Beszédes adatok a 2023-as parlamenti választás előtt

Jelen írás a Fórum Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegén 2023. februárban végzett felmérés eredményeiből indul ki.

Elöljáróban néhány alapvető adat a mintáról. Az alapsokaságot a Dél-Szlovákiában élő magyarul tudó 18 éven felüliek alkották, lélekszám szerint megközelítőleg 400 ezer személy. A korábbi kutatásoknál, felméréseknél a magukat magyar nemzetiségűnek vallók képezték az alapsokaságot. Most viszont ettől eltérő népességből indultunk ki, mert a 2021-es népszámlálás nemzetiségi adatfelvétele a korábbiakhoz képest megváltozott, aminek következtében a magukat elsődlegesen magyarnak vallók mellett megjelentek a másodlagosan magyarok is, s mivel együtt alkotják a szlovákiai magyarságot, valamilyen módon őket is le kell képezni a mintában. Ezeket a magukat másodsorban magyarnak valló embereket logikus módon leginkább a magyar anyanyelvű szlovákok és a magyarul tudó szlovákok közt kereshetjük. Közös jellemzőjük, hogy tudnak magyarul, ezért a potenciális válaszadók is azok közül a megszólítottak közül kerültek ki, akik tudtak magyarul, képesek voltak megérteni és megválaszolni a magyar nyelven feltett kérdéseket. Ezt követőleg kvótás mintavételt alkalmaztunk, mégpedig a következő paraméterek szerint: magyar anyanyelv, nem, kor, iskolai végzettség, kerület, járás, településtípus. A mintát, amelyet Gyurgyík László készített, 1051 megkérdezett alkotta. A lekérdezést az ASA ügynökség végezte.

Anyanyelvét tekintve az 1051 Dél-Szlovákiában élő magyarul tudó személyből 87% magyar anyanyelvűnek, 12% szlovák anyanyelvűnek, 1% egyéb anyanyelvűnek vallotta magát (az egyéb e minta esetében roma anyanyelvet és nemzetiséget jelentett). Ami a nemzetiségüket illeti, 78% magyarnak, 21% szlováknak, 1% romának vallotta magát. Párosítva az anyanyelvet a nemzetiséggel, a minta a következőképpen oszlott meg: a magyar anyanyelvűek 88%-a magyar nemzetiségű, 11%-uk szlovák, 1% roma. A szlovák anyanyelvűek közül 11% vallja magát magyarnak, 88% szlováknak, 2% romának. A roma anyanyelvűek szlovákok vagy romák, magyar nemzetiségűnek egy sem vallotta magát. Ha a nemzetiségből indulunk ki, akkor a magyar nemzetiségűek 98%-a magyar anyanyelvű, 2%-uk szlovák anyanyelvű. A szlovák nemzetiségűek 48%-a magyar anyanyelvű, 50%-uk szlovák anyanyelvű, 2% roma anyanyelvű. Tehát azok, akik tudnak magyarul, nagyrészt magyar anyanyelvűek és/vagy magyar nemzetiségűek. A magyar anyanyelvűek többsége egyben magyar nemzetiségű, a szlovák anyanyelvűek többsége pedig szlovák nemzetiségű. A magyar nemzetiségűek csekély kivétellel egyben magyar anyanyelvűek is, viszont a szlovák nemzetiségűek közül csaknem minden második magyar anyanyelvű.

1. Alacsony elégedettség

Mivel írásom elsősorban politikai témákra koncentrál, kezdjük azzal, hogy mennyire figyelik a megkérdezettek a politikai események alakulását. Összességében elmondható, hogy 79% figyeli, 21% nem. 2018-hoz képest (akkor 74% figyelte a politikát) nőtt a politikát követők aránya, viszont ez a növekedés már 2019-ben bekövetkezett, és ahhoz képest nincs változás. Vagyis a 2020-as választásokat közvetlenül megelőző időszaktól mostanáig öt személyből négy kíséri figyelemmel a politikai események alakulását. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindannyiukat érdekli is a politika, mert azok közül, akik követik, 31%-ot nem érdekli. Azonban ahogy azt már korábban kimutattuk, nem biztos, hogy minden esetben a politikai érdeklődés teljes hiányáról van szó, inkább annak differenciáltságáról, ami téma- és helyszínfüggő. S bár a többség figyeli a politikát – akár érdekli őket, akár nem –, csupán minden tizedik megkérdezett vállal (5%) vagy vállalna (6%) benne aktív szerepet.

Ez az aktív politikától való távolságtartás nincs teljesen összhangban a megkérdezetteknek egy másik kérdésre adott válaszmegoszlásával. A kérdés úgy hangzott, mennyire tartják fontosnak, hogy a környezetükben felmerülő közösségi problémákkal saját maguk is foglalkozzanak. Az ötfokú skálán – ahol az 5 jelentette a legnagyobb fontosságot – 3,31-es átlag született, vagyis inkább fontosnak tartják (43% nagyon fontosnak és elég fontosnak, 38% közepesen fontosnak, 19% egyáltalán nem fontosnak vagy nem nagyon fontosnak). Itt bizonyára arról is szó van, amit már korábbi felméréseink során számtalanszor tapasztaltunk, hogy politika alatt a válaszadók egy része az országos szintű politikát, a „nagypolitikát” érti, a helyi ügyekkel, problémákkal való foglalkozást, azok megoldását nem értelmezik a politika részeként. A politikának a nagypolitikával való elsődleges azonosítása és a tőle való ódzkodás gyakran jár együtt a „politika úri huncutság” attitűddel, amiről azt gondolhatnánk, hogy egy demokratikusnak tartott társadalomban, ha nem is leépül, de mérséklődik. Viszont nem ennek vagyunk tanúi. Ezt az is bizonyítja, hogy csökken a politikusokkal való elégedettség, a beléjük vetett bizalom, s egyben az emberek arra irányuló önbizalma is, hogy befolyásolhatják a politikai történéseket (például a 2018-as felmérésünkben 43% érezte úgy, hogy nincs társadalmi befolyása). Ami a politikai helyzettel, politikusokkal való elégedettségét illeti, a felmérés időpontjában kormányzó Heger-kabinettel a válaszadók 12% volt elégedett (65% volt elégedetlen, ebből 41% nagyon elégedetlen, 23% volt vele szemben semleges). Az ország gazdasági helyzetével 8%, a megkérdezett régiójának gazdasági helyzetével 14% volt elégedett, a Heger-kormány bukásával 42%. Amint az 1. táblázat mutatja, a megkérdezettek közül a 2020-ban saját bevallásuk szerint az OĽaNO-t választóknak is csak 4%-a volt elégedett az ország gazdasági helyzetével és 11% a saját régiója gazdasági helyzetével, a Heger-kormánnyal pedig 16%, vagyis ők sem voltak igazán elégedettek. Ugyanakkor nagy részük mindezekért valószínűleg nem (ezt) a kormányt hibáztatta, hiszen annak bukását csak 28% üdvözölte. Azoknak a válaszadóknak a fentiekkel való elégedettsége, akik 2020-ban a Magyar Közösségi Összefogásra (a továbbiakban MKÖ) és a Hídra szavaztak, az átlag körül mozog, bár a Híd 2020-as választói elégedettebbek voltak a Heger-kormánnyal, mint az MKÖ 2020-as választói. Az előrehozott választásokat a válaszadók háromnegyede támogatta (a kérdőív kinyomtatásáig még nem volt konkrét időpont, azért nem szerepelt benne az előrehozott választások dátuma).

 

Egyébként azok közül, akik válaszoltak arra a kérdésre, hogy kire szavaztak a 2020-as parlamenti választásokon (a minta 73%-a válaszolt), összesen 19,8% szavazott a 4 kormánypártra, nevesítve 13,3% szavazott az OĽaNO-ra, 3,9% a Sme rodinára, 1,8% a SaS-ra, és 0,8% a Za ľudíra. A Matovič- és Heger-kormány létrejöttéhez tehát a dél-szlovákiai magyarul tudók is hozzájárultak. S köztük a magyar nemzetiségűek is. Az adatokból ugyanis kiderül, hogy a négy kormánypártot a magyar nemzetiségűek 14,8%-a választotta, gyakorlatilag minden hetedik magyar választópolgár. Még részletesebben: azok közül, akik 2023-ban a Szövetséget választanák – 6%, akik a Magyar Fórumot választanák – 5,2%, akik jelenleg a Szövetség MKP Platformjával szimpatizálnak – 4,1%, a Híd Platformmal szimpatizálók 16,7%-a és az Összefogás Platform szimpatizánsainak 11,7%-a támogatta a 2020-as választásokon az említett négy pártot. Valószínűsíthető, hogy ezek az arányok nagyobbak lennének, ha mindenki megválaszolta volna a kérdést, hogy kire szavazott 2020-ban.

2. Visszatekintés: kit választottak 2020-ban

A 2. táblázatban a 2020-as választásokon induló MKÖ és Híd preferenciáit ismertetem, annak alapján, hogy mostani visszaemlékezésük szerint a 2020-as választásokon a megkérdezettek különböző alcsoportjaiból mennyien szavaztak erre a két pártra. A kérdésre válaszolók 48,8%-a szavazott az MKÖ-re, 12,4% a Hídra. Alcsoportonként nézve az MKÖ-t leginkább a mostani MKP Platform szimpatizánsai (83,8%), a Hídat pedig leginkább a mostani Híd Platform szimpatizánsai (47,2%) választották.

Hogyan viszonyulnak ezek az adatok a valós választási eredményekhez? Ha a kérdésre válaszolókat vesszük alapul – a 400 ezres alapsokaságra visszavetítve annak 73%-át –, akkor az MKÖ 48,8%-os preferenciája 142 496 személyt jelent (400 000×73% = 292 000×48,8% = 142 496), a Híd 12,4%-os preferenciája pedig 36 208 személyt. Ez összesen 178 704 szavazat lenne. A valóságban az MKÖ kevesebb, azaz 112 662, a Híd pedig több, azaz 59 174 szavazatot kapott[1]. A két párt reális választási eredménye összesen tehát 171 836 szavazat volt, vagyis 6868 szavazattal kevesebb annál, amennyit kapott volna, ha a válaszadók 2020-ban úgy szavaztak volna, ahogy most emlékeznek. Ha az MKÖ 142 496 szavazatot kapott volna, akkor súrolta volna, s lehet, hogy meg is ugorja az 5 százalékos bejutási küszöböt.

A 2. táblázatban azt is feltüntettem, mennyien szavaztak összesen a két magyar pártra és összesen a szlovák pártokra. A kérdésre válaszolók 61%-a voksolt a magyar pártokra, 27% szlovák pártokra. A magyar pártokra leginkább a mostani Szövetség-választók (92%), a mostani Magyar Fórum-választók (91,4%), a mostani MKP-platformszimpatizánsok (89,6%) és a mostani Összefogás-platformszimpatizánsok (81,5%) szavaztak. Legkevésbé a szlovák anyanyelvűek – akikről tudjuk, hogy 90%-uk szlovák nemzetiségű –, de közülük is tulajdonképpen minden ötödik magyar pártra szavazott. Persze ha abból indulunk ki, hogy a két magyar párt fentebb ismertetett eredménye a valósághoz képest felülmért, akkor valószínű, hogy a kérdésre válaszolóknak nemcsak 27%-a, hanem többen szavaztak szlovák pártokra. S látjuk azt is, hogy nemcsak szlovák nemzetiségűek és szlovák anyanyelvűek szavaztak magyar pártokra, hanem magyarok is szlovák pártokra. Kiemelkedően a mostani Híd-platformszimpatizánsok, akiknek 26,4%-a szavazott visszaemlékezése szerint 2020-ban szlovák pártra, de a mostani Összefogás-platformszimpatizánsok 14,4%-a is.

3. Előretekintés: a leendő 2023-as parlamenti választás

Az előrehozott választásokat a megkérdezettek 74%-a üdvözölte. A továbbiakban tekintsük meg, mennyien mennének el szavazni és kire voksolnának. Természetesen tudatosítjuk, hogy ezek az adatok 2023 februárjából származnak, amikor a két magyar párt, a Szövetség és a Magyar Fórum még együttműködésről tárgyalt, amiből azonban nem lett semmi (pedig a választópolgárok ebben a felmérésben is az egységes magyar politizálást részesítették előnyben: 58,4% a közös indulást támogatta, egy másik kérdésben pedig hatféle pártkonstrukcióból a legtöbben, azaz 44% azzal értettek egyet, hogy a magyarságot leghatékonyabban egyetlen, magyarokból álló párt tudja képviselni). Az elmúlt hónapokban további változások is bekövetkeztek: távozott a Szövetségből a Híd platform egy része, s a korábbi választások előtti példákhoz hasonlóan ezúttal is több szlovák pártban felbukkantak magyar vagy magyar kötődésű személyek (Ravasz Ábel az SaS-ben, Jaroslav Spišiak a Progresszív Szlovákiában, Erik Vlček a Hlas SD-ben), az OĽaNO egyenesen Magyar Szívek – Maďarské srdcia platformot is létrehozott. Mindez befolyásolhatta s továbbalakíthatta, esetleg meg is változtathatta a felmérés alapsokaságának korábbi viszonyulását mind a választási hajlandóság, mind a választási preferenciák kérdéséhez. Hogy tényleg megváltoztatta-e és ha igen, akkor mennyire és milyen irányban, ezt majd a reális választási részvétel és a választási eredmény fogja megmutatni. Ám e sorok írásakor ez még a három hónap múlva bekövetkező jövő, amivel kapcsolatban az említett változások ellenére egyelőre csak ezekre az adatokra tudok támaszkodni.

3.1. A választási hajlandóság

A választási hajlandóság neuralgikus pont, hiszen több elemzés bizonyítja, hogy a magyar nemzetiségűek választási hajlandósága csökkenőben van, de ugyanez a dél-szlovákiai magyarlakta járások lakosainak választási hajlandóságáról is elmondható. Míg az utóbbit pontos számokkal lehet dokumentálni, az előbbit csak becslések támasztják alá, hiszen nincs arra mód, hogy a magyar nemzetiségű szavazókat különválasszuk. Eddigi felméréseink szerint 2019-ben volt a legalacsonyabb a magyarok választási hajlandósága (67%, ebből a biztosan szavazók 38%). A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint a reális országos parlamenti választási részvétel a 2016-os választásokhoz képest (59,82%) a 2020-as választásokon 65,8%-ra emelkedett. Ha összevetjük a 2019-es felmérésben mért választási hajlandóságot azzal a választási részvétellel, amire a magyar nemzetiségű megkérdezettek emlékeznek mostani felmérésünk során (azért említem elsődlegesen csak őket, mert 2019-ben csak a magyar nemzetiségűeket kérdeztük), akkor 66,6% vett részt a választásokon, 29,9% nem vett részt, 1,3% nem emlékszik, 2,3% nem válaszol. Ha a mostani teljes mintát vesszük alapul, akkor is 66,6% azok aránya, akik azt válaszolták, hogy részt vettek a 2020-as parlamenti választásokon. Tehát a választási részvétel tulajdonképpen visszaigazolta a korábban kimutatott választási hajlandóságot (természetesen vannak járási eltérések).

A 2023-as választási hajlandóság teljes mértékben megegyezik a 2019-es választási hajlandósággal.

Ha Szlovákiában most tartanák a parlamenti választásokat, a megkérdezettek 66,8%-a menne el szavazni, ebből 38,4% biztosan, 28,4% valószínűleg, 22% nem szavazna (az egyik fele biztosan nem, a másik valószínűleg nem), 6% nem tudta megmondani, hogy elmenne-e szavazni, 5% pedig nem válaszolt a kérdésre.

A 3. táblázatban a teljes minta választási hajlandósága mellett további alcsoportok választási hajlandósága látható. A magyar anyanyelv és nemzetiség nincs különösebb hatással a választási hajlandóságra (2. és 3. sor). A korábbi választási részvétel (4–7. sor) viszont együtt jár a mostani választási hajlandósággal, főleg azoknál a magyaroknál, akik 2020-ban is elmentek szavazni és akkor az MKÖ-t választották. Esetükben 92% körül mozog a választási hajlandóság, vagyis döntő többségük készül szavazni. Ha azt nézzük, hogy a 2023-as parlamenti választáson kire szavaznának (erre majd a továbbiakban részletesen is kitérek, egyébként ebben a táblázatban a 8–10. sor), akkor a Magyar Fórum potenciális választóinak választási hajlandósága jócskán felülmúlja az átlagot (83,7%), de a Szövetség potenciális választóinak választási hajlandósága ehhez képest is kimagasló (93,7%). Akik még nem döntötték el, kire szavaznának, azok választási hajlandósága viszont enyhén átlagon aluli (63%). A Szövetség és a Magyar Fórum kapcsolatát illetően (11–13. sor) a két párt közös indulását sürgetők választási hajlandósága volt a legmagasabb (79,4%). Azok között pedig, akik a Szövetség egyes platformjainak valamelyikével szimpatizálnak (14–18. sor), a választási hajlandóságban nincsenek számottevő eltérések, mindhárom platform szimpatizánsainak választási hajlandósága a 90%-hoz közelít. Mindez azt bizonyítja, hogy egy konkrét párttal való múlt- és jelenbeli rokonszenv nagymértékben növeli a választási hajlandóságot.

 

 *A kérdés így hangzott: Ön szerint a Szövetség és a Magyar Fórum hogyan induljon a választásokon? 58,4% szerint együtt, 8,7% szerint külön, 35% nem tudott véleményt mondani.

** A kérdés így hangzott: A Szövetségen belül három platform működik: az MKP Platform, a Híd Platform és az Összefogás Platform. Ön melyik platformmal szimpatizál? Az MKP Platformmal 19,3%, a Híd Platformmal 7,7%, az Összefogás Platformmal 16,2% szimpatizál, egyikkel sem 17,3%, nem tudott válaszolni 39,2%.

3.2. A potenciális pártpreferenciák

Arra a kérdésre, hogy a felsorolt pártok közül melyikre szavazna, a válaszadóknak csupán 59%-a említett konkrét pártot (a továbbiakban konkrét pártot választóknak nevezem őket), 41%-uk viszont nem. Az utóbbiak közül 20% még nem döntötte el, hogy kit választana, 7% nem válaszolt, 13% pedig megerősítette, hogy nem menne el szavazni. A felmérés időpontjában tehát még nagy volt a bizonytalanság és/vagy rejtőzködés, s azóta feltehetőleg nőtt a konkrét pártot választók aránya, ám ezek az eredmények is beszédesek és tanulságosak.

A 4. táblázat a teljes mintából a konkrét pártot választók, a magyar nemzetiségűek, valamint a Szövetség egyes platformjai szimpatizánsainak a pártpreferenciáit szemlélteti.

A konkrét pártot választók 58,3%-a szavazna a Szövetségre, a Magyar Fórumot 15,6% választaná. A többi párt közül a Progresívne Slovensko (5,4%), a Hlas SD (4,9%), valamint a Smer SSD (4,2%) és az OĽaNO (4,1%) kapta volna 2023 februárban a legtöbb szavazatot. A Szövetséget leginkább az Összefogás Platform (78,8%) és az MKP Platform (73,5%) szimpatizánsai preferálják, a Híd Platform szimpatizánsainak viszont csak 44,6%-a, ami jócskán átlagon aluli. Az MKP Platform és a Híd Platform szimpatizánsai között átlagon felüli a Magyar Fórum preferenciája – ez főleg a Híd Platform szimpatizánsainál látható (26,8%) –, s a három platform szimpatizánsai közül a Híd szimpatizánsai választanák leginkább a Progresívne Slovensko-t (10,7%) és a Smer SSD-t is (7,1%).

Az 5. táblázatban csak a két magyar párt potenciális szavazatainak arányát szemléltetem, valamint azt, hogy a konkrét pártot választók nemzetiség, anyanyelv, valamint a Szövetség platformjaihoz fűződő szimpátiák szerint mennyien választanák együtt a két magyar pártot, s mennyien a szlovák pártokat. Az utolsó oszlopban feltüntetem, hogy mekkora volt a konkrét pártot nem említők aránya (a teljes mintából számítva).

A konkrét pártot választók háromnegyede magyar, egynegyede szlovák pártot választana (1. sor). A Szövetséget elsősorban a magyar nemzetiségűek és anyanyelvűek választanák, de közülük is nagyjából minden ötödik szlovák pártot választana (2–4. sor). Egyben azt is látjuk, hogy a teljes mintához hasonlóan ezeknél az alcsoportoknál is 40% körül mozgott azok aránya, akik nem adtak meg konkrét pártot, tehát esetükben még nagymértékben nyitott volt a pártpreferencia kérdése. A három platform szimpatizánsai esetében (6–8. sor) jóval magasabb a konkrét pártot említők aránya (vagyis pártpreferencia tekintetében kisebb a bizonytalanság), s az utóbbiak közül az MKP Platform, valamint az Összefogás Platform szimpatizánsai 94, illetve 92%-a a két magyar pártot preferálja, elsősorban a Szövetséget, de látjuk, hogy köztük is vannak, akik a Magyar Fórumot választanák. Az MKP Platform szimpatizánsainak 6%-a, az Összefogás Platform szimpatizánsainak 8%-a választana szlovák pártot. Ami a Híd Platform szimpatizánsait illeti, 71,4% választana magyar pártot (44,6% a Szövetséget, 26,8% a Magyar Fórumot), és 28,6% választana szlovák pártot.

A 400 ezres alapsokaságból kiindulva mindez azt jelenti, hogy a 236 ezer személyből, akik tudják/elárulták a pártpreferenciájukat, 137 855 választaná a Szövetséget, 36 816 választaná a Magyar Fórumot. 174 671 személy választaná összesen a két magyar pártot, 61 329 pedig szlovák pártot választana. Összevetve ezt az MKÖ és a Híd 2020-as választási eredményével, ami összesen 171 836 szavazat volt (s együtt indulás esetén parlamenti bejutást eredményezett volna), 2023. februárban összesen többen szavaztak volna a két magyar pártra, vagyis a Szövetségre és a Magyar Fórumra, mint amennyien 2020-ban szavaztak az MKÖ-re és a Hídra. És többen szavaztak volna az MKÖ utódjára, a Szövetségre, mint amennyi szavazatot kapott a MKÖ 2020-ban (2020-ban az MKÖ 112 662 szavazatot kapott, a Szövetség 2023. februári potenciális szavazata pedig 137 885). Mindez persze egy 2023 februárjára vonatkozó becslés. Hogy a valóságban milyen választási eredmények fognak születni, azt ebből nem lehet megjósolni, egyrészt az említett pártpolitikai változások miatt, másrészt amiatt, hogy a megkérdezettek 40%-a nem mondta meg, hogy kit választana.

3.3. A pártpreferenciák megindoklása

De miért választanák a megkérdezettek az adott pártot? Tíz válaszlehetőség állt rendelkezésre, s a válaszadó saját maga is megfogalmazhatta, miért voksolna az adott pártra. A legtöbben a 4., 3., 7., és 6. válasszal indokolták a pártpreferenciájukat, mégpedig ebben a sorrendben (ezt azért említem, mert az utóbbi hónapokban vannak, akik helytelenül azzal kritizálják a kérdőíves adatfelvételeket, hogy az emberek úgyis mindig az első válaszlehetőséget karikázzák be). Hogy ez konkrétan mit jelent, a 6. táblázatból olvasható ki (a legalább 10%-ot elért válaszokat tüntetem fel). Látjuk, hogy akárcsak a teljes minta esetében, egy kivétellel az egyes alcsoportokban is az a pártpreferencia legfontosabb oka, hogy az adott párt képviseli-e a szlovákiai magyarok érdekeit. Továbbá: képviseli-e a válaszadó érdekeit, rendelkezik-e meggyőző programmal, valamint a párt eddigi tevékenysége.

Kimagasló a szlovákiai magyarok érdekének képviselete mint elsődleges választási motiváció a Szövetség potenciális szavazóinál, közülük minden második ezzel indokolja a Szövetség választását, s a fentiekben felsorolt egyéb okok mellett minden tizedik azért is választaná, mert a családtagok is erre a pártra szavaznak. A Magyar Fórum potenciális választói is a szlovákiai magyar érdekképviseletet tartják a legfontosabbnak, igaz, kisebb mértékben, mint a Szövetséget választók. Az említett okok mellett fontos számukra a párt vezető személyisége és a jó kampány is. A párt vezető személyisége egyébként a Szövetség MKP Platform és a Híd Platform szimpatizánsainak is fontos. A három platform szimpatizánsainak pártpreferencia-indokait összehasonlítva viszont az a legérdekesebb, hogy míg az MKP és az Összefogás Platform szimpatizánsai csaknem azonos mértékben (43 és 40%) a szlovákiai magyarok érdekképviseletét említik az első helyen, a Híd Platform szimpatizánsainak ez sokkal kevésbé fontos (15%), viszont lényegesen fontosabb a saját érdekek képviselete (31%). Ugyanez az Összefogás Platform szimpatizánsainál is csaknem azonos mértékben fontos (29%), de a szlovákiai magyar érdekvédelem esetükben ennél fontosabb (40%). A szlovákiai magyar és a saját érdekvédelem persze valahol ugyanazt jelenti, amennyiben az illető magát is magyarnak tekinti. Viszont a saját érdekvédelem előtérbe helyezése a közösség érdekvédelmével szemben az egyes alcsoportok értékrendbeli különbözőségét tükrözi, ami abban nyilvánul meg, hogy míg az előbbiek értékrendje individualistább, az utóbbiakéban jellemzőbbek közösségi értékek, ahogy ez korábbi felméréseinkből is kiderült.

4. A politikusok ismertsége és választottsági potenciálja

A felmérésben külön foglalkoztunk a politikusok ismertségével és választottsági potenciáljukkal. A kérdőívben felsorolt politikusok a Szövetség honlapján megtalálható akkori Országos Elnökség tagjai voltak (beleértve a regionális politikusokat is), őket egészítettük ki a Magyar Fórum politikusaival, továbbá Grendel Gábor és Gyimesi György, az OĽaNO parlamenti képviselőinek nevével. A listára felvettük Bugár Bélát is, aki három évtizeden keresztül a szlovákiai magyar politikum meghatározó alakja volt (s a felmérést követőleg a Szövetségből kivált hídasok mellett azóta újra visszatért a nagypolitikába). A felsorolt személyek közül a Szövetség képviselői abban a sorrendben szerepeltek a kérdőívben, ahogy az Országos Elnökség listáján, vagyis nem ábécérendben. A kérdőívben a többiek a Szövetség képviselői után következtek, ők viszont ábécérendben. A politikusok listájának második részét a 2023-ban választható szlovák pártok elnökei alkották, valamint Zuzana Čaputová köztársasági elnök, Eduard Heger miniszterelnök és Rastislav Káčer, az akkor aktuális külügyminiszter. Az ő ismertségükről és potenciális választottságukról szóló adatokat a 8. táblázatban közlöm, ugyancsak az ismertségük csökkenő sorrendjében.

A 7. táblázatban az látható, hogy a teljes mintából mennyien ismerik/nem ismerik az adott személyt, majd ugyancsak a teljes mintából mennyien választanák vagy nem választanák. A politikusokat nem abban a sorrendben tüntetem fel, ahogy a kérdőívben szerepeltek, hanem az ismertségük csökkenő sorrendjében. A táblázat második, a potenciális választottságra vonatkozó részében pedig hozzárendelem az egyes nevekhez a választásuk/nem választásuk arányát. Az adatok azt mutatják, hogy Bugár Béla a legismertebb, a legtöbb szavazatot viszont a harmadik legismertebb Berényi József, az ötödik legismertebb Bárdos Gyula, valamint a negyedik legismertebb Sólymos László kapná. A 8. táblázatban pedig azt látjuk, hogy a szlovák személyek közül egy sincs olyan, akit többen választanánk, mint nem választanának. A legtöbben Zuzana Čaputovát (36%) és Peter Pellegrinit (20%) választanák, ami egybecseng a különböző szlovák ügynökséget 2023 elején mért eredményeivel. Egyébként az országos politikában azóta történt botrányok és események miatt úgy gondolom, hogy ezek a szlovák politikusokra vonatkozó februári eredmények sem fedik teljesen a mostani valóságot, de természetesen ezt is majd a parlamenti választások után fogjuk látni.

 A 9. táblázat még mindig a potenciális választottságról szól, de itt már szűkítettem a kört, és azt tüntetem fel, hogy azok közül, akik 2023-ban a Szövetséget választanák, illetve annak egyes platformjaival szimpatizálnak, mennyien választanák a felsorolt politikusokat. Ők a Szövetség mostani választóinak potenciális szavazata alapján kapott csökkenő sorrendben szerepelnek, ehhez rendeltem hozzá a táblázat további oszlopaiban az egyes platformok szimpatizánsaitól kapott potenciális „karikákat”. A táblázat végén dőlt betűvel szerepelnek a szlovák politikusok is.

Mit mutatnak ezek a „karikák”? A magyar politikusok választottságát illetően sok minden leszögezhető. Először: a Szövetség potenciális választóinak három „ász”-a Berényi József, Forró Krisztián és Bárdos Gyula. Az ő támogatottságuk 71 és 78% között mozog. Három személy van, aki eléri a 60%-os választottságot, mégpedig Őry Péter, Orosz Örs és Sólymos László, közülük Őry Péter az, aki kimagasodik. Minimum 50%-os támogatottsága van Nagy Józsefnek, Mózes Szabolcsnak és Agócs Attilának. Ezután következik első nőként a listán Bauer Ildikó, de a listán szereplő második nő, Beke Beáta támogatottsága sem alacsony, azt tekintve, hogy ő nem országosan ismert, hanem regionális politikus. Az MKP Platform szimpatizánsai az első három helyen Berényi Józsefet, Bárdos Gyulát és Őry Pétert választanák. A Híd Platform szimpatizánsai Bugár Bélának, Sólymos Lászlónak és Berényi Józsefnek, azonos mértékben Gál Zsoltnak adnák a legtöbb karikát. Az Összefogás Platform szimpatizánsai közül a legtöbben Berényi Józsefet, majd azonos mértékben Bárdos Gyulát és Sólymos Lászlót, valamint Forró Krisztiánt választanák.

Másodszor: ha megnézzük, hogyan választanának az egyes platformok szimpatizánsai, azt látjuk, hogy az MKP és Összefogás Platformot képviselő politikusokat a két platform szimpatizánsai bizonyos személyek esetében szinte egyformán választanák (például Berényit és Bárdost), másoknál vannak eltérések a két platform szimpatizánsai részéről (például Forró Krisztián pártelnököt az Összefogás Platform szimpatizánsai jobban preferálják, mint az MKP Platform szimpatizánsai), de mindent összevetve ezek magasabb preferenciák, mint amit a Híd Platform szimpatizánsaitól kapnának. Ugyanakkor például a Híd Platform akkori elnöke, Sólymos László támogatottsága a másik két platform szimpatizánsai részéről sem maradt el a Híd Platform szimpatizánsaitól kapott potenciális szavazatoktól, sőt, az Összefogás Platform szimpatizánsaitól még több szavazatot kapott volna, mint a saját, vagyis a Híd Platform szimpatizánsaitól.

Harmadszor: szóljunk néhány szót a közbeszédben sokszor megosztónak nevezett Bugár Béláról és Gyimesi Györgyről is. Bugár Bélára februárban, amikor nem volt aktív politikus, a Szövetség választói közül csaknem minden harmadik szavazott volna, a Híd Platform szimpatizánsainak a háromnegyede, de a másik két platform szimpatizánsai közül is gyakorlatilag minden negyedik. Gyimesi György a Szövetség választói 45%-nak a szavazatára számíthatott volna, az MKP Platform szimpatizánsainak fele, az Összefogás Platform szimpatizánsainak egyharmada, a Híd Platform szimpatizánsainak pedig egynegyede választotta volna.

Ami a szlovák politikusok potenciális választottságát illeti, ugyanazt a képet kapjuk, mint a teljes minta esetében, vagyis nincs egy sem, akit a többség választott volna 2023. februárban. A Szövetség választói közül is Zuzana Čaputovát választották volna a legtöbben (az MKP Platform szimpatizánsaihoz képest a Híd és az Összefogás Platform szimpatizánsainak csaknem duplája), majd Peter Pellegrini következett volna, Eduard Hegerrel a nyomában.

5. A két magyar párt választóinak profilja

Láthattuk, hogy a magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű választópolgárok egy része 2023-ban is szlovák pártot készül választani, akárcsak 2020-ban. De vannak szlovák anyanyelvűek és nemzetiségűek is, akik választanák a magyar pártokat, bár jóval kisebb arányban, mint fordítva. A 10. táblázatban azt tüntetem fel, hogy a felsorolt pártokat, tehát a Szövetséget, a Magyar Fórumot, a szlovák pártokat a magyar anyanyelvűek és a magyar nemzetiségűek hány százaléka választaná, illetve milyen a konkrét pártot nem említők között a magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek aránya.

 A 11. táblázatban a Szövetség és a Magyar Fórum választóinak összetételét mutatom be néhány alapvető mutató szerint. Ami a demográfiai jellemzőket illeti, a Magyar Fórum választói idősebbek a Szövetség választóinál (lásd: az 55 éven felüliek aránya), s ezért az sem meglepő, hogy körükben felülprezentáltak a nyugdíjasok. Iskolai végzettség szerint a Szövetség választói között több az inasiskolai végzettségű, de kevesebb az érettségizett (36,7%), mint a Magyar Fórum választói között (41,3%). Mindkét párt választóinak egynegyede vezető beosztású, viszont a Szövetség választói között kétszer annyi a csúcsvezető, mint a Magyar Fórum választói között, az utóbbiak között viszont a Szövetség választóihoz képest kétszeres a középvezetők aránya. Kerületi hovatartozás szerint a Pozsonyi kerületben kicsi mindkét párt választóinak tábora, viszont a többi kerület közül a Nagyszombati inkább a Szövetség, a Besztercebányai pedig inkább a Magyar Fórum „vadászterülete”, bár mindkettőben vannak az egyiknek és a másiknak is választói, akárcsak a Nyitrai és Kassai kerületben, ahol az arányuk nagyjából egyforma.