A magánhangzó-harmónia az agglutináció után a magyar nyelv legfontosabb jellegadója. E legfontosabb jellegadó vonások sorrendje abból a körülményből következik, hogy a magánhangzó-harmónia egyik sajátos megnyilvánulása, a magánhangzó-illeszkedés épp az agglutináció bázisán nyilvánul meg: az alakilag és jelentéstanilag nemegy esetben eléggé önálló morfémákat a szótőhöz illeszti, köti. Az agglutináció sorrendi elsőbbségét a magánhangzó-harmónia előtt az biztosítja, hogy a rokon nyelvek összességében is az agglutináció a hiánytalanul meglevő közös vonás. Ezzel szemben a magánhangzó-harmónia, noha föltehetően megvolt már az alapnyelvben (vö. Hajdú 1962, 160; uő 1966, 54; Décsy 1965, 157; némileg másképp Bárczi 1958, 102–103), jelenleg néhány uráli nyelvből teljesen hiányzik, egyik-másik nyelvben csak részben van meg – valamelyik nyelvjárásában – vagy pedig csak bizonyos nyomok engednek következtetni az egykori meglétre; ebből kifolyólag tehát a magánhangzó-harmónia nem minden rokon nyelvnek egyik alapvető fontosságú vonása. Teljesen hiányzik a lappban és az irodalmi észtben, továbbá csak nyomokban van meg a permi nyelvekben – a zürjénben és a votjákban –, viszont megvan a finnben, a mordvinban, a cseremiszben és a magyar nyelv legközelebbi rokonai – a vogul és az osztják – néhány nyelvjárásában, hogy csak a főbb rokon nyelveket említsük. Azonban mindamellett, hogy az agglutináció a magyarnak és a többi rokon nyelvnek elsődleges szerkezeti... Bővebben →
Warning: Missing argument 1 for wpex_pagination(), called in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/author.php on line 18 and defined in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/functions/pagination.php on line 9