Lampl Zsuzsanna: A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásai
Az emberiség történelmét úgy is értelmezhetjük, mint a betegség felett aratott győzelem folyamatát. Sajnos csupán relatív győzelemről beszélhetünk, hiszen a társadalom fejlődésével párhuzamosan újabb betegségek, „betegségminták” (patterns of disease) jelentek meg. Graham Scambler angol egészségszociológus szerint a betegségminták váltakozása három lényeges faktornak köszönhető (Scambler 1993):
a) a gabonafélék elterjedésének, mivel az agrártársadalmak kialakulása után a gabonafélék váltak az étrend fő alkotórészévé,
b) a nomád életmódot felváltó állandó letelepedésnek,
c) annak, hogy a táplálkozás mennyiségileg és minőségileg is teljes mértékben átalakult.
A történelem során három fő betegségmintát különböztethetünk meg:
1. Az agrártársadalom kialakulása előtti gyűjtögető-vadászó társadalmak betegségmintái – i. e. 10 000 évvel. Ebben az időszakban a balesetek és a zord környezettel való napi kölcsönhatásból származó betegségek voltak túlsúlyban, járványok csak nagyon ritkán ütötték fel a fejüket.
2. Az agrártársadalmak tipikus betegségmintái a járványok. Ezeket Scambler négy csoportba sorolja:
A) levegő útján terjedő járványok, pl. a tuberkulózis
B) vízzel terjedő járványok, pl. a kolera
C) élelmiszer útján terjedő járványok, pl. a vérhas
D) kórokozókkal terjedő járványok, pl. a feketehimlő
3. A modern ipari társadalmak tipikus betegségmintái a degeneratív betegségek, amelyeket köznyelven civilizációs megbetegedéseknek nevezünk. Ebbe a csoportba tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, de a cukorbetegség, érelmeszesedés, csontritkulás is.
Míg a fejlődő államokban még ma is a korábbi betegségminták uralkodnak, valamennyi fejlett társadalomban rohamos növekedésnek indultak a civilizációs megbetegedések. Ez a folyamat a kelet-európai országokra, s köztük Szlovákiára is jellemző, ahol 1981-től az elhalálozások 55%-át a szív- és érrendszeri betegségek okozzák. A második leggyakoribb civilizációs betegség a rák – 2001-ben az elhalálozások 22,8%-ának okozója. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a daganatos megbetegedések közül mindkét nemnél a gyomorrák volt a legelterjedtebb. Az ezt követő időszakban a gyomorrák fokozatos visszaszorításával egyidejűleg drámai módon nőtt a tüdőrákos megbetegedések száma, eleinte főleg a férfiaknál, de 1994-ben már mindkét nem esetében a daganatos megbetegedések okozta halandóság első számú okaként szerepelt. Legújabban a tüdőrákot sikerült viszszaszorítani, most viszont mindkét nemnél a vastag- és végbélrák fordul elő a leggyakrabban, s ezeknek a megbetegedéseknek a száma egyre inkább növekvő tendenciát mutat. Ugyancsak növekszik a nem daganatos emésztőszervi megbetegedésekben elhunytak aránya – 2001-ben már túllépte az 5%-ot.
Ezeket a betegségeket krónikus népbetegségeknek is szokás nevezni, mivel nem akut, hanem folyamatosan kialakuló, sokáig tünetmentes betegségekről van szó, amelyeknél „a beteg lehetséges legkedvezőbb perspektívája a betegségével való tünet-, panasz- és szövődménymentesen történő együttélés” (Glatz 2001:46). Ezen betegségek kialakulásának vizsgálatánál a monokauzális (egyetlen okot feltételező, pl. a Koch-bacilus mint a tbc okozója) megközelítésmód helyett a multikauzális megközelítésmód vált természetessé, amely abból indul ki, hogy minden betegség hátterében ott van a következő négy tényezőcsoport mindegyikének valamelyik formája:
1. szocio-environmentális, azaz társadalmi-környezeti hatások – olyan makrotársadalmi tényezők, mint pl. a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi kapcsolatok vagy azok hiánya;
2. behaviorális, azaz viselkedési tényezők – dohányzás, mozgás, táplálkozás, alkoholfogyasztás, szexuális viselkedés, közlekedésbiztonság;
3. pszichológiai, azaz lélektani tényezők – személyiségtípus, a nehézségekkel való megbirkózás képessége;
A behaviorális és pszichológiai hatások alkotják együttesen a mikrotársadalmi faktorok csoportját.
4. genetikai adottságok;
Természetesen ezek a determináló tényezők összefonódnak, és sokszor nagyon nehéz pontosan meghatározni, melyik milyen mértékben volt jelen a betegség kialakulásánál. Ugyanakkor mindegyik tényező vizsgálata nagyon fontos, mert a civilizációs betegségek elleni küzdelem csak akkor lehet igazán eredményes, ha a kialakulásukat elősegítő valamennyi tényezőt egyszerre redukáljuk.
Jelen tanulmányomban a viselkedési tényezőket vizsgálom, közülük is konkrétan a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a drogfogyasztást és a testmozgást. A viselkedési tényezők fontossága két szempontból is indokolt. Először azért, mert a civilizációs betegségek évekig vagy évtizedekig tartó fokozatos kialakulásánál ma már bizonyítottan és köztudottan jelentős szerepet játszik az egyén egészségvédő vagy éppen egészségkárosító viselkedése. Másodszor pedig azért, mert amíg az egészségrongáló viselkedés alapvető veszélyeztető tényező, az egészségvédő viselkedés a prevenció része. Márpedig a civilizációs betegségek esetében egyre inkább a megelőzésen van a hangsúly. A WHO becslése szerint egy-egy ország egészségügye csupán 17–25%-kal járul hozzá a lakosság egészségügyi állapotához. A további tényezők közül pedig az egyénnek gyakorlatilag csak a mikrotársadalmi faktorok, vagyis a saját egészségéhez való viszonyuláson alapuló viselkedés, továbbá a lélektani tűrőképesség intervallumának alakítására van lehetősége.
Vizsgálatom célcsoportját a Szlovákia magyarlakta területein élő 15–29 éves magyar és szlovák fiatalok alkotják, akiket a Mozaik 2001 nevű nemzetközi ifjúságkutatás során szólítottunk meg. A mintát 1000 magyar nemzetiségű és 500 szlovák nemzetiségű fiatal alkotta. A minta nem és korcsoportok (15–19 évesek, 20–24 évesek, 25–29 évesek) szerint reprezentatív. Miért éppen ők? A célcsoport relevanciáját több ok is alátámasztja:
1. Szlovák demográfusok állítása szerint Szlovákia magyarlakta járásai folyamatosan az ország azon járásai közé tartoznak, amelyekben a legmagasabb a civilizációs betegségekben, de különösen a rákban elhalálozottak részaránya. A. Volná szerint a „standardizált elhalálozás mindegyik halálokra – csekély kivételtől eltekintve – épp a dél-szlovákiai járásokban a legkedvezőtlenebb” (Volná 1993:79). E. Jurèová clusteranalízissel vizsgálta az elhalálozást, s megállapította, hogy a férfiaknál a legmagasabb mortalitású járások a senicai járástól a lévai járásig terjedő nyugat- és dél-szlovákiai övezetbe tartoznak (Jurèová 200:14). A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának 2000-es adatai is arról árulkodnak, hogy a magyarlakta járások többségében a férfiak daganatos megbetegedések okozta elhalálozása felülmúlja a 26%-os országos átlagot.
1. táblázat. A 2000-ben rákban meghalt férfiak részaránya Szlovákia magyarlakta járásaiban
Terület | Férfi lakosok száma | Összesen
meghaltak |
% |
Szlovákia | 2 626 061 | 7 015 | 26 |
Dunaszerdahelyi járás | 55 018 | 163 | 29 |
Galántai járás | 46 287 | 128 | 27 |
Komáromi járás | 52 626 | 192 | 36 |
Lévai járás | 57 764 | 185 | 32 |
Nyitrai járás | 78 965 | 240 | 30 |
Érsekújvári járás | 72 487 | 233 | 32 |
Losonci járás | 34 893 | 125 | 36 |
Rimaszombati járás | 39 998 | 123 | 31 |
Nagykürtösi járás | 22 549 | 77 | 34 |
Kassai járás | 116 169 | 246 | 21 |
Kassa-vidéki járás | 52 450 | 124 | 24 |
Tőketerebesi járás | 45 321 | 149 | 33 |
Forrás: Stav a pohyb obyvateťstva v Slovenskej republike. ŠÚSR, 2000
Ez a jelenség csak részben függ össze a magyarok kedvezőtlenebb korstruktúrájával, ugyanis a 15 magyarlakta járás közül hétben nem a posztproduktív, hanem épp a produktív korú férfiak mortalitása haladja meg az országos átlagot. Hat járásban a produktív korú nők mortalitására is ugyanez érvényes.
2. A magyarlakta járások mortalitása nem azonos a magyarok mortalitásával, hiszen ezekben a járásokban kisebb-nagyobb arányban szlovákok is élnek. Az elhalálozási statisztikákból azonban nem derül ki az elhunytak nemzetisége. Így nem tudhatjuk, hogy a magas elhalálozás dél-szlovákiai specifikum-e, amely nemzetiségre való tekintet nélkül hasonló mértékben jellemző az ottani lakosságra, vagy pedig nemzetiségspecifikus jelenségről van-e szó. Bár ezekre a kérdésekre a Mozaik 2001 alapján nyert adatok sem adhatnak önmagukban egyértelmű választ, Szlovákia magyarlakta járásaiban élő magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédő szokásainak összehasonlítása arra enged következtetni, hogy a magyarok kevésbé óvják az egészségüket.
3. A 15–29 évesek a viszonylag legegészségesebb korosztályt alkotják. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a) a többi életmódszegmenshez hasonlóan az egészséghez való viszonyulás és az azt prezentáló viselkedés is elsősorban fiatalkorban alakul ki (bár a későbbiekben is módosítható), s korántsem mindegy, hogy valaki például el sem kezd dohányozni vagy negyven évesen hagyja abba a dohányzást, b) a civilizációs betegségek kialakulása hosszantartó folyamat, s bár a 15–29 évesek még többnyire egészségesnek érzik magukat, nem tudható, mi játszódik le a szervezetükben, annál is inkább, mert az epidemiológiai előrejelzések szerint a civilizációs megbetegedések incidenciája az alsóbb korcsoportok felé tolódik. Az ő egészségvédő és egészségkárosító viselkedésük (s ennek vizsgálata) tehát nemcsak a jelenről szól, hanem a jövőről is.
1. Egészségkárosító szokások
1.1. Dohányzás
„A tüdőrák részleges visszaszorítása pozitív fejlemény, amely valószínűleg annak is köszönhető, hogy a férfiak körében csökkent a dohányzás. Akik pedig mégis dohányoznak, inkább olyan cigarettát szívnak, amely kevesebb káros anyagot tartalmaz – szögezi le a 2000-es egészségügyi évkönyv, majd az összegzés így folytatódik – ennek ellenére az elsődleges megelőzés legfontosabb feladata továbbra is a dohányzás elleni kompromisszummentes harc, mivel a dohányzás és az alkoholfogyasztás együttvéve nagy szerepet játszik a szájüreg, garat, nyelőcső, nyombél, gyomorszáj és húgyképző szervek daganatos megbetegedéseinek elterjedésében” (Zdravotnícka roèenka, 2000).
Mennyire jellemző a dohányzás és az alkoholfogyasztás a dél-szlovákiai fiatalokra? Hasonlóak vagy inkább különbözőek-e a magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító szokásai? Nézzük előbb a dohányzást (1. ábra)!
1. ábra. Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyen gyakran?
A magyar fiatalok 52%-a kisebb-nagyobb gyakorisággal dohányzik. A szlovák fiatalok 48%-áról mondható el ugyanez. Az elsődleges különbség tehát abban mutatkozik meg, hogy a magyar fiatalok közül többen dohányoznak, mint a szlovák fiatalok közül. Ami a dohányzás gyakoriságát illeti, úgy a magyar, mint a szlovák fiatalokra leginkább az jellemző, hogy naponta dohányoznak. A napi gyakoriság a két nemzetnél azonban nem ugyanazt jelenti. Ugyanis, míg a szlovák fiatalok közül minden negyedik szív el naponta átlagosan 12 db cigarettát, a magyarok közül legalább minden harmadik fiatal napi 14 db cigarettát füstöl el. A dohányzó magyar fiatalok közül – akik eleve többen vannak, mint a szlovákok – tehát többen cigarettáznak naponta és többet is, mint a dohányzó szlovák fiatalok.
A mortalitáson kívül más országos demográfiai mutatók is egyértelműen utalnak a férfi és női populáció egészségi állapotának különbözőségére. Ilyen például a születéskor várható élettartam, amely az elmúlt negyven évben a nők esetében 4,5 évvel, a férfiaknál viszont csak 0,8 évvel emelkedett (Kollár–Mesežnikov 2001:498). Ezzel együtt nőtt a két nem születéskor várható élettartama közötti különbség is: 1961-ben 4,1 év volt, de 2000-ben már 8 év (a férfiak várható élettartama 69,2 év, a nőké 77,2 év). Ezeket a különbségeket gyakran épp a férfiak egészségkárosítóbb viselkedésével magyarázzák. A dél-szlovákiai fiatalok dohányzásának nemek szerinti vizsgálata is szignifikáns összefüggéseket tárt fel (2. ábra).
2. ábra. Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyen gyakran?
(nemzetiség és nem szerint)
Mindkét nemzetiségre jellemző, hogy több a férfi dohányos, mint a női dohányos, továbbá a férfiak közül többen cigiznek naponta, mint a nők közül. A magyar férfiak között csaknem 20%-kal több a dohányos (61,6%), mint a magyar nők között (42,4%), s a naponta dohányzó magyar férfiak részaránya is majdnem 20%-kal magasabb, mint a naponta dohányzó magyar nőké (28,2%). A dohányzó szlovák férfiak 10%-kal vannak többen (42,1%) a dohányzó szlovák nőknél (32,6%), s a naponta cigarettázó szlovák férfiak és nők részaránya közötti különbség is 12%.
A nem mellett azonban a nemzetiség is szignifikáns változóként jelenik meg, így a következő kép tárul elénk:
– a magyar férfiak a legnagyobb dohányosok, mind mennyiségi, mind gyakorisági értelemben, ugyanilyen értelemben legkevésbé a szlovák nőkre jellemző a dohányzás,
– a magyar női dohányosok és a szlovák férfi dohányosok részaránya ugyan megegyezik, de a szlovák férfiak gyakrabban cigarettáznak, mint a magyar nők, így a magyar férfiak után tulajdonképpen ők alkotják a másik legveszélyeztetettebb csoportot,
– bár a magyar nők a dohányzás terén „lecsúsztak” a harmadik helyre, mindenképpen figyelemreméltó, hogy a szlovák nőkhöz képest 10%-kal többen cigarettáznak, s csaknem 8%-kal gyakrabban is, ami újfent megerősíti a nemzetiségi faktor jelentőségét.
A korcsoportos elemzés is ugyanezt támasztja alá (3. ábra).
3. ábra. A dohányzók és a naponta dohányzók részaránya (nemzetiség és korcsoportok szerint)
A magyarok közül a 20–24 évesek korcsoportja egyben a legerősebb dohányos csoport is, hiszen ezeknek a fiataloknak 58%-a cigarettázik, ebből 45% (vagyis szinte minden második) pedig naponta! Igaz, a 25–29 évesek korcsoportjában mind menynyiségi, mind gyakorisági értelemben csökken a dohányzók részaránya, de még így is megfigyelhető két alapvető összefüggés:
1. a 20–24 éves korukban cigarettázni kezdők részaránya jóval meghaladja azok részarányát, akik 25–29 éves korukban leszoknak a dohányzásról, vagyis a 15–29 éves magyar fiatalok közül többen szoknak rá a dohányzásra, mint ahányan abbahagyják. A szlovák fiatalokról ennek épp az ellenkezője mondható el, hiszen mind a dohányzók, mind pedig a naponta cigarettázók részarányában enyhe csökkenés mutatható ki.
2. a dohányzó szlovákok és a naponta cigarettázó szlovákok részaránya mindegyik korcsoportban alacsonyabb a magyarok részarányánál.
A dohányzás terén tehát a magyar fiatalok, s közülük is főképp a magyar férfiak egészségkárosító viselkedése felülmúlja a szlovák fiatalok önkéntes egészségrongálását.
1.2. Alkoholfogyasztás
A következő egészségkárosító viselkedési tényező az alkoholfogyasztás, amely elsősorban a dohányzással együtt, de az elfogyasztott alkohol mennyiségének és az alkoholfogyasztás gyakoriságának függvényében önmagában is hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához. Első kérdésünkre, hogy fogyasztanak-e akár csak alkalmanként is alkoholt, a magyar fiatalok 81%-a, a szlovák fiataloknak pedig 73%-a válaszolt igennel. Az árnyaltabb kép felvázolása céljából az iránt is érdeklődtünk, hogy milyen gyakran fogyasztják az egyes alkoholfajtákat (bor, sör, tömény italok, likőrök). Az így kapott válaszmegoszlásokat a 4. ábra szemlélteti.
4. ábra. Az egyes alkoholfajták fogyasztásának gyakorisága (nemzetiség szerint)
Mind a magyarok, mind a szlovákok körében valamennyi szeszfajtánál az alkalmankénti fogyasztás dominál. A magyarokhoz viszonyítva a szlovákok közül kétszer többen fogyasztanak bort, 7%-kal többen sört, s némileg magasabb a pálinkafogyasztás is. A magyaroknál viszont kismértékben megnő a heti többszöri bor- és sörfogyasztók aránya. Továbbá a magyarok közül többen fogyasztanak likőröket. Valójában tehát a szlovákok közül többen isznak, a magyarok viszont gyakrabban isznak bort és sört.
Vizsgáljuk meg a nemzetiségen kívül a nemek szerepét is a bor- és sörfogyasztás gyakoriságában (5. és 6. ábra):
5. ábra. Borfogyasztás (nem és nemzetiség szerint)
Leginkább a szlovák férfiak fogyasztanak bort (93%), legkevésbé a magyar nők (79%). A magyar férfiak között kevesebb a borfogyasztó (86%), mint a szlovák férfiak között, de még a szlovák nők között is (90%). Ugyanakkor a magyar férfiak kicsit gyakrabban nyúlnak a borospohárhoz (13%), mint a szlovák férfiak (9%).
6. ábra. Sörfogyasztás (nem és nemzetiség szerint)
A sörfogyasztásnál hasonló a helyzet: a szlovák férfiak 92%-a fogyaszt sört, utánuk a magyar férfiak következnek (87%). Viszont a magyar férfiak gyakrabban söröznek. Naponta 9%-uk, hetente többször 24%-uk fogyaszt sört a naponta söröző szlovák férfiak 7%-ával, illetve a hetente többször söröző szlovák férfiak 19%-ával szemben.
A pálinkafogyasztás ugyancsak elsősorban a férfiak „privilégiuma”. Míg a magyar nők 63%-a, a szlovák nők 72%-a fogyaszt legalább alkalmanként tömény italokat, addig nemzetiségre való tekintet nélkül a férfiak 85%-ára jellemző ugyanez, s ugyancsak nemzetiségre való tekintet nélkül 10%-uk hetente többször nyúl a pohárhoz.
Ami tehát az alkoholfogyasztást illeti, újfent megnyilvánulnak a nemek különbségei. A férfiak többen és gyakrabban isznak, mint a nők. S bár a magyarok és szlovákok közötti eltérések korántsem olyan markánsak, mint a dohányzás esetében, azért mégis figyelemreméltók. Hiszen a magyarok közül kevesebben isznak, de gyakrabban. S itt akaratlanul is előtolakodik a mondás: az alkohol kismértékben orvosság, nagymértékben méreg. Tehát az egészségkárosító szeszfogyasztás inkább jellemző a magyarokra, mint a szlovákokra!
1.3. Drogfogyasztás
A harmadik egészségkárosító tényező, amellyel írásomban foglalkozom, a drogfogyasztás. A kábítószerezés a dohányzáshoz és az alkoholfogyasztáshoz képest tájainkon új jelenség, s bár egyértelmű tény, hogy az előbbiekhez hasonlóan egészségrongáló hatása van, hozzájárulásáról a lakosság egészségi állapotának alakulásához egyelőre nincs elegendő információ. A meglévő egészségügyi statisztikák csak a drogfüggőként evidáltak statisztikái. Az alábbi adatok a „droghátországról” szólnak. A megkérdezettek közül egyik sem kábítószerfüggő, de – amint azt a 7. ábra szemlélteti – a magyar fiatalok 19%-ának, a szlovák fiatalok 22,5%-ának van már e téren tapasztalata. A magyarok közül legtöbben a marihuánát (90,2%) és a hangulatjavító gyógyszereket (34,6) próbálták ki, a szlovákok közül legtöbben ugyancsak a marihuánát (98,2%) és az amfetamint (31%). Az adatokból az is kiderül, hogy a szlovák fiataloknak nagyobb a drogfogyasztás terén szerzett tapasztalata, mégpedig egyrészt többen próbálták már ki a drogot, másrészt pedig a gyógyszereken kívül az összes többi szer fogyasztásában is túlszárnyalták a magyar fiatalokat.
7. ábra. A droggal való tapasztalat és az egyes szereket kipróbált fiatalok részaránya
Azt is megkérdeztük a fiataloktól, hogy milyen régen használták az egyes szereket. A magyarok 20%-ának, a szlovákok 41%-ának voltak egészen friss tapasztalatai (az elmúlt egy hónapban használta) a legelterjedtebb droggal, a marihuánával. Amfetamint az elmúlt hónapban a magyarok 1,7%-a, a szlovákok 11%-a fogyasztott, kemény drogot a magyarok 4,4%-a, a szlovákok 5,5%-a. A drogfogyasztás terén tehát nyilvánvaló a szlovák fiatalok „fölénye”.
A nemzetiség mellett újfent szembetűnik a nemek meghatározó szerepe is (8. ábra).
8. ábra. A droggal való tapasztalat és az egyes szereket kipróbált fiatalok részaránya (nem és nemzetiség szerint)
A férfiak drogtapasztalata mindkét nemzetiségnél egyértelműen felülmúlja a nők drogtapasztalatát. Ugyanez valamennyi drogfajtánál érvényes, a gyógyszer az egyetlen kivétel, amelyet inkább a nők, s főleg a magyar nők fogyasztanak. Az amfetaminfogyasztásban viszont a szlovák nők csak a szlovák férfiakat nem előzik meg. A szerves oldószer és a kemény drogok használatában is a szlovák férfiak vezetnek.
A vizsgált viselkedési tényezők mindegyikénél tapasztaltuk, hogy a 15–29 éves férfiak egészségkárosító szokásaikkal felülmúlják ellenkező nemű kortársaikat. Ily módon nehezen képzelhető el, hogy a férfipopuláció jelenleg oly kedvezőtlen egészségügyi állapotában a jövő pozitív változásokat hozzon. Ugyanakkor a dél-szlovákiai fiatalok dohányzási, alkohol- és drogfogyasztási szokásaiban a nemzetiség is szignifikáns tényezőként jelenik meg, vagyis ezek a viselkedések nemzetiségspecifikusak. A magyar fiatalok (közülük is főleg a férfiak) inkább a hagyományos eszközökkel, azaz elsősorban a dohányzással rongálják egészségüket, de alkoholfogyasztási szokásaik sem válnak a javukra. Ezzel szemben a szlovák fiatalok inkább a modern kor adta kábítószerezési lehetőségekkel élnek.
2. Egészségvédelem sporttal
A sport, testmozgás a személyi higiénián, az egészséges táplálkozáson, a stressztűrésen, a kiegyensúlyozott szexualitáson kívül azon egészségvédő viselkedési tényezők egyike, amelyek segítségével ellensúlyozhatók a civilizált életmód némely ártalmai (Glatz 2001:286).
A dél-szlovákiai fiatalok mégsem élnek maradéktalanul ezzel a lehetőséggel. Főleg a magyarok nem. Amint azt a 9. ábra szemlélteti, a szlovákok kétharmada sportol szabadidejében (pl. a kötelező testnevelési órán kívül), a magyarok viszont még ennél is kevesebben, csupán 54%-uk.
9. ábra. A testmozgást végzők részaránya (nem és nemzetiség szerint)
Az eddig vizsgált viselkedéseknél tapasztalt egészségvédőbb női magatartás a sportolás esetében eltűnik. Úgy a magyar, mint a szlovák nők kevesebbet mozognak, mint a magyar illetve szlovák férfiak. A sportoló szlovák férfiak (66%) és szlovák nők (60%) részaránya közötti különbség megegyezik a sportoló magyar férfiak (57%) és a sportoló magyar nők (50%) részaránya közötti különbséggel, ugyanakkor a szlovák férfiak és a szlovák nők közül 10%-kal többen sportolnak, mint a magyar férfiak és nők közül.
A korcsoportok függvényében végzett elemzés tovább pontosítja a képet (10. ábra).
10. ábra. A testmozgást végzők részaránya (korcsoportok szerint)
A legfiatalabbak kategóriájában még egyforma a sportoló magyarok és szlovákok részaránya. A 20–24 évesek korcsoportjában a szlovákoknál minimális lemorzsolódás tapasztalható, ezzel szemben a 20–24 éves magyarok közül már csaknem 20%-kal kevesebben sportolnak, mint a 15–19 évesek közül. Ehhez képest a 25–29 éves magyaroknál már csak elenyésző a visszaesés, a szlovákoknál viszont 6%. Ám még így is jócskán felülmúlja a legidősebb korosztály szlovák sportolóinak aránya a legidősebb, de még a középső magyar korosztály testmozgást végzőinek arányát is.
Azok, akik nem sportolnak, nagyrészt két okkal magyarázzák passzivitásukat. Leginkább azzal, hogy nincs idejük (a magyarok 40%-a, a szlovákok 46%-a) másrészt pedig azzal, hogy nem szeretnek sportolni (mindkét nemzetiség 29%-a). Tehát nem anyagi, egészségügyi okok miatt marad ki életükből az oly fontos testmozgás, s nem is megfelelő lehetőség vagy társaság hiányában, hanem azért mert nem találnak rá időt vagy nem kedvelik ezt a fajta időtöltést. A sportolást, mint egészségvédő viselkedési tényezőt tehát elsősorban nem az objektív körülmények akadályozzák, hanem a pozitív szubjektív hozzáállás hiánya. Ez pedig egy mozgásszegény életmódot eredményez, amely újfent kedvez a civilizációs betegségek kialakulásának.
Összegzés
Írásomban a 15–29 éves dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédő viselkedésének néhány szegmensét vizsgáltam a Mozaik 2001 nemzetközi ifjúságkutatás adatait véve alapul. A célcsoport dohányzási, alkoholfogyasztási, kábítószerezési és sportolási szokásainak tömör jellemzésén túl arra is kíváncsi voltam, vajon kimutathatók-e lényeges különbségek a férfiak és nők, illetve a magyarok és a szlovákok viselkedése között. Kiderült, hogy a férfiakra már ilyen fiatal korban is egyértelműen jellemzőbb az egészségkárosító magatartás, mint a nőkre. Többen és többet dohányoznak, isznak és drogoznak, mint a nők – igaz, többen is sportolnak. Ezzel együttvéve a felvázolt kép alátámasztja azokat az országos és a dél-szlovákiai régióra is jellemző statisztikákat, amelyek felhívják a figyelmet a férfiak rosszabb egészségügyi állapotára és a civilizációs betegségek okozta magasabb mortalitásukra. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a civilizációs betegségek kialakulásért leginkább felelős viselkedési tényezők, a dohányzás és az alkoholfogyasztás terén a magyarok, s közülük is főleg a férfiak egészségkárosítóbb viselkedést folytatnak, mint a szlovákok. Joggal feltételezhető, hogy a magyarlakta járásokban huzamosabb ideje tapasztalt daganatos betegségek okozta átlagon felüli elhalálozás ily módon a jövőben nemzetiségspecifikus jelenséggé válhat (bár nem kizárt, hogy most is az). Még nagyobb hangsúlyt kellene ezért fektetni a szlovákiai magyarok elsődleges prevenciójára.
Felhasznált irodalom:
Analýza a vývoj štandardizovanej úmrtnosti na choroby obehovej sústavy v SR. Bratislava, ÚZIŠ, 2000.
Egészségügy Magyarországon. Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2001.
Jurèová, Danuša: Regionálna diferenciácia úmrtnosti obyvate¾ov Slovenskej republiky. Slovenská štatistika a demografia. 2000/2., 4–17. p.
Mészáros, Ján: Nádej na dožitie pri narodení v okresoch a krajoch SR za obdobie 1995 –1999. Slovenská štatistika a demografia. 2001/1., 9–14. p.
Mistríková, ¼udmila: Zdravie ako sociálny a sociologický problém. In: Sociológia a spoloèenská zmena. Ján Sopóci (ed.). Bratislava, 2000.
Mozaik 2001. Szerk.: Szabó A.–Bauer B.–Laki L.–Nemeskéri I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002.
Scambler, G.: Sociology as Applied to Medicine. London, 1993.
Slovensko 2001. Kollár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Slovensko 2002. Kollár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.). Bratislava, Inštitút pre verejné otázky, 2001.
Stav a pohyb obyvate¾stva v Slovenskej republike 2000. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky, 2000.
Tirpák, Michal – Katerinková, Mária – Heèko, Igor: Obyvate¾stvo Slovenskej republiky v roku 1999 v zrkadle štatistických údajov. Slovenská štatistika a demografia. 2000/4., 4–46. p.
Volná, Anna: Vybrané ukazovatele zdravotného stavu obyvate¾stva pod¾a okresov v SR. Slovenská štatistika a demografia. 1993/1–2., 76–83. p.
Zdravotnícka roèenka 2000. Bratislava, ÚZIŠ, 2001.