Szemle archív

Fórum Társadalomtudományi Szemle



2006/4

Impresszum 2006/4

Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le
negyedévenként megjelenő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­t
VIII. évfolyam

Főszerkesztő
Csanda Gábor

A szerkesztőbizottság elnöke
Öllös László

Szer­kesz­tő­bi­zott­ság
Biró A. Zoltán (Románia), Fedinec Csilla (Magyarország), Holger Fischer (Németország), Gyurgyík László (Szlovákia), Hunčík Péter (Szlovákia), Petteri Laihonen (Finnország), Lampl Zsuzsanna (Szlovákia), Lanstyák István (Szlovákia), Lengyel Zsolt (Németország), Liszka József (Szlovákia), Mészáros András (Szlovákia), Roncz Melinda (Szlovákia), Simon Attila (Szlovákia), Szarka László (Magyarország), Andrej Tóth (Csehország), Végh László (Szlovákia)

Tar­ta­lom

Az intézmény kötelez Beszélgetés Tóth Károllyal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával (Fazekas József) 3
Öllös László A Magyar Koalíció Pártja a 2006-os parlamenti választások után 25
Liszka József Két part között… A népi kultúra helye és szerepe Európa egyik ütközési zónájában. Népi kultúra, nemzeti jelleg, interetnikus kapcsolatok 37
Lampl Zsuzsanna A szlovákiai magyarok politikai identitása 55
Matus Éva–Sebő Beáta–Végh Annamária A Bibliotheca Hungarica dokumentációs tevékenysége 69
Popély Árpád A Magyar Bizottság szerepvállalása az Új Szó és a Csemadok megalapításában 83
Lelkes Gábor Területi egyenlőtlenségek Dél-Szlovákiában az uniós tagság tükrében 107
Simon Attila Síppal, dobbal, nagybőgővel – avagy kísérlet a „Felvidék visszafoglalására” 1938. október 5-én 145
L. Juhász Ilona A szlovákiai magyar tájak temetőinek kutatása és dokumentálása 161
Konkoly László Tartalomfejlesztés és internetes tartalmak. A Fórum Intézet adatbázisai 169
Hunèík Péter Interetnikus tréningek pszichodramatikus módszerekkel 179
Bagin Árpád Egy új néprajzi jelenség Kelet-Közép-Európában? A Halloween és a tökbábukészítés egy kisalföldi településen, Ógyallán 195
Kusy Ferenc A Fórum Intézet és a digitalizálás 211
Fazekas József Kisebbség – tudományosság. A Fórum Társadalomtudományi Szemle nyolc évfolyamáról 219

A Fórum Kisebbségkutató Intézet publikációi 1996–2006 (Tóth Károly) 223

Könyvek
Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány I. Tanulmányok a községtelepüléstörténetéhez és néprajzához (Gecse Annabella) 231
Bárdi Nándor–Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (Vajda Barnabás) 232
Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában 1–2. (Vajda Barnabás) 234
Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat (Presinszky Károly) 236

Az intézmény kötelez Beszélgetés Tóth Károllyal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával (Fazekas József)

A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sa fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar szel­le­mi élet több év­ti­ze­des ál­ma volt. Az 1931-ben meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (az ún. Masaryk Aka­dé­mia) né­hány éves mű­kö­dé­sét le­szá­mít­va azon­ban nem si­ke­rült olyan tu­do­má­nyos in­téz­ményt lét­re­hoz­ni, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­nel­mé­nek, iro­dal­má­nak, kul­tú­rá­já­nak stb. ku­ta­tá­sá­val tu­do­má­nyo­san fog­lal­ko­zott vol­na, jól­le­het en­nek igé­nye kü­lö­nö­sen a múlt szá­zad het­ve­nes–nyolc­va­nas éve­i­ben egy­re in­kább meg­nőtt, s ame­lyet a po­zso­nyi Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó pó­tol­ha­tat­lan mű­hely­mun­ká­ja sem he­lyet­te­sít­he­tett. A rend­szer­vál­tás utá­ni meg­le­he­tő­sen hek­ti­kus évek so­rán ugyan­csak fel­me­rült egy ku­ta­tó­in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­ge, de mind­ez csu­pán jám­bor óhaj ma­radt. Az 1996-ban lét­re­jött a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (ko­ráb­bi ne­vén: Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) meg­ala­ku­lá­sá­val a hely­zet gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zott. Az in­té­zet az el­múlt tíz év so­rán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos ku­ta­tás leg­fon­to­sabb in­téz­mé­nyé­vé vált. A tíz­éves év­for­du­lón az in­té­zet igaz­ga­tó­já­val, Tóth Ká­rol­­lyal be­szél­ge­tünk.

– Mi­lyen cél­lal ala­kult meg a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet?

– Ta­lán há­rom fo­ga­lom­ban le­het meg­ha­tá­roz­ni a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­nak a cél­ját: köz­in­téz­mény, szol­gál­ta­tó in­téz­mény és kő­in­téz­mény. Mind­egyik ki­fe­je­zés­ben az in­téz­mény fo­ga­lom sze­re­pel, és ez volt a lé­nyeg. Hét év­vel a rend­szer­vál­tás után – fel­mér­ve az erő­for­rá­so­kat – gon­dol­tunk ar­ra, hogy lét­re kel­le­ne hoz­ni a több év­ti­ze­de óhaj­tott és ter­ve­zett szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­ze­tet, amely fo­lya­ma­tos mun­kát fejt ki, meg­fe­le­lő inf­rast­ruk­tú­rá­val ren­del­ke­zik, ku­ta­tó­kat fog­lal­koz­tat, könyv­tá­rat, le­vél­tá­rat mű­köd­tet, fo­lyó­ira­tot ad ki, rend­sze­res pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­get biz­to­sít, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez stb., va­gyis sta­bil in­téz­mé­nyi hát­te­re le­het a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ku­ta­tók­nak és tu­do­má­nyos­ság­nak. A kő­in­téz­mény fo­gal­mát azért hang­sú­lyo­zom, mert 1996 előtt is lé­tez­tek tu­do­má­nyos mű­he­lyek vagy olyan szer­ve­ze­tek, ame­lyek ke­re­té­ben tu­do­má­nyos mun­ka is folyt (Bibliotheca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány, Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság, Mer­curius Cso­port, Márai Ala­pít­vány, Civ­i­tas Ala­pít­vány, Fó­rum Ala­pít­vány stb.). Ezek na­gyon hasz­nos te­vé­keny­sé­get fej­tet­tek ki, pub­li­ká­ci­ó­kat je­len­tet­tek meg, de alap­ve­tő­en prog­ram­ori­en­tál­tak vol­tak. Mi egy olyan in­té­ze­tet kép­zel­tünk el, amely­ben a tu­do­má­nyos mun­ká­nak a hát­te­re te­rem­tő­dik meg, olyan inf­rast­ruk­tú­ra, amely a ku­ta­tó­kat és a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket szol­gál­ja. A kő­in­téz­mény te­hát azt je­len­tet­te szá­munk­ra, hogy le­gyen egy hely, ahol a ku­ta­tók fő­ál­lás­ban dol­goz­hat­nak, aho­vá bár­ki be­jö­het, ahol a ku­ta­tás­hoz szük­sé­ges min­den esz­köz meg­ta­lál­ha­tó. A szlo­vá­ki­ai, il­let­ve ko­ráb­ban a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség ugyan­is er­re már több év­ti­ze­de igényt tar­tott.

– Ez az igény köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás előtt is meg­fo­gal­mazó­dot­t…

– Az in­té­zet ki­épí­té­sé­ben a Ma­dách Könyv­ki­adó Új Min­de­nes Gyűj­te­mé­nyé­ben 1989-ben meg­je­len­te­tett ter­ve­ze­tet vet­tük ala­pul. E ter­ve­zet leg­fon­to­sabb ele­me az volt, hogy a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­ja­nak, ahol a ku­ta­tók biz­ton­ság­ban vé­gez­he­tik a mun­ká­ju­kat. Már a cí­mé­ben is er­re utalt: Ter­ve­zet a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet in­téz­mé­nyi rend­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sá­ra. A lét­re­ho­zan­dó in­téz­mény ku­ta­tá­sai a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi lét min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek vol­na. A tör­té­ne­ti, ok­ta­tás­ügyi, szo­ci­ol­ingvisztikai, iro­da­lom­tu­do­má­nyi, kom­mu­ni­ká­ci­ós, nyelv­tu­do­má­nyi, nép­raj­zi, szo­ci­o­ló­gi­ai, de­mog­rá­fi­ai, gaz­da­sá­gi stb. ku­ta­tá­sok kö­rét ír­ta le na­gyon rész­le­te­sen. Egy­szó­val a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi in­té­zet lét­re­ho­zá­sa volt a cél, a kor be­já­ra­tott for­má­i­tól el­té­rő tu­do­má­nyos ösz­tön­díj­alap­pal, de­mok­ra­ti­ku­san ki­ala­kí­tott Tu­do­má­nyos Ta­nác­­csal, Ma­gyar Mú­ze­um­mal, könyv­so­ro­za­tok­kal és önál­ló tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­tal. Nagy hang­súlyt ka­pott ben­ne a tu­do­má­nyos után­pót­lás és a tu­do­má­nyos kép­zés is.
A kő­in­téz­mény fo­gal­ma te­hát – ter­mé­sze­te­sen az új vi­szo­nyok kö­zött – ezt je­len­tet­te. A szol­gál­ta­tó in­téz­mény vi­szont új elem­ként je­lent meg. Az nyil­ván­va­ló volt, hogy pusz­tán ala­pít­vá­nyi for­rá­sok­ból na­gyon ne­héz több tu­cat fő­ ál­lá­sú ku­ta­tó­val biz­to­sí­ta­ni a fo­lya­ma­tos mű­kö­dést. Em­lé­kez­zünk csak ar­ra, hogy ép­pen eb­ben az idő­ben szün­tet­ték meg a Cse­ma­dok ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sát, és bo­csá­tot­ták el szin­te a tel­jes ap­pa­rá­tu­sát. Ar­ra kel­lett fel­ké­szül­ni, hogy egy né­hány fő­ből ál­ló szak­em­ber­gár­dá­val olyan hát­tér­in­téz­ményt ho­zunk lét­re, amely hos­­szú tá­von a kül­sős ku­ta­tók, ál­ta­lá­ban a hu­mán ku­ta­tá­sok­kal fog­lal­ko­zók, az egye­te­mis­ták, il­let­ve dok­to­ran­dus­ok biz­tos ku­ta­tó­bá­zi­sá­vá vál­jék. Eh­hez könyv­tár­ra, le­vél­tár­ra, tech­ni­kai hát­tér­re volt szük­ség, pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­gek meg­te­rem­té­sé­re és per­sze he­lyi­sé­gek­re.
A szol­gál­ta­tó in­téz­mény ugyan­ak­kor nem­ csak a be­fo­ga­dás ol­da­lát je­len­tet­te, nem csu­pán azt, hogy a ku­ta­tók be­jön­nek hoz­zánk, és ku­ta­tá­suk­hoz ezt-azt meg­ta­lál­nak ná­lunk. Olyan hát­tér­mun­kát is je­lent, amit egy ilyen in­téz­mény­nek el kell lát­nia: adat­tá­ra­kat, könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nye­ket, kép­anyag és min­den egyéb írá­sos anya­gok gyűj­té­sét, rend­sze­re­zé­sét és fő­képp fel­dol­go­zá­sát, hogy a hoz­zánk be­té­rő ku­ta­tó eze­ket már fel­dol­go­zott for­má­ban kap­has­sa meg, hogy ezek­ből az anya­gok­ból pub­li­ká­lás­ra al­kal­mas re­per­tó­ri­u­mok, bib­li­og­rá­fi­ák ké­szül­je­nek. Évek óta több mun­ka­tár­sunk dol­go­zik ezen, az ő mun­ká­juk nem lát­ha­tó, hi­szen hát­tér­mun­kát je­lent, de nél­kü­lük alig­ha be­szél­het­nénk ku­ta­tói szak­könyv­tár­ról vagy le­vél­tár­ról. A köny­vek, re­gi­o­ná­lis és he­lyi ki­ad­vány­ok, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb. be­szer­zé­sé­ről nem is be­szél­ve, me­lyek nél­kül nem be­szél­he­tünk ku­ta­tó­mun­ká­ról az in­té­zet­ben.
Köz­in­téz­mény­ként pe­dig azért ha­tá­roz­tuk meg, mert úgy gon­dol­tuk, hogy olyan fel­ada­to­kat vál­lal majd fel az in­té­zet, ame­lye­ket egyéb­ként egy ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott in­téz­mény­nek kel­lett vol­na el­lát­nia, de hát ab­ban az idő­ben ez szó­ba se jö­he­tett. De a köz­in­téz­mé­nyi funk­ci­ó­nak volt (és van ma is) egy má­sik je­len­té­se is, ez pe­dig a ma­gyar kul­túr­kör­ön be­lü­li köz­fel­adat el­lá­tá­sa. Úgy gon­dol­tuk, hogy ha a ma­gyar kul­tú­ra és tu­do­mány egy és oszt­ha­tat­lan, an­nak in­téz­mé­nyi fel­tét­ele­it is meg kell te­rem­te­ni, ma­gunk kö­zött nem pusz­tán ha­tá­ron tú­li in­té­zet­nek hit­tük ma­gun­kat, ha­nem egy­faj­ta „kis ma­gyar aka­dé­mi­á­nak” is, és le­vél­tár­nak is, és könyv­tár­nak is – a ma­guk spe­ci­á­lis fel­ada­ta­i­val és kül­de­té­sé­vel. Ez ké­sőbb, ami­kor már a ma­gyar­or­szá­gi és szlo­vá­ki­ai nagy nem­ze­ti in­téz­mé­nyek­kel szo­ros kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk, és el­is­mer­ték a mun­ká­nkat, iga­zo­lást is nyert.

– Ho­gyan fo­gad­ták az in­té­zet meg­ala­ku­lá­sát a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka ho­gyan vi­szo­nyult egy önál­ló ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­zet meg­ala­ku­lá­sá­hoz?

– Önál­ló kő- és köz­in­téz­ményt akar­tunk lét­re­hoz­ni, de a lé­te­ző mű­he­lyek­re ala­poz­va, hi­szen nem vol­tunk an­­nyi­an, hogy több ha­son­ló kő­in­téz­mény jö­hes­sen lét­re, rá­adá­sul a szán­dé­kunk az volt, hogy in­teg­rál­juk és hasz­no­sít­suk a fel­hal­mo­zó­dott tu­dást és az ak­tív ku­ta­tó­kat, és egy köz­pon­ti in­téz­ményt hoz­zunk lét­re. Ezért 1996-ban ös­­sze­hív­tuk a tu­do­má­nyos mű­he­lyek kép­vi­se­lő­it a Cse­ma­dok­ban, és fel­ve­tet­tük egy ku­ta­tás­me­ne­dzse­lő hát­tér­in­téz­mény lét­re­ho­zá­sá­nak gon­do­la­tát. Meg­hív­tuk a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­ge (SZMPSZ) me­to­di­kai köz­pont­ját, a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­por­tot, a fel­ső­ok­ta­tá­si tan­szé­kek mun­ka­tár­sa­it, a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­ványt, a Márai Sán­dor Ala­pít­ványt, a Ka­ted­ra Ala­pít­ványt, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­sá­got stb. Tíz-ti­zen­öten le­het­tünk. A fel­vá­zolt el­kép­ze­lé­sem – meg­le­pe­té­sem­re – ko­moly el­len­ál­lás­ba üt­kö­zött. Azt ja­va­sol­tam, hogy kö­zö­sen épít­sük ki az in­téz­ményt, és ak­kor ku­ta­tói fő­ál­lá­so­kat, meg­fe­le­lő tech­ni­kai fel­té­te­le­ket, inf­rast­ruk­tú­rát le­het te­rem­te­ni. Az el­len­ve­té­sek az SZMPSZ és a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port ré­szé­ről ér­kez­tek. Úgy gon­dol­ták, ez­zel az ő in­téz­mé­nyü­ket akar­juk fel­szá­mol­ni vagy „be­ke­be­lez­ni”.

– Mi okoz­ta ezt a bi­zal­mat­lan­sá­got?

– Ma már úgy lá­tom, hogy ré­szük­ről ez ter­mé­sze­tes re­ak­ció volt. A ki­lenc­ve­nes évek el­ső fe­lé­ben nem kis erő­fe­szí­tés­be ke­rült tu­do­má­nyos mű­he­lye­ket mű­köd­tet­ni, és egyút­tal ko­moly ered­mé­nye­ket fel­mu­tat­ni. Rá­adá­sul én párt­em­ber­nek szá­mí­tot­tam, hi­szen a Ma­gyar Pol­gá­ri Párt párt­igaz­ga­tó­ja is vol­tam. Jo­gos volt a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­nak az az el­len­ve­té­se is, hogy előbb bi­zo­nyít­son az in­té­zet, az­tán majd vissza­té­rünk a té­má­ra. De az is bi­zo­nyos, hogy eb­ben az ér­ve­lés­ben ben­ne rej­lett a köz­in­téz­mény fon­tos­sá­gá­nak meg nem ér­té­se is. A Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ban a mű­hely­mun­ka egy­faj­ta ösz­tön­díj­rend­szer­ként mű­kö­dött, egyé­ni ku­ta­tói tel­je­sít­mé­nye­ket tá­mo­gat­tak, ami na­gyon fon­tos volt, de a ku­ta­tá­sok hát­tér-inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak meg­te­rem­té­sé­ről nem gon­dol­koz­tak. Rá­adá­sul csak ma­gyar­or­szá­gi for­rá­sok­ra tá­masz­kod­tak, ami tö­re­dé­ke volt az ak­kor még el­ér­he­tő nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai for­rá­sok­nak. Az SZMPSZ kép­vi­se­lő­je pe­dig egy írá­sos ál­lás­pont­tal ér­ke­zett az ak­ko­ri el­nök­től, aki tel­je­sen el­ha­tá­ro­ló­dott az in­téz­mény­ala­pí­tás gon­do­la­tá­tól is. Ez na­gyon me­rev ál­lás­pont volt, amely­ről vi­tat­koz­ni sem le­he­tett. Ké­sőbb tet­tünk még egy kí­sér­le­tet, de az sem járt si­ker­rel, az­az nem si­ke­rült a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­he­lyek tel­jes spekt­ru­mát be­von­ni az in­té­zet meg­ala­kí­tá­sá­ba. Ezért más utat vá­lasz­tot­tunk: a Fó­rum Ala­pít­vány és a Ka­ted­ra Ala­pít­vány 1996 de­cem­be­ré­ben jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa­ként lét­re­hoz­ta a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet. Ezt kö­ve­tő­en há­rom in­téz­mény – mind­há­rom évek óta a ku­ta­tói in­téz­mé­nyi hát­tér ki­ala­kí­tá­sán fá­ra­do­zott – meg­ér­tet­te szán­dé­ka­in­kat, és 1997-ben csat­la­ko­zott hoz­zánk: a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság át­ad­ta könyv- és adat­tá­rát az in­té­ze­tünk ak­kor lét­re­ho­zott ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak (ezek kü­lön­ben sem il­let­tek egy tár­sa­sá­gi szer­ke­zet­be), a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca pe­dig (a ne­vét is meg­őriz­ve) az új in­té­zet könyv­tá­ra és le­vél­tá­ra lett Som­or­ján, a Civ­i­tas Ala­pít­vány pe­dig, amely re­gi­o­ná­lis kér­dé­sek­kel és ku­ta­tá­sok­kal, fel­mé­ré­sek­kel fog­lal­ko­zott, be­ol­vadt az in­té­zet­be. Te­hát gya­kor­la­ti­lag öt in­téz­mény­ből ala­kult az in­té­zet, mi­köz­ben fo­lya­ma­to­san ar­ra tö­re­ked­tünk, hogy a töb­bi mű­hel­­lyel, itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Ku­ta­tó­cso­port­ról, il­let­ve a be­lő­le ké­sőbb ki­vált Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ról volt szó, na­gyon szo­ros mun­ka­kap­cso­la­tot ala­kít­sunk ki. Ez si­ke­rült is. Ma már na­gyon szo­ro­san együtt­mű­kö­dünk mind­ket­tő­vel, il­let­ve az újon­nan lét­re­jött mű­he­lyek­kel is (Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hely – Tor­nal­ja, Mátyus­föld Muze­oló­giai Tár­sa­ság – Szenc stb.), kö­zös pro­jekt­je­ink, ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink van­nak évek óta.

– Mit je­lent a jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa mint jo­gi for­ma, s mi­ért eb­ben a for­má­ban jött lét­re az in­té­zet?

– Ez na­gyon bo­nyo­lult és az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok ál­tal meg­ha­tá­ro­zott kér­dés volt. A lé­te­ző jo­gi nor­mák alap­ján kel­lett meg­ala­pí­ta­nunk az in­té­ze­tet, de min­den­kép­pen ci­vil szer­ve­ző­dés­ként. En­nek ak­kor két, szá­munk­ra is el­fo­gad­ha­tó for­má­ja volt: az ala­pít­vány, il­let­ve a pol­gá­ri tár­su­lás. Csak­hogy ép­pen eb­ben az idő­ben a Meèiar-ko­r­mányzat meg­pró­bál­ta ál­la­mi el­len­őr­zés alá von­ni az ala­pít­vá­nyo­kat és a pol­gá­ri tár­su­lá­so­kat. Az ala­pít­vá­nyok­kal ezt si­ke­rült is el­ér­nie az új ala­pít­vá­nyi tör­vén­­nyel. Ha­son­ló szán­dé­ka volt a pol­gá­ri tár­su­lá­sok­kal is. Ek­kor ja­va­sol­ta Mé­szá­ros La­jos ba­rá­tunk, aki az­óta a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Al­kot­mány­bí­ró­sá­gá­nak bí­ró­ja lett, hogy vá­las­­szunk egy olyan jo­gi for­mát, amely kí­vül esik a kor­mány­zat lá­tó­kö­rén. A jo­gi sze­mé­lyek tár­su­lá­sa va­ló­já­ban a gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek­re volt jel­lem­ző, ami­kor pél­dá­ul két kft. lét­re­ho­zott egy har­ma­di­kat. Meg­ta­lál­ta azt a kis­ka­put, amely le­he­tő­vé tet­te, hogy ugyan­ezen az ala­pon két non­prof­it szer­ve­zet is lét­re­hoz­zon egy har­ma­di­kat. Rá­adá­sul ezt nem a bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um je­gyez­te be, ha­nem a ke­rü­le­ti hi­va­tal. Ta­lán mi vol­tunk az el­ső ilyen non­prof­it szer­ve­zet: a Nagy­szom­ba­ti ke­rü­let­ben 1996/1. szám­mal 1996. de­cem­ber 6-án je­gyez­ték be az in­té­ze­tet, s ez is azt mu­tat­ja, hogy ab­ban az év­ben csak ez az egy ilyen szer­ve­zet ala­kult a ke­rü­let­ben. Az­óta ter­mé­sze­te­sen több tu­cat ilyen szer­ve­zet ala­kult (fő­leg ön­kor­mány­za­ti és kis­tér­sé­gi tár­su­lá­sok). Min­den­eset­re Mé­szá­ros La­jos na­gyon rá­ta­pin­tott a lé­nyeg­re, és ez egy he­lyes és fon­tos dön­tés volt.
A ci­vil szer­ve­ze­ti for­ma azért volt lé­nye­ges, mert nem akar­tuk, hogy a gyűj­te­mé­nye­ink adott eset­ben egy csa­pás­ra ál­la­mi tu­laj­don­ba ke­rül­hes­se­nek. Ta­lán még em­lék­szünk ar­ra, hogy épp ezek­ben az évek­ben ala­kí­tot­ták ki a kul­tú­ra te­rü­le­tén az ún. in­ten­dán­si rend­szert, ami­kor a szín­há­za­kat, mú­ze­u­mo­kat stb. ke­rü­le­ti fel­ügye­let alá von­ták, és ez­zel a va­gyo­nuk is oda ke­rült. Azt sze­ret­tük vol­na el­ke­rül­ni, hogy a mi könyv­tá­runk­kal és le­vél­tá­runk­kal ez so­ha ne tör­tén­hes­sen meg. Nem be­szél­ve az anya­gi füg­get­len­ség­ről és egye­bek­ről. Per­sze en­nek na­gyon sok há­tul­ütő­je is volt: nem volt biz­tos anya­gi fe­de­ze­te az in­té­zet­nek, az alap­mű­kö­dés­től a gyűj­te­mény­vá­sár­lá­son és fog­lal­koz­ta­tá­son ke­resz­tül a ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kig min­dent ne­künk kel­lett meg­ol­da­ni és biz­to­sí­ta­ni egyet­len fil­lér költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tás nél­kül. A füg­get­len­ség­nek azon­ban ára van.

– Mi­lyen volt az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se és sze­mé­lyi ál­lo­má­nya az in­du­lás­kor? Mi­lyen te­rü­le­ten foly­tak ku­ta­tá­sok az in­té­zet­ben?

– A leg­fon­to­sabb fel­adat az el­ső két év­ben az in­té­zet meg­is­mer­te­té­se és presz­tí­zsé­nek, anya­gi erő­for­rá­sa­i­nak a ki­ala­kí­tá­sa volt. En­nek ér­de­ké­ben moz­gó­sí­tot­tuk az egész kap­cso­lat­rend­sze­rün­ket. Ez nem volt cse­kély, hi­szen ko­moly nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok­kal ren­del­kez­tünk. Az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­se olyan volt, hogy a két ala­pí­tó in­téz­mény két-két sze­mél­­lyel kép­vi­sel­tet­te ma­gát a köz­gyű­lés­ben, amely az éves terv­ről, költ­ség­ve­tés­ről, sze­mé­lyi kér­dé­sek­ről dön­tött. Ez a négy sze­mély Hodossy Gyu­la, Mé­szá­ros La­jos, Öllös Lász­ló és én vol­tam. Lét­re­hoz­tunk egy Tu­do­má­nyos Kol­lé­gi­u­mot, amely­nek a mun­ká­já­ba mint­egy húsz ne­ves sze­mé­lyi­sé­get, ku­ta­tót von­tunk be Szlo­vá­ki­á­ból és Ma­gyar­or­szág­ról. Rep­re­zen­ta­tív tes­tü­let volt, amely szim­bo­li­zál­ta az in­té­zet ér­ték­rend­jét, irá­nyult­sá­gát, és egy­faj­ta kap­cso­la­ti tő­két je­len­tett. Emel­lett lé­te­zett a Tu­do­má­nyos Ta­nács, amely ope­ra­tív ku­ta­tá­si fel­ada­tok­kal fog­lal­ko­zott, eb­ben az egyes ku­ta­tá­si prog­ra­mok ve­ze­tői, majd a rész­le­gek lét­re­jöt­te után azok igaz­ga­tói kap­tak he­lyet. Az in­té­zet mun­ká­ját az igaz­ga­tó fog­ta ösz­­sze, il­let­ve irá­nyí­tot­ta, az in­té­zet el­nö­ke pe­dig a kül­ső kap­cso­la­tok­kal fog­lal­ko­zott. Ez na­gyon ru­gal­mas és mű­kö­dő szer­ke­zet volt.
Per­sze a na­pi mun­ka en­nél pró­za­ibb volt. Ek­kor még Dunasz­er­da­he­lyen volt az iro­dánk, ami azt je­len­tet­te, hogy az egyik mun­ka­tár­sam pá­lyá­zat­írás­sal fog­lal­ko­zott, a má­sik pe­dig a pá­lyá­za­tok el­szá­mo­lá­sá­val és a köny­ve­lés­sel, én igaz­ga­tó­ként a ket­te­jük kö­zött vol­tam, és szer­vez­tem az egyes prog­ra­mo­kat, tar­tot­tam a kap­cso­la­tot a ku­ta­tók­kal, szak­ér­tők­kel. Ez a szer­ke­zet má­ig sem vál­to­zott, ta­lán csak an­­nyi­ban, hogy most ket­ten-hár­man fog­lal­koz­nak pá­lyá­zat­írás­sal, ugyan­en­­nyi­en el­szá­mo­lás­sal és köny­ve­lés­sel, az ér­de­mi mun­kát pe­dig im­már ti­zen­nyol­can vé­gez­zük. Na­gyon fon­tos­nak tar­tom eb­ben a szer­ke­zet­ben, hogy a pá­lyá­zat­írói csa­pa­tot el­vá­lasz­tot­tuk az el­szá­mo­lás­tól, te­hát nem egy em­ber­nek kel­lett min­dent csi­nál­nia, ha­nem te­am­nek, il­let­ve hogy az ér­de­mi mun­kát a ket­tő­től füg­get­le­nül le­he­tett meg­va­ló­sí­ta­ni. A ku­ta­tók, majd ké­sőbb az egyes rész­le­gek a sa­ját szak­te­rü­let­ük­re tud­tak össz­pon­to­sí­ta­ni, és men­te­sül­tek az in­téz­mény ad­mi­niszt­ra­tív fel­ada­ta­i­tól.

– Mi­lyen prog­ra­mok­kal in­dul­tak?

– Az ere­de­ti cél­ki­tű­zé­sünk az volt, hogy az­zal kell fog­lal­koz­nunk, amit más nem vé­gez. En­nek a szán­dék­nak két oka is volt: egy­részt ne csi­nál­juk ugyan­azt, amit má­sok már el­vé­gez­tek, vagy ép­pen vé­gez­nek, más­részt pró­bál­junk meg ar­ra össz­pon­to­sí­ta­ni, ami fe­hér folt­ként volt je­len ab­ban az idő­szak­ban. Ten­ni­va­ló pe­dig volt bő­ven. A je­len­ku­ta­tás­ban je­löl­tük meg a fő fel­ada­tun­kat, s ez az 1989 utá­ni na­gyon di­na­mi­kus át­ala­ku­lás ku­ta­tá­sát je­len­tet­te: mi tör­tént ve­lünk az el­múlt évek­ben in­téz­mé­nyi szin­ten, iden­ti­tás­ban, szo­ci­á­lis szin­ten, a gaz­da­ság­ban, a nem­ze­ti tu­dat vál­to­zá­sá­ban, ál­ta­lá­ban mik jel­lem­zik ezt a fo­lya­ma­tot? Bár mind­an­­nyi­an meg­él­tük, alig volt in­for­má­ci­ónk ar­ról, hogy mi is tör­tént 1989 után, írá­so­sos anya­gok alig lé­tez­tek, vagy ha vol­tak is, nem le­he­tett tud­ni, hol van­nak stb. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra az Oral His­to­ry-pro­gra­munkat, amely az el­be­szélt tör­té­ne­lem mód­sze­ré­vel leg­alább rög­zí­te­ni pró­bál­ta a tör­té­né­se­ket. Be­kap­cso­lód­tunk nem­zet­kö­zi ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ba: mun­ka­erő-pi­a­ci vizs­gá­la­to­kat, iden­ti­tás­vizs­gá­la­to­kat, köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­so­kat stb. vé­gez­tünk. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont, majd a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca in­teg­rá­ló­dá­sá­val újabb te­rü­le­tek je­len­tek a meg az in­té­zet mun­ká­já­ban: adat­tár­épí­tés, szak­könyv­tá­rak, ké­zi­könyv­tár ki­ala­kí­tá­sa, le­vél­tá­ri mun­ka, nép­raj­zi-et­no­ló­gi­ai, tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok, bib­li­og­rá­fi­ák, re­per­tó­ri­u­mok ké­szí­té­se, vál­to­zás­vizs­gá­la­tok, a szol­gál­ta­tá­sa­ink kö­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa stb. Fo­ko­za­to­san ju­tot­tunk el oda, amit ere­de­ti­leg ki­tűz­tünk. Mind­ezt pe­dig egy jól át­gon­dolt stra­té­gia alap­ján mo­za­ik­sze­rű­en tet­tük at­tól füg­gő­en, hogy mi­re si­ke­rült pá­lyá­za­ti úton anya­gi for­rá­so­kat sze­rez­nünk. Volt olyan év, hogy 120 pro­jek­tet ad­tunk be, ame­lyek si­ke­res­sé­ge egyéb­ként csak 15-20 szá­za­lé­kos volt.
Ugyan­ez volt ér­vé­nyes a mun­kál­ta­tói és tech­ni­kai rész­re is. Az egyes pá­lyá­za­tok­ba be­épí­tet­tük, pon­to­sab­ban „be­csem­pész­tük” a bér­ala­po­kat, egy-­e­gy fény­má­so­lót, szá­mí­tó­gé­pet, író­asz­talt, könyv­tá­ri pol­cot, fa­xot, te­le­fon- és pos­ta­költ­sé­get, az el­sők kö­zött ve­zet­tük be az inter­netet há­ló­za­ti szin­ten stb. Így si­ke­rült ál­lan­dó fog­lal­koz­ta­tott­sá­got és egy kor­sze­rű tech­ni­kai hát­te­ret ki­ala­kí­ta­nunk min­den­faj­ta költ­ség­ve­té­si vagy nor­ma­tív tá­mo­ga­tás nél­kül, pusz­tán pá­lyá­za­tok­ra, majd ké­sőbb a sa­ját erő­for­rá­sa­ink­ra ala­poz­va. Mind­ez per­sze az­zal járt, hogy sok eset­ben olyan pro­jek­teket vagy bér­mun­ká­kat is fel kel­lett vál­lal­nunk, ame­lyek nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen a pro­fi­lunk­ba. Meg­tet­tük, mert tud­tuk, hogy hos­­szú tá­von ezek mind az in­té­zet mun­ká­já­nak a fo­lya­ma­tos­sá­gát és sta­bi­li­zá­lá­sát szol­gál­ják. Utó­lag vis­­sza­te­kint­ve, meg­ér­te, bár sok meg nem ér­tés kö­vet­te eze­ket a prog­ra­mo­kat az in­té­ze­ten be­lül és kí­vül egy­aránt. Vol­tak azu­tán olyan pro­jekt­je­ink, ame­lyek szin­tén nem il­lesz­ked­tek szer­ve­sen az in­té­zet mun­ká­já­ba, de má­ig büsz­kék va­gyunk rá. Ezek a kí­sér­le­ti tan­köny­ve­ink vol­tak: kor­sze­rű szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si tan­könyv­cso­mag a ma­gyar alap­is­ko­lák al­só ta­go­za­tos ta­nu­lói szá­má­ra, ro­ma tan­könyv a nul­la­dik év­fo­lyam­ok szá­má­ra, szlo­vák–ma­gyar tör­té­ne­lem­tan­könyv stb.

– Ho­gyan ala­kult az in­té­zet szer­ve­ze­ti fel­épí­té­se az el­múlt évek so­rán?

– 1999 ele­jén új­ra­gon­dol­tuk az in­té­zet bel­ső fel­épí­té­sét, prog­ram­ja­in­kat, va­gyis az in­té­zet jö­vő­jét. En­nek több oka is volt. Az el­ső és a leg­fon­to­sabb az volt, hogy a sok-­sok (oly­kor na­gyon sok­fé­le) prog­ra­munk ér­tel­mez­he­tet­len­né tet­te az in­té­ze­tet. In­té­ze­tünk egy kül­ső, fő­leg a klas­­szi­kus aka­dé­mi­ai in­téz­mény­rend­szer­hez szo­kott szem­lé­lő­dő szá­má­ra meg­le­he­tő­sen „ol­vas­ha­tat­lan” volt. Nyil­ván­va­ló­an igaz, hogy egy négy­éves szlo­vák nyelv­ok­ta­tá­si prog­ram vagy az 1998-as vá­lasz­tá­sok tisz­ta­sá­gát elő­se­gí­tő ún. OK 98-as kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel nem egyez­tet­he­tő ös­­sze egy tu­do­má­nyos in­té­zet mun­ká­já­val. Pon­to­sab­ban ez csak rész­ben volt igaz, hi­szen ma a kí­sér­le­ti tan­könyv­írás és me­ne­dzse­lés ad le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy fel­vál­lal­junk olyan prog­ra­mo­kat, ame­lyek a ku­ta­tá­sa­ink ered­mé­nye­i­nek a meg­je­le­ní­té­sét je­len­tik min­den­ki szá­má­ra, az OK 98 kam­pány­ban va­ló rész­vé­tel pe­dig a he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­tű kap­cso­lat­rend­szer ki­ala­kí­tá­sá­nak volt fon­tos esz­kö­ze, amely a ké­sőb­bi ku­ta­tá­sa­ink­ban je­len­tett meg­ha­tá­ro­zó szer­ve­ző­erőt (kérdezőbiz­tosi há­ló­zat meg­szer­ve­zé­se stb.), nem be­szél­ve a do­no­rok bi­zal­má­ról és az in­té­zet nem­zet­kö­zi el­fo­ga­dott­sá­gá­ról. Va­la­hol min­den var­ga­be­tű na­gyon egye­nes vo­na­lat je­len­tett.
El­kezd­tünk azon gon­dol­koz­ni, ho­gyan le­het le­tisz­táz­ni a dol­go­kat. Ren­det rak­tunk az egyes prog­ra­mok kö­zött, és egy több­na­pos stra­té­gi­ai ter­ve­zés után el­dön­töt­tük, hogy há­rom rész­re bont­juk az in­té­ze­tet. Ez az ún. kokavai ta­lál­ko­zónk ered­mé­nye volt. Min­den olyan te­vé­keny­sé­get le­nyes­tünk az in­té­zet­ről, amit nem le­he­tett szi­go­rú­an ku­ta­tás­nak vagy kul­tú­ra­do­ku­men­tá­lás­nak ne­vez­ni. Há­rom rész­re bon­tot­tuk az in­té­ze­tet: a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mel­lett így jött lét­re a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont, amely kép­zé­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban a ci­vil szfé­ra te­rü­le­tén (Kul­csár Má­ria az igaz­ga­tó­ja, mun­ka­tár­sai pe­dig Nagy Myr­til, Nagy Zsu­zsan­na, Berényi Ilo­na és ¼uba Kar­došová), il­let­ve a Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­te, ame­ly, mint ahogy a ne­ve is mu­tat­ja, köz­éle­ti, kam­pány­sze­rű ügyek­kel fog­lal­ko­zott, be­le­ért­ve az uni­ós csat­la­ko­zás mel­let­ti kam­pá­nyo­kat is. Ez az in­téz­mény az­óta Fó­rum Ré­gió­fej­lesz­té­si Köz­pont né­ven el­ső­sor­ban kis­tér­sé­gi fej­lesz­té­si prog­ra­mok­kal fog­lal­ko­zik (je­len­leg a köz­pon­tot Tu­ba La­jos ve­ze­ti igaz­ga­tó­ként, és a mun­ká­já­ban Szomo­lai Va­lé­ria és Ko­vács La­jos vesz részt). Per­sze mind­két in­téz­mény na­gyon sok kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik együt­t.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ezek után tény­leg ki­sebb­ség­ku­ta­tás­sal, el­ső­sor­ban ma­gyar­ság­ku­ta­tás­sal és a ma­gyar kul­tú­ra do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zott, és ezt a te­vé­keny­sé­gét anya­gi­lag is biz­to­sí­ta­ni tud­ta. Meg­fe­le­lő könyv­tár­ral, le­vél­tár­ral, adat­tár­ral, pub­li­ká­ci­ók­kal, szak­em­ber­gár­dá­val ren­del­ke­zett.
A 2000. év azért for­du­ló­pont, mert az ad­di­gi „de­fen­zív” vagy in­kább „ki­szol­gál­ta­tott” hely­ze­té­ből of­fen­zí­vabb, konst­ruk­tí­vabb ma­ga­tar­tás­ba ment/me­he­tett át az in­té­zet. És ek­kor iga­zo­ló­dott az ad­di­gi var­ga­be­tűs fej­lő­dé­sünk. 1999–2000-ben fo­gal­maz­tuk meg az öt­éves ku­ta­tá­si ter­vün­ket Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 1990–2005 cím­mel, amely egy­éves szám­ve­tés ered­mé­nye volt. Át­te­kin­tet­tük, hogy mi­lyen te­rü­le­te­ket si­ke­rült ad­dig le­fed­ni ku­ta­tás­sal az in­té­ze­ten be­lül és más tu­do­má­nyos mű­he­lyek­ben, és me­lyek azok a fe­hér fol­tok, ame­lyek­kel sen­ki sem fog­lal­ko­zott, vagy csak rész­ben, de ame­lyek fel­mé­ré­se, do­ku­men­tá­lá­sa el­en­ged­he­tet­len egy in­té­zet és egy kö­zös­ség szem­pont­já­ból. Tíz té­ma­kör­re osz­tot­tuk a fel­ada­to­kat, és eze­ket konk­rét ku­ta­tá­si prog­ra­mok­ra, ter­vek­re bon­tot­tuk. Ezek a kö­vet­ke­zők vol­tak: 1. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek át­ala­ku­lá­sa; 2. Saj­tó és könyv­ki­adás; 3. Az ok­ta­tás­ügy és in­téz­mé­nyei; 4. Né­pes­ség és tár­sa­dal­mi szer­ke­zet; 5. Po­li­ti­kai szer­ke­zet; 6. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok jog­ál­lá­sa; 7. Nem­zet­tu­dat, iden­ti­tás és ér­ték­rend; 8. Kul­tú­ra és mű­ve­lő­dés; 9. Po­pu­lá­ris kul­tú­ra; 10. Ré­gi­ók és gaz­da­ság. Egy 150 ol­da­las anyag­ról volt szó, amely irány­tű­ként szol­gált az egyes pro­jek­tek és a bér­mun­kák szem­pont­já­ból. Ez­zel a terv­sze­rű fej­lesz­tés stá­di­u­má­ba lé­pett az in­té­zet, mi­köz­ben tény­le­ge­sen köz­in­téz­mén­­nyé vált. Há­rom szak­könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re, fo­lya­ma­tos lett a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri mun­ka, pub­li­ká­ci­ó­ink je­len­tek meg, 1999-ben meg­ala­pí­tot­tuk a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lét, a ma­gyar nyel­ven meg­je­le­nő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­tot, és 2000-ben meg­kez­dő­dött a di­gi­tá­lis, inter­netes adat­bá­zi­sa­ink ki­épí­té­se is. 2002-ben, úgy gon­do­lom, már ezek­nek az ered­mé­nyek­nek kö­szön­he­tő­en kap­tunk egy je­len­tős ma­gán­ado­mányt (Hunèík Pé­ter tá­mo­ga­tá­sa), ame­lyet a tény­le­ges „kő­in­téz­mény” ki­épí­té­sé­re for­dí­tot­tunk. Fel­épí­tet­tük az in­té­zet szék­há­zát Som­or­ján. Egy im­po­záns épü­le­tet, ku­ta­tó­he­lyek­kel, ta­nács­te­rem­mel, kon­fe­ren­cia­te­rem­mel, ven­dég­szo­bák­kal stb. Ez volt az el­ső és – tu­do­má­som sze­rint – má­ig egyet­len ilyen nagy­ság­ren­dű ma­gán­ado­mány Szlo­vá­ki­á­ban 1989 után. A be­ren­de­zést az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány stra­té­gi­ai alap­já­ból si­ke­rült biz­to­sí­ta­nunk. Eh­hez já­rult hoz­zá ké­sőbb Somor­ja Vá­ros Ön­kor­mány­za­ta, élén a pol­gár­mes­ter­rel, Dom­sitz Ká­rol­­lyal, ami­kor is 1 (érts­d: egy) szlo­vák ko­ro­ná­ért a tu­laj­do­nunk­ba ad­ta a tel­ket és az épü­le­tet. Né­mi el­len­szol­gál­ta­tás­ként mi üze­mel­tet­jük a Vá­ro­si Könyv­tá­rat, amely szin­tén az épü­let­ben van (a könyv­tár­nak 4 al­kal­ma­zott­ja van: Bereck Zsu­zsa, Andrássy Már­ta, Né­meth Ele­o­nó­ra és Szi­ge­ti Éva). Az idén a struk­tu­rá­lis alap és az Il­­lyés Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val si­ke­rült be­fe­jez­nünk az épü­let fel­újí­tá­sát és to­vább­épí­té­sét, így a köz­ben Zal­abai Zsig­mond­ról el­ne­ve­zett vá­ro­si könyv­tár tel­je­sen meg­újult, és fel­épül­he­tett a le­vél­tá­runk is egy önál­ló egy­ség­ként.
Per­sze mind­ezt az öröm mel­lett fél­ve is mon­dom, hi­szen tu­dom, na­gyon vé­kony az a jég, ame­lyen já­runk még ma is. Amíg nem si­ke­rül biz­tos ala­pok­ra he­lyez­ni az in­té­zet mű­kö­dé­sét – kor­má­nyok­tól és pá­lyá­za­tok­tól füg­get­len ma­gyar­or­szá­gi és ha­zai nor­ma­tív tá­mo­ga­tást vagy va­la­mi­lyen vál­lal­ko­zói kör tá­mo­ga­tá­sát biz­to­sí­ta­ni hosszú tá­von az in­té­zet szá­má­ra –, ad­dig min­den ered­mény pil­la­na­tok alatt sem­mi­vé vál­hat.
Volt egy má­sik té­nye­ző is: 1998, a meèiari gar­ni­tú­ra bu­ká­sa után Szlo­vá­kia a de­mok­ra­ti­kus kor­mány lét­re­jöt­té­vel új út­ra lé­pett. Több­éves hát­rányt si­ke­rült le­dol­goz­nia (NA­TO, Eu­ró­pai Unió), ugyan­ak­kor már az új kor­mány meg­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve ko­moly vál­to­zá­sok kö­vet­kez­tek be. A nyu­ga­ti és ame­ri­kai ala­pít­vá­nyok ki­vo­nul­tak Szlo­vá­ki­á­ból, mond­ván, hogy im­már de­mok­rá­cia van, a ci­vil szek­tor tá­mo­ga­tá­sát a kor­mány old­ja meg. Ez azon­ban nem kö­vet­ke­zett be, leg­alább­is nem azon­nal. A ci­vil szek­tor na­gyon ko­moly vál­ság­ba ke­rült, és évek tel­tek el, amíg si­ke­rült ki­épí­te­ni a ci­vil, il­let­ve a ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­tek tá­mo­ga­tá­sá­nak új rend­sze­rét.
Az uni­ós for­rá­sok is nagy gon­dok­kal re­a­li­zá­lód­tak, éve­ket kel­lett vár­ni az el­bí­rá­lás­ra és a tá­mo­ga­tá­sok meg­ér­ke­zé­sé­re. Új hely­zet volt ez, amely­hez na­gyon ne­héz volt iga­zod­ni, fő­leg egy olyan ki­sebb­sé­gi in­téz­mény­nek, mint a mi­énk is volt. Mi épp ak­kor dön­töt­tük el, hogy nem vá­lunk ún. kon­junk­tú­ra­in­téz­mén­­nyé, te­hát olyan­ná, amely a meg­sze­rez­he­tő anya­gi for­rá­sok­hoz iga­zít­ja te­vé­keny­sé­gét. Épp el­len­ke­ző­leg, azt fog­juk ten­ni, ami a pro­fi­lunk­ba tar­to­zik: ku­ta­tá­si prog­ra­mo­kat vég­re­haj­ta­ni, könyv­tá­ra­kat, le­vél­tá­rat, adat­tá­ra­kat, inter­netes adat­bá­zi­so­kat épí­te­ni, pub­li­ká­ci­ó­kat meg­je­len­tet­ni, kép­zé­se­ket, kon­fe­ren­ci­á­kat szer­vez­ni.
Ezt az új hely­ze­tet na­gyon ko­mo­lyan új­ra kel­lett gon­dol­ni az in­té­ze­ten be­lül. Az­óta is éven­te egy-két nap­ra el­vo­nu­lunk va­la­me­lyik üdü­lő­be, hogy új­ra­gon­dol­juk az in­té­zet stra­té­gi­á­ját. Na­gyon ha­té­kony mód­szer ez: el­zár­va min­den­ki­től – a mo­bil­te­le­fo­no­kat ki­kap­csol­va – szám­ba ves­­szük az ad­di­gi te­vé­keny­sé­gün­ket, és meg­ha­tá­roz­zuk a főbb stra­té­gi­ai cé­lo­kat.
Egy tár­sa­da­lom, egy kö­zös­ség meg­ma­ra­dá­sa szem­pont­já­ból na­gyon fon­tos­nak tar­tom az in­téz­mé­nye­sü­lé­si fo­lya­ma­tot, az in­téz­mé­nyi lé­tet. Ami­kor meg­ala­kul egy fa­lu­si tánc­cso­port, és ne­vet ad ma­gá­nak, az a név már kö­te­lez. Az in­téz­mény kö­te­lez. El­kö­te­le­zett és biz­tos tag­sá­ga van, vannak bel­ső szer­vei, van ví­zi­ó­ja, vannak ter­vei, és meg­te­rem­tőd­nek azok a kö­zö­sen ki­ala­kí­tott tech­ni­kák, ame­lyek ré­vén együtt ha­té­kony te­vé­keny­sé­get tud ki­fej­te­ni egy cél­cso­port irá­nyá­ba. És en­nek ha­tá­sa sok­szo­ro­sa le­het az egyé­ni tel­je­sít­mé­nyek ös­­szes­sé­gé­nek. Ez na­gyon fon­tos! Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy egy in­téz­mény lé­té­nek szim­bo­li­kus je­len­té­se is van. Itt va­gyunk, egy­ál­ta­lán va­gyunk! Egy is­ko­la, egy egye­tem Ko­má­rom­ban, egy kar Nyitrán, egy tan­szék Po­zsony­ban, egy tánc­cso­port, egy szer­ve­zet, egy in­té­zet va­la­hol – mind-­mind er­ről szól. Per­sze nem ad hoc in­téz­mé­nyek­re gon­do­lok, ame­lyek egy-­e­gy prog­ram vagy meg­sze­rez­he­tő tá­mo­ga­tás vé­gett jön­nek lét­re, és mi­u­tán ezt el­ér­ték, meg­szűn­nek, vagy csak for­má­li­san, holt­ in­téz­mény­ként lé­tez­nek to­vább. Az in­téz­mény­épí­tés­ben is elő­re kell me­ne­kül­ni, fo­lya­ma­to­san új­ra kell gon­dol­ni a te­en­dő­ket, a fel­ada­to­kat, a jö­vő­ké­pet, stra­té­gi­át, ele­mez­ni, ér­té­kel­ni kell a meg­tett utat, és mi­nél sta­bi­labb ala­pok­ra kell he­lyez­ni az in­téz­mény mű­kö­dé­sét. Te­hát meg­ma­rad­ni!
A má­sik kér­dés a ha­tás és sza­ko­so­dás. Az in­téz­mény min­dig csak esz­köz, so­sem ön­cél. Ezt na­gyon fon­tos tud­ni, mert ha ezt nem tu­da­to­sít­juk kel­lő­kép­pen, ha­mar oda ju­tunk, hogy az in­téz­mény mi mi­at­tunk van. Idő­ben ész­re kell ven­ni, hogy egy in­téz­mény mi­kor vá­lik ön­cé­lú­vá, vagy mi­kor kell olyan vál­toz­ta­tá­so­kat vég­re­haj­ta­ni raj­ta, ame­lyek ha­té­ko­nyab­bá te­he­tik a mű­kö­dé­sét.
In­té­ze­tünk az el­múlt évek­ben na­gyon sok vál­to­zá­son ment ke­resz­tül, egye­sült, osz­tó­dott, bi­zo­nyos te­vé­keny­sé­gi kö­rök önál­ló in­téz­mé­nyi ke­re­tet kap­tak, sok olyan prog­ram­ban vet­tünk részt, fő­leg nem­zet­kö­zi­ben, ame­lyek önál­ló rész­le­get vagy in­téz­ményt kö­ve­tel­tek meg. Je­len­leg a somor­jai köz­pon­tunk­ban 13 szer­ve­zet, in­téz­mény mű­kö­dik, ezek­nek meg­van a ma­guk fel­ada­ta, funk­ci­ó­ja még ak­kor is, ha né­me­lyik­ben ugyan­azok az em­be­rek dol­goz­nak.

– Mi­lyen ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­ről tud be­szá­mol­ni?

– Ne­héz er­re a kér­dés­re úgy vá­la­szol­ni, hogy va­la­kit meg ne sért­sek a mun­ka­tár­sa­im kö­zül. Az in­té­zet­ben csa­pat­mun­ka fo­lyik, te­hát szin­te min­den prog­ram­ban min­den mun­ka­tár­sunk köz­vet­le­nül vagy köz­vet­ve részt vesz. Ele­ve úgy ké­szít­jük a prog­ram­ja­in­kat, hogy le­he­tő­leg moz­gó­sít­suk és meg­je­le­nít­sük azt a tu­dást és ka­pa­ci­tást, ame­lyet az el­múlt évek so­rán az in­té­zet­ben fel­hal­moz­tunk. Egy bib­li­og­rá­fia vagy egy re­per­tó­ri­um el­ké­szí­té­sé­ben so­kak mun­ká­ja je­le­nik meg, pe­dig ezek csak füg­ge­lé­kei egy-­e­gy ta­nul­mány­nak vagy ku­ta­tá­si je­len­tés­nek. A ku­ta­tók mun­ká­já­ról nem is be­szél­ve. De ugyan­ilyen fon­tos­nak tar­tom a szer­ve­zés­ben és az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ban részt ve­vő mun­ka­tár­sa­i­mat is, hi­szen egy-­e­gy ku­ta­tás, kon­fe­ren­cia, szak­mai meg­be­szé­lés meg­szer­ve­zé­sé­ben ne­kik is fon­tos fel­adat jut, no­ha a mun­ká­juk szin­te lát­ha­tat­lan. Ép­pen ezért őket em­lí­te­ném el­ső­ként: Szar­ka Krisz­ti­na, az in­té­zet lel­ke iro­da­ve­ze­tő­ként, Lelovics Krisz­ti­na és Hor­váth Mal­vin pe­dig köny­ve­lő­ként min­den ad­mi­niszt­ra­tív mun­kát el­vé­gez, mi­köz­ben részt vesz­nek a kon­fe­ren­ci­ák és szak­mai meg­be­szé­lé­sek meg­szer­ve­zé­sé­ben is.
A leg­utol­só ki­mu­ta­tá­sunk sze­rint 32 ku­ta­tá­si prog­ra­mot va­ló­sí­tot­tunk meg az el­múlt 10 év­ben. Nem tu­dom, hogy ez sok vagy ke­vés. An­­nyi bi­zo­nyos, hogy ezek a prog­ra­mok a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok és ki­sebb­sé­gek éle­té­nek szin­te min­den te­rü­le­té­re ki­ter­jed­tek. Ne­héz len­ne min­den ku­ta­tá­si ered­ményt egy ilyen in­ter­jú­ban szám­ba ven­ni, ezért csak né­há­nyat emel­nék ki.
Tud­ni kell azt, hogy mi nem va­gyunk költ­ség­ve­té­si in­téz­mény, mint pél­dá­ul egy aka­dé­mi­ai in­téz­mény. Azért fon­tos ezt hang­sú­lyoz­ni, mert sok­szor olyan el­vá­rá­sok je­len­nek meg ve­lünk szem­ben, mint­ha egy sta­bil fi­nan­szí­ro­zá­sú, több év­ti­ze­des be­já­ra­tott mun­ka­rend­del ren­del­ke­ző in­téz­mény len­nénk. Nem va­gyunk ilyen. Mi csak ci­vil szer­ve­zet va­gyunk, s meg­pró­bá­lunk min­den le­het­sé­ges kö­ve­tel­mény­nek ele­get ten­ni, ami az el­múlt évek­ben si­ke­rült is, de a le­he­tő­sé­ge­ink vé­ge­sek. Nor­ma­tív tá­mo­ga­tá­sunk ninc­s, és a pro­jekt­je­ink­ben fel­me­rü­lő anya­gi tá­mo­ga­tá­sok má­sik fe­le, te­hát az inf­rast­ruk­tú­ra, adat­bá­zis­ok, adat­tá­rak, könyv­tá­rak, le­vél­tár stb. mind-­mind ha­son­ló ala­pít­vá­nyi tá­mo­ga­tás­ból va­ló­sul meg, ami nem ugyan­az, mint egy költ­ség­ve­té­si in­téz­mény ese­té­ben.
A je­len­ku­ta­tás te­rü­le­tén az Oral His­to­ry prog­ra­munk (A rend­szer­vál­tás évei 1989–1992) út­tö­rő­nek szá­mí­tott, hi­szen egy olyan kor­szak tör­té­né­se­it pró­bál­tuk meg­ra­gad­ni (1989–2002), amely­nek mi ma­gunk is ré­sze­sei vol­tunk. A bu­da­pes­ti 56-os In­té­zet­tel dol­goz­tuk ki a ku­ta­tás me­to­di­ká­ját, és má­ig több mint 60 in­ter­jút ké­szí­tet­tünk. A prog­ram­nak ré­sze volt a kor­szak­hoz kö­tő­dő do­ku­men­tu­mok, hang­anyag­ok, fény­ké­pek gyűj­té­se is, ami a mai na­pig tar, eze­ket di­gi­ta­li­zál­juk és elekt­ro­ni­kus for­má­ban is ar­chi­vál­juk. Az el­be­szélt tör­té­ne­lem prog­ram a ké­sőb­bi­ek­ben ki­bő­vült, élet­in­ter­jú­kat és szak­mai uta­kat fel­tá­ró be­szél­ge­té­se­ket foly­tat­tunk – né­ha több na­pon ke­resz­tül – olyan köz­éle­ti sze­rep­lők­kel, akik ta­núi vagy ak­tív ré­sze­sei vol­tak az el­múlt év­ti­ze­dek­nek.
1998-ban egye­sült a há­rom szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt, s az előd­pár­tok (Együtt­élés, Ma­gyar Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Moz­ga­lom, Ma­gyar Pol­gá­ri Párt) tel­jes ar­chív anya­gát si­ke­rült meg­sze­rez­nünk, és fo­lya­ma­to­san dol­goz­zuk fel azo­kat. Ez na­gyon ér­té­kes irat- és kép­anyag, amely né­hány ku­ta­tó­nak többéves mun­kát biz­to­sít. Ha hoz­zá­ve­szem a Cse­ma­dok 50 éves ar­chí­vu­mát, amely szin­tén az in­té­ze­tünk­ben ta­lál­ha­tó, ezek­ből az anya­gok­ból a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 60 éves tör­té­ne­te re­konst­ru­ál­ha­tó.
És ezt a mun­kát el is kezd­tük: több olyan bib­li­og­rá­fia, fel­dol­go­zás, kro­no­ló­gia, for­rás­ki­ad­vány ké­szült, il­let­ve ké­szül, amely már en­nek a mun­ká­nak az ered­mé­nye. Gon­do­lok itt a Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­já­ra, a Beneš-dekré­tumok, a Ki­te­le­pí­té­sek, de­por­tá­lá­sok, el­ván­dor­lás, Az 50-es évek do­ku­men­tu­mok­ban c. ké­szü­lő for­rás­ki­ad­vány­ra, de meg­em­lít­he­tem az 1956 és Szlo­vá­kia c. kon­fe­ren­ci­án­kat is, amely el­ső íz­ben tár­ja fel az 1956-­tal kap­cso­la­tos tör­té­né­se­ket (Cseh)Szlo­vákiában he­lyi, re­gi­o­ná­lis és or­szá­gos szin­ten egy­aránt. Je­le­nünk ku­ta­tá­sa na­gyon sok más te­rü­let­re is ki­ter­jed, ezek a tör­té­né­sek­nek, kör­nye­ze­tünk­nek nem csu­pán a tör­té­ne­ti di­men­zi­ó­it ve­szik cél­ba.
Az el­kép­ze­lé­sünk sze­rint min­den év­ben ter­vez­tünk egy szo­ci­o­ló­gi­ai iden­ti­tás­ku­ta­tást. Ezt nem si­ke­rült min­den év­ben meg­va­ló­sí­ta­nunk, de leg­alább két­éven­te mér­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­ték­rend­jét, a nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­da­tunk­ban be­ál­ló vál­to­zá­so­kat, a kul­tu­rá­lis fo­gyasz­tá­si szo­ká­sa­in­kat, ál­ta­lá­ban az ori­en­tá­ló­dá­sun­kat. Ezek na­gyon ér­té­kes fel­mé­ré­sek, hi­szen itt le­het meg­le­he­tős ob­jek­ti­vi­tás­sal kö­vet­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ma­ga­tar­tá­sát, nyo­mon kö­vet­ni az uni­ós csat­la­ko­zás előt­ti és utá­ni pa­ra­dig­ma­vál­tá­so­kat, ma­ga­tar­tás­for­má­kat. Eh­hez ki­dol­goz­tunk egy mód­szert, amely se­gít­sé­gé­vel Szlo­vá­ki­á­ban csak mi tu­dunk rep­re­zen­ta­tív ma­gyar min­tá­val dol­goz­ni. Ki­épí­tet­tünk egy kérdezőbiz­tosi há­ló­za­tot mint­egy 50 kérdezőbiz­tossal, akik 800-1000 meg­kér­de­zet­tel na­gyon pon­tos ké­pet tud­nak ad­ni Kirá­ly­helmec­től Po­zso­nyig a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal la­kott te­rü­le­tek (te­le­pü­lé­sek, já­rá­sok, me­gyék) köz­ál­la­po­ta­i­ról. Egy szá­mí­tó­gé­pes prog­ram se­gít­sé­gé­vel akár két hét alatt ké­pe­sek va­gyunk olyan köz­vé­le­mény-ku­ta­tást ké­szí­te­ni, amely rep­re­zen­ta­tív, és meg­fe­lel a nagy köz­vé­le­mény-ku­ta­tó cé­gek ál­tal tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­nek is. Ma már tel­je­sen elekt­ro­ni­kus for­má­ban ké­szít­jük a fel­mé­ré­se­ket, ami nagy­ban nö­ve­li a fel­mé­ré­sek gyor­sa­sá­gát és pon­tos­sá­gát.
Je­len­tős ered­mé­nye­ket tu­dunk fel­mu­tat­ni a po­li­ti­kai iden­ti­tás­vizs­gá­la­tok te­rü­le­tén is. Rész­ben a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja meg­ren­de­lé­sé­re több olyan ku­ta­tást vé­gez­tünk, ame­lyek a párt kam­pá­nyá­nak elő­ké­szí­té­sé­ben vol­tak fon­to­sak, de a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai ér­ték­rend­jét is mér­ték, és na­gyon ér­de­kes ered­mé­nye­ket kap­tunk. Ham­vas Bé­la mond­ja, hogy a leg­na­gyobb tu­dás az, amit min­den­ki tud. En­nek je­gyé­ben vé­gez­zük a szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­ré­se­in­ket. Sok eset­ben ugyan­azo­kat az ered­mé­nye­ket kap­juk, ame­lyek a ki­in­du­lá­si pont­ja­ink­ban, a hi­po­té­zi­se­ink­ben sze­re­pel­nek, és ezek a fel­mé­ré­sek alap­ján ob­jek­tí­ven iga­zo­lód­nak. Más­kor pe­dig egé­szen meg­le­pő ered­mé­nyek­re ju­tunk. A 2004-es vá­lasz­tá­sok előt­ti fel­mé­ré­sek pél­dá­ul azt mond­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok leg­el­fo­ga­dot­tabb, ked­venc szí­ne a föld­bar­na, szem­ben a kék­kel, ame­lyet min­den­ki szlo­vák (szláv) szín­nek tar­tott. Az Eu­ró­pai Unió szí­ne vi­szont a kék, s er­re kel­lett vi­zu­á­li­san re­a­gál­ni. Ám a több­fé­le kék szín kö­zött is na­gyon lé­nye­ges el­té­rés mu­tat­ko­zik, van pél­dá­ul szlo­vák kék és uni­ós kék. Mind­ez na­gyon ko­mo­lyan be­fo­lyá­sol­ta a vá­lasz­tók meg­szó­lí­tá­sát az eu­ró­pai uni­ós nép­sza­va­zás és a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ese­té­ben.
Na­gyon fon­tos ku­ta­tás volt a Mo­za­ik 2001, amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg fel­mér­ni a Kár­pát-me­den­cei fi­a­ta­lok ér­ték­rend­jét. Az ez­res ma­gyar és öt­szá­zas szlo­vák kont­roll­min­tá­val ké­szült fel­mé­rés má­ig az egyet­len olyan ku­ta­tás, amely ké­pet ad a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fi­a­ta­lok min­den­na­pi éle­té­ről és ér­ték­rend­jé­ről.
Ugyan­ilyen fon­tos­ság­gal bír a ma­gyar­or­szá­gi ku­ta­tá­si és fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gá­ról ké­szült fel­mé­rés, amely a fel­ső­ok­ta­tá­si tá­mo­ga­tá­sok, a Domus-pro­gram, a PhD-támogatások, a rész­kép­zé­sek és egyéb, a tu­do­má­nyos­sá­got érin­tő tá­mo­ga­tá­sok ha­té­kony­sá­gát mér­te egy, az MTA ál­tal meg­hir­de­tett prog­ram ke­re­té­ben Berényi Dé­nes pro­fes­­szor ve­ze­té­sé­vel.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom Petőcz Kál­mán köny­vét (Vá­lasz­tá­sok és fel­osz­tá­sok), amely el­ső íz­ben pró­bál­ta meg ele­mez­ni és ér­té­kel­ni a meèiari köz­igaz­ga­tá­si re­form és a vá­lasz­tá­si kör­ze­tek ki­ala­kí­tá­sá­nak ös­­sze­füg­gé­se­it még 1998-ban. Ugyan­ilyen út­tö­rő pró­bál­ko­zás volt Lampl Zsu­zsan­na vizs­gá­la­ta, amely a vál­lal­ko­zó­kat és a vál­lal­ko­zá­so­kat vizs­gál­ta ugyan­eb­ben az idő­szak­ban (Vál­lal­ko­zá­sok és vál­lal­ko­zók 1989 után), il­let­ve Sá­pos Aran­ká­val kö­zö­sen a mun­ka­erő­pi­ac ki­hí­vá­sa­it a Duna­szer­da­he­lyi és a Tőketerebe­si já­rás­ban.
Lel­kes Gá­bor és Tu­ba La­jos kol­lé­gám el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi és gaz­da­sá­giföld­raj­zi tér­szer­ke­ze­ti elem­zé­sek­kel mé­ri fel a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió és a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te kap­cso­la­ta­it. Lel­kes Gá­bor szer­kesz­ti a Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban c. év­köny­vün­ket.
Nem ke­vés­bé ér­de­kes a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi kér­dés el­mé­le­ti vizs­gá­la­ta. Em­lí­tet­tem már, hogy egy kü­lön könyv­tá­rat hoz­tunk lét­re a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom gyűj­té­se ér­de­ké­ben (Bibliotheca Intereth­ni­ca). Je­len­leg a könyv­tár a Bib­lio­the­ca Hun­ga­r­i­ca ré­sze, és mint­egy 1500 szak­könyv­vel büsz­kél­ked­het, ezek ja­va­részt an­gol, né­met és ma­gyar nyel­vű­ek. De már pub­li­ká­ci­ó­ink is van­nak ezen a te­rü­le­ten: Öllös Lász­ló köny­ve meg­pró­bál­ja jog­fi­lo­zó­fi­ai ös­­sze­füg­gé­sek­ben ér­tel­mez­ni az em­be­ri és a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi jo­go­kat, leg­újabb mun­ká­ja pe­dig a ma­gyar al­kot­mány­nak a ha­tá­ron tú­li ki­sebb­sé­gek­kel szem­ben vál­lalt kö­te­le­zett­sé­ge­it tag­lal­ja majd jog­fi­lo­zó­fi­ai szem­pont­ból.
Az évek so­rán a je­len­ku­ta­tást szé­le­sebb ér­te­lem­ben kezd­tük ér­tel­mez­ni, mi­vel úgy gon­dol­tuk, hogy eb­be be­le­tar­toz­nak a kö­zel­múlt azon ese­mé­nyei is, ame­lyek fel­tá­rat­la­nok, de va­la­hol köz­ve­tet­ten ha­tás­sal van­nak a min­den­nap­ja­ink­ra. Így szü­le­tett meg négy na­gyon fon­tos ki­ad­vá­nyunk. Fedinec Csil­la a kár­pát­al­jai ma­gya­rok (Kár­pát­al­ja 1944-ig Cseh­szlo­vá­kia ré­sze volt) tör­té­ne­ti kro­no­ló­gi­á­ját dol­goz­ta fel, An­gyal Bé­la pe­dig Ér­dek­vé­de­lem és ön­szer­ve­ző­dés cím­mel a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar párt­po­li­ti­ka és tá­mo­ga­tá­si rend­sze­rek tör­té­ne­té­nek leg­fon­to­sabb ál­lo­má­sa­it ele­mez­te.
A tör­té­ne­ti ki­te­kin­tés is új ele­met ho­zott az in­té­zet ku­ta­tá­sa­i­ba, ma már Si­mon At­ti­la ve­ze­té­sé­vel egy kü­lön osz­tály­ban foly­nak a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok.
A je­len­ku­ta­tás­sal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket a Nos­tra Tem­po­ra c. könyv­so­ro­za­tunk­ban je­len­tet­jük meg, amely­nek ed­dig 12 kö­te­te lá­tott nap­vi­lá­got, ezek­ben fog­lal­koz­tunk a szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­kel, mig­rá­ci­ós kér­dé­sek­kel, a vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­té­vel, a ki­sebb­sé­gi ku­ta­tá­sok­kal és a ki­sebb­sé­gi tu­do­má­nyos­ság­gal, az as­­szi­mi­lá­ció, az em­be­ri és ki­sebb­sé­gi jo­gok kér­dés­kö­ré­vel stb.
Az el­múlt tíz esz­ten­dő egyik leg­fon­to­sabb ered­mé­nye, hogy im­már mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok is szü­let­het­nek a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő idő­szak­ról, il­let­ve an­nak előz­mé­nye­i­ről. Ezért in­dí­tot­tuk út­já­ra a Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban c. könyv­so­ro­za­tun­kat, amely­nek el­ső kö­te­te Ös­­sze­fog­la­ló je­len­tés. A rend­szer­vál­tás­tól az eu­ró­pai uni­ós csat­la­ko­zá­sig (1989–2004) cím­mel je­lent meg. Ez a kö­tet már má­so­dik ki­adás­ban je­lent meg, és szlo­vá­kul is el­ké­szült. Ezt kö­vet­te egy do­ku­men­tum­gyűj­te­mény és kro­no­ló­gia, amely ugyan­en­nek az idő­szak­nak a leg­fon­to­sabb do­ku­men­tu­ma­it és tör­té­né­se­it rög­zí­tet­te, és most je­le­nik meg még két kö­te­te, amely a kul­tú­ra, il­let­ve az ok­ta­tás­ügy hely­ze­té­vel fog­lal­ko­zik.
A mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sok­nak nagy je­len­tő­sé­gük van, hi­szen ös­­szeg­ző­en, rend­sze­re­zet­ten tud­nak szá­mot ad­ni egy-­e­gy szak­te­rü­let­ről, s nem­csak rög­zí­te­nek bi­zo­nyos fo­lya­ma­to­kat, ha­nem ér­té­kel­nek is, és meg­fo­gal­maz­zák a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­ al­ter­na­tí­vá­kat, ame­lye­ket fel le­het hasz­nál­ni stra­té­gi­ai ter­ve­zé­sek­nél, il­let­ve be­épí­te­ni olyan fej­lesz­té­si ter­vek­be, pro­jek­tek­be, ame­lyek a na­pi ten­ni­va­lók ré­szét ké­pez­he­tik.
Eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a (Cseh)Szlovákiai ma­gya­rok le­xi­ko­na is, ame­lyet jö­vő­re a Pe­da­gó­gi­ai Könyv­ki­adó ad ki, de amely­nek ko­or­di­ná­lá­sá­ban, il­let­ve meg­írá­sá­ban az in­té­zet és mun­ka­tár­sai há­rom éve részt vesz­nek. Az in­té­ze­tünk ké­szí­ti a le­xi­kon CD-, il­let­ve inter­netes vál­to­za­tát. Ugyan­ilyen együtt­mű­kö­dést ala­kí­tot­tunk ki a Madách-Posonium Ki­adó­val a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­té­nek inter­netes fel­dol­go­zá­sa kap­csán.

Kü­lön kell szól­nom az el­ső mo­nog­ra­fi­kus mun­kánk­ról, amely 2002-ben je­lent meg az Osiris Ki­adó és a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó kö­zös gon­do­zá­sá­ban. Ez Lisz­ka Jó­zsef A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mun­ká­ja volt, amely el­ső íz­ben dol­goz­ta fel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz­ku­ta­tás 80 éves tör­té­ne­tét. Négy­éves mun­ka ered­mé­nye volt ez a kö­tet, amely tel­jes egé­szé­ben a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­ten be­lül ké­szült. Azért is fon­tos ez a ki­ad­vány, mert egy éven be­lül szlo­vá­kul és né­me­tül is si­ke­rült meg­je­len­tet­nünk. Ilyen­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ki­adás­ban még nem volt pél­da.
De ugyan­ilyen je­len­tő­ség­gel bír Popé­ly Ár­pád mun­ká­ja is, amely szin­tén több­éves ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye­ként el­ső íz­ben fog­lal­ja ös­­sze a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­tét kro­no­lo­gi­kus for­má­ban 1944–1992 kö­zött.
Olyan ké­zi­köny­vek ezek, ame­lyeket egyet­len ko­moly ma­gán-, il­let­ve in­téz­mé­nyi könyv­tár sem nél­kü­löz­het.

– A ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont kü­lön rész­leg­ként mű­kö­dik. Mi­lyen meg­fon­to­lá­sok szól­nak Ko­má­rom mel­lett, és mi­lyen te­vé­keny­sé­get foly­tat a rész­leg?

– En­nek na­gyon pró­zai okai vol­tak, Ko­má­rom­ban lak­tak, il­let­ve lak­nak a lét­re­ho­zói és mun­ka­tár­sai: Lisz­ka Jó­zsef, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont igaz­ga­tó­ja, L. Ju­hász Ilo­na, il­let­ve Bagin Ár­pád. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tunk ki­emel­ten fog­lal­ko­zik a 20–21. szá­zad vál­to­zás­vizs­gá­la­ta­i­val. A rész­leg meg­ne­ve­zé­se (Eu­ró­pai Et­no­ló­gi­ai Köz­pont) is jel­zi, hogy nem­csak a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti kul­tú­ra ku­ta­tá­sa áll a te­vé­keny­sé­ge kö­zép­pont­já­ban, ha­nem ugyan­ilyen hang­súl­­lyal fog­lal­ko­zik a vá­ro­si kul­tú­ra vál­to­zá­sa­i­val, de az interetnikus vi­szo­nyok­kal is (mag­yar–s­zlovák–német–zsidó): a Po­zsony kör­nyé­ki, va­la­mint a ko­má­ro­mi és Ko­má­rom kör­nyé­ki interetnikus kap­cso­la­tok­kal, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­pu­lá­ris kul­tú­rá­já­val a 20–21. szá­zad for­du­ló­ján, a krasz­na­horkaváral­jai nem­zet­tu­dat és lo­ká­lis iden­ti­tás kér­dé­se­i­vel. Ér­de­kes a je­len­ko­ri szo­ká­sok vizs­gá­la­ta is, ame­lyek „ide­gen” elem­ként je­len­nek meg a min­den­nap­ja­ink­ban, de egy­re in­kább szer­ves ré­szét ké­pe­zik a kul­tú­ránk­nak (ad­ven­ti ko­szo­rú, hal­loween, kop­ja­fa, szé­kely ka­pu stb.).
Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont 1997-es meg­ala­ku­lá­sa óta fo­lyik a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum épí­té­se, amely az út men­ti ke­resz­tek, szob­rok és egyéb em­lé­kek do­ku­men­tá­lá­sá­val fog­lal­ko­zik. Ez is egy olyan kez­de­mé­nye­zés volt, amel­­lyel Szlo­vá­ki­á­ban, de a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben is ke­ve­sen fog­lal­koz­tak tu­do­má­nyos igén­­nyel. Ha­tal­mas anya­got si­ke­rült ös­­sze­gyűj­te­nünk és fel­dol­goz­nunk, amely kép­anya­got, le­vél­tá­ri anya­go­kat, le­írá­so­kat, raj­zo­kat és em­lék­anya­got tar­tal­maz a szak­rá­lis kis­em­lé­kek­ről. Bi­zo­nyos szem­pont­ból a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum ré­szét is ké­pe­zi az a te­me­tő­do­ku­men­tá­ció, amely Dél-Szlo­vá­kia ta­lán más­fél tu­cat­nyi te­me­tő­jé­nek (a Csal­ló­köz­től a Bod­rog­kö­zig) tel­jes sír­je­lanyagát (fel­ira­to­kat, le­írá­so­kat, rész­ben fo­tó­it) tar­tal­maz­za. Azt hi­szem, ez is egye­dül­ál­ló gyűj­te­mény a Kár­pát-me­den­cé­ben. Ez L. Ju­hász Ilo­na mun­ká­já­val kez­dő­dött, aki egy ál­ta­lunk ki­adott vas­kos kö­tet­ben ír­ta meg – egye­dül­ál­ló ala­pos­ság­gal és komp­le­xi­tás­sal – szü­lő­fa­lu­ja, Rudna 20. szá­za­di te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­it és vál­to­zó te­me­tő­kul­tú­rá­ját. A nem­ze­ti és et­ni­kai új­ko­ri vál­to­zá­sok vizs­gá­la­ta szem­pont­já­ból kezd­tük el a te­me­tők fel­dol­go­zá­sát. 50-80 év táv­la­tá­ban a te­me­tő na­gyon fon­tos lát­le­le­te az et­ni­kai, név- és nyelv­hasz­ná­la­ti vál­to­zá­sok­nak, a sír­fel­irat­ok szin­te „élő” ta­núi az as­­szi­mi­lá­ci­ós vál­to­zá­sok­nak az egyes te­le­pü­lé­se­ken.
Ha­son­ló vál­lal­ko­zá­sa köz­pon­tunk­nak az út men­ti ha­lál­je­lek vizs­gá­la­ta, ez­zel sem fog­lal­ko­zott sen­ki Szlo­vá­ki­á­ban ed­dig.
Je­lek a tér­ben cím­mel egy új könyv­so­ro­za­tot in­dí­tot­tunk, amely a nem­ze­ti ki­sebb­ség szim­bo­li­kus tér­fog­la­lá­sá­nak leg­fon­to­sabb tár­gyi ob­jek­tu­ma­it ve­szi szám­ba (szak­rá­lis kis­em­lé­kek, kop­ja­fák, sír­je­lek, nem­ze­ti em­lék­he­lyek és szob­rok, a vi­zu­á­lis mű­vé­szet je­len­ko­ri ob­jek­tu­mai stb.) füg­get­le­nül azok ide­o­lo­gi­kus tar­tal­má­tól. Mind­ezek a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­lét­ét szim­bo­li­zál­ják olyan tér­sé­gek­ben, ahol egyéb­ként az el­múlt 15 esz­ten­dő­ben je­len­tő­sen csök­kent a ma­gyar­ság szám­ará­nya. Ezért is a meg­ne­ve­zés: szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás. Va­la­hol ezek az ob­jek­tu­mok je­lez­ni akar­ják a nép­cso­port je­len­lét­ét, utal­va egy­ben tör­té­ne­ti, ős­ho­nos vol­tá­ra.
A Lisz­ka Jó­zsef ál­tal írt, A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za c. mo­nog­rá­fi­á­ra már utal­tam, amely szin­tén a ko­má­ro­mi köz­pon­tunk­ban ké­szült.
Emel­lett na­gyon fon­tos a rész­leg adat­tá­ri és szak­könyv­tá­ri mun­ká­ja is. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ré­szé­nek szá­mí­tó nép­raj­zi szak­könyv­tár ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nép­raj­zi, hon­is­me­re­ti, tör­té­ne­ti szak­köny­ve­ket, szak­mun­ká­kat, ké­zi­köny­ve­ket tar­tal­maz, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint 5662 kö­te­tet, de na­pon­ta bő­vül az ak­tu­á­lis szak­iro­da­lom­mal. A nép­raj­zi adat­tá­runk 31 264 adat­la­pot szám­lál, a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum­ban több mint 2500 adat­lap ta­lál­ha­tó.
Kü­lön könyv­so­ro­za­tok­ban je­len­nek meg a nép­raj­zi és et­no­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok, il­let­ve a he­lyi és lo­ká­lis mo­nog­rá­fi­ák ered­mé­nyei. Ezek a kö­vet­ke­zők: Noti­tia Historico-Ethno­logica, amely­ben hos­­szabb ta­nul­má­nyo­kat, elem­zé­se­ket adunk köz­re, az Intereth­ni­ca so­ro­zat, amely az interetnikus ku­ta­tá­sok, il­let­ve a más nem­ze­ti­sé­gek né­pi kul­tú­rá­ját be­mu­ta­tó ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fó­ru­ma, és a Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák so­ro­zat, amely ki­sebb ré­gi­ók, il­let­ve te­le­pü­lé­sek komp­lex ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it ad­ja köz­re.
L. Ju­hász Ilo­na las­san egy év­ti­ze­de vég­zi a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­raj­zi iro­da­lom bib­li­ografikus fel­dol­go­zá­sát, amely ed­dig több kö­tet­ben je­lent meg, és jö­vő­re ter­vez­zük az el­múlt év­ti­ze­dek tel­jes­nek ne­vez­he­tő nép­raj­zi bib­li­og­rá­fi­á­já­nak a ki­adá­sát.
Négy nyel­ven (ma­gyar, szlo­vák, né­met, né­ha an­gol) je­len­tet­jük meg a köz­pont év­könyv­ét, az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­bianát, amely­nek im­már a nyol­ca­dik kö­te­tét ké­szít­jük elő. Szer­kesz­tő­je Lisz­ka Jó­zsef.
Rend­kí­vül gaz­dag és sok­ré­tű az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ká­ja, s bár az in­té­ze­tünk egyik rész­le­ge­ként mű­kö­dik, bár­mely önál­ló ki­sebb­sé­gi in­téz­mény büsz­ke le­het­ne azok­ra az ered­mé­nyek­re, me­lyek csak há­rom ál­lan­dó al­kal­ma­zott és né­hány kül­sős mun­ka­társ mun­ká­já­nak kö­szön­he­tők.

– Már több­ször szó esett a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icáról mint az in­té­zet könyv­tá­rá­ról. Mi a sa­já­tos­sá­ga a könyv­tár­nak, és mi­lyen mun­ka fo­lyik ott?

– A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet könyv­tá­ra, adat­tá­ra és le­vél­tá­ra. Je­len­leg négy ál­lan­dó és 5-6 kül­sős mun­ka­társ­sal mű­kö­dik. Egy spe­ci­á­lis ku­ta­tó­könyv­tár­ról van szó, amely – azt gon­do­lom – Kár­pát-me­den­cei mé­re­tek­ben is egye­dül­ál­ló. Már a könyv­tár elő­é­le­te is na­gyon ér­de­kes. 1991-ben ala­kult ala­pít­vány­ként Zal­abai Zsig­mond, Végh Lász­ló és Presin­szky La­jos jó­vol­tá­ból Som­or­ján, köz­pon­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­tár­ként. Ap­rán­ként gyűj­töt­te a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1918 után meg­je­lent ma­gyar írá­sos em­lé­ke­ket (köny­vek, fo­lyó­irat­ok, la­pok, kis­nyom­tat­vá­nyok, fény­ké­pek, ké­pes­lap­ok, pla­ká­tok stb.), majd 1997-től, az ala­pít­vány meg­szűn­te után, az in­té­zet önál­ló rész­le­ge­ként és im­már könyv­tá­ra­ként mű­kö­dik.
Ami­kor a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az in­té­zet­hez ke­rült, fel­vál­lal­tuk, hogy az ere­de­ti ne­vén és az ere­de­ti cé­lok­nak meg­fe­le­lő­en mű­köd­tet­jük és fej­leszt­jük to­vább So­mor­ján. En­nek az lett az ered­mé­nye, hogy mi­vel a ku­ta­tó­in­té­zet egyik leg­fon­to­sabb egy­sé­gé­ről volt szó, ma­ga az in­té­zet is a könyv­tár­hoz, Som­or­já­ra köl­tö­zött. Ta­lán en­nek is volt az ered­mé­nye, hogy ko­moly mű­sza­ki és tar­tal­mi fej­lesz­tés­re ke­rült sor, ki­e­gé­szült a le­vél­tá­ri és adat­tá­ri rés­­szel, és ma már egy kor­sze­rű, ko­moly gyűj­te­mény­­nyel és ké­zi­könyv­tár­ral ren­del­ke­ző, az inter­neten is meg­je­le­nő ku­ta­tó­könyv­tár­nak szá­mít. Na­pon­ta több ku­ta­tó, dok­to­ran­dus, egye­te­mis­ta ke­re­si fel. Nagy elő­nye, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­kal, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos iro­da­lom szin­te tel­jes vá­lasz­té­ka kar­nyúj­tás­nyi­ra meg­ta­lál­ha­tó a ku­ta­tó­könyv­tár­ban, és szak­ava­tott könyv­tá­ros­ok se­gí­tik a ku­ta­tók mun­ká­ját. Az in­té­zet­ben szál­lás­le­he­tő­sé­get tu­dunk biz­to­sí­ta­ni, így a ku­ta­tók akár több na­pot is el­tölt­het­nek a könyv­tár­ban.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca igaz­ga­tó­ja Végh Lász­ló, mun­ka­tár­sai pe­dig Sebő Be­á­ta, Végh An­na­má­ria, Matus Éva, Bereck Zsu­zsa és Ka­ri­ka Ani­kó, mel­let­tük fő­leg a nyár fo­lya­mán na­gyon sok egye­te­mis­ta kap­cso­ló­dik be a könyv­tár mun­ká­já­ba rész­idős vagy kül­sős mun­ka­társ­ként.
A szám­sze­rű, te­hát az ed­dig fel­dol­go­zott, il­let­ve fel­dol­go­zás alatt ál­ló gyűj­te­mé­nye­ink be­mu­ta­tá­sa ta­lán töb­bet mond az egy­sze­rű le­írás­nál.
A könyv­tár törzs­ál­lo­má­nyá­ban, az utol­só ki­mu­ta­tás sze­rint, 8783 (Cseh)Szlo­vákiában ki­adott ma­gyar nyel­vű könyv ta­lál­ha­tó. Min­den könyv­ből egy van a könyv­tár­ban, egy má­sik pél­dányt pe­dig más­hol őr­zünk. Eh­hez jön a már em­lí­tett Bib­lio­the­ca Eth­no­log­i­ca 5662 könyv­vel Ko­má­rom­ban, il­let­ve a ké­zi­könyv­tár, amely je­len­leg 4188 köny­vet, le­xi­kont, szak­köny­vet tar­tal­maz. A nem­zet­kö­zi szak­iro­dal­mat tar­tal­ma­zó Bib­lio­the­ca Intereth­ni­ca 1412 köny­vet fog­lal ma­gá­ban, és itt van a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Iro­dá­ja egy­ko­ri könyv­tá­rá­nak egy ré­sze mint­egy 2000 könyv­vel.
A fo­lyó­irat­ok (re­gi­o­ná­lis és köz­pon­ti saj­tó­ter­mé­kek) 1945-től nap­ja­in­kig: 298 fo­lyó­irat tel­jes gyűj­te­mé­nye, a 1918–1945 kö­zöt­ti idő­szak saj­tó­ter­mé­ké­ből 89 fo­lyó­irat tel­jes vagy rész­be­ni évfolyamok, a ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok­ból 53 ta­lál­ha­tó szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zás­sal, a Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott más nem­ze­ti­sé­gű fo­lyó­irat­ok (nem­ze­ti­sé­gi új­sá­gok) szá­ma pe­dig 13.
Ezt a gyűj­te­ményt te­szik egye­di­vé és szí­nes­sé az egyé­ni ha­gya­té­kok, ame­lye­ket fo­lya­ma­to­san gyűj­tünk csa­lá­dok­tól, ma­gán­em­be­rek­től. Így ke­rül­tek az in­té­zet­be a kö­vet­ke­ző ha­gya­té­kok: Győry De­zső (le­ve­lek, új­ság­cik­kek, fo­tók, bé­lye­gek, ké­pes­lap­ok), Ungváry Fe­renc (szín­ház­zal kap­cso­la­tos írá­sai, hang­já­té­kai, a rá­dió tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó mun­kái, hang­le­mez, csa­lá­di fény­ké­pek, csa­lá­di le­ve­le­zé­sek), Hal­tenberg­er In­ce (247 könyv), Krivosik Ist­ván (172 könyv és a Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom cí­mű fo­lyó­irat több év­fo­lya­ma), Pet­ne­házy Fe­renc (164 könyv), Sza­lat­nai Re­zső (326 könyv és 30 kü­lön­fé­le új­ság egyes szá­mai), Sipos Győ­ző (165 könyv), Gyö­nyör Jó­zsef (142 könyv, 40 do­boz­nyi irat­anyag), Zal­abai Zsig­mond (30 do­boz­nyi le­vél­tá­ri anyag) stb.
De foly­tat­ha­tom a fény­kép­gyűj­te­mén­­nyel, amely je­len­leg meg­kö­ze­lí­ti a 27 ez­ret, és köz­tük olyan na­gyon ér­té­kes fo­tók ta­lál­ha­tók, mint Pran­dl Sán­dor fe­ke­te-fe­hér fény­ké­pei és szí­nes di­ái, a Cse­ma­dok fo­tó­ar­chí­vu­ma, Gyö­ke­res Györ­gy és Gör­föl Je­nő fo­tói, az író­port­rék kü­löngyűj­te­mé­nye, Arany A. Lász­ló szí­nes di­ái és fény­ké­pei a negy­ve­nes évek ele­jé­ről Zob­o­raljáról.
A hang­ar­chí­vum el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar sze­mé­lyi­sé­gek hang­gyűj­te­mé­nyét je­len­ti, de ar­chi­vá­lunk – és im­már di­gi­ta­li­zá­lunk – min­den olyan nyel­vi em­lé­ket, ame­lyek va­la­mi­lyen nyelv­já­rás­gyűj­tés, kon­fe­ren­cia, az Oral His­to­ry-pro­gram, szak­mai meg­be­szé­lés stb. kap­csán hang­zot­tak el. Így ná­lunk ta­lál­ha­tó a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem BTK Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ének nyelv­já­rás­gyűj­te­mé­nye, Oral His­to­ry, egy­órás ka­zet­ták, me­lyek a Szlo­vák Rá­dió ma­gyar nyel­vű adá­sá­ban el­hang­zott, szlo­vá­ki­ai ma­gyar írók­kal és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­kel foly­ta­tott be­szél­ge­té­se­ket tar­tal­maz­za – 150 óra) stb. Kö­zel ezer­órás hang­anyag­gal ren­del­ke­zünk, amely­nek nagy ré­sze di­gi­ta­li­zál­va van.
A könyv­tár irat­gyűj­te­mé­nye is na­gyon gaz­dag, meg­ta­lál­ha­tó ben­ne és szin­te egye­di­nek te­kint­he­tők a Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak ira­tai (40 do­boz), a Cse­ma­dok 50 évé­nek tel­jes irat­tá­ra, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ira­tai – Ma­gyar Pol­gá­ri Párt (61,5 fo­lyó­mé­ter), Együtt­élés (11 fo­lyó­mé­ter) – és az egyé­ni fel­aján­lott irat­anya­gok (Sza­bó Re­zső, Var­ga Sán­dor ira­tai). Ös­­sze­sen 145 do­boz.
És itt van­nak az egyéb, na­gyon ér­té­kes gyűj­te­mé­nye­ink, a ké­pes­lap­gyűj­te­mény (ré­gi és mai ké­pes­lap Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vá­ro­sa­i­ról és köz­sé­ge­i­ről, a mű­em­lé­kek­ről, a tör­té­nel­mi és iro­dal­mi em­lék­he­lyek­ről – több mint 3200 ké­pes­lap), CD-ROM gyűj­te­mény, a vi­de­ó­ka­zet­ták, a szak­dol­go­zat­ok gyűj­te­mé­nye.
Na­gyon sok ér­té­kes írá­sos em­lé­ket is gyűj­tünk: a kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tás­ról szó­ló ka­ta­ló­gu­so­kat, a mű­sor­fü­ze­te­ket, kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, pla­ká­to­kat, röp­la­po­kat, meg­hí­vó­kat, szó­ró­la­po­kat stb.
A gyűj­te­mé­nye­ink­ből fo­lya­ma­to­san ren­de­zünk ki­ál­lí­tá­so­kat kü­lön­bö­ző ren­dez­vé­nye­ken, is­ko­lák szá­má­ra stb. Itt éled új­já a múlt, amit gon­do­san meg aka­runk őriz­ni. Csak né­há­nyat em­lí­te­nék a ki­ál­lí­tá­sok­ból: Dél-Szlo­vá­kia szak­rá­lis kis­em­lé­kei (1998–2006: Ko­má­rom, Po­zsony, Tőketerebes, Kas­sa, Udvard, Dél-Ko­má­rom, Ta­ta, Csor­na, Győr, Bu­da­pest, Veszp­rém, Szom­bat­hely, Szé­kes­fe­hér­vár, Bad Ausse, Aszód, Rác­ke­ve), A Cse­ma­dok 50. év­for­du­ló­ja, A Cse­ma­dok 55. év­for­du­ló­ja, Az Új Szó 50. év­for­du­ló­ja, Pe­tő­fi a Fel­vi­dé­ken, Az 1848–1849-es sza­bad­ság­harc em­lék­he­lyei Szlo­vá­ki­á­ban, A csal­ló­kö­zi temp­lo­mok, Bél Má­tyás-ki­ál­lí­tás (Po­zsony, Somor­ja), A Nagy­szom­ba­ti Egye­tem (Nagy­szom­bat), Aca­de­mia Istro­pol­i­tana (Po­zsony), Márai Sán­dor (Somorja), Szlo­vá­ki­ai ma­gyar kép­ző­mű­vé­szek al­ko­tá­sai (Somorja), Kopócs Ti­bor ké­pei (Somorja).
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kü­lön könyv­so­ro­zat­ban (Miscellanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae) je­len­te­ti meg bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sa­it (ed­dig 9 kö­tet je­lent meg). Na­gyon fon­tos volt a könyv­tár törzs­ál­lo­má­nya ka­tasz­te­ré­nek meg­je­len­te­té­se könyv for­má­já­ban és az inter­neten. Min­den ku­ta­tó elő­re tá­jé­ko­zód­hat, hogy mit ke­res­het ná­lunk.

– Ha már az inter­netet em­lí­tet­te: az in­té­zet a kez­de­tek­től nagy fi­gyel­met for­dí­tott a tech­ni­kai fej­lesz­té­sek­re, az inter­netes meg­je­le­nés­re. Mit je­lent ez va­ló­já­ban?

– Meg­pró­bá­lok na­gyon rö­vi­den vá­la­szol­ni, hi­szen ez na­gyon ös­­sze­tett és szé­les kö­rű fel­adat. Az inter­net olyan tech­ni­kai le­he­tő­sé­get je­lent, amely min­den­ki szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő. Mi­köz­ben na­gyon kon­zer­va­tív mó­don nagy hang­súlyt he­lye­zünk a könyv­ki­adás­ra, ke­res­sük a mo­dern for­mák le­he­tő­sé­ge­it is. A tar­ta­lom­fej­lesz­tés, digi­­tal­izálás, inter­netes meg­je­le­ní­tés, adat­bá­zis-épí­tés eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik. Ho­gyan le­het a meg­szer­zett in­for­má­ci­ó­kat rend­sze­re­zett for­má­ban át­ad­ni azok­nak, aki­kért va­gyunk. Az inter­net na­gyon ké­zen­fek­vő esz­köz eh­hez. So­kan óv­tak ben­nün­ket et­től, mond­ván, hogy ki­szol­gál­tat­juk ma­gun­kat, s nem tud­juk meg­fe­le­lő mó­don el­ad­ni (!) a meg­szer­zett tu­dá­sun­kat, ha egy­sze­rű­en fel­tes­­szük az inter­ne­tre. Ne­künk el­len­ke­ző volt a vé­le­mé­nyünk: akár köny­vek­ről, in­for­má­ci­ók­ról, fo­lyó­ira­t­ról volt szó, az el­sőd­le­ges szem­pon­tunk az volt, hogy azok mi­nél szé­le­sebb kör­be jus­sa­nak el, hi­szen így tud­nak ha­té­ko­nyan hasz­no­sul­ni. Egyéb­ként csak ön­ma­gunk­ért len­nénk. Ezért küld­jük el le­he­tő­sé­ge­ink­hez mér­ten in­gyen és bér­ment­ve a köny­ve­in­ket a leg­fon­to­sabb könyv­tá­rak­nak, in­téz­mé­nyek­nek, is­ko­lák­nak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ezért je­len­te­tünk meg min­den írá­sos anya­got, in­for­má­ci­ót, adat­tá­rat az inter­neten, hogy má­sok is tud­ja­nak ve­le dol­goz­ni, s ne csak a Kár­pát-me­den­cé­ben, ha­nem bár­hol a vi­lá­gon.
Az in­té­ze­tünk­nek van­nak sa­ját fej­lesz­té­sű prog­ram­jai. Ilyen az inter­netes adat­bá­zi­sunk, ame­lyen im­már 5 éve dol­go­zunk, és küsz­kö­dünk a fo­lya­ma­tos fris­sí­tés­sel és ak­tu­a­li­zá­lás­sal. Je­len­leg az inter­netes adat­bá­zi­sunk több mint 2 GB nagy­sá­gú, és a kö­vet­ke­ző­ket tar­tal­maz­za: Te­le­pü­lé­si adat­bá­zis (mint­egy 3000 szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lés adat­bá­zi­sa), In­téz­mé­nyi adat­bá­zis (a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek ka­tasz­te­re, 1200 szer­ve­zet), Bib­li­og­rá­fi­ák, Re­per­tó­ri­u­mok, Di­gi­ta­li­zált kép- és hang­anyag, Pá­lyá­zat­fi­gye­lő, A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ren­dez­vé­nyek nap­tá­ra, A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet hon­lap­ja, Az in­té­zet bel­ső kom­mu­ni­ká­ci­ós rend­sze­re stb.
Az inter­netes fej­lesz­té­sért Kon­koly Lász­ló fe­lel, a dig­i­tal­izá­cióért pe­dig Kusy Fe­renc. Eb­ben az év­ben hoz­tuk lét­re az Inter­netes tar­ta­lom­fej­lesz­tő és di­gi­ta­li­zá­ló köz­pon­tun­kat Som­or­ján, hang­sú­lyos­sá té­ve en­nek a te­rü­let­nek a fon­tos­sá­gát.
In­té­ze­tünk szlo­vá­ki­ai part­ne­re a bu­da­pes­ti Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­nak, il­let­ve a Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár­nak.

– Je­len­leg mi­lyen ku­ta­tá­sok foly­nak az in­té­zet­ben?

– Er­ről csak óva­to­san nyi­lat­ko­zom, hi­szen nem le­het tud­ni az egyes prog­ram­ja­ink ki­me­ne­tel­ét. A múlt­ban is sok olyan ku­ta­tá­si prog­ra­munk volt, ame­lye­ket kény­te­le­nek vol­tunk fél­be­hagy­ni vagy fel­füg­gesz­te­ni, akár évek­re is, mert nem si­ke­rült meg­fe­le­lő anya­gi for­rást biz­to­sí­ta­ni, az­tán ké­sőbb foly­tat­tuk, il­let­ve fe­jez­tük be azo­kat.
A fen­ti­ek­ből ta­lán nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy van­nak fo­lya­ma­tos prog­ram­ja­ink (könyv­tár, le­vél­tár, adat­tá­rak, adat­bá­zis­ok épí­té­se, bib­li­og­rá­fi­ai fel­dol­go­zá­sok, ka­tasz­te­rek ké­szí­té­se, a gyűj­tő­mun­ka stb.). Ezek nagy ener­gi­á­kat emész­te­nek fel, és fo­lya­ma­tos mun­kát igé­nyel­nek. Amit még­is meg­em­lí­te­nék: Al­só- és Fel­sőszeli ku­ta­tá­sa. Cél­ja az el­múlt 80 év fej­lő­dé­sé­nek nyo­mon kö­ve­té­se egy mikrotár­sadal­mon be­lül. Gya­kor­la­ti­lag fa­lu­mo­no­grá­fia, de an­­nyi­val több en­nél, hogy de­monst­ra­tív mó­don pró­bál­ja meg­ra­gad­ni az el­múlt rend­szer- és im­pé­ri­um­vál­tá­sok ha­tá­sát egy kö­zös­ség min­den­na­pi éle­té­ben. De fo­lya­ma­to­san fog­lal­ko­zunk a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­lák hely­ze­té­vel az uni­ós csat­la­ko­zás után, a szá­mí­tás­tech­ni­kai és inter­netes el­lá­tott­ság­gal, a mo­dern fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rek elem­zé­sé­vel, lon­gi­tu­di­ná­lis értékrend­ku­tatás­sal.
Részt vet­tünk két nem­zet­kö­zi prog­ram­ban a ma­gyar­or­szá­gi K+F tá­mo­ga­tá­sok hasz­no­su­lá­sá­nak fel­mé­ré­sé­ben az 1990–2002-es idő­szak­ban. Füg­get­le­nül at­tól, hogy ez a prog­ram már be­fe­je­ző­dött, to­vább­ra is fog­lal­ko­zunk a kér­dés­sel, és ugyan­ez a hely­zet a Ke­let-kö­zép-eu­ró­pai interetnikus tu­dás­me­nedzs­ment (IKM) adat­bá­zis- és ku­ta­tá­si prog­ram­mal is.
Az MTA-val, il­let­ve a Te­le­ki In­té­zet­tel több kö­zös prog­ra­munk van. És per­sze nagy ter­ve­ink, ame­lyek rész­le­te­it már ki­dol­goz­tuk, és pá­lyá­za­tok for­má­já­ban már be is nyúj­tot­tuk, de ezek ered­mé­nye még nem is­mert. A lé­nye­gük, hogy sze­ret­nénk egy komp­lex fel­mé­rést vé­gez­ni a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­men­te gaz­da­sá­gi, mun­ka­erő-pi­a­ci, mig­rá­ci­ós, kul­tu­rá­lis, in­téz­mé­nyi kap­cso­la­ta­i­ról.
– Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ik több­sé­ge könyv alak­ban is meg­je­lent. Hány köny­vet je­len­te­tett meg ed­dig az in­té­zet?

– A meg­je­lent köny­ve­ink szá­ma 64, az év­köny­ve­ink­ből 9 kö­tet, a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lé­ből pe­dig 27 szám je­lent meg ed­dig.
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom, hogy a kez­de­tek­től könyv­so­ro­za­to­kat adunk ki (Disputationes Samariens­es, Intereth­ni­ca, Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban, Mis­cel­lanea Bib­lio­the­cae Hun­gar­i­cae, Nos­tra Tem­po­ra, Noti­tia Historico-Ethnologica, Fontes His­to­ri­ae Hun­garo­rum, Je­lek a tér­ben), ami szisz­te­ma­ti­kus ter­ve­zést és mun­kát kö­ve­tel meg min­den­ki­től, és kö­vet­he­tő­vé te­szi az ered­mé­nye­ket. Mind­eze­ket di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­je­len­tet­jük az inter­neten. Min­den ki­ad­vá­nyunk tel­jes ter­je­de­lem­ben ol­vas­ha­tó a hon­la­pun­kon, il­let­ve most már a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­ban is. A so­ro­za­ta­ink nagy ré­szé­nek la­tin ne­vet ad­tunk, hogy bár­mely nyel­ven le­hes­sen meg­je­len­tet­ni a pub­li­ká­ci­ó­kat. Élünk is ez­zel a le­he­tő­ség­gel, ed­dig ma­gyar, szlo­vák, né­met és an­gol nyel­vű köny­ve­ink je­len­tek meg.
Két év­köny­vet je­len­te­tünk meg: az Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana, az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont év­könyv­ét, il­let­ve a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nem­ze­ti­sé­gek éves mun­ká­já­ról, te­vé­keny­sé­gé­ről és hely­ze­té­ről szá­mot adó Nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek Szlo­vá­ki­á­ban év­köny­vet.
A könyv­ki­adás­ért fe­le­lős igaz­ga­tó Fa­ze­kas Jó­zsef, aki egy­ben a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fő­szer­kesz­tő­je is. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le fe­le­lős szer­kesz­tő­je Tö­rök Ta­más.
Pub­li­ká­ci­ó­in­kat a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó­val kö­zö­sen ad­tuk ki az el­múlt ki­lenc év­ben, ma már önál­ló könyv­ki­adás­sal ren­del­ke­zünk, de a köny­ve­in­ket ma is a Lil­i­um Aurum Könyv­ki­adó ter­jesz­ti.

– Az in­té­zet na­gyon sok kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett, il­let­ve kon­fe­ren­ci­án vett részt. Ho­gyan ér­té­ke­li ezt a te­vé­keny­sé­gét?

– A kon­fe­ren­ci­ák szá­munk­ra leg­alább olyan fon­to­sak, mint a pub­li­ká­ci­ó­ink, hi­szen a ku­ta­tá­si ered­mé­nye­in­ket tud­juk pre­zen­tál­ni, és egy­ben má­sok ered­mé­nye­it meg­is­mer­ni, in­teg­rál­ni az in­té­zet­be. Sok pub­li­ká­ci­ónk szü­le­tett ily mó­don, és na­gyon szé­les kö­rű kap­cso­la­tok­ra tet­tünk szert a kon­fe­ren­ci­ák kap­csán. Az utol­só ki­mu­ta­tá­sa­ink sze­rint az el­múlt tíz év­ben 36 kon­fe­ren­ci­át szer­vez­tünk, 76 kon­fe­ren­ci­án vet­tünk részt elő­adás­sal ide­ha­za, Ma­gyar­or­szá­gon és másutt (Né­met­or­szág, Auszt­ria, Len­gyel­or­szág, Cseh­or­szág, Ro­má­nia, Szer­bia, Szlo­vé­nia, Olasz­or­szág, Skó­cia stb.), részt­ve­vő­ként pe­dig 46 kon­fe­ren­ci­án.
A kon­fe­ren­ci­á­kat ne­héz len­ne itt fel­so­rol­ni, de azért ér­de­mes meg­em­lí­te­ni, hogy épp pár he­te ren­dez­tük meg az el­ső 1956-os kon­fe­ren­ci­át ma­gyar és szlo­vák tör­té­né­szek rész­vé­te­lé­vel, ha­son­ló ren­dez­vé­nyünk volt a fi­a­tal ha­tá­ron tú­li ma­gyar tör­té­né­szek kon­fe­ren­ci­á­ja 2005 jú­ni­u­sá­ban, ahol egy új tör­té­nész­nem­ze­dé­ket si­ke­rült be­mu­tat­nunk, de a mul­ti­kultúra, a nyelv­hasz­ná­lat, a gaz­da­sá­gi élet, a re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés, a de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok, iden­ti­tás­tu­dat, et­no­ló­gia-nép­rajz, a kul­túrantropoló­gia te­rü­le­tén is na­gyon si­ke­res kon­fe­ren­ci­á­kat ren­dez­tünk. Új­ra­in­dí­tot­tuk a ki­lenc­ve­nes évek si­ke­res szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­tel­mi­sé­gi fó­ru­ma­it, és szak­mai meg­be­szé­lé­se­ken ele­mez­tük a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ok­ta­tás­ügy, kul­tú­ra, in­téz­mény­rend­szer, po­li­ti­kai struk­tú­ra stb. hely­ze­tét.
Itt kell meg­em­lí­te­nem a Somor­jai Fó­rum Klu­bot, amely tu­do­mány­nép­sze­rű­sí­tő fó­rum­ként jött lét­re, és az el­múlt öt év­ben Som­or­ján ha­von­ta két al­ka­lom­mal a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rén el­ért leg­je­len­tő­sebb tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket mu­ta­tat­ta be ne­ves ku­ta­tók és szak­em­be­rek rész­vé­te­lé­vel. Gya­kor­la­ti­lag min­den fon­tos ku­ta­tá­si ered­mény be­mu­ta­tás­ra ke­rült a klub ke­re­té­ben Somor­ja és vi­dé­ke kö­zön­sé­gé­nek.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­zai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek­kel, gon­do­lok itt el­ső­sor­ban a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port­ra, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ra és má­sok­ra?

– Úgy gon­do­lom, hogy kor­rekt. Fon­tos ér­té­ke­ket kép­vi­se­lünk egyen­ként is és együtt is, és eze­ket meg­pró­bál­juk köl­csö­nö­sen fel­hasz­nál­ni. Em­lí­tet­tem már, hogy nem va­gyunk so­kan, és azt a ke­ve­set csak együtt le­het meg­sok­szo­roz­ni. Ma már alig szü­le­tik prog­ram a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­ben, amely­be ne kap­cso­lód­ná­nak be a már em­lí­tett in­téz­mé­nyek, de a töb­bi tu­do­má­nyos in­téz­mény is vagy azok mun­ka­tár­sai. Új vi­lág jött lét­re, nem tud sen­ki sem­mit egy­ma­gá­ban el­vé­gez­ni, min­den­ki spe­ci­a­li­zá­ló­dik, ki­ala­kult, adott a ma­ga szak­te­rü­le­te, és egy­más ered­mé­nye­i­re ma­xi­má­lis mér­ték­ben meg­pró­bál tá­masz­kod­ni, min­den­ki csak nyer­het eb­ből az együtt­mű­kö­dés­ből; aki el­mu­laszt­ja ezt, vagy nem tart­ja fon­tos­nak, csak vesz­tes le­het.
Az em­lí­tett két in­téz­mé­nyen kí­vül na­gyon jó a kap­cso­la­tunk a tor­nal­jai Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hel­­lyel, a Mátyus­föl­di Muze­oló­giai Tár­sa­ság­gal (amel­­lyel éven­te kö­zö­sen ren­dez­zük meg a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mu­ze­o­ló­gu­sok or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ját So­m­or­ján az in­té­ze­tünk­ben), a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Ma­gyar Tan­szé­ké­vel, a nyit­rai Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Ka­rá­val, a Selye Já­nos Egye­te­mi Köz­pont­tal, a Selye Já­nos Kol­lé­gi­um­mal, a Kem­pe­len Far­kas Tár­sa­ság­gal és a ko­má­ro­mi Selye Já­nos Egye­tem­mel.
Kü­lön kell em­lí­te­nem azo­kat az in­téz­mé­nye­ket, ame­lyek lét­re­jöt­té­ben te­vé­ke­nyen részt vet­tünk, sze­rény le­he­tő­sé­ge­ink­hez ké­pest tá­mo­gat­tuk azo­kat: a Kas­sai Ma­gyar Ház, a kas­sai Pol­gá­ri Klub. De eb­be a ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont dél-szlo­vá­ki­ai ci­vil há­ló­za­ta is (Pro Pát­ria, Kirá­ly­helmec; Pat­ró­nus, Nagy­ka­pos; Gömöri If­jú­sá­gi Tár­sa­ság, Rozs­nyó; Fun­da­men­t, Ri­ma­szom­bat; Jö­vő 2000 Ala­pít­vány, Muzs­la; Agóra, Ko­má­rom; Vágsel­lyei Ma­gyar Ház), ame­lyek na­gyon nagy se­gít­sé­get nyúj­ta­nak a ku­ta­tá­si prog­ram­ja­ink re­gi­o­ná­lis és he­lyi re­a­li­zá­lá­sá­ban. És ér­te­lem­sze­rű­en szo­ros kap­cso­lat­ban ál­lunk a Ka­ted­ra Ala­pít­ván­­nyal, a Ka­ted­ra Tár­sa­ság­gal, a Vám­béry Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Phoenix Lute­tia Pol­gá­ri Tár­su­lás­sal, a Mécs Lász­ló Tár­su­lás­sal, a Pro Pát­ria Hon­is­me­re­ti Szö­vet­ség­gel (éven­te ren­dez­zük meg kö­zö­sen a hely­tör­té­né­szek or­szá­gos szak­mai ta­lál­ko­zó­ját Udvar­don), a Ma­gyar Kul­tú­ra Mú­ze­u­má­val, il­let­ve a vágsel­lyei Páz­mány Pé­ter Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság­gal. De az évek so­rán sok­ré­tű mun­ka­kap­cso­lat jött lét­re az SZMPSZ-szel, a Cse­ma­dok­kal és más szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­kel is.

– Mi­lyen az együtt­mű­kö­dé­sük a ha­tá­ron tú­li ma­gyar ki­sebb­ség­ku­ta­tó in­té­ze­tek­kel? Mi­lyen kö­zös ku­ta­tá­si prog­ram­ban vesz­nek részt ezek­kel az in­té­ze­tek­kel?

– Az el­múlt idő­szak­ban szin­te az ös­­szes ma­gyar ki­sebb­sé­gi ku­ta­tó­in­té­zet­tel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk Ma­gyar­or­szág­ról és a ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­ból egy­aránt, de ugyan­így a nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai in­téz­mé­nyek­kel is. Ez­zel kap­cso­lat­ban azt mond­ha­tom, hogy min­dig a prog­ram­tól függ az együtt­mű­kö­dés, és ilyen­kor vagy egy-­e­gy mi­nisz­té­ri­um­mal, vagy az MTA va­la­me­lyik in­téz­mé­nyé­vel, vagy non­prof­it ku­ta­tó­in­té­zet­tel ke­rü­lünk mun­ka­kap­cso­lat­ba.
Van­nak olyan in­téz­mé­nyek, ame­lyek­kel éve­ken ke­resz­tül együtt dol­go­zunk, kö­zö­sen ter­ve­zünk, meg­pró­bál­juk kö­zö­sen meg­ol­da­ni a prob­lé­má­in­kat, és kö­zös prog­ra­mo­kat ala­kí­tunk ki. Min­den­faj­ta sor­rend nél­kül em­lít­he­tem az MTA Ma­gyar Tu­do­má­nyos­ság Kül­föld­ön El­nö­ki Bi­zott­sá­gát és an­nak Tit­kár­sá­gát (Berényi Dé­nes­nek és Tarnóczy Ma­ri­an­nak na­gyon so­kat kö­szön­het az in­té­zet), a Te­le­ki In­té­ze­tet (itt Bár­di Nán­dor ne­vét fel­tét­le­nül meg kell em­lí­te­ni), az MTA kü­lön­bö­ző in­téz­mé­nye­it, a Szar­ka Lász­ló ve­zet­te Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet, a Nem­ze­ti If­jú­ság­ku­ta­tó In­té­ze­tet, de ugyan­így az MTA rend­sze­ré­be tar­to­zó Aka­dé­mi­ai Bi­zott­sá­gok­kal (Veszp­rém, Mis­kolc, Deb­re­cen) és a Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­si Köz­pon­tok­kal (Győr, Pécs, Mis­kolc) is na­gyon szo­ros kap­cso­la­to­kat épí­tet­tünk ki.
Az aka­dé­mi­ai kör­be tar­to­zik az egye­te­mek­kel ki­ala­kí­tott kap­cso­lat is, itt el­ső­sor­ban az EL­TE-re és a Kö­zép-eu­ró­pai Egye­tem­re gon­do­lok, de ugyan­ilyen jó együtt­mű­kö­dé­sünk van a szé­kes­fe­hér­vá­ri Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­lá­val is. Az et­no­ló­gia te­rü­le­tén és a könyv­tá­ri-le­vél­tá­ri mun­ka te­rü­le­tén a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um­tól kezd­ve az egyes ma­gyar­or­szá­gi egye­te­mek nép­raj­zi tan­szé­ke­in, to­váb­bá a Pas­saui Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­kén át a köz­pon­ti és me­gyei könyv­tá­ra­kig, le­vél­tá­ra­kig foly­tat­ha­tó a sor.
A Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­lá­ról, az egyes ma­gyar­or­szá­gi mi­nisz­té­ri­u­mok­ról (ok­ta­tás­ügyi, kul­tu­rá­lis, in­for­ma­ti­kai) és ki­sebb­sé­gi osz­tá­lya­ik­ról nem is be­szél­ve (Tör­zsök Eri­ka, Egyed Al­bert, Taba­j­di Csa­ba, Zi­la­hi Lász­ló, Cse­pe­li Györ­gy, Kálóczy Ka­ta­lin és Kul­csár Sza­bó Eni­kő ne­vét em­lít­het­ném).
A 2%-os tör­vény kap­csán a Non­prof­it In­for­má­ci­ós és Ok­ta­tó Köz­pont­tal (NIOK) volt na­gyon szo­ros az együtt­mű­kö­dé­sünk, Tö­rök Ma­ri­an­na és Por­ko­láb Ani­kó na­gyon so­kat se­gí­tett a tör­vény szak­mai hát­te­ré­nek ki­mun­ká­lá­sá­ban, il­let­ve a kö­zép-eu­ró­pai szá­za­lé­kos tör­vé­nyek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ban.
A ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek kö­zül a csík­sze­re­dai KAM – Re­gi­o­ná­lis és Ant­ro­po­ló­gi­ai Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ját em­lí­te­ném meg, amel­­lyel na­gyon szo­ros a kap­cso­la­tunk, de ugyan­így Kár­pát­al­ján, a Vaj­da­ság­ban, Szlo­vé­ni­á­ban és Burg­en­land­ban is meg­van a tu­do­má­nyos és köz­mű­ve­lő­dé­si in­téz­mé­nyek­kel a kap­cso­la­tunk (Ro­má­nia: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Egye­te­mi In­té­zet; Szer­bia és Mon­te­neg­ró: Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Fel­ső­ok­ta­tá­si Kol­lé­gi­um, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság; Uk­raj­na: Lehoczky Ti­va­dar In­té­zet).
Na­gyon fon­tos­nak tar­tom a szlo­vák in­téz­mé­nyek­kel fenn­tar­tott kap­cso­la­to­kat. Az in­té­ze­tünk min­dig hí­res volt ar­ról, hogy szé­les kö­rű kap­cso­la­to­kat ápol a szlo­vá­ki­ai és nem­zet­kö­zi in­téz­mé­nyek­kel egy­aránt. Szak­mai szem­pont­ból az egész tíz évet vé­gig­kí­sér­te a po­zso­nyi Köz­éle­ti Kér­dé­sek In­té­ze­té­vel (Inštitút pre vere­jné otázky – IVO), a Szlo­vák Nem­ze­ti Könyv­tár­ral és a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­vel (Spoloèenskovedný ústav SAV, Kas­sa) foly­ta­tott na­gyon szo­ros kap­cso­la­tunk, de ugyan­így több prog­ram­ban együtt­mű­köd­tünk az Aka­dé­mia tör­té­net­tu­do­má­nyi, et­no­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai és po­li­to­ló­gi­ai in­té­ze­te­i­vel is, ill. azok mun­ka­tár­sa­i­val. Az egye­te­mek kö­zül a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem­mel, a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem­mel, a kas­sai Köz­igaz­ga­tá­si Kar­ral stb. Sok szlo­vák, oly­kor cseh ku­ta­tó vesz részt a prog­ram­ja­ink­ban, ame­lyek ko­or­di­ná­lá­sa nem kis fel­adat, de meg­éri.
Na­gyon ne­héz fel­so­rol­ni min­den­kit – akár­csak jel­zés­sze­rű­en is – az el­múlt 10 év­ből, akik­kel kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk. Úgy gon­do­lom, hogy az ön­zet­len se­gít­sé­gük, ta­pasz­ta­la­ta­ik és ta­ná­csa­ik nél­kül az in­té­ze­tünk ma nem lé­tez­ne.
És még nem szól­tam a szpon­zo­ra­ink­ról, tá­mo­ga­tó­ink­ról. Azért kell itt őket is meg­em­lí­te­nem, mert nem pusz­tán ar­ról volt és van szó, hogy ado­má­nya­ik­kal tá­mo­gat­ták az in­té­ze­tet, ha­nem szin­te min­den eset­ben olyan part­ne­ri vi­szony ala­kult ki kö­zöt­tünk, amely ré­vén az in­té­ze­tün­ket szak­mai, szer­ve­ze­ti és kap­cso­lat­épí­té­si szem­pont­ból is se­gí­tet­ték. A Nyi­tott Tár­sa­da­lo­mért Ala­pít­vány (Open Soci­e­ty Foun­da­tion, Po­zsony); PHA­RE- és EU-progamok; Charles Stew­art Mott Foun­da­tion, New York; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Örök­ség Mi­nisz­té­ri­u­ma, Bu­da­pest; West­mins­ter Foun­da­tion for Democ­ra­cy, Lon­don; Ger­man Mar­shall Fund of the US, New York; Nadá­cia pre pod­poru obèian­skych aktivít, Po­zsony; Foun­da­tion for Ci­vil Soci­ety, Wa­shing­ton; Local Gov­ern­ment Insti­tute – OSI, Bu­da­pest; Min­is­ter­st­vo kultúry SR, Po­zsony; Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap, Bu­da­pest; Il­­lyés Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Inter­na­tion­al Viseg­rad Fund, Po­zsony; Embassy of The Unit­ed King­dom of Great Britain and North­ern Ire­land, Po­zsony; Embassy of The King­dom of the Nether­land­s, Po­zsony; Del­e­ga­tion of the Euro­pean Com­mis­sion in the Slo­vak Repub­lic, Po­zsony; Arany Já­nos Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; Nadá­cia pre deti Sloven­ska, Po­zsony; Embassy of the Unit­ed States of Amer­i­ca, Po­zsony; Mic­ro­soft Slo­va­ki­a; Selye Já­nos Ala­pít­vány; Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um, Bu­da­pest; Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, Po­zsony; Apá­czai Köz­ala­pít­vány, Bu­da­pest; stb.
De vál­lal­ko­zók, ma­gán­sze­mé­lyek is na­gyon so­kat tet­tek azért, hogy lé­tez­ni tud­junk. A Tri­gráni­tot, a Dite­cet, a Slovna­ftot kell meg­em­lí­te­nem, de Zász­lós Gá­bor, Pósa La­jos, Ko­vács La­jos, Baráth Csa­ba, Zöld Fe­renc, Kis Já­nos ma­gán­sze­mély­ként is so­kat tett az in­té­ze­tért, fő­leg vál­sá­gos idő­szak­ok­ban.
Kü­lön kell em­lí­te­nem Hunèík Pé­ter sze­mé­lyét, aki 2002-ben egy nagy ös­­sze­gű ma­gány­ado­mán­­nyal já­rult hoz­zá ah­hoz, hogy Som­or­ján felépít­hes­sük a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet szék­há­zát. Em­lí­tet­tem már Somor­ja vá­ros ön­kor­mány­za­tát. Az tet­te le­he­tő­vé, hogy a be­ru­há­zá­si mun­ká­kat foly­tas­suk, és eb­ben az év­ben si­ke­rült az épü­let könyv­tá­ri ré­szét fel­újí­ta­nunk és a le­vél­tá­ri részt is fel­épí­te­nünk az EU struk­tu­rá­lis alap­já­nak kul­tu­rá­lis prog­ram­ja (a Gyurovszky Lász­ló ve­zet­te épí­tés­ügyi és ré­gió­fej­lesz­té­si mi­nisz­té­ri­um) se­gít­sé­gé­vel.
És a fel­so­ro­lás nem ér vé­get, hi­szen na­gyon sok kör­nyék­be­li ön­kor­mány­zat, ma­gán­sze­mély se­gí­ti mun­kán­kat (anya­gi te­kin­tet­ben is) a kon­fe­ren­ci­ák meg­szer­ve­zé­sé­ben, a pub­li­ká­ci­ó­ink meg­je­len­te­té­sé­ben stb.
Szin­te fel­so­rol­ha­tat­lan, hogy ki min­den­ki­nek tar­to­zunk kö­szö­net­tel. És ez­úton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni min­den­ki­nek az ön­zet­len szak­mai és anya­gi se­gít­sé­gét. Zal­abai Zsig­mond mond­ta egy­szer a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kap­csán, hogy las­san, ap­rán­ként tég­lát tég­lá­ra kell ten­ni, így jön majd lét­re egy­szer az épü­let. Szim­bo­li­kus ér­te­lem­ben a fel­so­rol­tak mind-­mind ben­ne van­nak egy-­e­gy tég­lá­ban, pon­to­sab­ban – most, hogy már si­ke­rült ki­épí­te­nünk az in­té­ze­tet – min­den tég­lá­ban.

– 2004-ben Szlo­vá­kia több más or­szág­gal együtt az Eu­ró­pai Unió tag­ja lett. Ez meny­­nyi­ben be­fo­lyá­sol­ja az in­té­zet­ben fo­lyó tu­do­má­nyos ku­ta­tást, mi­lyen új együtt­mű­kö­dé­si le­he­tő­sé­gek és pers­pek­tí­vák adód­nak eb­ből a tény­ből?

– Bi­zo­nyos le­he­tő­sé­gek be­szű­kül­tek, pl. a leg­na­gyobb ala­pít­vá­nyok ke­le­tebb­re köl­töz­tek, más le­he­tő­sé­gek pe­dig meg­nyíl­tak előt­tünk, de ezek na­gyon igé­nyes mun­kát és fel­ké­szült­sé­get kö­ve­tel­nek meg. Az uni­ós csat­la­ko­zás­sal ki­nyílt az ol­ló, olyan szak­mai és pá­lyá­za­ti pi­a­con kell je­len len­nünk, ahol im­már nem pusz­tán a ci­vil szer­ve­ze­tek­kel kell fel­ven­nünk a ver­senyt, ha­nem az aka­dé­mi­ai, az ál­la­mi és a pro­fit­ori­en­tált szfé­rá­val is. Ez csak ko­ope­rá­ci­ó­ban le­het­sé­ges, egye­te­mek­kel, aka­dé­mi­ai in­téz­mé­nyek­kel stb. Éve­ken ke­resz­tül ké­szül­tünk er­re, még­is nagy ki­hí­vást je­lent az in­té­ze­tünk szá­má­ra.

– Igaz­ga­tó­ként ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ku­ta­tá­sá­nak jö­vő­jét s egyút­tal az in­té­zet jö­vő­jét is? Szak­em­ber­ként pe­dig ho­gyan lát­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság s ál­ta­lá­ban a ki­sebb­sé­gek hely­ze­tét a glo­ba­li­zá­ló­dó Eu­ró­pá­ban?

– Ami a múl­tat és a je­lent il­le­ti, na­gyon sok még min­dig a fe­hér folt, mun­ka van bő­ven, an­nál is in­kább, mert az 1989 előt­ti és utá­ni ál­la­po­to­kat sem si­ke­rült még fel­mér­nünk tel­je­sen, mi­köz­ben az uni­ós csat­la­ko­zás után olyan új fo­lya­ma­tok in­dul­tak be, ame­lyek kö­ve­té­se és elem­zé­se min­den­na­pi fel­ada­tunk lesz. És itt van­nak a fi­a­tal ku­ta­tó­nem­ze­dé­kek. Te­ret és he­lyet kell biz­to­sí­ta­ni szá­muk­ra, hi­szen nyel­ve­ket tud­nak, fel­ké­szül­tek, a tu­do­má­nyos elő­me­ne­tel­ük na­gyon fon­tos, és sok olyan szem­pon­tot tud­nak vin­ni a ku­ta­tá­sa­ik­ba, ami­re a mi nem­ze­dé­künk már alig­ha ké­pes. Hát­te­ret, le­he­tő­sé­get kell te­rem­te­ni szá­muk­ra, és per­sze mun­ka­fel­té­te­le­ket, hogy itt­hon ma­rad­ja­nak.

Az in­ter­jút Fa­ze­kas Jó­zsef ké­szí­tet­te

Öllös László: A Magyar Koalíció Pártja a 2006-os parlamenti választások után

Mint min­den par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok ér­té­ke­lé­se so­rán, így a mos­ta­ni kap­csán is, min­de­nek­előtt az ér­té­ke­lés szem­pont­ja­it kell meg­je­löl­nünk.
Nos, a leg­egy­sze­rűbb, s lát­szó­lag a leg­ké­zen­fek­vőbb ér­té­ke­lé­si szem­pont a vá­lasz­tá­son el­ért ered­mény vizs­gá­la­ta. A vá­lasz­tás eredményességét ugyan­ak­kor több szem­pont­ból mér­le­gel­het­jük. Egy­részt a párt­ra le­adott sza­va­za­tok szá­má­nak szem­pont­já­ból ab­szo­lút ér­ték­ben, a ko­ráb­bi vá­lasz­tás ered­mé­nyé­vel ös­­sze­vet­ve; más­részt pe­dig re­la­tív ér­ték­ben, te­hát az or­szá­gos át­lag­hoz vi­szo­nyít­va. A vá­lasz­tás ered­mé­nyes­sé­gé­nek to­váb­bi szem­pont­ja a vá­lasz­tá­sok ki­me­ne­te­le utá­ni hely­zet, ne­ve­ze­te­sen, hogy ké­pes volt-e kor­mány­ra ke­rül­ni a párt vagy sem, to­váb­bá, hogy kor­mány­ra ke­rü­lé­se ese­tén mi­lyen po­zí­ci­ó­kat szer­zett, il­let­ve el­len­zék­ben ma­ra­dá­sa ese­tén mi­lyen le­he­tő­sé­gek­hez ju­tott.
Per­sze a vá­lasz­tá­sok ér­té­ke­lé­sé­nek más szem­pont­ja­in is ér­de­mes el­gon­dol­kod­nunk, hi­szen az ér­té­ke­lés nem pusz­tán a múlt­ról szól, ha­nem a so­ron kö­vet­ke­ző vá­lasz­tá­si idő­szak ak­ti­vi­tá­sa­i­hoz is tám­pon­to­kat kellene ad­nia.
Nos, az egyik szem­pont az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak ered­mé­nyes­sé­gé­nek kér­dé­se, ame­lyet az aláb­bi alkérdésekre bonthatunk:
1. Prog­ram­szem­pont­ok:
– Mit ért el a párt a vá­lasz­tá­si idő­szak­ra meg­al­ko­tott prog­ram­já­ból?
– Mit ért el a hos­­szú tá­vú, az adott vá­lasz­tá­si idő­sza­kon át­nyú­ló cél­ja­i­ból?
2. Rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si szem­pont­ok:
– A párt vá­lasz­tói men­­nyi­re gon­dol­ják, hogy a párt kép­vi­se­li ér­de­ke­i­ket s ér­té­ke­i­ket?
– Mi­lyen szer­ve­ze­ti te­ret nyit a párt, ame­lyen ke­resz­tül a vá­lasz­tók egyes cso­port­ja­i­nak, ré­te­ge­i­nek cél­ja­it be tud­ja csa­tor­náz­ni a párt prog­ram­já­ba, dön­tés­ho­za­ta­lá­ba.
3. Al­kot­má­nyos szem­pont­ok:
– Mi­ként ha­tott a párt az or­szág al­kot­má­nyos rend­jé­re. Min­de­nek­előtt a két alap­ve­tő al­kot­má­nyos kér­dés­re, az or­szág po­li­ti­kai rendszerére, va­la­mint az em­be­ri és pol­gá­ri jo­gok fej­lő­dé­sé­re.
4. Ál­ta­lá­nos ma­gyar szem­pont­ok:
– A párt ma­gyar párt­ként nyil­ván­va­ló­an ha­tás­sal van a ma­gyar­or­szá­gi ma­gya­rok­ra és a töb­bi ma­gyar ki­sebb­ség­re is. Fel­vet­he­tő a kér­dés, mi­lyen jel­leg­gel bírt ez a ha­tás az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban, s mi­lyen ered­mén­­nyel járt.
Nyil­ván­va­ló, hogy a fen­ti szem­pont­ok ös­­sze­függ­nek egy­más­sal, ezért az aláb­bi ér­té­ke­lés­ben csak rész­le­ge­sen tör­tén­het meg a szét­vá­lasz­tá­suk, hi­szen gyak­ran ép­pen a köz­tük le­vő ös­­sze­füg­gés jel­le­ge a fon­tos. Az aláb­bi­ak­ban az el­ső ér­té­ke­lé­si szem­pon­tot, te­hát az ered­mé­nyes­ség kér­dé­sét vizs­gál­juk, il­let­ve ma­gya­ráz­zuk a töb­bi szem­pont fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel.
A 2006-os par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja 269 111 sza­va­za­tot szer­zett, ami­vel je­len­tő­sen el­ma­radt a négy év­vel ko­ráb­bi­tól. Ugyan­kkor a négy év­vel előt­ti­től ugyan­csak el­ma­ra­dó 54,67%-os rész­vé­tel mel­lett ez a sza­va­zat­meny­­nyi­ség az ed­di­gi leg­ma­ga­sabb sza­va­zat­arányt ered­mé­nyez­te, ne­ve­ze­te­sen 11,68%-ot. Az el­ve­szí­tett 51 958 sza­va­zat te­hát ará­nya­i­ban va­la­mi­vel ke­ve­sebb volt, mint amen­­nyit a töb­bi párt ve­szí­tett or­szá­gos át­lag­ban. Így az MKP par­la­men­ti kép­vi­se­lő­i­nek szá­ma sem csök­kent a négy év­vel ko­ráb­bi­hoz vi­szo­nyít­va, de nem is nőtt.
Az ered­mény oka­it per­sze meg kell viszgálnunk, mind­két szem­pont­ból. Egyészt ar­ra a kér­dés­re kell meg­ad­nunk a le­het­sé­ges vá­laszt, hogy mi­ért ér­te el ezt a ki­vá­ló sza­va­zat­arányt az MKP, más­részt pe­dig, hogy mi­ért ve­szí­tett oly sok sza­va­zót.
A jó sza­va­zat­arány há­rom, egy­más­sal is ös­­sze­füg­gő, ál­ta­lá­nos ok­ra ve­zet­he­tő visz­­sza. Az egyik azok­ban a pár­tok­ban gyö­ke­re­zik, ame­lyek ros­­szabb sza­va­zat­arányt ér­tek el, ne­ve­ze­te­sen ko­ráb­bi vá­lasz­tó­ik kö­zül töb­ben gon­dol­ták úgy, hogy nem ér­de­mes részt ven­ni a vá­lasz­tá­so­kon. Te­hát ők nyil­ván­va­ló­an több olyan hi­bát kö­vet­tek el, ami­vel demotiválták ko­ráb­bi támogatóaikat. Kö­vet­ke­zés­kép­pen az MKP ke­ve­sebb ha­son­ló hi­bát kö­ve­tett el. Ugyanakkkor ezt a ké­pet né­mi­képp ár­nyal­ja az a va­ló­szí­nű­sít­he­tő ös­­sze­füg­gés, hogy a Szlo­vák Nem­ze­ti Párt vá­lasz­tá­si kam­pá­nya olyan ma­gya­ro­kat is az ur­nák­hoz vitt, akik enélkül, alig­ha­nem, tá­vol ma­rad­tak vol­na a sza­va­zás­tól.
A har­ma­dik ok fe­le­lő­sei a pár­tok együtt, mégha a fe­le­lős­ség nem is osz­lik meg egyen­lő­en köz­tük. Ez a szlo­vá­ki­ai párt­rend­szer egé­szé­nek mű­kö­dé­sé­ben rej­lik, ame­lyik az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban szin­tén hozájárult a vá­lasz­tó­pol­gár­ok egyes cso­port­ja­i­nak el­ked­vet­le­ne­dé­sé­hez, s ki­áb­rán­du­lá­sá­hoz a po­li­ti­ka egé­szé­ből.
Az MKP-nak egy jö­ven­dő­be­li jobb válsztási ered­mény el­éré­se ér­de­ké­ben min­de­nek­előtt azt kell meg­vizs­gál­nia, mi­lyen tár­sa­dal­mi cso­por­tok tá­mo­ga­tá­sát ve­szí­tet­te el, s mi­ért. Ez­után le­het át­gon­dol­ni, mi­ként sze­rez­he­tők vis­­sza. Ugyan­ak­kor azt is át kell te­kin­te­nie, ki­ket és mi­ért tar­tott meg tá­mo­ga­tó­i­nak tá­bo­rá­ban.
Eh­hez meg kell vizs­gál­nunk, mi­ért vol­tak elé­ge­det­le­nek pártjukal az egyes vá­lasz­tók.
A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy a sza­va­zat­vesz­tés nem osz­lott meg te­rü­le­ti­leg ará­nyo­san. Te­hát okunk van fel­té­te­lez­ni, hogy a ne­ga­tív ha­tá­sok – leg­alább­is rész­ben – re­gi­o­ná­lis, eset­leg he­lyi gyö­ke­rű­ek. Az­az so­kak tá­vol­ma­ra­dá­sát a he­lyi, il­let­ve re­gi­o­ná­lis hely­zet­tel ma­gya­ráz­hat­juk, te­hát a he­lyi, il­let­ve re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­val szem­be­ni elé­ge­det­len­sé­gük­kel. Ugyan­ak­kor or­szá­gos okai is van­nak.
A sza­va­zat­vesz­tés te­rü­le­ti meg­osz­lá­sát te­kint­ve lát­ha­tó, hogy az or­szág tisz­tán szlo­vák la­kos­sá­gú vi­dé­ke­in je­len­tő­sen csök­kent az MKP-t vá­lasz­tók szá­ma a négy év­vel ez­előt­ti re­kord­ered­mény­hez vi­szo­nyít­va. S jól­le­het az or­szág dé­li ré­szén nem vá­laszt­ha­tók el a ma­gya­rok sza­va­za­tai a szlo­vá­ko­ké­tól, nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ál­lít­hat­juk, hogy itt is ke­ve­sebb szlo­vák sza­va­zott az MKP-ra.
A fel­té­te­lez­he­tő oko­kat az aláb­bi­ak­ban fog­lal­juk ös­­sze:
A protesztszavazatok na­gyobb arány­ban ára­mol­tak az ellezékhez. A kor­mány­nak a ko­ráb­bi­nál sok­kal ke­vés­bé si­ke­rült olyan tö­rés­vo­nal meg­lét­ét de­monst­rál­nia, ame­lyik a de­mok­rá­cia meg­tar­tá­sa vagy meg­szű­né­se men­tén osz­tot­ta vol­na meg a po­li­ti­kai pár­to­kat. A Smer nem tűnt ak­ko­ra ve­szély­for­rás­nak az al­kot­má­nyos de­mok­rá­cia meg­tar­tá­sá­nak szem­pont­já­ból, mint ko­ráb­ban a HZDS. Ezért a kor­mány szlo­vák párt­ja­i­ból ki­áb­rán­dult, de az al­kot­má­nyos de­mok­rá­ci­át meg­őriz­ni kí­vá­nó szlo­vák vá­lasz­tók szá­má­ra az MKP im­már nem volt az egyet­len al­ter­na­tí­va.
Más­részt az el­múlt válsztási idő­szak­ban több bot­rány, il­let­ve ne­he­zen ma­gya­ráz­ha­tó po­li­ti­kai dön­tés, po­li­ti­ku­si ma­ga­tar­tás kö­tő­dött az MKP-hez, mint a ko­ráb­bi vá­lasz­tá­si idő­szak so­rán. Emi­att ok­kal felétételezhető, hogy a szlo­vák vá­lasz­tók kö­zül ke­ve­seb­ben vél­ték úgy, hogy az MKP áll a leg­kö­ze­lebb az el­kép­ze­lé­se­ik­hez, mégha a szlo­vák pár­tok több­sé­gé­nek bot­rá­nyai nem is mu­tat­tak lényeges el­té­rést az elő­ző cik­lus­hoz ké­pest.
A vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző fel­mé­ré­sek azt je­lez­ték, hogy a ma­gyar vá­lasz­tó­pol­gá­r­ok az aláb­bi okok mi­att vol­tak elé­ge­det­le­nek az MKP-vel:

1. táb­lá­zat. Ön mi­ért nem vá­lasz­ta­ná a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját?


For­rás: Mészárosné Dr. Lampl Zuzsanna: Par­la­men­ti vá­lasz­tás 2006. Kéz­irat. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. (A 2006 áp­ri­li­sá­ban és má­jus–jú­ni­us­ban le­foly­ta­tott kér­dő­íves fel­mé­rés ös­­sze­ha­son­lí­tott ered­mé­nyei.)

A fentitket ér­de­mes ös­­sze­vet­ni a párt po­zi­tív­ként ér­té­kelt vo­ná­sa­i­val.

2. táb­lá­zat. Ön mi­ért vá­lasz­ta­ná a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ját?


For­rás: Mészárosné Dr. Lampl Zuzsanna: Par­la­men­ti vá­lasz­tás 2006. Kéz­irat. Somorja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. (A 2006 áp­ri­li­sá­ban és má­jus–jú­ni­us­ban le­foly­ta­tott kér­dő­íves fel­mé­rés ös­­sze­ha­son­lí­tott ered­mé­nyei.)
A meg­kér­de­zet­tek a vá­la­szok sor­ren­di­sé­gét ál­lí­tot­ták fel mind­két eset­ben. A két cso­port több pon­ton is ös­­sze­cseng. A po­zi­tí­van vá­la­szo­lók leg­na­gyobb cso­port­ja je­lez­te, hogy nincs más vá­lasz­tá­sa, az­az, vá­la­sza nem köt­he­tő va­la­mi­lyen po­zi­tív ér­ték­hez, ha­nem a töb­bi pár­tot tart­ja ros­­szabb­nak. A má­so­dik leg­na­gyobb cso­port olyan párt­nak lát­ja az MKP-t, ame­lyik vé­di a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­de­ke­it, il­let­ve az ötö­dik cso­port lát­ja úgy, hogy az ő ér­de­ke­it is vé­di a párt. A ket­tő együtt több mint 30%-ot tesz ki.
Ugyan­ak­kor csak mint­egy 12% vá­lasz­ta­ná ami­att az MKP-t, mert a párt a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra fon­tos kér­dé­se­ket old meg. Az­az a párt so­kak szá­má­ra ér­zé­kel­he­tő­en kép­vi­selt fon­tos ér­de­ke­ket az el­múlt vá­lasz­tá­si idő­szak­ban. Ugyan­ak­kor jó­val ke­ve­seb­ben vall­ják azt a né­zetet, hogy eb­ben az idő­szak­ban az MKP fon­tos nem­ze­ti­sé­gi prob­lé­má­kat ol­dott meg.
En­nek a párt­kö­tő­dé­si szer­ke­zet­nek a má­sik ol­da­la is töb­bé-ke­vés­bé az előb­bi ké­pet erő­sí­ti. A meg­kér­de­zet­tek­nek csak je­len­ték­te­len ré­sze (4,5%-a) elé­ge­det­len ami­att, hogy a párt nem kép­vi­se­li a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ér­de­ke­it. A má­sik ol­da­lon több mint 35%-uk ne­hez­mé­nye­zi a párt­ban meg­je­le­nő kor­rup­ci­ót, il­let­ve a he­lyi po­li­ti­ku­sa­i­val kap­cso­la­tos prob­lé­má­kat. Mind­két adat kap­csol­ha­tó a kor­lá­to­zott, te­hát egyé­ne­ket, il­let­ve cso­por­to­kat érin­tő ér­dek­kép­vi­se­le­ti jel­leg­hez.
A párt min­de­nek­előtt ügye­ket in­téz, ami­nek meg­je­len­nek a párt­ra néz­ve ne­ga­tív ve­le­já­rói is. Egye­sek ügye­i­nél si­ker­rel járt, má­so­ké­nál nem. Sőt, egye­sek ér­de­ke­i­nek si­ke­res kép­vi­se­le­te gyak­ran má­sok ér­dek­sé­rel­mé­vel járt. Ezt pe­dig csak ak­kor vi­se­li el a vá­lasz­tó párt­pre­fe­ren­ci­á­já­nak meg­vál­toz­ta­tá­sa nél­kül, ha egy­részt sem­mi­lyen alap­ve­tő for­má­lis és in­for­má­lis sza­bály nem sé­rül a fo­lya­mat so­rán, de van­nak olya­nok is, akik még az ilyen ese­tek­ben sem tud­nak el­te­kin­te­ni ér­dek­sé­rel­me­ik­től. Más­részt pe­dig, ha va­la­mi­lyen alap­ve­tő­nek tar­tott ér­ték kö­ti a párt­hoz, olyan, ami nyil­ván­va­ló­an fon­to­sabb a pil­la­nat­nyi ér­dek­sé­re­lem­nél. Ilye­nek az alap­ve­tő nem­ze­ti cé­lok, ame­lyek­ről ké­sőbb szó­lunk.
Nos, az el­ső fel­té­tel sé­rü­lé­se az egyik jól ki­ve­he­tő oka a ne­ga­tív vá­laszt adók mo­ti­vá­ci­ó­já­nak. Ami pe­dig a má­so­di­kat il­le­ti, a meg­kér­de­zet­tek­nek csak a ne­gye­dik leg­na­gyobb cso­port­ja, pon­to­sab­ban 12,2%-a, lát­ja olyan párt­nak az MKP-t, ame­lyik a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­má­ra fon­tos kér­dé­se­ket old meg.
Vizs­gál­juk meg, mi­lyen té­nye­zők okoz­hat­ták az em­lí­tett hely­ze­tet!
A párt kor­mány­párt­ként nyil­ván­va­ló­an több egyén és tár­sa­dal­mi cso­port ügyét tud­ta si­ker­re vin­ni. Elég át­te­kin­te­ni az egyes MKP-s mi­nisz­té­ri­u­mok tevékenyeségét. Csak­hogy ez a nyil­ván­va­ló ered­mény csak rész­le­ge­sen je­len­he­tett meg a párt kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban, s még kor­lá­to­zot­tab­ban a párt vá­lasz­tá­si kam­pá­nyá­ban. Emi­att a szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­vé­le­mény na­gyob­bik ré­sze nem is­mer­het­te meg az ös­­sze­sí­tett ada­to­kat. Ugyan­ak­kor kölön-külön szá­mo­san tálálkozhattak az őket érin­tő in­téz­ke­dé­sek­kel, tá­mo­ga­tá­sok­kal.
Nem tud­ha­tó, hogy a párt­tól el­for­du­lók mi­lyen ügye­ik in­té­zé­sé­vel elé­ge­det­le­nek, mely ér­de­ke­ik nem nyer­tek kép­vi­se­le­tet. A vizs­gá­lat­ból an­­nyi ki­de­rül, hogy az el­in­té­zet­len ügyek nem kis há­nya­da he­lyi, eset­leg re­gi­o­ná­lis jel­le­gű, amit a vá­lasz­tók egy ré­sze a par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok­ra is ki­ve­tít­het­nek. Az ilyen ter­mé­sze­tű elé­ge­det­len­sé­get egyéb­ként jól mu­tat­ták az utol­só me­gyei vá­lasz­tá­sok.
To­váb­bá az is ki­de­rült, hogy a párt tá­mo­ga­tó­i­nak csak arány­lag kis ré­sze lát­ja olyan­nak a pár­tot, ame­lyik a ma­gyar ki­sebb­ség egé­sze szem­pont­já­ból fon­tos ügye­ket old meg. S ugyan­ezek hi­á­nyát ne­hez­mé­nye­zi az el­for­du­lók nem kis cso­port­ja is.
Me­lyek le­het­nek ezek?
Két szem­pon­tot ve­he­tünk ala­pul: Az egyi­ket ne­vez­zük a ma­gyar ki­sebb­ség­po­li­ti­ka hos­­szú tá­vú cél­ja­i­nak. A má­si­kat pe­dig azok a té­nye­zők al­kot­ják, ame­lyet a na­ci­o­na­liz­mus kér­dés­kö­ré­nek mo­dern szak­iro­dal­ma a nem­ze­ti mi­volt leg­fon­to­sabb ele­me­i­nek tart.
A párt az el­múlt idő­szak­ban ki­lé­pett a ha­gyo­má­nyos és ko­ráb­bi ki­sebb­sé­gi fel­fo­gás té­ma­kö­re­i­ből (kul­tú­ra, ok­ta­tás­ügy, au­to­nó­mia, in­téz­mény­rend­szer stb.), he­lyet­te a gaz­da­sá­gi fej­lesz­tést, a tá­mo­ga­tá­sok le­jut­ta­tá­sát prefereálta el­ső­sor­ban he­lyi és re­gi­o­ná­lis szin­te. Ez új ele­met je­len­tett a ko­ráb­bi idő­szak­hoz ké­pest, rá­adá­sul mind­eh­hez esz­köz­rend­szer­rel is ren­del­ke­zett (po­zí­ci­ók, mi­nisz­té­ri­u­mok, dön­té­si le­he­tő­sé­gek, anya­gi esz­kö­zök). Ugyan­ak­kor a nem­ze­ti lét fon­tos ha­gyo­má­nyos ele­mei to­vább­ra is ér­ték­ként ma­rad­tak meg, ame­lyek­re sok­kal in­ten­zí­veb­ben kel­lett vol­na re­a­gál­ni (és nem­csak a re­to­ri­ka szint­jén), és ame­lyek – meg­íté­lé­sünk sze­rint – az el­len­zé­ki po­zí­ci­ó­ból új­ra fel­ér­té­ke­lőd­nek. Márcsak azért is, mert a ko­ráb­bi gaz­da­sá­gi és tá­mo­ga­tá­si ele­mek nem áll­nak a párt ren­del­ke­zé­sé­re, ma­xi­mum azok el­len­őr­zé­sé­ben és a ne­ga­tív je­len­sé­gek de­monst­ra­tív fel­mu­ta­tás­ban je­len­het­nek meg.
Me­lyek is a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi mi­volt leg­fon­to­sabb ele­mei?

Po­li­ti­kai kép­vi­se­let

A nem­ze­ti iden­ti­tás po­li­ti­kai for­mát is ölt, mi­vel en­nek egyes ele­mei ef­fek­tív kép­vi­se­let nél­kül ér­vé­nye­sít­he­tet­le­nek, il­let­ve jobb eset­ben is ne­he­zeb­ben érvényesít­hetők.1
Po­li­ti­kai kép­vi­se­le­te te­kin­te­té­ben az MKP min­den szin­ten kép­vi­se­let­hez kí­ván jut­ni az adott ál­lam kép­vi­se­le­ti tes­tü­le­te­i­ben. Az­az kép­vi­sel­tet­ni sze­ret­né ma­gát az or­szág par­la­ment­jé­ben, me­gyei ön­kor­mány­za­ta­i­ban, va­la­mint a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­ban. Ugyan­ak­kor a kép­vi­se­let mind­egyik szint­jén prob­lé­mát je­lent­het a le­sza­vaz­ha­tó­ság a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nem­ze­ti iden­ti­tá­sát lé­nye­gi­leg érin­tő kér­dé­sek­ben. Ezért szük­sé­ge­sek olyan sa­já­tos jo­gok, ame­lyek a ki­sebb­sé­gek sa­ját ha­tás­kö­ré­be tar­toz­nak.
Hoz­zá kell ten­nünk, hogy a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat­ok ügyé­nek si­ker­re vi­te­le ma még ne­he­zebb, mint az elő­ző két kor­mány­za­ti ciklusban. Képvislete azon­ban ép­pen a ki­ala­kult kö­rül­mé­nyek közt fon­tos le­het.
De lát­ni kell, hogy az au­to­nó­mia egyes for­mái csak rész­ben tud­nák he­lyet­te­sí­te­ni a kor­mány­za­ti rész­vé­tel­ből ere­dő ha­tal­mi be­fo­lyást. Az ál­lí­tás per­sze for­dít­va is igaz, a kor­mány­za­ti rész­vé­tel is csak rész­ben je­lent olyan dön­tés­ho­za­ta­li hely­ze­tet, amel­­lyel az au­to­nó­mia egyes for­mái ren­del­kez­nek. És ép­pen ezen el­té­ré­sek okán ma­rad fon­tos a kor­mány­za­ti rész­vé­tel a ma­gyar ki­sebb­sé­gek szá­má­ra.
Or­szá­gos kér­dés­ben a min­den­ko­ri kor­mány hoz dön­tést, ame­ly a ma­gya­ro­kat is érin­ti. S több, ki­fe­je­zet­ten a ma­gya­ro­kat érin­tő kér­dés­ben au­to­nó­mi­ák lét­re­jöt­te ese­tén is kor­mány­za­ti ha­tás­kör­ben ma­rad­nak egyes dön­té­sek. Ez az ös­­sze­füg­gés per­sze nem foszt­ja meg a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­tot je­len­tő­sé­gé­től, hi­szen nél­kü­le több kulcs­fon­tos­sá­gú te­rü­le­ten fenn­ma­rad a le­sza­vaz­ha­tó­ság le­he­tő­sé­ge, és ez­zel együtt az aka­dá­lyo­zás és kés­lel­te­tés gya­kor­la­ta. Ezért ér­de­mes át­gon­dol­ni képvisletének mó­do­za­ta­it a mos­ta­ni el­len­zé­ki po­zí­ci­ó­ban. A má­sik prob­lé­mát pe­dig vá­lasz­tó­i­nak ef­fek­tív kép­vi­se­le­te je­len­ti el­len­zé­ki párt­ként.
Az MKP ket­tős ki­hí­vás­sal néz szem­be a je­len­le­gi hely­zet­ben a képvislet kér­dé­sé­ben. Meg­gyen­gült az a kép, ame­ly az el­múlt nyolc év­ben vá­lasz­tói több­sé­gé­ben ki­ala­kult, ne­ve­ze­te­sen, hogy szá­mos, őket egyén­ként, il­let­ve va­la­mely tár­sa­dal­mi cso­port tag­ja­ként érin­tő konk­rét ügyet ké­pes ha­té­ko­nyan kép­vi­sel­ni („el­in­téz­ni”), hi­szen a párt el­len­zék­be ke­rült. Csak az olyan re­gi­o­ná­lis és he­lyi ön­kor­mány­zat­ok­ban ma­rad meg ez a le­he­tő­ség, ame­lyek­ben a párt kép­vi­se­lői al­kot­ják a több­sé­get, il­let­ve a ko­a­lí­ci­ós több­ség­hez tar­toz­nak. Csak­hogy ezek a po­zí­ci­ók nem ké­pe­sek el­len­sú­lyoz­ni az el­vesz­tett kor­mány­za­ti le­he­tő­sé­ge­ket és for­rá­so­kat.

A nyelv kér­dé­se

A na­ci­o­na­liz­mu­sok egy ré­szé­nek egyik leg­fon­to­sabb ele­me a nyel­vi iden­ti­tás, s így van ve­le a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság is.2
1989-et kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka dek­la­rált po­li­ti­kai cél­ja volt a ma­gyar nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­lé­nek el­éré­se.
Mint tud­juk, az eu­ró­pai na­ci­o­na­liz­mu­sok az ese­tek több­sé­gé­ben egy­ben nyel­vi na­ci­o­na­liz­mu­sok is. Egy adott nyel­vet akarnak az ál­lam nyel­vé­vé ten­ni, ami­vel el akar­ják ér­ni, hogy ez ural­ja a kö­zé­le­tet. En­nek a nyelv­nek kell az iro­da­lom és a tu­do­mány nyel­vé­vé vál­nia, így olyan mo­der­ni­zált for­mát ölt, ami elő­nyö­sebb hely­zet­be hoz­za más nyel­vek­kel, il­let­ve nyelv­já­rás­ok­kal szem­ben. A mo­der­ni­zált hi­va­ta­los nyelv is­me­re­te és hasz­ná­la­ta te­hát nem­csak az ál­lam­mal va­ló kap­cso­lat fel­té­te­le, ha­nem tár­sa­dal­mi kö­ve­tel­mén­­nyé is vá­lik.
A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok iden­ti­tá­sá­nak meg­tar­tá­sá­hoz nem ke­ve­sebb kell, mint nyel­vük egyen­jo­gú­sí­tá­sa, az­az hi­va­ta­los hasz­ná­la­tá­nak jo­ga, köz­éle­ti sze­re­pé­nek ar­ra a szint­re eme­lé­se, ame­lyen a hi­va­ta­los szlo­vák nyelv van. Ugyan­ak­kor sen­ki sem szor­gal­maz­ta a ma­gyar nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­lét az ál­lam tel­jes te­rü­le­tén, de ott, ahol a ma­gyar ki­sebb­ség ha­gyo­má­nyo­san nagy szám­ban él, igen. A két re­gi­o­ná­lis egyen­ran­gú hi­va­ta­los nyelv nem is­me­ret­len je­len­ség Eu­ró­pá­ban, te­hát mű­kö­dő min­ták­ra is tá­masz­kod­hat­nak azok, akik az el­kép­ze­lést ér­vé­nye­sí­te­ni sze­ret­nék or­szá­guk­ban.
Csak­hogy az el­múlt négy eszetendőben nem tör­tént je­len­tő­sebb, min­den­ki szá­má­ra ér­zé­kel­he­tő elő­re­lé­pés eb­be az irány­ba. (Vagy ha vol­tak is ered­mé­nyek, ezek­kel csak na­gyon ke­ve­sen él­tek.) Jól mu­tat­ja ezt a Ki­sebb­sé­gi és re­gi­o­ná­lis nyel­vek eu­ró­pai char­tá­já­nak sor­sa. A do­ku­men­tum tény­le­ges al­kal­ma­zá­sa mind­má­ig ké­sik. A je­len­le­gi jo­gi hely­zet pe­dig azt ered­mé­nyez­te, hogy az ut­cán, az üz­le­tek­ben, az út men­ti rek­lám­fel­irat­okon, az óri­ás­pla­ká­to­kon, a nyil­vá­nos he­lyek túl­nyo­mó több­sé­gé­ben a szlo­vák nyelv do­mi­nan­ci­á­ja szin­te kor­lát­lan­ná vált. A te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­t­ok­nál a ma­gyar nyelv hasz­ná­la­tát az ér­vé­nyes nyelv­tör­vény ér­tel­mé­ben ugyan – el­vi­leg – igé­nyel­he­ti az egyén, csak­hogy a szlo­vák nyelv­vel va­ló egyen­ran­gú hasz­ná­la­ta az ön­kor­mány­zat szá­má­ra nem kö­te­le­ző. Sőt, nem is le­het­sé­ges, mi­vel mind a mai na­pig nem lé­te­zik a szlo­vák jog­anyag ma­gyar nyel­vi nor­má­ja. Va­la­mint meg­fo­gal­ma­zott nyelv­hasz­ná­la­ti igé­nyé­hez koc­ká­za­tot is kap­csol­hat az ügye­it in­té­ző pol­gár, hi­szen ag­go­dal­ma sze­rint, azt is koc­káz­tat­ja, hogy egy eset­le­ges nem­ze­ti ér­zel­mű szlo­vák hi­va­tal­nok meg­ne­he­zít­he­ti ügyé­nek el­in­té­zé­sét. To­váb­bá hi­á­nyoz­nak a ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lat­tal já­ró és azt le­he­tő­vé te­vő költ­ség­ve­té­si anya­gi for­rá­sok is.
A meg­ol­dás két­ség­kí­vül a ma­gyar és a szlo­vák nyelv egyen­lő jog­ál­lá­sa vol­na a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban. A cél­ki­tű­zés je­len­tős el­len­ál­lás­ba üt­kö­zik, ám­de a fo­ko­za­tos elő­re­ha­la­dás le­het­sé­ges­nek tű­nik.
Eb­ben a kér­dés­ben ugyan­is több­fé­le cse­lek­vé­si te­re is van az MKP-nak. Az egyik a nyel­vi jo­gok ki­ter­jesz­té­sé­nek de­monst­ra­tív ele­me­ket is tar­tal­ma­zó po­li­ti­kai képvislete. A má­sik a kér­dés­ről foly­ta­tott tár­sa­dal­mi vi­ta po­li­ti­kai tá­mo­ga­tá­sa. A har­ma­dik pe­dig a ma­gyar nyelv nyil­vá­nos hasz­ná­la­tá­nak je­len­tős ki­ter­jesz­té­se a köz­élet­ben. Az MKP ál­tal irá­nyí­tott ön­kor­mány­zat­ok so­kat te­het­nek ezért sa­ját ha­tás­kör­ük­ben, he­lyi vál­lal­ko­zók­ra gya­ko­rolt ha­tás­sal, va­la­mint a párt or­szá­gos ve­ze­té­sé­vel együtt, eset­leg egy, a ma­gyar nyelv nyil­vá­nos hasz­ná­la­tát erő­sí­tő moz­ga­lom in­dí­tá­sá­val és tá­mo­ga­tá­sá­val.

Kul­tú­ra és ok­ta­tás

A kul­tú­ra és ok­ta­tás je­len­tő­sé­ge a nem­ze­ti iden­ti­tás ki­ala­ku­lá­sá­ban és meg­tar­tá­sá­ban a na­ci­o­na­liz­mus megjenése óta ismert.3
A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak tel­jes kul­tu­rá­lis in­téz­mény­rend­szer­re van szük­sé­gük, és ma­guk kivánják igaz­gat­ni oktásügyüket és kul­tu­rá­lis életüket.4
A ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok 1989 után két­fé­le el­vá­rást fo­gal­maz­tak meg ok­ta­tá­si in­téz­mény­rend­sze­rük­kel kap­cso­lat­ban. Egy­részt azt kí­ván­ják, hogy le­gyen ma­gyar is­ko­la az alap- és kö­zép­is­ko­lák mind­egyik tí­pu­sá­ban. A má­sik igé­nyük pe­dig a fel­ső­ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos, sze­ret­nék, ha sa­ját fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ik le­het­né­nek.
Kul­tu­rá­lis in­téz­mény­rend­sze­rük vo­nat­ko­zá­sá­ban két egy­más­sal ös­­sze­füg­gő igény­ről be­szél­he­tünk. A ki­sebb­sé­gi ma­gya­rok sze­ret­nék, ha in­téz­mé­nye­ik kul­tu­rá­lis éle­tük min­den fon­to­sabb te­rü­le­tét le­fed­nék, s szám­ará­nyuk­hoz mér­ten olyan tá­mo­ga­tást kap­ná­nak, mint a több­sé­gi nem­zet ha­son­ló in­téz­mé­nyei. Ez alatt ál­ta­lá­ban ará­nyos pénz­ügyi tá­mo­ga­tást ér­te­nek. Ám­de fel kell hív­nunk a fi­gyel­met két to­váb­bi tá­mo­ga­tás­for­ma fon­tos­sá­gá­ra is, a kul­tu­rá­lis éle­tük és ok­ta­tás­ügy­ük po­li­ti­kai se­gí­té­sé­re, va­la­mint nyil­vá­nos meg­be­csü­lé­sé­re az ál­lam tiszt­ség­vi­se­lői ré­szé­ről.
A ki­sebb­sé­gek­nek mind­er­re per­sze kul­tu­rá­lis éle­tük min­den szint­jén szük­sé­gük van. Te­hát nem­csak or­szá­gos in­téz­mé­nye­ik, ha­nem a he­lyi­ek és a re­gi­o­ná­li­sak is ha­son­ló tá­mo­ga­tás­ban s el­bá­nás­ban ré­sze­sül­je­nek, mint a több­sé­gi kul­tú­rá­hoz tar­to­zók.
A má­so­dik igény kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nye­ik s in­téz­mény­rend­sze­rük fej­lesz­té­sé­nek jo­ga és tény­le­ges le­he­tő­sé­ge.
Az in­téz­mény­rend­szer ki­épí­té­sé­ben je­len­tős elő­re­lé­pés tör­tént az el­múlt két vá­lasz­tá­si idő­szak­ban. A ma­gas kul­tú­ra leg­több te­rü­le­tén (ok­ta­tás­ügy, tudományos­ság, mű­vé­sze­tek) szá­mos ko­ráb­ban hi­ány­zó in­téz­mény és is­mét­lő­dő ren­dez­vény mű­kö­dött si­ke­re­sen, il­let­ve jött lét­re. Per­sze ezek presz­tí­zse még jócs­kán el­ma­rad a szük­sé­ges­től, de az intéményhálózat szá­mos fon­tos ele­me lét­re­jött. A je­len hely­zet­ben min­de­nek­előtt meg­tar­tá­suk a tét, s en­nek ter­mé­szet­sze­rű­leg po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­si is van­nak.
Meg­íté­lé­sünk sze­rint, az in­téz­mé­nyek tá­mo­ga­tá­sa és fő­leg presz­tí­zsé­nek, sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­zá­sa az MKP szem­pont­já­ból is na­gyon fon­tos, hi­szen kam­pá­nyok ese­tén fon­tos sze­re­pük van, és egy­faj­ta hát­tér­bá­zi­sát is al­kot­hat­ja a párt­nak kor­mány­za­ti, de kü­lö­nös­kép­pen el­len­zé­ki sze­rep­ben. És nem csak a Cse­ma­dok­ról van szó, ha­nem a köz­ben ki­ala­kult sza­ko­so­dott ci­vil szer­ve­ze­tek­ről, ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ről stb. Ez a te­rü­let az el­múlt idő­szak­ban nem iga­zán kap­ta meg azt a po­li­ti­kai és anya­gi tá­mo­ga­tást, amely meg­il­let­te vol­na.

Te­rü­let és hely­zet

A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szá­má­ra min­de­nütt nagy fon­tos­ság­gal bír, hogy or­szá­guk bel­ső te­rü­le­ti fel­osz­tá­sát, te­hát me­gyé­ik, já­rá­sa­ik, kör­ze­te­ik ha­tá­rát oly mó­don von­ják meg, amely­ben a le­he­tő leg­ki­sebb szám­ban vál­nak re­gi­o­ná­lis kisebbséggé.5
A ma­gyar ki­sebb­ség szin­tén olyan te­rü­le­ti stá­tust kí­ván sze­rez­ni, amely­ben sa­já­tos jo­ga­it te­rü­let­hez kö­töt­ten is gya­ko­rol­hat­ja.
A ma­gyar több­sé­gű te­rü­le­tek­nek sa­já­tos ha­tás­kö­rö­ket jut­tat­ná­nak, ép­pen a kul­tú­ra, az okatatásügy és a nyelv­hasz­ná­lat te­rü­le­tén, per­sze más te­rü­le­ti egy­sé­gek­hez ha­son­ló egyéb ha­tás­kö­re­i­vel is élhetne.6
Sőt, az is fel­me­rült, hogy e jo­gok és le­he­tő­sé­gek egy ré­sze a re­gi­o­ná­lis és he­lyi ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­ro­kat is meg­il­les­sék.
To­váb­bi fon­tos cél­ként fo­gal­ma­zó­dott meg a ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek­nek az ál­lam esz­kö­ze­i­vel tör­té­nő gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­se, a gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­ság, a mun­ka­nél­kü­li­ség fel­szá­mo­lá­sa. Ugyan­ak­kor oly­mó­don sze­ret­nék elő­se­gí­te­ni ré­gi­ó­ik gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét, hogy ne bo­rít­sa fel a már ki­ala­kult nem­ze­ti­sé­gi ará­nyo­kat. E té­ren két­fé­le el­vá­rás fo­gal­ma­zó­dik meg a ki­sebb­sé­gek kö­ré­ben:
1. Az ál­ta­luk la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­se ne ma­rad­jon el a több­sé­gi nem­zet ál­tal la­kot­ta­ké­tól, s az eset­le­ges fej­lesz­tés a ré­gió adott­sá­ga­i­ra épül­jön.
2. Az ál­lam ál­tal is be­fo­lyá­solt fej­lesz­tés ne irá­nyul­jon te­le­pü­lés­szer­ke­ze­tük fel­bom­lasz­tá­sá­ra, s a több­sé­gi nem­zet­hez tar­to­zók be­te­le­pí­té­sé­re. Ha­son­lók az el­kép­ze­lé­se­ik ré­gi­ó­juk infastrukturális fej­lő­dé­sé­ről is.
Ez az a te­rü­let, ahol szin­te sem­mi­lyen elő­re­lé­pés­re sem le­het szá­mí­ta­ni az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban. Sőt, je­len­leg a párt­nak sin­cse­nek a ke­zé­ben olyan po­li­ti­kai esz­kö­zök sem, ame­lyek­kel je­len­tő­seb­ben be­fo­lyá­sol­hat­ná ezt a fo­lya­ma­tot. Ugyan­ak­kor az MKP volt kor­mány­za­ti tiszt­vi­se­lői je­len­tős szak­mai tá­mo­ga­tást nyújt­hat­nak az EU-s pá­lyá­za­tok el­ké­szí­té­sé­nél, hi­szen ezen a té­ren meg­ma­radt a pá­lyá­zás né­mi esé­lye.
Emel­lett fon­tos le­het a fen­ti szepontok irán­ti igény fenntartásának időn­kén­ti meg­je­le­ní­té­se ép­pen a vá­lasz­tói vi­sel­ke­dés szem­pont­já­ból.

Szim­bó­lu­mok

A ma­gyar ki­sebb­sé­gek tag­jai kö­zül so­kan lát­nák szí­ve­sen, ha hi­va­ta­los szint­re emel­nék a ma­gyar ki­sebb­ség szim­bó­lu­mait. Ér­tel­me­zé­sünk sze­rint ez­zel sze­ret­nék el­ér­ni, hogy ál­la­muk szim­bo­li­kus je­lét ad­ja nem­ze­ti mél­tó­sá­guk tiszteletének.7
A szim­bo­li­kus kom­mu­ni­ká­ció te­rén az MKP több ha­gyo­mány hor­do­zó­ja. A mos­ta­ni hely­zet­ben azon­ban át le­het­ne gon­dol­ni, mely új tar­ta­lom­mal kel­le­ne meg­töl­te­ni a ma­gyar ki­sebb­ség ün­ne­pe­it és dí­ja­it.

Kor­mány­zás

A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok több­sé­ge to­vább­ra is sze­ret­né, ha po­li­ti­kai rep­re­zen­tá­ci­ó­ja ré­sze­sed­ne a végrahartó ha­ta­lom­ból, te­hát be­ke­rül­ne az or­szág kor­má­nyá­ba.
Az or­szá­gos ügyek el­dön­té­sé­ben va­ló rész­vé­tel fe­le­lős­ség­vál­la­lást je­lent az or­szág egé­szé­ért, s így nö­ve­li az adott ki­sebb­ség te­kin­té­lyét a több­ség sze­mé­ben. Si­ke­res, sőt akár csak el­fo­gad­ha­tó kor­mány­zás ese­tén az or­szág po­li­ti­kai éle­té­nek ter­mé­sze­tes ré­sze­ként te­kin­te­nek az adott ki­sebb­ség­re.
Ha az adott ki­sebb­ség po­li­ti­kai rep­re­zen­tá­ci­ó­ja nem tag­ja a kor­mány­nak, ak­kor az el­len­zék ré­sze. A min­den­ko­ri kor­mány el­len­fe­le­ként nem­csak a ki­sebb­sé­gi cé­lok el­éré­se ne­he­zebb, ha­nem a több­sé­gi nem­zet­hez tar­to­zók szá­mot­te­vő ré­sze sze­mé­ben a kor­mán­­nyal, sőt a több­sé­gi nem­zet­tel va­ló szem­ben­ál­lás egy­ben az ál­lam­mal va­ló szem­ben­ál­lást is je­len­ti. Az ilyen köz­han­gu­lat pe­dig szin­te min­den ki­sebb­sé­gi cél el­éré­sét ve­szé­lyez­te­ti.
Ami a fen­ti cé­lo­kat illetei, azok je­len­tős ré­sze a klas­­szi­kus­nak ne­vez­he­tő nem­ze­ti eman­ci­pá­ci­ós cé­lok kö­zé so­rol­ha­tó. A mo­dern nyelv hi­va­ta­los­sá té­te­le s köz­éle­ti egyenrangúsítása, a ma­gas kutúra sza­bad nem­ze­ti fej­lesz­té­se, a köz­mű­ve­lő­dés nem­ze­ti jel­le­ge, a leg­fon­to­sabb kö­zös­sé­gi szim­bó­lu­mok (vir­tu­á­lis tér) ál­la­mi­vá eme­lé­se azok kö­zé a cél­ki­tű­zé­sek kö­zé so­rol­ha­tó, ame­lyek már a mo­dern nem­ze­tek kialkulásakor meg­je­len­nek. De ide tar­to­zik a gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dés és a po­li­ti­kai kép­vi­se­let kér­dé­se is.

Al­kot­má­nyos ér­té­kek

A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­já­nak je­len­tős sze­re­pe van az or­szág al­kot­má­nyos ér­ték­rend­jé­nek ala­kí­tá­sá­ban, s per­sze fe­le­lős­sé­ge is eh­hez a sze­rep­hez mér­he­tő.
Bár­mi­ne­mű al­kot­má­nyos vál­to­zás, te­hát a po­li­ti­kai in­téz­mény­rend­szer a ki­sebb­sé­gek alap­prob­lé­má­it is or­vos­ló vál­toz­ta­tá­sa, va­la­mint a jo­gok olyan kö­ré­nek elfogadása,8 ame­lyek meg­fe­lel­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok el­vá­rá­sa­i­nak, és le­he­tő­vé te­szik nem­ze­ti fej­lő­dé­sü­ket. Eh­hez azon­ban so­ha­sem ele­gen­dő az adott kor­mány­ra gya­ko­rolt nyo­más. Az alkormányosság for­rá­sá­nak, a nép al­kot­má­nyos ér­ték­rend­jé­nek is változtania kell.9 Eb­ben a fo­lya­mat­ban rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír e cé­lok el­fo­gad­ta­tá­sa. El­fo­gad­ta­tá­suk­hoz azon­ban vi­lá­go­san meg kell őket ne­vez­ni, majd oly­mó­don ér­vel­ni mel­let­tük, hogy az azok­ban, akik nem ér­de­kel­tek a ma­gyar ki­sebb­ség egyen­lőt­len hely­ze­té­nek fenn­tar­tá­sá­ban, ne éb­res­­szen fé­lel­met. Sőt, szá­mol­ni kell az­zal is, hogy a nem­ze­ti egyen­lőt­len­ség fenn­tar­tá­sá­ban köz­vet­le­nül ér­de­kel­tek min­dent meg­tesz­nek a fé­le­lem fel­kel­té­sé­ért s fenntartásáért.10 Ám még­sem lehetet­len az ilyen po­li­ti­kai be­széd­mód, még ha nem is kön­­nyű. Hi­szen az ér­ve­lők hi­vat­koz­hat­nak ha­gyo­má­nyok­ra, ta­pasz­ta­lat­ra, ős­ré­gi örökségre.11
Ve­lük szem­ben a nem­ze­ti iden­ti­tás egy mo­der­nebb és na­gyobb ered­mé­nye­ket ígérő vál­to­za­tát kel­le­ne meg­je­le­ní­te­ni a párt kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban. A ma­gya­rok ma­gyar­ként tör­té­nő el­fo­ga­dá­sa a szlo­vák köz­vé­le­mény je­len­tős részéről12 szük­sé­ges ah­hoz, hogy a több­ség a nem­ze­ti sza­bad­ság ter­mé­sze­tes ve­le­já­ró­já­nak te­kint­se a nem­ze­ti lé­te­zés meg­fe­le­lő fel­tét­ele­it az or­szág mind­egyik pol­gá­ra számára.13

Egy el­len­zé­ki párt stra­té­gi­á­ja

A ma­gyar és szlo­vák sza­va­zók meg­tar­tá­sá­nak egyik fon­tos esz­kö­ze a prob­lé­má­ik­kal tör­té­nő szak­sze­rű fog­lal­ko­zás el­len­zé­ki párt­ként is. Az MKP előtt a kor­mány­zást kö­ve­tő­en ott a le­he­tő­ség, hogy a szak­po­li­ti­kák te­kin­te­té­ben ne fo­gad­ja el az SDKÚ do­mi­nan­ci­á­ját, ha­nem ki­ala­kít­sa a ma­ga szak­sze­rű, s így pre­zen­tál­ha­tó ál­lás­pont­ját mi­nél több fon­tos kér­dés­ben. Az eh­hez szük­sé­ges szak­ér­tői hát­tér je­len­tős rész­ben ki­ala­kult a kor­mány­zás ide­jén. El­len­zék­ben nem ár­ta­na meg­tar­ta­ni ezt a bá­zist.
Az eset­le­ges el­len­zé­ki együtt­mű­kö­dés mo­tor­já­vá is vál­hat­na a párt, ha az el­len­zé­ki együtt­mű­kö­dés ügyé­nek de­monst­ra­tív kép­vi­se­le­te ös­­sze­kap­cso­lód­na a leg­kü­lön­fé­lébb gon­dok, a prob­lé­mák szak­sze­rű képvisletével; s ez az el­len­zék­ben is je­len­tős sza­va­zat­nye­re­sé­get ered­mé­nyez­het­ne.
Amint az már ki­de­rült, az MKP erős el­fo­ga­dott­sá­gát nem ren­dí­ti meg az alap­ve­tő fon­tos­sá­gú ma­gyar ügyek vi­te­le sem, ab­ban az eset­ben, ha a párt tiszt­vi­se­lői egy­ér­tel­mű­en, s nem két­ér­tel­mű­en fo­gal­maz­zák meg eb­bé­li cél­ja­i­kat. Az­az nem hasz­nál­nak olyan fo­gal­ma­kat, nem tesz­nek olyan gesz­tu­so­kat, s nem je­len­nek meg olyan ren­dez­vé­nye­ken, ame­lyek­ből pl. a ha­tár­vál­toz­ta­tás rej­tett üze­ne­te is ki­ol­vas­ha­tó. Az ilyen üze­ne­tet ugyan­is az ép­pen er­re ér­zé­keny szlo­vák köz­vé­le­mény azon­nal meg­fej­ti.

Ki­sebb­sé­gi vagy re­gi­o­ná­lis párt

Egy fel­me­rült di­lem­ma: ki­sebb­sé­gi párt vagy re­gi­o­ná­lis párt. Nos, ezidáig az MKP alap­ve­tő­en kissebbségi párt­ként, do­mi­nán­san a ma­gyar ki­sebb­ség párt­ja­ként je­le­ní­tet­te meg ma­gát, s vá­lasz­tói túl­nyo­mó több­sé­ge is kö­zü­lük ke­rült ki. Ugyan­ak­kor olyan párt­nak is mu­tat­ta ma­gát, ame­lyik az egész or­szág ügye­i­vel fog­lal­koz­va al­ter­na­tí­vát kí­nál a szlo­vák vá­lasz­tók­nak is, s rend­sze­re­sen meg­kap­ja a szlo­vák vá­lasz­tók egy ki­sebb, de nem le­be­csül­he­tő cso­port­já­nak a sza­va­za­tát. Nem mel­lé­kes szem­pont, hogy ők az or­szág egé­szé­ben el­szór­tan lak­nak, s nem kon­cent­rá­lód­nak egy ré­gi­ó­ba.
Egy re­gi­o­ná­lis párt si­ke­re vi­szont at­tól függ, hogy lé­te­zik-e olyan re­gi­o­ná­lis sa­já­tos­ság, ame­lyik az adott ré­gió la­ko­sai szá­má­ra fe­lül­ír­ja az egész or­szág­ra jel­lem­ző po­li­ti­kai kü­lönb­sé­ge­ket. Az­az va­la­mi­fé­le re­gi­o­ná­lis tö­rés­vo­nal az adott ré­gió és az or­szág töb­bi rész közt a ré­gió vá­lasz­tó­pol­gá­rai szá­má­ra je­len­tő­seb­bé válik min­den egyéb po­li­ti­kai szempontnál.14 Kö­vet­ke­zés­kép­pen a nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás­nál is, és így az adott ré­gi­ó­ban mind­an­­nyi­an, szlo­vá­kok, ma­gya­rok s más nem­ze­ti­sé­gű­ek, zö­mük­ben egy pár­tot vá­lasz­ta­nak, min­den egye­bet fél­re­té­ve.
Ilyen szem­pont azon­ban nem lé­te­zik Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. A vá­lasz­tó­pol­gár­ok zö­mét a nem­ze­ti­sé­gi cé­lok képvislete kö­ti az MKP-hoz.

 

Liszka József: Két part között… A népi kultúra helye és szerepe Európa egyik ütközési zónájában. Népi kultúra, nemzeti jelleg, interetnikus kapcsolatok

„Kompország, Kom­pország, Kom­pország:
leg­ké­pes­sé­ge­sebb ál­ma­i­ban is csak mász­kált két part kö­zött:
Ke­let­től Nyu­ga­tig, de szí­ve­seb­ben vis­sza­…”

Ady End­re 1905-ben ír­ta az Is­me­ret­len Kor­vin-kó­dex mar­gó­já­ra cí­mű pub­li­cisz­ti­kai írá­sát. Szá­mos, má­ig ha­tó (és meg­szív­le­len­dő!) meg­ál­la­pí­tá­sa mel­lett a szép me­ta­fo­ra mi­att vá­lasz­tot­tam írá­som mot­tó­já­ul fen­ti so­ra­it. Kom­pország: a ma­gyar­ság, a ma­gyar kul­tú­ra, a ma­gyar né­pi kul­tú­ra eu­ró­pai hely­ze­té­nek, a né­pi kul­tú­ra am­bi­va­lens mi­nő­sí­té­sé­nek jobb ki­fe­je­zé­sé­re – azt hi­szem – nem ta­lál­hat­tam vol­na Ad­yé­nál szem­lé­le­te­sebb meg­fo­gal­ma­zást. Er­ről lesz szó vol­ta­kép­pen a kö­vet­ke­zők­ben is: egy­részt, hogy mi­lyen a ma­gyar köz­tu­dat­ban va­ló meg­ítélt­sé­ge a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak; más­részt, hogy mi­ként, mi­lyen kül­ső és bel­ső ha­tá­sok, fo­lya­ma­tok nyo­mán ala­kult ez a kul­tú­ra olyan­ná, ami­lyen­nek a 20. szá­zad­ra meg­is­mer­tük, il­let­ve meg­is­mer­ni vél­tük; har­mad­részt pe­dig, hogy mi­lyen he­lye és sze­re­pe le­het a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak eu­ró­pai kon­tex­tus­ban.

1.

Mi­lyen kép is él te­hát a mai ma­gyar tár­sa­da­lom­ban a nép­rajz­ról, a né­pi kul­tú­rá­ról? Már aki­ben per­sze bár­mi­lyen is él – te­het­jük gyor­san hoz­zá. Egy mas­­szív, mond­hat­ni ki­bé­kít­he­tet­len, tűz-víz, ám azo­nos gyö­ke­rű ket­tő­sség jel­lem­zi ezt a meg­íté­lést.
Egy­részt (és ez az ál­ta­lá­nos) a né­pi kul­tú­rát a nem­ze­ti lét egyik leg­fon­to­sabb le­té­te­mé­nye­sé­nek, ősi, nem­ze­ti je­gyek, sa­já­tos­sá­gok leg­mar­kán­sabb hor­do­zó­já­nak tart­ják. A „ma­gya­ros mo­tí­vu­mok”, a „ma­gyar vi­se­let”, a nem­ze­ti tán­cok és a „tisz­ta for­rás” mind-­mind a nem­ze­ti jel­leg ki­fe­je­zé­sé­nek az esz­kö­zei (vö. Györffy 1939; Kapitány–Kapitány 1999; Lim­bach­er 2002). Köz­ben a tu­do­mány na­gyon jól tud­ja, hogy a nyel­ven kí­vül nin­csen a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­ban egyet­len egy olyan je­len­ség, amely az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten és csak­is a ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten len­ne is­me­re­tes. Mind­amel­lett idő­ről idő­re ki­eme­lőd­nek bi­zo­nyos je­len­sé­gek, ame­lyek nem­ze­ti jel­kép, nem­ze­ti sa­já­tos­ság rang­já­ra emel­ked­nek. Ilye­nek a cif­ra­szűr, a mes­ter­sé­ge­sen lét­re­ho­zott, de a köz­tu­dat­ban ősi­nek tar­tott csár­dás (vö. Straková 2006) vagy ép­pen­ség­gel a nem­ze­ti ele­del­nek tar­tott gu­lyás. És a sort per­sze foly­tathat­nám… A kul­tu­rá­lis je­len­sé­gek pe­dig – ahogy ar­ról az aláb­bi­ak­ban majd még rész­le­te­seb­ben is szó lesz – alap­ve­tő­en nem a nyel­vi ha­tá­rok men­tén, nem azo­kat kö­vet­ve ren­de­ződ­nek. Bi­zo­nyos je­len­sé­gek fej­lő­dés­be­li fá­zis­el­to­ló­dás­ból fa­ka­dó­an van­nak meg a szom­szé­dos né­pek­nél, mi­köz­ben a ma­gya­rok­nál már hi­ány­za­nak (pl. a ro­má­nok bocs­ko­ra, a szlo­vá­kok szé­les öve, a tü­sző stb.), má­sok meg (pl. egyes folk­lór­je­len­sé­gek) a nyel­vi kü­lönb­sé­gek­re mond­hat­ni fit­­tyet hány­va foly­ta­tód­nak a nyelv­ha­tá­ron túl is, csak ép­pen más nyel­ven. Mi­ért van ak­kor még­is, hogy a köz­vé­le­mény­ben a né­pi kul­tú­ra fo­ko­zot­tab­ban nem­ze­ti jel­le­gű? Egy ma­gyar anya­nyel­vű fa­lu­si pa­rasz­tot a köz­vé­le­mény ál­ta­lá­ban ma­gya­rabb­nak tart, mint egy szin­tén ma­gyar anya­nyel­vű és kul­tú­rá­jú vá­ro­si pol­gárt. Pe­dig a fen­tebb el­mon­dot­tak ko­ránt­sem új­don­sá­gok, nem én mon­dom ki őket elő­ször, hi­szen Ortu­tay Gyu­lá­tól kezd­ve Kósa Lász­ló­val be­zá­ró­lag töb­ben meg­fo­gal­maz­ták már eze­ket (pl. Kósa 1998, fő­leg: 7–19; Ortu­tay 1937). Mi­vel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a köz­vé­le­mény még­is azt fo­gad­ja el, amit el­fo­gad­ni akar? Er­re a vá­lasz ter­mé­sze­te­sen ké­zen­fek­vő: az eu­ró­pai nép­rajz tu­do­mány­tör­té­net­ét is­me­rő szá­má­ra vi­lá­gos, hogy a fel­vi­lá­go­so­dás és a nem­ze­ti ro­man­ti­ka idő­sza­ká­ban ki­bon­ta­ko­zó nem­ze­ti nép­rajz­tu­do­má­nyok az adott nem­zet (lett lé­gyen az né­met, cseh, szerb vagy ma­gyar) leg­főbb le­té­te­mé­nye­sé­nek ép­pen a (sze­rin­tük) pa­raszt­ság ál­tal fenn­tar­tott né­pi kul­tú­rá­t lát­ták. Ma­nap­ság a kér­dés in­kább úgy len­ne meg­fo­gal­maz­ha­tó, hogy mi­ért nem tesz a nép­rajz gya­kor­la­ti­lag szin­te sem­mit ezen mí­tosz föl­szá­mo­lá­sa ér­de­ké­ben? Mi­ért ma­rad meg in­kább eb­ben a ké­nyel­mes­nek már nem is te­kint­he­tő hely­zet­ben?
Itt vi­szont egy újabb kér­dés ve­tő­dik fel: nem­ze­ti (hor­ri­bile dic­tu: nem­ze­ti­sé­gi!) tu­do­mány-e a nép­rajz vagy ép­pen­ség­gel nem­zet­kö­zi? Más­ként, vi­szo­nya­ink­ra le­for­dít­va fo­gal­maz­va: szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia? Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz alatt ez ide­ig jó eset­ben szo­lid le­író tu­do­mányt lehet(et­t) ér­te­ni. A meg­bíz­ha­tó deskrip­cióra, do­ku­men­tá­lás­ra ter­mé­sze­te­sen a jö­vő­ben is szük­ség lesz, hi­szen ez szol­gál­tat­ja a nyers­anya­got bár­mi­lyen szem­pon­tú elem­ző vizs­gá­lat­hoz. Ha ezt ért­jük „szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz” alat­t, ak­kor er­re a tu­do­mány­ága­zat­ra a jö­vő­ben is szük­ség lesz. Az már vol­ta­kép­pen lé­nyeg­te­len, hogy ez a le­író nép­rajz ép­pen mely nép­cso­port kul­tu­rá­lis vagy tár­sa­dal­mi je­len­sé­ge­it rög­zí­ti. Ese­tünk­ben ter­mé­sze­tes, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­két, ezért le­het in­do­kolt akár a „szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz” ki­fe­je­zés.
Mit ért­sünk azon­ban eu­ró­pai et­no­ló­gi­án? A fo­gal­mat a ne­ves svéd nép­rajz­ku­ta­tó, Sig­urd Erixon ve­zet­te be az 1930-as évek­ben (Erixon 1937; Erixon 1944), ám iga­zi, si­ke­res pá­lya­fu­tá­sát csak az utób­bi év­ti­ze­dek­ben kez­di be­fut­ni. Az­óta töb­ben meg­fo­gal­maz­ták már cél­ki­tű­zé­se­it, kö­ve­ten­dő mun­ka­mód­sze­re­it (el­ső­sor­ban a skan­di­náv or­szá­gok szak­em­be­rei, de né­met és ma­gyar pél­dá­kat is hoz­hat­nék), s per­sze – a do­log ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an – ahá­nyan, szin­te an­­nyi­fé­le­kép­pen (vö. Hofer 1984; Kaschu­ba 2004). Ezért most csak ar­ról be­szél­he­tek, hogy én mit ér­tek eu­ró­pai et­no­ló­gi­án. Vol­ta­kép­pen az Eu­ró­pá­ban ko­ráb­ban ha­gyo­má­nyos, a sa­ját nép kul­tú­rá­ja vizs­gá­la­tá­ra irá­nyu­ló, vi­szony­lag ön­ma­gá­ba zá­ru­ló nép­raj­zi mód­szert he­lyet­te­sí­ti, il­let­ve egé­szí­ti ki az­zal, hogy más eu­ró­pai né­pek kul­tu­rá­lis meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it (is) vizs­gál­ja. Ez­zel lé­nye­gé­ben a nép­rajz­tu­do­mány ös­­sze­ha­son­lí­tó irány­za­ta­it eme­li ma­ga­sabb rang­ra. Emel­lett a ko­ráb­bi eu­ró­pai nép­rajz­tu­do­má­nyok­ban (és fő­leg a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai né­pek nép­raj­zá­ban) ugyan­csak ha­gyo­má­nyos­nak mi­nő­sít­he­tő ar­cha­iz­mus­ku­ta­tás­sal szem­ben bi­zo­nyos fo­kú „je­len­ku­ta­tá­si” ele­me­ket is beemel az et­no­ló­gi­ai gya­kor­lat­ba. Még to­vább men­ve, fő­leg a kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis ant­ro­po­ló­gi­á­nak tu­laj­do­ní­tott mun­ka­mód­sze­rek­nek szen­tel na­gyobb je­len­tő­sé­get, mint azt a ha­gyo­má­nyos nép­rajz ko­ráb­ban tet­te, il­let­ve a „más­ság” ku­ta­tá­sá­nak el­vét hang­sú­lyoz­za. Egy adott tár­sa­da­lom­ban per­sze min­den­ki „más”, hi­szen az em­be­rek kü­lön­bö­ző szem­pont­ok (nyelv, val­lás, ne­mek, élet­kor­ok, fog­lal­ko­zá­sok, sza­bad­idő-fog­lal­ko­zá­sok, tár­sa­dal­mi hely­zet stb.) sze­rint kü­lön­bö­ző cso­por­tok­ba tö­mö­rül­nek, il­let­ve so­rol­ha­tók. Ily mó­don az egyén egy idő­ben több cso­port­nak is a tag­ja le­het, mi­köz­ben ezek­ben a cso­por­tok­ban akár más­hogy is vi­sel­ke­dik (a leg­szem­be­öt­lőbb pél­da er­re a ka­to­na­élet: min­den ka­to­na­vi­selt fér­fiú meg tud­ja erő­sí­te­ni, hogy a ka­to­nai szol­gá­la­tu­kat töl­tő le­gé­nyek gyö­ke­re­sen más­ként vi­sel­ked­tek a se­reg­ben, mint akár sza­bad­sá­gu­kat tölt­ve oda­ha­za, il­let­ve ka­to­na­éve­ik le­töl­té­se után [eh­hez újab­ban lásd Bará­tová 2006]). Az ef­fé­le prob­lé­mák­kal a ha­gyo­má­nyos nép­rajz nem (vagy csak rend­kí­vül rit­kán és in­kább csak érin­tő­le­ge­sen) fog­lal­ko­zott, mind­amel­lett a fen­ti szem­pont­ok ko­ránt­sem ide­ge­nek a (ma­gyar) nép­raj­zi gya­kor­lat­tól, leg­fel­jebb nem egy idő­ben és ki­sebb in­ten­zi­tás­sal vol­tak je­len.
Ép­pen ezért (is) hang­sú­lyoz­ni sze­ret­ném, hogy az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­nak, ha nem is ilyen név alat­t, szép ma­gyar ha­gyo­má­nyai van­nak. Ke­vés­bé köz­tu­dott, hogy a ko­má­ro­mi Min­de­nes Gyűj­te­mény cikk­író­ja A’ Szom­széd Né­pek­nek Históriájokról cí­mű írá­sá­ban már 1791-ben köz­vet­len szom­szé­da­ink (né­pi) kul­tú­rá­já­nak meg­is­me­ré­sé­re buz­dí­tot­ta a ma­gyar tu­dós­tár­sa­dal­mat: „Sem­mi sem szol­gál­hat né­künk na­gyobb gya­lá­za­tunk­ra, mint az, hogy a’ ré­gi és tá­vol-lé­vő Né­pek­nek Históriájokon ka­punk; azon­ban a’ szom­széd Né­pek­nek erkölt­seiket, szo­ká­sa­i­kat, ’s ter­mé­sze­ti bél­ye­geiket nem es­mér­jük. Rend szerént igen tö­ké­let­le­nek ezek fe­lől a’ mi kép­ze­lő­dé­se­ink, mint­ha má­sok­nak se­gít­sé­gek nél­kül ma­gunk­nak elég­sé­ge­sek vól­nánk; vagy mint­ha ma­gun­kon kívűl sem­mi bet­süle­tre mél­tó dol­got egye­bek­ben nem ta­lál­hat­nánk” (Min­de­nes Gyűj­te­mény 1791, V. Ne­gyed, 334). Jó­val köz­is­mer­tebb a ma­gyar (és szlo­vák!) nép­rajz egyik elő­fu­tá­ra­ként is szá­mon tar­tott Ján Èaploviè (Csaplovics Já­nos) hí­res mon­da­ta: „Ma­gyar­or­szág Eu­ró­pa kitsiny­ben.” A szer­ző ar­ra utal itt, hogy a Kár­pát-me­den­ce ter­mészetföl­dra­jzi­lag is oly sok­szí­nű, et­ni­ka­i­lag is oly sok­ré­tű, hogy az eu­ró­pai kul­tu­rá­lis fo­lya­ma­tok e tér­sé­gen be­lül is nyo­mon kö­vet­he­tő­k (Csaplovics 1822, III: 13; vö. Kósa 2003; Paládi-Kovács 1990). Az ös­­sze­ha­son­lí­tó nép­raj­zi-folk­lo­risz­ti­kai vizs­gá­la­tok­nak to­váb­bi igen ko­rai ma­gyar do­ku­men­tu­mai is van­nak: gon­dol­junk csak a Bras­sai Sá­mu­el ne­vé­vel is fém­jel­zett, a sze­pes­sé­gi szü­le­té­sű Melt­zl Hu­gó ál­tal 1877–1888 kö­zött Ko­lozs­vá­rott meg­je­len­tett sok­nyel­vű Össze­ha­son­l­itó Iro­da­lom­tör­té­nel­mi La­pok­ra, amely a ma­gyar nyel­ven kí­vül né­me­tül, an­go­lul, fran­ci­á­ul, ola­szul, spa­nyo­lul is kö­zölt ta­nul­má­nyo­kat, ere­de­ti nyel­ven ho­zott ci­gány nép­da­lo­kat, Pe­tő­fi ver­se­ket ci­gány, ör­mény és egyéb eg­zo­ti­kus nyel­ve­ken mu­ta­tott be. Fog­lal­ko­zott olasz és új­gö­rög nép­dal­ok­kal; ma­gya­ro­kat né­me­tül, an­go­lul stb. je­len­te­tett meg, és a sort foly­tat­hat­nám. Az, hogy vi­szony­lag hos­­szú ide­ig élet­ké­pes volt, mu­tat­ja, még ol­va­sói is lehet­tek… Ha­son­ló­an szép és szem­lé­le­tes pél­da a Her­rmann An­tal ál­tal 1887–1907 kö­zött ki­adott, a be­kö­szön­tő alap­ján el­ső­sor­ban – ter­mé­sze­te­sen – a kül­föl­di tu­dós­tár­sa­dal­mak­nak cím­zett Eth­nol­o­gis­che Mit­teilun­gen aus Ungarn cí­mű pe­ri­o­di­ka. Az alap­ve­tő­en né­met nyel­ven meg­je­le­nő lap (mel­lék­lap­ja, az Eth­nolo­giai Köz­le­mé­nyek, az el­ső ma­gyar nyel­vű nép­raj­zi lap­nak szá­mít) al­cí­me alap­ján (Zeitschrift für die Volk­skunde der Bewohn­er Ungar­ns und sein­er Neben­län­der) „Ma­gyar­or­szág la­kó­i­nak és a szom­szé­dos or­szá­gok­nak” a nép­raj­zi vizs­gá­la­tát, be­mu­ta­tá­sát vál­lal­ta föl. Fő­leg a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti­sé­gek, köz­tük ki­emel­ten a ci­gá­nyok nép­raj­zá­val fog­lal­ko­zott, folk­lór­szö­ve­ge­ket ere­de­ti nyel­ve­ken pub­li­kált, to­váb­bá jó és meg­bíz­ha­tó anyag­is­me­ret­re val­ló ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyo­kat kö­zölt. Az Eth­nol­o­gis­che Mit­teilun­gen aus Ungarn és fő­szer­kesz­tő­je Her­r­mann An­tal nem kis sze­re­pet vál­lalt ab­ban, hogy 1889-ben lét­re­jöj­jön a Ma­gyar­or­szá­gi Nép­raj­zi Tár­sa­ság (1887-ben még Ma­gyar­or­szá­gi Nép­vizs­gá­ló Tár­sa­ság­nak ter­vez­ték), amely ne­vé­vel is de­monst­rál­ni óhaj­tot­ta, hogy a sok­nem­ze­ti­sé­gű Ma­gyar­or­szág ös­­szes et­ni­ku­ma nép­raj­zi ku­ta­tá­sa­i­nak ös­­sze­fo­gó or­gá­nu­ma kí­ván len­ni, s lét­re is hoz­tak vagy két tu­cat­nyi nem­ze­ti­sé­gi szak­osz­tályt (Kósa 1989, 18–25). Né­hány év múl­va azon­ban (tör­té­ne­ti­et­len, de még­is azt kell, hogy mond­jam: saj­nos!) a tár­sa­ság ne­vét Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság­ra vál­toz­tat­tá­k1 (csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után, 1958-ban lét­re­ho­zott Szlo­vák Nép­raj­zi Tár­sa­ság ne­vét 2002-ben Szlo­vá­ki­ai Nép­raj­zi Tár­sa­ság­ra vál­toz­tat­ta). Van te­hát sa­ját ha­gyo­mány az eu­ró­pai et­no­ló­gia mű­ve­lé­se te­rén is mind ma­gyar, mind szlo­vák vo­nat­ko­zás­ban.
Tér­jünk vis­­sza a ma­gyar né­pi kul­tú­ra meg­íté­lé­sé­re! A má­sik vég­le­tet azok az ál­lás­pont­ok kép­vi­se­lik, ame­lyek a né­pi kul­tú­rát olyan szub­kul­tú­rá­nak fog­ják fel, amely a „ma­gas kul­tú­rá”-ból le­hul­laj­tott kultúrele­mek­ből épít­ke­zik, s eb­ből a „hul­la­dék”-ból leg­fel­jebb he­lyi je­len­tő­sé­gű, ám min­den­kép­pen csak par­ti­ku­lá­ris ér­té­ke­ket („bő­gatya és fü­tyü­lős ba­rack”) tud fel­mu­tat­ni, s a nép­rajz­tu­do­mányt amo­lyan „ope­rett-tu­do­mány”-ként ke­ze­lik.
Lé­nye­gé­ben mind­két ál­lás­pont (a lel­kes igen­lő és a me­re­ven el­uta­sí­tó is) a né­pi kul­tú­ra lé­nye­gé­nek a nem is­me­ré­sé­ből (vagy fe­lü­le­tes is­me­re­té­ből), a nép­rajz­tu­do­mány ered­mé­nye­i­nek a fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sá­ból ere­dez­tet­he­tő (vö. Hofer 1994). A né­pi kul­tú­ra tör­té­ne­ti je­len­ség, ami azt je­len­ti egy­részt, hogy ál­lan­dó­an ala­kul, vál­to­zik, új ele­mek­kel gaz­da­go­dik (eze­ket a ma­ga ké­pé­re for­mál­ja), míg má­so­kat egy­sze­rű­en ki­ejt. Sze­re­pé­nek mind túl­ér­té­ke­lé­se, mind sem­mi­be vé­te­le igaz­ta­lan.

2.

Mi is te­hát a sze­re­pe a nép­rajz­nak a 21. szá­zad­ban és Eu­ró­pá­ban? 1890-ben Her­man Ot­tó egy nagy­ha­tá­sú par­la­men­ti be­szé­dé­ben azt dö­rög­te, hogy a né­pi kul­tú­ra ér­té­ke­i­nek meg­men­té­se te­rén a ti­zen­ket­te­dik órá­ban va­gyunk. Ha nem cse­lek­szünk gyor­san, ak­kor kin­csek tűn­het­nek el vég­ér­vé­nye­sen. Iga­za volt per­sze (de ugyan­ilyen iga­za lett vol­na száz esz­ten­dő­vel ko­ráb­ban, il­let­ve ugyan­en­­nyi­vel ké­sőbb is), jaj­ki­ál­tá­sá­val még­is zsák­ut­cá­ba ve­zet­te a ma­gyar nép­raj­zot (csak zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, nem volt ez per­sze ma­gyar je­len­ség, az ak­ko­ri Eu­ró­pa ös­­szes né­pe szor­go­san ver­te fél­re a ha­ran­got). Mi­ért mon­dom mind­ezt? Azért, mi­vel Her­man (majd to­váb­bi tár­sai egé­szen nap­ja­in­kig!) fi­gyel­mez­te­té­sé­vel azt érez­tet­te, mint­ha a nép­rajz­tu­do­mány ku­ta­tá­si tár­gya va­la­mi ve­szen­dő do­log len­ne, ami ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an egy­szer el is fog vesz­ni, s ak­kor mi­hez kezd majd a tu­do­mány. Új­ság­írók, pub­li­cis­ták jól meg is ta­nul­ták a lec­két, s meg is kap­juk lép­ten-nyo­mon a kér­dést: mi­hez kezd a nép­rajz ak­kor, ami­kor már vol­ta­kép­pen nincs is pa­raszt­ság? A kér­dés­re két tí­pu­sú, egy­aránt igaz vá­lasz ad­ha­tó. Ho­mé­ro­szi epo­szok már rég nem szü­let­nek, s klas­­szi­ka fi­lo­ló­gia azért van; Le­o­nar­do da Vin­ci már ré­ges-rég nem al­kot, de a re­ne­száns­­szal fog­lal­ko­zó mű­vé­szet­tör­té­net él és vi­rul. A nép­rajz is fel­hal­mo­zott ed­di­gi mű­kö­dé­se so­rán an­­nyi nyers­anya­got, hogy ezek elem­zé­sé­ből, ér­tel­me­zé­sé­ből még jó ide­ig meg­él­het. Más­részt, s ez a fon­to­sabb, a nép­rajz – a Her­man Ot­tók ál­tal for­mált köz­hi­e­de­lem­mel el­len­tét­ben – nem (de leg­alább nem csak­) ar­cha­iz­mu­so­kat, ré­gi­sé­ge­ket ke­re­ső tu­do­mány, ha­nem mű­ve­lő­dé­si, tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­to­kat, je­len­sé­ge­ket, je­len­ség­cso­por­to­kat vizs­gál, ele­mez, ér­tel­mez. S te­szi ezt a múlt­ba visz­­sza­te­kint­ve s a je­len­ben tá­jé­ko­zód­va egy­aránt, mi­köz­ben ku­ta­tá­si te­rü­le­te tár­sa­dal­mi ré­te­gek­től füg­get­len. Em­lí­tet­tem már, hogy a nép­rajz ki­ala­ku­lá­sa so­rán (te­hát nagy­já­ból a 18. szá­zad leg­vé­gén, de még in­kább a 19. szá­zad el­ső fe­lé­ben) a pa­rasz­ti kul­tú­rát von­ta be ér­dek­lő­dé­si kö­ré­be, azt te­kint­ve né­pi kul­tú­rá­nak. Idő­köz­ben ki­de­rült, hogy azok a je­len­sé­gek (száj­ha­gyo­má­nyo­zó­dás, a je­len­sé­gek va­ri­á­ló­dá­sa stb.), ame­lye­ket a pa­rasz­ti kul­tú­ra sa­ját­já­nak gon­dol­tunk, vol­ta­kép­pen mind­egyik tár­sa­dal­mi ré­teg­ben, osz­tály­ban (per­sze más-más arány­ban) meg­ta­lál­ha­tók. Ezért az­tán fö­lös­le­ge­sek az ag­go­dal­mak: min­dig lesz­nek olyan je­len­sé­gek, olyan fo­lya­ma­tok, me­lyek vizs­gá­la­tá­val, a ma­ga spe­ci­á­lis ku­ta­tá­si mód­sze­re­i­vel a nép­rajz fog­lal­ko­zik majd.
A ro­man­ti­ka so­rán ki­bon­ta­ko­zott nem­ze­ti nép­rajz­tu­do­má­nyok sa­já­to­san nem­ze­ti­nek gon­dol­ták sa­ját né­pük né­pi kul­tú­rá­ját, s nem­ze­ti kul­tú­rá­juk meg­újí­tá­si le­he­tő­sé­ge­it lát­ták a né­pi kul­tú­ra (el­ső­sor­ban a folk­lór) egyes je­len­sé­ge­i­nek az ún. „ma­gas kul­tú­rá”-ba va­ló beeme­lé­sé­vel (zá­ró­jel­ben jegy­zem meg, hogy mégha az alap­ál­lás ha­mis is volt, s az egyes folk­lór­je­len­sé­gek ko­ránt­sem csak egy nép­re jel­lem­zők, a „ma­gas kul­tú­rá”-ba va­ló új­ra­fel­hasz­ná­lá­suk va­ló­ban fris­sí­tet­te az adott nem­ze­ti kul­tú­rát). Idő­köz­ben azon­ban az is nyil­ván­va­ló­vá vált (em­lé­kez­zünk: er­re már a fen­ti­ek­ben is utal­tam!), hogy az egyes nép­raj­zi je­len­sé­gek nem a nyel­vi ha­tá­rok sze­rint ren­de­ződ­nek. Más­ként szól­va: a leg­több kul­tu­rá­lis je­len­ség, nyel­vi és et­ni­kai ha­tá­ro­kon át­ível­ve, is­mert más-más nyel­vű né­pek kö­ré­ben is. Meg­szám­lál­ha­tat­lan meny­­nyi­sé­gű pél­dát so­ra­koz­tat­hat­nék föl ál­lí­tá­som iga­zo­lá­sá­ra. Most le­gyen itt mind­ösz­­sze né­hány pre­ce­dens be­mu­ta­tá­sa: az egyik ta­lán még köz­is­mert­nek is mond­ha­tó, s az Arany Já­nos ál­tal Vad­ró­zsa-pör­nek el­ke­resz­telt po­lé­mi­á­ra gon­do­lok. Mi­u­tán Kri­za Já­nos 1863-ban köz­re­ad­ta a Vad­ró­zsák cí­mű szé­kely nép­köl­té­si gyűj­te­mé­nyét, egy ro­mán iro­dal­már, Julian Grozes­cu plá­gi­um­mal vá­dol­ta őt meg. Azt ve­tet­te tud­ni­il­lik Kri­za sze­mé­re, hogy né­hány, szé­kely­ként kö­zölt nép­bal­la­dát (köz­tük a Fal­baépített fe­le­ség, il­let­ve nép­sze­rű ma­gyar cí­mén a Kő­mű­ves Ke­le­men bal­la­dá­ját is) ro­mán ere­de­ti­ből for­dí­tot­ta vol­na ma­gyar­ra. Egy­szó­val: lop­ta. Az élénk vi­ta ar­ra ösz­tö­nöz­te mind­két nem­zet folk­lo­ris­tá­it (sőt, ké­sőbb má­sok is be­kap­cso­lód­tak), hogy szor­gos gyűj­tő­mun­ká­ba kezd­je­nek. Eb­ből az­tán ki­de­rült, hogy Kri­za nem pla­gi­zált, s a Fal­baépített fe­le­ség bal­la­dá­já­nak alap­tör­té­ne­te is­mert gya­kor­la­ti­lag min­den bal­ká­ni nép­nél. Var­gyas La­jos 1976-ban a bal­la­da pár­hu­za­ma­it, va­ri­án­sa­it a ma­gya­rok és ro­má­nok mel­lett a gö­rö­gök­nél, a bol­gá­rok­nál, a szer­bek­nél, a hor­vá­tok­nál, az al­bá­nok­nál, sőt a grú­zok­nál is ki­mu­tat­ta (Vargyas 1976, 2, 27–28).
A má­sik pél­dám mag­yar–s­zlovák–c­seh kap­cso­la­tok­ra vo­nat­ko­zik: Ru­dolf Poko­r­ný cseh író, új­ság­író, a szlo­vák nép oda­adó ba­rát­ja, ahogy ké­sőb­bi ki­adói ne­ve­zik, az „arany­szí­vű em­ber”, két hos­­szabb fel­ső-ma­gyar­or­szá­gi (vagy ahogy ő már ak­kor ne­vez­te: szlo­vá­ki­ai) uta­zá­sá­ról, ame­lye­ket fő­ként Jozef Miloslav Hur­ban meg­hí­vá­sá­ra, a „ma­gya­rok szlo­vá­kok­kal szem­be­ni el­nyo­mó po­li­ti­ká­ját” szem­re­vé­te­le­zen­dő elő­ször 1879-ben re­a­li­zált (s ezt még két „szlo­vá­ki­ai” út­ja kö­vet­te), Ván­dor­lá­sok Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű, két kö­tet­be ren­de­zett úti­raj­zá­ban szá­molt be. Ezek so­rán a ko­ra­be­li Ma­gyar­or­szág lé­nye­gé­ben va­ló­ban csak a szlo­vá­kok lak­ta me­gyé­it, il­let­ve a ve­gyes la­kos­sá­gú me­gyék fő­leg szlo­vá­kok lak­ta te­le­pü­lé­se­it lá­to­gat­ta vé­gig. Ma­gyar szem­nek, szív­nek nem ked­ves ol­vas­mány Poko­rný mun­ká­ja, hi­szen egy­részt óri­á­si (ne­ga­tív) elő­í­té­let­tel vi­sel­te­tik a ma­gya­rok­kal szem­ben, más­részt hely­zet­je­len­té­sei sok eset­ben úgy tű­nik, hogy (saj­nos) helyt­ál­ló­ak. Mind­ezek el­le­né­re, il­let­ve mind­ezek mel­lett (a szlo­vák nem­zet­té vá­lás fo­lya­ma­tá­ban vég­zett te­vé­keny­sé­gét, mű­ve­i­nek ilyen szem­pon­tú hi­te­les­sé­gét, ha­tá­sát ele­mez­zék és dönt­sék el a po­li­ti­ka­tör­té­né­szek), szó­val mind­emel­lett mun­ká­ja kin­cses­bá­nyá­ja a ma­gyar (és kö­zép-eu­ró­pai) nép­raj­zi ku­ta­tás­nak. Úti­raj­za­i­ban töb­bek kö­zött pél­dá­ul vi­szony­lag ter­je­del­mes, ma­gyar vo­nat­ko­zá­sok­ban is gaz­dag ci­gányanek­do­ta-­gyűj­te­ményt ad köz­re. Poko­rný sa­ját be­val­lá­sa sze­rint az anek­do­tá­kat szlo­vá­ki­ai uta­zá­sai so­rán sa­ját ma­ga gyűj­töt­te, il­let­ve né­mely szlo­vák ba­rát­ja is kül­dött ne­ki ilye­ne­ket, to­váb­bá né­hány anek­do­tát egy 1880-ban meg­je­lent szlo­vák anek­do­ta­gyűj­te­mény­ből vett át. A Poko­rný ál­tal kö­zölt tré­fák­nak, anek­do­ták­nak leg­alább két­har­ma­da azo­nos a He­ge­dűs La­jos ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott és há­rom ki­adást (1857, 1867, 1870) meg­ért Ere­de­ti tré­fák, ado­mák s mon­dák a czigány élet­ből cí­mű gyűj­te­mény da­rab­ja­i­val.
Ta­nul­ság, hogy az ép­pen nem ma­gyar­ba­rát­sá­gá­ról is­mert Poko­rný va­ló­szí­nű­leg a szin­tén ma­gyar­el­le­nes Hur­ban­tól és tár­sa­i­tól hall­ha­tott a He­ge­dűs La­jos ál­tal ki­adott, ak­ko­ri­ban har­ma­dik ki­adá­sát meg­ért ci­gány­anek­do­ta-gyűj­te­mény­ből tör­té­ne­te­ket. Az is el­kép­zel­he­tő, hogy szlo­vák ba­rá­tai nem is em­lí­tet­ték ne­ki a for­rást (sőt, ta­lán ők is el­fe­lej­tet­ték ak­kor­ra). Poko­rný eze­ket a tör­té­ne­te­ket – té­te­lez­zük fel: jó­hi­sze­mű­en – kö­zöl­te, még­pe­dig (mi­vel sem­mi más uta­lás nin­csen rá) mint a szlo­vák szó­be­li­ség­ből le­jegy­zett anya­got. Hogy ré­sze volt-e már ak­kor is, il­let­ve ré­sze let­t-e a szlo­vák né­pi szó­be­li­ség­nek is ez az ­anek­do­taanyag, nem tu­dom, min­den­eset­re (He­ge­dűs gyűj­te­mé­nyé­nek nem is­me­re­té­ben) egy szlo­vák folk­lo­ris­ta ma jog­gal fel­té­te­lez­het­né, hogy a Poko­rný ál­tal 1885-ben kö­zölt gyűj­te­mény a szlo­vák anek­do­ta­kincs egy fon­tos és ko­rai for­rá­sa (vö. Lisz­ka 2004c).
Bar­tók Bé­la sa­ját gyűj­té­sei, il­let­ve az ak­kor ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló gyűj­te­mé­nyek elem­zé­se alap­ján egy 1937-ben meg­je­lent cik­ké­ben (Nép­dal­ku­ta­tás és na­ci­o­na­liz­mus) ki­mu­tat­ta, hogy a szlo­vák nép­ze­nei anyag­nak mint­egy 20%-a ma­gyar ere­de­tű, mi­köz­ben a ma­gyar­nak nagy­já­ból 40%-a szlo­vák, il­let­ve szlo­vák–mor­va köz­ve­tí­té­sű né­met ere­de­tű dal­lam (vö. Bar­tók 1952, 8).
Mind­ezek­ből (is) kö­vet­ke­zik, hogy egy adott nép né­pi kul­tú­rá­ját, nép­raj­zi je­len­sé­ge­it egy­sze­rű­en nem ért­het­jük meg leg­alább a szom­szé­dos né­pek kul­tú­rá­já­nak be­ha­tó is­me­re­te, ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tok nél­kül. Töb­bek kö­zött ezt a célt is hi­va­tott be­töl­te­ni az eu­ró­pai et­no­ló­gia.

3.

Tér­jünk azon­ban vis­­sza a nyel­vi és kul­tu­rá­lis ha­tá­rok kér­dé­sé­hez! Vég­ső so­ron tu­do­mány­tör­té­ne­ti­leg ma­gya­ráz­ha­tó, ám még­sem in­do­kol­ha­tó, hogy nép­raj­zi gya­kor­la­tunk (s tu­laj­don­kép­pen nem csak a mi­énk) kimond­va-ki­mon­dat­lanul azo­no­sít­ja „né­pi kul­tú­ránk” el­ter­je­dé­si te­rü­le­tét a ma­gyar nyelv­te­rü­let­tel (és ál­ta­lá­ban a „nem­ze­ti” né­pi kul­tú­rá­kat az adott et­ni­kum-nem­zet nyel­vi ki­ter­je­dé­sé­vel). Az azon be­lü­li bel­ső ta­go­ló­dás, az egyes táj­egy­sé­gek, nép­raj­zi, et­ni­kai, etnokul­turális cso­por­tok meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra ered­mé­nyes erő­fe­szí­té­se­ket tett ugyan a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány, ám a kül­ső, nyel­vi és kul­tu­rá­lis ha­tá­rok egy­be­esé­sét gya­kor­la­ti­lag evi­dens­nek vé­ve, a kér­dés­sel ér­dem­ben nem is fog­lal­ko­zott. Gunda Bé­la, aki pe­dig va­ló­ban eu­ró­pai táv­la­tok­ban és ös­­sze­füg­gé­sek­ben vizs­gál­ta a ma­gyar „né­pi mű­velt­ség”-et, szin­tén a „nyel­vi ha­tá­ro­kon be­lül” szem­lé­zi csak „né­pi kul­tú­ránk” ta­go­ló­dá­sát: „A ma­gyar né­pi mű­velt­ség – amely­ben ben­ne rej­lik a ha­gyo­má­nyos és a fo­lya­ma­to­san új – az őr­ség­től a mold­vai csán­gó­kig, a Zobor vi­dé­ké­től a szerém­sé­gi ma­gya­ro­kig sa­já­to­san in­teg­rá­ló­dott, egy­más­sal lánc­sze­rű­en ös­­sze­füg­gő, vo­nal­ha­tá­rok­kal el nem vá­laszt­ha­tó, az et­ni­ku­mot is ki­fe­je­ző szub­kul­tú­rák sok­szí­nű fres­kó­ja” – ír­ja aka­dé­mi­ai szék­fog­la­ló­já­ban (Gunda 1994, 52). En­nek el­le­né­re, s ez a szék­fog­la­ló egész mon­da­ni­va­ló­já­ból, érv­rend­sze­ré­ből egy­ér­tel­mű­en ki­tű­nik, a nyel­vi ha­tár – leg­alább itt, Kö­zép-Eu­ró­pá­ban – nem je­lent egy­szer­smind kul­tu­rá­lis ha­tárt is. Ugyan­ez ér­vé­nyes a Skan­di­náv-fél­szi­get­re, amint azt Nils-Arvid Bringéus vagy Kus­taa Vilku­na mun­ká­i­ból meg­tud­juk, s Richard Weiss ku­ta­tá­sai Svájc vi­szony­la­tá­ban is iga­zol­ják ezt a té­telt (Bringéus 1990; Vilku­na 1975; Weiss 1946). Milo­van Gavazzi pe­dig ha­son­ló kö­vet­kez­te­té­sek­re ju­tott Dél­ke­let-Eu­ró­pa kultúr­föl­dra­jzi ta­go­ló­dá­sát vizs­gál­va (Gavazzi 1956; Gavazzi 1958). Paládi-Kovács At­ti­la is hang­sú­lyoz­za, hogy „le­he­tet­len a szom­széd né­pe­ké­től el­sza­kít­va vizs­gál­ni a ma­gyar né­pi kul­tú­ra ta­go­zó­dá­sát” (Paládi-Kovács 1984, 58), ám ha va­ló­ban esze­rint já­runk el, ak­kor an­nak is ki kell de­rül­nie, hogy az egyes né­pek „né­pi kul­tú­rái” kö­zött nincs éles ha­tár, sőt (to­vább men­ve) a „né­pi kul­tú­rák” va­ló­szí­nű­leg nem is a né­pek, nem­ze­tek, et­ni­ku­mok nyel­vi ki­ter­je­dé­se sze­rint kör­vo­na­la­zód­nak. Mind­ez a Ma­gyar nép­raj­zi at­lasz tér­kép­lap­jai alap­ján nem iga­zán de­rül­het ki, mi­vel an­nak ku­ta­tó­pont­jai csak­is ma­gyar nyel­vű te­le­pü­lé­sek­re ter­jed­tek ki, még ha azok egy ré­sze a mai Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül is fek­szik. An­nál in­kább al­kal­mas lehet(ne) e cél­ra Szlo­vá­kia nép­raj­zi at­la­sza, amely­nek ará­nyo­san vol­tak ku­ta­tó­pont­jai a mai Szlo­vá­kia te­rü­le­tén élő más et­ni­ku­mok (te­hát ma­gya­rok, uk­rá­nok, né­me­tek stb.) kö­ré­ben is (ez utób­bi at­lasz kri­ti­ká­já­hoz lásd Lisz­ka 1993).
Mind­eb­ből ta­lán nyil­ván­va­ló egy­fe­lől, hogy egy-­e­gy et­ni­kum né­pi kul­tú­rá­ja ál­ta­lá­ban nem egy­sé­ges, több ki­sebb-na­gyobb, egy­más­tól – idő­be­li fá­zis­el­to­ló­dá­sok­ból is adó­dó­an – töb­bé-ke­vés­bé el­té­rő, ugyan­ak­kor egy­más­hoz mo­za­ik­sze­rű­en kap­cso­ló­dó alap­egy­ség­ből te­vő­dik ös­­sze. Más­fe­lől azon­ban bi­zo­nyos kul­tu­rá­lis je­len­sé­gek (elő­re kell bo­csá­ta­ni: a leg­több!) át­nyúl­nak a nyel­vi ha­tá­ro­kon, s az et­ni­ku­mok­tól füg­get­len, azo­kat egy­más­hoz kap­cso­ló kul­tú­rá­kat, kul­túr­kö­rö­ket al­kot­nak. Ily mó­don ta­lán sze­ren­csé­sebb len­ne ese­tünk­ben mond­juk Kár­pát-me­den­cei né­pi kul­tú­rá­ról be­szél­ni, amely­nek van­nak bi­zo­nyos re­gi­o­ná­lis, kis­tá­ji, ám et­ni­kai (nyel­vi!) nem, il­let­ve nem ok­vet­len meg­ha­tá­ro­zott al­cso­port­jai (pl. Pan­non-tér­ség, Fel­föld, Al­föld stb.). De mi­ként jött lét­re ez a töb­bé-ke­vés­bé ni­vel­lá­ló­dott, ho­mo­ge­ni­zá­ló­dott kár­pát-me­den­cei né­pi kul­tú­ra, ami­kor a hon­fog­la­ló ma­gya­rok egy­ér­tel­mű­en más, a he­lyi kör­nye­zet­től min­den­kép­pen el­té­rő kul­tú­rát hoz­tak be az új ha­zá­ba ezer­száz esz­ten­de­je?
Ez a bi­zo­nyos fo­kú ho­mo­ge­ni­zá­ló­dás év­szá­zad­okon ke­resz­tül több csa­tor­nán át ér­ke­ző ha­tá­sok ös­­szes­sé­gé­nek tud­ha­tó be. Eze­ket a csa­tor­ná­kat meg­íté­lé­sem sze­rint nagy­já­ból öt na­gyobb cso­port­ba so­rol­hat­juk:
1. a ke­res­ke­del­mi uta­kon, ke­res­ke­dők ál­tal;
2. kü­lön­fé­le nép­moz­gá­sok, mig­rá­ció (be­le­ért­ve a mun­ka­mig­rá­ci­ót is) nyo­mán;
3. a val­lás, az egy­ház(ak) in­téz­mé­nyei, pap­jai se­ge­del­mé­vel;
4. a kül­föld­ön ta­nu­ló ma­gyar di­á­kok, il­let­ve a ho­ni is­ko­lai ok­ta­tás ré­vén;
5. a ka­to­nai szol­gá­lat, va­la­mint a saj­tó (új­sá­gok, rá­dió, te­le­ví­zió) nyo­mán ér­ke­ző ha­tá­sok.
E kér­dé­sek­kel már több ta­nul­má­nyom­ban, köny­vem­ben fog­lal­koz­tam, most csak a leg­fon­to­sabb ta­nul­sá­go­kat te­kin­tem át, il­let­ve né­hány ki­emelt pél­da se­ge­del­mé­vel kí­sér­lem meg il­luszt­rál­ni mon­dan­dó­mat.
A Kár­pát-me­den­cét szám­ta­lan, az ős­kor­tól hasz­ná­la­tos, ám a kö­zép­kor­ban, sőt az új­kor­ban is for­ga­lom­ban lé­vő ke­res­ke­del­mi út szel­te (itt csak a hí­res bo­ros­tyán­út­ra vagy az ún. cseh út­ra sze­ret­nék em­lé­kez­tet­ni). Ezek az utak ál­ta­lá­ban Dél-, Dél­ke­let-Eu­ró­pát kö­töt­ték ös­­sze Nyu­gat- és Észak-Eu­ró­pá­val. Mel­let­tük a fon­to­sabb fo­lyó­ink (el­ső­sor­ban a Du­na, a Vág és a Ti­sza) is je­len­tős ke­res­ke­del­mi sze­rep­pel bír­tak (vö. Lisz­ka 1988). A tö­rök ki­űzé­se, Bu­da 1686-os fel­sza­ba­dí­tá­sa után az új­já­é­pü­lő or­szág­ré­szek­nek ren­ge­teg épü­let­fá­ra volt szük­sé­gük. A szlo­vák tu­ta­jo­sok áru­ju­kat (fő­leg épü­let­fát) a Vágon és Ga­ra­mon szál­lí­tot­ták, és vég­ál­lo­má­suk a leg­több eset­ben Ko­má­rom (il­let­ve a Ga­ram–Du­na-tor­ko­lat­nál fek­vő Garamköves­d) volt. Elég gyak­ran le­úsz­tat­ták azon­ban a Du­nán dé­lebb­re is (amint Luk­ács Lász­ló ki­mu­tat­ta: Adonyig, Dunaföld­várig, Tol­ná­ig), sőt az is elő­for­dult, hogy a ko­má­ro­mi szek­e­resgazdák se­ge­del­mé­vel a tu­ta­jo­kat fel­von­tat­ták Győ­rig. A Vágon tör­té­nő élénk fa­ke­res­ke­de­lem ré­vén ter­mé­sze­te­sen sok más ter­mék is gaz­dát cse­rélt. A már em­lí­tett fa­árun kí­vül a szál­fák­kal együtt kö­szö­rű­kö­vet, juh­saj­tot, zsírt, va­jat, va­la­mint fél­kész va­sat és re­zet is hoz­tak a dé­li vi­dé­kek­re. Ugyan­így a víz há­tán ju­tot­tak el a hí­res ko­má­ro­mi lá­dák egész a Bal­kán­ra, s a cse­rép­edé­nye­ket is de­reg­lyé­ken szál­lí­tot­ták mes­­sze föld­re. Az áru­kész­let mel­lett ter­mé­sze­te­sen az em­be­ri kap­cso­la­tok ré­vén egyéb más folk­lór­je­len­sé­gek, hí­rek is ván­do­rol­tak, cse­ré­lőd­tek. A Ko­má­rom­ba ér­ke­ző fa­anyag fel­len­dí­tet­te a vá­ros fa­ipa­rát (ko­má­ro­mi lá­dák, ha­jó­ipar), az átmenő­for­ga­lom a vá­ros ke­res­ke­del­mét. Mi­u­tán az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en a Du­na vo­na­la egy­szer­smind or­szág­ha­tár is lett, be­szű­kült a pi­ac, gya­kor­la­ti­lag nul­lá­ra csök­kent a fa­ke­res­ke­de­lem, a szlo­vák tu­ta­jo­sok­nak egy­re ke­ve­sebb okuk volt, hogy fa­ter­mé­ke­i­ket a Vágon Ko­má­ro­mig le­úsz­tas­sák. An­nak el­le­né­re te­hát, hogy a fa­anyag for­rás­vi­dé­ke és Ko­má­rom vá­ro­sa kö­zé nem ke­rült ha­tár, még­is Ko­má­rom ke­res­ke­del­mi-ipa­ri éle­te ha­nyat­lott vis­­sza (vö. Lisz­ka 2005, 67–75) .
E ha­jós víz­iélet jel­leg­ze­tes spe­ci­á­lis ki­szol­gá­ló ré­te­ge is ki­ala­kult Ko­má­rom­ban, még­pe­dig a szek­eresgazdák cso­port­ja. Ár­ral szem­ben ők bo­nyo­lí­tot­ták le a ha­jó­von­ta­tást. Az ál­ta­lá­ban ga­bo­ná­val, só­val, bor­ral meg­ra­kott ha­jó­kat Győ­rig vagy Bé­csig, nem­rit­kán Regens­burgig, sőt Ulmig is fel­von­tat­ták. Hogy pon­to­san mi­lyen kap­cso­la­ta­ik le­het­tek a ko­má­ro­mi szek­eresgazdák­nak a Linz és Pas­sau kör­nyé­ki oszt­rák és ba­jor hajóvon­tatókkal, ah­hoz még nem ren­del­ke­zünk megfe­felő ada­tok­kal (vö. Lisz­ka 2005, 239–270).
A ke­res­ke­de­lem elő­re­tö­ré­sé­vel töb­bek kö­zött a cse­re­gye­rek­rend­szer is fel­vi­rág­zott, hi­szen szük­ség volt a több­nyel­vű em­be­rek­re. Lé­nye­ge, hogy a más-más nem­ze­ti­sé­gű szü­lők gye­re­ke­i­ket nyelv­ta­nu­lás cél­já­ból né­hány hó­nap­ra, fél esz­ten­dő­re vagy akár több év­re is a szó szo­ros ér­tel­mé­ben ki­cse­rél­ték, mi­ál­tal a gyer­mek nem­csak az adott kör­nye­zet nyel­vét ta­nul­ta meg, ha­nem an­nak kul­tú­rá­ját, szo­ká­sa­it is meg­is­mer­te. Köz­is­mert Jó­kai Mór ese­te, akit szü­lei gye­rek­ko­rá­ban Po­zsony­ba küld­tek né­met szó­ra, mi­köz­ben Ko­má­rom­ban, Jókaiéknál a po­zso­nyi Zsig­mondy csa­lád egy gye­re­ke ta­nult ma­gya­rul. A ko­má­ro­mi szek­eresgazdák­nak is élénk cse­re­gye­rek-kap­cso­la­ta­ik vol­tak a dé­vé­nyi né­me­tek­kel (Liszka 2005, 108–124).
Az ed­dig vá­zolt fo­lya­ma­tok, ha las­san is, de nyil­ván elő­se­gí­tet­ték a tér­ség né­pi kul­tú­rá­i­nak a ni­vel­lá­ló­dá­sát. Ön­ma­gá­ban azon­ban ez nem lett vol­na elég­sé­ges. En­nél jó­val na­gyobb súl­­lyal es­nek lat­ba a kü­lön­fé­le (há­bo­rúk nyo­mán, gaz­da­sá­gi meg­fon­to­lás­ból stb.) re­a­li­zá­ló­dott mig­rá­ci­ós fo­lya­ma­tok (idény­mun­kák és át­te­le­pe­dé­sek, át­te­le­pí­té­sek, deportá­ciók stb.). Köz­tu­do­má­sú, hogy a 12–13. szá­zad­ban a Kár­pát-me­den­ce kö­zép­ső ré­szén jász és kun cso­por­tok te­le­ped­tek le. Szin­te eb­ben az idő­ben kez­dő­dött meg az ak­ko­ri Fel­föld és Er­dély né­met be­te­le­pü­lé­se. A tö­rök meg­je­le­né­sé­vel a Bal­ká­non hor­vát nép­cso­port­ok me­ne­kül­tek már a 14–15. szá­zad­tól Bur­gen­lan­don ke­resz­tül egész Po­zsony kör­nyé­ké­ig, il­let­ve Dél­ke­let-Mor­va­or­szág­ba (Po­zsony tér­sé­gé­ben a mai na­pig él egy tu­cat­nyi fa­lu­ban hor­vát ki­sebb­ség). Ugyan­ek­kor in­dult meg a szer­bek észak fe­lé hú­zó­dá­sa a Du­na men­tén (Szent­end­re, Ko­má­rom). A em­lí­tett dél­szláv cso­por­tok­kal együtt min­den bi­zon­­nyal ma­gyar me­ne­kül­tek is ér­kez­tek a Kis­al­föld észa­ki ré­szé­re (Réte). A 14–17. szá­zad­ban az ún. vlach ko­lo­ni­zá­ció ke­re­té­ben Ro­má­nia er­dé­lyi ré­sze­i­ből ér­kez­tek ván­dor­ló pász­to­rok, akik fő­leg a Kár­pá­tok Mor­va­or­szág és Szlo­vá­kia köz­ti észa­ki ha­tár­te­rü­le­te­in te­le­ped­tek meg, de ko­lo­ni­zá­ci­ó­juk a mai Szlo­vá­kia más vi­dé­ke­it, még Gömört is el­ér­te. A tö­rök után vi­szont egy el­len­ke­ző elő­je­lű te­le­pü­lé­si hul­lám fi­gyel­he­tő meg. Észak­ról fő­leg szlo­vák (rész­ben ma­gyar) cso­por­tok kel­tek út­ra a 18. szá­zad ele­jén, hogy az Al­föld­ön ke­res­se­nek meg­él­he­té­si le­he­tő­sé­get. Ek­kor jön a né­me­tek má­sik nagy hul­lá­ma a Kár­pát-me­den­cé­be. Né­hány ki­sebb je­len­tő­sé­gű nép­moz­gást le­szá­mít­va a 20. szá­zad mig­rá­ci­ó­it kell itt még meg­em­lí­te­ni. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után szlo­vá­ki­ai ma­gyar csa­lá­dok szá­za­it te­le­pí­tet­ték át Ma­gyar­or­szág­ra, ahon­nan szlo­vá­kok ér­kez­tek a he­lyük­be. Ugyan­ek­kor mind Cseh­szlo­vá­ki­á­ból, mind Ma­gyar­or­szág­ról szin­te az ös­­szes né­me­tet ki­te­le­pí­tet­ték Auszt­ri­á­ba és Né­met­or­szág­ba. E váz­la­to­san elő­a­dott mig­rá­ci­ós hul­lá­mok részt­ve­vő­i­nek egy ré­sze az új kör­nye­zet­ben nyel­vet vál­tott, kul­tú­rát vi­szont nem vagy csak rész­ben. Hogy en­nek mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyei le­het­tek, hadd hoz­zak ar­ra né­hány pél­dát.
Az Al­só-Ipoly men­tén ta­lál­ha­tó né­hány te­le­pü­lés (Leléd, Baj­ta, Helem­ba), ame­lyek a tö­rök há­bo­rúk után, a 18. szá­zad­ban, észa­ki szlo­vák me­gyék­ből te­le­pül­tek új­ra. Ezen, má­ra tel­je­sen el­ma­gya­ro­so­dott fal­vak­nak (a leg­idő­sebb ge­ne­rá­ció az 1980-as évek kö­ze­pe tá­ján nem is tu­dott szlo­vá­kul, mi­köz­ben pél­dá­ul a lelé­di öre­gek ál­lí­tot­ták, hogy az ő nagy­szü­le­ik – te­hát a 20. szá­zad ele­jén – egy­más közt még tó­tul be­szél­tek) egy­ko­ri szlo­vák vol­tá­ra leg­fel­jebb a csa­lád- és dű­lő­ne­vek, il­let­ve egyéb ter­mi­no­ló­gi­ák alap­ján kö­vet­kez­tet­het a ku­ta­tó. Fel­ve­tő­dik a kér­dés: az eze­ken a te­le­pü­lé­se­ken rög­zít­he­tő né­pi kul­tú­ra va­jon ma­gyar vagy szlo­vák?
Az egy­ko­ri Ko­má­rom me­gye Du­ná­tól észak­ra el­te­rü­lő ré­szén ta­lál­ha­tó egy fa­lu­cso­port, amely­re az azo­nos vi­se­let a jel­lem­ző. A Mar­tost, Íme­lyt, Nasz­vadot, Komárom­szent­pétert, Het­ényt, Madart és Újgyal­lát ma­gá­ba zá­ró cso­por­tot a ma­gyar ku­ta­tás ma­gyar vi­se­le­ti cso­port­ként tart­ja szá­mon (Fél 1942; Fél 1980, 527), ho­lott Újgyal­la egy, a tö­rök há­bo­rúk után, a 18. szá­zad­ban az észa­ki szlo­vák me­gyék­ből be­te­le­pült köz­ség, s la­kos­sá­ga szlo­vák ön­tu­da­tát és nyel­vét a mai na­pig meg­őriz­te. A la­kos­ság több mint 95%-a a hu­sza­dik szá­zad­ban is szlo­vák, s a te­le­pü­lé­sen ma­gyar csa­lád nem is él. Ma­gya­rok csak veg­yes házassá­gok út­ján ke­rül­tek a fa­lu­ba (Podolák 1992, 45). Mind­ezek el­le­né­re az em­lí­tett vi­se­le­ten kí­vül az egész fa­lu­kép (épít­ke­zés, te­le­pü­lés­szer­ke­zet) azo­nos a kör­nye­ző fal­va­ké­val. A la­kos­sá­ga tisz­tán ró­mai ka­to­li­kus val­lá­sú, míg a töb­bi em­lí­tett te­le­pü­lés ese­té­ben túl­nyo­mó­részt re­for­má­tus ró­mai ka­to­li­kus ki­sebb­ség­gel (Komáromszentpéter, Madar, He­tény, Mar­tos), il­let­ve ró­mai ka­to­li­kus re­for­má­tus ki­sebb­ség­gel (Naszvad, Íme­ly). Újgyal­la ese­té­ben is föl­vet­he­tő te­hát a kér­dés: a köz­ség né­pi kul­tú­rá­ja va­jon szlo­vák vagy ne­tán ma­gyar? Egy­ál­ta­lán: van-e ér­tel­me az ef­fé­le kér­dés­föl­ve­tés­nek?
Ha­son­ló prob­lé­ma fi­gyel­he­tő még két Abaúj-Torna me­gyei fa­lu ese­té­ben is. Bod­nár Mó­ni­ka ku­ta­tá­sa­i­ból tud­juk, hogy Hor­vá­ti la­kos­sá­ga ere­den­dő­en (egy 18. szá­za­di be­te­le­pü­lés kö­vet­kez­té­ben) ru­szin volt, s a 19. szá­zad kö­ze­pé­re, nem kis mér­ték­ben nyil­ván a ma­gyar kör­nye­zet­nek kö­szön­he­tő­en két­nyel­vű­vé, majd a 20. szá­zad­ra tel­je­sen ma­gyar­rá vált. Mind­ös­­sze a kul­tú­ra egyes ré­te­ge­i­ben (táp­lál­ko­zás, szo­ká­sok) lel­he­tő­ek fel „ide­gen”, te­hát a kör­nye­zet­től el­té­rő, nem ma­gyar­nak ha­tó ele­mek (Bod­nár 1991; Bod­nár 1994). A tő­le nem mes­­sze, az Áj-völgy­ben, a völgy leg­észa­kibb szeg­le­té­ben (ám út­tal, kap­cso­lat­rend­szer­rel csak dél fe­lé, a ma­gyar Ájon ke­resz­tül ren­del­ke­ző) Fa­lucs­ka la­kos­sá­ga ko­ráb­ban szin­tén ru­szin volt, míg má­ra el­szlo­vá­ko­so­dott. Va­jon az ot­ta­ni né­pi kul­tú­ra ru­szin vagy szlo­vák? Mi­vel ma­gya­ráz­ha­tó to­váb­bá, hogy Hor­vá­ti ru­szin né­pe ma­gyar­rá, a lát­szó­lag ki­zá­ró­lag ma­gyar kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­ző Fa­lucs­ka ru­szin né­pe pe­dig szlo­vák­ká vált? Az utób­bi ese­té­ben pe­dig a ma­gyar kap­cso­la­tok, il­let­ve a gaz­da­ság­föld­raj­zi kény­szer oly erő­sek vol­tak, hogy a he­lyi ha­gyo­mány sze­rint, ami­kor 1938-ban a két fa­lu (Áj és Fa­lucs­ka) kö­zött – a nyelv­hasz­ná­lat szem­pont­já­ból tel­je­sen in­do­kol­tan – meg­húz­ták a ma­gyar–szlo­vák ha­tárt, a fa­lucs­kai (rusz­in-)s­zlovák bí­ró kül­dött­sé­get me­nesz­tett egy ma­gyar zász­ló­val, hogy csa­tol­ják a te­le­pü­lést Ma­gyar­or­szág­hoz. Nem cso­da ez, hi­szen észak fe­lé még csak ko­csi­út­tal sem volt ös­­sze­köt­ve a te­le­pü­lés, s az új or­szág­ha­tár a szó szo­ros ér­tel­mé­ben a vi­lág­tól zár­ta vol­na el a fa­lut. A te­le­pü­lés la­kos­sá­ga vi­szont még­sem ma­gya­ro­so­dott el. A pél­dák és a be­lő­lük le­szűr­he­tő újabb és újab­b, egy­re iz­ga­tóbb kér­dé­sek so­rát még hos­­sza­san foly­tat­hat­nám. Mert hi­szen mit kezd­jünk egy olyan te­le­pü­lés né­pi kul­tú­rá­já­val, mint Sző­gyén vagy Kö­böl­kút, ame­lyek­ről pon­to­san tud­juk, hogy a 18. szá­zad so­rán igen je­len­tős né­met la­kos­ság­gal töl­tőd­tek fel. Ezek a né­me­tek má­ra már csak a csa­lád­ne­vek­ben van­nak meg, de ho­vá lett ma­guk­kal ho­zott kul­tú­rá­juk? Nyil­ván ben­ne van a te­le­pü­lé­sek mai (teg­na­pi) né­pi kutúrá­jában. S ak­kor mi­lyen né­pi kul­tú­rá­ról is be­szé­lünk? Né­met­ről? Ma­gyar­ról?
Rész­ben el­len­ke­ző elő­je­lű fo­lya­ma­tok­ról szá­mol be Vájlok Sán­dor a Kas­sa kör­nyé­kén élő ma­gyar szór­vá­nyok ese­té­ben. Az 1930-as évek vé­gén írott dol­go­za­tá­ban meg­ál­la­pít­ja, hogy a Kas­sa kö­ze­lé­ben el­te­rü­lő fal­vak (Hernádszéplak, Beszter, Bár­ca, Bog­dán, Rá­kos, Szlanc­sík, Zsadány stb.) zö­mé­ben alig ta­lál­ni már ma­gyar aj­kú la­kost, mi­köz­ben ma­gyar csa­lád­ne­vek (Buj­do­só, Ve­réb, Szil­ágyi, Ha­lász, Gyu­lai, Ber­ki, Orosz, Sza­bó stb.), va­la­mint ma­gyar dű­lő­ne­vek (Hegy­be­rek, Agya­gos, Ré­pa­föld, Kis- és Nagy­kö­tél, Ré­tek, Ná­da­sok, Cson­tos, Pusz­ta­sző­lő, Hos­­szacs­kák stb.) bő­ven ta­lál­ha­tók itt. Mag­yarbődön, Györ­kén és Sza­lán­con – ír­ja Vájlok – „most fo­lyik a harc a ma­gyar­ság és a szlo­vák­ság kö­zött” (Vájlok 1939, 235–237). Má­ra ez a „har­c” vég­ső so­ron el­dőlt. Mag­yarbődön gya­kor­la­ti­lag csak az idős ge­ne­rá­ció be­szél ma­gya­rul, ám ők – mi­köz­ben az ut­cán egy­más kö­zött ma­gya­rul te­re­fe­rél­nek – az ide­gent már szlo­vá­kul kö­szön­tik, bár az ma­gya­rul szólt hoz­zá­juk. Ezek­ben a má­ra szlo­vák­ká vált fal­vak­ban ak­kor mi­lyen né­pi kul­tú­rát is ta­lál a ku­ta­tó? Szlo­vá­kot? Ma­gyart?
Ér­sek­új­vár­tól észak­ra a tö­rök há­bo­rúk pusz­tí­tá­sa­it kö­ve­tő­en a he­lyi föld­bir­to­ko­sok Mor­va­or­szág­ból hoz­ott te­le­pe­sek, s má­ra így ala­kult ki a Nagy­surány kör­nyé­kén ta­lál­ha­tó szlo­vák nyelv­szi­get. A 20. szá­zad­ra el­szlo­vá­ko­so­dott mor­va–cse­hek kul­tú­rá­ja szin­te sem­mi­ben nem kü­lön­bö­zik az őket kö­rül­ve­vő kis­al­föl­di ma­gyar fal­vak ha­gyo­má­nyos mű­velt­sé­gé­től, leg­fel­jebb né­hány eset­ben va­la­mi­vel ar­cha­i­ku­sabb ké­pet mu­tat. A kér­dés itt is föl­te­he­tő: ezek a mor­va te­le­pe­sek a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág ke­re­tei kö­zött, ma­gyar fal­vak­kal kö­rül­vé­ve, a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak erős ma­g­yarizá­ciós ha­tá­sa­i­nak is ki­té­ve va­jon mi­ért szlo­vá­ko­sod­tak el, mi­ért nem vál­tak szin­tén ma­gyar­rá? Né­pi kul­tú­rá­juk köt­he­tő-e bár­me­lyik et­ni­kum­hoz?
S hogy még job­ban bo­nyo­lód­jék a kép, idéz­zük Jozef ¼udovít Hol­ubyt, aki a Nyi­tra-völ­gyi szlo­vák­ság kö­ré­ben is is­mert böj­ti ele­del, a köl­tés („keltýš”) be­mu­ta­tá­sa kap­csán 1896-ban így írt: „Galgóc és Nyi­tra kö­zött sok a ma­gyar ne­vű, de szlo­vák la­kos­sá­gú köz­ség és dű­lő, s e köz­sé­gek szám­ta­lan egy­sze­rű csa­lád­ja ma­gyar ne­vű, bár ma­gya­rul már rég­óta nem is tud­nak, s min­den kény­szer és nyo­más nél­kül el­szlo­vá­ko­sod­tak. A keltýš ké­szí­té­sé­nek szo­ká­sa és ne­ve is ab­ból az idő­ből szár­ma­zik, ami­kor itt nagy szám­ban él­tek még ma­gya­rok, akik a 18. szá­zad ele­jén Gal­góc és Nyi­tra kö­zött már ki­sebb­ség­ben vol­tak, s idő­vel tel­je­sen el­szlo­vá­ko­sod­tak” (Holuby 1958, 162).
Mind­ezek tu­da­tá­ban szak­em­ber le­gyen a tal­pán, aki a tér­ség bi­zo­nyos kultúr­je­len­ségeit et­ni­kai ala­pon bár­ho­vá is be tud­ja (egy­ál­ta­lán: be me­ré­sze­li) so­rol­ni!
A pél­dá­kat ter­mé­sze­te­sen szin­te tet­szés sze­rint sza­po­rít­hat­nám, hi­szen nem szól­tam még a val­lás, az egy­ház(ak) in­téz­mé­nyei, a kül­föld­ön ta­nu­ló ma­gyar di­á­kok, il­let­ve a ho­ni is­ko­lai ok­ta­tás, to­váb­bá a ka­to­nai szol­gá­lat, va­la­mint a saj­tó nyo­mán ér­ke­ző ni­vel­lá­ló hatá­sokról.2
Vé­ge­ze­tül még­is egy má­sik je­len­ség­re sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met, még­pe­dig a nép­rajz­tu­do­mány, a nép­raj­zi írás­be­li­ség sze­re­pé­re. A 19. szá­zad el­ső fe­lé­től ki­bon­ta­ko­zó ma­gyar nép­raj­zi tu­do­má­nyos­ság ered­mé­nyei fo­lya­ma­to­san le­csa­pód­tak a na­pi és kul­tu­rá­lis saj­tó­ban, a nép­sze­rű ka­len­dá­ri­u­mok­ban, az is­ko­lai ok­ta­tás­ban (!), ké­sőbb a kü­lön­fé­le folk­lór­cso­por­tok pro­duk­ci­ói ré­vén a szín­pad­okon. Ez­ál­tal amo­lyan min­tát szol­gál­tat­va a né­pi kul­tú­ra hor­do­zói szá­má­ra is, hogy mi­lyen­nek kell len­nie a hi­te­les né­pi kul­tú­rá­nak. S mi­vel ez a min­ta­szol­gál­ta­tás már meg­le­he­tő­sen nagy múlt­ra te­kint vis­­sza, fenn­áll an­nak is a ve­szé­lye, hogy a te­re­pen dol­go­zó nép­raj­zi gyűj­tő azt kap­ja vis­­sza az adat­köz­lő­től, amit a nép­raj­zi is­me­ret­ter­jesz­tés ab­ba be­lé­suly­kolt (egy ér­tel­me­sebb nó­ta­fa pél­dá­ul pil­la­na­tok alatt át­lát­ja, hogy a vá­ros­ból ér­ke­ző ta­nár úr mi­lyen tí­pu­sú nép­dal­ok­nak örül iga­zán, s ezt kö­ve­tő­en már csak ré­gi stí­lu­sú nép­da­lo­kat éne­kel ne­ki, s a né­ki job­ban tet­sző operettmelódiák­tól meg­kí­mé­li őt).

4.

Tér­jünk át azon­ban a be­ve­ze­tő­ben ígért má­so­dik kér­dés­cso­port­ra: Mi­lyen he­lye és sze­re­pe le­het a ma­gyar né­pi kul­tú­rá­nak eu­ró­pai kon­tex­tus­ban?
Újab­ban is­mét di­va­tos egy­re töb­bet idéz­ni Györffy Ist­vánt, aki hí­res, több ki­adást is meg­ért 1939-es röp­ira­tá­ban, A nép­ha­gyo­mány és a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés cí­mű­ben ír­ta le az omi­nó­zus mon­da­tot: „Eu­ró­pa nem ar­ra kí­ván­csi, hogy át­vet­tünk-e min­dent, amit az eu­ró­pai mű­ve­lő­dés nyújt­hat, ha­nem ar­ra, hogy a ma­gun­ké­ból mi­vel gya­ra­pí­tot­tuk az eu­ró­pai mű­ve­lő­dést” (Györffy 1939, 8). Ez így nyil­ván igaz (és jó­nak tű­nik a Györffy ál­tal föl­ho­zott finn és ja­pán pél­da is), még ha csak rész­ben is. Mert ha mi, ma­gya­rok kí­ván­csi­ak va­gyunk ar­ra (és mi­ért is ne ér­de­kel­ne ben­nün­ket?!), hogy kul­tú­ránk bi­zo­nyos je­len­sé­gei (gu­lyás, csár­dás, il­let­ve az imént pél­da­ként fel­ho­zott ci­gány anek­do­ták) mi­ként épül­tek be más eu­ró­pai né­pek min­den­na­pi kul­tú­rá­já­ba, ak­kor bi­zony jog­gal fel­té­te­lez­het­jük, hogy pél­dá­ul a né­me­te­ket vagy fran­ci­á­kat is ér­dek­li, mi­ként for­mál­ták sa­ját ké­pük­re más eu­ró­pai né­pek (köz­tük a ma­gya­rok is) né­mely ho­za­dé­ku­kat (pl. a bá­nyá­szat­tal ide ke­rült je­len­sé­ge­ket, bi­zo­nyos bal­la­dai mo­tí­vu­mo­kat stb.). S az, hogy „mi ér­dek­li Eu­ró­pát”, le­gyen Eu­ró­pa ba­ja. Mi­ért is kel­le­ne ki­szol­gál­nunk őket, és szál­lí­ta­ni szá­muk­ra a ro­vás­írást, a szé­kely ­ka­put, a gu­lyást, a csi­kóst, a csár­dást? Azt sem hin­ném, hogy a meg­ol­dás bi­zo­nyos (ősi­nek, ga­ran­tál­tan ma­gyar­nak tű­nő) nép­raj­zi je­len­sé­gek kon­zer­vá­lá­sá­ban, pél­dá­ul, ahogy Györffy is ja­va­sol­ja, a szé­kely–ma­gyar ro­vás­írás is­mé­telt be­ve­ze­té­sé­ben len­ne (ak­kor – né­mi­leg éle­seb­ben fo­gal­maz­va – in­kább, né­hai An­tall Jó­zse­fet parafrazál­va: „tet­szet­tek vol­na an­nak ide­jén Ist­ván­nal szem­ben Kop­pány mel­lé áll­ni”). Hogy mennyi­re in­go­vá­nyos ta­laj ez, hogy men­­nyi­re bi­zony­ta­lan egy-­e­gy je­len­ség et­ni­kum­hoz köt­he­tő­sé­ge, hadd hoz­zak föl ar­ra né­hány to­váb­bi pél­dát. De előt­te még egy meg­jegy­zés: úgy tű­nik, van egy ab­szo­lút, eg­zakt, a va­ló­ság­ban lé­te­ző, il­let­ve lé­te­zett né­pi kul­tú­ra, és van egy re­la­tív, mitikus né­pi kul­tú­ra. Az előb­bit a nép­rajz­ku­ta­tók raj­zol­ják meg, pon­to­sab­ban kí­sér­lik meg meg­raj­zol­ni ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ik nyo­mán, míg az utób­bi a köz­vé­le­mény kép­ze­le­té­ben raj­zo­ló­dik meg. A ket­tő ál­ta­lá­ban nem esik egy­be, mi­köz­ben be­fo­lyá­sol­hat­ják egy­mást.
A nép­rajz­ku­ta­tók tud­ják (?), hogy a széke­ly ka­puhoz na­gyon ha­son­la­tos ka­pu­for­mák a né­met­or­szá­gi Hes­sen­ben is ta­lál­ha­tók, s mind­ket­tő gyö­ke­rei az egy­ko­ri lo­vag­vá­rak ka­pu­szer­ke­ze­te­i­ben ke­re­sen­dők. In­nen ke­rült az egy­sze­rű nép hasz­ná­la­tá­ba mind a Szé­kely­föl­dön, mind Hes­sen­ben (Viski 1929). Ez­zel szem­ben a köz­vé­le­mény a szé­kely­ ka­put „ős­ma­gyar” kép­ződ­mény­nek tart­ja, s ma­nap­ság az egyik leg­fon­to­sabb „né­pi” ere­de­tű nem­ze­ti jel­ké­pünk­ké vált.
Ha le­het, még mar­kán­sab­ban jel­zi ezt az utat egy sír­jel, a szé­kely „kop­ja­fa” nem­ze­ti jel­kép­pé tör­té­nő ala­ku­lá­sa az utób­bi év­ti­ze­dek­ben. Ma­ga a „kop­ja­fa” ki­fe­je­zés a nép kö­ré­ben se­hol nem volt is­me­re­tes, egy­ér­tel­mű­en ér­tel­mi­sé­gi ta­lál­mány­ról van szó. A dí­szes­re fa­ra­gott, csil­la­gos, tu­li­pá­nos re­for­má­tus (s te­gyük hoz­zá: uni­tá­ri­us és evan­gé­li­kus) sír­jel­for­ma sem is­me­re­tes az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten. Szé­kely­föl­dön a leg­ka­rak­te­risz­ti­ku­sabb, de elő­for­dul a Du­na–Ti­sza kö­zén is (töb­bek kö­zött evan­gé­li­kus szlo­vák te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ben is!), va­la­mint az észa­ki ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten, ma­gyar és szlo­vák potestán­sok kö­ré­ben egy­aránt. Még­is ma­gyar nem­ze­ti szim­bó­lum lett az utób­bi év­ti­ze­dek­ben (vö. L. Ju­hász 2005).
A szlo­vák né­pi táp­lál­ko­zás ku­ta­tói tud­ják, hogy a jel­leg­ze­tes szlo­vák nem­ze­ti ele­del­nek tar­tott brin­dzás vagy juh­tú­rós ga­lus­ka, „ma­gyar” ne­vén sztra­pacs­ka a 16. szá­za­di vlach ko­lo­ni­zá­ció se­ge­del­mé­vel ke­rült az Észa­ki-Kár­pá­tok­ba, s a 19. szá­zad­ban, a nem­zet­té vá­lás fo­lya­ma­tá­ban, nem kis mér­ték­ben szép­iro­dal­mi ha­tá­sok­ra, va­la­mint a sza­kács­köny­vek kul­tú­ra­for­má­ló sze­re­pé­nek kö­szön­he­tő­en vált ti­pi­kus szlo­vák ele­del­lé (Stolièná 2004). Ha­son­ló fo­lya­mat ját­szó­dott le mel­les­leg a gu­lyás mint ma­gyar nem­ze­ti ele­del (vö. Kis­bán 1989) vagy a knédli-hús-ká­posz­ta mint cseh nem­ze­ti étel ki­ala­ku­lá­sa so­rán is. Utób­bi az­tán – egy nem is an­­nyi­ra bo­nyo­lult át­adás-át­vé­te­li fo­lya­mat vég­ered­mé­nye­ként – szer­ves ré­szé­vé vált a 20. szá­zad vé­gi szlo­vá­ki­ai ma­gyar kony­há­nak is. Az már az­tán a do­log pi­kan­té­ri­á­já­hoz tar­to­zik, hogy a nem­ze­ti­nek tar­tott ele­de­lek­kel mi­ként szem­be­sül a „nem­zet”, ami­kor más et­ni­ku­mú sors­tár­sa­i­tól is­me­ri meg őket. En­nek is szám­ta­lan pél­dá­ját is­mer­jük (vö. Szanyi 1976; Vargáné 1994).
A ma­gyar köz­vé­le­mény ré­gi szép szo­kás­nak tart­ja az ara­tó­ün­ne­pet és a szü­re­ti fel­vo­nu­lást is, mi­köz­ben pon­to­san le­het tud­ni, hogy Da­rá­nyi Ig­nác föld­mű­ve­lés­ügyi mi­nisz­ter szor­gal­maz­ta egy 1901-es le­ira­tá­ban ezek egy­sé­ge­sí­tett, or­szá­gos meg­tar­tá­sát, még­pe­dig tel­je­sen pro­fán cél­ból: az ak­ko­ri szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­re, a föl­des­úr és az ara­tók kö­zöt­ti „pat­ri­ar­chá­lis jó vi­szony” hely­re­ál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben, te­hát amo­lyan sze­lep­funk­ci­ó­nak szán­va őket (az ara­tó­ün­nep pá­lya­fu­tá­sá­nak szép do­ku­men­tá­ci­ó­ját lát­hat­tuk 2003-ban a bu­da­pes­ti Nép­raj­zi Mú­ze­um. A ki­ta­lált ha­gyo­mány c. ki­ál­lí­tá­sán, ame­lyet Ko­vács Ákos ren­de­zett.) Min­daközben ar­ra is van­nak ada­ta­ink, hogy az ara­tó­ün­nep szo­ká­sa szór­vá­nyo­san is­mert volt a Kár­pát-me­den­cei szlo­vá­kok és ma­gya­rok körében3 ép­púgy, mint pél­dá­ul a cseh–mor­va (Lang­ham­merová 2004, 163, 166–167), il­let­ve a né­met nyelv­te­rü­le­ten (Sartori 1910– 1914, 2:90–99). Da­rá­nyi­nak te­hát nem kel­lett „ki­ta­lál­nia”, leg­fel­jebb fel­újít­tat­nia a vél­he­tő­en ak­ko­ra na­gyob­bá­ra ki­ko­pott szo­kást.
A ma­gyar folk­lo­ris­ták vi­szony­lag pon­to­san tud­ják, ho­gyan, nagy­já­ból mi­kor és mi­lyen bo­nyo­lult ös­­sze­füg­gés­rend­szer­ben, mi­lyen vál­to­zá­so­kon át ke­rült a ka­rá­csony­fa-ál­lí­tás szo­ká­sa a ma­gyar nép­ha­gyo­mány­ba. A 19. szá­zad ele­jén né­met ha­tás­ra elő­ször a ma­gyar fő­ne­mes­ség és nagy­pol­gár­ság, majd a pol­gá­ri kö­zép­ré­teg és a pap­ság köz­ve­tí­té­sé­vel ter­jedt, ami­ben fon­tos sze­re­pe le­he­tett az egyes ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­nek (Hornyák 1994). Meg­ho­no­so­dá­sá­hoz azon­ban vél­he­tő­en nagy­ban hoz­zájá­rult a ma­gyar­ság kö­ré­ben ko­ráb­ban is is­mert ka­rá­cso­nyi rekvizi­tum, a ter­mő ág mint a bő­ség­va­rázs­lás egyik szim­bó­lu­má­nak a meg­lé­te (Kríza 2001; vö. Weber-Kellermann 1978, 104–131). Mind­ezek is­me­re­té­ben nem tart­hat­juk más fo­lya­mat­nak a kö­zel­múlt­ban el­ter­jedt ad­ven­ti ko­szo­rú tér­hó­dí­tá­sát, vagy a most ter­jedőfél­ben lé­vő Bá­lint-na­pi (glob­al­izáltab­ban: Va­len­tin-na­pi) szo­ká­so­kat vagy – hor­ri­bile dic­tu! – a Hal­loweent sem. A köz­vé­le­mény ez­zel szem­ben a ka­rá­csony­fát (vagy ép­pen­ség­gel a hús­vé­ti nyu­szi hoz­ta to­jást) a ma­gyar né­pi kul­tú­ra szer­ves ré­szé­nek te­kin­ti, „sa­ját ha­gyo­mány”-ának te­hát, míg az utób­bi­a­kat (egy­elő­re!) nem. Ezek el­len, mint gyö­kér­te­len, ide­gen je­len­sé­gek el­len har­col­ni kell – han­goz­tat­ják a „ha­gyo­má­nyos” ma­gyar né­pi kul­tú­ra vé­del­me­zői. A sort foly­tat­hat­nám, de föl­te­he­tő (és föl­te­en­dő!) a kér­dés: mi eb­ből a ta­nul­ság?
Ké­zen­fek­vő, hogy né­pek­nek, nem­ze­tek­nek szük­sé­gük van szim­bó­lu­mok­ra, mí­to­szok­ra. Ezek nagy ré­szét nép­rajz­ku­ta­tók vagy még in­kább ma­gu­kat an­nak ki­ki­ál­tó „szak­em­be­rek” se­ge­del­mé­vel az ún. né­pi kul­tú­rák­ban vé­lik meg­ta­lál­ni. En­nek hosz­­szú, a 18. szá­zad vé­gé­ig nyú­ló, köz­is­mert tu­do­mány­tör­té­ne­ti gyö­ke­rei van­nak, ami­re rész­ben már utal­tam is, így rész­le­te­sebb tag­la­lá­suk szük­ség­te­len. A lé­nyeg az, hogy a köz­tu­dat­ban él egy mi­ti­kus, töb­bé-ke­vés­bé idil­li­kus né­pi­kul­tú­ra-kép, mint­egy a haj­da­ni „arany­kor” le­nyo­ma­ta, ame­lyet a 20. szá­zad már ala­po­san meg­té­pá­zott, s most rá­adá­sul a glob­al­izá­ció és az EU rém­ké­pe fe­nye­get.
„Egy szim­bó­lum­nak a ha­tá­sa a fon­tos, ma­gá­nak nem kell ok­vet­le­nül hi­te­les­nek, vagy tel­je­sen hi­te­les­nek len­nie” – Kis­bán Esz­ter sza­vai ér­vé­nye­sek az egész, a köz­tu­dat­ban ki­ala­kult/ki­ala­kí­tott né­pi­kul­tú­rakép­re is (Kis­bán 1989, 104). Ez van – nem kell el­le­ne har­col­ni (sőt, a je­len­ség újabb ku­ta­tá­si te­rü­le­te lett ma­gá­nak a nép­rajz­tu­do­mány­nak is), az em­be­ri élet­hez kel­le­nek a jel­ké­pek, a szim­bó­lu­mok, a mí­to­szok, az ün­ne­pek, akár az egé­szen új, ám ar­cha­i­zá­ló ün­ne­pek is. Köz­ben azon­ban nem árt tu­da­to­sí­ta­ni (s re­mél­he­tő­leg eh­hez meg­győ­ző ér­ve­ket si­ke­rült az ed­di­gi­ek­ben szol­gál­tat­nom), hogy a ma­gyar (né­pi) kul­tú­ra az el­múlt ezer­száz esz­ten­dő alatt fo­lya­ma­tos köl­csön­ha­tás­ban ál­lott az „eu­ró­pai” kul­tú­rák­kal, s épp ez­ál­tal ma­ga is eu­ró­pa­i­vá vált. Han­goz­tat­juk is sok­szor ön­elé­gül­ten: nem kell ne­künk eu­ró­pai pél­da, hi­szen a ma­gyar (né­pi) kul­tú­ra ele­ve eu­ró­pai kul­tú­ra. Ez igaz is, csak­hogy ef­fé­le ki­je­len­té­se­ket ép­pen azok tesz­nek a leg­gyak­rab­ban, akik a ma­gyar kul­tú­ra hon­fog­la­lás előt­ti ele­me­it hang­sú­lyoz­zák, s ab­ban is azt ta­lál­nak, ami nem az. Már­pe­dig a hon­fog­la­lás so­rán ma­gunk­kal ho­zott kul­tú­ra, meg­en­ge­dem, le­het na­gyon szép és jó, ám sem­mi­kép­pen nem volt eu­ró­pai! Má­ra vi­szont va­ló­ban eu­ró­pa­i­vá vált az­ál­tal, hogy amit a ma­gyar­ság át­vett, si­ker­rel dol­goz­ta föl, ol­vasz­tot­ta be­le sa­ját kul­tú­rá­já­ba és tet­te ez­ál­tal ma­gá­é­vá. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy nem lesz ez más­ként a jö­vő­ben sem. Nem a kon­zer­vá­ló, ha­nem az adap­tá­ló kész­ség tesz egy nem­ze­tet ugyan­is élet­re­ va­ló­vá.
Mon­dan­dó­mat Ady End­ré­vel kezd­tem, hadd fe­jez­zem is be ve­le. A már idé­zett, 1905-ös cik­ké­ben ír­ta a kö­vet­ke­ző­ket: „…mit tet­te­tek ve­lünk? Mi ko­mo­lyan vet­tük az Időt, mi 1896-ban ko­mo­lyan 1896-ot ír­tunk, ti nem, ti csak 896-ot érez­te­tek ak­kor is. Meg­hur­colt ben­ne­te­ket ezer esz­ten­dő, át- és át­itat­ta vé­re­te­ket kun vér­rel, ta­tár vér­rel, szláv vér­rel, ör­mény vér­rel, gö­rög vér­rel, ger­mán vér­rel, oláh vér­rel. Ti már nem le­het­tek Kop­pá­nyok s Gyu­lák, s ti Kop­pá­nyok és Gyu­lák vagy­tok még­is.”
Is­mét­lem: Ady eze­ket a so­ro­kat 1905-ben ve­tet­te pa­pír­ra.
Most 2006-ot írunk…

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bará­tová, Jarmi­la 2006. Od „šurova­ni­a” po stríhanie metra. Život vo vojenskej komu­nite. Sloven­ský národopis, 54. roè., 29–46. p.
Bar­tók Bé­la 1952. Nép­ze­nénk és a szom­széd né­pek nép­ze­né­je. Bu­da­pest, Ze­ne­mű­ki­adó.
Bod­nár Mó­ni­ka 1991. Ada­tok egy el­ma­gya­ro­so­dott uk­rán (ru­szin) te­le­pí­té­sű fa­lu – Hor­vá­ti (Chorváty) – tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz. In Eper­jessy Ernő–Krupa And­rás (sz­erk.): Nem­ze­ti­ség – iden­ti­tás. A IV. Nem­zet­kö­zi Nép­raj­zi Nem­ze­ti­ség­ku­ta­tó Kon­fe­ren­cia elő­adá­sai. Köz­re­mű­kö­dött: Ujváry Zol­tán. Bé­kés­csa­ba–Deb­re­cen, 55–66. p.
Bod­nár Mó­ni­ka 1994. Bód­va-völ­gye né­pes­sé­ge. Hús­vé­ti táp­lál­ko­zá­si szo­ká­sok interetnikus kap­cso­la­tai. Acta Muse­o­log­i­ca, 1. évf. 1–2. sz. 221–229. p.
Bringéus, Nils-Arvid 1990. Der Men­sch als Kul­tur­we­sen. Eine Ein­führung in die europäis­che Eth­nolo­gie. Würzburg, Ver­lag der Bayrischen Blät­ter für Volk­skunde.
Csaplovics Já­nos 1822. Ethno­graphi­ai Ér­te­ke­zés Ma­gyar Or­szág­ról. Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény, III: 37–65. p.; IV: 3–50. p.; VI: 79–87. p.; VII: 45–51. p.
Erixon, Sig­urd 1937. Region­al Euro­pean Eth­nol­o­gy. Folk­liv, vol. 1. 89–108. p.
Erixon, Sig­urd 1944. Eu­ró­pai eth­noló­gia. Ethno­graphi­a, 55. évf. 1–17. p.
Fél Edit 1942. A női ru­ház­ko­dás Mar­to­son. Nép­raj­zi Ér­te­sí­tő, 34. évf., 93–140. p.
Fél Edit 1980. Mar­tosi vi­se­let. In Ortu­tay Gyu­la (sz­erk.): Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon. 3. köt., Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 527–529. p.
Gavazz­i, Milo­van 1956. Die kul­tur­geo­graphis­che Gliederung Südos­teu­ropas. Südost-Forschungen, Jg. 15. 5–21. p.
Gavazz­i, Milo­van 1958. Die Kul­tur­zo­nen Südos­teu­ropas. Südosteuropa-Jahrbuch, Jg. 2. 11–31. p.
Gunda Bé­la 1994. Ha­gyo­mány és eu­ró­pa­i­ság. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Értekezések – Emlékezések./
Györffy Ist­ván 1939. A nép­ha­gyo­mány és a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés. Bu­da­pest, Egye­te­mi Nép­raj­zi In­té­zet. /A ma­gyar táj- és nép­is­me­ret könyv­tá­ra, 1./
Haber­landt, Arthur 1938. Kul­tur­geo­graphis­che Auf­gaben der Volks­forschung im Pan­non­i­schen Raum. Wi­e­ner Zeitschrift für Volk­skun­de, Jg. 43. 77–86. p.
Hofer Ta­más 1984. Tör­té­ne­ti for­du­lat az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­ban. In uő. (sz­erk.): Tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gia. Az 1983. áp­ri­lis 18–19-én tar­tott tu­do­má­nyos ülés­szak elő­adá­sai. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port, 61–72. p.
Hofer Ta­más 1988. A né­pi kul­tú­ra je­len­tés­vál­to­zá­sai a szá­zad­for­du­lón. Va­ló­ság, 31. évf. 12. sz. 42–48. p.
Hofer Ta­más 1994. Né­pi kul­tú­ra, po­pu­lá­ris kul­tú­ra. Fo­ga­lom­tör­té­ne­ti meg­jegy­zé­sek. In Kis­bán Esz­ter (sz­erk.): Pa­raszt­kul­tú­ra, po­pu­lá­ris kul­tú­ra és a köz­pon­ti irá­nyí­tás. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­zet, 233–247. p.
Hofer Ta­más (sz­erk.) 1991. Né­pi kul­tú­ra és nem­zet­tu­dat. Ta­nul­mány­gyűj­te­mény. Bu­da­pest, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó In­té­zet. /A ma­gyar­ság­ku­ta­tás könyv­tá­ra, 7./
Hofer Tamás–Niedermüller Pé­ter (sz­erk.) 1988. Nem­ze­ti kul­tú­rák ant­ro­po­ló­gi­ai né­zet­ben. Ta­nul­mány­gyűj­te­mény. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port. /Kultúraelmélet és nem­ze­ti kul­tú­rák, 2./
Hol­uby, Jozef ¼udovít 1958. Národopis­né práce. Zostavil a úvod napísal Ján Mjar­tan. Bratislava, Vyda­vate¾st­vo Slovenskej akadémie vied.
Hornyák Má­ria, Üveg­es­né 1994. Brun­szvik Te­réz, az el­ső óvo­dák és a ka­rá­csony­fa-kul­tusz. Ethno­graphi­a, 105. évf. 567–571. p.
Hu­szár Gy. 1863. Zsit­vamel­lé­ki ara­tás kö­rü­li nép­szo­kás. Va­sár­na­pi Ujság, 10. évf. 32. sz.
Ju­hász Ilo­na, L. 2005. „Fá­ba ró­va, föld­be ütve…” A kop­ja­fák/em­lék­osz­lop­ok mint a szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás esz­kö­zei a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nál. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Interethnica, 8./
Ka­pi­tány Ágnes–Kapitány Gá­bor 1999. Ma­gyar­ság-szim­bó­lu­mok. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Folk­lór Központ–Teleki Lász­ló Ala­pít­vány.
Kaschuba, Wolf­gang 2004. Be­ve­ze­tés az eu­ró­pai et­no­ló­gi­á­ba. Deb­re­cen, Antro­pos.
Kil­iánová, Gabriela 1994. Etnic­i­ta, kul­tú­ra a hran­ice. Prí­pad Stred­nej Európy. Etno­log­ické rozpravy, 2. è. 45–56. p.
Kil­iánová, Gabriela 1998. Deter­mi­nan­ty etnick­ej iden­ti­ty. Na prík­lade etnick­ých spoloèen­stiev na hrani­ci. Nieko¾ko úvod­ných poznámok do diskusie. Etno­log­ické rozpravy, 2. è. 9–15. p.
Kis­bán Esz­ter 1989. Né­pi kul­tú­ra, köz­kul­tú­ra, jel­kép: a gu­lyás, pör­költ, pap­ri­kás. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port­ja. /Élet­mód és tra­dí­ció, 4./
Kósa Lász­ló 1989. A Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság tör­té­ne­te. Bu­da­pest, Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság.
Kósa Lász­ló 1998. „Ki né­pei vagy­tok?” Ma­gyar nép­rajz. Bu­da­pest, Pla­né­tás Ki­adó.
Kósa Lász­ló 2003. A „kis Euró­pa”-­gon­do­lat a ma­gyar nép­rajz­ban. In uő: Ne­me­sek, pol­gá­rok, pa­rasz­tok. Nép­raj­zi, tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gi­ai és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest, Osiris, 7–25. p.
Kríza Il­di­kó 2001. A ka­rá­csony­fa-ál­lí­tás tör­té­ne­ti vál­to­zá­sai. In Há­la József–Szarvas Zsuzsa–Szilágyi Mik­lós (sz­erk.): Szám­adó. Ta­nul­má­nyok Paládi-Kovács At­ti­la tisz­te­le­té­re. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó In­té­zet, 409–423. p.
Lang­ham­merová, Jiøi­na 2004. Lidové zvyky. Výroèní obyèe­je z Èech a Moravy. Pra­ha, Nakla­da­tel­ství Lidové noviny.
Lim­bach­er Gá­bor 2002. Ha­za­sze­re­tet, ma­gyar­ság­tu­dat a nép­élet­ben. Ba­las­sa­gyar­mat, Pa­lóc Mú­ze­um.
Lisz­ka Jó­zsef 1988. Ware­naus­tausch und Wan­der­händler in dem slowakischen Teil der Kleinen Tiefebene. In Lász­ló Luk­ács (Hrsg.): Märk­te und Ware­naus­tausch im pan­non­is­chen Raum. Szé­kes­fe­hér­vár, Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um, 64–68. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1993. A né­pi épí­té­szet ku­ta­tá­si ered­mé­nyei a Csal­ló­köz­ben. Te­le­pü­lés- és ku­ta­tás­tör­té­ne­ti szem­le. In Perg­er Gyula–Cseri Mik­lós (sz­erk.): A Kis­al­föld né­pi épí­té­sze­te. Szent­end­re–Győr, Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Múzeum–Xantus Já­nos Mú­ze­um, 203–214. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2001. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia. In Tóth Kár­oly (sz­erk.): Ez­red­for­du­ló. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum, 38–44. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2003. Zwis­chen den Karpat­en und der Ungariscen Tiefebene. Volk­skunde der Ungarn in der Slowakei. Pas­sau, Lehrstuhl für Volk­skunde. /Passauer Stu­di­en zu Volk­skun­de, 22/
Lisz­ka Jó­zsef 2004a. Vi­lá­gok ha­tá­rán. A né­pi kul­tú­ra he­lye és sze­re­pe Eu­ró­pa egyik üt­kö­zé­si zó­ná­já­ban. In Besz­teri Béla–Vizi Lász­ló Ta­más (sz­erk.): Eu­ró­pa Uni­ós csat­la­ko­zá­sunk kul­tu­rá­lis ha­tá­sai. Szé­kes­fe­hér­vár, Kodolányi Já­nos Fő­is­ko­la, 33–41. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2004b. Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­rajz és/­vagy eu­ró­pai et­no­ló­gia? II. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 6. évf. 3. sz. 153–160. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2004c. „Slovenské” anek­do­ty v èeskom podaní. Príspe­vok k pozná­va­niu maïarsko–sloven­sko–èeských kon­tak­tov v ¾udovej sloves­nos­ti. In Zoši­ty Ústavu národ­ných a národ­nos­t­ných kultúr. 3. zoš. Fa­kul­ta stre­doeuróp­skych štúdií UKF v Nitre, 109–118. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2005. Két Du­na keríti… Ta­nul­má­nyok a Csal­ló­köz nép­raj­zá­hoz. Po­zsony, Kalligram Ki­adó. /Csallóközi kiskönyvtár./
Ortu­tay Gyu­la 1937. Ma­gyar nép­is­me­ret. Bu­da­pest, Ma­gyar Szem­le Tár­sa­ság.
Paládi-Kovács At­ti­la 1984. Kul­tu­rá­lis ha­tá­rok és kon­takt­zó­nák Észak-Ma­gyar­or­szá­gon. In Kunt Ernő–Szabadfalvi József–Viga Gyu­la (sz­erk.): Interetnikus kap­cso­la­tok Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szá­gon. Mis­kolc, Her­man Ot­tó Mú­ze­um, 61–73. p.
Paládi-Kovács At­ti­la 1990. Csaplovics és a ma­gyar et­nog­rá­fia. In Há­la Jó­zsef (sz­erk.): Csaplovics Já­nos: Ethno­graphi­ai Ér­te­ke­zés Ma­gyar Or­szág­ról. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port, 105–126. p.
Pauloviè, Augustín 1911. Sloven­ské veselia èili svadob­né obyèa­je, reèi stare­jších, družbov, nahováraèov, družíc a iných pri svadbe prí­tom­ných hosov… Nagy­szom­bat, Adolf Horovitz.
Podolák, Ján (red.) 1992. Etnokultúrny vývoj na južnom Sloven­sku, na území medzi dol­ným Váhom a Ip¾om. Bratislava, Ka­ted­ra etnológie – Filo­zofická fa­kul­ta UK.
Réső Ensel Sán­dor 1867. Ma­gyar­or­szá­gi nép­szo­kás­ok. Pest, Kugler Adolf.
Réső Ensel Sán­dor 2000. Ma­gyar­or­szá­gi nép­szo­kás­ok. Szerk. és az utó­szót ír­ta: Vere­bé­lyi Kin­cső. Bu­da­pest, Osiris.
Sar­tori, Paul 1910–1914. Sitte und Brauch I–III. Leipzig, [k. n.]
Stolièná, Rastisla­va 2000. Fast food: globál­ny fe­no­mén súèas­ného stravo­va­nia a spô­sobu živ­ota. Sloven­ský národopis, 48. roè. 305–313. p.
Stolièná, Rastisla­va 2004. A táp­lál­ko­zás mint etnoiden­ti­fiká­ciós jegy. In Lisz­ka Jó­zsef (sz­erk.): Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana 5–6. Komárom–Dunaszerdahely, Lil­i­um Aurum, 41–52. p.
Straková, Barbo­ra 2006. Èardás – ¾udový tanec v his­torick­om kon­texte. Sloven­ský národopis, 54. roè. 47–83. p.
Szanyi Má­ria 1976. Köl­csön­ha­tás­ok egy ma­gyar és egy szlo­vák nép­cso­port éle­té­ben. Iro­dal­mi Szem­le, 19. évf. 636–638. p.
Václavík, Antonín 1925. Poduna­jská ded­i­na v Èeskosloven­sku. Bratislava, Vyda­vate¾ské Družst­vo.
Vájlok Sán­dor 1939 A Kas­sa-vi­dék ma­gyar szór­vá­nyai. Új Élet, 8. évf. 234–240. p.
Vargáné Tóth Lí­dia 1994. A né­pi táp­lál­ko­zás köl­csön­ha­tá­sai Tár­nok köz­ség ma­gyar és szlo­vák la­ko­sai kö­zött. In Liszka József (szerk.): Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részén. Komárom–Dunaszerdahely, 241–246. p. (Acta Museo­logica, 1–2.)
Var­gyas La­jos 1976. A ma­gyar nép­bal­la­da és Eu­ró­pa. 1–2. köt. Bu­da­pest, Ze­ne­mű­ki­adó.
Vilku­na, Kus­taa 1975. Nyelv­ha­tár, et­ni­kai ha­tár, kul­tu­rá­lis ha­tár. Ma­gyar Tu­do­mány, 20. évf. 752–760. p.
Viski Kár­oly 1929. Ada­tok a széke­lyka­pu tör­té­ne­té­hez. Nép­raj­zi Ér­te­sí­tő, 21. évf. 65–88. p.
Weber-Kellermann, Inge­borg 1978. Das Wei­h­nachts­fest. Eine Kul­tur- und Sozialgeschichte der Wei­h­nacht­szeit. Luzern–Frankfurt/M, Buch­er.
Weis­s, Richard 1946. Volk­skunde der Schweiz. Erlenbach–Zürich, Eugen Rentsch.

 

Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok politikai identitása

1. Be­ve­ze­tő

Po­li­ti­kai iden­ti­tás alatt a kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel va­ló azo­no­su­lást ért­jük. Aláb­bi írá­sunk­ban eb­ből ki­fo­lyó­lag el­ső­sor­ban ar­ra a kér­dés­re ke­res­sük a vá­laszt, hogy mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­kel azo­no­sul­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok.
Tisz­tá­ban va­gyunk ve­le, hogy ér­zé­keny te­rü­le­tet érin­tünk, hi­szen épp a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vá­lasz­tó­pol­gár­ok­kal foly­ta­tott szá­mos be­szél­ge­tés és ku­ta­tás so­rán győ­ződ­tünk meg ar­ról, hogy a po­li­ti­ká­hoz, s fő­leg a po­li­ti­ku­sok­hoz va­ló vi­szo­nyu­lás­nak nem elő­fel­té­te­le a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dés. Vé­le­mé­nye an­nak is van, aki öt­per­cen­ként le­szö­ge­zi, hogy őt a po­li­ti­ka ab­szo­lút hi­de­gen hagy­ja. Ér­zé­keny kér­dést elem­zünk te­hát, ezért már a be­ve­ze­tő­ben sze­ret­nénk tisz­táz­ni, hogy a ta­nul­mány meg­ál­la­pí­tá­sai nem sa­ját vé­le­mé­nyen ala­pul­nak, nem spe­ku­lá­ci­ók, ha­nem a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­múlt év­ti­zed­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai és köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sa­i­nak ered­mé­nye­i­re épít.1

2. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek­ben

A ki­lenc­ve­nes évek­ben vég­zett szo­ci­o­ló­gi­ai értékrend-ku­tatá­sok­ból2 ki­de­rült, hogy ab­ban az idő­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 53%-a ren­del­ke­zett arány­lag jól el­kü­lö­nít­he­tő, mond­hat­ni „le­tisz­tult” po­li­ti­kai ér­ték­rend­del. ők há­rom do­mi­náns po­li­ti­kai értékrendtí­pust kép­vi­sel­tek: a de­mok­ra­tát, a te­kin­tély­el­vűt és a li­be­rá­list. A de­mok­ra­ták a po­li­ti­kai ér­té­kek kö­zül a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az egyen­lő jo­go­kat és a fej­lett nyu­ga­ti ál­la­mok fe­lé va­ló nyi­tást tar­tot­ták a leg­fon­to­sabb­nak. A te­kin­tély­el­vű­ek a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű po­li­ti­kai ve­ze­tést, a köz­pon­ti ál­la­mi irá­nyí­tást, az ál­lam­pol­gá­ri hű­sé­get és a sem­le­ges kül­po­li­ti­kát hang­sú­lyoz­ták. A li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sa és az ál­lam sze­re­pé­nek csök­ken­té­se mel­lett vok­sol­tak. A ki­lenc­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok 26%-a volt a de­mok­ra­ta, 18%-uk a te­kin­tély­el­vű, 9%-uk a li­be­rá­lis ér­té­kek hor­do­zó­ja; nagy­já­ból te­hát min­den má­so­dik fel­nőtt szlo­vá­ki­ai ma­gyar azo­no­sult az em­lí­tett há­rom po­li­ti­kai ér­ték­rend va­la­me­lyi­ké­vel. Ugyan­ak­kor a vizs­gált né­pes­ség má­sik fe­le egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend­del sem azo­no­sult tel­jes mér­ték­ben. Két nagy cso­port­ja volt te­hát a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak: az egyik­nek volt ki­ala­kult po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, a má­sik­nak nem iga­zán. Az utób­bi mind­egyik ér­ték­rend­ből csi­pe­ge­tett va­la­mit.
Ki­de­rült az is, hogy az egyes po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok nem min­den eset­ben kö­tőd­tek egy­ér­tel­mű­en nem­hez, kor­hoz, is­ko­lai vég­zett­ség­hez, va­la­mint egyéb iden­ti­fi­ká­ci­ós je­gyek­hez és de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tók­hoz. An­nál szo­ro­sabb ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak az ál­ta­lá­nos és nem­ze­ti ér­ték­rend­del. A de­mok­ra­ták a töb­bi­ek­nél fon­to­sabb­nak tar­tot­ták ma­gyar nem­ze­ti­sé­gü­ket, és az olyan ál­ta­lá­nos ér­té­ke­ket, mint a csa­lád, a má­sok­nak nyúj­tott se­gít­ség, a kö­zös­sé­gi prob­lé­mák irán­ti nyi­tott­ság. A te­kin­tély­el­vű­ek és a li­be­rá­li­sok sok­kal ke­vés­bé kö­tőd­tek a nem­zet­hez mint ér­ték­hez. Ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ek in­kább a ke­resz­tény-kon­zer­va­tív­ként de­fi­ni­ált ál­ta­lá­nos ér­ték­rend ala­csony is­ko­lai vég­zett­sé­gű kép­vi­se­lői kö­zül ke­rül­tek ki, míg a li­be­rá­li­sok in­kább a 35 éven alu­li kö­zép­fo­kú vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző mo­der­ni­zál­tak kö­zül, akik az ál­ta­lá­nos ér­té­kek szint­jén a si­kert, a füg­get­len­sé­get, a cél­tu­da­tos­sá­got és az ér­vé­nye­sü­lést pre­fe­rál­ták.

3. 2001 – meg­vál­to­zott iden­ti­tás?

Mó­do­sult-e a 21. szá­zad ele­jén – s ha igen, mi­lyen irány­ban – a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Er­re a kér­dés­re a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2001 jú­ni­u­sá­ban le­foly­ta­tott ér­ték­rend-ku­ta­tá­sá­nak ered­mé­nyei alap­ján pró­bá­lunk vá­la­szol­ni.
2001 jú­ni­u­sá­ban a po­li­ti­kai iden­ti­tást két­fé­le­kép­pen is vizs­gál­tuk:
1. A meg­kér­de­zet­tek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek­re jel­lem­ző ál­lí­tá­so­kat ér­té­kel­tek asze­rint, hogy me­lyik­kel mi­lyen mér­ték­ben ér­te­nek egyet.
2. A meg­kér­de­zet­tek­nek két olyan kér­dés­re kel­lett vá­la­szol­ni­uk, ame­lyek po­li­ti­kai iden­ti­tá­suk­ra vo­nat­koz­tak.
Ez a két meg­kö­ze­lí­tés kü­lön­bö­ző mód­szer­ta­ni ala­pok­ból in­dul ki, s a ka­pott ered­mé­nyek is más-más elem­zést igé­nyel­nek. Mind­ezt e he­lyen nem tart­juk fon­tos­nak rész­le­tez­ni, csu­pán a kö­vet­ke­ző­ket je­gyez­zük meg: míg a má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés (ne­vez­zük szub­jek­tív­nek) lé­nye­ge, hogy a fel­tett kér­dé­sek­re adott vá­lasz egy­ben ön­be­so­ro­lást is je­lent, az el­ső meg­kö­ze­lí­tés­nél (ne­vez­zük ob­jek­tív­nek) a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok ér­té­ke­lé­se alap­ján a ku­ta­tó tár­ja fel, mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­sel­nek a vá­lasz­adók. A két meg­kö­ze­lí­tés­nek nem ok­vet­le­nül kell egy­for­ma ered­ményt hoz­ni­a.3
Néz­zük előbb az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tést!

3.1. Ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Az aláb­bi táb­lá­zat­ban az a ti­zen­két stan­dard kije­len­té­s4 lát­ha­tó, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek ér­té­kel­tek. A mel­let­tük sze­rep­lő két szám­adat azt fe­je­zi ki, hogy a meg­kér­de­zet­tek mek­ko­ra há­nya­da azo­no­sult a fel­so­rolt ál­lí­tá­sok­kal, il­let­ve hány szá­za­lé­kuk adott sem­le­ges (nem egyet­ér­tő, de nem is el­uta­sí­tó) vá­laszt.

1. táb­lá­zat. Ön mi­lyen mér­ték­ben ért egyet az aláb­bi ki­je­len­té­sek­kel?


Meg­jegy­zés: * A „tel­jes mér­ték­ben egyet­ért” és az „in­kább egyet­ért” vá­la­szok ös­­sze­sí­tett ered­mé­nyei.

Az 1. táb­lá­zat­ból több ös­­sze­füg­gés is ki­ol­vas­ha­tó:
– A ti­zen­két ki­je­len­tés kö­zül ki­lenc­cel töb­ben ér­tet­tek egyet, mint amen­­nyi az el­uta­sí­tók és a sem­le­ge­sek rész­ará­nya, te­hát a meg­kér­de­zet­tek több­sé­ge az ál­lí­tá­sok több­sé­gé­vel egyet­ért.
– Ugyan­ak­kor az egyet­ér­tők rész­ará­nya vál­to­zó: a ki­lenc ér­ték­íté­let kö­zül a leg­ma­ga­sabb egyet­ér­té­si rész­arány és a leg­ala­cso­nyabb egyet­ér­té­si rész­arány kö­zöt­ti kü­lönb­ség 53%. A leg­töb­ben az­zal ér­tet­tek egyet, hogy a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­nek a több­ség­gel egyen­lő jo­gok jár­nak (94%); a leg­ke­ve­seb­ben az­zal, hogy Szlo­vá­kia híd­sze­re­pet vál­lal­jon Nyu­gat és Ke­let kö­zött (41%). Ez is jel­zi, hogy az egyet­ér­té­sek ér­té­ke szé­les ská­lán mo­zog.
– Az el­uta­sí­tók rész­ará­nya há­rom eset­ben ha­lad­ta meg az egyet­ér­tő­két (a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak sem­le­ges po­li­ti­kát kell foly­tat­nia, Szlo­vá­ki­á­nak ke­let fe­lé kell szö­vet­sé­gest ke­res­nie).
– Az egyet­ér­tők rész­ará­nyá­nak csök­ke­né­sé­vel nö­vek­szik a sem­le­ges ér­té­ke­lé­sek rész­ará­nya.
Az el­mon­dot­tak már az elem­zés leg­ala­cso­nyabb szint­jén is egy­faj­ta „ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás”-ra utal­nak, va­gyis a meg­kér­de­zet­tek egy­részt va­la­mi­ben na­gyon ha­son­lí­ta­nak egy­más­ra, más­ban vi­szont kü­lön­bö­ző­ek.
Nem egy-­e­gy ki­ra­ga­dott ér­ték­íté­let­tel va­ló egyet­ér­tés­től vá­lik va­la­ki ilyen vagy olyan po­li­ti­kai iden­ti­tá­sú­vá, ha­nem a val­lott ér­té­kek kom­bi­ná­ci­ó­já­tól. A mé­lyebb elem­zés, amely­nek lé­pé­se­it e he­lyen nem rész­le­tez­zük, épp azt pró­bál­ta fel­de­rí­te­ni, hogy lé­tez­nek-e ilyen kom­bi­ná­ci­ók, ha igen, me­lyek ezek, s ös­­sze­ha­son­lít­ha­tók-e a ki­lenc­ve­nes évek­ben fel­tárt po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pu­sok­kal. Az ered­mé­nyek­ből két fon­tos kö­vet­kez­te­tés von­ha­tó le.
1. A ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an a meg­kér­de­zet­tek 2001-ben is két nagy cso­port­ra osz­lot­tak:
– a po­li­ti­kai ér­ték­rend sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók, és
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók cso­port­já­ra.
A két cso­port nagy­sá­ga vi­szont vál­to­zott. Az egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tók rész­ará­nya 5%-kal zsu­go­ro­dott (a ki­lenc­ve­nes évek­ben 53%, 2001-ben 49%), ami azt je­len­ti, hogy 2001-ben a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kon be­lül ke­ve­seb­ben ren­del­kez­tek kon­zisz­tens, kom­pakt po­li­ti­kai ér­ték­rend­del, ugyan­ak­kor töb­ben azo­no­sul­tak kü­lön­bö­ző, ese­ten­ként nem is min­dig ös­­sze­egyez­tet­he­tő po­li­ti­kai ér­té­kek­kel.
2. Az a 49%-nyi meg­kér­de­zett, aki po­li­ti­kai ér­ték­rend­je sze­rint egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ha­tó­nak bi­zo­nyult, a ki­lenc­ve­nes évek­hez ha­son­ló­an új­fent há­rom po­li­ti­kai értékrendtí­pus hor­do­zó­ja. De ez a há­rom ér­ték­rend már nem fe­lel meg tel­jes mér­ték­ben a ko­ráb­bi há­rom­nak, va­gyis a de­mok­ra­ta, a te­kin­tély­el­vű és a li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend­nek. Néz­zük a konk­rét ered­mé­nye­ket!
– A meg­kér­de­zet­tek 18,8%-a tar­tot­ta fon­tos­nak a de­mok­rá­ci­át, a szó­lás­sza­bad­sá­got, az egyen­lő jo­go­kat, a tü­rel­met, a nyi­tott­sá­got, a to­le­ran­ci­át, a komp­ro­misz­­szum­kész­sé­get, az Eu­ró­pa fe­lé kö­ze­le­dést és – itt jön a kü­lönb­ség a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest – az egyén na­gyobb fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sát.
– A kö­vet­ke­ző cso­port, ame­lyet a meg­kér­de­zet­tek 18,6%-a al­ko­tott, az ál­lam­pol­gá­ri hű­ség, a sem­le­ges Szlo­vá­kia fon­tos­sá­gát hang­sú­lyoz­ta, va­la­mint azt, hogy a de­mok­rá­ci­á­ban a több­sé­gi nem­zet­nek jo­ga van a ki­sebb­sé­gek ro­vá­sá­ra dön­te­ni, Szlo­vá­ki­á­nak pe­dig híd­sze­re­pet kel­le­ne vál­lal­nia Nyu­gat és Ke­let kö­zött.
– A 11,6%-ot ki­te­vő har­ma­dik cso­port ös­­sze­tar­tó ér­té­ke a ha­tá­ro­zott és erős­ke­zű ve­ze­tő, va­la­mint az ál­lam ke­zé­ben össz­pon­to­su­ló irá­nyí­tás volt.
Mind­ezt ös­­sze­fog­lal­va el­mond­ha­tó, hogy nem­csak csök­kent a kon­zisz­tens po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ará­nya, ha­nem a po­li­ti­kai ér­ték­rend­jük is mó­do­sult. A de­mok­ra­ta és a li­be­rá­lis rész­le­ge­sen ös­­sze­ol­vadt, ugyan­ak­kor a te­kin­tély­el­vű­ség két­fe­lé ha­sadt, még­pe­dig egy „be­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen po­li­ti­kai ér­té­kek ural­ják a ha­zai po­li­ti­kai had­szín­te­ret) és egy „ki­fe­lé irá­nyu­ló” te­kin­tély­el­vű­ség­re (va­gyis mi­lyen sze­re­pet tölt­sön be Szlo­vá­kia Eu­ró­pá­ban, mi­lyen kül­po­li­ti­kai irány len­ne he­lyes). Önál­ló de­mok­ra­ta és önál­ló li­be­rá­lis értékrendtí­pus nem mu­tat­ha­tó ki a 2001-es rep­re­zen­ta­tív min­tán.
3. To­váb­bi fon­tos ös­­sze­füg­gés, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest nőtt a te­kin­tély­el­vű­ek cso­port­ja (ak­kor 18%, 2001-ben a be­fe­lé és ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­ek együt­te­sen 30%), a de­mok­ra­ták rész­ará­nya vi­szont csök­kent (ak­kor ön­ma­gá­ban 26%, 2001-ben a li­be­rá­li­sok­kal együtt is nem egész 19%).
A 2001-es ered­mé­nyek te­hát azt hoz­ták, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok fe­lé­nek to­vább­ra sincs egy­ér­tel­mű­en de­fi­ni­ál­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­rend­je, azok kö­zött vi­szont, akik­nek van, a te­kin­tély­el­vű­ek van­nak több­ség­ben a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok­kal szem­ben. Még egy­szer hang­sú­lyoz­zuk, hogy ezek az ered­mé­nyek a meg­kér­de­zet­tek ön­be­so­ro­lá­sá­tól füg­get­le­nül ge­ne­rá­lód­tak.

3.2. Szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés

Most pe­dig néz­zük meg, mi­lyen ered­mé­nyek­kel szol­gált a fel­mé­rés so­rán hasz­nált má­so­dik meg­kö­ze­lí­tés­mód! Va­jon az ön­be­so­ro­lás ered­mé­nye egye­zett-e a fen­tebb fel­tár­tak­kal? An­nak tart­ják ma­gu­kat az em­be­rek, akik va­ló­já­ban (az ál­ta­luk val­lott ér­té­kek sze­rint)? A fel­tett stan­dard kér­dé­sek és a rá­juk adott vá­la­szok ab­szo­lút és szá­za­lé­kos meg­osz­lá­sa a 2. és a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó.
2. táb­lá­zat. A po­li­ti­ká­ban gyak­ran be­szé­lünk „jobb­ol­dal”-ról és „bal­ol­dal”-ról. Ön mi­lyen­nek tart­ja ma­gát?


A meg­kér­de­zet­tek több mint egy­har­ma­da nem tud­ta be­so­rol­ni ma­gát még a leg­egy­sze­rűbb­nek tű­nő kri­té­ri­um, a bal- és jobb­ol­da­li­ság alap­ján sem. Nagy­já­ból 8%-uk bal­ol­dal­inak, 39%-uk „kö­zép­utas”-nak, 18%-uk pe­dig jobb­ol­dal­inak tar­tot­ta ma­gát. Mind­két szél­ső irány­zat­nál ész­re­ve­he­tő né­mi bi­zony­ta­lan­ság, hi­szen az „in­kább bal­ol­da­li”-ak és az „in­kább jobb­ol­da­li”-ak nyom­tak a lat­ban, egy­ér­tel­mű­en bal­ol­dal­inak vagy jobb­ol­dal­inak csu­pán 1,3%, il­let­ve 5,3% val­lot­ta ma­gát. Leg­töb­ben te­hát „kö­zép­utas”-nak tar­tot­ták ma­gu­kat, ami ugyan­úgy je­lent­he­tett a kö­zép­utas po­li­ti­kai irá­nyult­ság­gal va­ló tény­le­ges azo­no­su­lást, mint egy­faj­ta bi­zony­ta­lan­sá­got is, amely ar­ra kész­tet­het­te a meg­kér­de­zet­te­ket, hogy a „leg­jobb út a kö­zép­út” lo­gi­ká­já­ból ki­in­dul­va ezt a le­he­tő­sé­get vá­las­­szák. Az ön­ma­gu­kat va­la­mely irány­zat­hoz so­ro­lók ará­nya te­hát az in­terp­re­tá­ció függ­vé­nyé­ben 26% és 64% kö­zött moz­gott.
A har­ma­dik kér­dés­sel to­vább pró­bál­tuk fi­no­mí­ta­ni a po­li­ti­kai ön­be­so­ro­lást.

3. táb­lá­zat. Az em­be­rek kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai irány­vo­na­la­kat kép­vi­sel­nek. Az aláb­bi­ak kö­zül Ön­höz me­lyik áll a leg­kö­ze­lebb?


Amint az a 3. táb­lá­zat­ban lát­ha­tó, a meg­kér­de­zet­tek 42%-a vá­lasz­tot­ta va­la­me­lyik konk­rét po­li­ti­kai ér­ték­ren­det. Leg­töb­ben li­be­rá­lis­nak val­lot­ták ma­gu­kat (17%), nem­ze­ti­nek és kon­zer­va­tív­nak nagy­já­ból ugyan­olyan arány­ban (8% és 7%), 3%-hoz kö­ze­le­dett az egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek há­nya­da, s a leg­ala­cso­nyabb rész­arányt a ma­gu­kat kom­mu­nis­tá­nak tar­tók ké­pez­ték.
Leg­alább en­­nyi­re ér­de­kes a meg­kér­de­zet­tek má­sik, 58%-nyi cso­port­ja, ame­lyet az ön­ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók és az ön­ma­gu­kat se­ho­va sem so­ro­lók al­kot­tak. A 3. táb­lá­zat mu­tat­ja, hogy min­den har­ma­dik vá­lasz­adó sem a fel­so­rolt, sem pe­dig egyéb po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ó­val nem azo­no­sult, po­li­ti­ka­i­lag „sem­mi­lyen”-nek tar­tot­ta ma­gát. To­váb­bá min­den ne­gye­dik reszpon­dens nem tud­ta ma­gát be­so­rol­ni a meg­adott ka­te­gó­ri­ák sze­rint, nem tud­ta meg­mon­da­ni, me­lyik po­li­ti­kai ér­ték­rend áll hoz­zá a leg­kö­ze­lebb. Fel­te­he­tő­leg an­­nyit azon­ban tud­tak, hogy iga­zá­ból egyik sem áll hoz­zá­juk túl kö­zel, ugyan­ak­kor egyik sem tel­je­sen ide­gen, hi­szen más­kü­lön­ben ők is vá­laszt­hat­ták vol­na a „sem­mi­lyen” ér­ték­ori­en­tá­ci­ót. Min­den­eset­re a po­li­ti­kai ér­ték­rend vizs­gá­la­tá­nak szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód­já­nál is elő­sej­lik az ob­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­nél ta­pasz­talt két­pó­lu­sos el­ren­de­ző­dés: van­nak, akik egy­ér­tel­mű­en be­so­rol­ják ma­gu­kat, és van­nak akik bi­zony­ta­la­nok az ön­be­so­ro­lást il­le­tő­en. Sőt van­nak, akik nem­csak bi­zo­nyos po­li­ti­kai ér­té­ke­ket uta­sí­ta­nak el (lásd 1. táb­lá­zat), ha­nem ma­gát a po­li­ti­kát is el­uta­sít­ják – ez pe­dig már egy har­ma­dik kép­ződ­mény (írá­sunk utol­só ré­szé­ben rö­vi­den fog­lal­ko­zunk ve­le). Per­sze ne fe­led­jük, hogy ez a szub­jek­tív meg­kö­ze­lí­tés­mód ön­be­so­ro­lá­son ala­pul, s ez nem min­dig fe­di a va­lós ér­ték­ren­det. Nem mint­ha az em­be­rek tu­da­to­san ha­zud­ná­nak, in­kább ar­ról van szó, hogy bi­zo­nyos ér­té­kek, el­vek kö­ze­lebb áll­nak hoz­zá­juk, de hogy ezek mi­lyen ér­ték­rend ré­szei, azt nem min­dig tud­ják, s nem is tart­ják fon­tos­nak tud­ni.
A to­váb­bi­ak­ban vizs­gál­juk meg a két­fé­le ön­be­so­ro­lás kö­zöt­ti kap­cso­la­tot! Ezt a 4. táb­lá­zat szem­lél­te­ti.

4. táb­lá­zat. Az egyes po­li­ti­kai ér­ték­ren­de­ket kép­vi­se­lők po­li­ti­kai „irány” sze­rin­ti meg­osz­lá­sa


Meg­jegy­zés: * Dőlt­tel szed­ve je­löl­tük az adott ér­ték­rend­re leg­in­kább jel­lem­ző irá­nyú­ak rész­ará­nyát

Meg­le­he­tő­sen sok­szí­nű kép tá­rul elénk, te­le ér­de­kes kom­bi­ná­ci­ó­val. Va­la­men­­nyi po­li­ti­kai ér­ték­rend ese­té­ben meg­ta­lál­ha­tók mind a há­rom „irány” kép­vi­se­lői, a bal­ol­dal­tól a kö­zé­pen ke­resz­tül a jobb­ol­da­lig. Az el­ső négy ér­ték­rend­nél 47% és 49% kö­zött mo­zog a „fő­áram­lat”: a kon­zer­va­tív jobb, a szo­ci­a­lis­ta bal, a li­be­rá­lis kö­zép és a nem­ze­ti kö­zép. Ugyan­ak­kor mind a négy­nél je­len van egy ki­sebb, de há­nya­dát te­kint­ve azért te­te­mes cso­port: a kon­zer­va­tív kö­zép, a szo­ci­a­lis­ta kö­zép, a li­be­rá­lis jobb, a nem­ze­ti jobb. S ak­kor még nem be­szél­tünk a leg­ki­sebb, de még­is­csak lé­te­ző cso­por­tok­ról: kon­zer­va­tív bal, li­be­rá­lis bal, szo­ci­a­lis­ta jobb, nem­ze­ti bal.
Ugyan­ez ér­vé­nyes azok­ra is, akik sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del nem azo­no­sul­nak, il­let­ve nem tud­ják ma­gu­kat be­so­rol­ni. Mind­ket­tő­nél a kö­zép do­mi­nál, de azért van­nak bal- és jobb­ol­da­li­ak is. Az, hogy a sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek 81%-a és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók 72%-a egy­ben kö­zép­utas­nak tart­ja ma­gát, mi­ni­mum há­rom kér­dést vet fel: 1. ha va­ló­ban a kö­zép kép­vi­se­lői, ak­kor va­la­mi­lyen szin­ten még­is­csak be tud­ják so­rol­ni ma­gu­kat, s en­nél fog­va va­la­mi­fé­le po­li­ti­kai ér­ték­rend­del is kell ren­del­kez­ni­ük; 2. ha va­ló­ban egyik po­li­ti­kai ér­ték­rend sem a sa­ját­juk, s be­so­rol­ni sem tud­ják ma­gu­kat, ak­kor a „kö­zép” szá­muk­ra tény­leg csak az arany kö­zép­utat, nem pe­dig po­li­ti­kai irányt je­lent; 3. az egyik ér­ték­rend­del sem azo­no­su­lás és a be­so­ro­lá­si kép­te­len­ség va­ló­já­ban nem azt je­len­ti, hogy ezek az em­be­rek sem­mi­lye­nek vagy ma­guk sem tud­ják pon­to­san, hogy mi­lye­nek. In­kább két to­váb­bi po­li­ti­kai iden­ti­tás­tí­pust je­lent, még­pe­dig a po­li­ti­kát tu­da­to­san el­uta­sí­tó­két és a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­két-tu­dat­la­no­két. Per­sze az is eszünk­be jut­hat, hogy a 4. táb­lá­zat az ön­be­so­ro­lás tech­ni­ká­já­nak csőd­je vagy pe­dig az ér­té­kek za­va­rá­nak bi­zo­nyí­té­ka. Hogy mind­eze­ket leg­alább rész­ben el­dönt­hes­sük, ér­de­mes gyor­san vis­­sza­tér­ni a ko­ráb­ban fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­hez, s meg­néz­ni, ho­gyan kap­cso­lód­nak a po­li­ti­kai ér­ték­ren­dek ön­be­so­ro­lás ál­tal nyert hor­do­zó­i­hoz. Va­gyis az a kér­dés, ho­gyan vi­szo­nyul­nak ezek­hez a ki­je­len­té­sek­hez azok, akik ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak, li­be­rá­lis­nak, szo­ci­a­lis­tá­nak, nem­ze­ti­nek, sem­mi­lyen­nek és bi­zony­ta­lan­nak tar­tot­ták, il­let­ve ho­gyan vi­szo­nyul­nak a fel­tárt de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis és te­kin­tély­el­vű értékrendtí­pu­sokhoz.

3.3. A po­li­ti­kai értékrendtí­pu­sok és hor­do­zó­ik

Az 5. és a 6. táb­lá­zat­ban az át­te­kint­he­tő­ség ked­vé­ért csak vég­ered­mé­nye­ket közöltünk5,­valamint az 5. táb­lá­zat­ban a be­fe­lé irá­nyu­ló és a ki­fe­lé irá­nyu­ló te­kin­tély­el­vű­sé­get mód­szer­ta­ni meg­fon­to­lás­ból ös­­sze­von­tuk. A mind­két táb­lá­zat­ban sze­rep­lő fő szim­pa­ti­zán­sok és to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok ki­fe­je­zés azo­kat a meg­kér­de­zet­te­ket fe­di, akik át­la­gon fe­lü­li egyet­ér­tést ta­nú­sí­tot­tak az adott ér­ték­íté­let­tel. Amen­­nyi­ben több ilyen is volt, az át­la­gon fe­lü­li leg­ma­ga­sabb egyet­ér­tés je­len­ti a fő szim­pa­ti­zánst, a töb­bi­ek a to­váb­bi szim­pa­ti­zán­sok. A „leg­mar­kán­sabb” ki­fe­je­zés ar­ra utal, hogy a szim­pa­ti­zán­sok­ként fel­tün­te­tet­tek mel­lett má­sok is egyet­ért­het­nek-egyet­ér­te­nek az adott ér­ték­íté­let­tel, de ki­sebb mér­ték­ben, mint a szim­pa­ti­zán­sok.

5. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű­ség meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói


Meg­jegy­zés: *Ebben a kér­dés­ben na­gyon ki­egyen­sú­lyo­zott volt az egyet­ér­tő vá­la­szok meg­osz­lá­sa, az át­lag­tól szá­mí­tott +3 és -2 in­ter­val­lum­ban osz­cil­lált.

6. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­nak leg­mar­kán­sabb hor­do­zói


A két táb­lá­zat alap­ján el­mond­hat­juk, hogy:
1. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik az ön­be­so­ro­lás­kor kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak ne­vez­ték ma­gu­kat.
2. A te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend hor­do­zói el­ső­sor­ban azok, akik szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tart­ják ma­gu­kat.
3. Na­gyon ér­de­kes az utol­só két cso­port, a sem­mi­lye­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók. ők leg­in­kább a be­azo­no­sí­tat­lan ér­ték­ren­dű­ek­kel fe­dik egy­mást. Ugyan­ak­kor a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is haj­la­nak mind a te­kin­tély­el­vű­ség, mind a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé, ami­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy he­te­ro­gén, be­lül to­vább ré­teg­ző­dő né­pes­sé­get al­kot­nak. En­nek pon­to­sí­tá­sát a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló ada­tok kis elem­szá­ma mi­att nem tud­tuk el­vé­gez­ni. Any­­nyi azon­ban az 5. és 6. táb­lá­zat­ból is ki­de­rül, hogy a sem­mi­lye­nek is, és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók is – bár foly­ton ér­vé­nyes, hogy nem kö­tőd­nek egyet­len „tisz­tán” el­kü­lö­nü­lő ér­ték­rend­hez sem – in­kább a te­kin­tély­el­vű­sé­get pre­zen­tá­ló ér­ték­íté­le­tek szim­pa­ti­zán­sai, va­gyis (ta­lán) in­kább te­kin­tély­el­vű­ek, mint de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok. S ez rész­ben bi­zo­nyít­ja, hogy ami­kor ér­té­kek­ről van szó, nin­csen „sem­mi­lyen” ér­ték­rend (va­gyis ab­szo­lút ér­ték­men­tes em­ber), eset­leg csak ve­gyes, ka­o­ti­kus, ami oda ve­zet, hogy hor­do­zói tény­leg nem tud­ják be­so­rol­ni ma­gu­kat. De nem szük­sé­ges, hogy ön­ma­guk de­fi­ni­ál­ják ma­gu­kat. Vég­ső so­ron úgy­is a po­li­ti­kai ér­ték­ori­en­tá­ci­ók­hoz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk so­rol­ja be őket, füg­get­le­nül at­tól, mi­nek tart­ják ma­gu­kat.
Vé­ge­ze­tül te­kint­sük meg, kik al­kot­ják:
– a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend bá­zi­sát ké­pe­ző, ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak és li­be­rá­lis­nak val­lók cso­port­ját;
– a te­kin­tély­el­vű po­li­ti­kai ér­ték­rend­ből épít­ke­ző, ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek tar­tók cso­port­ját;
– az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó­kat vagy más­kép­pen a be­azo­no­sí­tat­lan po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­e­ket al­ko­tó, sa­ját be­val­lá­suk sze­rint sem­mi­lyen po­li­ti­kai ér­ték­rend­del azo­no­sul­ni nem tu­dók és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók cso­port­ját.
Több­fé­le jel­lem­zőt is meg­vizs­gál­tunk, de a 7–9. táb­lá­zat­ban csak azo­kat kö­zöl­jük, ame­lyek sta­tisz­ti­kai ös­­sze­füg­gést mu­tat­tak a vizs­gált cso­por­tok­kal. A két jobb­ol­da­li osz­lop­ban lát­ha­tó kér­dést (Tag­ja-e va­la­me­lyik po­li­ti­kai párt­nak? Ki­re sza­va­zott az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon?) a po­li­ti­kai ér­ték­rend gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai kö­zé so­rol­juk, ezért tar­tot­tuk fon­tos­nak, hogy sze­re­pel­je­nek az elem­zés­ben.

7. táb­lá­zat. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zói (19%)


A ki­lenc­ve­nes évek arány­lag tisz­tán ki­kris­tá­lyo­so­dott de­mok­ra­ta és li­be­rá­lis po­li­ti­kai értékrendtí­pusához ké­pest a 2001-ben ös­­sze­ol­va­dó, ös­­sze­fo­nó­dó ér­ték­rend­ként meg­je­le­nő de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend kon­zer­va­tív és li­be­rá­lis hor­do­zói jel­lem­ző­i­ket te­kint­ve is kis­sé fe­le­má­sak. A kon­zer­va­tí­vok és li­be­rá­li­sok kö­zös vo­ná­sa a fér­fi­ak do­mi­nan­ci­á­ja, az, hogy több­sé­gük nem párt­tag és ugyan­csak több­sé­gük 1998-ban az MKP-ra ad­ta sza­va­za­tát. De eze­ken a kö­zös vo­ná­so­kon be­lül is – az el­ső, a fér­fi­do­mi­nan­cia ki­vé­te­lé­vel – he­te­ro­ge­ni­tás mu­tat­ko­zik: egy „zász­ló” alatt áll­nak a több­sé­gük­ben in­kább ál­ta­lá­nos is­ko­lát és szak­tan­in­té­ze­tet vég­zet­tek az érett­sé­gi­zet­tek­kel, va­la­mint az ös­­szes töb­bi cso­port­nál ma­ga­sabb arány­ban meg­je­le­nő egye­te­mi vég­zett­sé­gű­ek­kel. Igaz, hogy a kon­zer­va­tí­vok­nál és a li­be­rá­li­sok­nál is do­mi­nál a pár­ton­kí­vü­li­ség, de a li­be­rá­lis MKP-tagok há­rom­szor an­­nyi­an van­nak, mint a kon­zer­va­tív MKP-tagok. S bár a de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend hor­do­zó­i­nak mind­két „pó­lu­sa” több­sé­gé­ben az MKP-ra sza­va­zott, a kon­zer­va­tí­vok 8%-kal töb­ben sza­vaz­tak rá, s más pár­tot nem vá­lasz­tot­tak. A li­be­rá­li­sok az MKP mel­lett az SDK-ra is vok­sol­tak.

8. táb­lá­zat. A te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói (30%)


A vizs­gált mu­ta­tók sze­rint a te­kin­tély­el­vű ér­ték­rend hor­do­zói sem al­kot­nak ho­mo­gén egy­sé­get. Az ér­ték­rend két pil­lé­re a ma­gu­kat szo­ci­a­lis­tá­nak és nem­ze­ti­nek ne­ve­zők. A szo­ci­a­lis­ták in­kább a 35 év­nél idő­seb­bek és az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek kö­zül ke­rül­nek ki, s in­kább fér­fi­ak. A nem­ze­ti­ek ese­té­ben a kor nem ját­szik sze­re­pet, is­ko­lai vég­zett­sé­gük vi­szont ma­ga­sabb a szo­ci­a­lis­tá­ké­nál, s több kö­zöt­tük a nő – sőt, a nem­ze­ti­ek­nél női do­mi­nan­cia mu­tat­ko­zik. A nem­ze­ti­ek kö­zött két­szer annyi az MKP-tag, mint a szo­ci­a­lis­ták kö­zött, s töb­ben is sza­vaz­tak az MKP-ra. Ugyan­ak­kor a szo­ci­a­lis­ták­hoz ha­son­ló­an más pár­tok­ra is sza­vaz­tak.

9. táb­lá­zat. Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tók (51%)


Az egy­ér­tel­mű­en nem be­so­rol­ha­tó po­li­ti­kai ér­ték­ren­dű­ek, akik a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok má­sik nagy cso­port­ját al­kot­ják, nagy­részt azok­kal azo­no­sak, akik az ön­be­so­ro­lás­kor sem­mi­lyen­nek val­lot­ták ma­gu­kat, vagy nem tud­ták, ho­va is tar­toz­nak. Per­sze lát­tuk, hogy azért ez nem tel­je­sen igaz, hi­szen a te­kin­tély­el­vű ér­té­kek együt­te­se mint­ha kö­ze­lebb áll­na hoz­zá­juk. Po­li­ti­ka­i­lag te­hát ők sem tel­je­sen „érin­tet­le­nek”.
To­váb­bi ér­de­kes­sé­ge a sem­mi­lye­nek­nek és a ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók­nak, hogy bár az ér­ték­íté­le­tek­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­suk szint­jén ép­pen azért ke­rül­tek ugyan­ab­ba a nagy cso­port­ba, mert nincs kö­zös ne­ve­ző­jük, a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint még­is ho­mo­gé­neb­bek, mint a de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és a te­kin­tély­el­vű­ek, akik­nek pe­dig volt kö­zös ne­ve­ző­je, még­pe­dig a ha­son­ló po­li­ti­kai ér­ték­rend.
Vé­ge­ze­tül néz­zük, kik is ők? Lé­nye­ge­sen több köz­tük a nő, mint a fér­fi. Jel­lem­ző az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­ség (köz­tük ta­lál­ha­tó a leg­több ál­ta­lá­nos is­ko­lai vég­zett­sé­gű). Élet­ko­ru­kat te­kint­ve ugyan­úgy le­het­nek fi­a­ta­lok, mint kö­zép­ko­rú­ak vagy idő­seb­bek. Nagy több­sé­gük nem párt­tag, bár akad­nak köz­tük is MKP-tagok – a sem­mi­lye­nek 3%-a, azok kö­zül pe­dig, akik nem tud­ták ma­gu­kat po­li­ti­ka­i­lag be­azo­no­sí­ta­ni, 6%! A sem­mi­lye­nek kö­zül ke­ve­seb­ben vá­lasz­tot­ták az MKP-t, de mind­két cso­port szin­te azo­nos rész­arány­ban sza­va­zott más pár­tok­ra is; s ugyan­csak kis el­té­rés van a nem sza­va­zók há­nya­da kö­zött. Ez 15-17% kö­rül mo­zog, ami azt je­len­ti, hogy épp kö­zü­lük ke­rült ki a leg­több nem sza­va­zó (pon­to­sab­ban lásd a mel­lék­let 2. táb­lá­za­tát).

3.4. Konk­lú­zió

Ös­­sze­gez­zük hát az el­mon­dot­ta­kat. Ar­ra a kér­dés­re, hogy a ki­lenc­ve­nes évek­hez ké­pest 2001-re vál­to­zott-e a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa, a vá­lasz: igen. Az ada­tok­ból ki­ol­vas­ha­tó vál­to­zás több­irá­nyú:
1. Csök­kent a kon­zisz­tens, kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya, ez­zel egyi­de­jű­leg nö­ve­ke­dett az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek rész­ará­nya.
2. Nem mu­tat­ha­tó ki a ko­ráb­bi „tisz­ta” de­mok­ra­ta és „tisz­ta” li­be­rá­lis po­li­ti­kai ér­ték­rend, csak a ket­tő kom­bi­ná­ci­ó­ja. A de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend sú­lya csök­kent, a te­kin­tély­el­vűé pe­dig nö­ve­ke­dett.
3. Mind a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek­re, mind az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek­re jel­lem­ző az a je­len­ség, amit a ho­mo­gén he­te­ro­ge­ni­tás fo­gal­ma fed a leg­in­kább. Ez 2001-ben sok­kal erő­seb­ben je­lent­ke­zett, mint a ki­lenc­ve­nes évek­ben. Ar­ról van szó, hogy mind­két cso­por­ton be­lül lé­te­zik egy ren­de­ző elv, amely­nek alap­ján a vizs­gált né­pes­ség nagy­já­ból egyik fe­le az egyik cso­port­ba, má­sik fe­le pe­dig a má­sik cso­port­ba tar­to­zik, s eb­ből le­ve­zet­ve mind­két cso­port ho­mo­gén. A kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve a bi­zo­nyos konk­rét ér­ték­cso­por­tok irán­ti fo­gé­kony­ság. Az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek ren­de­ző el­ve pe­dig épp en­nek for­dí­tott­ja, va­gyis nem a kom­pakt ér­ték­ren­dek­kel, ha­nem a kü­lön­bö­ző ér­ték­cso­por­tok­ba tar­to­zó, te­hát egy­más­nak akár el­lent­mon­dó ér­té­kek­kel va­ló azo­no­su­lás. Ugyan­ak­kor a kom­pakt ér­ték­ren­dű­ek, va­la­mint az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek is ezen a konk­rét ren­de­ző el­ven túl na­gyon sok­fé­lé­nek, na­gyon he­te­ro­gén­nek mu­tat­koz­nak. S itt nem­csak ar­ra gon­do­lunk, hogy a kom­pakt ér­ték­ren­dű­e­ken be­lül van­nak de­mok­ra­ta-li­be­rá­li­sok és te­kin­tély­el­vű­ek, az egy­ér­tel­mű­en nem de­fi­ni­ál­ha­tó ér­ték­ren­dű­ek kö­zött pe­dig a te­kin­tély­elv fe­lé haj­lók, de­mok­ra­ta-li­be­rá­lis ér­ték­rend fe­lé haj­lók, kaotiku­sok és bi­zony­ta­la­nok – vagy ha úgy tet­szik, sem­mi­lye­nek és ma­gu­kat be­so­rol­ni nem tu­dók –; ha­nem ezek­nek a cso­por­tok­nak a sok­szí­nű­sé­gé­re, ame­lyet né­hány mu­ta­tó­val pró­bál­tunk il­luszt­rál­ni. En­nek a he­te­ro­ge­ni­tás­nak gya­kor­la­ti kö­vet­kez­mé­nye ér­dek­el­len­té­tek­ben nyil­vá­nul­hat meg.
A kö­vet­ke­ző kér­dés, hogy mit je­lent ez a he­te­ro­ge­ni­tás. Fo­ko­zó­dó ér­ték­za­vart? Az ér­té­kek vál­sá­gát? Anómiát? Vagy egy­sze­rű­en csak a vizs­gált né­pes­ség sok­szí­nű­sé­gét? Er­re a kér­dés­re a fen­ti ada­tok tük­ré­ben le­he­tet­len pon­tos és fe­le­lős­ség­tel­jes vá­laszt ad­ni. Egy do­log­ban va­gyunk csak biz­to­sak, hogy nem lé­te­zik egy és oszt­ha­tat­lan szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság, ha­nem sok­szí­nű sző­nyeg­ként ta­kar­juk be Szlo­vá­kia dé­li ré­szét. A töb­bi in­kább csak el­len­őr­zés­re vá­ró hi­po­té­zis. Mert bi­zo­nyá­ra van ér­ték­vál­ság és ér­ték­za­var is; a fő kér­dés vi­szont az, hogy ki­ket súlyt a leg­in­kább, s en­nek mi­lyen kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek a po­li­ti­kai iden­ti­tás ala­ku­lá­sa, s an­nak gya­kor­la­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sai (vá­lasz­tá­si haj­lan­dó­ság, mi­lyen pár­tot vá­lasz­ta­nak stb.) szem­pont­já­ból.
S van még egy kér­dés, amely ide­kí­ván­ko­zik. Meg­pró­bál­tunk ké­pet ad­ni ar­ról, ho­gyan ala­kult a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa a ki­lenc­ve­nes évek és 2001 kö­zött. Az­óta el­telt öt fon­tos év, amely­nek ese­mé­nyei ki­hat­hat­tak a po­li­ti­kai iden­ti­tás to­váb­bi ala­ku­lá­sá­ra. Ak­kor te­hát mi­lyen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok je­len­le­gi po­li­ti­kai iden­ti­tá­sa? Saj­nos, er­re a kér­dés­re egy­ál­ta­lán nem tu­dunk vá­la­szol­ni, mi­vel ilyen jel­le­gű ku­ta­tást 2001 óta nem vé­gez­tünk, a köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok pe­dig nem er­ről szól­nak. A kö­zel­jö­vő­ben azon­ban ta­lán mód nyí­lik majd egy komp­lex szlo­vá­ki­ai ma­gyar értékrend­ku­tatás­ra. Csak re­mény­ke­dünk, hogy en­nek szük­sé­ges­sé­gé­ről a tisz­telt ol­va­sót is si­ke­rült meg­győz­nünk.

4. Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka

Az ed­dig el­mon­dot­tak so­rán több he­lyen is je­lez­tünk, hogy a po­li­ti­ka­i­lag bi­zony­ta­la­no­kon kí­vül van­nak, akik tu­da­to­san el­uta­sít­ják a po­li­ti­kát (bár ró­luk is ki­de­rült, hogy azért ők sem tel­je­sen ér­ték­men­te­sek). írá­sunk utol­só ré­szé­ben ve­lük kü­lön sze­ret­nénk fog­lal­koz­ni. Már csak azért is, mert a 2006 ta­va­szán le­foly­ta­tott kva­li­ta­tív kutatá­sok­nak6 kö­szön­he­tő­en ró­luk egé­szen friss in­for­má­ci­ók áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re, ame­lyek új­fent bi­zo­nyít­ják, men­­nyi­re sok­ré­tű, bo­nyo­lult, ugyan­ak­kor komp­lex je­len­ség a po­li­ti­kai iden­ti­tás és an­nak há­rí­tá­sa.
A vizs­gá­la­ti ala­nyok ér­dek­lő­dé­sét a po­li­ti­ka iránt leg­in­kább szo­ci­á­lis hely­ze­tük, ko­ruk és is­ko­lá­zott­sá­guk ha­tá­roz­za meg, még­pe­dig a kö­vet­ke­ző­kép­pen:
– Mi­nél ros­­szabb a szo­ci­á­lis hely­ze­tük, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li őket a po­li­ti­ka (a mun­ka­nél­kü­li­e­ket ke­vés­bé, mint a gaz­da­sá­gi­lag ak­tí­va­kat vagy a nyug­dí­ja­so­kat).
– A fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat vagy az idő­seb­be­ket.
– Az is­ko­lá­zot­tab­ba­kat job­ban ér­dek­li, mint az ál­ta­lá­nos is­ko­lai, il­let­ve szak­tan­in­té­ze­ti vég­zett­sé­gű­e­ket.
Ezek a té­nye­zők kü­lön­bö­ző­kép­pen erő­sít­he­tik egy­mást. A leg­ros­­szabb kom­bi­ná­ció a mun­ka­nél­kü­li­ség, a fi­a­tal kor és az olyan lak­hely, ahol hos­­szú tá­von sem le­het mun­kát ta­lál­ni, mint pl. a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai ala­nyok ese­té­ben. őket a po­li­ti­ka egy­ál­ta­lán nem ér­dek­li.
Az ala­nyok ne­me ön­ma­gá­ban nem be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­kai ér­dek­lő­dést. Így a nők po­li­ti­kai ér­dek­lő­dé­se a fér­fi­a­ké­hoz ha­son­ló­an meg­osz­lik. A nők kö­zül leg­in­kább a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai, is­ko­lá­zot­tabb, dol­go­zó és kö­zép­ko­rú, il­let­ve idő­seb­bek fi­gye­lik a po­li­ti­kát. Leg­ke­vés­bé a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li nők, kö­zü­lük is a fi­a­ta­lok és az idő­seb­bek.
Az élet­kor be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést. Ál­ta­lá­ban el­mond­ha­tó, hogy a fi­a­ta­lab­ba­kat ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a kö­zép­ko­rú­a­kat és az idő­seb­be­ket. Az is­ko­lá­zot­tabb, még egye­te­mis­ta vagy már dol­go­zó fi­a­ta­lo­kat, fő­leg Nyu­gat-Szlo­vá­ki­á­ban job­ban ér­dek­li a po­li­ti­ka, mint a má­sik két ré­gió fi­a­tal­ja­it vagy a nyu­gat-szlo­vá­ki­ai ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű fi­a­ta­lo­kat.
A mun­ka­nél­kü­li­ség té­nye erő­sen be­fo­lyá­sol­ja a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dést, fő­leg Kö­zép- és Ke­let-Szlo­vá­ki­á­ban. Mi­nél hos­­szabb ide­je mun­ka­nél­kü­li va­la­ki, an­nál ke­vés­bé ér­dek­li a po­li­ti­ka. Leg­ke­vés­bé azon­ban a fi­a­tal mun­ka­nél­kü­li­e­ket ér­dek­li, akik­nek egy cso­port­ja a szü­lők és a tá­gabb kör­nye­zet sor­sá­ból ki­in­dul­va ki­lá­tás­ta­lan­nak lát­ja a hely­ze­tét, a má­sik cso­port pe­dig azon ügy­kö­dik, hogy el­me­hes­sen, el­me­ne­kül­hes­sen ezek­ről a tá­jak­ról, le­he­tő­leg kül­föld­re.
A ve­gyes csa­lád­ban élők po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét a fen­ti té­nye­zők be­fo­lyá­sol­ják. Te­hát ön­ma­gá­ban az, hogy va­la­ki ve­gyes csa­lád­ban él, nem ha­tá­roz­za meg egy­ér­tel­mű­en a po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­lő­dé­sét.
Kit és mi­ért nem ér­de­kel a po­li­ti­ka? Ha va­la­kit nem ér­de­kel a po­li­ti­ka, an­nak há­rom fő oka mu­tat­ko­zik:
1. Egy­sze­rű­en nem ér­dek­li (mert más dol­gok job­ban ér­dek­lik, pl. a ta­nu­lás, a ku­tyá­ja, a csa­lád­ja, a kert­je stb.). En­nek okán nem is fi­gye­li a tör­té­né­se­ket, s mi­vel nem fi­gye­li, nem is ér­ti. S mi­vel nem ér­ti, új­fent meg­erő­sö­dik ben­ne az az ér­zés, hogy a po­li­ti­ka át­lát­ha­tat­lan, nem ne­ki va­ló, ne­ki „ez ma­gas”. Ez leg­in­kább az is­ko­lá­zat­la­nab­bak egy ré­szé­re jel­lem­ző, kor­ra va­ló te­kin­tet nél­kül. Ami na­gyon ér­de­kes, hogy amen­­nyi­ben csak a man­i­feszt tar­tal­mak­ra kon­cent­rá­lunk, úgy tűn­het, hogy a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség eme oka in­kább a nők­re, s a leg­fi­a­ta­labb fér­fi­ak egy ré­szé­re ti­pi­kus. Ám a la­tens tar­tal­ma­kat vizs­gál­va ki­de­rül, hogy a kö­zép­ko­rú fér­fi­ak egy ré­szét is ez jel­lem­zi. A kü­lönb­ség csak ab­ban nyil­vá­nul meg, hogy a nők és a fi­a­tal, húsz év kö­rü­li fér­fi­ak ezt nyíl­tan meg­mond­ják, ez­zel szem­ben az en­nél idő­sebb fér­fi­ak más okok mö­gé rej­tik ezt az el­sőd­le­ges ma­gya­rá­za­tot. Mint­ha nem tar­ta­nák „fér­fi­as­nak”, hogy csak úgy ke­rek pe­rec be­vall­ják, hogy őket a po­li­ti­ka ön­ma­ga mi­att nem ér­dek­li, nem von­zó do­log szá­muk­ra.
2. Mert élet­hely­ze­té­ből adó­dó­an más, sze­rin­te lét­fon­tos­sá­gú kér­dé­sek­kel kell fog­lal­koz­nia, a po­li­ti­ka pe­dig nem lét­fon­tos­sá­gú. Ez leg­in­kább a mun­ka­nél­kü­li­ek­re jel­lem­ző. Egy ré­szük­nél azon­ban a ki­mon­dott ok mö­gött ki­mon­dat­la­nul ott rej­lik a meg­győ­ző­dés, hogy a po­li­ti­ka úgy­sem tud ne­kik se­gí­te­ni, sőt, nem is akar, s va­ló­já­ban ezért nem ér­dek­lőd­nek irán­ta. Ezek az em­be­rek ki­nyi­lat­koz­ta­tott po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­sé­gük el­le­né­re sok­kal tá­jé­ko­zot­tab­bak az elő­ző cso­port­nál, ami szin­tén jel­zi, hogy őket azért va­la­hol még­is ér­dek­li a po­li­ti­ka, csak már csa­lód­tak ben­ne, egy­faj­ta ön­vé­del­mi me­cha­niz­mus­ból ki­in­dul­va nem akar­nak ve­le to­vább fog­lal­koz­ni.
3. Mert a po­li­ti­ká­ban és a po­li­ti­ku­sok­ban nem le­het meg­bíz­ni. Ez a leg­gya­ko­ribb in­do­ka a po­li­ti­ka irán­ti kö­zöm­bös­ség­nek, il­let­ve az irán­ta va­ló el­len­sé­ges ér­zü­let­nek, mert olyan is elő­for­dul, fő­leg a fér­fi­ak kö­ré­ben, kor­ra és szo­ci­á­lis hely­zet­re va­ló te­kin­tet nél­kül. („Fél­re­ve­zet­nek, a po­li­ti­ka szín­ház, és a szín­ház nem ér­de­kel.”)
A fi­a­ta­lok egy ré­szé­re jel­lem­ző to­váb­bá egy tu­da­to­san ki­épí­tett po­li­ti­ka­el­le­nes ma­ga­tar­tás, ami a po­li­ti­ka ig­no­rá­lá­sá­val jár együt­t. En­nek nincs min­den eset­ben ide­o­ló­gi­ai alap­ja, in­kább egy­faj­ta da­cot, al­ter­na­tív, a fel­nőt­tek­től el­té­rő vi­sel­ke­dés­mó­dot akar ki­fe­jez­ni. Ezek a fi­a­ta­lok már a po­li­ti­ka szó hal­la­tán is úgy re­a­gál­nak, mint­ha tü­zes vas­hoz kel­le­ne nyúl­ni­uk.

Mel­lék­let

1. táb­lá­zat. A fel­so­rolt ér­ték­íté­le­tek­kel egyet­ér­tők rész­ará­nya a ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók kö­zött


2. táb­lá­zat. A ma­gu­kat kon­zer­va­tív­nak stb. tar­tók jel­lem­zői a vizs­gált mu­ta­tók sze­rint


 

Matus Éva – Sebő Beáta – Végh Annamária: A Bibliotheca Hungarica dokumentációs tevékenysége

1. Be­ve­ze­tés

Az 1989-es rend­szer­vál­tás után szü­le­tett meg a somor­jai nem­ze­ti­sé­gi ma­gyar könyv­tár, la­tin ne­vén Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca el­kép­ze­lé­se. A könyv­tár öt­let­gaz­dá­ja és meg­ala­pí­tó­ja Zal­abai Zsig­mond egye­te­mi oktató, iro­da­lom­kri­ti­kus és köz­író.
A könyv­tár tör­té­ne­té­ben je­len­tős mér­föld­kö­vet je­len­tett a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány lét­re­ho­zá­sa, me­lyet 1992. már­ci­us 27-én je­gyez­tek be. Az ala­pít­vá­nyi for­ma nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult az in­téz­mé­nye­sü­lés­hez. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fel­ada­ta egy hely­re ös­­sze­gyűj­te­ni a Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1918 óta ki­adott ma­gyar nyel­vű köny­ve­ket, fo­lyó­ira­to­kat, kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, a ma­gyar­ság írott do­ku­men­tu­ma­it és kul­tu­rá­lis éle­té­vel ös­­sze­füg­gő ada­ta­it.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­ma 1997. áp­ri­lis 7-i ülé­sén ha­tá­ro­za­tot fo­ga­dott el, mely­ben egyet­ért a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyé­nek, és a tu­laj­do­ná­ban le­vő mű­sza­ki esz­kö­zök át­adá­sá­ról a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet ré­szé­re. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet kö­te­le­zett­sé­get vál­lalt, hogy a gyűj­te­ményt to­vább­ra is Som­or­ján őr­zi, és az in­té­zet ke­re­té­ben egy önál­ló könyv­tá­ri és le­vél­tá­ri osz­tályt lé­te­sít Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca né­ven. A rész­leg igaz­ga­tó­ja Végh Lász­ló.

2. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca rész­le­gei, gyűj­tő­kö­re

2.1. Könyv­ál­lo­mány

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a 2005-ös év­ben 1566 kö­tet­tel gya­ra­po­dott, így a könyv­tár könyv­ál­lo­má­nya 2006 ja­nu­ár­já­ban el­ér­te a 16 222 kö­tetet. A könyv­ál­lo­mány ma­gá­ban fog­lal­ja a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca törzs­ál­lo­má­nyát, ké­zi­könyv­tá­rát és a Cse­ma­dok köz­pon­ti könyv­tá­rá­nak kö­te­te­it.
A törzs­ál­lo­mányt a (cse­h)s­zlováki­ai hun­garikák al­kot­ják (8783 kö­tet). Az ál­lo­mány ezen ré­szé­nek le­írá­sát tar­tal­maz­za a 2000 de­cem­be­ré­ben meg­je­lent két­kö­te­tes mű, A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar könyv­gyűj­te­mé­nyé­nek bib­li­og­rá­fi­á­ja (1918–2000). Az anyag (5026 kö­tet) szá­mí­tó­gé­pes fel­dol­go­zá­sa a CDS/ISIS könyv­tá­ri szoft­ver se­gít­sé­gé­vel ké­szült az ETO (Egy­sé­ges Ti­ze­des Osz­tá­lyo­zás) könyv­tá­ri bib­li­og­rá­fi­ai rend­szer sze­rint, a nem­zet­kö­zi szab­vá­nyos doku­men­tum­leírást (ISBD) al­kal­maz­va. A bib­li­og­rá­fia 3298 té­telt dol­goz fel, a fenn­ma­ra­dó csak­nem 2000 kö­tet má­sod­pél­dány, mely a könyv­tár rak­tá­rá­ban van el­he­lyez­ve. A je­len­le­gi könyv­tá­ri ál­lo­mány mint­egy fe­lét szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­zők mű­vei al­kot­ják.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ter­mést rep­re­zen­tá­ló törzs­ál­lo­mány­ban ös­­sze­sen 807 ki­adó ál­tal ki­adott könyv és idő­sza­ki ki­ad­vány ta­lál­ha­tó. A leg­több kö­te­tet a Ma­dách Könyv­ki­adó ki­ad­vá­nyai ké­pe­zik (684), to­váb­bá a Lil­i­um Aurum ál­tal ki­adott 362 ­könyv, ezt kö­ve­tik a Szlo­vák Pe­da­gó­gi­ai Könyv­ki­adó (319), a Kalligram (290) és a Nap Ki­adó (164) ter­mé­kei. A gyűj­te­mény­ben leg­na­gyobb szám­ban Tóth Lász­ló (100) mű­vei ta­lál­ha­tók, to­váb­bá Eg­ri Vik­tor (76), Konc­sol Lász­ló (68) és Fábry Zol­tán (61) kö­te­tei Az idő­sza­ki ki­ad­vány­ok kö­zül leg­több az is­ko­lai év­könyv és em­lék­könyv (286), to­váb­bá 129 nap­tár és 48 kü­lön­bö­ző év­könyv gya­ra­pít­ja a gyűj­te­ményt.
A 16 222 kö­te­tes tel­jes könyv­ál­lo­mány­ból mint­egy 4188 kö­tet al­kot­ja a ké­zi­könyv­tá­rat, amely ma­gá­ban fog­lal­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó vagy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ének ku­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges ma­gyar, cseh, szlo­vák és más ide­gen nyel­ve­ken meg­je­lent köny­ve­ket.
A ké­zi­könyv­tár­ban meg­ta­lál­ha­tók a hun­ga­ro­ló­gi­ai disz­cip­lí­nák mű­ve­lé­sé­hez szük­sé­ges:
– Le­xi­ko­nok: A Pal­las nagy le­xi­ko­na, Ré­vai nagy le­xi­ko­na; Ma­gyar le­xi­kon; Új ma­gyar le­xi­kon; Bri­tan­ni­ca Hun­gar­i­ca; Ma­gyar La­rousse; Encik­lo­pe­dia Sloven­ska; Encik­lo­pe­dia Hun­gar­i­ca; Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­te; Ka­to­li­kus le­xi­kon; Ma­gyar iro­dal­mi le­xi­kon; Új ma­gyar iro­dal­mi le­xi­kon; Nép­raj­zi le­xi­kon; Mű­vé­sze­ti le­xi­kon; Vi­lág­iro­dal­mi le­xi­kon; Sloven­ský biografický slovník (Szlo­vák élet­raj­zi szó­tár); Ma­gyar élet­raj­zi le­xi­kon; Film­le­xi­kon; Ze­nei le­xi­kon stb.
– Szó­tá­rak: Ma­gyar nyelv ér­tel­me­ző szó­tá­ra; Ma­gyar nyelv szó­tá­ra (Cuczor Gergely–Fogarasi Já­nos); Új ma­gyar táj­szó­tár; Súpis pami­a­tok na Sloven­sku (Szlo­vák mű­em­lék­szó­tár); Vlas­tived­ný slovník obcí na Sloven­sku (Szlo­vák hely­ség­név­szó­tár); An­gol–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–an­gol nagy­szó­tár; Cseh–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–cseh nagy­szó­tár; Szlo­vák–ma­gyar nagy­szó­tár; Ma­gyar–szlo­vák nagy­szó­tár; hely­ség­név-szó­tá­rak stb.
– Könyv­tár­tu­do­má­nyi ké­zi­köny­vek: Petrik Gé­za: Ma­gyar köny­vé­szet; Sző­ke Jó­zsef: A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja (1–4. köt.); Ré­gi ma­gyar­or­szá­gi nyom­tat­vá­nyok (1–3. kö­tet); B. Ná­dor Or­so­lya: A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű könyv­ki­adás bib­li­og­rá­fi­á­ja; Könyv­tá­ri fo­gal­mak kisszótára; Bib­li­ografia inoreèových kníh vydaných na území Sloven­s­ka (A Szlo­vá­kia te­rü­le­tén ki­adott más nyel­vű köny­vek bib­li­og­rá­fi­á­ja); Bib­li­ografia novín a èasopisov vychádza­jú­ci­ch na Sloven­sku (A Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott fo­lyó­irat­ok bib­li­og­rá­fi­á­ja); Rizn­er, ¼udovít V.: Bib­li­ografia písom­níct­va sloven­ského (A szlo­vák írás­be­li­ség bib­li­og­rá­fi­á­ja) stb.
– Egyéb ké­zi­köny­vek: Mű­velt­ség könyv­tá­ra (1–10 köt.); Domanovszky Sán­dor: Ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te; Ma­gyar kó­dex (1–5. köt.); Nagy Iván: Ma­gyar­or­szág csa­lád­jai; Borovszky Sa­mu: Ma­gyar­or­szág vár­me­gyéi és vá­ro­sai stb.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca Ala­pít­vány gon­doz­ta a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Iro­dá­já­nak le­vél­tá­rát és egy­ko­ri könyv­tá­rá­nak mint­egy 2000 kö­te­tes gyűj­te­mé­nyét. A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet igaz­ga­tó­ja, Tóth Kár­oly 1997. au­gusz­tus 21-én szer­ző­dést kö­tött a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tár­sa­dal­mi és Köz­mű­ve­lő­dé­si Szö­vet­ség – Cse­ma­dok el­nö­ké­vel, Ko­lár Pé­ter­rel a Cse­ma­dok tu­laj­do­nát ké­pe­ző tel­jes könyv­gyűj­te­mény és le­vél­tá­ri anyag meg­őr­zé­sé­ről, ke­ze­lé­sé­ről és fel­dol­go­zá­sá­ról. A szer­ző­dés ér­tel­mé­ben a Cse­ma­dok tu­laj­do­no­si jo­gai a fent jel­zett könyv- és le­vél­tá­ri anyag­gal kap­cso­la­to­san érin­tet­le­nek ma­rad­nak.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet könyv­tá­ra és le­vél­tá­ra, a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca do­ku­men­tá­ci­ós te­vé­keny­sé­gé­nek fő cél­ja a könyv­tár gyűj­tő­kö­ré­be tar­to­zó Szlo­vá­ki­á­ban meg­je­le­nő ma­gyar nyel­vű ki­ad­vány­ok be­szer­zé­se és fel­dol­go­zá­sa.

2.2. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­lyó­irat­tá­ra

Gyűj­te­mé­nyünk­ben az 1918–1945 kö­zöt­ti idő­szak­ból 89 szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat, és az 1949-től nap­ja­in­kig ter­je­dő kor­szak­ból pe­dig 298 köz­pon­ti és re­gi­o­ná­lis saj­tó­ter­mék ta­lál­ha­tó.

2.2.1. Fo­lyó­irat­ok 1918–1945 kö­zött

Az 1918-as ál­lam­for­du­la­tot kö­ve­tő el­ső évek­ben Cseh­szlo­vá­ki­á­ban az ad­di­gi ma­gyar saj­tó na­gyobb ré­szét, fő­leg a ma­gya­ro­sí­tás­ban részt vett la­po­kat meg­szün­tet­ték, de 1921–1922-től az új la­pok ala­pí­tá­sa már na­gyobb ne­héz­sé­gek nél­kül tör­tént. 1918 és 1938 kö­zött – a kár­pát­al­jai ma­gyar saj­tót is be­le­szá­mít­va – csak­nem 700 volt a re­giszt­rált la­pok szá­ma, me­lyek alap­ve­tő ré­te­gét a po­li­ti­kai la­pok al­kot­ták (Prá­gai Ma­gyar Hír­lap). Na­gyobb ré­szük az anya­gi el­lá­tat­lan­ság és a szak­ér­te­lem hi­á­nya mi­att rö­vid éle­tű volt. A ha­tó­sá­gok a ki­sebb­sé­gi saj­tót diszk­ri­mi­na­tív mó­don cen­zú­ráz­ták, s gya­ko­ri volt az el­kob­zás és lap­be­til­tás. A szlo­vák ál­lam­ban (1939–1944) a ma­gyar nyel­vű saj­tó erő­sen meg­fo­gyat­ko­zott, en­nek oka a ma­gyar la­kos­ság szá­má­nak csök­ke­né­se, más­részt a saj­tó­sza­bad­ság meg­szű­né­se és az irá­nyí­tott saj­tó­rend­szer be­ve­ze­té­se volt.
A gyűj­te­mény­be 2005 év vé­gé­ig 89 fo­lyó­irat tar­to­zott. Ezek kö­zül né­hány: Apol­lo, Ba­rá­ti Szó, Es­te, Es­ti Új­ság, Fel­sőc­sal­lóköz, Fel­vi­dé­ki Ma­gyar Hír­lap, A Föld Né­pe, Gaz­da­sá­gi Szem­le, Gömör-Kishont, Gömör, Gömöri Egyet­ér­tés, Gömöri Kurir, Gömöri La­pok, Gömöri Új­ság, Hír­adó, A Jö­vő, Kas­sai Nap­ló, Kas­sai Új­ság, Ké­pes Hét, Ki­sebb­ség­vé­de­lem, Ko­runk, Lát­ha­tár, Ma­gyar Al­bum, Ma­gyar Di­ák­szem­le, Ma­gyar Fi­gye­lő, Ma­gyar Hír­lap, Ma­gyar Írás, Ma­gyar Mi­ner­va, Ma­gyar Mun­kás, Ma­gyar Nap, Ma­gyar Nép­lap, Ma­gyar Szem­le, Ma­gyar Ta­ní­tó, Ma­gyar Tan­ügy, Ma­gyar Új­ság, A Mi La­punk, A Nap, Nem­ze­ti Ki­sebb­sé­gek, Nem­ze­ti Kul­tú­ra, Nö­vény­vi­lág, Nyi­travárm­egye, Olaj­ág, Prá­gai Ma­gyar Hír­lap, A Reg­gel, Ri­ma­völ­gye, Sar­ló és Ka­la­pács, Somor­ja és Vi­dé­ke, Szín­há­zi Új­ság, Szloven­szkói Szín­há­zi Élet, Szö­vet­ke­ze­ti Új­ság, Szűz Má­ria Új Vi­rá­gos Kert­je, Tá­bor­tűz, Tát­ra, Tor­nal­jai Új­ság, Tu­rul, Tűz, Új Élet, Új Hí­rek, Új Ma­gyar Muse­um, Új Szó (az Új Kul­tú­ra fo­lyó­ira­ta 1932-ből), Ve­tés.
Az 1945-ig meg­je­lent szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok gyűj­te­mé­nye a tel­jes év­fo­lya­mo­kat és lap­szá­mo­kat il­le­tő­en saj­nos hi­á­nyos. Ezek be­szer­zé­se na­gyon ne­héz, fő­leg ha­gya­té­kok ré­vén ke­rül­nek a gyűj­te­mény­be. Így pél­dá­ul a ri­ma­szom­ba­ti Wal­len­tínyi csa­lád ha­gya­té­ká­ból (Győry De­zső családjának anyai ága) ke­rült a fo­lyó­irat­tár­ba egy na­gyon ér­té­kes gyűj­te­mény (a Gömör cí­mű he­ti­lap 1922–1944 kö­zött meg­je­le­nő év­fo­lya­ma­i­ból 205 lap­szám, a Prá­gai Ma­gyar Hír­lap cí­mű na­pi­lap 1922–1935 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 522 lap­szám, a Ma­gyar Új­ság cí­mű na­pi­lap 1927– 1938 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 326 lap­szám és a Kas­sai Nap­ló 1926–1928 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­ma­i­ból 83 lap­szám). A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (Masaryk Aka­dé­mia) fo­lyó­ira­tá­nak a Ma­gyar Fi­gye­lő­nek min­den meg­je­lent szá­ma meg­ta­lál­ha­tó könyv­tá­runk­ban. A Ma­gyar Írás cí­mű iro­dal­mi, mű­vé­sze­ti, tár­sa­dal­mi, kri­ti­kai fo­lyó­irat 1932–1937 kö­zöt­ti tel­jes év­fo­lya­mai, a Ma­gyar Ta­ní­tó 1923–1925 kö­zöt­ti tel­jes év­fo­lya­mai és a Somor­ja és Vi­dé­ke cí­mű he­ti­lap 1928–1937 kö­zött meg­je­lent va­la­men­­nyi szá­ma (fény­má­so­lat­ban) a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll.

2.2.2. Fo­lyó­irat­ok 1945 után

A po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi fel­té­te­lek a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság jog­fosz­tott­sá­ga mi­att csak 1948 vé­gén te­rem­tőd­tek meg a ma­gyar saj­tó ki­adá­sá­ra, majd fo­ko­za­to­san a ki­sebb­sé­gi saj­tó­rend­szer ki­épí­té­sé­re. A ki­sebb­sé­gi saj­tó ki­adá­sá­ban a po­li­ti­kai szer­ve­ket nem a nagy­vo­na­lú­ság ve­zet­te, ha­nem a kor­lá­to­zás szán­dé­ka. Az el­ső ma­gyar saj­tó­ter­mék, mely a ma­gyar­kér­dés po­li­ti­kai ren­de­zé­se alap­ján lá­tott nap­vi­lá­got az Új Szó volt. Az 1949–1989 kö­zött meg­je­lent köz­pon­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok szin­te tel­jes gyűj­te­mé­nye meg­ta­lál­ha­tó a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­lyó­irat­tá­rá­ban. Ez an­nak is kö­szön­he­tő, hogy az 1990-es évek ele­jén a meg­szűnt vagy meg­szün­te­tett la­pok szer­kesz­tő­sé­ge­i­nek könyv­tá­ra a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca gon­do­zá­sá­ba ke­rült (Hét, Nő, Sza­bad Föld­mű­ves, Tá­bor­tűz, Kis Épí­tő). Ez jó pél­da an­nak il­luszt­rá­lá­sá­ra, hogy a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca mi­lyen hasz­nos, ér­ték­men­tő sze­re­pet tu­dott be­töl­te­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés éle­té­ben.
Az ál­lo­mány­ban 298 fo­lyó­irat ta­lál­ha­tó. Eb­ből az 1989 előtt meg­je­len­tek: Acél­toll, A Mi Fa­lunk, Al­ko­tó If­jú­ság, Ara­tá­si Hír­adó, Ba­rát­nő, Bú­za­ka­lász, Csal­ló­köz, Cse­ma­dok Hír­adó, Di­ák­szem­mel, Di­ák­tü­kör, Dol­go­zó Nő, Dunatáj, Ér­sek­új­vá­ri Új­ság, Fák­lya, Győ­zel­mes Út, Ha­la­dás, Hét, He­ti Hír­la­punk, Iro­dal­mi Szem­le, Kál­vi­nis­ta Szem­le, Kis Épí­tő, Lá­tó, Len­dü­let, Lodi­ar – Ha­jó­épí­tő, Nép­mű­ve­lés, Nő, Pi­o­ní­rok Lap­ja, Sza­bad Föld­mű­ves, Szov­jet­ba­rát, Szo­ci­a­lis­ta Ne­ve­lés, Szü­lők Hang­ja, Tá­bor­tűz, Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom, Tu­do­mány és Tech­ni­ka, Új If­jú­ság, Új Szó, Va­sár­nap, Zemp­lé­ni Szó.
1989 után gyö­ke­res vál­to­zá­sok tör­tén­tek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar lap­ki­adás­ban is. A kom­mu­nis­ta párt ide­o­ló­gi­ai be­fo­lyá­sa, valamint a ko­ráb­bi ta­bu­té­mák meg­szűn­tek. Új la­pok is in­dul­tak (A Hó­nap, A Vas­ka­pu, Alistáli Ér­te­sí­tő, Arany­lab­da, Ate­lier, Az Én Új­sá­gom, Ba­kai Hír­nök, Ba­log­fal­vai Hír­mon­dó, Bátorkeszi Alap, Bód­vavöl­gye, Bod­rog­kö­zi Hír­nök, Bol­tos, Búsi Hír­mon­dó, Cas­trum Novum, Cet­li, Cser­kész, Csil­lag­fény, Csu­sza­re­sze­lő, De­á­ki, Dé­li Hír­lap, Di­ák, Dunasz­er­da­he­lyi Hír­nök, Dunatáj, Együtt­élés Hír­mon­dó, Élet Slád­kovièovón, Éle­tünk, Ér­de­kes Új­ság, Ez­red­for­du­ló, Fel­sőszeli Hír­mon­dó, Fény, Fény­su­gár, Fi­gye­lő, Fir­ka, Folkhíradó, For­cas, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, Fran­co, Galán­tai Új­ság, Garamköves­di Es­ti Hír­lap, Gé­ni­usz, Gló­busz, Gömöri Hír­mon­dó, Gömörország, Haj­rá, Ha­rang­szó, Hele, Helme­ci Mé­cses, Helme­ci Új­ság, Ifi, Hí­re­ink, Hit­köz­sé­gi Hír­adó, Honti La­pok, Is­ko­la­tü­kör, Izé, Jó Gaz­da, Jó Pa­ló­cok, Jó­kai Szó, KJK Hír­adó, Kalligram, Kas­sai Fó­rum, Ka­ted­ra, Ke­le­ti Láng, Ke­le­ti Nap­ló, Ke­le­ti Új­ság, Ké­pes Csa­lá­di Lap, Keszi Kis­bí­ró, Ko­má­ro­mi La­pok, Köz­igaz­ga­tás, Kraj­cár, Kré­ta­por, Ku­lis­­szák, Ku­po­la, Le­he­tő­ség, Lo­son­ci Phoenix, Mai Lap, MIÉSZ Hír­adó, MKDM Hír­adó, Mo­ni­tor, Nagyfödéme­si Lá­tó­ha­tár, Nagymác­sé­di Köz­löny, Nagyölved, Nap, Nóg­rá­di Szó, Ócsai Köz­löny, Okoska, Ös­vény, Pár­kány és Vi­dé­ke, Pe­da­gó­gus, Par­la­men­ti Nap­ló, Press­in­for­m, Pul­zus, Ref­lex, Re­for­má­tus Új­ság, Re­mény, Rik­kancs, Rozs­nyói Fu­tár, Rozs­nyói Új­ság, Sár­ga Sza­már, Somor­ja és Vi­dé­ke, Sza­bad Új­ság, Sza­bad Ka­pa­ci­tás, Sza­bad Pol­gár, Sza­lkai Hír­mon­dó, Szan­dokán, Széc­si Szó, Sző­gyéni Hír­mon­dó, Sző­rös Kő, Tar­dosked­di Hír­mon­dó, Ti­sza­vi­rág, Tor­nal­ja és Vi­dé­ke, Toll­for­ga­tó, Tü­csök, Tüs­ke, Tűz­né­zés, Udvar­di Új­ság, Új Garamvöl­gye, Új Nő, Új Út, Ungi Táj, Várhosszúréti Hír­mon­dó, Vá­sár­úti Hír­vi­vő, Zselízi Hír­mon­dó, Zsigár­di Új­ság), azon­ban gaz­da­sá­gi meg­szo­rí­tá­sok mi­att az or­szá­gos ter­jesz­té­sű la­pok kö­zül szá­mos a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pé­re vagy meg­szűnt (pl. Nap), vagy he­ti­lap­ból hav­i­lap­pá ala­kult át (pl. He­ti Ifi – Ifi), il­let­ve meg­vál­to­zott né­ven je­lent meg (pl. Sza­bad Föld­mű­ves – Sza­bad Föld­mű­ves Új­ság – Sza­bad Új­ság, Nő – Új Nő).
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó fo­lyó­irat­tár ál­lo­má­nyá­ról nyújt át­te­kin­tést a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 2002-ben meg­je­lent ki­ad­vá­nya: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar folyói­rat­gyűjteményének ka­ta­ló­gu­sa (1918–2002). A ka­ta­ló­gust a könyv­tár mun­ka­tár­sai fo­lya­ma­to­san frissítik.
A (Cseh)szlovákiában ki­adott ma­gyar nyel­vű fo­lyó­irat­okon kí­vül meg­ta­lál­ha­tó a könyv­tár­ban a ma­gyar iro­da­lom ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz szük­sé­ges több mint 130 ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat tö­re­dé­kes vagy tel­jes év­fo­lya­ma­i­nak pél­dá­nyai is. Így pél­dá­ul a gyűj­te­mény ré­szét ké­pe­zi a Kor­társ, a Nagy­vi­lág, az Új For­rás, az Új Írás, a Je­len­kor, a Pa­lóc­föld, a Moz­gó Vi­lág, az Éle­tünk, a Tisza­táj, a For­rás, a Va­ló­ság, a Lá­tó­ha­tár és az Al­föld cí­mű iro­dal­mi fo­lyó­irat­ok, 1960–1980-as évek­ben meg­je­lent év­fo­lya­mai. A ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel és a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal fog­lal­ko­zó ma­gyar­or­szá­gi tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat­ok tel­jes év­fo­lya­mai is a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak (Ré­gió, Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, Ma­gyar Ki­sebb­ség, Nyel­vünk és Kul­tú­ránk, Hun­ga­ro­ló­gi­ai Ér­te­sí­tő, Pro Minori­tate, Szá­za­dok, Ko­runk, Li­mes, Tör­té­nel­mi Szem­le, Hon­is­me­ret, His­tó­ria stb.). Egy ado­má­nyo­zás ré­vén ér­té­kes anyag gaz­da­gít­ja a könyv­tá­rat: a Bu­da­pes­ti Szem­le 1863–1914 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­mai, va­la­mint az Aka­dé­mi­ai Ér­te­sí­tő 1866–1917 kö­zött meg­je­lent év­fo­lya­mai, me­lyek ere­de­ti­leg a po­zso­nyi ki­rá­lyi fő­gim­ná­zi­um ta­ná­ri könyv­tá­rá­nak ré­szét ké­pez­ték.
A gyűj­te­mény­be tar­to­zik még 18 szlo­vák tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat (pl. His­tó­ria, His­torická revue, Rom­bo­id, Sloven­ské poh¾ady, OS Fó­rum obèianskej spoloènos­ti), va­la­mint a Szlo­vá­ki­á­ban meg­je­le­nő nem­ze­ti­sé­gi (len­gyel, orosz, ru­szin, cseh) ki­ad­vány­ok (20).

2.3. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­tó­ar­chí­vu­ma

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szin­te meg­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve rend­sze­res gyűj­tő­mun­ká­val ala­kít­ja ki fo­tó­ar­chí­vu­mát is. Meg­bíz­ta – el­ső­sor­ban – a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­ira­tok fo­tó­ri­por­te­re­it, hogy ké­szít­se­nek fel­vé­te­le­ket a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­mi, tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai élet ese­mé­nye­i­ről a könyv­tár fo­tó­gyűj­te­mé­nye szá­má­ra. Ez a gyűj­te­mény az is­mert saj­tó­fo­tó­sok (Gyö­ke­res Györ­gy, Prik­ler Lász­ló, So­mo­gyi Ti­bor, Dö­mö­tör Ede, Fo­gas Fe­renc és Gör­föl Je­nő) mun­ká­i­ból idá­ig több mint 2200 fény­ké­pet tar­tal­maz. Ér­té­kes ré­szét ké­pe­zi e gyűj­te­mény­nek az 1990-es évek vé­gén Gör­föl Je­nő ál­tal ké­szí­tett 70 szlo­vá­ki­ai ma­gyar írót áb­rá­zo­ló 249 szí­nes port­ré­fel­vé­tel, mely­nek di­gi­ta­li­zált vál­to­za­ta CD-n is meg­ta­lál­ha­tó. To­váb­bá a fo­tó­ar­chí­vum ré­szét ké­pe­zi még az 1960–1980-as évek­ben ké­szült, mint­egy 300 fény­kép­ből ál­ló kol­lek­ció (Prandl Sán­dor, Fo­gas Fe­renc és Gyö­ke­res Györ­gy mun­kái) szlo­vá­ki­ai ma­gyar írók­ról, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­ről.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca fo­tó­ar­chí­vu­mát prog­ram­sze­rű­en gya­ra­pít­ja a fel­vi­dé­ki ma­gyar mű­em­lé­kek és em­lék­he­lyek je­len­le­gi ál­la­po­tát áb­rá­zo­ló ké­pek do­ku­men­tá­lá­sá­val is. Az 1848–1849-es ma­gyar for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc em­lék­he­lye­i­ről 58 doku­men­tum­felvétel, a po­zso­nyi mű­em­lé­kek­ről 29 fel­vé­tel, to­váb­bá a csal­ló­kö­zi kö­zép­ko­ri temp­lo­mok­ról mint­egy 100 szí­nes fény­kép (Görföl Je­nő mun­kái) ké­szült. A gyűj­te­mény je­len­tős ré­szét ké­pe­zi a Pran­dl Sán­dor ha­gya­té­ká­ból szár­ma­zó több mint 10 000 fény­kép, Gyö­ke­res Györ­gy 2000 fény­ké­pe, va­la­mint az utób­bi más­fél év­ti­zed tör­té­né­se­it do­ku­men­tá­ló sa­ját fo­tó­gyűj­te­mény (7000). A fo­tó­ar­chí­vum fény­ké­pe­it rend­sze­re­sen fel­hasz­nál­ják az egyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat­ok szer­kesz­tő­sé­gei, az em­lék­he­lyek­ről ké­szült nagy­mé­re­tű szí­nes fo­tó­kat pe­dig több ha­zai és kül­föl­di ki­ál­lí­tá­son, kon­fe­ren­ci­án is be­mu­tat­ta a könyv­tár.

2.4. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca do­ku­men­tum­tá­rá­nak fon­tos ré­szét ké­pe­zi a mint­egy 3200 ré­gi és mai ké­pes­lap. Szlo­vá­ki­ai ké­pes­lap­bör­zé­ken és ma­gán­gyűj­tők­től be­sze­rez­ve bő­vül fo­lya­ma­to­san a gyűj­te­mény, amely el­ső­sor­ban Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vá­ro­sai és köz­sé­gei ál­la­po­tá­nak 1918 utá­ni vál­to­zá­sa­it do­ku­men­tál­ja, és igyek­szik be­sze­rez­ni a Szlo­vá­kia te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó ma­gyar jel­le­gű mű­em­lé­ke­ket, tör­té­nel­mi em­lék­he­lye­ket áb­rá­zo­ló ké­pes­la­po­kat. A hely­tör­té­ne­ti ku­ta­tás szem­pont­já­ból fon­tos do­ku­men­tá­ció az ez idá­ig mint­egy 100 szlo­vá­ki­ai vá­ros­ról és köz­ség­ről ta­lál­ha­tó gyűj­te­mény (Ér­sek­új­vár, Kas­sa, Ko­má­rom, Po­zsony, Somor­ja stb.). Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból a leg­ér­té­ke­seb­bek a fel­vi­dé­ki hon­véd­em­lék­mű­ve­ket (Sel­mec­bá­nya, Kas­sa, Nagysal­ló, Lő­cse) áb­rá­zo­ló ré­gi ké­pes­lap­ok, az ér­sek­új­vá­ri és lo­son­ci Kos­suth-szo­bor­ról ké­szült, a po­zso­nyi Pe­tő­fi-szob­rot, a mil­len­ni­u­mi em­lék­mű­ve­ket (Dé­vény, Nyi­tra, Mun­kács), a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net fel­vi­dé­ki em­lék­he­lye­it áb­rá­zo­ló ké­pes­lap­ok.

2.5. Egyéb gyűj­te­mé­nyek a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca egyéb gyűj­te­mé­nyei: hang­ar­chí­vum (150 hang­ka­zet­ta), CD-gyűj­te­mény (159), vi­de­o­ka­zet­ták (106), pla­ká­tok (226), nap­tá­rak (43), va­la­mint a szak­dol­go­zat­ok (98) gyűj­te­mé­nye.
A Szlo­vák Rá­dió ma­gyar adá­sa év­ti­ze­dek óta rend­sze­re­sen ké­szít iro­dal­mi és pub­li­cisz­ti­kai mű­so­ro­kat, me­lyek ke­re­té­ben meg­szó­lal­tat­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar író­kat és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­ge­ket. Mi­vel a szer­kesz­tő­ség meg­fe­le­lő hang­sza­lag hi­á­nyá­ban ar­chi­vá­lá­si gon­dok­kal küzd, a rög­zí­tett hang­anyag tá­ro­lá­sa gyak­ran ve­szély­be ke­rül. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a szer­kesz­tők­kel együtt­mű­köd­ve olyan prog­ra­mot in­dí­tott el, amely­nek cél­ja meg­men­te­ni az utó­kor szá­má­ra ezt a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból ér­té­kes do­ku­men­tum­anya­got. Ezért ki­ala­kí­tott és fo­lya­ma­to­san bő­vít egy olyan hang­ar­chí­vu­mot, mely­ben már ez idá­ig si­ke­rült el­ké­szí­te­ni és pon­tos szá­mí­tó­gé­pes jegy­zék se­gít­sé­gé­vel kön­­nyen ku­tat­ha­tó­vá ten­ni a 150 egy­órás hang­ka­zet­tán rög­zí­tett anya­got. A gyűj­te­mény­ben az 1960-as évek vé­gé­től 2000 vé­gé­ig kü­lön­bö­ző al­ka­lom­mal ké­szült hang­fel­vé­tel ta­lál­ha­tó 150 szlo­vá­ki­ai ma­gyar író­val, to­váb­bá több ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés, szer­kesz­tői és ki­adói mű­hely­ta­lál­ko­zó, kon­fe­ren­ci­ák, szín­há­zi év­for­du­lók stb. al­kal­má­ból ké­szült hang­anyag. Az írók kö­zül a leg­több­ször Duba Gyu­la, Ozs­vald Ár­pád, Tő­zsér Ár­pád, Tur­czel La­jos, Tóth Lász­ló, Zs. Nagy La­jos, Zal­abai Zsig­mond, Konc­sol Lász­ló, Cselényi Lász­ló, Gren­del La­jos, Dé­nes Györ­gy és Hizs­nyai Zol­tán sze­re­pel a hang­sza­lag­okon.
A Come­nius Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­ke és a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca 2003 ok­tó­be­ré­ben meg­ál­la­po­dást kö­tött, hogy a po­zso­nyi ma­gyar tan­szék tu­laj­do­ná­ban lé­vő nyelv­já­rá­si hangarchívum meg­men­tés, meg­őr­zés és köz­kinc­­csé té­tel cél­já­ból a Fó­rum In­té­zet Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és adat­tá­rá­ban ke­rül el­he­lye­zés­re. A nyelv­já­rá­si szö­veg­gyűj­te­mény a tan­szé­ken az 1960-as évek­től az 1980-as évek ele­jé­ig Si­ma Fe­renc docens ve­ze­té­sé­vel fel­gyűj­tött nyelv­já­rá­si anya­got tar­tal­maz­za, mint­egy 120 mag­ne­to­fon­sza­la­gon.
A CD-gyűj­te­mény­ben meg­ta­lál­ha­tók a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vé­sze­ti együt­te­sek és szó­lis­ták ka­zet­tái, le­me­zei, CD-i (Híd veg­yeskar, Somor­ja; FIRESZ Kó­rus: Tégy, Uram, en­gem ál­dás­sá; Zob­o­ral­ja – Zsérei női veg­yeskar stb.), en­cik­lo­pé­di­ák, le­xi­ko­nok, szó­tá­rak di­gi­tá­lis vál­to­za­tai.
A vi­de­o­ka­zet­ta-gyűj­te­mény nagy ré­szét a Du­na Te­le­ví­zió ál­tal ki­adott ka­zet­ták al­kot­ják (Rend­ha­gyó tör­té­ne­lem­óra; Hun­garia Lit­ter­a­ta 1–7.; Ma­gyar tör­té­nel­mi arc­kép­csar­nok; Hej, hej he­lyes­írás!).

2.6. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kisny­omtatványtára

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kisny­omtatványtára fel­öle­li a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szel­le­mi-mű­vé­sze­ti éle­té­vel kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mo­kat. A könyv­tár gyűj­te­mé­nyé­ben kép­ző­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tá­sok­ról szó­ló ka­ta­ló­gu­sok (pl. Du­na Men­ti Mú­ze­um, Csal­ló­kö­zi Mú­ze­um, Kor­társ Ma­gyar Ga­lé­ria, Nóg­rá­di Ga­lé­ria stb.), szín­há­zak mű­sor­fü­ze­tei, va­la­mint kü­lön­bö­ző kul­tu­rá­lis ese­mé­nyek­kel kap­cso­la­tos meg­hí­vók és ér­te­sí­tők (pl. Duna­men­ti Ta­vasz, Gom­ba­szö­gi Or­szá­gos Dal- és Tánc­ün­ne­pély, Zselízi Or­szá­gos Nép­mű­vé­sze­ti Fesz­ti­vál, Czuc­zor Ger­gely Na­pok, Ka­zin­czy Nyelv­mű­ve­lő Na­pok, Ko­dály Na­pok, Jó­kai Na­pok, a Vám­béry Pol­gá­ri Tár­su­lás ren­dez­vé­nyei stb.) ta­lál­ha­tók. A fel­dol­go­zott kis­nyom­tat­vá­nyok szá­ma el­éri az ötez­ret.

2.7. Ha­gya­té­kok a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ál­lo­má­nyát egyé­ni ha­gya­té­kok is gaz­da­gít­ják.

2.7.1. Fel­dol­go­zott ha­gya­té­kok

Győry (Wal­len­tínyi) De­zső (köl­tő, író, pub­li­cis­ta) ha­gya­té­ka a Wal­len­tínyi Er­zsé­bet ál­tal ös­­sze­gyűj­tött le­ve­lek­ből áll. A le­ve­lek alap­ján nyo­mon kö­vet­he­tő az író pá­lya­fu­tá­sa, köny­vei szü­le­té­sé­nek, meg­je­len­te­té­sé­nek és fo­gad­ta­tá­sá­nak kö­rül­mé­nyei. A ha­gya­ték­ban ta­lál­ha­tó ké­pes­lap­ok kö­zött ér­té­kes szá­zad ele­ji fo­tók és bé­lye­gek is van­nak. Meg­ta­lál­ha­tók to­váb­bá azok az új­ság­cik­kek, ame­lyek Győry De­zső sze­rep­lé­se­i­vel, köny­ve­i­nek kri­ti­ká­i­val fog­lal­koz­nak (180 cikk). A 6 le­vél­tá­ri do­boz­nyi anyag­ból és a 143 könyv­ből ál­ló ha­gya­ték a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re áll. A köny­vek­ből 54 pél­dány de­di­kált az író csa­lád­tag­jai ré­szé­re.
Ungváry Fe­renc (ren­de­ző, szí­nész, pub­li­cis­ta) ha­gya­té­ká­ban meg­ta­lál­ha­tó a Po­zso­nyi Vá­ro­si Szín­ház tör­té­ne­te 1900–1938 kö­zött, 10 szín­ház­zal kap­cso­la­tos írá­sa (pl. Tal­ló­zás a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szí­né­szet múlt­já­ból), 12 a rá­dió tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó mun­ká­ja, 137 hang­já­ték (pl. A rá­dió be­mon­dót ke­res), 9 könyv. Ha­gya­té­ka sze­mé­lyes le­ve­le­ket, ké­pes­la­po­kat (61 db Újházy Nu­si fér­jé­hez, Ungváry Fe­renc­hez írt le­vél, 31 db Ungváry Fe­renc édes­any­já­tól ka­pott le­vél), 20 hang­le­mezt, 6 hang­sza­la­got (me­lye­ken Újházy Nu­si éne­kel), 150 kot­tát, 26 csa­lá­di fény­ké­pet, sze­mé­lyes ira­to­kat, ok­má­nyo­kat és szám­lá­kat is tar­tal­maz.
Pran­dl Sán­dor (fo­tó­ri­por­ter) ha­gya­té­kát 1999-ben vá­sá­rol­ta meg a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca a fo­tog­rá­fus fi­á­tól. A gaz­dag gyűj­te­mény 6500 fe­ke­te-fe­hér fény­ké­pet és 4000 szí­nes dia­fel­vé­telt tar­tal­maz. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar kul­tu­rá­lis élet tör­té­ne­te ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak fon­tos do­ku­men­tu­ma­it ké­pe­zik a fény­kép­gyűj­te­mény da­rab­jai. Több száz kép ta­lál­ha­tó az 1970–1980-as évek nép­mű­vé­sze­ti fesz­ti­vál­jai (Gom­ba­szög, Zselíz, Ko­dály Na­pok stb.) min­den év­fo­lya­má­ról. Szám­ta­lan fény­kép ké­szült a fel­lé­pő mű­vé­sze­ti cso­por­tok­ról, to­váb­bá nagy­szá­mú port­ré az is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek­ről, írók­ról, mű­ve­lő­dés­szer­ve­zők­ről, nép­mű­ve­lők­ről. A dia­fel­vé­te­lek kö­zül a leg­ér­té­ke­sebb az 1980-as évek­ben fo­tó­zott anyag, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­jak nép­vi­se­le­te­it mu­tat­ja be (me­lyek egy ré­sze meg­je­lent a Jó­kai Mária–Méry Mar­git: Szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­vi­se­le­tek cí­mű könyv­ben), va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú mű­em­lé­kek­ről, em­lék­he­lyek­ről ké­szült több száz fel­vé­tel.
Hal­tenberg­er In­ce (Incze Bé­la) (kul­tú­ra­szer­ve­ző, pub­li­cis­ta) könyv­tá­rá­ból 247 köny­vet örö­kö­se, lá­nya, Szabóné Hal­tenberg­er Kin­ga aján­dé­ko­zott a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv­tá­rá­nak 2000 jú­ni­u­sá­ban. A köny­vek kö­zül több mint 100 kö­tet a könyv­tár törzs­ál­lo­má­nyát gaz­da­gí­tot­ta az 1920–1930 kö­zött meg­je­lent ér­té­kes szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vek­kel. A töb­bi mun­ka a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca kéz­irat­tá­rá­nak fon­tos ré­szét ké­pe­zi, mi­vel Hal­tenberg­er In­ce ki­tű­nő szak­könyv­tá­rá­ban meg­ta­lál­ha­tó szin­te min­den fon­tos mun­ka az 1920–1930-as évek ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi és szo­ci­og­rá­fi­ai mű­ve­i­ből.
Krivosik Ist­ván (dip­lo­ma­ta, szín­ház­igaz­ga­tó, egye­te­mi oktató) könyv­tá­runk­nak 172 köny­vet ado­má­nyo­zott (fő­leg az 1950–1980-as évek szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­ad­vá­nyai), va­la­mint a Ter­mé­szet és Tár­sa­da­lom cí­mű fo­lyó­irat több év­fo­lya­mát.
Jan­ics Kál­mán (tör­té­nész, pub­li­cis­ta, or­vos) ha­gya­té­ka (411 könyv) 2004 jú­li­u­sá­ban ke­rült a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­ba.
Pet­ne­házy Fe­renc (köl­tő, mű­for­dí­tó) ha­gya­té­ka 2003 feb­ru­ár­já­ban, Kas­sá­ról ke­rült a könyv­tár­ba (164 könyv).
Sza­lat­nai Re­zső (kri­ti­kus, iro­da­lom­tör­té­nész, író) ha­gya­té­kát Sza­lat­nai R. Ju­dit ado­má­nyoz­ta 2003 feb­ru­ár­já­ban a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak. A gaz­dag gyűj­te­mény 339 könyv­ből és 157 fo­lyó­irat­ból (Ma­gyar Új­ság, Ma­gyar Hír­lap, Es­ti Új­ság, A Hét, Nő, Ma­gyar Tan­ügy stb.) áll. A könyv­tár­nak ado­má­nyo­zott könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mény, va­la­mint az új­ság­ki­vá­gás­ok tel­jes fel­dol­go­zá­sá­val 2004 szep­tem­be­ré­ben bib­li­og­rá­fia ké­szült.
Sipos Győ­ző (mű­for­dí­tó) könyv­tá­rá­ból 165 köny­vet ado­má­nyo­zott fe­le­sé­ge a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak 1999 őszén. A könyv­gyűj­te­mény je­len­tős ré­szét a 20. szá­zad el­ső ne­gye­dé­ből va­ló Re­mek­írók ké­pes könyv­tá­ra-so­ro­zat te­szi ki.

2.7.2. Fel­dol­go­zás­ra vá­ró ha­gya­té­kok

Je­len­leg Gyö­nyör Jó­zsef és Zal­abai Zsig­mond ha­gya­té­ká­nak rend­sze­re­zé­se és fel­dol­go­zá­sa fo­lyik.
Zal­abai Zsig­mond (egye­te­mi ad­junk­tus, iro­da­lom­kri­ti­kus) 35 le­vél­tá­ri do­boz­ból ál­ló ha­gya­té­ká­nak leg­na­gyobb ré­szét (18 do­boz) a Fel­vi­dé­ki uta­zás cí­mű vers­gyűj­te­mény­ének kéz­ira­ta ké­pe­zi, amely a hon­fog­la­lás ko­rá­tól kezd­ve a 20. szá­zad vé­gé­ig meg­je­lent szlo­vá­ki­ai vo­nat­ko­zá­sú, ma­gyar nyel­ven író­dott vagy ma­gyar szer­zők tol­lá­ból szár­ma­zó vers­szö­ve­ge­ket tar­tal­maz­za. A Zal­abai ál­tal ké­szí­tett egye­te­mi se­géd­anyag­ok, elő­adá­sok és jegy­ze­tek 10 le­vél­tá­ri do­boz ter­je­del­mű­ek. A ha­zai imád­ság­fé­le (Kas­sák La­jos és szü­lő­föld­je) cí­mű ös­­sze­ál­lí­tás kéz­ira­ta 2 le­vél­tá­ri do­boz.
Gyö­nyör Jó­zsef (po­li­to­ló­gus, köz­író, jo­gász, jog­tör­té­nész) ha­gya­té­ká­hoz 517 könyv, va­la­mint 26 le­vél­tá­ri do­boz­nyi irat­gyűj­te­mény tar­to­zik. Az irat­gyűj­te­mény fő­leg a Nem­ze­ti­sé­gi Tit­kár­sá­gon vég­zett 1968–1983 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­ge so­rán ke­let­ke­zett, sok­ré­tű hát­tér­anya­got, elem­zé­se­ket, ta­nul­má­nya­i­nak kéz­ira­ta­it ma­gá­ban fog­la­ló és a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos fon­tos do­ku­men­tu­mo­kat tar­tal­maz­za.

2.8. Le­vél- és kéz­irat­tár

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca le­vél- és kéz­irat­tá­ra a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság éle­té­vel kap­cso­la­tos le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mo­kat, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­kai pár­tok, tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis és egyéb szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek irat­anya­ga­it, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek, írók, mű­vé­szek le­ve­le­zé­sét tar­tal­maz­za.
A le­vél­tár ál­lo­má­nyát 3 nagy irat­gyűj­te­mény ké­pe­zi. A leg­na­gyobb a Cse­ma­dok 1949–1990 kö­zöt­ti idő­sza­kát kép­vi­se­lő do­ku­men­tum­gyűj­te­mény, to­váb­bá a Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak 1969–1991 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­gé­nek do­ku­men­tá­ci­ó­ja, va­la­mint az 1990-ben meg­ala­kult szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok (Ma­gyar Pol­gá­ri Párt, Együtt­élés Po­li­ti­kai Moz­ga­lom) köz­pon­ti irat­tá­rá­nak do­ku­men­tu­mai.

2.8.1. A Cse­ma­dok do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nye

A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca vál­lal­ta az 1990-es évek kö­ze­pén sú­lyos anya­gi hely­zet­be ke­rült Cse­ma­dok köz­pon­ti irat­tá­rá­nak gon­do­zá­sát. 1996-ban kez­dő­dött el a szin­te tel­je­sen ren­de­zet­len, mint­egy 60 fo­lyó­mé­ter­nyi le­vél­tá­ri anyag Som­or­já­ra köl­töz­te­té­se és fo­lya­ma­tos fel­dol­go­zá­sa. A Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap Le­vél­tá­ri Kol­lé­gi­u­má­nak pá­lyá­za­ti tá­mo­ga­tá­sá­val 1996 őszén meg­kez­dőd­he­tett a do­ku­men­tum­gyűj­te­mény alap­lel­tá­rá­nak el­ké­szí­té­se. Az az­óta is fo­lya­ma­to­san vég­zett le­vél­tá­ri rend­sze­re­ző mun­ka ered­mé­nye­ként je­len­tős elő­re­lé­pés tör­tént az irat­gyűj­te­mény ku­tat­ha­tó­vá té­te­le te­rén, mely nagy­ban hoz­zá­já­rul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek ku­ta­tá­sá­hoz, se­gí­ti a Cse­ma­dok tör­té­ne­té­nek meg­írá­sá­ra vál­lal­ko­zók mun­ká­ját, for­rás­gyűj­te­mé­nyek ki­adá­sát, va­la­mint tör­té­nel­mi kro­no­ló­gi­ák ké­szí­té­sé­hez szol­gál ér­té­kes ada­lé­kok­kal.
A Cse­ma­dok-irat­gyűj­te­mény le­vél­tá­ri do­bo­zok­ba ren­de­zett anya­gá­nak az alap­lel­tá­ra a kö­vet­ke­ző:
1. az Or­szá­gos Köz­gyű­lé­sek ira­tai 1949–1997 (11 do­boz, 31 cso­mó);
2. az Or­szá­gos Vá­laszt­mány (köz­pon­ti bi­zott­ság) ira­tai 1951–1989 (13 do­boz, 79 cso­mó);
3. az Or­szá­gos Vá­laszt­mány (köz­pon­ti bi­zott­ság) el­nök­sé­ge ülé­se­i­nek anya­gai 1949–1990 (34 do­boz, 50 cso­mó);
4. a Cse­ma­dok he­lyi szer­ve­ze­tei év­zá­ró tag­gyű­lé­se­i­nek jegy­ző­köny­vei 1960–1990 (28 do­boz, 40 cso­mó);
5. a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Tit­kár­sá­gá­nak sze­mély­ze­ti ira­tai (ká­der­lap­ok) 1949–1974 (7 do­boz, 342 irat);
6. a Cse­ma­dok tit­kár­sá­gá­nak ve­gyes anya­gai 1950–1990 (18 do­boz, 92 cso­mó): iro­da­lom­nép­sze­rű­sí­tő mun­ka, klub­moz­ga­lom, ének­ka­ri moz­ga­lom, Ko­dály Na­pok, Ka­zin­czy Nyelv­mű­ve­lő Na­pok, Fábry Zol­tán Iro­dal­mi és Kul­tu­rá­lis Na­pok, Szőt­tes, a Hét ki­adá­sá­val kap­cso­la­tos anya­gok, mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ve­tél­ke­dők;
7. or­szá­gos ren­dez­vé­nyek irat­anya­gai: Gom­ba­szö­gi Dal- és Tánc­ün­ne­pély 1960–1989 (14 do­boz), Zselízi Or­szá­gos Nép­mű­vé­sze­ti Fesz­ti­vál 1961–1991 (16 do­boz), Ta­va­szi szél vi­zet áraszt nép­ze­nei ve­tél­ke­dő 1970–1989 (8 do­boz).
A Cse­ma­dok le­vél­tá­rá­nak ku­ta­tá­sát se­gí­ti a szer­ve­zet 1949–1959 kö­zöt­ti kor­sza­ká­ról ké­szült 800 té­telt tar­tal­ma­zó saj­tó­bib­li­og­rá­fia, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ko­ra­be­li fo­lyó­irat­ok­ban meg­je­lent, a Cse­ma­dok te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló írá­so­kat tar­tal­maz­za.

2.8.2. A Szlo­vák Kor­mány Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csá­nak do­ku­men­tá­ci­ó­ja

A Szlo­vák Szo­ci­a­lis­ta Köz­tár­sa­ság Nem­ze­ti­sé­gi Ta­ná­csát (Rada vlády SSR pre národ­nos­ti) 1969. feb­ru­ár 14-én hoz­ták lét­re. A Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács a kor­mány ta­nács­adó, kez­de­mé­nye­ző és ko­or­di­ná­ci­ós szer­ve volt nem­ze­ti­sé­gi ügyek­ben. A Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács 1969. áp­ri­lis 22. és 1991. ja­nu­ár 24. kö­zött 35 al­ka­lom­mal ülé­se­zett, és ös­­sze­sen 153 ügy­ira­tot (je­len­tést, el­len­őr­ző je­len­tést, be­szá­mo­lót, in­for­má­ci­ót) vi­ta­tott meg. Ezek fő­leg a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­sal és kul­tú­rá­val, az óvo­dák, ill. az alap- és kö­zép­is­ko­lák hely­ze­té­vel, a pe­da­gó­gus­kép­zés­sel, a kö­zép­is­ko­lai és egye­te­mi fel­vé­te­lik nem­ze­ti­sé­gi szem­pont­ból ér­té­kel­he­tő ered­mé­nye­i­vel, a Cse­ma­dok­kal, a nyelv­hasz­ná­lat­tal, a dél-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok prob­lé­má­i­val, a könyv- és fo­lyó­irat-el­lá­tás­sal, a nép­szám­lá­lás­ok ered­mé­nye­i­nek elem­zé­sé­vel, a ki­sebb­sé­gek szo­ci­á­lis hely­ze­té­vel, a nem­ze­ti­sé­gi saj­tó­val, a szín­há­zak­kal, va­la­mint a tu­do­má­nyos ku­ta­tás­sal fog­lal­koz­tak. Az ügy­irat­ok ter­mé­sze­te­sen a ma­gya­ron kí­vül a ru­tén és az uk­rán ki­sebb­ség prob­lé­má­it is tag­lal­ták.
A több mint 10 000 gé­pelt ol­dalt ki­te­vő do­ku­men­tá­ció a kö­vet­ke­ző té­ma­kö­rök sze­rint van rend­sze­rez­ve:
1. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács ülé­se­i­ről ké­szí­tett fel­jegy­zé­sek, jegy­ző­köny­vek;
2. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács ülé­se­in meg­tár­gyalt ügy­irat­ok és a na­pi­rend­re tű­zött 153 ügy­ira­ton kí­vül a meg­tár­gya­lá­suk­kal kap­cso­la­tos egyéb do­ku­men­tá­ció (ál­lás­fog­la­lás­ok, meg­jegy­zé­sek, sta­tisz­ti­kák);
3. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács tit­kár­sá­gá­nak le­ve­le­zé­se és egyéb be­ik­ta­tott ira­tai 1968–1978 kö­zött;
4. a tit­kár­ság ál­tal ké­szí­tett je­len­té­sek, in­for­má­ci­ók és egyéb ügy­irat­ok fő­leg a kor­mány el­nö­ke, al­el­nö­kei, va­la­mint a párt­köz­pont ré­szé­re;
5. az 1961., 1970., 1980. és az 1991. évi nép­szám­lá­lás­ok do­ku­men­tu­mai (kér­dő­ívek, nem­ze­ti­sé­gi ada­tok stb.);
6. a tit­kár­ság ál­tal szer­kesz­tett és ki­adott Infor­maèný bul­le­tin 10 szá­ma;
7. a nem­ze­ti­sé­gek hely­ze­tét sza­bá­lyo­zó jo­gi nor­mák, kor­mány­ha­tá­ro­za­tok, párt­ha­tá­ro­zat­ok gyűj­te­mé­nye (1952–1991);
8. a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács sta­tú­tu­mai, a tit­kár­ság mun­ka­ter­vei;
9. az 1969-ben lé­te­sí­tett szak­bi­zott­ság­ok (ok­ta­tá­si, kul­tu­rá­lis és köz­gaz­da­sá­gi) ira­tai;
10. a nem­ze­ti­sé­gi tör­vé­nye­ket elő­ké­szí­tő 1969. évi körtvé­lye­si és Mora­vanyi kon­fe­ren­ci­ák do­ku­men­tu­mai, ta­nul­má­nyok;
11. a Szlo­vák Nem­ze­ti Ta­nács nem­ze­ti­sé­gi bi­zott­sá­gá­nak (1968–1970) ügy­ira­tai;
12. a „har­minc­hár­mak” be­ad­vá­nya 1989-ben és a ve­le kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok ;
13. a nyelv­kér­dés­sel, a nyelv­hasz­ná­lat­tal, a hely­ség­ne­vek prob­lé­má­já­val fog­lal­ko­zó do­ku­men­tu­mok (1970–1982);
az 1990-ben el­fo­ga­dott nyelv­tör­vény elő­ké­szí­té­sé­nek és tár­gya­lá­sá­nak do­ku­men­tu­mai;
15. ve­gyes ira­tok 1968-ból;
16. a Szlo­vák Terv­hi­va­tal je­len­té­sei, elem­zé­sei, ill. ta­nul­má­nyok (1967–1975) Dél-Szlo­vá­kia gaz­da­sá­gi hely­ze­té­ről;
17. a nem­ze­ti­sé­gi kul­tú­rá­val kap­cso­la­tos do­ku­men­tu­mok (ma­gyar té­vé­adás, kul­tu­rá­lis egyez­mé­nyek, könyv- és új­ság­be­ho­za­tal, szín­ház, Matesz, Thália stb.);
18. a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó do­ku­men­tu­mok (mi­nisz­té­ri­u­mi je­len­té­sek, egye­te­mi fel­vé­te­lik ered­mé­nyei stb.);
19. az 1990-ben (Var­ga Sán­dor mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes hi­va­ta­li ide­je alat­t) ké­szült nem­ze­ti­sé­gi tit­kár­sá­gi do­ku­men­tu­mok.
A töb­bi anyag je­len­leg is fel­dol­go­zás, rend­sze­re­zés alatt áll.
A Cse­ma­dok és a Nem­ze­ti­sé­gi Ta­nács le­vél­tá­ri anya­ga­i­hoz szer­ve­sen kap­cso­ló­dik két is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­ség, Sza­bó Re­zső és Var­ga Sán­dor ál­tal a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ré­szé­re ado­má­nyo­zott sze­mé­lyes irat­gyűj­te­mény.
Sza­bó Re­zső (jo­gász, par­la­men­ti kép­vi­se­lő, pub­li­cis­ta) irat­gyűj­te­mé­nye 20 le­vél­tá­ri do­boz­ból áll, amely tar­tal­maz­za az 1960-as évek vé­gén szü­le­tett leg­fon­to­sabb nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kai do­ku­men­tu­mo­kat, az 1990-es évek nem­ze­ti­sé­gi tör­vény­ja­vas­la­ta­it, szá­mos elem­zést, hát­tér­anya­got és a kü­lön­bö­ző tiszt­sé­gei so­rán ös­­sze­gyűj­tött ér­té­kes do­ku­men­tu­mo­kat. A do­ku­men­tum­gyűj­te­mény tar­tal­má­ról szó­ló 20 ol­da­las rész­le­tes jegy­zék kü­lön gyűj­te­mény­ként áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re.
Var­ga Sán­dor (le­vél­tá­ros, tu­do­má­nyos ku­ta­tó) 1968–1970 kö­zött a Cse­ma­dok ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­je volt. Mun­kás­sá­gá­nak e kor­sza­kát do­ku­men­tá­ló, 10 le­vél­tá­ri do­boz­nyi ren­de­zett irat­anya­gát ado­má­nyoz­ta a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icá­nak.

2.8.3. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar pár­tok ira­tai

A Ma­gyar Pol­gá­ri Párt 1989–1998 kö­zöt­ti te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló irat­tár 50 le­vél­tá­ri do­bozt tölt meg, mind­egyik do­boz­ban meg­ta­lál­ha­tó az egyes ira­tok jegy­zé­ke. A do­ku­men­tum­gyűj­te­mény­ben meg­ta­lál­ha­tók a párt alap­sza­bá­lyai; a prog­ram­jai; az egyes köz­gyű­lé­sek irat­anya­ga; az 1990., 1992., és 1994. évi or­szá­gos és ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­sok do­ku­men­tu­mai; a tör­vény­ja­vas­lat­ok; a párt ha­zai és nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ta­i­nak do­ku­men­tu­mai; a le­ve­le­zés; a kü­lön­bö­ző ál­lás­fog­la­lás­ok és pe­tí­ci­ók; stb. Az Együtt­élés irat­tá­ra lel­tá­rá­nak el­ké­szí­té­se fo­lya­mat­ban van.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar po­li­ti­ka 1990–2000 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek ta­nul­má­nyo­zá­sá­hoz hasz­nos se­gít­sé­gül szol­gál­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar par­la­men­ti kép­vi­se­lők ál­tal a könyv­tár­nak ado­má­nyo­zott par­la­men­ti jegy­ző­köny­vek. A könyv­tár­ban meg­ta­lál­ha­tó a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Nem­ze­ti Ta­ná­csa 1990–1998 kö­zöt­ti ülé­se­i­nek 363 jegy­ző­köny­ve, va­la­mint a Cseh és Szlo­vák Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság Szö­vet­sé­gi Gyű­lé­sé­nek 1989–1992 kö­zöt­ti ülé­se­i­nek 163 jegy­ző­köny­ve. Ezen kí­vül a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság tör­vény­tá­rá­nak (Zbierka zákonov) 1990–2000 kö­zöt­ti év­fo­lya­mai is ren­del­ke­zés­re áll­nak.

3. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca te­vé­keny­sé­ge

Fenn­ál­lá­sa óta a könyv­tár fo­lya­ma­to­san sok­ré­tű köz­hasz­nú in­for­má­ci­ós szol­gál­ta­tá­so­kat is el­lát. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca je­len­leg 3 fő­ál­lá­sú al­kal­ma­zott mel­lett 2 ál­lan­dó rész­mun­ka­idő­ben fog­lal­koz­ta­tott sze­mély se­gít­sé­gé­vel mű­kö­dik. Nyá­ron 1-1 he­tet fő­is­ko­lai vagy egyetemi hallgatók is be­se­gí­te­nek a könyv­tár­ban fo­lyó mun­kák­ba.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca az ál­la­mi könyv­tá­rak­kal el­len­tét­ben nem köl­csön­könyv­tár, ha­nem ku­ta­tó­könyv­tár. Meg­fe­le­lő inf­rast­ruk­tú­rá­val áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re: szá­mí­tó­gép-, szken­ner- és inter­nethasználat, fény­má­so­lá­si le­he­tő­ség. Gyűj­te­mé­nyét egy­re na­gyobb szám­ban hasz­nál­ják fel a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­tét fel­dol­go­zó ku­ta­tók. A ké­zi­könyv­tár, a könyv­ál­lo­mány, a fo­lyó­irat­tár nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­gek­kel rend­sze­re­sen él­nek a po­zso­nyi, a nyi­trai és a ko­má­ro­mi egye­tem oktatói és hall­ga­tói. A kü­lön­bö­ző té­mák­hoz (iro­da­lom, nem­ze­ti­sé­gi kér­dés, hely­tör­té­net, saj­tó stb.) nyúj­tott in­for­má­ci­ó­kért cse­ré­be az egye­te­mi hall­ga­tók el­hoz­zák az el­ké­szült szak­dol­go­za­tuk egy pél­dá­nyát, amel­­lyel to­váb­bi se­gít­sé­get tud­nak nyúj­ta­ni a té­ma iránt ér­dek­lő­dők­nek. Így fo­lya­ma­to­san gya­rap­szik a könyv­tár szak­dol­go­zat-gyűj­te­mé­nye, amely­ben je­len­leg 98 kü­lön­bö­ző té­ma áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re (pl. Fábry Zol­tán és az Iro­dal­mi Szem­le, Szlo­vák tá­jak és em­be­rek Mik­száth mű­ve­i­ben, Táj­sza­vak Kémén­dről, Az Új Szó nyelv­he­lyes­sé­gi és he­lyes­írá­si kér­dé­sei, If­jú­sá­gi lap­ja­ink nyelv­hasz­ná­la­tá­ról, A szen­ci ö-ző nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni le­írá­sa, Há­rom csal­ló­kö­zi fa­lu – Nyáras­d, Padány, Alistál – le­xi­kai nyelv­at­la­sza, Nyelv­tör­vény­konf­lik­tus ki­ala­ku­lá­sa, Két­nyel­vű­ség Szen­cen, Ki­sebb­sé­gi ma­gyar gyer­mek­iro­da­lom Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 1945–90, Fel­ső-Csal­ló­köz iro­dal­mi ha­gyo­má­nyai, Kód­vál­tás a két vi­lág­há­bo­rú köz­ti cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó nyel­vé­ben, A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­ki­adás bib­li­og­rá­fi­á­ja 1918–1944, A Szőt­tes Ka­ma­ra Nép­tánc­e­gyüttes tör­té­ne­te és sze­re­pe a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis éle­té­ben).
A Cse­ma­dok 1999-ben ün­ne­pel­te meg­ala­ku­lá­sá­nak 50. év­for­du­ló­ját, mely­nek al­kal­má­ból szá­mos pub­li­ká­ció lá­tott nap­vi­lá­got. Jó néhány el­ké­szí­té­sé­hez nyúj­tott se­gít­sé­get kü­lön­bö­ző he­lyi szer­ve­zet tör­té­ne­tét ku­ta­tók szá­má­ra a Bib­lio­the­ca Hun­ga­r­i­ca le­vél­tá­ra. Több év­for­du­lós ki­ál­lí­tás és ki­ad­vány ös­­sze­ál­lí­tá­sá­hoz köl­csön­zött do­ku­men­tu­mo­kat és bo­csá­tot­ta azo­kat a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re.
A könyv­tár na­gyon sok hely­tör­té­ne­ti, re­gi­o­ná­lis és ös­­szeg­ző ki­ad­vány lét­re­jöt­té­ben volt a ku­ta­tók se­gít­sé­gé­re (pl. Presin­szky La­jos: Fel­ső-csal­ló­kö­zi arc­kép­csar­nok; uő: Múl­tunk­ról a je­len­nek – fe­je­ze­tek Lég tör­té­ne­té­ből; uő.: Mit hagy­tak ránk a szá­za­dok – Nagy­szar­va; uő: Somor­ja tör­té­nel­mi ol­va­só­könyv; Gör­föl Jenő–Limpár Pé­ter: „Pa­csir­ta­szót hal­lok megin­t”; uők: Víz, víz, víz, víz – az 1965-ös csal­ló­kö­zi ár­víz pub­li­cisz­ti­kai és szép­iro­dal­mi anya­gai; Tóth Lász­ló [sz­erk.]: A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te 1918–1998). A könyv­tár a ku­ta­tók igé­nyei sze­rint, sze­mé­lye­sen, de akár e-mai­len, te­le­fo­non, fa­xon is nyújt in­for­má­ci­ót, kül­di a kért do­ku­men­tu­mo­kat.
In­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat to­váb­bá a szlo­vá­ki­ai ma­gyar, de a ma­gyar­or­szá­gi, a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság ügye­i­vel fog­lal­ko­zó in­téz­mé­nyek­nek is. Jó kap­cso­la­tot tart fenn Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­rü­le­te­i­nek könyv­tá­ra­i­val, és ma­gyar­or­szá­gi könyv­tá­rak­kal (pl. Kis­fa­ludy Kár­oly Me­gyei Könyv­tár Győr, Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Bu­da­pest), in­téz­mé­nyek­kel (Te­le­ki Lász­ló In­té­zet, Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­la).
Évek óta szak­mai és anya­gi tá­mo­ga­tást nyújt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­lák di­ák­jai szá­má­ra ren­de­zett tör­té­nel­mi és iro­dal­mi té­má­jú ve­tél­ke­dők szer­ve­ző­i­nek. Társ­ren­de­ző­je a 2006-ban im­már ti­ze­dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett szlo­vá­ki­ai ma­gyar hely­tör­té­né­szek szak­mai ta­lál­ko­zó­já­nak (Udvard), va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zép­is­ko­lás­ok ré­szé­re ki­írt Múlt­idé­ző elnevezésű tör­té­nel­mi ve­tél­ke­dő­nek.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca mű­kö­dé­sé­hez el­en­ged­he­tet­len az ál­lan­dó ál­lo­mány­gya­ra­pí­tás és -fel­dol­go­zás. Mun­ka­tár­sa­ink a ki­adók és a ter­jesz­tők pros­pek­tu­sa­i­ból tá­jé­ko­zód­hat­nak az újon­nan meg­je­lent ki­ad­vány­ok­ról. Az egyes ki­adók (Ma­dách, Kalligram, Lil­i­um Aurum, KT Ki­adó) kö­te­les pél­dány­ként kül­de­nek 1-2 kö­te­tet az újon­nan meg­je­lent ki­ad­vá­nya­ik­ból. A peri­odikumok kö­zül né­há­nyat (pl. Új Szó, Csal­ló­köz) aján­dék­ként kap, és né­me­lyet (pl. Kalligram) éves elő­fi­ze­tés­sel sze­rez be a könyv­tár. A szor­ti­men­tk­ereskedelem­ben már nem el­ér­he­tő, de a könyv­tá­ri gyűj­te­mény­ből hi­ány­zó vagy idő­köz­ben el­ve­szett do­ku­men­tu­mok be­szer­zé­sé­re az an­tik­vár­ke­res­ke­de­lem ad le­he­tő­sé­get. Ér­té­kes ki­ad­vány­ok­hoz jut a könyv­tár ma­gán­sze­mé­lyek, in­téz­mé­nyek ál­tal el­adás­ra vagy aján­dék cí­mén fel­aján­lott gyűj­te­mé­nyek­ből. Az új meg­je­le­né­sű pub­li­ká­ci­ó­kat egyes szer­zők (pl. Konc­sol Lász­ló) sze­mé­lye­sen, de­di­kál­va ado­má­nyoz­zák a könyv­tár­nak az utó­kor szá­má­ra tör­té­nő meg­őr­zés ér­de­ké­ben. A könyv­tár mun­ka­tár­sai igye­kez­nek részt ven­ni a könyv­be­mu­ta­tó­kon, ahol a szer­zők­kel a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szá­má­ra de­di­kál­tat­ják a be­mu­ta­tott kö­te­tet. Szá­mos in­téz­mény aján­dék­ba kül­di az ál­ta­la meg­je­len­te­tett ki­ad­vá­nyo­kat (pl. is­ko­lai év­köny­vek).
A könyv­tár sa­ját elő­ál­lí­tás­sal, fény­má­so­lás­sal is ki­egé­szí­ti az ál­lo­má­nyát, fő­leg olyan do­ku­men­tu­mok ese­té­ben, ame­lyek a gyűj­tő­kör szem­pont­já­ból alap­ve­tő­en fon­to­sak, de ere­de­ti pél­dány­ban nem sze­rez­he­tők be. Ál­lo­mány­gya­ra­pí­tás cse­re­part­ne­rek, könyv­tá­ri kap­cso­la­tok se­gít­sé­gé­vel is fo­lyik. 1999-ben a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca szer­ve­zé­si­leg nagy­ban hoz­zá­já­rult a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Könyv­tá­ros­ok Egye­sü­le­té­nek meg­ala­ku­lá­sá­hoz. Az­óta is fo­lya­ma­tos együtt­mű­kö­dés, köl­csö­nös in­for­má­ció­nyúj­tás fo­lyik. Az ál­lo­mány­gya­ra­pí­tást kö­ve­tő fon­tos fel­adat a meg­fe­le­lő fel­dol­go­zás. 2005 ja­nu­ár­já­tól a köny­vek szá­mí­tó­gé­pes fel­dol­go­zá­sa a Szi­rén könyv­tá­ri szoft­ver se­gít­sé­gé­vel tör­té­nik. Ez a könyv­tá­ri prog­ram le­he­tő­sé­get nyújt a ta­nul­mány­kö­te­tek, ver­ses­kö­te­tek ana­li­ti­kus fel­dol­go­zá­sá­ra is, se­gít­ve ez­zel a ku­ta­tó­mun­kát. 2006-ban el­kez­dő­dött a fo­lyó­irat­ok fel­dol­go­zá­sa ugyan­csak a Szi­rén könyv­tá­ri prog­ram­ban, így a ku­ta­tók egy ke­re­ső­rend­szer se­gít­sé­gé­vel ta­lál­hat­ják meg a könyv­tár könyv- és fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nyét. Fo­lya­ma­to­san zaj­lik a kis­nyom­tat­vá­nyok, a fény­kép­ar­chí­vum és a hang­ar­chí­vum vál­to­zá­sa­it rög­zí­tő jegy­zé­kek bő­ví­té­se, va­la­mint a le­vél­tá­ri fel­tá­rá­sok és ha­gya­té­kok be­szer­zé­se, rend­sze­re­zé­se.

3.1. Könyv­tá­ri se­géd­le­tek a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában

A könyv­tár több szlo­vá­ki­ai ma­gyar író (Szalatnai Re­zső, Zal­abai Zsig­mond, Lisz­ka Jó­zsef, Gyö­nyör Jó­zsef, Vajkai Mik­lós, Ág Ti­bor), va­la­mint a Csal­ló­köz­ről szó­ló iro­da­lom vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ját ké­szí­tet­te már el. Egyé­ni ké­ré­sek­re kü­lön­bö­ző iro­da­lom­jegy­zé­ke­ket és hely­tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­kat (Csicsó, Al­só- és Fel­sőszeli), re­per­tó­ri­u­mo­kat (Ka­ted­ra, Kalligram, Ma­gyar Fi­gye­lő, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le) is ös­­sze­ál­lí­ta­nak a könyv­tár mun­ka­tár­sai. Fo­lya­mat­ban van Tő­zsér Ár­pád, Konc­sol Lász­ló és Tur­czel La­jos bib­li­og­rá­fi­á­já­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sa, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar könyv­tár­tör­té­net­tel és könyv­tár­üg­­gyel fog­lal­ko­zó írá­sok (1918–2005) szak­bib­li­og­rá­fi­á­já­nak el­ké­szí­té­se.

Popély Árpád: A Magyar Bizottság szerepvállalása az Új Szó és a Csemadok megalapításában

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú be­fe­je­zé­se óta jog­fosz­tott cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság szá­má­ra az 1948-as esz­ten­dő hoz­ta meg a vál­to­zást. A ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos ál­lam­pár­ti dön­té­sek vég­re­haj­tá­sa a szlo­vák kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tés mel­let­ti ún. Ma­gyar Bi­zott­ság fel­ada­ta volt, az 1948 őszén lét­re­ho­zott bi­zott­ság te­vé­keny­sé­ge azon­ban saj­ná­la­tos mó­don a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság tör­té­ne­té­nek fe­hér folt­jai kö­zé tar­to­zik, an­nak fel­dol­go­zá­sá­val má­ig adós mind a szlo­vák, mind pe­dig a ma­gyar his­to­ri­og­rá­fia.
A ma­gyar ki­sebb­ség má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni tör­té­ne­té­nek be­mu­ta­tá­sá­ra el­ső­ként vál­lal­ko­zó Juraj Zvara mo­nog­rá­fi­ái az em­lí­tés szint­jén fog­lal­koz­tak ugyan a Ma­gyar Bizottság­gal,1 an­nak te­vé­keny­sé­gét azon­ban sem Zvara, sem a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó ké­sőb­bi szak­iro­da­lom nem rész­le­tez­te. Zvara pár mon­da­tos rö­vid le­írá­sa rá­adá­sul több pon­tat­lan­sá­got is tar­tal­maz, ame­lye­ket a ké­sőb­bi­ek­ben ál­ta­lá­ban a ma­gyar ku­ta­tók is át­vet­tek, té­ve­sen kö­zöl­ve töb­bek kö­zött a bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak idő­pont­ját (1948. szep­tem­ber 7.), fenn­ál­lá­sá­nak idő­ha­tá­ra­it (1949–1951), tag­ja­i­nak szá­mát (5), va­la­mint ma­gát sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét is.2 En­nek a hi­ány­nak leg­alább rész­be­ni pót­lá­sát, va­la­mint a szak­iro­da­lom ál­tal tény­ként ke­zelt, a tör­té­net­írók ál­tal nem el­len­őr­zött, en­nek el­le­né­re kéz­ről kéz­re ván­do­rol­ta­tott té­ves ál­lí­tá­sok ki­iga­zí­tá­sát cé­loz­za az aláb­bi ta­nul­mány, amely a bi­zott­ság ülé­se­i­ről ké­szült fel­jegy­zé­sek és a szlo­vák párt­ve­ze­tés do­ku­men­tu­mai alap­ján kí­sér­li meg be­mu­tat­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság meg­ala­ku­lá­sá­nak kö­rül­mé­nye­it, te­vé­keny­sé­gé­nek – el­ső­sor­ban az Új Szó meg­szer­ve­zé­sé­nek és a Cse­ma­dok lét­re­ho­zá­sá­nak szen­telt – kez­de­ti sza­ka­szát, s ár­nyal­ni e két meg­ha­tá­ro­zó ki­sebb­sé­gi in­téz­mény meg­ala­ku­lá­sá­ra vo­nat­ko­zó is­me­re­te­in­ket.

*

1948 feb­ru­ár­ja a ma­gyar ki­sebb­sé­get a tel­jes jog­fosz­tott­ság ál­la­po­tá­ban ta­lál­ta. A kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt kö­ve­tő hó­na­pok gya­kor­la­ti­lag sem­mi­fé­le po­zi­tív vál­to­zást nem hoz­tak e té­ren, hi­szen a kom­mu­nis­ta párt ár­nya­lat­nyi­val sem foly­ta­tott ke­vés­bé ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­kát, mint a fel­szá­molt pol­gá­ri pár­tok. A cseh­szlo­vák kor­mány és a kom­mu­nis­ta párt 1947–1948 for­du­ló­ján még sem­mi je­lét nem mu­tat­ta an­nak, hogy vál­toz­tat­ni kí­ván­na a ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos ál­lás­pont­ján, a ma­gyar­kér­dés meg­ol­dá­sát to­vább­ra is a ré­gi el­gon­do­lá­sok alap­ján: a la­kos­ság­cse­re és a res­zlo­vak­izá­ció foly­ta­tá­sá­val, a jog­fosz­tás fenn­tar­tá­sá­val kép­zel­te el, sőt új­ra és új­ra fel­me­rült a ma­gyar la­kos­ság or­szá­gon be­lü­li szét­te­le­pí­té­sé­nek, va­la­mint tel­jes ki­te­le­pí­té­sé­nek gon­do­la­ta is. A kor­mány 1947. ok­tó­ber 14-i ülé­sén Vla­di­mír Clemen­tis, a kom­mu­nis­ta pár­ti kül­ügyi ál­lam­tit­kára az­zal a ja­vas­lat­tal állt elő, kér­jék fel a Szov­jet­uni­ót, hogy sa­ját né­met­or­szá­gi meg­szál­lá­si öve­ze­té­be fo­gad­jon be 50 ezer ma­gyar­or­szá­gi né­me­tet, hogy he­lyük­re to­váb­bi szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat le­hes­sen te­le­pí­te­ni. Clemen­tis sze­rint a res­zlo­vak­izá­ció, a la­kos­ság­cse­re és az utó­la­gos ki­te­le­pí­tés után Cseh­szlo­vá­ki­á­ban ma­ra­dó ma­gya­ro­kat úgy kel­le­ne szét­te­le­pí­te­ni, hogy „ne al­kos­sa­nak ho­mo­gén egy­sé­get”.
A cseh­szlo­vák kor­mány mind­ezek alap­ján a szov­jet kor­mány­hoz in­té­zett 1947. no­vem­ber 11-i me­mo­ran­du­má­ban a cseh­szlo­vák–ma­gyar la­kos­ság­cse­re meg­gyor­sí­tá­sát s to­váb­bi 150 ezer ma­gyar ki­te­le­pí­té­sé­nek le­he­tő­vé té­te­le ér­de­ké­ben ugyan­en­­nyi ma­gyar­or­szá­gi né­met Né­met­or­szág­ba te­le­pí­té­sét kér­te a Szov­je­tu­niótól.3 Moszk­va re­ak­ci­ó­ja a cseh­szlo­vák ké­rés­re nem is­mert, azon­ban an­nak is­me­re­té­ben, hogy a szov­jet ve­ze­tés ek­kor­ra már kezd­te át­ér­té­kel­ni a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ki­te­le­pí­té­sét tá­mo­ga­tó ál­lás­pont­ját, s azon tény alap­ján, hogy a terv nem va­ló­sult meg, va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy nem tá­mo­gat­ta azt.
Vla­di­mír Clemen­tis 1948. ja­nu­ár 14-én, te­hát alig egy hó­nap­pal a kom­mu­nis­ta ha­ta­lom­át­vé­telt meg­elő­ző­en még min­dig ar­ról tá­jé­koz­tat­ta a po­zso­nyi kom­mu­nis­ta párt­ve­ze­tést, hogy a kor­mány – a kas­sai kor­mány­prog­ram­ban és a Gottwald-ko­r­mány prog­ram­já­ban is meg­fo­gal­ma­zott el­vek­kel össz­hang­ban – to­vább­ra sem szán­dé­ko­zik vál­toz­tat­ni a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (SZLKP) Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak El­nök­sé­ge ezek után ha­tá­ro­zat­ban szö­gez­te le: úgy kell el­jár­ni, hogy a nyil­vá­nos­ság tu­da­to­sít­sa, mi­sze­rint „a párt ál­lás­pont­ja nem vál­to­zott és ki­sebb­sé­gi po­li­ti­ka nem lesz”.4
Ilyen kö­rül­mé­nyek mel­lett ter­mé­sze­te­sen a feb­ru­á­ri ha­ta­lom­vál­tás sem ho­zott for­du­la­tot a ma­gyar­kér­dés ke­ze­lé­sé­ben. A ma­gyar­el­le­nes po­li­ti­ka vál­to­zat­lan to­vább­élé­sé­re, sőt eset­le­ges fo­ko­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gé­re a ma­gyar ki­sebb­ség jog­vé­del­mi har­cát fel­vál­la­ló egyik szer­ve­zet, az il­le­gá­lis Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gya­rok Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­ga 1948 már­ci­u­sá­ban ké­szült s az il­le­té­kes ma­gyar­or­szá­gi fó­ru­mok­hoz el­jut­ta­tott je­len­té­se a kö­vet­ke­ző­kép­pen hív­ta fel a fi­gyel­met: „Ma­gyar–cseh­szlo­vák vi­szony­lat­ban a cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat alig­ha fog hoz­ni ked­ve­ző vál­to­zást. […] A ma­gyar ki­sebb­ség el­tün­te­té­sé­nek ter­vét ugyan an­nak ide­jén vál­lal­ta a most fel­osz­lott szlo­vák és cseh re­ak­ció is, de szo­li­dá­ri­san a terv ter­ve­ző­jé­vel, a kas­sai kor­mány­prog­ram meg­ala­kí­tó­já­val, Kle­ment Gottwald­dal s a mö­gé­je fel­so­ra­ko­zó Kom­mu­nis­ta Párt­tal. Csak a tá­jé­ko­zat­lan fi­gye­lő kép­ze­li, hogy a bal­ol­da­li cseh­szlo­vák de­mok­rá­cia po­zi­tív ér­te­lem­ben fog­ja meg­ol­da­ni a há­rom év óta meg­ol­dat­lan cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dést. A ma­gyar ki­sebb­sé­gi kér­dés volt az egyet­len, amely­ben a most meg­ros­tált re­ak­ci­ós pár­tok tö­ké­le­te­sen meg­egyez­tek a ha­tal­mon le­vő Kom­mu­nis­ta Párt­tal. […] A res­zlo­vak­izá­ció né­ven is­mert ak­ció ma sok­kal erő­sebb mér­ték­ben foly­ta­tó­dik to­vább és nye­li el na­pon­ként ezer­szám­ra a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­kat. A mos­ta­ni cseh­szlo­vák bel­po­li­ti­kai for­du­lat a ma­gyar­ság el­le­ni in­téz­ke­dé­se­ket va­ló­szí­nű­leg ha­tá­lyos­sá, tel­jes­sé és kí­mé­let­len­né fog­ja ten­ni. Ez vár­ha­tó a ma­gyar­ság irá­nyá­ban az új bel­ügyi meg­bí­zot­tól,5 aki ed­dig mint a cseh­szlo­vák–ma­gyar ve­gyes bi­zott­ság és a cseh­szlo­vák–ma­gyar át­te­le­pí­tés ve­ze­tő­je kér­lel­he­tet­len­nek bi­zo­nyult ma­gyar­el­le­nes ál­lás­pont­ja érvényesítésében.”6
1948 feb­ru­ár­ja után va­ló­ban min­den ma­radt a ré­gi­ben: nem­csak a la­kos­ság­cse­re foly­ta­tó­dott to­vább, nem­csak a res­zlo­vak­izá­ció zaj­lott vál­to­zat­la­nul, ha­nem ér­vény­ben ma­radt va­la­men­­nyi ko­ráb­bi ma­gyar­el­le­nes jog­sza­bály, a köz­pon­ti és a szlo­vák ál­la­mi szer­vek pe­dig sor­ra fo­gad­ták el és fo­ga­na­to­sí­tot­ták az újabb és újabb jog­fosz­tó in­téz­ke­dé­se­ket. A ma­gya­ro­kat ki­zár­ták a kom­mu­nis­ta irá­nyí­tás alatt ál­ló Nem­ze­ti Front kü­lön­bö­ző szer­ve­i­nek az új ha­ta­lom ki­épí­té­sé­ben meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szó ún. ak­ció­bi­zott­sá­ga­i­ból, ame­lyek rá­adá­sul 1948 ta­va­szán Dél-Szlo­vá­kia szá­mos já­rá­sá­ban és te­le­pü­lé­sén hoz­tak ren­de­le­tet a ma­gyar is­ten­tisz­te­le­ti nyelv, ill. a ma­gyar nyelv köz­élet­ben va­ló hasz­ná­la­tá­nak ti­lal­má­ról.
Cseh­szlo­vá­kia 1948. má­jus 9-én el­fo­ga­dott új al­kot­má­nya a nem­ze­ti­sé­gi jo­gok­kal nem fog­lal­ko­zott, s a ki­sebb­sé­gek lé­te­zé­sé­ről még csak em­lí­tést sem tett, el­len­ben le­szö­gez­te, hogy „ál­la­munk nem­zet­ál­lam lesz, men­tes min­den el­len­sé­ges elemtől”.7 Ha­son­ló szel­le­mi­sé­gű volt a már áp­ri­lis 21-én meg­ho­zott új is­ko­la­tör­vény is, amely ma­gyar is­ko­lák lé­te­sí­té­sé­nek le­he­tő­sé­gé­vel nem szá­molt. A má­jus vé­gén meg­tar­tott par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a né­me­tek és a ma­gya­rok – a res­zlo­vak­izál­tak ki­vé­te­lé­vel – to­vább­ra sem ve­het­tek részt, s ugyan­eb­ben a na­ci­o­na­lis­ta lég­kör­ben ke­rült sor 1948. jú­ni­us 11-én a ma­gyar és né­met ere­de­tű, ill. hang­zá­sú hely­ség­ne­vek els­zlovákosítására, amely so­rán 710 – több­sé­gé­ben ma­gyar­lak­ta – te­le­pü­lés ne­vét cse­rél­ték fel mes­ter­sé­ges szlo­vák név­vel, meg­szün­tet­ve egyút­tal a ki­sebb­sé­gek ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek két­nyel­vű meg­n­evezését.8
A cseh­szlo­vák kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés­nek azon­ban 1948 nya­rán be kel­lett lát­nia, hogy vál­toz­tat­nia kell a ma­gyar ki­sebb­ség­gel szem­be­ni po­li­ti­ká­ján. Egy­részt vi­lá­gos­sá vált, hogy az ek­kor már csak von­ta­tot­tan ha­la­dó la­kos­ság­cse­re nem hajt­ha­tó vég­re az ál­ta­la ter­ve­zett és re­mélt mér­ték­ben, s min­den­kép­pen szá­mol­nia kell a ma­gyar la­kos­ság egy ré­szé­nek hely­ben ma­ra­dá­sá­val, amely­nek hely­ze­tét idő­vel ren­dez­nie kell. Más­részt ek­kor már a szov­jet ve­ze­tés is ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a szov­jet ha­tal­mi töm­bön be­lül ki­küsz­öböl­jön min­den olyan desta­bi­lizá­ciós té­nye­zőt, amely ne­ga­tí­van be­fo­lyá­sol­hat­ná az ér­dek­szfé­rá­já­ba tar­to­zó or­szá­gok egy­más­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyát. Vé­ge­ze­tül pe­dig 1948 fo­lya­mán a ma­gyar kom­mu­nis­ta párt- és ál­la­mi ve­ze­tés is egy­re ha­tá­ro­zot­tabb nyo­mást gya­ko­rolt Prá­gá­ra, s több­ször tud­tá­ra ad­ta cseh­szlo­vák part­ne­ré­nek, hogy a két or­szág kö­zöt­ti ba­rá­ti vi­szony meg­te­rem­té­sé­nek el­ső­ren­dű fel­té­te­le a ma­gyar ki­sebb­ség hely­ze­té­nek po­zi­tív ér­tel­mű ren­de­zé­se.
A ma­gyar párt­ve­ze­tés­sel tör­tént tár­gya­lá­sok­kal pár­hu­za­mo­san előbb 1948. jú­li­us 19-én Cseh­szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja (CSKP) KB El­nök­sé­ge, majd szep­tem­ber 27–28-án az SZLKP KB, szep­tem­ber 30-án pe­dig a prá­gai kor­mány ülé­sén is dön­tés szü­le­tett a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ről. Az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­za­tok ki­lá­tás­ba he­lyez­ték a ma­gya­rok cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár­sá­gá­nak vis­­sza­adá­sát, me­ző­gaz­da­sá­gi va­gyo­nuk el­kob­zá­sá­nak fel­füg­gesz­té­sét, a Cseh­or­szág­ba de­por­tál­tak ha­za­té­ré­sé­nek le­he­tő­vé té­te­lét, a ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás új­ra­in­dí­tá­sát, ma­gyar nyel­vű saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sét, va­la­mint hogy a ma­gyar la­kos­ság a már meg­le­vő tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek­ben és egy ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben tö­mö­rül­hes­sen. Ez­zel pár­hu­za­mo­san ugyan­ak­kor meg­en­ged­he­tet­len­nek tar­tot­ták bár­mi­fé­le ki­sebb­sé­gi sta­tú­tum el­fo­ga­dá­sát, ma­gyar po­li­ti­kai tö­mö­rü­lés vagy párt lét­re­ho­zá­sát csak­úgy, mint a res­zlo­vak­izál­tak­nak a ma­gyar­ság so­ra­i­ba va­ló vis­­sza­té­ré­sét, meg­aka­dá­lyoz­va töb­bek kö­zött, hogy gyer­me­ke­ik ma­gyar is­ko­lai osz­tá­lyo­kat láto­gas­sanak.9
Az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­ga már a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­dön­té­sek elő­ké­szü­le­tei so­rán, 1948. jú­li­us 13-án ha­tá­ro­za­tot ho­zott ar­ról, hogy ki kell dol­goz­ni a ma­gya­rok párt­ba va­ló fel­vé­tel­ének irány­el­ve­it, egyút­tal el­ren­del­te egy olyan bi­zott­ság fel­ál­lí­tá­sát, amely­nek fel­ada­ta lesz töb­bek kö­zött a ma­gyar if­jú­ság fel­ka­ro­lá­sá­ra, a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­ség meg­szer­ve­zé­sé­re és ma­gyar saj­tó­ter­mé­kek meg­je­len­te­té­sé­re vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok előkészítése.10
A ma­gyar­kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó s a ké­sőb­bi­ek­ben Ma­gyar Bi­zott­ság né­ven fel­lé­pő bi­zott­ság lét­re­ho­zá­sá­ra azon­ban meg­le­he­tő­sen hos­­szú idő el­tel­té­vel, az SZLKP KB Po­li­ti­kai Tit­kár­sá­gá­nak 1948. no­vem­ber 12-i ülé­sén ke­rült sor. A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság a jú­li­u­si ha­tá­ro­zat vég­re­haj­tá­sá­val meg­bí­zott Kolo­man Moško11 KB-tit­kár elő­ter­jesz­té­se alap­ján a bi­zott­ság el­nö­ké­vé Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, tag­ja­i­vá pe­dig a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti cseh­szlo­vá­ki­ai kom­mu­nis­ta moz­ga­lom ma­gyar párt­mun­ká­sa­it: Ma­jor Ist­vánt, Lőrincz Gyu­lát, Kugler Já­nost, Rabay Fe­ren­cet és tit­ká­ri mi­nő­ség­ben Fábry Ist­vánt ne­vez­te ki.12 Sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le, de még in­kább el­nö­ké­nek sze­mé­lye ugyan­ak­kor mint­egy de­ter­mi­nál­ta a bi­zott­ság moz­gás­te­rét és jog­kö­re­it, s elő­re­ve­tí­tet­te, hogy a párt­ve­ze­tés a bi­zott­ság­nak nem va­la­mi­fé­le ér­dek­vé­del­mi sze­re­pet szán, ha­nem csu­pán a ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos párt­ha­tá­ro­zat­ok elő­ké­szí­té­sét és vég­re­haj­tá­sá­nak elő­se­gí­té­sét.
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság no­vem­ber 12-i ha­tá­ro­za­ta sze­rint a bi­zott­ság a párt Köz­pon­ti Bi­zott­sá­gá­nak se­géd- és ta­nács­adó szer­ve lesz, sem­mi­fé­le for­má­ban nem lép­het fel nyil­vá­no­san, mun­ká­ját a KB El­nök­sé­gé­nek irány­el­vei alap­ján fog­ja vé­gez­ni, ja­vas­la­ta­it min­den eset­ben az el­nök­ség­nek kell elő­ter­jesz­te­nie, s az el­nök­ség­nek kell azo­kat jóváhag­y­ni­a.13
Lét­re­ho­zá­sá­val egy idő­ben a bi­zott­ság meg­bí­zást is ka­pott egy ma­gyar nyel­vű lap ki­adá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tok ki­dol­go­zá­sá­ra és elő­ter­jesz­té­sé­re. A ma­gyar ki­sebb­ség 1945 óta min­den­ne­mű ma­gyar saj­tó­ter­mé­ket nél­kü­löz­ni volt kény­te­len. A fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság gyak­ran több év­ti­ze­des múl­tú lap­jai a front át­vo­nu­lá­sa­kor, 1944 vé­gén és 1945 ele­jén sor­ra be­szün­tet­ték meg­je­le­né­sü­ket, új­ra­in­du­lá­su­kat pe­dig az újon­nan be­ren­dez­ke­dő (cse­h)s­zlovák ha­tó­sá­gok nem en­ge­dé­lyez­ték, rá­adá­sul Gustáv Husák ak­ko­ri bel­ügyi meg­bí­zott 1945. má­jus 18-án ki­til­tot­ta Szlo­vá­kia te­rü­le­té­ről az ös­­szes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­ket is. A Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal ezt kö­ve­tő­en csu­pán há­rom és fél év el­tel­té­vel, 1948. de­cem­ber 15-én en­ge­dé­lyez­te egyes ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­kek szlo­vá­ki­ai be­ho­za­ta­lát. Prá­gá­ban, a Cseh­or­szág­ba de­por­tált ma­gya­rok szá­má­ra 1948. jú­li­us 28-tól Jó Ba­rát cím­mel meg­je­lent ugyan egy ma­gyar nyel­vű he­ti­lap, en­nek ter­jesz­té­sét azon­ban Cseh- és Mor­va­or­szág te­rü­le­té­re kor­lá­tozták.14
A Po­li­ti­kai Tit­kár­ság irány­el­vei sze­rint a lét­re­ho­zan­dó lap a kom­mu­nis­ta párt saj­tó­or­gá­nu­ma lesz, he­ti­lap­ként kell meg­je­len­nie, s fő­képp a ma­gyar mun­ká­sok, va­la­mint a kis- és kö­zép­pa­raszt­ok kö­zött kell ter­jesz­te­ni. Szer­kesz­tő­sé­gét po­li­ti­kai uta­sí­tá­sok­kal a KB kul­tu­rá­lis és pro­pa­gan­da osz­tá­lya, va­la­mint a bi­zott­ság fog­ja el­lát­ni, ame­lyek ügyel­ni fog­nak ar­ra, hogy a lap a párt po­li­ti­kai irány­vo­na­lát kö­ves­se. A bi­zott­ság­nak ki kel­lett dol­goz­nia a lap négy­fős szer­kesz­tő­sé­gé­re, cí­mé­re és árá­ra, va­la­mint ter­jesz­té­sé­nek és elő­fi­ze­tői meg­szer­zé­sé­nek mód­já­ra vo­nat­ko­zó ter­vet is.15
A Ma­gyar Bi­zott­ság el­ső ülé­sé­re egy hét­tel lét­re­ho­zá­sát kö­ve­tő­en, 1948. no­vem­ber 19-én, a Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal po­zso­nyi he­lyi­sé­ge­i­ben ke­rült sor. Az ülés fő té­má­ja, no­ha azon szót ej­tet­tek a lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tu­rá­lis szer­ve­zet­ről is, a ma­gyar nyel­vű párt­lap­pal kap­cso­la­tos te­en­dők meg­be­szé­lé­se volt. A bi­zott­ság jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­te, hogy a lap he­ti­lap­ként, nagy for­má­tu­mú 8 ol­da­lon je­len­jen meg, meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy cí­me Új Élet le­gyen, pél­dány­szá­má­val kap­cso­lat­ban pe­dig ar­ra az ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dett, hogy 50 ez­res pél­dány­ban ad­ják ki, no­ha az ülés­ről ké­szült fel­jegy­zés sze­rint töb­ben, köz­tük Rabay Fe­renc ezt ala­csony­nak tar­tot­ták, s a 100 ez­res pél­dány­szám mel­lett száll­tak sík­ra.
A pa­pír, a nyom­da és a ki­adás­hoz szük­sé­ges pénz­ös­­szeg biz­to­sí­tá­sá­val Ma­jor Ist­vánt, az SZLKP Prav­da Ki­adó­vál­la­la­tá­nak ve­zér­igaz­ga­tó­ját, a szer­kesz­tő­ség ösz­­sze­ál­lí­tá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek tisz­tá­zá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ták meg, mi­köz­ben a lap fő­szer­kesz­tő­jé­vé Schulz La­jost, a Práca cí­mű szak­szer­ve­ze­ti na­pi­lap Pá­rizs­ban tar­tóz­ko­dó mun­ka­tár­sát, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­jé­vé Lőrincz Gyu­lát, gaz­da­sá­gi szer­kesz­tő­jé­vé Fed­er­may­er Ist­vánt, az In­dex cí­mű szlo­vák lap szer­kesz­tő­jét, a kul­tu­rá­lis ro­vat szer­kesz­tő­jé­vé az író Fábry Zol­tánt, mű­sza­ki szer­kesz­tő­vé pe­dig Spitz Je­nőt, a prá­gai Jó Ba­rát mun­ka­tár­sát vagy Har­gi­tai Fe­ren­cet, a po­zso­nyi Týždeò cí­mű he­ti­lap szer­kesz­tő­jét ja­va­sol­ták. A Ma­gyar Bi­zott­ság egyút­tal úgy ha­tá­ro­zott, hogy Schulz ha­za­té­ré­sé­ig Lőrincz ve­zes­se a la­pot, amely­nek po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai fel­ügye­let­ét Ma­jor Ist­ván­ra bíz­ta.16
A ma­gyar párt­lap lét­re­ho­zá­sá­nak kér­dé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­jai 1948. no­vem­ber 22-én egy szé­le­sebb kö­rű ér­te­kez­le­ten az új­já­szer­ve­ző­dő ki­sebb­sé­gi ma­gyar köz­élet több meg­hí­vott kép­vi­se­lő­jé­vel is meg­vi­tat­ták. A meg­be­szé­lé­sen, ame­lyen részt vett töb­bek kö­zött Szá­raz Jó­zsef, Fel­le­gi Ist­ván, Solc Ist­ván és Stern Sarolta,17 a bi­zott­ság tit­ká­ra tá­jé­koz­tat­ta a je­len­le­vő­ket a Ma­gyar Bi­zott­ság lét­re­jöt­té­ről és a ma­gyar nyel­vű párt­lap el­in­dí­tá­sá­nak elő­ké­szü­le­te­i­ről. Fábry Ist­ván köz­lé­se sze­rint a lap­nak az SZLKP KB uta­sí­tá­sa alap­ján 1948. de­cem­ber 1-jé­vel kel­le­ne meg­je­len­nie, a je­len­le­vők azon­ban egyet­ér­tet­tek ab­ban, hogy ez tech­ni­ka­i­lag le­he­tet­len, mi­vel a lap mind ez ide­ig sem he­lyi­sé­gek­kel nem ren­del­ke­zik, sem pe­dig szer­kesz­tői nin­cse­nek kijelölve.18 Fábry a szer­kesz­tő­ség tag­ja­i­vá je­lölt sze­mé­lyek név­so­rá­nak is­mer­te­té­se so­rán a lap ve­ze­tő­je­ként már nem Schulz La­jost, ha­nem fe­le­lős szer­kesz­tői mi­nő­ség­ben Lőrincz Gyu­lát ne­vez­te meg. Schul­zot po­li­ti­kai szer­kesz­tő­ként em­lí­tet­te, mű­sza­ki szer­kesz­tő­ként pe­dig már egye­dül Har­gi­tai Fe­ren­cet tün­tet­te fel. Az ér­te­kez­let részt­ve­vői a lap cí­mé­vel kap­cso­lat­ban Ma­jor Ist­ván aján­la­tá­ra úgy ha­tá­roz­tak, hogy Új Szó legyen,19 egyes pél­dá­nya­i­nak árát 3 ko­ro­ná­ban, az évi elő­fi­ze­tés dí­ját 150, a fél­évi­ét 75, a ne­gyed­évi elő­fi­ze­té­sét pe­dig 40 ko­ro­ná­ban ál­la­pí­tot­ták meg.
A Ma­gyar Bi­zott­ság tit­ká­ra „el­ső­ren­dű ér­dek­nek” ne­vez­te, hogy a lap fő­leg az üze­mi mun­kás­ság és a kis­pa­raszt­ság ke­zé­be ke­rül­jön, ezért sze­rin­te ter­jesz­té­sét a he­lyi párt­szer­ve­ze­tek mel­lett ki­ne­ve­zen­dő ma­gyar saj­tó­re­fe­ren­sek­nek kel­le­ne vé­gez­ni­ük. E cél­ból azt aján­lot­ta, kér­jék fel az SZLKP KB-t, hogy in­téz­zen kör­le­ve­let a ma­gyar­lak­ta te­rü­le­tek párt­szer­ve­ze­te­i­nek tit­ká­ra­i­hoz, hogy egy „meg­bíz­ha­tó és oda­adó ma­gyar elv­tár­sat” ne­vez­ze­nek ki ma­gyar saj­tó­re­fe­rens­sé. A kör­le­vél meg­írá­sát Ma­jor Ist­ván vál­lal­ta el csak­úgy, mint a lap meg­je­le­né­sét a ma­gyar la­kos­ság szá­má­ra hí­rül adó pla­kát meg­szer­kesz­té­sét is, ame­lyet a kör­le­vél­lel együtt jó­vá­ha­gyás cél­já­ból előbb az SZLKP KB elé kel­lett ter­jesz­te­ni­ük. Jel­lem­ző a kor vi­szo­nya­i­ra, s jól ér­zé­kel­te­ti a ha­tó­sá­gok ré­szé­ről még ek­kor is meg­nyil­vá­nu­ló ma­gyar­el­le­nes­sé­get, hogy az ér­te­kez­let részt­ve­vői el­ha­tá­roz­ták: fel kell kér­ni a Ma­gyar Bi­zott­ság el­nö­két, Daniel Okáli bel­ügyi meg­bí­zot­tat, ad­jon uta­sí­tást a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let köz­sé­gi és vá­ro­si ki­ren­delt­sé­ge­i­nek, mi­sze­rint jo­gos az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­ká­tok ki­ra­gasz­tá­sa, ne­hogy a ra­gasz­tás­nál a Nem­zet­biz­ton­sá­gi Tes­tü­let tag­ja­i­nak tá­jé­ko­zat­lan­sá­ga kö­vet­kez­té­ben „ne­héz­sé­gek” me­rül­je­nek fel.20
A lap­pal kap­cso­la­tos kér­dé­sek vég­le­ges tisz­tá­zá­sá­ra a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jén meg­tar­tott má­so­dik ülé­sén ke­rült sor. Ezen Lőrincz Gyu­la – a no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let dön­té­sé­nek meg­fe­le­lő­en – be­je­len­tet­te, hogy cí­me Új Szó lesz, szer­kesz­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­tel­ében azon­ban több mó­do­sí­tást is vég­re kel­lett haj­ta­ni. Mi­u­tán Schulz La­jos a meg­ke­re­sés­re még nem re­a­gált, po­li­ti­kai szer­kesz­tő­vé – egye­ne­sen Šte­fan Bašo­van­ský párt­fő­tit­kár uta­sí­tá­sá­ra – Barsi (Bojsza) Im­rét, a po­zso­nyi Duna­j­plav­ba ha­jó­zá­si vál­la­lat hi­va­tal­no­kát, a szlo­vák nem­ze­ti fel­ke­lés részt­ve­vő­jét ne­vez­ték ki. A lap párt­ve­ze­tés ál­tal ki­je­lölt irány­vo­na­lá­val egyet­ér­te­ni nem tu­dó Fábry Zol­tán pe­dig a kul­tu­rá­lis szer­kesz­tői tiszt­sé­get nem vál­lal­ta el, s csu­pán kül­ső mun­ka­társ­ként mint az iro­da­lom­kri­ti­kai ro­vat ve­ze­tő­je volt haj­lan­dó együtt­mű­köd­ni a lap­pal.21
A Ma­gyar Bi­zott­ság meg­bíz­ta Daniel Okál­it, sze­rez­ze meg Vil­iam Široký párt­el­nök hoz­zá­já­ru­lá­sát ah­hoz, hogy a párt a lap be­in­dí­tá­sá­val kap­cso­la­tos ki­adá­so­kat (iro­dai be­ren­de­zés, fi­ze­té­sek és a lap el­ső nyolc szá­má­nak költ­sé­gei) egy­mil­lió ko­ro­ná­val tá­mo­gas­sa, va­la­mint hogy en­ge­dé­lyez­ze a ma­gyar la­kos­sá­got a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó „leg­egy­sze­rűbb” pla­kát ki­adá­sát. A bi­zott­ság egyút­tal sík­ra szállt amel­lett, hogy az Új Szón kí­vül más ma­gyar nyel­vű lap ne je­len­jen meg, el­le­nez­ve a szak­szer­ve­ze­tek ál­tal terv­be vett Mun­ka cí­mű lap kiadását,22 s szor­gal­maz­va a prá­gai Jó Ba­rát­nak a de­por­tál­tak 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ra ter­ve­zett ha­za­tér­te utá­ni meg­szün­te­té­sét és az Új Szó­val va­ló egye­sí­té­sét is.23
Az 1948. no­vem­ber 22-i ér­te­kez­let kez­de­mé­nye­zé­se alap­ján az SZLKP KB Tit­kár­sá­ga de­cem­ber 8-án kelt kör­le­ve­lé­ben tá­jé­koz­tat­ta a párt te­rü­le­ti és já­rá­si tit­kár­sá­ga­it az Új Szó meg­je­le­né­sé­ről, s szó­lí­tot­ta fel őket a lap ter­jesz­té­sé­nek támo­gatására.24 A ter­ve­zett ma­gyar nyel­vű pla­kát ki­adá­sá­ra azon­ban, no­ha en­nek el­in­té­zé­sét a Ma­gyar Bi­zott­ság is kér­te Okál­itól, már nem ke­rült sor. Okáli a bi­zott­ság­tól ka­pott meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 2-án fel­kér­te ugyan Vil­iam Široký párt­el­nö­köt az egy­mil­lió ko­ro­nás tá­mo­ga­tás biz­to­sí­tá­sá­ra, s tol­má­csol­ta a bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak a lap meg­je­le­né­sét hí­rül adó pla­kát ki­adá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sé­re vo­nat­ko­zó ké­ré­sét is, ez utób­bit vi­szont az­zal a meg­jegy­zés­sel tet­te, hogy meg kell fon­tol­ni. Ezek után nem meg­le­pő, hogy a Široký­val foly­ta­tott te­le­fon­be­szél­ge­tés után Okáli de­cem­ber 3-án kelt le­ve­lé­ben ar­ról ér­te­sí­tet­te Ma­jor Ist­vánt, a Prav­da Ki­adó­vál­la­lat ve­zér­igaz­ga­tó­ját, hogy mi­vel párt­lap­ról van szó, a lap be­in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges egy­mil­lió ko­ro­nás hi­telt a ki­adó­vál­la­lat fo­lyó­sít­sa, a lap meg­je­le­né­sé­ről tá­jé­koz­ta­tó pla­kát ki­adá­sát azon­ban Široký el­uta­sí­tot­ta. Okáli ar­ra is ha­tá­ro­zot­tan fel­hív­ta Ma­jor fi­gyel­mét, hogy nem meg­en­ge­dett a lap or­szá­gos ter­jesz­té­se, ha­nem ter­jesz­té­sét Dél-Szlo­vá­kia kom­pakt ma­gyar la­kos­sá­gú já­rá­sa­i­ra, vá­ro­sa­i­ra és fal­va­i­ra kell kor­lá­toz­ni, pél­dány­szá­ma pe­dig ma­xi­má­li­san 50 ez­res lehet.25 Ezek a kor­lá­to­zá­sok nem­csak a szlo­vák több­sé­gű or­szág­ré­szek ma­gyar la­kos­sá­gát fosz­tot­ták meg a ma­gyar lap­hoz va­ló hoz­zá­ju­tás le­he­tő­sé­gé­től, ha­nem Dél-Szlo­vá­kia res­zlo­vak­izált ma­gyar la­kos­sá­gát is, amely­nek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar tár­sa­da­lom­ba va­ló rein­te­grálódását a párt­ve­ze­tés igye­ke­zett min­den esz­köz­zel meg­aka­dá­lyoz­ni.
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én hagy­ta jó­vá az Új Szó ki­adá­sá­ra Daniel Okáli ál­tal elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot. A ja­vas­lat és az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat ugyan­csak ki­emel­ten fi­gyel­mez­tet ar­ra, hogy a lap pél­dány­szá­ma Široký uta­sí­tá­sai sze­rint nem ha­lad­hat­ja meg az 50 ez­ret, ter­jesz­té­se pe­dig ki­zá­ró­lag a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban engedé­lyezett.26

Ilyen előz­mé­nye­ket kö­ve­tő­en 1948. de­cem­ber 15-én je­lent meg a he­ti­lap­ként in­du­ló Új Szó el­ső szá­ma. Bár a lap kez­det­től fog­va a kom­mu­nis­ta párt or­gá­nu­ma, ki­adó­ja pe­dig a párt Prav­da Ki­adó­vál­la­la­ta volt, fej­lé­cén kez­det­ben a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók he­ti-, majd na­pi­lap­já­nak ne­vez­te ma­gát, amit csak 1952. má­jus 21-én vál­tott fel a va­lós hely­ze­tét tük­rö­ző „Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja na­pi­lap­ja” meg­ha­tá­ro­zás. Fő- és fe­le­lős szer­kesz­tő­je Lőrincz Gyu­la, szer­kesz­tői Barsi (Bojsza) Im­re, Fed­er­may­er Ist­ván és Har­gi­tai Fe­renc vol­tak. Lőrincz, akit a ké­sőb­bi­ek­ben a Cse­ma­dok el­nö­ké­vé is meg­vá­lasz­tot­tak, majd az 1950-es évek el­ső fe­lé­ben az SZLKP KB-ban és a prá­gai par­la­ment­ben is he­lyet ka­pott, sa­ját el­mon­dá­sa sze­rint csu­pán szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a lap fő­szer­kesz­tői tiszt­ségét.27 E szá­mos funk­ció egy­ide­jű el­lá­tá­sát te­her­nek ér­ző Lőrincz 1955 feb­ru­ár­já­ban ab­ban a re­mény­ben vált meg az Új Szó­tól, hogy vég­re ere­de­ti hi­va­tá­sá­nak, a fes­té­szet­nek szen­tel­hes­se ma­gát, 1968 vi­ha­ros nap­ja­i­ban azon­ban is­mét ő ke­rült a lap élé­re.
A lap el­ső szá­má­nak In­du­lás­kor cí­mű ve­zér­cikk­ét Ma­jor Ist­ván ír­ta, a párt­ve­ze­tés uta­sí­tá­sá­ra azon­ban nem szig­nál­hat­ta azt, mint ahogy – Fábry Zol­tán Az el­ső szó cí­mű es­­szé­je ki­vé­te­lé­vel – név nél­kül je­lent meg a szám ös­­szes töb­bi cik­ke, ri­port­ja és be­szá­mo­ló­ja is. Írá­sá­ban Fábry, a rá jel­lem­ző drá­mai han­gon, töb­bek kö­zött a kö­vet­ke­ző mon­da­tok­kal in­dí­tot­ta út­já­ra az Új Szót és a ki­sebb­sé­gi ma­gyar szel­le­mi­ség új kor­sza­kát: „Mi majd négy­éves ké­sés­sel lé­pünk a bé­ke kü­szö­bé­re. Be­hoz­ha­tat­lan hát­rán­­nyal, de le nem be­csül­he­tő előn­­nyel in­du­lunk: tisz­ták ma­rad­tunk, em­be­rek ma­rad­tunk. […] Tör­té­nel­mi té­ve­dés­ből ke­rül­tünk a vád­lot­tak pad­já­ra, me­lyet azon­ban most emelt fő­vel elhagy­hatunk.”28
Az Új Szó lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szer­ve­zé­si mun­ká­la­tok te­hát 1948. de­cem­ber el­ső fe­lé­ben be­fe­je­ződ­tek, s a hó­nap kö­ze­pén meg­je­lent el­ső szá­ma is, a lap­pal kap­cso­la­tos kü­lön­bö­ző kér­dé­sek a kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban is több al­ka­lom­mal sze­re­pel­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés és a Ma­gyar Bi­zott­ság ülé­se­i­nek na­pi­rend­jén. A párt­ve­ze­tés, ill. az idő­köz­ben Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal ki­egé­szí­tett bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ré­szé­ről a leg­több bí­rá­lat a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és az or­szág szlovák­lak­ta ré­gi­ó­i­ban va­ló ter­jesz­té­se, az en­ge­dé­lye­zett 50 ez­res he­lyet­ti 90 ez­res pél­dány­szá­ma, va­la­mint „hely­te­len irány­vo­na­la”, va­gyis a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis élet túl­zott nép­sze­rű­sí­té­se mi­att ér­te a la­pot, s köz­vet­ve a Ma­gyar Bi­zott­sá­got. A leg­fel­sőbb szin­tű szlo­vák párt­szer­vek ezért 1949 el­ső hó­nap­ja­i­ban több in­téz­ke­dést hoz­tak a lap pél­dány­szá­má­nak csök­ken­té­sé­ről, a res­zlo­vak­izál­tak kö­zöt­ti és a szlovák­lak­ta já­rá­sok­ban va­ló ter­jesz­té­sé­nek ti­lal­má­ról, va­la­mint irány­vo­na­lá­nak megvál­toz­tatásáról.29
Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­za­tot ho­zott az Új Szó na­pi­lap­pá va­ló át­ala­kí­tá­sá­ról is,30 amit a Ma­gyar Bi­zott­ság feb­ru­ár 16-án jó­vá­ha­gyó­lag tu­do­má­sul vet­t.31 Az 1949. má­jus 1-jé­vel na­pi­lap­pá át­ala­ku­ló Új Szó ezt kö­ve­tő­en a párt­ál­lam bu­ká­sá­ig, az­az 1989-ig a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar­ság egyet­len en­ge­dé­lye­zett na­pi­lap­ja ma­radt. A rend­szer­vál­tás után a Sza­bad Föld­mű­ves Új­ság, ill. a Sza­bad Új­ság na­pi­lap­ként va­ló meg­je­len­te­té­sé­vel (1991–1993) tör­tént ugyan kí­sér­let egy újabb ma­gyar na­pi­lap in­dí­tá­sá­ra, az azon­ban az Új Szó negy­ven­éves mo­no­pó­li­u­má­val nem tud­ta fel­ven­ni a ver­senyt, így az egy­ko­ri párt­lap je­len­leg is a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság egyet­len na­pi­lap­ja­ként je­le­nik meg.

*

A ma­gyar nyel­vű párt­lap ki­adá­sá­nak elő­ké­szí­téstét kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság leg­fon­to­sabb fel­ada­ta a párt­ve­ze­tés ál­tal ugyan­csak 1948 nya­rán ki­lá­tás­ba he­lye­zett ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sa volt. Az SZLKP KB El­nök­sé­ge 1948. de­cem­ber 9-én, az­zal egy idő­ben, hogy jó­vá­hagy­ta az Új Szó ki­adá­sá­ra elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot, a Ma­gyar Bi­zott­sá­got pe­dig ki­egé­szí­tet­te Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zot­tal, va­la­mint Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zot­tal, egyút­tal meg­bíz­ta a bi­zott­sá­got a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel is.32
A bi­zott­ság a de­cem­ber 9-i meg­bí­zás alap­ján de­cem­ber 20-án ter­jesz­tet­te a szlo­vák párt­ve­ze­tés elé „a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók ke­ret­szer­ve­ze­te­i­nek” lét­re­ho­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tát, amely a ma­gyar kul­tu­rá­lis szö­vet­sé­gen kí­vül egy ma­gyar nő­szö­vet­ség és az or­szá­gos if­jú­sá­gi szö­vet­sé­gen be­lü­li ma­gyar he­lyi cso­por­tok lét­re­ho­zá­sá­val szá­molt.33 A ja­vas­lat­nak a kul­tu­rá­lis szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sá­val fog­lal­ko­zó fe­je­ze­te sze­rint a szö­vet­ség leg­főbb cél­ja a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar dol­go­zók né­pi de­mok­ra­ti­kus szel­lem­ben va­ló ne­ve­lé­se és a szo­ci­a­liz­mus­nak va­ló meg­nye­ré­se len­ne, te­vé­keny­sé­ge pe­dig töb­bek kö­zött mű­ked­ve­lő szín­ját­szó kö­rök szer­ve­zé­sé­re, kul­tu­rá­lis elő­adá­sok ren­de­zé­sé­re, szo­ci­a­lis­ta sze­mi­ná­ri­u­mok, szlo­vák és orosz nyelv­tan­fo­lyam­ok szer­ve­zé­sé­re, köny­vek és az ol­va­só­kat a né­pi de­mok­rá­cia szel­le­mé­ben ne­ve­lő kul­tu­rá­lis he­ti­lap ki­adá­sá­ra, va­la­mint a szlo­vák kul­tu­rá­lis szer­ve­ze­tek­kel kö­zös ün­nep­sé­gek szer­ve­zé­sé­re ter­jed­ne ki.34
A lét­re­ho­zan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let alap­sza­bályter­ve­ze­tét a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai és Fábry Ist­ván, a bi­zott­ság tit­ká­ra kö­zöt­ti meg­egye­zés alap­ján Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott ké­szít­tet­te el, aki a meg­bí­zot­ti hi­va­ta­l ál­tal ki­dol­go­zott ter­ve­ze­tet a bi­zott­ság 1949. ja­nu­ár 7-i ülé­sén is­mer­tet­te. A ki­zá­ró­lag az alap­sza­bály-ter­ve­zet meg­vi­ta­tá­sá­val és a kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek meg­tár­gya­lá­sá­nak szen­telt bi­zott­sá­gi ülé­sen azon­ban nem várt vi­ta bon­ta­ko­zott ki az alap­sza­bály-ter­ve­zet­nek az egye­sü­let tag­sá­gá­ról ren­del­ke­ző 5. §-a kö­rül, amely a res­zlo­vak­izál­takat, s ez­ál­tal a ma­gyar la­kos­ság nagy ré­szét meg­fosz­tot­ta vol­na a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let­ben va­ló tag­ság jo­gá­tól. A vi­ta­tott pa­ra­gra­fus töb­bek kö­zött ki­mond­ta: „Az egye­sü­let ren­des tag­ja le­het az, aki po­li­ti­ka­i­lag és er­köl­csi­leg ki­fo­gás­ta­lan cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár, be­töl­töt­te 18. élet­év­ét, nem res­zlo­vak­izált és az egye­sü­let ala­pí­tá­sa nap­ján is ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek val­lot­ta magát.”35 Mi­u­tán a bi­zott­ság ma­gyar tag­jai a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát le­he­tet­len­né té­vő ki­té­telt el­fo­gad­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tet­ték, a szlo­vá­kok vi­szont a párt­ve­ze­tés azon ál­lás­pont­já­ra hi­vat­koz­va, hogy „a res­zlo­vak­izál­takat kö­vet­ke­ze­te­sen szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­nek kell te­kin­te­ni”, ra­gasz­kod­tak a ren­del­ke­zés­nek az alap­sza­bály­ba va­ló be­le­fog­la­lá­sá­hoz, a bi­zott­ság ja­nu­ár 7-i ülé­se nem tu­dott ha­tá­roz­ni a kér­dés­ben.
A Ma­gyar Bi­zott­ság az egye­sü­let 24 fős köz­pon­ti vá­laszt­má­nya és 5 fős el­len­őr­ző bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak ki­vá­lasz­tá­sá­val Fábry Ist­vánt, ala­ku­ló köz­gyű­lé­se kül­döt­te­i­nek ki­vá­lasz­tá­sá­val Rabay Fe­ren­cet, az ala­ku­ló köz­gyű­lés és elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­ga meg­szer­ve­zé­sé­vel Kugler Já­nost, a kul­tú­re­gye­sü­let Új Szó­ban és a rá­di­ó­ban va­ló nép­sze­rű­sí­té­sé­nek biz­to­sí­tá­sá­val Lőrincz Gyu­lát bíz­ta meg. Ladislav Novomeský ok­ta­tás- és nép­mű­ve­lés­ügyi meg­bí­zott fel­ve­té­se alap­ján egyút­tal meg­fo­gal­maz­ta azt a ja­vas­la­tot, hogy mi­vel az ala­ku­ló köz­gyű­lés egy­ben po­li­ti­kai ese­mény is lesz, az ün­ne­pi be­szé­det Vil­iam Široký párt­el­nök tart­sa meg.36
A bi­zott­ság a kul­tú­re­gye­sü­let elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­ta­i­nak el­vég­zé­sé­re 10 na­pos ha­tár­időt ál­la­pí­tott meg, az ala­ku­ló köz­gyű­lés idő­pont­ját pe­dig feb­ru­ár ele­jé­re irá­nyoz­ta elő, egyik idő­pon­tot sem si­ke­rült azon­ban be­tar­ta­ni. A szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek ugyan­is az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­nak, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­nek és ve­ze­tő­sé­gé­nek ki­vá­lasz­tá­sá­nál ébe­ren ügyel­tek ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let a res­zlo­vak­izál­takra is ki­ter­jes­­sze mun­kás­sá­gát, s ne­hogy olyan sze­mé­lyek ke­rül­je­nek az élé­re, akik azt a kul­tu­rá­lis te­vé­keny­ség mel­let­te ne­tán ér­dek­kép­vi­se­le­ti mun­kát is ki­fej­tő szer­ve­zet­té ala­kí­ta­nák. Az egye­sü­let elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­gá­ból a Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai tö­röl­ték több is­mert és be­fo­lyás­sal bí­ró ré­gi ma­gyar kom­mu­nis­ta ne­vét, az ala­ku­ló köz­gyű­lés kül­döt­te­i­ként pe­dig csak­is a já­rá­si párt­bi­zott­ság­ok ál­tal ki­je­lölt, nem res­zlo­vak­izált ma­gya­rok jö­het­tek szá­mí­tás­ba, akik név­so­rát rá­adá­sul az il­le­té­kes já­rá­si párt­tit­kár­nak, majd pe­dig az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak is jó­vá kel­lett hagy­nia. A párt­ve­ze­tés ká­der­osz­tá­lya vizs­gál­ta meg az egye­sü­let ve­ze­té­sé­be je­löl­te­ket is, aho­va ál­ta­lá­ban szin­tén csu­pán olyan sze­mé­lyek be­vá­lasz­tá­sát en­ge­dé­lyez­te, akik vagy tel­je­sen is­me­ret­le­nek vol­tak a ma­gyar tö­me­gek előt­t, vagy ré­gi mun­kás­moz­gal­mi múlt­juk­nál fog­va is­mer­tek vol­tak ugyan, az egye­sü­let ügye­i­nek in­té­zé­sé­be azon­ban ér­dem­ben nem tud­tak beleszól­ni.37
Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lés­ének ös­­sze­hí­vá­sá­ra sem ke­rül­he­tett sor az ere­de­ti­leg ter­ve­zett feb­ru­ár ele­ji idő­pont­ban. Az elő­ké­szü­le­ti mun­ká­la­tok el­hú­zó­dá­sa mi­att az SZLKP KB El­nök­sé­ge már 1949. feb­ru­ár 5-én ha­tá­ro­zat­ban mond­ta ki a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mi­előb­bi meg­ala­pí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét, az ezt kö­ve­tő­en ki­tű­zött feb­ru­ár 26-i idő­pon­tot azon­ban szin­tén nem si­ke­rült be­tar­ta­ni, ezért a Ma­gyar Bi­zott­ság az ala­ku­ló köz­gyű­lés ide­jét vé­gül már­ci­us 5-re he­lyez­te át.38
Az ala­ku­ló köz­gyű­lés pon­tos prog­ram­já­nak, a meg­hí­van­dó kül­döt­tek név­so­rá­nak, va­la­mint a meg­vá­lasz­tan­dó köz­pon­ti ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ének vég­le­ge­sí­té­sé­re – az SZLKP KB ká­der­osz­tá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sát kö­ve­tő­en – a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sén ke­rült sor. A bi­zott­ság a Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kultúr­e­gyesülete39 né­ven lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let el­nö­ké­vé Fábry Zol­tánt, köz­pon­ti tit­ká­rá­vá – az ere­de­ti­leg ja­va­solt, ám jó­vá nem ha­gyott Ba­logh-Dé­nes Ár­pád he­lyett – Fel­le­gi Ist­vánt, ügy­ve­ze­tő el­nö­ké­vé Ma­jor Ist­vánt, al­el­nök­évé Kugler Já­nost, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé Ker­tész Kál­mánt, jegy­ző­könyv­ve­ze­tő­jé­vé Breuer Ilo­nát, pénz­tá­ro­sá­vá Lenger Zsó­fi­át, el­len­őre­i­vé Rabay Zol­tánt és Solc Ist­vánt ja­va­sol­ta. Mi­vel Široký párt­el­nök az ala­ku­ló köz­gyű­lés ün­ne­pi be­szé­dé­nek meg­tar­tá­sát el­uta­sí­tot­ta, s Ladislav Novomeskýt vagy Ondrej Pavlíkot aján­lot­ta ma­ga he­lyett ün­ne­pi szó­nok­nak, Novomeský azon­ban egyéb el­fog­lalt­sá­ga mi­att az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen nem ve­he­tett részt, az ün­ne­pi szó­nok­la­tot szlo­vák rész­ről Pavlík meg­bí­zott­nak, ma­gyar rész­ről Fábry Zol­tán­nak kel­lett vol­na meg­tar­ta­ni­a.40
A bi­zott­sá­gi ülést kö­ve­tő­en a Ma­gyar Bi­zott­ság Ma­jor Ist­ván, Lőrincz Gyu­la, Rabay Fe­renc és Daniel Okáli ös­­sze­té­te­lű négy­fős kül­dött­sé­ge az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­gán egyez­tet­te az ala­ku­ló köz­gyű­lés rész­le­te­it és az azon meg­vá­lasz­tan­dó ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­tel­ét. Itt Ondrej Pavlík kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­ál­la­po­dás szü­le­tett ar­ról, hogy az egye­sü­let a Tá­jé­koz­ta­tás- és Mű­ve­lő­dés­ügyi meg­bí­zot­ti Hi­va­tal irá­nyí­tá­sa alá fog tar­toz­ni, az ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen fel­szó­la­ló Pavlík a szlo­vá­kok, a ma­gyar fel­szó­la­ló pe­dig a ma­gya­rok ré­szé­ről meg­nyil­vá­nu­ló so­vi­niz­must fog­ja el­ítél­ni, va­la­mint hogy a szó­no­kok­nak hang­sú­lyoz­ni­uk kell, mi­sze­rint a lét­re­ho­zan­dó egye­sü­let nem va­la­mi­fé­le félpoli­tikai szer­ve­zet, ha­nem kul­tu­rá­lis egye­sü­let lesz. A Szer­ve­ző Tit­kár­ság az egye­sü­let szű­kebb kö­rű ve­ze­tő­sé­gé­re elő­ter­jesz­tett ja­vas­la­tot az­zal a mó­do­sí­tás­sal hagy­ta jó­vá, hogy a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­se Ker­tész Kál­mán he­lyett Fábry Ist­ván le­gyen, a más párt­fel­adat­tal meg­bí­zott Rabay Zol­tán a kul­tú­re­gye­sü­let­ben ne vál­lal­jon tiszt­sé­get, el­len­ben kap­jon he­lyet a ve­ze­tő­ség­ben Rabay Fe­renc és Lőrincz Gyu­la is.41
A meg­ala­kí­tan­dó ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let ve­ze­tő­sé­gé­nek kér­dé­se az ala­ku­ló gyű­lé­sig hát­ra­le­vő két nap so­rán to­váb­bi meg­be­szé­lé­sek tár­gyát ké­pez­het­te az egye­sü­let meg­szer­ve­zé­sé­vel meg­bí­zott Ma­gyar Bi­zott­ság kép­vi­se­lői és a szlo­vák párt­ve­ze­tés kö­zött, az 1949. már­ci­us 5-i ala­ku­ló köz­gyű­lé­sen meg­vá­lasz­tott ve­ze­tő­ség sze­mé­lyi ös­­sze­té­te­le ugyan­is je­len­tő­sen el­tért mind a bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt­tól, mind pe­dig az SZLKP KB Szer­ve­ző Tit­kár­sá­ga ál­tal mó­do­sí­tot­tól. A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Dol­go­zók Kul­tú­re­gye­sü­le­te, a Cse­ma­dok élén ál­ló köz­pon­ti ve­ze­tő­ség el­nö­ké­vé az ere­de­ti­leg e poszt­ra fel­kért Fábry Zol­tán he­lyett Lőrincz Gyu­lát, al­el­nök­évé Kugler Já­nos mel­lett Eg­ri Vik­tort, a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé a Ma­gyar Bi­zott­ság ál­tal ja­va­solt Ker­tész Kál­mán, ill. a Szer­ve­ző Tit­kár­ság ál­tal jó­vá­ha­gyott Fábry Ist­ván he­lyett vé­gül Wet­zler Dó­rát vá­lasz­tot­ták, az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki posz­tot pe­dig be­töl­tet­le­nül hagyták.42
Az utol­só pil­la­nat­ban be­kö­vet­ke­zett sze­mé­lyi vál­to­zá­sok oka­i­ról csu­pán rész­le­ges in­for­má­ci­ók­kal ren­del­ke­zünk. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sá­ról be­szá­mo­ló po­zso­nyi ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek sze­rint Fábry Zol­tán az egye­sü­let ki­je­lölt ve­ze­tő­sé­gé­nek ös­­sze­té­te­le, s min­den bi­zon­­nyal jö­vő­be­li füg­get­len­sé­gé­nek meg­kér­dő­je­lez­he­tő vol­ta és ér­dek­vé­del­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tet­len­né té­te­le mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az el­nö­ki meg­bí­za­tást. Ma­jor Ist­ván azért nem vál­lal­hat­ta el az ügy­ve­ze­tő el­nö­ki tiszt­sé­get, mi­vel 1946-ban res­zlo­vak­izált, a szlo­vák párt- és ál­la­mi szer­vek pe­dig az egye­sü­let fenn­ál­lá­sá­nak el­ső évé­ben ha­tá­ro­zot­tan el­le­nez­ték még a res­zlo­vak­izál­tak egy­sze­rű Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak le­he­tő­vé té­te­lét is.43 Lőrincz Gyu­la te­hát az utol­só pil­la­nat­ban, az Új Szó fő­szer­kesz­tői tiszt­sé­gé­hez ha­son­ló­an szük­ség­meg­ol­dás­ként vál­lal­ta el a Cse­ma­dok el­nö­ki tisz­tét is, e két, ön­ma­gá­ban is te­kin­télyt köl­csön­ző poszt egy­ide­jű be­töl­té­se min­den­eset­re több év­ti­zed­re a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­élet meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­gé­vé, a ma­gyar ki­sebb­ség el­ső szá­mú rep­re­zen­tán­sá­vá avat­ta őt. Eg­ri Vik­tor má­so­dik al­el­nök­ké és Wet­zler Dó­rá­nak a köz­pon­ti tit­kár he­lyet­te­sé­vé va­ló meg­vá­lasz­tá­sá­nak hát­te­rét nem is­mer­jük, az azon­ban va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a párt­ve­ze­tés tud­ta és elő­ze­tes hoz­zá­já­ru­lá­sa nél­kül nem ke­rül­he­tett rá sor.
A ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő hó­na­pok­ban az egye­sü­let te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos leg­vi­ta­tot­tabb kér­dé­sek kö­zé a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gá­nak és az egye­sü­let ér­dek­kép­vi­se­le­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge tar­to­zott. Mi­u­tán Vil­iam Široký, az SZLKP el­nö­ke a Cse­ma­dok ala­ku­ló köz­gyű­lé­se előtt hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­ból ki­ma­rad­jon a res­zlo­va­kizál­tak tag­sá­gát til­tó szö­veg­rész, a köz­gyű­lés a vi­ta­tott szö­veg­rész nél­kül hagy­ta jó­vá az alap­sza­bályt, a kér­dés azon­ban ez­zel még ko­ránt­sem zá­rult le, s az egye­sü­let alap­sza­bá­lyá­nak jó­vá­ha­gyá­sa is el­hú­zó­dott.
A res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­ga fő el­len­ző­jé­nek szá­mí­tó Ondrej Pavlík tá­jé­koz­ta­tás­ügyi meg­bí­zott előbb kör­ren­de­let­ben til­tot­ta meg a res­zlo­vak­izál­tak és a Ma­gyar­or­szág­ról át­te­le­pül­tek rész­vé­tel­ét a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let mun­ká­já­ban, majd a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. má­jus 11-i ülé­sén Lőrincz Gyu­la Cse­ma­dok-el­nö­köt is uta­sí­tot­ta, hogy ha­son­ló tar­tal­mú kör­le­vél­ben szó­lít­sák fel az egye­sü­let ala­ku­ló­fél­ben le­vő he­lyi szer­ve­ze­te­it a res­zlo­vak­izál­tak és át­te­le­pül­tek fel­vé­tel­ének vis­sza­u­tasítására.44 A Daniel Okáli ve­zet­te Bel­ügyi Meg­bí­zot­ti Hi­va­tal 1949. má­jus 19-én Lőrincz Gyu­lá­hoz in­té­zett le­ve­lé­ben töb­bek kö­zött ép­pen a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát ki­zá­ró ré­szek el­ha­gyá­sa mi­att uta­sí­tot­ta vis­­sza az egye­sü­let ala­ku­ló köz­gyű­lé­sén el­fo­ga­dott alap­sza­bály jó­vá­ha­gyá­sát, amit vé­gül csu­pán jú­ni­us 15-én, Vil­iam Široký is­mé­telt köz­be­avat­ko­zá­sa után volt haj­lan­dó meg­ten­ni. A Vil­iam Široký és Lőrincz Gyu­la ál­tal vég­le­ge­sí­tett alap­sza­bály a res­zlo­vak­izál­tak Cse­ma­dok-tag­sá­gát már nem sza­bá­lyoz­ta, a több mint egy éven ke­resz­tül hú­zó­dó vi­tát pe­dig vé­gül az SZLKP KB El­nök­sé­gé­nek 1950. ja­nu­ár 6-i ha­tá­ro­za­ta zár­ta le, amely ki­mond­ta, hogy min­den cseh­szlo­vák ál­lam­pol­gár tag­ja le­het a Cse­madok­nak.45
A szlo­vák párt- és ál­la­mi ve­ze­tés a Cse­ma­dok te­vé­keny­sé­gét igye­ke­zett kez­det­től fog­va a kul­tu­rá­lis élet­re kor­lá­toz­ni, s ébe­ren ügyelt ar­ra, ne­hogy az egye­sü­let eset­leg ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get is ki­fej­tő szer­ve­zet­té vál­jon. A Cse­ma­dok en­nek el­le­né­re ha­ma­ro­san a ma­gyar­lak­ta ré­gió leg­né­pe­sebb és leg­be­fo­lyá­so­sabb tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­té­vé vált, amely­ben a ma­gyar la­kos­ság egé­szen az 1989-es rend­szer­vál­tá­sig haj­la­mos volt nem csak kul­tú­re­gye­sü­le­tet, ha­nem ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tet is lát­ni.

*

Az SZLKP KB ta­nács­adó és se­géd­szer­ve­ként mű­kö­dő Ma­gyar Bi­zott­ság el­sőd­le­ges fel­ada­ta a szlo­vák párt­ve­ze­tés ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos dön­té­se­i­nek elő­ké­szí­té­se és vég­re­haj­tá­sa volt. A bi­zott­ság ma­gyar tag­jai mind a párt bi­zal­mát él­ve­ző ré­gi párt­mun­kás­ok vol­tak, az ed­dig fel­tárt le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok még­is ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy több eset­ben is szem­be­ke­rül­tek a szlo­vák párt­ve­ze­tés irány­vo­na­lá­val, ill. azt a bi­zott­ság­ban kép­vi­se­lő szlo­vák po­li­ti­ku­sok­kal. A Ma­gyar Bi­zott­ság szlo­vák tag­jai ko­ráb­ban ak­tív sze­re­pet vál­lal­tak a ma­gyar­el­le­nes in­téz­ke­dé­sek vég­re­haj­tá­sá­ban, 1948–1949 fo­lya­mán azon­ban pa­ra­dox mó­don a ma­gyar­ság hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ben, a ma­gyar la­kos­ság­nak az or­szág po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi éle­té­be va­ló új­bó­li in­teg­rá­lá­sá­ban kel­lett köz­re­mű­köd­ni­ük. Meg­mu­tat­ko­zott ez a szem­ben­ál­lás a res­zlo­vak­izál­tak nem­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­nak el­té­rő meg­íté­lé­sé­ben, de a ma­gyar nyel­vű párt­lap és a ma­gyar kul­tú­re­gye­sü­let lét­re­ho­zá­sá­val kap­cso­la­tos szá­mos más kér­dés­ben is.
A jog­fosz­tás évei után ál­lam­pol­gá­ri és ki­sebb­sé­gi jo­ga­it vis­­sza­sze­rez­ni igyek­vő ma­gyar la­kos­ság rá­adá­sul sok eset­ben szin­tén a Ma­gyar Bi­zott­ság­hoz for­dult sé­rel­mei or­vos­lá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sa ér­de­ké­ben, ami a szlo­vák párt­ve­ze­tés­ben azt a gya­nút kel­tet­te, mint­ha a bi­zott­ság a Köz­pon­ti Bi­zott­sá­got meg­ke­rül­ve a párt önál­ló ma­gyar szek­ci­ó­ja­ként, va­la­mi­fé­le „cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar kom­mu­nis­ta párt­ként” pró­bál­na fel­lép­ni. Nem néz­te jó szem­mel a párt­ve­ze­tés a Ma­gyar Bi­zott­ság ma­gyar tag­ja­i­nak, kü­lö­nö­sen Lőrincz Gyu­lá­nak és Fábry Ist­ván­nak a – ma­gyar ki­sebb­ség ér­dek­vé­del­mét ek­kor még fel­vál­la­ló – po­zso­nyi ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus mun­ka­tár­sa­i­val fenn­tar­tott szo­ros kap­cso­la­tát sem, gyak­ran ugyan­is ép­pen a Ma­gyar Bi­zott­ság­tól szer­zett ér­te­sü­lé­sek tet­ték le­he­tő­vé a fő­kon­zu­lá­tus­nak és a ma­gyar­or­szá­gi párt­ve­ze­tés­nek, hogy a jog­sér­té­sek el­len szót emel­hes­se­nek.
Eb­ben a bi­zal­mat­lan lég­kör­ben nem meg­le­pő, hogy a po­zso­nyi párt­köz­pont a Ma­gyar Bi­zott­sá­got nem tűr­te meg so­ká­ig, s nem egész egy­éves fenn­ál­lá­sát kö­ve­tő­en már­is a fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott. Fel­szá­mo­lá­sá­nak köz­vet­len oka az osz­tály­szem­pont­ból és po­li­ti­ka­i­lag meg­bíz­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tett ma­gya­rok 1949 őszén terv­be vett Cseh­or­szág­ba te­le­pí­té­se el­le­ni ma­gyar­or­szá­gi til­ta­ko­zás, ill. az ún. Dél-ak­ció elő­ké­szí­té­sé­ben köz­re­mű­kö­dő, a ma­gyar­or­szá­gi fel­lé­pést kö­ve­tő­en azon­ban fel­bá­to­ro­dó Ma­gyar Bi­zott­ság­nak az osz­tály­szem­pon­tú­nak fel­tün­te­tett ak­ció egy­ol­da­lú ma­gyar­el­le­nes éle el­len ugyan­csak szót eme­lő 1949. ok­tó­ber 14-i til­ta­ko­zá­sa volt.46 Az SZLKP KB El­nök­sé­ge a Dél-ak­ció el­le­ni fel­lé­pé­se és a ma­gyar fő­kon­zu­lá­tus­sal fenn­tar­tott kap­cso­la­tai mi­att 1949. ok­tó­ber 21-én a Ma­gyar Bi­zott­ság fel­osz­la­tá­sá­ról ha­tá­ro­zott, az­zal, hogy tit­ká­ra, Fábry Ist­ván to­vább­ra is az SZLKP KB Tit­kár­sá­gá­nak ma­gyar ügyek­ben il­le­té­kes re­fe­ren­se marad.47

Mel­lék­let48

1. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. no­vem­ber 19-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o I. schôdzke, konanej dòa 19. novem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana Majo­ra, Šte­fana Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho a Dr. Okáli­ho.

1./ Men­o­vaných súdruhov som vyrozumel na zák­lade infor­má­cií s. Mošku, že pri Predsed­níctve ÚV KSS bola utvorená maïarská komisi­a, ktorá pozostá­va z vyššie uve­dených súdruhov.
Zdôraznil som, že komisia je pomoc­ným orgánom Predsed­níct­va strany a jej úkolom je:
a/ vykoná­va príkazy predsed­níct­va,
b/ podá­va ini­ci­atívne návrhy pri riešení maïarskej otázky,
c/ komisia medzi maïarský­mi súdruh­mi ini­ci­atívne vys­tupo­va nesmie.
2./ Bola pre­roko­vaná otáz­ka èasopisu strany, ktorá má by vo smysle pol­i­tick­ej dohody vydá­vaná v maïarskej reèi.
V tomto smere boly konkrétne pre­jed­nané výšuve­dené úkoly a urèení súdruhovi­a, ktorí majú práce s tým spo­jené vykoná­va a dòa 26. novem­bra 1948 o 10. hod. na porade na Pov­ereníctve vnú­tra majú o vyko­naných prá­cach refer­ova.
a/ èlen­ovia komisie vzali na vedomie, že èasopis má by týž­den­ník, má vychádza na 8 stranách ve¾kého for­má­tu,
b/ na návrh s. Kuglera komisia navrhu­je, aby názov èasopisu bol „Új Élet“ (Nový živ­ot),
c/ komisia navrhu­je, aby èasopis bol vydá­vaný v 50.000 exem­plároch, prièom niek­torí súdruhovia (Rabay) považo­vali tento za nízky a navrho­vali vydá­va 100.000 exem­plárov,
d/ otázky spo­jené so zadovážaním papieru, tlaèiarne, úpravy, finanèných otá­zok atï. má do uve­denej leho­ty dojed­na s. Ma­jor, ktorý v tejže lehote má vypra­co­v­a i konkrét­ny rozpoèet admin­istrá­cie, redak­cie a nák­ladu èasopisu po stránke per­so­n­ál­nej a mater­iál­nej
d/ otázky redak­cie má dojed­na do uve­denej leho­ty s. Lörinc, prièom komisia navrhu­je aj pol­i­tický a ide­o­log­ický doh¾ad nad èasopi­som, vykoná s. Ma­jor, hlavný re­dak­tor ¼udovít Šulc, spoluprac. „Práce“, nat­er­az v Paríži, s. Lörinc, ktorý do prí­chodu men­o­vaného je hlavným a polit. re­dak­to­rom èasopisu.
Za hospodárske­ho re­dak­to­ra navrhu­je komisia Šte­fana Fed­er­ma­jer­a, nat­er­az re­dak­to­ra Index­u.
Za kultúrne­ho re­dak­to­ra Zoltá­na Fábry­ho, nat­er­az v Štose,
za tech­nick­ého re­dak­to­ra Euge­na Spitza, nat­er­az v èasopise „Jó Barát“ v Pra­he, alebo re­dak­to­ra Mezey­ho (Hargitayho), nat­er­az re­dak­to­rom Týždòa v Bratislave.
S. Lörinc bol súèasne pov­erený, aby s men­o­vaný­mi pre­roko­val i otázku služob­ných požitkov.
e/ Otázku umi­est­ne­nia admin­is­tratívnych a per­son­ál­nych otá­zok má dojed­na s. Ma­jor so s. Fábrym.
Komisia navrhu­je, aby admin­istrá­cia bola prièle­nená k „Pravde“, kde by bola jed­notlive vedená, ktorú prácu by vykoná­val s. Ruži­ak.
V admin­istrácii by pra­co­v­ala s. Alž­be­ta Sal­cerová, nat­er­az u fy Duna­j.
f/ otázku robot­níck­ych a ro¾níck­ych dopiso­vate¾ov má po organ­za­ènej stránke do uve­denej leho­ty pre­vies s. Kugler,
g/ otázku rozširova­nia èasopisu, kol­portáž atï., vybu­dovanie siete kol­portérov na južnom Sloven­sku má vykon­a do uve­denej leho­ty s. Rabay.
Maïarská komisia vyššie uve­dené konkrétne návrhy pred­loží Predsed­níctvu Strany 26. novem­bra 1948.
3./ Komisia súèasne roko­vala zásadne o otázkach maïarského kultúrne­ho spolku.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

2. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1948. de­cem­ber 1-jei ülé­sé­ről

Z á z n a m

o II. schôdzke, konanej dòa 1. decem­bra 1948 na Pov­ereníctve vnú­tra v prí­tom­nos­ti súdruhov Šte­fana M a j o r a, Šte­fana F á b r y h o, L ö r i n c a, K u g l e r a a Dr. Okáli­ho.
Súdruh R a b a y sa ospravedl­nil pre chorobu.

Komisia pre­roko­vala otázky súvisi­ace s vydá­vaním stran­níck­e­ho èasopisu a v tejto veci súdruhovia refer­ovali tak­to:
1/ S. Lörinc refer­u­je, že èasopis má ma názov „Új Szó“.
2/ Žia­dos o pov­ole­nie bola pred­ložená na Pov­ereníct­vo vnú­tra 30. novem­bra 1948.
Rozhod­nu­tie vyur­gu­je dòa 2. XII. 1948 s. Dr. Okáli.
3/ Vo veci splynu­tia èasopisu „Jó Barát“ v Prahe s èasopi­som „Új Szó“ je komisia toho názoru, aby èasopis „Jó Barát“ po odchode náboris­tov z Èiech vydá­vaný nebol, keïže záu­jem Strany je, aby bol vydá­vaný jeden èasopis dobrej úrovne.
Komisia prosí, aby prí­pad­né zari­ade­nie admin­istrá­cie „Jó Barát“ bolo prenechané nové­mu èasopisu, keïže tento zaèí­na od piky.
4/ Oh¾adom èlen­ov redak­cie na návrh s. Bašo­van­ského pol­i­tick­ým re­dak­to­rom má sa sta s. Bojsa, zamest­naný predtým v Duna­j­plavbe v Bratislave.
Z redak­cie èasopisu „Týždeò“ uvo¾ní s. Dr. Husák re­dak­to­ra Har­gi­tay­ho.
Z èasopisu „Index“ má by uvo¾­nený re­dak­tor Fed­er­ma­jer, ktorého však treba najprv pre­ver­i.
S. Zol­tán Fábry, Štós, je ochot­ný spolupra­co­v­a len ako externý spolupra­cov­ník a vies rubriku literárnej kri­tiky.
S. Šulc z Paríža odpoveï ešte nedal.
5/ Súèasne bolo pred­ložené zrkad­lo I. èísla èasopisu.
Dr. Okáli upo­zoròu­je, že èasopis má sa zaober­a s právny­mi otázkami, vzahu­júci­mi sa na rieše­nie štá­to­právne­ho postave­nia Maïarov na Sloven­sku a v I. èísle èasopisu mal by by uvere­j­nený preklad zák. 245/48 s prís­lušným komen­tárom, nako¾ko maïarské oby­vate¾st­vo o tomto zákone nie je infor­mované, prièom nadobud­nu­tie štát­ne­ho obèianst­va je pod­mienené složením s¾ubu d¾a ods. 1. § 1. cit. zákona do 90 dní, a to od 17. novem­bra 1948.
Súdruh Ma­jor refer­oval vo veci­ach admin­istrá­cie:
a/ Èasopis má výh¾ad, že pre admin­istrá­ciu obdrží miest­nos­ti red. èas. „Týždòa“ na Stal­i­novom námestí, ktoré sa majú v doh¾ad­nej dobe uvo¾ni,
b/ zais­til 5 zamest­nan­cov pre admin­istrá­ciu a oh¾adom pred­nos­tu admin­istrá­cie rozhodne sa v tých­to dòoch.
c/ vo veci zari­ade­nia ozna­mu­je, že èasopisu bola uvo¾­nená kancelária zari­ade­ni­a. Nemôže však obdržapísa­cie stro­je a poèí­tací stro­j.
Dr. Okáli prehla­su­je, že sa pokúsi tieto stro­je zadováži.
d/ Komisia žiada, aby strana pre žaèi­a­tok uvo¾ni­la zálo­hu cca 1,000.000.- Kès na kancelárske zari­ade­nie, platy a nák­lad na prvých 8 èísiel èasopisu.
Súh­las s. Širokého zadováži 2. XII. Dr. Okáli.
e/ Maïarskí súdruhovia komisie žiada­jú, aby bol vydaný naj­jednoduchší pla­kát, ktorým by sa maïarské oby­vate¾st­vo upo­zorni­lo na vydá­vanie èasopisu.
Súh­las zadováži Dr. Okáli od s. Širokého.
6/ Maïarskí súdruhovia upo­zoròu­jú na to, že SOR chce vydá­va z Maïars­ka tiež maï. èasopis „Munka“, ktorý má ma zábavný charak­ter a do ktorého majú by údaj­ne pri­bratí meš­ti­ackí maïarskí re­dak­to­ri, ako Rehorovský, Eg­ri Vik­tor, atï., ba dokon­ca pomýš¾a­jú s povolaním Šulc Náci­ho z New Yorku.
Komisia jed­nohlasne stavia sa proti tomu, aby okrem èasopisu „Új Szó“ bol vydá­vaný iný maïarský èasopis a najmä so zamýš¾aným zam­er­aním.
Dr. Okáli komi­siu infor­mu­je, že Strana sa rozhod­la pre vydý­vanie len jed­ného èasopisu.
Otáz­ka kol­portáže:
Súdruh Kugler refer­u­je v tom smysle, že s. Rabay dôverníkov, resp. kol­portérov v jed­notlivých okre­soch a obci­ach nezískal. Poukazu­je na to, že s. Moško oh¾adom získa­nia kol­portérov prehlásil, že nato je dos èasu.
7/ Komisia zaober­ala sa na dotaz niek­torých súdruhov s právnym postavením reslo­vak­izan­tov a osôb urèených na výmenu d¾a zákona 145/46 Sb. vzh¾adom na ustave­nie ods. 3 § 1 z. 245/48 Sb.
Dr. Okáli v tomto smere infor­mu­je Komi­si­u, že reslo­vak­izan­ti majú právne nároky „ex tuc“, t. j. naprík­lad baní­ci v Rožòave majú nárok na dopla­tok na ich starob­né, pen­z­i­u, atï.
Otáz­ka má by vyriešená i Sborom pov­ereníkov – ak sa tak už nesta­lo.
Vo veci osôb, ktoré majú takzv. biele lístky, infor­mu­je, že výme­na konèí dòom 31. decem­bra 1948, v dôsled­ku èoho prís­lušný orgán, t. j. èeskoslov.- maï. SK urèí tento deò ako takzv. „Stichtag“, ktorým zaniká práv­na úèin­nos bielych lístkov a právo výhod rezul­tu­jú­ci­ch z rozhod­nu­tia è. 7 SK.
8/ S. Fábry ozna­mu­je, že oblast­ný tajom­ník Strany v Rimavskej Sobote povo­lil, aby v okrese Šafáriko­vo (Torna¾a) kon­aly sa infor­maèné schôdzky maïarských súdruhov.
Na túto okol­nos má by upo­zor­nený orga­ni­za­èný sekre­tar­iát, èo zari­a­di s. Fábry, keïže stran­nícke schôdzky by maly by zásadne spoloèné pre maïarských i sloven­ských súdruhov.
9/ Maïarskí súdruhovia navrhu­jú, aby sa kon­a­lo škole­nie maïarských èlen­ov.
V tomto smere treba doži­ada kult.-propa­gaè. odd. – s. Šafran­ka.
V Bratislave dòa 1. decem­bra 1948.
Pov­ereník vnú­tra: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.
3. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949 ja­nu­ár 7-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 7. januára 1949 v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. po­ve­rení­ka Novomeského, s. pov­erení­ka Dr. Pavlíka, pov­erení­ka Dr. Okáli­ho, Majo­ra, Fábry­ho, Lörin­ca, Kugler­a, Rabay­ho.

Pred­met roko­va­ni­a:
Utvore­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch na Sloven­sku.
1/ S. pov­ereník Dr. Pavlík preèí­tal stanovy spolku, ktoré boly vypra­co­v­ané Po­vereníctvom infor­má­cií a osvety.
Disku­sia sa rozv­in­u­la len oh¾adom toho ustanove­nia stanov, že èlenom spolku nesmú by reslo­vak­izan­ti. Maïarskí súdruhovia dôvodili tým, že v mno­hých obci­ach reslo­vak­izan­ti najmä staršia gen­erá­cia neve­dia po sloven­sky a v dôsled­ku tohto ustanove­nia stanov boli by prak­ticky vyradení z kultúrnej práce. D¾a ich názoru bolo by práve želate¾né, aby spoluprá­ca medzi sloven­ským a maï. oby­vate¾stvom na juž. Sloven­sku prehlbo­vala sa i tým, že nie­len reslo­vak­izan­ti, ale i Slová­ci mohli by úèinko­va v maïarských kultúrnych ustanoviz­ni­ach (napr. v divadel­ných krúžkoch, spe­vokoloch, atï.).
Sloven­skí súdruhovia trvali na tomto ustanovení vzh¾adom na rozhod­nu­tie vede­nia strany, d¾a ktorého reslo­vak­izan­ti majú sa do dôsled­kov považo­va za osoby slov. národ­nos­ti. Spoluprá­ca Slovákov a Maïarov je stanova­mi nie­len umož­nená, ale aj práve pri­amo príka­zom pre všetkých komu­nis­tov.
Po tejto diskusii boly úkoly spo­jené s utvorením kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch rozvrhnuté tak­to:
a/ súdr. pov­ereníkovi Dr. Pavlíkovi sa ukladá, aby do 7 dní doruèil všetkým èlenom maïarskej komisie po 1. exem­plári osnovy stanov spolku,
b/ súdr. Šte­fanovi Fábry­mu sa ukladá, aby do 10 dní za súèin­nos­ti a po schválení kádrového odd­e­le­nia ÚSKSS navrhol 24 súdruhov z radu robot­níkov, ma­l­oro¾níkov a pracu­júcej inteligen­cie, 24 èlen­ného ústred­ného výboru a päèlen­ného dozorného výboru, z ktorých polovi­ca musí ma bydlisko v Bratislave, alebo na okolí.
3/ súdr. Kuglerovi sa ukladá, aby priprav­il za súèin­nos­ti prípravného výboru valné shro­maž­de­nie, ktoré sa má vydrži­ava v Bratislave zaèi­atkom mes. februára 1949.
4/ súdr. Dr. Okáli ponú­ka miest­nos vo Vlád­nej budove pre pori­adanie val­ného shro­maž­de­ni­a.
Zak­lada­júce shro­maž­de­nie má by súèasne pol­i­tick­ým ak­tom a d¾a toho má by urèený i prog­ram zak­lada­júce­ho val­ného shro­maž­de­ni­a.
V tomto smere s. pov­ereník Novomeský navrhu­je, aby bola pori­adaná prí­padne aka­dé­mia vo forme veèier­ka na pami­atku 30. výroèia maï. bás­ni­ka Adyho a na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení mal by ako slávnos­t­ný reèník pre­hovori predse­da KSS, s. Vilo Široký.
S. Kugler mal by zri­adi prípravný výbor, ktorý prevedie prípravné práce po tech­nick­ej a finanènej stránke.
Pov­ereníct­vo infor­má­cií je ochot­né prispie na prí­pad­né ces­tovné nák­la­dy delegá­tov, ak by tieto nemohly by kryté iným spô­sobom. (napr. z èistého výno­su èasopisu „Új Szó“.)
5/ S. Rabay­mu sa ukladá, aby sa postaral o urèe­nie delegá­tov z radov robot­níkov a ro¾níkov, starých prís­lušníkov strany, na zak­lada­júce valné shro­maž­de­nie, a to v poète najmenej 200-250 tak, aby boly zastúpené všetky kraje obý­vané maïarským oby­vate¾stvom.
6/ S. Lörinc ako šéfredak­tor Új Szó sa poveru­je, aby v tlaèi a rozh­lase pre­viedol prís­lušnú propagá­ciu kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch.
7/ Všetky prípravne práce majú by skonèené v lehote 10 dní, po uplynutí ktorej leho­ty s. Dr. Okáli svolá maïarskú komi­siu na definitívne rozhod­nu­tie vo veci založe­nia kultúrne­ho spolku.
V Bratislave dòa 7. januára 1949.
Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

4. Fel­jegy­zés a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. már­ci­us 2-i ülé­sé­ről

Z á z n a m

o zasad­nutí Maïarskej komisie dòa 2. marca 1949 o 18. hod. v miest­nos­ti po­v­erení­ka vnú­tra, v prí­tom­nos­ti èlen­ov: s. Majo­ra, s. Lörin­ca, s. Fábry­ho, s. Kuglera a s. pov­erení­ka vnú­tra Dr. Okáli­ho.
s. pov­ereník Dr. Pavlík a s. pov­ereník Novomeský svoju neprí­tom­nos ospravedl­nil­i.

Pred­me­tom roko­va­nia je:
1/ Ustanove­nie kultúrne­ho spolku maïarských pracu­jú­ci­ch v ÈSR.
Refer­u­je s. F á b r y:
a/ na zak­lada­júce ustanovu­júce valné shro­maž­de­nie, ktoré sa koná dòa 5. marca 1949, bolo poz­vaných 221 delegá­tov i s hosa­mi z celého južného Sloven­­ska. Výberom boly pov­erené prís­lušné okres­né sekre­tar­iá­ty a preskú­maním s. Fábry a s. Kugler. – Pov­ereníct­vo dopravy povo­lilo 50% s¾avu na železni­ci­ach.
b/ Ústred­ný výbor má sa sklada z 12 èlen­ov býva­jú­ci­ch v Bratislave a z 12 èle­n­ov býva­jú­ci­ch na vidieku.
c/ Ústred­ný výbor bol prekon­trolo­vaný kádrovým odd­e­lením (s. Kra­jòák).
Za predse­du navrhu­je sa s. Zol­tán Fábry, Štós,
za úradu­júce­ho predse­du: s. Š. Ma­jor,
za miesto­predse­du: s. Kugler,
za ú. taj.: s. Fel­le­gi,
za jeho zás­tupcu: s. Ker­tész,
za zapiso­vate¾ku: s. Brauerová,
za pok­lad­níèku: s. Langerová,
za rev­i­den­tov: s. Rabay ml. a s. Šolc,
dozorná rada: s. Lörincz, s. Fábry a s. Rabay, s. Szá­raz u SSM,
s. Szar­ka.
Z Bratislavy: Michal Bal­las­sa, J. Bal­la, s. Lörin­cov­á, s. Šter­nová, s. Din­gová, z Košíc: s. Sinay, z R. Sobo­ty s. Bá­lint De­me­ter, z Komár­na: s. Györi, z Nových Zámkov: s. Se­bes­tyén Joze­f, z Rožòavy: s. Bar­czy Pavel, zo Šafáriko­va: s. Virók Pavel, z Galan­ty: s. Vígh Alex., zo Šamorí­na: s. Patóc­s, zo Štúrova: s. Ko­vács Florián, z Lev­íc: s. Sza­bó Ladislav.
d/ Dòa 5. III. 1949 po zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má by zadržaný kultúrny veèierok. Tento bol už riadne pov­olený. Prípravy sú už skonèené.
e/ na zak­lada­jú­com val­nom shro­maž­dení má pre­hovori s. Dr. Pavlík, pov­ereník infor­má­cií – vo smysle príkazu s. Širokého, nám. pred­s. vlády. Na veèierku budú recitá­cie i sloven­ských autorov (Hviezdoslav, Novomeský).
Otváraciu reè povie s. Fábry Zol­tán, zo Što­su. Okrem toho budú tance, spevy, atï.
f/ Na val­nom shro­maž­dení budú odovz­dané delegá­tom brožurky: s. Gottwald – feb­ru­ár, a s. Široký: Reè ÚV KSS 27. IX. 1948.
Prívet bude ma s. Ma­jor.
Stanovy vysvetlí: s. Fel­le­gi.
g/ oh¾adom príspevkov komisia rozhod­la, že 70% pri­padne ústredi­u, 20% kra­jom a 10% miest. org.
2/ Ako 2/ bod pro­gra­mu bol refer­át s. Dr. Okáli­ho oh¾adom likvi­dova­nia èasopisu „Jó Barát“.
Komisia vzh¾adom na prípis s. Dr. Imricha Sily­ho, Praha II. Tìšòov, 63 – Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va – sa usnáša:
a/ Èasopis „Jó Barát“ nemá vychádza­.
b/ Treba uváži, èi s. Dr. Sily nemá by pre­vza­tý do redak­cie èasopisu „Új Szó“, kde by medzi iným viedol i právnickú rubriku.
c/ Komisia by bola povïaèná, keï by Min­is­ter­st­vo zemedel­st­va bolo ochot­né zari­ade­nie a písa­cie stro­je admin­istrá­cie èasopisu „Jó Barát“ zapožièa pre „Új Szó“.
d/ „Új Szó“ má sa ïalej zaober­a s prob­lé­ma­mi náboris­tov.
e/ Zánik èasopisu nech je uvere­j­nený v „Jó Barát“ a „Új Szó“.
3/ Vyberanie poplatkov pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va Maïarom.
Èlen­ovia komisie si sažu­jú, že niek­toré úrady MNV vyber­a­jú poplatky pri ude¾o­vaní štát­ne­ho obèianst­va d¾a z. 245/48 Sb., a to niekedy i v znaènej výške.
Komisia poveru­je s. Dr. Okáli­ho, aby vec vyšetril a vec uprav­il, nako¾ko v èasopise „Új Szó“ bola svo­jho èasu uvere­j­nená zprá­va, že poplatky za ude¾o­vanie èsl. obèianst­va vyber­ané neb­udú. Táto zprá­va bola uvere­j­nená na zák­lade infor­má­cie prís­lušného úrad­ní­ka Pov­ereníct­va vnú­tra.
4/ Otáz­ka zás­tup­cov Okr. ro¾níck­ych tajom­níkov v KSS a otáz­ka orga­ni­zo­va­nia ro¾níkov u JSSR – refer­u­je: s. Kugler.
s. Kugler uvádza, že s. Bacílek usne­se­nie Predsed­níct­va Strany pre zaneprázd­nenos dodnes so s. Fábrym nepre­roko­val.
Komisia jed­nohlasne navrhu­je:
1/ aby s. Kugler bol pri­jatý do Ro¾níck­e­ho odd­e­le­nia ÚS KSS,
2/ aby bol pov­erený za súèin­nos­ti s kádrovým odd­e­lením výberom maïarských súdruhov, ktorí majú by men­o­vaní zás­tup­ca­mi okr. ro¾. taj. KSS v maïarských okre­soch,
3/ aby sa postaral za súèin­nos­ti s ro¾. odd. o pol­i­tické a odborné vyškole­nie tých­to tajom­níkov,
4/ aby bol pov­erený úkolom orga­ni­zo­va­nia maïarských ro¾níkov v JSSR.
Komisia prosí, aby s. Široký v tomto smere dal príkaz orga­ni­za­èné­mu sekre­tar­iá­tu a o tom láskave vyrozumel maïarskú komi­si­u, do rúk s. Dr. Okáli­ho.
5/ s. Ma­jor, Lörinc, Rabay a Dr. Okáli vo veci maï. kultúrne­ho spolku boli tohože dòa jed­na so s. Bašo­van­ským za zasad­nutí orga­ni­za­èného sekre­tar­iá­tu, kde boly preve­dené urèité zmeny v složení Ú. v. kultúrne­ho spolku, najmä v tom smysle, že súdruhovia Ker­tész a Z. Rabay nema­jú by èlen­mi ústred­ného výboru a funkciu s. Kertésza má pre­vzi­a s. Št. Fábry.
Orga­ni­za­èný sekre­tar­iát oh¾adom pre­javov urèil zásad­né smer­nice, že pre­javy majú by vopred zasielané cie¾om kon­troly s. Bašo­van­ské­mu.
Bratislava, 3. marca 1949.
Pov­ereník: Dr. Okáli

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Pov­ereníct­vo vnú­tra, 193. d., 236/48 sekr.

5. Jegy­ző­könyv a Ma­gyar Bi­zott­ság 1949. ok­tó­ber 14-i ülé­sé­ről

Z á p i s n i c a

napísaná dòa 14. X. 1949, na zasadaní Maï. komisie SÚV KSS.
Prí­tom­ní: ss. Fábry, Kugler, Ma­jor, Lörincz, Rabay.

Maïarská komisia považu­je za potreb­né upo­zorni ústred­né vede­nie strany na nasle­dovné:
1. Poèas priebe­hu akcie JUH sme sa presvedèili o tom, že na ded­inách sa nevyostril tried­ny boj, ktorý by postavil robot­ní­ka a malého ro¾ní­ka proti tried­ne­mu nepri­ate¾ovi, kulakovi. V mno­hých prí­padoch i vede­nie strany pozostá­va zo živlom triedne cud­zích; aj vere­jná sprá­va, ba i vede­nie masových orga­nizá­cií, i vede­nie JRD je v mno­hých prí­padoch a v nespo¾ahlivých rukách. Mnohí využí­va­jú svoje pozí­cie v tých­to orgánoch pre svoje vlast­né úèe­ly.
2. V ded­inách južného Sloven­s­ka tvorí maïarské a sloven­ské kulactvo, pevný, jed­not­ný fron­t. Reak­cia tak na jed­ne­j, ako i na druhej strane sa snaží zanies rozkol medzi sloven­ských a maïarských pracu­jú­ci­ch.
3. V dôsled­ku toho, že akcia JUH sa obra­cia jed­nos­tranne len proti maïarskej reakci­i, jestvu­je nebezpeèie, že sa reakcii podarí túto akciu postavi do svet­la èisto nacional­i­stick­ého, pro­ti­maïarského podu­ja­ti­a. V mno­hých prí­padoch šíria naprík­lad názor, že práva Maïarov jestvu­jú iba na papier­i. Aj túto akciu využí­va­jú k tomu, aby pod­ceòo­vali národ­nos­t­né roz­pory reakèných kruhoch, už sú rozšírené také zprávy, že došla znova doba depor­to­va­nia Maïarov a že sa Slovákom znovu posky­tu­je príleži­tos dosta sa ¾ahko k maïarské­mu majetku. Práve preto považu­jeme za ve¾mi potreb­né, aby sme dokáza­li neprav­di­vos tých­to tvr­dení reak­cie.
4. Navrhu­je­me, aby zanechané majetky boly dané pod spo¾ahlivý dozor, kým z tých­to aspoò èias­toène uspoko­jíme náboris­tov, ktorí sa vrátili z Èiech.
5. Nako¾ko maïarské pracu­júce masy nebrali úèas na pozemkovej reforme, treba túto príleži­tos bezpod­mieneène využi k tomu, aby sa oni dostali k pôde.
6. Túto príleži­tos treba súèasne využi k tomu, aby sa rozšíri­lo a pre­hå­bi­lo družstevné hnu­tie na dedine.
Zápis­ni­ca preèí­taná a schválená.
D.a.h.

For­rás: Sloven­ský národ­ný ar­chív, Ústred­ný výbor Komu­ni­stick­ej strany Sloven­ska, 792. d.

 

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Bé­la 1973. Éle­tünk. Bratislava, Ma­dách.
Barnovský, Michal 2004. Sovi­et­sky zväz, komu­nisti a rieše­nie maïarskej otázky na Sloven­sku v rokoch 1945–1950. In Kárník, Zdenìk – Kopeèek, Michal (ses­t.): Bolše­vis­mus, komu­nis­mus a radikál­ní social­is­mus v Èeskosloven­sku. Svazek 3. Pra­ha, Ústav pro soudobé dìjiny AV ÈR–Dokoøán, 154–182. p.
Kaplan, Karel 1993. Cseh­szlo­vá­kia iga­zi ar­ca 1945–1948. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Popé­ly Ár­pád 2006. A Cse­ma­dok meg­ala­ku­lá­sa a ma­gyar kon­zu­li je­len­té­sek tük­ré­ben. In Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet 421–432. p. /Disputationes Samariens­es, 7./
Sza­bó Kár­oly és mun­ka­tár­sai (Berecz Kál­mán és É. Sző­ke Ist­ván) 1981. A ma­gyar–cseh­szlo­vák la­kos­ság­cse­re tör­té­ne­te. III. Bu­da­pest, Kéz­irat. (Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra, f. sz.: 293/I/I-III., 264. p.)
Szar­ka Lász­ló 1998. A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar kö­zös­ség nyolc év­ti­ze­de 1918–1998. Tör­té­ne­ti váz­lat. In Tóth Lász­ló (sz­erk.): A (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­te 1918–1998. 1. kö­tet. Bu­da­pest, Ister, 9–80. p.
Tóth Lász­ló 2000. Köz – mű­ve­lő­dés – tör­té­net. Bu­da­pest, Ister.
Vartíková, Mar­ta (zost.) 1971. Komu­ni­stická strana Sloven­s­ka. Doku­men­ty z kon­fer­en­cií a plén 1944–1948. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Prav­da.
Zvara, Juraj 1965. A ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi kér­dés meg­ol­dá­sa Szlo­vá­ki­á­ban. Bratislava, Po­li­ti­kai Könyv­ki­adó.
Zvara, Juraj 1969. Maïarská menši­na na Sloven­sku po roku 1945. Bratislava, Nakla­date¾st­vo Epo­cha.
Zsilka László (szerk.) 1968. Az Új Szó évkönyve. [Bratislava], Új Szó.
Zsil­ka Lász­ló 1990. Mi az igaz­ság az Új Szó in­du­lá­sá­ról. Va­sár­nap, 1990. feb­ru­ár 2. 4. p.

 

Lelkes Gábor: Területi egyenlőtlenségek Dél-Szlovákiában az uniós tagság tükrében

Be­ve­ze­tés

Az 1993-ban füg­get­len­né vált Szlo­vá­kia po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi éle­tét két, egy­más­sal el­len­té­tes po­li­ti­kai kör­nye­zet köz­ti harc jel­le­me­zi – már kö­zel más­fél év­ti­ze­de –, mely je­len­tős mér­ték­ben de­ter­mi­nál­ja a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést, egyes ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ala­ku­lá­sát. Az 1994–1998 köz­ti idő­szak­ban a ha­tal­mon le­vő na­ci­o­na­lis­ta-po­pu­lis­ta erők az or­szág nem­zet­kö­zi el­szi­ge­te­lő­dé­se mel­lett szá­mos ré­gió el­sze­gé­nye­dé­sét is okoz­ták, mely an­ti­de­mok­ra­ti­kus és antiko­héz­iós kor­mány­za­ti ma­ga­tar­tás mi­att az or­szág nem csat­la­koz­ha­tott az Észak-at­lan­ti Szer­ző­dés Szer­ve­ze­té­hez (NA­TO) 1999-ben – mint a töb­bi vi­seg­rá­di ál­lam –, s az Eu­ró­pai Uni­ó­ba (EU) tör­té­nő be­lé­pé­se sem tűnt re­á­lis­nak. 1998 őszén azon­ban a de­mok­ra­ti­kus tár­sa­da­lom ki­épí­té­sét szán­dé­ko­zó po­li­ti­kai pár­tok­nak si­ke­rült vá­lasz­tá­si győ­zel­met arat­ni­uk, s egy szé­les ko­a­lí­ci­ós együtt­mű­kö­dés­ben – Mikuláš Dzurin­da kor­mány­fő ve­ze­té­sé­vel – az or­szá­got be­jut­tat­ni a NATO-ba és 2004 ta­va­szán az EU-ba.
A ta­nul­mány a Szlo­vá­ki­át súj­tó nagy­fo­kú te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek ala­ku­lá­sát vizs­gál­ja az or­szág uni­ós tag­sá­gá­nak tük­ré­ben, össz­pon­to­sít­va a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott Dél-Szlo­vá­ki­á­ra, mely ré­gi­ót (Cseh)szlovákia kor­má­nyai 2004 előtt kö­zel 8 év­ti­ze­den ke­resz­tül pe­ri­fé­ri­a­ként ke­zel­tek. Az elem­zés az uni­ós csat­la­ko­zás idő­sík­já­ban mo­zog­va tár­gyal­ja a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek prob­lé­ma­kö­rét or­szá­gos vi­szony­lat­ban (át­te­kin­tést ad a po­li­ti­kai kör­nye­zet­től az uni­ós jo­gi és te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­á­kon át a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés leg­je­len­tő­sebb sze­rep­lő­i­ig), majd fel­vá­zol­ja a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek dél-szlo­vá­ki­ai kör­nye­ze­tét. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti tér re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­sé­gét il­le­tő­en át­te­kin­ti a ré­gió hu­mán erő­for­rá­sá­nak né­mely szer­ke­ze­ti sa­já­tos­sá­gát, a te­rü­let­fej­lesz­tés és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek leg­szá­mot­te­vőbb ele­me­it, a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók te­rü­let­fej­lesz­té­si sze­rep­lő­it, il­let­ve a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók rész­vé­tel­ét az uni­ós fej­lesz­té­sek­ben. A ta­nul­mány szám­ba ve­szi az uni­ós tag­ság kö­vet­kez­té­ben meg­nyí­ló szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­kasz tér­szer­ke­ze­ti sa­já­tos­sá­ga­it, kör­vo­na­laz­za az el­kö­vet­ke­ző évek le­het­sé­ges re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­ta­it.

Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek or­szá­gos kör­nye­ze­te

Po­li­ti­kai kör­nye­zet

Egy or­szá­gon be­lül a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dés irány­vo­na­la­it és pri­o­ri­tá­sa­it az or­szág kor­mány­za­ti-po­li­ti­kai kör­nye­ze­te de­ter­mi­nál­ja. Az el­múlt 8 év­ben, amely­be az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa is eset­t, a kor­mány­za­ti szer­vek pri­o­ri­tás­ként ke­zel­ték a tár­sa­dal­mi­lag és gaz­da­sá­gi­lag el­ma­ra­dott ré­gi­ók fel­zár­kó­zá­sá­nak az ügyét, mely fej­lesz­té­si dön­té­sek mér­he­tő­en ked­ve­ző fo­lya­ma­to­kat in­dí­tot­tak el e ré­gi­ók­ban. A te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek fel­szá­mo­lá­sa vé­gett foly­ta­tott kor­mány­za­ti mun­ka je­len­tős ré­sze a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok leg­je­len­tő­sebb po­li­ti­kai ere­jé­hez, a Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­já­hoz (MKP) kap­cso­ló­dik. Az MKP, mint az 1998–2006 köz­ti kor­mány­ko­a­lí­ci­ók leg­sta­bi­labb po­li­ti­kai párt­ja, az or­szág kor­mány­zá­sá­ban fo­lya­ma­to­san ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a meg­szer­zett kor­mány­za­ti po­zí­ci­ók (me­ző­gaz­da­ság, épí­tés­ügy, ré­gió­fej­lesz­tés, kör­nye­zet­vé­de­lem) se­gít­sé­gé­vel a pe­ri­fé­ri­kus ré­gi­ók fej­lő­dés­nek in­dul­ja­nak, köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra­fej­lesz­tés, kom­mu­ná­lis be­ru­há­zá­sok, ipa­ri par­kok stb. meg­va­ló­sí­tá­sá­val. Ezek a le­he­tő­sé­gek 2002–2006 közöt a má­so­dik kor­mány­za­ti cik­lus­ban az MKP meg­erő­sö­dé­se és az EU ál­tal nyúj­tott for­rás­nö­ve­ke­dés­nek kö­szön­he­tő­en még a ko­ráb­bi­nál is na­gyob­bak vol­tak. Az MKP, mely­nek vá­lasz­tó­tá­bo­rát el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség al­kot­ja, ezen erő­ki­fej­té­sé­vel nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy a szlo­vák köz­vé­le­mény több­sé­ge po­zi­tí­van ér­té­kel­je a ma­gyar ki­sebb­ség sze­re­pét az or­szág irá­nyí­tá­sá­ban, a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek ke­ze­lé­sé­ben (Ádám 2005).
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si po­li­ti­kai pri­o­ri­tá­so­kat il­le­tő­en 2006 nya­rán azon­ban ha­tal­mas for­du­lat állt be, ugyan­is a jú­ni­u­si par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon a 8 évig kor­mány­zó s eu­ró­pai ér­té­ke­ket kép­vi­se­lő po­li­ti­kai irány­vo­nal ve­re­sé­get szenvedet­t1 (a vá­lasz­tá­sok tét­je a gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis re­for­mok foly­ta­tá­sa vagy azok mó­do­sí­tá­sa, le­ál­lí­tá­sa volt). Az or­szág új kor­má­nyát a Robert Fico ál­tal ve­ze­tett Smer–SD po­pu­lis­ta bal­ol­da­li párt hoz­ta lét­re, szö­vet­ség­ben azon po­li­ti­kai erők­kel és ve­ze­tő­ik­kel, ame­lyek 1998 előtt az or­szág nem­zet­kö­zi el­szi­ge­te­lő­dé­sét okozták2. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si po­li­ti­kai pri­o­ri­tá­sok vál­toz­ta­tá­sa fel­te­he­tő­en leg­hát­rá­nyo­sab­ban a ki­sebb­sé­gek ál­tal la­kott el­ma­ra­dott ré­gi­ó­kat érin­ti (így a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ót is), ugyan­is a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um irá­nyí­tá­sát a szél­ső­jobb­ol­da­li na­ci­o­na­lis­ta Szlo­vák Nem­ze­ti Párt sze­rez­te meg. Az utób­bi párt kor­mány­be­li tag­sá­ga azért kü­lö­nö­sen ve­szé­lyes a nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott és el­ma­ra­dott ré­gi­ók fej­lesz­té­sét il­le­tő­en, mi­vel a párt a vá­lasz­tá­si prog­ram­já­ban mind­ös­­sze két célt fo­gal­ma­zott meg: a ki­sebb­sé­gek (el­ső­sor­ban a ma­gyar és a ro­ma) ál­tal la­kott ré­gi­ók fej­lesz­té­sé­nek a meg­ál­lí­tá­sát s a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő pénz­for­rás­ok­nak a szlo­vá­kok ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek­re, ré­gi­ók­ba tör­té­nő szét­osz­tá­sát. Az új szlo­vák kor­mány te­hát egy­ér­tel­mű­en ar­ra fog tö­re­ked­ni, hogy töb­bek közt a pe­ri­fe­ri­kus és nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­le­pü­lé­sek, ré­gi­ók ke­vés­bé hasz­nál­has­sák ki azo­kat a le­he­tő­sé­ge­ket, ame­lyek ed­dig a ren­del­ke­zé­sük­re áll­tak, vagy ame­lye­ket ed­dig elő­ké­szí­tet­tek (pl. a Pozsony–Dunaszerdahely–Érsekújvár–Losonc dél-szlo­vá­ki­ai gyors­for­gal­mi út és a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron va­ló át­ke­lést elő­se­gí­tő hi­dak épí­té­si elő­ké­szü­le­te­i­nek le­ál­lí­tá­sa). A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­té­sé­nek az el­ső pél­dá­i­ként a te­le­pü­lé­sek ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság alap­ján tör­té­nő fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban vég­re­haj­tott mó­do­sí­tá­sok em­lít­he­tők meg, me­lyek ér­tel­mé­ben a Fico-ko­r­mány az ed­di­gi­ek­től lé­nye­ge­sen több pénzt jut­tat a 277 m ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­ság­ban és az at­tól ma­ga­sab­ban fek­vő te­le­pü­lé­sek­nek, míg a má­sik ol­da­lon diszk­ri­mi­nál­ja az ala­cso­nyab­ban fek­vő te­le­pü­lé­se­ket – csök­ken­ti az adó­be­vé­te­le­i­ket (a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott te­le­pü­lé­sek dön­tő há­nya­da e kü­szöb alá esik).

Uni­ós jo­gi és te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai kör­nye­zet

Szlo­vá­ki­á­ban – a töb­bi vi­seg­rá­di ál­lam­tól el­té­rő­en – csak 1998 után kez­dő­dött meg a ré­gi­ók fej­lesz­té­sé­re ki­ala­kí­tan­dó EU-kompatibilis re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai ke­ret­po­li­ti­ka és in­téz­mény­rend­szer felál­lítása.3 Az ál­la­mi köz­igaz­ga­tás­ban az Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um a köz­pon­ti szerv a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­kát, az épí­tés­po­li­ti­kát, a la­kás­po­li­ti­kát és a te­rü­let­fej­lesz­tést il­le­tő­en. Ezen mi­nisz­té­ri­um a te­rü­le­ti po­li­ti­ka szer­ve­ző in­téz­mé­nye, amely ki­dol­goz­za az ál­ta­lá­nos szer­ve­ze­ti és in­téz­mé­nyi ke­re­te­ket, biz­to­sít­ja a te­rü­le­ti fej­lesz­tés­hez a prog­ra­mo­kat és a for­rá­so­kat. A szlo­vák kor­mány a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka alap­el­ve­it (ame­ly elő­ír­ja, hogy a kor­mány mi­nisz­te­rei és más köz­pon­ti szer­vek el­nö­kei a szlo­vák re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka el­vei alap­ján cse­le­ked­je­nek) 2000-ben fo­gad­ta el, biz­to­sít­va a te­rü­let­fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­nak komp­lex rend­sze­rét.
Az uni­ós szem­pont­rend­sze­rű re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ke­re­te­it Szlo­vá­ki­á­ban a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­ról szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ha­tá­roz­za meg, mely 2002. ja­nu­ár 1-jén lé­pett ha­tály­ba. Ezen tör­vény, mely az or­szág te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­ban mér­föld­kő­nek szá­mít, a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­sel kap­cso­la­tos tá­mo­ga­tá­si cé­lo­kat az aláb­bi négy pont­ban fo­gal­maz­za meg:
– Szlo­vá­kia ki­egyen­lí­tett gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek a biz­to­sí­tá­sa;
– a ré­gi­ók közt fenn­ál­ló gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lett­ség­be­li kü­lönb­sé­gek mér­sék­lé­se és meg­szün­te­té­se;
– az ala­csony gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyű és élet­szín­vo­na­lat biz­to­sí­tó ré­gi­ók ke­let­ke­zé­sé­nek a meg­aka­dá­lyo­zá­sa;
– a ré­gi­ók tar­tó­san fenn­tart­ha­tó gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek biz­to­sí­tá­sa.
Az 503/2001-es tör­vény a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­sel kap­cso­lat­ban az aláb­bi tá­mo­ga­tá­si te­rü­le­te­ket ne­vez­te meg pri­o­ri­tás­ként:
– a gaz­da­ság és a vál­lal­ko­zói kör­nye­zet tá­mo­ga­tá­sa azok ter­me­lé­si ka­pa­ci­tá­sá­nak nö­ve­ke­dé­se ér­de­ké­ben, a gaz­da­sá­gi szer­ke­zet ja­ví­tá­sa, új mun­ka­he­lyek te­rem­té­se, a ve­szé­lyez­te­tett mun­ka­he­lyek sta­bi­li­zá­lá­sa;
– a hu­mán erő­for­rás fej­lesz­té­se an­nak ér­de­ké­ben, hogy a re­gi­o­ná­lis mun­ka­erő­pi­a­con a ke­res­let és a kí­ná­lat közt egyen­súly ala­kul­jon ki, a nők és a fér­fi­ak egyen­lő mun­ka­vál­la­lá­si esé­lyé­nek a biz­to­sí­tá­sa;
– a re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő ku­ta­tá­sok tar­tós fej­lesz­té­se, az új tech­no­ló­gi­ák és in­no­vá­ci­ók be­ve­ze­té­sé­nek hang­sú­lyo­zott tá­mo­ga­tá­sa;
– az ál­la­mok köz­ti, a ha­tá­ron át­íve­lő és az inter­re­gionális együtt­mű­kö­dé­sek tá­mo­ga­tá­sa a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rén a ré­gió tar­tó­san fenn­tart­ha­tó fej­lő­dé­se ér­de­ké­ben;
– az ide­gen­for­ga­lom fej­lesz­té­se;
– a ré­gió szo­ci­á­lis inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak fej­lesz­té­se;
– a ré­gió tech­ni­kai inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak fej­lesz­té­se;
– a kul­tú­ra, a kul­tu­rá­lis te­vé­keny­sé­gek és a szol­gál­ta­tá­sok fej­lesz­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sa, be­le­ért­ve a mű­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­ge­ket, a kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sát, a mű­em­lé­kek fel­újí­tá­sát és revi­tal­izá­cióját;
– a ré­gió szol­gál­ta­tá­si szín­vo­na­lá­nak fej­lesz­té­se;
– az élet­kör­nye­zet ja­ví­tá­sa és fej­lesz­té­se, az azt ká­ro­sí­tó té­nye­zők mi­ni­ma­li­zá­lá­sa;
– a ter­mé­sze­ti erő­for­rás­ok ha­té­kony fel­hasz­ná­lá­sá­nak tá­mo­ga­tá­sa.
Az 503/2001-es tör­vény to­váb­bá ki­mond­ja, hogy a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés el­ső­ szá­mú cél­te­rü­le­te­it a szlo­vák kor­mány ha­tá­roz­za meg a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um aján­lá­sa alap­ján, amely a tá­mo­ga­tott ré­gi­ók ki­vá­lasz­tá­sá­nál az aláb­bi két szem­pon­tot ve­szi fi­gye­lem­be:
1. Gaz­da­sá­gi­lag gyen­ge ré­gi­ók, me­lyek gaz­da­sá­gi és fej­lett­sé­gi szint­je el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, amit el­ső­sor­ban az aláb­bi mu­ta­tók ér­té­ke je­löl: a mun­ka­erő­pi­ac, a gaz­da­ság szer­ke­ze­ti és ter­me­lé­si szint­je, a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok, a köz­sé­gek és a la­kos­ság be­vé­te­le, va­la­mint a te­le­pü­lés­sű­rű­ség.
2. Gaz­da­sá­gi­lag ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­tű ré­gi­ók, me­lyek­ben a szer­ke­zet­vál­tás ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyei fel­hal­mo­zód­tak, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az ága­za­tok tel­je­sít­mé­nye és a vál­lal­ko­zá­sok szá­ma csök­ken, míg a mun­ka­nél­kü­li­ség nö­vek­szik.
A tár­gyalt tör­vény kimondja, hogy az EU alap­ja­i­ból fo­lyó­sí­tott tá­mo­ga­tá­si esz­kö­zök­nél a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ér­de­ké­ben a ré­gi­ók fej­lett­sé­gi szint­je a makrorégiók szint­jén ér­té­ke­lő­dik, s azon te­rü­le­tek mi­nő­sül­nek gaz­da­sá­gi­lag gyen­gé­nek, ame­lyek­ben a brut­tó ha­zai ter­me­lés­nek az 1 la­kos­ra eső vá­sár­ló­erőn mért pa­ri­tá­sa az el­múlt 3 év­ben nem ér­te el az EU brut­tó ha­zai ter­me­lé­sé­nek az 1 la­kos­ra eső vá­sár­ló­erőn mért pa­ri­tá­sá­nak a 75%-át.
Az 503/2001-es tör­vény to­váb­bá tar­tal­maz­za, hogy a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sa a prog­ra­mo­zás ke­re­tén be­lül az aláb­bi do­ku­men­tu­mok alap­ján megy vég­be: Nem­ze­ti fej­lesz­té­si terv, Kö­zös­sé­gi tá­mo­ga­tá­si ke­ret, ope­ra­tív prog­ra­mok, re­gi­o­ná­lis ope­ra­tív prog­ra­mok, ága­za­ti ope­ra­tív prog­ra­mok, az ön­kor­mány­za­ti ke­rü­let gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek prog­ram­ja, a köz­ség gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek prog­ram­ja, egy­sé­ges prog­ram­do­ku­men­tu­mok, a Ko­hé­zi­ós Alap stra­té­gi­ai prog­ram­do­ku­men­tu­ma, Eu­ró­pai Kö­zös­sé­gek kez­de­mé­nye­zé­se prog­ram.
Szlo­vá­kia te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mai közt leg­je­len­tő­sebb az or­szág tér­szer­ke­ze­ti fej­lesz­té­sét sza­bály­zó Szlo­vá­kia te­rü­let­fej­lesz­té­si kon­cep­ci­ó­ja 2001 (a to­váb­bi­ak­ban: SZTK 2001), amely fel­vá­zol­ja, il­let­ve ki­je­lö­li a te­rü­let­fej­lesz­té­si in­téz­ke­dé­se­ket – az or­szág te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak cél­ki­tű­zé­se­it, el­ve­it és pri­o­ri­tás­rend­sze­rét, meg­te­remt­ve a te­rü­le­ti szem­pont­ok kon­zek­vens ér­vé­nye­sí­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét, mind az ága­za­ti szak­po­li­ti­kák, mind az or­szá­gos és te­rü­le­ti prog­ra­mok ki­dol­go­zá­sá­ban.

1. áb­ra. Szlo­vá­kia jö­vő­be­ni tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ó­já­nak ví­zi­ó­ja az eu­ró­pai tér­szer­ke­zet­ben vár­ha­tó fej­lő­dé­si fo­lya­ma­tok alap­ján
Microsoft Word - Dokument1
For­rás: Kon­cep­ci­a… 2002

Az SZTK 2001 nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban az aláb­bi pri­o­ri­tá­so­kat tar­tal­maz­za:
– kap­cso­la­tok erő­sí­té­se az egyik leg­je­len­tő­sebb eu­ró­pai ur­ba­nisz­ti­kai ten­gely­re (Stuttgard–Ulm–München–Salzburg–Linz–Bécs–Pozsony–Budapest–Belgrád), Po­zsony tér­sé­gé­ben és a Du­na men­tén;
– te­le­pü­lé­si köz­pon­tok fej­lesz­té­se a Ka­to­wi­ce–Bécs és Ka­to­wi­ce–Bu­da­pest ten­ge­lyek men­tén;
– te­le­pü­lé­si kap­cso­la­tok erő­sí­té­se a Vág fo­lyó men­ti te­le­pü­lé­si sáv és a ve­le pár­hu­za­mo­san fu­tó cseh­or­szá­gi te­le­pü­lé­si sáv közt;
– Pozsony–Nagyszombat te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se az eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű Bécs–Pozsony–Győr agg­lo­me­rá­ció ré­sze­ként;
– Kas­sa–Eper­jes te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se mint a Kár­pá­tok eurorégió cent­ru­ma;
– nem­zet­kö­zi há­ló­za­ti együtt­mű­kö­dé­sek lét­re­ho­zá­sa a vá­ro­sok, a ré­gi­ók és a te­rü­le­ti fej­lesz­tés­ben ér­de­kelt töb­bi in­téz­mény közt, fel­hasz­nál­va a te­le­pü­lé­sek és a te­le­pü­lé­si rend­sze­rek eurore­gionális és ha­tá­ron át­nyú­ló kap­cso­la­ta­it;
– a mul­ti­mod­ális ten­ge­lyek men­tén fek­vő te­le­pü­lé­sek fej­lesz­té­se, leg­fő­képp az észa­k–dél és ke­let–nyu­gat irá­nyú ten­ge­lyek met­szés­pont­ja­i­ban ta­lál­ha­tó vá­ro­sok fej­lesz­té­se.
Az SZTK 2001 or­szá­gos vi­szony­lat­ban az aláb­bi pri­o­ri­tá­so­kat tar­tal­maz­za:
– a Kas­sa–Eper­jes agg­lo­me­rá­ció fej­lesz­té­se kap­cso­lat­ban a Nagymi­hály–Va­rannó–Homonna te­le­pü­lé­si köz­pont­tal és ös­­sze­köt­te­tés­ben az észa­k-vág­men­ti és dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­ge­lyek­kel;
– nem­zet­kö­zi vi­szony­la­tok­ban ver­seny­ké­pes te­le­pü­lés­szer­ke­zet ki­ala­kí­tá­sa, Zsolna–Turócszentmárton, Besz­ter­ce­bá­nya–Zó­lyom, Losonc–Rimaszombat te­le­pü­lé­si köz­pon­tok lét­re­ho­zá­sa (a Losonc–Rimaszombat te­le­pü­lé­si köz­pont lé­nye­ges sze­rep­pel bír majd az egész közép-dél-s­zlováki­ai tér fej­lesz­té­sé­ben);
– Pozsony–Nagyszombat–Nyitra te­le­pü­lé­si köz­pont fej­lesz­té­se kö­tő­dés­ben az eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű agg­lo­me­rá­ci­ók poli­cen­trikus rend­sze­ré­hez;
– Po­zsony (mint eu­ró­pai spe­ci­fi­kus köz­pont) fej­lesz­té­se;
– Kas­sa (mint nem­zet­kö­zi spe­ci­fi­kus köz­pont és a Kár­pá­tok eurorégió cent­ru­ma) fej­lesz­té­se;
– az el­ső ka­te­gó­ria el­ső al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Besz­ter­ce­bá­nya, Nyi­tra, Eper­jes, Zsol­na;
– az el­ső ka­te­gó­ria má­so­dik al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Nagy­szom­bat, Trenc­sén, Turóc­szent­már­ton, Pop­rád;
– a má­so­dik ka­te­gó­ria el­ső al­cso­port­já­ba tar­to­zó cent­ru­mok fej­lesz­té­se: Duna­sz­er­da­he­ly, Bárt­fa, Ko­má­rom, Lip­tószent­mik­lós, Nagymi­há­ly, Pöstyén, Priv­i­gye, Igló, Csaca, Homon­na, Lé­va, Lo­sonc, Ér­sek­új­vár, Vágbeszter­ce, Ró­zsa­hegy, Zó­lyom;
– az el­ső ka­te­gó­ri­á­jú te­le­pü­lé­si köz­pon­tok fej­lesz­té­se:
• Pozsony–Nagyszombat te­le­pü­lé­si köz­pont – mint a leg­je­len­tő­sebb szlo­vá­ki­ai agg­lo­me­rá­ció –, mely eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű;
– az el­ső ka­te­gó­ri­á­jú fej­lesz­té­si ten­ge­lyek tá­mo­ga­tá­sa:
• Vág men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Nagyszombat–Trencsén–Zsolna);
• zsol­nai–tá­traalji fej­lesz­té­si ten­gely (Zsolna–Turócszentmárton–Poprád–Eper­jes);
• zsol­nai–k­iszu­cai fej­lesz­té­si ten­gely (Zsolna–Csaca–szlovák–cseh ha­tár);
• kas­sai–eper­je­si fej­lesz­té­si ten­gely (Eperjes–Kassa–szlovák–magyar ha­tár);
• nyi­trai–vág­men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Nagyszombat–Nyitra–Garamszentkereszt– Zó­lyom);
• zóly­omi–­turó­ci fej­lesz­té­si ten­gely (Zólyom–Besztercebánya–Turócszentmárton);
• dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Zólyom–Losonc–Rimaszombat–Rozsnyó–Kassa);
• ke­let-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Kassa–Nagymihály–Szobránc–szlovák–uk­rán ha­tár);
• er­dő­há­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Malacka–szlovák–cseh ha­tár);
– a má­so­dik ka­te­gó­ri­á­jú fej­lesz­té­si ten­ge­lyek tá­mo­ga­tá­sa:
• csal­ló­kö­zi fej­lesz­té­si ten­gely (Pozsony–Dunaszerdahely);
• Nyi­tra men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Trencsén–Nagytapolcsány–Nyitra–Érsek­új­vár– Ko­márom);
• Ga­ram men­ti fej­lesz­té­si ten­gely (Tolmács–Léva–Zselíz–Párkány);
• dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si ten­gely (Érsekújvár–Zselíz–Ipolyság–Losonc);
• nóg­rá­di fej­lesz­té­si ten­gely (Losonc–Fülek–szlovák–magyar ha­tár);
• sárosi fej­lesz­té­si ten­gely (Eperjes–Bártfa);
• lip­tói–ár­vai fej­lesz­té­si ten­gely (Rózsahegy–Alsókubín–Trsztená–szlovák–lengyel ha­tár).
Az SZTK 2001 or­szá­gos pri­o­ri­tá­sa­i­val kap­cso­la­to­san fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy az ott meg­fo­gal­ma­zott cé­lok és pri­o­ri­tá­sok ked­vez­mé­nye­zett te­re­i­nek el­ső­sor­ban a több­sé­gé­ben szlo­vá­kok ál­tal la­kott ré­gi­ók szá­mí­ta­nak. A fej­lesz­té­si ten­ge­lyek na­ci­o­na­lis­ta irá­nyult­sá­gát leg­in­kább ki­fe­je­zi az a tény, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta ré­gió ko­hé­zi­ó­ját és fel­emel­ke­dé­sét elő­se­gí­tő Pozsony–Dunaszerdahely–Érsek­újvár–Losonc–Kassa dé­li köz­le­ke­dé­si fo­lyo­sót még ja­vas­la­ti szin­ten sem tár­gyal­ja a do­ku­men­tum.
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés sze­rep­lői (ön­kor­mány­zat­ok, non­prof­it szfé­ra, vál­lal­ko­zá­sok)

Az or­szá­gos vi­szony­lat­ban ta­pasz­tal­ha­tó ha­tal­mas re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­gek több év­ti­zed­re vis­­sza­me­nő cent­ra­li­zált és na­ci­o­na­lis­ta te­rü­let­fej­lesz­tés-po­li­ti­kai és tár­sa­da­lom­fej­lesz­tés-po­li­ti­kai dön­té­sek kö­vet­kez­mé­nyei. A szo­ci­a­liz­mus ide­jén a te­rü­let­fej­lesz­tést az ál­lam egy erő­sen köz­pon­to­sí­tott ad­mi­niszt­ra­tív ter­ve­zé­si rend­sze­ren ke­resz­tül irá­nyí­tot­ta. Az erő­for­rás­ok és a fe­le­lős­ség a köz­pon­ti, il­let­ve a ke­rü­le­ti és a já­rá­si szint kö­zött osz­lot­tak meg, a ha­ta­lom nagy ré­sze azon­ban az előb­bi ke­zé­ben volt. A fej­lesz­té­si for­rá­sok el­osz­tá­sa a kü­lön­fé­le gaz­da­sá­gi szek­to­rok men­tén zaj­lott, a po­li­ti­kai és szek­torális cél­ki­tű­zé­sek az ál­la­mi po­li­ti­ká­ban fon­to­sab­bak vol­tak a re­gi­o­ná­lis cé­lok­nál.
Az EU-hoz tör­té­nő csat­la­ko­zá­si fel­té­te­lek tel­je­sí­té­se kap­csán vég­re­haj­tott köz­igaz­ga­tá­si re­for­mok­nak kö­szön­he­tő­en az el­múlt fél év­ti­zed­ben a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés ter­ve­zé­sé­ben és irá­nyí­tá­sá­ban je­len­tő­sen meg­nőtt az ön­kor­mány­zat­ok sze­re­pe, bár a leg­lé­nye­ge­sebb be­ru­há­zá­so­kat il­le­tő­en (pl. vas­út­vo­na­lak, au­tó­pá­lyák, gyors­for­gal­mi utak, hi­dak épí­té­se) to­vább­ra is köz­pon­ti kor­mány­za­ti szin­ten dön­te­nek.
A szlo­vák re­gi­o­ná­lis és te­rü­let­fej­lesz­té­si rend­szer­re na­gyon rá­nyom­ja bé­lye­gét, hogy a fi­a­tal, 1993 óta lé­te­ző ál­lam fenn­ál­lá­sá­nak el­ső sza­ka­szá­ban erős na­ci­o­na­lis­ta ve­ze­tés alatt állt, és a po­li­ti­kai fo­lya­ma­tok­ból kö­vet­ke­ző­en erő­sen cent­ra­li­zált te­rü­le­ti irá­nyí­tá­si rend­szert ve­zet­tek be. 1998 előtt csak a te­le­pü­lé­sek (vá­ro­sok, köz­­sé­gek) szint­jén lé­te­zett (erő­sen kor­lá­to­zott) ön­kor­mány­za­ti­ság, a ma­ga­sabb te­rü­le­ti szin­te­ken (já­rás, kör­zet) ál­la­mi hi­va­ta­lok bir­to­kol­ták az irá­nyí­tást (Hardi–Mezei 2003). A 302/2001 Tt. szá­mú tör­vény alap­ján 2002 óta a ke­rü­le­tek új jog­ál­lást kap­tak, az eu­ró­pai szo­ká­sok­nak meg­fe­le­lő­en a kö­zép­szint is ön­kor­mány­za­ti rend­sze­rű­vé vált. Az uni­ós fej­lesz­tés­po­li­ti­kai gya­kor­lat át­vé­te­lé­vel kap­cso­lat­ban lé­nye­ges mér­föld­kő­nek szá­mít a 416/2001 Tt. szá­mú tör­vény (Né­hány ha­tás­kör át­ru­há­zá­sa az ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek­ről a köz­sé­gi és ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok­ra cí­mű tör­vény), mely­nek lé­nye­gét mint­egy 300 jog­kör­nek a já­rá­si és ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok­tól a te­le­pü­lé­si és a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok­hoz va­ló át­vi­te­le ké­pe­zi. Az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en az ön­kor­mány­zat­ok (te­le­pü­lé­si és re­gi­o­ná­lis) a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lő­i­vé lép­tek elő, ha­tás­kö­rü­ket ki­ter­jesz­tet­ték az ok­ta­tás­ra, az egész­ség­ügy­re, a szo­ci­ál­po­li­ti­ká­ra, a köz­le­ke­dé­si és az inf­rast­ruk­tu­rá­lis szol­gál­ta­tá­sok­ra, va­la­mint – bi­zo­nyos ha­tá­ro­kon be­lül – a te­rü­let­fej­lesz­tés­re.
Az el­kö­vet­ke­ző 1-2 év­ben fel­te­he­tő­en újabb jog­kö­rö­ket kap­nak majd a ke­rü­le­ti és te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok, egy­részt a már jó­vá­ha­gyott jog­sza­bály­ok alap­ján (pl. a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok fo­lyó­sít­ják majd a szo­ci­á­lis se­gélyt, va­la­mint ők fi­nan­szí­roz­zák a köz­hasz­nú mun­ká­kat is), más­részt pe­dig az ál­la­mi ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok vár­ha­tó meg­szű­né­sé­nek következtében.4
A te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­ról szó­ló 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény alap­ján je­len­leg kö­zel 2890 te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat mű­kö­dik, eb­ből 138 vá­ros­ban. Va­la­men­­nyi te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat egyen­lő jo­go­kat él­vez, ha­tás­kör­ük és for­rá­sa­ik fel­öle­lik a min­den­na­pi élet leg­fon­to­sabb te­vé­keny­sé­ge­it, az alap­fo­kú ok­ta­tás­tól a bel­te­rü­le­ti utak ál­la­po­tá­ig. A 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben a te­le­pü­lé­sek kö­te­le­ző­en gaz­dál­kod­nak va­gyo­nuk­kal és gon­dos­kod­nak an­nak ér­ték­nö­ve­ke­dé­sé­ről, va­la­mint meg­fe­le­lő élet­kö­rül­mé­nye­ket te­rem­te­nek a he­lyi la­kos­ság szá­má­ra. A 416/ 2001 Tt. szá­mú tör­vény ré­vén a te­le­pü­lé­sek ha­tás­kö­ré­be ke­rült át a he­lyi te­rü­let­fej­lesz­tés ko­or­di­ná­lá­sa is, ami­nek kö­szön­he­tő­en a te­le­pü­lé­sek ki­dol­goz­zák és jó­vá­hagy­ják a stra­té­gi­ai fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­kat és te­le­pü­lés­ren­de­zé­si ter­ve­i­ket, va­la­mint biz­to­sít­ják azok vég­re­haj­tá­sát. Az az­óta el­telt 5 év alatt szá­mos te­le­pü­lés ren­del­ke­zik ezen prog­ram­do­ku­men­tu­mok­kal, ame­lyek ki­dol­go­zá­sát az uni­ós for­rá­sok is nagy­mér­ték­ben tá­mo­gat­ták, s ame­lye­ket a 2007–2013 uni­ós prog­ra­mo­zá­si idő­szak­ban kö­te­le­ző pá­lyá­za­ti mel­lék­let­ként kell majd csa­tol­ni a pá­lyá­za­ti ké­rel­mek több­sé­gé­hez (ezen fel­té­tel a 1000 la­kos alat­ti ki­sebb fal­va­kat ver­seny­hát­rány­ba hoz­za, ugyan­is anya­gi for­rá­sok hi­á­nyá­ban az ap­ró te­le­pü­lé­sek több­sé­ge nem ké­pes a te­le­pü­lés­ren­de­zé­si és stra­té­gi­ai fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­mok ­biz­to­sí­tá­sá­ra).
Az or­szág­ha­tá­ron túl­nyú­ló gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok a jö­vő­ben fon­tos sze­re­pet játsz­hat­nak a re­gi­o­ná­lis tér­szer­ke­zet for­má­lá­sá­ban (Enyedi 2004). A ha­tár men­ti te­rü­le­te­ken a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok­nak a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tést il­le­tő­en le­he­tő­sé­ge van a szom­szé­dos ha­tá­ron tú­li ré­gi­ók­kal va­ló együtt­mű­kö­dés­re és a fej­lesz­té­sek ös­­sze­han­go­lá­sá­ra, köl­csö­nös se­gít­ség­nyúj­tás­ra. A köz­sé­gi ön­kor­mány­za­t­ok­ra vo­nat­ko­zó 369/1990 Tt. szá­mú tör­vény már a rend­szer­vál­tás kez­de­té­től le­he­tő­vé tet­te a szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek szá­má­ra, hogy nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok ré­sze­sei le­gye­nek, míg a ma­ga­sabb köz­igaz­ga­tá­si szin­tek ha­tá­ron át­nyú­ló nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ta­i­nak fel­té­tel­rend­sze­rét sza­bá­lyo­zó tör­vé­nye­ket csak az 1990-es évek má­so­dik fe­lé­ben fo­gad­ták el a szlovák par­la­ment­ben. A te­le­pü­lé­sek köz­ti ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés és együtt­mű­kö­dés egyik leg­gya­ko­ribb for­má­ja az eurore­gionális együtt­mű­kö­dés. Szlo­vá­ki­á­ban ezen együtt­mű­kö­dé­si for­mák csak az 1998-ban be­kö­vet­ke­zett kor­mány­vál­tás után in­dul­tak vi­rág­zás­nak – 1998 előtt a Szlo­vá­ki­á­ban ural­ko­dó po­li­ti­kai fe­szült­sé­gek mi­att nem lé­tez­tek tény­le­ges eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek (Drgoòa 2003; Turnock 2002).
Je­len­leg – 2006 au­gusz­tu­sá­ban a Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um nyil­ván­tar­tá­sa alap­ján – 12 eurorégió mű­kö­dik az ország­ban5, ame­lyek kö­zül 8 érin­ti a szlo­vák–ma­gyar ha­tárt, s ame­lyek egy ki­vé­tel­től eltek­intve6 két­ol­da­lú (szlo­vák–ma­gyar) együtt­mű­kö­dé­si for­mai ke­ret­tel ren­del­kez­nek. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár hos­­szá­nak csak­nem 95%-a eurorégiókkal le­fe­dett (né­mely ha­tár­sza­kasz több­szö­rö­sen), ki­vé­telt csu­pán a fő­vá­ros kör­nyé­ke ké­pez, míg a leg­in­ten­zí­vebb, ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek a Pár­kány–Kas­sa ten­gelyt jel­lem­zik.
A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti eurore­gionális együtt­mű­kö­dé­sek – ame­lyek az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén élők tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dé­sé­ben vár­ha­tó­an meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­pel bír­nak majd – cél­ja­it az aláb­bi­ak­ban ös­­sze­gez­het­jük:
– a gaz­da­ság fej­lesz­té­se (vál­lal­ko­zói be­ru­há­zá­sok szá­má­ra von­zó­vá ten­ni a ré­gi­ót);
– a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet meg­őr­zé­se;
– az inf­rast­ruk­tú­ra fej­lesz­té­se és ös­­sze­han­go­lá­sa;
– az ok­ta­tá­si és mű­ve­lő­dé­si kap­cso­la­tok tá­mo­ga­tá­sa;
– a tu­do­má­nyos kap­cso­la­tok fej­lesz­té­se (a ku­ta­tás és fej­lesz­tés ös­­sze­han­go­lá­sa a ré­gi­ón be­lül);
– a kö­zös kul­tu­rá­lis örök­ség ápo­lá­sa;
– hu­ma­ni­tá­ri­us és szo­ci­á­lis együtt­mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sa;
– az el­té­rő kul­tú­rák meg­is­me­ré­sé­nek, meg­ér­té­sé­nek és a nem­ze­tek kö­zöt­ti ba­rát­ság el­mé­lyí­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sa.
A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés to­váb­bi fon­tos sze­rep­lő­je a non­prof­it szek­tor, mely az or­szág EU-hoz tör­té­nő csat­la­ko­zá­sá­nak kap­csán rob­ba­nás­sze­rű fej­lő­dés­nek in­dult. Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai ci­vil tár­sa­da­lom (az ön­kén­tes tár­sa­dal­mi szer­ve­ző­dé­sek) rész­vé­te­le a te­le­pü­lé­sek és a ré­gi­ók fejlesztésében7 és irá­nyí­tá­sá­ban erő­tel­jes nö­ve­ke­dést mu­tat. A kö­zel­jö­vő­ben a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­ban a ci­vil szer­ve­ző­dé­sek akár a po­li­ti­kai pár­tok ko­moly el­len­fe­le­i­vé nő­he­tik ki magukat.8 Ez a nap­ja­ink­ban egy­re kéz­zel­fog­ha­tób­bá vá­ló ten­den­cia össz­hang­ban van az EU fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­já­nak új irá­nya­i­val, me­lyek a köz­pon­ti, a re­gi­o­ná­lis, a he­lyi és az uni­ós kor­mány­za­ti szer­vek, a ma­gán­szek­tor, va­la­mint a he­lyi és az or­szá­gos szin­tű ci­vil szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dést, part­ner­sé­get hang­sú­lyoz­zák. A ci­vil szer­ve­ze­tek a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rü­le­tén leg­gyak­rab­ban a kö­vet­ke­ző ki­hí­vá­sok­kal és le­he­tő­sé­gek­kel szem­be­sül­nek:

– kon­zul­tá­ció, kép­zés;
– a mo­ni­tor­ing szer­ve­ze­te­i­ben va­ló rész­vé­tel;
– a te­rü­let­fej­lesz­tés irá­nyí­tó tes­tü­le­te­i­ben tör­té­nő rész­vé­tel;
– a fej­lesz­té­si for­rá­sok meg­szer­zé­sé­nek a le­he­tő­sé­ge.
Más­fél év­vel az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en, 2005. de­cem­ber 31-én, 27 221 re­giszt­rált ci­vil szer­ve­zet volt Szlo­vá­ki­á­ban, mely kö­zel 30%-os emel­ke­dést je­len­tett a 2003–2005 köz­ti idő­szak­ban. Nap­ja­ink­ra a ci­vil szek­tor mak­ro­gaz­da­sá­gi szin­ten je­len­tős té­nye­ző­vé vált: szol­gál­ta­tá­sa­ik össz­ér­té­ke, va­la­mint ön­ma­gá­ban a kö­zös­sé­gi fej­lesz­tés ér­té­ke azt mu­tat­ja, hogy a szek­tor nem meg­fe­le­lő mű­kö­dé­se, eset­le­ges ha­nyat­lá­sa je­len­tős ne­ga­tív ha­tás­sal len­ne a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dés egé­szé­re. Eb­ből ki­fo­lyó­lag 2006 szep­tem­be­ré­ben éles til­ta­ko­zá­so­kat vál­tott ki a Fico-ko­r­mány azon szán­dé­ka, mely sze­rint 2007-től a kor­mány je­len­tő­sen kor­lá­toz­ná a 2%-os adó­fel­aján­lás le­he­tő­sé­gét a fi­zi­kai és a jo­gi sze­mé­lyek ese­té­ben egyarán­t.9

1. táb­lá­zat. Ci­vil szer­ve­ze­tek szá­má­nak és jo­gi for­má­i­nak meg­osz­lá­sa 2002–2005 kö­zött


For­rás: Sloven­sko 2005 2006

A szlo­vá­ki­ai non­prof­it szek­tor nagy vá­ra­ko­zás­sal te­kin­tett az EU-csatlakozás elé (a­h­ogy azt a fen­ti szám­be­li nö­ve­ke­dés is mu­tat­ja), hi­szen a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en szám­ta­lan olyan for­rás nyílt meg szá­muk­ra, me­lyek se­gít­sé­gé­vel je­len­tős mér­ték­ben nö­vel­het­ték te­vé­keny­sé­gük ha­té­kony­sá­gát és in­ten­zi­tá­sát. Az el­vá­rá­sok kö­zött fon­tos he­lyen sze­re­pelt az is, hogy az uni­ós for­rá­sok vég­re le­he­tő­vé te­szik a szer­ve­ze­tek hos­­szú tá­vú és ki­szá­mít­ha­tó működését10, il­let­ve a min­den­ko­ri ál­la­mi sze­rep­lők nem „tá­mo­ga­tói”, ha­nem vég­re part­ne­ri kap­cso­lat­ba ke­rül­nek a non­prof­it szer­ve­ze­tek­kel.
Az el­múlt két év alatt a ci­vil szer­ve­ze­tek ha­té­kony­sá­ga és mű­kö­dé­se ja­vult (amit a for­rá­sok át­lát­ha­tó fel­hasz­ná­lá­sa kö­ve­telt meg11), va­la­mint be­iga­zo­ló­dott, hogy a ci­vil szer­ve­ze­tek a te­rü­let­fej­lesz­tés lé­nye­ges sze­rep­lő­i­nek te­kint­he­tők, mert:
– a ci­vil szer­ve­ze­tek je­len­tős ré­sze ta­pasz­ta­la­tot szer­zett a pá­lyá­za­ti rend­sze­rek­ben;
– a te­rü­let­fej­lesz­tés fel­ada­ta­i­nak je­len­tős ré­sze ál­la­mi, ön­kor­mány­za­ti fel­adat­ként nem vé­gez­he­tő el;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ké­pe­sek al­ter­na­tív for­rá­sok fel­ku­ta­tá­sá­ra és meg­szer­zé­sé­re meg­fe­le­lő ál­la­mi, ön­kor­mány­za­ti együtt­mű­kö­dés ese­tén;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ké­pe­sek meg­győz­ni, be­von­ni és moz­gó­sí­ta­ni a la­kos­sá­got a te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ra­mok­ban tör­té­nő ha­té­kony és ön­te­vé­keny rész­vé­tel­re;
– az EU fej­lesz­té­si tá­mo­ga­tá­sa­i­nak je­len­tő­sebb ré­sze nem sze­rez­he­tő meg a ci­vil szer­ve­ze­tek nél­kül;
– az EU fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­nak egy­re na­gyobb ré­sze az alul­ról épít­ke­zés el­vén alap­szik, amely a ci­vil szer­ve­ze­tek do­mi­náns rész­vé­tel­ét fel­té­te­le­zi;
– a ci­vil szer­ve­ze­tek ér­de­kel­tek a te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ra­mok­ban tör­té­nő si­ke­res rész­vé­tel­ben, mert ez szá­muk­ra mű­kö­dé­si for­rást és le­gi­ti­má­ci­ót biz­to­sít­hat a he­lyi tár­sa­da­lom­ban.
A ci­vil szfé­ra mű­kö­dé­sé­nek si­ke­res­sé­gét nagy­mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­za az in­for­má­ció­áram­lás. Szlo­vá­ki­á­ban e te­kin­tet­ben a ci­vil szfé­ra ked­ve­ző hely­zet­ben van, szá­mos inter­netes for­rás biz­to­sít in­for­má­ci­ó­kat az egyes szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­gé­ről, az el­ér­he­tő for­rá­sok­ról és a jo­gi kör­nye­zet­ről (www.changenet.sk, www.rozhod­ni.sk, www.­cepa.sk, www.eu­fondy.org, www.mvro.sk stb.).
Az eu­ró­pai ér­ték­ren­det foly­ta­tó po­li­ti­kai kör­nye­zet tér­nye­ré­sé­nek ered­mé­nye­kép­pen el­nyert uni­ós tag­ság a gaz­da­ság di­na­mi­kus fej­lő­dé­sét vál­tot­ta ki, amit bi­zo­nyít – töb­bek közt – az el­múlt 4 év­ben di­na­mi­ku­san nö­vek­vő vál­lal­ko­zá­si kedv. 2004. de­cem­ber 31-én a jo­gi sze­mé­lyi­sé­gű gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­tek szá­ma az or­szág­ban meg­kö­ze­lí­tet­te a 75 ez­ret, míg két év­vel ko­ráb­ban még csak 60 ezer volt ezen vál­lal­ko­zá­si for­mák szá­ma. A leg­több gaz­da­sá­gi szer­ve­zet ke­res­ke­del­mi te­vé­keny­sé­get foly­tat, s ezen szer­ve­ze­tek egyharmada Po­zsony ke­rü­let­ben van be­je­gyez­ve. Az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­mát te­kint­ve eh­hez ha­son­ló­an ha­tal­mas szám­be­li rob­ba­nás ment vég­be az uni­ós tag­ság el­nye­ré­sét kö­ve­tő­en: 2004. de­cem­ber 31-én az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­ma meg­ha­lad­ta a 360 ez­ret, ho­lott 2002. de­cem­ber 31-én az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­ma még csak 274 600 volt. Az egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sát te­kint­ve nem ta­pasz­tal­ha­tó az or­szá­gon be­lül át­ü­tő po­zso­nyi kon­cent­rá­ció, a Szlo­vá­ki­á­ban be­jegy­zett egyé­ni vál­lal­ko­zá­sok­nak mind­ös­­sze 16,6%-a ta­lál­ha­tó a Po­zso­nyi ke­rü­let­ben.
Az ös­­szes mű­kö­dő vál­lal­ko­zás több mint 99%-a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zás (a to­váb­bi­ak­ban: KKV). 2004-ben a KKV szek­tor­ban dol­go­zott az ös­­szes fog­lal­koz­ta­tott 69,5%-a, mely szám ma­gas ér­té­ke ér­zé­kel­te­ti e vál­la­lat­cso­port gaz­da­sá­gi sú­lyát – a tár­sa­da­lom szé­les ré­te­ge­i­nek meg­él­he­té­se, jó­lé­te függ a KKV szek­tor­ba tar­to­zó vál­lal­ko­zá­sok fenn­ma­ra­dá­sá­tól és tel­je­sít­mé­nyé­től. A KKV szek­tor ál­lít­ja elő az or­szág GDP-jé­nek 39,6%-át. A KKV-k re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa – 1000 gaz­da­sá­gi­lag ak­tív la­kos­ra át­szá­mít­va – a leg­ma­ga­sabb a Po­zso­nyi ke­rü­let­ben (160 fő), míg a Kas­sai ke­rü­let­ben a leg­ala­cso­nyabb (102 fő). A KKV szek­tor fej­lesz­té­se te­rén szá­mot­te­vő si­ke­re­ket ért el az el­múlt évek so­rán a szlo­vák kor­mány és a KKV-k kép­vi­se­lői ál­tal irá­nyí­tott Szlo­vák Nem­ze­ti Kis- és Kö­zép­vál­lal­ko­zás-fej­lesz­té­si Ügy­nök­ség. Az egyik leg­je­len­tő­sebb si­ke­re, hogy ta­nács­adói iro­da­há­ló­za­tot (az or­szág 14 vá­ro­sá­ban van­nak je­len e ta­nács­adói szol­gál­ta­tá­sok) és vál­lal­ko­zói in­ku­bá­to­ro­kat (az or­szág 8 vá­ro­sá­ban) lé­te­sí­tett, va­la­mint a KKV-k szá­má­ra szám­ta­lan hasz­nos in­for­má­ci­ót tar­tal­ma­zó hon­la­pot tart fenn (www.­nadsme.sk).

2. táb­lá­zat. Vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak meg­osz­lá­sa 2004-ben


For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés sze­rep­lő­i­nek át­te­kin­té­se kap­csán vé­ge­ze­tül szólni kell az Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um „szár­nyai” alatt mű­kö­dő Re­gi­o­ná­lis Fej­lesz­té­si Ügy­nök­sé­gek­ről, me­lyek az el­múlt fél év­ti­zed alatt a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés fon­tos lo­ká­lis sze­rep­lő­i­vé vál­tak (2006 au­gusz­tu­sá­ban Szlo­vá­ki­á­ban ös­­sze­sen 34 ilyen ügy­nök­ség volt, eb­ből 13 a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió vá­ro­sa­i­ban). Ezen ügy­nök­sé­gek rend­kí­vül fon­tos sze­re­pet töl­te­nek be a he­lyi és re­gi­o­ná­lis part­ner­sé­gek ki­ala­kí­tá­sá­ban, a fej­lesz­té­si prog­ra­mok meg­ter­ve­zé­sé­ben, ko­or­di­ná­lá­sá­ban és az ügy­nök­sé­gek­hez tar­to­zó tér­ség gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben. Az ügy­nök­sé­gek fő te­vé­keny­sé­gü­ket te­kint­ve in­for­má­ci­ós pon­to­kat je­len­te­nek az EU-forrásokkal kap­cso­la­to­san, te­vé­keny­sé­gü­ket – mely na­gyon szer­te­ága­zó – az aláb­bi­ak­ban fog­lal­juk ösz­­sze:
– Ha­té­kony együtt­mű­kö­dés a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si stra­té­gi­ák és kon­cep­ci­ók ki­ala­kí­tá­sá­ban.
– Nem be­ru­há­zá­si (pl. he­lyi és tér­sé­gi fej­lesz­té­si ter­vek, te­rü­let­ren­de­zé­si ter­vek, vál­lal­ko­zói ter­vek el­ké­szí­té­se stb.) és be­ru­há­zá­si (pl. vál­lal­ko­zói há­zak épí­té­se, ide­gen­for­gal­mi inf­rast­ruk­tú­ra re­konst­ruk­ci­ó­ja stb.) prog­ra­mok, pro­jek­tek és te­vé­keny­sé­gek meg­ter­ve­zé­se és meg­va­ló­sí­tá­sa.
– Le­he­tő­sé­gek ki­ala­kí­tá­sa és komp­lex ja­vas­la­tok meg­va­ló­sí­tá­sa a ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­nek hos­­szú tá­vú fenn­tart­ha­tó­sá­ga ér­de­ké­ben.
– Ré­gió­fej­lesz­té­si szer­ve­ze­tek­kel és szak­em­be­rek­kel va­ló együtt­mű­kö­dé­sek ki­ala­kí­tá­sa.
– In­for­má­ci­ós és ta­nács­adó szol­gál­ta­tá­sok non­prof­it szer­ve­ze­tek, vál­lal­ko­zók, köz­sé­gek és vá­ro­sok szá­má­ra EU- és egyéb pá­lyá­za­tok­kal, prog­ra­mok­kal kap­cso­lat­ban.
– Vál­lal­ko­zói ter­vek el­ké­szí­té­se.
– A he­lyi és a re­gi­o­ná­lis po­ten­ci­ál meg­fe­le­lő mér­té­kű ki­hasz­ná­lá­sa.

Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a makrorégiók szint­jén

A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés te­rén az EU-gyakorlatnak meg­fe­le­lő­en Szlo­vá­ki­á­ban 5 sta­tisz­ti­kai re­gi­o­ná­lis szin­tet kü­lön­böz­te­tünk meg. A leg­al­só szint­nek – NUTS 512 – a te­le­pü­lé­si szint fe­lel meg. A te­le­pü­lé­sek cso­por­to­sí­tá­sá­nak ered­mé­nye­képp ki­ala­kí­tott já­rá­sok a NUTS 4 szin­tek­nek te­kint­he­tők, míg a NUTS 4 szin­tek cso­por­to­sí­tá­sá­val lét­re­ho­zott NUTS 3 szin­tek­re a ke­rü­le­tek meg­ne­ve­zés hasz­ná­la­tos. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés­ről szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben a gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis ko­hé­zió ér­de­ké­ben a ke­rü­le­te­ket cso­por­to­sí­tot­ták na­gyobb te­rü­le­ti egy­ség­be (leg­ke­ve­sebb 1, leg­több 3 ke­rü­let­ről van szó), ame­lyek meg­ne­ve­zé­se ko­hé­zi­ós ré­gió, makrorégió (ezek uni­ós sta­tisz­ti­kai meg­je­lö­lé­se NUTS 2). Szlo­vá­ki­á­ban a 8 ke­rü­let ös­­sze­sen 4 makrorégiót al­kot: Po­zsony (Po­zso­nyi ke­rü­let), Nyu­gat-Szlo­vá­kia (a Nagy­szom­ba­ti, a Nyi­trai és a Trenc­séni ke­rü­let), Kö­zép-Szlo­vá­kia (a Besz­ter­ce­bá­nyai és a Zsol­nai ke­rü­let), Ke­let-Szlo­vá­kia (a Kas­sai és az Eper­je­si ke­rü­let).
A négy szlo­vá­ki­ai makrorégió a gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kör­nye­ze­tü­ket il­le­tő­en egy „ket­té­sza­kadt” or­szág ké­pét mu­tat­ja (Lel­kes 2004a). A ked­ve­ző geo­po­li­ti­kai fek­vé­sű nyu­ga­ti or­szág­rész (a fő­vá­ros és von­zás­tér­sé­ge) és a Vág fo­lyó kö­zép­ső és fel­ső fo­lyá­sa men­ti vá­ro­si öve­ze­tek ma­gas vál­lal­ko­zói ak­ti­vi­tást, ma­gas bér­szin­tet és ala­csony mun­ka­nél­kü­li­sé­get mond­hat­nak ma­gu­ké­nak, míg az or­szág ke­le­ti fe­le tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szem­pont­ból stag­nál, a mun­ka­erő-pi­a­ci fo­lya­ma­tok tar­tó­san ked­ve­zőt­le­nek.
A Po­zsony makrorégió te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­se az or­szág köz­igaz­ga­tá­si fel­osz­tá­sa alap­ján meg­egye­zik a Po­zso­nyi ke­rü­let te­rü­le­ti ki­ter­je­dé­sé­vel, az or­szág leg­fon­to­sabb, leg­na­gyobb sú­lyú gaz­da­sá­gi te­re, amely az or­szág­nak po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis éle­té­ben is ve­ze­tő he­lyet fog­lal el. Pro­fil­ját dön­tő­en meg­ha­tá­roz­za a fő­vá­ros, Po­zsony, mely az or­szág tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­ja, Szlo­vá­kia leg­na­gyobb ipa­ri te­lep­he­lye, a köz­le­ke­dé­si há­ló­zat góc­pont­ja, leg­na­gyobb bel- és kül­ke­res­ke­del­mi pi­a­ca, az ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek szék­he­lye. Ezen ré­gi­ó­ban dol­go­zik a szlo­vá­ki­ai ku­ta­tá­si-fej­lesz­té­si (K+F) szek­tor­ban dol­go­zók 50%-a.
A Nyu­gat-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia má­so­dik leg­na­gyobb súl­­lyal bí­ró gaz­da­sá­gi te­re, az or­szág gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és kul­tu­rá­lis éle­té­ben fon­tos he­lyet fog­lal el, di­na­miz­mu­sa a má­so­dik leg­ked­ve­zőbb a Po­zsony makrorégió után. A ré­gió pro­fil­ját dön­tő­en a Nagyszombat–Trencsén–Nyitra há­rom­szög ha­tá­roz­za meg, itt össz­pon­to­sul túl­nyo­mó rész­ben a ré­gió gaz­da­sá­gi és szel­le­mi tő­ké­je.
A Kö­zép-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia har­ma­dik leg­na­gyobb súl­­lyal bí­ró gaz­da­sá­gi te­re. A ré­gió pro­fil­ját dön­tő­en a te­rü­let gaz­da­sá­gi ten­ge­lye­it ké­pe­ző Vág és Ga­ram fo­lyók völ­gyei ha­tá­roz­zák meg, ahol a ré­gió tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­jai (Zsol­na, Besz­ter­ce­bá­nya), a leg­na­gyobb ipa­ri te­lep­he­lyei, a köz­le­ke­dé­si há­ló­zat góc­pont­jai, a leg­na­gyobb bel- és kül­ke­res­ke­del­mi pi­a­cai ta­lál­ha­tók. A ré­gi­ón be­lül ha­tal­mas gaz­da­sá­gi sza­ka­dék fi­gyel­he­tő meg észak-dé­li irány­ban: a ré­gió dé­li – a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott – te­rét sújt­ják a leg­ked­ve­zőt­le­nebb mun­ka­erő-pi­a­ci vi­szo­nyok az or­szág­ban (20% fe­let­ti mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta, az or­szá­gos át­lag­tól kö­zel 40%-al ala­cso­nyabb bé­rek).
A Ke­let-Szlo­vá­kia makrorégió Szlo­vá­kia leg­gyen­gébb gaz­da­sá­gi makrorégió­ja, az or­szág gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis prob­lé­mák­kal leg­in­kább súj­tott te­rü­le­te (a kö­zel 400 ezer főt szám­lá­ló szlo­vá­ki­ai ro­ma po­pu­lá­ció dön­tő több­sé­ge itt él). A ré­gió pro­fil­ját egy­ér­tel­mű­en a ke­rü­le­tek szék­he­lyei – Kas­sa és Eper­jes – ha­tá­roz­zák meg, me­lyek a te­rü­let tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pont­jai.
Te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek dél-szlo­vá­ki­ai kör­nye­ze­te

Dél-Szlo­vá­kia re­gi­o­ná­lis, te­le­pü­lé­si és de­mog­rá­fi­ai jel­lem­zői

A dél-szlo­vá­ki­ai te­ret a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén ta­lál­ha­tó, szá­mot­te­vő ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző já­rá­sok al­kot­ják. Az or­szág­ban ta­lál­ha­tó 79 já­rás kö­zül a fen­ti meg­ha­tá­ro­zás­nak ös­­sze­sen 25 já­rás fe­lel meg (lásd 2. áb­ra), ame­lyek közt 9 spe­ci­á­lis já­rás, ugyan­is 5 já­rás Po­zsony vá­rost, míg to­váb­bi 4 já­rás Kas­sa vá­rost al­kot­ja. A 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban, va­la­mint Po­zsony­ban és Kas­sán együt­te­sen 2 144 624 fő la­kik, akik kö­zül 514 682 fő, a la­kos­ság 24%-a, val­lot­ta ma­gát ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű­nek a 2001. évi nép­szám­lá­lás­kor. Po­zsonyt és Kas­sát nem szá­mít­va a ma­gyar ki­sebb­ség la­kó­né­pes­sé­gen be­lü­li rész­ará­nya mint­egy 11%-kal ma­ga­sabb, ami azt je­len­ti, hogy min­den har­ma­dik la­kos ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű.

2. áb­ra. Dél-Szlo­vá­ki­ai szá­mot­te­vő ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző já­rá­sai
Lelkes-terkep2

Meg­jegy­zés: Szenc (SC), Galán­ta (GA), Dunasz­er­da­he­ly (DS), Vágsel­lye (SA), Nyi­tra (NR), Ér­sek­új­vár (NZ), Ko­má­rom (KN), Lé­va (LV), Nagy­kür­tös (VK), Lo­sonc (LC), Ri­ma­szom­bat (RS), Nagyrőce (RA), Rozs­nyó (RV), Kas­sa-kör­nyék (KO), Tőketerebes (TV), Nagymi­há­ly (MI).
A Po­zsony 1 (B1), Po­zsony 2 (B2), Po­zsony 3 (B3), Po­zsony 4 (B4) és Po­zsony 5 (B5) já­rá­s al­kot­ja Po­zsony vá­ro­sát.
A Kas­sa 1 (K1), Kas­sa 2 (K2), Kas­sa 3 (K3) és Kas­sa 4 (K4) já­rá­s al­kot­ja Kas­sa vá­ro­sát.

Egy jól funk­ci­o­ná­ló te­le­pü­lés­há­ló­zat a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés alap­ja. A pi­ac­gaz­da­ság­ban nem­csak a vál­lal­ko­zá­sok kö­zött van pi­a­ci ver­seny, ha­nem az egyes te­le­pü­lé­sek, me­gyék és ré­gi­ók is ver­sen­ge­nek a fej­lesz­té­si for­rá­so­kért, a jö­ve­del­me­ző vál­lal­ko­zá­so­kért, az el­is­mert szak­em­be­re­kért, az in­téz­mé­nye­kért, az au­tó­pá­lyá­ért stb. Nap­ja­ink­ban egy ré­gió si­ke­res­sé­ge dön­tő­en at­tól függ, hogy nagy­vá­ro­sai mi­ként tud­nak be­kap­cso­lód­ni a nem­zet­kö­zi vá­ros­ver­seny­be, be­töl­tik-e „ka­pu­sze­repüket”. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár te­le­pü­lés­szer­ke­ze­té­nek (és egy­ben az or­szág vá­ros­szer­ke­ze­té­nek) csú­csán Po­zsony (428 672 fő) és Kas­sa (236 093 fő) áll, e nö­ve­ke­dé­si pó­lu­sok nem­zet­kö­zi tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sze­rep­kör­rel bír­nak.
3. áb­ra. A vá­ro­si la­kos­ság rész­ará­nyá­nak meg­osz­lá­sa a 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban
Lelkes-graf1

For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

A 16 dél-szlo­vá­ki­ai já­rás­ban ös­­sze­sen 1012 te­le­pü­lés ta­lál­ha­tó, me­lyek kö­zül 41 vá­ros. A ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó vá­ro­sok több­sé­gé­nek la­kos­sá­ga 20 ezer fő alatt ma­rad, et­től több la­kost 8 vá­ros mond­hat a ma­gá­é­nak: Nyi­tra (86 726), Ér­sek­új­vár (42 262), Ko­má­rom (37 366), Lé­va (36 538), Lo­sonc (28 332), Ri­ma­szom­bat (25 088), Vágsel­lye (24 564), Dunasz­er­da­he­ly (23 519). A dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok ver­se­nyé­nek győz­te­sei a nyu­ga­ti fek­vé­sű vá­ro­sok, ame­lyek­nek si­ke­rült az in­no­va­tív vá­ros­fej­lő­dés út­já­ra lép­ni, míg Dél-Szlo­vá­kia kö­zép­ső és ke­le­ti fe­lé­ben fek­vő vá­ro­sok mar­gi­ná­lis, le­csú­szó vá­ro­sok­nak szá­mí­ta­nak.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség urban­izált­sá­gi szint­je mes­­sze el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, míg Szlo­vá­kia né­pes­sé­gé­nek csak 43,8%-a él vi­dé­ken, ad­dig a ma­gyar nem­ze­ti­ség ese­té­ben ez az arány meg­ha­lad­ja a 61%-ot. A ki­sebb­sé­gi ma­gyar po­pu­lá­ció te­le­pü­lés­szer­ke­ze­té­nek to­váb­bi ne­ga­tív je­len­sé­ge, hogy csak­nem min­den 4. szlo­vá­ki­ai ma­gyar az inf­rast­ruk­tu­rá­lis el­lá­tott­ság szem­pont­já­ból prob­lé­más, ked­ve­zőt­len élet­kö­rül­mé­nye­ket kí­ná­ló és a nö­vek­vő el­ván­dor­lás mi­att el­öre­ge­dő né­pes­sé­gű 1000 fő­nél ki­sebb te­le­pü­lé­sen él (Lel­kes 2004b).

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­erő­pi­ac ága­za­ti mu­ta­tó­i­ban

Egy ré­gi­ón be­lül a fog­lal­koz­ta­tot­tak ará­nyá­nak ága­za­ti meg­osz­lá­sa tük­rö­zi a ré­gió tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi sa­já­tos­sá­ga­it. A fog­lal­koz­ta­tott­ság dél-szlo­vá­ki­ai ága­za­ti szer­ke­ze­té­ben elő­ke­lő he­lyen van a me­ző­gaz­da­ság, amit rész­ben a vizs­gált tér ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­te ma­gya­ráz (Dél-Szlo­vá­kia az or­szág leg­jobb ag­rár­adott­sá­ga­i­val ren­del­ke­ző ré­sze, a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés az ott élők alap­fog­lal­ko­zá­sá­nak szá­mít év­szá­zad­ok óta), más­részt pe­dig ezen ag­rár­jel­leg az el­múlt év­ti­ze­dek (cse­h)­szlovák kor­mány­za­ti po­li­ti­ká­já­nak az ered­mé­nye (pe­ri­fé­ri­a­ként ke­zel­ték, az inf­rast­ruk­tu­rá­lis, az ipa­ri és az ide­gen­for­gal­mi be­ru­há­zá­sok­kal el­ső­sor­ban a szlo­vák la­kos­sá­gú ré­gi­ó­kat cé­loz­ták meg). Az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa a dél-szlo­vá­ki­ai agrári­um szá­má­ra egy­részt pi­ac­nö­ve­ke­dést je­len­tett, más­részt azon­ban a ha­zai pi­a­ci ver­seny erő­sö­dé­sét is. Ez utób­bi­ban az ága­zat zöld­ség­ter­mesz­té­si ága ös­­sze­rop­pant a kül­föld­ről be­áram­ló ol­csó zöld­sé­gek­kel szem­be­ni ár­ver­seny­ben, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az el­múlt 2 év alatt az év­ti­zed ele­jé­re sta­bi­li­zá­ló­dott ag­rár­mun­ka­erő lé­lek­szá­ma mint­egy 10%-kal esett vis­­sza. Ugyan­ak­kor fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy az uni­ós for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en ös­­szes­sé­gé­ben az agrári­um ver­seny­ké­pes­sé­ge nö­ve­ke­dett (bár a szom­szé­dos re­form­ál­la­mok­tól el­té­rő­en lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb tá­mo­ga­tást kap­tak a szlo­vá­ki­ai ag­rár­vál­lal­ko­zá­sok).
A dél-szlo­vá­ki­ai ipar mu­ta­tói ál­ta­lá­ban el­ma­rad­nak a szlo­vá­ki­ai át­lag­tól. A ke­vés ipa­ri ter­me­lés (el­ső­sor­ban élel­mi­szer­ipar, épí­tő­ipar, bá­nya­ipar, tex­til­ipar) az 1990-es évek­ben csak­nem tel­je­sen le­épült a ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti ré­szén – ami­nek kö­vet­kez­té­ben tar­tó­san ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta sújt­ja ezen ré­gi­ó­kat (Korec 2005). Az el­múlt fél év­ti­zed­ben a ked­ve­ző ipa­ri fog­lal­koz­ta­tá­si fo­lya­ma­tok (min­de­nek­előtt az élel­mi­szer­ipa­ron és az elekt­ro­tech­ni­kai ipa­ron be­lül) egy­ér­tel­mű­en csak Dél-Szlo­vá­kia nyu­ga­ti já­rá­sa­it és vá­ro­sa­it érin­tet­ték (és se­gí­tet­ték csök­ken­te­ni a mun­ka­nél­kü­li­sé­get). A ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti já­rá­sa­i­ban el­vét­ve ment egy-két mun­ka­hely­te­rem­tő ipa­ri be­ru­há­zás (Lo­sonc, Keny­hec).
Az or­szág az uni­ós csat­la­ko­zás­sal pár­hu­za­mo­san a vi­lág egyik leg­na­gyobb au­tó­gyár­tó­já­vá vált – kö­szön­he­tő­en a fran­cia Pe­u­ge­ot–Cit­roën és a dél-kóreai Kia au­tó­gyá­rak 2004–2006-os idő­szak­ban vég­re­haj­tott ha­tal­mas au­tó­ipa­ri be­ru­há­zá­sa­i­nak Nagy­szom­bat­ban és Zsol­nán. Ezen té­nyek fé­nyé­ben Dél-Szlo­vá­kia ipa­ri szer­ke­ze­te rö­vid és kö­zép­tá­von ar­ra van ítél­ve, hogy a gép­jár­mű­ipart szol­gál­ja. A szlo­vá­ki­ai ipar­ban jó ki­lá­tá­sai van­nak azon vál­la­la­tok­nak, ame­lyek a gép­koc­si­gyártók be­szál­lí­tó­i­vá vál­tak. E te­kin­tet­ben pél­da­ér­té­kű Nagym­egy­er vá­ro­sá­nak si­ker­tör­té­ne­te az Edscha Slo­va­kia Cabrio-Dachsysteme (ECD) vál­la­lat­nak kö­szön­he­tő­en. Az ECD13 nagym­egye­ri le­te­le­pe­dé­sét a vá­ros stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú el­he­lyez­ke­dé­se (a be­ru­há­zó szá­má­ra fon­tos volt: hogy a vál­la­lat kö­zel le­gyen a győ­ri Au­di vál­la­lat­hoz) mel­lett a meg­fe­le­lő sza­bad mun­ka­erő vál­tot­ta ki. Po­zi­tív vo­nás­ként le­het ki­emel­ni az ECD stra­té­gi­á­ját, amely sze­rint a te­tő­rend­sze­rek el­ké­szí­té­se a meg­ter­ve­zés­től a vég­ső ki­vi­te­le­zé­sig Nagym­egy­eren fog zaj­la­ni. E le­ány­vál­la­lat vi­sel­ke­dé­se szo­kat­lan: nem egy­sze­rű­en át­köl­tö­zik egy kül­föl­di vál­lal­ko­zás a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ó­ba, de új ak­ti­vi­tást in­dít, és így a be­fo­ga­dó or­szág­ban új know-how fej­lőd­het (Morvay 2004).
A ter­ci­er szek­tor­ban fog­lal­koz­ta­tot­tak né­pes­sé­gen be­lü­li rész­ará­nya el­ma­rad az or­szá­gos át­lag­tól, amit a már ko­ráb­ban em­lí­tett ala­csony urban­izált­sá­gi szint és a (cse­h)s­zlovák kor­mány­za­ti po­li­ti­ka ma­gya­ráz. A jö­vőt il­le­tő­en azon­ban ked­ve­ző jel le­het, hogy a ter­ci­er szek­tor gaz­da­sá­gi sze­re­pe fo­lya­ma­tos erő­sö­dést mu­tat, ami­vel pá­ro­sul az ága­zat­ban fog­lal­koz­ta­tott mun­ka­erő szá­má­nak sta­bil nö­ve­ke­dé­se is. Ezen lét­szám­nö­ve­ke­dés el­ső­sor­ban a dél-nyu­ga­ti ré­gi­ó­ban je­len­tős – ami­ben ki­emel­ke­dik a ke­res­ke­de­lem és az ide­gen­for­ga­lom hatása.14 Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a ter­ci­er szek­tor­ban dol­go­zók szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sé­hez szá­mot­te­vő mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­hat­nak az uni­ós csat­la­ko­zás kö­vet­kez­té­ben a tár­gyalt ré­gió nyu­ga­ti fe­lé­ben meg­te­le­pül­ni szán­dé­ko­zó fu­va­ro­zá­si-lo­gisz­ti­kai vál­la­la­tok, ame­lyek nagy ér­dek­lő­dést mu­tat­nak a ré­gió irán­t; egy­részt a Bécs–Budapest–Pozsony fej­lesz­té­si há­rom­szög kö­zel­sé­ge, más­részt a ren­del­ke­zés­re ál­ló és uni­ós vi­szony­lat­ban ol­csó mun­ka­erő mi­att. A fu­va­ro­zá­si-lo­gisz­ti­kai ter­ci­er ága­zat ré­gi­ó­be­li fé­nyes jö­vő­jét tá­maszt­ja alá a Metrans Danu­bia Rt. 180 mil­lió euró rá­for­dí­tás­sal Dunasz­er­da­he­lyen meg­épü­lő lo­gisz­ti­kai ipa­ri park­ja, amely az eu­ró­pai vi­szony­lat­ban egy­re je­len­tő­sebb kom­bi­nált fu­va­ro­zást szol­gá­ló átrakodóál­lomás lesz. A ter­mi­nált 2006 vé­gé­ig 200 ezer négy­zet­mé­ter­nyi te­rü­le­ten épí­tik fel, amely Prá­ga után a má­so­dik leg­na­gyobb ilyen cé­lú lé­te­sít­mény lesz Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban (itt rak­ják majd át, s in­dít­ják to­vább azo­kat a kon­té­ne­re­ket, ame­lyek vas­úton vagy a köz­úton ér­kez­nek). A lo­gisz­ti­kai cent­rum al­kal­ma­zot­ta­i­nak a szá­ma az in­du­lás­kor négy­száz fő lesz, de a sza­tel­litcégeknek kö­szön­he­tő­en vár­ha­tó­an to­váb­bi 1500 új mun­ka­hely te­rem­tő­dik a ré­gi­ó­ban.

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi vi­szo­nyo­kat il­le­tő­en

A tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok ala­ku­lá­sa és egyen­lőt­len te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa ki­tű­nő­en nyo­mon kö­vet­he­tő a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi fo­lya­ma­tok­ból, ame­lyek hű­en ad­ják vis­­sza egy-­e­gy ré­gió tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi prob­lé­má­it. A Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Hi­va­tal 2006. áp­ri­lis 30-án 120 136 mun­ka­nél­kü­lit tar­tott nyil­ván a 16 dél-szlo­vá­ki­ai járás­ban.15 Két év­vel ko­ráb­ban, az or­szág EU-csatlakozásának elő­est­éjén, a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek szá­ma 42 705 fő­vel volt több, ak­kor ugyan­is az érin­tett ré­gi­ó­ban ös­­sze­sen 162 841 fő mun­ka­nél­kü­lit tar­tott nyil­ván az il­le­té­kes hi­va­tal.

3. táb­lá­zat. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak ala­ku­lá­sa Dél-Szlo­vá­ki­á­ban


For­rás: www.upsvar.sk

4. táb­lá­zat. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­si, ke­rü­le­ti és or­szá­gos szin­ten az EU-ba lé­pés elő­est­éjén (2004. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)


For­rás: www.upsvar.sk
5. táb­lá­zat. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­si, ke­rü­le­ti és or­szá­gos szin­ten két év­vel az EU-ba lé­pést kö­ve­tő­en (2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)


For­rás: www.upsvar.sk.

Két év­vel az EU-ba va­ló be­lé­pés után a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint or­szá­gos mér­té­ke 11,04% volt, ami a mun­ka­erő-pi­a­ci kö­rül­mé­nyek je­len­tős ja­vu­lá­sá­ról ta­nús­ko­dik. Az or­szá­gos át­lag­tól ked­ve­zőbb mun­ka­pi­a­ci vi­szo­nyo­kat – a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tát vé­ve fi­gye­lem­be – im­már 5 ma­gyar jel­le­gű já­rás mond­ha­tott a ma­gá­é­nak: a Nyi­trai, a Duna­szer­­da­he­ly­i, a Galán­tai, a Szen­ci és a Ko­má­ro­mi já­rás. Az utób­bi já­rás­ban a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi kö­rül­mé­nyek ja­vu­lá­sa el­ső­sor­ban a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri par­kok­nak kö­szön­he­tő, ugyan­is Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en Ma­gyar­or­szá­gon a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő fog­lal­koz­ta­tá­sá­nak szám­ta­lan aka­dá­lya szűnt meg, amely ko­ráb­ban fé­kez­te a sza­bad mun­ka­erő-ván­dor­lást. A dél-szlo­vá­ki­ai ma­xi­má­lis és mi­ni­má­lis mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint meg­osz­lá­sát il­le­tő­en nem tör­tént nagy vál­to­zás az uni­ós tag­ság el­ső két évé­ben: 2006 áp­ri­li­sá­ban a leg­ked­ve­zőt­le­nebb dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint (Ri­ma­szom­ba­ti já­rás) vál­to­zat­la­nul a leg­ked­ve­zőt­le­nebb ér­ték­nek szá­mí­tott or­szá­gos vi­szony­lat­ban is, míg a leg­ked­ve­zőbb dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint (Szenci já­rás) a 7. leg­ked­ve­zőbb ér­ték volt or­szá­gos vi­szony­lat­ban.
A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió mun­ka­erő­pi­a­cá­nak el­sőd­le­ges prob­lé­má­ja a tar­tós mun­ka­nél­kü­li­ség – 2006 ta­va­szán a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zel 60%-a várt már több mint egy éve mun­ka­le­he­tő­ség­re. Ez a prob­lé­ma­kör év­ről év­re nő, ugyan­is a tar­tó­san mun­ka­nél­kü­li­ek szak­mai kép­zett­sé­gé­nek meg­fe­le­lő mun­ka­hely­te­rem­tő be­ru­há­zás már egy év­ti­ze­de vá­rat ma­gá­ra a ré­gió já­rá­sa­i­nak több­sé­gé­ben. A leg­ked­ve­zőt­le­nebb a hely­zet a Nagykürtösi és a tő­le ke­let­re fek­vő já­rá­sok­ban, ahol a nyil­ván­tar­tot­tak kö­zel há­rom­ne­gye­de már egy éve si­ker­te­le­nül pró­bál el­he­lyez­ked­ni, míg az ál­lás­ke­re­sők egy­har­ma­dá­nál ez az idő­tar­tam a két évet is meg­ha­lad­ja (a Ri­ma­szom­ba­ti já­rás­ban a re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek 52%-a leg­alább két éve nem tud elhe­lyezked­ni).16

4. áb­ra. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­ta te­rü­le­ti meg­osz­lá­sa já­rá­sok szint­jén két év­vel az EU-ba lé­pést kö­ve­tő­en (2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot)
Lelkes-graf2

For­rás: a www.upsvar.sk. ada­tai alap­ján sa­ját szer­kesz­tés
A nyil­ván­tar­tott mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zül a leg­több ál­lás­ke­re­ső a gép­la­ka­tos, a kő­mű­ves, a fes­tő-má­zo­ló, a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­kás, az élel­mi­szer és egyéb bol­ti el­adó szak­mát kép­vi­se­li. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zel egy­har­ma­da dol­go­zott se­géd­mun­kás­ként az utol­só mun­ka­he­lyén. A mun­ka­nél­kü­li­ek ne­mi ös­­sze­té­tel­ének vizs­gá­la­ta­kor szem­be­tű­nik, hogy a ré­gió ös­­szes já­rá­sá­ban a fér­fi­ak ará­nya jó­val ma­ga­sabb. Ez min­de­nek­előtt az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a gaz­da­sá­gi szer­ke­zet­vál­tás so­rán el­ső­sor­ban azok­ban az ága­za­tok­ban tör­tént lét­szám­le­épí­tés, ahol a nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga ala­cso­nyabb volt (bá­nya­ipar, szer­szám­gép­gyár­tás, me­ző­gaz­da­ság stb.). A mun­ka­erő­pi­a­con va­ló el­he­lyez­ke­dés prob­lé­má­ja leg­in­kább a mind­ös­­sze alap­is­ko­lai, szak­tan­in­té­ze­ti, il­let­ve szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző­ket sújt­ja. Az utób­bi két in­téz­mény­tí­pus év­ről év­re új­ra­ter­me­li a mun­ka­pi­a­con túl­kí­ná­lat­ként je­lent­ke­ző szak­mun­ká­so­kat és szak­kö­zép­is­ko­lai végzettségűeket.17 Né­hány szak­má­ban egy­re ki­lá­tás­ta­la­nabb a pá­lya­kez­dők és a nem pá­lya­kez­dők esé­lye az el­he­lyez­ke­dés­re (ilye­nek pél­dá­ul a me­ző­gaz­da­sá­gi szak­kö­zép­is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­zők).

5. áb­ra. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek nyil­ván­tar­tá­si ide­jé­nek meg­osz­lá­sa a ré­gi­ó­ban
Microsoft Word - Lelkes-graf3.doc

2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot
For­rás: www.upsvar.sk.

6. táb­lá­zat. A re­giszt­rált mun­ka­nél­kü­li­ek nyil­ván­tar­tá­si ide­jé­nek meg­osz­lá­sa az egyes já­rá­sok­ban (hó­na­pok­ban fel­tün­tet­ve)


Meg­jegy­zés: 2006. áp­ri­lis 30-i ál­la­pot
For­rás: www.upsvar.sk

Két év­vel az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a mun­ka­nél­kü­li­ség erő­tel­jes tér­sé­gi és te­le­pü­lé­si dif­fe­ren­ci­ált­sá­ga alap­ján öt sa­já­tos­ság fi­gyel­he­tő meg a vizs­gált tér­ség­ben a mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti meg­osz­lá­sát il­le­tő­en:
– Nyu­gat–ke­let du­a­liz­mus: A mun­ka­erő­pi­ac von­zás­kör­ze­te­i­nek föld­raj­zi ko­or­di­ná­tái alap­ján nyu­gat-ke­le­ti irány­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség mér­té­ke sze­rin­ti lej­tő fi­gyel­he­tő meg. Kö­zel hat­szo­ros el­té­rés ér­zé­kel­he­tő a leg­jobb mu­ta­tók­kal ren­del­ke­ző nyu­ga­ti já­rá­sok, va­la­mint a ked­ve­zőt­len mun­ka­erő-pi­a­ci vi­szo­nyok­kal ren­del­ke­ző ke­le­ti já­rá­sok kö­zött.
– Tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi el­ma­ra­dott­ság – mun­ka­nél­kü­li­ség: Az el­ma­ra­dott inf­ra­struk­tú­rá­jú és ked­ve­zőt­len tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi szer­ke­ze­tű ré­gi­ók­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség lé­nye­ge­sen ma­ga­sabb, mint a ked­ve­ző inf­rast­ruk­tú­rá­val, hu­mán erő­for­rás­sal és gaz­da­sá­gi szer­ke­zet­tel ren­del­ke­ző ré­gi­ók­ban.
– Te­rü­le­ti sta­bi­li­tás: A mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gei gya­kor­la­ti­lag vál­to­zat­la­nok – a mun­ka­nél­kü­li­ség szem­pont­já­ból leg­ked­ve­zőt­le­nebb hely­ze­tű mun­ka­erő-pi­a­ci kör­ze­tek 2006-ban szin­te ki­vé­tel nél­kül meg­egyez­nek az évek­kel ko­ráb­bi­ak­kal. A mun­ka­nél­kü­li­ség ab­szo­lút ér­té­ke kör­ze­ten­ként vál­to­zott, de a tér­sé­gek re­la­tív hely­ze­te moz­du­lat­lan, ez­zel is je­lez­ve, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió mun­ka­nél­kü­li­ségé­nek mély­ben gyö­ke­re­ző okai rö­vid tá­von ne­he­zen vál­toz­tat­ha­tók.
– Fa­lu­si és vá­ro­si mun­ka­nél­kü­li­ség: A te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek má­sik meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző­je a te­le­pü­lés­tí­pu­sok, a te­le­pü­lés­nagy­ság-cso­por­tok kö­zöt­ti kü­lönb­ség. A mun­ka­nél­kü­li­ség a fa­lun élő mun­ka­vál­la­ló­kat erő­tel­jes­eb­ben érin­tet­te, mint a vá­ro­si­a­kat. Rész­ben a meg­lé­vő kép­zett­ség­be­li és is­ko­lá­zott­sá­gi kü­lönb­sé­gek mi­att, rész­ben azon ok­nál fog­va, hogy a fa­lu­si mun­ka­vál­la­lók több­sé­ge a leg­in­kább súj­tott szfé­rá­ban, az agrári­um­ban dol­go­zott.
– Geo­po­li­ti­kai hely­zet sze­re­pe: A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió ha­tár men­ti pe­ri­fe­ri­kus fek­vé­se az uni­ós csat­la­ko­zás előtt ne­ga­tí­van ha­tott a te­rü­let tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­re, 2004 má­ju­sa után azon­ban a ha­tár men­ti fek­vés ver­seny­előnyt je­lent a tár­gyalt ré­gió szá­má­ra. A ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek konk­rét és lé­nye­ges esz­kö­zei le­het­nek a te­rü­let po­ten­ci­á­lis le­he­tő­sé­ge­i­nek fel­tá­rá­sá­ban és ki­hasz­ná­lá­sá­ban.
Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ken­té­sé­hez leg­je­len­tő­sebb mér­ték­ben a ré­gió tu­risz­ti­kai és lo­gisz­ti­kai po­ten­ci­ál­já­nak a ki­hasz­ná­lá­sa, il­let­ve a ré­gi­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó ipa­ri par­kok já­rul­hat­nak hoz­zá. Az utób­bi be­ru­há­zá­sok tény­le­ges lét­re­ho­zá­sá­ra azon­ban több bel­ső és kül­ső té­nye­ző fé­ke­ző ha­tás­sal van. A bel­ső fak­to­rok közt ki­eme­len­dő a tel­kek tisz­tá­zat­lan tu­laj­do­no­si szer­ke­ze­te, az el­ma­ra­dott inf­rast­ruk­tú­ra, az ön­kor­mány­zat­ok prob­lé­más gaz­da­sá­gi hely­ze­te, a kép­zett mun­ka­erő hi­á­nya, il­let­ve azok el­ván­dor­lá­sa, va­la­mint az ál­la­mi tá­mo­ga­tás­nak az ipa­ri par­kok ügyé­ben hi­ány­zó egy­sé­ges sza­bály­rend­sze­re. A dél-szlo­vá­ki­ai ipa­ri par­kok lét­re­ho­zá­sát fé­ke­ző leg­je­len­tő­sebb kül­ső té­nye­ző több kör­nye­ző or­szág­nak (Ro­má­nia, Uk­raj­na, Bul­gá­ria) a szlo­vá­ki­ai bér­szint­től lé­nye­ge­sen ala­cso­nyabb bér­szint­je. Az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ek szá­má­nak fo­gyá­sá­hoz to­váb­bá hoz­zá­já­rul­hat még az a tény is, hogy Dél-Szlo­vá­kia az uni­ós fel­ső­ok­ta­tá­si tér ré­szé­vé vált, így a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség tag­jai szá­má­ra meg­nyíl­tak a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ka­pui, a ma­gyar ki­sebb­ség tag­jai nyel­vi aka­dály nél­kül sze­rez­het­nek fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­get, így nö­vel­ve a munkaerőpiaci ver­seny­ké­pes­sé­gü­ket.

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a mun­ka­erő­pi­ac bé­re­zé­si szint­je­i­ben

Az EU-hoz tör­té­nő fel­zár­kó­zás egyik sar­ka­la­tos kér­dé­se a bé­rek fel­zár­kó­zá­sa, amely alap­ve­tő­en két né­ző­pont mi­att ke­rül elő­tér­be: egy­rész­ről a gaz­da­ság nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­sé­ge, más­rész­ről a tár­sa­dal­mi jó­lét, az élet­szín­vo­nal ala­ku­lá­sa szem­pont­já­ból (Viszt–Adler 2001). 2004-ben a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott 16 já­rás kö­zül egyet­len já­rás sem tar­to­zott az el­ső 30 leg­ma­ga­sabb át­lag­ke­re­se­tű já­rás kö­zé az or­szág­ban.
2005-ben Szlo­vá­ki­á­ban a Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ál­tal ki­mu­ta­tott át­lag­bér mint­egy 18 400 Sk volt. A fő­vá­ros­tól ke­let fe­lé tá­vo­lod­va a bé­rek nagy­sá­ga erő­tel­je­sen csök­ken. A meg­él­he­té­si ne­héz­sé­ge­ket te­hát a ré­gió kö­zép­ső és ke­le­ti kör­ze­te­i­ben a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­ség mel­lett az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mi vi­szo­nyok is fo­koz­zák (az át­lag­ke­re­set az or­szá­gos át­lag­tól 25-30%-kal ala­cso­nyabb), s együt­tes ha­tá­suk mi­att az utób­bi évek­ben a ház­tar­tá­sok túl­nyo­mó ré­sze pénz­ügyi ne­héz­sé­gek­kel küzd (Michálek 2005). A kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai já­rá­sok te­le­pü­lé­se­in a mun­ka­le­he­tő­ség hi­á­nya mi­att so­kan el­vál­lal­ják a mi­ni­mál­bé­rért fel­kí­nált mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket is, amit 2005 ok­tó­be­ré­től 6900 Sk-ban ál­la­pí­tott meg a szlo­vák kor­mány (a mi­ni­mál óra­bér 39,70 Sk).
Nap­ja­ink­ban a Robert Fico ál­tal ve­ze­tett kor­mány a mi­ni­mál­bé­rek je­len­tős eme­lé­sét ter­ve­zi (a kor­mány el­kép­ze­lé­se sze­rint a mi­ni­mál­bért az át­lag­ke­re­se­tek 60%-ban kel­le­ne meg­ha­tá­roz­ni), amit azon­ban a gaz­da­sá­gi szak­ér­tők több­sé­gén kí­vül a mun­ka­adók és az egyé­ni vál­lal­ko­zók is el­le­nez­nek. Ezen ter­ve­ze­tet el­uta­sí­tók az­zal ér­vel­nek, hogy a hir­te­len vég­re­haj­tott je­len­tős mi­ni­mál­bér­-eme­lés na­gyon hát­rá­nyos len­ne a nagy­vál­lal­ko­zói szfé­ra szá­má­ra (drá­gít­ja a ter­me­lést, s ez a ki­sebb tu­dás­igé­nyű ága­za­tok­ban el­bo­csá­tá­sok­hoz ve­zet­het), va­la­mint a túl ma­gas mi­ni­mál­bér a kis­vál­lal­ko­zók­nak ko­moly gon­dot okoz­hat a já­ru­lé­kok ös­­sze­gét il­le­tő­en (bi­zo­nyos já­ru­lé­kok a mi­ni­mál­bér­ből van­nak ki­szá­mít­va, s ezek emel­ke­dé­se sok kis­vál­lal­ko­zó szá­má­ra el­vi­sel­he­tet­len meg­ter­he­lést je­len­te­ne).

7. táb­lá­zat. Az át­lag­ke­re­se­t re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa 2004-ben*


Meg­jegy­zés: *A leg­alább 20 főt fog­lal­ko­za­tó mun­ka­he­lyek­ről van szó.
For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

Az ala­csony dél-szlo­vá­ki­ai bér­szint mel­let azon­ban fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai tér több já­rá­sá­ban az uni­ós csat­la­ko­zás után a bér­szin­tek nö­ve­ke­dé­si üte­me fel­gyor­sult, ami leg­fő­kép­pen a ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri par­kok ál­tal nyúj­tott mun­ka­he­lyek­nek kö­szön­he­tő. 2005 el­ső fél­év­ében a 16 ha­tár men­ti já­rás­ból 4 já­rás­ban (Lo­son­ci, Ko­má­ro­mi, Nagykürtösi, Vágsel­lyei) a bér­szin­tek nö­ve­ke­dé­si in­de­xe meg­ha­lad­ta az or­szá­gos át­la­got, ami­re az uni­ós csat­la­ko­zást meg­elő­ző­en nem volt pél­da.

8. táb­lá­zat. Az át­lag­ke­re­se­tek re­gi­o­ná­lis meg­osz­lá­sa és di­na­mi­ká­ja 2005 el­ső félévében*


Meg­jegy­zés: *A leg­alább 20 főt fog­lal­ko­za­tó mun­ka­he­lyek­ről van szó.
For­rás: www.s­ta­tis­tic­s.sk

Dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a nem­zet­kö­zi mun­ka­erő-mig­rá­ci­ó terén

Az el­múlt két év rá­cá­folt azok­ra a vá­ra­ko­zá­sok­ra, hogy Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő tö­me­ge­sen hagy­ja majd el az or­szá­got a ré­gi tag­ál­lam­ok irá­nyá­ba. Két év­vel az EU-bővítést kö­ve­tő­en meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a so­kak ál­tal fel­té­te­le­zett nyu­gat-eu­ró­pai irá­nyú mun­ka­erő-mig­rá­ció nem vált va­ló­ra, sőt, egy ko­ráb­ban ke­ve­set tár­gyalt új mun­ka­erő-pi­a­ci je­len­ség fi­gyel­he­tő meg. Ez pe­dig a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő­nek Cseh­or­szág­ba és Ma­gyar­or­szág­ra tör­té­nő áram­lá­sa, mi­vel a szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő szá­má­ra – az ala­csony szlo­vá­ki­ai bé­rek és a ma­gas szlo­vá­ki­ai mun­ka­nél­kü­li­ség mi­att – mind­két szom­szé­dos új uni­ós ál­lam von­zó mun­ka­erő-pi­a­ci kö­rül­mé­nye­ket kí­nál. Szlo­vá­kia uni­ós csat­la­ko­zá­sát kö­ve­tő­en az előb­bi­ben a hi­va­ta­lo­san mun­kát vál­la­ló szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok szá­ma 77 ezer fő, az utób­bi­ban 20 ezer fő.18 A Cseh­or­szág­ban és Ma­gyar­or­szá­gon tény­le­ge­sen dol­go­zók lé­lek­szá­ma azon­ban a hi­va­ta­los ada­tok­tól mint­egy 50%-kal ma­ga­sabb (a Mun­ka-, Szo­ci­á­lis- és Csa­lád­ügyi Mi­nisz­té­ri­u­m becs­lé­se alapján).19
A dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő ese­té­ben a fen­ti két ál­lam (Cseh­or­szág, Ma­gyar­or­szág) fe­lé irá­nyu­ló mig­rá­ció mér­té­ke el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág irá­nyá­ba je­len­tős. A dön­tő­en Ma­gyar­or­szág fe­lé irá­nyu­ló mun­ka­erő-mig­rá­ció 5 té­nye­ző­vel ma­gya­ráz­ha­tó:
– a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint­je lé­nye­ge­sen ma­ga­sabb a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók mun­ka­nél­kü­li­sé­gi szint­jé­től;
– a ma­gyar­or­szá­gi át­lag­bé­rek kb. 30%-kal ma­ga­sab­bak a szlo­vá­ki­ai át­lag­bé­rek­nél;
– a ma­gyar­or­szá­gi mi­ni­mál­bér mint­egy 40%-kal ma­ga­sabb a szlo­vá­ki­ai mi­ni­mál­bér­től;
– a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­vál­la­lás a föld­raj­zi kö­zel­ség mi­att sok eset­ben na­pi in­gá­zás­sal is meg­old­ha­tó;
– a dél-szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő je­len­tős há­nya­da a ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­vál­la­lás so­rán nem üt­kö­zik nyel­vi kor­lá­tok­ba (a ha­tár dé­li ol­da­lán mun­kát vál­la­lók dön­tő há­nya­da ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű).
A Ma­gyar­or­szá­gon dol­go­zó szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok kö­zel két­har­ma­da Dunasz­er­da­he­ly, Ér­sek­új­vár, Ko­má­rom, Pár­kány és Ipoly­ság von­zás­kör­ze­té­ből uta­zik ma­gyar­or­szá­gi mun­ka­he­lyé­re, ame­lyek majd­nem tel­jes mér­ték­ben Vác, Esz­ter­gom, Ko­má­rom, Ta­ta­bá­nya és Győr kör­nyé­kén lé­vő ipa­ri vál­la­la­tok. Az in­gá­zók szá­ma Szlo­vá­kia ke­le­ti ré­szén is emel­ke­dik, azon­ban a ke­let-szlo­vá­ki­ai in­gá­zók is el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág észak­nyu­ga­ti te­rü­le­te­in el­he­lyez­ke­dő cé­gek­nél áll­nak al­kal­ma­zás­ban, mi­vel ke­le­ten ke­vés mun­ka­al­kal­mat biz­to­sí­tó pe­ri­fé­ria­te­rü­le­tek érint­kez­nek egy­más­sal a ha­tár két ol­da­lán (Baranyi–Balcsók 2004).
A szlo­vá­ki­ai mun­ka­erő több­sé­ge a gyár­tás­ban he­lyez­ke­dik el, s dön­tő több­sé­gü­ket nagy­vál­la­lat­ok al­kal­maz­zák. A kö­zép­ve­ze­tés­ben az in­gá­zók 1-2%-át fog­lal­koz­tat­ják, míg a fel­sővezetés­ben lé­nye­gé­ben el­ha­nya­gol­ha­tó a je­len­lét­ük (ös­­szes­sé­gé­ben mind­ös­­sze né­hány fő­ről van szó). Szel­le­mi mun­ka­kör­ben na­gyon ke­vés he­lyen fog­lal­koz­tat­nak szlo­vá­ki­ai mun­ka­vál­la­ló­kat (Estélyi–Keszegh–Kovács–Mikóczy 2006). A Ma­gyar­or­szá­gon mun­kát vál­la­ló szlo­vák ál­lam­pol­gár­ok dön­tő több­sé­gé­nél a na­pi in­gá­zás a jel­lem­ző, va­la­mint az, hogy ala­csony is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­kez­nek, s nem ál­lan­dó al­kal­ma­zot­ti stá­tus­ban, ha­nem mun­ka­erő-köl­csön­zé­si for­má­ban dol­goz­nak (a mun­ka­erő-köl­csön­ző cé­gek áll­nak szer­ző­dé­ses vi­szony­ban a ma­gyar­or­szá­gi ipa­ri nagy­vál­la­lat­ok­kal). A Ma­gyar­or­szá­gon ál­lan­dó al­kal­ma­zás­ban le­vők lé­lek­szá­ma mes­­sze el­ma­rad a Ma­gyar­or­szá­gon mun­ka­erő-köl­csön­zé­si for­má­ban dol­go­zók szá­ma mö­gött, va­la­mint az e cso­port­ba tar­to­zók meg­ha­tá­ro­zó is­mer­te­tő­je­gye, hogy több­sé­gük ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség­gel ren­del­ke­zik.
Te­kin­tet­tel ar­ra, hogy Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág egy­azon gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai uni­ó­hoz tar­toz­va a jö­vő­ben is egy­más köl­csö­nös és együt­tes gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­ben ér­de­kelt, az el­kö­vet­ke­ző 1-2 éven be­lül el­ke­rül­he­tet­len lesz egy ha­tár men­ti re­gi­o­ná­lis fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai együtt­mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sa Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág között. Nap­ja­ink­ban a szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron át­nyú­ló re­gi­o­ná­lis fog­lal­koz­ta­tás­­po­li­ti­kai együtt­mű­kö­dés leg­si­ke­re­sebb szín­te­ré­nek a Dunasz­er­da­he­lyi já­rás és Győr-Moson-Sopron Me­gye al­kot­ta ré­gió szá­mít.

A te­rü­let­fej­lesz­tés és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság (po­li­ti­kai kör­nye­zet, ön­kor­mány­zat­ok, non­prof­it szfé­ra, vál­lal­ko­zá­sok)

A szlo­vá­ki­ai kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek a te­rü­let­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­ban 1998-ig a ko­ráb­bi év­ti­ze­dek te­rü­let­fej­lesz­té­si gya­kor­la­tát kö­vet­ték – ke­vés ki­vé­tel­től el­te­kint­ve el­ső­sor­ban a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság ál­tal la­kott fal­vak és ré­gi­ók fej­lesz­té­sét cé­loz­ták (ezt tá­maszt­ja alá töb­bek közt a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­rá­já­nak ka­taszt­ro­fá­lis ál­la­po­ta). A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió erő­tel­jes gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fel­emel­ke­dé­se, va­la­mint az or­szág töb­bi ré­gi­ó­já­hoz va­ló fel­zár­kó­zá­sá­nak fo­lya­ma­ta az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en kez­dő­dött el.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tér az el­múlt 8 év alatt vi­szony­lag ked­ve­ző re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si meg­kö­ze­lí­tés­nek ör­vend­he­tett, ami­ben dön­tő té­nye­ző az MKP kor­mány­tag­sá­ga volt – az el­múlt két vá­lasz­tá­si cik­lus­ban az SZK Épí­tés­ügyi és Ré­gió­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­u­ma az MKP irá­nyí­tá­sa alatt volt, ha­son­ló­an az SZK Kör­nye­zet­vé­del­mi Mi­nisz­té­ri­u­má­hoz, va­la­mint 2002–2006 közöt az SZK Me­ző­gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­u­mát is az MKP ve­zet­te. Az MKP kor­mány­za­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­nak ered­mé­nye­kép­pen el­fog­lalt mi­nisz­te­ri szé­ke­ken kí­vül a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók fej­lő­dé­sé­hez az is hoz­zá­já­rult, hogy meg­vál­to­zott a lég­kör, ami a fel­vi­dé­ki ma­gya­ro­kat kö­rül­vet­te (bár a nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­ból ere­dő konf­lik­tu­sok nagy ré­sze nem ol­dó­dott meg, még­is, az MKP ko­a­lí­ci­ós rész­vé­te­le a köz­élet el­fo­ga­dott, je­len­tős sze­rep­lő­i­vé tet­te a ma­gya­rok kép­vi­se­lő­it, a szlo­vák la­kos­ság is ki­sebb gya­nak­vás­sal fo­gad­ta a ma­gya­rok ré­szé­ről el­hang­zott ja­vas­la­to­kat, ter­ve­ket). A fen­ti­ek­ben vá­zolt ve­ze­tői-irá­nyí­tói po­zí­ci­ók és a ma­gyar ki­sebb­ség­nek ja­vu­ló meg­íté­lé­se a több­sé­gi nem­zet ré­szé­ről hoz­zá­se­gí­tet­ték a dé­li ré­gi­ót an­nak ver­seny­ké­pes fel­zár­kó­zá­sá­hoz az or­szág töb­bi ré­szé­hez: tá­mo­gat­va a for­rá­sok igaz­sá­gos szét­osz­tá­sát és az ál­la­mi re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si in­téz­mé­nyi há­ló­zat meg­fe­le­lő ki­épí­té­sét a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban.
Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a köz­pon­ti kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek mel­lett a re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­zat­ok is fon­tos fej­lesz­tés­ho­za­ta­li sze­rep­lők­ké lép­tek elő. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ál­tal la­kott ré­gió te­rü­le­te a nagy ke­let–nyu­ga­ti ki­ter­je­dé­sé­ből adó­dó­an 5 re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti ré­gi­ó­hoz tar­to­zik. A re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés tá­mo­ga­tá­sá­ról szó­ló 503/2001 Tt. szá­mú tör­vény ér­tel­mé­ben 2003-tól va­la­men­­nyi ke­rü­let ren­del­ke­zik gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis fej­lő­dé­sé­nek kö­zép­tá­vú prog­ram­já­val. E prog­ra­mok­ban a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vi­dé­ket érin­tő fej­lesz­té­si el­kép­ze­lé­sek, a te­rü­let fent vá­zolt fel­da­ra­bolt­sá­ga mi­att, mel­lő­zik a ha­tár men­te ter­mé­sze­tes ré­gi­ó­it, a fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­mok a dé­li te­rü­le­te­i­ket ké­pe­ző, és je­len­tős ma­gyar ki­sebb­ség­gel ren­del­ke­ző te­le­pü­lé­sek és kis­tér­sé­gek fej­lesz­té­sét min­de­nek­előtt észak–dé­li irány­ban tár­gyal­ják, mel­lő­zik a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­te át­fo­gó fej­lesz­té­sét. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­ti ré­gi­ók köz­ti ter­mé­sze­te­sen kí­nál­ko­zó ke­let–nyu­ga­ti fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket nem vagy alig érin­tik (a ke­vés ki­vé­tel közt ta­lán a leg­je­len­tő­sebb a Pozsony–Dunaszerdahely–Érsekújvár köz­vet­len kap­cso­la­tot biz­to­sí­tan­dó gyors­for­gal­mi út, azon­ban ezen be­ru­há­zás is mind­ös­­sze ho­má­lyos terv­ként szere­pel20). A ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok stra­té­gi­ai ter­vei el­ső­sor­ban a dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió fog­lal­koz­ta­tá­si prob­lé­má­i­nak a meg­ol­dá­sát ke­ze­lik ki­emel­ten, mely cél ér­de­ké­ben a do­ku­men­tu­mok ki­vé­tel nél­kül a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak a nö­ve­lé­sét em­lí­tik meg ha­té­kony esz­köz­ként a prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­ra. A vál­lal­ko­zá­sok ága­za­ti szer­ke­ze­tét il­le­tő­en a prog­ra­mok hang­sú­lyo­zot­tan ke­ze­lik az ide­gen­for­gal­mat mint je­len­tős mun­ka­erőt le­kö­tő ága­za­tot, mely­nek a fel­tét­elei ép­pen azon ré­gi­ók­ban a leg­job­bak, ahol a leg­na­gyob­bak a szo­ci­á­lis fe­szült­sé­gek (Gömör, Nóg­rád). A dél-szlo­vá­ki­ai ke­rü­le­tek fej­lesz­té­si do­ku­men­tu­ma­i­ról azon­ban el kell még mon­da­ni, hogy ki­vé­tel nél­kül hang­sú­lyoz­zák a ha­tár men­ti fek­vés­ből adó­dó­an kí­nál­ko­zó gaz­da­sá­gi fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket, a re­for­mok­kal kap­cso­la­tos ta­pasz­ta­lat­cse­re szük­sé­ges­sé­gét, a ha­tár men­tén lét­re­jött eurorégiók po­zi­tív sze­re­pét.
A ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott tér fej­lesz­té­sé­ben to­váb­bi meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­lők a tár­gyalt te­rü­let te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­tai, ame­lyek in­téz­ke­dé­se­ik­kel az ott élő ma­gyar­ság szá­má­ra lé­nye­ge­sen elő­se­gít­he­tik a nem­ze­ti iden­ti­tás meg­őr­zé­sét is a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés mel­lett. A ma­gyar ki­sebb­ség az ál­ta­la la­kott dél-szlo­vá­ki­ai fal­vak több­sé­gé­ben ked­ve­ző rész­arán­­nyal bír, ami­nek kö­vet­kez­té­ben az ön­kor­mány­za­t­ok több­sé­gé­ben a ki­sebb­sé­gi lét­ből szár­ma­zó hát­rá­nyo­kat is ér­zé­ke­nyen ke­ze­lő te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­ok irá­nyít­ják a he­lyi fej­lesz­té­se­ket. A 2002-es ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon 531 te­le­pü­lé­sen ös­­sze­sen 234 pol­gár­mes­ter és 2050 kép­vi­se­lő ka­pott bi­zal­mat az MKP szí­ne­i­ben. Ezen ma­gas szám – ami az MKP erős ön­kor­mány­za­ti po­zí­ci­ó­ját tük­rö­zi – na­gyon ked­ve­ző a dél-szlo­vá­ki­ai tér és az ott élő ma­gyar­ság jö­vő­be­li fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból, ugyan­is a ré­gió fej­lesz­té­si irá­nya­i­ban meg­va­ló­sít­ha­tó a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség és an­nak te­ré­nek ös­­sze­han­golt fej­lesz­té­si stra­té­gi­á­ja (s az MKP cél­ki­tű­zé­sei). Fon­tos azon­ban meg­je­gyez­ni, hogy a so­ron kö­vet­ke­ző, 2006. évi ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon azon­ban két­sé­ges az MKP ilyen ked­ve­ző sze­rep­lé­se, ugyan­is sok eset­ben az MKP po­li­ti­kai tá­mo­ga­tott­sá­ga re­gi­o­ná­lis és he­lyi szin­ten vis­­sza­esett a párt szí­ne­i­ben fel­lé­pő an­ti­de­mok­ra­ti­kus lo­ká­lis sze­rep­lők mi­att. Ugyancsak meg­jegy­zen­dő, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gi tér és a ma­gyar ki­sebb­ség gond­ja­i­nak ke­ze­lé­sé­ben az MKP-t nem le­het ki­zá­ró­la­gos kor­mány­za­ti és ön­kor­mány­za­ti po­li­ti­kai sze­rep­lő­nek te­kin­te­ni, sőt, a párt sok eset­ben a ver­seny­hát­rá­nyos te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók fel­zár­kó­zá­sa el­len tett és tesz lé­pé­se­ket (pél­da er­re a Ko­má­rom-köz­pon­tú­ság a hu­mán erő­for­rás fej­lesz­té­se kapc­sán21).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil tár­sa­da­lom ala­csony fej­lett­sé­get mu­ta­tott a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­si ak­ti­vi­tá­sok te­rén egé­szen a ki­lenc­ve­nes évek vé­gé­ig, bár az el­múlt fél év­ti­zed­ben ugyan tör­tén­tek vál­to­zá­sok ezen a té­ren, azon­ban má­ig meg­döb­ben­tő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi in­téz­mény­rend­szer alig is­me­ri a „ci­vil szek­tor”, a „ci­vil szfé­ra”, a „ci­vil szer­ve­zet” fo­gal­mát (Tóth 2005).
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szer­ve­ze­tek­re vo­nat­ko­zó hi­va­ta­los ki­mu­ta­tás nem lé­te­zik Szlo­vá­ki­á­ban, ami ért­he­tő is, hi­szen nem­ze­ti­sé­gi ala­pon na­gyon ne­héz el­kü­lö­ní­te­ni az egyes szervezeteket.22 Az SZK Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­u­má­ban 2002-ben mint­egy 24 000 szer­ve­ze­tet tar­tot­tak nyil­ván, ezek­ből – akár­csak a meg­ne­ve­zé­sek alap­ján is – na­gyon ne­héz el­kü­lö­ní­te­ni a ki­sebb­sé­gi szer­ve­ze­te­ket. A hely­ze­tet bo­nyo­lít­ja, hogy az egyes jo­gi for­má­kat a ke­rü­le­ti hi­va­ta­lok­ban kell be­je­gyez­tet­ni, ami tel­je­sen kö­vet­he­tet­len­né te­szi a szer­ve­ze­tek iden­ti­fi­ká­lá­sát. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar in­téz­mény­rend­szer­re vo­nat­ko­zó el­ső adat­tár 1999–2001-ben ké­szült el, amely adat­bá­zis meg­je­lent az inter­neten is, ahol fo­lya­ma­to­san ak­tu­a­li­zál­ják az ada­to­kat, il­let­ve az adat­bá­zis fo­lya­ma­to­san bő­vül az új szer­ve­ze­tek be­jegy­zé­sé­vel. Az ak­ko­ri – mind­ös­­sze – 651 szer­ve­ze­tet ma­gá­ban fog­la­ló adat­bá­zis sze­rint pusz­tán az egy­har­ma­duk volt be­jegy­zett, te­hát jog­ala­nyi­ság­gal bí­ró szer­ve­zet. Ez a tény el­gon­dol­koz­ta­tó, hi­szen a rend­szer­vál­tás után egy év­ti­zed­del pusz­tán 189 szer­ve­zet volt jo­go­sult ar­ra, hogy pá­lyáz­has­son, a pá­lyá­zás­nak ugyan­is fel­té­te­le a jog­ala­nyi­ság (Tóth 2005).23
Ezen ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­tű és ala­csony in­téz­mé­nyi szá­mú szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil szek­tor meg­re­for­má­lá­sá­ra tett leg­je­len­tő­sebb kí­sér­le­tek a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont (a to­váb­bi­ak­ban: FIC) ne­vé­hez fű­ződ­nek. Az FIC az in­téz­mé­nyi ver­seny­hát­rány le­küz­dé­se ér­de­ké­ben szá­mos út­tö­rő kez­de­mé­nye­zést va­ló­sí­tott, il­let­ve va­ló­sít meg:
– Ös­­sze­ál­lí­tot­ta s meg­je­len­tet­te a Non­prof­it 1×1 ki­ad­ványt (mely nap­ja­ink­ban már az inter­neten is el­ér­he­tő, in­gyen le­tölt­he­tő elekt­ro­mos for­má­tum­ban24), mely tan­könyv­sze­rű úti­ka­la­uz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek szá­má­ra az­zal az el­sőd­le­ges cél­lal, hogy a fi­a­tal vagy ép­pen meg­ala­kul­ni kí­vá­nó szer­ve­ze­tek­nek nyújt­son se­gít­sé­get ha­té­kony mű­kö­dé­sük­höz.
– Ös­­sze­ál­lí­tot­ta s meg­je­len­tet­te A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek adat­tá­ra cí­mű kötetet25, amely több mint 650 szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­zet ada­ta­it tar­tal­maz­za, ki­egé­szít­ve a Szlo­vá­ki­á­ban, il­let­ve a Szlo­vá­ki­á­ból el­ér­he­tő ado­má­nyo­zó in­téz­mé­nyek prog­ram­ja­i­val és el­ér­he­tő­sé­ge­i­vel, va­la­mint rész­le­tes ado­mány­gyűj­té­si út­mu­ta­tó­val.
– Fo­lya­ma­to­san meg­je­len­te­ti – már kö­zel fél év­ti­ze­de – a 3. Szek­to­ros Hír­le­vél cí­mű kiad­ványt26, mely­nek cél­ja, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar non­prof­it szer­ve­ze­te­ket rend­sze­re­sen tá­jé­koz­tas­sa az őket érin­tő ak­tu­á­lis tör­té­né­sek­ről, ese­mé­nyek­ről, prog­ra­mok­ról.
– A szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil és ön­kor­mány­za­ti szfé­ra meg­se­gí­té­se ér­de­ké­ben kép­zé­si prog­ra­mo­kat foly­tat, ame­lyek ke­re­té­ben se­gí­te­ni pró­bál­ja a meg­ala­kul­ni kí­vá­nó vagy már lé­te­ző szer­ve­ze­tek mun­ká­ját, il­let­ve az ön­kor­mány­zat­ok te­vé­keny­sé­gét.
– 2002-től je­len­tős kam­pányt foly­tat azon cél ér­de­ké­ben, hogy a fi­zi­kai és jo­gi sze­mé­lyek él­je­nek tör­vény ad­ta le­he­tő­sé­gük­kel, s adó­juk 2%-át ajánl­ják fel a ci­vil szfé­ra ja­vá­ra (az el­múlt 4 év ta­pasz­ta­la­ta­it a 2% Dél-Szlo­vá­ki­á­ban cí­mű kö­tet­ben ad­ta ki27).
– Kez­de­mé­nye­zé­sé­nek kö­szön­he­tő­en jött lét­re a Dél-szlo­vá­ki­ai Ci­vil In­for­má­ci­ós Há­ló­zat, mely Dél-Szlo­vá­kia kü­lön­bö­ző ré­gi­ó­i­ban mű­kö­dő in­for­má­ci­ós és szol­gál­ta­tó non­prof­it szer­ve­ze­tek part­ner­sé­ge, s cél­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ci­vil tár­sa­da­lom mű­kö­dé­si fel­tét­ele­i­nek ja­ví­tá­sa, ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se.
A dél-szlo­vá­ki­ai re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés elő­se­gí­té­sé­ben a non­prof­it in­téz­mé­nyi szfé­rá­ból ki­emel­ke­dik to­váb­bá a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (FKI), amely fel­vál­lal­ta – töb­bek közt – a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott te­rü­let ré­gió­fej­lesz­té­si fo­lya­ma­ta­i­nak te­le­pü­lé­si és re­gi­o­ná­lis szin­tű ku­ta­tá­sát, a tár­sa­da­lom- és te­rü­let­fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­gek vizs­gá­la­tát.
A dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­let­fej­lesz­tés­ben te­vé­keny non­prof­it szer­ve­ze­tek közt em­lí­tést ér­de­mel még a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány, amely szá­mos re­gi­o­ná­lis fej­lő­dést elő­se­gí­tő ak­ti­vi­tá­sa közt ki­eme­len­dő a Be­fek­te­té­si ka­tasz­ter cí­mű pro­jek­tje. Ezen pro­jek­t ke­re­tén be­lül 2003-ban a Kö­zép-eu­ró­pai Ala­pít­vány Dél-Szlo­vá­kia 22 vá­ro­sá­nak ön­kor­mány­za­tá­val együtt­mű­köd­ve a nem­zet­kö­zi pénz- és tő­ke­pi­ac sze­rep­lő­i­nek, az in­gat­lan­fej­lesz­tők­nek és a szak­mai be­fek­te­tők­nek egy be­fek­te­té­si út­mu­ta­tót ál­lí­tott ös­­sze az­zal a cél­lal, hogy a dél-szlo­vá­ki­ai vá­ro­sok ver­seny­előn­­nyel lép­je­nek be az EU-ba.28 A Be­fek­te­té­si ka­tasz­ter alap­öt­le­tét – a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­tés kör­nye­ze­té­nek te­le­pü­lé­si szin­tű be­mu­ta­ta­tá­sát – ké­sőbb to­vább csi­szol­ták a Csallóköz–Má­tyus­földi Re­gi­o­ná­lis Tár­su­lás és a Szö­vet­ség a Kö­zös Cé­lo­kért szer­ve­ze­tek, ame­lyek az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en Ré­gió­fej­lesz­tés for­rá­sai cím­mel in­gye­nes inter­netes adat­bá­zist hoz­tak lét­re a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek­re vonatkozólag.29
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tér re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­sé­nek sze­rep­lői kap­csán szólnunk kell még a ma­gyar­or­szá­gi Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­ván­­nyal szer­ző­dé­ses kap­cso­lat­ban ál­ló vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si köz­pon­tok­ról is, mely in­téz­mé­nyi há­ló­zat tag­jai az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány prog­ram­ja­it kép­vi­se­lik meg­bí­zá­sos alapon.30 E prog­ra­mok cél­ja a szlo­vá­ki­ai ma­gyar kö­zös­ség gaz­da­sá­gi hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sa, a ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mat érin­tő gon­dok meg­ol­dá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sa, va­la­mint a ha­tár men­ti ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók és Ma­gyar­or­szág kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés elő­se­gí­té­se. Az Új Kéz­fo­gás Köz­ala­pít­vány ne­vé­hez fű­ző­dő pro­jek­tek közt ki­eme­len­dő egy in­no­va­tív ku­ta­tás­fej­lesz­té­si pro­jek­t, amely 2003–2004 közöt va­ló­sult meg, s cél­ja a dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si erő­for­rás­ok fel­tá­rá­sa és a le­het­sé­ges stra­té­gi­ai ki­tö­ré­si pon­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa volt. A pro­jek­t el­ső sza­ka­szá­ban fi­a­tal szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­rü­let­fej­lesz­té­si szak­em­be­rek szak­mai to­vább­kép­zé­sen vet­tek részt a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­sok Köz­pont­já­ban (MTA RKK), majd az MTA RKK mun­ka­tár­sa­i­val kö­zö­sen ku­tat­ták Szlo­vá­kia s azon be­lül Dél-Szlo­vá­kia tér­szer­ke­ze­té­ben rej­lő fej­lő­dé­si irány­vo­na­la­kat, fej­lesz­té­si le­he­tő­sé­ge­ket. A ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­kép­pen fel­tárt ha­tal­mas is­me­ret­anyag – mely ala­pul szol­gál­hat te­le­pü­lé­sek és kis­tér­sé­gek stra­té­gi­ai te­rü­let­fej­lesz­té­si prog­ram­ja­i­nak el­ké­szí­té­sé­hez – a Dél-Szlo­vá­kia cím­mel meg­je­lent ki­ad­vány­ban vált hoz­zá­fér­he­tő­vé a nagy­kö­zön­ség és a te­rü­let­fej­lesz­tés­ben érin­tett szak­em­be­rek szá­má­ra (a kö­tet az MTA RKK és a Di­a­lóg Cam­pus könyv­ki­adó gon­do­zá­sá­ban je­lent meg 2004 őszén).
A dél-szlo­vá­ki­ai tér fej­lesz­té­sét tá­mo­ga­tó non­prof­it in­téz­mé­nyek kez­de­mé­nye­zé­sei közt vé­ge­ze­tül em­lí­tést ér­de­mel­nek még a ma­gyar­or­szá­gi Hid­vé­gi Mikó In­té­zet (a to­váb­bi­ak­ban: HMI) ál­tal in­dí­tott kép­zé­si, ta­nács­adói, adat­bá­zis- és há­ló­zat­épí­té­si szol­gál­ta­tá­sok, ame­lyek cél­ja a ma­gyar ki­sebb­ség re­gi­o­ná­lis fej­lő­dé­sét szak­ér­tői ta­nács­adás­sal, ku­ta­tói, pub­li­ká­ci­ós és adat­bá­zis-épí­tő te­vé­keny­ség­gel, szak­em­ber­kép­zés­sel, há­ló­zat­épí­tés­sel és szak­mai fó­ru­mok ki­ala­kí­tá­sá­val se­gí­te­ni. A HMI te­vé­keny­sé­gé­nek ered­mé­nye­kép­pen az uni­ós, ill. nem uni­ós pá­lyá­za­to­kon ered­mé­nye­sebb le­het a ki­sebb­sé­gi ma­gyar rész­vé­tel, több nyer­tes uni­ós, ill. nem uni­ós pro­jekt ke­rül­het a ma­gya­rok lak­ta ré­gi­ók­ba, s mind­ezen te­vé­keny­ség­nek kö­szön­he­tő­en fel­gyor­sul­hat a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­se, ami vég­ered­mény­kép­pen hoz­zá­já­rul a ma­gyar ki­sebb­ség as­­szi­mi­lá­ci­ó­já­nak fé­ke­zé­sé­hez és a szü­lő­föld­ön ma­ra­dás­hoz. A ne­ve­zett in­téz­mény kez­de­mé­nye­zé­sé­re 2006 ta­va­szán meg­kez­dő­dött a www.e­u­palyaza­t.sk hon­lap mű­kö­dé­se a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség szá­má­ra, amely uni­ós és nem uni­ós for­rá­sok­ról nyújt ak­tu­á­lis pá­lyá­za­ti át­te­kin­tést.
Vé­ge­ze­tül – a dél-szlo­vá­ki­ai ön­kor­mány­za­to­kat és non­prof­it szer­ve­ző­dé­se­ket kö­ve­tő­en – a ré­gió fel­emel­ke­dé­sé­nek har­ma­dik leg­fon­to­sabb sze­rep­lő­it, a vál­lal­ko­zá­so­kat te­kint­jük át. Az uni­ós csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en a vál­la­la­ti sze­rep­lők szá­ma a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­ban is meg­sok­szo­ro­zó­dott. E fo­lya­mat­ban meg­fi­gyel­he­tő a vál­lal­ko­zá­sok nagy­ará­nyú kon­cent­rá­ló­dá­sa a szlo­vák–ma­gyar ha­tár­vi­dék nyu­ga­ti te­rü­le­te­i­re, min­de­nek­előtt Dunasz­er­da­he­ly von­zás­kör­ze­té­be. A ke­let–nyu­ga­ti meg­osz­tott­sá­got pél­dáz­za, hogy míg a ré­gió nyu­ga­ti já­rá­sa­i­ban az egy vál­lal­ko­zás­ra ju­tó ak­tív élet­ko­rú la­ko­sok szá­ma 70 fő kö­rül mo­zog, ad­dig a ke­le­ti ré­gi­ók­ban ez a mu­ta­tó meg­ha­lad­ja a 100 főt (ami az or­szá­gos át­lag kö­zel két­sze­re­se). A kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok (KKV) több­sé­ge csa­lá­di vál­lal­ko­zás (Morvay 2004).
A dél-szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zá­sok szá­má­nak ala­ku­lá­sá­val kap­cso­la­to­san fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy az uni­ós csat­la­ko­zás és a ked­ve­zőbb adó­rend­szer kö­vet­kez­té­ben 2004 má­ju­sá­tól 2005 má­ju­sá­ig mint­egy 1000 ma­gyar­or­szá­gi vál­lal­ko­zás te­le­pe­dett le vagy nyi­tott fi­ó­kot Szlo­vá­kia dé­li vá­ro­sa­i­ban (ezen szám azon­ban csak dur­va becs­lés, pon­tos ki­mu­ta­tás nem lé­te­zik). A ma­gyar­or­szá­gi vál­lal­ko­zá­sok dön­tő­en Po­zsony­ban, Kas­sán, Ko­má­rom­ban, Dunasz­er­da­he­lyen és Pár­kány­ban te­le­ped­tek le, s fő­leg a ke­res­ke­de­lem­ben tevékenyked­nek.31 Mi­vel kül­föl­di ál­lam­pol­gár ter­mé­sze­tes sze­mély­ként nem vál­lal­koz­hat Szlo­vá­ki­á­ban, ezért ál­ta­lá­ban kft.-kről van szó, ame­lyek­nek ma­gyar álam­pol­gár az ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja vagy tu­laj­do­no­sa. A vál­lal­ko­zá­sok Szlo­vá­ki­á­ba va­ló át­te­le­pü­lé­sé­nél fon­tos té­nye­ző a ma­gyar­or­szá­gi­nál ked­ve­zőbb adó­rend­szer mel­lett a nyel­vi aka­dá­lyok hi­á­nya is. A ma­gyar­or­szá­gi gyö­ke­rű szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zá­sok több­sé­ge olyan spe­ci­fi­kus árut kí­nál, amely­ből Szlo­vá­ki­á­ban nincs nagy vá­lasz­ték, vagy hi­ány van – ilye­nek a fém­bú­tor­ok, a me­ző­gaz­da­sá­gi táp- és per­met­sze­rek, az aján­dék­tár­gyak. A szol­gál­ta­tá­sok te­rén leg­in­kább a ta­nács­adás, bi­zo­nyos mű­sza­ki cik­kek köl­csön­zé­se és ja­ví­tá­sa a jel­lem­ző.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra tő­ke­fel­hal­mo­zá­sa gyen­ge. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra je­len­tős ré­sze ver­seny­hát­rány­ban van a töb­bi szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zó­val szem­ben, ami el­ső­sor­ban két sí­kon mu­tat­ko­zik meg.
1. Az át­la­gos szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zó ke­vés­bé in­for­mált, mint az or­szág más vi­dé­ke­in élő töb­bi sorstár­sa32, s en­nek há­rom alap­ve­tő oka van:
– Szlo­vá­ki­á­ban a KKV-k tá­mo­ga­tá­sá­ra hi­va­tott in­téz­mé­nyek és in­téz­mény­rend­sze­rek több­sé­gét az 1998 előt­ti ma­gyar­el­le­nes kor­mány­zá­si idő­szak­ban ala­kí­tot­ták ki, ami­kor is a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nak nem­igen volt bi­zal­ma a fen­ti in­téz­mé­nyek­kel szem­ben, il­let­ve ezen in­téz­mé­nyek­ben nem szí­ve­sen lát­ták őket.33 En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zók egy ré­sze in­for­má­ció­hát­rány­ba ke­rült szlo­vák ver­seny­tár­sa­i­val szem­ben már a pá­lyá­zá­si alap­is­me­re­te­ket il­le­tő­en.
– A KKV-k in­for­má­lá­sa je­len­tős mér­ték­ben az inter­neten ke­resz­tül tör­té­nik, ami­nek az el­ér­he­tő­sé­ge az inf­rast­ruk­tu­rá­li­san el­ma­ra­dott dé­li ré­gió szá­mos te­le­pü­lé­sén nem biz­to­sí­tott, il­let­ve sok kis­vál­lal­ko­zó szá­má­ra az inter­netelérhetőséget az inter­netkapc­so­lat ma­gas anya­gi költ­sé­gei nem te­szik le­he­tő­vé.
– A si­ke­res vál­lal­ko­zás alap­fel­té­te­le a ma­gas kép­zett­ség és a gaz­da­sági-kör­nye­ze­ti alap­fel­té­te­lek is­me­re­te, ame­lyek el­sa­já­tí­tá­sá­hoz a leg­meg­fe­le­lőbb for­mát az ok­ta­tá­si-kép­zé­si in­téz­mé­nyek nyújt­ják. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok kép­zett­sé­gi szint­jé­ből ki­in­dul­va fel­té­te­lez­he­tő, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k több­sé­gé­nél a gaz­da­ság­kör­nye­ze­ti is­me­re­tek, a szá­mí­tás­tech­ni­kai, a pá­lyá­zat­írá­si és szlo­vák, ill. ide­gen­nyelvi ké­pes­sé­gek el­ma­rad­nak az or­szá­gos át­lag­tól – s mind­ezen in­do­kok hal­mo­zot­tan gá­tol­ják őket ver­seny­ké­pes­sé­gük nö­ve­lé­sé­ben.
2. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k a szlo­vák ver­seny­tár­sa­ik­kal szem­ben az ér­ték­kép­zé­si lánc ala­cso­nyabb szint­jén he­lyez­ked­nek el – több­sé­gük ma­nu­á­lis mun­kán ala­pu­ló vál­lal­ko­zás, null­szaldó kö­rü­li ered­mén­­nyel, amely nem tesz le­he­tő­vé a fo­lya­ma­tos fej­lesz­tést. Ez a hát­rány a 1990-es évek pri­va­ti­zá­ci­ó­ja­kor ke­let­ke­zett, amely­ből a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói ré­teg ki­ma­radt az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok mi­att, te­hát nul­la szint­ről kel­lett in­dul­nia (Reiter–Semsey–Tóth 2004).
A fent tár­gyalt ver­seny­hát­rány or­vos­lá­sát elő­se­gí­ten­dő az uni­ós csat­la­ko­zást meg­elő­ző­en, il­let­ve a csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en több kez­de­mé­nye­zés is szü­le­tett, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra fej­lesz­té­sét cé­loz­va. Az egyik leg­je­len­tő­sebb ilyen kez­de­mé­nye­zés a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k ál­tal kö­zö­sen meg­ala­pí­tott Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si Tár­su­lás. A 2001-ben lét­re­jött cso­por­to­su­lás, mely­nek ki­ala­kí­tá­sá­ban ak­tív sze­re­pet vál­lalt 7 szlo­vá­ki­ai vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si szer­ve­zet is, a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók ér­dek­vé­del­mi szö­vet­sé­ge­ként mű­kö­dik, elő­se­gí­ti a ma­gyar–ma­gyar gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok erő­sí­té­sét, va­la­mint se­gít­sé­get nyújt uni­ós pá­lyá­za­tok ki­dol­go­zá­sá­hoz. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar vál­lal­ko­zói szfé­ra egyik leg­je­len­tő­sebb fó­ru­má­nak a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet és a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Ér­tel­mi­sé­gi Fó­rum ál­tal rend­sze­re­sen meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Ér­tel­mi­sé­gi Ta­lál­ko­zó gaz­da­sá­gi szek­ci­ó­ja szá­mít.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k ver­seny­ké­pes­sé­ge kap­csán azon­ban meg kell em­lí­te­ni, hogy a tár­gyalt hát­rá­nyo­kat a jö­vő­ben kom­pen­zál­hat­ná a ma­gyar váll­ala­ko­zá­sok szé­le­sebb in­for­má­ci­ós, know-how és pi­a­ci te­re (Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág). Eze­ket az elő­nyö­ket ed­dig azon­ban még nem si­ke­rült szer­ve­zet­ten és erő­tel­je­sen ki­hasz­nál­ni, azon­ban az uni­ós csat­la­ko­zás óta el­telt idő­szak ered­mé­nyei biz­ta­tó­ak, az el­múlt két év ak­ti­vi­tá­sai (work­shopok, nagy­vá­sár­ok, ki­ál­lí­tá­sok, kon­fe­ren­ci­ák) ar­ra en­ged­nek kö­vet­kez­tet­ni, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar KKV-k fel­is­mer­ték a mul­ti­kul­turális is­me­re­tek­ből szár­ma­zó elő­nye­ik ki­ak­ná­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gét.

Ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók fej­lesz­té­se az uni­ós tag­ság tük­ré­ben

Dél-Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta ré­gi­ói az uni­ós re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­se­ket il­le­tő­en 2006 nya­rá­ig vi­szony­lag ked­ve­ző po­zí­ci­ó­ban vol­tak, ami el­ső­sor­ban an­nak kö­szön­he­tő, hogy az MKP tag­ja volt a kor­mánykoalí­ció­nak.34 Azt azon­ban tud­ni kell, hogy az egyes ré­gi­ók gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­se nem csak az MKP-s mi­nisz­te­ri tár­cák­tól függ, ha­nem a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat­ok párt­jel­legétől35, va­la­mint szá­mos egyéb po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi és tör­té­ne­ti elő­fel­té­te­le van egy-­e­gy ré­gió nö­ve­ke­dé­si pá­lyá­já­nak.
Min­dent ös­­sze­vet­ve el­mond­ha­tó, hogy a dé­li ré­gi­ók uni­ós for­rá­sok­ból tör­té­nő fej­lesz­té­se a kom­mu­ná­lis és egyéb be­fek­te­té­si le­he­tő­sé­gek te­kin­te­té­ben nem ma­radt el az or­szág töb­bi ré­szé­től – a köz­mű­ve­sí­tés és ki­sebb lé­te­sít­mé­nyek (sport, kul­tu­rá­lis, ok­ta­tá­si stb.) ki­ala­kí­tá­sa te­kin­te­té­ben dé­len is olya­nok vol­tak a le­he­tő­sé­gek, mint más régióban.36 Egy fej­lesz­té­si te­rü­let dél-szlo­vá­ki­ai mel­lő­zött­sé­gét azon­ban ki kell emel­ni. Ez a te­rü­let a köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra (au­tó­pá­lya, gyors­for­gal­mi út, vas­út), mely­nek a men­­nyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi mu­ta­tó­it il­le­tő­en ke­vés vál­to­zás állt be a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók­ban az 1998–2006 köz­ti idő­szak­ban (szá­mot­te­vő dél-szlo­vá­ki­ai köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra­fej­lesz­tés­nek mind­ös­­sze a Pár­kány és Esz­ter­gom köz­ti Má­ria Va­lé­ria híd szá­mít), s ame­lyek rossz ál­la­po­ta, il­let­ve hi­á­nya rend­kí­vül fé­ke­ző­en hat a dé­li te­rü­le­tek fej­lő­dé­sé­re. Ezen a té­ren elő­re lát­ha­tó­lag az el­kö­vet­ke­ző évek so­rán sem vár­ha­tó lé­nye­ges ja­vu­lás, ami­re „biz­to­sí­té­kot” a 2006 nya­rán meg­ala­kult na­ci­o­na­lis­ta ér­ték­ren­det kö­ve­tő szlo­vák kor­mány je­lent. Sőt, visz­­sza­tér­het a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dé­li ré­gi­ók diszk­ri­mi­ná­lá­sa is, ami­re a Trans­paren­cy Inter­na­tion­al 2006 ta­va­szán ké­szí­tett je­len­té­se (Štruk­turál­ne… 2005) is fel­hív­ja a fi­gyel­me. A tár­gyalt je­len­tés meg­ál­la­pít­ja, hogy az uni­ós for­rá­sok szét­osz­tá­sá­nál fenn­áll a re­gi­o­ná­lis diszk­ri­mi­ná­ció, il­let­ve a kor­rup­ció le­he­tő­sé­ge, min­de­nek­előtt a pro­jek­tek ér­té­ke­lé­sé­nek és a nyer­tes pro­jek­tek ki­vá­lasz­tá­sá­nak fá­zi­sá­ban. Ezen meg­ál­la­pí­tás alap­ján a na­ci­o­na­lis­ta ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tó Fico-ko­r­mány alatt va­lós ve­szély fe­nye­ge­ti a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sét az el­kö­vet­ke­ző 4 év­ben – ezen hely­zet azon­ban nem új ke­le­tű, a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gét gát­ló aka­dá­lyok lé­te­sí­té­sé­re szá­mos múlt­be­li pél­da szol­gál (Ádám 2004).
Az uni­ós for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok ál­tal la­kott tér vál­lal­ko­zá­sai is erő­re kap­tak, mely rész­ben az SZK Gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­u­ma ál­tal nyúj­tott kö­zel két mil­li­árd ko­ro­na tá­mo­ga­tás­nak kö­szön­he­tő, ame­lyet a dél-szlo­vá­ki­ai kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zók, va­la­mint az ön­kor­mány­zat­ok kap­tak. A tá­mo­ga­tást zöm­mel az új tech­no­ló­gi­ák vá­sár­lá­sá­ra; a te­lep­he­lyek, mű­he­lyek re­konst­ruk­ci­ó­já­ra, il­let­ve csar­no­kok épí­té­sé­re; to­váb­bá az ener­ge­ti­kai pro­jek­tu­mok­ra, be­ru­há­zá­sok­ra; a meg­úju­ló ener­gia­for­rás­ok és tech­no­ló­gi­ák vá­sár­lá­sá­ra, te­le­pí­té­sé­re; az ide­gen­for­ga­lom fej­lesz­té­sé­re; va­la­mint a vál­la­la­tok mar­ke­ting­te­vé­keny­sé­gé­re nyúj­tot­ták.37
A dél-szlo­vá­ki­ai tér uni­ós tag­sá­gá­ból szár­ma­zó ver­seny­ké­pes­sé­gi po­zí­ci­ó­it il­le­tő­en ki­emel­ke­dő a 2006 jú­li­u­sá­ban meg­nyi­tott 45 tu­risz­ti­kai ha­tár­át­lé­pé­si pont a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén. Ezen tu­risz­ti­kai ha­tár­át­ke­lők lét­re­ho­zá­sa (me­lye­ket az EU, Nor­vé­gia, Svájc An­dor­ra, Mo­na­co, San Ma­ri­no és a Va­ti­kán ál­lam­pol­gá­rai hasz­nál­hat­ják) lé­nye­ge­sen ja­ví­tot­ta a ha­tár­át­lé­pé­si prob­lé­má­kat a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén, amely­re a ha­tár­át­ke­lő­he­lyek ala­csony szá­ma volt jel­lem­ző még 15 év­vel a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en is. Az új ha­tár­át­ke­lő­he­lyek az el­kö­vet­ke­ző pár év­ben vár­ha­tó­an lé­nye­ges, az ide­gen­for­gal­mon ala­pu­ló gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­hez já­rul­hat­nak hoz­zá a tár­gyalt tér­ség­ben, elő­se­gít­ve az ott élők élet­szín­vo­na­lá­nak emel­ke­dé­sét, a ha­tár men­ti ré­gi­ók ko­hé­zi­ó­ját. Ugyanakkor ezen ha­tár­át­lé­pé­si pon­tok­nak kö­szön­he­tő­en a dél-szlo­vá­ki­ai ma­gyar­lak­ta tér­sé­gek és a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi te­rü­le­tek közt le­he­tő­ség nyí­lik szo­ros tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dés­re, a ko­ráb­ban ne­he­zen át­jár­ha­tó ha­tá­rok le­bon­tá­sá­val szá­mos te­le­pü­lés és ré­gió pe­ri­fé­ri­kus jel­le­ge meg­szűn­het.
Vé­ge­ze­tül – a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók­nak az uni­ós tag­ság tük­ré­ben tör­té­nő fej­lesz­té­sei kap­csán – szólnunk kell még egy új fo­ga­lom­ról, te­vé­keny­ség­ről, még­pe­dig a lob­bitevékenysé­gről, mely­nek a sze­re­pe a re­gi­o­ná­lis fej­lesz­té­sek te­rén épp­úgy meg­nőtt, mint az élet bár­mely más te­rü­le­tén. A ne­ve­zett te­vé­keny­ség a tár­gyalt ré­gi­ó­ban is lé­nye­ges ha­tás­sal bír a fej­lesz­té­si-be­ru­há­zá­si dön­té­sek­re, ugyan­is az uni­ós for­rá­sok szét­osz­tá­sa ese­té­ben – bár­men­­nyi­re sok for­rás­ról is le­gyen szó – min­dig fenn­áll a „sok esz­ki­mó, ke­vés fó­ka” hely­zet. Az uni­ós for­rá­sok meg­szer­zé­se ér­de­ké­ben a ma­gyar­lak­ta dél-szlo­vá­ki­ai tér fej­lesz­té­se vé­gett a ma­gyar ki­sebb­ség lob­bitevékenysége si­ke­res­nek ítél­he­tő meg az el­múlt idő­szak­ban, azon­ban a 2006 jú­li­u­sá­ban lét­re­jött szlo­vák kor­mány fel­ál­lá­sát kö­ve­tő­en – mint ahogy már ko­ráb­ban több uta­lás is tör­tént rá – biz­tos­ra ve­he­tő, hogy a ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók fej­lesz­té­sét szol­gá­ló lob­bitevékenység jó­val ne­he­zebb lesz a 2006–2010-es idősza­k­ban.38

Ös­­sze­fog­la­lás

Az or­szág uni­ós tag­sá­ga egy új tér­struk­tú­ra meg­je­le­né­sét hoz­ta, mely egy új gaz­da­sá­gi- és tár­sa­dal­mi tér­szer­ke­zet, va­la­mint egy át­ala­kult tér­sé­gi te­le­pü­lé­si ta­golt­ság je­le­it mu­tat­ja, ahol az or­szág­ha­tá­ron túl­nyú­ló ré­gió­for­má­ló erők is lé­nye­ges sze­rep­kör­höz jut­nak. Az uni­ós csat­la­ko­zás Dél-Szlo­vá­kia és az ott élők szá­má­ra egy óri­á­si, ta­lán töb­bet meg nem is­mét­lő­dő ki­hí­vás, le­he­tő­ség, me­lyet nem le­het nem ki­hasz­nál­ni. Azon­ban nem sza­bad az EU-taggá vá­lás­tól a ré­gió au­to­ma­ti­kus gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dé­sé­re szá­mí­ta­ni, az EU-tagság csak le­he­tő­sé­ge­ket nyújt a ré­gi­ók kö­zöt­ti fej­lett­sé­gi kü­lönb­sé­gek mér­sék­lé­sé­re, a szer­ke­zet­vál­tás­ra és a si­ke­res fel­zár­kó­zás elő­se­gí­té­sé­re, a tény­le­ges tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dés a ré­gi­ó­kon mú­lik, azon, hogy él­nek-e ve­le – ugyan­is a de­cent­ra­li­zált dön­tés­ho­za­tal ered­mé­nye­kép­pen a he­lyi tár­sa­da­lom aka­ra­ta, kez­de­mé­nye­ző­ké­pes­sé­ge, ál­do­zat­kész­sé­ge, lo­kál­pat­ri­o­tiz­mu­sa a tér­sé­gek át­ala­ku­lá­sá­nak ko­vá­sza. Ter­mé­sze­te­sen a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott ré­gi­ók pe­ri­fe­ri­kus jel­le­gé­nek meg­szün­te­té­sé­hez szük­sé­ges a ked­ve­ző köz­pon­ti kor­mány­za­ti és re­gi­o­ná­lis ön­kor­mány­za­ti po­li­ti­kai kör­nye­zet is, ugyan­is a for­rás­el­osz­tás­nál (le­gyen az uni­ós vagy nem­ze­ti) és a fej­lesz­té­si be­ru­há­zá­sok­nál a ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók gyak­ran a szlo­vák na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kai dön­tés­ho­za­tal ál­do­za­ta­i­ul es­nek (a szlo­vá­kok ál­tal la­kott amúgy is fej­let­tebb te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók szá­mí­ta­nak ki­emel­ten ked­vez­mé­nye­zet­nek).
Ma a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén olyan mér­té­kű te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek for­dul­nak elő, me­lyek el­fo­gad­ha­tat­lan esély­egyen­lőt­len­sé­get te­rem­te­nek a tár­sa­da­lom ott élő tag­jai szá­má­ra, s meg­fe­le­lő be­avat­ko­zás hi­á­nyá­ban a szeg­re­gá­ci­ós fo­lya­ma­tok fel­erő­sö­dé­se, a hát­rá­nyos hely­ze­tű tér­sé­gek tel­jes le­sza­ka­dá­sa fe­nye­get. Ezen te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek jó­részt a gaz­da­sá­gi té­nye­zők egyen­lőt­len föld­raj­zi el­osz­lá­sá­ban gyö­ke­rez­nek. Az uni­ós csat­la­ko­zás óta el­telt két év után a ma­gyar ki­sebb­ség ál­tal la­kott dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió alul­fej­lett­sé­gé­nek és el­szi­ge­telt­sé­gé­nek mu­ta­tói még min­dig ked­ve­zőt­le­neb­bek az or­szág töb­bi ré­gi­ó­já­nak ha­son­ló mu­ta­tó­i­tól – azon­ban a ten­den­ci­á­kat meg­ha­tá­ro­zó fo­lya­ma­tok te­rén lé­nye­ges vál­to­zás­ról be­szél­he­tünk. A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gé­ben mu­tat­ko­zó el­té­ré­se­ket a ré­gi­ók gaz­da­sá­gá­nak struk­tu­rá­lis szer­ke­ze­te (az ala­csony hoz­zá­adott ér­té­ket pro­du­ká­ló gaz­da­sá­gi ága­za­tok do­mi­nál­nak), a mi­nő­sé­gi köz­le­ke­dé­si inf­rast­ruk­tú­ra és a ma­ga­san kép­zett hu­mán erő­for­rás­ok hi­á­nya, va­la­mint a szlo­vák–ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi vi­szony kor­lá­to­zó vol­ta okoz­za. Eb­ből ki­in­dul­va az el­kö­vet­ke­ző évek­ben a ré­gió­fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­nak komp­lex mó­don kell meg­kö­ze­lí­te­nie a prob­lé­mát, a se­gít­ség­nek pe­dig kon­cent­rált for­má­ban, struk­tu­rá­li­san és re­gi­o­ná­li­san cél­zot­tan kell meg­je­len­nie. A dél-szlo­vá­ki­ai fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­nak ki­emelt fi­gyel­met kell össz­pon­to­sí­ta­nia a szom­szé­dos ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók sa­já­tos­sá­ga­i­ra is, ugyan­is a le­het­sé­ges fej­lesz­té­si irá­nyok azo­no­sak a ha­tár két ol­da­lán, s mi­vel az or­szág­ha­tár az EU négy sza­bad­sá­ga je­gyé­ben gaz­da­sá­gi szem­pont­ból lé­nye­gé­ben je­len­tő­sé­gét vesz­ti mint bel­ső ha­tár, a gaz­da­ság fej­lő­dé­se az egyik ol­da­lon ki­hat a má­sik ol­dal tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi szö­ve­té­nek ala­ku­lá­sá­ra is.
A ma­gyar­lak­ta ré­gi­ók tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fel­emel­ke­dé­sé­nek anya­gi hát­te­rét az érin­tet­tek sa­ját for­rá­sai, a te­le­pü­lé­si, a ke­rü­le­ti és az ál­la­mi költ­ség­ve­tés, de dön­tő több­ség­ben az uni­ós for­rá­sok je­lent­he­tik majd, ame­lyek le­hí­vá­sá­ra alap­fel­té­tel az érin­tet­tek szá­má­ra ha­té­kony in­for­má­ci­ós és kép­zé­si-ta­nács­adói rend­sze­rek mű­kö­dé­se az érin­tett ré­gi­ó­ban, va­la­mint a 2006 nya­rán a szlo­vák és ma­gyar ol­da­lon egy­aránt fel­lán­golt na­ci­o­na­lis­ta han­gu­lat el­foj­tá­sa, a több­sé­gi nem­zet és a ma­gyar ki­sebb­ség köz­ti köl­csö­nös bi­za­lom vis­­sza­ál­lí­tá­sa.
A dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek lé­nye­ges mér­sék­lé­se csak hos­­szú idő alatt va­ló­sít­ha­tó meg. Az el­kö­vet­ke­ző egy év­ti­zed­ben a dél-szlo­vá­ki­ai te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek szá­mot­te­vő gyen­gü­lé­se nem vár­ha­tó, ugyan­is az uni­ós egy­sé­ges ver­seny­pi­a­con nyil­ván­va­ló­an job­bak az erős gaz­da­sá­gú ré­gi­ók esé­lyei, va­la­mint po­zí­ci­ó­ik­ból adó­dó­an fel­te­he­tő­en na­gyobb esél­­lyel jut­hat­nak hoz­zá az EU-n be­lül szin­tén el­ma­ra­dott­nak mi­nő­sü­lő nyu­gat-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók a 2007–2013-as uni­ós prog­ra­mo­zá­si idő­szak­ban szét­osz­tás­ra ke­rü­lő uni­ós for­rá­sok­hoz, mint a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek és ré­gi­ók.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ádám Já­nos 2004. A ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok rész­vé­te­le a szlo­vá­ki­ai gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lás­ban. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Ös­­sze­ha­son­lí­tó Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­sok Köz­ala­pít­vány, 9–22. p.
Ádám Já­nos 2005. A dél-szlo­vá­ki­ai ré­gió fej­lő­dé­se a he­lyi kez­de­mé­nye­zé­sek és a ha­tá­ron át­nyú­ló együtt­mű­kö­dé­sek tük­ré­ben. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Kö­ze­le­dő ré­gi­ók a Kár­pát-me­den­cé­ben. Bu­da­pest, Eu­ró­pai Ös­­sze­ha­son­lí­tó Ki­sebb­ség­ku­ta­tá­sok Köz­ala­pít­vány, 21–59. p.
A szlo­vák–ma­gyar határ­men­ti te­le­pü­lé­sek fej­lesz­té­sé­nek le­he­tő­sé­gei a csat­la­ko­zás után 2004. Bu­da­pest, Város­fe­jleztés Rt.
Baranyi Béla–Balcsók Ist­ván 2004. Ha­tár men­ti együtt­mű­kö­dés és fog­lal­koz­ta­tás – ke­let-ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­kép. Mű­hely­ta­nul­má­nyok, 20. sz. 1–29. p.
Drgoòa, Vla­di­mír 2003. Cezhranièná spoluprá­ca: nový fe­no­mén v regionál­nej poli­tike (na prík­lade pohranièných území SR). In Sva­toòová, Hana (red.): Geografické aspek­ty støe­do­evrop­ského pros­toru. Brno, Masaryko­va uni­verz­i­ta, 10–15. p.
Enyedi, GYörgy 2004. Re­gi­o­ná­lis fo­lya­ma­tok a poszt­szo­cial­ista Ma­gyar­or­szá­gon. Ma­gyar Tu­do­mány, 9. sz. 935. p.
Es­té­lyi Krisztina–Keszegh Béla–Kovács Péter–Mikóczy Ilo­na 2006. Mun­ka­erő­moz­gás a szlo­vák–ma­gyar ha­tár men­tén. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 8. évf. 1. sz. 25–48. p.
Hardi Tamás–Mezei Ist­ván 2003. A szlo­vák köz­igaz­ga­tás és te­rü­let­fej­lesz­tés asszimetriái. Tér és Tár­sa­da­lom, 4. sz. 126–154. p.
Kon­cep­cia decen­tral­izá­cie a mod­ern­izá­cie vere­jnej správy 2001. Bratislava, Úrad vlády SR.
Kon­cep­cia územ­ného rozvo­ja Sloven­s­ka 2001 2002. Bratislava, Min­is­ter­st­vo živ­ot­ného prostre­dia Slovenskej repub­liky.
Korec, Pavol 2005. Regionál­ny rozvoj Sloven­s­ka v rokoch 1989–2004. Bratislava, Geo-gra­fi­ka.
Kul­csár Mária–Nagy Myrtill–Szarka Krisz­ti­na 2002. Non­prof­it 1×1. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum In­for­má­ci­ós Központ–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Lel­kes Gá­bor 2004a. Szlo­vá­kia makrorégiói. In Hor­váth Gyu­la (sz­erk.): Dél-Szlo­vá­kia. Bu­da­pest–Pécs, Ma­gyar Tu­do­má­nyos Akadémia–Regionális Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ja, 83–198. p.
Lel­kes Gá­bor 2004b. Vybrané demografické uka­zo­vatele národ­nos­t­ných menšín Sloven­s­ka. In Do­há­nyos, Ró­bert – Lel­kes, Gá­bor – Tóth, Kár­oly (ed­s.): Národ­nos­t­né menšiny na Sloven­sku 2003. Šamorín – Duna­jská Streda, Fó­rum inštitút pre výskum menšín – Vyda­vate¾st­vo Lil­i­um Aurum, 15–59. p.
Mor­vay Kár­oly 2004. A kül­föl­di tő­ke­be­fek­te­té­sek és ipa­ri par­kok Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, EÖKIK, 23–40. p.
Nagy Myr­till 2006. 2% Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Národ­ný rozvo­jový plán 2003. Bratislava, Min­is­ter­st­vo výs­tav­by a regionál­ne­ho rozvo­ja Slovenskej repub­liky.
Národ­ný strate­gický plán rozvo­ja vidieka SR na roky 2007–2013 2006. Bratislava, Min­is­ter­st­vo pôdo­hospodárst­va Slovenskej repub­liky.
Národ­ný strate­gický ref­er­enèný rámec Slovenskej repub­liky 2007–2013 2006. Bratislava, Min­is­ter­st­vo výs­tav­by a regionál­ne­ho rozvo­ja Slovenskej repub­liky.
Reit­er Flóra–Semsey Ilo­na–Tóth At­ti­la 2004. Ke­let-Szlo­vá­kia ré­gió gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lá­sa. In Ré­ti Ta­más (sz­erk.): Át­ala­ku­ló ré­gi­ók – Dél-Szlo­vá­kia és a ma­gya­rok ál­tal la­kott ré­gi­ók gaz­da­sá­gi hely­ze­te. Bu­da­pest, EÖKIK, 41–59. p.
Sloven­sko 2005 – Súhrn­ná sprá­va o stave spoloènos­ti 2006. Bratislava, IVO.
Štruk­turálne fondy EÚ na Sloven­sku a možnos­ti ich trans­par­ent­ne­jšieho využí­va­nia 2005. Bratislava, Trans­paren­cy Inter­na­tion­al Sloven­sko.
Turnock, David 2002. Cross­bor­der coop­er­a­tion: a ma­jor ele­ment in region­al pol­i­cy in East Cen­tral Europe. Scot­tish Geo­graph­i­cal Jo­ur­nal, No.1. 19–40. p.
Tóth Kár­oly 2005. A ma­gyar in­téz­mény­rend­szer fej­lő­dé­se. In Fa­ze­kas József–Hunèík Pé­ter (sz­erk.): Ma­gya­rok Szlo­vá­ki­á­ban (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Viszt Erzsébet–Adler Ju­dit 2001. Bé­rek és mun­ka­erő­költ­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon az EU-integ­ráció tük­ré­ben. Köz­gaz­da­sá­gi Szem­le, 48. évf. 3. sz. 244–260. p.
www.s­ta­tis­tic­s.sk
www.upsvar.sk

 

Simon Attila: Síppal, dobbal, nagybőgővel – avagy kísérlet a „Felvidék visszafoglalására” 1938. október 5-én

No­ha az 1918-ban meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­át csu­pán 1939 már­ci­u­sá­ban tö­röl­te le a hit­le­ri szán­dék a tér­kép­ről, a Masaryk és Beneš ál­tal meg­ál­mo­dott és lét­re­ho­zott el­ső köz­tár­sa­ság már 1938 őszén meg­szűnt. Vég­ze­tét azon­ban nem csu­pán a ná­ci bi­ro­da­lom ter­jesz­ke­dé­se okoz­ta, ha­nem an­nak a nem­zet­ál­la­mi el­kép­ze­lés­nek a ku­dar­ca is, amely­re az el­ső köz­tár­sa­ság épült. A fe­szült kül- és bel­po­li­ti­kai hely­zet mi­att 1938 szep­tem­be­re és ok­tó­be­re gaz­dag fegy­ve­res in­ci­den­sek­ben, ut­cai de­monst­rá­ci­ók­ban, et­ni­kai konf­lik­tu­sok­ban. Ezek el­ső­sor­ban a cseh–né­met ha­tár­sza­kasz­ra vol­tak jel­lem­zők, ahol már jó­val a mün­che­ni dön­tés előtt meg­kez­dőd­tek, de a ha­tár­vál­to­zás után is foly­ta­tód­tak. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon ez­zel szem­ben lát­szó­la­gos csend és nyu­ga­lom ho­nolt, bár ok­tó­ber el­ső nap­ja­i­ban Dél-Szlo­vá­ki­á­ban is fel­for­ró­so­dott a hely­zet. Az et­ni­kai el­vű ha­tár­re­ví­zió le­he­tő­sé­gé­nek fel­csil­la­ná­sa ha­tá­sá­ra a la­kos­ság szá­mos te­le­pü­lé­sen ma­gyar zász­lók­kal vo­nult az ut­cá­ra, nyil­vá­no­san éne­kel­te a ma­gyar him­nuszt (Cseh­szlo­vá­ki­á­ban sok más mellett ez is ti­los volt), nem­ze­ti­szí­nű ko­kár­dát tű­zött ru­há­já­ra. Je­len­tő­sebb meg­moz­du­lá­sok­ra töb­bek kö­zött Kas­sán és Ko­má­rom­ban is sor ke­rült, de a Csal­ló­köz­ből, a Mátyus­föl­dről és Gömör­ből is van­nak ilyen in­for­má­ci­ó­ink. Emel­lett ok­tó­ber fo­lya­mán több he­lyen – leg­in­kább Kár­pát­al­ja tér­sé­gé­ben – ki­sebb határ­ men­ti ös­­sze­csa­pá­sok­ra is sor ke­rült, ame­lyek leg­in­kább a Ma­gyar­or­szá­gon gyü­le­ke­ző sza­bad­csa­pat­ok szám­lá­já­ra volt ír­ha­tó. A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­ka­szon azon­ban mi­ni­má­lis volt az ilyen konf­lik­tu­sok szá­ma. Ok­tó­ber 5-én a Fe­le­di já­rás­ba tar­to­zó Kacagó­pusztánál, ok­tó­ber 7-én Pár­kány mel­lett, ok­tó­ber 13-án pe­dig a Kirá­ly­helme­ci já­rás­ba tar­to­zó Per­benyiknél ke­rült sor ha­tár­in­ci­dens­re. Je­len ta­nul­mány­ban a há­rom eset kö­zül az ok­tó­ber 5-i kacagó­pusz­tai in­ci­denst mutatjuk be, amely nem csu­pán a leg­je­len­tő­sebb ilyen ese­mény­nek mond­ha­tó az el­ső bé­csi dön­tés előt­ti idő­szak­ból, de a leg­job­ban do­ku­men­tált is.
A szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár

A szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár Ma­gyar­or­szág nyílt re­ví­zi­ós tö­rek­vé­sei és a két or­szág kö­zött fenn­ál­ló fe­szült vi­szony mi­att szi­go­rú­an őr­zött ha­tár volt. A ha­tár­át­lé­pés­hez en­ge­dély kel­lett, s a min­den szloven­szkói ma­gyar­ban ir­re­den­tát sej­tő cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok oly­kor még a ket­tős­bir­to­ko­sok ha­tár­át­lé­pé­se elé is aka­dá­lyo­kat gör­dí­tet­tek, s aka­dá­lyoz­ták azt is, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok a ma­gyar nem­ze­ti ün­ne­pek (pl. au­gusz­tus 20.) al­kal­má­val Ma­gyar­or­szág­ra utaz­za­nak. Szi­go­rú­an vi­gyáz­ták a ma­gyar­or­szá­gi saj­tó és köny­vek be­ho­za­ta­lát is, ne­hogy ir­re­den­ta jel­le­gű iro­da­lom ke­rül­jön be az ország­ba.1 A zöld­ha­tá­ron vi­szont – ame­lyet a ko­ra­be­li mű­sza­ki fel­té­te­lek mel­lett szin­te le­he­tet­len volt meg­fe­le­lő­en el­len­őriz­ni – élénk for­ga­lom bo­nyo­ló­dott le, amely­ből az ügy­nö­kök, a ké­mek és a csem­pé­szek is jócs­kán ki­vet­ték ré­szü­ket. A ha­tár így szá­mos konf­lik­tus for­rá­sa volt.
A har­min­cas évek kö­ze­pé­től, Cseh­szlo­vá­kia nem­zet­kö­zi hely­ze­té­nek vál­to­zá­sá­val össz­hang­ban, vál­to­zás ált be a cseh­szlo­vák vé­del­mi po­li­ti­ká­ban is. Míg Tri­a­non után el­ső­sor­ban a Habs­burg-res­ta­u­rá­ció s egy ma­gyar tá­ma­dás ve­szé­lye lát­szott va­ló­szí­nű­nek, s ezért a cseh­szlo­vák had­se­reg fel­vo­nu­lá­si ter­ve is el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág el­len irá­nyult, 1933 után már Né­met­or­szág vált fő ve­szély­for­rás­sá. En­nek ér­tel­mé­ben dol­goz­ták át a had­se­reg fel­vo­nu­lá­si és dis­zloká­ciós ter­vét is, s át­szer­vez­ték a kémel­hárítást.2 A cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem­ben új ele­met je­len­tett az erő­dít­mény­rend­szer ki­épí­té­se is, amely­re fran­cia min­ták alap­ján 1933-ban szü­let­tek meg az el­ső ter­vek. A cseh­szlo­vák erő­dí­tés­rend­szer azon­ban fe­lül­múl­ta min­tá­it, így ké­sőbb ez szol­gált ta­nul­sá­gok­kal nemcsak a Mag­inot-von­al tö­ké­le­te­sí­té­sé­hez, de a né­me­tek ál­tal ki­épí­tett at­lan­ti fal el­ké­szí­té­sé­hez is. Az új vé­del­mi po­li­ti­ka to­váb­bi fon­tos ele­mét az 1936-ban el­fo­ga­dott új ál­lam­vé­del­mi tör­vény je­len­tet­te, amely a la­kos­ság rend­sze­res hon­vé­del­mi kép­zé­se mel­lett lét­re­hív­ta az Ál­lam­vé­del­mi őr­sé­get (Áő). Az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség ál­lo­má­nyá­nak alap­ját a vám­őr­ség, a rend­őr­ség és a csend­őr­ség tag­jai ké­pez­ték, akik bé­ke­idő­ben sa­ját ala­ku­la­ta­ik ke­re­té­ben szol­gál­tak, s csu­pán ve­szély ese­tén ak­ti­vi­zál­ták őket. Raj­tuk kí­vül az Áő egy­sé­ge­i­be a ci­vil la­kos­ság meg­bíz­ha­tó tag­ja­it (tar­ta­lé­kos tisz­te­ket, volt le­gi­o­ná­ri­u­so­kat – ki­zá­ró­lag cseh vagy szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű egyé­ne­ket) is be­so­rol­tak, akik fel­ada­tai kö­zé a ha­tá­rok vé­del­me mel­lett a köz­rend fenn­tar­tá­sa is be­le­tar­to­zott. A ha­tá­rok vé­del­me so­rán egyes egy­sé­ge­ik az ál­lam­ha­tár­ok köz­vet­len kö­ze­lé­ben lát­tak el meg­fi­gye­lő fel­ada­to­kat. Egy eset­le­ges tá­ma­dás ide­jén a ki­sebb be­ton­bun­ke­rek­kel is meg­erő­sí­tett vé­del­mi vo­nal­ba hát­rál­tak vol­na, ahol az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség fel­ada­ta a tá­ma­dók­nak a re­gu­lá­ris had­se­reg meg­ér­ke­zé­sé­ig va­ló fel­tar­tóz­ta­tá­sa volt. Tag­ja­ik pus­kát, pisz­tolyt és 3-3 ké­zi­grá­ná­tot kap­tak fel­sze­re­lés­ként. Ezen kí­vül az egyes egy­sé­ge­ket kön­­nyű és ne­héz­gép­pus­ká­val és más szük­sé­ges fel­sze­re­lés­sel is ellát­ták.3

1938 őszén

A szlo­vák–ma­gyar ha­tár­sza­kasz ese­mény­tör­té­ne­te je­len­tős mér­ték­ben füg­gött a két or­szág vi­szo­nyá­tól. Így a leg­fe­szül­tebb és leg­több in­ci­dens­sel já­ró idő­szak a Cseh­szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sát kö­ve­tő 1-2 év volt, ami­kor Bu­da­pest még nem tett le a tri­a­no­ni ha­tá­rok erő­sza­kos meg­vál­toz­ta­tá­sá­nak ter­vé­ről. 1938 ta­va­szán, ami­kor az Ansch­luss alap­ja­i­ban ren­get­te meg a kö­zép-eu­ró­pai tér­ség sta­tus quóját, a cseh­szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tár is­mét a fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ba ke­rült. A ma­gyar­or­szá­gi re­ví­zi­ós re­mé­nyek meg­erő­sö­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san meg­nőtt az ál­lam­ha­tár je­len­tő­sé­ge is: Ma­gyar­or­szág irá­nyá­ból egy­re gya­ko­rib­bá vált az il­le­gá­lis ha­tár­át­lé­pé­sek szá­ma, a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok pe­dig egy­re fo­ko­zot­tabb ha­tár­őri­ze­tet igye­kez­tek be­ve­zet­ni.
1938 fo­lya­mán az ál­lam­ha­tár az egy­más­nak va­ló üzen­ge­tés te­re­pé­vé is vált, s kü­lö­nö­sen meg­sza­po­rod­tak a tér­ség­ben ter­jesz­tett röp­lap­ok. Ezek egy­részt a cseh ura­lom bu­ká­sát és a kö­zel­gő ha­tár­vál­to­zást jövendölték,4 de a kü­lön­bö­ző csehs­zlo­vak­ista szer­ve­ze­tek is röp­lap­ok­kal igye­kez­tek meg­győz­ni a la­kos­sá­got, hogy ros­­szul jár­na az­zal, ha Ma­gyar­or­szág­hoz csa­tol­nák a dé­li te­rü­le­te­ket. Szlo­vák je­len­té­sek sze­rint 1938 nya­rán a ma­gyar­or­szá­gi ol­dal­ról egy­re gyak­rab­ban ki­a­bál­tak át „ir­re­den­ta” jel­sza­va­kat, sőt azo­kat vi­zu­á­li­san is lát­ha­tó­vá tet­ték: a Fe­le­di já­rás­ba tar­to­zó gömör­péter­falai vám­hi­va­tal­lal szem­ben a ma­gyar­or­szá­gi ol­da­lon kö­vek­ből egy 3×4 mé­te­res Nagy-Ma­gyar­or­szág tér­ké­pet rak­tak ki a ma­gyar fi­nán­cok, amely mel­lé az „Így volt, így lesz!” és a „Nem, nem, so­ha!” jel­sza­va­kat írták.5 De ha­son­ló ak­ci­ó­ról az Ipoly men­té­ről is be­szá­mol­nak a le­vél­tá­ri for­rá­sok.
Mind­ezek el­le­né­re az ál­lam­ha­tá­ron vi­szony­la­gos nyu­ga­lom ho­nolt. Ez el­ső­sor­ban an­nak kö­szön­he­tő, hogy a cseh­szlo­vák ál­lam­nak nem volt ér­de­ke a két or­szág kö­zöt­ti fe­szült­ség nö­ve­lé­se, a hi­va­ta­los ma­gyar po­li­ti­ka pe­dig az 1938-as vál­ság ide­jén – az oly­kor han­gos re­ví­zi­ós pro­pa­gan­da el­le­né­re is – vé­gig a ha­tár­kér­dés bé­kés meg­ol­dá­sa mel­lett tet­te le a vok­sot, s vis­­sza­uta­sí­tot­ta a né­me­tek ál­tal ja­va­solt fegy­ve­res fel­lé­pést. Hall­ga­tó­la­go­san tu­do­má­sul vet­te vi­szont, hogy az or­szág észa­ki ha­tá­rai men­tén kü­lön­bö­ző fél­hi­va­ta­los fegy­ve­res szer­ve­ze­tek ké­szü­lőd­nek egy eset­le­ges Cseh­szlo­vá­kia el­le­ni tá­ma­dás­ra, sőt moz­gó­sí­tás­sal és dip­lo­má­ci­ai of­fen­zí­vá­val igye­ke­zett nyo­mást gya­ko­rol­ni Cseh­szlo­vá­ki­á­ra. A mün­che­ni dön­tést és a Szu­dé­ta-vi­dék Né­met­or­szág­hoz csa­to­lá­sát kö­ve­tő­en a ma­gyar­or­szá­gi köz­vé­le­mény is egy­re tü­rel­met­le­neb­bül vár­ta, hogy a tri­a­no­ni ha­tár re­ví­zi­ó­ja is meg­kez­dőd­jön vég­re, s ez a nyug­ta­lan­ság a had­se­reg ál­lo­má­nyá­ra is ki­ter­jedt, amely­ben vi­szony­lag sza­ba­don pro­pa­gál­hat­ták né­ze­te­i­ket a kü­lön­bö­ző szél­ső­jobb­ol­da­li szer­ve­ze­tek hí­vei is. Szep­tem­ber és ok­tó­ber fo­lya­mán a cseh­szlo­vák bel­ügyi je­len­té­sek egy­re több olyan eset­ről szá­mol­tak be, ami­kor a ma­gyar ha­tár­őrök il­le­ték­te­le­nül át­lép­ték az ál­lam­ha­tárt, más ese­tek­ben pe­dig ar­ról szól­nak a je­len­té­sek, hogy a ma­gyar ol­da­lon meg­fi­gye­lő­ál­lo­má­so­kat épí­te­nek ki. S ta­lán nem vé­let­len, hogy 1938. szep­tem­ber 25-én épp a Fe­le­di já­rás két olyan hely­szí­né­ről ér­ke­zett je­len­tés a ha­tár men­tén ál­ló fa­cso­por­t­ok rej­té­lyes éj­sza­kai ki­vá­gá­sá­ról, ahol a je­len ta­nul­mány­ban tár­gyalt ok­tó­ber 5-i fegy­ve­res konf­lik­tus leza­jlot­t.6

A pi­ros ­cse­re­pes te­le­pes há­zacs­kák fe­lé

Az 1938-as ősz leg­je­len­tő­sebb ha­tár­in­ci­den­sé­re ok­tó­ber 5-én a Fe­le­di já­rás­ban ke­rült sor, amely so­rán a ma­gyar­or­szá­gi hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad egy­sé­gei be­tör­tek Cseh­szlo­vá­kia te­rü­le­té­re. A kö­vet­ke­ző órák­ban át­tör­ték a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­ső vo­na­lát, és el­fog­lal­tak né­hány ma­gya­rok ál­tal la­kott te­le­pü­lést. A köz­ben ak­ti­vi­zá­ló­dó és kön­­nyű­ pán­cé­lo­so­kat is be­ve­tő cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem azon­ban meg­ál­lí­tot­ta elő­re­nyo­mu­lá­su­kat. Mi­u­tán a tá­ma­dás ku­dar­cot val­lott, s fö­löt­tes szer­ve­ik is egy­re eré­lye­seb­ben kö­ve­tel­ték vis­­sza­vo­nu­lá­su­kat, a tá­ma­dók 1 na­pi harc után, ok­tó­ber 5-én az es­ti órák­ban az ál­lam­ha­tár­ok mö­gé hú­zód­tak vis­­sza.
Az eset (ame­lyet a tá­ma­dás egyik fő cél­pont­ja és a leg­sú­lyo­sabb har­cok szín­he­lye alap­ján kacagó­pusz­tai be­tö­rés­nek ne­ve­zünk) ugyan nem me­rült a fe­le­dés ho­má­lyá­ba, de a szak­iro­da­lom ed­dig csu­pán jel­zés­szszerű­en, né­hány sor ere­jé­ig fog­lal­ko­zott vele.7 Sze­ren­csé­re azon­ban a ha­tár­in­ci­dens tör­té­ne­te vi­szony­lag jól fel­tár­ha­tó, hi­szen az nem csu­pán a ha­gyo­má­nyos le­vél­tá­ri for­rá­sok­ból (bel­ügyi szi­tu­á­ci­ós je­len­té­sek, dip­lo­má­ci­ai jegy­zék­vál­tás­ok) ol­vas­ha­tó ki, ha­nem a Bu­da­pes­ti Had­tör­té­ne­ti Le­vél­tár­ban fenn­ma­radt két vis­­sza­em­lé­ke­zés­ből – Felc­si­ki Gá­bor szá­za­dos és Ko­vács De­zső vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ből – is.8 An­nak el­le­né­re, hogy Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sét, amely kö­zel há­rom év­vel az ese­mé­nyek után, 1941 ta­va­szán ke­let­ke­zett, szem­mel lát­ha­tó pon­tat­lansá­gok9 és nagy­fo­kú el­fo­gult­ság jel­lem­zi, a két vis­­sza­em­lé­ke­zés for­rás­ér­té­ke így is le­he­tő­vé te­szi a tör­té­né­sek re­konst­ruk­ci­ó­ját.
Felc­si­ki egy ál­ta­lá­nos, Cseh­szlo­vá­kia el­le­ni tá­ma­dás nyi­tá­nyá­nak szán­ta ak­ci­ó­ját, ám fő cél­ja nem az el­len­ség szem­ben­ál­ló ka­to­nai erő­i­nek meg­sem­mi­sí­té­se volt (hogy er­re a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ka­to­nai po­ten­ci­ál­ja nem ele­gen­dő, azt ő is tud­ta), ha­nem a ma­gyar ha­tár­tól mint­egy 5 ki­lo­mé­ter­re ta­lál­ha­tó cseh­szlo­vák te­le­pes fal­vak el­fog­la­lá­sa és a te­le­pe­sek va­gyo­ná­nak megsz­erzése.10 Mint ír­ja: „a sok-­sok te­le­pes ház pi­ros cse­re­pes te­te­je ki­hí­vó­an pi­ros­lott a ku­ko­ri­ca­föl­dek kö­zött, ami­kor a tri­a­no­ni ha­tár­szél­ről táv­csö­vez­tük azo­kat. Ka­to­ná­im – sok­gyer­me­kes csa­lád­apák, nap­szá­mo­sok, zsel­lé­rek, mun­ká­sok, nincs­te­le­nek – irigy­ked­ve néz­ték eze­ket a lé­gi­o­nis­ta telepeket.”11 El­kép­ze­lé­se sze­rint az el­fog­lalt telepes­ bir­tokokat sa­ját ka­to­nái kö­zött osz­tot­ta vol­na ki (egy, a ci­vil élet­ben szol­ga­bí­ró­ként te­vé­keny­ke­dő egy kar­pa­szo­má­nyos va­dászt már meg is bí­zott az „új hon­fog­la­lás” te­lek­köny­vi ren­de­zé­sé­vel), re­mél­ve azt, hogy: „a há­bo­rú zűr­za­va­rá­ban egy kis »hi­vatali ha­tás­kör túl­lépés« ész­re sem vevődik.”12
Stra­té­gi­á­já­nak lé­nye­ge a vá­rat­lan tá­ma­dás és a gyor­sa­ság volt. El­gon­do­lá­sa sze­rint a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ka­to­nái egy vá­rat­lan haj­na­li tá­ma­dás­sal rést ütöt­tek vol­na a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­ső vo­na­lán, majd ezen a ré­sen ke­resz­tül a Han­gony mö­gött ál­lo­má­so­zó óz­di lö­vész­zász­ló­alj a Ri­ma-völ­gyén ke­resz­tül Ri­ma­szom­bat fe­lé nyo­mult vol­na. A tá­ma­dás si­ke­ré­nek zá­lo­ga a tá­ma­dás irá­nyá­ban fek­vő be­ton­erő­dí­té­sek sem­le­ge­sí­té­se volt. Ezt a te­re­pet jól is­me­rő, csem­pé­szek­ből és va­dor­zók­ból ál­ló to­bor­zott ro­ham­egy­sé­gek kap­ták fel­ada­tul. A ro­ham­egy­sé­ge­ket a ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad kön­­nyű­ fegy­ve­rek­kel el­lá­tott ka­to­nái kö­vet­ték vol­na, vé­gül pe­dig az em­lí­tett óz­di lö­vész­zász­ló­alj kap­cso­ló­dott vol­na be a tá­ma­dás­ba.

„Meg­üzen­tem a cselák kirá­ly­nak…”

A hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad el­ső ro­ham­jár­őrei ok­tó­ber 5-én haj­na­li 2 óra­kor lép­ték át az ál­lam­ha­tárt. A tá­ma­dás mint­egy 18 km szé­les­ség­ben in­dult a Ri­ma-völ­gyé­ben a Gesztete és Velkenye köz­sé­gek kö­zöt­ti tér­ség­ben. A ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad tá­ma­dás­ban részt ve­vő ál­lo­má­nyát Felc­si­ki hét sza­kasz­ba osz­tot­ta. Az egyes sza­ka­szok fel­ada­ta a ve­lük szem­ben ál­ló cseh­szlo­vák tá­bo­ri őr­sök szét­szó­rá­sa és a Ri­ma völ­gyé­ben vé­gig­hú­zó­dó – a ro­ham­jár­őrök ál­tal rész­ben már ha­tás­ta­la­ní­tott – be­ton­erő­dí­té­sek el­fog­la­lá­sa volt.13 Az egész vál­lal­ko­zás si­ke­rét csu­pán az ga­ran­tál­ta vol­na, ha mind­ez az előtt meg­tör­té­nik, mi­e­lőtt a Ri­ma­szom­bat­ban, il­let­ve Tor­nalján ál­lo­má­so­zó cseh­szlo­vák ha­tár­vé­dő zász­ló­al­jak a tá­ma­dás hely­szí­né­re ér­kez­nek, il­let­ve ha a hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ál­tal ki­ala­kí­tott rés­be idő­ben be tud nyo­mul­ni az óz­di lö­vész­zász­ló­alj. Az azon­ban tá­ma­dá­si pa­rancs hi­á­nyá­ban el sem in­dult, így Felc­si­ki mint­egy 250, több­nyi­re csak kön­­nyű­fegy­ver­zet­tel ren­del­ke­ző em­ber­rel, né­hány gép­pus­ká­val, ne­héz­fegy­ve­rek, pán­cél­tö­rő és tar­ta­lék nél­kül in­dult ne­ki a tá­ma­dás­nak. A tá­ma­dás el­in­du­lá­sá­nak pil­la­na­tá­ban már ő ma­ga is tud­ta, hogy egye­dül vi­sel há­bo­rút Cseh­szlo­vá­kia el­len, s si­ker­re nem igen szá­mít­hat: „Mi lesz, ha a cse­hek ész­re­ve­szik, hogy csak egy szá­za­docs­ka van előt­tük? Mi lesz, ha meg­tud­ják, hogy csak egy pa­rá­nyi erő tört be? Mi lesz, ha a sza­ka­szok vir­ra­dat­kor meg­tud­ják, hogy ez a »háború« il­le­gi­tim? […] [H]a ész­re­ve­szik, hogy mö­göt­tük nincs több erő? Ha a cseh tü­zér­ség vir­ra­dat után meg­szó­lal? […] [H]a Hang­onyt is lő­ni kezdik?”14
Bár a ro­ham­jár­őrök már út­nak in­dul­tak, a tá­ma­dást még min­dig le­ál­lít­hat­ta vol­na. ő azon­ban sem ek­kor, sem 2 óra múl­va, ami­kor – még a szá­zad­törzs meg­in­du­lá­sa előtt – a harc fél­be­sza­kí­tá­sát el­ren­de­lő el­ső pa­ran­csot kéz­hez vet­te, nem tet­te ezt meg. Ehe­lyett a szá­zad­törzs­nek is pa­ran­csot adott az in­du­lás­ra, a tá­ma­dás­ba in­du­ló ba­kák pe­dig a ve­lük tar­tó ci­gány­ban­da kí­sé­re­te mel­lett rá­zen­dí­tet­tek a „Meg­üzen­tem a cselák ki­rály­nak, hagy­jon bé­két a szép Ma­gyar­or­szág­nak” kez­de­tű nótára.15
A cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem vi­szony­lag ha­mar, haj­na­li há­rom óra körül ész­lel­te a be­tö­rést, ek­kor hal­lat­szot­tak az el­ső lö­vé­sek, s re­pül­tek az ég­re az el­ső jel­ző­ra­ké­ták. En­nek el­le­né­re a tá­ma­dás kez­det­ben si­ke­res volt, hi­szen a tá­ma­dó csa­pa­tok jobb szár­nyát al­ko­tó Dabrovszky-sza­kasz el­fog­lal­ta a Velkenye mel­let­ti fi­nánc­lak­ta­nyát, majd Rimaszécs fe­lé to­vább in­dul­va ki­sebb tűz­harc után a Macs­kás-hi­dat is. A velkenyei lak­ta­nya el­fog­la­lá­sá­val a tá­ma­dók fog­sá­gá­ba esett az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség 12 tag­ja, aki­ket azon­ban nem sok­kal ké­sőbb sza­ba­don boc­sá­tot­tak.16
Szin­tén si­ke­res volt a tá­ma­dók bal szár­nyát al­ko­tó Zud­la-sza­kasz te­vé­keny­sé­ge is, amely­nek fel­ada­ta a Ser­ke köz­ség mel­let­ti Vár-h­e­gy el­fog­la­lá­sa volt, ahon­nan nem csu­pán a Ri­ma-völgy egy ré­szét, de a Gort­va-­patak völ­gyét is el­len­őriz­ni le­he­tett. A Vár-he­gyen kí­vül reg­gel­re a köz­ség ha­tá­rá­ban lé­vő be­ton­erő­dí­té­sek és a fa­lu mel­let­ti Ri­ma-híd is a Zud­la-sza­kasz ke­zé­be ke­rült. Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­se, a szlo­vák bel­ügyi je­len­té­sek és a he­lyi la­kos­ság itt-ott még elő­hív­ha­tó em­lé­ke­ze­te egy­aránt ar­ra utal­nak, hogy Ser­ke la­kos­sá­ga nagy lel­ke­se­dés­sel csat­la­ko­zott a fa­lu­ba be­vo­nu­ló ma­gyar csa­pa­tok­hoz, sőt te­vé­keny részt vál­lalt a cseh­szlo­vák be­ton­erő­dí­té­sek el­fog­la­lá­sá­ban is.17 A fog­ság­ba eset­tek fegy­ve­re­i­vel fel­fegy­ver­zett he­lyi­ek vál­lal­ták a fog­lyok őr­zé­sét is, akik kö­zül a szlo­vá­ko­kat ha­ma­ro­san sza­ba­don bo­csá­tot­ták, 14 cseh nem­ze­ti­sé­gű fog­lyot vi­szont a ké­sőbb vis­­sza­vo­nu­ló Zud­la-sza­kasz ma­gá­val vitt Dom­aházára.18
A szár­nya­kon el­ért si­ke­rek­kel el­len­tét­ben a kö­zép­ső sza­ka­szon ha­mar el­akadt a tá­ma­dás. Az itt elő­re­nyo­mu­ló 4 sza­kasz fel­ada­ta az volt, hogy Har­mac köz­sé­get el­fog­lal­va, majd ez­után le­gye­ző­sze­rű­en szét­te­rül­ve a ve­lük szem­ben ál­ló te­le­pes fal­vak irá­nyá­ba elő­re­tör­je­nek, s azo­kat el­fog­lal­ják. A terv el­ső sza­ka­sza tel­je­sült, s a tá­ma­dó egy­sé­gek di­a­dal­me­net­ben vo­nul­hat­tak be az őket lel­ke­sen fo­ga­dó Har­ma­c, Darnya és Jéne köz­sé­g­be. Mi­vel azon­ban a ro­ham­jár­őrök az eső mi­att mo­csa­ras te­rü­let­té vál­to­zott te­rü­le­ten csak je­len­tős ké­sés­sel tud­ták ma­gu­kat át­ve­re­ked­ni, így a Feled–Rimaszécs vas­út­vo­nal men­tén so­ra­ko­zó be­ton­erő­dí­té­sek­ben őr­kö­dő fegy­ve­re­sek és a gernyő­pusz­tai lé­gi­o­ná­ri­u­sok fel­ké­szül­het­tek a tá­ma­dók fo­ga­dá­sá­ra. A dön­tő moz­za­nat­nak az lát­szik, ami­kor a Kacagó­pusz­ta irá­nyá­ba tar­tó má­so­dik sza­kasz pa­rancs­nok­sá­gát Ko­vács De­zső kar­pa­szo­má­nyos őr­mes­ter­től ön­ha­tal­mú­lag – a ké­sőbb hő­si ha­lált halt – Meskó Ti­bor had­nagy vet­te át, aki a sza­kaszt min­den elő­vi­gyá­za­tos­ság nél­kül a cseh­szlo­vák be­ton­erő­dí­té­sek vo­na­lá­nak vezette.19
Reg­gel 6 óra tá­jé­kán (te­hát már jó lá­tá­si vi­szo­nyok kö­ze­pet­te) Meskó had­nagy ve­ze­té­se alatt a 2. szá­zad – és a hoz­zá­juk csat­la­ko­zó egyéb ré­szek, így a szá­zad­törzs ci­gány­ban­dá­ja is – Fel­sőc­sobánka­pusztán ke­resz­tül Kacagó­pusz­ta el­len in­dult. A te­le­pes fa­lu elő­te­rét há­rom gya­log­sá­gi be­ton­erőd őriz­te, ame­lyek kö­zül a ha­la­dá­si irány­tól bal­ra és jobb­ra lé­vő erő­dök le­gény­sé­ge (4-4 fő) fe­hér zász­lót tű­zött ki és meg­ad­ta ma­gát. Meskó ek­kor anél­kül, hogy a cseh­szlo­vák ka­to­ná­kat le­fegy­ve­rez­te vol­na, a har­ma­dik erőd el­len ve­zet­te sza­ka­szát. Ami­kor azon­ban már köz­vet­le­nül az erőd kö­ze­lé­ben volt, a te­le­pes köz­ség há­zai kö­zül és a be­ton­erőd­ből is erős go­lyó­szó­ró­tűz zú­dult rá. Sőt, ezt lát­va a már ma­gu­kat meg­adó két má­sik erőd ka­to­nái is vis­­sza­búj­tak a fe­de­zé­kük­be, és ők is tü­zel­ni kezd­tek. A má­so­dik sza­kasz így ke­lep­cé­be ke­rült, s gya­kor­la­ti­lag meg­sem­mi­sült. Meskó Ti­bor és öt ka­to­na hő­si ha­lált halt, to­váb­bi ha­tan meg­se­be­sül­tek, né­há­nyan – köz­tük a sza­ka­szá­hoz utó­lag csat­la­ko­zó Ko­vács De­zső – pe­dig fog­ság­ba es­tek. A ci­gány­ban­da bő­gő­se csu­pán a bő­gő ma­rad­vá­nya­it tud­ta ki­me­ne­kí­te­ni, mi­vel hang­szer­ét szétlőt­ték.20
A Kacagó­pusza ha­tá­rá­ban be­kö­vet­ke­zett sú­lyos em­ber­ál­do­zat vég­le­ge­sen meg­pe­csé­tel­te az amúgy is kudarcra ítélt ak­ci­ót. A Meskóék ke­lep­cé­be esé­sé­ről köz­ben hírt ka­pott Felc­sik­i, aki a századörzset ve­zet­te, ugyan meg­pró­bált se­gít­sé­get vin­ni, de már ké­sőn, s ered­mény­te­le­nül. Sőt a men­tő­ak­ció so­rán egy to­váb­bi ba­ka is éle­tét vesz­tet­te. Ek­kor már Felc­si­ki is be­lát­ta, hogy a tá­ma­dás ki­ful­ladt, s a még ren­del­ke­zé­sé­re ál­ló csa­pa­to­kat a Ri­ma-fo­lyó mö­gé ren­del­te vis­­sza, ahol vé­del­mi ál­lá­so­kat épí­tet­tek ki.
Köz­ben – a Hang­ony­ból kül­dött hír­vi­vők ál­tal ho­zott vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­rancs ér­tel­mé­ben – meg­kez­dő­dött a tá­ma­dás­ban részt ve­vő sza­ka­szok fo­ko­za­tos vis­­sza­vo­nu­lá­sa. Egye­dül a tá­ma­dó csa­pa­tok ge­rin­cét ké­pe­ző szá­zad­törzs ma­radt a he­lyén, no­ha a szá­za­dos már a dél­előtt fo­lya­mán kéz­hez kap­ta a mis­kol­ci veg­yes­dandár pa­rancs­no­ká­nak a vis­­sza­vo­nu­lást el­ren­de­lő pa­ran­csát. Felc­si­ki még­sem in­dult el visz­­sza­fe­lé, sőt az aláb­bi tar­tal­mú hely­zet­je­len­tést küld­te hát­ra: „A vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­ran­csot meg­kap­tam, de min­den er­köl­csi és tisz­ti ér­zé­kem til­ta­ko­zik az el­len, hogy a vis­­sza­fog­lalt 4-5 szín­ma­gyar köz­sé­get új­ra a cse­hek ter­ror­já­nak te­gyem ki.”21 Visz­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben ar­ra hi­vat­ko­zik, hogy fé­nyes nap­pal le­he­tet­len lett vol­na na­gyobb vesz­te­ség nél­kül a vis­­sza­vo­nu­lás. Ér­ve­lé­sét azon­ban gyen­gí­ti az a tény, hogy a tá­ma­dás­ban részt vett töb­bi sza­kasz vesz­te­sé­gek nél­kül vis­­sza tu­dott vo­nul­ni a ha­tár mö­gé. Dél­után 17 óra kö­rül újab­b, ez­út­tal eré­lye­sebb pa­rancs ér­ke­zett, amely­ben a ke­rü­le­ti pa­rancs­nok, Bal­gha ez­re­des „or­szá­gos ér­dek­re” hi­vat­koz­va azon­na­li vis­­sza­vo­nu­lást ren­delt el. Ek­kor már Felc­si­ki szá­za­dos is jobb­nak lát­ta, ha en­ge­del­mes­ke­dik, s meg­kezd­te a vis­­sza­vo­nu­lást, amely­nek kö­vet­kez­té­ben 21:45-kor az utol­só ma­gyar hon­vé­dek is el­hagy­ták Cseh­szlo­vá­kia te­rü­le­tét.
Meg­fe­le­lő for­rá­sok hi­á­nyá­ban nem tel­je­sen tisz­tá­zot­tak a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­de­lem el­len­lé­pé­sei. An­­nyi min­den­eset­re sejt­he­tő, hogy a vi­szony­lag kis­szá­mú tá­ma­dók­kal szem­ben azt men­­nyi­sé­gé­ben és mi­nő­sé­gé­ben is meg­ha­la­dó erők áll­tak. Igaz, a ha­tár köz­vet­len kö­ze­lé­ben csu­pán a tá­bo­ri őr­sök és a be­ton­erő­dí­té­sek le­gény­sé­ge, va­la­mint az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség azon­nal moz­gó­sít­ha­tó egy­sé­gei vol­tak, ame­lyek nem ké­pez­tek je­len­tős erőt. Egy eset­le­ges tá­ma­dás ese­tén en­nek az el­ső vé­del­mi vo­nal­nak nemigen le­he­tett más a fel­ada­ta, mint hogy ad­dig fel­tar­tóz­tas­sa a tá­ma­dó­kat, amíg a ha­tár­tól mint­egy 15 km-re ál­lo­má­so­zó ha­tár­vé­dő zász­ló­al­jak meg­fe­le­lő se­gít­sé­get nem kül­de­nek. Fel­ada­tu­kat azon­ban jó­részt si­ke­re­sen meg­ol­dot­ták, hi­szen (s itt is­mét Felc­si­ki köz­lé­sé­re tu­dunk csak tá­masz­kod­ni) a tá­ma­dás ál­tal érin­tett 47 be­ton­erőd­ből csu­pán 6 ad­ta meg ma­gát, 11-et ki­ürí­tet­tek, míg a töb­bi el­len­állt. Az erőd­vo­na­lat a tá­ma­dó csa­pa­tok­nak csu­pán Ser­ke tér­sé­gé­ben si­ke­rült át­tör­ni­ük, ott pe­dig, ahol a leg­in­kább sze­ret­ték vol­na – a telepes ­fal­vak elő­te­ré­ben – ez nem si­ke­rült. Ta­lán ez le­he­tett az oka an­nak, hogy Felc­si­ki sze­rint a cseh­szlo­vák had­se­reg egy­sé­gei sem­mi­fé­le tá­ma­dó moz­du­la­tot nem tet­tek, a két ha­tár­vé­dő zász­ló­alj pe­dig töb­bé-ke­vés­bé tét­le­nül fi­gyel­te az ese­mé­nye­ket. Csu­pán né­hány kön­­nyű ­pán­cé­los be­ve­té­sé­re ke­rült sor.22
A si­ker­te­len tá­ma­dás mér­le­ge

A tá­ma­dás szám­be­li mér­le­gét il­le­tő­en Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­re, il­let­ve a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­sok­ra tu­dunk tá­masz­kod­ni. Az el­ső – ok­tó­ber 5-én, reg­gel kül­dött –, még bi­zony­ta­lan cseh­szlo­vák je­len­té­sek sze­rint a Kacagó­pusz­ta előtt ví­vott harc­ban 1 ma­gyar tiszt és 17 köz­ka­to­na esett el. A dél­utá­ni je­len­té­sek ez­zel szem­ben már 8 ma­gyar ha­lott­ról szól­nak. A más­nap, ha­to­di­kán a Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal ál­tal ki­adott je­len­tés is­mé­tel­ten 8 ha­lot­tat, valamint 3 se­be­sül­tet említ.23 Fel­c­si­ki visz­­sza­em­lé­ke­zé­se sze­rint – amely köz­li az el­eset­tek ne­vét is – vi­szont a tá­ma­dás so­rán ös­­sze­sen 9 ma­gyar ka­to­na esett el, to­váb­bi 7 pe­dig megsebesült.24 Az el­eset­tek holt­test­ét il­le­tő­en a cseh­szlo­vák for­rá­sok árul­ko­dób­bak. Be­szá­mol­nak ar­ról, hogy az ál­ta­luk nyil­ván­tar­tott nyolc hő­si ha­lott kö­zül egyet egy he­lyi la­kos át­vitt a ma­gyar ol­dal­ra, to­váb­bi he­tet vi­szont a kacagó­pusz­tai te­me­tő­ben te­met­tek el. A for­rás sze­rint a te­me­tés­re a ka­to­nai tisz­te­let meg­adá­sa mel­lett ok­tó­ber 7-én, a dél­utá­ni órák­ban ke­rült sor, az el­huny­tak hoz­zá­tar­to­zói, a cseh­szlo­vák ka­to­nai szer­vek és a Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal tiszt­ség­vi­se­lő­i­nek jelen­létében.25 Az az in­for­má­ció azon­ban már a mai em­lé­ke­zők­től szár­ma­zik, mi­sze­rint az el­eset­tek hoz­zá­tar­to­zói a bé­csi dön­tést kö­ve­tő­en ki­han­tol­ták a holt­tes­te­ket, és azo­kat lak­hely­ükön új­ból eltemet­ték.26 Saj­nos en­nek a ko­ra­be­li saj­tó­ban sem­mi nyo­ma nem ta­lál­ha­tó. Kacagó­pusz­ta mel­lett azon­ban je­len­leg is lát­ha­tó egy be­ton­ta­lap­zat, amely a „ma­gyar idők­ben” ke­rült oda, s ame­lyen az el­eset­tek so­ha el nem ké­szült hő­si em­lék­mű­ve állt vol­na.
A cseh­szlo­vák fog­ság­ba esett ma­gya­rok szá­mát Felc­si­ki nem köz­li, míg a ma­ga is fog­ság­ba esett Ko­vács De­zső őr­mes­ter 14 ma­gyar fogolyt em­lít, aki­ket elő­ször Ri­ma­szom­bat­ba szál­lí­tot­tak, ahol a me­gye­há­zán egyen­ként ki­hall­gat­tak.27 Ezt kö­ve­tő­en Lo­son­con és Besz­ter­ce­bá­nyán ke­resz­tül Kör­möc­bá­nyá­ra vit­ték őket, ahol egy csend­őr­sé­gi lak­ta­nyá­ban újabb ki­hall­ga­tás kö­vet­ke­zett. Vé­gül Turóc­szent­már­ton mel­lé ke­rül­tek, ahol egy lak­ta­nya mel­let­ti gaz­da­sá­gi ud­var­ban, ké­sőbb pe­dig a lak­ta­nyá­ban je­löl­ték ki rab­sá­guk hely­szí­nét. Fog­sá­guk ide­je alatt a kö­ze­li kő­bá­nyá­ba jár­tak dol­goz­ni. Ko­vács sze­rint fog­vatartóik em­ber­sé­ge­sen bán­tak ve­lük, csu­pán az el­ső bé­csi dön­tés után vál­tak egy idő­re ba­rát­ság­ta­lan­ná, ami­kor is fő­leg Kas­sa el­csa­to­lá­sa oko­zott a szlo­vák ka­to­nák­nak ke­se­rű­sé­get. A Kacagó­pusz­ta mel­lett fog­ság­ba esett 14 ma­gyart vé­gül 1939. ja­nu­ár 5-én en­ged­ték haz­a­.28
Ne­he­zeb­ben ál­la­pít­ha­tók meg a cseh­szlo­vák fél vesz­te­sé­gei, mi­vel Felc­si­ki in­for­má­ci­ó­it eb­ben a te­kin­tet­ben ké­tel­­lyel kell fo­gad­nunk. Az ál­ta­lunk is­mert cseh­szlo­vák for­rá­sok vi­szont meg­le­he­tő­sen szűk­sza­vú­ak ezen a té­ren. Felc­si­ki sze­rint a cseh­szlo­vák ol­da­lon 14 ha­lott és 26 se­be­sült volt, va­la­mint 89-en es­tek fog­ság­ba, akik kö­zül a ma­gyar kém­el­há­rí­tás 26 sze­mélyt szál­lí­tott Mis­kolc­ra. Ez a vesz­te­ség nagy­ság­ren­dek­kel na­gyobb, mint az, amit a tá­ma­dók szen­ved­tek. A gond csu­pán az, hogy eze­ket a szá­mo­kat a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­sok egy­ál­ta­lán nem tá­maszt­ják alá. A Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal­ból ok­tó­ber 6-án éj­fél előtt – te­hát a har­cok be­fe­je­zé­se és a tá­ma­dó csa­pa­tok vis­­sza­vo­nu­lá­sa után 1 nap­pal – a Tar­to­má­nyi Hi­va­tal­ba kül­dött je­len­tés sze­rint ugyan­is a cseh­szlo­vák ha­tár­vé­del­met egyet­len ki­sebb se­be­sü­lé­sen kí­vül más vesz­te­ség nem érte.29 Felc­si­ki köz­lé­se a fog­ság­ba esett cseh és szlo­vák ka­to­ná­kat il­le­tő­en is el­túl­zott­nak tű­nik. A cseh­szlo­vák for­rá­sok ugyan­is mind­ös­­sze 10 tar­tó­san fog­ság­ba ke­rült sze­mély­ről tesz­nek említést.30 Igaz, eb­be a szám­ba nem tar­toz­nak be­le azok, aki­ket köz­ben sza­ba­don en­ged­tek a ma­gya­rok. Így pél­dá­ul a Velkenye és Ser­ke mel­lett fog­lyul ej­tett sze­mé­lyek, akik­nek az őr­zé­sét a har­ci fel­ada­to­kat el­lá­tó tá­ma­dók nem tud­ták biz­to­sí­ta­ni. Az eset­le­ges fog­lyok azon­na­li sza­ba­don bo­csá­tá­sát sür­get­te a Bal­gha ez­re­des ál­tal alá­írt vis­­sza­vo­nu­lá­si pa­rancs is.
A cseh­szlo­vák vesz­te­sé­ge­ket il­le­tő­en ugyan a cseh­szlo­vák le­vél­tá­ri for­rá­so­kat tart­juk hi­te­le­sebb­nek, de fi­gye­lem­re ér­de­mes Felc­sikinek az a vé­le­mé­nye, mi­sze­rint a cseh­szlo­vák fél a sú­lyos ál­do­za­to­kat el­tit­kol­ta sa­ját köz­vé­le­mé­nye előt­t, a hő­si ha­lált halt cseh és szlo­vák ka­to­nák hoz­zá­tar­to­zói pe­dig olyan ér­te­sí­tést kap­tak a ka­to­nai ha­tó­sá­gok­tól, hogy ha­lot­ta­ik Kár­pát­al­ján es­tek el a ma­gyar tá­ma­dók­kal szem­be­ni har­cok­ban.31 A fel­te­vést né­mi­leg hi­te­le­sí­ti, hogy a kas­sai rá­dió ma­gyar adá­sa Meskó Ti­bor ha­lá­lát és te­me­té­sét is a kár­pát­al­ja tér­ségé­ben fo­lyó har­cok kap­csán említette.32

Prá­ga és Bu­da­pest re­ak­ci­ó­ja

A gömöri ha­tár­sza­kasz­ról Po­zsony­ba és Prá­gá­ba ér­ke­ző hí­rek ter­mé­sze­te­sen a cseh­szlo­vák po­li­ti­ka azon­na­li re­ak­ci­ó­ját vál­tot­ták ki. A túl­sá­go­san túl­mé­re­te­zett ka­to­nai fel­lé­pés he­lyett a cseh­szlo­vák ol­dal in­kább a dip­lo­má­ci­ai lé­pé­sek út­ját vá­lasz­tot­ta: az ilyen­kor szok­vá­nyos el­já­rá­sok sze­rint azon­nal til­ta­ko­zott a ma­gyar fél­nél, s a leg­fon­to­sabb cseh­szlo­vák kül­kép­vi­se­le­te­ket (Pá­rizs, Lon­don, Ber­lin, Ró­ma, Bu­ka­rest, Belg­rád) is azon­nal tá­jé­koz­tat­ta a ma­gyar agressz­ióról.33 Dip­lo­má­ci­ai össz­tűz­ről és a tá­ma­dás túl­sá­gos medi­al­izálásáról azon­ban még­sem le­het be­szél­ni, hi­szen Prá­ga ek­kor el­ső­sor­ban Beneš köz­tár­sa­sá­gi el­nök le­mon­dá­sá­val és az egy­re erő­tel­je­sebb szlo­vák autonomista tö­rek­vé­sek­kel volt el­fog­lal­va. A Szu­dé­ta-vi­dék el­vesz­té­sé­vel tár­gya­lá­si po­zí­ci­ó­ja amúgy is je­len­tő­sen meg­gyen­gült, s egy „je­len­ték­te­len tá­ma­dás” mi­att nem akar­ta to­vább élez­ni a vi­szonyt Ma­gyar­or­szág­gal sem. Bu­da­pes­tet Prá­gá­hoz ha­son­ló­an kel­le­met­le­nül lep­te meg Felc­si­ki ak­ci­ó­ja, hi­szen a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok elő­est­éjén ne­ki sem volt ér­de­ke egy, a tár­gya­lá­so­kat eset­leg hát­rál­ta­tó ese­mény. Ta­lán ezek­nek a kö­rül­mé­nyek­nek is kö­szön­he­tő, hogy a te­rü­let­fog­la­lá­si kí­sér­let sem az egyik, sem a má­sik ol­da­lon nem ka­pott na­gyobb vissz­han­got, s a saj­tó­ban is csak rö­vid és tö­mör hí­re­ket le­he­tett ol­vas­ni az „in­ci­dens­ről”.
Az eset ál­tal oko­zott dip­lo­má­ci­ai vi­har le­zá­rá­sá­ra a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­so­kon ke­rült sor. Az ok­tó­ber 10-i ple­ná­ris ülés meg­kez­dé­sét kö­ve­tő­en a szlo­vák de­le­gá­ció ve­ze­tő­je, Jozef Tiso ma­gya­rá­za­tot kért a ma­gyar fél­től az ok­tó­ber 5-i tá­ma­dást illetően.34 Ká­nya er­re kö­zöl­te, hogy a tá­ma­dás mö­gött egyé­ni kez­de­mé­nye­zés állt, s az ügy ki­vizs­gá­lá­sa már fo­lya­mat­ban van. Te­le­ki pe­dig je­lez­te, hogy az őri­zet­ben lé­vő tisz­tet ka­to­nai bí­ró­ság elé fog­ják ál­lí­ta­ni.
Ez ugyan be is kö­vet­ke­zett, de aho­gyan vár­ni le­he­tett, Felc­si­ki még­sem ka­pott bün­te­tést. Ügyé­ben ugyan­is el­me­szak­ér­tői vizs­gá­la­tot ren­del­tek el.35 A vizs­gá­lat bár el­me­bajt nem mu­ta­tott ki, de meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a vizs­gált sze­mély­nél a tett el­kö­ve­té­se ide­jén olyan fo­kú ön­tu­dat­za­var, ill. kó­ros lel­ki­ál­la­pot állt be, amely ha­tá­sá­ra jó­zan íté­lő­ké­pes­ség­ét el­ve­szí­tet­te. Ez pe­dig „ele­mi erő­vel fel­tö­rő ér­zel­mi és in­du­la­ti re­ak­ci­ó­kat” vál­tott ki ná­la. A vizs­gá­lat vé­gül ar­ra a meg­ál­la­pí­tás­ra ju­tott, hogy Fel­c­si­ki a tett ide­jén bün­te­tő­jo­gi­lag nem volt be­szá­mít­ha­tó, így az el­le­ne fo­lyó el­já­rást megszün­tet­ték.36
Más­ra a fel­vi­dék dé­li ré­szé­nek vis­­sza­csa­to­lá­sa utá­ni má­mor kö­ze­pet­te nem is le­he­tett szá­mol­ni, sőt 1939-ben Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó a „Fel­vi­dék vis­­sza­csa­to­lá­sá­val kap­cso­la­tos kü­lön­le­ges hely­zet­ben ta­nú­sí­tott vi­téz ma­ga­tar­tá­sért” a han­gonyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad ál­lo­má­nyá­nak nagy ré­szét ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sí­tet­te. A hő­si ha­lált halt Meskó Ti­bor és to­váb­bi 6 fő a Ma­gyar Ér­dem­rend Lo­vag­ke­reszt­jét, má­sok ezüst, il­let­ve bronz vi­téz­sé­gi ér­dem­ren­det kap­tak.
Felc­si­ki nem ré­sze­sült ki­tün­te­tés­ben, s vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben ezt ki nem mon­dott ke­se­rű­ség­gel vet­te tu­do­má­sul. Az ő vé­le­mé­nye 3 év el­tel­té­vel is az ma­radt, hogy az ál­ta­la ve­ze­tett „kis erőcs­ke ön­kén­te­le­nül is be­le­kon­tár­ko­dott a ma­gas kül­po­li­ti­ká­ba”, és ezért a ma­gyar és a cseh kor­mány meg­ál­la­po­dá­sa nyo­mán a dip­lo­má­cia ál­do­za­tá­vá vált. Fe­le­lős­sé­gét utó­lag sem is­mer­ve el ak­ci­ó­ját to­vább­ra is „le­gi­tim­nek és elő­re ki­dol­go­zott­nak” mi­nő­sí­tet­te, s csu­pán a kö­rül­mé­nyek ös­­sze­ját­szá­sá­nak tu­laj­do­ní­tot­ta, hogy a hang­onyi ha­tár­biz­to­sí­tó szá­zad tá­ma­dá­sa nem egy ál­ta­lá­nos tá­ma­dás ré­sze lett, ha­nem a har­ci egy­ség kü­lön háború­ja.37
Az egész eset sa­rok­pont­ját és má­ig leg­vi­ta­tot­tabb kér­dé­sét az ké­pe­zi, va­jon fel­sőbb pa­rancs nél­kül mi­ért kez­dett Felc­si­ki egy olyan ka­lan­dor vál­lal­ko­zás­ba, amely si­ke­rét jó­zan és­­szel alig­ha le­he­tett fel­té­te­lez­ni. S no­ha Felc­si­ki ma­ga is ér­zi, hogy er­re ma­gya­rá­za­tot kell ad­nia, vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ben még­is csu­pán ho­má­lyos, egy sor el­lent­mon­dást rej­tő vá­laszt tud meg­fo­gal­maz­ni: a le­gény­ség tü­rel­met­len­sé­gé­vel, a had­se­reg moz­gó­sí­tá­sá­val, va­la­mint az­zal ma­gya­ráz­za tet­tét, hogy ok­tó­ber 4-én a ha­tár­ke­rü­le­ti pa­rancs­nok­ság­tól a tá­ma­dá­si elő­ké­szü­le­tek vég­re­haj­tá­sá­ra kap­tak pa­ran­csot. Ez azon­ban gyen­ge lá­ba­kon ál­ló ma­gya­rá­zat, hi­szen egy szá­za­dos­nak min­den bi­zon­­nyal tud­nia kell azt, hogy a tá­ma­dás­ra va­ló elő­ké­szü­le­tet el­ren­de­lő pa­rancs nem azo­nos a tá­ma­dást el­ren­de­lő pa­ranc­­csal, s vé­gül ma­ga Felc­si­ki is be­is­me­ri, hogy „tá­ma­dá­si vagy meg­in­du­lá­si pa­ran­csot nem is ad­tak ki”.38 Így a Hang­ony­ból in­du­ló tá­ma­dást egy, a kö­vet­kez­mé­nyek­kel szá­mot nem ve­tő pa­rancs­nok ön­ha­tal­mú és meg­gon­do­lat­lan ak­ci­ó­já­nak kell te­kin­te­nünk, amely­nek vé­gén a Ri­ma­szom­bat fő­te­ré­re szánt bo­ros­hor­dót csap­ra ve­ret­le­nül vit­ték vis­­sza a hang­onyi lak­ta­nyá­ba.

A kacagó­pusz­tai tá­ma­dás és a he­lyi la­kos­ság

Az eset utol­só meg­vizs­gá­lan­dó mo­men­tu­ma az, mi­ként re­a­gált a he­lyi la­kos­ság az ese­mé­nyek­re, s mi­lyen kö­vet­kez­mén­­nyel járt ez rá­juk néz­ve. A tá­ma­dás ál­tal köz­vet­le­nül érin­tett tér­ség­ben csak a hú­szas évek­ben lét­re­ho­zott ko­ló­ni­á­kon élt je­len­tő­sebb szá­mú cseh és szlo­vák la­kos­ság. Mi­vel a tá­ma­dás nyil­ván­va­ló cél­pont­jai épp ezek a köz­sé­gek vol­tak, az itt élő te­le­pe­sek köz­vet­len ve­szély­ként ér­zé­kel­ték az ese­mé­nye­ket. A tá­ma­dás azon­ban fel­té­te­lez­he­tő­en nem ér­te őket vá­rat­la­nul, hi­szen az 1938 őszén a Dél-Szlo­vá­ki­át el­árasz­tó ma­gyar­or­szá­gi ere­de­tű röp­lap­ok nem egy eset­ben tar­tal­maz­tak te­le­pe­sek el­le­ni uszí­tó szö­ve­ge­ket. A te­le­pe­sek előtt azon­ban az sem le­he­tett is­me­ret­len, hogy a hi­va­ta­los bu­da­pes­ti po­li­ti­ka is szá­mol el­űzé­sük­kel. A Föld­mű­ve­lés­ügyi Mi­nisz­té­ri­um ál­tal 1938 ok­tó­be­ré­nek ele­jén Föld­bir­tokpoli­tikai te­en­dők a fel­sza­ba­du­ló Fel­vi­dé­ken cím­mel el­ké­szí­tett ter­ve­zet sze­rint ugyan­is az „1918. ok­tó­ber 31-ke után be­te­le­pí­tett ide­gen te­le­pe­sek gaz­da­sá­gi in­gat­la­na­i­nak meg­szer­zé­se” ki­emelt fel­adat­nak számí­tot­t.39 Ezt pe­dig más­ként, mint a kolonisták el­űzé­sé­nek út­ján nem le­he­tett vég­re­haj­ta­ni, no­ha a ter­ve­zet a cseh te­le­pe­sek­kel el­len­tét­ben a szlo­vák kolonisták egy ré­szé­nek a hely­ben ma­ra­dá­sát nem zár­ta ki, ha ez a he­lyi ős­la­kos­ság ér­de­ke­it nem sér­ti. Így leg­in­kább fél­ni­va­ló­juk a gernyő­pusz­tai cseh le­gi­o­ná­ri­us te­le­pe­sek­nek volt, akik kö­zül mint­egy 20 fő az Ál­lam­vé­del­mi őr­ség egy­sé­ge­i­ben har­col­va Har­mac és Jéne tér­sé­gé­ben véd­te az ál­lam­ha­tárt. S no­ha egyi­kük sem se­be­sült meg, s csu­pán öten es­tek ma­gyar fogság­ba,40 a tá­ma­dás olyan ije­del­met oko­zott a ko­ló­ni­á­kon, hogy az ott élő csa­lá­dok egy ré­sze már jó­val az el­ső bé­csi dön­tés előtt ös­­sze­pa­kol­ta a hol­mi­ját, és el­köl­tö­zött a ma­gyar ha­tár­szél­ről.
Felc­si­ki vis­­sza­em­lé­ke­zé­sé­ből és az ese­mény­ről tu­dó­sí­tó hi­va­ta­los cseh­szlo­vák for­rá­sok­ból az de­rül ki, hogy ab­ban a hat – ak­kor még szin­te szín­ma­gyar – köz­ség­ben (Harmac, Jéne, Darnya, Ser­ke, Simony­i, Velkenye), amely­be a tá­ma­dás­ban részt ve­vő csa­pa­tok be­vo­nul­tak, ki­tö­rő öröm­mel fo­gad­ták őket. A jénei fo­gad­ta­tás­ról Győry zász­lós nap­ló­ja és a Hang­onyi Határőr cí­mű lap 1. szá­ma alap­ján így szá­mol be Felc­sik­i: „a fa­lu­si­ak ös­­sze­gyűl­tek, az el­ső jénei ma­gyar, Jénei Lász­ló gaz­da meg­ölelt, meg­csó­kolt és alig tud­ta mon­da­ni a meg­ha­tott­ság­tól: »is­ten hoz­ta […] de ré­gen vár­tuk már ma­gyar vérein­ket!«. […] Bár­dos őr­ve­ze­tő ki­ált­vány­ban szó­lí­tot­ta fel a fa­lu fegy­ver­fog­ha­tó ma­gyar né­pét, hogy lép­jen be a ma­gyar had­se­reg­be. Öt­ven­nél is több fi­a­tal ma­gyar le­gény je­lent­ke­zett azon­nal sor alá. Ez­után Bár­dos őr­ve­ze­tő az új elöl­já­ró­sá­got ne­vez­te ki. A be­ik­ta­tás örö­mé­re ál­do­mást it­tak. A fa­lu kocs­má­já­ból italt ho­za­tott az őr­ve­ze­tő, amely­nek árát nem kész­pénz­zel, ha­nem – ha­di­szo­kás sze­rint – utal­ván­­nyal nyug­táz­ta. Az utal­vány így hang­zott: »8 li­ter ru­mot, 1 lá­da ser­italt és 20 li­ter bort át­vet­tem, fi­ze­ten­dő a há­bo­rú után. Bár­dos őr­ve­ze­tő, sk.«.”41
Ha­son­ló­an me­leg fo­gad­ta­tás­ról ír Felc­si­ki Har­mac és Ser­ke ese­té­ben is, sőt la­kos­ság azok­ban a kö­ze­li te­le­pü­lé­se­ken is ma­gyar zász­ló­kat tű­zött ki, aho­vá csak a hang­onyi szá­zad be­vo­nu­lá­sá­nak a hí­re ju­tott el. Kér­dé­ses azon­ban, hogy men­­nyi­re kell ko­mo­lyan ven­ni a jénei le­gé­nyek je­lent­ke­zé­sét a ma­gyar had­se­reg­be, va­la­mint azt, hogy a he­lyi la­kos­ság mi­lyen mér­ték­ben volt haj­lan­dó te­vé­ke­nyen együtt­mű­köd­ni a tá­ma­dók­kal. Felc­si­ki az ak­ci­ót ér­té­kel­ve csa­ló­dás­sal jegy­zi meg, hogy más­ként ala­kul­hat­tak vol­na az ese­mé­nyek, ha a „40 Ri­ma-völ­gyi köz­ség 4000 ma­gyar­ja hoz­zám csat­la­ko­zik”. Ám a ki­sebb­sé­gi lét­ben el­töl­tött húsz esz­ten­dő ta­pasz­ta­la­tá­val fel­vér­te­zett szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok va­ló­szí­nű­leg óva­to­sab­bak vol­tak, mint aho­gyan Felc­si­ki re­mél­te. Hall­gat­va a bu­da­pes­ti, eset­leg a po­zso­nyi rá­di­ót, tud­ni­uk kel­lett, hogy a két or­szág kö­zött nem kez­dő­dött há­bo­rú, te­hát csak va­la­mi­fé­le lo­ká­lis, bi­zony­ta­lan ki­me­ne­te­lű konf­lik­tus­ról le­het szó. Ne­kik pe­dig több volt a ve­szí­te­ni­va­ló­juk, mint a tá­ma­dók­nak, akik bár­mi­kor vis­­sza­hát­rál­hat­tak a ha­tá­rok mö­gé. S ta­lán en­nek az óva­tos­ság­nak is tud­ha­tó be, hogy an­nak el­le­né­re – s er­re uta­lá­sok van­nak a cseh­szlo­vák for­rá­sok­ban is –, hogy a tá­ma­dó­kat a hely­is­me­ret­tel ren­del­ke­ző szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok is segítet­ték,42 tö­me­ges csat­la­ko­zá­suk­ról (az ál­lí­tó­la­gos jénei le­gé­nye­ket nem szá­mít­va) csak Ser­ke köz­ség­ből van­nak in­for­má­ci­ó­ink. Ott vi­szont a he­lyi­ek tö­me­ge­sen vet­tek részt a fa­lu kö­rü­li be­ton­erő­dí­té­sek le­gény­sé­gé­nek a le­fegy­ver­zé­sé­ben, majd a fog­lyok őr­zé­sé­ben is.43 Ez­zel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy tu­do­má­sunk sze­rint a tá­ma­dók vis­­sza­vo­nu­lá­sa után csu­pán Ser­ké­ben vol­tak le­tar­tóz­ta­tá­sok, amely so­rán ok­tó­ber 5-én es­te a cseh­szlo­vák ha­tó­sá­gok 21 (más for­rá­sok sze­rint 25) ser­kei la­kost fog­tak le, s szál­lí­tot­tak a Ri­ma­szom­ba­ti Ke­rü­le­ti Bí­ró­ság fog­dá­já­ba. A le­tar­tóz­ta­tot­tak to­váb­bi sor­sa is­me­ret­len, fel­té­te­lez­he­tő azon­ban, hogy a kö­rül­mé­nyek­re va­ló te­kin­tet­tel (a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok) ko­mo­lyabb bün­te­tés nél­kül sza­ba­don en­ged­ték őket.
A he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­ját il­le­tő­en fi­gye­lem­re mél­tó a ci­gány la­kos­ság lel­ke­se­dé­se (a velkenyei lak­ta­nya el­fog­la­lá­sa­kor egy he­lyi ci­gány köz­ve­tí­tett a két fél kö­zött; Har­ma­con óri­á­si öröm­mel fo­gad­ták a ci­gá­nyok a be­vo­nu­ló ma­gya­ro­kat). A Ser­kén le­tar­tóz­ta­tott 21 sze­mély­ből 10 ese­té­ben jegy­zi meg a ke­zünk­ben lé­vő for­rás, hogy ma­gyar ci­gány­ról, több­sé­gé­ben mu­zsi­kus­ról van szó.44 A ci­gány­ság fel­tű­nő ak­ti­vi­tá­sát egy­részt erős nem­zet­tu­da­tuk­kal, más­részt ta­lán men­ta­li­tá­suk­kal, a le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nyek fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sá­val le­het ma­gya­ráz­ni.
A Fe­le­di Já­rá­si Hi­va­tal je­len­té­sei ugyan óva­to­san fo­gal­maz­nak a he­lyi la­kos­ság­gal kap­cso­lat­ban, ám ele­ve meg­bíz­ha­tat­lan­nak bé­lyeg­zik azo­kat. A ha­tó­sá­gok tar­tot­tak a he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­já­tól, s ami­kor a tá­ma­dás hí­ré­re a kö­ze­li já­rá­si szék­he­lyen, Fe­le­den is ma­gyar zász­lók je­len­tek meg, a já­rá­si hi­va­tal ve­ze­tő­je a fel­sőbb szer­vek­től kért ta­ná­csot, ho­gyan re­a­gál­jon erre.45 Azt, hogy a cseh­szlo­vák ka­to­na­ság csak más­fél nap­pal a tá­ma­dók ki­vo­nu­lá­sát kö­ve­tő­en, ok­tó­ber 7-én vo­nult be Har­mac köz­ség­be is, az­zal le­het ma­gya­ráz­ni, hogy tar­tot­tak a he­lyi la­kos­ság re­ak­ci­ó­já­tól.
A ha­tó­sá­gok a he­lyi la­kos­ság ma­ga­tar­tá­sá­val in­do­kol­ták a Fe­le­di já­rás te­rü­le­tén be­ve­ze­tett in­téz­ke­dé­se­ket: az ös­­szes lő­fegy­ver be­gyűj­té­sét, a kocs­mák és ven­dég­lők be­zá­rá­sát, s azt, hogy es­te 6 óra után ki­já­rá­si ti­lal­mat ren­del­tek el.46 A já­rá­si fő­nök ja­vas­la­tát vi­szont, hogy a já­rás te­rü­le­tén sta­tá­ri­u­mot hir­des­se­nek ki, a po­zso­nyi Tar­to­má­nyi Hi­va­tal el­uta­sí­tot­ta.
Szin­tén a la­kos­ság „fé­ken tar­tá­sát” szol­gál­ta, hogy az Egye­sült Ma­gyar Párt (EMP) nyolc tag­ját túsz­ként le­tar­tóz­tat­ták, és Ri­ma­szom­bat­ba szál­lí­tot­ták.
A tá­ma­dás ál­tal érin­tett Fe­le­di já­rás te­rü­le­tén vi­szony­lag gyor­san hely­re­állt a nyu­ga­lom, és az élet vis­­sza­zök­kent a ren­des ke­rék­vá­gás­ba. Eh­hez két­ség­kí­vül hoz­zá­já­rult az is, hogy a já­rá­si fő­nök ja­vas­la­tá­ra Fo­dor Je­nő abafalai bir­to­kos, be­fo­lyá­sos köz­éle­ti sze­mé­lyi­ség vé­gig­utaz­ta a já­rást és a jegy­zői hi­va­ta­lok­ba hív­ta az EMP ve­ze­tő­it, ahol nyu­ga­lom­ra kér­te őket a ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok befe­jezéséig.47 Szin­tén ilyen irány­ban ha­tot­tak az ok­tó­ber 7-én meg­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács fel­hí­vá­sai, ame­lyek az anya­or­szág­hoz va­ló kö­ze­li vis­­sza­té­rés je­gyé­ben nyu­ga­lom­ra in­tet­ték a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­sá­got. Ek­kor már a Fe­le­di já­rás ma­gyar la­kos­sá­ga is sej­tet­te, hogy a Felc­si­ki szá­za­dos ve­zet­te be­tö­rés ön­ké­nyes ak­ció volt ugyan, de egy­ben elő­hír­nö­ke a húsz év óta várt vál­to­zás­nak.
Az ese­mé­nyek óta el­telt 70 év, s a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után át­élt tra­u­mák az 1938-as ese­mé­nye­ket szin­te ki­tö­röl­ték az érin­tett tér­ség la­kó­i­nak em­lé­ke­ze­té­ből, il­let­ve azok áthagy­ományozására nem ke­rült sor. Az ese­mé­nyek­ről már csu­pán né­há­nyan tud­nak má­sod­kéz­ből va­ló in­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat­ni. A kör­nyék ma­gyar fal­va­i­ban azon­ban még nap­ja­ink­ban is él egy nó­ta, amely­ről csak ke­ve­sen tud­ják, hogy a Kacagó­pusz­ta mel­lett el­esett ba­kák­nak ál­lít em­lé­ket:
„Ka­ca­gói kis te­me­tő, nó­ta is van ró­la
Oda me­gyek meg­pi­hen­ni, ha majd üt az óra,
Szí­ve­sen meg­hal­nék szép Ma­gyar­or­szág­ért,
Meg azért a gön­dör ha­jú fel­vi­dé­ki lá­nyért.”

 

Fel­hasz­nált iro­da­lom

De­ák, Ladislav 2002. Vieden­ská arbi­tráž. 2. no­vem­ber 1938. Doku­men­ty I. (20. sep­tem­ber – 2. no­vem­ber 1938. Mar­tin, Mat­i­ca sloven­ská.
Hol­ub, Ota 1991. Orga­ni­zace a pøípra­va Stráže obrany štátu k bojové èin­nos­ti pøi zajištìní stát­ní hran­ice ÈSR v letech 1936–1938. His­to­rie a vojen­ství, 3. sz. 18–39.
Hranièáøi pod Luží ’38 2003. Kol. autorov. Dvùr Králové nad Labe­m, Fort print.
Kárník, Zdenìk 2003. Èeské zemì v éøe první repub­liky (1918–1938). Díl 3. O pøežití a o život (1936–1938). Pra­ha, Lib­ri.
Sal­lai Ger­gely 2002. Az el­ső bé­csi dön­tés. Bu­da­pest, Osiris.
Si­mon At­ti­la 2004. Cseh és szlo­vák kolonisták be­te­le­pí­té­se Dél-Gömör fal­va­i­ba a két há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban. Gömörország, 5. évf. 1. sz. 40–45. p.

L. Juhász Ilona A szlovákiai magyar tájak temetőinek kutatása és dokumentálása

A te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és ezen be­lül a te­me­tők vizs­gá­la­ta a nép­rajz­ku­ta­tás egyik olyan nép­sze­rű te­rü­le­te, amel­­lyel szá­mos nép­rajz­ku­ta­tó fog­lal­ko­zott már, s nap­ja­ink­ban is köz­ked­velt ku­ta­tá­si té­má­nak szá­mít. A te­me­tői sír­je­lek vizs­gá­la­ta kap­csán hos­­szú ide­ig mind a nép­rajz­ku­ta­tó­kat, mind a né­pi dí­szí­tő­mű­vé­szet iránt ér­dek­lő­dő­ket el­ső­sor­ban (vagy ki­zá­ró­la­go­san) a fa­ra­gott pro­tes­táns fej­fák ér­de­kel­ték, s egy te­me­tő ku­ta­tá­sa­kor leg­több eset­ben ezek­ről ké­szül­tek raj­zok vagy fény­ké­pek. Szór­vá­nyo­san je­len­tek meg nép­raj­zi le­írá­sok ka­to­li­kus sír­je­lek­ről is, eze­ket azon­ban a ku­ta­tók el­ső­sor­ban esz­té­ti­kai szem­pont­ból kö­ze­lí­tet­ték meg és ál­ta­lá­ban csak a „ré­geb­bi­ek” ér­de­kel­ték őket. Egy adott te­me­tő sír­je­le­it te­hát nem komp­lex mó­don, az ab­ban elő­for­du­ló va­la­men­­nyi sír­jeltí­pus fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel vizs­gál­ták. Eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy a mai na­pig hi­á­nyo­sak a ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­nek sír­je­le­i­ről ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló le­írá­sok, mi­vel ezek nem tel­jes be­mu­ta­tás­ra tö­re­ked­tek, csu­pán a sír­je­lek bi­zo­nyos tí­pu­sa­i­nak pre­zen­tá­lá­sá­ra.
A leg­ked­vel­tebb té­ma a pro­tes­táns (re­for­má­tus, uni­tá­ri­us és evan­gé­li­kus) fej­fák, il­let­ve azok ere­de­té­nek a ku­ta­tá­sa. E te­me­tői fej­fák ere­det­kér­dé­sét a nép­rajz­nak mind a mai na­pig nem si­ke­rült meg­nyug­ta­tó­an tisz­táz­nia. A köz­tu­dat­ban vi­szont úgy él, mint egy kon­ti­nuus, a hon­fog­la­lás ko­rá­ból át­ha­gyo­má­nyo­zó­dott sír­jel, me­lyet az utób­bi idő­ben a fej­fa he­lyett (a szé­kely­föl­di kop­ja­fák min­tá­já­ra) egy­re gyak­rab­ban ne­vez­nek a köz­nyelv­ben kop­ja­fá­nak (vö. L. Ju­hász 2005). E pro­tes­táns sír­je­lek irán­ti fel­fo­ko­zott ér­dek­lő­dés hát­tér­be szo­rí­tot­ta te­me­tő­ink más jel­le­gű sír­je­le­i­nek vizs­gá­la­tát. Ho­lott a fej­fák – kop­ja­fák – mel­lett a sír­je­lek kü­lön­fé­le, más for­má­jú és anya­gú vál­to­za­tai is meg­je­len­tek a re­for­má­tu­sok és evan­gé­li­ku­sok sír­ja­in, s ezek kö­zül má­ra né­hány tí­pu­s1 el­tűnt vagy el­tű­nőfél­ben van. A ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­nek vizs­gá­la­ta – a fej­fák ku­ta­tá­sa szem­pont­já­ból is – te­rü­le­ten­ként nagy el­té­ré­se­ket mu­tat. Né­hány vi­dék­ről gaz­dag anyag áll ren­del­ke­zé­sünk­re, azon­ban ará­nya­it te­kint­ve még min­dig na­gyon sok az ún. fe­hér folt.
Szlo­vá­kia ma­gya­rok ál­tal la­kott vi­dé­kei te­me­tő­i­nek vizs­gá­la­tát is a fent le­ír­tak jel­le­mez­ték a kö­zel­múlt­ban, s né­hány po­zi­tív pél­da ki­vé­te­lé­vel bi­zo­nyos te­kin­tet­ben ez jel­lem­zi nap­ja­ink­ban is.2
Most pe­dig te­kint­sük át a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­ja­kon ed­dig vég­zett te­me­tő-, il­let­ve sír­jelku­tatás­nak az ered­mé­nye­it!
A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött az Ér­sek­új­vár kör­nyé­ki te­me­tők fej­fá­i­ról Thain Já­nos fes­tő­mű­vész és nép­raj­zi gyűj­tő ké­szí­tett raj­zo­kat, Rozs­nyó kör­nyé­kén pe­dig ugyan­csak a dí­szes fej­fá­kat örö­kí­tet­te meg Tichy Kál­mán fes­tő­mű­vész, mu­ze­o­ló­gus és nép­raj­zi gyűj­tő (Thain–Tichy 1991). A szlo­vá­ki­ai ma­gyar fa­lu­ku­ta­tó moz­ga­lom, a Sar­ló3 egyik kép­vi­se­lő­je – Nemesszeghy Je­nő – a Kis­al­föld­ön ta­lál­ha­tó Far­nad te­le­pü­lés re­for­má­tus te­me­tő­jé­nek gaz­da­gon fa­ra­gott fej­fá­i­ról ké­szí­tett raj­zo­kat. Ru­dolf Bed­nárik szlo­vák nép­rajz­ku­ta­tó 1972-ben meg­je­lent kö­te­te szór­vá­nyos ada­to­kat tar­tal­maz a szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ről is.4 Dá­vid Mi­hály ama­tőr nép­rajz­gyűj­tő a Kis­al­föld­ön fek­vő te­le­pü­lés, Kisúj­falu fej­fá­i­ról kö­zöl né­hány ada­tot (Dá­vid 1988). Dan­ter Iza­bel­la az egy­ko­ri barsi te­le­pü­lés, az atom­erő­mű épí­té­se mi­att fel­szá­molt Mo­hi az em­be­ri élet for­du­ló­i­hoz kap­cso­ló­dó szo­ká­sa­i­ról szó­ló írá­sá­ban érin­tő­le­ge­sen fog­la­ko­zik a te­me­tői sír­je­lek­kel, s né­hány ré­geb­bi sír­je­lek­ről fény­ké­pe­ket is kö­zöl (Danter 1994, 79–80). A Hont­ban ku­ta­tó Csáky Kár­oly az Ipoly men­ti fal­vak te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­nak és az ezek­hez kap­cso­ló­dó hi­e­del­me­ket ös­­szeg­ző kö­te­té­ben csak érin­tő­le­ge­sen fog­lal­ko­zik a sír­je­lek­kel (Csáky 1999). A ke­le­ti ré­gi­ó­ban a Nagyka­pos kör­nyé­ki te­me­tők­ben Mi­há­lyi Mol­nár Lász­ló ön­kén­tes nép­rajz­gyűj­tő vég­zett ku­ta­tá­so­kat, azon­ban ő is csu­pán a fej­fák­kal fog­lal­ko­zott (Mi­há­lyi Mol­nár 1984). Ugyan­csak a ke­le­ti ré­gi­ó­ban, az Ung-vidék két te­le­pü­lé­sén, Csic­ser­ben és Szi­rén­fal­ván foly­ta­tott ku­ta­tást a te­me­tés és a sír­je­lö­lés té­ma­kör­ében Novák Lász­ló. Az er­ről a té­má­ról szü­le­tett írá­sa­i­ban el­ső­sor­ban a fa­ra­gott fej­fák kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zott, s több fel­vé­telt is kö­zöl ezek­ről (Novák 1985; Novák 1989; Novák 2000). A mis­kol­ci Her­man Ot­tó Mú­ze­um két mun­ka­tár­sa, Füge­di Már­ta és Viga Gyu­la do­ku­men­tál­ta va­la­men­­nyi, a szen­te­si te­me­tő­ben ta­lál­ha­tó kü­lön­le­ges, kő­ből ké­szült, gaz­da­gon dí­szí­tett sír­je­let, azon­ban a te­me­tő más sír­em­lé­ke­i­vel nem fog­lal­koz­tak (Fügedi–Viga 1994). A Zob­o­ralji te­met­ke­zé­si szo­ká­sok ku­ta­tá­sa so­rán Virt Ist­ván nép­rajz­gyűj­tő szá­mos, raj­zot ké­szí­tett e ka­to­li­kus vi­dék te­me­tő­i­nek fa­ra­gott, el­ső­sor­ban a gaz­da­gab­ban dí­szí­tett ke­reszt­je­i­ről, azon­ban em­lí­tést sem tett pél­dá­ul az er­re a vi­dék­re oly jel­lem­ző szo­bor­fül­kés sír­em­lé­kek­ről (Virt 1987).
Lisz­ka Jó­zsef szá­mos írá­sá­ban fog­lal­ko­zott Dél-Szlo­vá­kia több ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben ta­lál­ha­tó fej­fák­kal (Liszka 1980; Lisz­ka 1983a; Lisz­ka 1983b), s egy 1992-ben meg­je­lent ta­nul­má­nyá­ban fog­lal­ta ös­­sze a Kis­al­föld ke­le­ti fe­lé­ben ta­lál­ha­tó te­le­pü­lé­sek te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­val és te­me­tő­i­vel kap­cso­la­tos ed­di­gi is­me­re­te­ket, s több fel­vé­telt is kö­zölt az egyes sír­je­lek­ről (Liszka 1992). A né­hány év­vel ké­sőbb pub­li­kált írá­sá­ban már a tel­jes szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld vo­nat­ko­zá­sá­ban fog­lal­ja ös­­sze a té­mát, s már nem csu­pán a ré­gi, a fa­ra­gott sír­je­lek­re össz­pon­to­sí­tott, s a vá­lo­ga­tás­nál sem az esz­té­ti­kai szem­pont­ok ve­zé­rel­ték (Liszka 2000). Ké­sőbb a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­zát be­mu­ta­tó ös­­szeg­ző mun­ká­já­ban is fog­lal­ko­zik a te­met­ke­zés­sel (Liszka 2002, pl. 335, 384–385), és a sír­em­lé­kek kü­lön­fé­le tí­pu­sa­i­ról fel­vé­te­le­ket is kö­zöl (Liszka 2002, pl. 259, 288). Héder Ág­nes a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Hun­garisztika Tan­szé­ke ku­ta­tá­si prog­ram­ja ke­re­té­ben a ko­má­ro­mi re­for­má­tus te­me­tő sír­fel­ira­ta­it ele­mez­te nyel­vé­sze­ti szem­pont­ból, azon­ban a kö­tet­ben nem sze­re­pel­nek kü­lön-kü­lön az egyes sí­rok tel­jes fel­ira­tai (Héder 2001). Ugyan­csak e prog­ram ke­re­té­ben szü­le­tett meg a lo­son­ci re­for­má­tus te­me­tő fel­ira­ta­i­nak nyel­vi elem­zé­se, amely ké­sőbb va­la­men­­nyi sír­em­lék le­írá­sá­val ki­egé­szít­ve, mű­fa­ját il­le­tő­en elég ne­he­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó kö­tet­ben meg is je­lent (Puntigán–Puntigán 2003).
Novák Lász­ló Fe­renc a Kár­pát-me­den­ce ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­i­ban elő­for­du­ló fa­ra­gott fej­fák­kal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­so­kat fény­kép­anyag kí­sé­re­té­ben ös­­sze­gez­te. A 2005-ben meg­je­lent mo­nog­rá­fi­á­já­ban köz­li a szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lé­se­ken ta­lál­ha­tó fej­fák­ról ké­szült fel­vé­te­le­ket, il­let­ve raj­zo­kat is (Novák 2005).
Szin­tén a kö­zel­múlt­ban je­lent meg Czen­the Zol­tán a gömöri fal­vak te­me­tő­i­nek fa­ra­gott fej­fá­i­ról ké­szült fel­vé­te­le­ket tar­tal­ma­zó szí­nes fény­kép­al­bu­ma (Czenthe 2005).
Borz­iné Bódi Irén ama­tőr nép­rajz­gyűj­tő ma­gán­ki­adá­sá­ban je­lent meg az ál­ta­la ré­gi­nek és „ér­de­kes­nek” tar­tott sír­em­lé­kek­ről ké­szült fel­vé­te­lek, va­la­mint a szin­tén „ér­de­kes” sír­em­lé­kek fel­ira­ta­it tar­tal­ma­zó kö­tet (Borziné 2004). A ki­ad­vány anya­gát a gömöri fal­vak te­me­tő­i­ben gyűj­töt­te.
Katarí­na Hol­bová nem­ré­gi­ben a lé­vai Barsi Mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó, a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok­kal kap­cso­la­tos anya­got mu­tat­ta be. Köz­li a mú­ze­um gyűj­te­mé­nyé­ben ta­lál­ha­tó Garam­sal­lóról szár­ma­zó sír­em­lé­kek le­írá­sát, va­la­mint mu­ta­tó­ban né­hány le­jegy­zett sír­fel­ira­tot is a fent em­lí­tett te­le­pü­lé­sek s a gyűj­te­mény­ben ta­lál­ha­tó más ma­gyar­lak­ta köz­ség te­me­tő­jé­ből szár­ma­zó sír­em­lé­kek­ről ké­szült fény­kép­anyag lis­tá­ját is (Holbová 2001). A Ján Botík ál­tal szer­kesz­tett, a Szlo­vá­ki­á­ban élő nem­ze­ti­sé­gek te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­it be­mu­ta­tó ta­nul­mány­kö­tet­ben szá­mos ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben ké­szült fel­vé­tel is meg­ta­lál­ha­tó (Botík 2001).
A ré­gi po­zso­nyi zsi­dó te­me­tő va­la­men­­nyi sír­em­lék­ének fel­ira­tát dr. Robert Neu­mann je­gyez­te le, majd né­met nyelv­re is le­for­dí­tot­ta. Eze­ket a sír­fel­ira­to­kat a kö­zel­múlt­ban Katarí­na Kušanová-Wiecha ele­mez­te (Kušanová-Wiecha 2001), s ugyan­csak ő ana­li­zál­ta a po­zso­nyi or­to­dox te­me­tő sír­em­lé­ke­i­nek szim­bó­lu­ma­it és dí­szít­mé­nye­it is (Kušanová-Wiecha 1999).
Az 1989-es rend­szer­vál­tás után na­gyon sok fa­lu­mo­no­grá­fia, il­let­ve hely­tör­té­ne­ti ki­ad­vány je­lent meg. Ezek nagy ré­szé­ben hos­­szabb-rö­vi­debb te­me­tő­vel, il­let­ve sír­je­lek­kel kap­cso­la­tos le­írást és ezek­ről ké­szült fény­ké­pe­ket is talál­hatunk.5
Az évek fo­lya­mán a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó­ban – el­ső­sor­ban a Hét cí­mű kul­tu­rá­lis he­ti­lap­ban – is je­len­tek meg te­me­tők­kel fog­lal­ko­zó em­lí­tés­re mél­tó hos­­szabb írá­sok (Liszka 1980). Ezek el­ső­sor­ban a fa­ra­gott sír­je­lek­kel fog­lal­koz­tak. A Somor­ja és Vi­dé­ke cí­mű re­gi­o­ná­lis lap­ban a Somor­ja mel­let­ti Tej­fa­lu zsi­dó te­me­tő­jé­ről ol­vas­ha­tó egy arány­lag ter­je­del­mes két­ré­szes cikk­so­ro­zat (J. M.–D. M. 2001). A ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ban ugyan­csak je­lent meg né­hány e té­má­val fog­lal­ko­zó írás Lisz­ka Jó­zsef tol­lá­ból (Liszka 1983a; Lisz­ka 1983b).
A kö­zel­múlt­ban fi­gye­lem­re mél­tó ered­mé­nyek szü­le­te­tek egy-­e­gy te­me­tő fel­dol­go­zá­sát il­le­tő­en. Bár nem nép­raj­zi szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­tés­ről van szó, azon­ban ezek a mun­kák a nép­rajz­ku­ta­tók szá­má­ra jól hasz­no­sít­ha­tók. Dikácz Nor­bert tör­té­nész egy Du­na men­ti te­le­pü­lés, Karva öreg te­me­tő­jé­nek va­la­men­­nyi sír­em­lék­ét do­ku­men­tál­ta, a sír­je­lek és az azo­kon sze­rep­lő fel­irat­ok tel­jes le­írá­sát is köz­li (Dikácz 2005, 45–89.).6 A te­me­tés­sel és a te­me­tő­ku­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek szá­má­ra fon­tos for­rás­nak szá­mít az a két kö­tet, ame­lyek­ben Po­zsony két tör­té­nel­mi te­me­tő­jét, az And­rás és a Kecs­ke ut­ca­it dol­goz­ták fel a szer­zők (Obuchová 2002; Obuchová–Holèík 2006). Mind­két ki­ad­vány­ban meg­ta­lál­juk a te­me­tő tör­té­ne­té­nek rész­le­tes be­mu­ta­tá­sát, va­la­mint a mű­vé­szet­tör­té­ne­ti és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti szem­pont­ból fon­tos­nak ítélt sír­em­lé­kek le­írá­sát is.7

Te­me­tő­ku­ta­tás és do­ku­men­tá­lás a ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban

Új szem­szög­ből kö­ze­lí­tet­te meg a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és te­me­tők do­ku­men­tá­lá­sá­nak kér­dé­sét a 2002-ben meg­je­lent, egy gömöri bá­nyász­te­le­pü­lés, Rudna te­met­ke­zé­si szo­ká­sa­i­nak és te­me­tő­kul­tú­rá­já­nak 20. szá­za­di vál­to­zá­sa­it be­mu­ta­tó, a fen­ti cím­ben jel­zett in­téz­mény ki­ad­vá­nya­ként meg­je­lent kö­tet (L. Ju­hász 2002). Tar­tal­maz­za az em­lí­tett te­le­pü­lés te­me­tő­jé­nek tel­jes nép­raj­zi fel­dol­go­zá­sát, meg­ta­lál­ha­tó ben­ne va­la­men­­nyi sír rész­le­tes le­írá­sa a sír­em­lé­ke­ken sze­rep­lő fel­irat­ok­kal együt­t. El­ké­szült a te­me­tő rész­le­tes tér­ké­pe is, ame­lyen nyo­mon kö­vet­he­tő, hol ta­lál­ha­tó az adott sír­em­lék. Az Et­no­ló­gia Köz­pont ar­chí­vu­má­ban egy sír­ról több fel­vé­tel is meg­ta­lál­ha­tó. Fon­tos szem­pont volt ugyan­is, hogy a sí­rok­ról az év kü­lön­bö­ző év­sza­ka­i­ban is ké­szül­je­nek fel­vé­te­lek, még­pe­dig ab­ból a cél­ból, hogy nyo­mon kö­vet­hes­sük a sír­gon­do­zás vál­to­zá­sa­it is, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ha­lot­tak nap­já­ra, a min­den­szen­tek­re és a ka­rá­csony­ra. Szá­mos más moz­za­nat­ról is ta­lál­ha­tó fény­kép, mint pél­dá­ul a te­me­tés utá­ni vagy az azt kö­ve­tő idő­szak. A szó­ban for­gó kö­tet el­ké­szí­té­se után szü­le­tett meg az öt­let, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ke­re­té­ben 1997-ben meg­ala­pí­tott ko­má­ro­mi szék­he­lyű Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban lét­re­hoz­zunk egy olyan ar­chí­vu­mot, mely­nek cél­ja a Dél-Szlo­vá­ki­á­ban ta­lál­ha­tó ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­nek do­ku­men­tá­ci­ó­ja, va­la­mint a kü­lön­fé­le te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ben ké­szült fény­kép­anyag gyűj­te­mé­nye. Meg kell azon­ban je­gyez­ni, hogy en­nek már vol­tak előz­mé­nyei, több szlo­vá­ki­ai ma­gyar te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ről ké­szült már ko­ráb­ban is rész­le­ges fo­tó­do­ku­men­tá­ció. A Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum lét­re­ho­zá­sa után az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ka­tár­sai ku­ta­tó­út­ja­ik so­rán gyak­ran meg­for­dul­tak egy-­e­gy te­le­pü­lés te­me­tő­jé­ben is, s ki­hasz­nál­va az al­kal­mat, több fény­ké­pet is ké­szí­tet­tek egy-­e­gy te­me­tő kü­lön­fé­le sír­jeltí­pu­sairól. A te­me­tő­ket és te­me­tői sír­je­lek do­ku­men­tá­ci­ós anya­gát tar­tal­ma­zó ar­chí­vum lét­re­ho­zá­sa után már tu­da­to­san fi­gyel­tünk ar­ra, hogy egy te­me­tő sír­em­lé­ke­i­nek le­he­tő­leg va­la­men­­nyi tí­pu­sá­ról ké­szít­sünk fel­vé­telt. Ter­mé­sze­te­sen nem csu­pán a fá­ból fa­ra­gott, il­let­ve a „ré­geb­bi” sír­je­lek­ről, ha­nem va­la­men­­nyi tí­pus­ról, be­le­ért­ve a kö­zel­múlt­ban ál­lí­tot­ta­kat is. Nem esz­té­ti­kai szem­pont­ok, ha­nem a tí­pu­sok sze­rint tör­té­nik te­hát a vá­lo­ga­tás, va­la­mint fon­tos kü­lön­fé­le je­len­sé­ge­k meg­ra­ga­dá­sa is, mint pél­dá­ul a két­nyel­vű fel­irat­ok, fény­kép­hasz­ná­lat, szim­bó­lu­mok, ati­pi­kus sír­je­lek, s még to­vább so­rol­hat­nánk. A do­ku­men­tá­lás­nál és a fény­ké­pe­zés­nél nagy hang­súlyt he­lye­zünk a té­ma nép­raj­zi szem­pon­tú meg­kö­ze­lí­té­sé­re, va­la­mint szin­tén fon­tos szem­pont­nak szá­mít az etno­cen­trikus szem­lé­let­mód ki­küsz­öbö­lé­se is. Egy adott te­le­pü­lé­sen nem csu­pán a ma­gyar sír­em­lé­ke­ket, ha­nem a más – szlo­vák, il­let­ve né­met – nyel­vű­ek­ről is ké­szül­nek le­írá­sok, il­let­ve fel­vé­te­lek. Hang­sú­lyoz­ni sze­ret­nénk, hogy kü­lön­fé­le szem­pont­ok sze­rint (föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dés, kon­fesszionális, et­ni­kai kép tár­sa­dal­mi hely­zet stb.) ki­vá­lo­ga­tott te­le­pü­lé­sek te­me­tő­i­ről tel­jes, az ös­­szes sír­je­let, sírt érin­tő do­ku­men­tá­ció ké­szült és ké­szül.
Egy te­me­tő­ről ké­szült ide­á­lis do­ku­men­tá­ci­ó­nak te­hát a fen­tebb em­lí­tett szem­pont­ok sze­rint kel­le­ne ké­szül­nie. A sí­rok és sír­em­lé­kek fel­ira­ta­it is tar­tal­ma­zó ilyen komp­lex le­írás fo­tó­do­ku­men­tá­ci­ó­val együtt ed­dig a bara­cai, a meny­hei, a kun­tapol­cai, a rud­nai, va­la­mint az ógyal­lai zsi­dó te­me­tő­ről ké­szült. Több te­me­tő va­la­men­­nyi sír­fel­ira­tá­nak le­írá­sa is el­ké­szült fény­kép-do­ku­men­tá­ció nél­kül, mint pl. a krasz­na­horkaváral­jai, a berzétei, a kőrösi, az andódi, a szesz­tai, a bar­kai, a süvetei vagy a kö­böl­kú­ti és az izsai. Má­ra már meg­ha­lad­ta a szá­zat azok­nak a te­me­tők­nek a szá­ma, ame­lyek­ről rész­le­ges fo­tó­do­ku­men­tá­ció ké­szült, még­pe­dig Dél-Szlo­vá­kia kü­lön­bö­ző ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­i­ről, fel­ölel­ve a Csal­ló­köz­től egé­szen a Bod­rog­kö­zig, il­let­ve az Ung-vidékig ter­je­dő ma­gyar­lak­ta ré­gi­ó­kat.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar anyag do­ku­men­tá­lá­sán túl fon­tos­nak tart­juk a más or­szá­gok te­me­tő­i­ben ké­szült fény­kép­anyag és az ez­zel kap­cso­la­tos iro­da­lom gyűj­té­sét is.
Ez utób­bi el­ső­sor­ban azért fon­tos, hogy a té­má­val kap­cso­lat­ban le­he­tő­leg mi­nél gaz­da­gabb ös­­sze­ha­son­lí­tó anyag áll­has­son ren­del­ke­zé­sünk­re. A te­me­tő­do­ku­men­tá­ció e ré­szé­nek gya­ra­pí­tá­sa eset­le­ges, el­ső­sor­ban az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont mun­ka­tár­sa­i­nak ma­gán­uta­zá­sai, nya­ra­lá­sai, il­let­ve né­hány eset­ben a kül­föl­di kon­fe­ren­ci­án va­ló tar­tóz­ko­dás al­kal­má­val ké­szült fel­vé­te­lek­kel bő­vül. En­nek el­le­né­re az évek so­rán arány­lag gaz­dag fény­kép­anyag gyűlt ös­­sze Eu­ró­pa kü­lön­bö­ző or­szá­ga­i­ból, el­ső­sor­ban Né­met­or­szág­ból és Auszt­ri­á­ból s ter­mé­sze­te­sen Ma­gyar­or­szág­ról, de ta­lál­ha­tók fel­vé­te­lek Cseh­or­szág, Olasz­or­szág és Fran­cia­or­szág te­le­pü­lé­se­i­ről, va­la­mint Szlo­vé­nia, Hol­lan­dia, Ír­or­szág, és Bel­gi­um egy-­e­gy te­me­tő­jé­ből is.
A Nem­ze­ti Jel­ké­pek Adat­tá­rá­ban meg­ta­lál­ha­tó a Dél-Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta vi­dé­ke­i­nek te­me­tő­i­ben fel­ál­lí­tott folk­loriz­mus-kop­jafákról ké­szült szin­te tel­jes fény­kép­do­ku­men­tá­ció. Az 1977-ben meg­je­lent folk­loriz­mus-kop­jafák ál­lí­tá­sá­nak szo­ká­sát fel­dol­go­zó kö­tet­ben szá­mos, ezek­ről ké­szült fel­vé­tel mel­lett sze­re­pel a sír­jel­ként funk­ci­o­ná­ló folk­loriz­mus-kop­jafák lis­tá­ja is (L. Ju­hász 2005). Az ed­di­gi ku­ta­tá­sok so­rán el­ké­szült egy, ko­ráb­ban nem ku­ta­tott fon­tos rész­té­má­ról – a te­me­tői fény­kép­hasz­ná­lat­ról – szó­ló ös­­sze­fog­la­lás is. En­nek a kér­dés­nek ed­dig sem a ma­gyar, sem a szlo­vák szak­em­be­rek, de más or­szá­gok ku­ta­tói sem szen­tel­tek fi­gyel­met, a sír­em­lé­kek­kel kap­cso­la­tos írá­sok­ban egy­ál­ta­lán vagy pe­dig csak érin­tő­le­ge­sen fog­lal­koz­tak ez­zel a té­má­val. (L. Ju­hász 2004).
Tu­do­má­som sze­rint a te­me­tők ilyen jel­le­gű rész­le­tes do­ku­men­tá­lá­sá­val más in­téz­mény Szlo­vá­ki­á­ban nem fog­lal­ko­zik, így a ko­má­ro­mi Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban ta­lál­ha­tó Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta te­me­tő­i­nek leg­gaz­da­gabb do­ku­men­tá­ci­ó­ja, adat­bá­zi­sa. Ed­di­gi ered­mé­nye­ink min­den­kép­pen biz­ta­tó­ak, re­mél­jük, hogy ter­ve­ink sze­rint a kö­zel­jö­vő­ben a te­me­tők le­írá­sa mel­lett már mind­egyik­ről tel­jes fo­tó­do­ku­men­tá­ció is ké­szül­het, mi­vel a di­gi­tá­lis fény­ké­pe­zés­nek kö­szön­he­tő­en ez a jel­le­gű do­ku­men­tá­lás szin­te mi­ni­má­lis anya­gi be­fek­te­tést igé­nyel. A ke­let-szlo­vá­ki­ai Nagytárkány te­me­tő­i­nek do­ku­men­tá­lá­sa már ilyen mó­don fo­lyik.

 

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bed­nárik, Ru­dolf 1972. Cin­toríny na Sloven­sku. Bratislava, Vyda­vate¾st­vo Slovenskej adadémie vied. /Klenotnica Slovenskej ¾udovej kultúry, 7./
Borz­iné Bódi Irén 2004. Ré­gi fej­fák, sír­em­lé­kek a gömöri te­me­tők­ben. Rozs­nyó, a szer­ző ma­gán­ki­adá­sa.
Botík, Ján (zost.) 2001. Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družst­vo.
Csáky Kár­oly 1999. „Nem halt meg, csak al­szik”. A ha­lott­kul­tusz, a ha­lál­lal és a te­met­ke­zés­sel kap­cso­la­tos szo­ká­sok, hi­e­del­mek a Kö­zép­ső-Ipoly men­tén. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Czen­the Zol­tán 2005. Fej­fák. Ri­ma­szom­bat, Gömör-Kishonti Mú­ze­um Egye­sü­let /Gömör-Kishonti té­ka, 10.; Gömöri At­lan­tisz 2./
Dan­ter Iza­bel­la 1994. Az em­be­ri élet for­du­ló­i­hoz fű­ző­dő szo­ká­sok és hi­e­del­mek Mo­hi­ban. Ethno­graphi­a, 105. évf. 1. sz. 61–87. p.
Dá­vid Mi­hály 1988. A ha­lál és te­me­tés (Kisújfalu). In Nép­raj­zi Köz­lé­sek IV. Sze­mel­vé­nyek a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga Nép­raj­zi Szak­bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak gyűj­té­sé­ből. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 20–22. p.
Dikácz Nor­bert 2005. A kar­vai öreg te­me­tő sír­em­lé­kei. In A Ma­gyar Kul­tú­ra és Du­na Men­te Mú­ze­u­ma 2005. évi ér­te­sí­tő­je. Ko­má­rom, A Ma­gyar Kul­tú­ra és Du­na Men­te Mú­ze­u­ma, 45–89. p.
Füge­di Márta–Viga Gyu­la 1994. A bodrogszen­te­si sír­kö­vek és dí­szít­mé­nyek. Ethno­graphi­a, 105. évf. 1. sz. 129–144. p.
Héder Ág­nes 2001. Sír­fel­irat­ok a révkomáro­mi re­for­má­tus te­me­tő­ben (a kez­de­tek­től 2000-ig). Nitra, Uni­verzi­ta Konš­tan­tí­na Filoz­i­fa.
Hol­bová, Katarí­na 2001. Doku­men­tá­cia pohreb­ných obyèa­jov a zbierkach Tekovského múzea v Levi­ci­ach. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družstvo, 57–64. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2002. Rudna I. Te­met­ke­zés és a te­me­tő­kul­tú­ra vál­to­zá­sai a 20. szá­zad­ban. Komárom–Somorja, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Ju­hász Ilo­na, L. 2004. Fény­ké­pek a dél-szlo­vá­ki­ai te­me­tők sír­em­lé­ke­in és az út men­ti ha­lál­je­le­ken. In Lisz­ka Jó­zsef (sz­erk.): Acta Eth­no­log­i­ca Danu­biana. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont Év­köny­ve (2003–2004) 5–6. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó, 107–133. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2005. „Fá­ba ró­va, föld­be ütve…” A kop­ja­fák/em­lék­osz­lop­ok mint a szim­bo­li­kus tér­fog­la­lás esz­kö­zei a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­nál. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
J. M.–D. M 2001. Rég­múlt idők em­lé­ke­ze­te. A tej­falusi zsi­dó te­me­tő I-II. Somor­ja és Vi­dé­ke, 11. évf. 2–3. sz. 4–6. p.
Kušanová-Wiecha, Katarí­na 1996. Náhrob­níky na židovskom cin­toríne v Bratislave, ich dekor a sym­bo­l­i­ka. In Acta Judaica Slo­va­ca 3. Bratislava, Mú­ze­um židovskej kultúry, 95–109. p.
Kušanová-Wiecha, Katarí­na 2001. Tex­tová analýza epitafov zo starého židovského cin­torí­na v Bratislave. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družtsvo, 173–183. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1980. „Itt va­gyon az ő em­lé­ke meg­örö­kít­ve” 1–5. Hét, 25. évf. 47–51. sz. 22. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1983a. Fej­fák és láb­fák a gömöri Fel­sővá­ly­on. Hon­is­me­ret, 11. évf. 3. sz. 50–51. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1983b. „Itt va­gyon az ő em­lé­ke meg­örö­kít­ve.” Ba­ran­go­lás szlo­vá­ki­ai ma­gyar fal­vak te­me­tő­i­ben. Élet és Tu­do­mány, 21. sz. 664–665. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1988. Far­na­di sír­je­lek. In Nép­raj­zi Köz­lé­sek IV. Sze­mel­vé­nyek a Cse­ma­dok Köz­pon­ti Bi­zott­sá­ga Nép­raj­zi Szak­bi­zott­sá­ga tag­ja­i­nak gyűj­té­sé­ből. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 44–59. p.
Lisz­ka Jó­zsef 1992. Fa­lu­si te­me­tők a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld ke­le­ti fe­lén. In Fe­je­ze­tek a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld nép­raj­zá­ból. Bu­da­pest, OKTK Ma­gyar­ság­ku­ta­tás Prog­ram, 116–135. p. /Magyarságkutatás könyv­tá­ra, 12./
Lisz­ka Jó­zsef 2000. Te­me­tő­ink szak­rá­lis kis­em­lé­kei (A fa­lu­si és me­ző­vá­ro­si te­me­tők kul­tú­rá­ja a Kis­al­föld szlo­vá­ki­ai ré­szén). In uő.: Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóság­bul. Ta­nul­má­nyok a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld szak­rá­lis kis­em­lé­ke­i­ről. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum, 149–169. p.
Liszka, Jó­zsef 2001. Cin­toríny Maïarov v ded­inách a vidieck­ych mestách Poduna­jskej nížiny. In Botík Ján (zost.): Obyèa­jové tradí­cie pri úmrtí a pochová­vaní na Sloven­sku s oso­bit­ným zrete¾om na etnickú a kon­fe­sionál­nu mno­hotvárnos. Bratislava, Lúè – Vyda­vate¾ské družstvo, 79–90. p.
Lisz­ka Jó­zsef 2002. A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za. Budapest–Dunaszerdahely. Osiris Kiadó–Lilium Aurum Ki­adó.
Mi­há­lyi Mol­nár Lász­ló 1984. Fej­fák a Nagyka­pos kör­nyé­ki te­me­tők­ben. In Új Min­de­nes Gyűj­te­mény 3. Bratislava, Ma­dách, 85–92. p.
Novák Lász­ló 1985. Te­me­tés és sír­je­lö­lés az Ung-vidéken. Mis­kolc, Her­man Ot­tó Mú­ze­um, 104–112. p. /A Mis­kol­ci Her­man Ot­tó Mú­ze­um köz­le­mé­nyei, 23./
Novák Lász­ló 1989. Te­me­tés és sír­je­lö­lés Szi­rén­fal­ván és Csic­ser­ben. In Nép­raj­zi Köz­lé­sek V. Nép­raj­zi Ta­nul­má­nyok az Ung-vidékről. Bratislava, Sloven­ské ped­a­gog­ické nakla­date¾stvo, 77–81. p.
Novák Lász­ló 2000. Te­me­tés és sír­je­lö­lés. In D. Var­ga Lász­ló (sz­erk.): Elő­de­ink éle­te. Csicser és Szi­rén­fal­va nép­raj­za. Csicser–Szirénfalva, [k. n.] 113–116. p.
Novák Lász­ló Fe­renc 2005. Fej­fa mo­no­grá­fia. Nagy­kő­rös, Arany Já­nos Mú­ze­um.
Obu­chová, Viera 2004. Ondrejský cin­torín. Bratislava, Al­bert Marenèin Vyda­vate¾st­vo PT.
Obu­chová, Viera – Holèík, Šte­fan 2006. Cin­torín pri Kozej bráne. Bratislava, Al­bert Marenèin Vyda­vate¾st­vo PT.
Puntigán József–Puntigán Tün­de 2003. A lo­son­ci re­for­má­tus te­me­tő. Komárom–Du­naszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó. /Notitia Historico-Ethnologica, 3./
Thain János–Tichy Kál­mán 1991. Kis­al­föl­di és gömöri né­pi épí­té­szet. Saj­tó alá ren­dez­te és a be­ve­ze­tő ta­nul­mányt ír­ta Lisz­ka Jó­zsef. Bu­da­pest, Nép­raj­zi Mú­ze­um /Series His­tor­i­ca Ethno­graphi­ae, 4./
Végh Lász­ló (ös­­sze­áll.) 2000. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar könyv­gyűj­te­mé­nyé­nek bib­li­og­rá­fi­á­ja (1918–2000). 1–2. köt. Dunasz­er­da­he­ly, Lil­i­um Aurum.
Virt Ist­ván 1987. Ha­lál­lal kap­cso­la­tos szo­ká­sok és hi­e­del­mek Zob­o­ralján. Bu­da­pest, MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­cso­port. /Folklór ar­chí­vum, 17./

Konkoly László: Tartalomfejlesztés és internetes tartalmak. A Fórum Intézet adatbázisai

Be­ve­ze­tő

A in­for­ma­ti­kai fej­lő­dés so­rán az em­ber min­dig is sze­ret­te vol­na meg­kön­­nyí­te­ni a szá­mí­tá­so­kat, bi­zo­nyos ada­tok­kal va­ló mű­ve­le­te­ket, ada­tok, in­for­má­ci­ók egy­sze­rű tá­ro­lá­sát és ke­res­he­tő­sé­gét, így már az el­ső szá­mí­tó­gé­pek is az ada­tok­kal, a szá­mok­kal va­ló ma­ni­pu­lá­ci­ót, a mű­ve­let­vég­zést, az adat­bá­zis­ok ki­ala­kí­tá­sát és az azok­ban va­ló egy­sze­rű ke­re­sést se­gí­tet­ték. A szá­mí­tás­tech­ni­ka fej­lő­dé­sé­vel az 1960-as évek­ben fo­ko­zó­dó igény je­lent­ke­zett az ak­ko­ri­ban már nagy­szá­mú írá­sos mó­don tá­rolt ada­tok di­gi­tá­lis for­má­ban va­ló rög­zí­té­sé­re, a tech­ni­kai esz­kö­zök ki­hasz­ná­lá­sá­val ezen ada­tok kön­­nyebb ke­ze­lé­sé­re és a nyil­vá­nos­ság szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tő­sé­get biz­to­sí­tó meg­ol­dá­sok­ra. A szá­mí­tás­tech­ni­kai ipar egyik hú­zó­ága­za­ta már a fej­lő­dés ko­rai sza­ka­szá­ban is az ál­ta­lá­nos adat­fel­dol­go­zás lett. Az adat­fel­dol­go­zás mind újabb és egy­re na­gyobb tel­je­sít­mé­nyű hard­vert igé­nyelt. A tel­je­sít­mény nö­ve­ke­dé­sé­vel nőt­tek a szoft­ve­rek iránt tá­masz­tott el­vá­rá­sok is. Nö­ve­ke­dett az ada­to­kat ke­ze­lő rend­sze­rek meg­bíz­ha­tó­sá­ga, a prog­ra­mo­zói nyel­vek fej­lő­dé­sé­vel kön­­nyeb­bé vált e rend­sze­rek ke­zel­he­tő­sé­ge, to­váb­bá nagy­mér­té­kű fej­lő­dés ment vég­be az ada­tok biz­ton­sá­gos tá­ro­lá­sa te­rén is. Ha az adat­fel­dol­go­zás szoft­ve­res ol­da­lát néz­zük, szá­mos fej­lő­dé­si fo­kon, ge­ne­rá­ci­ón ke­resz­tül ju­tott el nap­ja­ink fej­lett for­má­já­hoz.

Az adat­mo­del­lek fej­lő­dé­se

Az adat­bá­zis mint fo­ga­lom, már az el­ső szá­mí­tó­gé­pek meg­je­le­né­sé­vel egy idő­ben be­ke­rült a köz­tu­dat­ba. A kez­de­tek­ben ren­de­zet­len, kap­cso­la­tok nél­kü­li ada­tok­kal dol­goz­tak, ké­sőbb a kön­­nyebb ke­zel­he­tő­ség ér­de­ké­ben az ada­to­kat bi­zo­nyos tu­laj­don­sá­gok alap­ján ren­dez­ték, ezek a ren­de­zett for­mák adat­struk­tú­rá­kat ered­mé­nyez­tek. A fej­lő­dés so­rán adat­mo­del­le­ket, adat­sé­má­kat ala­kí­tot­tak ki, me­lyek se­gít­sé­gé­vel job­ban ke­zel­he­tő adat­egy­sé­ge­ket kap­tak, to­váb­bá az adat­struk­tú­rá­kat ke­ze­lő rend­sze­rek is egy­sze­rű­söd­tek. A rend­sze­re­zett, avagy mo­dell­be fog­lalt adat­hal­ma­zo­kat adat­bá­zis­nak (Data Base – DB) ne­vez­ték el. A rend­sze­re­zés, a mo­dell­be fog­la­lás több fej­lő­dé­si fá­zi­son ment ke­resz­tül. A leg­ré­geb­bi hasz­nált adat­bá­zis­tí­pus a hi­e­rar­chi­kus adat­mo­dell. Eb­ben az eset­ben az ada­tok bi­zo­nyos szem­pont­ok alap­ján egy­más fö­lé, il­let­ve alá van­nak ren­del­ve. A kö­vet­ke­ző úgy­szin­tén ré­gen hasz­nált adat­mo­dell a há­lós mo­dell. A há­lós mo­dell ta­lá­ló ne­ve alap­ján, há­ló­ba ren­dez­te az ada­to­kat adott tu­laj­don­sá­gok alap­ján. Ké­sőbb, az 1970-es évek kö­ze­pé­től a re­lá­ci­ós al­geb­ra, mint ma­te­ma­ti­kai alap meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en, ki­ala­kult a re­lá­ci­ós adat­bá­zis (Relational Data Base Man­age­ment Sys­tem – DBMS) mint adat­mo­dell. Ez a mai gya­kor­lat­ban leg­hasz­ná­la­to­sabb, leg­gyak­rab­ban al­kal­ma­zott adat­mo­dell. Ér­de­mes még em­lí­tést ten­ni az 1990-es évek kö­ze­pén ki­ala­kult ob­jek­tum­ori­en­tált adat­mo­dell­ről is (Object Data Base Man­age­ment Sys­tem – ODBMS), ugyan­is szá­mos előn­­nyel ren­del­ke­zik az elő­de­i­hez ké­pest. Ugyan­ak­kor ez az adat­mo­dell még fej­lő­dé­si fá­zis­ban van, szá­mos prob­lé­mát kell még ki­küsz­öböl­ni. Az biz­tos, hogy va­la­mely szab­vá­nyo­sí­tott, ki­for­rott vál­to­za­ta a ké­sőb­bi­ek­ben át­ve­he­ti, át­ve­szi a re­lá­ci­ós adat­mo­dell, a re­lá­ci­ós adat­bá­zis­ok he­lyét.

Re­lá­ci­ós adat­mo­dell

A re­lá­ci­ós adat­mo­dell alap­ja a re­lá­ció, mely bi­zo­nyos szem­pont­ok alap­ján ös­­sze­tar­to­zó ada­tok cso­port­ját je­len­ti. Az ada­tok úgy­ne­ve­zett táb­lá­za­tok­ban van­nak tá­rol­va, me­lyek­ben a cso­por­to­sí­tás adott sza­bá­lyok alap­ján tör­té­nik. A táb­lá­zat­ban ta­lál­ha­tó ele­mek egy­más­sal re­lá­ci­ót al­kot­nak. A táb­lá­zat­ban egy sort re­kord­nak ne­vez­nek, míg a táb­lá­zat egy osz­lo­pa a me­ző, amely egy­azon tí­pu­sú és ren­del­te­té­sű ada­to­kat fog­lal ma­gá­ba.
A re­lá­ci­ós adat­bá­zis­ok­nál az ada­tok ke­ze­lé­se és fel­dol­go­zá­sa re­lá­ci­ós adat­bá­zis-ke­ze­lő rend­sze­rek se­gít­sé­gé­vel tör­té­nik. E rend­sze­rek vagy nyel­vek mind ugyan­azon kö­zös ma­te­ma­ti­kai alap­ra, a re­lá­ci­ós al­geb­rá­ra épül­nek. A re­lá­ci­ós al­geb­ra a re­lá­ci­ón vé­gez­he­tő mű­ve­le­tek ös­­szes­sé­gét de­fi­ni­ál­ja. Az adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­sze­rek leg­na­gyobb elő­nye, hogy a prog­ra­mo­zás­hoz elég is­mer­ni a re­lá­ci­ós al­geb­rá­ra épü­lő adat­bá­zis­ke­ze­lő-nyel­ve­ket, nincs szük­ség a rend­szer hát­tér­fo­lya­ma­ta­i­nak el­sa­já­tí­tá­sá­ra.
A re­lá­ci­ós al­geb­ra lét­re­jöt­tét kö­ve­tő­en szá­mos nyelv ala­kult ki és tűnt el, míg el­ju­tot­tunk az el­ső, szá­munk­ra fon­tos, szab­vá­nyo­sí­tott nyelv­hez az SQL-hez (Structured Query Lan­guage [Struk­tu­rált Le­kér­de­ző Nyelv] – SQL).

Az SQL szü­le­té­se, ver­zi­ói

Az el­ső szab­vá­nyo­sí­tott ver­zió 1986-ban je­lent meg ANSI SQL 86 né­ven (American Nation­al Stan­dard Insti­tute [Ame­ri­kai Nem­ze­ti Szab­vány In­té­zet] – ANSI). Ké­sőbb, 1987-ben az ISO (International Stan­dard Organ­i­za­tion [Nem­zet­kö­zi Szab­vány­ügyi Szer­ve­zet] – ISO) is szab­vá­nyo­sí­tot­ta. A kö­vet­ke­ző szab­vá­nyo­sí­tá­si fo­lya­mat 1989-ben zá­rult le, ezt ne­vez­ték el ANSI SQL 89-nek, amit az ISO is el­fo­ga­dott SQL-89 né­ven, ké­sőbb 1992-ben nyer­te el a mai ál­ta­lá­nos for­má­ját SQL-92, vagy SQL-2 né­ven.
Je­len­tő­sebb vál­to­zá­so­kat az 1999-ben szab­vá­nyo­sí­tott ver­zió ho­zott SQL-99 vagy SQL-3 né­ven, amely­ben szá­mos új fej­lesz­tés és le­he­tő­ség je­lent meg, pl. re­kur­zió, re­gu­lá­ris ki­fe­je­zé­sek, trig­gerek hasz­ná­la­ta és né­hány ob­jek­tum­ori­en­tált tu­laj­don­ság. Nap­ja­ink­ban a szak­ava­tott prog­ra­mo­zók szá­mos kü­lön­bö­ző gyár­tó mű­he­lyé­ből szár­ma­zó adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­szer kö­zül vá­lo­gat­hat­nak. A rend­sze­rek több­sé­ge az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott SQL-92 és SQL-99 szab­ványt ve­szi ala­pul.

Az inter­net

Az adat­mo­del­lek és az adat­bá­zis-ke­ze­lők fej­lő­dé­sé­nek rö­vid be­mu­ta­tá­sa után ki­emel­ten kell fog­lal­koz­nunk az inter­net meg­je­le­né­sé­vel és tér­hó­dí­tá­sá­val. Tes­­szük ezt azért, mert az adat­bá­zis-hasz­ná­lat mai el­ter­je­dé­sé­nek egyik fő ki­vál­tó­ja. Az inter­net egy nem­zet­kö­zi­leg el­ter­jedt, an­gol ere­de­tű szó (ma­gya­rul: há­ló­za­tok há­ló­za­ta). Az egész, em­ber al­kot­ta vi­lá­got kör­be­fo­gó szá­mí­tó­gé­pes há­ló­zat, egy ha­tal­mas adat­bá­zis, amely a rá­kap­cso­ló­dó szá­mí­tó­gé­pek­ből és szá­mí­tó­gép-há­ló­zat­ok­ból egy nagy egy­sé­get al­kot. Egy­faj­ta kib­ertér, amely a va­ló­di lát­ha­tó vi­lág mel­lett egy más­faj­ta al­ter­na­tív te­ret biz­to­sít.
Az inter­ne­tre kap­cso­ló­dó szá­mí­tó­gé­pek, he­lyi há­ló­za­tok és intranetek egy­más kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak alap­já­ul a TCP/IP pro­to­koll­kész­let szol­gál. A TCP/IP (az an­gol Trans­mis­sion Con­trol Protocol/Internet Pro­to­col rö­vi­dí­té­se, ma­gya­rul: át­vi­te­li ve­zér­lő pro­tokol­l/in­ter­net­pro­tokol­l) az inter­neten hasz­nált kap­cso­lat­ori­en­tált kom­mu­ni­ká­ci­ós pro­to­koll, amely ke­ze­li a kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tot és biz­to­sít­ja an­nak hi­ba­men­tes­sé­gét, to­váb­bá biz­to­sít­ja az adat­cso­ma­gok ala­csony szin­tű ve­zér­lé­sét és to­váb­bí­tá­sát.
Az ada­tok to­váb­bí­tá­sá­ra a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés­nek kö­szön­he­tő­en a leg­kü­lön­fé­lébb fi­zi­kai kö­ze­gek nyúj­ta­nak le­he­tő­sé­get. A leg­ré­geb­ben hasz­nált te­le­fon­vo­na­lak és kü­lön­bö­ző há­ló­za­ti ká­be­le­ken kí­vül meg­je­len­tek a mű­hol­das csa­tor­nák, a kü­lön­bö­ző mik­ro­hul­lá­mú és egyéb ká­bel nél­kü­li al­kal­ma­zá­sok. Ezen új tech­no­ló­gi­ák meg­je­le­né­sé­nek kö­szön­he­tő­en, és a nagy táv­köz­lé­si cé­gek pi­ac­ra va­ló be­lé­pé­sé­vel fo­lya­ma­to­san bő­vült a ge­rinc­vo­na­lak há­ló­za­ta és ka­pa­ci­tá­sa, ez­ál­tal meg­je­len­tek az újabb és újabb inter­netes szol­gál­ta­tá­so­kat kí­ná­ló üz­le­ti vál­lal­ko­zá­sok. A leg­el­ter­jed­tebb inter­netes al­kal­ma­zá­sok kö­zül min­den­kép­pen meg kell em­lí­te­ni az elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zést, az adat­ál­lo­má­nyok át­vi­tel­ét, a szö­veg-, a kép- és a hang­in­for­má­ci­ók in­teg­rált to­váb­bí­tá­sát, az inter­netes te­le­fo­ná­lást, az online rá­dió és leg­újab­ban az online tv meg­je­le­né­sét.
Az inter­netet fel­ügye­lő és ös­­sze­fo­gó szer­ve­zet az Inter­net Soci­e­ty (ISOC). A tár­sa­ság nyílt, tag­ja le­het bár­mely szer­ve­zet vagy ma­gán­sze­mély. Cél­ja az inter­net­tel kap­cso­la­tos in­for­má­ció­cse­re ös­­sze­han­go­lá­sa, fej­lesz­té­se. Fel­ada­ta, hogy ál­lást fog­lal­jon alap­ve­tő stra­té­gi­ai kér­dé­sek­ben, fe­le­lős a szab­vá­nyok el­fo­ga­dá­sá­ért, ill. a szab­vá­nyo­sí­tást igény­lő kér­dé­sek meg­ha­tá­ro­zá­sá­ért és az inter­net cím­zé­si rend­sze­ré­nek kar­ban­tar­tá­sá­ért.

A vi­lág­há­ló

Az ere­de­ti­leg ka­to­nai és szak­mai cé­lok­ra ter­ve­zett há­ló­zat gyor­san ál­ta­lá­nos kom­mu­ni­ká­ci­ós, in­for­má­ció­to­váb­bí­tó mé­di­á­vá vált. A há­ló­zat­ra egy­re több in­téz­mény, szer­ve­zet, cég kap­cso­ló­dott, a szol­gál­ta­tást ha­ma­ro­san a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra is fel­kí­nál­ták. Az elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zés, „e-­mail” ki­ala­ku­lá­sát kö­vet­te a hír­cso­por­tok, „news­group” meg­je­le­né­se, majd az egy­re újabb és újabb igé­nye­ket kö­ve­tő­en meg­je­lent a „www” (World Wide Web – vagy rö­vi­den Web), et­től kezd­ve a szá­mí­tó­gép­hez nem ér­tők is kön­­nyen el­sa­já­tít­hat­ták az inter­neten tör­té­nő új­faj­ta fel­fo­gást igény­lő in­for­má­ció­szer­zést.
A vi­lág­há­ló az inter­neten mű­kö­dő, egy­más­sal úgy­ne­ve­zett hiper­linkekkel ös­­sze­kö­tött do­ku­men­tu­mok rend­sze­re. A rend­szer­re web­böngésző prog­ram se­gít­sé­gé­vel le­het rá­kap­cso­lód­ni, ez a prog­ram ké­pes meg­je­le­ní­te­ni az egyes do­ku­men­tu­mo­kat, „we­blapokat”. A fel­hasz­ná­ló a la­po­kon ta­lál­ha­tó hiper­linkek se­gít­sé­gé­vel tud to­váb­bi la­po­kat vagy adat­ál­lo­má­nyo­kat le­kér­ni. Ez ha­tá­roz­za meg a rend­szer há­ló­jel­le­gét, ahol az adat­ál­lo­má­nyok a há­ló cso­mó­pont­jai, a hiper­linkek pe­dig a pon­to­kat ös­­sze­kö­tő szá­lak, ame­lye­ken ke­resz­tül egy vagy több lé­pés­ben bár­mi­lyen do­ku­men­tum el­ér­he­tő.
A vi­lág­há­ló há­rom szab­vány­ra épül:
– A Uni­form Resource Loca­tor (URL) le­ír­ja, mi­lyen egye­di „cím­mel” kell ren­del­kez­nie az egyes ol­da­lak­nak.
– A hiper­tex­tátviteli-pro­tokol (Hyper Text Trans­fer Pro­to­col – HTTP) meg­ad­ja, ho­gyan küld egy­más­nak in­for­má­ci­ót a bön­gé­sző és a ki­szol­gá­ló.
– A hiper­textleíró-nyelv (Hyper Text Markup Lan­guage – HTML) az in­for­má­ció­kó­do­lás el­já­rá­sa, mel­­lyel az ol­dal sok­fé­le esz­kö­zön meg­je­le­nít­he­tő­vé vá­lik.
A gyors el­ter­je­dés­ből és egy­sze­rű ke­zel­he­tő­ség­ből ere­dez­tet­he­tő a ko­ráb­ban, a fel­hasz­ná­ló szem­pont­já­ból in­gye­nes, non­prof­it há­ló­zat elü­zletiesedése is. Az óri­á­si és egy­re nö­vek­vő, töb­bé már nem csak pro­fi szá­mí­tás­tech­ni­ku­sok­ból ál­ló inter­netközösség ha­tal­mas üz­le­ti le­he­tő­sé­ge­ket rejt, sőt, az em­be­rek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tok tel­je­sen új for­má­it te­szi le­he­tő­vé.

Az inter­netes adat­bá­zis­ok

A www az Eu­ró­pai Ré­szecs­ke­fi­zi­kai Ku­ta­tó­in­té­zet, a CERN szü­löt­te. Tim Berners-Lee és Robert Cail­li­au el­gon­do­lá­sai alap­ján olyan rend­szer szü­le­tett, ami az el­múlt tíz év­ben for­ra­dal­ma­sí­tot­ta a kom­mu­ni­ká­ci­ót. 1993. áp­ri­lis 30-án a CERN be­je­len­tet­te, hogy a vi­lág­há­ló min­den­ki szá­má­ra sza­bad és in­gye­nes. Ez­zel a dön­tés­sel út­nak in­dult az év­szá­zad ta­lán egyik leg­na­gyobb ta­lál­má­nya. 1998-ra mint­egy 300 mil­li­ó­ra nőtt a web­doku­men­tumok szá­ma, és a web na­pon­ta to­váb­bi más­fél mil­li­ó­val bő­vült. A gyors el­ter­je­dés­nek és az egy­sze­rű ke­zel­he­tő­ség­nek kö­szön­he­tő­en el­in­dult az ad­dig non­prof­it há­ló­zat kom­mer­cial­izálódása is. Az óri­á­si és egy­re nö­vek­vő inter­nethasználat ha­tal­mas üz­le­ti le­he­tő­sé­ge­ket rej­tett, sőt, az em­be­rek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ós kap­cso­la­tok tel­je­sen új for­má­it tet­te le­he­tő­vé. Nem egész 15 év alatt a fej­lett or­szá­gok­ban az inter­net hasz­ná­la­ta el­ér­te a 80–90% -ot. Az inter­netes ol­da­lak és a há­ló­zat­ba be­kap­cso­ló­dó gé­pek nö­ve­ke­dé­sét má­ra már szin­te kép­te­len­ség nyo­mon kö­vet­ni. Már alig akad olyan ré­sze az em­be­ri lét­nek, ami­ről ne ta­lál­nánk in­for­má­ci­ót az inter­neten. Szin­te le­he­tet­len pár sor­ban ös­­sze­fog­lal­ni az inter­net nyúj­tot­ta szol­gál­ta­tá­sok ös­­szes­sé­gét, még­is ki kell emel­ni a két leg­fon­to­sabb te­rü­le­tet, me­lyek­nek meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van és lesz a to­váb­bi fej­lő­dés­ben. Az egyik a há­ló­zat­ba be­lé­pő sze­rep­lők kü­lön­bö­ző csa­tor­ná­kon tör­té­nő, egy­más kö­zöt­ti in­for­má­ció­cse­ré­jé­nek és kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak biz­to­sí­tá­sa, a má­sik pe­dig az adat- és in­for­má­ció­szol­gál­ta­tás.
Az el­ső cso­port­ba tar­to­zik a már jól is­mert elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zés (e-­mail), a hír­cso­por­tok (news­group), a kü­lön­bö­ző fó­ru­mok, a jó­kí­ván­ság­kül­dő ol­da­lak, a chat, az inter­netes te­le­fon, a vi­de­o­te­le­fon vagy az újab­ban nagy si­ker­nek ör­ven­dő sze­mé­lyes nap­lók (bl­o­gok).
A má­so­dik cso­port­ba tar­to­zó szol­gál­ta­tá­so­kat szin­tén jól is­mer­jük, ezek kö­zé tar­toz­nak az ál­ta­lá­nos in­for­má­ci­ót nyúj­tó hon­la­pok, az inter­netes ter­mék­ka­ta­ló­gu­sok, az online ren­de­lé­sek és vá­sár­lá­sok, az inter­netes új­sá­gok, a ke­re­sők, a kü­lön­bö­ző for­má­tu­mú do­ku­men­tum- és adatál­lománytárak, az online rá­di­ók és a leg­újabb fej­lő­dést fi­gye­lem­be vé­ve az online té­vé­su­gár­zás.
Mind­két te­rü­let alap­kö­ve az in­for­ma­ti­kai fej­lő­dés, ezen be­lül az adat­bá­zis­ok, az azo­kat ke­ze­lő rend­sze­rek és a prog­ra­mo­zá­si nyel­vek mind na­gyobb ré­te­gek szá­má­ra va­ló egy­sze­rűbb hoz­zá­fé­ré­sé­nek le­he­tő­sé­ge.

A www.­fo­ru­minst.sk

Szlo­vá­ki­á­ban csak­úgy, mint Ma­gyar­or­szá­gon az el­ső inter­netes ol­da­lak meg­je­le­né­se az 1993-as év vé­gé­re te­he­tő. Vi­lág­szer­te el­ső­ként az egye­te­mek és a ku­ta­tó­in­té­ze­tek kap­cso­lód­hat­tak rá az inter­ne­tre; majd a kap­cso­ló­dás tech­ni­kai fel­tét­elei lét­re­jöt­té­vel, és az el­ső inter­netes kap­cso­la­tot és web­hostin­got kí­ná­ló szol­gál­ta­tók meg­je­le­né­sé­vel min­den­ki szá­má­ra le­he­tő­vé vált a sza­bad hoz­zá­fé­rés. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet már meg­ala­ku­lá­sa évé­ben be­je­gyez­te és lét­re­hoz­ta inter­netes ol­da­lát, ez­zel Szlo­vá­ki­á­ban a ha­son­ló in­téz­mé­nyek kö­zül szin­te el­ső­ként di­cse­ked­he­tett önál­ló több­nyel­vű in­for­má­ci­ós hon­lap­pal és sa­ját e-mail cí­mek­kel. Az ol­dal tar­tal­maz­ta az in­té­zet te­vé­keny­sé­gé­nek le­írá­sát, a szer­ke­ze­ti fel­épí­té­sét, a meg­je­lent pub­li­ká­ci­ó­it, az ak­tu­a­li­tá­so­kat, to­váb­bá ott­hont adott szá­mos ki­sebb in­téz­mény és szer­ve­zet hon­lap­já­nak is. Ez az el­ső­ség meg­ha­tá­ro­zó volt az in­téz­mény ké­sőb­bi te­vé­keny­sé­gét il­le­tő­en.
Az in­té­zet cél­jai és kül­de­té­se a nem­ze­ti és egyéb ki­sebb­sé­gek ku­ta­tá­sa, az írott és írat­lan kul­tu­rá­lis em­lé­kek meg­őr­zé­se és do­ku­men­tá­lá­sa Szlo­vá­kia nem­ze­ti­sé­gi­leg ve­gye­sen la­kott te­rü­le­te­in. Az egyes ki­sebb­sé­gi szak­mai szer­ve­ze­tek­kel, mú­ze­u­mok­kal, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek­kel együtt­mű­köd­ve pró­bál­ja ös­­sze­sí­te­ni és rend­sze­rez­ni azt az is­me­ret­anya­got, amely ob­jek­tív és hű ké­pét ad­ja a Szlo­vá­ki­á­ban élő ős­ho­nos és be­ván­do­rolt ki­sebb­sé­gek­nek.
Az inter­net és az inter­netes adat­bá­zis­ok nagy­mér­té­kű tér­hó­dí­tá­sát fi­gyel­ve a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ko­rán fel­is­mer­te, hogy az ös­­sze­gyűj­tött ada­to­kat nem elég csak ar­chi­vál­ni és írott for­má­ban köz­zé­ten­ni, nagy hang­súlyt kell fek­tet­ni az in­for­má­ció és is­me­ret­anyag inter­neten va­ló köz­zé­té­te­lé­re is. Ten­nie kell ezt, már csak ab­ból az egy­sze­rű ok­ból ki­fo­lyó­lag is, mi­vel az in­té­zet ál­tal ös­­sze­gyűj­tött is­me­ret­anyag ku­ta­tá­sa és fel­dol­go­zá­sa ál­la­mi és non­prof­it tá­mo­ga­tá­sok jó­vol­tá­ból fo­lyik.

Az FKI adat­bá­zi­sai

A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (FKI) 2000-ben kezd­te el di­gi­tá­lis adat­bá­zi­sa­i­nak lét­re­ho­zá­sát az inter­neten. El­ső lé­pés­ként üzem­be he­lyez­te önál­ló inter­netes szer­ve­rét, majd a meg­fe­le­lő in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök ki­vá­lasz­tá­sát kö­ve­tő­en (Apache-webszerver, Post­gre SQL adat­bá­zis­ke­ze­lő-rend­szer, PHP) el­kezd­te fej­lesz­te­ni önál­ló, most már ak­tív, inter­netes adat­bá­zis­okon ala­pu­ló új hon­lap­ját.
Az adat­bá­zis mag­ját egy te­le­pü­lés­szin­tű adat­bá­zis al­kot­ja, amely­hez egy ös­­sze­tett kap­cso­lat­rend­szer se­gít­sé­gé­vel kö­tőd­nek a te­le­pü­lés­hez csa­tol­ha­tó, ön­ma­gá­ban is adat­bá­zist al­ko­tó hal­ma­zok. Az adat­bá­zis 1918-tól nap­ja­in­kig kö­ve­ti nyo­mon a de­mog­rá­fi­ai, a gaz­da­sá­gi, a szo­ci­á­lis, a nem­ze­ti­sé­gi stb. vál­to­zá­so­kat Szlo­vá­kia köz­sé­ge­i­ben. A kü­lön­bö­ző adat­hal­maz­ok és di­gi­ta­li­zált tar­tal­mak mind­egyi­ke va­la­mi­lyen mó­don köt­he­tő egy te­le­pü­lés­hez vagy na­gyobb köz­igaz­ga­tá­si egy­ség­hez, adott idő­höz vagy in­ter­val­lum­hoz. Az ada­tok ilyen mó­don va­ló tá­ro­lá­sa a ké­sőb­bi­ek­ben le­he­tő­sé­get nyújt majd egy több­di­men­zi­ós mo­dell ki­ala­kí­tá­sá­ra, amely­ben nyo­mon tud­juk kö­vet­ni, ös­­sze­ha­son­lí­ta­ni és ele­mez­ni a kü­lön­bö­ző köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek­re (me­gye, ke­rü­let, já­rás, kör­zet stb.) vo­nat­ko­zó ada­tok vál­to­zá­sát az idő függ­vé­nyé­ben. A szlo­vá­ki­ai köz­sé­gek és vá­ro­sok a 20. szá­zad­ban na­gyon so­kat vál­toz­tak, több­ször vál­to­zott a ne­vük, köz­igaz­ga­tá­si be­osz­tá­suk, ös­­sze­von­ták őket, hoz­zá­csa­tol­ták egy na­gyobb te­le­pü­lés­hez, szét­vál­tak stb. A te­le­pü­lé­sek vál­to­zá­sai a vo­nat­ko­zó tör­vé­nyek alap­ján kó­dol­ha­tók. Ezen fej­lő­dés kö­ve­té­se nagy fel­adat és ha­tal­mas adat­men­­nyi­ség adat­bá­zis­ok­ban va­ló ös­­sze­gyűj­té­sét igény­li, de a várt ered­mény né­hány min­tán már most is jól lát­ha­tó, és az ada­tok be­töl­té­se után a te­le­pü­lé­sek min­den vál­to­zá­sa nyo­mon kö­vet­he­tő lesz. Az adat­bá­zis­ból ki le­het majd szűr­ni pél­dá­ul a nem­ze­ti­sé­gi ará­nyok és a la­kos­ság szám­ará­nyá­nak vál­to­zá­sát olyan eset­ben is, ami­kor a te­le­pü­lés önál­ló köz­igaz­ga­tá­si egy­ség­ként már nem is lé­te­zik, va­la­me­lyik na­gyobb te­le­pü­lés ré­sze vagy hoz­zá­csa­tol­tak egy ki­sebb te­le­pü­lést.
Ez­zel pár­hu­za­mo­san meg­kez­dő­dött az egyes te­le­pü­lé­sek­hez ren­del­he­tő ada­tok fel­dol­go­zá­sa is. Kön­­nyebb a hely­zet az 1990-es évek utá­ni ada­tok fel­dol­go­zá­sa te­rén, mi­vel a Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal és egyéb ál­la­mi in­téz­mé­nyek is át­tér­tek az ada­tok di­gi­tá­lis for­má­ban va­ló tá­ro­lá­sá­ra, ame­lyek sok eset­ben in­gyen hoz­zá­fér­he­tők, akár az adott in­téz­mény hi­va­ta­los hon­lap­ján. A ré­geb­bi ada­tok ese­té­ben nem ma­rad más, mint a je­len­leg is fo­lyó ku­ta­tá­sok szem­pont­já­ból fon­tos ada­tok fo­ko­za­tos di­gi­ta­li­zá­lá­sa.
Eb­ben az adat­bá­zis­ban je­len­leg 10 cso­port ki­ala­kí­tá­sa és adat­fel­dol­go­zá­sa van fo­lya­mat­ban:
1. Ál­ta­lá­nos ada­tok: A te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ál­ta­lá­nos ada­to­kat tar­tal­maz­za (meg­ne­ve­zés, irá­nyí­tó­szám, pos­ta, te­le­pü­lés tí­pu­sa stb.). Eb­ben a rész­ben ta­lál­ha­tó egy hi­vat­ko­zás, amely a Szö­vet­ség a Kö­zös Cé­lo­kért és a Csallóköz–Mátyusföldi Re­gi­o­ná­lis Tár­su­lás kö­zös gon­do­zá­sá­ban lét­re­jött, Ré­gió­fej­lesz­tés for­rá­sai ne­vű, Szlo­vá­kia ma­gyar­lak­ta já­rá­sa­it fel­dol­go­zó adat­bá­zis­ára kap­cso­ló­dik a te­le­pü­lés kód­ján ke­resz­tül.
2. Ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek: A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek a te­le­pü­lé­si szint­től a já­rá­so­kon és ke­rü­le­te­ken ke­resz­tül az or­szá­gos ada­to­kig, to­váb­bá újab­ban a me­gyék­re le­bont­va 1990-től nap­ja­in­kig.
3. De­mog­rá­fi­ai ada­tok: A nép­szám­lá­lá­si ada­tok és az éves sta­tisz­ti­kai je­len­té­sek fel­dol­go­zá­sa 1918-tól nap­ja­in­kig.
4. Ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek: A te­le­pü­lé­sen ta­lál­ha­tó ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek lis­tá­ja, amely tar­tal­maz­za töb­bek kö­zött az in­téz­mény el­ér­he­tő­sé­ge­it.
6. Ci­vil szer­ve­ze­tek, in­téz­mé­nyek: A he­lyi ci­vil szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek lis­tá­ja.
7. Ké­pes­lap­ok: A ké­pes­lap­ar­chí­vum­ból ki­vá­lo­ga­tott, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ké­pes­lap­ok lis­tá­ja.
8. Saj­tó­fi­gye­lő: A te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó saj­tó­hí­rek.
9. Bib­li­og­rá­fia: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv­tá­rá­ban fel­lel­he­tő, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó köny­vek lis­tá­ja.
10. Ese­mény­nap­tár: A ren­dez­vény­nap­tár­ból ki­vá­lasz­tott, a te­le­pü­lés­re vo­nat­ko­zó ese­mé­nyek éves le­bon­tá­sú lis­tá­ja.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet egyik fő te­vé­keny­sé­ge fi­gye­lem­mel kí­sér­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ér­dek­vé­del­mi, kul­tu­rá­lis, ala­pít­vá­nyi és ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét és fej­lő­dé­sét. Ezt tük­rö­zi a már kez­de­tek óta gyűj­tött és rend­sze­re­zett szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa. Je­len­leg több mint 1980 szer­ve­zet sze­re­pel az adat­bá­zis­ban. Az alap­ada­to­kon kí­vül rög­zít­jük a szer­ve­zet te­vé­keny­sé­gi kö­re­it, ve­ze­tő­jé­nek és kap­cso­lat­tar­tó­i­nak el­ér­he­tő­sé­gét, a cél­ki­tű­zé­se­it és a leg­fon­to­sabb meg­va­ló­sí­tott prog­ram­ja­it. Az adat­bá­zis­ban sze­rep­lő szer­ve­ze­te­ket és in­téz­mé­nye­ket alap­ve­tő­en négy nagy cso­port­ra oszt­juk:
– költ­ség­ve­té­si;
– ci­vil (non­prof­it);
– gaz­da­sá­gi;
– egyéb szer­ve­ze­tek.
A szer­ve­ze­tek a mi­nél jobb ke­res­he­tő­ség ér­de­ké­ben több szem­pont alap­ján is osz­tá­lyoz­va van­nak (fenn­tar­tó szer­ve­zet, te­vé­keny­ség, szol­gál­ta­tá­sok, meg­va­ló­sí­tott ren­dez­vé­nyek stb.).
Kü­lön adat­bá­zis­ként sze­re­pel az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa, amely két rész­re oszt­ha­tó. Az egyik rész az ál­la­mi, az ön­kor­mány­za­ti, a ma­gán és az egy­há­zi ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ket tar­tal­maz­za a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szem­pont­já­ból. Eb­ben je­len­leg 109 ma­gyar ok­ta­tá­si in­téz­mény (ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­la) sze­re­pel. A má­sik az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um ál­tal, min­den év­ben tan­év­kez­dés után ki­adott hi­va­ta­los lis­ta. Ezt az adat­bá­zist a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­ge gon­doz­za.
A szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa mel­lett meg kell em­lí­te­nünk a Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont ál­tal ke­zelt pá­lyá­za­ti fi­gye­lőt is, amely se­gít­sé­get nyújt a ha­zai pá­lyá­zók szá­má­ra a kü­lön­bö­ző pá­lyá­za­ti ki­írá­sok kö­zöt­ti el­iga­zo­dás­ban. Tar­tal­maz­za mind­azon szer­ve­ze­te­ket, ame­lyek ado­má­nyo­zás­sal fog­lal­koz­nak, és ame­lyek a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek szá­má­ra is el­ér­he­tők, vagy ilyen jel­le­gű spe­ci­á­lis prog­ra­mok­kal ren­del­kez­nek. Az adat­bá­zis­ban je­len­leg 53 ado­má­nyo­zó szer­ve­zet sze­re­pel. Az eh­­hez tar­to­zó Pá­lyá­za­ti fi­gye­lő, a Szlo­vá­ki­á­ban élő ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő konk­rét pá­lyá­za­ti ki­írá­so­kat kö­ve­ti fi­gye­lem­mel 2005-től kez­dő­dő­en.
2002-ben in­dult a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Esemény­nap­tára, amely ele­in­te bel­ső, az in­té­zet te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló adat­bá­zis­ként mű­kö­dött, majd 2005-től kez­dő­dő­en or­szá­gos ren­dez­vény­nap­tár­ként is mű­kö­dik, amely a www.­ma­g­yar.sk egyik fő ré­szét ké­pe­zi.
Az ed­dig fel­so­rolt in­téz­mé­nyi adat­bá­zis­ok olyan ke­res­he­tő, szin­te na­pi rend­sze­res­ség­gel vál­to­zó, inter­netes adat­tá­rak, ame­lyek gyűj­té­se és tá­ro­lá­sa csak di­gi­tá­lis for­má­ban tör­té­nik. Az ada­tok mó­do­sí­tá­sát hely­től és gép­től füg­get­le­nül, az inter­neten ke­resz­tül egy ad­mi­niszt­rá­ci­ós fe­lü­le­ten se­gít­sé­gé­vel vé­gez­het­jük. A kö­vet­ke­ző cso­port­ba azo­kat az adat­bá­zi­so­kat so­rol­juk, ame­lyek ke­res­he­tő (ak­tív) vagy egy­sze­rű lis­tás (sta­ti­kus) for­má­ban, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és le­vél­árá­ban vagy az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ban meg­ta­lál­ha­tó, kü­lön­bö­ző gyűj­te­mé­nyek­ben és ha­gya­té­kok­ban ta­lál­ha­tó di­gi­ta­li­zált is­me­ret­anya­got tar­tal­maz­zák.
Gyűj­te­mé­nyek:
1. Bib­li­og­rá­fi­ák: Az 1918-tól (Cseh)Szlovákia te­rü­le­tén meg­je­lent ki­sebb­sé­gi, vagy ki­sebb­sé­gi tár­gyú ki­ad­vány­ok gyűj­te­mé­nye. A ke­res­he­tő inter­netes adat­bá­zis tar­tal­maz­za a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca és a Bib­lio­the­ca Intereth­ni­ca törzs­ál­lo­má­nyát.
2. Ké­pes­lap­ar­chí­vum: A ké­pes­lap­ar­chí­vum ha­son­ló­an a fo­tó­ar­chí­vum­hoz, ke­res­he­tő for­má­ban, több­sé­gé­ben a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv- és le­vél­tá­rá­ban is meg­ta­lál­ha­tó ké­pes­la­po­kat tar­tal­maz­za (kb. 2000 ké­pes­lap). Ezen kí­vül meg­pró­bál­juk fi­gye­lem­mel kö­vet­ni és rend­sze­rez­ni az inter­neten elő­for­du­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú ké­pes­la­po­kat is. Ezek­nek a szá­ma meg­ha­lad­ja a 3500-at, je­len­leg még fel­dol­go­zás alatt áll­nak.
3. Fo­tó­ar­chí­vum: A fo­tó­ar­chí­vum fel­töl­té­se fo­lya­ma­to­san zaj­lik, je­len­leg az inter­neten ke­res­he­tő adat­bá­zis­ban mint­egy 8000 le­írást is tar­tal­ma­zó fo­tó ta­lál­ha­tó. Több­sé­gük újabb ko­ri, az FKI te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló di­gi­tá­lis fo­tó. A fo­tó­ar­chí­vum több je­les szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­tó­ri­por­ter és ama­tőr fo­tós gyűj­te­mé­nyét és ha­gya­té­kát is tar­tal­maz­za. A leg­je­len­tő­sebb al­ko­tók Gyö­ke­res Györ­gy, Prik­ler Lász­ló, So­mo­gyi Ti­bor, Dö­mö­tör Ede, Fo­gas Fe­renc, Pran­dl Sán­dor és Gör­föl Je­nő.
4. Fo­lyó­irat­ok és la­pok: A nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi fo­lyó­irat­ok és la­pok fel­mé­ré­sé­ből ös­­sze­ál­lí­tott adat­bá­zis.
5. Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár (MEK): A bu­da­pes­ti Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár meg­bí­zá­sá­ból a somor­jai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mű­köd­te­ti a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár szlo­vá­ki­ai ré­szét, amely elekt­ro­ni­kus for­má­ban gyűj­ti és az inter­neten szol­gál­tat­ja a ma­gyar tu­do­mány, ok­ta­tás és kul­tú­ra írott do­ku­men­tu­ma­it.
6. Pub­li­ká­ci­ók: A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ed­dig meg­je­lent ös­­szes pub­li­ká­ci­ó­ja tel­jes ter­je­de­lem­ben.
7. Egyéb gyűj­te­mé­nyek: CD-ROM, hang­zó anya­gok, videó­doku­men­tumok, ka­ta­ló­gu­sok és mű­sor­fü­ze­tek gyűj­te­mé­nye. Je­len­leg az inter­neten csak a gyűj­te­mé­nye­ket tar­tal­ma­zó lis­ták ta­lál­ha­tók.
Fel­dol­go­zá­sok:
1. Bib­li­og­rá­fi­ák: Kü­lön­bö­ző té­ma­kör­höz kap­cso­ló­dó bib­li­og­rá­fi­ák lis­tá­ja – tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fia, a Csal­ló­köz­ről szó­ló iro­da­lom bib­li­og­rá­fi­á­ja, Gyö­nyör Jó­zsef mun­ká­i­nak bib­li­og­rá­fi­á­ja, Sza­lat­nai Re­zső ha­gya­té­ká­nak vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­á­ja, Vajkai Mik­lós bib­li­og­rá­fi­á­ja és Zal­abai Zsig­mond bib­li­og­rá­fiája.
2. Re­per­tó­ri­u­mok: A ki­sebb­sé­gi fo­lyó­irat­ok, év­köny­vek re­per­tó­ri­u­ma­it tar­tal­ma­zó adat­bá­zis. Az ed­dig fel­dol­go­zott fo­lyó­irat­ok: Kalligram, Ka­ted­ra, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le és a Ma­gyar Fi­gye­lő.
Egyé­ni ha­gya­té­kok:
Do­ku­men­tum for­má­já­ban ös­­sze­ál­lí­tott lis­ták (Győry De­zső ha­gya­té­ka, Ungváry Fe­renc ha­gya­té­ka, Sza­lat­nai Re­zső ha­gya­té­ka).
Le­vél­tár és irat­gyűj­te­mény:
1. Le­vél­tár: A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca 3 nagy irat­gyűj­te­mé­nyé­nek egyi­ké­be nyújt be­te­kin­tést egy ke­res­he­tő adat­bá­zis se­gít­sé­gé­vel. Je­len­leg a Cse­ma­dok 1949–1990 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyé­ből kö­zel 400 jegy­ző­köny­vet is­mer­te­tő té­telt tar­tal­maz.
2. Irat­gyűj­te­mény: Is­mert szlo­vá­ki­ai ma­gyar köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek, az in­téz­mény­nek ado­má­nyo­zott sze­mé­lyes irat­gyűj­te­mé­nyei (Sza­bó Re­zső, Var­ga Sán­dor és Gyö­nyör Jó­zsef ira­tai).
Nép­raj­zi adat­tár:
1. Szak­rá­lis kis­em­lé­kek: A kul­tu­rá­lis ér­té­kek és a kis­kö­zös­sé­gek­ben sze­re­pet ját­szó em­lé­kek szám­ba­vé­te­le köz­sé­gen­ként. Eb­ben az adat­bá­zis­ban már több mint 4000 szak­rá­lis kis­em­lé­ket do­ku­men­tál­tunk. Ide tar­to­zik a te­me­tők fel­mé­ré­se, amely az as­­szi­mi­lá­ci­ós fo­lya­ma­tok pon­tos lát­ké­pe. A nyil­vá­nos­ság szá­má­ra egy­elő­re két te­le­pü­lés min­tá­ja lát­ha­tó.
2. Nem­ze­ti jel­ké­pek és je­les he­lyek: Az el­múlt év­ti­zed­ben, de ko­ráb­ban is ki­ala­kul­tak azok a nem­ze­ti szim­bo­liz­mus tárgy­kö­ré­be tar­to­zó jel­ké­pek és he­lyek, ame­lyek meg­ha­tá­ro­zók a nem­zet­tu­dat meg­őr­zé­se szem­pont­já­ból. Az adat­bá­zis lét­re­ho­zá­sa még fo­lya­mat­ban van.
Az is­mer­te­tett adat­bá­zis­okon ke­resz­tül is jól lát­ha­tó a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet szer­te­ága­zó te­vé­keny­sé­ge, ame­lyet fi­gye­lem­be vé­ve, csak úgy tud lé­pést tar­ta­ni a fej­lő­dés­sel és a ku­ta­tá­si irány­za­tok­kal, ha az in­for­ma­ti­ka és a tech­ni­ka újabb és újabb vív­má­nya­it is al­kal­maz­ni tud­ja mun­ká­já­ban. Ezért fon­tos a do­ku­men­tá­lás so­rán az ös­­sze­gyűj­tött is­me­ret­anyag di­gi­ta­li­zá­lá­sa, ezek adat­bá­zis­ban va­ló tá­ro­lá­sa, a kü­lön­bö­ző di­gi­tá­lis tar­tal­mak cso­por­to­sí­tá­sa és az egyes adat­hal­maz­ok kö­zöt­ti kap­cso­lat­rend­sze­rek ki­ala­kí­tá­sa. Mind­ezen rend­sze­rek azt az egy­sze­rű célt szol­gál­ják, hogy a la­i­kus, szá­mí­tás­tech­ni­ká­hoz nem ér­tő em­be­rek is, hely­től és idő­től füg­get­le­nül, kön­­nyen hoz­zá­fér­je­nek a kí­vánt is­me­ret­anyag­hoz.
A fel­so­rolt, lé­te­ző és fo­lya­ma­to­san fris­sí­tett adat­bá­zis­ok mel­lett a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet ter­vei kö­zött to­vább­ra is ki­emelt he­lyen sze­re­pel az inter­netes adat­bá­zis­ok épí­té­se és a di­gi­tá­lis is­me­ret­anyag bő­ví­té­se. A kö­zel­jö­vő­ben két új di­gi­tá­lis könyv el­ké­szí­té­sé­ben is társ­al­ko­tó­ként vál­lal sze­re­pet: (Cseh)Szlovákiai ma­gya­rok le­xi­ko­na (1918–2006), Szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok tör­té­ne­te (1918–2005). Önál­ló di­gi­tá­lis könyv­ként pe­dig Zal­abai Zsig­mond: Vers­uta­zás – szlo­vá­ki­ai ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú ver­sek gyűj­te­mé­nye cí­mű köny­vét ad­ja ki CD-n és az inter­neten, amely gyűj­te­mény a szer­ző utol­só mun­ká­ja volt.

Az FKI adat­bá­zi­sa­i­nak meg­je­le­né­si he­lyei

1. www.­fo­ru­minst.sk – a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet hi­va­ta­los hon­lap­ja. A por­tál alap­ját egy ad­mi­niszt­rá­ci­ós hát­tér­fe­lü­let al­kot­ja, amely fel­hasz­ná­lói jo­go­sult­ság­tól füg­gő­en tar­tal­maz­za az egyes adat­bá­zi­so­kat ke­ze­lő prog­ram­mo­du­lo­kat.
2. www.­mag­yar.sk – a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok inter­netes por­tál­ja. A por­tál a ma­gyar­or­szá­gi In­for­ma­ti­kai és Hír­köz­lé­si Mi­nisz­té­ri­um, il­let­ve a Pus­kás Ti­va­dar Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val jött lét­re 2005-ben. Lét­re­ho­zói és mű­köd­te­tői szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek, ame­lyek sa­ját hon­lap­ja­ik, inter­netes adat­bá­zi­sa­ik és di­gi­tá­lis tar­tal­ma­ik egye­sí­té­sé­vel fo­lya­ma­to­san ak­tu­á­lis in­for­má­ci­ó­kat szol­gál­tat­nak a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek­ről, az is­ko­lák­ról, a ren­dez­vé­nyek­ről, a tan­anyag­ok­ról, a szlo­vá­ki­ai te­le­pü­lé­sek­ről, il­let­ve olyan di­gi­tá­lis tar­tal­mak­ról (nép­ze­ne, ké­pes­lap­ok, fény­ké­pek, köny­vek, bib­li­og­rá­fi­ák stb.), ame­lye­ket ezek a mű­he­lyek hoz­nak lét­re. A por­tál alap­ját a több éve mű­kö­dő www.­mag­yar.sk ké­pe­zi, az együtt­mű­kö­dést, il­let­ve a kö­zös fej­lesz­té­se­ket a Mécs Lász­ló Tár­su­lás ko­or­di­nál­ja. A por­tál az eMagyar pon­tok inter­netes hát­tér­bá­zi­sát ké­pe­zi.
3. www.­fo­ru­mic.sk – A Fó­rum In­for­má­ci­ós Köz­pont (FIC) hon­lap­ja. A hon­lap alap­ját ugyan­az az ad­mi­niszt­rá­ci­ós fe­lü­let ké­pe­zi, mint a www.­fo­ru­minst.sk ese­té­ben. Az FIC te­vé­keny­sé­gé­ből ki­fo­lyó­lag, amely el­ső­sor­ban a ci­vil kép­zé­sek és a ci­vil szek­tor szá­má­ra nyúj­tott szol­gál­ta­tá­sok biz­to­sí­tá­sa, két nagy adat­bá­zis ke­ze­lő­je, még­pe­dig a Szlo­vá­ki­ai ma­gyar szer­ve­ze­tek és in­téz­mé­nyek adat­bá­zi­sa és a Pá­lyá­za­ti fi­gye­lő.
4. www.n­da.hu – A Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár (NDA) a di­gi­tá­lis kor új ar­chí­vu­ma, mely kul­tu­rá­lis örök­sé­günk di­gi­ta­li­zált ér­té­ke­it (vir­tu­á­lis könyv­tá­rak, mú­ze­u­mok, ar­chí­vu­mok stb. di­gi­tá­lis do­ku­men­tu­ma­it) tö­mö­rí­tő adat­bá­zis. Az NDA-t az In­for­ma­ti­kai és Hír­köz­lé­si Mi­nisz­té­ri­um hoz­ta lét­re 2003-ban an­nak ér­de­ké­ben, hogy a nem­ze­ti di­gi­tá­lis adat­va­gyon­hoz va­ló hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sá­val tá­mo­gas­sa a nem­ze­ti kul­tú­ra di­gi­tá­lis rep­re­zen­tá­ci­ó­ját, az in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sét. Az NDA fel­ada­ta kap­cso­la­tot és szo­ros együtt­mű­kö­dést ki­ala­kí­ta­ni olyan, a kul­tu­rá­lis örök­ség di­gi­ta­li­zá­lá­sá­val fog­lal­ko­zó in­téz­mé­nyek­kel, az ún. adat­gaz­dák­kal, akik sa­ját, inter­neten is el­ér­he­tő di­gi­tá­lis tar­tal­ma­ik­kal kap­cso­lód­nak eh­hez a rend­szer­hez. A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet adat­gaz­da­ként ed­dig há­rom adat­bá­zis­sal kap­cso­ló­dott az NDA-hoz: a fo­tó-, a ké­pes­lap- és a do­ku­men­tum­ar­chí­vum­mal.
5. www.mek.sk – A Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár tu­do­má­nyos, ok­ta­tá­si és kul­tu­rá­lis cé­lok­ra al­kal­mas di­gi­tá­lis do­ku­men­tu­mo­kat gyűjt, ar­chi­vál és szol­gál­tat in­gye­ne­sen az inter­neten. A somor­jai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mű­köd­te­ti a Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár szlo­vá­ki­ai ré­szét.

Hunčk Péter: Interetnikus tréningek pszichodramatikus módszerekkel

Be­ve­ze­tés

A ki­sebb­sé­gi kér­dés Kelet-Közép Eu­ró­pá­ban min­dig ér­zé­keny tár­sa­dal­mi prob­lé­má­nak szá­mí­tott és ez kü­lö­nö­sen ér­vé­nyes azok­ra az or­szá­gok­ra, ahol a ki­sebb­sé­gek arány­szá­ma olyan ma­gas, mint Szlo­vá­ki­á­ban. A több­sé­gi la­kos­ság ál­ta­lá­ban bi­zal­mat­la­nul, sőt sok­szor el­len­sé­ge­sen te­kint a ki­sebb­sé­gek kép­vi­se­lő­i­re.
Az önál­ló Szlo­vák Köz­tár­sa­ság kikáltása (1993. ja­nu­ár 1.) után ko­moly fe­szült­sé­gek ala­kul­tak ki az or­szág­ban, mert a ve­ze­tő po­li­ti­kai pár­tok kép­vi­se­lői a saj­tó­ban ag­res­­szív mó­don kezd­ték tá­mad­ni a ki­sebb­sé­gek tag­ja­it. El­ső­sor­ban a ma­gya­rok el­len folyt az iz­ga­tás. Az­zal vá­dol­ták őket, hogy nem lo­já­li­sak az or­szág­hoz, és ti­tok­ban azon dol­goz­nak, hogy fel­bom­las­­szák a fi­a­tal köz­tár­sa­sá­got, és Szlo­vá­kia dé­li te­rü­le­te­it – ame­lye­ken a ma­gyar nem­ze­ti­ség kép­vi­se­lői él­tek – vis­­sza­csa­tol­ják Ma­gyar­or­szág­hoz.
De a ma­gya­ro­kon kí­vül dü­hös ki­ro­ha­ná­sok ér­ték a cseh, a ro­ma és a zsi­dó ki­sebb­ség tag­ja­it is. Ezek­ben az évek­ben (1993–1998) gyak­ran le­he­tett lát­ni a há­zak fa­lán és a ke­rí­té­se­ken olyan graf­fi­tiket, me­lyek ar­ról szól­tak, hogy a cse­hek men­je­nek vis­­sza Prá­gá­ba, a ci­gá­nyok (ro­mák) In­di­á­ba, a ma­gya­rok Ma­gyar­or­szág­ra és a zsi­dók meg a gáz­kam­rák­ba.
A Vla­di­mír Meèiar ve­zet­te szlo­vák kor­mány tag­jai sem­mit sem tet­tek azért, hogy ezt a hely­ze­tet or­vo­sol­ják, sőt a kor­mány­ko­a­lí­ció párt­jai a szlo­vák par­la­ment­ben is egy­re he­ve­seb­ben tá­mad­ták a ki­sebb­sé­gek kép­vi­se­lő­it, és em­lé­kez­tet­ték a szlo­vák né­pet ar­ra, hogy a ma­gya­rok és cse­hek a tör­té­ne­lem so­rán min­dig a szlo­vá­kok el­len vol­tak és az új hely­zet­ben, va­gyis az önál­ló Szlo­vák Köz­tár­sa­ság­ban is foly­tat­ni fog­ják ak­na­mun­ká­ju­kat a szlo­vá­kok el­len.
A zsi­dók­ról is azt ál­lí­tot­ták, hogy egy tit­kos Tel-Aviv–New York–Bu­da­pest há­ló­za­tot hoz­tak lét­re a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság meg­dön­té­sé­re. A cigányokal kap­cso­lat­ban pe­dig ar­ra mu­tat­tak rá, hogy a ro­mák an­ti­szo­ci­á­lis, al­ko­ho­lis­ta, mun­ka­ke­rü­lő, kri­mi­ná­lis ele­mek, akik­nek sem­mi ke­res­ni­va­ló­juk sincs az or­szág­ban.
Ne fe­led­jük el, hogy épp eb­ben az idő­szak­ban tom­bolt a Szlo­vá­ki­á­tól alig négy­száz ki­lo­mé­ter­re fek­vő Ju­go­szlá­vi­á­ban az egy­re vé­re­seb­bé vá­ló pol­gár­há­bo­rú és az em­be­rek nagy ré­sze at­tól félt, hogy a bal­ká­ni ese­mé­nyek ha­tá­sá­ra Szlo­vá­ki­á­ban is ha­son­ló bru­ta­li­tá­sok­ra ke­rül­het sor.
Mi­vel a kor­mány nem tett egyet­len ko­moly lé­pést sem az interetnikus fe­szült­sé­gek meg­ol­dá­sa ér­de­ké­ben úgy gon­dol­tuk, hogy ne­künk, ér­tel­mi­sé­gi­ek­nek kell meg­ol­dást ke­res­ni a prob­lé­má­ra.

Egy fel­mé­rés ada­tai

1994-ben a Márai Sán­dor Ala­pít­vány­ban el­ha­tá­roz­tuk, hogy egy spe­ci­á­lis tré­ning­prog­ra­mot dol­go­zunk ki a szlo­vák–ma­gyar fe­szült­ség eny­hí­té­se ér­de­ké­ben.
El­ső lé­pés­ként egy fel­mé­rést vé­gez­tünk el, azért, hogy meg­ál­la­pít­suk, me­lyek a szlo­vák–ma­gyar vi­szony leg­prob­le­ma­ti­ku­sabb te­rü­le­tei.
A vizs­gá­la­tot 1650 ál­lam­pol­gá­ron foly­tat­tuk le. Ezek kö­zül 550 ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, 550 pe­dig olyan szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű volt, aki Szlo­vá­kia dé­li vi­dé­kén, va­gyis a ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­ten élt. A har­ma­dik cso­por­tot 550 olyan szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű ál­lam­pol­gár al­kot­ta, aki észak Szlo­vá­ki­á­ban élt, va­gyis olyan te­rü­le­ten, ahol gya­kor­la­ti­lag nem lak­tak ma­gya­rok.
A vizs­gá­lat so­rán szo­ci­o­ló­gi­ai és etnop­szi­choló­gia mód­sze­re­ket al­kal­maz­tunk.
Elő­ször szo­ci­o­ló­gi­ai kér­dő­íves vizs­gál­tot vé­gez­tünk a vizs­gált sze­mé­lyek­kel, mely­ben ar­ra vol­tunk kivánc­si­ak, mi­lyen a nem­ze­ti­sé­gi és az áll­lam­pol­gársá­gi iden­ti­tá­suk, mi­lyen ha­gyo­má­nyok és tradi­ciók men­tén szer­ve­ző­dött az éle­tük, mi­lyen min­ták és mo­del­lek alap­ján vá­laszt­ják ki pél­da­ké­pe­i­ket, me­lyek a pri­o­ri­tá­sa­ik.
Ez­után egy pszi­cho­ló­gi­ai teszt­batéria hasz­ná­la­tá­val foly­tat­tuk a vizs­gá­la­tot. Kí­ván­csi­ak vol­tunk a vizs­gált sze­mé­lyek szte­re­o­tí­pi­á­i­ra, az at­ti­tűd­rend­sze­rük­re, az elő­í­té­le­te­ik­re, az em­pá­ti­á­juk­ra, a szo­li­da­ri­tá­suk­ra, a szo­ci­á­lis tá­vol­ság­tar­tá­suk­ra és az ér­zel­mi hát­te­rük­re.
Vé­gül, az ered­mé­nyek ös­­szeg­zé­se után még 150 mély­in­ter­jút is el­ké­szí­tet­tünk. Te­hát a min­ta 10%-á­val csi­nál­tunk egy hosssz­abb be­szél­ge­tést, mely­nek so­rán azok­ra a ké­nyes kér­dé­sek­re fó­ku­szál­tunk, ame­lyek a kér­dő­íves, il­let­ve a pszi­cho­ló­gi­ai fel­mé­rés so­rán a leg­ér­zé­ke­nyebb te­rü­le­tek­nek mu­tat­koz­tak.
A fel­mé­rés ki­ér­té­ke­lé­se után a kö­vet­ke­ző ered­mé­nye­ket kap­tuk:
1. A nem­ze­ti iden­ti­tás­tu­dat mind a két nem­zet tag­ja­i­nál erő­sen fej­lett volt. A szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­zött az ér­zel­mek és a ha­gyo­má­nyok do­mi­nál­tak, míg a ma­gya­rok­nál az ér­zel­mek mel­lett a tel­je­sít­mény ka­pott sze­re­pet
2. A má­sik nem­zet­tel kap­cso­la­tos ne­ga­tív at­ti­tű­dök és ne­ga­tív szte­re­o­tí­pi­ák mind a két nem­ze­ti­sé­get egy­for­mán jel­le­mez­ték. Min­tánk­ban a ma­gya­rok ne­ga­tí­vabb ké­pet ala­kí­tot­tak ki ma­guk­nak a szlo­vá­kok­ról, mint for­dít­va.
3. Mind a két cso­port­nál ki­mu­tat­ha­tók vol­tak bi­zo­nyos ön­ér­té­ke­lé­si za­va­rok: túl­ér­té­ke­lé­si ten­den­ci­á­kat és ki­sebb­ren­dű­sé­gi komp­le­xu­so­kat is ki­mu­ta­tott a vizs­gá­lat.
4. Mind a két cso­port­ban je­len vol­tak bi­zo­nyos sze­pa­rá­ló­dá­si ten­den­ci­ák. A na­gyobb szo­ci­á­lis tá­vol­ság­tar­tás el­ső­sor­ban a ma­gya­ro­kat jel­le­mez­te.
5. A vizs­gált sze­mé­lyek több mint a fe­le szá­molt be sze­mé­lyes jel­le­gű et­ni­kai fruszt­rá­ci­ó­ról a má­sik cso­port tag­jai ré­szé­ről. Ezen fruszt­rá­ci­ók ská­lá­ja a ba­ná­lis él­mény­től egé­szen az eg­zisz­ten­ci­á­lis fe­nye­ge­tett­sé­gig ter­jedt. Ez el­ső­sor­ban a ma­gya­ro­kat jel­le­mez­te.
6. A fruszt­rá­ció ha­tá­sá­ra a szlo­vák vizs­gált sze­mé­lyek sok­szor ag­res­­szi­ó­val re­a­gál­tak, míg a ma­gya­rok­nál szub­mis­szív ten­den­ci­á­kat mu­tat­tunk ki.
7. Az em­pá­ti­ás kész­ség és a ko­ope­rá­ci­ós ké­pes­ség mind a két cso­port­nál ala­csony volt.
8. Na­gyon sok vizs­gált sze­mély­nél ki­mu­tat­ha­tó volt az ún. de­le­gá­ció je­len­sé­ge. Ez azt je­len­ti, hogy a de­le­gált sze­mé­lyek so­ha­sem egyes szám el­ső sze­mély­ben nyi­lat­koz­tak, ehe­lyett azt hang­sú­lyoz­ták, hogy ők az egész nem­ze­tük ne­vé­ben gon­dol­kod­nak és cse­lek­sze­nek. In­for­má­ci­ó­ik nagy ré­sze má­sod­kéz­ből szár­ma­zott. Vé­le­mé­nyük és cse­le­ke­de­te­ik hát­te­ré­ben gyak­ran áll­tak olyan di­rekt vagy in­di­rekt uta­sí­tá­sok, me­lyek a csa­lád vagy sa­ját nem­ze­tük te­kin­té­lyes tag­ja­i­tól szár­maz­tak, és ezek­kel nem kí­ván­tak vagy nem tud­tak vi­tat­koz­ni.
9. Mind a két cso­port tag­ja­i­nál ki­mu­tat­ha­tók vol­tak interetnikus kom­mu­ni­ká­ci­ós ne­héz­sé­gek, me­lyek nem ling­visz­ti­kai szin­ten mu­tat­koz­tak meg.
10. Az interetnikus talákozá­sok és kap­cso­la­tok frek­ven­ci­á­ja a szlo­vá­kok­nál ala­cso­nyabb volt, mint a ma­gya­rok­nál.
Ál­ta­lá­nos jel­lem­zés­ként még el­mond­hat­juk, hogy vizs­gá­la­tunk so­rán azok­nál a vizs­gált sze­mé­lyek­nél kap­tuk a leg­ros­­szabb ered­mé­nye­ket, aki nem vol­tak köz­vet­len kap­cso­lat­ban a má­sik nem­ze­ti­ség tag­ja­i­val, és csak másod­kézből ka­pott in­for­má­ci­ók alap­ján ala­kí­tot­ták ki vé­le­mé­nyü­ket a má­sik et­ni­kum­ról.

A tré­ning el­mé­le­ti elő­ké­szí­té­se

Az ered­mé­nyek is­me­re­té­ben a kö­vet­ke­ző tré­ning­mo­dellt ala­kí­tot­tuk ki:
– az ön­is­me­ret fej­lesz­té­se, az egyén konf­ron­tá­lá­sa sa­ját ne­ga­tív és po­zi­tív tu­laj­don­sá­ga­i­val;
– a bel­ső fe­szült­sé­gek le­ve­ze­té­sé­nek el­sa­já­tí­tá­sa, az ag­res­­szi­vi­tás konst­ruk­tív le­ve­ze­té­sé­nek el­sa­já­tí­tá­sa;
– az em­pá­ti­ás kész­ség, a to­le­ran­cia ké­pes­sé­gé­nek és az assz­ertiv­itás kész­sé­gé­nek el­sa­já­tí­tá­sa;
– a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gek fej­lesz­té­se, a má­sik et­ni­kum­hoz tar­to­zó em­be­rek kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak de­kó­do­lá­sa;
– az együtt­mű­kö­dés kész­sé­gé­nek fej­lesz­té­se;
– a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek meg­ol­dá­sá­nak el­sa­já­tí­tá­sa.
Az egyes tré­nin­gek idő­tar­ta­mát 100 órá­ban ál­la­pí­tot­tuk meg. A tré­nin­gek bel­ső szer­ke­ze­tét úgy ala­kí­tot­tuk ki, hogy a fent em­lí­tett kész­sé­gek mind­egyi­ké­nek gya­kor­lá­sá­ra ele­gen­dő idő jus­son a mun­ka so­rán.
A tré­ning­prog­ram ös­­sze­ál­lí­tá­sá­nál ab­ból a fel­te­vés­ből in­dul­tunk ki, hogy a sze­mé­lyi­ség­ben a csa­lád, a kör­nye­zet ha­tá­sá­ra ki­ala­kult at­ti­tű­dök bi­zo­nyos cso­port­te­rá­pi­ás fo­lya­ma­tok ha­tá­sá­ra meg­vál­toz­tat­ha­tók, eset­leg mi­nő­sé­gi­leg ja­vít­ha­tók. Az olyan szo­ci­á­lis kész­sé­gek pe­dig, mint a ha­té­kony vi­sel­ke­dés, a kom­mu­ni­ká­ció, az együtt­mű­kö­dés, a kap­cso­lat­te­rem­tés stb. gya­kor­lás­sal el­sa­já­tít­ha­tók.
Ma­nap­ság az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok olyan bo­nyo­lul­tak, hogy nagy ter­het ró­nak az egyén­re, és bi­zo­nyos fel­ké­szült­sé­get, ru­gal­mas­sá­got kö­ve­tel­nek meg tő­le. Ez hat­vá­nyo­zot­tan ér­vé­nyes a kü­lön­bö­ző et­ni­ku­mok­hoz, val­lá­si cso­por­tok­hoz tar­to­zó em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­tok ese­té­ben.
A fel­lé­pő konf­lik­tu­sok mö­gött gyak­ran a hely­te­len be­ál­lí­tó­dást, a kom­mu­ni­ká­ci­ós gá­ta­kat, az in­for­má­ci­ók át­adá­sá­nak és ér­tel­me­zé­sé­nek tor­zu­lá­sa­it fe­dez­het­jük fel.
Ezek meg­elő­zé­se és ki­vé­dé­se gya­kor­lás­sal el­sa­já­tít­ha­tó, és a cso­port­hely­ze­tek­ben lét­re­jött él­mé­nyek ha­tá­sá­ra a me­rev at­ti­tű­dök meg­vál­toz­tat­ha­tók és for­mál­ha­tók.
Ezért a 100 órás idő­tar­ta­mot 5 hét­vé­gé­re osz­tot­tuk szét, és min­den egyes hét­vé­gén 20-20 órát kí­ván­tunk dol­goz­ni.
Az el­ső há­rom hét­vé­gén, va­gyis 60 órás idő­tar­tam­ban ön­is­me­re­ti tré­nin­get ter­vez­tünk, mely­nek so­rán az ön­is­me­re­ti ele­mek do­mi­nál­nak. Eb­ben az idő­szak­ban a he­lyes én­kép ki­ala­kí­tá­sá­val, az ag­res­­szi­vi­tás konst­ruk­tív le­ve­ze­té­sé­vel, az em­pá­ti­ás és az assz­ertív kész­sé­gek ki­ala­kí­tá­sá­val, va­la­mint a to­le­ran­cia­szint nö­ve­lé­sé­vel kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni. Eb­ben a sza­kasz­ban kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni a ko­ope­rá­ció és a csa­pat­épí­tés ki­ala­kí­tá­sá­nak kész­sé­gé­vel is.
A ne­gye­dik hét­vé­gét a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gek fej­lesz­té­sé­nek kí­ván­tuk szen­tel­ni. A ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ció kész­sé­gé­nek fej­lesz­té­se mel­lett ja­ví­ta­ni akar­tuk a non­ver­bális kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­ket is. Kü­lön kí­ván­tunk fog­lal­koz­ni a me­ta­kom­mu­ni­ká­ció je­len­sé­gé­vel, va­la­mint a part­ner kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak de­kó­do­lá­sá­val is.
A zá­ró hét­vé­ge prog­ram­ját úgy kí­ván­tuk ki­ala­kí­ta­ni, hogy ab­ban a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek me­ne­dzse­lé­sé­nek tech­ni­ká­it sa­já­tít­has­sák el a részt­ve­vők.
Az egyes rész­te­rü­le­te­ket ter­mé­sze­te­sen nem kí­ván­tuk ilyen szi­go­rú­an szét­vá­lasz­ta­ni egy­más­tól, mert pél­dá­ul a kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­ni­kák alap­ele­me­it már az el­ső tré­nin­ge­ken át kí­ván­tuk ven­ni a részt­ve­vők­kel, hogy a to­váb­bi­ak­ban a mun­ka gör­dü­lé­ke­nyeb­ben fo­lyjon.
Az ál­ta­lunk ki­dol­go­zott tré­ning sa­ját él­mé­nyű, nem pe­dig di­dak­ti­kus, ok­ta­tó jel­le­gű cso­port­tal szá­molt. A tré­ning tar­tal­mi meg­fo­gal­ma­zá­sa­kor a komp­lex meg­kö­ze­lí­tést tar­tot­tuk fon­tos­nak, és a fent em­lí­tett té­ma­kör­ök­re épí­tet­tük fel a szer­ke­ze­tet.
A tré­ning alap­pil­lér­ét két is­mert pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szer al­kot­ta, még­pe­dig a Moreno ál­tal kife­jleszetett pszi­chodrá­ma és a Rogers ál­tal ki­dol­go­zott sze­mély­köz­pon­tú pszi­cho­te­rá­pia.
A pszi­chodrá­ma (a to­váb­bi­ak­ban: PD) el­ső­sor­ban az em­be­ri spon­ta­ne­i­tás­ra és kre­a­ti­vi­tás­ra épít, és a tör­té­né­sek át­élé­sé­re irá­nyul. Moreno több­ször hang­sú­lyoz­ta, hogy az ún. kul­tu­rá­lis kon­zer­vek he­lyett a PD részt­ve­vői a sa­ját él­mé­nye­i­ket és el­kép­ze­lé­se­i­ket al­kal­maz­hat­ják a já­ték so­rán. Ez a meg­ha­tá­ro­zás szá­munk­ra rend­kí­vül fon­tos volt, hi­szen a vizs­gá­la­tunk so­rán gyak­ran ta­lál­koz­tunk a de­le­gá­ció je­len­sé­gé­vel, az et­ni­kai és kul­tu­rá­lis kon­zer­vek je­len­tő­sé­gé­nek túl­hang­sú­lyo­zá­sá­val.
A PD so­rán a dra­ma­ti­kus ele­me­ket te­hát el­ső­sor­ban az ön­is­me­re­ti mun­ká­ban tud­juk hasz­no­sí­ta­ni. A já­ték so­rán a fe­szült­sé­gek a fel­szín­re jön­nek és te­rá­pi­á­san irá­nyí­tott ke­re­tek­be fog­lal­ha­tók.
Úgy gon­dol­tuk, hogy a PD a leg­jobb se­gít­ség ah­hoz, hogy a kí­ván­csi em­ber el­jus­son sa­ját éle­té­nek, múlt­já­nak mély­sé­ge­i­be, meg­lás­sa az ott la­pu­ló ször­nye­te­get, és utá­na biz­ton­sá­go­san vis­­sza­ta­lál­jon a fény­re.
A PD mód­szer ab­ban kü­lön­bö­zik a töb­bi ön­is­me­re­ti tech­ni­ká­tól, hogy ez egy cso­por­tos tech­ni­ka, mely­nél a részt­ve­vők a pusz­ta ver­bal­izálás he­lyett sa­ját spon­ta­ne­i­tá­su­kat és kre­a­ti­vi­tá­su­kat fel­hasz­nál­va el­játs­­szák, dra­ma­ti­zál­ják az él­mé­nye­i­ket, és a cse­lek­vé­sen ke­resz­tül idéz­nek fel ré­gen el­fe­lej­tett mo­tí­vu­mo­kat.
A PD-ben részt­ve­vő egyé­nek, a ren­de­ző fel­ügye­le­te mel­lett, új­ra el­játsz­hat­ják és át­él­he­tik éle­tük nagy konf­lik­tu­sa­it, él­mé­nye­it és ér­zé­se­it. Az egész já­ték az „olyan mint­ha” tar­to­má­nyá­ban ját­szó­dik le.
Azt a cso­port­ta­got, aki ép­pen ját­szik, pro­tag­o­nistá­nak ne­vez­zük. A pro­tag­o­nista a cso­port töb­bi tag­ja kö­zül part­ne­re­ket, ún. se­géd-éne­ket vá­laszt ki ma­gá­nak, és ezek se­gít­sé­gé­vel új­ra el­játsz­hat­ja konf­lik­tu­sát ré­gen el­hunyt ap­já­val, meg­be­szél­he­ti gond­ja­it volt fe­le­sé­gé­vel/fér­jé­vel vagy el­játsz­hat­ja je­len­le­gi ös­­sze­tű­zé­sét a fő­nö­ké­vel, az élet­tár­sá­val vagy gyer­me­ké­vel.
A pro­gag­o­nista já­ték alap­sza­bá­lya az, hogy a cse­lek­mény me­ne­tét, le­fo­lyá­sát a fő­sze­rep­lő, va­gyis a pro­tag­o­nista ha­tá­roz­za meg. Az őt se­gí­tő se­géd-ének ki­zá­ró­lag a pro­tag­o­nista uta­sí­tá­sai sze­rint cse­lek­sze­nek. Te­hát nem vál­toz­tat­hat­ják meg ked­vük sze­rint a tör­té­nés me­ne­tét, nem kri­ti­zál­hat­ják, iro­ni­zál­hat­ják a pro­tag­o­nistát.
Azt, hogy mit mond­jon vagy te­gyen a se­géd-én a pro­tag­o­nista az ún. sze­rep­cse­re fo­lya­mán mu­tat­ja meg ne­ki (va­gyis el­játs­­sza az adott mon­da­tot, cse­le­ke­de­tet).
A já­ték so­rán sok­szor ha­tal­mas ér­zel­mek tör­nek a fel­szín­re, olyan emó­ci­ók, me­lyek éve­kig, sőt sok­szor év­ti­ze­de­kig ott la­pul­tak a mély­ben, és mint egy nagy súly húz­ták, nyo­mo­rí­tot­ták az egyén ka­rak­te­rét.
Az­zal, hogy a já­ték so­rán az egyén új­ra fel­idé­zi eze­ket a konf­lik­tu­so­kat és ér­zé­se­ket, hir­te­len mint­ha ki­tisz­tul­na a sze­me. Kez­di job­ban lát­ni és ér­te­ni ön­ma­gát. És a já­ték vé­gé­re sok­szor va­ló­di meg­tisz­tu­lá­si él­mé­nyen megy ke­resz­tül.
A PD to­váb­bi nagy elő­nye ab­ban rej­lik, hogy az egyén ál­tal fel­mu­ta­tott, ám va­ló­já­ban sok­szor az egész cso­por­tot fes­zítő és ér­dek­lő tar­ta­lom a já­ték so­rán fel­iz­zik, és a töb­bi cso­portt­tag szá­má­ra is ér­de­kes­sé, in­ten­zív­vé vá­lik és ma­ra­dan­dó em­lék­ként to­vább él ben­nük.
A já­ték vé­gez­té­vel az egyé­ni és cso­por­tos fe­szült­sé­gek ol­dód­nak és ka­na­li­zá­lód­nak (az ún. ven­til­lá­ci­ós vagy meg­be­szé­lé­si fá­zis so­rán), és így az egyén drá­má­já­ba sű­rí­tett prob­le­ma­ti­ka a já­ték vé­gé­re tisz­ta kon­tú­rok­kal raj­zo­ló­dik ki min­den cso­port­tag szá­má­ra.
A cso­port kö­ze­gé­ben az egyén akár akar­ja, akár nem, fo­lya­ma­to­san meg­je­le­ní­ti ön­ma­gát, még ak­kor is, ha hall­gat vagy ha csak pas­­szí­van vesz részt a cso­port mun­ká­já­ban. Ez az ön­rep­re­zen­tá­ció nem más, mint az egyén­nek sa­ját ma­gá­ról adott in­for­má­ci­ó­ja a cso­port szá­má­ra, va­gyis tu­laj­don­kép­pen egy ön­fel­tá­ró fo­lya­mat ré­sze.
Is­mert tény, hogy az ön­fel­tá­rás sok eset­ben kí­nok­kal és fáj­da­lom­mal jár. Nagy elő­nye vi­szont, hogy ez­zel az egyén ren­ge­te­get nyer­het, el­ső­sor­ban ön­is­me­ret­ét gya­ra­pít­hat­ja.
A mun­ka ele­jén ter­mé­sze­te­sen sok részt­ve­vő ér­zi azt, hogy az ön­fel­tá­rás­sal ki­szol­gál­tat­ja ön­ma­gát a cso­port töb­bi tag­já­nak, és ez­ál­tal véd­te­len­né vá­lik. Ám ha­ma­ro­san rá­döb­ben, hogy cso­port­tár­sai na­gyon sok­szor ha­son­ló gon­dok­kal és kí­nok­kal küz­de­nek, mint ő, és így a tré­ning meg­kez­dé­se előtt még el­vi­sel­he­tet­len­nek tű­nő „egyé­ni át­kok­ról és ször­nyű tit­kok­ról” ki­de­rül, hogy ko­ránt­sem egyé­ni át­kok, me­lyek csak­is egyet­len sze­mélyt súj­ta­nak. Hi­szen a töb­bi cso­port­tag „pro­duk­ci­ó­ja” azt bi­zo­nyít­ja hogy ők is ilyen tit­kok­ból és kí­nok­ból al­ko­tott pú­pot vi­sel­nek a há­tu­kon, sok eset­ben hos­­szú év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül.
A cso­port tag­jai az egyes pro­tag­o­nista já­té­kok vé­gén spon­tán vis­­sza­jel­zé­se­ket ad­nak a fő­sze­rep­lő­nek, va­gyis úgy vi­sel­ked­nek a pro­tag­o­nistá­val szem­ben, mint egy élő tü­kör.
A pro­tag­o­nista ezek­ből a vis­­sza­jel­zé­sek­ből so­kat ta­nul­hat. Elő­ször is meg­köny­­nyeb­bül, mert a vis­­sza­jel­zé­sek­ből ki­de­rül, hogy nem­csak ne­ki, ha­nem má­sok­nak is van­nak ha­son­ló bel­ső konf­lik­tu­sai.
A vis­­sza­jel­zé­sek (va­gyis a tü­kör) ha­tá­sá­ra új­ra ele­mez­he­ti sa­ját gon­dol­ko­dá­sát, ér­ték­rend­szer­ét és mo­ti­vá­ci­ós hát­te­rét, és kor­rek­ci­ó­kat tud vég­re­haj­ta­ni sa­ját vi­sel­ke­dé­sé­ben.
A vis­­sza­jel­zé­sek ha­tá­sá­ra a cso­port tag­jai kez­dik job­ban meg­is­mer­ni és meg­ér­te­ni egy­más ér­ze­lem­vi­lá­gát és gon­dol­ko­dá­sát is. Kez­dik meg­ér­te­ni azo­kat a tit­kos moz­ga­tó­ru­gó­kat, rej­tett mo­ti­vá­ci­ó­kat, me­lyek a má­sik cso­port­ta­got moz­gat­ják.
És ez már ko­moly elő­re­ha­la­dást je­lent egy­más el­fo­ga­dá­sa te­rén. Ha vé­gig­gon­do­lunk azon, hogy az ál­ta­lunk ös­­sze­ál­lí­tott cso­por­tok tag­jai kü­lön­bö­ző et­ni­kai és val­lá­si fe­le­ke­zet­hez tar­toz­tak, ak­kor már­is job­ban meg­ért­jük, hogy mi­lyen le­he­tő­sé­gek van­nak el­rejt­ve a morenói pszi­chodrámában.
A drá­ma­já­ték so­rán a cso­port­tag­ok szá­má­ra is evi­dens­sé vá­lik az a meg­ál­la­pí­tás, mely sze­rint ön­ma­gun­kat csak olyan mér­ték­ben is­mer­het­jük meg, ami­lyen mér­ték­ben má­sok ál­tal meg­is­mer­te­tünk.
Ez­zel kap­cso­lat­ban a tré­nin­gek so­rán gyak­ran idéz­tük az egyik leg­is­mer­tebb 20. szá­za­di ma­gyar köl­tő, Jó­zsef At­ti­la sza­va­it: „Hi­á­ba für­de­ted ön­ma­gad­ban, csak más­ban mos­ha­tod meg ar­co­dat.”
A tré­ning­je­ink so­rán fel­hasz­nált má­sik pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szer a Carl Rogers ál­tal ki­fej­lesz­tett sze­mély­köz­pon­tú pszi­cho­te­rá­pia volt. Rogers egyik alap­gon­do­la­ta az volt, hogy a sze­mély csak akor ké­pes har­mo­ni­kus kap­cso­lat­ban él­ni má­sok­kal, ha ön­ma­gá­val is har­mó­ni­á­ban él. Az egy­re in­kább át­po­li­ti­zá­ló­dó tár­sa­dal­ma­ink­ban sok­szor ta­lál­ko­zunk az­zal a né­zet­tel, hogy csak az fo­gad­ha­tó el ba­rát­nak, társ­nak, part­ner­nek, aki az élet alap­ve­tő dol­ga­i­ról ugyan­úgy gon­dol­ko­dik, mint mi. Ne­he­zen fo­gad­juk el azt, ha gyer­me­künk, há­zas­tár­sunk, ba­rá­tunk vagy mun­ka­tár­sunk egy-­e­gy tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ról a mi­énk­től el­té­rő vé­le­ményt ala­kít ki.
Ez az eset vi­szont több­nem­ze­ti­sé­gű és több­val­lá­sú tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok kö­zött na­gyon gyak­ran ve­zet fe­szült­sé­gek­hez és konf­lik­tu­sok­hoz.
Azt fel­té­te­lez­tük, hogy meg­fe­le­lő gya­kor­lás­sal és tré­ning­gel el le­het sa­já­tí­ta­ni azt a ké­pes­sé­get, hogy más­ként gon­dol­ko­dó em­ber­tár­sa­in­kat olya­nok­nak fo­gad­juk el, ami­lye­nek.
A cso­port­mun­ka alap­sza­bá­lya­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor a zárt cso­por­to­kat ré­sze­sí­tet­tük előny­ben, mi­vel az ilyen cso­port na­gyobb biz­ton­sá­got nyújt a részt­ve­vők­nek, és job­ban elő­se­gí­ti a kí­vánt cso­port­di­na­mi­ka ki­ala­ku­lá­sát. Köz­is­mert tény, hogy az ilyen sta­bi­li­zált cso­por­tok meg­tar­tó ere­je na­gyobb, mint a nyí­tott cso­por­to­ké. A tré­nin­gek kez­de­te­kor te­hát a cso­port­tag­ok be­vo­ná­sá­val min­dig meg­ha­tá­roz­tuk a le­het­sé­ges hi­ány­zá­sok szá­mát és óra­ide­jét. (Ezt több­nyi­re 10%-ban szab­tuk meg.)
A részt­ve­vők ki­vá­lasz­tá­sa

A leg­ko­mo­lyabb fej­tö­rést a cél­cso­port ki­vá­lasz­tá­sa je­len­tet­te. Ta­pasz­ta­la­ta­ink sze­rint a politkai elit tag­jai szá­má­ra ter­ve­zett ak­ti­vi­tá­sunk nem je­len­tett ko­mo­lyabb mo­ti­vá­ló erőt. A par­la­ment­ben ülő kép­vi­se­lők sok eset­ben ki­mon­dot­tan ki­hasz­nál­ták a nem­ze­ti el­len­té­te­ket és in­ter­pel­lá­ci­ó­ik­ban, hoz­zá­szó­lá­sa­ik­ban több­ször manip­u­latív mó­don élez­ték az el­len­té­te­ket a szlo­vá­kok és ma­gya­rok kö­zött. A nem­ze­ti­sé­gi kár­tya ki­ját­szá­sa a par­la­men­ti vi­ták­nak egyik el­fo­ga­dott ele­me lett Szlo­vá­ki­á­ban. Eb­ben a játsz­má­ban el­ső­sor­ban a több­sé­gi, szlo­vák nem­zet­hez tar­to­zó kép­vi­se­lők je­les­ked­tek, de né­hány al­ka­lom­mal a ki­sebb­sé­gi, ma­gyar kép­vi­se­lők sem ma­rad­tak adó­sak a vá­las­­szal.
Elem­zé­se­ink alap­ján úgy tűnt, hogy még­is­csak van egy jól kö­rül­ha­tá­rolt cso­port, ame­lyik va­ló­ban ér­de­kelt a nem­ze­ti­sé­gi fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­ben. Ez a cso­port a ma­gya­rok és szlo­vá­kok ál­tal ve­gye­sen la­kott te­rü­le­tek vé­le­mény­for­má­ló cso­port­ja volt. Fel­mé­ré­se­ink­ből ki­de­rült, hogy a ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­te­ken (va­gyis Szlo­vá­kia dé­li vi­dé­kén) la­kó ér­tel­mi­sé­gi­ek, et­ni­kai ho­va­tar­to­zá­suk­tól füg­get­le­nül, jó­val mo­ti­vál­tab­bak az et­ni­kai fe­szült­sé­gek eny­hí­té­sé­ben, mint az or­szág töb­bi ál­lam­pol­gá­ra.
A ve­gyes la­kos­sá­gú te­rü­le­tek pol­gár­mes­te­rei, ta­ní­tói, or­vo­sai, ügy­vé­dei, vál­lakozói szá­má­ra va­ló­ban pri­o­ri­tást je­le­nt az, hogy bé­ké­ben, nyu­godt kö­rül­mé­nyek kö­zött vé­gez­hes­sék mun­ká­ju­kat. Ezek az em­be­rek je­len­tős mér­ték­ben ala­kít­ják sa­ját kör­nye­ze­tük vé­le­mény­al­ko­tá­sát, te­hát nagy ha­tás­sal van­nak ar­ra is, hogy a ve­gyes la­kos­sá­gú fal­vak­ban és vá­ro­sok­ban mi­lyen vé­le­mény és han­gu­lat ala­kul ki a má­sik nem­ze­ti­sé­gű em­be­rek­ről.
Úgy dön­töt­tünk te­hát, hogy elő­ször eze­ket a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­ket szó­lít­juk meg. Ab­ban is egyet­ér­tet­tünk kol­lé­gá­im­mal, hogy a meg­szó­lí­tás leg­ef­fek­tí­vebb for­má­ja a sze­mé­lyes kap­cso­lat meg­te­rem­té­se.
Ami­kor el­ké­szült trén­ing­jeink vég­ső vál­to­za­ta, „nya­kunk­ba vet­tük az or­szá­got” és sor­ra meg­lá­to­gat­tuk a veg­yeslakosságú fal­vak és vá­ro­sok vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­it.
Mi­vel Szlo­vá­kia egy kis te­rü­le­tű és la­kos­sá­gú or­szág két-há­rom hé­ten be­lül na­gyon sok ta­lál­ko­zót bo­nyo­lí­tot­tunk le, és 1996 nya­rán há­rom, egyen­ként 15-15 fős cso­port­tal elkezd­hetük a tré­nin­get.
Min­den egyes cso­port egy tré­ner és egy co-trén­er ve­ze­té­sé­vel mű­kö­dött a fent vá­zolt szer­ke­zet sze­rint. A fog­lal­ko­zá­so­kat hét­vé­ge­ken tar­tot­tuk (pén­tek dél­után­tól va­sár­nap dél­utá­nig). Az egyes fog­lal­ko­zá­sok kö­zött két­he­tes in­ter­val­lu­mo­kat tar­tot­tunk, hogy a részt­ve­vők fel­dol­goz­has­sák a meg­szer­zett ta­pasz­ta­la­to­kat.
Amint már em­lí­tet­tem az egyes hét­vé­gék tar­tal­mi szer­ke­ze­te adott volt, ám azon be­lül a sa­ját él­mény do­mi­nált.
Már Moreno fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy mi­lyen ve­szé­lyes le­het az, ha az egyén sa­ját gon­do­la­tai és el­kép­ze­lé­sei he­lyett bi­zo­nyos kul­tu­rá­lis kon­zer­ve­ket hasz­nál. A kul­tu­rá­lis kon­zerv sze­rint ugyan­is a sa­ját né­pünk min­dig tö­ké­le­tes, min­dig csak jót akar, min­dig tud­ja az egyet­len igaz­sá­got, so­ha sen­kit sem bán­tott. Ugyan­ezen kon­zerv sze­rint vi­szont a töb­bi­ek (má­sok) ki­zá­ró­lag azért van­nak a vi­lá­gon, hogy a mi né­pünk­nek árt­sa­nak.
Mi­vel jól is­mer­tük ezek­nek a kon­zer­vek­nek a lé­te­zé­sét fo­ko­zot­tan ügyel­tünk ar­ra, hogy a részt­ve­vők a já­ték so­rán mi­nél ke­ve­sebb ilyen ele­met vi­gye­nek be a pro­duk­ci­ó­juk­ba.
Olyan tech­ni­ká­kat is al­kal­maz­tunk, ami­kor a részt­ve­vők­nek épp a sa­ját nem­ze­tük egyes kul­tu­rá­lis szte­re­o­tí­pi­á­it kel­lett be­mu­tat­ni­uk a má­sik nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag­ok­nak, ám­de ilyen­kor is ar­ra buz­dí­tot­tuk a já­té­ko­so­kat, hogy sa­ját sze­mé­lyes él­mé­nye­i­ket és mon­da­ni­va­ló­ju­kat is szőjjék be­le a já­ték­ba.
Eb­ből adó­dik, hogy ter­mé­sze­te­sen vol­tak elő­re meg­ter­ve­zett tech­ni­kák is a mun­ka so­rán, mint pél­dá­ul a „csa­lá­di fo­tó”, az „el­kép­zelt beszégetés apám­mal/anyám­mal”, a „ ked­venc fám” stb., de még ezek­nél az elő­re meg­ter­ve­zett tech­ni­kák­nál is a cso­port­tag­ok sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, po­zi­tív vagy ne­ga­tív él­mé­nye­i­ket „hoz­ták be” a cso­port­ba, és a tré­ne­rek ve­ze­té­sé­vel eze­ket pszi­chodra­matikus mó­don pró­bál­tuk meg új­ra el­ját­sza­ni és kö­zö­sen meg­be­szél­ni a shar­ing fá­zis alat­t.
Gyak­ran hasz­nál­tunk reg­res­­szív tech­ni­ká­kat is, me­lyek so­rán „vis­­sza­men­tünk” a cso­port­tag­ok múlt­já­ba, egé­szen a ko­rai gye­rek­ko­rig. Ez­zel a tech­ni­ká­val na­gyon sok ne­ga­tív szte­re­o­tí­pi­á­nak és elő­í­té­let­nek a gyö­ke­re­it si­ke­rült fel­tár­nunk. Az ilyen fel­is­me­ré­sek­nek sok eset­ben iga­zi katark­tikus ha­tá­sa volt a cso­port­tag­ok szá­má­ra.

Gya­kor­la­ti rész

Szlo­vá­ki­á­ban te­hát 1996 nya­rán kezd­tük meg a tré­nin­ge­ket a Márai Sán­dor Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben.
Kez­det­ben a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­rek al­kot­ták a cso­por­tok ge­rin­cét, de a ké­sőb­bi­ek­ben sok fi­a­tal, di­ák és mű­vész is be­kap­cso­ló­dott a mun­ká­ba. A saj­tó nagy se­gít­sé­get nyúj­tott a mun­ka pro­pa­gá­lá­sá­ban, a tré­nin­gek­nek na­gyon jó vissz­hang­ja volt az or­szág ha­tá­ra­in túl is. A jó saj­tó­vissz­hang­nak kö­szön­he­tő­en na­gyon nép­sze­rű lett ez a te­vé­keny­ség, és egy­re tar­kább cso­por­tok ala­kul­tak ki.
A szer­ve­zés­nél ügyel­tünk ar­ra, hogy a szlo­vák és a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű részt­ve­vők le­he­tő­leg egyen­súly­ban le­gye­nek. Ugyan­úgy igye­kez­tünk be­tar­ta­ni a cso­por­ton be­lül a nők és a fér­fi­ak köz­ti egyen­súlyt is (ami ter­mé­sze­te­sen nem min­dig si­ke­rült.)
A fog­lal­ko­zá­so­kat hi­va­ta­lo­san interetnikus tré­nin­gek­nek ne­vez­tük, de ez ter­mé­sze­te­sen nem zár­ta ki az egyéb, sze­mé­lyes te­ma­ti­ká­jú ese­mé­nyek új­ra­fel­ele­ve­ní­té­sét és dra­ma­ti­zá­lá­sát.
A tré­ning kez­de­te­kor ál­ta­lá­ban olyan sa­ját él­mé­nyű gya­kor­la­tok­kal kezd­tünk, me­lyek­nek nem volt etnospeci­fikus jel­le­ge.
A pro­tag­o­nista be­ho­zott a cso­port­ba egy olyan sze­mé­lyes jel­le­gű prob­lé­mát, amit az élet­ben nem tu­dott meg­ol­da­ni (mun­ka­he­lyi gond, csa­lá­di ve­sze­ke­dés, lel­ki­is­me­re­ti vál­ság stb.).
A se­géd-ének be­vo­ná­sá­val (sze­rep­cse­rék­kel) és a ren­de­ző se­gít­sé­gé­vel el­ját­szot­ta a je­le­ne­tet, me­lyet az­tán ala­pos meg­be­szé­lés és a shar­ing kö­ve­tett.
A 100 órás tré­ning so­rán min­den egyes cso­port­tag leg­alább há­rom-négy al­ka­lom­mal ka­pott le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy pro­tag­o­nista le­hes­sen és ön­is­me­re­ti já­ték­ban sa­ját él­mény­anya­gá­val dol­goz­has­son.
Pár al­ka­lom­mal a Bib­li­á­ból vagy a vi­lág­tör­té­ne­lem­ből is­mert ese­mé­nye­ket ját­szot­tuk el úgy, hogy meg­kér­tük a sze­rep­lő­ket, hogy ne csak a tör­té­nel­mi hű­ség­hez ra­gasz­kod­ja­nak, de vi­gyék be a já­ték­ba sa­ját el­kép­ze­lé­se­i­ket és ér­zé­se­i­ket is.
A ké­sőb­bi­ek so­rán a cso­por­ton be­lül ki­ala­kí­tot­tunk egy szlo­vák és egy ma­gyar kis­cso­por­tot. A kis­cso­por­tok fel­ada­ta az volt, hogy a má­sik fél szá­má­ra el­játs­­sza­nak né­hány fon­tos ese­ményt a sa­ját éle­tük­ből. Olyan ese­mé­nye­ket ját­szat­tunk ve­lük, me­lyek­nek már volt bi­zo­nyos etnospeci­fikus jel­le­ge.
Te­hát a ma­gyar kis­cso­port tag­jai el­ját­szot­ták szlo­vák tár­sa­ik­nak, hogy mi­ként zaj­lik le egy ti­pi­kus ma­gyar es­kü­vő, szü­le­tés­nap, te­me­tés stb. Majd a szlo­vá­kok tet­ték meg ugyan­ezt. A já­ték vé­gén a cso­port kö­zö­sen meg­be­szél­te és kom­men­tál­ta a lá­tot­ta­kat.
Jel­lem­ző volt, hogy az ilyen já­té­kok so­rán mi­lyen nagy sze­re­pet kap­tak a kü­lön­bö­ző ri­tu­á­lék. Mi­nél fe­szül­tebb volt a já­ték, an­nál in­kább meg­nőtt ezek­nek a ri­tu­á­lék­nak a vé­de­ke­ző, ve­szély­el­há­rí­tó sze­re­pe.
Ezek a sok­szor szak­rá­lis jel­le­gű ri­tu­á­lék na­gyon gá­tol­ták a já­té­ko­so­kat a sza­bad­sá­guk­ban, még­is, bi­zo­nyos hely­ze­tek­nél a já­té­ko­sok in­kább vá­lasz­tot­ták a ri­tu­á­lé rá­csa­it (ah­ogy ők mond­ták a bel­ső biz­ton­sá­got), mint a ve­szé­lyes sza­bad­sá­got és az ez­zel já­ró fe­le­lős­sé­get.
Ilyen ese­tek­ben meg­vál­to­zott a kom­mu­ni­ká­ci­ó­juk is és egyes szám el­ső sze­mély he­lyett töb­bes szám el­ső sze­mély­ben kezd­tek el be­szél­ni. Pl. „Mi ma­gya­rok ilyen­kor azt szok­tuk csi­nál­ni, hogy…”; „Ná­lunk szlo­vá­kok­nál az a szo­kás, hogy…” stb.
A kom­mu­ni­ká­ció­vál­tás még fel­tű­nőbb volt ak­kor, ha ala­csony ön­ér­té­ke­lé­sű em­be­rek­kel, vagy ala­csony stá­tu­szú ki­sebb­sé­gi­ek­kel dol­goz­tunk a cso­port­ban. A nők elég gyak­ran hasz­nál­ták ezt a kom­mu­ni­ká­ci­ós sé­mát ak­kor, ha sa­ját női sze­re­pük­ben ke­rül­tek meg­old­ha­tat­lan fel­adat elé („Mi nők…”; „Ne­künk nők­nek…” stb.)
A so­kat fruszt­rált ci­gá­nyok is szí­ve­seb­ben hasz­nál­ták a töb­bes szám el­ső sze­mé­lyű kom­mu­ni­ká­ci­ót, mint az „én tí­pu­sú” mon­da­to­kat.
Évek­kel ké­sőbb iz­ra­e­li tré­nin­gem so­rán let­tem fi­gyel­mes ha­son­ló je­len­ség­re, ami­kor a pa­lesz­tin nők kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját jel­le­mez­te e töb­bes szám el­ső sze­mély.
Ezek­nél az em­be­rek­nél (ala­csony stá­tusz, fruszt­rált egyé­ni­ség) to­váb­bi jel­lem­ző volt az, hogy szí­ve­sen és hos­­sza­san ver­bal­izál­tak, de na­gyon ne­he­zen szán­ták rá ma­gu­kat a cse­lek­vés­re (in­kább „el­du­mál­ták” a meg­ol­dást).
A töb­bes szám el­ső sze­mély­ben tör­tént kom­mu­ni­ká­ci­ót egy má­sik cso­port is szí­ve­sen hasz­nál­ta – őket de­le­gált em­be­rek­nek ne­vez­tük el. A de­le­gált em­ber szin­tén a sa­ját kö­zös­sé­ge ne­vé­ben be­szélt, de ná­la az el­hi­va­tott­ság és ki­vá­lasz­tott­ság ér­zé­se do­mi­nált. A de­le­gált em­be­rek sok­szor úgy vi­sel­ked­tek a cso­port­ban, mint Is­ten ki­vá­lasz­tott egye­dei, a pró­fé­ták.
Ed­di­gi mun­kánk so­rán mind et­ni­kai, mind val­lá­si jel­le­gű de­le­gá­ci­ó­val gyak­ran volt ta­pasz­ta­la­tunk a cso­por­tok­ban. A de­le­gált em­be­rek­kel csak hos­­szas, ap­ró­lé­kos mun­ka árán lehett ha­la­dást el­ér­ni. Né­ha meg­rá­zó for­du­lat­nak le­het­tünk szem­ta­núi, ami­kor az ilyen em­be­rek anti­sz­erepet ala­kí­tot­tak és en­nek so­rán tu­da­to­sult ben­nük de­le­gált mi­vol­tuk min­den vis­­szás­sá­ga.
A foly­ta­tás­ban már ér­zé­ke­nyebb té­má­kat is mű­sor­ra tűz­tünk, va­gyis olyan tör­té­nel­mi ese­mé­nye­ket ját­szat­tunk el a ta­gok­kal, me­lyek mind a szlo­vá­kok, mind a ma­gya­rok szá­má­ra rend­kí­vül ér­zé­ke­nyek vol­tak.
Ilyen­kor több va­ri­á­ci­ó­ban is el­ját­szot­tuk az adott ese­ményt, és olyan al­ter­na­tí­vá­kat is al­kal­maz­tunk, hogy egy is­mert szlo­vák tör­té­nel­mi fi­gu­ra sze­re­pét ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag ját­szot­ta el.
A tré­ning vé­ge fe­lé már el­ju­tot­tunk odá­ig, hogy ún. anti­sz­erepeket is el­ját­szat­tunk a részt­ve­vők­kel. Pél­dá­ul a mé­lyen hí­vő, jól kép­zett ka­to­li­kus pap­nak egy mű­ve­let­len, amo­rá­lis pros­titált sze­re­pét kel­lett meg­for­mál­nia; egy fé­lénk, ap­ró ter­me­tű tanítónéninek egy nagy­da­rab, bru­tá­lis hen­tes sze­re­pét kel­lett ala­kí­ta­nia; egy jó­ké­pű, si­ke­res pol­gár­mes­ter­nek egy men­tá­li­san re­tar­dált haj­lék­ta­lan alak­ját kel­lett meg­for­mál­nia.
Ké­sőbb az­zal fo­koz­tuk to­vább a fe­szült­sé­get, hogy az anti­sz­erepeknek is ad­tunk etnospeci­fikus jel­le­get. Egy ma­gyar ki­sebb­sé­gi kép­vi­se­lő­nek pél­dá­ul azt a fel­ada­tot ad­tuk, hogy egy is­mert szlo­vák na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­kus sze­re­pét ala­kít­sa, a nem­ze­ti ér­zel­mű szlo­vák ta­ní­tó­nak pe­dig egy láng­lel­kű ma­gyar köl­tő sze­re­pét kel­lett hi­te­le­sen meg­for­mál­nia a cso­port ál­tal ki­ta­lált tör­té­net­ben.
Va­gyis amíg a pro­tag­o­nista egy má­sik hely­ség­ben ké­szült a sze­re­pé­re, ad­dig a cso­port töb­bi tag­ja kre­ált egy adott tör­té­ne­tet, mely­be a vis­­sza­té­rő pro­tag­o­nistá­nak be­le kel­lett lép­nie és a fel­vá­zolt for­ga­tó­könyv sze­rint ala­kí­ta­nia sze­re­pét.
A tré­ning­nek eb­ben a fá­zi­sá­ban a részt­ve­vők már an­­nyi­ra be­le­él­ték ma­gu­kat a hely­zet­be, hogy sen­ki sem vet­te fél­váll­ról a mun­kát. A já­ték he­vé­ben a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű cso­port­tag el­fe­led­ke­zett ar­ról, hogy ő, ma­gyar lé­té­re szlo­vák sze­re­pet ala­kít, és sok­szor a sa­ját pri­vát vé­le­mé­nyé­vel el­len­té­tes né­ze­te­ket kép­vi­sel.
A shar­ing so­rán a pro­tag­o­nisták sok­szor be­szél­tek ar­ról, hogy úgy be­le­él­ték ma­gu­kat a sze­re­pük­be, hogy en­nek ha­tá­sá­ra sok­szor ere­de­ti vé­le­mé­nyük is szig­ni­fi­kán­san meg­vál­to­zott bi­zo­nyos kér­dé­sek­ről.
Egy fi­a­tal, ener­gi­kus pol­gár­mes­ter a be­mu­tat­ko­zás so­rán hos­­sza­san és lel­ke­sen be­szélt ar­ról, hogy egyik fő fel­ada­tá­nak azt te­kin­ti, hogy a vá­ro­sát meg­tisz­tít­sa a kol­du­ló, zseb­tol­vaj, aszo­ci­á­lis, ko­szos ci­gá­nyok­tól. A tré­ning be­fe­je­ző fá­zi­sá­ban azt az anti­sz­erepet kap­ta, hogy egy sán­ta, nyo­mo­rult, nyolc­van­éves ci­gány kol­dus­as­­szonyt játs­­szon el, akit a já­ték so­rán a cso­port töb­bi tag­ja dur­ván ki­gú­nyolt és meg­alá­zott.
A drá­ma­já­ték olyan hi­te­les­re si­ke­re­dett, hogy a já­ték vé­gén so­kan sír­tak a cso­port­ban, és vé­gül ma­ga a pol­gár­mes­ter is han­gos zo­ko­gás­ba tört ki, és han­go­san át­koz­ta ön­ma­gát ko­ráb­bi né­ze­te­i­ért.
A drá­ma­já­ték­ban az em­lí­tett sze­rep­cse­ré­ken kí­vül sok olyan tech­ni­kai fo­gás van, ame­lyik se­gít a pro­tag­o­nistá­nak ab­ban, hogy job­ban meg­is­mer­je ön­ma­gát. Az ön­fel­tá­rás fo­lya­ma­tát leg­gyak­rab­ban az in­ter­jú, a mo­no­lóg, a ha­son­más, a bel­ső hang, a tük­rö­zés és a dup­lá­zás tech­ni­ká­já­val se­gít­het­jük elő.
E tech­ni­kai fo­gá­sok na­gyob­bik ré­szét a pro­tag­o­nista já­té­kát fi­gye­lő töb­bi cso­port­tag szol­gál­tat­ja, még­pe­dig úgy, hogy fo­lya­ma­to­san együtt él és lé­leg­zik a pro­tag­o­nistá­val, nagy oda­for­du­lás­sal, em­pá­ti­á­val kö­ve­ti an­nak bel­ső tör­té­né­se­it és a ren­de­ző uta­sí­tá­sá­ra be­lép an­nak já­té­ká­ba.
Et­ni­ka­i­lag/val­lá­si­lag ke­vert cso­por­tok­ban ez a fel­adat ne­megy­szer kü­lön­le­ges meg­ter­he­lést ró a pro­tag­o­nistától el­té­rő szár­ma­zá­sú, hi­tű se­géd-ének­re. De a já­ték va­rá­zsa és az egy­más­ra­utalt­ság ér­zé­se rö­vid időn be­lül erős, szo­li­dá­ris kap­cso­la­tot te­remt a pro­tag­o­nista és a segéd-én(ek) kö­zött, és ez a ka­pocs a cso­port vo­nat­ko­zá­sá­ban mint ko­hé­zi­ós erő je­le­nik meg. (Sok­szor va­ló­ban megrendítőek azok a be­szél­ge­té­sek, me­lye­ket az utol­só tré­ning­na­pon tar­tunk meg. Nem­egy részt­ve­vő el­mond­ja ilyen­kor, hogy a cso­port tag­ja­i­val ben­ső­sé­ge­sebb kap­cso­la­ta ala­kult ki, mint leg­kö­ze­leb­bi hoz­zá­tar­to­zó­i­val.)
A be­ve­ze­tő­ben em­lí­tet­tem, hogy a tré­ning so­rán hasz­nál­juk még Carl Rogers kli­enscent­ri­kus pszi­cho­te­rá­pi­á­ját és spe­ci­á­lis kom­mu­ni­ká­ci­ós gya­kor­la­to­kat is. Ezek­ről ter­je­del­mi kor­lá­tok mi­att nem írok bő­veb­ben, csak azt sze­ret­ném ki­emel­ni, hogy a roger­si ak­tív oda­for­du­lás és hall­ga­tás tech­ni­ká­já­nak, va­la­mint az új­ra­fo­gal­ma­zás (re­fraim­ing) és em­pa­ti­kus tü­kör mód­sze­ré­nek a tré­ning utol­só ré­szé­ben kü­lö­nös sze­rep jut.
Ugyan­is a tré­ning utol­só fá­zi­sá­ban a konf­lik­tus­me­nedzs­ment né­hány módszeré­v­el fog­lal­ko­zunk. Te­hát az utol­só hét­vé­gén a részt­ve­vők elő­ször né­hány órás el­mé­le­ti kép­zést kap­nak a leg­mo­der­nebb konf­lik­tus­ke­ze­lő mód­sze­rek­ből, majd ez­után konk­rét pél­dá­kon gya­ko­rol­juk a konf­lik­tu­sos hely­ze­tek ke­ze­lé­sét.
Elő­ször elő­re meg­kom­po­nált je­le­ne­te­ken gya­ko­rol­juk a konf­lik­tu­sok meg­ol­dá­sát, majd ké­sőbb a részt­ve­vők a va­lós élet­ben át­élt konf­lik­tu­sa­i­kat „hoz­zák be a cso­port­ba”.
En­nél a konf­lik­tus­meg­ol­dó mun­ká­nál veszük iga­zán hasz­nát a fent le­írt ön­is­me­re­ti kép­zés­nek. Ugyan­is az ön­is­me­re­ti mun­ka ha­tá­sá­ra a részt­ve­vők nem­csak ön­ma­gu­kat is­me­rik meg, ha­nem meg­nő em­pá­ti­ás kész­sé­gük is a töb­bi­ek­kel szem­ben és egy konf­lik­tus­hely­zet­ben már nem­csak ki­zá­ró­lag jo­gi, po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi vagy gaz­da­sá­gi prob­lé­mát lát­nak, ha­nem meg­lát­ják mö­göt­te az em­bert is.
Rá­döb­ben­nek ar­ra, hogy az asz­tal túl­só ol­da­lán egy hús-vér em­ber ül, aki­nek szin­tén van­nak vá­gyai, cél­jai, ér­zé­sei a vi­lág­ról.
A tré­ning ha­tá­sá­ra job­ban tud­ják de­kó­dol­ni a konf­lik­tus­ban részt­ve­vő sze­mély kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját, ke­vés­bé te­kin­tik őt el­len­ség­nek, igye­kez­nek meg­fej­te­ni mo­ti­vá­ci­ós hát­te­rét, ér­ték­rend­szer­ét és a konf­lik­tu­sos hely­ze­tet nem fel­tét­le­nül ver­seny­hely­zet­ként élik meg, ahol győz­ni­ük kell, ha­nem ke­re­sik a ko­ope­rá­ció le­he­tő­sé­ge­it.
Eb­ben a tö­rek­vé­sük­ben rend­kí­vül nagy se­gít­sé­gük­re van a már em­lí­tett kom­mu­ni­ká­ci­ós tré­ning is, amely­nek so­rán nem­csak a jól ar­ti­ku­lált, pon­to­san ér­tel­mez­he­tő ver­bá­lis köz­lé­sek sza­bá­lya­it sa­já­tít­ják el, ha­nem a test­be­széd fon­tos ele­me­it is, úgy­hogy egy konf­lik­tu­sos hely­zet tár­gya­lá­sa­kor a ver­bá­lis tar­ta­lom mel­lett elem­zik és ér­té­ke­lik a part­ne­rük mi­mi­kai re­ak­ci­ó­it, a szem­kon­tak­tus meg­tar­tá­sát, ill. az „el­né­zé­sek”-et, a hang­szín vál­to­zá­sa­it, a lég­zés amp­li­tú­dó­it, a part­ner gesz­ti­ku­lá­ci­ó­it, uj­ja­i­nak re­me­gé­sét, lá­bá­nak moz­gá­sát, tes­té­nek és po­zí­ci­ó­i­nak vál­to­zá­sa­it is.
A roger­si klien­scen­trikus kép­zés ha­tá­sá­ra meg­ta­nul­nak hu­za­mo­san fi­gyel­ni a part­ner kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ra, ké­pe­sek ar­ra, hogy eb­ből a mon­da­ni­va­ló­ból ki­emel­jék a leg­fon­to­sabb ele­me­ket, és eze­ket a pri­o­ri­tá­so­kat új­ra­fo­gal­maz­va meg­is­mé­tel­jék a part­ne­rük szá­má­ra, úgy, aho­gyan azo­kat ők ér­tel­mez­ték, ez­zel is csök­kent­ve a fél­re­ér­té­sek és „át­hal­lá­sok” ve­szé­lye­it.

Ös­­szeg­zés

Tíz év mun­kás­sá­gá­ra vis­­sza­te­kint­ve el­mond­ha­tó, hogy az ál­ta­lunk ki­fej­lesz­tett, önis­mereti-kom­mu­niká­ciós-kon­flik­tus­megoldási mód­szer et­ni­ka­i­lag és val­lá­si­lag ke­vert cso­por­tok­ban is jól mű­kö­dik.
Szlo­vá­ki­á­ban az el­múlt tíz esz­ten­dő so­rán több mint 1200, szlo­vák és ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, ál­lam­pol­gár vett részt eze­ken a tré­nin­ge­ken.
Aho­gyan már em­lí­tet­tem, a tré­nin­ge­ken el­ső­sor­ban a he­lyi vé­le­mény­for­má­ló em­be­rek vet­tek részt, ezek kö­zül is ki kell emel­ni a pe­da­gó­gu­sok sze­re­pét, akik a részt­ve­vők több­sé­gét al­kot­ták. Az utób­bi évek so­rán egy­re több fi­a­tal, kö­zép­is­ko­lás és egye­te­mi di­ák vesz részt a tré­nin­ge­ken. Lé­nye­ge­sen meg­nőtt a vál­lakozók szá­ma is, akik fel­is­mer­ték, hogy ezen ké­pes­sé­gek hi­á­nyá­ban ne­he­zeb­ben bol­do­gul­nak az egy­re fo­ko­zó­dó konkur­ren­ci­a­har­cban.
1998 után kezd­tünk el in­ten­zí­ven fog­lal­koz­ni a Szlo­vá­ki­á­ban élő ro­mák prob­lé­má­i­val. A ro­ma nem­ze­ti­sé­gű la­kos­ság­nak mint­egy 40% él Szlo­vá­ki­á­ban sze­gregált mó­don, va­gyis re­la­tí­ve sze­pa­rált ro­ma ne­gye­dek­ben, vagy tel­je­sen kü­lön­ál­ló ro­ma te­le­pü­lé­se­ken. Mun­kánk so­rán el­ső­sor­ban ezek­re az em­be­rek­re össz­pon­to­sí­tot­tunk, és két­fé­le tré­ning­prog­ra­mot dol­goz­tunk ki szá­muk­ra.
Az el­ső tí­pu­sú tré­nin­ge­ket azok­ban a vá­ro­sok­ban vagy fal­vak­ban tar­tot­tuk ahol a ro­mák ugyan együtt él­nek a szlo­vá­kok­kal, ill. a ma­gya­rok­kal ám­de éles ha­tár­vo­nal hú­zó­dik meg köz­tük, és a többb­sé­gi nem­zet­tel alig van együtt­mű­kö­dés. Az ilyen he­lye­ken a ro­ma–szlo­vák, ill. a ro­ma–ma­gyar együtt­mű­kö­dés ja­ví­tá­sát szol­gá­ló ko­ope­rá­ci­ós tré­nin­ge­ket tar­tot­tunk, me­lyek szer­ke­ze­te na­gyon ha­son­ló volt a fent vá­zolt tré­ning­mun­ká­hoz. Va­gyis ve­gyes nem­ze­ti­sé­gű cso­por­to­kat hoz­tunk lét­re, me­lyek­be igye­kez­tünk be­von­ni a he­lyi szlo­vák, ma­gyar és ro­ma vé­le­mény­for­má­ló em­be­re­ket. Eze­ken a tré­nin­ge­ken több mint öt­száz ro­ma he­lyi ak­ti­vis­ta vett részt. (Mel­let­tük ter­mé­sze­te­sen ott vol­tak a szlo­vák, ill. ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű he­lyi vé­le­mény­for­má­lók is.)
A má­so­dik tré­ning­cso­por­tot azo­kon a te­le­pü­lé­se­ken lé­te­sí­tet­tük, ahol a ro­mák a szlo­vák, ill. a ma­gyar nyel­vű la­kos­ság­tól tel­je­sen el­kü­lö­nül­ten, get­tó­sze­rű kö­rül­mé­nyek kö­zött él­nek.
Ki­dol­goz­tunk egy tör­vény­ja­vas­la­tot, mely­nek lé­nye­ge a ro­ma as­­szisz­ten­sek ka­te­gó­ri­á­já­nak meg­te­rem­té­se és el­is­mer­te­té­se volt a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság­ban. Úgy gon­dol­tuk, hogy a ro­ma asszis­tensek ké­pez­he­tik majd egy he­lyi ro­ma kö­zép­osz­tály alap­ja­it. Vé­le­mé­nyünk az volt, hogy a ro­mák be­vo­ná­sa és ak­tív rész­vé­te­le nél­kül nem ja­vít­ha­tók ha­té­ko­nyan az ok­ta­tás­ban, az egész­ség­ügy­ben, a szo­ci­á­lis szfé­rá­ban, a bűn­meg­elő­zés­ben, a he­lyi ön­kor­mány­za­ti­ság­ban, a ki­sebb­sé­gi kul­tú­rá­ban mu­tat­ko­zó prob­lé­mák.
Ezek­ben a fal­vak­ban a ro­ma as­­szisz­ten­sek kép­zé­sé­re he­lyez­tük a hang­súlyt. Va­gyis a részt­ve­vők itt is kap­tak alap­kép­zést ön­is­me­ret­ből, kom­mu­ni­ká­ci­ó­ból és kon­f­lik­tus­me­ne­dzse­lés­ből, de ez­után még egy hos­­szabb, 250 órás spe­ci­á­lis kép­zést is kap­tak, mely­nek so­rán is­me­re­te­ket sa­já­tí­tot­tak el a pe­da­gó­gia, az egész­ség­ügy, a rend­fenn­tar­tás, va­la­mint az ön­kor­mány­za­ti, a szo­ci­á­lis és a kul­tu­rá­lis mun­ka alap­ja­i­ból.
Ezek a tré­nin­gek több mint hét hó­na­pon ke­resz­tül foly­tak és vizs­gá­val vég­ződ­tek. Az ál­ta­lunk szer­ve­zett as­­szisz­ten­si kép­zé­sen több mint 50 ro­ma szak­em­bert ké­pez­tünk ki.
A tré­ning­je­ink so­rán szer­zett tap­sz­ta­la­tokat és a részt­ve­vők vis­­sza­jel­zé­se­it rész­le­te­seb­ben tag­lal­juk a Bor­dás Sándor–Hunèík Pé­ter: FER. Fe­szült­ség­elő­re­jel­ző-rend­szer (Dunaszerdahely, Nap Ki­adó, 1999), ill. a Bor­dás Sán­dor–Hunèík Péter– Mikulás Domonkos–Strédl Te­ré­zia: Együtt­lét. Egy interetnikus tré­ning ta­pasz­ta­la­tai (Bu­da­pest, Ba­las­si Kiadó–Magyar Pax Romana, 2004) cí­mű köny­ve­ink­ben.

Kül­föl­di ta­pasz­ta­la­ta­ink

2000 óta Ma­gyar­or­szá­gon is fog­lal­ko­zunk ro­ma fi­a­ta­lok kép­zé­sé­vel. A Pécs vá­ro­sá­ban mű­kö­dő, ro­ma fi­a­ta­lok szá­má­ra lé­te­sí­tett Gan­dhi Gim­ná­zi­um, a kecs­ke­mé­ti pi­a­ris­ta gim­ná­zi­um és a sze­ge­di karoli­na gim­ná­zi­um 17 éves di­ák­jai vesz­nek részt tré­ning­je­in­ken im­már 5 esz­ten­de­je. Ez­alatt az idő alatt több mint 120 érett­sé­gi előtt ál­ló fi­a­tal lá­to­gat­ta meg cso­port­ja­in­kat, ahol a fent vá­zol 100 órás tré­ning­prog­ram alap­ján fog­lal­koz­tunk ve­lük.
Cseh és len­gyel kol­lé­gák szá­má­ra ún. train­ing of the train­ers cso­por­to­kat ala­kí­tot­tunk, va­gyis meg­pró­bál­tuk át­ad­ni ta­pasz­ta­la­ta­in­kat a cseh és len­gyel kol­lé­gák­nak, hogy ezek alap­ján sa­ját ha­zá­juk­ban tart­has­sa­nak ha­son­ló tré­nin­ge­ket.
Ro­má­ni­á­ból szár­ma­zó kol­lé­gá­ink ha­son­ló kép­zé­sen vet­tek részt, majd mi utaz­tunk le Ko­lozs­vár­ra, ahol szak­mai be­mu­ta­tót tar­tot­tunk egy több­nem­ze­ti­sé­gű cso­port­nak a mun­kánk­ból. A ko­lozs­vá­ri cso­port­ban a ro­má­no­kon és ma­gya­ro­kon kí­vül vol­tak ör­mény, gö­rög, né­met és zsi­dó részt­ve­vők is.
In­for­má­ci­ó­ink sze­rint el­ső­sor­ban a ro­má­ni­ai kol­lé­gák azok, akik tré­nin­günk sok ele­mét be­épí­tet­ték ha­zai mun­ká­juk­ba.
Fehéro­ros­zország­ban 2003 óta dol­go­zunk, és min­den év­ben min­imun egy cso­port­tal fog­lal­ko­zunk, va­gyis ed­di­gi fe­hér­orosz részt­ve­vő­ink szá­ma meg­ha­lad­ja az öt­ve­net. Eze­ket a tré­nin­ge­ket a fe­hér­orosz fő­vá­ros­ban, Minszk­ben és a szlo­vák fő­vá­ros­ban, Po­zsony­ban tart­juk. Er­re a szer­ke­ze­ti vál­tás­ra azért volt szük­ség, mert a fe­hér­orosz szer­ve­zők kü­lön hang­súlyt fek­tet­tek a kom­mu­ni­ká­ci­ós kép­zés­re, ezen be­lül az elekt­ro­ni­kus mé­di­á­ban va­ló sze­rep­lés­re, és ezt csak Po­zsony­ban tud­tuk meg­va­ló­sí­ta­ni, mi­vel Minszk­ben nem kap­tunk le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy té­vé­stú­di­ók­ban gya­ko­rol­has­sunk.
Üz­be­gisz­tán­ban 2003-ban vé­gez­tünk ha­son­ló tré­nin­get he­lyi vé­le­mény­for­má­lók szá­má­ra. A tas­ken­ti cso­port et­ni­ka­i­lag és val­lá­si­lag is ke­vert volt. Üz­bég és orosz részt­ve­vő­kön kí­vül jöt­tek kir­giz, ta­dzsik és af­gán ak­ti­vis­ták is. Val­lá­si­lag az isz­lám hí­vők do­mi­nál­tak, de a cso­port­ban vol­tak pra­vosz­lá­vok és ate­is­ták is. Tas­kent­ben ös­­sze­sen 30 részt­ve­vő­vel dol­goz­tunk két egy­mást kö­ve­tő tur­nus­ban. A mun­ká­nak na­gyon jó vissz­hang­ja volt az or­szág­ban, na­gyon sok ön­kén­tes je­lent­ke­zett, hogy sze­ret­ne részt ven­ni a to­váb­bi fog­lal­ko­zá­so­kon, de az üz­bég kor­mány­zat úgy ítél­te meg, hogy je­len­leg nincs szük­ség az or­szág­ban ilyen tí­pu­sú ak­ti­vi­tá­sok­ra.
2005-ben Iz­ra­el­ből kap­tunk meg­hí­vást, ahol a he­lyi Shatil Ala­pít­vány szer­ve­zett tré­nin­get zsi­dó és pa­lesz­tin részt­ve­vők szá­má­ra.
Az iz­ra­e­li tré­ning kü­lö­nös meg­ter­he­lést rótt mind a tré­ne­rek­re, mind a részt­ve­vők­re. Ugyan­is ab­ban az idő­szak­ban ke­rült le­bo­nyo­lí­tás­ra, ami­kor az or­szág ve­ze­tői el­ha­tá­roz­ták a ki­vo­nu­lást a meg­szállt gá­zai öve­zet­ből. Az iz­ra­e­li tár­sa­da­lom nagy ér­ze­lem­ki­tö­ré­sek­kel re­a­gált er­re a dön­tés­re és en­nek je­le­i­vel meg­ér­ke­zé­sünk el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve szem­be­sül­tünk. Az au­tó­kon na­rancs­szí­nű és kék-fe­hér-kék zász­lók len­ge­dez­tek, ök­lü­ket rá­zó tün­te­tők tor­la­szol­ták el a fon­tos út­ke­resz­te­ző­dé­se­ket és a for­gal­mas au­tó­pá­lyá­kat, égő gu­mi­ab­roncs­ok és ki­égett au­tók je­lez­ték, hogy a zsi­dó kö­zös­ség so­ra­i­ban ha­tal­mas in­du­la­tok fe­szül­nek.
Meg­le­pő volt szá­munk­ra, hogy a pa­lesz­tin ol­da­lon meg­le­he­tős ér­dek­te­len­sé­get, sőt he­lyen­ként apá­ti­át ta­pasz­tal­tunk az ép­pen ké­szü­lő fo­lya­mat­tal kap­cso­lat­ban. Pa­lesz­tin ér­tel­mi­sé­gi­ek vé­le­mé­nye sze­rint a ki­vo­nu­lás „zsi­dó bel­ügy” és ők nem kí­ván­nak ak­tí­van részt ven­ni eb­ben a fo­lya­mat­ban.
A he­lyi Shatil Ala­pít­vány két cso­por­tot szer­ve­zett meg szá­munk­ra. A szer­ve­zők tu­laj­don­kép­pen be­mu­ta­tó tré­nin­get kér­tek tő­lünk, mely­nek idő­tar­ta­mát 20-20 órá­ban ha­tá­roz­ták meg. Ez az idő­ha­tár meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult hely­zet­be ho­zott ben­nün­ket, de igye­kez­tünk úgy ös­­sze­sű­rí­te­ni a tré­ning szer­ke­ze­tét, hogy a részt­ve­vők íze­lí­tőt kap­has­sa­nak az interetnikus tré­nin­gek han­gu­la­tá­ból.
Etnikalag mind­két cso­port ve­gyes volt. Az el­ső tré­ning so­rán ki­zá­ró­lag női ak­ti­vis­ták­kal dol­goz­tunk, a má­so­dik cso­port­ban nők és fér­fi­ak vet­tek részt.
Mind­két cso­port­ban ma­gas volt az ún. de­le­gált em­be­rek szá­ma, akik vagy a zsi­dó, vagy a pa­lesz­tin kö­zös­ség ne­vé­ben be­szél­ve pró­bál­tak ér­vel­ni iga­zuk mel­lett. A PD já­té­kok ha­tá­sá­ra a részt­ve­vők több al­ka­lom­mal szem­be­sül­tek ön­ma­guk­kal és ilyen­kor ka­tar­ti­kus je­le­ne­te­ket is meg­él­tünk.
Ér­de­kes volt, hogy mind­két cso­port­ban találoz­tunk egy jel­leg­ze­tes el­há­rí­tó me­cha­niz­mus­sal, mely­nek lé­nye­ge az volt, hogy a cso­port tag­jai az or­szág­ban vég­be­me­nő bru­tá­lis erő­szak je­len­sé­ge­i­ért „fel­fe­lé mu­to­gat­tak”, va­gyis egy­ér­tel­mű­en je­lez­ték, hogy ezért nem ők, va­gyis az egy­sze­rű em­be­rek a fe­le­lő­sek, ha­nem azok, akik a „pisz­kos dol­go­kat” hi­va­tás­sze­rű­en űzik – va­gyis po­li­ti­kai funk­ci­ó­kat töl­te­nek be, vagy kü­lön­fé­le cso­por­to­su­lá­sok tag­jai.
A ki­szol­gál­ta­tott­ság és fruszt­rált­ság ti­pi­kus je­le volt az, hogy egyes részt­ve­vő­ket – fő­leg a pa­lesz­tin as­­szo­nyo­kat – még a PD já­té­kok so­rán is ne­héz volt cse­lek­vő hely­zet­be hoz­ni. Ehe­lyett hos­­szú és ap­ró­lé­kos ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ci­ó­val kom­pen­zál­ták ki­szol­gál­ta­tott mi­vol­tu­kat. (Eb­ben ha­son­lí­tot­tak a Szlo­vá­ki­á­ban élő ro­ma asz­­szo­nyok­ra.)
A gya­nú­sít­ga­tás és bi­zal­mat­lan­ság mind a két cso­port­ban olyan mér­ték­ben je­len volt, hogy az né­ha már ko­mo­lyan gá­tol­ta a részt­ve­vők spon­ta­ne­i­tá­sát és kre­a­ti­vi­tá­sát.
En­nek egyik jel­lem­ző pél­dá­ját a ve­gyes cso­port záró­gyako­r­la­ta so­rán ta­pasz­tal­tuk meg, ami­kor az volt a fel­adat, hogy a részt­ve­vők ki­zá­ró­lag po­zi­tív mó­don jel­le­mez­zék egy­mást. (Az volt a cé­lunk, hogy min­den részt­ve­vő ilyen po­zi­tív üze­net­tel zár­has­sa a tré­nin­get.)
En­nél a gya­kor­lat­nál te­hát a cso­port egyik tag­ja le­ül egy szék­re, amely a cso­port ál­tal kép­zett kö­rön kí­vül he­lyez­ke­dik el és a töb­bi­ek­nek „po­zi­tív mó­don” kell ró­la plety­kál­kod­nia. Va­gyis az ad­di­gi ta­pasz­ta­la­ta­ik alap­ján ki­zá­ró­lag po­zi­tív dol­go­kat, be­nyo­má­so­kat kell el­mon­da­nia a kint ülő cso­port­tás­ról. (Is­mét­lem ez a gya­kor­lat a 18. óra tá­ján zaj­lott le, ami­kor a részt­ve­vők már há­rom nap­ja együtt dol­goz­tak.)
Elő­ször egy zsi­dó fi­a­tal­em­ber állt fel mél­tat­lan­kod­va, majd egy pa­lesz­tin fiú is kö­vet­te a pél­dá­ját. „Ne­vet­sé­ges­nek és mes­ter­kélt­nek” ítél­ték meg ezt a gya­kor­la­tot, mond­ván, hogy „ilyen rö­vid idő alatt nem le­het an­­nyi ta­pasz­ta­la­tot ös­­sze­gyűj­te­ni a má­sik fél­ről, hogy ab­ból egy re­á­li­san po­zi­tív vé­le­mény áll­jon ös­­sze”, és el­hagy­ták a cso­por­tot.
Hál’ Is­ten­nek a több­ség nem kö­vet­te a pél­dá­ju­kat és elő­ször egy meg­le­he­tő­sen ra­di­ká­lis né­ze­te­ket kép­vi­se­lő zsi­dó fér­fi ült ki a „plety­ka­szék­be”. És az el­ső po­zi­tív vé­le­ményt egy ra­di­ká­li­san ori­en­tált pa­lesz­tin fiú mond­ta el ró­la a kö­vet­ke­ző sza­vak­kal: „Na­gyon kel­le­mes em­ber. A szü­ne­tek­ben, te­á­zás köz­ben na­gyon jól el­du­mál­gat­tunk, ér­de­kes dol­go­kat me­sélt ma­gá­ról és a csa­lád­já­ról.”
És ez­után már fenn­aka­dás nél­kül jöt­tek az em­be­ribb­nél em­be­ribb plety­kák.
Ös­­szeg­zés­ként el­mond­ha­tó, hogy a női cso­port ko­ope­ra­tí­vabb volt, mint a ve­gyes cso­port, eb­ben a cso­port­ban vi­szont a nők szig­ni­fi­kán­san vis­­sza­hú­zó­dób­bak vol­tak. Ezt a je­len­sé­get csak az a hölgy cá­fol­ta meg, aki az előbb em­lí­tett zsi­dó fi­a­tal­em­ber part­ne­re­ként vett részt a tré­nin­gen, és ami­kor a fér­fi el­hagy­ta a cso­por­tot ő egy rö­vid va­cil­lá­lás után úgy dön­tött, hogy még­is ma­rad.
Tré­ning­je­ink ha­té­kony­sá­gát két­fé­le­kép­pen el­len­őriz­zük. A tré­ning el­ső és utol­só nap­ján egy nem­zet­kö­zi­leg szten­derdizált teszt­batéria se­gít­sé­gé­vel vizs­gá­la­tot vég­zünk, és en­nek so­rán a re­á­lis és ide­a­li­zált én­ké­pet, az em­pa­ti­kus kész­sé­ge­ket, a kom­mu­ni­ká­ci­ós adot­tá­gokat, a to­le­ran­cia­szin­tet és a ko­ope­rá­ci­ós, va­la­mint a konf­lik­tus­meg­ol­dó kész­sé­ge­ket vizs­gál­juk.
A két vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­nek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ból nyer­he­tünk ké­pet ar­ról, hogy a tré­ning mi­lyen ha­tás­sal volt a részt­ve­vők pszi­chés funk­ci­ó­i­ra.
A Szlo­vá­ki­á­ban vég­zett tré­nin­gek­nél egy má­sik el­len­őr­ző mód­szert is al­kal­ma­zunk. Egy év­vel a tré­ning után ös­­sze­hív­juk a részt­ve­vő­ket egy fél­na­pos, in­for­má­lis ta­lál­ko­zó­ra, és en­nek so­rán kér­dez­zük őket ar­ról, hogy a min­den­na­pi élet­ben ho­gyan hasz­no­sít­ják azo­kat az is­me­re­te­ket, me­lyek­re a tré­ning so­rán tet­tek szert.
A be­szá­mo­lók dön­tő több­sé­ge po­zi­tív ki­csen­gé­sű, részt­ve­vő­ink el­mond­ják, hogy ja­vult az ön­ér­té­ke­lé­sük, fel­lé­pé­sük, ha­té­ko­nyab­ban tud­nak kom­mu­ni­kál­ni a pri­vát és a kö­zös­sé­gi szfé­rá­ban, konf­lik­tus­hely­ze­tek­ben job­ban ori­en­tá­lód­nak és cse­lek­sze­nek, mint a tré­ning előt­t.

Prob­lé­mák, ne­héz­sé­gek

Tré­ning­je­in­ken ön­ként je­lent­ke­ző pol­gá­rok vesz­nek részt, va­gyis olyan em­be­rek, akik sa­ját ma­guk ér­zik és tud­ják, hogy ten­ni­ük kell va­la­mit a jobb interetnikus együtt­lét­ért. A ra­di­ká­li­san ori­en­tált, ún. ke­mény mag­hoz tar­to­zó em­be­re­ket ne­héz meg­nyer­ni egy ilyen tréni­gen va­ló rész­vé­tel­re. (Ki­vé­telt a ma­gyar­or­szá­gi kö­zép­is­ko­lás­ok jel­entet­tek, akik­nél sok ra­di­ká­lis fi­a­tal vett részt a tré­nin­gen, mint utóbb el­mond­ták, fo­ga­dás­ból, hogy őket úgy­sem le­het meg­vál­toz­tat­ni. A több­ség el­vesz­tet­te a fo­ga­dást, mert ne­megy­szer sze­rel­mi kap­cso­lat is ki­ala­kult ma­gyar és ro­ma fi­a­ta­lok kö­zött.)
A tré­ning meg­le­he­tő­sen idő­igé­nyes és emi­att ne­héz olyan részt­ve­vő­ket to­bo­roz­ni, akik haj­lan­dók öt hét­vé­gén ke­resz­tül el­jár­ni a tré­nin­gek­re.
A tré­nin­gek anya­gi­lag is meg­le­he­tő­sen megter­helők, mert öt hét­vé­gén ke­resz­tül kell szál­lást és élel­met biz­to­sí­ta­ni a részt­ve­vők­nek.
Kü­lön ki­emel­ném a saj­tó sze­re­pét a tré­nin­gek le­bo­nyo­lí­tá­sá­ban. Szlo­vá­ki­á­ban a saj­tó nagy szim­pá­ti­á­val kö­vet­te vé­gig a mun­kán­kat, és a po­zi­tív hí­rek­nek kö­szön­he­tő­en gyor­san meg­nőtt a mun­kánk irán­ti ér­dek­lő­dés.
Mi­vel a Márai Sán­dor Ala­pít­vány 2003-tól már nem tud­ja ezt a fel­ada­tát el­lát­ni, a tré­ning­gel kap­cso­la­tos szer­ve­zé­si te­en­dő­ket a Civic Com­mu­ni­ca­tion and Con­flict Pre­ven­tion Group (CCCPG) el­ne­ve­zé­sű ala­pít­vány vet­te át (www.c­c­cpg.sk).

Bagin Árpád: Egy új néprajzi jelenség Kelet-Közép-Európában? A Halloween és a tökbábukészítés egy kisalföldi településen, Ógyallán

1. Be­ve­ze­tés

A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ja Po­pu­lá­ris kul­tú­ra 1990– 2005 cí­mű ku­ta­tá­si pro­jek­tu­má­nak ke­re­tén be­lül kezd­tünk el fog­lal­koz­ni Hal­loween ün­nep­kö­ré­vel, azon be­lül is a tök­bábukészítés szo­ká­sá­val. Nap­ja­ink­ban a Hal­loween-ün­nep el­en­ged­he­tet­len kel­lé­ke a tök alap­anya­gú ter­mék és az eb­ből ké­szült tök­bá­bu. 1989 előtt is élt a tök­bábukészítés szo­ká­sa, de ak­kor a Hal­loween meg­ne­ve­zés Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban még nem volt hasz­ná­la­tos.
A Hal­loweent a fe­lü­le­tes szem­lé­lő­dő gyak­ran ame­ri­kai ere­de­tűnek1 tart­ja, vi­szont a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos fo­lya­ma­tok tü­ze­te­sebb vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­vé tet­te, hogy az egyes tér­sé­gek­re jel­lem­ző, va­la­mi­lyen szin­tű önál­ló fej­lő­dé­si sá­vok­ról be­szél­he­tünk, ame­lyek vol­ta­kép­pen a hal­loweeni ün­nep­kör­be tar­toz­nak (Hörandner 2001a). Te­hát e dol­go­zat­ban vizs­gált „nap­ja­ink” je­len­sé­gét is­mer­tük a múlt­ban is, s az 1989 utá­ni idő­szak­ban egy-­e­gy ren­dez­vényt nem fel­tét­le­nül kell Hal­loween ün­ne­pe­ként meg­hir­det­ni (le­het az egy tök­bábukészítő-­verse­ny stb.), de vé­le­mé­nyünk sze­rint ezek a szo­kás­cse­lek­mé­nyek is a vizs­gált ün­nep­kör­be tar­toz­nak. Ami kö­zös a Hal­loween és az eu­ró­pai tök­bábukészítés kö­zött, hogy el­ső­sor­ban az őszi idő­szak­hoz, ál­ta­lá­ban min­den­szen­tek­hez, ha­lot­tak nap­já­hoz ka­cso­ló­dik.
Mint már em­lí­tet­tük, a Hal­loween-ün­nep szin­te el­en­ged­he­tet­len ele­me a tök­bá­bu, tök­lám­pás (utób­bi meg­ne­ve­zést ál­ta­lá­ban a kár­pát-me­den­cei ma­gya­rok hasz­nál­ják), en­nek vizs­gá­la­tá­ra he­lyez­zük a hang­súlyt je­len ös­­sze­fog­la­lá­sunk­ban is.2 A tök­lám­pá­sok a sü­tő­tök, a ta­kar­mány­tök és a fő­ző­tök egyes faj­tá­i­ból ké­szül­nek. A tök ter­mesz­té­se Eu­ró­pá­ban min­den bi­zon­­nyal Ame­ri­ka fel­fe­de­zé­se után in­dult (vö. Mezőgaz­dasági… 1982, 644; Nagy 2000, 9, 15).3 Több szer­ző azt állt­ja, hogy a tök ter­mesz­té­se előtt a kel­ták és az írek (fe­hér)répából ké­szí­tet­ték vi­lá­gí­tó bá­bu­i­kat (Hörandner 2001b, 6; Segalen 2001, 201).

2. Ku­ta­tás­tör­té­net

Ku­ta­tás­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sün­ket a ma­gyar és a szlo­vák szak­iro­da­lom­ban fel­buk­ka­nó szór­vá­nyos ada­tok fel­hasz­ná­lá­sa mel­lett, alap­ve­tő­en a Zeitschrift für Volk­skunde 2001. évi 2., te­ma­ti­kus szá­má­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ra (a be­mu­ta­tott te­rü­le­tek Spa­nyol­or­szág­tól Svéd­or­szá­gig, ill. Ír­or­szág­tól Auszt­ri­á­ig ter­jed­nek), to­váb­bá a gra­zi egye­tem Nép­raj­zi és Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai In­té­ze­te ál­tal egy 2001 ok­tó­be­ré­ben meg­nyi­tott ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sá­ra ala­po­zom (Färber 2001).
A ku­ta­tók Hal­loween kel­ta ere­de­tét em­lí­tik, s az egyik leg­je­len­tő­sebb kel­ta ün­nep­pel – a „Samuin”-nel vagy „Sam(h)ain”-nel (ame­lyet a ma hasz­ná­la­tos Hal­lowe’en – min­den­szen­tek nap­já­nak elő­est­éje – meg­ne­ve­zés­sel kap­csol­ha­tunk ös­­sze) – azo­no­sít­ják, amely­re no­vem­ber 1-jén ke­rült sor. A kel­ták en­nek elő­est­éjén tar­tot­ták ün­nep­sé­gü­ket, amely a nyá­ri idő­szak be­fe­je­zé­sét, ill. a té­li idő­szak kez­de­tét je­len­tet­te szá­muk­ra. Ké­sőbb, 1840 után, ír te­le­pe­sek be­ván­dor­lá­sá­val kü­lön­fé­le ele­mek ke­rül­tek át az USA-ba (Hörandner 2001b).4 Más-más for­má­ban tör­té­nő reemi­grá­ciójuk a 20. szá­zad ki­lenc­ve­nes éve­i­ben kü­lön­fé­le in­ten­zi­tást ért el Nyu­gat- és Kelet-Európában.5 A fran­ci­ák kö­ré­ben a Hal­loween el­ter­je­dé­se nagy­ban a pi­ac­gaz­da­ság (üz­let­há­zak) ered­mé­nye. A tér­hó­dí­tást je­len­tős mér­ték­ben elő­se­gí­tet­te a saj­tó, ill. a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák (filmek6). A vizs­gált ün­nep kap­csán kü­lön­fé­le tök alap­anya­gú re­cep­tek lát­tak nap­vi­lá­got, de til­ta­ko­zó ma­ga­tar­tá­sok­ról is tu­dunk (pl. 2000-ben Észak-Fran­cia­or­szág­ban) (Korff 2001). Voigt Vil­mos a kö­zel­múl­tat il­le­tő­en meg­jegy­zi, hogy az ame­ri­kai Hal­loween Ma­gyar­or­szá­gon is te­ret hó­dí­tott (Voigt 2004, 158).
Pável Ágos­ton 1940-ben, az őr­ség­ben vég­zett te­rep­mun­ká­la­ta so­rán a tök­ter­mesz­tés mel­lett a tök alap­anyag­ból ké­szült kü­lön­fé­le tár­gya­kat is meg­vizs­gál­ta, töb­bek kö­zött a gye­re­kek ál­tal ős­­szel, ill. té­len ké­szí­tett ha­lált, amely lé­nye­gé­ben tök­lám­pás volt. A szer­ző a tök­bábukészítésen túl le­ír­ta az ez­zel kap­cso­la­tos ijeszt­ge­tés ha­gyo­má­nyát is (Pável 1949, 139, 152–154). Dö­mö­tör Tek­la, az őszi ün­nep­kör­rel és a ku­ko­ri­ca­fosz­tás­sal kap­cso­lat­ban köz­li, hogy né­há­nyan jel­mezt öl­töt­tek az Al­föld­ön, a ki­vájt tö­köt ki­vi­lá­gí­tot­ták, a fe­jük­re he­lyez­ték, és így ijeszt­get­ték ál­ta­lá­ban a lá­nyo­kat, az as­­szo­nyo­kat (Dö­mö­tör 1986, 84).7 Meg­jegy­zen­dő, hogy a ma­gya­rok­nál és a szlo­vá­kok­nál egy­aránt is­mert a ha­lot­tak nap­já­hoz kap­cso­ló­dó hi­e­de­lem, mi­sze­rint az el­huny­tak ha­za­lá­to­gat­nak. A „trick or treat” [’c­síny vagy ven­dég­lá­tás’ – B. Á. megj.], ház­ról-ház­ra já­rás bi­zo­nyos pár­hu­za­ma­i­val töb­bek kö­zött a mai Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén is ta­lál­koz­ha­tunk (min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ján a Du­nán­tú­lon a fér­fi­ak éne­kel­ve, imád­koz­va, jár­nak-kel­nek, és a há­zi­ak­tól pénzt, élel­mi­szert kap­nak) (Dö­mö­tör 1986, 86; Tát­rai 1990, 206). A szlo­vá­ki­ai horvá­tok8 kö­ré­ben is dí­vott a ház­ról-ház­ra já­rás szo­ká­sa (a szlo­vá­kok­nál vi­szont nem9). En­nek egyik vál­fa­ja már a 19. szá­zad (!) öt­ve­nes–hat­va­nas éve­i­ben fo­ko­za­to­san ki­vesz­tett (Botík 2001, 172).
A jegy­zet­ben em­lí­tett inis­móri (Nyu­gat-Ír­or­szág) pél­da meg­vál­to­zott for­má­ja le­het a most be­mu­ta­tott je­len­ség, min­den bi­zon­­nyal a kel­ta ha­gyo­má­nyok és a Hal­loween-ün­nep egy­ve­le­ge. Ke­let-Ír­or­szág­ban ugyan­is ok­tó­ber 31-én jel­mez­be (bo­szor­kány, Bat­man, csont­váz) öl­tö­zött gyer­mek­cso­por­tok jár­nak ház­ról-ház­ra, és a „Tá­mo­gasd a Hal­loween-­par­tit” („Help the Hal­lowe’en par­ty”) ké­rés hang­zik el tő­lük. Az össze­gyűlt ado­mányt (édes­ség, al­ma, föl­di­mo­gyo­ró) egy­más kö­zött szét­oszt­ják, el­cse­ré­lik, el­fo­gyaszt­ják, kü­lön­fé­le já­té­ko­kat ját­szanak10, fi­úk és lányok11 egy­aránt, s kü­lön­fé­le csíny­tet­te­ket is elkövet­nek12 (Lysaght 2001).
Az ame­ri­kai emig­rán­sok Fran­cia­or­szág­ban ugyan már 1977-től meg­ün­ne­pel­ték a Hal­loween­t, de en­nek erő­tel­jes tér­hó­dí­tá­sa csak 1997-ben kez­dő­dött (ez szin­te va­la­men­­nyi lent be­mu­ta­tott ta­nul­mány­ra igaz, te­hát, hogy az adott or­szág­ban az ame­ri­ka­i­ak, vagy akár tu­ris­ták már ko­ráb­ban is meg­tar­tot­ták a be­mu­ta­tott ün­ne­pet). Az üz­let­há­zak kez­det­ben még ódz­kod­tak a Hal­loweenre ké­szült kel­lé­kek áru­sí­tá­sá­tól, ezt kö­ve­tő­en azon­ban a mar­ke­tin­ge­sek ki­sze­mel­ték a gyer­me­ke­ket, és si­ke­res lett az ün­nep­re kí­nált ter­mé­kek eladása13 (!) (Segalen 2001). Toscánában már a múlt­ban is is­mert volt, hogy no­vem­ber 1-jén, nap­le­men­te előtt a temp­lom­tól a te­me­tő­be vo­nul­tak az em­be­rek. Az őszi be­ta­ka­rí­tás­kor a tö­köt tök­lám­pás ké­szí­té­sé­re is fel­hasz­nál­ták. Majd az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en meg­je­lent a Hal­loween-ün­nep, zárt­kö­rű ün­nep­sé­gek (szü­le­tés­nap), jel­me­zes fel­vo­nu­lá­sok, tánc­mu­lat­ság­ok for­má­já­ban. Ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­ní­tók a je­len­sé­get az an­gol nyelv­órá­kon is­mer­te­tik ta­nu­ló­ik­kal (ez is vi­szony­lag gya­ko­ri a be­mu­ta­tott tér­sé­gek­nél). Szar­dí­nia egyik vá­ro­sá­ban And­rás-nap­kor (igaz, hogy ez no­vem­ber 30-ra esik) gyer­me­kek ki­ál­to­zá­sa­ik­ban ka­lá­csot, aján­dé­kot kér­nek. Mind­emel­lett Olasz­or­szág­ban a Hal­loween már jó­té­kony­sá­gi cél­ból is szer­ve­ző­dött (Mugnaini 2001).
Bern­hard Tschofen sze­rint Auszt­ri­á­ban a Hal­loween az 1980-as évek má­so­dik fe­lé­ig is­me­ret­len je­len­ség­nek szá­mí­tott. Elő­ször gyer­me­kek imp­ro­vi­zál­ták az ün­ne­pet, ami­kor az ot­ta­ni pi­ac er­re még fel­ké­szü­let­len volt (ké­sőbb ter­mé­sze­te­sen már nem!). A Hal­loween ös­­sze­fo­nó­dott a tök­pa­rá­dék­kal, ame­lyek­nek je­len­tős a tér­hó­dí­tá­suk a vi­dé­ki fal­vak­ban14 (Tschofen 2001). A Kür­b­is­fest meg­ne­ve­zés be­ke­rült a né­met szó­tá­rak­ba (Gollesch–Schimanofsky 2001), s tök alap­anya­gú éte­lek ku­ta­tá­sá­val is el­kezd­tek fog­lal­koz­ni (vö. Lercheg­ger 2001). Svájc­ban az el­ső Hal­loween-­mu­lat­sá­gok 1994–1995-ben je­len­tek meg, kü­lön­le­ges meg­moz­du­lá­sok­ként. A tök ter­mesz­té­se – ahogy Auszt­ria ese­té­ben is – be­vé­te­li for­rá­sa lett a magángazdák­nak.15 Je­len­tős a tér­hó­dí­tá­sa a kü­lön­fé­le jel­me­zek­nek, pl. fran­cia és észak-ame­ri­kai üz­le­ti ha­tás­nak kö­szön­he­tő­en a kí­ná­lat ki­bő­vült (Muri–Gyr 2001).
Spa­nyol­or­szág­ban (pl. Katalóniában) egye­sek jel­mezt öl­te­nek, a gyer­me­kek pénzt gyűj­te­nek. Az 1950-es évek­től a fi­úk fe­jük­re tök­lám­pást té­ve ijeszt­get­ték szom­széd­ja­i­kat, mi­köz­ben azok kert­je­i­ben gyü­möl­csöt szedtek16 (Ro­ma 2001). Svéd­or­szág­ban 1997-ben a Hal­loween az üz­le­tek mel­lett a mé­di­á­ban is te­ret kapot­t.17 A ven­dég­lá­tó­ipar mu­lat­sá­gai, kü­lön­le­ges étel­kí­ná­la­tai („ör­dög­szarv” stb.) ott is is­mer­tek. Az 1998. ok­tó­ber 30-i gö­te­bor­gi dis­zkóbale­set­tel (több mint 60 ál­do­zat, 200 sé­rült) kap­cso­lat­ban az egyik he­lyi új­ság az okot a Hal­loween-ün­nep­ben vél­te fel­fe­dez­ni. Egyéb­ként egy 1997–1998-as fel­mé­rés sze­rint töb­ben az ame­ri­kai ün­nep el­len tet­ték le vok­su­kat, mi­vel ez sze­rin­tük a min­den­szen­tek nap­já­nak meg­ün­nep­lé­sét ve­szé­lyez­te­ti. A Hal­loweent pár­to­lók ál­ta­lá­ban a fi­a­ta­lok és a gye­re­kek (akik­nek még ál­ta­lá­ban nin­csen el­hunyt kö­ze­li hoz­zá­tar­to­zó­juk), a fe­le­ke­ze­ten kí­vü­li­ek, de van­nak, akik mind­két ün­nep­nek hó­dol­nak, te­hát a min­den­szen­tek nap­já­nak is (Lilja 2001). Hol­lan­di­á­ban a gyer­me­kek vi­szony­lag jól in­for­mál­tak az ame­ri­kai ün­nep­ről, és a Va­len­tin- és a Mi­ku­lás-nap­pal egye­tem­ben a Hal­loween is kezd nép­sze­rű len­ni. A ven­dég­lő­sök a na­gyobb for­ga­lom ér­de­ké­ben ver­sen­­nyel egy­be­kö­tött jel­me­zes es­tet szer­vez­nek (de ar­ra is van pél­da, hogy Hal­loween-tem­atikájú az ün­nep­lés má­jus­ban vagy szil­vesz­ter­kor) (Helslott 2001). Nor­vé­gi­á­ból jel­mez­zel és mas­ka­rá­zás­sal kap­cso­la­tos adat­gyűj­tés­ről, a Hal­loween-ün­nep anglo-amerikai ha­tá­sú tér­hó­dí­tá­sá­ról van tu­do­má­sunk. A „trick or treat” egyik nor­vég vál­to­za­ta a „knask eller god­ter­i”. Ked­velt a Fan­tomas- és Super­man-­jelmez (Ír­or­szág­ban is) (Ohrvik 2001).
3. A Hel­loween-­je­len­ség egy kis­al­föl­di te­le­pü­lé­sen, Ógyal­lán

Ógyal­la és Bago­ta a Kis­al­föld szlo­vá­ki­ai ré­szén, a Zsit­va és a Nyi­tra fo­lyók ös­­sze­fo­lyá­sá­nál, a Ko­má­ro­mot Ér­sek­új­vár­ral ös­­sze­kö­tő fő­út­vo­nal men­tén ta­lál­ha­tó (Fé­nyes 1848, 122; Kol­lár 2000, 5, 197). Ko­má­rom kör­nyé­két a cseh­szlo­vák had­se­reg 1919. ja­nu­ár 10-én a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság­hoz csa­tol­ta (Mácza 1982, 41). A ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ket (Ógyal­la, Bago­ta) a szlo­vák ko­lo­ni­zá­ció (Vadkerty 1999, 269), ma­gyar la­ko­sa­i­nak Cseh­or­szág­ba va­ló de­por­tá­lá­sa (Vadkerty 2001, 483–485, 491, 504), ill. ki­te­le­pí­té­se is érin­tet­te. Bagotát 1971-ben köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához kap­csol­ták, össz­te­rü­let­ük 5995 ha lett (Sèítanie… 1992, 73; Vašš 1999, 11).
A két te­le­pü­lés nem­ze­ti­sé­gi és val­lá­si ös­­sze­té­te­le a leg­utób­bi, 2001-es nép­szám­lá­lás so­rán a kö­vet­ke­ző ké­pet mu­tat­ta:

1. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint


For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42

2. táb­lá­zat. Ógyal­la la­kos­sá­gá­nak fe­le­ke­zet sze­rin­ti meg­osz­lá­sa a 2001-es nép­szám­lá­lás sze­rint


For­rás: Sèí­tanie… 2001, 42–43

3.1. Egy pol­gá­ri tár­su­lás kez­de­mé­nye­zé­se Bagotán

Az 1998-ban ala­kult Bago­tai Sansz (Bohatská šan­ca) Pol­gá­ri Tár­su­lás (Bögi 1999, 598) fel­te­he­tő­en még ugyan­ezen év­ben a Nyi­tra mel­let­ti Salgó (Svätoplukovo) köz­ség­ben egy nyil­vá­nos tök­bábukészítés­sel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyen vett részt. In­nen me­rít­he­tett öt­le­tet, mi­vel 1999. ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben Bagotán – az ak­ko­ri bago­tai ál­ta­lá­nos is­ko­lá­val kö­zö­sen – tök­bábukészítő-­versenyt hir­de­tett meg (Baloghová 2000). A ren­dez­vény szer­ve­zé­sé­ből 2000-ben már a bago­tai óvo­da is ki­vet­te ré­szét (Hurbanovói Hír­adó 2000, 10). E két fen­ti kez­de­mé­nye­zés­nek tu­laj­don­kép­pen az volt a lé­nye­ge, hogy az el­ké­szí­tett mun­ká­kat a ker­tes há­zak elé kel­lett ki­ten­ni, az ut­cá­ról néz­ve jól lát­ha­tó hely­re. A ki­vi­lá­gí­tott (még elekt­ro­mos ener­gi­á­val is!) tök­bá­bu­kat egy gyer­mek­cso­port ér­té­kel­te. A har­ma­dik al­ka­lom­mal (2000-ben) a bago­tai kul­túr­ház mel­let­ti te­rü­le­ten – aho­vá ös­­sze­gyűj­töt­ték az el­ké­szült bá­bu­kat – a fel­nőt­tek se­gít­sé­gé­vel zá­ró ki­ér­té­ke­lést is tar­tot­tak. Ka­te­gó­ri­án­ként a há­rom leg­szebb tök­bá­but dí­jaz­ták, a gyer­me­kek édes­sé­get, ok­le­ve­let kap­tak (Baloghová 2000). 2001-ben (pa­la­csin­ta­sü­tés mel­lett) ki­ál­lí­tást hir­det­tek meg, amely­re a tök­bá­bu­kat az em­lí­tett bago­tai szlo­vák nyel­vű ok­ta­tó-ne­ve­lő in­téz­mé­nyek lá­to­ga­tói, ill. az ógyal­lai is­ko­lá­ban to­vább­ta­nu­lók ké­szí­tet­ték el. 2002. ok­tó­ber 5-én (a szü­re­ti fel­vo­nu­lás ke­re­tén be­lül) nem ver­seny­sze­rű ki­ál­lí­tást (ezen is kb. 100 ki­ál­lí­tott tök­bá­bu sze­re­pelt) ren­deztek.18 A ren­de­ző­ség­től a ki­ál­lí­tók édes­sé­get, író­szert stb. kap­tak, szür­kü­let­kor meg­gyúj­tot­ták a mé­cse­se­ket, majd es­te két ki­sebb tá­bor­tűz is emel­te a ki­ál­lí­tás han­gu­la­tát. A tök­vá­jás­sal kap­cso­lat­ban a si­ma ki­vá­gá­sok mel­lett meg­je­lent az ati­pi­kus tök­vá­jás, kü­lön­fé­le alak­za­tok (pl. ku­tya), de ilyen-olyan meg­ne­ve­zé­sek is: „in­di­ai kí­gyók Bagotán” („indické ha­di v Bohate­j”) stb. Olyan öt­le­tes­nek is mond­ha­tó tök­bá­buk (csi­ga, ka­ti­ca­bo­gár) is be­mu­ta­tás­ra ke­rül­tek, ame­lyek­be már mé­csest is tet­tek. 2003-tól a Bago­tai Sansz Pol­gá­ri Tár­su­lás már nem szer­ve­ző­je, társ­szer­ve­ző­je a tök­bábukészítő ren­dez­vény­nek.

3.2. Óvo­dák

2002–2004 kö­zött négy óvo­dá­ban vé­gez­tem nép­raj­zi gyűj­tést, ab­ban az idő­szak­ban, ami­kor a te­le­pü­lé­se­ken az óvo­dák át­cso­por­to­sí­tá­sá­ra, ös­­sze­vo­ná­sá­ra, ill. át­he­lye­zé­sé­re ke­rült sor (ha­son­ló­an tör­tént ez az alap­is­ko­lák ese­té­ben is). A Fes­z­ty Ár­pád ut­cai, 1983-ban ala­pí­tott szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban éven­te (hogy pon­to­san mi­ó­ta, azt nem tud­ni) ké­szí­te­nek tök­bá­but. 2002-ben kb. húsz öt-hat­éves óvo­dás ké­szí­tett tök­bá­but a mun­ká­ra va­ló ne­ve­lés fog­lal­ko­zá­son. 2003-ban az óvó­nő váj­ta ki a tö­köt, amely­be mé­cses ke­rült. A gyer­me­kek ké­ré­sé­re be­húz­ták a sö­té­tí­tőt, be­hív­ták a sza­kács­nőt (aki per­sze tud­ta, hogy majd meg kell ijed­nie), aki elől a gye­re­kek el­búj­tak. Ezek után az egyik tök­bá­but a há­ló­szo­ba pol­cá­ra he­lyez­ték el, majd a fo­lyo­só­ra tet­ték ki. 2002-ben, de ezt kö­ve­tő­en is tök­bá­but raj­zol­tak, ill. te­nyér­ nagy­sá­gú fe­je­ket ké­szí­tet­tek kü­lön­fé­le pa­pír­ból. 2004 ok­tó­be­ré­ben eu­ró­pai csa­lá­dok és is­ko­lák nap­ját tar­tot­tak (tök­bá­bu­kat stb. ké­szí­tet­tek rajz­lap­ból, majd tök­pa­rá­dé­ra ke­rült sor, ezen po­gá­csát, üdí­tőt fogyasz­tot­tak).19 A nagy­cso­por­to­sok az ut­cá­hoz kö­ze­li ud­va­ron he­lyez­ték el tök­bá­bu­i­kat (kb. 30-at, ame­lyek­ben mé­cse­sek vi­lá­gí­tot­tak), egy má­sik cso­port az óvo­da épü­le­té­ben az ab­lak­ba ál­lí­tot­ta ki a tök­bá­bu­kat (eze­ken szá­raz­vi­rág, fo­nál­sze­rű­ség is dísz­lett). A kis­cso­por­to­sok a te­raszt hasz­nál­ták ki­ál­lí­tó­hely­nek.
Az 1978-ban ala­pí­tott Ko­má­ro­mi Úti Óvo­da (ame­lyet 2006. szep­tem­be­ré­től a Fes­z­ty Ár­pád Ut­cai Óvo­dá­val von­tak ös­­sze, így az in­téz­mény má­ra meg­szűnt mű­köd­ni) 2002. ok­tó­ber 4-én a két szlo­vák és egy ma­gyar cso­port szá­má­ra ren­de­zett tök­pa­rá­dét az eu­ró­pai szü­lők és is­ko­lák nap­ja (a to­váb­bi­ak­ban: ESZIN) ke­re­tén be­lül. Er­re a ren­dez­vény­re a csa­lá­dok a tö­köt ma­guk biz­to­sí­tot­ták be (akadt olyan is, aki egy egész pót­ko­csi­val!), volt, aki sü­te­ményt ho­zott, a hely­szí­nen te­át főz­tek. A tök­vá­jás az ebéd­lő­ben zaj­lott, a kész tök­bá­bu­kat az épü­let elő­te­ré­be (itt fény­ké­pek, vi­de­o­fel­vé­te­lek ké­szül­tek), majd az es­ti órák­ban az ud­var­ra vit­ték ki. Az­nap a tök­lám­pá­so­kat ha­za­vit­ték. 2003 szep­tem­be­ré­ben az óvo­da fenn­ál­lá­sá­nak év­for­du­ló­ján, az ESZIN ke­re­tén be­lül kü­lön­fé­le zöld­ség­ből, gyü­mölcs­ből ké­szí­tet­tek fi­gu­rá­kat stb. (ugyan tök­ből is, de nem az elő­ző év­hez ha­son­ló­an). Az ün­nep­ség ját­szás­ra, ügyes­sé­gi ver­se­nyek (fu­tás, do­bás stb.) le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra adott al­kal­mat. Min­den gyer­mek a ko­sár­ban lé­vő édes­ség kö­zül vá­laszt­ha­tott, s gesz­te­nyét áb­rá­zo­ló pa­pír­ér­mét is kap­tak. 2004. ok­tó­ber kö­ze­pén (ek­kor már nin­cs ma­gyar nyel­vű cso­port­ja az óvo­dá­nak, mi­vel idő­köz­ben azt az alap­is­ko­la épü­le­té­be köl­töz­tet­ték át) a 2002-es ese­mé­nyek­hez ha­son­ló­an szer­vez­tek ös­­sze­jö­ve­telt. A ren­dez­vény jel­sza­va a „Leg­szebb lám­pást csi­nál­ni!” („Najkrajší lam­pášik sprav­i!”) volt, de a strašiïiel­ka meg­ne­ve­zést is hasz­nál­ták. A tök­lám­pá­so­kat az elő­tér lép­cső­fo­ka­i­ra he­lyez­ték, majd – egy gyer­mek ké­ré­sé­re – le­kap­csol­ták a vil­lanyt, s a ha­tás min­den­ki­nek na­gyon tet­szett.
A bago­tai Új Ne­gyed ut­cai szlo­vák nyel­vű óvo­dá­ban, 2003-ban Az ősz Javorin­kában (Jeseò v Javorinke) el­ne­ve­zé­sű ki­ál­lí­tást ren­dez­tek (mely bi­zo­nyos előz­mé­nyek­kel már ren­del­ke­zett, s ame­lyet az ógyal­lai szlo­vák ál­ta­lá­nos is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai is meg­te­kin­tet­tek) (Mlinkovics 2000, 9). Ez­után a tar­tó­sabb zöld­ség (tök) az ud­var­ra ke­rült, me­lyek­ből az in­téz­mény meg­ke­re­sé­sem­kor még egy ki­ál­lí­tást ál­lí­tott ös­­sze (a tö­kök fes­tett szem­mel, száj­jal stb. vol­tak dí­szít­ve). 2003 ok­tó­be­ré­ben a 2. ESZIN ke­re­tén be­lül be­főt­tes­üveg­ből ké­szült kis lám­pá­so­kat kap­tak a szü­lők aján­dék­ba (s az ezek­ben el­he­lye­zett meg­gyúj­tott mé­cse­sek­kel tér­tek ha­za). A prog­ram (já­té­kok: ügyes­sé­gi do­bás, „mo­csá­ron va­ló át­ke­lés”, „lo­vag­lás”, hor­dó­gu­ri­gá­zás, fes­tés stb.) be­fe­jez­té­vel ok­le­ve­let, gu­lyás­le­vest és édes­sé­get osz­tot­tak. Az óvo­dá­ban fel­fi­gyel­tem né­met nyel­vű új­sá­gok (SPECIAL Lena, Win­dow Col­or, Bastel-SPASS) Hal­loween­nal (is) fog­lal­ko­zó szá­ma­i­ra, ame­lyek­ből az in­téz­mény fel­te­he­tő­en öt­le­tet is me­rí­tett. 2004 ok­tó­be­ré­ben a 3. ESZIN (sa­lá­ta­ké­szí­tés, po­gá­csa­sü­tés, tök­pa­rá­dé) meg­szer­ve­zé­se előtt a tö­köt már ko­ráb­ban össz­e­gyűjtöt­ték.20 Itt a li­dérc (svet­lonos, lásd: Cibulová 1995) meg­ne­ve­zést hasz­nál­ták, majd a tök­lám­pá­so­kat az ud­va­ron he­lyez­ték el. Az óvo­dás gyer­me­kek csi­peszt (ame­lyen rajz­lap­ból ki­vá­gott tök­bá­bu), és egy em­lék­ok­le­ve­let kap­tak aján­dék­ba, te­át és fán­kot fo­gyasz­tot­tak.
A zöld­ál­lá­si (köz­igaz­ga­tá­si­lag Ógyal­lához tar­to­zik) óvo­dá­ban (mely 2005 jú­ni­u­sá­ig üze­melt, ez­után a gyer­me­kek több­sé­gét a Ko­má­ro­mi Úti Óvo­dá­ba írat­ták) tu­do­má­som sze­rint 2003-ban nem ké­szí­tet­tek tök­bá­but, 2004-ben vi­szont az in­téz­mény ál­tal szer­ve­zett ki­ál­lí­tá­son töb­bek kö­zött egy tök­lám­pást is ki­ál­lí­tot­tak, ezt kö­ve­tő­en tök­pa­rá­dét szer­vez­tek.
Az óvo­dák rend­sze­res lá­to­ga­tói a Szlo­vák Kiskertészszövet­ség alap­szer­ve­ze­tei ál­tal ren­de­zett ki­ál­lí­tá­sok­nak, ame­lyek­re kü­lön­fé­le fi­gu­rá­kat ké­szí­te­nek (pl. tök­ből).

3.3. Alap­is­ko­lák

2004-ig ter­je­dő­en hat alap­is­ko­lá­ban vizs­gá­lód­tam. Bagotán a 2003/2004-es tan­évig volt szlo­vák nyel­vű alap­is­ko­lai ok­ta­tás (1–4. év­fo­lyam­ban), egy-­e­gy épü­let­ben, majd az ógyal­lai is­ko­lá­hoz csa­tol­ták az osz­tá­lyo­kat. 2002. ok­tó­ber ele­jén a bago­tai in­téz­mény a már em­lí­tett pol­gá­ri tár­su­lás­sal kö­zö­sen szer­ve­zett ki­ál­lí­tást a nap­kö­zi­ben. 2003-ban a bago­tai alap­is­ko­la már önál­ló szer­ve­ző­je a ki­ál­lí­tás­nak, ame­lyen a tök­lám­pá­so­kat az es­te fo­lya­mán az Ér­sek­új­vá­ri út mel­let­ti épü­le­tük­nél he­lyez­ték el.21 2003 szep­tem­be­ré­ben–ok­tó­be­ré­ben az egyik ta­ní­tó­nő öt ijesz­tő tök­bá­but ké­szí­te­tett pa­pír­ból, majd eze­ket az órát za­va­ró ta­nu­lók­nál hasz­nál­ta fel, ami­kor egyet el­kért tő­lük, és azt egy zsák­sze­rű­ség­be dob­ta.
Az ógyal­lai szlo­vák ta­ní­tá­sú alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tán zöld­ség- és gyü­mölcs­ki­ál­lí­tás­ra, va­la­mint tök­vá­jás­ra is sor ke­rült már.22 Az el­ké­szült tök­bá­buk­ban az egyik cso­port mé­csest gyúj­tott, majd be­sö­té­tí­tet­ték a ter­met s han­go­kat ad­tak ki. Az ott je­len­lé­vő ne­ve­lő­nő szel­lem­idé­zést em­le­ge­tett. A 2003. ok­tó­ber 20-án sor­ra ke­rü­lő ki­ál­lí­tá­son csu­pán két tök­bá­bu volt el­he­lyez­ve (mé­cses­sel), per­sze volt még né­hány ki­vájt s nem ki­vájt is, kü­lön­fé­le dí­szí­tő­elem­mel. 2004-ben a Kert­ből, ha­tár­ból… (Z polí a zo záhrad…) ki­ál­lí­tás előt­t, Li­dérc (Svetlonos) c. ki­ál­lí­tást ren­deztek.23 Ugyan­eb­ben az év­ben, az egyik ne­gye­di­kes osz­tály­ban az ab­la­kok­ra – fel­te­he­tő­en egy né­met új­ság­ból vett öt­let alap­ján – a kép­ző­mű­vé­sze­ti óra ke­re­tén be­lül, pa­pír­ból ké­szült tök­bá­bu­kat he­lyez­tek el (ezek­nek ke­zei, lá­bai is vol­tak). Ér­de­kes a 2002-től meg­szer­ve­zett Kí­sér­te­tek ta­lál­ko­zó­ja, amely­re ál­ta­lá­ban al­só ta­go­za­to­sok ér­kez­nek le­pe­dő­be öl­töz­ve stb. Az el­ső, no­vem­ber­ben meg­szer­ve­zett ös­­sze­jö­ve­te­len a nyu­ga­ti Hal­loween-ün­nepet han­goz­tat­ták a meg­nyi­tó be­széd­ben, to­váb­bá azt, hogy a kí­sér­te­tek nem lé­tez­nek, csak kép­ze­le­tünk szü­le­mé­nyei. Já­té­kos ve­tél­ke­dő­re is sort ke­rí­tet­tek (sep­rű­nyé­len va­ló re­pü­lés, „mo­csár át­fu­tá­sa”, „az ál­do­zat el­hú­zá­sa”, s ki­vá­lasz­tot­ták a leg­ijesz­tőbb ar­cot), cu­kor­kát, 2003-ban pe­dig kü­lön­fé­le író­sze­re­ket is osz­tot­tak. 2004-ben a Kí­sér­te­tek bál­ja (Strašiples) már a nagy tor­na­te­rem­ben zaj­lott, ahol a te­rem­dí­szí­tés, kü­lön­bö­ző jel­me­zek (bo­szor­kány stb.), de to­váb­bi já­té­kok is meg­je­len­tek (pl. dísz­tö­köt kel­lett ös­­sze­gyűj­te­ni); a győz­te­sek pa­pír­ér­mét kap­tak.
Az Ógyal­lai Ma­gyar Nyel­vű Spe­ci­á­lis Alap­is­ko­lát ál­ta­lá­ban ro­mák lá­to­gat­ják, akik­re nem jel­lem­ző, hogy tök­bá­but készítenének.24 Ugyan­ak­kor itt is meg­je­len­tek a papírtök­bábuk, 2004-ben egy ki­ál­lí­tá­son ki­vájt tök is. Az Ógyal­lai Ma­gyar Tan­nyel­vű Alap­is­ko­la al­só ta­go­za­to­sai kö­ré­ben 2001-től szin­tén ké­szül­nek tök­lám­pá­sok (bi­zo­nyos ada­tok alap­ján kb. húsz év­vel ez­előtt ez már szo­kás­ban volt). 2004-ben az ESZIN ke­re­tén be­lül az ak­kor­ra hoz­zá­juk kap­csolt óvo­dá­val kö­zö­sen vájt tö­köt az al­só és né­hány fel­ső ta­go­za­tos ta­nu­ló. 2003-ban köz­vet­len min­den­szen­tek nap­ja előt­t, 2004-ben ok­tó­ber ele­jén ké­szül­tek a tök­bá­buk. Ez utób­bi al­ka­lom­mal a fo­lyo­són el­he­lye­zett ké­szít­mé­nyek egy ré­szét egy fa­li­új­ság – me­lyen tök­lám­pást áb­rá­zo­ló gyer­mekra­j­zok25 vol­tak – előt­ti pol­con he­lyez­ték el. A ki­ál­lí­tást kö­ve­tő­en vol­tak, akik ha­za­vit­ték tök­bá­bu­i­kat, és azo­kat még egy­szer ki­ál­lí­tot­ták.
A fen­ti in­téz­mé­nyek­kel (óvo­dák, alap­is­ko­lák) kap­cso­lat­ban el­mond­ha­tó, hogy ál­ta­lá­ban szep­tem­ber­től ok­tó­be­rig szer­vez­nek kü­lön­fé­le tö­meg­ren­dez­vény-sze­rű, tök­bábukészítésre is al­kal­mat adó ren­dez­vé­nye­ket. Ahogy a fen­ti ered­mé­nyek is mu­tat­ják, a 2002-es évek­től gya­ko­rib­bak ezek az ese­mé­nyek, de az 1989 előt­ti idő­szak­kal kap­cso­la­tos adat­ról is van tu­do­má­sunk.

3.4. Ház­tar­tá­sok (csa­lá­dok), vál­lal­ko­zá­sok

Az 1990-es évek­től kez­dő­dő­en egy­re gyak­rab­ban ké­szí­te­nek tök­bá­but a be­mu­ta­tott te­le­pü­lé­sen ma­gya­rok, szlo­vá­kok és cse­hek egy­aránt. A fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás nem ját­szik sze­re­pet e szo­kás­nál. A tök­bábukészítés min­den­szen­tek és ha­lot­tak nap­ja kö­rül je­le­nik meg. Van­nak, akik ki­fe­je­zet­ten a Hal­loween-ün­nep­nek hó­dol­nak (de pl. az nem min­dig fon­tos, hogy pon­to­san ok­tó­ber 31-én ál­lít­sák ki a tök­bá­but). Van, ami­kor a Hal­loween mel­lett a min­den­szen­tek, ill. a ha­lot­tak nap­ja is szó­ba ke­rül (a csa­lád el­hunyt hoz­zá­tar­to­zói stb.), de az is elő­for­dul, ami­kor a tök­bá­bu tel­je­sen más idő­pont­ban, egyéb al­ka­lom­ból ké­szül (pl. szü­le­tés­nap). A tök­bábukészítés ha­gyo­má­nyos át­adá­sá­ról is be­szél­he­tünk (a csa­lád idő­sebb tag­ja a tök­vá­jást meg­mu­tat­ja vagy meg­em­lí­ti gyer­me­ké­nek, unokájá­nak26), de a te­le­ví­zió, az új­sá­gok (ele­nyé­sző eset­ben az inter­net) ha­tá­sá­ra is ké­szí­te­nek Ógyal­lán tök­bá­but. A csa­lád tag­jai kö­zö­sen (test­vé­rek, só­gor­nők stb.) is ké­szít­he­tik a tök­bá­but, de egyé­ni­leg, az idő­seb­bek a fi­a­ta­lok­nak vagy for­dít­va, nők, fér­fi­ak egy­aránt. Az el­ké­szült bá­buk­ba égő mé­csest tesz­nek (ek­kor a gye­re­kek sep­rű­nyé­len lo­va­gol­nak, de ez nem min­den­hol jel­lem­ző).
A ház­tar­tá­sok­nak csak tö­re­dé­két (öt­ven fö­lött volt ezek­nek a szá­ma) si­ke­rült fel­ke­res­ni. 2004. ok­tó­ber vé­gén, no­vem­ber ele­jén kö­zel száz tök­bá­bu ke­rült do­ku­men­tá­lás­ra, kb. 35 hely­szí­nen (ide a vál­lal­ko­zá­sok is be­le­tar­toz­nak). Né­hány tök­bá­bu (5 db 4 hely­szí­nen) már szep­tem­ber ele­jén és ok­tó­ber el­ső fe­lé­ben fel­buk­kant. Ami a tök­fi­gu­rák konk­rét el­he­lye­zé­sét il­le­ti: az ut­cá­ról néz­ve ál­ta­lá­ban jól lát­ha­tó he­lyen kap­nak he­lyet (be­já­ra­ti aj­tók, lép­csők, ab­lak, kü­lön­fé­le emel­vé­nyek, er­ké­lyek vagy csak egy­sze­rű­en a ker­tes há­zak előt­t), de elő­for­dult, hogy a tök­lám­pás az ut­cá­ról néz­ve nem is volt lát­ha­tó (ta­kar­ta a ke­rí­tés, ma­ga a ker­tes ház vagy pl. a te­ra­szon, a szo­bá­ban he­lyez­ték el).
Meg­je­le­nik a tök­lám­pá­sok ijesz­tő jel­le­ge, a szel­le­mek, a tol­va­jok, a gye­re­kek meg­ijesz­té­se kap­csán, de a ké­szí­tő cél­ja le­het a Hal­loween is (ez ke­ve­red­het, és ál­ta­lá­ban ke­ve­re­dik is min­den­szen­tek­hez kap­cso­ló­dó, ill. ha­lot­tak na­pi ele­mek­kel). Ugyan­ak­kor min­den­szen­tek vagy ha­lot­tak nap­ja is le­het a ki­ál­lí­tás nap­ja. Nem jel­lem­ző, de elő­for­dult, hogy az adat­köz­lő nem tu­dott vá­laszt ad­ni, mi­ért is ké­szí­tett tök­bá­but, vagy azt mond­ta, hogy a „szel­le­mek nap­já­ra” stb. ké­szült el. Nap­köz­ben ál­ta­lá­ban de­ko­rá­ci­ó­ként szol­gál, egy­faj­ta presz­tízs is, hol több a ki­ál­lí­tott tök­bá­bu. De jó­ kedv­re is de­rít­het, po­zi­tív ener­gi­át su­gall­hat a já­ró­ke­lők fe­lé. Vál­lal­ko­zá­sok, ház­tar­tá­sok kü­lön­fé­le dísz­tár­gya­kat is vá­sá­rol­tak (egy ilyet adat­köz­lőm szo­bá­já­ban he­lye­zett el, azért, hogy ne kell­jen tö­köt váj­ni­a[!]). Az egyik ker­tes ház­nál az ab­lak­pár­ká­nyon el­he­lye­zett tök­bá­buk kö­zött egy dísz­tárgy is he­lyet ka­pott, de a ház­tar­tá­sok­ban kü­lön­fé­le szel­lem­fi­gu­rá­kat (me­lyek­be mé­csest tesz­nek) is re­giszt­rál­tam.
A Hal­loween nép­sze­rű­sí­tői le­het­nek kül­föld­ön járt ro­ko­nok, ba­rá­tok (az egyik pl. 2001-ben Né­met­or­szág­ból ho­zott a té­má­val kap­cso­la­tos aján­dék­tár­gyat). Már a mo­bil­te­le­fo­nok­ban is fel­buk­kan­tak a je­len­ség­gel kap­cso­la­tos já­té­kok (pl. tök­lám­pá­so­kat kell el­kap­kod­ni), ill. logók.

3.5. Ös­­szeg­zés

A vizs­gá­la­to­kat az 1989 utá­ni idő­szak­ra össz­pon­to­sí­tot­tuk, a te­rep­mun­ká­la­to­kat 2002–2004 kö­zött va­ló­sí­tot­tuk meg, ame­lyek­nek so­rán a ki­kér­de­zé­ses mód­szer mel­lett (in­ter­jú, kér­dő­ív) a részt­ve­vő meg­fi­gye­lést, fény­ké­pe­zést al­kal­maz­tuk.
Kü­lön­fé­le ha­tá­so­kat fi­gyel­het­tünk meg a vizs­gált te­le­pü­lé­sen: in­téz­mény–in­téz­mény (egy ki­ál­lí­tás meg­te­kin­té­se: pl. alap­is­ko­lá­sok óvo­dát ke­res­nek fel), in­téz­mény–csa­lád (pl. a csa­lád egy óvo­dai ren­dez­vény ha­tá­sá­ra ké­szít ott­ho­ná­ban tök­bá­but), csa­lád–csa­lád (fel­fi­gyel­nek egy­más ki­ál­lí­tott munkái­ra) kö­zött, de csa­lá­don be­lül is vég­be­me­het­nek kü­lön­bö­ző in­ten­zi­tá­sú ha­tá­sok. A tök le­het sa­ját ter­més (van, aki ki­fe­je­zet­ten a ter­més­be vá­jás ér­de­ké­ben ül­tet), a nagy­szü­lők kert­jé­ből, ro­ko­nok­tól, is­me­rő­sök­től, szom­szé­dok­tól. Kü­lön­fé­le dol­got, ala­kot il­luszt­rál­nak, öt­le­nek ki, se­gít­het az ez­zel kap­cso­la­tos – akár több­éves – ta­pasz­ta­lat is. A ké­szí­tés­nél min­tát raj­zol­hat­nak (kés, ce­ru­za stb.) a tök­re. A tök­bábukészítés egy­faj­ta szó­ra­ko­zá­si for­ma, amely kb. fél órá­tól egy órá­ig, de akár to­vább is el­tart­hat. A tök­ma­got hasz­no­sít­hat­ják, el­fo­gyaszt­ják, az in­téz­mé­nyek­ben ezek­ből rajz­lap­ok­ra is ra­gasz­ta­nak. Né­hány na­pig (ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél), de akár hó­na­po­kig is ki le­het ál­lít­va a tök­bá­bu (pl. a kö­vet­ke­ző év ja­nu­ár­já­ig!). Ter­mé­sze­tes fo­lya­mat kö­vet­kez­té­ben vagy a mé­cse­sek láng­já­tól tönk­re­men­nek, ek­kor kom­posz­tál­ják, egy­sze­rű­en ki­dob­ják vagy a te­nyész­ál­lat­ok ete­té­sé­re hasz­nál­ják fel (ál­ta­lá­ban a ker­tes há­zak­nál).
Az in­téz­mé­nyek­ben (de akár a ház­tar­tá­sok­nál is) hasz­nál­hat­nak kü­lön­fé­le dí­szí­tő ele­mek (ka­lap, fo­nál stb.), a tök­bá­buk­ra fest­het­nek is. Meg­je­le­nik, ál­ta­lá­ban az in­téz­mé­nyek­nél, hogy a tök nagy­sá­gát ös­­sze­ha­son­lít­ják az elő­ző évi ter­més­sel, meg­ál­la­pít­ják, hogy az adott év­ben na­gyobb tö­kök te­rmet­tek-e. Em­lí­tést kell ten­nünk, hogy a sze­mek, az or­rok ál­ta­lá­ban há­rom­szög ala­kú­ak, de le­het­nek kör és négy­szög ala­kú szem­ki­vá­gá­sok is. Né­ha szem­öl­dök ké­szül, ál­ta­lá­ban fo­ga­zott száj, a fel­ső rész és a tök ka­lap­ja cik­cak­kos is le­het. In­nen, te­hát fe­lül­ről ke­rül a mé­cses, a gyer­tya a bel­ső rész­be. Nem jel­lem­ző, de a tök fel­ső ré­szé­ből is le­ka­par­hat­nak, pál­ci­kát he­lyez­het­nek a ki­vá­gá­sok­ba. Em­lí­tés­re mél­tók az ati­pi­kus ké­szít­mé­nye­ket (pl. fá­ra­ói maszk, macs­ka stb.), ame­lyek to­vább él­nek az em­be­rek em­lé­ke­ze­té­ben. Az in­téz­mé­nyek­ben fény­kép­fel­vé­tel ké­szül a tök­vá­já­si fo­lya­mat egyes fá­zi­sa­i­ról. A szlo­vá­kok kö­ré­ben a strašid­lo meg­ne­ve­zés (de a svet­lonos meg­ne­ve­zés is) van je­len, a ma­gya­rok ál­ta­lá­ban tök­lám­pás­nak ne­ve­zik a tök­bá­but. Meg­je­len­tek to­váb­bi, egy-­e­gy csa­lád­nál már ál­lan­dó­sult meg­ne­ve­zé­sek is (tök­vi­csor­gó, tök­fil­kó, bu­ba stb.). Má­sok csak egy-­e­gy el­ké­szült tök­bá­bu­ra (amit az ép­pen ábrá­zol27) ér­vé­nye­sek. A ké­szí­tés folya­mata28 is kap­hat el­ne­ve­zést, de elő­for­dul, hogy az ilyen-olyan meg­ne­ve­zés hasz­ná­la­ta a ké­szí­tő szá­má­ra nem fon­tos. A Hal­loweent kü­lön­fé­le­kép­pen ne­vez­ték, ír­ták (kér­dő­ív­re) az adat­köz­lők (pl. „Ha­lo­gén”, „Helovei”). A bol­tok­ban, vi­rág­üz­le­tek­ben dísz­tár­gya­kat áru­sí­ta­nak (ezek ál­ta­lá­ban kí­nai ter­mé­kek, s a tök­bábu­alak­za­tok le­het­nek ke­rá­mi­á­ból, ülő tök­fi­gu­rák tö­mött anyag­ból, ki­sebb szob­rok, vi­lá­gí­tó csont­váz stb.). 2003–2004-ben dísz­tö­kök, ill. egyéb tö­kök (szin­tén ter­mény) je­len­tek meg a ku­ta­tott te­le­pü­lé­se­ken (lép­csőn, be­já­ra­ti aj­tó­nál – egy eset­ben vi­har­lám­pá­val is –, de a be­mu­ta­tott ok­ta­tói-ne­ve­lői in­téz­mé­nyek­nél, a bol­tok­ban, a ki­ál­lí­tá­so­kon ugyanú­gy).29 Csak je­lez­zük, hogy pl. 2004-ben pi­a­ci kap­cso­la­tok ha­tá­sá­ra egy új, tök­ből ké­szült krém­le­ves re­cept­jét rög­zí­tet­tem.
2003. ok­tó­ber 31-én az egyik ógyal­lai szó­ra­ko­zó­he­lyen több-ke­ve­sebb si­ker­rel Hal­loween-­par­tit szer­vez­tek. Itt csak a ven­dég­lő­sök vol­tak jel­mez­ben (bo­szor­kány, apá­ca stb.), akik ko­sár­ból ap­ró édes­sé­get kí­nál­tak a ven­dé­gek­nek.

4. Be­fe­je­zés

Ok­tó­ber 31-e a Hal­loween ün­ne­pén kí­vül a re­for­má­ció ün­ne­pe (Chorváthová 1995) és a bo­szor­ká­nyok Walpur­gis­nacht­ja is tu­laj­don­kép­pen (Muri–Gyr 2001), de je­len dol­go­zat ere­de­ti té­má­ját il­le­tő­en azt kell ki­hang­sú­lyoz­nunk, hogy a 20. szá­zad el­ső és má­so­dik fe­lé­ben épp­úgy ké­szí­tet­tek tök­bá­but, mint nap­ja­ink­ban, a 21. szá­zad ele­jén; fel­te­he­tő­en az egész Kár­pát-me­den­cé­ben! Ma már elég je­len­tős a te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák sze­re­pe, jó pél­da er­re az L. Ju­hász Ilo­na mo­nog­rá­fi­á­já­ban (ugyan a te­met­ke­zé­si szo­ká­sok­kal, ill. te­me­tő­do­ku­men­tá­ci­ó­val kap­cso­lat­ban) kö­zölt adat, amely sze­rint a gyer­me­kek a Hal­loween szo­ká­sá­ról egy mű­hol­das csa­tor­nán ke­resz­tül sze­rez­tek tu­do­mást. Nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­ni, hogy ős­­szel, Rud­nán szo­kás­ban volt, hogy a gyer­me­kek tök­lám­pást ké­szí­tet­tek (Ju­hász 2002, 150–151). Nap­ja­ink­ban mind a ma­gyar, mind a szlo­vák ke­res­ke­del­mi te­le­ví­zi­ós csa­tor­nák tá­jé­koz­tat­nak az ame­ri­kai Hal­loween­ről (hír­ös­­sze­fog­la­lók, fil­mek for­má­já­ban), de ha­zai hí­rek is fel­buk­kan­nak (Pécs 2004), tök­lám­pást he­lyez­het­nek el a stú­dió asz­ta­la­i­ra (2003, szlo­vák ke­res­ke­del­mi csa­tor­na). A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­ban fo­lya­ma­to­san bő­vül az ilyen és az eh­hez ha­son­ló, a Hal­loween ün­nep­kö­ré­hez kap­cso­ló­dó adat­tá­ri anyag.
Szlo­vá­kia na­gyobb vá­ro­sa­i­nak (Po­zsony, Nyi­tra, Nagy­szom­bat) szó­ra­ko­zó­he­lye­in, ét­ter­me­i­ben gya­ko­ri­ak a Hal­loween-ün­nep­pel kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyek. Az ilyen te­ma­ti­ká­jú ös­­sze­jö­ve­te­lek az ok­ta­tá­si (alap­is­ko­lai) in­téz­mé­nyek­ben is meg­je­len­tek (pl. Aranyos­marót), osz­tályt dí­szí­tet­tek (pl. Somor­ja), tök­bá­bu jel­mezt öl­töt­tek ma­guk­ra egy far­sang­hoz kap­cso­ló­dó jel­me­ze­sen ös­­sze­jö­ve­te­len (Ko­má­rom). 2003-ban Nyitrán azt is hal­la­ni le­he­tett, hogy szü­lők gye­re­ke­ik­nek szer­vez­tek gye­rek­zsúrt ame­ri­kai min­ta sze­rint.
Az üz­le­tek­ben kü­lön­fé­le (cse­rép stb.) tök­bá­buk­ra fi­gyel­he­tünk fel (még a Szlo­vák Szu­ve­nír ne­vű­ben, de a szé­kely­föl­di Koron­don is), a ki­ra­ka­to­kat dí­szí­tik (dísz­tö­kök, tök­lám­pá­sok). Fel­buk­kan­nak a Hal­loween-tem­atikájú fel­ső­ru­há­za­tot vi­se­lők, áru­sí­tók (Ko­má­rom, Ér­sek­új­vár), de Komárom­szent­péteren az egyik he­lyi cuk­rász tök­bá­bu­ból ki­ug­ró szel­lem­fi­gu­rát áb­rá­zo­ló tor­tát is ké­szít az ér­dek­lő­dők­nek. 2005-ben az egyik bolt­ban Komárom­szent­péteren (de Ko­má­rom­ban is) tök­bá­bu fi­gu­rá­jú dísz­tár­gyat kí­nál­tak, amely a tér­ség­re az­előtt nem volt jel­lem­ző. Ér­sek­új­vár­ban egy lám­pa­bolt­ban tök­bábulám­pát is vá­sá­rol­ha­tunk, az üz­let­lán­cok pros­pek­tu­sai a Hal­loweenre kü­lön­fé­le áru­cik­ke­ket kí­nál­nak. A Szlo­vá­ki­á­ban ki­adott szlo­vák nyel­vű gyer­mek­lap­ok no­vem­be­ri, ok­tó­be­ri cím­lap­raj­zai is ta­nul­sá­go­sak, mi­vel eze­ken gyak­ran tök­lám­pást is felfedezhetünk.30 A ma­gyar nyel­vű Tü­csök is kö­zöl tök­bá­buk­kal kap­cso­la­tos írá­so­kat, raj­zo­kat, de ver­set is (pl. 2003, 14. évf. 3. sz. 11. p.). A Maïarake Ro­ma 2003. ok­tó­be­ri szá­ma no­vem­ber 1-jé­re te­szi a Hal­loween ün­ne­pét. A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyel­vű na­pi­lap, az Új Szó, már több al­ka­lom­mal kö­zölt írást a Hal­loween­ről. Szin­tén meg­em­lít­het­jük a Mici Mac­kó Ma­ga­zint (eb­ben fel­tűnt a „Ci­ki vagy cu­ki?” hasz­ná­la­ta, de egyéb ér­de­kes­ség is); Micky Maus (né­met nyel­vű gyer­mek­lap) né­ven már ki­fe­je­zet­ten te­ma­ti­kus szá­mok je­len­nek meg (2003. ok­tó­ber 28. 45. sz.; 2004. ok­tó­ber 19. 43. sz.). Re­gi­o­ná­lis, já­rá­si la­pok­ban is kö­zöl­tek írá­so­kat a té­má­ban, pl. a Tany­on meg­ren­de­zés­re ke­rült ki­ál­lí­tás­ról (-zsi- 2004). Tök­lám­pás­ról egy kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok­ról szó­ló ki­ad­vány­ban (Chabrecsek [é. n.], 7–10), a Hal­loween-ün­nepről val­lá­si la­pok­ban (pl. Evan­gé­li­kus Élet, 2003. no­vem­ber 2.) ír­tak. Batta Györ­gy szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­már ne­vé­hez egy Tök­lám­pás cí­mű szín­pa­di mű kap­cso­ló­dik, me­lyet az 1980/1981-es évad­ban, Ko­má­rom­ban be is mu­tat­tak (Batta 1983; Ku­lis­­szák 2002, 40). To­váb­bá meg­je­len­tek tök­lám­pás­ról szó­ló ver­sek (Szőcs 1974, 40–41; Tor­nay 1994, 23), de a té­má­val kap­cso­la­tos né­met me­sét is át­dol­goz­tak már (Aszó­di 1987, 315).

 

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Aszó­di Éva, T. (sz­erk.) 1987. Min­den nap­ra egy me­se. Bratislava–Budapest, Ma­dách Könyv­ki­adó–Mó­ra Fe­renc If­jú­sá­gi Könyv­ki­adó.
Baloghová, Bar­ba­ra 2000. Tök­bá­bu-ké­szí­tő ver­seny Bagotán. Hur­banovói Hír­adó, 3. évf. 1. sz. 4. p.
Batta Györ­gy 1983. Tök­lám­pás. Ze­nés me­se­já­ték két rész­ben. Bratislava, LITA.
Bed­nárik, Ru­dolf 1943. Duchovná kul­tú­ra sloven­ského ¾udu. In Novák, ¼udovít (sz­erk.): Sloven­ská vlas­tive­da. 2. köt. Bratislava, SAVU, 5–121. p.
Botík, Ján 2001. Sloven­skí Chorváti. Etnokultúrny vývin z poh¾adu spoloèen­skoved­ných poz­natkov. Bratislava, Lúè.
Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.) 1995. Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 1–2. zv. Bratislava, Veda.
Bögi, Vojtech [1999]. Vere­jno-spoloèen­ský živ­ot. In Mest­ská kro­ni­ka kniha 2. Mesto: Hur­bano­vo. Okres: Komárno. Kraj Zápa­dosloven­ský, 595–600. p.
Cibulová, Tatiana 1995. Svet­lonos. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 317. p.
Chabrec­sek Te­ré­zia [é.n.]. Tök­lám­pás. Kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­sok kis­is­ko­lás­ok­nak. Sze­ged, Csong­rád Me­gyei Ta­nács Mű­ve­lő­dé­si Központja–Magyar Út­tö­rők Szö­vet­sé­ge Csong­rád Me­gyei El­nök­sé­ge.
Chorváthová, ¼ubi­ca 1995. Všechsvätých. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Encyk­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 222. p.
Dö­mö­tör Tek­la 1986. Ré­gi és mai ma­gyar nép­szo­kás­ok. Bu­da­pest, Az Anya­nyel­vi Kon­fe­ren­cia Védnöksége–Hazafias Nép­front. /Néprajz min­den­ki­nek, 3./
Döring, Alois 2001. Hal­loween im Rhein­land. Noti­zen zu einem Forschung­spro­jek­t. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 281–283. p.
Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.) 2001. Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität.
Feglová, Viera 2000. Kalendárne obyèa­je. In Stolièná, Rastisla­va (red.): Sloven­sko. Európske kon­tex­ty ¾udovej kultúry. Bratislava, Veda, 190–214. p.
Fé­nyes Elek 1848 [Ha­son­más ki­adás]. Ko­má­rom vár­me­gye. [h. n.] Kult­sár Ist­ván Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi és Ki­adói Ala­pít­vány.
Fign­er, Maria 2001. Wo geht man hin – was zieht man an? In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 16–20. p.
Gollesch, Heidrun–Schimanofsky, Ursu­la 2001. Die Steier­mark und der Kür­bis. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 24–27. p.
Hel­slot­t, John 2001. Hal­loween in Hol­land. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 249–253. p.
Horváthová, Emí­lia 1968. Názo­ry, pøed­stavy a zvyky sloven­ského lidu. In Melicherèík, Andrej (red.): Èeskosloven­ská vlas­tivì­da. Díl 3. Lidová kul­tur­a. Pra­ha, Orbis, 555–589. p.
Horváthová, Emí­lia 1975. Zvykoslovie a povery. In Filová, Bože­na – Mjar­tan, Ján (red.): Sloven­sko. 2. èas. ¼ud. Bratislava, Obzor, 985–1030. p.
Horváthová, Emí­lia 1986. Rok vo zvykoch nášho ¾udu. Bratislava, Tatran.
Hörand­ner, Editha 2001a. Vor­wort. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volks­kunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 4. p.
Hörand­ner, Editha 2001b. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 5–9. p.
Ju­hász Ilo­na, L. 2002. Rudna I. Te­met­ke­zé­si szo­ká­sok és a te­me­tő­kul­tú­ra vál­to­zá­sai a 20. szá­zad­ban. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Intézet–Lilium Aurum. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 2./
Káz­mér Mik­lós 1993. Ré­gi ma­gyar csa­lád­ne­vek szó­tá­ra. XIV–XVII. szá­zad. Bu­da­pest, Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság.
Kecs­kés Má­ria 2004. Tisz­telt Szer­kesz­tő­ség! Tü­csök, 15. évf. 3. sz. 2. p.
Kol­lár, Daniel (sz­erk.) 2000. A szlovák–osztrák–­mag­yar Du­na men­te. Bratislava, Daja­ma.
Korf­f, Got­tfried 2001. Hal­loween in Europa. Stich­worte zu einer Umfrage. Zeitschrift für Volks­kun­de, 97. évf. 2. sz. 177–189. p.
Kósa Lász­ló 1982. Tök. In Ortu­tay Gyu­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­raj­zi le­xi­kon. 5. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 330. p.
Kovaèe­vièová, Soòa (red.) 1990. Etno­grafický atlas Sloven­s­ka. Bratislava, Veda.
Lercheg­ger, Daniela 2001. Kür­bis, Küche, Kuli­narik – Es­sen oder nicht es­sen, das ist hier die Frage…. Hal­loween, eine Ein­leitung. In Fär­ber, Elis­a­beth (Hrsg.): Hal­loween. Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität Graz. Ausstel­lung vom 12. bis 31. Okto­ber 2001. Graz, Insti­tut für Volk­skunde und Kul­tur­an­thro­polo­gie der Karl Franzens-Universität, 29–32. p.
Lil­ja, Agne­ta 2001. Hal­loween in Schwe­den. Kul­turelle Bedro­hung oder willkommene Herb­st­feier? Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 241–248. p.
Lip­pai Já­nos 1753. Posoni kert. Győr, [k. n.]
Lysaght, Patri­cia 2001. Hal­lowe’en in Ire­land: Con­ti­nu­ity and Change. Zeitschrift für Volk­s­kun­de, 97. évf. 2. sz. 189–200. p.
Mácza Michal 1982. Az el­ső köz­tár­sa­ság­ban. In Maèan­ský, Ladislav–Kajtár, Jozef (ös­­sze­áll.): A komárnói já­rás. Bratislava, Obzor, 33–41. p.
Me­ző­gaz­da­sá­gi le­xi­kon. L–Zs 1982. Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Ki­adó.
Mlinkovics Te­ré­zia 2000. Gaz­dag ősz az Új ne­gyed ut­cai óvo­dá­ban. Hur­banovói Hír­dadó, 3. évf. 5. sz. 9. p.
Mug­naini, Fabio 2001. Hal­low­italy. Vom Kult der Toten zur Karneval­isierung des Todes. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 216–227. p.
Mu­ri, Gabriela–Gyr, Ueli 2001. Hal­loween – Hal­loween­er – Hal­lowin­ner? Hal­loween zwis­chen Brauchver­wal­tung und Even­tkul­tur in der Schweiz. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 260–272. p.
Nagy Jó­zsef 2000. Din­­nye, ubor­ka, tök (ka­ba­ko­sok). Bu­da­pest, Me­ző­gaz­da­sá­gi Szak­tu­dás Ki­adó.
Ohrvik, Ane 2001. Hal­loween in Nor­way. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 233–240. p.
Onderèani­nová, And­rea 1995. Zelený štvr­tok. In Botík, Ján – Slavkovský, Peter (red.): Ency­k­lopé­dia ¾udovej kultúry Sloven­s­ka. 2. zv. Bratislava, Veda, 346. p.
Pável Ágos­ton 1949. Tök­ter­me­lés és olaj­sü­tés Sza­lafőn. Ethno­graphi­a, 60. évf. 1–4. sz. 139–154. p.
Ro­ma, Jose­fi­na 2001. Hal­loween – wiederge­fun­den. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 228–233. p.
Schil­ling, Heinz 2001. Komet Hal­loween. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 273–280. p.
Sèí­tanie ¾udu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v okrese Komárno 1992. Komárno, Okres­né odd­e­le­nie Sloven­ského štati­stick­ého úr­adu.
Sèí­tanie oby­vate¾ov, domov a bytov 2001 2001. Bratislava, Štati­stický úrad Slovenskej repub­liky.
Segalen, Mar­tine 2001. Hal­loween á la française. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 201–205. p.
Szőcs Kál­mán 1974. Tök­lám­pás. Ver­sek. Bu­ka­rest, Kri­te­ri­on Könyv­ki­adó.
Tát­rai Zsu­zsan­na 1990. Je­les na­pok – ün­ne­pi szo­ká­sok. In Dö­mö­tör Tek­la (fősz­erk.): Ma­gyar nép­rajz. 7. köt. Nép­szo­kás, nép­hit, né­pi val­lá­sos­ság. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 102–264. p.
Tor­nay Ma­ri 1994. Tök­lám­pa. Bu­da­pest, Széphalom Könyv­mű­hely.
Tschofen, Bern­hard 2001. Hal­loween in Öster­re­ich. Ein Brauch zum Andock­en oder: glob­ales Wis­sen schafft lokale For­men. Zeitschrift für Volk­skun­de, 97. évf. 2. sz. 254–260. p.
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 1999. A bel­ső te­le­pí­té­sek és a la­kos­ság­cse­re. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó. /Mercurius könyvek/
Vad­ker­ty Ka­ta­lin 2001. A ki­te­le­pí­tés­től a res­zlo­vak­izá­cióig. Tri­ló­gia a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság 1945–1948 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­ről. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó.
Vašš, Mar­ián 1999. Vznik a osídle­nie Novej Trstene­j. [h. n.], [k. n.]
Viga Gyu­la 1997. Né­hány szem­pont a tök (Cucurbita pepo, Cucur­bi­ta max­i­ma) ma­gyar­or­szá­gi ter­mesz­té­sé­hez és hasz­no­sí­tá­sá­hoz. Nép­raj­zi Lá­tó­ha­tár, 6. évf. 1–4. sz. 199–206. p.
Voigt Vil­mos 2004. A val­lá­si él­mény tör­té­ne­te. Be­ve­ze­tés a val­lás­tu­do­mány­ba. Bu­da­pest, Timp Ki­adó.
-zsi- 2004. Tanyi Fi­a­ta­lok. Hal­loween ün­ne­pe a kel­le­mes bor­zon­gá­sé. Tanyi Hír­mon­dó, 2. évf. 10–12. sz. 3. p.

Kusy Ferenc: A Fórum Intézet és a digitalizálás

Gya­kor­la­ti­lag az em­ber egész kör­nye­ze­té­ben di­gi­tá­lis ada­tok, di­gi­tá­li­san ve­zé­relt gé­pek, di­gi­tá­lis adat­hor­do­zók egy­sze­rű­sí­tik – vagy bo­nyo­lít­ják – a min­den­na­pi mun­kát. Te­kint­ve mű­kö­dé­si el­vük egy­sze­rű­sé­gét, elő­ál­lí­tá­suk ol­csó­sá­gát és a meg­ta­ka­rí­tott idő fel­be­csül­he­tet­len men­­nyi­sé­gét, a di­gi­tá­lis be­ren­de­zé­sek az élet majd­nem min­den te­rü­le­té­ről ki­szo­rí­tot­ták az ana­lóg, il­let­ve a me­cha­ni­kus gé­pe­ket. Ar­ra va­ló te­kin­tet­tel, hogy a di­gi­tá­lis gé­pek­ben nincs szük­ség moz­gó al­kat­ré­szek­re (ez­ál­tal meg­szűn­nek a ko­pás okoz­ta pon­tat­lan­sá­gok), a gé­pek tel­jes élet­tar­ta­muk alatt ugyan­ar­ra a mi­nő­sé­gű mun­ká­ra al­kal­ma­sak. Ez a mun­ka­fo­lya­mat a vég­ered­mé­nyé­nél tű­nik fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű­nek.
Bár a di­gi­tá­lis gé­pek élet­tar­ta­ma (fej­lő­dé­sük nagy üte­mé­nek kö­szön­he­tő­en) je­len­tő­sen ke­ve­sebb, mint ana­lóg elő­de­i­ké (an­nak ide­jén egy ka­zet­tás mag­ne­to­font még tíz-ti­zen­öt év után is lel­ke­sen hasz­nál­tunk, bár a ka­zet­ták már agyon vol­tak gyűr­ve, a raj­tuk lé­vő hang­anyag már-már él­vez­he­tet­len­né vált), az újab­b, jobb mi­nő­sé­gű gép meg­vá­sár­lá­sa anya­gi­lag ke­vés­bé meg­ter­he­lő, sőt sok eset­ben nem is szük­ség­sze­rű. To­váb­bá le­he­tő­sé­günk nyílt a gé­pek tel­je­sít­mé­nyé­nek, mun­ká­juk mi­nő­sé­gé­nek tel­je­sen az igé­nye­ink­hez va­ló iga­zí­tá­sá­ra, a költ­sé­gek emel­ke­dé­se nél­kül, ami ter­mé­sze­te­sen elő­de­ik­nél szin­te le­he­tet­len volt.
A szá­mí­tó­gé­pek ma is hasz­nált fel­épí­té­se egy ma­gyar szár­ma­zá­sú ma­te­ma­ti­kus, Neu­mann Já­nos mun­ká­ja. A bu­da­pes­ti szü­le­té­sű ma­te­ma­ti­kus ma­te­ma­ti­kai te­het­sé­ge már a pes­ti evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban ki­bon­ta­ko­zott, édes­ap­ja még­is azt kí­ván­ta, hogy ve­gyész­mér­nök le­gyen be­lő­le. Ezért az érett­sé­gi után be­irat­ko­zott a zü­ric­hi mű­egye­tem­re, mi­köz­ben Ber­lin­ben és Bu­da­pes­ten ma­te­ma­ti­kát, fi­zi­kát és fi­lo­zó­fi­át hall­ga­tott. Csak­nem egyidőben sze­rez­te meg sváj­ci mér­nö­ki dip­lo­má­ját és a bu­da­pes­ti ma­te­ma­ti­kai dok­to­rá­tust. Neu­mann a mér­nök­to­vább­kép­ző in­té­zet­ben (Institute for Advanced Stud­ies – IAS) lett a ma­te­ma­ti­ka pro­fes­­szo­ra. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt Neu­mann je­lent­ke­zett a Man­hat­tan-terv vég­re­haj­tá­sá­ra, az ame­ri­kai atom­bom­ba elő­ál­lí­tá­sá­ra; amely­nek kap­csán a lö­kés­hul­lá­mok­kal kap­cso­la­tos szá­mí­tá­so­kat vé­gez­te. Eb­ben az idő­ben már el­ké­szült né­hány jel­fo­gós szá­mí­tó­gép, mint pél­dá­ul a MARK-I, va­la­mint ren­del­ke­zé­sé­re állt egy me­cha­ni­kus ana­lóg szá­mí­tó­gép, a Bush-fé­le dif­fer­en­ciálanal­izá­tor, és szá­mos – ak­kor ál­ta­lá­no­san hasz­nált – elekt­ro­me­cha­ni­kus szá­mo­ló­gép is. Saj­nos, egyik­kel sem le­he­tett má­sod­per­cen­ként né­hány mű­ve­let­nél na­gyobb se­bes­sé­get el­ér­ni.
Neu­mann 1944-ben is­mer­ke­dett meg Her­mann Gold­stine-­nal, aki az aberdeeni kí­sér­le­ti lő­té­ren a lő- és bom­bá­zá­si táb­lá­za­tok szá­mí­tá­sa­it irá­nyí­tot­ta. Tő­le meg­tud­ta, hogy a had­se­reg a Penn­syl­vaniai Egye­te­men egy elekt­ro­ni­kus szá­molóberen­dezés – az ENIAC – ki­fej­lesz­té­sén dol­go­zik, s azt 1000 művelet/má­sod­perc se­bes­sé­gű­re ter­ve­zik. Neu­man­n-­nak épp egy ilyen gép­re volt szük­sé­ge. Egy év­vel ké­sőbb a pro­jekt igaz­ga­tó­ja lett. Neu­mann és Gold­s­tine et­től kezd­ve – egé­szen Neu­mann ha­lá­lá­ig – együtt dol­go­zott a szá­mí­tó­gé­pek fej­lesz­té­sén. Az ENIAC két ter­ve­ző­jé­vel, John W. Mauch­ly­val és Pres­pert J. Eck­ert­tel azon­ban együtt­mű­kö­dé­sük nem volt túl­sá­go­san szo­ros. Neu­mann nem já­rult hoz­zá ah­hoz, hogy az ő ál­ta­la fel­ta­lált tá­rolt prog­ram el­vét a né­gyük ne­vén sza­ba­dal­maz­tas­sák. Hogy meg­aka­dá­lyoz­za Mauch­ly és Eck­ert sza­ba­dal­maz­ta­tá­si szán­dé­kát, kö­zöl­te a le­írást, s ez­zel le­he­tet­len­né tet­te a sza­ba­dal­maz­ta­tást.
Neu­mann és Gold­s­tine Prince­ton­ban meg­al­kot­ta az IAS szá­mí­tó­gé­pet. Ez leg­in­kább ab­ban kü­lön­bö­zött a ko­ráb­bi két szá­mí­tó­gép­től, hogy pár­hu­za­mos mű­kö­dé­sű volt, te­hát sok­kal gyor­sab­ban szá­molt bár­me­lyik ko­ra­be­li szá­mí­tó­gép­nél, fel­épí­té­se pe­dig – fő vo­na­la­i­ban – meg­egye­zett a mai mo­dern szá­mí­tó­gép­eké­vel. Neu­mann vá­rat­la­nul be­te­ge­dett meg, ki­de­rült, tü­dő­rák­ja van. Be­teg­sé­ge alatt is fo­lya­ma­to­san A szá­mí­tó­gép és az agy cí­mű elő­adá­sán dol­go­zott. A kéz­irat, saj­nos, be­fe­je­zet­len ma­radt, Neu­mann 1957. feb­ru­ár 8-án meg­halt. Éle­tét és mun­kás­sá­gát má­ra szin­te tel­je­sen a szá­mí­tó­gép­pel kö­tik ös­­sze, pe­dig szám­ta­lan ma­te­ma­ti­kai de­fi­ní­ció meg­fo­gal­ma­zá­sa kö­tő­dik még a ne­vé­hez.
Neu­mann mun­kás­sá­gá­nak kö­szön­he­tő­en vált le­het­ővé az ada­tok óri­á­si men­­nyi­sé­gű tár­há­zá­nak lét­re­ho­zá­sa, hi­he­tet­le­nül kis he­lyen. Ami­kor ada­tok tá­ro­lá­sá­ról be­szé­lünk, alap­ve­tő­en lo­gi­kai ér­té­kek tá­ro­lá­sá­ról van szó. Ér­vé­nyes ez a szö­ve­gek, a ké­pek, a hang­fel­vé­te­lek, a fil­mek ese­té­ben is. Míg egy kép­nél az egy­mást kö­ve­tő kü­lön­bö­ző szí­nű kép­pon­to­kat kell meg­kü­lön­böz­tet­ni, ahol egy pont ér­té­ke a szín­mély­sé­gé­nek fe­lel meg, ad­dig a han­gok­nál a pont ér­té­ke frek­ven­ci­át je­löl. A kép meg­je­le­ní­té­sé­hez a gra­fi­kus kár­tya de­kó­dol­ja az ál­lo­mány tar­tal­mát, majd azt a kép­er­nyő­re ve­tí­ti, a hang­anyag­nál a hang­kár­tya vég­zi a de­kó­do­lást, a vég­ered­ményt pe­dig a repro­duk­torokból hall­hat­juk. A film nem más, mint a szem ér­zé­keny­sé­gé­nél na­gyobb se­bes­ség­ben (ami kb. 50 Hz) egy­mást kö­ve­tő ké­pek hal­ma­za, ami­hez azo­nos idő­ten­ge­lyen egy hang­ál­lo­mányt csa­to­lunk. A szö­veg elő­re definált ka­rak­te­rek (ASCII) de­kó­dolt meg­je­le­ní­té­se.
Mi­vel a szá­mí­tó­gé­pek és a raj­tuk hasz­nált ope­rá­ci­ós rend­sze­rek nem egy­sé­ge­sek, sőt a kom­pa­ti­bi­li­tás is csak nagy­vo­na­lak­ban szab­vá­nyo­sí­tott (pél­dá­ul egy Linux alatt tö­mö­rí­tett ál­lo­mányt nem tri­vi­á­lis Win­dows alatt ki­cso­ma­gol­ni), a di­gi­ta­li­zált ál­lo­má­nyo­kat aján­la­tos olyan ál­lo­má­nyok­ra ala­kí­ta­ni, ame­lye­ket bár­mi­lyen ope­rá­ci­ós rend­szer ke­zel­ni tud.

A Fó­rum In­té­zet és a dig­i­tal­izá­ció

In­té­ze­tünk öt éve kez­dett az ada­tok dig­i­tal­izá­ciójá­val fog­lal­koz­ni. Ek­kor­ra vált le­he­tő­vé olyan szá­mí­tó­gé­pek, il­let­ve pe­ri­fé­ri­ák be­szer­zé­se, me­lyek meg­fe­le­lő mi­nő­ség­ben ké­pe­sek az ada­tok fel­dol­go­zá­sá­ra. Ter­mé­sze­te­sen a tech­ni­ka fo­lya­ma­tos fej­lő­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en má­ra ezek a be­ren­de­zé­sek el­avul­tak, he­lyük­be újab­b, jobb mi­nő­sé­gű be­ren­de­zé­sek ke­rül­tek.
Ma az ada­tok fel­dol­go­zá­sát egy he­lyen, az in­té­zet­ben ki­ala­kí­tott iro­dá­ban vé­gez­zük. Há­rom szá­mí­tó­gép, két hor­doz­ha­tó szá­mí­tó­gép al­kot­ja a di­gi­ta­li­zá­lás­hoz szük­sé­ges be­ren­de­zé­sek alap­ját. Ezek mind­egyi­ke al­kal­mas ké­pek fel­dol­go­zá­sá­ra, szken­nelésére. Két szá­mí­tó­gé­pet egy 1,1 GHz-es pro­ces­­szor hajt, me­mó­ri­á­juk 256 MB SDRam, 133 MHz-es sí­nen. Mind­ket­tő­höz egy ne­ga­tí­vok szken­nelésére is al­kal­mas szken­ner van csat­la­koz­tat­va. Eze­ket a gé­pe­ket hasz­nál­juk ké­pek be­vi­te­lé­re. A fel­dol­go­zá­suk már rend­sze­rint a hor­doz­ha­tó szá­mí­tó­gé­pe­ken tör­té­nik, ez­zel op­ti­ma­li­zál­va a gé­pek mun­ka­ide­jét. Har­ma­dik szá­mí­tó­gé­pünk gyor­sabb, 2,1 GHz-es Celeron-process­zor­ral van fel­sze­rel­ve, bel­ső sín­je­i­nek frek­ven­ci­á­ja 266 MHz, me­mó­ri­á­ja 512 MB DDR. Eb­be a szá­mí­tó­gép­be egy Cre­ative hang­kár­tyát he­lyez­tünk, amely re­mek pa­ra­mé­te­re­i­vel al­kal­mas a hang­anyag­ok meg­fe­le­lő mi­nő­ség­ben tör­té­nő fel­dol­go­zá­sá­ra. A kom­mu­ni­ká­ci­ót a gé­pek kö­zött 100 Mbit-es há­ló­zat old­ja meg. Je­len­leg egy drót­nél­kü­li há­ló­zat ki­épí­té­sén dol­go­zunk. Bár en­nek a se­bes­sé­ge je­len­leg ki­sebb, mint 100 Mbit, a jö­vő­ben va­ló­szí­nű­leg ez vál­toz­ni fog, ki­épí­té­se és kar­ban­tar­tá­sa pe­dig költ­ség­kí­mé­lőbb, va­la­mint le­he­tő­vé te­szi az inter­net hasz­ná­la­tát bár­hol az épü­le­ten be­lül.
Az ada­ta­ink inter­neten tör­té­nő el­he­lye­zé­sét egy sa­ját szer­ver üze­mel­te­té­sé­vel ol­dot­tuk meg. Ez a szer­ver egy inter­net­szol­gál­tatónál van el­he­lyez­ve, pa­ra­mé­te­re­it te­kint­ve egy két­pro­ces­­szo­ros Xeon tí­pu­sú szá­mí­tó­gép, 2 GB DDR me­mó­ri­á­val, 533 MHz-es sín­nel, két, pár­hu­za­mo­san hasz­nált me­rev­le­mez­zel, ami az adat­vesz­tés el­len nyújt biz­ton­sá­got.
Má­ra si­ke­rült el­ér­nünk, hogy a most ké­szü­lő fel­vé­te­lek di­gi­tá­lis rög­zí­tők­kel ké­szül­nek, így azok fel­dol­go­zá­sa mi­ni­má­lis időt vesz igény­be. A di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép al­kal­mas a kon­fe­ren­ci­ák, a kép­zé­sek do­ku­men­tá­ci­ó­já­nak el­ké­szí­té­sé­re, a di­gi­tá­lis hang­rög­zí­tők pe­dig a be­szél­ge­té­sek, az elő­adá­sok hang­anya­gá­nak rög­zí­té­sét te­szik le­he­tő­vé.

Ké­pek fel­dol­go­zá­sa

A ké­pek archivá­ció­ja, dig­i­tal­izá­ció­ja több, pár­ho­za­mo­san fu­tó mun­ka ered­mé­nye. El­ső lé­pés­ben a ké­pek nagy fel­bon­tá­sú szken­nelése tör­té­nik, ké­sőb­bi akár nyom­dai fel­hasz­ná­lás­ra is al­kal­mas mé­ret­ben. Ez mé­ret­től füg­gő­en 300-600 DPI (Dot per inch – kép­pont per hü­velyk), 16 mil­li­ós szín­mély­ség. Ne­ga­tí­vok szken­nelésénél ez a fel­bon­tás még na­gyobb, 2400 DPI. Sok eset­ben már az ere­de­ti kép mi­nő­sé­ge sem ki­elé­gí­tő, ezért a ké­pek fel­dol­go­zá­sá­ra spe­ci­á­lis kép­szer­kesz­tő prog­ra­mo­kat hasz­ná­lunk. Ezek túl­nyo­mó ré­sze in­gye­ne­sen le­tölt­he­tő az inter­netről. Le­he­tő­sé­get kí­nál­nak töb­bek kö­zött a kép éles­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ra, a for­ga­tás­ra, a szí­nek éle­sí­té­sé­re, a kép­mé­ret vál­toz­ta­tá­sá­ra. Egy sé­rült, alig ki­ve­he­tő ne­ga­tív ese­tén ki­sebb­faj­ta cso­da vé­gez­he­tő ve­lük.
Ja­ví­tás után a ké­pek egy spe­ci­á­lis kó­dot kap­nak, amely alap­ján vis­­sza­ke­res­he­tő az ere­de­ti pél­dány, ha ar­ra szük­ség van. Az inter­neten va­ló el­érés­hez ezek­ből a ké­pek­ből két, mi­nő­sé­gé­ben és mé­re­té­ben ki­sebb kép ké­szül, in­for­ma­tív jel­leg­gel. Ezek mé­re­tre 150, il­let­ve 500 kép­pont szé­les­sé­gű­ek, és ará­nya­i­ban hoz­zá­iga­zo­dó ma­gas­sá­gú­ak. Fel­bon­tá­suk 72 DPI. Nyom­dai fel­hasz­ná­lás­ra al­kal­mat­la­nok, vi­szont nagy se­bes­sé­gű ke­re­sést, il­let­ve meg­je­le­ní­tést tesz­nek le­he­tő­vé a vi­lág­há­lón. A ké­pek ere­de­ti­je, amen­­nyi­ben nem jog­vé­dett, bár­ki szá­má­ra pos­táz­ha­tó vagy sze­mé­lye­sen meg­te­kint­he­tő a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ar­chí­vu­má­ban.
Az ezt kö­ve­tő mun­ka a ké­pek­ből ké­szí­tett metaa­dat, tar­ta­lom­le­író ál­lo­mány. Ezek ké­szí­té­sé­vel in­té­ze­tünk mégc­sak nem­ré­gi­ben is­mer­ke­dett meg, di­gi­ta­li­zált ké­pe­ink nagy ré­szé­hez még­is si­ke­rült el­ké­szí­te­nünk eze­ket a le­író ál­lo­má­nyo­kat. A le­író ál­lo­mány le­he­tő­vé te­szi a plat­form­független (értsd ope­rá­ci­ós rend­szer­től füg­get­len) ke­re­sést, az ál­lo­mány tar­tal­má­nak meg­te­kin­té­sét. Ala­pul a Dub­lin Core-sz­ab­ványt hasz­nál­juk, me­lyet XML-állományba ül­tet­ve ké­szít­jük az egyes ké­pek le­író ál­lo­má­nya­it. A ke­re­sés­hez az NDA (Nem­ze­ti Di­gi­tá­lis Adat­tár) ke­re­ső mo­tor­ját hasz­nál­juk sa­ját weboldalunkon is. Az XML-állományokat rend­sze­re­sen to­váb­bít­juk az NDA adat­bá­zi­sá­ba, így ada­ta­ink itt is meg­te­kint­he­tők.
Je­len­leg a fel­dol­go­zott, le­író ál­lo­mán­­nyal el­lá­tott ké­pek szá­ma:
– Fó­rum In­té­zet (kon­fe­ren­ci­ák, klu­bok stb.) – 7287 db
– Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye – 2386 db
– Szak­rá­lis kis­em­lék ar­chí­vum – 281 db
– Cse­ma­dok-ar­chí­vum (di­gi­ta­li­zál­va) – 7681 db
– Gyö­ke­res Györ­gy kép­ar­chí­vu­ma – 452 db
– Arany A. Lász­ló zob­o­ralji ké­pe­i­nek gyűj­te­mé­nye (szí­nes dia) – 680 db
Fel­dol­go­zás­ra vár:
– Cse­ma­dok-ar­chí­vum
– Szőt­tes-ar­chí­vum
– Egyé­ni ha­gya­té­kok
– Arany A. Lász­ló zob­o­ralji ké­pei (újabb 46 cso­mag, kb. 2500 kép­koc­ka)
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet fo­tó­ar­chí­vu­mát el­ső­sor­ban az in­té­zet éle­té­vel kap­cso­la­tos fel­vé­te­lek ké­pe­zik, a kü­lön­bö­ző kon­fe­ren­ci­ák fo­tó­do­ku­men­tá­ci­ó­ja, a klub­es­te­ken ké­szí­tett fel­vé­te­lek és egyéb, az in­té­zet éle­té­vel kap­cso­la­tos fel­vé­te­lek.
A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca ké­pes­lap­gyűj­te­mé­nye tel­jes egé­szé­ben fel­dol­go­zás­ra ke­rült, meg­te­kint­he­tő az inter­neten. Ez a gyűj­te­mény el­ső­sor­ban a dél-szlo­vá­ki­ai fal­vak, vá­ro­sok ál­tal meg­je­len­te­tett ké­pes­la­po­kat fog­lal­ja ma­gá­ba. Ál­lan­dó­an bő­vül, az új da­ra­bok szin­te azon­nal fel­ke­rül­nek az inter­ne­tre. A vi­lág­há­lón 500 kép­pont szé­les­sé­gű mé­ret­ben ta­lál­ha­tók meg, a ki­vá­lasz­tott da­rab­ból má­so­la­tot a Bib­lio­the­ca Hun­gar­icában le­het be­sze­rez­ni. A gyűj­te­mény egy ré­sze ná­lunk csak di­gi­tá­lis for­má­ban ta­lál­ha­tó meg.
Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont már évek óta fog­lal­ko­zik a dél-szlo­vá­ki­ai szak­rá­lis kis­em­lé­kek fény­ké­pe­zé­sé­vel. Gyűj­te­mé­nyük egye­dül­ál­ló. Az utób­bi évek­ben már di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép se­gít­sé­gé­vel örö­kí­tik meg az utak mel­lett ta­lál­ha­tó ke­resz­te­ket, a szen­tek szob­ra­it. A ré­geb­ben ké­szült fel­vé­te­lek fo­lya­ma­to­san ke­rül­nek fel­dol­go­zás­ra. Mun­ká­juk ered­mé­nye több kö­tet­ben is meg­je­lent.
Gyö­ke­res Györ­gy hos­­szú éve­kig fo­tó­zás­sal fog­lal­ko­zott. Az ő sze­mé­lyes ar­chí­vu­ma gyűj­te­mé­nyünk egy ér­té­kes da­rab­ja. Fel­vé­te­le­in el­ső­sor­ban a Cse­ma­dok ál­tal szer­ve­zett fesz­ti­vá­lok, prog­ra­mok je­len­nek meg, de az ő ér­de­me a fel­vi­dé­ki írók port­ré­gyűj­te­mé­nye is. Ez a gyűj­te­mény tel­jes egé­szé­ben di­gi­ta­li­zált, TIFF-formátumban, nagy, 600 DPI-s fel­bon­tás­ban az in­té­zet ar­chí­vu­má­ban ta­lál­ha­tó meg.
Arany A. Lász­ló a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­i­ben fog­lal­ko­zott a zob­o­ralji fal­vak fo­tó­zá­sá­val. A fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű kép­anyag ne­ga­tí­vok for­má­já­ban áll in­té­ze­tünk ren­del­ke­zé­sé­re. A fel­vé­te­le­ken meg­ta­lál­ha­tó az ap­ró­lé­ko­san le­fo­tó­zott női, il­let­ve fér­fi­vi­se­let, több zob­o­ralji fa­lu­ból, va­la­mint a ko­ra­be­li élet ap­ró moz­za­na­tai, a min­den­na­pi mun­ka ké­pei. A gyűj­te­mény a zob­o­ralji élet egy ér­té­kes ar­chí­vu­ma. Az anyag nagy ré­sze már fel­dol­go­zás­ra ke­rült, több ki­ál­lí­tás alap­ját is ké­pez­te, el­ső­sor­ban a Zob­o­ralján. Nem­ré­gi­ben újab­b, több mint 2000 ké­pet szám­lá­ló cso­mag ke­rült in­té­ze­tünk­be, ezek di­gi­ta­li­zá­lá­sa fo­lya­mat­ban van. A tel­jes kép­anyag rész­le­tes, át­fo­gó gyűj­te­mény a zob­o­ralji fal­vak éle­té­ről.
Hang­anyag­ok fel­dol­go­zá­sa

A hang­anya­go­kat a már fent em­lí­tett Cre­ative tí­pu­sú hang­kár­tya se­gít­sé­gé­vel dol­goz­zuk fel. Az elő­nye ab­ban rej­lik, hogy ké­pes akár 96 kHz-es tar­to­má­nyo­kat is rög­zí­te­ni, el­len­ben a klas­­szi­kus 44 kHz-es hang­tar­to­mán­­nyal. Ez je­len­tős mi­nő­ség­be­li ja­vu­lást ered­mé­nyez. Bár az em­be­ri fül szá­má­ra a ha­tárt a 20 kHz-es hang­tar­to­mány ké­pe­zi, még­is va­la­mi­ként ér­zé­kel­jük az e fö­löt­ti tar­to­má­nyo­kat is (gon­do­lok itt el­ső­sor­ban a ba­ke­lit­le­me­zek sa­já­tos sú­gá­sá­ra, ami dig­i­tal­izá­ciókor más tí­pu­sú kár­tyá­val el­ve­szik). Ter­mé­sze­te­sen a hang­kár­tya e tu­laj­don­sá­ga csak in­do­kolt eset­ben van ki­hasz­nál­va, te­kint­ve, hogy a hang­ál­lo­má­nyo­kat sű­rí­te­ni kell, ez­ál­tal nyújt­va le­he­tő­sé­get az inter­netes el­érés­re. Sű­rí­tés­re je­len­leg az MP3-as for­má­tu­mot hasz­nál­juk, 192 kbit/s-os adat­sű­rű­ség mel­lett.
Az ar­chí­vum ré­szét ké­pe­zik:
– Si­ma Fe­renc gyűj­té­sei (nyelv­já­rá­si szö­ve­gek);
– Cse­ma­dok-gyűj­té­sek (nyelv­já­rá­si szö­ve­gek);
– a Pát­ria Rá­dió ál­tal ké­szí­tett ri­por­tok;
– egyé­ni ha­gya­té­kok, fel­vé­te­lek;
– Oral His­to­ry (be­szél­ge­té­sek Szlo­vá­ki­á­ban élő írók­kal, po­li­ti­ku­sok­kal a rend­szer­vál­tás éve­i­ről).
Ki­hasz­nál­va a di­gi­tá­lis hang­rög­zí­tők elő­nye­it, az Oral His­to­ry-­sorozat már di­gi­tá­li­san is ké­szül. Az ezek­hez tar­to­zó le­írá­sok pár­hu­za­mo­san a fel­vé­tel­lel ké­szül­nek. Te­kint­ve eme ri­por­tok mé­re­tét, egy­elő­re a vi­lág­há­lón nem el­ér­he­tők, ez a jö­vő­be­li fel­ada­ta­ink ré­sze. A tá­ro­lás MP3-as for­má­tum­ban, 44 kHz-en tör­té­nik. Itt nincs sem­mi­fé­le mi­nő­ség­be­li rom­lás az ana­lóg fel­vé­tel­hez ké­pest, te­kint­ve, hogy az em­ber hang­tar­to­má­nya 2000–5000 Hz kö­zé esik.
Si­ma Fe­renc 118 sza­lag­ból ál­ló nyelv­já­rá­si gyűj­te­mé­nye csak­nem tel­jes egé­szé­ben di­gi­ta­li­zá­lás­ra ke­rült, az egyes sza­la­gok több kü­lön ál­lo­mány­ra let­tek fel­oszt­va. Ezek mé­re­te és idő­tar­ta­ma a ri­por­tok hos­­szá­nak fe­lel meg. Egy sza­la­gon át­la­go­san 1,5-2 órá­nyi hang­anyag lett rög­zít­ve. Né­me­lyi­kük egy­sé­ges el­be­szé­lés, a töb­bin kü­lön­bö­ző ri­port­ala­nyok szó­lal­nak meg egy adott köz­ség­ből.
A Cse­ma­dok Né­pi Kö­re a hat­va­nas évek vé­gé­től a nyolc­va­nas évek ele­jé­ig ké­szí­tett fel­vé­te­le­ket, fa­lu­si kö­zeg­ben. Az el­ső­sor­ban el­be­szé­lé­se­ket, az élet min­den­nap­ja­it tar­tal­ma­zó fel­vé­te­le­ket 61 mag­nó­sza­la­gon rög­zí­tet­ték. Saj­nos pon­tos le­írás ezek­ről a hang­ál­lo­má­nyok­ról nem áll ren­del­ke­zé­sünk­re, így csak azt tud­tuk le­ír­ni, ami a mag­nó­sza­la­go­kon el­hang­zott. A gyűj­te­mény nem tel­jes, 47 sza­lag ke­rült di­gi­ta­li­zá­lás­ra.
A Pát­ria Rá­dió ál­tal fel­vett ri­por­tok 193 mag­nó­sza­la­gon ta­lál­ha­tók, egy­elő­re fel­dol­go­zás alat­t. A vá­gott, su­gár­zott ri­por­tok hos­­sza 10-15 perc, de sok eset­ben a vá­gat­lan anyag is meg­ta­lál­ha­tó ar­chí­vu­munk­ban. Ezek­ről a fel­vé­te­lek­ről – há­la a Pát­ria Rá­dió mun­ka­tár­sai pre­ci­zi­tá­sá­nak – pon­tos ada­ta­ink van­nak, fel­dol­go­zá­suk az el­kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban meg­tör­té­nik.
Szer­ve­rünk ka­pa­ci­tá­sa egy­elő­re nem te­szi le­he­tő­vé a hang­anyag­ok el­éré­sét a vi­lág­há­lón. A tel­jes anyag mé­re­te óri­á­si, több száz GB. Ezek szer­ve­ren va­ló el­he­lye­zé­sét a jö­vő év­ben ter­vez­zük.

Ki­ad­vány­ok

A könyv­ki­adás, a pub­li­ká­ci­ók meg­je­len­te­té­se a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mun­ká­já­nak egy fon­tos ré­sze. Köny­ve­ink több so­ro­zat­ban je­len­nek meg, il­let­ve 1999-től rend­sze­re­sen meg­je­le­nik a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, amely­ben tu­do­má­nyos jel­le­gű írá­sok kap­nak he­lyet. A Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár­nak (MEK) PDF-formátumban küld­jük ki­ad­vá­nya­in­kat, így azok az ő weboldalukon is ol­vas­ha­tók.
Az Arcanum-­sorozat pél­dá­ja alap­ján mi is sze­ret­nénk sa­ját ki­ad­vá­nya­in­kat di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­je­len­tet­ni. Ez egy szö­veg­ke­re­ső­vel el­lá­tott adat­bá­zis ki­ala­kí­tá­sát igé­ny­li. A köny­ve­ket és ta­nul­má­nyo­kat eb­ben az adat­bá­zis­ban el­he­lyez­ve, so­ro­za­ton­ként ten­nénk köz­zé, ez­ál­tal meg­kön­­nyít­ve a ke­re­sést és a tá­jé­ko­zó­dást az egyes szö­ve­gek­ben. A prog­ram ki­ala­kí­tá­sa fo­lya­mat­ban van, je­len­leg az egyes köny­vek fel­töl­té­sé­vel fog­lal­ko­zunk.

Kon­fe­ren­ci­ák

A Fó­rum In­té­zet rend­sze­re­sen ren­dez kon­fe­ren­ci­á­kat, ér­tel­mi­sé­gi fó­ru­mo­kat, klub­es­te­ket. Ezek rög­zí­té­se, do­ku­men­tá­lá­sa szin­tén ré­szét ké­pe­zi a mun­kánk­nak. Az itt el­hang­zott elő­adá­so­kat a kez­de­tek­ben di­gi­tá­lis mag­nó se­gít­sé­gé­vel rög­zí­tet­tük, majd ké­sőbb ke­rül­tek tény­le­ges fel­dol­go­zás­ra, vá­gás­ra.
Má­ra ki­fej­lesz­tet­tünk egy fel­ve­vő­rend­szert, amely le­he­tő­vé te­szi a kon­fe­ren­ci­ák anya­gá­nak re­á­lis idő­ben tör­té­nő fel­dol­go­zá­sát. En­nek se­gít­sé­gé­vel a kon­fe­ren­cia vé­gez­té­vel el­ké­szül a kon­fe­ren­cia tel­jes kép­anya­gát és az el­hang­zott elő­adá­so­kat tar­tal­ma­zó CD, amit bár­ki ma­gá­val vi­het, hasz­nál­hat.
Ez a be­ren­de­zés gya­kor­la­ti­lag há­rom szá­mí­tó­gép, egy di­gi­tá­lis fény­ké­pe­ző­gép és a meg­hí­vó alap­ján elő­re el­ké­szí­tett prog­ram­fe­lü­let. Míg az egyik szá­mí­tó­gép a hang­anya­got rög­zí­ti, ad­dig a má­si­kon az elő­ző elő­adás vá­gá­sa, fel­dol­go­zá­sa fo­lyik, a har­ma­di­kon pe­dig a már el­ké­szült anyag be­töl­té­se a prog­ram­fe­lü­let­be. En­nek a mód­szer­nek a leg­na­gyobb elő­nye, hogy az egyes kon­fe­ren­ci­ák anya­gai azon­nal ar­chi­vá­lód­nak, ki­küsz­öböl­ve ez­zel az em­be­ri fe­le­dé­keny­ség okoz­ta adat­vesz­tést. A ké­sőb­bi­ek­ben ez az anyag is egy adat­bá­zis­ba ke­rül, majd egy ke­re­ső­vel egé­szül ki. Adat­hor­do­zón és inter­neten egy­aránt el­ér­he­tő­vé vá­lik.

Le­vél­tár és könyv­tár

Nem­ré­gi­ben in­dult el egy fo­lya­mat, amely a nyom­ta­tás­ban meg­je­lent szö­ve­gek fel­dol­go­zá­sát se­gí­te­né. A Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca könyv-, il­let­ve fo­lyó­irat-gyűj­te­mé­nye je­len­leg nyom­ta­tott for­má­ban áll a ku­ta­tók ren­del­ke­zé­sé­re. Ezek di­gi­ta­li­zá­lá­sa ed­dig gya­kor­la­ti okok mi­att nem tör­tént meg. A szö­ve­gek új­ra­gé­pe­lé­se le­he­tet­len vál­lal­ko­zás­nak tű­nik, úgy­hogy egye­dül a szken­nelés je­len­te­ne meg­ol­dást. Csak­hogy így a szö­ve­ges do­ku­men­tu­mok kép­ként őr­ződ­nek, le­he­tet­len­né té­ve egy­faj­ta szö­veg­ke­re­ső lét­re­ho­zá­sát. A szö­veg­fel­is­me­rő szoft­ve­rek saj­nos túl nagy hi­ba­arán­­nyal dol­goz­tak ah­hoz, hogy egy ek­ko­ra adat­men­­nyi­ség mel­lett ér­dem­ben hasz­nál­ni le­hes­sen őket. Er­re a prob­lé­má­ra a Neu­mann Klub in­for­ma­ti­kai kö­re ajánlott ne­künk egy le­het­sé­ges meg­ol­dást. A Google in­gye­nes szö­veg­fel­is­me­rő mo­tor­ját ala­kít­ják át a Bib­lio­the­ca Hun­gar­i­ca igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő­en. A gya­kor­lat­ban ez azt je­len­ti, hogy min­den nyom­ta­tás­ban meg­je­lent fo­lyó­irat­ra egy kü­lön szoft­ver lesz ki­ala­kít­va. Er­re azért van szük­ség, mert a kü­lön­bö­ző fo­lyó­irat­ok kü­lön­bö­ző el­ren­de­zé­sű­ek, va­la­mint kü­lön­bö­ző nyom­dák­ban ké­szül­tek, ez­ál­tal kü­lön­bö­ző be­tű­tí­pu­so­kat hasz­nál­tak. Ez­zel a mód­szer­rel elő­ze­tes szá­mí­tá­sa­ink sze­rint akár 98%-os pon­tos­sá­gú szö­veg­fel­is­me­rést érhetnénk eli, ami hi­he­tet­len mó­don gyor­sí­ta­ni tud­ná a di­gi­ta­li­zá­lás fo­lya­ma­tát. Eh­hez még egy A/3-as mé­re­tű szken­ner­re is szük­ség van. Az újab­b, jobb ál­la­pot­ban lé­vő do­ku­men­tu­mok, fo­lyó­irat­ok akár nagy tel­je­sít­mé­nyű lap­ol­va­só­val is fel­dol­goz­ha­tók. Egy­né­mely do­ku­men­tum mos­tan­ra saj­nos oly­an­­nyi­ra meg­ron­gá­ló­dott, hogy ezek be­vi­te­le csak kü­lön-kü­lön, la­pon­ként el­kép­zel­he­tő. Vég­ered­mény­ben a nem jog­vé­dett szö­ve­gek az inter­ne­tre ke­rül­het­né­nek, a re­gi­o­ná­lis vagy ré­geb­bi fo­lyó­irat­ok gyűj­te­mény­ként DVD-n is el­ér­he­tő­vé vál­ná­nak bár­ki szá­má­ra.

Fazekas József: Kisebbség – tudományosság. A Fórum Társadalomtudományi Szemle nyolc évfolyamáról

A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­lét a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (ko­ráb­bi ne­vén: a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet) ala­pí­tot­ta 1999-ben az­zal a cél­lal, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tás szá­má­ra meg­fe­le­lő pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­get biz­to­sít­son. Egy tu­do­má­nyos fo­lyó­irat ki­adá­sa, fo­lya­ma­tos meg­je­len­te­té­se – az eh­hez szük­sé­ges anya­gi esz­kö­zö­kön túl – el­ső­sor­ban meg­fe­le­lő szel­le­mi hát­te­ret, ku­ta­tói bá­zist fel­té­te­lez. S még va­la­mit: ma­gá­nak a ki­sebb­ség­ku­ta­tás­nak, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ku­ta­tá­sá­nak tu­da­tos fel­vál­la­lá­sát, az e té­ren ta­pasz­tal­ha­tó több év­ti­ze­des le­ma­ra­dás be­ho­zá­sát. S jól­le­het a ku­ta­tás fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se te­rén fo­lya­ma­tos ne­héz­sé­gek, fenn­aka­dá­sok van­nak, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő más­fél év­ti­zed alatt fo­ko­za­to­san ki­bon­ta­ko­zott, ki­ala­kí­tot­ta sa­já­tos pro­fil­ját, ki­dol­goz­ta ku­ta­tá­si prog­ram­ját, s en­nek ered­mé­nye­ként szá­mos ki­tű­nő ta­nul­mán­­nyal, mo­nog­rá­fi­á­val gaz­da­gí­tot­ta tu­do­má­nyos éle­tün­ket.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet meg­te­rem­té­sé­re tett erő­fe­szí­tés egy­idős a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal. Az 1918-ban új ha­zá­ba ke­rült szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság több ok­ból sem volt ké­pes a kí­vánt szin­ten meg­szer­vez­ni tu­do­má­nyos éle­tét. Egy­részt az ál­lam­for­du­lat után a ré­gi köz­hi­va­tal­no­ki ré­teg tö­me­ges Ma­gyar­or­szág­ra va­ló köl­tö­zé­se, il­let­ve a hű­ség­es­küt meg­ta­ga­dók Cseh­szlo­vá­ki­á­ból tör­té­nő ki­uta­sí­tá­sa kö­vet­kez­té­ben mint­egy 100-120 ezer­rel csök­kent a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok szá­ma. Ezek több­sé­ge a kö­zép­osz­tály­hoz tar­to­zott, ah­hoz az osz­tály­hoz, amely min­den tár­sa­da­lom­ban a kul­tu­rá­lis élet leg­főbb tá­ma­szát és hor­do­zó­ját je­len­ti. Az itt ma­radt kö­zép­osz­tály­be­li ér­tel­mi­ség ugyan­ak­kor gaz­da­sá­gi­lag erőt­len­né vált, szo­ci­á­lis gon­dok­kal küz­dött, egy­re in­kább ki volt té­ve az as­­szi­mi­lá­ció ve­szé­lyé­nek. Más­részt a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság sok­kal köz­vet­le­neb­bül kö­tő­dött az anya­or­szág­hoz, Bu­da­pest­hez, mint pél­dá­ul az er­dé­lyi, amely a nem­zet cent­ru­má­tól tá­vo­labb él­ve az év­szá­zad­ok so­rán ki­ala­kí­tot­ta a ma­ga önál­ló – vagy leg­alább­is a szlo­vá­ki­ai ma­gya­ro­ké­nál önál­lóbb – éle­tét an­nak in­téz­mény­rend­sze­ré­vel együt­t.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet csak na­gyon ne­he­zen tu­dott al­kal­maz­kod­ni a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek­hez. A fo­ko­za­to­san ki­ala­ku­ló kul­tu­rá­lis és iro­dal­mi élet szín­vo­na­la azon­ban nem ki­elé­gí­tő, s hi­á­nyoz­nak a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek is: az ak­kor 750 ezer főt szám­lá­ló szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­nak (az 1925-ben lét­re­jött lo­son­ci re­for­má­tus te­o­ló­gi­án kí­vül) sem egye­te­me, sem fő­is­ko­lá­ja nem volt, s is­ko­la­há­ló­za­tát is le­épí­tet­ték. Igaz ugyan, hogy a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött szá­mos ki­sebb­sé­gi ön­vé­del­mi és kul­tu­rá­lis szer­ve­zet mű­kö­dik, s ezek kö­zös­ség­szer­ve­ző és kul­tú­ra­köz­ve­tí­tő sze­re­pe el­vi­tat­ha­tat­lan, ám nem pó­tol­ják a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nye­ket. En­nek foly­tán a szó iga­zi ér­tel­mé­ben vett tu­do­má­nyos élet­ről sem be­szél­he­tünk. Az 1931-ben kor­mány­tá­mo­ga­tás­sal meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Tu­do­má­nyos, Iro­dal­mi és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság (az ún. Masaryk Aka­dé­mia) meg­ala­kí­tá­sa sem vált­ja be a hoz­zá fű­zött re­mé­nye­ket. A Masaryk Aka­dé­mia ál­tal 1931–1935 kö­zött ki­adott Ma­gyar Fi­gye­lő cí­mű tu­do­má­nyos fo­lyó­irat a ma­ga rend­szer­te­len meg­je­le­né­sé­vel, ös­­sze­vont szá­ma­i­val, meg­le­he­tő­sen ek­lek­ti­kus szer­kesz­té­si el­ve­i­vel nem tud­ta el­nyer­ni az ol­va­sók bi­zal­mát, jól­le­het több ki­tű­nő ta­nul­mányt kö­zölt. (Iga­zán ma­gas szín­vo­na­lú lap a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­ben csu­pán az 1931–1938 kö­zött ha­von­ta meg­je­le­nő Fo­rum cí­mű épí­té­sze­ti és mű­vé­sze­ti fo­lyó­irat volt, amely kez­det­ben né­met, ma­gyar és szlo­vák nyel­ven, ké­sőbb pe­dig né­met és ma­gyar nyel­ven je­lent meg Po­zsony­ban, te­ret ad­va a mo­dern épí­té­szet és kép­ző­mű­vé­szet kér­dé­se­i­nek.)
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú, majd a „hon­ta­lan­ság évei” után csu­pán az öt­ve­nes évek­től kezd ki­bon­ta­koz­ni a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet. Fo­ko­za­to­san meg­nyíl­nak a ma­gyar tan­nyel­vű is­ko­lák, ki­ala­kul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar is­ko­la­rend­szer, 1949 már­ci­u­sá­ban meg­ala­kul a Cse­ma­dok, majd 1949 de­cem­be­ré­ben meg­je­le­nik az Új Szó el­ső szá­ma, s ezt kö­ve­tő­en to­váb­bi ma­gyar la­pok je­len­nek meg. Az iro­dal­mi élet szem­pont­já­ból nagy je­len­tő­ség­gel bír a Szlo­vák Író­szö­vet­ség fo­lyó­ira­tá­nak, az Iro­dal­mi Szem­lé­nek a meg­je­le­né­se 1958-ban. A lap te­vé­keny­sé­ge azon­ban nem kor­lá­to­zó­dik a szép­iro­dal­mi mű­vek­re, az iro­da­lom­kri­ti­ká­ra, ha­nem te­ret ad más tu­do­mány­ágak szá­má­ra is (nép­raj­zi, nyelv­tu­do­má­nyi és tör­té­nel­mi tár­gyú írá­so­kat is kö­zöl). Az 1969-ben meg­ala­kult Ma­dách Könyv- és Lap­ki­adó pe­dig két év­ti­ze­den át – a kom­mu­nis­ta rend­szer en­ge­dé­lyez­te ke­re­tek kö­zött, gyak­ran az­zal da­col­va – a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet köz­pont­já­vá vált, le­he­tő­vé té­ve az egyé­ni, nem pe­dig az in­téz­mé­nyes szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­i­nek köz­zé­té­tel­ét.
Az 1989-es rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en ak­ti­vi­zá­ló­dik a szlo­vá­ki­ai ma­gyar szel­le­mi élet: új könyv­ki­adók ala­kul­nak, új la­pok je­len­nek meg, ala­pít­vá­nyok jön­nek lét­re, át­ala­kul a kul­tu­rá­lis élet szer­ke­ze­te. 1992-től meg­je­le­nik a Kalligram cí­mű iro­dal­mi és mű­vé­sze­ti fo­lyó­irat, s fo­ko­za­to­san lét­re­jön­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek is.
A Szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek fo­lyó­ira­ta al­cím­mel in­du­ló Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet egyes rész­le­gei, va­la­mint az ak­kor már mű­kö­dő szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek (a Gömör-Kishonti Mú­ze­um­egye­sü­let, a Ka­ted­ra Tár­sa­ság, a Márai Sán­dor Ala­pít­vány, a Mátyus­föl­di Muze­oló­giai Tár­sa­ság, a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port, a Nem­ze­ti­sé­gi Do­ku­men­tá­ci­ós Cent­rum, a Spec­ta­tor Tár­sa­da­lom­ku­ta­tó Mű­hely, a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Pe­da­gó­gu­sok Szö­vet­sé­gé­nek Pe­da­gó­gi­ai In­té­ze­te, il­let­ve a ké­sőbb csat­la­ko­zó Hen­s­zl­mann Im­re Hely­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, a Gram­ma Nyel­vi Iro­da, a Kalligram Ala­pít­vány) fó­ru­ma­ként je­lent meg 1999 nya­rán az­zal a cél­ki­tű­zés­sel, hogy a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság­gal s ál­ta­lá­ban a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos tör­té­nel­mi, po­li­to­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai, nép­raj­zi, gaz­da­ság­tör­té­ne­ti, nyel­vé­sze­ti, fi­lo­zó­fi­ai, esz­té­ti­kai, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti stb. ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it te­gye köz­zé. Ugyan­ak­kor meg­kü­lön­böz­te­tett fi­gyel­met kí­vánt szen­tel­ni – és szen­tel is – a (cse­h)s­zlovák–­mag­yar kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sá­nak az egyes tu­do­mány­szak­okon be­lül.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le meg­je­le­né­se nem hogy nem oko­zott za­vart a szlo­vá­ki­ai ma­gyar fo­lyó­irat-struk­tú­rá­ban, ha­nem azt még in­kább tel­je­seb­bé tet­te. Egy­faj­ta ter­mé­sze­tes „mun­ka­meg­osz­lás” ala­kult ki a fo­lyó­irat­ok közt: az Iro­dal­mi Szem­le el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom­ra és iro­da­lom­kri­ti­ká­ra, a Kalligram az iro­da­lom­tu­do­mány­ra és a mű­vé­sze­ti élet­re, a Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le pe­dig a tár­sa­da­lom­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ága­za­ta­i­ra fi­gyel. E la­pok egy­más mel­lett élé­se a kez­de­tek­től mind­má­ig súr­ló­dá­sok­tól men­tes.
A lap ak­ció­rá­di­u­sza, mun­ka­tár­sa­i­nak kö­re év­ről év­re fo­ko­za­to­san bő­vült, így 2003-tól al­cím­ében Ne­gyed­éven­ként meg­je­le­nő tu­do­má­nyos fo­lyó­irat­ként ha­tá­roz­za meg ön­ma­gát, mi­köz­ben fő pro­fil­ja to­vább­ra is a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ki­sebb­ség­gel kap­cso­la­tos ku­ta­tá­si ered­mé­nyek pub­li­ká­lá­sa ma­radt.
A lap ge­rin­cét a Ta­nul­má­nyok cí­mű ro­vat ké­pe­zi. Eb­ben el­ső­sor­ban a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos tör­té­nel­mi, po­li­to­ló­gi­ai, szo­ci­o­ló­gi­ai, nyel­vé­sze­ti, nyelv­szo­ci­o­ló­gi­ai, köz­gaz­da­sá­gi, esz­té­ti­kai és nép­raj­zi té­má­jú dol­go­za­to­kat kö­zöl. (Ezek kö­zött épp­úgy ol­vas­ha­tunk ta­nul­mányt a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kár­pát­al­jai ma­gyar ok­ta­tás­ügy­ről, a ki­sebb­sé­gi ma­gyar pár­tok po­li­ti­kai stra­té­gi­á­já­ról Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pá­ban, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok de­por­tá­lá­sá­ról, fe­le­ke­ze­ti meg­osz­lá­sá­ról, mint a vaj­da­sá­gi ma­gyar fi­a­ta­lok szo­ci­o­ló­gi­ai vizs­gá­la­tá­ról, a szlo­vá­ki­ai ve­gyes há­zas­sá­gok de­mog­rá­fi­ai vo­nat­ko­zá­sa­i­ról, il­let­ve Milan Hodža geo­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­já­ról, az em­be­ri és nem­ze­ti jo­gok prob­le­ma­ti­ká­já­ról, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti szlo­vá­ki­ai ma­gyar gaz­da­sá­gi élet hely­ze­té­ről, a kö­zép-eu­ró­pai tör­té­ne­lem egyes ne­u­ral­gi­kus pont­ja­i­ról, mint a szlo­vá­ki­ai ma­gyar mű­vé­sze­ti élet ki­emel­ke­dő sze­mé­lyi­sé­ge­i­ről stb.) Az el­múlt nyolc év so­rán a lap csak­nem 200 ta­nul­mányt kö­zölt, eb­ből töb­bet két foly­ta­tás­ban.
A szer­zői gár­da nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­le en­nek meg­fe­le­lő­en sok­szí­nű, van köz­tük ma­gyar, szlo­vák, cseh, né­met, an­gol, len­gyel nem­ze­ti­sé­gű; a tu­do­mány­ágá­nak el­is­mert, nem­zet­kö­zi hí­rű kép­vi­se­lő­je épp­úgy pub­li­kál a lap­ban, mint fi­a­tal dok­toran­dusz. A ta­nul­má­nyok előtt a lap fel­tün­te­ti az ETO-számokat, an­gol nyel­ven a kulcs­sza­va­kat, a dol­go­zat vé­gén pe­dig an­gol nyel­vű re­zü­mé ol­vas­ha­tó.
A Do­ku­men­tumok cí­mű ro­vat az ed­dig pub­li­ká­lat­lan vagy ke­vés­bé is­mert, il­let­ve köz­ér­de­kű do­ku­men­tu­mo­kat te­szi köz­zé. (A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti évek­ből kö­zöl­te pél­dá­ul Cseh­szlo­vá­kia füg­get­len­sé­gé­ről és a ki­sebb­sé­gek vé­del­mé­ről szó­ló szer­ző­dést, az 1920-as cseh­szlo­vák nyelv­tör­vényt és más, a ki­sebb­sé­gek éle­tét be­fo­lyá­so­ló do­ku­men­tu­mot; a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni évek­ből [a „hon­ta­lan­ság éve­i­nek” ko­rá­ból] több do­ku­men­tu­mot, kö­zöl­te a Cse­ma­dok meg­ala­kí­tá­sá­val és mun­ká­já­val kap­cso­la­tos alap­do­ku­men­tu­mo­kat, 1968-ból a Nem­ze­ti­sé­gi Kor­mány­hi­va­tal több do­ku­men­tu­mát, de köz­zé­tet­te a ma­gyar és a szlo­vák ked­vez­mény­tör­vényt, il­let­ve az ez­zel kap­cso­la­tos Ve­len­cei Bi­zott­ság je­len­té­sét is épp­úgy, mint a rend­szer­vál­tás leg­főbb ki­sebb­sé­gi do­ku­men­tu­ma­it.)
A Mű­hely cí­mű ro­vat­ban tu­do­má­nyos mű­he­lye­ket mu­ta­tunk be. Már be­mu­tat­tuk a Mer­curius Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­por­tot, a Gram­ma Nyel­vi Iro­dát, az MTA Et­ni­kai-nem­ze­ti Ku­ta­tó­in­té­zet­ét, a Come­nius Egye­tem BTK Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szék­ét, a Márai Sán­dor Ala­pít­ványt, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­tet (ko­ráb­bi ne­vén: Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet).
Az Oral His­to­ry cí­mű ro­vat a rend­szer­vál­tás­ról és az azt kö­ve­tő idő­szak ese­mé­nye­i­ről kö­zölt mély­in­ter­jút töb­bek kö­zött Jan­ics Kál­mán­nal, Csáky Pál­lal, Tóth Ká­roly­­lyal, Sza­bó Re­zső­vel; a Pá­lya­kép cí­mű ro­vat tu­do­má­nyos éle­tünk ki­emel­ke­dő kép­vi­se­lő­it mu­tat­ja be (e ro­vat­ban már be­mu­tat­tuk Vad­ker­ty Ka­ta­lint, Kósa Lász­lót, Ujváry Zol­tánt és Zeman Lász­lót); a Kon­fe­ren­cia cí­mű ro­vat szak­mai kon­fe­ren­ci­ák­ról tu­dó­sít; a Köz­le­mé­nyek cí­mű ro­vat az egyes tu­do­mány­szak­ok ak­tu­á­lis ese­mé­nye­i­ről tá­jé­koz­tat; az Agora és a Ref­le­xió cí­mű ro­vat­ban szak­mai vi­ta­hoz­zá­szó­lá­sok ol­vas­ha­tók; a Köny­vek cí­mű ro­vat pe­dig a ki­sebb­sé­gi kér­dés­sel kap­cso­la­tos ki­ad­vá­nyo­kat recen­zál­ja.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le szak­mai szín­vo­na­lát kez­det­től fog­va a szer­kesz­tő­bi­zott­ság ös­­sze­té­te­le ga­ran­tál­ja. A szer­kesz­tő­bi­zott­ság­ban el­ső­sor­ban a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos élet kép­vi­se­lői ta­lál­ha­tók, rész­ben az egyes tu­do­má­nyos mű­he­lyek kép­vi­se­le­té­ben. Az el­múlt nyolc év alatt az aláb­bi sze­mé­lyek vet­tek részt a szer­kesz­tő­bi­zott­ság mun­ká­já­ban: Ádám Zi­ta, B. Ko­vács Ist­ván, Csan­da Gá­bor, Csehy Zol­tán, Fa­ze­kas Jó­zsef, Gyur­gyík Lász­ló, Hunèík Pé­ter, Hush­e­gyi Gá­bor, Lanstyák Ist­ván, Lisz­ka Jó­zsef, Kiss Jó­zsef, Mé­szá­ros And­rás, Öllös Lász­ló (el­nök), Szar­ka Lász­ló, Tóth Kár­oly, Vad­ker­ty Ka­ta­lin, Var­ga Sán­dor, Végh Lász­ló, Zeman Lász­ló.
A la­pot a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet je­len­te­ti meg a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­ma és a bu­da­pes­ti Il­­lyés Köz­ala­pít­vány tá­mo­ga­tá­sá­val. Meg­je­le­nik ne­gyed­éven­ként 1000 pél­dány­ban B/5-ös for­má­tum­ban 200–220 ol­da­lon.
A Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le nyolc év­fo­lya­ma alap­ján úgy vél­jük, a szer­kesz­tő­bi­zott­ság lap­pal kap­cso­la­tos ere­de­ti cél­ki­tű­zé­sei és azok meg­va­ló­su­lá­sai – a po­zi­tív szak­mai vis­­sza­jel­zé­sek alap­ján – alap­ve­tő­en he­lyes­nek bi­zo­nyul­tak. A lap­nak si­ke­rült meg­tar­ta­nia szel­le­mi füg­get­len­sé­gét, fo­ko­za­to­san emel­ni tud­ta szak­mai szín­vo­na­lát, to­vább tud­ta bő­ví­te­ni szer­zői gár­dá­ját, el­ső­sor­ban to­váb­bi fi­a­tal ku­ta­tó­kat be­von­va. Mind­ezek a lap szer­kesz­tő­it és a szer­kesz­tő­bi­zott­sá­got is to­váb­bi, a kö­zös­ség ér­de­ké­ben vég­zett, a tu­do­má­nyos ku­ta­tást se­gí­tő mun­ká­ra ösz­tön­zi.

Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány I. Tanulmányok a községtelepüléstörténetéhez és néprajzához (Gecse Annabella)

Viga Gyu­la (sz­erk.): Nagytárkány I. Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz. Som­or­ja–Ko­má­rom, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Lokális és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák, 5./

Meg­szok­hat­tuk már, hogy a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­já­nak so­ro­za­tai nem „hir­te­len fel­in­du­lás­ból” szü­let­nek, ha­nem fel­buk­ka­ná­suk után hos­­szú ide­ig és fo­lya­ma­to­san ered­mé­nye­ket mu­tat­nak fel. A Lo­ká­lis és re­gi­o­ná­lis mo­nog­rá­fi­ák cí­mű 2000-ben, a Kisgéres­nek szen­telt kö­tet­tel in­dult. Az­óta szü­le­tett egy rud­nai és két mátyus­föl­di il­le­tő­sé­gű ki­ad­vány, te­hát amen­­nyi­ben a ku­ta­tá­sok föld­raj­zi rend­jét, azon be­lül is a ki­egyen­lí­tett­ség igé­nyét vesz­­szük ala­pul, is­mét a mai szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­te­rü­let, Dél-Szlo­vá­kia ke­le­ti ré­szé­nek kel­lett kö­vet­kez­nie. A Nagytárkány I. cím sej­te­ti a foly­ta­tást. A kö­tet a Ta­nul­má­nyok a köz­ség te­le­pü­lés­tör­té­ne­té­hez és nép­raj­zá­hoz sze­rény al­cí­met vi­se­li, szer­kesz­tő­je, ösz­­sze­ál­lí­tó­ja Viga Gyu­la. Már a ta­nul­má­nyok egy­sze­rű át­te­kin­té­se is el­árul­ja, hogy a szer­kesz­tő­nek Nagytárkány „ér­de­ké­ben” Kirá­ly­helmec­től Bu­da­pes­tig, ré­gész­től geo­grá­fu­sig na­gyon gaz­dag „kí­ná­lat­ból” si­ke­rült a mun­ká­ba szer­ző­ket és ál­ta­luk tu­do­mány­ága­kat be­von­nia. A ki­csit több mint 500 ol­da­las kö­te­tet – Ko­pasz Jó­zsef pol­gár­mes­te­ri be­ve­ze­tő­je után – 16 ta­nul­mány al­kot­ja. Ahogy azt az al­cím is jel­zi, a nép­rajz és a te­le­pü­lés­tör­té­net je­len­ti mind a szer­kesz­tés, mind az egyes írá­sok leg­főbb ve­zér­fo­na­lát. Mind­két em­lí­tett fo­ga­lom sok­ré­tűbb azon­ban an­nál, hogy eb­ből egy­ér­tel­mű­en kö­vet­kez­ne egy szok­vá­nyos, már-már sab­lo­nos, una­lo­mig is­me­rős fel­épí­tés. A ve­zér­fo­na­lak mel­lett azon­ban más „ös­vé­nye­ket” is be­jár­nak a szer­zők: a nyel­vi jel­lem­zők­től a te­le­pü­lés ter­mé­szet­raj­zá­ig. Fris­nyák Sán­dor táj­tör­té­ne­ti kez­dő ta­nul­má­nyát és Bog­oly Já­nos, a ter­mé­sze­ti ké­pet tag­la­ló írá­sát Né­meth Pé­ter mun­ká­ja kö­ve­ti, amely vé­gig­ve­ze­ti az ol­va­sót a te­le­pü­lés ne­vé­nek ere­de­té­től, an­nak le­het­sé­ges ma­gya­rá­za­ta­in, a leg­na­gyobb bir­to­ko­sok (Tárkányiak, Agár­di­ak) csa­lád­tör­té­ne­tén ke­resz­tül a te­le­pü­lés 16. szá­za­di hét­köz­nap­ja­i­nak éle­té­ig. Gyu­lai Éva írá­sa nem csu­pán sor­rend­ben, ha­nem idő­rend­ben is kö­ve­ti Né­meth Pé­te­rét, a 17. szá­zad vé­gé­ig. A Nagytárkányi/Tárkányi csa­lá­dot eb­ben az idő­ben a Sen­nyeiek kö­vet­ték a bir­tok­lás­ban, de a ta­nul­mány – az el­ér­he­tő for­rá­sok függ­vé­nyé­ben – a „köz­nép” éle­té­re, ter­he­i­re, val­lá­si éle­té­re is ki­tér. Ta­kács Pé­ter a job­bágy­ság­gal fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban, egé­szen 1848-ig. Leg­fon­to­sabb for­rá­sai eh­hez – „ter­mé­sze­te­sen” – az úr­bér­ren­de­zés je­gyé­ben (és ide­jé­ben) ké­szült val­lo­má­sok. Ta­más Edit elem­ző ta­nul­má­nya már a né­pes­ség-össze­írás­sal, nép­szám­lá­lás­sal „jól el­lá­tott” 18–20. szá­za­dot tár­gyal­ja, for­rá­sa­i­nak mind et­ni­kai, mind val­lá­si és tár­sa­dal­mi ré­teg­ző­dés­re vo­nat­ko­zó adat­so­rai fel­hasz­ná­lá­sá­val. Idő­ben kö­ze­led­ve mai ko­runk­hoz ter­mé­sze­te­sen egy­re rész­le­te­sebb, pon­to­sabb ké­pet raj­zol. Csí­ki Ta­más ta­nul­má­nyá­ban a nagy­tárkányi zsi­dó­ság kap­csán ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy a 18. szá­za­di ga­lí­ci­ai ere­de­tű iz­ra­e­li­ta né­pes­ség tör­té­ne­te bo­nyo­lul­tabb a betelepülés–meghonosodás–népességnöve­kedés ál­lo­má­sok­ba tö­mö­rít­he­tő fo­lya­mat­nál, ugyan­is a né­pes­ség je­len­lé­te a te­le­pü­lé­sen és a vi­dé­ken nem foly­to­nos, sok­kal in­kább foly­to­nos ma­ga a mig­rá­ció. Fo­gas Tóth Ba­lázs mind (he­ly)történeti, mind nép­raj­zi szem­pont­ból az egyik leg­iz­gal­ma­sabb kér­dés­kört tár­gyal­ja, azt, ami­ről olyan so­kat, olyan so­kan tud­nak, s mind­ez még­is ál­ta­lá­ban ke­ve­set mond. A ki­ván­dor­lás és ha­tá­sa fo­ko­zott fi­gyel­met ér­dem­lő je­len­tő­sé­ge ab­ban áll, hogy va­ló­ban nem csu­pán a ki­ván­dor­lás­sal, ha­nem nagy-­nagy ku­ta­tói kö­rül­te­kin­tés­sel an­nak ha­tá­sa­i­val is fog­lal­ko­zik. A szer­ző min­den ren­del­ke­zés­re ál­ló for­rást meg­szó­lal­tat, eze­ket ös­­sze­ve­ti, ki­egé­szí­ti az érin­tett csa­lád­tag­ok­tól gyűj­tött vis­­sza­em­lé­ke­zé­sek ada­ta­i­val. Mind­amel­lett – nem kri­ti­kai él­lel, de – fel­hív­ja a fi­gyel­met a té­má­ra vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­sok egyik hi­á­nyos­sá­gá­ra: „Ma­gát a je­len­sé­get ta­ka­ró fo­ga­lom sem túl sze­ren­csés, ugyan­is egy­ol­da­lú meg­ha­tá­ro­zás. A ki­ván­dor­lás szó nem utal a fo­lya­mat má­sik ös­­sze­te­vő­jé­re, a vis­­sza­ván­dor­lás­ra” (198. p.).
A te­le­pü­lés nyel­vi jel­lem­ző­it gaz­dag élő­nyel­vi pél­da­sor­ral Mizs­er La­jos te­kin­ti át. Írá­sát Fe­hér Jó­zsef ta­nul­má­nya kö­ve­ti, aki Nagytárkány mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti raj­zát az iro­da­lom­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sok kö­ré ren­de­zi – Ba­las­si Bá­lint kö­tő­dé­sé­től az is­ko­la­tör­té­ne­ten ke­resz­tül egé­szen nap­ja­ink ese­mé­nye­i­ig. Fi­gye­lem­re mél­tó a min­den kö­zös­ség éle­tét meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­gek sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­zá­sa, nagytárkány­i, „pél­da­ér­té­kű élet­uta­kon” ke­resz­tül. Szo­ro­sab­ban kö­tőd­nek az anya­gi kul­tú­rá­hoz a kö­vet­ke­ző fe­je­ze­tek. Bóna Ber­na­dett és Páll Ist­ván a te­le­pü­lés né­pi épí­té­sze­ti ké­pét raj­zol­ja meg, a la­kó­há­zak mel­lett ter­mé­sze­te­sen a gaz­da­sá­gi épü­le­tek jel­lem­ző­it is, de fi­gyel­met szen­tel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet kí­nál­ta épí­tő­anyag­ok­nak és a kör­nye­zet­ből kö­vet­ke­ző te­le­pü­lés­szer­ke­ze­ti adott­sá­gok­nak is. Viga Gyu­la és Viszóczky Ilo­na ta­nul­má­nyá­nak az ad­ja a té­má­ját, ami min­den te­le­pü­lés éle­té­nek alap­ve­tő meg­ha­tá­ro­zó­ja: az ott élő né­pes­ség ho­gyan, mi­re, mi­lyen ered­mén­­nyel hasz­nál­ja kör­nye­ze­tét, mű­kö­dik-e a kö­zös­ség ter­mé­szet­hez va­ló iga­zo­dást bi­zo­nyos mér­té­kig min­den­kép­pen meg­kö­ve­te­lő mo­dell­je. A ha­tár­hasz­ná­lat­ra fó­ku­szá­ló elem­zés a ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás ke­re­tei kö­zött elem­zi Nagytárkány gaz­dál­ko­dá­sát, nagy­já­ból a szö­vet­ke­ze­te­sí­tés idő­sza­ká­ig, de érin­tő­le­ge­sen még azt a kor­sza­kot is vizs­gá­lat alá ve­szik. A ha­tár­ban ter­mesz­tett, más vi­dé­ken is ál­ta­lá­nos nö­vény­faj­ták mel­lett a szer­zők be­mu­tat­nak egy rit­ka, csak a vi­dék­hez köt­he­tő jel­leg­ze­tes­sé­get is, a Ti­sza-ker­tek ha­szon­vé­te­li le­he­tő­sé­ge­it. Va­ló­já­ban ez a táj­hasz­ná­la­ti for­ma ad a bod­rog­kö­zi gaz­dál­ko­dás­nak sa­já­tos ar­cot, a gyü­mölcs min­den gaz­da­ság­nak a Ti­sza-ker­tek ter­mé­keny­sé­ge mi­att le­he­tett szá­mot­te­vő be­vé­te­li for­rá­sa. A te­le­pü­lés (és kör­nyé­ke) ha­lá­sza­tát mind an­nak for­mai gaz­dag­sá­gát, mind tör­té­ne­ti: a má­ra orv­ha­lá­szat­ba vis­­sza­szo­rult, száz év­vel ez­előtt szü­le­tett nép­raj­zi le­írá­sok­ból is is­mert ala­ku­lá­sát tel­jes­sé­gé­ben te­kin­ti át a té­ma egyik leg­ki­vá­lóbb mai ma­gyar­or­szá­gi is­me­rő­je és ku­ta­tó­ja, Szil­ágyi Mik­lós. Sz. Tóth Ju­dit az év je­les nap­ja­i­nak szo­ká­sa­it szin­tén nem csu­pán le­írás szint­jén is­mer­te­ti, ha­nem csak­nem száz éves tör­té­ne­ti­sé­gé­ben is. Mun­ká­já­hoz egy 1913-as, e té­má­ban ké­szült kéz­irat je­len­tett ös­­sze­ha­son­lí­tá­si ala­pot. L. Ju­hász Ilo­na ta­nul­má­nya a ha­lál­lal és ha­lot­tal kap­cso­la­tos szo­ká­so­kat vizs­gál­ja gaz­dag, sa­ját gyűj­té­si ered­mé­nye­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes­sé te­szi írá­sát, hogy nem tö­rek­szik egy-­e­gy rész­let gyö­ke­re­i­nek több száz (ez­er) év­re vis­­sza­te­kin­tő fel­tá­rá­sá­ra, ám a komp­le­xi­tás és szink­ron le­írás min­den igé­nyé­nek tel­jes­ség­gel meg­fe­lel. A kö­te­tet zá­ró ta­nul­mány a ki­vá­ló tár­sa­da­lom-nép­raj­zi mun­kás­sá­gá­ról is­mert Ör­si Ju­li­an­na mun­ká­ja, aki ez­út­tal – mint ma­ga is ír­ja – nem fel­tét­le­nül és min­den szem­pont­ból le­zárt ta­nul­mányt kö­zöl. Tár­sa­da­lom­raj­zá­hoz ki­vá­ló alap­ként hasz­nál­ta Petrik Bé­la plé­bá­nos kró­ni­ká­ját, más fel­jegy­zé­sek­kel is ki­egé­szít­ve. A ta­nul­mány má­so­dik ré­szé­ben az anya­köny­vi ada­tok elem­zé­sé­vel meg­raj­zol­ja Nagytárkány több idő­met­szet­re bon­tott há­za­so­dá­si kör­ze­te­it.
Úgy vé­lem, nem csu­pán a könyv­so­ro­zat, ha­nem a te­le­pü­lés la­kos­sá­ga, az on­nan el­szár­ma­zot­tak is gaz­da­god­tak, gaz­da­god­nak ez­zel a kö­tet­tel.
Gecse An­na­bel­la

Bárdi Nándor–Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (Vajda Barnabás)

Bár­di Nán­dor–Si­mon At­ti­la (sz­erk.): In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben. Somor­ja, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, 2006. /Disputationes Samariens­es, 7./

Ki­tű­zött cél­ja­i­hoz ké­pest a je­len kon­fe­ren­cia­kö­tet jó­val túl­mu­tat ön­ma­ga ha­tá­ra­in. ,,Ez a ta­nul­mány­kö­tet az In­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­ák a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­ben cím­mel 2005. jú­ni­us 9–10-én Som­or­ján meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak anya­gát ad­ja köz­re, s a kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­i­nek, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­nek és a Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány­nak az volt a cél­juk, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók szá­má­ra ta­lál­ko­zá­si pon­tot te­remt­se­nek” – ol­vas­suk a be­ve­ze­tő­ben, vi­szont a ta­nul­má­nyok alap­ján az ered­mény en­nél je­len­tő­sen sok­szí­nűbb és gaz­da­gabb lett. A 438 ol­da­lon nyolc te­ma­ti­kus-lo­gi­kai fe­je­zet­be kom­po­nált írást ol­vas­va nem­csak ar­ról győ­ződ­he­tünk meg, hogy a hu­szon­négy elő­adó-szer­ző mind­egyi­ke ala­po­san kö­rül­jár­ja sa­ját té­má­ját, ha­nem egy mód­szer­ta­ni vál­tás szem­ta­núi is le­he­tünk, amen­­nyi­ben a kö­tet­ben hagsú­lyosan elő­tér­be ke­rül­nek az érin­tett re­gi­o­ná­lis tör­té­né­szi mű­he­lyek és az ál­ta­luk alka­ma­zott for­rás­fel­tá­ró el­já­rá­sok.
A ma­gyar ki­sebb­ség­po­li­ti­kai elit in­teg­rá­ci­ó­val kap­cso­la­tos ak­tu­á­lis in­ga­tag­sá­gát ta­pasz­tal­va nem le­het meg­le­pő, hogy a kon­fe­ren­cia tör­té­nel­mi di­men­zi­ó­ban ku­tat pél­dák, fel­vet­he­tő és eset­leg be­ve­zet­he­tő min­ták után. Ezért is erő­sen mot­tó­jel­le­gű­ek A. Saj­ti Eni­kő, Szar­ka Lász­ló és Bár­di Nán­dor be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyai, mi­vel ezek nem­csak ál­ta­lá­ban ve­ze­tik be a té­má­ba az ol­va­só­kat, ha­nem mind­hár­man plasz­ti­ku­san rá tud­nak mu­tat­ni ar­ra a nagy­fo­kú fe­szült­ség­re, amely a sé­rel­mi po­li­ti­zá­lás és az ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom va­lós igé­nyei kö­zött fe­szül, akár a múlt­ban, akár a je­len­ben. A sé­rel­mi po­li­ti­ká­tól az együtt­mű­kö­dé­sig cí­mű írás úgy ér­te­ke­zik a Dél­vi­dék 1918–1941 kö­zöt­ti in­teg­rá­ci­ós stra­té­gi­á­i­ról, hogy köz­ben ge­ne­rá­lis ta­nul­sá­go­kat is le­von; az In­teg­rá­ció és együtt­mű­kö­dés a ki­sebb­ség­po­li­ti­ká­ban pe­dig az 1918 utá­ni Cseh­szlo­vák Köztár­saság-­be­li ma­gyar ak­ti­vis­ta kí­sér­le­tek­ről fo­gal­maz­va te­szi ugyan­ezt. Ez utób­bi ta­nul­mány­ban mond­ja Szar­ka Lász­ló, hogy ,,a ki­sebb­sé­gi hely­zet­be ke­rült népc­sopor­tok ma­gyar nem­ze­ti iden­ti­tá­sa el­ső­sor­ban a tör­té­ne­ti ma­gyar ál­lam­mal és az ál­ta­la kí­nált ja­vak­kal va­ló azo­no­su­lás­ra épült”, vi­szont ugyan­ez az iden­ti­tás ,,a kor­sze­rű nem­zet­épí­tés fel­datatainak, cél­ja­i­nak tisz­tá­zá­sá­ra nem iga­zán bi­zo­nyult al­kal­mas­nak” (25. p.). Alap­ve­tő meg­ál­la­pí­tá­so­kat tesz Bár­di Nán­dor is (A ro­má­ni­ai ma­gyar elit ge­ne­rá­ci­ós cso­port­ja­i­nak in­teg­rá­ci­ós vi­szony­rend­sze­re) a ro­má­ni­ai ma­gyar elit kü­lön­bö­ző ge­ne­rá­ci­ós cso­port­ja­i­nak vizs­gá­la­ta­kor; az egyik ilyen pl. an­nak ki­mu­ta­tá­sa, hogy az utód­ál­lam­ok­ban ha­son­ló nem­ze­dé­ki at­ti­tű­dök mű­köd­tek, rá­adá­sul Bár­di ka­te­gó­ri­á­kat is fel­raj­zol, osz­tá­lyoz­ni és sú­lyoz­ni is tud a he­lyi ki­sebb­sé­gi eli­tek sok­irá­nyú vi­szony­rend­sze­rét il­le­tő­en.
A má­so­dik fe­je­zet­ben Hornyák Ár­pád, Eiler Fe­renc és L. Ba­logh Bé­ni a nem­zet­kö­zi kap­cso­lat­rend­szer­ben elem­zi a ki­sebb­sé­gi kér­dést, a har­ma­dik­ban Göncz Lász­ló, Filep Ta­más Gusz­táv, Necze Gá­bor és Há­mo­ri Pé­ter egy-­e­gy ta­nul­má­nyát ol­vas­hat­juk. Mi­köz­ben szin­te mind­nyá­jan meg­tá­mo­gat­ják azt a köz­tu­dott té­zist, hogy az ,,et­nikai be­zár­kó­zás igen ko­moly aka­dá­lya a mo­der­ni­zá­ló­dó tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai nyi­tás­nak”, írá­sa­ik ér­té­ke fő­leg ab­ban rej­lik, hogy más és más pont­ján ké­pe­sek meg­ra­gad­ni an­nak az ív­ként hú­zó­dó fo­lya­mat­nak, ame­lyen a kü­lön­bö­ző kon­dí­ci­ó­jú ma­gyar ki­sebb­sé­gek fog­lal­tak he­lyet. Né­mi­leg el­lent­mon­dá­so­san a har­ma­dik fe­je­zet cí­me (Re­ví­zió és in­teg­rá­ció) az in­teg­rá­ci­ót ma­ga­biz­to­san a re­vi­zi­o­niz­mus el­len­pont­ja­ként ne­ve­zi meg, ho­lott ép­pen Göncz Lász­ló mu­tat­ja ki, hogy a kér­dés en­nél bo­nyo­lul­tabb. Hi­szen pl. a Mu­ra­vi­dék ese­té­ben ,,a tör­té­nel­mi Vas és Za­la vár­me­gyék­nek az a ré­sze, amely az I. vi­lág­há­bo­rú után az újon­nan lét­re­jött dél­száv ál­lam szlo­vén ré­gi­ó­já­hoz […] ke­rült […] alig ren­del­ke­zett olyan adott­sá­gok­kal, ame­lyek le­he­tő­vé tet­ték vol­na a vi­dék zök­ke­nő­men­tes be­ta­go­ló­dá­sát az új dél­szláv ál­lam­ba” (121. p.) – az­az a re­ví­zió egy ele­ve le­he­tet­len hely­zet­ben je­len­tett ele­ve le­he­tet­len megodást, te­hát az in­teg­rá­ció te­kin­te­té­ben ket­tőn (két né­pen) áll a vá­sár. Mind­ezek­re szin­te rep­li­ka­ként épül a ne­gye­dik meg az ötö­dik fe­je­zet, mert mind­ket­tő egy­ér­tel­mű­en ar­ra a té­zis­re utal vis­­sza, hogy ro­mán, cseh­szlo­vák és dél­szláv szem­pont­ból alap­ve­tő nem­ze­ti kulcs­kér­dés volt a hata­mi po­zí­ci­ók na­ci­o­na­li­zá­lá­sa a gaz­da­sá­gi kulcs­po­zí­ci­ók­kal együt­t. Hu­nya­di At­ti­la, Gauc­sík Ist­ván, Ko­vács At­ti­la, Si­mon At­ti­la, Lász­ló Már­ton és Oláh Sán­dor a ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok­ra hi­vat­koz­va tud­ja bi­zo­nyí­ta­ni, rész­le­tez­ni és igen szem­lé­le­te­sen ár­nyal­ni, hogy a Tri­a­non utá­ni ki­sebb­sé­gi ma­gyar kö­zös­sé­gek mi­lyen bo­nyo­lult, tör­té­ne­ti­leg is erő­sen vál­to­zó vi­szony­rend­szer­ben mo­zog­tak, s hogy eze­ken be­lül a va­ló­sá­gos in­teg­rá­ció, a várt lo­ja­li­tás és a kül­ső-bel­ső nem­zet­po­li­ti­kai tor­zsal­ko­dá­sok együt­tes ha­tá­sa ér­vé­nye­sült. És mi­köz­ben e tö­re­dék­tár­sa­dal­mak több-ke­ve­sebb ered­mén­­nyel ke­cseg­te­tő kí­sér­le­te­it lát­juk, ad­dig az sem el­ha­nya­gol­ha­tó, hogy mind a múlt, mind a je­len in­teg­rá­ci­ós tö­rek­vé­se­i­nek vé­gig­gon­do­lá­sa­kor lé­nye­ges a bu­da­pes­ti ál­lás­pont fi­gye­lem­be vé­te­le is. A ha­to­dik fe­je­zet­ben Györ­gy Bé­la, An­gyal Bé­la, Nagy Mi­hály Zol­tán és Gagyi Jó­zsef a ki­sebb­sé­gi in­téz­mé­nyes­sé­get ve­szi gór­cső alá, a he­te­dik pe­dig – Ste­fano Bot­toni, Novák Csa­ba Zol­tán és Popé­ly Ár­pád írá­sai men­tén – kro­no­lo­gi­ku­san ár­nyal­ja a té­mát, föl­vet­ve és vizs­gál­va az öt­ve­nes–hat­va­nas évek új bal­ol­da­li ér­tel­mi­sé­gét, be­széd­mód­ját, szo­ci­á­lis kap­cso­lat­rend­sze­rét és bel­ső erő­vo­na­la­it. Né­mi­leg ki­rí, sőt ,,kiv­i­tatkozik” a kö­tet­ből a füg­ge­lék­nek is föl­fog­ha­tó – mert té­zis­jel­le­ge mi­att az ös­­szes elő­ző ta­nul­mány­tól el­té­rő – Hor­váth Sz. Fe­renc-írás, amely ar­ra tesz kí­sér­le­tet, hogy sza­kít­va a sé­rel­mi jel­le­gű tör­té­nel­mi be­széd­mód­dal, meg­ha­tá­roz­za a konst­ruk­tív és bá­tor, ér­vek