Az 1956-os forradalom és Szlovákia (Simon Attila)

Az idei ősz két­ség­kí­vül az 1956-os for­ra­da­lom­mal kap­cso­la­tos kon­fe­ren­ci­ák ősze. Bu­da­pes­ten szin­te két­he­ten­te ren­dez­nek ha­son­lót, de Lon­don­ban, Ber­lin­ben, Deb­re­cen­ben és Za­la­eger­sze­gen is zaj­la­nak vagy már zaj­lot­tak 1956-os kon­fe­ren­ci­ák. Sze­ren­csé­re eb­ből a sor­ból Szlo­vá­kia sem ma­radt ki, hi­szen ha a részt­ve­vők szá­mát te­kint­ve nem is, de je­len­tő­sé­gé­ben ve­tél­ke­dett az em­lí­tett ren­dez­vé­nyek­kel az a nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia is, amely­re ok­tó­ber 4-én a po­zso­nyi Egye­te­mi Könyv­tár épü­le­té­ben ke­rült sor Az 1956-os ma­gyar for­ra­da­lom és Szlo­vá­kia cím­mel. A kon­fe­ren­cia szak­mai szer­ve­zői – a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet, a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság Nagy­kö­vet­sé­ge és a po­zso­nyi Ma­gyar Kul­tu­rá­lis In­té­zet – ki­tű­nő prog­ra­mot, szak­ma­i­lag szín­vo­na­las és von­zó ren­dez­vényt ké­szí­tet­tek elő. A kon­fe­ren­cia ér­té­két az is nö­vel­te, hogy Szlo­vá­ki­á­ban el­ső íz­ben ke­rült sor az 1956-os ma­gyar for­ra­dal­mat érin­tő tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­á­ra. Azt, hogy egy ilyen ese­mény meg­ren­de­zé­sé­re épp eb­ben az év­ben ke­rül­he­tett sor, nem csu­pán a for­ra­da­lom ke­rek, öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja in­do­kol­ta, ha­nem a té­mát érin­tő tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok ed­di­gi hi­á­nya is. Az el­múlt év­ben és az idén vi­szont ör­ven­de­tes mó­don töb­ben is be­kap­cso­lód­tak a ma­gyar for­ra­da­lom szlo­vá­ki­ai vissz­hang­ját érin­tő ku­ta­tó­mun­ká­ba, s több, a té­mát is érin­tő pub­li­ká­ció je­lent meg a kö­zel­múlt­ban.
Je­len kon­fe­ren­cia leg­főbb cél­ja te­hát az volt, hogy ös­­szeg­ző ké­pet ad­jon mind­azok­ról a ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­ről, ame­lyek az 1956-os ese­mé­nyek szlo­vá­ki­ai re­cep­ci­ó­ját il­le­tő­en az utób­bi idő­ben szü­let­tek, il­let­ve – hi­szen nem­csak a szű­kebb szak­ma, ha­nem a szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság is kép­vi­sel­tet­te ma­gát a kon­fe­ren­ci­án – meg­pró­bál­jon alap­ve­tő is­me­re­te­ket nyúj­ta­ni er­ről a ke­vés­sé is­mert té­má­ról. A kon­fe­ren­cia ere­de­ti prog­ram­já­ban nyolc elő­adó sze­re­pelt, de egyi­kük kül­föl­di út­ja mi­att vé­gül hét elő­adást hall­ha­tott a kö­zön­ség. Eb­ben az eset­ben azon­ban ér­vé­nyes­nek bi­zo­nyult az, hogy egy kon­fe­ren­cia szín­vo­na­lát nem a men­­nyi­ség­gel, ha­nem a mi­nő­ség­gel le­het biz­to­sí­ta­ni, hi­szen az el­hang­zott elő­adá­sok és az azo­kat kö­ve­tő élénk vi­ta nem csu­pán ér­de­ke­sek és ala­po­sak vol­tak, de szá­mos új kér­dést ve­tet­tek fel a hall­ga­tó­ság­ban.
A kon­fe­ren­ci­át a szlo­vák kor­mány al­el­nö­ke, Dušan Èaploviè le­vél­ben üd­vö­zöl­te, amely­ben hang­sú­lyoz­ta, hogy a ma­gyar–szlo­vák kap­cso­la­tok szem­pont­já­ból nagy je­len­tő­ség­gel bír­hat a je­len kon­fe­ren­ci­á­hoz ha­son­ló tu­do­má­nyos pár­be­széd. A meg­nyi­tón rö­vid be­széd­ben üd­vö­zöl­te a je­len­lé­vő­ket Győrffy Csa­ba, a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság nagy­kö­ve­te, Öllös Lász­ló, a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet el­nö­ke és Slavomír Michálek, az SZTA Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek igaz­ga­tó­ja.
No­ha a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői tu­laj­don­kép­pen mind ugyan­azt a kér­dést jár­ták kö­rül, va­jon ho­gyan ha­tot­tak Szlo­vá­ki­á­ra az 1956-os ese­mé­nyek, s mi­lyen volt ezek­nek a fo­gad­ta­tá­sa a szlo­vá­ki­ai s ezen be­lül a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­ban, az el­hang­zott elő­adá­sok még­is más-más szem­szög­ből, más hang­sú­lyo­kat ta­lál­va tet­ték ezt, így a hall­ga­tó­ság előtt mo­za­ik­sze­rű­en ra­kód­tak ös­­sze az ese­mé­nyek.
A be­ve­ze­tő elő­adást Dag­mar Èierna-Lantayová, az SZTA Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sa tar­tot­ta. A szlo­vák köz­vé­le­mény és 1956 cí­mű elő­adá­sá­ban a ne­ves tör­té­nész el­ső­sor­ban ar­ra tért ki, va­jon a szlo­vák kul­tu­rá­lis és iro­dal­mi élet­ben is érez­he­tő volt-e ha­son­ló er­je­dés, mint Ma­gyar­or­szá­gon. Fon­tos­nak tar­tot­ta hang­sú­lyoz­ni, hogy a ko­ra­be­li szlo­vák ér­tel­mi­ség nagy ré­sze még be­szélt vagy ér­tett ma­gya­rul, így Po­zsony­ban és Kas­sán szin­te per­cek alatt el­kap­kod­ták a ma­gyar­or­szá­gi saj­tót, amely nyil­ván­va­ló­an ha­tást gya­ko­rolt a szlo­vák ol­va­sók­ra is. In­té­ze­ti mun­ka­tár­sa, Michal Barnovský a szlo­vá­ki­ai hely­ze­tet ha­son­lí­tot­ta ös­­sze a ma­gyar, il­let­ve a len­gyel ál­la­po­tok­kal; ki­emel­ve azt, hogy a szlo­vá­kok­nak nem volt Nagy Im­ré­jük, s hi­ány­zott az olyan kö­zeg is, amely egy a ma­gyar­or­szá­gi­hoz ha­son­ló fo­lya­mat el­in­du­lá­sát ered­mé­nyez­te vol­na. Elő­adá­sá­ban ő is fog­lal­ko­zott a szlo­vák iro­dal­mi élet vi­tá­i­val, s je­len­tős kü­lönb­ség­ként ér­zé­kel­tet­te, hogy a Pe­tő­fi Kör­ben és más ma­gyar­or­szá­gi iro­dal­mi fó­ru­mok­ban zaj­ló vi­ták­kal szem­ben a szlo­vák írók nem lép­ték át az iro­da­lom és köz­élet ha­tá­rát, így mon­da­ni­va­ló­juk csak egy szűk kör szá­má­ra volt ér­de­kes és el­ér­he­tő.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mun­ka­tár­sa, Si­mon At­ti­la elő­adá­sá­ban nem­csak ar­ról be­szélt, hogy ho­gyan re­a­gál­tak a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok a for­ra­da­lom ese­mé­nye­i­re, ha­nem ar­ra is meg­pró­bált vá­laszt ad­ni, mi­ért nem vá­lasz­tot­ták a rend­szer­rel szem­be­ni nyíl­tabb el­len­ál­lást, il­let­ve mi­ért nem fe­jez­ték ki hang­sú­lyo­sab­ban a for­ra­da­lom iránt tény­le­ge­sen meg­lé­vő szim­pá­ti­á­ju­kat. Az elő­adó ezt el­ső­sor­ban az 1945 és 1948 kö­zöt­ti jog­fosz­tott­ság egyik szo­mo­rú örök­sé­gé­nek tu­laj­do­ní­tot­ta, hi­szen a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok­ban még ott élt a meg­alá­zott­ság él­mé­nye; a la­kos­ság­cse­re és a de­por­tá­lá­sok pe­dig meg­fosz­tot­ták ter­mé­sze­tes ve­ze­tő­i­től, szin­te tel­je­sen fel­szá­mol­ták azt a pol­gá­ri és ér­tel­mi­sé­gi ré­te­get, amely egy az 1956-os hely­zet­hez ha­son­ló szi­tu­á­ci­ó­ban irányt mu­tat­ha­tott vol­na. Gaz­dag le­vél­tá­ri for­rás­anyag­ra épült a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet má­sik mun­ka­tár­sá­nak, Popé­ly Ár­pád­nak az elő­adá­sa, aki el­ső­sor­ban azt fej­te­get­te, ho­gyan re­a­gált Szlo­vá­kia Kom­mu­nis­ta Párt­ja a ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nyek­re. Popé­ly Ár­pád elő­adá­sá­ban jól mu­tat­ta be azt a fo­lya­ma­tot, ahogy a párt a ma­gyar­or­szá­gi saj­tó be­ho­za­ta­lá­nak fo­ko­za­tos fel­szá­mo­lá­sá­val egy­re in­kább el­szi­ge­tel­te az it­te­ni köz­vé­le­ményt a ma­gyar­or­szá­gi ha­tá­sok­tól.
A kon­fe­ren­cia szü­net utá­ni ré­szé­ben elő­ször a Nem­ze­ti Em­lé­ke­zet In­té­ze­te le­vél­tá­rá­nak igaz­ga­tó­ja, Bukovszky Lász­ló tar­tott elő­adást, aki el­ső­sor­ban azt a me­cha­niz­must tár­ta a hall­ga­tó­ság elé, aho­gyan a bel­ügyi szer­vek el­len­őr­zé­sük alatt tar­tot­ták a tár­sa­dal­mat, s aho­gyan a meg­tor­ló in­téz­ke­dé­se­i­ket fo­ga­na­to­sí­tot­ták. Az őt kö­ve­tő Ha¾ko Jó­zsef, a Come­nius Egye­tem Te­o­ló­gi­ai Ka­rán mű­kö­dő Egy­ház­tör­té­ne­ti Tan­szék ve­ze­tő­je azt a kér­dést jár­ta kö­rül, ho­gyan re­a­gált a szlo­vák ka­to­li­kus egy­ház a ma­gyar­or­szá­gi for­ra­da­lom­ra. Rend­kí­vül ér­de­kes elő­adá­sá­ban kü­lön ki­tért ar­ra, ho­gyan lát­ták a szlo­vák pa­pok Mind­szen­ty kar­di­ná­lis fel­lé­pé­sét, s ho­gyan vé­le­ked­tek Ma­gyar­or­szág szov­jet meg­szál­lá­sá­ról. Hang­sú­lyoz­ta azon­ban, hogy bár a fenn­ma­radt for­rá­sok alap­ján Mind­szen­ty fel­lé­pé­se in­kább ne­ga­tív vissz­han­got vál­tott ki, ezt még­sem le­het ál­ta­lá­nos íté­let­ként el­fo­gad­ni, hi­szen vol­tak el­len­vé­le­mé­nyek is. Bár a kon­fe­ren­cia utol­só elő­adó­já­nak, Szesz­tay Ádám­nak a té­má­ja „ki­ló­gott a sor­ból”, hi­szen ő a for­ra­da­lom és a ma­gyar­or­szá­gi nem­ze­ti­sé­gek vi­szo­nyát ele­mez­te, az ál­ta­la fel­ve­tet­tek még­is össz­hang­ban vol­tak a ko­ráb­bi elő­adá­sok­kal és fon­tos ele­mek­kel gaz­da­gí­tot­ták azo­kat.
Az elő­adá­so­kat élénk vi­ta kö­vet­te, ami azért sem volt meg­le­pő, hi­szen a né­zők so­ra­i­ban szá­mos olyan ku­ta­tó ült, akik ma­guk is fog­lal­koz­tak az 1956-os for­ra­da­lom té­má­já­val. Így töb­bek kö­zött fel­szó­lalt Ján Pešek, Milan Zemko és Kiss Jó­zsef tör­té­nész is. A vi­ta egyik ér­de­kes kér­dés­kö­re az volt, va­jon vol­tak-e a for­ra­da­lom­nak ha­tár­re­ví­zi­ó­ra mu­ta­tó moz­za­na­tai. A vi­tá­ban fel­szó­la­ló Szesz­tay Ádám sa­ját le­vél­tá­ri ku­ta­tá­sa­i­ra tá­masz­kod­va az ilyen szán­dék szin­te tel­jes hi­á­nyát emel­te ki, mi­köz­ben ar­ra is fel­hív­ta a fi­gyel­met, hogy a cseh­szlo­vák és ro­mán pro­pa­gan­da vi­szont épp a ma­gyar re­ví­zi­ós szán­dék em­le­ge­té­sé­vel pró­bál­ta sa­ját köz­vé­le­mény­ét el­ide­ge­ní­te­ni a ma­gyar for­ra­da­lom­tól.
A kon­fe­ren­cia zá­ró moz­za­na­tát az 1956-os In­té­zet a For­ró ősz a hi­deg­há­bo­rú­ban cí­mű új do­ku­men­tum­film­jé­nek a szlo­vá­ki­ai dísz­be­mu­ta­tó­ja je­len­tet­te, ame­lyen a film al­ko­tói is meg­je­len­tek, és rö­vi­den is­mer­tet­ték a film meg­szü­le­té­sé­nek kö­rül­mé­nye­it.
Egy-­e­gy kon­fe­ren­cia ered­mé­nyes­sé­gét leg­in­kább az mu­tat­ja meg, va­jon az ott fel­ve­tett és is­mer­te­tett kér­dé­sek és ered­mé­nyek élet­re kap­nak-e a ké­sőb­bi tu­do­má­nyos dis­kur­zu­sok so­rán. Bár ezt azon­nal le­mér­ni nem le­het, Az 1956-os ma­gyar for­ra­da­lom és Szlo­vá­kia cí­mű kon­fe­ren­cia két­ség­kí­vül sok új elem­mel gaz­da­gí­tot­ta a té­mát il­le­tő is­me­re­te­in­ket. S az sem mel­lé­kes, hogy mind a szak­mai, mind pe­dig a nagy­szá­mú la­i­kus hall­ga­tó­ság jó han­gu­la­tú, ér­de­kes tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­án ve­he­tett részt.

Si­mon At­ti­la