A szlovákiai magyarság történetének reprezentációja a szlovákiai alapiskolai történelemtankönyvekben

A kutatás elméleti háttere és kiindulópontjai

A korszerű történelemtanításnak ellentmondóan a történelem (tantárgy) tanítása – napjainkban is – a legtöbb európai országban a történelemtankönyvön alapszik, amely több száz éves hagyományra vezethető vissza.[1] A tankönyv egyúttal módszertani közvetítő- és hordozóeszköz is, azaz segédeszköz mind a tanár, mind a tanuló számára, nem mellesleg a tömegoktatás nagy fegyvere, hiszen megmutatható rajta az oktatáspolitika „jólszervezettsége”. (Vajda 2018, 103–104. p.) Ennek ellenére a tankönyv sem tévedhetetlen, s nem kell, s nem is lehetséges belőle mindent megtanulni.

A történelemtankönyvek a történetírás sajátos részét képezik. Azokat a véleményeket és értékeket tükrözik, amelyek a kiadásuk idején megfeleltek az államhatalom által hirdetett eszméknek. A bennük szereplő tények és vélemények nem semleges információk a múltról, hanem egy válogatás eredményei, amely összefügg a társadalom politikai, gazdasági és kulturális értékeivel. Ezáltal a tankönyv a társadalmi konstrukció eredménye. (Kmeť 2018, 115. p.) A történelemtankönyvek legfontosabb feladata, hogy az akadémiai kutatások eredményeit oly módon tárják a diákok elé, hogy ezek az ismeretek hozzájáruljanak a kollektív emlékezet, a közös történelmi tudat kialakításához. (Otčenášová  2010, 8. p.)

Bár a történelemoktatásunk tankönyvalapú, mégis kérdéses, milyen gyakran veszik a tanulók kezükbe, milyen gyakran dolgoznak a tankönyv leíró szövegével, a tankönyvben szereplő forrásokkal, s jó esetben az azokhoz tartozó kérdések és feladatok milyen formában kerülnek megoldásra, ezáltal a hangsúly a tanulók képességeinek a fejlesztésére terelődik-e. (Szabó 2015; Vajda 2018, 62–69. p.) Feltételezésünk szerint a történelemtankönyv gyakori eleme a tanórai és az órán kívüli tanulói munkának, így kutatásunk során a tankönyvi leíró szöveg elemzése – tehát a tankönyv tartalmának vizsgálata – mellett a pedagógiai hasznosságra is figyelmet fordítunk, így a magyar nyelvű történelemtankönyv-kutatás két irányát ötvözzük. (Vajda 2020, 9–11. p.)

Kutatásunk az alapiskola (általános iskola) felső tagozatán használt – az UNESCO meghatározása alapján az ISCED 2. szintű képzés – történelemtankönyveire irányult. Ez alapján próbáltunk következtetéseket megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy mi az, amit önmagukról, a saját történelmükről tanulnak a szlovákiai magyar tanulók a történelem-tanórákon, valamint a helyzetből adódóan a többségi szlovák nemzet tanulói mit tanulnak a velük együtt élő szlovákiai magyarságról. Ha a szlovákiai történelemtankönyveket vesszük alapul a kérdésünk megválaszolásához, akkor első körben azt mondhatjuk, hogy a szlovák anyanyelvű és a szlovákiai magyar tanulók ugyanazt tanulják történelemből, hiszen ugyanazon tankönyvet használják (a szlovákiai magyar tanulók ún. tükörfordításos, tehát a szlovák eredeti tankönyv magyar nyelvű fordításából tanulnak). Másodsorban azonban számolnunk kell azzal is, hogy a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban a történelemtanár (jó esetben) mélyebben foglalkozik ezekkel a témákkal, hiszen ez a saját történelmünk részét képezi. Bár harmadsorban említjük, miközben a közoktatás szempontjából az első helyen álló dokumentum: az Állami Oktatási Program (ÁOP, Štátny vzdelávací program [ŠVP] z dejepisu), amely több módosításon esett át az elmúlt években. Mivel a történelemtankönyvekkel szemben elvárás, hogy meg kell felelniük a hatályos oktatási programnak, s az Oktatásügyi Minisztérium és a hatályos kormányrendelet engedélyével kerülhetnek használatba, ezért első lépésként dokumentumelemzésnek vetettük alá a szlovákiai Állami Oktatási Programot a történelem tantárgyra vonatkozóan. (ŠVP 2011, 2014, 2021)

2015-öt megelőzően a következő fogalmak és képességek szerepeltek a történelem tantárgyra érvényes állami oktatási programban a szlovákiai magyarok történetét érintően:

– kisebbségek (a nemzeti kisebbségek azonosítása Csehszlovákiában),

– a müncheni egyezmény és az első bécsi döntés (elemezni az első bécsi döntést). (ŠVP 2011, 15. p.)

A két fogalomból arra következtethetünk, hogy az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttét és fennállását taglaló fejezetek/tanórák során szóba került a kisebbségek, köztük a magyarság sorsa is, a második világháborút követően azonban egy szó sem esett a helyzetükről, miközben az azt követő évek jelentették a legnagyobb megpróbáltatásokat a magyar kisebbség számára.

A szlovákiai iskolákban jelenleg érvényes, történelemre vonatkozó állami oktatási programban a következő fogalmak és képességek szerepelnek a szlovákiai magyarok történetével kapcsolatban:

– párizsi békekonferencia (térkép segítségével dokumentálni az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követő változásokat),

– nemzeti kisebbségek (felismerni Csehszlovákia soknemzetiségű jellegét),

– felismerni a jelentőségét a Csehszlovák Köztársaság szétesésének. (ŠVP 2014, 15. p.)

Mint láthatjuk, ez az oktatási program nem jelentett előrelépést a szlovákiai magyarság történetére vonatkozóan; az első világháborút követően Csehszlovákia soknemzetűségét emelte ki, valamint szintén a csehszlovák szemponttal összefüggésben utal a müncheni egyezményre és az első bécsi döntésre. A második világháborút követő eseményekkel kapcsolatban ugyanúgy teljes elhallgatás jellemzi. Ennek kompenzációjaként született meg 2021-ben külön a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára készült – és 2022. szeptember 1-től érvényes – oktatási program, amely számos kiegészítést tartalmaz olyan fogalmakat és témaköröket illetően, melyek a magyar kisebbség történetével összefüggenek:

– párizsi békekonferencia, Trianon, az első világháborút követő utódállamok (térkép segítségével dokumentálni az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követő változásokat),

– nemzeti kisebbségek, magyar kisebbség (felismerni Csehszlovákia soknemzetiségű jellegét; felismerni a trianoni békeszerződés következményeit a magyar kisebbséget érintően),

– felismerni a jelentőségét a Csehszlovák Köztársaság szétesésének,

– deportálások, lakosságcsere, reszlovakizáció,

– Csemadok,

– magyar kisebbség Szlovákiában (a Szlovák Köztársaságban). (ŠVP 2021, 11–15. p.)

A magyar tanítási nyelvű iskolák számára készült történelem állami oktatási programban felsorolt fogalmak, események végig követik a 20. századi eseményeket, ezáltal a szlovákiai magyar tanulók átfogó képhez juthatnak a saját történelmük jelentősebb eseményeiről. Kérdéses azonban, hogy a tankönyvek milyen mértékben s milyen forrásokkal tartalmazzák a felsorolt témaköröket.

Bár a kiindulópontnak tekinthető trianoni békeszerződést mint a történelemtankönyvekben szereplő témakört (tananyagot) előttünk már többen vizsgálták (Vajda 2013, 185–204. p.; Vajda 2022, 19–31. p.; Vajda–Nagy 2020; Bese 2022, 8–18. p.), ám az elcsatolt területek magyarságának a története, kiemelve a szlovákiai magyarságot érintő részeket ez idáig nem került a tankönyvkutatók fókuszpontjába. Magunk is csak az első bécsi döntéssel – s az annak előzményeként tekinthető komáromi tárgyalásokkal és a müncheni egyezménnyel (Varga 2022b, 127–145. p.) – és a hontalanság éveivel foglalkoztunk a történelemtankönyveket érintően. (Varga 2022a, 421–428. p.; Varga 2023, 135–156. p.) Hogy kutatásunk eredményei összehasonlíthatók legyenek, előre meghatároztunk olyan témaköröket, amelyeknek különös figyelmet szenteltünk a vizsgáltunk során. Ezek a következők: Csehszlovákia létrejötte és a trianoni békeszerződés, az első bécsi döntés, a hontalanság éveinek eseményei, a magyar lakosság ezt követő integrációja, a Csemadok szerepe, a rendszerváltás eseményei – mivel ezeknek az eseményeknek kapcsán feltételezhető, hogy a szlovákiai magyar kisebbség is említésre kerül.

A történelemtankönyvek vizsgálata során alkalmazott módszerünk egyaránt érinti a hermeneutikai (szövegértelmezői, szövegelemzői) vizsgálatot, valamint a már említett dokumentumelemzés és a szövegelemzés módszerét. Ezáltal kívántuk a vizsgált történelemtankönyvek összehasonlító elemzését megvalósítani. Ezenkívül ahol erre lehetőség nyílt – a vizsgált témakörökkel összefüggésben – a tankönyvi képeket, forrásokat, kérdéseket és feladatokat is az elemzésünk tárgyává tettük.

A vizsgált történelemtankönyvek

Kutatásunk, amint arra tanulmányunk címében is utalunk, csak az általános iskolákban használt történelemtankönyveket érinti. A 20. századi események, így a szlovákiai magyarok története a szlovákiai tankönyvekben a 9. évfolyam tananyagát képezik. Vizsgálatunk során öt szlovákiai tankönyvet[2] – ahol lehetséges volt, annak a magyar nyelvű fordítását – elemeztünk, tekintettünk át.

– Kováč, Dušan–Tkadlečková, Herta–Kratochvíl, Viliam (ford. Szabó Ferenc): Történelem 4. A világ az új évszázadban. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana, 1996.

A szerzőhármas tankönyve része annak a tankönyvsorozatnak, amely a rendszerváltást követően elsőként került használatba a szlovákiai alapiskolákban. A történelemtankönyv az első világháborútól a rendszerváltásig foglalja össze a történelmi eseményeket. Minden tananyag két A4-es oldal terjedelmű: a bal oldalon található a szerzői szöveg, melynek az elején rövid kronológia kapott helyet. A bal szegélyen ismétlő kérdések és egy-egy fotóval kiegészített miniéletrajzok kerültek elhelyezésre. A tankönyv jobb oldalán változatos forrásrészletek találhatóak, a jobb szegélyen pedig érdekességek, minilexikon és kérdések/feladatok.

– Kováč, Dušan–Kamenec, Ivan–Kratochvíl, Viliam (ford. Szabó Ferenc): Történelem 4. Szlovákia az új évszázadban. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana, 1998.

A történelemtankönyv az első világháborútól a Szlovák Köztársaság 1993-as megalakulásáig tekinti át Szlovákia történetének fontosabb eseményeit, ezáltal szorosan kapcsolódik a fentebb bemutatott világtörténelmi eseményeket összefoglaló tankönyvhöz. A tananyag elrendezésében a két tankönyv megegyezik.

– Letz, Róbert: Slovensko v 20. storočí. Dejepis pre 9. ročník základných škôl. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 2000.

A tankönyv Szlovákia történetével foglalkozik, az első világháború kitörésétől a Szlovák Köztársaság 1993-as megalakulásáig. A szerző a tankönyv előszavában üdvözli a tanulókat, majd bemutatja a könyv szerkezetét: a páros oldalakon (fehér alapon) található a szerzői szöveg, a páratlan oldalakon (sárga alapon) kiegészítő információk, érdekességek, forrásrészletek, miniéletrajzok, szómagyarázatok, kérdések és feladatok kaptak helyet. (Letz 2000, 4–5. p.)

– Kovács László–Simon Attila: A magyar nép története. A 20. század. Történelemtankönyv az alapiskolák 9. osztálya és a nyolcéves gimnáziumok 4. osztálya számára. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2006.

A szlovákiai magyar szerzőpáros tankönyve mint kiegészítő tananyag került ajánlásra a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának 2000. 8. 16-i 430/2000-43-as számú rendeletével. A tankönyv az első világháborút követően, 1918-tól foglalkozik Magyarország, Csehszlovákia és a magyarság történelmével. Egy-egy tankönyvi fejezet két A4-es oldal terjedelmű: a bal oldalon található egy rövid kronológia, mottó (idézet) és a szerzői szöveg, az oldalszegélyen a korábbi tananyag felelevenítését szolgáló kérdések és miniéletrajzok, a jobb oldalon forrásszemelvények, képek, az oldalszegélyen pedig további érdekességek, kérdések és feladatok szerepelnek.

– Kováč, Dušan–Kratochvíl, Viliam–Kamenec, Ivan–Tkadlečková, Herta (ford. Szabó Ferenc): Történelem az alapiskola 9. osztálya és a nyolcosztályos gimnázium 4. osztálya számára. Az elmúlt idő nyomában. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana, 2019.

A tankönyv a 20. századi egyetemes és nemzeti (szlovák) történelem eseményeit tekinti át az első világháború kitörésétől Szlovákia európai uniós csatlakozásáig. Minden fejezet (tananyag) két A4-es oldal terjedelmű: a bal oldalon a szerzői szöveg, a jobb oldalon pedig különböző források, képek, térképek találhatók. A bal és jobb oldalszegélyen a korábbi tananyag felelevenítését segítő kérdések, érdekességek, miniéletrajzok (portrékkal) és kérdések/feladatok kaptak helyet. Jelenleg ez a történelemtankönyv van használatban az alapiskolák 9. osztályában.

A szlovákiai magyarok története a történelemtankönyvek lapjain

A Történelem 4. A világ az új évszázadban és a Szlovákia az új évszázadban c. tankönyvek egymás kiegészítői azáltal, hogy az első az egyetemes történelmet, míg a második (Cseh)Szlovákia történelmét foglalja magába. Az egyetemes történelemmel foglalkozó részben két fejezet (Hogyan született meg a béke és Új államok Európa térképén) foglalkozik az első világháborút követő eseményekkel, azonban ezekben nem kerül említésre a trianoni békeszerződés. A tankönyv szerzői szövegében röviden olvashatunk a nemzeti kisebbségekről: „Az új államokban az országokat megalapító fő nemzeteken kívül nemzeti kisebbségek is éltek. Ez a nagyobb államalakulatokban való együttélés következménye volt.”[3] (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1996, 16. p.) Érdekességként szerepelt a tankönyvben egy Polgártársak vagy ellenfelek? c. kiegészítő tananyag, melyben a nemzeti kisebbségek védelméről olvashatunk, valamint a Lengyelországban, Litvániában, Csehszlovákiában és Romániában élő kisebbségeket sorolja fel. „A párizsi békeszerződés az új államokban kialakult nemzetiségi kérdéssel is foglalkozott. A kormányoknak külön szerződésben kellett vállalniuk, hogy az új államok nemzeti kisebbségeinek biztosítják az egyenjogúságot. Lengyelországban németek, litvánok, ukránok, zsidók éltek. Litvániában lengyelek, németek, oroszok, zsidók éltek. Csehszlovákiában németek, magyarok, ukránok, ruszinok, oroszok, zsidók éltek. Romániában németek, magyarok, ruszinok, zsidók éltek. Szlovák kisebbségek Magyarországon, Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában éltek. A szerződések még nem biztosítottak védelmet a roma kisebbségeknek, amelyek ezeken a területeken éltek.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1996, 17. p.) Ezt követően a tankönyvben többször nem kerülnek említésre a kisebbségek, a szlovákiai magyarság sem.

A Szlovákia történetét magában foglaló történelemtankönyv két fejezetben foglalkozik Csehszlovákia megalakulásával: a Csehszlovákia megalakulása és a Szlovákia a csehszlovák állam része lesz c. fejezetekben. A trianoni békeszerződés és a magyar kisebbség nem kerül említésre a szerzői szövegben, csak a fejezet elején lévő kronológiában található rá utalás: „1920 júniusában Nagy-Trianon francia kastélyban aláírják a szlovák–magyar határról szóló szerződést.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 16. p.) Ennél többet azonban nem tudunk meg a tankönyvből a trianoni békediktátumról és következményeiről. Ami pozitívumként említhető az említett két fejezetben, az egy kördiagram (statisztikai forrás), amely az 1921. évi népszámlálás alapján mutatja be Csehszlovákia nemzetiségi megoszlását.

1. ábra. Csehszlovákia nemzetiségi megoszlása az 1921. évi népszámlálás alapján

Forrás: Kováč–Kamenec–Kratochvíl 1998, 17. p.

A tankönyvben külön fejezet foglalkozik a csehszlovákiai nemzetiségekkel (Polgártárs vagy ellenség c. fejezet), melyben a magyar, német, ukrán, ruszin és a zsidó kisebbség is említésre került. A magyarokról a következőket olvashatjuk a szerzői szövegben: „Szlovákiában a magyarok alkották a legszámosabb nemzeti kisebbséget. A magyarok nagyon nehezen alkalmazkodtak az új körülményekhez, mivel az egykori Magyarország uralkodó nemzetéből egyszeriben kisebbséggé váltak.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 28. p.) A kisebbségi jogokra is kitér: „Az államhatárok kijelölésekor a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt a kisebbségek politikai, polgári és kulturális jogainak biztosítására. Szlovákiában valamennyi kisebbségnek voltak politikai pártjai és képviselői a parlamentben. Szakszervezeti, ifjúsági, női, kulturális és testnevelő szervezeteket alapítottak. Újságokat, folyóiratokat és könyveket adtak ki az anyanyelvükön. Azokon a területeken, ahol megfelelő arányban (legalább 20%-ban) éltek kisebbségek, anyanyelven (magyarul, németül, ukránul, ruszin nyelven) folyt az oktatás az óvodákban, az alap- és középiskolákban, valamint a szaktanintézetekben. Ezeken a vidékeken a kisebbségek a hivatali kapcsolatban is használhatták az anyanyelvüket.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 28. p.) Mint az idézetből láthatjuk, a fő hangsúly a nyelvi jogok részletezésére esett, de mellette említésre kerül a gazdag sajtó, valamint a szabad pártalapítás. Amit viszont hiányként érzékelünk, az legalább egy-két magyar nyelvű sajtótermék (pl. Prágai Magyar Hírlap, Kassai Újság, Barázda, Hanza Szövetkezeti Újság), vagy magyar párt (pl. Magyar Nemzeti Párt, Országos Keresztényszocialista Párt) konkrét megnevezése.

A magyar kisebbség következő megemlítése az első bécsi döntéssel összefüggésben Az autonómiától a függetlenségig c. fejezetben fordult elő. A szerzői szöveg egy bekezdésben foglalja össze az első bécsi döntést, melyben a Szlovákiát ért területi veszteség s az esemény szlovák lakosságot ért negatív hatása kerül közlésre. A magyar lakosság örömét nem említi a tankönyv leíró szövege, és forrás sem szerepel a témakörhöz. (Bővebben lásd: Varga 2022b, 133–134. p.)

A hontalanság éveinek eseményei mindössze két mondatban kerültek összefoglalásra: „A közélet megtisztítása ürügyén a polgárok egész rétegeit zárták ki a közéletből. A német és a magyar nemzeti kisebbség képviselőit vagy kitelepítették, vagy megfosztották őket polgári jogaiktól.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 52. p.) Bővebben sem a lakosságcsere, sem a deportálások, sem a reszlovakizáció nem említődik a történelemtankönyvben.

A tankönyv tartalmaz egy Kultúra – mindenkinek c. fejezetet. Ebben a kisebbségekről csak a következő szerepel: „Az ún. szocialista kulturális forradalom keretében fejlődött a nemzeti kisebbségek kulturális élete is. A kisebbségeknek alap- és középiskoláik, újságjaik, színházaik, rádióadásuk volt.” (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 58. p.) Ugyanakkor egyetlen szervezetről (pl. a Csemadok), színházról (pl. Magyar Területi Színház), sajtótermékről (pl. Új Szó, Szabad Földműves) sem esik szó. A rendszerváltással összefüggésben csak a szlovák szempont került előtérbe, a magyar kisebbségről nem található információ a tankönyv lapjain. (Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1998, 64–65. p.)

Róbert Letz történelemtankönyve a szlovák tanítási nyelvű alapiskolák számára készült mint alternatív választási lehetőség. A trianoni béke kérdésköre rövid említés szintjén többször is megjelenik a Szlovákia betagozódása a csehszlovák államba (Začlenenie Slovenska do česko-slovenského štátu) c. fejezetben. Elsőként a kronológiában találkozunk a trianoni békeszerződés megkötésének pontos dátumával, majd a szerzői szöveg utolsó bekezdésében: „Magyarországnak muszáj volt a trianoni palotában aláírnia a békeszerződést, amely kötelezte, hogy tartsa tiszteletben az államhatárokat Szlovákiával és a környező országokkal.” (Letz 2000, 16. p.) Ennél több információ nem derül ki a békeszerződés körülményeiről, következményeiről (sem gazdasági, sem társadalmi téren, az új állam határai mögé kerülő kisebbségeket sem ismerteti). A források között megtaláljuk Štefan Osuský visszaemlékezését a békeszerződés aláírásáról, ami szerinte: „a szlovákság elszámolása volt a történelmi Magyarországgal szemben, nemzete minden szenvedéséért és elnyomásáért cserébe.” (Letz 2000, 15. p.) Ehhez kapcsolódik a fejezet végén található kérdések közül az ötödik, egyben utolsó kérdés („Miért volt fontos a trianoni békeszerződés? Hogyan nyilatkozott róla Š. Osuský?”), amely a tankönyvi szöveg és a forrás alapján válaszolható meg, így magasabb gondolkodási műveletet, értelmezést nem vár el a tanulóktól, ellenben negatív képet alakít ki Magyarországról és a magyar nemzetről.

A II. témakör 4. fejezetének – Szlovákia vallási és nemzetiségi képe (Náboženský a národnostný obraz Slovenska) – az elején egy táblázatban került felsorolásra a nemzetiségek megoszlása. (Letz 2000, 24. p.) A szerzői szövegben olvashatunk a nemzetiségek jogairól, így például arról, hogy saját egyesületeik, pártjaik, iskoláik lehettek, vagy az anyanyelv használatának a lehetőségéről, ha az adott városban, faluban az arányuk elérte a 20%-ot. (Letz 2000, 26. p.)

A következő említés a magyar kisebbségre vonatkozóan a tankönyv Szlovákia az 1938–1945-ös években (III. Slovensko v rokoch 1938 – 1945) c. III. témakörének az első fejezetében – A Münchenhez vezető út (Cesta k Mníchovu) fordul elő, amely a müncheni egyezménnyel és az első bécsi döntéssel foglalkozik. A fejezet elején található kronológiában a két esemény pontos dátuma szerepel, rövid összefoglaló információval kiegészítve. A bécsi döntéssel kapcsolatban a veszteségekre terelődik a hangsúly, s az elcsatolt városok is rögzítésre kerülnek: „Szlovákia a legtermékenyebb mezőgazdasági termőföldjeit veszítette el, olyan városokkal, mint Kassa, Szepsi, Dunaszerdahely, Komárom, Galánta, Érsekújvár, Verebély, Nagysurány, Losonc, Fülek, Léva, Párkány, Rozsnyó, Rimaszombat, amelyek közül sok szlovák többségi lakosságú város volt.”[4] (Letz 2000, 36. p.) Ebben a fejezetben – a szerzői szövegben, egy mondatban – említésre kerül az Esterházy János által vezetett Egyesült Magyar Párt is. (Bővebben lásd Varga 2022b, 135–137. p.)

Letz tankönyvében a magyar kisebbség történetének szempontjából jelentős 1945–1948 közötti időszak ismertetése elmarad. Csak a kassai kormányprogramról olvashatunk a szerzői szövegben, amely szerint a kormányprogram „egyetértését fejezte ki a kollektív bűnösség elvével a német és a magyar kisebbséggel kapcsolatban. Mindkét kisebbséget azzal vádolták, hogy együttműködtek Csehszlovákia 1938-as megszállásában és 1939-es felbomlásában.” (Letz 2000, 58. p.) A csehszlovák–magyar lakosságcseréről, a reszlovakizációról és a deportálásokról nem olvashatunk a tankönyv lapjain. A pártállami évek (Cseh)Szlovákiájának történetét ismertető fejezetek sem említik a magyar kisebbséget.

Az alapiskolák 9. évfolyamában jelenleg használt történelemtankönyv (a Kováč–Kratochvíl–Kamenec–Tkadlečková szerzőnégyes munkája) a korábbi Történelem 4. – A világ az új évszázadban és a Szlovákia az új évszázadban című tankönyvi kötetek egyesített, átdolgozott kiadása. Az első világháború utáni békeszerződésekkel az első témakör utolsó fejezete (Hogyan született meg a béke), valamint a második témakör első fejezete (Új államok Európa térképén) foglalkozik. E fejezetekben – ahogyan arra Bese László is felhívta a figyelmet – nem szerepel a Trianon vagy a trianoni békeszerződés kifejezés. (Bese 2022, 17. p.) A békeszerződésekkel és a határok változásával kapcsolatban a következőképpen fogalmaznak a tankönyv szerzői: „A békeszerződés kötelezte a veszteseket, hogy ismerjék el az újonnan keletkezett államok – Lengyelország (Poľsko), Csehszlovákia (Česko-Slovensko), Jugoszlávia (Juhoslávia) – függetlenségét, valamint Románia (Rumunsko), Ausztria (Rakúsko) és Magyarország új határait.” (Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 22. p.) Az Új államok Európa térképén c. fejezetben Nemzeti kisebbségek alcímmel érdekességként szerepel ugyanaz a leírás a nemzeti kisebbségekről és védelmükről, ami a Történelem 4. A világ az új évszázadban c. tankönyvben is helyet kapott. (Vö. Kováč–Tkadlečková–Kratochvíl 1996, 17. p. és Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 29. p.) A vizsgált fejezetekben egy térkép is található, mely Európa államait ábrázolja az első világháború előtt és azt követően. A térképhez egy feladat is kapcsolódik, amely azt várja el a tanulóktól, hogy „nevezzék meg azokat az államokat, amelyek Ausztria–Magyarország területén keletkeztek”. (Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 29. p.) Kérdéses azonban, hogy ehhez a feladathoz miért szükséges az említett térkép, ugyanis a leíró szövegben felsorolásra kerültek azok az államok, amelyek az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén jöttek létre.

2. ábra. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén létrejött államokat ábrázoló térkép

Forrás: Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 29. p.

A Csehszlovák Köztársaság létrejöttéről szintén két fejezetben (A felszabadult Szlovákia és a Szlovákia belép a csehszlovák államba) olvashatunk, ám ezek leíró szövegében sem kerül említésre a magyar kisebbség. A Szlovákia belép a csehszlovák államba c. fejezet ugyanazt a kördiagramot közli a nemzetiségek megoszlásáról, amely a Történelem 4. Szlovákia az új évszázadban tankönyvben is szerepelt. (Lásd 1. ábra; Vö. Kováč–Kamenec–Kratochvíl 1998, 17. p. és Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 31. p.) A következő említés a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban a Szlovákia útkeresése c. fejezet második alfejezetében (Politikai pártok) fordul elő, ahol a következőket olvashatjuk: „A nemzeti kisebbségeknek is megvoltak a saját pártjaik. Legjelentősebb a magyar és a német politikai pártok voltak.” (Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 42. p.) Az, hogy melyek voltak ezek a pártok, nem derül ki a tankönyv lapjairól.

A tankönyvben szintén megtalálható a Polgártársak vagy ellenségek c. fejezet, amely további három alfejezetet foglal magába. Az első fejezetben szó esik a magyar kisebbségről is mint a legszámottevőbb nemzeti kisebbségről. A második alfejezetben olvashatunk a kisebbségi jogokról, ugyanazon leíró szöveggel, amellyel a Történelem 4. – Szlovákia az új évszázadban tankönyvben is találkoztunk. (Vö. Kováč–Kamenec–Kratochvíl 1998, 28. p. és Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 50. p.) A tankönyv szerzői szövegében az állam soknemzetiségű voltából adódó nemzetiségi problémák is rögzítésre kerülnek: „A Csehszlovák Köztársaság soknemzetiségű állam volt. Az állam területén a szlovákokon és cseheken kívül nemzeti kisebbségek is éltek, akik az újonnan alakult ország számára állandó problémát jelentettek.” (Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 50. p.) Ugyanakkor a szerzők azt nem konkretizálják, hogy mik voltak ezek a problémák.

A források között megtaláljuk Körmendy-Ékes Lajos magyar nemzetgyűlési képviselő és Milan Hodža beszédjének egy-egy részletét. (Lásd 3. ábra) Ezek valóban forrásként szerepelnek a tankönyvben, mivel az értelmezésüket segítő kérdések/feladatok is kapcsolódnak hozzájuk:

„1. Hasonlítsátok össze a két felszólalást.

2. Milyen békeszerződésekre hivatkozik Milan Hodža?

3. Mi bizonyítja, hogy a magyar képviselő nem tudott azonosulni vagy egyetérteni az újonnan alakult állammal?

4. Miben mondott ellent a magyar képviselő állítása Milan Hodža állításának, miszerint a kisebbségi kérdés az igazság és az egyenlőség elve szerint alakult?” (Kratochvíl–Kováč–Kamenec–Tkadlečková 2019, 51. p.)

A kérdésekkel kapcsolatban egy érdekesség – negatív felütés – is megfigyelhető: amíg Milan Hodža neve a kérdésekben kiírásra került, addig Körmendy-Ékes Lajos csak mint magyar képviselő kerül említésre, a kérdések egyszer sem említik őt név szerint.

3. ábra. Körmendy-Ékes Lajos és Milan Hodža beszédeiből származó részletek

Forrás: Kováč–Kratochvíl–Kamenec–Tkadlečková 2019, 51. p.

A szerzőnégyes tankönyvében A Cseh–Szlovák Köztársaság szétverése c. fejezet második alfejezete foglalkozik az első bécsi döntéssel, de nem a magyar kisebbség szempontjából, hanem a Szlovákiát ért negatívumként (területi veszteség, az elcsatolt területen életszínvonal-csökkenés) szerepel a leíró szövegben. (Kováč–Kratochvíl–Kamenec–Tkadlečková 2019, 62. p.) A fejezethez tartozik egy térkép is, amely Szlovákia területét ábrázolja az első bécsi döntést követően. (Bővebben lásd: Varga 2022b, 137–138. p.)

A következő említést a magyar kisebbségre vonatkozóan a Sztálin árnyékában c. fejezet tartalmazza, (Kováč–Kratochvíl–Kamenec–Tkadlečková 2019, 90. p.) melyben a hontalanság éveinek az eseményei (a csehszlovák állampolgárság elvesztése, a lakosságcsere, a csehországi deportálások) kerültek egy bekezdésben összegzésre. A deportálásokhoz egy forrás is kapcsolódik, amely a farnadi Klebecska István visszaemlékezése a közmunkára való deportálásról. (Lásd. 4. ábra) A forráshoz a tankönyv szerzői kérdéseket is társítottak.[5] Ezt követően nem kerül említésre a magyar kisebbség története a tankönyv lapjain.

4. ábra. Személyes visszaemlékezés a csehországi deportálásokról mint tankönyvben szereplő történelmi forrá

Forrás: Kováč–Kratochvíl–Kamenec–Tkadlečková 2019, 91. p.

Bár jelen tanulmányban utolsóként elemezzük, a magyar kisebbség története szempontjából kiemelkedő a Kovács–Simon szlovákiai magyar szerzőpáros történelemtankönyve. (Kovács–Simon 2006) A magyar kisebbség és a trianoni békeszerződés a Trianon és következményei. Magyarok az utódállamokban c. fejezetben kerül említésre. A szerzői szövegben olvashatunk Magyarország veszteségeiről, az elcsatolt területek nagyságáról, az azon élő lakosságról, valamint arról, hogy 3,2 millió magyar került Magyarország határain kívülre, amit a szerzők a győztesek területszerzési vágyának tulajdonítottak. „…az új határok mélyen belevágtak a magyar nemzettestbe. 3,2 millió magyar került a szomszédos országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint egyharmada, s ennek fele az új határok mentén zárt tömbökben élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elveknek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, a győztesek étvágya azonban csillapíthatatlan volt.” (Kovács–Simon 2006, 6. p.) A fejezethez tartozó források között megtalálható egy korabeli tudósítás, egy statisztikai forrás, amely az utódállamok nemzetiségi összetételét ábrázolja kördiagram formájában, s egy térkép Magyarország felosztásáról. Kérdések/feladatok ugyanakkor nem kapcsolódnak hozzá. A térkép viszonylag nagy méretű (a tankönyvi oldal terjedelmének a felét teszi ki), azonban csak nehezen, illetve nem olvasható (pl. a jelmagyarázat). Így ha a történelemtanár alkotna is hozzá feladatokat, akkor sem lenne igazán alkalmas a tanulók órai munkájához.

5. ábra. Magyarország felosztása a trianoni békeszerződés alapján

Forrás: Kovács–Simon 2006, 7. p.

A tankönyv lapjain a magyar pártokról is olvashatunk (a Polgári demokrácia és nemzeti elfogultság. Az első Csehszlovák Köztársaság c. fejezetben), valamint Esterházy János, Jaross Andor, Szüllő Géza és Szent-Ivány József neve is említésre kerül. „A szlovákiai magyar lakosság döntő többsége a magyar kisebbség érdekvédelmét felvállaló pártokra adta a szavazatát. A magyar pártok közül a legjelentősebben az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt voltak. A magyar kisebbség hatékonyabb érdekvédelme céljából a két párt 1936-ban összeolvadt, s Egyesült Magyar Párt néven folytatta tevékenységét. Az egyesült párt elnöke Jaross Andor, míg ügyvezető elnöke Esterházy János lett.” (Kovács–Simon 2006, 10. p.) A fejezethez tartozó források között megtalálható Körmendy-Ékes Lajos és Szent-Ivány József beszédének egy-egy részlete, ezekhez azonban értelmezést segítő kérdések és feladatok nem tartoznak.

A tankönyv következő fejezete a Szülőföldön – kisebbségben. Magyarok Csehszlovákiában címet viseli. A leíró szövegben olvashatunk a Csehszlovákiában élő nemzetiségekről, a kisebbségi jogokról (pl. nyelvtörvény), de a fő hangsúly a magyar kisebbségre esik: „A Csehszlovákiába került magyarság természetesen nehezen fogadta el, hogy megkérdezése nélkül, elszakítva az anyaországtól, új államba kényszerült… Létszáma fokozatosan csökkent. Ebben a kedvezőtlen folyamatban nagy szerepet játszott a magyar iskolák fogyása. Ezeket a szlovák többségű járásokban szinte azonnal megszüntették, de Dél-Szlovákiában is megfogyatkozott a számuk. […] A szlovákiai magyarság öntudatának megőrzésében fontos szerepet játszottak a különféle kulturális egyesületek, ifjúsági szervezetek, egyházi jellegű csoportosulások, nőegyletek. A legjelentősebb a Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesület (SZMKE) volt, amely kultúrprogramok, irodalmi-történelmi előadások szervezésével, színjátszó körök támogatásával terjesztette a magyar kultúrát.” (Kovács–Simon 2006, 12. p.) Említésre kerül a kassai Kazinczy Társaság, a pozsonyi Toldy-kör és a Sarló mozgalom is. A fejezethez tartozó miniéletrajzban Jócsik Lajosról, a Sarló mozgalom egyik vezetőjének életéről tudhatunk meg részleteket. További érdekességként a szlovákiai magyar sportéletről is olvashatunk.

A felvidéki magyarság visszatérésével az anyaországba, azaz az első bécsi döntéssel szintén külön fejezet (a Visszatér a Felvidék. Csehszlovákia felbomlása 2. c. fejezet) foglalkozik. A szerzői szövegben említésre kerülnek a komáromi tárgyalások is a magyar és csehszlovák fél között, amelyek eredménytelenül végződtek. „A szlovák–magyar tárgyalások október 9-én kezdődtek Komáromban. A szlovák küldöttség először csupán a magyar területek autonómiáját ajánlotta fel, de a magyar delegáció ragaszkodott a határok megváltoztatásához.” (Kovács–Simon 2006, 20. p.) A Tudtad-e? részben kiegészítő információkat is kapunk a tárgyalásokról. Az első bécsi döntés ennek a tankönyvnek a lapjain a magyar kisebbség szempontjából kerül ismertetésre. Felsorolja a visszatért városokat, valamint olvashatunk a magyar lakosság öröméről is. „Az első bécsi döntés értelmében Magyarország Szlovákia és Kárpátalja Trianonban elcsatolt területeiből összesen 12 ezer km²-t kapott vissza. Ezen a területen több mint 1 millió ember élt, ennek több mint 80%-a magyar. A bécsi döntés értelmében a magyar kultúra olyan fontos csomópontjai kerültek vissza az anyaországhoz, mint Galánta, Érsekújvár, Komárom, Léva, Rimaszombat, Kassa és Munkács.” (Kovács–Simon 2006, 20. p.) A szerzők számos forrással, képpel, térképpel is kiegészítették a tananyagot, ezekhez azonban kérdések és feladatok nem tartoznak. A tananyaghoz tartozó kérdések („1. Milyen közös elv alapján húzták meg Csehszlovákia új határait Münchenben és Bécsben? 2. Miért az 1910-es népszámlálás adatait vették figyelembe a bécsi döntésnél a későbbi csehszlovák népszámlálásokkal szemben?”) közül az első a szerzői szöveg alapján megválaszolható, míg a második kérdés már némi utánajárást/kutatást igényel, ugyanis a tankönyvi fejezetben erről nem kapunk információt. Ehhez hasonlóan a tanulókat a tananyaghoz tartozó feladat is önálló kutatómunkára ösztönzi: „Szüleidtől, nagyszüleidtől kérdezd meg, hogy hol húzódott lakóhelyed közelében az első bécsi döntést követő új határ!” (Kovács–Simon 2006, 21. p.)

A szlovák fasizmus államában. Magyarok az önálló Szlovákiában c. fejezetben található miniéletrajz Esterházy Jánosról szól, aki az első bécsi döntést követően is Szlovákiában maradt, s az ottani töredékmagyarság érdekét képviselte. E fejezet kiegészítő részében olvashatunk a szlovákiai magyarok sorsáról az önálló Szlovákiában, amely valójában Hitler bábállama volt. „Az első bécsi döntést követően Szlovákiában 63 ezer magyar maradt, akik főleg Pozsony és Nyitra térségében éltek. Helyzetüket az ún. reciprocitás elve szerint rendezték. Eszerint ugyanolyan jogok illeték meg őket, mint a magyarországi szlovák kisebbséget. Az Egyesült Magyar Párt ugyan tovább létezhetett, de politikai tevékenységet gyakorlatilag nem fejthetett ki. Éppen ezért főleg kulturális és szociális szerepet töltött be. […] A magyar kisebbség vezetője gróf Esterházy János volt, aki az első bécsi döntést követően Szlovákiában maradt, hogy vezetője legyen az itteni töredékmagyarságnak. […] Részben neki is köszönhető, hogy a szlovákiai magyarság döntő többsége megmaradt a demokrácia elvei mellett, s elutasította a fasizmus eszméit.” (Kovács–Simon 2006, 27. p.)

A magyar kisebbség második világháborút követő jogfosztásával a szerzőpáros két tankönyvi fejezetben is foglalkozik. A magyar és német kisebbség kollektív bűnösségéről, csehszlovák állampolgárságától való megfosztásáról, a politikai és kulturális szervezeteik betiltásáról, az iskoláik bezárásáról A kassai kormányprogram Csehszlovákiája. Csehszlovákia a II. világháború után c. fejezetben olvashatunk. A tankönyv szerzői egyértelműen leírják, hogy „a szlovákiai magyarság üldözött és jogfosztott néppé vált a saját szülőföldjén”. (Kovács–Simon 2006, 34–35. p.) A következő tankönyvi fejezet pedig A hontalanság évei. A szlovákiai magyarok sorsa 1945 után címet viseli. A szerzői szöveg részletesen ismerteti a csehszlovák–magyar lakosságcserét, a csehországi deportálást és a reszlovakizációt is. „Az 1945 és 49 közötti évek a szlovákiai magyarság eddigi legsúlyosabb megpróbáltatásait jelentették. Tízezreket űztek el otthonukból, százezreket aláztak meg emberségükben és magyarságukban. A hontalanság éveinek a következménye, hogy az 1950-es népszámlálás idején csupán 350 ezren vallották magukat magyarnak Szlovákiában.” (Kovács–Simon 2006, 36. p.)

Az említett két tankönyvi fejezet számos forrást is tartalmaz: Edvard Beneš 12/1945. sz. alkotmányrendeletét, mely a németek és magyarok földjeinek elkobzásáról szól, egy 1948-ból származó felhívást, melyben a német és magyar beszéd tilalma szerepel, Fábry Zoltán A vádlott megszólal c. munkájából származó részletet, Duba Lajos versét, melyben a csehországi deportálásokkal kapcsolatos tapasztalatát foglalta össze, valamint egy áttelepítésről szóló okirat másolatát. Sajnálatos módon e források többségéhez a szerzők nem alkottak kérdéseket és feladatokat, ám a személyes és a helytörténetre gondoltak a tankönyvben egy feladattal: „Érdeklődd meg a családodban, volt-e a szülőhelyeden olyan család, akit Magyarországra költöztettek, vagy Csehországba deportáltak! Mi van most velük, tartják-e a kapcsolatot a szülőfölddel? A családodat hogyan érintették ezek az események?” (Kovács–Simon 2006, 37. p.) Ez a feladat egyúttal a tanulók önálló kutatómunkáját is ösztönzi. (Bővebben lásd Varga 2023, 144–148. p.)

A csehszlovák pártállami évek magyar kulturális életének szintén külön fejezetet szentelnek a tankönyv szerzői. A leíró szöveg elején olvashatunk a magyar lakosság jogfosztást követő integrációjáról: „Az első fontos lépés 1948 októberében történt, amikor a magyarok döntő többsége visszakapta az állampolgárságát s ezzel járó jogait. Visszavonták a deportálási rendeletet is, s így a Csehországba hurcoltak zöme is visszatérhetett szülőföldjére. […] A lakosságcsere azonban csak 1949-ben fejeződött be, s a reszlovakizációs rendelet visszavonására is 1954-ig kellett várni.” (Kovács–Simon 2006, 42. p.) A következő fontos lépés az iskolák újraindítása volt, amely 1949 szeptemberében következhetett be.

A szlovákiai történelemtankönyvek közül egyedül ebben a tankönyvben kerül említésre a Csemadok. „A szlovákiai magyarság mindennapjaira a mai napig hatást gyakorló esemény volt az, amikor 1949 márciusában megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, amelynek első elnökévé Lőrincz Gyula festőművészt, a kommunista párt funkcionáriusát választották. A Csemadokkal a felső vezetésnek elsősorban az volt a célja, hogy a kommunista eszméket népszerűsítse a magyarság körében, ennek ellenére a kezdettől fogva létezett egy »másik« Csemadok is, amely szinte minden erejével a magyar öntudat megerősítésén fáradozott.” (Kovács–Simon 2006, 42. p.) A források között a Csemadok 1949-es alapszabályából található egy részlet. Kiegészítő információként pedig a magyar nyelvű sajtóról s az 1965-ös dunai árvízről olvashatunk. Az 1968. évi események kapcsán szintén kiemelik a Csemadokot, mint a magyarság érdekeinek képviselőjét: „Az 1968. március 15-én megfogalmazott Csemadok-nyilatkozat legfontosabb követelései közé a nemzeti egyenjogúság és a kulturális önrendelkezés, a magyar iskolahálózat fejlesztése tartozott.” (Kovács–Simon 2006, 48 p.)

Szintén nem került elhallgatásra a tankönyvben, hogy a normalizáció időszakában a csehszlovák kormány kísérletet tett a szlovákiai magyar iskolák leépítésére, megszüntetésére. „Nyílt magyarellenes intézkedéseket ugyan nem vezettek be, de általános gyakorlattá vált a kétnyelvűség korlátozása, a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása. A szlovákiai magyar iskolák megmentése érdekében alakult, s a magyarság érdekvédelmét vállalta fel a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. Habár a rendőrség keményen fellépett a jogvédő bizottsággal szemben, a Duray Miklós által irányított ellenzéki tömörülés tiltakozó akciói eredményesnek bizonyultak a magyar iskolák megvédésében.” (Kovács–Simon 2006, 50 p.) A források között megtalálható egy részlet a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága nyilatkozatából, s a fejezethez tartozó kérdések közül a második – „2. Miért volt nagyon fontos a jogvédő bizottság tevékenysége?” (Kovács–Simon 2006, 51. p.) – a CSMKJB fontosságát emeli ki.

A Békés rendszerváltás és szétválás. A bársonyos forradalomtól az önálló Szlovákiáig c. fejezetben szerepelnek a szlovákiai magyar kisebbség első politikai pártjai is, a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. (Kovács–Simon 2006, 56. p.) Emellett a szerzői szöveg arra is kitér, hogy a szlovákiai magyarságnak az önálló Szlovák Köztársaságban is harcolnia kellett és kell a jogaiért. „A szlovákiai magyarságnak az immár független Szlovákiában is állandó küzdelmet kellett folytatnia jogaiért. A szlovák parlament által 1994-ben elfogadott nyelvtörvény, az ország új közigazgatási felosztása és a magyar iskolákat ért támadások hátrányosan érintették.” (Kovács–Simon 2006, 56. p.) Ahogyan az a hosszabb elemzésünkből s a tankönyvből vett idézetekből látható, Kovács László és Simon Attila tankönyve tartalmazza azokat az információkat s azt a minimális tudást, amely nagyban hozzájárul(hatna) a szlovákiai magyarság öntudatának a fejlődéséhez, hiszen a saját történelmünk hol pozitív, hol negatív eseményeit foglalták össze.

Összegzés

Vizsgálatunk során kiindulópontnak a Csehszlovák Köztársaság létrejöttét és a trianoni békeszerződést tekintettük, így elsőként az ezeket az eseményeket érintő fejezeteket néztük meg a tankönyvekben. Ezt követően a két világháború közötti időszakot – kisebbségek jogai, kultúra stb. – vizsgáltuk, külön figyelmet szentelve a magyar kisebbség szempontjából jelentős első bécsi döntésnek, amikor a Felvidék és Kárpátalja területének egy része visszakerült Magyarországhoz. A második világháborút követően a fő hangsúlyt a hontalanság éveinek az eseményeire helyeztük. Arra is figyeltünk, vajon a tankönyvekben szerepel-e a magyar kisebbség integrációja a társadalomba, majd a Csemadok szerepvállalása, végül a rendszerváltás és a politikai pártstruktúra újraéledésénél említésre kerülnek-e a magyar politikai pártok. Annak is figyelmet szenteltünk továbbá, hogy a tankönyvek lapjain szerepel-e jelentős szlovákiai magyar személy, pl. Esterházy János, Duray Miklós.

Kutatási eredményeink alapján a következő megállapításokat tehetjük:

1. A szlovák szerzők által írt történelemtankönyvek nem kapcsolják össze a Csehszlovák Köztársaság létrejöttét a trianoni békeszerződéssel, sőt a békeszerződést a legtöbb esetben nem is említik.
2. Általános képet a szlovákiai magyarságról a szlovák szerzők által írt tankönyvek nem közvetítenek. A magyarok említése többnyire egy-egy őket érintő esemény kapcsán fordul elő, s a második világháborút, illetve 1948-at követően eltűnnek a tankönyvek lapjairól.
3. A szlovák szerzők által írt történelemtankönyvekben több információ szerepel a két világháború közötti időszakról (kisebbségek jogai, első bécsi döntés), mint azt követően a hontalanság éveiről, az azt követő évekről pedig semmilyen információ nem szerepel a tankönyvek lapjain a szlovákiai magyarság történetével kapcsolatosan.
4. A szlovák szerzők által írt történelemtankönyvekben a szlovákiai magyarság jogaiért küzdő személyekről (pl. Esterházy, Duray) nem esik szó.
5. Bár a szlovákiai magyar szerzőpáros (Kovács–Simon 2006) tankönyve a 2000-es évek elején látott napvilágot, tartalmi szempontból a mai napig jelentős, és megállja a helyét. Ezért is szükségszerű volna a használata a szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolákban, mivel ebben a tankönyvben kerülnek bővebben tárgyalásra azok a témakörök, amelyek a szlovákiai magyarság történetét ismertetik, ezáltal megfelel a 2022 szeptemberétől érvényes állami oktatási programnak a történelem tantárgyra vonatkozó előírásaival.

 

1. táblázat. Az egyes témakörök előfordulása a vizsgált történelemtankönyvekben

Forrás: saját szerkesztés

 

Források és szakirodalom

Állami Oktatási Programok

ŠVP, Dejepis – príloha ISCED 2. Štátny pedagogický ústav, Bratislava, 2011, 15. p. Online elérhető: https://www.statpedu.sk/files/articles/dokumenty/statny-vzdelavaci-program/

dejepis_isced2.pdf (Az utolsó megtekintés időpontja: 2024. február 9.)

ŠVP, Dejepis – nižšie stredné vzdelávanie. Štátny pedagogický ústav, Bratislava, 2014, 15. p. Online elérhető: https://www.statpedu.sk/files/articles/dokumenty/inovovany-statny-vzdelavaci-program/dejepis_nsv_2014.pdf (Az utolsó megtekintés időpontja: 2024. február 9.)

ŠVP, Dejepis – nižšie stredné vzdelávanie, Dodatok č. 10. Štátny pedagogický ústav, Bratislava, 2021, 11–15. p. Online elérhető: https://www.statpedu.sk/files/articles/

dokumenty/inovovany-statny-vzdelavaci-program/dejepis_pre_2_stupen_zs_s_vjm.pdf (Az utolsó megtekintés időpontja: 2024. február 9.)

 Történelemtankönyvek

Kováč, Dušan–Kamenec, Ivan–Kratochvíl, Viliam (ford. Szabó Ferenc) 1998. Történelem 4. Szlovákia az új évszázadban. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana.

Kováč, Dušan–Kratochvíl, Viliam–Kamenec, Ivan–Tkadlečková, Herta (ford. Szabó Ferenc) 2019. Történelem az alapiskola 9. osztálya és a nyolcosztályos gimnázium 4. osztálya számára. Az elmúlt idő nyomában. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana.

Kováč, Dušan–Tkadlečková, Herta–Kratochvíl, Viliam (ford. Szabó Ferenc) 1996. Történelem 4. A világ az új évszázadban. Bratislava, Orbis Pictus Istropolitana.

Kovács László–Simon Attila 2006. A magyar nép története. A 20. század. Történelemtankönyv az alapiskolák 9. osztálya és a nyolcéves gimnáziumok 4. osztálya számára. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.

Letz, Róbert 2000. Slovensko v 20. storočí. Dejepis pre 9. ročník základných škôl. Bratislava, Slovenské pedagogické nakladateľstvo.

Szakirodalom

Bese László 2022. A trianoni békeszerződés megjelenítése az 1989 utáni szlovákiai általános iskolai történelemtankönyvekben. In Szepessyné Judik Dorottya (szerk.): Újrarajzolt határ – újrarajzolt történelem. MNL Nógrád Megyei Levéltár XII. Levéltári Nap Konferenciakötet. Salgótarján, Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, 8–18. p.

Gyönyör József 1990. Mi lesz velünk, magyarokkal? Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-től napjainkig. Pozsony/Bratislava, Madách Könyv- és Lapkiadó.

Gyönyör József 1994. Terhes örökség. A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában. Pozsony/Bratislava, Madách-Posonium.

Izsák Lajos 2004. A felvidéki magyarság jogfosztása és szülőföldjéről való eltávolítása 1945–1949. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 6 évf. 3. sz. 5–20 p.

Katona András 2020. A magyar történelemtanítás történetéből. Kis magyar tankönyvtörténet. Budapest, OPKM.

Kiss József 2003. A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete a cseh–szlovák viszony keretei között (1948–1960). Fórum Társadalomtudományi Szemle, 5. évf. 3. sz. 3–24. p.

Kmeť, Miroslav 2018. História a dejepis. Vybrané kapitoly z didaktiky dejepisu. Žilina, IVP Inštitút priemyselnej výchovy, 71–86. p.

Otčenášová, Slávka 2010. Schválená minulosť. Kolektívna identita v československých a slovenských učebniciach dejepisu (1918-1989). Košice, Filozofická fakulta UPJŠ v Košiciach, 8. p.

Popély Árpád 2006. A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944–1992. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Popély Árpád 2014. Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Popély Árpád 2016. A magyar lakosság felemás integrációja Csehszlovákiában (1948–1950). Pro Minoritate, 27. évf. 2. sz. 94–107. p.

Popély Árpád 2022. A csehszlovák nemzetállami törekvések és a magyar kisebbség (1945–1948). In Fülöp Mihály (szerk.): Második Trianon? Tanulmányok a párizsi magyar békeszerződés aláírásának 75. évfordulójára. Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 157–169. p.

Popély Árpád–Šutaj, Štefan–Szarka László 2007. Beneš-dekrétumok és a magyar kérdés 1945–1948. Történeti háttér, dokumentumok és jogszabályok. Máriabesenyő–Gödöllő, Attraktor.

Popély Gyula 1995. Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918–1925). Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Popély Gyula 2010. Felvidék 1914–1920. Budapest, Magyar Napló–FOKUSZ Egyesület.

Popély Gyula 2014. Felvidék 1918–1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt. Budapest, Kárpátia Stúdió.

Popély Gyula 2017. Felvidék 1929–1939. A második évtized csehszlovák uralom alatt. Budapest, Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány.

Popély Gyula 2020. A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1914–1945. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Sallai Gergely 2009. „A határ megindul…” A csehszlovákiai magyar kisebbség és Magyarország kapcsolatai az 1938–1939. évi államhatár-változások tükrében. Pozsony, Kalligram Kiadó.

Simon Attila 2010. Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Simon Attila 2014. Magyar idők a Felvidéken 1938–1945. Az első bécsi döntés és következményei. Budapest, Jaffa Kiadó.

Szabó Márta Mária 2015. Mire jó a tankönyv? Történelemtanítás – Online történelemdidaktikai folyóirat. (L.) Új folyam 6. évf. 1–2. sz.

Szarka László 2016. A multietnikus nemzetállam 1918–1992. Kísérletek, kudarcok és kompromisszumok Csehszlovákia nemzetiségi politikájába. Pozsony, Kalligram Kiadó.

Szarka László (szerk.) 2005. Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944–1949. Komárom, MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet–Kecskés László Társaság.

Vadkerty Katalin 1993. A reszlovakizáció. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Vadkerty Katalin 1996. A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Vadkerty Katalin 1999. A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Vajda, Barnabás 2013. Trianonská problematika a (česko-)slovenské učebnice dejepisu. In Michela, Miroslav–Vörös, László a kol.: Rozpad Uhorska a trianonská mierová zmluva: k politikám pamäti na Slovensku a v Maďarsku. Bratislava, Historický ústav SAV v Prodamas. r. o., 185–204. p.

Vajda Barnabás 2018. Bevezetés a történelemdidaktikába és a történelemmetodikába. Komárom, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, 62–69., 103–104. p.

Vajda Barnabás 2020. Történelemdidaktika és történelemtankönyv-kutatás. Komárom, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, 9–11. p.

Vajda Barnabás 2022: Hogyan írnak és hogyan írhatnának Trianonról a szlovákiai történelemtankönyvek? In Szepessyné Judik Dorottya (szerk.): Újrarajzolt határ – újrarajzolt történelem. MNL Nógrád Megyei Levéltár XII. Levéltári Nap Konferenciakötet. Salgótarján, Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, 19–31. p.

Vajda Barnabás–Nagy Tibor 2020. A Trianon-témakör a szlovákiai tankönyvekben 1989-től napjainkig. (Néhány didaktikai szempont a téma szlovákiai feldolgozásához). Történelemtanítás – Online történelemdidaktikai folyóirat. (LV.) Új folyam 9. évf. 3–4. sz.

Varga Krisztina 2022a. A felvidéki magyarság második világháborút követő kálváriája: A hontalanság évei témakör megjelenése a magyarországi történelemtankönyvekben. In Juhász Márta–Karainé Gombocz Orsolya–Mongyi Norbert (szerk.): Pedagógiai változások – a változás pedagógiája IV. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 421–428. p.

Varga Krisztina 2022b. Hazatérés. Visszatekintés a komáromi tárgyalásokra és az első bécsi döntésre. Štúrovo–Párkány, Pro Culture Parkan, n. o., 127–145. p.

Varga Krisztina 2023. „Szülőföldön hontalanul” – A hontalanság éveinek megjelenése a csehszlovákiai és a szlovákiai történelemtankönyvek lapjain. In Engel Enikő–Korpás Árpád (szerk.): Történelem mint tudomány és mint iskolai tantárgy I. Komárom, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, 135–156. p.

 

Krisztina Varga

Representation of the History of the Hungarian Minority in Slovakia in Slovak Primary School History Textbooks

In the past two decades, Gyula Popély, Attila Simon, László Szarka, Árpád Popély, Gergely Sallai, József Gyönyör and Katalin Vadkerty have written numerous summaries on the history of Hungarians in Slovakia, but what is less known is what children learn about this period sitting in the classroom. What can Hungarian students in Slovakia learn about their history from the textbooks, so that they can develop and shape their image of Hungarianness and form an emotional attachment to their nation, which could greatly contribute to halting the assimilation process that is affecting Hungarians in Slovakia. Of course, in addition to the school, the values conveyed by the family and home environment, society and culture are also decisive (e.g. commemorating the anniversary of the Treaty of Trianon or the day of remembrance of the Hungarians expelled from southern Slovakia). Since the school is the main source of such impact, we chose to study how our own history is reflected in history textbooks, and so we based our research on history textbooks for primary schools in Slovakia. Unfortunately, however, we do not know what other important events and additions, apart from the information in the textbooks, are mentioned in the lessons by the teachers who teach history. To explore this further, a comprehensive questionnaire survey of history teachers in primary schools in Slovakia would be needed, so in our study we have made observations and drawn conclusions o