Harrach Gábor–Rákóczi Krisztián: Külön utakon
Adalékok a felvidéki magyarság 2009 utáni politikatörténetéhez. Budapest, Nemzetpolitikai Kutatóintézet–L’Harmattan Kiadó, 2017, 176 p.
Az utóbbi egy évtizedben sajnálatos módon nagyon kevés olyan politológiai jellegű tanulmány jelent meg, amely a szlovákiai magyar pártokat állÃtotta volna figyelme középpontjába. Különösen fájó a szakmai háttéranyagok hiánya akkor, ha tudatosÃtjuk, hogy az MKP–HÃd pártszakadás óta eltelt legutóbbi tÃz év vizsgálata a szélesebb körű nyilvánosság számára is tanulságokat rejthet. Egy évtizede feltérképezetlen a pártok egymáshoz kötÅ‘dÅ‘ viszonya, ennek következtében pedig rövid, tudományos igényességtÅ‘l mentes publicisztikákra és saját elÅ‘Ãtéleteinkre kell hagyatkoznunk olyan kulcsfontosságú témák vizsgálata kapcsán, mint a két, szlovákiai magyarokat megszólÃtó párt támogatottságának alakulása, kommunikációjuk és kiemelt ügyeik változása, vagy éppen a szlovákiai politikai környezetben elfoglalt helyük. Ezt a hiányosságot igyekszik lehetÅ‘ségeihez képest pótolni a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent, két különálló tanulmányt tartalmazó Külön utakon.
A kötetben két, önmagában is megálló munka kapott helyet, közös vonásuk, hogy a szlovákiai politikát, különösen pedig annak felvidéki magyar vonatkozásait vizsgálják. Rákóczi Krisztián A szlovákiai politikai rendszer alakulásának áttekintése cÃmet viselÅ‘ munkája az ország általános politikai történetével foglalkozik, kiemelt figyelmet szentelve a 2016-os választásoknak, valamint az MKP és a HÃd eredményeinek. Harrach Gábor A dél-szlovákiai választásstatisztikák szociológiai és etnodemográfiai vonatkozásai cÃmű tanulmánya az MKP és a HÃd választási eredményeit állÃtja tágabb kontextusba, különös tekintettel a magyar választók preferenciamozgásaira.
Rákóczi Krisztián tanulmánya a két munka laikusok számára is könnyebben értelmezhetÅ‘ darabja. Tartalmaz egy történelmi összefoglalót a szlovákiai politikai fejlÅ‘désrÅ‘l, 1992-tÅ‘l érthetÅ‘ formában összefoglalja a pártrendszerek változásait, emellett leÃrást ad a releváns pártokról, végül pedig részletesebben is szemügyre veszi a 2016-os választási eredményeket. A magyar pártokat érintÅ‘ elemzés tudományos-ismeretterjesztÅ‘ részletességgel mutatja meg az MKP és a HÃd támogatottságának alakulását. Ebben a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai vannak a szerzÅ‘ segÃtségére. Az összefoglaló eredményekbÅ‘l kiviláglik az, amit a sajtóban megjelenÅ‘, egyszerűsÃtett értelmezésbÅ‘l is levonhatunk következtetésként: az MKP választótábora viszonylag stabil, de elégtelen méretű, a HÃd szlovákiai magyarok körében mért népszerűsége pedig csökken, viszont maga a párt több lábon áll, a szlovákiai szavazatoknak köszönhetÅ‘en 2016-ban is sikerült megugrania a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. A tanulmány rámutat arra, hogy a vonatkozó felmérések alapján lassan, de biztosan ledÅ‘lni látszik az etnikai korlát a magyar választói szokásokat tekintve: 2016-ban már a választók 17 százaléka szlovák pártokra szavazott. Ugyanakkor a tanulmány csak közvetett indokokkal szolgál a jelenség magyarázatára: az MKP és a HÃd között kialakuló versengés elidegenÃtÅ‘ hatásával, illetve a HÃd általi, szlovák–magyar törésvonalakat elhomályosÃtó mondanivalóra vezeti vissza a jelenséget, mindkét teóriát már 2012-ben megfogalmazták.
A 2009 után kialakuló sajátos szlovákiai magyar kétpártrendszer két szereplÅ‘je közti programkülönbségek összefoglalója szintén a munka részét képezi. Rákóczi rámutat, hogy a szlovákiai választások jellegzetességét adja a sok elveszÅ‘, mandátumot nem eredményezÅ‘ szavazat, a 2016-os választásokon pedig egyik párt sem tudta megfelelÅ‘en mozgósÃtani magyar nemzetiségű szavazóit. MÃg az MKP-nak ez a parlamenti helyébe került, addig a HÃd számára mindez az elvártnál gyengébb eredményt és pozÃciókat hozott. A felvidéki magyarok túl kevesen vannak ahhoz, hogy két pártot is parlamenti mandátumhoz segÃtsenek – fogalmazza meg a szerzÅ‘.
A tanulmány kiváló alapozás Harrach Gábor következÅ‘ statisztikai elemzéséhez, mely kevesebb általános információval, de annál több érdekességgel szolgál a politológusok és szakemberek számára. Harrach statisztikai modelljeivel az MKP és a HÃd szavazótáborainak összetételét elemzi, a választók számában beálló változásokat figyeli településszerkezeti szinten, s elsÅ‘sorban a választói magatartás változásának tudja be a pártok preferenciáinak helyi változását. Harrach megállapÃtásai szerint az MKP a tömbvidéki magyarságra, a HÃd a nagyvárosokra és a szórványra tudott összpontosÃtani és növelni szavazatait. Ezzel együtt azonban az MKP támogatottsága a tömbmagyar területeken túl, a HÃdé pedig a magyarok által lakott déli járásokban erodálódott (utóbbi a magyar választói magatartást nézve különösen aggasztó ütemben, a HÃd minden harmadik szavazóját elvesztette ezekben a régiókban). Harrach modellje kevéssé valószÃnűsÃti a tömeges átszavazást a két párt választói között, a szerzÅ‘ egyebek között arra is rámutat, az MKP végeredményben nem tudott profitálni a déli HÃd-szavazók elszivárgásából. A számokkal és következtetésekkel összefüggésben érdemes tudatosÃtani, hogy a szerzÅ‘ az MKP-szavazók számára a nemzetiségi arányokból következtet, mÃg a HÃd-szavazók száma és etnikai megoszlása komoly szakmai feladatok elé állÃtotta: a támogatottsági arányok kifejtése és a létezÅ‘, vonatkozó szakirodalom elemzése kiemelt teret kap a tanulmányban.
A szerzÅ‘ több kapcsolódó jelenség vizsgálatára is felhasználja a járásokra és településekre lebontott szavazatszámokat. Egyebek között megállapÃtja, hogy az MKP az átlagos szlovákiai pártoknál sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a községek, kisebb települések szavazóira, a HÃd hasonló jellegzetességei azonban fokozatosan eltűnnek a párt választótáborának részleges megváltozásával. A magyar közösség politikai aktivitása visszaszorulóban van, túlnyomórészt átlag alatti választási részvételi mutatókkal.
A kötet végén található térképmelléklet egyszerre erÅ‘sÃti a szakmai és az ismeretterjesztÅ‘ jelleget, könnyen értelmezhetÅ‘ formában mutatja meg egyebek között az MKP és a HÃd szavazatarányát, járási lebontásban az elpártoló szavazókat, valamint az MKP 2016-os szavazatnyereségét.
A Külön utakon kötet jelentÅ‘sége furcsamód a felhasznált irodalomban is megmutatkozik – a szerzÅ‘k által feltüntetett bibliográfia világosan jelzi, hogy 2011 óta gyakorlatilag nincsenek olyan aktuális, szakmai vonzatú nyÃlt elemzések, melyek a szlovákiai magyar politikai környezetet vizsgálják. Nagyon fontos ennek a jelenségnek a felszámolása és a folytonosság, a Külön utakon pedig ezen a téren úttörÅ‘ szerepet tölthet be. Két okból is nagy szükség van a hasonló tanulmánykötetekre. Egyrészt hivatkozási alapként szolgálhatnak a késÅ‘bbi szerzÅ‘k számára, másrészt pedig akár a politikai döntéshozókat és elemzÅ‘ket is elgondolkodtathatják, amennyiben nem eseti döntésekben, hanem hosszú távú stratégiákban gondolkodnak. A tanulmánykötet méltán követelhet magának helyet minden, a szlovákiai magyar politika iránt érdeklÅ‘dÅ‘ szakember és laikus könyvtárában.