Szemle archív

Fórum Társadalomtudományi Szemle



2007/4

Impresszum 2007/4

Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le
negyedévenként megjelenő tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­t
X. évfolyam

Főszerkesztő
Csanda Gábor

A szerkesztőbizottság elnöke
Öllös László

Szer­kesz­tő­bi­zott­ság
Biró A. Zoltán (Románia), Fedinec Csilla (Magyarország), Holger Fischer (Németország), Gyurgyík László (Szlovákia), Hunčík Péter (Szlovákia), Petteri Laihonen (Finnország), Lampl Zsuzsanna (Szlovákia), Lanstyák István (Szlovákia), Lengyel Zsolt (Németország), Liszka József (Szlovákia), Mészáros András (Szlovákia), Roncz Melinda (Szlovákia), Simon Attila (Szlovákia), Szarka László (Magyarország), Andrej Tóth (Csehország), Végh László (Szlovákia)

Tartalom

Műhely

Folytonosság és megújulás. Beszélgetés László Bélával (Fazekas József)

Tanulmányok

LÁSZLÓ BÉLA: Kisebbségi lét és művelõdés
SÁNDOR ANNA: Helyzetkép a szlovákiai magyar nyelvjárásokról és kutatásukról
BÁRCZI ZSÓFIA: Mécs László költészete az ötvenes-hatvanas években
VANČONÉ KREMMER ILDIKÓ: A beszédészlelés fejlõdése longitudinális vizsgálat tükrében
POLGÁR ANIKÓ: „Fiának a testét fõzeti, sütteti.” Tereus története Ovidiusnál és Gyöngyösinél
MENYHÁRT JÓZSEF: „…”…mikor már mink olvadunk bele!”” Kontaktusjelenségek vizsgálata Nyékvárkonyban
BENYOVSZKY KRISZTIÁN: „Nehéz ezt megmagyarázni idegennek.” Az Iskola a határon szlovák fordításáról
PRESINSZKY KÁROLY: Vélekedések a nyelvrõl egy nyelvcserehelyzetben lévõ közösségben
H. NAGY PÉTER: Recepcióelemzés – neoavantgárd – történetiség. Juhász R. József van még szalámi! címû kötetének fogadtatásáról (Tõzsér Árpád Rokkó-olvasata)
SZABÓ ZSUZSANNA: Szlovákiai magyar pedagógusok véleménye a kétnyelvûségrõl

Agora

PETER ANDRUŠKA: Petõfi Sándor a szlovák irodalomban

Dokumentumok

Könyvek

Skultéty Csaba: Vasfüggönyön át. A Szabad Európa mikrofonjánál – elõtte és utána (Vajda Barnabás)
Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmus között. Uõ: Kossuth Eperjesen (Mészáros András)
Turczel Lajos

Márkus Éva: Kisebbségi oktatás – a magyarországi németek

1. Be­ve­ze­tés

A ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás­hoz va­ló jog a ki­sebb­sé­ge­ket meg­il­le­tő kul­tu­rá­lis au­to­nó­mia egyik leg­fon­to­sabb lánc­sze­me. A ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­nak egyik alap­ve­tő fel­té­te­le az ön­azo­nos­ság – egy adott kö­zös­ség nyel­ve, ha­gyo­má­nyai és egyéb kul­tu­rá­lis ér­té­kei – meg­őr­zé­sé­nek. Az ok­ta­tás sze­re­pe azért is kulcs­fon­tos­sá­gú, mert még egy ke­vés­sé as­­szi­mi­lá­ló­dott kö­zös­ség­ben fel­nö­vő gyer­mek sem ké­pes bol­do­gul­ni pusz­tán az „ott­hon­ról ho­zott”, a csa­lá­don be­lül be­szélt, sok­szor ar­cha­i­kus anya­nyel­ven: a kor­sze­rű, az eu­ró­pai kö­ve­tel­mé­nyek­nek és ál­ta­lá­ban a mo­dern tár­sa­da­lom­nak meg­fe­le­lő nyelv­is­me­ret el­sa­já­tí­tá­sa csak is­ko­la­rend­sze­rű kép­zés út­ján biz­tosítható.2

2. A ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek nyelv­hasz­ná­la­ta

2001-ben a Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ada­tai sze­rint a né­met nem­ze­ti­sé­gi né­pes­ség be­csült szá­ma 200-220 ezer volt. A nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint vi­szont 1990-ben 37 511, 2001-ben pe­dig 33 792 sze­mély val­lot­ta ma­gát né­met anya­nyel­vű­nek; va­la­mint 1990-ben 30 824, 2001-ben pe­dig 62 233 sze­mély né­met nem­ze­ti­sé­gű­nek. 2001-ben 54%-kal töb­ben val­lot­ták ma­gu­kat né­met nem­ze­ti­sé­gű­nek, mint né­met anya­nyel­vű­nek, ami az utób­bi tíz év tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai fo­lya­ma­ta­i­nak tud­ha­tó be, és ami erő­tel­jes nyel­vi as­­szi­mi­lá­ci­ó­ra utal. Még két ada­tot em­lí­te­nék ez­zel kap­cso­lat­ban: 2001-ben 88 416 sze­mély tar­tot­ta úgy, hogy kö­tő­dik a né­met nem­ze­ti­sé­gi kul­tu­rá­lis ér­té­kek­hez, ha­gyo­má­nyok­hoz, és 53 040 sze­mély nyi­lat­ko­zott úgy, hogy csa­lá­di és ba­rá­ti kö­zös­ség­ben hasz­nál­ja a né­met nyel­vet.
A né­met nyelv 1945 óta gya­kor­la­ti­lag majd­nem ki­zá­ró­lag is­ko­lai nyelv­ként, ill. az idő­sebb ge­ne­rá­ció nyel­ve­ként lé­te­zik. A ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek – gyak­ran a jó né­met nyelv­tu­dás el­le­né­re is – egy­más kö­zött for­má­lis és in­for­má­lis hely­ze­tek­ben is ma­gya­rul be­szél­get­nek. Kér­dés, hogy az is­ko­la át­ve­he­ti-e a csa­lá­dok sze­re­pét a nyel­vi szo­ci­a­li­zá­ci­ó­ban. A ma­gyar­or­szá­gi né­met ta­ná­rok a ta­ní­tá­si szü­ne­tek­ben ál­ta­lá­ban ma­gya­rul be­szél­nek di­ák­ja­ik­kal.

3. Tör­vé­nyi hát­tér

Az 1993. évi a nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek jo­ga­i­ról szó­ló LXXVII. tör­vény 2. fe­je­ze­te az egyé­ni ki­sebb­sé­gi jo­gok kö­zött em­lí­ti, hogy a ki­sebb­ség­hez tar­to­zó sze­mély­nek jo­ga van: a) anya­nyelv­ének, tör­té­nel­mé­nek, kul­tú­rá­já­nak, ha­gyo­má­nya­i­nak meg­is­me­ré­sé­hez, ápo­lá­sá­hoz, gya­ra­pí­tá­sá­hoz, to­vább­adá­sá­hoz; b) részt ven­ni az anya­nyel­vű ok­ta­tás­ban és mű­ve­lő­dés­ben.
A ki­sebb­sé­gek ön­kor­mány­za­ta­i­ról szó­ló 4. fe­je­zet ki­mond­ja, hogy a he­lyi ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat in­téz­ményt ala­pít­hat és tart­hat fenn, kü­lö­nö­sen a he­lyi köz­ok­ta­tás te­rü­le­tén. En­nek gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tá­sa azon­ban aka­dá­lyok­ba üt­kö­zik. A ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat­ok a köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek lét­re­ho­zá­sá­hoz és mű­köd­te­té­sé­hez nem ren­del­kez­nek meg­fe­le­lő anya­gi for­rás­sal. A 4. fe­je­zet ki­mond­ja to­váb­bá, hogy a ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás törzs­anya­gá­nak ki­ala­kí­tá­sá­ban – a fel­ső­ok­ta­tás ki­vé­te­lé­vel – az érin­tett or­szá­gos ön­kor­mány­za­tot egyet­ér­té­si jog il­le­ti meg. Egy­azon ki­sebb­ség­hez tar­to­zó nyolc ta­nu­ló szü­lő­jé­nek ké­ré­se ese­tén ki­sebb­sé­gi osz­tály vagy ta­nu­ló­cso­port in­dí­tá­sa kö­te­le­ző. Az anya­nyel­vű vagy anya­nyel­vi ok­ta­tás több­let­költ­sé­gét az ál­lam, ill. a he­lyi ön­kor­mány­zat vi­se­li. A ki­sebb­sé­gek anya­nyel­vű-anya­nyel­vi ok­ta­tá­sá­hoz az anya­nyel­vű pe­da­gó­gu­sok kép­zé­sé­nek biz­to­sí­tá­sa ál­la­mi fel­adat.
Ma­gyar­or­szá­gon há­rom for­má­ja lé­te­zik a ki­sebb­sé­gi nyelv ok­ta­tá­sá­nak:
– az anya­nyel­vű (tan­nyel­vű);
– a két­nyel­vű, és
– a nyelv­ok­ta­tó for­ma.
Az el­ső tí­pus, ami a nyelv és iden­ti­tás meg­őr­zé­se szem­pont­já­ból a leg­meg­fe­le­lőbb len­ne, a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek szá­má­ra gya­kor­la­ti­lag nem biz­to­sí­tott. A két­nyel­vű ok­ta­tá­si for­ma lé­te­zik, de ko­moly gon­dok­kal küzd a ta­nár­hi­ány mi­att, ugyan­is a ta­nár­kép­zés a né­met nyel­vű szak­ok­ta­tás­hoz nem biz­to­sí­tott.

1. táb­lá­zat. A né­met nem­ze­ti ki­sebb­sé­gi ne­ve­lés­ben, ok­ta­tás­ban nap­pa­li ta­go­za­ton részt ve­vő sze­mé­lyek 1999–2005

Tanév Óvoda Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Felsőoktatási intézmények
1999/2000 14 171 46 254 1 699 279 0
2001/2002 13 423 39 692 2 685 601 167
2002/2003 13 333 41 026 2 302 643 163
2003/2004 14 547 46 665 2 188 631 246
2004/2005 14 735 46 722 2 133 508 331

For­rás: www.om.hu.

Egy 2004-es kor­mánybeszá­moló3 sze­rint az 1999/2000-es tan­év­ben 263 né­met ki­sebb­sé­gi óvo­dá­ban ös­­sze­sen 14 171 gyer­mek ta­nult. 2265 né­met tan­nyel­vű cso­port­ban, 11 906 két­nyel­vű cso­port­ban.
Ugyan­eb­ben a tan­év­ben 284 né­met ki­sebb­sé­gi ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban ös­­sze­sen 46 254 di­ák ta­nult. Eb­ből 758 di­ák né­met tan­nyel­vű, 4911 fő két­nyel­vű, és – a túl­nyo­mó több­ség – 40 585 di­ák nyelv­ok­ta­tó is­ko­lá­ban.
2001/2002-ben né­met egy­nyel­vű gim­ná­zi­um nem mű­kö­dött. 19 né­met két­nyel­vű ki­sebb­sé­gi gim­ná­zi­um­ban 653 di­ák ta­nult, míg 5 né­met nyelv­ok­ta­tó ki­sebb­sé­gi gim­ná­zi­um­ban 204 di­ák ta­nult, ös­­sze­sen 857 fő.
Egy­nyel­vű né­met ki­sebb­sé­gi szak­kö­zép­is­ko­la a tár­gyalt idő­szak­ban nem lé­te­zett, egy két­nyel­vű ki­sebb­sé­gi szak­kö­zép­is­ko­lá­ban 245 di­ák ta­nult, 5 nyelv­ok­ta­tó ki­sebb­sé­gi szak­kö­zép­is­ko­lá­ban pe­dig 463 di­ák, ös­­sze­sen 708 fő.
Az ada­tok­ból jól lát­szik, hogy a ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás nagy hi­á­nyos­sá­ga a szak­kép­zés te­rü­le­tén je­lent­ke­zik. Az ál­ta­lá­nos is­ko­lát vég­zett nem­ze­ti­sé­gi ta­nu­lók ma­gyar ok­ta­tá­si nyel­vű szak­kö­zép­is­ko­lá­ba ke­rül­ve el­veszt­he­tik nyelv­tu­dá­su­kat és az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban meg­szer­zett nem­ze­ti­sé­gi iden­ti­tá­su­kat.
A né­met nyelv spe­ci­á­lis hely­ze­té­ből, presz­tí­zsé­ből kö­vet­ke­ző­en nem csak a né­met nem­ze­ti­sé­gi di­á­kok vesz­nek részt a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­ban, ha­nem más ki­sebb­ség­hez tar­to­zók, ill. a több­sé­gi nem­zet­hez tar­to­zók is.

4. A ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás cél­jai

A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Or­szá­gos Ön­kor­mány­za­ta (MNOÖ) kon­cep­ci­ó­ja sze­rint a ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás el­sőd­le­ges cél­ja az iden­ti­tás meg­őr­zé­se, ill. tu­da­to­sí­tá­sa. A ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás­ban tö­re­ked­ni kell a né­met stan­dard nyelv írott és be­szélt for­má­já­nak meg­ér­té­sé­re és ak­tív hasz­ná­la­tá­ra, de a mo­dern né­met nyelv né­hány va­ri­án­sá­nak, ill. a még lé­te­ző ma­gyar­or­szá­gi né­met nyelv­já­rás­ok el­sa­já­tí­tá­sá­ra is. A ma­gyar­or­szá­gi né­met kö­zös­ség kul­tú­rá­já­nak, szo­ká­sa­i­nak, nép­köl­té­szet­ének, nép­raj­zá­nak és nép­ze­né­jé­nek ápo­lá­sa és meg­tar­tá­sa fon­tos fel­adat. Ezen kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok alap­ja­in le­het egy új, a mul­ti­kul­turális Eu­ró­pá­nak meg­fe­le­lő ma­gyar­or­szá­gi né­met iden­ti­tás szi­lárd alap­ja­it le­rak­ni. A mul­ti­kul­turális tár­sa­da­lom ér­té­ke­i­nek a ki­fe­je­zé­sén ke­resz­tül le­het to­le­ran­ci­á­ra, a más­ság el­fo­ga­dá­sá­ra, az interkul­turális meg­ér­tés­re ne­vel­ni. Az ok­ta­tás­ban meg­fe­le­lő he­lyet kell kap­nia a több­sé­gi nem­zet és a ki­sebb­ség kul­tú­rá­já­nak, tör­té­nel­mé­nek, ill. az országis­meretnek.

4.1. A je­len­le­gi ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si rend­szer hi­á­nyos­sá­gai

Az óvo­dá­ba és az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba a gyer­me­kek több­sé­ge (anya)nyelv­tudás nél­kül ér­ke­zik. A szü­lők és az óvo­da­pe­da­gó­gu­sok egy ré­sze tart a né­met egy­nyel­vű, ill. a két­nyel­vű ok­ta­tás eset­le­ges (kép­zelt) hát­rá­nya­i­tól, mi­sze­rint ez az ok­ta­tá­si for­ma a gyer­me­kek pszi­chés és nyel­vi fej­lő­dé­sét ne­ga­tív irány­ban be­fo­lyá­sol­ja. Ke­vés a nyel­vi­leg és mód­szer­ta­ni­lag meg­fe­le­lő­en kép­zett óvo­da­pe­da­gó­gus, aki a gyer­me­kek egy, ill. két­nyel­vű ok­ta­tá­sát biz­to­sí­ta­ni tud­ná. Az óvo­dai nem­ze­ti­sé­gi ne­ve­lés alap­ve­tő cél­ja, hogy a gyer­me­kek né­met és ma­gyar nyelv­tu­dá­sa kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket az is­ko­lá­ba ke­rü­lé­sig ki­egyen­lít­se, hogy ugyan­olyan jól tud­ják ma­gu­kat ma­gya­rul és né­me­tül is ki­fe­jez­ni.
Az MKM 32/1997-es mi­nisz­te­ri ren­de­le­te két ne­ve­lé­si for­mát en­ge­dé­lyez a ki­sebb­sé­gi óvo­dák­ban: a két­nyel­vű ne­ve­lést és a ki­zá­ró­lag a ki­sebb­sé­gi nyel­ven tör­té­nő ne­ve­lést. 1999. szep­tem­ber 1-jé­től a nyelv­ok­ta­tó ne­ve­lés nem le­het­sé­ges a ki­sebb­sé­gi óvo­dák­ban.
A MNOÖ tá­mo­gat­ja a két­nyel­vű ne­ve­lé­si for­mát, de sze­ret­né meg­kön­­nyí­te­ni az át­me­ne­tet az egy­nyel­vű né­met ne­ve­lé­si for­ma fe­lé. Így le­het­ne tá­mo­gat­ni a gyer­me­kek nyel­vi fej­lő­dé­sét, ami ta­lán he­lyet­te­sít­het­né a né­met anya­nyel­vű csa­lá­di kör­nye­zet hi­á­nyát, és le­he­tő­sé­get nyúj­ta­na egy né­met nyel­vű szo­ci­a­li­zá­ci­ó­ra. Az óvo­da­pe­da­gó­gu­si ál­lá­sok alul­fi­ze­tett­sé­gük mi­att nem elég­gé von­zók, ezért a jó nyel­vi ké­pes­sé­gű óvo­da­pe­da­gó­gu­sok és ta­ná­rok in­kább a gaz­da­sá­gi élet­ben he­lyez­ked­nek el. A két­nyel­vű ok­ta­tás be­ve­ze­té­sét to­vább hát­rál­tat­ja a nem ki­elé­gí­tő tan­könyv­el­lá­tott­ság, a meg­fe­le­lő tan­esz­kö­zök hi­á­nya.
Az ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban a nyelv­ok­ta­tó for­ma nem fe­lel meg az ef­fek­tív ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás kri­té­ri­u­ma­i­nak. Az ilyen is­ko­lák­ban vég­zett ta­nu­lók je­len­tős ré­szé­nek né­met nyelv­tu­dá­sa na­gyon sze­rény. A fen­ti sta­tisz­ti­kai ada­tok­ból nyil­ván­va­ló, hogy a di­á­kok túl­nyo­mó több­sé­ge (több mint 40 000 di­ák) ilyen tí­pu­sú is­ko­lá­ban ta­nul. A két­nyel­vű is­ko­lák szá­ma erő­sen le­csök­kent az MKM 32/1997-es mi­nisz­te­ri ren­de­le­te óta – 1998. szep­tem­ber 1-jén lé­pett élet­be –, ugyan­is az is­ko­lák nem ké­pe­sek meg­fe­lel­ni az eb­ben le­fek­te­tett szi­go­rú kö­ve­tel­mé­nyek­nek. A leg­több ki­sebb­sé­gi ál­ta­lá­nos is­ko­la a nyelv­ok­ta­tó tí­pust vá­lasz­tot­ta. Rész­ben a szak­ta­nár­hi­ány mi­att – ke­vés a meg­fe­le­lő (sza­k)nyelv­tudás­sal bí­ró tan­erő –, rész­ben a szü­lők azon fé­lel­me mi­att, hogy gyer­me­kü­ket az ál­ta­lá­nos is­ko­la, ill. a gim­ná­zi­um be­fe­je­zé­se után a to­vább­ta­nu­lás­kor hát­rá­nyok érik. A szak­tan­tár­gyak fel­vé­te­li vizs­gá­ja ugyan­is Ma­gyar­or­szá­gon ki­zá­ró­lag ma­gyar nyel­ven tör­té­nik, ami hát­rányt je­lent, mert a ma­gyar nyel­vű ki­fe­je­ző­kés­zség hi­á­nyos­sá­gai a fel­vé­te­li bi­zott­ság sze­mé­ben tu­dás­hi­ány­ként je­len­nek meg. Jó vol­na el­ér­ni, hogy a ki­sebb­sé­gi ta­nu­lók a fel­vé­te­li vizs­gát anya­nyel­v­ükön te­hes­sék le.
A MNOÖ cél­ja az egy­nyel­vű né­met ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás be­ve­ze­té­sé­nek tá­mo­ga­tá­sa, amely­hez a két­nyel­vű is­ko­lá­kon át ve­zet az út. Ezért tá­mo­ga­tan­dók azon is­ko­lák, ame­lyek a két­nyel­vű ok­ta­tást kí­ván­ják be­ve­zet­ni, ill. meg kí­ván­ják tar­ta­ni. A ta­nár­hi­ány le­küz­dé­sé­re meg­ol­dást je­lent­het­nek a mo­bil ta­ná­rok, ill. a kis­tér­sé­gi, is­ko­lák kö­zöt­ti meg­ál­la­po­dá­sok.

5. Óvo­dák

Az óvo­da a ki­sebb­sé­gi ne­ve­lés je­len­tős lánc­sze­me. Ez pó­tol­hat­ja a csa­lád­ban több­nyi­re el­ve­szett nyel­vi kö­ze­get. En­nek el­le­né­re a nem­ze­ti­sé­gi óvo­dai ne­ve­lés­nek még szak­fel­ada­ti szá­ma sinc­s. Nincs meg­ha­tá­roz­va, hogy mi­lyen mi­nő­sé­gi kri­té­ri­u­mok men­tén ne­vez­he­ti ma­gát egy in­téz­mény két­nyel­vű nem­ze­ti­sé­gi óvo­dá­nak. A mi­nő­ség­biz­to­sí­tást nem az adott nem­ze­ti­ség szak­ér­tői vég­zik; szi­go­rí­ta­ni kel­le­ne a szak­ér­tői lis­tá­ra ke­rü­lés fel­tét­ele­it is.4
Az MKM 32/1997-es mi­nisz­te­ri ren­de­le­te két ne­ve­lé­si for­mát en­ge­dé­lyez a ki­sebb­sé­gi óvo­dák­ban:
– a két­nyel­vű ne­ve­lést, ill.
– a ki­zá­ró­lag a ki­sebb­sé­gi nyel­ven tör­té­nő ne­ve­lést.
A ma­gyar­or­szá­gi né­met gyer­me­kek túl­nyo­mó több­sé­ge né­met nyelv­tu­dás nél­kül ke­rül az óvo­dá­ba, ugyan­is a csa­lád­ban nincs le­he­tő­sé­gük a nem­ze­ti­sé­gi nyelv el­sa­já­tí­tá­sá­ra. Ezt a fel­ada­tot az óvo­dá­nak kel­le­ne át­vál­lal­nia. 2000-ben 263 né­met ki­sebb­sé­gi óvo­dá­ban ös­­sze­sen 14 171 gyer­mek ta­nult: 2265 fő né­met tan­nyel­vű cso­port­ban, 11 906 fő két­nyel­vű cso­port­ban. 623 óvo­da­pe­da­gó­gus lát­ta el a ne­ve­lé­si fel­ada­to­kat, kö­zü­lük 148 nem ren­del­ke­zett nyel­vi kép­zett­ség­gel, 121 fő pe­dig nyelv­vizs­gá­val „ta­ní­tott”.
Az óvo­dák­ban en­nek meg­fe­le­lő­en a kö­vet­ke­ző nyel­vi­fog­lal­ko­zás-tí­pu­sok ala­kul­tak ki:
1. Kb. 20 per­ces né­met nyel­vi fog­lal­ko­zá­sok he­ti 1-2 al­ka­lom­mal. A gyer­me­kek meg­ta­nul­nak né­hány dalt, rí­met, ki­szá­mo­lót, kö­zel 300 szót, ki­fe­je­zést né­met nyel­ven, de gya­kor­la­ti­lag nem ér­te­nek, és nem be­szél­nek né­me­tül.
2. Ba­ra­nya me­gyé­ben mű­kö­dő tí­pus az ún. „né­met” óvo­da. A hét négy nap­ján a tel­jes óvo­dai sze­mély­zet min­den hely­zet­ben né­me­tül be­szél a gye­re­kek­kel. 1990-ben 8 ilyen óvo­da mű­kö­dött.
3. A „sop­ro­ni óvo­dai mo­dell” 1994 óta lé­te­zik. Kez­det­ben két óvo­da­pe­da­gó­gus fog­lal­ko­zik a gye­re­kek­kel, egy né­met és egy ma­gyar. Utób­bi fél-­e­gy év le­tel­té­vel ki­vá­lik a cso­port­ból, mely így egy­nyel­vű­ként mű­kö­dik to­vább. Az egyik Győr-Moson-Sopron me­gyei né­met ön­kor­mány­zat Egy sze­mély – egy nyelv (Eine Per­son – eine Sprache) cím­mel in­dí­tott óvo­dai prog­ra­mot. En­nek ke­re­té­ben Auszt­ri­á­ból uta­zik át egy óvó­nő az óvo­dá­ba, amely­nek költ­sé­ge­it két oszt­rák kis­vá­ros ön­kor­mány­za­ta, va­la­mint a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­zat fe­de­zi.
A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ja óvo­dá­ja a ki­len­ce­dik ne­ve­lé­si évét kezd­te (2005). Az óvo­da be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­ge 100 fő, de a túl­je­lent­ke­zés, az óri­á­si szü­lői ér­dek­lő­dés mi­att 2005. szep­tember 1-jén 107 gyer­mek kezd­te meg óvo­dás éve­it. A Szi­vár­vány és a Ka­ti­ca cso­por­tok­ban az Eine Per­son – eine Sprache mo­dell szel­le­mé­ben fo­lyik a mun­ka. A sze­mé­lyi fel­té­te­lek min­den cso­port­ban biz­to­sí­tot­tak. (A Ka­ti­ca cso­port­ban fél évig egy né­met fő­is­ko­lás fi­a­tal­em­ber vég­zi pe­da­gó­gi­ai gya­kor­la­tát). Az óvo­da az Eöt­vös Jó­zsef Fő­is­ko­la né­met nem­ze­ti­sé­gi óvo­da­pe­da­gó­gus hall­ga­tó­i­nak gya­kor­ló­he­lye. A II. éve­sek a Ka­ti­ca, a III. éve­sek a Szi­vár­vány cso­port­ban vég­zik gya­kor­la­tu­kat a szak­ve­ze­tő óvó­nő irá­nyí­tá­sá­val.
Nagy gond a nem­ze­ti­sé­gi óvo­da­pe­da­gó­gus-kép­zés. A becs­lé­sek sze­rint kb. 120 óvo­da­pe­da­gó­gus­ra len­ne szük­ség a nem­ze­ti­sé­gi óvo­dák­ban, en­nek el­le­né­re max. 30 főt ké­pez­nek, me­lyek jó ré­sze az ala­csony fi­ze­tés mi­att más szak­má­ban he­lyez­ke­dik el.

6. Ál­ta­lá­nos is­ko­lák

2000-ben 284 né­met ki­sebb­sé­gi ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban ös­­sze­sen 46 254 di­ák ta­nult. Eb­ből 758 di­ák né­met tan­nyel­vű, 4911 két­nyel­vű, 40 585 di­ák pe­dig nyelv­ok­ta­tó is­ko­lá­ban. A leg­ré­geb­bi né­met nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la Katymáron (1890), Bács­bokodon (1921), Dun­abogdány­ban (1936), Mári­a­hal­mon (1947), Sze­der­kény­ben (1948), Mec­sekná­das­don (1951), Csá­szár­töl­té­sen (1952), Ha­jó­son (1952), Hartán (1952), Ikladon (1952), Tak­sony­ban (1952), Nemes­ná­dud­varon (1953), Lány­csó­kon (1955) és Heren­den (1956) mű­kö­dik.
A né­met nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás­nak há­rom for­má­ja ala­kult ki a nem­ze­ti­sé­gi ál­ta­lá­nos is­ko­lák­ban:
– Ha­gyo­má­nyos tí­pus: he­ti 5 né­met­óra, a ta­ní­tás nyel­ve a ma­gyar.
– Bő­ví­tett nyelv­ok­ta­tó for­ma: a nyelv­órák szá­ma az 1. év­fo­lyam­tól kez­dő­dő­en he­ti 5 óra, a ta­ní­tás nyel­ve a ma­gyar. Egyi­de­jű­leg leg­alább há­rom szak­tan­tárgy a ki­sebb­ség nyel­vén tör­té­nő ta­nu­lá­sát kell le­he­tő­vé ten­ni. Biz­to­sí­ta­ni kell, hogy a ki­sebb­ség nyel­vén ta­ní­tott szak­tár­gyak, va­la­mint az anya­nyelv és iro­da­lom leg­alább 35%-át te­gye ki a he­ti tel­jes óra­szám­nak.
– Két­nyel­vű ok­ta­tá­si for­ma: he­ti 10-15 órá­ban (bár az anya­nyel­ven ta­ní­tott órák szá­ma év­fo­lya­mon­ként na­gyon el­té­rő le­het). A ma­gyar nyelv és iro­da­lom ki­vé­te­lé­vel bár­mely tan­tárgy ta­nít­ha­tó a ki­sebb­ség nyel­vén, de leg­alább há­rom tan­tár­gyat a ki­sebb­ség nyel­vén kell ta­ní­ta­ni a he­ti kö­te­le­ző óra­ke­ret mi­ni­mum 50%-ában.
A nyelv­ta­nu­ló cso­por­tok át­la­gos lét­szá­ma 2004-ben az MNOÖ fel­mé­ré­se sze­rint 11 fő. Az is­ko­lák túl­nyo­mó több­sé­gé­ben 8-16 di­ák ta­nul egy cso­port­ban. Az el­ső, ha­gyo­má­nyos tí­pus­hoz tar­to­zó „nem­ze­ti­sé­gi” is­ko­lák tu­laj­don­kép­pen ma­gyar is­ko­lák, me­lyek egyes osz­tá­lyok­ban a né­me­tet mint ide­gen nyel­vet ok­tat­ják, a di­á­kok nyelv­tu­dá­sa nem ki­elé­gí­tő. A két­nyel­vű is­ko­lák olyan nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák, ahol egyes osz­tá­lyok­ban két nyel­ven fo­lyik az ok­ta­tás: bi­zo­nyos tan­tár­gya­kat né­me­tül ta­ní­ta­nak. Az MNOÖ 2004-es fel­mé­ré­se sze­rint ezek a kö­vet­ke­zők: ének-ze­ne, tör­té­ne­lem, föld­rajz, kör­nye­zet­is­me­ret, nép­is­me­ret, ter­mé­szet­is­me­ret, rajz; az is­ko­lák ki­sebb szá­má­ban a bi­o­ló­gia, a test­ne­ve­lés, a tech­ni­ka, a ma­te­ma­ti­ka, a fi­zi­ka és az osz­tály­fő­nö­ki óra. A di­á­kok eb­ben az ok­ta­tá­si for­má­ban jól meg­ta­nul­nak né­me­tül. Saj­nos nem min­den­ki­nek van le­he­tő­sé­ge nem­ze­ti­sé­gi kö­zép- vagy szak­is­ko­lá­ban to­vább­foly­tat­ni ta­nul­má­nya­it, ugyan­is ezek szá­ma na­gyon cse­kély. Né­hány pró­bál­ko­zás­tól el­te­kint­ve nem fo­lyik nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás a szak­kö­zép- és a szak­mun­kás­kép­ző is­ko­lák­ban. A ki­sebb­sé­gek szá­má­ra is sok­szak­más kép­zé­si rend­szert kel­le­ne kí­nál­ni, mi­vel a kor­osz­tály je­len­tős ré­sze ilyen in­téz­mé­nyek­ben foly­tat­ja ta­nul­má­nya­it. Meg kel­le­ne te­rem­te­ni a nem­ze­ti­sé­gi nyel­ven fo­lyó szak­kép­zés le­he­tő­sé­gét, hogy a ki­sebb­sé­gi kö­zös­sé­gek szá­má­ra „ne ves­­sze­nek el” azok a 8 osz­tályt vég­zett fi­a­ta­lok, akik nem nem­ze­ti­sé­gi gim­ná­zi­um­ban ta­nul­nak to­vább.

6.1. A nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás sze­mé­lyi és tár­gyi fel­tét­elei

Az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek több­sé­ge csak a nyelv­ok­ta­tó ki­sebb­sé­gi ok­ta­tást tud­ja meg­szer­vez­ni. A két­nyel­vű ok­ta­tás be­ve­ze­té­sé­vel több he­lyen is pró­bál­koz­tak, an­nak fel­tét­ele­it azon­ban hos­­szabb tá­von, fo­lya­ma­to­san ne­héz tel­je­sí­te­ni, mi­vel a szak­tan­tár­gyak ok­ta­tá­sá­ra nin­cse­nek nem­ze­ti­sé­gi nyel­ven is ok­tat­ni ké­pes pe­da­gó­gu­sok. Nem fo­lyik olyan nem­ze­ti­sé­gi ta­nár­kép­zés, mely le­he­tő­vé ten­né a köz­is­me­re­ti tan­tár­gyak nem­ze­ti­sé­gi nyel­ven tör­té­nő ta­ní­tá­sát. A né­met nyel­vet jól be­szé­lő nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gu­sok pá­lya­el­ha­gyá­sa – az ala­csony köz­al­kal­ma­zot­ti fi­ze­tés és a nyelv­pót­lék prob­lé­má­ja mi­att – gya­ko­ri je­len­ség. A nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gu­sok túl­ter­helt­sé­gé­vel és több­let­mun­ká­já­val nem ará­nyos anya­gi meg­be­csült­sé­gük. Az ala­csony ke­re­se­tek mi­att a nyel­vet be­szé­lő, ta­ná­ri dip­lo­má­val ren­del­ke­zők kö­zül egy­re töb­ben he­lyez­ked­nek el a ver­seny­szfé­rá­ban. A prob­lé­ma meg­ol­dá­sa ér­de­ké­ben anya­nyel­vű ven­dég­ta­ná­ro­kat al­kal­maz­nak. Egy is­ko­lá­ban (a for­rás nem ad­ta meg az in­téz­mény ne­vét) ven­dég­ta­ná­rok ok­tat­ják a szak­tan­tár­gya­kat, gon­dot okoz azon­ban, hogy az Auszt­ri­á­ból ér­ke­ző ven­dég­ta­ná­rok al­kal­ma­zá­sá­hoz szük­sé­ges pénz­ügyi for­rá­sok nin­cse­nek fo­lya­ma­to­san biz­to­sít­va az in­téz­mé­nyek­ben.
A ki­sebb­sé­gi tan­könyv­el­lá­tás sem meg­ol­dott. Bár bő­vült a tan­könyv­kí­ná­lat, de bi­zo­nyos év­fo­lyam­ok­ban a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás egy­más­ra épü­lő tan­könyv­csa­lád­jai, to­váb­bá az adott ki­sebb­ség nyel­vén írt – a szak­tár­gyak ta­ní­tá­sá­hoz szük­sé­ges – tan­köny­vek hi­á­nyoz­nak. A tan­könyv­el­lá­tás mel­lett na­gyon fon­tos len­ne a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák meg­fe­le­lő mód­szer­ta­ni anya­gok­kal, szem­lél­te­tő esz­kö­zök­kel tör­té­nő fel­sze­re­lé­se. A tan­köny­ve­ken túl a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás egyéb tan­esz­kö­ze­it is kor­sze­rű­sí­te­ni kel­le­ne a mi­nő­sé­gi kép­zés biz­to­sí­tá­sa érdekében.5

6.2. Fi­nan­szí­ro­zá­si gon­dok

A ne­ve­lé­si-ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ve­ze­tői a fenn­tar­tó ön­kor­mány­zat­ok­tól ál­ta­lá­ban nem kap­nak rész­le­tes tá­jé­koz­ta­ta­tást in­téz­mé­nyük pénz­ügyi hát­te­ré­ről. A ki­egé­szí­tő nor­ma­tí­vát min­den ki­sebb­sé­gi ok­ta­tást vég­ző in­téz­mény meg­kap­ja, de ez a gya­kor­lat­ban azt je­len­ti, hogy a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat az in­téz­mény ön­kor­mány­za­ti tá­mo­ga­tá­sát a ki­egé­szí­tő nor­ma­tí­va ös­­sze­gé­vel csök­ken­ti. Így elő­for­dul­hat, hogy a nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tá­si-ne­ve­lé­si in­téz­mény ös­­szes­sé­gé­ben ke­ve­sebb tá­mo­ga­tást kap a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat­tól, mint a töb­bi ok­ta­tá­si in­téz­mény a településen.6
A Ma­gyar Köz­löny 2005-ben kö­zöl­te a ma­gyar­or­szá­gi né­met nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lák­ra vo­nat­ko­zó egy­sé­ges, rész­le­tes kö­ve­tel­mény­rend­szert. Pl. or­szág- és nép­is­me­ret tan­tárgy­ból a 4. év­fo­lyam vé­gé­re egy di­ák­nak is­mer­nie kell la­kó­he­lye ré­gi épü­le­te­it, a nö­vé­nyek, az ál­la­tok és a ro­kon­sá­gi fo­kok táj­nyel­vi el­ne­ve­zé­sét, a nép­szo­ká­so­kat, a rí­me­ket, a da­lo­kat, a köz­mon­dá­so­kat. A 6. év­fo­lyam el­vég­zé­se után is­mer­nie kell a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek fő te­le­pü­lé­si te­rü­le­te­it, a né­me­tek be­te­le­pü­lé­sé­nek oka­it, a ger­má­nok leg­fon­to­sabb is­te­ne­it, leg­alább egy ger­mán mon­dát, a he­lyi nyelv­já­rás hang­ta­ni és le­xi­kai sa­já­tos­sá­ga­it, a ré­gi kony­ha leg­fon­to­sabb bú­tor­da­rab­ja­it, a ré­gi éte­le­ket, ru­ha­da­ra­bo­kat. A 8. év­fo­lyam vé­gén fel kell tud­nia so­rol­ni egy di­ák­nak a Ma­gyar­or­szá­gon élő nem­ze­ti­sé­ge­ket és leg­fon­to­sabb jo­ga­i­kat, a Ma­gyar­or­szá­gon be­szélt há­rom nyelv­já­rá­si cso­por­tot és ezek leg­főbb jel­lem­ző­it, há­rom né­met szár­ma­zá­sú ma­gyar mű­vészt és fő mű­vü­ket, a leg­is­mer­tebb ré­gi ün­ne­pi éte­le­ket és az ün­ne­pi vi­se­let leg­fon­to­sabb da­rab­ja­it.
Eze­ket a kö­ve­tel­mé­nye­ket az is­ko­lák be­épít­he­tik sa­ját he­lyi tan­terv­ük­be. A ki­sebb­sé­gi nép­is­me­ret tan­tárgy a hi­va­ta­lo­san sza­bá­lyo­zott for­má­ja ezen nem­ze­ti­sé­gi tar­tal­mak köz­ve­tí­té­sé­nek. Ok­ta­tá­sa az 1. év­fo­lyam­tól kez­dő­dik. Az MNOÖ 2004-es fel­mé­ré­se sze­rint ezt a tan­tár­gyat az is­ko­lák több­sé­ge más tan­tár­gyak­ba in­teg­rál­va ta­nít­ja, csak kis szá­za­lé­kuk, becs­lé­sek sze­rint kb. 16% önál­ló tan­tárgy­ként. A nép­is­me­ret ok­ta­tá­sá­ra az 1–4. év­fo­lya­mon leg­ke­ve­sebb évi 18 órát, a fel­sőbb év­fo­lya­m­okon pe­dig leg­ke­ve­sebb évi 37 órát kell for­dí­ta­ni, füg­get­le­nül at­tól, hogy önál­ló tan­tárgy­ként vagy in­teg­rál­tan ok­tat­ják azt. A tan­tárgy cél­ja a nem­ze­ti­sé­gi is­me­ret­anyag át­adá­sa és az iden­ti­tás erő­sí­té­se, ugyan­is a di­á­kok csa­lád­juk­ban nem min­dig ta­lál­koz­nak a nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás ér­zé­sé­vel, ezért en­nek ki­ala­kí­tá­sa a ta­ná­rok­ra há­rul.
A ba­jai Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­já­ban (MNÁMK) (Ungarndeutsches Bil­dungszen­trum Ba­ja – UBZ)7 je­len­leg a kö­vet­ke­ző in­téz­mény­egy­sé­gek mű­köd­nek:
– óvo­da;
– ál­ta­lá­nos is­ko­la;
– gim­ná­zi­um;
– kol­lé­gi­um;
– to­vább­kép­ző in­té­zet;
– köz­mű­ve­lő­dé­si in­téz­mény­egy­ség.
Az MNÁMK a III. Bé­la Gim­ná­zi­um né­met nem­ze­ti­sé­gi ta­go­za­ta­ként kezd­te mű­kö­dé­sét az 1956/1957-es tan­év­ben 1 osz­tál­­lyal. Min­den tan­tár­gyat né­met nyel­ven ta­ní­tot­tak ki­vé­ve a ma­gyar nyelv és iro­dal­mat. 1959. már­ci­us 3-án az is­ko­la Né­met Nyel­vű Gim­ná­zi­um né­ven önál­ló in­téz­mén­­nyé vált. Az ed­di­gi tel­jes né­met­nyel­vű­sé­get fo­ko­za­to­san vál­tot­ta fel a két­nyel­vű­ség. Az 1960/1961-es tan­év­től a re­ál­tár­gya­kat ma­gyar, a hu­mán tár­gya­kat né­met nyel­ven ta­ní­tot­ták. 1960. ok­tó­ber 29-én a Né­met Nyel­vű Gim­ná­zi­um fel­vet­te a Frankel Leó ne­vet. 1972-ben meg­kezd­ték a Frankel Leó Né­met Nyel­vű Gim­ná­zi­um önál­ló épü­le­té­nek épí­té­sét, me­lyet a ta­nu­lók és a ne­ve­lők 1976-ban vet­tek bir­to­kuk­ba. Az is­ko­la ek­kor 6 tan­te­rem­mel, 2 nyel­vi te­rem­mel, 2 ter­mé­szet­tu­do­má­nyi elő­adó­val, szer­tár­ral és ne­ve­lői szo­bá­val ren­del­ke­zett. Pár­hu­za­mos osz­tá­lyok in­dí­tá­sa is le­he­tő­vé vált. 1981. szep­tem­ber 1-jén 2 el­ső osz­tály in­dult. Az 1988/1989-es tan­év­től ún. 0. év­fo­lyam in­dult, mely­nek cél­ja a né­met anya­nyelv vis­­sza­szer­zé­se, ma­ga­sabb szin­ten tör­té­nő el­sa­já­tí­tá­sa. 1990. szep­tem­ber 1-től a Frankel Leó Né­met Nyel­vű Gim­ná­zi­um a – né­met–ma­gyar kö­zös fi­nan­szí­ro­zás­sal meg­épült – Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ja je­len­le­gi gim­ná­zi­u­mi épü­le­té­ben foly­tat­ta mű­kö­dé­sét, 9 gim­ná­zi­u­mi osz­tál­­lyal. A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ja 1991-ben sport­csar­nok­kal bő­vült, majd 1993-ban az új kol­lé­gi­u­mot vet­ték bir­to­kuk­ba a di­á­kok. 1995. jú­ni­us 14-én a már tel­je­sen el­ké­szült in­téz­mény át­adá­si ün­nep­sé­gé­re ke­rült sor.
A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ja sok­ol­da­lú te­vé­keny­sé­gé­vel az itt élő né­me­tek ha­gyo­má­nya­i­nak, kul­tú­rá­já­nak és nyel­vé­nek ápo­lá­sát szol­gál­ja. Po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis és tu­do­má­nyos ren­dez­vé­nyek köz­pont­ja, de ta­lál­ko­zó­hely is, ahol szí­ve­sen lá­tott min­den­ki, aki ér­dek­lő­dik a né­met nyelv, kul­tú­ra és az eu­ró­pai gon­do­la­ti­ság irán­t.
Az MNÁMK ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ja egy két­nyel­vű nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la, amely ma­gas szin­ten köz­ve­tí­ti a ma­gyar, a né­met, va­la­mint a ma­gyar­or­szá­gi né­met kul­tú­rát. A két­nyel­vű ok­ta­tás azt je­len­ti, hogy a tan­órák 50%-ában né­met nyel­ven fo­lyik a ta­ní­tás. A ne­ve­lő-ok­ta­tó mun­ka el­sőd­le­ges cél­ja a né­met nyelv olyan fo­kú át­adá­sa, amely kom­mu­ni­ka­tív nyel­vi kul­tú­rát ered­mé­nyez, és a ta­nu­ló­kat fel­ké­szí­ti a kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nyok­ra. A köz­ok­ta­tá­si tör­vény ér­tel­mé­ben a tan­terv tel­je­sí­té­sé­hez a ta­nu­lók kö­te­le­ző óra­szá­mát 10%-kal emel­ték min­den év­fo­lyam­ban.
Az 1–2. osz­tály­ban a né­met­órá­kon já­té­kos for­má­ban, vál­to­za­tos mód­sze­rek­kel sze­ret­te­tik meg a ta­nu­lók­kal a nyel­vet. Meg­kez­dő­dik a ma­te­ma­ti­ka, a ter­mé­szet­is­me­ret és két kész­ség­tárgy két­nyel­vű ok­ta­tá­sa. A 3–4. osz­tály­ban a fent em­lí­tett tan­tár­gyak két­nyel­vű ok­ta­tá­sa foly­ta­tó­dik. Az 5–6. osz­tály­ban a ma­te­ma­ti­ka, a tör­té­ne­lem, a ter­mé­szet­is­me­ret, il­let­ve két kész­ség­tárgy, míg a 7–8. osz­tály­ban a ma­te­ma­ti­ka, a tör­té­ne­lem, a fi­zi­ka, a föld­rajz és két kész­ség­tárgy ok­ta­tá­sa két­nyel­vű. Al­só ta­go­za­ton a ta­nu­lók já­té­kos mód­sze­rek­kel is­mer­ked­nek meg a tan­tár­gyi fo­gal­mak­kal né­met nyel­ven is. Fel­ső ta­go­za­ton a té­ma­kö­rök elő­re ter­ve­zett tan­anya­gai ke­rül­nek né­met nyel­vű fel­dol­go­zás­ra. A né­met nyel­ven fel­dol­go­zott tan­anyag szá­mon­ké­ré­se is né­met nyel­ven tör­té­nik. A ta­nu­lók ké­pe­sek a tan­anyag meg­is­me­ré­sé­re, meg­ér­té­sé­re és al­kal­ma­zá­sá­ra né­met nyel­ven is. A nyelv­ta­ní­tás ered­mé­nyes­sé­gét szol­gál­ják a leg­kor­sze­rűbb tech­ni­kai esz­kö­zök: nyel­vi mód­szer­ta­ni anya­gok, nyel­vi já­té­kok, ok­ta­tó­prog­ra­mok. A né­met nyelv gya­kor­lá­sá­nak to­váb­bi le­he­tő­sé­gét a nyá­ri né­met nem­ze­ti­sé­gi ol­va­só­tá­bor is biz­to­sít­ja. Di­ák­cse­re prog­ra­mok, né­met és an­gol nyel­vű le­ve­le­zés, pro­jek­tek, nem­ze­ti­sé­gi na­pok bő­ví­tik a ta­nu­lók nyel­vi és interkul­turális tu­dá­sát. A nem­ze­ti­sé­gi ha­gyo­má­nyok ápo­lá­sa is fon­tos fel­adat. Né­met nyelv és iro­da­lom órá­kon, ha­gyo­mány­őr­ző szak­kö­rö­kön is­mer­ked­nek meg a nö­ven­dé­kek a má­ig meg­őr­zött nép­szo­kás­ok­kal, a né­met nem­ze­ti­ség élet­mód­já­val, mű­vé­sze­té­vel.
A vég­zett di­á­kok leg­na­gyobb ré­sze az in­téz­mény gim­ná­zi­u­má­ban ta­nul to­vább, ahol az or­szág­ban egye­dül­ál­ló mó­don a ma­gyar­or­szá­gi érett­sé­gi mel­lett a Né­met Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság nem­zet­kö­zi­leg el­is­mert érett­sé­gi bi­zo­nyít­vá­nyát is meg­sze­rez­he­tik.
Min­den al­só ta­go­za­tos osz­tály szá­má­ra nap­kö­zis cso­por­tot szer­vez­nek, ame­lyek­ben a né­met sza­kos nap­kö­zis ne­ve­lők se­gí­tik a ha­té­kony, nyu­godt fel­ké­szü­lést a két­nyel­vű tan­órák­ra is. A ne­ve­lő-ok­ta­tó mun­kát a di­ák­köz­pon­tú­ság jel­lem­zi. Fon­tos, hogy a ta­nu­lók meg­ért­sék a tan­anya­got, me­lyet cse­le­ked­te­tés­sel, cso­port­mun­ká­val, mo­dern mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sá­val se­gí­te­nek elő. Ez­ál­tal fej­lő­dik a ta­nu­lók önál­ló­sá­ga, fe­le­lős­ség­tu­da­ta, együtt­mű­kö­dé­si kész­sé­ge.
Az ál­ta­lá­nos is­ko­lát ma­gyar­or­szá­gi né­met di­á­kok lá­to­gat­ják, de ka­pui nyit­va áll­nak más nem­ze­ti­sé­gek és a ma­gyar la­kos­ság előtt is.
A pé­csi Koch Va­lé­ria Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Középisko­la8 (Valeria Koch Kinder­garten, Grund­schule und Mit­telschule) 2004-ben vet­te fel a fi­a­ta­lon el­hunyt ma­gyar­or­szá­gi né­met köl­tő­nő, pe­da­gó­gus és fi­lo­zó­fus, Koch Va­lé­ria ne­vét. 1993 óta mű­kö­dik a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek szá­má­ra lé­te­sült Magyar–Német Nyel­vű Is­ko­la­köz­pont gim­ná­zi­u­ma. Az in­téz­mény­hez tar­to­zik még két né­met nem­ze­ti­sé­gi óvo­da is, a Szőnyi ut­cai és a Du­go­nics ut­cai. Az in­téz­mény a Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Or­szá­gos Ön­kor­mány­za­ta fenn­tar­tá­sá­ban mű­kö­dik.
Pé­csett az 1960-as évek­ben négy nyolc­osz­tá­lyos ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban in­dult meg a ta­go­za­tos né­met ok­ta­tás. 1983-ban a Bel­vá­ro­si Is­ko­lá­ban a ta­go­za­tos né­met ok­ta­tást az ún. nem­ze­ti­sé­gi né­met nyelv­ok­ta­tás vál­tot­ta fel: a nyelv­ok­ta­tás már az el­ső osz­tály­ban meg­kez­dő­dött. 1986-ban a két­nyel­vű ok­ta­tás is el­in­dult. 1989-ben a nagy ér­dek­lő­dés­re va­ló te­kin­tet­tel pár­hu­za­mos osz­tályt nyi­tot­tak két­nyel­vű prog­ram­mal. A szü­lők és a né­met­ta­ná­rok kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­in­dult a nem­ze­ti­sé­gi is­ko­la szer­ve­zé­se. Pécs Vá­ros Ön­kor­mány­za­ta el­ha­tá­roz­ta, hogy a Ti­borc Ut­cai Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek ré­szé­re nem­ze­ti­sé­gi is­ko­lát ala­pít. En­nek az is­ko­lá­nak a ta­nu­ló­lét­szá­ma ugyan­is nagy mér­ték­ben csök­kent, ezen kí­vül itt ren­del­ke­zés­re áll­nak a bő­ví­tés­hez szük­sé­ges épí­té­si te­rü­le­tek. 1991/1992-ben 7 né­met­ta­nár a két­nyel­vű osz­tá­lyok­kal a Bel­vá­ro­si Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ból a Ti­borc Ut­cai Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ba te­le­pült át. Az ön­kor­mány­zat ha­tá­ro­za­ta ér­tel­mé­ben a Ti­borc Ut­cai Ál­ta­lá­nos Is­ko­la fo­ko­za­to­san ala­kult át két­nyel­vű is­ko­lá­vá. 1993-ban Pécs Vá­ros Köz­gyű­lé­se ha­tá­ro­za­tot ho­zott a Magyar–Német Nyel­vű Is­ko­la­köz­pont ala­pí­tá­sá­ról, amely­nek fenn­tar­tó­ja a vá­ros, és amely 8 osz­tá­lyos ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ból és 4 osz­tá­lyos gim­ná­zi­um­ból áll. 1998-ban az is­ko­la­köz­pont kb. 750 ta­nu­ló­val és 60 ta­nár­ral tel­je­sen két­nyel­vű­vé vált. Van­nak né­met tan­nyel­vű osz­tá­lya­ik is. Test­vér­is­ko­lai kap­cso­la­tot tar­ta­nak fenn né­met, oszt­rák és dán gim­ná­zi­u­mok­kal. Az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um fel­ké­ré­sé­re az is­ko­la né­hány ta­ná­ra 2000-ben ki­dol­goz­ta a né­met nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tás ke­ret­tan­terv­ét. A Koch Va­lé­ria Kol­légiu­mot9 (Valeria Koch Schüler­wohn­heim) 2003-ban ad­ták át.

7. Kö­zép­is­ko­lák

A 2004/2005-ös tan­év­ben 2133 di­ák foly­tat­ta ta­nul­má­nya­it né­met nem­ze­ti­sé­gi gim­ná­zi­um­ban, 508 fő pe­dig szak­kö­zép­is­ko­lá­ban. Ez ös­­sze­sen 2641 főt je­lent.
Az MNOÖ nyil­ván­tar­tá­sa sze­rint 2005-ben Ma­gyar­or­szá­gon 22 né­met nem­ze­ti­sé­gi kö­zép­is­ko­la mű­kö­dött, me­lyek kö­zött egy­nyel­vű né­met is­ko­la nem volt10, több­sé­gük­ben két­nyel­vű­ek, de a nyelv­ok­ta­tó for­ma is meg­ta­lál­ha­tó kö­zöt­tük.
Bu­da­pest:
– A Fő­vá­ro­si Ön­kor­mány­zat fenn­tar­tá­sá­ban mű­kö­dik az 5 év­fo­lya­mos (két­nyel­vű) Né­met Nem­ze­ti­sé­gi Gim­ná­zi­um és Kol­lé­gi­um (Se­rény u. 1.), amely­ben 252 fő ta­nul, a diákok kollégiumi elhelyezése biztosított;
– Ta­má­si Áron Zweis­prachiges Deutsches Nation­al­itätengym­na­si­um (Már­ton­he­gyi u. 34.);
– Mec­ha­tro­ni­kai Szak­kö­zép­is­ko­la és Gim­ná­zi­um (két­nyel­vű) (Rét­köz u. 39.);
– Bé­kés Glasz Im­re Ke­res­ke­del­mi Szak­kö­zép- és Szak­mun­kás­kép­ző Is­ko­la (két­nyel­vű) (If­jú­mun­kás u. 31.);
– Er­zsé­bet­vá­ro­si Re­form­pe­da­gó­gi­ai Gim­ná­zi­um (nyelv­ok­ta­tó) (Szö­vet­ség u. 35.).
Né­hány vi­dé­ki is­ko­la:
– Ungar­ndeutsches Bil­dungszen­trum, Ba­ja (két­nyel­vű);
– Mon­teno­vo Nán­dor Szak­kö­zép­is­ko­la, Bóly (két­nyel­vű);
– Il­­lyés Gyu­la Gim­ná­zi­um, Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­lé­gi­um, Dom­bó­vár (nyelv­ok­ta­tó);
– Tol­nai La­jos Gim­ná­zi­um, Gyönk (két­nyel­vű);
– Ba­ra­nya Me­gyei Ön­kor­mány­zat Nagy Lász­ló Gim­ná­zi­u­ma, Szak­kö­zép­is­ko­lá­ja, Szak­is­ko­lá­ja és Kol­lé­gi­u­ma, Kom­ló;
– Pe­tő­fi Sán­dor Gim­ná­zi­um, Mezőberény (két­nyel­vű);
– Kis­fa­ludy Kár­oly Gim­ná­zi­um, Moh­ács (nyelv­ok­ta­tó);
– Dr. Marek Jó­zsef Me­ző­gaz­da­sá­gi Szak­kö­zép­is­ko­la és Szak­is­ko­la, Moh­ács (nyelv­ok­ta­tó);
– Ba­ra­nya Me­gyei Ön­kor­mány­zat Rad­nó­ti Mik­lós Szak­kö­zép­is­ko­lá­ja és Szak­is­ko­lá­ja, Moh­ács;
– Tán­csics Mi­hály Gim­ná­zi­um, Mór (két­nyel­vű);
– Leőwey Klá­ra Gim­ná­zi­um, Pécs (két­nyel­vű);
– Koch Va­lé­ria Gim­ná­zi­um, Pécs (két­nyel­vű);
– Apá­czai Ne­ve­lé­si és Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont (nyelv­ok­ta­tó);
– Ungar­ndeutsches Wirtschafts­gym­na­si­um (Né­met Nem­ze­ti­sé­gi Gim­ná­zi­um, Köz­gaz­da­sá­gi Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­lé­gi­um), Pil­isvörösvár (két­nyel­vű);
– Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um, Sop­ron (két­nyel­vű);
– Lovassy Lász­ló Gim­ná­zi­um, Veszp­rém (két­nyel­vű);
– III. Bé­la Gim­ná­zi­um, Zirc (nyelv­ok­ta­tó).
A kö­zép­is­ko­lák­ban is gon­dot je­lent a ta­nár- és tan­könyv­hi­ány. Spe­ci­á­lis prob­lé­ma­ként je­lent­ke­zik az érett­sé­gi kö­ve­tel­mé­nyek hi­va­ta­los meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak hi­á­nya. A nem­ze­ti­sé­gi kö­zép­is­ko­lák szá­ma nőtt, azon­ban ez nem je­len­ti fel­tét­le­nül a nem­ze­ti­sé­gi di­á­kok szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sét is, ugyan­is sok ma­gyar és más nem­ze­ti­sé­gű di­ák ta­nul ezek­ben az in­téz­mé­nyek­ben. A di­á­kok­nak nincs ak­tív, ill. pas­­szív nyelv(járás)­tudá­suk, nem is­me­rik szü­lő­fa­lu­juk ha­gyo­má­nya­it. So­kuk­nak csu­pán a szár­ma­zá­sa je­len­ti a kap­cso­ló­dást a ma­gyar­or­szá­gi né­met­ség­hez. A né­met nyel­vet ál­ta­lá­ban mint ide­gen nyel­vet ta­nul­ják.
A kö­vet­ke­zők­ben né­hány nem­ze­ti­sé­gi kö­zép­is­ko­la kép­zé­si for­má­ját, pro­fil­ját, ill. az egyes is­ko­lák­ban fo­lyó nem­ze­ti­sé­gi kép­zés tör­té­ne­tét mu­tat­juk be.
A bu­da­pes­ti Se­rény ut­cai Né­met Nem­ze­ti­sé­gi Gim­náz­i­um11 1990-ben nyílt meg. Az is­ko­la cél­ja, hogy a di­á­kok a né­met nyel­vet jól el­sa­já­tít­sák. Eb­ből az ok­ból a tör­té­ne­lem, a föld­rajz, a fi­zi­ka és a fi­lo­zó­fia ta­ní­tá­sa né­met nyel­ven fo­lyik, a né­met nyel­vet és iro­dal­mat emelt óra­szám­ban ta­nul­ják a di­á­kok. A nép­is­me­ret (Volkskunde) tan­tárgy ke­re­tei kö­zött pe­dig a né­met nép­cso­port tör­té­nel­mé­vel, tár­gyi kul­tú­rá­já­val, szo­ká­sa­i­val, ha­gyo­má­nya­i­val is­mer­ked­nek meg a di­á­kok. A kol­lé­gi­um épü­le­te 1995-ben ké­szült el a né­met ál­lam és az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um tá­mo­ga­tá­sá­val.
A bu­da­pes­ti Mec­ha­tro­ni­kai Szak­kö­zép­is­ko­la és Gim­náz­i­um12 Ma­gyar­or­szág el­ső, mec­ha­tro­ni­kai tech­ni­ku­so­kat kép­ző ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye. A kép­zé­si idő 1998-tól a Nem­ze­ti alap­tan­terv sze­rint be­is­ko­lá­zott ta­nu­lók ré­szé­re 6 év. ők az érett­sé­gi meg­szer­zé­se (4 év) után 2 év alatt sze­rez­het­nek né­met nem­ze­ti­sé­gi mec­ha­tro­ni­kai tech­ni­kus ké­pe­sí­tést (0. év­fo­lyam + 4 év + 2 év). A kép­zés a fi­nom­me­cha­ni­ka gya­kor­la­ti alap­ja­it, az elekt­ro­mos és au­to­ma­ti­kus be­ren­de­zé­sek mű­kö­dé­sét, sze­re­lé­sét, be­mé­ré­sét, kar­ban­tar­tá­sát, lo­gi­kai ve­zér­lé­sét, a mik­ro­pro­ces­­szo­ros tech­ni­kát fog­lal­ja ma­gá­ban.
A ba­jai Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Ál­ta­lá­nos Mű­ve­lő­dé­si Közpon­t­ja13 gim­ná­zi­u­má­ban a ta­nu­lók két­nyel­vű ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­nek, ami azt je­len­ti, hogy a né­met nyel­ven és iro­dal­mon kí­vül a tör­té­ne­lem, a föld­rajz és a nem­ze­ti­ség­is­me­ret tan­tár­gyak ok­ta­tá­sa is né­met nyel­ven tör­té­nik. Vég­zős di­ák­ja­ik két nyel­ven érett­sé­giz­nek, a né­met nyel­ven és iro­dal­mon kí­vül két tárgy­ból né­me­tül vizs­gáz­nak. Így érett­sé­gi ered­mé­nyük alap­ján kö­zép- vagy fel­ső­fo­kú nyelv­vizs­gát sze­rez­het­nek. Hang­súlyt fek­tet­nek ar­ra, hogy di­ák­ja­ik a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek ha­gyo­má­nya­i­nak meg­is­me­ré­se mel­lett ak­tu­á­lis nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kai kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­za­nak. Cse­re­prog­ram­ja­ik ke­re­té­ben ér­dek­lő­dő di­ák­ja­ik Né­met­or­szág­ban is fej­leszt­he­tik nyelv­tu­dá­su­kat.
A gyön­ki Tol­nai La­jos Né­met Nem­ze­ti­sé­gi és Két­tan­nyelvű Gim­náz­i­um14 – je­len ta­nul­mány té­má­ját érin­tő – ok­ta­tá­si for­mái: négy év­fo­lya­mos ma­gyar–né­met két ta­ní­tá­si nyel­vű és hat év­fo­lya­mos né­met nem­ze­ti­sé­gi. Az 1961/1962-es tan­év­től mű­kö­dik né­met ta­go­za­tos osz­tály a gim­ná­zi­um­ban, 1987-től min­den tan­év­ben egy két­tan­nyelvű (ma­gyar–né­met) osz­tály is in­dul, az 1992/1993-as tan­év­től hat­osz­tá­lyos nem­ze­ti­sé­gi kép­zés is zaj­lik az is­ko­lá­ban.
A kom­lói Ba­ra­nya Me­gyei Ön­kor­mány­zat Nagy Lász­ló Gim­ná­zi­u­ma, Szak­kö­zép­is­ko­lá­ja, Szak­is­ko­lá­ja és Kol­légiu­ma15 gim­ná­zi­u­mi in­téz­mény­egy­sé­gé­ben né­met nem­ze­ti­sé­gi nyelv­ok­ta­tó prog­ram vá­laszt­ha­tó, mely né­met nyelv­ből he­ti 5 órás ok­ta­tást biz­to­sít. A szak­is­ko­lai in­téz­mény­egy­ség­ben le­he­tő­ség van né­met nem­ze­ti­sé­gi kép­zés­re a 9–10. év­fo­lyam­ban a 8. osz­tályt vég­zett ta­nu­lók szá­má­ra. A kép­zés el­ső két évé­ben a ta­nu­lók emelt óra­szám­ban ta­nul­ják a né­met nyel­vet, emel­lett szak­mai elő­ké­szí­tő, il­let­ve szak­mai ala­po­zó kép­zés­ben ré­sze­sül­nek. Két év el­tel­te után szak­mun­kás­kép­zés­ben foly­tat­hat­ják ta­nul­má­nya­i­kat. Min­den olyan szak­ma vá­laszt­ha­tó, me­lyet meg­fe­le­lő szá­mú je­lent­ke­ző ese­tén a 10. osz­tályt vég­zet­tek szá­má­ra in­dí­ta­nak.
A mezőberényi Pe­tő­fi Sán­dor Gim­náz­i­um­ban16 1987 óta 1 éves nyel­vi elő­ké­szí­tés után két ta­ní­tá­si nyel­ven is fo­lyik ok­ta­tás. A né­met két­tan­nyelvű ok­ta­tás­sal va­ló bő­ví­tés szük­sé­ges­sé tet­te egy kol­lé­gi­um épí­té­sét is, mely 1987 óta fo­gad­ja a ré­gió, az or­szág 270 di­ák­ját. A két ta­ní­tá­si nyel­vű osz­tá­lyok­ban a ta­nul­má­nyi idő 5 év. A di­á­kok az el­ső tan­év­ben he­ti 20 órás nyel­vi elő­ké­szí­tőn (12 óra nyel­vi ala­pok, 4 óra írás­kész­ség, 4 óra tár­sal­gás anya­nyel­vű nyelv­ta­nár­ral) vesz­nek részt, majd a né­met nyelv és iro­da­lom ta­nu­lá­sa mel­lett a tör­té­ne­lem, a föld­rajz, a bi­o­ló­gia és a ma­te­ma­ti­ka tan­tár­gya­kat né­me­tül ta­nul­ják. Az in­téz­mény nyel­vi fel­ké­szí­té­se ma­gas szín­vo­na­lú, a mun­kát anya­nyel­vi (oszt­rák, né­met) ta­ná­rok se­gí­tik.
A mó­ri Tán­csics Mi­hály Gim­náz­i­um17 1970-től egy-­e­gy sza­ko­sí­tott tan­ter­vű né­met nyel­vi osz­tályt is in­dít az ál­ta­lá­nos tan­ter­vű mel­lett. En­nek a be­is­ko­lá­zá­si kör­ze­te egész Fej­ér me­gyé­re ki­ter­jedt, de vol­tak ta­nu­lók más me­gyék­ből is. A nyolc­va­nas évek­ben to­vább erő­sö­dött a me­gyei be­is­ko­lá­zá­sú né­met nyel­vi sza­ko­sí­tott tan­ter­vű kép­zés. Ez el­ső­sor­ban a Mó­ri já­rás ál­ta­lá­nos is­ko­lá­i­ban fo­lyó né­met nyelv­ok­ta­tás­ra ala­po­zott. A ta­go­za­tos nyelv­ok­ta­tás ke­re­té­ben he­ti 5 órá­ban folyt a né­met­ok­ta­tás. 1990-ben in­dult be a né­met nem­ze­ti­sé­gi kép­zés. A mó­ri Pe­tő­fi Sán­dor Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban folyt ezt meg­elő­ző­en két­tan­nyelvű kép­zés, en­nek kö­zép­fo­kú foly­ta­tá­sa vált le­he­tő­vé. A tan­tes­tü­let a nyolc­va­nas évek má­so­dik fe­lé­ben né­met nyelv­sza­kos ta­ná­rok­kal bő­vült ki, az ok­ta­tás sze­mé­lyi fel­tét­elei te­hát meg­vol­tak. A né­met nem­ze­ti­sé­gi spe­ci­á­lis kép­zést meg­előz­te egy fél éves nyel­vi „rá­se­gí­tés”. Az ide je­lent­ke­ző ta­nu­lók a nyol­ca­dik osz­tály má­so­dik fél­év­ét a gim­ná­zi­um­ban töl­töt­ték, és egye­di tan­terv sze­rint ta­nul­tak. A he­ti 14 né­met­órá­ban az el­ső év­től be­lé­pő né­met nyel­vű tár­gyak ta­nu­lá­sá­hoz kap­tak ala­po­zást. A tör­té­ne­lem és a föld­rajz tár­gyak szó­kin­csét sa­já­tí­tot­ták el, át­is­mé­tel­ték a né­met nyelv­tan alap­ja­it, és fo­ne­ti­kai gya­kor­la­tok­kal ja­ví­tot­ták ki­ej­té­sü­ket. Emel­lett a töb­bi tan­tárgy­ból át­vet­ték a hát­ra­lé­vő nyol­ca­dik osz­tá­lyos anya­got. A ta­go­zat mun­ká­ját két né­met­or­szá­gi ven­dég­ta­nár se­gí­tet­te. 1997-ig mű­kö­dött ez a rend­szer. A kö­vet­ke­ző évek­től a di­á­kok már a 9. év­fo­lyam­ban kezd­ték a ta­nu­lást. A hi­ány­zó nyelv­tu­dást a dél­utá­ni órák­ban, kor­re­pe­tá­lá­so­kon és sok ma­gán­szor­ga­lom­mal pó­tol­ták. Mó­ron és a kör­nye­ző te­le­pü­lé­se­ken egyet­len is­ko­la, a Pe­tő­fi Sán­dor Ál­ta­lá­nos Is­ko­la foly­tat két­nyel­vű ok­ta­tást, mely­nek foly­ta­tá­sa kö­zép­fo­kú szin­ten a gim­ná­zi­um­ban va­ló­sul meg. A né­met­aj­kú ki­sebb­ség Mó­ron és a Mór kör­nyé­ki te­le­pü­lé­se­ken egy­aránt meg­ta­lál­ha­tó, azon­ban né­met nyel­vű ki­sebb­sé­gi, két­tan­nyelvű ok­ta­tás (bi­zo­nyos tan­tár­gyak né­met nyel­vű ok­ta­tá­sa) egye­dül a fent em­lí­tett ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban fo­lyik. A gim­ná­zi­u­mi kép­zés is két­tan­nyelvű: a tör­té­ne­lem, a föld­rajz, a hon­is­me­ret, az iro­da­lom, a nyelv­tan, va­la­mint a test­ne­ve­lés és fi­lo­zó­fia tan­tár­gyak egy ré­szé­nek ok­ta­tá­sa né­met nyel­ven tör­té­nik. A nyel­vi elő­ké­szí­tő fél éves kép­zés meg­szűn­té­vel le­szű­kült a meg­cél­zott né­met anya­nyel­vű ki­sebb­sé­gen be­lül is azok kö­re, akik meg­ala­po­zott nyelv­tu­dás­sal fel­vál­lal­hat­ták vol­na ezt a to­vább­ta­nu­lá­si for­mát. 2001 szep­tem­be­ré­től be­in­dult az öt éves né­met nem­ze­ti­sé­gi ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás, mely egy tel­jes évet szen­tel a ta­nu­lók nyel­vi elő­ké­szí­té­sé­nek. A ta­go­zat mun­ká­ját a kez­de­tek­től fog­va né­met­or­szá­gi ven­dég­ta­nár se­gí­ti, ő ve­ze­ti az is­ko­lá­ban mű­kö­dő né­met szín­há­zat is.
A pé­csi Leőwey Klá­ra Gim­náz­i­um­ban18 1956-ban in­dult a né­met nem­ze­ti­sé­gi ta­go­zat. A né­met nem­ze­ti­sé­gi osz­tá­lyok he­ti 6 né­met nyelv és iro­da­lom óra, nép­is­me­ret, tör­té­ne­lem, föld­rajz és to­váb­bi vá­laszt­ha­tó tan­tár­gyak ok­ta­tá­sát kí­nál­ják né­met nyel­ven, va­la­mint rend­sze­res di­ák­cse­rét, ösz­tön­dí­ja­kat né­met nyelv­te­rü­le­ten, hon­is­me­re­ti szak­kört, tánc­kart, ének­kart és ha­gyo­mány­őr­ző ös­­sze­jö­ve­te­le­ket.
A pil­isvörösvári Né­met Nem­ze­ti­sé­gi Gim­ná­zi­um, Köz­gaz­da­sá­gi Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­légium19 1993 óta mű­kö­dik. Két­nyel­vű in­téz­mény­ként a nem­ze­ti­sé­gi lét­re va­ló fel­ké­szí­tést te­kin­ti alap­ve­tő fel­ada­tá­nak. A leg­na­gyobb né­met nem­ze­ti­sé­gi te­le­pü­lé­sen – Pil­isvörösvár (Werischwar) – a nem­ze­ti­sé­gi iden­ti­tás bá­zi­sa­ként cél­juk a né­met kul­tú­ra, a tra­di­ci­o­ná­lis né­met du­á­lis szak­kép­zé­si rend­szer, mun­ka­kul­tú­ra ér­té­ke­i­nek át­örö­kí­té­se, köz­ve­tí­té­se a né­met ki­sebb­ség, va­la­mint a ma­gyar több­ség fe­lé. Két cso­port­tal, két kul­tú­rá­val és két nyelv­vel azo­no­sul­nak, hi­szen köz­is­mer­tek a két­nyel­vű­ség elő­nyei: a két­nyel­vű gyer­mek jobb kre­a­ti­vi­tá­sa, abszt­ra­há­ló és kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge, kog­ni­tív ké­pes­sé­ge­i­nek kön­­nyebb fej­leszt­he­tő­sé­ge. Az is­ko­la az Or­szá­gos Né­met Ön­kor­mány­zat in­téz­mé­nye. 80 fé­rő­he­lyes szak­kol­lé­gi­u­muk le­he­tő­sé­get ad ar­ra, hogy a tá­vo­lab­bi te­le­pü­lé­sek di­ák­ja­it is fo­gad­ják.
Az in­téz­mény­ben fo­lyó kép­zé­sek:
– nyel­vi elő­ké­szí­tő év­fo­lyam (9. év­fo­lyam);
– nem­ze­ti­sé­gi hat­osz­tá­lyos gim­ná­zi­um;
– nem­ze­ti­sé­gi két­nyel­vű négy­osz­tá­lyos gim­ná­zi­um;
– nem­ze­ti­sé­gi két­nyel­vű szak­kö­zép­is­ko­la.
A gim­ná­zi­um­ban né­met nyel­ven ok­tat­ják a nem­ze­ti­sé­gi né­met nyelv és iro­da­lom, a tör­té­ne­lem, az em­ber­is­me­ret, az eti­ka, az ének-ze­ne, a föld­rajz, a tár­sa­da­lom­is­me­ret, a be­ve­ze­tés a fi­lo­zó­fi­á­ba, a nép­is­me­ret, a tánc és drá­ma, a moz­gó­kép és mé­dia­is­me­ret tan­tár­gya­kat; a szak­kö­zép­is­ko­lá­ban pe­dig a nem­ze­ti­sé­gi né­met nyelv és iro­da­lom, a tör­té­ne­lem, az ének-ze­ne, a föld­rajz, a nép­is­me­ret és a mar­ke­ting tan­tár­gya­kat. Eb­ben a mun­ká­ban az is­ko­la ta­ná­rai se­gít­sé­gé­re van há­rom né­met­or­szá­gi ven­dég­ta­nár is.
A sop­ro­ni Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um (Lí­ce­um) és Kol­légium20 1993 óta foly­tat né­met nem­ze­ti­sé­gi kép­zést is. Az is­ko­lá­ban 8 osz­tá­lyos és 4 osz­tá­lyos né­met nem­ze­ti­sé­gi gim­ná­zi­u­mi osz­tály és né­met nem­ze­ti­sé­gi nyel­vi elő­ké­szí­tő osz­tály is mű­kö­dik (he­ti 21 né­met­óra). Kol­lé­gi­u­mi fé­rő­hely 120 ta­nu­ló szá­má­ra biz­to­sí­tott. Az is­ko­la fenn­tar­tó­ja a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház. Né­me­tül ok­tat­ják töb­bek kö­zött a né­met nyelv és iro­da­lom, a tör­té­ne­lem, a ma­te­ma­ti­ka, a fi­zi­ka, a föld­rajz, az ének-ze­ne, a nem­ze­ti­sé­gi is­me­ret, a hit­tan, a test­ne­ve­lés és a drá­ma tan­tár­gya­kat.
A veszp­ré­mi Lovassy Lász­ló Gim­náz­i­um21 né­met nem­ze­ti­sé­gi ta­go­za­tot mű­köd­tet nyel­vi elő­ké­szí­tő­vel (0. év­fo­lyam). A Veszp­rém me­gyé­ben ta­lál­ha­tó szá­mos né­met nem­ze­ti­sé­gi te­le­pü­lés la­kos­sá­ga nem­ze­ti kul­tú­rá­já­nak ápo­lá­sa mi­att a Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Szö­vet­sé­ge kez­de­mé­nyez­te a ta­go­zat lét­re­ho­zá­sát. A nem­ze­ti­sé­gi ta­go­zat­ra va­ló je­lent­ke­zés­nek nem fel­té­te­le a nem­ze­ti­sé­gi szár­ma­zás. A di­á­kok a né­met nyelv mel­lett né­met iro­dal­mat is ta­nul­nak, és né­met nyel­ven ta­nul­ják a tör­té­nel­met is. Az itt ta­nu­lók meg­is­me­rik a ma­gyar­or­szá­gi né­met nem­ze­ti­ség szo­ká­sa­it, kul­tú­rá­ját. Er­re a he­ti egy tan­óra mel­lett a nem­ze­ti­sé­gi ének­kar is ki­vá­ló al­kal­mat nyújt. Né­met ven­dég­ta­nár is se­gí­ti a ta­nu­lók nyelv­is­me­ret­ének el­mé­lyí­té­sét. A 2005/2006-os tan­év­től a kép­zés ki­e­gé­szült az ide­gen nyel­vi elő­ké­szí­tő év­fo­lyam­mal, mely­nek ke­re­tén be­lül a di­á­kok ma­gas óra­szám­ban kap­nak ide­gen nyel­vi és in­for­ma­ti­kai kép­zést az el­ső év­ben (is).
A zir­ci III. Bé­la Gim­náz­i­um­ban22 1998-ban in­dult a né­met nem­ze­ti­sé­gi ta­go­zat. Ez egy ta­nu­ló­cso­por­tot je­lent ta­go­za­ton­ként, mely ha­té­kony, ta­nu­ló­köz­pon­tú, kis­cso­por­tos nyelv­ta­nu­lást, ala­pos nyel­vi kép­zést tesz le­he­tő­vé. A ma­gyar­or­szá­gi né­met­ség kul­tú­rá­já­nak, ha­gyo­má­nya­i­nak, tör­té­ne­té­nek meg­is­me­ré­se a né­met nép­is­me­ret és ének­órák ke­re­té­ben kü­lö­nös hang­súlyt kap. A nyel­vi kép­zés he­ti hat órá­ból áll. Kö­zü­lük 5 né­met nyelv és iro­da­lom, 1 né­met nép­is­me­ret, ami a ma­gyar­or­szá­gi né­met­ség nép­raj­zá­val, ha­gyo­má­nya­i­val fog­lal­ko­zik. Né­met nyel­ven fo­lyik to­váb­bá a tör­té­ne­lem ta­ní­tá­sa he­ti há­rom órá­ban és az ének ta­ní­tá­sa he­ti egy órá­ban. A nem­ze­ti­sé­gi ta­go­zat­ra va­ló je­lent­ke­zés­nek nem fel­té­te­le a nem­ze­ti­sé­gi szár­ma­zás.

8. Fel­ső­ok­ta­tás, nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus­kép­zés

A nem­ze­ti­sé­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­be je­lent­ke­ző hall­ga­tók lét­szá­ma egy­re csök­ken, ke­vés a nem­ze­ti­sé­gi szár­ma­zá­sú je­lent­ke­ző, nem elég erős a di­á­kok iden­ti­tá­sa, ki­sebb­sé­gi nyelv­tu­dá­sa, kö­tő­dé­se a sa­ját ki­sebb­sé­gi kul­tú­rá­já­hoz.
A több­cik­lu­sú, li­ne­á­ris fel­ső­ok­ta­tá­si kép­zé­si szer­ke­zet be­ve­ze­té­sé­nek egyes sza­bá­lya­i­ról szó­ló kor­mány­ren­de­let a nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus sza­ko­kat szak­irán­­nyá mi­nő­sí­tet­te, ami sér­ti a ki­sebb­sé­gi ér­de­ke­ket. Az or­szá­gos ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­tok, köz­tük az MNOÖ a vé­le­mé­nye­zé­si jo­guk­kal nem él­het­tek, mi­vel az em­lí­tett jog­sza­bály ter­ve­ze­tét ré­szük­re az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um nem küld­te meg.
Az­zal, hogy a nem­ze­ti­sé­gi óvo­da­pe­da­gó­gus, il­let­ve a nem­ze­ti­sé­gi ta­ní­tó­kép­zés szak­irány­ként van sza­bá­lyoz­va, vár­ha­tó­lag jó­val ke­ve­seb­ben je­lent­kez­nek majd rá­juk, mint­ha szak­ként le­het­ne fel­ven­ni őket. To­váb­bá, mi­vel a szak­irányt a hall­ga­tók az ok­ta­tás egy ké­sőb­bi sza­ka­szá­ban ve­szik fel, a két­nyel­vű kép­zés ha­té­kony­sá­gá­nak te­rén is ki­mu­tat­ha­tó a hát­rány. Ezen túl, a je­len­le­gi sza­bá­lyo­zás sze­rint a nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gu­sok ok­le­ve­le fel­ső­fo­kú C tí­pu­sú nyelv­vizs­gá­val egyen­ér­té­kű, s ha a szak­irány csök­ken­tett kred­i­tarányából a nyel­vi órák szá­má­nak csök­ken­té­se is kö­vet­ke­zik, úgy ez a szint – vél­he­tő­leg – már nem biz­to­sít­ha­tó. A szak­irán­­nyá mi­nő­sí­tés fi­nan­szí­ro­zá­si hát­rányt is je­lent, ami ha­tás­sal lesz a pe­da­gó­gus­kép­zés­ben el­en­ged­he­tet­len gya­kor­la­ti kép­zés­re is, il­let­ve az egyéb­ként is ne­héz hely­zet­ben lé­vő „kis” tan­szé­kek meg­szün­te­té­sé­hez ve­zet­het.
Az OM-delegáció a szak­ér­tői szin­tű meg­be­szé­lé­se­ken ígé­re­tet tett ar­ra, hogy a szak­irá­nyi stá­tusz­ból fa­ka­dó hát­rá­nyo­kat a fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vény­ben kom­pen­zál­ni fog­ják (a nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus­kép­zés­re a tör­vény ter­ve­ze­té­ben öt kü­lön sza­bály is talál­ható).23
Nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus­kép­zés a követekező fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben fo­lyik:
– kö­zép­is­ko­lai, ill. fel­ső ta­go­za­tos ta­ná­rok szá­má­ra a bu­da­pes­ti (EL­TE), a pilis­csabai, a pé­csi és a sze­ge­di tu­do­mány­egye­te­men;
– al­só ta­go­za­tos ta­ní­tók szá­má­ra a ba­jai, a bu­da­pes­ti (EL­TE), az esz­ter­go­mi, a szek­szár­di és a vá­ci fő­is­ko­lán, ill. fő­is­ko­lai ka­ron;
– óvo­da­pe­da­gó­gu­sok szá­má­ra a ba­jai, a sop­ro­ni, a szek­szár­di és a vá­ci fő­is­ko­lán, ill. fő­is­ko­lai ka­ron.
A kép­zé­sek nem­csak nap­pa­li ta­go­za­ton ér­he­tők el, lé­tez­nek ki­egé­szí­tő kép­zé­si for­mák is pl. ok­le­ve­les né­met nyelv­ta­nár­ok szá­má­ra.
A nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gi jo­gok or­szág­gyű­lé­si biz­to­sá­nak 2001-es vizs­gá­la­ta sze­rint a nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus­hall­ga­tók egy­ötö­de nem szán­dé­ko­zik nem­ze­ti­sé­gi ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben el­he­lyez­ked­ni. A leg­ma­ga­sabb az óvo­da­pe­da­gó­gu­sok el­kö­te­le­zett­sé­ge, 93,3%-uk sze­ret­ne nem­ze­ti­sé­gi tan­me­ne­tű óvo­dá­ban dol­goz­ni. A ta­ní­tók 72,2%-a, a ta­ná­rok­nak azon­ban csak a fe­le (54,5%) ter­ve­zi, hogy nem­ze­ti­sé­gi tan­me­ne­tű is­ko­lá­ban fog ta­ní­ta­ni.
A nemzetiségspeci­fikus tan­tár­gyak a ta­ní­tó­kép­zés­ben – mely 1–6. osz­tá­lyos di­á­kok szá­má­ra ké­pez ta­ní­tó­kat – a kö­vet­ke­zők: nem­ze­ti­sé­gi nyelv tan­tárgy-pe­da­gó­gi­á­ja, nem­ze­ti­sé­gi is­me­ret (tör­té­ne­lem), nép­rajz, nem­ze­ti­sé­gi iro­da­lom, gyer­mek­iro­da­lom, nem­ze­ti­sé­gi nyel­vű tan­tárgy-pe­da­gó­gi­ák (ének-ze­ne, test­ne­ve­lés, kör­nye­zet­is­me­ret). Eze­ket a di­á­kok rá­adás­ként ta­nul­ják a töb­bi kö­zös tan­tárgy mel­lett, mely je­len­tős több­let­mun­kát je­lent a töb­bi hall­ga­tó­val szem­ben.
A fel­ső ta­go­za­tos, ill. kö­zép­is­ko­lai szak­tan­tár­gyak ok­ta­tá­sá­ra nin­cse­nek nem­ze­ti­sé­gi nyel­ven is ok­tat­ni ké­pes, kép­zett pe­da­gó­gu­sok. Nem fo­lyik olyan nem­ze­ti­sé­gi ta­nár­kép­zés, mely le­he­tő­vé ten­né a köz­is­me­re­ti tan­tár­gyak nem­ze­ti­sé­gi nyel­ven tör­té­nő ta­ní­tá­sát. En­nek nincs meg sem az in­téz­mé­nyi, sem a mód­szer­ta­ni hát­te­re.
Az egye­te­mi szin­tű nyelv­sza­kok és a né­met nem­ze­ti­sé­gi szak kö­zött diszk­ri­mi­ná­ció je­lent­ke­zik. Az új kö­ve­tel­mény­rend­szer sze­rint ugyan­is a mo­dern nyelv sza­ko­kon ta­nár és böl­csész, il­let­ve böl­csész; a né­met nem­ze­ti­sé­gi sza­kon csak ta­nár vég­zett­ség sze­rez­he­tő. Az egye­te­mi szin­tű né­met nem­ze­ti­sé­gi szak a nem­ze­ti­sé­gi pe­da­gó­gus­kép­zés mel­lett a nem­ze­ti­sé­gi ér­tel­mi­ség­kép­zés­nek is fon­tos bá­zi­sa. Fé­lő, hogy a fen­ti ren­del­ke­zés mi­att ke­ve­sebb nem­ze­ti­sé­gi szár­ma­zá­sú fi­a­tal vá­laszt­ja azt.
A ki­sebb­sé­gi tan­szé­kek ugyan a je­len­le­gi fi­nan­szí­ro­zá­si rend­szer­ben ma­ga­sabb nor­ma­tí­vá­hoz jut­nak, de mi­vel nincs meg­ha­tá­roz­va, hogy mi­re for­dít­ha­tó a kü­lön­bö­zet, ezért a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek gyak­ran nem a nem­ze­ti­sé­gi fel­ső­ok­ta­tá­si fe­l­ada­tok el­lá­tá­sá­ra hasz­nál­ják fel a pénzt. A több­let­for­rást a tan­szé­ke­ken fo­lyó tu­do­má­nyos ku­ta­tó­mun­ká­ra és sze­mé­lyi jel­le­gű ki­adá­sok­ra (lét­szám­bő­ví­tés) sem le­het fel­használ­ni.24

9. Ös­­szeg­zés

Az előb­bi­ek­ben is­mer­te­tett ada­tok­ból és az el­vég­zett vizs­gá­la­tok­ból ki­de­rül, hogy Ma­gyar­or­szá­gon a né­met ki­sebb­ség gyer­me­kei egyet­len ne­ve­lé­si-ok­ta­tá­si szin­ten sem ré­sze­sül­het­nek anya­nyel­vű ok­ta­tás­ban, bár a tör­vény­ho­zó er­re az alap­ve­tő jo­gi le­he­tő­sé­ge­ket meg­te­rem­tet­te. Két­nyel­vű is­ko­lák kö­zül sze­rény szám­ban vá­laszt­hat­nak a ki­sebb­sé­gi­ek, de a ne­ve­lé­si-ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek túl­nyo­mó több­sé­ge még min­dig a nyelv­ok­ta­tó for­mát kí­nál­ja, ami a meg­szer­zett nyelv­tu­dás szem­pont­já­ból el­fo­gad­ha­tat­lan. Kí­vá­na­tos len­ne a két­nyel­vű ne­ve­lés-ok­ta­tás kí­ná­la­tá­nak bő­ví­té­se, és a fo­ko­za­tos át­té­rés az egy­nyel­vű, né­met anya­nyel­vű ok­ta­tás­ra, ami erő­sít­het­né a ha­zai né­met­ség iden­ti­tá­sát.
Fel­hasz­nált iro­da­lom

1993. évi LXXVII. tör­vény a nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek jo­ga­i­ról.
Kern, Ru­dolf (sz­erk.) 1995. A ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek iden­ti­tá­sa eu­ró­pai lá­tó­szög­ből. Stutt­gart, Donauschwäbis­che Kul­turs­tiftung des Lan­des Baden-Württemberg.
Ma­gyar Köz­löny, 2005. 77. sz.
May­er, Éva (sz­erk.) 2004. Ki­sebb­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon 2002–2003. Kor­mány­be­szá­mo­ló. Bu­da­pest.
www.b­deg.­so­pron.hu
www.­be­la-zir­c.­su­linet.hu
www.­dus.­su­linet.hu
www.gim­naz­i­um.mezobere­ny.hu
www.kulk­er-nemet.­su­linet.hu
www.l­du.hu
www.le­owey-pec­s.­su­linet.hu
www.lo­vassy.hu
www.mecha­tron­i­ka.hu
www.m­namk.hu
www.­nagy­las­zlo-kom­lo.­su­linet.hu
www.n­ng.m­cse.hu
www.ob­h.hu
www.tl­gim­i-­gy­onk.hu
www.t­mg­mor.­su­linet.hu

M. Pintér Tibor: „Határtalan” magyar nyelv – az első, határon túli magyar nyelvváltozatokat tartalmazó strukturált magyar nyelvi korpuszról

1. Be­ve­ze­tés

A mai nyel­vé­sze­ti ku­ta­tá­sok mód­szer­ta­ni alap­el­ve az adat­ori­en­tált­ság, a ku­ta­tás mély­sé­gé­nek és mi­lyen­sé­gé­nek meg­fe­le­lő adat­men­­nyi­ség biz­to­sí­tá­sa. A „meg­fe­le­lő meny­­nyi­ség” a ku­ta­tás cél­já­tól, il­let­ve a ku­ta­tást vég­ző nyel­vé­sze­ti disz­cip­lí­na mi­lyen­sé­gé­től füg­gő­en vál­toz­hat. A ku­ta­tás ered­mé­nye­i­nek pon­tos­sá­ga azon­ban ál­ta­lá­ban nö­vel­he­tő a fel­dol­go­zan­dó anyag men­­nyi­sé­gé­nek nö­ve­lé­sé­vel. En­nek meg­fe­le­lő­en a nyel­vé­szet­ben egy­re in­kább fel­ér­té­ke­lő­dik az adat­bá­zis­ok szerepe.1 A kü­lön­fé­le ku­ta­tá­sok­hoz szük­sé­ges adat­gyűj­tés ál­ta­lá­ban el­vé­gez­he­tő az adott disz­cip­lí­na te­rü­le­tén be­lül is, azon­ban az ös­­sze­gyűj­tött ada­tok fel­dol­go­zá­sa így ál­ta­lá­ban eset­le­ges, mi­ni­má­lis ma­rad, hi­szen nem biz­tos, hogy az adat­bá­zist – az egy­fé­le meg­kö­ze­lí­tés­mód mi­att – más disz­cip­lí­na is fel tud­ja hasz­nál­ni. Az ide­á­lis ál­la­pot va­ló­szí­nű­leg az len­ne, ha olyan, kü­lön­bö­ző mó­don struk­tu­rált adat­bá­zis­ok készül(het)­nének, ame­lyek a leg­több tu­do­mány­te­rü­let szá­má­ra fel­hasz­ná­lás és fel­dol­go­zás cél­já­ból el­ér­he­tők len­né­nek, és egy tel­jes be­szé­lő- vagy nyelv­kö­zös­sé­get rep­re­zen­tál­ná­nak. Mind­két cél el­éré­se je­len­leg szin­te meg­va­ló­sít­ha­tat­lan­nak tű­nik, fő­ként két ok­ból ki­fo­lyó­lag. Egy­részt azért, mert a nyel­vé­szet egyes ágai oly mér­ték­ben dif­fe­ren­ci­á­lód­tak, hogy szin­te le­he­tet­len va­la­men­­nyit ki­elé­gí­te­ni (ne­héz len­ne olyan adat­tá­rat ké­szí­te­ni, ame­lyet pél­dá­ul a kí­sér­le­ti fo­ne­ti­ka és a nyelv­tör­té­net ugyan­olyan mér­ték­ben hasz­nál­na), más­részt egy nagy lét­szá­mú be­szé­lő­kö­zös­ség, sőt nyelv­kö­zös­ség rep­re­zen­ta­tív min­ta­vé­te­len ala­pu­ló adat­tá­rá­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sa szin­te ki­vi­te­lez­he­tet­len (az adat­tá­rak rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­sá­ról lásd Biber 1993; Pin­tér 2003, 74–76).
Az adat­bá­zis­ok fel­dol­go­zá­sá­nak eset­le­ges­sé­ge, az­az a fel­dol­go­zás rész­le­tes­sé­ge és szé­les­sé­ge a szé­les­kö­rű kí­vá­nal­mak mi­att szin­te át­hi­dal­ha­tat­lan fel­adat. Ez azon­ban nem je­len­ti azt, hogy nem len­né­nek rá kí­sér­le­tek – akár a ma­gyar nyelv(terület)en be­lül is. Az adat­tá­rak ke­ze­lé­sé­ben, szer­kesz­té­sé­ben, fel­dol­go­zá­sá­ban leg­na­gyobb sze­re­pet je­len­leg a kor­pusz­nyel­vé­szet (és a tő­le szin­te el­vá­laszt­ha­tat­lan szá­mí­tó­gé­pes nyel­vé­szet) játs­­sza. A kor­pusz­nyel­vé­szet el­ter­je­dé­sé­vel mó­do­sul­tak az adat­tá­rak fel­dol­go­zá­sá­nak mód­jai, il­let­ve rész­ben mó­do­sult azok be­so­ro­lá­sa, meg­ne­ve­zé­se is. Bár a szak­iro­da­lom nem egy­sé­ges a kor­pusz (vagy szá­mí­tó­gé­pes szö­veg­tár) de­fi­ni­á­lá­sá­ban, még­is úgy tű­nik, mó­do­sul­nak a kor­pu­szok meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak kö­ve­tel­mé­nyei. A kor­pusz­nyel­vé­szet tér­nye­ré­sé­vel egy­re in­kább a szá­mí­tó­gé­pes fel­dol­go­zott­sá­got (nem be­szél­he­tünk te­hát kor­pusz­ról ak­kor, ha az adat­tár pél­dá­ul új­sá­gok vagy hang­fel­vé­te­lek gyűj­te­mé­nye: ez adat­tár, de nem kor­pusz), il­let­ve a struk­tu­rált­sá­got (te­hát a szá­mí­tó­gé­pen tá­rolt szö­ve­gek ön­ma­guk­ban még nem kor­pu­szok) te­kint­het­jük a leg­fon­to­sabb szem­pont­nak a kor­pu­szok meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban.
A ma­gyar nyel­ven ké­szült kor­pu­szok kö­zül a leg­na­gyobb a ma már több mint 187 mil­lió sza­vas Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz (Kmmnyk). En­nek előd­je, a Ma­gyar nem­ze­ti szö­veg­tár az NKFP 5/044/2002 pá­lyá­za­tá­nak se­gít­sé­gé­vel ki­e­gé­szült egy 15 mil­lió szó­ból ál­ló, a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat be­mu­ta­tó alko­r­pussza­l. Az így ös­­sze­ál­lí­tott kor­pusz va­ló­ban „nem­ze­ti” lett, mi­vel nem­csak a ma­gyar­or­szá­gi ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­ból me­rít, ha­nem a Ma­gyar­or­szág­gal szom­szé­dos ál­la­mok­ban be­szélt ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­ból is (szer­ve­zett gyűj­tés és fel­dol­go­zás ed­dig a szlo­vá­ki­ai, a ro­má­ni­ai, az uk­raj­nai és a szer­bi­ai ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­ból tör­tént).

2. A ki­vi­te­le­zők – Az MTA ha­tá­ron tú­li ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak há­ló­za­ta

A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ha­tá­ron tú­li ma­gyar alko­r­puszá­nak el­ké­szí­té­sé­hez a hát­te­ret a Ma­gyar­or­szág­gal ha­tá­ros or­szá­gok­ban lé­te­sí­tett ku­ta­tó­há­ló­zat ál­lo­má­sai szol­gál­tat­ták: Szlo­vá­ki­á­ban a dunasz­er­da­he­lyi Gram­ma Nyel­vi Iro­da, Er­dély­ben a Ko­lozs­vá­rott és Szep­siszent­györ­gyön mű­kö­dő Sza­bó T. At­ti­la Nyel­vi In­té­zet, Kár­pát­al­ján a be­reg­szá­szi Hodin­ka An­tal In­té­zet és a Vaj­da­ság­ban a ka­ni­zsai Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Nyel­vi Kor­pusz. A nyel­vi iro­dák lét­re­ho­zá­sá­ban leg­fon­to­sabb sze­re­pet a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tot érin­tő fel­ada­tok, il­let­ve a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­sá­got érin­tő kü­lön­fé­le tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tá­sok meg­szer­ve­zé­se ját­szot­ta (Lanstyák–Menyhárt 2001, 190–191). A fent em­lí­tett in­téz­mé­nyek a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­té­nek (fő­ként igaz­ga­tó­já­nak, Szar­ka Lász­ló­nak) szer­ve­zé­sé­ben 2001. ok­tó­ber 1-jé­től mű­köd­nek, lét­re­hoz­va az MTA ha­tá­ron tú­li ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak há­ló­za­tát. A ku­ta­tó­há­ló­zat fel­ada­tai kö­zött ki­emel­ke­dő je­len­tő­ség­gel bí­ró kor­pusz­nyel­vé­sze­ti ku­ta­tá­sok szak­mai ko­or­di­ná­to­ra a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek Kor­pusz­nyel­vé­sze­ti Osz­tá­lya lett (mai ne­ve: Nyelv­tech­no­ló­gi­ai Osz­tály), a ku­ta­tá­sok gaz­da­sá­gi hát­te­ré­ért pe­dig a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­te fe­lelt.
A Kmm­nyk ha­tá­ron tú­li anya­gok­kal tör­té­nő bő­ví­té­se csu­pán egy az MTA ha­tá­ron tú­li ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak fel­ada­tai kö­zül (a fel­ada­tok­ról bő­veb­ben lásd http://www.m­ta­k­i.hu/ku­ta­toal­lo­ma­sok). Bár a ku­ta­tó­há­ló­za­tot al­ko­tó iro­dák sa­ját prob­lé­mák­kal fog­lal­ko­zó ku­ta­tá­si te­rü­le­tek­kel is ren­del­kez­nek, leg­na­gyobb ered­mé­nye­i­ket még­is az ún. kö­zös ku­ta­tá­sok­ban mu­tat­ják fel. Ezek a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság nyel­vi hely­ze­té­re irá­nyul­nak, s a kö­vet­ke­ző te­rü­le­te­ket öle­lik fel:
1. a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vű ok­ta­tás hely­ze­te (a ma­gyar nyelv hely­ze­te a ki­sebb­sé­gi ma­gyar ré­gi­ók­ban);
2. a ma­gyar nyelv ál­la­mi vál­to­za­ta­it érin­tő le­xi­kog­rá­fi­ai ku­ta­tá­sok (a Ma­gyar­or­szá­gon ki­adott kod­i­fiká­ciós ér­vé­nyű szó­tá­rak anya­gá­nak bő­ví­té­se a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül hasz­nált ma­gyar nyelv­vál­to­zat sza­va­i­val – Határ­ta­lanítás I.);
3. a kor­pusz­épí­tés­sel kap­cso­la­tos kö­zös ku­ta­tá­sok (a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz bő­ví­té­se a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vül hasz­nált ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok­kal – Határ­ta­lanítás II.).
A kö­zös ku­ta­tá­sok kö­zül ed­dig leg­kéz­zel­fog­ha­tóbb ered­mé­nyek a kor­pusz­nyel­vé­sze­ti és a le­xi­kog­rá­fi­ai ku­ta­tá­sok­ban mu­tat­koz­nak meg.2

2.1. A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz

A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ha­tá­ron tú­li alko­r­pusza (így a Szlo­vá­ki­ai ma­gyar kor­pusz is) a ma­gyar nyelv leg­ki­egyen­sú­lyo­zot­tabb szá­mí­tó­gé­pes nyel­vi adat­bá­zi­sá­nak ré­sze­ként jött lét­re. Rö­vi­den ös­­sze­fog­lal­va, a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz négy Ma­gyar­or­szág­gal ha­tá­ros or­szág­ban meg­je­lent vagy el­hang­zott szö­ve­gek szá­mí­tó­gép­pel fel­dol­go­zott, ré­teg­zett gyűj­te­mé­nye. Ez a kor­pusz nem kí­ván a ha­tá­ron tú­li ma­gyar szö­ve­gek rep­re­zen­ta­tív min­tá­ja len­ni, hi­szen a rep­re­zen­ta­ti­vi­tás kri­té­ri­u­ma­it ez eset­ben le­he­tet­len len­ne meg­fo­gal­maz­ni, s ha ezek a kö­ve­tel­mé­nyek meg­fo­gal­ma­zód­ná­nak is, az egyes szö­veg­tí­pu­sok ál­lan­dó vál­to­zá­sát, az egyes ará­nyok moz­gá­sát szin­te le­he­tet­len len­ne kö­vet­ni (vö. a 4.4. al­fe­je­zet utol­só be­kez­dé­sé­vel).
A Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz­ban a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyel­vű anya­gok ará­nya a kö­vet­ke­ző­kép­pen lett meg­ha­tá­roz­va: szlo­vá­ki­ai ma­gyar rész 4 mil­lió, a ro­má­ni­ai 6 mil­lió, a kár­pát­al­jai 3 mil­lió, míg a vaj­da­sá­gi 2 mil­lió szö­veg­szó. Mint ahogy azt a kö­vet­ke­ző táb­lá­zat mu­tat­ja, eze­ket a kö­ve­tel­mé­nye­ket nem volt ne­héz tel­je­sí­te­ni. Az igaz­ság­hoz azon­ban az is hoz­zá­tar­to­zik, hogy a kor­pusz a ha­tá­ron tú­li anya­gok ösz­­sze­gyűj­té­se előtt is tar­tal­ma­zott szlo­vá­ki­ai és ro­má­ni­ai ma­gyar na­pi­la­po­kat, ame­lyek a ki­e­gé­szü­lés után a ki­sebb­sé­gi saj­tó­hoz let­tek cso­por­to­sít­va.
A Kmm­nyk je­len­le­gi ál­la­po­tát a kö­vet­ke­ző táb­lá­zat alap­ján te­kint­het­jük át.

1. táb­lá­zat. A Kmm­nyk 2006. no­vem­ber 1-jei ál­la­po­ta
Magyarorszgi

For­rás: http://­cor­pus.ny­tud.hu/mn­sz.
Meg­jegy­zés: * mil­lió

A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz több tu­laj­don­sá­gá­val is ki­tű­nik a töb­bi ma­gyar nyel­vű kor­pusz kö­zül. Je­len­leg több mint 187 mil­lió szót tar­tal­maz3, re­gisz­te­rei kö­zött meg­ta­lál­ha­tók az írott és be­szélt nyelv­vál­to­za­tok is, il­let­ve ez az egyet­len olyan ma­gyar nyel­vű ma­gyar nyel­vi kor­pusz, amely nem­csak ma­gyar­or­szá­gi, ha­nem ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat is tar­tal­maz.
A ha­tá­ron tú­li alko­r­pusz ké­szí­té­sé­nek előz­mé­nye a Ma­gyar nem­ze­tei szö­veg­tá­rig nyú­lik vis­­sza. A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz meg­va­ló­sí­tá­sát (és így a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz meg­va­ló­sí­tá­sát is) ugyan­is meg­előz­te a Ma­gyar nem­ze­ti szö­veg­tár pro­jekt­je. Az ak­kor még 140 mil­lió sza­vas kor­pusz pár mil­lió sza­va szár­ma­zott ha­tá­ron tú­li fo­lyó­irat­ok­ból (a fel­vi­dé­ki Új Szó­ból és az er­dé­lyi Ro­má­ni­ai Ma­gyar Szó­ból). Ezt ter­mé­sze­te­sen ak­kor csu­pán mu­tat­vány­ként vagy jó szán­dék­ként le­he­tett ér­tel­mez­ni, ami a szó­ke­re­sés­kor in­kább za­va­ró volt, mint se­gí­tő, hi­szen a nem ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ban kü­lön nem le­het ke­res­ni, vi­szont a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok ke­re­sé­se köz­ben a ha­tá­ron tú­li ada­tok za­va­ró­an ha­tot­tak. Nyil­ván­va­ló volt te­hát, hogy szük­ség és igény van egy na­gyobb, a ki­sebb­sé­gi ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat be­mu­ta­tó szö­veg­tár­ra is. A ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat be­mu­ta­tó kor­pusz ré­sze a ku­ta­tó­ál­lo­más egyik fő fel­ada­ta­ként aposzt­ro­fált határ­ta­lanítás­nak, hi­szen a szö­veg­tár cél­ja a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok ma­gyar­or­szá­gi ter­jesz­té­se. A ku­ta­tó­há­ló­zat kor­pusz­mun­ká­la­to­kért fe­le­lős mun­ka­tár­sai saj­nos ele­in­te nem hang­sú­lyoz­ták elég­gé, hogy a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz is ré­sze a határ­ta­lanítás­nak. A kor­pusz­mun­ká­la­tok és a határ­ta­lanítás kap­cso­la­ta csu­pán Kol­láth An­na 2005-ben írt, a határ­ta­lanítás­ról szó­ló ta­nul­má­nya után me­rült fel (Kolláth 2005a). Kol­láth A határ­ta­lanítás cí­mű fe­je­zet­ben úgy fo­gal­maz, hogy: „a határ­ta­lanítás­nak az a cél­ja, hogy a ma­gyar nyelv szó­tá­rai és ké­zi­köny­vei, ame­lyek Tri­a­non óta, de el­ső­sor­ban 1945 után in­kább csak a ma­gyar­or­szá­gi ma­gyar nyelv­ről szól­tak, egye­te­mes lép­té­kű­vé, összmagyarrá vál­ja­nak” (Kolláth 2005a, 16). Ab­ban egyet­ér­tek a ta­nul­mány szer­ző­jé­vel, hogy a határ­ta­lanítás „hor­do­zó­i­nak” min­den­kép­pen a szó­tá­rak­nak kell len­ni­ük. A szá­mí­tás­tech­ni­ka fej­lő­dé­se azon­ban mó­do­sít­ja a már meg­szo­kott szótárdefiní­ciót, meg­je­len­tek a szá­mí­tó­gé­pes „szó-tá­rak” leg­újabb faj­tái, a kor­pu­szok, amelyek ese­tünk­ben szin­tén a határ­ta­lanítás szer­ves ré­szei – ezt az­óta a ku­ta­tó­há­ló­zat tag­jai is hang­sú­lyoz­zák. A kor­pu­szok szin­tén egy nyelv szó­anya­gát dol­goz­zák fel, s fel­hasz­ná­lá­suk nem­csak a szó­ke­re­sés­ben me­rül ki, hi­szen is­mer­tek olyan szó­tá­rak és nyelv­tan­ok is, ame­lyek kor­pu­szok alap­ján íród­tak (pl. a John Sin­clair ne­vé­vel fém­jel­zett Collins Cobuild – Eng­lish Gram­mar).
A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ha­tá­ron tú­li anya­ga még a to­váb­bi­ak­ban is bő­vül­ni fog: re­mél­he­tő­leg nem csak mély­sé­gé­ben, ha­nem szé­les­sé­gé­ben is. Re­mél­he­tő­leg az MTA ha­tá­ron tú­li ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak se­gít­sé­gé­vel si­ke­rül leg­alább őr­vi­dé­ki és mu­ra­vi­dé­ki anya­go­kat gyűj­te­ni, il­let­ve fel­dol­goz­ni.

3. Kez­de­ti lé­pé­sek a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz te­rén

A Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz­ról szó­ló el­ső hi­va­ta­los fel­jegy­zé­sek 2001-ben ké­szül­tek. A ku­ta­tó­há­ló­zat lét­re­ho­zá­sa után min­den iro­da ki­dol­goz­ta sa­ját ter­ve­ze­tét és a mun­ka meg­va­ló­su­lá­sá­nak ütem­terv­ét. A mun­ka gya­kor­la­ti ré­szé­nek el­in­dí­tá­sá­ban az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben mű­kö­dő Kor­pusz­nyel­vé­sze­ti Osz­tály (mai ne­vén: Nyelv­tech­no­ló­gi­ai Osz­tály) ál­tal szer­ve­zett kor­pusz­nyel­vé­sze­ti tré­nin­gek je­len­tet­tek fel­be­csül­he­tet­len se­gít­sé­get. A tré­nin­gek és a kez­de­ti mun­ka­ta­pasz­ta­la­tok után az elő­ze­tes ter­vek mó­do­sul­tak: vol­tak fel­ada­tok, ame­lyek a mun­ka szem­pont­já­ból ké­sőbb fe­les­le­ges­nek bi­zo­nyul­tak (pl. a kor­pusz­nyel­vé­sze­ti mun­kák­hoz szo­ro­san nem kap­cso­ló­dó lis­ták ké­szí­té­se a szlo­vá­ki­ai ma­gyar saj­tó­ról, kap­cso­lat­fel­vé­tel olyan nyel­vé­szek­kel, akik­kel a ké­sőb­bi­ek­ben nem érint­kez­tünk), és vol­tak te­en­dők, ame­lyek csak az el­ső tré­ning után me­rül­tek fel (pl. a ké­sőb­bi mun­ka szem­pont­já­ból leg­na­gyobb je­len­tő­sé­gű szá­mí­tó­gé­pes szöveg­á­ta­lakítás vagy kap­cso­lat­tar­tás, kom­mu­ni­ká­ció a töb­bi iro­dá­val, il­let­ve a Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet­tel).
Há­rom év táv­la­tá­ból vis­­sza­néz­ve fi­gye­lem­re mél­tó, hogy az iro­da­há­ló­zat kez­det­ben olyan fel­adat­ra vál­lal­ko­zott, amely­nek el­vég­zé­sé­hez nem állt ren­del­ke­zé­sünk­re sem tu­dás, sem ta­pasz­ta­lat. Ezek, va­la­mint a kez­de­ti si­ker­te­len­sé­gek fé­nyé­ben ma már el­mond­ha­tó, hogy ezt a pro­jek­tet ilyen for­má­ban me­rész­ség volt lét­re­hoz­ni. Bár ké­sőbb az ös­­szes szük­sé­ges anya­gi esz­közt és szer­ve­zé­si se­gít­sé­get meg­kap­tuk, az iro­dák köz­ti föld­raj­zi tá­vol­sá­g mi­att az ér­de­mi mun­ka csak na­gyon ne­he­zen in­dult be. Eb­ben sze­re­pe volt az iro­dák köz­ti ne­héz­kes pár­be­széd­nek is (il­let­ve a mun­ka ter­mé­sze­té­ből adó­dó ta­pasz­ta­lat­lan­ság­nak), pe­dig a kom­mu­ni­ká­ció gyor­sí­tá­sa vé­gett a ku­ta­tó­há­ló­za­tot al­ko­tó nyel­vi iro­dák szá­má­ra kö­zös le­ve­le­ző­lis­tát is létre­hoz­tunk.4 Az el­ső két év­ben saj­nos a kom­mu­ni­ká­ció na­gyon eset­le­ges­nek bi­zo­nyult (en­nek okát az iro­dák túl­ter­helt­sé­gé­ben, il­let­ve a kor­pu­szon dol­go­zók el­szi­ge­telt­sé­gé­ben lá­tom), ám a fel­ada­tok hal­mo­zó­dá­sá­val és az idő sür­ge­té­sé­vel a kom­mu­ni­ká­ci­ós prob­lé­mák má­ra meg­ol­dód­tak.
A Kmm­nyk ha­tá­ron tú­li kor­pu­sza egy­sé­ges for­má­tu­mú és szer­ke­ze­tű szö­veg­cso­por­tot al­kot. En­nek fel­té­te­le azon­ban nem csak a kö­zös mun­ka volt, ha­nem a jó szer­ve­zés is. A mun­ka ter­mé­sze­te úgy kí­ván­ta, hogy a ku­ta­tó­há­ló­zat kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­en­dő­it több sze­mély ko­or­di­nál­ja. Az egyes iro­dák mun­ká­já­hoz szük­sé­ges tech­no­ló­gi­ai kö­ve­tel­mé­nyek biz­to­sí­tá­sát, a bu­da­pes­ti szak­mai ös­­sze­jö­ve­te­lek szer­ve­zé­sét, il­let­ve a há­ló­zat ko­or­di­ná­lá­sát Bartha Csil­la vé­gez­te. Mi­vel Bartha nem szá­mí­tó­gé­pes nyel­vész, a szak­mai fel­ada­tok el­len­őr­zé­sé­ért Oravecz Csa­ba, il­let­ve Vára­di Ta­más fe­lel­t.
A ku­ta­tó­há­ló­zat lét­re­ho­zó­ja és irá­nyí­tó­ja az MTA Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­te volt. A há­ló­zat fel­ada­tai kö­zött elő­ző­leg nem csak nyel­vé­sze­ti, ha­nem egyéb tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tá­sok vég­re­haj­tá­sa és szer­ve­zé­se is he­lyet ka­pott. Az a kez­de­tek­től fog­va nyil­ván­va­ló volt, hogy a kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­get egy tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ku­ta­tá­sok­kal fog­lal­ko­zó in­té­zet (MTA ENKI) nem tud­ja fel­ügyel­ni. Bartha Csil­la (MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, MTA Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­ze­te), il­let­ve Vára­di Ta­más (MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­te) sze­mé­lyé­ben azon­ban ez a prob­lé­ma meg­ol­dó­dott, hi­szen így ezt a pro­jek­tet szak­ma­i­lag nyel­vé­szek irá­nyí­tot­ták.
A gaz­da­sá­gi és szak­mai fel­ügye­let meg­osz­lá­sa 2005 ta­va­szá­ig mű­kö­dött ilyen for­má­ban, ek­kor a ku­ta­tó­há­ló­zat irá­nyí­tá­sa át­ke­rült az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­hez (az­az az ös­­szes ku­ta­tás irá­nyí­tá­sát a Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet vég­zi). Az Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet­től ez ért­he­tő lé­pés volt, hi­szen a ku­ta­tó­há­ló­zat kö­zös fel­ada­tai nyel­vé­sze­ti té­má­jú­ak (no­ha a ku­ta­tó­há­ló­zat ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an ezek is min­den eset­ben ren­del­kez­nek „ki­sebb­sé­gi” vo­nat­ko­zás­sal, s az iro­dák egyé­ni ku­ta­tá­sai kö­zött is van­nak ki­sebb­sé­ge­ket érin­tő – nem csak nyel­vé­sze­ti – kér­dé­sek). Az új hely­zet nem ér­ző­dött a ku­ta­tá­so­kon, hi­szen azok ugyan­olyan in­ten­zi­tás­sal foly­tak min­den ré­gi­ó­ban. Ez an­nak is kö­szön­he­tő, hogy a „kö­zös ku­ta­tás”-ként meg­fo­gal­ma­zott fel­ada­to­kat az iro­da­há­ló­zat mun­ka­tár­sai és Bartha Csil­la, az­az min­den eset­ben nyel­vé­szek koordinálták.5

3.1. Kor­pusz­nyel­vé­sze­ti tré­nin­gek

Az elő­ze­tes meg­be­szé­lé­sek és le­ve­le­zé­sek után a Kmm­nyk ha­tá­ron tú­li kor­pu­szá­nak ké­szí­tői az el­ső el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti in­for­má­ci­ó­kat 2003. ja­nu­ár 30–31-én kap­ták meg, de mint ké­sőbb a gya­kor­lat­ból ki­de­rült, a fo­lya­ma­tos, ered­mé­nyes mun­ka vég­zé­sé­hez ez az egy­sze­ri al­ka­lom nem volt ele­gen­dő, to­váb­bi fo­lya­ma­tos egyez­te­té­sek­re, szak­mai ös­­sze­jö­ve­te­lek­re volt szük­ség. Mi­vel a ku­ta­tó­há­ló­zat kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­en­dő­ket el­lá­tó mun­ka­tár­sai egyik eset­ben sem ren­del­kez­tek szá­mí­tó­gé­pes nyel­vé­sze­ti vagy kor­pusz­nyel­vé­sze­ti kép­zett­ség­gel – szá­mí­tó­gé­pes elő­is­me­re­te is csak né­há­nyuk­nak volt –, ezért szük­ség volt az elő­kó­do­lást vég­ző sze­mé­lyek be­ta­ní­tá­sá­ra (a kó­do­lás­ról bő­veb­ben lásd Pin­tér 2003, 79–80). Mi­vel a szö­veg­tár szer­kesz­té­se ja­va­részt me­cha­ni­kus fo­lya­ma­tok el­vég­zé­se, ezért a szá­mí­tó­gé­pes elő­kép­zett­ség itt nem volt fel­té­tel. Ezt bi­zo­nyít­ja az is, hogy több iro­dá­ban azok, akik kez­det­ben a kor­pus­­szal fog­lal­koz­tak, még nyel­vé­sze­ti is­me­re­tek­kel sem ren­del­kez­tek. A nyel­vé­sze­ti be­ál­lí­tott­ság, a nyel­vé­sze­ti alap­is­me­re­tek hi­á­nya ter­mé­sze­te­sen nem je­lent­he­tett prob­lé­mát, hi­szen a nyel­vé­sze­ti tu­dást igény­lő mun­kát a nyel­vi iro­dák nyel­vé­szei is el­vé­gez­het­ték.
A tré­nin­ge­ket (a má­so­dik 2004. jú­ni­us 21–22-én volt) az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek Nyelv­tech­no­ló­gi­ai Osz­tá­lyát ve­ze­tő Vára­di Ta­más és az osz­tály egyik mun­ka­tár­sa, Oravecz Csa­ba tar­tot­ta. Az el­ső ta­lál­ko­zó al­kal­má­val a ha­tá­ron tú­li szö­ve­gek gyűj­té­sét és kó­do­lá­sát vég­ző szemé­lyek6 meg­is­mer­ked­tek a kó­do­lás­hoz szük­sé­ges el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti in­for­má­ci­ók­kal, így a má­so­dik ta­lál­ko­zó so­rán már meg­vi­tat­hat­ták a kó­do­lás fo­lya­mán fel­me­rült gya­kor­la­ti prob­lé­má­kat is. Mi­vel ezek az össze­jö­ve­te­lek Bu­da­pes­ten zaj­lot­tak, ki­sebb-na­gyobb szám­ban min­dig min­den ku­ta­tó­ál­lo­más kép­vi­sel­tet­te magát.7 Bár mind a négy iro­da azo­nos fel­ada­tot vé­gez, a má­so­dik meg­be­szé­lé­sen iro­dán­ként még­is más-más prob­lé­mák me­rül­tek fel. A meg­be­szé­lé­sek csak rész­ben hoz­ták meg a tő­lük várt ered­mé­nye­ket, mi­vel az utol­só kö­zös meg­be­szé­lés után sem gyor­sult az anyag­fel­dol­go­zás, és a prob­lé­mák­kal küsz­kö­dő iro­dák egy év el­tel­té­vel is ugyan­azon hi­bák ki­küsz­öbö­lé­sé­vel fog­lal­koz­tak.
A kor­pusz­nyel­vé­sze­ti tré­nin­gek ered­mé­nye­i­ről, il­let­ve a ku­ta­tó­há­ló­zat kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­gé­ről hon­lap is ké­szült, er­re a kó­do­lás­hoz, il­let­ve a mun­ka köz­ben fel­me­rült prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­hoz szük­sé­ges in­for­má­ci­ók Oravecz Csa­ba ré­vén fo­lya­ma­to­san fel­ke­rül­tek (http://­cor­pus.ny­tud.hu/mn­sz­work­shop/in­dex.htm­l).

4. A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ké­szí­té­sé­nek ré­szei

4.1. Anyag­gyűj­tés

Az iro­dák ál­tal fel­dol­go­zott anyag főbb szer­ke­ze­ti pont­ja­i­ban kö­ve­ti a Ma­gyar nem­ze­ti szö­veg­tá­rat (így tud­ják együt­te­sen al­kot­ni a Kmm­nyk-t). A gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lás­ban ez azt je­len­ti, hogy az MNSZ ma­gyar­or­szá­gi anya­gá­hoz ha­son­ló­an a Ha­tá­ron tú­li kor­pusz is kö­te­le­ző­en öt alko­r­puszból áll: tu­do­má­nyos pró­za, pub­li­cisz­ti­ka, szép­iro­da­lom, hi­va­ta­los nyelv, sze­mé­lyes köz­lé­sek. Az anyag­gyűj­tést min­den iro­dá­ban gon­dos szer­ve­ző­mun­ka előz­te meg, hi­szen a fel­gyűj­tött anya­gok­nak már egy kész struk­tú­rá­ba kel­lett be­il­lesz­ked­ni­ük.
A saj­tó­nyel­vi alko­r­pusz ös­­sze­ál­lí­tá­sa ki­emel­ten fon­tos elő­ké­szü­le­tet kí­vánt, egy­részt mi­vel a saj­tó­nyel­vi szö­ve­gek ma­guk is több­fé­lék (na­pi­lap­ok, if­jú­sá­gi la­pok, nők­nek szó­ló la­pok stb.), így a bel­ső ará­nyo­kat is meg kel­lett ál­la­pí­ta­ni, más­részt mi­vel a ha­tá­ron tú­li ma­gyar la­pok ma­gyar­or­szá­gi la­pok­ból, il­let­ve hír­ügy­nök­sé­gek­től is vesz­nek át cik­ke­ket, s eze­ket elő­ző­leg ki kel­lett vá­lo­gat­ni, hi­szen nem ma­gyar­or­szá­gi anya­gok fel­dol­go­zá­sát tűz­tük ki cé­lul.
A Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz a ma­gyar nyelv je­len­le­gi ál­la­po­tát kí­ván­ja rög­zí­te­ni. Ez a gya­kor­lat­ban azt je­len­ti, hogy a kor­pusz nem tar­tal­maz­hat rend­szer­vál­tás előtt ke­let­ke­zett szö­ve­ge­ket. Ezt a kö­ve­tel­ményt nem min­den alko­r­pusz ese­té­ben tud­tuk betar­tani,8 mi­vel pél­dá­ul a szép­iro­dal­mi szö­ve­gek kö­zött van­nak ko­ráb­bi ke­let­ke­zé­sű­ek is. Ez azon­ban nem okoz ér­tel­me­zé­si és szer­ke­ze­ti gon­dot (már csak azért sem, mi­vel a szép­iro­dal­mi stí­lus „sza­bad­sá­ga” kor­ta­lan, il­let­ve ke­vés­bé vál­to­zó, mint mond­juk a be­szélt nyel­vi).
A tu­do­má­nyos pró­zát tar­tal­ma­zó alko­r­pusz ös­­sze­ál­lí­tá­sá­nak, gyűj­té­sé­nek fő prob­lé­má­ja, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar tu­do­má­nyos élet bi­zo­nyos szin­ten gyak­ran több­sé­gi nyel­ven fo­lyik: pél­dá­ul a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tu­do­má­nyos eli­tet al­ko­tó ré­teg szlo­vák nyel­vű mun­ka­he­lye­ken dol­go­zik, il­let­ve – ál­ta­lá­ban – szlo­vák nyel­ven pub­li­kál. Ezért a szi­go­rú­an tu­do­má­nyos is­mér­vek sze­rint írott szö­ve­gek­ből jó­val ke­ve­sebb van, mint Ma­gyar­or­szá­gon, il­let­ve ezért ará­nyá­ban több a tu­do­má­nyos is­me­ret­ter­jesz­tő pró­za, mint a ma­gyar­or­szá­gi min­tá­ban.
A ha­tá­ron tú­li ma­gyar hi­va­ta­li nyel­vet (nyelv­hasz­ná­la­tot) be­mu­ta­tó alko­r­pusz egyik alap­pil­lé­re a ku­ta­tó­há­ló­zat nyelv­ter­ve­zé­si te­vé­keny­sé­ge volt (pél­dá­ul a Gram­ma Nyel­vi Iro­da nyelv­ter­ve­zé­si és for­dí­tó­ te­vé­keny­sé­ge).
A leg­ös­­sze­tet­tebb és leg­mun­ka­igé­nye­sebb rész­fel­ada­tot a be­szélt nyel­vi alko­r­pusz meg­szer­kesz­té­se je­len­tet­te, il­let­ve je­len­ti mind a mai na­pig. Alap­ve­tő prob­lé­ma a be­szélt nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­se. Az egyes hang­ta­ni je­len­sé­gek le­jegy­zé­sé­nél nem­csak a hang­anyag le­he­tő leg­ár­nyal­tabb vis­­sza­adá­sát kell fi­gye­lem­be ven­ni, ha­nem a szá­mí­tó­gép dik­tál­ta le­he­tő­sé­ge­ket, a mi­nél kön­­nyebb szá­mí­tó­gé­pes ke­re­sés fel­tét­ele­it is ál­lan­dó­an szem előtt kell tar­ta­ni. Így a le­jegy­zés nem le­het olyan rész­le­tek­be me­nő, mint egy fo­ne­ti­kai vagy rész­le­tes nyelv­já­rá­si le­jegy­zés, ám a hang­zó nyelv leg­főbb sa­já­tos­sá­ga­it min­den­kép­pen írás­ban is meg kell pró­bál­ni visz­­sza­ad­ni. A be­szélt nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó­já­nak vég­le­ge­sí­té­se csak hossza­dal­mas és idő­igé­nyes egyez­te­té­sek után fe­je­ző­dött be, mi­vel a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ban ké­szült rész­le­tes út­mu­ta­tót fo­ne­ti­kus és szá­mí­tó­gé­pes nyel­vész is vé­le­mé­nyez­te. A le­jegy­zés egy­sé­ge­sí­té­se fon­tos, hi­szen csak úgy ké­szül­het­nek ösz­­sze­ha­son­lít­ha­tó át­irat­ok, ha a szö­ve­gek egy­sé­ges kó­do­lá­si min­ta alap­ján ké­szül­nek el. Ép­pen ezért min­den iro­dá­nak le­he­tő­sé­ge volt kö­zös min­ta ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ra, azon­ban saj­nos nem min­den iro­da élt ez­zel a le­he­tő­ség­gel, és nem tett ja­vas­la­tot az út­mu­ta­tó ki­ala­kí­tá­sá­ra. A le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó így a Gram­ma Nyel­vi Iro­dá­ban, a Lanstyák Ist­ván ál­tal szer­kesz­tett ja­vas­lat alap­ján ké­szült el Kas­sai Ilo­na egy­sé­ge­sí­té­sé­vel (bő­veb­ben lásd a 4.4. al­fe­je­zet­ben).

4.2. Az anyag­gyűj­tés mód­ja

Az anyag­gyűj­tés leg­egy­sze­rűbb és legkölt­ségkímélőbb mód­sze­re nagy men­­nyi­sé­gű anya­gok gyűj­té­se­kor az inter­netről tör­té­nő le­töl­tés. Az inter­net leg­na­gyobb elő­nye, hogy a raj­ta lé­vő anya­gok min­den­ki szá­má­ra sza­ba­don hoz­zá­fér­he­tők, le­tölt­he­tők, il­let­ve hogy a kész anyag (ez eset­ben szö­veg) gyor­san és kön­­nyen hoz­zá­fér­he­tő. Saj­ná­la­tos mó­don azon­ban az anyag­gyűj­tés­nek ez a mód­ja sem tö­ké­le­tes, mert amel­lett, hogy az inter­net a kor­pusz szá­má­ra sok fe­les­le­ges ada­tot tar­tal­maz (pl. ké­pek, vi­de­ók, moz­gó rek­lá­mok, az­az nem szö­ve­ges ré­szek, amelyek ki­szű­ré­se ugyan nem je­lent prob­lé­mát, csu­pán a le­töl­tés fo­lya­ma­tá­nak ide­jét nö­ve­li), a le­töl­tött anya­gok fel­hasz­ná­lá­sa szer­zői jo­gi prob­lé­má­kat is fel­vet – te­hát lát­ha­tó, hogy az inter­netes gyűj­tés sem min­den eset­ben prob­lé­ma­men­tes. Ezért min­den inter­netről le­töl­tött szö­veg fel­hasz­ná­lá­sá­ra elő­ző­leg en­ge­délyt kell (kel­le­ne) kér­ni a szer­zők­től, il­let­ve a hon­lap mű­köd­te­tő­jé­től.
Bár az anyag­gyűj­tés szem­pont­já­ból az inter­net óri­á­si elő­nyök­kel jár, min­den alko­r­­puszhoz még­sem nyúj­tott anya­got (leg­in­kább a saj­tó­nyel­vi és a hi­va­ta­li nyel­vi alko­r­­pusz gyűj­té­sé­ben volt se­gít­sé­günk­re). Mi­vel az iro­dák mun­ka­tár­sai sa­ját ré­gi­ó­juk­ban köz­is­mert em­be­rek, ezért gyak­ran ma­gán­sze­mé­lyek­től, il­let­ve sze­mé­lyes is­me­ret­ség alap­ján ki­adók­tól és szer­kesz­tő­sé­gek­től is kap­tunk szö­ve­ge­ket. Az anyag­gyűj­tés, az­az a he­lyi is­mert­ség és is­me­ret­ség ki­ak­ná­zá­sá­nak, ér­té­ke­sí­té­sé­nek szem­pont­já­ból po­zi­tív lé­pés­nek bi­zo­nyult a ku­ta­tó­há­ló­zat kor­pusz­nyel­vé­sze­ti meg­bí­zá­sa.

4.3. Fel­dol­go­zás

A gyűj­tés utá­ni szö­veg­fel­dol­go­zás, az­az mun­kánk ér­de­mi ré­sze nem je­len­tett kü­lö­nö­sen ne­héz fel­ada­tot, mi­vel az csu­pán már meg­lé­vő szö­ve­gek XML-formátumúvá tör­té­nő át­ala­kí­tá­sá­ban me­rült ki. Meg­fe­le­lő prog­ra­mok hi­á­nyá­ban a fel­adat ne­héz­sé­ge fő­leg a fo­lya­mat hos­­szú­sá­gá­ban rej­lett, ám ez a fo­lya­mat (akár egy­sze­rű Word-al­kal­ma­zá­sok­kal is) jól au­to­ma­ti­zál­ha­tó – így ide­je je­len­tő­sen csök­kent­he­tő. A ha­tá­ron tú­li anya­gok ese­té­ben a fel­dol­go­zás két el­kü­lö­nít­he­tő fo­lya­mat­ból áll. Az el­ső fo­lya­mat, az­az a szö­ve­gek át­ala­kí­tá­sa az egyes iro­dák­ban, míg a fel­dol­go­zás má­so­dik, és egy­ben bo­nyo­lul­tabb fo­lya­ma­ta pe­dig az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben tör­tént (ér­te­lem­sze­rű­en a ma­gyar­or­szá­gi anya­gok ese­té­ben mind­két rész­fo­lya­mat Ma­gyar­or­szá­gon tör­té­nik).
Az alap­for­má­tum­tól (alap­szö­veg­től) a cél­for­má­tu­mig tar­tó szá­mí­tó­gé­pes és szá­mí­tó­gé­pes nyel­vé­sze­ti fo­lya­ma­tokat a kö­vet­ke­ző­kép­pen mo­del­lál­hat­juk:

1. áb­ra. Az MTA ha­tá­ron tú­li iro­dá­i­ban vég­zett fo­lya­mat

.doc, .txt
.xm­l-szöveg ® validált .xm­l-szöveg
.html ® tisz­ta .htm­l-szöveg

Ahogy az áb­rá­ból is lát­szik, a fo­lya­mat nem túl bo­nyo­lult mind­ös­­sze egy bo­nyo­lul­tabb szö­veg­szer­kesz­tő prog­ram­ra és egy elő­re meg­ha­tá­ro­zott XML DTD-re van szük­sé­günk. A meg­for­má­zott és an­no­tált szö­ve­gek to­váb­bi elem­zé­sét az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben vé­gez­ték el.
A Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben vég­zett fo­lya­mat so­rán min­den adott szó­alak morfoszintaktikai je­gyei kó­dok for­má­já­ban (ún. msd, az­az mor­pho-syn­tac­tic descrip­tion kó­dok) az adott szó­alak mel­lé ke­rül­nek. Ezt a kó­do­lást a Mor­pho­Lo­gic Kft.-ben ki­fej­lesz­tett Hu­mor (High-Speed Uni­fi­ca­tion Mor­phol­o­gy) mor­fo­ló­gi­ai elem­ző­prog­ram vég­zi: a prog­ram lé­nye­ge, hogy szó­tár és nyelv­tan se­gít­sé­gé­vel fel­is­me­ri (elem­zi vagy adott eset­ben ge­ne­rál­ja) az adott szó­ala­ko­kat. Mi­vel a prog­ram nem ren­del­ke­zik sze­man­ti­kai is­me­re­tek­kel, így ál­ta­lá­ban egy-­e­gy szó­nak több elem­zé­sét is lét­re­hoz­za (pl. ultra­marinkék=ul­tra­marin [FN]+kék[FN]~ultra[FN]+mar[FN]+i[_IKEP]+nk[PSt1] +ék[FAM]+[NOM]). Ezek a szó­alak-ho­mo­ni­mák több­sé­gé­ben azon­ban még a mor­fo­ló­gi­á­ban ke­zel­he­tők, sőt a szö­veg­szin­ta­xis is­me­re­té­ben ál­ta­lá­ban majd­nem tel­jes mér­ték­ben egyér­tel­mű­sít­he­tők (a Hu­mor-prog­ram mű­kö­dé­sé­ről és az elem­zés fo­lya­ma­tá­ról lásd még Novák 2003; Novák–M. Pin­tér megj. alat­t). A már egy­sze­rű­sí­tett szö­ve­get az XML-dokumentumoknak meg­fe­le­lő szer­ke­zet sze­rint fej­léc­cel lát­ják el, amely tar­tal­maz­za a szö­veg ke­let­ke­zé­sé­re és meg­je­le­né­sé­re vo­nat­ko­zó in­for­má­ci­ó­kat (pl. a szö­veg ke­let­ke­zé­sé­nek ide­je, he­lye, a szö­veg szer­ző­je, a ki­adó ne­ve, stb. – lásd http://www.tei-c.org/P4X/HD.html). A szö­ve­gek fel­dol­go­zá­sá­nak má­so­dik ré­szét rö­vi­den a kö­vet­ke­ző­kép­pen fog­lal­hat­juk ös­­sze:

validált .xm­l-szöveg ® szö­veg­ré­szek szeg­men­tá­lá­sa ® (szó­alak-ho­mo­ni­mák) egy­sze­rű­sí­té­se ® an­no­tált (kó­dolt) rész­kor­pusz ® TEI head­er (fej­léc) ® bel­ső re­fe­ren­cia­mu­ta­tók ® vég­ső validálás ® Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz

4.4. Prob­lé­mák

Az elő­ző fe­je­zet­ben fel­vá­zolt alap­kó­do­lás az egyes ré­gi­ók­ban el­té­rő gyor­sa­ság­gal, el­té­rő mód­sze­rek­kel, il­let­ve el­té­rő szá­mí­tó­gé­pes prog­ra­mok­kal va­ló­sult meg (a vég­ered­ményt el­len­őr­ző prog­ram azon­ban min­den ku­ta­tó­ál­lo­má­son azo­nos volt: ez ga­ran­tál­ta az egy­sé­ges ki­me­ne­tet). Az el­té­rő mód­sze­rek ter­mé­sze­te­sen ké­sőbb a mun­ka­fo­lya­mat­ban el­té­rő prob­lé­má­kat okoz­tak. Ezek meg­vi­ta­tá­sá­val és meg­ol­dá­sá­val több csa­tor­nán pró­bál­koz­tunk. Er­re szol­gál­tak a már em­lí­tett kor­pusz­nyel­vé­sze­ti tré­nin­gek, to­váb­bá az iro­dák kö­zös meg­be­szé­lé­sei, az illye­falvi ta­lál­ko­zók, il­let­ve tá­jé­koz­ta­tó cél­lal jött lét­re a Kmm­nyk ha­tá­ron tú­li kor­pu­szá­nak hon­lap­ja (http://­cor­pus.ny­tud.hu/mn­sz­work­shop/in­dex.htm­l), va­la­mint az egy­más köz­ti kom­mu­ni­ká­ció elő­se­gí­té­se vé­gett, az iro­dák kö­zös ügye­i­nek meg­vi­ta­tá­sá­ra lét­re­ho­zott „nyel­vé­szet-le­ve­le­ző­lis­ta” vagy „nyelvésznet” is. A fel­me­rü­lő kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ban a kö­zös fó­ru­mok mel­lett el­ső­sor­ban a Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet Nyelv­tech­no­ló­gi­ai Osz­tá­lyá­nak mun­ka­tár­sai (Oravecz Csa­ba és Vára­di Ta­más) se­gí­tet­tek.
A Ha­tá­ron tú­li kor­pusz sa­já­tos ter­mé­sze­tű prob­lé­má­ja az élő­nyel­vi alko­r­pusz. A prob­lé­ma alap­ját az élő­nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­sét elő­se­gí­tő egy­sé­ge­sí­tett le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó el­ké­szí­té­sé­nek csú­szá­sa je­len­tet­te. A ku­ta­tó­há­ló­zat meg­be­szé­lé­se­i­ről ké­szült em­lé­kez­te­tők ta­nú­sá­ga sze­rint már 2002 má­ju­sá­ban szó esett az élő­nyel­vi le­jegy­zés el­ké­szí­té­sé­ről, az ar­ra szó­ló meg­bí­zás­ról. Ez kom­mu­ni­ká­ci­ós és egyéb (szer­ve­zé­si) prob­lé­mák mi­att saj­nos csak 2005 de­cem­be­ré­ben ké­szült el. Az élő­nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­sé­nek es­­szen­ci­á­ja az egy­sé­ges kó­do­lás. Az alko­r­pusz lét­re­ho­zá­sá­nak csak ak­kor van ér­tel­me, ha min­den ré­gi­ó­ban azo­nos min­ta alap­ján tör­té­nik a le­jegy­zés. Mi­vel az ös­­szes ha­tá­ron tú­li ré­gió egy kö­zös szö­veg­tár anya­gát bő­ví­ti, ezért a ré­gi­ók­ban ké­szü­lő anya­gok ki­me­ne­tel­ének ki­vé­tel nél­kül azo­no­sak­nak kell len­ni­ük: en­nek oka a szö­ve­gek­ben tör­té­nő ke­re­sés. Ez azon­ban csak ak­kor va­ló­sul­hat meg, ha elő­ző­leg a szö­ve­gek azo­nos rend­szer alap­ján vol­tak kó­dol­va. Ilyen meg­fon­to­lás­ból te­hát kü­lön­bö­ző kó­do­lá­si min­ták hasz­ná­la­tá­nak nem lett vol­na ér­tel­me: pon­to­san a Ha­tá­ron tú­li kor­pusz alap­gon­do­la­tát, a kü­lön­bö­ző ré­gi­ók nyel­vi anya­gá­ban tör­té­nő egy­sé­ges ke­re­sést aka­dá­lyoz­ná meg. Ez ter­mé­sze­te­sen még nem zár­ja ki az egyes iro­dák­ban fel­me­rü­lő, az alap­kó­do­lá­son tú­li to­váb­bi, spe­ci­á­lis kó­do­lást, mi­vel min­den iro­da sa­ját aka­ra­ta sze­rint to­vább kó­dol­hat­ja a szö­ve­ge­ket. Az alap­kó­do­lás­nál rész­le­te­sebb anyag sor­sa azon­ban még nincs tisz­táz­va. Ez vagy a kor­pusz ré­sze lesz, vagy nem ke­rül a töb­bi, alap­kód­dal el­lá­tott szö­veg kö­zé, és csu­pán az iro­da sa­ját kor­pu­szát fog­ja gya­ra­pí­ta­ni.
Az egy­sé­ges le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó el­ké­szí­té­sé­ben min­den iro­da sza­bad ke­zet ka­pott. A le­jegy­zen­dő hang­ta­ni je­len­sé­gek ös­­sze­ál­lí­tá­sa fel­ada­ta lett vol­na min­den iro­dá­nak: a kö­zös meg­egye­zé­sek ér­tel­mé­ben el­sőd­le­ge­sen egy nyers vál­to­zat ké­szült vol­na el, amely tar­tal­maz­ta vol­na az iro­dák ál­tal fon­tos­nak tar­tott élő­nyel­vi je­len­sé­gek le­jegy­zé­sé­re vo­nat­ko­zó ja­vas­la­to­kat. Az iro­dák ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott le­jegy­zé­si út­mu­ta­tót ké­sőbb egy fo­ne­ti­kus szak­em­ber, Kas­sai Ilo­na egy­sé­ge­sí­tet­te vol­na. Saj­nos fél­re­ér­té­sek mi­att a le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó ös­­sze­ál­lí­tá­sá­nak ez a ter­ve nem va­ló­sult meg. A ku­ta­tó­há­ló­zat­ból – Lanstyák Ist­ván mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en – csu­pán a Gram­ma Nyel­vi Iro­da tet­te meg ja­vas­la­tát. Mi­vel a Lanstyák ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott kó­do­lá­si út­mu­ta­tó (en­nek egy ko­ráb­bi vál­to­za­tát lásd Lanstyák 2004, 181–185) – idő hi­á­nyá­ban – hos­­szú­nak és bo­nyo­lult­nak bi­zo­nyult, ezért a Gram­ma Nyel­vi Iro­da elő­állt egy rö­vi­debb és szá­mí­tó­gé­pes szem­pon­to­kat is fi­gye­lem­be ve­vő ja­vas­lat­tal. A töb­bi iro­da kö­zül ké­sőbb csu­pán a vaj­da­sá­gi­ak tet­tek ja­vas­la­tot (Rajsli 2004, 65), azon­ban ez nem fe­lelt meg az elő­ző­leg meg­ha­tá­ro­zott kö­ve­tel­mé­nyek­nek (az ál­ta­luk ké­szí­tett út­mu­ta­tó in­kább di­a­lek­to­ló­gi­ai le­írást, a vaj­da­sá­gi nyelv­vál­to­za­tok sa­já­tos ele­me­i­nek le­írá­sát és nem egy ál­ta­lá­nos élő­nyel­vi le­jegy­zést ta­kar: ezt mu­tat­ja az is, hogy helyspeci­fikus és nem ál­ta­lá­nos je­len­sé­ge­ket tar­tal­maz). Mi­vel így a szö­veg­tár­ral fog­lal­ko­zó négy ré­gi­ó­ból csu­pán egyi­kük ja­vas­la­ta volt hasz­nál­ha­tó, a szer­ve­zők Kas­sai Ilo­nát kér­ték fel egy al­kal­maz­ha­tó le­jegy­zé­si út­mu­ta­tó el­ké­szí­té­sé­re. Kas­sai 2006 ele­jé­re ké­szí­tet­te el az út­mu­ta­tót, mely nagy rész­ben a fent em­lí­tett Lanstyák ál­tal ké­szí­tett le­jegy­zé­si út­mu­ta­tón alap­szik.
Az élő­nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­sé­nek prob­lé­má­ja na­pi­ren­den volt az iro­dák ta­lál­ko­zó­in: így 2004 jú­li­u­sá­ban Illye­falván is fel­ve­tő­dött. Az iro­dák és az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­tét kép­vi­se­lő Oravecz Csa­ba ak­kor ab­ban egyez­tek meg, hogy amíg a le­jegy­zést vég­zők nem kap­nak kö­zös le­jegy­zé­si út­mu­ta­tót, ele­gen­dő lesz, ha a meg­lé­vő szö­ve­ge­ket va­la­mi­lyen edi­tor­ban (.tx­t-fájlkén­t) stan­dard he­lyes­írás­sal le­je­gy­­zik, s így – ide­ig­le­ne­sen – ez ké­pez­né a ké­sőb­bi fel­dol­go­zás alap­ját (a stan­dard he­lyes­írást an­nak egy­sé­ges jel­le­ge mi­att vá­lasz­tot­tuk). A kó­do­lás for­má­ja mel­lett egyez­ség szü­le­tett a le­jegy­zen­dő szö­veg tí­pu­sa­it il­le­tő­en is. Az egyez­ség szép­ség­hi­bá­ja, hogy a 2004-es illye­falvi ta­lál­ko­zón a négy iro­da kö­zül csu­pán a szer­ve­zők (Sza­bó T. At­ti­la Nyel­vi In­té­zet) és a Gram­ma Nyel­vi Iro­da kép­vi­sel­tet­te ma­gát. Ör­ven­de­tes azon­ban, hogy a nyel­vi iro­dák (ku­ta­tó­ál­lo­má­sok) mel­lett kép­vi­sel­tet­te ma­gát az őr­vi­dé­ki (Auszt­ria) és a mu­ra­vi­dé­ki (Szlo­vé­nia) ku­ta­tó­hely is (saj­ná­la­tos mó­don az illye­falvi egyez­mé­nyek kor­pusz­nyel­vé­sze­ti te­en­dői csu­pán két iro­da meg­be­szé­lé­sei után jöt­tek lét­re, a kár­pát­al­jai – Hodin­ka An­tal In­té­zet – és a vaj­da­sá­gi – Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Nyel­vi Kor­pusz – ku­ta­tó­ál­lo­má­sok ké­sőbb hagy­ták jó­vá azo­kat).
A be­szélt nyel­vi kor­pus­­szal kap­cso­la­to­san az iro­dák mun­ka­tár­sai 2004-ben a kö­vet­ke­zők­ben egyez­tek meg:
– a le­jegy­zen­dő hang­fel­vé­te­lek nem le­het­nek az 1990-es évek­nél ko­ráb­bi­ak;
– a stan­dard mel­lett di­a­lek­tu­sok­nak is he­lyet kell ad­ni a hang­fel­vé­te­lek kö­zött, ezek a di­a­lek­tu­sok azon­ban csu­pán a főbb nyelv­já­rá­si te­rü­le­te­ket kép­vi­sel­he­tik; a kor­pusz­ba ke­rü­lő egyes di­a­lek­tu­sok ará­nyát az azo­kat be­szé­lők ará­nyá­ból kell ki­szá­mol­ni; a nyelv­já­rá­si hang­anyag­nak nem­csak in­for­má­lis be­szél­ge­té­se­ket, ha­nem for­má­lis re­gisz­te­re­ket is kell tar­tal­maz­nia (pl. rit­u­al­izált szö­ve­gek, élet­tör­té­ne­tek); a nyelv­já­rá­si hang­anyag az egész anyag 40-50%-át te­he­ti ki;
– a fel­vé­te­lek kö­zött for­má­lis (pl. mű­sza­ki, or­vo­si, hu­mán szö­ve­gek; kon­fe­ren­ci­ák, pré­di­ká­ció, ta­ná­ri ma­gya­rá­zat, po­li­ti­kai nyi­lat­ko­zat, ön­kor­mány­za­ti ülés) és in­for­má­lis (kü­lön­fé­le be­szél­ge­té­sek, pl. bol­ti) re­gisz­te­rek­hez tar­to­zó stan­dard szö­ve­gek is le­gye­nek; a dialogikus és in­for­má­lis re­gisz­te­rek­nek kell több­ség­ben len­ni­ük, az ös­­szes fel­vé­tel 70-80%-át kell al­kot­ni­uk;
– két­nyel­vű­sé­gi tí­pu­sok: a mag­yardom­ináns két­nyel­vű be­szé­lők­től szár­ma­zó hang­fel­vé­te­lek az anyag 40-50%-át, az ál­lam­nyel­vi do­mi­náns be­szé­lők­től szár­ma­zó fel­vé­te­lek az anyag 35%-át kell al­kot­nia; egy­nyel­vű be­szé­lők hang­anya­gá­nak az egész 15%-át kell al­kot­nia;
– az adat­köz­lők ki­vá­lasz­tá­sá­nak szem­pont­ja­it hier­ar­chizál­ni kell;
– kor­cso­port­ok: gye­re­kek és idős adat­köz­lők is kel­le­nek; a gye­re­kek kép­vi­sel­he­tik az in­for­má­lis, egy­nyel­vű, az idő­sek a nyelv­já­rá­si be­szé­lő­ket;
– az egyes di­gi­ta­li­zált hang­fáj­lok­hoz és a hoz­zá­juk tar­to­zó le­jegy­zett szö­veg­hez fej­lé­cet is csa­tol­ni kell, amit cél­sze­rű len­ne kü­lön fájl­ban tá­rol­ni; en­nek a kö­vet­ke­ző ada­to­kat kel­le­ne tar­tal­maz­nia: a fel­vé­tel idő­pont­ja, a fel­vé­telt ké­szí­tő sze­mély ne­ve; az adat­köz­lő ne­ve, ne­me, élet­ko­ra, fog­lal­ko­zá­sa, szü­le­té­si he­lye, la­kó­he­lye, hol élt töb­bet: vá­ros­ban/fa­lu­ban, csa­lá­di ál­la­po­ta; az ál­ta­la el­sa­já­tí­tott nyel­vek, a csa­lád­já­ban hasz­nált nyel­vek; té­ma, szi­tu­á­ció, a je­len­le­vő sze­mé­lyek szá­ma, azok és az adat­köz­lő köz­ti vi­szony jel­le­ge; rá­di­ó­ban el­hang­zott fel­vé­te­lek ese­té­ben: élő mű­sor vagy fel­vett mű­sor, nyers vagy ja­ví­tott fel­vé­tel; a hang­fájl he­lye a szá­mí­tó­gé­pen (an­nak el­éré­si mu­ta­tó­ja), a fájl for­má­tu­ma, a fájl szá­ma;
Ott, ahol le­he­tett, igye­kez­tünk az egyes szö­veg­tí­pu­sok szá­za­lé­kos ará­nyát is meg­ha­tá­roz­ni. Mi­vel tisz­tá­ban vol­tunk ve­le, hogy az ará­nyok be­tar­tá­sa ne­héz fel­adat, ezért úgy ha­tá­roz­tunk, hogy a meg­ál­la­pí­tott ará­nyok­tól min­den iro­da 10%-kal el­tér­het.
Bár az anyag­gyűj­tés­hez tar­to­zik, még­is itt szól­nék a hi­va­ta­li nyel­vet és a sze­mé­lyes köz­lést (ame­ly ma­gá­ban fog­lal­ja a be­szélt nyel­vi szö­ve­ge­ket) be­mu­ta­tó alko­r­puszról. A két alko­r­pusz gyűj­té­se két kü­lön­bö­ző prob­lé­mát vet fel. A ha­tá­ron tú­li ma­gyar hi­va­ta­li nyelv­vel kap­cso­lat­ban két kér­dés me­rül fel. Mi­vel a hi­va­ta­li írás­be­li­ség leg­gyak­rab­ban for­ma­nyom­tat­vá­nyok for­má­já­ban van je­len, ezek pe­dig leg­gyak­rab­ban a ma­gyar­or­szá­gi nyom­tat­vá­nyok for­ma­hű át­vé­te­lei. Ez eset­ben pe­dig nem be­szél­he­tünk szlo­vá­ki­ai ma­gyar vagy ro­má­ni­ai ma­gyar hi­va­ta­li nyelv­ről, hi­szen ezek ál­ta­lá­ban ma­gyar­or­szá­gi min­tát kö­vet­nek, vesz­nek át. A ma­gyar­or­szá­gi min­ták kö­ve­té­sét il­le­tő­en jó len­ne kü­lönb­sé­get ten­ni a be­szélt és írott nyelv­vál­to­za­tok kö­zött, hi­szen nyil­ván­va­ló, hogy az írott nyelv­vál­to­zat job­ban kö­ze­lít majd a stan­dard for­mák­hoz, il­let­ve a ma­gyar­or­szá­gi min­ták­hoz, míg a be­szélt vál­to­zat erő­seb­ben tük­rö­zi a két­nyel­vű be­széd­kör­nye­zet­ben élő kon­tak­tus­vál­to­za­to­kat (egy ké­sőb­bi vál­to­zat­ban ta­lán jó len­ne meg­kü­lön­böz­tet­ni egy írott és egy be­szélt hi­va­ta­li nyel­vet be­mu­ta­tó alko­r­puszt). A ki­sebb­sé­gi ré­gi­ók hi­va­ta­li nyel­vé­nek egy má­sik sa­já­tos­sá­ga a meg­va­ló­su­lá­suk sok­fé­le­sé­ge. Mi­vel a hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mok (le­gyen az for­dí­tás vagy ere­de­ti szö­veg) ki­adá­sa nem cent­ra­li­zált, így gya­ko­ri je­len­ség egy ré­gi­ón be­lül is, hogy ugyan­an­nak a do­ku­men­tum­nak kü­lön­bö­ző te­le­pü­lé­se­ken el­té­rő for­má­ja van. A ku­ta­tó­há­ló­zat egyik sze­re­pe ép­pen a hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mok, for­ma­nyom­tat­vá­nyok köz­pon­to­sí­tá­sa, a jo­gi-köz­igaz­ga­tá­si ter­mi­no­ló­gia egy­sé­ge­sí­té­se és az adott ré­gió ma­gyar nyel­vű hi­va­ta­los írás­be­li­ség­ének ki­ala­kí­tá­sa.
A be­szélt nyel­vi alko­r­pusz el­ké­szí­té­se szin­tén két alap­ve­tő kér­dést vet fel. A Ma­gyar nem­ze­ti szö­veg­tár anya­ga­i­ból és el­ve­i­ből ki­in­dul­va, en­nek az alko­r­pusz­nak tar­tal­maz­nia kel­le­ne egy élő­nyel­vi le­jegy­zé­se­ket ma­gá­ban fog­la­ló be­szélt nyel­vi részt, il­let­ve a be­szélt nyelv­hez kö­ze­lí­tő, gyors be­széd­for­du­lók­ból ál­ló cset­fórumok anya­gát (ezt ne­vez­het­jük sze­mé­lyes köz­lés­nek is). Mi­vel az élő­nyel­vi anya­gok prob­lé­má­já­ról már szól­tam, most csak a sze­mé­lyes köz­lé­sek­kel fog­lal­ko­zom. Saj­nos egyik ré­gi­ó­ban sem ta­lál­tunk meg­fe­le­lő fó­ru­mot, ezért a ha­tá­ron tú­li alko­r­pusz „sze­mé­lyes köz­lé­se­ket” ma­gá­ban fog­la­ló ré­sze tar­tal­má­ban el­tér majd a ma­gyar­or­szá­gi­tól (pl. em­lé­ke­zé­sek, ma­gán­le­ve­lek). A be­szélt nyel­vet és a sze­mé­lyes köz­lést be­mu­ta­tó kor­pusz ese­té­ben elő­re meg kel­lett vol­na ha­tá­roz­ni a bel­ső struk­tú­rát és ará­nyo­kat, azon­ban er­re nem ke­rült sor. A két alko­r­puszról ös­­sze­gez­ve el­mond­ha­tó, hogy egyik eset­ben sem tel­je­sí­tik majd a szer­kesz­tők ál­tal meg­ha­tá­ro­zott leg­alább 10%-os arányt. En­nek okai ös­­sze­tet­tek: ke­res­het­jük a nyel­vi va­ló­ság­ban és az iro­dák­ban is.
Va­ló­di prob­lé­mát je­lent a szá­za­lé­kos ará­nyok be­tar­tá­sa is, hi­szen ez nem min­den alko­r­pusz ese­té­ben ki­vi­te­lez­he­tő. Az elő­ze­tes meg­ál­la­po­dá­sok ér­tel­mé­ben az egyes ha­tá­ron tú­li alko­r­pus­zok szer­ke­ze­ti egy­sé­gei (szép­iro­da­lom, tu­do­má­nyos pró­za, saj­tó, hi­va­ta­los nyelv, sze­mé­lyes köz­lés) azok leg­alább 10%-át kel­lett, hogy al­kos­sák. Ez a 10%-os ha­tár azon­ban nem min­den alko­r­pusz ese­té­ben volt meg­va­ló­sít­ha­tó: leg­in­kább a hi­va­ta­los nyelv­vál­to­za­tot és a sze­mé­lyes köz­lést tar­tal­ma­zó alko­r­pus­zok ese­té­ben nem. En­nek oka, hogy a hi­va­ta­los nyel­vet be­mu­ta­tó alko­r­pusz ese­té­ben nem ta­lál­tunk meg­fe­le­lő men­­nyi­sé­gű anya­got. Eb­ben a pont­ban a va­ló­ság „nem fe­lelt meg az ere­de­ti el­kép­ze­lé­sek­nek”, hi­szen a ki­sebb­ség nem „ter­mel” ak­ko­ra men­­nyi­sé­gű hi­va­ta­los ira­tot, mint az el­vár­ha­tó len­ne, il­let­ve en­nek ösz­­sze­té­te­le is – a tu­do­má­nyos pró­zá­hoz ha­son­ló­an – ke­vés­bé hi­va­ta­los anya­gok­kal van ve­gyít­ve. Át­me­ne­ti­leg prob­lé­mát je­lent a sze­mé­lyes köz­lés alko­r­pusz is: en­nek leg­alább két rész­ből kel­le­ne áll­nia – egyik ré­sze a gyors be­széd­for­du­lók­ból ál­ló cset­fórumok szö­ve­ge, a má­sik a be­szélt nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zett vál­to­za­ta. A ha­tá­ron tú­li ma­gyar cset­fórumok a ma­gyar­or­szá­gi­ak­hoz ké­pest alul­rep­re­zen­tál­tak, így ne­he­zebb a kel­lő (ará­nya­i­ban meg­fe­le­lő) men­­nyi­sé­gű szö­ve­get ös­­sze­gyűj­te­ni. A be­szélt nyel­vi szö­ve­gek fo­lya­ma­to­san bő­vít­he­tők, de csu­pán azu­tán, hogy az iro­dák be­gya­ko­rol­ták a le­jegy­zé­si út­mu­ta­tót. Így a 10% el­mé­le­ti­leg el­ér­he­tő (vagy in­kább csak el­kép­zel­he­tő), ám mi­vel a töb­bi alko­r­pusz is gya­rap­szik, en­nek esé­lye egy­re ke­ve­sebb (a hi­va­ta­los nyel­vi szö­ve­gek ese­té­ben in­kább el­kép­zel­he­tet­len).

5. Word­ject

Vé­gül szól­nék még a ku­ta­tó­há­ló­zat leg­fris­sebb vál­lal­ko­zá­sá­ról, a Mor­pho­Lo­gic Kft. ál­tal gyár­tott ma­gyar nyel­vű he­lyes­írás-el­len­őr­ző és nyelv­he­lyes­ség-el­len­őr­ző (a to­váb­bi­ak­ban csak he­lyes­írás-el­len­őr­ző) prog­ram­cso­mag ha­tá­ron tú­li ma­gyar anya­gá­nak ös­­sze­ál­lí­tá­sá­ról (gyűj­tés és kó­do­lás). Ez a prog­ram a Mic­ro­soft Office ter­mék­cso­mag­ban hasz­ná­la­tos Win­dows Word, il­let­ve Quark XPress he­lyes­írás el­len­őr­ző­je­ként is­me­re­tes, de kor­pusz­elem­ző­ként is mű­kö­dik. A prog­ram fő cél­ja, hogy je­lez­ze a szö­veg­ben elő­for­du­ló el­üté­se­ket és hi­bás sza­va­kat. A ter­mék fel­hasz­nál­ha­tó­sá­ga azon­ban ezen túl­mu­tat, hi­szen ren­del­ke­zik egy, a nagy­kö­zön­ség ál­tal ke­vés­bé is­mert funk­ci­ó­val is: a nyelv­he­lyes­ség-el­len­őr­zés alap­ja egy ma­gyar nyelv­re al­kal­ma­zott mor­fo­ló­gi­ai ge­ne­rá­ló-elem­ző mo­tor (Hu­mor), amely szá­mí­tó­gé­pen tá­rolt kor­pu­szok nyel­vi elem­zé­sé­re is al­kal­maz­ha­tó. Mi­vel eze­ket a mű­ve­le­te­ket nem em­ber, ha­nem gép vég­zi, ezért „ta­nít­ha­tó­sá­ga” elég­gé kor­lá­to­zott: csak meg­lé­vő nyelv­ta­ni sza­bá­lyok és kész szó­tár alap­ján tud ge­ne­rál­ni, il­let­ve ele­mez­ni. Ez azt je­len­ti, hogy csak azo­kat a sza­va­kat fo­gad­ja el he­lyes­nek, ame­lyek az el­len­őr­ző szó­tá­rá­ban meg­ta­lál­ha­tók (ame­lye­ket a mor­fo­ló­gi­ai elem­ző­prog­ram ge­ne­rál): ez le­het vagy az alap­cso­mag szó­tá­ra, vagy a fel­hasz­ná­ló ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott ún. sa­ját­szó­tár. Az alap­cso­mag szó­tá­rát a Mor­pho­Lo­gic Kft. ál­lít­ja ös­­sze, így ezt min­den ál­ta­luk ter­jesz­tett he­lyes­írás-el­le­n­őr­ző tar­tal­maz­za – ez akár több mil­lió fel­hasz­ná­lót is je­lent­het, ha fi­gye­lem­be vesz­­szük a szá­mí­tó­gé­pen ma­gyar nyel­ven írók szá­mát. A le­ír­tak­ból kö­vet­ke­zik, hogy fel­te­he­tő­en ma ez a Ma­gyar­or­szá­gon leg­gyak­rab­ban hasz­nált szó­tár (bár a fel­hasz­ná­lók va­ló­szí­nű­leg nem tud­nak er­ről). Az alap­szó­tár csak Ma­gyar­or­szá­gon ké­szí­tett szó­tá­rak­ból áll, így ért­he­tő, hogy nem tar­tal­maz anya­got a ma­gyar nyelv ha­tá­ron tú­li vál­to­za­ta­i­ból (bár az elem­ző leg­újabb, még nem pi­ac­ké­pes vál­to­za­ta tar­tal­maz­za az Ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár má­so­dik ki­adá­sát és az Osiris Ki­adó He­lyes­írá­sát).
A szö­veg­szer­kesz­tők­be épí­tett he­lyes­írás-el­len­őr­ző alá­hú­zás­sal jel­zi, hogy a fel­hasz­ná­ló „va­ló­szí­nű­leg” hi­bás szót írt le vagy egyéb nyelv­he­lyes­sé­gi hi­bát vé­tett. A zöld hul­lám­vo­nal­lal tör­té­nő alá­hú­zás ál­ta­lá­ban nyelv­he­lyes­sé­gi vagy szö­veg­szer­ke­ze­ti hi­bát je­löl: pl. szó­kö­zök, mon­dat­ha­tár el­len­őr­zé­se vagy trá­gár ki­fe­je­zé­sek meg­je­lö­lé­se. Ez va­ló­já­ban ér­dek­te­len a ma­gyar nyelv ál­la­mi vagy ha­tá­ron tú­li vál­to­za­ta­i­nak meg­íté­lé­se szem­pont­já­ból, hi­szen a szö­veg­szer­ke­ze­ti sa­já­tos­sá­gok és az elem­ző ál­tal ke­zelt sti­lisz­ti­kai ap­ró­sá­gok min­den ma­gyar nyelv­vál­to­zat­ra egy­for­mán ér­vé­nye­sek. A pi­ros hul­lám­vo­nal­lal tör­té­nő alá­hú­zás a he­lyes­írás-el­len­őr­ző ál­tal nem is­mert sza­vak meg­je­lö­lé­sét je­len­ti. Min­den olyan szót alá­húz, ame­lyet sem az alap­szó­tár­ban, sem a sa­ját­szó­tár­ban nem ta­lál meg. Mi­vel a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok nem ré­szei a szó­tár­nak, így min­den ha­tá­ron tú­li ma­gyar köz­szót és a hely­ség­ne­vek túl­nyo­mó több­sé­gét alá­húz­za, az­az hi­bás szó­nak mi­nő­sí­ti. Az már tu­do­má­nyos köz­hely­nek szá­mít, hogy a ma­gyar nyelv­kö­zös­ség nor­ma­tív be­ál­lí­tott­sá­gú, az­az a nyel­vé­szek­től, szó­tá­rak­tól ka­pott in­for­má­ci­ót ál­ta­lá­ban mér­le­ge­lés nél­kül el­fo­gad­ja – hi­szen az úgy­is szak­em­be­rek­től szár­ma­zik. Eb­ben a fo­lya­mat­ban nagy sze­re­pet ját­szik a he­lyes­írás-el­len­őr­ző is, hi­szen egy ilyen szé­les kör­ben hasz­nált ter­mék (szó­tár) nem hi­báz­hat. Te­hát a nyelv­he­lyes­ség-el­len­őr­ző mi­nő­sít: a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in kí­vü­li ma­gyar te­le­pü­lés­ne­vek ese­té­ben gya­ko­ri, hogy a szó­tár nem is­me­ri a hely­ség­ne­vet, ezért hi­bá­nak mi­nő­sí­ti azt. Ez azon­ban ré­gi és/­vagy szé­les kör­ben is­mert ma­gyar te­le­pü­lés­ne­vek ese­té­ben két­sze­re­sen is bán­tó­an hat­hat, hi­szen ilyen­kor az elem­ző aka­rat­la­nul is a ma­gyar nyelv olyan ele­me­it stig­ma­tizál­ja, ame­lyek an­nak „tel­jes jo­gú” és gyak­ran hasz­nált ré­szei és a ma­gyar kul­tú­ra alap­ele­mei, pl. Huszt9, Ilos­va stb.
Nyil­ván­va­ló, hogy a ma­gyar nyelv el­len­őr­zé­sé­re leg­szé­le­sebb kör­ben hasz­nált nyelv­he­lyes­ség-el­len­őr­ző alap­szó­tá­ra ki­egé­szí­té­sek­re szo­rul. Az azon­ban nem vár­ha­tó el a ma­gyar­or­szá­gi nyel­vé­szek­től, hogy több­let­ener­gi­át be­le­fek­tet­ve fel­gyűjt­sék ter­mé­ke­ik­be a ma­gyar nyelv ha­tá­ron tú­li ele­me­it, va­la­mint meg­fe­le­lő­en kó­dol­ják is azo­kat.
Azon kí­vül, hogy az alap­szó­tár bő­ví­té­se ár­nyal­tab­bá ten­né a he­lyes­írás-el­len­őr­ző mun­ká­ját, tel­jes mér­ték­ben ele­mez­he­tő­vé ten­né a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ha­tá­ron tú­li alko­r­puszát is, amely a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok sa­já­tos le­xi­kai ele­mei mi­att je­len­leg csak rész­ben ele­mez­he­tő.
A szó­tár bő­ví­té­se az MTA ha­tá­ron tú­li iro­dá­i­nak mun­ka­tár­sa­i­tól két mun­ka­fo­lya­ma­tot kö­ve­tel meg:
1. Az alap­szó­tár­ba be­ke­rü­lő sza­vak ki­vá­lasz­tá­sa: A vá­lo­ga­tás köz­ben mind­vé­gig szem előtt kell tar­ta­ni, hogy a szö­veg­szer­kesz­tőt hasz­ná­lók leg­na­gyobb ré­sze ma­gyar­or­szá­gi ma­gyar be­szé­lő, il­let­ve hogy az elem­zőt – írott szö­ve­gek elem­zé­se mi­att – ma­ga­sabb fo­kú nor­ma­vi­tás­sal ren­del­ke­ző nyelv­vál­to­za­tok (szö­ve­gek) elem­zé­sé­re ter­vez­ték (nem pe­dig nyelv­já­rá­si vagy re­gi­o­ná­lis köz­nyel­vi szö­ve­gek­re). Eb­ből az kö­vet­ke­zik, hogy a fel­gyűj­tött sza­vak­nak túl kell mu­tat­ni­uk a region­al­itá­son (leg­ide­á­li­sabb eset­ben olyan szó kell, hogy le­gyen, ame­lyet az egész ma­gyar be­szé­lő­kö­zös­ség­ben azo­no­san hasz­nál­nak) és – leg­alább az ál­la­mi vál­to­za­tok szint­jén – nor­ma­tív­nak kell len­ni­ük. Ezek­nek a kö­ve­tel­mé­nyek­nek leg­in­kább a tu­laj­don­ne­vek, il­let­ve a köz­ve­tett köl­csön­sza­vak (ide­gen nyelv­ből át­vett ide­gen sza­vak: cujka, zmizik stb.) fe­lel­nek meg. Az utób­bi­ak­nak nagy sze­re­pük van az ös­­sze­tett sza­vak elem­zé­sé­ben, mi­vel csak azt az ös­­sze­tett szót fo­gad­ja el jó­nak a prog­ram, ame­lyet vagy tar­tal­maz a szó­tár vagy ös­­sze tud­ja rak­ni már meg­lé­vő ele­mek­ből. Ter­ve­ink­ben a kö­vet­ke­ző tí­pu­sú sza­vak gyűj­té­sét kí­ván­juk meg­va­ló­sí­ta­ni:
a) föld­raj­zi ne­vek;
b) sze­mély­ne­vek – csa­lád­ne­vek;
c) sze­mély­ne­vek – utó­ne­vek;
d) köz­vet­len köl­csön­sza­vak;
e) ma­gyar ere­de­tű köz­ve­tett köl­csön­sza­vak.
2. Az ös­­sze­gyűj­tött anyag elő­kó­do­lá­sa: A gon­do­san meg­fo­gal­ma­zott kö­ve­tel­mé­nyek sze­rin­ti gyűj­tés utá­ni kö­vet­ke­ző lé­pés a kész szó­lis­ták kó­do­lá­sa. Ez alap­ján ké­sőbb min­den szó ho­va­tar­to­zá­sa egyér­tel­mű­sít­he­tő lesz, va­la­mint a mor­fo­ló­gi­ai kó­dok alap­ján a sza­vak az elem­ző­be is be­épít­he­tők lesz­nek. An­nak il­luszt­rá­ci­ó­ja­ként, hogy ho­gyan néz ki a szó­tár, ve­gyük az őr­vi­dé­ki Sopronkeresztúr pél­dá­ját (ezt egyéb­ként ér­te­lem­sze­rű­en az elem­ző pi­ros­sal alá­húz­za, hi­szen az adott topon­imát a szó­tár nem is­me­ri): Sopron+k­ereszt+úr [FN|pse];nyv:őv;rp;. Je­löl­ni kell az ös­­sze­té­te­li ha­­tárt (a + jel je­lö­li), mi­vel a szó vé­gi tol­da­lé­ko­lás­kor mó­do­sul­hat a szó­test (a szó ele­jé­re ke­rü­lő ele­mek ese­té­ben ter­mé­sze­te­sen nem); hogy mi­lyen szó­fa­jú az elem (FN, az­az fő­név); a szó­fa­jon be­lül mi­lyen al­tí­pus­ba tar­to­zik (pse, az­az hely­név); me­lyik ál­la­mi vál­to­zat ele­me (nyv:őv, az­az őr­vi­dé­ki nyelv­vál­to­zat); szó­tő-e vagy tol­da­lék (rp, az­az jobb­ra bő­vü­lő, te­hát szó­tő); il­let­ve fő­ne­vek ese­té­ben az egyes szám har­ma­dik sze­m­éjű alak­ját is (a pél­dá­ban nincs sem­mi, az­az Sopronkeresztúr­ja a kí­vánt alak); sop­ron+kereszt+úr@i[MN|pse];nyv:őv;rp: Ess_Ul; – a mel­lék­ne­vek ese­té­ben több­let­ként je­löl­ni kell a mel­lék­név essivusi alak­ját (ESS_Ul, az­az sopronkeresztúri­ul).
A mun­ka el­ső fá­zi­sá­ban a hely­ne­ve­ket és az egyéb föld­raj­zi ne­ve­ket (fo­lyó­ne­vek, táj­ne­vek stb.) gyűjt­jük ös­­sze, s a gyűj­tés, il­let­ve kó­do­lás ta­pasz­ta­la­ta­i­ból ki­in­dul­va foly­tat­juk majd a sze­mély­ne­vek­kel és a köz­ne­vek­kel. A köz­ne­vek­re vo­nat­ko­zó­an már van­nak ta­pasz­ta­la­taink, ame­lyet a ht-lista (az­az „a ha­tá­ron tú­li vo­nat­ko­zá­sú ma­gyar szó­kész­le­ti ele­mek lis­tá­ja”) ös­­sze­ál­lí­tá­sá­val sze­rez­tünk és szer­zünk fo­lya­ma­to­san. Fur­csa hely­zet, de ez eset­ben nem is a gyűj­tés, ha­nem a vá­lo­ga­tás je­lent majd prob­lé­mát. Bár a Mor­pho­Lo­gic Kft.-től sza­bad ke­zet kap­tunk az anyag men­­nyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi kri­té­ri­u­ma­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra, még­sem ve­he­tünk fel min­den szót, hi­szen egye­bek mel­lett azt is fi­gye­lem­be kell ven­nünk, hogy az egyes ha­tá­ron tú­li szó­cso­por­tok a ma­gyar­or­szá­gi­ak­hoz vi­szo­nyít­va ne le­gye­nek túl­rep­re­zen­tál­va – az pél­dá­ul na­gyon fur­csa len­ne, ha a prog­ram szó­tá­ra több ha­tá­ron tú­li hely­ség­ne­vet tar­tal­maz­na, mint ma­gyar­or­szá­git.
A Word-szó­tár ha­tá­ron tú­li anya­gá­nak el­ké­szí­té­se je­len­leg nincs szi­go­rú ha­tár­idő­höz köt­ve. A ha­tár­idők bi­zony­ta­lan­sá­gá­nak egyik oka az al­kal­ma­zás meg­va­ló­sí­tá­sá­ban rej­lik: még nincs tisz­táz­va, mi­lyen for­má­ban kap­cso­lód­jon a ha­tá­ron tú­li le­xi­kon a köz­pon­ti szó­tár­hoz: el kell dön­te­ni, hogy kü­lön mo­dul­ként vagy a köz­pon­ti szó­tár szer­ves ré­sze­ként va­ló­sul­jon-e meg. A ha­tár­időt be­fo­lyá­so­ló má­sik té­nye­ző a ku­ta­tó­há­ló­zat túl­ter­helt­sé­ge; mi­vel az amúgy is sok mun­kát igény­lő kö­zös ku­ta­tá­sok mel­lett min­den ku­ta­tó­ál­lo­más és ku­ta­tó­hely a sa­ját ré­gi­ó­já­ban egyéb (pl. ok­ta­tói vagy szer­ve­zői) te­vé­keny­sé­get is el­lát, ezért a vir­tu­á­lis há­ló­za­tot al­ko­tó sze­mé­lyek túl­ter­hel­tek (eb­ben an­nak is sze­re­pe van, hogy a meg­ma­ra­dá­sért fo­lyó küz­de­lem­ben fo­lya­ma­to­san pá­lyáz­ni kell, il­let­ve a pénz­szer­zés­nek egyéb mód­ja­it is ki kell hasz­nál­ni).

6. Ös­­sze­fog­la­lás

Há­rom­évi mun­ka után el­ké­szült a Kár­pát-me­den­cei ma­gyar nyel­vi kor­pusz ha­tá­ron tú­li alko­r­pusza. An­nak el­le­né­re, hogy az anyag csu­pán tö­re­dé­ke a ma­gyar­or­szá­gi­nak, még­is je­len­tős elő­re­lé­pés a ma­gyar nyel­vű kor­pu­szok te­rén, hi­szen ez­zel a Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben olyan kor­puszt al­kot­tak, amely már a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat is ma­gá­ban fog­lal­ja, le­he­tő­vé té­ve ez­zel akár egy ös­­sze­ha­son­lí­tó ku­ta­tást is.
A Kmm­nyk lét­re­jöt­té­vel azon­ban még nem zá­rul­tak le a mun­ká­la­tok. Egy­elő­re két kér­dés ma­radt meg­vá­la­szo­lat­la­nul. Az élő­nyel­vi szö­ve­gek át­írá­sa és an­no­tá­lá­sa még min­dig nem zá­rult le, hát­ra van még a mun­ka ös­­sze­han­go­lá­sa, az­az a már el­ké­szí­tett le­jegy­zé­sek egy­sé­ge­sí­té­se, il­let­ve an­no­tá­lá­sa. Ez azt is je­len­ti, hogy a kor­pusz­épí­tés foly­ta­tó­dik, vi­szont a to­váb­bi lé­pé­sek egy­elő­re nem egé­szen vi­lá­go­sak. Kér­dé­ses, hogy a kö­zel­jö­vő­ben ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­to­kat tar­tal­ma­zó Kmm­nyk ha­tá­ron tú­li anya­gát érin­tő mun­ká­la­tok foly­ta­tód­nak-e. En­nek el­dön­té­se fő­ként Vára­di Ta­má­son és az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek Nyelv­tech­no­ló­gi­ai Osz­tá­lyán mú­lik, hi­szen a pro­jek­tet szak­ma­i­lag ők irá­nyít­ják. Bár­hogy ala­kul­jon is a pá­lyá­zat jö­vő­je, fel­té­te­lez­he­tő, hogy a ku­ta­tó­ál­lo­má­sok to­vább­ra is foly­tat­ják az anya­gok gyűj­té­sét, mi­vel mind a négy ku­ta­tó­ál­lo­más a sa­ját ré­gi­ó­já­ban el­in­dí­tot­ta re­gi­o­ná­lis kor­pu­szá­nak épí­té­sét, il­let­ve pá­lyá­zik a Word­jec­t-pro­jekt el­ké­szí­té­sé­re. Ha azon­ban az MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek fel­ügye­let­ében nem va­ló­sul meg egy újabb kö­zös pro­jek­tum, ak­kor el­kép­zel­he­tő, hogy a ku­ta­tó­ál­lo­má­so­kon fo­lya­ma­to­san gyű­lő anyag egy­más­tól el­té­rő for­má­jú lesz. (Bár egy­elő­re az sincs ki­zár­va, hogy a ké­sőb­bi­ek­ben más szak­mai fel­ügye­let alatt egy má­sik pro­jek­tet hoz­za­nak lét­re. En­nek el­dön­té­sé­ben va­ló­szí­nű­leg víz­vá­lasz­tó sze­re­pe lesz a Word­jec­t-pro­ject­nek, hi­szen ki­de­rül, hogy a há­ló­zat ön­erő­ből vég­hez tud-e vin­ni egy ilyen mé­re­tű ku­ta­tást és fej­lesz­tést.)
A Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz meg­va­ló­su­lá­sa a kez­de­ti el­kép­ze­lé­sek­hez ké­pest mó­do­sult. A vál­to­zás két alko­r­puszt, a hi­va­ta­li nyel­vet és a sze­mé­lyes köz­lést tar­tal­ma­zót érin­tet­te. Bár a hi­va­ta­li szö­ve­gek gyűj­té­se ed­dig is fo­lya­ma­tos volt, ám mi­vel a ma­gyar nyelv ki­sebb­sé­gi hely­zet­ben csak má­sod­la­gos sze­re­pű, s a hi­va­ta­los szfé­rá­ban hasz­ná­la­ta – nyelv­tör­vé­nyek ál­tal – kor­lá­to­zott, nem va­ló­szí­nű, hogy a Ha­tá­ron tú­li ma­gyar kor­pusz­ban va­la­ha is el­érik a kí­vánt ará­nyo­kat (már csak azért sem, mert a tu­do­má­nyos, szép­iro­dal­mi és pub­li­cisz­ti­kai alko­r­pusz na­gyobb mér­ték­ben bő­vül, így az ab­szo­lút szá­mok is fo­lya­ma­to­san nö­vek­sze­nek, s egy­ben el­ér­he­tet­len­né vál­nak).
Az NKFP ál­tal tá­mo­ga­tott pá­lyá­zat 2005. ok­tó­ber vé­gén járt le. A kor­pusz el­ső nyil­vá­nos be­mu­ta­tó­já­ra 2005. no­vem­ber 22-én a Ma­gyar Tu­do­mány Nap­ja al­kal­má­ból ren­de­zett elő­adás­so­ro­zat ke­re­tén be­lül ke­rült sor. Sze­mély sze­rint csak re­mél­ni tu­dom, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­ben el­ter­jed, s mi­nél töb­ben ki­hasz­nál­ják majd az ál­ta­la nyúj­tott ku­ta­tá­si és ok­ta­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Be­reg­szá­szi Anikó–Csernicskó Ist­ván 2004. Ma­gyar ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár: (majd­nem) min­den ma­gyar szó­tá­ra. In Be­reg­szá­szi Anikó–Csernicskó Ist­ván: …itt men­­nyit ér a szó? Írá­sok a kár­pát­al­jai ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ról. Ung­vár, PoliPrint, 127–136. p.
Biber, Dou­glas 1993. Rep­re­sen­ta­tive­ness in cor­pus de­sign. Lit­er­ary and Lin­guis­tic Com­pu­ting, 8. évf. 4. sz. 243–257. p.
Cser­nic­skó Ist­ván 2004. A ma­gyar nem­ze­ti nyelv­stra­té­gi­á­ról, mu­lasz­tá­sa­ink­ról, fel­ada­ta­ink­ról és vá­gya­ink­ról. In Be­reg­szá­szi Anikó–Csernicskó Ist­ván (sz­erk.) Ta­nul­má­nyok a kár­pát­al­jai ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ról. Ung­vár, PoliPrint–Kárpátaljai Ma­gyar Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la, 106–116. p.
Cser­nic­skó István–Papp György–Péntek János–Szabómihály Gi­zel­la 2005. A szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­nyel­vi ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­ról. Ma­gyar Nyelv, 101. évf. 1. sz. 105–113. p.
Em­lé­kez­te­tő az MTA ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak meg­be­szé­lé­sé­ről 2002. Kéz­irat. Bu­da­pest, MTA Et­ni­kai-nem­ze­ti Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet (2002. 05. 29.).
Em­lé­kez­te­tő a nyel­vi iro­dák mű­hely­ta­lál­ko­zó­já­ról 2004. Kéz­irat. Illye­fal­va (2004. jú­li­us 12–17.).
Kiefer Fe­renc 2005. Le­he­tő­ség és szük­ség­sze­rű­ség. Ta­nul­má­nyok a nyel­vi mo­da­li­tás kö­ré­ből. Bu­da­pest, Tin­ta Könyv­ki­adó.
Kol­láth An­na 2005a. El­ső fe­je­zet a ki­sebb­sé­gi ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tá­ból. Határ­ta­lanítás: előz­mé­nyek és ered­mé­nyek – szán­dék és meg­va­ló­su­lás. In Lanstyák Ist­ván–Meny­hárt Jó­zsef (sz­erk.) Ta­nul­má­nyok a két­nyel­vű­ség­ről III. Po­zsony, Kalligram Könyv­ki­adó, 15–31. p.
Kol­láth An­na 2005b. Fe­je­ze­tek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tá­ból. Ma­gyar Tu­do­mány, 49. évf. 2. sz. 156–164. p.
Kol­láth Anna–Szoták Szilvia–Žagar-Szentesi Or­so­lya 2005. Ki­egé­szí­tés „A szom­szé­dos or­szá­gok ma­gyar­nyel­vi ku­ta­tó­ál­lo­má­sai” cí­mű be­szá­mo­ló­hoz. Ma­gyar Nyelv, 101. évf. 3. sz. 371–377. p.
Lanstyák Ist­ván 2004. Élő­nyel­vi szö­ve­gek fone­matikai el­vű át­írá­sa. In Be­reg­szá­szi Anikó– Cser­nicskó Ist­ván: „… itt men­­nyit ér a szó? Írá­sok a kár­pát­al­jai ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ról”. Ung­vár, PoliPrint, 181–185. p.
Lanstyák Ist­ván 2005. Határ­ta­lanítás (a Ma­gyar ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár 2. ki­adá­sa után, 3. ki­adá­sa előt­t). In Már­ton­fi Attila–Papp Kornélia–Slíz Ma­ri­ann (sz­erk.): 101 írás Pusz­tai Fe­renc tisz­te­le­té­re. Bu­da­pest, Ar­gu­men­tum, 179–286. p.
Lanstyák Ist­ván–Meny­hárt Jó­zsef 2001. A Gram­ma Nyel­vi Iro­da (av­agy: Lesz-e álom­ból va­ló­ság?). Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 3. évf. 3. sz. 189–196. p.
Novák At­ti­la 2003. Mi­lyen a jó hu­mor? In Ale­xin Zoltán–Csendes Dó­ra (sz­erk): Ma­gyar Szá­mí­tó­gé­pes Nyel­vé­sze­ti Kon­fe­ren­cia (MSZNY 2003). Sze­ged, Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem, 138–145. p.
Novák At­ti­la–M. Pin­tér Ti­bor (megj. alat­t). Mi­lyen a még jobb Hu­mor? In Ale­xin Zoltán–Csendes Dó­ra (sz­erk.): IV. Ma­gyar Szá­mí­tó­gé­pes Nyel­vé­sze­ti Kon­fe­ren­cia (MSZNY 2006). Sze­ged, Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem, 60–69. p.
Pin­tér Ti­bor 2003. Amit a mo­dern nem­ze­ti kor­pu­szok­ról tud­ni kell. Fó­rum Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 4. évf. 3. sz. 71–85. p.
Pén­tek Já­nos 2004. A ma­gyar nyelv szó­tá­rai, nyelv­ta­nai, ké­zi­köny­vei és a ha­tá­ron tú­li ma­gyar nyelv­vál­to­za­tok. Az MTA ha­tá­ron tú­li ku­ta­tó­ál­lo­má­sa­i­nak fel­ada­ta­it is el­lá­tó nyel­vi iro­dák ál­lás­fog­la­lá­sa. Ma­gyar Tu­do­mány, 48. évf. 7. sz. 724–727. p.
Rajs­li Ilo­na 2004. Út­mu­ta­tó a kor­pusz­ba épí­ten­dő élő­nyel­vi szö­ve­gek le­jegy­zé­sé­hez. In Papp Györ­gy (sz­erk.): Mi ilyen nyelv­ben élünk. Nyelv­szo­ci­o­ló­gi­ai és kor­pusz­vizs­gá­la­ti ta­nul­má­nyok. Sza­bad­ka, Ma­gyar­ság­ku­ta­tó Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság, 65–79. p.
Szoták Szil­via 2005. Fe­je­ze­tek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tá­ból. Határ­ta­lanítás; őr­vi­dé­ki sza­vak ma­gyar­or­szá­gi szó­tá­rak­ban. In Kemény­fi Ró­bert (sz­erk.): Oszt­rák for­rá­sok – ma­gyar ku­ta­tók. Öster­re­ichis­che Quellen – Unga­ri­sche Forscher. Deb­re­cen–Bécs, Deb­re­ce­ni Egye­tem Nép­raj­zi Tanszéke–Colle­gium Hun­gar­icum.