Fürdőélet a 19. századi Gömörben, 11. Csízfürdő – világfürdő?! – 2.

Ötcsillagos szolgáltatás, ezres vendégsereg

Csíz fürdői minősítésében először Ilosvai 1895. évi fürdőismertetőjében jelent meg a magyarországi fürdők kínálatában. (Ilosvai 1895, 25. p.) „Fiatal kora” ellenére a vendégek szórakoztatására térzene,1 biliárd- és olvasóterem napi-, heti- és élclapokkal, zongoraterem, teke- és teniszpálya hetenként tombolával kapcsolatos táncmulatságok szolgáltak.2 Korszerűen felszerelt kávéház, cukrászda, könyvkereskedés és kölcsönkönyvtár is működött a telepen,3 továbbá borbély, kereskedők, mosónők és iparosok alkalmazásával igyekeztek még inkább a vendégek kedvébe járni.4 A korabeli források szerint 1906-tól már hullámfürdőről is gondoskodtak.5

Az 1890-es évekig a község gyógyszertára, postája és távírdája a közeli Rimaszécsen üzemelt, (Preysz 1894, 25. p.) mígnem az igazgatóság 1891-ben állandó postahivatal felállítását kérelmezte a vármegyei hatóságoknál.6 1894-ben egyenesen a kormányhoz fordultak, s a fürdőévad idejére Csíz végre saját ún. szezonális postaállomást kapott, a következő évben pedig már idénytávirdát7 is engedélyezett a fürdő részére a kereskedelmi minisztérium.8 A 20. század végre meghozta számára az áttörést is. Egy 1903. április 10-i keltezésű, a Gömörvármegyi Közigazgatási Bizottsághoz intézett levélben a kassai M. Kir. Posta- és Távírdaigazgatóság a kereskedelmi miniszter engedélyezése folytán a csízi időszaki posta- és távirdahivatal állandósítását9 rendelte el és ott a szolgálat ellátását télen a postamesterre, a fürdőidény alatt pedig a kirendelendő tisztviselőkre bízta.10 A fürdővendégek kényelmére az új század küszöbén saját gyógyszertár11 működött a községben, 1913-ban pedig már telefon-hozzáférhetőségről olvashatunk. (Vámossy–Lenkei–Schulhof 1913, 42. p.) Gömöri fürdőink közül egyedül Csíz büszkélkedhetett szolgáltatásai palettáján fogászati műteremmel is, amely Dávid Ödön fogorvosnak köszönhetően 1918 nyarától vált elérhetővé a páciensek számára.12

Mind az országos, mind a regionális sajtótermékek a víz gyógyhatása és az egész fürdőtelep reklámozása mellett előszeretettel propagálták a fürdő valamelyik – többnyire magánkézben lévő – bérházát, vagy éppenséggel kiadó üzlethelyiségét. Ezen hirdetésekből számos információra következtethetünk, például egy 1896-os hirdetmény szerint a Nedeczky-telepen divatárus üzlet is működött.13 A fürdőnek a Süteő István tulajdonában álló, „nagy panzióépítési láz” éveiben emelt Margit-nyaralója modernül berendezett borbélyüzlettel14 és postahivatallal szolgált. Herskovics Mór szatócsüzlete a Horváth-nyaralóban „foglalt helyet.” Ez az ún. „első csízi bazár” díszműáruk, divatcikkek, ajándékok, csemegék, élelmiszerek, felvágottak és italok széles választékát kínálta, sőt kölcsönkönyvtárat is működtetett helyiségében. (Vámossy–Lenkei–Schulhof 1913, 188. p.) Csízfürdő Ilona-lakjában székelt 1912-ben Szoyka Pál rimaszombati kereskedő kölcsönkönyvtára és idényüzlete, melyben élelmiszerárun, divatcikkeken és játékokon kívül emléktárgyakat, ivópoharakat, képes levelezőlapokat, napi- és hetilapokat árusított, kölcsönkönyvtára pedig a magyar és a német nyelvű szépirodalom széles skáláján mozgott.15

Csízfürdő némi hiányosságokkal ugyan, de a legjobb úton haladt a hírnév felé. A rohamléptekkel fejlődő fürdőt a századelőn piacra dobott Borovszky-féle megyei mono­gráfia már országosan elismert gyógyfürdőként emlegette.16 Egy évvel később a Magyar Szalon hasábjain az „előkelő fürdők” kategóriájában találjuk Csízt.17 Hogy a valóság mit takart, leginkább egy 1905-ből származó fürdői levél nyomán követhetjük végig, amely Gál Pál gömöri származású budapesti ügyvéd személyes vallomását vetíti elénk: „Annyi minden kedvező körülmény segítené előre! A jódvizen kívül az egy emberöltő specziális tapasztalatainak gazdagságával rendelkező kedves orvosunk Pazár Andor tudománya, továbbá az a jó friss, de nem éles levegő, a jó száraz lakások, a kitűnő ivóvíz, amelynél még a Magas-Tátra is alig ad jobbat és azután az az isteni tej és vaj! A természeti előnyökön kívül a fürdőigazgatóság is lassan bár, de haladva előmozdítja s kellemesebbé teszi az ittlétet, s a kellő de nem túlhajtott szórakozásokról is figyelmesen gondoskodik. Az új vendéglői ebédlő olyan felséges terem, magas, levegővel telt, nyitott oldalán befuttatva kaczér vadszőlővel, igazán különb, mint a budapesti füstös éttermek. Jól esik látni a szépen fásított utczákat, parkokat, a csínt és a tisztaságot. Persze javítani való is akad! Például sehogysem illik bele a fürdőpark keretébe az, hogy a Pazár-kert felőli oldala nincs még gondosan kiképezve, magasabb és nincs elkerítve, úgyhogy egy félrelépés kell csak, hogy az ember a parkba guruljon. Ezt bizony rendbe kell hozni és magasabban fekvő részét korláttal vagy szép kerítéssel ellátni. Azután az utczaöntözés sem kielégítő. Legalább háromszor napjában kellene, hogy pormentesíttessenek az utak. Komoly kifogásom van még az ellen is, hogy a fürdőkabinok tisztántartása nincs a legnagyobb szigorral ellenőrizve. Lehetetlen állapotokat szül az, hogy a kabin dívánját por lepi. Kérlelhetetlen szigorúsággal, külön arra való ember alkalmazásával kell keresztülvinni a tisztaságot a fürdőkben. E nélkül igazi fürdőről ne álmodozzunk s e téren a felületesség, vagy nemtörődömség több kárt okozhat a fürdőnek, mint bármi más. Végül figyelemmel kellene lennie a fürdőigazgatóságnak arra is, hogy a vendéglőssel olyan szerződése legyen, amely kizárja azt, hogy a pinczérek udvariatlanok, sőt gorombák legyenek, ami előfordult. Mert aki nem halad – elmarad.”18 Alighanem megfogadhatta kliense jó tanácsait és hamar orvosolta a problémákat Csízfürdő igazgatósága, ha 1906-ban már a telep igazi nagy világfürdővé válásáról szövögette álmait,19 közvetlenül a háború kitörése előtt pedig már egy jól felszerelt „de luxe” fürdővel találkozhatott a közönség. (Vámossy–Lenkei–Schulhof 1913, 42. p.)

S hogy mennyibe került mindez? Az 1902., 1906., 1907. és 1914. évi adatok értelmében az átlagos szobák napi ára 1 korona 60 fillértől 6 koronáig terjedt a csekélyebb kényelemmel felszerelt lakásoktól a parádés nyaralókig. Az ágyneműhasználatért külön 40–60 fillér került felszámolásra, a szolgáltatásokért pedig hetenként 2–4 korona. A svájci házban 40-50-70 koronáért, magánnyaralókban 30-40-50 koronáért lehetett egy hónapra szobát kapni, polgárházaknál pedig havi 20–60 koronáért. A fürdővendéglőben kapható havi abonnement (bérlet) mellett teljes ellátásra is lehetőség nyílt (reggeli, ebéd, vacsora) 2 korona napi árért. A lakások többségében a teljes napi ellátás 2 korona 40 fillértől 4 koronáig terjedt.20 A fürdők árait tekintve célszerű táblázatban feltüntetnünk az egyes fürdőfajták neveit és azok évadok szerinti árait 1 alkalomra:

Csíz jód-bróm-fürdő útmutatója. Auskunft über jod-brom-quellen-bad Csiz in Oberungarn. 1900, 38. p.

Az 1914/15. évadban még további extra szolgáltatásokkal is kiegészült a fürdőkínálat, amely szerint egy jódvizes hidegvíz-kezelés ledörzsöléssel 2 korona 40 fillérbe került, mindazok pedig, akik orvosi rendeletre rendszeres ivókúrát is tartottak, ezenkívül 4 korona ún. forrásdíjat voltak kötelesek fizetni.21 Érdemes kiemelni, hogy az 1918. évi fürdőidényre a háborús viszonyokhoz alkalmazkodva a részvénytársaság által módosításra került az árjegyzéklista, amely során jelentős drágítás következett be, ráadásul az amúgy is borsos árakhoz ezenfelül felszámításra került a fürdőszolga-részesedési pótdíj is, amely szolgáltatásonként 20 fillértől 1 koronáig terjedt.22

Az élelmezést és ellátást illetően a századelőn a telepen három vendéglő működött, melyek közül valamennyi orvosi felügyelet alatt üzemelt. A vendéglők egyike a fürdőtelephez tartozott,23 az 1908. évi fürdőkalauz szerint ez volt a „Gyógyház” vendéglő, ahol a kúrának megfelelő konyha állt a fürdőközönség rendelkezésére, akár teljes heti vagy havi menübérlet mellett.24 E vendégház erősen multifunkcionális jellegére próbált építeni a reklámokban, kávéházként és cukrászdaként való működtetése mellett igazi erőssége cigányzene biztosításával, zeneestélyek és egyéb rendezvények helyszíneként rejlett. (Vámossy–Lenkei–Schulhof 1913, 188. p.) Vendéglőse 1900-ban Leitgeb János volt.25 A másik vendéglő szigorúan izraelita kóser konyhával rendelkezett. A harmadik vendéglőről nem tesz konkrétabb említést egyik fürdőkalauz sem, valószínűleg magántulajdonban állhatott a fürdőtelepen kívül, de az is lehetséges, hogy ez lehetett az ún. „nyári vendéglő,” amely társas események helyszíneként játszott szerepet. Megerősíti mindezt az 1908-ban megjelent kiadvány, amely szerint a fürdő fővendéglőjén kívül több magánvendéglő is üzemelt a telepen.26 Ilyen volt a Süteő István tulajdonába tartozó Margit-nyaralói étterem és kerthelyiség,27 amelyet az 1910-es években Szekeres Mihály vendéglős üzemeltetett,28 vagy a Szekulics Milán tulajdonát képező Milán-nyaraló vendéglője.29 Az éttermek kínálatát és árait 1899. évi és 1901. évi adatok alapján az alábbi táblázatba foglaltuk:

Csíz jód-bróm-fürdő útmutatója. Auskunft über jod-brom-quellen-bad Csiz in Oberungarn. 1900, 36. p. Csíz jod-brom-forrás-fürdő. Auskunft über jod-brom-quellen-bad Csiz in Oberungarn. 1902, 52. p.

A zenedíj fejenként 2 forintba (4 korona) került, gyógydíjat pedig minden azon vendég fizetett, aki öt napnál tovább tartózkodott a fürdőben, éspedig az alábbi kritériumok szerint: rendelőorvos által felvett beteg 8 forintot (16 korona), családtag vagy kísérő 2 forintot (4 korona), cseléd pedig 50 krajcárt (1 korona). A világégés éveiben a gyógy­helyilletékek jelentősen változtak, már minden vendég, aki a fürdőn három napnál tovább tartózkodott, az egész idényre 20 korona gyógy- és zenedíjat fizetett, az összeg kísérőre vagy családtagra 12 koronára redukálódott, a cselédek pedig 5 korona összeggel tartoztak hatóságilag.30

Voltak azonban, akik szerencsésebb helyzetüknél fogva jelentős költségcsökkentéssel úszták meg a csízfürdői kiruccanást. A főidényben, azaz június 15-től augusztus 15-ig semminemű kedvezményt nem lehetett igénybe venni. Orvosok és azok családjai gyógydíjat nem fizettek, a fürdőket ingyen élvezték. Katonatisztek és államhivatalnokok elő- és utóévadban, azaz május 1-jétől június 15-éig és augusztus 15-től szeptember 30-áig gyógyhelyilleték és fürdődíj tekintetében 50% kedvezményben részesültek.31 Hasonló bónuszt nyújtott az igazgatóság a szegény betegeknek, akik szegénységüket hitelesen igazolták. 32 Vagyontalanok a lehetőségnek megfelelő számban a gyógydíj fizetésétől felmentettek, ingyen kezeltettek.33 A fürdőigazgatóság által nyújtott kedvezményeken felül katonatisztek – mind a m. kir. honvédség, mind a cs. és kir. közös hadsereg, valamint a m. kir. csendőrség kötelékébe tartozók – a m. kir. honvédelmi minisztérium által Csízben alapított ún. „Honvédtiszti gyógyházban”34 szabad lakásban és kedvezményes ellátásban részesültek.35 Rajtuk kívül a kedvezményezettek sorába a vasúti tisztek, valamint a tanítók is beállhattak, ugyanis a Tanító-szövetség 10 tagját minden év augusztus havában féláras kedvezményben részesítették,36 az Országos Tanítóárvák Szanatóriumán belül pedig a tanítóárvák nyertek teljes díjmentes ellátást és kezelést.37 Fürdői kedvezmény járt az Országos Munkás Betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár tagjai számára is, akik az 1910. évi szezontól 40 fős keretszámban a pénztár terhére élvezhették a csízi gyógyfürdő jótékony hatását díjmentes lakás, ellátás és gyógykezelés tekintetében.38 A sajtóforrások szerint állítólag a hírlap­írók és családjaik részére is szolgált Csíz meglepetéssel: az elő- és utóidényben a gyógy- és fürdődíjból 50% kedvezményt nyújtott.39

Külön figyelmet érdemel a fürdő közelében található Pazár Andor-féle gyógyszanatórium,40 amely a szegény beteg gyermekek befogadására 20 szobával ellátott nyaralótelepként funkcionált.41 Az 1894-ben alapított intézmény42 széltől védett, 3-4 holdas parkban elterülő, modern berendezéssel felszerelt, állandó orvosi felügyelet és gondos ápolás mellett üzemelő szanatóriumként működött. A később Pazár László vezetése mellett működő gyógyház napi ellátási díja 5 forint (1899. évi adat), később 10 korona (1901. évi és 1907. évi adat)43 volt, majd az első világháború éveiben 12 koronába került, magába foglalva a lakást, az ellátást, a gondos orvosi felügyeletet és a csízivíz-kúrának megfelelő napi ötszöri étkezést. 44 A fürdők használatának díja, a gyógydíj és a gyógyszerek árai az illető pácienst terhelték, a gyógykezelés díja heti 10–15 korona összegbe került.45 Csíz ilyen minősítésben Palics mellett a második, gyermekszanatóriummal46 is fölszerelt hazai gyógyfürdőnk egyike volt.47 Ugyanitt 1905-ben létesítettek diák fürdőkonviktust, amely keretén belül az Országos Középiskolai Tanáregyesület határozata alapján az ország bármely vidékéről beteg vagy üdülni vágyó szegényebb sorsú diákok olcsóbban, tanári felügyelet mellett vehették igénybe a fürdőt.48 1899-ben felröppent annak a híre is, hogy a gyógytelepen a budapesti Stefánia Gyermekkórház egy fiókkórházat létesítsen, amelybe szegény beteg gyermekek 6 heti kúrára nyernének elhelyezést, az eszme azonban még a fogantatás évében elakadt.49

A vendégek szívesen keresték fel ezen új gömöri gyógyhelyet az ország minden tájáról. Már az 1889-es nyitószezonban mintegy 24 állandó fürdővendéggel büszkélkedhetett,50 bár kezdetben a víz mennyisége okozott némi gondot a vezetőségnek: „A vizünk oly kevés volt, hogy naponta 10 fürdőnél többet nem adhattunk és úgy kellett intéznem a dolgot, hogy csupán a súlyosabb betegek kaptak fürdőt naponként, a többiek pedig 2-3-szor hetenkint.” 51 A létszám az első év utáni nyáron már 166 főre emelkedett, közöttük 50 átutazó vendéggel.52 Míg a legtöbb gömöri fürdőhely az egész évadban még a 100 fős állandó vendégszámot sem érte el, Csíz már a májusi hónapban bőven túllépte ezt a keretszámot. Csízfürdő népszerűségét, gyógyvize kedvező eredményeinek hatását, fürdőtelepe otthonos hangulatát az idelátogató vendégek gyors ütemben tűnő szaporodása is bizonyította, hiszen megnyitása óta 1902-ig mintegy 5659 beteg látogatott el Csízbe. (Borovszky 1904, 310. p.) A gyógyvíz hírének növekedésével főleg a századelőn indult meg a betegáradat a fürdőbe, míg az előtte lévő évtizedekben inkább a szórakozás kedvéért rándultak ide az emberek. Kiváltképp az 1911. évi szezon kimagaslóan sok súlyos beteget fogadott Csízfürdőben.53 Egyetlen halálesetről van írásos forrásunk, Csiha Márton hajdúnánási rendőrkapitány 1912 augusztusában szélhűdés következtében történt váratlan elhunytáról.54

A fürdőtelepre érkező klienseket – az illető társadalmi presztízsétől függően – személyesen a fürdő igazgatója, Glósz Arthur fogadta.55 A fürdővendégek száma évről évre mintegy 30%-kal növekedett. A Gömör-Kishont című társadalmi regionális közlöny havi rendszerességgel tudósított a lapban a fürdőigazgatóság által kibocsátott vendégszámokról, a betegek-üdülők kilétéről azonban nem közölt részletes adatokat.56 Mivel Csíz az országos fürdők rangsorában is előkelő helyet foglalt el, így az éves látogatottsági statisztikákban is szerepet kapott. Érdekes, hogy az egyes kimutatások irodalomtól függően változnak, melynek okaira pontos magyarázattal nem tudunk szolgálni. Adatferdítésre nagy valószínűséggel az állandó-ideiglenes páciensek számarányának hibás feljegyzése adhatott okot.

A Gömörmegyei Orvos-Gyógyszerész Egylet évkönyve az alábbi táblázatba foglalva vázolta fel Csíz 1889 és 1894 közötti betegforgalmát, külön kiemelve a külföldiek jelenlétét:

A Gömörmegyei Orvos-Gyógyszerész Egylet huszonhatodik évkönyve. 1895, 26. p.

A fürdővendégek évenkénti gyarapodását tökéletesen demonstrálja az alábbi két – századvéget és századelőt szemléltető – táblázat, melyben kizárólag az állandó páciensek növekvő számát helyeztük górcső alá. Ezen kimutatás alapján a fenti táblázattal összevetve egyúttal megfigyelhető az egyes évek eltérően feljegyzett vendégforgalma is, melynek feltételezett okaira fentebb már rámutattunk. Sajnos nem áll rendelkezésünkre az összes kimutatás: az 1895–1896, 1906–1908 és az 1910–1918 közötti évekből nem maradtak fenn olyan fürdővendég-statisztikák, amelyek konkretizálták volna az állandó páciensek számát, még a helyi sajtó hasábjairól sem.57

Gömör és Kishont vármegyei naptár az 1906. évre. 1906, 45. p.

Összességében elmondható, hogy 1889 és 1904 között 8917 fürdővendéget kezeltek Csízben, ezek közül 4467 görvély- és gümőkóros, 2524 vérbajos, és 499 csont- és ízületi betegséggel küzdő pácienst.66 Önmagáért beszél az a tény is, miszerint az 1901. évi fürdőévadban – 12 évvel megalakulása után – Csízfürdő a hazai gyógyfürdők sorában a Balaton menti fürdők leszámításával látogatottság tekintetében az előkelő 7. helyet foglalta el.67 A Magyar Balneológiai Értesítő 1908. évi statisztikai adatai értelmében összesen 2761 vendég kereste fel a legfiatalabb gömöri fürdőhelyet, ez 22 fővel jelentett többet a tavalyinál, míg az 1909. évi adatok szerint 2940 páciens, ami 179 fővel mutatott gyarapodást. A számadatok 1910-re már 3286 főre szaporodtak, 68 ezen időre megalakulása óta összesen mintegy 15.000 szenvedőnek nyújtott gyógyírt a csízi víz.69 Külön dicséretre méltó, hogy az 1910-es években már átlag mintegy 1700 állandó vendéget számlálhatott. Országos hírnevét dicséri, hogy még a konkurens Lipik jódfürdő környékéről is látogatták.70 Az alábbi táblázat jól szemlélteti Csíz fürdőforgalmát 1900 és 1909 között, amelynél az összes vendégeket figyelembe véve 3%-os az emelkedés, míg az állandó vendégeket nézve 60%-os növekedés mutatható ki a vizsgált 10 évet illetően:

A bőséges vendégszaporulathoz kétségkívül hozzátartozott az előnyös vasúti megközelíthetőség is. A részvénytársaság már a „nagy átalakulás” évében, 1889 tavaszán megkereste a magyar államvasutak igazgatóságát, hogy a bánréve–rimaszombati-vonalon Csíz községhez közel eső őrháznál megállóhelyet létesítsen.71 Az engedély a nevezett vonalon felállítandó 29. számú őrháznál létesített megállóhelyre még folyó év áprilisában megérkezett,72 két hónappal később pedig már állt is a bánréve–füleki-vasútvonal mentén a peron.73 Csíz Bánrévétől nyugat felé rögtön az első megállóhely volt, (Chyzer 1891, 3. p.) naponta 7 személyvonat közlekedett arra a fürdővendégek kényelmére.74 Az egyre növekvő idegenforgalom csakhamar kényelmes váróteremmel ellátott nagyobb szabású állomásépületet kívánt, melyre folyamodó kérvény már 1892 nyarán megszületett, viszonzásként 50% kedvezményt részesítve a vasúti tisztek számára.75 A sors iróniája, hogy pont Gömör e legnagyobb forgalmú fürdője járt szerencsétlenül a váróterem hiányának kérdésében, még a 20. század küszöbén is fabódé (!)76 szolgált az utasoknak ezen célra.77

A századfordulón a nyugati és déli megyékből füleki átszállással Budapesten keresztül, a keleti és északkeleti megyékből Miskolcon keresztül lehetett eljutni Csízfürdőre.78

A 20. század elején naponta mind Budapest, Fülek, mind Miskolcz felől három-három,79 Bánrévéről és Rimaszombatból egy-egy, összesen 8 vonat érkezett és indult, melyek mindegyikénél a fürdő társaskocsijai várták a megérkező vendégeket. 80 A kocsidíj személyenként 30 krajcárba (60 fillér) került.81 Az új század beköszöntével a fürdői társaskocsik mellett a teleptől egy kilométernyire fekvő peronnál megjelentek a bérfiákeresek is, ami egyértelműen a vendégforgalom növekedő számában és az extra igények kiszélesedésében nyilvánult meg.82

Nagyvilági fürdőélet à la Csíz

A fürdőélet részeként nem hiányozhatott a szórakozás sem. Mind bálok, mind zenés-szórakoztató táncmulatságok és színházi estek terén bővelkedett Csíz, a vendégek szórakoztatására térzenék, teniszpályák, tekepályák, tombolák, tűzijátékok, kirándulások szolgáltak. (Vámossy–Lenkei–Schulhof 1913, 43. p.)

Más fürdőkhöz hasonlóan a csízi fürdőtelepen is előszeretettel nyitották és zárták83 a fürdőszezont táncmulatsággal, a hagyományokhoz híven május elején, illetve szeptember végén. Különösen fergetegesre sikeredett az egy évvel korábban kapuit megnyitó fürdő, rendhagyó módon 1890. június 28-án, a Gömörvármegyei Közművelődési Egyesület javára megrendezett szezonnyitó bálja a megyei fiatalság szervezésében.84 A táncvigalommal összekötött estély, melyen a tulajdonosok 17 helyiséget bocsátottak díjmentesen a mulatozó közönség használatába, különleges töltettel bírt, több okot adva az ünneplésre: egyrészt az új épületrészek felszentelése, másrészt a frissen minősített Hygieia-gyógyforrás elkeresztelése alkalmából.85 Az újonnan épült termekben nagy számban összegyűlt előkelő közönség a környékbeli úri és polgári társadalom reprezentálását volt hivatott képviselni. A regionális hetilapban leközölt csonka névsorokból a Bornemisza, Kubinyi, Draskóczy, Fáy, Hámos, Szakall, Ragályi, Putnoky, Almássy és számos egyéb gömöri nemesi család tagjainak neve köszön vissza – közöttük három Gömör-Kishont vármegyei főispán is a visszatérő vendégek táborát gyarapította: Hámos László, Kubinyi Géza és Putnoky Móric.

A fürdőközönség palettája igencsak tarka képet festett már az 1890-es évek elején is, Magyarország minden szegletéből, sőt még a két főváros, Bécs és Budapest városaiból is érkeztek üdülni, gyógyulni vágyók. A polgárság mellett az egyház, a honvédelem, illetve az arisztokrácia köreiből egyaránt számíthatott látogatókra Csízfürdő: az 1892. évi szezonban Foullon de Norbeeck báró Bécsből és Guyon hadnagy Miskolcról,86 a rá következő évben Horánszky Nándor országgyűlési képviselőt, ill. Zoltán honvédlovassági tábornokot köszönthették a telepen,87 1908 nyarán pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Baksay Sándor látogatott el hozzánk.88 A rangban legmagasabb vendéget a rimaszombati származású honvédelmi miniszter, báró Hazai Samu személyében kereshetjük. „Az alföldi, különösen nagykunsági, debreczeni, budapesti, szabolcsi, szatmári, továbbá nógrádi és gömöri előkelő, intelligens családoknak oly sok kiváló, helyes gondolkozásu és finom érzésű tagjával volt alkalmunk és szerencsénk itt megösmerkedni… Itt üdül és éled fáradságos évi munkájától egy hónapra megszabadulva Nógádmegye kiváló alispánja, Nagy Mihály, udvari tanácsos, itt nyaral évek hosszú sora óta Debreczen nyugalomban levő nagynevű rendőrkapitánya, Végh Gyula, az egész fürdő szeretett Gyula bácsija. Régebben itt időző neje és kis fia látogatására most érkezett közénk néhány napra Urbanovich Zoltán, a Magyar Bank nagy tehetségű fiatal igazgatója. A napokban utazott el kedves fiacskájával Lukács György volt vallás- és közoktatásügyi miniszter neje, Perényi Madoly bárónő, bizonyságot tevén róla, hogy ragályos gyermekbetegségekből visszamaradt utóbajoknál mennyire üdvös ez a kis Csízfürdő” – emlékezik vissza 1918 júliusában a fürdőben töltött napjaira egy ismeretlen utazó.89

A július végén tartandó Anna-bálok a fürdők kiváltságaiként mai napig őrzik hagyományukat. Csízfürdő volt Ajnácskő megszűnése után az a helyszín, ahol találkozót adott egymásnak Gömör, Borsod és Nógrád megyék előkelő közönsége.90 Megnyitása óta 1896 júliusából érkezett az első Anna-napi báli tudósítás. A zártkörű táncvigadalom, melynek helyszínéül a gyógyház vendéglőjének étterme szolgált, meghívóval lehetett részt venni – ez alól kivételt csupán a fürdővendégek képeztek. A befolyó jövedelmet rendszerint közérdekű jótékony célra, legtöbbször az önkéntes csízi tűzoltóegylet alaptőkéjének gyarapítására vagy annak felszerelésére fordították,91 vagy a helybeli újonnan felállítandó orgona javára gyűjtöttek.92 Korabeli reklámhirdetésekből tudjuk, hogy a bálok este 8-9 órakor kezdődtek, a kora reggeli órákig tartottak, a belépti díj pedig többnyire 1 forintba, később 1-2 koronába került. A zenét a fürdő, Tarka Lojzi93 vezetésével működő zenekara szolgáltatta a vendégeknek.94 Az 1909. évadban már külön erre a célra alapították meg a csízfürdői vigalmi bizottságot, amely a szórakoztató programokért felelt.95 A csízfürdői Anna-bálok jó híre ezen idő tájt hágott igazán tetőfokára, nagyban köszönhetően Fráter Lóránd látogatásainak és a környékbeli táncos fiatalság nagyobb számú képviseletének, a válogatott, előkelő közönség részvétele sem hozta azonban vissza a hagyományos, 19. század derekára jellemző, régi Anna-bálok fényét. A táncot többnyire idegen fürdővendégek ropták a helyi értelmiség távolmaradásának köszönhetően.96 Arra is akadt példa, hogy „külsősök” szerveztek zártkörű táncmulatságot Csízfürdőn, mint történt az a Gömör megyei ifjúság által 1893. augusztus 26-án, ahol a közönség túlnyomó többségét a környékbeli fiatalság és értelmiség alkotta.97

A táncmulatságok mellett a szerencsejátékokból is kivehették részüket a fürdővendégek. Szórakoztatásukra Löfkovics Lipót rimaszombati divatkereskedő kezdeményezésére, aki nem mellesleg fióküzletet is üzemeltetett a fürdőtelepen a nyári idény alatt, az 1894. fürdőévadtól szombatonként tombolával egybekötött estélyeket,98 majd az 1899. szezontól csütörtökönként rendszeres tombola-húzásokat tartottak a fürdővendéglőben az ún. „Első Csízi Bazár” szervezésében, melyen mintegy 200 darab nyereménytárgy várt egy-egy alkalommal gazdára.99 1908 júniusától kezdve minden hét szombatján tombolával egybekötött hangversennyel szórakoztatta magát a közönség.100 A szokatlan szórakoztató műfaj kategóriáján belül az 1912. évi fürdőévadban megjelent a pénteki napokon megrendezett konfettikorzó és a tűzijáték.101 „A részvétel nagyságát a confetti csatában mutatja, hogy legutóbb másnap reggel két szekér alig bírta elszállítani a confetti hulladékot”102 – konstatálta a Gömöri Hírlap a legnagyobb megelégedéssel.

Színpadi produkciókban sem mutatkozott hiány az újonnan létesült fürdőben, melyre legalkalmasabb helyszínül a vendéglő nagyterme bizonyult. Csaknem minden hétre jutott valamilyen szórakoztató ünnepség,103 többségük rendszerint tánccal végződött. Az első műkedvelő előadásra már 1891 augusztusában sor került, Sió Ferenc előadó- és szavalóművész monológestjének közreműködésében.104 Az 1897. évi szezonban Kiss Pál színtársulata rándult ki Csízre egy hétvégén két előadással, a „Gyimesi vadvirág” és a „Trilby” színrehozatalával szerzett élvezetes estéket a műértő közönségnek.105 Az 1902. évi fürdőévadban B. Polgár Gyula színtársulata telepedett le Csízben, sűrűn látogatva előadásaikat a nyaralóközönség által,106 egy évvel később viszont már Szabadhegyi Aladár társulata szórakoztatta a fürdő közönségét.107 Az 1910-es nyári idényben Füredi Miksa társulata az „Erdész leánya” c darabbal mutatkozott be,108 1912 augusztusában pedig a velkenyei műkedvelők közreműködésében került színpadra a „Falu rossza”, melynek jövedelme egyrészt a velkenyei dalárda, másrészt a csízi református templom javára fordíttatott.109

A székvároshoz való közelsége miatt Csíz – Várgede mellett, vagy inkább annak kárára – a rimaszombati polgárok közkedvelt nyári mulató- és kirándulóhelyévé vált. Különösen nagy érdeklődés mutatkozott a „batyiak” részéről az akkor már számos versenytrófeát bezsebelő Rimaszombati Dalárda csízfürdői bemutatkozó fellépése iránt, melyre 1895. július 13-án került sor jótékonysági hangverseny és műkedvelői előadás keretében. A 26-tagú, Váry János vezette dalárda népdalokkal és indulókkal tarkított énekei mellett Glósz Aranka, Szalay Jolán és Hegyi József közreműködtek, zongorajáték, szavalat és felolvasás műfajában. Az este nyolc órai kezdettel meghirdetett rendezvényre, melyet táncmulatság követett, a belépti díj személyenként egy forintba került.110 A rimaszombati énekkórus mellett a szomszédos Ózd 60-tagú vasgyári dalárdája és zenekara is fellépett teljes taglétszámban a csízfürdői porondon 1904. augusztus 14-én, éspedig a fürdőközönség köréből megalakult rendezőbizottság meghívására.111 A reggelig tartó táncvigalommal egybekötött zenei koncertre a fürdő vendéglőjének nagyterme zsúfolásig megtelt nem csupán a csízi fürdővendégekkel, hanem a kíváncsi gömöri és borsodi közönséggel is.

Koncertek terén kétségkívül Fráter Lóránd híres nótaszerző, dalénekes és hegedűvirtuóz, nem mellesleg huszárkapitány csízfürdői fellépései vitték a pálmát. Elsőként 1902-ben,112 majd később rendszeres intervallumokban adott hangversenyt a gömöri fürdővendégeknek. 1906-ban négy hétre érkezett Csízbe a nagyhírű mester, ahol folyó év július 21-én, egy héttel az Anna-napi bál előtt Tarnay Lajos zongoraművésszel együtt a fürdő nyári éttermében adott koncertet.113 Nem csoda, hogy az amúgy is évek óta csak tengődő Anna-bál színvonalát rögtön a csillagos égbe repítette a becses személy jelenléte.114 Fráter Lóránd vendégjátéka mellett kis híján báró Vay Lénárd mágnás-hegedűművészt is köszönthették a fürdővendégek Gömörben, azonban annak betegsége folytán 1897 májusában Csiszár László földbirtokos gyönyörködtette színpadra lépé­sével az egybegyűlteket.115

A fürdő történetében nem volt ritka, hogy maga a fürdői személyzet kezdeményezte műestély megrendezését, vagy állt jómaga porondra valamilyen jótékony cél érdekében. Ekként járult hozzá védnökként 1906. augusztus 12-én Kallós Jenő fürdőorvos a fürdőző fiatalság által rendezett estélyhez, mellyel a református templom orgonaalapjára gyűjtöttek. Elsősorban Lányi Ernő miskolci zeneakadémiai igazgató szórakoztatta a közönséget zongorajátékával, majd az ifjú Pazár László remekelt ügyes cimbalmozásával, az est fénypontjaként pedig Kallós Jenőné ejtette ámulatba a fürdővendégeket énekelőadásával.116 Hasonlóan cselekedett 1908 nyarán Horváth József fürdőrészvényes is, aki egyik fő lüktető rugója volt Csíz fürdőéletének. A nevezett évben Péchy Manó szatmári földbirtokos, fürdővendég személyében tökéletes partnerre akadva nagyszabású kabaréestélyt rendezett kettejük színre lépése mellett Glósz Aranka, Horváth Iluka és Olga, Kallós Jenőné, Popovics József és Szentmiklóssy László közreműködésével. A bevétel, amely 173 koronát tett ki, úgyszintén a helyi református templom orgonaalapjának javára fordíttatott.117

Ha már oly szóba hoztuk a csízi ev. református egyházat, meg kell említenünk, hogy „külsősként” több ízben is – közvetlenül vagy közvetve – a fürdőt választotta rendezvényei lebonyolításának helyszínéül. Először is fontos leszögeznünk, hogy a református templom a fürdő tőszomszédságában állt, s a fürdővendégek által is gyakorta „használatba vétetett” valláskülönbség nélkül.118 Majd 1903. augusztus 30-án az új torony és harang felavatása alkalmával esett először a választás a fürdő vendéglőjének nagytermére, ahol az orgonaalap javára tombolával egybekötött táncmulatságra került sor. Az avatási ceremónia délelőtt 10 órakor vette kezdetét, melyet szintúgy a fürdő éttermének helyiségeiben díszebéd követett.119 Az oly sokszor emlegetett csízi református templomorgona felszentelésére végül 1910. augusztus 7-én került sor. Mivel a templom közvetlenül a fürdő tőszomszédságában feküdt, ezért a rendezőség kitűnő húzásnak tartotta az egyházi ünnepséget egybevonni a fürdő vendéglétszámát is növelő kulturális programokkal: hangversennyel és táncmulatsággal. Az egyházi ceremónia délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, a déli 2 órakor, a fürdő nyári éttermében megtartott 100-terítékű díszlakoma után két órával került sor a népünnepély megtartására a községi iskola udvarán, majd 5 óra tájban tombolajáték kezdődött a gyógyház vendéglőjében. Ugyanitt került szervírozásra este 8 órakor az ünnepi díszvacsora, melyet este 9 órai kezdettel nagyszabású művészi hangverseny és a fürdő fedett tánchelyiségében hajnalig tartó bál követett. Az este sikerességét tükrözi, hogy a négyeseket 60 pár táncolta.120

A fürdő a sport szerelmeseinek is kedvezett. Ez a szenvedély leginkább saját teniszpálya létrehozásában nyilvánult meg, mely nem csupán a fürdő vendégeinek kikapcsolódására szolgált, hanem teniszversenyek helyszínéül is. Az 1907. évadban díjazással egybekötött versenyt szervezett Csízfürdő igazgatósága, amely iránt Rimaszombat teniszegyletének tagjai között is élénk érdeklődés támadt.121 Nagyszabású teniszversenyre az 1912. évi idényben is sort kerítettek, a négy napon át tartó megmérettetésen a fürdő legjobb játékosai vettek részt. Folyó évben egy tekeversenyről is tudósított a helyi sajtó, amely az előző sporthoz hasonlóan színtúgy összehozta a táncos lábúakat egy-egy rögtönzött mulatság keretében.122

A fürdővendégek mindennapi életét olykor kirándulások tarkították, ezek többféle jelleget is ölthettek. Az első kiruccanásra máris a megnyitás évében, 1889 nyarán sor került a csetneki Sebők Zoltán és Iván földbirtokosok rendezése által, amely során Csíz község malmához intéztek rövid kirándulást, „a hol a hamvai czigányok zenéje mellett kedvesen elmulattak egész éjféli 1 óráig az oda való és környékbeli előkelő lakosok, valamint a fürdővendégek is”.123 A rohamosan fejlődő Csízfürdőbe való kirándulás lehetősége a rozsnyói katolikus egyházmegye tanítóságát is érdeklődésre bírta, 1892. augusztus 30–31-én tartották meg nagygyűlésüket a közeli Rimaszécsen, s a kétnapos program keretében résztvevői gyalogsétát szerveztek a program keretében résztvevői gyalogsétát szerveztek a fürdőhelyre.124 Két évvel később egy napsütéses nyári délutánon pedig egy hölgykoszorúból álló sajógömöri társaság kereste fel a környékre tett kirándulásai között a csízfürdői telepet.125 Nemcsak Csízbe, hanem onnan is szerveztek kirándulásokat a fürdővendégek: 1896 augusztusában egy szomszédos fürdőhelyre, Várgedébe,126 1897 nyarán a Dobsinai-jégbarlanghoz,127 1898 júliusában pedig az Aggteleki-cseppkőbarlanghoz. Utóbbi érdekessége főleg abban rejlett, hogy az utat nem divatos hintókon, hanem eredeti magyar lőcsös szekereken, szalmaüléseken, nemzeti dísszel ellátott kocsisokkal, csengős lovakkal tették meg.128 A leggyakrabban azonban a közeli megyeszékhelyre, Rimaszombatba rándultak be nagyobb társaságok.129 A csízi fürdőismertető kalauzok egy teljes oldalnyi terjedelemben propagálták a környék nevezetességeit, ahová alkalma nyílhatott a fürdővendégeknek ellátogatni: a környező városok (Rimaszombat, Miskolc, Rozsnyó, Dobsina), az ózd–nádasdi vasacél- és lemezgyár, a likéri vaskohótelep, Tompa Mihály síremléke Hanván, az Aggteleki-cseppkőbarlang, a gróf Andrássy-család birtokába tartozó krasznahorkai vár (1907-től Mauzóleuma is), a várgedei és rozsnyói vasas fürdők, a vadregényes Sztracenai-völgyben levő Dobsinai-jégbarlang, a herceg Coburg-féle balogi várromok és vadaskert.130

Csíz a fürdőtelepen felépülő honvédtiszti gyógyház révén leginkább tényleges és nyugalmazott tisztek gyógyulásának és üdülésének a helyszínéül szolgált díjmentes lakást biztosítva. A gyógyház létesítése Hazai Samu honvédelmi miniszter nevéhez fűződik, aki még osztályvezető tábornok korában belátta, a csízi gyógyvíz előnyére van a beteg tiszteknek, s az ingyenes lakhatás kedvezményével járult hozzá a fürdőzés költségeinek redukálásához. A fürdőigazgatóság számára szintén kedvezően hatott az ötlet, mely jelentősen hozzájárult a fürdő hírnevének emeléséhez, ebből kifolyólag újabb kedvezményekben részesítette az ott időző tiszteket, amint arról már beszámoltunk. Korábban úgyszintén szó esett báró Hazai Samu honvédelmi miniszter csízfürdői látogatásáról, melyre 1910. június 14-én került sor. Egyik legnagyobb ünnepe volt ez Csíznek, hiszen ilyen magas rangú vendéget, kormánytagot nem mindennap üdvözölhetett a fürdőtelepen. Rimaszombat város szülötte, Tóth János törzsorvos és Kubinyi György huszárszázados cs. és kir. kamarás parancsőrtiszt kíséretében érkezett egy gyors villámlátogatásra Csízfürdőbe.131 Mindemellett több alkalommal is katonai díszebédnek adott otthont a fürdő, mint például 1901 szeptemberében. A gömöri hadgyakorlatok végeztével a vezérkar, élén Pokorny Vilmos táborszernagy kassai hadtestparancsnokkal s a tisztekkel közös díszebédre gyűltek össze a fürdő vendéglőjében, ahol víg poharazás közepette a késő délutáni órákig maradtak.132 Katonaság jelenlétét könyvelhetjük el az 1912. évi Anna-bálon is, amelyen a környéken gyakorlatozó tüzértisztek133 is részt vettek, a király születésnapjának előestéjén, azaz augusztus 17-én, pedig nagyszabású tűzijátékkal kedveskedtek a csízi közönségnek.134

A katonaság leginkább az első világháború idején volt jelen a fürdőben, nagyban a honvédtiszti gyógyháznak köszönhetően. Csíz a világégés idején is üzemelt, alkalmazkodva a nehézkes háborús keretekhez. A fürdői részvénytársaság közgyűléseinek háborús időkből fennmaradt jegyzőkönyveiben megtalálható az aktuális viszonyokhoz módosított 1918. évi fürdőidényre kiállított fürdői árjegyzék, melyben a korábbiakhoz képest jelentős árdrágítást tapasztalhatunk.135 Évadát megtartva május 1-én nyitotta meg kapuit, a fürdővendégek is szép számmal érkeztek Gömörbe, 1915 májusában már csaknem 60 fürdővendég időzött a telepen, 1917 júniusában pedig a létszám meghaladta a 400 főt.136 Némi visszaesés a szolgáltatások terén mutatkozott, a három fürdőorvos közül ugyanis Kallós Jenő137 és Pazár László a frontra vonultak, előbbi igen gyorsan szerb fogságba esett, utóbbi az északi harctéren küzdött, egyedül a fürdő szolgálatában immár 25 éven álló Pazár Andor rendelt az idényben.138 A férfikéz hiányára utal az 1917 februárjából fennmaradt hirdetés is, amelyben Csízfürdő igazgatósága a folyó évadra kereskedelmi ismerettel rendelkező tisztviselőnőt keresett gépírás és könnyebb irodai munkákhoz.139 A fürdő élelmezésére a háború alatt az alispáni hivatal kellő gonddal ügyelt, így az ott nyaraló vendégek ellátása – a jegyrendszer dacára – biztosítva volt.140 Az 1918. évi szezonban már a fürdőtelepen belül is elszaporodott az élelmiszeruzsora, a kisebb porciók kimérése, a helybeli posta lassúsága és a telepen működő kölcsönkönyvtár bezárása. Mindezek dacára a fürdő a világégés alatt is megtartotta minimum 1000 fős állandó klientúráját.141 A társas események egyaránt a hadiállapotot tükrözték, példának okáért Varsó bevételét említhetjük, melyet parádés kivilágítással és tűzijátékkal ülte meg a fürdőző közönség.142 Csízfürdő igazgatósága ugyanakkor anyagiakkal is hozzájárult a sebesültek gyógyulásához és a háborús károk helyretételéhez. 1915 októberében a „Gömör Sárosért!” mozgalomba bekapcsolódva 100 koronát ajánlott fel a Gömör megye által építendő, oroszok által lerombolt sárosi falu újjáépítéséhez,143 1918 nyarán pedig a fürdőben rendezett műkedvelő kabaréból 140 korona összeget adományozott a rimaszombati Vöröskereszt kórházának megsegítésére.144

Az első világháború előtti békeévekben egy korabeli forrásanyag úgy nyilatkozott a fürdőről, hogy „nehány esztendő multán Csíz a kontinens hírneves gyógyfürdője lesz”.145 Nos, ha a jövendölés ugyan nem is teljes mértékben fedi a valóságot, de lényegében beigazolódott. Bár a hazai propagandának „köszönhetően” Magyarországon kívül aligha jutott el híre a kontinens más országaiba, halli párja látogatottságával és jövedelmével sem vehette fel a versenyt, mégis Csízfürdő – egyedüli működő gömöri fürdőként (!) – mind a mai napig a legkeresettebb gyógyhelyek közé tartozik Szlovákiában.

Irodalom

Bernáth József 1885. Die mineralwässer und Badeorte Ungarns auf der 1885er allgemeinen Landes-Ausstellung in Budapest. Wien.

Bernath József 1878. Die Mineralwässer Ungarns. Wien.

Bókai Árpád 1895. Hazai és külföldi ásványvizek és fürdők összehasonlitása. Fürdőirodalmi Könyvtár. Budapest, Eggenberger-féle könyvkereskedés.

Boleman István 1884. A fürdőtan kézikönyve. Igló, Schmidt József könyvnyomdája.

Boleman István 1887. Fürdőtan. Budapest, Franklin-társulat könyvnyomdája.

Boleman István 1892. Magyar gyógyfürdők és ásványvizek. Budapest, Kiadja a balneológiai egyesület. Mezei Antal nyomdája.

Borovszky Samu 1904. Gömör-Kishont vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, Apollo.

Chyzer Kornél 1891 Néhány újabb fürdőnkről. Lenyomat az „Orvosi Hetilap” 1891. évfolyamából, Budapest.

Hankó Vilmos 1902. Fürdőink. Ásványvizeink. Budapest, Lampel Róbert cs. és kir. udv. könyvkereskedése.

Hankó Vilmos–Papp Samu 1907. A magyar birodalom ásványvizei és fürdőhelyei. Budapest, A Magyar Balneológiai Egyesület kiadása.

Hasenfeld Manó 1864. Eaux minérales de La Hongrie et en particulier eau minérale iodée de Csiz. Párizs.

Hohlfeld Lajos 1898. Fürdői almanach az 1898. évre. A „Nemzetközi Fürdő-Lapok” kiadóhivatala.

Hunfalvy János 1867. Gömör és Kishont leírása. Pest, Nyomtatott Emich Gustáv nyomdásznál.

Ilosvai Hugó 1895. Hol nyaraljunk? Fürdő útmutató egészségesek és betegek számára. Budapest, Belgráder Zsigmond kiadása.

Ludwig, Ernst 1890. Die Jodquelle von Csiz in Ungarn. Wiener klinische Wochenshrift, 42.

Preysz Kornél 1894. Fürdőügyünk haladása 1893-ban. Fürdőirodalmi Könyvtár. Budapest, Eggenberger-féle könyvkereskedés.

Sassy János 1898. Csiz jod- és bromfürdő. Budapest.

Vámossy Zoltán–Lenkei V. Dani–Schulhof Vilmos 1913. Fürdők és források képes ismertetése. Budapest, Kiadja a Pátria irodalmi vállalat és nyomdai rt.

Éva Kerényi

Spa Life in Gömör in the 19th Century, No. 11.

Csízfürdő – a world spa?!

The deservedly best known and, at the same time, the youngest spa of the Gömör (Gemer) region was situated in the valley of the Rima river, on a hilly countryside protected from winds southeast of Rimaszombat (Rimavská Sobota), in the district of Rimaszécs (Rimavská Seč).

Although the mineral water of the spa had been widely known already from the 1860s, the bathing resort was built relatively late, at the turn of the century. The secret of its lightning fast bloom laid in its unique iodine-bromine mineral water rich in salt, and above all, in its capable, ambitious and modern-minded management. A contemporary source said in the peace years before the First World War that „in a few years, Csíz (today Číž) would be a far-famed spa of the Continent”. Well, even if the prophecy does not fully reflect reality, it has essentially been confirmed that the spa in Číž, as the only (!) spa in Gemer open for the public, has still been one of the most popular health resorts in the country.

Éva Kerényi 615.838(437.6)(091)
Spa Life in Gömör in the 19th Century, No. 11. 711.455:615.838(437.6)(091)
Csízfürdő – a world spa?!

Keywords: Gömör (Gemer), Csíz (Číž), spas, climatic resorts, balneology, medicinal mineral water