Szávai Dorottya: „A pórusait látni”. Pilinszky-olvasatok. Esszék, tanulmányok. „On voit ses pores”. Lectures de Pilinszky. Essais et Études. Budapest, Gondolat Kiadó, 2023, 144 p.

Szávai Dorottya „A pórusait látni”. Pilinszky-olvasatok című magyar és francia nyelvű tanulmány- és esszékötete lényegében a szerző 2005-ös Pilinszky-monográfiájának (Bűn és imádság) a továbbgondolása. A monográfia Kafka és Camus szöveghálózatait és mintázatait vetítette rá a Pilinszky-poétikára, és egy hatékony fogalmi keretet kidolgozva pozicionálta Pilinszky költészetének világirodalmi koordinátáit. Az új kötet első tanulmánya ugyancsak a Pilinszky-univerzum világirodalmi beágyazottságát fürkészi, ám ezúttal a minoritás-poétika és a transznacionális kultúratudomány kerül előtérbe. A Pilinszky-líra világirodalmi integráltsága és pozíciója szempontjából kiemelten izgalmas kontextusokat teremt egy Szent Ágostonra vonatkozó Pilinszky-gondolat, mely lírája vallomásos jellegének vallásbölcseleti megokolásához nyújt támpontokat, de a szerző bevonja az értelmezésbe Pilinszky 1962-ben készült interjúját is a 75 éves Kassák Lajossal a modern katolikus irodalomról. Egy Beckettről írt Pilinszky-cikkből is meglepő következtetések származnak, hiszen Pilinszky Beckett művét paradox módon „embertelenségében” látta humánusnak, és Beckett művészetfelfogásában a „tisztátalan mellékízek” nélküli „már-már vallásos állapotot” fedezte fel. A címadó tanulmány a perifériához és a minoritáspoétikákhoz való empatikus attitűdöt vizsgálja, s kitér Pilinszky nyelvhez való viszonyára, melyet nem tart nyelvkritikai természetűnek, valamint a külföldi utak multikulturális tereinek hatására is ráirányítja a figyelmet. Pilinszkynél a minoritás szakrális térré válva rendezi újra a geopolitikai erőviszonyokat. Külön tanulmány foglalkozik a kelet-európai kultúrák adottságairól írt Pilinszky-cikk elemzésével, mely azt a meglepő paradoxont fejti ki, hogy noha Pilinszky költészetének imagológiai tárháza erőteljesen nyugatias, Pilinszky olyan hierarchiát állít fel, melyből az „állati vagy zoomorf” Kelet kerül ki „győztesen” az antropomorf Nyugattal szemben, de ez a Dosztojevszkij-esszék alapsémájaként is érzékelhető. Szávai „Dosztojevszkijnél látom, amit nem látok” címmel írt tanulmányt Dosztojevszkij, Pilinszky és Takács Zsuzsa bűnértelmezéseiről, annak teremtményi perspektíváiról, kiemelve az eredendő bűn „metafizikai elsődlegességét”, a személytelenné vált és démoni dimenziókat öltő bűnhöz való viszonyulást, a rossz mint enigma jelenlétének aspektusait.

Izgalmas írás foglalkozik az elégikum, az elégikusság és az elégia „jelenléthiányával”, sőt orfikusságával. Pilinszky értelmezhetőségének poszthumán aspektusai sem maradnak ki, de a kötet a szabadság és szerelem meglepő kérdéspárját sem mellőzi. A költészet szabadságtapasztalat is, a szerelmi térfél transzcendentalizálódik, a testiség az eksztatikusság speciális állapotán keresztül válik poétikai tényezővé, szerelmes és vallásos elválaszthatatlanul íródik egymásra és egymásba. Ugyancsak gazdag anyagot mozgat meg az utóéletet bemutató írás, mely Borbély Szilárd, Marno János és Takács Zsuzsa Pilinszky-képével foglalkozik. A kultusztól a kritikai újraolvasásig vezető út a bűn elbeszélhetősége és megvallásának nyelvpoétikai aspektusai felől válik kalandossá.

A francia nyelvű tanulmányok részint Pilinszky francia recepciójával foglalkoznak, részint a magyar nyelvű írások esszenciális újrastrukturálását végzik el. A kötet egy francia és magyar nyelvű interjúval zárul, mely eredetileg a párizsi Magyar Kulturális Intézet honlapjára készült.