Szemle archív

Fórum Társadalomtudományi Szemle



2006/2

Impresszum 2006/2

Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le
negyedévenként megjelenő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­t
VIII. évfolyam

Főszerkesztő
Csanda Gábor

A szerkesztőbizottság elnöke
Öllös László

Szer­kesz­tő­bi­zott­ság
Biró A. Zoltán (Románia), Fedinec Csilla (Magyarország), Holger Fischer (Németország), Gyurgyík László (Szlovákia), Hunčík Péter (Szlovákia), Petteri Laihonen (Finnország), Lampl Zsuzsanna (Szlovákia), Lanstyák István (Szlovákia), Lengyel Zsolt (Németország), Liszka József (Szlovákia), Mészáros András (Szlovákia), Roncz Melinda (Szlovákia), Simon Attila (Szlovákia), Szarka László (Magyarország), Andrej Tóth (Csehország), Végh László (Szlovákia)

Tartalom

Tanulmányok

Hidegh Anna Laura–Miklós Anna Erzsébet: Eurorégiókról szlovák–magyar kitekintéssel 3
Horváth Tamás–Ríz Ádám: Szlovákiai magyarok támogatásának új lehetőségei az Európai Unióban 27
Helena Bujnová: A visegrádi szerződés országainak geopolitikai helyzete 49
ÖLLÖS LÁSZLÓ: A Magyar Köztársaság alkotmánya és a magyar kisebbségek 59
László Béla: A szlovákiai magyarság műveltségi szintjéről 73
Hushegyi Gábor: Többnyelvű oktatás és a bolognai folyamat 93
Gulyás László: A magyar–szlovák határ kérdése a versailles-i békekonferencián (1. rész) 117
N. Császi ildikó: A zoboralji helynevek jellemzői 133
Cs. Nagy Lajos: A medvesalji szókincsvizsgálat néhány eredménye és további irányai 155

Pályakép

Néprajz a 21. század elején (Beszélgetés Liszka Józseffel) 167

Dokumentumok

A Szovjet Külügyminisztérium memoranduma a kelet-európai országokban uralkodó állapotokról 1989. február 24-én 181

Konferencia

Konferencia a Kárpát-medencei magyar kisebbségek
nyelvhasználati jogairól (Szabómihály Gizella) 189

Könyvek

Simon Attila (összeáll.): A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002) (Vajda Barnabás) 192
Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig (Simon Attila) 193
Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák–Magyar Monarchiától napjainkig (Kugler József) 196

Hidegh Anna Laura – Miklós Anna Erzsébet: Eurorégiókról szlovák–magyar kitekintéssel

1. Be­ve­ze­tés

A 21. szá­zad Eu­ró­pá­já­ban a határ­men­tiség, an­nak min­den kér­dé­sé­vel és prob­le­ma­ti­ká­já­val együtt – ugyan re­mél­he­tő­leg már csak rö­vid ide­ig – meg­ke­rül­he­tet­len fo­ga­lom. A múlt szá­zad hoz­ta tör­té­nel­mi vál­to­zá­sok, il­let­ve az egy­re in­ten­zí­veb­bé vá­ló eu­ró­pai uni­ós in­teg­rá­ció e té­má­ra irá­nyít­ják a fi­gyel­met.
A határ­men­tiség kér­dé­sé­ből kö­vet­ke­ző ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­se­ket szá­mos té­nye­ző in­do­kol­ja a kö­zép-ke­let-eu­ró­pai tér­ség­ben: egy­részt az egész eu­ró­pai kon­ti­nens­re ér­vé­nyes ten­den­ci­ák, más­részt a tör­té­nel­mi ese­mé­nyek rá­ha­tá­sa­ként ki­ala­kult spe­ci­fi­ku­mok.
Ál­ta­lá­no­san meg­fo­gal­maz­ha­tó egész Eu­ró­pa vo­nat­ko­zá­sá­ban, hogy van­nak bi­zo­nyos gaz­da­sá­gi, il­let­ve kör­nye­ze­ti je­len­sé­gek, me­lyek nem is­mer­nek ha­tá­ro­kat. Az erő­for­rás­ok ha­té­kony ki­hasz­ná­lá­sa, a mun­ka­meg­osz­tás ki­ala­kí­tá­sa és így a ver­seny­ké­pes­ség meg­te­rem­té­se ér­de­ké­ben szük­ség van bi­zo­nyos ha­tá­ro­kon át­nyú­ló föld­raj­zi egy­sé­gek együtt­mű­kö­dé­sé­re. Más­részt po­li­ti­kai szem­pont­ból lé­te­zik egy szin­tén ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű tény, a 20., il­let­ve 21. szá­zad egy meg­ha­tá­ro­zó konf­lik­tu­sa: a glob­al­izá­ció és a region­al­iz­mus együt­tes je­len­lé­te a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ban.
Az 1989 utá­ni Eu­ró­pá­ban két pár­hu­za­mo­san zaj­ló fo­lya­mat megy vég­be. Az egyik a lát­vá­nyo­san fel­gyor­su­ló po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi in­teg­rá­ció, a má­sik szá­mos ko­ráb­bi ál­lam­ala­ku­lat ki­sebb egy­sé­gek­re tö­re­de­zé­se: a „ré­gi­ók Eu­ró­pá­ja” egy­re in­kább va­ló­ság­gá vá­lik. Mind­két fo­lya­mat moz­ga­tó­ru­gó­ja a region­al­iz­mus (Éger 2000, 9). A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek egy sa­já­tos for­má­ja a ha­tár men­ti he­lyi és re­gi­o­ná­lis igaz­ga­tá­si egy­sé­gek sa­ját kez­de­mé­nye­zé­sén ala­pu­ló eurorégió, amely Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban egy igen el­ter­jedt együtt­mű­kö­dé­si for­ma. Ma­gyar­or­szá­gon azon­ban csak a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén je­lent meg elő­ször, s az utób­bi évek­ben egy­re in­kább meg­növekedett az újon­nan ala­pí­tott eurorégiók szá­ma. A ma­gyar­or­szá­gi eurorégiók a ha­tá­rok ál­tal mes­ter­sé­ge­sen el­vá­lasz­tott föld­raj­zi-gaz­da­sá­gi tér egy­be­fo­gá­sán túl kü­lön­le­ges po­li­ti­kai kül­de­tés­sel is bír­nak: a ma­gyar ki­sebb­ség anya­or­szág­gal va­ló kap­cso­la­tá­nak ápo­lá­sa, a kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok őr­zé­se, s a ha­tá­ron tú­li ma­gyar la­kos­ság szü­lő­föld­jén va­ló meg­ma­ra­dá­sá­nak se­gí­té­se is kül­de­té­sük ré­szét ké­pe­zi. Ez utób­bi tény kü­lö­nö­sen in­do­kolt­tá te­szi ta­nul­má­nyo­zá­su­kat.
Úgy gon­dol­tuk, hogy most, 2006-ban kü­lö­nö­sen fon­tos az eurorégiókról be­szél­ni, hi­szen kül­de­té­sük fon­tos­sá­ga az utób­bi idő­ben csak to­vább nőtt. 2004 má­ju­sa óta Ma­gyar­or­szág ke­le­ti és dé­li ha­tá­rai egy­ben az Eu­ró­pai Unió kül­ső ha­tá­ra­i­vá is vál­tak. To­váb­bá 2007-ben Ma­gyar­or­szág is a schen­geni szer­ző­dés tag­ja lesz1. Mind­ezen vál­to­zá­sok­nak fő­leg Ro­má­ni­át és Uk­raj­nát il­le­tő­en van ki­ha­tá­sa, mely or­szá­gok­ban je­len­tős szá­mú ma­gyar ki­sebb­ség él, és ame­lyek­kel a kap­cso­lat­tar­tás ily mó­don is ki­emel­ke­dő fon­tos­ság­gal bír.
Dol­go­za­tunk­ban il­luszt­rá­lás­ra még­is egy már uni­ós tag­ál­la­mot vá­lasz­tot­tunk. Ma­gyar­or­szág­nak Szlo­vá­ki­á­val hat mű­kö­dő eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­se lé­te­zik, a leg­több a szom­szé­dos or­szá­gok kö­zül. Az eurore­gionális együtt­mű­kö­dést a Vág–Du­na–Ipoly eurorégió mű­kö­dé­sé­nek elem­zé­sén ke­resz­tül kí­ván­juk be­mu­tat­ni. A dol­go­zat az el­mé­le­ti ke­ret fel­vá­zo­lá­sá­val, a határ­men­tiség és a region­al­iz­mus fo­gal­ma­i­nak tisz­tá­zá­sá­val in­dul, s ezt kö­ve­tő­en té­rünk át an­nak a kér­dés­nek a vizs­gá­la­tá­ra, hogy az eurorégiókra ál­ta­lá­nos­ság­ban jel­lem­ző mű­kö­dé­si kor­lá­tok men­­nyi­re re­le­ván­sak a Vág–Duna–Ipoly eurorégió te­kin­te­té­ben a sa­já­tos he­lyi vi­szo­nyo­kat fi­gye­lem­be vé­ve.

2. Határ­men­tiség és region­al­iz­mus

2.1. A ha­tár, amely el­vá­laszt és ös­­sze­köt

A tér­be­li szer­ve­ző­dés hi­e­rar­chi­á­já­nak kü­lön­bö­ző lép­cső­fo­ka­in ál­ló te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket ha­tár vá­laszt­ja el egy­más­tól. En­nek kap­csán ki­eme­len­dő a ha­tár két leg­fon­to­sabb tu­laj­don­sá­ga, mi­sze­rint a ha­tár egy­részt egy ál­lan­dó­an vál­to­zó, tör­té­ne­ti­leg meg­ha­tá­ro­zott ka­te­gó­ria, más­részt a re­gi­o­ná­lis iden­ti­tás nél­kü­löz­he­tet­len tu­da­ti esz­kö­ze. A ha­tár ma­gá­ban hor­doz­za mind az el­vá­lasz­tó mind az ös­­sze­kö­tő jel­le­get, és így nem­csak a kul­tu­rá­lis kö­zös­sé­gek, ha­nem egyút­tal a kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­gek lét­re­ho­zó­ja is. A ket­tős jel­leg a gaz­da­ság­föld­raj­zi szem­pon­tú elem­zés­ben at­tól füg­gő­en nyil­vá­nul meg, hogy el­vá­lasz­tó tér­elem­ként, szű­rő­zó­na­ként vagy ös­­sze­kap­cso­ló tér­elem­ként, pe­rem­zó­na­ként kezeljük.2
Az el­múlt év­szá­zad­ok so­rán az ál­lam­ha­tár­ok­nak Eu­ró­pá­ban in­kább el­vá­lasz­tó, mint­sem ös­­sze­kö­tő sze­re­pük ér­vé­nye­sült. A 20. szá­zad ho­zott vál­to­zást eb­ben a szem­lé­let­ben, ez azon­ban egy­ben tö­rést is je­len­tett az or­szá­gok kö­zött. Míg tud­ni­il­lik a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után a nyu­ga­ti ál­la­mok át­ér­té­kel­ték a ha­tá­rok sze­re­pét, és egy­re in­kább a ha­tár ös­­sze­tar­tó sze­re­pé­nek ki­ak­ná­zá­sá­ra he­lyez­ték a hang­súlyt, ad­dig a szov­jet óri­ás sza­tel­litál­la­maiban a ha­tár­át­ke­lés szin­te le­he­tet­len­né vált. Ezen ál­la­mok­nak a szem­lé­let­be­li vál­to­zás­ra vár­ni­uk kel­lett egé­szen ad­dig, míg a rend­szer­vál­tás hul­lá­ma vé­gig nem sö­pört Eu­ró­pán.
A ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­ku­lá­sát a ha­tár ös­­sze­kö­tő szem­lé­le­té­nek hi­á­nya mel­lett szá­mos egyéb té­nye­ző is be­fo­lyá­sol­ta. A ha­tár men­ti tér­sé­gek szá­mos eset­ben egy­be­es­tek az or­szág pe­ri­fe­ri­kus te­rü­le­te­i­vel, me­lyek a kö­vet­ke­ző je­gyek­kel jel­le­mez­he­tők: ked­ve­zőt­len ter­mé­szet­föld­raj­zi adott­sá­gok, ala­csony inf­ra­struk­tu­rá­lis el­lá­tott­ság, el­ma­ra­dott tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szer­ke­zet a köz­igaz­ga­tá­si-szel­le­mi köz­pont­tól tá­vol (Éger 2000, 37). A ked­ve­zőt­len hely­zet ösz­tö­nöz­te az el­ván­dor­lást, ezért a né­pes­sé­gi eró­zió ál­ta­lá­ban ma­gas volt.
Az állam­szo­cial­ista gaz­da­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer cent­rum­fej­lesz­tő po­li­ti­ká­ja szá­mos ilyen pe­ri­fe­ri­kus te­rü­let ki­ala­ku­lá­sát von­ta ma­gá­val, amely­nek kö­vet­kez­té­ben a fel­len­dü­lő­ben le­vő köz­pon­ti tér­ség mint­egy el­szív­ta az erő­for­rá­so­kat a tá­gabb kör­nye­ze­té­ből, és egy cent­rum­ba irá­nyu­ló moz­gást in­du­kált.
Ily mó­don a határ­men­tiség az állam­szo­cial­ista rend­sze­rek­ben az egyén szint­jén az élet­kö­rül­mé­nye­ket, le­he­tő­sé­ge­ket be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző­ként je­lent meg, mely a kö­vet­ke­zők­ben nyil­vá­nult meg: a mun­ka­erő­pi­a­con nincs al­ter­na­tí­va, a mig­rá­ció csak az or­szág bel­se­je fe­lé le­het­sé­ges, ezért ki­ala­kult az in­gá­zás kény­sze­re, a fog­lal­ko­zá­si szer­ke­zet nem gaz­da­go­dik, a la­kás­be­ru­há­zás a tér­ség­ben nem pers­pek­ti­vi­kus. Az ál­la­mi új­ra­el­osz­tás ép­pen ezért eze­ket a tér­sé­ge­ket nem pre­fe­rál­ta, mely­hez oly­kor ada­lék­ként já­rult még egy spe­ci­á­lis té­nye­ző is: a nem­ze­ti­sé­gi bizal­mat­lanság.3
Az Eu­ró­pa ke­le­ti fe­lé­ben be­kö­vet­ke­zett po­li­ti­kai for­du­lat, és az ezt kö­ve­tő szem­lé­let­vál­tás ered­mé­nye­ként (meg)vál­to­zott a ha­tá­rok „ér­té­ke­lé­se”. Ter­mé­sze­te­sen a múlt­ból örök­lött prob­lé­mák és gyak­ran az adott or­szág nem­ze­ti po­li­ti­ká­ja so­ká­ig nem kön­­nyí­tet­te a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek fon­tos­sá­gá­nak fel­is­me­ré­sét.

1. áb­ra. Ha­tár­ka­te­gó­ri­ák (el­vá­lasz­tó és ös­­sze­kö­tő jel­le­gük sze­rint)

A ha­tár men­ti tér­ség föld­raj­zi hely­ze­te, el­he­lyez­ke­dé­se az adott or­szág cent­rum­tér­sé­ge­i­hez vi­szo­nyít­va meg­ha­tá­roz­za az együtt­mű­kö­dé­sek jel­le­gét. Mi­vel a cent­rum jel­le­gű te­rü­le­tek sok­kal in­kább ki tud­ják hasz­nál­ni az együtt­mű­kö­dés­ből adó­dó elő­nyö­ket, ezért a fej­lő­dő tér­sé­gek in­kább ér­de­kel­tek a ha­tár je­len­tet­te aka­dá­lyok le­bon­tá­sá­ban, mint a pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek, ahol a kap­cso­la­tok ki­ala­ku­lá­sa lé­nye­ge­sen ki­sebb ré­te­get érin­t. A pe­ri­fé­ri­kus hely­ze­tű te­rü­le­tek ese­té­ben de­ter­mi­nál­ja a kap­cso­la­tok fej­lő­dé­sét, hogy az adott te­le­pü­lés mi­lyen tá­vol fek­szik a ha­tár­át­ke­lő­től. A ha­tár­át­ke­lők na­gyon fon­tos inf­rast­ruk­tu­rá­lis hát­te­ret biz­to­sí­ta­nak ah­hoz, hogy a gaz­da­sá­gi ha­tá­sok tér­sé­gi­vé vál­ja­nak, s ho­ri­zon­tá­li­san mind na­gyobb te­rü­le­tet kap­csol­ja­nak be a két te­rü­let kö­zöt­ti vér­ke­rin­gés­be (Hardi 2000).4
Az in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok di­na­mi­kus fej­lő­dé­sé­vel a ha­tár­ré­gi­ók sze­re­pe meg­vál­to­zott, pe­ri­fé­ri­á­lis jel­le­gük csök­kent: stra­té­gi­ai te­rü­let­ként, a gaz­da­sá­gi szi­ner­gia po­ten­ci­á­lis zó­ná­ja­ként je­len­tek meg. A glob­al­izá­ció egy­ben a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­ku­lá­sá­nak egyik moz­ga­tó­ele­me is. A Kö­zös Pi­ac lét­re­jöt­té­vel meg­in­dult az egy­sé­ges eu­ró­pai gaz­da­sá­gi tér ki­ala­kí­tá­sa. A ha­tár­ré­gi­ók­ban meg­sza­kadt pi­a­cok fej­lesz­té­se, a tér­ség fel­zár­kóz­ta­tá­sa a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka egyik szín­te­re lett.
Az el­vá­lasz­tó, il­let­ve ös­­sze­kö­tő sze­re­pet ala­pul vé­ve a kö­vet­ke­ző tí­pu­sok­ba so­rol­hat­juk a ha­tá­ro­kat:
– A zárt, erő­sen kor­lá­to­zó ha­tár a pe­ri­fé­ri­kus fo­lya­ma­to­kat erő­sí­ti fel. Ezek­re a ha­tár men­ti tér­sé­gek­re jel­lem­ző mind­az, amit a pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek­ről a fen­ti­ek­ben el­mond­tunk. Fon­tos jel­lem­ző az el­ván­dor­lás, és így a ha­tár men­ti la­kos­ság el­öre­ge­dé­se.
– A szű­rő jel­le­gű ha­tár leg­alább az egyik ol­dal szá­má­ra sok ne­héz­sé­get okoz, hi­szen egyik alap­ve­tő jel­lem­ző­je, hogy a má­sik ol­da­lon nemkí­vá­na­tos je­len­sé­gek a szű­rő kül­ső ol­da­lán hal­mo­zód­nak fel. A szű­rő funk­ció erő­sö­dé­sé­hez az el­té­rő ár­rend­sze­rek, élet­szín­vo­nal­be­li kü­lönb­sé­gek, el­té­rő po­li­ti­kai, ide­o­ló­gi­ai rend­sze­rek vé­de­ke­ző ref­le­xei já­rul­nak hoz­zá. Az ilyen szű­rő funk­ció ki­ját­szá­sa ma­ga­sabb gaz­da­sá­gi ha­szon­nal ke­cseg­tet az egyén szá­má­ra, így jel­lem­ző fo­lya­mat a fe­ke­te­gaz­da­ság erő­sö­dé­se. Ter­mé­sze­te­sen a kü­lönb­sé­gek a meg­fe­le­lő re­gi­o­ná­lis ala­pok meg­lé­te ese­tén a gaz­da­ság le­gá­lis fej­lő­dé­sé­hez is hoz­zá­já­rul­hat­nak.
– A nyi­tott ha­tárt úgy ha­tá­roz­hat­juk meg, mint a la­kos­sá­gi és gaz­da­sá­gi tranz­ak­ci­ók, szál­lí­tá­sok moz­gá­sá­nak kor­lá­tait fel­ol­dó ál­lam­ha­tárt. Az el­len­őr­zé­si ke­re­tek sta­bi­lak, ki­szá­mít­ha­tók. Eb­ben az eset­ben nyí­lik meg a leg­szé­le­sebb pers­pek­tí­va a ko­ráb­bi pe­ri­fé­ri­á­lis tér­sé­gek hát­rá­nya­i­nak le­épí­té­sé­re gaz­da­sá­gi ös­­sze­kap­cso­ló­dá­su­kon ke­resz­tül. Ide­á­lis eset­ben a ha­tár­tér­sé­gek gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét nem a po­li­ti­kai, in­téz­mé­nyi kor­lá­tok, ha­nem a kom­pa­ra­tív elő­nyök ala­kít­ják (Hardi 2000, 599–600).
Ha az ál­ta­lunk vizs­gált ha­tár­sza­kaszt (szlo­vák–ma­gyar) el akar­juk he­lyez­ni a fen­ti áb­rá­ban, meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy az idő­ben bal-jobb irá­nyú moz­gást mu­tat: zárt ha­tár­ból fo­ko­za­to­san ala­kul át nyi­tott ha­tár­rá. A rend­szer­vál­tás óta a szű­rő jel­leg­ből fa­ka­dó sa­já­tos­sá­gok fo­lya­ma­to­san el­tű­nő­ben van­nak, me­lyet az eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek meg­sza­po­ro­dá­sa is je­lez a tér­ség­ben.

2.2. A region­al­iz­mus­ról dió­héj­ban

A ré­gió fo­gal­mát mint elem­zé­sünk egyik alap­ka­te­gó­ri­á­ját a finn Paasi meg­kö­ze­lí­té­sé­ben tár­gyal­juk, aki az iden­ti­tás fo­gal­má­val hoz­za azt ös­­sze­füg­gés­be, em­be­ri és tár­sa­dal­mi ka­te­gó­ri­a­ként ke­ze­li. A ré­gió eb­ben az ér­te­lem­ben kü­lön­bö­zik a hely föld­raj­zi fo­gal­má­tól, egy olyan kö­ze­pes mé­re­tű te­rü­le­ti egy­sé­get je­lent, me­lyet az egyén szim­bo­li­kus jel­leg­gel be­épít a tu­da­tá­ba, s az min­den­na­pi éle­te so­rán egy­re sze­mé­lye­sebb jel­le­gű­vé vá­lik. A ré­gió va­ló­já­ban fo­lya­mat­ként ta­pasz­tal­ha­tó: ré­gi­ók szü­let­nek és el­tűn­nek, s eb­ből ki­fo­lyó­lag a tár­sa­da­lom re­gi­o­ná­lis fel­osz­tá­sa is ál­lan­dó­an vál­to­zik.
A ré­gió in­téz­mé­nye­sü­lé­sé­nek azt a fo­lya­ma­tot ne­vez­zük, mely­nek so­rán a ré­gió a tár­sa­da­lom tér­be­li szer­ve­ző­dé­sé­nek ré­sze­ként fej­lő­dik. A fo­lya­mat el­ső szint­jét a te­rü­le­ti ke­re­tek ki­ala­ku­lá­sa, a ré­gi­ó­nak a tár­sa­da­lom te­rü­le­ti szer­ve­ze­té­ben va­ló iden­ti­fi­ká­ló­dá­sát je­len­ti. A má­so­dik lép­cső­fo­kot ké­pe­zi a fo­gal­mi ke­ret: a te­rü­le­ti szim­bó­lu­mok meg­szü­le­té­se. A har­ma­dik szin­ten te­rem­tő­dik meg az in­téz­mé­nyes for­ma: lét­re­jön­nek a ré­gió sa­ját szer­ve­ze­ti egy­sé­gei, s ezek­nek a tár­sa­dal­mi tu­dat­ba va­ló rög­zü­lé­se. A vég­ső fo­ko­zat a re­gi­o­ná­lis rend­szer és re­gi­o­ná­lis ön­tu­dat ré­sze­ként va­ló in­téz­mé­nye­sü­lés, a szu­ve­re­ni­tás el­nye­ré­se a köz­igaz­ga­tás szfé­rá­já­ban. A re­gi­o­ná­lis ön­tu­dat ki­ala­ku­lá­sa azon­ban nem ki­zá­ró­lag er­re a sza­kasz­ra te­he­tő, az a ré­gió fej­lő­dé­si fo­lya­ma­tá­nak szer­ves ré­sze.
A ré­gió fo­gal­má­nak po­li­ti­kai-köz­igaz­ga­tá­si tar­tal­ma az el­múlt év­ti­ze­dek­ben bi­zo­nyos vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül, s még ma is vál­to­zó­ban van. Ele­in­te az Eu­ró­pai Ré­gi­ók Gyű­lé­se csu­pán mint köz­vet­le­nül a köz­pon­ti ál­lam­ha­ta­lom alat­ti szin­tet em­lí­tet­te, mely azo­kat a te­rü­le­ti kö­zös­sé­ge­ket fog­lal­ja ma­gá­ban, me­lyek vá­lasz­tott re­gi­o­ná­lis tes­tü­le­te­ken ke­resz­tül po­li­ti­kai kép­vi­se­let­tel ren­del­kez­nek. Ez az el­mé­le­ti meg­kö­ze­lí­tés elő­se­gí­tet­te, hogy a ré­gió mint köz­igaz­ga­tá­si egy­ség azo­nos szint­re jut­has­son az ön­kor­mány­zat­tal (Éger 2000, 27).
Ké­sőbb a ré­gió komp­le­xebb ér­tel­me­zé­si ke­re­tek­be ágya­zó­dott, szi­lárd­sá­gát már nem csu­pán tech­nok­ra­ta, il­let­ve fi­lo­zó­fi­ai fel­te­vé­sek ha­tá­roz­ták meg, ha­nem bi­zo­nyos föld­raj­zi, kul­tu­rá­lis és tör­té­nel­mi té­nye­zők is. Meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe el­ső­sor­ban ab­ban rej­lik, hogy ös­­sze­tar­to­zást biz­to­sít a la­kos­ság­nak a kö­zös ér­de­kek és cé­lok kö­ve­té­sé­ben. En­nek kap­csán két fon­tos ál­lí­tás fo­gal­ma­zó­dott meg a szak­iro­da­lom­ban: egy­részt „min­den eu­ró­pa­i­nak jo­ga van a sa­ját ré­gi­ó­já­hoz tar­toz­ni”, más­részt „min­den ré­gi­ó­nak jo­ga van sa­ját kép­vi­se­let­hez és au­to­nó­mi­á­hoz”.
A ré­gi­ók leg­fon­to­sabb po­li­ti­kai-kul­tu­rá­lis elő­nyei az aláb­bi­ak­ban ös­­sze­gez­he­tők (Éger 2000, 28):
– A de­mok­rá­cia fej­lő­dé­sé­nek és meg­szi­lár­du­lá­sá­nak elő­se­gí­té­sé­re leg­in­kább al­kal­mas tár­sa­dal­mi kap­cso­lat­rend­szer.
– Az ön­kény­ura­lom ki­ala­ku­lá­sá­val a re­gi­o­ná­lis de­mok­rá­cia tud a leg­ha­té­ko­nyab­ban szem­be­száll­ni.
– Kö­ze­lebb hoz­za egy­más­hoz az egyé­nek és kö­zös­sé­gek dön­tés­ho­za­ta­li fo­lya­ma­tát.
– Tisz­te­let­ben tart­ja a kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sa­já­tos­sá­go­kat.
A ré­gió te­hát egy föld­raj­zi, kéz­zelfog­ha­tó ka­te­gó­ri­át je­lent, mely adott eset­ben te­lí­tőd­het ide­o­ló­gi­ai tar­ta­lom­mal. A region­al­iz­mus azon­ban már el­von­tabb el­mé­le­ti ka­te­gó­ria, mely egy em­ber­cso­port­nak egy-­e­gy táj­egy­ség­hez mint föld­raj­zi ke­ret­hez va­ló kö­tő­dé­sét je­len­ti, mely kö­tő­dés ma­gá­ban rej­ti az el­kü­lö­nü­lés­re va­ló tö­rek­vést is.
A region­al­iz­mus ki­tel­je­se­dé­sé­hez nyújt esz­közt a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka, mely­nek szü­lő­ha­zá­ja Ang­lia, ahol, hogy meg­előz­zék egy újab­b, a 20. szá­zad ele­jén be­kö­vet­ke­zett gaz­da­sá­gi vál­ság­hoz ha­son­ló krí­zis ki­ala­ku­lá­sát, a köz­gaz­da­ság­tan szel­le­mi aty­jai új mo­del­lek­ben kezd­tek gon­dol­kod­ni. A Keynes és Bev­eridge ál­tal meg­ho­no­sí­tott, a gaz­da­sá­gi in­ter­ven­ci­ót meg­en­ge­dő mo­dell nagy­ban köt­he­tő a region­al­iz­mus ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Mi­vel az ad­dig meg­fel­leb­bez­he­tet­len­nek hitt dog­ma, mi­sze­rint az el­té­rő adott­sá­gú és gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­ző te­rü­le­tek köz­ti kü­lönb­sé­gek a pi­ac funk­ci­o­ná­lá­sa ál­tal fel­old­ha­tók, meg­bu­kott, esz­közt kel­lett ta­lál­ni az el­ma­ra­dott tér­sé­gek fel­zár­kóz­ta­tá­sá­ra. A region­al­iz­mus­sal te­hát meg­te­rem­tő­dött a tu­da­tos és irá­nyí­tott te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka (Grúber 2002, 133).
Szól­nunk kell még a ke­let-eu­ró­pai tér­ség egy sa­já­tos je­len­sé­gé­ről, a region­al­iz­mus és az etni­ciz­mus ös­­sze­kap­cso­ló­dá­sá­ról. Az el­ső vi­lág­há­bo­rút le­zá­ró ver­sailles­-i bé­ke­rend­szer kö­vet­kez­té­ben szá­mos olyan ál­lam­ala­ku­lat jött lét­re, amely­nek ha­tár men­ti sáv­ja­i­ban egy anya­nem­zet­től le­sza­kí­tott ki­sebb­sé­gi la­kos­ság kon­cent­rá­ló­dott. Ez azt is je­len­tet­te, hogy en­nek a la­kos­ság­nak a ki­sebb­sé­gi lét ha­tá­ra­in túl a hir­te­len pe­ri­fé­ri­á­lis hely­zet­be ke­rü­lés­sel is meg kel­lett küz­de­nie, me­lyet a nem­zet­ál­la­mi po­li­ti­ka sok­szor egy­ál­ta­lán nem kön­­nyí­tett meg. Ez tör­tént pél­dá­ul a vizs­gált eurorégióban a szlo­vá­ki­ai Nyi­tra me­gye la­kos­sá­gá­val is.

2.3. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek tí­pu­sai

A kap­cso­la­tok jel­le­gét nagy­mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ja a szom­szé­dos or­szá­gok ad­mi­niszt­ra­tív, te­rü­le­ti irá­nyí­tá­si be­ren­dez­ke­dé­se. In­téz­mé­nyes kap­cso­la­tok ha­té­kony lét­re­ho­zá­sá­ra csak ott van le­he­tő­ség, ahol a te­rü­le­ti egy­sé­gek köz­vet­le­nül kom­mu­ni­kál­hat­nak egy­más­sal, és nincs szük­ség az or­szá­gok kor­mány­za­ti szin­tű dip­lo­má­ci­ai kap­cso­lat­há­ló­za­tá­nak igény­be­vé­te­lé­re.
En­nek leg­köz­vet­le­nebb for­má­ja a ha­tá­ron át­nyú­ló te­le­pü­lés­kö­zi kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sa ön­kor­mány­za­ti, la­kos­sá­gi szin­ten.
A pro­jekt szin­tű együtt­mű­kö­dé­sek ha­tá­sa szé­le­sebb kö­rű le­het, adott eset­ben a kez­de­mé­nye­ző te­le­pü­lés von­zás­kör­ze­té­re is ki­ter­jed­het.
Egy ma­ga­sabb szin­tet kép­vi­sel­nek az együtt­mű­kö­dé­sek in­téz­mé­nye­sült for­mái (tit­kár­ság, mun­ka­cso­port), me­lyek már hos­­szabb tá­vú, stra­té­gi­ai gon­dol­ko­dást igé­nyel­nek.
A leg­ma­ga­sabb szin­tű együtt­mű­kö­dé­si struk­tú­rá­nak az eurorégiókat te­kint­het­jük. A mad­ri­di kon­ven­ció5, il­let­ve an­nak jegy­ző­köny­vei (1995, 1998) az együtt­mű­kö­dés két tí­pu­sát ha­tá­roz­zák meg, a ha­tá­ron át­nyú­ló és a te­rü­le­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dé­se­ket. Ta­nul­má­nyunk szem­pont­já­ból az el­ső for­ma az ér­de­ke­sebb, ame­lyen be­lül be­szél­he­tünk az eurorégiókról.
Az eurorégió fo­gal­ma azon­ban nincs pon­to­san meg­ha­tá­roz­va. Leg­több­ször egy ha­tá­ron át­nyú­ló, föld­raj­zi egy­sé­ge­ket egy­be­fo­gó együtt­mű­kö­dé­si for­ma­ként de­fi­ni­ál­ják. Az eurorégió fo­gal­mat ak­kor hasz­nál­ják, ami­kor egy olyan te­rü­le­tet akar­nak meg­je­löl­ni, ahol a köl­csö­nös inter­re­gionális vagy ha­tá­ro­kat át­hi­da­ló gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis, eset­leg más jel­le­gű együtt­mű­kö­dés lé­te­zik két vagy több ál­lam, il­let­ve he­lyi kor­mány­za­ta­ik kö­zött.
Krup­pa Éva kí­sér­le­tet tett egy úgy­ne­ve­zett „ku­mu­lált” de­fi­ní­ció ki­ala­kí­tá­sá­ra (Krup­pa 2003a). Sze­rin­te az eurorégió egy be­ha­tá­rolt föld­raj­zi te­rü­le­tet je­löl, amely két vagy több olyan or­szág adott te­rü­le­tét fog­lal­ja ma­gá­ban, ame­lyek meg­ál­la­pod­tak ab­ban, hogy ös­­sze­han­gol­ják te­vé­keny­sé­ge­i­ket a ha­tár men­ti tér­sé­gek ered­mé­nye­sebb fej­lesz­té­se ér­de­ké­ben (Corrigan–Béres–Süli-Zakar 1995).
A fen­ti meg­ha­tá­ro­zás­ban az eurorégiók lé­nye­gét tük­rö­ző jel­lem­zők az aláb­bi­a­kat fe­je­zik ki:
• eu­ró­pai or­szá­go­kat érin­t;
• a ha­tá­rok men­tén el­te­rü­lő szom­szé­dos te­rü­le­te­ken ala­kul ki az együtt­mű­kö­dés;
• alul­ról jö­vő kez­de­mé­nye­zés, amit az ott élő em­be­rek, ci­vil szer­vez­tek in­dí­ta­nak el a hét­köz­na­pi dip­lo­má­cia ke­re­té­ben, és élé­re az ön­kor­mány­zat­ok áll­nak;
• szer­ve­ze­ti for­mát ölt a kö­zös cé­lok meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz és meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz kül­ső pénz­ügyi for­rá­sok be­vo­ná­sa út­ján;
• nem nél­kü­lö­zi az or­szá­gok kö­zöt­ti ren­de­zett vi­szo­nyo­kat, sőt a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést se­gí­tő, dek­la­rá­ci­ó­val is alá­tá­masz­tott köz­pon­ti (ál­la­mi) tá­mo­ga­tást;
• a kö­zös cé­lok és fel­ada­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa a ha­tá­rok lé­té­ből fa­ka­dó aka­dá­lyok át­hi­da­lá­sá­ból ered.
Ugyan a jel­lem­zők fel­so­ro­lá­sa pró­bál ki­me­rí­tő jel­le­gű len­ni, sok eset­ben hi­á­nyoz­hat vagy nem mi­nő­sül ki­elé­gí­tő­nek a köz­pon­ti tá­mo­ga­tás. (Két ma­gyar me­gye pél­dá­ul emi­att volt kény­te­len ide­ig­le­ne­sen fel­füg­gesz­te­ni tag­sá­gi jo­ga­it a Kár­pá­tok eurorégióban a ki­lenc­ve­nes évek­ben.) Az eurorégió to­váb­bi lé­nye­gi ele­mei: egy olyan alul­ról szer­ve­zett (bot­tom up) együtt­mű­kö­dé­si for­ma, amely ké­pes el­ér­ni azt a gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben vett kri­ti­kus tö­me­get, amely szük­sé­ges a ha­tár men­ti tér­sé­gek ko­hé­zi­ó­já­nak meg­te­rem­té­sé­hez. Önál­ló szer­ve­ze­ti for­má­val ren­del­ke­zik, mű­kö­dé­se, szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se és tag­sá­ga a kö­zö­sen el­fo­ga­dott alap­sza­bály ál­tal meg­ha­tá­ro­zott (Med­ve-Bá­lint 2003, 107). Si­ke­rét elő­se­gít­he­ti az ala­cso­nyabb szin­tű együtt­mű­kö­dés­ben szer­zett ta­pasz­ta­lat. Mind­eh­hez azon­ban hoz­zá kell ten­ni, hogy az eurorégiók na­gyon kü­lön­bö­ző nagy­sá­gú te­rü­le­te­ket fed­nek le A pon­tos meg­ha­tá­ro­zás azért is len­ne fon­tos, mi­vel a pon­tos ke­ret hi­á­nya mi­att több­fé­le­kép­pen ér­tel­mez­he­tő ez az együtt­mű­kö­dé­si for­ma, ami az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben hát­rányt jelen­t.6
Ér­de­kes meg­fi­gyel­ni, hogy töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szá­gon is szá­mos eurorégió meg­ala­ku­lá­sa előz­te meg uni­ós csat­la­ko­zá­sun­kat. Az el­ne­ve­zés – eurorégió – azon­ban jog­sze­rű­en hasz­nál­ha­tó anél­kül, hogy az adott or­szág uni­ós tag­ál­lam len­ne. A ma­gyar­or­szá­gi eurorégiók ál­ta­lá­ban köz­hasz­nú tár­sa­ság vagy egye­sü­let for­má­já­ban ala­kul­nak meg, mert bár van mód ar­ra, hogy az eurorégió jo­gi sze­mély­nek mi­nő­sül­jön, ez sok­szor nem egy­ér­tel­mű.
Ma­gyar­or­szá­gon ti­zen­két olyan eurorégiót tar­tunk szá­mon, mely a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­mal kap­cso­la­tot tart, eb­ből hat a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron fek­szik, ezek a Hár­mas Du­na-vi­dék, a Vág–Duna–Ipoly, az Ipoly, a Neogra­di­en­sis, a Sajó–Rima és a Kas­sa–Mis­kolc eurorégiók. A Kár­pá­tok eurorégió – len­gyel part­ner­rel is együtt­mű­köd­ve – a szlovák–­mag­yar–ukrán–román ha­tá­ron jött lét­re. To­váb­bi há­rom eurorégió ala­kult a ro­mán–ma­gyar, il­let­ve a ju­go­szláv ha­tá­ron, a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió (nagy­ré­gió), Haj­dú-Bi­har me­gye és Bihor me­gye kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés (NUTS III); va­la­mint a Bihar-Bihor eurorégió, ami kis­tér­sé­gi (NUTS III) együtt­mű­kö­dés. Ez utób­bi Bihark­eresztes kez­de­mé­nye­zé­sé­re jött lét­re, új szer­ve­zet­ként. A Duna–Dráva–Száva eurorégió a hor­vát–ma­gyar ha­tá­ron jött lét­re, de a kap­cso­lat ki­ter­jed Bosz­nia-Her­ce­go­vi­ná­ra is. Meg kell em­lí­te­ni még a szlovén–­mag­yar–horvát hár­mas ha­tá­ron lé­vő Drá­va–Mu­ra eurorégiót, il­let­ve az oszt­rák–ma­gyar ha­tá­ron a West-Pannon eurorégiót.
Ér­de­mes né­hány szót ej­te­ni a Kár­pá­tok eurorégióról, mely ta­lán a legam­bí­ciózu­s­abb eurorégió­nak te­kint­he­tő mé­re­tét és a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok szá­mát fi­gye­lem­be vé­ve. Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág, Szlo­vá­kia és Uk­raj­na ha­tár men­ti ré­gi­ó­i­nak kép­vi­se­lői 1993. feb­ru­ár 14-én, Deb­re­cen­ben alá­ír­ták a Kár­pá­tok Eurorégió Inter­re­gionális Szö­vet­ség lét­re­ho­zá­sá­ról szó­ló egyez­ményt. Ez­zel egyi­de­jű­leg Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág és Uk­raj­na kül­ügy­mi­nisz­te­rei kö­zös nyi­lat­ko­zat alá­írá­sá­val fe­jez­ték ki köz­pon­ti kor­mány­za­tuk tá­mo­ga­tá­sát, bi­zo­nyít­va azt, hogy a Kár­pá­tok Eurorégió Inter­re­gionális Szö­vet­ség cél­jai egy­be­es­nek az érin­tett or­szá­gok ér­de­ke­i­vel és cél­ja­i­val. A Kár­pá­tok eurorégió ala­pí­tó ok­ira­ta­i­nak alá­írá­sá­nál je­len volt az Eu­ró­pai Ta­nács ak­ko­ri fő­tit­ká­ra, Cather­ine Lalu­miere is, aki tá­mo­ga­tá­sá­ról biz­to­sí­tot­ta az újon­nan lét­re­jött inter­re­gionális szö­vet­sé­get. A ré­gió meg­ala­ku­lás­kor 53 ezer négy­zet­ki­lo­mé­te­res te­rü­le­tén öt­mil­lió la­kos élt, most 161 ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter tar­to­zik a ré­gi­ó­hoz 16 mil­lió la­kos­sal.
A szer­ve­zet ma már ered­mé­nyes­nek mond­ha­tó, de ez nem volt min­dig így. Bár a Kár­pá­tok eurorégió kez­det­től fog­va je­len­tős nem­zet­kö­zi tá­mo­ga­tást ka­pott, so­ká­ig po­li­ti­kai jel­le­gű prob­lé­mák mi­att egyes or­szá­gok nagy­ban ne­he­zí­tet­ték az ered­mé­nyes együtt­mű­kö­dést az eurorégió ke­re­te­in be­lül. A ha­tár men­ti kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se az önál­ló szlo­vák ál­lam meg­ala­ku­lá­sa, 1993 után nem állt min­dig a szlo­vák kor­má­nyok ér­de­ké­ben, kü­lö­nö­sen a Meèiar-ko­r­mányok ide­je alatt (ugyan a hely­zet sok­szor nem volt egy­ér­tel­mű ro­mán ol­dal­ról sem). Szlo­vá­ki­á­ban a ma­gyar ha­tár men­tén tömb­ben élő ma­gyar ki­sebb­ség je­len­lé­te „mi­att” két­fé­le­kép­pen ér­tel­me­ző­dött az eset­le­ges ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés. A ma­gyar­or­szá­gi fél ter­mé­sze­te­sen szá­molt az­zal, hogy az együtt­mű­kö­dés in­ten­zi­tá­sá­nak nö­ve­lé­se ki­hat – és re­mél­he­tő­leg po­zi­tí­van (gaz­da­sá­gi­lag, kul­tu­rá­li­san, ill. kap­cso­lat­tar­tás szint­jén) – a szom­szé­dos or­szág­ban élő ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­re. Azon­ban a Meèiar-ko­r­mányok ide­jén, me­lyek hang­vé­tel­ét szám­ta­lan­szor mi­nő­sí­tet­ték na­ci­o­na­lis­tá­nak, ugyan­ez a le­he­tő­ség nem bil­len­tet­te a mér­le­get az együtt­mű­kö­dés ja­vá­ra. 1998 után ez a hely­zet po­zi­tí­vabb for­du­la­tot vett Dzurin­da ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­sé­vel. A Kár­pá­tok Ala­pít­vány ma már Kas­sán szé­kel, amely­hez anya­gi tá­mo­ga­tás cél­já­ból pá­lyá­za­to­kat le­het be­nyúj­ta­ni.
A Kár­pá­tok eurorégió leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­sei:
• szer­vez­ni, ko­or­di­nál­ni azo­kat a te­vé­keny­sé­ge­ket, ame­lyek elő­se­gí­tik a gaz­da­sá­gi, öko­ló­gi­ai, kul­tu­rá­lis, tu­do­má­nyos és ok­ta­tá­si együtt­mű­kö­dést a ta­gok kö­zött;
• elő­se­gí­te­ni a szö­vet­ség tag­jai kö­zött a kö­zös ér­de­kelt­sé­gű te­rü­le­te­ken a konk­rét ter­vek ki­dol­go­zá­sát;
• elő­se­gí­te­ni és meg­kön­­nyí­te­ni az em­be­rek köz­ti kap­cso­la­to­kat, be­le­ért­ve a kü­lön­bö­ző te­rü­le­tek szak­ér­tői kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat is;
• elő­moz­dí­ta­ni a jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sát;
• tá­mo­gat­ni a te­rü­le­ti fej­lő­dést;
• meg­ha­tá­roz­ni a több­ol­da­lú, ha­tá­ro­kat át­hi­da­ló együtt­mű­kö­dés po­ten­ci­á­lis te­rü­le­te­it;
• ös­­sze­kap­csol­ni és meg­kön­­nyí­te­ni a ta­gok együtt­mű­kö­dé­sét más nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­kel, in­té­ze­tek­kel és ügy­nök­sé­gek­kel.
A Kár­pá­tok eurorégióban rej­lő szá­mos le­he­tő­ség­gel él­ni kell. Az egyez­mény és a kö­zös nyi­lat­ko­zat egy­aránt alá­húz­ta: meg­van a le­he­tő­sé­ge an­nak, hogy Eu­ró­pa e ré­szé­ben a Kár­pá­tok eurorégió a leg­fon­to­sabb sta­bi­li­zá­ló sze­re­pet tölt­se be, va­la­mint a tér­ség kö­zös gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben dön­tő sze­re­pet játs­­szon. A Kár­pá­tok eurorégió meg­fe­le­lő szer­ve­ze­ti ke­re­tet biz­to­sít a ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés ko­or­di­ná­lá­sá­ra, va­la­mint hoz­zá­já­rul egy gyor­sabb re­gi­o­ná­lis és gaz­da­sá­gi fej­lő­dés­hez.
Egy­faj­ta elő­ze­tes konk­lú­zi­ó­ként fon­tos le­szö­gez­ni, hogy a szom­szé­dos or­szá­gok­ban még ma is je­len­tős ma­gyar ki­sebb­ség él. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés­ben ta­gad­ha­tat­la­nul sze­re­pe van a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok­nak, amit a sta­tus quo fél­té­se mi­att a szom­szé­dos or­szá­gok nem min­dig néz­nek jó szem­mel. A ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­te a ma­gyar és szom­szé­dos or­szá­gok kap­cso­la­tá­ban olyan alap­ve­tő kér­dés­nek szá­mít, mely­nek fon­tos ki­ha­tá­sa van az eurorégiók hely­ze­té­re is.

3. Híd­ve­rés – egy eurore­gionális együtt­mű­kö­dés kez­de­tei

A to­váb­bi­ak­ban egy szlo­vák–ma­gyar eurore­gionális együtt­mű­kö­dést – a Vág–Du­na –Ipoly eurorégiót (a to­váb­bi­ak­ban: VDI) kí­ván­juk be­mu­tat­ni. Vág–Duna–Ipoly eu­ro­régió 23 999 km2-nyi te­rü­le­tén mint­egy 2 846 976 személy él. Az eurorégiót a ma­gyar­or­szá­gi me­gyék kö­zül Ko­má­rom-Esz­ter­gom, Pest, Veszp­rém és Fej­ér me­gye; Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről pe­dig a Ma­gyar­or­szág­gal ha­tá­ros Nyi­tra me­gye alkot­ja.7 Vizs­gá­ló­dá­sunk so­rán ar­ra vol­tunk kí­ván­csi­ak, hogy va­jon a szak­iro­da­lom­ban ál­ta­lá­nos­ság­ban meg­fo­gal­ma­zott mű­kö­dé­si kor­lá­tok mi­lyen mér­ték­ben van­nak je­len a VDI kül­ső, il­let­ve bel­ső kör­nye­ze­té­ben, és mi­lyen sa­já­tos kül­ső, il­let­ve bel­ső té­nye­zők hat­nak az eurorégió gya­kor­la­ti, konk­rét prog­ra­mo­kon ke­resz­tül meg­va­ló­su­ló te­vé­keny­sé­gé­re. Meg­ál­la­pí­tá­sa­ink so­rán a VDI ve­ze­tő­i­vel ké­szült inter­júkra8 tá­masz­ko­dunk, me­lyek 2003-ban és 2005-ben ké­szül­tek, így le­he­tő­sé­günk volt a két­éves idő­in­ter­val­lum alatt vég­be­ment vál­to­zá­so­kat is meg­fi­gyel­ni. Fon­tos in­for­má­ció­for­rást je­len­tet­tek to­váb­bá a VDI ál­tal ren­del­ke­zé­sünk­re bo­csá­tott do­ku­men­tu­mok, va­la­mint az Inter­neten ta­lál­ha­tó és a na­pi saj­tó­ban meg­je­le­nő cik­kek.

3.1. Az eurorégió tag­jai és szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se

A Vág–Duna–Ipoly eurorégió ala­pí­tó ok­ira­tát 1999. jú­li­us 3-án a Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gyei Neszmé­lyen ír­ták alá. A Du­na szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vo­na­lán a Tán­csics ha­jó fe­dél­ze­tén Ko­má­rom-Esz­ter­gom és Pest me­gyei köz­gyű­lés al­el­nö­kei, va­la­mint Nyi­tra ke­rü­let elöl­já­ró­ja lát­ta el kéz­je­gyé­vel. Az eurorégió szer­ve­ze­ti előz­mé­nyé­nek a Rá­kó­czi Szö­vet­ség Híd­ve­rő Re­gi­o­ná­lis Szer­ve­ze­te te­kint­he­tő, mely az eurorégió meg­ala­ku­lá­sát meg­elő­ző öt év­ben a ha­tár men­ti fal­vak kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés­nek hi­va­tott ci­vil szer­ve­ze­ti for­mát ad­ni. A szö­vet­ség te­vé­keny­sé­ge el­ső­sor­ban a me­gye ha­tár­sza­ka­szán lé­vő te­le­pü­lé­sek ma­gyar la­kos­sá­ga kö­zöt­ti kap­cso­la­tot igye­ke­zett ápol­ni és fej­lesz­te­ni kö­zös prog­ra­mok, ren­dez­vé­nyek keretében.9 E szer­ve­zet mű­kö­dé­se so­rán szer­zett ta­pasz­ta­la­tok­ra épít­ve emel­ték ma­ga­sabb szint­re a tér­ség­be­li ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dést az eurorégió meg­ala­pí­tá­sá­val.
Az ala­pí­tó ok­irat­ban rész­le­te­sen fel­so­rol­ják az eurorégió lét­re­ho­zá­sá­nak mo­ti­vá­ló tényezőit10, il­let­ve ki­tű­zött cél­ja­it, me­lyek­ből csak né­há­nyat em­lí­te­nék: a jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok erő­sí­té­se, az Eu­ró­pai Uni­ós csat­la­ko­zás elő­ké­szí­té­se, a ré­gió von­zób­bá té­te­le, a gaz­da­ság és ide­gen­for­ga­lom ös­­sze­han­golt fej­lesz­té­se, a köz­le­ke­dés­fej­lesz­tés ös­­sze­han­go­lá­sa, a kö­zös kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sa, uni­ós fi­nan­szí­ro­zá­si prog­ra­mok­ban va­ló kö­zös rész­vé­tel stb.
Ala­pí­tó tag­jai a ma­gyar­or­szá­gi me­gyék ön­kor­mány­za­tai, il­let­ve a szlo­vák ke­rü­let elöl­já­ró­sá­ga. Az együtt­mű­kö­dés jog­ál­lá­sá­ról a szer­ző­dés a kö­vet­ke­ző­ket ír­ja: „… a Szer­ző­dő Fe­lek sza­bad aka­ra­tá­ból lét­re­ho­zott, ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés”. A tény­le­ges mű­kö­dés meg­kez­dé­se ér­de­ké­ben a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Köz­gyű­lés már 1999 no­vem­be­ré­ben lét­re­hoz­ta a Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­sá­got. A mun­ka­szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­ra a tit­kár­ság ve­ze­tő­je sze­rint azért volt szük­ség, mi­vel az eurorégió nem ren­del­ke­zik önál­ló jog­ala­nyi­ság­gal, míg a köz­hasz­nú tár­sa­ság mint jo­gi sze­mély meg­fe­le­lő szer­ve­ze­ti for­ma a pá­lyá­za­tok be­nyúj­tá­sá­hoz. Az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dés sze­rint az eurorégió szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se a kö­vet­ke­ző ké­pet mu­tat­ja:
– el­nök­ség;
– füg­get­len bi­zott­sá­gok;
– tit­kár­ság;
– ad hoc bi­zott­sá­gok, szak­ér­tők;
– Éleslátók Ta­ná­csa.
A szer­ve­ze­ti fel­épí­tés az ere­de­ti szán­dé­kok sze­rint de­mok­ra­ti­kus el­vek­re épül, ami vo­nat­ko­zik mind a kép­vi­se­let­re, mind a dön­tés­ho­za­tal­ra. Ez azon­ban mind­má­ig csak a ter­vek kö­zött sze­re­pel, az Éleslátók Ta­ná­csa és a kü­lön­bö­ző bi­zott­sá­gok ösz­­sze­hí­vá­sá­ra nem ke­rült sor. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés egy­elő­re nem ka­pott önál­ló jo­gi sze­mé­lyi­ség­gel ren­del­ke­ző szer­ve­ze­ti for­mát. A gya­kor­lat­ban a Ta­ta­bá­nyán mű­kö­dő Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság tit­kár­sá­ga biz­to­sít­ja az eurorégió fo­lya­ma­tos mű­kö­dé­sét az ügy­ve­ze­tő tit­kár irá­nyí­tá­sá­val.
A hely­zet meg­ol­dá­sa­ként a ter­vek kö­zött sze­re­pel egy egye­sü­let lét­re­ho­zá­sa, mely nem csu­pán a pá­lyá­zás­hoz szük­sé­ges jog­ala­nyi­sá­got biz­to­sít­ja, ha­nem te­ret ad az együtt­mű­kö­dés­ben va­ló szé­le­sebb kö­rű rész­vé­tel­nek. A mű­kö­dés je­len­leg Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gye te­rü­le­té­re irá­nyul, mi­vel az eurorégió el­nö­ke a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat el­nö­ke is egy­ben. E je­len­ség­re a ké­sőb­bi­ek­ben még vis­­sza­té­rünk.
Ar­ra a kér­dés­re, hogy együtt­mű­kö­dé­si for­ma­ként mi­ért az eurorégiót vá­lasz­tot­ták, azt a vá­laszt kap­tuk egy in­ter­jú so­rán, hogy egy­részt ez ma­nap­ság egy di­va­tos el­ne­ve­zés, más­részt vi­szont ez­zel az el­ne­ve­zés­sel is je­lez­ni kí­ván­ják a ha­son­ló nyu­gat-eu­ró­pai szer­ve­ze­tek tö­rek­vé­se­i­nek, szel­le­mi­sé­gé­nek kö­ve­té­sét.

3.2. A Vág–Duna–Ipoly eurorégió mű­kö­dé­sé­re ha­tó té­nye­zők, kor­lá­tok

3.2.1. Po­li­ti­kai fe­szült­sé­gek

Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia vi­szo­nyát, és így az együtt­mű­kö­dést is nagy­ban meg­ne­he­zí­ti a konf­lik­tu­sok­tól ter­hes tör­té­nel­mi múlt. A prob­lé­mák gyö­ke­re na­gyon szer­te­ága­zó, anél­kül, hogy en­nek mé­lyebb és ko­ráb­bi tör­té­nel­mi kor­szak­ba vis­­sza­nyú­ló elem­zé­sé­be fog­nánk, te­kint­sük át rö­vi­den a kö­zel­múlt azon fon­to­sabb jo­gi-po­li­ti­kai ese­mé­nye­it, me­lyek az együtt­mű­kö­dés je­len­le­gi ke­ret­fel­tét­ele­it ad­ják.
El­ső­ként az 1995-ben meg­kö­tött szlo­vák–ma­gyar alap­szer­ző­dést em­lít­het­jük, amely ugyan nem vál­tot­ta be a hoz­zá fű­zött re­mé­nye­ket (min­de­nek­előtt a szlo­vák fél „fé­lel­mei” mi­att), ám még­is ered­mény­nek te­kint­he­tő, az el­ső szlo­vák–ma­gyar együtt­mű­kö­dé­si szán­dék jo­gi meg­tes­te­sü­lé­sé­nek. Az Eu­ró­pai Ta­nács 1201-es aján­lá­sá­nak (mely az 1950-ben szü­le­tett Em­be­ri jo­gok eu­ró­pai egyez­mé­nye jegy­ző­köny­ve­ként ké­szül 1993-ban) 12. pont­ja fog­lal­ja ma­gá­ban a ki­sebb­sé­gek kol­lek­tív jo­ga­i­nak el­is­me­ré­sét. Az alap­szer­ző­dés nem em­lí­ti ezt a pon­tot, ehe­lyett a ki­sebb­sé­gek jo­ga­it mint egyé­nek jo­ga­it vé­di. Az aján­lás 11. pont­ja ab­ban az eset­ben, ha a ki­sebb­ség több­ség­ben van egy adott ré­gi­ó­ban, le­he­tő­sé­ge van au­to­nóm he­lyi szer­vek létre­hozására11. Hogy ilyen hely­zet ne ala­kul­has­son ki, a szlo­vák par­la­ment egy a ma­gya­ro­kat hát­rá­nyo­san érin­tő köz­igaz­ga­tá­si tör­vényt fo­ga­dott el.
A ké­sőb­bi, 2001. jú­li­us 4-én el­fo­ga­dott szlo­vák köz­igaz­ga­tá­si re­form sem ked­vez a ré­gi­ók köz­ti együtt­mű­kö­dés­nek. Az eurorégiók sza­bá­lyo­zá­sa sze­rint ugyan­is szlo­vák ol­dal­ról csak az adott ke­rü­let elöl­já­ró­já­nak rész­vé­te­lé­vel ala­kul­hat ha­tá­ro­kon át­íve­lő eurorégió, ami azon­ban – fő­ként a köz­igaz­ga­tá­si tör­vény ke­rü­le­ti be­osz­tá­sa­it te­kint­ve – azért sem egy­sze­rű, mi­vel az új köz­igaz­ga­tás olyan ke­rü­le­te­ket ala­kít ki, ame­lyek­ben ki­tün­te­tett szem­pont volt a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ki­sebb­sé­gi ará­nyá­nak megőrzése12, tel­jes mér­ték­ben fi­gyel­men kí­vül hagy­va ez­ál­tal a tör­té­nel­mi és re­gi­o­ná­lis ha­gyo­má­nyo­kat. 13
A 2001-ben mó­do­sí­tott szlo­vák al­kot­mán­­nyal kap­cso­lat­ban a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok kom­pe­ten­ci­á­i­nak nö­ve­lé­sét ér­de­mes ki­emel­ni, mely ál­tal meg­va­ló­sul az ön­kor­mány­za­ti­ság és a szub­szidiar­itás el­ve. A mó­do­sí­tás al­kot­má­nyos jog­ként biz­to­sít­ja az ön­kor­mány­zat­ok egyen­lő jo­ga­it, amit az elő­ző al­kot­mány nem tett meg. A te­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok a jog­kör­ük­be tar­to­zó köz­ügye­ket il­le­tő­en önál­ló­an, az ál­lam­igaz­ga­tás be­le­szó­lá­sa nél­kül dönt­het­nek.
Ami a fe­szült­sé­ge­ket il­le­ti, az utób­bi idő­ben nagy vi­hart ka­vart a nagy­po­li­ti­ka szín­pa­dán a ma­gyar par­la­ment ál­tal 2001-ben el­fo­ga­dott stá­tus­tör­vény, mely­nek Né­meth Zsolt volt ál­lam­tit­kár sze­rint két cél­ja volt. Az egyik, hogy hoz­zá­já­rul­jon a ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek ön­azo­nos­ságtu­da­tá­nak a meg­erő­sö­dé­sé­hez, má­sod­sor­ban pe­dig csök­kent­se a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok el­ván­dor­lá­sá­nak esé­lyét. Azon­ban for­mai, il­let­ve sú­lyo­sabb, egyez­te­té­si hi­bák mi­att a tör­vény mó­do­sí­tá­sá­ra volt szük­ség.
Elő­ször Ro­má­nia, majd a ké­sőb­bi­ek­ben Szlo­vá­kia is til­ta­ko­zott a tör­vény el­len, an­nak te­rü­le­ti ha­tó­kö­re, il­let­ve sze­rin­tük diszk­ri­mi­na­tív ha­tá­sa mi­att. A te­rü­le­ti ha­tó­kör meg­sér­té­sét ab­ban lát­ták, hogy az iga­zol­ványt nem a ma­gyar ál­lam te­rü­le­tén ad­ják ki, va­la­mint a csa­lá­di jut­ta­tá­so­kat nem le­het az adott or­szá­gok adó­tör­vé­nyei alól ki­von­ni. Diszk­ri­mi­na­tív­nak mi­nő­sí­tet­ték ami­att, hogy az adott or­szág ma­gyar ki­sebb­sé­gei több­let­jo­go­kat él­vez­nek az or­szág más pol­gá­ra­i­val szem­ben, va­la­mint a há­romhó­na­pos mun­ka­vál­la­lás le­he­tő­sé­ge sér­tet­te kü­lö­nö­sen a ro­mán fe­let. A szlo­vák fél a fent em­lí­tet­tek mel­lett sé­rel­mez­te még to­váb­bá azt is, hogy a tör­vény nem ar­ra az or­szág­ra vo­nat­ko­zik, ahol ma­gát a tör­vényt hoz­ták, ha­nem a ha­tá­ro­kon át­nyúl­va, egy má­sik or­szág bel­po­li­ti­ká­já­ba va­ló be­avat­ko­zás­sal kí­ván­ja ren­dez­ni az ot­ta­ni ki­sebb­ség hely­ze­tét. A stá­tus­tör­vény a prob­lé­mák ren­de­zé­se után élet­be lé­pett, ha tar­tal­ma nem is fe­lelt meg tel­je­sen az ere­de­ti el­kép­ze­lés­nek.
A má­sik, a fen­ti­hez ha­son­ló jel­le­gű po­li­ti­kai prob­lé­ma a 2004 de­cem­be­ré­ben le­zaj­lott és ered­mény­te­len­nek mi­nő­sült, a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás volt. Ez azon­ban nem csak a ma­gyar és szlo­vák fél köz­ti, ha­nem a ma­gyar–ma­gyar kap­cso­la­tok­ban is el­hi­de­gü­lést oko­zott. Amíg a szlo­vá­kok sé­rel­mét – a töb­bi szom­szé­dos ál­lam­nál ugyan­ez volt a hely­zet – a nép­sza­va­zás ki­írá­sa, ad­dig azt a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­nál a jo­gi­lag ér­vény­te­len, ál­ta­luk azon­ban el­uta­sí­tó­nak mi­nő­sí­tett nép­sza­va­zás je­len­tet­te.
Egy to­váb­bi, mond­hat­ni ál­lan­dó jel­le­gű prob­lé­mát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok au­to­nó­miaigé­nye je­len­ti. A kér­dés azért rop­pant ké­nyes, mi­vel a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gya­rok la­kos­ság­szá­má­nak ará­nya, a ma­gyar ­több­sé­gű vá­ro­sok és fal­vak ös­­sze­füg­gő te­rü­le­te mi­att az au­to­nó­mia­igény­nek van re­a­li­tá­sa. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt ki­tű­nő dip­lo­má­ci­ai ér­zé­ké­re vall, hogy na­gyon fi­no­man ké­szí­tik elő e té­mát, en­nek el­le­né­re szlo­vák ol­dal­ról óri­á­si az el­len­ál­lás bár­mi­ne­mű au­to­nó­mia­tö­rek­vés­re.
Lát­szó­lag más ter­mé­sze­tű prob­lé­mát je­len­te­nek a kör­nye­ze­ti kér­dé­sek, mint pél­dá­ul a VDI tér­sé­gé­ben a bős–nagy­ma­ro­si vízi erőmű.14 A prob­lé­ma a há­gai Nem­zet­kö­zi Bí­ró­ság elé ke­rült, mi­vel a szlo­vá­kok szer­ző­dés­sze­gés­sel, a ma­gya­rok pe­dig a Du­na men­ti tér­ség élő­vi­lá­gá­nak ve­szé­lyez­te­té­sé­vel vá­dol­ják a má­si­kat, rá­adá­sul a vi­ta las­san a ki­sebb­sé­gi kér­dés­kör­be csú­szik át, mi­vel az érin­tett tér­ség­ben él a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség je­len­tős ré­sze.
Ös­­szes­sé­gé­ben te­hát ko­moly gon­dot je­lent, hogy a szlo­vák–ma­gyar vi­szony­lat­ban el­ke­rül­he­tet­len a po­li­ti­ka be­gyű­rű­zé­se az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés­be, ami nagy­ban meg­ne­he­zí­ti azt cél­ja­i­nak el­éré­sé­ben.

3.2.2. Kom­pe­ten­cia­kor­lát

A he­lyi- és te­rü­le­ti szer­vek­nek a ha­tár két ol­da­lán el­té­rő jog­kö­re és ha­tás­kö­re, ill. az emi­att al­kal­ma­zott mi­ni­má­lis kom­pe­ten­cia el­ve ma már el­vi­leg nem je­lent ko­moly prob­lé­mát az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés­ben. Ma­gyar­or­szá­gon ko­ráb­ban, Szlo­vá­ki­á­ban ké­sőbb ala­kult ki a kom­pe­ten­ci­ák­nak az a kö­re, ami szük­sé­ges a kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sá­hoz (Krup­pa 2003b, 14).
Fon­tos le­szö­gez­ni azon­ban, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a mai na­pig nem lé­tez­nek kö­zép­szin­tű ön­kor­mány­zat­ok. En­nek a hely­zet­nek in­do­kai közt hang­sú­lyo­sak az etnop­o­li­tikai okok. A szlo­vák köz­vé­le­mény ugyan­is a ma­gya­rok ré­szé­ről a te­rü­le­ti au­to­nó­mia igé­nyét az ál­lam meg­gyen­gí­té­se­ként, des­ta­bi­li­zá­lá­sa­ként fog­ja fel.
Amit még­is ered­mény­ként le­het el­köny­vel­ni, az a ho­ri­zon­tá­lis in­teg­rá­ció meg­te­rem­té­se, mely ré­vén a ke­rü­le­ti és já­rá­si hi­va­ta­lok (me­lye­ket elöl­já­rók ve­zet­nek) sok dekon­cen­trált szer­vet ol­vasz­tot­tak ma­guk­ba. Ha­tás­kö­re­ik kö­zött fon­tos fel­hív­ni a fi­gyel­met a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­re, va­la­mint a nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés­re.

3.2.3. A nem­ze­ti­sé­gi kér­dés

A nem­ze­ti­sé­gi kér­dés kap­csán ta­lán ar­ra ér­de­mes ki­tér­ni, hogy men­­nyi­ben je­len­te­nek az eurorégiók ma­gyar–ma­gyar, il­let­ve ma­gyar–szlo­vák együtt­mű­kö­dést. A gya­kor­lat­ban a Vág–Duna–Ipoly eurorégió kap­csán az a ta­pasz­ta­lat, hogy in­kább ma­gyar–ma­gyar jel­le­gű együtt­mű­kö­dés­re irá­nyul­nak a prog­ra­mok, a ha­tá­ron tú­li te­le­pü­lé­sek pol­gár­mes­te­rei kö­zül a ma­gya­rok ak­tí­vab­ban részt vesz­nek a kap­cso­lat­épí­tés­ben (Krup­pa 2003b, 12), va­la­mint a la­kos­ság ré­szé­ről is in­kább a ma­gyar ki­sebb­ség­hez tar­to­zók ta­nú­sí­ta­nak na­gyobb ér­dek­lő­dést.
A VDI te­kin­te­té­ben ez egy­részt a Rá­kó­czi Szö­vet­ség­től örö­költ ha­gyo­má­nyok­ból fa­kad­hat, mely­nek el­sőd­le­ges cél­ja a ma­gyar iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­nek ápo­lá­sa, il­let­ve a ki­sebb­sé­gi lét el­vi­sel­he­tő­vé té­te­le volt. Más­részt fa­kad­hat ab­ból a tény­ből is, hogy a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés még ki­ala­ku­ló­ban van, így az tény­le­ges ha­tá­sát egy nem túl szé­les ha­tár men­ti sáv­ban érez­te­ti csu­pán. A tö­rek­vés és a szán­dék ugyan­ak­kor na­gyon is lé­te­zik a szlo­vák–ma­gyar kap­cso­la­tok erő­sí­té­sé­re is, en­nek kap­csán egy pol­gár­mes­ter ki­emel­te a tér­ség­ben élő szlo­vák ki­sebb­sé­get. A tér­ség fej­lesz­té­se az ott élők: ma­gya­rok és szlo­vá­kok kö­zös ér­de­ke.
Az el­múlt idő­szak leg­na­gyobb port ka­vart po­li­ti­kai ese­mé­nye a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról szó­ló nép­sza­va­zás, mely­nek ki­me­ne­te­le a bi­za­lom meg­ren­dü­lé­sét ered­mé­nyez­te a szlo­vák ol­dal ma­gyar la­kos­sá­ga kö­ré­ben, ezért az el­múlt idő­szak­ban a bi­za­lom hely­re­ál­lí­tá­sá­ra kü­lö­nös fi­gyel­met kel­lett for­dí­ta­ni.

3.2.4. Fi­zi­kai kor­lá­tok

Ilyen jel­le­gű kor­lá­to­kat fő­leg a hi­á­nyos inf­rast­ruk­tú­ra, a ki­épí­tet­len köz­le­ke­dé­si há­ló­zat, ill. a ha­tár­át­ke­lők hi­á­nya je­len­te­nek. Ezen kor­lá­tok ol­dá­sa azon­ban nem te­rü­le­ti vagy te­le­pü­lé­si ha­tás­kör­be tar­to­zik, ha­nem egy­ér­tel­mű­en csak kor­mány­za­ti szin­tű meg­ál­la­po­dá­so­kon ala­pul­hat (Rechnitzer 2002, 42). A kü­lönb­sé­gek egy adott ha­tár­sza­kasz men­tén is je­len­tő­sek le­het­nek. Igen el­té­rő hely­zet­ben van­nak pél­dá­ul a ko­má­ro­mi pol­gá­rok a kör­nye­ző ki­sebb te­le­pü­lé­sek la­kos­sá­gá­hoz vi­szo­nyít­va, akik­nek a ha­tár már egy­ál­ta­lán nincs olyan kéz­zel­fog­ha­tó kö­zel­ség­ben. Meg­ol­dást je­len­te­ne egy komp­át­ke­lő lé­te­sí­té­se Neszmé­ly tér­sé­gé­ben, ami len­dít­het­ne a Du­na két ol­da­lán fek­vő fal­vak ke­res­ke­del­mén, e te­kin­tet­ben tör­tén­tek is konk­rét lé­pé­sek, ezek­re majd az eurorégió ter­ve­it és konk­rét pro­jekt­je­it tag­la­ló rész­ben vis­­sza­té­rünk.

3.2.5. Fi­nan­szí­ro­zá­si kor­lá­tok

Mi­e­lőtt ezt a kér­dés­kört a VDI kap­csán rész­le­te­sen és gya­kor­la­ti szem­pont­ból vizs­gál­nánk, te­kint­sük át, mi­lyen for­rás­le­he­tő­sé­gek igény­be­vé­te­lé­re van le­he­tő­sé­ge egy szlo­vák–ma­gyar ha­tár­te­rü­le­ten fek­vő eurorégió­nak.
El­ső cso­port­ként az eu­ró­pai uni­ós for­rá­sok­kal fog­la­ko­zunk. A Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok ke­re­té­ben négy kö­zös­sé­gi kez­de­mé­nye­zés ka­pott tá­mo­ga­tást a 2000–2006 kö­zött ér­vé­nyes költ­ség­ve­té­si ke­ret­terv­ben. Ezek egyi­ke a ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­se­ket tá­mo­ga­tó Inter­reg. Az Inter­reg III ke­re­té­ben a kö­vet­ke­ző há­rom cso­port­ba tar­to­zó te­vé­keny­sé­g­re igé­nyel­he­tő tá­mo­ga­tás:
– Inter­reg III/A: szom­szé­dos or­szá­gok egy­más­sal ha­tá­ros ré­gi­ói kö­zöt­ti ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés, me­lyek több szek­tort is érin­te­nek;
– Inter­reg III/B: transz­na­ci­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés or­szá­gok és ré­gió­cso­por­tok kö­zött el­ső­sor­ban a tér­sé­gi ter­ve­zés te­rü­le­tén;
– Inter­reg III/C: kü­lön­bö­ző or­szá­gok ré­gi­ói, il­let­ve vá­ro­sai kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés spe­ci­fi­kus pro­jek­tek ke­re­té­ben.
Ma­gyar­or­szág szem­pont­já­ból a tá­mo­ga­tá­sok A cso­port­ja re­le­váns, mi­vel e prog­ram ke­re­té­ben le­he­tő­ség van olyan NUTS III tí­pu­sú ré­gi­ók tá­mo­ga­tá­sá­ra, me­lyek az Eu­ró­pai Unió kül­ső vagy bel­ső szá­raz­föl­di ha­tá­rai men­tén fek­sze­nek, va­la­mint bi­zo­nyos ese­tek­ben az előb­bi­ek­kel ha­tá­ros NUTS III ré­gi­ók is (Ludvig–Süli-Zakar 2002).
A PHA­RE CBC-program ke­re­té­ben 1998 óta a tag­je­lölt or­szá­gok egy­más kö­zöt­ti ré­gi­ói is jo­go­sul­tak tá­mo­ga­tá­sok­ra. A prog­ram a PHA­RE tá­mo­ga­tá­si rend­sze­ré­nek szer­ves ré­sze, ér­vé­nye­sek rá az ál­ta­lá­nos sza­bá­lyok, va­la­mint lé­te­zik egy spe­ci­á­lis sza­bá­lyo­zá­si rend­szer is. Az EU tö­rek­szik ar­ra, hogy mi­nél szo­ro­sab­ban ös­­sze­han­gol­ja az Inter­reg III/A és a PHA­RE CBC ha­tá­ro­kon át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek­re irá­nyu­ló támo­gatá­sait.15 A prog­ra­mok ter­ve­zé­sé­ben, vég­re­haj­tá­sá­ban és el­len­őr­zé­sé­ben a ha­tár­ré­gi­ók­ban lét­re­ho­zan­dó ve­gyes bi­zott­sá­gok vesz­nek részt, mely­nek tag­jai a PHA­RE CBC köz­pon­ti ha­tó­sá­gá­nak, a prog­ram fő pro­jekt­je­i­ért fe­le­lős szak­mi­nisz­té­ri­um­nak, va­la­mint a re­gi­o­ná­lis és he­lyi ha­tó­sá­gok kép­vi­se­lői. Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia kor­má­nyai 1999-ben lét­re­hoz­tak a PHA­RE CBC költ­ség­ve­tés egy ré­szé­ből egy ún. Kö­zös Kis­pro­jekt Alapot16, mely­nek cél­ja ru­gal­mas ke­ret biz­to­sí­tá­sa a pá­lyá­zók szá­má­ra, va­la­mint az együtt­mű­kö­dé­sek erő­sí­té­se tü­kör­pro­jek­tek for­májában.17 A kis­pro­jek­tek­nek négy ki­emelt cél­ja van (Krup­pa 2003b, 13):
– te­rü­let­fej­lesz­tés és te­rü­let­ren­de­zés
– gaz­da­ság­fej­lesz­tés és tu­riz­mus
– em­be­ri­erő­for­rás-fej­lesz­tés
– ter­mé­szet és kör­nye­zet
A má­so­dik cso­por­tot a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer je­len­ti, mely­nek két pil­lé­re a kü­lön­bö­ző mi­nisz­te­ri tár­cák ál­tal meg­hir­de­tett pá­lyá­za­tok (Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um, Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma), va­la­mint a kü­lön­bö­ző köz­ala­pít­vány­ok, me­lyek for­rá­sa­it egy­részt kor­mány­za­ti tá­mo­ga­tá­sok, más­részt az adó 1%-ából ér­ke­ző fel­aján­lá­sok, har­mad­részt a ci­vil szfé­rá­ból ér­ke­ző fel­aján­lá­sok ké­pe­zik. Öt olyan ala­pít­vány lé­te­zik ma Ma­gyar­or­szá­gon, mely a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok tá­mo­ga­tá­sá­val fog­ala­ko­zik:
1. Il­­lyés Köz­ala­pít­vány – alap­ve­tő­en a kul­tu­rá­lis prog­ra­mok tá­mo­ga­tá­sa ha­tá­roz­za meg te­vé­keny­sé­gét. A költ­ség­ve­tés­ből az ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­ra el­kü­lö­ní­tett ös­­szeg az évek so­rán fo­lya­ma­to­san nőtt, 2002-ben már mint­egy 2,2 mil­li­árd fo­rint­ból gazdálkod­ha­tot­t.18
2. Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány – vis­­sza­té­rí­ten­dő, il­let­ve vis­­sza nem té­rí­ten­dő tá­mo­ga­tá­so­kat nyújt a ha­tá­ron tú­li ma­gyar mik­ro-, kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok­nak. Cél­ja a ha­tá­ron tú­li meg­ma­ra­dás se­gí­té­se, a mű­kö­dé­si fel­té­te­lek ja­ví­tá­sa, ver­seny­ké­pes­sé­gük nö­ve­lé­se, az adott or­szág és Ma­gyar­or­szág kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erősítése.19
3. Apá­czai Köz­ala­pít­vány – egy 1998. évi kor­mány­ha­tá­ro­zat hoz­ta lét­re a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ok­ta­tá­sért, mely­nek cél­ja a ha­tá­ron túl élő ma­gyar kö­zös­sé­gek és a szór­vány­ma­gyar­ság fel­ső­ok­ta­tá­sá­nak, szak­kép­zés­ének és a pe­da­gó­gu­sok to­vább­kép­zé­sé­nek elő­se­gí­té­se és támo­gatása.20
4. Moc­sáry La­jos Ala­pít­vány – szo­ci­á­lis és ka­ri­ta­tív cé­lo­kat szol­gál.
5. Se­gí­tő Jobb Ala­pít­vány – az egész­ség­ügyi el­lá­tás­ra sza­ko­so­dott.
A kö­zös ter­vek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz szük­sé­ges for­rá­sok hi­á­nya je­len­ti a leg­na­gyobb gon­dot az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben. Át­ü­tő vál­to­zást a je­len hely­zet­hez ké­pest a nagy pro­jek­tek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz fel­hasz­nál­ha­tó uni­ós tá­mo­ga­tá­sok igény­be­vé­te­le je­lent­het­ne. Né­hány pro­jekt ké­szült ugyan PHA­RE-tá­mo­ga­tás­sal, 2003-ig azon­ban e té­ren nem volt szá­mot­te­vő­en si­ke­res az eurorégió.21 Az ügy­ve­ze­tő tit­kár egy je­len­tős prob­lé­ma­ként a tü­kör­prog­ram-rend­szert em­lí­tet­te, amely meg­ne­he­zí­ti az együtt­mű­kö­dést, mi­vel nincs biz­to­sí­ték ar­ra néz­ve, hogy mind­két ol­da­lon meg­kap­ják a kö­zös prog­ram meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz szük­sé­ges ös­­szeg fe­lét. A szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság mű­kö­dé­se so­rán meg­fi­gyel­he­tő az a ten­den­cia, hogy a vé­ko­nyabb nyelv­sáv­val ren­del­ke­ző te­rü­le­te­ket pre­fe­rál­ják. A tit­kár vé­le­mé­nye sze­rint mind­ez a ma­gyar ál­lam nem elég erő­tel­jes lob­bite­vé­keny­sé­gé­nek tud­ha­tó be. En­nek el­le­né­re nem ad­ják fel a pró­bál­ko­zást, szá­mos terv­vel ren­del­kez­nek a jö­vő­re nézve.22
A VDI-nek nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok te­kin­te­té­ben ki kell emel­ni a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um, va­la­mint a Kö­zép-du­nán­tú­li Re­gi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség ál­tal biz­to­sí­tott anya­gi tá­mo­ga­tást. A ko­ráb­bi évek­ben jel­lem­ző volt az Il­­lyés és az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány pá­lyá­za­ta­in va­ló rész­vé­tel, il­let­ve az ITD-Hungary Ma­gyar Be­fek­te­té­si és Ke­res­ke­de­lem­fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­nek igény­be­vé­te­le, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a part­ner­ke­re­sés- és köz­ve­tí­tés szol­gál­ta­tá­sa­i­ra. Az el­múlt egy-két év­ben in­kább az uni­ós for­rá­sok és ki­sebb mér­ték­ben a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mi for­rá­sok igény­be­vé­te­le a jel­lem­ző.
Ere­de­ti­leg a be­vé­te­li ol­dalt gya­ra­pí­tot­ta vol­na az ala­pí­tó ok­irat­ban fog­lalt szer­ző­dő fe­lek ál­tal fi­ze­ten­dő tag­díj is, ám en­nek be­sze­dé­sé­re vé­gül is nem ke­rült sor. El­ma­ra­dá­sá­nak oka, hogy az ön­kor­mány­zat­ok több­sé­ge amúgy is for­rás­hi­án­­nyal küsz­kö­dik, így fe­les­le­ges lett vol­na még egy te­her­rel töb­bet ten­ni a vál­luk­ra. Ha mél­tá­nyos ös­­sze­get sze­ret­tek vol­na meg­ál­la­pí­ta­ni, az amúgy sem ja­ví­tott vol­na szá­mot­te­vő­en az eurorégió fi­nan­szí­ro­zá­si hely­ze­tén.
Nagy­mér­ték­ben ja­ví­tott a VDI pénz­ügyi hely­ze­tén, hogy a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat 2004-ben je­len­tős ös­­sze­gű tá­mo­ga­tást nyúj­tott a mű­kö­dé­si költ­sé­gek fe­de­zé­sé­re.

3.2.6. Gaz­da­sá­gi prob­lé­mák

A szlo­vák kor­mány re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ügy­nök­sé­ge ál­tal az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra 1999-ben ké­szí­tett elem­zés sze­rint az észa­ki és dé­li ha­tár­vi­dék szá­mít vál­ság­ré­gi­ó­nak, ami­be az egész ma­gyar ha­tár­sza­kasz is be­le­tar­to­zik. Je­len­tős re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­ge­ket ta­pasz­tal­ha­tunk az or­szág­ban. Nyi­tra ke­rü­let­ben (egy 1999. évi sta­tisz­ti­ka sze­rint) a brut­tó ha­zai ter­mék az uni­ós át­lag 38%-á­nak fe­lelt meg, míg Po­zsony­ban ugyan­ez az ér­ték 97% volt. Dél-Szlo­vá­kia a terv­gaz­da­ság idő­sza­ká­ban mono­struk­turális me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­let­té vált, amely na­gyon las­san mo­der­ni­zá­ló­dik a pi­a­ci esz­kö­zök to­vább­ra is nagy­fo­kú ki­zá­rá­sa mi­att. A pri­mőr zöld­ség­ter­mesz­tés pi­a­ca is be­szű­kült, ami a mun­ka­erő je­len­tős ki­áram­lá­sá­hoz ve­zet az ága­zat­ból (Tu­ba La­jos 2001). A VDI tit­ká­ra is szem­be­sült ez­zel a prob­lé­má­val az eurorégióhoz tar­to­zó ha­tár­sza­ka­szon, ahol a szlo­vák ol­da­lon fek­vő ki­sebb fal­vak gaz­dag kony­ha­ker­ti kul­tú­rá­já­nak ter­mé­kei jó fel­ve­vő pi­ac­ra ta­lál­ná­nak a ma­gyar ol­da­lon, ezt azon­ban a ha­tár­át­ke­lés meg­ol­dat­lan­sá­ga is aka­dá­lyoz­za.
Ha­son­ló­an ne­héz hely­zet­ben van­nak a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók, kü­lö­nö­sen Dél-Szlo­vá­kia tér­sé­gé­ben, ahol a szlo­vák ál­lam az elő­ző fe­je­zet­ben em­lí­tett po­li­ti­kai okok­ból csak el­vét­ve in­dí­tott re­gi­o­ná­lis vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si pro­gramokat.23 A vál­lal­ko­zá­sok több­sé­ge a ke­res­ke­del­mi ban­kok szem­szö­gé­ből nem hi­tel­ké­pes, így sem az ál­la­mi, sem a pi­a­ci szek­tor nem biz­to­sít for­rás­le­he­tő­sé­get a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zói ré­teg fej­lő­dé­sé­hez. Se­gít­sé­get je­lent az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány te­vé­keny­sé­ge, mely há­rom pil­lé­ren nyug­szik:
1. In­for­má­ci­ós rend­szer mű­köd­te­té­se.
2. A vál­lal­ko­zók ok­ta­tá­sa (EU-konform pá­lyá­za­ti rend­szer), ösz­tön­díj­rend­szer mű­köd­te­té­se.
3. A pi­ac­ra ju­tás se­gí­té­se, il­let­ve fej­lesz­té­si for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa.
A köz­ala­pít­vány ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­já­val ké­szí­tett in­ter­jú alap­ján rö­vi­den vá­zol­juk a szer­ve­zet ta­pasz­ta­la­ta­it a tér­ség­ben.
Az ala­pít­vány 1992-es szlo­vá­ki­ai meg­je­le­né­se óta egy­re töb­ben hasz­nál­ják ki az ál­ta­la fel­kí­nált le­he­tő­sé­ge­ket. Az­előtt szin­te min­den igény­lő­nek tud­tak tá­mo­ga­tást nyúj­ta­ni, ma már erős ver­seny van a pá­lyá­zók kö­zött. A for­rá­sok el­osz­tá­sá­nál azo­kat a vál­lal­ko­zá­so­kat ré­sze­sí­tik előny­ben, me­lyek a továbbfel­dol­go­zás­ban vesz­nek részt. A szlo­vák és ma­gyar vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­te egy­for­mán ne­héz, a ma­gya­rok szá­má­ra a nyel­vi kor­lát je­lent plusz hát­rányt. Az igény­lők kö­re a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lők, szol­gál­ta­tók és kis­ipa­ros­ok kö­zül egyen­lő arány­ban ke­rül ki, fő­ként a ka­mat­tá­mo­ga­tá­so­kat ve­szik igény­be. Na­gyon fon­tos­nak tart­ják a vál­lal­ko­zói ön­rész ki­kö­té­sét, a sa­ját erő­fe­szí­tést. Azon vál­lal­ko­zá­sok jö­ve­del­me­ző­sé­ge, me­lyek­nél ez a kor­lá­to­zó fel­té­tel nem ér­vé­nye­sül, ál­ta­lá­ban nem meg­fe­le­lő. Meg­pró­bál­koz­tak ve­gyes vál­lal­ko­zá­sok ki­ala­kí­tá­sá­val, mely­nek ma­gyar­or­szá­gi lá­bát az ala­pít­vány ál­tal lét­re­ho­zott Ko­ope­rá­ció Kft. je­len­tet­te, ám ez a pró­bál­ko­zás ku­darc­ba ful­ladt. A si­ker­te­len­ség oka a szer­ző­dő fe­lek köz­ti fel­old­ha­tat­lan ér­dek­el­len­tét­ben, il­let­ve a nem meg­fe­le­lő jo­gi kör­nye­zet­ben ra­gad­ha­tó meg.24

3.2.7. Az eurorégió bel­ső szer­ve­ze­ti prob­lé­mái

Az eurorégiók mű­kö­dé­sét nagy­ban meg­ne­he­zít­he­ti az in­do­ko­lat­lan bő­ví­tés, szer­ve­ze­ti bur­ján­zás, mely az ak­ció­te­rek el­ap­ró­zó­dá­sá­hoz, a cé­lok meg­sok­szo­ro­zó­dá­sá­hoz ve­zet. Ezen prob­lé­mák a VDI mű­kö­dé­sé­ben sa­já­tos mó­don je­lent­kez­nek, il­let­ve nem je­lent­kez­nek. Fej­ér és Veszp­rém me­gye csat­la­ko­zá­sá­nak va­ló­di in­do­ka el­ső­sor­ban a te­rü­let­fej­lesz­té­si for­rá­sok meg­sza­va­zá­sa volt, mind­azo­nál­tal a VDI ed­dig meg­va­ló­sult prog­ram­ja­it te­kint­ve ki­je­lent­he­tő, hogy az eurorégió te­vé­keny­sé­gé­nek ha­tá­sa a ha­tár men­ti sáv­ban ér­zé­kel­he­tő el­ső­sor­ban, az együtt­mű­kö­dés­ben az em­lí­tett két me­gye, va­la­mint Pest me­gye gya­kor­la­ti­lag nem vesz részt.
Ta­lán épp e fel­is­me­rés kap­csán jött lét­re a Ta­tai kis­tér­ség, a Rá­kó­czi Szö­vet­ség­hez tar­to­zó te­le­pü­lé­sek ön­kor­mány­za­tai és Neszmé­ly ön­kor­mány­za­ta rész­vé­te­lé­vel a Du­na eurorégió a VDI te­rü­le­tén be­lül. A má­sik in­dok az újabb szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­ra a me­gye­rend­szer el­avult­sá­ga volt: a Du­na eurorégió már az in­teg­rá­ci­ós kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en kis­tér­sé­gi ala­pon szer­ve­ző­dött. A tit­kár úr azon­ban hang­sú­lyoz­ta: a két eurorégió mű­kö­dé­sé­ben sze­ret­nék el­ke­rül­ni a pár­hu­za­mos­sá­got, in­kább egy­más te­vé­keny­sé­gé­nek ki­egé­szí­té­sé­re tö­rek­sze­nek, s még a kö­zel­jö­vő­ben együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dást sze­ret­ne köt­ni a VDI-vel.25
A Du­na eurorégió meg­ala­ku­lá­sa je­len­tős vál­to­zá­so­kat vont ma­ga után a VDI mű­kö­dé­sé­ben. Az ügy­ve­ze­tő tit­ká­ri posz­ton be­kö­vet­ke­zett sze­mé­lyi vál­to­zás ön­ma­gá­ban sza­ka­dást ered­mé­nye­zett a mű­kö­dés foly­to­nos­sá­gá­ban, mint ahogy min­den szer­ve­zet éle­té­ben bi­zo­nyos fo­kú meg­ráz­kód­ta­tást je­lent a ve­ze­tő sze­mé­lyé­ben be­kö­vet­ke­zett vál­to­zás.
Ko­ráb­ban a VDI prog­ram­ja­i­nak jó ré­sze lé­nye­gé­ben egy vi­szony­lag szűk ha­tár men­ti sáv­ra kon­cent­rá­ló­dott, most ezek a pro­jek­tek a Du­na eurorégió te­vé­keny­sé­gi kö­ré­nek fő al­ko­tó­ele­mei, s a VDI mű­kö­dé­si fó­ku­sza meg­vál­to­zott. Ezt fém­jel­zi, hogy 2004. má­jus 6-án a VDI szer­ve­zé­sé­vel meg­ala­kult a Vi­seg­rá­di Or­szá­gok Eurorégiói­nak Kon­zul­ta­tív Ta­ná­csa, amely a négy vi­seg­rá­di or­szág 16 eurorégiójá­nak ös­­sze­fo­gá­sá­val jött lét­re; va­la­mint az a tö­rek­vés, hogy az eurorégió egye­sü­le­tet hoz­zon lét­re, és ez­ál­tal olyan jo­gi sze­mél­­lyé vál­jon, mely­nek min­den, az együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dést (1999) alá­írt me­gye vagy az adott me­gyék te­rü­le­tén ala­kult re­gi­o­ná­lis tár­su­lás tag­ja. A je­len­le­gi ope­ra­tív szer­ve­ze­tet, a VDI Eurorégió Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­sá­got ugyan­is a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ön­kor­mány­zat hoz­ta lét­re, s eb­ből fa­kadt az is, hogy a VDI ed­di­gi te­vé­keny­sé­ge gya­kor­la­ti­lag Ko­má­rom-Esz­ter­gom me­gyé­re kor­lá­to­zó­dott. A maj­da­ni egye­sü­let ter­ve­ik sze­rint meg fog­ja őriz­ni a mos­ta­ni tit­kár­sá­got, ugyan­ak­kor a prog­ra­mok tér­be­li ki­ter­je­dé­se je­len­tő­sen nö­ve­ked­het­ne, s a nyi­trai ré­gi­ó­val is szo­ro­sabb­ra fo­nód­hat­na a kap­cso­lat.
To­váb­bi fel­ada­tot je­lent az eurorégió meg­is­mer­te­té­se a la­kos­ság­gal, en­nek je­gyé­ben a VDI ki­adott né­hány in­for­má­ci­ós fü­ze­tet, sta­tisz­ti­kai adat­gyűj­te­ményt, ám ezek nem rend­sze­re­sen meg­je­le­nő és nem szé­les kör­ben ter­jesz­tett ki­ad­vány­ok. Ah­hoz, hogy ki­ala­kul­jon a va­ló­di re­gi­o­ná­lis tu­dat, olyan prog­ra­mok­kal kel­le­ne je­lent­kez­ni, me­lyek a la­kos­ság hét­köz­na­pi éle­té­ben is tar­tós vál­to­zást, ja­vu­lást hoz­nak.

3.3. Ered­mé­nyek és ter­vek az eurorégióban

Az eurorégió rö­vid tá­vú cél­ja­it meg­va­ló­sí­tot­ta: lét­re­jött a szer­ve­zet, töb­bé-ke­vés­bé ki­ala­kul­tak a mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sok, a kap­cso­lat­fel­vé­tel a ré­gi­ók kö­zött és a hi­va­ta­los szer­vek­kel meg­tör­tént, sor ke­rült szá­mos kö­zös prog­ram meg­szer­ve­zé­sé­re is. A táv­la­ti, tág kör­ben meg­fo­gal­ma­zott cé­lo­kat lé­nye­gé­ben az ala­pí­tó ok­irat­ban fog­lal­ták ös­­sze. A cé­lok tel­je­sí­té­sé­hez át­fo­gó fej­lesz­té­si prog­ra­mok szük­sé­ge­sek, ez irány­ban azon­ban szá­mot­te­vő elő­re­lé­pés nem tör­tént. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés lé­nye­gi alap­ja egy, a tér­ség prob­lé­má­i­val fog­lal­ko­zó kö­zös re­gi­o­ná­lis te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gia ki­dol­go­zá­sa, majd meg­va­ló­sí­tá­sa. A alap­ve­tő lép­cső­fo­ko­kat rész­ben már be­jár­ta a VDI: az ak­tu­á­lis hely­zet is­mer­te­té­sé­re 2000-ben, il­let­ve 2001-ben köz­re­a­dott egy sta­tisz­ti­kai adat­gyűj­te­ményt is tar­tal­ma­zó in­for­má­ci­ós fü­ze­tet, a mű­kö­dés jo­gi ke­re­tei ki­ala­ku­ló­ban van­nak. A stra­té­gi­ai alap­el­vek rög­zí­té­se és konk­rét meg­fo­gal­ma­zá­sa még nem tör­tént meg, a főbb együtt­mű­kö­dé­si te­rü­le­tek és pri­o­ri­tá­sok csak las­san kör­vo­na­la­zód­nak, egy­részt a ko­ráb­bi évek­ben ki­ala­kult mű­kö­dé­si irá­nyult­ság meg­vál­to­zá­sa, más­részt az együtt­mű­kö­dés tény­le­ges jo­gi for­má­já­nak ki­a­la­ku­lat­lan­sá­ga mi­att. A leg­ége­tőbb szük­ség­let az inf­rast­ruk­tú­ra ja­ví­tá­sa, a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dé­sek meg­szer­ve­zé­se csak jól ki­épí­tett inf­rast­ruk­tu­rá­lis ke­re­tek kö­zött le­het­sé­ges. Ta­lán még en­nél is na­gyobb súl­­lyal bír – kü­lö­nö­sen a szlo­vák ol­da­lon – a mun­ka­nél­kü­li­ség eny­hí­té­se, ám ez csak köz­ve­tett, mö­göt­tes cél­ki­tű­zés­ként je­len­het meg a pro­jek­tek­ben, egy át­fo­gó nem­ze­ti (nem­zet­kö­zi) te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ka ré­sze­ként.
Az ered­mé­nyek ér­té­ke­lé­sé­nél fi­gye­lem­be kell ven­nünk, hogy az eurorégió meg­ala­ku­lá­sát már meg­előz­te a Rá­kó­czi Szö­vet­ség, mely­nek kap­cso­lat­rend­sze­rét, ha­gyo­má­nyos ren­dez­vé­nye­it „örö­köl­te” a VDI.26 Az eurorégió ed­di­gi te­vé­keny­sé­ge a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra lát­ha­tó mó­don in­kább kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyek, kon­fe­ren­ci­ák, üz­let­em­ber-ta­lál­ko­zók, vá­sá­rok, ki­ál­lí­tá­sok szer­ve­zé­sé­re és meg­ren­de­zé­sé­re ter­jedt ki. Fon­tos ese­mény­nek te­kint­he­tő a PHA­RE, il­let­ve a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Ta­nács tá­mo­ga­tá­sá­ból meg­szer­ve­zett Eu­ró­pai Pol­gár­kép­ző Akadémi­a27, a tan­fo­lyam ter­ve­ik sze­rint a kö­zel­jö­vő­ben Szlo­vá­ki­á­ba is meg­ren­de­zés­re ke­rül majd.
A fent em­lí­tett ren­dez­vé­nye­ken kí­vül 2003-ban ki­dol­go­zás­ra ke­rült né­hány, a tér­ség leg­ége­tőbb prob­lé­má­i­val fog­lal­ko­zó ta­nul­mány­terv, me­lyek meg­va­ló­sí­tá­sát a kö­vet­ke­ző évek­ben ter­ve­zik, amen­­nyi­ben a meg­fe­le­lő tá­mo­ga­tás ren­del­ke­zés­re áll:
– Du­nai Zöld­fo­lyo­só: tájre­ha­bil­itá­ciós prog­ram a tér­ség szi­get­vi­lá­gá­ban a bős–nagy­ma­ro­si vízi erőmű ál­tal oko­zott táj­se­bek be­gyó­gyí­tá­sá­ra. A meg­va­ló­sí­tást PHA­RE CBC-támogatásból ter­ve­zik.
– Duna ­men­ti ke­rék­pár­út ter­ve: Brüs­­szel­től Bu­da­pes­tig tar­tó kerékpárúthálózat ki­épí­té­se a ter­vek sze­rint szin­tén uni­ós for­rás­ból, ám ed­dig si­ker­te­le­nül pá­lyáz­tak.
– A Duna ­men­ti te­le­pü­lé­sek víz­ren­de­zé­si prog­ram­já­nak ki­dol­go­zá­sa.
– Eu­ró­pai In­for­má­ci­ós Pont Iro­da mű­köd­te­té­se a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­mal együtt­mű­kö­dés­ben.
– El­ké­szült egy ta­nul­mány­terv a ko­má­ro­mi Er­zsé­bet híd át­ala­kí­tá­sá­ról, amely le­he­tő­vé ten­né egy két­sá­vos au­tó­út ki­épí­té­sét, hogy az észak-dé­li kor­ri­dor Gdansk­tól Ko­má­ro­mon át ve­zes­sen az Ad­ri­á­ig. Ez egy­ben a híd re­konst­ruk­ci­ó­já­nak kér­dé­sét is meg­ol­da­ná.
A Du­na eurorégiót 2003-ban hoz­ta lét­re a Ta­tai Kis­tér­sé­gi Te­rü­let­fej­lesz­té­si Tár­su­lat és a szlo­vá­ki­ai Híd­ve­rő Tár­su­lás, Neszmé­ly köz­pont­tal. Az eurorégióban részt ve­vő ön­kor­mány­zat­ok ugyan­azok, mint ame­lyek ko­ráb­ban a Rá­kó­czi Szö­vet­sé­get ala­pí­tot­ták. Az ügy­ve­ze­tő el­nök Benkő Fe­renc, aki meg­ala­ku­lá­sá­tól 2003-ig a VDI ügy­ve­ze­tő tit­ká­ra volt. A VDI-hez ha­son­ló­an ez eset­ben is szük­ség volt egy önál­ló jog­ala­nyi­ság­gal ren­del­ke­ző szer­ve­zet­re, ez az ope­ra­tív szer­ve­zet a Du­na Eurorégió Ügy­vi­te­li Fej­lesz­té­si Köz­hasz­nú Tár­sa­ság, mely a pá­lyá­za­to­kat benyújt­ja.28 A prog­ra­mok fi­nan­szí­ro­zá­sát el­ső­sor­ban uni­ós for­rá­sok igény­be­vé­te­lé­vel biz­to­sít­ják.
A Du­na eurorégió el­sőd­le­ges cél­ját 2003-ban a kö­vet­ke­ző­képp lát­ta az ügy­ve­ze­tő tit­kár: a vi­seg­rá­di gon­do­lat elő­tér­be he­lye­zé­se a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés­ben, en­nek meg­fe­le­lő­en a len­gyel­or­szá­gi Za­ko­pa­né­val már fel­vet­ték a kap­cso­la­tot. Szán­dé­kuk­ban áll lét­re­hoz­ni a Vi­seg­rá­di Eurorégiók Szö­vet­sé­gét, mely­ben a len­gyel, szlo­vák, uk­rán és ma­gyar tér­sé­ge­ket érin­tő eurorégiók rész­vé­te­lé­re szá­mí­ta­nak. Ez utób­bi 2004 má­ju­sá­ban a VDI ve­ze­té­sé­vel lét­re­jött.
Az eurorégió főbb cél­jai vé­gül is a kö­vet­ke­ző­képp for­má­lód­tak az ala­pí­tó do­ku­men­tum­ban dek­la­rál­tak sze­rint: ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dé­sek­ről és a két or­szág kö­zöt­ti jó­szom­szé­di kap­cso­la­tok­ról szó­ló eu­ró­pai és ké­tol­da­li egyez­mé­nyek alap­ján tá­mo­gat­ja a te­rü­le­tén mű­kö­dő szer­ve­ze­tek együtt­mű­kö­dé­sét a te­rü­le­ti fej­lő­dés és az eu­ró­pai in­teg­rá­ció elő­se­gí­té­se érdekében.29 Az eurorégió el­ső­sor­ban a Du­na ál­tal kép­vi­selt ide­gen­for­gal­mi vonz­erő­re épít­ve a tu­risz­ti­kai fej­lesz­té­sek­re kon­cent­rál. Csak fel­so­ro­lás­sze­rű­en az eh­hez kap­cso­ló­dó pro­jek­tek: Euró­pafalu (tü­kör­prog­ram), Ki­kö­tő­prog­ram, Hajóskanzen, Er­dei is­ko­la. A ter­vek kö­zött sze­re­pel to­váb­bá, hogy egy olyan ha­tár­át­ke­lé­si le­he­tő­sé­get ala­kí­ta­nak ki, amely a schen­geni sza­bá­lyo­zás alap­ján mű­köd­ne, az­az ha­tár­ál­lo­más és ál­lan­dó el­len­őr­zés nél­kül sza­ba­don lép­het­né át a ha­tárt bár­ki Neszmé­ly egy bi­zo­nyos su­ga­rú kör­ze­té­ben. Ez a ha­tár­át­ke­lé­si le­he­tő­ség na­gyot len­dít­het a két­ol­da­lú kap­cso­la­tok fej­lesz­té­sé­ben.
A VDI je­len­le­gi erő­for­rá­sa­it az egye­sü­let­té ala­ku­lás kö­ti le, il­let­ve a nyi­trai szer­ve­zet­tel kö­zö­sen ké­szül egy PHA­RE-pá­lyá­zat, mely a ha­tár két ol­da­la kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erő­sí­té­sét céloz­za­.30 A tá­vo­li ter­vek kö­zött to­vább­ra is sze­re­pel az észa­k-dél irá­nyú au­tó­pá­lya épí­té­se, a konk­rét út­vo­nal­ról azon­ban még nem si­ke­rült meg­egyez­ni az érin­tet­tek­kel.
Vé­ge­ze­tül szót kell ej­te­ni az EU-csatlakozás ha­tá­sa­i­ról is. 2003-ban az ügy­ve­ze­tő tit­kár nagy vál­to­zá­so­kat re­mélt, ma utód­ja sze­rint az eurorégió mint szer­ve­zet nem ér­zé­kel nagy vál­to­zást, az in­kább a ré­gió te­rü­le­tén élő em­be­rek sze­mé­lyes éle­té­ben je­lent­ke­zik: a kön­­nyebb ha­tár­át­lé­pés­nek és eb­ből ki­fo­lyó­lag a kön­­nyebb mun­ka­vál­la­lás­nak kö­szön­he­tő­en.

4. Ös­­szeg­zés

A Vág–Duna–Ipoly eurorégió vizs­gá­la­ta so­rán nyert ta­pasz­ta­la­to­kat ös­­sze­gez­ve meg­fo­gal­maz­ha­tó né­hány meg­ál­la­pí­tás, mely az eurorégiót je­len­leg jel­lem­zi. A VDI-ben részt ve­vő me­gyék te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­se túl­sá­go­san nagy, a kü­lön­bö­ző ön­kor­mány­za­t­ok ér­de­kei el­té­rők, az egyes kis­tér­sé­gek­ben szük­sé­ges fej­lesz­té­sek irá­nyai kü­lön­bö­zők, s így ne­héz át­fo­gó pro­jek­te­ket lét­re­hoz­ni, lo­ká­lis prog­ra­mok meg­va­ló­sí­tá­sá­ra van in­kább le­he­tő­ség. A szű­kebb te­rü­le­te­ken a fej­lesz­té­si irá­nyok job­ban be­ha­tá­rol­ha­tók, s ezért a Du­na eurorégió kön­­nyeb­ben meg­ta­lál­ta az adott kis­tér­ség éle­té­ben be­töl­ten­dő sze­re­pét, le­gyen az a kö­ze­li ha­tár­sza­kasz men­tén fek­vő te­le­pü­lé­sek­kel va­ló kap­cso­lat­tar­tás, a tér­ség kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nya­i­nak ápo­lá­sa, az ok­ta­tás­ban va­ló űrök be­töl­té­se vagy egy te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ram ki­dol­go­zá­sa.
A jo­gi sze­mé­lyi­ség hi­á­nya és en­nek a prob­lé­má­nak az át­hi­da­lá­sa ko­moly prob­lé­mát oko­zott az eurorégió mű­kö­dé­sé­ben, il­let­ve je­len­tős mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­ta te­vé­keny­sé­gé­nek tér­be­li irá­nyult­sá­gát. Ez utób­bi ab­ból is fa­kad, hogy a VDI éle­té­ben az ala­pí­tá­sát kez­de­mé­nye­ző sze­mély, aki egy­ben az el­ső ügy­ve­ze­tő tit­kár – az­az ve­ze­tő – is volt, meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet töl­tött be, s a sze­mé­lyé­hez kö­tő­dő kap­cso­la­ti há­ló má­ig lét­kér­dés az eurorégió szá­má­ra. A je­len­le­gi ve­ze­tő­re is nagy fe­le­lős­ség há­rul a te­kin­tet­ben, hogy az ő el­kép­ze­lé­sei dön­tő­en be­fo­lyá­sol­ják, mi­lyen irányt vesz majd a VDI te­vé­keny­sé­ge.
A VDI meg­ala­ku­lá­sát mo­ti­vá­ló leg­főbb té­nye­ző a ha­tá­ro­kon túl­ra szo­rult ki­sebb­ség fel­ka­ro­lá­sa, mint ahogy az ál­ta­lá­ban a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben el­he­lyez­ke­dő eurorégiókra jel­lem­ző. Eb­ből fa­ka­dó­an az együtt­mű­kö­dés e kez­de­ti sza­ka­szá­ra a kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok ápo­lá­sa a jel­lem­ző, de már meg­je­len­tek a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés­re irá­nyu­ló kez­de­mé­nye­zé­sek is. Eh­hez kap­cso­ló­dik a má­sik fő mo­ti­vá­ló té­nye­ző, me­lyet az uni­ós for­rá­sok­ra va­ló pá­lyá­zás je­lent. Az eurore­gionális szer­ve­ző­dés nyúj­tot­ta elő­nyök kö­zül az egyik leg­fon­to­sabb az adott kis­tér­ség te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak fi­nan­szí­ro­zá­sa. Bár az ered­mé­nyes mű­kö­dés­hez szük­sé­ges leg­több fel­té­tel adot­t, az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján azon­ban még nem jött lét­re va­ló­di, szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló mikrosz­in­tű ös­­sze­fo­gás, a Vág–Duna–Ipoly eurorégió még az út­ke­re­sés ál­la­po­tá­ban van.
Ál­ta­lá­ban te­hát el­mond­ha­tó, hogy a ha­tá­ron át­nyú­ló, két- vagy több nem­ze­tet is érin­tő eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek­nek mind a mai na­pig ál­ta­lá­ban ha­son­ló jel­le­gű ki­hí­vás­sal kell szem­be­néz­ni­ük mind­amel­lett, hogy az ered­mé­nyek is sza­po­rod­nak.
Ilyen ki­hí­vás­nak mi­nő­sül­het a költ­ség­ve­tés kér­dé­se, kü­lö­nö­sen azért is, mert leg­több­ször an­nak je­len­tős ré­sze pá­lyá­za­tok út­ján nyer­he­tő el. A pá­lyá­za­tok­ra va­ló fel­ké­szü­lés, gya­kor­lat­szer­zés és a ha­tár­idők be­tar­tá­sa mind el­sa­já­tí­tan­dó ké­pes­ség. Mind­ezt azért is fon­tos le­szö­gez­ni, mert egy 2004–2006-os ada­to­kat fel­dol­go­zó sta­tisztika31 sze­rint a kö­zö­sen be­nyúj­tott pá­lyá­za­to­kat ju­tal­maz­ták a leg­több pénz­zel, bár a kü­lön be­nyúj­tott pá­lyá­za­tok sem ma­rad­tak el sok­kal.
Fon­tos a po­li­ti­kai jel­le­gű prob­lé­mák rö­vid tá­vú fél­re té­te­le, hos­­szú tá­von pe­dig meg­ol­dá­sa. Itt el­ső­sor­ban a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség kér­dé­sé­re gon­do­lunk, ami­ben ugyan szá­mos elő­re­lé­pés tör­tént, me­lyek ked­ve­ző ha­tá­sai ta­gad­ha­tat­la­nok, a kér­dés azon­ban to­vább­ra is ké­nyes.
Ugyan­így sok eset­ben prob­lé­mát je­lent az együtt­mű­kö­dés­ben részt ve­vő tér­sé­gek pe­ri­fé­ri­á­lis jel­le­ge, gyak­ran az or­szág töb­bi ré­szé­től va­ló je­len­tős el­ma­ra­dott­sá­ga. Ter­mé­sze­te­sen fon­tos szem előtt tar­ta­ni: a cél egy­ben az ok is, hi­szen a gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok in­ten­zi­tá­sa azért is fon­tos, hogy az el­ma­ra­dot­tabb tér­sé­gek le­he­tő­sé­get kap­ja­nak a fel­zár­kó­zás­ra. Eh­hez a prob­lé­má­hoz nagy­ban köt­he­tő to­váb­bá a kü­lön­bö­ző érin­tett tér­sé­gek el­té­rő tár­sa­dal­mi és inf­rast­ruk­tu­rá­lis vi­szo­nya.
Hi­ány van az olyan in­téz­mé­nyek­ből, me­lyek hi­te­lek­kel, köl­csö­nök­kel tá­mo­gat­nák a ha­tá­ron át­íve­lő be­ru­há­zá­so­kat.
És ta­lán a leg­fon­to­sabb ki­hí­vás: a bi­za­lom meg­te­rem­té­se és az ér­dek­lő­dés fel­kel­té­se a part­ne­rek­ben a kö­zös ér­de­kek szem előtt tar­tá­sá­val.
Az eurorégiók­nak mint kü­lön­le­ges együtt­mű­kö­dé­si for­mák­nak te­hát alap­ve­tő cél­ki­tű­zé­sei mi­att ki­emel­ke­dő sze­re­pet tu­laj­do­ní­tunk, kü­lö­nö­sen Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Baranyi Bé­la 2003. Shen­gen ár­nyé­ká­ban – eurore­gionális szer­ve­ze­tek és a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés kér­dé­sei Ma­gyar­or­szág ke­le­ti ál­lam­ha­tá­rai men­tén. In Süli-Zakar Ist­ván (sz­erk.): Ha­tá­rok és határ­men­tiség az át­ala­ku­ló Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­tem Kos­suth Egye­te­mi Ki­adó­ja.
Sz. Dé­vai Ju­dit 1993. Iden­ti­tás – szél­zú­gás­ban. Ko­má­rom, Ko­má­ro­mi La­pok.
Éger Györ­gy 2000. Region­al­iz­mus, ha­tá­rok és ki­sebb­sé­gek Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Bu­da­pest, Osiris.
Grúber Kár­oly 2002. Eu­ró­pai in­teg­ri­tá­sok: Ré­gió, nem­zet, in­teg­rá­ció. Bu­da­pest, BIP Ki­adó.
Ha­lász Iván 2000. A köz­igaz­ga­tá­si re­form ter­vei Szlo­vá­ki­á­ban. Pro Minori­tate, 2. évf. 2. sz. 110–124. p.
Ham­berg­er Ju­dit 2000. Szlo­vá­kok­ról és cse­hek­ről ma­gyar szem­mel. Po­zsony, Kalligram.
Hardi Ta­más 2000. Ál­lam­ha­tár­ok és re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dé­sek. In Hor­váth Gyula–Rech­nitzer Já­nos (sz­erk.): Ma­gyar­or­szág te­rü­le­ti szer­ke­ze­te és fo­lya­ma­tai az ez­red­for­du­lón. Pécs, MTA RKK, 595–615. p.
Hidegh An­na La­u­ra–Mik­lós An­na Er­zsé­bet 2003. Nec arte nec marte? Avagy a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek ki­csi­ben és nagy­ban. TDK-dolgozat (BKAE). Bu­da­pest.
Il­lés Iván 1997. A re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés fel­tét­elei Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­ban. Tér és Tár­sa­da­lom, 11. évf. 2. sz. 17–28. p.
Krup­pa Éva 2003a. Ré­gi­ók a ha­tá­ron. Ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés az Eu­ró­pai Uni­ó­ban és Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. PhD-értekezés (BKÁE Nem­zet­kö­zi Kap­cso­la­tok Dok­to­ri Is­ko­la). Bu­da­pest.
Krup­pa Éva 2003b. Eurorégiók a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron. Té­nyek és vé­le­mé­nyek. Kéz­irat.
Kusý, Miroslav 2002. A ma­gyar­kér­dés Szlo­vá­ki­á­ban. Po­zsony.
Lel­kes Gá­bor 2003. El­ma­ra­dott­ság és ver­seny­ké­pes­sé­gi ele­mek a dél-szlo­vá­ki­ai tér­ben. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 5. évf. 4. sz. 3–18. p.
Lud­vig Zsuzsa–Süli-Zakar Ist­ván 2002. A Kár­pá­tok Eurorégió együtt­mű­kö­dés mér­le­ge. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Med­ve-Bá­lint Ger­gő 2003. Ha­tár men­tén új uta­kon: eurorégiók Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Pro Minori­tate, 5. évf. 4. sz. 100–133. p.
Rech­nitzer Já­nos 2002. Az or­szág­ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dé­sek sa­já­tos­sá­gai. Eu­ró­pai Köz­igaz­ga­tá­si Szem­le, 49. évf. 1–2. sz. 33–48. p. (A Ma­gyar Jog mel­lék­le­te.)
Sal­lai Já­nos 2003. Az ál­lam­ha­tár­ok jö­vő­je a Kár­pát-me­den­cé­ben a „schen­geni fo­lya­mat” tük­ré­ben. In Süli-Zakar Ist­ván (sz­erk.): Ha­tá­rok és határ­men­tiség az át­ala­ku­ló Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­tem Kos­suth Egye­te­mi Ki­adó­ja.
Szar­ka Lász­ló 2001. Köz­igaz­ga­tá­si re­form és ki­sebb­sé­gi kér­dés. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 3. évf. 2. sz. 208–222. p.
Tu­ba La­jos 2001. Gaz­da­sá­gi szer­ke­zet, üz­le­ti élet, te­rü­let­fej­lesz­té­si ter­vek, ide­gen­for­ga­lom. www.­fo­ru­minst.hu.
Vág–Duna–Ipoly Eurorégió 2001. Ta­ta­bá­nya, Vág–Duna–Ipoly Eurorégió Tit­kár­sá­ga.
www.dti.rkk.hu/ki­ad­v/tertelkut/tertelkut23.htm­l.
www.lib.u­ni-­corv­i­nus.hu/phd/krup­pa_e­va.pdf.
www.ke­mo­h.hu.
www.ko­marno.sk/kl.
www.­neszme­ly.hu/­dunaeu­ro/­page2.ht­m.
www.neu­man­n-­haz.hu/tei/e­d­u­ca­tio/e­d­u­ca­tio/1997osz/s­tud­ies/3­suli-za­/3­suli-z­a­_h­u.ht­ml.
www.o­fakht.hu.
www.­val­to­zovi­lag.hu/eu/eu­rore­giok.ht­m#kar.

 

Horváth Tamás–Ríz Ádám: Szlovákiai magyarok támogatásának új lehetõségei az Európai Unióban

1. Be­ve­ze­tés

Né­hány éven be­lül a Kár­pát-me­den­ce ma­gya­rok ál­tal la­kott 8 or­szá­ga kö­zül 6 tag­ja lesz az Eu­ró­pai Uni­ó­nak, a kö­zel 13 mil­lió itt élő ma­gyar­ból kb. 12,6 mil­lió az EU ál­lam­pol­gá­ra lesz, a dél­vi­dé­ki és kár­pát­al­jai ma­gyar­ság pe­dig az Unió ha­tá­rán vár­ha­tó­an egy­re szo­ro­sab­ban kap­cso­ló­dik az in­teg­rált Eu­ró­pá­hoz.
A ha­tá­rok fo­ko­za­tos le­bon­tá­sa, a (tudás)tőke, áruk, szol­gál­ta­tá­sok és sze­mé­lyek sza­bad moz­gá­sa új táv­la­to­kat nyit­hat a ha­tá­rok nél­kü­li nem­zet­egye­sí­tés­hez. Ezen új hely­zet­ben anak­ro­nisz­ti­kus­sá vá­lik a má­ra ki­üre­se­dett szü­lő­föld­ön ma­ra­dás el­ve: ed­di­gi ad­mi­niszt­ra­tív aka­dá­lyok, kor­lá­to­zá­sok he­lyett le­he­tő­vé kell ten­ni a mun­ka­erő, di­á­kok sza­bad moz­gá­sát, de ez­zel pár­hu­za­mo­san min­dent meg kell ten­ni an­nak ér­de­ké­ben, hogy a tő­ke, áruk és szol­gál­ta­tá­sok va­ló­ban el­jus­sa­nak a szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­i­ba, ez­ál­tal egy él­he­tőbb szü­lő­föld esé­lye­it meg­te­remt­ve ott.
Mind­eh­hez a ha­tá­ron túl­ra irá­nyu­ló je­len­le­gi ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás több­szö­rö­se sem len­ne elég­sé­ges, a jobb élet­mi­nő­ség­hez, az él­he­tőbb tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet fel­tét­ele­i­hez – a szom­szé­dos or­szá­gok gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­se mel­lett – a kö­vet­ke­ző 10-20 év­ben ki­vé­te­les esélyt te­remt­het a tér­ség­be irá­nyu­ló uni­ós for­rá­sok meg­szer­zé­se. Ma­gyar­or­szág sze­re­pe eb­ben a „hal he­lyett há­lót” elv al­kal­ma­zá­sa, az­az a csat­la­ko­zá­si, fel­ké­szü­lé­si ta­pasz­ta­la­ta­ink át­adá­sá­val – ezen a té­ren is – hely­ze­ti előny­be kell hoz­ni a szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­sá­gát.
A ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­nak egy ha­té­ko­nyabb – az EU gya­kor­la­tá­ból át­vett – esz­köz­rend­szer­rel el­sőd­le­ge­sen azt kell a jö­vő­ben elő­se­gí­te­nie, hogy a szü­lő­föld­jü­kön élők és utó­da­ik ma­gyar­ként ta­lál­ják meg a szá­muk­ra ked­ve­ző élet­fel­té­te­le­ket. (En­nek ösz­tön­zé­se sem az Uni­ó­tól, sem a szom­szé­dos ál­la­mok­tól re­á­li­san nem vár­ha­tó, leg­fel­jebb csak sze­rény mér­ték­ben.)
A mö­göt­tünk ha­gyott más­fél év­ti­zed­ben a ha­tá­ron túl élő ma­gyar­ság – köz­tük a fel­vi­dé­ki ma­gyar kö­zös­ség – sor­sa alap­ja­i­ban vál­to­zott meg: szá­mos olyan kez­de­mé­nye­zés vált va­ló­ra, ami­ről so­kan ál­mod­ni se mer­tek ko­ráb­ban (pl. ál­la­mi ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény), és szá­mos olyan vész­for­ga­tó­könyv is va­ló­ság­gá vált, ami­re ak­kor még ke­ve­sen gon­dol­hat­tak (pl. 10% kö­rü­li né­pes­ség­fo­gyás a ma­gyar­ság kö­ré­ben). A szám­ve­tés­nek itt van te­hát az ide­je: mit si­ke­rült el­ér­ni, mit nem, hol ron­tot­tuk el, ho­gyan kel­le­ne más­képp, s mit te­het eh­hez hoz­zá a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka. A hely­zet­ér­té­ke­lést és a stra­té­gia fel­vá­zo­lá­sát még in­kább alá­tá­maszt­ja a tér­ség – köz­te Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág – uni­ós csat­la­ko­zá­sa, amely je­len­tő­sen „át­raj­zol­ja” a ma­gya­rok lak­ta Kár­pát-me­den­ce geo­po­li­ti­ka tér­kép­ét. A meg­vál­to­zott hely­zet, a „ma­gyar­nak len­ni” re­la­tív fel­ér­té­ke­lő­dé­se – az ed­di­gi ered­mé­nyek meg­tar­tá­sa mel­lett – ra­di­ká­li­san új meg­ol­dá­so­kat, új lo­gi­kát és meg­kö­ze­lí­tést igé­nyel mind po­li­ti­kai, mind szak­mai szem­pont­ból, amely­hez a ma­gyar­or­szá­gi nem­zet­po­li­ti­kai tér min­den sze­rep­lő­jé­nek te­vé­keny rész­vé­te­le szük­sé­ges.
Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság le­he­tő­sé­gei, pers­pek­tí­vái is mó­do­su­ló­ban van­nak, meg­lá­tá­sunk sze­rint szé­le­sed­nek, bő­vül­nek. Ta­nul­má­nyunk­ban egy rö­vid, csak cím­sza­vak­ban ki­me­rü­lő hely­zet­ér­té­ke­lés után a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka meg­újí­tá­sá­ra te­szünk ja­vas­la­tot, ki­tér­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra uni­ós for­rás­ból hoz­zá­fér­he­tő fej­lesz­té­si for­rá­sok – Ma­gyar­or­szá­got is érin­tő – ki­hí­vá­sa­i­ra, fel­ada­ta­i­ra is. En­nek kap­csán há­rom fő pil­lért ha­tá­roz­tunk meg az EU-csatlakozást kö­ve­tő, ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal ös­­sze­füg­gő fel­ada­tok ha­té­ko­nyabb el­lá­tá­sá­ra:
1. pil­lér: Tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka he­lyett fej­lesz­tés­po­li­ti­ka – Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv.
2. pil­lér: Ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok EU fel­ké­szí­té­se – „hal he­lyett há­lót”.
3. pil­lér: Együtt­mű­kö­dés a ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szint­jén – „ma­gyar–ma­gyar te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés”.
Ezek a jó­részt egy­mást ki­egé­szí­tő cé­lok egy­más ha­tá­sa­it erő­sít­he­tik fel, ahogy az EU-szaknyelv fo­gal­maz: együt­tes meg­va­ló­su­lá­suk ese­tén igen ko­moly szinergikus ha­tá­sok is fel­lép­het­nek.
Ta­nul­má­nyunk ki­tér to­váb­bá ar­ra, hogy mi­lyen le­he­tő­sé­ge­ket és ve­szé­lye­ket rejt ma­gá­ban ez az új szi­tu­á­ció, il­let­ve ki­fe­je­zet­ten köz­igaz­ga­tá­si meg­kö­ze­lí­té­sű meg­ol­dá­si ja­vas­la­to­kat, vá­lasz­le­he­tő­sé­ge­ket kí­ná­lunk a dön­tés­ho­zók szá­má­ra a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal fog­lal­ko­zó szak­po­li­ti­ka át­fo­gó meg­újí­tá­sá­ra, amely – a po­li­ti­kai és szak­mai kon­szen­zust él­ve­ző meg­ál­la­pí­tás sze­rint – nem ha­lo­gat­ha­tó to­vább. Je­len anyag az egész Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak meg­újí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an fo­gal­maz meg javasalatokat, azon­ban hang­sú­lyo­san érint­jük a ré­gi­ós meg­kö­ze­lí­té­sek, kü­lönb­sé­gek fontoságát, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a szlo­vá­ki­ai sa­já­tos­sá­gok­ra. Ta­nul­má­nyunk az EU-csatlakozás ál­tal a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság szá­má­ra nyújt­ha­tó po­ten­ci­á­lis elő­nyö­ket meg­csil­lant­va a két, ed­dig ta­lán egy­más­tól leg­tá­vo­labb ál­ló szak­po­li­ti­ka pár­be­széd­ét, szo­ros együtt­mű­kö­dé­sét szor­gal­maz­za an­nak a fel­is­me­ré­sé­re, hogy a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság­nak most tör­té­nel­mi esé­lye kí­nál­ko­zik a fel­zár­kó­zás­ra. En­nek el­sza­lasz­tá­sa vég­leg meg­pe­csé­tel­he­ti a szü­lő­föld­ön va­ló meg­ma­ra­dás, a hi­va­ta­los ma­gyar ál­la­mi po­li­ti­ka ál­tal 15 éve meg­ha­tá­ro­zott prog­ram­já­nak pa­ra­dig­má­ját.

2. Hely­zet­ér­té­ke­lés 1990–2005: ered­mé­nyek és ered­mény­te­len­sé­gek

1990 óta el­múlt 15 év szá­mos ered­mén­­nyel és ku­darc­cal, az alap­kér­dés azon­ban to­vább­ra sem vál­to­zott: ho­gyan to­vább ma­gyar tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka? E szin­te éven­ként vis­­sza­té­rő kér­dés mel­lé 2004 óta már fel kell ten­nünk egy má­si­kat is: fel­ké­szül­tünk-e a már meg­nyílt EU-források fo­ga­dá­sá­ra, és e két tá­mo­ga­tá­si rend­szer­ből adó­dó le­he­tő­sé­gek ös­­sze­han­go­lá­sá­ra?
Úgy vél­jük, hogy a felvédéki ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak hasz­no­su­lá­sát az el­múlt 15 év­ben kü­lön­bö­ző szem­pont­ok­ból ki­in­dul­va már so­kan és sok he­lyütt felmérték2, mi – rész­ben ezek­re ala­poz­va – konk­rét gya­kor­la­ti lé­pé­sek­re fo­gal­maz­tunk meg ja­vas­la­to­kat, ab­ból ki­in­dul­va, hogy ezen lé­pé­sek meg­té­te­le sür­ge­tő fel­adat.

2.1. Új hely­zet, új le­he­tő­sé­gek, új ve­szé­lyek

Az el­múlt más­fél év­ti­zed je­len­tős ered­mé­nyei (pl. in­téz­mény­épí­tés) mel­lett a ha­tá­ron túl­ra irá­nyu­ló tá­mo­ga­tá­si rend­szer a leg­főbb cél­ját, a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást nem, vagy csak rész­ben tud­ta el­ér­ni. (Té­mánk szem­pont­já­ból ir­re­le­váns kér­dés, hogy a ma­ga kor­lá­to­zott esz­kö­ze­i­vel és anya­gi for­rá­sa­i­val csak kis rész­ben te­he­tő mind­ezért fe­le­lős­sé.)
A kül­ső, gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek mel­lett mind­eh­hez hoz­zá­já­rul­tak a ha­zai tá­mo­ga­tá­si rend­szer bel­ső gyen­ge­sé­gei: nincs jö­vő­ké­pet tar­tal­ma­zó át­fo­gó tá­mo­ga­tá­si stra­té­gia, en­nek alá­ren­delt pá­lyá­za­ti prog­ra­mok; nem ösz­tö­nöz fej­lesz­té­sek­re, csak a sze­rep­lők „élet­ben tar­tá­sa” a cél; klientúrarendszer ki­ala­ku­lá­sa és a tel­je­sít­mény­elv hi­á­nya jel­lem­zi; nincs a tá­mo­ga­tá­sok mö­gött mo­ni­tor­ing, vis­­sza­csa­to­lás.
A szom­szé­dos or­szá­gok­ban a ki­lenc­ve­nes évek, il­let­ve a ké­tez­res évek ele­jén vég­zett két nép­szám­lá­lás ada­ta­i­ból ki­ol­vas­ha­tó je­len­tős szám­be­li de­fi­cit ar­ra mu­tat, hogy a tar­tós po­li­ti­kai szán­dék és nö­vek­vő költ­ség­ve­té­si rá­for­dí­tá­sok el­le­né­re sem si­ke­rült a ked­ve­zőt­len ten­den­ci­ák meg­for­dí­tá­sa, sőt a las­sí­tá­sa sem.
A tér­ség ál­ta­lá­nos de­mog­rá­fi­ai meg­tor­pa­ná­sá­nál a szom­szé­dos or­szá­gok­ban ma­gu­kat ma­gyar­nak val­lók szá­má­nak csök­ke­né­se jó­val na­gyobb, he­lyen­ként drá­mai mér­té­kű. A de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok mé­lyén azon­ban még en­nél is sö­té­tebb a kép: a több­sé­gi nem­ze­tek­hez ké­pest el­öre­ge­dett ma­gyar ki­sebb­sé­gek; a fal­vak­ba tör­té­nő vis­­sza­hú­zó­dás és a fi­a­tal kor­osz­tály­ok, kü­lö­nö­sen az ér­tel­mi­sé­gi­ek el­ván­dor­lá­sa; po­zí­ció­vesz­tés a mun­ka­erő­pi­a­con (Gyurgyík–Sebők 2003, 31–45). Pa­ra­dox mó­don épp az EU-csatlakozással gyor­sul­hat fel a „ma­gyar–ma­gyar” agy­el­szí­vás­ként is­mert má­sik ten­den­cia is: az EU-állampolgárok egyen­ran­gú ta­nul­má­nyi le­he­tő­sé­ge­i­nek kö­szön­he­tő­en több­éves emel­ke­dő ten­den­cia után 2006-ban már – el­ső íz­ben – a szom­szé­dos or­szá­gok kö­zül Szlo­vá­ki­á­ból je­lent­kez­nek a leg­töb­ben ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si kép­zés­re (ös­­sze­sen 933-an3), an­nak el­le­né­re, hogy a ko­ráb­bi­ak­nál jó­val szé­le­sebb le­he­tő­ség van a szü­lő­föld­ön is ma­gya­rul ta­nul­ni. Köz­is­mert az is, hogy a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben ta­nu­lók 30-40%-a nem tér visz­­sza szülőföldjére.4 Gyö­ke­re­sen új hely­ze­tet te­remt a tér­ség uni­ós csat­la­ko­zá­sa: a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok több­sé­ge a kö­vet­ke­ző évek­ben ed­dig nem lá­tott mér­té­kű uni­ós for­rá­sok­ra lesz jo­go­sult, ame­lyek cél­ja épp az el­ma­ra­dott ré­gi­ók, tár­sa­dal­mi cso­por­tok fel­zár­kóz­ta­tá­sa. Ma­gyar­or­szág ko­ráb­bi csat­la­ko­zá­sa ré­vén je­len­tős ta­pasz­ta­lat hal­mo­zó­dott fel e té­ren, amely­nek át­adá­sa hely­ze­ti előny­be hoz­hat­ná a szom­szé­dos or­szá­gok­ban élő ma­gya­ro­kat. Min­den ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­ra jel­lem­ző, hogy az ed­dig pe­ri­fé­ri­á­ra szo­rult ha­tár men­ti te­rü­le­tek a kü­lön­bö­ző szom­széd­sá­gi (Interreg-) prog­ra­mok ré­vén ki­emelt fej­lesz­té­si ré­gi­ók­ká vál­nak a jö­vő­ben.

1. áb­ra. A ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók és a ma­gyar­ság lé­lek­szá­má­nak vál­to­zá­sa, 1991–2001
horvath-graf-1

For­rás: Gyurgyík Lász­ló–Se­bők Lász­ló (szerk.): Nép­szám­lá­lá­si kör­kép Kö­zép-Eu­ró­pá­ból 1989–2002. Bu­da­pest, Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány, 2003.

Je­len­tős vál­to­zá­sok tör­tén­tek a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer­ben is: a si­ker­te­len nép­sza­va­zás után új­ra kell gon­dol­ni, hogy Ma­gyar­or­szág mit tud a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság mel­lett/he­lyett nyúj­ta­ni a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság szá­má­ra, azt is fi­gye­lem­be vé­ve, hogy a jö­vő­ben egy­re töb­ben akar­ják a ha­zai de­mog­rá­fi­ai prob­lé­mák meg­ol­dá­sát a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok ré­vén meg­ol­da­ni.
1990 után je­len­tős, nö­vek­vő ös­­sze­gű, Szlo­vá­ki­á­ra ve­tít­ve éven­te kb. 2-3 milliárd fo­rint tá­mo­ga­tás ke­rült át a ha­tá­ron túl­ra, ame­lyek alap­ve­tő­en a ci­vil in­téz­mény­rend­szer­re há­ru­ló kultúrafen­ntartási, iden­titás­megőrzést tá­mo­ga­tó prog­ra­mo­kat, il­let­ve ki­sebb rész­ben – a rend­kí­vül fon­tos – in­téz­mény­fenn­tar­tást biz­to­sí­tó mű­kö­dé­si jel­le­gű tá­mo­ga­tá­so­kat biz­to­sí­tot­tak. A kilencvenes évek­kel le­zá­rult az in­téz­mény­ala­pí­tás, a „ta­laj­fo­gás” év­ti­ze­de, amely­nek szá­mos ered­mé­nye mel­lett a leg­főbb cél, a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás ügyé­ben nem si­ke­rült át­tö­rést el­ér­ni.
Még­is – át­fo­gó, kon­szen­zust él­ve­ző szak­po­li­ti­kai stra­té­gia hí­ján – ál­lan­dó­sult tűz­ol­tás volt jel­lem­ző, amely­ben sok­szor az öt­let­sze­rű­ség, a po­li­ti­kai al­ku do­mi­nált vagy egy-egy in­téz­mény­ala­pí­tó – tisz­te­let­re mél­tó – ki­tar­tó és ál­do­za­tos kez­de­mé­nye­ző­kés­zsé­ge in­dí­tott el ko­moly is­ko­la- és kol­lé­gi­um­fej­lesz­té­se­ket. Kü­lö­nö­sen az ok­ta­tás te­rü­le­tén a tá­mo­ga­tá­sok a ko­ráb­bi ös­­sze­gek több­szö­rö­sé­re nőt­tek. Hoz­zá kell ten­nünk azon­ban, hogy az ok­ta­tás­ba fek­te­tett for­rá­sok meg­té­rü­lé­sé­hez lé­nye­ge­sen hos­­szabb idő kell an­nál, hogy az el­múlt évek be­ru­há­zá­sa­i­nak ered­mé­nyei ér­zé­kel­he­tők le­gye­nek.
A ma­gyar nem­zet­po­li­ti­ká­val szem­ben fú­jó sok­fé­le el­len­szél te­hát a sta­tisz­ti­kák alap­ján túl erős­nek bi­zo­nyult, ki­mu­tat­ha­tó konk­rét szám­be­li elő­re­lé­pést a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást tá­mo­ga­tó po­li­ti­ka nem tud fel­mu­tat­ni. E ta­nul­mány ke­re­tei kö­zött nincs ar­ra le­he­tő­ség, hogy ele­mez­zük, hány­fé­le ok­ból ki­fo­lyó­lag zaj­lott így ez a fo­lya­mat. Az el­té­rő gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­gű te­rü­le­tek kö­zöt­ti élet­szín­vo­nal­be­li kü­lönb­ség, a nyi­tot­tab­bá vá­ló ha­tá­rok, az as­­szi­mi­lá­ci­ós nyo­más és sok egyéb más ok mel­lett az el­múlt ti­zen­öt év nem­zet­po­li­ti­ká­já­nak bel­ső gyen­ge­sé­gei is oda ve­zet­tek, hogy a je­len­tős szim­bo­li­kus és gya­kor­la­ti lé­pé­sek el­le­né­re a fen­ti ne­ga­tív fo­lya­ma­to­kat nem si­ke­rült el­len­sú­lyoz­ni.

2.2. Pár­hu­za­mos stra­té­gi­ai cé­lok: iden­ti­tás és élet­kö­rül­mé­nyek

Mi­lyen cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sá­val van esély ar­ra, hogy évek, év­ti­ze­dek ki­tar­tó mun­ká­já­val a ten­den­ci­ák sta­tisz­ti­kai szem­pont­ból és kéz­zel fog­ha­tó­an is po­zi­tív irányt ve­gye­nek? Le­het-e egy­ál­ta­lán azt hin­ni, hogy ön­ma­gá­ban, a szom­szé­dos ál­la­mok gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lé­se nél­kül a kor­lá­to­zott – anya­gi és igaz­ga­tá­si – esz­köz­rend­szer­rel ren­del­ke­ző anya­or­szág szá­mot­te­vő ered­ményt tud, ké­pes el­ér­ni ezen a té­ren?
Je­len ta­nul­mány szer­zői évek­kel ko­ráb­ban a ha­tá­ron tú­li ok­ta­tás te­rü­le­tén te­vé­keny­ked­tek, s vív­ták a ma­guk szél­ma­lom­har­cát a ma­gyar­or­szá­gi ösz­tön­dí­ja­zás vagy az egye­tem­fej­lesz­tés te­rén a fen­ti fo­lya­ma­tok las­sí­tá­sa ér­de­ké­ben. A ma­gyar­or­szá­gi ösz­tön­dí­ja­zás szü­lő­föl­di hasz­no­su­lá­sá­nak meg­kér­dő­je­lez­he­tő vol­ta mel­lett ma már az­zal is szem­be kell néz­ni, hogy – az ok­ta­tás, fel­nőtt­kép­zés fej­lesz­té­sé­nek fon­tos­sá­gát nem vi­tat­va – vi­lá­gos jö­vő­kép és he­lyi pers­pek­tí­vák nél­kül a szü­lő­föl­di (felső)oktatás fej­lesz­té­se sem ér­he­ti el a cél­ját. An­­nyi lesz a kü­lönb­ség csu­pán, hogy a dip­lo­ma­szer­zés előtt vagy után hagy­ják el a fi­a­ta­lok a szü­lő­föld­jü­ket.
Mind­ezen nem kí­vánt je­len­sé­gek, ten­den­ci­ák meg­elő­zé­sé­re, las­sí­tá­sá­ra vé­le­mé­nyünk sze­rint ak­kor nyí­lik a leg­na­gyobb esély, ha nem a fo­lya­mat vé­gén kí­vá­nunk be­avat­koz­ni (ahogy tet­tük ezt ko­ráb­ban), ha­nem a prob­lé­mák gyö­ke­re­it ke­res­sük, s ott pró­bá­lunk vál­toz­tat­ni va­la­mit. A di­á­kok, fi­a­tal ér­tel­mi­sé­gi­ek el­ván­dor­lá­sa mö­göt­ti mo­ti­vá­ci­ó­kat, ere­den­dő oko­kat vizs­gál­va a ki­sebb­sé­gi lét, il­let­ve az as­­szi­mi­lá­ci­ós kör­nye­zet ta­szí­tá­sai és a jobb eg­zisz­ten­ci­á­lis kö­rül­mé­nyek von­zá­sai ke­rül­nek fel­szín­re, mint a leg­főbb in­dí­té­kok. A ki­sebb­sé­gi sors prob­lé­má­já­ra rész­le­ges meg­ol­dást je­lent­het ta­lán az au­to­nó­mia, míg az utób­bi­ra – vall­juk meg – csak a tér­ség or­szá­ga­i­nak, köz­tük Szlo­vá­ki­á­nak ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lé­se ad­hat esélyt.
Mind­ez azt is je­len­ti, hogy a stra­té­gi­ai cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sa kap­csán né­ze­tünk sze­rint a jö­vő­ben sza­kí­ta­ni kell a má­ra ki­üre­se­dett „szü­lő­föld­ön ma­ra­dás” el­vé­nek han­goz­ta­tá­sá­val, amely nem­csak bur­kol­tan az el­ván­dor­lás­ra ösz­tö­nöz, ha­nem a ha­tá­ron túl élők szá­má­ra sér­tő és az EU tér­nye­ré­sé­vel egy­re in­kább tart­ha­tat­lan­ná vá­lik. A tá­mo­ga­tá­sok leg­főbb cél­ja az él­he­tőbb szü­lő­föld vá­lasz­tá­sa, az­az az ott élő ma­gyar­ság szá­má­ra él­he­tőbb tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sa kell, hogy le­gyen.
Mind­ez ak­kor azt je­len­ti, hogy öl­be tett kéz­zel kell vár­nunk a szlo­vák GDP szár­nya­lá­sát, ami­nek ál­dá­sai majd ta­lán egy­szer va­la­mi­kor „le­cso­rog­nak” a ma­gya­rok lak­ta te­rü­le­tek­re is? Oda is ta­lán utol­já­ra? En­nél sze­ren­csé­re most jó­val töb­bet te­he­tünk: ha el­fo­gad­juk azt, hogy az el­ván­dor­lás prob­lé­má­já­nak egyik gyö­ke­re az él­he­tő tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és ter­mé­sze­ti kör­nye­zet hi­á­nyá­ban ke­re­sen­dő, er­re az ér­de­mi fej­lesz­tés re­á­lis esé­lyét kí­nál­ják az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok, hisz ezek épp a te­rü­le­ti, re­gi­o­ná­lis és tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sét szol­gál­ják. Cso­da­vá­rás és az „EU majd min­dent meg­old” il­lú­zi­ó­ja nél­kül ál­lít­juk, hogy tör­té­nel­mi esélyt sza­lasz­tunk el, ha nem élünk az­zal a le­he­tő­ség­gel, ami a dön­tő­en te­rü­le­ti hát­rá­nyok­kal küz­dő, a ha­tár men­tén fek­vő ma­gya­rok lak­ta ré­gi­ók szá­má­ra nyí­lik uni­ós fej­lesz­té­si for­rá­sok for­má­já­ban 2007 után. Hogy mind­ez men­­nyi­re nem utó­pia: az EU-fejlesztésekben élen já­ró Ír­or­szág év­szá­za­dos mig­rá­ci­ós fo­lya­ma­to­kat for­dí­tott meg az utób­bi év­ti­ze­dek­ben, s ma már töb­ben köl­töz­nek vis­­sza a „zöld szi­get”-re, mint ahá­nyan tá­voz­nak on­nan.
De mi kö­ze a szlo­vá­ki­ai EU-forrásokhoz a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­nak? Hi­szen ezek szlo­vá­ki­ai ál­la­mi in­téz­mé­nyek ál­tal ki­íran­dó, nem identitásmegőrzést tá­mo­ga­tó EU-s pá­lyá­za­ti pén­zek. Ép­pen ez az egyik leg­fon­to­sabb és az új hely­zet­ben meg­vá­la­szo­lás­ra vá­ró kér­dés. Hol hú­zód­nak a ha­tá­rai és me­lyek leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­sei a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás-fej­lesz­tés­po­li­ti­ká­nak: a ma­gyar­ság­tu­dat, iden­ti­tás meg­őr­zé­se vagy emel­lett, sőt ezen túl va­la­mi más is? Ál­lás­pon­tunk sze­rint a fel­vi­dé­ki és ma­gyar­or­szá­gi szak­mai-po­li­ti­kai elit­nek kö­zö­sen olyan fej­lesz­tés­po­li­ti­kát kell ki­ala­kí­ta­nia nem­csak a ma­gyar költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tá­sok fel­hasz­ná­lá­sá­ra, amely a nem­ze­ti iden­ti­tás meg­őr­zé­sén, erő­sí­té­sén fá­ra­do­zó szer­ve­ze­tek mun­ká­já­nak stra­té­gi­á­ba fog­lalt tá­mo­ga­tá­sán kí­vül ké­pes gya­kor­la­ti­as, a he­lyi ma­gyar­ság élet­kö­rül­mé­nye­i­nek, élet­mi­nő­sé­gé­nek köz­vet­len ja­ví­tá­sát cél­zó konk­rét in­téz­ke­dé­se­ket tá­mo­gat­ni. Mi ab­ból in­du­lunk ki, hogy egy te­le­pü­lés fej­lesz­té­se, egy mun­ka­nél­kü­li­sé­get meg­elő­ző kép­zé­si prog­ram vagy egy kör­nye­zet­vé­del­mi be­ru­há­zás ugyan­úgy szol­gál­ja az ott élő ma­gya­rok szü­lő­föld­ön ma­ra­dá­sát, mint adott eset­ben egy ma­gyar kul­tú­rát tá­mo­ga­tó prog­ram. A két cél kö­zött nem „vagy-vagy”, ha­nem „és” kap­cso­lat ér­ten­dő.

2.3. Esé­lyek a to­vább­lé­pés­re

E ta­nul­mány szer­ző­i­nek vé­le­mé­nye sze­rint mind­ez le­het­sé­ges, és egy­ben kö­te­les­sé­günk is ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy a korlátaink kö­zött a le­he­tő leg­tel­je­sebb mér­ték­ben, ha­té­ko­nyan hasz­nál­juk ki azo­kat a le­he­tő­sé­ge­ket, ver­seny­elő­nyö­ket az összmagyarság ér­de­ké­ben, ame­lyek­kel az EU-csatlakozás kö­vet­kez­té­ben ren­del­ke­zünk. Pa­te­ti­kus­ság nél­kül fo­gal­maz­ha­tunk úgy is, hogy a 21. szá­zad ele­je ki­vé­te­les tör­té­nel­mi – és min­den bi­zon­­nyal utol­só – esélyt kí­nál ar­ra, hogy az el­múlt év­szá­zad­ban fel­gyü­lem­lett prob­lé­mák ha­tá­sá­ra a már-már vis­­sza­for­dít­ha­tat­lan­nak tű­nő fo­lya­ma­to­kat las­sít­suk, meg­ál­lít­suk vagy akár meg­for­dít­suk.
Bár Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sá­ra egyidőben ke­rült sor, az anya­or­szág csat­la­ko­zá­si és fel­ké­szü­lé­si fo­lya­ma­ta egy sok­kal hos­­szabb in­ter­val­lum­ban zaj­lott. Eb­ből a hely­ze­ti előny­ből ki­fo­lyó­lag Ma­gyar­or­szág előbb szem­be­sült azok­kal az el­vá­rá­sok­kal, kö­ve­tel­mé­nyek­kel és per­sze le­he­tő­sé­gek­kel is, ame­lyek­kel Szlo­vá­ki­á­nak is szem­be­sül­nie kel­lett. Mind­er­re mi sem jobb pél­da, mint a 2004– 2006 kö­zöt­ti Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv (a továbbiakban: NFT) ki­dol­go­zá­sa Szlo­vá­ki­á­ban, mely­ben ma­gyar­or­szá­gi szak­em­be­rek is részt vet­tek.
Ma­gyar­or­szá­gon az EU-támogatásokkal fog­lal­ko­zó in­téz­mény­rend­szer ke­re­té­ben a már több mint egy év­ti­ze­de fel­hal­mo­zó­dott, elő­csat­la­ko­zá­si, il­let­ve a Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok tá­mo­ga­tá­sa­i­val ös­­sze­füg­gő ta­pasz­ta­la­tok le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­nak ar­ra, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­sé­gek je­len­le­gi, il­let­ve jö­vő­be­ni esé­lye­it sa­ját or­szá­ga­ik­ban nö­vel­jük, a je­len­leg és ké­sőbb ren­del­ke­zés­re ál­ló pá­lyá­za­ti for­rá­sok le­hí­vá­sát meg­ala­po­zó fel­ké­szült­sé­gü­ket fej­les­­szük.
A ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek ezen – anya­or­szág ál­tal – tá­mo­ga­tott hely­ze­ti elő­nyük­ből ki­fo­lyó­lag nyer­te­sei le­het­nek a tér­ség uni­ós csat­la­ko­zá­sá­nak, amely je­len­tős mér­ték­ben el­len­sú­lyoz­hat­ja a ki­sebb­sé­gi lét­ből fa­ka­dó hát­rá­nyo­kat (hi­va­ta­los pá­lyá­za­ti nyelv szlo­vák vagy an­gol, tá­mo­ga­tá­si rend­szer in­téz­mé­nye­i­nek több­sé­ge Po­zsony­ban vagy a na­gyobb re­gi­o­ná­lis köz­pon­tok­ban ta­lál­ha­tó), hoz­zá­já­rul­va ez­zel a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­hoz.
Nem le­het vi­tás, hogy ez az elem alap­ve­tő­en hi­ány­zott a ma­gyar–ma­gyar együtt­mű­kö­dés el­múlt év­ti­zed­ében, de Ma­gyar­or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa után már nem ha­lo­gat­ha­tó to­vább. A ma­gyar köz­igaz­ga­tás két szak­po­li­ti­ká­ja be­szé­lő vi­szony­ba kell, hogy ke­rül­jön egy­más­sal: a EU fe­lé foly­ta­tott gya­kor­lat­nak be kell épül­nie a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer­be is, mind­két fél érdekében.5
A mai ma­gyar költ­ség­ve­té­si for­rá­sok­ból nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok rend­sze­re, sem szét­ap­ró­zott­sá­ga, sem sza­bá­lyo­zott­sá­gá­nak mód­sze­rei, mély­sé­ge, sem bel­ső lo­gi­ká­ja – nagy­vo­na­lúbb ki­fe­je­zés­sel „ethosza” – alap­ján fi­no­man szól­va sem de­ter­mi­nál­ja a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok szá­má­ra a si­ke­res uni­ós fel­ké­szü­lést a csat­la­ko­zás­ra. Egy-két tisz­te­let­re mél­tó ki­vé­tel­től el­te­kint­ve avítt, szub­jek­tív, sze­mé­lyes (nem kis rész­ben po­li­ti­kai) kap­cso­la­tok­ra ala­po­zó, nyo­mok­ban sem em­lé­kez­tet egy EU-tagállamtól el­várt pá­lyá­za­ti rend­szer­re.
Nem fog­lal­koz­va most az­zal a lé­nye­ges kér­dés­sel, hogy ki­nek a fe­le­lős­sé­ge a je­len­le­gi struk­tú­rák ki­ala­ku­lá­sa, a hely­zet­ér­té­ke­lés summázataként ki kell mon­da­nunk: ha a Ma­gyar­or­szág­ról in­du­ló tá­mo­ga­tá­sok me­ne­dzse­lé­sé­nek rend­sze­rén, mód­sze­rén nem va­gyunk ké­pe­sek vál­toz­tat­ni, ak­kor rö­vid és hos­­szabb tá­von is le­ma­ra­dunk, il­let­ve le­ma­ra­dás­ra ösz­tö­nöz­zük a for­rás­fel­hasz­ná­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­te­ket. A ma­gyar­or­szá­gi „kön­­nyű” pá­lyá­za­ti vagy pá­lyá­zat nél­kü­li, de min­den­kép­pen szin­te ver­sen­gés nél­kü­li pénz­szer­zés mi­att nem mo­ti­vál­juk őket ar­ra, hogy sa­ját or­szá­ga­ik meg­nyí­ló fej­lesz­té­si for­rá­sa­it is – meg­fe­le­lő ka­pa­ci­tá­sok­kal mű­kö­dő jól fel­ké­szült szer­ve­ze­tek­ként – ost­ro­mol­ják.
Úgy lát­juk, hogy ala­po­san meg­érett az új­ra­gon­do­lás­ra és át­fo­gó vál­toz­ta­tás­ra a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó szak­te­rü­let és in­téz­mény­rend­szer, az in­téz­mény­ala­pí­tás kor­sza­ka után meg­érett az idő a stra­té­gia men­tén tör­té­nő in­téz­mény­épí­tés­re, di­va­tos szó­val fej­lesz­tés­re. Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy a ma­gyar­or­szá­gi in­téz­mény­rend­szer egyéb­ként el­en­ged­he­tet­len át­ala­kí­tá­sa nem tár­gya en­nek az írás­nak, így el­ső­sor­ban a tá­mo­ga­tá­si rend­szer szak­ma­po­li­ti­kai hát­te­ré­hez, va­la­mint a tá­mo­ga­tá­sok­kal ös­­sze­füg­gő vég­re­haj­tá­si – in­téz­mény­től füg­get­len – fel­ada­to­kat il­le­tő­en fo­gal­ma­zunk meg ész­re­vé­te­le­ket, ja­vas­la­to­kat.

2.4. Ki­hí­vá­sok, fel­ada­tok itt és ott

A fel­vi­dé­ki ma­gyar szer­ve­ze­tek több­sé­ge csak kul­tu­rá­lis cé­lok­ra tud pá­lyáz­ni, ami ed­dig nem volt pri­o­ri­tás az EU-ban, in­kább ál­la­mi fel­adat­ként ke­zel­ték. Az is tény, hogy a fel­vi­dé­ki ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek­nek sok eset­ben nin­cse­nek meg sem az anya­gi, sem a hu­mán erő­for­rá­sa­ik egy-egy EU-pályázat meg­írá­sá­ra, le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra. Azt azon­ban mes­­sze­me­nő­kig hely­te­len­nek tar­ta­nánk, hogy mind­ezek mi­att a ma­gyar ci­vil szfé­ra nagy ré­sze fel­tar­tott kéz­zel ki­zár­ja ma­gát az uni­ós pá­lyá­za­tok­ból. Egy­fe­lől szá­mos or­szág van (pl. Por­tu­gá­lia, Spa­nyol­or­szág), amely­nek nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­ben hang­sú­lyos he­lyen sze­re­pel a kul­tú­ra tá­mo­ga­tá­sa, és akad po­zi­tív pél­da a ki­sebb­sé­gi kul­tu­rá­lis cé­lok tá­mo­ga­tá­sá­ra is (Fran­cia­or­szág). Más­fe­lől az EU-támogatások egyik cél­ja épp a part­ner­sé­gek, há­ló­za­tok lét­re­ho­zá­sa, ame­lyek ré­vén a ki­sebb szer­ve­ze­tek né­hány na­gyobb kon­zor­ci­um tag­ja­ként ve­het­nek részt egy-egy pro­jekt­ben, akár ön­kor­mány­zat­ok­kal, egy­há­zak­kal vagy ál­la­mi in­téz­mé­nyek­kel ös­­sze­fog­va. Ez a há­ló­zat­ban gon­dol­ko­dás, együtt­mű­kö­dés kü­lö­nö­sen fon­tos le­het épp a ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mak­ban, így sok ha­szon­nal jár­na a felvidéki ma­gyar kö­zös­ség szá­má­ra is.
Bi­zo­nyos, hogy az EU-pályázatok meg­je­le­né­se egy sze­lek­ci­ós fo­lya­ma­tot fog el­in­dí­ta­ni. A ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján ál­lít­hat­juk, hogy azok tud­nak be­száll­ni az uni­ós pá­lyá­za­ti ver­seny­be, ahol már van ta­pasz­ta­lat és kel­lő anya­gi, hu­mán hát­tér. A fel­adat, s mi eb­ben lát­juk az anya­or­szág kulcs­sze­re­pét, hogy a vár­ha­tó le­ma­ra­dó­kat mi­ként tud­nánk se­gí­te­ni a pá­lyá­za­ti ver­seny­ben, a ha­zai ta­pasz­ta­la­tok át­adá­sá­val. Ál­lás­pon­tunk sze­rint a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka leg­főbb cél­ja a „hal he­lyett há­lót” elv gya­kor­lat­ba ül­te­té­se. Mind­ezt egy át­fo­gó ha­tás­ta­nul­mány alap­ján, fel­hasz­nál­va a meg­lé­vő adat­bá­zi­so­kat, ki­ala­kít­va egy olyan tá­mo­ga­tá­si stra­té­gi­át, ami fi­gye­lem­be ve­szi, hogy mi­lyen cé­lok­ra lesz vár­ha­tó­an uni­ós tá­mo­ga­tás és mely szer­ve­ze­tek tud­nak ezen a te­rü­le­ten „lab­dá­ba rúg­ni”. S ugyan­ez a fel­adat a ma­gya­rok ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek ön­kor­mány­za­tai vagy az egy­há­zak, és vál­lal­ko­zá­sok ese­té­ben is: esz­köz­rend­szert kell ezen szer­ve­ze­tek ke­zé­be ad­ni, ami­vel az igé­nye­ik­nek meg­fe­le­lő – min­de­nek­előtt uni­ós – for­rást tud­nak ta­lál­ni.

2.5. A tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka há­rom pil­lé­re

Mind­ezen hely­zet­ér­té­ke­lés és az eb­ből fa­ka­dó kö­vet­kez­te­té­sek le­vo­ná­sa után ta­nul­má­nyunk­ban há­rom konk­rét ja­vas­la­tot írunk le. En­nek el­ső pil­lé­re a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer EU-módszertan alap­ján tör­té­nő át­ala­kí­tá­sa. Mi azt vall­juk, hogy a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­nak nem né­hány száz vagy ta­lán né­hány ezer ma­gyar szer­ve­zet élet­ben tar­tá­sát kell szol­gál­nia, fenn­tart­va egy za­va­ros, po­li­ti­ká­val át­ita­tott el­osz­tó rend­szert, ha­nem a je­len­ből a jö­vő fe­lé kell for­dul­nia: me­lyek az itt élő ma­gyar­ság jö­vő­jé­nek stra­té­gi­ai cél­jai, ez alá mi­lyen pá­lyá­za­ti cé­lok ren­del­he­tők? Mi az, amit va­ló­ban Ma­gyar­or­szág­nak kell tá­mo­gat­nia? A fen­ti kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sa mel­lett szük­ség van a tá­mo­ga­tá­si rend­szer ha­té­kony­sá­gá­nak, át­lát­ha­tó­sá­gá­nak nö­ve­lé­sé­re is. Eh­hez na­gyon sok min­den át­ve­he­tő az EU már ki­pró­bált és ha­té­ko­nyabb tá­mo­ga­tá­si gya­kor­la­tá­ból.
A tá­mo­ga­tás meg­újí­tá­sá­nak má­so­dik pil­lé­re a fel­vi­dé­ki szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek fel­ké­szí­té­se az EU-s pá­lyá­za­ti ver­seny­re, el­sőd­le­ge­sen a ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­la­tok át­adá­sa ré­vén, kép­zé­sek­kel, in­for­má­ci­ók­kal, be­vált gya­kor­la­tok min­tá­já­nak át­adá­sá­val. A tu­cat­nyi ele­met fel­vo­nul­ta­tó esz­köz­rend­szer­nek ko­ránt­sem leg­főbb, ám fon­tos ele­me az EU-pályázatokhoz szük­sé­ges ön­rész biz­to­sí­tá­sa ma­gyar­or­szá­gi for­rás­ból.
Har­ma­dik pil­lér­ként pe­dig szak­mai se­gít­ség­re, együtt­mű­kö­dés­re van szük­ség már a ter­ve­zés szint­jén is, hogy va­ló­ban olyan uni­ós tá­mo­ga­tá­sok le­gye­nek Szlo­vá­ki­á­ban vagy a ha­tár men­ti Interreg-programokban, ame­lyek a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság leg­ége­tőbb prob­lé­má­i­ra, fej­lesz­té­si igé­nye­i­re is meg­ol­dást nyújt­hat­nak. En­nek ré­sze­ként ja­va­sol­juk a ma­gyar­or­szá­gi dön­tés­ho­zók fe­lé vé­gig­gon­dol­ni azt, hogy az or­szág­ha­tár­okon be­lül ér­vé­nye­sü­lő ma­gyar­or­szá­gi Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv­be ho­gyan „csem­pész­he­tők” be­le olyan cé­lok, pri­o­ri­tá­sok, ame­lyek a ha­tá­ro­kon kí­vül élő ma­gyar­ság cél­ja­it is szol­gál­ják, ami­től az va­ló­ban „nem­ze­ti” fej­lesz­té­si terv­vé vál­hat.
Ál­lás­pon­tunk sze­rint a meg­úju­ló ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer cél­ja ket­tős: a ma­i­nál ha­té­ko­nyab­ban se­gí­te­ni a kul­tú­ra, az ön­azo­nos­ság te­rén azo­kat a szer­ve­ze­te­ket, ame­lyek­nek más tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­gük er­re va­ló­ban nincs; emel­lett hoz­zá­já­rul­ni a he­lyi ma­gyar­ság élet­mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­hoz, elő­se­gít­ve a szü­lő­föld­ön ma­ra­dást. Ez utób­bi­hoz nyil­ván 5-10 milliárd fo­rint éves szin­ten ne­vet­sé­ge­sen ke­vés, ar­ra vi­szont ele­gen­dő, hogy egy jól át­gon­dolt szak­mai hát­tér­tá­mo­ga­tás­sal meg­fe­le­lő se­gít­sé­get nyújt­sunk e cé­lok meg­va­ló­sí­tá­sá­ért uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ra pá­lyá­zó ma­gyar szer­ve­ze­tek szá­má­ra.

3. Az el­ső pil­lér: tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka he­lyett fej­lesz­tés­po­li­ti­ka (Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv)

3.1. Fej­lesz­té­si terv(ek) szük­sé­ges­sé­ge

A ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­ra szol­gá­ló ma­gyar­or­szá­gi költ­ség­ve­té­si for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sá­ra új mód­szer­tan és prog­ram­szin­tű, fej­lesz­té­si lo­gi­kán ala­pu­ló (Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv tí­pu­sú) po­li­ti­kai és szak­mai stra­té­gi­án ala­pu­ló ter­ve­zé­si fo­lya­mat szük­sé­ges, amely át­fo­gó­an, hos­­szabb in­ter­val­lum­ra elő­re, ma­gyar­lak­ta ré­gi­ón­ként dif­fe­ren­ci­ál­tan rög­zí­ti azo­kat a cé­lo­kat, pri­o­ri­tá­so­kat, in­téz­ke­dé­se­ket és te­vé­keny­sé­ge­ket, ame­lyek ál­tal a ma­gyar ál­lam a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság ér­de­ké­ben ak­tív lé­pé­se­ket tesz. Ta­nul­má­nyunk el­ső és leg­rész­le­te­seb­ben ki­fej­tett ré­sze en­nek a fel­adat­nak je­gyé­ben ké­szült, er­re kí­nál meg­fon­to­lan­dó al­ter­na­tí­vá­kat. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy ez csak mód­szer­ta­ná­ban ven­né át az EU-támogatás min­tá­ját, for­rá­sát és cél­ja­it te­kint­ve tel­je­sen füg­get­len az uni­ós prog­ra­mok­tól. Az uni­ós gya­kor­lat át­ül­te­té­se a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat­ba egy­szer­re cél és esz­köz: cél an­­nyi­ban, hogy egy át­lát­ha­tóbb, stra­té­gi­ai ke­ret­be ágya­zott fej­lesz­tés­po­li­ti­ka va­ló­sul meg ez­ál­tal; esz­köz an­­nyi­ban, hogy „meg­ta­nít­hat” min­den Bu­da­pest fe­lé pá­lyáz­ni kí­vá­nó szer­ve­ze­tet az uni­ós pá­lyá­zat­írás mód­szer­tan­ára is egy­ben.
Alap­té­te­lünk, hogy kö­zép és hos­­szabb táv­ra szó­ló szisz­te­ma­ti­kus, pro­g­ra­mo­zástí­pusú, stra­té­gi­ai ter­ve­zés nél­kül min­den tá­mo­ga­tás­po­li­ti­kai re­form­kí­sér­let ha­lál­ra van ítél­ve.
Vé­le­mé­nyünk sze­rint szük­sé­ges egy ma­gyar–ma­gyar po­li­ti­kai kon­szen­zust él­ve­ző át­fo­gó, több év­re, akár év­ti­ze­dek­re szó­ló prog­ram­do­ku­men­tum, amely­nek most a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv (a to­váb­bi­ak­ban: HTMNFT) ide­ig­le­nes mun­ka­cí­met ad­tuk. En­nek a stra­té­gi­ai ke­ret­do­ku­men­tum­nak pon­to­san rög­zí­te­nie kell a már is­mert NFT-hez ha­son­ló lo­gi­ka sze­rint azt a po­li­ti­kai szán­dé­kot, hogy a ma­gyar–ma­gyar in­teg­rá­ció kö­vet­ke­ző lép­cső­fo­ka egy át­fo­gó, szak­ma­po­li­ti­ká­kat ma­gá­ba fog­la­ló stra­té­gi­ai prog­ram alap­ján foly­ta­tód­hat.
A HTMNFT-dokumentum a klas­­szi­kus, EU-programtervezés sza­bá­lyai sze­rint tar­tal­maz­na egy át­fo­gó, ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ra le­bon­tott hely­zet­ér­té­ke­lést, köz­tük a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ra is vo­nat­ko­zó – a hely­zet­ér­té­ke­lés­ből le­ve­ze­tett – SWOT-elemzést, eb­ből meg­ha­tá­roz­ná a ko­ráb­ban em­lí­tett kor­lá­to­zott esz­köz­rend­szer­rel re­á­li­san el­ér­he­tő, át­fo­gó po­li­ti­kai és szak­mai stra­té­gi­ai cé­lo­kat, rész­ben iga­zod­va a ma­gyar–ma­gyar együtt­mű­kö­dés ke­re­tei, il­let­ve a szak­po­li­ti­kák te­rü­le­té­hez. A hely­zet­fel­tá­rás­ból ki­in­dult stra­té­gi­ai cé­lok meg­fo­gal­ma­zá­sá­nak két to­váb­bi fel­té­te­le van:
– Ah­hoz, hogy ezek a fej­lesz­té­si ter­vek va­ló­ban egy közöség, ré­gió ér­de­ke­it tart­sák szem előtt, szé­les­kö­rű tár­sa­dal­mi, kö­zös­sé­gi és szak­mai pár­be­szé­det kell foly­tat­ni, part­ne­ri együtt­mű­kö­dést ki­ala­kí­ta­ni, en­nek vé­gén pe­dig kon­szen­zust kell ta­lál­ni. Ha nem így tör­té­nik, ak­kor is­mét egy olyan ter­vet si­ke­rült ki­dol­goz­ni, amely egyes – erő­tel­je­sebb ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés­sel ren­del­ke­ző – ré­gi­ók, te­le­pü­lé­sek, szer­ve­ze­tek lo­ká­lis ér­de­ke­i­nek fog meg­fe­lel­ni, de nem szol­gál­ja sem az összmagyarság, sem a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság ér­de­ke­it.
– A stra­té­gi­ai cé­lok ki­dol­go­zá­sá­hoz pon­to­san lát­nunk kell – a je­len és a ter­vez­he­tő jö­vő vár­ha­tó fo­lya­ma­ta­i­nak elem­zé­se után –, hogy ho­va aka­runk el­jut­ni a fej­lesz­té­si terv so­rán, mi­lyen Dél-Szlo­vá­ki­át és ben­ne mi­lyen szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got aka­runk lát­ni 10-15 éves táv­lat­ban. Az uni­ós ter­ve­zé­si gya­kor­lat­ban szin­tén nem is­me­ret­len egy vagy több év­ti­zed­re vo­nat­ko­zó ága­za­ti stra­té­gi­ák gya­kor­la­ta, a hét év­re szó­ló új nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek vi­lá­gá­ban vi­lá­gos jö­vő­kép­pel kell ren­del­kez­nünk a fel­vi­dé­ki ma­gyar­sá­got il­le­tő­en is.
A stra­té­gi­ai cé­lok ki­dol­go­zá­sa után ne­ki le­het lát­ni a cé­lok megvaslósításához szük­sé­ges ope­ra­tív cé­lok vagy prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­hoz, ame­lyek már egy-egy célt konk­rét in­téz­ke­dé­sek­ké, pri­o­ri­tá­sok­ká bon­ta­nak szét. Már egy tech­ni­kai, mód­szer­ta­ni fel­adat konk­rét pá­lyá­za­ti prog­ra­mok, ki­írá­sok ki­dol­go­zá­sa, ame­lyek il­lesz­ked­nek a stra­té­gi­ai cé­lok­hoz, és meg­va­ló­su­lá­suk hoz­zá­se­gít a fel­vá­zolt jö­vő­kép el­éré­sé­hez. A pá­lyá­za­tok, pro­jek­tek így a stra­té­gi­ai cé­lok­ra „fel­fűz­ve” a mai el­ap­ró­zó­dó tá­mo­ga­tá­si rend­szer he­lyett a ter­ve­zé­si fo­lya­mat­ra épít­ve stra­té­gi­ai pon­to­kon tud­nak a fo­lya­ma­tok­ba be­avat­koz­ni, ami jó­val ha­té­ko­nyabb ha­tást fel­té­te­lez. Mind­ezt egy pél­dán be­mu­tat­va: ha el­fo­gad­juk, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra stra­té­gi­ai cél a Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban élő ma­gyar­ság munkaerőpiaci po­zí­ci­ó­i­nak ja­ví­tá­sa, hoz­zá­já­rul­va egy pros­pe­rá­ló gaz­da­sá­gi kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sá­hoz, ak­kor ope­ra­tív cél­nak te­kint­het­jük a ma­gyar nyel­vű szak­kép­zés és fel­nőtt­kép­zés meg­erő­sí­té­sét. Ezek alap­ján pá­lyá­za­ti prog­ra­mok dol­goz­ha­tók ki a ma­gyar kép­ző in­téz­mé­nyek szak­mai, va­la­mint inf­rast­ruk­tu­rá­lis fej­lesz­té­sé­re, tér­sé­gi szak­kép­ző és felnőttképző há­ló­za­tok ki­ala­kí­tá­sá­ra, a he­lyi mun­ka­erő-pi­a­ci igé­nyek és a ma­gyar szak­kép­ző in­téz­mé­nyek kap­cso­la­tá­nak ja­ví­tá­sá­ra stb.

2. áb­ra. A stra­té­gi­ai ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szer­ke­ze­te
„Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival

A HTMNFT – stra­té­gi­ai do­ku­men­tum­ként – alap­ját kell hogy ké­pez­ze az egyes ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek rész­le­te­sen ki­dol­go­zott prog­ram­ja­i­nak. Ál­lás­pon­tunk sze­rint – ha el­fo­gad­juk a ma­gyar–ma­gyar vi­szony­rend­szer sa­rok­kö­ve­it – az egyes nem­ze­ti kö­zös­sé­gek­nek is sa­ját, a ré­gió egé­szét ma­gá­ba fog­la­ló, de több szek­tort érin­tő prog­ram­ja­i­kat ki kell dol­goz­ni­uk, és a ma­gyar­or­szá­gi pénz­ügyi for­rá­sok­ból a szak­mai tar­tal­mat és a vég­re­haj­tá­si in­téz­mény­rend­szert il­le­tő jó­vá­ha­gyás után va­ló­sít­ha­tók meg mind­ezen fej­lesz­té­si prog­ra­mok.
A prog­ra­mo­zá­si fo­lya­mat egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a le­het­sé­ges fej­lesz­té­si prog­ra­mok­kal va­ló op­ti­má­lis kap­cso­lat ki­ala­kí­tá­sa, a meg­fe­le­lő szinergikus fej­lesz­té­si ha­tá­sok el­éré­se ér­de­ké­ben. Ép­pen ezért a HTMNFT-nek és a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság ope­ra­tív prog­ram­ja­i­nak ös­­sze kell kap­cso­lód­ni­uk Szlo­vá­kia Nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­vel (2007-től Nem­ze­ti stra­té­gi­ai re­fe­ren­cia­ke­ret), va­la­mint az érin­tett te­rü­le­tek ága­za­ti és re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ter­ve­i­vel, tö­rek­vé­se­i­vel.
Fél­re­ér­tés ne es­sék, az ál­ta­lunk hasz­nált ki­fe­je­zé­sek né­ha szol­ga­i­an kö­ve­tik a EU-tervezés lo­gi­ká­ját, a ma­gyar–ma­gyar vi­szonyt azon­ban az EU köl­csö­nös ha­szon el­vé­nek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel ter­mé­sze­te­sen alap­ve­tő­en több­nek, or­ga­ni­kus­nak, az egy­sé­ges nem­ze­ti iden­ti­tás­ból gyö­ke­re­ző­nek te­kint­jük, de ez nem tán­to­rít­hat min­ket el at­tól, hogy sa­ját ér­de­künk­ben min­den hasz­nál­ha­tó és adap­tál­ha­tó ele­met át­ve­gyünk be­lő­le.
Mi­ért épí­te­nénk több­fé­le tá­mo­ga­tá­si rend­szert, ami­kor mind­an­­nyi­unk szá­má­ra egy­sze­rűbb és a kö­zös fel­ké­szü­lést job­ban se­gí­ti az uni­ós for­rá­sok le­hí­vá­si, fel­hasz­ná­lá­si szisz­té­má­já­nak el­sa­já­tí­tá­sa? Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy a kel­ta tig­ris­ként aposzt­ro­fált, gyak­ran pél­da­ként em­lí­tett írek az EU ter­ve­zé­si lo­gi­ká­ját kö­vet­ve sa­ját, nem­ze­ti for­rá­sok­ra épí­tő ki­egé­szí­tő fej­lesz­té­se­i­ket is ha­son­ló terv­sze­rű ala­pok­ra he­lyez­ték – si­ker­rel.
Tisz­tá­ban va­gyunk az­zal, hogy az át­ál­lás évek­be ke­rül­het, de fel kell épí­te­ni a le­he­tő leg­gyor­sab­ban egy új fej­lesz­té­si lo­gi­kát, amely meg­bíz­ha­tóbb, ki­szá­mít­ha­tóbb, fe­gyel­me­zet­tebb mű­kö­dést je­lent, nem el­osz­tás el­vű, ha­nem fej­lesz­tés­ori­en­tált és az ed­dig el­ha­nya­golt hos­­szabb tá­vú ter­ve­zé­sen alap­szik.
Nem ta­gad­juk azt, hogy a cé­lok el­éré­sé­hez a fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős nö­ve­lé­sé­re van szük­ség, de en­nek ér­tel­mét csak a szük­sé­ges vál­toz­ta­tá­sok vég­hez­vi­te­le után lát­juk. Ugyan­ak­kor ál­lás­pon­tunk sze­rint egy új tá­mo­ga­tá­si struk­tú­ra ki­ala­kí­tá­sa ré­vén már a je­len­le­gi tá­mo­ga­tá­si ke­re­tek­kel meg­egye­ző for­rás­mér­ték hasz­no­su­lá­sa is je­len­tő­sen nö­vel­he­tő, va­gyis ugyan­an­­nyi for­rás­ból ha­té­ko­nyabb, az­az „több” tá­mo­ga­tás biz­to­sít­ha­tó.

3.2. Mit tar­tal­maz­zon, ho­gyan in­dul­jon?

Amen­­nyi­ben el­fo­gad­juk a fej­lesz­té­si ter­vek lo­gi­ká­ját, to­váb­bi kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dé­sek sor­jáz­nak egy­más után, ame­lyek ko­moly vi­ta tár­gyát ké­pez­he­tik. Je­len írás cél­ja ezen a pon­ton is in­kább vi­ta­in­dí­tó jel­le­gű, fon­tos­nak tart­juk, hogy e té­mák át­gon­do­lá­sa, „ki­be­szé­lé­se” kez­dőd­jön vég­re meg.
A ma­gyar kö­zös­sé­gek fej­lesz­té­si ter­ve­i­nek el­ké­szí­tői nem le­het­nek má­sok, mint ma­guk a sa­ját te­rü­le­tü­ket leg­job­ban, be­lül­ről is­me­rő he­lyi szak­em­be­rek. A leg­fon­to­sabb az, hogy mi­nél szé­le­sebb egyet­ér­tés mel­lett, le­he­tő­ség sze­rint kon­szen­zu­sos anya­gok ké­szül­je­nek és ke­rül­je­nek be­nyúj­tás­ra Ma­gyar­or­szág­ra. Az át­lát­ha­tó és egy­sé­ges el­vek, ter­ve­zé­si mód­szer­tan és szer­ke­zet alap­ján író­dó anya­gok át­lát­ha­tó for­má­ban el­bí­rál­ha­tók, kü­lönb­sé­ge­ik el­le­né­re is ös­­sze­ha­son­lít­ha­tók lesz­nek. A min­den­ko­ri ma­gyar kor­mány­zat a prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­nak se­gí­té­sé­re szak­ér­tő­ket delegál(hat) az egyes szak­te­rü­le­tek rész­le­tes anya­ga­i­nak ki­dol­go­zá­sá­hoz, ez­zel is biz­to­sít­va az el­ké­szü­lő anya­gok mi­nő­sé­gét. A szak­ér­tői mun­kák be­fe­je­zé­sét kö­ve­tő be­nyúj­tá­si pro­ce­dú­rát a le­gi­tim po­li­ti­kai képviselet(ek)nek kell egy­sé­ge­sen fel­vál­lal­ni­uk. A je­len­le­gi vi­szo­nyo­kat, a ha­tá­ron túl gyak­ran fel­lán­go­ló „le­gi­ti­má­ci­ós há­bo­rúk”-at is­mer­ve ez lesz ta­lán a leg­ne­he­zebb fel­adat.
A jó­vá­ha­gyás a ma­gyar­or­szá­gi el­bí­rá­lást, eset­le­ges mó­do­sí­tá­sok át­ve­ze­té­sét kö­ve­tő­en akár egy MÁÉRT-ülés ke­re­té­ben is tör­tén­het, ezt kö­ve­tő­en pe­dig meg­kez­dőd­het a költ­ség­ve­té­si for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa mel­lett a ki­dol­go­zott prog­ra­mok vég­re­haj­tá­sa.
Egy lé­nye­ges ele­met nem sza­bad meg­ke­rül­nünk: a HTMNFT-nek ré­sze kell, hogy le­gyen egy, a vég­re­haj­tás tel­jes in­téz­mény­rend­sze­rét be­mu­ta­tó, a fo­lya­ma­to­kat elő­re pon­to­san rög­zí­tő fe­je­zet, nem érint­ve ta­lán a leg­na­gyobb vi­tát ki­vál­tó rész tar­tal­mát. Ezen a pon­ton kell majd a je­len­le­gi mű­kö­dés elem­zé­se, kri­ti­ká­ja alap­ján el­dön­te­ni azo­kat az in­téz­mé­nyi kér­dé­se­ket, ame­lyek­ről ko­ráb­ban kri­ti­kus hang­vé­tel­lel em­lí­tést tet­tünk.
A HTMNFT, il­let­ve a ma­gyar kö­zös­sé­gi ope­ra­tív prog­ra­mok szak­mai tar­tal­ma kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dés, hi­szen ez ha­tá­roz­za meg, hogy mely te­rü­le­te­ken van szük­ség át­fo­gó be­avat­ko­zá­sok­ra, az­az tá­mo­ga­tá­si prog­ra­mok­ra, pá­lyá­za­tok­ra a ma­gyar ál­lam ré­szé­ről. (Egy­sze­rűb­ben fo­gal­maz­va: mit tá­mo­gas­sunk?) Nem gon­dol­juk, hogy kü­lö­nö­sebb vi­tát vál­ta­na ki, ha az ok­ta­tás, a kul­tú­ra, if­jú­ság vagy a ma­gyar több­sé­gű ön­kor­mány­zat­ok po­ten­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sát cél­ként ha­tá­roz­nánk meg, de sok egyéb mel­lett a vál­lal­ko­zás­fej­lesz­tés, a szé­le­sebb ér­te­lem­ben vett hu­mán­erő­for­rás-fej­lesz­tés is le­het­sé­ges cél­te­rü­let­ként me­rül­het fel, ki­emel­ve – az ed­dig ta­lán el­ha­nya­golt, ám élet­ké­pes – a he­lyi kö­zös­sé­gek szá­má­ra lét­fon­tos­sá­gú célt, az EU-ban is pri­o­ri­tás­ként ke­zelt hát­rá­nyos hely­ze­tű ré­te­gek esély­egyen­lő­sé­gé­hez tör­té­nő hoz­zá­já­ru­lást.
A sor ki­egé­szít­he­tő, rö­vi­dít­he­tő és per­sze a na­gyobb szak­ma­po­li­ti­ká­kon be­lü­li bel­ső egyen­sú­lyok ki­ala­kí­tá­sa is ha­tal­mas fel­adat, elég, ha csak az örök fel­ső­ok­ta­tás-köz­ok­ta­tás tá­mo­ga­tá­sá­nak ará­nya­i­ról szó­ló vi­tá­ra uta­lunk. Kö­zös ne­ve­ző le­het an­nak fel­is­me­ré­se, hogy a szom­szé­dos or­szá­gok gaz­da­sá­gi stag­ná­lá­sá­nak te­he­tet­len­sé­gi nyo­ma­té­kát ak­kor tud­juk a leg­ha­té­ko­nyab­ban el­len­sú­lyoz­ni, ha – szin­tén il­lesz­ked­ve a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek 2007 utá­ni pri­o­ri­tá­sa­i­hoz – olyan tu­dás­ve­zé­relt tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi mik­ro­kör­nye­zet ala­kul ki a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók­ban, amely mág­nes­ként vonz­za a fel­len­dü­lés­hez szük­sé­ges tő­két és for­rá­so­kat.
Vé­gig­gon­do­lan­dó, hogy az egyes te­rü­le­te­ken mi­lyen mér­té­kig kí­vá­nunk a szom­szé­dos or­szá­gok­tól ál­la­mi fel­ada­to­kat át­vál­lal­ni, mint ahogy ez sok eset­ben ma is így tör­té­nik. Ugyan­így az EU-támogatások kap­csán is „pro­fil­tisz­tí­tás”-ra van szük­ség: meg kell vizs­gál­ni, me­lyek azok a fel­ada­tok, fej­lesz­té­si igé­nyek, ame­lyek­re a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek vagy ha­tár men­ti prog­ra­mok ke­re­té­ben vár­ha­tó uni­ós for­rás, s mely szer­ve­ze­tek száll­hat­nak ver­seny­be esél­­lyel eze­kért a for­rá­so­kért. Eze­ket ki kell ven­ni a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok kö­ré­ből, és se­gí­te­ni az érin­tet­te­ket a for­rá­sok meg­szer­zé­sé­ben.
De va­jon egye­dü­li üd­vö­zí­tő meg­ol­dás len­ne a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ope­ra­tív prog­ra­mok lét­re­jöt­te? Nem gon­dol­juk azt, hogy ez­zel min­dent meg­old­ha­tunk. Egy­részt azért, mert van a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­ző tá­mo­ga­tás­nak egy olyan szint­je, ahol a mikrotámogatások mér­té­ke, a „pro­jek­tek” mé­re­te (20-100 ezer fo­rin­tos tá­mo­ga­tá­sok) egy­sze­rű­en nem igé­nyel ilyen át­fo­gó ter­ve­zé­si lo­gi­kát. Ezen tá­mo­ga­tá­sok ese­té­ben a más, na­gyobb prog­ra­mok­kal va­ló össz­han­got szük­sé­ges meg­te­rem­te­ni, eze­ket „fel­fűz­ni” a nagy fej­lesz­té­si cé­lok­ra, kö­zös­sé­gi prog­ra­mok­ra, és a tá­mo­ga­tás­nyúj­tás sza­bály­rend­sze­rét kell át­te­kint­he­tőb­bé, el­len­őriz­he­tőb­bé ten­ni egy olyan mon­i­tor­ingrend­sz­er se­gít­sé­gé­vel, amel­­lyel min­den fo­rint fel­hasz­ná­lá­sa nyo­mon kö­vet­he­tő, hely­szí­nen el­len­őriz­he­tő.
Mind­ezek mel­lett úgy lát­juk, hogy a pá­lyá­za­ti rend­szer nem ké­pes meg­ol­da­ni min­den prob­lé­mát, hi­szen ed­dig is vol­tak olyan stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú in­téz­mé­nyek (a ma­gyar ál­lam ál­tal rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben fenn­tar­tott fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek, pe­da­gó­gus­szö­vet­sé­gek, ku­ta­tó­mű­he­lyek, szín­há­zak stb.), ame­lyek köz­pon­ti nagy fej­lesz­té­sek­ként akár kü­lön költ­ség­ve­té­si sor­ral ren­del­kez­tek. A ’90-es évek in­téz­mény­ala­pí­tá­sa so­rán gyö­ke­re­ket eresz­tett – és már bi­zo­nyí­tott – kö­zös­sé­gi szin­tű, nonprofit jel­leg­gel mű­kö­dő in­téz­mé­nye­ket nem sza­bad a bi­zony­ta­lan esé­lyű pá­lyá­za­tok já­ték­szer­évé ten­nünk, szá­muk­ra – vi­lá­go­san át­gon­dolt, rész­le­te­sen ki­dol­go­zott pro­jek­tek vagy az EU ter­mi­no­ló­gi­á­já­val szól­va köz­pon­ti prog­ram alap­ján – akár az ope­ra­tív prog­ra­mok ke­re­té­ben biz­to­sí­ta­ni kell a nor­ma­tív jel­le­gű, mű­kö­dé­si tá­mo­ga­tást is, nem­csak a fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ezen in­téz­mé­nyi kör meg­ha­tá­ro­zá­sa is e ter­ve­zé­si fo­lya­mat fel­ada­ta kell, hogy le­gyen.
A ter­ve­zé­si stra­té­gia meg­al­ko­tá­sa mel­lett, il­let­ve an­nak ré­sze­ként a vég­re­haj­tás te­rén is szük­sé­ges a kö­zös ne­ve­zők ki­ala­kí­tá­sa, még ha ez ta­lán ma még il­lu­zó­ri­kus­nak is tű­nik. Ezek kö­zé tar­toz­nak azok a kö­zös sza­bá­lyok, alap­el­vek, ame­lye­ket a tá­mo­ga­tó szer­ve­ze­tek­nek és a le­het­sé­ges ked­vez­mé­nye­zet­tek­nek, az­az a pá­lyá­zók­nak kö­zö­sen el kell fo­gad­ni­uk, és ma­guk­ra néz­ve kö­te­le­ző­en be kell tar­ta­ni­uk:
– Fej­lesz­té­si for­rás­hoz csak ak­kor le­het hoz­zá­jut­ni, ha a pá­lyá­zó – vi­lá­gos sza­bály- és fel­té­tel­rend­sze­ren be­lü­li ver­seny­hely­zet­ben – az el­vá­rá­sok­nak a leg­ma­ga­sabb szin­ten meg­fe­le­lő pro­duk­tu­mot hoz lét­re, le­gyen ez egy pá­lyá­zat vagy ma­ga a pro­jekt meg­va­ló­sí­tá­sa. Ah­hoz, hogy egy szer­ve­zet fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tás­hoz jus­son, tör­té­nel­mi tra­dí­ci­ó­kon túl más­ra is szük­ség van: fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tás csak tisz­ta ver­seny­ben, va­lós tel­je­sít­mény alap­ján ad­ha­tó. Ez az éles ver­seny­hely­zet, a ré­gió igé­nye­i­nek mi­nél in­kább meg­fe­le­lő pro­jek­tek tá­mo­ga­tá­sa az adott ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­ség el­ső­ren­dű ér­de­ke, még ha ez eset­leg ke­resz­tez lo­ká­lis vagy in­téz­mé­nyi ér­de­ke­ket.
– A tá­mo­ga­tá­sok fel­hasz­ná­lá­sa – ha­son­ló­an az EU-alapelvekhez – szi­go­rú el­len­őr­zés, sza­bá­lyo­zás mel­lett zaj­lik, s en­nek be nem tar­tá­sa a tá­mo­ga­tás vis­­sza­fi­ze­té­sét is je­lent­he­ti. A ma­nap­ság kü­lö­nö­sen ér­zé­keny ma­gyar–ma­gyar erő­tér­ben ezen alap­el­vek köl­csö­nös tisz­tá­zá­sa és el­fo­ga­dá­sa kü­lö­nö­sen ne­héz, de fon­tos fel­adat.

3.3. Konk­lú­zió, avagy a vi­ta kez­de­te?

Amit a fen­ti né­hány be­kez­dés­ben ös­­sze­fog­lal­tunk, egy – a szí­vünk­höz leg­in­kább kö­zel ál­ló – tel­jes tá­mo­ga­tá­si rend­szer át­ala­kí­tá­sa. Úgy lát­juk, hogy cél­ja­ink el­éré­sé­hez a „ka­bát tel­jes új­ra­sza­bá­sá­ra” van szük­ség, meg­őriz­ve azo­kat az ele­me­ket, ér­té­ke­ket és in­téz­mé­nyi sze­rep­lő­ket, ame­lyek ed­dig is a le­he­tő­sé­gek­hez ké­pest ered­mé­nye­sen vé­gez­ték te­vé­keny­sé­ge­i­ket.

4. A má­so­dik pil­lér: ha­tá­ron tú­li (szlo­vá­ki­ai) ma­gya­rok EU-felkészítése („hal he­lyett há­lót”)

Ma­gyar­or­szág és a leg­na­gyobb ma­gya­rok ál­tal la­kott szom­szé­dos or­szá­gok uni­ós csat­la­ko­zá­sá­val egy új hely­zet ala­kult ki a tér­ség­ben.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra biz­to­sí­tott ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si ke­re­tek szin­te el­tör­pül­nek azon for­rá­sok nagy­sá­gá­hoz ké­pest, ame­lyek EU-támogatások for­má­já­ban ér­kez­het­nek Szlo­vá­ki­á­ba: 2007 és 2013 kö­zött ez a szám kb. 3 ezer milliárd fo­rint. Ter­je­del­mi kor­lá­tok nem te­szik le­he­tő­vé és je­len anyag szem­pont­já­ból nem is in­do­kolt rész­le­tes szá­mí­tá­so­kat vé­gez­ni ar­ról, hogy hoz­zá­ve­tő­leg mek­ko­ra uni­ós tá­mo­ga­tás­hoz fér­het hoz­zá a kö­vet­ke­ző évek­ben a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság, ezért most csak – a nagy­ság­ren­dek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek ér­zé­kel­te­té­se cél­já­ból – egy ke­vés­bé fi­nom becs­lés­re vál­lal­ko­zunk: a tel­jes Szlo­vá­ki­á­ra eső tá­mo­ga­tá­si ke­ret­ösz­­sze­get a szlo­vá­ki­ai ma­gyar né­pes­ség szá­má­hoz vi­szo­nyít­va a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság­ra „eső” összeg kb. 40-45 milliárd fo­rint éven­te, ez a ma­gyar­or­szá­gi ös­­szes tá­mo­ga­tás­nak hoz­zá­ve­tő­leg a hús­­szo­ro­sa. Hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy ez egy­elő­re csak le­he­tő­ség, hi­szen ezek­hez a prog­ra­mok­hoz csak azon szer­ve­ze­tek tud­nak hoz­zá­fér­ni, akik al­kal­maz­kod­ni tud­nak az egyes or­szá­gok Nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vé­ben vagy más uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ban meg­fo­gal­ma­zott tá­mo­ga­tá­si cé­lok­hoz. Az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok­ról ke­vés is­me­re­tünk, in­for­má­ci­ónk van: egész Szlo­vá­kia vo­nat­ko­zá­sá­ban a cél az idei év vé­gé­re a 2004–2006 kö­zöt­ti tá­mo­ga­tá­si ke­ret 90%-ának le­hí­vá­sa. Ugyan­ak­kor fon­tos­nak tart­juk, hogy már most, az el­ső ta­pasz­ta­la­tok, ada­tok bir­to­ká­ban in­dul­jon meg egy át­fo­gó, komp­lex adat­gyűj­tés ar­ról, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság (ez alatt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­te­ket és a ma­gyar­ság ál­tal la­kott ré­gi­ó­kat egy­aránt ért­jük) ho­gyan tu­dott él­ni ed­dig az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok ad­ta le­he­tő­sé­gek­kel, ho­gyan ala­kult ezek ága­za­ti, in­téz­mé­nyi és te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa, nyo­mon kö­vet­ve egyút­tal a tá­mo­ga­tá­sok hasz­no­su­lá­sát is.
Az al­kal­maz­ko­dás, fel­ké­szü­lés szem­pont­já­ból ké­zen­fek­vő, hogy a ki­ala­kult új geo­po­li­ti­kai szi­tu­á­ci­ó­ban nem­csak a már csat­la­ko­zott, ha­nem a Ma­gyar­or­szág­gal egyidőben csat­la­ko­zó Szlo­vá­kia ma­gyar­sá­ga szá­má­ra is át kell ad­nunk a ma­gyar fel­ké­szü­lés­sel, elő­csat­la­ko­zá­si ala­pok fel­hasz­ná­lá­sá­val kap­cso­la­tos, majd a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en fel­hal­mo­zott ta­pasz­ta­la­ta­in­kat, jól­le­het a tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ka ezen pil­lé­re jó­val hang­sú­lyo­sabb a még csat­la­ko­zás előtt ál­ló szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar ki­sebb­sé­gei vo­nat­ko­zá­sá­ban. Vé­le­mé­nyünk sze­rint en­nek je­len­tő­sé­ge nem be­csül­he­tő alá, mi­vel – más újon­nan csat­la­ko­zó or­szá­gok­kal együtt Szlo­vá­kia is a ha­tal­mas in­téz­mény­rend­szer fel­ál­lí­tá­sá­nak gond­ja­i­val küsz­köd­ve – is­me­re­te­ink sze­rint meg­le­he­tő­sen kis in­ten­zi­tás­sal ké­szí­ti fel sa­ját pol­gá­ra­it az uni­ós ki­hí­vá­sok­kal szem­ben.
Az EU fej­lesz­té­si for­rá­sa­i­nak hoz­zá­fér­he­tő­vé té­te­le te­hát tör­té­nel­mi le­he­tő­sé­get kí­nál fel el­ső­sor­ban a fel­vi­dé­ki és er­dé­lyi ma­gyar kö­zös­sé­gek­nek. Amen­­nyi­ben meg­fe­le­lő­en fel tud­nak ké­szül­ni ezen prog­ra­mok fo­ga­dá­sá­ra, év­ti­ze­des te­rü­le­ti hát­rá­nyo­kat dol­goz­hat­nak le, amely­nek ré­vén va­lós al­ter­na­tí­va kí­nál­ko­zik a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­ra. Eb­ben kulcs­sze­re­pe le­het az anya­or­szág­nak, amely az uni­ós pá­lyá­za­ti ta­pasz­ta­la­ta­i­nak át­adá­sa, azok he­lyi vi­szo­nyok­hoz tör­té­nő al­kal­ma­zá­sa ré­vén igen ko­moly se­gít­sé­get nyújt­hat a fel­ké­szí­tés­ben. Eh­hez azon­ban az ed­di­gi tár­ca- vagy ága­za­ti szin­tű kez­de­mé­nye­zé­sek he­lyett egy irá­nyí­tott, komp­lex EU-s fel­ké­szí­té­si stra­té­gi­ai prog­ra­mot kell vég­re­haj­ta­ni, hogy a 2007-től kez­dő­dő idő­szak­ban a ma­gyar­ság szá­má­ra ko­moly esé­lyek le­gye­nek az EU-pénzekért foly­ta­tott ver­seny­ben.
A jó pro­jek­tek­kel ren­del­ke­ző, meg­fe­le­lő ka­pa­ci­tá­sok bir­to­ká­ban lé­vő szer­ve­ze­tek, ame­lyek egy tag­ál­lam vagy tag­je­lölt fel­ké­szült­sé­gét, érett­sé­gét bi­zo­nyít­ják, „hi­ány­cikk”-nek szá­mí­ta­nak, ezért for­rás­hoz ju­tá­si le­he­tő­sé­gük is lé­nye­ge­sen na­gyobb. Ez a po­ten­ci­á­lis ver­seny­előny ter­mé­sze­te­sen ko­ránt­sem csak a nonprofit szfé­ra kö­zös­sé­gi, nem­zet­po­li­ti­kai szem­pont­ból fon­tos szer­ve­ze­te­i­re (bár nyil­ván­va­ló­an nem mind­egyik­re) le­het ér­vé­nyes, ha­nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en a ver­seny­szfé­rá­ban mun­kál­ko­dó ma­gyar vál­lal­ko­zá­sok­ra is. A he­lyi ma­gyar tár­sa­dal­mak tag­jai szá­má­ra te­hát az EU ki­hí­vá­sa­i­ra va­ló szisz­te­ma­ti­kus fel­ké­szí­tés rend­kí­vül nagy ha­tás­sal le­het, több év­ti­zed­re meg­ha­tá­roz­hat­ja, emel­he­ti po­zí­ci­ó­ju­kat a több­sé­gi tár­sa­da­lom­mal va­ló ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban.
Az EU-s fel­ké­szí­té­si prog­ram ál­ta­lá­nos cél­ja, hogy hoz­zá­já­rul­jon ah­hoz, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok és szer­ve­ze­te­ik, in­téz­mé­nye­ik ered­mé­nye­sen ve­gye­nek részt a szom­szé­dos or­szá­gok ál­tal hoz­zá­fér­he­tő EU-s pá­lyá­za­ti for­rá­sok meg­szer­zé­sé­ben. Eh­hez szük­sé­ges köz­vet­len cél: a fel­ké­szí­té­si prog­ram leg­fon­to­sabb pa­ra­mé­te­re­i­nek (szer­ve­zet­rend­szer, esz­köz­rend­szer, üte­me­zés, mód­szer­tan, költ­ség­ve­tés) meg­ha­tá­ro­zá­sa egy stra­té­gi­ai prog­ram­do­ku­men­tum­ban.
Meg kell ha­tá­roz­nunk a fel­ké­szí­té­si pro­jekt köz­vet­len cél­cso­port­ját, aki­re ez a prog­ram irá­nyul: a nem­ze­ti ke­re­tek kö­zött meg­nyí­ló uni­ós for­rá­sok­ra pá­lyá­zó ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok, in­téz­mé­nyek és szer­ve­ze­tek. A prog­ram ered­mé­nyei nem­csak a fent vá­zolt tár­sa­dal­mi cso­port­ban hasz­no­sul­nak, en­nél jó­val tá­gabb az a kör, akik köz­ve­tett ked­vez­mé­nye­zett­jei le­het­nek a si­ke­res uni­ós tá­mo­ga­tá­si fel­ké­szü­lés­nek, köz­tük az át­fo­gó „EU-felkészítés”-ben részt ve­vő ma­gyar­or­szá­gi és ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek.
A fel­ké­szí­té­si, tapsztalatátadási te­vé­keny­ség­nek min­den le­het­sé­ges esz­közt „be kell vet­nie” an­nak ér­de­ké­ben, hogy a szlo­vá­ki­ai és más ma­gyar ki­sebb­sé­gek szer­ve­ze­tei, in­téz­mé­nye­i­nek ver­seny­hát­rá­nya csök­ken­jen. A leg­fon­to­sabb te­en­dők:
1. Kép­zé­si te­vé­keny­ség: ún. EU-multiplikátor (pá­lyá­zat­írók) kép­zé­sek, szektorális szin­tű fel­ké­szí­té­sek (pl. ci­vil szer­ve­ze­tek, vál­lal­ko­zók, egy­há­zak stb.), va­la­mint ha­son­ló té­má­jú táv­ok­ta­tá­si tananyagok6.
2. Ma­gyar nyel­vű pá­lyá­za­ti nyil­vá­nos­ság: idő­sza­ki ki­ad­vány, pá­lyá­zat­ke­re­ső por­tál, há­rom­nyel­vű szó­tá­rak, eset­ta­nul­má­nyok, leg­jobb gya­kor­la­tok be­mu­ta­tá­sa he­lyi szin­ten. Ez az egyik – ma még ta­lán ke­vés­bé ér­zé­kel­he­tő – prob­lé­ma, kü­lö­nö­sen olyan te­rü­le­te­ken, ahol na­gyobb tömben él­nek ma­gya­rok és a min­den­na­pos nyelv­hasz­ná­lat mi­att adód­hat­nak prob­lé­mák a több­sé­gi nyelv hasz­ná­la­ta ese­tén. Kü­lö­nö­sen olyan hely­zet­ben van en­nek je­len­tő­sé­ge, ami­kor tö­ké­le­te­sen el kell sa­já­tí­ta­ni a szlo­vák nyel­ven ki­írt és be­adás­ra ke­rü­lő pá­lyá­za­tok szlo­vák szak­nyelv­ét, spe­ci­á­lis pá­lyá­za­ti ki­fe­je­zé­se­it. Ezek meg­fe­le­lő hasz­ná­la­ta dön­tő le­het egy-egy pá­lyá­zat el­bí­rá­lá­sa so­rán. A ma­gyar­or­szá­gi ta­pasz­ta­lat át­adá­sa, a fel­ké­szí­tés itt is so­kat te­het: a pá­lyá­za­ti szó­tá­rak, két­nyel­vű fel­ké­szí­tő ki­ad­vány­ok mel­lett – el­ső­sor­ban az Interneten – köz­zé kell ten­ni mi­nél több ún. best prac­tice pá­lyá­za­ti anya­got, két nyel­ven, le­he­tő­ség sze­rint mi­nél több tá­mo­ga­tá­si te­rü­le­ten (ok­ta­tás, vi­dék­fej­lesz­tés, vál­lal­ko­zás­fej­lesz­tés stb.).
3. Szak­mai se­gít­ség: a ma­gyar­or­szá­gi és a szom­szé­dos or­szá­gok vég­re­haj­tá­si in­téz­mé­nye­i­nek szak­mai kap­cso­la­ta, know-how át­adás, fi­a­tal szak­em­be­rek to­vább­kép­zé­se, ösz­tön­díj­prog­ra­mok, ta­nul­mány­utak szer­ve­zé­se, a köz­pon­ti prog­ra­mok­hoz szak­mai se­gít­ség­nyúj­tás. A se­gít­ség­nyúj­tás konk­rét pél­dá­ja le­het egy ma­gyar­or­szá­gi gya­kor­no­ki prog­ram szer­ve­zé­se, amely­nek so­rán hely­ben vagy va­la­me­lyik anya­or­szá­gi pá­lyáz­ta­tó szer­ve­zet­nél el­töl­tött 2-4 hét alatt pil­lant­hat­nak be­le a szak­em­be­rek az uni­ós tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat min­den­nap­ja­i­ba.
4. Meg­lé­vő erő­for­rás­ok­ra épü­lő nonprofit pá­lyá­za­ti tanác­sadóhálózat ki­ala­kí­tá­sa.
5. He­lyi pá­lyá­zat­író, ta­nács­adó, kép­ző vál­lal­ko­zá­sok tá­mo­ga­tá­sa.
6. Ban­ki fi­nan­szí­ro­zás, pá­lyá­za­ti ön­rész fi­nan­szí­ro­zá­sa (köz­ala­pít­vány­ok), tá­mo­ga­tá­sa.

5. A har­ma­dik pil­lér: együtt­mű­kö­dés a ter­ve­zés, prog­ra­mo­zás szint­jén („ma­gyar–ma­gyar te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés”)

A pá­lyá­za­ti fel­ké­szü­lés mel­lett az uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­hoz tör­té­nő al­kal­maz­ko­dá­si fel­adat má­sik irá­nya még a pá­lyá­za­ti ki­írá­sok előtt, a ter­ve­zés szint­jén je­le­nik meg: olyan pá­lyá­za­tok­ra, prog­ra­mok­ra van szük­ség, ame­lyek a ma­gyar­ság va­lós prob­lé­má­i­ra, fej­lesz­té­si igé­nye­i­re nyújt­hat­nak meg­ol­dást.
Ahol ez le­het­sé­ges, mind a Struk­tu­rá­lis Ala­pok vo­nat­ko­zá­sá­ban, mind a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést, szom­széd­ság­po­li­ti­kát (is) tá­mo­ga­tó Inter­reg-pro­gram ke­re­tei kö­zé – nem a nem­ze­ti/et­ni­kai vo­nat­ko­zá­so­kat hang­sú­lyoz­va – át­fo­gó, di­na­mi­kus ha­tár men­ti fej­lesz­té­sek lán­co­la­tá­nak beeme­lé­se szük­sé­ges. A 2007 utá­ni nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek, a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai Nem­ze­ti stra­té­gi­ai re­fe­ren­cia­ke­ret ös­­sze­han­go­lá­sa – amely­re po­li­ti­kai szán­dék­nyi­lat­ko­za­tok is szü­let­tek már – ki­tű­nő le­he­tő­sé­ge­ket rejt ma­gá­ban, hi­szen mind a he­lyi, mind a re­gi­o­ná­lis ma­gyar igé­nyek és ér­de­kek be­csa­tor­ná­zá­sa új ér­tel­met, tá­gabb pers­pek­tí­vát nyer­het ez­ál­tal. Ezen fel­ada­tok is hal­asz­ha­tat­la­nok, hi­szen 2007-től új idő­szá­mí­tás kez­dő­dik az EU-tagállamok éle­té­ben is, a ter­vek sze­rint a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest jó­val na­gyobb je­len­tő­sé­get (és tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­get) kap­nak a te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dé­sek, az­az a ha­tá­ron át­nyú­ló, il­let­ve több or­szá­got érin­tő fej­lesz­té­sek. A kö­vet­ke­ző ter­ve­zé­si idő­szak­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lés mind Ma­gyar­or­szá­gon, mind Szlo­vá­ki­á­ban el­kez­dő­dött, hó­na­po­kon be­lül min­de­nütt ös­­sze kell áll­ni­uk a 2007–2013 kö­zöt­ti fej­lesz­té­si ter­vek­nek, ame­lyek stra­té­gi­ai cél­jai, pri­o­ri­tá­sai kö­zött ott kell sze­re­pel­nie a ma­gyar kö­zös­sé­gek, a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók fej­lesz­té­si igé­nye­i­nek is. A ma­gyar ér­de­kek szlo­vá­ki­ai prog­ra­mo­zá­si do­ku­men­tu­mok­ban tör­té­nő ha­té­kony ér­vé­nye­sí­té­sé­nek fel­ada­ta – és ez­zel együtt a fe­le­lős­sé­ge – el­sőd­le­ge­sen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai szer­ve­ze­tek­re há­rul, azon­ban ezek szak­mai meg­ala­po­zá­sa, a va­lós fej­lesz­té­si igé­nyek – „EU-kompatibilis” – meg­fo­gal­ma­zá­sa, he­lyi fej­lesz­té­si ter­vek, SWOT-analízisek stb. ki­dol­go­zá­sa a he­lyi ma­gyar szel­le­mi (ci­vil és szak­mai szer­ve­ze­tek, ku­ta­tó­in­té­ze­tek stb.) fel­ada­ta. Ez utób­bi­hoz – va­la­mint a si­ke­res uni­ós fej­lesz­té­sek­hez nem­kü­lön­ben – va­ló­di part­ne­ri együtt­mű­kö­dés­re, há­ló­za­tok ki­ala­kí­tá­sá­ra van szük­ség. A ma­gyar­or­szá­gi szak­po­li­ti­ka mind­eh­hez el­sőd­le­ge­sen szak­mai és szak­dip­lo­má­ci­ai tá­mo­ga­tást nyújt­hat, a ta­pasz­ta­la­tok, va­la­mint a leg­jobb gya­kor­la­tok át­adá­sa ré­vén.

5.1. He­lyi ma­gyar igé­nyek­nek meg­fe­le­lő fej­lesz­té­si cé­lok

A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság uni­ós tá­mo­ga­tá­sok­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lé­se és fel­ké­szí­té­se alap­ve­tő fon­tos­sá­gú, de ta­lán még en­nél is fon­to­sabb, hogy az adott or­szá­gok­ban mi­nél több olyan fej­lesz­té­si cél, prog­ram, pá­lyá­za­ti le­he­tő­ség le­gyen hoz­zá­fér­he­tő, ame­lyek össz­hang­ban áll­nak a he­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom, ré­gi­ók fej­lesz­té­si igé­nye­i­vel.
A fen­ti­ek­hez azon­ban leg­elő­ször szük­sé­ges pon­to­san szám­ba ven­ni a le­he­tő­sé­ge­ket, il­let­ve a prob­lé­má­kat és igé­nye­ket: az egyes ré­gi­ók – EU-támogatások szem­pont­já­ból re­le­váns – tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi prob­lé­má­it, a meg­lé­vő adott­sá­go­kat és fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. Akár az is­mét­lés hi­bá­ját is vál­lal­va, a ter­ve­zé­si fá­zis­ban is új­ra csak azt hang­sú­lyoz­zuk, hogy min­den ha­tá­ron tú­li ré­gi­ó­ban, így Dél-Szlo­vá­ki­á­ban is – épít­ve az ed­di­gi ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­re, prob­lé­ma­ka­ta­ló­gu­sok­ra, sta­tisz­ti­kák­ra – el kell ké­szí­te­ni egy tel­jes kö­rű és az EU-s fej­lesz­té­si po­li­ti­kák mód­szer­ta­ná­hoz il­lesz­ke­dő hely­zet­ér­té­ke­lést. Er­re a leg­in­kább al­kal­mas és el­ter­jedt mód­szer a már több­ször em­lí­tett SWOT-analízis, amely fel­mé­ri az érin­tett tár­sa­dal­mak, ré­gi­ók gyen­ge­sé­ge­it és erős­sé­ge­it, a fej­lesz­tés­ben rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket és ve­szé­lye­ket. Mint lát­tuk je­len ta­nul­mány „el­ső pil­lér”-é­nek, az­az a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer meg­újí­tá­sá­nak meg­fo­gal­ma­zá­sa kap­csán, a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­ra ki­ter­je­dő SWOT-analízis a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­si rend­szer ha­té­kony­sá­gá­nak pon­tos fel­mé­ré­se szem­pont­já­ból is elo­dáz­ha­tat­lan fel­adat.
A ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók sa­ját prob­lé­má­i­nak pon­tos fel­tér­ké­pe­zé­se és a fent em­lí­tett lo­gi­kai mát­rix­ba tör­té­nő be­il­lesz­té­se ese­tén van esély ar­ra, hogy a szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ter­vek­be és egyéb uni­ós prog­ra­mok­ba – pél­dá­ul a ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dést elő­se­gí­tő Inter­reg-pro­gramok­ba – jól be­le tud­juk il­lesz­te­ni a he­lyi ma­gyar fej­lesz­té­si igé­nye­ket.
A ko­ráb­bi év­ti­ze­dek­ben az ál­la­mi fej­lesz­tés­po­li­ti­kák­ban a ha­tár men­ti te­rü­le­tek pe­ri­fé­ri­á­ra szo­rul­tak. El­vár­ha­tó-e a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság hely­ben bol­do­gu­lá­sa, ha sok he­lyütt a szű­kebb és tá­gabb kör­nye­zet­ben alul­fej­lett ré­gi­ó­kat, rossz fog­lal­koz­ta­tá­si és kép­zé­si struk­tú­rá­kat, szo­ci­á­lis fe­szült­sé­ge­ket ta­pasz­ta­lunk? A 2007-től meg­nyí­ló EU-források dön­tő több­sé­gét a te­rü­le­ti és a szo­ci­á­lis kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sét cé­lul ki­tű­ző Struk­tu­rá­lis és Ko­hé­zi­ós Ala­pok biz­to­sít­ják. A ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók, az ott élő tár­sa­dal­mak – nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül – szin­te min­den szom­szé­dos or­szág­ban a fen­ti­ek alap­ján a tá­mo­ga­tás­ra jo­go­sult ka­te­gó­ri­á­ba ke­rül­nek, az­az az ed­di­gi hát­rá­nyok­ból – az EU-támogatás szem­szö­gé­ből – kön­­nyen, de sok-sok mun­ká­val, előny ko­vá­csol­ha­tó.

5.2. Kik­nek a fel­ada­ta? Mit te­het Ma­gyar­or­szág?

Mind­ezen cé­lok el­éré­sé­ért nyil­ván­va­ló­an a he­lyi ma­gyar ér­de­kek ér­vé­nye­sí­té­sé­re hi­va­tott, és a dön­tés­ho­za­tal­hoz leg­kö­ze­lebb ál­ló vagy azt leg­in­kább be­fo­lyá­sol­ni tu­dó ma­gyar szer­ve­ze­tek te­het­nek a leg­töb­bet. Nem le­het el­vi­tat­ni ezen szer­ve­ze­tek po­li­ti­kai fe­le­lős­sé­gét ab­ban, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar igé­nyek­re meg­fe­le­lő meg­ol­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket lel­jünk fel a kö­vet­ke­ző évek­ben a szom­szé­dos or­szá­gok­ban meg­nyí­ló EU-tá­mo­ga­tá­sok­ban.
A fen­ti­ek mel­lett a ma­gyar kor­mány­zat is – ki­e­gé­szül­ve a kü­lön­bö­ző EU-in­téz­mé­nyek­ben te­vé­keny­ke­dő szak­ér­tők­kel, po­li­ti­ku­sok­kal – nagy­ban hoz­zá­já­rul­hat ezen cé­lok meg­va­ló­su­lá­sá­hoz. Ah­hoz, hogy ne csak a pá­lyá­za­ti te­vé­keny­ség, az­az a meg­va­ló­sí­tás szint­jén (ta­nul­má­nyunk­ban „má­so­dik pil­lér”-ként meg­fo­gal­ma­zott stra­té­gi­ai cél) kap­jon ha­té­kony se­gít­sé­get a he­lyi ma­gyar­ság a si­ke­res EU-s fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­hoz, a ter­ve­zé­si szin­ten is ös­­sze­han­golt szak­mai, szak­dip­lo­má­ci­ai tá­mo­ga­tás­ra van szük­ség. En­nek főbb ki­tö­ré­si pont­jai:
– Kö­zös ter­ve­zé­si, prog­ra­mo­zá­si együtt­mű­kö­dés a szom­szé­dos or­szá­gok­kal (er­re már je­len­leg is tör­tén­nek ilyen irá­nyú kez­de­mé­nye­zé­sek a Nem­ze­ti Fej­lesz­té­si Hi­va­tal ré­szé­ről). En­nek cél­ja töb­bek kö­zött, hogy az adott or­szá­gok­ban meg­va­ló­su­ló pro­jek­tek az adott ál­lam ke­re­te­in túl­mu­tat­va – meg­fe­le­lő ös­­sze­han­go­lás mel­lett – össz­eu­ró­pai cé­lo­kat is meg­va­ló­sít­sa­nak, az ezek­ben rej­lő szinergikus ha­tá­sok ré­vén pe­dig he­lyi szin­ten még na­gyobb le­het az adott fej­lesz­tés hasz­no­su­lá­sa. (Ezek­re jó pél­da a több or­szá­gon át­nyú­ló köz­le­ke­dé­si vagy kör­nye­zet­vé­del­mi együtt­mű­kö­dés, amely ál­tal egy egész tér­ség – ha­tá­ro­kon át­nyú­ló – gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­ja, tő­ke­von­zó ké­pes­sé­ge nő­het, amely­ből min­den érin­tett or­szág vagy ré­gió egy­aránt pro­fi­tál­hat.) A ma­gyar–ma­gyar pár­be­széd kü­lön­bö­ző – el­sőd­le­ge­sen szak­mai fó­ru­ma­it ki­hasz­nál­va vagy akár lét­re­hoz­va – ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti tö­rek­vé­se­i­nek itt fo­ko­zot­tan össz­hang­ban kell len­ni­ük a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ér­de­kek­kel, a cél­ból, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság „fe­je fe­lett meg­ho­zott dön­tés” ked­vez­mé­nye­zett­je a leg­in­kább érin­tett ré­gi­ó­ban élő ma­gyar­ság le­gyen.
– Ugyan­ezt a ma­gyar–ma­gyar kö­zös ér­dek­ér­vé­nye­sí­tést kell al­kal­maz­ni a már lé­te­ző in­téz­mé­nye­sí­tett együtt­mű­kö­dé­sek­ben, amely­re ki­vá­ló pél­da a je­len­leg is fu­tó – ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dés és más ter­ve­zett szom­széd­sá­gi – Inter­reg-pro­gramok.
– A kö­zös ter­ve­zé­si fel­ada­tok mel­lett hang­sú­lyos sze­re­pe le­het a ha­tá­ron tú­li ma­gyar fej­lesz­té­si igé­nyek­nek a ma­gyar­or­szá­gi NFT II-ben, no­ha a nem­ze­ti fej­lesz­té­si ter­vek ked­vez­mé­nye­zett­jei és cél­te­rü­le­tei ki­zá­ró­lag az adott or­szág te­rü­le­tén le­het­sé­ge­sek. A ma­gyar–ma­gyar ér­de­ke­ken túl­mu­ta­tó, és ta­lán a 2013 utá­ni idő­szak kér­dé­se le­het e pa­ra­dig­ma fenn­tar­tá­sa vagy meg­ha­la­dá­sa. E té­ren már igen je­len­tős vál­to­zá­sok vár­ha­tók 2007 után is: az új ko­hé­zi­ós po­li­ti­ka a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest jó­val na­gyobb hang­súlyt és tá­mo­ga­tást je­lent a te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés kapcsán. A 3. cél­ki­tű­zés (Eu­ró­pai te­rü­le­ti együtt­mű­kö­dés) tel­jes mér­ték­ben, míg az 1., 2. cél­ki­tű­zé­sek­ben (Kon­ver­gen­cia; Re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­ség és fog­lal­koz­ta­tás) kvá­zi ho­ri­zon­tá­lis szin­ten je­le­nik meg a te­rü­le­ti, transz­na­ci­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés elő­se­gí­té­se, tá­mo­ga­tá­sa. A je­len­le­gi ter­ve­zé­si gya­kor­lat­ban, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ter­vek és prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­ra, fon­tos szem­pont­ként le­het beemel­ni a ha­tá­ron át­nyú­ló ha­tá­so­kat, olyan pro­jek­tek tá­mo­ga­tá­sát, ame­lyek ugyan a ha­tár egyik ol­da­lán va­ló­sul­nak meg, de köz­vet­ve hoz­zá­já­rul­nak a ha­tár két ol­da­lán meg­lé­vő te­rü­le­ti és egyéb kü­lönb­sé­gek csök­ken­té­sé­hez. Ilyen „min­ta­pro­jekt”-nek te­kint­he­tő a dunaszerdahelyi és győ­ri mun­ka­ügyi köz­pon­tok/hi­va­ta­lok pél­da­ér­té­kű együttműködése7, vagy az Ipoly men­tén ki­ala­kult egészségyügyi el­lá­tás ös­­sze­han­go­lá­sa, kö­zös fej­lesz­té­si (euro)régiók lét­re­ho­zá­sa stb.
– Köz­igaz­ga­tá­si együtt­mű­kö­dés, szak­mai tá­mo­ga­tás: az EU tá­mo­ga­tá­sok vég­re­haj­tá­sá­nak min­den szint­jén le­he­tő­ség van a ha­son­ló fel­ada­to­kat el­lá­tó szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti szak­mai együtt­mű­kö­dés­re, ta­pasz­ta­lat­át­adás­ra. Tö­re­ked­ni kell te­hát ar­ra, hogy a po­li­ti­kai, szak­ma­po­li­ti­kai és dip­lo­má­ci­ai szin­tek mel­lett a köz­igaz­ga­tá­son be­lül, il­let­ve a vég­re­haj­tó hát­tér­in­téz­mé­nyi, köz­re­mű­kö­dői szin­ten is szo­ros kap­cso­la­tok ala­kul­ja­nak ki a szom­szé­dos or­szá­gok ha­son­ló szer­ve­ze­te­i­vel.

5.3. A je­len­le­gi in­téz­mé­nyi hát­tér

Je­len írás el­sőd­le­ge­sen a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság si­ke­res EU fel­zár­kó­zá­sá­hoz nyújt­ha­tó ma­gyar­or­szá­gi és he­lyi tá­mo­ga­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket, az EU-támogatáspolitika és a ha­tá­ron tú­li ma­gyar tá­mo­ga­tá­si rend­szer ös­­sze­han­go­lá­sá­ból ere­dő po­zi­tív kö­vet­kez­mé­nye­ket ve­szi sor­ra. Is­mé­tel­ten hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy ezen kér­dé­sek in­téz­mé­nyi ke­re­te­i­nek tár­gya­lá­sa túl­lép je­len ta­nul­mány ke­re­te­in, és ál­lás­pon­tunk sze­rint a szer­ve­ze­ti kér­dé­se­ket meg kell előz­nie a cé­lok, fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek, stra­té­gi­ák tisz­tá­zá­sá­nak.
Mind­ezek el­le­né­re a ter­ve­zé­si együtt­mű­kö­dés, az­az a „har­ma­dik pil­lér” tár­gya­lá­sá­nál nem tér­he­tünk ki e kér­dés elől, hisz jól lát­ha­tó, a je­len­le­gi in­téz­mé­nyi struk­tú­ra ke­vés­sé al­kal­mas a fen­ti­ek­ben be­mu­ta­tott ha­té­kony együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­kí­tá­sá­ra, ezért ja­va­sol­juk, hogy:
– Kez­dőd­jön el a je­len­le­gi ma­gyar köz­igaz­ga­tás va­la­mely in­téz­mé­nyé­re te­le­pít­ve – vagy azon be­lül ki­ala­kít­va – egy köz­pon­ti ko­or­di­ná­ció a fen­ti fej­lesz­té­si stra­té­gi­ák ki­dol­go­zá­sá­ra és vég­re­haj­tá­sá­ra. En­nek lét­re­jöt­tét ne­he­zít­he­ti a már em­lí­tett szak­po­li­ti­kák (EU-támogatás, ha­tá­ron tú­li ma­gyar ügy) kö­zöt­ti tá­vol­ság, a két ága­zat, il­let­ve szem­pont­rend­szer kö­zöt­ti kap­cso­lat szin­te tel­jes hi­á­nya, amit csak fo­koz­hat – a már ko­rább­ról is­mert – szak­po­li­ti­ka vagy nem­zet­po­li­ti­ka mes­ter­sé­ges szem­be­ál­lí­tá­sá­nak eset­le­ges új­já­é­le­dé­se.
– A ma­gyar–ma­gyar in­téz­mé­nye­sí­tett pár­be­széd ke­re­te­in be­lül is mi­nél előbb meg kell ta­lál­ni vagy lét­re kell hoz­ni azt a szak­mai fó­ru­mot, amely al­kal­mas a fent em­lí­tett – a köz­igaz­ga­tás kü­lön­bö­ző szint­je­in meg­va­ló­su­ló – ma­gyar–ma­gyar szo­ros szak­mai együtt­mű­kö­dés és in­for­má­ció­áram­lás biz­to­sí­tá­sá­ra, s ez­ál­tal a ha­té­kony ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés elő­se­gí­té­sé­re.

6. Konk­lú­zió

Né­ze­tünk sze­rint a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság tá­mo­ga­tá­sá­nak két stra­té­gi­ai irány­ba kell sür­gő­sen el­moz­dul­nia. A je­len­le­gi ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás ha­té­kony­sá­gá­nak ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben a rend­szert a hasz­no­sít­ha­tó EU-gyakorlat be­épí­té­sé­vel fel kell fris­sí­te­ni, ha­té­ko­nyab­bá kell ten­ni. Ez egy­ben esz­kö­ze an­nak is, hogy a pá­lyá­zó szer­ve­ze­te­ket meg­ta­nít­suk ar­ra, ho­gyan kell uni­ós tá­mo­ga­tá­si gya­kor­lat ke­re­té­ben si­ke­re­sen pá­lyáz­ni. Mind­ez hoz­zá­se­gít ah­hoz, hogy a ma­gyar szer­ve­ze­tek si­ke­re­sen ve­gye­nek részt az EU-tá­mo­ga­tá­so­kért foly­ta­tott ver­seny­ben. En­nek szak­mai és anya­gi tá­mo­ga­tá­sa, az uni­ós ta­pasz­ta­la­tok és is­me­re­tek – az­az „hal he­lyett há­ló” – át­adá­sa mind a ter­ve­zés, mind a fel­ké­szí­tés szint­jén az anya­or­szág tá­mo­ga­tá­sá­nak má­sik alap­ve­tő fel­ada­ta.

Helena Bujnová: A visegrádi szerződés országainak geopolitikai helyzete

Kö­zép-Eu­ró­pa geo­po­li­ti­kai fo­gal­má­nak leg­sza­ba­to­sabb ér­tel­me­zé­sét Milan Kundera A Nyu­gat el­rab­lá­sa (Únos Záp­adu) cí­mű 1985-ös cik­ké­ben ta­lál­juk meg. Ez az ér­tel­me­zés még a hi­deg­há­bo­rús vi­szo­nyo­kat tük­rö­zi: Kundera Kö­zép-Eu­ró­pát a Nyu­gat ré­sze­ként te­kin­tet­te, amely Ke­let-Eu­ró­pa ha­tal­mi öve­ze­té­be ke­rült.
A 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben el­kez­dő­dött ha­tal­mas po­li­ti­kai vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben sem szü­let­tek a kö­zép-eu­ró­pai geo­po­li­ti­kai ré­gi­ó­ról lé­nye­ge­sen újat ho­zó ér­tel­me­zé­sek. Je­len­tős mó­do­sí­tá­so­kat esz­kö­zöl­tek azon­ban a ko­ráb­bi kon­cep­ci­ók­ban. A 21. szá­zad ele­jén Kö­zép-Eu­ró­pa sze­re­pé­nek to­vább­ra is két alap­ve­tő geopolitiakai ér­tel­me­zé­se van: a „Köz­tes-Eu­ró­pa”- és az „Eu­ró­pa pe­ri­fé­ri­á­ja” kon­cep­ció.
A ber­li­ni fal le­dön­té­sé­vel jel­ké­pe­zett két­pó­lu­sú vi­lág­rend­szer föl­bom­lá­sa az 1989–1991 között a Szov­jet­unió szét­hul­lá­sá­hoz ha­son­ló­an bi­zony­ta­lan­sá­got és ká­oszt idé­zett elő a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben. A nem­rég még a to­ta­li­tá­ri­us szov­jet ha­ta­lom ál­tal uralt föld­raj­zi tér­ség­ben alap­ve­tő­en meg­vál­to­zott a geo­po­li­ti­kai ha­tá­sok irá­nya és az erő­meg­osz­lás.
Meg­szűn­tek a nagy­ha­tal­mi tör­té­ne­ti ér­dek­szfé­rák és szük­sé­ges­sé vált egy új azo­nos­ság­kép meg­te­rem­té­se, még­pe­dig fő­ként a szó­ban for­gó tér­ség ál­la­ma­i­nak kül- és biztonságpolikáját il­le­tő­en. Az em­lí­tett vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben leg­in­kább az ed­di­gi ke­le­ti ve­ze­tő ha­ta­lom, a Szov­jet­unió ke­rült töb­bé-ke­vés­bé vál­sá­gos hely­zet­be. A vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben de facto azon­nal el­vesz­tet­te a ko­ráb­ban tő­le füg­gő szatellitországokra gya­ko­rolt po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi be­fo­lyá­sát. A leg­fon­to­sabb azon­ban az a kö­rül­mény, hogy a bel­po­li­ti­kai ese­mé­nyek kö­vet­kez­té­ben meg­ren­dült po­zí­ci­ó­jú Moszk­vá­nak nincs vi­lá­gos el­kép­ze­lé­se a volt szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­kal szem­ben ki­ala­kí­tan­dó vi­szo­nyá­ról sem a je­lent, sem pe­dig a jö­vőt il­le­tő­en.
Ezen or­szá­gok lát­ha­tó­lag ki­hasz­nál­ták a Kreml kül­po­li­ti­kai bi­zony­ta­lan­sá­gát, ami­ről az ek­kor meg­in­du­ló, Nyu­gat-, Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pát egy­sé­ge­sí­tő in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok is ta­nús­kod­nak. Kö­zép-Eu­ró­pa egy­sé­ge­sí­tő té­nye­ző­je ez­után a nyu­ga­ti kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­val ös­­sze­füg­gő­en az eu­ró­pai és at­lan­ti biz­ton­sá­gi és gaz­da­sá­gi struk­tú­rák­ba va­ló in­teg­rá­ló­dás lesz.
Ezen tö­rek­vé­sek kö­vet­kez­té­ben két ten­den­cia kezd köl­csö­nö­sen hat­ni egy­más­ra:
1. egy­részt az eu­ró­pa­i­ak el­tá­vo­lo­dá­sa a geo­po­li­ti­ka­i­lag zárt for­má­ci­ók­tól, ame­lyek a nul­la vég­ös­­sze­gű játsz­mák sze­rin­ti ki­bé­kít­he­tet­len el­len­té­tek men­tén struktúrálódtak, mely el­tá­vo­lo­dás a tel­jes in­teg­rá­ció cél­ki­tű­zé­sé­ig ter­jed;
2. más­részt a nyi­tott tár­sa­dal­ma­kat jel­lem­ző geo­po­li­ti­ka irá­nyá­ba va­ló tö­rek­vés, akár ha­tal­mi játsz­mák föl­hasz­ná­lá­sá­val is (Volner 2004, 284).
Az in­teg­rá­ció szán­dé­ká­val kez­di ke­res­ni ér­vé­nye­sü­lé­si le­he­tő­sé­ge­it és he­lyét az új geo­po­li­ti­kai adott­sá­gok­nak meg­fe­le­lő­en töb­bek kö­zött Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág, a Cseh és a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság is. Ér­de­ke­ik ér­vé­nye­sí­té­se so­rán ezen or­szá­gok föld­raj­zi hely­ze­tük­ből és kap­cso­la­ta­ik­ból ki­fo­lyó­lag ele­ve köl­csö­nös együtt­mű­kö­dés­re utal­tak.
Az in­teg­rá­ció és a geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ció te­rén fo­lyó együtt­mű­kö­dé­sük el­ső ér­zé­kel­he­tő ered­mé­nye a vi­seg­rá­di szer­ző­dés lét­re­ho­zá­sa volt. Az együtt­mű­kö­dés­ről szó­ló Vi­seg­rá­di nyi­lat­ko­za­tot a Cseh–Szlovák Fö­de­ra­tív Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág és Ma­gyar­or­szág ál­lam- és kor­mány­fő­i­nek ta­lál­ko­zó­ján fo­gad­ták el. Az alá­írók ki­nyil­vá­ní­tot­ták el­tö­kélt­sé­gü­ket a ko­ráb­bi to­ta­li­tá­ri­us rend­sze­rek ma­rad­vá­nya­i­nak fel­szá­mo­lá­sá­ra, a de­mok­ra­ti­kus vi­szo­nyok és a mo­dern pi­ac­gaz­da­ság meg­te­rem­té­sé­re. Ki­nyil­vá­ní­tot­ták kész­sé­gü­ket az ál­ta­luk ve­ze­tett ál­la­mok szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dé­sét il­le­tő­en az egy­sé­ges Eu­ró­pá­ba ve­ze­tő úton. A ké­sőb­bi­ek so­rán ez az együtt­mű­kö­dé­si haj­lam azon­ban elég­gé meg­csap­pant és csak az 1990-es évek má­so­dik fe­lé­ben élén­kült meg új­ra. En­nek a meg­nyil­vá­nu­lá­sa volt A vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés tar­tal­ma cí­mű prog­ram­nyi­lat­ko­zat, ame­lyet az 1999. má­jus 14-i po­zso­nyi ta­lál­ko­zó­ju­kon fo­gad­tak el a vi­seg­rá­di né­gyek. A V4, amint az bi­zo­nyá­ra mind­nyá­junk előtt is­mert, négy kö­zép-eu­ró­pai ál­lam: a Cseh Köz­tár­sa­ság, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia tö­mö­rü­lé­se, amely 1991. feb­ru­ár 15-én ala­kult meg Václav Havel csehszlovák1, Lech Wa­le­sa len­gyel köz­tár­sa­sá­gi el­nök, va­la­mint An­tall Jó­zsef ma­gyar kor­mány­fő ta­lál­ko­zó­ján a ma­gyar­or­szá­gi Vi­seg­rá­don. Az ál­ta­luk kép­vi­selt or­szá­gok tö­rek­vé­se­it fő­ként az aláb­bi, mind­nyá­juk ál­tal han­goz­ta­tott jel­szó egye­sí­tet­te: in­teg­rá­ció, pros­pe­ri­tás, biz­ton­ság.
Ezt a kez­de­mé­nye­zést az 1335-ös vi­seg­rá­di ki­rály­ta­lál­ko­zó mo­ti­vál­ta, ame­lyen I. Kár­oly Ró­bert ma­gyar, III. Káz­mér len­gyel és Lu­xem­bur­gi Já­nos cseh ki­rály vett részt. Mind­két tör­té­nel­mi ta­lál­ko­zó leg­főbb cél­ja a há­rom kö­zép-eu­ró­pai ál­lam együtt­mű­kö­dé­sé­nek és köl­csö­nös ba­rát­sá­gá­nak el­mé­lyí­té­se volt.
A vi­seg­rá­di cso­port meg­ala­ku­lá­sát ösz­tön­ző négy leg­fon­to­sabb té­nye­ző:
1. a kom­mu­nis­ta ura­lom ma­rad­vá­nya­i­nak vis­­sza­szo­rí­tá­sa és föl­szá­mo­lá­sa;
2. az egyes ál­la­mok kö­zött fönn­ál­ló ani­mo­zi­tás le­küz­dé­se;
3. a hit, hogy kö­zös föl­lé­pés­sel és erő­fe­szí­tés­sel kön­­nyeb­ben meg­va­ló­sít­ha­tó a szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi transz­for­má­ció a meg­in­du­ló in­teg­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok ke­re­té­ben;
4. új mi­nő­sé­gi és er­köl­csi nor­mák ki­tű­zé­se a po­li­ti­kai elit elé.
A vi­seg­rá­di tér­ség csak­nem 534 ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter, Fran­cia­or­szág te­rü­le­té­hez mér­he­tő, la­ko­sa­i­nak szá­ma pe­dig majd­nem 65 mil­lió. Ez a kö­zös­ség te­ret nyújt a szinergikus, egy­mást tá­mo­ga­tó ha­tá­sok ér­vé­nye­sü­lé­sé­re, a négy or­szág kö­zös erő­fe­szí­tés­sel jobb ered­mé­nye­ket ér­het el a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban, mint kü­lön-kü­lön.
Jiøí Vykoukal Vi­seg­rád cí­mű köny­vé­ben négy nem­ze­ti Vi­seg­rá­dot ír le (Vykoukal 2003, 364):
1. Szlo­vá­kia ese­té­ben az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és az esszencializmus a jel­lem­ző. Po­zsony szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel lét­szük­ség­let és szük­ség­sze­rű­ség is egy­ben, mi­vel Szlo­vá­ki­át fő­ként re­gi­o­ná­lis hely­ze­te alap­ján tart­ják szá­mon.
2. Len­gyel­or­szág­ra az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a funk­ci­o­na­liz­mus jel­lem­ző. Var­só szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­ben va­ló rész­vé­tel le­he­tő­vé te­szi a nyu­ga­ti vi­lág­gal ki­épí­tett kap­cso­la­tai el­mé­lyí­té­sét. Egy­ben ar­ra is rá­kény­sze­rí­ti, hogy ös­­sze­kap­csol­ja a regionalitás és az eu­ró­pa­i­ság ele­me­it, ugyan­is a re­gi­o­ná­lis di­men­zió és a geo­po­li­ti­kai hely­zet le­he­tő­vé te­szi ne­ki, hogy lát­szó­lag nö­vel­je Len­gyel­or­szág fon­tos­sá­gát az Eu­ró­pai Unió szá­má­ra.
3. Magyaroszágot az instrumentalizmus, a prag­ma­tiz­mus és a pár­hu­za­mos­ság tu­laj­don­sá­ga­i­val jel­le­mez­het­jük. Bu­da­pest szá­má­ra a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés vol­ta­kép­pen nem a két pár­hu­za­mos fej­lő­dé­si vo­nal, a re­gi­o­ná­lis és az eu­ró­pai, ill. az euroatlanti ös­­sze­kap­cso­lá­sa és ki­egyen­lí­té­se cél­já­ból van szük­ség. Ke­ve­sen lát­ják át eköz­ben, hogy a nagy ki­ter­je­dé­sű és né­pes Len­gyel­or­szág­gal ös­­sze­ha­son­lít­va, amely­nek ön­kén­te­le­nül is ha­tal­mas geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­ta­nak, ép­pen Magyaroszág az, amely az Egye­sült Ál­la­mok ka­to­nai je­len­lét­ének kö­szön­he­tő­en nagy adut tart a mar­ká­ban. Ez azon­ban csak vi­szony­la­gos ér­ték, ha fi­gye­lem­be ves­­szük a NA­TO eset­le­ges bal­ká­ni ter­jesz­ke­dé­sé­nek pers­pek­tí­vá­ját is.
4. A Cseh Köz­tár­sa­ság ese­té­ben az instrumentalizmus, prag­ma­tiz­mus és mi­ni­ma­liz­mus a ti­pi­kus jel­lem­zők. Prá­gá­nak a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés­re vol­ta­kép­pen ad­dig nincs szük­sé­ge, amíg azt tő­le va­la­ki el nem vár­ja. Sa­ját ér­de­ké­ben tá­mo­gat­hat­ja és fej­leszt­he­ti is az együtt­mű­kö­dést, ami­ből kö­vet­ke­zik, hogy Cseh­or­szág­nak vi­szony­lag nagy le­he­tő­sé­gei van­nak a bilateralitás elő­nyök ki­hasz­ná­lá­sá­ban.
Pró­bál­juk meg­fo­gal­maz­ni ezen négy ál­lam kül­po­li­ti­ká­ja, geo­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­ja és geo­po­li­ti­kai hely­ze­te ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­it a je­len­tős mér­ték­ben in­teg­rált kö­zép-eu­ró­pai tér­sé­gé­ben. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­ma­i­nak geo­po­li­ti­kai hely­ze­te min­den szin­ten az eu­ró­pai és transzatlanti szer­ve­ze­tek­ben va­ló tag­sá­guk ál­tal meg­ha­tá­ro­zott.
Ki­vé­tel nél­kül mind­nyá­jan tag­jai az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek. Eb­ből egy­ér­tel­mű­en meg­ha­tá­roz­ha­tó a kí­vül­ál­ló har­ma­dik ál­la­mok­kal szem­be­ni na­gyon ha­son­ló kül­po­li­ti­kai ori­en­tá­ci­ó­juk. Ha­son­ló a hely­zet az Eu­ró­pai Uni­ós tag­sá­gu­kat il­le­tő­en is, mint­hogy 2004 má­ju­sá­tól mind a négy ál­lam tag­ja az in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet­nek.
Oskar Krejèí sze­rint az eu­ró­pai ál­la­mok két do­mi­náns geo­po­li­ti­kai ten­gely sze­rint tá­jé­ko­zód­nak, ame­lyek meg­ha­tá­roz­zák a bir­to­kuk­ban lé­vő te­rü­let je­len­tő­sé­gét. Ezen ten­ge­lyek men­tén ter­ve­zik a fon­tos vas­úti és köz­úti fo­lyo­só­kat, va­la­mint a gáz- és olaj­ve­ze­té­ke­ket. A vizs­gált ál­la­mok kö­zül egy­ér­tel­mű­en Len­gyel­or­szág van a leg­ked­ve­zőbb hely­zet­ben, utá­na Magyaroszág kö­vet­ke­zik, és a geo­po­li­ti­kai fon­tos­sá­gi sor­rend leg­vé­gén Szlo­vá­kia és Cseh­or­szág ta­lál­ha­tó. Eb­ből egy­ér­tel­mű, hogy Cseh­or­szág és Szlo­vá­kia geo­po­li­ti­kai hely­ze­te csak a szlo­vá­kok és cse­hek szá­má­ra je­len­tős, és Né­met­or­szág lo­ká­lis ér­de­ke­it le­szá­mít­va ez utób­bi ál­la­mok nem tar­toz­nak a nagy­ha­tal­mak élet­be­vá­gó­an fon­tos ér­dek­te­rü­le­tei kö­zé. Ezt a föl­té­te­le­zést tá­maszt­ják alá az 1938-, az 1948- és az 1968-as ese­mé­nyek is, ami­kor egyet­len más nagy­ha­ta­lom sem avat­ko­zott be az épp ak­kor e tér­ség­ben ér­de­kelt nagy­ha­ta­lom ér­de­ke­i­be.
Meg­en­ged­het­jük ma­gunk­nak azt az ál­lí­tást, hogy Szlo­vá­kia po­zí­ci­ó­ja ked­ve­zőbb, mi­vel te­rü­le­tén ha­lad át a Ba­rát­ság kő­olaj-táv­ve­ze­ték, és raj­ta fog át­ha­lad­ni az új Yamal kő­olaj-táv­ve­ze­ték je­len­tős ré­sze is, ame­lyet az orosz Gazprom tár­sa­ság épít ab­ból a cél­ból, hogy ki­ke­rül­je az Uk­raj­nán ke­resz­tül ve­ze­tő olaj­szál­lí­tást.
A vi­seg­rá­di né­gyek geo­po­li­ti­kai hely­ze­tét meg­ha­tá­ro­zó to­váb­bi té­nye­ző a ka­to­nai erő mint az or­szá­gok ha­tal­mi hely­ze­te meg­íté­lé­sé­nek leg­ré­gibb, klas­­szi­kus szem­pont­ja. Ez ugyan­is azon ke­vés té­nye­ző kö­zé tar­to­zik, ame­lyek ab­szo­lút mér­ték­ben szám­sze­rű­sít­he­tők és nyil­vá­no­sak. A fegy­ve­res erőt ki­fe­je­ző ada­tok­ból nyil­ván­va­ló, hogy egyet­len kö­zép-eu­ró­pai or­szág­nak sin­cse­nek olyan cél­jai, hogy ka­to­na­i­lag meg­erő­söd­ve biz­to­sít­son ma­gá­nak te­kin­télyt.
A nyu­godt lég­kört és a fegy­ve­res ös­­sze­tű­zés­sel va­ló fe­nye­ge­tés hi­á­nyát jel­zi a ha­gyo­má­nyos fegy­ve­rek szá­má­nak és a ka­to­na­ság lét­szá­má­nak csök­ken­té­se is. Ezek a té­nyek a szó­ban for­gó ál­la­mok gaz­da­sá­gi ere­jé­ből is kö­vet­kez­nek és ter­mé­sze­te­sen ös­­sze­függ­nek a fegy­ve­res erők át­épí­té­sé­vel is, amely ezek­ben az or­szá­gok­ban a NA­TO-tag­ság­gal já­ró kö­te­le­zett­sé­gek­kel össz­hang­ban fo­lyik.
Mint már em­lí­tet­tük, a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ál­la­mai nem­zet­kö­zi té­ren a NATO-ba va­ló be­lé­pé­sük­kel nyer­tek bi­zo­nyos je­len­tő­sé­get. A ka­to­na­i­lag gyön­gébb ál­la­mok ese­té­ben el­ső lá­tás­ra tel­je­sen jo­gos­nak és és­­sze­rű­nek tű­nik kol­lek­tív vé­del­mi szer­ző­dés­sel meg­ol­da­ni biz­ton­sá­guk kér­dé­sét. Ilyen meg­ol­dás­nak lát­szik Cseh­or­szág, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia NATO-ba va­ló be­lé­pé­se is. Más­részt azon­ban tu­da­to­sí­ta­nunk kell, hogy amely or­szá­gok csu­pán ke­vés esz­köz­zel já­rul­nak hoz­zá a kol­lek­tív biz­ton­ság rend­sze­ré­hez, nem iga­zán vár­hat­ják el a töb­bi­ek­től, hogy azok ér­de­kel­ve le­gye­nek az ő biz­ton­sá­gu­kat il­le­tő­en.
No­ha az „egy min­den­ki­ért, min­den­ki egyért” elv kel­le­me­sen vissz­hang­zik egy kö­zép-eu­ró­pai lel­ké­ben, ám a vi­lág­po­li­ti­ká­ban nem jel­sza­vak alap­ján dön­te­nek. Az igaz­ság az, hogy a NA­TO sza­bály­za­ta nem tar­tal­maz sem­mi­fé­le ma­gá­tól ér­te­tő­dő vé­del­mi ga­ran­ci­át. A há­bo­rú­ba va­ló be­lé­pés­ről az egyes tag­ál­lam­ok jog­rend­sze­re alap­ján dön­te­nek, és nem a NA­TO köz­pont­já­ban. Ter­mé­sze­te­sen ma­ga a NA­TO-tag­ság is nagy­mér­ték­ben csök­ken­ti egy har­ma­dik ál­lam ré­szé­ről tör­té­nő ka­to­nai tá­ma­dás koc­ká­za­tát.
Je­len­leg azon­ban pa­ra­dox mó­don épp a NA­TO-tag­ság szol­gál­hat az egyes tag­or­szág­ok el­le­ni ag­res­­szió ürü­gyé­ül. A NA­TO-t még min­dig fő­ként az USA je­len­ti, mely­nek po­li­ti­ká­ját a vi­lág or­szá­ga­i­nak több­sé­ge nem tart­ja el­fo­gad­ha­tó­nak. Ezért vál­nak a NA­TO tagoszágai ter­ro­ris­ta tá­ma­dá­sok cél­pont­já­vá.
Kö­zép-Eu­ró­pá­nak mint geo­po­li­ti­kai szem­pont­ból vi­szony­lag je­len­ték­te­len tér­ség­nek meg­van a le­he­tő­sé­ge, hogy mi­ni­má­lis ka­to­nai ki­adá­sok­kal is biz­ton­sá­gos­sá vál­jék. Min­den je­len­tő­sebb tá­ma­dás­nak fon­to­sabb és meg­kö­ze­lít­he­tőbb geo­po­li­ti­kai tér­ség vol­na a cél­pont­ja.
Bár a nem­zet­kö­zi po­li­ti­ka te­rü­le­tén nincs a V4 cso­por­to­su­lás­nak na­gyobb be­fo­lyá­sa, két­ség­te­len, hogy sa­ját föld­raj­zi tér­sé­gé­ben nagy stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­ge van, hi­szen a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai ré­gió kulcs­fon­tos­sá­gú or­szá­ga­it kö­ti ös­­sze. Föld­raj­zi szem­pont­ból ez a te­rü­let lé­nye­gé­ben fon­tos ka­to­nai stra­té­gi­ai tér­ség­nek is fel­fog­ha­tó, mi­vel kom­pakt át­me­ne­ti öve­ze­tet ké­pez úgy Eu­ró­pa és az Orosz Fö­de­rá­ció, mint a Bal­ti­kum és a Bal­kán irá­nyá­ba. Eb­ből adó­dik a V4 mint mul­ti­la­te­rá­lis tér­ség geo­po­li­ti­kai po­zí­ci­ó­ja is. A ha­té­kony multilateralizmus ugyan­is a sta­bil nem­zet­kö­zi rend­szer alap­ja, amely vi­szont a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség szi­lárd­sá­gá­nak a biz­to­sí­té­ka.
A geo­po­li­ti­kai po­zí­ció szem­pont­já­ból tel­je­sen más di­men­zi­ót je­lent az Eu­ró­pai Unió (EU) ke­re­tei kö­zött fo­lyó in­teg­rá­ci­ós, egye­sü­lé­si fo­lya­mat, mint a NA­TO ka­to­nai jel­le­gű szö­vet­sé­gé­ben va­ló tag­ság. Az EU mint fő­ként gaz­da­sá­gi szer­ző­dés az egyes tag­ál­lam­ok pi­a­cá­nak vé­del­mét kell, hogy szol­gál­ja az olyan glo­bá­lis tár­sa­sá­gok nyo­má­sá­val szem­ben, amely­nek a részt ve­vő ál­la­mok sa­ját ere­jük­ből kép­te­le­nek el­len­áll­ni. Az EU fel­ada­ta az egyes ál­la­mok mű­kö­dé­si és fenn­tar­tá­si költ­sé­ge­i­nek a mi­ni­ma­li­zá­lá­sa. Más­részt azon­ban épp ez a költ­ség­csök­ken­tés, amely az egyes ál­la­mok egy­sé­ge­sü­lé­sé­hez ve­ze­tett, tű­nik prob­le­ma­ti­kus­nak. Az unifikálás ugyan­is a ha­gyo­má­nyos eu­ró­pai kü­lönb­sé­gek és sok­szí­nű­ség vis­­sza­szo­ru­lá­sá­hoz és el­tű­né­sé­hez ve­zet­het.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés leg­vi­ta­tot­tabb geo­po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sa te­hát vi­lá­gos. Még ha az EU ke­re­tei kö­zött fo­lyó egy­sé­ge­sü­lés a globalizáció kul­tu­rál­tabb for­má­ját je­lent­het­né is, sok bi­zony­ta­lan­ság fű­ző­dik hoz­zá. Az EU-nak egy­elő­re nincs a sa­ját fej­lő­dé­sé­re vo­nat­ko­zó vi­lá­gos el­mé­le­ti kon­cep­ci­ó­ja, ezért sen­ki sem tud­ja, hogy mi­lyen irány­ban fog to­vább­ha­lad­ni a meg­hir­de­tett egy­sé­ge­sü­lé­si fo­lya­mat.
A vi­seg­rá­di cso­port geo­po­li­ti­kai hely­ze­té­nek meg­erő­sö­dé­sé­hez egy olyan bo­nyo­lult föld­raj­zi és po­li­ti­kai tér­ség­ben, ami­lyen az EU, föl­tét­le­nül szük­sé­ges egy a szo­ká­sos­tól in­ten­zí­vebb és ki­ter­jed­tebb együtt­mű­kö­dés az egyes or­szá­gok kö­zött. E té­ren lé­nye­gé­ben na­gyon jó ered­mé­nye­ink van­nak. Ös­­sze­ha­son­lí­tás­képp: a szer­ző­dés mind a négy tag­ál­la­ma már a szlo­vák el­nök­ség ide­jén tag­já­vá vált az EU-nak. Ered­mé­nye­sen zá­rul­tak a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok, si­ke­rült az egyes or­szá­gok Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pé­sé­ről dön­tő nép­sza­va­zá­si fo­lya­ma­tot egy­faj­ta ko­or­di­nált, fo­ko­za­tos le­bo­nyo­lí­tás, ún. kasz­kád­sza­bá­lyo­zás sze­rint meg­szer­vez­ni. Szlo­vá­kia szá­má­ra ese­mé­nyek­ben gaz­dag volt az em­lí­tett idő­szak ab­ból a szem­pont­ból is, hogy a prá­gai NA­TO-csú­cson, a V4-beli part­ne­re­ink tá­mo­ga­tá­sá­nak is kö­szön­he­tő­en, meg­hí­vást kap­tunk az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­nek tag­jai kö­zé.
Kö­zös ha­té­kony­sá­gunk szem­pont­já­ból az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után is kulcs­fon­tos­sá­gú a vi­seg­rá­di szer­ző­dés ke­re­tei kö­zött fo­lyó még szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés. Or­szá­ga­ink be­lé­pé­sé­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba és a NATO-ba az 1991-ben el­fo­ga­dott nyi­lat­ko­zat cél­ki­tű­zé­sei tel­je­sül­tek. Ke­res­ni kell azon­ban to­vább­ra is az olyan meg­ol­dá­so­kat, ame­lyek nem je­len­te­nek és nem is je­lent­het­nek a NATO-val és az EU-val szem­ben kon­ku­ren­ci­át, ha­nem ezek­nek a geo­po­li­ti­ka­i­lag je­len­tős szer­ve­ze­ti ke­re­tek­nek a ki­egé­szí­té­sét je­len­tik.
Az EU-ba va­ló be­lé­pés ki­hí­vást je­len­tett a V4 or­szá­gai szá­má­ra po­li­ti­kai rend­sze­rük szem­pont­já­ból is, ami­nek a lé­nye­ge a de­mok­rá­cia ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott in­téz­mé­nye­i­nek a meg­erő­sí­té­se volt a szó­ban for­gó or­szá­gok al­kot­má­nyos rend­sze­ré­ben. Elena Døízová, a nyitrai Kons­tan­tin Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak ok­ta­tó­ja már 2002-ben he­lye­sen fel­té­te­lez­te, hogy „az EU-hoz va­ló adap­tá­ció kez­de­ti idő­sza­ká­ban olyan el­ső­ren­dű fel­ada­tok meg­ol­dá­sa vá­lik fon­tos­sá, mint ami­lyen az in­téz­mé­nyi rend­szer ki­épí­té­sé­nek a be­fe­je­zé­se, az új in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét érin­tő ta­pasz­ta­la­tok hi­á­nyá­nak át­hi­da­lá­sa és az al­kot­má­nyos és jo­gi sza­bá­lyo­zás hi­á­nyos­sá­gai” (Døízová 2002, 381).
A V4 cso­por­to­su­lás geo­po­li­ti­kai je­len­tő­sé­ge a ben­ne részt ve­vő ta­gok szá­má­ban és a tag­ság to­váb­bi bő­ví­té­sé­nek el­uta­sí­tá­sá­ban is meg­nyil­vá­nul. Sok szó esett ar­ról, hogy mi­lyen jel­le­gű le­gyen majd a vi­seg­rá­di cso­port, ha már mind­egyik tag­or­szá­ga az Eu­ró­pai Unió tag­ja lesz. Ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy meg kell őriz­ni a szer­ve­zet je­len­le­gi fel­épí­té­sét és tag­sá­gát, ami ter­mé­sze­te­sen nem zár­ja ki a más, kí­vül­ál­ló or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dést. Pél­dá­ul a Be­ne­lux ál­la­mok­kal már je­len­leg is gyü­möl­csö­ző a kap­cso­lat, ill. az Észa­ki Ta­nác­­csal va­ló együtt­mű­kö­dés­nek szin­tén na­gyon jók az ered­mé­nyei. Ter­mé­sze­te­sen más kí­vül­ál­ló ál­la­mok­kal is szorosabra fűz­het­jük kap­cso­la­ta­in­kat és ér­de­künk­ben is áll az ilyen együtt­mű­kö­dés.
A vi­seg­rá­di cso­port leg­na­gyobb elő­nye ab­ban mu­tat­ko­zik, hogy to­vább­ra is a szer­ző­dés ere­de­ti or­szá­ga­i­ra kor­lá­to­zó­dik. Más cso­por­to­su­lá­sok, ame­lyek szin­tén az 1990-es évek ele­jén ala­kul­tak, és a kö­zép-eu­ró­pai együtt­mű­kö­dést tűz­ték ki cé­lul, egy­faj­ta föld­raj­zi meg­ha­tá­ro­zat­lan­ság­ra, part­ta­lan­ság­ra fi­zet­tek rá.
Pél­da­ként szol­gál­hat er­re az 1991-es Al­pok–Ad­ria együtt­mű­kö­dé­si szer­ző­dés, amely 1991-ben előbb Hexagonálévá, majd egy év­vel ké­sőbb Bécs­ben Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés­sé ala­kult át. A CEFTA-hoz ha­son­ló­an, amely ere­de­ti­leg mint a vi­seg­rá­di cso­port gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­te ala­kult meg 1992-ben, a Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés is ki­bő­vült az egy­ko­ri szov­jet blokk töb­bi ke­let-eu­ró­pai or­szá­ga­i­val.
A Kö­zép-eu­ró­pai Kez­de­mé­nye­zés a bal­ká­ni konf­lik­tus prob­lé­má­in fe­nek­lett meg, a CEFTA mint in­teg­rá­ci­ós szer­ve­zet vi­szont az erő­sebb kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok gyor­sabb gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­se mi­att nem vált be. Az utób­bi or­szá­gok egy­ér­tel­mű­en az Eu­ró­pai Unió fe­lé ori­en­tá­lód­tak, nem pe­dig a gaz­da­sá­gi­lag le­ma­ra­dó ke­let-eu­ró­pai volt kom­mu­nis­ta or­szá­gok­kal va­ló együtt­mű­kö­dés bő­ví­té­se irá­nyá­ban. Kü­lön kér­dést ké­pez­nek a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok el­nö­ke­i­nek kö­tet­len ta­lál­ko­zá­sai, ame­lye­ken Né­met­or­szág­tól Uk­raj­ná­ig az ös­­szes ál­lam­fő részt vesz. Ezen ta­lál­ko­zók po­li­ti­kai je­len­tő­sé­gét csök­ken­ti a köz­tár­sa­sá­gi el­nö­kök el­té­rő ha­tás­kö­re a szó­ban fo­gó or­szá­gok po­li­ti­kai rend­sze­ré­ben.
A je­len­le­gi Eu­ró­pa megnövekedett biz­ton­sá­gi koc­ká­za­tai kö­ze­pet­te a V4 or­szá­gok egyik leg­fon­to­sabb geo­po­li­ti­kai fel­ada­ta az együtt­mű­kö­dés és az Eu­ró­pai Unió kö­zös kül- és biz­ton­ság­po­li­ti­ká­já­nak, a ki­bő­ví­tett Eu­ró­pa ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sa. Az új szom­széd­sá­gi po­li­ti­ka cél­ja a ba­rá­ti or­szá­gok gyű­rű­jé­nek ki­ala­kí­tá­sa az Eu­ró­pai Unió kö­rül, mely­nek tel­je­sen meg­fe­lel a V4 Uk­raj­ná­val szem­be­ni vi­szo­nyu­lá­sa. Fő­ként Ma­gyar­or­szág tá­mo­gat­ta a V4 Uk­raj­ná­val va­ló együtt­mű­kö­dé­sét, mert – úgy, mint mi is – tu­da­tá­ban volt an­nak, hogy a V4 kö­zül há­rom or­szág­nak kö­zös ha­tá­ra van Uk­raj­ná­val. Kö­zös ér­de­künk te­hát, hogy or­szá­ga­ink uni­ós csat­la­ko­zá­sá­val ne ala­kul­jon ki új vá­lasz­tó­vo­nal kö­zöt­tünk. A vi­seg­rá­di cso­port – össz­hang­ban az Eu­ró­pa kö­rü­li új, szé­le­sebb biz­ton­sá­gi öve­zet ki­ala­kí­tá­sá­nak stra­té­gi­á­já­val – úgy te­kint dé­li és ke­le­ti szom­szé­da­i­ra mint az Eu­ró­pai Uni­ó­val föld­raj­zi­lag és stra­té­gi­a­i­lag ösz­­sze­kap­csolt tér­ség­re, el­ső­ren­dű ér­de­ke fű­ző­dik te­hát ezen te­rü­le­tek és az itt ta­lál­ha­tó ál­la­mok, úgy­mint: Fehéroroszország, Uk­raj­na, az Orosz Fö­de­rá­ció és a Bal­kán sta­bi­li­tá­sá­hoz. A V4 ta­pasz­ta­la­ta­i­nak ha­té­ko­nyabb ér­vé­nye­sí­té­se szük­sé­ges eb­ben a tér­ség­ben, fő­ként pe­dig a bal­ká­ni ál­la­mok sta­bi­li­zá­lá­sá­ban (az EU se­gít­sé­gé­vel). A V4-nek a még min­dig bi­zony­ta­lan bal­ká­ni tér­ség­ben kü­lö­nö­sen az interetnikus fe­szült­sé­gek és a val­lá­si tü­rel­met­len­ség csil­la­pí­tá­sa ér­de­ké­ben kell hat­nia. Amint azt Ivan Dubnièka meg­fo­gal­maz­ta: „a szél­ső­sé­ges etnocentrizmus és val­lá­si tü­rel­met­len­ség min­dig is je­len vol­tak Eu­ró­pa tör­té­ne­té­ben. Er­ről a tény­ről nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni” (Dubnièka 2005, 191–195).
Fog­lal­koz­nunk kell az­zal a kér­dés­sel is, hogy mi vár­ha­tó a V4 tö­mö­rü­lés jö­vő­je szem­pont­já­ból, mi­ben rej­lik mű­kö­dé­sé­nek je­len­tő­sé­ge és ho­za­dé­ka. A V4 or­szá­ga­it a kö­zel­múl­tig az euroatlanti szer­ve­ze­tek­be va­ló be­lé­pés egye­sí­tet­te. A vi­seg­rá­di szer­ző­dés­ben meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zé­sek má­ra meg­va­ló­sul­tak. No­ha Václav Klaus, cseh köz­tár­sa­sá­gi el­nök úgy gon­dol­ja, hogy a vi­seg­rá­di cso­port az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek két­ség­beesett ke­re­sé­se el­le­né­re sem ta­lál­ja azt, az együtt­mű­kö­dés­ben részt ve­vő or­szá­gok kor­mány­fői nem ér­te­nek egyet ez­zel a vé­le­mén­­nyel. A Cseh Köz­tár­sa­ság el­nö­ke a V4 egyik leg­han­go­sabb bí­rá­ló­ja, és so­ha­sem tit­kol­ta kü­lön­vé­le­mény­ét a tö­mö­rü­lés­sel szem­ben, amely­nek az ál­ta­la kép­vi­selt or­szág is tag­ja. Köz­is­mer­tek azon né­ze­tei, mi­sze­rint a V4 csu­pán a ka­pi­ta­liz­mus mes­ter­sé­ges tá­kol­má­nya, és hogy egy olyan cso­por­to­su­lás­ról van szó, amely­be a kö­rül­mé­nyek vé­let­len össz­já­té­ka foly­tán a Cseh Köz­tár­sa­ság is be­le­tar­to­zik. Ezen vi­ta­irat tár­gyi­la­gos­sá­gá­nak ér­de­ké­ben ter­mé­sze­te­sen az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott fenn­tar­tá­so­kat is idéz­nünk kell.
Václav Klaus sok­szor hal­lat­ta azon vé­le­mé­nyét, hogy nem lát­ja ér­tel­mét a V4 lé­té­nek az EU-ba va­ló be­lé­pés előt­ti vagy az azt kö­ve­tő idő­szak­ban. Azt ál­lí­tot­ta és ál­lít­ja ma is, hogy nem lát sem­mi­fé­le át­tö­rést a V4 po­li­ti­ká­já­ban az EU-csatlakozás előtt és után. Sze­rin­te nincs itt sem­mi­fé­le kü­lönb­ség, és nem tart­ja fon­tos­nak az erő­sza­kolt ha­mis ki­ált­vá­nyo­kat sem, még ha kor­mány­fők­től szár­maz­nak is. Jó­nak tart­ja ugyan, ha a kor­mány­fők és az el­nö­kök kö­zös ál­lás­fog­la­lást ala­kí­ta­nak ki, de an­nak tisz­tes­sé­ges be­is­me­ré­sét is el­vár­ja tő­lük, hogy az együtt­mű­kö­dés ér­tel­mé­nek ke­re­sé­se hi­á­ba­va­ló. A cseh ál­lam­fő sze­rint az új­ság­írók­nak is­mer­ni­ük kel­le­ne a V4 zá­ró­nyi­lat­ko­za­ta­it és azo­kat ös­­sze kel­le­ne vet­ni­ük a va­ló­sá­gos ered­mé­nyek­kel, ame­lye­ket az egyes or­szá­gok el­ér­tek. En­nek alap­ján meg­ál­la­pít­hat­nák, hogy tény­leg fon­tos dol­gok­ról van-e szó vagy sem. Klaus a V4-nél több­re ér­té­ke­li az Sz4-et, az­az Cseh­or­szág­nak a szom­szé­da­i­val va­ló kap­cso­la­ta­it. Ab­ban sem hisz, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás után a V4 ha­son­ló ala­pon mű­köd­het­ne, mint a Be­ne­lux ál­la­mok.
Nem ér­tünk egyet a cseh el­nök né­ze­te­i­vel, azonban min­den­ki­nek ma­gá­nak kell vé­le­ményt al­kot­nia. A V4 tö­mö­rü­lés kö­rül­be­lül 65 mil­lió pol­gárt egye­sít, en­nél­fog­va nem­zet­kö­zi té­ren is meg­ha­tá­ro­zó erőt kép­vi­sel­het. A V4 fent em­lí­tett idő­sze­rű fel­ada­ta­i­hoz hoz­zá­fűz­he­tünk még egyet, ez pe­dig a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok eu­ró­pai uni­ós tag­sá­gá­nak ha­té­ko­nyab­bá és a töb­bi­ek­kel egyen­jo­gú­vá té­te­lé­nek fel­ada­ta. Min­den el­len­té­tes ál­lí­tás­sal szem­ben meg­ál­la­pít­ha­tó ugyan­is, hogy még ma, két év­vel az Eu­ró­pai Uni­ó­ba va­ló be­lé­pés után sem va­gyunk egyen­jo­gú, a „ré­gi­ek­kel” egyen­lő elő­nyö­ket él­ve­ző ta­gok. A V4 kö­zös­sé­gé­nek terv­sze­rű dip­lo­má­ci­ai nyo­mást kell gya­ko­rol­nia az Eu­ró­pai Uni­ó­ra, hogy meg­szün­tes­se az újon­nan csat­la­ko­zott ál­la­mok mun­ka­vál­la­ló­it érin­tő kor­lá­to­zá­so­kat. A mun­ka­erő sza­bad moz­gá­sá­ra vo­nat­ko­zó át­me­ne­ti rend­sza­bály­ok alap­szer­ke­ze­te, ame­lyet a 2+3+2 éves kulcs sze­rint bí­rál­nak fölül, két kü­lön­bö­ző ál­lam­cso­por­tot ered­mé­nyez a tag­sá­gon be­lül, ame­lyek kö­zül az egyik ked­ve­zőt­le­nebb hely­zet­ben van. Tu­da­tá­ban va­gyunk an­nak a tény­nek, hogy az em­lí­tett ren­del­ke­zé­sek az egyez­te­tő tár­gya­lá­so­kon fo­gal­ma­zód­tak meg, és ré­szét ké­pe­zik a csat­la­ko­zá­si szer­ző­dé­sek­nek. Az el­telt idő­szak azon­ban nyil­ván­va­ló­vá tet­te, hogy nincs ok a ko­ráb­bi tag­ál­lam­ok­ba irá­nyu­ló szak­kép­zett vagy szak­kép­zet­len mun­ka­erő tö­me­ges be­ván­dor­lá­sá­tól va­ló fé­le­lem­re. Ép­pen ezen a te­rü­le­ten lá­tunk nagy le­he­tő­sé­get a vi­seg­rá­di tö­mö­rü­lés ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő te­vé­keny­sé­ge szá­má­ra.
Ál­lás­pon­tunk­ból egy­ér­tel­mű­en kö­vet­ke­zik a V4 cso­port fenn­tar­tá­sá­nak és to­váb­bi mű­kö­dé­sé­nek szük­sé­ges­sé­ge, amely­re azon­ban ki­ha­tás­sal van a ben­ne részt ve­vő or­szá­gok köl­csö­nös ös­­sze­tar­tá­sa és együtt­mű­kö­dé­se is. Az együtt­mű­kö­dés fel­ada­ta­it pon­to­san meg kell ha­tá­roz­ni, mi­köz­ben az Eu­ró­pai Uni­ót érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek­re kell össz­pon­to­sí­ta­ni, mert csak ez­ál­tal biz­to­sít­ha­tó, hogy a V4 cso­port­já­nak erős és egy­sé­ges be­fo­lyá­sát Brüs­­szel­ben is fi­gye­lem­be ve­gyék a stra­té­gi­ai dön­té­sek meg­ho­za­ta­la­kor.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Azud, J. – Kulašík, P. 1997. Pramene k štúdiu politických vied a medzinárodných vzahov. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Baar, V. – Rumpel, P. – Šindler, P. 1996. Politická geografie. Ostrava, Ostravská univerzita.
Bujnová, Helena – Gaba¾, Andrej 2005. Metamorfózy moderných dejín. Po druhej svetovej vojne. Nitra, Enig­ma.
Èurda, J. 1992. Úvod do geopolitiky. Bratislava, VVPŠ.
Døízová, Elena. 2002. K niektorým otázkam politického systému SR. In Budil, I. – Škanderová, I. – Jatschová, J. (ed.): Transformace èeské a slovenské spoleènosti na prahu nového milénia a její úloha v souèasném globálním svìtì. Sborník vybraných pøíspìvkù 21. svìtového kongresu Spoleènosti pro vìdy a umìní v Plzni. Plzeò, Západoèeská univerzita v Plzni Fa­kul­ta humanitních studií.
Dubnièka, Ivan 2005. Obèianska spoloènos a náboženský etnocentrizmus. In Gbúrová, M. (ed.): Formovanie európskej obèianskej spoloènosti. Zborník z konferencie. Prešov, Prešovská univerzita Filozofická fa­kul­ta.
Duleba, Ale­xan­der 2002. Koniec súèasnej strednej Európy? Ukrajina a Slovensko po prvej vlne rozširovania NA­TO. Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Hnízdo, Boøek 1995. Mezinárodní perspektivy politických regiónù. Praha, ISE.
Ivanièka, K. 1997. Základy synergetiky. Banská Bystrica, FPVMV UMB.
Krejèí, Oskar 2000. Geo­po­li­ti­ka støedoevropského prostoru. Praha, Ekopress.
Krejèí, Oskar 2001. Mezinárodní po­li­ti­ka. Praha, Ekopress.
Mackinder, Halford J. 1919. Democratic Ideals and Reality: A Study in the Politics of Reconstruction. New York, Hen­ry Holt.
Vykoukal, Jiøí et al. 2003. Vi­seg­rád. Možnosti a me­ze støedoevropské spolupráce. Praha, Dokoøán.
Volner, Štefan 2004. Geo­po­li­ti­ka. Me­to­do­ló­gia, zdroje, prax, his­tó­ria. Zvolen, Bratia Sabovci.

(For­dí­tot­ta Szentandrási Ti­bor)

 

ÖLLÖS LÁSZLÓ: A Magyar Köztársaság alkotmánya és a magyar kisebbségek

1. Be­ve­ze­tés

A ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról tar­tott nép­sza­va­zás még lát­ha­tób­bá tet­te a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka egyik, a rend­szer­vál­tás óta rend­sze­re­sen fel­tö­rő konf­lik­tu­sát, ne­ve­ze­te­sen, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok vo­nat­ko­zá­sá­ban nincs egyet­ér­tés a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai erők közt. Ugyan­ak­kor tör­té­nel­mi lép­ték­kel mér­ve nem is ré­gen, a rend­szer­vál­tás ele­jén, az el­len­zé­ki kerekasz­tal ülé­se­in még olyan mér­té­kű egyet­ér­tés jött lét­re a leg­je­len­tő­sebb po­li­ti­kai irány­za­tok közt, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gek kér­dés­kö­re az or­szág írott al­kot­má­nyá­ba ke­rül­he­tett. Az or­szág alap­tör­vé­nye tud­va­le­vő­leg le­szö­ge­zi, hogy: „A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság fe­le­lős­sé­get érez a ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok sor­sá­ért, és elő­moz­dít­ja a Ma­gyar­or­szág­gal va­ló kap­cso­la­tuk ápolását.”1
Ám an­nak el­le­né­re, hogy a rend­szer­vál­tás meg­ha­tá­ro­zó irány­za­tai ké­pe­sek vol­tak meg­egyez­ni az előb­bi szö­veg­ben, a ma­gyar ki­sebb­sé­gek ügye még­is rend­sze­re­sen meg­je­le­nő, mély fe­szült­sé­get, meg­ol­dat­lan konf­lik­tu­so­kat okoz Ma­gyar­or­szág po­li­ti­kai éle­té­ben. Pe­dig so­kan és sok­szor han­goz­tat­ták, hogy leg­in­kább a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok a kár­val­lott­jai az ilyen konf­lik­tu­sok­nak. Hi­szen ki­sebb­sé­gi hely­ze­tük mi­att ne­kik vol­na a leg­na­gyobb szük­sé­gük ál­lan­dó­ság­ra, és min­den je­len­tős Ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai erő tar­tós, egy­más­sal ös­­sze­fo­gó tá­mo­ga­tá­sá­ra. Ez pe­dig an­nak a je­le, hogy az írott al­kot­mány szö­ve­gé­ben meg­egye­ző fe­lek tény­le­ges szán­dé­kai nem vol­tak egye­ző­ek több, a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal kap­cso­la­tos al­kot­má­nyos kérdés­ben.2 Te­hát az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés a szö­ve­ge­zés­ben és a va­ló­ság­ban je­len­tős mér­ték­ben el­té­rő el­ve­ket ta­kart. A szö­veg meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rin­tünk ép­pen azért olyan, ami­lyen, hogy adott eset­ben egy­más­tól je­len­tő­sen el­té­rő ér­tel­me­zé­se­ket is le­he­tő­vé te­gyen.
A ta­nul­mány azt vizs­gál­ja, hogy hol hú­zód­hat­ná­nak az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés le­het­sé­ges ke­re­tei a ma­gyar ki­sebb­sé­gek kér­dés­kö­ré­ben.
A vizs­gá­ló­dás so­rán min­de­nek­előtt az al­kot­má­nyos­ság alap­el­ve­i­re tá­masz­kod­va in­do­kol­ni kí­ván­juk, hogy mi­vel a kér­dés­kör, még ha ál­ta­lá­no­san is, de sze­re­pel A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyá­ban, ezért kö­vet­ke­zik be­lő­le az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat érin­tő alap­kér­dé­sek­ben. To­váb­bá meg­vizs­gál­juk a kér­dés­ben ki­ala­kult és ki­ala­kít­ha­tó al­kot­má­nyos egyet­ér­tés mo­rá­lis alap­ja­it. Majd az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés ér­ték­rend­jé­vel ér­vel­ve iga­zol­ni sze­ret­nénk, hogy a szö­veg­ből al­kot­má­nyos kö­te­les­sé­gek szár­maz­nak.

2. Al­kot­má­nyos egyet­ér­tés

Ál­lás­pon­tunk sze­rint, mint­hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok kér­dés­kö­re sze­re­pel a ma­gyar al­kot­mány­ban, ezért – akár po­zi­ti­vis­ta szem­mel vizs­gál­va a kérdést3 – a jog­al­ko­tók kö­ré­ben kö­vet­kez­nie kel­le­ne be­lő­le az alap­ve­tő egyet­ér­tés­nek a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek­ben. Ugyan­ak­kor, amen­­nyi­ben az al­kot­mány­szö­veg je­len­té­sé­hez mint jo­gi tény­hez kí­ván­nánk köt­ni az egyet­ér­tés konk­rét ke­re­te­it, ak­kor a több­fé­le ér­tel­me­zé­si le­he­tő­ség ne­héz­zé te­szi a po­zi­ti­vis­ta né­ző­pont ér­vény­re jut­tatását.4
S eb­ben az eset­ben elég­gé nyil­ván­va­ló, hogy a jog­ér­tel­me­zés gya­kor­la­tá­ban egy­sze­rű­en nem le­het fi­gyel­men kí­vül hagy­ni az egy­más­tól el­té­rő po­li­ti­kai szán­dé­ko­kat. Kon­trak­tu­al­ista szem­mel néz­ve a prob­lé­mát, lát­szó­lag egy­sze­rűbb hely­zet­ben va­gyunk, hi­szen, amen­­nyi­ben az al­kot­mány vég­ső for­rá­sá­nak a nép aka­ra­tát te­kint­jük, ak­kor – mint­hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság alap­tör­vé­nyé­ről van szó – a ben­ne fog­lal­tak for­rá­sa Ma­gyar­or­szág pol­gá­ra­i­nak egyet­ér­tő aka­ra­ta, ak­tu­á­lis párt­pre­fe­ren­ci­á­juk­tól füg­get­le­nül. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a po­li­ti­kai dön­tés­ho­zók­nak is res­pek­tál­ni­uk kel­le­ne mind a jo­gi tényt, mind pe­dig a nép aka­ra­tát. Ese­tünk­ben a min­den­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai több­ség­nek nem len­ne sza­bad egye­dül dön­te­nie a ma­gyar ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő leg­je­len­tő­sebb kér­dé­sek­ben, és per­sze az ál­lí­tás for­dí­tott­ja is igaz, nem len­ne sza­bad ilyet ten­nie a min­den­ko­ri po­li­ti­kai ki­sebb­ség­nek sem.5 A köz­tük fo­lyó po­li­ti­kai ver­seny­nek te­hát kor­lá­to­zott­nak kel­le­ne len­nie a kér­dés­ben. Csak­hogy a több­fé­le­kép­pen ér­tel­mez­he­tő al­kot­mány­szö­veg nem ad­ja meg a kér­dés­kör pon­tos tar­tal­mát és az egyet­ér­tés mér­té­két, s így köz­vet­le­nül nem szab­ja – nem is szab­hat­ja – meg a po­li­ti­kai ver­seny kor­lá­tait sem.
Ugy­nakkor a szö­veg rö­vid­sé­ge és több­fé­le ér­tel­me mel­lett nyújt né­hány tám­pon­tot, ame­lyek men­tén meg­vizs­gál­hat­juk a kér­dést. Min­de­nek­előtt meg kell is­mé­tel­nünk, hogy a po­li­ti­kai ver­seny kor­lá­tainak meg­vo­ná­sá­hoz előbb az al­kot­má­nyos egyet­ér­tés te­rét kell meg­raj­zol­nunk. Eh­hez azon­ban min­de­nek­előtt az al­kot­mány­szö­veg ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­it kell át­te­kin­te­nünk.
A meg­fo­gal­ma­zá­sa so­rán ki­ala­kult egyet­ér­tés an­­nyit min­den­kép­pen je­lez, hogy az el­len­zé­ki kerekasz­tal részt­ve­vői sze­ret­ték vol­na, ha a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok meg­őr­zik ma­gyar­sá­gu­kat. To­váb­bá ab­ban a kér­dés­ben is kö­zös ál­lás­pon­ton vol­tak, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­nak se­gí­te­nie kell őket ma­gyar­sá­guk meg­tar­tá­sá­ban, az­az a ma­gyar ál­lam ne csak szem­lél­je nem­ze­ti gond­ja­i­kat, ha­nem te­gyen is ér­de­kük­ben.
Ám az el­múlt év­ti­zed konf­lik­tu­sai, kü­lö­nös­kép­pen a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság­ról tar­tott nép­sza­va­zás kap­csán ki­rob­bant dur­va ös­­sze­csa­pás jól mu­tat­ja, hogy két má­sik, al­kot­má­nyos szem­pont­ból alap­ve­tő fon­tos­sá­gú kér­dés­ben sem for­má­li­san, sem pe­dig in­for­má­li­san nem szü­le­tett meg­egye­zés a tár­gya­ló fe­lek közt.6
Az egyik, hogy a min­den­ko­ri kor­mány­nak és el­len­zék­nek egyet­ér­tés­ben kell mun­kál­kod­nia a ki­sebb­sé­gi ma­gya­ro­kért, te­hát az őket érin­tő leg­fon­to­sabb kér­dé­sek, s ál­ta­luk ők ma­guk, nem le­het­nek a ma­gyar­or­szá­gi bel­po­li­ti­kai küz­del­mek esz­kö­zei.
A má­sik pe­dig, hogy mi­ben rej­lik Ma­gyar­or­szág fe­le­lős­sé­ge, az­az az al­kot­mány szö­ve­gé­ből adó­dó­an mi­lyen kö­te­les­sé­ge­ik van­nak a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok­kal szem­ben.
Vizs­gál­juk hát meg, se­gít-e az al­kot­mány szö­ve­ge a két kér­dés meg­vá­la­szo­lá­sá­ban!

3. Az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség és kö­te­les­ség

A má­so­dik kér­dés­sel kezd­ve A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyá­nak a köz­tár­sa­ság ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok­kal fog­lal­ko­zó mon­da­ta ugyan meg­le­he­tő­sen ál­ta­lá­no­san fo­gal­maz az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség mi­ben­lét­ének kér­dé­sé­ben, de a prob­lé­ma ér­tel­me­zé­sé­hez több tám­pon­tot is nyújt.
Az el­ső meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dés­nek nyil­ván­va­ló­an úgy kell han­goz­nia, hogy mi­ben is rej­lik Ma­gyar­or­szág „fe­le­lős­sé­ge”. A „fe­le­lős­sé­get érez” ki­fe­je­zés egyik le­het­sé­ges ér­tel­me­zé­se, hogy itt az ál­lam egy­faj­ta ér­zel­mi ál­la­po­tá­ról van szó. Nem­csak a köz, ha­nem ma­ga az ál­lam ér­zi át a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok hely­ze­tét, és fo­lya­ma­to­san igyek­szik fenn­tar­ta­ni ezt az ér­zel­mi ál­la­po­tot. Ám a fo­ga­lom ilyen in­terp­re­tá­ci­ó­ja több ne­héz­sé­get okoz. Egy­részt az ál­la­mi in­téz­mé­nyek­nek ma­guk­nak nin­cse­nek, job­ban mond­va nem le­het­nek ér­zé­sei. Ér­zé­sei leg­fel­jebb a ben­nük te­vé­keny­ke­dő hi­va­tal­no­kok­nak le­het­nek, ők azon­ban nem azo­no­sak a mo­dern ál­lam­mal, s jól­le­het együtt ér­ző vi­szo­nyuk fon­tos a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra, de dön­té­se­i­ket nyil­ván­va­ló­an nem ve­zé­rel­he­ti ér­zel­mi ál­la­po­tuk.
Más­részt a pusz­tán ér­zel­mi ál­la­pot fenn­tar­tá­sa nem je­len­ti a ma­gyar ki­sebb­sé­gek ér­de­mi se­gí­té­sét. Ezért ön­ma­gá­ban nem te­kint­he­tő tény­le­ges fe­le­lős­ség­vál­la­lás­nak. A nem­ze­ti iden­ti­tás­nak nyil­ván­va­ló­an van­nak ér­zel­mi al­ko­tó­ele­mei is, ezek je­len­tős­sé­gét sem­mi­kép­pen nem sza­bad alá­be­csül­nünk. A nem­ze­ti ös­­sze­tar­to­zás az együ­vé tar­to­zás ér­zé­sét is jelen­ti.7 De nyil­ván­va­ló­an nem csak ezt.8 S mind­az, ami az egyes nem­ze­tek tag­ja­it ös­­sze­kö­ti, egy­ben in­di­vi­du­á­lis iden­ti­tá­suk al­ko­tó­ele­me is.9
Ezért a má­so­dik, sze­rin­tünk he­lyes ér­tel­me­zés sze­rint a „fe­le­lős­sé­get érez” ki­fe­je­zés nem pusz­tán az ál­lam va­la­mi­fé­le ér­zel­mi ál­la­po­tát je­len­ti, ha­nem a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­ség fenn­ál­lá­sá­nak el­fo­ga­dá­sát. A má­so­dik in­terp­re­tá­ció sze­rint az al­kot­mány azt szö­ge­zi le, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság fe­le­lős a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kért. S en­nek ki­mon­dá­sá­ból pe­dig sze­rin­tünk az kö­vet­ke­zik, hogy e fe­le­lős­ség­ből kö­te­les­sé­gek is ered­nek, s ezek ér­te­lem­sze­rű­en a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság kö­te­les­sé­gei.
Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint te­hát az al­kot­mány szö­ve­ge a ma­gyar ál­lam al­kot­má­nyos kö­te­les­sé­ge­i­nek fenn­ál­lá­sát szö­ge­zi le a ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­rok­kal szem­ben. A ma­gyar al­kot­má­nyos­ság el­múlt más­fél év­ti­zed­ének ta­pasz­ta­la­tai okán nem mel­lé­kes hang­sú­lyoz­nunk, hogy mi­vel al­kot­má­nyos kö­te­les­ség­ről van szó, a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­nak a pil­la­nat­nyi po­li­ti­kai erő­vi­szony­ok­tól füg­get­le­nül van­nak kö­te­les­sé­gei a ma­gyar ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a kö­te­les­ség nem­csak a ma­gyar ál­lam egy ré­szét, ha­nem egé­szét ter­he­li. A po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus al­kot­má­nyos alap­elv­ének szem­pont­já­ból vizs­gál­va mind­egyik kor­mány, és ami nem ke­vés­bé fon­tos, mind­egyik el­len­zék kö­te­les­sé­gé­ről van szó. Te­hát a min­den­ko­ri kor­mány­nak és el­len­zé­ké­nek kü­lön-kü­lön és együtt is fenn­ál­ló, kö­zös fe­le­lős­sé­gé­ről van szó. Az ál­lam in­téz­mé­nye­i­nek szem­pont­já­ból pe­dig az egyes in­téz­mé­nyek sa­já­tos fe­le­lős­sé­gé­ről kell be­szél­nünk az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség egyes te­rü­le­te­i­vel (pél­dá­ul kul­tu­rá­lis kap­cso­la­tok, ok­ta­tás­ügyi kér­dé­sek stb.) kap­cso­lat­ban. Az­az ál­ta­lá­ban az egyén, te­hát a po­li­ti­kai dön­tés­ho­zó is, mo­rá­lis fe­le­lős­sé­get vi­sel, az ál­lam egyes konk­rét in­téz­mé­nye­i­nek vo­nat­ko­zá­sá­ban pe­dig pozi­cionális fe­le­lős­ség­ről beszél­hetünk.10
Per­sze ép­pen a fe­le­lős­ség szá­monkérhetősége és a kö­te­les­sé­gek ér­vé­nye­sít­he­tő­sé­ge kap­csán kell meg­von­nunk a ma­gyar ál­lam fe­le­lős­sé­gé­nek és kö­te­les­sé­ge­i­nek ha­tá­rát.
Min­de­nek­előtt fel­tét­le­nül le kell szö­gez­nünk, hogy a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság nyil­ván­va­ló­an nem egye­dül fe­lel a ha­tá­ra­in tú­li ma­gya­ro­kért, lé­vén szó egy má­sik ál­lam pol­gá­ra­i­ról. A ma­gyar ál­lam fe­le­lős­sé­ge te­hát el­tér a sa­ját pol­gá­rai irán­ti fe­le­lős­sé­gé­től, be­le­ért­ve a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek tag­ja­it is. Az em­lí­tett fe­le­lős­ség ezért csak kor­lá­to­zott le­het, mint­hogy azok a sze­mé­lyek, akik­re irá­nyul, más ál­la­mok szu­ve­re­ni­tá­sa alá tar­toz­nak, így an­nak fe­le­lős­sé­ge is vi­tat­ha­tat­lan. És per­sze ép­pen ezért szá­mon is kér­he­tő.
Ma­gyar­or­szág rész­le­ges fe­le­lős­sé­gét az előb­bi meg­ál­la­pí­tás nem te­szi meg­fog­ha­tat­lan­ná. Min­de­nek­előtt le­szö­gez­het­jük, jól­le­het az érin­tet­tek nem a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság pol­gá­rai, a min­den­ko­ri ma­gyar po­li­ti­ka je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­hat­ja éle­tü­ket. Na­gyobb ha­tás­sal van rá­juk min­den más or­szág­nál. Azok a te­rü­le­tek pe­dig, ame­lyek­nél Ma­gyar­or­szág va­lós fe­le­lős­sé­gé­ről be­szél­he­tünk, sze­rin­tünk át­gon­dol­ha­tók.
Eh­hez azon­ban min­de­nek­előtt két kér­dést kell tisz­táz­nunk: elő­ször is, hogy mi­re vo­nat­ko­zik a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge, má­sod­szor pe­dig, hogy ki­re.

4. Is­te­ni, sőt is­te­nek fe­let­ti aka­rat?

Kezd­jük az el­ső kér­dés­sel, néz­zük, mi­re is vo­nat­ko­zik az em­lí­tett fe­le­lős­ség! Az al­kot­mány meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok „sor­sá­ért” „érez” fe­le­lős­sé­get a ma­gyar állam.11 Az el­ső pil­lan­tás­ra köl­tő­i­nek tű­nő fo­ga­lom arány­lag pon­to­san ér­tel­mez­he­tő. A szö­veg­kör­nye­zet­ből kö­vet­ke­ző­en sze­rin­tünk alig­ha von­ha­tó két­ség­be, hogy a ha­tá­ro­kon tú­li ma­gya­rok sor­sá­ért ér­zett fe­le­lős­ség a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sá­ért vi­selt fe­le­lős­sé­get je­len­ti. Még ha a szö­veg nem is szű­kí­ti a sors fo­gal­má­nak je­len­té­sét, ál­ta­lá­nos ér­te­lem­ben alig­ha le­het fe­le­lős e ma­gyar em­be­rek sor­sá­ért, hi­szen az em­be­ri sors­nak olyan ele­mei is van­nak, ame­lyek nem kö­tőd­nek ál­lam­hoz, il­let­ve nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­hoz.
Ugyan­ak­kor a nem­ze­ti sors prob­lé­ma­kö­re kap­csán elő­ször két egy­más­sal ös­­sze­füg­gő kér­dést kell tisz­táz­nunk. Az el­ső, hogy ese­tünk­ben mit is je­lent a „sors” fo­gal­ma ál­ta­lá­ban. A má­so­dik pe­dig, hogy mi­ben rej­lik a sors nem­ze­ti tar­tal­ma.
Sors alatt gyak­ran szo­kás az em­be­ri élet meg­ha­tá­ro­zott­sá­gát ér­te­ni, is­te­ni, sőt akár is­te­nek fe­let­ti aka­rat ál­tal. De ért­het­jük alat­ta a tör­té­ne­lem tör­vény­sze­rű­sé­gei ál­tal dik­tált de­ter­mi­nált­ság ál­la­po­tát, füg­get­le­nül az érin­tet­tek egyé­ni szán­dé­ká­tól. Ha az előb­bi két sors­fel­fo­gás bár­me­lyi­két fo­gad­juk el, ak­kor az al­kot­mány szö­ve­ge em­be­ri esz­kö­zök­kel meg­old­ha­tat­lan ön­el­lent­mon­dás­ba tor­kol­lik. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sán eb­ben az eset­ben ugyan­is csak ma­guk a tör­té­ne­lem rej­tett, az em­be­ri szán­dék és aka­rat fö­lött ál­ló erői, il­let­ve az is­te­ni gond­vi­se­lés, eset­leg sze­szély for­dít­hat. Ha is­te­ni aka­rat­nak te­kint­jük a ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti sorsát,12 ak­kor le­szö­gez­he­tő, hogy Ma­gyar­or­szág le­he­tő­sé­gei nem ter­jed­nek odá­ig, hogy vál­toz­tas­son raj­ta. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel ér­dem­ben nem le­het köz­vet­le­nül cse­lek­vő ha­tás­sal a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sor­sá­ra. Az is­te­ni aka­rat­ra leg­fel­jebb imád­ság­gal, kö­nyör­gés­sel le­het né­mi ha­tás­sal len­ni, ám az ál­lam ma­ga nyil­ván­va­ló­an nem ural­hat­ja az is­te­ni sor­sot. Eb­ben a hely­zet­ben azon­ban a ma­gyar ál­lam al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge meg­fog­ha­tat­lan­ná vá­lik, hi­szen nem áll az ál­lam ha­tal­má­ban, hogy a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sor­sá­ra köz­vet­len ha­tás­sal le­hes­sen. Te­het ugyan ezt-azt, eb­ben-ab­ban se­gít­het a ki­sebb­ség­ben élő­kön, ám ma­gán az is­te­ni dön­té­sen nem vál­toz­tat­hat.
Rá­adá­sul egy alap­ve­tő fon­tos­sá­gú mo­rá­lis ne­héz­ség­gel szem­be is ke­rül az is­te­ni aka­rat el nem fo­ga­dá­sa ese­tén, hi­szen ez­ál­tal meg­kér­dő­je­le­zi az is­te­ni aka­rat he­lyes­sé­gét. Az­az ma­gát az is­te­ni aka­rat fö­lé he­lye­zi, hi­bás­nak, igaz­ság­ta­lan­nak mi­nő­sít­ve a min­den­ha­tó dön­té­sét. Ez­zel azon­ban ma­gá­nak az is­te­ni aka­rat­nak a jo­gos­sá­gát von­ja két­ség­be, s he­lyé­be a ma­ga ál­tal kép­vi­selt em­be­ri aka­ra­tot kí­ván­ja ál­lí­ta­ni.
Ese­tünk­ben te­hát, amen­­nyi­ben a ma­gya­rok ki­sebb­ség­be szo­ru­lá­sát is­te­ni bün­te­tés­nek te­kint­jük, ak­kor egy­ben he­lyes­nek és igaz­sá­gos­nak is kell tar­ta­nunk. Egyéb­ként a gond­vi­se­lés er­köl­csi lé­nye­gét, té­ved­he­tet­len­sé­gét kér­dő­je­lez­zük meg, azt ál­lít­va, hogy ve­le szem­ben az em­be­rek­nek van iga­zuk. Sőt mi több, még csak azt se ál­lít­juk, hogy az em­be­rek­nek ál­ta­lá­ban len­ne iga­zuk a bün­te­tő gond­vi­se­lés­sel szem­ben, ha­nem hogy iga­zunk ne­künk ma­gunk­nak van. S ez­zel egy újabb el­lent­mon­dás­ba sod­ró­dunk. Mi­vel nem­csak ma­gya­rok al­kot­hat­nak és al­kot­nak is er­köl­csi vé­le­ményt a kér­dés­ről, ha­nem a ma­gyar ki­sebb­sé­gek fe­lett do­mi­náns po­zí­ci­ó­ba ju­tot­tak kö­zül azok­nak a nem­ze­tek­nek egyes tag­jai is, akik pe­dig hely­ze­tü­ket az is­te­ni gond­vi­se­lés ju­tal­ma­ként ér­té­ke­lik nem­ze­tük ma­gya­rok okoz­ta ko­ráb­bi meg­pró­bál­ta­tá­sa­i­ért. Eme meg­pró­bál­ta­tá­so­kat egyéb­ként egy lé­leg­zet­tel igaz­ság­ta­lan­nak és mél­tány­ta­lan­nak mi­nő­sí­tik, mel­­lyel ők is ugyan­ab­ba az el­lent­mon­dás­ba bo­nyo­lód­nak.
Az a kér­dés ve­tő­dik fel, hogy ki­nek az is­te­ne igaz­sá­gos, s me­lyik dönt. Az is­ten nem­ze­ti­vé vál­toz­ta­tá­sa is­mert je­len­sé­ge a mo­dern na­ci­o­na­liz­mus­nak. Csak­hogy az egye­te­mes igaz­sá­gos­ság el­ve­i­vel az ala­ku­ló nem­ze­ti po­li­te­iz­mus dön­té­si me­cha­niz­mu­sai alig­ha egyez­tet­he­tők ös­­sze, hi­szen min­den­ki a ma­ga is­te­ni igaz­sá­gát tart­ja egye­dül he­lyes­nek. Ma­rad­na az óko­ri meg­ol­dás, ne­ve­ze­te­sen, hogy a sors nem­csak az em­be­rek, ha­nem az is­te­nek fe­lett ál­ló erő is egy­ben (Graves 1981, 10.c, 10.3.), ám eb­ben az eset­ben még az imád­ság­gal tör­té­nő be­fo­lyá­so­lás le­he­tő­sé­ge is el­vész az em­be­rek szá­má­ra, hi­szen ez a sors ön­tör­vé­nyű, leg­fel­jebb meg­is­mer­ni le­het egyik-má­sik jós se­gít­sé­gé­vel, de meg­vál­toz­ta­tá­sá­ra sem­mi­lyen mód sin­csen.
Ugyan­ak­kor a má­so­dik­ként em­lí­tett tör­té­nel­mi nem­zet­sors-fel­fo­gás több te­kin­tet­ben ha­son­lít hoz­zá, hi­szen meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan tör­té­nel­mi erők­kel kell szá­mot vet­nie az em­ber­nek. Per­sze az egyik kü­lönb­ség lát­szó­lag ab­ban áll, hogy nem jó­sok jel­zik elő­re a jö­vőt, ha­nem ma­gu­kat tu­dó­sok­nak mi­nő­sí­tő ér­tel­mi­sé­gi­ek, a mo­dern tu­do­mány ra­ci­o­ná­lis esz­köz­tá­rát al­kal­maz­va. A tu­do­mány vi­lá­gá­ban ugyan­is pon­to­san nyo­má­ra kell jut­ni az egyéb­ként fel­tár­ha­tó és meg­ért­he­tő, de per­sze meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan erő mi­ben­lét­ének.
El­ső fel­ada­tunk te­hát a ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sát meg­ha­tá­ro­zó tör­té­nel­mi erő meg­ne­ve­zé­se és jel­lem­zé­se. Nyil­ván­va­ló­an nem­ze­ti erő­ről le­het csak szó, hi­szen a ma­gya­rok nem­ze­ti sor­sát deter­minál­ja.13 E rej­tet­ten ha­tó, de per­sze egye­sek ál­tal fel­is­mer­he­tő tör­té­nel­mi erő leg­is­mer­tebb in­terp­re­tá­ci­ó­ja a nem­ze­tek (eset­leg fa­jok) tör­té­nel­mi­leg meg­ha­tá­ro­zott har­cá­nak el­kép­ze­lé­se. Ha el­fo­gad­juk lé­te­zé­sét, ak­kor Ma­gyar­or­szág en­nek a har­ci tör­vény­nek en­ge­del­mes­ked­ve vív­ta vi­lág­há­bo­rú­it, s ma­radt alul az ugyan­en­nek a tör­vény­nek en­ge­del­mes­ke­dő el­len­sé­ge­i­vel szem­ben. Kö­vet­ke­zés­kép­pen ez az oka, s nem más, oly sok ma­gyar ki­sebb­ség­be ke­rü­lé­sé­nek. Fel kell te­hát is­mer­nie min­den ma­gyar em­ber­nek, hogy az el­len­sé­ges vi­szony ele­ve adot­t, nem em­be­ri vá­lasz­tás kér­dé­se. Csak­hogy így Ma­gyar­or­szág szom­szé­da­i­nak fe­le­lős­sé­ge is el­mo­só­dik, hi­szen ők sem vá­laszt­hat­nak igaz­sá­gos és igaz­ság­ta­lan há­bo­rú közt.
Má­ig ha­tó erő­vel bír a fel­fo­gás má­sik kö­vet­kez­mé­nye, ne­ve­ze­te­sen az, hogy el­fo­ga­dá­sa ese­tén a nem­ze­tek köz­ti bé­ke a va­ló­ság­ban nem vá­laszt­ha­tó, hi­szen a má­sik fél is a harc tör­vé­nyé­nek en­ge­del­mes­ke­dik, ő sem te­het más­ként. Mint­hogy tör­vény­sze­rű­ség­ről van szó, nem­csak a múlt­ban nem volt, ha­nem ma sem re­á­lis más nem­ze­ti ma­ga­tar­tás, mint a küz­de­lem min­den, a je­len kö­rül­mé­nyei közt fel­hasz­nál­ha­tó esz­köz­zel. Emi­att a nem­ze­ti meg­bé­ké­lés­sel va­ló őszin­te kí­sér­le­te­zés ki­fe­je­zet­ten ve­szé­lyes, hi­szen gyen­gí­ti a nem­ze­ti har­ci mo­rált. Kö­vet­ke­zés­kép­pen ne­ga­tív fe­le­lős­sé­gük csak a harc tör­té­nel­mi tör­vé­nyét fel nem is­me­rő bé­ke- és meg­e­gyezéspár­ti­ak­nak van. Vi­szont a küz­dők, a har­co­lók csak azt te­szik, amit a tör­té­ne­lem és a ter­mé­szet rend­je sze­rint ten­ni­ük kell.
Ez az el­kép­ze­lés is fel­old­ha­tat­lan el­lent­mon­dás­hoz ve­zet. A nem­ze­ti harc tör­té­nel­mi tör­vé­nyé­nek lo­gi­ká­ja ugyan­is azt dik­tál­ja, hogy a mos­ta­ni hely­ze­ten csak egy olyan újabb ös­­sze­csa­pás tud­na vál­toz­tat­ni, mely­ben Ma­gyar­or­szág­nak kel­le­ne di­a­dal­mas­kod­nia, a ko­ráb­bi győ­zők pe­dig a vesz­te­sek kö­zé ke­rül­né­nek. A fo­lya­ma­tos ma­gyar­el­le­nes nem­ze­ti har­cot ví­vó szom­széd nem­ze­tek lé­nye­gi­leg ugyan­azon erő esz­kö­zei, mint a ma­gya­rok. Az el­kép­ze­lés ezért rej­tet­ten egy újabb há­bo­rús konf­lik­tust fel­té­te­lez, amely – s ezt szö­gez­zük le, még ha so­kak szá­má­ra nyil­ván­va­ló is – ször­nyű pusz­tí­tás­sal jár­na, ki­me­ne­te­le bi­zony­ta­lan vol­na, kö­vet­kez­mé­nyei pe­dig ki­szá­mít­ha­tat­la­nok len­né­nek. Az­az nem­csak nem­ze­ti di­a­dal­lal, ha­nem nem­ze­ti rom­lás­sal is jár­hat­na, de ál­do­za­to­kat min­den­kép­pen kö­ve­tel­ne. S ami nem ke­vés­bé fon­tos érv: ilyen há­bo­rúk nem is le­het­sé­ge­sek az in­teg­rá­ló­dó Eu­ró­pá­ban, hi­szen a hu­sza­dik szá­zad­ba lök­nék vis­­sza a kon­ti­nenst, né­pe­it vég­képp meg­foszt­va a nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­ség re­mé­nyé­től is. Vé­gül pe­dig, Ma­gyar­or­szág la­ko­sa­i­nak dön­tő több­sé­ge ha­tá­ro­zot­tan nem akar sem ilyen, sem pe­dig más­fé­le há­bo­rút, de nem kí­ván ilyet a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok leg­több­je sem. Meg­je­gyez­het­jük, hogy nap­ja­ink gát­lás­ta­lan po­li­ti­kai tö­rek­vé­se­it lát­va el­ső­sor­ban a har­ma­dik érv mi­att nem vá­lik az el­kép­ze­lés vég­kö­vet­kez­te­té­se nyil­vá­no­san han­goz­ta­tott po­li­ti­kai prog­ram­má. A há­bo­rú aka­rá­sa nél­kül vi­szont ér­tel­mü­ket vesz­tik ki­in­du­lá­si pont­jai, hi­szen a nem­ze­ti harc el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le a nem­zet több­sé­gé­nek tény­le­ges, nem csak kép­le­tes há­bo­rús szán­dé­ka, vagy leg­alább e szán­dék fel­éb­resz­té­sé­nek le­he­tő­sé­ge.

5. Ki­re vo­nat­ko­zik az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség?

Má­sod­szor azt kér­dez­tük, kik az ala­nyai a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­gé­nek? Az al­kot­mány sze­rint „a ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok” sor­sá­ért érez fe­le­lős­sé­get a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság, s ez­zel a prob­lé­ma az el­ső pil­lan­tás­ra meg is ol­dó­dott.
Ám az el­múlt más­fél év­ti­zed ta­pasz­ta­la­tai alap­ján a fen­ti szö­veg­rész­let leg­alább négy ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­gét kell szám­ba ven­nünk. Az egyik sze­rint Ma­gyar­or­szág al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok egy cso­port­já­ra vo­nat­ko­zik, il­let­ve min­de­nek­előtt rá­juk. A má­so­dik sze­rint a fe­le­lős­ség a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­ra mint kol­lek­tí­vá­ra vo­nat­ko­zik, s csak en­nek vo­nat­ko­zá­sá­ban az egyé­nek­re mint a meg­sza­bott kol­lek­tí­va tag­ja­i­ra. A har­ma­dik sze­rint Ma­gyar­or­szág­nak nin­csen ilyen fe­le­lős­sé­ge. S a ne­gye­dik sze­rint a fe­le­lős­ség mind­egyik ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ra vo­nat­ko­zik
Ha az el­ső le­he­tő­sé­get vá­laszt­juk (Ma­gyar­or­szág al­kot­má­nyos fe­le­lős­sé­ge a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok egy cso­port­já­ra vo­nat­ko­zik), ak­kor az aláb­bi ne­héz­sé­gek­kel ke­rü­lünk szem­be. Elő­ször is a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság „ha­tá­ra­in kí­vül élő ma­gya­rok” meg­fo­gal­ma­zá­sá­ból az al­kot­má­nyos fe­le­lős­ség vo­nat­ko­zá­sá­ban sem­mi­fé­le kü­lönb­ség­té­tel nem kö­vet­kez­tet­he­tő ma­gyar és ma­gyar em­ber közt. Ma­gá­ból a szö­veg­ből nem kö­vet­ke­zik, hogy a ma­gyar ál­lam a ma­gyar ki­sebb­sé­gek bár­me­lyik cso­port­ja iránt ne tar­toz­na fe­le­lős­ség­gel. To­váb­bá az al­kot­mány­szö­veg nem is osz­tá­lyoz­za a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat, az­az nem be­szél el­ső-, má­sod-, eset­leg har­mad­osz­tá­lyú ma­gya­rok­ról. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a szö­veg­ből nem­csak a ma­gyar ál­lam egyes ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­sé­gé­nek hi­á­nya nem ere­dez­tet­he­tő, ha­nem a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok egyes cso­port­jai irán­ti lé­nye­gi­leg kü­lön­bö­ző fe­le­lős­sé­ge sem.
Az al­kot­mány al­kal­ma­zá­sa­kor a fe­le­lős­ség el­té­rő mér­té­két val­ló al­kal­ma­zó ha­son­ló prob­lé­má­val ke­rül szem­be, mint az egyes ma­gya­rok irán­ti fe­le­lős­ség hi­á­nyát val­ló. Bár­mi­lyen kü­lönb­ség­té­tel ese­tén in­do­kol­nia kell a meg­kü­lön­böz­te­tést. Az­az a ma­gyar ál­lam­nak meg kel­le­ne ad­nia an­nak oka­it, hogy mi­ért fe­le­lős egyes ki­sebb­sé­gi ma­gya­ro­kért, és mi­ért nem te­kin­ti fe­le­lős­nek ma­gát má­so­kért, il­let­ve mi­ért fe­le­lős az egyi­kért in­kább, mint a má­si­kért. S per­sze az in­dok­lás­nak össz­hang­ban kel­le­ne len­nie az al­kot­mány idé­zett szö­ve­gé­vel, de ez meg­old­ha­tat­lan prob­lé­ma. Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint az idé­zett szö­veg a fe­le­lős­ség fel­adá­sá­nak csak egy le­he­tő­sé­gét en­ge­di meg, ne­ve­ze­te­sen a ma­gyar ál­lam nyil­ván­va­ló­an nem fe­le­lős azok irán­t, akik nem ma­gya­rok, ab­ban az eset­ben sem, ha elő­de­ik 1918 előtt Ma­gyar­or­szág pol­gá­rai vol­tak. Az el­té­rő fe­le­lős­ség el­vé­re pe­dig nem is utal az al­kot­mány szö­ve­ge. Ép­pen ezért mind­két elv­hez pót­ló­la­gos ma­gya­rá­za­tok szük­sé­ge­sek.
Ah­hoz, hogy a ma­gyar ál­lam tiszt­ség­vi­se­lői kü­lönb­sé­get te­hes­se­nek ki­sebb­sé­gi ma­gyar és ki­sebb­sé­gi ma­gyar közt, a nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés el­vé­nek va­la­me­lyik vál­to­za­tát kell al­kal­maz­ni­uk. Eh­hez azon­ban az elv­nek olyan mo­rá­lis alap­ra kell tá­masz­kod­nia, amely egy­szer­re ren­del­ke­zik a po­li­ti­ka szá­má­ra irány­mu­ta­tó erő­vel a na­pi po­li­ti­kai dön­té­sek­nél, va­la­mint elég mé­lyen gyö­ke­re­zik az al­kot­má­nyos­ság va­la­me­lyik je­len­tős el­kép­ze­lé­sé­ben. A nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés­nek a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal szem­ben al­kal­ma­zott el­ve ezért nem vál­hat el az adott dön­tés­ho­zó Ma­gyar­or­szá­gon ér­vé­nye­sí­te­ni kí­vánt ér­ték­rend­jé­től. Ta­nul­má­nyunk szám­ba kí­ván­ja ven­ni az elv ér­vé­nye­sí­té­sé­nek le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nye­it a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­ben.

6. Nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés

A nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés Ma­gyar­or­szá­gon is hasz­nált po­li­ti­kai el­ve sa­já­tos ha­tás­sal van a ma­gyar po­li­ti­kai osz­tály ma­gyar­ság­po­li­ti­ká­já­ra. A ha­tá­ron tú­li­ak köz­ti kü­lönb­ség­te­vés­nek ter­mé­szet­sze­rű­en iga­zod­nia kel­le­ne a ha­za­i­hoz, hogy alá­tá­massza a ha­zai jo­gos­sá­gát, he­lyes­sé­gét. Ezért – no­ha a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai ve­ze­tés egyes cso­port­ja­i­nak ál­lás­pont­jai közt je­len­tős kü­lönb­sé­gek mu­tat­koz­nak e kér­dés­ben, de így vagy úgy, szán­dé­ko­san vagy szán­dé­kuk­kal szem­ben – mind­an­­nyi­uk­nak szá­mol­ni kell a nem­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés el­vé­vel, ép­pen az elv al­kal­ma­zá­sa ér­de­ké­ben.

6.1. Sa­ját eli­tem csá­bí­tá­sa

Ah­hoz azon­ban, hogy ha­tal­mi kö­vet­kez­mé­nyek­kel já­ró kü­lönb­sé­get te­hes­sünk ma­gyar és ma­gyar közt a nem­ze­ti ki­sebb­sé­ge­ken be­lül, ko­moly in­do­kok kel­le­nek.
Az egyik kí­nál­ko­zó meg­ol­dás, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kat is eli­tek ál­tal uralt tö­meg­ként lás­sa a ma­gyar­or­szá­gi jog­ér­tel­me­ző. S per­sze min­de­nek­előtt az elit a nem­ze­ti, hi­szen ez a dol­gok rend­je az ilyen vi­lág­ban. Az­az a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok mo­rá­lis ér­te­lem­ben is fel­oszt­ha­tók nem­ze­ti irá­nyí­tók­ra és nem­ze­ti­leg irá­nyí­tot­tak­ra, amit a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tás­po­li­ti­ká­ban is ér­vé­nye­sí­te­ni le­het. Ez a né­ző­pont több előn­­nyel is ke­cseg­tet. A ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok ré­vén meg le­het pró­bál­koz­ni egy olyan do­mi­náns elit ki­ala­kí­tá­sá­val, ame­lyik ma­ga alá gyű­ri a tő­le el­té­rő cso­por­to­kat, és az őt tá­mo­ga­tó ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai elit­hez kap­cso­ló­dik. Ma­gyar­or­szá­gi szem­mel néz­ve így nem­csak kül­po­li­ti­kai, ha­nem bel­po­li­ti­kai cé­lok­ra is hasz­nál­ha­tó. Po­li­ti­ku­sai a nem­ze­ti lé­té­ben ve­szé­lyez­te­tett ma­gyar ki­sebb­sé­get rep­re­zen­tál­va je­le­nít­he­tik meg egyik vagy má­sik ma­gyar­or­szá­gi párt nem­ze­ti jel­le­gét, szem­ben a kon­ku­rens nem­ze­ti­et­len­nel, il­let­ve a rossz nem­ze­ti stra­té­gi­át vá­lasz­tó­val. Meg­szó­lal­hat­nak vá­lasz­tá­si kam­pá­nyok­ban, meg­je­len­het­nek ma­gyar­or­szá­gi pár­tok kam­pány­ren­dez­vé­nye­in, mu­tat­koz­hat­nak anya­or­szá­gi po­li­ti­ku­sok tár­sa­sá­gá­ban, köz­zé­te­he­tik ál­lás­pont­ju­kat a saj­tó­ban, per­sze tá­mo­ga­tó­ju­kat se­gít­ve. Szó­val a po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás szá­mos for­má­já­ra al­kal­ma­sak, mint­hogy a nem­ze­ti ve­szé­lyez­te­tett­ség er­köl­csi sú­lyá­val áll­nak tá­mo­ga­tó­juk mel­lé.
A meg­ol­dás ugyan­csak csá­bí­tó. De sú­lyos árat kell fi­zet­ni ér­te. A ma­gyar­or­szá­gi pár­tok­nak a sa­ját ki­sebb­sé­gi elit­cso­port­juk kö­ré­ben kell ki­osz­ta­ni­uk az ös­­szes fon­tos po­zí­ci­ót a Ma­gyar­or­szág­ról ér­ke­ző tá­mo­ga­tá­sok rend­jé­ben. Ma­ga a rend­szer kö­ve­te­li az in­téz­ke­dést, hi­szen az elit ez­ál­tal ra­gad­ja meg ha­tal­ma egyik je­len­tős ele­mét: így vál­hat urá­vá a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tá­sok­nak.
Az ilyen rend­szer egyik kö­vet­kez­mé­nye, hogy a tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős ré­sze po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás­sá vá­lik. Má­sik kö­vet­kez­mé­nye pe­dig, hogy ér­de­mi kont­roll hí­ján az anya­gi tá­mo­ga­tá­sok je­len­tős há­nya­da rö­vid úton ma­gán­zse­bek­be ván­do­rol. Ha­tal­mi mo­no­pol­hely­zet­ben min­dig meg­ta­lál­ha­tók az ide ve­ze­tő utak.
Mind­ez pe­dig sú­lyos kö­vet­kez­mén­­nyel jár. A fő­ként po­li­ti­kai és ma­gán­cé­lok­ra fel­hasz­nált erő­for­rás­ok ép­pen azt nem se­gí­tik, ami­re for­má­li­san szán­ták őket, és ami­re egyéb­ként a ki­sebb­ség­nek tény­leg szük­sé­ge vol­na. Ezek el­sőd­le­ge­sen im­már nem kul­tu­rá­lis vagy ép­pen ok­ta­tás­ügyi tá­mo­ga­tá­sok, il­let­ve a ki­sebb­ség tár­sa­dal­mi éle­té­nek más fon­tos te­rü­le­tét se­gí­tő for­rá­sok. Csak an­­nyi­ban se­gí­tik az adott te­rü­le­tet, amen­­nyi­ben az az adott elit­cso­port, il­let­ve an­nak va­la­me­lyik tag­ja ha­tal­mi ér­de­ke­i­nek, sőt ese­ten­ként egyes sze­mé­lyek ma­gán­cél­ja­i­nak meg­fe­lel. Kö­vet­ke­zés­kép­pen le kell szö­gez­nünk, a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­tét az ilyen ese­tek­ben a ma­gyar ál­lam ér­dem­ben nem tá­mo­gat­ja, il­let­ve a job­bik eset­ben is sok­kal ke­vés­bé, mint te­het­né, s amint azt nyi­lat­ko­za­ta­i­ban a nyil­vá­nos­ság­nak mu­tat­ja.
Sőt, a tá­mo­ga­tás gyak­ran nem áll meg a sa­ját­nak tar­tott elit se­gí­té­sé­nél, ha­nem gyak­ran ré­sze a nem sa­já­tos­nak va­ló tu­da­tos ár­tás, te­hát gyen­gí­té­sük, eset­leg po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi fel­szá­mo­lá­suk a ma­gyar fél ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló esz­kö­zök­kel, kor­mány­zás ese­tén ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti esz­kö­zök­kel. Eb­ben az eset­ben a cso­port jel­le­gét a de­fi­ní­ció adja.14 Az­az eb­ben az est­ben nem­csak azt kí­ván­ja el­dön­te­ni a ma­gyar­or­szá­gi fél a ki­sebb­sé­gi ma­gyar szö­vet­sé­ge­se­i­vel együt­t, hogy kit te­kint ma­gá­hoz kö­zel ál­ló, s ezért tá­mo­ga­tás­ra mél­tó ki­sebb­sé­gi ma­gyar­nak, ha­nem azt is ki­mond­ja, hogy aki nem il­lik az ál­ta­la meg­sza­bott nem­zet­de­fi­ní­ci­ó­ba, az egé­szen egy­sze­rű­en nem ma­gyar. Aki te­hát nem ért egyet a fel­fo­gás tar­tal­má­val vagy ma­gá­val a fel­fo­gás­sal, azt a cso­port­ból is ki­re­keszt­he­tik a kol­lek­ti­vis­ta fel­fo­gás val­lói. A kö­vet­kez­mé­nye pe­dig az, hogy nem­ze­ti el­len­ség­nek te­kin­tik, aki­nek gyen­gí­té­se, tönk­re­té­te­le, te­hát a fe­let­te ara­tott nem­ze­ti di­a­dal, a nem­zet küz­del­mé­nek nyil­ván­va­ló cél­ja kell, hogy legyen.15
A rend­szer má­so­dik kö­vet­kez­mé­nye mo­rá­lis ter­mé­sze­tű. Ab­ból ered, hogy az adott ki­sebb­ség köz­vé­le­mé­nye per­sze meg­tud­ja, hogy mi tör­té­nik a ma­gyar­or­szá­gi erő­for­rás­ok­kal a ku­lis­­szák mö­gött. A meg­ál­lít­ha­tat­la­nul ter­je­dő hír de­mo­ra­li­zá­ló ha­tá­sát le­ír­ni is ne­héz. A ki­sebb­ség köz­vé­le­mé­nye előtt ek­kor vá­lik egye­sek nem­ze­ti nyo­mo­rú­sá­ga má­sok gaz­da­go­dá­sá­nak for­rá­sá­vá, még­hoz­zá nem­ze­ti jel­sza­vak­ba öl­töz­tet­ve, ma­gyar­or­szá­gi ha­tal­mi hát­tér­rel.
Ez­ál­tal a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok­nak ép­pen az az eré­nye csor­bul, ame­lyik nél­kül egyet­len hát­rá­nyos hely­zet­be sod­ró­dott em­ber­cso­port sem tud cso­port­ként hosz­­szabb ide­ig meg­ma­rad­ni: az ál­do­zat­vál­la­lás mo­rá­lis el­ve. Az a meg­győ­ző­dés, hogy szá­mos hát­rány el­le­né­re ne­me­sebb meg­ma­rad­ni­uk ma­gyar­nak, s gyer­me­ke­i­ket is meg­tar­ta­ni ma­gyar­sá­guk­ban. A nem­ze­ti po­tya­utas­ság stra­té­gi­á­ja ép­pen a ma­gyar ki­sebb­ség egyes po­li­ti­ku­sa­i­nak kö­ré­ben, még­hoz­zá ma­gyar­or­szá­gi se­géd­let­tel, óri­á­si rom­bo­lást vé­gez a ki­sebb­sé­gi­ek eb­bé­li meg­győ­ző­dé­sé­ben.

6.2. A po­li­ti­kai elit és a ha­té­kony­ság

A sa­ját ki­sebb­sé­gi eli­tet kí­vá­nó ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó el­ső­sor­ban a po­li­ti­kai ha­té­kony­sá­got ké­ri szá­mon az ál­ta­la tá­mo­ga­tott ki­sebb­sé­gi ve­ze­tő­kön. Po­li­ti­kai ha­té­kony­ság alatt min­de­nek­előtt a ma­gyar­or­szá­gi part­ner irán­ti hű­sé­get ér­ti, va­la­mint an­nak a ké­pes­sé­gét, hogy a szer­ve­zet, il­let­ve az adott sze­mély meg tud­ja-e je­le­ní­te­ni a ma­gyar ki­sebb­ség nem­ze­ti ve­szé­lyez­te­tett­sé­gét a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény előt­t, s szim­bo­li­zál­ni tud­ja-e a ki­sebb­sé­gi ma­gyar po­li­ti­kai aka­ra­tot, s vé­gül per­sze, hogy je­len­tős ott­ho­ni ha­tal­mi be­fo­lyá­sa le­gyen. Ha az adott szer­ve­zet, il­let­ve po­li­ti­kus mind­há­rom fen­ti fel­té­telt tel­je­sí­ti, ak­kor ki­emelt szö­vet­sé­ges­nek szá­mít. S ami­lyen mér­ték­ben csök­ken­nek eb­bé­li ké­pes­sé­gei, olyan mér­ték­ben je­le­nik meg az igény más sze­mé­lyek­re, eset­leg szer­ve­ze­tek­re.
De lé­tez­het­ne egy má­sik ha­té­kony­sá­gi szem­pont is. Ne­ve­ze­te­sen az, hogy ki tud­ja job­ban se­gí­te­ni a ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­nek leg­fon­to­sabb te­rü­le­te­it.
Sőt, az elit­el­mé­le­ti kö­ze­lí­tés­mód mel­lett meg­fo­gal­maz­ha­tó a rész­vé­te­li de­mok­rá­cia ha­té­kony­sá­gi szem­pont­ja is: ki ké­pes a ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok mi­nél na­gyobb há­nya­dát be­von­ni mind­an­nak meg­tar­tá­sá­ba, fej­lesz­té­sé­be, épí­té­sé­be, amit ma­gyar­ként él­nek meg.16 Az el­ső pil­lan­tás­ra vi­lá­gos, hogy a ki­sebb­sé­gi­ek ese­té­ben a fen­ti két fel­fo­gás több pon­ton is il­leszt­he­tő egy­más­hoz. Ha ugyan­is a ma­gyar ki­sebb­sé­gek nem­ze­ti éle­té­nek egyes te­rü­le­tei áll­nak a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó ér­dek­lő­dé­sé­nek kö­zép­pont­já­ban, ak­kor szá­má­ra ép­pen a ki­sebb­ség­ben élők ese­té­ben mind a ki­vá­ló tel­je­sít­mé­nyek­nek, mind pe­dig az érin­tett tár­sa­dal­mi ré­teg mi­nél na­gyobb ará­nyú rész­vé­tel­ének egy­aránt fon­tos­nak kell len­nie. Az as­­szi­mi­lá­ció nyo­má­sa alatt min­den ki­sebb­sé­gi ma­gyar tel­je­sít­mé­nye szá­mít. Te­hát mi­nél több ki­sebb­sé­gi sze­mély ön­ma­gá­hoz mért leg­jobb tel­je­sít­mé­nye ad­ja a leg­na­gyobb esé­lyt az egész kö­zös­ség szá­má­ra.
Min­de­nek­előtt ma­gá­nak a rend­szer­nek kel­le­ne le­he­tő­vé ten­nie a ki­vá­ló tel­je­sít­mény és a le­he­tő leg­szé­le­sebb rész­vé­tel el­vé­nek ös­­sze­il­lesz­té­sét. Még­hoz­zá – a prob­lé­ma ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an – el­ső­sor­ban a nem­ze­ti élet egyes te­rü­le­te­i­nek ter­mé­sze­té­hez iga­zod­va, hi­szen más­faj­ta tel­je­sít­ményt igé­nyel, va­la­mint el­té­rő mó­don és szám­ban nyújt rész­vé­te­li le­he­tő­sé­get pél­dá­ul a tu­do­má­nyos élet, mint a köz­mű­ve­lő­dés. Ám ha más­ként is, de va­la­mi­fé­lét mind a ket­tő kí­nál. Következéskép­pen meg­ta­lál­ha­tó az a konk­rét mód­szer, ame­lyik­kel az adott te­rü­le­ten mind a rész­vé­tel, mind pe­dig a tel­je­sít­mény op­ti­ma­li­zál­ha­tó. Csak­hogy – és ez mon­dan­dónk lé­nye­ge – a po­li­ti­kai ér­dek­füg­gés vi­szony­rend­sze­re mind­eh­hez nem elég. Az egyes ma­gyar ki­sebb­sé­gek ok­ta­tás­ügy­ének, tu­do­má­nyos éle­té­nek, köz­mű­ve­lő­dés­ének, mű­vé­sze­ti éle­té­nek, te­rü­le­ti és re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ta­i­nak, egy­há­za­i­nak, kis és nagy tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­te­i­nek, egy­szó­val egész köz­élet­ének is­me­re­te kell hoz­zá, an­nak je­len­tő­sebb sze­rep­lő­i­vel együt­t. Még­hoz­zá az­zal a szán­dék­kal és ké­pes­ség­gel, hogy az egyes te­rü­le­te­ket sa­já­tos­sá­ga­ik sze­rint ítél­je meg a ma­gyar­or­szá­gi tá­mo­ga­tó. Per­sze az ilyen rend­szer csak ak­kor mű­köd­het, ha mind­egyik re­le­váns ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai párt be­tart­ja írat­lan s írott sza­bá­lya­it. És ha ezért az eset­le­ges ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­vál­tás nem jár egy­ben rend­szer­vál­tás­sal is. To­váb­bá ha a po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus lo­gi­ká­já­ból kö­vet­ke­ző­en nem fe­nye­get ve­le ál­lan­dó­an. El­len­ke­ző eset­ben a min­den­ko­ri má­sik fél­nek is ha­tal­mi szem­pont­ja­it kell ér­vé­nye­sí­te­nie. Kü­lönb­ség leg­fel­jebb a mér­ték­ben le­het. S ami ma­rad, az a ki­sebb­sé­gek ura­lá­sá­nak ilyen-olyan stra­té­gi­á­ja, le­gyen ne­kik bár­mi­lyen sok és bár­men­­nyi­re sú­lyos, más­fé­le meg­ol­dá­sért ki­ál­tó gond­juk.
Ezért elég­te­len szem­pont a ki­sebb­sé­gek tá­mo­ga­tá­sá­nak az ép­pen ak­tu­á­lis ma­gyar­or­szá­gi ha­tal­mi ér­de­kek­hez va­ló iga­zí­tá­sa.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ber­lin, Isa­iah 1996. A meg­haj­lí­tott ves­­sző. A na­ci­o­na­liz­mus kialakulásáról. In Ber­lin, Isa­iah: Az em­be­ri­ség gö­csör­tös fá­ja. Bu­da­pest, Eu­ró­pa Könyv­ki­adó, 1996, 336–337. p.
Graves, Robert 1981. A gö­rög mí­to­szok. Bratislava, Ma­dách Könyv­ki­adó.
Green­feld, Liah 1996. The mo­dern reli­gion? Crit­i­cal Review, Vol. 10. No. 2. 169–191. p.
Grey, Thomas C. 1979. Con­sti­tu­tion­al­is­m: An Ana­lyt­ic Frame­work. In Peenock, James R.–Chapman, John W. (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al­is­m. New York, New York Uni­ver­si­ty Press, 202. p.
Hart, Her­bert Lionel Adol­phus 1995. A jog fo­gal­ma. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
Jon­son, James 2001. Invent­ing Con­sti­to­tion­al Tra­di­tion­s: The povetr­ty of Fatal­is­m. In Fer­e­john, John A. (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al Cul­ture and Dem­o­crat­ic Rule. Camb­rid­ge, Camb­rid­ge Uni­ver­si­ty Press, 87–90. p.
Kelsen, Hans 1988. Tisz­ta jog­tan. For­dí­tot­ta Bibó Ist­ván. Bu­da­pest, az EL­TE Bibó Ist­ván Szak­kol­lé­gi­um ki­ad­vá­nya.
Kom­mer­s, Do­nald P.–Thompson, W. J. 1995. Fun­da­men­tals in the Lib­er­al Con­sti­tu­tion­al Tra­di­tion. In Hes­se, Joachim J.–Jonson, Nor­man (ed­s.): Con­sti­tu­tion­al Pol­i­cy and Change in Europe. Ox­ford, Ox­ford Uni­ver­si­ty Press, 14. p.
McMahan, Jeff 1997. The Lim­its of Nation­al Par­tial­i­ty. In McKim, Robert–McMahan, Jeff (ed­s.): The Moral­i­ty of Nation­al­is­m. New York–Ox­ford, Ox­ford Uni­ver­si­ty Press, 107. p.
Offe, Claus 1998. „Homogenity” and Con­sti­tu­tion­al Democ­ra­cy: Cop­ing with Iden­ti­ty Con­licts with Group Right­s. Jo­ur­nal of Polit­i­cal Phi­los­o­phy, Vol. 2, 139. p.
Parekh, Bhikhu 1999. Defin­ing nation­al iden­ti­ty in a munti­cul­tur­al soci­ety. In Mor­timer, Edward (ed­s.): Peo­ple Nation & State. Lon­don–New York, I. B. Tau­ris Pub­lish­er­s, 68–70. p.
Preuss, Ulrich K. 1994. Con­sti­tu­tion­al Pow­er­mak­ing of the New Poli­ty: Some Delib­er­a­tions on the Rela­tions Between Con­stituent Power and the Con­sti­tu­tion. In Rosen­feld, Michel: Con­sti­tu­tion­al­is­m, Iden­ti­ty, Dif­fer­ence and Legit­i­ma­cy. Durham–London, Duke Uni­ver­si­ty Press, 147–155. p.
Preuss, Ulrich K. 1996. The Polit­i­cal Mean­ing of Con­sti­tu­tion­al­is­m. In Richard P. Bel­lamy (ed­s.): Democ­ra­cy and Sov­er­eign­ty: Amer­i­can and Euro­pean Pre­spec­tives. Ave­bury, Alder­shot, 12–13. p.
Sim­mon­s, Alan John 1979. Moral Prin­ci­ples and Polit­i­cal Oblig­a­tion. Princeton–New Jer­sey, Prince­ton Uni­ver­si­ty Press, 12. p.
Smith, Antho­ny D. 1991. Nation­al Iden­ti­ty. Har­mondsworth, Pen­guin Book­s.
Walk­er, Brian 1997. Plu­ral Cul­tures, Con­test­ed Ter­ri­to­ries: A Cri­tique of Kym­lic­k­a. Cana­di­an Jo­ur­nal of Polit­i­cal Sci­ence, Vol. 30., No. 2. (June 1997) 211–234. p.

László Béla: A szlovákiai magyarság műveltségi szintjéről

1. Be­ve­ze­tő

A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek hely­ze­te ál­lam­ha­tár­okon be­lül, de nem­zet­kö­zi szin­ten is na­gyon in­ten­zí­ven fog­lal­koz­tat­ja a ku­ta­tó­kat, po­li­ti­ku­so­kat, a köz­élet szin­te va­la­meny­­nyi sze­rep­lő­jét, ám fi­gyel­mük több­nyi­re a ki­sebb­sé­gek nyel­vé­nek, kul­tú­rá­já­nak, iden­ti­tá­sá­nak meg­őr­zé­sé­re kor­lá­to­zó­dik. Azok­ban a ré­gi­ók­ban, ahol a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek több­ség­ben él­nek vagy leg­alább­is olyan szám­ban, hogy nyel­vü­ket nem­csak csa­lá­di, ha­nem tár­sa­dal­mi, köz­éle­ti szin­ten is hasz­nál­ják, kul­tú­rá­ju­kat ápol­ják, iden­ti­tá­su­kat őr­zik, a ki­sebb­sé­gi lét­nek már ko­moly gaz­da­sá­gi, élet­szín­vo­nal­be­li, fog­lal­koz­ta­tá­si stb. ve­tü­le­tei is van­nak. Ez­zel el­len­tét­ben a ro­ma la­kos­ság az egész Szlo­vá­ki­át be­há­ló­zó szét­szórt­sá­ga mi­att csak ki­sebb, he­lyi jel­le­gű te­rü­le­te­ken je­le­nik meg gaz­da­sá­gi, fej­lő­dé­si té­nye­ző­ként.
A ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség me­rő­ben más jel­le­gű sze­rep­lő­je az ál­lam gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­té­nek. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint (Gyurgyík 2002, 9–12) Szlo­vá­kia 2883 te­le­pü­lé­sé­ből 551 (19,1%) te­le­pü­lé­sen élt leg­alább 100 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik fon­tos jel­lem­ző­je, hogy a szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár csak­nem tel­jes hos­­szú­sá­gá­ban ös­­sze­füg­gő ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten él, ahol 410 te­le­pü­lé­sen (74,4%) a la­ko­sok több­sé­gét, de leg­alább 50%-át al­kot­ja. Itt él a ma­gyar ki­sebb­ség 76,1%-a (396 214 sze­mély). Az sem el­ha­nya­gol­ha­tó tény, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok to­váb­bi 116 te­le­pü­lé­sen al­kot­nak leg­alább 10%-os ki­sebb­sé­get (ke­ve­sebb, mint 50%), ahol 85 417 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos él.
A ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­tek Szlo­vá­kia leg­ter­mé­ke­nyebb me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­le­tei, en­nek kö­szön­he­tő­en ál­la­mi stra­té­gi­ai ér­dek­szfé­ra is. Így ta­lál­koz­nak a ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség és az ál­lam leg­kü­lön­bö­zőbb ér­de­kei, és így vál­hat a több­ség és ki­sebb­ség ér­de­ké­vé is e te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi, inf­rast­ruk­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi fej­lesz­té­se. En­nek vi­szont a leg­fon­to­sabb té­nye­zői kö­zé tar­to­zik a meg­fe­le­lő szak­mai ta­golt­sá­gú, jó fel­ké­szült­sé­gű em­be­ri erő­for­rás­ok meg­lé­te. Ezért a la­kos­ság mű­velt­sé­gi, kép­zett­sé­gi szint­jé­nek, a ké­pes­sé­gek és kész­sé­gek igé­nyelt szak­mai ta­golt­sá­gá­nak vizs­gá­la­ta idő­sze­rű fel­adat.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi, kép­zett­sé­gi szint­jé­vel kap­cso­lat­ban a szak­ma, a po­li­ti­ka, a köz­gon­dol­ko­dás a kö­zel­múl­tig meg­elé­ge­dett an­nak a kons­ta­tá­lá­sá­val, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű dip­lo­má­sok és a fel­ső­ok­ta­tás­ban részt ve­vő hall­ga­tók ará­nya csak a fe­le az or­szá­gos át­lag­nak. Ez az 50%-os le­ma­ra­dás a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú óta tar­tó­san vé­gig­kí­sér­te a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got.
Mind­ez hát­rá­nyo­san be­fo­lyá­sol­ta a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság és az ál­ta­la is la­kott te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­tét. E te­he­tet­len­sé­gi ál­la­pot­ból né­mi ki­tö­ré­si esé­lyt su­gallt az 1998-ban az MKP rész­vé­te­lé­vel meg­ala­kult új kor­mány prog­ram­ja, amely sze­rint „a kor­mány ga­ran­tál­ni fog­ja a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­hez tar­to­zó ál­lam­pol­gár­ok mű­velt­sé­gi szint­jé­nek eme­lé­sét az or­szá­gos át­lag szint­jé­re” (A Szlo­vák Köztár­saság… 1998).
Ám a ma­gyar ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­nek prob­lé­ma­kö­rét ezt kö­ve­tő­en is – té­ve­sen – a fel­ső­fo­kú kép­zés prob­lé­má­i­ra kor­lá­toz­ták, a ma­gyar kar, il­let­ve a ma­gyar egye­tem lét­re­ho­zá­sá­ra, jól­le­het sok­kal szer­te­ága­zóbb, a köz­ok­ta­tás­ra, a fel­nőtt­ok­ta­tás­ra és a köz­gon­dol­ko­dás­ra is ki­ha­tó szé­les spekt­ru­mú össz­tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ról van szó. A szak­ma sem fi­gyelt fel kel­lő­kép­pen a mű­velt­sé­gi szint prob­lé­ma­kö­ré­ben rej­lő ku­ta­tá­si le­he­tő­sé­gek­re, an­nak tár­sa­dal­mi szük­sé­ges­sé­gé­re és fon­tos­sá­gá­ra (Lász­ló 2002, 8–31).

2. Az is­ko­lai mű­ve­lő­dés ál­ta­lá­nos ten­den­ci­á­i­ról

Ko­runk is­ko­lai mű­ve­lő­dé­sé­nek ten­den­ci­á­it is szem előtt kell tar­ta­ni, ami­kor a ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­vel fog­lal­ko­zunk. Lé­nye­ges an­nak ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa, hogy mi­lyen mér­ték­ben kö­ve­ti a ma­gyar nem­ze­ti­ség fi­a­tal­ja­i­nak mű­ve­lő­dé­se eze­ket a ten­den­ci­á­kat. Kép­zett­sé­gi, mű­velt­sé­gi szint alatt a to­váb­bi­ak­ban az is­ko­lai vég­zett­sé­gi szin­tet ért­jük. Most csu­pán né­hány, e cél­ból fon­tos, fel­fed­he­tő fej­lő­dé­si ten­den­ci­át eme­lünk ki.
El­ső­nek azt a fej­lő­dé­si irány­za­tot em­lít­jük, mely­nek ered­mé­nye­ként a leg­ma­ga­sabb el­ért is­ko­lai vég­zett­sé­gi szint a kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­ről át­to­ló­dik a fel­ső­fo­kú kép­zés­re. Azért kell nö­vel­ni a di­á­kok szá­mát az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lák­ban, mert csak ezen di­á­kok lép­het­nek be a fel­ső­ok­ta­tás­ba. A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés be­ve­ze­té­sé­vel az el­ső, alap­szin­tű kép­zé­si kö­ve­tel­mé­nyek a mun­ka­vég­zés­re al­kal­mas szak­ké­pes­sé­gek, kész­sé­gek és kom­pe­ten­ci­ák meg­szer­zé­sét irá­nyoz­zák elő a mun­ka­erő­pi­ac­ra tör­té­nő ki­lé­pés le­he­tő­sé­gé­vel. Ez az el­kö­vet­ke­ző évek­ben, év­ti­ze­dek­ben a szak­kö­zép­is­ko­lai kép­zés előny­be he­lye­zé­sét idéz­he­ti elő a ha­gyo­má­nyos gim­ná­zi­u­mi kép­zés­sel szem­ben.
A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés szá­má­ra Szlo­vá­ki­á­ban a 2002-ben ha­tály­ba lé­pett fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény biz­to­sít ke­re­te­ket. A fel­ső­ok­ta­tás­ban a szé­les kö­rű tár­gyi (el­mé­le­ti) tu­dás he­lyett egy­részt a gya­kor­la­ti, konk­rét mun­ka­vég­zé­si kész­sé­gek, ké­pes­sé­gek ki­ala­kí­tá­sa fe­lé moz­dul el az el­ső, alap­szin­tű kép­zés.
A má­so­dik szint­be (mas­ter, ma­gisz­ter) va­ló be­lé­pés fel­té­te­le az el­ső szin­t, a há­rom évig tar­tó alap­kép­zés (bach­e­lor) si­ke­res el­vég­zé­se. Egyes szak­ér­tők sze­rint az el­ső szint hall­ga­tó­i­nak 20-40%-a foly­tat­hat­ja ta­nul­má­nya­it a má­so­dik szin­ten, amely­nek egye­te­mi vagy dok­to­ri fo­ko­zat­hoz kell ve­zet­nie.
Ez tel­je­sen új hely­zet elé ál­lít­ja a hall­ga­tó­kat és az egész tár­sa­dal­mat, a mun­ka­erő­pi­a­cot, amely­re a du­á­lis, egy­más mel­lett pár­hu­za­mo­san fu­tó ún. fő­is­ko­lai és egye­te­mi kép­zést nem is­me­rő Szlo­vá­kia nincs fel­ké­szül­ve.
A glob­al­izált gaz­da­ság azon­ban jár­ja a ma­ga út­ját, és egy­re na­gyobb ér­dek­lő­dés mu­tat­ko­zik a mun­ka­erő­pi­a­con az olyan szak­em­be­rek irán­t, akik bi­zo­nyos mun­ka­vég­zé­si ké­pes­ség­gel ren­del­kez­nek fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gük­től füg­get­le­nül. A mű­ve­lő­dés­szer­ve­zés pi­a­co­so­dá­sát ki­hasz­nál­va a gaz­da­sá­gi pi­ac ál­tal igé­nyelt szak­em­ber­kép­zés gyors biz­to­sí­tá­sá­ra ki­ala­ku­ló­ban van egy olyan szak­em­ber­kép­zé­si rend­szer (in­téz­mé­nyes ke­re­tek­kel együt­t), ahol gyors mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket biz­to­sí­tó szak­ké­pes­sé­ge­ket, kész­sé­ge­ket le­het sze­rez­ni. Ezek ál­ta­lá­ban érett­sé­gi utá­ni, bach­e­lor szin­tet nem tel­je­sí­tő, fel­ső­fo­kú akkred­itá­ció­val nem ren­del­ke­ző köz­tes kép­zé­sek. Az akk­re­di­tált fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyek va­ló­szí­nű­leg eb­ben a csa­tá­ban alul­ma­rad­nak. Már most vi­lá­go­san kör­vo­na­la­zód­nak azok a ten­den­ci­ák, ame­lyek meg­kér­dő­je­le­zik a leg­alább mas­ter szin­tű egye­te­mi kép­zés tö­me­ge­sí­té­sé­re irá­nyu­ló szem­lé­le­tet. Ez ugyan­is a ma­ga­sabb, im­már el­mé­le­ti szin­tű egye­te­mi kép­zés szín­vo­na­lá­nak tel­je­sí­té­sé­re nem al­kal­mas tö­me­gek mas­ter kép­zés­be va­ló be­lé­pé­sé­vel a kép­zés szín­vo­na­lá­nak rom­lá­sá­hoz is ve­zet­ne.
A mű­velt­sé­gi szin­t, a mű­ve­lő­dés szem­pont­já­ból a bo­lo­gnai fo­lya­mat ál­tal is meg­ha­tá­ro­zó fej­lő­dé­si ten­den­cia az éle­ten át tar­tó ta­nu­lás. Ez alap­ve­tő ele­me kell, hogy le­gyen a jö­vő Eu­ró­pá­já­nak, a tu­dás ala­pú tár­sa­da­lom és gaz­da­sá­gi pros­pe­ri­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­nak (Hrubos 2002).
A fej­lő­dés ten­den­ci­ái azt su­gall­ják, hogy az érett­sé­gi után tö­me­ges köz­tes szak­em­ber­kép­zés és a bach­e­lor szin­tű kép­zés szá­má­ra he­lyi, re­gi­o­ná­lis szin­ten biz­to­sít­va lesz­nek a fel­té­te­lek. A mas­ter és dok­to­ri szin­tű kép­zé­sek vi­szont már a szé­le­sebb kö­rű hall­ga­tói mo­bi­li­tá­sok ke­re­tei kö­zött foly­ná­nak a hall­ga­tók tu­do­má­nyos ku­ta­tó­mun­ká­ba va­ló be­vo­ná­sá­val.
A fel­ső­ok­ta­tást az is jel­lem­zi, hogy bő­vül a tu­do­má­nyok mű­ve­lő­i­nek, a ku­ta­tók­nak a kép­zé­se, az­az a tu­dós­kép­zés, amely az ún. dok­to­ri kép­zé­si for­mák­ban va­ló­sul meg. Szlo­vá­ki­á­ban igen nagy a fej­lő­dés a dok­toran­duszhall­gatók szá­má­ban és a dok­to­ri prog­ra­mok vá­lasz­té­ká­ban egy­aránt.
A há­rom­szin­tű fel­ső­fo­kú kép­zés­ben azon­ban nem el­ha­nya­gol­ha­tó bi­zo­nyos ki­ala­kult ará­nyok fi­gye­lem­be­vé­te­le. Nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban ugyan­is az em­lí­tett há­rom­szin­tű kép­zés mind­egyi­ké­re ki­ala­kult kö­ve­tel­mény­rend­szer be­tar­tá­sa mel­lett szük­ség van a hall­ga­tók sze­lek­tá­lá­sá­ra. Már itt be­lép a kö­zép­szin­tű is­ko­lai kép­zés szín­vo­na­lá­nak je­len­tő­sé­ge, mert nem mind­egy, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók mi­lyen arány­ban lesz­nek ver­seny­ké­pe­sek az egyes fel­ső­fo­kú kép­zé­si szin­te­ken. Nagy­szá­mú hall­ga­tó ma­gisz­te­ri kép­zés­be va­ló be­kap­cso­lá­sa – nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban – min­den bi­zon­­nyal ala­cso­nyabb ok­ta­tá­si és tu­dás­szin­tet ered­mé­nyez. Az ilyen hall­ga­tók vi­szony­lag ala­csony szá­ma csök­ken­ti az esé­lyt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­má­ra, hogy el­fog­lal­has­sák a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szfé­rá­ban az őket meg­il­le­tő ará­nyú po­zí­ci­ót.
A tu­dós-, ill. ku­ta­tó- (PhD-) kép­zés­ben is a nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás kell, hogy irány­adó le­gyen. Már nem a kü­lön­bö­ző tu­do­má­nyos fo­ko­za­tok és cí­mek meg­szer­zé­se a cél, ha­nem olyan tu­dó­sok és ku­ta­tók ki­ne­ve­lé­se, akik a tu­do­mány­nak és a ku­ta­tás­nak fog­ják éle­tü­ket szen­tel­ni.

3. A mű­velt­sé­gi szint jel­lem­zé­se

Kép­zett­sé­gi, mű­velt­sé­gi szint alatt az is­ko­lai vég­zett­sé­gi szin­tet ért­jük. A mű­velt­sé­gi szint te­rén meg­lé­vő le­ma­ra­dást úgy le­het a leg­job­ban le­mér­ni, ha ös­­sze­ha­son­lít­juk a ma­gyar ki­sebb­ség leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­sé­gi szint­jét az or­szá­gos át­lag­gal.
Itt fel kell fi­gyel­ni öt, az or­szá­gos ada­tok­hoz vi­szo­nyít­va na­gyon lé­nye­ges el­té­rés­re, ame­lyek az is­ko­lai vég­zett­ség te­rén mu­tat­koz­nak, és a ma­gyar nem­ze­ti­ség mű­velt­sé­gi le­ma­ra­dá­sá­ra utal­nak. Az ös­­sze­ha­son­lí­tá­son ala­pu­ló elem­zé­sek két vo­na­lon tör­tén­het­nek. Egy­részt fi­gyel­ni le­het azo­kat a je­len­sé­ge­ket, ame­lyek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak Szlo­vá­kia össz­la­kos­sá­gá­hoz vi­szo­nyí­tott sta­tisz­ti­kai arány­szá­ma­in ala­pul­nak, más­részt pe­dig azo­kat, ame­lyek a la­kos­sá­gon be­lü­li mű­velt­sé­gi szin­tek sze­rin­ti el­osz­lá­sok­ból in­dul­nak ki.
1. Elő­ször is szem­be­tű­nő, hogy igen ma­gas a csak alap­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző ma­gyar la­ko­sok ará­nya. 1991-ben Szlo­vá­kia ilyen vég­zett­sé­gű la­ko­sa­i­nak 14,81%-át al­kot­ták a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek. Ez 4,05%-kal ma­ga­sabb, mint a ma­gya­rok 10,76%-os ará­nya. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint ez a kü­lönb­ség 4,33%-ra emel­ke­dett (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Ez a ked­ve­zőt­len ál­la­pot még azon is le­mér­he­tő, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok 30,49%-a ren­del­ke­zik leg­fel­jebb alap­is­ko­lai mű­velt­ség­gel, ho­lott ez szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban 21,06% (lásd a 2. táb­lá­za­tot). Az 1991-es év­hez ké­pest az or­szá­gos ada­tok tük­ré­ben cse­kély ja­vu­lást le­het ész­re­ven­ni ab­ban, hogy míg Szlo­vá­ki­á­ban az alap­is­ko­lai mű­velt­sé­gű­ek ará­nya 28,68%-ról 21,06%-ra csök­kent, te­hát 7,62%-kal, a ma­gyar la­ko­sok ese­té­ben ez a csök­ke­nés 9,00%-os volt. Ez las­sú ki­egyen­lí­tő­dés­re utal.
A sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal ki­mu­tat­ha­tó ja­vu­lás azon­ban nem a tény­le­ges mű­velt­sé­gi szint­be­li ki­egyen­lí­tő­dés je­le, ha­nem nagy va­ló­szí­nű­ség­gel az idő­sebb kor­cso­por­tok kö­ré­ben ki­mu­ta­tott ma­ga­sabb nép­fo­gyat­ko­zás kö­vet­kez­mé­nye. Szlo­vá­ki­á­ban ugyan­is a 35 év fe­let­ti la­ko­sok kö­ré­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­za­lé­kos ará­nya jó­val meg­ha­lad­ja az or­szá­gos át­la­got, ezek kö­zül a leg­fel­jebb alap­is­ko­lai vég­zett­sé­gű ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok szá­ma is ma­ga­san túl­lé­pi az össz­la­kos­sá­gi arány­szá­mot. Er­re ve­zet­he­tő vis­­sza a szlo­vá­ki­ai la­kos­ság és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek köz­ti 10,81%-os (39,49% – 28,68%) kü­lönb­ség tíz év alatt 9,43%-ra va­ló vál­to­zá­sa is. Ha a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi szint­je ja­vu­lá­sá­nak csak ilyen üte­mét ké­pes fel­mu­tat­ni, ak­kor az or­szá­gos ará­nyok el­éré­se több év­ti­ze­dig is el­hú­zód­hat (lásd a 2. táb­lá­za­tot).

1. táb­lá­zat. Mű­velt­sé­gi meg­osz­lás 1991-ben és 2001-ben
laszlo01

Meg­jegy­zés: * nincs adat; ** 1991 – 15 évig, 2001 – 16 évig

2. A kö­zép­is­ko­lai mű­velt­sé­gi szint te­kin­te­té­ben a ma­gyar nem­ze­ti­ség még min­dig el­ma­rad az össz­la­kos­sá­gi ará­nyok­tól. Ez 1991-ben 9,89% volt, mely 2001-ben 9,44%-ra mó­do­sult. Ha eze­ket a la­kos­ság arány­szá­ma­i­hoz ha­son­lít­juk, ak­kor tíz év alatt az arány kö­ze­lebb ke­rült a 9,68%-hoz, amely a kö­zép­is­ko­lai mű­velt­sé­gi szint emel­ke­dé­sé­re utal (lásd az 1. táb­lá­zat 4. so­rát). A la­kos­sá­gon be­lül a kö­zép­is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek szá­za­lé­kos ará­nyát vé­ve ala­pul, tíz év alatt itt is bi­zo­nyos po­zi­tív, az or­szá­gos ará­nyok­hoz va­ló kö­ze­le­dé­si fo­lya­mat fi­gyel­he­tő meg, amely az 1991. évi szá­za­lé­kos ará­nyok (39,41% – 36,22%) 3,19%-os kü­lönb­sé­gé­nek 2001-re 1,21%-ra tör­té­nő csök­ke­né­sé­vel mu­tat­ha­tó ki (lásd a 2. táb­lá­za­tot).

2. táb­lá­zat. Mű­velt­sé­gi meg­osz­lás 1991-ben és 2001-ben (szá­za­lék­ban)
laszlo02

Meg­jegy­zés: * nincs adat; ** 1991 – 15 évig, 2001 – 16 évig

3. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ala­csony mű­velt­sé­gi szint­jé­re mu­tat­nak rá a leg­fel­jebb érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai kép­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­má­ra vo­nat­ko­zó sta­tisz­ti­kai ada­tok. Az ilyen vég­zett­sé­gű ma­gyar la­ko­sok szá­za­lé­kos ará­nya ugyan­is tar­tó­san meg­ha­lad­ja az össz­la­kos­sá­gi arányt. A ma­gyar­ság szem­pont­já­ból hát­rá­nyos fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­ra utal, hogy tíz év alatt ez a ne­ga­tív je­len­ség még in­kább el­mé­lyült, hi­szen az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint az érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­zők szá­za­lé­kos ará­nya 10,83%-ról csak 10,63%-ra mó­do­sult 2001-re, de a la­kos­ság 10,76%-os, ill. 9,68%-os arány­vál­to­zá­sá­hoz vi­szo­nyít­va ez köz­ve­tett nö­ve­ke­dést je­lent (lásd az 1. táb­lá­zat 2. so­rát). Ez mu­tat­ha­tó ki a la­kos­sá­gon be­lü­li ilyen kép­zett­sé­gű­ek ará­nyá­nak az or­szá­gos ará­nyok­hoz ké­pest na­gyobb mér­té­kű nö­ve­ke­dé­sé­vel is. Az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia la­ko­sai kö­zül 21,14%-­nak volt leg­fel­jebb érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­té­se, a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­zül 21,28%-­nak. Ezek az ada­tok 2001-re 23,50%-ra, ill. 25,81%-ra emel­ked­tek (lásd a 2. táb­lá­zat 2. so­rát). Az or­szá­gos fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák­hoz ké­pest te­hát a ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben a hát­rá­nyos vál­to­zá­sok je­lei ab­ban is fel­fed­he­tők, hogy a ma­gyar­ság kö­ré­ben na­gyobb arány­ban nö­ve­ke­dett az ala­cso­nyabb, érett­sé­gi nél­kü­li kö­zép­is­ko­lai kép­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­ma, mint ál­ta­lá­ban Szlo­vá­ki­á­ban, s ez lé­nye­gé­ben az em­lí­tett tíz év alatt kö­vet­ke­zett be. Azon­ban kü­lön-kü­lön a szlo­vá­ki­ai, ill. a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok kö­ré­ben az imént em­lí­tett szá­za­lé­kos arány­nö­ve­ke­dést csak an­­nyi­ban le­het po­zi­tív je­len­ség­nek te­kin­te­ni, hogy a leg­fel­jebb alap­is­ko­lai kép­zett­sé­gű la­ko­sok, va­gyis az en­nél ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szin­tű la­ko­sok ro­vá­sá­ra jött lét­re.
4. A leg­fel­jebb érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­ző la­ko­sok kö­zött Szlo­vá­ki­á­ban az össz­la­kos­ság arány­szá­má­nál ala­cso­nyabb a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok ará­nya, amely az 1991. évi 8,80%-ról 2001-re 8,35%-ra csök­kent (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Mi­vel a ma­gyar össz­la­kos­ság szá­má­nak csök­ke­né­se en­nél na­gyobb mér­té­kű, ezért itt is re­la­tív ja­vu­lás­ról, a la­kos­ság 9,68%-os ará­nyá­hoz va­ló kö­ze­le­dés­ről be­szél­he­tünk. E po­zi­tív vál­to­zá­si ten­den­ci­át azon­ban be­ár­nyé­kol­ja, hogy min­de­nek­előtt az érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző ma­gyar szak­mun­kás­ok szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se idéz­te elő. Tíz év alatt 4880-ról 16 107-re emel­ke­dett az ilyen vég­zett­sé­gű­ek szá­ma, amely 230%-os nö­ve­ke­dés­nek fe­lel meg (lásd az 1. táb­lá­za­tot). En­nek el­le­né­re azon­ban az e cso­port­ba tar­to­zó szlo­vá­ki­ai la­ko­sok­nak a ma­gya­rok csak a 6,31%-át te­szik ki. Szlo­vá­ki­á­ban a mai na­pig a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben a gim­ná­zi­u­mi kép­zés van túl­súly­ban, ezért nem meg­le­pő, hogy az ilyen leg­ma­ga­sabb kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző la­ko­sok kö­zött még min­dig lé­nye­ge­sen na­gyobb arány­ban van­nak a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek, mint azt az össz­la­kos­sá­gi ará­nyok in­do­kol­nák. Az 1991-es 13,30%-os arány 2001-re 12,48%-ra mó­do­sult, de így az utób­bi in­kább tá­vo­lo­dott (2,80%-ra a 2,54%-ról) a 9,68%-os össz­la­kos­sá­gi arány­tól, mint kö­ze­le­dett vol­na. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ezt a ma­gas gim­ná­zi­u­mi kép­zett­sé­gi szin­tet nem tud­ta a fel­ső­fo­kú to­vább­ta­nu­lás­ban ha­tá­ro­zot­tab­ban ka­ma­toz­tat­ni. Ezt úgy is ér­té­kel­het­jük, hogy ez­ál­tal az érett­sé­gi­vel já­ró kö­zép­is­ko­lai szak­kép­zést igény­lő mun­ka­he­lyek be­töl­té­se te­rén a ma­gyar­ság hát­rá­nyos hely­zet­be ke­rült. Szlo­vá­ki­á­ban a szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­sé­gű la­ko­sok al­kot­ják a leg­fel­jebb érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző la­ko­sok túl­nyo­mó ré­szét. E ka­te­gó­ri­á­ban a ma­gya­rok ará­nya nem éri el az össz­la­kos­sá­gi arányt, de a 8,16%-ról 7,71%-ra tör­té­nő vál­to­zás a 9,68%-hoz va­ló kö­ze­le­dés ten­den­ci­á­ját mu­tat­ja (lásd az 1. táb­lá­za­tot).
A la­ko­sok­nak a ké­pe­sí­té­si szin­tek sze­rin­ti bel­ső el­osz­lá­sa te­kin­te­té­ben ha­son­ló fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák fe­dez­he­tők fel 1991 és 2001 kö­zött a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nál, mint or­szá­gos szin­ten (lásd a 2. táb­lá­zat 3.1., 3.2. és 3.3. so­rát). Eb­ből is lát­ha­tó, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­be­li le­ma­ra­dá­sa kö­zép­szin­ten, az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő szak­mun­kás és szak­kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­té­sek­ben mu­tat­ko­zik meg. Ér­de­mes fel­fi­gyel­ni azon­ban ar­ra, hogy az előbb em­lí­tett össz­la­kos­sá­gi ará­nyo­kat lé­nye­ge­sen meg­ha­la­dó gim­ná­zi­u­mi vég­zett­sé­gű ma­gyar la­ko­sok szá­ma va­ló­já­ban az or­szá­gos­tól el­té­rő bel­ső ará­nyok­ban is meg­mu­tat­ko­zik. A leg­fel­jebb kö­zép­is­ko­lai érett­sé­gi­vel ren­del­ke­ző ma­gyar la­ko­sok 27,50%-a gim­ná­zi­um­ban érett­sé­gi­zett, or­szá­gos szin­ten ez csak 18,38%-ot tesz ki.
5. Szlo­vá­kia fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző 423 324 la­ko­sa kö­zül 2001-ben 23 652 volt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, amely 5,59%-­nak fe­lel meg. Ez nem­csak re­la­tív gya­ra­po­dást, ha­nem ab­szo­lút nö­ve­ke­dé­si ten­den­ci­át is mu­tat az 1991. évi 5,35%-hoz ké­pest. En­nél még na­gyobb ará­nyú a va­lós ja­vu­lás, mi­vel az össz­mag­yarság szá­ma ez idő alatt 10,76%-ról 9,68%-ra csök­kent. A 9,68%-tól az 5,59% azon­ban még min­dig na­gyon mes­­sze van, s ez ar­ra utal, hogy a ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­velt­sé­gi szint­je ma­ga­san el­ma­rad az or­szá­gos szint­től (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Ez meg­mu­tat­ko­zik ab­ban is, hogy Szlo­vá­kia la­ko­sa­i­nak 7,87%-a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű, míg a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­ko­sok­nak csak a 4,54%-a ren­del­ke­zik fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel. A bel­ső ará­nyo­kat te­kint­ve a tu­do­má­nyos fo­ko­zat­tal ren­del­ke­ző ma­gya­rok ará­nya a leg­ki­sebb. Az ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint mu­ta­tó­ja még az is, hogy a bach­e­lor fo­ko­zat­tal ren­del­ke­ző ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­ma és ará­nya a leg­jobb, sőt 8,18%-os ará­nyá­val na­gyon kö­zel ke­rült a szük­sé­ges 9,68%-hoz (lásd az 1. és 2. táb­lá­za­tot).
A ma­gyar nem­ze­ti­ség több tíz éven át tar­tó nagy­ará­nyú le­ma­ra­dá­sát a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség te­kin­te­té­ben nem kel­le­ne szük­ség­kép­pen a ki­sebb­sé­gi lét ve­le­já­ró­já­nak te­kin­te­ni. Nem­csak kül­föl­di, ha­nem szlo­vá­ki­ai ada­tok is ezt iga­zol­ják, hi­szen a ro­ma és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gen kí­vül va­la­men­­nyi szlo­vá­ki­ai nem­ze­ti­ség kö­ré­ben a fel­ső­fo­kú mű­velt­sé­gű la­ko­sok szám­ará­nya lé­nye­ge­sen meg­ha­lad­ja a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek 8,24%-os ará­nyát (lásd a 3. táb­lá­za­tot).

3. táb­lá­zat. A leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­ség nem­ze­ti­sé­gi meg­osz­lás­ban (2001)* (szá­za­lék­ban)
laszlo03

Meg­jegy­zés: * az ada­tok %-ban ér­ten­dők

Az 1991-es és 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­ta­tok alap­ján még két ös­­sze­ve­tést ké­szí­tet­tünk el (lásd a 4. táb­lá­za­tot).
Az egyik a mű­velt­sé­gi szin­tek­re vo­nat­koz­ta­tott ma­gyar la­kos­sá­gi hi­ányt, ill. an­nak több­let­vál­to­zá­sa­it mu­tat­ja be a ma­gyar­ság 10,76%-os, va­la­mint 9,68%-os szám­ará­nyá­nak függ­vé­nyé­ben; a má­sik a tíz év alatt be­állt la­kos­sá­gi gya­ra­po­dás, ill. csök­ke­nés szá­mát és azok szá­za­lé­kát fe­di fel. Ezek alap­ján lát­ha­tó, hogy a két leg­ala­cso­nyabb kép­zett­sé­gi szin­tű ma­gyar la­ko­sok szá­má­ban mu­tat­ko­zó több­let szá­za­lék­ará­nya tíz év alatt nőtt, ami ne­ga­tív je­len­ség­re utal, a töb­bi há­rom kép­zett­sé­gi szint­nél a hi­ány szá­za­lék­ará­nya csök­kent, ami vi­szont po­zi­tív vál­to­zást je­lent. Ami az egyes leg­ma­ga­sabb vég­zett­sé­gi szint­tel ren­del­ke­ző la­ko­sok szá­má­nak tíz év alatt be­kö­vet­ke­zett gya­ra­po­dá­sát/csök­ke­né­sét il­le­ti, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság min­de­nütt el­ma­rad az or­szá­gos vál­to­zás szá­za­lé­kos ará­nya­i­tól, ki­vé­ve a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű la­ko­so­kat, akik­nél a ma­gyar­ság gya­ra­po­dá­sa 44,16%-os volt, az or­szá­gos vi­szont csak 37,93%-os. Az utol­só sor­ban szá­za­lék­ban is ki­fe­jez­tük a ma­gyar­ság ré­sze­se­dé­sét az 1991–2001 kö­zöt­ti or­szá­gos vál­to­zá­sok­ban.

4. táb­lá­zat. Leg­ma­ga­sabb el­ért mű­velt­ség
laszlo04

Meg­jegy­zés: * több­let (+), hi­ány (-); ** 1. táb­lá­zat

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság egyik leg­sú­lyo­sabb prob­lé­má­ja azon­ban a nép­sza­po­ru­lat csök­ke­né­se. A 4. táb­lá­zat utol­só osz­lo­pá­ban a 15 (1991), ill. 16 (2001) év­nél fi­a­ta­labb la­ko­sok ada­ta­it rög­zí­tet­tük. Az össz­la­kos­ság 10,76%-ához, ill. 9,68%-ához vi­szo­nyít­va a ma­gyar nem­ze­ti­ség ilyen ko­rú fi­a­tal­ja­i­nak hi­á­nya 17,87%-ról 20,75%-ra nőtt 1991 és 2001 kö­zött. Az ilyen ko­rú ma­gyar la­ko­sok szá­ma 33 275-­tel csök­kent, amely 28,66%-os csök­ke­nés­nek fe­lel meg. Szlo­vá­kia em­lí­tett ko­rú la­ko­sa­i­nak szá­ma en­nél lé­nye­ge­sen ki­sebb mér­ték­ben, 17,82%-kal csök­kent a jel­zett idő­szak­ban.

4. Az ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint oka­i­nak elem­zé­se

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti kö­zös­ség ala­cso­nyabb mű­velt­sé­gi szint­jé­nek egyik fő okát az is­ko­lai mű­ve­lő­dés­ben, a ma­gyar is­ko­lák há­ló­za­tá­ban, az ott fo­lyó ok­ta­tás tar­tal­má­ban, szín­vo­na­lá­ban és nem utol­só­sor­ban a ma­ga­sabb mű­velt­sé­gi szint el­éré­sé­nek igé­nyé­re va­ló ne­ve­lés­ben kell ke­res­ni. E prob­lé­mák oly­an­­nyi­ra ös­­sze­tet­tek, hogy meg­ol­dá­suk­ra az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság még pró­bál­ko­zást sem tett.
Az ala­csony mű­velt­sé­gi szint a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben és a fel­ső­ok­ta­tás­ban ter­me­lő­dik. Ar­ra, hogy a tá­vo­lab­bi múlt­ból örö­költ mű­velt­sé­gi le­ma­ra­dás­ról van-e szó vagy e mű­velt­sé­gi szint­be­li le­ma­ra­dás to­vább ge­ne­rál­ja ön­ma­gát, a kö­zép­is­ko­lai kép­zés és a fel­ső­ok­ta­tás utol­só 15 évé­nek át­te­kin­té­sé­vel ke­res­sük a vá­laszt.

4.1. Kö­zép­is­ko­lai kép­zés

A kö­zép­is­ko­lai kép­zés te­kin­te­té­ben a fen­ti kér­dé­sek­re az 1991-es, 2001-es és 2005-ös sta­tisz­ti­kai ada­tok elem­zé­sé­vel pró­bá­lunk vá­la­szol­ni. E cél­ból a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok alap­ján olyan új sta­tisz­ti­ká­kat ké­szí­tet­tünk, ame­lyek jel­lem­zik a kép­zés­ben le­vő di­á­kok, hall­ga­tók szám­be­li le­ma­ra­dá­sát (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Mi­vel a ma­gyar nem­ze­ti­ség 10,76%-os (1991) és 9,68%-os (2001) ará­nyá­tól nagy­ban el­tér­nek az egyes is­ko­lai ok­ta­tás­ban részt ve­vő kor­cso­port­ok szá­za­lé­kos ará­nyai, ezért a kor­rekt kö­vet­kez­te­té­sek le­vo­ná­sa ér­de­ké­ben a kor­cso­port­ok ará­nya­it vet­tük ala­pul a szá­mí­tá­sok­nál. A hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok sze­rint 1991-ben Szlo­vá­kia 14–19 éves kor­cso­port­já­nak 9,54%-át (Sèítanie… 1991), 2001-ben pe­dig 8,36%-át (Sèítanie… 2001) al­kot­ták a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek. Mi­vel 2005-re vo­nat­ko­zó­an hi­va­ta­los ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re becs­lés­re kény­sze­rül­tünk, mely az 1991 és 2001-es ada­tok kö­zöt­ti dif­fe­ren­cia ará­nyos to­vább­vi­te­lén alap­szik. Az így meg­ka­pott ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű 14–19 éves kor­cso­port 2005-ös ará­nya 7,88%. Azon ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű di­á­kok szá­mát, akik­nek a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben kel­le­ne len­ni­ük, a szlo­vá­ki­ai di­á­kok szám­ada­ta­i­nak imént ka­pott szá­za­lé­kos ará­nyá­ban szá­mí­tot­tuk ki. Most pe­dig tér­jünk ki az így el­ké­szí­tett 5. táb­lá­zat ada­ta­i­nak elem­zé­sé­re!
El­ső­ként azt mond­hat­juk, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság a jel­zett há­rom év­ben, te­hát va­ló­já­ban az el­múlt 15 év­ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés szin­te va­la­men­­nyi tí­pu­sá­ban (ket­tő ki­vé­te­lé­vel) to­vább hal­moz­ta a hi­ányt. Ez az 5. táb­lá­zat­ban le­vő ada­tok alap­ján szá­mok­ban is meg­be­csül­he­tő, pél­dá­ul úgy, hogy az 1991-es és 2005-ös di­ák­szá­mok át­la­ga­it el­oszt­juk 4-gyel (4 éves kö­zép­is­ko­lai kép­zést szá­mol­va), és meg­szo­roz­zuk 15-­tel. Az ilyen becs­lés alap­ján a ma­gyar­ság 15 éves vesz­te­sé­ge a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben meg­kö­ze­lí­tő­leg 8700-ra te­he­tő.
A to­vább­ta­nu­lás esé­lye­it il­le­tő­en még szem­be­tű­nőbb a mű­velt­sé­gi szint­re va­ló ki­ha­tá­sa mi­att az, hogy eh­hez a vesz­te­ség­hez meg­kö­ze­lí­tő­leg 7300 fő­vel az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő gim­ná­zi­u­mi és szak­kö­zép­is­ko­lai kép­zés já­rult hoz­zá.
Az utób­bi négy-öt év­ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben a ma­gyar­ság hi­á­nya ab­szo­lút szá­mok­ban is csök­ke­nő ten­den­ci­át mu­tat. A kor­cso­port­ban mu­tat­ko­zó csök­ke­nés mi­att a kor­cso­port­ok ará­nya­i­hoz va­ló fel­zár­kó­zás ten­den­ci­á­ja erő­tel­jes­eb­ben ész­lel­he­tő.
A ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség szem­pont­já­ból a kö­zép­is­ko­lai kép­zés eme ked­ve­ző fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­it azon­ban né­mi­leg be­ár­nyé­kol­ja há­rom, a kép­zés bel­ső struk­tú­rá­já­ban meg­lé­vő ked­ve­zőt­len ál­la­pot.

5. táb­lá­zat. Di­á­kok szá­ma az egyes is­ko­la­tí­pu­sok­ban (1991, 2001, 2005)
laszlo05

El­ső­ként a szak- és az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­kal kap­cso­la­tos prob­lé­má­kat em­lít­jük. A kö­zép­is­ko­lai kép­zés eu­ró­pai tren­dek ál­tal is su­gal­ma­zott szer­ke­ze­ti és tar­tal­mi vál­toz­ta­tá­sok igé­nye, va­la­mint a köz­pon­ti köz­igaz­ga­tá­si kom­pe­ten­ci­ák egyes ré­sze­i­nek át­ru­há­zá­sa az ala­cso­nyabb köz­igaz­ga­tá­si in­téz­mé­nyek­re, 2002-ben új kö­zép­is­ko­lai tí­pus lét­re­ho­zá­sá­hoz ve­ze­tett. Így jöt­tek lét­re az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák (združené stred­né školy), ame­lyek túl­nyo­mó rész­ben az ad­dig ha­gyo­má­nyos szak­mun­kás­kép­zők in­teg­rá­ló­dá­sá­hoz ve­zet­tek. Ki­sebb rész­ben e vál­to­zás vesz­te­sei azon­ban a szak­kö­zép­is­ko­lák is. A szak­mun­kás­kép­zők­ben 2001 és 2005 kö­zött a di­á­kok szá­ma 41 755-tel, a szak­kö­zép­is­ko­lák­ban csak 10 322-v­el csök­kent szlo­vá­ki­ai vi­szony­lat­ban. Az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák ré­vén azon­ban, ahol 2005-ben már 71 534 ta­nu­ló ta­nult, a kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban részt ve­vő di­á­kok szá­ma 2001-től (szak­kö­zép­is­ko­la és szak­mun­kás­kép­ző) 2005-ig (szak­kö­zép­is­ko­la, szak­mun­kás­kép­ző és egye­sí­tett kö­zép­is­ko­la) 19 457-­tel nőtt (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Ezek az ada­tok azt mu­tat­ják, hogy a Szlo­vá­kia kö­zép­is­ko­lá­i­ban fo­lyó szak­kép­zés az utób­bi né­hány év­ben re­ne­szán­szát éli. Ér­de­kes­ség­ként em­lít­jük a ko­ráb­bi tíz év vál­to­zá­sa­it, mi­a­latt – ha nem is fo­lya­ma­to­san, de az 1990 és 2001-es évek di­ák­szá­mai sze­rint – a kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban a di­á­kok szá­ma 38 478-­cal csök­kent (Lász­ló 2004, 212–226). Ez idő alatt a gim­na­zis­ta di­á­kok szá­ma is, meg­tart­va az 1990 óta tar­tó fo­lya­ma­tos fej­lő­dést, 13 519-­cel nőtt.
A ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tá­sát il­le­tő­en a di­á­kok szá­ma 2001-re 1990-hez vi­szo­nyít­va 5224-­gyel csök­kent, amely a szlo­vá­ki­ai, imént em­lí­tett 38 478-as diák­szám­c­sökkenés igen ma­gas, 13,58%-át ad­ja (Lász­ló 2004, 212–226). 2001-től 2005-ig vi­szont a szak­kép­zés­ben le­vő ma­gyar di­á­kok szá­ma 698-­cal nőtt, amel­­lyel a szlo­vá­ki­ai nö­ve­ke­dés­hez csu­pán 3,59%-kal já­rult hoz­zá (lásd az 5. táb­lá­za­tot).

Ami vi­szont szem­be­tű­nő, de nem meg­le­pő, hogy az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­ban a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű di­á­kok szá­ma 443-­mal meg­ha­lad­ja a kor­cso­port 7,88%-os ará­nyát, hi­szen a szak­mun­kás­kép­zők­ben már 2001-ben is ha­son­ló je­len­ség­re fi­gyel­het­tünk fel (lásd az 5. táb­lá­za­tot).
Ezt a ked­ve­ző je­len­sé­get azon­ban túl­nyo­mó­részt a nem érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai szak­ok­ta­tás­ban ér­te el a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kép­zés ro­vá­sá­ra, hi­szen 2005-ben a kö­zép­is­ko­lai kép­zés te­rü­le­tén a di­ák­hi­ány kö­zel 2000 fő (lásd az 5. táb­lá­za­tot). Ez te­hát vé­gül is a fel­ső­fo­kú kép­zés­be va­ló be­lé­pés esé­lye­it ront­ja a ma­gyar­ság szá­má­ra.
Szlo­vá­ki­á­ban a kö­zép­is­ko­lák négy tí­pu­sát kü­lön­böz­tet­jük meg: gim­ná­zi­u­mok, szak­kö­zép­is­ko­lák (stred­né odborné školy), szak­mun­kás­kép­zők (stred­né odborné uèil­iš­ti­a) és egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák (združené stred­né školy). A há­rom utol­só tí­pus­ban kü­lön­bö­ző sza­ko­kon és az azok ál­tal kí­nált spe­cial­izá­ciók­ban le­het ta­nul­má­nyo­kat foly­tat­ni. A sza­ko­kon be­lül a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kák nem tar­tal­maz­zák a di­á­kok nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­tel­ét, a ma­gyar nyel­ven fo­lyó ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ó­kat azon­ban igen. A 2005/2006-os tan­év­ben Szlo­vá­ki­á­ban a négy kö­zép­is­ko­la-tí­pus­ban ös­­sze­sen 317 810 di­ák ta­nult, kö­zü­lük 241 369 ta­nu­ló az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő tel­jes kö­zép­is­ko­lai kép­zést (úplné stred­né štúdi­um s matu­ri­tou) lá­to­gat­ta, ők az ös­­szes di­ák 75,95%-át tet­ték ki (lásd az 5. táb­lá­za­tot) (Separát… 2005).
A ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák és osz­tá­lyok 15 572 di­ák­ja kö­zül tel­jes kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nyo­kat vé­gez 11 374, va­gyis az ös­­szes di­ák 73,04%-a. A 6. táb­lá­zat­ban meg­ad­tuk ezen di­á­kok meg­osz­tá­sát az egyes is­ko­la­tí­pu­sok sze­rint.

6. táb­lá­zat. A di­á­kok szá­ma a tel­jes érett­sé­gi­vel vég­ző­dő kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben (USV)
LASZLO-tab-6

E táb­lá­zat­ból az is ki­tű­nik, hogy a ma­gyar nyel­vű érett­sé­gi­vel vég­ző­dő szak­ok­ta­tás­ban részt­ve­vő di­á­kok szá­ma – ará­nyá­ban is – az egye­sí­tett kö­zép­is­ko­lák­ban, de leg­in­kább a szak­mun­kás­kép­zők­ben lé­nye­ge­sen el­ma­rad az ös­­szes di­ák ará­nyá­tól, amely a fel­ső­fo­kú to­vább­ta­nu­lás esé­lye­it ront­ja.
A 2002-ben meg­kez­dett kö­zép­is­ko­lai szak­kép­zés szer­ke­zet­vál­tá­sát a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság nem tud­ta a ma­ga hasz­ná­ra for­dí­ta­ni, mert nem ké­szült fel az ilyen vál­to­zás­ra, és nem volt – és ma sincs – is­ko­la­po­li­ti­kai stra­té­gi­á­ja a fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák, ill. az új ki­hí­vá­sok ke­ze­lé­sé­re.
Ta­nul­má­nyunk­ban ed­dig a kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás­nak a mű­velt­sé­gi szint­re va­ló ha­tá­sát az érett­sé­gi­vel vég­ző­dő és egyéb kép­zést nyúj­tó két szak­te­rü­let­re bont­va ele­mez­tük. Te­kint­sünk be egy ki­csit mé­lyeb­ben a sza­kok­ban és szak­spe­cial­izá­ciók­ban rej­lő le­he­tő­sé­gek elem­zé­sé­be! Eh­hez szin­tén csak Szlo­vá­ki­á­ra és a ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó­an ren­del­ke­zünk hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal.

A 7. táb­lá­zat­ból ki­ol­vas­ha­tó, hogy a ma­gyar nyel­ven kí­nált sza­kok szá­ma és a sza­ko­kon be­lül vá­laszt­ha­tó spe­cial­izá­ciók szá­ma az egyes kép­zé­si for­mák­ban és a kö­zép­is­ko­lák tí­pu­sa­i­ban egy­aránt mes­­sze el­ma­rad az or­szá­gos szám­adat­ok­tól. Pe­dig ezek te­het­nék von­zób­bá a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zést, és ez­ál­tal le­het­ne nö­vel­ni a spe­ci­á­lis ké­pes­sé­ge­ket és kész­sé­ge­ket igény­lő mun­ka­erő­pi­a­con va­ló el­he­lyez­ke­dés esé­lye­it.
A leg­jobb hely­zet­ben le­vő ma­gyar gim­ná­zi­u­mok is csak ide­gen nyelv­re, in­for­ma­ti­ká­ra, ma­te­ma­ti­ká­ra és fi­zi­ká­ra, bi­o­ló­gi­á­ra és öko­ló­gi­á­ra szer­vez­nek kü­lön spe­ci­á­lis osz­tály­kép­zést, amely na­gyon ke­vés­nek mu­tat­ko­zik.
A töb­bi is­ko­la­tí­pus­ban ha­son­ló­an ked­ve­zőt­len a ma­gyar nyel­ven ta­nul­ha­tó sza­kok és spe­cial­izá­ciók kí­ná­la­ta (lásd a 7. táb­lá­za­tot). Ez egy­részt lé­nye­ge­sen csök­ken­ti a ma­gyar nyel­vű kö­zép­is­ko­lai kép­zés von­zá­sát, a ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­ré­ben hi­ány­szak­má­kat idéz elő, és nem utol­só­sor­ban bi­zo­nyos szak­mák­ban túl­kép­zés­hez ve­zet­het, amely a mun­ka­nél­kü­li­ek szá­mát nö­vel­he­ti.

7. táb­lá­zat. Ta­nul­má­nyi sza­kok (spe­cial­izá­ciók) szá­ma a kö­zép­is­ko­lák­ban
laszlo07

Meg­jegy­zés: A táb­lá­zat­ban a ta­nul­má­nyok vég­zé­sé­re kí­nált sza­kok szá­mát tün­tet­tük fel, zá­ró­jel­ben az azo­kon be­lül ta­nul­ha­tó szak­spe­cial­izá­ciók szá­ma ta­lál­ha­tó.
ÚSV – úplné stred­né vzde­lanie s matu­ri­tou (tel­jes kö­zép­is­ko­lai kép­zés érett­sé­gi­vel)
PMŠ – poma­tu­rit­né štúdi­um (érett­sé­gi utá­ni ta­nul­má­nyok)
NDŠ – nad­stavbové štúdi­um (fel­épít­mé­nyi ta­nul­má­nyok)
VYŠ – vyššie odborné štúdi­um s abso­lutóri­om (fel­sőbb szak­ta­nul­mány­ok)
SV – stred­né odborné štúdi­um bez matu­ri­ty (kö­zép­fo­kú szak­ta­nul­mány­ok érett­sé­gi nél­kül)

A har­ma­dik té­ma, amely a ma­gyar nem­ze­ti­ség mű­velt­sé­gi szint­jé­vel ös­­sze­füg­gés­be hoz­ha­tó, az a mun­ka­vég­zés mel­let­ti (le­ve­le­ző, es­ti) táv­ok­ta­tás. Amint azt az elő­ző­ek­ben ta­pasz­tal­tunk, a ma­gyar nem­ze­ti­ség kö­zép­is­ko­lai kép­zé­sé­re vo­nat­ko­zó szám­adat­ok el­ma­rad­nak az or­szá­gos ada­tok­tól. Stra­té­gi­ai cél­ként a ma­gyar­ság kor­cso­port sze­rin­ti szá­za­lé­kos ará­nyá­nak meg­fe­le­lő szin­tű kö­zép­is­ko­lai kép­zés el­éré­se je­löl­he­tő meg. Ez azon­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben mu­tat­ko­zó le­ma­ra­dás eny­hí­té­sé­re nem elég­sé­ges, mi­vel a ma­gyar­ság kö­ré­ben a 2001-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint a 9,68%-os össz­la­kos­sá­gi arány­nál 49 019-­cel töb­ben van­nak azok, akik leg­fel­jebb alap­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­kez­nek (lásd az 1. táb­lá­za­tot). Eh­hez még hoz­zá­ve­het­jük a leg­fel­jebb szak­mun­kás ké­pe­sí­té­sű 8286 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos­sá­gi több­le­tet is.
Ezen 57 305 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos szá­má­ra a kö­zép­szin­tű táv­ok­ta­tás nyújt­hat­ná a ma­ga­sabb kép­zett­sé­gi szint el­éré­sé­nek le­he­tő­sé­gét és a mun­ka­nél­kü­li­ség bűv­kö­ré­ből a mun­ka­erő­pi­a­con va­ló meg­je­le­nés esé­lyét.
Szlo­vá­ki­á­ban a kö­zép­is­ko­lai táv­ok­ta­tás (štúdi­um popri zamest­naní, ŠPZ) na­gyon fej­let­len. Mind a négy kö­zép­is­ko­lai tí­pus­ban ös­­sze­sen 12 060 sze­mély vég­zi ta­nul­má­nya­it mun­ka­vég­zés mel­lett vagy mun­ka­nél­kü­li­ként. Ezek kö­zül csak 270-en ta­nul­nak ma­gyar nyel­ven. Min­de­nek­előtt a ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák és a ma­gyar tan­nyel­vű osz­tá­lyok­kal ren­del­ke­ző is­ko­lák szá­má­ra kí­nál­ko­zik itt fej­lesz­té­si le­he­tő­ség egy­részt a ren­des kö­zép­fo­kú táv­ok­ta­tás bő­ví­té­sé­vel, más­részt a mun­ka­erő­pi­ac ál­tal igé­nyelt konk­rét mun­ka­vég­zé­si ké­pes­sé­gek meg­szer­zé­sé­hez hos­­szabb-rö­vi­debb ide­ig tar­tó kö­zép­is­ko­lai ké­pe­sí­tést nem adó kép­zé­sek meg­szer­ve­zé­sé­vel.

4.2. Fel­ső­ok­ta­tás

Az 1991-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű la­ko­sai kö­zül 10,76%-­nak, az­az 33 025-nek kel­lett vol­na ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek len­nie. A va­ló­ság­ban azon­ban csak 16 407 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű la­kos ren­del­ke­zett fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel, va­gyis a hi­ány 16 618 sze­mély volt. A 2001-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek hi­á­nya 17 326-ra emel­ke­dett (az 1. és 4. táb­lá­zat ada­tai alap­ján). A fel­ső­ok­ta­tás te­hát a ki­lenc­ve­nes évek­ben to­vább hal­moz­ta a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ben meg­le­vő le­ma­ra­dá­sát.
Ér­de­kes­ség­ként meg­em­lít­jük, hogy amen­­nyi­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fi­a­ta­lok a 20–24 éves kor­cso­port­ban meg­lé­vő ará­nya­i­nak meg­fe­le­lő szám­ban vet­tek vol­na részt a szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban, ak­kor a 2001-es nép­szám­lá­lás ál­tal ki­mu­ta­tott 23 652 dip­lo­más ma­gyar nemzetiségűhöz ké­pest (lásd az 1. és 8. táb­lá­za­tot) kö­zel 7200-zal több szlo­vá­ki­ai ma­gyar­nak lett vol­na fel­ső­fo­kú kép­zett­sé­ge. Eh­hez az adat­hoz úgy ju­tot­tunk, hogy az 1991-es és 2001-es hi­á­nyok át­la­gát öt­tel osz­tot­tuk (a fel­ső­ok­ta­tás hos­­szát öt év­nek vet­tük), és meg­szo­roz­tuk 11-­gyel, a köz­tes évek szá­má­val.
Szlo­vá­kia fel­ső­ok­ta­tá­sá­ban a hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kák a hall­ga­tó­kat öt szak­ága­zat­ra oszt­ják: egye­te­mi, mű­sza­ki, köz­gaz­da­sá­gi, me­ző­gaz­da­sá­gi és mű­vé­sze­ti. (Az vi­szont más kér­dés, hogy mely ta­nul­má­nyi sza­kok és spe­cial­izá­ciók hall­ga­tói tar­toz­nak az egyes szak­ága­za­tok­ba.) A nép­szám­lá­lás­ok idő­pont­ja­i­nak függ­vé­nyé­ben a 8. táb­lá­zat­ban fel­dol­goz­tuk a hall­ga­tók meg­osz­lá­sát az egyes szak­ága­za­tok sze­rint.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­vé­nye­sü­lé­se, ill. a ma­ga­sabb po­zí­ci­ók el­éré­se szem­pont­já­ból az sem mel­lé­kes, hogy mi­lyen a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók el­osz­lá­sa a szak­ága­za­tok, il­let­ve a ta­nul­má­nyi sza­kok, spe­cial­izá­ciók ke­re­te­in be­lül. A szak­ága­za­to­kon be­lül min­de­nek­előtt a nagy­szá­mú hall­ga­tó­sá­got be­fo­ga­dó egye­te­mi és mű­sza­ki ága­za­tok­ban még 1991-ben meg­lé­vő nagy­ará­nyú el­té­rés (40,79% – 52,06%, ill. 38,97% – 27,39%) 2001-re ki­sebb el­té­rést mu­tat­va ki­egyen­lí­tő­dött (41,95% – 46,96%, ill. 28,95% – 31,03%). A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­ma e két szak­ága­za­ton be­lül az or­szá­gos szá­za­lé­kos ará­nyok­hoz kö­ze­le­dett (lásd a 8. és 9. táb­lá­za­tot).
Szem­be­tű­nő azon­ban, hogy a hall­ga­tói szám or­szá­gos vál­to­zá­sa­i­nak ten­den­ci­á­i­tól a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­má­nak vál­to­zá­sai el­té­rő fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­kat mu­tat­nak. Míg pl. a mű­sza­ki ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tó hall­ga­tók szá­za­lé­kos ará­nya­i­ban a ki­lenc­ve­nes évek­ben 10%-os volt a vis­­sza­fej­lő­dés (38,97% – 28,95%) Szlo­vá­ki­á­ban, a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók ese­té­ben – ép­pen el­len­ke­ző­leg – ezen ága­zat hall­ga­tó­i­nak szá­za­lé­kos ará­nya kö­zel 4%-kal nőtt. Nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók a mű­sza­ki mér­nök­kép­zés iránt or­szá­go­san meg­mu­tat­ko­zó ki­sebb ér­dek­lő­dés mi­att az e sza­kok­ra va­ló kön­­nyebb be­ju­tást hasz­nál­ták ki. A sta­tisz­ti­kai ada­tok sze­rint azon­ban a fel­ső­ok­ta­tás­ban le­vő ma­gyar fi­a­ta­lok szá­za­lé­kos ará­nya tény­le­ge­sen nem emel­ke­dett, ha­nem az 1991-es 4,83%-ról 2001-ben 4,51%-ra csök­kent. Ez fi­gyel­mez­te­tő csök­ke­nés len­ne, ha a fel­ső­ok­ta­tás­ban részt ve­vő fi­a­ta­lok 20–24 éves kor­cso­port­já­ban a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű 10,09%-os arány nem csök­kent vol­na ez alatt az idő alatt 8,50%-ra. Így tény­le­ge­sen a fej­lő­dés ten­den­ci­á­ját azon le­het le­mér­ni, ha meg­néz­zük, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók hány szá­za­lé­kát te­szik ki azon hall­ga­tói szám­nak, amen­­nyi­nek a kor­cso­port­ok ará­nyai sze­rint len­ni kel­le­ne a fel­ső­ok­ta­tás­ban (lásd a 8. táb­lá­zat utol­só osz­lo­pát).
Ezek sze­rint a szük­sé­ges ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók csak 47,83%-a volt a fel­ső­ok­ta­tás­ban 1991-ben. Ez az arány 2001-re 53,11%-ra, 2004-re 56,25%-ra nőtt. E nö­ve­ke­dést azon­ban be­ár­nyé­kol­ja a szak­ága­za­tok hall­ga­tói szá­má­nak az ága­za­tok kö­zöt­ti, de az ága­za­to­kon be­lü­li nem egyen­le­tes, in­ga­do­zó vál­to­zá­sa is (lásd a 8. táb­lá­za­tot).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság a fel­ső­ok­ta­tás­ban va­ló emel­ke­dő rész­vé­te­lé­vel hoz­zá­já­rul mű­velt­sé­gi szint­jé­nek eme­lé­sé­hez. A 2004-es 56,25% azon­ban még túl mes­­sze van a 100%-tól.
Mi az oka an­nak, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kép­te­len gyor­sab­ban moz­gó­sí­ta­ni a 43,75%-os tar­ta­lé­ka­it, és mi­ért nem kö­ve­ti a fel­ső­fo­kú kép­zés te­rén a szak­ága­za­tok kö­zöt­ti és azo­kon be­lü­li or­szá­gos fej­lő­dé­si ten­den­ci­á­kat? Min­den va­ló­szí­nű­ség­gel e kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ban rej­lik a fel­ső­fo­kú kép­zés te­rén a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság or­szá­gos szint­hez va­ló fel­zár­kó­zá­sá­nak gyor­sabb üte­me.

8. táb­lá­zat. A hall­ga­tók szá­ma a fel­ső­ok­ta­tás­ban I.
SZK

Meg­jegy­zés: SZK – Szlo­vá­kia; MN – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű; MNSZ – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­za­lé­kos ará­nya Szlo­vá­kia fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tói kö­zött; KL – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek­nek a kor­cso­port sze­rint len­ni kel­le­ne; Hi – szám­be­li hi­ány; R – a ma­gyar hall­ga­tó (MN) ré­sze­se­dé­se a szük­sé­ges hall­ga­tói szám­ból (KL).

9. táb­lá­zat. A hall­ga­tók szá­ma a fel­ső­ok­ta­tás­ban II.
laszlo09

Meg­jegy­zés: SZK – Szlo­vá­kia; MN – ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű

Már je­lez­tük, hogy a fel­zár­kó­zás fo­lya­ma­tá­ban a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi élet szer­te­ága­zó sok­ré­tű­sé­ge mi­att fon­tos len­ne, ha a hall­ga­tók szám­ada­tai kö­vet­nék a szak­ága­za­tok és a ta­nul­má­nyi sza­kok kö­zöt­ti meg­osz­lás or­szá­gos ará­nya­it.
Fé­lő azon­ban, hogy e té­ren a fel­ső­ok­ta­tás­hoz va­ló kön­­nyebb hoz­zá­ju­tás (pl. fel­vé­te­li vizs­ga nél­kül), ill. a ki­sebb anya­gi ter­hek­kel já­ró le­he­tő­sé­gei mi­att az érett­sé­gi­zők nem ve­nnék fi­gye­lem­be a mun­ka­erő­pi­ac el­vá­rá­sa­it és a ter­mé­sze­tes szak­mai igé­nye­ket.
Mind­ezek a dip­lo­más szak­em­ber­kép­zés arány­ta­lan­sá­ga­i­hoz ve­zet­het­nek. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szem­szö­gé­ből ezek­nek az eset­le­ges de­for­má­ci­ók­nak most kü­lö­nös­kép­pen fi­gyel­met kel­le­ne szen­tel­ni, ami­kor lé­nye­ge­sen bő­vült a ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás Szlo­vá­ki­á­ban, és az eu­ró­pai in­teg­rá­ció fel­tét­elei kö­zött nőt­tek az esé­lyek és le­he­tő­sé­gek a to­vább­ta­nu­lás­ra a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben, de Eu­ró­pa más or­szá­ga­i­ban is.
A 2001 utá­ni idő­szak­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­ve­lő­dé­sé­nek fo­ko­zot­tabb fi­gye­lé­se azért vált idő­sze­rűb­bé, mert lé­nye­ge­sen meg­erő­söd­tek a ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás in­téz­mé­nyes ke­re­tei az új egye­tem és egye­te­mi kar lét­re­ho­zá­sá­val.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szem­pont­já­ból a leg­fon­to­sabb, hogy mi­lyen az új in­téz­mé­nyek szak­kí­ná­la­ta, és le­het-e ezen in­téz­mé­nyek­ben új sza­ko­kon ta­nul­má­nyo­kat foly­tat­ni. A két új in­téz­mény – a Selye Já­nos Egye­tem (Ko­má­rom) és a Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­ra (Nyitra) – a Szlo­vá­ki­á­ban 2003-ig meg­le­vő ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás­ra épül, és az ad­di­gi ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tá­si prog­ra­mok­ban foly­tat­ja a kép­zést. Az utób­bi két év­ben új ta­nul­má­nyi prog­ra­mot (hun­ga­ro­ló­gi­át) csak a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­ke, va­la­mint két új prog­ra­mot, hun­ga­ro­ló­gi­át, ill. kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis ant­ro­po­ló­gi­át a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­ra in­dí­tott.
A 2001–2004 kö­zöt­ti idő­szak­ban a szak­ága­za­tok te­rén be­állt vál­to­zá­sok ar­ra utal­nak, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­ség fel­ső­fo­kú kép­zé­sé­ben bi­zo­nyos struk­tu­rá­lis vál­to­zá­sok je­lei mu­tat­koz­nak (lásd a 8. és 9. táb­lá­za­tot). Az el­kö­vet­ke­ző évek fej­le­mé­nyei dön­tik el, mi­lyen irányt vesz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság fel­ső­fo­kú mű­ve­lő­dé­se.
Né­hány sta­tisz­ti­kai adat­ból már ész­lel­he­tők bi­zo­nyos ne­ga­tív fej­lő­dé­si ten­den­ci­ák. Ezek kö­zül most csak két je­len­sé­get eme­lünk ki, ame­lyek va­ló­di­sá­ga már sta­tisz­ti­ka­i­lag is alá­tá­maszt­ha­tó.
Tud­va­le­vő, hogy Szlo­vá­ki­á­ban az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­zés 1959 óta a fel­ső­ok­ta­tás ré­sze. Az óvó­pe­da­gó­gus-kép­zés meg­ma­radt kö­zép­is­ko­lai szin­ten. A 2005-ben be­ve­ze­tett há­rom­szin­tű fel­ső­ok­ta­tás e két pe­da­gó­gus­ka­te­gó­ria kép­zé­sét úgy ol­dot­ta meg, hogy a bach­e­lor szin­ten a hall­ga­tó óvó­pe­da­gó­gu­si ké­pe­sí­tést ér el, majd foly­tat­va ta­nul­má­nya­it a mas­ter szin­ten al­só ta­go­za­tos ta­ní­tói dip­lo­mát sze­rez. Emel­lett azon­ban meg­ma­radt a kö­zép­is­ko­lai óvó­pe­da­gó­gus-kép­zés is. Az ilyen fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nyi prog­ram­ra fel­vett hall­ga­tók te­hát al­só ta­go­za­tos ta­ní­tók sze­ret­né­nek len­ni, csak­hogy elő­ször el kell vé­gez­ni­ük a bach­e­lor szin­tű óvó­pe­da­gó­gus-kép­zést. Ezért jog­gal ös­­sze­von­hat­nánk a ré­gi és új ta­nul­má­nyi prog­ra­mok ilyen hall­ga­tó­it, egy­sé­ge­sen be­so­rol­ván őket az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­zés­be.

A 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben Ko­má­rom­ban és Nyitrán al­só ta­go­za­tos ta­ní­tói prog­ram­ban 659 hall­ga­tó foly­tat ta­nul­má­nyo­kat. Ha e szá­mot ki­egé­szít­jük a ma­gyar­or­szá­gi ki­he­lye­zett ta­ní­tó­kép­zés 60 hall­ga­tó­já­val, ak­kor a 719 hall­ga­tói szá­mot kap­juk. Szlo­vá­ki­á­ban meg­kö­ze­lí­tő­leg 1200-1300 al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó szá­má­ra biz­to­sí­ta­nak he­lyet a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák (Beòo et al. 1999, 6, 11–16). Amen­­nyi­ben a hall­ga­tók je­len­le­gi év­fo­lyam­szá­má­ból in­du­lunk ki, ak­kor a két in­téz­mény­ben év­fo­lya­mon­ként 170 (70 nap­pa­li és 100 le­ve­le­ző) hall­ga­tó ta­nul­na az al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó­kép­ző prog­ra­mok­ban. A ter­mé­sze­tes után­pót­lás biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben elég, ha éven­ként 30-50 al­só ta­go­za­tos ta­ní­tó vé­gez.
Má­sik em­lí­tés­re mél­tó kép­zé­si te­rü­let a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­nár­kép­zés. Az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um ál­tal 1998-ban ké­szí­tett fel­mé­rés sze­rint (Štati­s­tick­é… 1990–2005) 581 ta­nár ta­ní­tott ma­gyar nyel­vet és iro­dal­mat Szlo­vá­ki­á­ban. Je­len­leg Po­zsony­ban 58, Ko­má­rom­ban 289 (161 nap­pa­li, 128 le­ve­le­ző), Nyitrán 193 (172 nap­pa­li, 21 le­ve­le­ző), te­hát ös­­sze­sen 540 (333 nap­pa­li, 149 le­ve­le­ző) hall­ga­tó ké­szül a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­ná­ri pá­lyá­ra.
Az el­ső év­fo­lyam­ban 2005-ben Ko­má­rom­ban 190 (103+87), Nyitrán 94 (80+14), ös­­sze­sen 294 ma­gyar sza­kos hall­ga­tó ta­nult. Ezek sze­rint a 2008/2009-es aka­dé­mi­ai év­ben Szlo­vá­ki­á­ban a ma­gyar nyelv és iro­da­lom sza­kos ta­nár­kép­zés hall­ga­tó­i­nak szá­ma el­ér­he­ti az 1000 főt.
Az em­lí­tett fel­mé­rés sze­rint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű alap- és kö­zép­is­ko­lák­ban 1998-ban 3221 pe­da­gó­gus ta­ní­tott. Szlo­vá­ki­á­ban a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben a ma­gyar nyel­vű pe­da­gó­gus­kép­zés hall­ga­tó­i­nak szá­ma 1676 (983 nap­pa­li és 693 le­ve­le­ző). Eb­ben az aka­dé­mi­ai év­ben az el­ső év­fo­lyam­ban 961 (434 nap­pa­li és 327 le­ve­le­ző) hall­ga­tó foly­tat ta­nul­má­nyo­kat pe­da­gó­gus­kép­ző ta­nul­má­nyi prog­ra­mok­ban. Ezek alap­ján a 2008/2009-es aka­dé­mi­ai év­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar pe­da­gó­gus­kép­zés­ben a hall­ga­tók szá­ma el­ér­he­ti a 3000 főt. A ter­mé­sze­tes pe­da­gó­gus-után­pót­lás biz­to­sí­tá­sá­ra hos­­szú tá­von elég, ha éven­ként 130-150 pe­da­gó­gus vé­gez.
A 2011-re ese­dé­kes nép­szám­lá­lá­sig ez­ál­tal ugyan gya­ra­pod­ni fog a leg­ma­ga­sabb fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek szá­ma és ará­nya, azon­ban az ilyen fej­lő­dé­si ten­den­cia mel­lett a pe­da­gó­gus­dip­lo­má­val ren­del­ke­zők több­sé­ge nem fog tud­ni el­he­lyez­ked­ni a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák­ban.
Azt gon­dol­nánk, nem­csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban, ha­nem a tel­jes szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban is a mun­ka­erő­pi­ac tör­vé­nyei ural­kod­nak. Saj­nos, ez nem tel­je­sen igaz. A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek a sok hi­á­nyos­ság­gal ren­del­ke­ző nor­ma­tív tá­mo­ga­tá­si rend­szer ke­re­tei kö­zött sza­ba­don nö­ve­lik a hall­ga­tók szá­mát azo­kon a ta­nul­má­nyi sza­ko­kon, ame­lyek iránt meg­nőtt az ér­dek­lő­dés, füg­get­le­nül at­tól, el tud­nak-e majd he­lyez­ked­ni az itt vég­zet­tek a szak­má­juk­ban. Szlo­vá­ki­á­ban na­gyon ke­vés a dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li, de elég nagy ré­szük nem a szak­má­já­nak meg­fe­le­lő mun­kát kény­sze­rül el­fo­gad­ni. A je­len­le­gi ka­o­ti­kus je­gye­ket vi­se­lő köz- és fel­ső­ok­ta­tás­ban a spe­ci­á­lis szak­kép­zés­től füg­get­le­nül, fő­leg az ide­gen nyelv és az in­for­ma­ti­ka ok­ta­tá­sá­val a vég­zős hall­ga­tók olyan kom­pe­ten­ci­ák­hoz ju­tot­tak, ame­lyek­kel jól el le­he­tett he­lyez­ked­ni, sok­szor fel­ső­fo­kú dip­lo­mát nem igény­lő mun­ka­he­lye­ken is.
Azon­ban ez a pi­ac is te­lí­tő­dik, és egy­re több a friss dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li. A 2005-ben vég­zett dip­lo­má­sok több mint 12%-a szep­tem­ber­ben mun­ka­nél­kü­li volt. 2005 no­vem­be­ré­ben az ös­­szes mun­ka­nél­kü­li több mint 7%-a ren­del­ke­zett dip­lo­má­val.
A ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás szer­ve­zé­sé­nél, struk­tú­rá­já­nak ki­ala­kí­tá­sá­nál, a ta­nul­má­nyi prog­ra­mok in­dí­tá­sá­nál fi­gye­lem­be kel­le­ne ven­ni, hogy ne csak a kép­zett­sé­gi szint eme­lé­sét, ha­nem a dip­lo­más mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak csök­ke­né­sét is elő­se­gít­se, úgy, hogy le­he­tő­sé­gük le­gyen az el­ső dip­lo­má­sok­nak szak­má­juk­ban el­he­lyez­ked­ni.

5. Be­fe­je­zés

A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti ki­sebb­ség mű­velt­sé­gi, is­ko­lai kép­zett­sé­gi szint­jé­nek az or­szá­gos szint­re tör­té­nő eme­lé­se (lásd az 1. táb­lá­za­tot) va­ló­szí­nű­leg na­gyon hosz­­szú időt vesz majd igény­be. A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő 15 év­ben, amely­ből nyolc éven át a ma­gyar­ság po­li­ti­kai kép­vi­se­le­te kor­mány­té­nye­ző volt, a mű­velt­sé­gi szint te­rén csak a ja­vu­lás ten­den­ci­á­it fe­dez­het­jük fel, utal­va az 1998-as kor­mány­prog­ram ide­vá­gó ré­szé­nek nem tel­je­sí­té­sé­re. Az egye­tem és egye­te­mi kar lét­re­ho­zá­sa ko­moly elő­re­lé­pést je­len­tett, amely­nek a mű­velt­sé­gi szint eme­lé­sé­re, a gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi szfé­ra igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő szak­em­ber­kép­zés­re, a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ken­té­sé­re, a ma­ga­sabb gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ók meg­szer­zé­sé­re irá­nyu­ló ki­ha­tá­sa­it csak hos­­szú tá­von le­het majd le­mér­ni.
Az in­téz­mé­nyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás in­du­lá­sa (az el­ső két év) vi­szont a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest nem ho­zott ma­gá­val lé­nye­ges szak­kí­ná­lat-bő­ví­tést, és a hall­ga­tók na­gyobb ér­dek­lő­dé­sé­re szá­mí­tó új ta­nul­má­nyi prog­ra­mo­kat lé­nye­gé­ben csak a nyi­trai egye­tem kí­nál.
Az is szem­be­tű­nő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás túl­sá­go­san a pe­da­gó­gus­kép­zés­re össz­pon­to­sít, ez pe­dig több­szö­rö­sen fe­lül­múl­ja az igé­nye­ket. A pe­da­gó­gus­kép­zés tö­me­ges jel­le­ge és ben­ne a le­ve­le­ző kép­zés igen ma­gas ará­nya szük­ség­kép­pen a kép­zés szín­vo­na­lá­nak rom­lá­sát fog­ja elő­idéz­ni, amely vé­gül is a ma­gyar köz­ok­ta­tás von­zá­sát gyen­gí­ti. A Szlo­vá­ki­á­ban ko­rább­ról meg­le­vő és az újon­nan meg­in­du­ló ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás nem elég­gé tud­ta ki­ak­náz­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 30-40%-os tar­ta­lé­ka­it. En­­nyi­vel ke­ve­sebb ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű fi­a­tal ér­dek­lő­dik ugyan­is a fel­ső­ok­ta­tás irán­t, mint az or­szá­gos át­lag.
Az is meg­ál­la­pít­ha­tó (lásd a 9. táb­lá­za­tot), hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás sta­tisz­ti­ka­i­lag ér­té­kel­he­tő mér­ték­ben kez­di el­von­ni a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tó­kat a mű­sza­ki és ag­rár­sza­kok­tól, ame­lyek­ben nincs ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás. Nyil­ván e sza­ko­kon elő­idé­zett vesz­te­sé­ge­ket sem­mi­kép­pen nem kár­pó­tol­ja a túl­zott pe­da­gó­gus­kép­zés.
Nem­csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ér­de­ke, ha­nem össz­tár­sa­dal­mi ér­dek is, hogy a ma­gyar nem­ze­ti­ség az is­ko­lai kép­zés min­den szint­jén a kor­cso­port­ok ará­nya­i­nak meg­fe­le­lő szám­ban le­gyen je­len. Ez le­het a stra­té­gi­ai alap­cél. En­nek mi­ha­ma­rab­bi el­éré­sé­hez szük­sé­ges konk­rét te­en­dők meg­al­ko­tá­sát csak szak­mai és po­li­ti­kai sí­kon le­het el­kép­zel­ni.
Az éle­ten át tar­tó ta­nu­lás eu­ró­pai prog­ram­ja új, ed­dig is­me­ret­len le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál a ha­gyo­má­nyos is­ko­lai kép­zést nem ab­szol­vált la­ko­sok szá­má­ra ma­ga­sabb ké­pe­sí­té­si szint el­éré­sé­hez, a mun­ka­erő­pi­a­con va­ló si­ke­res el­he­lyez­ke­dés­hez szük­sé­ges szak­kom­pe­ten­ci­ák meg­szer­zé­sé­hez. E te­rü­le­ten kí­nál­koz­nak ta­lán a leg­na­gyobb fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek a ma­gyar nyel­vű kö­zép- és fel­ső­ok­ta­tás ré­szé­re is.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kor­má­nyá­nak prog­ram­ja 1998. XII. rész. (1998. ok­tó­ber 27.)
Beòo, Matej – Har­gas, Mar­tin – Herich, Ján – Sedi­vý, Marek 1999. Kval­i­fiko­vanos ped­a­go­gick­ých pra­cov­níkov a odbor­no­s vyuèo­va­nia v regionál­nom škol­stve. Sloven­ský uèite¾, 7. évf. 6. sz. 6. p., 11–16. p. (A Tech­no­ló­gia vzdelá­va­nia c. fo­lyó­irat mel­lék­le­te.)
Gyur­gyík Lász­ló 2002. Nép­szám­lá­lás 2001. Gon­do­lat, 2. évf. 18. sz. 9–12. p. (Az Új Szó 2002. szep­tem­ber 6-i szá­má­nak mel­lék­le­te.)
Hru­bos Il­di­kó 2002. A „Bo­lo­gnai fo­lya­mat”. Bu­da­pest, Ok­ta­tás­ku­ta­tó In­té­zet, No. 235.
Lász­ló Bé­la 2002. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­velt­sé­gi szint­jé­ről. Hely­zet­kép a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás­ról. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Lász­ló Bé­la 2004. A ma­gyar ok­ta­tás­ügy. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 183–246. p.
Rácz Vin­ce 2006. Egye­tem­ről a mun­ka­hi­va­ta­lok­ba? Új Szó, 59. évf. (2006. már­ci­us 25.) 71. sz. 3. p.
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov v roku 1991. Bratislava, Štati­stický úrad Slvenskej repub­liky (www.s­ta­tis­tic­s.sk).
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov v roku 2001. Bratislava, Štati­stický úrad Slvenskej repub­liky (www.s­ta­tis­tic­s.sk).
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va Slovenskej repub­liky 2005 2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií prognóz škol­st­va (MŠ SR).
Štati­stické roèenky škol­st­va Slovenskej repub­liky 1990–2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va (MŠ SR).

 

Hushegyi Gábor: Többnyelvű oktatás és a bolognai folyamat

1. Be­ve­ze­tés

Az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér in­téz­mé­nye­sí­ti a kon­ti­nens egye­te­me­i­nek, fő­is­ko­lá­i­nak együtt­mű­kö­dé­sét. A bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát je­len­leg azon­ban nem csak ad­mi­niszt­ra­tív és nem­ze­ti jo­gi buk­ta­tók ne­he­zí­tik, ha­nem a hall­ga­tók és az egye­te­mi ok­ta­tók ide­gen nyel­vi, ill. szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­já­nak hi­á­nya is. En­nek az új rend­szer­nek a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ha­szon­él­ve­zői fő­kép­pen a két- vagy ide­gen nyel­vű kö­zép­is­ko­lák egy­ko­ri di­ák­jai, akik egye­te­mi ta­nul­má­nya­ik so­rán a szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia el­sa­já­tí­tá­sát kö­ve­tő­en si­ker­rel tel­je­sí­tik a nem­zet­kö­zi hall­ga­tói mo­bi­li­tás pá­lyá­za­ti kö­ve­tel­mé­nye­it. Év­fo­lyam- és cso­port­tár­sa­ik pe­dig az ide­gen nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val küz­de­nek, hogy a dip­lo­má­hoz nél­kü­löz­he­tet­len nyelv­vizs­ga aka­dá­lyát si­ker­rel ve­gyék. Egy­ér­tel­mű, hogy a stan­dard kö­zép­is­ko­lai kép­zés­ben részt vett egye­te­mi hall­ga­tók ki­sebb szám­ban él­vez­he­tik a bo­lo­gnai fo­lya­mat ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, az esély­egyen­lő­sé­get csak a több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé nyi­tás sza­va­tol­hat­ja. Eb­ből a szem­szög­ből ér­de­mes meg­kö­ze­lí­te­ni az Eu­ró­pai-is­ko­la pro­jek­tet, amely az EU-tagállamokban te­vé­keny­ke­dő dip­lo­ma­ták gyer­me­ke­i­nek több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye (Ring 2004, 166), vé­gig­gon­dol­ni kö­zép-eu­ró­pai és azon be­lül szlo­vá­ki­ai meg­va­ló­sí­tá­si le­he­tő­sé­ge­it. Egy­ben el­ke­rül­he­tet­len, hogy el­gon­dol­kod­junk az anya­nyel­vű és töb­b-, ill. ide­gen nyel­vű köz­ok­ta­tás ki­bé­kít­he­tet­len­nek tű­nő el­len­té­té­ről, va­la­mint a nem­ze­ti ok­ta­tá­si nyelv­be va­ló be­zár­kó­zás kö­vet­kez­mé­nye­i­ről. En­nek ér­de­ké­ben át­te­kint­jük az ide­gen­nyelv-ok­ta­tás el­múlt hat év­ti­zed­ét (Cseh)szlovákiában, a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő ele­mi ere­jű vál­to­zá­so­kat Szlo­vá­ki­á­ban, a több- és ide­gen nyel­vű ok­ta­tás te­rén meg­fo­gal­ma­zó­dott új el­vá­rá­so­kat és a meg­va­ló­sí­tás kü­lön­bö­ző for­má­it. Ez­zel el­ju­tunk az Eu­ró­pai-is­ko­la té­má­hoz, ill. e mul­ti­kul­turális ok­ta­tá­si kon­cep­ció ha­zai meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, amely nem re­mény­te­len és nem kon­ku­ren­cia nél­kü­li kez­de­mé­nye­zés.

2. Tör­té­nel­mi vis­­sza­te­kin­tés az el­múlt hat év­ti­zed­re

A több­nyel­vű­ség ter­mé­sze­tes ré­szét ké­pez­te az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek, ám en­nek el­le­né­re a for­du­lat éve­it kö­ve­tő­en re­tor­zi­ók­ra, in­téz­mé­nyek meg­szün­te­té­sé­re ke­rült sor (pl. a po­zso­nyi Er­zsé­bet Egye­tem), ez­zel fe­jez­ve ki az új ál­lam, fő­képp an­nak szlo­vá­ki­ai ré­szé­nek „cseh­szlo­vák” jel­le­gét. E tör­té­nel­mi ese­mé­nyek ke­rül­nek leg­gyak­rab­ban a ma­gyar tör­té­net­írás fi­gyel­mé­be – jog­gal. Ugyan­ak­kor az is tény, hogy a T. G. Masaryk ál­lam­el­nök ne­vé­vel fém­jel­zett utód­ál­lam ok­ta­tá­si rend­sze­re pri­o­ri­tás­ként ke­zel­te a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, va­la­mint az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sát, sőt az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is – bár re­du­kált ter­je­de­lem­ben, de még­is – meg­őriz­te a prá­gai né­met fel­ső­ok­ta­tá­si ha­gyo­mányt. A köz­ok­ta­tás­ban ér­vé­nye­sí­tett több­nyel­vű­ség Cseh­szlo­vá­kia ese­té­ben egy­szer­re vo­nat­ko­zott az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sá­ra és az anya­nyel­ven tör­té­nő kép­zés­re, s amint azt alább ol­vas­hat­juk, e két té­ma­kör együt­tes ke­ze­lé­se és azo­nos kri­té­ri­u­mok sze­rin­ti ér­té­ke­lé­se el­ke­rül­he­tet­len, el­len­ke­ző eset­ben ugyan­is a sé­rel­mi szem­pont ér­vé­nye­sül, a tá­gabb, or­szá­gos ös­­sze­füg­gé­se­ket pe­dig szem elől té­veszt­jük. Fi­gyel­mün­ket az ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ra és fő­kép­pen a gim­ná­zi­u­mok­ra irá­nyí­tom, mi­vel a kö­zép­is­ko­lák kö­zül ez az a tí­pus, amely a leg­na­gyobb mér­ték­ben ké­szí­ti fel di­ák­ja­it a to­vább­ta­nu­lás út­já­ra, ill. itt vol­tak ko­ráb­ban is ha­gyo­má­nyai a klas­­szi­kus hu­mán mű­velt­ség­nek.

2.1. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­tól a sztá­li­nis­ta és russ­zofil ok­ta­tás­po­li­ti­ká­ig 1945– (1953)–1968

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­it kö­ve­tő­en a cseh­szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben nem ál­lí­tot­ták hely­re tel­jes mér­ték­be az 1930-as évek köz­ok­ta­tá­sát, sőt a né­met és a ma­gyar la­kos­ság el­len meg­fo­gal­ma­zott és jo­gi úton is ér­vé­nye­sí­tett kol­lek­tív bű­nös­ség el­ve mi­att meg­szün­tet­ték a köz­ok­ta­tás több­nyel­vű­sé­gét, ill. tör­vé­nyen kí­vül he­lyez­ték a né­met és ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tát az or­szág éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­tén. En­nek a tör­té­nel­mi fo­lya­mat­nak az egyik el­ső ké­zen fek­vő do­ku­men­tu­ma a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács 1945. már­ci­us 14-én ki­adott kör­le­ve­le az 1944/1945-ös gim­ná­zi­u­mi tan­év tan­terv­mó­do­sí­tá­sá­ról, amely a har­ma­dik év­fo­lyam­ban meg­szün­tet­te, a ne­gye­dik­ben pe­dig re­du­kál­ta a la­tin nyelv ok­ta­tá­sát, a né­met nyel­vet pe­dig az oros­­szal he­lyet­te­sí­tet­te (Obežník è. 4… 1945, 46–47). Mind­ez a fa­sisz­ta szlo­vák ál­lam denaci­fikálása je­gyé­ben tör­tént. A kö­vet­ke­ző tan­év­ben az ál­ta­lá­nos is­ko­lák tan­terv­ében a szlo­vák mel­lett már csak az orosz nyelv sze­re­pelt, míg a gim­ná­zi­um­ban a né­met, an­gol, fran­cia és az olasz a má­so­dik nyelv ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­ta­tott, de is­mét meg­je­lent a la­tin nyelv ok­ta­tá­sa is (Výnos… 1946, 1:3–77; 3a:117–165). Az 1948-as ok­ta­tá­si re­form tel­jes mér­ték­ben ér­vé­nye­sí­tet­te az elő­ző há­rom esz­ten­dő russ­zofil ori­en­tált­sá­gát, sőt ek­kor már a szo­ci­a­liz­mus épí­té­sé­nek cél­jai is meg­fo­gal­ma­zód­tak az új köz­ok­ta­tá­si tör­vény­ben (Zákon… 1948, 281–290). A gim­ná­zi­u­mok és a ta­ní­tói aka­dé­mi­ák ide­ig­le­nes tan­ter­ve is tar­tó­sí­tot­ta a ko­ráb­ban vál­lalt kur­zust, amely az ide­gen nyelv má­sod­ran­gú ka­te­gó­ri­á­ba tör­té­nő át­mi­nő­sí­té­sét tűz­te ki cé­lul (Výnos… 1949a, 618–622). Sors­dön­tő­nek az 1949. ok­tó­ber 7-én köz­zé­tett új gim­ná­zi­u­mi tan­terv bi­zo­nyult, amely a la­tint már csak vá­laszt­ha­tó stá­tus­ban tűr­te meg, de az ide­gen nyelv az oros­­szal azo­nos óra­szám­ban sze­re­pelt a négy év fo­lya­mán (Výnos… 1949b, 648). A kö­vet­ke­ző év au­gusz­tu­sá­ban si­ke­rült az olyan ide­gen nyel­vek kö­zé, mint az an­gol, a fran­cia, a né­met, az olasz és a spa­nyol be­ik­tat­ni a len­gyel, a szer­b, a hor­vát és a ma­gyar nyel­vet is (Výnos… 1950, 635), majd né­hány hét­tel ké­sőbb jog­erő­re emel­ke­dett a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás fel­újí­tá­sá­ról szó­ló ren­de­let, amely öt és fél évig tar­tó jog­fosz­tott­ság­nak ve­tett vé­get (Výnos… 1951, 18–19), pa­ra­dox mó­don az egy­re dog­ma­ti­ku­sab­bá vá­ló cseh­szlo­vá­ki­ai sztá­li­nis­ta rend­szer­ben. A ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás revi­tal­izálása (a né­met nem ré­sze­sült eb­ben a le­he­tő­ség­ben!) fe­lett ér­zett öröm va­la­me­lyest el­feled­tet­te az újabb köz­ok­ta­tá­si tör­vény (Zákon… 1953, 207–209) sztá­li­nis­ta kon­túr­ja­it, pe­dig az meg­szün­tet­te a ha­gyo­má­nyos gim­ná­zi­u­mot, fel­szá­mol­ta az el­múlt év­ti­ze­dek­ben ki­ala­kult kö­zép­is­ko­lai struk­tú­rát, s he­lyé­re egy ide­o­ló­gi­ai, szov­jet tí­pu­sú egyen­zub­bonyt kény­szerítet­t. Sőt 1953-­mal foly­ta­tó­dott a má­so­dik ide­gen nyelv ki­szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó kö­zép­is­ko­lák (a volt gim­ná­zi­u­mok) tan­ter­vé­ből, mind­ös­­sze he­ti 2-2 órá­ra csök­ken­tet­ték az an­gol, a né­met, a fran­cia, eset­leg a spa­nyol nyelv ok­ta­tá­sát, az orosz he­ti 4-4-3 óra­do­tá­ci­ó­já­val szem­ben. A ma­gyar is­ko­lák – meg­elé­ged­ve az anya­nyel­vű ok­ta­tás vis­­sza­ál­lí­tá­sá­val – ki­ma­rad­tak a vi­lág­nyel­vek ok­ta­tá­sá­ból, az ele­mi el­ső­től az érett­sé­gi év­fo­lya­mig a szlo­vák mel­lett csak az orosz volt kö­te­le­ző, egyéb nyel­vet csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben le­he­tett ta­nul­ni; a szlo­vák tan­nyel­vű is­ko­lák­ban vi­szont he­ti 2-2-2 órá­ban ok­tat­hat­tak vi­lág­nyel­vet (Smernice… 1953, 275–294). Más­fél év­ti­zed­re ál­lan­dó­sult ez a hely­zet, amit a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok erő­sza­kos, a szlo­vák ok­ta­tás mi­nő­sé­gét ja­ví­tó ad­mi­niszt­ra­tív be­avat­ko­zá­sai még sú­lyos­bí­tot­tak. Így tör­tén­he­tett meg, hogy 1954-re csak­nem ki­egyen­lí­tő­dött a há­rom nyel­vi tan­tárgy óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­la há­rom osz­tá­lyá­ban (Zmena… 1953, 427; Uèeb­ný… 1954, 109–111).

1. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra 1953-ban
vfolyam

A há­bo­rú utá­ni kor­szak har­ma­dik köz­ok­ta­tá­si tör­vé­nye csak rész­ben eny­hí­tett az 1953-as sztá­li­nis­ta mo­del­len, az ál­ta­lá­nos is­ko­lát egy év­fo­lyam­mal meg­tol­dot­ták, így ki­lenc évig tar­tott, di­ver­zi­fi­kál­ták a kö­zép­is­ko­lai kép­zést, az ál­ta­lá­nos mű­velt­sé­get nyúj­tó is­ko­lák to­vább­ra is 3 éve­sek ma­rad­tak, de be­ve­zet­ték az érett­sé­gi utá­ni sza­ko­sí­tó is­ko­lák (fel­épít­mé­nyi is­ko­lák) in­téz­mé­nyét. Az oro­szon kí­vül más ide­gen nyelv ek­kor is csak szak­kö­ri te­vé­keny­ség ke­re­té­ben je­len­he­tett meg mind a szlo­vák, mind a ma­gyar tan­nyel­vű ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban (Inštrukcia… 1960, 161–162; Uèeb­né… 1961, 318–320), az ál­ta­lá­nos kö­zép­is­ko­la szint­jén még ros­­szab­bá vált a hely­zet, hi­szen az orosz és a szlo­vák nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról ta­nús­ko­dik a köz­pon­ti óra­terv (Inštrukcia… 1960, 170–171).

2. táb­lá­zat. A nyel­vi tan­tár­gyak óra­ke­re­te a kö­zép­is­ko­lák év­fo­lya­mai szá­má­ra az 1960/1961-es tan­év­ben
vfolyam
Vi­lág­nyelv csak a vá­laszt­ha­tó tár­gyak kö­zött sze­re­pelt a ma­gyar is­ko­lák szá­má­ra, ami pro­lon­gál­ta az 1953-ban meg­fo­gal­ma­zott prog­ra­mot, ne­ve­ze­te­sen, hogy a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­ső­sor­ban szlo­vá­kul, majd azt kö­ve­tő­en oro­szul ta­nul­ja­nak meg.

2.2. A prá­gai ta­vasz köz­ok­ta­tá­si re­form­kí­sér­le­te az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén (1968–1970)

A nyelv­ok­ta­tás és a több­nyel­vű ok­ta­tás irá­nyá­ba va­ló át­tö­rést az 1968-as prá­gai ta­vasz hoz­ta meg a cseh­szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban. Az össz­tár­sa­dal­mi re­form­fo­lya­mat ha­tás­sal volt töb­bek közt az ide­gen nyel­vek po­zí­ci­ó­já­ra a köz­ok­ta­tás min­den szint­jén. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lák le­he­tő­sé­get kap­tak ide­gen nyel­vi kép­zés­re, hos­­szú év­ti­ze­dek után ek­kor ke­rült elő­ször kö­te­le­ző tárgy­ként an­gol, fran­cia és né­met nyelv az is­ko­la­tí­pus óra­ter­vé­be, an­nak el­le­né­re, hogy ez­zel pár­hu­za­mo­san tör­tént meg az öt­na­pos mun­ka­hét­re va­ló át­ál­lás is (Smernice… 1968, 22–31). A gim­ná­zi­u­mok vissza­ál­lí­tá­sá­val, ta­nul­má­nyi ide­jé­nek négy év­re tör­té­nő meg­hos­­szab­bí­tá­sá­val va­ló­sult meg a leg­lé­nye­ge­sebb vál­to­zás az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rü­le­tén. Spe­ci­á­lis nyel­vi gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyok nyíl­hat­tak, s ez a fo­lya­mat – elő­ször a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után – el­ér­te a ma­gyar tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mo­kat is. Négy tan­ter­vi aján­lás alap­ján le­he­tett ma­gyar gim­ná­zi­u­mi osz­tá­lyo­kat nyit­ni, ezek nyelv­ok­ta­tás­ra szánt óra­ke­re­te a kö­vet­ke­ző volt (Zákon… 1969, 129–139).

3. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály
vfolyam
4. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály
vfolyam
Elő­ször vált le­he­tő­vé nyel­vek­kel bő­ví­tett ter­mé­szet- és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tá­lyok in­dí­tá­sa, sőt az orosz nyelv szint­jé­re emel­ték az an­gol, a né­met és a fran­cia nyel­vet; a ma­gyar nyelv és iro­da­lom po­zí­ci­ó­ját ek­kor sem si­ke­rült meg­erő­sí­te­ni.

5. táb­lá­zat. Ter­mé­szet­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve
vfolyam
6. táb­lá­zat. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi osz­tály – mo­dern nyel­vek­kel bő­vít­ve
vfolyam
2.3. A nor­mal­izá­ció idő­sza­ká­nak köz- és nyelv­ok­ta­tá­sa (1970–1989)

Rö­vid ide­ig tar­tott a sza­bad nyelv­vá­lasz­tás idő­sza­ka, mi­vel a nor­mal­izá­ció be­kö­szön­té­vel rész­ben mó­do­sí­tot­ták a re­form­tan­ter­ve­ket és óra­ter­ve­ket. Fő­kép­pen az orosz nyelv po­zí­ci­ó­ját tá­masz­tot­ták alá, de ez­út­tal nem szám­űz­ték (s ez 1989-ig így ma­radt) a töb­bi vi­lág­nyel­vet (ek­kor már a spa­nyol is sze­re­pelt a kí­ná­lat­ban) a kö­te­le­ző órák so­rá­ból (Smernice… 1970, 71–77). Ez a rend­szer 1976-ig na­gyobb vál­to­zá­sok nél­kül mű­kö­dött, ek­kor azon­ban a köz­pon­ti párt­ap­pa­rá­tus ha­tal­mi sza­vá­ra vál­toz­tat­ták meg a gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás jel­le­gét, ame­lyet „po­li­tech­ni­kai kö­zép­is­ko­la”-ként ha­tá­roz­tak meg, amely­ben a ma­te­ma­ti­ka és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi tár­gyak játsz­hat­ják a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet an­nak ér­de­ké­ben, hogy az érett­sé­gi­ző di­á­kok fő­kép­pen mű­sza­ki egye­te­mi sza­ko­kon ta­nul­ja­nak to­vább (Ïalší rozvo­j… 1979, 42–43). Ezt a lo­gi­kát tá­masz­tot­ta alá az ide­gen nyel­vek hát­tér­be szo­rí­tá­sa az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban. Az 1984-es köz­ok­ta­tá­si tör­vény ren­del­ke­zé­se ér­tel­mé­ben az is­mét nyolc­osz­tá­lyos­sá vált ál­ta­lá­nos is­ko­la (Kulacs–Szeberényi 1992, 229) utol­só két évé­ben le­he­tett csak vá­laszt­ha­tó óra ke­re­té­ben vi­lág­nyel­vet ta­nul­ni, az orosz nyelv pe­dig kö­te­le­ző volt he­ti 3-3-2-2 órá­ban az utol­só négy év­fo­lyam­ban. A gim­ná­zi­um tan­ter­ve is en­nek meg­fe­le­lő­en ala­kult, az anya­nyel­vet és iro­dal­mat a szlo­vák nyelv­vel és iro­da­lom­mal, az oroszt pe­dig a vi­lág­nyelv­vel ke­zel­ték azo­nos el­bí­rá­lás sze­rint – ez a rend­szer­vál­to­zá­sig, az 1989-es bár­so­nyos for­ra­da­lo­mig vál­to­zat­lan ma­radt. Az 1984/1985-ös tan­év­től a ma­gyar gim­ná­zi­um­ban a nyelv­ok­ta­tás a kö­vet­ke­ző­kép­pen mó­do­sult a ko­ra­be­li tan­terv tük­ré­ben (Tanterv… 1983, 4–5):

7. táb­lá­zat. Gim­ná­zi­um – ma­gyar tan­nyel­vű 1984/1985
vfolyam
A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra az anya­nyel­vű ok­ta­tás vé­del­me, meg­őr­zé­se volt az el­sőd­le­ges cél, mi­u­tán az 1950-es évek ele­jén ki­har­col­ták ezt a jo­got. Ám a nor­mal­izá­ció éve­i­ben, mi­köz­ben a szlo­vák tan­nyel­vű gim­ná­zi­u­mok je­len­tős ide­gen­nyelv­óra-do­tá­ci­ó­val mű­köd­tek, egyet­len ma­gyar til­ta­ko­zás sem tért ki a ma­gyar is­ko­lák ide­gen­nyelv-ok­ta­tá­sá­ra. Ez ered­mé­nyez­te, hogy 1989-ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­ré­ben ter­mé­sze­tes volt a két-, ill. több­nyel­vű­ség a szlo­vák és a cseh nyelv is­me­re­te ré­vén, ám sok­kal ke­ve­seb­ben vol­tak azok, akik vi­lág­nyel­vet is be­szél­tek, egy­be­vet­ve a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság­gal.

2.4. Több­nyel­vű­ség a köz­ok­ta­tás te­rü­le­tén kí­vül

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni erő­sza­kos russ­zofil ori­en­tált­ság nem tud­ta ra­di­ká­li­san meg­vál­toz­tat­ni Cseh­szlo­vá­kia több­nyel­vű­sé­gét, nem vált fel­cse­ré­lő­vé. A há­bo­rú utá­ni ki­te­le­pí­té­sek és a jog­fosz­tott­ság, az azt kö­ve­tő egyé­ni dön­té­sek azon­ban meg­ha­tá­ro­zó mér­ték­ben já­rul­tak hoz­zá az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­kia né­met és ma­gyar aj­kú la­kos­sá­gá­nak lét­szám­csök­ke­né­sé­hez. A ma­ra­dók nem hasz­nál­hat­ták nyel­vü­ket, a né­me­tek még is­ko­lá­i­kat sem kap­ták vis­­sza az 1989-ig tar­tó tör­té­nel­mi kor­szak­ban. Min­den po­li­ti­kai re­tor­zió, a cseh és a szlo­vák nyelv tár­sa­da­lom­ban, köz­élet­ben be­töl­tött ki­zá­ró­la­gos po­zí­ci­ó­ja el­le­né­re Cseh­szlo­vá­ki­á­ban meg­ma­radt a több­nyel­vű­ség, ill. az irán­ta meg­fo­gal­ma­zó­dó igény. Cseh­or­szág­ban a né­met (bár hos­­szú éve­ken át nem volt aján­la­tos meg­szó­lal­ni) és a len­gyel, Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig a ma­gyar mel­lett a ru­szin és az uk­rán, va­la­mint a len­gyel, a bol­gár, a hor­vát és a kár­pá­ti né­me­tek nyel­ve ma­radt fenn. Eh­hez tár­sult az orosz és el­ső­sor­ban a cseh nyelv. Míg a több­sé­gi nem­zet szá­má­ra e po­li­ti­ka­i­lag te­rem­tett nyel­vi kö­zeg nem volt fel­cse­ré­lő ter­mé­sze­tű, ad­dig a nem­ze­ti­sé­gek szem­pont­já­ból a szlo­vák nyelv ha­tal­mi eről­te­té­se egy­ér­tel­mű­en a fel­cse­ré­lés szán­dé­ká­val volt mo­ti­vál­va. Eb­ből adó­dik szám­ta­lan mai na­pig élő el­fo­gult­ság a szlo­vák nyelv­vel szem­ben (fő­kép­pen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ré­szé­ről), leg­alább olyan mér­ték­ben, mint az egy­ko­ri „bé­ke­tá­bor” orosz nyelv irán­ti „ro­kon­szen­ve”. Min­den­ne­mű auto- és het­erosztereotípia el­le­né­re az egy­ko­ri Cseh­szlo­vá­ki­á­ban egy mű­kö­dő­ké­pes két­nyel­vű kö­zeg jött lét­re, amit el­ső­sor­ban az elekt­ro­ni­kus mé­di­ák meg­je­le­né­se se­gí­tett elő, amely­ben egy­mást kö­vet­ve je­len­tek meg, han­goz­tak el cseh és szlo­vák nyel­vű hí­rek, mű­sor­szám­ok, prog­ra­mok. A tech­ni­ka új vív­má­nyai azon­ban egy­re el­ér­he­tőb­bé tet­ték a nem­ze­ti­sé­gek szá­má­ra az anya­nyel­vükön su­gár­zó adók vé­te­lét (len­gyel, ma­gyar, uk­rán), sőt a szom­szé­dos Auszt­ria, NDK és NSZK ese­té­ben a né­met nyel­vű „ba­rá­ti” és „el­len­sé­ges” adá­so­kat is. En­nek is­me­re­té­ben ál­lít­ha­tó – is­mét­lem, min­den ne­ga­tív po­li­ti­kai in­dít­ta­tá­sú re­tor­zió és at­ro­ci­tás, va­la­mint a ha­tal­mi ön­kény el­uta­sí­tá­sá­val –, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­ban a több­nyel­vű­ség mind a ma­gán­élet­ben, mind a szak­mai kö­zös­sé­gek­ben ter­mé­sze­tes je­len­ség volt.

3. Több­nyel­vű ok­ta­tás a rend­szer­vál­to­zás után Szlo­vá­ki­á­ban – irány a bo­lo­gnai fo­lya­mat

3.1. Az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sá­tól az ide­gen- és több­nyel­vű ok­ta­tás fe­lé

A cseh­szlo­vá­ki­ai bár­so­nyos for­ra­da­lom fel­ol­dot­ta az ide­gen nyel­vek ok­ta­tá­sa te­rén év­ti­ze­de­kig mű­kö­dő po­li­ti­kai gör­csö­ket, az orosz nyelv tel­jes mér­ték­ben ki­szo­rult a köz­ok­ta­tás­ból, he­lyé­re a vi­lág­nyel­vek lép­tek, im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban is. 2005-re érett meg a hely­zet, hogy a vi­lág­nyelv im­már kö­te­le­ző érett­sé­gi tárgy­ként funkcionáljon1, e ra­di­ká­lis for­du­lat tet­ten ér­he­tő az óra- és a tan­ter­vek­ben mind az ál­ta­lá­nos (Uèebné… 1993), mind a kö­zép­is­ko­la (Uèebné… 1991, 102) szint­jén. E fon­tos po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi lé­pést kö­ve­tő­en fo­gal­ma­zód­tak meg az újabb kö­ve­tel­mé­nyek, ame­lyek már nem az ide­gen nyelv ok­ta­tá­sát cé­loz­ták meg, ha­nem a több­nyel­vű és az ide­gen nyel­ven tör­té­nő ok­ta­tás le­gá­lis le­he­tő­sé­gét ke­res­ték a (cse­h)­szlováki­ai ok­ta­tá­si rend­szer­ben. Ez or­szá­gos szin­ten meg­fo­gal­ma­zott igény­ként je­lent meg már az 1990-es évek ele­jén, ami­kor a Po­zsony­ban és kör­nyé­kén la­kó, fő­kép­pen ér­tel­mi­sé­gi­ek a kö­ze­li auszt­ri­ai te­le­pü­lé­sek ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lá­i­ba írat­ták gyer­me­ke­i­ket, nem­egy eset­ben vál­lal­va akár a na­pi 100-120 km-es in­gá­zást pl. Po­zsony és Bécs kö­zött. Az igény ki­elé­gí­té­sé­nek má­sik for­má­ja a bi­ling­vis, az­az két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­la, ill. hat- vagy nyolc­éves gim­ná­zi­um, amely­ből ma az or­szág te­rü­le­tén kb. 30 mű­kö­dik, eb­ből 26 négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­nál. Ez utób­bi két­har­ma­da ál­la­mi is­ko­la, egy­har­ma­da pe­dig ma­gán­is­ko­la és egy­há­zi is­ko­la. Po­zsony­ban 8, Besz­ter­ce­bá­nyán és Kas­sán 3-3, Zsol­nán 2 ilyen is­ko­la mű­kö­dik, de to­váb­bi nagy­vá­ros­ok, mint Eper­jes, Pop­rád és Nyi­tra, va­la­mint hat ki­sebb vá­ros is kí­nál ilyen to­vább­ta­nu­lá­si le­he­tő­sé­get (Rebrová 2005, 37–38). Négy to­váb­bi gim­ná­zi­um nyolc­éves bil­ingvális prog­ra­mot is kí­nál. A ma­gya­rok ál­tal sű­rűb­ben la­kott vi­dé­ken csak Galán­tán lé­te­zik a Tóth La­jos ala­pí­tot­ta ma­gán/ala­pít­vá­nyi mag­yar–an­gol– s­zlovák nyel­vű gim­ná­zi­um. Ezek az is­ko­lák már nem bő­ví­tett an­gol, fran­cia, né­met, olasz, spa­nyol ok­ta­tást nyúj­ta­nak, ha­nem nem­zet­kö­zi prog­ra­mo­kat va­ló­sí­ta­nak meg, ame­lye­ket az érin­tett or­szá­gok sa­ját érett­sé­gi vizs­gá­juk szint­jén is­me­ri el, ezért a nyel­vek men­­nyi­sé­gi meg­ha­tá­ro­zá­sa szi­go­rú­an ügyel az ide­gen, ill. má­so­dik nyel­ven el­éren­dő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia meg­szer­zé­sé­re.

8. táb­lá­zat. Négy­éves (öt­éves) prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban
hushegyi-tab-8

For­rás: Rebrová 2005, 37–38
Meg­jegy­zés: Á – ál­la­mi kö­zép­is­ko­la, M – magánközépisko­la, E – egy­há­zi kö­zép­is­ko­la (Kollárová 2004, 136)

9. táb­lá­zat. Nyolc­éves prog­ra­mot kí­ná­ló két­tan­nyelvű kö­zép­is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban
hushegyi-tab-9

A fel­so­rolt kö­zép­is­ko­lák föld­raj­zi fek­vé­sé­ből is ki­de­rül, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ban mű­kö­dő ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák – egy ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – nem tud­ják és nem akar­ják fel­vál­lal­ni a több­nyel­vű kép­zést még ma­gyar–vi­lág­nyelv vo­nat­ko­zás­ban sem. Kér­dés, hogy van-e egy­ál­ta­lán igény a kö­zös­sé­gen be­lül ak­kor, ami­kor az ok­ta­tás min­den szint­jé­nek anyanyelvűsítéséről szól a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­be­széd. Az ér­dek­lő­dés en­nek el­le­né­re ki­ta­pint­ha­tó, bár sta­tisz­ti­kai ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zés­re. A po­zso­nyi ma­gyar ér­tel­mi­ség egy szűk ré­te­ge, va­la­mint fi­a­tal ma­gyar vál­lal­ko­zók (még a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja vá­ro­si ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­jai is) egy­re gyak­rab­ban írat­ják gyer­me­ke­i­ket az an­gol nyel­vű ma­gán­is­ko­lák­ba. Ez az igény már nem azo­no­sít­ha­tó az 1990-es évek ele­jén meg­fo­gal­ma­zot­tak­kal, mert eb­ben az eset­ben már nem­csak az ide­gen nyelv el­sa­já­tí­tá­sá­ról van szó, ha­nem az óvo­dá­tól érett­sé­gi­ig tar­tó prog­ram­ról, amit a kap­cso­la­ti tő­ke ele­men­tá­ris szint­je­ként ér­tel­mez­nek, s egy le­en­dő gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai elit ki­ala­kí­tá­sá­nak le­he­tő­sé­gét fe­dez­ték fel ben­ne. Ez éles el­len­tét­ben áll az MKP vá­lasz­tá­si prog­ram­já­val, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tók­hoz in­té­zett in­tel­me­i­vel, ame­lyek­ben im­már nem­csak az anya­nyel­vű ok­ta­tás vi­tat­ha­tat­lan sze­re­pé­re fi­gyel­mez­tet­nek, ha­nem a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítés fel­vál­la­lá­sá­ra is bíz­tat­ja a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű pol­gá­ro­kat. Szlo­vá­ki­á­ban az új tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi elit is­ko­lá­i­ként szá­mon tar­tott ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek az or­szág két leg­na­gyobb vá­ro­sá­ban, Po­zsony­ban és Kas­sán ta­lál­ha­tók, s mind­egyik si­ker­rel vet­te a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­ma akk­re­di­tá­lá­si fo­lya­ma­tát. A Book of Lists 2005 hat szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­ményt tart szá­mon (Book… 2005, 96).

10. táb­lá­zat. Ide­gen nyel­vű és két­tan­nyelvű ma­gán­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek Szlo­vá­ki­á­ban
Iskola
Ezek az in­téz­mé­nyek a po­zso­nyi dip­lo­ma­ta szü­lők gyer­me­ke­i­nek óvo­dá­ja és is­ko­lái, ezek­hez csat­la­koz­hat­nak a tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és vál­lal­ko­zói elit gyer­me­kei. Az is­ko­la elő­nye az ala­csony di­ák­lét­szám, az eb­ből ere­dő ter­mé­sze­tes gyer­mek­köz­pon­tú­ság, a ma­gas tan­díj­ból biz­to­sí­tott mi­nő­sé­gi ok­ta­tói gár­da és fel­sze­relt­ség. Hát­rá­nya az egy­nyelvűsített kép­zés, ami szlo­vá­ki­ai to­vább­ta­nu­lás ese­tén ko­moly gon­do­kat je­lent az érett­sé­gi­zett di­á­kok­nak. Ép­pen ezért a há­rom éve in­dí­tott Forel Inter­na­tion­al School már a két- és több­nyel­vű­sí­tés prog­ram­ját hir­det­te meg, az an­gol–szlo­vák, an­gol–fran­cia, an­gol–né­met prog­ra­mok ke­re­té­ben. Leg­utóbb a Po­zsony Me­gyei Ok­ta­tá­si Hi­va­tal fej­tett ki ak­ti­vi­tást an­nak ér­de­ké­ben, hogy 2005 őszé­től egy új an­gol ok­ta­tá­si nyel­vű ál­la­mi is­ko­la mű­köd­jön Po­zsony­ban (Vznikne… 2005, 17). Az imént fel­tün­te­tett két­tan­nyelvű és ide­gen nyel­ven ok­ta­tó in­téz­mé­nyek egyi­ke sem épí­tet­te be tan­ter­vé­be az Eu­ró­pai Unió prob­le­ma­ti­ká­ját, sem a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek (a né­met ki­vé­te­lé­vel) oktatását.2

3.2. Egye­te­mi hall­ga­tók és ok­ta­tók mo­bi­li­tá­sa az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben

Szlo­vá­kia föld­raj­zi hely­ze­te, ha­gyo­má­nya im­már más­fél év­ti­ze­de po­zi­tív ha­tást gya­ko­rol a kül­hon­ban ta­nul­ni vá­gyó fi­a­tal kor­osz­tály­ra. Ma­gá­tól ér­te­tő­dő volt a prá­gai vagy a brün­ni ta­nul­mány, sok­kal ke­vés­bé már a bé­csi vagy a ma­gyar fi­a­ta­lok ál­tal oly nagy mér­ték­ben óhaj­tott bu­da­pes­ti, deb­re­ce­ni, sze­ge­di és pé­csi ta­nul­má­nyok. A rend­szer­vál­to­zás­sal min­den a fe­je te­te­jé­re állt, a hall­ga­tók nem vár­tak az uni­ós tag­ság­ra, el­in­dul­tak Eu­ró­pa egye­te­me­i­re. Má­ra a szlo­vá­ki­ai egye­te­mi és fő­is­ko­lai nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tók kb. 13-15%-a ta­nul kül­föld­ön, leg­na­gyobb lét­szám­ban Cseh­or­szág­ban, Ma­gyar­or­szá­gon és Auszt­ri­á­ban. A kö­vet­ke­ző he­lyen min­den bi­zony­­nyal Né­met­or­szág áll, ám er­ről még rész­le­ges ada­tok­kal sem ren­del­ke­zünk. Igaz, Auszt­ria ese­té­ben, az utol­só aka­dé­mi­ai évet le­szá­mít­va, sem is­mer­jük a mű­vé­sze­ti egye­te­me­ken ta­nu­lók pon­tos szá­mát, mi­vel a sta­tisz­ti­kai kü­szöb az össz­lét­szám 1,5%-a. Ám en­nek el­le­né­re ér­de­mes és ta­nul­sá­gos el­vé­gez­ni az ös­­sze­sí­tést.

11. táb­lá­zat. Szlo­vá­kia ál­lam­pol­gá­rai a kör­nye­ző or­szá­gok fel­ső­ok­ta­tá­sá­ban (nap­pa­li kép­zés)
Akadémiai év

Meg­jegy­zés: *nincs adat
For­rás: Výroèní… 2000, 6, 16; 2002, 6, 16; 2003, 6, 5, 15–16; 2004, 5, 15; 2005, 7–8, 23; Ok­ta­tá­si… 2004, 43–46; Sta­tisz­ti­kai… 2004, 32; Ok­ta­tás… 2005, 30–31; Sta­tis­ti­sches… 1998; 1999; 2000; 2001; 2002; 2003, 84–85, 91, 100, 104; 2004, 84–85, 91, 99, 103; 2005, 68, 75

Mi­vel a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben ös­­sze­sen 97 759, a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben pe­dig 106 194 nap­pa­li ta­go­za­tos hall­ga­tó ta­nult (Separát… 2004; 2005), így a há­rom szom­szé­dos or­szág egye­te­me­i­re és fő­is­ko­lá­i­ra já­ró hall­ga­tók ará­nya el­ér­te a 9,62, ill. a 12,21%-ot! Eb­ből az adat­ból is egy­ér­tel­mű­en ki­tű­nik, hogy a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén nincs nyel­vi be­zár­kó­zás, sőt más ál­la­mok­hoz ha­son­ló­an (pl. Len­gyel­or­szág, Bul­gá­ria) na­gyon in­ten­zív a di­á­kok kül­föl­di ta­nu­lá­si vá­gya. A diák­mo­bil­itás má­sik for­má­ja a ha­zai egye­te­mek­ről va­ló ki­uta­zás, az­az rész­kép­zé­sen va­ló rész­vé­tel, ami az uni­ós tag­sá­gig je­len­tős di­ák­moz­gást tett le­he­tő­vé a csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szá­gok ál­lam­pol­gá­rai szá­má­ra. Az uni­ós csat­la­ko­zás után ki­ala­kult új hely­zet­ben az egye­te­mek a kö­zös dip­lo­ma/prog­ra­mok (Joint Degrees) ki­dol­go­zá­sán fá­ra­doz­nak, ame­lyek több or­szág több fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyé­nek kö­zös ta­nul­má­nyi prog­ram­ját és kö­zös dip­lo­má­ját ered­mé­nyez­né, ter­mé­sze­te­sen ez töb­bek közt a hall­ga­tók­nak több sze­mesz­te­res kül­föl­di hall­ga­tói stá­tust is biz­to­sí­ta­na. Az együtt­mű­kö­dés, ill. az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben va­ló meg­je­le­nés alap­fel­tét­ele­it az új fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény te­rem­tet­te meg, amely meg­kö­ve­tel­te az ECTS-kreditrendszer át­vé­tel­ét az ös­­szes fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­től, elő­ír­ta a ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok komp­lex akk­re­di­tá­lá­sát, en­nek ér­tel­mé­ben a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­től csak újon­nan akk­re­di­tált sza­kok­ra hir­det­he­tő meg fel­vé­te­li vizs­ga, va­la­mint be­ve­zet­te a Dip­lo­ma Sup­ple­ment fo­gal­mát (Zákon… 2002).
Az el­múlt két-há­rom év­ben a szlo­vá­ki­ai egye­te­mek a ko­ráb­bi kül­föl­di ku­ta­tó­part­ne­re­ik­kel kí­sé­rel­ték meg ki­dol­goz­ni a kö­zös ok­ta­tá­si prog­ra­mo­kat. Az or­szág leg­na­gyobb egye­te­mén, a Come­nius Egye­te­men is csak négy kar ju­tott el az együtt­mű­kö­dés meg­va­ló­sí­tá­sá­ig. A Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra nyolc or­szág 12 egye­te­mé­vel kö­zö­sen dol­goz­ta ki a gyógy­pe­da­gó­gia EUBAIS prog­ram­ját, amely­nek ki­vi­te­le­zé­se, im­már Brüs­­szel be­le­egye­zé­sé­vel, a 2006/2007-es aka­dé­mi­ai tan­év­ben kez­dőd­het el (Horòáková 2004, 9). Ugyan­ez a kar a strass­bour­gi Uni­ver­sité Marc Blochhal va­ló­sít­ja meg a poszt­gra­du­á­lis for­dí­tás–szak­for­dí­tás kö­zös prog­ra­mot im­már 1999-től. Fran­cia­or­szág Szlo­vá­ki­ai Nagy­kö­vet­sé­ge hat­ha­tós anya­gi tá­mo­ga­tá­sa ré­vén si­ke­rült ki­vi­te­lez­ni ezt a kö­zös dip­lo­ma­prog­ra­mot, ame­lyet rö­vi­de­sen a két egye­tem for­dí­tói és tol­mács mes­ter­kép­zé­se kö­vet. A fran­cia mint ide­gen nyelv pro­jekt is pá­lyá­za­ti el­bí­rá­lás alatt van, eb­ben a Come­nius Egye­tem Pe­da­gó­gi­ai Ka­ra az Uni­ver­sité des Artilles-ben ta­lált part­ner­re (Šušol 2004, 10). A Come­nius Egye­tem Ma­te­ma­ti­ka, Fi­zi­ka és In­for­ma­ti­ka Kara a ma­te­ma­ti­ka ok­ta­tá­sa kö­zös dok­toran­duszpro­jekt ki­dol­go­zá­sá­ban vesz részt Pa­ler­mo, Bo­lo­gna és Bodo (Nor­vé­gia) egye­te­me­i­vel kö­zö­sen. A Come­nius Egye­tem Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra is csak az el­ső lé­pé­sek­nél tart a bu­da­pes­ti ELTE-vel és a prá­gai Kár­oly Egye­tem­mel ter­ve­zett együtt­mű­kö­dé­sé­ben (Šušol 2004, 10). A po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra et­no­ló­gia és kul­tu­rá­lis ant­ro­po­ló­gia tár­gyú kö­zös prog­ra­mot ké­szít a Ljub­lja­nai Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­val, ar­che­o­ló­gia té­ma­kör­ben pe­dig a brün­ni Masaryk Egye­tem­mel (Šušol 2004, 10). Leg­to­vább a Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék együtt­mű­kö­dé­si ter­ve­ze­te ju­tott el, amely je­len­leg brüsz­­sze­li el­bí­rá­lás alatt van. A hun­ga­ro­ló­gia té­ma­kör­ben be­nyúj­tott Joint Degrees-ter­vezet ki­dol­go­zó­ja a Bé­csi Egye­tem Finn­ugor In­té­ze­te, to­váb­bi együtt­mű­kö­dő part­ne­rek pe­dig a bu­da­pes­ti EL­TE, a Sze­ge­di Egye­tem, a Deb­re­ce­ni Egye­tem, a ko­lozs­vá­ri Babes-Bolyai Egye­tem, va­la­mint „al­vó” tag­ként az Új­vi­dé­ki Egye­tem és a Belg­rá­di Egye­tem ma­gyar tan­székei.3 A hun­ga­ro­ló­gia­terv több­le­te az ös­­szes ed­di­gi lé­te­ző­nél, hogy a ma­gyar mel­lett a né­met nyelv len­ne a má­so­dik köz­ve­tí­tő nyelv, ám a hall­ga­tók vizs­gát kö­te­le­sek ten­ni ab­ból a nyelv­ből, amely or­szág­ban részt vesz­nek a nem­zet­kö­zi kép­zés­ben (pl. ro­mán, szlo­vák, eset­leg szer­b).
A po­zso­nyi Köz­gaz­da­sá­gi Egye­tem már az 1990-es évek vé­gén több, nem­zet­kö­zi cer­ti­fiká­tum­mal vég­ző­dő kö­zös nem­zet­kö­zi kép­zést in­dí­tott hall­ga­tói szá­má­ra. Ezek kö­zé tar­to­zik a frankofón ta­nul­má­nyok meg­ne­ve­zé­sű prog­ram, amely fran­cia nyel­vű óra­hall­ga­tást, kred­it­sz­erzést és szak­dol­go­zat­írást kö­ve­tel meg4, de ugyan­itt em­lít­he­tő az 1998-tól mű­kö­dő CELE- (Eu­ró­pai jo­gi és köz­gaz­da­sá­gi cer­ti­fiká­tum) prog­ram, amely hol­land, bel­ga, finn, spa­nyol, por­tu­gál egye­te­mek együtt­mű­kö­dé­se ré­vén va­ló­sult meg5.
A kö­zös dip­lo­ma­pro­jek­tek je­len­tik a több­nyel­vű egye­te­mi kép­zés kö­zel­jö­vő­jé­nek fő nyom­vo­na­lát; min­den egyes ter­ve­zet szi­go­rú ará­nyok­ban ha­tá­roz­za meg az egyes egye­te­mek és az egyes nyel­vek par­ticipá­cióját an­nak ér­de­ké­ben, hogy ki­ad­ha­tó le­gyen a kö­zös ok­le­vél vagy a prog­ram­ban részt­ ve­vő ös­­szes egye­tem ok­le­ve­le. A több­nyel­vű­ség ezen bá­zi­sát tá­mo­gat­ja a Szlo­vá­ki­ai Rek­to­ri Kon­fe­ren­cia leg­utób­bi nyi­lat­ko­za­ta, amely fel­szó­lít­ja a szlo­vák par­la­men­tet és a kor­mányt, hogy te­gyék meg azo­kat a jog­al­ko­tói, ill. mó­do­sí­tó lé­pé­se­ket, ill. tel­je­sít­sék költ­ség­ve­té­si kö­te­le­zett­sé­gü­ket, ame­lyek nél­kü­löz­he­tet­le­nek ah­hoz, hogy Szlo­vá­kia je­len le­hes­sen az egy­sé­ges eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si tér­ben (Vyhlásenie… 2005, 3). En­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le, hogy mó­do­sít­sák a 2002-es fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vényt, olyan ér­te­lem­ben, hogy te­gye le­he­tő­vé a kö­zös dip­lo­mák ki­adá­sát, va­la­mint te­gye le­he­tő­vé a rész­ta­nul­má­nyi prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sát is. A je­len hely­zet­ben az együtt­mű­kö­dő or­szá­gok több­sé­ge kü­lön-kü­lön bo­csát­ja ki ok­le­ve­lét, kü­lön-kü­lön kény­sze­rül tel­jes ta­nul­má­nyi sza­kok és prog­ra­mok akk­re­di­tá­lá­sá­ra sa­ját nem­ze­ti akkred­itá­ciós bi­zott­sá­gá­nál (Šušol 2004). A Bé­csi Egye­te­men lét­re­ho­zott UNICA bo­lo­gnai la­bo­ra­tó­ri­um és an­nak ve­ze­tő­je, Arthur Met­tinger to­váb­bi nyom­vo­na­lat ha­tá­ro­zott meg egyik leg­utób­bi in­ter­jú­já­ban, ez pe­dig a kö­zös Mas­ter’s-pro­gramok, s a két aka­dé­mi­ai év har­ma­dik sze­mesz­te­ré­ben meg­va­ló­su­ló hall­ga­tó­cse­re (Ladzianska 2004, 13). A prog­ra­mok si­ke­ré­nek alap­fel­té­te­le, hogy le­gye­nek hall­ga­tók és ok­ta­tók, akik ren­del­kez­nek olyan szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val, hogy az ok­ta­tás, ill. az elő­adá­sok hall­ga­tá­sa, a vizs­gá­zás, a kre­d­it­sz­erzés si­ke­re­sen meg­va­ló­sul­has­son. Ez egy­ér­tel­mű­en ar­ra utal, hogy nem a ki­sebb­sé­gi vagy több­sé­gi egy­nyelvűsítést, ha­nem a két- és több­nyel­vű­sé­get kell ma­gas szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia szint­jén tá­mo­gat­ni.

4. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar skanz­enizálás, avagy el­sza­laszt­juk-e a bo­lo­gnai fo­lya­mat mo­der­ni­zá­ci­ós esé­lyét?

4.1. Anyanyelvűsítés és a több­nyel­vű ok­ta­tás – ki­sebb­sé­gi pers­pek­tí­vá­ból

Min­den jel ar­ra utal, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség, an­nak po­li­ti­kai elit­je még nem tu­da­to­sí­tot­ta, hogy mi­lyen fo­lya­ma­tok zaj­la­nak az eu­ró­pai köz­ok­ta­tás­ban és fel­ső­ok­ta­tás­ban, sőt az is ál­lít­ha­tó, hogy a ha­zai, szlo­vá­ki­ai, de még a ma­gyar­or­szá­gi eseményeket sem elem­zik kel­lő szin­ten, ha­nem ki­zá­ró­lag ki­sebb­sé­gi szem­szög­ből kí­sé­rik fi­gye­lem­mel a tör­té­né­se­ket. Ez egy her­me­ti­ku­san el­zárt ok­ta­tá­si te­ret fel­té­te­lez, amely­nek moz­ga­tó­ja a po­li­ti­kai aka­rat, ha kell, ak­kor a po­li­ti­kai küz­de­lem, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai és ma­gyar­or­szá­gi költ­ség­ve­té­si for­rá­sok. Pe­dig a sta­tisz­ti­kák­ra néz­ve sok­kal ös­­sze­tet­tebb az a kö­zeg, amit szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak szo­kás ne­vez­ni. Az elő­ző fe­je­ze­tek je­lez­ték, hogy a bo­lo­gnai fo­lya­mat azok szá­má­ra nyújt le­he­tő­sé­get, akik már az egye­tem­re is ki­tű­nő nyelv­tu­dás­sal ér­kez­nek, ott rö­vid időn be­lül szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­ra tesz­nek szert akár két vagy több nyel­ven is. En­nek azon­ban nél­kü­löz­he­tet­len ele­me a kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés, ami a je­len­le­gi hely­zet­is­me­ret sze­rint nem sze­re­pel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás pri­o­ri­tá­sai kö­zött. El­len­ke­ző eset­ben szép szám­mal lé­tez­né­nek két- vagy több­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák, míg a va­ló­ság egyet­len­ről ta­nús­ko­dik. Ne­he­zen va­ló­szí­nű­sít­he­tő (ter­mé­sze­te­sen le­szá­mít­va a kü­lön­le­ge­sen te­het­sé­ges di­á­ko­kat, a nyelv­ok­ta­tás­ra anya­gi­a­kat ál­do­zó szü­lő­ket), hogy át­la­gos vagy azon alu­li kö­zép­is­ko­lai nyel­vi kép­zés­sel ver­seny­ké­pe­sek­ké vál­hat­nak le­en­dő fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­ik so­rán. Amen­­nyi­ben a hely­zet to­vább­ra is az apá­ti­á­val lesz egyen­lő, ak­kor a ne­ga­tív meg­le­pe­té­sek so­ra is be­kö­vet­kez­het, pl. az emelt szin­tű an­gol és né­met érett­sé­gi vizs­gák szám­ará­nyá­ban, vagy akár a si­ker­te­len kö­zép­szin­tű nyel­vi érett­sé­gik men­­nyi­sé­gét il­le­tő­en.
Csap­da­hely­zet ez a ja­vá­ból, hi­szen az el­múlt hat év­ti­zed a ma­gyar is­ko­lá­kért foly­ta­tott szün­te­len küz­de­lem kor­sza­ka volt. A há­bo­rú után a meg­szó­la­lás pusz­ta jo­gá­ért, az is­ko­lák új­ra­nyi­tá­sá­ért, majd az al­ter­na­tív ok­ta­tás kü­lön­fé­le fon­dor­la­tos ha­tal­mi csel­szö­vé­sei el­len. Ez a men­ta­li­tás jel­lem­zi to­vább­ra is az ok­ta­tás­ról va­ló gon­dol­ko­dá­sun­kat. Rész­ben iga­zuk van azok­nak, akik az 1995–1998 kö­zöt­ti kor­szak­ra hi­vat­koz­nak, ami­kor a rend­szer­vál­to­zás után is ve­szély­be ke­rült a ma­gyar anya­nyel­vű ok­ta­tás. Azon­ban is­mét el­telt kö­zel egy év­ti­zed, és a po­zi­tív tör­té­né­sek el­le­né­re sem sza­ba­dul­tunk meg ré­gi be­ideg­ző­dé­se­ink­től, to­vább­ra is sé­rel­mi po­zí­ci­ó­ból szem­lél­jük a köz- és fel­ső­ok­ta­tás kér­dé­se­it, köz­ben re­mény­te­le­nül be­zár­kó­zunk. Egy torz ide­o­ló­gi­ai esz­ményt kö­ve­tünk, mely ne­vé­ben di­ák­ja­ink ki­hát­rál­nak az or­szá­gos egye­te­mek­ről, és a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsített vi­lág­ban kí­ván­ják le­él­ni éle­tü­ket. Med­dig to­le­rál­ha­tó az a fo­lya­mat, hogy dip­lo­má­sok szá­zai ke­rül­nek ki az élet­be mi­ni­má­lis szlo­vák szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia nél­kül? Ez csak­is a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­erő­pi­ac szá­má­ra je­lent után­pót­lást vagy ép­pen mun­ka­erő-fe­les­le­get, ahogy ezt az új­vi­dé­ki Végel Lász­ló is szó­vá tet­te, s nem vé­let­le­nül írt a Nagy Ki­vo­nu­lás­ról. Végel na­gyon jól lát­ja, hogy az ön­vé­de­lem­nek is van ha­tá­ra, mert a „meg­ma­ra­dás po­li­ti­ká­ja nem azo­nos a be­zár­kó­zás po­li­ti­ká­já­val” (Végel 2004, 51), ter­mé­sze­tes, hogy a „nem­ze­ti iden­ti­tást vé­de­ni kell, de nem pán­cél­lal, mert az el­sor­vaszt­ja a szer­ve­ze­tet” (Végel 2004, 51). Bi­zo­nyá­ra ne­héz le­szok­ni har­ci­as­sá­gunk­ról, ami­kor az el­múlt nyolc esz­ten­dő­ben meg­szűnt a szlo­vák nyelv ér­vé­nye­sí­té­sé­nek ha­tal­mi ar­ro­gan­ci­á­ja, de en­nek ne­ga­tív ve­le­já­ró­ja, hogy nem ves­­szük ész­re, im­már nem a fel­cse­ré­lő, ha­nem a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség­ről kel­le­ne ér­te­kez­ni, és nem a fo­lya­ma­tos el­zár­kó­zást erő­sí­te­ni. Kont­ra Mik­lós hív­ja fel er­re a fi­gyel­mün­ket, aki sze­rint a hoz­zá­adó két­nyel­vű­ség egy olyan hely­zet, amely­ben „a több­sé­gi nyelv el­sa­já­tí­tá­sa és hasz­ná­la­ta nem a ki­sebb­sé­gi anya­nyelv ká­rá­ra tör­té­nik, ha­nem […] mint­egy hoz­zá­adó­dik, anél­kül, hogy az anya­nyelv tu­dá­sa és hasz­ná­la­ta bár­mi­lyen kárt szen­ved­ne” (Kont­ra 2004, 27). Dél-Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig en­nek el­len­ke­ző­je tör­té­nik, a köz­be­széd is erő­sí­ti azt a meg­győ­ző­dést, hogy fe­les­le­ges a több­sé­gi nyelv­ben szer­zett kom­pe­ten­cia, a ma­gyar­ral és a vi­lág­nyelv­vel ér­vé­nye­sül a szlo­vá­ki­ai ma­gyar. De nem Szlo­vá­ki­á­ban! A nyel­vé­szek szá­má­ra ez idil­li ál­la­pot le­het ku­ta­tá­sa­ik szem­pont­já­ból, hi­szen az uni­ós in­teg­rá­ció kap­csán leg­gyak­rab­ban az an­gol nyelv do­mi­nan­ci­á­já­ról kell ér­te­kez­ni­ük, fi­gyel­mez­tet­ve a nem­ze­ti nyel­vek egy­re hát­rá­nyo­sabb po­zí­ci­ó­já­ra, ill. véd­te­len­sé­gé­re az uni­ós jo­gi nor­mák­ban. Lanstyák Ist­ván sze­rint is fenn­áll „an­nak ve­szé­lye, hogy meg­vál­to­zik az an­gol nyelv­ta­nu­lás kon­tex­tu­sa, hoz­zá­adó­ból fel­cse­ré­lő­vé vál­hat” (Lanstyák 2004, 59), de sa­já­tos hely­zet for­má­ló­dik a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kö­zös­sé­gek­ben, mert a vi­lág­nyelv nem az anya­nyel­vet, ha­nem a több­sé­gi, pl. a szlo­vák nyelv po­zí­ci­ó­ját fe­nye­ge­ti. Pe­dig en­nek a fo­lya­mat­nak a fel­gyor­su­lá­sa vár­ha­tó egy olyan kö­zeg­ben, ahol kö­zös­sé­gi nem­zet­po­li­ti­ka szint­jé­re emel­ték a ki­sebb­sé­gi egy­nyelvűsítést. Im­már a nyel­vi jo­go­kért min­den el­is­me­rést ki­ér­dem­lő­en sík­ra szál­ló nyel­vé­szek is óva in­te­nek, hogy az anyanyelvűsítés nem ki­bé­kít­he­tet­len el­len­tét­je a két- vagy több­nyel­vű­ség­nek, „ha hoz­zá­adó és nem fel­cse­ré­lő mo­dell­ben gon­dol­ko­zunk” – ír­ja Kont­ra Mik­lós (Kont­ra 2004, 35)
A ki­sebb­sé­gi ká­tyú­ból ki­ve­ze­tő út, a mai ki­sebb­sé­gi köz­gon­dol­ko­dás sze­rint nem­zet­áru­lás­sal ér fel, mert en­nek mi­nő­sül a két- és több­nyel­vű fel­ső­ok­ta­tás és az en­nek meg­fe­le­lő kö­zép­is­ko­lai fel­ké­szí­tés/kép­zés.

4.2. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­ok­ta­tás és fel­ső­ok­ta­tás több­nyel­vű­ség és egy­nyel­vű­ség men­ti ket­té­ha­sa­dá­sá­nak ve­szé­lye

A tár­sa­dal­mi ér­vé­nye­sü­lés és a mun­ka­erő­pi­a­con ki­ví­vott po­zí­ció lesz ho­va-to­vább egy kö­zös­ség ok­ta­tá­si rend­sze­ré­nek leg­ké­zen­fek­vőbb mér­cé­je. Ez is mo­ti­vál­ja a szü­lő­ket az is­ko­la­vá­lasz­tás­ban, a di­á­ko­kat a to­vább­ta­nu­lás­kor – egy egész­sé­ges, ra­ci­o­ná­li­san gon­dol­ko­dó kö­zös­ség­ben. Amen­­nyi­ben en­nek a köz­ok­ta­tás nem tud ele­get ten­ni, ak­kor a több­sé­gi és az ide­gen nyel­vű al­ter­na­tí­va kí­nál­ko­zik ha­zai meg­ol­dás­ként, de eset­leg a ma­gyar­or­szá­gi köz­ok­ta­tá­si rend­szer is szó­ba ke­rül­het. De ez egy­ér­tel­mű­en a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­la­há­ló­zat eró­zi­ó­já­hoz ve­zet­het, mely­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sa azon­ban nem­csak a szü­lők, ha­nem fő­kép­pen a pe­da­gó­gu­sok és az is­ko­la­ve­ze­tők dol­ga és kö­te­les­sé­ge. Míg az ál­ta­lá­nos is­ko­lai kor­osz­tály ese­té­ben a prog­nosz­ti­zál­ha­tó le­mor­zso­ló­dás nem lesz je­len­tő­sebb, mint az el­múlt év­ti­zed­ben – kb. min­den ötö­dik ma­gyar kis­is­ko­lás szlo­vák is­ko­lá­ba jár (Szi­ge­ti 2005, 7) –, ad­dig a kö­zép­is­ko­lai kor­osz­tály­nál en­nek ki­me­ne­te­le kér­dé­se­sebb. Amen­­nyi­ben a ma­gyar tan­nyel­vű kö­zép­is­ko­lák foly­tat­ják a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem ki­szol­gá­lá­sát, és di­ák­ja­ik­nak tu­da­to­san nyúj­ta­nak olyan fel­ké­szü­lést, amely csak az egy­nyelvűsített fel­ső­ok­ta­tás­ra ele­gen­dő, ak­kor az igé­nye­sebb és am­bi­ci­ó­zu­sabb szlo­vá­ki­ai ma­gyar di­á­kok szá­má­ra nem ma­rad más le­he­tő­ség, mint hogy kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­i­kat vagy an­nak egy ré­szét két- vagy több­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben tölt­sék le.6
A ki­zá­ró­la­go­san ki­sebb­sé­gi nyel­ven tör­té­nő fel­ső­ok­ta­tás, az­az „a kar­ri­er vagy iden­ti­tás” szlo­gen ér­vé­nye­sí­té­se to­vább mé­lyít­he­ti ezt a sza­ka­dé­kot, még­pe­dig ép­pen azok ré­szé­ről, akik Szlo­vá­ki­á­ban kép­ze­lik el éle­tü­ket. A két ma­ga­tar­tás mö­gött két el­té­rő ér­ték­rend hú­zó­dik meg, ami már je­len­leg is ki­ta­pint­ha­tó. En­nek egyik leg­jobb bi­zo­nyí­té­ka az az ün­ne­pi be­széd, amit Al­bert Sán­dor, az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je (aki egy­ben az egye­tem rek­to­ra is) tar­tott a ko­má­ro­mi egye­tem­ala­pí­tó ün­nep­sé­gen. Az egye­tem rek­to­ra Come­nius ele­mi ok­ta­tás­ra vo­nat­ko­zó örök ér­vé­nyű fel­is­me­ré­sét az anya­nyelv­ről az egye­te­mi kép­zé­si szint­re ül­tet­te át, s ál­lí­tá­sa sze­rint az egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben is ér­vé­nyes, hogy „az anya­nyel­ven meg­szer­zett is­me­re­tek ér­té­ke­seb­bek és tar­tó­sab­bak […] hát­rány­ba ke­rül­nek azok a fi­a­ta­lok, akik­nek ez nem ada­tik meg. Akik is­me­re­te­i­ket ide­gen nyel­ven kény­te­le­nek meg­sze­rez­ni” (Al­bert 2004, 2). A több­nyel­vű ok­ta­tást po­li­ti­ka­i­lag és szak­ma­i­lag is el­uta­sít­ja a je­len­le­gi szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai elit, ezért is ne­vez­ték de­ho­nesz­tá­ló­an „pszeu­do ma­gyar kar­nak” a nyi­trai Kon­stat­ntin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rát, mert ott va­ló­ban ma­gyar–szlo­vák két­nyel­vű kép­zés fo­lyik. Ez azon­ban elő­re­ve­tí­ti an­nak le­he­tő­sé­gét, hogy ezek a po­li­ti­ku­sok, ill. az egye­tem élén ál­ló po­li­ti­kus-rek­tor nem tu­da­to­sít­ják az eu­ró­pai fel­ső­ok­ta­tá­si bo­lo­gnai fo­lya­mat lé­nye­gét, az együtt­mű­kö­dést, a több­nyel­vű szak­em­ber­kép­zés fon­tos­sá­gát. Ez min­den­kép­pen a ket­té­sza­ka­dás ve­szé­lyét ve­tí­ti elő­re, ami azon­ban nem­csak a köz­ok­ta­tást és a fel­ső­ok­ta­tást érint­he­ti kö­zép és hos­­szú tá­von, ha­nem az élet szám­ta­lan te­rü­le­tén is meg­nyil­vá­nul­hat.

A több­nyel­vű kép­zés­ben ed­dig év­ről év­re nőtt a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók szá­ma, ha­bár ez a nö­ve­ke­dés el­ma­radt az or­szá­gos­tól, va­la­mint az sem ta­gad­ha­tó, hogy az utób­bi négy aka­dé­mi­ai tan­év­ben stag­nál az or­szá­gos egye­te­me­ken (te­hát nem a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­te­men) ta­nu­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma.

12. táb­lá­zat. Ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tók a szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban (nap­pa­li kép­zés)
Akadémiai év

For­rás: Lász­ló 2004, 229; Sep­a­rát… 2004; 2005; 2006

A 2003/2004-es és a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai évek ada­tai bir­to­ká­ban meg­kí­sé­rel­he­tő meg­ha­tá­roz­ni a Szlo­vá­ki­á­ban és a há­rom szom­szé­dos or­szág­ban nap­pa­li kép­zés­ben részt ve­vő szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült lét­szá­mát. Eh­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy a cseh, oszt­rák és a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok ál­lam­pol­gár­ság­ra és nem nem­ze­ti­ség­re vo­nat­koz­nak.

13. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)
Ország

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

14. táb­lá­zat. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar egye­te­mi és fő­is­ko­lai hall­ga­tók be­csült szá­ma a 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben (nap­pa­li kép­zés)
Ország

Meg­jegy­zés: * be­csült arány

A be­csült ada­tok tu­da­to­san sze­ré­nyek, a va­ló­ság min­den bi­zon­­nyal meg­ha­lad­ta a 6043, ill. 6862 főt, ám ez a lét­szám is éven­ként kb. 1200-1300 hall­ga­tót ered­mé­nyez, mi­köz­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar gim­ná­zi­u­mok­ban éven­ként ugyan­en­­nyi di­ák érett­sé­gi­zik. Ezek az ada­tok op­ti­miz­mus­ra is ad­hat­nak okot, mi­lyen je­len­tős mér­té­kű a to­vább­ta­nu­lá­si kedv, akár kül­föld­ön, akár a szlo­vá­ki­ai or­szá­gos egye­te­me­ken. Ám ha fi­gyel­me­seb­ben ol­vas­suk az ada­to­kat, ak­kor jel­zés­ér­té­kű­vé vá­lik, hogy a po­zso­nyi egye­te­mek­re a 2003/2004-es aka­dé­mi­ai év­ben 1740-en (Separát… 2004), 2004/2005-ös aka­dé­mi­ai év­ben 1799-en (Separát…2005), a 2005/2006-os aka­dé­mi­ai év­ben 1883-an (Separát…2006) nyer­tek fel­vé­telt a ma­gya­rok kö­zül. A lét­szám­nö­ve­ke­dés mi­ni­má­lis­nak ne­vez­he­tő an­nak el­le­né­re, hogy a tö­meg­kép­zés fe­lé el­moz­dult szlo­vá­ki­ai fel­ső­ok­ta­tás­ban egy­re gya­ko­ribb je­len­ség a fel­vé­te­li meg­mé­ret­te­tés mel­lő­zé­se. Az or­szá­gos ada­tok is fi­gyel­mez­te­tő­k, mert a 2002/2003-as aka­dé­mi­ai év­ben el­ért 4480 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű hall­ga­tó­csúcs egy­re va­ló­szí­nűt­le­nebb a kö­vet­ke­ző évek­re. A lét­szá­mot nö­vel­he­tő po­ten­ci­á­lis di­á­kok a ko­má­ro­mi ma­gyar egye­tem fe­lé for­dul­tak, s ha foly­ta­tó­dik a ko­má­ro­mi egye­tem és hall­ga­tó­i­nak anya­gi pri­vi­le­gi­zá­lá­sa Ma­gyar­or­szág ré­szé­ről, ak­kor csak idő kér­dé­se, hogy mi­kor kezd ra­di­ká­li­san zu­han­ni az or­szá­gos egye­te­mek elő­a­dó­ter­me­i­ben ülő ma­gyar hall­ga­tók lét­szá­ma. E ki­vo­nu­lás le­het a leg­ked­ve­zőt­le­nebb for­ga­tó­könyv, amen­­nyi­ben az egy­nyel­vű egye­te­mi kép­zés el­von­ja a po­ten­ci­á­lis po­zso­nyi, kas­sai, besz­ter­ce­bá­nyai és nyi­trai ma­gyar egye­te­mi hall­ga­tó­kat.

5. Eu­ró­pa-is­ko­lák Dél-Szlo­vá­ki­á­ban?

5.1. Eu­ró­pa-is­ko­lák – új tar­ta­lom, egye­di szel­le­mi­ség

A kül­föl­di ok­ta­tá­si kon­cep­ci­ók ho­no­sí­tá­sa im­már egy év­ti­ze­des múlt­ra te­kint­het visz­­sza a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tás­ban, az ide­gen vagy a több­nyel­vű ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás min­den egyes meg­va­ló­sí­tan­dó kon­cep­ci­ó­ját a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­má­hoz kell akkred­itá­ciós ké­re­lem for­má­já­ban be­nyúj­ta­ni. Az is­ko­la­ala­pí­tás és -fen­ntartás az ál­ta­lá­nos is­ko­la ese­té­ben a he­lyi ön­kor­mány­zat, kö­zép­is­ko­la vagy a két szint együt­tes akk­re­di­tá­lá­sa és mű­köd­te­té­se ese­tén a me­gyei, ill. ke­rü­le­ti ok­ta­tás­ügyi szer­vek ha­tás­kö­ré­be tar­to­zik. A Po­zsony­ban és a Kas­sán mű­kö­dő ide­gen és több­nyel­vű in­téz­mé­nyek pél­dá­ja is bi­zo­nyít­ja, hogy az ál­la­mi ok­ta­tá­si rend­szer­től rész­ben el­té­rő tan­tárgy­struk­tú­rá­val meg­hir­de­tett prog­ra­mok is si­ker­rel vet­ték az akkredti­ció fo­lya­ma­tát.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák ok­ta­tá­si struk­tú­rá­ja (Lesfalvi 2004, 73–85) el­tér a szlo­vá­ki­ai köz­ok­ta­tá­si mo­dell­től, amely az óvo­dai utol­só fel­ké­szí­tő év­fo­lya­mot kö­ve­tő­en ki­lenc ál­ta­lá­nos is­ko­lai, majd négy kö­zép­is­ko­lai osz­tályt kü­lön­böz­tet meg. Ám a szlo­vá­ki­ai rend­szer­ben is le­het évet nyer­ni, ha a di­ák az ál­ta­lá­nos is­ko­la ne­gye­dik vagy ha­to­dik év­fo­lya­mát kö­ve­tő­en nyol­c- vagy hat­éves kö­zép­is­ko­lá­ban kez­di meg ta­nul­má­nya­it. A tan­kö­te­le­zett­ség­nek is tel­jes mér­ték­ben ele­get tesz, amely ma a 16. év be­töl­té­sé­ig kö­te­le­ző. Je­len­leg még nem ren­del­ke­zünk érett­sé­gi­zett év­fo­lyam­ok ta­pasz­ta­la­tá­val, a to­vább­ta­nu­lás szá­za­lék­ará­nyos ered­mé­nyé­vel az ide­gen és több­nyel­vű ma­gán­is­ko­lák mű­kö­dé­sét il­le­tő­en, így je­len­leg az új kon­cep­ci­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó két­szin­tű érett­sé­gi vizs­gák elő­ké­szí­tő mun­ká­la­tai foly­nak, ami is­mét a ke­rü­le­ti, me­gyei és mi­nisz­té­ri­u­mi ha­tás­kör­be tar­to­zik. Tar­tal­mi szem­pont­ból nem a ki­vi­te­lez­he­tő­ség, ha­nem az ér­dek­lő­dés és a he­lyi köz­ok­ta­tá­si ha­gyo­mány szem­pont­já­ból tar­tal­maz az Eu­ró­pa-is­ko­la több olyan lé­nye­ges ele­met, ami min­den­kép­pen mó­do­sí­tás­ra, helyspeci­fikussá té­tel­re szo­rul. Ez pél­dá­ul a klas­­szi­kus fi­lo­ló­gi­ai tár­gyak po­zí­ci­ó­ja, fő­kép­pen a gö­rög nyel­vé, amely a ré­gió ok­ta­tá­si rend­sze­ré­ből né­hány év­ti­ze­de szin­te nyom­ta­la­nul ki­ve­szett. Ez­zel el­len­tét­ben a tu­do­mány­ági tan­tár­gyi kon­cent­rá­ció prog­res­­szív szem­lé­le­te még az or­szá­gos ál­la­mi köz­ok­ta­tá­si re­form­ra is po­zi­tív ha­tás­sal van, s az EU-ra vo­nat­ko­zó tár­gyak pe­dig akar­va-aka­rat­la­nul már a kö­zel­jö­vő­ben kö­ve­tés­re ta­lál­nak az ál­la­mi is­ko­lák és a köz­pon­ti nem­ze­ti tan­terv­ben is. A ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­tel el­len­tét­ben Szlo­vá­ki­á­ban nem ele­men­tá­ris gond a hit­tan­ok­ta­tás kér­dé­se, mi­vel a 2004/2005-ös tan­év­től im­már az ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­tán is kö­te­le­ző­en vá­laszt­ha­tó tárgy a hit­tan, aki­nek nem fe­lel meg egyik fe­le­ke­zet órá­ja sem, an­nak az eti­ka órát kell lá­to­gat­nia. A tan­díj mér­té­ke sem je­lent át­hi­dal­ha­tat­lan meg­ol­dást, hi­szen ez az Eu­ró­pa-is­ko­lák ese­té­ben rész­ben ala­cso­nyabb, mint a je­len­leg el­ér­he­tő és ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó kép­zé­si for­mák­nál (Pe­lé­nyi 2004, 37). E tény­re fi­gyelt fel a po­zso­nyi Forel Inter­na­tion­al School, s a te­het­sé­ges, ám nem dip­lo­ma­ta és jól szi­tu­ált csa­lá­dok gyer­me­ke­i­nek a Pon­tis Ala­pít­vány jó­vol­tá­ból rész­ben vagy tel­jes egé­szé­ben té­rí­tik az éves tandí­jat.7
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák az ed­dig hoz­zá­fér­he­tő al­ter­na­tí­vák mel­lett egy újab­bat kí­nál­nak, egye­di tar­ta­lom­mal, egye­di szel­le­mi­ség ígé­re­té­vel. Meg­fe­lel a ke­re­set­té vált li­ne­á­ris, egy ko­he­rens kon­cep­ci­ót kö­ve­tő óvo­da-ál­ta­lá­nos is­ko­la-kö­zép­is­ko­la mo­dell­nek.

5.2. Eu­ró­pa-is­ko­lák – elit­kép­zés a cent­rum­ban és a pe­ri­fé­ri­án?

Az is­ko­la­tí­pus ere­de­ti ren­del­te­té­se elit­kép­zés, a dip­lo­má­ci­ai ki­kül­de­tés­ben dol­go­zó szü­lők, a he­lyi tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi elit gyer­me­ke­i­nek kö­zös ott­ho­na, kö­zös is­ko­lá­ja, amely en­nek kö­vet­kez­té­ben kont­ra­sze­lek­ci­ót al­kal­maz. Az eh­hez ha­son­ló szlo­vá­ki­ai kép­zé­si for­mák mind az elit­kép­zés­ben je­lent­kez­tek, amit a ma­gán- vagy az ala­pít­vá­nyi is­ko­la jel­le­ge, mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sa is meg­kö­ve­telt. A kü­lönb­ség a lét­re­ho­zás mo­ti­vá­ci­ó­já­ban ta­lál­ha­tó, míg a lé­te­ző kép­zé­si for­má­kat egy új tör­té­nel­mi hely­zet – Szlo­vá­kia önál­ló­so­dá­sa, a kül­föl­di or­szá­gok dip­lo­má­ci­ai tes­tü­le­té­nek gyors fej­lő­dé­se –, egy új gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi elit el­kü­lö­nü­lé­si, kasz­tosodási szán­dé­ka és igé­nye ge­ne­rál­ta, ad­dig az Eu­ró­pa-is­ko­lák asz­tal­ra he­lye­zett té­má­ja to­váb­bi al­ter­na­tí­vá­kat, cé­lo­kat is kí­nál. Ez azon­ban a re­gi­o­ná­lis, ill. vi­dé­ki elit­kép­zés fe­lé moz­dul el, s ez már szám­ta­lan, ed­dig nem fel­ve­tett és en­nek kö­vet­kez­té­ben meg sem vá­la­szolt kér­dést ge­ne­rál. Lé­tez­het-e re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta az Eu­ró­pa-is­ko­lá­nak? Von­zó lesz-e az olyan prog­ram, amely a kör­nye­ző nem­ze­tek nyel­vét pre­fe­rál­ja, és en­nek kö­vet­kez­té­ben kény­te­len re­du­kál­ni a vi­lág­nyel­vek tág spekt­ru­mát? Ma­gán- vagy ala­pít­vá­nyi is­ko­la ese­té­ben lesz-e fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let er­re a mo­dell­re? A ré­gi­ók­ban meg­va­ló­sít­ha­tó-e egy ilyen igé­nyes prog­ram?
A vá­lasz ké­zen­fek­vő, bár­men­­nyi­re is kel­le­met­len. Az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió nem ref­lek­tált a több­nyel­vű kép­zés­re, a galán­tai ma­gán­gim­ná­zi­u­mot le­szá­mít­va ma má­sutt nem ren­del­ke­zünk olyan hát­tér­rel, ahol egy ilyen tí­pu­sú kez­de­mé­nye­zés csí­rá­ja meg­ta­lál­ha­tó len­ne. A fen­tebb em­lí­tett új po­zso­nyi kez­de­mé­nye­zés a dip­lo­má­ci­ai tes­tü­let gyer­me­ke­i­nek lét­re­ho­zan­dó ál­la­mi an­gol nyel­vű is­ko­la lé­te­sí­té­sé­re is egy év­ti­ze­dek óta nem­zet­kö­zi két­nyel­vű ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si prog­ra­mot meg­va­ló­sí­tó po­zso­nyi J. Hronec Gim­ná­zi­um bá­zi­sá­ra épít. Ép­pen ezért az el­ső lé­pé­se­ket el­ső­sor­ban olyan vá­ro­sok­ban le­het meg­ten­ni, csak rész­ben fó­ku­szál­va azok nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­lé­re, ahol már ren­del­kez­nek a két­nyel­vű ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­ta­i­val. Ezt az is alá­tá­maszt­ja, hogy év­ről év­re nő az ilyen ok­ta­tá­si prog­ra­mok irán­ti ér­dek­lő­dés, ám a mi­nő­sé­gi ok­ta­tás meg­őr­zé­se mi­att szi­go­rú sze­lek­ci­ót vé­gez­nek a fel­vé­te­li vizs­gán. Eze­ket a hely­szí­ne­ket kö­vet­he­tik azok a dél-szlo­vá­ki­ai ok­ta­tá­si köz­pon­tok, ahol kel­lő lét­szá­mú ok­ta­tói hát­tér áll ren­del­ke­zés­re, de eb­ben az eset­ben sem le­het el­sőd­le­ges szem­pont a te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák meg­ho­no­sí­tá­sa re­á­lis Szlo­vá­ki­á­ban, akár az ere­de­ti el­kép­ze­lés mi­ni­má­lis kor­rek­ci­ó­ja men­tén is, de el­ső­sor­ban a fő­vá­ros­ban, majd Kas­sán és Besz­ter­ce­bá­nyán. A re­gi­o­ná­lis vál­to­zat kér­dé­ses, mert az is­ko­la fenn­tar­tá­sá­hoz egy mi­ni­má­lis di­ák­lét­szám szük­sé­ges, amint lát­tuk, ez a be­fut­ta­tott mo­del­lek ese­té­ben is leg­alább 300 di­ák, el­len­ke­ző eset­ben ez a tan­díj eme­lé­sé­ben nyil­vá­nul­na meg. Ép­pen ezért sze­rény an­nak a va­ló­szí­nű­sé­ge, hogy a kul­tu­rá­lis, mű­ve­lő­dé­si és köz­le­ke­dé­si köz­pon­tok­tól tá­vol eső já­rá­si vá­ro­sok­ban va­ló­sul­ja­nak meg az Eu­ró­pa-is­ko­lák Szlo­vá­ki­á­ban.

5.3. Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű kép­zés Szlo­vá­ki­á­ban

A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sek Szlo­vá­kia kap­csán ve­tik fel az Eu­ró­pa-is­ko­lák és az anya­nyel­vi és az anya­nyel­vű kép­zés kö­zöt­ti pár­hu­za­mot (Rácz 2004, 111–141). Az Eu­ró­pa-is­ko­lák azon­ban nem al­ter­na­tí­vái az anya­nyel­vi és anya­nyel­vű ok­ta­tás­nak. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok több­nyel­vű­sé­ge meg­tart­ha­tó és fej­leszt­he­tő az anya­nyel­vű tö­meg­kép­zés ke­re­té­ben is, de szem­lé­let­vál­tás, eu­ro­pé­er gon­dol­ko­dás szük­sé­ges a két­nyel­vű­ség el­fo­ga­dá­sá­hoz, a szom­szé­dos nem­ze­tek nyel­vé­nek el­sa­já­tí­tá­sá­hoz – a ma­gyar szü­lők és ta­ná­rok ré­szé­ről. Pa­ra­dox hely­zet áll fenn, hi­szen az Eu­ró­pai-is­ko­lák el­ső­sor­ban a nyelv­vesz­tés kü­szö­bén ál­ló nép­cso­port­ok anya­nyelv­ét ment­he­ti meg kü­lön­bö­ző re­gi­o­ná­lis adap­tá­ci­ók jó­vol­tá­ból, de egy tel­jes is­ko­la­há­ló­zat­tal ren­del­ke­ző nép­cso­port ese­té­ben, mint ami­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, ahol rá­adá­sul a hi­va­ta­los nyelv rész­be­ni vis­­sza­szo­ru­lá­sá­nak le­he­tünk ta­núi, nem le­het ez a pár­hu­za­mos al­ter­na­tí­va. Nem azért, mert a po­li­ti­kai elit el­vet min­den olyan el­kép­ze­lést, amely meg­bon­ta­ná az anya­nyelv köz­pon­ti és do­mi­náns po­zí­ci­ó­ját az ok­ta­tás­ban, vagy mert még min­dig él­nek azok a ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­tok, ame­lye­ket a ha­ta­lom al­ter­na­tív ok­ta­tás be­ve­ze­té­sé­re irá­nyu­ló tö­rek­vé­se­i­ből szár­maz­nak, ha­nem az elit és tö­meg­kép­zés el­ke­rül­he­tet­len meg­kü­lön­böz­te­té­se mi­att. Még egy re­gi­o­ná­lis elit­kép­zés­től sem kel­le­ne el­vár­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák­ra rótt fel­ada­tot, az ilyen cél­ból lét­re­ho­zott is­ko­lán en­nek függ­vé­nye­ként nem le­het szá­mon kér­ni a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la kül­de­té­sét. Az Eu­ró­pai-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai és azon be­lül dél-szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­ban ak­kor van rá­ció és stra­té­gia, ha az on­nan ki­ke­rült elit ké­pes meg­te­rem­te­ni azt a nyo­mást, ami a ki­sebb­sé­gi kö­ze­gen be­lül szem­lé­let­vál­tást ered­mé­nyez. De ez a nem­ze­ti­sé­gi kö­ze­gen be­lül csak kis va­ló­szí­nű­ség­gel ér­he­tő el.
A ki­sebb­sé­gi szem­lé­le­tet rész­ben fél­re­té­ve le­het meg­ta­lál­ni az Eu­ró­pa-is­ko­lák szlo­vá­ki­ai meg­ho­no­sí­tá­sá­nak al­ter­na­tí­vá­it, s ezt a kö­zép-eu­ró­pai re­gi­o­ná­lis szem­lé­letet kö­vet­ve te­het­jük meg. Al­ter­na­tí­va­ként ve­het­jük szám­ba a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ót, an­nak ter­mé­sze­tes több­nyel­vű­sé­gét (szlo­vák, cseh, ma­gyar, né­met, an­gol, bol­gár, hor­vát stb.), föld­raj­zi fek­vé­sét (négy or­szág te­rü­le­tén élő nem­ze­ti­sé­gek ér­de­kelt­sé­ge), és a már je­len lé­vő kon­ku­rens ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si kí­ná­la­tot; de gon­dol­kod­ha­tunk Zsol­na ré­gi­ó­ban is, ahol pe­dig a szlo­vák, cseh, len­gyel és az an­gol játs­­sza a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet (há­rom or­szág ha­tá­ra). A nem­ze­ti­sé­gek, a ki­sebb­sé­gi elit­ben gon­dol­ko­dók szá­má­ra – s ezt a po­zso­nyi pél­da is iga­zol­ja – tel­jes mér­ték­ben ki­elé­gí­tő az elit is­ko­lák­ban kér­vé­nyez­he­tő ma­gyar nyelv és iro­da­lom fa­kul­ta­tív ok­ta­tá­sa, ez azon­ban fel­ve­ti an­nak ve­szé­lyét, hogy a le­en­dő ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai elit nem szer­zi meg a mű­kö­dé­sé­hez és a cso­por­tos ér­dek­vé­de­lem­hez nél­kü­löz­he­tet­len ma­gyar szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­át. Az Eu­ró­pa-is­ko­la ezen a hely­ze­ten és kí­ná­la­ton vál­toz­tat­hat min­den „ér­de­kelt” nem­zet és nem­ze­ti­ség szá­má­ra an­nak ér­de­ké­ben, hogy az anya­nyelv­ben meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­cia alap­fel­tét­elei meg­te­rem­tőd­je­nek, ter­mé­sze­te­sen a töb­bi nyel­ven pár­hu­za­mo­san meg­sze­rez­he­tő szak­nyel­vi kom­pe­ten­ci­á­val együt­t. Az így lét­re­ho­zott Eu­ró­pa-is­ko­la sem­mi­kép­pen sem te­kint­he­tő a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás szer­ves ré­sze­ként, sem az anya­nyel­vű ok­ta­tás al­ter­na­tí­vá­ja­ként, de kö­zép­tá­von, az on­nan ki­ke­rült elit ré­vén po­zi­tív, eu­ró­pa­i­zá­ló ha­tás­sal le­het a nem­ze­ti kö­zös­ség­re.
Szlo­vá­kia te­rü­le­tén azon­ban lé­tez­nek nem­ze­ti­sé­gek, ame­lye­ket a nyelv­vesz­tés fe­nye­get, ilye­nek a kár­pá­ti né­me­tek, a ru­szi­nok, az uk­rá­nok és a len­gye­lek, ép­pen ezért az Eu­ró­pa-is­ko­la re­gi­o­ná­lis vál­to­za­ta (pl. Zsol­na, Kas­sa), akár a fran­cia­or­szá­gi ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás ta­pasz­ta­la­tá­ból át­ve­he­tő „be­le­me­rü­lé­si mód­sze­r”-ét (Ring 2004, 7–8) is al­kal­maz­va hoz­zá­já­rul­hat ezen nép­cso­port­ok revi­tal­izálásához, hi­szen leg­jobb eset­ben is csak anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­het­nek.
Az Eu­ró­pa-is­ko­lák egy új, eu­ró­pai szem­lé­let­tel ren­del­ke­ző tár­sa­dal­mi elit ne­ve­lé­sét és fel­ké­szí­té­sét vál­lal­hat­ják fel a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben, így Szlo­vá­ki­á­ban is. A nem­ze­ti­sé­gi szeg­re­gá­ció, a ma­gyar szem­pont hang­sú­lyo­zá­sa ép­pen ezért nem jár­ha­tó út, he­lyet­te a le­en­dő re­gi­o­ná­lis kö­zép-eu­ró­pai elit for­má­lis és in­for­má­lis kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa a cél, mely­nek el­éré­sét ez az is­ko­la elő­se­gí­te­né. Egye­di al­ka­lom kí­nál­ko­zik ar­ra is, hogy e kép­zés­be és a for­má­ló­dó új tár­sa­dal­mi struk­tú­rá­ba a tá­gab­ban ér­tel­me­zett ré­gió ro­ma kö­zös­sé­ge­i­ből ki­ke­rü­lő te­het­sé­ges di­á­kok is be­kap­cso­lód­ja­nak. A szlo­vá­ki­ai ide­gen nyel­vű is­ko­lák kí­nál­nak pél­dát az eh­hez ha­son­ló meg­ol­dá­sok­ra, a hát­rá­nyos tár­sa­dal­mi cso­por­tok­ból szár­ma­zó, ám ki­vé­te­les ké­pes­sé­gű di­á­kok tan­dí­ját ala­pít­vá­nyok té­rí­tik, s ezek a fi­a­ta­lok min­den hát­rá­nyuk el­le­né­re gyö­ke­ret ereszt­het­nek a le­en­dő tár­sa­dal­mi elit ré­te­gé­ben. Szlo­vá­ki­á­ban er­re a Pon­tis Ala­pít­vány szol­gál pél­dá­val, de a ma­gyar és ro­ma kon­tex­tus­ban al­kal­mas­nak bi­zo­nyul­hat a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, amely­nek ka­ri­ta­tív port­fóliójában sze­re­pel a köz­ok­ta­tás fej­lesz­té­se és tá­mo­ga­tá­sa.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Al­bert Sán­dor 2004. Nyolc év­ti­zed vá­ra­ko­zás. Új Szó, 57. évf. 14. sz. (2004. ja­nu­ár 19.) 2. p.
Cse­pe­li Györ­gy 2002. Át­ala­ku­ló nem­ze­ti iden­ti­tás. Kri­ti­ka, 31. évf. 9. sz. 9–11. p.
Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.) 2004. Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban 1989–2004. 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum.
Cs. Gyíme­si Éva 1998. Col­legium Trans­syl­van­icum. Ma­ros­vá­sár­hely, Men­to.
Horòáková, Mar­ta 2004. Aj na Ped­a­gog­ick­ej fakulte UK pripravu­jú nový spoloèný študi­jný prog­ram. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 9. p.
Inštruk­cia Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry è. 77. Poòatie zák­lad­nej deväroènej školy a uèeb­né plány tejto školy 1960. Zvesti Pov­ereníct­va škol­st­va a kultúry, 16. roè. (1960) 11. zošit, 161–162. p.
Kol­lárová, Emí­lia 2004. Pred štar­tom na stred­nú školu. Škol­ský rok 2005/2006. Bratislava, Info­press.
Kont­ra Mik­lós 2004. Tan­nyelv, (fel­ső)ok­tatás, nyelv­po­li­ti­ka. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 25–42. p.
Ku­lacs Dezső–Szeberényi Ju­dit 1992. Pe­da­gó­gia. 3–4. èas. Nitra, Ped­a­gog­ická fakul­ty.
Ladzian­ska, Zuzana 2004. Ešte raz o Bolon­skom lab­o­ratóri­u. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 4. sz. (de­cem­ber) 13. p.
Lanstyák Ist­ván 1996. Ki­nek (nem) jó a két­nyel­vű ok­ta­tás? Iro­dal­mi Szem­le, 39. évf. 5. sz. 80–90. p.
Lanstyák Ist­ván 2004. Az Eu­ró­pai Unió nyelv­po­li­ti­ká­ja és a Szlo­vá­ki­á­ban be­szélt nyel­vek. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 4. sz. 43–66. p.
Lanstyák István–Szabómihály Gi­zel­la 2002. Nyelv­po­li­ti­ka a ki­sebb­sé­gek ok­ta­tá­sá­ban. In Uők.: Ma­gyar nyelv­ter­ve­zés Szlo­vá­ki­á­ban. Ta­nul­má­nyok és do­ku­men­tu­mok. Po­zsony, Kalligram, 76–83. p.
Lász­ló Bé­la 2004. A ma­gyar ok­ta­tás­ügy. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). 1. köt. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum, 183–246. p.
Les­falvi Ti­bor 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és a ma­gyar ok­ta­tás­ügy mű­kö­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 73–85.
Obežník è. 4 Pov­ereníct­va Slovenskej národ­nej rady pre škol­st­vo a osve­tu zo dòa 14. marca 1945 o zmene uèeb­ného plánu a výchovy na gym­náz­iu pre škol. rok 1944/45. Škol­ské zvesti, 1. roè. (1945) 1–4. sošit, 46–47. p.
Ok­ta­tá­si és sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Ok­ta­tás-sta­tisz­ti­kai év­könyv. Sta­tis­tics Year­book of Edu­ca­tion 2004/2005 2005. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Pe­lé­nyi Pet­ra 2004. Eu­ró­pa-is­ko­lák. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 33–65. p.
Pén­tek Já­nos 2004. A ro­má­ni­ai ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás hely­ze­te és ki­lá­tá­sai. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 13. évf. 1. sz. 76–85. p.
Rácz Kál­mán 2004. Az Eu­ró­pa-is­ko­lák és Dél-Szlo­vá­kia. In Ring Éva (sz­erk.): Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK, 111–141. p.
Rebrová, Soòa 2005. Pred­stavu­jeme bil­ingválne stred­né školy. SME, 13. évf. 13. sz. (2005. ja­nu­ár 18.) 37–38. p.
Ring Éva (sz­erk.) 2004. Több­nyel­vű ok­ta­tás és EU-integráció. Bu­da­pest, EÖKK.
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2003. Vysoké školy 2004. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2004. Vysoké školy 2005. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Sep­a­rát štati­stick­ej roèenky škol­st­va 2005. Vysoké školy 2006. Bratislava, Ústav infor­má­cií a prognóz škol­st­va. (www.uip­s.sk/s­ta­tisi­in­dex.htm­l)
Smer­nice na zavádzanie 5-dòového vyuèo­va­cieho týždòa na školách a výchovných zari­adeniych I. cyklu 1968. Zvesti, 1. roè. (1968) 4. zošit, 22–31. p.
Smer­nice o orga­nizácii škol­ského raku na školách I. a II. cyklu 1970. Zvesti, 2. roè. (1970) 18–19. zošit, 71–77. p.
Smer­nice Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety o premene doter­a­jších škôl národ­ných, stred­ných a gym­náz­ií na všeobec­ne vzdelá­va­cie školy novej školskej sús­tavy 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. (1953) 17. sošit, 275–294. p.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1998 1998. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 1999 1999. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2000 2000. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2001 2001. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2002 2002. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2003 2003. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2004 2004. Wi­en, BMBWK.
Sta­tis­tis­ches Taschen­buch 2005 2005. Wi­en, BMBWK.
Sta­tisz­ti­kai tá­jé­koz­ta­tó. Fel­ső­ok­ta­tás 2003/2004 2004. Bu­da­pest, Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um.
Šušol, Jaroslav 2004. Spoloèné pro­gramy/diplomy na UK. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 1. sz. (sep­tem­ber) 10. p.
Ïalší rozvoj èeskoslovenskej výchovno-vzdelá­vacej sús­tavy 1979. Bratislava, SPN.
Book of Lists 2005 2005. Bratislava, The Slo­vak Spec­ta­tor.
Szi­ge­ti Lász­ló 2005. Több­re men­ni ke­vés gye­rek­kel is. Új Szó, 58. évf. 69. sz. (2005. már­ci­us 24.) 7. p.
Tan­terv a gim­ná­zi­um 1. és 2. osz­tá­lya szá­má­ra 1983. Bratislava, SPN.
Tör­zsök Eri­ka 2003. Ki­sebb­sé­gek vál­to­zó vi­lág­ban. Ko­lozs­vár, [k.n.].
Uèeb­né plány gym­názia pre všetky zam­era­ni­a, plat­né od 1. sep­tem­bra 1991 1991. Bratislava, MŠMaŠ SR.
Uèeb­né plány pre zák­lad­né školy s vyuèo­vacím jazykom národ­nos­tí a s vyuèo­vaním jazy­ka národ­nos­tí 1993. Bratislava, MŠ SR.
Uèeb­né plány, uèeb­né osnovy a uèeb­nice zák­lad­ných deväroèných škôl s vyuèo­vacím jazykom po¾ským, maïarským a ukra­jin­ským 1961. Vest­ník Min­is­ter­st­va škol­st­va a kultúry, 17. roè. (1961) 26–27. zošit, 318–320. p.
Uèeb­ný plán všeobec­ne vzdelá­vacích škôl, PŠ z 5. II. 1954, è. 82.613/53-A-I./1 1954. Škol­ské zvesti, 10. roè. (1954) 7. zošit, 109–111. p.
Végel Lász­ló 2004. A li­li­pu­ti­ság­tól a két­la­ki­sá­gig. Ma­gyar Na­rancs, 2004. ok­tó­ber 7. 50–51. p.
Vyh­láse­nie Slovenskej rek­torskej kon­fer­en­cie k bolon­ské­mu pro­ce­su pri príleži­tosti roko­va­nia min­istrov škol­st­va v Bergene (Nórsko, máj 2005) 2005. Naša Uni­verz­i­ta, 2004/2005, 6. sz. (feb­ru­ár) 3. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va a osvety zo dòa 3. decem­bra 1945. è. 5.810/1945-prez. O doèas­ných rám­cov­ých uèeb­ných osnovách 1946. Škol­ské zvesti, 2. roè. (1946) 1. sošit, 3–77. p.; 3a sošit, 117–165. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 16. sep­tem­bra 1949, è. 106.360/49-III./1 O pre­chod­nom uèeb­nom plá­ne a uèeb­ných osnovách pre gym­náz­iá a uèite¾ské akadémie v škol­skom roku 1949/50 a o oznaèení gym­naz­iál­nych tried 1949a. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 19. sošit, 618–622. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 7. októbra 1949, è. 107.450/49-III./1, ktorým sa uver­jeòu­je sloven­ské zne­nie výno­su MŠVaU zo dòa 26. júla 1949, è. 100.000-I, o uèeb­nom plne a uèeb­ných osnovách pre gym­názia 1949b. Škol­ské zvesti, 5. roè. (1949) 20. sošit, 648. p.
Výnos Pov­ereníct­va škol­st­va, vied a umení zo dòa 23. augus­ta 1950, è. 69.033/50-I./1, o zave­dení maïarského jazy­ka ako iného živého jazy­ka na gym­náz­iu 1950. Škol­ské zvesti, 6. roè. (1950) 16. sošit, 635. p.
Výnos PŠVU z 5. X. 1950 è. 72.399-I/5 1951. Škol­ské zvesti, 7. roè. (1951) 2. sošit, 18–19. p.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 1999 2000. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2000 2002. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2001 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2002 2003. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2003 2004. Pra­ha, MŠMT.
Výroèní zprá­va MŠMT o stavu vysokého škol­ství za rok 2004 2005. Pra­ha, MŠMT.
Vznikne medz­inárod­ná štát­na škola 2005. Bratislavské noviny, 8. évf. 5. sz. 17. p. (ver, sita)
Zákon è. 131 z 21. februára 2002 o vysokých školách a o zmene a o doplnení niek­torých zákonov 2002. Zbier­ka zákonov, 58. èiast­ka (26. marca 2002)
Zákon è. 168 z 19. XII. 1968 – Zákon o gym­náz­iách 1969. Zvesti, 1. roè. 22. zošit, 129–139. p.
Zákon zo dòa 21. apríla 1948 o zák­lad­nej úprave jed­not­ného škol­st­va (Škol­ský zákon) 1948. Škol­ské zvesti, 4. roè. 10. sošit, 281–290. p.
Zákon zo dòa 24. apríla 1953, è. 31 Sb., o školskej sús­tave a vzdelá­vaní uèite¾ov (škol­ský zákon) 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè. 13. sošit, 207–209. p.
Zmena pre­chod­ného uèeb­ného plánu na škol­ský rok 1953/54 na národ­ných školách s vuyèo­vacím jazykom maïarským, PŠO z 26. VIII. 1953, è. 73.493/53/-I./2 1953. Škol­ské zvesti, 9. roè., 23. sošit, 427. p.
www.aforel.­com
www.bis.sk
www.bmb­wk.gv.at
www.­galileoschool.sk
www.msmt.cz
www.om.hu
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk
www.qsi.­com
www.qsi.sk
www.z­bier­ka.sk

Gulyás László: A magyar–szlovák határ kérdése a versailles-i békekonferencián (1. rész)

Be­ve­ze­tés

1918 előtt a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág ke­re­tei kö­zött nem ke­rült sor a szlo­vák–ma­gyar et­ni­kai ha­tár­vo­nal hi­va­ta­los meg­ál­la­pí­tá­sá­ra, a szlo­vá­kok ál­tal la­kott te­rü­le­tek be­ha­tá­ro­lá­sá­ra, így a tör­té­ne­lem el­ső szlo­vák–ma­gyar ha­tá­rá­nak meg­hú­zá­sa az el­ső vi­lág­há­bo­rút le­zá­ró ver­sailles­-i bé­ke­kon­fe­ren­ci­án tör­tént meg; ta­nul­má­nyunk­ban en­nek fo­lya­ma­tát mu­tat­juk be.

A bé­ke­kon­fe­ren­cia és a cseh­szlo­vák­ok

A ver­sailles­-i bé­ke­kon­fe­ren­cia ün­ne­pé­lyes meg­nyi­tá­sá­ra 1919. ja­nu­ár 18-án ke­rült sor.1 A részt­ve­vők azon­ban nem tisz­táz­ták, hogy a pá­ri­zsi kon­fe­ren­cia a győz­te­sek elő­ze­tes, a kü­lön­bö­ző ál­lás­pont­ok egyez­te­tő kon­fe­ren­ci­á­ja-e, ame­lyet egy kong­resz­­szus kö­vet majd a sem­le­ges és vesz­tes or­szá­gok be­vo­ná­sá­val, vagy pe­dig ez már ma­ga a bé­ke­kon­fe­ren­cia, amely­nek ha­tá­ro­za­tai vég­le­ge­sek és vis­­sza­von­ha­tat­la­nok. A pá­ri­zsi kon­fe­ren­cia az előb­bi­ként in­dult, s me­net köz­ben ala­kult át az utób­bi­vá. Így a kon­fe­ren­ci­án a le­győ­zött ál­la­mok kép­vi­se­lői nem ve­het­tek részt, s a vesz­te­sek csak a dön­té­sek meg­ho­za­ta­la után azok tu­do­má­sul­vé­te­le vé­gett je­len­het­tek meg. Ha a dön­tés­ho­za­tal me­cha­niz­mu­sát néz­zük, ak­kor azt lát­juk, hogy bár ere­de­ti­leg sok­fé­le vi­ta­fó­ru­mot szer­vez­tek, és úgy gon­dol­ták, hogy a ple­ná­ris ülés lesz majd a dön­té­sek fó­ru­ma, az ér­de­mi dön­té­sek a nagy­ha­tal­mak ve­ze­tő­i­nek ke­zé­be kerültek.2
A kon­fe­ren­cia leg­főbb szer­ve a Ver­sailles­-i Leg­fel­ső Ha­di­ta­nács­ból ki­nőtt Tí­zek Ta­ná­csa, az­az a Leg­fel­sőbb Ta­nács volt. Ez az öt nagy­ha­ta­lom ún. el­ső de­le­gá­tu­sa­i­ból (az ame­ri­kai el­nök, az an­gol, a fran­cia, az olasz és a ja­pán mi­nisz­ter­el­nök, il­let­ve kül­ügy­mi­nisz­te­re­i­ből) állt. Ez a tes­tü­let há­rom hó­na­pon ke­resz­tül töl­töt­te be a leg­fel­sőbb szerv funk­ci­ó­ját, de mi­vel meg­le­he­tő­sen ne­héz­ke­sen dol­go­zott, 1919. már­ci­us vé­gén az ame­ri­kai el­nök ja­vas­la­tá­ra lét­re­hoz­ták a Né­gyek Ta­ná­csát Thomas Woodrow Wilson (ame­ri­kai el­nök), David Lloyd Ge­or­ge (an­gol mi­nisz­ter­el­nök), Georges Benjamin Cle­men­ceau (fran­cia mi­nisz­ter­el­nök) és Vittorio Emanuele Orlando (olasz mi­nisz­ter­el­nök) rész­vé­te­lé­vel. A fel­me­rü­lő sok­ré­tű kér­dé­sek vizs­gá­la­tá­ra és a tes­tü­let ja­vas­la­ta­i­nak el­ké­szí­té­sé­re ös­­sze­sen 58 kü­lön­bö­ző bi­zott­sá­got hoz­tak létre.3
A ha­tár­kér­dé­sek­kel több bi­zott­ság fog­lal­ko­zott, ezek­nek a bi­zott­sá­gok­nak a fel­ső szer­ve volt a IX-es szá­mot vi­se­lő „te­rü­le­ti kér­dé­sek bi­zott­sá­ga”. El­nö­ke a fran­cia André Tardieu, al­el­nö­ke az olasz Salvago Raggi volt, de a bi­zott­ság tag­ja volt még dr. S. E. Me­zes, az ame­ri­kai szak­ér­tők ve­ze­tő­je és az an­gol Sir E. Crowe. A te­rü­le­ti kér­dé­sek­nél kö­ve­tett el­já­rá­si mó­dot az a tény ha­tá­roz­ta meg, hogy a kon­fe­ren­cia nem a tá­vol­le­vő, vesz­tes vagy – ahogy a részt­ve­vők mond­ták – a „bű­nös fe­lek”, ha­nem a je­len­le­vők ügye­i­ből in­dult ki. Nem Auszt­ria vagy Ma­gyar­or­szág stb. kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zott, ha­nem a cseh­szlo­vák, len­gyel, ro­mán és ju­go­szláv igé­nyek­re össz­pon­to­sí­tot­ta fi­gyel­mét. Ma­gyar­or­szág te­rü­le­ti kér­dé­se­i­vel a szó va­ló­di ér­tel­mé­ben egyet­len bi­zott­ság sem fog­lal­ko­zott. Fog­lal­ko­zott azon­ban ve­le a cseh­szlo­vák és a ro­mán–ju­go­szláv bi­zott­ság – Cseh­szlo­vá­kia, Ro­má­nia és Ju­go­szlá­via szempontjából.4
Cseh­szlo­vá­ki­á­nak mint győz­tes had­vi­se­lő fél­nek jo­gá­ban állt a bé­ke­kon­fe­ren­cia elé ter­jesz­te­ni igé­nye­it. Az er­re tör­té­nő fel­ké­szü­lést már 1918 őszén meg­kezd­te Edvard Beneš. Er­ről em­lék­ira­ta­i­ban így ír: „Masaryk pro­fes­­szor már 1918 fo­lya­mán is oly­kor-oly­kor fel­szó­lí­tott le­ve­le­i­ben, ké­szül­jek a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra. Ezért a le­he­tő leg­gyor­sab­ban, úgy­szól­ván rög­tö­nöz­ve és min­den se­géd­anyag és iro­da­lom nél­kül ál­lí­tot­tam ös­­sze leg­több bé­ke­em­lék­ira­tun­kat, me­lyek­ben le­fek­tet­tem va­la­men­­nyi bé­ke­kö­ve­te­lé­sün­ket. Így tör­tént, hogy né­hány tár­gyi hi­ba is akadt ben­nünk, ame­lye­ket ké­sőbb mint szán­dé­kos, cél­za­tos ok­fej­tést ve­tet­tek szememre.”5
Beneš e rög­tön­zés­re vo­nat­ko­zó so­ra­it fenn­tar­tá­sok­kal kell ke­zel­nünk, ugyan­is Beneš és a cseh­szlo­vák kül­dött­ség na­gyon is tu­da­to­san ké­szült a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra. Ami­kor 1918 őszén a prá­gai kor­mány egy tá­jé­koz­ta­tó köz­le­ményt bo­csá­tott ki a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács ré­szé­re, ab­ban rész­le­te­sen ki­fej­tet­te, hogy a cseh­szlo­vák kor­mány fon­tos és egyik alap­ve­tő fel­ada­tá­nak te­kin­ti a ma­gya­rok múlt­be­li „tet­te­i­re” vo­nat­ko­zó ada­tok gyűj­té­sét a nem­ze­ti el­nyo­más iga­zo­lá­sa céljából.6 Az anyag­gyűj­tés­nek – mely­hez a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács se­gít­sé­gét kér­ték – a kö­vet­ke­zők­re kel­lett ki­ter­jed­nie: mi­kor kez­dő­dött a ma­gya­ro­sí­tás, mi­lyen ese­mé­nyek­kel. E cél­ból ál­la­mi és egy­há­zi sta­tisz­ti­ká­kat kel­lett ös­­sze­ál­lí­ta­ni, ma­gyar bro­sú­rá­kat és anya­go­kat kel­lett ös­­sze­gyűj­te­ni, me­lyek­kel a „bru­tá­lis ma­gya­ro­sí­tó po­li­ti­kát” le­het be­mu­tat­ni.
A bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra va­ló fel­ké­szü­lést Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter­ként ve­zé­nyel­te le.7 Benešnek mind a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ra va­ló fel­ké­szü­lés, mind a bé­ke­kon­fe­ren­cia so­rán két konf­lik­tus­sal is szem­be kel­lett néz­nie. 1919 ele­jén bon­ta­ko­zott ki egy Beneš–Štefánik konf­lik­tus. En­nek fő oka, hogy míg Beneš egy­ér­tel­mű­en Fran­cia­or­szág­ra akar­ta épí­te­ni a cseh­szlo­vák ál­lam külpolitikáját,8 ad­dig Štefánik az olasz ori­en­tá­ció hí­ve volt, pon­to­sab­ban azt han­goz­tat­ta, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­nak kül­po­li­ti­ká­ja ki­ala­kí­tá­sa­kor egy­for­mán kell tá­masz­kod­nia Fran­cia­or­szág­ra és Olaszországra.9 Emi­att a két po­li­ti­kus vi­szo­nya erő­sen meg­rom­lott. Beneš fi­gyel­mez­tet­te Masarykot, hogy Štefánik egy olasz her­ce­get akar Cseh­szlo­vá­kia trón­já­ra ültetni.10 (Ku­ta­tá­sa­ink so­rán nem si­ke­rült ki­de­rí­te­ni, hogy en­nek az in­for­má­ci­ó­nak volt-e va­ló­ság­alap­ja.) Emel­lett Beneš több dur­va sze­mé­lyes tá­ma­dást in­té­zett Štefánik el­len, kri­ti­zál­ta őt ami­att, hogy egy olasz gróf­nő­vel – Giulianna Benzoni – tart fent sze­rel­mi vi­szonyt. Az 1919. áp­ri­lis 5-i Masarykhoz in­té­zet levelében11 azt ál­lí­tot­ta, hogy Štefánik mind fi­zi­ka­i­lag, mind szel­le­mi­leg meg­tört, rá­adá­sul a fran­cia kül­po­li­ti­ka irá­nyí­tói sem bíz­nak már ben­ne, ezért kar­ri­er­je a vé­ge fe­lé kö­ze­le­dik. Masaryk azt ja­va­sol­ta Benešnek, hogy a bé­ke­kon­fe­ren­cia ide­jé­re kös­sön tűz­szü­ne­tet Štefánikkal. A Beneš–Štefánik konf­lik­tus azon­ban vá­rat­lan vé­get ért, ami­kor Štefánik 1919. má­jus 4-én Olasz­or­szág­ból Cseh­szlo­vá­ki­á­ba re­pült, gé­pe Po­zsony­nál le­zu­hant, és Štefánik meg­halt.
A Beneš–Štefánik konf­lik­tus­sal szin­te pár­hu­za­mo­san bon­ta­ko­zott ki a Beneš–Kramáø konf­lik­tus. A cseh­szlo­vák de­le­gá­ci­ót a bé­ke­kon­fe­ren­ci­án hi­va­ta­lo­san Karel Kramáø mi­nisz­ter­el­nök ve­zet­te, de Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter­ként jo­got for­mált ar­ra, hogy va­la­men­­nyi fon­tos kér­dés­ben dönt­sön. Rá­adá­sul Benešt az elő­ző há­rom év szor­gal­mas mun­ká­ja kö­vet­kez­té­ben szin­te min­den fon­tos „bé­ke­csi­ná­ló” is­mer­te Pá­rizs­ban, ezért ha a „bé­ke­csi­ná­lók” va­la­mit tud­ni akar­tak, Benešhez for­dul­tak. Ezt a szi­tu­á­ci­ót Kramáø egy­re ne­he­zeb­ben vi­sel­te, hi­szen ő már a há­bo­rú előtt több­ször meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lő volt a bé­csi par­la­ment­ben, míg Beneš min­den po­li­ti­kai ta­pasz­ta­lat és vá­lasz­tói fel­ha­tal­ma­zás nél­kül lett külügyminiszter.12 E sze­mé­lyi ri­va­li­zá­lás mé­lyén azon­ban sok­kal ko­mo­lyabb el­len­té­tek hú­zód­tak meg kö­zöt­tük. Kramáø már a há­bo­rú előtt is el­kö­te­le­zett russzofil po­li­ti­kus volt, és Ver­sailles­-ban ugyan­ezt a vo­na­lat kép­vi­sel­te. Úgy gon­dol­ta, hogy Cseh­szlo­vá­kia ter­mé­sze­tes szö­vet­sé­ge­se csak a res­ta­u­rált cá­ri Orosz­or­szág le­het, ezért Cseh­szlo­vá­ki­á­nak min­den esz­köz­zel se­gí­te­nie kell a bol­se­vik re­zsim meg­dön­té­sét. Ez­zel szem­ben Beneš azon mun­kál­ko­dott, hogy egy fran­cia–cseh­szlo­vák szö­vet­ség­gel ala­poz­za meg Cseh­szlo­vá­kia kö­zép-eu­ró­pai po­zí­ci­ó­ját. Mind­ezek kö­vet­kez­té­ben Kramáø vi­szo­nya Benešsel ro­ha­mo­san rom­lott.
Beneš 1919. feb­ru­ár 2-án kelt le­ve­lé­ben ar­ra kér­te Masarykot – Masaryk 1918 de­cem­be­ré­ben tért vis­­sza emig­rá­ci­ó­já­ból Prá­gá­ba, és fog­lal­ta el az ál­lam­el­nö­ki po­zí­ci­ót –, hogy va­la­mi­lyen in­dok­kal hív­ja vis­­sza Prá­gá­ba Kramáøt.13 A Beneš–Kramáø konf­lik­tust az 1919 jú­ni­u­sá­ban meg­tar­tott cseh­szlo­vá­ki­ai köz­ség­ta­ná­csi vá­lasz­tá­sok ol­dot­ták meg, me­lyen a mi­nisz­ter­el­nök párt­ja ve­re­sé­get szen­ve­dett, és így Kramáø 1918. jú­li­us 8-án kény­te­len volt le­mon­da­ni, így Masaryk vis­­sza­hív­hat­ta Pá­rizs­ból. Ez­zel szem­ben Beneš ad­dig nem moz­dult ki a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­ról, míg az 1918. de­cem­be­ri de­mar­ká­ci­ós vo­nal po­li­ti­kai ha­tár­rá nem vált.
E két konf­lik­tus el­le­né­re Masaryk tö­ret­le­nül bí­zott Benešben. Ezt mu­tat­ja, hogy 1919. jú­ni­us el­ső fe­lé­ben – még a köz­ség­ta­ná­csi vá­lasz­tá­sok előtt – ar­ra pró­bál­ta meg rá­be­szél­ni Benešt, hogy a kül­ügy­mi­nisz­te­rei poszt meg­tar­tá­sa mel­lett le­gyen miniszter­elnök,14 de Beneš a vá­lasz­tá­sok ered­mé­nyé­re hi­vat­koz­va ki­tért a fel­ké­rés elől.15

A cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek írá­sos be­ter­jesz­té­se

A Beneš ál­tal irá­nyí­tott cseh­szlo­vák de­le­gá­ció 11 írá­sos me­mo­ran­du­mot nyúj­tott át a bé­ke­kon­fe­ren­ci­á­nak. Az aláb­bi­ak­ban ezen me­mo­ran­du­mok gon­do­lat­me­net­ét te­kint­jük át.
Az I. szá­mú memorandum16 a cseh­szlo­vák­ok tör­té­ne­té­vel, ci­vi­li­zá­ci­ó­já­val, har­ca­i­val, mun­ká­já­val és je­len­tő­sé­gé­vel fog­lal­ko­zik. Ki­fej­ti, hogy a szlá­vok­nál a bru­ta­li­tás és az el­nyo­más szel­le­me so­ha­sem volt ak­ko­ra, mint a ger­má­nok­nál; a szlá­vok in­di­vi­du­a­lis­ták, ér­zel­me­sek, ál­mo­dók és ide­a­lis­ták, va­ló­ság­ér­ze­tük cse­kély. Ez­zel szem­ben a ger­má­nok erős kol­lek­tív haj­la­mok­kal ren­del­kez­nek, és az év­szá­za­dos ró­mai–la­tin szom­széd­ság kö­vet­kez­té­ben meg­előz­ték a szlá­vo­kat. Nyu­gat­ról a ger­má­nok, míg ke­let­ről a mon­go­lok, ava­rok, ma­gya­rok, ta­tá­rok, tö­rö­kök sa­nyar­gat­ták a szlá­vo­kat. En­nek el­le­né­re a 14. és 15. szá­zad­ban a cse­hek az eu­ró­pai de­mok­ra­ti­kus és val­lá­si meg­új­ho­dás él­har­co­sai let­tek, de a Habs­bur­gok el­ti­por­ták őket, ka­to­li­zál­ták és cent­ra­li­zál­ták ál­la­mu­kat.
A 19. szá­zad nagy fel­len­dü­lést ho­zott a cse­hek­nek, ki­ala­kult az erős pa­raszt­ság, a szer­ve­zett mun­kás­ság, a gaz­dag és füg­get­len pol­gár­ság, mely a né­met­el­le­nes küz­del­met fel­vál­lal­ta. A cseh gaz­da­ság volt a leg­fej­let­tebb egész Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. A cse­hek kül­de­té­se mind­vé­gig a hu­ma­ni­tás szol­gá­la­ta volt, a szel­le­mi és er­köl­csi ér­té­ke­ket vé­del­mez­ték a né­met bar­bár­ság­gal szem­ben, nem fegy­ver­rel, ha­nem a mo­ra­li­tás esz­kö­ze­i­vel. A cse­hek és a Bu­da­pest ál­tal el­nyo­mott szlo­vá­kok kö­zött már ek­kor fel­éledt a szláv szo­li­da­ri­tás gon­do­la­ta. Föld­raj­zi hely­ze­te a cseh né­pet a szlá­vok élé­re ál­lí­tot­ta, és a né­met­el­le­nes vé­de­lem el­ső vo­na­lá­ba he­lyez­te. A vi­lág­há­bo­rú utá­ni új élet kez­de­tén, a köz­pon­ti ha­tal­mak igá­ja alól fel­sza­ba­dul­va a cseh­szlo­vák nép jo­go­san kér mél­tány­lást a ma­ga szá­má­ra Eu­ró­pá­tól nagy szol­gá­la­ta­i­ért.
Ös­­szeg­zés­ként meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy ez a me­mo­ran­dum a Masaryk ál­tal ki­dol­go­zott tör­té­net­böl­cse­let rö­vi­dí­tett ver­zi­ó­ja volt.
A II. szá­mú memorandum17 a cseh­szlo­vák te­rü­le­ti kö­ve­te­lé­sek­kel fog­lal­ko­zik hét fe­je­zet­ben: az 1. fejezet18 azt fej­te­ge­ti, hogy Cseh­szlo­vá­ki­át a tör­té­nel­mi cseh tar­to­má­nyok­ból (Cseh- és Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia) és Szlovenszkóból kell lét­re­hoz­ni, de ide kell csa­tol­ni még a ma­gyar­or­szá­gi ruténlakta te­rü­le­te­ket is. Emel­lett egy kor­ri­dor lét­re­ho­zá­sá­val biz­to­sí­ta­ni kell a Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via kö­zöt­ti te­rü­le­ti össze­köt­te­tést is.
A 2. fejezet19 a tör­té­nel­mi cseh tar­to­má­nyok ha­tá­ra­i­val kap­cso­la­tos el­kép­ze­lé­se­ket is­mer­te­ti: a cseh­szlo­vák ál­lam ja­vá­ra te­rü­le­ti ki­iga­zí­tá­so­kat kell vég­re­haj­ta­ni Po­rosz-Szi­lé­zi­á­ban és Al­só-Auszt­ri­á­ban, az előb­bi­ből Glatzot és Ratiboøt, az utób­bi­ból Gmünt és Mor­va­me­zőt kell a cseh­szlo­vák köz­tár­sa­ság­hoz csa­tol­ni.
A 3. fejezet20 Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zik. A me­mo­ran­dum han­goz­tat­ja e te­rü­let tel­jes föld­raj­zi egy­sé­gét, és ki­eme­li a dé­li ha­tár fon­tos­sá­gát, ame­lyet a Du­na, a Mát­ra és a Bükk al­kot, ke­let fe­lé pe­dig a to­ka­ji bor­vi­dék ha­tá­rol­ja egé­szen a Bod­rog fo­lyó­ig. Szlovenszkó két rész­re osz­lik, a ke­le­ti rész a Ti­sza, a nyu­ga­ti rész a Du­na fe­lé for­dul völ­gye­i­vel és fo­lyó­i­val. A föld­raj­zi be­ve­ze­tő után a né­pes­ség et­ni­kai ös­­sze­té­tel­ét tag­lal­ja. Köz­li, hogy az 1900. évi nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint 1 967 970 szlo­vák élt Ma­gyar­or­szá­gon. Ezt kö­ve­tő­en két­ség­be von­ja ezt az ada­tot, s ki­je­len­ti, hogy óva­to­san kell bán­ni a ma­gyar sta­tisz­ti­kák­kal, mi­vel úgy­mond egy ma­gyar mi­nisz­ter a par­la­ment­ben be­is­mer­te, hogy ezek­re nem le­het tá­masz­kod­ni, mi­vel a ma­gyar nép­szám­lá­lás­ok so­rán fel­sőbb uta­sí­tás­ra sok száz­ezer nem ma­gyart ma­gyar­nak ír­tak be, hogy ily mó­don nö­vel­jék a ma­gya­rok szá­mát. Na­pi­ren­den van­nak a sta­tisz­ti­ka ös­­sze­ál­lí­tá­sa kö­rül a csa­lá­sok és a ha­mi­sí­tá­sok. Ezek után ki­fej­ti, hogy va­ló­já­ban 2 300 000 szlo­vák él Ma­gyar­or­szá­gon, és emel­lett még ar­ra is le­het szá­mí­ta­ni, hogy az a 700 000 szlo­vák, aki a ma­gya­rok ül­dö­zé­se elől Ame­ri­ká­ba me­ne­kült, Cseh­szlo­vá­kia meg­szü­le­té­sé­nek hí­ré­re ha­ma­ro­san ha­za­tér. A me­mo­ran­dum le­szö­ge­zi, hogy Szlovenszkó szá­má­ra igény­be kell ven­ni bi­zo­nyos ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­te­ket is. Szlovenszkón a ma­gyar la­kos­ság szét­szór­va él, mert a mér­ték­te­len ma­gya­ro­sí­tó rend­szer tu­da­to­san ko­lo­ni­zál­ta a te­rü­le­tet. A ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek igény­be­vé­tel­ét egyéb­ként még az is in­do­kol­ja, hogy még így is nagy­szá­mú szlo­vák szór­vány ma­rad Ma­gyar­or­szá­gon. A Du­na Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra élet­szük­ség­let, eb­ben a kér­dés­ben nem te­het­nek en­ged­mé­nye­ket a ma­gya­rok­nak. A du­nai ha­tár az egye­dü­li le­het­sé­ges ha­tár Ma­gyar­or­szág és Cseh­szlo­vá­kia kö­zött. Po­zsony­ra min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a cseh­szlo­vák ál­lam­nak, bár e vá­ros la­kó­i­nak több­sé­ge né­met, és lak­nak ben­ne ma­gya­rok is, és a szlo­vá­kok a ma­gya­rok­hoz és a né­me­tek­hez vi­szo­nyít­va ki­sebb­ség­ben van­nak, de Po­zsony év­szá­zad­okon át szlo­vák vá­ros volt, és úgy te­kin­tet­tek rá, mint Szlovenszkó fő­vá­ros­ára. A du­nai ha­tár­nak foly­ta­tód­nia kell a Mát­ra, a Bükk és Hegy­al­ja fe­lé, és bár itt nincs zárt és ter­mé­sze­tes ha­tár­vo­nal, ezt a te­rü­le­tet is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell csa­tol­ni. Bár itt most ma­gya­rok lak­nak, de egy­kor itt szlo­vá­kok lak­tak, aki­ket a bru­tá­lis ma­gyar el­nyo­más ki­ir­tott. Ter­mé­sze­te­sen a be­ke­be­le­zett ma­gya­rok (és más nem­ze­ti­sé­gek) szé­les kö­rű nem­ze­ti­sé­gi jo­go­kat kap­nak majd.
A 4. fejezet21 a ru­té­nok­kal fog­lal­ko­zik. Elöl­já­ró­ban rö­vi­den is­mer­te­ti a ru­té­nok szá­mát és föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­sét, majd fel­ve­ti a te­rü­let to­váb­bi sor­sá­nak kér­dé­sét. Ki­je­len­ti, hogy a te­rü­le­tet oda le­het­ne csa­tol­ni akár Len­gyel­or­szág­hoz, akár Uk­raj­ná­hoz, de ez a két or­szág er­re nem tart igényt. Vi­szont nem le­het ott­hagy­ni a ma­gya­rok­nak, ezért a leg­jobb meg­ol­dás az, ha au­to­nóm tar­to­mány for­má­já­ban Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz csa­tol­ják.
A 5. fejezet22 az ún. cseh­szlo­vák–ju­go­szláv kor­ri­dor kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zik. A konk­rét ja­vas­la­tot egy tör­té­nel­mi ma­gya­rá­zat elő­zi meg. Esze­rint Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a né­me­tek és a ma­gya­rok együtt akar­tak ural­kod­ni a töb­bi nép fe­lett. A pán­ger­mán ter­ve­ket a ma­gya­rok min­dig tá­mo­gat­ták. Va­ló­já­ban a 13. szá­za­dig Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia és Szlovenszkó a dél­szláv­ok köz­vet­len szom­széd­jai vol­tak Pan­nó­nia ré­vén, ahol Krajnával, Stá­jer­or­szág­gal és Al­só-Auszt­ria szláv­ja­i­val érint­kez­tek. A cseh­szlo­vák–ju­go­szláv szom­széd­sá­got a ma­gya­rok és a né­me­tek a 14. és 15. szá­zad­ban szét­tör­ték, és így szét­vá­lasz­tot­ták a két né­pet. Et­től kezd­ve a ma­gyar–né­met szö­vet­ség hos­­szú időn ke­resz­tül szét­vá­lasz­tot­ta az észa­ki és a dé­li szlá­vo­kat. E tör­té­nel­mi be­ve­ze­tő után a me­mo­ran­dum egy ja­vas­lat­tal áll elő. Azt ál­lít­ja, hogy mi­vel a ma­gyar és a né­met elem kö­zött élő szláv né­pes­ség még ma sem tűnt el tel­je­sen, Nyu­gat-Ma­gyar­or­szág ve­gyes la­kos­sá­ga kö­zül 25-30% szláv nem­ze­ti­sé­gű, az­az ké­zen­fek­vő a meg­ol­dás: Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell csa­tol­ni Moson és Sop­ron me­gyét, Ju­go­szlá­vi­á­hoz pe­dig Vas és Za­la me­gyét. Az így lét­re­jö­vő kor­ri­dor el­vá­laszt­ja egy­más­tól a né­me­te­ket és ma­gya­ro­kat, meg­szű­nik a pángermanizmus ma­gyar tá­ma­sza. A de­mok­ra­ti­zált ma­gya­rok kö­ze­led­ni fog­nak a két szláv ál­lam­hoz, és így a bé­ke ügyé­nek nagy szol­gá­la­tot tesz­nek.
A 6. fejezet23 a köz­le­ke­dé­si utak nem­zet­kö­zi­vé té­te­lé­vel fog­lal­ko­zik. Elő­ször a ví­zi utak­ról fej­ti ki a cseh­szlo­vák ál­lás­pon­tot. Is­mé­tel­ten ki­je­len­ti: Cseh­szlo­vá­kia du­nai ál­lam, ezért min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a Du­ná­ra, pon­to­sab­ban an­nak nem­zet­kö­zi­vé té­te­lé­re. Cseh­szlo­vá­kia a Du­nán ke­resz­tül ke­rül kap­cso­lat­ba a Fe­ke­te-ten­ger­rel. Ugyan­ilyen fon­tos­sá­gú az El­ba nem­zet­kö­zi­vé té­te­le is, mert ez­ál­tal Cseh­szlo­vá­kia Ham­burg­gal ke­rül­het köz­vet­len ös­­sze­köt­te­tés­be. A Visz­tu­la nem­zet­kö­zi­vé té­te­le ré­vén pe­dig Cseh­szlo­vá­kia köz­vet­len ös­­sze­kö­te­tés­be ke­rül­het­ne Danziggal. A me­mo­ran­dum a vas­utak­ra is ki­tér, ki­je­lent­ve, hogy a Po­zsony–Tri­eszt, a Po­zsony–Fi­u­me, a Prága–Nürnberg–Strasbourg vo­na­la­kat szin­tén nem­zet­kö­zi­vé kell ten­ni. Ki­je­len­ti, hogy Cseh­szlo­vá­ki­á­nak köz­vet­len fran­cia kap­cso­lat­ra van szük­sé­ge, hi­szen az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia meg­szű­né­se óta Prá­ga Kö­zép-Eu­ró­pa köz­pont­ja, er­re kell át­ha­lad­nia a Nyu­gat­ról jö­vő gaz­da­sá­gi ös­­sze­kö­te­té­sek­nek.
A 7. fejezet24 a lausitzi szorbok ügyé­vel fog­lal­ko­zik: au­to­nó­mi­át és a cse­hek­kel va­ló köz­vet­len kap­cso­la­tot kí­ván ne­kik.
A III. szá­mú emlékirat25 a cseh­or­szá­gi né­met­kér­dés­sel fog­lal­ko­zik. Be­ve­ze­tés­kép­pen az 1910. évi nép­szám­lá­lá­si ada­to­kat is­mer­te­ti, me­lyek sze­rint Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág és Szi­lé­zia te­rü­le­tén 3 512 583 né­met élt. Ezt kö­ve­tő­en ki­je­len­ti, hogy a né­met­kér­dés csu­pán Cseh­or­szág­ban lé­te­zik, mi­vel Mor­va­or­szág­ban a né­me­tek szét­szór­tan él­nek. Akár­csak a II. szá­mú me­mo­ran­dum Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zó fe­je­ze­te, ez a me­mo­ran­dum is meg­bíz­ha­tat­lan­nak mond­ja a Mo­nar­chi­á­ban ké­szült sta­tisz­ti­ká­kat. Ki­je­len­ti, hogy leg­alább 800 000–1 000 000 fő le­vo­nan­dó a né­met­ség lét­szá­má­ból, mert az oszt­rá­kok rend­sze­re­sen meg­ha­mí­sí­tot­ták a sta­tisz­ti­ká­kat. Ezek után gaz­da­sá­gi in­dok­lás kö­vet­ke­zik, mely so­rán a me­mo­ran­dum ki­fej­ti, hogy Cseh­szlo­vá­kia nyers­anyag­for­rá­sa­i­nak igen je­len­tős ré­sze né­me­tek ál­tal la­kott te­rü­le­te­ken ta­lál­ha­tó, és ezek el­sza­kí­tá­sa tönk­re­ten­né az ál­la­mot. Kü­lö­nö­sen szük­sé­ge van a cseh­szlo­vák ál­lam­nak a nagy szén­vi­dé­kek­re. Cseh­or­szág oszt­ha­tat­lan­sá­gát stra­té­gi­ai okok is in­do­kol­ják: a né­me­tek ál­tal la­kott hegy­ko­szo­rú el­vé­te­le ki­szol­gál­tat­ná a cse­he­ket a né­me­tek­nek. Ezek után né­mi tör­té­nel­mi ér­ve­lés kö­vet­ke­zik (né­met ko­lo­ni­zá­ció, fe­hér­he­gyi csa­ta stb.), majd a me­mo­ran­dum biz­to­sít­ja ol­va­só­ját, hogy a né­me­tek a jö­ven­dő Cseh­szlo­vá­ki­á­ban tel­jes de­mok­rá­ci­á­ban fog­nak él­ni (ál­ta­lá­nos, egyen­lő, köz­vet­len és tit­kos vá­lasz­tó­jog), és szá­muk­ra az ös­­szes ki­sebb­sé­gi jo­got ga­ran­tál­ni fog­ják. Cseh­szlo­vá­kia má­so­dik Svájc lesz, a né­met pe­dig a má­so­dik ál­lam­nyelv.

A IV. szá­mú emlékirat26 Teschen kér­dé­sét elem­zi, ki­je­lent­ve, hogy ezen te­rü­let bir­tok­lá­sa lét­kér­dés Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra. A len­gyel több­ség va­ló­já­ban nem lé­te­zik, s csak azért mu­tat­nak ki a sta­tisz­ti­kák ilyen nagy szá­mú len­gyelt a te­rü­le­ten, mert hely­te­len nép­szám­lá­lá­si mód­szert al­kal­maz­tak. A szi­lé­zi­ai la­ko­so­kat, akik át­me­ne­tet je­len­te­nek a cse­hek és len­gye­lek kö­zött, a len­gye­lek ma­guk­hoz szá­mít­ják. Rá­adá­sul Cseh­szlo­vá­ki­á­nak a ki­ter­jedt szén­vi­dé­kek mi­att, il­let­ve a kassa–oderbergi vas­út­vo­nal mi­att min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a te­rü­let­re. Len­gyel­or­szág pe­dig ta­lál­hat ma­gá­nak kár­pót­lást Po­rosz-Szi­lé­zi­á­ban.
Az V. szá­mú emlékirat27 Szlovenszkóval fog­lal­ko­zik négy fe­je­zet­ben. Az el­ső fe­je­zet ele­jén ki­je­len­ti: „A cseh­szlo­vák ná­ció szlo­vák ága már időt­len idők óta Észak­nyu­gat-Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén él, aho­vá jó­val a ma­gya­rok előtt te­le­pe­dett le. A te­rü­let, amely elő­ször hoz­zá­juk tar­to­zott, nem csu­pán a mai Szlo­vá­ki­á­ra kor­lá­to­zó­dott a Vág, a Nyitra, a Ga­ram és az Ipoly fo­lyók me­den­cé­jé­vel, ha­nem – mint egy zárt tö­meg – a Du­ná­ig ért, majd azu­tán ki­fe­lé, Ma­gyar­or­szág nyu­ga­ti ré­szé­re, a ré­gi Pan­nó­ni­át, a Fer­tő-tó­tól a Ba­la­to­nig ma­gá­ban fog­lal­ta. Ez az egész te­rü­let a cseh ná­ció egy ága, a szlo­vá­kok ál­tal volt elfoglalva.”28
A 9. szá­zad­ban a ma­gya­rok ki­ir­tot­ták Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon a szlá­vo­kat – mond­ja a me­mo­ran­dum –, de a Du­na túl­part­ján meg­ma­rad­tak a szlo­vá­kok. A kö­zép­kor fo­lya­mán a ma­gyar ki­rá­lyok a szlo­vá­kok­kal szem­ben a né­met ko­lo­ni­zá­ci­ó­nak ked­vez­tek. Az 1241. évi ta­tár­já­rás és ké­sőbb a tö­rök há­bo­rúk (1526–1718) a szlo­vá­ko­kat na­gyon meg­gyö­tör­ték. Az ezt kö­ve­tő el­nép­te­le­ne­dést egy erős né­met gyar­ma­to­sí­tás kö­vet­te. A ma­gyar ki­rá­lyok már ko­ráb­ban is, de leg­in­kább a 13. szá­zad­ban kezd­tek az ér­cek­ben gaz­dag szlo­vák vár­me­gyék­be – Szepes, Nóg­rád, Bars stb. – né­met gyar­ma­to­sí­tó­kat te­le­pít­tet­ni, hogy az ős­la­kos­ság ká­rá­ra nagy pri­vi­lé­gi­u­mo­kat ado­má­nyoz­za­nak ne­kik. A 15. szá­zad­ban már szin­te egyet­len olyan fa­lu sem volt, amely­ben nem vol­tak né­met csa­lá­dok. A ma­gya­rok a 18. szá­za­dig bi­zo­nyos mér­té­kig meg­tűr­ték a szlo­vák nyel­vet, de a 19. szá­zad ele­jén a ma­gya­rok a la­tin he­lyett a ma­gyart akar­ták hi­va­ta­los nyelv­vé ten­ni. En­nek meg­fe­le­lő­en a ma­gyar ál­lam min­den pol­gá­rát ar­ra akar­ták kény­sze­rí­te­ni, hogy a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­ja az is­ko­lá­ban, a hi­va­ta­lok­ban, a ka­to­na­ság­nál és a nyil­vá­nos élet­ben. Et­től fog­va a szlo­vák nép­nek min­den ere­jé­re szük­sé­ge volt, hogy meg­véd­je ma­gát az erő­sza­kos ma­gya­ro­sí­tás­tól. A ma­gyar nép tö­me­gei le­néz­ték az or­szág más ná­ci­ó­it, és túl­zot­tan bíz­tak bru­tá­lis ha­tal­muk­ban. A szlo­vá­kok­ra vo­nat­ko­zó né­ző­pont­juk jól meg­mu­tat­ko­zik a kö­vet­ke­ző köz­mon­dás­ban: „Der Slowake ist keine Mensch” [A tót nem ember].”29 1868-ban a ma­gya­rok ugyan pa­pí­ron biz­to­sí­tot­ták a más nem­ze­ti­sé­gű­ek­nek is az ál­lam­pol­gá­ri jo­go­kat, de va­ló­já­ban a ma­gyar ál­lam el­uta­sí­tot­ta a nem­ze­ti­ség­hez és a nyelv­hez va­ló ter­mé­sze­tes jo­got. Eu­ró­pa tör­té­ne­lem­köny­ve­i­ben nem ta­lál­ko­zunk olyan el­nyo­más­sal, mint aho­gyan a ma­gya­rok el­nyom­ták a szlá­vo­kat – ér­té­ke­li a me­mo­ran­dum a du­a­lis­ta nem­ze­ti­sé­gi tör­vényt.
A má­so­dik fejezet30 az erő­sza­kos ma­gya­ro­sí­tás­sal fog­lal­ko­zik, s több íz­ben hi­vat­ko­zik Grünwald Bé­la Fel­vi­dék cí­mű röp­irat­ára. Szó sze­rint az aláb­bi mon­da­to­kat idé­zi Grünwald köny­vé­ből: „A nem-ma­gya­rok nem­ze­ti­sé­gi ér­zé­se­i­nek éb­re­dé­se a ma­gyar nem­zet szá­má­ra ve­szélyt je­lent. Ma­gyar­or­szá­gon csak egy ma­gyar kul­tú­ra le­het je­len. Le­he­tet­len a szlo­vá­ko­kat bé­kés esz­kö­zök­kel meg­győz­ni a ma­gyar ál­lam ide­á­já­val kap­cso­lat­ban. Az egyet­len le­he­tő­ség, amely szá­munk­ra ma­radt, hogy tel­je­sen ki­irt­suk a kul­tú­rá­ju­kat. Ha a ma­gya­rok helyt akar­nak áll­ni, ak­kor vé­rü­ket, a nem-ma­gya­rok as­­szi­mi­lá­ci­ó­ja so­rán gaz­da­gí­ta­ni­uk kell.”31
A me­mo­ran­dum gon­do­lat­me­ne­te az aláb­bi mó­don foly­ta­tó­dik: tel­je­sen ter­mé­sze­tes, hogy a ma­gya­rok a ma­gya­ro­sí­tás ér­de­ké­ben a szlo­vák nyel­vű is­ko­lák el­len lép­tek fel. 1874–1875-ben be­zár­ták a há­rom lé­te­ző szlo­vák gim­ná­zi­u­mot, le­fog­lal­ták va­gyo­nu­kat. Azok a szlo­vá­kok, akik ma­ga­sabb is­ko­lai kép­zés­ben sze­ret­tek vol­na ré­sze­sül­ni, kény­te­le­nek vol­tak ma­gyar is­ko­lá­ba irat­koz­ni, mi­vel ne­kik nem volt sa­ját is­ko­lá­juk. Ezen a pon­ton is­mét Grünwald Bé­la köny­vé­ből idéz a me­mo­ran­dum: „A kö­zép­is­ko­la olyan, mint egy nagy gép; az egyik ol­da­lán fi­a­tal szlo­vá­kok szá­za­it dob­ják be, és a má­sik ol­dalt kész ma­gya­rok jön­nek ki.”32
A szlo­vák is­ko­la­ügy sa­nya­rú hely­ze­té­nek ér­zé­kel­te­té­sé­re az aláb­bi sta­tisz­ti­kai adat­sort köz­li a me­mo­ran­dum:
„1916-ban Szlo­vá­ki­á­ban volt:
1. Óvo­dák: 448 ma­gyar, egy szlo­vák sem; 22 715 szlo­vák 3–5 éves gyer­mek­nek kel­lett ma­gyar óvo­dá­ba jár­nia.
2. Ál­ta­lá­nos is­ko­lák: 4253 ma­gyar, 365 szlo­vák, ame­lyek kö­zül az utób­bi­ak csak ne­vük­ben vol­tak szlo­vá­kok, mi­vel 1912-ben Wlassics Gyu­la val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­ter azt az uta­sí­tást ad­ta, hogy a ma­gyart a he­ti ös­­sze­sen 26 órá­ból min­den ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban 17–24 he­ti óra­szám­ban ok­tas­sák.
3. Szak­is­ko­lák, ke­res­ke­del­mi és ipa­ri is­ko­lák: 138 ma­gyar, egy szlo­vák sem. 7407 szlo­vák ta­nu­ló volt kény­te­len ma­gyar is­ko­lá­ba jár­ni.
4. Pol­gá­ri is­ko­lák: 112 ma­gyar, egy szlo­vák sem. 3181 szlo­vák di­ák­nak kel­lett ma­gyar is­ko­lá­ba jár­nia.
5. Ok­ta­tó­kép­ző in­téz­mé­nyek: 27 ma­gyar, egy szlo­vák sem.
6. Gim­ná­zi­u­mok és re­ál­is­ko­lák: 46 ma­gyar, egy szlo­vák sem.
7. Ma­ga­sabb szin­tű le­ány­is­ko­lák: 8 ma­gyar, szlo­vák nem volt.
8. Egye­te­mek, mű­sza­ki fő­is­ko­lák, jo­gi tan­fo­lyam­ok, fel­ső­fo­kú te­o­ló­gi­ai in­téz­mé­nyek és szak­is­ko­lák: va­la­men­­nyi magyar.”33
A fen­ti sta­tisz­ti­kai adat­sor után a gon­do­lat­me­net így foly­ta­tó­dik: a ma­gya­rok a szlo­vák temp­lo­mot sem kí­mél­ték, a ma­gya­ro­sí­tás esz­kö­ze­ként hasz­nál­ták. Csernovában, Liptó me­gyé­ben a szlo­vák ka­to­li­ku­sok fel­épí­tet­tek egy temp­lo­mot, és azt kö­ve­tel­ték, hogy egy szlo­vák pap szen­tel­je azt fel. A püs­pök azon­ban el­ren­del­te, hogy ma­gyar pap szen­tel­je fel. Ter­mé­sze­te­sen az egy­ház­köz­ség­be tar­to­zó hí­vők nem en­ged­ték, hogy a ma­gyar pa­pok be­lép­je­nek a temp­lom­ba. A ma­gyar ve­ze­tő­ség csend­őrö­ket kül­dött a ma­gyar pa­pok se­gít­sé­gé­re; en­nek az lett az ered­mé­nye, hogy 15 hí­vőt meg­öl­tek, töb­ben sú­lyo­san meg­sé­rül­tek, má­sok (hi­va­ta­los sze­mély el­le­ni) az ál­lam­ha­ta­lom­nak va­ló el­len­ál­lás mi­att bör­tön­be ke­rül­tek.
A ma­gyar po­li­ti­ku­sok a szlo­vák nép el­sor­vasz­tá­sa ér­de­ké­ben min­den esz­közt fel­hasz­nál­tak – mond­ja a me­mo­ran­dum. Pél­dá­ul: „A ma­gya­rok ki­mon­dott raz­zi­á­kat szer­vez­tek a szlo­vák gyer­me­kek ke­re­sé­sé­re, aki­ket a ma­gya­rok föld­jé­re, az Al­föld­re küld­tek. Ezek a raz­zi­ák 1874-től 1900-ig tar­tot­tak; ez idő alatt a szlo­vák gye­re­ke­ket el­sza­kí­tot­ták szü­le­ik­től, és mes­­sze vit­ték őket.”34
Sőt 1883-ban a ma­gya­rok egy olyan ma­gya­ro­sí­tó tár­sa­sá­got (FEMKA) ala­pí­tot­tak, amely a ve­ze­tő­ség se­gít­sé­gé­vel át­vet­te a szlo­vák gyer­me­kek de­por­tá­lá­sát, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a 12–15 éves fi­a­tal lá­nyok­ra, akik kö­zül so­kan bor­dély­há­zak­ba ke­rül­tek. A vi­lá­got le­súj­tot­ták ezek a té­nyek, ami­kor tu­do­mást sze­rez­tek ró­luk; 1889-ben Ale­xan­der Poptoff Szentpétervárott fran­cia nyel­ven köny­vet írt er­ről a tény­ről Rab­szol­ga­ság Eu­ró­pa szí­vé­ben cím­mel.
A szlo­vá­kok szen­ve­dé­se­i­nek (a me­mo­ran­dum a „már­tí­rom­ság” ki­fe­je­zést hasz­nál­ja) is­mer­te­té­se után a me­mo­ran­dum hos­­sza­san idé­zi a ma­gyar kor­mány gaz­da­sá­gi el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­it. Ki­je­len­ti, hogy a ma­gyar kor­mány igye­ke­zett meg­gá­tol­ni a szlo­vá­kok anya­gi gya­ra­po­dá­sát, ezért a ma­gyar el­nyo­más elől 739 565 fő me­ne­kült Ame­ri­ká­ba.
A 3. fejezet35 a ma­gyar nép­szám­lá­lás­sal, pon­to­sab­ban a ma­gyar sta­tisz­ti­kák­kal fog­lal­ko­zik. Ki­fej­ti, hogy a ma­gyar sta­tisz­ti­ka tu­da­to­san meg­ha­mi­sí­tot­ta a szlo­vá­kok szá­mát, Pest me­gyé­ben pél­dá­ul 20 ezer szlo­vá­kot ma­gyar­nak ír­tak be. Egy má­sik eset­ben így ér­vel: „Sza­bolcs me­gyé­ben tel­je­sen ma­gyar kör­nye­zet­ben van egy ré­gi szlo­vák ko­ló­nia: Nyír­egy­há­za vá­ro­sa. Ezen vá­ros la­kói (38 198 la­kos) ed­dig a szlo­vák nyel­vet be­szél­ték, és a temp­lom­ban szlo­vák nyel­ven tar­tot­ták a pré­di­ká­ci­ót. 1880-ban a ma­gyar sta­tisz­ti­ka még szlo­vák­ként is­mer­te el a né­pes­ség több­sé­gét. 1910-ben eb­ben a me­gyé­ben már csak 1117 szlo­vá­kot mu­tat­tak ki, de ugyan­eb­ben az idő­ben 18 719-re nőtt a szlo­vá­kul be­szé­lő ma­gya­rok szá­ma. Nyil­ván­va­ló, hogy egy tisz­tán ma­gyar me­gyé­ben nem a ma­gya­rok­nak állt ér­de­kük­ben, hogy szlo­vá­kul ta­nul­ja­nak meg, sok­kal in­kább a ma­gyar­ként fel­tün­te­tett szlo­vá­ko­ké (hogy ma­gya­rul tanuljanak).”36
Ezt kö­ve­tő­en a me­mo­ran­dum meg­vá­dol­ja a ma­gya­ro­kat, hogy több mint fél­mil­lió szlo­vá­kot ma­gyar­nak köny­vel­tek el a sta­tisz­ti­kák­ban, majd ki­je­len­ti, hogy „sok más is fel­jo­go­sít min­ket ar­ra, hogy ele­ve el­uta­sít­suk a hi­va­ta­los ma­gyar sta­tisz­ti­ká­kat, leg­in­kább az utol­só nép­szám­lá­lás­ét, amely a le­he­tő legpontatlanabb”.37 Egy­ér­tel­mű­en fel­fe­dez­he­tő az e ki­je­len­tés mö­gött rej­lő hát­só szán­dék, va­gyis az, hogy ha a ma­gyar fél a bé­ke­kon­fe­ren­ci­án meg­pró­bál et­ni­kai-nép­szám­lá­lá­si ada­tok­kal ér­vel­ni, azo­kat hi­tel­te­len­nek kell nyil­vá­ní­ta­ni.
A 4. fejezet38 Szlo­vá­kia ha­tá­ra­i­val fog­lal­ko­zik, fa­lu­ne­ve­ket fel­tün­tet­ve is­mer­te­ti a kö­ve­telt ha­tárt, mely a Du­na bal part­ját kö­ve­ti Vá­cig, majd át­ha­lad a Cser­hát és a Bükk hegy­sé­gen, majd Miskolc–Tokaj–Sárospatak–Sátoraljaújhely vo­nal men­tén fut.
A VI. szá­mú emlékirat39 a ru­tén­kér­dés­sel fog­lal­ko­zik rész­le­te­sen, meg­is­mé­tel­ve a II. szá­mú em­lék­irat ide vo­nat­ko­zó ré­szét. Ki­je­len­ti, hogy a há­rom szó­ba jö­he­tő meg­ol­dás (len­gyel, uk­rán, cseh­szlo­vák) kö­zül a Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lás a leg­he­lye­sebb. A Szlo­vá­ki­á­val fog­lal­ko­zó me­mo­ran­dum­hoz ha­son­ló­an eb­ben a me­mo­ran­dum­ban is ecse­te­li a ma­gyar el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­ket, il­let­ve ki­je­len­ti, hogy sok ru­tén a ma­gyar el­nyo­más elől me­ne­kült Ame­ri­ká­ba. Ki­eme­li a te­rü­let stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gét, hi­szen ha az Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz tar­toz­na, Cseh­szlo­vá­kia hi­dat nyer­ne Ro­má­nia fe­lé.
A to­váb­bi me­mo­ran­du­mok ki­sebb sú­lyú kér­dé­sek­kel fog­lal­koz­nak: a VII. szá­mú emlékirat40 a lausitzi szorbok sor­sát ecse­te­li, il­let­ve kö­ve­te­li a ven­dek fel­sza­ba­dí­tá­sát a né­met ura­lom alól. A VIII. szá­mú emlékirat41 Ratiboøzsal fog­lal­ko­zik, an­nak Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sát kö­ve­tel­ve. A IX. szá­mú emlékirat42 Glatzcal, an­nak ugyan­csak Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sát kö­ve­tel­ve. A X. szá­mú emlékirat43 a cseh–oszt­rák ha­tár ki­iga­zí­tá­sá­val fog­lal­ko­zik, il­let­ve a po­rosz-szi­lé­zi­ai ha­tár­ki­iga­zí­tás­ok szük­sé­ges­sé­gét ma­gya­ráz­za. A XI. szá­mú emlékirat44 jó­vá­té­telt és ha­di kár­pót­lást kí­ván mind­azo­kért, amit a cseh­szlo­vák­ok a há­bo­rú alatt el­szen­ved­tek.
A me­mo­ran­du­mok is­mer­te­té­sé­ből jól lát­ha­tó: cél­juk az volt, hogy meg­győz­zék az an­tant­ha­tal­ma­kat ar­ról, mi­lyen elő­nyök­kel is jár­na szá­muk­ra egy erős cseh­szlo­vák ál­lam lét­re­ho­zá­sa Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. En­nek ér­de­ké­ben egy igen szé­les ala­po­kon nyug­vó érv­rend­szert ál­lí­tot­tak fel, mely­nek spekt­ru­ma a tör­té­net­böl­cse­le­ti ér­vek­től (a cse­hek kül­de­té­se, a hu­ma­ni­tás szol­gá­la­ta, a szel­le­mi és er­köl­csi ér­té­kek vé­del­me a né­met és ma­gyar bar­bár­ság­gal szem­ben) az egé­szen prag­ma­ti­kus, ún. gaz­da­sá­gi ér­ve­kig (kell a szén­me­den­ce, kell a vas­út­vo­nal, mert ezek nél­kül nem mű­kö­dik ál­la­munk) ter­jedt. Kü­lön ki kell emel­nünk, hogy a me­mo­ran­du­mok so­ro­za­to­san két­ség­be von­ták az oszt­rák és a ma­gyar nép­szám­lá­lás­ok ered­mé­nye­it, csa­lás­sal, ha­mi­sí­tás­sal vá­dol­va meg a Mo­nar­chia sta­tisz­ti­ku­sa­it és po­li­ti­ku­sa­it. Ugyan­ak­kor a me­mo­ran­dum ös­­sze­ál­lí­tói – ami­kor a szlo­vá­kok szá­má­ról volt szó – igen „kre­a­tív mó­don” bán­tak a sta­tisz­ti­kai ada­tok­kal.
Szin­tén fon­tos ele­me volt az érv­rend­szer­nek az ér­zel­mi hú­ro­kat is meg­pen­dí­tő (bor­dély­ba hur­colt fi­a­tal szlo­vák lá­nyok), ál­ta­luk „bru­tá­lis ma­gya­ro­sí­tás”-nak ne­ve­zett fo­lya­mat élénk szí­nek­kel tör­té­nő ecse­te­lé­se. Ugyan­ak­kor a me­mo­ran­dum szer­zői mé­lyen hall­gat­tak a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban élő más nem­ze­ti­sé­gek ön­ren­del­ke­zé­si jo­gá­ról.
Marián Hronský tanulmányában45 rá­mu­tat, hogy a Szlo­vá­ki­át érin­tő me­mo­ran­du­mok ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ban se­géd­ke­ző szlo­vák po­li­ti­ku­sok – akik a me­mo­ran­du­mok­hoz szük­sé­ges anya­gok ös­­sze­gyűj­té­sét Turócszentmártonban vé­gez­ték el – ere­de­ti­leg úgy vél­ték, hogy Szlo­vá­kia ha­tá­ra­i­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ele­gen­dő az et­ni­kai elv ér­vé­nye­sí­té­se, de Prá­gá­ból 1918 de­cem­be­ré­ben olyan uta­sí­tást kap­tak, hogy az et­nog­rá­fi­ai ér­de­ke­ken kí­vül a gaz­da­sá­gi, a köz­le­ke­dé­si és a stra­té­gi­ai ér­de­ket is ve­gyék fi­gye­lem­be.
Borsody Ist­ván aláb­bi sza­vai tö­ké­le­te­sen ki­fe­je­zik a me­mo­ran­du­mok lé­nye­gét: „Re­me­kül fel­ké­szült [már­mint Beneš – G. L.]. Nem ve­tőd­he­tett fel olyan kér­dés, ami­re nem lett vol­na irat­tás­ká­já­ban egy me­mo­ran­dum. A me­mo­ran­du­mok pe­dig mind azt bi­zo­nyí­tot­ták, hogy Eu­ró­pa, a vi­lág, az em­be­ri­ség, a bé­ke és igaz­ság sze­rint csak egy meg­ol­dás lé­te­zik, még­pe­dig az, ame­lyik meg­fe­lel a cseheknek.”46

A cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek szó­be­li be­ter­jesz­té­se

A bé­ke­kon­fe­ren­cia úgy ha­tá­ro­zott, hogy az igé­nyek írá­sos be­ter­jesz­té­sén kí­vül le­he­tő­sé­get ad a ki­sebb szö­vet­sé­ge­sek­nek, hogy azo­kat szó­ban is elő­ad­ják, még­pe­dig a leg­fel­ső szin­ten. Így Beneš a Leg­fel­ső Ta­nács előtt feb­ru­ár 5-én szó­ban is­mer­tet­te a cseh­szlo­vák igé­nye­ket. Ez­zel ala­po­san igény­be vet­te a Leg­fel­sőbb Ta­nács ide­jét és tü­rel­mét, hi­szen há­rom és fél órán ke­resz­tül be­szélt ha­zá­ja hely­ze­té­ről és te­rü­le­ti követeléseiről,47 bár azt is meg kell je­gyez­nünk, hogy kér­dé­sek­kel több­ször is meg­sza­kí­tot­ták elő­adá­sát.
Elő­adá­sa be­ve­ze­tő ré­szé­ben em­lé­kez­tet­te a hall­ga­tó­sá­gát ar­ra, hogy a cseh­szlo­vák nem­zet „so­ha­sem ha­bo­zott a szö­vet­sé­ge­sek s a de­mok­rá­cia ér­de­kei mel­lett ki­áll­ni. Nem a te­rü­let­szer­zés vit­te harc­ba, ha­nem ugyan­azon esz­mé­nyek, mint a szö­vet­sé­ges nem­ze­tek fi­a­it. Egy kö­zép­ko­ri di­nasz­tia el­len kelt fel, ame­lyet a bü­rok­rá­cia, a mi­li­ta­riz­mus, a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház s bi­zo­nyos mér­té­kig a nagy­tő­ke tar­tott fenn. […] Az egész nem­zet csu­pán sa­ját sor­sát kí­ván­ta a ke­zé­be venni.”48 Majd így foly­tat­ta: „A nem­zet há­rom­száz év­nyi szol­ga­ság és há­nyat­ta­tás után, amely kis hí­ján föl­emész­tet­te, most úgy ér­zi, bölcs­nek, mér­ték­le­tes­nek és igaz­sá­gos­nak kell len­nie szom­szé­da­i­hoz, hogy az irigy­sé­get és a vi­szá­lyok ki­úju­lá­sát el­ke­rül­je, ami is­mét ha­son­ló ve­szé­lyek­be sodorná.”49
Úgy vél­jük, hogy az írá­sos me­mo­ran­du­mok­ban meg­fo­gal­ma­zott cseh­szlo­vák igé­nyek is­me­re­té­ben erős kri­ti­ká­val kell ke­zel­nünk eze­ket a mon­da­to­kat. Beneš ezen emel­ke­dett be­ve­ze­tő után tért rá a te­rü­le­ti kér­dé­sek­re. A tör­té­nel­mi or­szág­ré­szek (Cseh- és Mor­va­or­szág, Szi­lé­zia) ese­té­ben tör­té­nel­mi ér­ve­lést al­kal­ma­zott, az­az ki­fej­tet­te, hogy ez a há­rom te­rü­let már a 6. szá­zad­ban egy ál­la­mot al­ko­tott egy cseh di­nasz­tia ural­ma alatt. 1526-tól a Habs­bur­gok ke­rül­tek Bohémia trón­já­ra, s no­ha de jure mind­vé­gig el­is­mer­ték a cseh in­téz­mé­nyek lé­tét, et­től az idő­től kezd­ve erős ha­tal­mi köz­pon­to­sí­tás­ba kezd­tek. A cseh nép há­rom­szor lá­zadt fel nem­csak az el­né­me­te­sí­tés el­len, ha­nem az arisz­tok­ra­ta és ka­to­li­kus ki­vált­sá­gok rend­sze­re el­len is.
Beneš ki­fej­tet­te, hogy a fe­hér­he­gyi csa­ta­vesz­tés okoz­ta ká­bu­lat­ból a fran­cia for­ra­da­lom ha­tá­sá­ra a nép ma­gá­hoz tért, s Kö­zép-Eu­ró­pa el­ső nem­ze­té­vé lett. Ahogy Beneš fo­gal­ma­zott: „nem­ze­tünk oly szor­go­san ipar­ko­dott, hogy a 20. szá­zad ele­jé­re ipa­ri, szel­le­mi és po­li­ti­kai te­kin­tet­ben egy­aránt Kö­zép-Eu­ró­pa leg­fej­let­tebb tár­sa­dal­má­vá nőt­te ki magát.”50
Ezek után ki­je­len­tet­te, hogy Cseh- és Mor­va­or­szág, va­la­mint Szi­lé­zia geo­grá­fi­ai és et­nog­rá­fi­ai szem­pont­ból egy­sé­get ké­pez. Ar­ra is ki­tért, hogy a né­met ko­lo­ni­zá­ció mi­att 2 400 000 né­met él ezen a te­rü­le­ten, de rög­tön hoz­zá­tet­te, hogy ez az adat az 1910. évi oszt­rák nép­szám­lá­lás ered­mé­nye, ám ezt a nép­szám­lá­lást az oszt­rák ha­tó­sá­gok meg­ha­mi­sí­tot­ták. En­nél a pont­nál Lloyd Ge­or­ge meg­kér­dez­te, hogy mit mu­tat­nak a ko­ráb­bi sta­tisz­ti­kai adatok.51 Beneš vá­la­szá­ban ki­fej­tet­te, hogy az 1900-as ada­tok ha­son­ló­ak az 1910-es ada­tok­hoz, de ez az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy ezek­nél ugyan­olyan ha­mi­sí­tás tör­tént. Ek­kor Wilson el­nök meg­kér­dez­te, hogy hány cseh él a te­rü­le­ten, mi­re Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy 4 500 000 fő.52
Ezek után Beneš gaz­da­sá­gi ér­ve­lést al­kal­ma­zott. Azt mond­ta, hogy Cseh­or­szág volt a Mo­nar­chia gaz­da­sá­gi­lag leg­fej­let­tebb ré­sze, pél­dá­ul a cu­kor­ipar 90%-a, a tex­til­ipar 70%-a, a vas­gyár­tás 55%-a, az al­ko­hol­gyár­tás 60%-a itt ta­lál­ha­tó, ez az ipar azon­ban a nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gyes, né­me­tek ál­tal la­kott ha­tár­te­rü­le­tek­re kon­cent­rá­ló­dik. Mi­vel a bel­ső, zö­mé­ben ag­rár­gaz­dál­ko­dás­sal fog­lal­ko­zó cseh te­rü­le­tek nem lé­tez­het­nek a pe­rem­te­rü­le­tek ipa­ra nél­kül, meg kell őriz­ni a te­rü­let egy­sé­gét, az­az a né­me­tek ál­tal la­kott pe­rem­te­rü­le­tek­nek is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz kell tar­toz­ni­uk. En­nél a pont­nál Lloyd Ge­or­ge is­mét köz­be­szólt, s azt kér­dez­te, mi az oka an­nak, hogy az ipar a pe­rem­te­rü­le­tek­re koncentrálódik.53 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy azért, mert a nagy szén­me­zők a pe­rem­te­rü­le­te­ken ta­lál­ha­tók. Ezt kö­ve­tő­en egy ki­sebb – kö­rül­be­lül tíz­per­ces – be­szél­ge­tés bon­ta­ko­zott ki Lloyd Ge­or­ge, Arthur James Balfour, Beneš és Kramáø kö­zött a pe­rem­te­rü­le­tek et­ni­kai és gaz­da­sá­gi vi­szo­nya­i­ról, il­let­ve ezek ös­­sze­füg­gé­se­i­ről. Ek­kor Beneš is­mét meg­csil­lan­tot­ta pá­rat­lan prag­ma­tiz­mu­sát és ér­ve­lé­si tu­do­má­nyát, ki­fejt­ve, hogy a cseh­or­szá­gi né­me­tek is Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz sze­ret­né­nek tar­toz­ni, ugyan­is tisz­tá­ban van­nak az­zal, hogy amen­­nyi­ben Né­met­or­szág­hoz csa­tol­nák őket, nem len­né­nek ké­pe­sek a né­met­or­szá­gi ipar­ral ver­se­nyez­ni, és így ipa­ri vál­lal­ko­zá­sa­ik gyor­san csőd­be men­né­nek.
Ez után Teschen kér­dé­sé­vel foly­tat­ta elő­adá­sát, s ki­je­len­tet­te, hogy et­nog­rá­fi­ai és gaz­da­sá­gi okok mi­att ké­ri a te­rü­let Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csatolását.54 Is­mét az­zal vá­dol­ta meg az oszt­rák sta­tisz­ti­ku­so­kat, hogy po­li­ti­kai okok mi­att – ter­mé­sze­te­sen is­mét a cse­hek ká­rá­ra –, meg­ha­mi­sí­tot­ták a tescheni te­rü­let nem­ze­ti­sé­gi sta­tisz­ti­ká­it, va­gyis jó­val több cseh él itt, mint amit a sta­tisz­ti­kák ki­mu­tat­nak, sőt a len­gye­lek van­nak ki­sebb­ség­ben. Ezen a pon­ton Robert Lansing meg­kér­dez­te, hogy Masaryk el­nök mi­ért nyi­lat­koz­ta azt, hogy Teschen még nem ké­szült fel a népszavazásra.55 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy nem tud nép­sza­va­zá­si kez­de­mé­nye­zés­ről, de amen­­nyi­ben len­ne nép­sza­va­zás, biz­tos ben­ne, hogy az cseh si­ker­rel zá­rul­na. Majd is­mer­tet­te azo­kat a gaz­da­sá­gi ér­ve­ket, ame­lyek Teschen Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sa mel­lett szól­nak. Gya­kor­la­ti­lag meg­is­mé­tel­te a IV. szá­mú me­mo­ran­dum két ér­vét. Egy­részt a tescheni szén­me­zők­re – ame­lyek geo­ló­gi­a­i­lag egy­sé­ge­sek – min­den­fé­le­kép­pen szük­sé­ge van a cseh ipar­nak, mert az itt ta­lál­ha­tó szén nél­kül nem tud­na mű­köd­ni, más­részt Teschenen ke­resz­tül hú­zó­dik az a vas­út­vo­nal, amely ös­­sze­kö­ti Cseh­or­szá­got Szlo­vá­kia észa­ki ré­sze­i­vel.
Ezek után Beneš is­mét vis­­sza­tért a Cseh- és Mor­va­or­szág, ill. Szi­lé­zia ha­tá­ra­i­nak kér­dé­sé­re, és be­je­len­tet­te, hogy ké­ri Ratiboø és Glatz Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csatolását,56 majd rá­tért a szlovákkérdésre.57 Ki­fej­tet­te, hogy Szlo­vá­kia egy­kor a cseh­szlo­vák ál­lam ré­szét ké­pez­te, de a ma­gya­rok a 10. szá­zad fo­lya­mán le­ro­han­ták. Ezek a hó­dí­tók si­ker­te­le­nül pró­bál­ták el­ma­gya­ro­sí­ta­ni ezt a te­rü­le­tet. A la­kos­ság mind­má­ig cseh ér­zel­mű, s az új ál­lam­hoz kí­ván tar­toz­ni. Beneš ki­fej­tet­te, hogy Szlo­vá­ki­át észak­ról a Kár­pá­tok, dél­ről a Du­na ha­tá­rol­ja. A Du­na dé­li irány­ba for­du­ló part­já­tól a Ti­szá­ig ter­je­dő ha­tár ré­szint ter­mé­sze­tes, ré­szint mes­ter­sé­ges. Ez a sza­kasz el­ke­rül­he­tet­len mó­don sok ma­gyart is le­vá­laszt, s er­re a prob­lé­má­ra a kon­fe­ren­ci­á­nak kell meg­ol­dást ta­lál­nia. Lloyd Ge­or­ge itt köz­be­szólt, és ki­fej­tet­te azon vé­le­mé­nyét, hogy a Szlo­vá­ki­á­ra vo­nat­ko­zó igé­nyek jo­gos­sá­gá­hoz nem fér sem­mi két­ség, és ezért azt ja­va­sol­ja Benešnek, hogy meg­jegy­zé­se­it csu­pán a vi­ta­tott pon­tok­ra korlátozza.58
Er­re Beneš is­mét le­szö­gez­te, hogy a du­nai ha­tár­hoz min­den­fé­le­kép­pen ra­gasz­ko­dik. „Szlo­vá­kia du­nai or­szág” – mond­ta, majd en­nek alá­tá­masz­tá­sá­ra is­mét a tör­té­ne­lem­hez for­dult, ki­fejt­ve, hogy ami­kor a ma­gya­rok e te­rü­let­re be­jöt­tek, a szlo­vá­kok ural­ták egész Pan­nó­ni­át. A ma­gya­rok el­űz­ték őket a he­gyek­be, s mi­u­tán a Du­na jobb part­ját meg­tisz­tí­tot­ták a szlo­vá­kok­tól, köz­vet­len érint­ke­zés­be ke­rül­tek a né­me­tek­kel. A Du­na bal part­ján élő szlo­vá­ko­kat azon­ban nem tud­ták ki­ir­ta­ni. Ezek a föld­jü­kön ma­rad­tak, no­ha töb­bé-ke­vés­bé el­ma­gya­ro­sod­tak. A du­nai ha­tár igé­nyét Beneš gaz­da­sá­gi ér­vek­kel is meg­pró­bál­ta alá­tá­masz­ta­ni. Ki­je­len­tet­te, hogy: „A cseh­szlo­vák ál­lam­nak nincs köz­vet­len ten­ge­ri ha­tá­ra. Há­rom ol­dal­ról né­me­tek, a ne­gye­dik­ről ma­gya­rok ve­szik kö­rül. Ipa­ri or­szág lé­vén fel­tét­len szük­sé­ge van ten­ge­ri ki­já­rat­ra. Ezt csak a nem­zet­kö­zi­vé nyil­vá­ní­tott Du­na biz­to­sít­hat­ja szá­má­ra, az ál­lam gaz­da­sá­gi éle­té­nek alap­ja­ként. Ez geo­grá­fi­ai szük­ség­sze­rű­ség, amely nél­kül az új ál­lam nem létezhet.”59
Lloyd Ge­or­ge ek­kor meg­kér­dez­te, hogy a du­nai ré­gi­ó­ban mek­ko­ra a szlo­vá­kok aránya.60 Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy a te­rü­let el­csa­to­lá­sá­val a cseh­szlo­vák ál­lam­hoz mint­egy 350 000 ma­gyar ke­rül­ne. Ám rög­tön hang­sú­lyoz­ta, hogy ezen a te­rü­le­ten erő­sza­kos el­ma­gya­ro­sí­tás folyt. Rá­adá­sul a fo­lyó túl­part­ján jó né­hány szlo­vák szór­vány­te­le­pü­lés van. Így pél­dá­ul Bu­da­pest kör­nyé­kén 150 000 szlo­vák él. őket kom­pen­zá­ci­ó­ként ma­gyar fenn­ha­tó­ság alatt hagy­nák – mondta.61 Sonnino olasz mi­nisz­ter­el­nök er­re meg­kér­dez­te, hogy mi­lyen a szlo­vá­kok ará­nya a ma­gya­rok­kal szemben.62 Ez­zel gya­kor­la­ti­lag Lloyd Ge­or­ge Beneš ál­tal meg­vá­la­szo­lat­la­nul ha­gyott kér­dé­sét is­mé­tel­te meg. Beneš azt vá­la­szol­ta, azok a vi­dé­kek, ame­lye­ken a fel­mé­ré­sek ala­pul­nak, észak–dé­li irány­ban hú­zód­nak, s ily mó­don erős ma­gyar több­sé­get mu­tat­nak. „ő ma­ga kü­lön­ben úgy be­csü­li, hogy az ál­ta­la em­lí­tett tér­ség­ben 60% a szlo­vák né­pes­ség ará­nya, de meg­bíz­ha­tó ada­tot igen ne­héz len­ne kö­zöl­ni, mi­vel e te­rü­let so­ha­sem kép­zett kü­lön­ál­ló nép­szám­lá­lá­si körzetet”63 – mond­ta.
Wilson el­nök ek­kor meg­kér­dez­te, hogy va­jon a vá­ro­sok­ról lé­tez­nek-e hoz­zá­fér­he­tő sta­tisz­ti­kák, il­let­ve igaz-e az az ál­lí­tás, mi­sze­rint a szlo­vák né­pes­ség egye­dül Po­zsony­nál érint­ke­zik a Du­ná­val. Beneš azt vá­la­szol­ta, hogy a szlo­vák­ság Bu­da­pest­től észak­ra el­éri a Du­nát, no­ha el kell is­mer­nie „hogy a fo­lyó men­ti la­kos­ság na­gyobb­részt magyar”.64
Ezek után Lloyd Ge­or­ge, Beneš és Kramáø a szlo­vák fo­lyók ha­józ­ha­tó­sá­gá­ról, il­let­ve a Du­ná­hoz vas­úton tör­té­nő ki­ju­tás­ról be­szél­get­tek. Beneš en­nek so­rán le­szö­gez­te, hogy az ál­ta­la elő­a­dott ha­tár­igé­nye­ket épp a vas­úti köz­le­ke­dés adott­sá­gai dik­tál­ják. A hegy­sé­gek észak–dé­li irá­nya mi­att ke­let és nyu­gat kö­zött cse­kély az érint­ke­zé­si le­he­tő­ség. En­nél­fog­va szük­ség van ar­ra a vas­út­vo­nal­ra, amely az ol­dal­irá­nyú ös­­sze­kö­te­tést egye­dül biz­to­sít­ja. Beneš el­is­mer­te, hogy a ha­tár ilyen mó­don tör­té­nő meg­hú­zá­sá­val te­kin­té­lyes szá­mú ma­gyar ke­rül­ne a cseh­szlo­vák ál­lam ke­re­tei kö­zé, de rög­tön ki­je­len­tet­te, hogy a ma­gyar sta­tisz­ti­kák még az oszt­rá­ko­ké­nál is meg­bíz­ha­tat­la­nab­bak. Itt je­le­nik meg elő­ször az a beneši érv, amely még 1945–1946-ban a szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re-tár­gya­lá­sok so­rán is fel­buk­kan, ugyan­is Beneš ki­je­len­tet­te, hogy ös­­szes­sé­gé­ben 650 000 ma­gyar ke­rül­ne a cseh­szlo­vák ál­lam ke­re­tei kö­zé, de ugyan­ek­kor 450 000 szlo­vák ma­rad­na Magyarországon.65
Ezek után Beneš is­mét elő­ve­szi a me­mo­ran­du­mok­ból már jól is­mert bru­tá­lis ma­gyar el­nyo­más ké­pét, s így be­szél: „A szlo­vá­ko­kat kü­lö­nö­sen súj­tot­ta az el­nyo­más, ma­ga Kos­suth mond­ta, hogy a szlo­vá­kok nem kap­hat­ják meg a vá­lasz­tó­jo­got. A ma­gya­rok nyíl­tan han­goz­tat­ták, hogy a szlo­vá­ko­kat nem tart­ják em­be­rek­nek. Szlo­vá­ki­á­ban 2300 hi­va­tal­nok kö­zül csu­pán 17 volt szlo­vák. 1700 bí­ró­ból mind­ös­­sze 1, 2500 adó­sze­dő­ből nem több mint 10! En­nek kö­vet­kez­té­ben a szlo­vák la­kos­ság ki­ván­do­rolt Ame­ri­ká­ba. Má­sok ott­ho­na­i­kat el­hagy­ván kön­­nyebb meg­él­he­tés re­mé­nyé­ben Ma­gyar­or­szág más vi­dé­ke­i­re te­le­pül­tek át, mint azt a Bu­da­pest mel­lett élő 90 000 s a Deb­re­cen kör­nyé­ki 80 000 szlo­vák pél­dá­ja tanúsítja.”66
Elő­adá­sa kö­vet­ke­ző ré­szé­ben Beneš Kár­pát­al­ja kér­dé­sét ve­tet­te fel, s így ér­velt: „A szlo­vá­kok szom­széd­sá­gá­ban, tő­lük ke­le­tebb­re van egy te­rü­let, ame­lyet ru­té­nok né­pe­sí­te­nek be. Ezek a ru­té­nok ugyan­azon törzs­ből szár­maz­nak, mint a ke­let-ga­lí­ci­a­i­ak, akik­től a Kár­pá­tok el­vá­laszt­ja őket. A szlo­vák­ság­gal szo­ros szom­széd­ság­ban él­nek, ha­son­ló tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött, mi több, a két nép nyel­ve közt egy át­me­ne­ti nyelv­já­rás is lét­re­jött. A ru­té­nok nem kí­ván­nak ma­gyar fenn­ha­tó­ság alatt ma­rad­ni, s ezért fel­aján­lot­ták, hogy egy önál­ló ál­la­mot al­kot­va szo­ros fö­de­rá­ci­ó­ba lép­né­nek be Cseh­szlo­vá­ki­á­ba […] Igaz­ság­ta­lan­ság len­ne őket a ma­gya­rok ké­nye-ked­vé­re hagy­ni, s ha­bár a cseh­szlo­vák igé­nyek kö­zött nem sze­re­pel, ő [már­mint Beneš – G. L.] még­is vál­lal­ta, hogy ügyü­ket a kon­fe­ren­cia elé tárja.”67
Elő­adá­sa zá­ró ré­szé­ben Beneš fel­ve­tet­te az ún. kor­ri­dor kér­dé­sét, va­gyis azt kér­te a kon­fe­ren­ci­á­tól, hogy a ma­gya­rok és az oszt­rá­kok ro­vá­sá­ra Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via kö­zött hoz­zák lét­re a kor­ri­dort, és így biz­to­sít­sák Cseh­szlo­vá­kia szá­má­ra az Ad­ri­ai-ten­ger­hez va­ló ki­ju­tás le­he­tő­sé­gét.
Az elő­adást szö­ve­gét ele­mez­ve meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy Beneš feb­ru­ár 5-i be­szé­dé­ben az írás­ban be­nyúj­tott 11 me­mo­ran­dum főbb ál­lí­tá­sa­it is­mé­tel­te meg. A cseh­szlo­vák igé­nyek alá­tá­masz­tá­sá­ul az ér­vek el­ké­pesz­tő­en szé­les spekt­ru­mát vo­nul­tat­ta fel a Leg­fel­sőbb Ta­nács előtt, be­szé­dé­ben a me­mo­ran­du­mok­ból már is­mert tör­té­net­böl­cse­le­ti, stra­té­gi­ai és gaz­da­sá­gi ér­vek mel­lett ta­lál­koz­ha­tunk geo­ló­gi­ai (lásd tescheni szén­me­zők egy­sé­ges­sé­ge) és nyel­vé­sze­ti (a ru­té­nok és a szlo­vá­kok kö­zös nyelv­já­rá­sa) ér­vek­kel is. Be­szé­dét fi­gye­lem­re­mél­tó­an le­le­mé­nyes­nek kell mi­nő­sí­te­nünk, hi­szen még ar­ra is ta­lált ér­vet, hogy meg­ma­gya­ráz­za, mi­ért lesz jó a né­me­tek­nek Cseh­szlo­vá­ki­á­ban. Az ugyan tény, hogy Lloyd Ge­or­ge, Sonnino és Wilson szá­mos igen kel­le­met­len kér­dést – fő­kép­pen az el­csa­to­lan­dó te­rü­le­tek et­ni­kai ös­­sze­té­te­lé­re irá­nyu­ló kér­dést – tett fel, mu­tat­ja, hogy elő­adá­sá­nak szá­mos ál­lí­tá­sát kri­ti­ká­val fo­gad­ták a Leg­fel­sőbb Ta­nács tag­jai.
Beneš elő­adá­sá­nak meg­hall­ga­tá­sa után a Leg­fel­sőbb Ta­nács úgy dön­tött, ki­küld egy bi­zott­sá­got a cseh­szlo­vák ké­ré­sek megvizsgálására.68 Így jött lét­re „a cseh­szlo­vák te­rü­le­ti igé­nyek ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra meg­ala­kí­tott bi­zott­ság”.

N. Császi ildikó: A zoboralji helynevek jellemzői

1. A hely­ne­vek ál­ta­lá­nos jel­lem­zői

A hely­ne­vek nyel­vünk le­xi­kai egy­sé­gei, főbb szó­fa­ji ka­te­gó­ri­á­in­kon be­lül a tu­laj­don­ne­vek al­cso­port­já­ba tar­toz­nak. A tu­laj­don­ne­vek je­len­tős ré­szét, ezen be­lül kü­lö­nö­sen a hely­ne­ve­ket, bi­zo­nyos ala­ki sa­já­tos­sá­ga­ik­ról is­mer­jük föl. Ezek a név­for­mán­sok (jel­lem­ző szó­ele­mek, utó­tag­ok, kép­zők, je­lek) nem­csak se­gí­te­nek a fel­is­me­rés­ben, ha­nem az em­ber min­tá­juk­ra al­kot­hat új ne­ve­ket. A hely­ne­vek rend­szer­sze­rű for­mán­sai el­ső­sor­ban a föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, pa­tak, út stb., il­let­ve ezek bár­mely nyel­vi meg­fe­le­lői). A föld­raj­zi köz­ne­vek nyel­vi uni­verzálék, min­den nyelv hely­név­rend­sze­ré­nek alap­ját, köz­pon­ti ré­szét al­kot­ják. Egy­ré­szes ne­vek­ként vagy több­ré­szes hely­ne­vek alap­tag­ja­ként a leg­na­gyobb in­for­má­ci­ós ér­té­ket hor­doz­zák: az adott név denotá­tumát nem is­me­rők szá­má­ra a név je­lölt­jét il­le­tő­en el­iga­zí­tást ad­nak. A Kö­ve­cses-dű­lőt ez alap­ján is­mer­jük fel meg­mű­velt ha­tár­rész­nek, a Boce­ga-­patakot szin­tén en­nek alap­ján gon­dol­juk ki­sebb mé­re­tű fo­lyó­víz­nek ak­kor is, ha so­ha nem jár­tunk azo­kon a te­rü­le­te­ken, ame­lyek­ről ezek a ne­vek szár­maz­nak. Min­den hely­név lét­re­jöt­té­ben két té­nye­ző jut sze­rep­hez: az em­ber és a táj. Az em­be­rek hoz­zák lét­re őket, eb­ben ki­fe­je­ző­dik nyel­vük, mű­velt­sé­gük, tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lett­ség­ük, lé­lek­ta­ni sa­já­tos­sá­guk. A táj­ré­szek fe­lől kö­ze­lít­ve pe­dig a táj ter­mé­sze­ti, föld­raj­zi jel­le­ge, szem­be­tű­nő sa­já­tos­sá­ga, az em­be­rek éle­té­ben be­töl­tött sze­re­pe ha­tá­roz­zák meg a szü­le­ten­dő ne­ve­ket.
A név­tu­do­mány kép­vi­se­lői a föld­raj­zi köz­név fo­gal­mát nem tel­je­sen azo­nos mó­don ér­tel­me­zik (vö. Benkő 1947, 51; Inczefi 1973; Káz­mér 1957, 6; Markó 1981; Pes­ti 1970). A föld­raj­zi köz­ne­vek kér­dés­kö­ré­vel Ba­logh La­jos meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint „mind a nyel­vé­sze­ti, mind a tér­ké­pé­sze­ti szak­iro­da­lom meg­le­he­tő­sen ke­ve­set fog­lal­ko­zott” (Ba­logh 1997, 36). En­nek egyik oka le­het, hogy a szak­ki­fe­je­zés tar­tal­mát nem si­ke­rült tisz­táz­ni egé­szen a leg­utób­bi idő­kig. A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben meg­in­dult, va­la­men­­nyi ha­zai te­le­pü­lés­re ki­ter­je­dő föl­dra­jz­inév­gyűjtés és -ki­adás nagy men­­nyi­ség­ben tárt fel olyan köz­szói név­ele­me­ket, ame­lyek meg­íté­lé­se kö­rül vi­ták vol­tak. Elég csak né­hány me­gyei kö­tet­be be­le­la­poz­nunk, s lát­hat­juk, hogy né­há­nyan igen szű­ken ér­tel­mez­ték ezt a kér­dés­kört, s csak a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­ve­ket gyűj­töt­ték ös­­sze (Markó Im­re Le­hel), míg má­sok az em­ber al­kot­ta lé­te­sít­mé­nye­ket is ide­so­rol­ták (Var­ga Má­ria).
Ba­logh La­jos a kér­dés­kör tisz­tá­zá­sá­ra az előbb em­lí­tett ta­nul­má­nyá­ban a föld­raj­zi ne­vek­ben elő­for­du­ló köz­szói ele­me­ket sze­man­ti­kai ala­pon há­rom ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ja:
1. ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, völ­gy, er­dő, rét, dű­lő, pa­tak stb.);
2. alap­je­len­tés­ben nem to­po­grá­fi­ai jel­le­gű, de ös­­sze­té­te­li tag­ként az­zá vá­ló lé­te­sít­mény­ne­vek (kút, híd, kert, ud­var, ma­lom, ke­reszt stb.);
3. vi­szo­nyí­tó ele­mek a név­szer­ke­zet­ben (kis, nagy, bel­ső, kül­ső, al­só, fel­ső, ré­gi, új stb.). Ba­logh La­jos sze­rint ez utób­bi­ak nem tar­toz­nak a föld­raj­zi köz­ne­vek ka­te­gó­ri­á­já­ba.
Hoff­mann Ist­ván sze­rint a má­so­dik cso­port­ba tar­to­zó (ál­lo­más, gyár, kocs­ma, szo­bor) köz­sza­vak – bár két­ség­kí­vül van ’he­ly’ je­len­té­sük, mi­vel tá­jé­ko­zó­dás­ra lo­ká­lis kö­tött­sé­gük ré­vén fel­hasz­nál­ha­tók – köz­pon­ti je­len­tés­tar­tal­muk alap­ján in­kább más tí­pu­sú sza­vak­kal tar­toz­nak egy je­len­tés­me­ző­be, nem a föld­raj­zi köz­ne­vek­kel (Hoffmann 2000, 68). A hely­név fo­ga­lom­kö­re még­is ezek­kel a meg­ne­ve­zé­si kö­rök­kel bő­vül, így az újabb hely­név-ti­po­ló­gi­ák már ezek­nek a hely­ne­vek­nek cso­por­to­sí­tá­sát is tar­tal­maz­zák. A név­vi­se­lő ob­jek­tu­mok és a föld­raj­zi köz­ne­vek el­té­rő ér­tel­me­zé­se kö­vet­kez­té­ben nap­ja­in­kig nem egy­sé­ges a hely­név­faj­ták főbb ka­te­gó­ri­á­i­nak el­ha­tá­ro­lá­sa a ma­gyar név­ta­ni iro­da­lom­ban.

2. A tör­té­ne­ti ne­vek je­len­tő­sé­ge

A hely­ne­vek irán­ti ér­dek­lő­dés a 19. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­től nyo­mon kö­vet­he­tő. Leg­elő­ször Vi­rág Be­ne­dek 1804. jú­li­us 30-i Ka­zin­czy Fe­renc­hez in­té­zett le­ve­lé­ben mu­tat ér­dek­lő­dést a hely­ne­vek gyűj­té­se irán­t. A Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény szer­kesz­tő­sé­gé­ben is fel­éb­redt az ér­dek­lő­dés a hely­ne­vek iránt (1819), mi­kor egy Arad vár­me­gyei cikk­ben a ré­gi­sé­gek kö­zött né­hány ha­lom ne­vét fel­so­rol­ta a szer­ző. A szer­kesz­tő lap­al­ji jegy­zet­ben fe­jez­te ki azt a kí­ván­sá­gát, mi­lyen fon­tos len­ne a vár­me­gye va­la­men­­nyi hal­mát va­la­mi­lyen rend­ben fel­so­rol­ni.
A Ma­gyar Tu­dós Tár­sa­ság (Aka­dé­mia) 1837-ben nyelv­tu­do­má­nyi pá­lya­té­telt írt ki hely- és csa­lád­ne­vek meg­fej­té­sé­re, ez­zel a hely­ne­vek tu­do­má­nyos ér­té­két nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban is út­tö­rő mó­don fel­is­mer­te. Igaz, a pá­lyá­zat­nak nem volt tu­do­má­nyos ér­te­lem­ben si­ke­re, de min­den bi­zon­­nyal ha­tás­sal volt Gal­góczi Gá­bor 1848-ban író­dott Ma­gyar nyelv­tan cí­mű mun­ká­já­ra. Ez az el­ső olyan gram­ma­ti­kánk, amely­ben a tu­laj­don­ne­vek kö­zött el­kü­lö­ní­tett hely­név­cso­por­to­kat ta­lá­lunk: 1. me­gyék; 2. vá­ro­sok, hely­sé­gek, pusz­ták, vá­rak; 3. he­gyek; 4. fo­lyók, ta­vak; 5. dű­lők, szán­tó­föl­dek, sző­lő­őr­zé­sek, er­dők, egyes ha­tár­ré­szek, ka­szá­lók, le­ge­lők, la­po­sok, dom­bok, bar­lan­gok és más­faj­ta he­gyek ne­vei. A hely­név­ku­ta­tás szem­pont­já­ból ket­tős je­len­tő­sé­ge van az em­lí­tett mű­nek. Gal­góczi hang­sú­lyoz­ta el­ső­ként az egész or­szág­ra ki­ter­je­dő hely­név­gyűj­tés fon­tos­sá­gát, más­részt rá­mu­ta­tott a hely­ne­vek­nek a ma­gyar nyelv­tu­do­mány­ban be­töl­tött sze­re­pé­re, nyelv­tör­té­ne­ti for­rás­ér­té­kük­re. Az Új Ma­gyar Mú­ze­um mun­ka­tár­sai fel­is­mer­ték, hogy a hely­név­ku­ta­tás­ban nyelv­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat kell al­kal­maz­ni. Ré­vész Im­re (1853) sze­rint a hely­ne­vek ma­gya­rá­za­tai alig­ha kép­zel­he­tők el más vi­dé­kek­ről szár­ma­zó ös­­sze­ha­son­lí­tó anyag nél­kül, sőt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy a hely­név­ma­gya­rá­za­tok­ban a ro­kon nyel­vek és a ha­zánk­ban la­kó más né­pek hely­ne­ve­i­nek egy­be­ve­té­se, ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa szük­sé­ges. Ez a meg­ál­la­pí­tás a tu­do­má­nyos igé­nyű ma­gyar hely­név­ku­ta­tás kez­de­té­ről ta­nús­ko­dik. A gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lás mód­sze­re­i­nek ki­dol­go­zá­sa a Bé­kés me­gyei Sza­bó Kár­oly ne­vé­hez fű­ző­dik, aki a gyűj­té­sek te­le­pü­lé­si egy­sé­gen­kén­ti el­vég­zé­sét szor­gal­maz­ta, fon­tos­nak tar­tot­ta a gyűj­tők hely­szí­ni tá­jé­ko­zott­sá­gát és a la­kos­ság­gal ki­ala­kí­tott ben­ső­sé­ges kap­cso­la­tát, il­let­ve a tel­jes, vá­lo­ga­tás nél­kü­li hely­név­anyag ös­­sze­gyűj­té­sét és ma­gya­rá­za­tát.
A tu­do­má­nyos ku­ta­tás nagy anyag­hoz Pesty Fri­gyes or­szá­gos hely­név­gyűj­té­se (1864–65) ré­vén ju­tott. A te­mes­vá­ri szü­le­té­sű tiszt­vi­se­lő fel­is­mer­te, hogy a hely­ne­vek a nyel­vi ha­gyo­má­nyo­kat leg­in­kább őr­ző ré­te­gé­hez tar­toz­nak, és ko­rá­nak egyik leg­ko­mo­lyabb hír­lap­já­ban, a Ma­gyar Saj­tó­ban szor­gal­maz­ta a hely­ne­vek gyűj­té­sét és vizs­gá­la­tát. A sza­bad­ság­harc le­ve­ré­se utá­ni po­li­ti­kai meg­tor­lá­sok kö­vet­kez­mé­nye­ként fi­gye­lem­re mél­tó meg­jegy­zé­se­ket tesz köz­zé: „A teme­si bán­ság haj­dan tisz­tán ma­gyar vol­tát be­bi­zo­nyít­hat­nók még ak­kor is, ha va­la­men­­nyi tör­té­ne­ti föl­jegy­zés, ha min­den er­ről szó­ló ok­le­vél ki is ve­szett vol­na – a hely­ne­vek­ből” (Pesty 1857). Az or­szá­gos mé­re­tű hely­név­gyűj­tést hi­va­ta­los ké­rés for­má­já­ban in­dí­tot­ta el, hogy a hely­tar­tó­ta­nács ha­tó­sá­gi mun­ka­ként ren­del­je el a hely­név­gyűj­tést. A ké­rést ked­ve­ző­en vé­le­mé­nyez­te az Aka­dé­mia és az Er­dé­lyi Mú­ze­um Egye­sü­let, így Pesty hi­va­ta­los se­gít­sé­get ka­pott a hely­tar­tó­ta­nács­tól. A ha­tal­mas hely­név­anya­got az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra őr­zi ma 68 vas­kos kö­tet­ben és mik­ro­fil­men. A ha­tal­mas anyag el­le­né­re ta­lá­lunk olyan köz­sé­ge­ket, ame­lyek név­anya­ga meg­le­he­tő­sen hi­á­nyos, alig né­hány hely­ne­vet tar­tal­maz az irat. Mind­ezek el­le­né­re ket­tős ér­té­ke van en­nek a hely­név­gyűj­te­mény­nek: 1. az ak­ko­ri or­szág­nak szink­ron (azon kor­be­li, egy idő­ben ös­­sze­gyűj­tött) hely­név­anya­gát tar­tal­maz­za; 2. az az­óta el­telt csak­nem 150 év után di­ak­ro­ni­kus (tör­té­ne­ti) hely­név­kinc­­csé vált. A ké­sőb­bi hely­név­gyűj­té­sek hí­vó­név­ként tá­masz­kod­hat­nak Pesty mun­ká­já­ra (vö. Sza­bó T. 1988, 13–48).
A 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a több­szö­ri úr­bér­ren­de­zé­sek után az egyes te­le­pü­lé­sek bir­to­ka­i­nak ta­go­sí­tá­sá­ra is sor ke­rült, en­nek kap­csán két tér­ké­pet is ki­ad­tak (1870–80-as évek­ben), ame­lye­ken rög­zí­tet­ték a te­le­pü­lés ó és új ­ál­lo­má­nyát, fel­tün­tet­ve raj­tuk a ha­tár­ré­szek el­ne­ve­zé­se­it. A 20. szá­zad ele­jén pe­dig több úr­bé­ri föl­det (le­ge­lő­ket, ir­tá­so­kat) osz­tot­tak ki, me­lye­ket szin­tén tér­ké­pe­ken rög­zí­tet­tek. Nyi­tra-vidéken eze­ket az 1903–1905-ös tér­ké­pe­ket hasz­nál­ták fel a rend­szer­vál­tás után a kár­pót­lás­ok ide­jén.
A táj­egy­ség tör­té­ne­ti név­anya­gát ko­ráb­ban két ta­nul­mány­ban is vizs­gál­tam. Mind­két vizs­gá­lat­ból egy­ér­tel­mű­en ki­de­rül, hogy a tör­té­ne­ti név­anyag egy­sé­ges ké­pet mu­tat. A mo­ti­vá­ció azo­nos, akár ma­gyar, akár szlo­vák név­ről van szó. A te­rü­let név­adá­si szo­ká­sát az jel­le­mez­te, hogy fő­ként a ter­mé­szet kí­nál­ta el­ne­ve­zé­se­ket a tár­sa­dal­mi kö­zös­ség el­fo­gad­ta, iden­ti­fi­ká­ci­ó­ként hasz­nál­ta, név­kin­csé­vé tet­te. A hegyme­gi fal­vak­ban (Béd, Meny­he, Sza­lakusz) az em­ber­hez, tár­sa­da­lom­hoz kap­cso­ló­dó lexémák ke­vés­bé je­len­nek meg az el­ne­ve­zé­sek­ben, eb­ből is érez­he­tő a he­gyi, hegy­kör­nyé­ki em­be­rek ter­mé­szet­sze­re­te­te és -tisztelete. Ezek­ben a tör­té­ne­ti ne­vek­ben szá­mos va­ló­di táj­szó név­kö­vü­let­ként ma­radt fenn: Cser­ge, Czéczés, Csi­va-­part, Geresztény, va­gyis a nyelv­hasz­ná­lat­ból a táj­nyel­vi je­len­tés ki­ko­pott (vö. N. Császi 1999a, 186–191).
A vízme­gi fal­vak­ban (Vicsápapáti, Egerszeg) vizs­gált tör­té­ne­ti ne­vek kö­zött a -földek utó­tag nél­kü­li, el­lip­szis­sel ala­kult né­pi ne­vek so­ro­za­tá­ra fi­gyel­he­tünk föl az 1876-os nyi­traegersze­gi tér­ké­pen: Szöl­lők meget­ti, Kö­zép­ső hos­­szúk stb. Nyi­t­raapáti tér­ké­pén is a né­pi név­hasz­ná­la­tot bi­zo­nyít­ják a kö­vet­ke­ző ne­vek: Ritek, Csecskek, Kert meget­ti, Csetertek, Lapós­sak, Lájos­fál­va fe­li út (vö. N. Császi 1999b, 113–116).
Bár egy-­e­gy eset­ben elő­for­dul­nak mes­ter­sé­ges­nek tű­nő, hi­va­ta­los jel­le­gű ne­vek, még­sem ezek do­mi­nál­nak a tör­té­ne­ti név­anyag­ban, sőt he­lyen­ként ép­pen el­len­ke­ző­leg, in­kább a nyelvjárási­asság a jel­lem­ző, mint­ha az a tö­rek­vés jel­le­mez­né a le­jegy­ző mér­nö­köt, hogy a né­pi alak­ban elő­for­du­ló ne­vet akar­ta vol­na meg­örö­kí­te­ni a tér­ké­pe­ken. A köz­tu­dat­ban nem ala­kult ki, hogy a nép- vagy a köz­nyel­vi ala­ko­kat je­gyez­zék le: Jelen­ka buko­r, Fel­vé­gi kert­me­gi dülő, Tó­tok dűle­je, Pap rit­tye, Gát allya, Par­tyi­ka alat­t, Prés­zokallai. A zob­o­ral­jai tör­té­ne­ti ne­vek he­lyes­írá­sá­nak kér­dé­se­i­vel Tö­rök Ta­más fog­lal­ko­zott (Tö­rök 2002a, 24–35). A le­jegy­ző mér­nök a Nyi­tra mel­let­ti Tor­mos köz­ség­ben (ma Chren­o­va vá­ros­rész Nyi­tra vá­ro­sá­ban) szin­te ki­zá­ró­lag szlo­vák ne­ve­ket rög­zí­tett a tér­ké­pen, ez­zel is je­lez­ve a több­sé­gi név­hasz­ná­la­tot.

3. A né­pi és hi­va­ta­los ne­vek

Az ön­el­vű név­tu­do­mány meg­szü­le­té­sé­től kezd­ve ter­mi­no­ló­gi­ai zűr­za­var fi­gyel­he­tő meg az egyes név­tí­pu­sok meg­ne­ve­zé­sé­ben, mi­vel a ku­ta­tók nem tet­tek kü­lönb­sé­get a név ke­let­ke­zé­sé­nek és hasz­ná­la­tá­nak sík­ja kö­zött. Azo­no­sí­tot­ták a ter­mé­sze­tes ne­ve­ket a kö­zös­sé­gi­ek­kel, a mes­ter­sé­ge­se­ket a hi­va­ta­los­sal. Hi­va­ta­los ne­ve­ink kö­zül szám­ta­lan pél­dát idéz­he­tünk, ame­lyet ere­de­te alap­ján a ter­mé­sze­tes ne­vek­hez so­rol­nánk (Temp­lom so­ra, Csitári út), ugyan­ak­kor nem min­den mes­ter­sé­ges név vá­lik hi­va­ta­los­sá (ide tar­toz­nak – Káz­mér Mik­lós ter­mi­nus tech­ni­cusát hasz­nál­va – a fik­tív ne­vek, az egy­sze­ri, al­kal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sok, kö­rül­írá­sok és a nem jo­gi sze­mé­lyek­től szár­ma­zó ne­vek). Ugyan­csak Káz­mér al­kot­ta meg a „hi­va­ta­los név” mű­szót (vö. Káz­mér 1957, 67–70), a bel­te­rü­le­ti ne­vek rész­le­tes ti­po­ló­gi­á­já­nak meg­al­ko­tá­sa­kor Inczefi be­ve­ze­ti az „em­lé­kez­te­tő ne­vet” (Inczefi 1966, 69). Kál­mán Bé­la vi­szont a mes­ter­sé­ges név­adás cím alatt csak a ha­tó­sá­gi al­ko­tá­sú ne­ve­ket tár­gyal­ja (Kál­mán 1967, 182–184).
A hi­va­ta­los ne­vek kö­zül azo­kat a ne­ve­ket, ame­lyek re­á­lis kap­cso­lat­ban van­nak a táj­jal, mo­ti­vált ne­vek­nek ne­vez­zük. A mo­ti­vá­lat­la­nok ese­té­ben meg­sza­kad a kap­cso­lat az ob­jek­tum és a név kö­zött, il­let­ve az em­ber je­len­ti ezt az ös­­sze­köt­te­tést az­zal, hogy a táj sa­ját­sá­ga­i­tól füg­get­len ne­vet al­kal­maz­za az ob­jek­tum­ra (Me­ző 1982, 28–34). Me­ző And­rás a név ke­let­ke­zé­sé­nek (ter­mé­sze­tes, mes­ter­sé­ges) és a hasz­ná­la­tá­nak (né­pi v. kö­zös­sé­gi, hi­va­ta­los) sík­ja­i­nak együt­tes al­kal­ma­zá­sá­val be­ve­ze­ti az új fo­gal­mat, a föld­raj­zi ne­vek név­élet­ta­ni hely­ze­tét, s a név ke­let­ke­zé­se és hasz­ná­la­ta ál­tal együt­te­sen meg­ha­tá­ro­zott hely­zet alap­ján nyolc kü­lön­bö­ző cso­por­tot hoz lét­re (Me­ző 1982, 40–42). A szem­lél­te­tett pél­dá­kat Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ből vá­lo­gat­tam.
1. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű né­pi név: Hos­­szú-ré­tek, To­po­lya­fa stb.
2. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­tes név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Apá­ti, Ady ut­ca stb.
3. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­te­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Bédi-peres, Boldi-­malom.
4. Mes­ter­sé­ge­sen adott hi­va­ta­los név: Farma Bodok, Jesen­ského uli­ca.
5. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ges név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Gur­gov, Boce­ga­j.
6. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ge­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Zobor, Haranèa, Galagoš
7. Mes­ter­sé­ges al­ko­tá­sú hi­va­ta­los név új­ra­al­ko­tá­sa újabb hi­va­ta­los név­vé: Gí­mes > ès. Dýmeš, Gýmeš > Jelenec
8. Kö­zös­sé­gi ne­vek vál­to­zá­sai a ré­gi­ség­ben: Sin­de­lyes-kút > Sin­delka, Hóták > Gaz­dák rét­jei, Cser­ge­tő-dű­lő > Vá­gás alat­t.
A rend­sze­ren kí­vül ma­rad­nak a ki­halt ne­vek: Geresztény, Gribi; va­la­mint a fik­tív ne­vek: Diely pri velkych pasienkach a pri cer­inách, tud­juk, hogy so­ha­sem hasz­nál­ják.
A ha­tá­ron tú­li te­rü­le­te­ken a hi­va­ta­los név­adás tu­da­tos be­avat­ko­zás a név­kul­tú­rá­ba, amel­­lyel az ural­ko­dó ál­lam­nyelv meg­ha­tá­roz­ta egy­nyel­vű­sé­get hir­de­tik, „cuius regio, eius nomen” ’akié a föld, azé a név’, va­gyis a név­adás és név­hasz­ná­lat ki­zá­ró­la­gos­sá­ga (vö. Kiss 1992, 129–135). Zsig­mond Győ­ző az „el­ide­ge­ne­dett hely­nevek” há­rom tí­pu­sát kü­lön­böz­te­ti meg (Zsig­mond 1991, 54–57): 1. „fél­re­si­ke­rült for­dí­tás” (Geszte > Hoso­va) [A for­dí­tók nem az ere­de­ti eti­mo­ló­gi­át for­dí­tot­ták le, ha­nem a név­ben fel­is­mert köz­szó vagy an­nak egy as­­szo­ci­á­ci­ó­ja vált a for­dí­tás alap­já­vá.]; 2. hang­zás­be­li ro­kon­ság, a ter­mé­sze­tes név után­zá­sa (Csücskők > Èaèky, Hany­iszó > Hanisovo); 3. nincs kap­cso­lat a ter­mé­sze­tes név és mes­ter­sé­ges név kö­zött (Nyá­rok > Horný háj, Tó­ban in­nen > Pred riek­ou).
Zob­o­ral­ja több mint 80 éve nem tar­to­zik az anya­or­szág­hoz, az az­óta meg­je­lent tér­ké­pek fő­ként szlo­vák nyel­vű­ek. Ez­zel azt a lát­sza­tot kel­tik, mint­ha a te­rü­le­ten élő né­pes­ség ki­cse­ré­lő­dött vol­na, vagy a la­kos­ság tel­jes as­­szi­mi­lá­ci­ó­ját elő­re­ve­tít­ve a nyelv­cse­re fo­lya­ma­ta már le­zaj­lott vol­na. Eze­ken a tér­ké­pe­ken a ko­ráb­bi ka­tasz­te­ri ne­vek tü­kör­for­dí­tás­ban, il­let­ve rész­for­dí­tás­ban je­len­nek meg. Né­hány eset­ben azon­ban a szlo­vák el­ne­ve­zés tel­je­sen új mo­ti­vá­ci­ón ala­pul. A név­vál­to­zás­ok kér­dés­kö­rét, a nyel­vi kon­trasz­tiv­itást Tö­rök Ta­más vizs­gál­ta (Tö­rök 2002b, 190–194).

4. A te­le­pü­lés­ne­vek rend­sze­re

A tör­té­ne­ti hely­név­ku­ta­tá­sok alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az Ár­pád-ko­ri hely­ne­vek­nek ki­tün­te­tett je­len­tő­sé­gük van, ugyan­is a név­rend­szer­ta­ni té­nye­zők­ből ki­tű­nik, hogy az ak­kor lét­re­jött hely­név­ál­lo­mány­nak mai hely­név­rend­sze­rünk szem­pont­já­ból is meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van (Benkő 1996; Kiss 1996).
Vizs­gált te­rü­le­te­men, Zob­o­ralján 15 mai és 7 egy­ko­ri te­le­pü­lés­név elem­zé­sét vég­zem el je­len­tés­ta­ni és alak­ta­ni szem­pont­ból (vö. N. Császi 2003, 52–57). A Zo­b­o­raljához tar­to­zó te­le­pü­lé­sek né­hány ki­vé­te­lé­vel hon­fog­la­lás ko­ri­ak. A Nyi­tra és Zsit­va kö­zöt­ti cse­kély szá­mú szláv te­lep mel­lett (Babindal, Velc­sic, Szelezsény, Csitár, Ge­ren­csér) a 12. szá­zad előtt ma­gyar te­le­pek jöt­tek lét­re (Fügedi 1938, 296). A Zobor alá a ha­tár­öve­zet­hez tar­to­zó gye­pű vé­del­mé­re szé­ke­lye­ket te­le­pí­tet­tek be (Ethey 1936, 8–10). Hon­fog­la­lás ko­ri ma­gyar lo­vas sírt tár­tak föl a ma Nyitrához tar­to­zó Mol­no­son 1916-ban (Toèik 1968).
„A Kár­pát-me­den­ce IX. és XI–XIII. szá­za­di hely­ség­ne­ve­i­nek ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­en bi­zo­nyít­ja, hogy a 895–900 kö­zött be­köl­tö­zött ma­gyar­ság egy eset­ben sem vet­te át ko­ráb­ban itt lé­te­ző fal­vak vá­rak és vá­ro­sok ne­vét, s a hon­fog­la­lás a hely­ség­ne­ve­ket il­le­tő­en »tab­u­la rasa«-t te­rem­tett. A ré­gi lak­he­lye kö­ze­lé­ben ma­radt szláv la­kos­ság és el­szórt avar ko­ri ono­gur–bol­gár ma­rad­vány né­pes­ség csak víz­ne­ve­ket men­tett át a IX. szá­zad­ból, ame­lyek má­sod­la­go­san fa­lu­név­vé is vál­hat­tak azo­kon a he­lye­ken, ahol a te­rü­let ura te­le­pü­lés­he­lyet je­lölt ki a köz­nép­nek” (Györffy 1990, 327). A né­hány egy­ko­ri te­le­pü­lés­név ha­tár­név­vé vá­lá­sá­val si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ha­tó a for­rás­ki­ad­vány­ok­ban (Györffy 1998, 4. köt.) ed­dig csak kör­vo­na­la­zott Ár­pád-ko­ri te­le­pü­lés. Kernye, Ko­vá­csi dű­lő­ne­vek Alsó­bodokon, il­let­ve Kolon­ban, Malán­ta kül­te­rü­le­ti la­kott hely­ként ta­lál­ha­tó meg Ge­ren­csér ha­tá­rá­ban; Geth­falu (Fé­nyes 1851: *Gedfalu vagy Get­falu; Pesty 1864: *Geth fa­lu; 1903-as ka­tasz­te­ri tér­kép­adat: *Gehtfalu pusz­ta) pe­dig a la­kos­ság ki­cse­ré­lő­dé­se után más bir­tok­vi­szonyt (Ba­rá­ti) ne­ve­zett meg a név­adás­ban.
A te­le­pü­lés­ne­vek funk­ci­ó­ja a meg­ne­ve­zés. A he­lyi név­hasz­ná­lat­ban fő­leg az egy­ré­szes ne­ve­ket em­lí­tik: Csitár, Bodok, Ge­ren­csér, Egerszeg, Lédec, míg a te­le­pü­lé­sek több­sé­ge a tör­té­ne­ti for­rá­sok­ban a 18. szá­zad­tól és Kiss La­jos eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­rá­ban is meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel­nek. Ar­ra is ta­lá­lunk pél­dát, hogy te­le­pü­lé­se­ket ös­­sze­von­tak, s így vál­tak két­ré­szes ne­vek­ké. Pl. Vic­sá­pa­páti ese­té­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti te­le­pü­lé­sek ös­­sze­vo­ná­sa­kor a két alap­tag ma­radt meg a név­ben, a ho­va­tar­to­zást je­lö­lő Nyi­tra- elő­tag el­tűnt.
A meg­kü­lön­böz­te­tő név­rész te­le­pü­lés­ne­vek­ben a ho­va­tar­to­zást je­lö­li: Barslédec, Nyi­trageszte, Nyi­tragerenc­sér; vagy a fek­vés­re utal­nak: Alsó­bodok, Alsóc­sitár. Mind­két név ese­té­ben tő­lük észak­nyu­gat­ra ta­lál­ha­tó Fel­ső- elő­ta­gú hely­ne­vek­kel kor­re­lál­nak. Alsó­malán­ta, Fel­ső­malán­ta: a ne­vek egyet­len te­le­pü­lés név­dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sá­val jöt­tek lét­re, nem­csak észa­k-dél meg­kü­lön­böz­te­té­sét ér­zé­kel­te­tik a jel­zők, ha­nem a ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­sá­got is. Az elő­tag ’el­népte­lenedet­t, üres hely’ je­len­té­sű: Puszta-Gímes, Puszta-Kolon. Ezek a te­le­pü­lé­sek ké­sőbb más he­lyen új­ra­te­le­pül­tek, ezért kap­ták az egy­ko­ri he­lyen je­lölt ob­jek­tum­nál a pusz­ta- elő­ta­got.
Ko­rai hely­név­adá­sunk­ra jel­lem­ző volt az óma­gyar kor­ban a pusz­ta sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett te­le­pü­lés­név. A zob­o­ralji te­le­pü­lés­ne­vek ere­de­tü­ket te­kint­ve leg­na­gyobb szá­za­lék­ban (kö­zel 50%) sze­mély­né­vi lexémák­ból épül­nek föl: Bodok, Béd, Geth­falu, Kernye, Kolon, Lajos­falu, Malán­ta, Meny­he, Sza­lakusz, Zsére (vö. Kiss 1988). A leg­ősibb és leg­jel­leg­ze­te­sebb ma­gyar hely­ség­név­tí­pus a pusz­ta sze­mély­név­ből ke­let­ke­zett hely­név. A pusz­ta sze­mély­ne­ves hely­név­tí­pus már a ma­gyar hon­fog­la­lás előtt is ele­ven volt. Er­re bi­zo­nyí­ték a Bíbor­ban­született Kons­tan­tin­tól 950 tá­ján fel­jegy­zett Leve­di­a, amely a leg­ré­geb­bi is­mert ma­gyar ve­zér, Leve­di szál­lás­te­rü­let­ét je­löl­te, ame­lyet az írott vál­to­zat­ban a gö­rög -ia országnév vég­ző­dés­sel lát­tak el (Kiss 1996, 968). A sze­mély­név vi­se­lő­je az adott te­rü­let egy­ko­ri ura, tu­laj­do­no­sa, tiszt­ség­vi­se­lő­je vagy va­la­mely más szem­pont­ból ne­ve­ze­tes la­kó­ja le­he­tett. Ez a név­adá­si szo­kás a no­mád élet­mód­ra jel­lem­ző, ami­kor a sze­mély ke­re­sé­se, meg­ta­lá­lá­sa köny­­nyebb volt, mint a te­rü­le­té, te­hát az em­ber, a tu­laj­do­nos ne­vét azo­no­sí­tot­ták ilyen­kor a hel­­lyel (Haj­dú 1994, 58). A 9–10. szá­zad­ban a Kár­pát-me­den­cé­ben más no­mád nép nem élt a ma­gya­ron kí­vül, így a sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett hely­ség­név (Bu­da, Gyu­la, Po­zsony, Tas, Veszp­rém) csak ma­gyar le­he­tett, füg­get­le­nül a sze­mély­név nyel­vi ere­de­té­re. A ma­gyar­ság szom­széd­sá­gá­ban élő né­pek­nél (szlá­vok­nál, né­me­tek­nél, ro­má­nok­nál ez a név­adá­si for­ma tel­je­sen is­me­ret­len volt (Kiss 1996, 968).
A ter­mé­szet­re uta­ló köz­sza­vak ta­lál­ha­tók: Gí­mes ’gím­szarvas­ban bő­vel­ke­dő hely’, Geszte ’a gyü­mölcs fás hé­ja kép­ző­vel el­lát­va’, Egerszeg ’éger­fákkal be­nőtt szög­let’. A te­rü­le­ten a két leg­jel­lem­zőbb ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re uta­ló köz­szó vált a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés­ne­vek for­rá­sa­it vizs­gál­va ki­de­rül, hogy Gí­mes már a te­rü­let­ről leg­ko­ráb­ban fenn­ma­radt tör­té­ne­ti ada­tok kö­zött meg­ta­lál­ha­tó (1113: Gimes [Fejérpataky 1892, 60; CDES. 1:67]; 1226: Gumes [CDES. 1:236–237]; 1232: Guymes [CDES. 1:280]; 1253: Gymus [CDES. 2:294–295); 1295: Infe­ri­or, Supe­ri­or Ghymes; 1350: Guemes, 1386: Gymes Maior et Minor, Kisgymes, Fel­gymes [VSOS. 1:518]; 1808: m. Gí­mes, szlk. Gýmeš [Lipszky]; 1851: Ghimes [Ghymes] [Fé­nyes 1851, 2:48]; 1854: Ghymes, 1860: Gí­mes [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1864: Ghymes [Pesty 1864, 199–201]; 1926: Ghymes, ès. Dýmeš [Hnt. 1926]; 1948–: Jelenec [Majtán 1972, 200]). A for­rá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, nem egy sze­mély tu­laj­don­lá­sá­hoz kö­tő­dött, ezért vál­ha­tott a te­rü­let­re jel­lem­ző vad­faj­ta a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés ne­vét a hely­be­li­ek a gím­szar­vas ne­vé­ből szár­maz­tat­ják, mi­vel ezen a vi­dé­ken sok ilyen ál­lat élt. A te­rü­let föl­des­urai is sze­ret­tek va­dász­ni, ezért a gyé­rü­lő vad­ál­lo­mányt vadaskertek­beni te­nyész­tés­sel is növellték. Kiss La­jos sze­rint is a m. gím ’nőstény szar­vas, őz, dám­vad rőt­vad’ -s kép­zős szár­ma­zé­ka, s olyan hely­re utal, ahol sok a gím. Az 1948. ok­tó­ber 1-jén ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott szlk. Jelenec a ko­ráb­bi név tü­kör­for­dí­tá­sa (vö. Kiss 1988, 1:515). A köz­ség el­ső írá­sos em­lí­té­se 1113-ból szár­ma­zik, s a zobori ben­cés ko­los­tor bir­tok­ös­­sze­írá­sa sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, aki­ket II. End­re 1232-ben az ud­var­no­kok kö­zé he­lye­zett, s akik­nek 2 ke­pe ti­ze­det kel­lett fi­zet­ni­ük az esz­ter­go­mi egy­ház­nak. 1253-ban IV. Bé­la a Hunt-Páz­mány nem­zet­ség Iván­ka fi­á­nak, And­rás­nak ado­má­nyoz­ta, ami­ért meg­men­tet­te éle­tét a ta­tá­rok el­le­ni csa­tá­ban (vö. Györffy 1998, 4:391–393).
A Geszte hely­név el­ső is­mert ma­gya­rá­za­ta Tagányi Kár­oly tör­té­nész­től szár­ma­zik: az ószláv gusz­tu ’sűrűség, er­dő’ szó­ból (vö. Fe­hér 1997, 8). Jan Stanislav eti­mo­ló­gi­ai fej­te­ge­té­se is bi­zony­ta­lan, ta­lán a Gest ’vendég’ szó­ból ered, s ar­ra utal, hogy a köz­ség­ben más vi­dék­ről ide­ván­do­rolt te­le­pe­sek él­tek (Stanislav 1948, 2:191) (1232: Gues­ta [CDES. 2:280]; 1274: Guezte [HazaiOkm. 8:159]; 1280: Gezte [HazaiOkm. 8:206]; 1311: Guztte [RDES. 1:377–378); 1325: Guezte [Dl. 50–52]; 1773: Geszt­the [VSOS. 1:447]; 1808: m. Geszthe, szlk. Gesztha [Lipszky]; 1851: Geszthe [Fé­nyes 1851, 2:46]; 1859: Gesz­ti ha­tár [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1864: Geszthe [Pesty 1864, 1:195–196]; 1926: Geszte, ès. Hos [Hnt. 1926]; 1948–: Hosová [Majtán 1972, 142]).
Kiss La­jos szó­tá­ra sze­rint Nyi­trageszte és a Bé­kés me­gyei Geszt köz­ség ne­vé­nek eti­mo­ló­gi­á­ja meg­egye­zik: a geszt ’gyümölcs fás hé­ja’ fn. a hely­név­ben -e kép­ző­vel bő­vült. A Nyi­tra- elő­tag ho­va­tar­to­zá­sát je­lö­li. A má­sok ál­tal a szl. Gost ( < Gos­timir, Gostidrag) sze­mély­név­ből va­ló szár­maz­ta­tá­sát nem tart­ja meg­győ­ző­nek (vö. Kiss 1988, 1:513; 2:260). A te­le­pü­lés je­len­le­gi szlo­vák meg­ne­ve­zé­sé­ben a Stanislav ál­tal meg­adott eti­mo­ló­gi­át fo­gad­ták el, s 1948-ban ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott Hosová (hos = ven­dég) el­ne­ve­zést kap­ta a köz­ség.
Egerszeget elő­ször 1326-ban em­lí­tik, s a nyi­trai káp­ta­lan tu­laj­do­ná­hoz, ké­sőbb a nagy­szom­ba­ti ura­da­lom­hoz, il­let­ve az esz­ter­go­mi ér­sek­ség­hez tar­to­zott, va­gyis mind­vé­gig egy­há­zi bir­tok volt (1326: Egurzegh [Vagner 1896, 387]; 1327: Egurzegh [Dl. 2345]; 1334: Egerszegh [VSOS. 1:520]; 1808: Egerszegh [Lipszky]; 1851: Egerszeg [Fé­nyes 1851, 1:297]; 1864: Egerszeg [Pesthy 1864, 1:146–147]; 1920: Jagerseg [Majtán 1972, 175]; 1926: Nyi­traegerszeg [Hnt. 1926]; 1948–: Jelšovce, ma­gya­rul Egerszek [VSOS. 1:520]).
Szin­tén a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re utal a Pográny ’he­gyvidék­lakók’ hely­név, ezt iga­zol­ja a cseh Pohoøany (töb­bes szá­mú) hely­név is (1075: Pagran [CDES. 1:55]; 1113: Pogran [CDES. 1:67]; 1209, 1218: Pagran [CDES. 1:180]; 1251: Pogran [CDES. 2:256]; 1479: Kys­pogran, Nagy­pogran; 1773: Pogranicze [VSOS. 2:413]; 1808: m. Pográny, szlk. Pogranice [Lipszky]; 1851: Pográny [Fé­nyes 1851, 3:246]; 1864: Pográny [Pesty 1864, 2:123–124]; 1860, 1882, 1892: Pográny [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Pográny, ès. Pogranice [Hnt. 1926]; 1948–: Pohran­ice [Majtán 1972, 326]). A te­le­pü­lés ne­ve a Nagy­topolc­sánytól (Topo¾èany) észak­ke­let­re fek­vő Nád­lány (Najdlice) ’völ­gy­lakók’ hely­név­vel kor­re­lál, s mind­ket­tő ma­gyar han­ga­lak­já­nak ki­ala­ku­lá­sá­ban a két nyílt szó­ta­gos ten­den­cia ér­vé­nye­sül (vö. Kiss 1988, 2:171, 357). Györffy Györ­gy sze­rint Pográny ne­ve (<*po Gran) ös­­sze­függ­het a Kniezsa (Kniezsa 1949, 27) ál­tal is lo­ka­li­zá­lat­lan Ga­ram (Gron) hely­név­vel, me­lyet Pográny és Szől­lős kö­zött so­rol­nak fel (vö. Györffy 1998, 4:390). A te­le­pü­lés a Zobor–Harancsa hegy­vo­nu­lat­tól kis­sé tá­vo­labb­ra esik, de igen ta­golt a fel­szí­ne. Ezt a jel­leg­ze­tes­sé­gét ra­gad­ták meg a név­adás­kor. A kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek mikro­to­po­nimái­nak vizs­gá­la­ta ta­lán si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ná az ed­dig is­me­ret­len Ga­ram (Gron) hely­ne­vet. A je­len­tős bor­ter­mő vi­dék la­ko­sai fő­ként me­ző­gaz­da­ság­gal fog­lal­koz­tak. El­ter­jedt volt a ko­sár­fo­nás, er­re utal a név­anyag­ban a Kas­ár-ha­raszt hely­név.
Bir­to­kos­ra utal az Apá­ti < Apa­thy hely­név (1389: Apa­thy [ZsigmOkl. 1:89]; 1773: Nitra Apa­thy [LexLoc. 146]; 1850: Nyitra-Apáthi [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1851: Apáthi [Nyitra] [Fé­nyes 1851, 1:34]; 1864: Nyitra-Apáthi [Pesty 1864, 2:73–74.]; 1888: Vi­c­­sá­pa­páti [Majtán 1972, 464]; 1898: Vicsáp-Apáti [Borovszky]; 1920: Výèapy-Opatovce [VSOS. 3:292]), és a zobori apát­ság bir­to­kát je­lö­li, a m. apát ’apát­ság élén ál­ló szer­ze­tes fő­pap’ fn. bir­tok­je­les (-é), bir­tok­lást ki­fe­je­ző -i kép­zős szár­ma­zé­ka. A te­le­pü­lés el­ső írá­sos em­lí­té­se a 14. szá­zad vé­gé­ről, az Ár­pád-kor utá­ni idő­ből szár­ma­zik. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) Apá­ti te­le­pü­lés csak egy sze­re­pel, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés. A má­sik Apá­ti köz­ség ki­ma­radt a Györffy-kötet­ből, pe­dig a Zsig­mod­ko­ri Ok­le­vél­tár 1. kö­te­té­ből ada­tol­ha­tó (vö. ZsigmOkl. 1:89). A 18. szá­zad­be­li em­lí­tés­kor a töb­bi kör­nyék­be­li fal­vak­hoz ha­son­ló­an már meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel.
Fog­lal­ko­zás­ne­vet őr­zött meg a Csitár ’pa­jzs­gyártók’, s eti­mo­ló­gi­a­i­lag azo­nos a Csa­tár hely­név­vel (vö. Kiss 1988, 1:310, 334), Györffy Györ­gy és Kiss La­jos sze­rint is a fa­lut ere­de­ti­leg ki­rá­lyi pajzs­gyár­tók, csa­tá­rok lak­ták. A Csitár hely­név szláv ere­de­tű, a szb.–hv. Šti­tari (töb­bes szá­mú) és cseh Ští­tary (töb­bes szá­mú) hely­ne­vek­kel azo­nos je­len­té­sű (1113: Sitar [Fejérpataky 1892, 60–61]; CDES. 1:66–7]; 1246: Chatar [CDES. 2:158]; 1283: Chithar [Györffy 1998, 368]; 1291: Csi­tar [F. 6:175]; 1302: Chithar; 1773: Csi­tar [VSOS. 1:339]; 1808: m. Csitár [Lipszky]; 1851: Csitár [Fé­nyes 1851, 1:221]; 1864: Csit­tár [Pesty 1964, 1:104–105]; 1879: Csitár, 1882: Ma­gyar Csitár [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Alsóc­sitár, ès. Èitary [Hnt. 1926]; 1948–: Dolné Štitáre [Majtán 1972, 408; VSOS. 1:339]).
Az Al­só- meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag a Nagy­tapolc­sánytól dél­nyu­gat­ra fek­vő Fel­ső­csitár­ral van kor­re­lá­ci­ó­ban.
A Ge­ren­csér hely­név ar­ra utal, hogy a fa­lut egy­kor ki­rá­lyi ge­ren­csé­rek, fa­ze­ka­sok lak­ták. Az Ár­pád-ko­ri, 1113-ból szár­ma­zó el­ső em­lí­té­sű Ge­ren­csér ~ Ge­len­csér hely­ne­vek fel­te­he­tő­leg még nem ma­gyar, ha­nem szláv név­adás ered­mé­nyei. A Ge­ren­csér hely­név az ős­szláv *gъrnьčarь ’fazekas’, il­let­ve a *gъrnьcь ’kis fa­zék’ szár­ma­zé­ka, a töb­bes szá­mú *Gъrnьčare ’fazeka­sok’ át­vé­te­le. A ge­len­csér fő­ként du­nán­tú­li táj­szó a ge­ren­csér­ből jött lét­re r > l el­ha­so­nu­lás­sal (vö. TESz. 1:1042). A Nyi­t­ra- elő­tag a ho­va­tar­to­zás­ra utal (vö. Kiss 1988, 2:260).
Ugyan­csak fog­lal­ko­zás­ra utal a Ko­vá­csi < Koachy bir­tok­név a 13–14. szá­zad­ban sze­re­pel a koloni Gya­nur fi­a­i­nak bir­to­kai kö­zött (vö. Györffy 1998, 4:413). Az egy­ko­ri te­le­pü­lés­név Kolon és Gí­mes ha­tá­rá­ban ma­radt fenn dű­lő­név­ben.
Gaz­dál­ko­dás­ra utal Lédec ne­ve. A név az ős­szláv *lêdo ’irtványföld’ tő­ből ered, a Bars- elő­tag az egy­ko­ri vár­me­gyei ho­va­tar­to­zást je­lö­li (vö. Kiss 1988, 1:171). A te­le­pü­lés mikro­to­pon­imái kö­zött va­ló­ban na­gyon sok er­dő­ir­tás­ra uta­ló ne­vet ta­lá­lunk.
El­kü­lö­nü­lés­re utal a Vic­sáp név, olyan te­le­pü­lés­re, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek (vö. Kiss 1988, 2:761). Kiss La­jos sze­rint a Vic­sáp hely­név szláv ere­de­tű, a cseh R. *vyèapi­ti se ~ szlk. R. vyèapi sa ’kic­sapódik, kü­lön­vá­lik, el­sza­kad’ igé­nek a postver­balé­ja, s olyan te­le­pü­lés­re utal, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) két Vic­sap te­le­pü­lést em­lít (vö. Györffy 1998, 487, Vic­sap 1–2. szó­cik­ke). Vic­sá­pa­páti­hoz Nyi­trav­ic­sáp tar­to­zik, Kisvic­sáp nem. A szó­cikk­ben a te­le­pü­lés kö­zép­ko­ri bir­to­ko­sa­it kö­vet­het­jük vé­gig 1239-től 1326-ig. Apá­ti te­le­pü­lés azon­ban csak egy sze­re­pel a kö­tet­ben, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés.
Az 1880-as évek­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti köz­sé­gek Vic­sá­pa­páti né­ven egye­sül­tek.

5. A bel­te­rü­le­ti ne­vek rend­sze­re

Fel­vi­dék hely­név­anya­ga – az ál­lam­nyel­vi ha­tá­so­kat tük­rö­ző hi­va­ta­los ne­ve­ken kí­vül – leg­fő­képp a bel­te­rü­le­ti ne­ve­ket te­kint­ve tér el az anya­or­szá­gi hely­meg­je­lö­lé­sek­től, ugyan­is a ki­sebb te­le­pü­lé­se­ken év­ti­ze­de­kig hi­ány­zott a hi­va­ta­los ut­ca­név. Zob­o­ral­ja ma­gyar te­le­pü­lé­se­i­nek bel­te­rü­le­ti név­anya­ga egy­sé­ges ké­pet mu­tat. Et­től két fa­lu név­anya­ga tér el – Ge­ren­csér és Alsóc­sitár –, mi­vel ezek a te­le­pü­lé­sek Nyitrához tar­toz­tak, ezért a hi­va­ta­los név­adás jel­lem­zői is meg­fi­gyel­he­tők az ut­ca­ne­ve­ik­ben. A töb­bi te­le­pü­lés bel­te­rü­le­ti név­anya­gán a ter­mé­sze­tes ut­ca­név­adás jel­lem­zői is­mer­he­tők fel. Zob­o­ralján a köz­sé­gek bel­te­rü­le­ti ré­szé­nek meg­ne­ve­zé­sé­re 280-fé­le név­vál­to­za­tot hasz­nál­nak. Ezek több­sé­ge köz­szói lexémák­ból épül fel, mind­ös­­sze 34 név tar­tal­maz sze­mély­né­vi ele­met, 25 pe­dig te­le­pü­lés­né­vi ele­met. A leg­gya­ko­ribb ut­ca név­ré­szen kí­vül az ősi, jel­leg­ze­tes ut­ca­né­vi utó­tag­ok­kal is ta­lál­koz­ha­tunk: vég, szer, part; ezen­kí­vül a szom­szé­dos te­le­pü­lés­re vagy a leg­tá­vo­lab­bi dű­lő­be ve­ze­tő út­ne­vek je­len­tő­sek, il­let­ve a bel­te­rü­let­tel ha­tá­ros egy­ko­ri kül­te­rü­le­ti ha­tár­rész­ne­vek falurésznévvé vá­lá­sa kí­sér­he­tők fi­gye­lem­mel. A bel­te­rü­le­ti ne­vek je­len­tős ré­szét, mint­egy fe­lét al­kot­ják a ki­sebb-na­gyobb ki­ter­je­dé­sű falurészn­evek (134 név = 47,86%): Új­gí­mes, Ker­tek meget­t, Mogy­orós­ka. Ezek a ne­vek a ter­mé­sze­tes név­adás jel­leg­ze­tes­sé­ge­it mu­tat­ják. Kö­zü­lük a leg­gaz­da­gabb cso­por­tot al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­lók, il­let­ve a hely­zet­vi­szo­nyí­tók. Nem jel­lem­zők a Ma­gyar­or­szá­gon oly gya­ko­ri mo­ti­vá­lat­lan, csak a pusz­ta tisz­te­let­adást ki­fe­je­ző em­lé­kez­te­tő ne­vek.
A te­le­pü­lés-, vá­ros­rész­re uta­ló név­rész tízsz­er for­dul elő alap­elem­ként: Apá­ti, Jele­neck­a, Kis­bodok, Nagy­bodok, Nyi­traapáti, Újc­sitár, Új­gí­mes, Újlédec, Vic­sáp több­sé­gé­ben a zob­o­ralji köz­sé­gek te­le­pü­lés­ne­ve­i­vel ta­lál­ko­zunk. Az ös­­sze­té­te­lek, szer­ke­ze­tek elő­tag­ja pe­dig vagy a ké­sőb­bi be­épí­tés­re, vagy a fa­lu köz­pon­ti, ill. tá­vo­lab­bi ré­szé­re utal. Klokoc­si­na név­köl­töz­te­tés­sel ke­let­ke­zett a nyi­trai ha­son­ló el­ne­ve­zé­sű vá­ros­rész ne­vé­ből. Ezenkí­vül huszonhétsz­er utal sa­já­tos­ság­ként a hely pon­tos fek­vé­sé­re, el­he­lyez­ke­dé­sé­re, irányára. Te­le­pü­lés vagy az egy­ko­ri vár­me­gye el­ne­ve­zé­sét ta­lál­juk 16 név­ben: Barsi sor, Gesztei-­patak, Gesztei út, Gí­mes-pa­tak, Jele­nec­ka u., Lajos­fal­va fe­li út, Lajos­falvi út, Malán­tai út, Néveri út, Nyi­trai sor, Nyi­trai út mel­lett, Nyi­trai út al­ja, Nyi­tra sor, Nyi­tra u., Surányi út. Ha­tár­rész­re utal 11 név: Babindáli út, Család­kai út, Ibri­cei út, Kur­ta­so­ri-kút, Poron­nai-kút­nál, Só­lyom­he­gyi u., Sző­lő­he­gyi u., Sző­lő fe­lé, Ta­rá­nyi-pa­tak, Tűszkői-kút, Tyúk­hegy u.
A Sop­ro­ni u. Ge­ren­csé­ren kon­ven­ci­o­ná­lis el­ne­ve­zé­sű, a hi­va­ta­los név­adás kö­ré­be tar­to­zik. Ge­ren­csé­ren ak­kor ne­vez­ték el hi­va­ta­lo­san az ut­cá­kat, ami­kor Nyi­tra vá­ros­ré­sze lett. Na­gyon sok ma­gyar kö­tő­dé­sű ne­vet vá­lasz­tot­tak az ak­ko­ri elöl­já­rók: ma­gyar hí­res em­be­rek ne­vét (Kos­suth, Pe­tő­fi, At­ti­la, Dó­zsa, Ady, Mik­száth, Liszt, Le­hár) és eze­ken kí­vül még ezt a ma­gyar vá­ros­ne­vet, me­lyet a hű­ség vá­ro­sa­ként tar­ta­nak szá­mon a ma­gya­rok, vél­he­tő­en az iden­ti­tá­suk­hoz va­ló hű­sé­get kí­ván­ták ki­fe­jez­ni az el­ne­ve­zés­sel.
Zob­o­ralján hely­zet­vi­szo­nyí­tás­sal vagy alak­meghatározás­sal ta­lál­ko­zunk 23 faj­ta­je­lö­lő meg­ne­ve­zés­ben: Alsó-k­ert­megi, Ci­gány­ház há­tá­nál, Csücs­kök ~ Csec­skék, Fa­lu kö­ze­pe, Gát­al­ja, Sű­rűk al­ja; de név­utós, il­let­ve ezek mel­lékn­evesült alak­ja­i­val is ta­lál­ko­zunk: Bá­nya fe­lé, Er­dő mel­lett, Kert­megi, Két út kö­zi; s 13 eset­ben sa­já­tos­ság­ként je­lö­li a hely vi­szo­nyí­tott hely­ze­tét: Al­só-fun­du­sok, Alsó-k­ert­megi, El­ső ve­tő, Fel­ső-kút, Fel­ső-me­ző, Szél­ső u.
Dom­bor­zat­ra uta­ló ada­tok csak hely­meg­ne­ve­ző funk­ci­ó­ban for­dul­nak elő: 10 név = 3,6%: Dom­bika, Dom­bok, Földe­si-­dom­b, He­gyes, Hegye­si, Mátyu­sok domb­ja, Óvo­da-part, Pap­domb, Szent­egy­ház-part, Temp­lom-part in­kább a hegyme­gi fal­vak­ból, il­let­ve Kolon és Pográny köz­sé­gek­ből szár­maz­nak, ame­lyek­nek a bel­te­rü­le­te is vál­to­za­tos fel­szí­nű. A föld mi­nő­sé­gé­re uta­lók (5 név = 1,8%) szin­tén csak alap­rész­ként je­len­nek meg a név­anyag­ban: Cigánygurnyó, Habany (’vessző’), Kö­ve­cses, Ragyos, Tűz­kő. Az el­ne­ve­zé­sek­ben in­kább a ’silányab­b, ros­­szabb, ke­vés­bé hasz­no­sít­ha­tó’ je­len­té­sű lexémák vesz­nek részt a név­al­ko­tás­ban.
A ne­vek kö­zött a ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­lók van­nak több­ség­ben: Agac­sos, Beza ’bodzás’, Bó­ros, Csip­kés, Hárs­fa, Heccse (= he­csed­li ’csip­ke­b­o­gyó’), Ká­kai, Mo­gy­oróska, Sű­rű, Szed­res; 9 eset­ben bő­vít­mény­ként: Akác­fa u., Aká­cos u., Be­rek, Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Der­vence-­patak ’erdő’, Fa u., Ká­ka-kút. A ter­mesz­tett nö­vé­nyek ke­vés­bé ját­sza­nak sze­re­pet a bel­te­rü­le­ten alap­rész­ként: Ká­posz­tás, Ken­de­res, Ken­de­re­sek. Ugyan­ezek a nö­vény­ne­vek for­dul­nak elő sa­já­tos­ság­je­lö­lő funk­ci­ó­ban is: Ká­posz­tás­föl­dek, Ká­posz­tás­ker­tek, Ken­de­res-dű­lő, Ken­der­föld, Ken­der­föl­dek, Krump­li­föl­dek.
A nö­vény­vi­lág sza­va­it nem­csak a ter­mé­sze­tes név­adás hasz­nál­ja föl, ha­nem a hi­va­ta­los név­adás is elő­sze­re­tet­tel al­kal­maz­za az ut­ca jel­leg­ze­tes­sé­gét fi­gyel­men kí­vül hagy­va. A nö­vény­ne­vek kö­zül Zob­o­ralján a bükk­fa, fa, cse­resz­nye, kri­zan­tém, meg­gy, ró­zsa és szil­va ne­vek ke­rül­tek hi­va­ta­los név­adás­sal a név­anyag­ba. Ezek a köz­sza­vak mo­ti­vá­lat­lan bő­vít­mé­nyi rész­ként ke­rül­tek a név­anyag­ba, ugyan­is a funk­ció nem áll kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, pusz­tán a kon­ven­ci­o­ná­lis név­adás kö­ré­be tar­toz­nak.
Mi­vel a vad­ál­lat­ok élő­he­lye jobb eset­ben kí­vül esik a fa­lu bel­te­rü­le­té­től, ezért a ter­mé­sze­tes név­adás­ban ez a cso­port nem ját­szik sze­re­pet. Há­zi­ál­lat­ok­kal kap­cso­la­tos mind­ös­­sze né­hány név: Kác­sa-tó, Ka­csa­úsz­ta­tó, Li­ba­le­ge­lő.
Zob­o­ralján a fa­lu­ré­szek leg­ter­mé­ke­nyebb cso­port­ját al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­ló ne­vek (38 név). Fő­ként a nö­vény­ter­mesz­tés­re hasz­nált föld­te­rü­le­tek, ker­tek meg­je­lö­lé­se ját­szik sze­re­pet a név­al­ko­tás­ban: Al­só-fun­du­sok, Bel­ső­te­lek-pót­lás, Bitókák ’kendertörésre hasz­nált ki­sebb föld­te­rü­let’, (táj­szó Zsérén), Ci­gány­há­zi-dű­lő, El­ső-ve­tő, Nyitványok ’irtás’; de az ál­lat­tar­tás hely­ne­ve­it is meg­ta­lál­hat­juk ezek kö­zött a bel­te­rü­le­ti ne­vek kö­zött: Kis-rét, Kö­zös-le­ge­lő, Li­ba­le­ge­lő. Csak egyet­len név­ben je­le­nik meg a kis­bir­to­kos ne­ve két­fé­le név­va­ri­áns­ban (Tel­ki-dű­lő, Te­le­ki-dű­lő), a töb­bi eset­ben köz­szói ele­mek­ből épül­nek föl a hely­ne­vek.
Kor­ra utal­nak a kö­vet­ke­ző meg­ne­ve­zé­sek: Ófalu, Öreg­fa­lu, Öreg­vas (’szemét­telep’), Régi­falu, Új­fa­lu. Kö­zel ha­son­ló elő­for­du­lá­sú a hely sa­já­tos­sá­gá­ra uta­ló kor­je­lö­lés (6 név): Öreg-me­der, Öreg pogrányi út, Öreg u., Új­gí­mes, Újlédec, Új u.
Mé­ret­re uta­ló meg­ne­ve­zé­sek: Fő u., Kis­bodok, Kis-me­ző, Kis-pa­tak, Kur­ta sor, Nagy­bodok, Nagy­pa­tak, Nagy-kút, Nagy-kút­nál, Nagy u.
Más tu­laj­don­sá­got je­löl­nek a kö­vet­ke­ző ne­vek: Kő­kút, Má­sik sor, Mély út, Or­szág­út, Po­tom­szeg, Zsák­ut­ca.
Nép­cso­port­ra uta­ló egyet­len lexé­ma alap­rész­ként és bő­vít­mény­ként is egy­szer for­dul elő Zob­o­ralján: Ci­gá­nyok, Ci­gány­part. A kun nép­cso­port Ge­ren­csé­ren funkciót­lan, hi­va­ta­los név­adás­sal ke­let­ke­zett.
Bir­tok­lás­ra, a te­rü­le­tet hasz­ná­lók­ra uta­lók alap­rész­ként két­szer for­dul­nak elő: Apá­ti, Család­ka ’háznép, a kas­tély kö­rül, cse­léd’ (Gí­mes). A név a je­len­tés­ha­sa­dás előt­ti ál­la­pot­ban rög­zült tu­laj­don­név­ként.
Sze­mély­név­ből ala­kul­tak a hely meg­ne­ve­zé­sé­re: Bel­i­ca, Felső-Mika (Kolon); meg­kü­lön­böz­te­tő­ként hely­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sú sze­mé­lyek, bir­to­ko­sok (17 név): Arany A. Lász­ló tér, Ba­ba­fé­sű, Bajzik-k­ert, Bel­i­ca, Bot­­tyán so­ra, Brath kút­ja, Brath so­ra, Földe­si-­dom­b, Jan­csi-pa­tak, Jókel há­zá­nál, Jó­kel-kert, Mátyu­sok domb­ja, Pin­tyi-part, Sán­do­rok kút­ja, Sán­do­rok so­ra, Sedák-k­ert, Te­le­ki-dű­lő. Szen­tek: Gá­bor­ka u., Má­ria u., Szent Ven­del-kert. Tör­té­nel­mi ala­kok: At­ti­la u., Dó­zsa u., Kos­suth u., Massányi u. Írók, köl­tők: Ady u., Fábry u., Jó­kai u., Mik­száth u., Pe­tő­fi u. Ze­ne­szer­zők: Ko­dály u., Le­hár u., Liszt u. A tör­té­nel­mi ala­kok, il­let­ve mű­vé­szek ne­vét tar­tal­ma­zó em­lé­kez­te­tő funk­ci­ó­jú név­ré­szek, nem áll­nak kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, a hi­va­ta­los név­adás ré­szei Zob­o­ralján. En­nek oka­it már meg­em­lí­tet­tem Ge­ren­csér hi­va­ta­los ut­ca­el­ne­ve­zé­se­i­ben.
A táj­egy­ség­ben igen gya­ko­ri név­adá­si for­ma, hogy az épít­mény vá­lik a kö­ze­lé­ben lé­vő te­rü­let­nek is név­adó­já­vá (20 név): Cin­te­rem, Dög­tér, Fut­ball­pá­lya fe­lé, Is­ko­la mö­gött, Ke­rek­híd­nál, Ke­reszt­fai, Kép­nél, Kocs­ma tá­ja, Ma­lom­nál, Pap kút­já­nál, Vas­út­nál. Alap­rész­ként húszs­zor for­dul elő a bel­te­rü­le­ti név­anyag­ban. Ezek a ne­vek is va­ló­já­ban az ut­ca­ne­vek vagy ut­ca­ré­szek szi­no­ni­mái. Az em­be­ri al­ko­tás­ra uta­ló épít­mény­ne­vek bő­vít­mény­ként is igen gya­ko­ri­ak (29 név): Dubkút, Híd u., Is­ko­lai árok, JRD u., Ká­pol­na u., Óvo­da-part, Plé­bá­nia so­ra, Temp­lom út. Em­be­ri tu­laj­don­ság­ra uta­ló: Kap­zsi u; fog­lal­ko­zás­ra, te­vé­keny­ség­re uta­lók: Fa­ze­ka­sok me­ze­je, Fecs­ken­dő­tér, Ker­tész­kert, Pász­tor út, Sport u.; bir­tok­lás­ra, il­let­mény­re uta­lók: Apá­ti u., Bak­ter­kert, Ér­se­ki út, Ér­se­ki u., Jegy­zői-bir­tok, Köz­sé­gi-kút, Mes­ter-part, Pap­domb, Pap út­ja, Pász­tor­kert, Püs­pök­szer, Szent­egy­ház-part, Úr­bé­ri-le­ge­lő, Zsel­lér­föl­dek.
Is­me­ret­len mo­ti­vá­ci­ó­jú helyn­evek (4 név = 1,4%). Ba­ba­fé­sű: a név elő­tag­ja föl­te­he­tő­en sze­mély­né­vi ere­de­tű. A Ba­ba hely­ne­vet Nyi­tra kör­nyé­kén már Szent Ist­ván ide­jé­ben is­mer­ték (vö. CDES 1:63). Utó­tag­ja a Nyi­tra-vidékről is ada­tolt fé­sű (físő) táj­szó, mel­­lyel a hos­­szú ha­jú fér­fi­ak kö­zé­pen a ha­ju­kat ös­­sze­fog­ták. Pet­ty­in, Szugla ta­lán a köz­nyel­vi zug szó vál­to­za­ta ’keskeny, szűk ut­cács­ka’ Béden (TESZ 3:1200).
Zob­o­ralján 15 te­le­pü­lés­re vo­nat­koz­tat­va meg­le­he­tő­sen ke­vés az ut­ca­név jel­le­gű ne­vek szá­ma (102 név = 36,4%), de en­nek oka a ter­mé­sze­tes név­adás­sal ke­let­ke­zett út­ne­vek is­mét­lő­dé­se, il­let­ve az igen ma­gas szá­mú falurészn­evek, ame­lyek va­ló­já­ban ut­ca­ne­vek­ként funk­ci­o­nál­nak.
Az utak több­sé­ge (10 név) irány­je­lö­lő, a kö­ze­li ha­tár­rész, il­let­ve szom­szé­dos te­le­pü­lé­sek fe­lé ve­zet: Család­kai út, Ér­se­ki út, Ibri­cei út, Kaskúti út, Koloni út, Surányi út, Te­me­tői út.
Az ut­ca név­részt tar­tal­ma­zó ne­vek (53 név = 18,9%) fő­ként a vá­ro­si hi­va­ta­los név­adás ered­mé­nye­ként jöt­tek lét­re, mi­vel Ge­ren­csér ko­ráb­ban 20 évig, Alsóc­sitár a leg­utób­bi éve­kig Nyitrához tar­to­zott. A hi­va­ta­los név­adás sze­ren­csé­sebb ese­tét kí­sér­het­jük nyo­mon, ugyan­is név­bok­ro­sí­tá­sok­kal ta­lál­ko­zunk. Fő­ként nö­vény­né­vi, il­let­ve a ma­gyar kul­túr­kör­höz tar­to­zó leg­is­mer­tebb sze­mély­ne­vek vál­tak név­al­ko­tó té­nye­ző­vé: Ady u., Akác­fa u., At­ti­la u., Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Cse­resz­nye u., Dó­zsa u., Er­dő­alat­ti u., Ér­se­ki u., Fábry u., Pe­tő­fi u.
A te­le­pü­lé­sek épí­té­sze­ti el­ren­de­zé­sé­re utal a sor meg­ne­ve­zés Zob­o­ralján (8 név = 2,9%): Barsi sor, Kur­ta sor, Má­sik sor, Nyi­trai sor, Nyi­tra sor, Plé­bá­nia so­ra, Sán­do­rok so­ra, Temp­lom so­ra.
A te­rek hely­meg­je­lö­lé­se kö­zül (4 név = 1,4%): Arany A. Lász­ló tér, Fecs­ken­dő­tér, Temp­lom tér, Vá­sár­tér Zob­o­ralján csak egy em­lé­kez­te­tő szán­dé­kú, de ez az eset sem funkciót­lan, mi­vel a köz­ség szü­löt­té­re, a nyel­vész­tu­dós­ra em­lé­kez­tet.
Egy-­e­gy köz, szer, szeg utó­ta­gú név­vel is ta­lál­ko­zunk: Víz köz, Püs­pök­szer, Po­tom­szeg. A szer szó je­len­té­se ’sor, ház­sor, fa­lu­rész’, a vi­dé­ken nem mu­tat­ha­tó ki kü­lönb­ség a ’falurész’, il­let­ve az ’ut­ca’ je­len­té­sek kö­zött. A szeg ’sze­glet, fa­lu­rész’ je­len­té­sű, a Po­tom­szeg elő­tag­ja az ér­ték­te­len­sé­gé­re utal. A Ci­gány­part, Mes­ter­part, Óvo­da­part, Pin­tyi-part ne­vek ut­ca­né­vi funk­ci­ót töl­te­nek be, ugyan­ak­kor a dom­bor­za­ti jel­lem­zők­re is utal­nak ’dom­boldal’ je­len­té­sű­ek, nem pe­dig ’víz­part’.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek vizs­gá­la­ta­kor szem­be­tű­nő Zob­o­ralján a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ből szár­ma­zó (51,2%) és a mű­velt­sé­gi ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zó (48,8%) meg­kü­lön­böz­te­tő ele­mek egyen­sú­lya. Más, anya­or­szá­gi te­rü­le­te­ken ez az arány a mű­velt­sé­gi ne­vek je­len­tős több­sé­gét mu­tat­ja. Ha a köz­szói–tu­laj­don­né­vi ará­nyo­kat vizs­gál­juk a táj­egy­sé­ge­ken be­lül, ak­kor a bel­te­rü­le­ti ne­vek­ben 50 eset­ben ta­lá­lunk tu­laj­don­né­vi (sze­mély­né­vi és te­le­pü­lés­né­vi) ele­met, ami az ös­­szes bel­te­rü­le­ti hely­név­hez vi­szo­nyít­va mind­ös­­sze 17,8%, csak köz­szói ele­mek­ből a bel­te­rü­le­ti ne­vek 82,2%-a épül fel. Ez az arány a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok­hoz vi­szo­nyít­va a kül­te­rü­le­ti ha­tár­ré­szek­re jel­lem­ző (vö. J. Sol­tész 1979, 83). Fel­vi­dék hely­név­kin­csét te­hát ad­dig kell ös­­sze­gyűj­te­ni, míg nem in­dul meg a fal­vak­ban is a hi­va­ta­los név­adás, amely el­tün­tet­he­ti a ma még élő né­pi ne­ve­ket.

6. A víz­raj­zi ne­vek rend­sze­re

A fo­lyó-, ál­ló­vi­zek és ezek ré­sze­i­nek, il­let­ve a for­rá­sok, ku­tak alap­rész meg­ne­ve­zé­se nem dif­fe­ren­ci­á­ló­dik, csak na­gyon ke­vés lexémát hasz­nál­nak föl ezek meg­je­lö­lé­sé­re. A pa­tak pusz­ta föld­raj­zi köz­név két te­le­pü­lés (Lédec és Kolon) ne­vei kö­zött vált tu­laj­don­név­vé, egy eset­ben, Meny­hén a köz­szó töb­bes szá­mú alak­ja rög­zült hely­név­ként. Egy­ré­szes név­ként, il­let­ve két­ré­szes név alap­tag­ja­ként 23 név­vál­to­za­tot ho­zott lét­re: Bar­toskúti-­patak, Boce­ga-­patak, Bodok­i-­patak, Csitári-­patak, Der­vence-­patak, Ge­ren­csé­ri-pa­tak, Gesztei-­patak, Gí­mes-pa­tak, Hos­­szú­ki-pa­tak, Huntai-­patak, Hunták-­patak, Ibri­cei-­patak, Jan­csi-pa­tak, Láz­aki-pa­tak, Ma­jo­ri-pa­tak, Nagy-pa­tak, Öreg-me­der, Pa­tak, Pa­ta­kok, Polóc­sáni-­patak, Ré­ti-pa­tak, Sza­lakusz­i-­patak, Szá­raz-pa­tak, Ta­rá­nyi-pa­tak. A víz mes­ter­sé­ges el­ve­ze­té­sé­re egyet­len föld­raj­zi köz­név vált tu­laj­don­név­vé: Ka­ná­lis.
A fo­lyó­vi­zek kö­zött egy­ré­szes tu­laj­don­né­vi ele­me­ket is ta­lá­lunk: Boce­ga, Dere­ce, Dobrotka, Hunta, Hunták, Kadany, *Zseberén. A leg­utol­só név Pesty anya­gá­ból szár­ma­zik, ma már nem is­me­rik.
Az ál­ló­vi­zek föld­raj­zi köz­ne­vei kö­zül csak a tó, il­let­ve en­nek ös­­sze­té­te­li vál­to­za­ta­it ta­lál­juk. A tó föld­raj­zi köz­név kilencsz­er for­dul elő a név­anyag­ban ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként. Név­rész­ként há­rom hely­ne­vet al­kot: Kis-tó, Nagy-tó, Új-tó. A köz­név két te­le­pü­lé­s (Alsócsitár és Gí­mes) név­anya­gá­ban vált önál­ló­an tu­laj­don­név­vé: Tó, egy te­le­pü­lé­sen (Vicsápapáti) ra­gos alak­ban rög­zült: Tó­ba. Az Alsó-Kacsástó, Felső-Kacsástó, Kacsástó~Kacsató ala­kok­ban az ös­­sze­tett köz­név vált tu­laj­don­név­vé. A Kac­sástó szi­no­ni­má­ja­ként az ob­jek­tum el­ne­ve­zé­sé­re a Ka­csa­úsz­ta­tó köz­név is tu­laj­­don­n­evesült.
A víz ter­mé­sze­tes fel­tö­ré­sé­re uta­ló for­rás csak hat­szor for­dul elő Zob­o­ralján. Há­rom­szor (Alsócsitár és Zsére név­anya­gá­ban) vá­lik a köz­szó­ból önál­ló for­má­ban tu­laj­don­név­vé: For­rás. Há­rom­szor pe­dig a zsérei anyag­ban föld­raj­zi köz­né­vi utó­tag­ként sze­re­pel: Alsó-latkai-­for­rás, Bü­dös­kú­ti-for­rás, Kő­kú­ti-for­rás. A két te­le­pü­lé­sen te­hát le­xi­ká­li­san meg­kü­lön­böz­te­tik a föld­ből fel­tö­rő vi­zet és a víz­vé­te­li hely­ként al­kal­mas ku­tat. A töb­bi te­le­pü­lés név­anya­gá­ban ilyen le­xi­kai dif­fe­ren­ci­á­ló­dás­sal nem ta­lál­ko­zunk.
A víz men­ti te­rü­le­tek cso­port­ja már sok­kal vál­to­za­to­sabb ké­pet mu­tat, a ne­vek több mint 40%-a tar­to­zik ide. Az ál­ta­lá­nos köz­szói je­len­té­sű föld­raj­zi köz­ne­ve­ken kí­vül szá­mos táj­szót ta­lá­lunk.
A víz­zel kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó, hely­ne­vek­ben fel­lel­he­tő táj­szók.
A víz for­rá­sá­ra hasz­nált táj­sza­vak: A séd ’for­rás, pa­tak’ az egy­ko­ri for­rás he­lyét őriz­he­ti Geszte és Kolon ha­tá­rá­ban: Síd, Sígy­i-fődek, Sígy­i-rétek.
A mé­lyeb­ben fek­vő, vi­ze­nyős he­lyek­re hasz­nált táj­sza­vak: A bara ’mé­lyebben fek­vő te­rü­le­te­ken meg­ma­radt pos­vá­nyos víz’, me­lyet az ÚMTSz. ed­dig csak a Dél­vi­dék­ről ada­tolt Bács-Bodrog vár­me­gye te­rü­le­té­ről. Víc­sá­pa­pátiban pe­dig ha­son­ló hely­ze­tű hely­név ta­lál­ha­tó Barakapás alak­ban. A cseter ’luc­sok, sár, ned­ves­ség’ táj­szót azon­ban már Alsóc­sitár­ból, Nyi­tragesztéről és Pográny­ból ada­tol­ja az ÚMTSz. De Víc­sá­pa­páti hely­ne­vei kö­zött ta­lál­ha­tó Csetertek je­len­té­sét nem is­mer­ték, s a pogrányi Csőtörtö­ki kút hely­ne­vet is in­kább a csü­tör­tök szó­val azo­no­sí­tot­ták. A de­rék táj­szó több je­len­tés­ben is fenn­ma­radt a hely­ne­vek­ben, at­tól füg­gő­en, hogy vízme­gi vagy hegy­al­jai fa­lu név­kin­csé­ben ta­lál­ha­tó. Víc­sá­pa­pátiban a Dërík a fo­lyó­me­der mel­let­ti vi­ze­nyős te­rü­le­tet azo­no­sít­ja, míg a hegy­al­jai Zsérén az or­szág­út mel­let­ti te­rü­le­tet, Pográny­ban a föld­te­rü­let kö­ze­pét je­lö­li. A láz ’mé­lyen fek­vő, gyak­ran víz­jár­ta te­rü­let’, ál­ta­lá­ban rét­ség. A Nyi­tra fo­lyó men­tén fek­vő fal­vak­ban ál­ta­lá­nos a hasz­ná­la­ta. A lápa ala­cso­nyan fek­vő, eset­leg vi­ze­nyős he­lyet je­löl vagy völgy­haj­la­tot. Egy­más­tól füg­get­le­nül há­rom te­le­pü­lé­sen is ta­lál­ko­zunk ez­zel a hely­név­vel, de csak a koloni és a gíme­si ha­tár­ban él a ’vizenyős’ je­len­tés­ben, a hegyme­gi Meny­he te­le­pü­lé­sen in­kább ’víz­folyás’ je­len­té­sű víz­völgy. A lá­zak ed­di­gi je­len­té­sei kö­zött nem sze­re­pelt a mé­lyen fek­vő vi­ze­nyős te­rü­let je­len­té­se, még­is Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött ugyan­ar­ra a te­rü­let­re két el­ne­ve­zés is él: Lá­zak, Lágy-rítek, mely­nek mo­ti­vá­ci­ó­ja a süp­pe­dős, lágy, vi­ze­nyős ta­la­ja. Az el­ho­má­lyo­sult hany- tő ’moc­saras, lá­pos, in­go­vá­nyos te­rü­let’ és az aszó ’kiszáradt víz­men­ti rét’ ös­­sze­té­te­lé­vel ala­kult a Geszte és Alsó­bodok ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Haniszó dű­lő­név. To­váb­bi elő­for­du­lás: Alsó-Haniszó, Felső-Haniszó. Lédec ha­tá­rá­ból va­ló az a hely­név, me­lyet vi­ze­nyős te­rü­let­re hasz­nál­tak: Tökinye ~ Tökinyék. Ez a rész an­­nyi­ra mo­csa­ras volt, hogy nem is ka­szál­ták. Ezek a meg­ne­ve­zé­sek azon­ban az Inczefi ál­tal hasz­ná­la­tos név­kö­vü­let fo­ga­lom­kö­ré­be tar­toz­nak, ugyan­is már az idő­sebb adat­köz­lők sem hasz­nál­ják eze­ket a táj­sza­va­kat, csak a hely­ne­vek­ben él­nek. A víz csör­ge­de­ző hang­já­nak je­len­té­se rej­lik a koloni ha­tár­ban ta­lál­ha­tó cser­ge­tő táj­szó­ban.
Víz­men­ti nö­vény­zet­re utal: be­rek ’vizenyős, in­go­vá­nyos, sás­sal be­nőtt la­pály’ je­len­tés­ben él a Nyi­tra-vidé­ki nép­dal­ok­ban (Nagy-be­rek), a sík­ár ’olyan nö­vény­faj­ta, amely­nek gyö­ke­ré­ből sú­ro­ló­ke­fét ké­szí­tet­tek’ (Sík­árok ~ Singáros), il­let­ve a Lázok­ban­i-­gye­pe­sek. Köz­szói el­ne­ve­zé­sek: Sá­sok, Mo­csár-rét, Ná­das, Nádasi, Nap­ke­le­ti-ná­das.

7. A ha­tár­ne­vek rend­sze­re

Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­it vizs­gál­va szem­be­tű­nő, hogy nagy­részt köz­szói ere­de­tű név­vel, név­ré­szek­kel, va­la­mint élő, ki­ve­sző­ben lé­vő, il­let­ve ki­halt táj­sza­vak­kal ta­lál­ko­zunk. El­vét­ve je­len­nek meg a név­anyag­ban tu­laj­do­nos­ra uta­ló meg­ne­ve­zé­sek. Ez a je­len­ség az elő­ző év­szá­zad­ok bir­tok­vi­szo­nya­i­ból kö­vet­ke­zik. A dom­bor­za­ti ne­vek a táj­egy­ség jel­le­gé­ből adó­dó­an elég­gé dif­fe­ren­ci­ál­tak, né­hány ré­gi­ó­ra jel­lem­ző táj­szót és re­gi­o­ná­lis át­vé­telt is tar­tal­maz­nak (vö. N. Császi 2002, 201–206.)
Mi­vel kis te­le­pü­lé­sek tar­toz­nak a vizs­gált te­rü­let­hez, még a ta­gol­tabb fel­szí­nű vi­dé­ken is ke­vés­bé meg­ter­helt a hegy föld­raj­zi köz­név. Ugyan­is a he­gyek ki­ter­je­dé­se olyan nagy, hogy rend­sze­rint a má­sik te­le­pü­lés­re is át­nyú­lik. Sok­kal gya­ko­ribb vi­szont a hegy­ol­dal el­ne­ve­zé­se.
A ki­emel­ke­dés­re hasz­nált táj­szók közt a mál szó­nak két­fé­le je­len­té­sét is meg­fi­gyel­het­jük. Nem­csak a las­san ki­ve­sző­ben lé­vő, de ezen a vi­dé­ken még élő ’he­gy­oldal’ je­len­té­sét, de szin­te min­den eset­ben az eh­hez kap­cso­ló­dó ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­tést is: Pográny­ból Mál­hegy, Gesz­té­ről Má­lak, Kolon­ból Málok.
A lá­zak táj­szó egyik je­len­té­se a vi­dé­ken a ’ma­ga­sab­ban fek­vő ka­szá­ló te­rü­let’, s ilyen je­len­tés­ben fő­ként önál­ló szó­ként, nem ös­­sze­té­te­li tag­ként je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben: Lá­zak (Geszte, Alsóc­sitár), Lázi­ki (Béd). Elő­for­dul ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként is, de eb­ben az eset­ben ’házhe­ly, te­lek’ je­len­tés­ben Nyi­traegersze­gen a Bog­mai-láz név­ben a par­cel­lá­kat ne­vez­ték így, vagy mé­lyeb­ben fek­vő vi­ze­nyős te­rü­le­ten Ken­der-láz (Pográny), Tó-láz (Vícsápapáti).
A part szó­nak csak a ’ma­gasab­ban fek­vő te­rü­let’ je­len­té­se él ezen a vi­dé­ken. Ezt a meg­ne­ve­zést mind a ki­sebb ki­emel­ke­dé­sek­re Temp­lom-part (Lédec), Szent­egy­ház-part (Kolon), Mo­csár-part (Gí­mes), mind a na­gyob­bak­ra hasz­nál­ják, je­len­tés­ár­nya­la­ti kü­lönb­ség­gel. Par­ti: Gesz­tén ’ma­ga­sab­ban fek­vő te­rü­let’, Pográny­ban ’me­re­dek domb­ol­dal’. Meny­hén Par­tok ’dom­boldal’. Több­ré­szes név­ben fő­ként utó­tag­ként sze­re­pel: Csi­va-­part (Menyhe), So­mos-part (Ge­ren­csér), Kö­ves-part, Ződes-­part, Pec­ke-part (Zsére), Kurd­oki-part (Pográny), Eg­ri-part (Alsóbodok), Me­ző-par­tok (Alsócsitár). De vi­szony­fo­gal­mak is kap­cso­lód­nak a tő­höz, er­re Gesz­tén ta­lá­lunk ada­to­kat: Part fe­je (agac­sos), Part alla (sző­lő).
Pi­lis el­ne­ve­zé­sű hegy több te­le­pü­lés ha­tá­rá­ban is ta­lál­ha­tó, Sza­lakus­zon, Zsérén, Gí­me­sen. A név ma­gya­rá­za­ta a TESz. sze­rint ki­emel­ke­dő te­rü­let ne­ve, ezt egé­szí­ti ki a FNESz. ’kopasz hegy­te­tő’ je­len­té­se. Az ere­de­ti köz­szói je­len­tést te­hát több hely­név­ben is meg­ta­lál­hat­juk. A dub ’méhkas’ je­len­té­sű táj­szó ala­ki ha­son­ló­ság mi­att me­ta­fo­ri­kus név­át­vi­tel­ként je­lent­ke­zik Alsó­bodokon a dom­bos tér­szín­for­má­jú Dubos hely­név­ben. Az adat­köz­lők nép­eti­mo­ló­gi­ás ma­gya­rá­zat­tal („a Dubos olyan dom­bos”) ér­tel­me­zik. El­kép­zel­he­tő az is, hogy a szom­szé­dos szlo­vák te­le­pü­lés, Babindál név­anya­gá­val van kap­cso­lat­ban, on­nan át­vett hely­név­ről van szó, s egy­ko­ri tölgy­er­dő­re utal: szlk. dub + m. -s kép­ző. Sem­mi­kép­pen nem le­het azon­ban bodo­ki szlo­vá­kos el­ne­ve­zés, mi­vel a te­le­pü­lés név­anya­gá­ra egy­ál­ta­lán nem jel­lem­ző a szláv köz­szók át­vé­te­le a hely­ne­vek­ben.
A hul­lá­mos fel­szí­nű te­rü­let meg­ne­ve­zé­sé­re a csic­só ’csúc­sos, du­do­ros fe­lü­let’ táj­sza­vát ta­lál­juk Alsó­bodok, Alsóc­sitár és Zsére te­rü­le­té­ről. A ha­tár­rész­ne­ve­ken be­lül je­len­tős részt kép­vi­sel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet le­írá­sá­hoz tar­to­zó hely­zet­vi­szo­nyí­tó, alak­meghatározó, mé­ret­je­lö­lő, ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re és ál­lat­vi­lág­ra uta­ló ne­vek, együt­te­sen a ha­tár­ne­vek több mint egy­ne­gye­de tar­to­zik ide, majd­nem an­­nyi, mint a gaz­dál­ko­dá­si és bir­tok­lás­tör­té­ne­ti ne­vek.
A ta­laj­mi­nő­ség­re uta­ló ha­tár­ne­vek közt is szá­mos táj­szót meg­fi­gyel­hetünk. A csic­só táj­szó a ko­ráb­bi mű­ve­let­len par­lag­te­rü­let ne­ve­ként ’a cse­re­pes, rossz mi­nő­sé­gű föld’ je­len­tés­ben is meg­ta­lál­ha­tó Csic­só Geszte és Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött, egy­más­tól füg­get­le­nül, ugyan­is nem szom­szé­dos te­rü­le­tek. A mál táj­szót ezen a vi­dé­ken nem­csak dé­li domb­ol­dal­ként ér­tel­me­zik, ha­nem ko­pár, er­dős ré­szen ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­té­se is is­mert: Málok, Má­lak, Mál­hegy. Alsó­bodok ha­tá­rá­ban a rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld­re a Ragyos hely­ne­vet al­kot­ták, mely szin­tén táj­szó eb­ben a ré­gi­ó­ban. A hu­mu­szo­sabb, sö­té­tebb ár­nya­la­tú föld­nek pe­dig Bar­nád a ne­ve. Pográny ha­tá­rá­ban a szláv ere­de­tű po­rong ’apró ka­vics, ho­mok’ je­len­tés­sel le­het az alap­ja a Poron­na dű­lő­név­nek. A ’házépítéshez elő­ké­szí­tett ta­pasz­tó­sár’ ér­tel­mű gyúrott jel­ző­re em­lé­kez­tet­het a Gyúrot­ti hely­név. A fö­veny ’apró szem­csés föld’ is több fa­lu ha­tár­ré­szé­ben meg­ta­lál­ha­tó: Fö­ve­nyes (Menyhe), Fö­ve­nyek (Vícsáp), Fö­veny árok (Pográny). A rossz mi­nő­sé­gű, kö­ves ta­laj ál­ta­lá­nos meg­je­lö­lé­sé­re hasz­nál­ták a kö­ve­cses ala­ki táj­szót: Kö­ve­cses (Geszte), Kö­ves-part (Zsére), Kö­ves­sek (Pográny), Kö­ve­cses-part (Gí­mes), Kövec­ses-­pal­lag (Alsócsitár).
A ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­ló táj­szók is be­ke­rül­tek föld­raj­zi köz­név­ként a hely­ne­vek­be. A galag táj­szót az ÚMTSz. is a Víc­sá­pa­pátiból má­ra már ki­vált Lajos­faluból ada­tol­ja. Víc­sáp hely­ne­vei kö­zött ta­lál­hat­juk a haj­dan ga­la­go­nyá­ban gaz­dag te­rü­le­tet a Gala­gos dű­lő­név­ben. A vi­dé­ken ez az egyet­len elő­for­du­lás. A ge­ren­csé­ri Ra­kot­­tyás név­ben pe­dig a re­ket­­tyés ~ ra­kot­­tyás ’füzes, cser­jés te­rü­let’ je­len­té­sű táj­szót ta­lál­hat­juk, a hang­ren­di át­csa­pás­sal ki­ala­kult két vál­to­zat kö­zül itt a mély hang­ren­dű ta­lál­ha­tó meg. A ha­raszt szó­nak nem az el­szá­radt avar je­len­té­se él a vi­dé­ken, ha­nem a ’sar­jadzó tölgy­er­dő, bo­zót’ ér­tel­me, amely­ből ka­so­kat fon­tak. Er­re utal­nak a pogrányi Ko­sár-ha­raszt, Kasár-ha­raszt-erdő, Ha­raszt-er­dő, Harasztkák, a meny­hei Báb­ha­raszt, s en­nek el­ho­má­lyo­sult, cson­kult alak­vál­to­za­ta Báb­araszt. A zi­ze­gő avar hang­zá­sá­ra Béd hely­ne­vei kö­zött a Cser­ge ne­vet ta­lál­juk ’ha­raszt’ je­len­tés­ben. A sű­rű – ere­de­ti je­len­té­se ’erdő’ – is meg­ta­lál­ha­tó Pográny név­kin­csé­ben: Sűrű­k­i. Gesz­tén a Gurdal dű­lő­név­ben a gurdaly ’vastag, erős szá­rú kó­rós gaz’ ma­radt fenn. Ter­mé­sze­te­sen a meg­mű­velt te­rü­le­ten ma már nem ta­lál­ha­tó meg ez a gyom­nö­vény. A pogrányi Godom hely­név­ben a pa­lóc te­rü­let­ről (Putnok kör­nyé­ké­ről) ada­tolt godona ’egres’ táj­szót fe­dez­het­jük fel. A koloni Bará­tyi dű­lő­név eset­leg kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó az ÚMTSz.-ben szin­tén pa­lóc te­rü­let­ről szár­ma­zó ba­rát ’szil­vafa­j­ta’ táj­szó­val. A bór­fa ’fenyő­fa­j­ta’ igen el­ter­jedt fa­faj­ta ezen a vi­dé­ken, de csak egyet­len hely­név őr­zi Kolon­ból: Bó­ros. Szám­ta­lan sza­bad­té­ri kul­tu­rá­lis ren­dez­vényt szer­vez­nek itt, ezért az egész vi­dé­ken is­me­rik ezt a he­lyet. Fa­faj­ta meg­ne­ve­zé­sé­vel ke­let­ke­zett a zsérei ha­tár­ban a Gyártványos hely­név, amely a ’gy­er­tyános’ je­len­té­sű te­rü­let meg­ne­ve­zé­se. Sza­lakusz ha­tá­rá­ban ta­lál­juk a habany ’vessző’ je­len­té­sű táj­szót, ame­lyet az ÚMTSz. habanyk­ert ’vesszők­erítés’ Barsléde­cről is ada­tolt.
A Gí­mes ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csó­vá­nyost (csóvány ’csalán’) vad­ál­lat­ok szá­má­ra te­le­pí­tet­ték, mert ta­vas­­szal ez nőtt ki leg­elő­ször táp­lá­lé­kot ad­va a vad­ál­lat­ok­nak.
A ter­mesz­tett nö­vé­nyek táj­sza­vai ke­vés­bé for­dul­nak elő a hely­név­al­ko­tás­ban, né­hán­­nyal azon­ban ta­lál­ko­zunk. A cícer a csi­cse­ri­bor­só rö­vi­dült meg­ne­ve­zé­se a Zobor vi­dé­kén, er­re az ÚMTSz.-ben is ta­lá­lunk ada­to­kat Kolon­ból, s a fa­lu dű­lő­ne­vei kö­zött ugyan­csak meg­ta­lál­juk, to­váb­bá a hegyme­gi fal­vak kö­zül Meny­he név­kin­csé­ben is: Cícer. A ge­ren­csé­ri bor­ter­mesz­tés­re utal a Söp­rős ~ Söp­rűs hely­név. Et­től dél­re ta­lál­ha­tó a B™b#ngyik, s a két név egy­más mel­let­ti elő­for­du­lá­sa nem le­het vé­let­len. A bá­bán Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon, Kör­mend vi­dé­kén a bors­aj­tó al­só sar­ka, Pá­kán pe­dig a sző­lő­prés tör­köly­re ne­he­ze­dő ré­sze. A -gyik vég­ző­dés pe­dig más, in­kább szlo­vák hely­név­hez kö­tő­dik, meg­ta­lál­ha­tó Egersze­gen a Szur­gyik ’be­tonkock­ás gya­log­út a temp­lom­hoz’ hely­név­ben. Mind­két ge­ren­csé­ri dű­lő­név a sző­lő­fel­dol­go­zás­hoz kap­cso­ló­dik, azt örö­kí­ti meg.
Egyéb táj­szó­kat is ta­lál­ha­tunk a ha­tár­ne­vek kö­zött. A Meny­he ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csi­va-­part ne­vé­ben a csi­vaj ’zsi­va­j’ je­len­té­sű táj­szót fe­dez­het­jük fel, me­lyet a két szom­szé­dos te­le­pü­lés­ről, Ge­ren­csér­ről és Lajos­faluból ada­tol a táj­szó­tár. A te­rü­le­ten ren­ge­teg ma­dár élt, hang­juk­tól volt han­gos a kör­nyék. A pa­lóc sinkózik ’csúsz­kál’ je­len­té­sű ige rö­vi­dült alak­ját ta­lál­juk meg a ge­ren­csé­ri Sinkó hely­név­ben. Ezt a me­re­dek részt fő­leg té­len nem le­he­tett csúsz­ká­lás nél­kül meg­kö­ze­lí­te­ni. A Petre­ces név Egersze­gen a mű­ve­lé­si ág­ra utal, a pet­ren­cés ’szé­naszárítás­ra hasz­nált te­rü­let’ alak­vál­to­za­ta.
Zob­o­ral­ja hely­ne­vei kö­zött szá­mos szlo­vák ere­de­tű név­vel is ta­lál­ko­zunk. A ne­vek­ben hasz­ná­la­tos szlo­vak­iz­mu­sok ket­tős irá­nyú­ak le­het­nek. Egy­részt már a szá­zad­for­du­ló­tól kez­dő­dő­en érez­he­tő az egy­re erő­sö­dő els­zlovákosodási fo­lya­mat, va­gyis egy­re több szlo­vák szót hasz­nál­nak a ma­gya­rok a nyel­vük­ben, s ezek a név­anya­got sem ke­rü­lik el. Más­részt te­kint­het­jük ezt a hos­­szú együtt­élés mi­att ket­tős név­adá­si fo­lya­mat­nak is Kniezsa alap­ján. Alap­ve­tő­en két ré­te­get kü­lö­nít­he­tünk el a ne­vek­ben.
Az egyik­be tar­toz­nak azok a ne­vek, ame­lyek szlo­vák köz­szói je­len­té­se el­ho­má­lyo­sult, a han­ga­lak is meg­vál­to­zott, a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lók kö­ré­ben a szlo­vák szó tor­zult alak­ja jött lét­re. Tel­je­sen be­épült a ma­gyar név­kincs­be, akár ma­gyar di­a­lek­to­ló­gi­ai jel­lem­zők is meg­fi­gyel­he­tők az em­lí­té­se­kor, már ma­ga a név­hasz­ná­ló sem tud­ja, hogy szlo­vák szó.
Béd te­le­pü­lés­ről a kö­vet­ke­ző szlo­vák ere­de­tű ne­ve­ket fi­gyel­het­jük meg: a Dutka, ko­ráb­ban er­dős te­rü­let, a szlk. dutý ’od­vas’ je­len­té­sű köz­szó­ból ala­kult. A Kósa er­dős te­rü­let a szlk. košatý ’tere­bé­lyes, szét­ága­zó’ szó­ból szár­ma­zik, a Szu­gyin­ka a szlk. súd ’pereskedés’ tő­ből ala­kult, (a Föl­des urak bir­to­ka és a II. Osz­tás hely­ne­vek kö­zött fek­szik). A Hórka név a szom­szé­dos Meny­he te­rü­le­tén is elő­for­dul Huor­ka alak­ban. Ez is fel­te­he­tő­en köz­szói ere­de­tű le­het, mert egy­ta­gú név­ként mind­két fa­lu­ban iden­ti­fi­kál, s fek­vé­sük, el­he­lyez­ke­dé­sük is ha­son­ló: köz­vet­le­nül a bel­telkek mel­lett ta­lál­ha­tók, a cser­fás kö­ze­lé­ben, szlk. hôrka ’kis er­dő, kis hegy’.
Meny­hei szlo­vák ere­de­tű ne­vek: Polóc­sán, Czéczés, a szlk. cecok ’hosszú szil­va’ cec- tö­vé­hez a ma­gyar -s ’valamiv­el el­lá­tott’ je­len­té­sű kép­ző kap­cso­ló­dott. Galuzsa a szlk. kaluža ’poc­solya, tó­csa, pos­vány’ je­len­té­sű szó­ból ered, ugyan­is víz­fo­lyás, pa­tak men­tén ta­lál­ha­tó a hely­név, a má­sik ol­da­lon a m. Sár-rét el­ne­ve­zés. Szu­tuczka: a szom­szé­dos zsérei te­rü­le­ten is meg­ta­lál­ha­tó a név, az adat­köz­lők er­re a kör­nyék­re lo­ka­li­zál­ták a Dal­mai vár hely­ne­vet, ezért az szlk. sut­ina ’rom’ fő­név­ből szár­maz­hat, de az is va­ló­szí­nű, hogy a hely­név, amely egy hos­­szan hú­zó­dó völ­gyet je­löl, s a Hunta-­patak is itt fo­lyik, a szlk. sútok ’össze­folyás’ köz­szó­ból ered.
A hegyme­gi fal­va­kon kí­vül Lédec ha­tá­rá­ból mu­tat­ha­tó ki olyan szlo­vák ere­de­tű hely­név, amely be­épült a te­le­pü­lés név­kin­csé­be. A Szkála-erdő a szlk. skala ’szik­la, szik­la­szirt’ köz­szó­ból szár­ma­zik. A Sztrány-erdő pe­dig a szlk. stráò ’he­gy­oldal, lej­tő’ szó­ból ala­kult. A Zakalok a szlk. zaka¾ací ’vágási’ mel­lék­név rö­vi­dült és ma­gyar tol­da­lék­kal át­ala­kult vál­to­za­ta.
A má­sik ré­teg­be tar­toz­nak azok a szlo­vák ne­vek, ame­lye­ket a ma­gyar név­vel pár­hu­za­mo­san vagy ahe­lyett hasz­nál­nak (Ulicska, Lúc­ska, Bazsany­i­ca), s ezek az egy­re erő­tel­je­sebb as­­szi­mi­lá­ció so­rán a ma­gyar ne­ve­ket ki­szo­rít­ják. Egerszeg te­rü­le­té­ről: Vrbni ’füzes’, Konop­nyíz­ka ’kender­föld’, Kaposzny­ice ’Káposztás’, Jed­no­ta ’szövetkezeti üz­let, tej­csar­nok’, Hlav­na ’főút’, Lajosové ha­tár, Gesz­té­ről Domov­ina-földek, Kolon­ból Alsó-Domovina, Fölső-Domovina, Domov­ina út (ezek a ne­vek az el­ső vi­lág­há­bo­rú után ha­za­tért ka­to­nák­nak ki­osz­tott föl­de­ket je­lö­lik), Léde­cről Horá (az ál­lo­más kö­rü­li domb meg­ne­ve­zé­sé­re), Alsóc­sitár­ból Vápeni­ca ’mészégető’, il­let­ve egyes köz­épü­le­tek Emen­vé (MNV = Miest­ny národ­ný výbor ’he­lyi nem­ze­ti bi­zott­ság’), Jéerdé ’föld­műves szö­vet­ke­zet’. Ezek hasz­ná­la­ta ál­ta­lá­nos min­den te­le­pü­lé­sen.

7.1. A ha­tár­ne­vek le­xi­ká­lis-mor­fo­ló­gi­ai jel­lem­zői

Bő­vít­mé­nyi rész­ként 773 lexémát (=100%) hasz­nál­nak föl a 828 két­ré­szes név­ben. Ezek több­sé­ge, több mint há­rom­ne­gye­de köz­szó (76,1%), csak 21,9%-a tu­laj­don­né­vi (te­le­pü­lés­né­vi és sze­mély­né­vi) ere­de­tű.
A hely­név­tí­pu­sok kö­zül a ha­tár­ne­vek lét­re­ho­zá­sá­ban a kép­zés a do­mi­náns. En­nek az a oka, hogy igen pro­duk­tí­vak az -i és -s hely­név­kép­zők. Bár a ré­gi­ó­ban igen gyak­ran ta­lál­ko­zunk hos­­szabb, akár kö­rül­írá­sos meg­ne­ve­zé­sek­kel, a nyelv­hasz­ná­ló azon­ban gaz­da­sá­gos­ság­ra tö­rek­szik, ezért a dű­lők meg­ne­ve­zé­se­kor gyak­ran hagy­ja el az alap­ta­got. Az -i hely­név­kép­ző pro­duk­ti­vi­tá­sát iga­zol­ja, hogy még töb­bes szá­mú és ra­gos név­ala­kok­hoz is kap­cso­ló­dik. A vi­szony­szós és vi­szony­ra­gos szer­ke­ze­tek igen gya­ko­ri­ak az élő név­hasz­ná­lat­ban, nem csak a tör­té­ne­ti anya­gok­ban ta­lál­ko­zunk ve­lük. A töb­bes­je­lű és ra­gos ala­kok név­kö­vü­let­té vá­lá­sát bi­zo­nyít­ják az olyan név­for­mák, ame­lyek el­tér­nek a gram­ma­ti­ká­ban meg­szo­kott mor­fé­masz­erkezettől: Ver­mek­i, Harasz­tok­i, Bodoknáli.

8. Az épít­mény­ne­vek rend­sze­re

A név­tí­pus meg­le­he­tő­sen egy­sí­kú a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok szem­pont­já­ból, szer­ke­ze­ti­leg pe­dig még in­kább. Ezért csak a je­len­tés­ta­ni cso­por­to­sí­tást vé­gez­tem el. Ala­ki­lag csak az egy- és két­ré­szes ne­vek ará­nyá­ra uta­lok. Az épít­mé­nyek tí­pu­sá­ban 211 név ta­lál­ha­tó, ezek kö­zött ugyan­az a köz­szói meg­ne­ve­zé­sű (Temp­lom, Te­me­tő stb.) több­ször is elő­for­dul Zob­o­ralján, mi­vel az adott te­le­pü­lé­se­ken egy-­e­gy ta­lál­ha­tó rend­sze­rint ezek­ből, így meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag nél­kül is azo­no­sít­ha­tó.
Az alap­ré­szek kö­zött ta­lá­lunk la­kó­há­za­kat (Barsi hajlokok , Fried­man­n-ház, Ta­ní­tó­la­ká­sok, Csősz­lak, Er­dész­ház), köz­épü­le­te­ket (Alap­is­ko­la, Fa­lu­mú­ze­um, Köz­ség­há­za), te­me­tő­ket (Cin­te­rem, Apá­ti te­me­tő), szol­gál­ta­tó épü­le­te­ket (Földesi-féle kocs­ma, Szesz­főz­de, Ve­gyes­bolt), gaz­da­sá­gi cé­lú épít­mé­nyek (Boldi-malom, Do­hány­szá­rí­tó, Má­zsa­ház, Bazsany­i­ca ’fácán­telep’, Béma­jor, Strucc­farm), ál­lo­más­ne­vek, híd­ne­vek (Körtvélyesi híd, Lyuk­híd), ki­sebb épít­mé­nyek, mint a ke­resz­tek (Al­vé­gi ke­reszt, Kép­osz­lop), a ká­pol­nák (Bar­lang­ká­pol­na, Já­nos­kai ká­pol­na), szob­rok (Nepomuki, Urbánka, Vendelke), a bá­nyák ne­vei (Ho­mok­bá­nya, Kő­fej­tő), a ha­tár­vo­na­lak, mezs­gyék (Hármashatár, Hos­­szú-me­gye), il­let­ve egyéb épít­mé­nyek (Dög­te­me­tő, Ka­pucs­ka, Meg­fi­gye­lő).
Az épít­mény­ne­vek kö­zött mind­ös­­sze 71 két­ré­szes ne­vet ta­lá­lunk, amely az e név­tí­pus­ba tar­to­zók (211 név = 100%) 33,6%-a. En­nek az az oka, hogy szá­mos szó­szer­ke­ze­tet nem so­rol­ha­tunk a két­ré­szes ne­vek kö­zé, hi­szen csak a szó­szer­ke­zet egé­sze fe­je­zi ki a hely­je­lö­lést (pl.: Ba­rokk kú­ria, Egész­ség­ügyi köz­pont stb.). Eze­ket a ne­ve­ket te­hát az egy­ré­szes ne­vek kö­zött tár­gyal­juk. A kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek el­ne­ve­zé­sei nem dif­fe­ren­ci­á­lód­nak – de a tá­jé­ko­zó­dás­hoz nem is szük­sé­ges –, mi­vel azok­ból rend­sze­rint csak egy van a kis­köz­sé­gek­ben.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek kö­zül a leg­gya­ko­ribb meg­kü­lön­böz­te­tő elem­ként a ha­tár­rész­ne­vek je­len­nek meg az épít­mény­ne­vek­ben (22 név = 31%). Az a ter­mé­sze­tes el­ne­ve­zés mód­ja, hogy a kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek, mal­mok, ke­resz­tek ar­ról a dű­lő­ről kap­ják a ne­vü­ket, amely­ben fek­sze­nek: Nyi­tra­sori haj­lé­kok, Kő­kú­ti híd, Malán­ta­pusz­tai ká­pol­na. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb bő­vít­mény­ként a sze­mély­ne­vek ta­lál­ha­tók a ne­vek­ben (17 név = 23,9%). Ezek a meg­kü­lön­böz­te­tő ré­szek a tu­laj­do­nost vagy a ké­szí­tőt ne­ve­zik meg: Fran­ko-ta­nya, Pistyir-­malom, Tóbi Fe­ró ke­reszt­je, Fried­man-ház. Fon­tos az épít­mé­nyek tu­laj­don­sá­gá­nak is a meg­ne­ve­zé­se (12 név = 16,9%): Ki­csiny kocs­ma, Nagy híd, Hos­­szú me­gye; kö­zöt­tük ta­lá­lunk ki­je­lö­lő­e­ket is: Útmen­ti ke­reszt, Fő­úti kép­osz­lop. A hely­je­lö­lés mo­ti­vál­ta azo­kat a meg­ne­ve­zé­se­ket, ame­lyek­ben a bő­vít­mé­nyi rész te­le­pü­lés­név (9 név = 12,7%): Apá­ti te­me­tő, Vic­sápi híd, Malán­tai kas­tély. Ezek a bő­vít­mé­nyi ré­szek az egy­ko­ri önál­ló te­le­pü­lé­se­ket ne­ve­zik meg, va­gyis a mai köz­ség te­rü­le­tén dif­fe­ren­ci­ál­nak. Há­rom eset­ben (4,2%) sze­re­pel más épít­mény bő­vít­mé­nyi rész­ként: Ma­jo­ri ke­reszt, Te­me­tői nagy­ke­reszt, Temp­lom mel­let­ti ke­reszt. Mind­há­rom eset­ben a fek­vés­re utal­nak a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok. Két-két eset­ben (2,8%) ta­lá­lunk hely­zet­vi­szo­nyí­tó: Al­só kocs­ma, Fel­ső kocs­ma; kor­je­lö­lő: Ré­gi fő­ke­reszt, Új fő­ke­reszt; és hasz­ná­ló­ra, ál­lí­tó­ra uta­ló név­részt: Jegy­ző ke­reszt­je, Zsi­dó­te­me­tő. Egy-­e­gy eset­ben (1,4%) ne­ve­zik meg nö­vény­vi­lág, il­let­ve az ese­mé­nyek fo­ga­lom­kö­ré­be tar­to­zó lexémákkal a meg­kü­lön­böz­te­tő név­részt: Kas­ka-me­gye ’vesszőből ala­kult mezs­gye­vo­nal’, Ga­li­ba ma­jor ’ahol min­dig sok bo­nyo­da­lom, kel­le­met­len­ség volt’.
Ha a név­tí­pu­son be­lül meg­néz­zük a meg­kü­lön­böz­te­tő bő­vít­mé­nyi rés­­szel szer­kesz­tett ne­ve­ket, ak­kor a leg­dif­fe­ren­ci­ál­tab­bak a ke­resz­tek el­ne­ve­zé­sei. Eb­ből a hely­név­faj­tá­ból az elő­for­du­ló 25 egyed kö­zül 19 két­ré­szes, te­hát ren­del­ke­zik va­la­mi­lyen meg­kü­lön­böz­te­tő elem­mel. A má­so­dik a ma­jo­rok (24 név­nek a fe­le két­ré­szes), a har­ma­dik a hi­dak (12 név­ből 11 két­ré­szes) el­ne­ve­zé­sei.

9. Ös­­szeg­zés

Zob­o­ral­ja név­anya­ga je­len­tés­ta­ni szem­pont­ból igen erő­sen ta­golt: 25 név­faj­tát kü­lön­böz­tet­he­tünk meg ezen a vi­szony­lag kis te­rü­le­ten, eb­ből a bel­te­rü­le­ten 18-at, víz­ne­vek kö­zött 16-ot, a ha­tár­ne­vek kö­zött 19-et.
E táj­ra jel­lem­ző­ként meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a sze­mély­ne­vek­nek a hely­név­adás­ban be­töl­tött sze­re­pe cse­kély. Mi­vel Zob­o­ralján nem jel­lem­ző a kis­bir­tok, s a bel­te­rü­le­ti ut­ca­név­adás­ban sem ta­lál­ko­zunk az anya­or­szág­ban oly jel­lem­ző mo­ti­vá­lat­lan em­lé­kez­te­tő ne­vek­kel, a sze­mély­ne­vek­kel al­ko­tott hely­ne­vek arány­lag kis szá­mú­ak (175 = 6,5%).
Ki­eme­len­dő­nek tar­tom a te­le­pü­lés-, vá­ros-, il­let­ve ha­tár­rész­név ka­te­gó­ri­á­ját (270 = 10%), mi­vel a név­adás­ban je­len­tős sze­re­pet tölt be a már meg­lé­vő hely­ne­vek­ből tör­té­nő név­al­ko­tá­si mód.
Ez­zel szem­ben köz­szói ele­mek, s ben­nük élő és ki­halt táj­sza­vak vesz­nek részt nagy­mér­ték­ben a név­adás­ban. Az ál­lam­nyelv ha­tá­sa is egy­re erő­tel­jes­eb­ben ki­mu­tat­ha­tó a név­hasz­ná­lat­ban.
A vizs­gált ré­gi­ó­ban a leg­gya­ko­rib­bak a gaz­dál­ko­dás- és bir­tok­lás­tör­té­net­tel kap­cso­la­tos lexémák. Alap- és bő­vít­mé­nyi rész­ként együt­te­sen 384-sz­er for­dul­nak elő, ami az ös­­szes elő­for­du­lás­nak (2703) mind­ös­­sze 14,2%-a. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ták a hely­zet­vi­szo­nyí­tók­hoz tar­toz­nak: 308 elő­for­du­lás = 11,4%. Zob­o­ral­ja fel­szí­ne igen ta­golt, ezt iga­zol­ja a dom­bor­za­ti meg­ne­ve­zé­sek vi­szony­lag nagy szá­ma (224 = 8,3%). Nem­csak alap­rész­ként, ha­nem bő­vít­mény­ként is sze­re­pet kap­nak a név­te­rem­tés­ben. Az ötö­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ta a ter­mé­sze­ti nö­vény­ze­tet je­lö­li meg (197 = 7,3%).
A szo­ci­a­lis­ta nagy­üze­mi gaz­dál­ko­dás a ma­gyar név­anya­got szá­mot­te­vő­en nem csök­ken­tet­te, mert fő­ként eze­ket a ne­ve­ket for­dí­tot­ták le az ál­lam­nyelv­re, a le­for­dít­ha­tat­la­no­kat pe­dig szlo­vák he­lyes­írás­sal kö­zöl­ték a tér­ké­pe­ken. A szlo­vák nyel­vi tér­kép­ada­tok bi­zo­nyít­ják, hogy a vi­dé­ken ko­ráb­ban még meg­lé­vő táj­szók ki­vesz­tek a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ból, az ál­lam­nyelv­re for­dí­tott tér­ké­pek­re szin­te vál­to­zat­lan for­má­ban át­vet­ték (Salga ~ Šal­ga, Kur­dok, Poron­na ~ Poron­a, Csetertek ~ Èeter­ty) vagy meg­lé­vő szlo­vák köz­szó­val (Heréb ~ Hríb ’vargányagom­ba’) azo­no­sí­tot­ták őket. A kül­te­rü­le­ti meg­ne­ve­zé­sek­nél szem­be­öt­lő, hogy a mai gaz­dál­ko­dás egy­ál­ta­lán nem je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben, eb­ből az kö­vet­ke­zik, hogy a ma­gyar nyel­vű hely­név­al­ko­tás nem ne­vez­he­tő pro­duk­tív­nak a Zobor-vidéken.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­logh La­jos 1997. A föld­raj­zi köz­ne­vek­ről. In Kiss Gá­bor és Zaicz Gá­bor (sz­erk.): Sza­vak – ne­vek – szó­tá­rak. Írá­sok Kiss La­jos 75. szü­le­tés­nap­já­ra. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 36–39. p.
Benkő Lo­ránd 1947. A Nyárád­mente föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 74./
Benkő Lo­ránd 1996. Óma­gyar ko­ri hely­ne­ve­ink vizs­gá­la­tá­nak né­hány szem­pont­já­ról, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a te­le­pü­lés- és né­pi­ség­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ra. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 18. sz. 5–14. p.
N. Császi Il­di­kó 1999a. A zob­o­ralji hegyme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. In Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 1998/99. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 186–191. p.
N. Császi Il­di­kó 1999b. A zob­o­ralji vízme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 21. sz. 113–116. p.
N. Császi Il­di­kó 2001. Nyelv­hasz­ná­la­ti jel­lem­zők Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Kovát­sné dr. Né­meth Má­ria (fősz­erk.): Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 2001. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 363–371. p.
N. Császi Il­di­kó 2002. Nyelv­já­rá­si és ál­lam­nyel­vi ha­tá­sok Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.): IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 201–206. p.
N. Császi 2003. Zob­o­ral­ja te­le­pü­lés­ne­ve­i­nek vizs­gá­la­ta. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 25. sz. 52–57. p.
Ethey Györ­gy 1936. A Zoborvidék múlt­já­ból. Nyi­tra, 8–10. p.
Fe­hér Sán­dor 1995. Pográny – Pohran­ice (1075–1995). Pográny, Pográny Köz­ség Ön­kor­mány­za­ta.
Fe­hér Sán­dor 1997a. Alsó­bodok mo­no­grá­fia. Alsó­bodok, Alsó­bodo­ki Köz­sé­gi Hi­va­tal.
Fe­hér Sán­dor 1997b. Nyi­trageszte mo­no­grá­fia. Po­zsony, AB-ART.
Fejér­pataky Lász­ló 1892. Kál­mán ki­rály ok­le­ve­lei. Bu­da­pest, MTA.
Fé­nyes Elek 1851. Ma­gyar­or­szág geo­graphi­ai szó­tá­ra. Pest.
FNESz.: Kiss La­jos 1988. Föld­raj­zi ne­vek eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–2. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Füge­di Erik 1938. Nyi­tra me­gye be­te­le­pü­lé­se. Szá­za­dok, 72. évf. 1. rész, 273–319. p. 2. rész, 488–509. p.
Györffy Györ­gy 1990. A ma­gyar­ság ke­le­ti ele­mei. Bu­da­pest, Gon­do­lat.
Györffy Györ­gy 1998. Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za. 4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Hoff­mann Ist­ván 2000. Föld­raj­zi köz­ne­ve­ink szó­tá­rá­ról. In Sza­bó Géza–Molnár Zol­tán (sz­erk.): Nép – nyelv – tár­sa­da­lom. Végh Jó­zsef em­lé­ke­ze­té­re. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Fő­is­ko­la, 63–73. p.
Inczefi Gé­za 1966. A név­adás öko­nó­mi­á­ja a föld meg­ne­ve­zé­sé­ben. Ma­gyar Nyelv, 62. sz. 72–79. p.
Inczefi Gé­za 1973. A ha­tár­ne­ve­ket al­ko­tó lexémák sa­ját­sá­gai. Ma­gyar Nyelv, 69. sz. 465–469. p.
Kál­mán Bé­la 1967. A ne­vek vi­lá­ga. Deb­re­cen, Cso­ko­nai Ki­adó.
Káz­mér Mik­lós 1957. Alsó-Szigetköz föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 95./
Kiss La­jos 1992. Cuius regio, eius nomen? Ma­gyar Tu­do­mány, 37. évf. 2. sz. 129–135. p.
Kiss La­jos 1996. A Kár­pát-me­den­ce ré­gi hely­ne­vei. Ma­gyar Nyelv­őr, 120. évf. 440–450. p.
Kniezsa Ist­ván 1949. A zobori apát­ság 1111. és 1113. évi ok­le­ve­lei mint nyel­vi (nyelv­já­rá­si) em­lé­kek. Ma­gyar Nép­nyelv, 6. sz. 1–52. p.
Markó Im­re Le­hel 1970. Föld­raj­zi köz­ne­vek és föld­raj­zi tu­laj­don­ne­vek. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 85–89. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Majtán, Milan 1972. Názvy obcí na Sloven­sku za ostat­ných dvest­vo rokov. Bratislava, SAV.
Me­ző And­rás 1982. A ma­gyar hi­va­ta­los hely­ség­név­adás. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Pes­ti Já­nos 1970. A föld­raj­zi ne­vek al­ko­tá­sá­nak és hasz­ná­la­tá­nak lé­lek­ta­ni té­nye­zői a Bikalárok völ­gyé­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 99–104. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Pesty Fri­gyes 1857. Ma­gyar hely­ne­vek. Ma­gyar Saj­tó, 3. évf. 244. sz.
Pesty Fri­gyes 1878. A hely­ne­vek és a tör­té­ne­lem. Bu­da­pest. /Értekezések a tör­té­nel­mi tu­do­má­nyok köréből./
J. Sol­tész Ka­ta­lin 1979. A tu­laj­don­név funk­ci­ó­ja és je­len­té­se. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Stanislav, Ján 1948. Sloven­ský juh v stre­doveku. 1–2. zv. Turèian­sky Sv. Mar­tin, Mat­i­ca sloven­ská.
Sza­bó T. At­ti­la 1988. Nyelv és te­le­pü­lés. Bu­da­pest, Eu­ró­pa Könyv­ki­adó.
TESz.: Benkő Lo­ránd (fősz­erk.) 1967. A ma­gyar nyelv tör­té­ne­ti-eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Toèik Anton 1968. Alt­mag­yarische Gräber­felder in der Süd­slowakei. Bratisla­va.
Tö­rök Ta­más 2002a. Zob­o­ral­ja föld­raj­zi ne­vei a tör­té­ne­ti tér­ké­pek tük­ré­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Tö­rök Ta­más 2002b. Zob­o­ral­ja hely­ne­vei szlo­vák tér­ké­pe­ken. In Gréczi-Zsoldos Enikő–Kovács Má­ria (sz­erk.): Kö­szön­tő kö­tet B. Ger­gely Pi­ros­ka tisz­te­le­té­re. Mis­kolc. /A Mis­kol­ci Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék­ének Ki­ad­vá­nyai, 1./
ÚMTSz.: B. Lőriczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Vagn­er Jó­zsef 1896. Ada­lé­kok a nyi­trai székeskáp­ta­lan tör­té­ne­té­hez. Nyi­tra.
Zsig­mond Győ­ző 1991. Az el­ide­ge­ne­dett hely­név­ről. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 13. sz. 54–57. p.

For­rás­rö­vi­dí­té­sek

CDES. = Codex diplo­mati­cus et epis­to­laris Slo­va­ci­ae. 1–2. zv. Ed. Richard Marsi­na. Bratislava, 1971–1987.
Dl. = OL. Moh­ács előt­ti gyűj­te­mény. Dl. 1 – 105 302.
F. = Codex diplo­mati­cus Hun­gari­ae ecclsi­as­ti­cus ac civilis. Stu­dio et ope­ra Georgii Fej­ér. 1–11. Budae, 1829–1844.
HazaiOkm. = Ha­zai Ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus patrius Hun­gar­i­cus. 1–8. Győ­rött, [ké­sőbb] Bu­da­pest, 1865–1891.
Hnt. 1926. = Ma­gyar­or­szág hely­ség­név­tá­ra 1926. Szer­kesz­ti és ki­ad­ja a Ma­gyar Kir. Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal. Bu­da­pest, 1926.
Lip­szky = Reper­to­ri­um loco­rum obiec­to­rumque in XII. tab­u­lis map­pae reg­no­rum Hun­gari­ae, Slavo­ni­ae, Croa­t­i­ae et con­fin­io­rum mil­i­tar­i­um Magni item prin­ci­pa­tus Tran­syl­va­ni­ae occur­ren­tium, quas aeri incisas vul­gav­it Ioannes Lip­szky de Szedlic­sna. Budea, 1808.
Pesty 1864 = Pesty Fri­gyes hely­ség­név­tá­ra. 19. sz. 31. köt. Nyi­tra vm. I, 390 lev. 69. tek. 1–106., 70. tek. 107–390. Mfilm. Perf. Neg. Pos.
RDES. = Reges­ta diplo­mat­i­ca nec non epis­to­lar­ia Slo­va­ci­ae. 1– zv. Bratislavae, 1980–.
VSOS = Vlas­tived­ný slovník obcí na Sloven­sku. 1–3. zv. Bratislava, Veda, 1977–1978.
W. = Ár­pád­ko­ri új ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus Arpa­di­anus con­tin­u­a­tus. Köz­zé te­szi Wen­zel Gusz­táv. 1–12. köt. Pest, 1860–1874. (Mon. Hung. Hist. Dipl.)
ZsigmOkl. = Zsig­mond ko­ri ok­le­vél­tár. Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Mályusz Elem­ér. 1. (1387–1399); 2/1. (1400–1406); 2/2. (1407–1410). Bu­da­pest, 1951–1958.

 

Cs. Nagy Lajos: A medvesalji szókincsvizsgálat néhány eredménye és további irányai

1. Be­ve­ze­tés

Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez.
Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el.

2. A ku­ta­tás ered­mé­nyei

2.1. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga

A ta­golt­ság az egyes azo­nos fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­i­ben je­lent­ke­ző meny­­nyi­sé­gi kü­lönb­sé­ge­ket fe­je­zi ki.
A ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tok 613 med­vesalji és 608 at­lasz­be­li cím­szó ada­ta­i­ra vo­nat­koz­nak, ugyan­is a 617 ki­kér­de­zett cím­szó kö­zül Med­vesalján négy­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő és csí­pő­vas) nem kap­tunk vá­laszt, a nagy­at­lasz fent em­lí­tett ku­ta­tó­pont­ja­in pe­dig ki­lenc­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő, csí­pő­vas, ta­rack, haj­di­na, kis­kacs, fürt [a sző­lőé; ki­csi], fürt [a sző­lőé; éret­len]) egy­ál­ta­lán nincs adat vagy ér­té­kel­he­tet­le­nül ke­vés, bi­zony­ta­lan.
Ha a med­vesalji ada­tok szá­za­lék­ér­té­ke­it ös­­sze­vet­jük a nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­ról föl­jegy­zet­tek ta­golt­sá­gi jel­lem­ző­i­vel, ak­kor egy­más­sal szin­te tel­je­sen for­dí­tott ké­pet ka­punk. A med­vesalji gyűj­tés­ben a tel­je­sen ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­ke­ve­sebb (101 = 16,47%), ezt kö­ve­ti az ala­ki­lag ta­golt (138 = 22,51%), a le­xi­ka­i­lag ta­golt (152 = 24,80%), s a leg­több az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (222 = 36,22%) ka­te­gó­ria. Az at­lasz­ada­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a tel­je­sen ta­go­lat­lan rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­több (168 = 27,63%), ez­után kö­vet­ke­zik a le­xi­ka­i­lag ta­golt (157 = 25,82%), majd kö­rül­be­lül egyen­lő arány­ban az ala­ki­lag ta­golt (142 = 23,36%) és az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (141 = 23,19%).
A ta­golt­sá­gi fo­ko­za­tok tu­laj­don­kép­pen az em­ber (a be­szé­lő­kö­zös­ség) és az őt kö­rül­ve­vő tár­gyak kö­zöt­ti vi­szonyt fe­je­zik ki. A be­szé­lő­kö­zös­sé­gek a szá­muk­ra az el­ne­ve­zés pil­la­na­tá­ban leg­lé­nye­ge­sebb fo­gal­ma­kat ne­ve­zik meg szó­val (lexémá­val), a ke­vés­bé fon­to­sa­kat pe­dig, ezek­hez vi­szo­nyít­va, szer­ke­ze­tek­kel (több­nyi­re jel­zős szer­ke­ze­tek­kel) je­lö­lik. A med­vesalji be­szé­lők szá­má­ra – a vizs­gált fo­gal­mak kö­zül tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és egyéb té­nye­zők mi­att – má­sok vol­tak fon­to­sak, mint e ré­gió szom­széd­sá­gá­ban élők­nek. Ezt bi­zo­nyít­ja a fo­ga­lom­kö­rök le­xi­kai ta­golt­sá­gá­ban mu­tat­ko­zó el­té­rés. A fo­ga­lom­kö­rök – me­lye­ket A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei cí­mű ké­zi­könyv alap­ján ál­la­pí­tot­tam meg (Deme–Imre 1975, 237) – a ta­nul­mány vé­gi mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tók.
A le­xi­kai ta­golt­sá­gi ér­té­kek alap­ján a leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör a med­vesalji kor­pusz­ban a kö­vet­ke­ző:
1. 4. fo­ga­lom­kör: a föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei, ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 3,02).
2. 6. fo­ga­lom­kör: a ház kör­nyé­ke, a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,76).
3. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,64).
A nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai alap­ján a le­xi­ka­i­lag leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör:
1. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,23).
2. 8. fo­ga­lom­kör: a ru­ház­ko­dás (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,22).
3. 11. fo­ga­lom­kör: a ken­der­mun­ka (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,17).
Ha el­fo­gad­juk azt a té­telt, hogy a min­den­ko­ri be­szé­lő­kö­zös­ség min­den­na­pi éle­te szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb fo­gal­mak, fo­ga­lom­kö­rök meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re a leg­ke­vés­bé ta­golt, ak­kor a le­xi­kai ta­golt­sá­gi elem­zé­sek is al­kal­ma­sak bi­zo­nyos le­xi­kai vál­to­zók vagy azok egyes cso­port­ja­i­nak a meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Ilyen­kor azt kell meg­vizs­gál­nunk, hogy az il­le­tő fo­ga­lom­kör adott kor­sza­kon­ként a ta­golt­sá­gi ská­la me­lyik fo­kán he­lyez­ke­dik el. Eb­ből a szem­pont­ból is ta­nul­sá­gos az ös­­sze­ve­tés. Az ös­­sze­ha­son­lí­tott szó­kincs­ré­te­gek moz­gá­sa tük­rö­zi a vég­be­ment tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat, pél­dá­ul azt, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ka, a föld tu­laj­don­vi­szo­nyai men­­nyi­re töl­te­nek be köz­pon­ti sze­re­pet a la­kos­ság éle­té­ben. Ugyan­ez a vál­to­zás mu­tat­ha­tó ki a nép­ha­gyo­mány­ok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet szo­ká­sa­i­nak, va­la­mint a ru­ház­ko­dás vizs­gált szó­kincs­ré­te­gé­ben is.
A fo­gal­mak le­xi­kai ta­golt­sá­gi mér­té­két meg­ha­tá­roz­hat­ja a meg­ne­ve­zé­si rend­szer­ben el­fog­lalt he­lye. Ál­ta­lá­ban ta­go­lat­la­nok a szó­kincs leg­ősibb ré­te­gé­be tar­to­zó sza­vak, ko­rai jö­ve­vény­sza­va­ink, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dás alap­fo­gal­mai kö­zé tar­to­zók. Ta­gol­tak vi­szont a jó­részt a kö­zép­kor­ban meg­is­mert nö­vé­nyek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rei.
Gya­ko­ri, hogy egy-­e­gy tár­gy, nö­vény, szer­szám egé­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan, va­la­mely ré­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re pe­dig ta­golt. A sző­lő ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű, a sző­lő ba­ju­sza, és a ki­csi fürt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re azon­ban az erő­sen ta­golt ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik: ba­ju­sza, fo­lyó­ka, fo­ná­sa, ka­pasz­ko­dó­ja, koc­sa; fürt, hőütött fürt, sarnyú fürt, set­nye fürt, gó­ré.
A med­vesalji anyag ab­szo­lút le­xi­kai ta­golt­sá­gi mu­ta­tó­ja 2,45, az at­la­szé pe­dig 1,96. Ala­ki te­kin­tet­ben is a med­vesalji a ta­gol­tabb, 2,99-os mu­ta­tó­ja áll szem­ben az at­lasz­be­li 2,28-­dal.
A le­xi­ka­i­lag ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­gal­ma­kon be­lül a le­xi­kai vál­to­za­tok szá­má­tól füg­gő­en meg­kü­lön­böz­tet­tem erő­sen (leg­alább 5 meg­ne­ve­zés), kö­ze­pe­sen (3-4 meg­ne­ve­zés) és gyen­gén (2 meg­ne­ve­zés) ta­golt fo­ko­za­to­kat. Áll­jon itt mind­egyik­re egy-­e­gy pél­da! Erő­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű: fa­nye­lű bics­ka – Med­vesalján: bic­s™k, budli­bic­sk™, h™l­bic­sk™, h™l™zs­bic­sk™, j™nc­si­bic­sk™, kony™bic­sk™, f™nyelű bic­sk™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in: bic­sk™, csuk­li­bic­sk™, j™nc­si­bic­s­k™, zsidóbic­sk™, f™nyelű bic­sk™. Kö­ze­pe­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (fa­rol): f™ró, kic­s™pódik, ki­sik­lik, sendereg; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (ta­ka­rék­tűz­hely): k#l­h™, m™s­in™, p™rhét. Gyen­gén ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (hám­fa): h#m­f™, kése­f™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (fa­rol): f™l­lyik, f™rol.
Az ös­­sze­sí­tett ada­tok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a med­vesalji anyag­ban a kö­ze­pe­sen ta­golt fo­ko­za­tú a do­mi­náns (168 fo­ga­lom = 45,04%), az at­lasz­ban pe­dig a gyen­gén ta­golt (159 = 53,71%), az erő­sen ta­golt fo­ko­za­tú­ak ré­sze­se­dé­se mind­két kor­pusz­ban a leg­ke­ve­sebb: a med­vesaljiban 16,62, az at­lasz­be­li­ben pe­dig 11,49%.

2.2. A lexémák alak­ta­ni mo­ti­vált­sá­ga

„A ma­gyar­ra vo­nat­ko­zó­lag egy­ér­tel­mű­en ál­lít­hat­juk, hogy bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sai kö­zött a sza­vak ala­ki mo­ti­vált­sá­ga és mo­ti­vá­lat­lan­sá­ga te­kin­te­té­ben van­nak arány­be­li kü­lönb­sé­gek. Más sza­vak­kal te­hát: bi­zo­nyos nyelv­já­rás­ok na­gyobb mér­ték­ben le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű­ek, mint má­sok, il­le­tő­leg na­gyobb mér­ték­ben gram­ma­ti­kai ter­mé­sze­tű­ek, mint má­sok. Pon­to­sabb vá­laszt azon­ban egy­részt vi­lá­gos vizs­gá­la­ti el­ve­ken nyug­vó, más­részt sta­tisz­ti­ka­i­lag is ér­tel­mez­he­tő kor­pu­szon vég­zen­dő elem­zés­sel le­het csak ad­ni” – ál­la­pít­ja meg Kiss Je­nő (2000, 162). Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú alak­ta­ni vizs­gá­la­ta alap­ján azt ál­la­pít­ha­tom meg, hogy a mo­ti­vált le­xi­ká­lis ele­mek ará­nya na­gyobb (801 = 55,47%), mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké (643 = 44,56%), te­hát e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az adott idő­szak­ban – az 1990-es évek de­re­kán – le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt.

2.3. A meg­n­evezéstí­pu­sok faj­tái és szó­föld­raj­zi vo­nat­ko­zá­sai

A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­ta ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, de még ta­nul­sá­go­sabb, ha azt is igyek­szünk föl­tár­ni, hogy a ta­golt­ság szó­föld­raj­zi te­kin­tet­ben ho­gyan re­a­li­zá­ló­dik. Ar­ról van te­hát szó, hogy az egyes fo­ga­lom­kö­rök ál­tal ki­je­lölt je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­erek és azok ele­mei a vizs­gált táj­egy­sé­gen tér­ben mi­lyen meg­osz­lást mu­tat­nak. En­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor négy há­zi­ál­lat (ló, te­hén, disz­nó, ku­tya) vo­nat­ko­zá­sá­ban az ’<em­lős ál­lat> mag­za­tot hoz a vi­lág­ra’ cse­lek­vés Med­vesalján, va­la­mint a kör­nye­ző at­lasz­pon­to­kon föl­jegy­zett lexémáiból ki­raj­zo­ló­dó je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­ert ele­mez­tem. A szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gé­re is rá­vi­lá­gít­hat­nak.
A vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­ből a kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le:
1. A med­vesalji fo­gal­mak min­den vizs­gált ka­te­gó­ri­á­ban ta­gol­tabb meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű­ek, mint az at­lasz­be­li fo­gal­mak.
2. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga szó­fa­jon­ként el­té­rő: leg­ta­gol­tabb a mel­lék­ne­ve­ké, ke­vés­bé ta­golt az igé­ké, leg­ke­vés­bé pe­dig a fő­ne­ve­ké. Ez az ered­mény – an­nak el­le­né­re, hogy Im­re Sa­mu­nak egy rész­kor­pu­szon vég­zett meg­ál­la­pí­tá­sát iga­zol­ja – nem te­szi fö­lös­le­ges­sé más, leg­alább ha­son­ló mé­re­tű adat­bá­zis tü­ze­tes elem­zé­sét an­nak el­dön­té­sé­re, hogy va­jon nyelv­já­rá­si szó­kin­csünk egé­szé­re is jel­lem­ző-e az egyes szó­faj­ok kö­zöt­ti kü­lönb­ség.
3. Az alak­ta­ni­lag mo­ti­vált lexémák­nak, az ún. „vi­lá­gos sza­vak”-nak több mint fe­le ös­­sze­té­tel, har­ma­da pe­dig kép­zett szár­ma­zék.
4. Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú vizs­gá­la­ta alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az 1990-es évek kö­ze­pén le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt, va­gyis az ala­ki­lag mo­ti­vált le­xi­kai ele­mek ará­nya na­gyobb volt, mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké.
5. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi elem­zé­sét szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok­kal is ös­­sze­kap­csol­hat­juk. Ez­ál­tal egy-­e­gy táj­egy­sé­gen tér­beli­leg – „kog­ni­tív tér­kép”-en – is be­mu­tat­ha­tó a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a kü­lön­bö­ző­sé­ge.

3. A kor­pusz egyéb szem­pon­tú vizs­gá­la­tai

3.1. A nyelv­já­rás vál­to­zá­sá­nak je­lei

A med­vesalji anyag­nak a nagy­at­lasz ada­ta­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se le­he­tő­vé tet­te jó né­hány nyelv­já­rá­si je­len­ség el­tű­né­sé­nek be­mu­ta­tá­sát.
A kö­vet­ke­zők­ben a hang­tan és az alak­tan te­rü­le­té­ről mu­ta­tom be azo­kat a leg­fon­to­sabb nyelv­já­rá­si je­len­sé­ge­ket, ame­lyek ma már ke­vés­bé jel­lem­ző­ek, mint az at­lasz­gyűj­tés ko­rá­ban vol­tak, ame­lyek­ből te­hát nyelv­já­rás­bom­lá­si ten­den­ci­á­ra kö­vet­kez­tet­tünk.

3.1.1. Vál­to­zá­sok a hang­tan kö­ré­ből

Az ada­to­kat zá­ró­jel­ben kö­ve­tő szá­mok a med­vesalji ku­ta­tó­pont­ok sor­szá­mai. (Em­lé­kez­te­tő­ül: 1. Sőreg, 2. Ajnác­skő, 3. Cse­vi­ce, 4. Gömöralmá­gy, 5. Dobfenek, 6. Gömör­péter­fala, 7. Óbást, 8. Újbást, 9. Ba­kó­há­za, 10. Vec­sek­lő, 11. Med­veshidegkút, 12. Tajti.)
Az ly fo­né­ma elég sta­bil­nak mu­tat­ko­zott az at­lasz gyűj­té­se ide­jén (vö. Im­re 1971, 350). Má­ra már ez az ál­lan­dó­ság fel­la­zult, meg­bom­lott, el­moz­dult az l’ és a j irá­nyá­ba: kon­koly (1., 4–7., 10–12. kp.), konkol’ (2–4., 9., 10.), konkoj (8–11.); pulyk™ (2–4., 6., 9., 10., 12.), pul’k™ (1., 4., 10), pulk™ (7., 12.), pujk™ (1., 8.).
Ál­ta­lá­nos je­len­ség volt az i előt­ti t ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly szem­ben­ál­lás. Nap­ja­ink­ra el­moz­du­lás tör­tént a depalatális irány­ba. A din­­nye ese­té­ben pél­dá­ul a H–10., Cssz–17., 18. pon­to­kon a d-s vál­to­zat „újabb alak” mi­nő­sí­tést ka­pott a gy-v­el szem­ben. Gyűj­té­sem ide­jén Med­vesalján már hoz­zá­ve­tő­leg fe­le-fe­le arány­ban él a két re­a­li­zá­ció egy­más mel­lett: din­­nye (2., 3., 5., 7., 8., 10., 12.), gyin­nye (1., 4., 6., 9., 11., 12.). ha­son­ló ké­pet mu­tat a dijó ~ gyijó is. Lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb adat­ban mu­tat­ha­tó ki a palatal­izá­ció a t (k™tic™bog#r ~ k™ty­ic™bog#r ~ k™ty­ic™) és az l (ri­biz­li ~ ribi­zl’i ~ ribi­z­ly­i) ese­té­ben.
Még élő, de a ko­ráb­bi­hoz ké­pest már csak szór­vá­nyos je­len­ség a meg- ige­kö­tő g-jé­nek ha­so­nu­lá­sa az ige szó­kez­dő más­sal­hang­zó­já­hoz: mëf­f™k™d (7.), de mëk­f™k™d (1., 4., 8., 10., 12.); mëm­mos™kodik (2., 3.), mëm­mozs­gyik (5.), mëvvetyi [az ágy­at] (6.), de mëgvetyi (10., 12.).
Im­re Sa­mu azon fel­té­te­le­zé­se, hogy „a ha­so­nu­lás bi­zo­nyos fo­kig függ az in­du­ká­ló msh.-tól is” (Im­re 1971, 264), ada­ta­im alap­ján nem iga­zol­ha­tó. In­kább ar­ról van szó, hogy a pa­lóc nyelv­já­rás erő­seb­ben haj­la­mos a hang­el­len­té­tek tel­jes ha­so­nu­lás­sal va­ló fel­ol­dá­sá­ra, mint más nyelv­já­rás­ok, il­let­ve a köz­nyelv. Deme Lász­ló meg­ál­la­pí­tá­sá­val ért­he­tünk egyet: „a ha­so­nu­lás, ha be­kö­vet­ke­zik, ál­ta­lá­nos, a hang mi­nő­sé­gé­től füg­get­len” (Deme 1956, 265). Ez azt is je­len­ti, hogy a meg- ige­kö­tő g hang­ja el­vi­leg – és gya­kor­la­ti­lag is – min­den más­sal­hang­zó­hoz ha­so­nul­hat. Ha föl­la­poz­zuk az ÚMTsz. meg- ige­kö­tős sza­va­it a megaba­j­gat­tól a megz­sur­molig (173 lap), ak­kor szép szám­mal ta­lá­lunk ha­so­nu­lá­sos vál­to­za­to­kat: mëb­b™g­zott (Óbást) ’<étel> meg­sa­va­nyo­dik’, mëc­con­dol­lyik (Me­ző­kö­vesd) ’meg­tor­pan, vis­­sza­hő­köl’, mecc­sólkollya (Alsócsitár) ’megc­sókol­ja’, mël­lak­tam (Kolon) ’beeszik’, jól­la­kik’, mër­roskadt (Mát­ra­al­ja), mët­taná­ta (So­mos­kő­új­fa­lu), mëz­z­abát (Be­se­nyő­te­lek) ’<em­ber mér­ték­te­len evés­től, ivás­tól> meg­csö­mör­lik’; mëz­zs™ró ’megzsarol’ (Tóth 1987, 190) stb.
E kér­dés­kör­rel kap­cso­lat­ban to­váb­bá azt len­ne ér­de­mes be­mu­tat­ni, hogy a ré­gió mely te­le­pü­lé­se­in ál­ta­lá­no­sabb a tel­jes ha­so­nu­lás. Az ada­to­kat tér­ké­pen áb­rá­zol­va meg­ál­la­pít­hat­nánk – a nagy­at­las­­szal ös­­sze­vet­ve – e fon­tos nyelv­já­rá­si sa­já­tos­ság je­len­ség­ha­tá­ra­it.
A -val, -vel rag v-je te­rü­le­tün­kön ma már ha­so­nult for­má­ban is gyak­ran elő­for­dul: késv­el (1–12.) ~ kés­sel (10.); l#b­v™l (1–5., 7., 10., 12.) ~ l#b­b™l (2–3., 6., 8., 9., 11.).

3.1.2. Vál­to­zá­sok az alak­tan kö­ré­ből

„Az ó ~ a, ő ~ e vál­tó­han­got mu­ta­tó tö­vek nyelv­já­rá­sa­ink­ban gya­ko­rib­bak, mint a köz­nyelv­ben” – ír­ja Im­re Sa­mu (1971, 303). Med­vesalji ada­ta­im már ezt ke­vés­bé iga­zol­ják, ugyan­is a dis­znój™ (1–3., 5–10., 12.) alak az ural­ko­dó, s a dis­zn™j™ (2–4., 10–11.) vis­­sza­szo­ru­ló­ban van. A csí­pő­je (MNyA. 516) mor­fo­ló­gi­ai cím­szó­hoz tar­to­zó ada­tok kö­zött Med­vesalján egy ku­ta­tó­pon­to­mon for­dul elő csí­pe­je ~ csípe­ji (12.), a csí­pő­je ál­ta­lá­no­sabb (1–3., 6., 8–11.). Az at­lasz­ban a H–7. és 10. pont­ról nincs adat, a Cssz–17-en csí­pő­je („ú­jab­b” mi­nő­sí­tés­sel), a H–6. és a Cssz–18., 19. pon­to­kon pe­dig csí­pe­je. Az er­de­je (MNyA. 991) re­a­li­zá­ci­ó­ja Med­vesalján fő­ként er­de­je (1–4., 7., 10., 12.) és erde­ji (5., 6., 11.), s csu­pán egy he­lyen erdőjë (8.), egy má­si­kon pe­dig erdőji (12.). Az at­lasz­ban a H–6. és a Cssz–17–18. pon­to­kon egy­más mel­lett ta­lál­ha­tó az er­de­je ~ erde­ji és az er­dő­je ~ erdőji adat, s csak a Cssz–19-e­sen áll ön­ma­gá­ban az erde­jë. Eb­ből az de­rül ki, hogy ma is hasz­nál­ják az ő-s ala­kot, de ki­sebb kör­ben, mint az at­lasz gyűj­té­se ko­rá­ban. „Ez a tő­cso­port haj­lik az egy­ala­kú­ság­ra” – ál­lapít­ja meg Rácz End­re (1971b, 108). A med­vesalji ada­tok az er­de­je ese­té­ben azt mu­tat­ják, hogy ott az egy­ala­kú­ság fe­lé ve­ze­tő úton még ke­vés­bé in­dult el ez a tő­tí­pus. Az egyalakú­sodást azon­ban ke­resz­tez­he­ti a me­ző­je és me­ze­je, a tető­je és te­te­je, a tü­dő­je és tü­de­je stb. alak­pár­ok köz­nyelv­ben mu­tat­ko­zó el­kü­lö­nü­lé­se.
A nyelv­já­rás­ok­ban is erő­sen meg­bom­lott a bor­jú : bor­ja tő­tí­pus, és gyak­ran az egy­ala­kú ma­gán­hang­zós vé­gű tö­vek min­tá­já­ra vi­sel­ked­nek. Eh­hez a tő­vál­to­zás­hoz je­len­tés­el­kü­lö­nü­lés is tár­sul­hat (vö. Im­re 1971, 303). Ez a ket­tős­ség mu­tat­ko­zik meg a -k töb­bes­jel, va­la­mint az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel előtt is. A bor­nyúk (1–3., 5–9., 12.), a bornyúj™ (2., 3., 5–8., 11., 12.), va­la­mint a bor­júj™ (10.) fő­alak­ok mel­lett jó­val rit­káb­bak a borny™k (4., 11.), a bor­j™k (10.), a borny™ (4–7., 12.), va­la­mint a borj™ (1., 10.) tő­vál­to­za­tok. A je­len­tés­ha­sa­dás is ér­zé­kel­he­tő Med­vesal­ja egyes ku­ta­tó­pont­ja­in. A 6., 10. és 12. sor­szá­mú te­le­pü­lé­se­ken a rö­vi­debb for­ma a te­hén bir­to­kos mel­lett, a hos­­szabb for­ma pe­dig a gaz­da bir­to­kos mel­lett for­dul elő. A töb­bi te­le­pü­lé­sen nem vá­laszt­ha­tók szét ilyen tisz­tán a tő­vál­to­za­tok. Az at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai a borny™ ~ bornyúj™ ket­tős­sé­get mu­tat­ják. A H–10. pon­ton le­jegy­zett ala­kok tük­röz­nek a fen­ti­ek­hez ha­son­ló je­len­tés­ha­sa­dást.
A v-s vál­to­za­tú név­szó­tö­vek vi­sel­ke­dé­se sok­ré­tűbb a nyelv­já­rás­ok­ban, mint a köz­nyelv­ben (vö. Im­re 1971, 304–305). A mor­fo­ló­gi­ai cél­za­tú cím­szók kö­zül a fal­vak (MNyA. 982) és a te­tűk (MNyA. 979) ada­ta­it ta­nul­sá­gos be­mu­tat­ni. Med­vesalján fő­vál­to­zat a f™luk (1., 4–12.), mel­lék­vál­to­zat a köz­nyel­vi f™lv™k (2., 3., 10., 11.). A ki­vá­lasz­tott at­lasz­pon­to­kon (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) egy­ön­te­tű­en f™luk ta­lál­ha­tó. A nyelv­at­lasz­ban egy­sé­ge­sen tetyűk (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) ada­to­kat je­gyez­tek föl. Gyűj­té­sem­ben a tetyűk (4–7., 9–12.) ~ te­tűk (8.) alak a do­mi­náns, s a tet­vek (1–3.), va­la­mint a tetyvek (1–4.) pe­dig má­sod­ren­dű­ek.
A hang­zó­hi­á­nyos vál­to­za­tú tö­vek hasz­ná­la­tá­ra a kö­vet­ke­ző sa­já­tos­sá­gok jel­lem­zők. Az őr­zi alak ese­té­ben Med­vesalján ál­ta­lá­nos a hang­zó­hi­á­nyos tő, csu­pán a 6. ku­ta­tó­pon­to­mon ta­lál­ko­zunk a szó­tá­ri tő­vel: őri­zi. Az at­lasz meg­fe­le­lő pont­ja­in min­de­nütt őr­zi. A múlt ide­jű alak­ban a szó­tá­ri tő a fő­vál­to­zat: őriz­te (1–5., 7–12.), őriz­té­tek (1–12.), őriz­tek (1–12.), őriz­ték (1–5., 7., 9–12.), akár­csak az at­lasz­ban, de őrzötte (1., 6., 8.), őrzöt­tétëk (8.), őrzöt­tëk (6., 8.) és őrzöt­ték (2., 3., 6., 8.) is elő­for­dul. Az at­lasz­ban a hang­zó­hi­á­nyos tő­ből ala­kult igék – az őrzöt­ték ki­vé­te­lé­vel – több­nyi­re „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű­ek. Az őrzöt­ték ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tú volt a H–7., 10. és a Cssz–18. pon­to­kon. El­moz­du­lás tör­tént te­hát a köz­nyelv irá­nyá­ba.
Az eszik és az iszik ige múlt ide­jű egyes szám 3. sze­mé­lyű alak­já­nak két vál­to­za­tát is­me­rik Med­vesalján. Ál­ta­lá­nos a ma­gán­hang­zós tő­ből kép­zett for­ma: ett ~ ëtt (1–12.); itt (1–12.), de mel­let­tük meg­je­le­nik a v-s tő­ből ala­kult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az at­lasz­ban az ëtt, itt az ural­ko­dó (vö. Im­re 1971, 307), az ëvëtt és az ivott (H–6.) va­ri­áns pe­dig „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű.
A -ni, -nyi ha­tá­ro­zó­rag két je­len­tés­ben (’-[ék]hoz’ és ’-[ék]nál’) is él ezen a te­rü­le­ten (vö. Im­re 1971, 318, 351). Az at­lasz­be­li ada­tok az -(ék)hoz funk­ci­ó­ban még gya­ko­ribb elő­for­du­lást mu­tat­nak (H–6., 7.: Er­zsi­nyi, Fe­renc­nyi; Cssz–17–19.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi), mint a med­vesalji­ak: 4.: Erzsiékny­i, Fe­renc­nyi; 7.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi. A -nyi rag ’-éknál’ je­len­tés­ben még ma is vi­szony­lag gya­ko­ribb. Er­ről ta­nús­kod­nak ada­ta­im: Fe­renc­nyi (4., 9.), Fe­ri­nyi (4., 7.), Fer­encéknyi (5.), S#n­dornyi (1., 4., 7.), S#n­doréknyi (10.). Az at­lasz a tol­da­lé­kok­nak jó­részt ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tát bi­zo­nyít­ja, a med­vesalji gyűj­tés pe­dig – vi­szony­la­gos meg­ter­helt­sé­ge el­le­né­re is – azt, hogy ez a ha­tá­ro­zó­ra­gunk nap­ja­ink­ban erő­sen vis­­sza­szo­ru­ló­ban van már az idő­seb­bek nyel­vé­ben is.
Az at­lasz­ban még ada­tolt ’-nál, -nél’ je­len­té­sű -not­t, -nët­t, -nött rag­gal az at­lasz kö­ze­li ku­ta­tó­pont­ján még ta­lál­ko­zunk (Cssz–19: Fërinët­t, Sán­dornot­t), Med­vesalján azon­ban már nem.
Az -éknál tol­da­lék for­dul elő az -ékhoz he­lyén és jeletésében, igaz, itt nem csa­lád­ne­vet vagy fog­lal­ko­zást je­lö­lő név­szó­kon, mint má­sutt (vö. Im­re 1971, 318), ha­nem név­má­si ha­tá­ro­zó­szó­ban. Ezt bi­zo­nyít­ják a hoz­zánk cím­szó­hoz tar­to­zó med­vesalji ada­ta­im. A hoz­zánk (1–8., 10–12.) fő­alak mel­lett, il­let­ve ve­le vál­ta­koz­va a n#lunk (7., 9., 11.) is hasz­ná­la­tos. Az at­lasz­be­li pon­to­kon is elő­for­dul ez a ket­tős­ség, ott azon­ban a ná­lunk te­kint­he­tő fő­vál­to­zat­nak, a hoz­z#nk (H–6. pon­ton „rit­ka” jel­zé­sű, a Cssz–17., 18-as he­lye­ken mind­két re­a­li­zá­ció sze­re­pel) pe­dig ala­csony elő­for­du­lá­sú mel­lék­vál­to­zat­nak.

3.2. Alak­ta­ni vizs­gá­la­tok

Egyik ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1997, 51–64) az ab­la­ka ~ ab­lak­ja, üve­ge ~ üveg­je pár­hu­za­mos alak­vál­to­zat­okon ke­resz­tül az -a/-e, -ja/-­je; -uk/-ük ,-juk/-jük E/3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel ma­gán­hang­zós és j-s vál­to­za­ta (nyel­vi vál­to­zó) hasz­ná­la­tá­nak a jel­lem­ző­it vizs­gál­tam, s ös­­sze­füg­gé­se­ket ke­res­tem az egyes be­szé­lők élet­ko­ra, is­ko­lá­zott­sá­ga, fog­lal­ko­zá­sa és nyel­vi vál­to­zónk re­a­li­zá­ci­ói kö­zött.
A kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­se­ket von­hat­tam le:
– Im­re Sa­mu fel­te­vé­se, hogy „a j nél­kü­li for­mák észa­kon-ék.-en vi­szony­lag gya­ko­rib­bak” (Im­re 1971, 311), te­rü­le­tünk­re néz­ve oly­an­­nyi­ra be­iga­zo­ló­dott, hogy a „vi­szony­lag” meg­szo­rí­tás már nem is ér­vé­nyes. Ada­ta­im elem­zé­se azt mu­tat­ja, hogy a leg­idő­seb­bek (a 80 év fe­let­ti­ek) be­szé­dé­ben az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel j-s for­má­ja gya­ko­ribb volt ko­ráb­ban. Nap­ja­ink­hoz kö­ze­led­ve egy­re ki­sebb az ará­nya en­nek a re­a­li­zá­ci­ó­nak.
– A ku­ta­tott te­rü­le­ten az üve­ge ~ üveg­je, zse­be ~ zse­b­je vál­ta­ko­zás nem jel­lem­ző, bár a 60 éven fe­lü­li­ek be­szé­dé­ben még elő­for­dul.
– Az adat­köz­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban a fog­lal­ko­zá­si ágak ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zók, az élet­kor an­nál in­kább.
A bir­to­kos szer­ke­zet inkon­gru­en­ciájá­nak a vizs­gá­la­tá­ra tet­tem kí­sér­le­tet egy ké­sőb­bi ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1999a, 93–100). Azt ku­tat­tam, hogy mely ese­tek­ben je­lö­lik a 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tát a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. A nagy­at­lasz és a Pa­lóc kér­dő­ív mor­fo­ló­gi­ai kér­dé­se­i­re ka­pott vá­la­szok szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­sze­gez­he­tő:
– Med­vesal­ja nyelv­hasz­ná­la­tá­ban is jó­részt nem meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek tart­hat­juk a név­má­si bir­to­kost épp­úgy, mint a köz­nyelv­ben. A pa­ra­dig­ma­sor ki­egé­szí­té­se ezért lá­nyuk (Ez a mi lá­nyunk, ez a ti lá­nyo­tok, ez meg az ő …). Rit­kán tart­ják meg­bíz­ha­tó­nak a bir­to­kos több vol­tá­nak je­lö­lé­sét. Ek­kor az előb­bi ki­egé­szí­tés lá­nya.
– Az idő­sebb kor­osz­tály­ok az egyez­te­tés­ben is a ré­gi, ar­cha­i­ku­sabb vál­to­za­tot hasz­nál­ják. Több­nyi­re nem te­kin­tik meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek a bir­to­kost, ha bir­to­ká­val nem egy ös­­sze­te­vő­ben áll. Ezért a mon­dat ki­egé­szí­té­se töb­bes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­je­les fő­név. (A szom­szédék­nak még sok­kal szebb a … Ki­egé­szí­tés: kert­jük.)
– Az egyez­te­tés a bir­tok­lás­mon­da­tok­ban is ér­vé­nye­sül. (A szom­szédék­nak nin­csen … Ki­egé­szí­tés: tű­jük.)

3.3. Szó­kincs­vizs­gá­la­tok

Le­xi­ko­ló­gi­ai mikrovizs­gála­tot vé­gez­tem né­hány étel­fé­le (de­re­lye, fánk, for­gács­fánk, krump­li­nud­li stb.) meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek föl­tá­rá­sá­val (Cs. Nagy 1996, 213–221), s azt ál­la­pít­hat­tam meg, hogy:
– a leg­ál­ta­lá­no­sabb, leg­el­ter­jed­tebb éte­lek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan vagy ke­vés­bé ta­golt (lek­vár, le­ves, pa­la­csin­ta rán­tot­ta stb.);
– a meg­ne­ve­zé­si rend­szer ta­golt­sá­gá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szik az el­ne­ve­zés mo­ti­vá­ci­ó­ja: ugyan­azt az ételt más-más jel­lem­ző­jé­ről ne­ve­zik el oly­kor egy te­le­pü­lé­sen be­lül is (tész­ta­fé­le: me­télt, csík).
A ku­ko­ri­ca és ré­szei meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gá­ról és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­já­ról ké­szí­tett ta­nul­mány­ban (Cs. Nagy 1999b, 35–45) ös­­sze­füg­gést ke­res­tem a meg­ne­ve­zé­sek és föld­raj­zi elő­for­du­lá­suk kö­zött. At­tól füg­gő­en, hogy az egyes fo­gal­mak men­­nyi­re ál­ta­lá­no­sak, men­­nyi­re vál­to­za­to­sak (ta­gol­tak), kü­lön­bö­ző fo­ko­za­tok­ba so­rol­hat­juk őket (egy név ál­ta­lá­nos, mel­let­te egy vál­to­zat szór­vá­nyos elő­for­du­lás­sal; több név te­rü­le­ti át­fe­dés­sel stb.).
A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ele­me­it nem­csak mor­fo­ló­gi­ai mo­ti­vált­ság te­kin­te­té­ben ér­de­mes vizs­gál­ni, ha­nem leg­alább en­­nyi­re fon­tos a je­len­tés­ta­ni motivált­sá­gi szem­pont is. Er­re tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor az egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik (MNyA. 19–76) fo­ga­lom­kör ele­me­i­nek meg­ne­ve­zé­si in­dí­té­ka­it igye­kez­tem föl­tár­ni med­vesalji anya­gom alap­ján (Cs. Nagy 2002, 86–89).
Az ada­tok elem­zé­sé­ből ki­de­rült, hogy:
– A me­ta­fo­ri­kus lexémák do­mi­nál­nak, igen ke­vés a me­to­ni­mi­ku­sak szá­ma. En­nek oka az, hogy a me­ta­fo­ra ha­son­ló­sá­gon ala­pu­ló név­át­vi­tel, s mint ilyen a szem­lé­le­tes­ség a meg­ha­tá­ro­zó moz­za­na­ta.
– A le­xi­kai kó­do­lás, va­gyis az egyet­len szó­val tör­té­nő fo­ga­lom­je­lö­lés mind a med­vesalji anyag­ban, mind pe­dig az at­lasz ös­­sze­ha­son­lí­tott anya­gá­ban jó­val na­gyobb ará­nyú, mint a szin­tak­ti­kai vagy kö­rül­írá­sos. Ez azt mu­tat­ja, hogy a vizs­gált fo­gal­mak nagy több­sé­ge volt fon­tos a be­szé­lő­kö­zös­ség­nek (meg­él­he­tést biz­to­sí­tó nö­vé­nyek)

3.4. Szö­veg­köz­lés

A kér­dő­íves gyűj­tés mel­lett szö­veg­fel­vé­te­le­ket is ké­szí­tet­tünk. Az át­la­go­san 15–25 perc­nyi mag­nó­fel­vé­te­lek még le­jegy­zés­re, ar­chi­vá­lás­ra vár­nak. Tu­do­má­som sze­rint ed­dig mind­ös­­sze egy szö­veg je­lent meg nyom­ta­tás­ban (Cs. Nagy 1999c, 475–480). A gyűj­tés­ben részt ve­vő hall­ga­tók sa­ját te­le­pü­lé­sük­ről ké­szí­tet­tek hang­fel­vé­tel-má­so­la­tot, de nem tar­tom va­ló­szí­nű­nek, hogy az­óta le­je­gyez­ték és köz­zé­tet­ték vol­na.

4. Be­fe­je­zés

A med­vesalji gyűj­tés szel­le­mi ter­mé­ke két szak­dol­go­zat. Mind­ket­tő egy-­e­gy te­le­pü­lés anya­gát dol­goz­ta föl. A hall­ga­tók a kö­zös gyűj­tést még hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is ki­egé­szí­tet­ték.
Ba­lázs Tün­de szü­lő­fa­lu­ja, Vec­sek­lő hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zott. Nyelv­já­rá­si szö­ve­get is kö­zöl ér­té­kes mun­ká­já­ban.
Nagy Ani­kó Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­tá­ban ala­pul vet­te az idő­sebb nem­ze­dé­kek­től ös­­sze­gyűlt ada­to­kat, s ki­egé­szí­tet­te őket két fi­a­ta­labb kor­osz­tály anya­gá­val. A Pa­lóc kér­dő­ív­re épí­tett adat­tá­rát szo­ci­ol­ingvisztikai szem­pont­ok alap­ján ele­mez­te.
Csu­pán lel­tár­sze­rű­en és a tel­jes­ség igé­nye nél­kül fel­so­rol­nám, hogy a kb. 80 ez­res nyelv­já­rá­si kor­pusz még mi­lyen to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak le­het az el­in­dí­tó­ja. A gaz­dag anyag alap­ja le­het szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­lat­nak, vál­to­zás­vizs­gá­lat­nak, nyelv­at­lasz­ké­szí­tés­nek, tel­jes je­len­tés­ta­ni mo­ti­vá­ció­vizs­gá­lat­nak, a szö­ve­gek le­jegy­zé­sét kö­ve­tő­en mon­dat­ta­ni ku­ta­tá­sok­nak stb.
A nyelv­at­lasz el­ké­szí­té­sét tar­tom a leg­fon­to­sabb fel­adat­nak. Eh­hez azon­ban ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos ki­egé­szí­tő gyűj­tés­re is szük­ség van. Az így ki­e­gé­szült – fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­tól is szár­ma­zó – anyag majd le­he­tő­vé te­szi egy vi­szony­lag tel­jes di­a­lek­to­ló­gi­ai mo­no­grá­fia meg­írá­sát, mely­nek köz­pont­já­ban a nyelv­hasz­ná­lat áll, mert a nyelv­já­rás­ok kö­ré­ben a vál­to­zá­sok prag­ma­ti­kai sí­kon sok­kal na­gyob­bak, mint nyelv­rend­szer­ta­ni te­rü­le­ten.

Mel­lék­let

Fo­ga­lom­kö­rök:
1. Ga­bo­na­fé­lék és ré­sze­ik, a ga­bo­na­fé­lék be­teg­sé­gei, a ga­bo­na­fé­lék gyom­nö­vé­nyei; egyéb gyom­nö­vé­nyek.
2. Egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik.
3. Gyü­möl­csök, fák.
4. A föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei; ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés.
5. A ház és be­ren­de­zé­se; kony­ha­esz­kö­zök.
6. A ház kör­nyé­ke; a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik.
7. A há­zi mun­kák, sü­tés-fő­zés, disz­nó­ölés.
8. A ru­ház­ko­dás.
9. A csa­lád és a ro­kon­ság.
10. Az em­be­ri test, az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok; ál­la­pot, egész­ség­ügy.
11. A ken­der­mun­ka.
12. A né­pi szo­ká­sok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet.
13. Az idő­já­rás és a ter­mé­szet.
14. A va­don élő ki­sebb ál­la­tok; a ro­va­rok.
15. A hét nap­jai.
16. A szám­ne­vek.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Tün­de 1995. A vec­sek­lői nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­ta és fel­dol­go­zá­sa. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Benkő Éva 1986. Nagy­csa­lád a Med­vesalján. Deb­re­cen, Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke.
Deme Lász­ló 1956. Nyelv­at­la­szunk funk­ci­ó­ja és to­váb­bi prob­lé­mái. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1968–1977. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza. 1–6. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1975. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1971. A mai ma­gyar nyelv­já­rás­ok rend­sze­re. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1981. Egy fo­ga­lom­kör nyelv­já­rá­si meg­ne­ve­zé­sé­nek tí­pu­sai. Ma­gyar Nyelv, 77. évf. 1. sz. 1–20. p.
Káz­mér Mik­lós 1974. A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás. Pholo­log­i­ca. Zborník FFUK. Roè. 25. Bratislava, SPN, 207–223. p.
Kiss Je­nő 2000. A gram­ma­ti­kai és a le­xi­ko­ló­gi­ai nyelv­já­rás­ok kér­dé­sé­hez. Ma­gyar Nyelv, 96. évf. 155–162. p.
Kiss Je­nő (sz­erk.) 2001. Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
B. Lőrinczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Nagy Ani­kó 1996. Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­ta. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Cs. Nagy La­jos 1995. Az ly re­a­li­zá­ci­ói Med­vesalján. In Kas­sai Ilo­na (sz­erk.): Két­nyel­vű­ség és ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet, 203–209. p.
Cs. Nagy La­jos 1996. Né­hány étel­fé­le meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja és kör­nyé­ke szó­kincs­ében. In R. Mol­nár Em­ma (fősz­erk.): Abszt­rak­ció és va­ló­ság. Sze­ged, JGYTF Ki­adó, 213–221. p.
Cs. Nagy La­jos 1997. Az egyes szá­mú 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel pár­hu­za­mos alak­ja­i­nak re­a­li­zá­ci­ói Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Ma­gyar Nyelv­já­rás­ok, 34. évf. 51–64. p.
Cs. Nagy La­jos 1999a. A 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tá­nak je­lö­lé­se a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Köz­le­mé­nyek, 43. évf. 1–2. sz. 93–100. p.
Cs. Nagy La­jos 1999b. Né­hány fo­ga­lom meg­ne­ve­zé­sé­nek ta­golt­sá­ga és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­ja a fel­vi­dé­ki Med­vesalján. Ma­gyar Nyelv­őr, 123. évf. 1. sz. 35–45. p.
Cs. Nagy La­jos 1999c. Nyelv­já­rá­si szö­veg a med­vesalji Dobfenek te­le­pü­lés­ről. Ma­gyar Nyelv, 95. évf. 4. sz. 475–480. p.
Cs. Nagy La­jos 2002a. A nyelv­já­rás­vesz­tés né­hány je­le és oka a fel­vi­dé­ki Med­vesal­ja nyelv­já­rá­sá­ban. In Hoff­mann István–Juhász Dezső–Péntek Já­nos (sz­erk.): Hun­ga­ro­ló­gia és dimen­zionális nyel­vé­szet. Debrecen–Jyväskylä, Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék, 349–355. p.
Cs. Nagy La­jos 2002b. Je­len­tés­ta­ni mo­ti­vált­ság és mo­ti­vá­lat­lan­ság egy fo­ga­lom­kör meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.) IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 86–89. p.
Cs. Nagy La­jos 2003. Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Med­vesalján. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Cs. Nagy La­jos [é.n]. A meg ige­kö­tő g-je tel­jes ha­so­nu­lá­sá­nak szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja mai nyel­vé­ben. Elő­adás­ként el­hang­zott a 2004. szep­tember 5–8-án Ko­lozs­vá­rott meg­tar­tott 13. Élő­nyel­vi Kon­fe­ren­ci­án [megj. alat­t].
Tóth Im­re 1987. Ipoly men­ti pa­lóc táj­szó­tár. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Magyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyi, 176./

 

Néprajz a 21. század elején (Beszélgetés Liszka Józseffel)

1. Be­ve­ze­tés

Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez.
Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el.

2. A ku­ta­tás ered­mé­nyei

2.1. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga

A ta­golt­ság az egyes azo­nos fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­i­ben je­lent­ke­ző meny­­nyi­sé­gi kü­lönb­sé­ge­ket fe­je­zi ki.
A ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tok 613 med­vesalji és 608 at­lasz­be­li cím­szó ada­ta­i­ra vo­nat­koz­nak, ugyan­is a 617 ki­kér­de­zett cím­szó kö­zül Med­vesalján négy­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő és csí­pő­vas) nem kap­tunk vá­laszt, a nagy­at­lasz fent em­lí­tett ku­ta­tó­pont­ja­in pe­dig ki­lenc­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő, csí­pő­vas, ta­rack, haj­di­na, kis­kacs, fürt [a sző­lőé; ki­csi], fürt [a sző­lőé; éret­len]) egy­ál­ta­lán nincs adat vagy ér­té­kel­he­tet­le­nül ke­vés, bi­zony­ta­lan.
Ha a med­vesalji ada­tok szá­za­lék­ér­té­ke­it ös­­sze­vet­jük a nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­ról föl­jegy­zet­tek ta­golt­sá­gi jel­lem­ző­i­vel, ak­kor egy­más­sal szin­te tel­je­sen for­dí­tott ké­pet ka­punk. A med­vesalji gyűj­tés­ben a tel­je­sen ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­ke­ve­sebb (101 = 16,47%), ezt kö­ve­ti az ala­ki­lag ta­golt (138 = 22,51%), a le­xi­ka­i­lag ta­golt (152 = 24,80%), s a leg­több az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (222 = 36,22%) ka­te­gó­ria. Az at­lasz­ada­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a tel­je­sen ta­go­lat­lan rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­több (168 = 27,63%), ez­után kö­vet­ke­zik a le­xi­ka­i­lag ta­golt (157 = 25,82%), majd kö­rül­be­lül egyen­lő arány­ban az ala­ki­lag ta­golt (142 = 23,36%) és az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (141 = 23,19%).
A ta­golt­sá­gi fo­ko­za­tok tu­laj­don­kép­pen az em­ber (a be­szé­lő­kö­zös­ség) és az őt kö­rül­ve­vő tár­gyak kö­zöt­ti vi­szonyt fe­je­zik ki. A be­szé­lő­kö­zös­sé­gek a szá­muk­ra az el­ne­ve­zés pil­la­na­tá­ban leg­lé­nye­ge­sebb fo­gal­ma­kat ne­ve­zik meg szó­val (lexémá­val), a ke­vés­bé fon­to­sa­kat pe­dig, ezek­hez vi­szo­nyít­va, szer­ke­ze­tek­kel (több­nyi­re jel­zős szer­ke­ze­tek­kel) je­lö­lik. A med­vesalji be­szé­lők szá­má­ra – a vizs­gált fo­gal­mak kö­zül tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és egyéb té­nye­zők mi­att – má­sok vol­tak fon­to­sak, mint e ré­gió szom­széd­sá­gá­ban élők­nek. Ezt bi­zo­nyít­ja a fo­ga­lom­kö­rök le­xi­kai ta­golt­sá­gá­ban mu­tat­ko­zó el­té­rés. A fo­ga­lom­kö­rök – me­lye­ket A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei cí­mű ké­zi­könyv alap­ján ál­la­pí­tot­tam meg (Deme–Imre 1975, 237) – a ta­nul­mány vé­gi mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tók.
A le­xi­kai ta­golt­sá­gi ér­té­kek alap­ján a leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör a med­vesalji kor­pusz­ban a kö­vet­ke­ző:
1. 4. fo­ga­lom­kör: a föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei, ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 3,02).
2. 6. fo­ga­lom­kör: a ház kör­nyé­ke, a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,76).
3. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,64).
A nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai alap­ján a le­xi­ka­i­lag leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör:
1. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,23).
2. 8. fo­ga­lom­kör: a ru­ház­ko­dás (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,22).
3. 11. fo­ga­lom­kör: a ken­der­mun­ka (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,17).
Ha el­fo­gad­juk azt a té­telt, hogy a min­den­ko­ri be­szé­lő­kö­zös­ség min­den­na­pi éle­te szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb fo­gal­mak, fo­ga­lom­kö­rök meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re a leg­ke­vés­bé ta­golt, ak­kor a le­xi­kai ta­golt­sá­gi elem­zé­sek is al­kal­ma­sak bi­zo­nyos le­xi­kai vál­to­zók vagy azok egyes cso­port­ja­i­nak a meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Ilyen­kor azt kell meg­vizs­gál­nunk, hogy az il­le­tő fo­ga­lom­kör adott kor­sza­kon­ként a ta­golt­sá­gi ská­la me­lyik fo­kán he­lyez­ke­dik el. Eb­ből a szem­pont­ból is ta­nul­sá­gos az ös­­sze­ve­tés. Az ös­­sze­ha­son­lí­tott szó­kincs­ré­te­gek moz­gá­sa tük­rö­zi a vég­be­ment tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat, pél­dá­ul azt, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ka, a föld tu­laj­don­vi­szo­nyai men­­nyi­re töl­te­nek be köz­pon­ti sze­re­pet a la­kos­ság éle­té­ben. Ugyan­ez a vál­to­zás mu­tat­ha­tó ki a nép­ha­gyo­mány­ok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet szo­ká­sa­i­nak, va­la­mint a ru­ház­ko­dás vizs­gált szó­kincs­ré­te­gé­ben is.
A fo­gal­mak le­xi­kai ta­golt­sá­gi mér­té­két meg­ha­tá­roz­hat­ja a meg­ne­ve­zé­si rend­szer­ben el­fog­lalt he­lye. Ál­ta­lá­ban ta­go­lat­la­nok a szó­kincs leg­ősibb ré­te­gé­be tar­to­zó sza­vak, ko­rai jö­ve­vény­sza­va­ink, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dás alap­fo­gal­mai kö­zé tar­to­zók. Ta­gol­tak vi­szont a jó­részt a kö­zép­kor­ban meg­is­mert nö­vé­nyek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rei.
Gya­ko­ri, hogy egy-­e­gy tár­gy, nö­vény, szer­szám egé­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan, va­la­mely ré­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re pe­dig ta­golt. A sző­lő ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű, a sző­lő ba­ju­sza, és a ki­csi fürt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re azon­ban az erő­sen ta­golt ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik: ba­ju­sza, fo­lyó­ka, fo­ná­sa, ka­pasz­ko­dó­ja, koc­sa; fürt, hőütött fürt, sarnyú fürt, set­nye fürt, gó­ré.
A med­vesalji anyag ab­szo­lút le­xi­kai ta­golt­sá­gi mu­ta­tó­ja 2,45, az at­la­szé pe­dig 1,96. Ala­ki te­kin­tet­ben is a med­vesalji a ta­gol­tabb, 2,99-os mu­ta­tó­ja áll szem­ben az at­lasz­be­li 2,28-­dal.
A le­xi­ka­i­lag ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­gal­ma­kon be­lül a le­xi­kai vál­to­za­tok szá­má­tól füg­gő­en meg­kü­lön­böz­tet­tem erő­sen (leg­alább 5 meg­ne­ve­zés), kö­ze­pe­sen (3-4 meg­ne­ve­zés) és gyen­gén (2 meg­ne­ve­zés) ta­golt fo­ko­za­to­kat. Áll­jon itt mind­egyik­re egy-­e­gy pél­da! Erő­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű: fa­nye­lű bics­ka – Med­vesalján: bic­s™k, budli­bic­sk™, h™l­bic­sk™, h™l™zs­bic­sk™, j™nc­si­bic­sk™, kony™bic­sk™, f™nyelű bic­sk™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in: bic­sk™, csuk­li­bic­sk™, j™nc­si­bic­s­k™, zsidóbic­sk™, f™nyelű bic­sk™. Kö­ze­pe­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (fa­rol): f™ró, kic­s™pódik, ki­sik­lik, sendereg; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (ta­ka­rék­tűz­hely): k#l­h™, m™s­in™, p™rhét. Gyen­gén ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (hám­fa): h#m­f™, kése­f™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (fa­rol): f™l­lyik, f™rol.
Az ös­­sze­sí­tett ada­tok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a med­vesalji anyag­ban a kö­ze­pe­sen ta­golt fo­ko­za­tú a do­mi­náns (168 fo­ga­lom = 45,04%), az at­lasz­ban pe­dig a gyen­gén ta­golt (159 = 53,71%), az erő­sen ta­golt fo­ko­za­tú­ak ré­sze­se­dé­se mind­két kor­pusz­ban a leg­ke­ve­sebb: a med­vesaljiban 16,62, az at­lasz­be­li­ben pe­dig 11,49%.

2.2. A lexémák alak­ta­ni mo­ti­vált­sá­ga

„A ma­gyar­ra vo­nat­ko­zó­lag egy­ér­tel­mű­en ál­lít­hat­juk, hogy bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sai kö­zött a sza­vak ala­ki mo­ti­vált­sá­ga és mo­ti­vá­lat­lan­sá­ga te­kin­te­té­ben van­nak arány­be­li kü­lönb­sé­gek. Más sza­vak­kal te­hát: bi­zo­nyos nyelv­já­rás­ok na­gyobb mér­ték­ben le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű­ek, mint má­sok, il­le­tő­leg na­gyobb mér­ték­ben gram­ma­ti­kai ter­mé­sze­tű­ek, mint má­sok. Pon­to­sabb vá­laszt azon­ban egy­részt vi­lá­gos vizs­gá­la­ti el­ve­ken nyug­vó, más­részt sta­tisz­ti­ka­i­lag is ér­tel­mez­he­tő kor­pu­szon vég­zen­dő elem­zés­sel le­het csak ad­ni” – ál­la­pít­ja meg Kiss Je­nő (2000, 162). Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú alak­ta­ni vizs­gá­la­ta alap­ján azt ál­la­pít­ha­tom meg, hogy a mo­ti­vált le­xi­ká­lis ele­mek ará­nya na­gyobb (801 = 55,47%), mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké (643 = 44,56%), te­hát e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az adott idő­szak­ban – az 1990-es évek de­re­kán – le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt.

2.3. A meg­n­evezéstí­pu­sok faj­tái és szó­föld­raj­zi vo­nat­ko­zá­sai

A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­ta ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, de még ta­nul­sá­go­sabb, ha azt is igyek­szünk föl­tár­ni, hogy a ta­golt­ság szó­föld­raj­zi te­kin­tet­ben ho­gyan re­a­li­zá­ló­dik. Ar­ról van te­hát szó, hogy az egyes fo­ga­lom­kö­rök ál­tal ki­je­lölt je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­erek és azok ele­mei a vizs­gált táj­egy­sé­gen tér­ben mi­lyen meg­osz­lást mu­tat­nak. En­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor négy há­zi­ál­lat (ló, te­hén, disz­nó, ku­tya) vo­nat­ko­zá­sá­ban az ’<em­lős ál­lat> mag­za­tot hoz a vi­lág­ra’ cse­lek­vés Med­vesalján, va­la­mint a kör­nye­ző at­lasz­pon­to­kon föl­jegy­zett lexémáiból ki­raj­zo­ló­dó je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­ert ele­mez­tem. A szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gé­re is rá­vi­lá­gít­hat­nak.
A vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­ből a kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le:
1. A med­vesalji fo­gal­mak min­den vizs­gált ka­te­gó­ri­á­ban ta­gol­tabb meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű­ek, mint az at­lasz­be­li fo­gal­mak.
2. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga szó­fa­jon­ként el­té­rő: leg­ta­gol­tabb a mel­lék­ne­ve­ké, ke­vés­bé ta­golt az igé­ké, leg­ke­vés­bé pe­dig a fő­ne­ve­ké. Ez az ered­mény – an­nak el­le­né­re, hogy Im­re Sa­mu­nak egy rész­kor­pu­szon vég­zett meg­ál­la­pí­tá­sát iga­zol­ja – nem te­szi fö­lös­le­ges­sé más, leg­alább ha­son­ló mé­re­tű adat­bá­zis tü­ze­tes elem­zé­sét an­nak el­dön­té­sé­re, hogy va­jon nyelv­já­rá­si szó­kin­csünk egé­szé­re is jel­lem­ző-e az egyes szó­faj­ok kö­zöt­ti kü­lönb­ség.
3. Az alak­ta­ni­lag mo­ti­vált lexémák­nak, az ún. „vi­lá­gos sza­vak”-nak több mint fe­le ös­­sze­té­tel, har­ma­da pe­dig kép­zett szár­ma­zék.
4. Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú vizs­gá­la­ta alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az 1990-es évek kö­ze­pén le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt, va­gyis az ala­ki­lag mo­ti­vált le­xi­kai ele­mek ará­nya na­gyobb volt, mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké.
5. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi elem­zé­sét szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok­kal is ös­­sze­kap­csol­hat­juk. Ez­ál­tal egy-­e­gy táj­egy­sé­gen tér­beli­leg – „kog­ni­tív tér­kép”-en – is be­mu­tat­ha­tó a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a kü­lön­bö­ző­sé­ge.

3. A kor­pusz egyéb szem­pon­tú vizs­gá­la­tai

3.1. A nyelv­já­rás vál­to­zá­sá­nak je­lei

A med­vesalji anyag­nak a nagy­at­lasz ada­ta­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se le­he­tő­vé tet­te jó né­hány nyelv­já­rá­si je­len­ség el­tű­né­sé­nek be­mu­ta­tá­sát.
A kö­vet­ke­zők­ben a hang­tan és az alak­tan te­rü­le­té­ről mu­ta­tom be azo­kat a leg­fon­to­sabb nyelv­já­rá­si je­len­sé­ge­ket, ame­lyek ma már ke­vés­bé jel­lem­ző­ek, mint az at­lasz­gyűj­tés ko­rá­ban vol­tak, ame­lyek­ből te­hát nyelv­já­rás­bom­lá­si ten­den­ci­á­ra kö­vet­kez­tet­tünk.

3.1.1. Vál­to­zá­sok a hang­tan kö­ré­ből

Az ada­to­kat zá­ró­jel­ben kö­ve­tő szá­mok a med­vesalji ku­ta­tó­pont­ok sor­szá­mai. (Em­lé­kez­te­tő­ül: 1. Sőreg, 2. Ajnác­skő, 3. Cse­vi­ce, 4. Gömöralmá­gy, 5. Dobfenek, 6. Gömör­péter­fala, 7. Óbást, 8. Újbást, 9. Ba­kó­há­za, 10. Vec­sek­lő, 11. Med­veshidegkút, 12. Tajti.)
Az ly fo­né­ma elég sta­bil­nak mu­tat­ko­zott az at­lasz gyűj­té­se ide­jén (vö. Im­re 1971, 350). Má­ra már ez az ál­lan­dó­ság fel­la­zult, meg­bom­lott, el­moz­dult az l’ és a j irá­nyá­ba: kon­koly (1., 4–7., 10–12. kp.), konkol’ (2–4., 9., 10.), konkoj (8–11.); pulyk™ (2–4., 6., 9., 10., 12.), pul’k™ (1., 4., 10), pulk™ (7., 12.), pujk™ (1., 8.).
Ál­ta­lá­nos je­len­ség volt az i előt­ti t ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly szem­ben­ál­lás. Nap­ja­ink­ra el­moz­du­lás tör­tént a depalatális irány­ba. A din­­nye ese­té­ben pél­dá­ul a H–10., Cssz–17., 18. pon­to­kon a d-s vál­to­zat „újabb alak” mi­nő­sí­tést ka­pott a gy-v­el szem­ben. Gyűj­té­sem ide­jén Med­vesalján már hoz­zá­ve­tő­leg fe­le-fe­le arány­ban él a két re­a­li­zá­ció egy­más mel­lett: din­­nye (2., 3., 5., 7., 8., 10., 12.), gyin­nye (1., 4., 6., 9., 11., 12.). ha­son­ló ké­pet mu­tat a dijó ~ gyijó is. Lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb adat­ban mu­tat­ha­tó ki a palatal­izá­ció a t (k™tic™bog#r ~ k™ty­ic™bog#r ~ k™ty­ic™) és az l (ri­biz­li ~ ribi­zl’i ~ ribi­z­ly­i) ese­té­ben.
Még élő, de a ko­ráb­bi­hoz ké­pest már csak szór­vá­nyos je­len­ség a meg- ige­kö­tő g-jé­nek ha­so­nu­lá­sa az ige szó­kez­dő más­sal­hang­zó­já­hoz: mëf­f™k™d (7.), de mëk­f™k™d (1., 4., 8., 10., 12.); mëm­mos™kodik (2., 3.), mëm­mozs­gyik (5.), mëvvetyi [az ágy­at] (6.), de mëgvetyi (10., 12.).
Im­re Sa­mu azon fel­té­te­le­zé­se, hogy „a ha­so­nu­lás bi­zo­nyos fo­kig függ az in­du­ká­ló msh.-tól is” (Im­re 1971, 264), ada­ta­im alap­ján nem iga­zol­ha­tó. In­kább ar­ról van szó, hogy a pa­lóc nyelv­já­rás erő­seb­ben haj­la­mos a hang­el­len­té­tek tel­jes ha­so­nu­lás­sal va­ló fel­ol­dá­sá­ra, mint más nyelv­já­rás­ok, il­let­ve a köz­nyelv. Deme Lász­ló meg­ál­la­pí­tá­sá­val ért­he­tünk egyet: „a ha­so­nu­lás, ha be­kö­vet­ke­zik, ál­ta­lá­nos, a hang mi­nő­sé­gé­től füg­get­len” (Deme 1956, 265). Ez azt is je­len­ti, hogy a meg- ige­kö­tő g hang­ja el­vi­leg – és gya­kor­la­ti­lag is – min­den más­sal­hang­zó­hoz ha­so­nul­hat. Ha föl­la­poz­zuk az ÚMTsz. meg- ige­kö­tős sza­va­it a megaba­j­gat­tól a megz­sur­molig (173 lap), ak­kor szép szám­mal ta­lá­lunk ha­so­nu­lá­sos vál­to­za­to­kat: mëb­b™g­zott (Óbást) ’<étel> meg­sa­va­nyo­dik’, mëc­con­dol­lyik (Me­ző­kö­vesd) ’meg­tor­pan, vis­­sza­hő­köl’, mecc­sólkollya (Alsócsitár) ’megc­sókol­ja’, mël­lak­tam (Kolon) ’beeszik’, jól­la­kik’, mër­roskadt (Mát­ra­al­ja), mët­taná­ta (So­mos­kő­új­fa­lu), mëz­z­abát (Be­se­nyő­te­lek) ’<em­ber mér­ték­te­len evés­től, ivás­tól> meg­csö­mör­lik’; mëz­zs™ró ’megzsarol’ (Tóth 1987, 190) stb.
E kér­dés­kör­rel kap­cso­lat­ban to­váb­bá azt len­ne ér­de­mes be­mu­tat­ni, hogy a ré­gió mely te­le­pü­lé­se­in ál­ta­lá­no­sabb a tel­jes ha­so­nu­lás. Az ada­to­kat tér­ké­pen áb­rá­zol­va meg­ál­la­pít­hat­nánk – a nagy­at­las­­szal ös­­sze­vet­ve – e fon­tos nyelv­já­rá­si sa­já­tos­ság je­len­ség­ha­tá­ra­it.
A -val, -vel rag v-je te­rü­le­tün­kön ma már ha­so­nult for­má­ban is gyak­ran elő­for­dul: késv­el (1–12.) ~ kés­sel (10.); l#b­v™l (1–5., 7., 10., 12.) ~ l#b­b™l (2–3., 6., 8., 9., 11.).

3.1.2. Vál­to­zá­sok az alak­tan kö­ré­ből

„Az ó ~ a, ő ~ e vál­tó­han­got mu­ta­tó tö­vek nyelv­já­rá­sa­ink­ban gya­ko­rib­bak, mint a köz­nyelv­ben” – ír­ja Im­re Sa­mu (1971, 303). Med­vesalji ada­ta­im már ezt ke­vés­bé iga­zol­ják, ugyan­is a dis­znój™ (1–3., 5–10., 12.) alak az ural­ko­dó, s a dis­zn™j™ (2–4., 10–11.) vis­­sza­szo­ru­ló­ban van. A csí­pő­je (MNyA. 516) mor­fo­ló­gi­ai cím­szó­hoz tar­to­zó ada­tok kö­zött Med­vesalján egy ku­ta­tó­pon­to­mon for­dul elő csí­pe­je ~ csípe­ji (12.), a csí­pő­je ál­ta­lá­no­sabb (1–3., 6., 8–11.). Az at­lasz­ban a H–7. és 10. pont­ról nincs adat, a Cssz–17-en csí­pő­je („ú­jab­b” mi­nő­sí­tés­sel), a H–6. és a Cssz–18., 19. pon­to­kon pe­dig csí­pe­je. Az er­de­je (MNyA. 991) re­a­li­zá­ci­ó­ja Med­vesalján fő­ként er­de­je (1–4., 7., 10., 12.) és erde­ji (5., 6., 11.), s csu­pán egy he­lyen erdőjë (8.), egy má­si­kon pe­dig erdőji (12.). Az at­lasz­ban a H–6. és a Cssz–17–18. pon­to­kon egy­más mel­lett ta­lál­ha­tó az er­de­je ~ erde­ji és az er­dő­je ~ erdőji adat, s csak a Cssz–19-e­sen áll ön­ma­gá­ban az erde­jë. Eb­ből az de­rül ki, hogy ma is hasz­nál­ják az ő-s ala­kot, de ki­sebb kör­ben, mint az at­lasz gyűj­té­se ko­rá­ban. „Ez a tő­cso­port haj­lik az egy­ala­kú­ság­ra” – ál­lapít­ja meg Rácz End­re (1971b, 108). A med­vesalji ada­tok az er­de­je ese­té­ben azt mu­tat­ják, hogy ott az egy­ala­kú­ság fe­lé ve­ze­tő úton még ke­vés­bé in­dult el ez a tő­tí­pus. Az egyalakú­sodást azon­ban ke­resz­tez­he­ti a me­ző­je és me­ze­je, a tető­je és te­te­je, a tü­dő­je és tü­de­je stb. alak­pár­ok köz­nyelv­ben mu­tat­ko­zó el­kü­lö­nü­lé­se.
A nyelv­já­rás­ok­ban is erő­sen meg­bom­lott a bor­jú : bor­ja tő­tí­pus, és gyak­ran az egy­ala­kú ma­gán­hang­zós vé­gű tö­vek min­tá­já­ra vi­sel­ked­nek. Eh­hez a tő­vál­to­zás­hoz je­len­tés­el­kü­lö­nü­lés is tár­sul­hat (vö. Im­re 1971, 303). Ez a ket­tős­ség mu­tat­ko­zik meg a -k töb­bes­jel, va­la­mint az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel előtt is. A bor­nyúk (1–3., 5–9., 12.), a bornyúj™ (2., 3., 5–8., 11., 12.), va­la­mint a bor­júj™ (10.) fő­alak­ok mel­lett jó­val rit­káb­bak a borny™k (4., 11.), a bor­j™k (10.), a borny™ (4–7., 12.), va­la­mint a borj™ (1., 10.) tő­vál­to­za­tok. A je­len­tés­ha­sa­dás is ér­zé­kel­he­tő Med­vesal­ja egyes ku­ta­tó­pont­ja­in. A 6., 10. és 12. sor­szá­mú te­le­pü­lé­se­ken a rö­vi­debb for­ma a te­hén bir­to­kos mel­lett, a hos­­szabb for­ma pe­dig a gaz­da bir­to­kos mel­lett for­dul elő. A töb­bi te­le­pü­lé­sen nem vá­laszt­ha­tók szét ilyen tisz­tán a tő­vál­to­za­tok. Az at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai a borny™ ~ bornyúj™ ket­tős­sé­get mu­tat­ják. A H–10. pon­ton le­jegy­zett ala­kok tük­röz­nek a fen­ti­ek­hez ha­son­ló je­len­tés­ha­sa­dást.
A v-s vál­to­za­tú név­szó­tö­vek vi­sel­ke­dé­se sok­ré­tűbb a nyelv­já­rás­ok­ban, mint a köz­nyelv­ben (vö. Im­re 1971, 304–305). A mor­fo­ló­gi­ai cél­za­tú cím­szók kö­zül a fal­vak (MNyA. 982) és a te­tűk (MNyA. 979) ada­ta­it ta­nul­sá­gos be­mu­tat­ni. Med­vesalján fő­vál­to­zat a f™luk (1., 4–12.), mel­lék­vál­to­zat a köz­nyel­vi f™lv™k (2., 3., 10., 11.). A ki­vá­lasz­tott at­lasz­pon­to­kon (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) egy­ön­te­tű­en f™luk ta­lál­ha­tó. A nyelv­at­lasz­ban egy­sé­ge­sen tetyűk (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) ada­to­kat je­gyez­tek föl. Gyűj­té­sem­ben a tetyűk (4–7., 9–12.) ~ te­tűk (8.) alak a do­mi­náns, s a tet­vek (1–3.), va­la­mint a tetyvek (1–4.) pe­dig má­sod­ren­dű­ek.
A hang­zó­hi­á­nyos vál­to­za­tú tö­vek hasz­ná­la­tá­ra a kö­vet­ke­ző sa­já­tos­sá­gok jel­lem­zők. Az őr­zi alak ese­té­ben Med­vesalján ál­ta­lá­nos a hang­zó­hi­á­nyos tő, csu­pán a 6. ku­ta­tó­pon­to­mon ta­lál­ko­zunk a szó­tá­ri tő­vel: őri­zi. Az at­lasz meg­fe­le­lő pont­ja­in min­de­nütt őr­zi. A múlt ide­jű alak­ban a szó­tá­ri tő a fő­vál­to­zat: őriz­te (1–5., 7–12.), őriz­té­tek (1–12.), őriz­tek (1–12.), őriz­ték (1–5., 7., 9–12.), akár­csak az at­lasz­ban, de őrzötte (1., 6., 8.), őrzöt­tétëk (8.), őrzöt­tëk (6., 8.) és őrzöt­ték (2., 3., 6., 8.) is elő­for­dul. Az at­lasz­ban a hang­zó­hi­á­nyos tő­ből ala­kult igék – az őrzöt­ték ki­vé­te­lé­vel – több­nyi­re „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű­ek. Az őrzöt­ték ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tú volt a H–7., 10. és a Cssz–18. pon­to­kon. El­moz­du­lás tör­tént te­hát a köz­nyelv irá­nyá­ba.
Az eszik és az iszik ige múlt ide­jű egyes szám 3. sze­mé­lyű alak­já­nak két vál­to­za­tát is­me­rik Med­vesalján. Ál­ta­lá­nos a ma­gán­hang­zós tő­ből kép­zett for­ma: ett ~ ëtt (1–12.); itt (1–12.), de mel­let­tük meg­je­le­nik a v-s tő­ből ala­kult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az at­lasz­ban az ëtt, itt az ural­ko­dó (vö. Im­re 1971, 307), az ëvëtt és az ivott (H–6.) va­ri­áns pe­dig „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű.
A -ni, -nyi ha­tá­ro­zó­rag két je­len­tés­ben (’-[ék]hoz’ és ’-[ék]nál’) is él ezen a te­rü­le­ten (vö. Im­re 1971, 318, 351). Az at­lasz­be­li ada­tok az -(ék)hoz funk­ci­ó­ban még gya­ko­ribb elő­for­du­lást mu­tat­nak (H–6., 7.: Er­zsi­nyi, Fe­renc­nyi; Cssz–17–19.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi), mint a med­vesalji­ak: 4.: Erzsiékny­i, Fe­renc­nyi; 7.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi. A -nyi rag ’-éknál’ je­len­tés­ben még ma is vi­szony­lag gya­ko­ribb. Er­ről ta­nús­kod­nak ada­ta­im: Fe­renc­nyi (4., 9.), Fe­ri­nyi (4., 7.), Fer­encéknyi (5.), S#n­dornyi (1., 4., 7.), S#n­doréknyi (10.). Az at­lasz a tol­da­lé­kok­nak jó­részt ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tát bi­zo­nyít­ja, a med­vesalji gyűj­tés pe­dig – vi­szony­la­gos meg­ter­helt­sé­ge el­le­né­re is – azt, hogy ez a ha­tá­ro­zó­ra­gunk nap­ja­ink­ban erő­sen vis­­sza­szo­ru­ló­ban van már az idő­seb­bek nyel­vé­ben is.
Az at­lasz­ban még ada­tolt ’-nál, -nél’ je­len­té­sű -not­t, -nët­t, -nött rag­gal az at­lasz kö­ze­li ku­ta­tó­pont­ján még ta­lál­ko­zunk (Cssz–19: Fërinët­t, Sán­dornot­t), Med­vesalján azon­ban már nem.
Az -éknál tol­da­lék for­dul elő az -ékhoz he­lyén és jeletésében, igaz, itt nem csa­lád­ne­vet vagy fog­lal­ko­zást je­lö­lő név­szó­kon, mint má­sutt (vö. Im­re 1971, 318), ha­nem név­má­si ha­tá­ro­zó­szó­ban. Ezt bi­zo­nyít­ják a hoz­zánk cím­szó­hoz tar­to­zó med­vesalji ada­ta­im. A hoz­zánk (1–8., 10–12.) fő­alak mel­lett, il­let­ve ve­le vál­ta­koz­va a n#lunk (7., 9., 11.) is hasz­ná­la­tos. Az at­lasz­be­li pon­to­kon is elő­for­dul ez a ket­tős­ség, ott azon­ban a ná­lunk te­kint­he­tő fő­vál­to­zat­nak, a hoz­z#nk (H–6. pon­ton „rit­ka” jel­zé­sű, a Cssz–17., 18-as he­lye­ken mind­két re­a­li­zá­ció sze­re­pel) pe­dig ala­csony elő­for­du­lá­sú mel­lék­vál­to­zat­nak.

3.2. Alak­ta­ni vizs­gá­la­tok

Egyik ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1997, 51–64) az ab­la­ka ~ ab­lak­ja, üve­ge ~ üveg­je pár­hu­za­mos alak­vál­to­zat­okon ke­resz­tül az -a/-e, -ja/-­je; -uk/-ük ,-juk/-jük E/3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel ma­gán­hang­zós és j-s vál­to­za­ta (nyel­vi vál­to­zó) hasz­ná­la­tá­nak a jel­lem­ző­it vizs­gál­tam, s ös­­sze­füg­gé­se­ket ke­res­tem az egyes be­szé­lők élet­ko­ra, is­ko­lá­zott­sá­ga, fog­lal­ko­zá­sa és nyel­vi vál­to­zónk re­a­li­zá­ci­ói kö­zött.
A kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­se­ket von­hat­tam le:
– Im­re Sa­mu fel­te­vé­se, hogy „a j nél­kü­li for­mák észa­kon-ék.-en vi­szony­lag gya­ko­rib­bak” (Im­re 1971, 311), te­rü­le­tünk­re néz­ve oly­an­­nyi­ra be­iga­zo­ló­dott, hogy a „vi­szony­lag” meg­szo­rí­tás már nem is ér­vé­nyes. Ada­ta­im elem­zé­se azt mu­tat­ja, hogy a leg­idő­seb­bek (a 80 év fe­let­ti­ek) be­szé­dé­ben az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel j-s for­má­ja gya­ko­ribb volt ko­ráb­ban. Nap­ja­ink­hoz kö­ze­led­ve egy­re ki­sebb az ará­nya en­nek a re­a­li­zá­ci­ó­nak.
– A ku­ta­tott te­rü­le­ten az üve­ge ~ üveg­je, zse­be ~ zse­b­je vál­ta­ko­zás nem jel­lem­ző, bár a 60 éven fe­lü­li­ek be­szé­dé­ben még elő­for­dul.
– Az adat­köz­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban a fog­lal­ko­zá­si ágak ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zók, az élet­kor an­nál in­kább.
A bir­to­kos szer­ke­zet inkon­gru­en­ciájá­nak a vizs­gá­la­tá­ra tet­tem kí­sér­le­tet egy ké­sőb­bi ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1999a, 93–100). Azt ku­tat­tam, hogy mely ese­tek­ben je­lö­lik a 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tát a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. A nagy­at­lasz és a Pa­lóc kér­dő­ív mor­fo­ló­gi­ai kér­dé­se­i­re ka­pott vá­la­szok szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­sze­gez­he­tő:
– Med­vesal­ja nyelv­hasz­ná­la­tá­ban is jó­részt nem meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek tart­hat­juk a név­má­si bir­to­kost épp­úgy, mint a köz­nyelv­ben. A pa­ra­dig­ma­sor ki­egé­szí­té­se ezért lá­nyuk (Ez a mi lá­nyunk, ez a ti lá­nyo­tok, ez meg az ő …). Rit­kán tart­ják meg­bíz­ha­tó­nak a bir­to­kos több vol­tá­nak je­lö­lé­sét. Ek­kor az előb­bi ki­egé­szí­tés lá­nya.
– Az idő­sebb kor­osz­tály­ok az egyez­te­tés­ben is a ré­gi, ar­cha­i­ku­sabb vál­to­za­tot hasz­nál­ják. Több­nyi­re nem te­kin­tik meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek a bir­to­kost, ha bir­to­ká­val nem egy ös­­sze­te­vő­ben áll. Ezért a mon­dat ki­egé­szí­té­se töb­bes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­je­les fő­név. (A szom­szédék­nak még sok­kal szebb a … Ki­egé­szí­tés: kert­jük.)
– Az egyez­te­tés a bir­tok­lás­mon­da­tok­ban is ér­vé­nye­sül. (A szom­szédék­nak nin­csen … Ki­egé­szí­tés: tű­jük.)

3.3. Szó­kincs­vizs­gá­la­tok

Le­xi­ko­ló­gi­ai mikrovizs­gála­tot vé­gez­tem né­hány étel­fé­le (de­re­lye, fánk, for­gács­fánk, krump­li­nud­li stb.) meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek föl­tá­rá­sá­val (Cs. Nagy 1996, 213–221), s azt ál­la­pít­hat­tam meg, hogy:
– a leg­ál­ta­lá­no­sabb, leg­el­ter­jed­tebb éte­lek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan vagy ke­vés­bé ta­golt (lek­vár, le­ves, pa­la­csin­ta rán­tot­ta stb.);
– a meg­ne­ve­zé­si rend­szer ta­golt­sá­gá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szik az el­ne­ve­zés mo­ti­vá­ci­ó­ja: ugyan­azt az ételt más-más jel­lem­ző­jé­ről ne­ve­zik el oly­kor egy te­le­pü­lé­sen be­lül is (tész­ta­fé­le: me­télt, csík).
A ku­ko­ri­ca és ré­szei meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gá­ról és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­já­ról ké­szí­tett ta­nul­mány­ban (Cs. Nagy 1999b, 35–45) ös­­sze­füg­gést ke­res­tem a meg­ne­ve­zé­sek és föld­raj­zi elő­for­du­lá­suk kö­zött. At­tól füg­gő­en, hogy az egyes fo­gal­mak men­­nyi­re ál­ta­lá­no­sak, men­­nyi­re vál­to­za­to­sak (ta­gol­tak), kü­lön­bö­ző fo­ko­za­tok­ba so­rol­hat­juk őket (egy név ál­ta­lá­nos, mel­let­te egy vál­to­zat szór­vá­nyos elő­for­du­lás­sal; több név te­rü­le­ti át­fe­dés­sel stb.).
A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ele­me­it nem­csak mor­fo­ló­gi­ai mo­ti­vált­ság te­kin­te­té­ben ér­de­mes vizs­gál­ni, ha­nem leg­alább en­­nyi­re fon­tos a je­len­tés­ta­ni motivált­sá­gi szem­pont is. Er­re tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor az egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik (MNyA. 19–76) fo­ga­lom­kör ele­me­i­nek meg­ne­ve­zé­si in­dí­té­ka­it igye­kez­tem föl­tár­ni med­vesalji anya­gom alap­ján (Cs. Nagy 2002, 86–89).
Az ada­tok elem­zé­sé­ből ki­de­rült, hogy:
– A me­ta­fo­ri­kus lexémák do­mi­nál­nak, igen ke­vés a me­to­ni­mi­ku­sak szá­ma. En­nek oka az, hogy a me­ta­fo­ra ha­son­ló­sá­gon ala­pu­ló név­át­vi­tel, s mint ilyen a szem­lé­le­tes­ség a meg­ha­tá­ro­zó moz­za­na­ta.
– A le­xi­kai kó­do­lás, va­gyis az egyet­len szó­val tör­té­nő fo­ga­lom­je­lö­lés mind a med­vesalji anyag­ban, mind pe­dig az at­lasz ös­­sze­ha­son­lí­tott anya­gá­ban jó­val na­gyobb ará­nyú, mint a szin­tak­ti­kai vagy kö­rül­írá­sos. Ez azt mu­tat­ja, hogy a vizs­gált fo­gal­mak nagy több­sé­ge volt fon­tos a be­szé­lő­kö­zös­ség­nek (meg­él­he­tést biz­to­sí­tó nö­vé­nyek)

3.4. Szö­veg­köz­lés

A kér­dő­íves gyűj­tés mel­lett szö­veg­fel­vé­te­le­ket is ké­szí­tet­tünk. Az át­la­go­san 15–25 perc­nyi mag­nó­fel­vé­te­lek még le­jegy­zés­re, ar­chi­vá­lás­ra vár­nak. Tu­do­má­som sze­rint ed­dig mind­ös­­sze egy szö­veg je­lent meg nyom­ta­tás­ban (Cs. Nagy 1999c, 475–480). A gyűj­tés­ben részt ve­vő hall­ga­tók sa­ját te­le­pü­lé­sük­ről ké­szí­tet­tek hang­fel­vé­tel-má­so­la­tot, de nem tar­tom va­ló­szí­nű­nek, hogy az­óta le­je­gyez­ték és köz­zé­tet­ték vol­na.

4. Be­fe­je­zés

A med­vesalji gyűj­tés szel­le­mi ter­mé­ke két szak­dol­go­zat. Mind­ket­tő egy-­e­gy te­le­pü­lés anya­gát dol­goz­ta föl. A hall­ga­tók a kö­zös gyűj­tést még hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is ki­egé­szí­tet­ték.
Ba­lázs Tün­de szü­lő­fa­lu­ja, Vec­sek­lő hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zott. Nyelv­já­rá­si szö­ve­get is kö­zöl ér­té­kes mun­ká­já­ban.
Nagy Ani­kó Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­tá­ban ala­pul vet­te az idő­sebb nem­ze­dé­kek­től ös­­sze­gyűlt ada­to­kat, s ki­egé­szí­tet­te őket két fi­a­ta­labb kor­osz­tály anya­gá­val. A Pa­lóc kér­dő­ív­re épí­tett adat­tá­rát szo­ci­ol­ingvisztikai szem­pont­ok alap­ján ele­mez­te.
Csu­pán lel­tár­sze­rű­en és a tel­jes­ség igé­nye nél­kül fel­so­rol­nám, hogy a kb. 80 ez­res nyelv­já­rá­si kor­pusz még mi­lyen to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak le­het az el­in­dí­tó­ja. A gaz­dag anyag alap­ja le­het szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­lat­nak, vál­to­zás­vizs­gá­lat­nak, nyelv­at­lasz­ké­szí­tés­nek, tel­jes je­len­tés­ta­ni mo­ti­vá­ció­vizs­gá­lat­nak, a szö­ve­gek le­jegy­zé­sét kö­ve­tő­en mon­dat­ta­ni ku­ta­tá­sok­nak stb.
A nyelv­at­lasz el­ké­szí­té­sét tar­tom a leg­fon­to­sabb fel­adat­nak. Eh­hez azon­ban ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos ki­egé­szí­tő gyűj­tés­re is szük­ség van. Az így ki­e­gé­szült – fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­tól is szár­ma­zó – anyag majd le­he­tő­vé te­szi egy vi­szony­lag tel­jes di­a­lek­to­ló­gi­ai mo­no­grá­fia meg­írá­sát, mely­nek köz­pont­já­ban a nyelv­hasz­ná­lat áll, mert a nyelv­já­rás­ok kö­ré­ben a vál­to­zá­sok prag­ma­ti­kai sí­kon sok­kal na­gyob­bak, mint nyelv­rend­szer­ta­ni te­rü­le­ten.

Mel­lék­let

Fo­ga­lom­kö­rök:
1. Ga­bo­na­fé­lék és ré­sze­ik, a ga­bo­na­fé­lék be­teg­sé­gei, a ga­bo­na­fé­lék gyom­nö­vé­nyei; egyéb gyom­nö­vé­nyek.
2. Egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik.
3. Gyü­möl­csök, fák.
4. A föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei; ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés.
5. A ház és be­ren­de­zé­se; kony­ha­esz­kö­zök.
6. A ház kör­nyé­ke; a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik.
7. A há­zi mun­kák, sü­tés-fő­zés, disz­nó­ölés.
8. A ru­ház­ko­dás.
9. A csa­lád és a ro­kon­ság.
10. Az em­be­ri test, az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok; ál­la­pot, egész­ség­ügy.
11. A ken­der­mun­ka.
12. A né­pi szo­ká­sok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet.
13. Az idő­já­rás és a ter­mé­szet.
14. A va­don élő ki­sebb ál­la­tok; a ro­va­rok.
15. A hét nap­jai.
16. A szám­ne­vek.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Tün­de 1995. A vec­sek­lői nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­ta és fel­dol­go­zá­sa. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Benkő Éva 1986. Nagy­csa­lád a Med­vesalján. Deb­re­cen, Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke.
Deme Lász­ló 1956. Nyelv­at­la­szunk funk­ci­ó­ja és to­váb­bi prob­lé­mái. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1968–1977. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza. 1–6. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1975. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1971. A mai ma­gyar nyelv­já­rás­ok rend­sze­re. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1981. Egy fo­ga­lom­kör nyelv­já­rá­si meg­ne­ve­zé­sé­nek tí­pu­sai. Ma­gyar Nyelv, 77. évf. 1. sz. 1–20. p.
Káz­mér Mik­lós 1974. A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás. Pholo­log­i­ca. Zborník FFUK. Roè. 25. Bratislava, SPN, 207–223. p.
Kiss Je­nő 2000. A gram­ma­ti­kai és a le­xi­ko­ló­gi­ai nyelv­já­rás­ok kér­dé­sé­hez. Ma­gyar Nyelv, 96. évf. 155–162. p.
Kiss Je­nő (sz­erk.) 2001. Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
B. Lőrinczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Nagy Ani­kó 1996. Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­ta. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Cs. Nagy La­jos 1995. Az ly re­a­li­zá­ci­ói Med­vesalján. In Kas­sai Ilo­na (sz­erk.): Két­nyel­vű­ség és ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet, 203–209. p.
Cs. Nagy La­jos 1996. Né­hány étel­fé­le meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja és kör­nyé­ke szó­kincs­ében. In R. Mol­nár Em­ma (fősz­erk.): Abszt­rak­ció és va­ló­ság. Sze­ged, JGYTF Ki­adó, 213–221. p.
Cs. Nagy La­jos 1997. Az egyes szá­mú 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel pár­hu­za­mos alak­ja­i­nak re­a­li­zá­ci­ói Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Ma­gyar Nyelv­já­rás­ok, 34. évf. 51–64. p.
Cs. Nagy La­jos 1999a. A 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tá­nak je­lö­lé­se a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Köz­le­mé­nyek, 43. évf. 1–2. sz. 93–100. p.
Cs. Nagy La­jos 1999b. Né­hány fo­ga­lom meg­ne­ve­zé­sé­nek ta­golt­sá­ga és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­ja a fel­vi­dé­ki Med­vesalján. Ma­gyar Nyelv­őr, 123. évf. 1. sz. 35–45. p.
Cs. Nagy La­jos 1999c. Nyelv­já­rá­si szö­veg a med­vesalji Dobfenek te­le­pü­lés­ről. Ma­gyar Nyelv, 95. évf. 4. sz. 475–480. p.
Cs. Nagy La­jos 2002a. A nyelv­já­rás­vesz­tés né­hány je­le és oka a fel­vi­dé­ki Med­vesal­ja nyelv­já­rá­sá­ban. In Hoff­mann István–Juhász Dezső–Péntek Já­nos (sz­erk.): Hun­ga­ro­ló­gia és dimen­zionális nyel­vé­szet. Debrecen–Jyväskylä, Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék, 349–355. p.
Cs. Nagy La­jos 2002b. Je­len­tés­ta­ni mo­ti­vált­ság és mo­ti­vá­lat­lan­ság egy fo­ga­lom­kör meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.) IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 86–89. p.
Cs. Nagy La­jos 2003. Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Med­vesalján. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Cs. Nagy La­jos [é.n]. A meg ige­kö­tő g-je tel­jes ha­so­nu­lá­sá­nak szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja mai nyel­vé­ben. Elő­adás­ként el­hang­zott a 2004. szep­tember 5–8-án Ko­lozs­vá­rott meg­tar­tott 13. Élő­nyel­vi Kon­fe­ren­ci­án [megj. alat­t].
Tóth Im­re 1987. Ipoly men­ti pa­lóc táj­szó­tár. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Magyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyi, 176./

 

A Szovjet Külügyminisztérium memoranduma a kelet-európai országokban uralkodó állapotokról 1989. február 24-én

Még min­dig ke­vés olyan tör­té­nel­mi do­ku­men­tum áll ren­del­ke­zé­sünk­re, amel­­lyel vi­lá­go­san bi­zo­nyít­hat­juk, hogy a ke­let-eu­ró­pai kom­mu­nis­ta re­zsi­mek fen­ntarthatat­lanságát és bu­ká­suk le­he­tő­sé­gét a Szov­jet­unió ve­ze­tő kö­re­i­ben ko­ráb­ban föl­fog­ták, mint ma­guk­ban az ún. szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok­ban a la­ko­sok túl­nyo­mó több­sé­ge. Az aláb­bi do­ku­men­tum er­ről (is) ta­nús­ko­dik. Meg ar­ról is, hogy no­ha a gor­ba­cso­vi ve­ze­tés 1989 ele­jén tisz­tá­ban volt a hely­zet­tel – sok pon­ton a szö­veg olyan egy­ér­tel­mű­en fo­gal­maz, hogy azt hi­het­nénk, egy ké­sőbb írt tör­té­ne­lem­köny­vet ol­va­sunk –, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um em­lé­kez­te­tő­jét (név nél­kül) ös­­sze­ál­lí­tó funk­ci­o­ná­ri­us csak egy-­e­gy pil­la­nat­ra ké­pes ki­lép­ni a hi­deg­há­bo­rú­ra oly jel­lem­ző bi­ro­dal­mi gon­dol­ko­dás ke­re­tei kö­zül: még ek­kor is fönn­tart­ja a le­he­tő­sé­get a szov­jet csa­pa­tok ide­gen föl­dön va­ló (igaz, „ko­r­lá­to­zot­t”) ál­lo­má­soz­ta­tá­sá­ra, a „világszo­cial­iz­mus” épí­té­sé­re szö­vet­ke­ző báb­ál­lam­ok ve­ze­tő­i­nek ide­o­ló­gi­ai to­vább­kép­zé­sét szol­gá­ló „szűk kö­rű kon­fe­ren­cia” meg­ren­de­zé­sé­re, mi­köz­ben fé­lel­me­tes kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel „Katyn-ügy”-ről, 1956-os ma­gyar­or­szá­gi „e­semények”-ről és csehs­zlovákiai „vál­ság”-ról be­szél. A do­ku­men­tum ke­let­ke­zé­sé­nek kö­rül­mé­nye­i­hez tar­to­zik, hogy 1988 vé­gén a Szov­jet Kom­mu­nis­ta Párt köz­pont­já­ban lét­re­hoz­tak egy ún. Nem­zet­kö­zi Bi­zott­sá­got, mely­nek el­nö­ke­ként Ale­xan­der Jakovlev négy kulcs­fon­tos­sá­gú in­téz­ményt: a Bogo­molov In­té­ze­tet, a KB Nem­zet­kö­zi Osz­tá­lyát, a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mot és a KGB-t uta­sí­tot­ta egy-­e­gy ta­nul­mány ki­dol­go­zá­sá­ra Ke­let-Eu­ró­pa le­het­sé­ges fej­lő­dé­si út­já­ról. Az itt ol­vas­ha­tó irat az Edvard Sevar­nadze ve­zet­te Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban ké­szült; mind kö­zül nem­csak ez a leg­rö­vi­debb, ha­nem vé­le­mé­nyem sze­rint a leg­hí­vebb ké­pet is ad­ja ar­ról a kö­vet­ke­zet­len­ség­ről, a pe­reszt­roj­ka-hí­vek és a ke­mény­vo­na­las­ok ös­­sze­csa­pá­sa nyo­mán a szov­jet ap­pa­rá­tus­ban urakodó ide­o­ló­gi­ai za­var­ról (ér­de­mes meg­fi­gyel­ni az ér­vek egy­ve­le­gét és el­lent­mon­dá­sos­sá­gát), meg ki­csit a ren­detlen­sé­grő is (egyes moda­tok nin­cse­nek is be­fe­jez­ve), amely 1989 ele­jén, köz­vet­le­nül a nagy ke­let-eu­ró­pai po­li­ti­kai föld­csu­szam­lás előtt jel­lem­ző volt.

Vaj­da Bar­na­bás

A szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség egész há­bo­rú utá­ni fej­lő­dé­sé­nek leg­ne­he­zebb sza­ka­szát éli. Rend­kí­vül bo­nyo­lult hely­zet állt elő Ke­let-Eu­ró­pá­ban. Azt mond­hat­juk, hogy a szo­ci­a­liz­mus sor­sá­ról van szó a tér­ség szá­mos or­szá­gá­ban, a Var­sói Szer­ző­dés jö­vő­jé­ről, [és] a Szov­jet­unió alap­ve­tő ér­de­ke­i­ről.
Azok a ko­moly ne­héz­sé­gek, ame­lyek­kel az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok szem­be ta­lál­ták ma­gu­kat, fő­leg az ad­mi­niszt­ra­tív tervuta­sí­tá­sos szo­ci­a­liz­mus-mo­dell krí­zi­sé­vel kap­csol­ha­tók ös­­sze. Ez a mo­dell nyil­ván­va­ló el­lent­mon­dás­ba ke­rült a tár­sa­dal­mi fej­lő­dés el­vá­rá­sa­i­val, fék­jé­vé vált a szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi és tu­do­má­nyos-tech­ni­kai ha­la­dás­nak, va­la­mint a nö­vek­vő sza­ka­dék re­á­lis ve­szé­lyét te­rem­tet­te meg a szo­ci­a­­lis­ta vi­lág és a Nyu­gat kö­zött.
Alap­ve­tő po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­sok vál­tak ob­jek­tí­ve szük­sé­ges­sé min­den eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban. Azon­ban a vál­to­zás jel­le­gé­nek és tem­pó­já­nak meg­íté­lé­sei, [és] a szo­ci­a­lis­ta épí­tés je­len­le­gi sza­ka­szá­nak el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti meg­kö­ze­lí­té­sei még e szük­ség­sze­rű­ség tu­da­tá­ban sem azo­no­sak.
Egyes or­szá­gok­ban – Ma­gyar­or­szág, Len­gyel­or­szág és Ju­go­szlá­via – a ve­ze­tés rend­kí­vül ha­tá­ro­zot­tan hajt­ja vég­re a po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi re­for­mo­kat, [míg] má­sok­ban – Ro­má­nia, az NDK, Cseh­szlo­vá­kia és Bugária – [a ve­ze­tés] meg­ma­radt az ad­mi­niszt­ra­tív tervuta­sí­tá­sos rend­szer kö­ve­tő­jé­nek.
Két­ség­te­len, hogy a pe­reszt­roj­ka irá­nya a Szov­jet­uni­ó­ban je­len­leg és a jö­vő­ben is dön­tő be­fo­lyást gya­ko­rol a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok jel­le­gé­nek ala­ku­lá­sá­ra. Pe­reszt­roj­kánk vagy a zaj­ló meg­úju­lá­si fo­lya­ma­tok ka­ta­li­zá­to­rá­vá vá­lik, vagy ku­darc [szó sze­rint: csú­szás – V. B.] ese­tén megerősít[het]i a két­sé­ge­ket a szo­ci­a­liz­mus­sal mint ha­té­kony szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai rend­szer­rel szem­ben.
A ne­ga­tív örök­sé­gen és a szo­ci­a­liz­mus meg­úju­lá­sán va­ló fe­lül­emel­ke­dés ne­héz­sé­gek­kel és konf­lik­tu­sok­kal jár. Az ural­ko­dó pár­tok az ál­la­mok több­sé­gé­ben el­kés­tek a re­for­mok vég­re­haj­tá­sá­val, szá­mos kö­zü­lük el­vesz­tet­te a köz bi­zal­mát, és most el­ve­szí­ti az el­len­őr­zést is az ese­mé­nyek irá­nyu­lá­sa fö­lött. Ez fő­leg Len­gyel­or­szág­ra és Ma­gyar­or­szág­ra vo­nat­ko­zik.
A la­kos­ság a meg­lé­vő prob­lé­má­kat és ku­dar­co­kat több­nyi­re az ural­ko­dó pár­tok hi­bá­i­val és a po­li­ti­ká­juk­ban meg­nyil­vá­nu­ló nyil­ván­va­ló tor­zu­lá­sok­kal hoz­za ös­­sze­füg­gés­be, aki­ken a tel­jes fe­le­lős­ség nyug­szik a be­kö­vet­ke­zett krí­zis­hely­zet mi­att. Mind­ez te­kin­té­lyük csök­ke­né­sé­hez ve­ze­tett a la­kos­ság kö­ré­ben, be­le­ért­ve a mun­kás­osz­tályt is. A hely­ze­tet szá­mos ural­ko­dó párt­ban [bel­ső] párt­harc [és] a ve­ze­tés meg­osz­tott­sá­ga sú­lyos­bít­ja.
Eb­ben a hely­zet­ben az el­len­zé­ki erők rop­pant ak­tí­van lép­nek fel: a „Szolidaritás” Len­gyel­or­szág­ban, a „Demokrata Fórum” és más cso­por­tok Ma­gyar­or­szá­gon, a „chartisták” Cseh­szlo­vá­ki­á­ban stb. Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta, ke­resz­tény­de­mok­ra­ta és na­ci­o­na­lis­ta pár­tok ala­kul­nak. Az el­len­zé­ki erők él­ve­zik a szé­les nép­ré­te­gek tá­mo­ga­tá­sát, be­le­ért­ve a mun­kás­osz­tályt is. Az el­len­zék a szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai élet min­den te­rü­le­tén igyek­szik gyen­gí­te­ni az ural­ko­dó pár­tok be­fo­lyá­sát, és [meg­kí­sér­li] meg­sze­rez­ni a ha­tal­mat. A ha­ta­lom kér­dé­se olyan or­szá­gok­ban, mint Len­gyel­or­szág és Ma­gyar­or­szág, egy­re in­kább fel­szín­re ke­rül.
Az ural­ko­dó pár­tok en­ged­mé­nyek­re és komp­ro­mis­­szu­mok­ra kény­sze­rül­tek, hogy meg­őriz­zék a szo­ci­a­lis­ta rend­szert és be­fo­lyá­su­kat a tár­sa­da­lom­ban; nem­ze­ti [ér­de­ke­ik­kel] össz­hang­ban lé­vő po­li­ti­ká­hoz fo­lya­mod­nak a po­li­ti­kai és mun­kás szak­szer­ve­ze­ti plu­ra­liz­mus fel­is­me­ré­sé­nek út­ján. Ez leg­jel­lem­zőbb a Len­gyel Egye­sült Mun­kás­párt­ra és a Ma­gyar Szo­ci­a­lis­ta Mun­kás­párt­ra. A po­li­ti­kai re­a­li­tás az el­len­zék­kel va­ló együtt­mű­kö­dés kény­sze­rét ál­lí­tot­ta elé­jük, [és] hogy be­von­ják [őket] a kor­mány­zás­ban va­ló rész­vé­tel­re és a köz­hi­va­tal­ok mű­köd­te­té­sé­be. A leg­ki­sebb ve­szély sincs a ba­rá­ta­ink ál­tal vég­re­haj­tott in­téz­ke­dé­sek­ben.
A po­li­ti­kai plu­ra­liz­mus irán­ti haj­lam az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok mind­egyi­ké­ben lát­ha­tó, és ös­­szes­sé­gé­ben ítél­ve egy­re meg­ha­tá­ro­zób­bá fog vál­ni. Ez több­párt­rend­szer­hez fog ve­zet­ni (nem szük­ség­sze­rű­en ko­a­lí­ci­ós ala­pon) [és] „sz­abad pá­lyát” [(szó sze­rint: sza­bad já­té­kot – V. B.) nyit] a po­li­ti­kai erők­nek. Hoz­zá­fér­ve a tör­vény­ho­zói és kor­mány­za­ti in­téz­mé­nyek­hez, az el­len­zék tel­je­sen vagy rész­le­ge­sen ki­szo­rít­hat­ja az ural­ko­dó kom­mu­nis­ta és mun­kás­pár­to­kat a ha­ta­lom­ból. Mind­ez ma va­lós le­he­tő­ség szá­mos eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban. Te­kin­tet­be vé­ve, hogy a szo­ci­a­liz­mus­sal el­len­sé­ges erők fo­koz­ták ak­ti­vi­tá­su­kat, en­nek a fo­lya­mat­nak ko­moly po­li­ti­kai kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek.
Azok­ban az or­szá­gok­ban, ahol a ve­ze­tés meg­tart­ja a pa­rancs­ural­mi mód­sze­re­ket (Ro­má­nia, az NDK, Cseh­szlo­vá­kia, Bul­gá­ria), az ural­ko­dó pár­tok egy­re nö­vek­vő ne­héz­sé­ge­ket ta­pasz­tal­nak a szo­ci­á­lis-gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai prob­lé­mák megoldásako­r. A po­li­ti­ká­juk irán­ti rej­tett elé­ge­det­len­ség erő­sö­dik, [és ez] bár­me­lyik pil­la­nat­ban lát­ha­tó­vá vál­hat, de itt-ott már lát­ha­tó al­ter­na­tív tár­sa­sá­gok, tün­te­té­sek és sztráj­kok for­má­já­ban. Vá­la­szul a ha­ta­lom fo­koz­za az el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­ket [és] dur­vább mód­sze­re­ket hasz­nál a nyil­vá­nos po­li­ti­kai élet (meg)rend­sz­abá­­lyozására. Az ilyen gya­kor­lat még na­gyobb elé­ge­det­len­sé­get pro­vo­kál a tár­sa­da­lom­ban, és éle­sebb el­len­re­ak­ci­ó­kat kül­föld­ön. El­len­tét­be ke­rül a vi­lág­kö­zös­ség ál­ta­lá­nos de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­si fo­lya­ma­ta­i­val, va­la­mint az eu­ró­pai kon­fe­ren­cia és a bé­csi csúcs­ta­lál­ko­zó zá­ró­do­ku­men­tu­ma­i­nak alapeleiv­el és in­téz­ke­dé­se­i­vel.
Fel­té­te­lez­nünk kell, hogy ezek­ben az or­szá­gok­ban [is] demokra­tizá­lódás és a szo­ci­a­liz­mus tény­le­ges meg­úju­lá­sá­nak fo­lya­ma­ta zaj­lik, de ezt el­ke­rül­he­tet­le­nül fáj­dal­mas(ab­b) és sú­lyos po­li­ti­kai-szo­ci­á­lis bo­nyo­dal­mak fog­ják kí­sér­ni.
A peresztr­jo­ka va­ló­di vál­to­zá­so­kat ho­zott a szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok­kal fenn­tar­tott kap­cso­la­ta­ink jel­le­gé­ben. Együttműködésün­ben gya­kor­la­ti­lag az egyen­jo­gú­ság­ra és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség­re áll­tunk át, [és] je­len­tős mér­ték­ben fel­szá­mol­tuk a múlt­be­li diszkriminációkat. Azon­ban szá­mos prob­lé­ma meg­ol­dat­lan ma­radt, fő­leg a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés, a szo­ci­a­liz­mus kor­sze­rű kon­cep­ci­ó­ja és az em­be­rek köz­ti kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se te­rén. Mi több, szá­mos té­ren újabb tö­ré­sek ke­let­kez­tek. Szem­be ke­rül­tünk az­zal a tén­­nyel, hogy Ro­má­nia, az NDK és Cseh­szlo­vá­kia ve­ze­tői sa­ját or­szá­ga­ik­ban, fő­leg til­tó ren­del­ke­zé­sek­hez fo­lya­mod­va, meg­pró­bál­ják meg­aka­dá­lyoz­ni a per­esztro­j­ka esz­mé­i­nek ter­je­dé­sét, ehhez né­ha a mi tö­meg­tá­jé­koz­ta­tá­sunk­ban meg­je­le­nő meg­gon­do­lat­lan köz­le­mé­nyek szol­gál­nak ürü­gyül. Ez bi­zo­nyos fe­szült­sé­get je­lent két­ol­da­lú kap­cso­la­ta­ink­ban.
A „fe­hér fol­tok” prob­lé­má­ja szá­mos szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban kü­lö­nö­sen meg­ke­se­rí­ti két­ol­da­lú kap­cso­la­ta­inkat. Kö­zé­jük tar­toz­nak az 1939-es szov­jet–né­met pak­tu­mot, a „Katyn-ügy”-et, az 1956-os ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nye­ket, az 1968-as cseh­szlovákiai vál­sá­got il­le­tő kér­dé­sek stb. A kés­le­ke­dés ezen ese­mé­nyek új szem­pon­tú át­ér­té­ke­lé­sé­nek el­vég­zé­sé­ben a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok bi­zo­nyos kö­re­i­ben in­ge­rült­sé­get okoz, [ami] a la­kos­ság bi­zo­nyos ré­te­ge­i­ben nö­ve­li a bi­zal­mat­lan­sá­got glasz­nosztypo­li­ti­kánk irán­t. Nem­ze­ti te­rü­le­ti prob­lé­mák ter­hel­ték meg ko­moly viszá­lyokkal a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok kap­cso­la­ta­it az elmúlt évek­ben. Ez a hely­zet Ma­gyar­or­szág és Ro­má­nia, Ro­má­nia és a SZSZSZK, Ju­go­szlá­via és Bul­gá­ria, Len­gyel­or­szág és az NDK vo­nat­ko­zá­sá­ban stb.
Ös­­szes­sé­gé­ben min­den ke­let-eu­ró­pai or­szág­ban a na­ci­o­na­liz­mus fo­ko­zó­dá­sa és po­li­ti­ká­juk­ban a szét­ha­tó ten­den­ci­ák erő­sö­dé­se fi­gyel­he­tő meg.
A Var­sói Szer­ző­dés kap­cso­la­ta­i­nak ügye komp­lex mó­don fej­lő­dik. A szö­vet­sé­gen be­lül va­ló­di egyen­lő­sé­gen ala­pu­ló kap­cso­la­tok­ra irá­nyu­ló po­li­ti­kánk, a tag­ál­lam­ok kez­de­mé­nye­ző­kés­zség­ének fej­lő­dé­se és an­nak a gya­kor­lat­nak a jó­vá­ha­gyá­sa, amely a nagy­mé­re­tű kül­po­li­ti­kai kez­de­mé­nye­zé­sek kö­zös ki­dol­go­zá­sá­ban és vég­re­haj­tá­sá­ban ér­vé­nye­sül, két­ség­te­le­nül van po­zi­tív ha­tá­sa.
A kol­lek­tív, de­mok­ra­ti­kus alap­el­vek to­váb­bi fej­lő­dé­sét a szö­vet­ség te­vé­keny­sé­gé­ben aka­dá­lyoz­za a ro­mán ve­ze­tés obst­ruk­ci­ós ál­lás­pont­ja, amely nyil­ván­va­ló­an ar­ra irá­nyul, hogy le­épít­se a po­li­ti­kai és a ka­to­nai együtt­mű­kö­dés meg­lé­vő szer­ve­it a Var­sói Szer­ző­dés ke­re­te­in be­lül. Az ös­­szes töb­bi szö­vet­sé­ges fel­tű­nő erő­fe­szí­tést tesz, hogy töb­bet kap­ja­nak a Var­sói Szer­ző­dés­től, fő­leg a SZSZSZK-tól (a biz­ton­ság és a po­li­ti­kai in­for­má­ci­ók biz­to­sí­tó­já­tól), mint amen­­nyi­vel hoz­zá­já­rul­nak, [és] hogy fel­mu­tas­sák a kö­zös ér­dek és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség ká­rá­ra szol­gá­ló füg­get­len­sé­gü­ket. Elé­ge­det­le­nek a Var­sói Szerződés ve­ze­tő­sé­gé­nek ka­to­nai me­cha­niz­mu­sá­ban meg­ma­ra­dó egyen­lőt­len­ség­gel, ami gya­kor­la­ti­lag a szov­jet ka­to­nai ­ve­ze­tést je­len­ti más or­szá­gok tel­je­sen for­má­lis rész­vé­te­le mel­lett. Egyes szö­vet­sé­ges or­szá­gok (Ma­gyar­or­szág és Cseh­szlo­vá­kia) nyíl­tan ter­hes­nek ta­lál­ják a szov­jet csa­pa­to­kat sa­ját te­rü­le­tü­kön, és ér­dek­lő­dést mu­tat­nak ezen erők le­he­tő leg­gyor­sabb csök­ken­té­sé­re.
Ugyan­ak­kor va­ló­szí­nűt­len­nek tű­nik, hogy a be­lát­ha­tó jö­vő­ben bár­me­lyik szö­vet­sé­ges ál­lam föl­vet­né a Var­sói Szer­ző­dés­ből va­ló ki­lé­pés kér­dé­sét. Szem­be kell néz­nünk egyes or­szá­gok kí­sér­le­té­vel, kü­lö­nö­sen Ro­má­nia és Ma­gyar­or­szág [te­kin­te­té­ben, amely ar­ra irá­nyul], hogy a Var­sói Szer­ző­dés­ben va­ló rész­vé­te­lü­ket for­má­lis­sá te­gyék, és hogy el­ke­rül­jék azo­kat az ös­­sze­han­golt ak­ci­ó­kat, ame­lyek kor­lá­toz­nák moz­gás­te­rü­ket a nem­zet­kö­zi ügyek­ben.
Az USA és NA­TO-be­li szö­vet­sé­ge­sei je­len­leg ar­ra ha­gyat­koz­nak, hogy az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok fo­ko­za­to­san fog­nak a szo­ci­á­lis struk­tú­ra meg­vál­to­zá­sá­hoz jut­ni, [mint­egy] bé­kés át­ala­ku­lás­ként a szo­ci­a­liz­mus­ból a bur­zsoá re­zsi­mek­hez, [és] kü­lön­bö­ző meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz­nak mind­egyi­kük­nél. Eb­ből a meg­ál­la­pí­tás­ból ere­dő­en, összességében ítél­ve, a nyu­ga­ti ha­tal­mak nem akar­nak konf­ron­tá­ci­ót ve­lünk Ke­let-Eu­ró­pa ügyé­ben. Na­gyon va­ló­szí­nű, hogy a krí­zis­hely­zet ros­­szab­bo­dá­sa ese­tén egyes or­szá­gok­ban [a nyu­ga­ti­ak] ön­mér­sék­le­tet fog­nak tanúsítani, és nem avat­koz­nak be a ke­let-eu­ró­pai or­szá­gok bel­ügye­i­be, külösen nem ka­to­na­i­lag, az­zal szá­mol­va, hogy tü­rel­mük idő­vel ki­fi­ze­tő­dik.
Mos­ta­ná­ban mind Nyu­ga­ton, mind a szo­ci­a­lis­ta oszá­gok­ban egy­re in­kább ta­lál­ga­tá­sok ter­jed­nek a lézető kelet-euró­pa re­zsi­mek „posztkap­i­tal­ista tár­sa­dal­mak­ká” történő ala­ku­lá­sá­ról és „finn­lan­dizá­ciójáról”.
(A po­li­ti­kai szó­tár­ban ez a ki­fe­je­zés ál­ta­lá­ban azt je­len­ti, hogy szom­szé­da­ink visz­­sza­tér­nek a ka­pi­ta­lis­ta fej­lő­dés ke­be­lé­re, mi­köz­ben meg­őr­zik spe­ci­á­lis, ba­rá­ti kap­cso­la­ta­i­kat a Szov­jet­uni­ó­val, aki ha­tá­ra­ik biz­ton­sá­gát ga­ran­tál­ja. A „finn­lan­dizá­ció” ki­fe­je­zés ef­fé­le föl­fo­gá­sa fi­gyel­men kí­vül hagy­ja a szov­jet–finn kap­cso­la­tok két lé­nye­ges as­pek­tu­sát. Elő­ször: kap­cso­la­ta­ink alap­ját észa­ki szom­szé­dunk sem­le­ges­sé­ge ké­pe­zi, aki nem tag­ja egyet­len ka­to­nai blokk­nak sem; má­sod­szor: a finn kom­mu­nis­ta párt per def­i­n­i­tionem nem ke­rül­het ha­ta­lom­ra, és nem hajt­hat vég­re for­ra­dal­mi puc­­csot, amely ga­ran­tál­ja Finn­or­szág szo­ci­á­lis-po­li­ti­kai struk­tú­rá­já­nak sta­bi­li­tá­sát. Mi­vel a kelet-eró­pai or­szá­gok a kö­zel­jö­vő­ben nem fog­ják föl­vet­ni a Var­sói Szer­ző­désből való kilépés kér­dé­sét, és az ural­ko­dó pár­tok, még ha gyor­san meg­gyen­gül­nek is, egy ide­ig még fenn­tart­ják szo­ci­á­lis bá­zi­su­kat, a finn­lan­dizá­ció ter­mi­nus itt csak erős fenn­tar­tá­sok­kal hasz­nál­ha­tó.)
A szá­mos eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban [elő­állt] rend­kí­vül ko­moly belpo­li­ti­kai hely­zet, [va­la­mint] a nyu­ga­ti ál­la­mok – szö­vet­sé­ge­se­in­ket és a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség egé­szét il­le­tő mé­lyen át­gon­dolt, hos­­szú tá­vú – po­li­ti­ká­ja ré­szünk­ről azt kö­ve­te­li, hogy a leg­na­gyobb fi­gye­lem­mel kö­ves­sük a test­vé­ri or­szá­gok­ban zaj­ló fo­lya­ma­to­kat, a ve­lük va­ló együtt­mű­kö­dé­sünk prob­lé­má­it, [és] a vi­lág­szo­ci­a­liz­mus fej­lő­dé­sé­nek jö­vő­jét. Mind­ezek so­rán szem előtt kell tar­ta­nunk, hogy ba­rá­ta­ink nem­ré­gi­ben azt a be­nyo­mást sze­rez­het­ték, hogy az SZSZSZK és az USA kö­zött zaj­ló in­ten­zív pár­be­széd mi­att, va­la­mint az­ál­tal, hogy fi­gyel­münk a glo­bá­lis és re­gi­o­ná­lis nem­zet­kö­zi prob­lé­mák fe­lé irá­nyult, kap­cso­la­ta­ink a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­kal má­sod­ran­gú­vá vált.
1. A meg­lé­vő fel­té­te­lek kö­zött a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok irá­nyá­ban nö­ve­len­dő fi­gyel­münk­nek, mint a szov­jet kül­po­li­ti­ka va­ló­ban fon­tos pri­o­ri­tá­sá­nak, kü­lö­nös je­len­tő­sé­ge van. Je­len hely­zet­ben az a leg­fon­to­sabb, hogy meg­aka­dá­lyoz­zuk a szo­ci­a­liz­mus eró­zi­ó­ját Ke­let-Eu­ró­pá­ban, [és hogy] meg­tart­suk a tér­ség ös­­szes or­szá­gát a szo­ci­a­lis­ta fej­lő­dés út­ján.
2. Be­fo­lyá­sunk az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­ra – gaz­da­sá­gi és tu­do­má­nyos-tech­ni­kai fej­lesz­tés ál­tal – je­len­leg kor­lá­to­zott. Na­gyobb hangsú­lyt kell he­lyez­nünk a ba­rá­ta­ink­kal foly­ta­tott po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai mun­ká­ra, [és] lé­nye­ge­sen nö­vel­ni kell az elv­tár­si fi­gyel­met a ba­rá­ti or­szá­gok ve­ze­tői fe­lé. Je­len hely­zet­ben még a ba­rá­ti ve­ze­tő­sé­gek­kel [tar­tott] egy­sze­rű vé­le­mény- és ta­pasz­ta­lat­cse­re is nem csekély je­len­tő­ség­gel bír az előt­tünk ál­ló prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban. A fő­tit­kár­ok és a központi bizottsági tit­ká­rok, a kor­mány­el­nö­kök, a mi­nisz­te­rek, [és] az ál­la­mi szer­ve­ze­tek ve­ze­tői szint­jén [foly­ta­tott] ta­lál­ko­zók el­ső­ren­dű fon­tos­ság­gal bír­nak. Le kell egy­sze­rű­sí­te­ni ezek­nek a ta­lál­ko­zók­nak a le­bo­nyo­lí­tá­sát, hogy gya­kor­la­ti­a­sab­bak, munka­jel­legűbbek le­gye­nek. Itt az ide­je egy, a test­vé­ri pár­tok ve­ze­tő­i­vel szűk kör­ben szer­ve­zett kon­fe­ren­ci­á­nak ab­ból a cél­ból, hogy meg­vi­tas­suk a szo­ci­a­lis­ta épí­tés sür­gős prob­lé­má­it, és hogy nö­vel­jük együtt­mű­kö­dé­sünk ha­té­kony­sá­gát a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség ke­re­te­in be­lül.
3. Nagy je­len­tő­ség­gel bír­na egy olyan elő­ké­szí­tő mun­ka, amely ar­ra irá­nyul­na, hogy új ba­rát­sá­gi, együtt­mű­kö­dé­si és kölc­sönös se­gít­ség­nyúj­tá­si szer­ző­dé­sek szü­les­se­nek az SZSZSZK és a szö­vet­sé­ges ál­la­mok kö­zött, ame­lyek a le­já­ró je­len­le­gi [sz­erődések] he­lyé­be lép­né­nek, s ame­lyek az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok vi­szony­la­tá­ban az egyen­jo­gú­ság, a ba­rát­ság, a bi­za­lom és a köl­csö­nös fe­le­lős­ség szel­le­mé­ben szü­let­né­nek. Ezek­nek a szer­ző­dé­sek­nek tük­röz­ni­ük kel­le­ne a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köz­ti kap­cso­la­tok új sza­bá­lya­it [és] a je­len­le­gi kap­cso­la­ta­ik új­já­épí­té­sé­ben ren­del­ke­zés­re ál­ló ta­pasz­ta­la­to­kat, ki­zár­va a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köl­csö­nös kap­cso­la­ta­i­ból az oda nem il­lő fel­té­te­le­ket.
4. Ab­ból a tény­ből [kel­le­ne] ki­in­dul­nunk, hogy a szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok vi­szony­la­tá­ban erő­sza­kos mód­sze­rek és kü­lö­nö­sen ka­to­nai erő al­kal­ma­zá­sa ré­szünk­ről tel­je­sen ki van zár­va, még a leg­szél­ső­sé­ge­sebb hely­zet­ben is (ki­vé­ve, ha szö­vet­sé­ge­se­in­ket kül­ső ag­res­­szió ér­né). A ka­to­nai be­avat­ko­zás nem­hogy meg­aka­dá­lyoz­ná, de sú­lyos­bí­ta­ná a szo­ci­á­lis és po­li­ti­kai vál­sá­got, tö­meg­tün­te­té­sek ki­tö­ré­sét, akár fegy­ve­res el­len­ál­lást okoz­na, és vég­ső so­ron el­len­té­tes ha­tás­hoz, a szov­jet­el­le­nes­ség meg­erő­sö­dé­sé­hez ve­zet­ne. Ez ko­mo­lyan alá­ás­ná a Szov­jet­unió te­kin­té­lyét kül­po­li­ti­kai té­ren, meg­ron­ta­ná kap­cso­la­ta­in­kat a ve­ze­tő nyu­ga­ti ha­tal­mak­kal és más or­szá­gok­kal is, [és] nem­zet­kö­zi té­ren a Szov­jet­unió el­szi­ge­te­lő­dés­éhez ve­zet­ne. Ez­zel egyidőben, fon­to­ló­ra vé­ve a je­len­le­gi bo­nyo­lult hely­ze­tet az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­ban, Ke­let-Eu­ró­pá­ban szük­sé­ges fenn­tar­ta­nunk kor­lá­to­zott ka­to­nai je­len­lé­tün­ket mint sta­bi­li­zá­ci­ós té­nye­zőt; a bi­zony­ta­lan hely­zet in­do­kol­hat­ja csa­pa­ta­ink eset­le­ges sze­re­pét a kri­ti­kus bel­poitikai hely­zet­ben.
5. Azon eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok ve­ze­tő­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban, melyek el­lent­mon­dá­so­san fo­gad­ták a szov­jet pe­reszt­roj­kát: vi­szo­nyunk hoz­zá­juk, melyek tar­tóz­ko­dó ma­ga­tar­tást mu­tat­nak a SZSZSZK-ban zaj­ló re­for­mok­kal szem­ben (az NDK, Ro­má­nia, [és] rész­ben Cseh­szlo­vá­kia [és] Bul­gá­ria), ön­mér­sék­let­tel és hű­vö­sen ke­ze­len­dő. Fi­gye­lem­be vé­ve, hogy az új szo­ci­a­lis­ta mo­dell meg­te­rem­té­se ob­jek­tív foly­mat, kap­cso­la­ta­ink­ban a ba­rá­ti or­szá­gok­kal el kel­le­ne ke­rül­ni bár­mi­fé­le szá­mon­ké­rés vagy meg­bé­lyeg­zés kí­sér­le­tét a kü­lön­bö­ző mo­del­lek­re vo­nat­ko­zó­lag, s in­kább át­fo­gó­an meg kel­le­ne osz­ta­ni a ta­pasz­ta­to­kat a szo­ci­a­liz­mus el­mé­le­te és gya­kor­la­ta te­rén. A fő do­log­nak a ba­rá­ta­ink­kal va­ló köl­csö­nös meg­ér­tés­nek kel­le­ne len­nie, hogy a re­for­mo­kat szo­ci­a­lis­ta ala­pon le­hes­sen vég­re­haj­ta­ni. [Ha] a hely­zet rossz­abra for­dul egyik vagy má­sik szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban, tartózkod­nuk kel­le­ne at­tól, amen­­nyi­ben le­het­sé­ges, hogy nyil­vá­nos tá­mo­ga­tást nyújt­sunk a ha­tó­sá­gok olyan el­nyo­mó in­téz­ke­dé­se­i­hez, ame­lyek el­lent­mon­da­nak az em­be­ri jo­gok nem­zet­kö­zi meg­íté­lé­sé­nek.
6. Né­hány szo­ci­a­lis­ta or­szág­ban ko­a­lí­ci­ós kor­mány­zá­son ala­pu­ló ál­la­mi struk­tú­ra ala­kul­hat, ame­lyek­ben az el­len­zék is részt vesz és je­len­tős be­fo­lyás­sal bír; je­len­leg aján­la­tos föl­ven­ni a kap­cso­la­tot az új­já­szer­ve­ző­dő po­li­ti­kai pár­tok­kal, szer­ve­ze­tek­kel és egye­sü­le­tek­kel, be­le­ért­ve az al­kot­má­nyos ke­re­tek kö­zött mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­te­ket is.
7. A szá­mos or­szág­gal fenn­ál­ló, kap­cso­la­ta­ink tör­té­ne­tét má­ig ter­he­lő, ún. „fe­hér fol­tok” el­tün­te­té­se hoz­zá­se­gí­te­ne az SZSZSZK és más szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok köz­ti bi­za­lom nö­ve­lé­sé­hez. Ez kü­lö­nö­sen érin­ti Len­gyel­or­szá­got, Ma­gyar­or­szá­got és Cseh­szlo­vá­ki­át. Az új po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás fé­nyé­ben fel kel­le­ne gyor­sí­ta­ni sa­ját hely­ze­tünk ta­nul­má­nyo­zá­sát az olyan akut kér­dé­sek­ben, mint a „Katyn-ügy”, az 1956-os ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nyek, [és] az 1968-as cseh­szlo­vá­ki­ai vál­ság. Ez­zel kap­cso­lat­ban olyan po­li­ti­ka dön­tés megho­za­ta­la kí­vá­na­tos, amely le­he­tő­vé te­szi a vo­nat­ko­zó le­vél­tá­ri anya­gok­hoz va­ló sza­bad hoz­zá­fé­rést.
8. A tün­te­té­sek el­hú­zód­tak, [és] a tár­sa­da­lom, lé­nye­ges kor­lá­to­zá­sok to­vább­ra is meg­ma­rad­tak a szo­ci­a­lis­ta kö­zös­ség­ben, az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok te­rü­le­tén [és] az ál­lam­pol­gár­ok ma­gán­uta­zá­sa­it il­le­tő­en. Po­li­ti­kai té­ren ez nem szol­gál­ja ér­de­ke­in­ket, [és] el­len­té­tes ha­tás­sal van ke­res­ke­del­mi és gaz­da­sá­gi, tu­do­má­nyos, kul­tu­rá­lis, at­lé­ti­kai és egyéb kap­cso­la­ta­ink fej­lő­dé­sé­re. A szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok ál­lam­pol­gá­rai Szov­jet­uni­ó­ba va­ló uta­zá­si kor­lá­to­zá­sa­i­nak tel­jes meg­szün­te­té­se, a szov­jet ál­lam­pol­gár­ok ezen or­szá­gok­ba uta­zá­sá­nak kér­dé­se, va­la­mit az ezek­hez tar­to­zó fel­té­te­lek meg­te­rem­té­se nap­ja­ink­ra el­ke­rül­he­tet­len­né vált.
9. Fon­tos cél­ként kel­le­ne meg­ha­tá­roz­ni a Var­sói Szer­ző­dés­nek mint az eu­ró­pai szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok ka­to­nai-po­li­ti­kai szö­vet­sé­gé­nek meg­őr­zé­sét. Össz­hang­ban a Var­sói Szer­ző­dés ke­re­te­in be­lül meg­va­ló­sí­tan­dó [és] az együtt­mű­kö­dés ja­ví­tá­sát cél­zó ja­vas­la­ta­ink­kal, azt a vo­na­lat kell kö­vet­ni, [mely­nek ele­mei] a szö­vet­ség te­vé­keny­sé­gé­nek ma­xi­má­lis po­li­ti­zá­lá­sa, mű­kö­dé­si for­má­i­nak de­mok­ra­ti­zá­lá­sa, va­la­mint a hoz­zá­já­ru­lás és az ér­de­kek nö­ve­lé­se min­den tag­ál­lam ré­szé­ről. Eh­hez já­rul­na az őszin­te elv­tár­si lég­kör, a sza­bad és kö­tet­len esz­me­cse­re a Po­li­ti­kai Egyez­te­tő Bi­zott­ság, a Kül­ügy­mi­nisz­te­rek Bi­zott­sá­ga és a Had­ügy­mi­nisz­te­rek Bi­zott­sá­ga ta­lál­ko­zó­in (mi­köz­ben nem feltéte­lenül szük­sé­ges min­den­áron kon­szen­zus­ra jut­ni min­den kér­dés­ben – min­den ál­lam­nak jo­ga van meg­őriz­ni cse­lek­vé­si szad­ságát, ki­fej­te­ni és in­do­kol­ni sa­ját ál­lás­pont­ját a töb­bi szö­vet­sé­ges­nek); a [kép­vi­se­lők] kö­te­le­ző­en vál­ta­ko­zó rend­sze­re a Var­sói Szer­ző­dés min­den szer­vé­ben és in­téz­mé­nyé­ben; ez­zel egyi­de­jű­leg a me­cha­niz­mus ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se vé­gett – egy ál­lan­dó po­li­ti­kai tes­tü­let lét­re­ho­zá­sa, amely a PKB Fő­tit­ká­rá­nak a ko­or­di­ná­tor sze­re­pét nyúj­ta­ná a szö­vet­ség ke­re­te­in be­lül. Egy­sze­rű­sí­te­nünk kell a kon­fe­ren­ci­ák és a Var­sói Szeződés szer­ve­ze­tei ta­nács­ko­zá­sa­i­nak elő­ké­szí­té­sét és le­bo­nyo­lí­tá­sát, s ar­ra kell tö­re­ked­nünk, hogy fo­lya­ma­tos mun­ka­kap­cso­la­tot tart­sunk fenn a szö­vet­sé­ges ál­la­mok­kal.
10. Egy­re sür­ge­tőbb a szö­vet­sé­ges szo­ci­a­lis­ta ál­la­mok köz­ti szo­ros ko­or­di­ná­ció lét­re­ho­zá­sa, te­kin­tet­tel az USA és NA­TO-be­li part­ne­re­i­nek ke­let-eu­ró­pai po­li­ti­ká­já­ra, va­la­mint [szük­sé­ges vol­na] ös­­sze­han­golt stra­té­gia és tak­ti­ka ki­dol­go­zá­sa e te­kin­tet­ben.

(Fordította Vaj­da Bar­na­bás)

Konferencia a Kárpát-medencei magyar kisebbségek nyelvhasználati jogairól (Szabómihály Gizella)

Az utób­bi év­ti­zed­ben Ma­gyar­or­szá­gon mind a nyel­vé­szek, mind pe­dig a jo­gá­szok kö­ré­ben je­len­tős mér­ték­ben meg­nőtt az ér­dek­lő­dés a nyel­vi jo­gi kér­dé­sek irán­t, en­nek fő oka nyil­ván a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in túl­ra szo­rult ma­gyar ki­sebb­sé­gek hely­ze­te volt. A meg­növekedett ér­dek­lő­dést a szá­mos könyv és fo­lyó­irat­ok­ban (pl. Pro Minori­tate, Regio, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás) meg­je­lent ta­nul­mány mel­lett kon­fe­ren­ci­ák so­ra is jel­zi. Be­szá­mo­lóm a 2005. de­cem­ber 2-án Sze­ge­den, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra és az Európa-Tanulmányok Köz­pontja ál­tal A ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog a szom­szé­dos or­szá­gok­ban cím­mel rende­zett kon­fe­ren­ci­á­val kap­cso­la­tos. A kon­fe­ren­cia elő­adá­sai két nagy te­ma­ti­kus blokk­ra osz­lot­tak: a ma­gyar­or­szá­gi jo­gász szak­em­be­rek az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog ál­ta­lá­nos és nem­zet­kö­zi kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­tak, a szom­szé­dos ál­la­mok­ból meg­hí­vott elő­adók pe­dig az adott ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­tét mu­tat­ták be.
Be­ve­ze­tő elő­adá­sá­ban a há­zi­gaz­dá­kat kép­vi­se­lő Tróc­sányi Lász­ló azt te­kin­tet­te át, ho­gyan je­le­nik meg az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­hoz va­ló jog az egyes nem­ze­ti al­kot­má­nyok­ban. A nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok – amen­­nyi­ben az al­kot­mány­ban egy­ál­ta­lán szó­ba ke­rül­nek – vagy az al­kot­mány be­ve­ze­tő ren­del­ke­zé­se­i­ben, a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés alap­ve­tő jel­lem­zői kö­zött, vagy pe­dig az alap­jo­gok­nál sze­re­pel­nek. Az al­kot­má­nyok ab­ban is kü­lön­böz­nek, hogy kol­lek­tív vagy egyé­ni jog­ként ha­tá­roz­zák-e meg a nyel­vi jo­go­kat, ne­ve­sí­tik-e a hi­va­ta­los nyel­vet és a ki­sebb­sé­gi nyel­ve­ket, il­let­ve az utób­bi­ak­nak mi­lyen stá­tuszt tu­laj­do­ní­ta­nak. Az elő­adó Bel­gi­um, Svájc, Finn­or­szág, Ír­or­szág és Spa­nyol­or­szág al­kot­má­nyát po­zi­tív pél­da­ként, Fran­cia­or­szág­ét ne­ga­tív pél­da­ként hoz­ta fel, s a kon­fe­ren­cia egyik cél­ja­ként ép­pen an­nak vizs­gá­la­tát je­löl­te meg, mi­lyen a ma­gyar nyelv stá­tu­sza a szom­szé­dos or­szá­gok­ban.
Több nyel­vi jo­gi pub­li­ká­ció szer­ző­je, Andrássy Györ­gy (Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem) Az anya­nyelv-hasz­ná­la­ti jog jel­le­ge cí­mű elő­adá­sá­ban egy­részt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy az utób­bi idő­ben a nyel­vi jog „pe­ri­fé­ri­kus kér­dés­ből nagy hor­de­re­jű kér­dés­sé vá­lik”, más­részt pe­dig ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy az e szem­pont­ból alap­ve­tő­nek te­kin­tett nem­zet­kö­zi do­ku­men­tu­mok­ban rög­zí­tett (em­be­ri) jo­gok uni­ver­zá­li­sak, a ki­sebb­sé­gi jo­gok pe­dig csak par­ti­ku­lá­ri­sak: egy cso­port, a ki­sebb­ség jo­ga­ként fo­gal­ma­zód­nak meg. Mi­vel a ki­sebb­sé­gi jo­gok exp­li­cit meg­fo­gal­ma­zást nyer­nek, ezért úgy tűn­het, hogy nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gai a ki­sebb­sé­gek­nek van­nak, ho­lott sa­ját nyel­vé­nek min­den hely­zet­re ki­ter­je­dő hasz­ná­la­ta ép­pen a több­ség jo­ga, csak ép­pen ezt a nem­ze­ti al­kot­má­nyok és tör­vé­nyek imp­li­cit mó­don, a hi­va­ta­los nyelv in­téz­mé­nyén ke­resz­tül is­me­rik el. Ez­zel kap­cso­lat­ban utal­ha­tunk ar­ra, hogy az ál­ta­lá­nos em­be­ri és a par­ti­ku­lá­ris nyel­vi jo­gok, va­la­mint az exp­li­ci­ten rend­sze­rint nem meg­fo­gal­ma­zott, de tény­le­ge­sen lé­te­ző szé­les­kö­rű több­sé­gi nyel­vi jo­gok és az exp­li­ci­ten ki­fe­je­ző­dő, de va­ló­já­ban kor­lá­to­zot­tan ér­vé­nye­sü­lő ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok kö­zöt­ti el­lent­mon­dás­ra má­sok is fel­fi­gyel­tek. A nyel­vi jo­gok­nak ed­dig leg­tel­je­sebb „ka­ta­ló­gu­sa­ként” is­mert, de hi­va­ta­los erő­vel nem bí­ró UNESCO­-do­ku­men­tum­ban, a bar­ce­lo­nai nyi­lat­ko­zat­ban, ép­pen ezért a té­te­le­sen fel­so­rolt nyel­vi jo­gok ál­ta­lá­nos em­be­ri és kö­zös­sé­gi jog­ként fo­gal­ma­zód­nak meg, leg­több pont­ja ugyan­is így kez­dő­dik: „min­den nyel­vi kö­zös­ség­nek jo­ga van …”.
Ern­szt Il­di­kó (Károli Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem) szin­tén a nyel­vi jo­gok és a töb­bi em­be­ri jog (a szó­lás­sza­bad­ság, a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma, a ma­gán- és csa­lá­di élet vé­del­me, val­lás­sza­bad­ság stb.) kap­cso­la­tát ele­mez­te a Nyelv­hasz­ná­la­ti jog a nem­zet­kö­zi jog­ban cí­mű elő­adá­sá­ban, de más ös­­sze­füg­gés­ben is, el­ső­sor­ban (nem­zet­kö­zi) bí­ró­sá­gi ügyek és dön­té­sek tük­ré­ben. A leg­több nem­zet­kö­zi do­ku­men­tum ér­tel­mé­ben ugyan­is a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­gok meg­sér­té­se mi­att nem in­dít­ha­tó per, ha­nem csak va­la­mi­lyen más, té­te­le­sen rög­zí­tett jog­hoz kap­cso­ló­dó­an (mint pl. a fent em­lí­tett szó­lás­sza­bad­ság jo­ga vagy a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­ma).
A fon­to­sabb eu­ró­pai do­ku­men­tu­mo­kat te­kin­tet­te át Kö­zös­sé­gi nor­mák az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­ra cí­mű elő­adá­sá­ban Gor­dos Ár­pád (Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal), így rö­vi­den jel­le­mez­te az amsz­ter­da­mi szer­ző­dést (az Eu­ró­pai Unió alap­szer­ző­dé­sét), az Eu­ró­pai Ta­nács és az EBESZ főbb do­ku­men­tu­ma­it (utób­bi ese­té­ben az em­be­ri jo­gi di­men­zi­ó­val fog­lal­ko­zó kop­pen­há­gai utó­ta­lál­ko­zó do­ku­men­tu­mát).
A má­so­dik rész­ben a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar ki­sebb­sé­gek nyel­vi jo­gi hely­ze­tét mu­tat­ták be az aláb­bi elő­adók: Cser­nic­skó Ist­ván (Kár­pát­al­ja, II. Rá­kó­czi Fe­renc Kár­pá­talji Ma­gyar Fő­is­ko­la), Var­ga At­ti­la (Er­dély, par­la­men­ti kép­vi­se­lő), Ve­ress Emőd (Er­dély, RMDSZ Ön­kor­mány­za­ti Fő­osz­tály), Szabómi­há­ly Gi­zel­la (Szlo­vá­kia, Gram­ma Nyel­vi Iro­da), Korhecz Ta­más (Vaj­da­ság, a tar­to­má­nyi kor­mány al­el­nö­ke), Göncz Lász­ló (Szlo­vé­nia, Ma­gyar Nem­ze­ti­sé­gi Mű­ve­lő­dé­si In­té­zet), Sze­ke­res Pé­ter (Hor­vát­or­szág, Ma­gyar Ki­sebb­sé­gi Ta­ná­csok és Kép­vi­se­lők Ko­or­di­ná­ci­ó­ja), Andreas Lanyi (Auszt­ria).
Az elő­adá­sok­ból le­szűr­he­tő ta­nul­sá­go­kat az aláb­bi főbb pon­tok­ban fog­lal­hat­juk ös­­sze:
1. A tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok kö­vet­kez­té­ben és az eu­ró­pai szer­ve­ze­tek­hez (Eu­ró­pai Ta­nács, Eu­ró­pai Unió) va­ló csat­la­ko­zás okán ezek az or­szá­gok ar­ra kény­sze­rül­tek, hogy a ki­sebb­sé­gek jo­ga­it – be­le­ért­ve a nyelv­hasz­ná­la­ti jo­go­kat is – tör­vé­nyi szin­ten is ren­dez­zék, te­hát szin­te min­den or­szág­ban e te­rü­le­ten je­len­tős tör­vény­al­ko­tá­si fo­lya­mat zaj­lott. A ko­ráb­bi hely­zet­hez ké­pest a leg­na­gyobb el­moz­du­lás ta­lán ép­pen Ro­má­ni­á­ban volt. Az al­kot­mány­ban ugyan még min­dig nem­zet­ál­lam­ként van de­fi­ni­ál­va Ro­má­nia, a köz­igaz­ga­tá­si de­cent­ra­li­zá­ció és az új köz­igaz­ga­tá­si tör­vény azon­ban po­zi­tív vál­to­zá­so­kat ho­zott. A ma­gya­rok el­le­ni attroc­itá­sok mi­att úgy tűn­het, hogy a Vaj­da­ság­ban ne­héz a ki­sebb­sé­gek hely­ze­te, ho­lott jog­sza­bá­lyi szin­ten igen­csak elő­re­mu­ta­tó fej­lő­dés van ezen a té­ren: így azok­ban a köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek­ben, ahol egy adott nem­ze­ti­ség lét­szá­ma el­éri a 15%-ot, be kell ve­zet­ni az adott ki­sebb­sé­gi nyelv hi­va­ta­los hasz­ná­la­tát, a já­rá­si szin­tű egy­sé­gek alap­sza­bá­lyuk­ban ha­tá­roz­hat­ják meg, hogy hely­ben mely nyel­vek mi­nő­sül­nek hi­va­ta­los nyelv­nek, s a vaj­da­sá­gi tar­to­má­nyi par­la­ment­ben a ma­gyar­ral együtt hat mun­ka­nyelv van. (En­nek kap­csán ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy Szlo­vá­ki­á­ban a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok köz­gyű­lé­se­i­ben csak a szlo­vák nyelv hasz­nál­ha­tó.)
2. Több­nem­ze­ti­sé­gű ál­la­mok­ról lé­vén szó, a ki­sebb­sé­gek szá­má­ra biz­to­sí­tott jo­gok kö­re, il­let­ve a hi­va­ta­los nyelv és a töb­bi nyelv stá­tu­szá­nak sza­bá­lyo­zá­sa nagy­mér­ték­ben függ az et­ni­kai vi­szo­nyok­tól. Így pél­dá­ul Uk­raj­ná­ban az uk­rán a hi­va­ta­los nyelv, az or­szág ke­le­ti ré­sze­in és bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken (pél­dá­ul a saj­tó­ban és a gaz­da­ság­ban) az orosz nyelv van do­mi­náns hely­zet­ben. Uk­raj­ná­ban te­hát az uk­rán nyelv­nek az oros­­szal szem­be­ni meg­erő­sí­té­se a cél, ez azon­ban hát­rá­nyo­san érin­ti a töb­bi ki­sebb­sé­get, így a ma­gyar­sá­got is. Nagy-Ju­go­szlá­via utód­ál­la­ma­i­ban, fő­leg Hor­vát­or­szág­ban vi­szont a szer­bek „okoz­nak gon­dot”. A biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok te­kin­te­té­ben rend­sze­rint „nagy­vo­na­lúb­bak” azok az or­szá­gok, ahol a több­ség­hez vi­szo­nyít­va a ki­sebb­sé­gek szá­ma és ará­nya ala­csony. A jo­gi sza­bá­lyo­zást néz­ve ide­á­lis­nak tűn­het a hely­zet Szlo­vé­ni­á­ban és rész­ben Auszt­ri­á­ban, pe­dig a va­ló­ság egé­szen más. Mind­két ál­lam­ban arány­lag ki­csi a ma­gyar kö­zös­ség, nyel­vük ala­csony presz­tí­zsű, s ezért az al­kot­mány és a tör­vé­nyek ál­tal biz­to­sí­tott nyel­vi jo­gok in­kább csak szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gű­ek, az­az a ma­gyar la­kos­ság alig-alig él ve­lük, más­részt vi­szont a köz­igaz­ga­tá­si szer­vek sem na­gyon tö­rek­sze­nek ar­ra, hogy ösz­tö­nöz­zék a ki­sebb­sé­gek ez irányú tö­rek­vé­se­it. Más or­szág­ban is szük­ség vol­na azon­ban a na­gyobb mér­té­kű ál­la­mi (el­vi és anya­gi) tá­mo­ga­tás­ra, ugyan­is pél­dá­ul Szlo­vá­ki­á­ra is ér­vé­nyes Korhecz Ta­más meg­ál­la­pí­tá­sa: a Vaj­da­ság­ban le­szok­tat­ták az em­be­re­ket ar­ról, hogy a hi­va­ta­lok­ban a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­ják. A ki­sebb­sé­gi nyel­vi jo­gok a gya­kor­lat­ban leg­in­kább a nagy lét­szá­mú ma­gyar kö­zös­sé­gek­ben (Er­dély, Szlo­vá­kia, Kár­pát­al­ja, Vaj­da­ság) ér­vé­nye­sül­nek és ér­vé­nye­sít­he­tők, ezek a kö­zös­sé­gek ugyan­is szer­ve­zett­ség­ük kö­vet­kez­té­ben ké­pe­sek a kor­lá­to­zott ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás­ból ere­dő hát­rá­nyo­kat sa­ját erő­ből mér­sé­kel­ni, ki­egyen­lí­te­ni.
3. Szin­te min­den elő­adás­ban szó­ba ke­rült egy igen fon­tos kér­dés: a ki­sebb­ség csak ak­kor él­het nyelv­hasz­ná­la­ti jo­ga­i­val, ha en­nek a nyel­vi fel­tét­elei is meg­van­nak, pél­dá­ul a tiszt­vi­se­lők be­szé­lik az adott ki­sebb­sé­gi nyel­vet, van­nak jól kép­zett for­dí­tók, és egy­ál­ta­lán meg­fe­le­lő szín­vo­na­lú­ak a ki­sebb­sé­gi nyel­vű szö­ve­gek. Ezen a té­ren min­den­hol nagy hi­á­nyos­sá­gok mu­tat­koz­nak. Majd­nem min­den­hol prob­lé­ma van a ha­gyo­má­nyos föld­raj­zi ne­vek (hely­ne­vek) fel­tün­te­té­sé­vel, Göncz Lász­ló pél­dá­ul rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy Szlo­vé­ni­á­ban na­gyon sok a hi­bás ma­gyar hely­ség­név­táb­la. Ro­má­ni­á­ban a tör­vé­nye­ket ma­gyar nyel­ven is meg­je­len­te­tik, a for­dí­tók vi­szont egyál­ta­lá­ban nem is­me­rik a ma­gyar jo­gi szak­nyel­vet és stí­lust, ép­pen ezért ezek a szö­ve­gek tel­je­sen al­kal­mat­la­nok ar­ra a cél­ra, ami­re szán­ták őket. Szlo­vá­ki­á­ban is ha­son­ló a hely­zet: a rend­szer­vál­to­zás után itt-ott meg­je­len­te­tett tör­vény­for­dí­tá­sok szín­vo­na­la sem sok­kal jobb, mint a Nem­ze­ti Bi­zott­sá­gok (ké­sőbb Köz­igaz­ga­tás) fo­lyó­irat­ban kö­zöl­te­ké volt, a meg­ér­tést ne­he­zí­ti to­váb­bá a nem egy­sé­ges ter­mi­no­ló­gia­hasz­ná­lat is. Lé­nye­gé­ben min­de­nütt gon­dot okoz az, hogy nincs meg­old­va a for­dí­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa, va­la­mint a tiszt­vi­se­lők nyel­vi to­vább­kép­zé­se.
A szer­ve­zők ígé­re­te sze­rint a kon­fe­ren­cia anya­gát kö­tet­ben is ki­ad­ják, s így majd egy új, bi­zo­nyá­ra hasz­nos és új in­for­má­ci­ó­kat köz­lő ki­ad­ván­­nyal gaz­da­go­dik e te­rü­let szak­iro­dal­ma.

Szabómi­há­ly Gi­zel­la

Simon Attila (összeáll.): A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002) (Vajda Barnabás)

A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­té­nek vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja (1990–2002). Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Si­mon At­ti­la. Somorja–Dunaszer­da­hely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Li­lium Aurum Könyv­ki­adó, 2004, 192 p.

A kö­tet a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­nel­mé­re vo­nat­ko­zó, 1990 és 2002 kö­zött meg­je­lent tör­té­ne­ti szak­mun­kák bib­li­og­rá­fi­á­ját tar­tal­maz­za hat fe­je­zet­ben: A bib­li­og­rá­fi­á­ban fel­dol­go­zott fo­lyó­irat­ok és ta­nul­mány­kö­te­tek jegy­zé­ke; Ál­ta­lá­nos rész; Kro­no­lo­gi­kus rész; Szer­zői név­mu­ta­tó; Tárgy­mu­ta­tó; Cím­mu­ta­tó. Az Ál­ta­lá­nos rész­ben egy­más­tól el­kü­lö­nít­ve ta­lál­ha­tók a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti kér­dé­se­i­vel kap­cso­la­tos írá­sok (2.1. fe­je­zet), a tör­té­ne­ti ké­zi­köny­vek, bib­li­og­rá­fi­ák, kro­no­ló­gi­ák, le­xi­ko­nok (2.2. fe­je­zet), a for­rá­sok (2.3. fe­je­zet) és a kap­cso­ló­dó ré­gió­tör­té­ne­ti szak­iro­da­lom (2.4. fe­je­zet) bib­li­og­rá­fi­ai le­írá­sa. A Kro­no­lo­gi­kus rész a több kor­sza­kot érin­tő szak­mun­kák jegy­zé­ke mel­lett (3.1. fe­je­zet) négy pe­ri­ó­dus­ra oszt­va (1918–1938, 1939–1945, 1945–1948, 1948–1989) tag­lal­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság Tri­a­non utá­ni év­ti­ze­de­i­re vo­nat­ko­zó szak­iro­dal­mat. A 891 bib­li­og­rá­fi­ai tételt tar­tal­ma­zó könyv, kö­szön­he­tő­en a jól át­te­kint­he­tő szer­ke­ze­ti be­osz­tás­nak, meg­bíz­ha­tó el­iga­zo­dást biz­to­sít min­den­ki­nek, aki va­la­mi­lyen ok­ból: szak­iro­da­lom ol­va­sá­sa, adat­el­len­őr­zés, tu­do­má­nyos re­fe­ren­cia stb. vé­gett nyúl hoz­zá. Leg­na­gyobb hasz­na az Ál­ta­lá­nos és a Kro­no­lo­gi­kus rész­ben ta­lál­ha­tó törzs­anyag­nak van, még­pe­dig két ok­ból. Egy­részt a kor­szak, amely­ben ezek a szak­mun­kák íród­tak (1990–2002 kö­zött), a tu­do­má­nyos igé­nyű fel­vi­dé­ki ma­gyar tör­té­net­tu­do­mány éle­dé­sé­nek idő­sza­ka. Ez a folyamat természetesen még ma is tart, de ezen időszak alatt megteremtődtek intézményi keretei. A kö­tet má­sik eré­nye az, hogy Si­mon At­ti­la ha­tá­ro­zott szak­mai kon­cep­ció alap­ján vá­lo­ga­tott. Ahogy ír­ja: „Válogatott bib­li­og­rá­fi­á­ról van szó, amely­ben az ere­de­ti szak­iro­da­lom ka­pott he­lyet. […] Nem ke­rült be vi­szont a kö­tet­be az ún. nép­sze­rű­sí­tő iro­da­lom. […] Ugyan­így nem kap­tak he­lyet ben­ne a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó­ban […] meg­je­lent pub­li­cisz­ti­kai írá­sok sem. Mű­fa­ji szem­pont­ból a mo­nog­rá­fi­á­kat, mono- és politem­atikus ta­nul­mány­kö­te­te­ket, for­rás­ki­ad­vá­nyo­kat, ta­nul­má­nyo­kat vet­tük fel a kö­tet­be” (8–9. p.). Sza­vai ar­ra is fel­hív­ják a fi­gyel­met, hogy tá­ja­in­kon a tu­do­má­nyos szak­iro­da­lom és ugyan­an­nak nép­sze­rűbb, ol­vas­má­nyo­sabb for­má­ja (kü­lön­bö­ző, fő­leg kény­sze­rű okok­ból) ös­­sze­mo­só­dott. Ah­hoz vi­szont, hogy el tud­ja­nak kü­lö­nül­ni egy­más­tól, az­az: más és más kö­zös­ség igé­nye­it tud­ják ma­ga­sabb szin­ten ki­elé­gí­te­ni – inf­rast­ruk­tú­rá­ra van szük­ség. Vé­gig­bön­gész­ve a ne­ve­ket és a cí­me­ket, két-há­rom erős ten­den­cia rög­tön lát­ha­tó. Egy­részt az, hogy mi­lyen nagy­sze­rű tel­je­sít­ményt nyúj­tot­tak fo­lyó­ira­ta­ink (ko­ráb­ban az Iro­dal­mi Szem­le, ké­sőbb a Regio és egy­re erő­tel­jes­eb­ben a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le) és ki­adó­ink (Lilium Aurum, AB-ART, Méry Ratio, Kalligram) az el­múlt bő év­ti­zed­ben a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság do­ku­men­tu­ma­i­nak, for­rá­sa­i­nak köz­lé­se te­rén, pó­tol­va a nem lé­te­ző történelmi fo­lyó­irat hi­á­nyát; ugyan­csak nagy­ra ér­té­ke­len­dők azok a he­lyi kezde­ményzések is, ame­lyek fa­lu- vagy hely­tör­té­ne­ti mun­kák ki­adá­sá­ra ál­doz­nak pénzt. Más szem­pont­ból olyan ez a könyv, mint a meg­te­rí­tett va­sár­na­pi asz­tal: rög­tön lát­szik, mi hi­ány­zik ró­la. Ele­nyé­sző­en ke­vés pl. a he­lyi szer­ző, és egyes kor­szak­ok gya­kor­la­ti­lag fe­hér fol­tok a fel­tö­rek­vő­ben lé­vő szlo­vá­ki­ai ma­gyar his­to­ri­og­rá­fia ágen­dá­ján. Mi­köz­ben vi­szony­lag nagy szám­ban van­nak kép­vi­sel­ve ben­ne az iro­da­lom­mal, de­mog­rá­fi­á­val, is­ko­la, saj­tó- és sport­tör­té­net­tel meg nép­rajz­zal kap­cso­la­tos tu­do­má­nyos igé­nyű mun­kák, meg kell ál­la­pí­ta­ni, hogy rop­pant hé­za­gos a gaz­da­ság- és csa­lád­tör­té­net, és – né­mi­leg meg­le­pő mó­don – rö­vid azok­nak a mun­kák­nak a lis­tá­ja is, ame­lyek tör­té­nel­mi-po­li­ti­kai ös­­sze­füg­gé­sek­re vi­lá­gí­ta­ná­nak rá. Ugyan­csak ke­vés a nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott me­mo­ár­iro­da­lom, és pár ku­ta­tó­tól meg pár rész­kér­dés­től el­te­kint­ve (pl. 1956, 1968, Jog­vé­dő Bi­zott­ság) a lé­te­ző szo­ci­a­liz­mus idő­sza­ká­nak po­li­ti­kai ösz­­sze­füg­gé­se­i­vel, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság leg­újabb ko­ri tör­té­ne­lmé­vel.
Vaj­da Bar­na­bás

Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig (Simon Attila)

Bukovszky Lász­ló (sz­erk.): Mátyus­föld II. Egy ré­gió tör­té­ne­te a XI. szá­zad­tól 1945-ig. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Ki­adó, 2005, 384 p. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 4./

B. Ko­vács Ist­ván je­lent­ke­zé­sé­vel a tu­do­má­nyok szé­les ská­lá­ja a gömöroló­gia tu­do­má­nyá­val gaz­da­go­dott. ő ugyan­is rend­kí­vül cél­tu­da­tos mun­ká­val, a tu­do­mány tel­jes esz­köz­tá­rá­nak a fel­hasz­ná­lá­sá­val, sőt a mo­dern ha­gyo­mány­te­rem­tés esz­kö­ze­it sem mel­lőz­ve he­lyez­te vis­­sza Gömört a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok cél­te­rü­le­tei kö­zé, mi­köz­ben a múlt épí­tő­kö­ve­it fel­hasz­nál­va egy vir­tu­á­lis új ál­lam alap­ja­it is le­rak­ta. Ha­son­ló­an cél­tu­da­tos szán­dé­kot egy-­e­gy ré­gió fel­tá­rá­sá­ra tá­ja­in­kon csu­pán Mátyus­földön ta­pasz­tal­ni, ahol ugyan ki­csit más esz­kö­zök­kel, de egy ré­gió tör­té­ne­ti jel­le­gű új­já­é­lesz­té­sé­nek le­he­tünk ta­núi. S bár nem va­ló­szí­nű, hogy a gömöroló­gia szó min­tá­já­ra a Mátyus­föld­del kap­cso­lat­ban is ki­ala­kul ha­son­ló fo­ga­lom, ám a ré­gió tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó tu­do­mány két­ség­kí­vül él és vi­rág­zik, sőt a je­len re­cen­zió tár­gyát ké­pe­ző ta­nul­mány­gyűj­te­mény alap­ján min­den más fel­vi­dé­ki ma­gyar tá­jat meg­ha­la­dó ered­mé­nye­ket tud fel­mu­tat­ni.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás egy­re in­kább meg­iz­mo­sod­ni lát­szó vo­nu­la­tá­ban is kü­lön hely il­le­ti a Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsel­lyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak a von­zás­kör­ze­té­be és szel­le­mi ki­su­gár­zá­sá­nak a ha­tó­su­ga­rá­ba tar­to­zó kol­lé­gá­kat. Az em­lí­tett le­vél­tár igaz­ga­tó­ja, Novák Ve­ro­ni­ka nem csu­pán a szlo­vá­ki­ai le­vél­tá­ros szak­ma meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lő­je, de le­vél­tá­ro­si mi­vol­tá­ból fa­ka­dó ku­ta­tói ala­pos­sá­ga és a hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge ál­tal is­ko­la­te­rem­tő sze­mé­lyi­ség is. A ma­ga kö­ré gyűj­tött le­vél­tá­ros­ok­ból és tör­té­né­szek­ből ál­ló szer­zői gár­da egy-­e­gy tag­ját ugyan az élet más mun­ka­he­lyek fe­lé so­dor­ja, de egyi­kük sem ta­gad­hat­ja le, hogy a „Novák-iskolá”-ban ne­vel­ked­tek, s egy ki­csit mind­an­­nyi­an Novák Ve­ro­ni­ka „kö­pö­nye­ge alól búj­tak elő”.
Novák Ve­ro­ni­ka és mun­ka­tár­sai már az ed­di­gi­ek­ben is szá­mos ér­té­kes pub­li­ká­ci­ót tet­tek le az asz­tal­ra, s tet­ték ma­gas­ra a mér­cét: szín­vo­na­las te­le­pü­lés­mo­nog­rá­fi­ák, gaz­dag kon­fe­ren­cia­kö­te­te­tek, ér­té­kes ta­nul­má­nyok jel­zik ezt. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet gon­do­zá­sá­ban 2005 vé­gén meg­je­lent Mátyus­föld II. cí­mű ta­nul­mány­kö­tet azon­ban nem­csak hogy „meg­ug­rot­ta” ezt a ma­gas­sá­got, ha­nem ta­lán még felül is múl­ta azt, s jó­ma­gam a már em­lí­tett „Novák-iskola” ed­di­gi leg­ki­tű­nőbb ki­ad­vá­nya­ként tar­tom szá­mon.
Pe­dig Novák Ve­ro­ni­ka ez­út­tal lát­szó­lag a hát­tér­be hú­zó­dott, hi­szen „csu­pán” öt (!) rö­vi­debb, de rend­kí­vül ér­de­kes ta­nul­mány szer­ző­je, míg a kö­te­tet – leg­alább­is úgy ér­zem – el­ső­sor­ban Bukovszky Lász­ló, a Nem­ze­ti Em­lé­ke­zet In­té­ze­te Le­vél­tá­rá­nak igaz­ga­tó­ja „vi­szi a há­tán”, aki egy­ben a ki­ad­vány szer­kesz­tő­je is. Ám ahogy Bukovszky Lász­ló, úgy a kö­tet ös­­sze­sen ki­lenc szer­ző­je kö­zül a leg­töb­ben le­vél­tá­ros­ok, így óha­tat­la­nul is a Novák Ve­ro­ni­ka ál­tal ki­ta­po­sott úton ha­lad­nak.
Bukovszky Lász­ló ta­nul­mány­író­ként és szer­kesz­tő­ként is ki­vá­ló mun­kát vég­zett a kö­tet­ben. En­gem már a kö­tet elő­sza­vá­val meg­győ­zött er­ről, hi­szen a be­ve­ze­tő írást nem­csak ter­je­del­me eme­li az ilyen kö­te­tek­ben meg­szo­kott sok­szor sem­mit­mon­dó frá­zi­sok­kal te­li be­ve­ze­tő szö­ve­gek fe­lé, ha­nem rend­kí­vül gaz­dag in­for­má­ció­tar­tal­ma is. A cí­me el­le­né­re is jog­gal ál­lít­hat­juk, hogy nem elő­szót ol­va­sunk, ha­nem egy ki­tű­nő be­ve­ze­tő ta­nul­mányt, amely mint­egy meg­elő­le­ge­zi, sőt elő­ze­te­sen ös­­sze is fog­lal­ja a kö­tet­ben ol­vas­ha­tó egyéb írá­so­kat.
Sőt még egy szem­pont­ból ki­tű­nő a Bukovszky ál­tal írt Elő­szó: ös­­sze­fog­la­ló jel­le­ge mi­att meg­kön­­nyí­ti az is­mer­te­té­sek és re­cen­zi­ók író­i­nak a sze­re­pét, hi­szen lé­nye­gé­ben min­den fon­to­sat el­mond a kö­tet­ről.
Gon­dos és kon­cep­ci­ó­zus szer­kesz­tői mun­ká­ra utal, hogy a kö­tet­be be­so­rolt 18 ta­nul­mány egy­más­tól jól el­kü­lö­nít­he­tő és gon­dos lo­gi­kai sor­ren­det al­ko­tó cso­por­tok­ra ta­gol­ha­tó. Az el­ső há­rom ta­nul­mány Mátyus­föld fo­gal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sát, a tér­ség köz­igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sét és te­le­pü­lés­há­ló­za­tá­nak gaz­dag ok­le­ve­les for­rá­sok­ra ala­po­zott be­mu­ta­tá­sát tár­ja az ol­va­sók elé, hoz­zá­se­gít­ve ez­zel azo­kat, hogy tá­jé­ko­zód­ni tud­ja­nak a ré­gi­ó­ban és a kö­vet­ke­ző ta­nul­má­nyok ol­va­sá­sa so­rán. S bár Novák Ve­ro­ni­ka A Mátyus­föld tör­té­nel­mi meg­ha­tá­ro­zá­sa cí­mű írá­sa mind­ös­­sze két ol­dal ter­je­del­mű, még­is alap­ve­tő fon­tos­sá­gú, hi­szen a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ol­va­só fe­jé­ben ma is meg­le­he­tő­sen nagy za­var ural­ko­dik a dél-szlo­vá­ki­ai táj­egy­sé­gek fo­gal­mi be­ha­tá­ro­lá­sát il­le­tő­en. Va­la­mi­fé­le rend csak Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za cí­mű mo­nog­rá­fi­á­já­nak kö­szön­he­tő­en lát­szik ki­ala­kul­ni a kér­dés­ben, Novák Ve­ro­ni­ka írá­sa pe­dig vég­le­ge­sen le­zár­hat­ja a Mátyus­föld meg­ha­tá­ro­zá­sa kö­rü­li vi­tá­kat. A könyv szer­kesz­tő­jé­nek, Bukovszky Lász­ló­nak min­dig is szív­ügye volt a köz­igaz­ga­tás-tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­tés, s most sem kell ben­ne csa­lód­nunk, hi­szen a má­so­dik ta­nul­mány­ban ki­tű­nő elem­zé­sét ad­ja a ré­gió igaz­ga­tá­si fej­lő­dé­sé­nek. Írá­sá­ban si­ke­re­sen lép át azon a ne­héz­sé­gen, hogy a Mátyus­föld so­ha­sem al­ko­tott önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­get, s az igaz­ga­tás egyes szint­je­i­nek (vár­me­gye, já­rás, te­le­pü­lés) jól át­te­kint­he­tő fej­lő­dés­tör­té­net­ét vá­zol­ja fel előt­tünk.
A kö­tet kö­vet­ke­ző há­rom ta­nul­má­nya (Novák Ve­ro­ni­ka: A Mátyus­föld a tö­rök szom­széd­sá­gá­ban és II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­ca ide­jén; Strešòák Gá­bor: A Mátyus­föld új­ko­ri ne­mes tár­sa­dal­ma; Bukovszky Lász­ló: Az 1848–1849-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc mátyus­föl­di ese­mé­nyei) Mátyus­föld új­ko­ri tör­té­nel­mét dol­goz­zák fel. Mi­vel ez a kor­szak a re­cen­zens­től meg­le­he­tő­sen ide­gen és tá­vo­li, ezért csu­pán an­­nyit kí­ván meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy Strešòák Gá­bor ta­nul­má­nyát már csak azért is rend­kí­vül fon­tos­nak tart­ja, mert a szer­ző a ha­zai tör­té­net­írás ál­tal mél­tat­la­nul el­ha­nya­golt tár­sa­da­lom­tör­té­ne­tet csem­pé­szi be a kö­tet­be. A Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc és az 1848-as for­ra­da­lom Mátyus­föl­di vo­nat­ko­zá­sa­it fel­dol­go­zó két ta­nul­mány pe­dig ar­ra le­het más vi­dé­kek ku­ta­tói szá­má­ra is pél­da, ho­gyan le­het a fel­lel­he­tő le­vél­tá­ri for­rá­sok op­ti­má­lis ki­hasz­ná­lá­sá­val egy-­e­gy or­szá­gos je­len­tő­sé­gű ese­mény re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­it úgy fel­dol­goz­ni, hogy az új ele­mek­kel gaz­da­gít­sa az egész ma­gyar és szlo­vák tör­té­net­tu­do­mányt is. S per­sze az sem mel­lé­kes, hogy ezek az írá­sok rend­kí­vül él­ve­ze­te­sek, s hi­he­tet­len men­­nyi­sé­gű új is­me­ret­tel gaz­da­gít­ják az ol­va­sót.
Az in­kább po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti jel­le­gű írá­sok so­rát a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kor­szak­kal fog­lal­ko­zó két ta­nul­mány zár­ja. El kell árul­nom, hogy Bukovszky Lász­ló Ál­lam­ha­tal­mi vál­to­zá­sok a Mátyus­földön 1918–1919-ben és 1938-ban cí­mű ta­nul­má­nya a re­cen­zens leg­ked­ve­sebb írá­sa a kö­tet­ből. S nem­csak azért mert sa­ját szak­te­rü­le­té­ről van szó, de azért is, mert ki­tű­nő­en meg­írt, él­ve­ze­tes ol­vas­mány. A szer­ző ál­tal vá­lasz­tott meg­kö­ze­lí­tés több mint ér­de­kes, hi­szen 1918/1919-es és az 1938/1939-es im­pé­ri­um­vál­tá­son ke­resz­tül mu­tat­ja be a ré­gió po­li­ti­kai tör­té­né­se­it. Az 1918/1919-es tör­té­né­se­ket il­le­tő­en a rend­kí­vül ér­té­kes és má­ig kel­lő­en ki nem hasz­nált for­rás­anyag­ra ala­po­zott ta­nul­mány ugyan­is lát­ha­tó­vá és ért­he­tő­vé te­szi az im­pé­ri­um­vál­tás fo­lya­ma­tát, ame­lyet ed­dig in­kább csak a jel­sza­vak és az or­szá­gos po­li­ti­ka szint­jén tud­tunk ér­tel­mez­ni. Írá­sá­ból ed­dig más­hol nem ta­pasz­tal­ha­tó plasz­ti­kus mó­don bon­ta­ko­zik ki az, ho­gyan zaj­lott le egy ré­gió szint­jén az, amit im­pé­ri­um­vál­tás­nak szo­kás ne­vez­ni, mi­köz­ben sejt­jük azt, hogy ez a fo­lya­mat Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­ban is ha­son­ló mó­don tör­tén­he­tett. Bukovszky eköz­ben szám­ta­lan olyan so­ha sen­ki ál­tal nem el­len­őr­zött fél­iga­zsá­got cá­fol meg és dönt rom­ba, amely a té­má­val fog­lal­ko­zó szak­iro­da­lom leg­több­jé­ben meg­ta­lál­ha­tó.
A két há­bo­rú kö­zöt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka re­gi­o­ná­lis vo­nat­ko­zá­sa­i­nak a fel­tá­rá­sá­ra vál­lal­ko­zott Pá­lin­kás Lász­ló a Po­li­ti­kai pár­tok és moz­gal­mak és a po­li­ti­kai rend­szer a Mátyus­földön az el­ső Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság idő­sza­ká­ban (1918–1938) cí­mű írá­sá­ban. Ta­nul­má­nyá­ban azon­ban nem iga­zán si­ke­rült túl­lép­ni az ed­di­gi szak­iro­da­lom is­me­re­te­in, s meg­íté­lé­sünk sze­rint ke­vés­sé si­ke­rült ki­hasz­nál­nia a le­vél­tá­ri for­rá­sok nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­ge­ket. Alap­ve­tő gond­ként ér­tel­me­zem a dol­go­zat­ban azt, hogy a szer­ző a szak­iro­da­lom ál­ta­lá­nos fel­fo­gá­sá­val el­len­tét­ben (ame­ly a kor­mán­­nyal együtt­mű­kö­dő né­met és ma­gyar pár­to­kat ne­ve­zi meg így) az ak­ti­vis­ta jel­zőt a cseh­szlo­vák pár­tok­ra is hasz­nál­ja. Hasz­nos lett vol­na, ha a szer­ző meg­in­do­kol­ja ezt a szo­kat­lan fo­ga­lom­hasz­ná­la­tot.
A kö­tet kö­vet­ke­ző nagy egy­sé­gét a gaz­da­ság­tör­té­ne­ti szem­pon­tú írá­sok ad­ják (Novák Ve­ro­ni­ka: A mátyus­föl­di cé­hek; Pukkai Lász­ló: A me­ző­gaz­da­ság, a szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom és a ke­res­ke­de­lem ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön 1848–1945 kö­zött; Pokreis Hilde­gar­da: A gyá­ri­pa­ri ter­me­lés ki­ala­ku­lá­sa a Mátyus­földön; Gauc­sík Ist­ván: Re­gi­o­ná­lis jel­le­gű ke­res­ke­del­mi ban­kok a Mátyus­földön (1867–1950).
Kö­zü­lük szá­mom­ra leg­ér­de­ke­sebb­nek a mátyus­föl­di hely­tör­té­net­írás meg­ha­tá­ro­zó alak­já­nak, Pukkai Lász­ló­nak a ta­nul­má­nya bi­zo­nyult. A szer­ző gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dé­sét és gaz­dag is­me­re­te­it már ko­ráb­bi mun­ká­i­ban (lásd pél­dá­ul a Hanza Szö­vet­ke­ze­ti Moz­ga­lom­ról írt mo­nog­rá­fi­á­ját) is bi­zo­nyí­tot­ta, s most is­mét ta­nú­jel­ét ad­ja en­nek. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti te­le­pí­té­sek­kel fog­lal­ko­zó rész­ben azon­ban né­hány pon­tat­lan­ság és fo­ga­lom­za­var is fel­fe­dez­he­tő. A szer­ző a 215/1919-es tör­vény kap­csán ki­sa­já­tí­tá­so­kat em­lít, s ez­zel át­ve­szi a ko­ráb­bi szak­iro­da­lom té­ve­dé­sét (lásd pél­dá­ul Popé­ly Gyu­la El­len­szél­ben cí­mű mun­ká­ját). A tör­vény va­ló­já­ban azon­ban ele­ve ki­zár­ta a ki­sa­já­tí­tás le­he­tő­sé­gét, és he­lyet­te a sok­kal ha­tá­ro­zat­la­nabb je­len­tés­tar­tal­mú „le­fog­la­lás” fo­gal­mát ve­zet­te be, amely az Ag­rár­párt ér­de­ke­i­nek job­ban meg­fe­lelt. Ezt Cseh­szlo­vá­kia Leg­fel­sőbb Bí­ró­sá­gá­nak 1921-es vég­zé­se ki­mond­ta, amely sze­rint „a nagy­bir­tok­ok­nak a le­fog­la­lá­si tör­vény ál­tal vég­re­haj­tott le­fog­la­lá­sa sem­mi­kép­pen sem je­lent ki­sa­já­tí­tást. A le­fog­la­lás ál­tal az ed­di­gi tu­laj­do­no­sok nem ve­szí­tik el tu­laj­don­jo­gu­kat, s az nem száll át az Ál­la­mi Föld­hi­va­tal ál­tal kép­vi­selt ál­lam­ra, s a le­fog­la­lás után is az ere­de­ti sze­mély ma­rad a tu­laj­do­nos. A le­fog­la­lás csu­pán va­la­mi­fé­le köz­jo­gi kor­lá­to­zás alá he­lye­zi az érin­tett tu­laj­do­nost, aki ezek után már nem ren­del­kez­het sza­ba­don a le­fog­la­lás alá eső bir­tok fö­lött.” A ku­ta­tá­sok ma már meg­ha­lad­ták azo­kat az ada­to­kat is, ame­lye­ket Pukkai Lász­ló a ko­ló­ni­ák szá­mát te­kint­ve kö­zöl. Sa­ját ku­ta­tá­si ada­ta­im sze­rint – ame­lyek már több al­ka­lom­mal is pub­li­ká­lás­ra ke­rül­tek – ugyan­is a ko­ló­ni­ák szá­ma mes­­sze meg­ha­lad­ja a szer­ző ál­tal fel­tün­te­tett 80-at, s a ko­ló­ni­á­kon le­te­le­pí­tett csa­lá­dok szá­ma pe­dig nem 2054 ha­nem több mint 3 ezer.
Fi­gye­lem­re mél­tó írás Pokreis Hilde­gardá­nak a mátyus­föl­di gyár­ipar­ról írt ta­nul­má­nya, amely a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a ré­gi­ó­ban gyö­ke­ret vert gyár­ipar szí­nes és ér­de­kes lel­tá­rát tár­ja elénk. A ta­nul­sá­gos írás nem­csak a bol­dog bé­ke­idők má­ig utá­noz­ha­tat­lan ívű gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét rög­zí­ti, de szép pél­dá­ját ál­lít­ja elénk an­nak is, ho­gyan le­het egy-­e­gy ré­gió ter­mé­sze­tes adott­sá­ga­i­ra és az egyé­ni vál­lalkozóked­vre épít­ve fej­lesz­te­ni a gaz­da­sá­got, majd azt tu­da­to­san le­rom­bol­ni (lásd a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő ese­mé­nye­ket).
Gauc­sík Ist­ván írá­sai ál­ta­lá­ban nem köny­­nyed ol­vas­má­nyok, de rend­kí­vül fon­to­sak. A pénz­in­té­ze­tek tör­té­ne­te vi­szony­lag szűk szak­mai ré­te­get fog­lal­koz­tat, s a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás­ban Gauc­síkon kí­vül ér­dem­ben nem is fog­lal­ko­zott ez­zel sen­ki. A fi­a­tal tör­té­nész tol­lá­ból azon­ban az utób­bi két-há­rom év­ben szá­mos ta­nul­mány lá­tott e té­má­ban nap­vi­lá­got, ame­lyek re­mél­he­tő­leg ha­ma­ro­san egy bank­tör­té­ne­ti mo­nog­rá­fi­á­vá áll­nak majd ös­­sze. Nagy szük­ség len­ne rá.
A kö­tet utol­só nagy te­ma­ti­kus egy­sé­gét a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti jel­le­gű ta­nul­má­nyok al­kot­ják (Bukovszky Lász­ló: A mű­velt­ség és a köz­mű­ve­lő­dés év­szá­za­dai a Mátyus­földön; Pokreis Hilde­gar­da: Ele­mi ok­ta­tás a Mátyus­földön; Novák Ve­ro­ni­ka: A vágsel­lyei je­zsu­i­ta kol­lé­gi­um; Sza­bó Esz­ter: Mátyus­föl­di egy­ház­tör­té­net; Né­meth Eri­ka: A Mátyus­föld tár­sa­dal­mi, nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­tel­ének ala­ku­lá­sa; Bukovszky Lász­ló: A köz­egész­ség­ügy ala­ku­lá­sa és jó­té­kony­sá­gi in­téz­mé­nyek a Mátyus­földön). Az egye­sü­le­ti éle­tet, a köz­ok­ta­tást, hit­éle­tet stb. be­mu­ta­tó írá­sok egy gaz­dag kul­tú­rá­val, sű­rű is­ko­la­há­ló­zat­tal, vi­rág­zó egy­há­zi és egye­sü­le­ti élet­tel ren­del­ke­ző ré­gió ké­pét idé­zik elénk. Ám azt is, hogy ez a vi­rág­zás ho­gyan las­sul le az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en, majd mi­ként rom­bol­ja szét a ko­ra­be­li struk­tú­rá­kat a má­so­dik vi­lág­égést kö­ve­tő po­li­ti­ka.
A Mátyus­föld II. cí­mű kö­te­tet a ben­ne ta­lál­ha­tó gon­do­la­tok mel­lett a gaz­dag kép­anyag (mint­egy 120 kép és rajz), va­la­mint a kö­zel 50 táb­lá­zat te­szi tar­tal­ma­sab­bá. Kü­lön öröm az ol­va­só szá­má­ra, hogy a kö­tet vé­gén köz­lik a ké­pek és táb­lá­za­tok jegy­zé­két. Bosz­­szan­tó csu­pán az, hogy a fel­so­ro­lás­ból 3 kép ki­ma­radt, s saj­nos épp há­rom olyan, amely­nek le­lő­he­lye a recen­zálót kü­lö­nö­sen ér­de­kel­né. Ma­ga a kö­tet szép ki­ál­lí­tá­sú, kö­tött könyv, amely sok­szo­ri for­ga­tás után is egy­ben ma­rad.
Ha a Mátyus­föld II. je­len­tő­sé­gét akar­nánk mél­tat­ni, ke­res­ve se ta­lál­nánk jobb sza­va­kat, mint ame­lyek az Elő­szó­ban ol­vas­ha­tók: „A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás több év­ti­ze­des adós­sá­gát pó­tol­ja ez a vál­lal­ko­zás. A töb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gyar táj­egy­ség­hez, ré­gi­ó­hoz ké­pest a Mátyus­föld gaz­dag és for­du­la­tos tör­té­nel­mi múlt­já­nak be­mu­ta­tá­sá­ra több ok­ra vis­­sza­ve­zet­he­tő­en ed­dig még nem vál­lal­ko­zott sen­ki” (7. p.). Egy va­la­mi­ben azon­ban még­is kor­ri­gál­nunk kell Bukovszky Lász­lót. Az, hogy Mátyus­föld és Dél-Szlo­vá­kia más ré­gi­ó­i­nak tör­té­ne­ti fel­dol­go­zá­sa ed­dig vá­ra­tott ma­gá­ra, ko­ránt­sem csak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tör­té­net­írás adós­sá­ga, ha­nem az egész szlo­vák his­to­ri­og­rá­fi­áé, amely a mai ál­lam­ha­tá­ro­kat ugyan szí­ve­sen ve­tí­ti vis­­sza a kö­zép­kor­ba is, ám eköz­ben nem­igen vesz tu­do­mást ar­ról, hogy ezt a te­ret nem csak a szlo­vák et­ni­kum töl­töt­te és töl­ti ki.
Más­részt pe­dig a kö­tet mun­ká­it ol­vas­ván egy per­cig sem ér­zem, hogy azo­kat a ki­sebb­sé­gi tör­té­net­írás mű­fa­já­ba kel­le­ne be­so­rol­ni. A Mátyus­föld II. ugyan egy ré­gi­ót vá­laszt ki vizs­gá­la­ta tár­gyá­vá, ám esz­kö­zei, né­ző­pont­ja, fel­fo­gá­sa ko­ránt­sem pro­vin­ci­á­li­sak vagy ki­sebb­ség­tör­té­ne­ti szem­pon­tú­ak. A kö­tet ugyan­is egy ré­gió po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti fej­lő­dé­sét kí­ván­ja vé­gig­kö­vet­ni az al­cím­ben is jel­zett 11. szá­zad­tól 1945-ig. S hogy en­nek a tör­té­net­nek a sze­rep­lői több­nyi­re ma­gya­rok, azt nem a szer­zők szán­dé­ká­nak ered­mé­nye, ha­nem a va­ló­ság visz­­sza­tük­rö­ző­dé­se. Ám a kö­tet egy­aránt szól az itt élő szlo­vá­kok­hoz, a va­la­ha itt élt né­me­tek­hez, zsi­dók­hoz, akik a kö­tet­ben sa­ját múlt­juk min­den­nap­ja­i­ra is­mer­het­nek rá. Misz­ti­fi­ká­lás és mí­tosz­te­rem­tés nél­kül. Aho­gyan egy ré­gió­tör­té­net­nek ki kell néz­nie.
Si­mon At­ti­la

Gulyás László: Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák–Magyar Monarchiától napjainkig (Kugler József)

Gu­lyás Lász­ló: Két ré­gió – Fel­vi­dék és Vaj­da­ság – sor­sa az Osztrák–Magyar Mo­nar­chi­á­tól nap­ja­in­kig. Bu­da­pest, Ha­zai Tér­ség­fej­lesz­tő Rt., 2005, 234 p.

Több mint nyolc év­ti­ze­des kény­sze­rű el­zár­kó­zás után az ez­red­for­du­ló­tól re­á­lis cél­ként fo­gal­ma­zód­hat meg, hogy a Kár­pát-me­den­ce egy­más­sal szom­szé­dos, közigaz­ga­tá­si­lag azon­ban más-más ál­lam fenn­ha­tó­sá­ga alá tar­to­zó ré­gi­ói kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés új­ból in­ten­zí­veb­bé vál­jon. A meg­va­ló­su­lás út­ja azon­ban még rö­gös. A ke­se­rű tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­latok és az egy­más irán­ti köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­ság mi­att, nem utol­sósor­ban pe­dig a gaz­da­ság és tár­sa­da­lom kény­sze­rű át­ala­kí­tá­sá­ból adó­dó szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek kö­vet­kez­mé­nye­ként (a né­hány jó pél­da és az itt-ott ki­bon­ta­ko­zó ked­ve­ző ten­den­cia el­le­né­re) a Kár­pát-me­den­ce né­pei és ál­la­mai kö­zöt­ti új tí­pu­sú kap­cso­lat­épí­tés még csak a kez­de­ti aka­dá­lyo­kat vet­te si­ke­re­sen. Ezért is fon­tos szá­munk­ra a kör­nyék­be­li or­szá­gok, il­let­ve azok ve­lünk ha­tá­ros tér­sé­ge­i­nek (ré­gi­ó­i­nak) mi­nél át­fo­góbb is­me­re­te, kö­zös tör­té­nel­mi múl­tunk fel­dol­go­zá­sa, amelyhez hat­ha­tós se­gít­sé­get nyújt­hat Gu­lyás Lász­ló köny­ve, aki nem­ré­gi­ben a Pé­csi Tu­do­mány­egye­tem Re­gi­o­ná­lis Po­li­ti­ka és Gaz­da­ság­tan Dok­to­ri Is­ko­lá­ja hall­ga­tó­ja­ként si­ke­re­sen meg­vé­dett PhD dol­go­za­tá­nak bő­ví­tett vál­to­za­tát ad­ta köz­re az ér­dek­lő­dők szá­má­ra.
A szer­ző az ál­ta­la meg­fo­gal­ma­zott cél­ki­tű­zést – mi­sze­rint „fel kí­ván­ja tár­ni az ál­lam­szer­ke­ze­ti vál­to­zá­sok gaz­da­sá­gi és re­gi­o­ná­lis ve­tü­le­tét, és ezen be­lül hang­súlyt kí­ván fek­tet­ni az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia egy­ko­ri ré­gi­ói ál­tal az el­múlt nyolc­van év­ben be­járt fej­lő­dé­si út­ra” – kö­vet­ke­ze­te­sen vég­hezvit­te. A kö­tet hét szer­ke­ze­ti egy­ség­re ta­go­ló­dik.
A ta­nul­mány el­ső fe­je­ze­te a Mo­nar­chia struk­tu­rá­lis jel­lem­ző­it mu­tat­ja be, kü­lön is ki­emel­ve a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág re­gi­o­ná­lis fej­lő­dé­sé­nek sa­já­tos­sá­ga­it és a gaz­da­ság ön­fej­lő­dé­sé­ből fa­ka­dó region­al­itást, meg­ál­la­pít­va egyút­tal azt is, hogy ezen idő­szak­ra kör­vo­na­la­zód­ni kezd­tek a mag­te­rü­le­tek, és el­kü­lö­nít­he­tők bi­zo­nyos ré­gió­kez­de­mé­nye­zé­sek is. Azok azon­ban ki­ter­je­dé­sük­ben kü­lön­böz­tek a ké­sőb­bi or­szág­ha­tár-vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő ré­gi­ók­tól, köz­tük a szer­ző ál­tal be­mu­ta­tot­tak­tól is. E fe­je­zet­ben ki­te­kin­tést ta­lá­lunk még a du­a­lis­ta ál­la­mot vagy an­nak egyes tér­sé­ge­it érin­tő idő­le­ges közigaz­ga­tá­si re­for­mok­ról vagy az et­ni­kai in­dít­ta­tá­sú re­gi­o­ná­lis el­kép­ze­lé­sek­ről (Szerb Vaj­da­ság, Teme­si Bán­ság, Au­rél Popovi­ci ter­ve­ze­te, il­let­ve a szlo­vák vo­nat­ko­zá­sú „Triasmappa”) is.
A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág fel­bom­lá­sá­tól nap­ja­in­kig el­telt több mint nyolc év­ti­ze­det a vi­lág­po­li­ti­kai vál­to­zá­sok­nak meg­fe­le­lő­en öt pe­ri­ó­dus­ra (az el­ső vi­lág­há­bo­rú és azt le­zá­ró bé­ke, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti két év­ti­ze­d, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú évei, a szo­ci­a­liz­mus kor­sza­ka és a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő évek) osz­tot­ta fel a szer­ző. Egy-­e­gy idő­szak elem­zé­sét a kon­ti­nens és a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­bi­li­tá­sát vagy ép­pen in­sta­bi­li­tá­sát meg­ha­tá­ro­zó nagy­ha­tal­mi-po­li­ti­kai és dip­lo­má­ci­ai ös­­sze­te­vők fel­vá­zo­lá­sá­val ve­ze­ti be. Ezt kö­ve­tő­en a ha­tár­vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­te­ket (Cseh­szlo­vá­kia és Ju­go­szlá­via, il­le­tő­leg azok kü­lön­fé­le te­rü­le­ti és el­ne­ve­zés­be­li mó­do­su­lá­sai) elem­zi, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a nem­ze­ti­sé­gi vi­szo­nyok, az et­ni­kai tér­szer­ke­zet ala­ku­lá­sá­ra és a vizs­gált ré­gi­ók or­szá­gon be­lül el­fog­lalt hely­ze­té­re, „hi­e­rar­chi­á­já­ra”.
A ta­nul­mány egyik leg­fon­to­sabb ré­sze, ami­kor a szer­ző a ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­nek, leg­in­kább azon­ban ha­nyat­lá­sá­nak oka­i­val, min­de­nek­előtt a köz­pon­to­sí­tó, a kü­lön­bö­ző fej­lett­sé­gű és et­ni­ku­mú te­rü­le­te­ket ös­­sze­ol­vasz­ta­ni szán­dé­ko­zó ál­lam­ha­ta­lom sze­re­pé­vel is­mer­te­ti meg az ol­va­sót. Így egye­bek mel­lett a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti év­ti­ze­dek­ről a kö­vet­ke­ző­ket ál­la­pít­ja meg: „a cseh pol­gár­ság – a prá­gai kor­mány hat­ha­tós tá­mo­ga­tá­sá­val – sa­ját po­li­ti­kai ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en mint­egy bel­ső gyar­mat­ként ke­zel­te Szlo­vá­ki­át”. Ugyan­ak­kor az is kör­vo­na­la­zó­dik a ta­nul­mány­ból, hogy a szlo­vák nyel­vű igaz­ga­tás és ok­ta­tá­si inf­rast­ruk­tú­ra ki­épü­lé­se te­rén je­len­tős ered­mé­nye­ket ér­tek el Szlo­vá­ki­á­ban a hú­szas–har­min­cas évek­ben. Igaz, mind­ez az egy­sé­ges „csehs­zlo­vak­iz­mus” je­gyé­ben tör­tént, ami gya­kor­la­ti­lag egyet je­len­tett a cseh he­ge­món­ia meg­va­ló­su­lá­sá­val, a ko­ráb­ban ki­lá­tás­ba he­lye­zett szlo­vák au­to­nó­mia­tö­rek­vé­sek és a ma­gyar ki­sebb­ség vis­­sza­szo­rí­tá­sá­val. A fel­vi­dé­ki (szlo­vá­ki­ai) ma­gyar pa­rasz­ti tár­sa­dal­mat el­lent­mon­dá­so­san érin­tet­te a „re­pub­lika” ag­rár­po­li­ti­ká­ja. A zöm­mel ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű fel­vi­dé­ki nagy­bir­to­ko­so­kat és a bir­to­ko­kon élő ma­gyar aj­kú me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ká­so­kat egy­ér­tel­mű­en súj­tot­ta a föld­re­form, mi­vel bir­to­ka­ik­tól, il­let­ve lét­alap­juk­tól fosz­tot­ták meg őket. A bir­to­kos ma­gyar pa­rasz­ti csa­lá­dok (ter­mé­sze­te­sen a szlo­vá­kok­kal együt­t) azon­ban so­kat pro­fi­tál­tak az új ál­lam­szer­ve­zet (az ak­ko­ri Eu­ró­pa egyik leg­fej­let­tebb ipa­ri or­szá­ga) ál­tal nyúj­tott le­he­tő­sé­gek­ből. In­ten­zív nö­vé­nyi kul­tú­rák ho­no­sod­tak meg, és ta­lál­tak új pi­a­cot a cseh–mor­va te­rü­le­te­ken, meg­fe­le­lő jö­ve­del­met biz­to­sít­va a mátyus­föl­di és csal­ló­kö­zi gaz­dák­nak, akik ép­pen e jö­ve­de­lem se­gít­sé­gé­vel épí­tet­ték új­já la­kó­épü­le­te­i­ket, fej­lesz­tet­ték gaz­da­sá­ga­ik tech­ni­kai szín­vo­na­lát.
Még el­lent­mon­dá­so­sab­ban ala­kult a Vaj­da­ság sor­sa a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban. Szer­bia ka­to­nai ere­je a há­bo­rút kö­ve­tő­en ar­ra még ele­gen­dő­nek bi­zo­nyult, hogy bal­ká­ni te­rü­le­ti nye­re­sé­gét meg­szi­lár­dít­sa. A tel­je­sen el­té­rő gaz­da­sá­gi fej­lett­sé­gű és kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző tér­sé­gek in­teg­rá­lá­sá­ra azon­ban már alig volt ké­pes.
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú idő­sza­ká­ban a Né­met­or­szág ve­ze­té­se alatt meg­élén­kü­lő tér­ség­be­li ha­di­gaz­da­sá­gi rend­szer gaz­da­ság­fej­lesz­tő ha­tá­sa­i­nak mind ez ide­ig ke­vés­bé is­mert szlo­vá­ki­ai ered­mé­nye­i­ről is tá­jé­ko­zód­hat az ol­va­só.
A há­bo­rús ese­mé­nyek kö­vet­kez­mé­nye­ként szét­esett Ju­go­szlá­via te­rü­le­tén átmene­ti­leg ha­tal­mi-po­li­ti­kai vá­kuum ke­let­ke­zett. En­nek a rö­vid idő­szak­nak az egyik me­rész po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sét je­len­tet­te a né­met stra­té­gák ál­tal ki­dol­go­zott új ál­lam, a Prinz Eugen Gau ter­ve­ze­te, ame­lyik Ba­ra­nyá­tól egé­szen a krassó-szörényi szén­me­den­cé­ig hú­zó­dott vol­na, lét­fon­tos­sá­gú nyers­anya­go­kat (vas­érc, szén) és je­len­tős men­­nyi­sé­gű élel­mi­szert biz­to­sít­va Né­met­or­szág­nak, egyút­tal azon­ban a még a tri­a­no­ni országterület in­teg­ri­tá­sát is meg­nyir­bál­va.
Az öt­ve­nes évek­től vég­be­me­nő Kár­pát-me­den­cei re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok­ról is rész­le­te­sebb elem­zést ad köz­re Gu­lyás Lász­ló. Így egye­bek mel­lett szám­sor­ok­kal bi­zo­nyít­ja Szlo­vá­kia fo­ko­za­tos fel­zár­kó­zá­sát a cseh or­szág­rész mel­lé. (1979-re csak­nem meg­va­ló­sult – leg­alább­is a leg­fon­to­sabb men­­nyi­sé­gi mu­ta­tó­kat te­kint­ve – a ke­le­ti or­szág­rész fel­zár­kó­zá­sa.)
A hat­va­nas–het­ve­nes évek vaj­da­sá­gi vál­to­zá­sa­i­nak ös­­szeg­zé­se so­rán azon­ban meg­ál­la­pít­ja: „A ju­go­szláv ál­lam diszk­ri­mi­ná­ci­ós re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ja kö­vet­kez­té­ben gaz­da­sá­gi fej­lett­ség te­kin­te­té­ben a Vaj­da­ság egy­re job­ban le­ma­radt Szlo­vé­ni­á­tól”. Pe­dig ezen idő­szak a vaj­da­sá­gi­ak szá­má­ra (nem­ze­ti­sé­gi kü­lönb­ség nél­kül) az arany­kort (vi­lág­út­le­vél, nyu­ga­ti mun­ka­vál­la­lás, áru­bő­ség és re­la­tív sza­bad­ság) je­len­tet­ték, ne­megy­szer ki­vált­va a szom­szé­dos ál­la­mok pol­gá­ra­i­nak irigy­sé­gét is.
Vé­gül a kon­ti­nens a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni négy és fél év­ti­ze­des po­li­ti­kai-ha­tal­mi egyen­sú­lya fel­bom­lá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye­i­vel is­mer­ked­het meg az ol­va­só. En­nek ré­sze Cseh­szlo­vá­kia bé­kés és a dél­szláv ál­lam sú­lyos em­be­ri és anya­gi ál­do­za­to­kat kö­ve­te­lő fel­bom­lá­sa is. Az új vi­szo­nyok kö­zött a még min­dig je­len­tős be­fo­lyás­sal ren­del­ke­ző cent­ra­li­zá­ci­ós po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­sek mel­lett a ré­gi­ók fel­tá­ma­dá­sa is nyo­mon kö­vet­he­tő a Kár­pát-me­den­cé­ben. Az eurorégiós együtt­mű­kö­dés táv­la­ta­i­val, köz­tük a már mű­kö­dő Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégió lét­re­ho­zá­sá­nak kö­rül­mé­nye­i­vel, ed­di­gi ered­mé­nyi­nek fel­vá­zo­lá­sá­val és vé­gül a konk­lú­zi­ók le­vo­ná­sá­val zá­rul a könyv.
A ta­nul­mány mon­da­ni­va­ló­ját több mint fél­száz táb­lá­zat és kö­zel har­minc tér­ké­pes áb­ra te­szi szeml­éle­tes­sé, míg a hi­vat­ko­zott iro­da­lom szá­ma meg­kö­ze­lí­ti a há­rom­szá­zat. A té­má­hoz kap­cso­ló­dó ma­gyar nyel­vű szak­iro­da­lom csak­nem tel­jes, és a szer­ző szá­mos e kér­dés­kört érin­tő an­gol nyel­vű szak­köny­vet is fel­hasz­nált vég­kö­vet­kez­te­té­sei le­vo­ná­sá­hoz, és a kö­zölt áb­rák egy ré­szé­nek meg­al­ko­tá­sá­ban is te­vé­ke­nyen részt vett. Gu­lyás Lász­ló ugyan­is szá­mos fi­a­tal tör­té­nész kol­lé­gá­já­val együtt tag­ja volt an­nak a ku­ta­tó­cso­port­nak, ame­lyik Pándi La­jos irá­nyí­tá­sá­val ös­­sze­ál­lí­tot­ta a szak­mai kö­rök el­is­me­ré­sét ki­vál­tó Köz­tes-Eu­ró­pa 1763–1993 cí­mű tér­kép­gyűj­te­ményt.
Gu­lyás Lász­ló a Kár­pát-me­den­ce két ré­gi­ó­já­nak a Fel­vi­dék (Szlo­vá­kia) és a Vaj­da­ság (Bács­ka, Bán­ság) 20. szá­za­di fej­lő­dé­si pá­lyá­já­ról ké­szí­tett kö­zért­he­tő stí­lus­ban gaz­dag for­rás­anyag­ra ala­po­zott ös­­sze­fog­la­lót. Kü­lö­nö­sen a nem­zet­kö­zi ha­tal­mi erő­vi­szony­ok ál­tal kikénysz­erített te­rü­le­ti vál­to­zá­sok, pon­to­sab­ban e vál­to­zá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő új ál­lam­ke­re­tek­nek a vizs­gált ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­re gya­ko­rolt ne­ga­tív ha­tá­sa­it tár­ta a köz­vé­le­mény elé. Ala­pos ér­vek­kel tá­maszt­va alá azt a szű­kebb-tá­gabb kör­ben el­fo­ga­dott hi­po­té­zist és han­goz­ta­tott vé­le­ményt, hogy a po­li­ti­ku­sok író­asz­ta­lán meg­szü­le­tett, el­té­rő fej­lett­sé­gű és et­ni­kai ös­­sze­té­te­lű, kü­lön­bö­ző kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző te­rü­le­ti egy­sé­ge­ket (ré­gi­ó­kat) a cent­ra­li­zált ál­lam­ha­ta­lom sem ké­pes hos­­szú tá­von ered­mé­nye­sen mű­köd­tet­ni, a fej­lő­dé­si kü­lönb­sé­gek­ből adó­dó gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai el­len­té­te­ket mér­sé­kel­ni, kor­dá­ban tar­ta­ni, az egyes ré­gi­ók­ban élők kö­zöt­ti ös­­sze­tar­to­zás-tu­da­tot el­mé­lyí­te­ni. Ugyan­ak­kor a szer­ző fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra is, hogy a tár­sa­da­lom­ku­ta­tók egy ré­sze ál­tal Köz­tes-Eu­ró­pá­nak ne­ve­zett tér­sé­günk­ben az or­szág­ha­tár­ok ál­tal is gya­kor­ta át­szelt szom­szé­dos ré­gi­ók kö­zöt­ti új tí­pu­sú együtt­mű­kö­dést ha­la­dék­ta­la­nul meg kell te­rem­te­ni, mi­vel a kon­ti­nens e ré­sze gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zá­sá­nak, az uni­ós fej­lesz­té­si for­rá­sok igény­be­vé­tel­ének ez az egyik alap­ve­tő fel­té­te­le.
A könyv nem­csak a tör­té­net­tu­do­mány és a ki­sebb­sé­gi kér­dé­sek iránt ér­dek­lő­dők szá­má­ra nyújt hasz­nos in­for­má­ci­ó­kat, ha­nem azok­nak a gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek­nek is, akik te­vé­ke­nyen kí­ván­nak köz­re­mű­köd­ni a Kár­pát-me­den­ce 21. szá­za­di gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­ta­i­nak ala­kí­tá­sá­ban is.

Kugler Jó­zsef


Warning: simplexml_load_file(): SSL operation failed with code 1. OpenSSL Error messages: error:14090086:SSL routines:SSL3_GET_SERVER_CERTIFICATE:certificate verify failed in /home/qo029100/www_root/wp-content/themes/szemle/include/function/gdlr-blog-item.php on line 538

Warning: simplexml_load_file(): Failed to enable crypto in /home/qo029100/www_root/wp-content/themes/szemle/include/function/gdlr-blog-item.php on line 538

Warning: simplexml_load_file(https://eshop.foruminst.sk/feed.php): failed to open stream: operation failed in /home/qo029100/www_root/wp-content/themes/szemle/include/function/gdlr-blog-item.php on line 538

Warning: simplexml_load_file(): I/O warning : failed to load external entity "https://eshop.foruminst.sk/feed.php" in /home/qo029100/www_root/wp-content/themes/szemle/include/function/gdlr-blog-item.php on line 538

Warning: Invalid argument supplied for foreach() in /home/qo029100/www_root/wp-content/themes/szemle/include/function/gdlr-blog-item.php on line 1102