Mátrai Julianna: A kisebbségi magyar pártok politikai stratégiái Közép- és Kelet-Európában II. rész

(Az eredeti teljes terjedelmű tanulmány a cambridge-i Global Security Fellowship Initiative (GSFI) megbízásából és támogatásával 1998-ban angolul készült. Ezúton szeretnék köszönetet mondani cambridge-i kollégáimnak, és mindazoknak, akik az adott régióban kutatóútjaim során segítségemre voltak.)<

V. Jugoszlávia

1. A jugoszláv esettanulmány kategóriái

A jugoszláv szereplők jellemzésekor szembetűnt, hogy országos szinten hiányoznak a modernizáló erők. 1989 óta Jugoszláviában demokratizálás és modernizálás helyett egyfajta nacionalista radikalizálódás ment végbe (Vukomanovic 1994), és a nacionalizmus dominanciáját csak erősítette a háború 1992 és 1995 között. Szinte teljesen hiányoznak az ország modernizálását célzó hiteles programok és politikák, a kormányzó és ellenzéki pártok szinte kizárólag a nemzeti ügyekre, a politikai hatalom megszerzésére és megtartására összpontosítják figyelmüket. A modernizáló alternatíva hiánya a magyarázat arra, hogy az igen gyakori többpárti választások nem hoztak jelentős változást, és stabil maradt a domináns szocialista-radikális Milosevics-rezsim.
Antidemokratikus politikai gyakorlatukat és a politikai, gazdasági reformokkal szembeni ellenállásukat tekintve a kormányzó Szerb Szocialista Párt (SZSZP, 1989-ig Szerbia Kommunista Pártja), a Jugoszláv Egyesült Baloldal (JEB) és a Radikális Párt (RP) keményvonalasként jellemezhetők. Az nemzeti kisebbségek kérdéseiben a Seselj-féle Radikális Párt a legradikálisabb nacionalista, Milosevics és pártja pedig mindig csak annyira, amennyire a nemzeti érzelmek manipulálásával hatalmát növelheti.
A modernizáló pólushoz csak a viszonylag gyenge Polgári Párt (PP) áll igazán közel, a többi ellenzéki párt csak a keményvonalasokhoz viszonyítva tekinthető annak. Bár az Új Demokrácia (ÚD) a demokratikus koalíció részeként indult a választásokon 1993-ban, a Milosevics-kormányban való részvétele miatt liberális elkötelezettsége megkérdőjelezhető. Vuk Draskovics, az Együtt mozgalom vezetője a demokrácia elszánt követelője, de a gazdasági reformok szükségességét csak ritkán emlegeti. A kutatás idején az Együtt mozgalom is inkább a szerb nemzet, mint a modernizálás kérdéseiben nyilvánult meg, ráadásul együttműködési készséget mutattak a szocialistákkal. A másik vezető ellenzéki párt, a Zoran Djindjics vezette Demokrata Párt demokratizáló liberális pártnak vallja magát, és mindenfajta együttműködést elutasít a szocialistákkal. De még ez a párt sem tudta kivonni magát a szerb nacionalizmus befolyása alól, és programja modernizáló elemei ellenére inkább a hétköznapok nemzeti kérdéseivel foglalkozik. Mindent összevetve: az országos pártok igen gyenge ellenzéket alkotnak az SZSZP-JEB-RP koalícióval szemben, annak ellenére, hogy 1991-ben és 1996-ban egymással együttműködve meghatározó erőt voltak képesek felmutatni.
Az országos pártokon kívül fontos szerepe van a regionális pártoknak Koszovóban és a Vajdaságban, amelyek a szerb politikát is befolyásolják. A koszovói albán párttal ellentétben, amely 1990 óta bojkottálta a választásokat, a vajdasági Szociáldemokrata Liga és Reform Párt meglehetősen nagy támogatást kapott a választásokon 1993-1994-ben. Mindkét pártnak modernizáló programja van, de hosszú ideig a Vajdaság autonómiája volt a legfontosabb követelésük. 1997-ben azonban jelentősen csökkent a Liga támogatottsága, és ennek következtében a párt úgy döntött, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a gazdasági reform és szociális politika kérdéseire.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 1989 decemberében alakult azzal a céllal, hogy képviselje és védelmezze a körülbelül 300 000 magyar lakos érdekeit. Egészen 1994-ig a régió egyetlen olyan pártja volt, amely etnikai alapon határozta meg magát. Alapítói a régió magyarságának elitje, főként írók, humán értelmiségiek és tanítók voltak. Bár a VMDK felismerte, hogy a demokratizálás a magyar kisebbség helyzete javításának szükséges feltétele, tevékenysége mégis pusztán az autonómia, a kisebbségi oktatás, kultúra és a magyar nyelv hivatalos használata körüli kérdésekre korlátozódott. 1994-ben a VMDK néhány vezető politikusa és önkormányzati képviselője kilépett a pártból, és megalakította a Vajdasági Magyarok Szövetségét (VMSZ). A VMSZ viszonylag mérsékelt álláspontot képvisel az autonómia kérdésében, és együttműködő viszonyt alakított ki a többségi demokratikus pártokkal. A modernizálás országos kérdései helyett azonban ez a szervezet is inkább a kulturális jogok védelmére szorítkozik. Időközben a VMDK további szakadásokon ment keresztül. Röviddel az 1997-es választások előtt egy rendkívüli kongresszus alkalmával leváltották Ágoston András elnököt, és helyére Páll Sándort választották meg. Ágoston új pártot alapított, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot (VMDP), de a választásokon sem a VMDK, sem pedig a VMDP nem jutott be a parlamentbe, és önkormányzati pozícióik többségét is elveszítették. Így jelentősen visszaesett a magyar kisebbség politikai képviselete, annak ellenére, hogy a VMSZ négy képviselői mandátumot szerzett, és az önkormányzati pozícióit is megtartotta.

2. A belső tényezők hatása az interakcióra

2.1. Az autonómia múltbeli tapasztalata

Más kommunista országgal ellentétben Jugoszláviában a nemzeti kisebbségek viszonylag toleráns politikai környezetben éltek egészen a 80-as évek végéig. A történelmileg többnemzetiségű Vajdaság autonóm státust élvezett a föderáción belül. Bár a különböző politikai és közigazgatási pozíciókba kinevezett személyek nem igazán képviselték nemzeti kisebbségeket, de hivatalosként ismerték el a kisebbségi nyelveket, és volt kisebbségi oktatás is. Ezeken a viszonylag liberális kereteken túl azonban a kommunista rezsim elnyomott minden demokratikus vertikális társadalmi szerveződést. A valóságos képviseletet és részvételt követelőket a jugoszláv állam destabilizálóiként ítélték el, és ha a követelő netalán még nemzeti kisebbségi is volt, akkor a nacionalista címkét is ráragasztották. Mindezek ellenére a régió autonómiájának elvesztése óta sokan úgy emlékeznek erre időszakra, mint az aranykorra (Várady 1995).
1989-ben Milosevics és a Szerb Kommunista Párt törekvései következtében mind Koszovó, mind pedig a Vajdaság elvesztette az autonómiáját. A vajdasági autonómia megvonását azzal indokolták, hogy az 1974-es szövetségi alkotmány nem biztosított Szerbia számára elegendő szavazatot a szlovén és horvát szeparatista törekvések megakadályozására, mivel saját autonóm tartományai is függetlenként viselkedtek. Az albán többségű Koszovó követelése, hogy kapja meg a tartomány a Jugoszláv Föderációt alkotó köztársaságok rangját, veszélyeztette Szerbia területi integritását. Így akkor a Vajdaság és az ottani magyar kisebbség sorsa bizonyos mértékig összekapcsolódott a Jugoszláv Föderáció, Szerbia, Koszovó és a koszovói albánok sorsával (Suchanek 1995). Napjainkban a bosnyák és horvát területekről menekülő szerb menekültek mellett Koszovó jövője jelenti a legnagyobb problémát Jugoszláviában. Majdnem két évtizedes szerb elnyomás után a koszovói albánok már nem elégednének meg a tartomány autonóm státusával, hanem függetlenséget akarnak.
A vajdaságban a magyar kisebbség az erősödő többségi elnyomásra a magyar autonómia követelésével válaszolt, melyben szerepet játszott a vajdasági autonómia emléke is. 1990-ben a VMDK volt az első kisebbségi magyar szervezet, amely személyi elvű helyi önkormányzatot követelt a magyarságnak. A magyar kisebbségi önkormányzatot a magyar többségű önkormányzatok kongresszusán kellett volna egyrészt a regisztrált magyaroknak, másrészt olyan más nemzetiségűeknek megválasztaniuk, akik annak tagjai szeretnének lenni. A VMDK tulajdonképpen az elveszített vajdasági autonómiát szerette volna a magyar közösségnek felépíteni, és azt remélte, hogy a demokratikus belső választások által függetlenné válhat a kommunista bürokráciától.

2.2. A pártok közötti és párton belüli változások kölcsönhatása

A magyar területi autonómia követelése befolyásolta a VMDK és a szerb pártok kapcsolatát, ez pedig visszahatott a kisebbségi magyar elit belső viszonyaira. 1991-ben a VMDK a szerb ellenzék bojkottja ellenére részt vett a választásokon, nyolc képviselői mandátumot szerzett, és így a második “legerősebb” frakciót alkotta a parlamentben. Az 1993-as választásokon a VMDK néhány helyi csoportja együttműködést alakított ki a vajdasági Reform Párttal, és ezzel 9-re emelkedett képviselőinek száma. Ezek az együttműködési kezdeményezések azonban hamarosan abbamaradtak. A VMDK egyre inkább pártként kezdett viselkedni, és legfőbb követelése az autonómia lett. Magához akarta vonzani a magyar kisebbség minden intellektuális és kulturális szervezetét, és elítélt mindenkit, aki nem volt hajlandó elfogadni a fensőbbségét vagy nem értett egyet autonómiakoncepciójával, mondván, hogy az illető nem a magyar érdekeket képviseli (Utasi 1994). A koncepciót 1992-ben továbbfejlesztették, és a személyi elvű autonómiát a területi autonómiával egészítették ki. Az etnikai elvű területi autonómia azonban nemcsak Milosevics haragját váltotta ki, hanem az országos ellenzéki pártok ellenzését is. A szerb ellenzék az állampolgárok egyenlőségének megvalósításával, a diszkrimináció felszámolásával remélte rendezni a nemzeti kisebbségek problémáját, és ezért nem támogattak olyan javaslatokat, amelyek pozitív diszkrimináción alapulnak. A VMDK viszonya a vajdasági regionális pártokkal tovább romlott azzal, hogy ismételten kijelentette, nem tartják elégséges megoldásnak a Vajdaság tartományi autonómiájának visszaállítását, hanem magyar autonómiát követel.
Ágoston András elnök tárgyalásai a kormánnyal és az ellenzékkel a magyar autonómiáról nem jártak sikerrel, és 1993-1994-re a VMDK elszigetelődött a szerbiai és vajdasági politikában. Mindez hozzájárult a pártszakadáshoz 1994-ben: ekkor egy jelentős csoport elhagyta a VMDK-t, és megalapította a Vajdasági Magyarok Szövetségét (VMSZ). A VMSZ nem szakított a területi autonómia gondolatával, de alulról építkezően és együttműködéssel szeretné megvalósítani. Az autonómia követelése azonban továbbra is komoly akadálya maradt a VMSZ és a vajdasági LSD és RP együttműködésnek, és az 1997-es választások után a VMSZ egyedül volt kénytelen megalakítani kicsinyke frakcióját.
A VMSZ politikája nem vezetett a magyarság helyzetének jelentős javulásához sem. (Talán ezzel magyarázható, hogy csökken a magyar pártok támogatottsága.) Mind a magyar, mind pedig a szerb oldalon hiányoztak a modernizáló programok, ugyanakkor a szerb ellenzék hangsúlyosan nemzeti retorikája is megnehezítette az együttműködést. 1996-1997-ben a szerb demokratikus pártokat legyőzte az SZSZP, a JEB, és az RP. 1996 telén az önkormányzati választásokon az Együtt-DP koalíció támogatottsága jelentősen megnövekedett, a két párt vitája azonban a koalíció széteséséhez vezetett, és az Együtt több önkormányzatban a szocialistákkal lépett együttműködésre. 1997-ben az extrém jobboldali Radikális Párt tovább növelte a mandátumai számát, és koalícióra lépett az SZSZP-vel és a JEB-bel.
Miután a változás reménye rövid távon elveszett, és a magyar pártok támogatottsága is csökkent, 1997 decemberében a VMSZ úgy döntött, hogy tárgyalásokat kezd Miloseviccsel a kisebbségi oktatás és a nyelvi jogok kérdéseiről. A párt vezetői úgy gondolták, hogy a romló koszovói helyzet miatt Szerbiára gyakorolt nemzetközi nyomás következtében Milosevics kedvezőbben fogja fogadni a magyar követeléseket. A kutatás idején a tárgyalások annyiban jártak sikerrel, hogy Milosevics beleegyezni látszott a megszorító intézkedések enyhítésébe. Elutasított azonban minden olyan kezdeményezést, amely a magyar kisebbség intézményi autonómiáját eredményezné, valószínűleg azért, hogy ne teremtsen precedenst Koszovó számára. A VMSZ-Milosevics tárgyalásokat a szerb ellenzék elítélte, mondván, hogy azok tovább gyengítik az ellenzéket, és eredményre sem fognak vezetni. Ágoston pedig azzal vádolta a VMSZ-t, hogy soha be nem váltott ígéretekért cserébe feladta a magyar autonómiát.

3. A külső tényezők hatása az interakcióra

3.1. A magyar külpolitika befolyása

Eleinte az Antall József vezette konzervatív kormány meglehetősen egyoldalúan ítélte meg a jugoszláv konfliktust, legalábbis erre engednek utalni az olyan kifejezések, mint “a szerb csetnikek agressziója a horvát rendfenntartók ellen,” és “a kormány fegyvereladási akciója Horvátország felé” 1991-ben. A kormány erős elkötelezettsége a kisebbségi magyarság védelme iránt továbbá azt a veszélyt hordozta magában, hogy Magyarország is belekeveredik a magyar kisebbség által lakott régiókra kiterjedt katonai konfliktusba. A későbbiekben azonban óvatosabbá vált a kormány, bár nem minden ellentmondás nélkül. Biztosítandó Szerbiát arról, hogy nincsenek irányában agresszív szándékai, és így elkerülje a vajdasági magyarokat sújtó esetleges büntető intézkedéseket, a konfliktus eszkalációja során Magyarország csak korlátozottan bocsátotta légterét az AWACS-gépek rendelkezésére. Ez a döntés azonban kiváltotta mind az ellenzék, mind pedig a nemzetközi közösség kritikáját.
A kormány továbbra is hangsúlyozta a vajdasági magyarság iránti elkötelezettségét, és támogatta a VMDK tevékenységét, céljait, ideértve a személyi autonómia követelését. 1993-ban azonban a VMDK radikalizálódása és az időközben átalakított magyar kormány mérsékeltebb hozzáállása miatt nézeteltérés támadt Ágoston András és Jeszenszky Géza külügyminiszter között, és Ágostont figyelmeztették, hogy a kormány nem hajlandó támogatni az etnikai elvű területi autonómiát. Az 1994-ben hatalomra kerülő szocialista-liberális koalícióval kapcsolatban Ágostonnak nem voltak illúziói: programjuk ugyan tartalmazta a kisebbségi magyarok autonómiához való jogát, de világossá tették, hogy nem támogatnak semmiféle etnikai elven szerveződő autonómiát.
Ágoston szerint a VMDK szakadása a mindenkori magyar kormánynak volt köszönhető, mivel annak nem állhatott az érdekében egy erős kisebbségi szervezet. A VMDK úgy érzékelte, hogy a konzervatív kormányt integrációs elkötelezettsége megnövekedésével egyre kellemetlenebbül érintették a vajdasági magyar szervezet követelései, a szocialista-liberális koalíció pedig egyenesen felbátorította a VMDK belső ellenzékét, hogy egy másik szervezetet alakítson. Ágoston feltételezéseit mind a VMSZ, mind pedig a kormány elutasította. Az azonban bizonyossággal állítható, hogy a szocialista-liberális kormányzat támogatta a VMSZ együttműködőbb hozzáállását.
Amíg Ágoston a kormányt ostorozta, amiért az nem támogatta az átdolgozott, de még mindig viszonylag radikális autonómia-koncepcióját, a VMSZ a kormánnyal együttműködve próbált javítani a vajdasági magyarság helyzetén. 1998-ra azonban a VMSZ-nek csalódnia kellett ezen várakozásaiban, mivel a kormány korlátozott mozgástere és kicsiny anyagi forrásai miatt nem tudott túllépni a támogató nyilatkozatokon. Vajdasági elemzők szerint a magyar kormány további mulasztása volt, hogy nem dolgozott ki egy átfogó koncepciót a kisebbségi magyarság problémáinak kezelésére, helyzetének javítására.

3.2. A nemzetközi közösség befolyása

Politikusok és szakértők egyaránt sokat vitatják a nemzetközi közösség szerepét a jugoszláv konfliktus kezelésében. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy minden e kérdésben kifejtett álláspontra számos ellenvélemény akad, itt mégsem e vita folytatásának szándékával vetünk papírra néhányat. Figyelmünket kizárólag arra összpontosítjuk, hogy a nemzetközi közösség tevékenysége milyen hatással volt a kisebbségi magyar és a szerb pártok interakciójára.
Ebből a szempontból az első és legfontosabb állításunk az, hogy a nemzetközi közösség nem volt felkészülve Jugoszlávia felbomlására, Szlovénia és Horvátország függetlenségének elismerése, a szankciók bevezetése pedig nem tudta megakadályozni a konfliktus eszkalálódását, a nyílt erőszak kitörését. Ez a jugoszláv tapasztalat vezette a nemzetközi közösséget arra a felismerésre, hogy amennyiben befolyásolni kívánja a közép- és kelet-európai országok fejlődését, akkor az integráció lehetőségét – mint hiteles jövőképet – fel kell ajánlania. Jugoszlávia számára azonban, ahol az erőszak szinte pillanatok alatt elharapódzott, ez a felismerés túl későn jött.
Második megállapításunk, hogy Milosevics sikeresen használta fel a Jugoszlávia elleni szankciókat arra, hogy a nemzetközi közösségre hárítsa a felelősséget a szerb nép háború alatti szenvedéseiért. Érvelése szerint a jugoszláv gazdaság összeomlásának, az inflációnak és a munkanélküliségnek a nemzetközi közösség az oka, nem pedig a háború és a modernizáló politikák hiánya. Ez a politikai hangulatkeltés nem hagyta érintetlenül az ellenzéket sem, amennyiben inkább a szerb menekültek és a koszovói válság kérdéseire összpontosítanak, mint a demokratizálásra és a gazdasági reformokra.
Harmadszor megállapítható, hogy a többéves vérontás után a nemzetközi közösség végül mégis tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a háborús feleket, és ki tudta kényszeríteni a daytoni megállapodást. A hidegháború elmúltával az IFOR és az SFOR bizonyult a leghatékonyabb békevégrehajtó alakulatnak, még ha a polgári szinten bizonyos nehézségekkel is küszködnek. Ugyanakkor igen kevés történt annak érdekében, hogy megakadályozzák az etnikai konfliktusok eszkalálódását Jugoszlávia más területein. A koszovói helyzet rendezése érdekében Milosevicsre gyakorolt nemzetközi nyomás a kutatás idején jelentéktelennek mondható.
A negyedik állításunk az, hogy a többi kelet-közép-európai ország számára létező pozitív jövőkép Jugoszlávia esetében még mindig hiányzik. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy Jugoszláviát a háborúban való részvételére és antidemokratikus berendezkedésére és gyakorlatára való tekintet nélkül kellene kezelni. A román és a szlovák példák azonban arra engednek következtetni, hogy a demokratikus ellenzék számára nélkülözhetetlenek az olyan nemzetközi együttműködési keretek kidolgozása, amelyek nemcsak a nemzetközi biztonság, hanem a modernizáció kérdéseiben is felvillantják a jelenlegi rezsim alternatívájának lehetőségét.
A nemzetközi közösség hatása kimutatható a VMDK politikájának alakulásában is. Szlovénia és Horvátország nemzetközi elismerése és a Bosznia etnikai alapon való felosztását is tartalmazó Vance-Owen-terv felbátorította a VMDK vezetőit autonómiakoncepciójuk továbbfejlesztésében. Hasonlóképpen 1993-ban a Balladur-terv első változata megerősítette őket abban a reményükben, hogy problémáikra megoldásként lehetséges lesz a territoriális elv alkalmazása. Csak miután Ágoston kampánya a külképviseleteknél kudarcot vallott, döntött úgy a VMDK 1995-ben, hogy ismét átalakítja a koncepcióját, és bár a területi autonómia követelését nem vetette el teljesen, a középpontba ismét a személyi elvű autonómiát helyezte.
A nemzetközi közösség támogatásának jelentőségében hívő VMDK-val szemben a VMSZ többnyire a saját erejére hagyatkozott. Természetesen ők is felszólaltak a nemzetközi fórumokon, és fordultak közvetítésért és támogatásért a magyar kormányhoz, de a daytoni egyezmény tartalma és az utolsó választások eredményei bizalmatlanná tették őket a külső segítséget illetően. Ez a kiábrándultság hozzájárulhatott ahhoz, hogy utolsó lehetőségként tárgyalásokba bocsátkoztak Miloseviccsel.

4. Megjegyzések

Jugoszlávia esetében a modernizáló alternatíva hiánya és a nemzeti szemlélet dominanciája nagymértékben hátráltatta a magyar és szerb pártok közötti együttműködést. A szerb nacionalizmus 1988-ban kezdődött radikalizálódása felerősítette az albán függetlenségi törekvéseket és a magyar területi autonómiára vonatkozó követeléseket a Vajdaságban. Ebben a helyzetben a VMDK nem látott lehetőséget az országos szerb ellenzéki pártokkal való együttműködésre. A kormány központosító törekvései ellenére azonban a regionalizmus Jugoszlávia fontos jellemzője maradt. A szövetségi kormány elnyomó intézkedései hatására feléledt az autonóm Vajdaság iránti nosztalgia, és mint cél bekerült a helyi pártok programjába. A különböző nemzetiségek együttélésének hagyománya megfelelő keretet jelentett a VMDK számára a régió demokratikus pártjaival való együttműködésre. Az utóbbi években azonban az autonómia különböző egymást kizáró értelmezései miatt ez az együttműködési lehetőség is szertefoszlott.
A külső tényezők befolyását tekintve a magyar külpolitika hozzájárult egyrészt egy alternatív kisebbségi magyar szervezet és politika kialakulásához, másrészt a VMDK követeléseinek a mérséklődéséhez. Modernizáló alternatíva hiányában azonban a VMSZ sem tudott szövetséget kialakítani a szerb pártokkal, és a magyar kormánnyal való együttműködés sem eredményezett jelentős javulást a kisebbség helyzetében. A nemzetközi közösség szerepét illetően le kell szögeznünk, hogy a koszovói válság eszkalálódásának megakadályozása és a magyar közösség problémáinak megoldása csak modernizáló programok mentén lehetséges, és ehhez a nemzetközi közösségnek hiteles együttműködési keretet kellene felajánlania.

VI. A kisebbségi magyarság szervezetei és a többségi pártok közötti együttműködés kialakításának és stabilizálásának feltételei

A négy esettanulmány vizsgálata után visszatérünk a kutatás kiinduló kérdéséhez: miként lehetne megakadályozni a kisebbségi magyar szervezetek és a többségi pártok közötti nemzetiségi feszültségek és viták fegyveres konfliktussá való eszkalálódását Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában és Jugoszláviában. A kérdés megválaszolásához e fejezetben először a tanulmány főbb elméleti alapvetéseit elevenítjük fel, majd ismertetjük elemzésünk jelentősebb megállapításait, és végül néhány ajánlást is megkockáztatunk.
A kutatás kiinduló megállapítása az volt, hogy az etnikai identitás a transz- és szupranacionális folyamatok és a globalizáció ellenére is maradandó, de flexibilis társadalmi jelenség. Maradandó abban az értelemben, hogy továbbra is meghatározó társadalomszervező és mobilizáló tényező. Ugyanakkor semmiképpen sem tekinthető statikusnak, és nem hordozza óhatatlanul magában az etnikai konfliktusokat. Az etnikai identitás társadalmi konstrukció, és mint ilyen, flexibilis jelenség, amelynek tartalma módosulhat és befolyásolható, ezért léteznek a befolyásolást célzó politikai stratégiák is. Ilyen stratégiák kialakításához azokat a tényezőket kell meghatároznunk, amelyek a szereplők együttműködés és konfliktus fölötti döntését befolyásolják. Ennek érdekében alkalmaztuk az együttműködések és konfliktusok elméleteit, különös tekintettel a stratégiai interakció modelljére, amely a társadalmi kapcsolatokat a szereplők interakciójának folyamataként modellezi, amely interakció során a szereplők identitása módosulhat. A modellt alkalmazva kutatásunkban a keményvonalas és modernizáló többségi és a mérsékelt és radikális magyar pártok közötti interakcióra összpontosítottunk, és vizsgáltuk olyan tényezők befolyását is, mint a többnemzetiségű együttélés múltbeli tapasztalata, a pártok közötti és párton belüli változások kölcsönhatása, a magyar külpolitika és a nemzetközi közösség.
A négy ország összehasonlításakor megpróbáltunk mind a hasonlóságokra, mind pedig a különbségekre rámutatni. Megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldására eltérő kultúrájuk, társadalmi, gazdasági és politikai környezetük miatt különböző stratégiák alkalmazása szükséges, még akkor is, ha kultúrájuk megőrzése és fejlesztése érdekében sokszor hasonló problémákkal küszködnek.

1. A kutatás főbb megállapításai

1.1. A többnemzetiségű együttélés múltbeli tapasztalatai

A többnemzetiségű együttélés múltbeli tapasztalatainak az együttműködésre gyakorolt hatását tekintve fontos megjegyeznünk, hogy nem állapítható meg egyértelmű összefüggés a negatív tapasztalatok és a konfrontációs viselkedés között. (1989-ben például a kölcsönös sérelmek ellenére kezdeti együttműködés jött létre Szlovákiában és Romániában is.) Sőt, meghatározó szerepe volt az együttélés olyan pozitív tapasztalatának, mint a politikai pluralizmus Szlovákiában, amely az érdekek racionális artikulálásával elősegítette a kompromisszumok kialakulását, és így csökkentette a kisebbségi radikalizálódás esélyét. Erdélyben és Vajdaságban az autonómia és a regionalizmus hagyománya jelentősen hozzájárult többnemzetiségű koalíciók kialakulásához a központi kormányok elnyomó politikájával szemben. A regionális autonómiát, külön államiságot és kölcsönös sérelmeket ugyanakkor gyakran használják fel a nemzeti bizonytalanságérzet és egyúttal a nacionalista radikalizmus gerjesztése céljából.
A kutatás megállapításai fényében röviden szólnunk kell a különböző autonómiakoncepciókról is. Legyen az területi, személyi vagy más, az autonómia minden kisebbségi magyar párt programjában szerepel. A nemzeti többség azonban nem kizárólag az adott autonómiakoncepció tényleges tartalma alapján dönti el, hogy azt radikálisnak vagy mérsékeltnek tekinti-e, hanem annak megítélését befolyásolják az adott ország történelmi és aktuális társadalompolitikai viszonyai is. A regionális autonómia elfogadása például irreális elvárás lenne Szlovákiában, de tárgyalások alapját képezi Jugoszláviában. Ezeket a környezetbeli eltéréseket különbözőképpen ítélik meg a magyar kisebbség köreiben is, legalábbis országonként több koncepció is létezik. Mindez arra enged következtetni, hogy mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból nem sok eredménnyel kecsegtetnek azok a törekvések, amelyek egy olyan autonómiakoncepciót kívánnak kidolgozni, amely minden kisebbségi magyar közösség problémájára megoldást tudna nyújtani. Megállapítást nyert továbbá, hogy a többségi pártok viszonylag több szimpátiával fogadják az alulról építkező, együttműködő stratégiákat, mint a nyomásgyakorlással egyoldalú kedvezményeket kicsikarni kívánókat. Végül anélkül, hogy elvitatnánk a pozitív jövőkép fontosságát a nemzeti kisebbségi közösségek életében, meg kell jegyeznünk, hogy a nemzeti kisebbség és többség közötti együttműködés kialakításában és stabilizálásában inkább az autonómia megvalósítására vonatkozó stratégiák játszanak meghatározó szerepet, semmint a koncepció tartalma.

1.2. A pártok közötti és a párton belüli változások kölcsönhatása

A pártok kapcsolatában bekövetkezett változások következtében a párton belüli preferenciák módosulhatnak, és fordítva, a párt preferenciamódosulása változásokat hozhat a pártok közötti kapcsolatokban. A román, ukrán és jugoszláv esettanulmányokban bemutattuk azt a folyamatot, miként vezetett 1989-1990-ben a domináns politikai erők késlekedése a reformok bevezetése terén a kisebbségek belső radikalizálódásához, amely hozzájárult a többségi nacionalizmus megerősödéséhez. A szlovák modernizáló erők 1992-es választási veresége azonban arra enged következtetni, hogy a nemzetiségek közötti modernizáló együttműködés stabilizálása érdekében az átalakulással járó társadalmi problémák megfelelő kezelése is fontos. Általánosítva: fontos, hogy a nemzetiségek közötti együttműködésből fakadó kölcsönös előnyöket kiterjesszék a lakosság lehető legszélesebb rétegeire. Eredményességüket tekintve kétségesnek tekinthetők azok a kezdeményezések Ukrajnában és Jugoszláviában, melyek a modernizáló alternatíva hiányában a keményvonalasokkal tárgyalva próbálnak a magyar kisebbség helyzetén javítani. Egyrészt az így megszerzett előnyök semmiképpen sem tekinthetőek stabilnak, másrészt gyengítik a modernizálókkal hosszú távon kialakítandó szövetség esélyeit.

1.3. A magyar külpolitika

A két egymást követő magyar kormány külpolitikájának elemzése során bebizonyosodott, hogy az anyaországnak mint harmadik félnek meghatározó szerepe van a magyar kisebbség és a többség közötti konfliktusok felerősödésében és enyhülésében. A radikális kisebbségi követelések támogatásával a magyar kormány közvetett módon ugyan, de hozzájárult a magyar kisebbség és a többség közötti viszony elmérgesedéséhez. De lehet mérséklő hatással is a kisebbségi követelésekre, és támogathatja a magyar kisebbség és a demokratikus többségi pártok közötti együttműködést. Szorgalmazhatja a magyar kisebbség problémáinak megoldását bilaterális és nemzetközi fórumokon, de az együttműködési készség hiánya esetén csak korlátozott eszközökkel rendelkezik a többség viselkedésének befolyásolására, és így a konfliktus kialakulásának megakadályozására.

1.4. A nemzetközi közösség befolyása

A nemzetközi közösség befolyását jelentősnek találtuk Románia esetében, de Szlovákiában és Jugoszláviában is volt szerepe a konfliktusok mérséklésében. Az erőfeszítések sikeressége nagymértékben függött attól, hogy az EU és a NATO ténylegesen érdekelt volt-e ezen országok integrálásában, tehát az integráció hiteles alternatívaként jelent-e meg az érintett országok számára. Románia és Szlovákia esetében létezett egy ilyen érdek a nemzetközi közösség részéről, Ukrajna és Jugoszlávia azonban csak a régió biztonsága és stabilitása szempontjából minősült fontosnak; a demokratizálás és modernizáció kérdései másodlagosnak minősültek. A nemzetközi közösség kisebbségpolitikája az integráló szándék megléte esetén is csak akkor lehet eredményes, ha az adott ország domináns politikai erői szintén érdekeltek az integrációban.

2. Ajánlások

Az alábbiakban a következő ajánlásokat tesszük mindazon nemzeti és nemzetközi szereplők számára, akik tevékenyen szerepet kívánnak vállalni a nemzetiségek közötti együttműködés kialakításában és ezáltal az etnikai konfliktusok megelőzésében:

a) Annak érdekében, hogy többé ne részesüljön traumatikus inter-etnikus tapasztalatokban, szükséges fejleszteni a lakosság ellenállását a múltbeli kölcsönös sérelmek nacionalista manipulálásával szemben. Ezért mind a többségi, mind pedig a kisebbségi vezetőknek támogatniuk kell:

• a toleranciát és a másság tiszteletét középpontba állító oktatást;
• a különböző nemzetiségek értelmiségei közötti együttműködést, különösen a történelem-, polgárjogi és nyelvtankönyvek tananyagának kidolgozása érdekében;
• a civil társadalom megerősödését és a többségi és kisebbségi demokratikus szellemiségű civil társadalmi szervezetek együttműködését;
• az együttélés olyan pozitív hagyományainak a hangsúlyozását, mint a regionalizmus, az autonómia vagy a stratégiai szövetségek.

b) A nemzeti kisebbségi és többségi pártok közötti együttműködés kialakítása és stabilizálása érdekében a pártprogramoknak:

• az intézményes képviseleti demokráciát célul kitűzőnek, demokratizálónak és modernizálónak;
• etnikailag és társadalmilag befogadónak kell lenniük.

Fontos, hogy az együttműködésből származó előnyök viszonylag rövid idő alatt a lakosság minél nagyobb részére terjedjenek ki.

c) A nemzetiségek közötti együttműködés stabilizálása érdekében a politikusoknak az autonómia vagy a kollektív jogok meglehetősen tisztázatlan fogalmairól folytatott vita helyett az együttélés olyan törvényi kereteinek a mielőbbi megalkotására kell összpontosítaniuk, mint a kisebbségi oktatás, a nyelvhasználat és az önkormányzatiság.

d) A kisebbségi magyar és a többségi pártok közötti feszültségek enyhítése érdekében fontos, hogy a magyar külpolitika:

• támogassa szomszédai demokratikus fejlődését és euroatlanti integrációját;
• kölcsönös érdekek mentén legyen kész együttműködni velük, többek között a kisebbségi kérdésben is;
• támogató és egyúttal mérsékelt politikát folytasson a kisebbségi magyar szervezetek felé;
• támogassa a kisebbségi magyar szervezetek együttműködését a demokratikus és modernizáló többségi pártokkal;
• nemzetközi fórumokon aktívan szorgalmazza a nemzeti kisebbségek európai normáknak megfelelő védelmét.

e) A kisebbségi magyar és a többségi pártok közötti feszültségek enyhítése érdekében fontos, hogy a nemzetközi közösség:

• hathatósan támogassa a modernizáló politikákat;
• folytassa a nemzeti kisebbségek és többség képviselőivel való aktív együttműködést.

Mindezen ajánlásainkat abban a reményben tettük meg, hogy konstruktív szakértői viták alapját képezhetik, és így továbbfejlesztve hozzájárulhatnak a nemzeti kisebbségek és a többség kapcsolatában jelentkező problémák megfelelő kezeléséhez.

VII. Bibliográfia

A délszláv válság és Magyarország (1995). Paper of the Foundation of the Centre for the Research of Security- and Defence Policy (Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány).

All-Ukrainian Party Gromada, Third Congress (1997). Political declaration.

A political portrait of Ukraine, The results of four polls conducted during the 1994 election campaign in Ukraine (1994). Democratic Initiatives Research and Education Center (Kiev).

A political portrait of Ukraine, Ukrainian Foreign Policy and public opinion on Ukraine and NATO (1997). Democratic Initiatives Research and Education Center (Kiev).

A szerepeket tisztázandó. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 10-11. sz. 3-4. p.

A szervezet éli a maga megszokott életét. Interjú Kovács Miklóssal. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 2. sz. 5. p.

A VMDK programja (1991). (Ada: VMDK)

A VMSZ koncepciója. Magyar Szó, 1996. január 21. 10-11. p.

Albin, Cecilia (1993): The Role of Fairness in Negotiation. Negotiation Journal, 9. évf. 3. sz. 223-244. p.

Axelrod, Robert. (1984): The Evolution of Co-operation. Basic Books, A Division of Harper Collins Publishers.

Axelrod, Robert and Keohane, Robert (1986): Achieving cooperation under anarchy: strategies and institutions. In: Cooperation under Anarchy. Edited by Oye, Kenneth. Princeton, Princeton University Press, 226-254. p.

Az alapszervezetek tekintélye döntő lehet. Interjú Kovács Miklóssal. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 8. sz. 5. p.

Az önkormányzat az önrendelkezés alapja (1995). Komárno, Komáromi Lapok-Szinnyei Kiadó.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség belső működési szabályzata (1996). Kijev.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség programja (1996). Kijev.

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének NYILATKOZATA (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i Közgyűlésének HATÁROZATA (1997).

Az UMDSZ 1997. V. 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA az ukrajnai magyar közösség emberi és állampolgári jogai, szabadságjogai érvényesítésével kapcsolatban (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA az anyanyelv használata jogának bővítésével kapcsolatban (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA oktatási kérdésekben (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA a helyi önkormányzatok tevékenységével kapcsolatban (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA a vállalkozói és egyéb gazdasági tevékenységgel kapcsolatban (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA az ukrajnai magyarság kulturális, oktatási intézményei működéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése biztosításáról (1997).

Az UMDSZ 1997. május 9-i ungvári közgyűlésének ÁLLÁSFOGLALÁSA az etnikai, nemzetiségi szervezetekkel való együttműködésről (1997).

Ágoston András (1995): A politikai autonómia ellen. VMDK Hírmondó, 1995. 61. sz. 8-9. p.

Ágoston András (1995): Kísértet Vajdaságban. VMDK Hírmondó, 1995. 80. sz. 12. p.

Bányai Péter. Egy Original Demokrácia Original Reformjai. (Kézirat.) 1993. november-1996. augusztus.

Bakker, Edwin (1997): Minority Conflicts in Slovakia and Hungary? Capelle a/d Ijssel: Labyrint Publication. – Ill. Thesis Rijksuniversiteit Groningen.

Bartos, O. J. (1967): Simple models of group behaviour. New York.

Berényi József (1994): Nyelvországlás. Pozsony, Fórum Alapítvány.

Bírált a nagykövet. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 7. sz. 18. p.

Bordás Győző (1994): Értékeink megtagadása. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 173-175. p.

Bosnyák István (1994): Néhány dokumentum, némi kommentárral és konklúzióval. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 67-91. p.

Brenzovics László (1995): Autonómia-konferencia Szegeden. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 10-11. sz. 25. p.

Breuily, John. (1982): Nationalism and the State. Manchester University Press.

Brown, Chris: Neorealism and Neoliberalism. In: Understanding International Relations. Macmillan, 49-61. p.

Brubacker, Rogers: Nationalism Reframed: Nationhood and the national question in the New Europe. Collegium Budapest/Institute for Advanced Study. Discussion Papers, No. 10.

Bruszt László (1991): Transformative Politics in East Central Europe. Institute of Sociology Hungarian Academy of Sciences, Working Paper, July 1991.

Bruszt László and Stark David (1992): Remaking the Political Field in Hungary: From the Politics of Confrontation to the Politics of Competition. In: Eastern Europe in Revolution. Edited by Banac, I. Ithaca-London, Cornell University Press, 13-55. p.

Bruszt László and Stark David (1990): Negotiating the Institutions of Democracy: Strategic Interactions and Contingent Choices in the Hungarian and Polish Transitions. Cornell Working Papers on Transitions from State Socialism, no. 90-98.

Bugajski, Janusz (1993): Nations in turmoil: conflicts and cooperation in Eastern Europe. Westview Press, Boulder, Colorado.

Bugajski, Janusz (1994): Ethnic politics in Eastern Europe: a guide to nationality policies, organizations and parties. M. E. Sharpe, Armonk, N.Y.

Bútora, Martin (1992): Együttélésre vagyunk utalva. Beszélő, 1992.

Bútora, Martin & Hunčík, Péter (eds.) (1997): Global Report on Slovakia. Bratislava, Sándor Márai Foundation.

Bútorová, Zora & Rosová, Tatjana (1992): A Szlovák Nemzeti Párt. Limes, 1992. január 1. 17-20. p.

Craiutiu, Aurelian (1995): Dilemma of Dual Identity: the democratic Alliance of Hungarians in Romania. Eastern European Constitutional Review, Spring, 1995.

Cvetkovic, Vladimir N. (1997): A modern Szerbia: a nemzeti identitás keresése. Symposion, 4. évf. (1997) 11. sz. 2-16. p.

Darski, Jozef (1992): Quo vadis Ukraine? Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 1. sz. 59-74. p.

Darski, Jozef (1994): Which way independence? Uncaptive Minds, 7. évf. (1994) 3. sz. 117-128. p.

Declaration of the 1997 Convention of the League of the Vojvodinian Social Democrats.

Democratic process and Ethnic Relations in Yugoslavia (1995): Report of the Project on Ethnic Relations (PER).

Doroszewska, Urszula (1992): Crimea: Whose country? Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 3. sz. 39-50. p.

Dudás Károly (1998): Remények és kételyek. Hét Nap, 5. évf. (1998) 6. sz. 5. p.

Dunay Pál (1997): Hungarian-Romanian Relations: A Changed paradigm? In: The Effects of Enlargement on Bilateral Relations in Central and Eastern Europe. Edited by Wohlfeld, Monika. Paris, Institute For Security Studies, WEU, 6-25. p.

Dupont, Christopher and Faure, Guy-Oliver (1991): The Negotiation Process. In: International Negotiation: Analysis, Approaches, Issues. Edited by Kremenyuk, V. San Francisco and Oxford, Jossey-Bass Publishers, 40-56. p.

Eseménydús hónapok. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 5. sz. 3-4. p.

Fischer, Roger and Ury, William (1991): Getting to Yes. New York, Penguin Books.

Fisher, Sharon (1995): Cabinet Reshuffle in Slovakia. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 305, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fisher, Sharon & Szilágyi, Zsófia (1996): Hungarian Minority Summit causes Uproar in Slovakia. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 223, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fisher, Sharon (1996): Slovakia Makes Way for Regionalization. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 219, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fisher, Sharon (1996): Slovakia’s Ruling Coalition Threatened. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 161, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fisher, Sharon (1997): NATO Enlargement and Slovakia. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 77, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fisher, Sharon (1997): Slovakia’s Schizophrenic Relations with NATO. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 36, available Hiba! A hivatkozási forrás nem található.

Fodó nem képviselheti a KMKSZ-t. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 8. sz. 6. p.

Frič, Pavol (1994): Dél-Szlovákia mítoszai és valósága. Beszélő, 1994. szeptember.

From the spirit of Helsinki to independence. Interview with Levko Lukyanenko. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 3. sz. 53-54. p.

FUEN Informative Mission to the Republic of Hungary (…) and to the Ukraine (1996): Report of the Federal Union of European Nationalities (FUEN).

Gallagher, Tom (1995): Romania After Ceusescu: The Politics of Intolerance. Edinburgh, University Press.

Gál, Fedor & Lord, Christopher (eds.) (1993): The Hungarian Minority in Slovakia. Prague, EGEM.

Gellner, Ernest (1983) Nations and Nationalism. Oxford, Basil Blackwell.

Gerold László (1994): Tojástáncunk. Híd, 58. évf. 1-4. sz. 167-172. p.

Gubás Jenő (1994): Véleményforgácsok a jugoszláviai magyarság jelenéről és jövőjéről. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 147-152. p.

Gulácsy Géza (1994): A nemzetiségi kulturális autonómia. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 6. sz. 18-22. p.

Gulácsy Géza (1995): Az új oktatási törvénytervezet. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 10-11. sz. 13. p.

Gulácsy Géza (1996): A nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének rendje. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 1. sz. 20-23. p.

Hamberger Judit (1997): A csehek és a szlovákok a magyarokról és Közép-Európáról. Unpublished report about the conference held on August 14, 1997 in Tapolca (Hungary).

Hamberger Judit (1993): A nacionalizmus mint szlovák politikai ideológia. Unpublished working paper.

Hamberger Judit (1995): A jelenlegi szlovák társadalom magyarokról alkotott képe. Unpublished report about the conference held on April 7, 1995 in Miskolc (Hungary).

Hamberger Judit (1994): Etnikai konfliktusok megoldásának kísérlete. Unpublished working paper.

Hamberger Judit (1995): Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években. Unpublished report.

Hamberger Judit (1995): A szlovák-magyar viszonyról. Working paper.

Hamberger Judit (1995): A szlovák belpolitika és a magyar ügyek viszonya. Working paper.

Hamberger, Judit (1996): Szlovákia geopolitikája. Published in English and Romanian in International Studies/Studii International, Nr. 12, 1996.

Hamberger Judit (1997): A magyar millecentenárium és a mai szlovák nemzeti-nacionalista politikai ideológia Kárpát-medencére vonatkozó értelmezése. Valóság, 1997. április.

Hamberger Judit (1996): A szlovák-magyar viszony és az alapszerződés szlovákiai ratifikálásának összefüggései. Working paper.

Hamberger Judit (1996): A szlovák parlamenti ellenzék együttműködésének problémái. Working paper.

Hamberger Judit (1997): Komplexusok egymással szemben. Magyar Narancs, 1997. november 13. 46-47. p.

Hamberger Judit (1997): Szlovákia ma. Working paper.

Hamberger Judit (1997): A rossz szlovák-magyar viszony okairól. Magyar Hírlap, 1997. március 24. 7. p.

Heisler, Martin O. (1990): Ethnicity and Ethnic relations in the Modern West. In: Conflict and Peacemaking in Multiethnic Societies. Edited by Montville, J. Lexington, MA: Lexington Books, 21-64. p.

History is working to our advantage, but very slowly. Interview with Yevhen Proniuk. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 1. sz. 17-18. p.

Hobsbawm, E. J. (1992): Nations and nationalism since 1780: programme, myth, reality. Cambridge, Cambridge University Press.

Horowitz, Donald L. (1985): Ethnic Groups in Conflict. Berkeley and Los Angeles, University of California Press.

Horowitz, Donald L. (1990): Ethnic Conflict Management for Policymakers. In: Conflict and Peacemaking in Multiethnic Societies. Edited by Montville, J. Lexington, MA, Lexington Books, 115-130. p.

Horowitz, Donald L. (1990): Making Moderation Pay: The Comparative Politics of Ethnic Conflict Management. In: Conflict and Peacemaking in Multiethnic Societies. Edited by Montville, J. Lexington, MA, Lexington Books, 451-475. p.

Hódi Sándor (1991): Önmagunk vállalása (Ada: VMDK).

Hódi Sándor (1997): Vajdasági magyar pártpreferenciák. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 4. sz. 6-7. p.

Hunčík Péter (szerk.) (1995): Ellenpróbák. Nap Kiadó, Dunaszerdahely.

Ionescu, Dan: Romania to Apply for Full NATO Membership. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 45, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Ionescu, Dan: The Romanian-Hungarian Basic Treaty. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 334, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Ionescu, Dan: Political Meningitis in Romania. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 338, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Jogaink védelme a tét. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 8. sz. 2-3. p.

Jordan, Michael J. (1996): Kraina’s Refugees Run Into Trouble. Transition, 2. évf. 1. sz. 52-53. p.

Kacsur Gusztáv (1994): Csupán a koloncok szakadtak le. Interjú Fodó Sándorral. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 3. p.

Kacsur Gusztáv (1994): Técső: hogyan tovább, magyarok? Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 6. p.

Kacsur Gusztáv (1994): Magyar nyelvű főiskolai képzés Kárpátalján. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 10-11. p.

Kacsur Gusztáv (1995): 1995 a munka éve lesz. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 3-4. p.

Kacsur Gusztáv (1995): Tájkép csata után. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 4. sz. 3. p.

Kacsur Gusztáv (1995): Középúton. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 6. sz. 12. p.

Kacsur Gusztáv (1997): Ismét középpontban az oktatás. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 4. sz. 2-3. p.

Kaminsky, Piotr (1993): Who started the war. Uncaptive Minds, 6. évf. (1993) 1. sz. 9-14. p.

Karpinski, Jacub (1993): The South Slavs. Uncaptive Minds, 6. évf. (1993) 1. sz. 5-8. p.

Kelman, H. (1996): Negotiation as Interactive Problem Solving. International Negotiation, 1. évf. (1996) 1. sz. 99-123. p.

Kezdeményezés a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat létrehozatalára (1990). Document of the Democratic Community of the Hungarians in Vojvodina.

Kezdeményezés a Szerb Köztársaságban élő magyarság önkormányzatának létrehozására (1995). Document of the 1995 Convention of the Democratic Community of the Hungarians in Vojvodina.

Kezdeményezés a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére (1997). Document of the Democratic Party of the Hungarians in Vojvodina.

Kouzmov, Taras (1994): Still a long way to go. Uncaptive Minds, 7. évf. (1994) 2. sz. 59-64. p.

Kovac, Miro (1992): The killing fields. Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 1. sz. 99-104. p.

Kovács Elemér (1996): Így látjuk mi. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 6. sz. 18-19. p.

Kovács Miklós (1996): Amikor a farok csóválja a kutyát. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 2. sz. 7. p.

Kovács Miklós (1994): A szakadás anatómiája. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 4-5. p.

Kovács Miklós (1995): Kárpátalja: a magyar ferdítés. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 17. p.

Kőszeghy Elemér (1995): Kárpátalja: a magyar válás. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 16-17. p.

Kulin Zoltán (1995): Felelősséggel vállalható?! Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 4. sz. 16-18. p.

Kutschera, Chris (1994): The ghost republic. Uncaptive Minds, 7. évf. (1994) 1. sz. 33-37. p.

Kuzio, Taras (1991): Political Parties in Ukraine. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 2. sz. 67-74. p.

Kymlicka, Will (1995): Multicultural citizenship: a liberal theory of minority rights. Oxford, Clarendon Press.

Law of Ukraine on the Citizenship of Ukraine (1997). UNHCR publication.

Leško, Marian (1998): Mečiar és a mečiarizmus. Budapest-Pozsony, Balassi Kiadó-Kalligram Kiadó.

Magyarként itt maradni (1995): The program of the Alliance of Hungarians in Vojvodina.

Magyar-magyar csetepaté. Kárpátaljai Szemle, 4. évf. (1996) 8. sz. 13. p.

Major Nándor (1994): Messianizmus vagy érdekvédelem. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 129-133. p.

McDonald, Glenn (1992): Pacifism under pressure. Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 2. sz. 63-80. p.

Mihai, Lucian (1995): The Constitutional Law of Romania. In: Legal Reform in Post-Communist Europe. Edited by Frankowski, S. and Stephan B. Kluwer Academic Publisher, Netherlands, 51-69. p.

Milner, Helen (1992): International Theories of cooperation among nations: strengths and weaknesses. World Politics, 44. évf. (1992) 3. sz. 466-496. p.

Mit akar a Vajdasági Magyar Demokrata Párt? Hírlap, 1. évf. 1. sz. 1-2. p.

Mitchell, Christopher (1995): Asymmetry and Strategies of Regional Conflict Reduction. In: Co-operative Security. Reducing Third World Wars. Edited by Zartman, I. W. and Kremenyuk, V. Syracuse University Press, 25-57. p.

Naboka, Serhiy (1992): Nationalities issues in Ukraine. Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 1. sz. 75-80. p.

Nagy László (1997): Műveld a csodát, ne magyarázd! Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 3. sz. 2-4. p.

Nincic, Roksanda (1993): The toothless Second Serbia. Uncaptive Minds, 6. évf. (1993) 1. sz. 91-94. p.

O’Donnell, Guillermo. (1994): Delegative Democracy. Journal of Democracy, 1994. 1. sz. 55-69. p.

Óhajok fóruma? Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 4. p.

Open Media Research Institute, Daily Digest, Search “Romania” January 1991- March 1997, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Open Media Research Institute, Analitical Brief, Search “Ukraine”, No. 4/24/96; 5/26/96; 5/29/96; 6/6/96; 6/7/96; 6/27/96; 8/20/96; 8/23/96; 8/27/96; 10/8/96; 10/25/96; 10/17/ 96; 10/29/96; 11/11/96; 11/14/96, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Open Media Research Institute, Analytical Brief, Search “Yugoslavia”, No. 2/16/96; 2/29/96; 3/27/96; 3/29/96;4/9/96; 4/10/96; 5/10/96; 6/3/96; 6/13/96; 6/21/96; 6/24/96; 7/10/96; 8/8/96; 8/16/96; 8/23/96; 9/9/96; 9/10/96; 9/20/96; 10/4/96; 10/11/96; 10/25/96; 11/25/96; 11/26/96; 12/3/96; 12/4/96, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Orosz Ibolya (1998): Mi lesz az iskoláinkkal. Hét Nap, 5. évf. 7. sz. 5. p.

Orosz Ildikó (1994): Magánvélemény. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 13. p.

Papp György (1994): Jelen- és jövőképünk – esélyekkel. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 36-43. p.

Pelin, A. V. (1995): A kárpátaljai magyar közvélemény sajátosságai egy kutatás tükrében. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 10-11. sz. 20-21. p.

Pogány Erzsébet (ed.) (1995): Az Együttélés öt éve. Pozsony, Madách-Posonium.

Project on Ethnic Relations (PER, 1996): Second Slovakia Roundtable. Project on Ethnic Relations, Princeton, New Jersey.

Pruitt, Dean J. (1991): Strategy in Negotiation. In: International Negotiation: Analysis, Approaches, Issues. Edited by Kremenyuk, V. San Francisco and Oxford, Jossey-Bass Publishers, 78-89. p.

Raiffa, Howard (1991): Contributions of Applied Systems Analysis to International Negotiation. In: International Negotiation: Analysis, Approaches, Issues. Edited by Kremenyuk, V. San Francisco and Oxford, Jossey-Bass Publishers, 5-21. p.

Ramac, Mihal (1995): Serbs from all lands in one province. Warreport, October 1995, 18-19. p.

Reclaiming a homeland. Interview with Mustafa Dzhemilev in Uncaptive Minds, 5. évf. (1992) 3. sz. 51-58. p.

Rehák László (1994): Új viszonyok – más életérzés. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 194-202. p.

Rothchild, Donald (1997): Ethnic Bargaining and the Management of Intense Conflict. International Negotiation, 2. évf. 1. sz. 1-20. p.

Rozdzynski, Jan (1991-1992): What kind of independence. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991-1992) 4. sz. 97-104. p.

Schopflin, George (1997): Interethnic Relations in Transylvania: Rethoric and Reality. Part I. The Romanians, manuscript.

Schopflin, George (1997): Civil Society, Ethnicity and the State: a threefold relationship. Paper delivered at the conference Civil Society in Austria, Vienna, 20-21 June 1997.

Sefcsich György (1994): Széthullóban mint az oldott kéve… Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 158-166. p.

Shafir, Michael: Is the Romanian Opposition Heading Towards Victory? Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 260, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael: Light at the End of the Hungarian-Romanian Tunnel? Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 283, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael: Mini-Reshuffle of Romanian Government. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 295, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael: Romanian Coalition Breaks. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 314, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael: Is the Party of Romanian National Unity Disintegrating? Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 414, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael. ‘Romania Opts for Political Change,’ Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 436, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html

Shafir, Michael: Romania Enters the ’Age of Normalcy’. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 474, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Shafir, Michael: Victor Ciorbea: Romania’s Prime Minister-Designate. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 482, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

Siebe, Wilfried (1991): ‘Game Theory’. In: International Negotiation: Analysis, Approaches, Issues. Edited by Kremenyuk, V. San Francisco and Oxford, Jossey-Bass Publishers, 180-202. p.

Sikerült időt nyernünk a magyar felvételi vizsgák ügyében. Interjú Kovács Miklóssal. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 3. sz. 6-7. p.

Siskova, Anna (1996): Slovakia Seven Years after the Fall of Communism. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 479, available

Siskova, Anna (1996): Slovakia’s Christian Democratic Movement at a Crossroads. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 413, available

Slapsak, Svetlana (1993): When words kill. Uncaptive Minds, 6. évf. (1993) 1. sz. 15-22. p.

Smith, Anthony D. (1986): The Ethnic Origins of Nations. London.

Smith, Anthony D. (1993): The Ethnic Sources of Nationalism. Survival, Spring, 1993.

Smith, Anthony D. (1995): Nations and nationalism in a global era. Cambridge, Polity.

Suchanek, Izabella (1995): Some Reasons for the Conflict in Former Yugoslavia. GSFI Working Paper.

Szabadság és Felelősség. A Magyar Polgári Párt Programja. Budapest, Magyar Polgári Párt, 1992.

Szakértői tanácskozás a vajdasági magyar autonómia-koncepciókról (1996). Budapest, HTMH.

Székely András Bertalan (1996): A vajdasági magyarság helyzetének 1990 utáni romlásáról. Budapest, HTMH.

Szilágyi Zsófia: Hungary’s Government Is Determined to Sign the Basic Treaty with Romania. Open Media Research Institute, Analytical Brief, Nr. 310, available http://www.omri.cz/Publications/DD/Index.html.

The Democratic Alliance of Hungarians in Romania. Documents. Nr. 1-3, Edited by the DAHR Presidium. Cluj, 1994.

The story of democracy in a Ukrainian town. Interview with Bohdan Voloshynsky. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 3. sz. 55-60. p.

The Ukrainian Piedmont. Interview with Vyacheslav Chornovil. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 1. sz. 19-25. p.

Tóth István (1997): A kísérleti nyúl neve: KMKSZ. Kárpátaljai Szemle, 5. évf. (1997) 1. sz. 8-9. p.

Tripkovic, Milan (1997): A jugoszláv társadalom elitizációja, kriminalizációja és politizációja. Symposion, 4. évf. (1997) 15. sz. 29-39. p.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Alapszabály (1993). Kijev, 1993.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Közgyűlés. Kijev, 1996. június 8-án (1996). Kijev.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Állásfoglalások (1996). Kijev.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Állásfoglalás a Vereckei Hágón felállítandó emlékművel kapcsolatban (1996). Kijev.

Ukrajnai Pártok és Mozgalmak (1996).

Ukraine. Human Development Report (1997). United Nations Development Programme (UNDP), Kiev.

Utasi Csaba (1994): Aki nem lép egyszerre… Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 22-27. p.

Varga Béla (1994): Leonyidok párharca. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 6. sz. 5. p.

Varga Béla (1994): Irányváltás az ukrán külpolitikában. Kárpátaljai Szemle, 2. évf. (1994) 7. sz. 7. p.

Varga Béla (1995): Hiú ábrándok. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 12-13. p.

Varga Béla (1995): “Vörös direktorból” reformer. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 1-2. sz. 14. p.

Varga Béla (1995): Magyar pártküldöttség Kárpátalján. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 4. sz. 7-8. p.

Varga Béla (1995): Ukrajna. Kárpátaljai Szemle, 3. évf. (1995) 4. sz. 9-11. p.

Varga Levente (1996): Ukrajna belpolitikai, kül- és biztonságpolitikai és gazdasági helyzetének jellemzői 1996. márciusában. (Kézirat.)

Varga Zoltán (1994): Lépések után. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 134-146. p.

Választási Kampány Ukrajnában (1998). Internal report of the Hungarian Ministry of Foreign Affairs on the Ukrainian campaign for the parliamentary elections.

Várady Tibor (1994): Remarks on Cultural Pluralism and Multiethnicitty in Ethnic Societies. In: Jaksic, Bozidar (ed.): Interculturality in Multiethnic Societies. Beograd, Hobisport, 39-44. p.

Várady Tibor (1995): Történelemközelben. Újvidék, Forum.

Végel László (1994): Ámítások és csábítások. Híd, 58. évf. (1994) 1-4. sz. 176-193. p.

Végel László (1997): A reformista kisebbségi társadalomról. (Kézirat.)

Kohl, Christine von (1991): Nothing more in common. Uncaptive Minds, 4. évf. (1991) 1. sz. 26-33. p.

Vukomanovic, Dijana (1991): The Serbian national interest in the vicious circle of ethno-nationalism’ in Nationalism and Minorities, 68. p.

Zartman, I. W. (1983): Introduction. In: The 50% Solution. Edited by Zartman, I. W. New Haven and London, Yale University Press, 1-43. p.

Zartman, I. W. (1988): Common Elements in the Analysis of the Negotiation Process. Negotiation Journal, 4. évf. (1988) 1. sz. 31-45. p.

Zartman, I. W. (1990): Negotiations and Prenegotiations in Ethnic Conflict: The Beginning, The Middle, and the Ends. In: Conflict and Peacemaking in Multiethnic Societies. Edited by Montville, J. Lexington, MA, Lexington Books, 513-533. p.

Zartman, I. W. (1991): The Structure of Negotiation. In: International Negotiation: Analysis, Approaches, Issues. Edited by Kremenyuk, V. San Francisco and Oxford, Jossey-Bass Publishers, 65-77. p.

Zartman, I. W. (1994): Introduction: Two’s Company and More’s Crowd: The Complexities of Multilateral Negotiation. In: International Multilateral Negotiation. Approaches to the Management of Complexity. Edited by Zartman, I. W. San Francisco, Jossey-Bass Publishers, 1994, 1-13. p.

Zartman, I. W. (1995): Dynamics and Constraints in Negotiations in Internal Conflicts. In: Elusive Peace. Negotiating an End to Civil Wars. Edited by Zartman, I. W. Washington, D. C., The Brookings Institution, 3-29. p.

Zolotarjov, Volodimir (1995): Regionalizmus helyett föderalizmust. Kárpátaljai Szemle, 3. év. (1995) 1-2. sz. 15-16. p.

5 éves a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Emlékkönyv. Kiadja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetö Elnöksége, Kolozsvár, 1995.