Fedinec Csilla: Magyar pártok Kárpátalján a két világháború között

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti Kár­pát­al­ján a ma­gyar pár­tok ön­ma­guk fel­ta­lá­lá­sán, ön­ér­tel­me­zé­sén túl nem­igen ju­tot­tak. A kár­pát­al­jai ma­gyar párt­po­li­ti­zá­lás há­rom jól el­kü­lö­nít­he­tő pe­ri­ó­du­sa a vizs­gált idő­szak­ban: 1918–1920, 1920–(1927)–1936, 1936–(1938)–1940. 1927-től már nem lé­tez­tek sa­já­to­san kár­pát­al­jai pár­tok, ha­nem az (cseh­szlo­vá­ki­ai) or­szá­gos párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­teként mű­köd­tek az 1938-as for­du­la­tig, majd kö­vet­ke­zett a be­til­tás, vé­gül a „fel­vi­dé­ki­vé” vá­lás. A sa­rok­pon­tok: 1920 – a már nem ma­gyar, ha­nem cseh­szlo­vá­ki­ai/kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok el­in­du­lá­sa, 1936 – az egy­párt­rend­szer, 1940 – a vég­le­ges meg­szű­nés.
A Pod­karpat­sz­ka Rusz idő­sza­ká­nak ma­gyar párt­jai: Ma­gyar Jog­párt; ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja; Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt; Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt (ké­sőb­bi ne­vén Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) önál­ló­an, il­let­ve párt­szö­vet­ség­ben fej­tet­ték ki te­vé­keny­sé­gü­ket. Va­la­men­­nyi nem­ze­ti, jobb­ol­da­li be­ál­lí­tott­sá­gú volt. Te­vé­keny­sé­gük egy­más­ba fo­nó­dó, gyak­ran ne­he­zen szét­vá­laszt­ha­tó. A ve­ze­tő párt­po­li­ti­ku­sok po­li­ti­kai pá­lya­fu­tá­su­kat a for­du­lat után kezd­ték, az egyet­len ki­vé­tel Egry Fe­renc. Árky Ákos pél­dá­ul ka­to­na­tiszt, Hokky Kár­oly, R. Vozáry Ala­dár ta­nár, Rácz Pál ta­ní­tó, Ke­re­kes Ist­ván, Nagy Kál­mán or­vos, Kor­láth End­re ügy­véd volt, ar­ról nem tud­ni, hogy ko­ráb­ban ak­tí­van po­li­ti­zál­tak vol­na. A par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon el­ért ered­mé­nyek: 1924 – 11% (Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Párt­ja – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Egry Fe­renc); 1925 – 11,8% (Gaz­dák Szövetsége–Német Iparos­párt– Szlo­venszkói Né­me­tek és Ma­gya­rok Nem­ze­ti Po­li­ti­kai Párt­ja – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Egry Fe­renc); 1929 – 11,4% (Autonomista Párt­szö­vet­ség – kép­vi­se­lő: Hokky Kár­oly, sze­ná­tor: Kor­láth End­re); 1935 – 10,6% (az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt, a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt, az ős­la­kos Né­me­tek Párt­ja Szloven­szkón és Pod­karpat­sz­ka Ruszban, Szu­dé­ta­né­met Vá­lasz­tá­si Szö­vet­ség – kép­vi­se­lő: Kor­láth End­re, sze­ná­tor: Hokky Kár­oly). A nép­szám­lá­lá­si ada­tok alap­ján Kár­pát­al­ján a ma­gyar la­kos­ság lé­lek­szá­ma 1921-ben 102 144 (17,35%), 1930-ban 109 472 (15,44%). Egyéb­ként a kép­vi­se­lő­ház 300, a sze­ná­tus 150 ta­gú volt. Kár­pát­al­já­ról 9 kép­vi­se­lőt és 4 sze­ná­tort vá­lasz­tot­tak be, eb­ből min­den al­ka­lom­mal egyet-­e­gyet ad­tak a ma­gyar pár­tok. (Or­szá­go­san a ma­gyar el­len­zé­ki pár­tok 9-10 man­dá­tum­mal ren­del­kez­tek.) Ez jel­zi po­li­ti­kai sú­lyu­kat.
A fen­ti pár­tok­kal szem­ben a bal­ol­dal po­li­ti­ká­já­nak fon­tos ele­me az in­ter­na­ci­o­na­liz­mus, így a ma­gyar­kér­dés is, sőt a min­den­ko­ri sza­va­za­ti ará­nyok elem­zé­sé­ből az de­rül ki, hogy a la­kos­ság több­nyi­re bal­ol­da­li ér­zel­mű, il­let­ve eta­tis­ta. A nem ma­gyar pár­tok meg­ha­tá­ro­zó ele­me a po­li­ti­kai irá­nyult­ság („ru­szin”-, „orosz”-, „uk­rán”-pár­ti vagy ép­pen rész­ben ma­gyar­ba­rát, ame­lye­ken ter­mé­sze­te­sen az adott anya­or­szág fe­lé va­ló ori­en­tá­ló­dást ért­jük).
Egyéb je­len­tős kár­pát­al­jai pár­tok:1
– Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség: el­len­zé­ki, auton­o­mista párt, mely Kur­tyák Iván ve­ze­té­sé­vel ruszi­nofil irány­vo­na­lat kép­vi­selt, majd 1933-as ha­lá­la után Bródy And­rás kö­vet­te, aki rus­zofil irány­ba te­rel­te a pár­tot. Mind­ket­tő­jük ide­jé­ben erős volt a ma­gyar­ori­en­tá­ció, a pár­tot Ma­gyar­or­szág­ról is tá­mo­gat­ták. Sze­rep­lé­se a par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon: 1924 – 8,4%, 1925 – 11,6%, 1929 – 18,2%, 1935 – 13,9%.
– Ag­rár­párt (Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt): rus­zofil irány­vo­na­lú párt volt, mely­nek min­den et­ni­kai cso­port­ban vol­tak tá­mo­ga­tói. Több szak­szer­ve­ze­tet és szö­vet­ke­ze­tet ho­zott lét­re, min­den cik­lus­ban volt kép­vi­se­lő­je a tör­vény­ho­zás­ban. Ma­gyar nyel­vű lap­ja a Köz­tár­sa­sá­gi Ma­gyar Hír­adó volt. Vá­lasz­tá­si ered­mé­nyei: 1924 – 6,4%, 1925 – 14,2%, 1929 – 29%, 1935 – 19%.
– Kár­pát­orosz Mun­ka­párt: rus­zofil, auton­o­mista irány­vo­na­lat kép­vi­se­lő ag­rár­párt volt, 1924-ben és 1925-ben a cseh­szlo­vák Nem­ze­ti Szo­ci­a­lis­ta Párt­tal szö­vet­ség­ben szer­zett 8%-ot, il­let­ve 6,4%-ot; 1929-ben lét­re­hoz­ta az Orosz Blok­kot, mely szö­vet­ség­ben a cseh­szlo­vák Nem­ze­ti De­mok­ra­ta Párt­tal 18,3%-ot ért el.
– Kom­mu­nis­ta Párt: ma­gyar kom­mu­nis­ták köz­ve­tí­té­sé­vel, a moszk­vai Ko­min­tern pén­zén 1920-ban ala­kult meg Ung­vá­ron Pod­karpat­sz­ka Rusz Nem­zet­kö­zi (In­ter­na­ci­o­na­lis­ta) Szo­ci­a­lis­ta Párt­ja, mely a kö­vet­ke­ző év­ben be­le­ol­vadt a Cseh­szlo­vák Kom­mu­nis­ta Párt­ba, s an­nak he­lyi szer­ve­ze­te­ként mű­kö­dött to­vább. A Kom­mu­nis­ta In­ter­na­ci­o­ná­lé el­ve­it kö­vet­te, el­le­ne volt az au­to­nó­mi­á­nak, szo­ci­á­lis kö­ve­te­lé­sek­kel lé­pett fel, if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tek és „vö­rös szak­szer­ve­ze­tek” tar­toz­tak hoz­zá, az 1930-as évek ele­jén éh­ség­lá­za­dá­so­kat szer­ve­zett, a Ko­min­tern VII. kong­res­­szu­sa (1935) után an­ti­fa­sisz­ta ló­zun­go­kat hir­de­tett. Az 1938-as vál­ság ide­jén a köz­tár­sa­ság vé­del­mé­ben lé­pett fel, a Szov­jet­unió fe­lé ori­en­tá­ló­dott. Az egyet­len párt volt az or­szág­ban, amely min­den et­ni­ku­mot át­fo­gott. Ma­gyar nyel­vű saj­tó­or­gá­nu­ma a Mun­kás Új­ság. A par­la­men­ti-sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­so­kon el­ért ered­mé­nyei: 1924 – 39,4%, 1925 – 30,8%, 1929 – 15,2%, 1935 – 24,4%.
– Pod­karpat­sz­ka Ruszi Föld­mű­ves Szö­vet­ség: ruszi­nofil, auton­o­mista pa­raszt­párt volt, mely 1923-ban rész­ben be­ol­vadt a Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt­ba, az ez­zel egyet nem ér­tők 1924-ben be­lép­tek az Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség­be.
– Ke­resz­tény Nép­párt: az 1920-ban ala­kult ruszi­nofil, auton­o­mista Orosz Kis­gaz­da (Föld­mű­ves) Párt­ból szer­ve­ző­dött 1925-ben mint ke­resz­tény-kle­ri­ká­lis, uk­rán irány­vo­na­lú, az au­to­nó­mi­á­val egyet­ér­tő párt. Élén Avgusztin Volosin állt. Az előd­párt az 1924-es vá­lasz­tá­so­kon nem szer­zett man­dá­tu­mot. A Ke­resz­tény Nép­párt is igen cse­kély tá­mo­ga­tott­ság­gal bírt, de a Cseh­szlo­vák Nép­párt­tal kö­tött szö­vet­ség­nek kö­szön­he­tő­en Volosin 1925-ben és 1929-ben is man­dá­tum­hoz ju­tott.
– Pod­karpat­sz­ka Rusz Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt­ja: a Cseh­szlo­vák Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt tag­szer­ve­ze­te, auton­o­mis­ta, ukrain­ofil és gaz­da­sá­gi kö­ve­te­lé­sek­kel lé­pett fel. Min­den vá­lasz­tá­son 10% alat­ti ered­ményt ért el, de min­dig tu­dott kép­vi­se­lőt kül­de­ni a tör­vény­ho­zás­ba. Mun­kás­aka­dé­mi­át, mun­kás ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­te­ket, sport­egye­sü­le­tet ala­pí­tott, a Cseh­szlo­vák Szak­szer­ve­ze­ti Egye­sü­let­re tá­masz­ko­dott. Ma­gyar nyel­ven is meg­je­len­te­tett la­pot Sza­bad­ság cím­mel.

Az ál­lam­for­du­lat (1918–1920)

1918 vé­ge fe­lé a la­kos­ság sú­lyos te­her­ként él­te meg az el­hú­zó­dó há­bo­rú kö­vet­kez­mé­nye­it, fő­leg az el­lá­tá­si gon­dok kö­vet­kez­té­ben. Az élel­mi­szer­ből fej­ada­got osz­tot­tak, a cu­kor nagy ré­szét „Ga­lí­ci­á­ból csem­pé­szik”, ke­vés a zsír, az „ara­tá­si sza­lon­na”, a „ha­di­ká­vé”, a mo­só­szer stb.2 Fa­lu­he­lyen pró­bál­koz­tak do­hány­ter­mesz­tés­sel, de ezt mint tör­vény­te­len vál­lal­ko­zást a pénz­ügy­őr­ség szi­go­rú­an bün­tette.3 A ha­tó­sá­gok egy új ren­de­let­tel be­til­tot­ták a há­zi­la­gos „kis­üst­ön va­ló fő­zés”-t is.4 Az em­be­re­ket leg­in­kább a ha­lá­los ál­do­za­to­kat is kö­ve­te­lő „spa­nyol­jár­vány” nyomasz­tot­ta.5 Emi­att ta­ní­tá­si szü­net is volt.6 Az úgy­ne­ve­zett po­li­ti­kai kér­dés ek­kor még nem a há­bo­rú­val, ha­nem a köz­igaz­ga­tás­sal kap­cso­la­tos. A Ha­tár­szé­li Új­ság a vi­lág­há­bo­rú mi­att „el­al­ta­tott” prob­lé­mát bon­col­gat­ja új­ra a köz­igaz­ga­tás át­szer­ve­zé­sé­ről, és Ung me­gye meg­na­gyob­bí­tá­sá­ról áb­rán­do­zik, az­zal a konk­lú­zi­ó­val, hogy: „Ké­szü­let­le­nül ne ta­lál­jon ben­nün­ket az új re­form, mert ha nem emel­jük fel sza­vun­kat, ha­nem hall­ga­tunk, el­mú­lik fe­let­tünk a köz­igaz­ga­tá­si re­form is anél­kül, hogy ré­gi vá­gyunk, as­pi­rá­ci­ónk a te­rü­le­ti nö­ve­ke­dést il­le­tő­leg meg­való­sul­na”.7 Ok­tó­ber­ben ki­de­rült, hogy Ma­gyar­or­szág el­vesz­tet­te a há­bo­rút. Ek­kor azon­ban ez még nem tűnt tra­gi­kus­nak. „Az Is­ten vég­ze­té­vel nem szál­lunk per­be” – ír­ta a lap.8
A bu­da­pes­ti for­ra­da­lom hí­ré­re a ka­to­na­ság kö­ré­ben is el­ural­ko­dik a há­bo­rú­el­le­nes hangu­lat.9 A nem­ze­ti ta­ná­csok mel­lett sor­ra ala­kul­tak az új pár­tok, pél­dá­ul: az Ung me­gyei Nem­ze­ti Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Szövet­ség10, az ung­vá­ri Nem­zet­kö­zi Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt11, az Ung­vá­ri Füg­get­len­sé­gi Párt12, Ung­vá­ron a Kár­olyi Párt13, az Ung­vá­ri Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt14, a Be­reg­szá­szi Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt15 stb. Ös­­szes­sé­gé­ben úgy tű­nik, hogy a hir­te­len meg­sza­po­ro­dott pár­to­kat sok­kal in­kább a he­lyi ha­ta­lom meg­szer­zé­sé­nek kér­dé­se fog­lal­koz­tat­ta, nem pe­dig a Kár­pát­al­ját mint sa­já­tos (nem­ze­ti­sé­gi-val­lá­si) tér­sé­get, fe­szí­tő prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­nak gon­do­la­ta. Pe­dig ek­ko­ri­ban a kor­mány ép­pen elő­ké­szí­ti, majd tör­vény­be fog­lal­ja a ru­szin au­to­nó­mi­át.
De­cem­ber­ben a fő hír: meg­száll­ják-e a „cse­h-s­zlovákok”16 a ré­gi­ót vagy sem? Az ung­vá­ri Ha­tár­szé­li Új­ság ezt ír­ta: „Cseh­szlo­vák­ok! Le­het, hogy pár nap múl­va itt lesz­tek. Úgy hall­juk, pa­ran­cso­tok van reá, nem is Prá­gá­ból, ha­nem Páris­ból, hogy meg­száll­já­tok vá­ro­sun­kat is. […] Ké­rünk te­hát ben­ne­te­ket azon sze­re­tet alap­ján, ame­lyet ke­resz­tény nép ke­resz­tény nép iránt érez­ni kö­te­les, hogy e fegy­ver­rel véd­jé­tek meg vá­ro­sunk min­den pol­gá­rát ki­vé­tel nél­kül és mi ígér­jük, hogy el­le­nünk for­dí­ta­ni nem lesz oko­tok!”17 A saj­tó­or­gá­num lap­tu­laj­do­nos-ki­adó­ja Földe­si Gyu­la, aki az Au­to­nóm Föld­mű­ves Szö­vet­ség egyik ve­ze­tő­je lesz; fe­le­lős szer­kesz­tő­je Ma­gyar Bá­lint az Ung­vá­ri Nem­ze­ti Ta­nács tag­ja, ké­sőbb a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt egyik ve­ze­tő­je; társ­szer­kesz­tő­je Rácz Pál a Nem­ze­ti Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Szö­vet­ség tit­ká­ra, az Ung­vá­ri Nem­ze­ti Ta­nács tag­ja, ké­sőbb a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap, a Ma­gyar Jog­párt és a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­já­nak ve­ze­tő új­ság­író­ja. Az Ung­vá­ri Pol­gá­ri Ra­di­ká­lis Párt el­nö­ke, Reis­man Hen­rik ál­tal szer­kesz­tett Ung­vá­ri Köz­löny vi­szont a rém­hír­ter­jesz­tés­től óvot­t: „Ma min­den­ki­nek egy kö­te­les­sé­ge van: nyu­ga­lom­mal be­vár­ni a fej­le­mé­nye­ket. Aki ok­ta­la­nul iz­gat és rém­hí­re­ket ter­jeszt: bűnt kö­vet el a for­ra­da­lom és a köz­tár­sa­ság el­len. A ha­za­fi­ság azt kö­ve­te­li min­den ung­vá­ri pol­gár­tól ma, hogy bi­za­lom­mal és hi­deg­vér­rel vár­ja az eseményeket”.18 Az új­ság sze­rint: „A bé­ke­kon­fe­ren­cia elv­ben el­fo­gad­ta a né­pek szö­vet­sé­gé­nek meg­ala­kí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tot […] Nem lesz tit­kos dip­lo­má­cia és nem lesz háború!”19
A Ha­tár­szé­li Új­ság­ból prog­ram­sze­rű­en ki­emel­he­tők az ung­vá­ri ma­gyar köz­sze­rep­lő­ket fog­lal­koz­ta­tó leg­főbb kér­dé­sek. Ma­gyar Bá­lint ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ün­nep­sé­gen fo­gal­maz­ta meg a ma­gya­rok szá­má­ra új hely­ze­tet: „Volt idő, ami­kor mikivülünk tu­laj­don­kép­pen más nem is volt. Csi­nál­tuk a kul­tú­rát, az ókor sö­tét éj­je­le után hir­det­tük a »sz­abad­ság«, »testvériség« esz­mé­jét […] de jött az el­len­ség és azt mond­ta: ő hoz­za az iga­zi sza­bad­sá­got, ő hoz­za az iga­zi test­vé­ri­sé­get, ő az iga­zi kultúrát”.20 A po­li­ti­kát a ru­szi­nok csi­nál­ják, a ma­gya­rok csak ol­dal­ról szem­lé­lőd­nek, mond­ja Ma­gyar. „Sze­ret­tünk vol­na be­le néz­ni ab­ba a po­li­ti­ká­ba, ame­lyet a ru­szi­nok egy év óta foly­tat­nak […] föl­ke­res­tük a ru­szin po­li­ti­ka egyik kép­vi­se­lő­jét, aki­től egyes kér­dé­se­ink­re szí­ves fel­vi­lá­go­sí­tást kértünk.”21 Meg­in­dult – a sa­ját meg­ha­tá­ro­zá­som­ban, ké­sőbb is an­­nyi­ra jel­lem­ző – ho­mály­ba ve­szés; már nem tud­ják, mi­kor is volt az az ese­mény, ami­hez egy év­vel ko­ráb­ban még a ha­ta­lom­vál­tást kö­töt­ték: „Vá­ro­sunk, mint olyan, utol­já­ra ak­kor sze­re­pelt a po­li­ti­ká­ban, ami­kor azon a bi­zo­nyos ezer­ki­lenc­száz­ti­zen­ki­len­ce­di­ki ja­nu­á­ri vagy feb­ru­á­ri na­pon Moys zsu­pán meg­je­lent a városházán”.22 Az idé­zet­ben, il­let­ve an­nak foly­ta­tá­sá­ban ben­ne van a kö­vet­ke­ző fon­tos elem, a po­li­ti­kai élet­nek a ma­gyar po­li­ti­kai sze­mé­lyi­sé­gek­hez va­ló kö­té­se: „E fen­ti ese­mény óta vá­ro­sunk éle­té­ben po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sú do­log nem igen tör­tént. Úgy lát­szik most kö­vet­ke­zett be az újabb fázis”23 az­zal, hogy a pol­gár­mes­te­ri szék­ben az 1916-tól hi­va­tal­ban le­vő Berze­viczy Ist­vánt kor­mány­biz­tos vál­tot­ta fel. (Mi­köz­ben a lap ja­nu­ár­ban fo­lya­ma­to­san kö­zöl­te Gre­go­ry Zhatkovych kor­mány­zó 30 pon­tos po­li­ti­kai prog­ram­ját.)
A bűn­bak­ke­re­sés konk­rét cso­por­tot tett fe­le­lős­sé a Ma­gyar­or­szág­tól va­ló el­sza­kí­tott­sá­gért. „[…] a volt Ma­gyar­or­szág egyes né­pe­it tu­laj­don­kép­pen az tet­te ál­lam­gyű­lö­lők­ké és ma­gyar­gyű­lö­lők­ké, mert meg­gyű­löl­ték a ma­gyar kor­má­nyok azon po­li­ti­ká­ját, amely a zsi­dó­kat az ő ká­ruk­ra tá­mo­gat­ta, erő­sí­tet­te, be­fo­lyás­hoz engedte.”24 „Kell ne­künk a min­ket meg­ér­tő és bár sa­ját jóvoltukért, de nem el­le­nünk, nem a mi ká­runk­ra fá­ra­do­zó zsi­dó­ság, amely zsi­dó val­lá­sa mel­lett ma­gyar­nak me­ri ma­gát val­la­ni, de nem kell ne­künk a kon­junk­tú­ra­zsi­dó­ság és en­nek se­gít­sé­gé­re sem ref­lek­tá­lunk, mert úgy sem len­ne so­ha ál­dás és ered­mény azon. Nem kell ne­künk a bol­se­vikiekkel ka­cér­ko­dó […] zsi­dó­ság, hogy úton-út­fé­len ha­zug rá­gal­ma­kat ter­jeszt a ma­gyar­or­szá­gi ál­la­po­tok­ról […] mi […] ha ta­lán ke­ve­seb­ben is, de be­csü­let­tel aka­runk itt jo­ga­ink­hoz jut­ni.”25 Sa­já­tos mó­don a cseh­szlo­vák idő­szak­be­li két nép­szám­lá­lás­hoz kap­cso­ló­dó­an a kor­társ ma­gyar vissz­hang­ok sze­rint a ma­gyar­ság szá­má­nak csök­ke­né­sét nem an­­nyi­ra a nép­szám­lá­lás meg­ha­mi­sí­tá­sa, ha­nem sok­kal in­kább a zsi­dó­ság el­kü­lö­nü­lé­se ered­ményezte.26
Meg­in­dult az el­ván­dor­lás. Ung­vá­ron „szo­mo­rú em­be­rek jöt­tek-men­tek […] ké­szü­lőd­tek, bú­csúz­tak […] Bu­da­pest­re mentek”.27 Ta­lá­lunk pél­dát a múlt­ba ré­ve­dés­re, az ősök fel­ma­gasz­ta­lá­sá­ra: „El­men­tem a te­me­tő­be a ma­gya­rok­hoz. […] Ezek már ár­tal­mat­lan ma­gya­rok min­den e vi­lá­gi élő nép szá­má­ra, akik­től nem kell fél­ni a mai idők in­ga­tag em­be­ré­nek. […] A haj­da­ni urak­ból kol­du­sok let­tek, más vi­lág­szel­lem asz­ta­lá­ról éle­tet tengetők”.28 Ezt a faj­ta si­rán­ko­zást a tri­a­no­ni bé­ke ve­ze­ti át a meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan­ság tu­da­to­sí­tá­sá­ból ere­dő új gon­dol­ko­dás fe­lé: „A tri­a­no­ni bé­ke ra­ti­fi­kál­va van. A ha­tá­rok köl­csö­nö­sen el van­nak is­mer­ve. A lég­men­tes el­zá­rás­ra nem lá­tunk okot. Kö­ve­tel­jük a kí­nai fa­lak le­bon­tá­sát, ame­lyek ben­nün­ket sze­ret­te­ink­től s anya­gi ér­de­ke­ink­től el­vá­lasz­ta­nak s kö­ve­tel­jük leg­alább a pos­ta­for­ga­lom megindítását”.29 Az új idő­szá­mí­tás el­kez­dő­dött.

Ma­gyar Jog­párt (1920–1922)

A saj­tó hír­adá­sa sze­rint 1920. jú­ni­us 1-jén Ung­vá­ron meg­ala­kult a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt Kor­láth End­re he­lyi ügy­véd elnök­letév­el.30 A ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a kis­gaz­da­párt­hoz in­té­zett át­irat ki­mond­ta: „Be­je­lent­jük, hogy Ruszin­szkó te­rü­le­tén Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt né­ven új po­li­ti­kai ma­gyar pár­tot ala­kí­tot­tunk. Ezen po­li­ti­kai párt ala­kí­tá­sá­val azon­ban nem a to­vább ta­go­zó­dás volt a cé­lunk, ha­nem a te­rü­le­ten élő ma­gyar­ság­nak le­he­tő­leg egy tö­meg­ben va­ló tö­mö­rí­té­se. – Ezen cél­ból a párt po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis prog­ram­ját már úgy dol­goz­ta ki, hogy ab­ban mind­két test­vér­párt tag­jai he­lyet fog­lal­has­sa­nak. A prog­ram­ja mind­két ma­gyar test­vér­párt prog­ram­já­val meg­egye­zik. A gaz­da­sá­gi prog­ra­munk ugyan nem öle­li fel a két test­vér­párt gaz­da­sá­gi prog­ram­ját, de az el­len­té­tek nem olya­nok, hogy azok át­hi­dal­ha­tók ne vol­ná­nak”. A jog­párt „fő cél­ja a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság­nak egy tö­meg­ben va­ló egye­sí­té­se min­den te­kin­tet­ben, mert csak az ilyen nagy tö­meg­gel le­het a kor­mány­zat­tal szem­ben a ma­gyar­ság jo­ga­it megvédelmezni”.31 A párt prog­ram­ja töb­bek kö­zött ki­mond­ta a ru­szinsz­kói au­to­nó­mia tá­mo­ga­tá­sát, va­la­mint kö­ve­tel­te a vár­me­gyei, a köz­sé­gi és az egy­há­zi au­to­nó­mi­ák vis­­sza­ál­lí­tá­sát; gaz­da­sá­gi té­ren az adó­rend­szer, a föld­bir­tok­re­form ren­de­zé­sét, a kár­ta­la­ní­tást a gaz­da­sá­gi vesz­te­sé­ge­kért; kul­tu­rá­lis té­ren a meg­szün­te­tett is­ko­lák vis­sza­adását.32 „[Z]ászlónk alá hí­vunk rang-, val­lás- ne­mi és osz­tály­kü­lönb­ség nél­kül min­den­kit, ki Pod­karpat­sz­ka Ruszban ma­gyar­nak vall­ja ma­gát. Az új ál­lam­ban – s itt Pod­karpat­sz­ka Rusz te­rü­le­tén sem űz­het a ma­gyar­ság lu­xus­po­li­ti­kát. Nem le­he­tünk té­koz­lók, hogy ma­gyar­ja­in­kat pár­tok­ra hagy­juk szét­fec­sérel­ni.”33
Au­gusz­tus ele­jén a pár­ton be­lül jog­vé­dő li­ga ala­kult, ugyan­csak Kor­láth ve­ze­té­sé­vel. A szer­ve­zet cél­ja „a ma­gyar­ság köz­jo­gi, po­li­ti­kai és köz­ér­de­kű ma­gán­pa­na­sza­i­nak vé­del­me a ha­tó­sá­gok előtt s szük­ség ese­tén a saj­tó út­ján és a par­la­ment­ben”.34
Jú­ni­us 3-án Ung­vá­ron meg­je­lent a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap el­ső szá­ma. A fej­léc sze­rint a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt po­li­ti­kai na­pi­lap­ja. Fe­le­lős szer­kesz­tő: Zom­bo­ry De­zső; szer­kesz­tők: Bol­di­zsár Bol­di­zsár és Rácz Pál; a ki­adá­sért fe­le­lős: az ung­vá­ri Lap­ki­adó Vál­la­lat Rt. 1921. jú­li­us 5-től a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek hi­va­ta­los na­pi­lap­ja lett. He­lyet­te a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt hi­va­ta­los lap­ja az Ung­vá­ri Köz­löny.
1921. no­vem­ber 4-én to­váb­bi ren­del­ke­zé­sig a rend­őr­ség be­til­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt működését.35 Fő fel­ada­tát, „a ma­gya­rok jog­se­gé­lye­zé­sét” ide­ig­le­ne­sen át­vet­te a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szövet­sége.36 Kor­láth End­re párt­ve­zért a kas­sai bör­tön­be szál­lí­tot­ták, ahon­nan két hét múl­va szabadult.37 Ezt kö­ve­tő­en le­mon­dott a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt­ban és a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­ben be­töl­tött ügy­ve­ze­tői tisz­té­ről, „mert il­do­mos­nak tar­tot­ta, hogy bár alap­ta­lan, de min­den­eset­re meg­tör­tént meg­hur­col­ta­tá­sa után a párt­ve­ze­tő­sé­gek­re bíz­za, hogy a jö­vő­ben is al­kal­mas­nak tart­ják-e az ő sze­mé­lyét a po­li­ti­kai vezetés­re”.38 1921. de­cem­ber 31-én Ung­vár­ra ér­ke­zett Edvard Beneš mi­nisz­ter­el­nök, aki­nek a ma­gyar pár­tok kép­vi­se­lői me­mo­ran­du­mot nyúj­tot­tak át, mely­ben töb­bek kö­zött kö­ve­tel­ték a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt be­til­tá­sá­nak vis­sza­vonását.39 Feb­ru­ár­ban a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a kis­gaz­da­párt par­la­men­ti klub­ja is szor­gal­maz­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt új­bó­li engedé­lyezését.40
1922. áp­ri­lis 11-én Ehren­feld Pé­ter al­kor­mány­zó alá­ír­ta a sta­tá­ri­u­mot meg­szün­te­tő ren­deletet.41 Huber rend­őr­igaz­ga­tó tá­jé­koz­ta­tá­sa: „a párt­éle­tet kor­lá­to­zó in­téz­ke­dé­sek te­rén mai nap­pal a még itt fenn­ál­ló ma­gyar tör­vé­nyek lép­nek élet­be. […] a sta­tá­ri­um meg­szűn­te­té­sé­vel a po­li­ti­kai pár­tok mű­kö­dé­sé­hez nem lé­vén szük­ség en­ge­dély­re, ter­mé­szet­sze­rű­leg a Ma­gyar Jog­párt is prog­ram­já­nak be­je­len­té­sé­vel meg­kezd­he­ti működését”.42 A Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap hí­rül ad­ta: „fel­tá­madt” az a párt, amely „el­ső­nek mer­te hir­det­ni, hogy csak ma­gya­rok va­gyunk, s min­den ma­gyar­nak le­gyen az bár­mi­lyen ren­dű, ran­gú, fog­lal­ko­zá­sú vagy val­lá­sú, eb­ben a párt­ban he­lye van”.43
1922. no­vem­ber 4-én az ung­vá­ri rend­őr­ség is­mét be­til­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt mű­kö­dé­sét és hi­va­ta­los lap­ját, az Ung­vá­ri Köz­lönyt. A párt ez­zel las­san ele­nyé­szik. Az 1923. au­gusz­tu­sá­ban Ung­vá­ron lét­re­jö­vő Pod­karpat­sz­ka Ruszi Pol­gá­ri Párt­ba (me­ly, a saj­tó sze­rint, a kár­pát­al­jai ma­gyar zsi­dók párt­ja) a Ma­gyar Jog­párt­ból ki­vált ta­gok is be­lép­tek. Árky Ákos, az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak el­nö­ke úgy nyi­lat­ko­zott, hogy sze­rin­te az új párt „a ma­gyar­ság meg­bon­tá­sá­ra hiva­tot­t”.44 Kor­láth End­re úgy vél­te, „az a kö­rül­mény, hogy a Ma­gyar­or­szá­gon dúlt ál­dás­ta­lan fe­le­ke­ze­ti tu­sa­ko­dás ide nem ha­tolt át, s a ke­resz­tény és zsi­dó fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti eset­le­ges dif­fe­ren­ci­ák min­dig bé­ké­sen let­tek el­in­téz­ve, a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Jog­párt prog­ram­já­nak, párt­ve­ze­tő­sé­gem­nek és így je­len­té­keny rész­ben én­ne­kem is ered­mé­nyül tud­ha­tó be. Azok te­hát, akik pár­tom­ból ki­vál­va ma hát­ba tá­mad­nak en­gem, s új pár­tot lé­te­sí­te­nek, ezt a bé­két veszé­lyeztetik”.45
ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja (1921–1927)

A Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja mű­kö­dé­sét a ha­tó­sá­gok 1921. de­cem­ber 7-én en­ge­dé­lyez­ték hi­va­ta­lo­san, bár már az év fo­lya­mán fej­tett ki te­vé­keny­sé­get. Meg­va­ló­sí­tot­ta azt a for­ga­tó­köny­vet, amit a töb­bi ma­gyar párt is: dön­töt­tek a lét­re­ho­zá­sá­ról, el­fo­gad­ták az alap­sza­bá­lyát, a prog­ram­ját, majd úgy­mond elő­írás­sze­rű­en meg­ala­kult, a tör­vé­nyi jó­vá­ha­gyás­nak meg­fe­le­lő­en, mind­ez akár több hó­na­pos kü­lönb­ség­gel. A párt „Ruszinszkó ös­­szes la­kos­sá­ga” ér­de­ké­ben, gaz­da­sá­gi, szo­ci­á­lis kö­ve­te­lé­sek mel­lett, töb­bek kö­zött szor­gal­maz­ta a „bé­ke­szer­ző­dés­ben biz­to­sí­tott” au­to­nó­mia meg­adá­sát, „a vár­me­gyei, vá­ro­si, köz­sé­gi, és egy­há­zi au­to­nó­mi­á­nak” vis­­sza­ál­lí­tá­sát és tisz­te­let­ben tartását.46
A párt el­ső nyil­vá­nos sze­rep­lé­sé­re 1921 má­ju­sá­ban ke­rült sor, ami­kor a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok nagy lét­szá­mú kül­dött­sé­get me­nesz­tet­tek Prá­gá­ba, hogy il­le­té­kes he­lyen ad­ják elő pa­na­sza­i­kat. A köz­tár­sa­sá­gi el­nök be­teg­ség­re hi­vat­koz­va el­há­rí­tot­ta a kül­dött­sé­get, mely má­jus 6-án já­rul­ha­tott Beneš kül­ügy­mi­nisz­ter elé. Az elő­ter­jesz­tés­ből: „Podkarpatska ős­la­kos au­to­nóm párt­já­nak és az au­to­nóm te­rü­le­ten la­kó ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­gé­nek 250 ta­gú kül­dött­sé­ge élénk bi­za­lom­mal és re­mény­ség­gel el­tel­ve je­len­tünk meg kül­ügy­mi­nisz­ter úr, mint az entente ha­tal­mak és a cse­ho-s­zlovák ál­lam kö­zött lét­re­jött St. Ger­mai­ni bé­ke­szer­ző­dés hi­va­tott vég­re­haj­tó­ja előtt oly cél­ból, hogy leg­ége­tőbb kö­ve­tel­mé­nyün­ket elő­ter­jes­­szük. – Két év óta élünk a cse­ho-s­zlovák ál­lam im­pé­ri­u­ma alatt és más­fél év előtt jött lét­re az a szer­ző­dés, mely Pod­karpats­ka Rus ré­szé­re az au­to­nó­mi­át a nagy­ha­tal­mak te­kin­té­lyé­vel biz­to­sít­ja. – Bár e szer­ző­dés ra­ti­fi­kál­va van, még­is szo­mo­rú­an kell lát­nunk, hogy an­nak vég­re­haj­tá­sa fe­lé egyet­len lé­pés sem tör­tént”. Beneš vá­la­szá­ból: „Kárpáto Rus­sia kér­dé­se ad­mi­niszt­ra­tív és ci­vi­li­zá­ció kér­dé­se. Ed­dig a re­ánk bí­zott kér­dé­se­ket mi meg­ol­dot­tuk. Fi­gye­lem­be kell ven­ni Önök­nek, hogy a ro­má­nok csak hó­na­pok múl­va vo­nul­tak ki egyes ré­szek­ből, más­részt hogy a ma­gyar kor­mány el­ha­nya­golt ál­la­pot­ban hagy­ta vis­­sza a ne­künk ítélt te­rü­le­te­ket s óri­á­si mun­ka volt az el­ha­nya­golt is­ko­la ügyét és a hi­gi­é­ni­ai kér­dé­se­ket meg­ol­da­ni. – Kez­det kez­de­té­től kel­lett új­já­épí­té­si mun­kát vé­gez­nünk. Hoz­zá­já­rult még az a kö­rül­mény is, hogy az au­to­nóm te­rü­le­tün­kön nem volt in­tel­li­gen­cia és így a ma­gunk ere­jé­vel kel­lett e mun­kát vé­gez­nünk. […] Ter­mé­sze­tes, csak fo­ko­za­to­san épít­het­jük ki e tar­to­mány au­to­nó­mi­á­ját […] az au­to­nó­mia ki­épí­té­sé­nek nin­cse­nek el­vi, csu­pán tech­ni­kai akadályai”.47
Árky Ákos párt­el­nök szív­ügy­ének tar­tot­ta Ung­vár is­ko­la­ügy­ét. 1921. jú­li­us 28-án az ung­vá­ri ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­zé­sé­re ala­kult bi­zott­ság jó­vá­hagy­ta az új ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­ze­ti sza­bály­za­tát és dön­tött ar­ról, hogy a tan­in­téz­ményt ja­va­részt gyűj­tés­ből (ado­má­nyok­ból) fog­ják fenn­tar­ta­ni. A fel­ügye­lő bi­zott­ság el­nö­ké­vé Árkyt vá­lasz­tot­ták meg.48 A szer­ve­ző­ket a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap au­gusz­tus 1-jei szá­má­ban „új Drugeth­ek”-nek ne­vez­te (a 17. szá­zad­ban ke­let­ke­zett tan­in­té­zet ala­pí­tó­ja a Drugeth-­c­salád volt). Au­gusz­tus 2-án Árky az aláb­bi fel­hí­vást tet­te köz­zé: az ung­vá­ri gim­ná­zi­um­ban szep­tem­ber 1-jén csak egy ru­szin nyel­vű el­ső osz­tály in­dul, oda is ru­szin nyel­ven kell fel­vé­te­liz­ni; ez­zel „kez­de­tét ve­szi a jö­vő ma­gyar­ság el­nem­ze­ti­et­le­ní­té­se, ha ide­jé­ben nem vé­de­ke­zünk ezen erő­sza­kos in­téz­ke­dés el­len. […] A jö­ven­dő ma­gyar nem­ze­dék ne­vé­ben ké­rünk min­den­kit […] tá­mo­gas­sa anya­gi­lag az új ma­gyar reál­gim­náz­i­u­mot”.49 A kö­vet­ke­ző év áp­ri­li­sá­ban Árky el­nök­le­té­vel meg­kezd­te mun­ká­ját az ung­vá­ri ma­gyar gim­ná­zi­um szer­ve­ző bizottsá­ga.50 Au­gusz­tus­ban a párt­el­nök sze­mé­lye­sen járt Vavro Šrobár is­ko­la­ügyi mi­nisz­ter­nél, hogy tő­le az ung­vá­ri ru­szin re­ál­gim­ná­zi­um­ban ma­gyar osz­tá­lyok meg­nyi­tá­sá­nak en­ge­dé­lye­zé­sét kér­je.51 Az ered­mény­te­len küz­de­lem­ben a gim­ná­zi­um ügye vé­gül megrekedt.52
1922. ok­tó­ber 7-én meg­ala­kult Antonín Švehla (ag­rár­pár­ti) po­li­ti­ku­sok­ból ál­ló kor­má­nya. Árky párt­el­nök a kö­vet­ke­ző fel­hí­vást tet­te köz­zé: „A me­mo­ran­du­mo­zás, a kér­vé­nye­zés ide­je már le­járt, Ruszin­szkó ős­la­kos­sá­gát bol­do­gí­tó kor­mány­ha­ta­lom és ex­po­nen­se­i­nek er­köl­csi ér­té­ke már an­­nyi­ra is­me­re­tes, hogy jo­ga­ink töb­bé nem ké­rés, ha­nem ha­tá­ro­zott kö­ve­te­lés alak­já­ban ho­zan­dók a je­len­leg ha­ta­lom­ra ju­tot­tak tudomására”.53 1924-ben el­ké­szült Pod­karpat­sz­ka Rusz al­kot­má­nyá­nak ter­vezete.54 Az el­ső kár­pát­al­jai vá­lasz­tá­sok­ra ké­szül­ve, a Ru­szinsz­kói Szö­vet­ke­zett El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­ge be­reg­szá­szi ülé­sén úgy dön­tött, hogy Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja né­ven ál­lít lis­tát, ami­re a ma­gyar­ság sza­vaz­hat a már­ci­us 16-i vá­lasz­tá­so­kon. (A sza­va­zás lis­ták­ra tör­té­nik, az egyes lis­ták­ra le­adott sza­va­za­tok men­­nyi­sé­ge alap­ján le­het be­ke­rül­ni a tör­vény­ho­zás­ba. A ma­gyar lis­ta a 4-es szá­mú.) Az ülé­sen el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat­ból: „a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek El­nö­ki Ta­ná­csa mint az it­te­ni ma­gyar­ság ed­dig al­kot­má­nyos szer­ve el­ha­tá­roz­za, hogy a Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak lis­tá­ján sze­rep­lő ös­­szes je­löl­te­ket az it­te­ni ma­gyar­ság meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lő­i­nek kell te­kin­te­ni, akik együtt­vé­ve – szám sze­rint 18-an és azon­kí­vül a Szö­vet­ség ke­be­lé­be tar­to­zó pár­tok el­nö­kei – al­kot­ják a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság tá­gabb ér­te­lem­ben vett par­la­men­ti klub­ját. A klub tag­ja­i­nak szá­ma szük­ség sze­rint ki­egé­szít­he­tő a ma­gyar köz­élet te­rén sze­rep­lő más sze­mé­lyek­kel. A klub tag­jai út­ján érint­ke­zést tart fenn a ma­gyar­ság kü­lön­bö­ző párt­ja­i­nak ve­ze­tő­sé­ge­i­vel és ma­gá­val a tö­meg-ma­gyar­ság­gal. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­kép­pen a ru­szinsz­kói szö­vet­ke­zett ma­gyar­ság meg­vá­lasz­tott kép­vi­se­lői a fon­to­sabb par­la­men­ti kér­dé­sek­ben res­pek­tál­ni tar­toz­nak a klub ha­tá­ro­za­ta­it. – A kép­vi­se­lő- és sze­ná­tor­je­löl­tek a je­lölt­sé­get el­fo­ga­dó nyi­lat­ko­zat­tal egyi­de­jű­leg egy le­mon­dó nyi­lat­ko­za­tot is kö­te­le­sek alá­ír­ni az eset­re, ha a párt­fe­gye­lem­mel el­len­ke­zés­be jut­ná­nak. […] A klub szék­he­lye Ungvár”.55 A Ru­szinsz­kói ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja nagyszőlősi vá­lasz­tá­si nagy­gyű­lé­sén Nagy Kál­mán, a kár­pát­al­jai ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ügy­ve­ze­tő­je töb­bek kö­zött ki­je­len­tet­te: „Ruszinszkó au­to­nó­mi­á­ját föl­ad­ni nem le­het so­ha. A ru­szinsz­kói ma­gyar­ság meg­ta­nul­ta sze­ret­ni más nem­ze­ti­sé­gű test­vé­re­it és ez az ér­zés szül­te meg ben­ne az ős­la­kos­ság au­to­nóm párt­já­nak gon­do­la­tát.” Ha­son­ló szel­lem­ben szó­lalt fel Kör­mendy-Ékes La­jos szloven­szkói ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta par­la­men­ti képviselő.56
Már­ci­us 16-án Kár­pát­al­ján meg­tar­tot­ták az el­ső par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat. (Pót­vá­lasz­tás­ok Cseh­szlo­vá­ki­á­ban.) A ti­zen­há­rom párt­lis­tá­ról 9 kép­vi­se­lőt és 4 sze­ná­tort vá­lasz­tot­tak meg. Az ős­la­kos Párt lis­tá­já­ról Kor­láth End­re lett par­la­men­ti kép­vi­se­lő és Egry Fe­renc sze­ná­tor.
Párt­já­nak ak­tu­á­lis prog­ram­ját Árky a po­zso­nyi Ma­gyar Új­ság­ban így fog­lal­ta ösz­­sze: „A Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság ke­re­té­ben le­vő el­len­zé­ki po­li­ti­ká­ban és kü­lö­nö­sen a ma­gyar­ság tá­bo­rá­ban, fő­ként két irány­zat ala­kult ki. Az egyik a nem­zet, a má­sik a ke­resz­té­nyek tö­mö­rí­té­sét cé­loz­za. Ruszin­szkóban e két irány­zat fö­lött áll az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja, mely­nek prog­ram­ja az el­len­zé­ki küz­del­met egy­sé­ges és ki­zá­ró­lag az au­to­nó­mia alap­ján ál­ló prog­ram­ra he­lyez­i. – Ez a po­li­ti­ka több mint nem­ze­ti és mint ke­resz­tény po­li­ti­ka. És mert több, al­kal­ma­sabb is ar­ra, hogy az ős­la­kos­ság el­len­zé­ki küz­del­mé­nek mél­tó bá­zi­sa le­gyen. […] Saj­nos, nem ér­tünk még el odá­ig, hogy az egy­sé­ges or­szá­gos el­len­zé­ki po­li­ti­ka küz­dő vo­na­lát ki­épít­het­tük vol­na. […] A re­á­lis élet fog­ja […] meg­hoz­ni azt, amit ma so­kan le­he­tet­len­nek tar­ta­nak, hogy ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és ma­gyar kis­gaz­da, szlo­vák és ru­szin, né­met és ro­mán mind mind egy tá­bor­ba kény­sze­rül­ten váll­vet­ve dol­goz­zék azon, hogy az el­múlt 6 esz­ten­dő­nek a pár­tok­ra sza­ka­dás­ból szár­ma­zó min­den csor­bá­ját ki­küsz­öböl­hes­se. […] Pa­ran­cso­ló szük­ség, hogy ad­dig is, amíg az ős­la­kos­ság ös­­sze nem forr, leg­alább a ma­gyar­ság tá­bo­ra jár­jon elől sa­ját jól fel­fo­gott ér­de­ké­ben […] Kell hogy a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és a ma­gyar kis­gaz­da pár­tok ve­zér­fi­ai meg­ért­sék, hogy úgy szol­gál­ják nem­ze­tünk ér­de­két, ha egy­sé­ges párt­ban foly­tat­ják to­vább a küz­del­met. – Le­het, hogy az egy­ség nem tel­je­sen ide­á­lis és nem is örök, de a pa­ran­cso­ló szük­ség ko­moly kö­ve­te­lé­se. Ha el­ér­tük a kö­zös célt, ha az au­to­nó­mi­ánk­hoz [értsd Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­hoz – F. Cs. megj.] és ez­zel kap­cso­lat­ban egyéb jo­ga­ink­hoz hoz­zá­ju­tot­tunk, ha se­gít­sé­günk­kel a prá­gai kor­mány­ba oly fér­fi­a­kat jut­tat­tunk, akik en­nek a köz­tár­sa­ság­nak de­mok­ra­ta be­ren­de­zé­sét nem­csak frá­zis­ként ke­ze­lik, de ko­mo­lyan is ve­szik, ak­kor is­mét rá­érünk azt a lu­xust űz­ni, amely a kü­lön­fé­le vi­lág­né­ze­tek és el­vek kü­lön kul­ti­vá­lá­sá­nak gyö­nyö­rű­sé­gé­ből áll, mert nem fog­ja töb­bé se ma­gyar éle­tün­ket, se gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis hely­ze­tün­ket a ha­ta­lom el­nyo­mó ten­den­ci­á­ja fe­nye­get­ni. – Az el­len­zé­ki pár­tok je­len­le­gi kü­lön po­li­ti­ká­ját lu­xus­po­li­ti­ká­nak tar­tom”.57
Az 1925. évi vá­lasz­tá­sok­ra va­ló fel­ké­szü­lés al­kal­má­val Be­reg­szá­szon a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok kö­zös vá­lasz­tá­si bi­zott­sá­ga dön­tött ar­ról, hogy a kár­pát­al­jai őslakospár­ti ma­gyar lis­tát egye­sí­tik a szloven­szkói né­met–ma­gyar lis­tá­val (Gaz­dák Szövetsége–Német Iparospárt–Szlovenszkói Né­me­tek és Ma­gya­rok Nem­ze­ti Po­li­ti­kai Párt­ja).58 Kor­láth és Egry is meg­őriz­te man­dá­tu­mát. Árky úgy vél­te: „ne­künk ma­gya­rok­nak el­ső­sor­ban az ed­di­gi is­ko­lai tör­vé­nyek meg­vál­toz­ta­tá­sát és az er­re vo­nat­ko­zó ren­del­ke­zé­sek­nek revoká­cióját kell kö­ve­tel­nünk […] a cseh pol­gá­ri pár­tok­kal vagy eset­leg a kor­mán­­nyal kö­ten­dő meg­ál­la­po­dás csak úgy le­het­sé­ges, ha ed­dig ért fá­jó se­be­ink elő­ző­leg ok­vet­len gyógy­ulást nyer­nek, ha leg­alább­is tel­jes kul­tu­rá­lis au­to­nó­mi­á­val bí­runk és er­re nem­csak tár­gyi, de sze­mé­lyi biz­to­sí­té­kot is nyúj­tanak”.59
1926. feb­ru­ár 2-án a kár­pát­al­jai Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt át­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­tá, mely­nek el­nö­ke Egry Fe­renc, ügy­ve­ze­tő­je pe­dig Kor­láth End­re lett. Ez utób­bit a to­vább­ra is fenn­ma­ra­dó párt­szö­vet­ség élén Árky vál­tot­ta.60 1926. jú­li­us 3-tól a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap meg­szűnt a kár­pát­al­jai ma­gyar párt­szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja len­ni, meg­vált a lap­tól Zom­bo­ry De­zső fő­szer­kesz­tő. Az új­ság ma­gán­tu­laj­don­ba ke­rült. A lap­tu­laj­do­nos Kováts Mik­lós,61 a fő­szer­kesz­tő Árky Ákos („a ma­gyar nem­ze­ti egy­sé­gen is túl­me­nő »ős­lakos egység« esz­mé­jé­nek nagy­te­kin­té­lyű képviselő­je”62), a szer­kesz­tők Rácz Pál és Kováts Mik­lós let­tek.
1927. feb­ru­ár 12-én a Ru­szinsz­kói Ma­gyar El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek be­reg­szá­szi ülé­sén Árky be­je­len­tet­te le­mon­dá­sát – hát­ra­hagy­va a ré­gió au­to­nó­mi­á­já­ra vo­nat­ko­zó elképzelé­seit63 – és át­köl­tö­zött Bu­da­pest­re, ahol 1942-ben halt meg. Ung­vár­tól a volt ka­to­na­tiszt (nyu­gal­ma­zott ez­re­des­ként ér­te a for­du­lat Ung­vá­ron 1919-ben), párt­ve­ze­tő így bú­csú­zott: „Úgy lá­tom, po­li­ti­kai ide­ám meg­va­ló­sít­ha­tá­sá­hoz erőm gyen­ge volt. A fel­ada­tot mint ka­to­na pre­cí­zen ki­je­löl­tem, a stra­té­gi­ai meg­ol­dás­hoz azon­ban mint po­li­ti­kus tá­jé­ko­zat­lan­nak bi­zo­nyul­tam. Nem tud­tam, hogy a po­li­ti­ka stra­té­gi­á­ja nem szá­mok­kal, de egyé­nek­kel dol­go­zik. Nem tud­tam, hogy ez egyé­nek em­be­rek, kik kö­zött van­nak, akik a leg­na­gyobb cé­lo­kat is csak ön­zé­sük szem­üve­gén át né­zik. Nem tud­tam, hogy az el­ső min­den­ben az ér­vé­nye­sü­lés, a ha­ta­lom eny­het nyúj­tó ár­nyé­ka: az ál­lás, a va­gyon, a tár­sa­dal­mi bi­zo­nyos­ság, az el­he­lyez­ke­dés, a köz­éle­ti nagy­ság­gá va­ló eme­lőd­he­tés. Nem tud­tam, hogy mind­ez a tö­rek­vés a leg­kü­lön­bö­zőbb vi­lág­szem­lé­le­ti esz­mék bűvködébe van be­bur­kol­va s hogy az ér­vé­nye­sü­lést ke­re­sők­re néz­ve e bűvködök – az ukra­jiniz­mus, a kom­mu­niz­mus, a ci­o­niz­mus, a szo­ci­a­liz­mus, a kis- és nagy­orosz irány­zat s mind­ezek szol­gá­ló­ja a saj­tó­sza­ba­dos­ság, ép­pen olyan meg­vál­tást hoz­ha­tó esz­mék hir­de­tő­ik ré­szé­re, mint ne­kem, az ál­mo­do­zó­nak, az ős­la­kos­ság egye­sí­té­sé­nek gon­do­lata”.64 Párt­ja, az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja ve­le együtt el­tűnt a po­li­ti­kai pa­let­tá­ról.

Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt (1920–1936)

A Ma­gyar Jog­párt és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja spe­ci­fi­ku­san kár­pát­al­jai párt volt. Ez­zel szem­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták és a kis­gaz­dák az ún. or­szá­gos párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­te­ként mű­köd­tek, igye­kez­ve meg­tar­ta­ni önál­ló­sá­gu­kat. Az 1920-tól Lel­ley Je­nő, 1925-től Szül­lő Gé­za, 1932-től Es­ter­házy Já­nos ve­zet­te Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­te hi­va­ta­lo­san 1920 au­gusz­tu­sá­tól mű­kö­dött. A párt 1919-ben ki­adott pro­gram­ja65 szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi kö­ve­te­lé­se­ket fo­gal­ma­zott meg, a ke­resz­tény szel­le­mi­ség je­gyé­ben. A párt szer­ve­ző­bi­zott­sá­gát Ma­gyar Bá­lint irá­nyí­tot­ta; el­nök­ké Ke­re­kes Ist­ván or­vost vá­lasz­tot­ták meg, aki ezt a tisz­tét vé­gig meg­tar­tot­ta; az ügy­ve­ze­tő Nagy Kál­mán volt (ko­ra­be­li ál­ta­lá­nos struk­tú­ra, hogy a po­li­ti­kai el­nök mel­lett ügy­ve­ze­tő el­nök te­vé­keny­ke­dik). Az OKP kár­pát­al­jai ke­rü­le­te az 1924-ben a pár­ton be­lül ki­rob­bant csa­tá­ro­zás so­rán, mely a ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­kö­rök uta­sí­tá­sá­nak meg­fe­le­lő­en a ke­mé­nyebb el­len­zé­ki vo­na­lat kö­ve­tő ke­le­ti cso­port és a Prá­gá­val szem­be­ni po­li­ti­ka eny­hí­té­se mel­lett hi­tet te­vő nyu­ga­ti cso­port kö­zött rob­bant ki, az utób­bi­ak­kal, az­az Lel­ley Je­nő­vel szem­ben fog­lalt állást,66 bár Kor­láth meg­fo­gal­maz­ta kü­lön­vé­le­mény­ét, mi­sze­rint a Szen­tiványi ál­tal szor­gal­ma­zott ma­gyar egy­ség kí­vá­nal­ma nem elég­sé­ges, ha­nem ős­la­kos egy­ség­re kell tö­re­ked­ni, az­az „a szloven­szkói és ru­szinsz­kói ős­la­kók párt­ja­i­nak egy­sé­gét” kell megteremteni.67
A párt hi­va­ta­los lap­ja a Kár­pá­ti Nap­ló volt, mely 1921 áp­ri­lis vé­gén meg­szűnt, he­lyé­be má­jus 8-tól a Ha­tár­szé­li Új­ság lé­pett, me­lyet Ma­gyar Bá­lint lap­tu­laj­do­nos­tól meg­vá­sá­rolt a Ru­szinsz­kói Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt.68 A párt­lap fe­le­lős szer­kesz­tő­je Hokky Kár­oly volt. Hokky Ko­lozs­vá­ron és Bu­da­pes­ten vé­gez­te a böl­csész­kart, kö­zép­is­ko­lai ta­ná­ri ok­le­ve­let szer­zett Bu­da­pes­ten, majd Kas­sán volt ta­nár, ahon­nan 1919-ben el­bo­csá­tot­ták. 1921-től Nagy­sző­lő­sön a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt fő­tit­ká­ra, 1928-tól a párt ügy­ve­ze­tő­je – mi­u­tán Nagy Kál­mán le­mon­dott. A ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták kap­cso­la­to­kat tar­tot­tak fenn a szak­szer­ve­ze­tek­kel, il­let­ve a ma­gya­ro­kon kí­vül ru­szin és ro­mán ta­gok­kal is ren­del­kez­tek. A Ru­szinsz­kói Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt „köz­pont­ja” Nagy­sző­lős, ahol párt­na­po­kat tar­tot­tak. Az 1929-es par­la­men­ti és sze­ná­tu­si vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a kár­pát­al­jai „ma­gyar lis­tá”-ról je­lölt­je, Hokky Kár­oly nye­ri el a par­la­men­ti szé­ket, 1935-től pe­dig sze­ná­tor. (1938 őszén a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­nács ve­ze­tő­sé­gé­nek tag­ja, 1939-től a ma­gyar par­la­ment kép­vi­se­lő­je, a há­bo­rú vé­gén a ten­ge­ren­túl­ra emig­rál.)
Hokky a prá­gai tör­vény­ho­zás­ban el­ső­sor­ban a ma­gyar is­ko­la­ügyet szor­gal­maz­ta. Fel­pa­na­szol­ta töb­bek kö­zött, hogy Kár­pát­al­ján ke­vés a ma­gyar óvo­da, azok több­sé­ge is fe­le­ke­ze­ti fen­ntartású;69 a ma­gyar is­ko­lák szá­ma nem fe­lel meg a ma­gyar la­kos­ság nép­szám­lá­lás sze­rin­ti arányá­nak;70 szó­vá tet­te, hogy csu­pán a be­reg­szá­szi ru­szin gim­ná­zi­um­nak van ma­gyar tagozata;71 in­ter­pel­lált a volt ung­vá­ri ka­to­li­kus ma­gyar gim­ná­zi­um vis­sza­adása,72 a nagyszőlősi ma­gyar pol­gá­ri is­ko­la meg­nyi­tá­sa ügyében;73 alá­írás­gyűj­tést szer­ve­zett an­nak ér­de­ké­ben, hogy ma­gyar ta­ní­tó­kép­ző nyíl­jon „ar­ra al­kal­mas vá­ros­ban Szloven­szkó vagy Kár­pát­al­ja területén”.74 Sze­rin­te a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság már az­zal is elé­ge­dett len­ne, ha an­­nyi ma­gyar óvo­dá­ja, ele­mi, pol­gá­ri és kö­zép­is­ko­lá­ja len­ne, mint ahány cseh/szlo­vák van a tar­tomány­ban.75 Ezen­kí­vül több íz­ben fog­lal­ko­zott a nyel­vi jo­gok kérdésével,76 va­la­mint a mára­marosi cseh­szlo­vák–ro­mán ha­tár­kér­dés ren­de­zé­sé­nek ügyév­el.77 Vé­del­mé­be vet­te a meg­él­he­té­si csem­pé­szést: „A kár­pát­al­jai ma­gyar határ­men­ti la­kos­ság ín­sé­ge köz­is­mert tény. Az esz­ten­dők óta is­mét­lő­dő rossz ter­més foly­tán a la­kos­ság meg­él­he­té­se nincs biz­to­sít­va. […] a mun­ka­nél­kü­li­ek ha­tal­mas tö­me­ge […] a leg­sú­lyo­sabb nyo­mor­ral küzd. Kár­pát­al­ja nép­ének har­mad­ré­sze el­lá­tat­lan, akik min­den igye­ke­ze­tük mel­lett sem ké­pe­sek mun­ká­hoz, ke­re­set­hez jut­ni […] a […] la­kos­ság egy ré­sze […] a szük­ség kény­sze­ré­nek nyo­má­sa alatt a szom­szé­dos ma­gyar te­rü­le­tek­ről hoz át élel­mi­sze­re­ket […] El­is­me­rem, hogy a kár­pát­al­jai ín­sé­ge­sek, ami­kor ily mó­don gon­dos­kod­nak ma­guk­ról, nem jár­nak a tör­vény út­ján, de cse­le­ke­de­tük nem je­lent oly ve­szélyt az ál­lam ér­de­ke­i­re, hogy ezért éle­tük­kel kell­jen fi­zet­ni­ük. Már­pe­dig a kár­pát­al­jai határ­men­ti la­kos­ság ín­sé­ge­sei kö­zül nem egy nyo­mor­gó éle­tét ol­tot­ta ki a pénz­ügy­őrök golyó­ja”.78 Bár párt­ja a cseh­szlo­vák idő­szak­ban fon­tos­nak tar­tot­ta az au­to­nó­mia ügyét, a Te­le­ki Pál-fé­le au­to­nó­mia­vi­ták so­rán az egyet­len volt az érin­tett kár­pát­al­jai po­li­ti­ku­sok, köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek kö­zött, aki nem nyil­vá­ní­tott véleményt.79
A Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt „test­vér­párt”-ja volt a kis­gaz­dák­nak, „a két párt tu­laj­don­kép­pen egy­mást ki­egé­szí­ti”, ál­lí­tot­ta a kor­társ vélemény.80

Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt (1921–1926)

1920. feb­ru­ár 17-én Ko­má­rom­ban meg­ala­kult az Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da­párt. Az el­ső köz­gyű­lés­re 1920. má­jus 24-én ke­rült sor, ami­kor új ne­vet fo­gad­tak el: Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt. A párt el­nö­ké­vé Szen­tiványi Jó­zse­fet vá­lasz­tot­ták.
A párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek lét­re­jöt­té­ig sa­já­tos út ve­ze­tett, amely nem kö­vet­te a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta for­ga­tó­köny­vet: 1920. jú­ni­u­sá­ban Ung­vá­ron meg­ala­kult az Ung Me­gyei Kis­gaz­da­párt (el­nök: Egry Fe­renc, kisge­jő­ci harangön­tő),81 jú­li­us­ban pe­dig Be­reg­szász­ban a Bereg Me­gyei Kis­gaz­da­párt (el­nök: Rátz Mik­lós, badalói re­for­má­tus lelkész).82 Ok­tó­ber­ben az or­szá­gos párt pöstyéni ve­ze­tő­sé­gi ülé­sén Szen­tiványi ki­je­löl­te a kö­ve­ten­dő utat: „hogy a szloven­szkói és ru­szinsz­kói ma­gyar po­li­ti­ka sza­kít­son az ed­di­gi gon­dol­ko­dás­sal s he­lyez­ked­jék re­á­lis alap­ra […] az áb­rán­dok szö­vé­se he­lyett a ko­moly mun­ka ve­gye kez­de­tét és a ma­gyar­ság lét­ér­dek­ében ki­fej­les­­szük az ön­vé­del­met. A párt min­den ere­jé­vel és a párt­agi­tá­ció ös­­szes esz­kö­ze­i­vel igye­kez­ni fog a köz­tu­dat­ba be­le­vin­ni az ön­vé­de­lem szük­sé­ges­sé­gé­nek gon­do­la­tát s en­nek ér­de­ké­ben szük­sé­ges­nek tart­ja az ös­­szes szloven­szkói és ru­szinsz­kói ma­gyar pol­gá­ri pár­tok egy­sé­ges mun­ká­ját. Mint a szél­ső ke­resz­tény és li­be­rá­lis-ra­di­á­lis irány­za­tok kö­zött ál­ló kö­zép­párt fel­ada­tá­nak te­kin­ti, hogy az ed­dig szét­ta­golt és kü­lön ak­ci­ó­kat vég­ző ma­gyar pol­gá­ri pár­tok kö­zött igye­kez­zék meg­te­rem­te­ni az együttműködést”.83 No­vem­ber 18-án Egry nyílt le­vél­ben for­dult a Bereg me­gyei kis­gaz­dák­hoz, mely­ben töb­bek kö­zött ki­fej­tet­te: „A ma­gyar pár­tok ung­vá­ri ve­ze­tő­sé­ge már­is meg­mu­tat­ta az utat. Együtt ül­nek, együtt ta­nács­koz­nak Ung­vá­ron a Gaz­da­párt, a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt s a Jog­párt meg­bí­zot­tai. – Kö­ves­sé­tek pél­dá­ju­kat és ért­sük meg egy­mást min­de­nütt, ahol egy­nél töb­ben meg­je­le­nünk a ma­gyar­ság ja­vá­ra és mind­an­­nyi­unk boldogságára”.84 Ilyen előz­mé­nyek után 1921. ja­nu­ár 16-án Be­reg­szász­ban ta­nács­koz­tak a be­re­gi, a mára­marosi és az ugoc­sai kül­döt­tek. Meg­je­lent töb­bek kö­zött Szen­tiványi Jó­zsef, va­la­mint Egry Fe­renc. Az ülé­sen ki­mond­ták az Or­szá­gos Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt ru­szinsz­kói ke­rü­le­té­nek meg­ala­ku­lá­sát, amely­be azon­ban az Ung me­gyei kis­gaz­dák nem lép­tek be, mind­azo­nál­tal el­nök­ké Egry Fe­ren­cet vá­lasz­tot­ták meg, aki a for­du­lat előtt a Füg­get­len­sé­gi Párt ak­ti­vis­tá­ja volt. A párt­prog­ram töb­bek kö­zött ki­mond­ta: tá­mo­gat­ni kí­ván­ják a kis- és kö­zép­gaz­dá­kat, kö­ve­te­lik a sza­bad ke­res­ke­de­lem vis­­sza­ál­lí­tá­sát, a ha­tá­rok meg­nyi­tá­sát a ke­res­ke­de­lem cél­ja­i­ra, fel­vál­lal­ják a fa­lu kul­tu­rá­lis fel­eme­lé­sé­nek ügyét, erő­fe­szí­té­se­ket tesz­nek, hogy szö­vet­ke­ze­ti úton me­ző­gaz­da­sá­gi hi­tel­hez jut­has­sa­nak. Ha­tá­ro­zat­ban mond­ták ki, hogy moz­gal­mat in­dí­ta­nak az Ung vár­me­gyé­ből Szloven­szkóhoz csa­tolt köz­sé­gek (Kár­pát­al­já­hoz tör­té­nő) vis­­sza­csa­to­lá­sa ér­de­ké­ben az­zal a cél­lal, hogy meg­szűn­tes­sék az eb­ből ke­let­ke­zett ká­ros gaz­da­sá­gi helyzetet.85 A kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt saj­tó­or­gá­nu­ma a Be­re­gi Hír­lap, 1922 má­ju­sá­tól a Kár­pát­al­jai (1926-tól Ru­szinsz­kói, 1930-tól Kár­pá­ti) Ma­gyar Gaz­da (Be­reg­szász).
1921 feb­ru­ár­já­ban Egry ar­ról be­szélt a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap­ban, hogy: „Az együtt élők és egy­más­sal kar­ölt­ve ha­lad­ni aka­rók csak úgy le­het­nek bé­ké­ben, ha ma­gát mind­egyik egyen­lő­nek érez­he­ti, csak úgy él­het­nek bé­ké­ben, ha nincs anyag a ke­se­rű­ség­re, az összeveszés­re”.86 Szen­tiványi és Kör­mendy-Ékes La­jos sze­mé­lye­sen utaz­tak Ung­vár­ra, hogy „az Ung Me­gyei Ma­gyar Kis­gaz­da­pár­tot új­ra szer­vez­ve be­kap­csol­ják az Or­szá­gos Ma­gyar Kis­gaz­da, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt­ba, amely párt ma­gá­ba fog­lal­ja Szloven­szkó ös­­szes ma­gyar kis­gaz­da, kis­ipa­ros és föld­mun­kás né­pét és Ruszin­szkó­nak Bereg, Ugoc­sa, Mára­maros­ban la­kó, ma­gát ma­gyar­nak ér­ző kö­zön­sé­gét. – Egye­dül Ung me­gye van még hát­ra, hogy ezen csat­la­ko­zás­sal az egész ma­gyar tár­sa­da­lom egy­be­for­rasz­tá­sát betetőzze”.87
A rá­be­szé­lés ha­tott, ám rög­tön utá­na meg­kez­dő­dött a ru­szinsz­kói ke­rü­le­ten be­lü­li ta­go­zó­dás, el­len­tét­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta (és a töb­bi ma­gyar) párt struk­tú­rá­já­val, ahol csak te­le­pü­lé­si alap­szer­ve­ze­tek lé­tez­tek, az or­szá­gos párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­te nem ta­go­zó­dott to­váb­bi alk­erületekre. 1921 jú­li­u­sá­ban az ungi szer­ve­zet (el­nök: Isaák Imre),88 1922 no­vem­be­ré­ben Nagy­sző­lő­sön a mára­maros–u­goc­sai szer­ve­zet (el­nök: Peleskey Sán­dor)89 mond­ta ki lét­re­jöt­tét. Ez a struk­tu­rá­lis elem át­örö­kí­tő­dött a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­ba is. A Kis­gaz­da­párt­nak több al­el­nö­ke, va­la­mint fő­tit­ká­ra volt. A pár­ton be­lü­li te­rü­le­ti ta­go­zó­dást vis­­sza­tük­röz­te a vá­lasz­tói ma­ga­tar­tás is. Az 1923. évi köz­sé­gi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val Egry Fe­renc Pár szó a ma­gya­rok­hoz c. köz­le­mé­nyé­ben ki­fej­tet­te: a köz­sé­gi vá­lasz­tá­so­kon az ungi ma­gyar­ság el­is­me­rés­re mél­tó ös­­sze­fo­gás­ról tett ta­nú­bi­zony­sá­got, ám a bereg–u­goc­sai ma­gyar­ság saj­nos hi­telt adott a ma­gyar­el­le­nes agi­tá­ci­ó­nak (ar­ra utal, hogy szim­pa­ti­zált a Kár­pát­orosz Köz­tár­sa­sá­gi Föld­mű­ves Párt­tal). Egry fáj­lal­ja, hogy: „csak a ma­gyar az, amely nem tart össze”.90 Tö­rés­vo­nal a ma­gyar pár­tok kö­zött is fenn­állt, me­lyet Kor­láth End­re, a Szö­vet­ke­zett Ma­gyar El­len­zé­ki Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek ügy­ve­ze­tő­je egyik fel­szó­la­lá­sa is bí­rál: „ha bi­zo­nyos te­kin­tet­ben ta­lán el­len­té­te­sek is gaz­da­sá­gi ér­de­ke­ink, még­is le­gyünk min­dig egyek […] Ne hall­gas­sunk azok­ra az uszí­tók­ra, akik azt mond­ják, hogy a kis­gaz­da­pár­ti ma­gyar nem le­het együtt a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ma­gyar­ral, vagy hogy a kis­gaz­da­pár­ti ma­gyar nem le­het együtt a li­be­rá­lis jog­pár­ti ma­gyar­ral, vagy – amint azt kü­lö­nö­sen sze­re­tik az uszí­tók han­goz­tat­ni – a li­be­rá­lis ma­gyar nem fér­het meg ab­ban a Szö­vet­ség­ben, amely­ben a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta ma­gyar van”.91 Má­sutt: „ma nem az a fon­tos, hogy ki me­lyik ma­gyar párt­ban van, ha­nem az, hogy min­den­ki, aki ma­gyar­nak vall­ja ma­gát, ben­ne le­gyen va­la­me­lyik ma­gyar párt­ban”.92
Egry Fe­renc kis­gaz­da­pár­ti el­nök­ként a hely­ben po­li­ti­zá­lást he­lyez­te elő­tér­be: köz­ben­járt és meg­ál­la­po­dás­ra ju­tott a kár­pát­al­jai kor­mány­zó­val a ga­bo­na­rek­vi­rá­lás ügyében;93 fo­lya­ma­tos tö­rek­vé­se volt az egy­ko­ri Ung vár­me­gye egy­sé­gé­nek meg­bon­tá­sá­ból ere­dő le­he­tet­len gaz­da­sá­gi hely­zet or­vos­lá­sa, amely­nek más meg­ol­dá­si mód­ja nem le­het, mint az, hogy a Kaposi já­rást Szloven­szkótól csa­tol­ják át Kár­pát­al­já­hoz („Ung me­gye az ungiaké!”).94 Til­ta­ko­zott az el­len, hogy cseh te­le­pe­se­ket hoz­za­nak a bátyui Lónyai-bir­tokra és a tisza­sala­m­oni Odescalchi-bir­tokra,95 va­la­mint, hogy Ung­vár­hoz csa­tol­ják a kör­nye­ző te­le­pü­lé­se­ket, ne­ve­ze­te­sen Rad­ván­cot, Alsó­domonyát, Gerényt96 stb. A Kis­gaz­da­párt­hoz fű­ző­dik, hogy 1923-tól kez­dő­dő­en min­den év ele­jén Be­reg­szász­ban Or­szá­gos Ma­gyar Bált ren­dez­tek (ez volt „a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság leg­na­gyobb és leg­je­len­tő­sebb tár­sas össze­jövetele”97). A ha­gyo­mányt át­vet­te a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt. Az utol­só bál­ra 1937-ben ke­rült sor (1939-ben és 1940-ben Ti­sza­há­ti Ma­gyar Bál volt a vá­ros­ban).
Ko­ráb­bi moz­go­ló­dá­sok után 1925. áp­ri­lis 8-án a be­reg­szá­szi kis­gaz­da­pár­ti ve­ze­tők írás­ban je­len­tet­ték be csat­la­ko­zá­su­kat Szen­tiványi moz­gal­má­hoz azon a gyű­lé­sen, amely­re azon­ban nem hív­ták meg Egry­t. „Mi a ru­szinsz­kói ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal en­ged­mé­nyek, sok­szor ön­fel­ál­do­zás árán is, min­dig test­vé­ri jó vi­szonyt igye­kez­tünk fenn­tar­ta­ni, de azért már most ki kell je­len­te­nünk, hogy aki nem lesz ben­ne az egy­sé­ges ma­gyar párt­ban, eb­ben a min­den jó ma­gyart be­fo­gad­ni kész és hi­va­tott szent haj­lék­ban – azok­ban mi po­li­ti­kai el­len­fe­let fo­gunk lát­ni ak­kor is, ha ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­tá­nak hív­ják őket.”98 Áp­ri­lis 18-án Ung­vá­ron a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gé­nek ve­ze­tő­sé­ge és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­já­nak par­la­men­ti klub­ja ki­mond­ta: a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge tisz­te­let­ben tart­ja az ún. ér­sek­új­vá­ri egyez­ményt, s egye­dül az en­nek alap­ján lé­te­sí­tett Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­sá­got tart­ja il­le­té­kes­nek a ma­gyar po­li­ti­ka irá­nyí­tá­sá­ban. Ezért a kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge nem fog­lal ál­lást az egy­sé­ges ma­gyar párt ügyé­ben, ha­nem min­den­ben a Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­ság dön­té­sé­nek és irá­nyí­tá­sá­nak ve­ti alá ma­gát. Az ülé­sen ven­dég­ként részt vett Szen­tiványi Jó­zsef kis­gaz­da­pár­ti el­nök, aki ki­fej­tet­te, hogy: „csak erős és nem­ze­ti ala­pon va­ló tö­mö­rü­lés­sel le­het az ide­zárt ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis meg­ma­ra­dá­sát biz­tosí­tani”.99 Áp­ri­lis 26-án Egry Fe­renc, az or­szá­gos kis­gaz­da­párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek el­nö­ke „meg­nyug­ta­tó sza­vak­kal” for­dult párt­ja alap­szer­ve­ze­te­i­hez: „meg le­het ál­la­pí­ta­ni, hogy vál­ság ninc­s, nem is volt. Ta­lán le­het­ne mon­da­ni, hogy az egész fél­re­tö­rés jó­rész­ben az egyé­ni tü­rel­met­len­ség és ki­sebb rész­ben az egyé­ni ön­ér­dek szü­le­mé­nye. […] Az ung­vá­ri gyű­lés [1925. áp­ri­lis 18-án – F. Cs. megj.] min­ta­ké­pe volt a meg­gon­do­lt­ság­nak”.100

Ma­gyar Nem­ze­ti Párt (1926–1936)

1925. ok­tó­ber 13-án az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt fel­hí­vás­sal for­dult Szloven­szkó és Kár­pát­al­ja ma­gyar­sá­gá­hoz, hogy „al­kos­sák meg azt a pár­tot, mely min­den ma­gyar be­fo­ga­dá­sá­ra al­kal­mas” füg­get­le­nül tár­sa­dal­mi vagy fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­tól, az­az tá­mo­gas­sák Szen­tiványi Jó­zsef kez­de­mé­nye­zé­sét a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt lét­re­ho­zá­sá­ra. Ez a párt a ma­gyar­ság po­li­ti­kai egy­sé­gé­nek szi­lár­dí­tá­sá­ra hi­va­tott, s to­vább­ra is fent kí­ván­ja tar­ta­ni a párt­szö­vet­sé­gi vi­szonyt a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt­tal.101 Ok­tó­ber 18-án Ér­sek­új­vá­ron az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt Ma­gyar Nem­ze­ti Párt né­ven ala­kult új­já Szen­tiványi el­nök­le­té­vel. Az egyik al­el­nök Egry Fe­renc lett. Az ülé­sen fel­ol­vas­ták Kor­láth End­re, a kár­pát­al­jai ma­gyar párt­szö­vet­ség ügy­ve­ze­tő­je tá­mo­ga­tó lev­elét.102 Az új párt lét­re­ho­zá­sá­val a fő cél a ma­gyar egy­ség meg­te­rem­té­se volt, mi­u­tán a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt bel­ső vál­sá­got élt át és érez­he­tő­en csök­kent az egyet­len tár­sa­dal­mi ré­te­get kép­vi­se­lő kis­gaz­dák be­fo­lyá­sa is. Szen­tiványi Jó­zsef az egész ma­gyar­ság ér­de­ke­it vé­dő párt elé ket­tős célt he­lye­zett: a né­metori­en­tá­ci­ót és a re­ál­po­li­ti­kát, az­az bi­zo­nyos elő­nyö­kért a kor­mány­párt­ok­kal is együtt kell mű­köd­ni. Bár Szen­tiványi a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­tá­kat is az új tá­bor­ban akar­ta tud­ni, ám Lel­ley el­len­ke­zett. A két párt a vá­lasz­tá­si együtt­mű­kö­dés­ről sem tu­dott egyez­ség­re jut­ni – bár Bu­da­pest ezt szor­gal­maz­ta. Az MNP és az OKP kü­lön in­dult. A Sze­pe­si Né­met Párt­tal szö­vet­ke­ző MNP szer­zett több man­dá­tu­mot, s en­nek a klub­nak lett tag­ja a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok kö­zös kép­vi­se­lő­je is: Kor­láth a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Párt­szö­vet­ség je­lölt­je volt.103
1925. ok­tó­ber 21-re a kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt Be­reg­szász­ba ta­nács­ko­zás­ra hív­ta egy­be a ma­gyar pár­tok ve­ze­tő­it. Kor­láth End­re nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő ki­fej­tet­te, hogy: „az egy­sé­ges, váll­ve­tett mun­ka ér­de­ké­ben, de meg a vá­lasz­tá­si harc si­ke­res le­foly­ta­tá­sa cél­já­ból is, szük­sé­ges, hogy a ru­szinsz­kói el­len­zé­ki pár­tok, a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ki­vé­te­lé­vel, a nem­ze­ti gon­do­lat alap­já­ra he­lyez­ked­ve Ru­szin­sz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt név alatt men­je­nek a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­be […] a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal to­vább­ra is párt­szö­vet­sé­get al­kot­va ha­lad­jon azon cél fe­lé, amely az itt élő ma­gyar­ság és ős­la­kos­ság min­den irá­nyú ér­vé­nye­sü­lé­sé­hez vezet”.104
1926. feb­ru­ár 2-án a kár­pát­al­jai kis­gaz­da­párt vá­laszt­má­nyi gyű­lést tar­tott Be­reg­szász­ban. Kor­láth End­re kép­vi­se­lő elő­ter­jesz­tet­te a Szen­tiványi Jó­zsef­fel foly­ta­tott tár­gya­lá­sok ered­mé­nyét a kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Párt meg­ala­kí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó­an. A vá­laszt­mány ki­mond­ta, hogy: „a ru­szinsz­kói ke­rü­let az or­szá­gos ma­gyar kis­gaz­da, föld­mű­ves és kis­ipa­ros párt prog­ram­já­nak, szer­ve­ze­te­i­nek, cí­mé­nek fenn­tar­tá­sa mel­lett po­li­ti­kai küz­del­mét az or­szá­gos po­li­ti­ká­ban a ma­gyar nem­ze­ti párt lo­bo­gó­ja alatt vi­szi to­vább, mint an­nak ru­szinsz­kói ke­rü­le­te, mert szük­sé­ges­nek lát­ja a vá­ro­si ipa­ros­ság és ke­res­ke­dő­vi­lág ere­jé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val po­li­ti­kai ha­tal­mát na­gyob­bí­ta­ni, küz­del­mét ha­té­ko­nyab­bá ten­ni”.105 A kár­pát­al­jai Ma­gyar Nem­ze­ti Párt ve­ze­tő­sé­ge: Egry Fe­renc, el­nök; Kor­láth End­re, ügy­ve­ze­tő. A párt alk­erületei („kör­ze­tei”): ungi, alsóberegi, fel­sőberegi, ugoc­sai, mára­marosi; sa­ját el­nö­kök­kel, ügy­ve­ze­tők­kel. A vá­laszt­mány úgy dön­tött, hogy az MNP to­vább­ra is együtt­mű­kö­dik a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal, fent kí­ván­ja tar­ta­ni az ad­di­gi párt­szö­vet­sé­gi ke­re­tet. A „ru­szinsz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt” és a „szloven­szkói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt” meg­ál­la­po­dott ab­ban, hogy az előb­bi sza­bad ke­zet kap az au­to­nó­mia és a kár­pát­al­jai ad­mi­niszt­rá­ci­ós ügyek­ben.106
1926. szep­tem­ber 4-én Be­reg­szász­ban tar­tot­ták a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek vá­laszt­má­nyi ülé­sét. Tár­gy: a pár­ton be­lü­li szem­ben­ál­lás tisz­tá­zá­sa. A hely­szín­vá­lasz­tás oka, hogy az MNP el­len­zé­ke Be­reg­szász­ban ala­kult ki. Két el­kü­lö­nü­lé­si kí­sér­let tör­tént: el­ső al­ka­lom­mal a leg­utób­bi par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző idő­szak­ban, ami­kor a be­reg­szá­szi­ak a vá­lasz­tá­si szö­vet­ség­gel nem ér­tet­tek egyet; má­sod­szor a nyár fo­lya­mán a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da, a párt hi­va­ta­los saj­tó­or­gá­nu­ma kö­rül ala­kult ki vi­ta. A lap­tu­laj­do­nos Ba­kó Gá­bor, a be­reg­szá­szi párt­szer­ve­zet el­nö­ke nem fo­gad­ta el a vá­laszt­mány­nak azt a dön­té­sét, hogy a meg­je­le­nés hely­szí­nét te­gyék át Ung­vár­ra. Er­re a ke­rü­le­ti ve­ze­tés jú­li­us­ban ki­mond­ta, hogy a lap be­le­ol­vad a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap­ba. Au­gusz­tus­ban is­mét meg­in­dult Be­reg­szász­ban a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da Kovách Bé­la szer­kesz­té­sé­ben, de el­len­zék­ben Egry Fe­renc­cel és Kor­láth End­ré­vel mint nem a Szen­tivány­i-féle prog­ram kép­vi­se­lő­i­vel. Most, a gyű­lés al­kal­má­val a je­len le­vő Egry és Kor­láth azt bi­zony­gat­ták, hogy Szen­tiványi­val a leg­na­gyobb egyet­ér­tés­ben van­nak. Ibrányi Györ­gy ke­rü­le­ti ügy­ve­ze­tő le­mon­dott, Kovách Bé­la re­vi­de­ál­ta ko­ráb­bi ál­lás­pont­ját, Ba­kó Gá­bor be­teg­ség­re hi­vat­koz­va egy éves sza­bad­sá­got kért, he­lyet­te a párt kör­ze­ti ügy­ve­ze­tő­je Polchy Ist­ván let­t.107 Nem sok­kal ez után a kor­mán­­nyal tár­gya­lá­so­kat foly­ta­tó MNP108 nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lői úgy dön­töt­tek, hogy a költ­ség­ve­tés el­le­ni sza­va­zás­sal nem akar­ják be­fo­lyá­sol­ni a tár­gya­lá­sok me­ne­tét, ezért a sza­va­zá­son nem vesz­nek részt. Kor­láth egye­dü­li­ként az MNP kép­vi­se­lői kö­zül részt vett a költ­ség­ve­tés vég­sza­va­zá­sán és el­le­ne sza­va­zott. El­já­rá­sát a Prá­gai Ma­gyar Hír­lap­ban az­zal in­do­kol­ta, hogy „a kor­mány el­já­rá­sá­ban pár­tunk kö­ve­te­lé­se­i­nek ho­no­rá­lá­sa te­kin­te­té­ben ko­moly­sá­got nem lát­tam”.109 Az MNP-n be­lül Kor­láth volt az egyet­len, aki el­le­nez­te az ak­ti­vis­ta po­li­ti­kát, ami vé­gül is ku­darc­ba ful­ladt. Az ok, hogy a né­met pár­tok a vá­lasz­tá­so­kon szö­vet­sé­ges ma­gya­rok­tól füg­get­le­nül be­lép­tek a kor­mány­ba, és ma­ga a kor­mány is óva­tos volt egy olyan ma­gyar párt­tal, ame­lyi­ket Bu­da­pest­ről irá­nyí­ta­nak. A Rothe­mere-ak­ció is el­le­ne dol­go­zott an­nak, hogy egy utód­ál­lam­ban ma­gyar ak­ti­vis­ta párt működ­jön.110 Egy­ér­tel­mű volt, hogy Kor­láth a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták­hoz húz. „[A] Ma­gyar Nem­ze­ti Párt ki­zá­ró­lag a ma­gyar­ság sa­ját ere­jé­re tá­masz­kod­va akar­ja el­ér­ni, vagy meg­kö­ze­lí­te­ni a kö­zös nagy célt, míg a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt az összes el­nyo­mot­tak tö­mö­rí­té­sé­vel akar ugyan­ezen cél­hoz el­jut­ni.” Int­ran­zi­gens el­len­zé­ki­ség vagy kor­mány­ba lé­pés? Kos­suth vagy De­ák el­ve? Kor­láth sze­rint: „nincs itt még a ki­egye­zés ide­je”.111
Az 1929-es parlamenti és szenátusi választásokra a két magyar pártnak sikerült szövetséget kötni, s közös listát indítani a Szepesi Német Párttal.
A gaz­da­sá­gi vál­ság idő­sza­ka az ir­re­den­ta moz­gal­mak meg­erő­sö­dé­sét hoz­ta.112 1932 jú­ni­u­sá­ban a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek be­reg­szá­szi gyű­lé­sén 38 köz­ség 120 kül­dött­je vett részt. Kor­láth End­re ki­je­len­tet­te: „min­den jó szán­dé­kú em­ber a bé­ke ér­de­ké­ben a /béke/sz­erződések re­ví­zi­ó­ját tart­ja szük­séges­nek”.113
1935-ben a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap fel­hí­vást adott köz­re, mely­ben töb­bek kö­zött ez ol­vas­ha­tó: „Test­vé­ri sza­vunk a kár­pát­al­jai zsi­dó val­lá­sú ma­gyar­ság­hoz! […] Zsi­dó val­lá­sú ma­gyar test­vé­rek! Itt az utol­só óra! Tér­je­tek vis­­sza ab­ba az ős­la­kos kö­zös­ség­be, amely a ti él­te­tő ele­me­tek is! He­lyez­ked­je­tek vis­­sza a Ma­gyar Nem­ze­ti Párt po­li­ti­ká­já­nak alapjára!”114
A Kis­gaz­da­párt, majd az MNP el­nö­ke Egry Fe­renc, kisge­jő­ci ha­rang­ön­tő mes­ter volt, aki­nek mű­he­lyét 1793-ban ala­pí­tot­ták. Ha­rang­jai a köz­tár­sa­ság egész te­rü­le­té­re el­ju­tot­tak, Ma­gyar­or­szág­ról is szá­mos ren­de­lést ka­pott. A ki­ál­lí­tá­so­kon rend­sze­rint arany­ér­met nyert. Ke­re­se­té­ből párt­cé­lok­ra és kul­tú­ra­szol­gá­lat­ra is ado­má­nyo­zott, meg­esett, hogy a ha­ran­got in­gyen ad­ta va­la­mely kár­pát­al­jai egy­ház­köz­ség­nek, fe­le­ke­ze­ti meg­kü­lön­böz­te­tés nél­kül. Ró­la, Egry Fe­renc­ről, aki a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött Kár­pát­al­ja ta­lán leg­na­gyobb köz­tisz­te­let­nek ör­ven­dő fér­fi­ja volt, „vál­tott egy­más­sal ver­set” az ung­vá­ri Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap ha­sáb­ja­in Mécs Lász­ló és Reményik Sán­dor.115 1924-es és az 1925-ös vá­lasz­tá­so­kon sze­ná­to­ri man­dá­tu­mot nyert. El­ső sze­ná­tu­si be­szé­dé­ben saj­ná­la­tos­nak ne­vez­te, hogy a kor­mány még min­dig nem vál­tot­ta be az au­to­nó­mi­á­ra vo­nat­ko­zó ígé­re­tét, Kár­pát­al­ja ha­tá­ra­it nem a meg­ál­la­po­dá­sok ér­tel­mé­ben von­ták meg, föld­raj­zi és nép­raj­zi ér­te­lem­ben hoz­zá tar­to­zó te­rü­le­te­ket vet­tek el, a rossz er­dő­gaz­dál­ko­dás karsz­to­sí­tás­sal fe­nye­get, fel­ve­tet­te az ál­lam­pol­gár­sá­gi ügyek ren­de­zet­len­sé­gét, az el­bo­csá­tott al­kal­ma­zot­tak és a nyug­dí­ja­sok prob­lé­má­ját, a ma­gyar­ság ne­héz gaz­da­sá­gi hely­ze­tét, rá­mu­ta­tott a val­lá­si élet kusza­ságára.116 A Cseh­szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Nép­szö­vet­sé­gi Li­ga kár­pát­al­jai el­nö­ki tisz­tét is betöltötte.117 Egry név­nap­já­ra ne­gyed szá­za­don át min­den év­ben Kisge­jőcre za­rán­do­kol­tak a kár­pát­al­jai ma­gya­rok fon­tos sze­mé­lyi­sé­gei. 1934-ben 70. szü­le­tés­nap­ján mint „a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság ősz­be­bo­rult, de még min­dig da­li­ás ve­zé­ré”-t ünne­pelték.118 1939-ben még el­vál­lal­ta a Ba­ross Szö­vet­ség ung­vá­ri szervezetének,119 majd Ung Vár­me­gye Me­ző­gaz­da­sá­gi Bi­zott­sá­gá­nak vezetését.120
Ma­gyar Párt­szö­vet­ség (1920–1936)

A kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok – a Jog­párt, a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt és a Kis­gaz­da­párt – 1920. no­vem­ber 30-án Ung­vá­ron meg­ala­kí­tot­ta a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­gét. A ha­tá­ro­zat sze­rint: „a párt­ke­re­te­ket fenn­tart­va egy­más­sal szö­vet­ség­re lép­nek s egy­sé­ges­sé vál­tan, egy­sé­ges irá­nyí­tás alatt har­col­nak a ma­gyar­ság jo­gos törekvé­seiért”.121 El­nök­nek Kor­láth End­rét, tit­kár­nak Paulik Já­nost vá­lasz­tot­ták meg. Kor­láth sze­rint: „ma nem az a fon­tos, hogy ki me­lyik ma­gyar párt­ban van, ha­nem az, hogy min­den­ki, aki ma­gyar­nak vall­ja ma­gát, ben­ne le­gyen va­la­me­lyik párt­ban”.122 A Ru­szinsz­kói Ma­gyar Hír­lap, ek­kor a Jog­párt hi­va­ta­los lap­ja, így kom­men­tál­ta az ese­ményt: „Nem egé­szen úgy, ahogy mi sze­ret­tük vol­na, de meg­szü­le­tett […] a ru­szinsz­kói ma­gyar­ság egy­sé­ge. – A Ruszin­szkó­ba szo­rult négy meg­szab­dalt vár­me­gye ma­gyar­sá­ga vég­re egy­be­fo­gott s kéz a kéz­ben megy a küz­de­lem fe­lé, mely reá itt a ne­héz na­pok­ban vár. – Mi töb­bet sze­ret­tünk vol­na, mint kéz a kéz­ben. Mi egy ke­zet akar­tunk, mely nyíl­tan mu­tas­sa a ma­gyar­ság út­ját. Mi a »pár­tok« jel­ző­it le akar­tuk mos­ni a ma­gyar­ság lo­bo­gó­já­ról s a pár­tok ke­re­te­it le­dönt­ve, egy­sé­ges tá­bor­ban tud­ni a ma­gyart. – Fen­sé­ges gon­do­lat volt szá­munk­ra s hit­tel szol­gál­tuk meg­moz­du­lá­sunk óta an­nak esz­mé­jét. Hi­tünk alap­ja, esz­ménk tar­tal­ma ama pa­ran­csa volt: nem kis­gaz­da, nem ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta, nem szo­ci­ál­de­mok­ra­ta, nem ci­o­nis­ta itt ma a ma­gyar, ha­nem csak ma­gyar. – A »jog­párt« sza­va is csak azért jel­ző szá­munk­ra, mert ve­szen­dő­be in­dult jo­ga­ink meg­men­té­sé­ben a jog szó kap­csol és nem bont. De cé­lun­kért kü­lön pár­tunk­ról is le­mond­tunk vol­na, csak együtt le­gyünk, csak egy kéz mu­tas­sa, mer­re men­jen a ma­gyar. Nem így lett. Egy kéz he­lyett csak kéz a kézben”.123 Paulik sze­rint a ru­szinsz­kói ma­gyar pár­tok együtt­mű­kö­dé­sé­re azért van szük­ség, mert eb­ben rej­lik „a for­rá­sa an­nak az erő­nek, amely ké­pes­sé te­szi a ma­gyar­sá­got ar­ra, hogy a rá kénysz­erített gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis harc­ban győ­ze­lem­re vi­hes­se a ma­gyar­ság lobogóját”.124 Úgy gon­do­lom, a va­la­mi­fé­le egy­ség meg­tes­te­sí­tő­je nem an­­nyi­ra a párt­szö­vet­ség, ha­nem Kor­láth sze­mé­lye volt. A szö­vet­ség so­sem va­ló­sí­tot­ta meg a tel­jes egy­sé­get. „A kü­lön ál­ló pár­tok rá­esz­mél­tek ar­ra, hogy csak együt­te­sen le­het si­ker­rel ne­ki­vág­ni a jö­vő­nek s ez élő gon­do­la­tot, a kü­lön ál­la­mok­ba szórt ma­gyar­sá­gok kö­zül elő­ször Ruszin­szkóban va­ló­sí­tot­ták meg. – Ne­he­zen ment s a szer­vez­ke­dés­nek még ma is van­nak hi­á­nyai. De hi­á­ba, em­be­rek s ezen­kí­vül ma­gya­rok va­gyunk. A ma­gyar­nak pe­dig sok ki­vá­ló­sá­ga mel­lett két rossz tu­laj­don­sá­ga: egyik a »széthúzás ősi átka«, a má­sik a min­dent örök­ké »csak bí­rál­ga­tó ter­mészete«.”125 Kor­láth ak­kor is a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség ne­vé­ben be­szélt, ami­kor a csak két lé­te­ző párt­ból az egyik kü­lön vé­le­mé­nyen volt, mint pél­dá­ul az 1925. évi nem­zet­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok előt­t: „az egy­sé­ges, váll­ve­tett mun­ka ér­de­ké­ben, de meg a vá­lasz­tá­si harc si­ke­res le­foly­ta­tá­sa cél­já­ból is, szük­sé­ges, hogy a ru­szinsz­kói el­len­zé­ki pár­tok, a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt ki­vé­te­lé­vel, a nem­ze­ti gon­do­lat lap­já­ra he­lyez­ked­ve Ru­szinsz­kói Ma­gyar Nem­ze­ti Párt név alatt men­je­nek a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­be […] a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta párt­tal to­vább­ra is párt­szö­vet­sé­get al­kot­va ha­lad­jon azon cél fe­lé, amely az itt élő ma­gyar­ság és ős­la­kos­ság min­den irá­nyú ér­vé­nye­sü­lé­sé­hez vezet”.126
1921. jú­li­us 5-től a szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja a Ru­szinsz­kói (1930-tól Kár­pá­ti) Ma­gyar Hír­lap, 1922-ben pe­dig el­in­dí­tot­ta a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Gaz­da Nap­tá­rat „Ruszinszkó és Zemp­lén mag­yarsá­ga”127 szá­má­ra.
1920. de­cem­ber 7-én Ótá­trafüre­den lét­re­jött a Szloven­szkói és Ru­szinsz­kói El­len­zé­ki Pár­tok Kö­zös Bi­zott­sá­ga. Az egyez­te­tő fó­rum­ban az Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt, az Or­szá­gos Kis­gaz­da­párt, a Sze­pe­si Né­met Párt, és ami szá­munk­ra kü­lö­nö­sen fon­tos, a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Párt­szö­vet­ség kép­vi­sel­tet­te ma­gát. 1921. feb­ru­ár 14-én Pöstyén­ben meg­ala­kult a csúcs­szerv, a ve­zér­lő bi­zott­ság Kör­mendy-Ékes La­jos el­nök­le­té­vel, akit 1925-ben ki­uta­sí­tot­tak az or­szág­ból, utó­da Bit­tó Dénes.128 A ve­zér­lő bi­zott­ság el­ha­tá­ro­zá­sá­ból 1922 feb­ru­ár­já­ban lét­re­jött a Köz­pon­ti Iro­da, Lo­sonc szék­hel­­lyel, Pet­ro­gal­li Osz­kár igaz­ga­tá­sa mel­lett, aki­nek ha­lá­la után, 1925-től az iro­da Prá­gá­ba tet­te át szék­hely­ét, az igaz­ga­tó Flach­barth Er­nő lett 1929-ig, ami­kor kül­föld­re tá­vo­zott, utá­na az iro­dát fel­szá­molták.129
A kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok igényt tar­tot­tak ar­ra, hogy a hely­ha­tó­ság­ok­kal va­ló egyez­te­té­sek­re ne csak mint párt­szö­vet­sé­get hív­ják meg őket, ha­nem hall­gas­sák meg min­den részt­ve­vő párt véleményét.130 Kor­láth óva in­tet­te a kár­pát­al­jai ma­gyar saj­tót, hogy vé­le­ményt nyil­vá­nít­son a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka bár­mely meg­nyil­vá­nu­lá­sa tek­in­tetében.131 Va­la­mi­fé­le na­iv hit­tel azt gon­dol­ta, hogy a köz­tár­sa­sá­gi el­nök az, aki­hez bi­za­lom­mal for­dul­hat­nak sé­rel­me­ik or­vos­lá­sa ügyében.132 Ezért a tri­a­no­ni szer­ző­dés be­cik­ke­lye­zé­se kap­csán is an­nak a vé­le­mé­nyé­nek adott han­got, hogy: „meg­ad­juk az ál­lam­nak, ami az ál­la­mé, de nem­ze­ti ön­tu­da­tunk bir­to­ká­ban meg­kö­ve­tel­jük és meg is fog­juk kö­ve­tel­ni azt, ami a miénk”.133 A ki­áb­rán­du­lás, a jó ál­lam­ba ve­tett hit el­vesz­té­se a köz­tár­sa­ság fenn­ál­lá­sá­nak 10. év­for­du­ló­ja kap­csán vált nyil­ván­va­ló­vá, ami­kor az ung­vá­ri fő­pol­gár­mes­ter ün­ne­pi meg­hí­vó­já­ra Kor­láth a Ma­gyar Párt­szö­vet­ség ne­vé­ben az­zal vá­la­szolt, hogy: „az a fel­sza­ba­du­lás, és az azt kö­ve­tő ál­lam­al­ko­tás, amely a cseh­szlo­vák nem­zet új­ra­é­le­dé­sé­nek alap­ját ad­ta meg, a nagy nem­zet­test­től el­sza­kí­tott és aka­ra­ta el­le­né­re ez ál­lam ha­tá­rai kö­zé zárt ma­gyar­ság szá­má­ra sú­lyos ki­sebb­sé­gi sor­sot ered­mé­nye­zett. […] Ha […] tisz­te­let­ben tart­ja a vi­lág­há­bo­rú után vesz­tes ma­gyar­ság nem­ze­ti ér­zé­se­it, ne kény­sze­rít­se a cseh nem­ze­ti di­cső­ség ün­nep­lé­sé­re és ne sok­szo­roz­za a ma­gyar­ság fáj­dal­mát az­zal, hogy ki­sebb­sé­gi sor­sa 10 éves gyá­szá­ban öröm­ün­ne­pet kell­jen ülnie”.134
1923. má­jus 6-án a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge Mun­ká­cson ren­dez­te meg a kor­szak egyet­len „Ma­gyar Nem­ze­ti Kong­res­­szus”-nak ti­tu­lált ese­mé­nyét. A kong­res­­szus je­len­tő­sé­ge, hogy: „A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág meg­szag­ga­tá­sa, az új ál­lam­ala­ku­la­tok ös­­sze­ál­lí­tá­sa óta a Pod­karpat­sz­ka Rusz te­rü­le­té­re zárt ma­gyar­ság egye­te­mé­nek el­ső íz­ben van al­kal­ma, hogy nem pár­tok­ra sza­kad­va, ha­nem együt­te­sen jött lé­gyen ös­­sze ki­nyil­vá­ní­ta­ni aka­ra­tát it­te­ni jö­vő éle­té­re vonatkozóan”.135 Kor­láth End­re töb­bek kö­zött ki­je­len­tet­te: nem ru­szin, ha­nem ru­szinsz­kói au­to­nó­mi­á­ra van szük­ség; a zsi­dó­ság ma­gyar­el­le­nes, ami­kor el­sza­kad­ni kí­ván tő­le.
Szen­tiványi párt­egye­sí­té­si tö­rek­vé­se­i­vel kap­cso­lat­ban a Ru­szinsz­kói Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge 1925 áp­ri­li­sá­ban Ung­vá­ron tar­tott ülé­sén úgy ha­tá­ro­zott, hogy tisz­te­let­ben tart­ja a két nagy párt – az OKP és az OKgP – ál­tal meg­kö­tött ún. ér­sek­új­vá­ri egyez­ményt, s egye­dül az en­nek szel­le­mé­ben mű­kö­dő ve­zér­lő bi­zott­sá­got tart­ja il­le­té­kes­nek – szem­ben a Kör­mendy-Ékes és Pet­ro­gal­li ál­tal Ótá­trafüre­den kez­de­mé­nye­zett in­té­ző bi­zott­ság­gal – a ma­gyar po­li­ti­ka irá­nyí­tá­sá­ban. Ezért nem fog­lal ál­lást az egy­sé­ges ma­gyar párt ügyé­ben, ha­nem min­den­ben a Párt­kö­zi Ve­zér­lő Bi­zott­ság dön­té­sé­nek ve­ti alá ma­gát. Az ülé­sen részt­ve­vő Szen­tiványi ki­fej­tet­te: „csak erős és nem­ze­ti ala­pon va­ló tö­mö­rü­lés­sel le­het az ide­zárt ma­gyar­ság kul­tu­rá­lis meg­ma­ra­dá­sát biz­tosí­tani”.136
A szö­vet­ség ál­tal na­pi­ren­den tar­tott kér­dé­sek: az au­to­nó­mia, az ál­lam­pol­gár­ság ren­de­zé­se, a föld­re­form re­vi­de­á­lá­sa, az is­ko­la­ügy, az 1930-as évek ele­jén az ín­ség. A szö­vet­ség 1934 ok­tó­be­ri ung­vá­ri nagy­gyű­lé­sén Kor­láth ar­ról be­szélt, hogy le­het­sé­ges­nek tar­ta­ná „a Kár­pát­al­ján szór­vány­ban élő ma­gyar­ság és a bé­kés­csa­bai szlo­vá­kok ki­cse­ré­lé­sét”. Ez ügy­ben fel­ke­res­te Sze­berényi La­jos bé­kés­csa­bai evan­gé­li­kus es­pe­rest, aki a terv el­len eré­lye­sen tiltako­zot­t.137
A szö­vet­ség a két ma­gyar párt egye­sí­té­sé­re vo­nat­ko­zó tö­rek­vést úgy ér­tel­mez­te, hogy az „az egy­sé­ges szloven­szkói ma­gyar párt” meg­ala­kí­tá­sá­ra vonatkozik.138 1936 ja­nu­ár­já­ban Kor­láth még azt nyi­lat­koz­ta, hogy: „Ezen el­gon­do­lás ná­lunk, Kár­pát­al­ján már ré­gen nem ak­tu­á­lis, mert ná­lunk az egy­sé­ges párt gon­do­la­ta a párt­szö­vet­sé­gi szer­ve­zet alak­já­ban már […] ki­fe­je­zés­re jutot­t”.139 Úgy vél­te, nem len­ne he­lyén­va­ló a párt­szö­vet­sé­get az egy­sé­ges párt­tal fel­cse­rél­ni. „És­pe­dig azért nem, mert mi itt Kár­pát­al­ján nem­csak a ma­gyar nem­ze­ti gon­do­la­tot, de a szé­le­sebb kö­rű ős­la­kos gon­do­la­tot is kép­vi­sel­jük. – Azt a gon­do­la­tot, mely ben­nün­ket az év­szá­za­dok óta együtt élő töb­bi kár­pát­al­jai nép­pel ös­­sze­köt […] Ne­künk szé­le­sebb kö­rű és az egész Kár­pát­al­já­ra ki­ter­je­dő ős­la­kos gon­do­la­tot az­zal meg­bon­ta­ni, hogy ki­fe­je­zet­ten bár­hogy ves­­szük, még­is­csak szű­kebb kö­rű ma­gyar nem­ze­ti alap­ra he­lyez­ked­ni nem sza­bad! – Ne­künk in­kább áll ér­de­künk­ben e föld né­pe­i­nek ős­la­kos egy­sé­ge po­li­ti­ka­i­lag és gaz­da­sá­gi­lag is, mert ez na­gyobb erőt je­lent az an­­nyi­ra szent ma­gyar egy­ség gon­do­la­tá­nál is, amely a párt­szö­vet­ség­ben amúgy is tel­jes mér­ték­ben ki­dom­bo­ro­dik. […] Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ját csak­is az ős­la­kos egy­ség har­col­hat­ja ki. Most pe­dig töb­bek kö­zött ez is a leg­főbb fela­datunk.”140 A szö­vet­ség hi­va­ta­los lap­ja azon­ban azt ír­ta, hogy: „A ma­gyar pár­tok szö­vet­sé­ge, meg­ala­ku­lá­sa el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve a kár­pát­al­jai au­to­nó­mia alap­ján ál­lott, de so­ha­se kez­de­mé­nye­zett sem­mi­fé­le szö­vet­ke­zést sem­mi­fé­le po­li­ti­kai párt­tal en­nek az au­to­nó­mi­á­nak a ki­har­co­lá­sa vé­gett, mert tisz­tá­ban volt elő­ször az­zal, hogy Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ját a bé­ke­szer­ző­dé­sek biz­to­sít­ják, ezt az au­to­nó­mi­át a prá­gai kor­mány­nak előbb vagy utób­b, jó­szán­tá­ból vagy in­kább a kül­föld nyo­má­sá­ra élet­be kell lép­tet­nie, má­sod­szor min­den­kor meg akar­ta sza­bad ke­zét e kér­dés­ben őrizni”.141 Nem vál­to­zott meg az a hoz­zá­ál­lás, ami­ről Kor­láth már a kez­de­tek­kor, 1922-ben azt nyi­lat­koz­ta, hogy: „fon­tos­nak tart­ják az au­to­nó­mia ügyét, a ru­szin párt­ve­ze­tők­kel azon­ban nem ke­re­sik a kap­cso­la­tot, mert biz­to­sak ab­ban, hogy így is »e te­rü­let au­to­nó­mi­á­ja ke­re­té­ben a ru­szin nép ré­szé­ről biz­to­sít­va lesz­nek a ma­gyar­ság jogai«”.142
A hi­va­ta­los ma­gyar kor­mány­zat az 1920-as évek­ben a Tár­sa­dal­mi Egye­sü­le­tek Szö­vet­sé­gé­nek Köz­pont­ján, az 1930-as évek­ben köz­vet­le­nül a mi­nisz­ter­el­nök­sé­gen és a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­u­mon ke­resz­tül jut­ta­tott pén­zek ré­vén gya­ko­rolt be­fo­lyást a Fel­vi­dé­ken a ma­gyar po­li­ti­zá­lás­ra. Kár­pát­al­ján önál­ló té­tel­ként sze­re­pel­tek a kis­gaz­dák és a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták, il­let­ve kü­lön tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sül­tek a sze­pes­sé­gi né­me­tek és Kur­tyák párt­ja (majd Bródy is). Kár­pát­al­ja fi­nan­szí­ro­zá­si kü­lön­ál­lá­sát a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban vé­gig megőrizte.143 A ru­szinsz­kói tá­mo­ga­tá­so­kat ál­ta­lá­ban Kor­láth End­re vagy köz­ve­tí­tő­je vet­te át.144 Kor­láth sze­re­pelt a Rá­kó­czi Szö­vet­ség ál­tal ös­­sze­ál­lí­tott lis­tán, akik ga­ran­ci­át kap­tak, hogy ha cseh­szlo­vák te­rü­let­ről ki­uta­sít­ják őket vagy me­ne­kül­ni­ük kell, Ma­gyar­or­szá­gon azon­nal ál­lást kap­nak.145 Ami­kor Te­le­ki Pál mi­nisz­ter­el­nök­ként szor­gal­maz­ta a ru­szin au­to­nó­mia ügyét, a ké­sőbb el­ső kor­mány­biz­tos­nak ki­ne­ve­zett Perényi Zsig­mond már az el­ső ér­te­kez­le­ten ki­je­len­tet­te: „igaz, hogy biz­tat­tuk őket au­to­nó­mi­á­val és csi­nál­tunk ter­ve­ze­te­ket is, de ezt a cse­hek­kel szem­ben csinál­tuk”.146 Te­le­ki sza­vai a so­ros ter­ve­ze­tet meg­vi­ta­tó 1940. áp­ri­lis 25-i mi­nisz­ter­el­nök­sé­gi ér­te­kez­le­ten: „a mi se­gít­sé­günk­kel jöt­tek lét­re és rész­ben itt is szer­kesz­tőd­tek – ma­gunk kö­zött va­gyunk, ma már be­szél­he­tünk ró­la – azok az au­to­nó­mia-ja­vas­la­tok és kö­ve­te­lé­sek, ame­lyek­kel Kár­pát­al­já­nak, Ruszin­szkó­nak né­pe Cseh­szlo­vá­ki­á­val szem­ben előál­lot­t”.147 A mi­nisz­ter­el­nök sze­rint ez er­köl­csi fe­le­lős­ség­gel is jár a kér­dés vég­le­ges meg­ol­dá­sa te­kin­te­té­ben. Eb­ben azon­ban azok a po­li­ti­ku­sok sem tá­mo­gat­ták, akik az 1920–30-as évek­ben a kér­dés ex­po­nen­sei vol­tak.
Kor­láth End­re, „az el­bo­csá­tott Ung vár­me­gyei tisz­ti ügyész­ből” lett párt­ve­zér, a vis­­sza­csa­to­lás után Ung vár­me­gye fő­is­pán­ja lett, s be­hív­ták a ma­gyar par­la­ment­be is. Az au­to­nó­mia­el­le­nes kár­pát­al­jai ma­gyar lob­bi ve­ze­tő fi­gu­rá­ja­ként tar­tot­ták szá­mon. Kor­láthról és kö­ré­ről Koz­ma Mik­lós úgy be­szélt, mint rö­vid­lá­tó és „so­vi­nisz­ta ha­tár­szé­li ma­gyar in­tel­li­gen­ci­á­ról”. Kor­láth az au­to­nó­mi­át csu­pán a kul­tú­rá­ra, a nyelv­re, az egy­há­zi élet­re és a he­lyi igaz­ga­tás­ra sze­ret­te vol­na kor­lá­toz­ni. Rá­adá­sul mind­ezt olyan elő­fel­té­tel tel­je­sü­lé­sé­hez kö­töt­te, mint a „ve­szé­lyes ru­szin” in­tel­li­gen­cia Kár­pát­al­já­ról tör­té­nő el­tá­vo­lí­tá­sa, mely­nek tag­ja­it át­ne­ve­lés vé­gett sze­rin­te négy-öt év­re az or­szág bel­se­jé­be kell he­lyez­ni. Sze­rin­te az au­to­nó­mia prob­lé­má­já­nak meg­ol­dá­sa ko­ránt­sem tár­sa­dal­mi, az ígé­re­tek mi­att leg­föl­jebb po­li­ti­kai követel­mény.148 Te­le­ki Pál mi­nisz­ter­el­nök sú­lyo­san meg­fe­nye­get­te Kor­láthot, az­zal, hogy ha til­ta­ko­zá­sul le­mond az ungi fő­is­pán­ság­ról, ak­kor „azon­nal főbelöveti”.149
Egye­sült Ma­gyar Párt (1936–1940)

1936. már­ci­us 10-én az OKP Po­zsony­ban, az MNP pe­dig ér­sek­új­vá­ri gyű­lé­sén dön­tött az egye­sí­tés­ről (az­az a ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ták­kal va­ló egye­sü­lés­ről), amit Bu­da­pest már rég­óta szor­gal­ma­zott. Az egye­sü­lést el­len­ző Szül­lő Gé­zá­nak is ezért kel­lett tá­voz­nia párt­ja élé­ről, amit a ma­gyar­or­szá­gi anya­gi tá­mo­ga­tás meg­vo­ná­sá­nak ki­lá­tás­ba he­lye­zé­sé­vel kénysz­erítet­tek ki. A tár­gya­lá­so­kon Kár­pát­al­ja ré­szé­ről Kor­láth End­re vett részt, aki­vel kö­zöl­ték, hogy vagy csat­la­ko­zik, vagy buk­nia kel­l.150 Már­ci­us 18-án Be­reg­szász­ban a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Pár­tok Szö­vet­sé­ge ho­zott ha­tá­ro­za­tot ar­ról, hogy csat­la­koz­nak a szloven­szkói­ak párt­egye­sí­té­si tö­rek­vé­se­i­hez, és e cél­ból egyez­te­tő bi­zott­sá­got hoz­nak lét­re. Kor­láth End­re fel­szó­la­lá­sá­ban ki­fej­tet­te, hogy a ma­gyar pár­tok Kár­pát­al­ján nem foly­tat­tak egy­ol­da­lú po­li­ti­kát, ha­nem tel­jes erő­vel küz­döt­tek a ru­szin, a ro­mán és a né­met la­kos­ság ér­de­ke­i­ért is.151 Az Egye­sült Or­szá­gos Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta és Ma­gyar Nem­ze­ti Párt (rö­vi­den: Egye­sült Ma­gyar Párt) lét­re­jöt­tét jú­ni­us 21-én Érsekújvárott mond­ták ki. A párt cél­ja har­col­ni Szloven­szkó és Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­ért oly mó­don, hogy azon be­lül biz­to­sí­ta­ni kí­ván­ja min­den nem­zet kü­lön nem­ze­ti ön­kor­mány­za­tát. A párt négy alap­el­ve: nem­ze­ti esz­me, ke­resz­tény val­lás­er­köl­csi fel­fo­gás, szo­ci­á­lis igaz­sá­gos­ság, de­mok­rá­cia. A párt el­nö­ke Jaross An­dor, ügy­ve­ze­tő­je Es­ter­házy Já­nos lett. Kár­pát­al­ja ré­szé­ről az al­el­nök Kor­láth End­re, nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő. A párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek el­nö­ké­vé Ke­re­kes Ist­vánt, ügy­ve­ze­tő­jé­vé Kor­láth End­rét, fő­tit­ká­rá­vá Kö­szö­rű Ká­rolyt vá­lasz­tot­ták.
Az Egye­sült Ma­gyar Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek 1937. szep­tem­be­ri be­reg­szá­szi gyű­lé­sén a vi­dék ma­gyar ki­sebb­sé­gé­nek gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis prob­lé­má­i­val, va­la­mint idő­sze­rű po­li­ti­kai kér­dé­sek­kel fog­lal­koz­tak. Az el­fo­ga­dott ha­tá­ro­zat lé­nye­ge: fo­ko­zot­tan szol­gál­ni a mun­kás­ság („a nem­ze­ti köz­élet egyik leg­je­len­tő­sebb té­nye­ző­je”) ér­de­ke­it; egyet­ér­tés­ben és meg­ér­tés­ben él­ni a más nem­ze­ti­sé­gű ős­la­ko­sok­kal, tisz­te­let­ben tar­ta­ni nem­ze­ti tö­rek­vé­se­i­ket; „ma­gyar­nak csak az te­kint­he­tő, aki nem tá­mo­gat a ma­gyar­ság el­len irá­nyu­ló tö­rek­vést, po­li­ti­kai irány­za­tot”; to­vább­ra is meg­ma­rad­ni az el­len­zé­ki úton; a párt nem fo­gad­ja el a prá­gai par­la­ment ál­tal a kor­mány­zói ha­tás­kör ki­bő­ví­té­sé­ről ho­zott tör­vényt; „az au­to­nó­mia ke­nye­ret, meg­él­he­tést je­lent, an­nak el­ma­ra­dá­sa pusz­tu­lást és tönk­re­me­nést”; fo­ko­zott fi­gye­lem­mel kell kí­sér­ni a kár­pát­al­jai ma­gyar isko­laü­gyet.152 1938 nya­rá­ra, a kül­po­li­ti­kai té­nye­zők­től is be­fo­lyá­sol­va, meg­érett a (ma­gyar) nem­ze­ti au­to­nó­mia kö­ve­te­lé­sé­nek gon­do­la­ta.153
Nyil­ván­va­ló­an meg­vál­to­zott az au­to­nó­mia ke­ze­lé­sé­nek kér­dé­se. Ko­ráb­ban a hi­va­ta­los ma­gyar­or­szá­gi kor­mány­za­ti po­li­ti­ka „két év­ti­ze­den ke­resz­tül hol nyílt, hol tit­kos esz­kö­zök­kel ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a szláv né­pek kö­zöt­ti kö­ze­le­dést meg­aka­dá­lyoz­za, il­let­ve a nyel­vi, val­lá­si kü­lönb­sé­ge­ket el­mé­lyít­se és ez­zel meg­in­gas­sa az ál­la­mot. Eh­hez igye­ke­zett fel­hasz­nál­ni a szlo­vák és a ru­szin au­to­nó­mia törekvéseket”.154 Göm­bös Gyu­la ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök ré­szé­re 1934. no­vem­ber 24-i kel­te­zés­sel ké­szí­tett bi­zal­mas je­len­tés­ben pél­dá­ul ez állt: „Kurtyák Iván huszti ru­tén kép­vi­se­lő ha­lá­lá­val [1933. ja­nu­ár 2. – F. Cs. megj.] a Ma­gyar­or­szág­hoz va­ló csat­la­ko­zás gon­do­la­ta meg­gyen­gült a ru­tén nép kö­zött.” A „ru­tén föl­dön” az aláb­bi há­rom moz­ga­lom él: 1. „pra­vosz­láv nagy­orosz moz­ga­lom”. Ezt „gö­rög­ke­le­ti pra­vosz­láv pa­pok” és „nagy­orosz emig­rán­sok” irá­nyít­ják. A le­ven­té­hez ha­son­ló in­téz­mény­be tö­mö­rí­tik az if­jú­sá­got, az irá­nyí­tók közt sok a volt cá­ri tiszt. Fő tö­rek­vé­sük az Orosz­or­szág­hoz va­ló csat­la­ko­zás. 2. „uk­rán–kis­orosz moz­ga­lom”. Kü­lö­nö­sen az ér­tel­mi­ség és a ta­nu­ló­if­jú­ság kö­ré­ben ter­jed. Cél­ja az önál­ló uk­rán ál­la­mon be­lül egye­sí­te­ni az ös­­szes „kis­oroszt”. 3. „kom­mu­nis­ta moz­ga­lom”, ami leg­in­kább a sze­gény nép kö­ré­ben van el­ter­jed­ve. „[E]gy eset­le­ges ké­sőb­bi időpont­bani nép­sza­va­zás­nál a mag­yarhű la­kos­ság ki­sebb­ség­be kerül­het”.155 Meg­íté­lé­sem sze­rint az „ős­la­kos egy­ség” gon­do­la­tá­nak szor­gal­ma­zá­sa is azt szol­gál­ta, hogy a ma­gya­rok ter­mé­sze­tes haj­lan­dó­sá­ga mel­lett a töb­bi nem­ze­tet is Ma­gyar­or­szág fe­lé haj­lít­sák (nem utol­só sor­ban te­rü­le­ti meg­fon­to­lás­ból).
Az EMP eh­hez ké­pest más irány­ba for­dult. Ke­re­kes Ist­ván a kö­vet­ke­ző­ket nyi­lat­koz­ta a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap­nak: „Kár­pát­al­ján az ős­la­kos ru­szi­nok az utób­bi idő­ben lég­men­te­sen el­zár­kóz­tak a ma­gyar­ság­tól […] A kö­zös és élet­be­vá­gó ügye­ket, mint ami­lyen az au­to­nó­mia is, a ma­gyar­ság nél­kül ké­szül­nek elin­tézni”.156 Rácz Pál ír­ta a Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap­ban: „ha Kár­pát­al­ja te­rü­le­ti au­to­nó­mi­á­já­nak ügyét nél­kü­lünk akar­ják meg­ol­da­ni, elő­tér­be to­lul a nem­ze­ti au­to­nó­mia kér­dé­se, mint amely a kár­pát­al­jai, nem­kü­lön­ben a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ön­kor­mány­za­ti tö­rek­vé­se­i­nek job­ban megfelel”.157
1938. már­ci­us 28-án a prá­gai par­la­ment­ben Szül­lő Gé­za az Egye­sült Ma­gyar Párt ne­vé­ben a kö­vet­ke­ző nyi­lat­ko­za­tot ol­vas­ta fel: „A kép­vi­se­lő­ház nyil­vá­nos­sá­ga előtt szö­ge­zem le, hogy eb­ben a köz­tár­sa­ság­ban nem­csak szlo­vák, né­met, ru­tén, ha­nem ma­gyar kér­dés is van […] a ma­gyar­ság párt­jai már meg­ala­ku­lá­suk óta Szlo­vá­kia és Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­já­ért har­col­tak […] Az au­to­nó­mia alap­ját a pitts­burgh-i szer­ző­dés te­rem­tet­te meg, a Kár­pát­al­ja ön­kor­mány­za­tát ma­ga a bé­ke­szer­ző­dés ír­ta elő. Egyik fel­té­tel­nek sem tesz ele­get a kor­mány és ez az oka mos­ta­ni meg­ren­dült hely­ze­té­nek. […] Meg kell hogy ért­se a kor­mány, hogy más­ként itt bol­do­gu­lást nem tud el­ér­ni, mint­ha a tel­jes jog­egyen­lő­ség alap­ján áll­va meg­ad­ja min­den itt élő nem­zet­nek, ami őt is­te­ni és em­be­ri tör­vény alap­ján megilleti”.158
Az Egye­sült Ma­gyar Párt kár­pát­al­jai ke­rü­le­té­nek jú­ni­us 26-i mun­ká­csi kong­resz­­szu­sán 124 tag­szer­ve­zet kép­vi­se­lő­je és a kár­pát­al­jai né­me­tek, ru­szi­nok és ro­má­nok több mint 600 kül­dött­je vett részt. A kong­res­­szus meg­ál­la­pí­tot­ta: a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság po­li­ti­kai kép­vi­se­le­té­re ki­zá­ró­lag az egye­sült párt kép­vi­se­lői jo­go­sul­tak. A gyű­lé­sen ha­tá­ro­zat­ban mond­ták ki: kö­ve­te­lik Kár­pát­al­ja ön­kor­mány­za­tát, a tar­to­mány­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok azon­na­li ki­írá­sát, a rend­szer­te­len er­dő­ir­tás­ok be­szün­te­té­sét, a vég­re­haj­tott föld­re­form ki­iga­zí­tá­sát, a kár­ta­la­ní­tást az au­to­nó­mia be­ve­ze­té­sé­nek 19 év óta tar­tó ha­laszt­ga­tá­sa mi­att stb. (Az EMP 81 pont­já­nak ki­egé­szí­té­se.) Kor­láth End­re nem­zet­gyű­lé­si kép­vi­se­lő az au­to­nó­mi­á­val kap­cso­lat­ban ki­fej­tet­te: „Kár­pát­al­ja au­to­nó­mi­á­ja kér­dé­sé­ben to­vább­ra is ra­gasz­ko­dunk ah­hoz az ál­lás­pon­tunk­hoz, hogy az au­to­nó­mia min­ket is meg­il­let, mert a bé­ke­szer­ző­dés sze­rint nem­csak a ru­tén né­pet il­le­ti meg, ha­nem a Kár­pá­tok alatt lé­vő, több­sé­gé­ben ru­tén te­rü­le­ten élő ös­­szes ős­la­kos né­pe­ket. E meg­va­ló­sí­tan­dó au­to­nó­mia ke­re­té­ben meg fog­juk ta­lál­ni a meg­egye­zést a ru­tén nép­pel”.159
Jú­ni­us 29-én Milan Hodža mi­nisz­ter­el­nök fo­gad­ta az Egye­sült Ma­gyar Párt kép­vi­se­le­té­ben Szül­lő Gé­zát, Jaross An­dort, Es­ter­házy Já­nost és Kor­láth End­rét, akik át­nyúj­tot­ták a ma­gyar­ság kö­ve­te­lé­se­it, me­lyek leg­lé­nye­ge­sebb pont­ja a nem­ze­ti­sé­gi ön­kor­mány­zat meg­adá­sá­nak követelése.160 Az MTI sze­rint ugyan­ezen a na­pon a mi­nisz­ter­el­nök kü­lön fo­gad­ta a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság ré­szé­ről Kor­láth End­rét, Hokky Ká­rolyt, R. Vozáry Ala­dárt és Kö­szö­rű Ká­rolyt, akik át­nyúj­tot­ták a kár­pát­al­jai ma­gyar­ság kü­lön kí­ván­sá­ga­it tar­tal­ma­zó me­mo­ran­du­mot, is­mer­tet­ték a jú­ni­us 26-i mun­ká­csi nagy­gyű­lés határoza­tát.161
1938. ok­tó­ber 7-én Po­zsony­ban az Egye­sült Ma­gyar Párt sze­ná­to­rai, nem­zet­gyű­lé­si és tar­to­mány­gyű­lé­si kép­vi­se­lői meg­ala­kí­tot­ták a Ma­gyar Nem­ze­ti Ta­ná­csot, mint a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság leg­főbb nem­ze­ti szer­vét. Idő­köz­ben Kár­pát­al­ján a Volos­in-ko­r­mány be­til­tot­ta az ös­­szes po­li­ti­kai pár­tot, köz­te az Egye­sült Ma­gyar Pár­tot.162 1939. ja­nu­ár 28-án Hokky Kár­oly kár­pát­al­jai sze­ná­tor in­ter­pel­lá­ci­ót je­gyez­te­tett be az Egye­sült Ma­gyar Párt­nak Kár­pá­tukra­jnában tör­tént be­til­tá­sa és a ma­gyar­ság­nak a vá­lasz­tá­sok­ból va­ló erő­sza­kos ki­re­kesz­té­se mi­att. Az ügy­ben Es­ter­házy Já­nos or­szá­gos el­nök – előd­je, Jaross An­dor tár­ca nél­kü­li fel­vi­dé­ki mi­nisz­ter lett az Imrédy-ko­r­mány­ban – is til­ta­ko­zott Emil Hácha köz­tár­sa­sá­gi elnöknél.163 E nap­tól az ung­vá­ri Kár­pá­ti Ma­gyar Hír­lap „Ung–Bereg–Ugocsa egye­sí­tett vár­me­gyék és a Fel­vi­dé­ki Egye­sült Ma­gyar Párt Kár­pát­al­jai Ke­rü­le­té­nek hi­va­ta­los lap­ja”-ként je­lent meg Kováts Mik­lós szer­kesz­té­sé­ben. A lap egyik fel­hí­vá­sa: „Lép­jen be min­den ma­gyar a Fel­vi­dé­ki Egye­sült Ma­gyar Párt­ba! – A volt kár­pát­al­jai, ma fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság­hoz szól ez a fel­hívás!”164 1940. már­ci­us 15-én ki­mond­ták az Egye­sült Ma­gyar Párt (volt Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt és a Ma­gyar Kis­gaz­da, Föld­mű­ves és Kis­ipa­ros Párt, ké­sőb­bi ne­vén Ma­gyar Nem­ze­ti Párt) fel­osz­lá­sát, il­let­ve a Ma­gyar Élet Párt­já­ba tör­té­nő be­ol­va­dá­sát. (A MÉP-et Te­le­ki Pál hoz­ta lét­re 1939-ben, s 1944 már­ci­u­sá­ig volt kor­má­nyon.) Kor­láth End­re már a ma­gyar par­la­ment kép­vi­se­lő­je­ként ki­je­len­tet­te: „akik nem az Egye­sült Ma­gyar Párt­nak, ha­nem cseh­szlo­vák pár­tok­nak vol­tak tag­jai, nem vol­tak sem nem­zet­hű­ek, sem tisz­tes­sé­ges mag­yarok”.165

Ös­­szeg­zés

Kár­pát­al­ja po­li­ti­kai ré­gi­ó­vá szer­ve­ző­dé­se nyo­mán az el­ső­sor­ban ru­szin­kér­dés­ként je­lent­ke­ző hi­va­ta­los po­li­ti­kai tör­té­né­sek­kel pár­hu­za­mo­san a he­lyi ma­gyar kö­zös­ség is sa­já­tos utat járt be. Hos­­szú időt vett igény­be an­nak a tény­nek a tu­da­to­sí­tá­sa, hogy az új ha­tá­rok nem ide­ig­le­nes ál­la­po­tot je­lez­nek, ha­nem vég­le­ge­sek. A ma­gyar kö­zös­sé­gen be­lül az el­ső lé­pé­sek kö­zött sze­re­pelt sa­ját po­li­ti­kai szer­ve­ze­te­i­nek lét­re­ho­zá­sa. Eb­ben a ko­rai idő­szak­ban meg­ala­kult kár­pát­al­jai ma­gyar pár­tok: Ma­gyar Jog­párt; ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja; Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt; Kis­gaz­da-, Kis­ipa­ros és Föld­mű­ves Párt. Kez­det­től nagy be­fo­lyá­sa volt a la­kos­ság­ra a Cseh­szlo­vá­ki­ai Kom­mu­nis­ta Párt­ja ma­gyar ta­go­za­tá­nak. A ma­gyar pár­tok kö­zül az 1920-as évek má­so­dik fe­lé­re meg­szűnt a Ma­gyar Jog­párt és az ős­la­ko­sok Au­to­nóm Párt­ja. A Kis­gaz­da-, Föld­mű­ves és Ipa­ros Párt át­ala­kult Ma­gyar Nem­ze­ti Párt­tá, amely a Ke­resz­tény­szo­ci­a­lis­ta Párt­tal kö­tött az együtt­mű­kö­dést le­he­tő­vé te­vő szö­vet­sé­get. A ma­gyar pár­tok a vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val a né­met pár­tok­kal kö­töt­tek szö­vet­sé­get. A vizs­gált idő­szak­ban Ma­gyar­or­szág hi­va­ta­los kö­rei e pár­to­kat, va­la­mint azon ru­szin pár­to­kat, ame­lyek az au­to­nó­mia kö­ve­te­lé­sét he­lyez­ték elő­tér­be, rend­sze­res anya­gi tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sí­tet­te. Szá­mot­te­vő sze­re­pet ját­szott a Kom­mu­nis­ta Párt (Cseh­szlo­vá­ki­á­ban az egyet­len min­den et­ni­ku­mot ös­­sze­fo­gó párt). A vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek ta­nul­sá­ga sze­rint az 1920-as évek­ben Kár­pát­al­ján a la­kos­ság 70%-a tá­mo­gat­ta a mun­kás­pár­to­kat (az or­szág­ban en­nek kö­rül­be­lül fe­le), il­let­ve a cent­ra­lis­ta pár­tok fö­lény­ben vol­tak az au­to­nó­mi­át kö­ve­te­lők­kel szem­ben, s ez a hely­zet ké­sőbb sem vál­to­zott lé­nye­ge­sen. A ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban a kom­mu­nis­ták min­dig több sza­va­za­tot kap­tak, mint a ma­gyar pár­tok. A vis­­sza­csa­to­lás után a hely­be­li la­kos­ság kö­ré­ben vis­­sza­tet­szést kel­tett töb­bek kö­zött a li­be­rá­lis cseh­szlo­vák de­mok­rá­ci­á­hoz ké­pest a vé­le­mény­sza­bad­sá­got sok­kal in­kább kor­dá­ban tar­tó Hor­thy­-rend­szer. Ez azon­ban nem csak a rend­szer­nek tud­ha­tó be, ha­nem köz­re­ját­szott az is, hogy ha­tár­te­rü­let­ről, ka­to­nai szem­pont­ból ki­emelt te­rü­let­ről volt szó. A „húsz­éves küz­de­lem­ben ki­ví­vott” in­téz­mé­nyek meg­szűn­tek, köz­tük a po­li­ti­kai szer­ve­ze­tek is.