Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár

Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. kötet. Alsó-Ipoly mente. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2011, 144 p.

Egy régió helynévkincse számos művelődéstörténeti ismeretet rejt magában. Török Tamás értékmentő feladatra vállalkozott, Alsó-Ipoly mente külterületének történeti és élő földrajzi neveit gyűjtötte össze, s a helynévanyagból regionális adattárat szerkesztett.

Egy többéves kutatómunka eredményét tartja kezében az olvasó, mely a következő részekből áll. A szerző a bevezető után bemutatja a gyűjtési területet, majd a régió nyelvjárását. Ipolyságtól a folyó torkolatáig, Helem­báig 13 mai településen (Gyerk, Helemba, Ipolybél, Ipolykiskeszi, Ipolypásztó, Ipolyság, Ipolyszakállos, Ipolyvisk, Leléd, Lontó, Peresz­lény, Szalka, Szete) és egy elpusztult majorságon (Szekeresd) gyűjtötte össze a helynévanyagot az első katonai felméréstől (1782– 1785) 2010-ig. A vizsgált területen a palóc nyelvjárás Ipoly vidéki nyelvjárástípusát beszélik. Mivel a források között történeti és ma használatos térképek is szerepelnek, ezért Török Tamás önálló fejezetben foglalkozik a térképek jellemzésével. Ezek után következik a gyűjtés történetének leírása. Az adattár elején rövid útmutató található a használatához. Az adattárban az egyes települések szerint közli a szerző a helyneveket. Az Ipoly menti helységnevek etimológiája után szerepel a neveket lokalizáló térkép. A címszóban a helynevek köznyelvi alakját találhatjuk, majd szögletes zárójelben az egyes térképek adatait betűhív formában, illetve a nyelvjárásban használatos helynévi formákat. A térképeken és az élőnyelvben szereplő névváltozatokat, valamint a szlovák–magyar névpárokat kettőspont választja el egymástól (pl. Tiszteles és Alsó Fenék: Tiszteles és alsó fenék: Farské a dolné dno). Egyes helyneveket eltérő helyesírással tüntettek fel a különböző forrásokban (pl. Tompai-szőlőkre-járók : Tompai Szőllőkre Járók, Tompai szöllökre járók, Tompai Szőllők­nél : tompai szőllőkre járok). Ugyanazon lokalizációs pontnak több megnevezése is lehetett (pl. Seregély-hegy : Mogyorósi-szőlők). A névcikkekben néhol a helynévvel kapcsolatos névadási magyarázat is olvasható (pl. az Izrael-bánya megnevezésű helyen valamikor homokot és kavicsot bányásztak, az adatközlők szerint az egykori tulajdonosa egy esztergomi zsidó kereskedő volt). A szlovák nyelv hatására a magyar névhasználatban kontaktusjelenségek is megfigyelhetők (pl. Celulózka chatái – a párkányi papírgyár nyaralókat épített a helyre, Jéerdé tanyája – JRD ’Egységes Földműves-szövetkezet’, Zsobrák-völgy). A szócikk végén a térszínformákra (pl. domb, hegy, patak) és a művelési ágakra (pl. rét, szántó, szőlő) vonatkozó rövidítések is fel vannak tüntetve. A részletes névmutató segítségével a helynevek könnyen visszakereshetőek az egyes települések szerint. A mutatóban az alap- és megkülönböztető névrészek gyakoriságáról is képet kaphatunk (pl. gyakran előforduló földrajzi köznevek az alja, erdő, föld, hegy, völgy, illetve a megkülönböztető névrészek közül az Alsó, Felső, Hosszú, Mogyorós). Példaként említem, hogy a hegy ’szőlőhegy, földfelszíni kiemelkedés’ földrajzi köznévhez különféle megkülönböztető névrészek kapcsolódnak: Borda-hegy, Borsós-hegy, Farkas-hegy, Isten-hegy, Kerek-hegy, Kocsár-hegy, Kutya-hegy, Nagy-hegy, Öreg-hegy, Rigó-hegy, Róka-hegy, Rózsás-hegy, Seregély-hegy, Szegény-hegy, Szél-hegy, Új-hegy, Virág-hegy stb. A munka végén a források jegyzéke (katonai felmérések, birtokvázlatok, Pesty Frigyes kéziratos helynévtára, kataszteri térképek) településenkénti bontásban szerepel.

A társadalmi változások nagyban befolyásolták a helynevek használatát. Az 1920-as évek végén kiadott telekkönyvi térképek (Pozemkoknižné mapy) tulajdonképpen a 19. század végi magyar kataszteri térképek átvételei, amelyeken helyenként már szlovákul is feltüntették a földrajzi neveket. A magyar névanyag csak a második világháborút követően volt kitéve tudatos változtatásnak. A szövetkezetesítést követően adtak ki új kataszteri térképeket. Az ún. Evidenčné mapy (nyilvántartási térképek) jellemzője, hogy a névanyag hol egy nyelven – magyarul vagy szlovákul –, hol két nyelven – magyarul és szlovákul – fordul elő rajtuk. Az 1972-ben elkészült új alaptérképeken (Katastrálne mapy) a földrajzi neveket már csak szlovák nyelven tüntették fel, függetlenül attól, hogy a lakosság milyen nyelven használta őket. Az adattár korpuszában jól követhető, hogy a különböző forrásokban miként változott az egyes helynevek használata.

Török Tamás további kutatásokat is tervez a témakörben a közeljövőben. A kötet a gyűjtés és az adatfeldolgozás első szakaszának eredményeit, az Alsó-Ipoly mente külterületi élő és történeti helyneveit tartalmazza. A gondosan megszerkesztett adattár összevethető a magyar nyelvterület más területi helynévgyűjteményeivel. A könyvet nemcsak az Ipoly menti települések lakóinak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki érdeklődik a nevek világa iránt.