Misad Katalin: A szlovák nyelv oktatásának helyzete alap- és középiskoláinkban

1. Be­ve­ze­tés

A ha­zai ma­gyar tan­nyel­vű alap- és kö­zép­is­ko­lák­ban fo­lyó szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás szín­vo­na­la kö­rü­li vi­ta több év­ti­zed­re te­kint vis­­sza. Időn­ként – ál­ta­lá­ban az ép­pen ak­tu­á­lis po­li­ti­kai-tár­sa­dal­mi hely­zet függ­vé­nyé­ben – erő­re kap, más­kor el­hal­kul. Az vi­szont tény, hogy alap- és kö­zép­fo­kú is­ko­lá­ink­ban a több­sé­gi nyelv ok­ta­tá­sa több­nyi­re nem fe­lel meg a kom­mu­ni­ka­tív kom­pe­ten­cia kö­ve­tel­mé­nye­i­nek, ezért ese­ten­ként igen sze­rény ered­mé­nyes­ség jel­lem­zi. A szlo­vák nyelv és iro­da­lom ok­ta­tá­sá­nak ügyé­vel fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek, szak­mai cso­por­tok és bi­zott­sá­gok, il­let­ve in­téz­mé­nyek sze­rint a szó­ban for­gó tan­tárgy­nak az egyes is­ko­la­tí­pu­sok­ra vo­nat­ko­zó­an elő­írt óra­szá­mai ele­gen­dő­ek a szlo­vák nyelv kel­lő szin­tű el­sa­já­tí­tá­sá­hoz (az alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tá­nak 1. év­fo­lya­má­ban az el­ső fél­év­ben 4, a má­so­dik­ban 5 órá­ban ta­nít­ják a szlo­vá­kot; a 2–4. év­fo­lyam­ban he­ti 5 órá­ban; a fel­ső ta­go­zat 8. év­fo­lya­má­ban he­ten­te 4, a töb­bi év­fo­lyam­ban he­ten­te 5 szlo­vák­órát tar­ta­nak; a gim­ná­zi­u­mok­ban, a szak­kö­zép­is­ko­lák­ban és a négy­éves kép­zést biz­to­sí­tó szak­mun­kás­kép­zők­ben 3, az érett­sé­gi vizs­ga nél­kül vég­ző­dő szak­mun­kás­kép­zők­ben 2 a he­ti szlo­vák­órák szá­ma) (lásd Sloven­ský jazyk. Uèeb­ný plán pre 1.–4. roèník ZŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským; Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra. Uèeb­ný plán pre 5.–9. roèník ZŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským; Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra. Uèeb­ný plán pre SŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským). De ak­kor va­jon mi le­het az oka a so­kat han­goz­ta­tott si­ker­te­len­ség­nek? A pe­da­gó­gus­tár­sa­da­lom gyak­ran egy­más­ra mu­to­gat: me­lyik ta­go­zat vagy is­ko­la mit ta­ní­tott, il­let­ve in­kább mit nem ta­ní­tott meg a ta­nu­lók­nak, s ki a fe­le­lős az is­ko­lás­ko­rú­ak ki­elé­gí­tő­nek is csak alig ne­vez­he­tő szlo­vák­nyelv-tu­dá­sá­ért. (A szü­lő köz­ben így ér­vel: ha a ma­gyar is­ko­lá­ban nem ta­nít­ják meg a gyer­me­két szlo­vá­kul, kény­te­len lesz szlo­vák­ba írat­ni, hi­szen az ál­lam­nyelv kel­lő szin­tű el­sa­já­tí­tá­sa az ér­vé­nye­sü­lés fel­té­te­le.) A ne­ga­tív jel­le­gű té­nye­zők kö­zött azon­ban ott ta­lál­ha­tó az ered­mé­nyes nyelv­ok­ta­tást elő­se­gí­tő tech­ni­kai fel­sze­relt­ség hi­á­nya, a tan­köny­vek és egyéb se­géd­esz­kö­zök nem meg­fe­le­lő szín­vo­na­la s szá­mos más ok is.
Je­len ta­nul­mány egy or­szá­gos fel­mé­rés ered­mé­nyé­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel min­de­nek­előtt át­te­kin­tést kí­ván nyúj­ta­ni ar­ról, mi­lyen szlo­vák nyel­vi is­me­re­tek­kel ren­del­kez­nek a ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ta­nu­lói, mi­köz­ben rá­mu­tat a szlo­vák­nyelv-ok­ta­tást be­fo­lyá­so­ló po­zi­tív és/­vagy ne­ga­tív té­nye­zők­re is.

2. A szlo­vák nyelv ok­ta­tá­sá­nak hely­ze­te

A Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­u­má­nak hát­tér­in­téz­mé­nye­ként mű­kö­dő Or­szá­gos Pe­da­gó­gi­ai In­té­zet (a to­váb­bi­ak­ban: OPI) 1999 és 2001 kö­zött kí­sér­le­tet tett a szlo­vák nyelv és iro­da­lom ok­ta­tá­sa szín­vo­na­lá­nak fel­mé­ré­sé­re a szlo­vá­ki­ai ma­gyar tan­nyel­vű alap- és kö­zép­is­ko­lák­ban. A vizs­gá­la­tok­ban – az OPI dön­té­se alap­ján – a Dunasz­er­da­he­lyi és a Ri­ma­szom­ba­ti já­rás meg­ha­tá­ro­zott szá­mú ma­gyar tan­nyel­vű alap- és kö­zép­is­ko­lá­ja vett részt: az al­só ta­go­za­tot érin­tő vizs­gá­la­tok­ba 37 is­ko­la 1450 ta­nu­ló­ja kap­cso­ló­dott be, a fel­ső ta­go­zat­ra irá­nyu­ló fel­mé­rést 28 is­ko­la 980 ta­nu­ló­ja ab­szol­vál­ta; a kö­zép­is­ko­lák­ban fo­lyó szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás szín­vo­na­lát pe­dig 11 is­ko­la 294 ta­nu­ló­ján mér­ték fel (Bernáthová 2004, 11–12; Halás­zová 2004, 11–13; Var­ga 2004, 11–12).
A fel­mé­rés el­sőd­le­ges cél­ja­ként az OPI a ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ta­nu­lói szlo­vák nyel­vű kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­i­nek vizs­gá­la­tát, va­la­mint a pe­da­gó­gu­sok ál­tal a szlo­vák nyelv ok­ta­tá­sá­ban al­kal­ma­zott prog­res­­szív mód­sze­rek és tech­ni­kák meg­fi­gye­lé­sét je­löl­te meg (Bernáthová 2004, 8; Halás­zová 2004, 8; Var­ga 2004, 7). A fel­mé­rés tár­gyát az aláb­bi ös­­sze­te­vők ké­pez­ték: a szlo­vák nyelv és iro­da­lom ok­ta­tá­sá­nak fo­lya­ma­ta, a ta­nu­lók tu­dás­szint­jé­nek és nyel­vi kész­sé­ge­i­nek mé­ré­se, a ta­nu­lók vi­szo­nya a szlo­vák nyelv és iro­da­lom tan­tárgy­hoz, a pe­da­gó­gu­sok vé­le­mé­nye az ún. pe­da­gó­gi­ai do­ku­men­tu­mok­ról és a tan­köny­vek­ről, a tan­tárgy ok­ta­tá­sá­nak nyel­vi, sze­mé­lyi és tár­gyi fel­tét­elei (Bernáthová 2004, 8; Halás­zová 2004, 8; Var­ga 2004, 8). Az át­fo­gó vizs­gá­lat esz­kö­zé­ül az OPI a di­dak­ti­kus teszt, az irá­nyí­tott be­szél­ge­tés, il­let­ve a kér­dő­íves fel­mé­rés mód­ját vá­lasz­tot­ta.

2.1. Az alap­is­ko­lák al­só ta­go­za­ta

A fel­mé­rés alap­ján ké­szült elem­zés azt bi­zo­nyít­ja, hogy az alap­is­ko­lák al­só ta­go­za­tá­ban a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­get hal­lás­ér­tés (a Prek­vape­nie és a Ružen­ka rozpráv­ka cí­mű tan­köny­vi szö­ve­gek), il­let­ve ér­tő ol­va­sás (az Odkedy sa ro¾ník a med­veï nema­jú radi, az Ako myš zachráni­la leva cí­mű me­sék, va­la­mint a Pastelky cí­mű vers) alap­ján mér­ték. A ki­vá­lasz­tott öt szö­veg­egy­ség kö­zül azon­ban csak egy – a Prek­vape­nie – dol­goz fel va­lós kom­mu­ni­ká­ci­ós szi­tu­á­ci­ót, így a vizs­gá­lat­ban részt ve­vő kis­is­ko­lás­ok­nak ne­héz dol­guk volt: olyan szö­ve­ge­ket kel­lett meg­ér­te­ni­ük, majd fel­dol­goz­ni­uk, ame­lyek­kel a min­den­na­pi be­széd­hely­ze­tek­ben – még anya­nyelv­ükön sem, nem­hogy ide­gen nyel­ven – nem ta­lál­koz­nak. A fel­adat­lap gya­kor­la­tai lát­tán mind­emel­lett az is ki­de­rül, hogy a fel­adat­lap ös­­sze­ál­lí­tói ese­ten­ként nem a ta­nu­lók szö­veg­ér­té­sét, ha­nem az em­lé­ke­ző­te­het­ség­ét mér­ték, er­re utal­nak leg­alább­is a „Napíš názov bás­nièky!”, „Kto napísal báseò?” tí­pu­sú kér­dé­sek (mi­köz­ben a ja­ví­tá­si kulcs ar­ra fi­gyel­mez­tet, hogy ha a ta­nu­ló a cseh szer­ző ne­ve he­lyett a szlo­vák for­dí­tó ne­vét tün­te­ti fel vá­la­szá­ban, meg­kap­hat­ja a he­lyes meg­ol­dá­sért já­ró tel­jes pont­szá­mot) (Halászová 2004). Az al­só ta­go­za­to­sok írás­be­li nyel­vi kész­sé­gé­nek mé­ré­se egy hús­vé­ti üd­vöz­lő­lap szö­ve­gé­nek meg­fo­gal­ma­zá­sa alap­ján tör­tént, ezt kö­vet­te az ol­va­sás­tech­ni­ka (Zábavné popolud­nie – zahra­jme sa våèatá cí­mű szö­veg) vizs­gá­la­ta, amely a kö­vet­ke­ző kom­po­nen­se­ket vet­te fi­gye­lem­be: ki­ej­tés és ar­ti­ku­lá­ció, fo­lyé­kony ol­va­sás, a szö­veg meg­fe­le­lő mó­don tör­té­nő ta­go­lá­sa, hang­sú­lyo­zás, in­to­ná­ció. Az ér­té­ke­lés­ben pon­tos szám­adat­ok utal­nak ar­ra, hogy az utób­bi két rész­fe­l­adat tel­je­sí­té­se so­rán a ta­nu­lók még 50%-os ered­mé­nyes­sé­get sem ér­tek el. Az irá­nyí­tott be­szél­ge­tés fo­lya­mán (té­má­ja: Naša rod­i­na) a ki­ej­tés, a fo­lya­ma­tos szö­veg­mon­dás, az adek­vát szó­hasz­ná­lat, il­let­ve a nyelv­ta­ni he­lyes­ség al­kot­ták az ér­té­ke­lés főbb szem­pont­ja­it, mi­köz­ben a leg­gyen­gébb ered­ményt a szö­veg­mon­dás és a nyelv­ta­ni he­lyes­ség te­rén ér­ték el a ta­nu­lók. Szlo­vák­nyelv-ok­ta­tá­sunk egyik leg­főbb hi­bá­ját, a gram­ma­ti­ka­köz­pon­tú­sá­got kö­vet­het­jük nyo­mon az al­só ta­go­za­to­sok szá­má­ra ké­szí­tett di­dak­ti­kus teszt­ben: az 1. fel­adat „Doplò chýba­júce úda­je!” ki­vé­te­lé­vel ki­zá­ró­lag (fő­ként név­szó­ra­go­zás­ra, szó­al­ko­tás­ra, il­let­ve szó­ta­go­lás­ra vo­nat­ko­zó) nyelv­ta­ni fel­ada­to­kat kel­lett meg­ol­da­ni­uk a ta­nu­lók­nak (Halászová 2004). Meg­je­gyez­zük, hogy az al­só ta­go­zat­ban a tan­terv nem ír­ja elő a tel­jes név­szó­ra­go­zá­si rend­sze­rek el­sa­já­tí­tá­sát, a tan­könyv is csak „Pozorujte!” (az­az „Fi­gyel­jé­tek meg!”) for­má­ban tár­gyal­ja őket (Bertóková 1986; uő. 1988).
Az alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tá­ban vég­zett fel­mé­rés komp­lex ér­té­ke­lé­se alap­ján a kis­is­ko­lás­ok kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge ép­pen csak ki­elé­gí­tő. A leg­jobb ered­ményt ér­tő ol­va­sás­ban ér­ték el, gyen­ge ered­ményt pro­du­kál­tak vi­szont a mon­dat- és a kér­dés­al­ko­tás­ban, va­la­mint az adek­vát szó­rend al­kal­ma­zá­sá­ban. Prob­lé­mát oko­zott szá­muk­ra a több szó­ta­gú sza­vak ki­mon­dá­sa, leg­ke­vés­bé pe­dig a meg­fe­le­lő nyelv­ta­ni ala­kok hasz­ná­la­tá­val vol­tak tisz­tá­ban. Az OPI mun­ka­tár­sai sze­rint a gyen­gébb ered­mé­nyek leg­gya­ko­ribb fel­té­te­le­zett okai kö­zé tar­to­zik az a tény, hogy az alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tá­ban ke­vés a ta­nu­ló­kat önál­ló szö­veg­al­ko­tás­ra ösz­tön­ző tan­óra, ami­nek kö­vet­kez­té­ben a ta­nu­lók szlo­vák nyel­vi meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ik­ban csak a be­gya­ko­rolt mon­dat­mo­del­le­ket al­kal­maz­zák, il­let­ve a tan­köny­vek­ben gyak­ran elő­for­du­ló nyel­vi köz­he­lye­ket hasz­nál­ják is­mé­tel­ten (Halászová 2004, 13–25).

2.2. Az alap­is­ko­lák fel­ső ta­go­za­ta

A fel­ső ta­go­za­tos ta­nu­lók kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gé­nek mé­ré­se szin­tén hal­lás­ér­tés (az Ori­en­taèné preteky, a Pred­poveï poèa­sia na zaj­tra cí­mű ol­vas­má­nyok és a Tulák cí­mű re­gény­rész­let) alap­ján, il­let­ve az ér­tő ol­va­sás (a Teta Múèková cí­mű el­be­szé­lés, a Na vlast­ný pohon cí­mű ol­vas­mány és egy ét­lap) mód­sze­ré­vel va­ló­sult meg (Bernáthová 2004). S bár az ér­té­ke­lés­ben meg­ál­la­pí­tott szá­za­lék­arány­ok (az ér­tő szö­veg­hall­ga­tás ese­té­ben 82,86%, az ér­tő ol­va­sás ese­té­ben pe­dig 83,33% [Bernáthová 2004, 12–18]) biz­ta­tó­ak, a ta­nu­lók­nak a fel­ső ta­go­zat­ban is el­ső­sor­ban az em­lé­ke­ze­tük­re, mint­sem az el­hang­zott, il­let­ve az el­ol­va­sott szö­veg meg­ér­té­sé­re kel­lett ha­gyat­koz­ni­uk. A „Približne ko¾ko bicyklov pre­má­va na ces­tách našej plané­ty?”, „Kedy a kde sa kon­ali prvé ori­en­taèné preteky?”; „Na ktoré obdo­bie platí jedál­ny lís­tok?”, „Aké mäsité jedlá ponúkali vo štvr­tok 19. 04. 2001?”, „Aké polievky boli na jedál­nom lístku od utor­ka do štvrtka?” (Bernáthová 2004) tí­pu­sú kér­dé­sek csu­pán a rö­vid tá­vú me­mó­ria mű­kö­dé­sé­nek mé­ré­sé­re al­kal­ma­sak. Az iro­dal­mi jel­le­gű szö­veg­rész­le­tek­re irá­nyu­ló kér­dé­sek (pl.: „Preèo mal pán Ró­bert utrati svo­jho psa?”, „Èo s¾ú­bil Marekovi, ak zas­trelí psa?”, „Ako preží­val Marek mesi­ac karan­tény?”, „Preèo mal ažké dni a týžd­ne?” [Bernáthová 2004]) ugyan­ak­kor át­gon­dol­tak, s egy­ér­tel­mű­en a szö­veg­ér­tés fel­mé­ré­sé­re vo­nat­koz­nak. A fel­ső ta­go­za­to­sok írás­kész­sé­gét egy ma­gán­le­vél meg­fo­gal­ma­zá­sa alap­ján vizs­gál­ták az OPI mun­ka­tár­sai. Az ér­té­ke­lés kri­té­ri­u­ma­it a kö­vet­ke­ző ös­­sze­te­vők­ben ha­tá­roz­ták meg: a le­vél for­mai fel­épí­té­se, a le­vél tar­tal­ma, adek­vát sti­lisz­ti­kai esz­kö­zök hasz­ná­la­ta, he­lyes­írás. A vizs­gá­lat 66,81%-os ered­mé­nyes­ség­gel zá­rult, az ér­té­ke­lés sze­rint a ta­nu­lók több mint 50%-a az alap­is­ko­la 9. év­fo­lya­má­ban sem ké­pes egy rö­vid szlo­vák nyel­vű ma­gán­le­vél meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra (Bernáthová 2004, 19). A több­sé­gé­ben ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­se­ken élő ma­gyar anya­nyel­vű ta­nu­lók­nak azon­ban ál­ta­lá­ban nin­cse­nek olyan szlo­vák is­me­rő­se­ik, akik­kel szlo­vá­kul le­ve­lez­het­né­nek, így még ha az is­ko­lá­ban el is sa­já­tít­ják a le­vél­írás tar­tal­mi és for­mai kö­ve­tel­mé­nye­it, a gya­kor­lat­ban nem áll mód­juk­ban al­kal­maz­ni eze­ket. Más­részt a mai ti­zen­éve­sek már vagy elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zést foly­tat­nak, vagy sms út­ján kom­mu­ni­kál­nak, ezért el­ső­sor­ban nem a ha­gyo­má­nyos ma­gán­le­vél, ha­nem in­kább a hi­va­ta­los le­vél tar­tal­mi s for­mai sa­já­tos­sá­ga­i­val kel­le­ne meg­is­mer­tet­ni őket. A fel­ső ta­go­za­to­sok szá­má­ra ös­­sze­ál­lí­tott di­dak­ti­kus teszt­ben – az al­só ta­go­za­to­so­ké­hoz ha­son­ló­an – is­mét ki­zá­ró­lag nyelv­ta­ni jel­le­gű fel­ada­tok (fő­ként a szó han­ga­lak­já­nak és je­len­té­sé­nek kap­cso­la­tá­ra, a mel­lék­ne­vek fo­ko­zá­sá­ra, a név­más­ok és a szám­ne­vek ra­go­zá­sá­ra, a fo­lya­ma­tos és a be­fe­je­zett igék al­kal­ma­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó gya­kor­la­tok) vál­tot­ták egy­mást, majd nyelv­he­lyes­sé­gi és he­lyes­írá­si fel­ada­tok kö­vet­kez­tek. Ér­de­mes kü­lön fi­gyel­met szen­tel­ni az egyik nyelv­he­lyes­sé­gi fel­adat­nak, amely így hang­zott: „Zakrúžkuj správnu odpoveï: Obleè si šaty, ktoré si dosta­la k nar­o­den­inám; Obleè si šaty, èo si dosta­la k nar­o­den­inám” (Bernáthová 2004). A ja­ví­tá­si kulcs sze­rint he­lyes meg­ol­dás­ként csak a „ktoré” kö­tő­szós stan­dard szlo­vák for­ma fo­gad­ha­tó el, an­nak el­le­né­re, hogy a min­den­na­pi nyelv­hasz­ná­lat­ban a szlo­vák anya­nyel­vű be­szé­lők is a „èo” kö­tő­szós mon­da­tot al­kal­maz­zák. Fel­té­te­lez­het­jük te­hát, hogy az a ta­nu­ló, aki a stan­dard­nak meg­fe­le­lő vál­to­za­tot je­löl­te meg, csu­pán az is­ko­lá­ban hall szlo­vák szót, míg az, aki a stan­dard­tól el­té­rő for­mát vá­lasz­tot­ta, töb­bé-ke­vés­bé ak­tív részt­ve­vő­je egy-­e­gy szlo­vák nyel­vi be­széd­hely­zet­nek.
A fel­ső ta­go­zat­ban vég­zett vizs­gá­la­tok át­fo­gó ér­té­ke­lé­se alap­ján a leg­jobb ered­ményt az ér­tő ol­va­sás so­rán ér­ték el a ta­nu­lók, eh­hez azon­ban az a tény is hoz­zá­já­rul­ha­tott, hogy a szlo­vák nyel­vű ét­lap meg­ér­té­se nem iga­zán oko­zott szá­muk­ra gon­dot, hi­szen a több­sé­gé­ben ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek ét­ter­me­i­ben is két­nyel­vű, szlo­vák–ma­gyar ét­la­pot kap a ven­dég, a gyors­ét­ter­mek­ben pe­dig szin­te ki­vé­tel nél­kül csak szlo­vák nyel­ven tün­te­tik fel az éte­lek ne­vét. Gyen­gébb tel­je­sít­mény az írás­ban tör­té­nő szö­veg­al­ko­tás­ban szü­le­tett, a leg­gyen­gébb ered­ményt pe­dig a nyelv­tan és a he­lyes­írás te­rü­le­tén (ös­­sze­sít­ve 66,74%) pro­du­kál­ták a fel­ső ta­go­za­tos ta­nu­lók.

2.3. A kö­zép­is­ko­lák

Az OPI mun­ka­tár­sai a kü­lön­bö­ző szin­tű kö­zép­is­ko­lák­ban fo­lyó szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás egyes as­pek­tu­sa­i­nak (pl. a szlo­vák nyelv és iro­da­lom tan­tárgy ma­ga­sabb, il­let­ve ala­cso­nyabb óra­szám­ban tör­té­nő ok­ta­tá­sa stb.) meg­fe­le­lő ne­héz­sé­gű fel­ada­to­kat ké­szí­tet­tek a gim­ná­zi­u­mok, il­let­ve a szak­kö­zép­is­ko­lák és a szak­mun­kás­kép­zők ta­nu­lói szá­má­ra.
A kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­get ez eset­ben is hal­lás­ér­tés (a gim­ná­zi­u­mok­ban az Arab­ské kra­jiny v oblasti Perzského zálivu és a Pavarot­ti v Koši­ci­ach cí­mű szö­veg­rész­le­tek [Var­ga 2004, 57, 115], a szak­kö­zép­is­ko­lák­ban és az érett­sé­gi vizs­gá­val vég­ző­dő szak­mun­kás­kép­zők­ben a Pomoc sloven­ským školám v Maïarsku cí­mű ol­vas­mány [Var­ga 2004, 133], a há­rom­éves kép­zést biz­to­sí­tó szak­mun­kás­kép­zők­ben pe­dig az Ako je to s fajèením, il­let­ve a Pyra­mídy cí­mű szö­ve­gek [Var­ga 2004, 72, 84]), va­la­mint ér­tő ol­va­sás (a kö­zép­is­ko­lák min­den szint­jén az Odol­nos èajových vrecúšok cí­mű ol­vas­mány [Var­ga 2004, 118]) alap­ján mér­ték. A szö­ve­gek tar­tal­mu­kat és a min­den­na­pi kom­mu­ni­ká­ci­ó­ban va­ló fel­hasz­nál­ha­tó­sá­gu­kat te­kint­ve – az Ako je to s fajèením cí­mű ol­vas­mány ki­vé­te­lé­vel – ez­út­tal sem fe­lel­tek meg a mód­szer­ta­ni kö­ve­tel­mé­nyek­nek. Az „O ko¾ko dolárov klesli príjmy v tých­to štá­toch a v ktorom roku?”, „Ko¾ko per­cent z príj­mov rop­ných pro­duk­tov pred­stavu­je ex­port v uve­dených kra­jinách?”, „O ko¾ko dolárov vzrást­la cena ropy pod vplyvom zníže­nia celosve­tovej pro­duk­cie”; „Ko¾ko kubick­ých metrov kameòa obsahu­je najväèšia pyra­mí­da?”, „Ko¾ko ton váži najväèšia pyra­mí­da?”, „O ko¾ko metrov bola pôvodne vyššia najväèšia pyra­mí­da?” tí­pu­sú kér­dé­sek ugyan­is csu­pa olyan szám­adat­ra vo­nat­koz­nak, ame­lye­ket tel­je­sen fe­les­le­ge­sen – s ak­kor is csak rö­vid idő­tar­tam­ra – je­gyez­né­nek meg a ta­nu­lók. A min­den­na­pi szlo­vák nyel­vi be­széd­hely­ze­tek meg­ol­dá­sá­ban nem se­gí­tik őket az ef­fé­le in­for­má­ci­ók, de ha egy­szer még­is szük­sé­gük len­ne va­la­me­lyik­re, elég fel­üt­ni­ük egy le­xi­kont, s a vi­lág­há­lón is meg­ta­lál­ják a vá­laszt bár­me­lyik fen­ti kér­dés­re. A kö­zép­is­ko­lás­ok szlo­vák nyel­vi írás­kész­sé­gét egy ap­ró­hir­de­tés, egy mun­ka­hely meg­szer­zé­se irán­ti ké­re­lem szö­ve­gé­nek meg­fo­gal­ma­zá­sa, il­let­ve egy szak­mai élet­rajz (mind­há­rom fo­gal­ma­zás­faj­ta a kö­zép­is­ko­lák 3. év­fo­lya­má­nak tan­anyag [lásd Kon­cep­cia vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry v školách s vyuèo­vacím jazykom maïarským]) meg­írá­sa alap­ján mér­ték fel az OPI mun­ka­tár­sai. Az ér­té­ke­lés­ből ki­tű­nik, hogy a ta­nu­lók a kér­dé­ses fel­ada­tot mind­ös­­sze 23,62%-os si­ke­res­ség­gel tel­je­sí­tet­ték (Var­ga 2004, 16), mi­köz­ben nem tud­ták al­kal­maz­ni sem a kér­dé­ses fo­gal­ma­zás­faj­ták tar­tal­mi jel­lem­ző­it, sem pe­dig for­mai kö­ve­tel­mé­nye­it. Az irá­nyí­tott be­szél­ge­tés (ki­je­lölt té­mák: Drogy a mladí ¾udi­a, Mesto/de­d­i­na, kde bývam) fő vizs­gá­la­ti szem­pont­jai a ki­ej­tés, a fo­lya­ma­tos szö­veg­mon­dás, az adek­vát szó­hasz­ná­lat, va­la­mint a nyelv­ta­ni he­lyes­ség vol­tak, mi­köz­ben a leg­gyen­gébb ered­mé­nyek a szö­veg­al­ko­tás­ban és a meg­fe­le­lő nyelv­ta­ni ala­kok hasz­ná­la­tá­ban szü­let­tek. A di­dak­ti­kus teszt­ben is­mét túl­súly­ban vol­tak a nyelv­ta­ni jel­le­gű – a fo­lya­ma­tos és be­fe­je­zett igék al­kal­ma­zá­sá­ra, a név­szó­ra­go­zás­ra, az ál­lan­dó­sult szó­kap­cso­lat­ok hasz­ná­la­tá­ra stb. irá­nyu­ló – fel­ada­tok.
A gim­ná­zi­u­mi ta­nu­lók 51,73%-a ki­tű­nő, 39,6%-a di­csé­re­tes, 8,65%-a pe­dig jó ér­dem­je­gyet ka­pott a fel­mé­rő dol­go­zat­ra, elég­sé­ges, il­let­ve elég­te­len ér­dem­jegy nem volt (Var­ga 2004, 51). En­nek kö­vet­kez­té­ben jog­gal me­rül­het fel a kér­dés: ha a fel­mé­rő­ben kö­zép­is­ko­lá­sa­ink szá­má­ra nem oko­zott gon­dot a nyelv­ta­ni fel­ada­tok meg­ol­dá­sa, mi­ért nem tud­ják al­kal­maz­ni a meg­fe­le­lő nyelv­ta­ni ala­ko­kat a szö­veg­al­ko­tás so­rán? Fel­té­te­lez­zük, hogy en­nek egyik oka a me­cha­ni­kus nyelv- és nyelv­tan­ta­nu­lás le­het: meg­ta­nul­ják ugyan az egyes pa­ra­dig­má­kat (pl. ige­ra­go­zás, név­szó­ra­go­zás stb.), sőt bi­zo­nyos mon­dat­tí­pu­sok­ra vo­nat­ko­zó­an au­to­ma­ti­zál­ják is őket, önál­ló­an azon­ban nem ké­pe­sek a meg­szer­kesz­té­sük­re.
A szak­kö­zép­is­ko­lák­ban jó­val gyen­gébb (ki­tű­nő: 19,61%, di­csé­re­tes: 38,85%, jó: 31,08%, elég­sé­ges: 9,77%, elég­te­len: 3,33%), a szak­mun­kás­kép­zők­ben pe­dig na­gyon gyen­ge (ki­tű­nő: 5,55%, di­csé­re­tes: 21,18%, jó: 29,86%, elég­sé­ges: 39,93%, elég­te­len: 12,5%) ered­mén­­nyel zá­rult a di­dak­ti­kus tesz­tek ér­té­ke­lé­se (lásd Var­ga 2004, 51, 54, 56).
A kö­zép­is­ko­lák­ban vég­zett fel­mé­rés elem­zé­se alap­ján a leg­jobb ered­ményt ér­tő ol­va­sás­ban ér­ték el a ta­nu­lók, jó­val gyen­géb­ben tel­je­sí­tet­tek a név­szó- és ige­ra­go­zás­ra, a vis­­sza­ha­tó igék al­kal­ma­zá­sá­ra, az adek­vát szó­hasz­ná­lat­ra (az ös­­szeg­ző ér­té­ke­lés sze­rint kö­zép­is­ko­lá­sa­ink ak­tív szlo­vák szó­kin­cse ko­ránt­sem ki­elé­gí­tő [lásd Var­ga 2004, 39]) és a he­lyes­írás­ra irá­nyu­ló fel­ada­tok­ban. A leg­gyen­gébb ered­ményt az írás­ban tör­té­nő szö­veg­al­ko­tás mu­tat­ta, amely az ese­tek több­sé­gé­ben (76,38 % [Var­ga 2004, 16]) mind tar­tal­mát, mind szer­ke­ze­ti és for­mai fel­épí­té­sét, il­let­ve nyelv­ta­nát te­kint­ve ina­dek­vát­nak bi­zo­nyult.

3. A ta­nu­lók vé­le­mé­nye az is­ko­lai szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás­ról

A ta­nu­lók ál­tal ki­töl­tött kér­dő­ívek ér­té­ke­lé­se alap­ján az alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tá­ban a meg­kér­de­zet­tek mind­ös­­sze 65%-a (Halászová 2004, 26) ál­lít­ja, hogy a szlo­vák­óra ki­zá­ró­lag szlo­vák nyel­ven zaj­lik, a fel­ső ta­go­zat­ban ugyan­ezt csak a ta­nu­lók 37%-a (Bernáthová 2004, 27) vall­ja, a kö­zép­is­ko­lás­ok vo­nat­ko­zá­sá­ban nincs er­re uta­ló adat. A kis­is­ko­lás­ok je­len­tős ré­sze a szlo­vák­nyelv-órá­kon túl­nyo­mó­részt ol­vas, eset­leg a mun­ka­fü­zet­ben dol­go­zik (31,77%, il­let­ve 12,63%) (Halászová 2004, 26). A fel­ső ta­go­za­to­sok 74%-a sze­rint a szlo­vák nyelv és iro­da­lom órá­kon túl­súly­ban van a nyelv­tan, ezt kö­ve­ti a szlo­vák nyel­vű szö­ve­gek ol­va­sá­sa, va­la­mint az ol­vas­má­nyok fel­dol­go­zá­sa (65% sze­rint) (Bernáthová 2004, 27). A kö­zép­is­ko­lás­ok sze­rint a szlo­vák­órá­kon nagy­részt el­mé­le­ti is­me­re­te­ket sa­já­tí­ta­nak el, mind­ös­­sze 15%-uk vall­ja, hogy a tan­órák hoz­zá­já­rul­nak szlo­vák nyel­vi kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­ik fej­lesz­té­sé­hez (Var­ga 2004, 25).
Az al­só ta­go­za­tos di­á­kok csak­nem 40%-a (a kö­zép­is­ko­lá­ban 60%-uk) ott­hon egy­ál­ta­lán nem ké­szül a szlo­vák­órák­ra, s több mint 50%-á­nak se­gít­ség­re len­ne szük­sé­ge ah­hoz, hogy meg­bir­kóz­zon a tan­órá­ra va­ló fel­ké­szü­lés­sel (Halászová 2004, 26). A fel­ső ta­go­zat­ban a ta­nu­lók 44%-a rend­sze­re­sen ké­szül a szlo­vák­órák­ra, vi­szont csak 29%-a vég­zi el ott­hon az írás­be­li fel­ada­to­kat, 17%-a pe­dig egy­ál­ta­lán nem ké­szül sem a nyel­vi, sem az iro­da­lom­órák­ra (Bernáthová 2004, 27). A kö­zép­is­ko­lá­sok 60%-a ott­hon egy­ál­ta­lán nem ta­nul szlo­vá­kot, 36%-a sze­rint ele­gen­dő, ha az is­ko­lá­ban oda­fi­gyel­nek a pe­da­gó­gus ma­gya­rá­za­tá­ra, 20%-a pe­dig köz­vet­le­nül a szlo­vák­óra előt­ti szü­net­ben ol­vas­sa el a tan­anya­got, il­let­ve old­ja meg (vagy má­sol­ja le) az írás­be­li fel­ada­tot (Var­ga 2004, 25).
Az al­só ta­go­zat­ban a ta­nu­lók 23,65%-a csak a tan­órá­kon be­szél szlo­vá­kul, 52,92%-a rit­kán ugyan, de más kör­nye­zet­ben is, 19,35%-a pe­dig se­hol sem szó­lal meg szlo­vák nyel­ven (Halászová 2004, 26). A fel­ső ta­go­za­to­sok 52,50%-a csak a szlo­vák­órán hasz­nál­ja a nyel­vet, 17,55%-a pe­dig ott­hon, a csa­lád­ban is. A fenn­ma­ra­dó csak­nem 30% a tan­órán kí­vül (pl. ut­cán, üz­let­ben, il­let­ve szlo­vák anya­nyel­vű ba­rá­ta­i­val va­ló kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja so­rán) is be­szél szlo­vá­kul (Bernáthová 2004, 26). A kö­zép­is­ko­lás­ok nagy ré­sze al­kal­man­ként az is­ko­lán kí­vül is meg­szó­lal szlo­vá­kul, még­pe­dig az ut­cán, va­la­mint a hi­va­ta­li érint­ke­zés­ben (er­re vo­nat­ko­zó szá­za­lék­ará­nyos ada­tok nem áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re).
A kis­is­ko­lás­ok 81,17%-a sa­ját be­val­lá­sa sze­rint sze­re­ti a szlo­vák­nyelv-órá­kat, azt azon­ban nem tud­ták meg­ítél­ni, meg van­nak-e elé­ged­ve szlo­vák­tu­dá­suk­kal (Halászová 2004, 26). A fel­ső ta­go­zat­ban mind­ös­­sze a ta­nu­lók 16%-a ér­zi úgy, hogy na­gyon jól be­szél szlo­vá­kul, 47%-a jó­nak, 24%-a pe­dig át­la­gos­nak tart­ja szlo­vák­nyelv-tu­dá­sát (Bernáthová 2004, 26). A fel­mé­rés­ben részt ve­vő kö­zép­is­ko­lás­ok a szlo­vák­órá­kon el­ért ered­mé­nye­i­ket ál­ta­lá­ban a „jó” ér­dem­jeg­­gyel ér­té­kel­ték. 60%-uk jó­nak vagy át­la­gos­nak íté­li meg szlo­vák nyel­vi kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gét, 15%-uk sa­ját be­val­lá­sa sze­rint gyen­gén be­szél szlo­vá­kul, 3%-uk pe­dig csak ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem ért szlo­vá­kul (Var­ga 2004, 24).

4. A pe­da­gó­gu­sok vé­le­mé­nye az ún. pe­da­gó­gi­ai do­ku­men­tu­mok­ról és a tan­köny­vek­ről

Az alap­is­ko­la al­só ta­go­za­tá­nak 1. év­fo­lya­má­ban szlo­vák nyel­vet ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok 83,87%-a meg­fe­le­lő­nek tart­ja a je­len­le­gi tan­ter­ve­ket, ill. az ún. mű­ve­lő­dé­si stan­dard út­mu­ta­tá­sa­it (a 2. év­fo­lyam­ban a pe­da­gó­gu­sok 85,48%-á­nak, a 3. és a 4. év­fo­lyam­ban pe­dig 82,26%-á­nak ugyan­ez a vé­le­mé­nye). Ugyan­ak­kor a meg­kér­de­zet­tek 64,52%-a sze­rint az ér­vény­ben lé­vő szlo­vák­nyelv-tan­ter­ve­ket át kel­le­ne dol­goz­ni, sőt több­fé­le va­ri­ánst kel­le­ne ké­szí­te­ni, még­pe­dig asze­rint, mi­lyen nyel­vi kör­nye­zet­ben (erő­sen ma­gyar be­fo­lyá­sú stb.) fo­lyik a szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás (Halászová 2004, 34). Az elem­zés­ből an­nak el­le­né­re hi­ány­zik az al­só ta­go­zat­ban hasz­nált tan­köny­vek­re va­ló uta­lás, il­let­ve azok vé­le­mé­nye­zé­se, hogy a 3. és a 4. év­fo­lyam­ban ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok min­den le­het­sé­ges fó­ru­mon (pl. mód­szer­ta­ni na­pok, sze­mi­ná­ri­u­mok) szó­ba hoz­zák a túl­zot­tan ter­je­del­mes tan­anyag, va­la­mint a fe­let­tébb igé­nyes tan­köny­vi szö­ve­gek és nyelv­ta­ni fe­je­ze­tek okoz­ta prob­lé­má­kat.
Az alap­is­ko­la fel­ső ta­go­za­tá­ban a kér­dő­ívet ki­töl­tő szlo­vák sza­kos pe­da­gó­gu­sok­nak mind­ös­­sze 31%-a vá­la­szolt a mű­ve­lő­dé­si stan­dard­ra vo­nat­ko­zó kér­dés­re (eb­ből 50% meg­elé­ge­dé­sét fe­jez­te ki, 15% sze­rint egyér­tel­műb­bé kel­le­ne ten­ni a mód­szer­ta­ni uta­sí­tá­so­kat, 12% sze­rint a szó­ban for­gó pe­da­gó­gi­ai do­ku­men­tum ma­xi­ma­lis­ta, 4% sze­rint a do­ku­men­tum­ban pon­to­san ki kel­le­ne je­löl­ni az egyes év­fo­lyam­ok­ban el­sa­já­tí­tan­dó kö­ve­tel­mé­nye­ket, to­váb­bi 4% pe­dig a mű­ve­lő­dé­si stan­dard há­rom kü­lön­bö­ző va­ri­án­sá­nak a ki­dol­go­zá­sát ja­va­sol­ja) (Bernáthová 2004, 35). A fel­ső ta­go­zat egyes év­fo­lya­ma­i­ban hasz­nált szlo­vák­nyelv-tan­köny­vek mind­egyi­ké­vel kap­cso­lat­ban kri­ti­ku­sak a szlo­vá­kot ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok, mind a ki­lenc­ve­nes évek­ben írt (pl. Benická 1999), mind az újabb (pl. Benická – Bogárová 2000) tan­köny­ve­ket túl­zot­tan igé­nyes­nek tart­ják. Az utób­bi­ak sze­rin­tük sok fe­les­le­ges ide­gen ki­fe­je­zést tar­tal­maz­nak, az egyes nyelv­ta­ni fe­je­ze­tek pe­dig min­den lo­gi­kai rend­szer nél­kül kö­ve­tik egy­mást (Bernáthová 2004, 42).
A gim­ná­zi­um­ban ok­ta­tó szlo­vák sza­ko­sok ré­szé­ről el­ső­sor­ban ide­ig­le­nes jel­le­ge mi­att ér­te bí­rá­lat a tan­ter­vet (Répássyová – Varga – Varsányiová 2000), mely sze­rin­tük csak rész­ben van össz­hang­ban a kö­zép­is­ko­lai szlo­vák­ok­ta­tás cél­ja­i­val. A szak­kö­zép­is­ko­lák és a szak­mun­kás­kép­zők pe­da­gó­gu­sai a tan­ter­vet meg­fe­le­lő­nek tart­ják, az utób­bi­ak sze­rint azon­ban nem min­den eset­ben ve­szi fi­gye­lem­be az egyes ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szak­nyel­vi szem­pont­ból spe­ci­á­lis hely­ze­tét. A gim­ná­zi­u­mi ta­ná­rok sze­rint a tan­köny­vi szö­ve­gek gyak­ran ina­dek­vá­tak és nem se­gí­tik elő a kom­mu­ni­ka­tív kom­pe­ten­cia elő­tér­be he­lye­zé­sét, a szlo­vák­iro­da­lom-tan­köny­vek pe­dig túl­sá­go­san igé­nye­sek (pl. a Nadreal­is­ti, a Katolíc­ka mod­er­na stb. cí­mű fe­je­ze­tek). A szak­kö­zép­is­ko­lák pe­da­gó­gu­sai új tan­köny­ve­ket sür­get­nek, sze­rin­tük a mos­ta­ni­ak vagy túl igé­nye­sek, vagy má­ra el­avult­tá vál­tak. A szak­mun­kás­kép­zők szlo­vák sza­ko­sai sze­rint olyan tan­köny­vek­re len­ne szük­sé­gük, ame­lyek iga­zod­nak az egyes szak­mák spe­ci­á­lis kö­ve­tel­mé­nye­i­hez (Var­ga 2004, 30–31).

5. Mód­sze­rek és tech­ni­kák

A pe­da­gó­gu­sok ál­tal adott vá­la­szok elem­zé­se azt bi­zo­nyít­ja, hogy a szlo­vák­nyelv-ta­ná­rok több­sé­ge el­ső­sor­ban a jól is­mert, ha­gyo­má­nyos tech­ni­ká­kat al­kal­maz­za a tan­órá­kon. Az al­só ta­go­zat­ban a leg­gyak­rab­ban al­kal­ma­zott mód­szer­ként a ta­nu­lók önál­ló­an (ál­ta­lá­ban írás­ban) vég­zett mun­ká­já­nak el­len­őr­zé­sét je­löl­ték meg, ezt kö­ve­tik a szlo­vák nyel­vi bá­zist meg­te­rem­tő mód­sze­rek (pl. mon­dó­kák, ver­si­kék együt­tes mon­dá­sa), majd a han­gos ol­va­sás.
A fel­ső ta­go­zat­ban a há­rom leg­gyak­rab­ban elő­for­du­ló mód­szer a mo­ti­vá­ció (a ta­nu­lók be­ve­ze­té­se a té­má­ba, fi­gye­lem­fel­kel­tés), a han­gos ol­va­sás és az önál­ló mun­ka el­len­őr­zé­se.
A kö­zép­is­ko­lá­ban ok­ta­tó szlo­vák sza­ko­sok a mo­ti­vá­ci­ót, az új tan­anyag ma­gya­rá­za­tát és a di­a­ló­gus­al­ko­tást so­rol­ták a leg­gyak­rab­ban al­kal­ma­zott tech­ni­kák kö­zé (Halászová 2004, 32–34; Bernáthová 2004, 36–37; Var­ga 2004, 33). Meg­je­gyez­zük, hogy az önál­ló szö­veg­al­ko­tás fon­tos­sá­gát az al­só ta­go­zat pe­da­gó­gu­sai a nem rend­sze­re­sen, de gyak­ran al­kal­ma­zott tech­ni­kák kö­zött is csak az 5. he­lyen, a fel­ső ta­go­zat­ban szlo­vák nyel­vet ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok pe­dig csak a 8. he­lyen tün­tet­ték fel. A kö­zép­is­ko­lák szlo­vák sza­ko­sai ugyan­ak­kor – bár a nem rend­sze­re­sen, de gyak­ran al­kal­ma­zott tech­ni­kák kö­zött – az el­ső he­lyen je­löl­ték meg az önál­ló szö­veg­al­ko­tást.

5.1. Nyel­vi, sze­mé­lyi és tár­gyi fel­té­te­lek

A vizs­gá­la­to­kat kö­ve­tő­en ké­szült elem­zés alap­ján a fel­mé­rés­ben részt ve­vő ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek 70%-ában erő­sen ma­gyar jel­le­gű, 30%-ában pe­dig ve­gyes, az­az szlo­vák–ma­gyar nyel­vi kör­nye­zet­ben fo­lyik a szlo­vák nyelv ok­ta­tá­sa.
Az al­só ta­go­zat­ban szlo­vák nyel­vet ta­ní­tó pe­da­gó­gu­sok 86,68%-a ren­del­ke­zik fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel, eb­ből 86,98% al­só ta­go­za­tos pe­da­gó­gus, il­let­ve al­só ta­go­za­tos pe­da­gó­gus + ki­emelt szlo­vák sza­kot, 10,94% pe­dig al­só ta­go­za­tos pe­da­gó­gus + ki­emelt más sza­kot vég­zett (a fenn­ma­ra­dó ke­ve­sebb mint 3% nem pe­da­gó­gi­ai irá­nyult­sá­gú dip­lo­má­val ren­del­ke­zik). A fel­ső ta­go­zat­ban a szlo­vák nyel­vet és iro­dal­mat ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok 92,83%-a szer­zett dip­lo­mát, 12,53%-uk azon­ban nem szlo­vák sza­kon, ezért szak­ké­pe­sí­tés nél­kü­li tan­erő­nek szá­mí­ta­nak. A gim­ná­zi­u­mok­ban a szlo­vák nyel­vet és iro­dal­mat ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok 98,28%-a vég­zett szlo­vák sza­kot, a szak­ké­pe­sí­tés nél­kü­li­ek szám­ará­nya ezek­ben az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben mind­össze 1,72%. A szak­kö­zép­is­ko­lák­ban és a négy­éves kép­zést biz­to­sí­tó szak­mun­kás­kép­zők­ben 97,20%-ban szak­kép­zett pe­da­gó­gu­sok ok­tat­nak (ké­pe­sí­tés nél­kül 2,80%), a há­rom­éves kép­zést foly­ta­tó szak­mun­kás­kép­zők­ben a szak­kép­zett ta­ná­rok ará­nya 90,81% (Halászová 2004, 28–29; Bernáthová 2004, 30; Var­ga 2004, 25).
A fel­mé­rés ér­té­ke­lé­se sze­rint a szlo­vák nyel­vet és iro­dal­mat ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok csak mi­ni­má­lis mér­ték­ben kap­cso­lód­nak be az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyen kí­vül fo­lyó te­vé­keny­sé­gek­be. Az al­só ta­go­zat­ban szlo­vák nyel­vet ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok kö­zül mind­ös­­sze ket­ten lát­tak el (kül­ső) mód­szer­ta­ni ta­nács­adói fel­ada­to­kat, egy pe­da­gó­gus sem vál­lalt tankönysz­erzői meg­bí­zást, sen­ki sem kap­cso­ló­dott be az al­só ta­go­zat 1–4. év­fo­lya­ma szá­má­ra ké­szí­tett tan­terv, il­let­ve mű­ve­lő­dé­si stan­dard mun­ká­la­ta­i­ba, és sen­ki sem ren­del­ke­zett pub­li­ká­ci­ós te­vé­keny­ség­gel (Halászová 2004, 28–29). A fel­ső ta­go­zat­ban a szlo­vák sza­kos pe­da­gó­gu­sok 4,72%-a lát el (kül­ső) mód­szer­ta­ni ta­nács­adói fel­ada­to­kat, s 1,65%-a ren­del­ke­zik tan­könyv­szer­zői ta­pasz­ta­la­tok­kal (Bernáthová 2004, 30). A kö­zép­is­ko­lák­ban szlo­vák nyel­vet és iro­dal­mat ok­ta­tó pe­da­gó­gu­sok­nak az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyen kí­vü­li ak­ti­vi­tá­sá­ra va­ló uta­lá­so­kat nem ta­lál­tunk.
A szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás tár­gyi fel­tét­ele­it a kér­dő­ívet ki­töl­tő is­ko­lák, il­let­ve pe­da­gó­gu­sok egy­han­gú­lag nem meg­fe­le­lő­nek vagy ép­pen csak ki­elé­gí­tő­nek tart­ják. Az al­só ta­go­zat­ra vo­nat­ko­zó­lag az is­ko­lák mind­ös­­sze 3,22%-a ren­del­ke­zik nyel­vi la­bo­ra­tó­ri­um­mal s 8,06%-a szak­tan­te­rem­mel. A fel­ső ta­go­za­tot is mű­köd­te­tő ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek 9,50%-ában van nyel­vi la­bo­ra­tó­ri­um, 20,86%-ában szlo­vák nyel­vi szak­tan­ter­met ala­kí­tot­tak ki, 39,13%-a pe­dig ren­del­ke­zik hor­doz­ha­tó fül­hall­ga­tók­kal (Bernáthová 2004, 311). Ez­zel szem­ben a vizs­gá­lat­ban részt ve­vő kö­zép­is­ko­lák egyi­ké­nek sincs nyel­vi la­bo­ra­tó­ri­u­ma, s csak 10%-ában ta­lál­ha­tó nyel­vi szak­tan­te­rem (Var­ga 2004, 28). A szlo­vák nyelv ok­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges se­géd­esz­kö­zö­ket min­den vizs­gált ok­ta­tá­si in­téz­mény el­avult­nak ítél­te meg: az al­só ta­go­zat­ban a mág­ne­ses fa­li­táb­lán, ré­gi mag­nó­fel­vé­te­le­ken s az al­ter­na­tív tankönyc­so­maghoz tar­to­zó Pex­e­so já­té­kon kí­vül nem ren­del­kez­nek más ki­egé­szí­tő anyag­gal; a fel­ső ta­go­zat­ban mind­ös­­sze 21,73%-ban áll a ren­del­ke­zé­sük­re spe­ci­á­lis se­géd­esz­köz, a kö­zép­is­ko­lák­ban pe­dig ki­vé­tel nél­kül csak el­avult, hasz­nál­ha­tat­lan se­géd­anyag ta­lál­ha­tó (Halászová 2004, 30; Bernáthová 2004, 31; Var­ga 2004, 28). S bár csak­nem min­den ok­ta­tá­si in­téz­mény­nek van di­ák­könyv­tá­ra, az ott ta­lál­ha­tó ki­ad­vány­ok – fő­ként a szak- és az is­me­ret­ter­jesz­tő pub­li­ká­ci­ók – nagy ré­sze el­avult, új köny­ve­ket pe­dig anya­gi esz­kö­zök hi­á­nyá­ban nem tud­nak vá­sá­rol­ni. A szlo­vák nyel­vi órá­kon jól hasz­no­sít­ha­tó gyer­mek-, if­jú­sá­gi, ese­ten­ként szak­fo­lyó­ira­to­kat a ta­nu­lók­nak kell meg­ren­del­ni­ük és meg­fi­zet­ni­ük. A ne­héz szo­ci­á­lis kö­rül­mé­nyek kö­zött élő gyer­me­kek azon­ban en­nek nem tud­nak ele­get ten­ni, ezért a tan­órá­kon csak mi­ni­má­lis mér­ték­ben hasz­nál­ják őket se­géd­esz­köz­ként. Az al­só ta­go­zat­ban a Vèielka, a Bo­bi, a Vrabèek, a Slnieèko és a Fifík a leg­gyak­rab­ban for­ga­tott gyer­mek­lap. A fel­ső ta­go­zat­ban a Slnieèko, a Zornièka, az Ohník, a Ka­ma­rát és a Fifík, a kö­zép­is­ko­lák­ban pe­dig a Rebrík és a Dotyky cí­mű fo­lyó­ira­to­kat hasz­nál­ják ki­egé­szí­tő anyag­ként a ta­nu­lók.
A pe­da­gó­gu­sok szá­má­ra fenn­tar­tott ké­zi­könyv­tá­rak ál­lo­má­nya szin­tén el­avult, nagy­részt hasz­nál­ha­tat­lan. Az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek a szű­kös anya­gi ke­ret­re hi­vat­koz­va éven­te leg­fel­jebb 1-2 szak­köny­vet tud­nak vá­sá­rol­ni, s ös­­sze­sen 16,52%-uk ren­de­li meg pe­da­gó­gu­sai szá­má­ra 1-1 pél­dány­ban a Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra v škole vagy a Ped­a­gog­ická revue cí­mű szak­la­po­kat (Halászová 2004, 30; Bernáthová 2004, 31; Var­ga 2004, 28).

6. Ös­­szeg­zés

A több­sé­gi nyelv ok­ta­tá­sa a ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben sa­já­tos hoz­zá­ál­lást kí­ván ta­nu­ló­tól és pe­da­gó­gus­tól egy­aránt. Az ered­mé­nyes szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás­nak azon­ban az előb­bi­ek mel­lett több nél­kü­löz­he­tet­len fel­té­te­le van: a meg­fe­le­lő tan­terv, a jól fel­épí­tett tan­anyag, az adek­vát tan­könyv, a kom­mu­ni­ka­tív el­vű mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sa, a nyel­vi tar­ta­lom több­ré­tű köz­ve­tí­té­se, az alap­kész­sé­gek fej­lesz­té­se és – nem utol­só­sor­ban – a le­he­tő leg­job­ban meg­szer­kesz­tett tan­óra.
A fen­ti elem­zés azon­ban meg­erő­sí­ti azt, amit mind­an­­nyi­an tu­dunk: ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­ink­ben nem elég­gé ha­té­kony, nem cél­ra­ve­ze­tő a szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás, az­az nem fe­lel meg a kom­mu­ni­ka­tív kom­pe­ten­cia kö­ve­tel­mé­nye­i­nek. Az okot elő­idé­ző té­nye­zők kö­zött min­den bi­zon­­nyal meg­em­lít­het­jük az ok­ta­tás­szer­ve­zé­si szem­pon­to­kat (kom­mu­ni­ká­ci­ós za­var in­téz­mény­köz­ti szin­te­ken), a di­dak­ti­kai as­pek­tu­so­kat (év­ti­ze­dek óta ta­nács­ta­la­nok va­gyunk ar­ra vo­nat­ko­zó­an, mit, ho­gyan és mi­lyen óra­szám­ban ok­tas­sunk, hogy a ta­nu­lók élet­ko­ri sa­já­tos­sá­ga­ik­hoz mér­ten ké­pe­sek le­gye­nek szlo­vák nyel­ven kom­mu­ni­kál­ni), va­la­mint az ok­ta­tá­si do­ku­men­tu­mok szem­pont­ját (a tan­terv, a tan­anyag és a tan­könyv nincs össz­hang­ban egy­más­sal; az utób­bi két év­ti­zed­ben alig je­len­tek meg mód­szer­ta­ni út­mu­ta­tók, mód­szer­ta­ni se­géd­köny­vek és ké­zi­köny­vek) (vö. Si­mon 2005, 7). Fon­tos len­ne, hogy vég­re be­lás­suk: a be­széd ősi, el­sőd­le­ges for­má­ja a nyelv­nek, tá­gabb ér­tel­me­zés­ben a be­széd­ér­tést is fel­öle­li (vö. Bár­dos 2000, 198). En­nek el­le­né­re a ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben foly­ta­tott szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás­ban – ke­vés pél­dá­tól el­te­kint­ve – még ma, a 21. szá­zad­ban is alá­ren­delt sze­re­pet ját­sza­nak a szó­be­li kész­sé­gek, sok­kal na­gyobb je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­tunk a szlo­vák iro­da­lom­tör­té­net és a ha­gyo­má­nyos, le­író szem­pon­tú nyelv­tan ta­ní­tá­sá­nak. De bi­zo­nyá­ra le­het – és mi­nél előbb kell is – ki­ve­ze­tő utat ta­lál­ni a je­len­le­gi hely­zet­ből. Az aláb­bi ja­vas­la­tok az ered­mé­nye­sebb, kom­mu­ni­ká­ció­köz­pon­tú szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás le­he­tő­sé­ge­i­re utal­nak:
– Az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek min­den szint­jén át kel­le­ne ér­té­kel­ni/dol­goz­ni a tan­ter­vet és az ún. mű­ve­lő­dé­si stan­dar­dot, s ben­nük el­ső szá­mú fel­adat­ként a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­ség fej­lesz­té­sét kel­le­ne meg­je­löl­ni.
– Mind az alap­is­ko­la al­só és fel­ső ta­go­za­ta, mind az egyes kö­zép­is­ko­la-tí­pu­sok szá­má­ra dif­fe­ren­ci­ált tan­ter­ve­ket kel­le­ne ki­dol­goz­ni, me­lyek a ta­nu­lók élet­ko­ri sa­já­tos­sá­ga­in kí­vül fi­gye­lem­be ven­nék az egyén, il­let­ve az ok­ta­tá­si in­téz­mény spe­ci­á­lis kész­sé­ge­it, il­let­ve hely­ze­tét is.
– A szlo­vák nyelv ok­ta­tá­sá­nak mód­szer­ta­nát a szlo­vák mint ide­gen nyelv as­pek­tu­sá­ból kel­le­ne ki­dol­goz­ni (a po­zso­nyi Come­nius Egye­te­men év­ti­ze­dek óta ku­tat­ják a szlo­vák mint ide­gen nyelv ok­ta­tá­sá­nak el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti as­pek­tu­sa­it).
– A ha­zai fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben a ma­gyar–szlo­vák sza­kos hall­ga­tók­nak a szlo­vák mint ide­gen nyelv mód­szer­ta­nát kel­le­ne ok­tat­ni.
– Olyan – az ered­mé­nyes szlo­vák­nyelv-ok­ta­tást tá­mo­ga­tó – tan­köny­ve­ket kel­le­ne ír­ni, ame­lyek­ben a tár­sal­gá­si té­mák va­lós kom­mu­ni­ká­ci­ós szi­tu­á­ci­ó­kat je­le­ní­te­nek meg, nyelv­ta­nuk pe­dig a funk­ci­o­ná­lis gram­ma­ti­ká­ra épül.
– Az erő­sen ma­gyar jel­le­gű nyel­vi kör­nye­zet­ben ta­lál­ha­tó ma­gyar tan­nyel­vű ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben be kel­le­ne ve­zet­ni a kö­te­le­ző szlo­vák nyel­vi tár­sal­gás órát (je­len­leg a vá­laszt­ha­tó tár­gyak kö­zött sze­re­pel).
– Meg kel­le­ne te­rem­te­ni az ered­mé­nyes szlo­vák­nyelv-ok­ta­tás­hoz el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges sze­mé­lyi és tár­gyi fel­té­te­le­ket.
– Biz­to­sí­ta­ni kel­le­ne a szlo­vák sza­kos pe­da­gó­gu­sok rend­sze­res to­vább­kép­zé­sét, il­let­ve a meg­fe­le­lő mo­ti­vá­ció se­gít­sé­gé­vel ösz­tö­nöz­ni kel­le­ne őket a tan­órá­kon kí­vü­li ak­ti­vi­tás­ra (vö. Halás­zová 2004, 36–37; Bernáthová 2004, 43–47; Var­ga 2004, 41–42).

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Bár­dos Je­nő 2000. Az ide­gen nyel­vek ta­ní­tá­sá­nak el­mé­le­ti alap­jai és gya­kor­la­ta. Bu­da­pest, Nem­ze­ti Tan­könyv­ki­adó.
Benick­á, Elena 1999. Sloven­ský jazyk pre 9. roèník ZŠ. Bratislava, SPN.
Benick­á, Elena – Bogárová, Juliana 2000. Sloven­ský jazyk pre 5. roèník ZŠ. Bratislava, SPN.
Bernáthová, Alž­be­ta 2004. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry v ZŠ a SŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. 2. èas. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry na 2. stup­ni zák­lad­nej školy s vyuèo­vacím jazykom maïarským. Bratislava, Štát­ny ped­a­gog­ický ústav.
Bertóková, Má­ria a kol. 1986. Sloven­ský jazyk pre 3. roèník zák­lad­nej školy s vyuèo­vacím jazykom maïarským. Bratislava, SPN.
Bertóková, Má­ria a kol. 1988. Sloven­ský jazyk pre 4. roèník zák­lad­nej školy s vyuèo­vacím jazykom maïarským. Bratisla­va , SPN
Halás­zová, Ani­ta 2004. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry v ZŠ a SŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. 1. èas. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka na 1. stup­ni zák­lad­nej školy s vyuèo­vacím jazykom maïarským. Bratislava, Štát­ny ped­a­gog­ický ústav.
Kon­cep­cia vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry v školách s vyuèo­vacím jazykom maïarským è. 1963/1991 – 22. www.z­bier­ka.sk.
Répássy­ová, Elena – Var­ga, Jozef – Varsányiová, Mar­ta 2000. Doèas­né uèeb­né osnovy pre gym­náz­iá s vyuèo­vacím jazykom maïarským – Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra. MŠ SR, è. 418/2000 – 43. www.z­bier­ka.sk.
Si­mon Sza­bolcs 2005. Vál­ság­ban a ha­zai (anya)nyelvi ne­ve­lés. Ka­ted­ra, 13. évf. 2. sz. 7–8. p.
Sloven­ský jazyk. Uèeb­ný plán pre 1.–4. roèník ZŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. www. s­tatpe­du.sk.
Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra. Uèeb­ný plán pre 5.–9. roèník ZŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. www.s­tatpe­du.sk.
Sloven­ský jazyk a li­te­ra­tú­ra. Uèeb­ný plán pre SŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. www. s­tatpe­du.sk.
Uèeb­né osnovy pre sloven­ský jazyk pre 1.–4. roèník ZŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. è. 946/1993 – 33. www.s­tatpe­du.sk
Var­ga, Jozef 2004. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry v ZŠ a SŠ s vyuèo­vacím jazykom maïarským. 3. èas. Úroveò vyuèo­va­nia sloven­ského jazy­ka a lit­er­atúry na stred­ných školách s vyuèo­vacím jazykom maïarským. Bratislava, Štát­ny ped­a­go­gický ústav.
Zákon o štát­nej správe v škol­stve a školskej samo­správe a o zmene a doplnení niek­torých zákonov 596/2003. www.z­bier­ka.sk