Michela, Miroslav: Pod heslom integrity. Slovenská otázka v politike Maďarska 1918-1921. Bratislava, Kalligram 2009, 272 p. 1918 októberében véget ért a történelmi Magyarország mintegy ezeréves története. Egyben azonban új történetek kezdődtek, köztük a határon túlra került magyar közösségek történetei, de Magyarország története is tovább folytatódott. Igaz, más államhatárok, más európai környezet és más lehetőségek közepette, mint előtte. A jogilag akkor még teljes, gyakorlatilag azonban már csak maradék Magyarország sorsát a világháború befejezését követő hónapokban a bizonytalanság határozta meg. Az évtizedeken át a boldog békeidők ezeréves álmában szendergő ország 1918 novembere és 1920 júniusa között egy területileg végletesen megcsonkított, gazdasági szempontból ellehetetlenített és önbecsülésében megalázott állammá változott. Olyan állammá, amely sem a múltjával nem tudott szembenézni (vagyis nem tudta beismerni korábbi hibáit), sem jelenével – hiszen (s ez talán érthetőbb) nem tudott megbékélni azokkal a határokkal, amelyeket a szomszédjai mohóságának engedő békekonferencia rákényszerített. Az új és független Magyarország első évei (1919–1921) az elcsatolt területek visszaszerzése ábrándjának a kergetésével teltek. Azt azonban még a legelvakultabb irredentáknak is látniuk kellett, hogy a gazdaságilag és katonailag is mélyponton levő Magyarország sem a tőle nagyságrendekkel nagyobb Románia, sem pedig Jugoszlávia ellen nem léphet fel eséllyel, ezért minden revíziós reményüket a felföldi területek minél korábbi... Bővebben →
– Lajos, kezdjük azzal, amivel mindenkivel szoktuk kezdeni, hogy mit adott neked a család, a város, az iskola ahhoz, hogy te közéleti ember lettél? – Lévai értelmiségi családból származom, az apám jogász volt, bár a jogászi hivatását a kommunista rendszerben nem gyakorolhatta. Az akkori terminológia szerint osztályellenségnek számított. Családunkat nagyon leegyszerűsítve keresztény nemzeti középosztálybeli családnak lehetne nevezni, erős konzervatív szemlélettel, nagyon markáns értékrenddel és ebben az értékrendben központi szerepe volt annak, hogy mi magyarok vagyunk, magyar értelmiségiek vagyunk, és ez valamiféle feladatot is ró ránk, abban az értelemben, hogy egy magyar értelmiséginek példát kell mutatnia. Hogy konkrétabb legyek, nagyon sok lévai magyar értelmiségi, apám jó ismerősei és barátai is, rossz néven vették azt, hogy engem apám magyar iskolába íratott be, mondván, hogy ezzel az én esetleges vagy lehetséges karrieremet nagyon megnehezíti. Az apám válasza erre akkor az volt, hogy hát ki írassa be magyar iskolába a gyerekét, ha nem ő. Ő magyar értelmiségiként úgy érezte, példát kell mutatnia, bátorítania kell azokat a magyar szülőket, akik esetleg haboztak, gondolkoztak, hogy magyar iskolába írassák-e a gyereket. Léva nagyon kicsi város volt akkor, amikor én kisdiák voltam, az 50-es években, ott majdnem mindenki mindenkit ismert, és annak akkor még valóban volt üzenete... Bővebben →
A Milan Hodža kormányfő nevéhez fűződő nemzetiségi statútum a két háború közötti csehszlovák nemzetiségi politika legígéretesebb kísérlete volt a nemzetiségi kérdés rendezésére. Ennek ellenére az első Csehszlovák Köztársaság e kiváltságos pillanatáról meglehetősen keveset tud nem csupán a közvélemény, hanem a szakirodalom is.1 Hogy miért, annak sok oka lehet. Talán azért is, mivel tényleg csak kísérletről volt szó, amely – noha ez értékéből nem von le – a realizálás stádiumáig már nem juthatott el, sőt – utólagos ismereteink szerint – már megszületésekor kudarcra volt ítélve. Másrészt – s talán ez is visszatartja a cseh és szlovák kollégákat a mélyebb értékeléstől – a nemzetiségi statútum a nemzetiségek irányában tett nagyvonalú koncesszióival azt is jelzi, mekkora adóságai voltak a korábbi húsz év csehszlovák nemzetiségpolitikájának. A statútum megalkotásának okai és körülményei A többpárti parlamentarizmusként működő első Csehszlovák Köztársaság minden pozitív gyakorlata, a húszas évek látszólagos nyugalma és sikerei ellenére sem tudta megnyugtatóan megoldani az ország egyharmadát kitevő nemzetiségek helyzetét. S bár a csehországi német választók többsége mind az 1925-ös, mind az 1929-es parlamenti választásokon a prágai kormányzattal együttműködő ún. aktivista pártokra szavazott, s 1926-tól folyamatosan volt német minisztere a kormánynak, azt az alapvető ellentétet, ami a prágai kormányok nemzetállami tervei és a... Bővebben →
A Milan Hodža kormányfő nevéhez fűződő nemzetiségi statútum a két háború közötti csehszlovák nemzetiségi politika legígéretesebb kísérlete volt a nemzetiségi kérdés rendezésére. Ennek ellenére az első Csehszlovák Köztársaság e kiváltságos pillanatáról meglehetősen keveset tud nem csupán a közvélemény, hanem a szakirodalom is.1 Hogy miért, annak sok oka lehet. Talán azért is, mivel tényleg csak kísérletről volt szó, amely – noha ez értékéből nem von le – a realizálás stádiumáig már nem juthatott el, sőt – utólagos ismereteink szerint – már megszületésekor kudarcra volt ítélve. Másrészt – s talán ez is visszatartja a cseh és szlovák kollégákat a mélyebb értékeléstől – a nemzetiségi statútum a nemzetiségek irányában tett nagyvonalú koncesszióival azt is jelzi, mekkora adóságai voltak a korábbi húsz év csehszlovák nemzetiségpolitikájának. A statútum megalkotásának okai és körülményei A többpárti parlamentarizmusként működő első Csehszlovák Köztársaság minden pozitív gyakorlata, a húszas évek látszólagos nyugalma és sikerei ellenére sem tudta megnyugtatóan megoldani az ország egyharmadát kitevő nemzetiségek helyzetét. S bár a csehországi német választók többsége mind az 1925-ös, mind az 1929-es parlamenti választásokon a prágai kormányzattal együttműködő ún. aktivista pártokra szavazott, s 1926-tól folyamatosan volt német minisztere a kormánynak, azt az alapvető ellentétet, ami a prágai kormányok nemzetállami tervei és a nemzetiségek... Bővebben →
Noha az 1918-ban megalakult Csehszlovákiát csupán 1939 márciusában törölte le a hitleri szándék a térképről, a Masaryk és Beneš által megálmodott és létrehozott első köztársaság már 1938 őszén megszűnt. Végzetét azonban nem csupán a náci birodalom terjeszkedése okozta, hanem annak a nemzetállami elképzelésnek a kudarca is, amelyre az első köztársaság épült. A feszült kül- és belpolitikai helyzet miatt 1938 szeptembere és októbere gazdag fegyveres incidensekben, utcai demonstrációkban, etnikai konfliktusokban. Ezek elsősorban a cseh–német határszakaszra voltak jellemzők, ahol már jóval a müncheni döntés előtt megkezdődtek, de a határváltozás után is folytatódtak. A szlovák–magyar határszakaszon ezzel szemben látszólagos csend és nyugalom honolt, bár október első napjaiban Dél-Szlovákiában is felforrósodott a helyzet. Az etnikai elvű határrevízió lehetőségének felcsillanása hatására a lakosság számos településen magyar zászlókkal vonult az utcára, nyilvánosan énekelte a magyar himnuszt (Csehszlovákiában sok más mellett ez is tilos volt), nemzetiszínű kokárdát tűzött ruhájára. Jelentősebb megmozdulásokra többek között Kassán és Komáromban is sor került, de a Csallóközből, a Mátyusföldről és Gömörből is vannak ilyen információink. Emellett október folyamán több helyen – leginkább Kárpátalja térségében – kisebb határ menti összecsapásokra is sor került, amelyek leginkább a Magyarországon gyülekező szabadcsapatok számlájára volt írható. A szlovák–magyar határszakaszon azonban minimális volt az ilyen konfliktusok száma.... Bővebben →
Az idei ősz kétségkívül az 1956-os forradalommal kapcsolatos konferenciák ősze. Budapesten szinte kéthetente rendeznek hasonlót, de Londonban, Berlinben, Debrecenben és Zalaegerszegen is zajlanak vagy már zajlottak 1956-os konferenciák. Szerencsére ebből a sorból Szlovákia sem maradt ki, hiszen ha a résztvevők számát tekintve nem is, de jelentőségében vetélkedett az említett rendezvényekkel az a nemzetközi konferencia is, amelyre október 4-én a pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületében került sor Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia címmel. A konferencia szakmai szervezői – a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége és a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet – kitűnő programot, szakmailag színvonalas és vonzó rendezvényt készítettek elő. A konferencia értékét az is növelte, hogy Szlovákiában első ízben került sor az 1956-os magyar forradalmat érintő tudományos konferenciára. Azt, hogy egy ilyen esemény megrendezésére épp ebben az évben kerülhetett sor, nem csupán a forradalom kerek, ötvenedik évfordulója indokolta, hanem a témát érintő történeti kutatások eddigi hiánya is. Az elmúlt évben és az idén viszont örvendetes módon többen is bekapcsolódtak a magyar forradalom szlovákiai visszhangját érintő kutatómunkába, s több, a témát is érintő publikáció jelent meg a közelmúltban. Jelen konferencia legfőbb célja tehát az volt, hogy összegző képet adjon mindazokról a kutatási... Bővebben →
– Igazgató úr! Mikor alakult az intézet, kik kezdeményezték megalakítását és milyen megfontolásból? – 1988–1989-ben esett mind több szó a későbbi alapítók között arról, hogy az 1945 utáni magyar történelem, s különösen 1956 kutatására külön intézményt kellene létrehozni. Eleinte azonban nem alapításról, hanem folytatásról, újrakezdésről gondolkodtunk. 1958 és 1963 között Brüsszelben működött a Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet, nagyon hasonló érdeklődési körrel. Elsősorban az 1956 előtti pártellenzékiek, Nagy Imre politikai hívei alkották a munkatársi gárdát, bár nem kizárólag ők. 1989 tavaszán a Nyilvánosság Klub egy tanácskozásán Varga László történész kezdeményezte a Nagy Imre Intézet újjáalakítását. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén Király Béla a Hősök terén be is jelentette ezt. Másnap megalakult az intézet nemzetközi kuratóriuma Kenedi János lakásán. Az elképzelés szerint a munkatársak egy része a valamikori brüsszeliek közül került volna ki, más részük pedig a Nagy Imre-temetést kezdeményező és koordináló Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) ún. történeti szekciójából. A szekció Ungváry Rudolf vezetésével a demokratikus ellenzékhez közel álló történészekből és társadalomtudósokból állt, és kidolgozott egy komplex kutatási tervet. Végül az intézet 1991-ben kezdett működni, eleinte egy akadémiai kutatóhelyből állt, illetve az Oral History Archívumból, amely egy ideig a TIB keretein belül dolgozott. Az alapítás a rendszerváltás első... Bővebben →
Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Komárom–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Kiadó, 2005, 384 p. /Lokális és regionális monográfiák, 4./ B. Kovács István jelentkezésével a tudományok széles skálája a gömörológia tudományával gazdagodott. ő ugyanis rendkívül céltudatos munkával, a tudomány teljes eszköztárának a felhasználásával, sőt a modern hagyományteremtés eszközeit sem mellőzve helyezte vissza Gömört a történeti kutatások célterületei közé, miközben a múlt építőköveit felhasználva egy virtuális új állam alapjait is lerakta. Hasonlóan céltudatos szándékot egy-egy régió feltárására tájainkon csupán Mátyusföldön tapasztalni, ahol ugyan kicsit más eszközökkel, de egy régió történeti jellegű újjáélesztésének lehetünk tanúi. S bár nem valószínű, hogy a gömörológia szó mintájára a Mátyusfölddel kapcsolatban is kialakul hasonló fogalom, ám a régió történetével foglalkozó tudomány kétségkívül él és virágzik, sőt a jelen recenzió tárgyát képező tanulmánygyűjtemény alapján minden más felvidéki magyar tájat meghaladó eredményeket tud felmutatni. A szlovákiai magyar történetírás egyre inkább megizmosodni látszó vonulatában is külön hely illeti a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának a vonzáskörzetébe és szellemi kisugárzásának a hatósugarába tartozó kollégákat. Az említett levéltár igazgatója, Novák Veronika nem csupán a szlovákiai levéltáros szakma meghatározó szereplője, de levéltárosi mivoltából fakadó kutatói alapossága és a helytörténeti kutatások iránti elkötelezettsége által iskolateremtő személyiség... Bővebben →
1938 jubileumi év volt Csehszlovákiában – a köztársaság megalakulásának huszadik éve. Az ünneplés helyett azonban a Masaryk által megálmodott, de korántsem a masaryki eszmék jegyében szerveződő centralista csehszlovák nemzetállam léte vagy nemléte vált az év alapvető kérdésévé. Végül az 1938-as évet – igaz hatalmas áldozatok árán – még túlélte a köztársaság, de már csak idő kérdése volt, hogy az események áradata mikor sodorja el. Az első Csehszlovák Köztársaság történetével foglalkozó politikatörténeti jellegű dolgozatok megkerülhetetlen forrását jelentik a korszak választási eredményei, amelyek hála a korabeli demokratikus berendezkedésnek és korrekt választási rendszernek meglehetősen objektív hátteret szolgáltatnak a politikai viszonyok elemzéséhez. Mivel a csehszlovák politikai paletta eléggé strukturált volt, ezek az eredmények kitűnő támpontokat nyújtanak a választópolgárok politikai meggyőződésének felméréséhez, s ezen keresztül a nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosságnak a köztársasághoz, annak nemzetiségi politikájához való viszonyát is fel lehet mérni. A legtöbb a korszakkal foglalkozó munka azonban csupán a parlamenti választásokra összpontosít (1920, 1925, 1929, 1935), a megyei (1923), a tartományi (1928, 1935) és a községi választások eredményeit többnyire figyelmen kívül hagyja. Ez érthető ugyan, ám az 1938-as községi választások esetében mégsem indokolt, hiszen azok jelentősége messze meghaladta egy szokványos községi választásét. Ezt az állítást elsősorban az alábbiak támasztják alá: – A választásokra... Bővebben →
Egy konferencia, amely az adott tudományág legújabb eredményeinek bemutatásáttűz ki, nem csupán az új kutatási eredmények prezentálást szolgálja, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy a különböző országokban dolgozó szakemberek megismerkedhessenek egymással. Ez volt a nyíltan bevallott célja annak a nemzetközikonferenciának is, amely a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a budapesti TelekiLászló Alapítvány közös rendezésében 2005. június 9-10-én a Fórum Kisebbségkutató Intézet somorjai székházában valósult meg. Noha a konferencia csendben és nagyobb felhajtás nélkül zajlott le, valójában azegyik legrangosabb tudományos rendezvényről volt szó, amely az utóbbi évekbenDél-Szlovákiában megvalósult. A konferencián 8 országból (Magyarország, Ukrajna,Szerbia, Szlovénia, Románia, Szlovákia, Olaszország, USA) több mint 30 kutató vettrészt, akik közül mintegy húszan tartottak előadást. A konferencia tulajdonképpenfelvonultatta a magyar kisebbségek történetével foglalkozó kutatók színe-javát, noha mindenki természetesen nem vehetett részt a konferencián. Fontos azonbanmegjegyezni azt is, hogy a rendezvényen nem csupán a kutatói pályán már eredményeket elérő történészek vettek részt, hanem több olyan fiatal doktorandusz is, akikszámára a konferencia elsősorban a szakma képviselőivel való megismerkedés lehetőségét nyújtotta. A konferencia szakmai programjának összeállítója, a Teleki László Intézet munkatársa, Bárdi Nándor volt, aki nem csupán arra törekedett, hogy minél több kutató és téma kapja meg a nyilvánosság lehetőségét, hanem arra is, hogy a hagyományos politikatörténeti megközelítés mellett... Bővebben →
Warning: Missing argument 1 for wpex_pagination(), called in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/author.php on line 18 and defined in /home/kv017300/www_root/wp-content/themes/szemle/functions/pagination.php on line 9
