da­to­kat idé­zi Grünwald köny­vé­ből: „A nem-ma­gya­rok nem­ze­ti­sé­gi ér­zé­se­i­nek éb­re­dé­se a ma­gyar nem­zet szá­má­ra ve­szélyt je­lent. Ma­gyar­or­szá­gon csak egy ma­gyar kul­tú­ra le­het je­len. Le­he­tet­len a szlo­vá­ko­kat bé­kés esz­kö­zök­kel meg­győz­ni a ma­gyar ál­lam ide­á­já­val kap­cso­lat­ban. Az egyet­len le­he­tő­ség, amely szá­munk­ra ma­radt, hogy tel­je­sen ki­irt­suk a kul­tú­rá­ju­kat. Ha a ma­gya­rok helyt akar­nak áll­ni, ak­kor vé­rü­ket, a nem-ma­gya­rok as­­szi­mi­lá­ci­ó­ja so­rán gaz­da­gí­ta­ni­uk kell.”31
A me­mo­ran­dum gon­do­lat­me­ne­te az aláb­bi mó­don foly­ta­tó­dik: tel­je­sen ter­mé­sze­tes, hogy a ma­gya­rok a ma­gya­ro­sí­tás ér­de­ké­ben a szlo­vák nyel­vű is­ko­lák el­len lép­tek fel. 1874–1875-ben be­zár­ták a há­rom lé­te­ző szlo­vák gim­ná­zi­u­mot, le­fog­lal­ták va­gyo­nu­kat. Azok a szlo­vá­kok, akik ma­ga­sabb is­ko­lai kép­zés­ben sze­ret­tek vol­na ré­sze­sül­ni, kény­te­le­nek vol­tak ma­gyar is­ko­lá­ba irat­koz­ni, mi­vel ne­kik nem volt sa­ját is­ko­lá­juk. Ezen a pon­ton is­mét Grünwald Bé­la köny­vé­ből idéz a me­mo­ran­dum: „A kö­zép­is­ko­la olyan, mint egy nagy gép; az egyik ol­da­lán fi­a­tal szlo­vá­kok szá­za­it dob­ják be, és a má­sik ol­dalt kész ma­gya­rok jön­nek ki.”32
A szlo­vák is­ko­la­ügy sa­nya­rú hely­ze­té­nek ér­zé­kel­te­té­sé­re az aláb­bi sta­tisz­ti­kai adat­sort köz­li a me­mo­ran­dum:
„1916-ban Szlo­vá­ki­á­ban volt:
1. Óvo­dák: 448 ma­gyar, egy szlo­vák sem; 22 715 szlo­vák 3–5 éves gyer­mek­nek kel­lett ma­gyar óvo­dá­ba jár­nia.
2. Ál­ta­lá­nos is­ko­lák: 4253 ma­gyar, 365 szlo­vák, ame­lyek kö­zül az utób­bi­ak csak ne­vük­ben vol­tak szlo­vá­kok, mi­vel 1912-ben Wlassics Gyu­la val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­ter azt az uta­sí­tást ad­ta, hogy a ma­gyart a he­ti ös­­sze­sen 26 órá­ból min­den ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban 17–24 he­ti óra­szám­ban ok­tas­sák.
3. Szak­is­ko­lák, ke­res­ke­del­mi és ipa­ri is­ko­lák: 138 ma­gyar, egy szlo­vák sem. 7407 szlo­vák ta­nu­ló volt kény­te­len ma­gyar is­ko­lá­ba jár­ni.
4. Pol­gá­ri is­ko­lák: 112 ma­gyar, egy szlo­vák sem. 3181 szlo­vák di­ák­nak kel­lett ma­gyar is­ko­lá­ba jár­nia.
5. Ok­ta­tó­kép­ző in­téz­mé­nyek: 27 ma­gyar, egy szlo­vák sem.
6. Gim­ná­zi­u­mok és re­ál­is­ko­lák: 46 ma­gyar, egy szlo­vák sem.
7. Ma­ga­sabb szin­tű le­ány­is­ko­lák: 8 ma­gyar, szlo­vák nem volt.
8. Egye­te­mek, mű­sza­ki fő­is­ko­lák, jo­gi tan­fo­lyam­ok, fel­ső­fo­kú te­o­ló­gi­ai in­téz­mé­nyek és szak­is­ko­lák: va­la­men­­nyi magyar.”33
A fen­ti sta­tisz­ti­kai adat­sor után a gon­do­lat­me­net így foly­ta­tó­dik: a ma­gya­rok a szlo­vák temp­lo­mot sem kí­mél­ték, a ma­gya­ro­sí­tás esz­kö­ze­ként hasz­nál­ták. Csernovában, Liptó me­gyé­ben a szlo­vák ka­to­li­ku­sok fel­épí­tet­tek egy temp­lo­mot, és azt kö­ve­tel­ték, hogy egy szlo­vák pap szen­tel­je azt fel. A püs­pök azon­ban el­ren­del­te, hogy ma­gyar pap szen­tel­je fel. Ter­mé­sze­te­sen az egy­ház­köz­ség­be tar­to­zó hí­vők nem en­ged­ték, hogy a ma­gyar pa­pok be­lép­je­nek a temp­lom­ba. A ma­gyar ve­ze­tő­ség csend­őrö­ket kül­dött a ma­gyar pa­pok se­gít­sé­gé­re; en­nek az lett az ered­mé­nye, hogy 15 hí­vőt meg­öl­tek, töb­ben sú­lyo­san meg­sé­rül­tek, má­sok (hi­va­ta­los sze­mély el­le­ni) az ál­lam­ha­ta­lom­nak va­ló el­len­ál­lás mi­att bör­tön­be ke­rül­tek.
A ma­gyar po­li­ti­ku­sok a szlo­vák nép el­sor­vasz­tá­sa ér­de­ké­ben min­den esz­közt fel­hasz­nál­tak – mond­ja a me­mo­ran­dum. Pél­dá­ul: „A ma­gya­rok ki­mon­dott raz­zi­á­kat szer­vez­tek a szlo­vák gyer­me­kek ke­re­sé­sé­re, aki­ket a ma­gya­rok föld­jé­re, az Al­föld­re küld­tek. Ezek a raz­zi­ák 1874-től 1900-ig tar­tot­tak; ez idő alatt a szlo­vák gye­re­ke­ket el­sza­kí­tot­ták szü­le­ik­től, és mes­­sze vit­ték őket.”34
Sőt 1883-ban a ma­gya­rok egy olyan ma­gya­ro­sí­tó tár­sa­sá­got (FEMKA) ala­pí­tot­tak, amely a ve­ze­tő­ség se­gít­sé­gé­vel át­vet­te a szlo­vák gyer­me­kek de­por­tá­lá­sát, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a 12–15 éves fi­a­tal lá­nyok­ra, akik kö­zül so­kan bor­dély­há­zak­ba ke­rül­tek. A vi­lá­got le­súj­tot­ták ezek a té­nyek, ami­kor tu­do­mást sze­rez­tek ró­luk; 1889-ben Ale­xan­der Poptoff Szentpétervárott fran­cia nyel­ven köny­vet írt er­ről a tény­ről Rab­szol­ga­ság Eu­ró­pa szí­vé­ben cím­mel.
A szlo­vá­kok szen­ve­dé­se­i­nek (a me­mo­ran­dum a „már­tí­rom­ság” ki­fe­je­zést hasz­nál­ja) is­mer­te­té­se után a me­mo­ran­dum hos­­sza­san idé­zi a ma­gyar kor­mány gaz­da­sá­gi el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­it. Ki­je­len­ti, hogy a ma­gyar kor­mány igye­ke­zett meg­gá­tol­ni a szlo­vá­kok anya­gi gya­ra­po­dá­sát, ezért a ma­gyar el­nyo­más elől 739 565 fő me­ne­kült Ame­ri­ká­ba.
A 3. fejezet35 a ma­gyar nép­szám­lá­lás­sal, pon­to­sab­ban a ma­gyar sta­tisz­ti­kák­kal fog­lal­ko­zik. Ki­fej­ti, hogy a ma­gyar sta­tisz­ti­ka tu­da­to­san meg­ha­mi­sí­tot­ta a szlo­vá­kok szá­mát, Pest me­gyé­ben pél­dá­ul 20 ezer szlo­vá­kot ma­gyar­nak ír­tak be. Egy má­sik eset­ben így ér­vel: „Sza­bolcs me­gyé­ben tel­je­sen ma­gyar kör­nye­zet­ben van egy ré­gi szlo­vák ko­ló­nia: Nyír­egy­há­za vá­ro­sa. Ezen vá­ros la­kói (38 198 la­kos) ed­dig a szlo­vák nyel­vet be­szél­ték, és a temp­lom­ban szlo­vák nyel­ven tar­tot­ták a pré­di­ká­ci­ót. 1880-ban a ma­gyar sta­tisz­ti­ka még szlo­vák­ként is­mer­te el a né­pes­ség több­sé­gét. 1910-ben eb­ben a me­gyé­ben már csak 1117 szlo­vá­kot mu­tat­tak ki, de ugyan­eb­ben az idő­ben 18 719-re nőtt a szlo­vá­kul be­szé­lő ma­gya­rok szá­ma. Nyil­ván­va­ló, hogy egy tisz­tán ma­gyar me­gyé­ben nem a ma­gya­rok­nak állt ér­de­kük­ben, hogy szlo­vá­kul ta­nul­ja­nak meg, sok­kal in­kább a ma­gyar­ként fel­tün­te­tett szlo­vá­ko­ké (hogy ma­gya­rul tanuljanak).”36
Ezt kö­ve­tő­en a me­mo­ran­dum meg­vá­dol­ja a ma­gya­ro­kat, hogy több mint fél­mil­lió szlo­vá­kot ma­gyar­nak köny­vel­tek el a sta­tisz­ti­kák­ban, majd ki­je­len­ti, hogy „sok más is fel­jo­go­sít min­ket ar­ra, hogy ele­ve el­uta­sít­suk a hi­va­ta­los ma­gyar sta­tisz­ti­ká­kat, leg­in­kább az utol­só nép­szám­lá­lás­ét, amely a le­he­tő legpontatlanabb”.37 Egy­ér­tel­mű­en fel­fe­dez­he­tő az e ki­je­len­tés mö­gött rej­lő hát­só szán­dék, va­gyis az, hogy ha a ma­gyar fél a bé­ke­kon­fe­ren­ci­án meg­pró­bál et­ni­kai-nép­szám­lá­lá­si ada­tok­kal ér­vel­ni, azo­kat hi­tel­te­len­nek kell nyil­vá­ní­ta­ni.
A 4. fejezet38 Szlo­vá­kia ha­tá­ra­i­val fog­lal­ko­zik, fa­lu­ne­ve­ket fel­tün­tet­ve is­mer­te­ti a kö­ve­telt ha­tárt, mely a Du­na bal part­ját kö­ve­ti Vá­cig, majd át­ha­lad a Cser­hát és a Bükk hegy­sé­gen, majd Miskolc–Tokaj–Sárospatak–Sátoraljaújhely vo­nal men­tén fut.
A VI. szá­mú emlékirat39 a ru­tén­kér­dés­sel fog­lal­ko­zik rész­le­te­sen, meg­is­mé­tel­ve a II. szá­mú em­lék­irat ide vo­nat­ko­zó ré­szét. Ki­je­len­ti, hogy a há­rom szó­ba jö­he­tő meg­ol­dás (len­gyel, uk­rán, cseh­szlo­vák) kö­zül a Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lás a leg­he­lye­sebb. A Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zó me­mo­ran­dum­hoz ha­son­ló­an eb­ben a me­mo­ran­dum­ban is ecse­te­li a ma­gyar el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­ket, il­let­ve ki­je­len­ti, hogy sok ru­tén a ma­gyar el­nyo­más elől me­ne­kült Ame­ri­ká­ba. Ki­eme­li a te­rü­let stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gét, hi­szen ha az Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz tar­toz­na, Cseh­szlo­vá­kia hi­dat nyer­ne Ro­má­nia fe­lé.
A to­váb­bi me­mo­ran­du­mok ki­sebb sú­lyú kér­dé­sek­kel fog­lal­koz­nak: a VII. szá­mú emlékirat40 a lausitzi szorbok sor­sát ecse­te­li, il­let­ve kö­ve­te­li a ven­dek fel­sza­ba­dí­tá­sát a né­met ura­lom alól. A VIII. szá­mú emlékirat41 Ratiboøzsal fog­lal­ko­zik, an­nak Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sát kö­ve­tel­ve. A IX. szá­mú emlékirat42 Glatzcal, an­nak ugyan­csak Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sát kö­ve­tel­ve. A X. szá­mú emlékirat43 a cseh–oszt­rák ha­tár ki­iga­zí­tá­sá­val fog­lal­ko­zik, il­let­ve a po­rosz-szi­lé­zi­ai ha­tár­ki­iga­zí­tás­ok szük­sé­ges­sé­gét ma­gya­ráz­za. A XI. szá­mú emlékirat44 jó­vá­té­telt és ha­di kár­pót­lást kí­ván mind­azo­kért, amit a cseh­szlo­vák­ok a há­bo­rú alatt el­szen­ved­tek.
A me­mo­ran­du­mok is­mer­te­té­sé­ből jól lát­ha­tó: cél­juk az volt, hogy meg­győz­zék az an­tant­ha­tal­ma­kat ar­ról, mi­lyen elő­nyök­kel is jár­na szá­muk­ra egy erős cseh­szlo­vák ál­lam lét­re­ho­zá­sa Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. En­nek ér­de­ké­ben egy igen szé­les ala­po­kon nyug­vó érv­rend­szert ál­lí­tot­tak fel, mely­nek spekt­ru­ma a tör­té­net­böl­cse­le­ti ér­vek­től (a cse­hek kül­de­té­se, a hu­ma­ni­tás szol­gá­la­ta, a szel­le­mi és er­köl­csi ér­té­kek vé­del­me a né­met és ma­gyar bar­bár­ság­gal szem­ben) az egé­szen prag­ma­ti­kus, ún. gaz­da­sá­gi ér­ve­kig (kell a szén­me­den­ce, kell a vas­út­vo­nal, mert ezek nél­kül nem mű­kö­dik ál­la­munk) ter­jedt. Kü­lön ki kell emel­nünk, hogy a me­mo­ran­du­mok so­ro­za­to­san két­ség­be von­ták az oszt­rák és a ma­gyar nép­szám­lá­lás­ok ered­mé­nye­it, csa­lás­sal, ha­mi­sí­tás­sal vá­dol­va meg a Mo­nar­chia sta­tisz­ti­ku­sa­it és po­li­ti­ku­sa­it. Ugyan­ak­kor a me­mo­ran­dum ös­­sze­ál­lí­tói – ami­kor a szlo­vá­kok szá­má­ról volt szó – igen „kre­a­tív mó­don” bán­tak a sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal.
Szin­tén fon­tos ele­me volt az érv­rend­szer­nek az ér­zel­mi hú­ro­kat is meg­pen­dí­tő (bor­dély­ba hur­colt fi­a­tal szlo­vák lá­nyok), ál­ta­luk „bru­tá­lis ma­gya­ro­sí­tás”-nak ne­ve­zett fo­lya­mat élénk szí­nek­kel tör­té­nő ecse­te­lé­se. Ugyan­ak­kor a me­mo­ran­dum szer­zői mé­lyen hall­gat­tak a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban élő más nem­ze­ti­sé­gek ön­ren­del­ke­zé­si jo­gá­ról.
Marián Hronský tanulmányában45 rá­mu­tat, hogy a Szlo­vá­ki­át érin­tő me­mo­ran­du­mok ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ban se­géd­ke­ző szlo­vák po­li­ti­ku­sok – akik a me­mo­ran­du­mok­hoz szük­sé­ges anya­gok ös­­sze­gyűj­té­sét Turócszentmártonban vé­gez­ték el – ere­de­ti­leg úgy vél­ték, hogy Szlo­vá­kia ha­tá­ra­i­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ele­gen­dő az et­ni­kai elv ér­vé­nye­sí­té­se, de Prá­gá­ból 1918 de­cem­be­ré­ben olyan uta­sí­tást kap­tak, hogy az et­nog­rá­fi­ai ér­de­ke­ken kí­vül a gaz­da­sá­gi, a köz­le­ke­dé­si és a stra­té­gi­ai ér­de­ket is ve­gyék fi­gye­lem­be.
Borsody Ist­ván aláb­bi sza­vai tö­ké­le­te­sen ki­fe­je­zik a me­mo­ran­du­mok lé­nye­gét: „Re­me­kül fel­ké­szült [már­mint Beneš – G. L.]. Nem ve­tőd­he­tett fel olyan kér­dés, ami­re nem lett vol­na irat­tás­ká­já­ban egy me­mo­ran­dum. A me­mo­ran­du­mok pe­dig mind azt bi­zo­nyí­tot­ták, hogy Eu­ró­pa, a vi­lág, az em­be­ri­ség, a bé­ke és igaz­ság sze­rint csak egy meg­ol­dás lé­te­zik, még­pe­dig az, ame­lyik meg­fe­lel a cseheknek.”46

A cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek szó­be­li be­ter­jesz­té­se

A bé­ke­kon­fe­ren­cia úgy ha­tá­ro­zott, hogy az igé­nyek írá­sos be­ter­jesz­té­sén kí­vül le­he­tő­sé­get ad a ki­sebb szö­vet­sé­ge­sek­nek, hogy azo­kat szó­ban is elő­ad­ják, még­pe­dig a leg­fel­ső szin­ten. Így Beneš a Leg­fel­ső Ta­nács előtt feb­ru­ár 5-én szó­ban is­mer­tet­te a cseh­szlo­vák igé­nye­ket. Ez­zel ala­po­san igény­be vet­te a Leg­fel­sőbb Ta­nács ide­jét és tü­rel­mét, hi­szen há­rom és fél órán ke­resz­tül be­szélt ha­zá­ja hely­ze­té­ről és te­rü­le­ti követeléseiről,47 bár azt is meg kell je­gyez­nünk, hogy kér­dé­sek­kel több­ször is meg­sza­kí­tot­ták elő­adá­sát.
Elő­adá­sa be­ve­ze­tő ré­szé­ben em­lé­kez­tet­te a hall­ga­tó­sá­gát ar­ra, hogy a cseh­szlo­vák nem­zet „so­ha­sem ha­bo­zott a szö­vet­sé­ge­sek s a de­mok­rá­cia ér­de­kei mel­lett ki­áll­ni. Nem a te­rü­let­szer­zés vit­te harc­ba, ha­nem ugyan­azon esz­mé­nyek, mint a szö­vet­sé­ges nem­ze­tek fi­a­it. Egy kö­zép­ko­ri di­nasz­tia el­len kelt fel, ame­lyet a bü­rok­rá­cia, a mi­li­ta­riz­mus, a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház s bi­zo­nyos mér­té­kig a nagy­tő­ke tar­tott fenn. […] Az egész nem­zet csu­pán sa­ját sor­sát kí­ván­ta a ke­zé­be venni.”48 Majd így foly­tat­ta: „A nem­zet há­rom­száz év­nyi szol­ga­ság és há­nyat­ta­tás után, amely kis hí­ján föl­emész­tet­te, most úgy ér­zi, bölcs­nek, mér­ték­le­tes­nek és igaz­sá­gos­nak kell len­nie szom­szé­da­i­hoz, hogy az irigy­sé­get és a vi­szá­lyok ki­úju­lá­sát el­ke­rül­je, ami is­mét ha­son­ló ve­szé­lyek­be sodorná.”49
Úgy vél­jük, hogy az írá­sos me­mo­ran­du­mok­ban meg­fo­gal­ma­zott cseh­szlo­vák igé­nyek is­me­re­té­ben erős kri­ti­ká­val kell ke­zel­nünk eze­ket a mon­da­to­kat. Beneš ezen emel­ke­dett be­ve­ze­tő után tért rá a te­rü­le­ti kér­dé­sek­re. A tör­té­nel­mi or­szág­ré­szek (Cseh- és Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia) ese­té­ben tör­té­nel­mi ér­ve­lést al­kal­ma­zott, az­az ki­fej­tet­te, hogy ez a há­rom te­rü­let már a 6. szá­zad­ban egy ál­la­mot al­ko­tott egy cseh di­nasz­tia ural­ma alatt. 1526-tól a Habs­bur­gok ke­rül­tek Bohémia trón­já­ra, s no­ha de jure mind­vé­gig el­is­mer­ték a cseh in­téz­mé­nyek lé­tét, et­től az idő­től kezd­ve erős ha­tal­mi köz­pon­to­sí­tás­ba kezd­tek. A cseh nép há­rom­szor lá­zadt fel nem­csak az el­né­me­te­sí­tés el­len, ha­nem az arisz­tok­ra­ta és ka­to­li­kus ki­vált­sá­gok rend­sze­re el­len is.
Beneš ki­fej­tet­te, hogy a fe­hér­he­gyi csa­ta­vesz­tés okoz­ta ká­bu­lat­ból a fran­cia for­ra­da­lom ha­tá­sá­ra a nép ma­gá­hoz tért, s Kö­zép-Eu­ró­pa el­ső nem­ze­té­vé lett. Ahogy Beneš fo­gal­ma­zott: „nem­ze­tünk oly szor­go­san ipar­ko­dott, hogy a 20. szá­zad ele­jé­re ipa­ri, szel­le­mi és po­li­ti­kai te­kin­tet­ben egy­aránt Kö­zép-Eu­ró­pa leg­fej­let­tebb tár­sa­dal­má­vá nőt­te ki magát.”50
Ezek után ki­je­len­tet­te, hogy Cseh- és Mor­va­or­szág, va­la­mint Szi­lé­zia geo­grá­fi­ai és et­nog­rá­fi­ai szem­pont­ból egy­sé­get ké­pez. Ar­ra is ki­tért, hogy a né­met ko­lo­ni­zá­ció mi­att 2 400 000 né­met él ezen a te­rü­le­ten, de rög­tön hoz­zá­tet­te, hogy ez az adat az 1910. évi oszt­rák nép­szám­lá­lás ered­mé­nye, ám ezt a nép­szám­lá­lást az oszt­rák ha­tó­sá­gok meg­ha­mi­sí­tot­ták. En­nél a pont­nál Lloyd Ge­or­ge meg­kér­dez­te, hogy mit mu­tat­nak a ko­ráb­bi sta­tisz­ti­kai adatok.51 Beneš vá­la­szá­ban ki­fej­tet­te, hogy az 1900-as ada­tok ha­son­ló­ak az 1910-es ada­tok­hoz, de ez az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy ezek­nél ugyan­olyan ha­mi­sí­tás tör­tént. Ek­kor Wilson el­nök meg­kér­dez­te, hogy hány cseh él a te­rü­le­ten, mi­re Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy 4 500 000 fő.52
Ezek után Beneš gaz­da­sá­gi ér­ve­lést al­kal­ma­zott. Azt mond­ta, hogy Cseh­or­szág volt a Mo­nar­chia gaz­da­sá­gi­lag leg­fej­let­tebb ré­sze, pél­dá­ul a cu­kor­ipar 90%-a, a tex­til­ipar 70%-a, a vas­gyár­tás 55%-a, az al­ko­hol­gyár­tás 60%-a itt ta­lál­ha­tó, ez az ipar azon­ban a nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gyes, né­me­tek ál­tal la­kott ha­tár­te­rü­le­tek­re kon­cent­rá­ló­dik. Mi­vel a bel­ső, zö­mé­ben ag­rár­gaz­dál­ko­dás­sal fog­lal­ko­zó cseh te­rü­le­tek nem lé­tez­het­nek a pe­rem­te­rü­le­tek ipa­ra nél­kül, meg kell őriz­ni a te­rü­let egy­sé­gét, az­az a né­me­tek ál­tal la­kott pe­rem­te­rü­le­tek­nek is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell tar­toz­ni­uk. En­nél a pont­nál Lloyd Ge­or­ge is­mét köz­be­szólt, s azt kér­dez­te, mi az oka an­nak, hogy az ipar a pe­rem­te­rü­le­tek­re koncentrálódik.53 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy azért, mert a nagy szén­me­zők a pe­rem­te­rü­le­te­ken ta­lál­ha­tók. Ezt kö­ve­tő­en egy ki­sebb – kö­rül­be­lül tíz­per­ces – be­szél­ge­tés bon­ta­ko­zott ki Lloyd Ge­or­ge, Arthur James Balfour, Beneš és Kramáø kö­zött a pe­rem­te­rü­le­tek et­ni­kai és gaz­da­sá­gi vi­szo­nya­i­ról, il­let­ve ezek ös­­sze­füg­gé­se­i­ről. Ek­kor Beneš is­mét meg­csil­lan­tot­ta pá­rat­lan prag­ma­tiz­mu­sát és ér­ve­lé­si tu­do­má­nyát, ki­fejt­ve, hogy a cseh­or­szá­gi né­me­tek is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz sze­ret­né­nek tar­toz­ni, ugyan­is tisz­tá­ban van­nak az­zal, hogy amen­­nyi­ben Né­met­or­szág­hoz csa­tol­nák őket, nem len­né­nek ké­pe­sek a né­met­or­szá­gi ipar­ral ver­se­nyez­ni, és így ipa­ri vál­lal­ko­zá­sa­ik gyor­san csőd­be men­né­nek.
Ez után Teschen kér­dé­sé­vel foly­tat­ta elő­adá­sát, s ki­je­len­tet­te, hogy et­nog­rá­fi­ai és gaz­da­sá­gi okok mi­att ké­ri a te­rü­let Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csatolását.54 Is­mét az­zal vá­dol­ta meg az oszt­rák sta­tisz­ti­ku­so­kat, hogy po­li­ti­kai okok mi­att – ter­mé­sze­te­sen is­mét a cse­hek ká­rá­ra –, meg­ha­mi­sí­tot­ták a tescheni te­rü­let nem­ze­ti­sé­gi sta­tisz­ti­ká­it, va­gyis jó­val több cseh él itt, mint amit a sta­tisz­ti­kák ki­mu­tat­nak, sőt a len­gye­lek van­nak ki­sebb­ség­ben. Ezen a pon­ton Robert Lansing meg­kér­dez­te, hogy Masaryk el­nök mi­ért nyi­lat­koz­ta azt, hogy Teschen még nem ké­szült fel a népszavazásra.55 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy nem tud nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zés­ről, de amen­­nyi­ben len­ne nép­sza­va­zás, biz­tos ben­ne, hogy az cseh si­ker­rel zá­rul­na. Majd is­mer­tet­te azo­kat a gaz­da­sá­gi ér­ve­ket, ame­lyek Teschen Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sa mel­lett szól­nak. Gya­kor­la­ti­lag meg­is­mé­tel­te a IV. szá­mú me­mo­ran­dum két ér­vét. Egy­részt a tescheni szén­me­zők­re – ame­lyek geo­ló­gi­a­i­lag egy­sé­ge­sek – min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a cseh ipar­nak, mert az itt ta­lál­ha­tó szén nél­kül nem tud­na mű­köd­ni, más­részt Teschenen ke­resz­tül hú­zó­dik az a vas­út­vo­nal, amely ös­­sze­kö­ti Cseh­or­szá­got Szlo­vá­kia észa­ki ré­sze­i­vel.
Ezek után Beneš is­mét vis­­sza­tért a Cseh- és Mor­va­or­szág, ill. Szi­lé­zia ha­tá­ra­i­nak kér­dé­sé­re, és be­je­len­tet­te, hogy ké­ri Ratiboø és Glatz Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csatolását,56 majd rá­tért a szlovákkérdésre.57 Ki­fej­tet­te, hogy Szlo­vá­kia egy­kor a cseh­szlo­vák ál­lam ré­szét ké­pez­te, de a ma­gya­rok a 10. szá­zad fo­lya­mán le­ro­han­ták. Ezek a hó­dí­tók si­ker­te­le­nül pró­bál­ták el­ma­gya­ro­sí­ta­ni ezt a te­rü­le­tet. A la­kos­ság mind­má­ig cseh ér­zel­mű, s az új ál­lam­hoz kí­ván tar­toz­ni. Beneš ki­fej­tet­te, hogy Szlo­vá­ki­át észak­ról a Kár­pá­tok, dél­ről a Du­na ha­tá­rol­ja. A Du­na dé­li irány­ba for­du­ló part­já­tól a Ti­szá­ig ter­je­dő ha­tár ré­szint ter­mé­sze­tes, ré­szint mes­ter­sé­ges. Ez a sza­kasz el­ke­rül­he­tet­len mó­don sok ma­gyart is le­vá­laszt, s er­re a prob­lé­má­ra a kon­fe­ren­ci­á­nak kell meg­ol­dást ta­lál­nia. Lloyd Ge­or­ge itt köz­be­szólt, és ki­fej­tet­te azon vé­le­mé­nyét, hogy a Szlo­vá­ki­á­ra vo­nat­ko­zó igé­nyek jo­gos­sá­gá­hoz nem fér sem­mi két­ség, és ezért azt ja­va­sol­ja Benešnek, hogy meg­jegy­zé­se­it csu­pán a vi­ta­tott pon­tok­ra korlátozza.58
Er­re Beneš is­mét le­szö­gez­te, hogy a du­nai ha­tár­hoz min­den­fé­le­kép­pen ra­gasz­ko­dik. „Szlo­vá­kia du­nai or­szág” – mond­ta, majd en­nek alá­tá­masz­tá­sá­ra is­mét a tör­té­ne­lem­hez for­dult, ki­fejt­ve, hogy ami­kor a ma­gya­rok e te­rü­let­re be­jöt­tek, a szlo­vá­kok ural­ták egész Pan­nó­ni­át. A ma­gya­rok el­űz­ték őket a he­gyek­be, s mi­u­tán a Du­na jobb part­ját meg­tisz­tí­tot­ták a szlo­vá­kok­tól, köz­vet­len érint­ke­zés­be ke­rül­tek a né­me­tek­kel. A Du­na bal part­ján élő szlo­vá­ko­kat azon­ban nem tud­ták ki­ir­ta­ni. Ezek a föld­jü­kön ma­rad­tak, no­ha töb­bé-ke­vés­bé el­ma­gya­ro­sod­tak. A du­nai ha­tár igé­nyét Beneš gaz­da­sá­gi ér­vek­kel is meg­pró­bál­ta alá­tá­masz­ta­ni. Ki­je­len­tet­te, hogy: „A cseh­szlo­vák ál­lam­nak nincs köz­vet­len ten­ge­ri ha­tá­ra. Há­rom ol­dal­ról né­me­tek, a ne­gye­dik­ről ma­gya­rok ve­szik kö­rül. Ipa­ri or­szág lé­vén fel­tét­len szük­sé­ge van ten­ge­ri ki­já­rat­ra. Ezt csak a nem­zet­kö­zi­vé nyil­vá­ní­tott Du­na biz­to­sít­hat­ja szá­má­ra, az ál­lam gaz­da­sá­gi éle­té­nek alap­ja­ként. Ez geo­grá­fi­ai szük­ség­sze­rű­ség, amely nél­kül az új ál­lam nem létezhet.”59
Lloyd Ge­or­ge ek­kor meg­kér­dez­te, hogy a du­nai ré­gi­ó­ban mek­ko­ra a szlo­vá­kok aránya.60 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy a te­rü­let el­csa­to­lá­sá­val a cseh­szlo­vák ál­lam­hoz mint­egy 350 000 ma­gyar ke­rül­ne. Ám rög­tön hang­sú­lyoz­ta, hogy ezen a te­rü­le­ten erő­sza­kos el­ma­gya­ro­sí­tás folyt. Rá­adá­sul a fo­lyó túl­part­ján jó né­hány szlo­vák szór­vány­te­le­pü­lés van. Így pél­dá­ul Bu­da­pest kör­nyé­kén 150 000 szlo­vák él. őket kom­pen­zá­ci­ó­ként ma­gyar fenn­ha­tó­ság alatt hagy­nák – mondta.61 Sonnino olasz mi­nisz­ter­el­nök er­re meg­kér­dez­te, hogy mi­lyen a szlo­vá­kok ará­nya a ma­gya­rok­kal szemben.62 Ez­zel gya­kor­la­ti­lag Lloyd Ge­or­ge Beneš ál­tal meg­vá­la­szo­lat­la­nul ha­gyott kér­dé­sét is­mé­tel­te meg. Beneš azt vá­la­szol­ta, azok a vi­dé­kek, ame­lye­ken a fel­mé­ré­sek ala­pul­nak, észak–dé­li irány­ban hú­zód­nak, s ily mó­don erős ma­gyar több­sé­get mu­tat­nak. „ő ma­ga kü­lön­ben úgy be­csü­li, hogy az ál­ta­la em­lí­tett tér­ség­ben 60% a szlo­vák né­pes­ség ará­nya, de meg­bíz­ha­tó ada­tot igen ne­héz len­ne kö­zöl­ni, mi­vel e te­rü­let so­ha­sem kép­zett kü­lön­ál­ló nép­szám­lá­lá­si körzetet”63 – mond­ta.
Wilson el­nök ek­kor meg­kér­dez­te, hogy va­jon a vá­ro­sok­ról lé­tez­nek-e hoz­zá­fér­he­tő sta­tisz­ti­kák, il­let­ve igaz-e az az ál­lí­tás, mi­sze­rint a szlo­vák né­pes­ség egye­dül Po­zsony­nál érint­ke­zik a Du­ná­val. Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy a szlo­vák­ság Bu­da­pest­től észak­ra el­éri a Du­nát, no­ha el kell is­mer­nie „hogy a fo­lyó men­ti la­kos­ság na­gyobb­részt magyar”.64
Ezek után Lloyd Ge­or­ge, Beneš és Kramáø a szlo­vák fo­lyók ha­józ­ha­tó­sá­gá­ról, il­let­ve a Du­ná­hoz vas­úton tör­té­nő ki­ju­tás­ról be­szél­get­tek. Beneš en­nek so­rán le­szö­gez­te, hogy az ál­ta­la elő­a­dott ha­tár­igé­nye­ket épp a vas­úti köz­le­ke­dés adott­sá­gai dik­tál­ják. A hegy­sé­gek észak–dé­li irá­nya mi­att ke­let és nyu­gat kö­zött cse­kély az érint­ke­zé­si le­he­tő­ség. En­nél­fog­va szük­ség van ar­ra a vas­út­vo­nal­ra, amely az ol­dal­irá­nyú ös­­sze­kö­te­tést egye­dül biz­to­sít­ja. Beneš el­is­mer­te, hogy a ha­tár ilyen mó­don tör­té­nő meg­hú­zá­sá­val te­kin­té­lyes szá­mú ma­gyar ke­rül­ne a cseh­szlo­vák ál­lam ke­re­tei kö­zé, de rög­tön ki­je­len­tet­te, hogy a ma­gyar sta­tisz­ti­kák még az oszt­rá­ko­ké­nál is meg­bíz­ha­tat­la­nab­bak. Itt je­le­nik meg elő­ször az a beneši érv, amely még 1945–1946-ban a szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re-tár­gya­lá­sok so­rán is fel­buk­kan, ugyan­is Beneš ki­je­len­tet­te, hogy ös­­szes­sé­gé­ben 650 000 ma­gyar ke­rül­ne a cseh­szlo­vák ál­lam ke­re­tei kö­zé, de ugyan­ek­kor 450 000 szlo­vák ma­rad­na Magyarországon.65
Ezek után Beneš is­mét elő­ve­szi a me­mo­ran­du­mok­ból már jól is­mert bru­tá­lis ma­gyar el­nyo­más ké­pét, s így be­szél: „A szlo­vá­ko­kat kü­lö­nö­sen súj­tot­ta az el­nyo­más, ma­ga Kos­suth mond­ta, hogy a szlo­vá­kok nem kap­hat­ják meg a vá­lasz­tó­jo­got. A ma­gya­rok nyíl­tan han­goz­tat­ták, hogy a szlo­vá­ko­kat nem tart­ják em­be­rek­nek. Szlo­vá­ki­á­ban 2300 hi­va­tal­nok kö­zül csu­pán 17 volt szlo­vák. 1700 bí­ró­ból mind­ös­­sze 1, 2500 adó­sze­dő­ből nem több mint 10! En­nek kö­vet­kez­té­ben a szlo­vák la­kos­ság ki­ván­do­rolt Ame­ri­ká­ba. Má­sok ott­ho­na­i­kat el­hagy­ván kön­­nyebb meg­él­he­tés re­mé­nyé­ben Ma­gyar­or­szág más vi­dé­ke­i­re te­le­pül­tek át, mint azt a Bu­da­pest mel­lett élő 90 000 s a Deb­re­cen kör­nyé­ki 80 000 szlo­vák pél­dá­ja tanúsítja.”66
Elő­adá­sa kö­vet­ke­ző ré­szé­ben Beneš Kár­pát­al­ja kér­dé­sét ve­tet­te fel, s így ér­velt: „A szlo­vá­kok szom­széd­sá­gá­ban, tő­lük ke­le­tebb­re van egy te­rü­let, ame­lyet ru­té­nok né­pe­sí­te­nek be. Ezek a ru­té­nok ugyan­azon törzs­ből szár­maz­nak, mint a ke­let-ga­lí­ci­a­i­ak, akik­től a Kár­pá­tok el­vá­laszt­ja őket. A szlo­vák­ság­gal szo­ros szom­széd­ság­ban él­nek, ha­son­ló tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött, mi több, a két nép nyel­ve közt egy át­me­ne­ti nyelv­já­rás is lét­re­jött. A ru­té­nok nem kí­ván­nak ma­gyar fenn­ha­tó­ság alatt ma­rad­ni, s ezért fel­aján­lot­ták, hogy egy önál­ló ál­la­mot al­kot­va szo­ros fö­de­rá­ci­ó­ba lép­né­nek be Cseh­szlo­vá­ki­á­ba […] Igaz­ság­ta­lan­ság len­ne őket a ma­gya­rok ké­nye-ked­vé­re hagy­ni, s ha­bár a cseh­szlo­vák igé­nyek kö­zött nem sze­re­pel, ő [már­mint Beneš – G. L.] még­is vál­lal­ta, hogy ügyü­ket a kon­fe­ren­cia elé tárja.”67
Elő­adá­sa zá­ró ré­szé­ben Beneš fel­ve­tet­te az ún. kor­ri­dor kér­dé­sét, va­gyis azt kér­te a kon­fe­ren­ci­á­tól, hogy a ma­gya­rok és az oszt­rá­kok ro­vá­sá­ra Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via kö­zött hoz­zák lét­re a kor­ri­dort, és így biz­to­sít­sák Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra az Ad­ri­ai-ten­ger­hez va­ló ki­ju­tás le­he­tő­sé­gét.
Az elő­adást szö­ve­gét ele­mez­ve meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy Beneš feb­ru­ár 5-i be­szé­dé­ben az írás­ban be­nyúj­tott 11 me­mo­ran­dum főbb ál­lí­tá­sa­it is­mé­tel­te meg. A cseh­szlo­vák igé­nyek alá­tá­masz­tá­sá­ul az ér­vek el­ké­pesz­tő­en szé­les spekt­ru­mát vo­nul­tat­ta fel a Leg­fel­sőbb Ta­nács előtt, be­szé­dé­ben a me­mo­ran­du­mok­ból már is­mert tör­té­net­böl­cse­le­ti, stra­té­gi­ai és gaz­da­sá­gi ér­vek mel­lett ta­lál­koz­ha­tunk geo­ló­gi­ai (lásd tescheni szén­me­zők egy­sé­ges­sé­ge) és nyel­vé­sze­ti (a ru­té­nok és a szlo­vá­kok kö­zös nyelv­já­rá­sa) ér­vek­kel is. Be­szé­dét fi­gye­lem­re­mél­tó­an le­le­mé­nyes­nek kell mi­nő­sí­te­nünk, hi­szen még ar­ra is ta­lált ér­vet, hogy meg­ma­gya­ráz­za, mi­ért lesz jó a né­me­tek­nek Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. Az ugyan tény, hogy Lloyd Ge­or­ge, Sonnino és Wilson szá­mos igen kel­le­met­len kér­dést – fő­kép­pen az el­csa­to­lan­dó te­rü­le­tek et­ni­kai ös­­sze­té­te­lé­re irá­nyu­ló kér­dést – tett fel, mu­tat­ja, hogy elő­adá­sá­nak szá­mos ál­lí­tá­sát kri­ti­ká­val fo­gad­ták a Leg­fel­sőbb Ta­nács tag­jai.
Beneš elő­adá­sá­nak meg­hall­ga­tá­sa után a Leg­fel­sőbb Ta­nács úgy dön­tött, ki­küld egy bi­zott­sá­got a cseh­szlo­vák ké­ré­sek megvizsgálására.68 Így jött lét­re „a cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra meg­ala­kí­tott bi­zott­ság”.

N. Császi ildikó: A zoboralji helynevek jellemzői

1. A hely­ne­vek ál­ta­lá­nos jel­lem­zői

A hely­ne­vek nyel­vünk le­xi­kai egy­sé­gei, főbb szó­fa­ji ka­te­gó­ri­á­in­kon be­lül a tu­laj­don­ne­vek al­cso­port­já­ba tar­toz­nak. A tu­laj­don­ne­vek je­len­tős ré­szét, ezen be­lül kü­lö­nö­sen a hely­ne­ve­ket, bi­zo­nyos ala­ki sa­já­tos­sá­ga­ik­ról is­mer­jük föl. Ezek a név­for­mán­sok (jel­lem­ző szó­ele­mek, utó­tag­ok, kép­zők, je­lek) nem­csak se­gí­te­nek a fel­is­me­rés­ben, ha­nem az em­ber min­tá­juk­ra al­kot­hat új ne­ve­ket. A hely­ne­vek rend­szer­sze­rű for­mán­sai el­ső­sor­ban a föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, pa­tak, út stb., il­let­ve ezek bár­mely nyel­vi meg­fe­le­lői). A föld­raj­zi köz­ne­vek nyel­vi uni­verzálék, min­den nyelv hely­név­rend­sze­ré­nek alap­ját, köz­pon­ti ré­szét al­kot­ják. Egy­ré­szes ne­vek­ként vagy több­ré­szes hely­ne­vek alap­tag­ja­ként a leg­na­gyobb in­for­má­ci­ós ér­té­ket hor­doz­zák: az adott név denotá­tumát nem is­me­rők szá­má­ra a név je­lölt­jét il­le­tő­en el­iga­zí­tást ad­nak. A Kö­ve­cses-dű­lőt ez alap­ján is­mer­jük fel meg­mű­velt ha­tár­rész­nek, a Boce­ga-­patakot szin­tén en­nek alap­ján gon­dol­juk ki­sebb mé­re­tű fo­lyó­víz­nek ak­kor is, ha so­ha nem jár­tunk azo­kon a te­rü­le­te­ken, ame­lyek­ről ezek a ne­vek szár­maz­nak. Min­den hely­név lét­re­jöt­té­ben két té­nye­ző jut sze­rep­hez: az em­ber és a táj. Az em­be­rek hoz­zák lét­re őket, eb­ben ki­fe­je­ző­dik nyel­vük, mű­velt­sé­gük, tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lett­ség­ük, lé­lek­ta­ni sa­já­tos­sá­guk. A táj­ré­szek fe­lől kö­ze­lít­ve pe­dig a táj ter­mé­sze­ti, föld­raj­zi jel­le­ge, szem­be­tű­nő sa­já­tos­sá­ga, az em­be­rek éle­té­ben be­töl­tött sze­re­pe ha­tá­roz­zák meg a szü­le­ten­dő ne­ve­ket.
A név­tu­do­mány kép­vi­se­lői a föld­raj­zi köz­név fo­gal­mát nem tel­je­sen azo­nos mó­don ér­tel­me­zik (vö. Benkő 1947, 51; Inczefi 1973; Káz­mér 1957, 6; Markó 1981; Pes­ti 1970). A föld­raj­zi köz­ne­vek kér­dés­kö­ré­vel Ba­logh La­jos meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint „mind a nyel­vé­sze­ti, mind a tér­ké­pé­sze­ti szak­iro­da­lom meg­le­he­tő­sen ke­ve­set fog­lal­ko­zott” (Ba­logh 1997, 36). En­nek egyik oka le­het, hogy a szak­ki­fe­je­zés tar­tal­mát nem si­ke­rült tisz­táz­ni egé­szen a leg­utób­bi idő­kig. A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben meg­in­dult, va­la­men­­nyi ha­zai te­le­pü­lés­re ki­ter­je­dő föl­dra­jz­inév­gyűjtés és -ki­adás nagy men­­nyi­ség­ben tárt fel olyan köz­szói név­ele­me­ket, ame­lyek meg­íté­lé­se kö­rül vi­ták vol­tak. Elég csak né­hány me­gyei kö­tet­be be­le­la­poz­nunk, s lát­hat­juk, hogy né­há­nyan igen szű­ken ér­tel­mez­ték ezt a kér­dés­kört, s csak a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­ve­ket gyűj­töt­ték ös­­sze (Markó Im­re Le­hel), míg má­sok az em­ber al­kot­ta lé­te­sít­mé­nye­ket is ide­so­rol­ták (Var­ga Má­ria).
Ba­logh La­jos a kér­dés­kör tisz­tá­zá­sá­ra az előbb em­lí­tett ta­nul­má­nyá­ban a föld­raj­zi ne­vek­ben elő­for­du­ló köz­szói ele­me­ket sze­man­ti­kai ala­pon há­rom ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ja:
1. ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, völ­gy, er­dő, rét, dű­lő, pa­tak stb.);
2. alap­je­len­tés­ben nem to­po­grá­fi­ai jel­le­gű, de ös­­sze­té­te­li tag­ként az­zá vá­ló lé­te­sít­mény­ne­vek (kút, híd, kert, ud­var, ma­lom, ke­reszt stb.);
3. vi­szo­nyí­tó ele­mek a név­szer­ke­zet­ben (kis, nagy, bel­ső, kül­ső, al­só, fel­ső, ré­gi, új stb.). Ba­logh La­jos sze­rint ez utób­bi­ak nem tar­toz­nak a föld­raj­zi köz­ne­vek ka­te­gó­ri­á­já­ba.
Hoff­mann Ist­ván sze­rint a má­so­dik cso­port­ba tar­to­zó (ál­lo­más, gyár, kocs­ma, szo­bor) köz­sza­vak – bár két­ség­kí­vül van ’he­ly’ je­len­té­sük, mi­vel tá­jé­ko­zó­dás­ra lo­ká­lis kö­tött­sé­gük ré­vén fel­hasz­nál­ha­tók – köz­pon­ti je­len­tés­tar­tal­muk alap­ján in­kább más tí­pu­sú sza­vak­kal tar­toz­nak egy je­len­tés­me­ző­be, nem a föld­raj­zi köz­ne­vek­kel (Hoffmann 2000, 68). A hely­név fo­ga­lom­kö­re még­is ezek­kel a meg­ne­ve­zé­si kö­rök­kel bő­vül, így az újabb hely­név-ti­po­ló­gi­ák már ezek­nek a hely­ne­vek­nek cso­por­to­sí­tá­sát is tar­tal­maz­zák. A név­vi­se­lő ob­jek­tu­mok és a föld­raj­zi köz­ne­vek el­té­rő ér­tel­me­zé­se kö­vet­kez­té­ben nap­ja­in­kig nem egy­sé­ges a hely­név­faj­ták főbb ka­te­gó­ri­á­i­nak el­ha­tá­ro­lá­sa a ma­gyar név­ta­ni iro­da­lom­ban.

2. A tör­té­ne­ti ne­vek je­len­tő­sé­ge

A hely­ne­vek irán­ti ér­dek­lő­dés a 19. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­től nyo­mon kö­vet­he­tő. Leg­elő­ször Vi­rág Be­ne­dek 1804. jú­li­us 30-i Ka­zin­czy Fe­renc­hez in­té­zett le­ve­lé­ben mu­tat ér­dek­lő­dést a hely­ne­vek gyűj­té­se irán­t. A Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény szer­kesz­tő­sé­gé­ben is fel­éb­redt az ér­dek­lő­dés a hely­ne­vek iránt (1819), mi­kor egy Arad vár­me­gyei cikk­ben a ré­gi­sé­gek kö­zött né­hány ha­lom ne­vét fel­so­rol­ta a szer­ző. A szer­kesz­tő lap­al­ji jegy­zet­ben fe­jez­te ki azt a kí­ván­sá­gát, mi­lyen fon­tos len­ne a vár­me­gye va­la­men­­nyi hal­mát va­la­mi­lyen rend­ben fel­so­rol­ni.
A Ma­gyar Tu­dós Tár­sa­ság (Aka­dé­mia) 1837-ben nyelv­tu­do­má­nyi pá­lya­té­telt írt ki hely- és csa­lád­ne­vek meg­fej­té­sé­re, ez­zel a hely­ne­vek tu­do­má­nyos ér­té­két nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban is út­tö­rő mó­don fel­is­mer­te. Igaz, a pá­lyá­zat­nak nem volt tu­do­má­nyos ér­te­lem­ben si­ke­re, de min­den bi­zon­­nyal ha­tás­sal volt Gal­góczi Gá­bor 1848-ban író­dott Ma­gyar nyelv­tan cí­mű mun­ká­já­ra. Ez az el­ső olyan gram­ma­ti­kánk, amely­ben a tu­laj­don­ne­vek kö­zött el­kü­lö­ní­tett hely­név­cso­por­to­kat ta­lá­lunk: 1. me­gyék; 2. vá­ro­sok, hely­sé­gek, pusz­ták, vá­rak; 3. he­gyek; 4. fo­lyók, ta­vak; 5. dű­lők, szán­tó­föl­dek, sző­lő­őr­zé­sek, er­dők, egyes ha­tár­ré­szek, ka­szá­lók, le­ge­lők, la­po­sok, dom­bok, bar­lan­gok és más­faj­ta he­gyek ne­vei. A hely­név­ku­ta­tás szem­pont­já­ból ket­tős je­len­tő­sé­ge van az em­lí­tett mű­nek. Gal­góczi hang­sú­lyoz­ta el­ső­ként az egész or­szág­ra ki­ter­je­dő hely­név­gyűj­tés fon­tos­sá­gát, más­részt rá­mu­ta­tott a hely­ne­vek­nek a ma­gyar nyelv­tu­do­mány­ban be­töl­tött sze­re­pé­re, nyelv­tör­té­ne­ti for­rás­ér­té­kük­re. Az Új Ma­gyar Mú­ze­um mun­ka­tár­sai fel­is­mer­ték, hogy a hely­név­ku­ta­tás­ban nyelv­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat kell al­kal­maz­ni. Ré­vész Im­re (1853) sze­rint a hely­ne­vek ma­gya­rá­za­tai alig­ha kép­zel­he­tők el más vi­dé­kek­ről szár­ma­zó ös­­sze­ha­son­lí­tó anyag nél­kül, sőt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy a hely­név­ma­gya­rá­za­tok­ban a ro­kon nyel­vek és a ha­zánk­ban la­kó más né­pek hely­ne­ve­i­nek egy­be­ve­té­se, ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa szük­sé­ges. Ez a meg­ál­la­pí­tás a tu­do­má­nyos igé­nyű ma­gyar hely­név­ku­ta­tás kez­de­té­ről ta­nús­ko­dik. A gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lás mód­sze­re­i­nek ki­dol­go­zá­sa a Bé­kés me­gyei Sza­bó Kár­oly ne­vé­hez fű­ző­dik, aki a gyűj­té­sek te­le­pü­lé­si egy­sé­gen­kén­ti el­vég­zé­sét szor­gal­maz­ta, fon­tos­nak tar­tot­ta a gyűj­tők hely­szí­ni tá­jé­ko­zott­sá­gát és a la­kos­ság­gal ki­ala­kí­tott ben­ső­sé­ges kap­cso­la­tát, il­let­ve a tel­jes, vá­lo­ga­tás nél­kü­li hely­név­anyag ös­­sze­gyűj­té­sét és ma­gya­rá­za­tát.
A tu­do­má­nyos ku­ta­tás nagy anyag­hoz Pesty Fri­gyes or­szá­gos hely­név­gyűj­té­se (1864–65) ré­vén ju­tott. A te­mes­vá­ri szü­le­té­sű tiszt­vi­se­lő fel­is­mer­te, hogy a hely­ne­vek a nyel­vi ha­gyo­má­nyo­kat leg­in­kább őr­ző ré­te­gé­hez tar­toz­nak, és ko­rá­nak egyik leg­ko­mo­lyabb hír­lap­já­ban, a Ma­gyar Saj­tó­ban szor­gal­maz­ta a hely­ne­vek gyűj­té­sét és vizs­gá­la­tát. A sza­bad­ság­harc le­ve­ré­se utá­ni po­li­ti­kai meg­tor­lá­sok kö­vet­kez­mé­nye­ként fi­gye­lem­re mél­tó meg­jegy­zé­se­ket tesz köz­zé: „A teme­si bán­ság haj­dan tisz­tán ma­gyar vol­tát be­bi­zo­nyít­hat­nók még ak­kor is, ha va­la­men­­nyi tör­té­ne­ti föl­jegy­zés, ha min­den er­ről szó­ló ok­le­vél ki is ve­szett vol­na – a hely­ne­vek­ből” (Pesty 1857). Az or­szá­gos mé­re­tű hely­név­gyűj­tést hi­va­ta­los ké­rés for­má­já­ban in­dí­tot­ta el, hogy a hely­tar­tó­ta­nács ha­tó­sá­gi mun­ka­ként ren­del­je el a hely­név­gyűj­tést. A ké­rést ked­ve­ző­en vé­le­mé­nyez­te az Aka­dé­mia és az Er­dé­lyi Mú­ze­um Egye­sü­let, így Pesty hi­va­ta­los se­gít­sé­get ka­pott a hely­tar­tó­ta­nács­tól. A ha­tal­mas hely­név­anya­got az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra őr­zi ma 68 vas­kos kö­tet­ben és mik­ro­fil­men. A ha­tal­mas anyag el­le­né­re ta­lá­lunk olyan köz­sé­ge­ket, ame­lyek név­anya­ga meg­le­he­tő­sen hi­á­nyos, alig né­hány hely­ne­vet tar­tal­maz az irat. Mind­ezek el­le­né­re ket­tős ér­té­ke van en­nek a hely­név­gyűj­te­mény­nek: 1. az ak­ko­ri or­szág­nak szink­ron (azon kor­be­li, egy idő­ben ös­­sze­gyűj­tött) hely­név­anya­gát tar­tal­maz­za; 2. az az­óta el­telt csak­nem 150 év után di­ak­ro­ni­kus (tör­té­ne­ti) hely­név­kinc­­csé vált. A ké­sőb­bi hely­név­gyűj­té­sek hí­vó­név­ként tá­masz­kod­hat­nak Pesty mun­ká­já­ra (vö. Sza­bó T. 1988, 13–48).
A 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a több­szö­ri úr­bér­ren­de­zé­sek után az egyes te­le­pü­lé­sek bir­to­ka­i­nak ta­go­sí­tá­sá­ra is sor ke­rült, en­nek kap­csán két tér­ké­pet is ki­ad­tak (1870–80-as évek­ben), ame­lye­ken rög­zí­tet­ték a te­le­pü­lés ó és új ­ál­lo­má­nyát, fel­tün­tet­ve raj­tuk a ha­tár­ré­szek el­ne­ve­zé­se­it. A 20. szá­zad ele­jén pe­dig több úr­bé­ri föl­det (le­ge­lő­ket, ir­tá­so­kat) osz­tot­tak ki, me­lye­ket szin­tén tér­ké­pe­ken rög­zí­tet­tek. Nyi­tra-vidéken eze­ket az 1903–1905-ös tér­ké­pe­ket hasz­nál­ták fel a rend­szer­vál­tás után a kár­pót­lás­ok ide­jén.
A táj­egy­ség tör­té­ne­ti név­anya­gát ko­ráb­ban két ta­nul­mány­ban is vizs­gál­tam. Mind­két vizs­gá­lat­ból egy­ér­tel­mű­en ki­de­rül, hogy a tör­té­ne­ti név­anyag egy­sé­ges ké­pet mu­tat. A mo­ti­vá­ció azo­nos, akár ma­gyar, akár szlo­vák név­ről van szó. A te­rü­let név­adá­si szo­ká­sát az jel­le­mez­te, hogy fő­ként a ter­mé­szet kí­nál­ta el­ne­ve­zé­se­ket a tár­sa­dal­mi kö­zös­ség el­fo­gad­ta, iden­ti­fi­ká­ci­ó­ként hasz­nál­ta, név­kin­csé­vé tet­te. A hegyme­gi fal­vak­ban (Béd, Meny­he, Sza­lakusz) az em­ber­hez, tár­sa­da­lom­hoz kap­cso­ló­dó lexémák ke­vés­bé je­len­nek meg az el­ne­ve­zé­sek­ben, eb­ből is érez­he­tő a he­gyi, hegy­kör­nyé­ki em­be­rek ter­mé­szet­sze­re­te­te és -tisztelete. Ezek­ben a tör­té­ne­ti ne­vek­ben szá­mos va­ló­di táj­szó név­kö­vü­let­ként ma­radt fenn: Cser­ge, Czéczés, Csi­va-­part, Geresztény, va­gyis a nyelv­hasz­ná­lat­ból a táj­nyel­vi je­len­tés ki­ko­pott (vö. N. Császi 1999a, 186–191).
A vízme­gi fal­vak­ban (Vicsápapáti, Egerszeg) vizs­gált tör­té­ne­ti ne­vek kö­zött a -földek utó­tag nél­kü­li, el­lip­szis­sel ala­kult né­pi ne­vek so­ro­za­tá­ra fi­gyel­he­tünk föl az 1876-os nyi­traegersze­gi tér­ké­pen: Szöl­lők meget­ti, Kö­zép­ső hos­­szúk stb. Nyi­t­raapáti tér­ké­pén is a né­pi név­hasz­ná­la­tot bi­zo­nyít­ják a kö­vet­ke­ző ne­vek: Ritek, Csecskek, Kert meget­ti, Csetertek, Lapós­sak, Lájos­fál­va fe­li út (vö. N. Császi 1999b, 113–116).
Bár egy-­e­gy eset­ben elő­for­dul­nak mes­ter­sé­ges­nek tű­nő, hi­va­ta­los jel­le­gű ne­vek, még­sem ezek do­mi­nál­nak a tör­té­ne­ti név­anyag­ban, sőt he­lyen­ként ép­pen el­len­ke­ző­leg, in­kább a nyelvjárási­asság a jel­lem­ző, mint­ha az a tö­rek­vés jel­le­mez­né a le­jegy­ző mér­nö­köt, hogy a né­pi alak­ban elő­for­du­ló ne­vet akar­ta vol­na meg­örö­kí­te­ni a tér­ké­pe­ken. A köz­tu­dat­ban nem ala­kult ki, hogy a nép- vagy a köz­nyel­vi ala­ko­kat je­gyez­zék le: Jelen­ka buko­r, Fel­vé­gi kert­me­gi dülő, Tó­tok dűle­je, Pap rit­tye, Gát allya, Par­tyi­ka alat­t, Prés­zokallai. A zob­o­ral­jai tör­té­ne­ti ne­vek he­lyes­írá­sá­nak kér­dé­se­i­vel Tö­rök Ta­más fog­lal­ko­zott (Tö­rök 2002a, 24–35). A le­jegy­ző mér­nök a Nyi­tra mel­let­ti Tor­mos köz­ség­ben (ma Chren­o­va vá­ros­rész Nyi­tra vá­ro­sá­ban) szin­te ki­zá­ró­lag szlo­vák ne­ve­ket rög­zí­tett a tér­ké­pen, ez­zel is je­lez­ve a több­sé­gi név­hasz­ná­la­tot.

3. A né­pi és hi­va­ta­los ne­vek

Az ön­el­vű név­tu­do­mány meg­szü­le­té­sé­től kezd­ve ter­mi­no­ló­gi­ai zűr­za­var fi­gyel­he­tő meg az egyes név­tí­pu­sok meg­ne­ve­zé­sé­ben, mi­vel a ku­ta­tók nem tet­tek kü­lönb­sé­get a név ke­let­ke­zé­sé­nek és hasz­ná­la­tá­nak sík­ja kö­zött. Azo­no­sí­tot­ták a ter­mé­sze­tes ne­ve­ket a kö­zös­sé­gi­ek­kel, a mes­ter­sé­ge­se­ket a hi­va­ta­los­sal. Hi­va­ta­los ne­ve­ink kö­zül szám­ta­lan pél­dát idéz­he­tünk, ame­lyet ere­de­te alap­ján a ter­mé­sze­tes ne­vek­hez so­rol­nánk (Temp­lom so­ra, Csitári út), ugyan­ak­kor nem min­den mes­ter­sé­ges név vá­lik hi­va­ta­los­sá (ide tar­toz­nak – Káz­mér Mik­lós ter­mi­nus tech­ni­cusát hasz­nál­va – a fik­tív ne­vek, az egy­sze­ri, al­kal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sok, kö­rül­írá­sok és a nem jo­gi sze­mé­lyek­től szár­ma­zó ne­vek). Ugyan­csak Káz­mér al­kot­ta meg a „hi­va­ta­los név” mű­szót (vö. Káz­mér 1957, 67–70), a bel­te­rü­le­ti ne­vek rész­le­tes ti­po­ló­gi­á­já­nak meg­al­ko­tá­sa­kor Inczefi be­ve­ze­ti az „em­lé­kez­te­tő ne­vet” (Inczefi 1966, 69). Kál­mán Bé­la vi­szont a mes­ter­sé­ges név­adás cím alatt csak a ha­tó­sá­gi al­ko­tá­sú ne­ve­ket tár­gyal­ja (Kál­mán 1967, 182–184).
A hi­va­ta­los ne­vek kö­zül azo­kat a ne­ve­ket, ame­lyek re­á­lis kap­cso­lat­ban van­nak a táj­jal, mo­ti­vált ne­vek­nek ne­vez­zük. A mo­ti­vá­lat­la­nok ese­té­ben meg­sza­kad a kap­cso­lat az ob­jek­tum és a név kö­zött, il­let­ve az em­ber je­len­ti ezt az ös­­sze­köt­te­tést az­zal, hogy a táj sa­ját­sá­ga­i­tól füg­get­len ne­vet al­kal­maz­za az ob­jek­tum­ra (Me­ző 1982, 28–34). Me­ző And­rás a név ke­let­ke­zé­sé­nek (ter­mé­sze­tes, mes­ter­sé­ges) és a hasz­ná­la­tá­nak (né­pi v. kö­zös­sé­gi, hi­va­ta­los) sík­ja­i­nak együt­tes al­kal­ma­zá­sá­val be­ve­ze­ti az új fo­gal­mat, a föld­raj­zi ne­vek név­élet­ta­ni hely­ze­tét, s a név ke­let­ke­zé­se és hasz­ná­la­ta ál­tal együt­te­sen meg­ha­tá­ro­zott hely­zet alap­ján nyolc kü­lön­bö­ző cso­por­tot hoz lét­re (Me­ző 1982, 40–42). A szem­lél­te­tett pél­dá­kat Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ből vá­lo­gat­tam.
1. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű né­pi név: Hos­­szú-ré­tek, To­po­lya­fa stb.
2. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­tes név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Apá­ti, Ady ut­ca stb.
3. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­te­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Bédi-peres, Boldi-­malom.
4. Mes­ter­sé­ge­sen adott hi­va­ta­los név: Farma Bodok, Jesen­ského uli­ca.
5. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ges név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Gur­gov, Boce­ga­j.
6. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ge­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Zobor, Haranèa, Galagoš
7. Mes­ter­sé­ges al­ko­tá­sú hi­va­ta­los név új­ra­al­ko­tá­sa újabb hi­va­ta­los név­vé: Gí­mes > ès. Dýmeš, Gýmeš > Jelenec
8. Kö­zös­sé­gi ne­vek vál­to­zá­sai a ré­gi­ség­ben: Sin­de­lyes-kút > Sin­delka, Hóták > Gaz­dák rét­jei, Cser­ge­tő-dű­lő > Vá­gás alat­t.
A rend­sze­ren kí­vül ma­rad­nak a ki­halt ne­vek: Geresztény, Gribi; va­la­mint a fik­tív ne­vek: Diely pri velkych pasienkach a pri cer­inách, tud­juk, hogy so­ha­sem hasz­nál­ják.
A ha­tá­ron tú­li te­rü­le­te­ken a hi­va­ta­los név­adás tu­da­tos be­avat­ko­zás a név­kul­tú­rá­ba, amel­­lyel az ural­ko­dó ál­lam­nyelv meg­ha­tá­roz­ta egy­nyel­vű­sé­get hir­de­tik, „cuius regio, eius nomen” ’akié a föld, azé a név’, va­gyis a név­adás és név­hasz­ná­lat ki­zá­ró­la­gos­sá­ga (vö. Kiss 1992, 129–135). Zsig­mond Győ­ző az „el­ide­ge­ne­dett hely­nevek” há­rom tí­pu­sát kü­lön­böz­te­ti meg (Zsig­mond 1991, 54–57): 1. „fél­re­si­ke­rült for­dí­tás” (Geszte > Hoso­va) [A for­dí­tók nem az ere­de­ti eti­mo­ló­gi­át for­dí­tot­ták le, ha­nem a név­ben fel­is­mert köz­szó vagy an­nak egy as­­szo­ci­á­ci­ó­ja vált a for­dí­tás alap­já­vá.]; 2. hang­zás­be­li ro­kon­ság, a ter­mé­sze­tes név után­zá­sa (Csücskők > Èaèky, Hany­iszó > Hanisovo); 3. nincs kap­cso­lat a ter­mé­sze­tes név és mes­ter­sé­ges név kö­zött (Nyá­rok > Horný háj, Tó­ban in­nen > Pred riek­ou).
Zob­o­ral­ja több mint 80 éve nem tar­to­zik az anya­or­szág­hoz, az az­óta meg­je­lent tér­ké­pek fő­ként szlo­vák nyel­vű­ek. Ez­zel azt a lát­sza­tot kel­tik, mint­ha a te­rü­le­ten élő né­pes­ség ki­cse­ré­lő­dött vol­na, vagy a la­kos­ság tel­jes as­­szi­mi­lá­ci­ó­ját elő­re­ve­tít­ve a nyelv­cse­re fo­lya­ma­ta már le­zaj­lott vol­na. Eze­ken a tér­ké­pe­ken a ko­ráb­bi ka­tasz­te­ri ne­vek tü­kör­for­dí­tás­ban, il­let­ve rész­for­dí­tás­ban je­len­nek meg. Né­hány eset­ben azon­ban a szlo­vák el­ne­ve­zés tel­je­sen új mo­ti­vá­ci­ón ala­pul. A név­vál­to­zás­ok kér­dés­kö­rét, a nyel­vi kon­trasz­tiv­itást Tö­rök Ta­más vizs­gál­ta (Tö­rök 2002b, 190–194).

4. A te­le­pü­lés­ne­vek rend­sze­re

A tör­té­ne­ti hely­név­ku­ta­tá­sok alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az Ár­pád-ko­ri hely­ne­vek­nek ki­tün­te­tett je­len­tő­sé­gük van, ugyan­is a név­rend­szer­ta­ni té­nye­zők­ből ki­tű­nik, hogy az ak­kor lét­re­jött hely­név­ál­lo­mány­nak mai hely­név­rend­sze­rünk szem­pont­já­ból is meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van (Benkő 1996; Kiss 1996).
Vizs­gált te­rü­le­te­men, Zob­o­ralján 15 mai és 7 egy­ko­ri te­le­pü­lés­név elem­zé­sét vég­zem el je­len­tés­ta­ni és alak­ta­ni szem­pont­ból (vö. N. Császi 2003, 52–57). A Zo­b­o­raljához tar­to­zó te­le­pü­lé­sek né­hány ki­vé­te­lé­vel hon­fog­la­lás ko­ri­ak. A Nyi­tra és Zsit­va kö­zöt­ti cse­kély szá­mú szláv te­lep mel­lett (Babindal, Velc­sic, Szelezsény, Csitár, Ge­ren­csér) a 12. szá­zad előtt ma­gyar te­le­pek jöt­tek lét­re (Fügedi 1938, 296). A Zobor alá a ha­tár­öve­zet­hez tar­to­zó gye­pű vé­del­mé­re szé­ke­lye­ket te­le­pí­tet­tek be (Ethey 1936, 8–10). Hon­fog­la­lás ko­ri ma­gyar lo­vas sírt tár­tak föl a ma Nyitrához tar­to­zó Mol­no­son 1916-ban (Toèik 1968).
„A Kár­pát-me­den­ce IX. és XI–XIII. szá­za­di hely­ség­ne­ve­i­nek ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­en bi­zo­nyít­ja, hogy a 895–900 kö­zött be­köl­tö­zött ma­gyar­ság egy eset­ben sem vet­te át ko­ráb­ban itt lé­te­ző fal­vak vá­rak és vá­ro­sok ne­vét, s a hon­fog­la­lás a hely­ség­ne­ve­ket il­le­tő­en »tab­u­la rasa«-t te­rem­tett. A ré­gi lak­he­lye kö­ze­lé­ben ma­radt szláv la­kos­ság és el­szórt avar ko­ri ono­gur–bol­gár ma­rad­vány né­pes­ség csak víz­ne­ve­ket men­tett át a IX. szá­zad­ból, ame­lyek má­sod­la­go­san fa­lu­név­vé is vál­hat­tak azo­kon a he­lye­ken, ahol a te­rü­let ura te­le­pü­lés­he­lyet je­lölt ki a köz­nép­nek” (Györffy 1990, 327). A né­hány egy­ko­ri te­le­pü­lés­név ha­tár­név­vé vá­lá­sá­val si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ha­tó a for­rás­ki­ad­vány­ok­ban (Györffy 1998, 4. köt.) ed­dig csak kör­vo­na­la­zott Ár­pád-ko­ri te­le­pü­lés. Kernye, Ko­vá­csi dű­lő­ne­vek Alsó­bodokon, il­let­ve Kolon­ban, Malán­ta kül­te­rü­le­ti la­kott hely­ként ta­lál­ha­tó meg Ge­ren­csér ha­tá­rá­ban; Geth­falu (Fé­nyes 1851: *Gedfalu vagy Get­falu; Pesty 1864: *Geth fa­lu; 1903-as ka­tasz­te­ri tér­kép­adat: *Gehtfalu pusz­ta) pe­dig a la­kos­ság ki­cse­ré­lő­dé­se után más bir­tok­vi­szonyt (Ba­rá­ti) ne­ve­zett meg a név­adás­ban.
A te­le­pü­lés­ne­vek funk­ci­ó­ja a meg­ne­ve­zés. A he­lyi név­hasz­ná­lat­ban fő­leg az egy­ré­szes ne­ve­ket em­lí­tik: Csitár, Bodok, Ge­ren­csér, Egerszeg, Lédec, míg a te­le­pü­lé­sek több­sé­ge a tör­té­ne­ti for­rá­sok­ban a 18. szá­zad­tól és Kiss La­jos eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­rá­ban is meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel­nek. Ar­ra is ta­lá­lunk pél­dát, hogy te­le­pü­lé­se­ket ös­­sze­von­tak, s így vál­tak két­ré­szes ne­vek­ké. Pl. Vic­sá­pa­páti ese­té­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti te­le­pü­lé­sek ös­­sze­vo­ná­sa­kor a két alap­tag ma­radt meg a név­ben, a ho­va­tar­to­zást je­lö­lő Nyi­tra- elő­tag el­tűnt.
A meg­kü­lön­böz­te­tő név­rész te­le­pü­lés­ne­vek­ben a ho­va­tar­to­zást je­lö­li: Barslédec, Nyi­trageszte, Nyi­tragerenc­sér; vagy a fek­vés­re utal­nak: Alsó­bodok, Alsóc­sitár. Mind­két név ese­té­ben tő­lük észak­nyu­gat­ra ta­lál­ha­tó Fel­ső- elő­ta­gú hely­ne­vek­kel kor­re­lál­nak. Alsó­malán­ta, Fel­ső­malán­ta: a ne­vek egyet­len te­le­pü­lés név­dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sá­val jöt­tek lét­re, nem­csak észa­k-dél meg­kü­lön­böz­te­té­sét ér­zé­kel­te­tik a jel­zők, ha­nem a ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­sá­got is. Az elő­tag ’el­népte­lenedet­t, üres hely’ je­len­té­sű: Puszta-Gímes, Puszta-Kolon. Ezek a te­le­pü­lé­sek ké­sőbb más he­lyen új­ra­te­le­pül­tek, ezért kap­ták az egy­ko­ri he­lyen je­lölt ob­jek­tum­nál a pusz­ta- elő­ta­got.
Ko­rai hely­név­adá­sunk­ra jel­lem­ző volt az óma­gyar kor­ban a pusz­ta sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett te­le­pü­lés­név. A zob­o­ralji te­le­pü­lés­ne­vek ere­de­tü­ket te­kint­ve leg­na­gyobb szá­za­lék­ban (kö­zel 50%) sze­mély­né­vi lexémák­ból épül­nek föl: Bodok, Béd, Geth­falu, Kernye, Kolon, Lajos­falu, Malán­ta, Meny­he, Sza­lakusz, Zsére (vö. Kiss 1988). A leg­ősibb és leg­jel­leg­ze­te­sebb ma­gyar hely­ség­név­tí­pus a pusz­ta sze­mély­név­ből ke­let­ke­zett hely­név. A pusz­ta sze­mély­ne­ves hely­név­tí­pus már a ma­gyar hon­fog­la­lás előtt is ele­ven volt. Er­re bi­zo­nyí­ték a Bíbor­ban­született Kons­tan­tin­tól 950 tá­ján fel­jegy­zett Leve­di­a, amely a leg­ré­geb­bi is­mert ma­gyar ve­zér, Leve­di szál­lás­te­rü­let­ét je­löl­te, ame­lyet az írott vál­to­zat­ban a gö­rög -ia országnév vég­ző­dés­sel lát­tak el (Kiss 1996, 968). A sze­mély­név vi­se­lő­je az adott te­rü­let egy­ko­ri ura, tu­laj­do­no­sa, tiszt­ség­vi­se­lő­je vagy va­la­mely más szem­pont­ból ne­ve­ze­tes la­kó­ja le­he­tett. Ez a név­adá­si szo­kás a no­mád élet­mód­ra jel­lem­ző, ami­kor a sze­mély ke­re­sé­se, meg­ta­lá­lá­sa köny­­nyebb volt, mint a te­rü­le­té, te­hát az em­ber, a tu­laj­do­nos ne­vét azo­no­sí­tot­ták ilyen­kor a hel­­lyel (Haj­dú 1994, 58). A 9–10. szá­zad­ban a Kár­pát-me­den­cé­ben más no­mád nép nem élt a ma­gya­ron kí­vül, így a sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett hely­ség­név (Bu­da, Gyu­la, Po­zsony, Tas, Veszp­rém) csak ma­gyar le­he­tett, füg­get­le­nül a sze­mély­név nyel­vi ere­de­té­re. A ma­gyar­ság szom­széd­sá­gá­ban élő né­pek­nél (szlá­vok­nál, né­me­tek­nél, ro­má­nok­nál ez a név­adá­si for­ma tel­je­sen is­me­ret­len volt (Kiss 1996, 968).
A ter­mé­szet­re uta­ló köz­sza­vak ta­lál­ha­tók: Gí­mes ’gím­szarvas­ban bő­vel­ke­dő hely’, Geszte ’a gyü­mölcs fás hé­ja kép­ző­vel el­lát­va’, Egerszeg ’éger­fákkal be­nőtt szög­let’. A te­rü­le­ten a két leg­jel­lem­zőbb ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re uta­ló köz­szó vált a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés­ne­vek for­rá­sa­it vizs­gál­va ki­de­rül, hogy Gí­mes már a te­rü­let­ről leg­ko­ráb­ban fenn­ma­radt tör­té­ne­ti ada­tok kö­zött meg­ta­lál­ha­tó (1113: Gimes [Fejérpataky 1892, 60; CDES. 1:67]; 1226: Gumes [CDES. 1:236–237]; 1232: Guymes [CDES. 1:280]; 1253: Gymus [CDES. 2:294–295); 1295: Infe­ri­or, Supe­ri­or Ghymes; 1350: Guemes, 1386: Gymes Maior et Minor, Kisgymes, Fel­gymes [VSOS. 1:518]; 1808: m. Gí­mes, szlk. Gýmeš [Lipszky]; 1851: Ghimes [Ghymes] [Fé­nyes 1851, 2:48]; 1854: Ghymes, 1860: Gí­mes [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1864: Ghymes [Pesty 1864, 199–201]; 1926: Ghymes, ès. Dýmeš [Hnt. 1926]; 1948–: Jelenec [Majtán 1972, 200]). A for­rá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, nem egy sze­mély tu­laj­don­lá­sá­hoz kö­tő­dött, ezért vál­ha­tott a te­rü­let­re jel­lem­ző vad­faj­ta a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés ne­vét a hely­be­li­ek a gím­szar­vas ne­vé­ből szár­maz­tat­ják, mi­vel ezen a vi­dé­ken sok ilyen ál­lat élt. A te­rü­let föl­des­urai is sze­ret­tek va­dász­ni, ezért a gyé­rü­lő vad­ál­lo­mányt vadaskertek­beni te­nyész­tés­sel is növellték. Kiss La­jos sze­rint is a m. gím ’nőstény szar­vas, őz, dám­vad rőt­vad’ -s kép­zős szár­ma­zé­ka, s olyan hely­re utal, ahol sok a gím. Az 1948. ok­tó­ber 1-jén ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott szlk. Jelenec a ko­ráb­bi név tü­kör­for­dí­tá­sa (vö. Kiss 1988, 1:515). A köz­ség el­ső írá­sos em­lí­té­se 1113-ból szár­ma­zik, s a zobori ben­cés ko­los­tor bir­tok­ös­­sze­írá­sa sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, aki­ket II. End­re 1232-ben az ud­var­no­kok kö­zé he­lye­zett, s akik­nek 2 ke­pe ti­ze­det kel­lett fi­zet­ni­ük az esz­ter­go­mi egy­ház­nak. 1253-ban IV. Bé­la a Hunt-Páz­mány nem­zet­ség Iván­ka fi­á­nak, And­rás­nak ado­má­nyoz­ta, ami­ért meg­men­tet­te éle­tét a ta­tá­rok el­le­ni csa­tá­ban (vö. Györffy 1998, 4:391–393).
A Geszte hely­név el­ső is­mert ma­gya­rá­za­ta Tagányi Kár­oly tör­té­nész­től szár­ma­zik: az ószláv gusz­tu ’sűrűség, er­dő’ szó­ból (vö. Fe­hér 1997, 8). Jan Stanislav eti­mo­ló­gi­ai fej­te­ge­té­se is bi­zony­ta­lan, ta­lán a Gest ’vendég’ szó­ból ered, s ar­ra utal, hogy a köz­ség­ben más vi­dék­ről ide­ván­do­rolt te­le­pe­sek él­tek (Stanislav 1948, 2:191) (1232: Gues­ta [CDES. 2:280]; 1274: Guezte [HazaiOkm. 8:159]; 1280: Gezte [HazaiOkm. 8:206]; 1311: Guztte [RDES. 1:377–378); 1325: Guezte [Dl. 50–52]; 1773: Geszt­the [VSOS. 1:447]; 1808: m. Geszthe, szlk. Gesztha [Lipszky]; 1851: Geszthe [Fé­nyes 1851, 2:46]; 1859: Gesz­ti ha­tár [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1864: Geszthe [Pesty 1864, 1:195–196]; 1926: Geszte, ès. Hos [Hnt. 1926]; 1948–: Hosová [Majtán 1972, 142]).
Kiss La­jos szó­tá­ra sze­rint Nyi­trageszte és a Bé­kés me­gyei Geszt köz­ség ne­vé­nek eti­mo­ló­gi­á­ja meg­egye­zik: a geszt ’gyümölcs fás hé­ja’ fn. a hely­név­ben -e kép­ző­vel bő­vült. A Nyi­tra- elő­tag ho­va­tar­to­zá­sát je­lö­li. A má­sok ál­tal a szl. Gost ( < Gos­timir, Gostidrag) sze­mély­név­ből va­ló szár­maz­ta­tá­sát nem tart­ja meg­győ­ző­nek (vö. Kiss 1988, 1:513; 2:260). A te­le­pü­lés je­len­le­gi szlo­vák meg­ne­ve­zé­sé­ben a Stanislav ál­tal meg­adott eti­mo­ló­gi­át fo­gad­ták el, s 1948-ban ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott Hosová (hos = ven­dég) el­ne­ve­zést kap­ta a köz­ség.
Egerszeget elő­ször 1326-ban em­lí­tik, s a nyi­trai káp­ta­lan tu­laj­do­ná­hoz, ké­sőbb a nagy­szom­ba­ti ura­da­lom­hoz, il­let­ve az esz­ter­go­mi ér­sek­ség­hez tar­to­zott, va­gyis mind­vé­gig egy­há­zi bir­tok volt (1326: Egurzegh [Vagner 1896, 387]; 1327: Egurzegh [Dl. 2345]; 1334: Egerszegh [VSOS. 1:520]; 1808: Egerszegh [Lipszky]; 1851: Egerszeg [Fé­nyes 1851, 1:297]; 1864: Egerszeg [Pesthy 1864, 1:146–147]; 1920: Jagerseg [Majtán 1972, 175]; 1926: Nyi­traegerszeg [Hnt. 1926]; 1948–: Jelšovce, ma­gya­rul Egerszek [VSOS. 1:520]).
Szin­tén a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re utal a Pográny ’he­gyvidék­lakók’ hely­név, ezt iga­zol­ja a cseh Pohoøany (töb­bes szá­mú) hely­név is (1075: Pagran [CDES. 1:55]; 1113: Pogran [CDES. 1:67]; 1209, 1218: Pagran [CDES. 1:180]; 1251: Pogran [CDES. 2:256]; 1479: Kys­pogran, Nagy­pogran; 1773: Pogranicze [VSOS. 2:413]; 1808: m. Pográny, szlk. Pogranice [Lipszky]; 1851: Pográny [Fé­nyes 1851, 3:246]; 1864: Pográny [Pesty 1864, 2:123–124]; 1860, 1882, 1892: Pográny [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Pográny, ès. Pogranice [Hnt. 1926]; 1948–: Pohran­ice [Majtán 1972, 326]). A te­le­pü­lés ne­ve a Nagy­topolc­sánytól (Topo¾èany) észak­ke­let­re fek­vő Nád­lány (Najdlice) ’völ­gy­lakók’ hely­név­vel kor­re­lál, s mind­ket­tő ma­gyar han­ga­lak­já­nak ki­ala­ku­lá­sá­ban a két nyílt szó­ta­gos ten­den­cia ér­vé­nye­sül (vö. Kiss 1988, 2:171, 357). Györffy Györ­gy sze­rint Pográny ne­ve (<*po Gran) ös­­sze­függ­het a Kniezsa (Kniezsa 1949, 27) ál­tal is lo­ka­li­zá­lat­lan Ga­ram (Gron) hely­név­vel, me­lyet Pográny és Szől­lős kö­zött so­rol­nak fel (vö. Györffy 1998, 4:390). A te­le­pü­lés a Zobor–Harancsa hegy­vo­nu­lat­tól kis­sé tá­vo­labb­ra esik, de igen ta­golt a fel­szí­ne. Ezt a jel­leg­ze­tes­sé­gét ra­gad­ták meg a név­adás­kor. A kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek mikro­to­po­nimái­nak vizs­gá­la­ta ta­lán si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ná az ed­dig is­me­ret­len Ga­ram (Gron) hely­ne­vet. A je­len­tős bor­ter­mő vi­dék la­ko­sai fő­ként me­ző­gaz­da­ság­gal fog­lal­koz­tak. El­ter­jedt volt a ko­sár­fo­nás, er­re utal a név­anyag­ban a Kas­ár-ha­raszt hely­név.
Bir­to­kos­ra utal az Apá­ti < Apa­thy hely­név (1389: Apa­thy [ZsigmOkl. 1:89]; 1773: Nitra Apa­thy [LexLoc. 146]; 1850: Nyitra-Apáthi [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1851: Apáthi [Nyitra] [Fé­nyes 1851, 1:34]; 1864: Nyitra-Apáthi [Pesty 1864, 2:73–74.]; 1888: Vi­c­­sá­pa­páti [Majtán 1972, 464]; 1898: Vicsáp-Apáti [Borovszky]; 1920: Výèapy-Opatovce [VSOS. 3:292]), és a zobori apát­ság bir­to­kát je­lö­li, a m. apát ’apát­ság élén ál­ló szer­ze­tes fő­pap’ fn. bir­tok­je­les (-é), bir­tok­lást ki­fe­je­ző -i kép­zős szár­ma­zé­ka. A te­le­pü­lés el­ső írá­sos em­lí­té­se a 14. szá­zad vé­gé­ről, az Ár­pád-kor utá­ni idő­ből szár­ma­zik. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) Apá­ti te­le­pü­lés csak egy sze­re­pel, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés. A má­sik Apá­ti köz­ség ki­ma­radt a Györffy-kötet­ből, pe­dig a Zsig­mod­ko­ri Ok­le­vél­tár 1. kö­te­té­ből ada­tol­ha­tó (vö. ZsigmOkl. 1:89). A 18. szá­zad­be­li em­lí­tés­kor a töb­bi kör­nyék­be­li fal­vak­hoz ha­son­ló­an már meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel.
Fog­lal­ko­zás­ne­vet őr­zött meg a Csitár ’pa­jzs­gyártók’, s eti­mo­ló­gi­a­i­lag azo­nos a Csa­tár hely­név­vel (vö. Kiss 1988, 1:310, 334), Györffy Györ­gy és Kiss La­jos sze­rint is a fa­lut ere­de­ti­leg ki­rá­lyi pajzs­gyár­tók, csa­tá­rok lak­ták. A Csitár hely­név szláv ere­de­tű, a szb.–hv. Šti­tari (töb­bes szá­mú) és cseh Ští­tary (töb­bes szá­mú) hely­ne­vek­kel azo­nos je­len­té­sű (1113: Sitar [Fejérpataky 1892, 60–61]; CDES. 1:66–7]; 1246: Chatar [CDES. 2:158]; 1283: Chithar [Györffy 1998, 368]; 1291: Csi­tar [F. 6:175]; 1302: Chithar; 1773: Csi­tar [VSOS. 1:339]; 1808: m. Csitár [Lipszky]; 1851: Csitár [Fé­nyes 1851, 1:221]; 1864: Csit­tár [Pesty 1964, 1:104–105]; 1879: Csitár, 1882: Ma­gyar Csitár [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Alsóc­sitár, ès. Èitary [Hnt. 1926]; 1948–: Dolné Štitáre [Majtán 1972, 408; VSOS. 1:339]).
Az Al­só- meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag a Nagy­tapolc­sánytól dél­nyu­gat­ra fek­vő Fel­ső­csitár­ral van kor­re­lá­ci­ó­ban.
A Ge­ren­csér hely­név ar­ra utal, hogy a fa­lut egy­kor ki­rá­lyi ge­ren­csé­rek, fa­ze­ka­sok lak­ták. Az Ár­pád-ko­ri, 1113-ból szár­ma­zó el­ső em­lí­té­sű Ge­ren­csér ~ Ge­len­csér hely­ne­vek fel­te­he­tő­leg még nem ma­gyar, ha­nem szláv név­adás ered­mé­nyei. A Ge­ren­csér hely­név az ős­szláv *gъrnьčarь ’fazekas’, il­let­ve a *gъrnьcь ’kis fa­zék’ szár­ma­zé­ka, a töb­bes szá­mú *Gъrnьčare ’fazeka­sok’ át­vé­te­le. A ge­len­csér fő­ként du­nán­tú­li táj­szó a ge­ren­csér­ből jött lét­re r > l el­ha­so­nu­lás­sal (vö. TESz. 1:1042). A Nyi­t­ra- elő­tag a ho­va­tar­to­zás­ra utal (vö. Kiss 1988, 2:260).
Ugyan­csak fog­lal­ko­zás­ra utal a Ko­vá­csi < Koachy bir­tok­név a 13–14. szá­zad­ban sze­re­pel a koloni Gya­nur fi­a­i­nak bir­to­kai kö­zött (vö. Györffy 1998, 4:413). Az egy­ko­ri te­le­pü­lés­név Kolon és Gí­mes ha­tá­rá­ban ma­radt fenn dű­lő­név­ben.
Gaz­dál­ko­dás­ra utal Lédec ne­ve. A név az ős­szláv *lêdo ’irtványföld’ tő­ből ered, a Bars- elő­tag az egy­ko­ri vár­me­gyei ho­va­tar­to­zást je­lö­li (vö. Kiss 1988, 1:171). A te­le­pü­lés mikro­to­pon­imái kö­zött va­ló­ban na­gyon sok er­dő­ir­tás­ra uta­ló ne­vet ta­lá­lunk.
El­kü­lö­nü­lés­re utal a Vic­sáp név, olyan te­le­pü­lés­re, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek (vö. Kiss 1988, 2:761). Kiss La­jos sze­rint a Vic­sáp hely­név szláv ere­de­tű, a cseh R. *vyèapi­ti se ~ szlk. R. vyèapi sa ’kic­sapódik, kü­lön­vá­lik, el­sza­kad’ igé­nek a postver­balé­ja, s olyan te­le­pü­lés­re utal, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) két Vic­sap te­le­pü­lést em­lít (vö. Györffy 1998, 487, Vic­sap 1–2. szó­cik­ke). Vic­sá­pa­páti­hoz Nyi­trav­ic­sáp tar­to­zik, Kisvic­sáp nem. A szó­cikk­ben a te­le­pü­lés kö­zép­ko­ri bir­to­ko­sa­it kö­vet­het­jük vé­gig 1239-től 1326-ig. Apá­ti te­le­pü­lés azon­ban csak egy sze­re­pel a kö­tet­ben, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés.
Az 1880-as évek­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti köz­sé­gek Vic­sá­pa­páti né­ven egye­sül­tek.

5. A bel­te­rü­le­ti ne­vek rend­sze­re

Fel­vi­dék hely­név­anya­ga – az ál­lam­nyel­vi ha­tá­so­kat tük­rö­ző hi­va­ta­los ne­ve­ken kí­vül – leg­fő­képp a bel­te­rü­le­ti ne­ve­ket te­kint­ve tér el az anya­or­szá­gi hely­meg­je­lö­lé­sek­től, ugyan­is a ki­sebb te­le­pü­lé­se­ken év­ti­ze­de­kig hi­ány­zott a hi­va­ta­los ut­ca­név. Zob­o­ral­ja ma­gyar te­le­pü­lé­se­i­nek bel­te­rü­le­ti név­anya­ga egy­sé­ges ké­pet mu­tat. Et­től két fa­lu név­anya­ga tér el – Ge­ren­csér és Alsóc­sitár –, mi­vel ezek a te­le­pü­lé­sek Nyitrához tar­toz­tak, ezért a hi­va­ta­los név­adás jel­lem­zői is meg­fi­gyel­he­tők az ut­ca­ne­ve­ik­ben. A töb­bi te­le­pü­lés bel­te­rü­le­ti név­anya­gán a ter­mé­sze­tes ut­ca­név­adás jel­lem­zői is­mer­he­tők fel. Zob­o­ralján a köz­sé­gek bel­te­rü­le­ti ré­szé­nek meg­ne­ve­zé­sé­re 280-fé­le név­vál­to­za­tot hasz­nál­nak. Ezek több­sé­ge köz­szói lexémák­ból épül fel, mind­ös­­sze 34 név tar­tal­maz sze­mély­né­vi ele­met, 25 pe­dig te­le­pü­lés­né­vi ele­met. A leg­gya­ko­ribb ut­ca név­ré­szen kí­vül az ősi, jel­leg­ze­tes ut­ca­né­vi utó­tag­ok­kal is ta­lál­koz­ha­tunk: vég, szer, part; ezen­kí­vül a szom­szé­dos te­le­pü­lés­re vagy a leg­tá­vo­lab­bi dű­lő­be ve­ze­tő út­ne­vek je­len­tő­sek, il­let­ve a bel­te­rü­let­tel ha­tá­ros egy­ko­ri kül­te­rü­le­ti ha­tár­rész­ne­vek falurésznévvé vá­lá­sa kí­sér­he­tők fi­gye­lem­mel. A bel­te­rü­le­ti ne­vek je­len­tős ré­szét, mint­egy fe­lét al­kot­ják a ki­sebb-na­gyobb ki­ter­je­dé­sű falurészn­evek (134 név = 47,86%): Új­gí­mes, Ker­tek meget­t, Mogy­orós­ka. Ezek a ne­vek a ter­mé­sze­tes név­adás jel­leg­ze­tes­sé­ge­it mu­tat­ják. Kö­zü­lük a leg­gaz­da­gabb cso­por­tot al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­lók, il­let­ve a hely­zet­vi­szo­nyí­tók. Nem jel­lem­zők a Ma­gyar­or­szá­gon oly gya­ko­ri mo­ti­vá­lat­lan, csak a pusz­ta tisz­te­let­adást ki­fe­je­ző em­lé­kez­te­tő ne­vek.
A te­le­pü­lés-, vá­ros­rész­re uta­ló név­rész tízsz­er for­dul elő alap­elem­ként: Apá­ti, Jele­neck­a, Kis­bodok, Nagy­bodok, Nyi­traapáti, Újc­sitár, Új­gí­mes, Újlédec, Vic­sáp több­sé­gé­ben a zob­o­ralji köz­sé­gek te­le­pü­lés­ne­ve­i­vel ta­lál­ko­zunk. Az ös­­sze­té­te­lek, szer­ke­ze­tek elő­tag­ja pe­dig vagy a ké­sőb­bi be­épí­tés­re, vagy a fa­lu köz­pon­ti, ill. tá­vo­lab­bi ré­szé­re utal. Klokoc­si­na név­köl­töz­te­tés­sel ke­let­ke­zett a nyi­trai ha­son­ló el­ne­ve­zé­sű vá­ros­rész ne­vé­ből. Ezenkí­vül huszonhétsz­er utal sa­já­tos­ság­ként a hely pon­tos fek­vé­sé­re, el­he­lyez­ke­dé­sé­re, irányára. Te­le­pü­lés vagy az egy­ko­ri vár­me­gye el­ne­ve­zé­sét ta­lál­juk 16 név­ben: Barsi sor, Gesztei-­patak, Gesztei út, Gí­mes-pa­tak, Jele­nec­ka u., Lajos­fal­va fe­li út, Lajos­falvi út, Malán­tai út, Néveri út, Nyi­trai sor, Nyi­trai út mel­lett, Nyi­trai út al­ja, Nyi­tra sor, Nyi­tra u., Surányi út. Ha­tár­rész­re utal 11 név: Babindáli út, Család­kai út, Ibri­cei út, Kur­ta­so­ri-kút, Poron­nai-kút­nál, Só­lyom­he­gyi u., Sző­lő­he­gyi u., Sző­lő fe­lé, Ta­rá­nyi-pa­tak, Tűszkői-kút, Tyúk­hegy u.
A Sop­ro­ni u. Ge­ren­csé­ren kon­ven­ci­o­ná­lis el­ne­ve­zé­sű, a hi­va­ta­los név­adás kö­ré­be tar­to­zik. Ge­ren­csé­ren ak­kor ne­vez­ték el hi­va­ta­lo­san az ut­cá­kat, ami­kor Nyi­tra vá­ros­ré­sze lett. Na­gyon sok ma­gyar kö­tő­dé­sű ne­vet vá­lasz­tot­tak az ak­ko­ri elöl­já­rók: ma­gyar hí­res em­be­rek ne­vét (Kos­suth, Pe­tő­fi, At­ti­la, Dó­zsa, Ady, Mik­száth, Liszt, Le­hár) és eze­ken kí­vül még ezt a ma­gyar vá­ros­ne­vet, me­lyet a hű­ség vá­ro­sa­ként tar­ta­nak szá­mon a ma­gya­rok, vél­he­tő­en az iden­ti­tá­suk­hoz va­ló hű­sé­get kí­ván­ták ki­fe­jez­ni az el­ne­ve­zés­sel.
Zob­o­ralján hely­zet­vi­szo­nyí­tás­sal vagy alak­meghatározás­sal ta­lál­ko­zunk 23 faj­ta­je­lö­lő meg­ne­ve­zés­ben: Alsó-k­ert­megi, Ci­gány­ház há­tá­nál, Csücs­kök ~ Csec­skék, Fa­lu kö­ze­pe, Gát­al­ja, Sű­rűk al­ja; de név­utós, il­let­ve ezek mel­lékn­evesült alak­ja­i­val is ta­lál­ko­zunk: Bá­nya fe­lé, Er­dő mel­lett, Kert­megi, Két út kö­zi; s 13 eset­ben sa­já­tos­ság­ként je­lö­li a hely vi­szo­nyí­tott hely­ze­tét: Al­só-fun­du­sok, Alsó-k­ert­megi, El­ső ve­tő, Fel­ső-kút, Fel­ső-me­ző, Szél­ső u.
Dom­bor­zat­ra uta­ló ada­tok csak hely­meg­ne­ve­ző funk­ci­ó­ban for­dul­nak elő: 10 név = 3,6%: Dom­bika, Dom­bok, Földe­si-­dom­b, He­gyes, Hegye­si, Mátyu­sok domb­ja, Óvo­da-part, Pap­domb, Szent­egy­ház-part, Temp­lom-part in­kább a hegyme­gi fal­vak­ból, il­let­ve Kolon és Pográny köz­sé­gek­ből szár­maz­nak, ame­lyek­nek a bel­te­rü­le­te is vál­to­za­tos fel­szí­nű. A föld mi­nő­sé­gé­re uta­lók (5 név = 1,8%) szin­tén csak alap­rész­ként je­len­nek meg a név­anyag­ban: Cigánygurnyó, Habany (’vessző’), Kö­ve­cses, Ragyos, Tűz­kő. Az el­ne­ve­zé­sek­ben in­kább a ’silányab­b, ros­­szabb, ke­vés­bé hasz­no­sít­ha­tó’ je­len­té­sű lexémák vesz­nek részt a név­al­ko­tás­ban.
A ne­vek kö­zött a ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­lók van­nak több­ség­ben: Agac­sos, Beza ’bodzás’, Bó­ros, Csip­kés, Hárs­fa, Heccse (= he­csed­li ’csip­ke­b­o­gyó’), Ká­kai, Mo­gy­oróska, Sű­rű, Szed­res; 9 eset­ben bő­vít­mény­ként: Akác­fa u., Aká­cos u., Be­rek, Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Der­vence-­patak ’erdő’, Fa u., Ká­ka-kút. A ter­mesz­tett nö­vé­nyek ke­vés­bé ját­sza­nak sze­re­pet a bel­te­rü­le­ten alap­rész­ként: Ká­posz­tás, Ken­de­res, Ken­de­re­sek. Ugyan­ezek a nö­vény­ne­vek for­dul­nak elő sa­já­tos­ság­je­lö­lő funk­ci­ó­ban is: Ká­posz­tás­föl­dek, Ká­posz­tás­ker­tek, Ken­de­res-dű­lő, Ken­der­föld, Ken­der­föl­dek, Krump­li­föl­dek.
A nö­vény­vi­lág sza­va­it nem­csak a ter­mé­sze­tes név­adás hasz­nál­ja föl, ha­nem a hi­va­ta­los név­adás is elő­sze­re­tet­tel al­kal­maz­za az ut­ca jel­leg­ze­tes­sé­gét fi­gyel­men kí­vül hagy­va. A nö­vény­ne­vek kö­zül Zob­o­ralján a bükk­fa, fa, cse­resz­nye, kri­zan­tém, meg­gy, ró­zsa és szil­va ne­vek ke­rül­tek hi­va­ta­los név­adás­sal a név­anyag­ba. Ezek a köz­sza­vak mo­ti­vá­lat­lan bő­vít­mé­nyi rész­ként ke­rül­tek a név­anyag­ba, ugyan­is a funk­ció nem áll kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, pusz­tán a kon­ven­ci­o­ná­lis név­adás kö­ré­be tar­toz­nak.
Mi­vel a vad­ál­lat­ok élő­he­lye jobb eset­ben kí­vül esik a fa­lu bel­te­rü­le­té­től, ezért a ter­mé­sze­tes név­adás­ban ez a cso­port nem ját­szik sze­re­pet. Há­zi­ál­lat­ok­kal kap­cso­la­tos mind­ös­­sze né­hány név: Kác­sa-tó, Ka­csa­úsz­ta­tó, Li­ba­le­ge­lő.
Zob­o­ralján a fa­lu­ré­szek leg­ter­mé­ke­nyebb cso­port­ját al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­ló ne­vek (38 név). Fő­ként a nö­vény­ter­mesz­tés­re hasz­nált föld­te­rü­le­tek, ker­tek meg­je­lö­lé­se ját­szik sze­re­pet a név­al­ko­tás­ban: Al­só-fun­du­sok, Bel­ső­te­lek-pót­lás, Bitókák ’kendertörésre hasz­nált ki­sebb föld­te­rü­let’, (táj­szó Zsérén), Ci­gány­há­zi-dű­lő, El­ső-ve­tő, Nyitványok ’irtás’; de az ál­lat­tar­tás hely­ne­ve­it is meg­ta­lál­hat­juk ezek kö­zött a bel­te­rü­le­ti ne­vek kö­zött: Kis-rét, Kö­zös-le­ge­lő, Li­ba­le­ge­lő. Csak egyet­len név­ben je­le­nik meg a kis­bir­to­kos ne­ve két­fé­le név­va­ri­áns­ban (Tel­ki-dű­lő, Te­le­ki-dű­lő), a töb­bi eset­ben köz­szói ele­mek­ből épül­nek föl a hely­ne­vek.
Kor­ra utal­nak a kö­vet­ke­ző meg­ne­ve­zé­sek: Ófalu, Öreg­fa­lu, Öreg­vas (’szemét­telep’), Régi­falu, Új­fa­lu. Kö­zel ha­son­ló elő­for­du­lá­sú a hely sa­já­tos­sá­gá­ra uta­ló kor­je­lö­lés (6 név): Öreg-me­der, Öreg pogrányi út, Öreg u., Új­gí­mes, Újlédec, Új u.
Mé­ret­re uta­ló meg­ne­ve­zé­sek: Fő u., Kis­bodok, Kis-me­ző, Kis-pa­tak, Kur­ta sor, Nagy­bodok, Nagy­pa­tak, Nagy-kút, Nagy-kút­nál, Nagy u.
Más tu­laj­don­sá­got je­löl­nek a kö­vet­ke­ző ne­vek: Kő­kút, Má­sik sor, Mély út, Or­szág­út, Po­tom­szeg, Zsák­ut­ca.
Nép­cso­port­ra uta­ló egyet­len lexé­ma alap­rész­ként és bő­vít­mény­ként is egy­szer for­dul elő Zob­o­ralján: Ci­gá­nyok, Ci­gány­part. A kun nép­cso­port Ge­ren­csé­ren funkciót­lan, hi­va­ta­los név­adás­sal ke­let­ke­zett.
Bir­tok­lás­ra, a te­rü­le­tet hasz­ná­lók­ra uta­lók alap­rész­ként két­szer for­dul­nak elő: Apá­ti, Család­ka ’háznép, a kas­tély kö­rül, cse­léd’ (Gí­mes). A név a je­len­tés­ha­sa­dás előt­ti ál­la­pot­ban rög­zült tu­laj­don­név­ként.
Sze­mély­név­ből ala­kul­tak a hely meg­ne­ve­zé­sé­re: Bel­i­ca, Felső-Mika (Kolon); meg­kü­lön­böz­te­tő­ként hely­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sú sze­mé­lyek, bir­to­ko­sok (17 név): Arany A. Lász­ló tér, Ba­ba­fé­sű, Bajzik-k­ert, Bel­i­ca, Bot­­tyán so­ra, Brath kút­ja, Brath so­ra, Földe­si-­dom­b, Jan­csi-pa­tak, Jókel há­zá­nál, Jó­kel-kert, Mátyu­sok domb­ja, Pin­tyi-part, Sán­do­rok kút­ja, Sán­do­rok so­ra, Sedák-k­ert, Te­le­ki-dű­lő. Szen­tek: Gá­bor­ka u., Má­ria u., Szent Ven­del-kert. Tör­té­nel­mi ala­kok: At­ti­la u., Dó­zsa u., Kos­suth u., Massányi u. Írók, köl­tők: Ady u., Fábry u., Jó­kai u., Mik­száth u., Pe­tő­fi u. Ze­ne­szer­zők: Ko­dály u., Le­hár u., Liszt u. A tör­té­nel­mi ala­kok, il­let­ve mű­vé­szek ne­vét tar­tal­ma­zó em­lé­kez­te­tő funk­ci­ó­jú név­ré­szek, nem áll­nak kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, a hi­va­ta­los név­adás ré­szei Zob­o­ralján. En­nek oka­it már meg­em­lí­tet­tem Ge­ren­csér hi­va­ta­los ut­ca­el­ne­ve­zé­se­i­ben.
A táj­egy­ség­ben igen gya­ko­ri név­adá­si for­ma, hogy az épít­mény vá­lik a kö­ze­lé­ben lé­vő te­rü­let­nek is név­adó­já­vá (20 név): Cin­te­rem, Dög­tér, Fut­ball­pá­lya fe­lé, Is­ko­la mö­gött, Ke­rek­híd­nál, Ke­reszt­fai, Kép­nél, Kocs­ma tá­ja, Ma­lom­nál, Pap kút­já­nál, Vas­út­nál. Alap­rész­ként húszs­zor for­dul elő a bel­te­rü­le­ti név­anyag­ban. Ezek a ne­vek is va­ló­já­ban az ut­ca­ne­vek vagy ut­ca­ré­szek szi­no­ni­mái. Az em­be­ri al­ko­tás­ra uta­ló épít­mény­ne­vek bő­vít­mény­ként is igen gya­ko­ri­ak (29 név): Dubkút, Híd u., Is­ko­lai árok, JRD u., Ká­pol­na u., Óvo­da-part, Plé­bá­nia so­ra, Temp­lom út. Em­be­ri tu­laj­don­ság­ra uta­ló: Kap­zsi u; fog­lal­ko­zás­ra, te­vé­keny­ség­re uta­lók: Fa­ze­ka­sok me­ze­je, Fecs­ken­dő­tér, Ker­tész­kert, Pász­tor út, Sport u.; bir­tok­lás­ra, il­let­mény­re uta­lók: Apá­ti u., Bak­ter­kert, Ér­se­ki út, Ér­se­ki u., Jegy­zői-bir­tok, Köz­sé­gi-kút, Mes­ter-part, Pap­domb, Pap út­ja, Pász­tor­kert, Püs­pök­szer, Szent­egy­ház-part, Úr­bé­ri-le­ge­lő, Zsel­lér­föl­dek.
Is­me­ret­len mo­ti­vá­ci­ó­jú helyn­evek (4 név = 1,4%). Ba­ba­fé­sű: a név elő­tag­ja föl­te­he­tő­en sze­mély­né­vi ere­de­tű. A Ba­ba hely­ne­vet Nyi­tra kör­nyé­kén már Szent Ist­ván ide­jé­ben is­mer­ték (vö. CDES 1:63). Utó­tag­ja a Nyi­tra-vidékről is ada­tolt fé­sű (físő) táj­szó, mel­­lyel a hos­­szú ha­jú fér­fi­ak kö­zé­pen a ha­ju­kat ös­­sze­fog­ták. Pet­ty­in, Szugla ta­lán a köz­nyel­vi zug szó vál­to­za­ta ’keskeny, szűk ut­cács­ka’ Béden (TESZ 3:1200).
Zob­o­ralján 15 te­le­pü­lés­re vo­nat­koz­tat­va meg­le­he­tő­sen ke­vés az ut­ca­név jel­le­gű ne­vek szá­ma (102 név = 36,4%), de en­nek oka a ter­mé­sze­tes név­adás­sal ke­let­ke­zett út­ne­vek is­mét­lő­dé­se, il­let­ve az igen ma­gas szá­mú falurészn­evek, ame­lyek va­ló­já­ban ut­ca­ne­vek­ként funk­ci­o­nál­nak.
Az utak több­sé­ge (10 név) irány­je­lö­lő, a kö­ze­li ha­tár­rész, il­let­ve szom­szé­dos te­le­pü­lé­sek fe­lé ve­zet: Család­kai út, Ér­se­ki út, Ibri­cei út, Kaskúti út, Koloni út, Surányi út, Te­me­tői út.
Az ut­ca név­részt tar­tal­ma­zó ne­vek (53 név = 18,9%) fő­ként a vá­ro­si hi­va­ta­los név­adás ered­mé­nye­ként jöt­tek lét­re, mi­vel Ge­ren­csér ko­ráb­ban 20 évig, Alsóc­sitár a leg­utób­bi éve­kig Nyitrához tar­to­zott. A hi­va­ta­los név­adás sze­ren­csé­sebb ese­tét kí­sér­het­jük nyo­mon, ugyan­is név­bok­ro­sí­tá­sok­kal ta­lál­ko­zunk. Fő­ként nö­vény­né­vi, il­let­ve a ma­gyar kul­túr­kör­höz tar­to­zó leg­is­mer­tebb sze­mély­ne­vek vál­tak név­al­ko­tó té­nye­ző­vé: Ady u., Akác­fa u., At­ti­la u., Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Cse­resz­nye u., Dó­zsa u., Er­dő­alat­ti u., Ér­se­ki u., Fábry u., Pe­tő­fi u.
A te­le­pü­lé­sek épí­té­sze­ti el­ren­de­zé­sé­re utal a sor meg­ne­ve­zés Zob­o­ralján (8 név = 2,9%): Barsi sor, Kur­ta sor, Má­sik sor, Nyi­trai sor, Nyi­tra sor, Plé­bá­nia so­ra, Sán­do­rok so­ra, Temp­lom so­ra.
A te­rek hely­meg­je­lö­lé­se kö­zül (4 név = 1,4%): Arany A. Lász­ló tér, Fecs­ken­dő­tér, Temp­lom tér, Vá­sár­tér Zob­o­ralján csak egy em­lé­kez­te­tő szán­dé­kú, de ez az eset sem funkciót­lan, mi­vel a köz­ség szü­löt­té­re, a nyel­vész­tu­dós­ra em­lé­kez­tet.
Egy-­e­gy köz, szer, szeg utó­ta­gú név­vel is ta­lál­ko­zunk: Víz köz, Püs­pök­szer, Po­tom­szeg. A szer szó je­len­té­se ’sor, ház­sor, fa­lu­rész’, a vi­dé­ken nem mu­tat­ha­tó ki kü­lönb­ség a ’falurész’, il­let­ve az ’ut­ca’ je­len­té­sek kö­zött. A szeg ’sze­glet, fa­lu­rész’ je­len­té­sű, a Po­tom­szeg elő­tag­ja az ér­ték­te­len­sé­gé­re utal. A Ci­gány­part, Mes­ter­part, Óvo­da­part, Pin­tyi-part ne­vek ut­ca­né­vi funk­ci­ót töl­te­nek be, ugyan­ak­kor a dom­bor­za­ti jel­lem­zők­re is utal­nak ’dom­boldal’ je­len­té­sű­ek, nem pe­dig ’víz­part’.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek vizs­gá­la­ta­kor szem­be­tű­nő Zob­o­ralján a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ből szár­ma­zó (51,2%) és a mű­velt­sé­gi ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zó (48,8%) meg­kü­lön­böz­te­tő ele­mek egyen­sú­lya. Más, anya­or­szá­gi te­rü­le­te­ken ez az arány a mű­velt­sé­gi ne­vek je­len­tős több­sé­gét mu­tat­ja. Ha a köz­szói–tu­laj­don­né­vi ará­nyo­kat vizs­gál­juk a táj­egy­sé­ge­ken be­lül, ak­kor a bel­te­rü­le­ti ne­vek­ben 50 eset­ben ta­lá­lunk tu­laj­don­né­vi (sze­mély­né­vi és te­le­pü­lés­né­vi) ele­met, ami az ös­­szes bel­te­rü­le­ti hely­név­hez vi­szo­nyít­va mind­ös­­sze 17,8%, csak köz­szói ele­mek­ből a bel­te­rü­le­ti ne­vek 82,2%-a épül fel. Ez az arány a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok­hoz vi­szo­nyít­va a kül­te­rü­le­ti ha­tár­ré­szek­re jel­lem­ző (vö. J. Sol­tész 1979, 83). Fel­vi­dék hely­név­kin­csét te­hát ad­dig kell ös­­sze­gyűj­te­ni, míg nem in­dul meg a fal­vak­ban is a hi­va­ta­los név­adás, amely el­tün­tet­he­ti a ma még élő né­pi ne­ve­ket.

6. A víz­raj­zi ne­vek rend­sze­re

A fo­lyó-, ál­ló­vi­zek és ezek ré­sze­i­nek, il­let­ve a for­rá­sok, ku­tak alap­rész meg­ne­ve­zé­se nem dif­fe­ren­ci­á­ló­dik, csak na­gyon ke­vés lexémát hasz­nál­nak föl ezek meg­je­lö­lé­sé­re. A pa­tak pusz­ta föld­raj­zi köz­név két te­le­pü­lés (Lédec és Kolon) ne­vei kö­zött vált tu­laj­don­név­vé, egy eset­ben, Meny­hén a köz­szó töb­bes szá­mú alak­ja rög­zült hely­név­ként. Egy­ré­szes név­ként, il­let­ve két­ré­szes név alap­tag­ja­ként 23 név­vál­to­za­tot ho­zott lét­re: Bar­toskúti-­patak, Boce­ga-­patak, Bodok­i-­patak, Csitári-­patak, Der­vence-­patak, Ge­ren­csé­ri-pa­tak, Gesztei-­patak, Gí­mes-pa­tak, Hos­­szú­ki-pa­tak, Huntai-­patak, Hunták-­patak, Ibri­cei-­patak, Jan­csi-pa­tak, Láz­aki-pa­tak, Ma­jo­ri-pa­tak, Nagy-pa­tak, Öreg-me­der, Pa­tak, Pa­ta­kok, Polóc­sáni-­patak, Ré­ti-pa­tak, Sza­lakusz­i-­patak, Szá­raz-pa­tak, Ta­rá­nyi-pa­tak. A víz mes­ter­sé­ges el­ve­ze­té­sé­re egyet­len föld­raj­zi köz­név vált tu­laj­don­név­vé: Ka­ná­lis.
A fo­lyó­vi­zek kö­zött egy­ré­szes tu­laj­don­né­vi ele­me­ket is ta­lá­lunk: Boce­ga, Dere­ce, Dobrotka, Hunta, Hunták, Kadany, *Zseberén. A leg­utol­só név Pesty anya­gá­ból szár­ma­zik, ma már nem is­me­rik.
Az ál­ló­vi­zek föld­raj­zi köz­ne­vei kö­zül csak a tó, il­let­ve en­nek ös­­sze­té­te­li vál­to­za­ta­it ta­lál­juk. A tó föld­raj­zi köz­név kilencsz­er for­dul elő a név­anyag­ban ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként. Név­rész­ként há­rom hely­ne­vet al­kot: Kis-tó, Nagy-tó, Új-tó. A köz­név két te­le­pü­lé­s (Alsócsitár és Gí­mes) név­anya­gá­ban vált önál­ló­an tu­laj­don­név­vé: Tó, egy te­le­pü­lé­sen (Vicsápapáti) ra­gos alak­ban rög­zült: Tó­ba. Az Alsó-Kacsástó, Felső-Kacsástó, Kacsástó~Kacsató ala­kok­ban az ös­­sze­tett köz­név vált tu­laj­don­név­vé. A Kac­sástó szi­no­ni­má­ja­ként az ob­jek­tum el­ne­ve­zé­sé­re a Ka­csa­úsz­ta­tó köz­név is tu­laj­­don­n­evesült.
A víz ter­mé­sze­tes fel­tö­ré­sé­re uta­ló for­rás csak hat­szor for­dul elő Zob­o­ralján. Há­rom­szor (Alsócsitár és Zsére név­anya­gá­ban) vá­lik a köz­szó­ból önál­ló for­má­ban tu­laj­don­név­vé: For­rás. Há­rom­szor pe­dig a zsérei anyag­ban föld­raj­zi köz­né­vi utó­tag­ként sze­re­pel: Alsó-latkai-­for­rás, Bü­dös­kú­ti-for­rás, Kő­kú­ti-for­rás. A két te­le­pü­lé­sen te­hát le­xi­ká­li­san meg­kü­lön­böz­te­tik a föld­ből fel­tö­rő vi­zet és a víz­vé­te­li hely­ként al­kal­mas ku­tat. A töb­bi te­le­pü­lés név­anya­gá­ban ilyen le­xi­kai dif­fe­ren­ci­á­ló­dás­sal nem ta­lál­ko­zunk.
A víz men­ti te­rü­le­tek cso­port­ja már sok­kal vál­to­za­to­sabb ké­pet mu­tat, a ne­vek több mint 40%-a tar­to­zik ide. Az ál­ta­lá­nos köz­szói je­len­té­sű föld­raj­zi köz­ne­ve­ken kí­vül szá­mos táj­szót ta­lá­lunk.
A víz­zel kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó, hely­ne­vek­ben fel­lel­he­tő táj­szók.
A víz for­rá­sá­ra hasz­nált táj­sza­vak: A séd ’for­rás, pa­tak’ az egy­ko­ri for­rás he­lyét őriz­he­ti Geszte és Kolon ha­tá­rá­ban: Síd, Sígy­i-fődek, Sígy­i-rétek.
A mé­lyeb­ben fek­vő, vi­ze­nyős he­lyek­re hasz­nált táj­sza­vak: A bara ’mé­lyebben fek­vő te­rü­le­te­ken meg­ma­radt pos­vá­nyos víz’, me­lyet az ÚMTSz. ed­dig csak a Dél­vi­dék­ről ada­tolt Bács-Bodrog vár­me­gye te­rü­le­té­ről. Víc­sá­pa­pátiban pe­dig ha­son­ló hely­ze­tű hely­név ta­lál­ha­tó Barakapás alak­ban. A cseter ’luc­sok, sár, ned­ves­ség’ táj­szót azon­ban már Alsóc­sitár­ból, Nyi­tragesztéről és Pográny­ból ada­tol­ja az ÚMTSz. De Víc­sá­pa­páti hely­ne­vei kö­zött ta­lál­ha­tó Csetertek je­len­té­sét nem is­mer­ték, s a pogrányi Csőtörtö­ki kút hely­ne­vet is in­kább a csü­tör­tök szó­val azo­no­sí­tot­ták. A de­rék táj­szó több je­len­tés­ben is fenn­ma­radt a hely­ne­vek­ben, at­tól füg­gő­en, hogy vízme­gi vagy hegy­al­jai fa­lu név­kin­csé­ben ta­lál­ha­tó. Víc­sá­pa­pátiban a Dërík a fo­lyó­me­der mel­let­ti vi­ze­nyős te­rü­le­tet azo­no­sít­ja, míg a hegy­al­jai Zsérén az or­szág­út mel­let­ti te­rü­le­tet, Pográny­ban a föld­te­rü­let kö­ze­pét je­lö­li. A láz ’mé­lyen fek­vő, gyak­ran víz­jár­ta te­rü­let’, ál­ta­lá­ban rét­ség. A Nyi­tra fo­lyó men­tén fek­vő fal­vak­ban ál­ta­lá­nos a hasz­ná­la­ta. A lápa ala­cso­nyan fek­vő, eset­leg vi­ze­nyős he­lyet je­löl vagy völgy­haj­la­tot. Egy­más­tól füg­get­le­nül há­rom te­le­pü­lé­sen is ta­lál­ko­zunk ez­zel a hely­név­vel, de csak a koloni és a gíme­si ha­tár­ban él a ’vizenyős’ je­len­tés­ben, a hegyme­gi Meny­he te­le­pü­lé­sen in­kább ’víz­folyás’ je­len­té­sű víz­völgy. A lá­zak ed­di­gi je­len­té­sei kö­zött nem sze­re­pelt a mé­lyen fek­vő vi­ze­nyős te­rü­let je­len­té­se, még­is Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött ugyan­ar­ra a te­rü­let­re két el­ne­ve­zés is él: Lá­zak, Lágy-rítek, mely­nek mo­ti­vá­ci­ó­ja a süp­pe­dős, lágy, vi­ze­nyős ta­la­ja. Az el­ho­má­lyo­sult hany- tő ’moc­saras, lá­pos, in­go­vá­nyos te­rü­let’ és az aszó ’kiszáradt víz­men­ti rét’ ös­­sze­té­te­lé­vel ala­kult a Geszte és Alsó­bodok ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Haniszó dű­lő­név. To­váb­bi elő­for­du­lás: Alsó-Haniszó, Felső-Haniszó. Lédec ha­tá­rá­ból va­ló az a hely­név, me­lyet vi­ze­nyős te­rü­let­re hasz­nál­tak: Tökinye ~ Tökinyék. Ez a rész an­­nyi­ra mo­csa­ras volt, hogy nem is ka­szál­ták. Ezek a meg­ne­ve­zé­sek azon­ban az Inczefi ál­tal hasz­ná­la­tos név­kö­vü­let fo­ga­lom­kö­ré­be tar­toz­nak, ugyan­is már az idő­sebb adat­köz­lők sem hasz­nál­ják eze­ket a táj­sza­va­kat, csak a hely­ne­vek­ben él­nek. A víz csör­ge­de­ző hang­já­nak je­len­té­se rej­lik a koloni ha­tár­ban ta­lál­ha­tó cser­ge­tő táj­szó­ban.
Víz­men­ti nö­vény­zet­re utal: be­rek ’vizenyős, in­go­vá­nyos, sás­sal be­nőtt la­pály’ je­len­tés­ben él a Nyi­tra-vidé­ki nép­dal­ok­ban (Nagy-be­rek), a sík­ár ’olyan nö­vény­faj­ta, amely­nek gyö­ke­ré­ből sú­ro­ló­ke­fét ké­szí­tet­tek’ (Sík­árok ~ Singáros), il­let­ve a Lázok­ban­i-­gye­pe­sek. Köz­szói el­ne­ve­zé­sek: Sá­sok, Mo­csár-rét, Ná­das, Nádasi, Nap­ke­le­ti-ná­das.

7. A ha­tár­ne­vek rend­sze­re

Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­it vizs­gál­va szem­be­tű­nő, hogy nagy­részt köz­szói ere­de­tű név­vel, név­ré­szek­kel, va­la­mint élő, ki­ve­sző­ben lé­vő, il­let­ve ki­halt táj­sza­vak­kal ta­lál­ko­zunk. El­vét­ve je­len­nek meg a név­anyag­ban tu­laj­do­nos­ra uta­ló meg­ne­ve­zé­sek. Ez a je­len­ség az elő­ző év­szá­zad­ok bir­tok­vi­szo­nya­i­ból kö­vet­ke­zik. A dom­bor­za­ti ne­vek a táj­egy­ség jel­le­gé­ből adó­dó­an elég­gé dif­fe­ren­ci­ál­tak, né­hány ré­gi­ó­ra jel­lem­ző táj­szót és re­gi­o­ná­lis át­vé­telt is tar­tal­maz­nak (vö. N. Császi 2002, 201–206.)
Mi­vel kis te­le­pü­lé­sek tar­toz­nak a vizs­gált te­rü­let­hez, még a ta­gol­tabb fel­szí­nű vi­dé­ken is ke­vés­bé meg­ter­helt a hegy föld­raj­zi köz­név. Ugyan­is a he­gyek ki­ter­je­dé­se olyan nagy, hogy rend­sze­rint a má­sik te­le­pü­lés­re is át­nyú­lik. Sok­kal gya­ko­ribb vi­szont a hegy­ol­dal el­ne­ve­zé­se.
A ki­emel­ke­dés­re hasz­nált táj­szók közt a mál szó­nak két­fé­le je­len­té­sét is meg­fi­gyel­het­jük. Nem­csak a las­san ki­ve­sző­ben lé­vő, de ezen a vi­dé­ken még élő ’he­gy­oldal’ je­len­té­sét, de szin­te min­den eset­ben az eh­hez kap­cso­ló­dó ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­tést is: Pográny­ból Mál­hegy, Gesz­té­ről Má­lak, Kolon­ból Málok.
A lá­zak táj­szó egyik je­len­té­se a vi­dé­ken a ’ma­ga­sab­ban fek­vő ka­szá­ló te­rü­let’, s ilyen je­len­tés­ben fő­ként önál­ló szó­ként, nem ös­­sze­té­te­li tag­ként je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben: Lá­zak (Geszte, Alsóc­sitár), Lázi­ki (Béd). Elő­for­dul ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként is, de eb­ben az eset­ben ’házhe­ly, te­lek’ je­len­tés­ben Nyi­traegersze­gen a Bog­mai-láz név­ben a par­cel­lá­kat ne­vez­ték így, vagy mé­lyeb­ben fek­vő vi­ze­nyős te­rü­le­ten Ken­der-láz (Pográny), Tó-láz (Vícsápapáti).
A part szó­nak csak a ’ma­gasab­ban fek­vő te­rü­let’ je­len­té­se él ezen a vi­dé­ken. Ezt a meg­ne­ve­zést mind a ki­sebb ki­emel­ke­dé­sek­re Temp­lom-part (Lédec), Szent­egy­ház-part (Kolon), Mo­csár-part (Gí­mes), mind a na­gyob­bak­ra hasz­nál­ják, je­len­tés­ár­nya­la­ti kü­lönb­ség­gel. Par­ti: Gesz­tén ’ma­ga­sab­ban fek­vő te­rü­let’, Pográny­ban ’me­re­dek domb­ol­dal’. Meny­hén Par­tok ’dom­boldal’. Több­ré­szes név­ben fő­ként utó­tag­ként sze­re­pel: Csi­va-­part (Menyhe), So­mos-part (Ge­ren­csér), Kö­ves-part, Ződes-­part, Pec­ke-part (Zsére), Kurd­oki-part (Pográny), Eg­ri-part (Alsóbodok), Me­ző-par­tok (Alsócsitár). De vi­szony­fo­gal­mak is kap­cso­lód­nak a tő­höz, er­re Gesz­tén ta­lá­lunk ada­to­kat: Part fe­je (agac­sos), Part alla (sző­lő).
Pi­lis el­ne­ve­zé­sű hegy több te­le­pü­lés ha­tá­rá­ban is ta­lál­ha­tó, Sza­lakus­zon, Zsérén, Gí­me­sen. A név ma­gya­rá­za­ta a TESz. sze­rint ki­emel­ke­dő te­rü­let ne­ve, ezt egé­szí­ti ki a FNESz. ’kopasz hegy­te­tő’ je­len­té­se. Az ere­de­ti köz­szói je­len­tést te­hát több hely­név­ben is meg­ta­lál­hat­juk. A dub ’méhkas’ je­len­té­sű táj­szó ala­ki ha­son­ló­ság mi­att me­ta­fo­ri­kus név­át­vi­tel­ként je­lent­ke­zik Alsó­bodokon a dom­bos tér­szín­for­má­jú Dubos hely­név­ben. Az adat­köz­lők nép­eti­mo­ló­gi­ás ma­gya­rá­zat­tal („a Dubos olyan dom­bos”) ér­tel­me­zik. El­kép­zel­he­tő az is, hogy a szom­szé­dos szlo­vák te­le­pü­lés, Babindál név­anya­gá­val van kap­cso­lat­ban, on­nan át­vett hely­név­ről van szó, s egy­ko­ri tölgy­er­dő­re utal: szlk. dub + m. -s kép­ző. Sem­mi­kép­pen nem le­het azon­ban bodo­ki szlo­vá­kos el­ne­ve­zés, mi­vel a te­le­pü­lés név­anya­gá­ra egy­ál­ta­lán nem jel­lem­ző a szláv köz­szók át­vé­te­le a hely­ne­vek­ben.
A hul­lá­mos fel­szí­nű te­rü­let meg­ne­ve­zé­sé­re a csic­só ’csúc­sos, du­do­ros fe­lü­let’ táj­sza­vát ta­lál­juk Alsó­bodok, Alsóc­sitár és Zsére te­rü­le­té­ről. A ha­tár­rész­ne­ve­ken be­lül je­len­tős részt kép­vi­sel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet le­írá­sá­hoz tar­to­zó hely­zet­vi­szo­nyí­tó, alak­meghatározó, mé­ret­je­lö­lő, ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re és ál­lat­vi­lág­ra uta­ló ne­vek, együt­te­sen a ha­tár­ne­vek több mint egy­ne­gye­de tar­to­zik ide, majd­nem an­­nyi, mint a gaz­dál­ko­dá­si és bir­tok­lás­tör­té­ne­ti ne­vek.
A ta­laj­mi­nő­ség­re uta­ló ha­tár­ne­vek közt is szá­mos táj­szót meg­fi­gyel­hetünk. A csic­só táj­szó a ko­ráb­bi mű­ve­let­len par­lag­te­rü­let ne­ve­ként ’a cse­re­pes, rossz mi­nő­sé­gű föld’ je­len­tés­ben is meg­ta­lál­ha­tó Csic­só Geszte és Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött, egy­más­tól füg­get­le­nül, ugyan­is nem szom­szé­dos te­rü­le­tek. A mál táj­szót ezen a vi­dé­ken nem­csak dé­li domb­ol­dal­ként ér­tel­me­zik, ha­nem ko­pár, er­dős ré­szen ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­té­se is is­mert: Málok, Má­lak, Mál­hegy. Alsó­bodok ha­tá­rá­ban a rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld­re a Ragyos hely­ne­vet al­kot­ták, mely szin­tén táj­szó eb­ben a ré­gi­ó­ban. A hu­mu­szo­sabb, sö­té­tebb ár­nya­la­tú föld­nek pe­dig Bar­nád a ne­ve. Pográny ha­tá­rá­ban a szláv ere­de­tű po­rong ’apró ka­vics, ho­mok’ je­len­tés­sel le­het az alap­ja a Poron­na dű­lő­név­nek. A ’házépítéshez elő­ké­szí­tett ta­pasz­tó­sár’ ér­tel­mű gyúrott jel­ző­re em­lé­kez­tet­het a Gyúrot­ti hely­név. A fö­veny ’apró szem­csés föld’ is több fa­lu ha­tár­ré­szé­ben meg­ta­lál­ha­tó: Fö­ve­nyes (Menyhe), Fö­ve­nyek (Vícsáp), Fö­veny árok (Pográny). A rossz mi­nő­sé­gű, kö­ves ta­laj ál­ta­lá­nos meg­je­lö­lé­sé­re hasz­nál­ták a kö­ve­cses ala­ki táj­szót: Kö­ve­cses (Geszte), Kö­ves-part (Zsére), Kö­ves­sek (Pográny), Kö­ve­cses-part (Gí­mes), Kövec­ses-­pal­lag (Alsócsitár).
A ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­ló táj­szók is be­ke­rül­tek föld­raj­zi köz­név­ként a hely­ne­vek­be. A galag táj­szót az ÚMTSz. is a Víc­sá­pa­pátiból má­ra már ki­vált Lajos­faluból ada­tol­ja. Víc­sáp hely­ne­vei kö­zött ta­lál­hat­juk a haj­dan ga­la­go­nyá­ban gaz­dag te­rü­le­tet a Gala­gos dű­lő­név­ben. A vi­dé­ken ez az egyet­len elő­for­du­lás. A ge­ren­csé­ri Ra­kot­­tyás név­ben pe­dig a re­ket­­tyés ~ ra­kot­­tyás ’füzes, cser­jés te­rü­let’ je­len­té­sű táj­szót ta­lál­hat­juk, a hang­ren­di át­csa­pás­sal ki­ala­kult két vál­to­zat kö­zül itt a mély hang­ren­dű ta­lál­ha­tó meg. A ha­raszt szó­nak nem az el­szá­radt avar je­len­té­se él a vi­dé­ken, ha­nem a ’sar­jadzó tölgy­er­dő, bo­zót’ ér­tel­me, amely­ből ka­so­kat fon­tak. Er­re utal­nak a pogrányi Ko­sár-ha­raszt, Kasár-ha­raszt-erdő, Ha­raszt-er­dő, Harasztkák, a meny­hei Báb­ha­raszt, s en­nek el­ho­má­lyo­sult, cson­kult alak­vál­to­za­ta Báb­araszt. A zi­ze­gő avar hang­zá­sá­ra Béd hely­ne­vei kö­zött a Cser­ge ne­vet ta­lál­juk ’ha­raszt’ je­len­tés­ben. A sű­rű – ere­de­ti je­len­té­se ’erdő’ – is meg­ta­lál­ha­tó Pográny név­kin­csé­ben: Sűrű­k­i. Gesz­tén a Gurdal dű­lő­név­ben a gurdaly ’vastag, erős szá­rú kó­rós gaz’ ma­radt fenn. Ter­mé­sze­te­sen a meg­mű­velt te­rü­le­ten ma már nem ta­lál­ha­tó meg ez a gyom­nö­vény. A pogrányi Godom hely­név­ben a pa­lóc te­rü­let­ről (Putnok kör­nyé­ké­ről) ada­tolt godona ’egres’ táj­szót fe­dez­het­jük fel. A koloni Bará­tyi dű­lő­név eset­leg kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó az ÚMTSz.-ben szin­tén pa­lóc te­rü­let­ről szár­ma­zó ba­rát ’szil­vafa­j­ta’ táj­szó­val. A bór­fa ’fenyő­fa­j­ta’ igen el­ter­jedt fa­faj­ta ezen a vi­dé­ken, de csak egyet­len hely­név őr­zi Kolon­ból: Bó­ros. Szám­ta­lan sza­bad­té­ri kul­tu­rá­lis ren­dez­vényt szer­vez­nek itt, ezért az egész vi­dé­ken is­me­rik ezt a he­lyet. Fa­faj­ta meg­ne­ve­zé­sé­vel ke­let­ke­zett a zsérei ha­tár­ban a Gyártványos hely­név, amely a ’gy­er­tyános’ je­len­té­sű te­rü­let meg­ne­ve­zé­se. Sza­lakusz ha­tá­rá­ban ta­lál­juk a habany ’vessző’ je­len­té­sű táj­szót, ame­lyet az ÚMTSz. habanyk­ert ’vesszők­erítés’ Barsléde­cről is ada­tolt.
A Gí­mes ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csó­vá­nyost (csóvány ’csalán’) vad­ál­lat­ok szá­má­ra te­le­pí­tet­ték, mert ta­vas­­szal ez nőtt ki leg­elő­ször táp­lá­lé­kot ad­va a vad­ál­lat­ok­nak.
A ter­mesz­tett nö­vé­nyek táj­sza­vai ke­vés­bé for­dul­nak elő a hely­név­al­ko­tás­ban, né­hán­­nyal azon­ban ta­lál­ko­zunk. A cícer a csi­cse­ri­bor­só rö­vi­dült meg­ne­ve­zé­se a Zobor vi­dé­kén, er­re az ÚMTSz.-ben is ta­lá­lunk ada­to­kat Kolon­ból, s a fa­lu dű­lő­ne­vei kö­zött ugyan­csak meg­ta­lál­juk, to­váb­bá a hegyme­gi fal­vak kö­zül Meny­he név­kin­csé­ben is: Cícer. A ge­ren­csé­ri bor­ter­mesz­tés­re utal a Söp­rős ~ Söp­rűs hely­név. Et­től dél­re ta­lál­ha­tó a B™b#ngyik, s a két név egy­más mel­let­ti elő­for­du­lá­sa nem le­het vé­let­len. A bá­bán Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon, Kör­mend vi­dé­kén a bors­aj­tó al­só sar­ka, Pá­kán pe­dig a sző­lő­prés tör­köly­re ne­he­ze­dő ré­sze. A -gyik vég­ző­dés pe­dig más, in­kább szlo­vák hely­név­hez kö­tő­dik, meg­ta­lál­ha­tó Egersze­gen a Szur­gyik ’be­tonkock­ás gya­log­út a temp­lom­hoz’ hely­név­ben. Mind­két ge­ren­csé­ri dű­lő­név a sző­lő­fel­dol­go­zás­hoz kap­cso­ló­dik, azt örö­kí­ti meg.
Egyéb táj­szó­kat is ta­lál­ha­tunk a ha­tár­ne­vek kö­zött. A Meny­he ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csi­va-­part ne­vé­ben a csi­vaj ’zsi­va­j’ je­len­té­sű táj­szót fe­dez­het­jük fel, me­lyet a két szom­szé­dos te­le­pü­lés­ről, Ge­ren­csér­ről és Lajos­faluból ada­tol a táj­szó­tár. A te­rü­le­ten ren­ge­teg ma­dár élt, hang­juk­tól volt han­gos a kör­nyék. A pa­lóc sinkózik ’csúsz­kál’ je­len­té­sű ige rö­vi­dült alak­ját ta­lál­juk meg a ge­ren­csé­ri Sinkó hely­név­ben. Ezt a me­re­dek részt fő­leg té­len nem le­he­tett csúsz­ká­lás nél­kül meg­kö­ze­lí­te­ni. A Petre­ces név Egersze­gen a mű­ve­lé­si ág­ra utal, a pet­ren­cés ’szé­naszárítás­ra hasz­nált te­rü­let’ alak­vál­to­za­ta.
Zob­o­ral­ja hely­ne­vei kö­zött szá­mos szlo­vák ere­de­tű név­vel is ta­lál­ko­zunk. A ne­vek­ben hasz­ná­la­tos szlo­vak­iz­mu­sok ket­tős irá­nyú­ak le­het­nek. Egy­részt már a szá­zad­for­du­ló­tól kez­dő­dő­en érez­he­tő az egy­re erő­sö­dő els­zlovákosodási fo­lya­mat, va­gyis egy­re több szlo­vák szót hasz­nál­nak a ma­gya­rok a nyel­vük­ben, s ezek a név­anya­got sem ke­rü­lik el. Más­részt te­kint­het­jük ezt a hos­­szú együtt­élés mi­att ket­tős név­adá­si fo­lya­mat­nak is Kniezsa alap­ján. Alap­ve­tő­en két ré­te­get kü­lö­nít­he­tünk el a ne­vek­ben.
Az egyik­be tar­toz­nak azok a ne­vek, ame­lyek szlo­vák köz­szói je­len­té­se el­ho­má­lyo­sult, a han­ga­lak is meg­vál­to­zott, a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lók kö­ré­ben a szlo­vák szó tor­zult alak­ja jött lét­re. Tel­je­sen be­épült a ma­gyar név­kincs­be, akár ma­gyar di­a­lek­to­ló­gi­ai jel­lem­zők is meg­fi­gyel­he­tők az em­lí­té­se­kor, már ma­ga a név­hasz­ná­ló sem tud­ja, hogy szlo­vák szó.
Béd te­le­pü­lés­ről a kö­vet­ke­ző szlo­vák ere­de­tű ne­ve­ket fi­gyel­het­jük meg: a Dutka, ko­ráb­ban er­dős te­rü­let, a szlk. dutý ’od­vas’ je­len­té­sű köz­szó­ból ala­kult. A Kósa er­dős te­rü­let a szlk. košatý ’tere­bé­lyes, szét­ága­zó’ szó­ból szár­ma­zik, a Szu­gyin­ka a szlk. súd ’pereskedés’ tő­ből ala­kult, (a Föl­des urak bir­to­ka és a II. Osz­tás hely­ne­vek kö­zött fek­szik). A Hórka név a szom­szé­dos Meny­he te­rü­le­tén is elő­for­dul Huor­ka alak­ban. Ez is fel­te­he­tő­en köz­szói ere­de­tű le­het, mert egy­ta­gú név­ként mind­két fa­lu­ban iden­ti­fi­kál, s fek­vé­sük, el­he­lyez­ke­dé­sük is ha­son­ló: köz­vet­le­nül a bel­telkek mel­lett ta­lál­ha­tók, a cser­fás kö­ze­lé­ben, szlk. hôrka ’kis er­dő, kis hegy’.
Meny­hei szlo­vák ere­de­tű ne­vek: Polóc­sán, Czéczés, a szlk. cecok ’hosszú szil­va’ cec- tö­vé­hez a ma­gyar -s ’valamiv­el el­lá­tott’ je­len­té­sű kép­ző kap­cso­ló­dott. Galuzsa a szlk. kaluža ’poc­solya, tó­csa, pos­vány’ je­len­té­sű szó­ból ered, ugyan­is víz­fo­lyás, pa­tak men­tén ta­lál­ha­tó a hely­név, a má­sik ol­da­lon a m. Sár-rét el­ne­ve­zés. Szu­tuczka: a szom­szé­dos zsérei te­rü­le­ten is meg­ta­lál­ha­tó a név, az adat­köz­lők er­re a kör­nyék­re lo­ka­li­zál­ták a Dal­mai vár hely­ne­vet, ezért az szlk. sut­ina ’rom’ fő­név­ből szár­maz­hat, de az is va­ló­szí­nű, hogy a hely­név, amely egy hos­­szan hú­zó­dó völ­gyet je­löl, s a Hunta-­patak is itt fo­lyik, a szlk. sútok ’össze­folyás’ köz­szó­ból ered.
A hegyme­gi fal­va­kon kí­vül Lédec ha­tá­rá­ból mu­tat­ha­tó ki olyan szlo­vák ere­de­tű hely­név, amely be­épült a te­le­pü­lés név­kin­csé­be. A Szkála-erdő a szlk. skala ’szik­la, szik­la­szirt’ köz­szó­ból szár­ma­zik. A Sztrány-erdő pe­dig a szlk. stráò ’he­gy­oldal, lej­tő’ szó­ból ala­kult. A Zakalok a szlk. zaka¾ací ’vágási’ mel­lék­név rö­vi­dült és ma­gyar tol­da­lék­kal át­ala­kult vál­to­za­ta.
A má­sik ré­teg­be tar­toz­nak azok a szlo­vák ne­vek, ame­lye­ket a ma­gyar név­vel pár­hu­za­mo­san vagy ahe­lyett hasz­nál­nak (Ulicska, Lúc­ska, Bazsany­i­ca), s ezek az egy­re erő­tel­je­sebb as­­szi­mi­lá­ció so­rán a ma­gyar ne­ve­ket ki­szo­rít­ják. Egerszeg te­rü­le­té­ről: Vrbni ’füzes’, Konop­nyíz­ka ’kender­föld’, Kaposzny­ice ’Káposztás’, Jed­no­ta ’szövetkezeti üz­let, tej­csar­nok’, Hlav­na ’főút’, Lajosové ha­tár, Gesz­té­ről Domov­ina-földek, Kolon­ból Alsó-Domovina, Fölső-Domovina, Domov­ina út (ezek a ne­vek az el­ső vi­lág­há­bo­rú után ha­za­tért ka­to­nák­nak ki­osz­tott föl­de­ket je­lö­lik), Léde­cről Horá (az ál­lo­más kö­rü­li domb meg­ne­ve­zé­sé­re), Alsóc­sitár­ból Vápeni­ca ’mészégető’, il­let­ve egyes köz­épü­le­tek Emen­vé (MNV = Miest­ny národ­ný výbor ’he­lyi nem­ze­ti bi­zott­ság’), Jéerdé ’föld­műves szö­vet­ke­zet’. Ezek hasz­ná­la­ta ál­ta­lá­nos min­den te­le­pü­lé­sen.

7.1. A ha­tár­ne­vek le­xi­ká­lis-mor­fo­ló­gi­ai jel­lem­zői

Bő­vít­mé­nyi rész­ként 773 lexémát (=100%) hasz­nál­nak föl a 828 két­ré­szes név­ben. Ezek több­sé­ge, több mint há­rom­ne­gye­de köz­szó (76,1%), csak 21,9%-a tu­laj­don­né­vi (te­le­pü­lés­né­vi és sze­mély­né­vi) ere­de­tű.
A hely­név­tí­pu­sok kö­zül a ha­tár­ne­vek lét­re­ho­zá­sá­ban a kép­zés a do­mi­náns. En­nek az a oka, hogy igen pro­duk­tí­vak az -i és -s hely­név­kép­zők. Bár a ré­gi­ó­ban igen gyak­ran ta­lál­ko­zunk hos­­szabb, akár kö­rül­írá­sos meg­ne­ve­zé­sek­kel, a nyelv­hasz­ná­ló azon­ban gaz­da­sá­gos­ság­ra tö­rek­szik, ezért a dű­lők meg­ne­ve­zé­se­kor gyak­ran hagy­ja el az alap­ta­got. Az -i hely­név­kép­ző pro­duk­ti­vi­tá­sát iga­zol­ja, hogy még töb­bes szá­mú és ra­gos név­ala­kok­hoz is kap­cso­ló­dik. A vi­szony­szós és vi­szony­ra­gos szer­ke­ze­tek igen gya­ko­ri­ak az élő név­hasz­ná­lat­ban, nem csak a tör­té­ne­ti anya­gok­ban ta­lál­ko­zunk ve­lük. A töb­bes­je­lű és ra­gos ala­kok név­kö­vü­let­té vá­lá­sát bi­zo­nyít­ják az olyan név­for­mák, ame­lyek el­tér­nek a gram­ma­ti­ká­ban meg­szo­kott mor­fé­masz­erkezettől: Ver­mek­i, Harasz­tok­i, Bodoknáli.

8. Az épít­mény­ne­vek rend­sze­re

A név­tí­pus meg­le­he­tő­sen egy­sí­kú a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok szem­pont­já­ból, szer­ke­ze­ti­leg pe­dig még in­kább. Ezért csak a je­len­tés­ta­ni cso­por­to­sí­tást vé­gez­tem el. Ala­ki­lag csak az egy- és két­ré­szes ne­vek ará­nyá­ra uta­lok. Az épít­mé­nyek tí­pu­sá­ban 211 név ta­lál­ha­tó, ezek kö­zött ugyan­az a köz­szói meg­ne­ve­zé­sű (Temp­lom, Te­me­tő stb.) több­ször is elő­for­dul Zob­o­ralján, mi­vel az adott te­le­pü­lé­se­ken egy-­e­gy ta­lál­ha­tó rend­sze­rint ezek­ből, így meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag nél­kül is azo­no­sít­ha­tó.
Az alap­ré­szek kö­zött ta­lá­lunk la­kó­há­za­kat (Barsi hajlokok , Fried­man­n-ház, Ta­ní­tó­la­ká­sok, Csősz­lak, Er­dész­ház), köz­épü­le­te­ket (Alap­is­ko­la, Fa­lu­mú­ze­um, Köz­ség­há­za), te­me­tő­ket (Cin­te­rem, Apá­ti te­me­tő), szol­gál­ta­tó épü­le­te­ket (Földesi-féle kocs­ma, Szesz­főz­de, Ve­gyes­bolt), gaz­da­sá­gi cé­lú épít­mé­nyek (Boldi-malom, Do­hány­szá­rí­tó, Má­zsa­ház, Bazsany­i­ca ’fácán­telep’, Béma­jor, Strucc­farm), ál­lo­más­ne­vek, híd­ne­vek (Körtvélyesi híd, Lyuk­híd), ki­sebb épít­mé­nyek, mint a ke­resz­tek (Al­vé­gi ke­reszt, Kép­osz­lop), a ká­pol­nák (Bar­lang­ká­pol­na, Já­nos­kai ká­pol­na), szob­rok (Nepomuki, Urbánka, Vendelke), a bá­nyák ne­vei (Ho­mok­bá­nya, Kő­fej­tő), a ha­tár­vo­na­lak, mezs­gyék (Hármashatár, Hos­­szú-me­gye), il­let­ve egyéb épít­mé­nyek (Dög­te­me­tő, Ka­pucs­ka, Meg­fi­gye­lő).
Az épít­mény­ne­vek kö­zött mind­ös­­sze 71 két­ré­szes ne­vet ta­lá­lunk, amely az e név­tí­pus­ba tar­to­zók (211 név = 100%) 33,6%-a. En­nek az az oka, hogy szá­mos szó­szer­ke­ze­tet nem so­rol­ha­tunk a két­ré­szes ne­vek kö­zé, hi­szen csak a szó­szer­ke­zet egé­sze fe­je­zi ki a hely­je­lö­lést (pl.: Ba­rokk kú­ria, Egész­ség­ügyi köz­pont stb.). Eze­ket a ne­ve­ket te­hát az egy­ré­szes ne­vek kö­zött tár­gyal­juk. A kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek el­ne­ve­zé­sei nem dif­fe­ren­ci­á­lód­nak – de a tá­jé­ko­zó­dás­hoz nem is szük­sé­ges –, mi­vel azok­ból rend­sze­rint csak egy van a kis­köz­sé­gek­ben.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek kö­zül a leg­gya­ko­ribb meg­kü­lön­böz­te­tő elem­ként a ha­tár­rész­ne­vek je­len­nek meg az épít­mény­ne­vek­ben (22 név = 31%). Az a ter­mé­sze­tes el­ne­ve­zés mód­ja, hogy a kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek, mal­mok, ke­resz­tek ar­ról a dű­lő­ről kap­ják a ne­vü­ket, amely­ben fek­sze­nek: Nyi­tra­sori haj­lé­kok, Kő­kú­ti híd, Malán­ta­pusz­tai ká­pol­na. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb bő­vít­mény­ként a sze­mély­ne­vek ta­lál­ha­tók a ne­vek­ben (17 név = 23,9%). Ezek a meg­kü­lön­böz­te­tő ré­szek a tu­laj­do­nost vagy a ké­szí­tőt ne­ve­zik meg: Fran­ko-ta­nya, Pistyir-­malom, Tóbi Fe­ró ke­reszt­je, Fried­man-ház. Fon­tos az épít­mé­nyek tu­laj­don­sá­gá­nak is a meg­ne­ve­zé­se (12 név = 16,9%): Ki­csiny kocs­ma, Nagy híd, Hos­­szú me­gye; kö­zöt­tük ta­lá­lunk ki­je­lö­lő­e­ket is: Útmen­ti ke­reszt, Fő­úti kép­osz­lop. A hely­je­lö­lés mo­ti­vál­ta azo­kat a meg­ne­ve­zé­se­ket, ame­lyek­ben a bő­vít­mé­nyi rész te­le­pü­lés­név (9 név = 12,7%): Apá­ti te­me­tő, Vic­sápi híd, Malán­tai kas­tély. Ezek a bő­vít­mé­nyi ré­szek az egy­ko­ri önál­ló te­le­pü­lé­se­ket ne­ve­zik meg, va­gyis a mai köz­ség te­rü­le­tén dif­fe­ren­ci­ál­nak. Há­rom eset­ben (4,2%) sze­re­pel más épít­mény bő­vít­mé­nyi rész­ként: Ma­jo­ri ke­reszt, Te­me­tői nagy­ke­reszt, Temp­lom mel­let­ti ke­reszt. Mind­há­rom eset­ben a fek­vés­re utal­nak a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok. Két-két eset­ben (2,8%) ta­lá­lunk hely­zet­vi­szo­nyí­tó: Al­só kocs­ma, Fel­ső kocs­ma; kor­je­lö­lő: Ré­gi fő­ke­reszt, Új fő­ke­reszt; és hasz­ná­ló­ra, ál­lí­tó­ra uta­ló név­részt: Jegy­ző ke­reszt­je, Zsi­dó­te­me­tő. Egy-­e­gy eset­ben (1,4%) ne­ve­zik meg nö­vény­vi­lág, il­let­ve az ese­mé­nyek fo­ga­lom­kö­ré­be tar­to­zó lexémákkal a meg­kü­lön­böz­te­tő név­részt: Kas­ka-me­gye ’vesszőből ala­kult mezs­gye­vo­nal’, Ga­li­ba ma­jor ’ahol min­dig sok bo­nyo­da­lom, kel­le­met­len­ség volt’.
Ha a név­tí­pu­son be­lül meg­néz­zük a meg­kü­lön­böz­te­tő bő­vít­mé­nyi rés­­szel szer­kesz­tett ne­ve­ket, ak­kor a leg­dif­fe­ren­ci­ál­tab­bak a ke­resz­tek el­ne­ve­zé­sei. Eb­ből a hely­név­faj­tá­ból az elő­for­du­ló 25 egyed kö­zül 19 két­ré­szes, te­hát ren­del­ke­zik va­la­mi­lyen meg­kü­lön­böz­te­tő elem­mel. A má­so­dik a ma­jo­rok (24 név­nek a fe­le két­ré­szes), a har­ma­dik a hi­dak (12 név­ből 11 két­ré­szes) el­ne­ve­zé­sei.

9. Ös­­szeg­zés

Zob­o­ral­ja név­anya­ga je­len­tés­ta­ni szem­pont­ból igen erő­sen ta­golt: 25 név­faj­tát kü­lön­böz­tet­he­tünk meg ezen a vi­szony­lag kis te­rü­le­ten, eb­ből a bel­te­rü­le­ten 18-at, víz­ne­vek kö­zött 16-ot, a ha­tár­ne­vek kö­zött 19-et.
E táj­ra jel­lem­ző­ként meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a sze­mély­ne­vek­nek a hely­név­adás­ban be­töl­tött sze­re­pe cse­kély. Mi­vel Zob­o­ralján nem jel­lem­ző a kis­bir­tok, s a bel­te­rü­le­ti ut­ca­név­adás­ban sem ta­lál­ko­zunk az anya­or­szág­ban oly jel­lem­ző mo­ti­vá­lat­lan em­lé­kez­te­tő ne­vek­kel, a sze­mély­ne­vek­kel al­ko­tott hely­ne­vek arány­lag kis szá­mú­ak (175 = 6,5%).
Ki­eme­len­dő­nek tar­tom a te­le­pü­lés-, vá­ros-, il­let­ve ha­tár­rész­név ka­te­gó­ri­á­ját (270 = 10%), mi­vel a név­adás­ban je­len­tős sze­re­pet tölt be a már meg­lé­vő hely­ne­vek­ből tör­té­nő név­al­ko­tá­si mód.
Ez­zel szem­ben köz­szói ele­mek, s ben­nük élő és ki­halt táj­sza­vak vesz­nek részt nagy­mér­ték­ben a név­adás­ban. Az ál­lam­nyelv ha­tá­sa is egy­re erő­tel­jes­eb­ben ki­mu­tat­ha­tó a név­hasz­ná­lat­ban.
A vizs­gált ré­gi­ó­ban a leg­gya­ko­rib­bak a gaz­dál­ko­dás- és bir­tok­lás­tör­té­net­tel kap­cso­la­tos lexémák. Alap- és bő­vít­mé­nyi rész­ként együt­te­sen 384-sz­er for­dul­nak elő, ami az ös­­szes elő­for­du­lás­nak (2703) mind­ös­­sze 14,2%-a. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ták a hely­zet­vi­szo­nyí­tók­hoz tar­toz­nak: 308 elő­for­du­lás = 11,4%. Zob­o­ral­ja fel­szí­ne igen ta­golt, ezt iga­zol­ja a dom­bor­za­ti meg­ne­ve­zé­sek vi­szony­lag nagy szá­ma (224 = 8,3%). Nem­csak alap­rész­ként, ha­nem bő­vít­mény­ként is sze­re­pet kap­nak a név­te­rem­tés­ben. Az ötö­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ta a ter­mé­sze­ti nö­vény­ze­tet je­lö­li meg (197 = 7,3%).
A szo­ci­a­lis­ta nagy­üze­mi gaz­dál­ko­dás a ma­gyar név­anya­got szá­mot­te­vő­en nem csök­ken­tet­te, mert fő­ként eze­ket a ne­ve­ket for­dí­tot­ták le az ál­lam­nyelv­re, a le­for­dít­ha­tat­la­no­kat pe­dig szlo­vák he­lyes­írás­sal kö­zöl­ték a tér­ké­pe­ken. A szlo­vák nyel­vi tér­kép­ada­tok bi­zo­nyít­ják, hogy a vi­dé­ken ko­ráb­ban még meg­lé­vő táj­szók ki­vesz­tek a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ból, az ál­lam­nyelv­re for­dí­tott tér­ké­pek­re szin­te vál­to­zat­lan for­má­ban át­vet­ték (Salga ~ Šal­ga, Kur­dok, Poron­na ~ Poron­a, Csetertek ~ Èeter­ty) vagy meg­lé­vő szlo­vák köz­szó­val (Heréb ~ Hríb ’vargányagom­ba’) azo­no­sí­tot­ták őket. A kül­te­rü­le­ti meg­ne­ve­zé­sek­nél szem­be­öt­lő, hogy a mai gaz­dál­ko­dás egy­ál­ta­lán nem je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben, eb­ből az kö­vet­ke­zik, hogy a ma­gyar nyel­vű hely­név­al­ko­tás nem ne­vez­he­tő pro­duk­tív­nak a Zobor-vidéken.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­logh La­jos 1997. A föld­raj­zi köz­ne­vek­ről. In Kiss Gá­bor és Zaicz Gá­bor (sz­erk.): Sza­vak – ne­vek – szó­tá­rak. Írá­sok Kiss La­jos 75. szü­le­tés­nap­já­ra. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 36–39. p.
Benkő Lo­ránd 1947. A Nyárád­mente föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 74./
Benkő Lo­ránd 1996. Óma­gyar ko­ri hely­ne­ve­ink vizs­gá­la­tá­nak né­hány szem­pont­já­ról, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a te­le­pü­lés- és né­pi­ség­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ra. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 18. sz. 5–14. p.
N. Császi Il­di­kó 1999a. A zob­o­ralji hegyme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. In Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 1998/99. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 186–191. p.
N. Császi Il­di­kó 1999b. A zob­o­ralji vízme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 21. sz. 113–116. p.
N. Császi Il­di­kó 2001. Nyelv­hasz­ná­la­ti jel­lem­zők Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Kovát­sné dr. Né­meth Má­ria (fősz­erk.): Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 2001. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 363–371. p.
N. Császi Il­di­kó 2002. Nyelv­já­rá­si és ál­lam­nyel­vi ha­tá­sok Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.): IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 201–206. p.
N. Császi 2003. Zob­o­ral­ja te­le­pü­lés­ne­ve­i­nek vizs­gá­la­ta. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 25. sz. 52–57. p.
Ethey Györ­gy 1936. A Zoborvidék múlt­já­ból. Nyi­tra, 8–10. p.
Fe­hér Sán­dor 1995. Pográny – Pohran­ice (1075–1995). Pográny, Pográny Köz­ség Ön­kor­mány­za­ta.
Fe­hér Sán­dor 1997a. Alsó­bodok mo­no­grá­fia. Alsó­bodok, Alsó­bodo­ki Köz­sé­gi Hi­va­tal.
Fe­hér Sán­dor 1997b. Nyi­trageszte mo­no­grá­fia. Po­zsony, AB-ART.
Fejér­pataky Lász­ló 1892. Kál­mán ki­rály ok­le­ve­lei. Bu­da­pest, MTA.
Fé­nyes Elek 1851. Ma­gyar­or­szág geo­graphi­ai szó­tá­ra. Pest.
FNESz.: Kiss La­jos 1988. Föld­raj­zi ne­vek eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–2. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Füge­di Erik 1938. Nyi­tra me­gye be­te­le­pü­lé­se. Szá­za­dok, 72. évf. 1. rész, 273–319. p. 2. rész, 488–509. p.
Györffy Györ­gy 1990. A ma­gyar­ság ke­le­ti ele­mei. Bu­da­pest, Gon­do­lat.
Györffy Györ­gy 1998. Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za. 4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Hoff­mann Ist­ván 2000. Föld­raj­zi köz­ne­ve­ink szó­tá­rá­ról. In Sza­bó Géza–Molnár Zol­tán (sz­erk.): Nép – nyelv – tár­sa­da­lom. Végh Jó­zsef em­lé­ke­ze­té­re. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Fő­is­ko­la, 63–73. p.
Inczefi Gé­za 1966. A név­adás öko­nó­mi­á­ja a föld meg­ne­ve­zé­sé­ben. Ma­gyar Nyelv, 62. sz. 72–79. p.
Inczefi Gé­za 1973. A ha­tár­ne­ve­ket al­ko­tó lexémák sa­ját­sá­gai. Ma­gyar Nyelv, 69. sz. 465–469. p.
Kál­mán Bé­la 1967. A ne­vek vi­lá­ga. Deb­re­cen, Cso­ko­nai Ki­adó.
Káz­mér Mik­lós 1957. Alsó-Szigetköz föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 95./
Kiss La­jos 1992. Cuius regio, eius nomen? Ma­gyar Tu­do­mány, 37. évf. 2. sz. 129–135. p.
Kiss La­jos 1996. A Kár­pát-me­den­ce ré­gi hely­ne­vei. Ma­gyar Nyelv­őr, 120. évf. 440–450. p.
Kniezsa Ist­ván 1949. A zobori apát­ság 1111. és 1113. évi ok­le­ve­lei mint nyel­vi (nyelv­já­rá­si) em­lé­kek. Ma­gyar Nép­nyelv, 6. sz. 1–52. p.
Markó Im­re Le­hel 1970. Föld­raj­zi köz­ne­vek és föld­raj­zi tu­laj­don­ne­vek. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 85–89. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Majtán, Milan 1972. Názvy obcí na Sloven­sku za ostat­ných dvest­vo rokov. Bratislava, SAV.
Me­ző And­rás 1982. A ma­gyar hi­va­ta­los hely­ség­név­adás. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Pes­ti Já­nos 1970. A föld­raj­zi ne­vek al­ko­tá­sá­nak és hasz­ná­la­tá­nak lé­lek­ta­ni té­nye­zői a Bikalárok völ­gyé­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 99–104. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Pesty Fri­gyes 1857. Ma­gyar hely­ne­vek. Ma­gyar Saj­tó, 3. évf. 244. sz.
Pesty Fri­gyes 1878. A hely­ne­vek és a tör­té­ne­lem. Bu­da­pest. /Értekezések a tör­té­nel­mi tu­do­má­nyok köréből./
J. Sol­tész Ka­ta­lin 1979. A tu­laj­don­név funk­ci­ó­ja és je­len­té­se. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Stanislav, Ján 1948. Sloven­ský juh v stre­doveku. 1–2. zv. Turèian­sky Sv. Mar­tin, Mat­i­ca sloven­ská.
Sza­bó T. At­ti­la 1988. Nyelv és te­le­pü­lés. Bu­da­pest, Eu­ró­pa Könyv­ki­adó.
TESz.: Benkő Lo­ránd (fősz­erk.) 1967. A ma­gyar nyelv tör­té­ne­ti-eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Toèik Anton 1968. Alt­mag­yarische Gräber­felder in der Süd­slowakei. Bratisla­va.
Tö­rök Ta­más 2002a. Zob­o­ral­ja föld­raj­zi ne­vei a tör­té­ne­ti tér­ké­pek tük­ré­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Tö­rök Ta­más 2002b. Zob­o­ral­ja hely­ne­vei szlo­vák tér­ké­pe­ken. In Gréczi-Zsoldos Enikő–Kovács Má­ria (sz­erk.): Kö­szön­tő kö­tet B. Ger­gely Pi­ros­ka tisz­te­le­té­re. Mis­kolc. /A Mis­kol­ci Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék­ének Ki­ad­vá­nyai, 1./
ÚMTSz.: B. Lőriczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Vagn­er Jó­zsef 1896. Ada­lé­kok a nyi­trai székeskáp­ta­lan tör­té­ne­té­hez. Nyi­tra.
Zsig­mond Győ­ző 1991. Az el­ide­ge­ne­dett hely­név­ről. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 13. sz. 54–57. p.

For­rás­rö­vi­dí­té­sek

CDES. = Codex diplo­mati­cus et epis­to­laris Slo­va­ci­ae. 1–2. zv. Ed. Richard Marsi­na. Bratislava, 1971–1987.
Dl. = OL. Moh­ács előt­ti gyűj­te­mény. Dl. 1 – 105 302.
F. = Codex diplo­mati­cus Hun­gari­ae ecclsi­as­ti­cus ac civilis. Stu­dio et ope­ra Georgii Fej­ér. 1–11. Budae, 1829–1844.
HazaiOkm. = Ha­zai Ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus patrius Hun­gar­i­cus. 1–8. Győ­rött, [ké­sőbb] Bu­da­pest, 1865–1891.
Hnt. 1926. = Ma­gyar­or­szág hely­ség­név­tá­ra 1926. Szer­kesz­ti és ki­ad­ja a Ma­gyar Kir. Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal. Bu­da­pest, 1926.
Lip­szky = Reper­to­ri­um loco­rum obiec­to­rumque in XII. tab­u­lis map­pae reg­no­rum Hun­gari­ae, Slavo­ni­ae, Croa­t­i­ae et con­fin­io­rum mil­i­tar­i­um Magni item prin­ci­pa­tus Tran­syl­va­ni­ae occur­ren­tium, quas aeri incisas vul­gav­it Ioannes Lip­szky de Szedlic­sna. Budea, 1808.
Pesty 1864 = Pesty Fri­gyes hely­ség­név­tá­ra. 19. sz. 31. köt. Nyi­tra vm. I, 390 lev. 69. tek. 1–106., 70. tek. 107–390. Mfilm. Perf. Neg. Pos.
RDES. = Reges­ta diplo­mat­i­ca nec non epis­to­lar­ia Slo­va­ci­ae. 1– zv. Bratislavae, 1980–.
VSOS = Vlas­tived­ný slovník obcí na Sloven­sku. 1–3. zv. Bratislava, Veda, 1977–1978.
W. = Ár­pád­ko­ri új ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus Arpa­di­anus con­tin­u­a­tus. Köz­zé te­szi Wen­zel Gusz­táv. 1–12. köt. Pest, 1860–1874. (Mon. Hung. Hist. Dipl.)
ZsigmOkl. = Zsig­mond ko­ri ok­le­vél­tár. Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Mályusz Elem­ér. 1. (1387–1399); 2/1. (1400–1406); 2/2. (1407–1410). Bu­da­pest, 1951–1958.

Cs. Nagy Lajos: A medvesalji szókincsvizsgálat néhány eredménye és további irányai

1. Be­ve­ze­tés

Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez.
Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el.

2. A ku­ta­tás ered­mé­nyei

2.1. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga

A ta­golt­ság az egyes azo­nos fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­i­ben je­lent­ke­ző meny­­nyi­sé­gi kü­lönb­sé­ge­ket fe­je­zi ki.
A ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tok 613 med­vesalji és 608 at­lasz­be­li cím­szó ada­ta­i­ra vo­nat­koz­nak, ugyan­is a 617 ki­kér­de­zett cím­szó kö­zül Med­vesalján négy­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő és csí­pő­vas) nem kap­tunk vá­laszt, a nagy­at­lasz fent em­lí­tett ku­ta­tó­pont­ja­in pe­dig ki­lenc­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő, csí­pő­vas, ta­rack, haj­di­na, kis­kacs, fürt [a sző­lőé; ki­csi], fürt [a sző­lőé; éret­len]) egy­ál­ta­lán nincs adat vagy ér­té­kel­he­tet­le­nül ke­vés, bi­zony­ta­lan.
Ha a med­vesalji ada­tok szá­za­lék­ér­té­ke­it ös­­sze­vet­jük a nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­ról föl­jegy­zet­tek ta­golt­sá­gi jel­lem­ző­i­vel, ak­kor egy­más­sal szin­te tel­je­sen for­dí­tott ké­pet ka­punk. A med­vesalji gyűj­tés­ben a tel­je­sen ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­ke­ve­sebb (101 = 16,47%), ezt kö­ve­ti az ala­ki­lag ta­golt (138 = 22,51%), a le­xi­ka­i­lag ta­golt (152 = 24,80%), s a leg­több az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (222 = 36,22%) ka­te­gó­ria. Az at­lasz­ada­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a tel­je­sen ta­go­lat­lan rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­több (168 = 27,63%), ez­után kö­vet­ke­zik a le­xi­ka­i­lag ta­golt (157 = 25,82%), majd kö­rül­be­lül egyen­lő arány­ban az ala­ki­lag ta­golt (142 = 23,36%) és az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (141 = 23,19%).
A ta­golt­sá­gi fo­ko­za­tok tu­laj­don­kép­pen az em­ber (a be­szé­lő­kö­zös­ség) és az őt kö­rül­ve­vő tár­gyak kö­zöt­ti vi­szonyt fe­je­zik ki. A be­szé­lő­kö­zös­sé­gek a szá­muk­ra az el­ne­ve­zés pil­la­na­tá­ban leg­lé­nye­ge­sebb fo­gal­ma­kat ne­ve­zik meg szó­val (lexémá­val), a ke­vés­bé fon­to­sa­kat pe­dig, ezek­hez vi­szo­nyít­va, szer­ke­ze­tek­kel (több­nyi­re jel­zős szer­ke­ze­tek­kel) je­lö­lik. A med­vesalji be­szé­lők szá­má­ra – a vizs­gált fo­gal­mak kö­zül tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és egyéb té­nye­zők mi­att – má­sok vol­tak fon­to­sak, mint e ré­gió szom­széd­sá­gá­ban élők­nek. Ezt bi­zo­nyít­ja a fo­ga­lom­kö­rök le­xi­kai ta­golt­sá­gá­ban mu­tat­ko­zó el­té­rés. A fo­ga­lom­kö­rök – me­lye­ket A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei cí­mű ké­zi­könyv alap­ján ál­la­pí­tot­tam meg (Deme–Imre 1975, 237) – a ta­nul­mány vé­gi mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tók.
A le­xi­kai ta­golt­sá­gi ér­té­kek alap­ján a leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör a med­vesalji kor­pusz­ban a kö­vet­ke­ző:
1. 4. fo­ga­lom­kör: a föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei, ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 3,02).
2. 6. fo­ga­lom­kör: a ház kör­nyé­ke, a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,76).
3. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,64).
A nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai alap­ján a le­xi­ka­i­lag leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör:
1. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,23).
2. 8. fo­ga­lom­kör: a ru­ház­ko­dás (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,22).
3. 11. fo­ga­lom­kör: a ken­der­mun­ka (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,17).
Ha el­fo­gad­juk azt a té­telt, hogy a min­den­ko­ri be­szé­lő­kö­zös­ség min­den­na­pi éle­te szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb fo­gal­mak, fo­ga­lom­kö­rök meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re a leg­ke­vés­bé ta­golt, ak­kor a le­xi­kai ta­golt­sá­gi elem­zé­sek is al­kal­ma­sak bi­zo­nyos le­xi­kai vál­to­zók vagy azok egyes cso­port­ja­i­nak a meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Ilyen­kor azt kell meg­vizs­gál­nunk, hogy az il­le­tő fo­ga­lom­kör adott kor­sza­kon­ként a ta­golt­sá­gi ská­la me­lyik fo­kán he­lyez­ke­dik el. Eb­ből a szem­pont­ból is ta­nul­sá­gos az ös­­sze­ve­tés. Az ös­­sze­ha­son­lí­tott szó­kincs­ré­te­gek moz­gá­sa tük­rö­zi a vég­be­ment tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat, pél­dá­ul azt, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ka, a föld tu­laj­don­vi­szo­nyai men­­nyi­re töl­te­nek be köz­pon­ti sze­re­pet a la­kos­ság éle­té­ben. Ugyan­ez a vál­to­zás mu­tat­ha­tó ki a nép­ha­gyo­mány­ok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet szo­ká­sa­i­nak, va­la­mint a ru­ház­ko­dás vizs­gált szó­kincs­ré­te­gé­ben is.
A fo­gal­mak le­xi­kai ta­golt­sá­gi mér­té­két meg­ha­tá­roz­hat­ja a meg­ne­ve­zé­si rend­szer­ben el­fog­lalt he­lye. Ál­ta­lá­ban ta­go­lat­la­nok a szó­kincs leg­ősibb ré­te­gé­be tar­to­zó sza­vak, ko­rai jö­ve­vény­sza­va­ink, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dás alap­fo­gal­mai kö­zé tar­to­zók. Ta­gol­tak vi­szont a jó­részt a kö­zép­kor­ban meg­is­mert nö­vé­nyek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rei.
Gya­ko­ri, hogy egy-­e­gy tár­gy, nö­vény, szer­szám egé­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan, va­la­mely ré­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re pe­dig ta­golt. A sző­lő ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű, a sző­lő ba­ju­sza, és a ki­csi fürt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re azon­ban az erő­sen ta­golt ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik: ba­ju­sza, fo­lyó­ka, fo­ná­sa, ka­pasz­ko­dó­ja, koc­sa; fürt, hőütött fürt, sarnyú fürt, set­nye fürt, gó­ré.
A med­vesalji anyag ab­szo­lút le­xi­kai ta­golt­sá­gi mu­ta­tó­ja 2,45, az at­la­szé pe­dig 1,96. Ala­ki te­kin­tet­ben is a med­vesalji a ta­gol­tabb, 2,99-os mu­ta­tó­ja áll szem­ben az at­lasz­be­li 2,28-­dal.
A le­xi­ka­i­lag ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­gal­ma­kon be­lül a le­xi­kai vál­to­za­tok szá­má­tól füg­gő­en meg­kü­lön­böz­tet­tem erő­sen (leg­alább 5 meg­ne­ve­zés), kö­ze­pe­sen (3-4 meg­ne­ve­zés) és gyen­gén (2 meg­ne­ve­zés) ta­golt fo­ko­za­to­kat. Áll­jon itt mind­egyik­re egy-­e­gy pél­da! Erő­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű: fa­nye­lű bics­ka – Med­vesalján: bic­s™k, budli­bic­sk™, h™l­bic­sk™, h™l™zs­bic­sk™, j™nc­si­bic­sk™, kony™bic­sk™, f™nyelű bic­sk™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in: bic­sk™, csuk­li­bic­sk™, j™nc­si­bic­s­k™, zsidóbic­sk™, f™nyelű bic­sk™. Kö­ze­pe­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (fa­rol): f™ró, kic­s™pódik, ki­sik­lik, sendereg; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (ta­ka­rék­tűz­hely): k#l­h™, m™s­in™, p™rhét. Gyen­gén ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (hám­fa): h#m­f™, kése­f™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (fa­rol): f™l­lyik, f™rol.
Az ös­­sze­sí­tett ada­tok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a med­vesalji anyag­ban a kö­ze­pe­sen ta­golt fo­ko­za­tú a do­mi­náns (168 fo­ga­lom = 45,04%), az at­lasz­ban pe­dig a gyen­gén ta­golt (159 = 53,71%), az erő­sen ta­golt fo­ko­za­tú­ak ré­sze­se­dé­se mind­két kor­pusz­ban a leg­ke­ve­sebb: a med­vesaljiban 16,62, az at­lasz­be­li­ben pe­dig 11,49%.

2.2. A lexémák alak­ta­ni mo­ti­vált­sá­ga

„A ma­gyar­ra vo­nat­ko­zó­lag egy­ér­tel­mű­en ál­lít­hat­juk, hogy bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sai kö­zött a sza­vak ala­ki mo­ti­vált­sá­ga és mo­ti­vá­lat­lan­sá­ga te­kin­te­té­ben van­nak arány­be­li kü­lönb­sé­gek. Más sza­vak­kal te­hát: bi­zo­nyos nyelv­já­rás­ok na­gyobb mér­ték­ben le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű­ek, mint má­sok, il­le­tő­leg na­gyobb mér­ték­ben gram­ma­ti­kai ter­mé­sze­tű­ek, mint má­sok. Pon­to­sabb vá­laszt azon­ban egy­részt vi­lá­gos vizs­gá­la­ti el­ve­ken nyug­vó, más­részt sta­tisz­ti­ka­i­lag is ér­tel­mez­he­tő kor­pu­szon vég­zen­dő elem­zés­sel le­het csak ad­ni” – ál­la­pít­ja meg Kiss Je­nő (2000, 162). Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú alak­ta­ni vizs­gá­la­ta alap­ján azt ál­la­pít­ha­tom meg, hogy a mo­ti­vált le­xi­ká­lis ele­mek ará­nya na­gyobb (801 = 55,47%), mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké (643 = 44,56%), te­hát e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az adott idő­szak­ban – az 1990-es évek de­re­kán – le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt.

2.3. A meg­n­evezéstí­pu­sok faj­tái és szó­föld­raj­zi vo­nat­ko­zá­sai

A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­ta ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, de még ta­nul­sá­go­sabb, ha azt is igyek­szünk föl­tár­ni, hogy a ta­golt­ság szó­föld­raj­zi te­kin­tet­ben ho­gyan re­a­li­zá­ló­dik. Ar­ról van te­hát szó, hogy az egyes fo­ga­lom­kö­rök ál­tal ki­je­lölt je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­erek és azok ele­mei a vizs­gált táj­egy­sé­gen tér­ben mi­lyen meg­osz­lást mu­tat­nak. En­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor négy há­zi­ál­lat (ló, te­hén, disz­nó, ku­tya) vo­nat­ko­zá­sá­ban az ’<em­lős ál­lat> mag­za­tot hoz a vi­lág­ra’ cse­lek­vés Med­vesalján, va­la­mint a kör­nye­ző at­lasz­pon­to­kon föl­jegy­zett lexémáiból ki­raj­zo­ló­dó je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­ert ele­mez­tem. A szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gé­re is rá­vi­lá­gít­hat­nak.
A vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­ből a kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le:
1. A med­vesalji fo­gal­mak min­den vizs­gált ka­te­gó­ri­á­ban ta­gol­tabb meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű­ek, mint az at­lasz­be­li fo­gal­mak.
2. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga szó­fa­jon­ként el­té­rő: leg­ta­gol­tabb a mel­lék­ne­ve­ké, ke­vés­bé ta­golt az igé­ké, leg­ke­vés­bé pe­dig a fő­ne­ve­ké. Ez az ered­mény – an­nak el­le­né­re, hogy Im­re Sa­mu­nak egy rész­kor­pu­szon vég­zett meg­ál­la­pí­tá­sát iga­zol­ja – nem te­szi fö­lös­le­ges­sé más, leg­alább ha­son­ló mé­re­tű adat­bá­zis tü­ze­tes elem­zé­sét an­nak el­dön­té­sé­re, hogy va­jon nyelv­já­rá­si szó­kin­csünk egé­szé­re is jel­lem­ző-e az egyes szó­faj­ok kö­zöt­ti kü­lönb­ség.
3. Az alak­ta­ni­lag mo­ti­vált lexémák­nak, az ún. „vi­lá­gos sza­vak”-nak több mint fe­le ös­­sze­té­tel, har­ma­da pe­dig kép­zett szár­ma­zék.
4. Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú vizs­gá­la­ta alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az 1990-es évek kö­ze­pén le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt, va­gyis az ala­ki­lag mo­ti­vált le­xi­kai ele­mek ará­nya na­gyobb volt, mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké.
5. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi elem­zé­sét szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok­kal is ös­­sze­kap­csol­hat­juk. Ez­ál­tal egy-­e­gy táj­egy­sé­gen tér­beli­leg – „kog­ni­tív tér­kép”-en – is be­mu­tat­ha­tó a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a kü­lön­bö­ző­sé­ge.

3. A kor­pusz egyéb szem­pon­tú vizs­gá­la­tai

3.1. A nyelv­já­rás vál­to­zá­sá­nak je­lei

A med­vesalji anyag­nak a nagy­at­lasz ada­ta­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se le­he­tő­vé tet­te jó né­hány nyelv­já­rá­si je­len­ség el­tű­né­sé­nek be­mu­ta­tá­sát.
A kö­vet­ke­zők­ben a hang­tan és az alak­tan te­rü­le­té­ről mu­ta­tom be azo­kat a leg­fon­to­sabb nyelv­já­rá­si je­len­sé­ge­ket, ame­lyek ma már ke­vés­bé jel­lem­ző­ek, mint az at­lasz­gyűj­tés ko­rá­ban vol­tak, ame­lyek­ből te­hát nyelv­já­rás­bom­lá­si ten­den­ci­á­ra kö­vet­kez­tet­tünk.

3.1.1. Vál­to­zá­sok a hang­tan kö­ré­ből

Az ada­to­kat zá­ró­jel­ben kö­ve­tő szá­mok a med­vesalji ku­ta­tó­pont­ok sor­szá­mai. (Em­lé­kez­te­tő­ül: 1. Sőreg, 2. Ajnác­skő, 3. Cse­vi­ce, 4. Gömöralmá­gy, 5. Dobfenek, 6. Gömör­péter­fala, 7. Óbást, 8. Újbást, 9. Ba­kó­há­za, 10. Vec­sek­lő, 11. Med­veshidegkút, 12. Tajti.)
Az ly fo­né­ma elég sta­bil­nak mu­tat­ko­zott az at­lasz gyűj­té­se ide­jén (vö. Im­re 1971, 350). Má­ra már ez az ál­lan­dó­ság fel­la­zult, meg­bom­lott, el­moz­dult az l’ és a j irá­nyá­ba: kon­koly (1., 4–7., 10–12. kp.), konkol’ (2–4., 9., 10.), konkoj (8–11.); pulyk™ (2–4., 6., 9., 10., 12.), pul’k™ (1., 4., 10), pulk™ (7., 12.), pujk™ (1., 8.).
Ál­ta­lá­nos je­len­ség volt az i előt­ti t ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly szem­ben­ál­lás. Nap­ja­ink­ra el­moz­du­lás tör­tént a depalatális irány­ba. A din­­nye ese­té­ben pél­dá­ul a H–10., Cssz–17., 18. pon­to­kon a d-s vál­to­zat „újabb alak” mi­nő­sí­tést ka­pott a gy-v­el szem­ben. Gyűj­té­sem ide­jén Med­vesalján már hoz­zá­ve­tő­leg fe­le-fe­le arány­ban él a két re­a­li­zá­ció egy­más mel­lett: din­­nye (2., 3., 5., 7., 8., 10., 12.), gyin­nye (1., 4., 6., 9., 11., 12.). ha­son­ló ké­pet mu­tat a dijó ~ gyijó is. Lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb adat­ban mu­tat­ha­tó ki a palatal­izá­ció a t (k™tic™bog#r ~ k™ty­ic™bog#r ~ k™ty­ic™) és az l (ri­biz­li ~ ribi­zl’i ~ ribi­z­ly­i) ese­té­ben.
Még élő, de a ko­ráb­bi­hoz ké­pest már csak szór­vá­nyos je­len­ség a meg- ige­kö­tő g-jé­nek ha­so­nu­lá­sa az ige szó­kez­dő más­sal­hang­zó­já­hoz: mëf­f™k™d (7.), de mëk­f™k™d (1., 4., 8., 10., 12.); mëm­mos™kodik (2., 3.), mëm­mozs­gyik (5.), mëvvetyi [az ágy­at] (6.), de mëgvetyi (10., 12.).
Im­re Sa­mu azon fel­té­te­le­zé­se, hogy „a ha­so­nu­lás bi­zo­nyos fo­kig függ az in­du­ká­ló msh.-tól is” (Im­re 1971, 264), ada­ta­im alap­ján nem iga­zol­ha­tó. In­kább ar­ról van szó, hogy a pa­lóc nyelv­já­rás erő­seb­ben haj­la­mos a hang­el­len­té­tek tel­jes ha­so­nu­lás­sal va­ló fel­ol­dá­sá­ra, mint más nyelv­já­rás­ok, il­let­ve a köz­nyelv. Deme Lász­ló meg­ál­la­pí­tá­sá­val ért­he­tünk egyet: „a ha­so­nu­lás, ha be­kö­vet­ke­zik, ál­ta­lá­nos, a hang mi­nő­sé­gé­től füg­get­len” (Deme 1956, 265). Ez azt is je­len­ti, hogy a meg- ige­kö­tő g hang­ja el­vi­leg – és gya­kor­la­ti­lag is – min­den más­sal­hang­zó­hoz ha­so­nul­hat. Ha föl­la­poz­zuk az ÚMTsz. meg- ige­kö­tős sza­va­it a megaba­j­gat­tól a megz­sur­molig (173 lap), ak­kor szép szám­mal ta­lá­lunk ha­so­nu­lá­sos vál­to­za­to­kat: mëb­b™g­zott (Óbást) ’<étel> meg­sa­va­nyo­dik’, mëc­con­dol­lyik (Me­ző­kö­vesd) ’meg­tor­pan, vis­­sza­hő­köl’, mecc­sólkollya (Alsócsitár) ’megc­sókol­ja’, mël­lak­tam (Kolon) ’beeszik’, jól­la­kik’, mër­roskadt (Mát­ra­al­ja), mët­taná­ta (So­mos­kő­új­fa­lu), mëz­z­abát (Be­se­nyő­te­lek) ’<em­ber mér­ték­te­len evés­től, ivás­tól> meg­csö­mör­lik’; mëz­zs™ró ’megzsarol’ (Tóth 1987, 190) stb.
E kér­dés­kör­rel kap­cso­lat­ban to­váb­bá azt len­ne ér­de­mes be­mu­tat­ni, hogy a ré­gió mely te­le­pü­lé­se­in ál­ta­lá­no­sabb a tel­jes ha­so­nu­lás. Az ada­to­kat tér­ké­pen áb­rá­zol­va meg­ál­la­pít­hat­nánk – a nagy­at­las­­szal ös­­sze­vet­ve – e fon­tos nyelv­já­rá­si sa­já­tos­ság je­len­ség­ha­tá­ra­it.
A -val, -vel rag v-je te­rü­le­tün­kön ma már ha­so­nult for­má­ban is gyak­ran elő­for­dul: késv­el (1–12.) ~ kés­sel (10.); l#b­v™l (1–5., 7., 10., 12.) ~ l#b­b™l (2–3., 6., 8., 9., 11.).

3.1.2. Vál­to­zá­sok az alak­tan kö­ré­ből

„Az ó ~ a, ő ~ e vál­tó­han­got mu­ta­tó tö­vek nyelv­já­rá­sa­ink­ban gya­ko­rib­bak, mint a köz­nyelv­ben” – ír­ja Im­re Sa­mu (1971, 303). Med­vesalji ada­ta­im már ezt ke­vés­bé iga­zol­ják, ugyan­is a dis­znój™ (1–3., 5–10., 12.) alak az ural­ko­dó, s a dis­zn™j™ (2–4., 10–11.) vis­­sza­szo­ru­ló­ban van. A csí­pő­je (MNyA. 516) mor­fo­ló­gi­ai cím­szó­hoz tar­to­zó ada­tok kö­zött Med­vesalján egy ku­ta­tó­pon­to­mon for­dul elő csí­pe­je ~ csípe­ji (12.), a csí­pő­je ál­ta­lá­no­sabb (1–3., 6., 8–11.). Az at­lasz­ban a H–7. és 10. pont­ról nincs adat, a Cssz–17-en csí­pő­je („ú­jab­b” mi­nő­sí­tés­sel), a H–6. és a Cssz–18., 19. pon­to­kon pe­dig csí­pe­je. Az er­de­je (MNyA. 991) re­a­li­zá­ci­ó­ja Med­vesalján fő­ként er­de­je (1–4., 7., 10., 12.) és erde­ji (5., 6., 11.), s csu­pán egy he­lyen erdőjë (8.), egy má­si­kon pe­dig erdőji (12.). Az at­lasz­ban a H–6. és a Cssz–17–18. pon­to­kon egy­más mel­lett ta­lál­ha­tó az er­de­je ~ erde­ji és az er­dő­je ~ erdőji adat, s csak a Cssz–19-e­sen áll ön­ma­gá­ban az erde­jë. Eb­ből az de­rül ki, hogy ma is hasz­nál­ják az ő-s ala­kot, de ki­sebb kör­ben, mint az at­lasz gyűj­té­se ko­rá­ban. „Ez a tő­cso­port haj­lik az egy­ala­kú­ság­ra” – ál­lapít­ja meg Rácz End­re (1971b, 108). A med­vesalji ada­tok az er­de­je ese­té­ben azt mu­tat­ják, hogy ott az egy­ala­kú­ság fe­lé ve­ze­tő úton még ke­vés­bé in­dult el ez a tő­tí­pus. Az egyalakú­sodást azon­ban ke­resz­tez­he­ti a me­ző­je és me­ze­je, a tető­je és te­te­je, a tü­dő­je és tü­de­je stb. alak­pár­ok köz­nyelv­ben mu­tat­ko­zó el­kü­lö­nü­lé­se.
A nyelv­já­rás­ok­ban is erő­sen meg­bom­lott a bor­jú : bor­ja tő­tí­pus, és gyak­ran az egy­ala­kú ma­gán­hang­zós vé­gű tö­vek min­tá­já­ra vi­sel­ked­nek. Eh­hez a tő­vál­to­zás­hoz je­len­tés­el­kü­lö­nü­lés is tár­sul­hat (vö. Im­re 1971, 303). Ez a ket­tős­ség mu­tat­ko­zik meg a -k töb­bes­jel, va­la­mint az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel előtt is. A bor­nyúk (1–3., 5–9., 12.), a bornyúj™ (2., 3., 5–8., 11., 12.), va­la­mint a bor­júj™ (10.) fő­alak­ok mel­lett jó­val rit­káb­bak a borny™k (4., 11.), a bor­j™k (10.), a borny™ (4–7., 12.), va­la­mint a borj™ (1., 10.) tő­vál­to­za­tok. A je­len­tés­ha­sa­dás is ér­zé­kel­he­tő Med­vesal­ja egyes ku­ta­tó­pont­ja­in. A 6., 10. és 12. sor­szá­mú te­le­pü­lé­se­ken a rö­vi­debb for­ma a te­hén bir­to­kos mel­lett, a hos­­szabb for­ma pe­dig a gaz­da bir­to­kos mel­lett for­dul elő. A töb­bi te­le­pü­lé­sen nem vá­laszt­ha­tók szét ilyen tisz­tán a tő­vál­to­za­tok. Az at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai a borny™ ~ bornyúj™ ket­tős­sé­get mu­tat­ják. A H–10. pon­ton le­jegy­zett ala­kok tük­röz­nek a fen­ti­ek­hez ha­son­ló je­len­tés­ha­sa­dást.
A v-s vál­to­za­tú név­szó­tö­vek vi­sel­ke­dé­se sok­ré­tűbb a nyelv­já­rás­ok­ban, mint a köz­nyelv­ben (vö. Im­re 1971, 304–305). A mor­fo­ló­gi­ai cél­za­tú cím­szók kö­zül a fal­vak (MNyA. 982) és a te­tűk (MNyA. 979) ada­ta­it ta­nul­sá­gos be­mu­tat­ni. Med­vesalján fő­vál­to­zat a f™luk (1., 4–12.), mel­lék­vál­to­zat a köz­nyel­vi f™lv™k (2., 3., 10., 11.). A ki­vá­lasz­tott at­lasz­pon­to­kon (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) egy­ön­te­tű­en f™luk ta­lál­ha­tó. A nyelv­at­lasz­ban egy­sé­ge­sen tetyűk (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) ada­to­kat je­gyez­tek föl. Gyűj­té­sem­ben a tetyűk (4–7., 9–12.) ~ te­tűk (8.) alak a do­mi­náns, s a tet­vek (1–3.), va­la­mint a tetyvek (1–4.) pe­dig má­sod­ren­dű­ek.
A hang­zó­hi­á­nyos vál­to­za­tú tö­vek hasz­ná­la­tá­ra a kö­vet­ke­ző sa­já­tos­sá­gok jel­lem­zők. Az őr­zi alak ese­té­ben Med­vesalján ál­ta­lá­nos a hang­zó­hi­á­nyos tő, csu­pán a 6. ku­ta­tó­pon­to­mon ta­lál­ko­zunk a szó­tá­ri tő­vel: őri­zi. Az at­lasz meg­fe­le­lő pont­ja­in min­de­nütt őr­zi. A múlt ide­jű alak­ban a szó­tá­ri tő a fő­vál­to­zat: őriz­te (1–5., 7–12.), őriz­té­tek (1–12.), őriz­tek (1–12.), őriz­ték (1–5., 7., 9–12.), akár­csak az at­lasz­ban, de őrzötte (1., 6., 8.), őrzöt­tétëk (8.), őrzöt­tëk (6., 8.) és őrzöt­ték (2., 3., 6., 8.) is elő­for­dul. Az at­lasz­ban a hang­zó­hi­á­nyos tő­ből ala­kult igék – az őrzöt­ték ki­vé­te­lé­vel – több­nyi­re „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű­ek. Az őrzöt­ték ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tú volt a H–7., 10. és a Cssz–18. pon­to­kon. El­moz­du­lás tör­tént te­hát a köz­nyelv irá­nyá­ba.
Az eszik és az iszik ige múlt ide­jű egyes szám 3. sze­mé­lyű alak­já­nak két vál­to­za­tát is­me­rik Med­vesalján. Ál­ta­lá­nos a ma­gán­hang­zós tő­ből kép­zett for­ma: ett ~ ëtt (1–12.); itt (1–12.), de mel­let­tük meg­je­le­nik a v-s tő­ből ala­kult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az at­lasz­ban az ëtt, itt az ural­ko­dó (vö. Im­re 1971, 307), az ëvëtt és az ivott (H–6.) va­ri­áns pe­dig „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű.
A -ni, -nyi ha­tá­ro­zó­rag két je­len­tés­ben (’-[ék]hoz’ és ’-[ék]nál’) is él ezen a te­rü­le­ten (vö. Im­re 1971, 318, 351). Az at­lasz­be­li ada­tok az -(ék)hoz funk­ci­ó­ban még gya­ko­ribb elő­for­du­lást mu­tat­nak (H–6., 7.: Er­zsi­nyi, Fe­renc­nyi; Cssz–17–19.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi), mint a med­vesalji­ak: 4.: Erzsiékny­i, Fe­renc­nyi; 7.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi. A -nyi rag ’-éknál’ je­len­tés­ben még ma is vi­szony­lag gya­ko­ribb. Er­ről ta­nús­kod­nak ada­ta­im: Fe­renc­nyi (4., 9.), Fe­ri­nyi (4., 7.), Fer­encéknyi (5.), S#n­dornyi (1., 4., 7.), S#n­doréknyi (10.). Az at­lasz a tol­da­lé­kok­nak jó­részt ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tát bi­zo­nyít­ja, a med­vesalji gyűj­tés pe­dig – vi­szony­la­gos meg­ter­helt­sé­ge el­le­né­re is – azt, hogy ez a ha­tá­ro­zó­ra­gunk nap­ja­ink­ban erő­sen vis­­sza­szo­ru­ló­ban van már az idő­seb­bek nyel­vé­ben is.
Az at­lasz­ban még ada­tolt ’-nál, -nél’ je­len­té­sű -not­t, -nët­t, -nött rag­gal az at­lasz kö­ze­li ku­ta­tó­pont­ján még ta­lál­ko­zunk (Cssz–19: Fërinët­t, Sán­dornot­t), Med­vesalján azon­ban már nem.
Az -éknál tol­da­lék for­dul elő az -ékhoz he­lyén és jeletésében, igaz, itt nem csa­lád­ne­vet vagy fog­lal­ko­zást je­lö­lő név­szó­kon, mint má­sutt (vö. Im­re 1971, 318), ha­nem név­má­si ha­tá­ro­zó­szó­ban. Ezt bi­zo­nyít­ják a hoz­zánk cím­szó­hoz tar­to­zó med­vesalji ada­ta­im. A hoz­zánk (1–8., 10–12.) fő­alak mel­lett, il­let­ve ve­le vál­ta­koz­va a n#lunk (7., 9., 11.) is hasz­ná­la­tos. Az at­lasz­be­li pon­to­kon is elő­for­dul ez a ket­tős­ség, ott azon­ban a ná­lunk te­kint­he­tő fő­vál­to­zat­nak, a hoz­z#nk (H–6. pon­ton „rit­ka” jel­zé­sű, a Cssz–17., 18-as he­lye­ken mind­két re­a­li­zá­ció sze­re­pel) pe­dig ala­csony elő­for­du­lá­sú mel­lék­vál­to­zat­nak.

3.2. Alak­ta­ni vizs­gá­la­tok

Egyik ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1997, 51–64) az ab­la­ka ~ ab­lak­ja, üve­ge ~ üveg­je pár­hu­za­mos alak­vál­to­zat­okon ke­resz­tül az -a/-e, -ja/-­je; -uk/-ük ,-juk/-jük E/3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel ma­gán­hang­zós és j-s vál­to­za­ta (nyel­vi vál­to­zó) hasz­ná­la­tá­nak a jel­lem­ző­it vizs­gál­tam, s ös­­sze­füg­gé­se­ket ke­res­tem az egyes be­szé­lők élet­ko­ra, is­ko­lá­zott­sá­ga, fog­lal­ko­zá­sa és nyel­vi vál­to­zónk re­a­li­zá­ci­ói kö­zött.
A kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­se­ket von­hat­tam le:
– Im­re Sa­mu fel­te­vé­se, hogy „a j nél­kü­li for­mák észa­kon-ék.-en vi­szony­lag gya­ko­rib­bak” (Im­re 1971, 311), te­rü­le­tünk­re néz­ve oly­an­­nyi­ra be­iga­zo­ló­dott, hogy a „vi­szony­lag” meg­szo­rí­tás már nem is ér­vé­nyes. Ada­ta­im elem­zé­se azt mu­tat­ja, hogy a leg­idő­seb­bek (a 80 év fe­let­ti­ek) be­szé­dé­ben az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel j-s for­má­ja gya­ko­ribb volt ko­ráb­ban. Nap­ja­ink­hoz kö­ze­led­ve egy­re ki­sebb az ará­nya en­nek a re­a­li­zá­ci­ó­nak.
– A ku­ta­tott te­rü­le­ten az üve­ge ~ üveg­je, zse­be ~ zse­b­je vál­ta­ko­zás nem jel­lem­ző, bár a 60 éven fe­lü­li­ek be­szé­dé­ben még elő­for­dul.
– Az adat­köz­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban a fog­lal­ko­zá­si ágak ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zók, az élet­kor an­nál in­kább.
A bir­to­kos szer­ke­zet inkon­gru­en­ciájá­nak a vizs­gá­la­tá­ra tet­tem kí­sér­le­tet egy ké­sőb­bi ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1999a, 93–100). Azt ku­tat­tam, hogy mely ese­tek­ben je­lö­lik a 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tát a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. A nagy­at­lasz és a Pa­lóc kér­dő­ív mor­fo­ló­gi­ai kér­dé­se­i­re ka­pott vá­la­szok szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­sze­gez­he­tő:
– Med­vesal­ja nyelv­hasz­ná­la­tá­ban is jó­részt nem meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek tart­hat­juk a név­má­si bir­to­kost épp­úgy, mint a köz­nyelv­ben. A pa­ra­dig­ma­sor ki­egé­szí­té­se ezért lá­nyuk (Ez a mi lá­nyunk, ez a ti lá­nyo­tok, ez meg az ő …). Rit­kán tart­ják meg­bíz­ha­tó­nak a bir­to­kos több vol­tá­nak je­lö­lé­sét. Ek­kor az előb­bi ki­egé­szí­tés lá­nya.
– Az idő­sebb kor­osz­tály­ok az egyez­te­tés­ben is a ré­gi, ar­cha­i­ku­sabb vál­to­za­tot hasz­nál­ják. Több­nyi­re nem te­kin­tik meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek a bir­to­kost, ha bir­to­ká­val nem egy ös­­sze­te­vő­ben áll. Ezért a mon­dat ki­egé­szí­té­se töb­bes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­je­les fő­név. (A szom­szédék­nak még sok­kal szebb a … Ki­egé­szí­tés: kert­jük.)
– Az egyez­te­tés a bir­tok­lás­mon­da­tok­ban is ér­vé­nye­sül. (A szom­szédék­nak nin­csen … Ki­egé­szí­tés: tű­jük.)

3.3. Szó­kincs­vizs­gá­la­tok

Le­xi­ko­ló­gi­ai mikrovizs­gála­tot vé­gez­tem né­hány étel­fé­le (de­re­lye, fánk, for­gács­fánk, krump­li­nud­li stb.) meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek föl­tá­rá­sá­val (Cs. Nagy 1996, 213–221), s azt ál­la­pít­hat­tam meg, hogy:
– a leg­ál­ta­lá­no­sabb, leg­el­ter­jed­tebb éte­lek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan vagy ke­vés­bé ta­golt (lek­vár, le­ves, pa­la­csin­ta rán­tot­ta stb.);
– a meg­ne­ve­zé­si rend­szer ta­golt­sá­gá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szik az el­ne­ve­zés mo­ti­vá­ci­ó­ja: ugyan­azt az ételt más-más jel­lem­ző­jé­ről ne­ve­zik el oly­kor egy te­le­pü­lé­sen be­lül is (tész­ta­fé­le: me­télt, csík).
A ku­ko­ri­ca és ré­szei meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gá­ról és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­já­ról ké­szí­tett ta­nul­mány­ban (Cs. Nagy 1999b, 35–45) ös­­sze­füg­gést ke­res­tem a meg­ne­ve­zé­sek és föld­raj­zi elő­for­du­lá­suk kö­zött. At­tól füg­gő­en, hogy az egyes fo­gal­mak men­­nyi­re ál­ta­lá­no­sak, men­­nyi­re vál­to­za­to­sak (ta­gol­tak), kü­lön­bö­ző fo­ko­za­tok­ba so­rol­hat­juk őket (egy név ál­ta­lá­nos, mel­let­te egy vál­to­zat szór­vá­nyos elő­for­du­lás­sal; több név te­rü­le­ti át­fe­dés­sel stb.).
A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ele­me­it nem­csak mor­fo­ló­gi­ai mo­ti­vált­ság te­kin­te­té­ben ér­de­mes vizs­gál­ni, ha­nem leg­alább en­­nyi­re fon­tos a je­len­tés­ta­ni motivált­sá­gi szem­pont is. Er­re tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor az egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik (MNyA. 19–76) fo­ga­lom­kör ele­me­i­nek meg­ne­ve­zé­si in­dí­té­ka­it igye­kez­tem föl­tár­ni med­vesalji anya­gom alap­ján (Cs. Nagy 2002, 86–89).
Az ada­tok elem­zé­sé­ből ki­de­rült, hogy:
– A me­ta­fo­ri­kus lexémák do­mi­nál­nak, igen ke­vés a me­to­ni­mi­ku­sak szá­ma. En­nek oka az, hogy a me­ta­fo­ra ha­son­ló­sá­gon ala­pu­ló név­át­vi­tel, s mint ilyen a szem­lé­le­tes­ség a meg­ha­tá­ro­zó moz­za­na­ta.
– A le­xi­kai kó­do­lás, va­gyis az egyet­len szó­val tör­té­nő fo­ga­lom­je­lö­lés mind a med­vesalji anyag­ban, mind pe­dig az at­lasz ös­­sze­ha­son­lí­tott anya­gá­ban jó­val na­gyobb ará­nyú, mint a szin­tak­ti­kai vagy kö­rül­írá­sos. Ez azt mu­tat­ja, hogy a vizs­gált fo­gal­mak nagy több­sé­ge volt fon­tos a be­szé­lő­kö­zös­ség­nek (meg­él­he­tést biz­to­sí­tó nö­vé­nyek)

3.4. Szö­veg­köz­lés

A kér­dő­íves gyűj­tés mel­lett szö­veg­fel­vé­te­le­ket is ké­szí­tet­tünk. Az át­la­go­san 15–25 perc­nyi mag­nó­fel­vé­te­lek még le­jegy­zés­re, ar­chi­vá­lás­ra vár­nak. Tu­do­má­som sze­rint ed­dig mind­ös­­sze egy szö­veg je­lent meg nyom­ta­tás­ban (Cs. Nagy 1999c, 475–480). A gyűj­tés­ben részt ve­vő hall­ga­tók sa­ját te­le­pü­lé­sük­ről ké­szí­tet­tek hang­fel­vé­tel-má­so­la­tot, de nem tar­tom va­ló­szí­nű­nek, hogy az­óta le­je­gyez­ték és köz­zé­tet­ték vol­na.

4. Be­fe­je­zés

A med­vesalji gyűj­tés szel­le­mi ter­mé­ke két szak­dol­go­zat. Mind­ket­tő egy-­e­gy te­le­pü­lés anya­gát dol­goz­ta föl. A hall­ga­tók a kö­zös gyűj­tést még hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is ki­egé­szí­tet­ték.
Ba­lázs Tün­de szü­lő­fa­lu­ja, Vec­sek­lő hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zott. Nyelv­já­rá­si szö­ve­get is kö­zöl ér­té­kes mun­ká­já­ban.
Nagy Ani­kó Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­tá­ban ala­pul vet­te az idő­sebb nem­ze­dé­kek­től ös­­sze­gyűlt ada­to­kat, s ki­egé­szí­tet­te őket két fi­a­ta­labb kor­osz­tály anya­gá­val. A Pa­lóc kér­dő­ív­re épí­tett adat­tá­rát szo­ci­ol­ingvisztikai szem­pont­ok alap­ján ele­mez­te.
Csu­pán lel­tár­sze­rű­en és a tel­jes­ség igé­nye nél­kül fel­so­rol­nám, hogy a kb. 80 ez­res nyelv­já­rá­si kor­pusz még mi­lyen to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak le­het az el­in­dí­tó­ja. A gaz­dag anyag alap­ja le­het szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­lat­nak, vál­to­zás­vizs­gá­lat­nak, nyelv­at­lasz­ké­szí­tés­nek, tel­jes je­len­tés­ta­ni mo­ti­vá­ció­vizs­gá­lat­nak, a szö­ve­gek le­jegy­zé­sét kö­ve­tő­en mon­dat­ta­ni ku­ta­tá­sok­nak stb.
A nyelv­at­lasz el­ké­szí­té­sét tar­tom a leg­fon­to­sabb fel­adat­nak. Eh­hez azon­ban ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos ki­egé­szí­tő gyűj­tés­re is szük­ség van. Az így ki­e­gé­szült – fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­tól is szár­ma­zó – anyag majd le­he­tő­vé te­szi egy vi­szony­lag tel­jes di­a­lek­to­ló­gi­ai mo­no­grá­fia meg­írá­sát, mely­nek köz­pont­já­ban a nyelv­hasz­ná­lat áll, mert a nyelv­já­rás­ok kö­ré­ben a vál­to­zá­sok prag­ma­ti­kai sí­kon sok­kal na­gyob­bak, mint nyelv­rend­szer­ta­ni te­rü­le­ten.

Mel­lék­let

Fo­ga­lom­kö­rök:
1. Ga­bo­na­fé­lék és ré­sze­ik, a ga­bo­na­fé­lék be­teg­sé­gei, a ga­bo­na­fé­lék gyom­nö­vé­nyei; egyéb gyom­nö­vé­nyek.
2. Egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik.
3. Gyü­möl­csök, fák.
4. A föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei; ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés.
5. A ház és be­ren­de­zé­se; kony­ha­esz­kö­zök.
6. A ház kör­nyé­ke; a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik.
7. A há­zi mun­kák, sü­tés-fő­zés, disz­nó­ölés.
8. A ru­ház­ko­dás.
9. A csa­lád és a ro­kon­ság.
10. Az em­be­ri test, az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok; ál­la­pot, egész­ség­ügy.
11. A ken­der­mun­ka.
12. A né­pi szo­ká­sok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet.
13. Az idő­já­rás és a ter­mé­szet.
14. A va­don élő ki­sebb ál­la­tok; a ro­va­rok.
15. A hét nap­jai.
16. A szám­ne­vek.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Tün­de 1995. A vec­sek­lői nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­ta és fel­dol­go­zá­sa. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Benkő Éva 1986. Nagy­csa­lád a Med­vesalján. Deb­re­cen, Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke.
Deme Lász­ló 1956. Nyelv­at­la­szunk funk­ci­ó­ja és to­váb­bi prob­lé­mái. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1968–1977. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza. 1–6. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1975. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1971. A mai ma­gyar nyelv­já­rás­ok rend­sze­re. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1981. Egy fo­ga­lom­kör nyelv­já­rá­si meg­ne­ve­zé­sé­nek tí­pu­sai. Ma­gyar Nyelv, 77. évf. 1. sz. 1–20. p.
Káz­mér Mik­lós 1974. A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás. Pholo­log­i­ca. Zborník FFUK. Roè. 25. Bratislava, SPN, 207–223. p.
Kiss Je­nő 2000. A gram­ma­ti­kai és a le­xi­ko­ló­gi­ai nyelv­já­rás­ok kér­dé­sé­hez. Ma­gyar Nyelv, 96. évf. 155–162. p.
Kiss Je­nő (sz­erk.) 2001. Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
B. Lőrinczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Nagy Ani­kó 1996. Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­ta. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Cs. Nagy La­jos 1995. Az ly re­a­li­zá­ci­ói Med­vesalján. In Kas­sai Ilo­na (sz­erk.): Két­nyel­vű­ség és ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet, 203–209. p.
Cs. Nagy La­jos 1996. Né­hány étel­fé­le meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja és kör­nyé­ke szó­kincs­ében. In R. Mol­nár Em­ma (fősz­erk.): Abszt­rak­ció és va­ló­ság. Sze­ged, JGYTF Ki­adó, 213–221. p.
Cs. Nagy La­jos 1997. Az egyes szá­mú 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel pár­hu­za­mos alak­ja­i­nak re­a­li­zá­ci­ói Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Ma­gyar Nyelv­já­rás­ok, 34. évf. 51–64. p.
Cs. Nagy La­jos 1999a. A 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tá­nak je­lö­lé­se a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Köz­le­mé­nyek, 43. évf. 1–2. sz. 93–100. p.
Cs. Nagy La­jos 1999b. Né­hány fo­ga­lom meg­ne­ve­zé­sé­nek ta­golt­sá­ga és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­ja a fel­vi­dé­ki Med­vesalján. Ma­gyar Nyelv­őr, 123. évf. 1. sz. 35–45. p.
Cs. Nagy La­jos 1999c. Nyelv­já­rá­si szö­veg a med­vesalji Dobfenek te­le­pü­lés­ről. Ma­gyar Nyelv, 95. évf. 4. sz. 475–480. p.
Cs. Nagy La­jos 2002a. A nyelv­já­rás­vesz­tés né­hány je­le és oka a fel­vi­dé­ki Med­vesal­ja nyelv­já­rá­sá­ban. In Hoff­mann István–Juhász Dezső–Péntek Já­nos (sz­erk.): Hun­ga­ro­ló­gia és dimen­zionális nyel­vé­szet. Debrecen–Jyväskylä, Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék, 349–355. p.
Cs. Nagy La­jos 2002b. Je­len­tés­ta­ni mo­ti­vált­ság és mo­ti­vá­lat­lan­ság egy fo­ga­lom­kör meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.) IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 86–89. p.
Cs. Nagy La­jos 2003. Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Med­vesalján. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Cs. Nagy La­jos [é.n]. A meg ige­kö­tő g-je tel­jes ha­so­nu­lá­sá­nak szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja mai nyel­vé­ben. Elő­adás­ként el­hang­zott a 2004. szep­tember 5–8-án Ko­lozs­vá­rott meg­tar­tott 13. Élő­nyel­vi Kon­fe­ren­ci­án [megj. alat­t].
Tóth Im­re 1987. Ipoly men­ti pa­lóc táj­szó­tár. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Magyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyi, 176./

Néprajz a 21. század elején (Beszélgetés Liszka Józseffel)

1. Be­ve­ze­tés

Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez.
Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el.

2. A ku­ta­tás ered­mé­nyei

2.1. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga

A ta­golt­ság az egyes azo­nos fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­i­ben je­lent­ke­ző meny­­nyi­sé­gi kü­lönb­sé­ge­ket fe­je­zi ki.
A ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tok 613 med­vesalji és 608 at­lasz­be­li cím­szó ada­ta­i­ra vo­nat­koz­nak, ugyan­is a 617 ki­kér­de­zett cím­szó kö­zül Med­vesalján négy­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő és csí­pő­vas) nem kap­tunk vá­laszt, a nagy­at­lasz fent em­lí­tett ku­ta­tó­pont­ja­in pe­dig ki­lenc­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő, csí­pő­vas, ta­rack, haj­di­na, kis­kacs, fürt [a sző­lőé; ki­csi], fürt [a sző­lőé; éret­len]) egy­ál­ta­lán nincs adat vagy ér­té­kel­he­tet­le­nül ke­vés, bi­zony­ta­lan.
Ha a med­vesalji ada­tok szá­za­lék­ér­té­ke­it ös­­sze­vet­jük a nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­ról föl­jegy­zet­tek ta­golt­sá­gi jel­lem­ző­i­vel, ak­kor egy­más­sal szin­te tel­je­sen for­dí­tott ké­pet ka­punk. A med­vesalji gyűj­tés­ben a tel­je­sen ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­ke­ve­sebb (101 = 16,47%), ezt kö­ve­ti az ala­ki­lag ta­golt (138 = 22,51%), a le­xi­ka­i­lag ta­golt (152 = 24,80%), s a leg­több az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (222 = 36,22%) ka­te­gó­ria. Az at­lasz­ada­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a tel­je­sen ta­go­lat­lan rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­több (168 = 27,63%), ez­után kö­vet­ke­zik a le­xi­ka­i­lag ta­golt (157 = 25,82%), majd kö­rül­be­lül egyen­lő arány­ban az ala­ki­lag ta­golt (142 = 23,36%) és az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (141 = 23,19%).
A ta­golt­sá­gi fo­ko­za­tok tu­laj­don­kép­pen az em­ber (a be­szé­lő­kö­zös­ség) és az őt kö­rül­ve­vő tár­gyak kö­zöt­ti vi­szonyt fe­je­zik ki. A be­szé­lő­kö­zös­sé­gek a szá­muk­ra az el­ne­ve­zés pil­la­na­tá­ban leg­lé­nye­ge­sebb fo­gal­ma­kat ne­ve­zik meg szó­val (lexémá­val), a ke­vés­bé fon­to­sa­kat pe­dig, ezek­hez vi­szo­nyít­va, szer­ke­ze­tek­kel (több­nyi­re jel­zős szer­ke­ze­tek­kel) je­lö­lik. A med­vesalji be­szé­lők szá­má­ra – a vizs­gált fo­gal­mak kö­zül tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és egyéb té­nye­zők mi­att – má­sok vol­tak fon­to­sak, mint e ré­gió szom­széd­sá­gá­ban élők­nek. Ezt bi­zo­nyít­ja a fo­ga­lom­kö­rök le­xi­kai ta­golt­sá­gá­ban mu­tat­ko­zó el­té­rés. A fo­ga­lom­kö­rök – me­lye­ket A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei cí­mű ké­zi­könyv alap­ján ál­la­pí­tot­tam meg (Deme–Imre 1975, 237) – a ta­nul­mány vé­gi mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tók.
A le­xi­kai ta­golt­sá­gi ér­té­kek alap­ján a leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör a med­vesalji kor­pusz­ban a kö­vet­ke­ző:
1. 4. fo­ga­lom­kör: a föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei, ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 3,02).
2. 6. fo­ga­lom­kör: a ház kör­nyé­ke, a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,76).
3. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,64).
A nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai alap­ján a le­xi­ka­i­lag leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör:
1. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,23).
2. 8. fo­ga­lom­kör: a ru­ház­ko­dás (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,22).
3. 11. fo­ga­lom­kör: a ken­der­mun­ka (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,17).
Ha el­fo­gad­juk azt a té­telt, hogy a min­den­ko­ri be­szé­lő­kö­zös­ség min­den­na­pi éle­te szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb fo­gal­mak, fo­ga­lom­kö­rök meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re a leg­ke­vés­bé ta­golt, ak­kor a le­xi­kai ta­golt­sá­gi elem­zé­sek is al­kal­ma­sak bi­zo­nyos le­xi­kai vál­to­zók vagy azok egyes cso­port­ja­i­nak a meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Ilyen­kor azt kell meg­vizs­gál­nunk, hogy az il­le­tő fo­ga­lom­kör adott kor­sza­kon­ként a ta­golt­sá­gi ská­la me­lyik fo­kán he­lyez­ke­dik el. Eb­ből a szem­pont­ból is ta­nul­sá­gos az ös­­sze­ve­tés. Az ös­­sze­ha­son­lí­tott szó­kincs­ré­te­gek moz­gá­sa tük­rö­zi a vég­be­ment tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat, pél­dá­ul azt, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ka, a föld tu­laj­don­vi­szo­nyai men­­nyi­re töl­te­nek be köz­pon­ti sze­re­pet a la­kos­ság éle­té­ben. Ugyan­ez a vál­to­zás mu­tat­ha­tó ki a nép­ha­gyo­mány­ok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet szo­ká­sa­i­nak, va­la­mint a ru­ház­ko­dás vizs­gált szó­kincs­ré­te­gé­ben is.
A fo­gal­mak le­xi­kai ta­golt­sá­gi mér­té­két meg­ha­tá­roz­hat­ja a meg­ne­ve­zé­si rend­szer­ben el­fog­lalt he­lye. Ál­ta­lá­ban ta­go­lat­la­nok a szó­kincs leg­ősibb ré­te­gé­be tar­to­zó sza­vak, ko­rai jö­ve­vény­sza­va­ink, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dás alap­fo­gal­mai kö­zé tar­to­zók. Ta­gol­tak vi­szont a jó­részt a kö­zép­kor­ban meg­is­mert nö­vé­nyek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rei.
Gya­ko­ri, hogy egy-­e­gy tár­gy, nö­vény, szer­szám egé­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan, va­la­mely ré­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re pe­dig ta­golt. A sző­lő ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű, a sző­lő ba­ju­sza, és a ki­csi fürt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re azon­ban az erő­sen ta­golt ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik: ba­ju­sza, fo­lyó­ka, fo­ná­sa, ka­pasz­ko­dó­ja, koc­sa; fürt, hőütött fürt, sarnyú fürt, set­nye fürt, gó­ré.
A med­vesalji anyag ab­szo­lút le­xi­kai ta­golt­sá­gi mu­ta­tó­ja 2,45, az at­la­szé pe­dig 1,96. Ala­ki te­kin­tet­ben is a med­vesalji a ta­gol­tabb, 2,99-os mu­ta­tó­ja áll szem­ben az at­lasz­be­li 2,28-­dal.
A le­xi­ka­i­lag ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­gal­ma­kon be­lül a le­xi­kai vál­to­za­tok szá­má­tól füg­gő­en meg­kü­lön­böz­tet­tem erő­sen (leg­alább 5 meg­ne­ve­zés), kö­ze­pe­sen (3-4 meg­ne­ve­zés) és gyen­gén (2 meg­ne­ve­zés) ta­golt fo­ko­za­to­kat. Áll­jon itt mind­egyik­re egy-­e­gy pél­da! Erő­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű: fa­nye­lű bics­ka – Med­vesalján: bic­s™k, budli­bic­sk™, h™l­bic­sk™, h™l™zs­bic­sk™, j™nc­si­bic­sk™, kony™bic­sk™, f™nyelű bic­sk™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in: bic­sk™, csuk­li­bic­sk™, j™nc­si­bic­s­k™, zsidóbic­sk™, f™nyelű bic­sk™. Kö­ze­pe­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (fa­rol): f™ró, kic­s™pódik, ki­sik­lik, sendereg; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (ta­ka­rék­tűz­hely): k#l­h™, m™s­in™, p™rhét. Gyen­gén ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (hám­fa): h#m­f™, kése­f™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (fa­rol): f™l­lyik, f™rol.
Az ös­­sze­sí­tett ada­tok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a med­vesalji anyag­ban a kö­ze­pe­sen ta­golt fo­ko­za­tú a do­mi­náns (168 fo­ga­lom = 45,04%), az at­lasz­ban pe­dig a gyen­gén ta­golt (159 = 53,71%), az erő­sen ta­golt fo­ko­za­tú­ak ré­sze­se­dé­se mind­két kor­pusz­ban a leg­ke­ve­sebb: a med­vesaljiban 16,62, az at­lasz­be­li­ben pe­dig 11,49%.

2.2. A lexémák alak­ta­ni mo­ti­vált­sá­ga

„A ma­gyar­ra vo­nat­ko­zó­lag egy­ér­tel­mű­en ál­lít­hat­juk, hogy bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sai kö­zött a sza­vak ala­ki mo­ti­vált­sá­ga és mo­ti­vá­lat­lan­sá­ga te­kin­te­té­ben van­nak arány­be­li kü­lönb­sé­gek. Más sza­vak­kal te­hát: bi­zo­nyos nyelv­já­rás­ok na­gyobb mér­ték­ben le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű­ek, mint má­sok, il­le­tő­leg na­gyobb mér­ték­ben gram­ma­ti­kai ter­mé­sze­tű­ek, mint má­sok. Pon­to­sabb vá­laszt azon­ban egy­részt vi­lá­gos vizs­gá­la­ti el­ve­ken nyug­vó, más­részt sta­tisz­ti­ka­i­lag is ér­tel­mez­he­tő kor­pu­szon vég­zen­dő elem­zés­sel le­het csak ad­ni” – ál­la­pít­ja meg Kiss Je­nő (2000, 162). Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú alak­ta­ni vizs­gá­la­ta alap­ján azt ál­la­pít­ha­tom meg, hogy a mo­ti­vált le­xi­ká­lis ele­mek ará­nya na­gyobb (801 = 55,47%), mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké (643 = 44,56%), te­hát e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az adott idő­szak­ban – az 1990-es évek de­re­kán – le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt.

2.3. A meg­n­evezéstí­pu­sok faj­tái és szó­föld­raj­zi vo­nat­ko­zá­sai

A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­ta ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, de még ta­nul­sá­go­sabb, ha azt is igyek­szünk föl­tár­ni, hogy a ta­golt­ság szó­föld­raj­zi te­kin­tet­ben ho­gyan re­a­li­zá­ló­dik. Ar­ról van te­hát szó, hogy az egyes fo­ga­lom­kö­rök ál­tal ki­je­lölt je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­erek és azok ele­mei a vizs­gált táj­egy­sé­gen tér­ben mi­lyen meg­osz­lást mu­tat­nak. En­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor négy há­zi­ál­lat (ló, te­hén, disz­nó, ku­tya) vo­nat­ko­zá­sá­ban az ’<em­lős ál­lat> mag­za­tot hoz a vi­lág­ra’ cse­lek­vés Med­vesalján, va­la­mint a kör­nye­ző at­lasz­pon­to­kon föl­jegy­zett lexémáiból ki­raj­zo­ló­dó je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­ert ele­mez­tem. A szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gé­re is rá­vi­lá­gít­hat­nak.
A vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­ből a kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le:
1. A med­vesalji fo­gal­mak min­den vizs­gált ka­te­gó­ri­á­ban ta­gol­tabb meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű­ek, mint az at­lasz­be­li fo­gal­mak.
2. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga szó­fa­jon­ként el­té­rő: leg­ta­gol­tabb a mel­lék­ne­ve­ké, ke­vés­bé ta­golt az igé­ké, leg­ke­vés­bé pe­dig a fő­ne­ve­ké. Ez az ered­mény – an­nak el­le­né­re, hogy Im­re Sa­mu­nak egy rész­kor­pu­szon vég­zett meg­ál­la­pí­tá­sát iga­zol­ja – nem te­szi fö­lös­le­ges­sé más, leg­alább ha­son­ló mé­re­tű adat­bá­zis tü­ze­tes elem­zé­sét an­nak el­dön­té­sé­re, hogy va­jon nyelv­já­rá­si szó­kin­csünk egé­szé­re is jel­lem­ző-e az egyes szó­faj­ok kö­zöt­ti kü­lönb­ség.
3. Az alak­ta­ni­lag mo­ti­vált lexémák­nak, az ún. „vi­lá­gos sza­vak”-nak több mint fe­le ös­­sze­té­tel, har­ma­da pe­dig kép­zett szár­ma­zék.
4. Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú vizs­gá­la­ta alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az 1990-es évek kö­ze­pén le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt, va­gyis az ala­ki­lag mo­ti­vált le­xi­kai ele­mek ará­nya na­gyobb volt, mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké.
5. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi elem­zé­sét szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok­kal is ös­­sze­kap­csol­hat­juk. Ez­ál­tal egy-­e­gy táj­egy­sé­gen tér­beli­leg – „kog­ni­tív tér­kép”-en – is be­mu­tat­ha­tó a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a kü­lön­bö­ző­sé­ge.

3. A kor­pusz egyéb szem­pon­tú vizs­gá­la­tai

3.1. A nyelv­já­rás vál­to­zá­sá­nak je­lei

A med­vesalji anyag­nak a nagy­at­lasz ada­ta­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se le­he­tő­vé tet­te jó né­hány nyelv­já­rá­si je­len­ség el­tű­né­sé­nek be­mu­ta­tá­sát.
A kö­vet­ke­zők­ben a hang­tan és az alak­tan te­rü­le­té­ről mu­ta­tom be azo­kat a leg­fon­to­sabb nyelv­já­rá­si je­len­sé­ge­ket, ame­lyek ma már ke­vés­bé jel­lem­ző­ek, mint az at­lasz­gyűj­tés ko­rá­ban vol­tak, ame­lyek­ből te­hát nyelv­já­rás­bom­lá­si ten­den­ci­á­ra kö­vet­kez­tet­tünk.

3.1.1. Vál­to­zá­sok a hang­tan kö­ré­ből

Az ada­to­kat zá­ró­jel­ben kö­ve­tő szá­mok a med­vesalji ku­ta­tó­pont­ok sor­szá­mai. (Em­lé­kez­te­tő­ül: 1. Sőreg, 2. Ajnác­skő, 3. Cse­vi­ce, 4. Gömöralmá­gy, 5. Dobfenek, 6. Gömör­péter­fala, 7. Óbást, 8. Újbást, 9. Ba­kó­há­za, 10. Vec­sek­lő, 11. Med­veshidegkút, 12. Tajti.)
Az ly fo­né­ma elég sta­bil­nak mu­tat­ko­zott az at­lasz gyűj­té­se ide­jén (vö. Im­re 1971, 350). Má­ra már ez az ál­lan­dó­ság fel­la­zult, meg­bom­lott, el­moz­dult az l’ és a j irá­nyá­ba: kon­koly (1., 4–7., 10–12. kp.), konkol’ (2–4., 9., 10.), konkoj (8–11.); pulyk™ (2–4., 6., 9., 10., 12.), pul’k™ (1., 4., 10), pulk™ (7., 12.), pujk™ (1., 8.).
Ál­ta­lá­nos je­len­ség volt az i előt­ti t ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly szem­ben­ál­lás. Nap­ja­ink­ra el­moz­du­lás tör­tént a depalatális irány­ba. A din­­nye ese­té­ben pél­dá­ul a H–10., Cssz–17., 18. pon­to­kon a d-s vál­to­zat „újabb alak” mi­nő­sí­tést ka­pott a gy-v­el szem­ben. Gyűj­té­sem ide­jén Med­vesalján már hoz­zá­ve­tő­leg fe­le-fe­le arány­ban él a két re­a­li­zá­ció egy­más mel­lett: din­­nye (2., 3., 5., 7., 8., 10., 12.), gyin­nye (1., 4., 6., 9., 11., 12.). ha­son­ló ké­pet mu­tat a dijó ~ gyijó is. Lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb adat­ban mu­tat­ha­tó ki a palatal­izá­ció a t (k™tic™bog#r ~ k™ty­ic™bog#r ~ k™ty­ic™) és az l (ri­biz­li ~ ribi­zl’i ~ ribi­z­ly­i) ese­té­ben.
Még élő, de a ko­ráb­bi­hoz ké­pest már csak szór­vá­nyos je­len­ség a meg- ige­kö­tő g-jé­nek ha­so­nu­lá­sa az ige szó­kez­dő más­sal­hang­zó­já­hoz: mëf­f™k™d (7.), de mëk­f™k™d (1., 4., 8., 10., 12.); mëm­mos™kodik (2., 3.), mëm­mozs­gyik (5.), mëvvetyi [az ágy­at] (6.), de mëgvetyi (10., 12.).
Im­re Sa­mu azon fel­té­te­le­zé­se, hogy „a ha­so­nu­lás bi­zo­nyos fo­kig függ az in­du­ká­ló msh.-tól is” (Im­re 1971, 264), ada­ta­im alap­ján nem iga­zol­ha­tó. In­kább ar­ról van szó, hogy a pa­lóc nyelv­já­rás erő­seb­ben haj­la­mos a hang­el­len­té­tek tel­jes ha­so­nu­lás­sal va­ló fel­ol­dá­sá­ra, mint más nyelv­já­rás­ok, il­let­ve a köz­nyelv. Deme Lász­ló meg­ál­la­pí­tá­sá­val ért­he­tünk egyet: „a ha­so­nu­lás, ha be­kö­vet­ke­zik, ál­ta­lá­nos, a hang mi­nő­sé­gé­től füg­get­len” (Deme 1956, 265). Ez azt is je­len­ti, hogy a meg- ige­kö­tő g hang­ja el­vi­leg – és gya­kor­la­ti­lag is – min­den más­sal­hang­zó­hoz ha­so­nul­hat. Ha föl­la­poz­zuk az ÚMTsz. meg- ige­kö­tős sza­va­it a megaba­j­gat­tól a megz­sur­molig (173 lap), ak­kor szép szám­mal ta­lá­lunk ha­so­nu­lá­sos vál­to­za­to­kat: mëb­b™g­zott (Óbást) ’<étel> meg­sa­va­nyo­dik’, mëc­con­dol­lyik (Me­ző­kö­vesd) ’meg­tor­pan, vis­­sza­hő­köl’, mecc­sólkollya (Alsócsitár) ’megc­sókol­ja’, mël­lak­tam (Kolon) ’beeszik’, jól­la­kik’, mër­roskadt (Mát­ra­al­ja), mët­taná­ta (So­mos­kő­új­fa­lu), mëz­z­abát (Be­se­nyő­te­lek) ’<em­ber mér­ték­te­len evés­től, ivás­tól> meg­csö­mör­lik’; mëz­zs™ró ’megzsarol’ (Tóth 1987, 190) stb.
E kér­dés­kör­rel kap­cso­lat­ban to­váb­bá azt len­ne ér­de­mes be­mu­tat­ni, hogy a ré­gió mely te­le­pü­lé­se­in ál­ta­lá­no­sabb a tel­jes ha­so­nu­lás. Az ada­to­kat tér­ké­pen áb­rá­zol­va meg­ál­la­pít­hat­nánk – a nagy­at­las­­szal ös­­sze­vet­ve – e fon­tos nyelv­já­rá­si sa­já­tos­ság je­len­ség­ha­tá­ra­it.
A -val, -vel rag v-je te­rü­le­tün­kön ma már ha­so­nult for­má­ban is gyak­ran elő­for­dul: késv­el (1–12.) ~ kés­sel (10.); l#b­v™l (1–5., 7., 10., 12.) ~ l#b­b™l (2–3., 6., 8., 9., 11.).

3.1.2. Vál­to­zá­sok az alak­tan kö­ré­ből

„Az ó ~ a, ő ~ e vál­tó­han­got mu­ta­tó tö­vek nyelv­já­rá­sa­ink­ban gya­ko­rib­bak, mint a köz­nyelv­ben” – ír­ja Im­re Sa­mu (1971, 303). Med­vesalji ada­ta­im már ezt ke­vés­bé iga­zol­ják, ugyan­is a dis­znój™ (1–3., 5–10., 12.) alak az ural­ko­dó, s a dis­zn™j™ (2–4., 10–11.) vis­­sza­szo­ru­ló­ban van. A csí­pő­je (MNyA. 516) mor­fo­ló­gi­ai cím­szó­hoz tar­to­zó ada­tok kö­zött Med­vesalján egy ku­ta­tó­pon­to­mon for­dul elő csí­pe­je ~ csípe­ji (12.), a csí­pő­je ál­ta­lá­no­sabb (1–3., 6., 8–11.). Az at­lasz­ban a H–7. és 10. pont­ról nincs adat, a Cssz–17-en csí­pő­je („ú­jab­b” mi­nő­sí­tés­sel), a H–6. és a Cssz–18., 19. pon­to­kon pe­dig csí­pe­je. Az er­de­je (MNyA. 991) re­a­li­zá­ci­ó­ja Med­vesalján fő­ként er­de­je (1–4., 7., 10., 12.) és erde­ji (5., 6., 11.), s csu­pán egy he­lyen erdőjë (8.), egy má­si­kon pe­dig erdőji (12.). Az at­lasz­ban a H–6. és a Cssz–17–18. pon­to­kon egy­más mel­lett ta­lál­ha­tó az er­de­je ~ erde­ji és az er­dő­je ~ erdőji adat, s csak a Cssz–19-e­sen áll ön­ma­gá­ban az erde­jë. Eb­ből az de­rül ki, hogy ma is hasz­nál­ják az ő-s ala­kot, de ki­sebb kör­ben, mint az at­lasz gyűj­té­se ko­rá­ban. „Ez a tő­cso­port haj­lik az egy­ala­kú­ság­ra” – ál­lapít­ja meg Rácz End­re (1971b, 108). A med­vesalji ada­tok az er­de­je ese­té­ben azt mu­tat­ják, hogy ott az egy­ala­kú­ság fe­lé ve­ze­tő úton még ke­vés­bé in­dult el ez a tő­tí­pus. Az egyalakú­sodást azon­ban ke­resz­tez­he­ti a me­ző­je és me­ze­je, a tető­je és te­te­je, a tü­dő­je és tü­de­je stb. alak­pár­ok köz­nyelv­ben mu­tat­ko­zó el­kü­lö­nü­lé­se.
A nyelv­já­rás­ok­ban is erő­sen meg­bom­lott a bor­jú : bor­ja tő­tí­pus, és gyak­ran az egy­ala­kú ma­gán­hang­zós vé­gű tö­vek min­tá­já­ra vi­sel­ked­nek. Eh­hez a tő­vál­to­zás­hoz je­len­tés­el­kü­lö­nü­lés is tár­sul­hat (vö. Im­re 1971, 303). Ez a ket­tős­ség mu­tat­ko­zik meg a -k töb­bes­jel, va­la­mint az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel előtt is. A bor­nyúk (1–3., 5–9., 12.), a bornyúj™ (2., 3., 5–8., 11., 12.), va­la­mint a bor­júj™ (10.) fő­alak­ok mel­lett jó­val rit­káb­bak a borny™k (4., 11.), a bor­j™k (10.), a borny™ (4–7., 12.), va­la­mint a borj™ (1., 10.) tő­vál­to­za­tok. A je­len­tés­ha­sa­dás is ér­zé­kel­he­tő Med­vesal­ja egyes ku­ta­tó­pont­ja­in. A 6., 10. és 12. sor­szá­mú te­le­pü­lé­se­ken a rö­vi­debb for­ma a te­hén bir­to­kos mel­lett, a hos­­szabb for­ma pe­dig a gaz­da bir­to­kos mel­lett for­dul elő. A töb­bi te­le­pü­lé­sen nem vá­laszt­ha­tók szét ilyen tisz­tán a tő­vál­to­za­tok. Az at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai a borny™ ~ bornyúj™ ket­tős­sé­get mu­tat­ják. A H–10. pon­ton le­jegy­zett ala­kok tük­röz­nek a fen­ti­ek­hez ha­son­ló je­len­tés­ha­sa­dást.
A v-s vál­to­za­tú név­szó­tö­vek vi­sel­ke­dé­se sok­ré­tűbb a nyelv­já­rás­ok­ban, mint a köz­nyelv­ben (vö. Im­re 1971, 304–305). A mor­fo­ló­gi­ai cél­za­tú cím­szók kö­zül a fal­vak (MNyA. 982) és a te­tűk (MNyA. 979) ada­ta­it ta­nul­sá­gos be­mu­tat­ni. Med­vesalján fő­vál­to­zat a f™luk (1., 4–12.), mel­lék­vál­to­zat a köz­nyel­vi f™lv™k (2., 3., 10., 11.). A ki­vá­lasz­tott at­lasz­pon­to­kon (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) egy­ön­te­tű­en f™luk ta­lál­ha­tó. A nyelv­at­lasz­ban egy­sé­ge­sen tetyűk (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) ada­to­kat je­gyez­tek föl. Gyűj­té­sem­ben a tetyűk (4–7., 9–12.) ~ te­tűk (8.) alak a do­mi­náns, s a tet­vek (1–3.), va­la­mint a tetyvek (1–4.) pe­dig má­sod­ren­dű­ek.
A hang­zó­hi­á­nyos vál­to­za­tú tö­vek hasz­ná­la­tá­ra a kö­vet­ke­ző sa­já­tos­sá­gok jel­lem­zők. Az őr­zi alak ese­té­ben Med­vesalján ál­ta­lá­nos a hang­zó­hi­á­nyos tő, csu­pán a 6. ku­ta­tó­pon­to­mon ta­lál­ko­zunk a szó­tá­ri tő­vel: őri­zi. Az at­lasz meg­fe­le­lő pont­ja­in min­de­nütt őr­zi. A múlt ide­jű alak­ban a szó­tá­ri tő a fő­vál­to­zat: őriz­te (1–5., 7–12.), őriz­té­tek (1–12.), őriz­tek (1–12.), őriz­ték (1–5., 7., 9–12.), akár­csak az at­lasz­ban, de őrzötte (1., 6., 8.), őrzöt­tétëk (8.), őrzöt­tëk (6., 8.) és őrzöt­ték (2., 3., 6., 8.) is elő­for­dul. Az at­lasz­ban a hang­zó­hi­á­nyos tő­ből ala­kult igék – az őrzöt­ték ki­vé­te­lé­vel – több­nyi­re „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű­ek. Az őrzöt­ték ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tú volt a H–7., 10. és a Cssz–18. pon­to­kon. El­moz­du­lás tör­tént te­hát a köz­nyelv irá­nyá­ba.
Az eszik és az iszik ige múlt ide­jű egyes szám 3. sze­mé­lyű alak­já­nak két vál­to­za­tát is­me­rik Med­vesalján. Ál­ta­lá­nos a ma­gán­hang­zós tő­ből kép­zett for­ma: ett ~ ëtt (1–12.); itt (1–12.), de mel­let­tük meg­je­le­nik a v-s tő­ből ala­kult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az at­lasz­ban az ëtt, itt az ural­ko­dó (vö. Im­re 1971, 307), az ëvëtt és az ivott (H–6.) va­ri­áns pe­dig „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű.
A -ni, -nyi ha­tá­ro­zó­rag két je­len­tés­ben (’-[ék]hoz’ és ’-[ék]nál’) is él ezen a te­rü­le­ten (vö. Im­re 1971, 318, 351). Az at­lasz­be­li ada­tok az -(ék)hoz funk­ci­ó­ban még gya­ko­ribb elő­for­du­lást mu­tat­nak (H–6., 7.: Er­zsi­nyi, Fe­renc­nyi; Cssz–17–19.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi), mint a med­vesalji­ak: 4.: Erzsiékny­i, Fe­renc­nyi; 7.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi. A -nyi rag ’-éknál’ je­len­tés­ben még ma is vi­szony­lag gya­ko­ribb. Er­ről ta­nús­kod­nak ada­ta­im: Fe­renc­nyi (4., 9.), Fe­ri­nyi (4., 7.), Fer­encéknyi (5.), S#n­dornyi (1., 4., 7.), S#n­doréknyi (10.). Az at­lasz a tol­da­lé­kok­nak jó­részt ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tát bi­zo­nyít­ja, a med­vesalji gyűj­tés pe­dig – vi­szony­la­gos meg­ter­helt­sé­ge el­le­né­re is – azt, hogy ez a ha­tá­ro­zó­ra­gunk nap­ja­ink­ban erő­sen vis­­sza­szo­ru­ló­ban van már az idő­seb­bek nyel­vé­ben is.
Az at­lasz­ban még ada­tolt ’-nál, -nél’ je­len­té­sű -not­t, -nët­t, -nött rag­gal az at­lasz kö­ze­li ku­ta­tó­pont­ján még ta­lál­ko­zunk (Cssz–19: Fërinët­t, Sán­dornot­t), Med­vesalján azon­ban már nem.
Az -éknál tol­da­lék for­dul elő az -ékhoz he­lyén és jeletésében, igaz, itt nem csa­lád­ne­vet vagy fog­lal­ko­zást je­lö­lő név­szó­kon, mint má­sutt (vö. Im­re 1971, 318), ha­nem név­má­si ha­tá­ro­zó­szó­ban. Ezt bi­zo­nyít­ják a hoz­zánk cím­szó­hoz tar­to­zó med­vesalji ada­ta­im. A hoz­zánk (1–8., 10–12.) fő­alak mel­lett, il­let­ve ve­le vál­ta­koz­va a n#lunk (7., 9., 11.) is hasz­ná­la­tos. Az at­lasz­be­li pon­to­kon is elő­for­dul ez a ket­tős­ség, ott azon­ban a ná­lunk te­kint­he­tő fő­vál­to­zat­nak, a hoz­z#nk (H–6. pon­ton „rit­ka” jel­zé­sű, a Cssz–17., 18-as he­lye­ken mind­két re­a­li­zá­ció sze­re­pel) pe­dig ala­csony elő­for­du­lá­sú mel­lék­vál­to­zat­nak.

3.2. Alak­ta­ni vizs­gá­la­tok

Egyik ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1997, 51–64) az ab­la­ka ~ ab­lak­ja, üve­ge ~ üveg­je pár­hu­za­mos alak­vál­to­zat­okon ke­resz­tül az -a/-e, -ja/-­je; -uk/-ük ,-juk/-jük E/3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel ma­gán­hang­zós és j-s vál­to­za­ta (nyel­vi vál­to­zó) hasz­ná­la­tá­nak a jel­lem­ző­it vizs­gál­tam, s ös­­sze­füg­gé­se­ket ke­res­tem az egyes be­szé­lők élet­ko­ra, is­ko­lá­zott­sá­ga, fog­lal­ko­zá­sa és nyel­vi vál­to­zónk re­a­li­zá­ci­ói kö­zött.
A kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­se­ket von­hat­tam le:
– Im­re Sa­mu fel­te­vé­se, hogy „a j nél­kü­li for­mák észa­kon-ék.-en vi­szony­lag gya­ko­rib­bak” (Im­re 1971, 311), te­rü­le­tünk­re néz­ve oly­an­­nyi­ra be­iga­zo­ló­dott, hogy a „vi­szony­lag” meg­szo­rí­tás már nem is ér­vé­nyes. Ada­ta­im elem­zé­se azt mu­tat­ja, hogy a leg­idő­seb­bek (a 80 év fe­let­ti­ek) be­szé­dé­ben az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel j-s for­má­ja gya­ko­ribb volt ko­ráb­ban. Nap­ja­ink­hoz kö­ze­led­ve egy­re ki­sebb az ará­nya en­nek a re­a­li­zá­ci­ó­nak.
– A ku­ta­tott te­rü­le­ten az üve­ge ~ üveg­je, zse­be ~ zse­b­je vál­ta­ko­zás nem jel­lem­ző, bár a 60 éven fe­lü­li­ek be­szé­dé­ben még elő­for­dul.
– Az adat­köz­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban a fog­lal­ko­zá­si ágak ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zók, az élet­kor an­nál in­kább.
A bir­to­kos szer­ke­zet inkon­gru­en­ciájá­nak a vizs­gá­la­tá­ra tet­tem kí­sér­le­tet egy ké­sőb­bi ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1999a, 93–100). Azt ku­tat­tam, hogy mely ese­tek­ben je­lö­lik a 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tát a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. A nagy­at­lasz és a Pa­lóc kér­dő­ív mor­fo­ló­gi­ai kér­dé­se­i­re ka­pott vá­la­szok szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­sze­gez­he­tő:
– Med­vesal­ja nyelv­hasz­ná­la­tá­ban is jó­részt nem meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek tart­hat­juk a név­má­si bir­to­kost épp­úgy, mint a köz­nyelv­ben. A pa­ra­dig­ma­sor ki­egé­szí­té­se ezért lá­nyuk (Ez a mi lá­nyunk, ez a ti lá­nyo­tok, ez meg az ő …). Rit­kán tart­ják meg­bíz­ha­tó­nak a bir­to­kos több vol­tá­nak je­lö­lé­sét. Ek­kor az előb­bi ki­egé­szí­tés lá­nya.
– Az idő­sebb kor­osz­tály­ok az egyez­te­tés­ben is a ré­gi, ar­cha­i­ku­sabb vál­to­za­tot hasz­nál­ják. Több­nyi­re nem te­kin­tik meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek a bir­to­kost, ha bir­to­ká­val nem egy ös­­sze­te­vő­ben áll. Ezért a mon­dat ki­egé­szí­té­se töb­bes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­je­les fő­név. (A szom­szédék­nak még sok­kal szebb a … Ki­egé­szí­tés: kert­jük.)
– Az egyez­te­tés a bir­tok­lás­mon­da­tok­ban is ér­vé­nye­sül. (A szom­szédék­nak nin­csen … Ki­egé­szí­tés: tű­jük.)

3.3. Szó­kincs­vizs­gá­la­tok

Le­xi­ko­ló­gi­ai mikrovizs­gála­tot vé­gez­tem né­hány étel­fé­le (de­re­lye, fánk, for­gács­fánk, krump­li­nud­li stb.) meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek föl­tá­rá­sá­val (Cs. Nagy 1996, 213–221), s azt ál­la­pít­hat­tam meg, hogy:
– a leg­ál­ta­lá­no­sabb, leg­el­ter­jed­tebb éte­lek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan vagy ke­vés­bé ta­golt (lek­vár, le­ves, pa­la­csin­ta rán­tot­ta stb.);
– a meg­ne­ve­zé­si rend­szer ta­golt­sá­gá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szik az el­ne­ve­zés mo­ti­vá­ci­ó­ja: ugyan­azt az ételt más-más jel­lem­ző­jé­ről ne­ve­zik el oly­kor egy te­le­pü­lé­sen be­lül is (tész­ta­fé­le: me­télt, csík).
A ku­ko­ri­ca és ré­szei meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gá­ról és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­já­ról ké­szí­tett ta­nul­mány­ban (Cs. Nagy 1999b, 35–45) ös­­sze­füg­gést ke­res­tem a meg­ne­ve­zé­sek és föld­raj­zi elő­for­du­lá­suk kö­zött. At­tól füg­gő­en, hogy az egyes fo­gal­mak men­­nyi­re ál­ta­lá­no­sak, men­­nyi­re vál­to­za­to­sak (ta­gol­tak), kü­lön­bö­ző fo­ko­za­tok­ba so­rol­hat­juk őket (egy név ál­ta­lá­nos, mel­let­te egy vál­to­zat szór­vá­nyos elő­for­du­lás­sal; több név te­rü­le­ti át­fe­dés­sel stb.).
A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ele­me­it nem­csak mor­fo­ló­gi­ai mo­ti­vált­ság te­kin­te­té­ben ér­de­mes vizs­gál­ni, ha­nem leg­alább en­­nyi­re fon­tos a je­len­tés­ta­ni motivált­sá­gi szem­pont is. Er­re tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor az egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik (MNyA. 19–76) fo­ga­lom­kör ele­me­i­nek meg­ne­ve­zé­si in­dí­té­ka­it igye­kez­tem föl­tár­ni med­vesalji anya­gom alap­ján (Cs. Nagy 2002, 86–89).
Az ada­tok elem­zé­sé­ből ki­de­rült, hogy:
– A me­ta­fo­ri­kus lexémák do­mi­nál­nak, igen ke­vés a me­to­ni­mi­ku­sak szá­ma. En­nek oka az, hogy a me­ta­fo­ra ha­son­ló­sá­gon ala­pu­ló név­át­vi­tel, s mint ilyen a szem­lé­le­tes­ség a meg­ha­tá­ro­zó moz­za­na­ta.
– A le­xi­kai kó­do­lás, va­gyis az egyet­len szó­val tör­té­nő fo­ga­lom­je­lö­lés mind a med­vesalji anyag­ban, mind pe­dig az at­lasz ös­­sze­ha­son­lí­tott anya­gá­ban jó­val na­gyobb ará­nyú, mint a szin­tak­ti­kai vagy kö­rül­írá­sos. Ez azt mu­tat­ja, hogy a vizs­gált fo­gal­mak nagy több­sé­ge volt fon­tos a be­szé­lő­kö­zös­ség­nek (meg­él­he­tést biz­to­sí­tó nö­vé­nyek)

3.4. Szö­veg­köz­lés

A kér­dő­íves gyűj­tés mel­lett szö­veg­fel­vé­te­le­ket is ké­szí­tet­tünk. Az át­la­go­san 15–25 perc­nyi mag­nó­fel­vé­te­lek még le­jegy­zés­re, ar­chi­vá­lás­ra vár­nak. Tu­do­má­som sze­rint ed­dig mind­ös­­sze egy szö­veg je­lent meg nyom­ta­tás­ban (Cs. Nagy 1999c, 475–480). A gyűj­tés­ben részt ve­vő hall­ga­tók sa­ját te­le­pü­lé­sük­ről ké­szí­tet­tek hang­fel­vé­tel-má­so­la­tot, de nem tar­tom va­ló­szí­nű­nek, hogy az­óta le­je­gyez­ték és köz­zé­tet­ték vol­na.

4. Be­fe­je­zés

A med­vesalji gyűj­tés szel­le­mi ter­mé­ke két szak­dol­go­zat. Mind­ket­tő egy-­e­gy te­le­pü­lés anya­gát dol­goz­ta föl. A hall­ga­tók a kö­zös gyűj­tést még hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is ki­egé­szí­tet­ték.
Ba­lázs Tün­de szü­lő­fa­lu­ja, Vec­sek­lő hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zott. Nyelv­já­rá­si szö­ve­get is kö­zöl ér­té­kes mun­ká­já­ban.
Nagy Ani­kó Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­tá­ban ala­pul vet­te az idő­sebb nem­ze­dé­kek­től ös­­sze­gyűlt ada­to­kat, s ki­egé­szí­tet­te őket két fi­a­ta­labb kor­osz­tály anya­gá­val. A Pa­lóc kér­dő­ív­re épí­tett adat­tá­rát szo­ci­ol­ingvisztikai szem­pont­ok alap­ján ele­mez­te.
Csu­pán lel­tár­sze­rű­en és a tel­jes­ség igé­nye nél­kül fel­so­rol­nám, hogy a kb. 80 ez­res nyelv­já­rá­si kor­pusz még mi­lyen to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak le­het az el­in­dí­tó­ja. A gaz­dag anyag alap­ja le­het szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­lat­nak, vál­to­zás­vizs­gá­lat­nak, nyelv­at­lasz­ké­szí­tés­nek, tel­jes je­len­tés­ta­ni mo­ti­vá­ció­vizs­gá­lat­nak, a szö­ve­gek le­jegy­zé­sét kö­ve­tő­en mon­dat­ta­ni ku­ta­tá­sok­nak stb.
A nyelv­at­lasz el­ké­szí­té­sét tar­tom a leg­fon­to­sabb fel­adat­nak. Eh­hez azon­ban ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos ki­egé­szí­tő gyűj­tés­re is szük­ség van. Az így ki­e­gé­szült – fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­tól is szár­ma­zó – anyag majd le­he­tő­vé te­szi egy vi­szony­lag tel­jes di­a­lek­to­ló­gi­ai mo­no­grá­fia meg­írá­sát, mely­nek köz­pont­já­ban a nyelv­hasz­ná­lat áll, mert a nyelv­já­rás­ok kö­ré­ben a vál­to­zá­sok prag­ma­ti­kai sí­kon sok­kal na­gyob­bak, mint nyelv­rend­szer­ta­ni te­rü­le­ten.

Mel­lék­let

Fo­ga­lom­kö­rök:
1. Ga­bo­na­fé­lék és ré­sze­ik, a ga­bo­na­fé­lék be­teg­sé­gei, a ga­bo­na­fé­lék gyom­nö­vé­nyei; egyéb gyom­nö­vé­nyek.
2. Egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik.
3. Gyü­möl­csök, fák.
4. A föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei; ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés.
5. A ház és be­ren­de­zé­se; kony­ha­esz­kö­zök.
6. A ház kör­nyé­ke; a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik.
7. A há­zi mun­kák, sü­tés-fő­zés, disz­nó­ölés.
8. A ru­ház­ko­dás.
9. A csa­lád és a ro­kon­ság.
10. Az em­be­ri test, az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok; ál­la­pot, egész­ség­ügy.
11. A ken­der­mun­ka.
12. A né­pi szo­ká­sok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet.
13. Az idő­já­rás és a ter­mé­szet.
14. A va­don élő ki­sebb ál­la­tok; a ro­va­rok.
15. A hét nap­jai.
16. A szám­ne­vek.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Tün­de 1995. A vec­sek­lői nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­ta és fel­dol­go­zá­sa. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Benkő Éva 1986. Nagy­csa­lád a Med­vesalján. Deb­re­cen, Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke.
Deme Lász­ló 1956. Nyelv­at­la­szunk funk­ci­ó­ja és to­váb­bi prob­lé­mái. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1968–1977. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza. 1–6. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1975. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1971. A mai ma­gyar nyelv­já­rás­ok rend­sze­re. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1981. Egy fo­ga­lom­kör nyelv­já­rá­si meg­ne­ve­zé­sé­nek tí­pu­sai. Ma­gyar Nyelv, 77. évf. 1. sz. 1–20. p.
Káz­mér Mik­lós 1974. A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás. Pholo­log­i­ca. Zborník FFUK. Roè. 25. Bratislava, SPN, 207–223. p.
Kiss Je­nő 2000. A gram­ma­ti­kai és a le­xi­ko­ló­gi­ai nyelv­já­rás­ok kér­dé­sé­hez. Ma­gyar Nyelv, 96. évf. 155–162. p.
Kiss Je­nő (sz­erk.) 2001. Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
B. Lőrinczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Nagy Ani­kó 1996. Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­ta. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Cs. Nagy La­jos 1995. Az ly re­a­li­zá­ci­ói Med­vesalján. In Kas­sai Ilo­na (sz­erk.): Két­nyel­vű­ség és ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet, 203–209. p.
Cs. Nagy La­jos 1996. Né­hány étel­fé­le meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja és kör­nyé­ke szó­kincs­ében. In R. Mol­nár Em­ma (fősz­erk.): Abszt­rak­ció és va­ló­ság. Sze­ged, JGYTF Ki­adó, 213–221. p.
Cs. Nagy La­jos 1997. Az egyes szá­mú 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel pár­hu­za­mos alak­ja­i­nak re­a­li­zá­ci­ói Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Ma­gyar Nyelv­já­rás­ok, 34. évf. 51–64. p.
Cs. Nagy La­jos 1999a. A 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tá­nak je­lö­lé­se a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Köz­le­mé­nyek, 43. évf. 1–2. sz. 93–100. p.
Cs. Nagy La­jos 1999b. Né­hány fo­ga­lom meg­ne­ve­zé­sé­nek ta­golt­sá­ga és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­ja a fel­vi­dé­ki Med­vesalján. Ma­gyar Nyelv­őr, 123. évf. 1. sz. 35–45. p.
Cs. Nagy La­jos 1999c. Nyelv­já­rá­si szö­veg a med­vesalji Dobfenek te­le­pü­lés­ről. Ma­gyar Nyelv, 95. évf. 4. sz. 475–480. p.
Cs. Nagy La­jos 2002a. A nyelv­já­rás­vesz­tés né­hány je­le és oka a fel­vi­dé­ki Med­vesal­ja nyelv­já­rá­sá­ban. In Hoff­mann István–Juhász Dezső–Péntek Já­nos (sz­erk.): Hun­ga­ro­ló­gia és dimen­zionális nyel­vé­szet. Debrecen–Jyväskylä, Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék, 349–355. p.
Cs. Nagy La­jos 2002b. Je­len­tés­ta­ni mo­ti­vált­ság és mo­ti­vá­lat­lan­ság egy fo­ga­lom­kör meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.) IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 86–89. p.
Cs. Nagy La­jos 2003. Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Med­vesalján. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Cs. Nagy La­jos [é.n]. A meg ige­kö­tő g-je tel­jes ha­so­nu­lá­sá­nak szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja mai nyel­vé­ben. Elő­adás­ként el­hang­zott a 2004. szep­tember 5–8-án Ko­lozs­vá­rott meg­tar­tott 13. Élő­nyel­vi Kon­fe­ren­ci­án [megj. alat­t].
Tóth Im­re 1987. Ipoly men­ti pa­lóc táj­szó­tár. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Magyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyi, 176./

A Szovjet Külügyminisztérium memoranduma a kelet-európai országokban uralkodó állapotokról 1989. február 24-én

Még min­dig ke­vés olyan tör­té­nel­mi do­ku­men­tum áll ren­del­ke­zé­sünk­re, amel­­lyel vi­lá­go­san bi­zo­nyít­hat­juk, hogy a ke­let-eu­ró­pai kom­mu­nis­ta re­zsi­mek fen­ntarthatat­lanságát és bu­ká­suk le­he­tő­sé­gét a Szov­jet­unió ve­ze­tő kö­re­i­ben ko­ráb­ban föl­fog­ták, mint ma­guk­ban az ún. szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok­ban a la­ko­sok túl­nyo­mó több­sé­ge. Az aláb­bi do­ku­men­tum er­ről (is) ta­nús­ko­dik. Meg ar­ról is, hogy no­ha a gor­ba­cso­vi ve­ze­tés 1989 ele­jén tisz­tá­ban volt a hely­zet­tel – sok pon­ton a szö­veg olyan egy­ér­tel­mű­en fo­gal­maz, hogy azt hi­het­nénk, egy ké­sőbb írt tör­té­ne­lem­köny­vet ol­va­sunk –, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um em­lé­kez­te­tő­jét (név nél­kül) ös­­sze­ál­lí­tó funk­ci­o­ná­ri­us csak egy-­e­gy pil­la­nat­ra ké­pes ki­lép­ni a hi­deg­há­bo­rú­ra oly jel­lem­ző bi­ro­dal­mi gon­dol­ko­dás ke­re­tei kö­zül: még ek­kor is fönn­tart­ja a le­he­tő­sé­get a szov­jet csa­pa­tok ide­gen föl­dön va­ló (igaz, „ko­r­lá­to­zot­t”) ál­lo­má­soz­ta­tá­sá­ra, a „világszo­cial­iz­mus” épí­té­sé­re szö­vet­ke­ző báb­ál­lam­ok ve­ze­tő­i­nek ide­o­ló­gi­ai to­vább­kép­zé­sét szol­gá­ló „szűk kö­rű kon­fe­ren­cia” meg­ren­de­zé­sé­re, mi­köz­ben fé­lel­me­tes kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel „Katyn-ügy”-ről, 1956-os ma­gyar­or­szá­gi „e­semények”-ről és csehs­zlovákiai „vál­ság”-ról be­szél. A do­ku­men­tum ke­let­ke­zé­sé­nek kö­rül­mé­nye­i­hez tar­to­zik, hogy 1988 vé­gén a Szov­jet Kom­mu­nis­ta Párt köz­pont­já­ban lét­re­hoz­tak egy ún. Nem­zet­kö­zi Bi­zott­sá­got, mely­nek el­nö­ke­ként Ale­xan­der Jakovlev négy kulcs­fon­tos­sá­gú in­téz­ményt: a Bogo­molov In­té­ze­tet, a KB Nem­zet­kö­zi Osz­tá­lyát, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mot és a KGB-t uta­sí­tot­ta egy-­e­gy ta­nul­mány ki­dol­go­zá­sá­ra Ke­let-Eu­ró­pa le­het­sé­ges fej­lő­dé­si út­já­ról. Az itt ol­vas­ha­tó irat az Edvard Sevar­nadze ve­zet­te Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban ké­szült; mind kö­zül nem­csak ez a leg­rö­vi­debb, ha­nem vé­le­mé­nyem sze­rint a leg­hí­vebb ké­pet is ad­ja ar­ról a kö­vet­ke­zet­len­ség­ről, a pe­reszt­roj­ka-hí­vek és a ke­mény­vo­na­las­ok ös­­sze­csa­pá­sa nyo­mán a szov­jet ap­pa­rá­tus­ban urakodó ide­o­ló­gi­ai za­var­ról (ér­de­mes meg­fi­gyel­ni az ér­vek egy­ve­le­gét és el­lent­mon­dá­sos­sá­gát), meg ki­csit a ren­detlen­sé­grő is (egyes moda­tok nin­cse­nek is be­fe­jez­ve), amely 1989 ele­jén, köz­vet­le­nül a nagy ke­let-eu­ró­pai po­li­ti­kai föld­csu­szam­lás előtt jel­lem­ző volt.

Vaj­da Bar­na­bás

A szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség egész há­bo­rú utá­ni fej­lő­dé­sé­nek leg­ne­he­zebb sza­ka­szát éli. Rend­kí­vül bo­nyo­lult hely­zet állt elő Ke­let-Eu­ró­pá­ban. Azt mond­hat­juk, hogy a szo­ci­a­liz­mus sor­sá­ról van szó a tér­ség szá­mos or­szá­gá­ban, a Var­sói Szer­ző­dés jö­vő­jé­ről, [és] a Szov­jet­unió alap­ve­tő ér­de­ke­i­ről.
Azok a ko­moly ne­héz­sé­gek, ame­lyek­kel az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok szem­be ta­lál­ták ma­gu­kat, fő­leg az ad­mi­niszt­ra­tív tervuta­sí­tá­sos szo­ci­a­liz­mus-mo­dell krí­zi­sé­vel kap­csol­ha­tók ös­­sze. Ez a mo­dell nyil­ván­va­ló el­lent­mon­dás­ba ke­rült a tár­sa­dal­mi fej­lő­dés el­vá­rá­sa­i­val, fék­jé­vé vált a szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi és tu­do­má­nyos-tech­ni­kai ha­la­dás­nak, va­la­mint a nö­vek­vő sza­ka­dék re­á­lis ve­szé­lyét te­rem­tet­te meg a szo­ci­a­­lis­ta vi­lág és a Nyu­gat kö­zött.
Alap­ve­tő po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­sok vál­tak ob­jek­tí­ve szük­sé­ges­sé min­den eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban. Azon­ban a vál­to­zás jel­le­gé­nek és tem­pó­já­nak meg­íté­lé­sei, [és] a szo­ci­a­lis­ta épí­tés je­len­le­gi sza­ka­szá­nak el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti meg­kö­ze­lí­té­sei még e szük­ség­sze­rű­ség tu­da­tá­ban sem azo­no­sak.
Egyes or­szá­gok­ban – Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág és Ju­go­szlá­via – a ve­ze­tés rend­kí­vül ha­tá­ro­zot­tan hajt­ja vég­re a po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi re­for­mo­kat, [míg] má­sok­ban – Ro­má­nia, az NDK, Cseh­szlo­vá­kia és Bugária – [a ve­ze­tés] meg­ma­radt az ad­mi­niszt­ra­tív tervuta­sí­tá­sos rend­szer kö­ve­tő­jé­nek.
Két­ség­te­len, hogy a pe­reszt­roj­ka irá­nya a Szov­jet­uni­ó­ban je­len­leg és a jö­vő­ben is dön­tő be­fo­lyást gya­ko­rol a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok jel­le­gé­nek ala­ku­lá­sá­ra. Pe­reszt­roj­kánk vagy a zaj­ló meg­úju­lá­si fo­lya­ma­tok ka­ta­li­zá­to­rá­vá vá­lik, vagy ku­darc [szó sze­rint: csú­szás – V. B.] ese­tén megerősít[het]i a két­sé­ge­ket a szo­ci­a­liz­mus­sal mint ha­té­kony szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai rend­szer­rel szem­ben.
A ne­ga­tív örök­sé­gen és a szo­ci­a­liz­mus meg­úju­lá­sán va­ló fe­lül­emel­ke­dés ne­héz­sé­gek­kel és konf­lik­tu­sok­kal jár. Az ural­ko­dó pár­tok az ál­la­mok több­sé­gé­ben el­kés­tek a re­for­mok vég­re­haj­tá­sá­val, szá­mos kö­zü­lük el­vesz­tet­te a köz bi­zal­mát, és most el­ve­szí­ti az el­len­őr­zést is az ese­mé­nyek irá­nyu­lá­sa fö­lött. Ez fő­leg Len­gyel­or­szág­ra és Ma­gyar­or­szág­ra vo­nat­ko­zik.
A la­kos­ság a meg­lé­vő prob­lé­má­kat és ku­dar­co­kat több­nyi­re az ural­ko­dó pár­tok hi­bá­i­val és a po­li­ti­ká­juk­ban meg­nyil­vá­nu­ló nyil­ván­va­ló tor­zu­lá­sok­kal hoz­za ös­­sze­füg­gés­be, aki­ken a tel­jes fe­le­lős­ség nyug­szik a be­kö­vet­ke­zett krí­zis­hely­zet mi­att. Mind­ez te­kin­té­lyük csök­ke­né­sé­hez ve­ze­tett a la­kos­ság kö­ré­ben, be­le­ért­ve a mun­kás­osz­tályt is. A hely­ze­tet szá­mos ural­ko­dó párt­ban [bel­ső] párt­harc [és] a ve­ze­tés meg­osz­tott­sá­ga sú­lyos­bít­ja.
Eb­ben a hely­zet­ben az el­len­zé­ki erők rop­pant ak­tí­van lép­nek fel: a „Szolidaritás” Len­gyel­or­szág­ban, a „Demokrata Fórum” és más cso­por­tok Ma­gyar­or­szá­gon, a „chartisták” Cseh­szlo­vá­ki­á­ban stb. Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta, ke­resz­tény­de­mok­ra­ta és na­ci­o­na­lis­ta pár­tok ala­kul­nak. Az el­len­zé­ki erők él­ve­zik a szé­les nép­ré­te­gek tá­mo­ga­tá­sát, be­le­ért­ve a mun­kás­osz­tályt is. Az el­len­zék a szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai élet min­den te­rü­le­tén igyek­szik gyen­gí­te­ni az ural­ko­dó pár­tok be­fo­lyá­sát, és [meg­kí­sér­li] meg­sze­rez­ni a ha­tal­mat. A ha­ta­lom kér­dé­se olyan or­szá­gok­ban, mint Len­gyel­or­szág és Ma­gyar­or­szág, egy­re in­kább fel­szín­re ke­rül.
Az ural­ko­dó pár­tok en­ged­mé­nyek­re és komp­ro­mis­­szu­mok­ra kény­sze­rül­tek, hogy meg­őriz­zék a szo­ci­a­lis­ta rend­szert és be­fo­lyá­su­kat a tár­sa­da­lom­ban; nem­ze­ti [ér­de­ke­ik­kel] össz­hang­ban lé­vő po­li­ti­ká­hoz fo­lya­mod­nak a po­li­ti­kai és mun­kás szak­szer­ve­ze­ti plu­ra­liz­mus fel­is­me­ré­sé­nek út­ján. Ez leg­jel­lem­zőbb a Len­gyel Egye­sült Mun­kás­párt­ra és a Ma­gyar Szo­ci­a­lis­ta Mun­kás­párt­ra. A po­li­ti­kai re­a­li­tás az el­len­zék­kel va­ló együtt­mű­kö­dés kény­sze­rét ál­lí­tot­ta elé­jük, [és] hogy be­von­ják [őket] a kor­mány­zás­ban va­ló rész­vé­tel­re és a köz­hi­va­tal­ok mű­köd­te­té­sé­be. A leg­ki­sebb ve­szély sincs a ba­rá­ta­ink ál­tal vég­re­haj­tott in­téz­ke­dé­sek­ben.
A po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus irán­ti haj­lam az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok mind­egyi­ké­ben lát­ha­tó, és ös­­szes­sé­gé­ben ítél­ve egy­re meg­ha­tá­ro­zób­bá fog vál­ni. Ez több­párt­rend­szer­hez fog ve­zet­ni (nem szük­ség­sze­rű­en ko­a­lí­ci­ós ala­pon) [és] „sz­abad pá­lyát” [(szó sze­rint: sza­bad já­té­kot – V. B.) nyit] a po­li­ti­kai erők­nek. Hoz­zá­fér­ve a tör­vény­ho­zói és kor­mány­za­ti in­téz­mé­nyek­hez, az el­len­zék tel­je­sen vagy rész­le­ge­sen ki­szo­rít­hat­ja az ural­ko­dó kom­mu­nis­ta és mun­kás­pár­to­kat a ha­ta­lom­ból. Mind­ez ma va­lós le­he­tő­ség szá­mos eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban. Te­kin­tet­be vé­ve, hogy a szo­ci­a­liz­mus­sal el­len­sé­ges erők fo­koz­ták ak­ti­vi­tá­su­kat, en­nek a fo­lya­mat­nak ko­moly po­li­ti­kai kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek.
Azok­ban az or­szá­gok­ban, ahol a ve­ze­tés meg­tart­ja a pa­rancs­ural­mi mód­sze­re­ket (Ro­má­nia, az NDK, Cseh­szlo­vá­kia, Bul­gá­ria), az ural­ko­dó pár­tok egy­re nö­vek­vő ne­héz­sé­ge­ket ta­pasz­tal­nak a szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai prob­lé­mák megoldásako­r. A po­li­ti­ká­juk irán­ti rej­tett elé­ge­det­len­ség erő­sö­dik, [és ez] bár­me­lyik pil­la­nat­ban lát­ha­tó­vá vál­hat, de itt-ott már lát­ha­tó al­ter­na­tív tár­sa­sá­gok, tün­te­té­sek és sztráj­kok for­má­já­ban. Vá­la­szul a ha­ta­lom fo­koz­za az el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­ket [és] dur­vább mód­sze­re­ket hasz­nál a nyil­vá­nos po­li­ti­kai élet (meg)rend­sz­abá­­lyozására. Az ilyen gya­kor­lat még na­gyobb elé­ge­det­len­sé­get pro­vo­kál a tár­sa­da­lom­ban, és éle­sebb el­len­re­ak­ci­ó­kat kül­föld­ön. El­len­tét­be ke­rül a vi­lág­kö­zös­ség ál­ta­lá­nos de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­si fo­lya­ma­ta­i­val, va­la­mint az eu­ró­pai kon­fe­ren­cia és a bé­csi csúcs­ta­lál­ko­zó zá­ró­do­ku­men­tu­ma­i­nak alapeleiv­el és in­téz­ke­dé­se­i­vel.
Fel­té­te­lez­nünk kell, hogy ezek­ben az or­szá­gok­ban [is] demokra­tizá­lódás és a szo­ci­a­liz­mus tény­le­ges meg­úju­lá­sá­nak fo­lya­ma­ta zaj­lik, de ezt el­ke­rül­he­tet­le­nül fáj­dal­mas(ab­b) és sú­lyos po­li­ti­kai-szo­ci­á­lis bo­nyo­dal­mak fog­ják kí­sér­ni.
A peresztr­jo­ka va­ló­di vál­to­zá­so­kat ho­zott a szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok­kal fenn­tar­tott kap­cso­la­ta­ink jel­le­gé­ben. Együttműködésün­ben gya­kor­la­ti­lag az egyen­jo­gú­ság­ra és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség­re áll­tunk át, [és] je­len­tős mér­ték­ben fel­szá­mol­tuk a múlt­be­li diszkriminációkat. Azon­ban szá­mos prob­lé­ma meg­ol­dat­lan ma­radt, fő­leg a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés, a szo­ci­a­liz­mus kor­sze­rű kon­cep­ci­ó­ja és az em­be­rek köz­ti kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se te­rén. Mi több, szá­mos té­ren újabb tö­ré­sek ke­let­kez­tek. Szem­be ke­rül­tünk az­zal a tén­­nyel, hogy Ro­má­nia, az NDK és Cseh­szlo­vá­kia ve­ze­tői sa­ját or­szá­ga­ik­ban, fő­leg til­tó ren­del­ke­zé­sek­hez fo­lya­mod­va, meg­pró­bál­ják meg­aka­dá­lyoz­ni a per­esztro­j­ka esz­mé­i­nek ter­je­dé­sét, ehhez né­ha a mi tö­meg­tá­jé­koz­ta­tá­sunk­ban meg­je­le­nő meg­gon­do­lat­lan köz­le­mé­nyek szol­gál­nak ürü­gyül. Ez bi­zo­nyos fe­szült­sé­get je­lent két­ol­da­lú kap­cso­la­ta­ink­ban.
A „fe­hér fol­tok” prob­lé­má­ja szá­mos szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban kü­lö­nö­sen meg­ke­se­rí­ti két­ol­da­lú kap­cso­la­ta­inkat. Kö­zé­jük tar­toz­nak az 1939-es szov­jet–né­met pak­tu­mot, a „Katyn-ügy”-et, az 1956-os ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nye­ket, az 1968-as cseh­szlovákiai vál­sá­got il­le­tő kér­dé­sek stb. A kés­le­ke­dés ezen ese­mé­nyek új szem­pon­tú át­ér­té­ke­lé­sé­nek el­vég­zé­sé­ben a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok bi­zo­nyos kö­re­i­ben in­ge­rült­sé­get okoz, [ami] a la­kos­ság bi­zo­nyos ré­te­ge­i­ben nö­ve­li a bi­zal­mat­lan­sá­got glasz­nosztypo­li­ti­kánk irán­t. Nem­ze­ti te­rü­le­ti prob­lé­mák ter­hel­ték meg ko­moly viszá­lyokkal a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok kap­cso­la­ta­it az elmúlt évek­ben. Ez a hely­zet Ma­gyar­or­szág és Ro­má­nia, Ro­má­nia és a SZSZSZK, Ju­go­szlá­via és Bul­gá­ria, Len­gyel­or­szág és az NDK vo­nat­ko­zá­sá­ban stb.
Ös­­szes­sé­gé­ben min­den ke­let-eu­ró­pai or­szág­ban a na­ci­o­na­liz­mus fo­ko­zó­dá­sa és po­li­ti­ká­juk­ban a szét­ha­tó ten­den­ci­ák erő­sö­dé­se fi­gyel­he­tő meg.
A Var­sói Szer­ző­dés kap­cso­la­ta­i­nak ügye komp­lex mó­don fej­lő­dik. A szö­vet­sé­gen be­lül va­ló­di egyen­lő­sé­gen ala­pu­ló kap­cso­la­tok­ra irá­nyu­ló po­li­ti­kánk, a tag­ál­lam­ok kez­de­mé­nye­ző­kés­zség­ének fej­lő­dé­se és an­nak a gya­kor­lat­nak a jó­vá­ha­gyá­sa, amely a nagy­mé­re­tű kül­po­li­ti­kai kez­de­mé­nye­zé­sek kö­zös ki­dol­go­zá­sá­ban és vég­re­haj­tá­sá­ban ér­vé­nye­sül, két­ség­te­le­nül van po­zi­tív ha­tá­sa.
A kol­lek­tív, de­mok­ra­ti­kus alap­el­vek to­váb­bi fej­lő­dé­sét a szö­vet­ség te­vé­keny­sé­gé­ben aka­dá­lyoz­za a ro­mán ve­ze­tés obst­ruk­ci­ós ál­lás­pont­ja, amely nyil­ván­va­ló­an ar­ra irá­nyul, hogy le­épít­se a po­li­ti­kai és a ka­to­nai együtt­mű­kö­dés meg­lé­vő szer­ve­it a Var­sói Szer­ző­dés ke­re­te­in be­lül. Az ös­­szes töb­bi szö­vet­sé­ges fel­tű­nő erő­fe­szí­tést tesz, hogy töb­bet kap­ja­nak a Var­sói Szer­ző­dés­től, fő­leg a SZSZSZK-tól (a biz­ton­ság és a po­li­ti­kai in­for­má­ci­ók biz­to­sí­tó­já­tól), mint amen­­nyi­vel hoz­zá­já­rul­nak, [és] hogy fel­mu­tas­sák a kö­zös ér­dek és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség ká­rá­ra szol­gá­ló füg­get­len­sé­gü­ket. Elé­ge­det­le­nek a Var­sói Szerződés ve­ze­tő­sé­gé­nek ka­to­nai me­cha­niz­mu­sá­ban meg­ma­ra­dó egyen­lőt­len­ség­gel, ami gya­kor­la­ti­lag a szov­jet ka­to­nai ­ve­ze­tést je­len­ti más or­szá­gok tel­je­sen for­má­lis rész­vé­te­le mel­lett. Egyes szö­vet­sé­ges or­szá­gok (Ma­gyar­or­szág és Cseh­szlo­vá­kia) nyíl­tan ter­hes­nek ta­lál­ják a szov­jet csa­pa­to­kat sa­ját te­rü­le­tü­kön, és ér­dek­lő­dést mu­tat­nak ezen erők le­he­tő leg­gyor­sabb csök­ken­té­sé­re.
Ugyan­ak­kor va­ló­szí­nűt­len­nek tű­nik, hogy a be­lát­ha­tó jö­vő­ben bár­me­lyik szö­vet­sé­ges ál­lam föl­vet­né a Var­sói Szer­ző­dés­ből va­ló ki­lé­pés kér­dé­sét. Szem­be kell néz­nünk egyes or­szá­gok kí­sér­le­té­vel, kü­lö­nö­sen Ro­má­nia és Ma­gyar­or­szág [te­kin­te­té­ben, amely ar­ra irá­nyul], hogy a Var­sói Szer­ző­dés­ben va­ló rész­vé­te­lü­ket for­má­lis­sá te­gyék, és hogy el­ke­rül­jék azo­kat az ös­­sze­han­golt ak­ci­ó­kat, ame­lyek kor­lá­toz­nák moz­gás­te­rü­ket a nem­zet­kö­zi ügyek­ben.
Az USA és NA­TO-be­li szö­vet­sé­ge­sei je­len­leg ar­ra ha­gyat­koz­nak, hogy az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok fo­ko­za­to­san fog­nak a szo­ci­á­lis struk­tú­ra meg­vál­to­zá­sá­hoz jut­ni, [mint­egy] bé­kés át­ala­ku­lás­ként a szo­ci­a­liz­mus­ból a bur­zsoá re­zsi­mek­hez, [és] kü­lön­bö­ző meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz­nak mind­egyi­kük­nél. Eb­ből a meg­ál­la­pí­tás­ból ere­dő­en, összességében ítél­ve, a nyu­ga­ti ha­tal­mak nem akar­nak konf­ron­tá­ci­ót ve­lünk Ke­let-Eu­ró­pa ügyé­ben. Na­gyon va­ló­szí­nű, hogy a krí­zis­hely­zet ros­­szab­bo­dá­sa ese­tén egyes or­szá­gok­ban [a nyu­ga­ti­ak] ön­mér­sék­le­tet fog­nak tanúsítani, és nem avat­koz­nak be a ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok bel­ügye­i­be, külösen nem ka­to­na­i­lag, az­zal szá­mol­va, hogy tü­rel­mük idő­vel ki­fi­ze­tő­dik.
Mos­ta­ná­ban mind Nyu­ga­ton, mind a szo­ci­a­lis­ta oszá­gok­ban egy­re in­kább ta­lál­ga­tá­sok ter­jed­nek a lézető kelet-euró­pa re­zsi­mek „posztkap­i­tal­ista tár­sa­dal­mak­ká” történő ala­ku­lá­sá­ról és „finn­lan­dizá­ciójáról”.
(A po­li­ti­kai szó­tár­ban ez a ki­fe­je­zés ál­ta­lá­ban azt je­len­ti, hogy szom­szé­da­ink visz­­sza­tér­nek a ka­pi­ta­lis­ta fej­lő­dés ke­be­lé­re, mi­köz­ben meg­őr­zik spe­ci­á­lis, ba­rá­ti kap­cso­la­ta­i­kat a Szov­jet­uni­ó­val, aki ha­tá­ra­ik biz­ton­sá­gát ga­ran­tál­ja. A „finn­lan­dizá­ció” ki­fe­je­zés ef­fé­le föl­fo­gá­sa fi­gyel­men kí­vül hagy­ja a szov­jet–finn kap­cso­la­tok két lé­nye­ges as­pek­tu­sát. Elő­ször: kap­cso­la­ta­ink alap­ját észa­ki szom­szé­dunk sem­le­ges­sé­ge ké­pe­zi, aki nem tag­ja egyet­len ka­to­nai blokk­nak sem; má­sod­szor: a finn kom­mu­nis­ta párt per def­i­n­i­tionem nem ke­rül­het ha­ta­lom­ra, és nem hajt­hat vég­re for­ra­dal­mi puc­­csot, amely ga­ran­tál­ja Finn­or­szág szo­ci­á­lis-po­li­ti­kai struk­tú­rá­já­nak sta­bi­li­tá­sát. Mi­vel a kelet-eró­pai or­szá­gok a kö­zel­jö­vő­ben nem fog­ják föl­vet­ni a Var­sói Szer­ző­désből való kilépés kér­dé­sét, és az ural­ko­dó pár­tok, még ha gyor­san meg­gyen­gül­nek is, egy ide­ig még fenn­tart­ják szo­ci­á­lis bá­zi­su­kat, a finn­lan­dizá­ció ter­mi­nus itt csak erős fenn­tar­tá­sok­kal hasz­nál­ha­tó.)
A szá­mos eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban [elő­állt] rend­kí­vül ko­moly belpo­li­ti­kai hely­zet, [va­la­mint] a nyu­ga­ti ál­la­mok – szö­vet­sé­ge­se­in­ket és a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség egé­szét il­le­tő mé­lyen át­gon­dolt, hos­­szú tá­vú – po­li­ti­ká­ja ré­szünk­ről azt kö­ve­te­li, hogy a leg­na­gyobb fi­gye­lem­mel kö­ves­sük a test­vé­ri or­szá­gok­ban zaj­ló fo­lya­ma­to­kat, a ve­lük va­ló együtt­mű­kö­dé­sünk prob­lé­má­it, [és] a vi­lág­szo­ci­a­liz­mus fej­lő­dé­sé­nek jö­vő­jét. Mind­ezek so­rán szem előtt kell tar­ta­nunk, hogy ba­rá­ta­ink nem­ré­gi­ben azt a be­nyo­mást sze­rez­het­ték, hogy az SZSZSZK és az USA kö­zött zaj­ló in­ten­zív pár­be­széd mi­att, va­la­mint az­ál­tal, hogy fi­gyel­münk a glo­bá­lis és re­gi­o­ná­lis nem­zet­kö­zi prob­lé­mák fe­lé irá­nyult, kap­cso­la­ta­ink a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­kal má­sod­ran­gú­vá vált.
1. A meg­lé­vő fel­té­te­lek kö­zött a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok irá­nyá­ban nö­ve­len­dő fi­gyel­münk­nek, mint a szov­jet kül­po­li­ti­ka va­ló­ban fon­tos pri­o­ri­tá­sá­nak, kü­lö­nös je­len­tő­sé­ge van. Je­len hely­zet­ben az a leg­fon­to­sabb, hogy meg­aka­dá­lyoz­zuk a szo­ci­a­liz­mus eró­zi­ó­ját Ke­let-Eu­ró­pá­ban, [és hogy] meg­tart­suk a tér­ség ös­­szes or­szá­gát a szo­ci­a­lis­ta fej­lő­dés út­ján.
2. Be­fo­lyá­sunk az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­ra – gaz­da­sá­gi és tu­do­má­nyos-tech­ni­kai fej­lesz­tés ál­tal – je­len­leg kor­lá­to­zott. Na­gyobb hangsú­lyt kell he­lyez­nünk a ba­rá­ta­ink­kal foly­ta­tott po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai mun­ká­ra, [és] lé­nye­ge­sen nö­vel­ni kell az elv­tár­si fi­gyel­met a ba­rá­ti or­szá­gok ve­ze­tői fe­lé. Je­len hely­zet­ben még a ba­rá­ti ve­ze­tő­sé­gek­kel [tar­tott] egy­sze­rű vé­le­mény- és ta­pasz­ta­lat­cse­re is nem csekély je­len­tő­ség­gel bír az előt­tünk ál­ló prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban. A fő­tit­kár­ok és a központi bizottsági tit­ká­rok, a kor­mány­el­nö­kök, a mi­nisz­te­rek, [és] az ál­la­mi szer­ve­ze­tek ve­ze­tői szint­jén [foly­ta­tott] ta­lál­ko­zók el­ső­ren­dű fon­tos­ság­gal bír­nak. Le kell egy­sze­rű­sí­te­ni ezek­nek a ta­lál­ko­zók­nak a le­bo­nyo­lí­tá­sát, hogy gya­kor­la­ti­a­sab­bak, munka­jel­legűbbek le­gye­nek. Itt az ide­je egy, a test­vé­ri pár­tok ve­ze­tő­i­vel szűk kör­ben szer­ve­zett kon­fe­ren­ci­á­nak ab­ból a cél­ból, hogy meg­vi­tas­suk a szo­ci­a­lis­ta épí­tés sür­gős prob­lé­má­it, és hogy nö­vel­jük együtt­mű­kö­dé­sünk ha­té­kony­sá­gát a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség ke­re­te­in be­lül.
3. Nagy je­len­tő­ség­gel bír­na egy olyan elő­ké­szí­tő mun­ka, amely ar­ra irá­nyul­na, hogy új ba­rát­sá­gi, együtt­mű­kö­dé­si és kölc­sönös se­gít­ség­nyúj­tá­si szer­ző­dé­sek szü­les­se­nek az SZSZSZK és a szö­vet­sé­ges ál­la­mok kö­zött, ame­lyek a le­já­ró je­len­le­gi [sz­erődések] he­lyé­be lép­né­nek, s ame­lyek az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok vi­szony­la­tá­ban az egyen­jo­gú­ság, a ba­rát­ság, a bi­za­lom és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség szel­le­mé­ben szü­let­né­nek. Ezek­nek a szer­ző­dé­sek­nek tük­röz­ni­ük kel­le­ne a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köz­ti kap­cso­la­tok új sza­bá­lya­it [és] a je­len­le­gi kap­cso­la­ta­ik új­já­épí­té­sé­ben ren­del­ke­zés­re ál­ló ta­pasz­ta­la­to­kat, ki­zár­va a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köl­csö­nös kap­cso­la­ta­i­ból az oda nem il­lő fel­té­te­le­ket.
4. Ab­ból a tény­ből [kel­le­ne] ki­in­dul­nunk, hogy a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok vi­szony­la­tá­ban erő­sza­kos mód­sze­rek és kü­lö­nö­sen ka­to­nai erő al­kal­ma­zá­sa ré­szünk­ről tel­je­sen ki van zár­va, még a leg­szél­ső­sé­ge­sebb hely­zet­ben is (ki­vé­ve, ha szö­vet­sé­ge­se­in­ket kül­ső ag­res­­szió ér­né). A ka­to­nai be­avat­ko­zás nem­hogy meg­aka­dá­lyoz­ná, de sú­lyos­bí­ta­ná a szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai vál­sá­got, tö­meg­tün­te­té­sek ki­tö­ré­sét, akár fegy­ve­res el­len­ál­lást okoz­na, és vég­ső so­ron el­len­té­tes ha­tás­hoz, a szov­jet­el­le­nes­ség meg­erő­sö­dé­sé­hez ve­zet­ne. Ez ko­mo­lyan alá­ás­ná a Szov­jet­unió te­kin­té­lyét kül­po­li­ti­kai té­ren, meg­ron­ta­ná kap­cso­la­ta­in­kat a ve­ze­tő nyu­ga­ti ha­tal­mak­kal és más or­szá­gok­kal is, [és] nem­zet­kö­zi té­ren a Szov­jet­unió el­szi­ge­te­lő­dés­éhez ve­zet­ne. Ez­zel egyidőben, fon­to­ló­ra vé­ve a je­len­le­gi bo­nyo­lult hely­ze­tet az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­ban, Ke­let-Eu­ró­pá­ban szük­sé­ges fenn­tar­ta­nunk kor­lá­to­zott ka­to­nai je­len­lé­tün­ket mint sta­bi­li­zá­ci­ós té­nye­zőt; a bi­zony­ta­lan hely­zet in­do­kol­hat­ja csa­pa­ta­ink eset­le­ges sze­re­pét a kri­ti­kus bel­poitikai hely­zet­ben.
5. Azon eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok ve­ze­tő­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban, melyek el­lent­mon­dá­so­san fo­gad­ták a szov­jet pe­reszt­roj­kát: vi­szo­nyunk hoz­zá­juk, melyek tar­tóz­ko­dó ma­ga­tar­tást mu­tat­nak a SZSZSZK-ban zaj­ló re­for­mok­kal szem­ben (az NDK, Ro­má­nia, [és] rész­ben Cseh­szlo­vá­kia [és] Bul­gá­ria), ön­mér­sék­let­tel és hű­vö­sen ke­ze­len­dő. Fi­gye­lem­be vé­ve, hogy az új szo­ci­a­lis­ta mo­dell meg­te­rem­té­se ob­jek­tív foly­mat, kap­cso­la­ta­ink­ban a ba­rá­ti or­szá­gok­kal el kel­le­ne ke­rül­ni bár­mi­fé­le szá­mon­ké­rés vagy meg­bé­lyeg­zés kí­sér­le­tét a kü­lön­bö­ző mo­del­lek­re vo­nat­ko­zó­lag, s in­kább át­fo­gó­an meg kel­le­ne osz­ta­ni a ta­pasz­ta­to­kat a szo­ci­a­liz­mus el­mé­le­te és gya­kor­la­ta te­rén. A fő do­log­nak a ba­rá­ta­ink­kal va­ló köl­csö­nös meg­ér­tés­nek kel­le­ne len­nie, hogy a re­for­mo­kat szo­ci­a­lis­ta ala­pon le­hes­sen vég­re­haj­ta­ni. [Ha] a hely­zet rossz­abra for­dul egyik vagy má­sik szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban, tartózkod­nuk kel­le­ne at­tól, amen­­nyi­ben le­het­sé­ges, hogy nyil­vá­nos tá­mo­ga­tást nyújt­sunk a ha­tó­sá­gok olyan el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­i­hez, ame­lyek el­lent­mon­da­nak az em­be­ri jo­gok nem­zet­kö­zi meg­íté­lé­sé­nek.
6. Né­hány szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban ko­a­lí­ci­ós kor­mány­zá­son ala­pu­ló ál­la­mi struk­tú­ra ala­kul­hat, ame­lyek­ben az el­len­zék is részt vesz és je­len­tős be­fo­lyás­sal bír; je­len­leg aján­la­tos föl­ven­ni a kap­cso­la­tot az új­já­szer­ve­ző­dő po­li­ti­kai pár­tok­kal, szer­ve­ze­tek­kel és egye­sü­le­tek­kel, be­le­ért­ve az al­kot­má­nyos ke­re­tek kö­zött mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­te­ket is.
7. A szá­mos or­szág­gal fenn­ál­ló, kap­cso­la­ta­ink tör­té­ne­tét má­ig ter­he­lő, ún. „fe­hér fol­tok” el­tün­te­té­se hoz­zá­se­gí­te­ne az SZSZSZK és más szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köz­ti bi­za­lom nö­ve­lé­sé­hez. Ez kü­lö­nö­sen érin­ti Len­gyel­or­szá­got, Ma­gyar­or­szá­got és Cseh­szlo­vá­ki­át. Az új po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás fé­nyé­ben fel kel­le­ne gyor­sí­ta­ni sa­ját hely­ze­tünk ta­nul­má­nyo­zá­sát az olyan akut kér­dé­sek­ben, mint a „Katyn-ügy”, az 1956-os ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nyek, [és] az 1968-as cseh­szlo­vá­ki­ai vál­ság. Ez­zel kap­cso­lat­ban olyan po­li­ti­ka dön­tés megho­za­ta­la kí­vá­na­tos, amely le­he­tő­vé te­szi a vo­nat­ko­zó le­vél­tá­ri anya­gok­hoz va­ló sza­bad hoz­zá­fé­rést.
8. A tün­te­té­sek el­hú­zód­tak, [és] a tár­sa­da­lom, lé­nye­ges kor­lá­to­zá­sok to­vább­ra is meg­ma­rad­tak a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség­ben, az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok te­rü­le­tén [és] az ál­lam­pol­gár­ok ma­gán­uta­zá­sa­it il­le­tő­en. Po­li­ti­kai té­ren ez nem szol­gál­ja ér­de­ke­in­ket, [és] el­len­té­tes ha­tás­sal van ke­res­ke­del­mi és gaz­da­sá­gi, tu­do­má­nyos, kul­tu­rá­lis, at­lé­ti­kai és egyéb kap­cso­la­ta­ink fej­lő­dé­sé­re. A szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok ál­lam­pol­gá­rai Szov­jet­uni­ó­ba va­ló uta­zá­si kor­lá­to­zá­sa­i­nak tel­jes meg­szün­te­té­se, a szov­jet ál­lam­pol­gár­ok ezen or­szá­gok­ba uta­zá­sá­nak kér­dé­se, va­la­mit az ezek­hez tar­to­zó fel­té­te­lek meg­te­rem­té­se nap­ja­ink­ra el­ke­rül­he­tet­len­né vált.
9. Fon­tos cél­ként kel­le­ne meg­ha­tá­roz­ni a Var­sói Szer­ző­dés­nek mint az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok ka­to­nai-po­li­ti­kai szö­vet­sé­gé­nek meg­őr­zé­sét. Össz­hang­ban a Var­sói Szer­ző­dés ke­re­te­in be­lül meg­va­ló­sí­tan­dó [és] az együtt­mű­kö­dés ja­ví­tá­sát cél­zó ja­vas­la­ta­ink­kal, azt a vo­na­lat kell kö­vet­ni, [mely­nek ele­mei] a szö­vet­ség te­vé­keny­sé­gé­nek ma­xi­má­lis po­li­ti­zá­lá­sa, mű­kö­dé­si for­má­i­nak de­mok­ra­ti­zá­lá­sa, va­la­mint a hoz­zá­já­ru­lás és az ér­de­kek nö­ve­lé­se min­den tag­ál­lam ré­szé­ről. Eh­hez já­rul­na az őszin­te elv­tár­si lég­kör, a sza­bad és kö­tet­len esz­me­cse­re a Po­li­ti­kai Egyez­te­tő Bi­zott­ság, a Kül­ügy­mi­nisz­te­rek Bi­zott­sá­ga és a Had­ügy­mi­nisz­te­rek Bi­zott­sá­ga ta­lál­ko­zó­in (mi­köz­ben nem feltéte­lenül szük­sé­ges min­den­áron kon­szen­zus­ra jut­ni min­den kér­dés­ben – min­den ál­lam­nak jo­ga van meg­őriz­ni cse­lek­vé­si szad­ságát, ki­fej­te­ni és in­do­kol­ni sa­ját ál­lás­pont­ját a töb­bi szö­vet­sé­ges­nek); a [kép­vi­se­lők] kö­te­le­ző­en vál­ta­ko­zó rend­sze­re a Var­sói Szer­ző­dés min­den szer­vé­ben és in­téz­mé­nyé­ben; ez­zel egyi­de­jű­leg a me­cha­niz­mus ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se vé­gett – egy ál­lan­dó po­li­ti­kai tes­tü­let lét­re­ho­zá­sa, amely a PKB Fő­tit­ká­rá­nak a ko­or­di­ná­tor sze­re­pét nyúj­ta­ná a szö­vet­ség ke­re­te­in be­lül. Egy­sze­rű­sí­te­nünk kell a kon­fe­ren­ci­ák és a Var­sói Szeződés szer­ve­ze­tei ta­nács­ko­zá­sa­i­nak elő­ké­szí­té­sét és le­bo­nyo­lí­tá­sát, s ar­ra kell tö­re­ked­nünk, hogy fo­lya­ma­tos mun­ka­kap­cso­la­tot tart­sunk fenn a szö­vet­sé­ges ál­la­mok­kal.
10. Egy­re sür­ge­tőbb a szö­vet­sé­ges szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok köz­ti szo­ros ko­or­di­ná­ció lét­re­ho­zá­sa, te­kin­tet­tel az USA és NA­TO-be­li part­ne­re­i­nek ke­let-eu­ró­pai po­li­ti­ká­já­ra, va­la­mint [szük­sé­ges vol­na] ös­­sze­han­golt stra­té­gia és tak­ti­ka ki­dol­go­zá­sa e te­kin­tet­ben.

(Fordította Vaj­da Bar­na­bás)

Konferencia a Kárpát-medencei magyar kisebbségek nyelvhasználati jogairól (Szabómihály Gizella)

Az utób­bi év­ti­zed­ben Ma­gyar­or­szá­gon mind a nyel­vé­szek, mind pe­dig a jo­gá­szok kö­ré­ben je­len­tős mér­ték­ben meg­nőtt az ér­dek­lő­dés a nyel­vi jo­gi kér­dé­sek irán­t, en­nek fő oka nyil­ván a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in túl­ra szo­rult ma­gyar ki­sebb­sé­gek hely­ze­te volt. A meg­növekedett ér­dek­lő­dést a szá­mos könyv és fo­lyó­irat­ok­ban (pl. Pro Minori­tate, Regio, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás) meg­je­lent ta­nul­mány mel­lett kon­fe­ren­ci­ák so­ra is jel­zi. Be­szá­mo­lóm a 2005. de­cem­ber 2-án Sze­ge­den, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra és az Európa-Tanulmányok Köz­pontja ál­tal A ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog a szom­szé­dos or­szá­gok­ban cím­mel rende­zett kon­fe­ren­ci­á­val kap­cso­la­tos. A kon­fe­ren­cia elő­adá­sai két nagy te­ma­ti­kus blokk­ra osz­lot­tak: a ma­gyar­or­szá­gi jo­gász szak­em­be­rek az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog ál­ta­lá­nos és nem­zet­kö­zi kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­tak, a szom­szé­dos ál­la­mok­ból meg­hí­vott elő­adók pe­dig az adott ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­tét mu­tat­ták be.
Be­ve­ze­tő elő­adá­sá­ban a há­zi­gaz­dá­kat kép­vi­se­lő Tróc­sányi Lász­ló azt te­kin­tet­te át, ho­gyan je­le­nik meg az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog az egyes nem­ze­ti al­kot­má­nyok­ban. A nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok – amen­­nyi­ben az al­kot­mány­ban egy­ál­ta­lán szó­ba ke­rül­nek – vagy az al­kot­mány be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­se­i­ben, a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés alap­ve­tő jel­lem­zői kö­zött, vagy pe­dig az alap­jo­gok­nál sze­re­pel­nek. Az al­kot­má­nyok ab­ban is kü­lön­böz­nek, hogy kol­lek­tív vagy egyé­ni jog­ként ha­tá­roz­zák-e meg a nyel­vi jo­go­kat, ne­ve­sí­tik-e a hi­va­ta­los nyel­vet és a ki­sebb­sé­gi nyel­ve­ket, il­let­ve az utób­bi­ak­nak mi­lyen stá­tuszt tu­laj­do­ní­ta­nak. Az elő­adó Bel­gi­um, Svájc, Finn­or­szág, Ír­or­szág és Spa­nyol­or­szág al­kot­má­nyát po­zi­tív pél­da­ként, Fran­cia­or­szág­ét ne­ga­tív pél­da­ként hoz­ta fel, s a kon­fe­ren­cia egyik cél­ja­ként ép­pen an­nak vizs­gá­la­tát je­löl­te meg, mi­lyen a ma­gyar nyelv stá­tu­sza a szom­szé­dos or­szá­gok­ban.
Több nyel­vi jo­gi pub­li­ká­ció szer­ző­je, Andrássy Györ­gy (Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem) Az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog jel­le­ge cí­mű elő­adá­sá­ban egy­részt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy az utób­bi idő­ben a nyel­vi jog „pe­ri­fé­ri­kus kér­dés­ből nagy hor­de­re­jű kér­dés­sé vá­lik”, más­részt pe­dig ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy az e szem­pont­ból alap­ve­tő­nek te­kin­tett nem­zet­kö­zi do­ku­men­tu­mok­ban rög­zí­tett (em­be­ri) jo­gok uni­ver­zá­li­sak, a ki­sebb­sé­gi jo­gok pe­dig csak par­ti­ku­lá­ri­sak: egy cso­port, a ki­sebb­ség jo­ga­ként fo­gal­ma­zód­nak meg. Mi­vel a ki­sebb­sé­gi jo­gok exp­li­cit meg­fo­gal­ma­zást nyer­nek, ezért úgy tűn­het, hogy nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gai a ki­sebb­sé­gek­nek van­nak, ho­lott sa­ját nyel­vé­nek min­den hely­zet­re ki­ter­je­dő hasz­ná­la­ta ép­pen a több­ség jo­ga, csak ép­pen ezt a nem­ze­ti al­kot­má­nyok és tör­vé­nyek imp­li­cit mó­don, a hi­va­ta­los nyelv in­téz­mé­nyén ke­resz­tül is­me­rik el. Ez­zel kap­cso­lat­ban utal­ha­tunk ar­ra, hogy az ál­ta­lá­nos em­be­ri és a par­ti­ku­lá­ris nyel­vi jo­gok, va­la­mint az exp­li­ci­ten rend­sze­rint nem meg­fo­gal­ma­zott, de tény­le­ge­sen lé­te­ző szé­les­kö­rű több­sé­gi nyel­vi jo­gok és az exp­li­ci­ten ki­fe­je­ző­dő, de va­ló­já­ban kor­lá­to­zot­tan ér­vé­nye­sü­lő ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok kö­zöt­ti el­lent­mon­dás­ra má­sok is fel­fi­gyel­tek. A nyel­vi jo­gok­nak ed­dig leg­tel­je­sebb „ka­ta­ló­gu­sa­ként” is­mert, de hi­va­ta­los erő­vel nem bí­ró UNESCO­-do­ku­men­tum­ban, a bar­ce­lo­nai nyi­lat­ko­zat­ban, ép­pen ezért a té­te­le­sen fel­so­rolt nyel­vi jo­gok ál­ta­lá­nos em­be­ri és kö­zös­sé­gi jog­ként fo­gal­ma­zód­nak meg, leg­több pont­ja ugyan­is így kez­dő­dik: „min­den nyel­vi kö­zös­ség­nek jo­ga van …”.
Ern­szt Il­di­kó (Károli Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem) szin­tén a nyel­vi jo­gok és a töb­bi em­be­ri jog (a szó­lás­sza­bad­ság, a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma, a ma­gán- és csa­lá­di élet vé­del­me, val­lás­sza­bad­ság stb.) kap­cso­la­tát ele­mez­te a Nyelv­hasz­ná­la­ti jog a nem­zet­kö­zi jog­ban cí­mű elő­adá­sá­ban, de más ös­­sze­füg­gés­ben is, el­ső­sor­ban (nem­zet­kö­zi) bí­ró­sá­gi ügyek és dön­té­sek tük­ré­ben. A leg­több nem­zet­kö­zi do­ku­men­tum ér­tel­mé­ben ugyan­is a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok meg­sér­té­se mi­att nem in­dít­ha­tó per, ha­nem csak va­la­mi­lyen más, té­te­le­sen rög­zí­tett jog­hoz kap­cso­ló­dó­an (mint pl. a fent em­lí­tett szó­lás­sza­bad­ság jo­ga vagy a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma).
A fon­to­sabb eu­ró­pai do­ku­men­tu­mo­kat te­kin­tet­te át Kö­zös­sé­gi nor­mák az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­ra cí­mű elő­adá­sá­ban Gor­dos Ár­pád (Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal), így rö­vi­den jel­le­mez­te az amsz­ter­da­mi szer­ző­dést (az Eu­ró­pai Unió alap­szer­ző­dé­sét), az Eu­ró­pai Ta­nács és az EBESZ főbb do­ku­men­tu­ma­it (utób­bi ese­té­ben az em­be­ri jo­gi di­men­zi­ó­val fog­lal­ko­zó kop­pen­há­gai utó­ta­lál­ko­zó do­ku­men­tu­mát).
A má­so­dik rész­ben a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar ki­sebb­sé­gek nyel­vi jo­gi hely­ze­tét mu­tat­ták be az aláb­bi elő­adók: Cser­nic­skó Ist­ván (Kár­pát­al­ja, II. Rá­kó­czi Fe­renc Kár­pá­talji Ma­gyar Fő­is­ko­la), Var­ga At­ti­la (Er­dély, par­la­men­ti kép­vi­se­lő), Ve­ress Emőd (Er­dély, RMDSZ Ön­kor­mány­za­ti Fő­osz­tály), Szabómi­há­ly Gi­zel­la (Szlo­vá­kia, Gram­ma Nyel­vi Iro­da), Korhecz Ta­más (Vaj­da­ság, a tar­to­má­nyi kor­mány al­el­nö­ke), Göncz Lász­ló (Szlo­vé­nia, Ma­gyar Nem­ze­ti­sé­gi Mű­ve­lő­dé­si In­té­zet), Sze­ke­res Pé­ter (Hor­vát­or­szág, Ma­gyar Ki­sebb­sé­gi Ta­ná­csok és Kép­vi­se­lők Ko­or­di­ná­ci­ó­ja), Andreas Lanyi (Auszt­ria).
Az elő­adá­sok­ból le­szűr­he­tő ta­nul­sá­go­kat az aláb­bi főbb pon­tok­ban fog­lal­hat­juk ös­­sze:
1. A tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben és az eu­ró­pai szer­ve­ze­tek­hez (Eu­ró­pai Ta­nács, Eu­ró­pai Unió) va­ló csat­la­ko­zás okán ezek az or­szá­gok ar­ra kény­sze­rül­tek, hogy a ki­sebb­sé­gek jo­ga­it – be­le­ért­ve a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­go­kat is – tör­vé­nyi szin­ten is ren­dez­zék, te­hát szin­te min­den or­szág­ban e te­rü­le­ten je­len­tős tör­vény­al­ko­tá­si fo­lya­mat zaj­lott. A ko­ráb­bi hely­zet­hez ké­pest a leg­na­gyobb el­moz­du­lás ta­lán ép­pen Ro­má­ni­á­ban volt. Az al­kot­mány­ban ugyan még min­dig nem­zet­ál­lam­ként van de­fi­ni­ál­va Ro­má­nia, a köz­igaz­ga­tá­si de­cent­ra­li­zá­ció és az új köz­igaz­ga­tá­si tör­vény azon­ban po­zi­tív vál­to­zá­so­kat ho­zott. A ma­gya­rok el­le­ni attroc­itá­sok mi­att úgy tűn­het, hogy a Vaj­da­ság­ban ne­héz a ki­sebb­sé­gek hely­ze­te, ho­lott jog­sza­bá­lyi szin­ten igen­csak elő­re­mu­ta­tó fej­lő­dés van ezen a té­ren: így azok­ban a köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek­ben, ahol egy adott nem­ze­ti­ség lét­szá­ma el­éri a 15%-ot, be kell ve­zet­ni az adott ki­sebb­sé­gi nyelv hi­va­ta­los hasz­ná­la­tát, a já­rá­si szin­tű egy­sé­gek alap­sza­bá­lyuk­ban ha­tá­roz­hat­ják meg, hogy hely­ben mely nyel­vek mi­nő­sül­nek hi­va­ta­los nyelv­nek, s a vaj­da­sá­gi tar­to­má­nyi par­la­ment­ben a ma­gyar­ral együtt hat mun­ka­nyelv van. (En­nek kap­csán ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok köz­gyű­lé­se­i­ben csak a szlo­vák nyelv hasz­nál­ha­tó.)
2. Több­nem­ze­ti­sé­gű ál­la­mok­ról lé­vén szó, a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra biz­to­sí­tott jo­gok kö­re, il­let­ve a hi­va­ta­los nyelv és a töb­bi nyelv stá­tu­szá­nak sza­bá­lyo­zá­sa nagy­mér­ték­ben függ az et­ni­kai vi­szo­nyok­tól. Így pél­dá­ul Uk­raj­ná­ban az uk­rán a hi­va­ta­los nyelv, az or­szág ke­le­ti ré­sze­in és bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken (pél­dá­ul a saj­tó­ban és a gaz­da­ság­ban) az orosz nyelv van do­mi­náns hely­zet­ben. Uk­raj­ná­ban te­hát az uk­rán nyelv­nek az oros­­szal szem­be­ni meg­erő­sí­té­se a cél, ez azon­ban hát­rá­nyo­san érin­ti a töb­bi ki­sebb­sé­get, így a ma­gyar­sá­got is. Nagy-Ju­go­szlá­via utód­ál­la­ma­i­ban, fő­leg Hor­vát­or­szág­ban vi­szont a szer­bek „okoz­nak gon­dot”. A biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok te­kin­te­té­ben rend­sze­rint „nagy­vo­na­lúb­bak” azok az or­szá­gok, ahol a több­ség­hez vi­szo­nyít­va a ki­sebb­sé­gek szá­ma és ará­nya ala­csony. A jo­gi sza­bá­lyo­zást néz­ve ide­á­lis­nak tűn­het a hely­zet Szlo­vé­ni­á­ban és rész­ben Auszt­ri­á­ban, pe­dig a va­ló­ság egé­szen más. Mind­két ál­lam­ban arány­lag ki­csi a ma­gyar kö­zös­ség, nyel­vük ala­csony presz­tí­zsű, s ezért az al­kot­mány és a tör­vé­nyek ál­tal biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok in­kább csak szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gű­ek, az­az a ma­gyar la­kos­ság alig-alig él ve­lük, más­részt vi­szont a köz­igaz­ga­tá­si szer­vek sem na­gyon tö­rek­sze­nek ar­ra, hogy ösz­tö­nöz­zék a ki­sebb­sé­gek ez irányú tö­rek­vé­se­it. Más or­szág­ban is szük­ség vol­na azon­ban a na­gyobb mér­té­kű ál­la­mi (el­vi és anya­gi) tá­mo­ga­tás­ra, ugyan­is pél­dá­ul Szlo­vá­ki­á­ra is ér­vé­nyes Korhecz Ta­más meg­ál­la­pí­tá­sa: a Vaj­da­ság­ban le­szok­tat­ták az em­be­re­ket ar­ról, hogy a hi­va­ta­lok­ban a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­ják. A ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok a gya­kor­lat­ban leg­in­kább a nagy lét­szá­mú ma­gyar kö­zös­sé­gek­ben (Er­dély, Szlo­vá­kia, Kár­pát­al­ja, Vaj­da­ság) ér­vé­nye­sül­nek és ér­vé­nye­sít­he­tők, ezek a kö­zös­sé­gek ugyan­is szer­ve­zett­ség­ük kö­vet­kez­té­ben ké­pe­sek a kor­lá­to­zott ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás­ból ere­dő hát­rá­nyo­kat sa­ját erő­ből mér­sé­kel­ni, ki­egyen­lí­te­ni.
3. Szin­te min­den elő­adás­ban szó­ba ke­rült egy igen fon­tos kér­dés: a ki­sebb­ség csak ak­kor él­het nyelv­hasz­ná­la­ti jo­ga­i­val, ha en­nek a nyel­vi fel­tét­elei is meg­van­nak, pél­dá­ul a tiszt­vi­se­lők be­szé­lik az adott ki­sebb­sé­gi nyel­vet, van­nak jól kép­zett for­dí­tók, és egy­ál­ta­lán meg­fe­le­lő szín­vo­na­lú­ak a ki­sebb­sé­gi nyel­vű szö­ve­gek. Ezen a té­ren min­den­hol nagy hi­á­nyos­sá­gok mu­tat­koz­nak. Majd­nem min­den­hol prob­lé­ma van a ha­gyo­má­nyos föld­raj­zi ne­vek (hely­ne­vek) fel­tün­te­té­sé­vel, Göncz Lász­ló pél­dá­ul rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy Szlo­vé­ni­á­ban na­gyon sok a hi­bás ma­gyar hely­ség­név­táb­la. Ro­má­ni­á­ban a tör­vé­nye­ket ma­gyar nyel­ven is meg­je­len­te­tik, a for­dí­tók vi­szont egyál­ta­lá­ban nem is­me­rik a ma­gyar jo­gi szak­nyel­vet és stí­lust, ép­pen ezért ezek a szö­ve­gek tel­je­sen al­kal­mat­la­nok ar­ra a cél­ra, ami­re szán­ták őket. Szlo­vá­ki­á­ban is ha­son­ló a hely­zet: a rend­szer­vál­to­zás után itt-ott meg­je­len­te­tett tör­vény­for­dí­tá­sok szín­vo­na­la sem sok­kal jobb, mint a Nem­ze­ti Bi­zott­sá­gok (ké­sőbb Köz­igaz­ga­tás) fo­lyó­irat­ban kö­zöl­te­ké volt, a meg­ér­tést ne­he­zí­ti to­váb­bá a nem egy­sé­ges ter­mi­no­ló­gia­hasz­ná­lat is. Lé­nye­gé­ben min­de­nütt gon­dot okoz az, hogy nincs meg­old­va a for­dí­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa, va­la­mint a tiszt­vi­se­lők nyel­vi to­vább­kép­zé­se.
A szer­ve­zők ígé­re­te sze­rint a kon­fe­ren­cia anya­gát kö­tet­ben is ki­ad­ják, s így majd egy új, bi­zo­nyá­ra hasz­nos és új in­for­má­ci­ó­kat köz­lő ki­ad­ván­­nyal gaz­da­go­dik e te­rü­let szak­iro­dal­ma.

Szabómi­há­ly Gi­zel­la

Simon Attila (összeáll.): A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002) (Vajda Barnabás)

A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­té­nek vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja (1990–2002). Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Si­mon At­ti­la. Somorja–Dunaszer­da­hely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Li­lium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 192 p.

A kö­tet a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­nel­mé­re vo­nat­ko­zó, 1990 és 2002 kö­zött meg­je­lent tör­té­ne­ti szak­mun­kák bib­li­og­rá­fi­á­ját tar­tal­maz­za hat fe­je­zet­ben: A bib­li­og­rá­fi­á­ban fel­dol­go­zott fo­lyó­irat­ok és ta­nul­mány­kö­te­tek jegy­zé­ke; Ál­ta­lá­nos rész; Kro­no­lo­gi­kus rész; Szer­zői név­mu­ta­tó; Tárgy­mu­ta­tó; Cím­mu­ta­tó. Az Ál­ta­lá­nos rész­ben egy­más­tól el­kü­lö­nít­ve ta­lál­ha­tók a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti kér­dé­se­i­vel kap­cso­la­tos írá­sok (2.1. fe­je­zet), a tör­té­ne­ti ké­zi­köny­vek, bib­li­og­rá­fi­ák, kro­no­ló­gi­ák, le­xi­ko­nok (2.2. fe­je­zet), a for­rá­sok (2.3. fe­je­zet) és a kap­cso­ló­dó ré­gió­tör­té­ne­ti szak­iro­da­lom (2.4. fe­je­zet) bib­li­og­rá­fi­ai le­írá­sa. A Kro­no­lo­gi­kus rész a több kor­sza­kot érin­tő szak­mun­kák jegy­zé­ke mel­lett (3.1. fe­je­zet) négy pe­ri­ó­dus­ra oszt­va (1918–1938, 1939–1945, 1945–1948, 1948–1989) tag­lal­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság Tri­a­non utá­ni év­ti­ze­de­i­re vo­nat­ko­zó szak­iro­dal­mat. A 891 bib­li­og­rá­fi­ai tételt tar­tal­ma­zó könyv, kö­szön­he­tő­en a jól át­te­kint­he­tő szer­ke­ze­ti be­osz­tás­nak, meg­bíz­ha­tó el­iga­zo­dást biz­to­sít min­den­ki­nek, aki va­la­mi­lyen ok­ból: szak­iro­da­lom ol­va­sá­sa, adat­el­len­őr­zés, tu­do­má­nyos re­fe­ren­cia stb. vé­gett nyúl hoz­zá. Leg­na­gyobb hasz­na az Ál­ta­lá­nos és a Kro­no­lo­gi­kus rész­ben ta­lál­ha­tó törzs­anyag­nak van, még­pe­dig két ok­ból. Egy­részt a kor­szak, amely­ben ezek a szak­mun­kák íród­tak (1990–2002 kö­zött), a tu­do­má­nyos igé­nyű fel­vi­dé­ki ma­gyar tör­té­net­tu­do­mány éle­dé­sé­nek idő­sza­ka. Ez a folyamat természetesen még ma is tart, de ezen időszak alatt megteremtődtek intézményi keretei. A kö­tet má­sik eré­nye az, hogy Si­mon At­ti­la ha­tá­ro­zott szak­mai kon­cep­ció alap­ján vá­lo­ga­tott. Ahogy ír­ja: „Válogatott bib­li­og­rá­fi­á­ról van szó, amely­ben az ere­de­ti szak­iro­da­lom ka­pott he­lyet. […] Nem ke­rült be vi­szont a kö­tet­be az ún. nép­sze­rű­sí­tő iro­da­lom. […] Ugyan­így nem kap­tak he­lyet ben­ne a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó­ban […] meg­je­lent pub­li­cisz­ti­kai írá­sok sem. Mű­fa­ji szem­pont­ból a mo­nog­rá­fi­á­kat, mono- és politem­atikus ta­nul­mány­kö­te­te­ket, for­rás­ki­ad­vá­nyo­kat, ta­nul­má­nyo­kat vet­tük fel a kö­tet­be” (8–9. p.). Sza­vai ar­ra is fel­hív­ják a fi­gyel­met, hogy tá­ja­in­kon a tu­do­má­nyos szak­iro­da­lom és ugyan­an­nak nép­sze­rűbb, ol­vas­má­nyo­sabb for­má­ja (kü­lön­bö­ző, fő­leg kény­sze­rű okok­ból) ös­­sze­mo­só­dott. Ah­hoz vi­szont, hogy el tud­ja­nak kü­lö­nül­ni egy­más­tól, az­az: más és más kö­zös­ség igé­nye­it tud­ják ma­ga­sabb szin­ten ki­elé­gí­te­ni – inf­rast­ruk­tú­rá­ra van szük­ség. Vé­gig­bön­gész­ve a ne­ve­ket és a cí­me­ket, két-há­rom erős ten­den­cia rög­tön lát­ha­tó. Egy­részt az, hogy mi­lyen nagy­sze­rű tel­je­sít­ményt nyúj­tot­tak fo­lyó­ira­ta­ink (ko­ráb­ban az Iro­dal­mi Szem­le, ké­sőbb a Regio és egy­re erő­tel­jes­eb­ben a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le) és ki­adó­ink (Lilium Aurum, AB-ART, Méry Ratio, Kalligram) az el­múlt bő év­ti­zed­ben a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság do­ku­men­tu­ma­i­nak, for­rá­sa­i­nak köz­lé­se te­rén, pó­tol­va a nem lé­te­ző történelmi fo­lyó­irat hi­á­nyát; ugyan­csak nagy­ra ér­té­ke­len­dők azok a he­lyi kezde­ményzések is, ame­lyek fa­lu- vagy hely­tör­té­ne­ti mun­kák ki­adá­sá­ra ál­doz­nak pénzt. Más szem­pont­ból olyan ez a könyv, mint a meg­te­rí­tett va­sár­na­pi asz­tal: rög­tön lát­szik, mi hi­ány­zik ró­la. Ele­nyé­sző­en ke­vés pl. a he­lyi szer­ző, és egyes kor­szak­ok gya­kor­la­ti­lag fe­hér fol­tok a fel­tö­rek­vő­ben lé­vő szlo­vá­ki­ai ma­gyar his­to­ri­og­rá­fia ágen­dá­ján. Mi­köz­ben vi­szony­lag nagy szám­ban van­nak kép­vi­sel­ve ben­ne az iro­da­lom­mal, de­mog­rá­fi­á­val, is­ko­la, saj­tó- és sport­tör­té­net­tel meg nép­rajz­zal kap­cso­la­tos tu­do­má­nyos igé­nyű mun­kák, meg kell ál­la­pí­ta­ni, hogy rop­pant hé­za­gos a gaz­da­ság- és csa­lád­tör­té­net, és – né­mi­leg meg­le­pő mó­don – rö­vid azok­nak a mun­kák­nak a lis­tá­ja is, ame­lyek tör­té­nel­mi-po­li­ti­kai ös­­sze­füg­gé­sek­re vi­lá­gí­ta­ná­nak rá. Ugyan­csak ke­vés a nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott me­mo­ár­iro­da­lom, és pár ku­ta­tó­tól meg pár rész­kér­dés­től el­te­kint­ve (pl. 1956, 1968, Jog­vé­dő Bi­zott­ság) a lé­te­ző szo­ci­a­liz­mus idő­sza­ká­nak po­li­ti­kai ösz­­sze­füg­gé­se­i­vel, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság leg­újabb ko­ri tör­té­ne­lmé­vel.
Vaj­da Bar­na­bás

Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig (Simon Attila)

Bukovszky Lász­ló (sz­erk.): Mátyus­föld II. Egy ré­gió tör­té­ne­te a XI. szá­zad­tól 1945-ig. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Ki­adó, 2005, 384 p. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 4./

B. Ko­vács Ist­ván je­lent­ke­zé­sé­vel a tu­do­má­nyok szé­les ská­lá­ja a gömöroló­gia tu­do­má­nyá­val gaz­da­go­dott. ő ugyan­is rend­kí­vül cél­tu­da­tos mun­ká­val, a tu­do­mány tel­jes esz­köz­tá­rá­nak a fel­hasz­ná­lá­sá­val, sőt a mo­dern ha­gyo­mány­te­rem­tés esz­kö­ze­it sem mel­lőz­ve he­lyez­te vis­­sza Gömört a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok cél­te­rü­le­tei kö­zé, mi­köz­ben a múlt épí­tő­kö­ve­it fel­hasz­nál­va egy vir­tu­á­lis új ál­lam alap­ja­it is le­rak­ta. Ha­son­ló­an cél­tu­da­tos szán­dé­kot egy-­e­gy ré­gió fel­tá­rá­sá­ra tá­ja­in­kon csu­pán Mátyus­földön ta­pasz­tal­ni, ahol ugyan ki­csit más esz­kö­zök­kel, de egy ré­gió tör­té­ne­ti jel­le­gű új­já­é­lesz­té­sé­nek le­he­tünk ta­núi. S bár nem va­ló­szí­nű, hogy a gömöroló­gia szó min­tá­já­ra a Mátyus­föld­del kap­cso­lat­ban is ki­ala­kul ha­son­ló fo­ga­lom, ám a ré­gió tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó tu­do­mány két­ség­kí­vül él és vi­rág­zik, sőt a je­len re­cen­zió tár­gyát ké­pe­ző ta­nul­mány­gyűj­te­mény alap­ján min­den más fel­vi­dé­ki ma­gyar tá­jat meg­ha­la­dó ered­mé­nye­ket tud fel­mu­tat­ni.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás egy­re in­kább meg­iz­mo­sod­ni lát­szó vo­nu­la­tá­ban is kü­lön hely il­le­ti a Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsel­lyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak a von­zás­kör­ze­té­be és szel­le­mi ki­su­gár­zá­sá­nak a ha­tó­su­ga­rá­ba tar­to­zó kol­lé­gá­kat. Az em­lí­tett le­vél­tár igaz­ga­tó­ja, Novák Ve­ro­ni­ka nem csu­pán a szlo­vá­ki­ai le­vél­tá­ros szak­ma meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lő­je, de le­vél­tá­ro­si mi­vol­tá­ból fa­ka­dó ku­ta­tói ala­pos­sá­ga és a hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge ál­tal is­ko­la­te­rem­tő sze­mé­lyi­ség is. A ma­ga kö­ré gyűj­tött le­vél­tá­ros­ok­ból és tör­té­né­szek­ből ál­ló szer­zői gár­da egy-­e­gy tag­ját ugyan az élet más mun­ka­he­lyek fe­lé so­dor­ja, de egyi­kük sem ta­gad­hat­ja le, hogy a „Novák-iskolá”-ban ne­vel­ked­tek, s egy ki­csit mind­an­­nyi­an Novák Ve­ro­ni­ka „kö­pö­nye­ge alól búj­tak elő”.
Novák Ve­ro­ni­ka és mun­ka­tár­sai már az ed­di­gi­ek­ben is szá­mos ér­té­kes pub­li­ká­ci­ót tet­tek le az asz­tal­ra, s tet­ték ma­gas­ra a mér­cét: szín­vo­na­las te­le­pü­lés­mo­nog­rá­fi­ák, gaz­dag kon­fe­ren­cia­kö­te­te­tek, ér­té­kes ta­nul­má­nyok jel­zik ezt. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet gon­do­zá­sá­ban 2005 vé­gén meg­je­lent Mátyus­föld II. cí­mű ta­nul­mány­kö­tet azon­ban nem­csak hogy „meg­ug­rot­ta” ezt a ma­gas­sá­got, ha­nem ta­lán még felül is múl­ta azt, s jó­ma­gam a már em­lí­tett „Novák-iskola” ed­di­gi leg­ki­tű­nőbb ki­ad­vá­nya­ként tar­tom szá­mon.
Pe­dig Novák Ve­ro­ni­ka ez­út­tal lát­szó­lag a hát­tér­be hú­zó­dott, hi­szen „csu­pán” öt (!) rö­vi­debb, de rend­kí­vül ér­de­kes ta­nul­mány szer­ző­je, míg a kö­te­tet – leg­alább­is úgy ér­zem – el­ső­sor­ban Bukovszky Lász­ló, a Nem­ze­ti Em­lé­ke­zet In­té­ze­te Le­vél­tá­rá­nak igaz­ga­tó­ja „vi­szi a há­tán”, aki egy­ben a ki­ad­vány szer­kesz­tő­je is. Ám ahogy Bukovszky Lász­ló, úgy a kö­tet ös­­sze­sen ki­lenc szer­ző­je kö­zül a leg­töb­ben le­vél­tá­ros­ok, így óha­tat­la­nul is a Novák Ve­ro­ni­ka ál­tal ki­ta­po­sott úton ha­lad­nak.
Bukovszky Lász­ló ta­nul­mány­író­ként és szer­kesz­tő­ként is ki­vá­ló mun­kát vég­zett a kö­tet­ben. En­gem már a kö­tet elő­sza­vá­val meg­győ­zött er­ről, hi­szen a be­ve­ze­tő írást nem­csak ter­je­del­me eme­li az ilyen kö­te­tek­ben meg­szo­kott sok­szor sem­mit­mon­dó frá­zi­sok­kal te­li be­ve­ze­tő szö­ve­gek fe­lé, ha­nem rend­kí­vül gaz­dag in­for­má­ció­tar­tal­ma is. A cí­me el­le­né­re is jog­gal ál­lít­hat­juk, hogy nem elő­szót ol­va­sunk, ha­nem egy ki­tű­nő be­ve­ze­tő ta­nul­mányt, amely mint­egy meg­elő­le­ge­zi, sőt elő­ze­te­sen ös­­sze is fog­lal­ja a kö­tet­ben ol­vas­ha­tó egyéb írá­so­kat.
Sőt még egy szem­pont­ból ki­tű­nő a Bukovszky ál­tal írt Elő­szó: ös­­sze­fog­la­ló jel­le­ge mi­att meg­kön­­nyí­ti az is­mer­te­té­sek és re­cen­zi­ók író­i­nak a sze­re­pét, hi­szen lé­nye­gé­ben min­den fon­to­sat el­mond a kö­tet­ről.
Gon­dos és kon­cep­ci­ó­zus szer­kesz­tői mun­ká­ra utal, hogy a kö­tet­be be­so­rolt 18 ta­nul­mány egy­más­tól jól el­kü­lö­nít­he­tő és gon­dos lo­gi­kai sor­ren­det al­ko­tó cso­por­tok­ra ta­gol­ha­tó. Az el­ső há­rom ta­nul­mány Mátyus­föld fo­gal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sát, a tér­ség köz­igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sét és te­le­pü­lés­há­ló­za­tá­nak gaz­dag ok­le­ve­les for­rá­sok­ra ala­po­zott be­mu­ta­tá­sát tár­ja az ol­va­sók elé, hoz­zá­se­gít­ve ez­zel azo­kat, hogy tá­jé­ko­zód­ni tud­ja­nak a ré­gi­ó­ban és a kö­vet­ke­ző ta­nul­má­nyok ol­va­sá­sa so­rán. S bár Novák Ve­ro­ni­ka A Mátyus­föld tör­té­nel­mi meg­ha­tá­ro­zá­sa cí­mű írá­sa mind­ös­­sze két ol­dal ter­je­del­mű, még­is alap­ve­tő fon­tos­sá­gú, hi­szen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ol­va­só fe­jé­ben ma is meg­le­he­tő­sen nagy za­var ural­ko­dik a dél-szlo­vá­ki­ai táj­egy­sé­gek fo­gal­mi be­ha­tá­ro­lá­sát il­le­tő­en. Va­la­mi­fé­le rend csak Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za cí­mű mo­nog­rá­fi­á­já­nak kö­szön­he­tő­en lát­szik ki­ala­kul­ni a kér­dés­ben, Novák Ve­ro­ni­ka írá­sa pe­dig vég­le­ge­sen le­zár­hat­ja a Mátyus­föld meg­ha­tá­ro­zá­sa kö­rü­li vi­tá­kat. A könyv szer­kesz­tő­jé­nek, Bukovszky Lász­ló­nak min­dig is szív­ügye volt a köz­igaz­ga­tás-tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­tés, s most sem kell ben­ne csa­lód­nunk, hi­szen a má­so­dik ta­nul­mány­ban ki­tű­nő elem­zé­sét ad­ja a ré­gió igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sé­nek. Írá­sá­ban si­ke­re­sen lép át azon a ne­héz­sé­gen, hogy a Mátyus­föld so­ha­sem al­ko­tott önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­get, s az igaz­ga­tás egyes szint­je­i­nek (vár­me­gye, já­rás, te­le­pü­lés) jól át­te­kint­he­tő fej­lő­dés­tör­té­net­ét vá­zol­ja fel előt­tünk.
A kö­tet kö­vet­ke­ző há­rom ta­nul­má­nya (Novák Ve­ro­ni­ka: A Mátyus­föld a tö­rök szom­széd­sá­gá­ban és II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­ca ide­jén; Strešòák Gá­bor: A Mátyus­föld új­ko­ri ne­mes tár­sa­dal­ma; Bukovszky Lász­ló: Az 1848–1849-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc mátyus­föl­di ese­mé­nyei) Mátyus­föld új­ko­ri tör­té­nel­mét dol­goz­zák fel. Mi­vel ez a kor­szak a re­cen­zens­től meg­le­he­tő­sen ide­gen és tá­vo­li, ezért csu­pán an­­nyit kí­ván meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy Strešòák Gá­bor ta­nul­má­nyát már csak azért is rend­kí­vül fon­tos­nak tart­ja, mert a szer­ző a ha­zai tör­té­net­írás ál­tal mél­tat­la­nul el­ha­nya­golt tár­sa­da­lom­tör­té­ne­tet csem­pé­szi be a kö­tet­be. A Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc és az 1848-as for­ra­da­lom Mátyus­föl­di vo­nat­ko­zá­sa­it fel­dol­go­zó két ta­nul­mány pe­dig ar­ra le­het más vi­dé­kek ku­ta­tói szá­má­ra is pél­da, ho­gyan le­het a fel­lel­he­tő le­vél­tá­ri for­rá­sok op­ti­má­lis ki­hasz­ná­lá­sá­val egy-­e­gy or­szá­gos je­len­tő­sé­gű ese­mény re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­it úgy fel­dol­goz­ni, hogy az új ele­mek­kel gaz­da­gít­sa az egész ma­gyar és szlo­vák tör­té­net­tu­do­mányt is. S per­sze az sem mel­lé­kes, hogy ezek az írá­sok rend­kí­vül él­ve­ze­te­sek, s hi­he­tet­len men­­nyi­sé­gű új is­me­ret­tel gaz­da­gít­ják az ol­va­sót.
Az in­kább po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti jel­le­gű írá­sok so­rát a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kor­szak­kal fog­lal­ko­zó két ta­nul­mány zár­ja. El kell árul­nom, hogy Bukovszky Lász­ló Ál­lam­ha­tal­mi vál­to­zá­sok a Mátyus­földön 1918–1919-ben és 1938-ban cí­mű ta­nul­má­nya a re­cen­zens leg­ked­ve­sebb írá­sa a kö­tet­ből. S nem­csak azért mert sa­ját szak­te­rü­le­té­ről van szó, de azért is, mert ki­tű­nő­en meg­írt, él­ve­ze­tes ol­vas­mány. A szer­ző ál­tal vá­lasz­tott meg­kö­ze­lí­tés több mint ér­de­kes, hi­szen 1918/1919-es és az 1938/1939-es im­pé­ri­um­vál­tá­son ke­resz­tül mu­tat­ja be a ré­gió po­li­ti­kai tör­té­né­se­it. Az 1918/1919-es tör­té­né­se­ket il­le­tő­en a rend­kí­vül ér­té­kes és má­ig kel­lő­en ki nem hasz­nált for­rás­anyag­ra ala­po­zott ta­nul­mány ugyan­is lát­ha­tó­vá és ért­he­tő­vé te­szi az im­pé­ri­um­vál­tás fo­lya­ma­tát, ame­lyet ed­dig in­kább csak a jel­sza­vak és az or­szá­gos po­li­ti­ka szint­jén tud­tunk ér­tel­mez­ni. Írá­sá­ból ed­dig más­hol nem ta­pasz­tal­ha­tó plasz­ti­kus mó­don bon­ta­ko­zik ki az, ho­gyan zaj­lott le egy ré­gió szint­jén az, amit im­pé­ri­um­vál­tás­nak szo­kás ne­vez­ni, mi­köz­ben sejt­jük azt, hogy ez a fo­lya­mat Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­ban is ha­son­ló mó­don tör­tén­he­tett. Bukovszky eköz­ben szám­ta­lan olyan so­ha sen­ki ál­tal nem el­len­őr­zött fél­iga­zsá­got cá­fol meg és dönt rom­ba, amely a té­má­val fog­lal­ko­zó szak­iro­da­lom leg­több­jé­ben meg­ta­lál­ha­tó.
A két há­bo­rú kö­zöt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­i­nak a fel­tá­rá­sá­ra vál­lal­ko­zott Pá­lin­kás Lász­ló a Po­li­ti­kai pár­tok és moz­gal­mak és a po­li­ti­kai rend­szer a Mátyus­földön az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság idő­sza­ká­ban (1918–1938) cí­mű írá­sá­ban. Ta­nul­má­nyá­ban azon­ban nem iga­zán si­ke­rült túl­lép­ni az ed­di­gi szak­iro­da­lom is­me­re­te­in, s meg­íté­lé­sünk sze­rint ke­vés­sé si­ke­rült ki­hasz­nál­nia a le­vél­tá­ri for­rá­sok nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­ge­ket. Alap­ve­tő gond­ként ér­tel­me­zem a dol­go­zat­ban azt, hogy a szer­ző a szak­iro­da­lom ál­ta­lá­nos fel­fo­gá­sá­val el­len­tét­ben (ame­ly a kor­mán­­nyal együtt­mű­kö­dő né­met és ma­gyar pár­to­kat ne­ve­zi meg így) az ak­ti­vis­ta jel­zőt a cseh­szlo­vák pár­tok­ra is hasz­nál­ja. Hasz­nos lett vol­na, ha a szer­ző meg­in­do­kol­ja ezt a szo­kat­lan fo­ga­lom­hasz­ná­la­tot.
A kö­tet kö­vet­ke­ző nagy egy­sé­gét a gaz­da­ság­tör­té­ne­ti szem­pon­tú írá­sok ad­ják (Novák Ve­ro­ni­ka: A mátyus­föl­di cé­hek; Pukkai Lász­ló: A me­ző­gaz­da­ság, a szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom és a ke­res­ke­de­lem ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön 1848–1945 kö­zött; Pokreis Hilde­gar­da: A gyá­ri­pa­ri ter­me­lés ki­ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön; Gauc­sík Ist­ván: Re­gi­o­ná­lis jel­le­gű ke­res­ke­del­mi ban­kok a Mátyus­földön (1867–1950).
Kö­zü­lük szá­mom­ra leg­ér­de­ke­sebb­nek a mátyus­föl­di hely­tör­té­net­írás meg­ha­tá­ro­zó alak­já­nak, Pukkai Lász­ló­nak a ta­nul­má­nya bi­zo­nyult. A szer­ző gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dé­sét és gaz­dag is­me­re­te­it már ko­ráb­bi mun­ká­i­ban (lásd pél­dá­ul a Hanza Szö­vet­ke­ze­ti Moz­ga­lom­ról írt mo­nog­rá­fi­á­ját) is bi­zo­nyí­tot­ta, s most is­mét ta­nú­jel­ét ad­ja en­nek. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti te­le­pí­té­sek­kel fog­lal­ko­zó rész­ben azon­ban né­hány pon­tat­lan­ság és fo­ga­lom­za­var is fel­fe­dez­he­tő. A szer­ző a 215/1919-es tör­vény kap­csán ki­sa­já­tí­tá­so­kat em­lít, s ez­zel át­ve­szi a ko­ráb­bi szak­iro­da­lom té­ve­dé­sét (lásd pél­dá­ul Popé­ly Gyu­la El­len­szél­ben cí­mű mun­ká­ját). A tör­vény va­ló­já­ban azon­ban ele­ve ki­zár­ta a ki­sa­já­tí­tás le­he­tő­sé­gét, és he­lyet­te a sok­kal ha­tá­ro­zat­la­nabb je­len­tés­tar­tal­mú „le­fog­la­lás” fo­gal­mát ve­zet­te be, amely az Ag­rár­párt ér­de­ke­i­nek job­ban meg­fe­lelt. Ezt Cseh­szlo­vá­kia Leg­fel­sőbb Bí­ró­sá­gá­nak 1921-es vég­zé­se ki­mond­ta, amely sze­rint „a nagy­bir­tok­ok­nak a le­fog­la­lá­si tör­vény ál­tal vég­re­haj­tott le­fog­la­lá­sa sem­mi­kép­pen sem je­lent ki­sa­já­tí­tást. A le­fog­la­lás ál­tal az ed­di­gi tu­laj­do­no­sok nem ve­szí­tik el tu­laj­don­jo­gu­kat, s az nem száll át az Ál­la­mi Föld­hi­va­tal ál­tal kép­vi­selt ál­lam­ra, s a le­fog­la­lás után is az ere­de­ti sze­mély ma­rad a tu­laj­do­nos. A le­fog­la­lás csu­pán va­la­mi­fé­le köz­jo­gi kor­lá­to­zás alá he­lye­zi az érin­tett tu­laj­do­nost, aki ezek után már nem ren­del­kez­het sza­ba­don a le­fog­la­lás alá eső bir­tok fö­lött.” A ku­ta­tá­sok ma már meg­ha­lad­ták azo­kat az ada­to­kat is, ame­lye­ket Pukkai Lász­ló a ko­ló­ni­ák szá­mát te­kint­ve kö­zöl. Sa­ját ku­ta­tá­si ada­ta­im sze­rint – ame­lyek már több al­ka­lom­mal is pub­li­ká­lás­ra ke­rül­tek – ugyan­is a ko­ló­ni­ák szá­ma mes­­sze meg­ha­lad­ja a szer­ző ál­tal fel­tün­te­tett 80-at, s a ko­ló­ni­á­kon le­te­le­pí­tett csa­lá­dok szá­ma pe­dig nem 2054 ha­nem több mint 3 ezer.
Fi­gye­lem­re mél­tó írás Pokreis Hilde­gardá­nak a mátyus­föl­di gyár­ipar­ról írt ta­nul­má­nya, amely a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a ré­gi­ó­ban gyö­ke­ret vert gyár­ipar szí­nes és ér­de­kes lel­tá­rát tár­ja elénk. A ta­nul­sá­gos írás nem­csak a bol­dog bé­ke­idők má­ig utá­noz­ha­tat­lan ívű gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét rög­zí­ti, de szép pél­dá­ját ál­lít­ja elénk an­nak is, ho­gyan le­het egy-­e­gy ré­gió ter­mé­sze­tes adott­sá­ga­i­ra és az egyé­ni vál­lalkozóked­vre épít­ve fej­lesz­te­ni a gaz­da­sá­got, majd azt tu­da­to­san le­rom­bol­ni (lásd a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő ese­mé­nye­ket).
Gauc­sík Ist­ván írá­sai ál­ta­lá­ban nem köny­­nyed ol­vas­má­nyok, de rend­kí­vül fon­to­sak. A pénz­in­té­ze­tek tör­té­ne­te vi­szony­lag szűk szak­mai ré­te­get fog­lal­koz­tat, s a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás­ban Gauc­síkon kí­vül ér­dem­ben nem is fog­lal­ko­zott ez­zel sen­ki. A fi­a­tal tör­té­nész tol­lá­ból azon­ban az utób­bi két-há­rom év­ben szá­mos ta­nul­mány lá­tott e té­má­ban nap­vi­lá­got, ame­lyek re­mél­he­tő­leg ha­ma­ro­san egy bank­tör­té­ne­ti mo­nog­rá­fi­á­vá áll­nak majd ös­­sze. Nagy szük­ség len­ne rá.
A kö­tet utol­só nagy te­ma­ti­kus egy­sé­gét a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti jel­le­gű ta­nul­má­nyok al­kot­ják (Bukovszky Lász­ló: A mű­velt­ség és a köz­mű­ve­lő­dés év­szá­za­dai a Mátyus­földön; Pokreis Hilde­gar­da: Ele­mi ok­ta­tás a Mátyus­földön; Novák Ve­ro­ni­ka: A vágsel­lyei je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um; Sza­bó Esz­ter: Mátyus­föl­di egy­ház­tör­té­net; Né­meth Eri­ka: A Mátyus­föld tár­sa­dal­mi, nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­tel­ének ala­ku­lá­sa; Bukovszky Lász­ló: A köz­egész­ség­ügy ala­ku­lá­sa és jó­té­kony­sá­gi in­téz­mé­nyek a Mátyus­földön). Az egye­sü­le­ti éle­tet, a köz­ok­ta­tást, hit­éle­tet stb. be­mu­ta­tó írá­sok egy gaz­dag kul­tú­rá­val, sű­rű is­ko­la­há­ló­zat­tal, vi­rág­zó egy­há­zi és egye­sü­le­ti élet­tel ren­del­ke­ző ré­gió ké­pét idé­zik elénk. Ám azt is, hogy ez a vi­rág­zás ho­gyan las­sul le az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en, majd mi­ként rom­bol­ja szét a ko­ra­be­li struk­tú­rá­kat a má­so­dik vi­lág­égést kö­ve­tő po­li­ti­ka.
A Mátyus­föld II. cí­mű kö­te­tet a ben­ne ta­lál­ha­tó gon­do­la­tok mel­lett a gaz­dag kép­anyag (mint­egy 120 kép és rajz), va­la­mint a kö­zel 50 táb­lá­zat te­szi tar­tal­ma­sab­bá. Kü­lön öröm az ol­va­só szá­má­ra, hogy a kö­tet vé­gén köz­lik a ké­pek és táb­lá­za­tok jegy­zé­két. Bosz­­szan­tó csu­pán az, hogy a fel­so­ro­lás­ból 3 kép ki­ma­radt, s saj­nos épp há­rom olyan, amely­nek le­lő­he­lye a recen­zálót kü­lö­nö­sen ér­de­kel­né. Ma­ga a kö­tet szép ki­ál­lí­tá­sú, kö­tött könyv, amely sok­szo­ri for­ga­tás után is egy­ben ma­rad.
Ha a Mátyus­föld II. je­len­tő­sé­gét akar­nánk mél­tat­ni, ke­res­ve se ta­lál­nánk jobb sza­va­kat, mint ame­lyek az Elő­szó­ban ol­vas­ha­tók: „A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás több év­ti­ze­des adós­sá­gát pó­tol­ja ez a vál­lal­ko­zás. A töb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gyar táj­egy­ség­hez, ré­gi­ó­hoz ké­pest a Mátyus­föld gaz­dag és for­du­la­tos tör­té­nel­mi múlt­já­nak be­mu­ta­tá­sá­ra több ok­ra vis­­sza­ve­zet­he­tő­en ed­dig még nem vál­lal­ko­zott sen­ki” (7. p.). Egy va­la­mi­ben azon­ban még­is kor­ri­gál­nunk kell Bukovszky Lász­lót. Az, hogy Mátyus­föld és Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­nak tör­té­ne­ti fel­dol­go­zá­sa ed­dig vá­ra­tott ma­gá­ra, ko­ránt­sem csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás adós­sá­ga, ha­nem az egész szlo­vák his­to­ri­og­rá­fi­áé, amely a mai ál­lam­ha­tá­ro­kat ugyan szí­ve­sen ve­tí­ti vis­­sza a kö­zép­kor­ba is, ám eköz­ben nem­igen vesz tu­do­mást ar­ról, hogy ezt a te­ret nem csak a szlo­vák et­ni­kum töl­töt­te és töl­ti ki.
Más­részt pe­dig a kö­tet mun­ká­it ol­vas­ván egy per­cig sem ér­zem, hogy azo­kat a ki­sebb­sé­gi tör­té­net­írás mű­fa­já­ba kel­le­ne be­so­rol­ni. A Mátyus­föld II. ugyan egy ré­gi­ót vá­laszt ki vizs­gá­la­ta tár­gyá­vá, ám esz­kö­zei, né­ző­pont­ja, fel­fo­gá­sa ko­ránt­sem pro­vin­ci­á­li­sak vagy ki­sebb­ség­tör­té­ne­ti szem­pon­tú­ak. A kö­tet ugyan­is egy ré­gió po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti fej­lő­dé­sét kí­ván­ja vé­gig­kö­vet­ni az al­cím­ben is jel­zett 11. szá­zad­tól 1945-ig. S hogy en­nek a tör­té­net­nek a sze­rep­lői több­nyi­re ma­gya­rok, azt nem a szer­zők szán­dé­ká­nak ered­mé­nye, ha­nem a va­ló­ság visz­­sza­tük­rö­ző­dé­se. Ám a kö­tet egy­aránt szól az itt élő szlo­vá­kok­hoz, a va­la­ha itt élt né­me­tek­hez, zsi­dók­hoz, akik a kö­tet­ben sa­ját múlt­juk min­den­nap­ja­i­ra is­mer­het­nek rá. Misz­ti­fi­ká­lás és mí­tosz­te­rem­tés nél­kül. Aho­gyan egy ré­gió­tör­té­net­nek ki kell néz­nie.
Si­mon At­ti­la

Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák–Magyar Monarchiától napjainkig (Kugler József)

Gu­lyás Lász­ló: Két ré­gió – Fel­vi­dék és Vaj­da­ság – sor­sa az Osztrák–Magyar Mo­nar­chi­á­tól nap­ja­in­kig. Bu­da­pest, Ha­zai Tér­ség­fej­lesz­tő Rt., 2005, 234 p.

Több mint nyolc év­ti­ze­des kény­sze­rű el­zár­kó­zás után az ez­red­for­du­ló­tól re­á­lis cél­ként fo­gal­ma­zód­hat meg, hogy a Kár­pát-me­den­ce egy­más­sal szom­szé­dos, közigaz­ga­tá­si­lag azon­ban más-más ál­lam fenn­ha­tó­sá­ga alá tar­to­zó ré­gi­ói kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés új­ból in­ten­zí­veb­bé vál­jon. A meg­va­ló­su­lás út­ja azon­ban még rö­gös. A ke­se­rű tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­latok és az egy­más irán­ti köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­ság mi­att, nem utol­sósor­ban pe­dig a gaz­da­ság és tár­sa­da­lom kény­sze­rű át­ala­kí­tá­sá­ból adó­dó szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek kö­vet­kez­mé­nye­ként (a né­hány jó pél­da és az itt-ott ki­bon­ta­ko­zó ked­ve­ző ten­den­cia el­le­né­re) a Kár­pát-me­den­ce né­pei és ál­la­mai kö­zöt­ti új tí­pu­sú kap­cso­lat­épí­tés még csak a kez­de­ti aka­dá­lyo­kat vet­te si­ke­re­sen. Ezért is fon­tos szá­munk­ra a kör­nyék­be­li or­szá­gok, il­let­ve azok ve­lünk ha­tá­ros tér­sé­ge­i­nek (ré­gi­ó­i­nak) mi­nél át­fo­góbb is­me­re­te, kö­zös tör­té­nel­mi múl­tunk fel­dol­go­zá­sa, amelyhez hat­ha­tós se­gít­sé­get nyújt­hat Gu­lyás Lász­ló köny­ve, aki nem­ré­gi­ben a Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Re­gi­o­ná­lis Po­li­ti­ka és Gaz­da­ság­tan Dok­to­ri Is­ko­lá­ja hall­ga­tó­ja­ként si­ke­re­sen meg­vé­dett PhD dol­go­za­tá­nak bő­ví­tett vál­to­za­tát ad­ta köz­re az ér­dek­lő­dők szá­má­ra.
A szer­ző az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zést – mi­sze­rint „fel kí­ván­ja tár­ni az ál­lam­szer­ke­ze­ti vál­to­zá­sok gaz­da­sá­gi és re­gi­o­ná­lis ve­tü­le­tét, és ezen be­lül hang­súlyt kí­ván fek­tet­ni az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia egy­ko­ri ré­gi­ói ál­tal az el­múlt nyolc­van év­ben be­járt fej­lő­dé­si út­ra” – kö­vet­ke­ze­te­sen vég­hezvit­te. A kö­tet hét szer­ke­ze­ti egy­ség­re ta­go­ló­dik.
A ta­nul­mány el­ső fe­je­ze­te a Mo­nar­chia struk­tu­rá­lis jel­lem­ző­it mu­tat­ja be, kü­lön is ki­emel­ve a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág re­gi­o­ná­lis fej­lő­dé­sé­nek sa­já­tos­sá­ga­it és a gaz­da­ság ön­fej­lő­dé­sé­ből fa­ka­dó region­al­itást, meg­ál­la­pít­va egyút­tal azt is, hogy ezen idő­szak­ra kör­vo­na­la­zód­ni kezd­tek a mag­te­rü­le­tek, és el­kü­lö­nít­he­tők bi­zo­nyos ré­gió­kez­de­mé­nye­zé­sek is. Azok azon­ban ki­ter­je­dé­sük­ben kü­lön­böz­tek a ké­sőb­bi or­szág­ha­tár-vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő ré­gi­ók­tól, köz­tük a szer­ző ál­tal be­mu­ta­tot­tak­tól is. E fe­je­zet­ben ki­te­kin­tést ta­lá­lunk még a du­a­lis­ta ál­la­mot vagy an­nak egyes tér­sé­ge­it érin­tő idő­le­ges közigaz­ga­tá­si re­for­mok­ról vagy az et­ni­kai in­dít­ta­tá­sú re­gi­o­ná­lis el­kép­ze­lé­sek­ről (Szerb Vaj­da­ság, Teme­si Bán­ság, Au­rél Popovi­ci ter­ve­ze­te, il­let­ve a szlo­vák vo­nat­ko­zá­sú „Triasmappa”) is.
A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág fel­bom­lá­sá­tól nap­ja­in­kig el­telt több mint nyolc év­ti­ze­det a vi­lág­po­li­ti­kai vál­to­zá­sok­nak meg­fe­le­lő­en öt pe­ri­ó­dus­ra (az el­ső vi­lág­há­bo­rú és azt le­zá­ró bé­ke, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti két év­ti­ze­d, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú évei, a szo­ci­a­liz­mus kor­sza­ka és a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő évek) osz­tot­ta fel a szer­ző. Egy-­e­gy idő­szak elem­zé­sét a kon­ti­nens és a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­bi­li­tá­sát vagy ép­pen in­sta­bi­li­tá­sát meg­ha­tá­ro­zó nagy­ha­tal­mi-po­li­ti­kai és dip­lo­má­ci­ai ös­­sze­te­vők fel­vá­zo­lá­sá­val ve­ze­ti be. Ezt kö­ve­tő­en a ha­tár­vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­te­ket (Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via, il­le­tő­leg azok kü­lön­fé­le te­rü­le­ti és el­ne­ve­zés­be­li mó­do­su­lá­sai) elem­zi, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a nem­ze­ti­sé­gi vi­szo­nyok, az et­ni­kai tér­szer­ke­zet ala­ku­lá­sá­ra és a vizs­gált ré­gi­ók or­szá­gon be­lül el­fog­lalt hely­ze­té­re, „hi­e­rar­chi­á­já­ra”.
A ta­nul­mány egyik leg­fon­to­sabb ré­sze, ami­kor a szer­ző a ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­nek, leg­in­kább azon­ban ha­nyat­lá­sá­nak oka­i­val, min­de­nek­előtt a köz­pon­to­sí­tó, a kü­lön­bö­ző fej­lett­sé­gű és et­ni­ku­mú te­rü­le­te­ket ös­­sze­ol­vasz­ta­ni szán­dé­ko­zó ál­lam­ha­ta­lom sze­re­pé­vel is­mer­te­ti meg az ol­va­sót. Így egye­bek mel­lett a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti év­ti­ze­dek­ről a kö­vet­ke­ző­ket ál­la­pít­ja meg: „a cseh pol­gár­ság – a prá­gai kor­mány hat­ha­tós tá­mo­ga­tá­sá­val – sa­ját po­li­ti­kai ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en mint­egy bel­ső gyar­mat­ként ke­zel­te Szlo­vá­ki­át”. Ugyan­ak­kor az is kör­vo­na­la­zó­dik a ta­nul­mány­ból, hogy a szlo­vák nyel­vű igaz­ga­tás és ok­ta­tá­si inf­rast­ruk­tú­ra ki­épü­lé­se te­rén je­len­tős ered­mé­nye­ket ér­tek el Szlo­vá­ki­á­ban a hú­szas–har­min­cas évek­ben. Igaz, mind­ez az egy­sé­ges „csehs­zlo­vak­iz­mus” je­gyé­ben tör­tént, ami gya­kor­la­ti­lag egyet je­len­tett a cseh he­ge­món­ia meg­va­ló­su­lá­sá­val, a ko­ráb­ban ki­lá­tás­ba he­lye­zett szlo­vák au­to­nó­mia­tö­rek­vé­sek és a ma­gyar ki­sebb­ség vis­­sza­szo­rí­tá­sá­val. A fel­vi­dé­ki (szlo­vá­ki­ai) ma­gyar pa­rasz­ti tár­sa­dal­mat el­lent­mon­dá­so­san érin­tet­te a „re­pub­lika” ag­rár­po­li­ti­ká­ja. A zöm­mel ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű fel­vi­dé­ki nagy­bir­to­ko­so­kat és a bir­to­ko­kon élő ma­gyar aj­kú me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ká­so­kat egy­ér­tel­mű­en súj­tot­ta a föld­re­form, mi­vel bir­to­ka­ik­tól, il­let­ve lét­alap­juk­tól fosz­tot­ták meg őket. A bir­to­kos ma­gyar pa­rasz­ti csa­lá­dok (ter­mé­sze­te­sen a szlo­vá­kok­kal együt­t) azon­ban so­kat pro­fi­tál­tak az új ál­lam­szer­ve­zet (az ak­ko­ri Eu­ró­pa egyik leg­fej­let­tebb ipa­ri or­szá­ga) ál­tal nyúj­tott le­he­tő­sé­gek­ből. In­ten­zív nö­vé­nyi kul­tú­rák ho­no­sod­tak meg, és ta­lál­tak új pi­a­cot a cseh–mor­va te­rü­le­te­ken, meg­fe­le­lő jö­ve­del­met biz­to­sít­va a mátyus­föl­di és csal­ló­kö­zi gaz­dák­nak, akik ép­pen e jö­ve­de­lem se­gít­sé­gé­vel épí­tet­ték új­já la­kó­épü­le­te­i­ket, fej­lesz­tet­ték gaz­da­sá­ga­ik tech­ni­kai szín­vo­na­lát.
Még el­lent­mon­dá­so­sab­ban ala­kult a Vaj­da­ság sor­sa a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban. Szer­bia ka­to­nai ere­je a há­bo­rút kö­ve­tő­en ar­ra még ele­gen­dő­nek bi­zo­nyult, hogy bal­ká­ni te­rü­le­ti nye­re­sé­gét meg­szi­lár­dít­sa. A tel­je­sen el­té­rő gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­gű és kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző tér­sé­gek in­teg­rá­lá­sá­ra azon­ban már alig volt ké­pes.
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú idő­sza­ká­ban a Né­met­or­szág ve­ze­té­se alatt meg­élén­kü­lő tér­ség­be­li ha­di­gaz­da­sá­gi rend­szer gaz­da­ság­fej­lesz­tő ha­tá­sa­i­nak mind ez ide­ig ke­vés­bé is­mert szlo­vá­ki­ai ered­mé­nye­i­ről is tá­jé­ko­zód­hat az ol­va­só.
A há­bo­rús ese­mé­nyek kö­vet­kez­mé­nye­ként szét­esett Ju­go­szlá­via te­rü­le­tén átmene­ti­leg ha­tal­mi-po­li­ti­kai vá­kuum ke­let­ke­zett. En­nek a rö­vid idő­szak­nak az egyik me­rész po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sét je­len­tet­te a né­met stra­té­gák ál­tal ki­dol­go­zott új ál­lam, a Prinz Eugen Gau ter­ve­ze­te, ame­lyik Ba­ra­nyá­tól egé­szen a krassó-szörényi szén­me­den­cé­ig hú­zó­dott vol­na, lét­fon­tos­sá­gú nyers­anya­go­kat (vas­érc, szén) és je­len­tős men­­nyi­sé­gű élel­mi­szert biz­to­sít­va Né­met­or­szág­nak, egyút­tal azon­ban a még a tri­a­no­ni országterület in­teg­ri­tá­sát is meg­nyir­bál­va.
Az öt­ve­nes évek­től vég­be­me­nő Kár­pát-me­den­cei re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok­ról is rész­le­te­sebb elem­zést ad köz­re Gu­lyás Lász­ló. Így egye­bek mel­lett szám­sor­ok­kal bi­zo­nyít­ja Szlo­vá­kia fo­ko­za­tos fel­zár­kó­zá­sát a cseh or­szág­rész mel­lé. (1979-re csak­nem meg­va­ló­sult – leg­alább­is a leg­fon­to­sabb men­­nyi­sé­gi mu­ta­tó­kat te­kint­ve – a ke­le­ti or­szág­rész fel­zár­kó­zá­sa.)
A hat­va­nas–het­ve­nes évek vaj­da­sá­gi vál­to­zá­sa­i­nak ös­­szeg­zé­se so­rán azon­ban meg­ál­la­pít­ja: „A ju­go­szláv ál­lam diszk­ri­mi­ná­ci­ós re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ja kö­vet­kez­té­ben gaz­da­sá­gi fej­lett­ség te­kin­te­té­ben a Vaj­da­ság egy­re job­ban le­ma­radt Szlo­vé­ni­á­tól”. Pe­dig ezen idő­szak a vaj­da­sá­gi­ak szá­má­ra (nem­ze­ti­sé­gi kü­lönb­ség nél­kül) az arany­kort (vi­lág­út­le­vél, nyu­ga­ti mun­ka­vál­la­lás, áru­bő­ség és re­la­tív sza­bad­ság) je­len­tet­ték, ne­megy­szer ki­vált­va a szom­szé­dos ál­la­mok pol­gá­ra­i­nak irigy­sé­gét is.
Vé­gül a kon­ti­nens a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni négy és fél év­ti­ze­des po­li­ti­kai-ha­tal­mi egyen­sú­lya fel­bom­lá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye­i­vel is­mer­ked­het meg az ol­va­só. En­nek ré­sze Cseh­szlo­vá­kia bé­kés és a dél­szláv ál­lam sú­lyos em­be­ri és anya­gi ál­do­za­to­kat kö­ve­te­lő fel­bom­lá­sa is. Az új vi­szo­nyok kö­zött a még min­dig je­len­tős be­fo­lyás­sal ren­del­ke­ző cent­ra­li­zá­ci­ós po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sek mel­lett a ré­gi­ók fel­tá­ma­dá­sa is nyo­mon kö­vet­he­tő a Kár­pát-me­den­cé­ben. Az eurorégiós együtt­mű­kö­dés táv­la­ta­i­val, köz­tük a már mű­kö­dő Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégió lét­re­ho­zá­sá­nak kö­rül­mé­nye­i­vel, ed­di­gi ered­mé­nyi­nek fel­vá­zo­lá­sá­val és vé­gül a konk­lú­zi­ók le­vo­ná­sá­val zá­rul a könyv.
A ta­nul­mány mon­da­ni­va­ló­ját több mint fél­száz táb­lá­zat és kö­zel har­minc tér­ké­pes áb­ra te­szi szeml­éle­tes­sé, míg a hi­vat­ko­zott iro­da­lom szá­ma meg­kö­ze­lí­ti a há­rom­szá­zat. A té­má­hoz kap­cso­ló­dó ma­gyar nyel­vű szak­iro­da­lom csak­nem tel­jes, és a szer­ző szá­mos e kér­dés­kört érin­tő an­gol nyel­vű szak­köny­vet is fel­hasz­nált vég­kö­vet­kez­te­té­sei le­vo­ná­sá­hoz, és a kö­zölt áb­rák egy ré­szé­nek meg­al­ko­tá­sá­ban is te­vé­ke­nyen részt vett. Gu­lyás Lász­ló ugyan­is szá­mos fi­a­tal tör­té­nész kol­lé­gá­já­val együtt tag­ja volt an­nak a ku­ta­tó­cso­port­nak, ame­lyik Pándi La­jos irá­nyí­tá­sá­val ös­­sze­ál­lí­tot­ta a szak­mai kö­rök el­is­me­ré­sét ki­vál­tó Köz­tes-Eu­ró­pa 1763–1993 cí­mű tér­kép­gyűj­te­ményt.
Gu­lyás Lász­ló a Kár­pát-me­den­ce két ré­gi­ó­já­nak a Fel­vi­dék (Szlo­vá­kia) és a Vaj­da­ság (Bács­ka, Bán­ság) 20. szá­za­di fej­lő­dé­si pá­lyá­já­ról ké­szí­tett kö­zért­he­tő stí­lus­ban gaz­dag for­rás­anyag­ra ala­po­zott ös­­sze­fog­la­lót. Kü­lö­nö­sen a nem­zet­kö­zi ha­tal­mi erő­vi­szony­ok ál­tal kikénysz­erített te­rü­le­ti vál­to­zá­sok, pon­to­sab­ban e vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­tek­nek a vizs­gált ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­re gya­ko­rolt ne­ga­tív ha­tá­sa­it tár­ta a köz­vé­le­mény elé. Ala­pos ér­vek­kel tá­maszt­va alá azt a szű­kebb-tá­gabb kör­ben el­fo­ga­dott hi­po­té­zist és han­goz­ta­tott vé­le­ményt, hogy a po­li­ti­ku­sok író­asz­ta­lán meg­szü­le­tett, el­té­rő fej­lett­sé­gű és et­ni­kai ös­­sze­té­te­lű, kü­lön­bö­ző kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket (ré­gi­ó­kat) a cent­ra­li­zált ál­lam­ha­ta­lom sem ké­pes hos­­szú tá­von ered­mé­nye­sen mű­köd­tet­ni, a fej­lő­dé­si kü­lönb­sé­gek­ből adó­dó gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai el­len­té­te­ket mér­sé­kel­ni, kor­dá­ban tar­ta­ni, az egyes ré­gi­ók­ban élők kö­zöt­ti ös­­sze­tar­to­zás-tu­da­tot el­mé­lyí­te­ni. Ugyan­ak­kor a szer­ző fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra is, hogy a tár­sa­da­lom­ku­ta­tók egy ré­sze ál­tal Köz­tes-Eu­ró­pá­nak ne­ve­zett tér­sé­günk­ben az or­szág­ha­tár­ok ál­tal is gya­kor­ta át­szelt szom­szé­dos ré­gi­ók kö­zöt­ti új tí­pu­sú együtt­mű­kö­dést ha­la­dék­ta­la­nul meg kell te­rem­te­ni, mi­vel a kon­ti­nens e ré­sze gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zá­sá­nak, az uni­ós fej­lesz­té­si for­rá­sok igény­be­vé­tel­ének ez az egyik alap­ve­tő fel­té­te­le.
A könyv nem­csak a tör­té­net­tu­do­mány és a ki­sebb­sé­gi kér­dé­sek iránt ér­dek­lő­dők szá­má­ra nyújt hasz­nos in­for­má­ci­ó­kat, ha­nem azok­nak a gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek­nek is, akik te­vé­ke­nyen kí­ván­nak köz­re­mű­köd­ni a Kár­pát-me­den­ce 21. szá­za­di gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­ta­i­nak ala­kí­tá­sá­ban is.

Kugler Jó­zsef