Lelkes Gábor : Elmaradottság és versenyképességi elemek a dél-szlovákiai térben
Bevezetés
A tanulmány célja az, hogy tájékoztatást adjon az 1990-es években végbement területi folyamatok alakulásáról 15 dél-szlovákiai régióban,1 és ezek nyomán bemutassa a harmadik évezred elejére kialakult térszerkezet fejlesztése során kiaknázható versenyképességi elemeket, s ugyanakkor rámutasson a régió elmaradottsági elemeire is.
Minden döntés és beavatkozás, amely érinti a társadalom és a gazdaság különbözÅ‘ ágait, területi dimenzióval rendelkezik. E területiségbÅ‘l következik, hogy a társadalmi-gazdasági fejlÅ‘dést befolyásoló fejlesztési elképzelések alapjául egy részletes térszerkezeti elemzésnek kell szolgálnia. A SWOT-analÃzis átfogó képet ad a régió adottságairól, a kutatott térségben levÅ‘ erÅ‘sségekrÅ‘l és gyengeségekrÅ‘l, valamint a külsÅ‘ tényezÅ‘k (makrogazdasági trendek, országok közötti viszony, országos hatáskörű intézkedések stb.) jelenlegi és jövÅ‘beni hatásait figyelembe véve a lehetÅ‘ségekrÅ‘l és veszélyekrÅ‘l. A SWOT-analÃzis megkönnyÃti a helyzetelemzésbÅ‘l származó információtömeg fontosság szerinti csoportosÃtását, szelektálását, illetve szinten tartását, másrészt a koncepcióalkotási folyamatban hasznosan szolgálja a helyes stratégiai fejlesztési irányok kiválasztását.
1. Regionális átalakulás a transzformáció időszakában
Szlovákiát és ezen belül a vizsgált régiót az elmúlt évtizedben a területi társadalmi különbségek erősödése jellemezte, melyben az öröklött területi egyenlőtlenségek mellett meghatározó jelentőségű volt a piaci folyamatok szerepe. A területi társadalmi egyenlőtlenségeket a jövedelmi, gazdasági, vállalkozási és személyes vagyoni viszonyok határozzák meg. Az átalakulás adta lehetőségeket azokban a térségekben tudták leginkább kihasználni, ahol a képzettebb, vagyonosabb lakosság képes volt anyagi előnyökké konvertálni a korábban felhalmozott szellemi-kulturális és kapcsolati-információs tőkét.
Az elmúlt évtized regionális gazdasági folyamatait alapvetÅ‘en a külföldi tÅ‘kének a helyi gazdaságban betöltött szerepe, a vállalkozási aktivitás, a kutatás-fejlesztés (K+F), az üzleti szolgáltatások (bankszféra és üzleti tanácsadás) és az ezek hatására kialakuló ágazati szerkezet határozták meg. A gazdasági folyamatok által elÅ‘idézett területi különbségeket a természeti adottságok mellett jelentÅ‘s mértékben befolyásolta az adott térség megközelÃthetÅ‘sége és humán erÅ‘forrásainak állapota. Ennek hatására alakultak ki eltérÅ‘ gazdasági karakterű körzetek. Az új térformáló erÅ‘k együttes hatásának az eredményeként egyértelmű, hogy a kutatási területen három központi hely (Pozsony, Nyitra és Kassa) gazdasági bázisainak az elemei (tÅ‘ke- és munkapiac, inputok minÅ‘sége, infrastruktúra) a meghatározóak. Az emlÃtett három régió versenyképessége a legnagyobb a térségen belül, de hosszú távon a térség többi része is képes lesz olyan javak és szolgáltatások előállÃtására, amelyek a hazai és nemzetközi piacokon is értékesÃthetÅ‘k, miközben az ott élÅ‘k növekvÅ‘ és hosszú távon fenntartható életszÃnvonalat érnek el.
2. Helyzetkép a SWOT-analÃzis megalapozásához
A kutatási terület gazdasági és szociális mutatóinak a javulására csak az aktÃv területfejlesztési politika, azon belül a gazdaságfejlesztés elÅ‘térbe helyezése, a kÃnálatorientált regionális gazdaságfejlesztési politika esetében van esély. A fenti politikák sikerességének alapfeltétele pedig a programozás. Az „ellenÅ‘rizhetÅ‘, hatékony és erÅ‘s állam” elképzelhetetlen térben és idÅ‘ben adekvát tervezési-irányÃtási rendszer nélkül” (Faragó 2000). A programok kidolgozásánál nagy hangsúlyt kell helyezni a többszektoros megközelÃtésre és az erÅ‘s területi dimenzióra.
Mint minden térszerkezeti egység, a vizsgált régió versenyképességét is négy alaptényezÅ‘ határozza meg, s azok kedvezÅ‘ vagy kedvezÅ‘tlen jellege döntÅ‘ hatással bÃr a régió arculatára. A négy alaptényezÅ‘:
– a termelési tényezÅ‘k (infrastruktúra, képzett munkaerÅ‘, vállalkozási ismeretek, pénzügyi források, természeti erÅ‘források),
– a gazdasági szerkezet és a vállalati stratégiák (új cégek megjelenése, innovációk alkalmazása, új tevékenységeknél az alvállalkozók megjelenése),
– a vállalatok együttműködése (termelési együttműködések, a beszállÃtói kapcsolatok, ipari klaszterek),
– a piaci kereslet és kapcsolati rendszerek (a belsÅ‘ piac, kapcsolatok a világpiachoz, minÅ‘ségi termékek helyi vásárlói).
A vizsgált térség gazdasági fejlettsége azonban nem homogén (a nyugati területek fejlettebbek, mÃg a keleti körzetekben [a kilenc keleti NUTS 4 régióban] a hanyatlás – kedvezÅ‘bb esetben a stagnálás -jelei mutatkoznak), ezért a fejlesztési célok sem lehetnek azonosak. A gazdasági fejlettség különbözÅ‘ szintjein álló térségeknek más-más reális fejlesztési céljaik lehetnek, amelyekkel a versenyképességüket javÃthatják:
– a gazdasági bázis és infrastruktúra fejlesztése (magas munkanélküliségi rátájú agrártérségekben az ipari tevékenységek, a vállalkozási és ipari munkakultúra meghonosÃtása),
– gyártó-termelÅ‘ beruházások és kapcsolódó szolgáltatások létesÃtése (a járási székhelyeken, illetve más kisvárosokban, ahol gyakorlott ipari munkaerÅ‘ van, és szakoktató intézmények működnek),
– innováció-orientált tevékenységek fejlesztése (kvalifikált munkaerÅ‘vel és innovációs intézményekkel rendelkezÅ‘ megyeszékhelyen, Nyitrán).
A térség versenyképességének javÃtásánál döntÅ‘ a vállalkozások tágan értelmezett intézményi infrastruktúrája, azaz a közvetett támogatás, amely a vállalkozások széles körének kedvezÅ‘. Az intézményi infrastruktúra egy része költségvetési intézmény, másik része egyéb nonprofit intézmény, illetve piaci vállalkozás. Az intézményekhez kötÅ‘dÅ‘ infrastruktúra négy csoportra osztható:
– üzleti élet támogatása: üzleti képzések programjai, inkubátorok, szakképzÅ‘ és átképzÅ‘ intézmények, műszaki oktatási intézmények, vállalkozói szövetségek,
– technológiai háttérintézmények: tudományos parkok, kormányzati K+F alapok, nagyvállalati K+F részlegek, helyi vállalkozói hálózatok, technológiai transzferintézmények,
– pénzügyi intézmények: helyi pénzintézetek, kockázati tÅ‘ketársaságok, állami pénzalapok,
– vállalkozások környezete: technikai kultúra, az életminÅ‘ség, a sikeres vállalkozói modellek, helyi infrastruktúra (lakások, közoktatás, közutak stb.).
3. Az értékelendő adottságok
3.1. A régió földrajzi fekvése és természeti adottságai
Egy adott terület – esetünkben a 15 dél-szlovákiai NUTS 4 régió – kedvezÅ‘ vagy kedvezÅ‘tlen természeti adottságai, táji jellemzÅ‘i hatással vannak a területi fejlÅ‘désre, s egyes területeket jobb, másokat hátrányosabb helyzetbe hoznak. A folyamatoknak teret adó táj számos tényezÅ‘ olyan összetett specifikus együttese, amely hosszú természet- és rövid, de igen hatékony társadalomtörténeti, gazdasági fejlÅ‘dés eredménye. Ennek megfelelÅ‘en a táji adottságok jól tükrözik a mindenkori társadalmigazdasági viszonyokat, hiszen azok eredményeképpen alakultak ki.
A térség a szlovák-magyar határ mentén húzódik. Területén évszázadok óta fontos utak haladtak, melyek közül a legismertebb a Borostyánkőút volt, mely a Baltitenger mellékét kötötte össze az Adriai-tenger partvidékével. A területet közvetlenül nem érintette a török megszállás. A vizsgált terület nyugati régiói a földrajzi helyzetüknél fogva az újkori világgazdasági centrumtérségekhez (Nyugat-Európa) közelebb voltak, mint a Kárpát-medence többi része, e területen keresztül áramlottak a mindenkori innovációk a medence többi területére. A nyugati területek fejlettségi elÅ‘nyénél további meghatározó tényezÅ‘nek számÃtott még Budapestnek, Pozsonynak és a Habsburg Birodalom központjának, Bécsnek közelsége. A trianoni békeszerzÅ‘dés drasztikus határmódosÃtásai azonban a régiót (a magyar nemzeti kisebbség által lakott területeket) peremterületté minÅ‘sÃtette közel 80 évig. Ideológiai okok miatt korlátozták a szlovák-magyar határ menti fejlesztéseket. A határ menti járásokat a ratzeli megfogalmazás értelmében kezelték: az állam periferikus orgánumai voltak, fÅ‘ céljuk az elkülönÃtés és a védelem volt. A rendszerváltozást követÅ‘ elsÅ‘ nyolc év alatt szintén nem fordÃtottak kellÅ‘ figyelmet a Révkomárom-Léva-Losonc–Rozsnyó-Nagykapos tengely elmaradottsági elemeinek a kezelésére, minek következményeként a régión belüli területi gazdasági hanyatlás már-már katasztrofális méreteket öltött, ezért a határtérségbÅ‘l jelentÅ‘ssé vált az elvándorlás a gazdasági centrumok irányába. Innovációk mindenekelÅ‘tt a régió északi, szlovák többségű körzeteiben történtek. Lényeges szemléletváltásra 1998-ban került sor, amikor a szlovákiai magyarság képviselÅ‘i is a szlovák kormány részévé váltak. Az államhatár ma már kevésbé akadályozza a térszerkezeti vonalak összekapcsolódását. Napjainkban a határmentiség adta elÅ‘nyök felismerését nemcsak a lakossági kapcsolatok élénkülése bizonyÃtja, hanem a térségben létrehozott eurorégiók is (2003 augusztusáig összesen 7). A párkányi Mária Valéria-hÃd 2001-ben történt átadása után a határátkelÅ‘k sűrűsége némileg javult, de még mindig nem megfelelÅ‘, sÅ‘t szükség volna a régió nyugati felében az egyre növekvÅ‘ tranzitforgalom érdekében egy újabb, Révkomárom-Komárom közötti hÃd megépÃtésére a közeljövÅ‘ben. Az ezzel kapcsolatos kormányközi tárgyalások megkezdÅ‘dtek a felek közt.
A táj gazdasági teljesÃtÅ‘képességének hasznosÃtása – lehetÅ‘ségek szerinti növelése – a vizsgált régió társadalmi-gazdasági fejlÅ‘désének fontos alapja évszázadok óta, ami azonban igen jelentÅ‘s mértékben fogyasztja, rombolja, szennyezi és át is alakÃtja azt.
A természeti viszonyait túlnyomó részben a Dunamenti-sÃkság, a dél-szlovákiai katlanok, a Szlovák-érchegység és a Kelet-szlovákiai sÃkság képezik. A régiót jelentÅ‘s részben kitöltÅ‘ alföldek talajviszonyai az országban a legjobbak (réti talajok, öntéstalajok, löszön képzÅ‘dött csernozjom stb.), és ez a termÅ‘föld képviseli Szlovákia legnagyobb értékű megújuló, Ml. megújÃtható természeti erÅ‘forrását (az országos átlaghoz képest magas a mezÅ‘gazdaságilag intenzÃven hasznosÃtott területek aránya). A terület alföldi jellegétÅ‘l eltérÅ‘ térségek elsÅ‘sorban régió északi határán találhatók, melyek természetes határláncot képeznek észak felÅ‘l: a Nyitrától északra húzódó Tribecs hegyvonulat keleti irányban a közép-szlovákiai vulkanikus hegységekben folytatódik, amely keleten az Eperjes-Tokaji-hegységgel zárul. A hegységekben rejlÅ‘ ércvagyon a múltban fontos ipartelepÃtÅ‘ tényezÅ‘ként lépett fel (pl. Rozsnyó), napjainkra azonban az ércbányászat teljesen leépült. A kutatott terület hegységeinek gazdasági szerepe megváltozott: komoly turisztikai vonzerÅ‘t képviselnek, melyek közt egyedülállónak számÃt a régió egyetlen nemzeti parkja (Szlovák-karszt Nemzeti Park). A Szlovák-Érchegység napjainkra a téli sportok szerelmeseinek lett a paradicsoma.
A vÃzrajzban leginkább kiemelhetÅ‘ a Duna és a Vág folyó szerepe mint történelmileg változó jelentÅ‘ségű, de mindig fontos vÃzi utaké. Ugyan nem európai jelentÅ‘ségű, de az itt élÅ‘k mindennapjaiban fontos szerepet töltöttek be és töltenek be napjainkban is a terület további folyói: a Kis-Duna, Nyitra, Garam, Ipoly, Hernád, Bodrog, Latorca. Az emlÃtett vÃzfelületek fontos ipartelepÃtÅ‘ tényezÅ‘ként léptek fel a múlt században, elég csak a legjelentÅ‘sebbeket emlÃteni: a párkányi papÃrgyár, a révkomáromi hajógyár, a bÅ‘si és a vágkirályfai vÃzierÅ‘művek. A kedvezÅ‘ éghajlati adottságok (a júliusi átlagos hÅ‘mérséklet 20 C fölött van) lehetÅ‘vé tették ugyanakkor a folyók és tavak turisztikai jellegű kihasználását is, évente százezrek élnek e vÃzfelületek által nyújtott rekreációs és sportolási lehetÅ‘ségekkel. A régió leglátogatottabb nyári üdülÅ‘központja a szenei tó körül jött létre, melynek strandjai a nyári hónapok során zsúfolásig tömve vannak mind a fÅ‘városból ki-özönlÅ‘ tömegekkel, mind külföldi látogatókkal (elsÅ‘sorban lengyel és cseh turisták).
A régió nagyon gazdag felszÃn alatti vÃzkészletekben is. IvóvÃzkészletének (Csallóköz alatt található a legnagyobb ivóvÃztartalék Közép-Európában) és termálvÃzkészletének (a nyugati járások geotermikus adottságai kedvezÅ‘ek, 1000 m mélységben a hÅ‘mérséklet 60 C körüli) gazdagsága európai méretekben is jelentÅ‘s. Az utóbbi természeti kincs idegenforgalmi és gyógyászati célokra történÅ‘ kihasználása nagyonjelentÅ‘s volt a rendszerváltozásig (évente milliók látogatták a térség termálfürdÅ‘it). A vendégkört elsÅ‘sorban cseh turisták alkották, akik számára a Duna mente jelentette a napsütéses „Riviérát” (az átlagos évi napsütéses órák száma 2165 körül mozog). A határok felnyitása után érthetÅ‘ okokból a szabadságolok többsége az addig tiltott, elérhetetlen területek felé vették útjaikat, ami a régió termálfürdÅ‘inek forgalmának 80%-os visszaesésében mutatkozott meg az 1990-es évek elején. Napjainkban a szolgáltatások szÃnvonalának általános emelkedésének köszönhetÅ‘en ismét növekszik a fürdÅ‘k látogatottsága, a kempingek nyaranta megtelnek mindenekelÅ‘tt német, cseh és lengyel turistákkal. A nyugati térségeket felkeresÅ‘k felfedezték a strandolási lehetÅ‘ségek mellett a régió elÅ‘nyös közlekedés-földrajzi fekvésébÅ‘l fakadó lehetÅ‘ségek gazdagságát is: személygépkocsival két órán belül elérhetÅ‘ három fÅ‘város: Budapest, Bécs és Pozsony.
3.2. A településszerkezet az átalakuló gazdasági térszerkezetben
Egy jól funkcionáló településhálózat a gazdasági fejlÅ‘dés alapja. A 20. század közepéig mind a régió gazdasági térszerkezete, mind a régió településhálózata az elmaradott társadalmi-gazdasági struktúrát tükrözte (alacsony szÃnvonalon működÅ‘, elmaradott agrártérség volt, leszámÃtva Rozsnyót, ahol a bányászat évszázados hagyománnyal rendelkezett). JelentÅ‘sebb ipari létesÃtmények a térség két legnagyobb városában, Nyitrán és Érsekújvárott voltak (e centrumok a vezetÅ‘ szerepüket a mai napig megÅ‘rizték). A hetvenes évek elejére kialakult egy modern településhálózat, ami a települések különbözÅ‘ hierarchikus szintjét, funkcionális kapcsolatrendszerét jelentette. A kapcsolatrendszer elemei közti legutóbbi lényeges változások az 1996-os és a 2001-es közigazgatási reformokhoz kötÅ‘dnek. Kétségtelen, hogy az emlÃtett közigazgatási reformok tisztán politikai döntések voltak, nem vették figyelembe az egyes régiók gazdasági és társadalmi körülményeit, azok földrajzi fekvését.
Piacgazdaságban nemcsak a vállalkozások között van piaci verseny, hanem az egyes települések, megyék és régiók is versengenek a fejlesztési forrásokért, jövedelmező vállalkozásokért, elismert szakemberekért, intézményekért, autópályáért stb. A verseny miatt a gyenge gazdasági bázissal rendelkező régiók egyre inkább lemaradnak, s fokozatosan nőnek a területi különbségek.
A térség térszerkezetét alapvetÅ‘en meghatározza Pozsony, Nyitra és Kassa jelenléte. Mindkét növekedési pólusban és agglomerációs térségeikben folyamatban van a korábbi gazdasági szerkezetük átalakÃtása, helyet adva az új gazdasági szektoroknak, ugyanakkor a területi egyensúly egyre inkább felborul, a régión belül máris nagyok a területi különbségek. A térségen (gondolok itt az egész szlovák-magyar határ menti területre) belüli általános gazdasági növekedést a Pozsonyt Kassával összekötÅ‘ gyorsforgalmi út segÃtené lényegesen elÅ‘. A fejlesztési folyosó létrehozása napjaink fontos belpolitikai kérdésévé lépett elÅ‘.
A régió városainak hierarchikus tagozódásának a csúcsán Nyitra áll; összetett, sokoldalú szerepkörű nagyváros (90 000 fölötti népességgel Szlovákia negyedik legnagyobb városa Pozsony, Kassa és Eperjes után). Sorban következnek a járási székhelyek és a szűkebb szerepkörrel és vonzásterülettel rendelkezÅ‘ kisvárosok. A kisebb települések, falvak alapfokú intézményi ellátottsága (pl. alapiskola, kultúrház) kielégÃtÅ‘, de az önkormányzatok pénzügyi nehézségei miatt nagyon kevés beruházás valósult meg a rendszerváltozás óta. A kilencvenes évek második felében a települések közt egy új jellegű együttműködés jelent meg, a kistérségi integrációs folyamatok, melynek során a szomszéd önkormányzatokhoz fordulnak egyes községek kooperációt kÃnálva, segÃtséget várva számos égetÅ‘ problémájukra.
A kommunikációs irányok jellegzetessége, hogy a ÉNY-DK-i irányúak, s gyengék az északi-déli összeköttetések. JelentÅ‘s infrastruktúrával is elsÅ‘sorban a nyugati járások rendelkeznek. Az észak-déli irány infrastrukturális kiépÃtése várható, mivel az észak-déli összeköttetés alapvetÅ‘en fontos a régió kohéziójának megteremtéséhez. Az autópályákkal, minÅ‘ségi vasúti hálózattal rendelkezÅ‘ térségek a legvonzóbbak a tÅ‘keerÅ‘s befektetÅ‘k számára.
Napjainkban a nemzetgazdaságok háttérbe szorulásával megnÅ‘ a nagyvárosok hálózatának a szerepe, s ezek fokozott hatással lesznek a gazdasági folyamatokra. A régió sikeressége döntÅ‘en attól függ majd, hogy nagyvárosai hogyan tudnak bekapcsolódni a nemzetközi városversenybe, s betöltik-e „kapu-szerepüket” a régió többi településére való tekintettel.
3.3. A régió humán infrastruktúrájának helyzete és fejlődésének várható tendenciái
A térszerkezetet népesedési szempontból vizsgálva szembetűnik a demográfiai folyamatok kedvezÅ‘tlen alakulása az utóbbi évtizedben (a népesség elöregedése, a természetes szaporodás -2%o körüli értéke, ez alól kivételt képeznek a roma kisebbség által sűrűn lakott települések, mikrorégiók). A fentebb emlÃtett tendencia elsÅ‘sorban a magyar kisebbség sajátossága, tehát lényegében a népesedési folyamatok a kutatott területen nagy hasonlóságot mutatnak a Magyarországon lezajló demográfiai folyamatokkal. A régión belüli migrációs folyamatok jellemzÅ‘je, hogy a magasabb képzettségűek egyrészt a keleti körzetekbÅ‘l (itt a munkanélküliek aránya 20% fölötti) a nyugati körzetekbe vándorolnak, másrészt pedig a megyeszékhelyek számÃtanak célpontnak (mindkét esetben a jobb gazdasági tényezÅ‘k, a munkavállalás, a szÃnvonalasabb szolgáltatások igénybevételének lehetÅ‘ségei, a kedvezÅ‘bb életkörülmények ösztönzik a vándorlást). A déli térségekben az átlagkereset az országos átlagnál 25-30%-kal alacsonyabb.
Bár összességében a régió kiemelkedÅ‘ szellemi, kulturális értékeket tud felmutatni – elsÅ‘sorban néhány nagyobb városa révén -, a lakosság életminÅ‘sége, átlagos egészségügyi, szociális, iskolázottsági szÃnvonala nem éri el az országos szintet (mÃg a felsÅ‘fokú végzettséggel rendelkezÅ‘k országos átlaga 13% fölötti, addig a
Elmaradottság és versenyképességi elemek…
régió nagyobb részén 8% körüli ez a mutató2). A humán intézményrendszer – különösen az alapellátásban – többnyire átlagos, egyes ágazatokban, illetve térségekben átlagon aluli szolgáltatást képes csak nyújtani. EbbÅ‘l az következik, hogy jelenlegi állapotában nem képes az elmaradások, hiányok felszámolására.
Az elÅ‘ttünk álló évtized egyik legnagyobb próbatétele minden bizonnyal az lesz, hogy a régió emberi erÅ‘forrás-potenciálja milyen mértékben lesz képes reagálni az információs társadalom kihÃvásaira. A kilencvenes években bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások és Szlovákia hamarosan bekövetkezÅ‘ Európai Uniós tagsága viharossá teszik a humán erÅ‘forrás iránt támasztott igények változásait. Ez a folyamat akkor válhat sikertörténetté a régió számára, ha képes felkészÃteni polgárait a felgyorsult fejlÅ‘déshez való alkalmazkodásra, a globális változásoknak adekvát helyi, regionális problémafelvetés és -megoldás képességére.
A 21. század tudás alapú gazdaságának termékeiben egyre nagyobb részarányt képvisel a szakértelem és a magas technológia. Ezzel összefüggésben nÅ‘ a magas szakképzettségű és csökken a kevésbé képzett munkaerÅ‘ iránti kereslet. FelértékelÅ‘dik a tudás rugalmas alkalmazásának és az önképzésnek a képessége, s ezzel összefüggésben a felnÅ‘ttkori tanulás különféle formái sosem látott virágzásnak indulnak. A felsÅ‘fokú képzettség értékének és a gazdaság tudásigényének növekedése kulcsszerepet juttat a régió felsÅ‘oktatási intézményeinek, amelyek az általános kutatás és képzés hagyományos feladatait a tudás- és technológiaátadás, valamint a gazdasági partnerekkel való együttműködés új szerepével egyeztetik. A régió humán erÅ‘forrásának ezen irányú épÃtését szolgálja majd az 2004-ban alapÃtandó révkomáromi egyetem, mely az eddig működÅ‘ kihelyezett egyetemi, fÅ‘iskolai tagozatok mellett új szellemi motorja lehet a dél-szlovákiai térségeknek.
A modern információs társadalom elvárásai és a napjaink szlogenjévé váló európaiság követelménye ugyanakkor nem mond ellent a helyi értékek, hagyományok ápolásának, fejlesztésének, amely a nemzeti-nemzetiségi nyelv, kultúra, a művészetek, a közösségi hagyományok, a szomszédsági kapcsolatok ápolásának szükségességét egyaránt jelenti. Ez lehet az egyik tartaléka a helyi-regionális társadalom innovációs, megújulási képességének. A másik virtuális erÅ‘forrás a helyi társadalmak egészséges működésének Å‘rzése, ami a társadalmi szolidaritást, a bajba jutottak segÃtését és az egyének testi-lelki egészségének fejlesztését egyaránt jelentheti. Mindez csak jól működÅ‘ humán intézményrendszer és a civil szervezetek erÅ‘teljes hálózatának kiépÃtésével és működtetésével biztosÃtható (példa értékű lehet a Fórum Kisebbségkutató Intézet tevékenysége). Ebben az összefüggésben tehát a humán erÅ‘forrás fejlesztése jobbára hosszú távon megtérülÅ‘, a régió fejlÅ‘dése szempontjából kulcsfontosságú feladatnak tekinthetÅ‘.
3.4. A gazdasági erőforrások kiinduló feltételei
Az eddig áttekintett hatásrendszerek mellett a területfejlesztésben döntÅ‘ súllyal a gazdaság érvényesül. A területfejlesztés a gazdasági fejlÅ‘dés térbeli vetülete, földrajzi lenyomata. A gazdasági és a területi fejlÅ‘dés között persze nincs automatikusan érvényesülÅ‘ harmónia. A gazdaság regionális szerkezete, a településhálózat a gazdaságpolitikai változásokra késve reagál, átalakulása lassú, a már létezÅ‘ út-, közmű- vagy távközlési hálózat, a települések épÃtett környezete jelentÅ‘s tehetetlenségi tényezÅ‘.
A térség ipari fejlesztése az elmúlt 50 év során, kevés kivételtÅ‘l eltekintve, figyelembe vette a természeti-települési adottságokat, s ennek eredményeként Szlovákia élelmiszergazdaságának gócpontjává vált. Ugyanakkor az élelmiszeripari kapacitások mellett törekedtek gépipari, könnyűipari és vegyipari ipartelepek létrehozására is. Az ipar telepÃtése során a különbözÅ‘ követelmények nem mindig egyforma mértékben és következetességgel, de összességében érvényesültek.
A rendszerváltozás óta eltelt idÅ‘ alatt a régió iparának struktúrája és területi szerkezete jelentÅ‘sen változott. Az élelmiszeripar és nehézgépipar részarányának mérséklÅ‘dése a könnyűipari ágazatok lényeges térhódÃtásával járt együtt, ugyanakkor a gazdaságtalanul termelÅ‘ vagy eladhatatlan termékeket gyártó vállalatok bezárásának következtében, a racionális foglalkoztatási politika elÅ‘térbe helyezésének következményeként a munkahelyek száma drasztikusan csökkent, a munkanélküliségi ráta az országosnál 10%-kal magasabb a régió több járásában.3 Ma az iparban tartják nyilván a legnagyobb munkanélküliséget (gépipar, élelmiszeripar). A régió gazdaságának új struktúrája most van kialakulóban, melyben a szolgáltatásokat -ezeken belül is a gazdasági szolgáltatásokat – a dinamikus növekedés jellemzi. A szolgáltató szektor elÅ‘retörésének jelei ellenére a régió gazdasága a posztin-dusztriális korszaktól még több tÃz évnyi távolságra van.4
A szlovákiai politikai élet kikristályosodásának köszönhetÅ‘en (az ország karnyújtásnyira áll az Európai Uniós csatlakozástól) remélhetÅ‘leg az elkövetkezÅ‘ pár évben a külföldi tÅ‘ke eddig még soha nem látott mennyiségben fog megjelenni a régióban, s hozzájárul majd a gazdaság fellendüléséhez, melynek elsÅ‘ jelei már mutatkoznak (pl. a dél-koreai Samsung beruházása Galántán). A nagyvállalatokban megtestesülÅ‘ működÅ‘ tÅ‘ke azáltal, hogy a termelésbe visszafordÃtható számottevÅ‘ profitot hoz létre, nagymértékben növelni fogja majd a helyi fogyasztói kapacitást, s a nagyvállalat beszállÃtói, alvállalkozói kapcsolatai révén szaporodnak majd a helyi kis-és középvállalkozások, melyek pozitÃv hatást gyakorolhatnak a helyi fejlÅ‘désre. A nagyvállalatok – a jelentÅ‘s beruházást követelÅ‘ állóeszközeik inerciája révén – biztosabb, hosszabb távú perspektÃvát jelentenek majd abban a térségben, ahová letelepednek.
A gazdasági fellendülés érdekében szükség lesz újabb növekedési centrumok kialakÃtására is. A csúcstechnológiájú vállalatok telephelyi követelményeinek több járási székhely adottsága megfelelÅ‘, ugyanis mind a tudományos szakemberek, mérnökök és irányÃtók (akik nagyobb arányt képviselnek a tradicionális iparokhoz képest), mind a szolgáltatásokat és rutin jellegű munkákat végzÅ‘ olcsó munkaerÅ‘ megtalálható a térség munkaerÅ‘piacán. Nem kétséges egyben, hogy a növekedési centrumok fejlesztésének következményeként párhuzamosan felgyorsul a térbeli differenciálódás is.
Az elmúlt évtizedben a vállalati szereplők száma megsokszorozódott, megváltozott a vállalati méretstruktúra (a kis- és középvállalatok az összes vállalat több mint 90%-át teszik ki). Ezzel együtt a nagyvállalatok jelenleg is meghatározó szerepet töltenek be a régió gazdaságában. Ezek nagy része a szocialista nagyvállalatokból alakult, túlélte a rendszerváltozást, és magántársaságok tulajdonába (külföldi vagy hazai) került.
Az agrárgazdaságban az élelmiszerpiac szereplői egy részének a helyzete kezd megszilárdulni, a belföldi piac újrafelosztása nagyjából lezajlott, ezáltal a tágan értelmezett agrárszféra két részre osztódott. A két szegmens fejlesztése eltérő módon és különböző eszközökkel érhető el, ezért nem célszerű globálisan az agrárgazdaság fejlesztéséről beszélni, hanem a két szegmensre külön-külön kell stratégiát megfogalmazni:
– a piaci versenyben helytálló, fÅ‘leg az élelmiszerpiac jelentÅ‘s szereplÅ‘i (felvásárlók, feldolgozók stb.) által kialakÃtott vertikumok, integrációk (amelyek jelentÅ‘s része külföldi tulajdonos kezében van) egyre versenyképesebbek, ezen szegmens az általános gazdaságfejlesztés körébe esik, azaz piackonform módon a többi piaci szereplÅ‘höz hasonlóan támogatandók,
– a piacról kiszoruló, kevésbé hatékony termelÅ‘k (magángazdák) és feldolgozók talpon maradására kicsi az esély, ezen szegmens támogatása szociálpolitikai és környezetvédelmi szempontokból a mezÅ‘gazdasági vidékfejlesztés keretében támogatható (többek között EU-forrásokból).
A közeljövÅ‘ben számolhatunk mind a mezÅ‘gazdaság és az élelmiszeripar termelésének lassú növekedésével, mind pedig a régióban működÅ‘ szolgáltatási (üzleti és humán) szektorok tevékenysége iránti fizetÅ‘képes kereslet növekedésével. Azonban az általános gazdasági fellendülés érdekében a feldolgozóipari fejlesztéseket és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat kell elÅ‘térbe helyezni, azaz szelektÃv újra-iparosÃtásra van szükség. A régióban fÅ‘leg a gyártó- (termelÅ‘) tevékenység végzésének, valamint az ehhez illeszkedÅ‘ szolgáltatásoknak vannak meg a városok egy részében a feltételei (munkaerÅ‘, infrastruktúra, intézmények), mÃg a kutatás-fejlesztésnek és modern üzleti szolgáltatásoknak csak Nyitrán, illetve a régióval szomszédos Pozsonyban és Kassán. A leszakadó kistérségek központjainak (városainak) némelyikében van esély új ipari telephelyek létrehozására (példa erre Guta, ahová még Révkomáromból is ingáznak az ottani ipari telepre), mÃg a többi településen alig, ezért a kisebb településekrÅ‘l csak napi ingázással lehet majd elérni az új ipari munkahelyeket. A közlekedési viteldÃjak folyamatos emelkedése azonban negatÃvan befolyásolja az ingázó körzetek kialakulását.
Az EU-ba való belépés után – a mezÅ‘gazdasági termelés valamilyen mértékű csökkenése miatt – a vidéki lakosság helyben maradását elÅ‘segÃtendÅ‘ fenntartható gazdálkodás keretében a természettel nagyobb összhangban lévÅ‘ ökoturizmus, a falusi-tanyasi és az agroturizmus támogatása várható. A turizmus szerepe ezért növekedhet a szlovák-magyar határvidék gazdaságának diverzifikálásában.
A külföldi működÅ‘ tÅ‘ke mindenekelÅ‘tt a nyitrai agglomerációba irányult, ahol a tudás- és technológiaigényes ágazatok már a szocialista nagyipar idején is jelen voltak. A megyeszékhelyen kiemelkedik a gépipar (különösen a közlekedési eszközök alkatrészeinek gyártása), a vegyipar (mindenekelÅ‘tt műanyagtermékek gyártása és gyógyszeripar) és nem utolsósorban az élelmiszeripar (sörgyártás, malomipar, borászat), amihez az ország legnagyobb és legszÃnvonalasabb agrár kutatási-fejlesztési intézményei biztosÃtják a dinamikus fejlÅ‘dést.
A fentieket összegezve: a régió gazdasága pillanatnyilag helyben topog, a gazdasági szerkezet kevésbé versenyképes, a meglevÅ‘ ágak és ágazatok nem tudnak jelentÅ‘s gazdasági növekedést produkálni, az ipari termelékenység növekedése elmarad az országos átlagtól, mindezek miatt a régióban a gazdasági válság differenciált elmélyülésére kell számÃtanunk és a társadalmi problémák egyre újabb dimenziói kerülnek majd felszÃnre. A térségfejlesztés javasolt iránya – tekintettel a korlátozott forrásokra – a többnyire a régió központi városaihoz kötÅ‘dÅ‘ húzóágazatok fejlesztése mellett a hátrányos helyzetű térségek és rétegek fejlesztése, illetve a fejlesztések jótékony hatásainak minél szélesebb körben történÅ‘ kiterjesztése a régióban.
4. Az összekapcsolódó gazdasági-társadalmi tér
A térség nyugati részén a gazdasági fejlÅ‘désnek nagy lendületet adhatnak a határ magyar oldalán található régiók, melyek dinamizmusa Magyarországon egyedülálló, Közép-Európa talán leggyorsabban fejlÅ‘dÅ‘ területeirÅ‘l van szó. Két olyan terület találkozik, melyek gazdaságában még eltérÅ‘ hangsúlyokat találunk: GyÅ‘r-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Pest megyében a fejlÅ‘dés hordozója elsÅ‘sorban az ipar, mÃg a kutatott terület déli járásaiban továbbra is az agrárium (bár súlya ütemesen csökken). A tér északi részén (a szlovák oldalon) a munkanélküliség négyszerese a magyar oldal hasonló mutatójának. Ami viszont mindkét régióban azonos, az a dinamika jelenléte. Az együttműködések hálózatán keresztül a déli dinamikus, urbánus, ipari fejlÅ‘dés szÃnterei elÅ‘segÃthetik az északi területek periferikus jellegzetességeibÅ‘l való kiszakadást. 2004 májusától (remélhetÅ‘leg) a térségben létrejöhet a V4-államok legdinamikusabb fejlÅ‘dési régiója. A vizsgált terület keleti járásainál a kiugrási lehetÅ‘ségek jóval korlátozottabbak, a határ mindkét oldalán ugyanis a gazdaság stagnál.
A kutatási terület településeinek többsége rendelkezik határon átnyúló kapcsolattal, melyek elsősorban kulturális együttműködések, de van példa gazdasági kapcsolatokra is (munkaerő, szellemi tőke kihasználása). A régió több városában (Diószeg, Dunaszerdahely, Révkomárom, Királyhelmec) a magyar kisebbség számára magyarországi egyetemek és főiskolák folytatnak felsőfokú képzést kihelyezett tagozataikon. A települési szintű kooperációk elsősorban hivatalos jellegűek, azok a lakosság felé általában csak kulturális vagy sportrendezvények formájában jelennek meg. Az ilyen jellegű együttműködések mindenekelőtt a magyar kisebbség által lakott falvakra jellemzőek.
Az egyesülÅ‘ tér alappilléreinek tekinthetÅ‘k a kutatási terület eurorégiói (az elnevezés az elsÅ‘ regionális határ menti együttműködésnek állÃt emléket, mely 1958-ban jött létre a holland-német határvidéken). 1999 elÅ‘tt Szlovákiában csak egy ilyen együttműködés létezett (az is Kelet-Szlovákiában), mivel az akkori kormányerÅ‘k elleneztek bármilyen tevékenységet, melyek a határ szerepét homályosÃtották volna. Az 1998-tól hatalmon levÅ‘ kormányzati politika változtatott a gyakorlaton, ösztönözte az ilyen jellegű együttműködéseket. A vizsgált régióban jelenleg 7 euro-régió fejt ki kulturális és gazdasági tevékenységét: a Hármas Dunavidék Eurorégió, a Vág-Duna-lpoly Eurorégió, az Ipoly Eurorégió, a Neogradiensis Eurorégió, a Sajó-Rima Eurorégió, Kassa-Miskolc Eurorégió és a Kárpátok Eurorégió.
Elmaradottság és versenyképességi elemek… 13
5. SWOT-analÃzis
Erősségek
–  A földrajzi fekvésbÅ‘l adódó potenciális tranzitszerep (transzeurópai folyosók vezetnek át a régión).
–  AktÃv gazdaságfejlesztÅ‘ ügynökségek a térségközpontokban.
–  A szolgáltató szektor gyors ütemű növekedése.
–  A termelési hagyományokkal rendelkezÅ‘ feldolgozóipari ágazatok (vegyipar, gépipar és élelmiszeripar).
–  Az éghajlati, geomorfológiai és talajtani viszonyok kedvezÅ‘en hatnak az agrári-umra, melynek vertikális integrációja jelentÅ‘s.
–  A kisvárosok és a vidék által nyújtott egészséges életkörnyezet.
–  A térségben található egyetemek és kutatási-fejlesztési centrumok közvetlen kapcsolatban állnak a termeléssel.
–  A lakosság vállalkozási kedve miatt a terület alkalmas a kis- és középvállalkozás-fejlesztésre.
–  Az idegenforgalom több fajtájának (pl. vÃzi sportok, gyalog- és kerékpárturisztika, gyógy- és falusi turizmus, téli sportok, barlangászat) fejlesztésére is alkalmas adottságok.
–  MegfelelÅ‘ mennyiségű ivó- és ipari vÃzkészlet áll rendelkezésre a lakosság ellátásához és az ipari, mezÅ‘gazdasági felhasználás részére.
–  A határon átÃvelÅ‘ baráti, rokoni kapcsolatok, másrészt a gazdasági kapcsolatok, mint a bevásárlás, munkavégzés, üzleti utazások.
–  A gazdaságilag aktÃv népesség számának folyamatos növekedése.
–  Az urbanizáció ütemének lelassulása – a vidék elnéptelenedésének a veszélye nem áll fenn.
–  A rendelkezésre álló munkaerÅ‘-tartalékok szakképzettsége.
–  A jelentÅ‘s számú nemzetiségi lakosság, kulturális sokszÃnűség.
–  Az erÅ‘s helyi és regionális kötÅ‘dés és szolidaritás erÅ‘sÃtése.
–  AktÃv regionális együttműködések, a partnerség elvének tudatosÃtása (pl. eurorégiók láncolata húzódik végig a szlovák-magyar határ mentén).
Gyengeségek
–  JelentÅ‘s gazdasági egyenlÅ‘tlenségek a régión belül. A területi polarizáció elmélyülése, a forgalmi folyosókhoz kapcsolódni nem tudó területek leszakadása.
–  A térséget észak-déli irányban összekötÅ‘ városi közlekedési tengelyek, valamint egy kelet-nyugati irányú gyorsforgalmi út (mely összekötné Pozsonyt Kassával) hiánya.
–  A kutatási-fejlesztési centrumok és a gazdaság közötti alacsony kapcsolat.
–  Az innováció hullámai megakadnak a régió nyugati járásaiban.
–  A régióba érkezÅ‘ kormányzati és európai uniós támogatások (finanszÃrozási források) nem hatékony felhasználása.
–  Az agrárium lassú szerkezeti átalakulása.
–  A vállalkozások tÅ‘kehiánya.
–  A régióba befektetett külföldi működÅ‘ tÅ‘ke alacsony nagysága és egyenlÅ‘tlen eloszlása.
–  Az alacsony szÃnvonalú műszaki infrastruktúra.
–  A környezetvédelem hiányosságai.
–  A munkanélküliség nagyon magas szintje.
–  Gyengék a települési önkormányzatok jogkörei, és a másodfokú, ún. regionális önkormányzatok szerepe még csak most van kialakulóban.
–  Gyenge a társadalom önszervezÅ‘dése.
–  A térség természeti szépségeinek, történelmi műemlékeinek és egyéb idegenforgalmi adottságainak a propagálása alacsony szÃnvonalú.
–  Az alacsony természetes szaporulat.
–  A periferikus körzetekbÅ‘l a szakemberek elvándorlása.
–  A tartósan kevés szabad álláshelyek száma.
–  Az iskolarendszer lassú átállása az új munkapiaci követelményeknek megfelelÅ‘en.
–  Az egészségügyi ellátásban és az oktatásban állandósult pénzhiány.
–  Az egyre több családot érintÅ‘ elszegényedés. Az állami szociális támogatásra szorulók számának a növekedése.
Lehetőségek
–  A gazdasági szerkezet diverzifikálása külföldi befektetÅ‘k által, stratégiai jelentÅ‘ségű nagyvállalatok megtelepedése (ipari parkok), a beszállÃtói hálózatok kialakÃtása.
–  Olyan agrárpolitika kialakÃtása, amely lehetÅ‘vé teszi majd az agrárszektor szerkezeti és szervezeti megújÃtását a fenntarthatóság követelményeinek megfelelÅ‘en.
–  Az EU elÅ‘csatlakozási alapjai (a csatlakozást követÅ‘en pedig a strukturális alapok) által kÃnált források felhasználása a terület- és gazdaságfejlesztésre, az oktatási, kutatási és infrastrukturális lemaradás csökkentésére.
–  A régió nyugati felének aktÃv bekapcsolódása a kialakuló Budapest-Bécs-Po-zsony innovatÃv közép-európai térség területébe.
–  Az oktatási rendszer reformja, az iskolarendszerű képzés, szakképzés összehangolása a munkaerÅ‘-piaci igényekkel, az átképzés, munkaerÅ‘-piaci képzés fejlesztése regionális szintű egyeztetéssel.
–  A szlovák oktatási rendszer reformja, melynek köszönhetÅ‘en az iskolák a piaci igényeknek megfelelÅ‘ szakemberképzést biztosÃtanának, az átképzések – munkaerÅ‘-piaci képzések – fejlesztése regionális szintű egyeztetéssel.
–  A határon átnyúló gazdasági és kulturális együttműködések elmélyÃtése.
Veszélyek
–  A külföldi tÅ‘kebefektetések csökkenése, esetleg teljes elapadása.
–  A régió feldolgozóipara által gyártott termékek iránti kereslet csökkenése vagy megszűnése a régión kÃvül esÅ‘ területeken.
–  A mezÅ‘gazdasági termelési feltételek megváltozása az Európai Uniós csatlakozás után.
–  A népesség képzettségi szÃnvonalának a csökkenése a tandÃjas felsÅ‘oktatási képzés bevezetésének következtében.
–  A korszerű közlekedési infrastruktúra megépÃtéséhez szükséges kormányzati döntések elodázása a nacionalista politikai visszhangoktól való félelem miatt.