Fedinec Csilla: Nemzetiségi iskolahálózat és magyaroktatás Kárpátalján

1.1. Az elsõ világháború lezárultával a Kárpát-medencei magyarság jelentõsnek mondható részét szakították el az anyaországtól az újonnan meghúzott államhatárok. Trianon után a Duna vonalától északra esõ területek lakossága is egy újonnan szervezõdõ állam keretei között találta magát. Mindez a térségben élõ szlávsággal kapcsolatos viszonyát is átértékelte. Történt ez annak ellenére, hogy a csehszlovák állam mindkét államalkotónak kikiáltott nemzetrészével korábban is közös államalakulatban élt. Az Osztrák–Magyar Monarchia adta a közös keretet, amelyben más népcsoportok mellett többek között megtaláljuk a cseheket és a szlovákokat is. Ebben az együttélésben magyaroknak, cseheknek és szlovákoknak sok tekintetben más szereposztás jutott. A csehek, a magyarokhoz hasonlóan, viszonylagos önállósággal bírtak, a szlovákok a Magyar Királyságon belül nem. A cseh és magyar népcsoport a Monarchián belül felületileg lényegében nem érintkezett egymással. Ezzel szemben a magyar–szlovák nyelvi érintkezésnek többféle megvalósulási módjával is találkozhatunk. A nyugatról keleti irányban hosszan elnyúló magyar–szlovák nyelvhatár a két nyelv marginális érintkezését biztosította. Az intraregionális érintkezésre is több ponton nyílt lehetõsége a két nyelvnek, hiszen a szlovákság a Pilisben, illetõleg az Alföldön, míg a magyarság a Felvidéken – fõként városokban – hatolt be viszonylag nagy tömegben a másik nyelvközösség által lakott területre. A magyar–szlovák népmozgásoknak a Magyar Királyságon belül elvben az országhatárok sem szabtak gátat. A korábbi szlovák telepítéseket leszámítva léptékét tekintve mégsem mondható egyértelműen kétoldalúnak, kölcsönösnek a nyelvhatárok átlépése. A helyzetértékelés szempontjából fontos tényezõként említhetõ, hogy a nyugat–kelet irányban kijelölhetõ magyar–szlovák nyelvhatár az évszázadok során lassan délebbre húzódott. Másrészt a 20. században felerõsödött a magyar elem intraregionális behatolása a Felvidék bizonyos területein. Ebben a folyamatban feltehetõleg a magyarság intreregionális behatolásán túl az ott élõ szlovákság asszimilációja is szerepet játszott. A Magyar Királyság területének nagy részén a vázolt helyzet ellenére sem volt jellemzõ a nagymértékű magyar–szlovák nyelvi érintkezés és keveredés.

A Monarchia felbomlásával a Csehszlovákia területén rekedt magyarságnak mindkét szláv népcsoporthoz képest gyökeresen átrendezõdtek a viszonyai. Az újonnan kijelölt trianoni határok Magyarország felé mesterségesen lezártak mindenféle közlekedési lehetõséget. Ugyanakkor a cseh és szlovák országrészek között elvben szabadabbá vált a kelet–nyugati irányú népmozgás. Megindult a felvidéki magyar nyelvszigetek gyors asszimilációja is. A kelet–nyugati irányú szlovák–magyar nyelvhatár idõvel lassan még délebbre tolódott. A világháború után is még összefüggõnek számító magyar nyelvterületet a szlovákság több ponton is megszakította. Nyitra környékén – fõként a nyelvcsere, illetve a telepítések, betelepedések és egyéb tényezõk révén – fokozatosan teret nyert a szlovák nyelv, körülölelve ezáltal a Zobor vidéki magyarságot. Mára ezzel megteremtõdött a Zobor vidéki magyarság nyelvszigethelyzete.

A csehszlovák állam területére szorult, korábban kompaktnak mondható magyar nyelvterületre betelepülés és/vagy mesterséges telepítés, házasság révén ugyancsak nagyszámú szlovák nyelvű elem hatolt be. Elvben a magyarok lakta területekre a csehek nagyobb mértékű természetes és mesterséges behatolásának sem volt akadálya. A szakirodalom két nagy hullámot említ e térségbe érkezésükkel kapcsolatban: elsõként az elsõ világháború után a cseh hivatalnokok, utána pedig a második világháborút követõ cseh szakemberek érkezését. Mindezek a népességmozgások együttesen megbontották a térségben korábban létezõ etnikai arányokat.

A fentebb vázolt folyamatok trendjérõl viszonylag hű képet alkothatunk a népszámlálási statisztikák alapján. A területen végbement etnikai változások megrajzolásához nyújthat segítséget többek között – igaz, csak áttételesen – az ott élõ lakosság családneveinek vizsgálata. A családnevek településenkénti vizsgálata képes rávilágítani közvetetten a különféle etnikumok érintkezésére, egymás mellett élésére, keveredésére, az asszimilációs folyamat intenzitására, idõbeli lefolyására, a település népességének mozgására, a népességcserére, hogy csak a fõbb szempontokat említsük a lehetségesek közül. Mindez csak akkor érvényes, ha egy-egy település családnévanyagát nem önmagában szemléljük, hanem összevetjük a más térségekbõl, régiókból származó nyelvi anyagokkal.

1.2. Ismert tény, hogy a családnevek egy adott földrajzi egységben a nyelvcserét, sõt a betelepüléseket és/vagy betelepítéseket követõen még hosszú idõn át árulkodnak a korábban ott élõ népesség nyelvi arculatáról, származási helyérõl. Így van ez napjaink Szlovákiájában is, ahol gyakran találkozhatunk szlovák identitású egyének körében is egyértelműen magyar eredetű családnevekkel. Ezeknek a családneveknek – még mellékjeles átírásuk ellenére is – vagy a szemantikai tartalma, vagy a morfológiai szerkezete, hangtani arculata, esetleg mindhárom tényezõ együttesen jelzi a magyar eredetét. Olyan nevek is gyakran fölbukkannak, amelyek létrejöttekor szláv/szlovák, német vagy egyéb szótõ kapott valamilyen jellegzetesen magyar képzõt. Ennek következtében a név egészét jellegzetesen magyar névalkotási módnak tekinthetjük. Ez utóbbi névalkotási folyamat fordított irányban is működik, vagyis a szlovák nyelvben is találunk olyan családneveket, amelyeknek morfológiai elemzése során az egyértelműen magyar, német és egyéb más nyelvre visszavezethetõ tõhöz kapcsolódik valamilyen jellegzetesen szláv/szlovák képzõ. Továbbá ismerünk olyan családneveket is, amelyekben a tõ vagy a képzõ, esetleg mindkettõ megtalálható mindkét nyelvben. Ilyenek többek között az egyházi eredetű keresztnevekbõl továbbképzett családnevek. Rajtuk kívül még több más családnévtípus is ebben a körben említhetõ. Ezekrõl nehéz eldönteni, melyik nyelv alkotta meg õket, mivel elvben mindkét nyelvközösségben létrejöhettek. Napjaink Szlovákiájában a magyar ajkú lakosság körében is gyakran használatosak jellegzetesen szláv/szlovák etimonú nevek. Tapasztalatom szerint jóval nagyobb arányban, mint az anyaországi magyar beszélõközösség körében. Mindezekbõl egyenesen következik, hogy a családnév – különösen két- vagy többnyelvű társadalmi közegben – az etnikai hovatartozást nem minden esetben képes kifejezni. Utal viszont általában ott is a felmenõ õsök nyelvi/etnikai hovatartozására, illetve egyéb olyan kultúrtörténeti tényre, amely magyarázatul szolgál az adott családnév keletkezésére, mint pl. a magyar zsidóság körében nagy számban elõforduló német családnevek esetében.

1.3. Jelen tanulmányban a kérdéskör szerteágazó volta miatt csak a családnevek mennyiségi vizsgálatával foglalkozom. Arra keresek választ, hogy az adott településen belül a családnevek összetételének vizsgálatával miként követhetõk nyomon bizonyos nyelvi folyamatok, amelyeket társadalmi változások idéznek elõ. Mielõtt azonban a jelzett összefüggések megvilágítására vállalkozom, feltétlenül szólnom kell a családnevek tanulmányomban alkalmazott kategorizálásának fõbb szempontjairól.

1.3.1. Kutatási terepül négy szlovákiai települést választottam. Ezek sorrendben a következõk: Balony (Baloò), Diósförgepatony (Orechová Potôò), Kiscétény (Malý Cetín), Nagycétény (Veµký Cetín). Terjedelmi korlátok miatt történelmi, politikai, demográfiai, településtörténeti és egyéb tények részletesebb vázolásától kényszerűen eltekintek. Helyette csak utalok arra, hogy a családnevek vizsgálatának idõszeleteit is a térség 20. századi politikai, történelmi eseményeihez, valamint az állami anyakönyvezési gyakorlatát befolyásoló tényezõkhöz igazítottam. Csak az 1955/56-os idõhatár kijelölése önkényes, bár annak magyarázata is az anyakönyvezési gyakorlattal hozható összefüggésbe: ekkor szaporodnak meg a kórházi szülések, s ekkortól a városon született gyerekeket sem a lakóhelyükön anyakönyvezik, hanem ott, ahol világra segítették õket. Továbbá ez a határpont már igen közel esik az 1959. október 1-jei, névadási gyakorlatot is befolyásoló törvényi szabályozásban bekövetkezõ fordulóponthoz. Ennek elõszelei már az anyakönyvezés gyakorlatában is érzõdnek az általam mesterségesen megjelölt korszakhatár vége tájékán.

1.3.2. A problémakört 1896. október 1-jétõl – az állami anyakönyvezés kezdetétõl – 1999 végéig vizsgáltam. A névanyag hozzávetõlegesen az 1950-es évek közepéig, az 1960-as évek elejéig kizárólag állami anyakönyvekbõl származik, onnan kényszerűen egyházi anyakönyveket, illetõleg az újszülöttekrõl vezetett községi nyilvántartásokat is felhasználtam, mivel Nyitrán nem jutottam be az anyakönyvi hivatalba. Ezért az 1950-es évek közepétõl Kis- és Nagycétény esetében a már jelzett forrásokból voltam kénytelen dolgozni. A Balonyra vonatkozó anyagot is csak utólag tudtam ellenõrizni és kiegészíteni Dunaszerdahelyen az anyakönyvi hivatalban. Ebbõl egyenesen következik, hogy ekkortól bizonyos idõszakokban az anyag nem teljes, továbbá nem mindig az állami anyakönyvezés bejegyzési módjait tükrözi.

Hét periódusra bontottam fel a valamivel több mint száz évet felölelõ idõszakot:

  1. 1896. október 1-jétõl 1921. december 31-ig;
  2. 1922. január 1-jétõl 1938 novemberének végéig (Balony, Dióspatony), 1922. január 1-jétõl 1939. március 13-ig (Kiscétény, Nagycétény);
  3. 1938 novemberének végétõl (Balony, Dióspatony), 1939. március 14-tõl (Kiscétény, Nagycétény) 1945 májusáig–júniusáig (a front átvonulásától függõen községenként néhány napos idõeltéréssel);
  4. 1945 májusától–júniusától (községenként néhány napos idõeltéréssel) 1955. december 31-ig;
  5. 1956. január 1-jétõl 1979. március közepéig;
  6. 1979. március közepétõl 1989. december 31-ig;
  7. 1990. január 1-jétõl 1999-ig. (A tanulmány hátralévõ részében az egyes idõszakokra római számokkal utalok.)

1.3.3. A négy település földrajzi elhelyezkedése, népességi és felekezeti összetétele kapcsán több eltérõ tényezõ is megemlíthetõ. Témánk szempontjából mindenekelõtt az, hogy Balony és Diósförgepatony Szlovákia máig kompakt magyar nyelvterületén található. Földrajzilag nagyon közel esnek Magyarországhoz. A határok 1990 utáni megnyitásával fizikai kapcsolataik is erõteljesek az anyaországgal. A két község abban a térségben található, ahol északi irányban is legnagyobb kiterjedésű a szlovákiai magyarok lakta nyelvterület. Lakosságuk az 1991-es népszámláláson 95% fölött vallotta magát magyarnak.

A másik két község régtõl fogva a szlovák–magyar nyelvhatáron található. Napjainkra az egyik lakossága – Kiscétényé – lényegileg teljesen nyelvet váltott: a magyar községeket számba vevõ statisztikák (Önkorm. 1995; Gyurgyík 1994) nem is említik, mivel magyar ajkú lakóinak száma száz alatt van, s a magyarok településen belüli aránya sem éri el a tíz százalékot. Nagycétény közvetlen tõszomszédságában minden oldalról olyan községek találhatók, amelyek korábban részben vagy nagyrészt magyar nyelvűek voltak, de mára jószerével nyelvet váltottak. A község déli irányban alighanem a Zobor vidék nyelvszigetének egyik sarokpontja. A legutóbbi, tehát 1991-es csehszlovák népszámláláskor lakosságának több mint nyolcvan százaléka vallotta magát magyarnak.

1.3.4. A négy községbõl megközelítõen húszezer családnevet dolgoztam fel és rendszereztem. Ezek községek szerinti bontását az alábbi táblázat mutatja:
szemle_2001_1_voros1

Némi magyarázatra szorul, hogy miért mutat kisebb-nagyobb eltérést az apák és anyák családnevének száma az egyes községekben. Ez azért van, mert a rendelkezésemre álló nyilvántartásokban néhány alkalommal hiányoztak a szülõk valamelyikére vonatkozó bejegyzések. Ilyenkor az újszülöttel kapcsolatosan fellelhetõ, de hiányos adatokat is felvettem a listámba. Ritkábban olvashatatlan, fizikálisan sérült bejegyzések magyarázzák a kisebb-nagyobb számbeli eltéréseket. Ezeket az eseteket a lista összeállításakor kényszerűségbõl figyelmen kívül hagytam. Az ebbõl adódó különbségeket a százalékok számításakor úgy hidaltam át, hogy az egyes idõszakokban az adott névcsoport egészét tekintettem viszonyítási alapnak. Így mindig a családnevek ténylegesen feldolgozott számához képest sikerült megadnom a különféle százalékértékeket.

2.1. A bevezetõ után elõször szükségesnek tartom számba venni a besoroláshoz felállított kategóriákat. Mivel a kutatópontoknak számító településeken a korábbi népszámlálások jelentõs százalékban mutatták ki a magyarságot, rendszerezésemben értelemszerűen az egyik kategóriát is a magyar eredetű családnevek fogják alkotni. Ezek a négy községben felbukkanó összes névnek kb. 67%-át teszik ki. A másik fõ csoportot mind a négy településen a szláv/szlovák etimonú családnevek képezik. Itt kaptak helyet azok is, amelyek elvileg más szláv nyelvben is létrejöhettek, de nyelvi arculatuk összességében nem zárta ki szlovák származtatásukat sem. Arányuk valamivel több mint 27%. Anyagomban a harmadik legjelentõsebb csoportot a német eredetű családnevek alkotják. Ez utóbbiak – a magyar és szláv etimonú nevek számarányához képest – sokkal kisebb súlyt kapnak: a négy község névanyagának alig több mint 3%-át képviselik. Külön kategóriába kerültek a cseh nevek. Ennek az eljárásnak több indoka is volt: részint kíváncsi voltam arra, milyen mértékben mutatható ki a Trianon utáni két nagy cseh átáramlási hullám kutatópontjaim névanyagában. A másik indok az volt, hogy e nevek nyelvi arculata gyakran több tekintetben is eltérést mutat a szlovák családnevekétõl. A cseh nevek aránya nem érte el az egy százalékot (0,7%) A ruszin családnevek ugyancsak annak ellenére kerültek külön csoportba, hogy jelenlétük anyagomban mennyiségi szempontból egyetlen korszakban sem tekinthetõ számottevõnek (0,05%). Az egyebek csoportjában helyeztem el azokat a családneveket, amelyeket az említett kategóriák egyikébe sem tudtam besorolni. Mivel számuk csekély, jelölésük a diagramokon alig látszik (0,01%). A kategóriák közül utolsónak hagytam a bizonytalan besorolású családneveket. Ezek közé olyanok kerültek, amelyeknek sem a szemantikai, sem a morfológiai arculata nem utalt egyértelműen arra, mely nyelvben születhettek. Számuk abszolút értelemben nagy, arányuk az összes névhez képest mégis csekély, mindössze 1,6%. Közöttük kaptak helyet az olyanok is, amelyekben a toldalékmorféma felismerhetõ volt, de egyéb támpontok híján azt már nem sikerült egyértelműen eldönteni róluk, melyik nyelvben keletkezhettek. A névanyag eredet szerinti összetételére vonatkozó összesítést az alábbi táblázat tartalmazza:
szemle_2001_1_voros2

Jelen munkámban a fõbb családnévtípusok bemutatásakor a két legjelentõsebb csoportra – a magyar és szláv/szlovák etimonú családnevekre – koncentrálok, amelyek a vizsgált névanyagnak együttesen közel 95%-át teszik ki.

Anyagomban a családnevek egy része régi egyházi eredetű személynévi tõre megy vissza. Ezek jelentõs hányada – mind a magyarban, mind pedig a szlovákban – hajdani idegen nyelvi kölcsönzés, s relatíve kisebb csoportot alkotnak az egyéb szláv/szlovák, illetve belsõ magyar nyelvi fejlemények. Közöttük szép számmal találunk morfológiailag motiváltnak és motiválatlannak tekinthetõ neveket. A tövek zöme férfinév, mint pl. a magyar Ábel, Ábrahám, Adrián, Ágoston, Albert, Ambrus, Anda, Angyal, Antal, Balázs, Balázsi(1), Bálint, Balkó(2), Balkovics(3), Balla : Bálló(4), Barta, Bartal, Bartalos, Bazsó(5), Bede, Belkó(6), Benedek, Benke, Berkes, Bernát, Bertók, Bertalan, Bitó(7), Bódis, Bodzsár, Czirák : Czirók, Daniel, Dóka, Domonkos, Donát, Donátek, Dósa, Dömény, Dömötör, Együd : Együtt, Elek, Fábián, Fabó, Fábri, Farkas(8), Ferenci, Ferencz, Filkó, Füle, Fülemics, Gaál, Gálfy, Gálus, Gazsi, Gergel : Gergely, Göncöl, György, Illés, Illik, Imrik, Iván, Jakóczi, Jáno¹i, Jógyel, Jozskó(9), Kaár, Kaján, Kalma, Kálmán, Karácsony(10), Károlyi, Kázmér, Kelemen, Kickó(11), Kicska, Kollár : Koller (< Kolos)(12), Kósa, Kozma, Kozmé, Kozmon, Kristian, Kristóf, Lajácz, László, Lázár, Lazári, Lelkes(13), Lénárd : Lénárt, Lõrinc, Lõrinczi, Lukács, Maár : Mahár(14), Makó, Mannkus(15), Marák(16), Marcell, Marci, Mári(17), Mark, Marki, Markó, Márkus, Márton, Máté, Mátis(18), Mátyás, Matyó, Mihályi, Mihók, Mikle, Miklós, Mórocz, Ódor, Ollé, Orbán, Osvald : Ozsvald, Pálffy, Páli : Pályi, Pente (< lat. Panteleon), Petõcz, Pócs (< m. Pál + -cs < lat. Paulus), Póda (< m. Pál + -d + -a < lat. Paulus), Pongrácz, Pósa (< m. Pál + -sa < lat. Paulus), Põthe (lat. Petrus > m. Péter + -e > Põte : Põthe), Sándor, Sánka (< Sándor : Sámule : Sámson + -ka), ©ebest (Sebestyén > Sebes : Sebest), Sebõ, Sebõk, Simkó : Sinko (lat. Simeon > Simon : Simjén + -kó), Simon, Simó, Simor, Sin, Szórád : Zórád, Takó (Tamás + -kó > Takó), Tóbiás, Urbán, Vencel, Vida, Vincze, Zsigmond; szlovák Adamcsik, Adámek, Adámko, Adamuska, Andcsir, Andel, Andics, Andrejec, Andrejek, Androvics, Augustin, Banyák, Belkovics, Beòák, Bencsik, Bencz : Bencs, Bencsics, Bencsik, Benes, Benko, Benkovics, Benovics, Bene¹ : Benyes, Berec : Berecz, Berkovics, Bernadiè, Blaskó, Bohumel, Bohus, Bozsenyik, Danis, Domozics, Durèoviè : Gyurcsovics, Ïurian : Gyurián, Ïurik, Elèik, Fabrik, Filipek, Franek, Frankó, Gabri¹, Gabri¹ka, Galik, Gálu¹, Gregasiè, Gregor, Greza, Grezan, Gre¾o, Gyuricza, Gyurinka, Gyurkovics, Ignaták, Ilèik, I¹tokoviè, Ivan, Ivanèik, Ivanek, Ivaniè, Jakubik, Jamrick, Janèek, Janèoviè, Janda, Janek, Jane¹ka, Janis, Janko, Jankoviè, Janou¹ka, Janzetiè, Jány, Janyik, Jarosek, Jaro¹ka : Jaruska, Jarusek, Jócsik, Johanèik, Jurèik, Jurèo, Jurik, Jurkoviè, Karulek, Kaspar, Kment (? Kliment), Koba (< Ja-kub + -a), Kobes, Korczián, Koczó, Kolocsics, Ko¹»al, Kubicska, Kubik, Kristian, Láznik, Lukácsovics, Lukavics : Lukovics, Macák : Macsák, Markovics, Ma»aus, Matenkoviè, Matica, Matkovecz, Ma»o, Matous : Matus, Matusek, Matúsz, Matyina, Mièek, Mihál, Mihálik, Mihalovics, Mikolá¹ik, Mikos, Mikula, Mikulásik, Mikuliè, Mikuska, Ondrejec : Ondrejic, Ondrejka, Ondru¹ka, Orbich, Pacek : Pácik, Palkoviè, Paluska, Pauke, Paulik, Paulovics, Pavas, Pavel, Pavelka, Pave¹iè, Pavlicska, Pavlovics, Petøièek, Perik, Petyo : Pityo, Póèik, Racko + Raèko (< Radimír, Radislav), Rada (< Radoslav), Raduka, Sebik (Sebik < Sebastián + ik), Simcsik, Simkovics, ©imonèik, Simonics, Stafanek, Stanèek, ©tefák, ©tefan, ©tefanek, ©tefanik, Tádik (< szlk. Tadej : m. Tádé + -ik), Tama¹ek, Tamo¹koviè, Tinka (< Timoteus + -ka), Toman : Tomány, Tomasek, Tonka, Tonko, Urbanek, Vachal, Václav, Václavik, Vacula, Vaczulka, Valábek, Valábik : Vallabik, Valaska, Valkár, Valent, Valkó, Vanèo, Vanek, Vaòo, Vaòoc, Vanoviè, Vencelik, Vendics, Viczena, Viglás, Vlad, Vladimír. Csak ritkán bukkanunk közöttük nõi névbõl származókra, mint pl. a magyar Laura, Magdolna, Margit, Mári, Orsolya, Rózsa(19); szlovák Katák, Katerinka, Verèek. A példaanyagból is látható, hogy a neveket – különösen a szlovákokat – hihetetlenül gazdag képzõrendszer hozta létre. Ez nyilván összefüggésbe hozható mindkét nyelvben, ezen belül is különösen a szlovákban nagyon termékeny képzéssel. Egy-egy név kapcsán képzõk sora produkálja a tövük alapján egymással összekapcsolható alakvariációk családját.

Ugyancsak a személynévi eredetűek között kell megemlítenünk azokat, amelyek régi világi személyek nevébõl keletkeztek, mint a magyar Baán, Bock, Badó, Bakó, Bodó, Borsa, Bekes, Belkó (Béla + -kó)(20), Beszkó, Bock, Bodér, Bogár : Bogár, Bogyó, Borsa, Both, Bozsa, Bödör, Böjtös, Bucskó(21), Bucsa : Bucha, Bukai(22), Czike, Czucz, Csákány, Csiba, Csóka, Csomor, Csölle, Csõre, Farkas, Finta, Góg, Hölgye, Husvéth, Kaár, Kaday : Koday(23), Karácsony, Mandák, Munka, Pathó, Patócs, Pazák, Pecsuk, Pónya, Põthe, Rózsa, Szelle, Szépe, Szombath, Szomor, Turza : Turzó; szláv/szlovák Belkovics, Bod, Du¹a, Gódány, Vaskoviè (Vask, Vaskó, Vaska), Vladár. A példaanyagból is látható, hogy a rendelkezésemre álló magyar névanyagban gyakoribb a puszta személynévbõl derivátum nélkül keletkezett családnév, mint a szlovákban.

A családnevek további jellegzetes alcsoportjait alkotják a foglalkozásra, tulajdonságra, valamilyen tisztségre utaló köznévi eredetű származékok. Képzett és toldalék nélküli, ritkábban szóösszetétellel létrehozott alakokat egyaránt találunk közöttük. A következõket sorolhatjuk ide: Árva, Bakó, Bogár, Both, Botlik (Kniezsa igelakból keletkezett családnévként magyarázza; vö. Kniezsa 1965: 14, 100), Csákány, Csuka, Deák, Duda; Finta, Fodor, Görcs, Harcsa; Kis, Kónya, Pecek, Pocok, Pörsök, Bodor, Cigány, Csóka, Farkas, Gróf, Hamar; Érse; Ács, Árpás, Barát, Bíró, Boráros, Borbély, Bordá¹, Boros, Both, Botló, Búzás, Èapo, Czirok, Czödör, Csákány, Csaplár, Cseres, Csikász, Csisár, Csizmadia, Csontos, Csuka, Dallo¹, Deák, Dobo¹, Duda, Dudás, Énekes, Erdös, Esztergályos, Fazekas : Fazikas, Fegyveres, Finta, Fogad, Fördös, Furulya¹, Gulyás, Gyepes, Hajdú, Halász, Harcsa, Hegedüs, Heringh, Hidas, Író, Juhász, Juhos, Kalmár, Kántor, Kardos, Kaszás, Katona, Kereke¹, Kinèe¹, Kobza, Kocsis, Kontár, Kosár, Koszorús, Kovács, Köles, Kulcsár, Lakatos, Lantos, Lovász, Madarász, Méhes, Mester, Mészáros, Mézes, Molnácz, Molnár, Nyerges, Öllõs, Pásztor, Patkoló, Pék, Pénzes, Pindes, Pintér, Pintes, Rákos, Rostás, Sáfár, Sátor, Sipos, Síp, Soós, Sörös, Suba, Sütõ, Szabó, Szalma, Szecska, Szerzõdi, Szitás, Szõcs : Szűcs, Takács, Táncos, Üveges, Vajas, Valló, Varga, Varró, Vas, Vermes, Vitéz, Zsemlye, Zsoldos. Szemantikai megfelelõik a szlovákban is szép számban megtalálhatók.

Külsõ vagy belsõ tulajdonságra utalnak a következõk: szlovák Belák (< szlk. belý, bielý + -ák ’fehér’), Belanecz (< szlk. belý, bielý + -ec ’fehér’), Belecsik : Belcsik (< szlk. belý, bielý + -èik ’fehér’), Bel¹an (< szlk. belý, bielý + -an ’fehér’), Blahová : Blaho (< szlk. blaho ’boldogság, jólét, üdv’), Èernák (< szlk. èerveò ’vörös’ + -ák), Èertík (< szlk. èert ’ördög’ + -ík), Chlpik (< szlk. chlp ’szõr’ + -ik), Chudi (< szlk. chudý ’sovány’), Drahos (< szlk. drahý ’drága’), Hlaváèek (< szlk. hlava ’fej’ + -èek), Hlavnièka (< szlk. hlava ’fej’ + -ièka), Hubus (< szlk. huben < huba ’ajak’), Kanya¹ko (< m. Kánya + szlk. -(¹)kó), Kmetík (< szlk. kme» ’aggastyán, agg’ + -ik), Kmetyó, Kme»o (szlk. kme» ’aggastyán, agg’; Kniezsa szerint szlk. kme» ’falusi bíró’ [vö. Kniezsa 1965: 51], ennek megfelelõen a név foglalkozásra, tisztségre utaló besorolást is kaphatna), Kratky : Krátka (< szlk. krátky ’rövid, kurta’), Krehák (< szlk. krehký ’gyöngéd’), Krivánek (< szlk. kriva» ’sántítani, sántikálni, bicegni’), Kuèera : Kucsera (< szlk. kuèera ’hajfodor, hajfürt’, kuèeravý ’göndör’), Liszy (< szlk. lysý : lis ’kopasz’), Mali (< szlk. malý ’kicsi’), Millena (< szlk. milený ’kedves, kedvelt, szeretett’), Mokry (< szlk. mokrý ’nedves’), Nosák (< szlk. nos ’orr’ + -ák; itt a képzõnek nagyító szerepe van, tehát a szokásosnál nagyobb orrú személy), Ocsenás (< szlk. Oèená¹ ’Miatyánk’), Plevka (< szlk. ple» ’arcbõr, arcszín’ + -ka kicsinyítõ képzõ, amely eredetileg nõnemű fõnevekhez járult, de ma már helyette a -ko használatos), Rapavi (< szlk. rapavý ’ragyás’), ©iroky (< szlk. ¹iroký ’széles’), Smatana (< smotana ’tejföl’; hajra vagy arcszínre utalhat), Smutný (< szlk. smutný ’szomorú’), Studenka (< szlk. studený ’hideg’), Suchý (< szlk. suchý ’száraz’), ©umichrast (< szlk. ¹umi + chras» szlk.? ¹umivý ’susogó, suhogó’ + ? chras» ’haraszt’, ’bozót’, ? ’pattanás’), Svetkó (< szlk. svet ’világ’ : sveták ’világfi’ : svetlo ’világosság’ + -kó képzõ), Sládeèek (< szlk. sladký ’édes’ tõre vezethetõ vissza; az irodalmi szlovákban -(e)èek alakú a képzõ, amely a hímnemű sorban szl. kú + úkú > èúkú > szlovák -èek fejlõdési sort kell látnunk, vagyis a tõvég k-ja és a toldalék èek-ké olvadt össze vö. Kniezsa 1965: 55), Szikora (< szlk. sýkora ’cinege’), Smutný (< szlk. smutný ’szomorú’), Vlasák (< szlk. vlasy ’haj’, vlas ’hajszál’ + -ák nagyító funkciójú képzõ, amelynek jelentése itt: ’a szokásosnál több, nagyobb’), Vlèej (< szlk. våèa ’farkaskölyök’, itt metaforikus név); magyar Ágh (< m. agg) , Balog, Bekes : Békés, Bodér : Bodor, Bogár : Bugár, Bokros, Borza, Bús, Czulka, Czigány, Csóka, Csonga : Csonka, Csontos, Farkas, Fehér, Fejes, Fekete, Finta, Fodor, Forró, Gróf, Hamar, Harcsa, Kemény, Kevély, Kis, Konya : Kónya, Korpás, Nagy, Pecek, Pock, Pörsök, Ravasz, Rigó, Szakáll, Sebest(24), Száraz, Szarvas (metaforikus elnevezés), Szõke, Szusztor, Taar, Tarko, Tompos, Ürge (metaforikus név), Veréb (metaforikus név), Veres : Vörös, Vontszemű, Zöld.

Foglalkozásra, tisztségre utaló családnevek: Baèová (< szlk. baèa ’juhászgazda, számadó juhász’), Blanár (< szlk. blana ’hártya’ : bubon ’dob’), Kotlár ’kazánkovács, katlankészítõ’, Barano : Baranyó (< szlk. baran ’bárány’), Bránik : Brányik (< szlk. bráni» ’véd, védeni’), Chovancsek (< szlk. chova» ’tenyészteni’), Cibulka (< szlk. cibuµka ’hagyma’), Debnár (< szlk. debòa ’láda’, tkp. kádár), Deskóová : Desková (< szlk. deszko ’fűrészelt vagy hasított falap’), Dijcán : Dojcsán (< szlk. doji» ’fejni’ : dojèi» ’szoptatni’ + -an képzõ), Draguò (< szlk. dragúò ’dragonyos’), Gajdo¹ (< szlk. gajdy ’duda’), Holec : Hole¹ : Holiaè : Holiè (< szlk. holiè ’borbély’), Hugyba : Hudec (< szlk. hud ’zene’, hudec ’zenész, muzsikus’), Jahnátek (< szlk. jahòa ’bárány’), Karabíno¹ (< szlk. karabína ’karabély’ + -o¹), Klucsár (< szlk. kµúè + -ár ’(nagybirtokon, nagyobb háztartásban) az éléstár, a pince stb. felügyeletével, kulcsainak õrzésével megbízott alkalmazott’), Koller : Kollár(25) (< szlk. kol ’körül’ + -ár képzõ, tkp. esztergályos; Kolesár ’kerékgyártó’) Kovácsik : Kovaèik : Kováèik (< szlk. kova», ku» ’kovácsolni’ + -áè + -ik szlk. képzõk), Kozár (< szlk. koza ’kecske’ + -ár), Kozla (< szlk. koza ’kecske’, kozliatko ’gida’ vagy kozlek ’búzakereszt’), Krajèi : Krajèo : Krajmer (< szlk. kraja» ’vágni, szabni’, tkp. szabó), Kuric (< szlk. kuriè ’fűtõ’), Kuchár (< szlk. kuchár ’szakács’), Kulák (< szlk. kulak ’kulák, zsírosparaszt’), Lovrit¹ (< szlk. lovec ’vadász’), Majerèák : Majerèik : Majerík (< szlk. major : majer ’majorosgazda’, ’juhászgazda’, ’számadójuhász’ + -èák : -èák : -ik), Papík (magyar pap ’lelkész’, ’pap szolgája, szomszédja, rokona’ + -ik szláv képzõ), Ribi : Riby (< szlk. ryba ’hal’, ryby ’halak’), ©afariková (magyar sáfár ’uralkodók ügyintézõje, gazdatiszt, felügyelõ, intézõ’; szlk. ¹afári» ’gazdálkodni’ + -ik szláv képzõ), Sedlár (< szlk. sedlo ’nyereg’), ©efèík : Sevèik : Sevèík (< szlk. ¹vec ’varga’ + -ik szláv képzõ), Struhár : Sztruhár (< szlk. struha» ’esztergál, esztergályos, faragó’), Sabov : Sabol(26) (magyarból szabó ’ua.’), Svec (< szlk. ¹vec ’varga’), Szedlák (< szlk. sedlo ’nyereg’), Szekács (< szlk. seka» ’metsz, vagdal, szel’), Tehlár (< szlk. tehla ’tégla’), Tovarik (< szlk. tovar ’áru’ + -ik képzõ), Uhlár (< szlk. uhlie ’szén’ + -ár) Valaska : Vala¹ka(27) (< szlk. vala¹ka ’fokos’), Zámeèník (< szlk. zámoènik ’lakatos’), Zlatnik (< szlk. zlato ’arany’), Zsákovics (< szlk. ? ¾iak ’diák’ + -oviè képzõ).

Mint a példákból is látszik, a nevek morfológiai tagoltságukat tekintve itt is sokféleséget mutatnak. A foglalkozásra utalók között rengeteg a nomen agentis jelentésű -ár képzõs alak. Ez utóbbi bizonyos esetekben teljesen azonos jelentésű az ugyancsak nomen agentis értelemben használatos -aµ, -aè képzõkkel. Az -ár, -aµ, -aè képzõs nevek besorolása mindazonáltal gyakran egyszerre több alcsoportba is megtörténhetett volna, mivel többnyire nem ismerjük az adott név létrejöttének közvetlen szemantikai motivációját. Egy kisebb csoportot alkotnak anyagomban a puszta helynévbõl keletkezett nevek, amelyeknél ugyancsak sokszor bizonytalan, hogy a névadás indítékaként birtok-, lakó vagy származási helyre utalást kell-e feltételeznünk. Példaként említhetjük közülük a Csor, Szelk, Sziget neveket. Ez utóbbiaknak a szláv nyelvekben, így a szlovákban sincs megfelelõjük.

A nép- és népcsoportok elnevezéseibõl keletkezett családnevek között szintén gyakoriak a puszta tõalaknak tekinthetõ magyar nevek. A négy község névanyagában ilyenekre is találunk példákat: Bolgár, Bosnyák, Cigány, Cseh, Hajdú, Horváth, Kun : Kún, Lengyel, Magyar, Morva, Német, Oláh, Rácz, Sidó, Szász, Tatár, Tóth, Török. Ez utóbbiakkal kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a névadási indítékok között bizonyos nevek esetén joggal feltételezhetõ az etnikai csoport által lakott területrõl való származás ténye is. Anyagomban az etnikai hovatartozásra utaló szlovák családnevek fõként képzett alakban szerepelnek: Cigánek ’cigány etnikumhoz tartozó ember’ : ’sötét bõrű ember’ : ’hazudozó’, Lemák : Lemausek (Lemk) ’galíciai rutén’ : ’ruszin’, Nemèek szlk. nemec ’német’, Nemecz : Nyemecz szlk. nemec ’német’, Polaèek : Polacsek szlk. poµak ’lengyel’, Polin (< poµiak : poµak + szláv -in; az -in itt feltehetõleg birtokosképzõ, amely ebben az esetben a nõi nevekbõl vagy nyelvtanilag nõnemű szavakból mint patronimikum-képzõ hoz létre családnevet; vö. Kniezsa 1965:83), Slovák ’ua.’ (a magyarban Szlovák), Uher (: Uhor), Uhrik (az -ik a magyarban nem használatos; Kniezsa szerint -i végű nevek + k kapcsolatából keletkezett; vö. Kniezsa 1965: 36), Uhrák, Uhrinek (nõi nevekben -iniech ? -inýech), Uhor régi szlovák uhor ’magyar’ (vö. Kniezsa 1965: 55). Itt kell szólnunk arról is, hogy a mai szlovákban a magyarból kölcsönzött maïar ’ua.’ szóval cserélték fel a régebbi uhor népnevet, s történeti munkákban a belõlük létrehozott -sko képzõs megnevezések – Uhorsko : Maïarsko – terminológiai különbséget takarnak. Az elmondottak szellemébõl következõen a Magyar : Maïar tulajdonnevek írásmódjának kettõssége adott esetben nemcsak mellékjeles átírást takarhat, hanem szlovák nyelvű népnévre utaló családnevet is. Ez a családnév a szlovákban feltehetõleg nem túl régi keletű kölcsönzése miatt nem kapott toldalékmorfémát, s így a népnévi példák csoportjában az Uhorral szinonim párt alkotva lényegében puszta tõalaknak fogható fel.

Állatnevek a szlovák és a magyar családnevekben is egyaránt elõfordulnak, s igen gyakran metaforikus értelemben jellemnevekként funkcionálnak, máskor viszont foglalkozásra utalnak: Bogár, Bugár, Czakó, Csikász, Csóka, Csuka, Farkas, Halász, Harcsa, Heringh, Hölgye, Lovász, Pock (< Pocok), Rigó, Sas, Szarvas, Veréb; Jahnátek (< szlk. jahòa ’bárány’), Je¹ko : Je¾o (< szlk. je¾ ’sün’), Káèer (< szlk. káèer ’hím kacsa’), Kohút (< szlk. kohút ’kakas’), Komárek (< szlk. komár ’szúnyog’ + -ek képzõ), Kozla (< szlk. kozliatko ’gida’), Kukucka (< szlk. kuku¹ka ’kakukk’), Kurcsa (< szlk. kurèa ’csibe, csirke’, Lasztovicza (< szlk. lastovièka ’fecske’), Ribi (< szlk. ryba ’hal’), Slávik (< slávik ’fülemüle, csalogány’), Sobik (< szlk. sob ’rénszarvas’ + -ik képzõ), Soviè (< szlk. sova ’bagoly’ + -iè képzõ), Sovi¹ (< szlk. sova ’bagoly’ + -iè képzõ), Sovka (< szlk. sova ’bagoly’ + -ka képzõ), Süncsik (magyar sün : sül ’tüskésdisznó’ + szláv -èik képzõ), Szikora (< szlk. sýkora ’cinege’, valószínűsíthetõ a szlk. syka» ’sziszeg’ tõ + szlk. -ora képzõ kapcsolata is), Szlavicsek (< szlk. slávik ’fülemüle, csalogány’ + -ièek képzõ), Vlèej, Vlèkov, Vliko (< szlk. våèa ‘farkaskölyök’), Vrabec (< szlk. vrabec ’veréb’), Zajácz, Zajièek (< szlk. zajac ’nyúl’), Zverka (< szlk. zver ’állat, vad’ + -ka képzõ).

Az elmondottakból kitűnik, hogy anyagomban nagyon jelentõs szerepet játszanak a morfológiailag motivált családnevek. Ezeknek – mint láttuk – nagy része képzéssel, kisebbik része egyéb szóalkotási módokkal keletkezett. A képzett szavakról írásképük alapján legtöbbször könnyű eldönteni, melyik nyelv morfológiai elemei alkotják õket. Bizonyos esetekben viszont fejtörést okoz, hogy a kérdéses tõhöz melyik nyelv derivátuma kapcsolódik. A vagylagos besorolást megengedõ esetek többségét a képzéssel létrejött személynévi eredetű családnevek között találjuk. A következõ, véletlenszerűen kiválasztott, de mégis típusokra utaló példákkal azt szeretném érzékeltetni, hogy morfológiai szempontból melyek a biztos, melyek a vagylagos besorolás esetei: m.–szlk. Greza : Grezsa : Gre¾a (< szlk. Gregor + m.–szlk. -a), szlk. Grezany : Gre¾aò (< szlk. Gregor + szlk. -aò : -any), m.–szlk. Grezsó : Gre¾o (< szlk. Gregor m.–szlk. -o : -ó), Ilèiková (< m. Illés + szlk. -èik), I¹tokoviè (<+ szlk. -oviè), m.–szlk. Istók (< m. István + m.–szlk. -ók : -ok), Ivanèiková (< m.–szlk. Iván + szlk. -èik), Ivanek (< m.–szlk. Iván + szlk. -ek) szlk. Ivanics : Ivaniè (< m.–szlk. Iván + szlk. -iè), szlk. Koba (< szlk. Ja-kub : Jakob + szlk.–m. -a).

2.2. Néhány hangjelölési kritérium. Szlovák–magyar viszonylatban a családnevek írásával kapcsolatban jellegzetes hangjelölési kritériumként említhetjük a másik nyelvhez viszonyított jellegzetes hiányokat. A szlovákban a magyar hangállományhoz képest nem találunk ö, õ, ü, ű hangokat. Így a Török, Vörös, Szűcs, Füzi típusú nevek alapalakjukban nem tekinthetõk szlovák eredetűeknek. Gondot jelent viszont a Vörös : Veres alakváltozat második tagjának megítélése, hiszen a magyarban etimológiailag ismert a viszonyuk, ugyanakkor a szlovák–magyar nyelvhatáron elképzelhetõ az ö-s változat hanghelyettesítéses szlovákos ejtésének rögzülése, mivel a szóban forgó labiális palatális magánhangzót a szlovák nyelvérzék automatikusan illabiális palatálissal cseréli fel. A Szücs : Syè pár esetében megkönnyíti a probléma megítélését, hogy a magyarban alapvetõen a labiális hangzós változata terjedt el (Szücs : Szõcs), tehát itt az illabiális alakváltozat a magyar név szlovák ejtésmódjának tűnik. Az ö : e párok esetében nem zárom ki a szlovák ejtésmód hatását, de figyelembe veszem, hogy a magyar nyelvterület más részein is létezik a labiális : illabiális kettõsség. Ezért mindkét alakváltozatot a magyar etimonú családnevek közé sorolom be. Az ü : i kettõsségnél viszont csak a labiális alakokat tekintettem magyar eredetűeknek, az illabiálisakat nem.

A szlovák ä, ý; å, ô, à grafémák által jelölt hangok családnévanyagomban alapvetõen nem, illetve csak néhány névben találhatók meg. Elõfordult, hogy ezek a grafémák nem a névben, hanem abban a közszói tõben használatosak, amelyre a kérdéses családnév visszavezethetõ. Az ilyen betűket tartalmazó nevek besorolása semmiféle nehézséget nem jelentett, mivel morfológiai, szemantikai kritériumok alapján egyértelműen eldönthetõ, melyik csoportba tartoznak. A következõ nevekben bukkantak fel a kérdéses grafémák: Maky¹ (feltehetõleg a szlovák mäkký tõre vezethetõ vissza), Huåková (a cseh huåka), Vlèej (< szlk. våèa), Kàmkola (benne a szlovák krm tõ), Vrba (a szlovák vàba tõ etimologizálható benne). A Javùrek (cseh javùr) cseh ù-jának következetes jelölése ugyancsak egyértelmű besorolást tett lehetõvé.

Névanyagomban a szlovák ý graféma alapvetõen -ý, -ský, -cký melléknévképzõként fordult elõ a szláv/szlovák eredetű névanyagban. A magyar bejegyzésekben az -ý rendre átalakulnak i hangértékű y-ná. Gyakori jelenség az is, hogy az anyakönyvekben egy-egy név azonos idõszakban is többféle alakban van bejegyezve: hol y-nal, hol ý-vel. A magyar idõszakok anyakönyvezési gyakorlata csak kivételes esetekben tartja meg a szlovák -ý, -ský, -cký melléknévképzõk alakját, ezzel szemben a szlovák idõszakokban – igaz, nem túl gyakran – akkor is y-os alakban bukkan fel a családnév, ha az egyébként szláv jellege miatt ý-s ortográfiát kívánna. Az -ý tõbelseji felbukkanásával egyetlen névben találkoztam. A Sýsová besorolásakor végül is a bizonytalan etimonú nevek közé történõ besorolás mellett döntöttem. Ennek ellenére elképzelhetõnek tartom, hogy tollhibás alakkal van dolgunk, s kapcsolatba hozható a Syè névvel.

A magyar nevek szlovák betűs átírása és fordítva, a szlovák nevek magyaros írásmódja a különbözõ korszakokban tapasztalatom szerint bevett anyakönyvezési gyakorlatnak mondható. A továbbiakban felsorolom, melyek azok a grafémák, amelyeknél elvileg számításba jöhetett az átírás.

Mindenekelõtt a magyar kétjegyű betűket, a régies magyar betűkapcsolatokat, valamint fordított irányban a mellékjeles szlovák betűket érintette ez a gyakorlat. Így válhatott a magyar dzs, cs, gy, ly, ny, sz, ty és zs-bõl szlovák d¾, è, ï, µ, ò, s, », ¾. Ezen túl elvileg érinti a nevek grafizációját a szlovák kemény – lágy magán- és mássalhangzópárok külön betűjeggyel történõ jelölése. Így párt alkot a magánhangzók közül az i : y, í : ý, a mássalhangzók körében d : ï, h : ch, l : µ, n : ò, t : ». Ez utóbbiak közül a d, l, n, t az õt követõ i, e magánhangzók hatására lágyan ejtendõ, tehát ï-nek, µ-nek, ò-nek, »-nek, de betűjelük d, l, n, t marad. A nevek írásában csak ritkán felbukkanó probléma az ún. szótagalkotó rövid – hosszú szlovák mássalhangzójelek eltérõ betűjele. Ennek megfelelõen a szlovákban külön jele van a rövid és hosszú l-nek (l : å) és r-nek (r : à). Ez utóbbi hangjelölési típus – az említett két példát leszámítva – nincs meg a négy vizsgált község családnévanyagában.

Mint már utaltam rá, a régies magyar betűkapcsolatok jelölése is gyakran változik a szlovák átíráskor. A mai szlovák helyesírás elve velük kapcsolatban egyébként is az, hogy lejegyzésükkor a hangértéküknek megfelelõ betűjelet kell alkalmazni – igaz, a szabályzatnak ez a rendelkezése csak az ún. történelmi családnevekre vonatkozik.

Az anyakönyvek vezetése sem a név viselõjének etnikai hovatartozására, sem a név etimologikus voltára nem volt tekintettel. A magyar idõkben a szláv neveket is többnyire magyaros írásmóddal rögzítették. A (cseh)szlovák idõkben megfordult a helyzet. A magyar neveket is elkezdték mellékjelezni. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy az anyakönyvekben a családnevek rendkívül változatos írásképe tárul elénk. Néha ugyanazon családon belül, sõt azonos személy esetén is találkozunk a magyaros, majd a mellékjeles írásmóddal. Némiképpen a fenti példaanyagban is visszatükrözõdik a jelenség, bár e tekintetben nem tudtam teljes következetességgel eljárni. Ha a családnevek minden alakváltozatát feltüntettem volna, hihetetlen mértékben földuzzadt volna a példaanyag. Helyette a következõ elveket alkalmaztam: ha a név csak egy alakban fordult elõ, akkor azt munkámban annak megfelelõen szerepeltetem; ha a névnek többféle alakjával is találkoztam, akkor a gyakoribb alakot tüntetem fel, illetõleg azt, amelyik elõbb bukkan fel az anyakönyvekben. Ettõl a vezérelvtõl csak néhány indokolt esetben tértem el.

A német eredetű neveknél fõként a (cseh)szlovák anyakönyvezés idején a kiscétényi nevek között találkoztam fonetikus átírással (pl. Zimmermann > Cimerman : Cimermen), de a hangzás alapján nem jelentett gondot a névalakok párba állítása.

2.3. Néhány morfológiai természetű kritérium. A rendelkezésemre álló névanyagban egyaránt találunk tõ-, összetett és képzett szavakra visszavezethetõ családneveket. A magyarban jellegzetes típust alkotnak a puszta helynevekbõl, személynevekbõl, egyéb közszókból létrejött családnevek. A képzett alakok között gyakoriak a birtokra, lakóhelyre és/vagy származási helyre utaló -i képzõs családnevek, de e típusban itt-ott felbukkannak képzõ nélküli alakok is. Sajátos szóösszetételnek számítanak a -fi utótagú családnevek. A szlovákban számarányát és súlyát tekintve is kisebb jelentõségű a szerves és szervetlen szóösszetétel, de nem példa nélküli. Az általam vizsgált névanyagban is találkoztam Dobrovodská, Horehaj, Nedomové, Nevidal, Ocsenás (Oèená¹), Podhorec és hozzájuk hasonló összetételekkel vagy összetételszerű alakulatokkal, ám arányuk a képzéssel létrejött családnevekhez képest jelentéktelennek mondható.

A Dobrovodská, amely a dobrý ’jó’ és voda ’víz’ összetétele, s a nõnemű -ská formánssal van ellátva, a csehországi Dobrá Voda ’Jóvíz’ község neve; a Horehaj név gyaníthatóan a szlovák horehaj-doluhaj ’fent erdõ, lent erdõ’ szerkezetbõl alakulhatott ki; a Nedomové ’hontalan’ a szlovák nie : ne + domov kapcsolatából; a Nevidal (nie : ne ’nem’ + vída» ’kiadni’; a szlovák Ocsenás – mellékjelesen írva: Oèená¹ ’Miatyánk’ – a keresztény imádság szlovák szövegének indításából; a Podhorec a származási helyre utaló szlovák pod- ’alatt’ + hora ’hegy’, tehát ’hegyvidéki’, ’hegyaljai’ + -ec képzõ, illetõleg a Trencsén, esetleg Liptó megyei Podhora község -ec képzõs származékának fogható föl. Világosan látható, hogy többnyire nem a kérdéses családnevek megalkotása során jön létre a szóösszetétel, hanem az már megvan a név kiindulópontjának számító alapalakban.

Az összetételek között kell megemlítenem azokat, amelyek régi egyházi vagy világi személynevekre vezethetõk vissza, s toldalék nélküli alakban váltak családnevekké. Ezek anyagomban csak egészen kis számban bukkantak fel. Ilyennek tekinthetõ a Bohumel (< Bohumil) által reprezentált típus. Ezekbõl több név is létrejött tõrövidítéses továbbképzéssel, mint a Bohu¹ (< Bohumil + -u¹), Gódány (< Godimir : Godislav). A szláv nevek csoportjában puszta tõrövidítéssel csak kivételesen találkoztam – Budomír > Bud : Bod –, s azonnal megjegyzendõ, hogy ilyen esetben felvetõdhet a név képzésének magyar volta is (vö. Kázmér 1993: 144). Ebben a típusban is látni kell, hogy a tagok összetétellé válása megelõzte a családnév keletkezését.

Sok olyan tõ- és képzõmorfémát találunk, amelyrõl egyéb támpontok híján nehezen dönthetõ el, hogy melyik nyelv morfológiai állományához tartozik. Ezek között vannak olyanok, amelyek a szlovák nyelvben magyar, a magyar nyelvben szlovák kölcsönzéseknek számítanak, de olyanok is akadnak közöttük szép számmal, amelyek mindkét nyelvben szerves fejlõdés eredményei, s szemantikai tartalmuk is többé-kevésbé összevethetõ. E kérdéskörre a továbbiakban még utalásszerűen visszatérek a szemantikai problémakör tárgyalásakor.

Külön csoportot alkotnak azok a morfológiai alakulatok, amelyekben a tõ vagy képzõ magyar, de a toldalék szláv/szlovák, és fordítva. Ilyenkor – mint már utaltam rá – minden esetben a képzõ jellege, nyelvi hovatartozása határozta meg a besorolást. Ha tehát magyar tõhöz szláv/szlovák képzõ járul, akkor a családnév a szláv/szlovák csoportban kap helyet, ha szlovák tõhöz magyar képzõ kapcsolódik, akkor a kérdéses családnevet a magyar nevek közé soroltam be.

A szláv/szlovák nevek között a régebbi keletkezésű névanyagban a -ský, -cký, -ská, -cká képzõs alakok mindig származási helyre utalnak: településre, esetleg területi egységre (pl. Zsilinszký ’zsolnai’ Ki¹ucky : Kisuczky : Ki¹ucky : Kysucký(28) ’a Kisuce nevű tájegységrõl való’ vagy ’a Vág menti területrõl való’). Ezek elvileg idegen nyelvek helyneveihez is hozzákapcsolhatók, így jön létre pl. Esztergom régi német nevébõl -ský képzõvel a szlovák Granský családnév. A fentebb említett derivátumokkal szinonim jelentésűek – s azokat részben felváltják – az -ák, -ec, -èan képzõk, amely a konkrét származási hely megnevezésén kívül nagyobb területi egységekre is utalhat. Anyagomban több ilyen jelentésben használatos -ák képzõs családnév is felbukkant – pl. Dolòák ’délvidéki’, Horòák ’hegyvidéki’, Lu¾be»ák, Spi¹ák ’szepesi’, Straòák ’hegyoldali’ –; -ec képzõvel ellátottra csak a Podhorec ’hegyvidéki’, ’hegyaljai’ említhetõ, a négy község családnevei között egyetlen -èan képzõs származási helyre utaló nevet sem találtam. A szóban forgó képzõnek ezen túl sokféle jelentésárnyalata van: lehet nagyító értelme – Nosák ’nagy orrú’, Csulák ’fürge, eleven, élénk’–, járulhatnak népnevekhez – Lemák ’galíciai rutén’, Polák ’lengyel’, Slovák ’ua.’, Uhrák ’magyar’ –, s hozzákapcsolhatók keresztnevekhez is – Banyák : Benyák ’Beòadik’, Ignaták ’Ignác’, Katák ’Katalin’, Mandák ’Nándor : Mandur’, Pazák ’Pazár’ – csakúgy, mint egyéb köznevekhez. Névanyagomból ez utóbbi típusra említhetõ példaként a Belák ’fehér’, Bezák : Be¾ák ’futni’, Caplák ’tipeg, topog’, Èernák ’vörös’, Novák ’új’.

Fentebb már arra is utaltam, hogy mind a magyar, mind pedig a szlovák lexikai elemek elláthatók a másik nyelv jellegzetes képzõivel. Szlovák tõhöz kapcsolódik magyar képzõ a következõ nevekben: Dubai(29), Jakóci : Jakóczi(30), Jógyel(31); a Verèeková(32), Kickó(33), Kicska(34), Orbich(35) nevekben pedig magyar tõ továbbképzése történik szlovák toldalékkal. A névképzés a képzõ miatt magyarnak is, szlováknak is felfogható, bár a tõ magyar vagy magyarnak is tekinthetõ a következõ nevek esetében: Gálik(36), Illik(37), Imrik(38), Jozskó : Jozsko(39). Mind a tõ, mind pedig a képzõ mindkét nyelvben megvan: Gálus : Gálu¹(40), Simkó : Simko(41) A névképzés motivációjának ismerete nélkül nehezen dönthetõ el a kérdéses alakról, hogy magyar, avagy szlovák szóalkotási módot feltételezhetünk-e: Kollár(42), Sáfár : ©afár(43), Sinko : Sinkó(44).

A problémakör zárásaként a teljesség igénye nélkül szólnunk kell arról is, hogy a nõi nevek 1922-tõl rövid egy év leforgása alatt mind a négy falu állami anyakönyveiben szinte kivétel nélkül -ová (-á, -ská) képzõsre váltanak, sõt a késõbbi idõszakokban az egyházi anyakönyvekben is gyakran tartozékukká válik ez a formáns. Az állami anyakönyvekben értelemszerűen csak az anyák nevéhez tudják hozzáilleszteni, mivel a leány újszülöttekhez csak apjuk családnevét jegyzik be. Ugyanakkor az egyházi anyakönyvekben mind a leánygyermekek, mind az anyák nevéhez hozzáteszik ezt a toldalékot. Mivel ez a képzõ a magyar identitású egyéneknek sérelmes, nem hivatalos formában sokan rendre el is hagyják a név végérõl. E képzõ névhez illesztése esetünkben értelemszerűen nem befolyásol(hat)ja a besorolást.

A szlovákban az -ová morfológiai funkciója az, hogy férfinevekbõl patronimikum-képzõként hozzon létre nõi neveket. Jelentése megfeleltethetõ a magyar -é birtokjelével. Ennek szellemében funkcionálisan a magyar Balázs + -é > Balázsé : Balázsi párba állítható a szlovák Adam + -ová típusú patronmikum-képzõs szerkezettel.

Német eredetű neveken viszonylag ritkán találkoztam szláv/szlovák, illetõleg magyar képzõkkel. Ha mégis felbukkantak ilyenek alakok, akkor vagy a már példaként említett régi német településnevekhez hozzákapcsolt -ský képzõs alakkal volt dolgom, vagy olyan régi német eredetű személynevek derivált alakjaival, amelyek már alapformájukban is mindkét nyelv régiségében meghonosodott átvételeknek számítanak.

2.4. Néhány szemantikai kritérium. Mint már fentebb említettem, a családnévanyagom tövei és képzõi között jó néhány összevethetõ szemantikai tartalmú elemmel találkozhatunk. Ezek javarészt párhuzamos szemlélettel magyarázhatók, s csak elenyészõnek mondható a két nyelv kölcsönhatására visszavezethetõ jelentésfejlõdés. Ez utóbbiakra fõként a képzõcserék során említhetünk példákat. Ám gyakran itt is nagyobb szerepet tulajdoníthatunk a párhuzamosságnak és a véletlen egybeeséseknek, mint a két nyelv egymásra hatásának. Mindkét nyelvben megtalálhatók a következõ képzõk: m.–szlk. -a, m.–szlk. -ca, m. -csa : szlk. -èa, m. -csó : szlk. -èo, m. -es : szlk. -e¹, m. -ics : szlk. -iè, m. -is : szlk. -i¹, m.–szlk. -ka, m. -kó : szlk. -ko, m. -ny : szlk. -ò, m. -ó : szlk. -o, m. -ók : szlk. -ok, m. -ós : szlk. -o¹, m. -sa : szlk. -¹a, m. -ska : szlk. -¹ka, m. -us : szlk. -u¹. Válaszra vár, miért kerültek szlovák–magyar képzõpárként egymás mellé olyanok, amelyekben a rövid és hosszú magánhangzó, a kétjegyű magyar, valamint a mellékjeles szlovák betű egyúttal alaki különbségtevõ is. Azért, mert a régi névjegyzékekben és anyakönyvekben ezek között többnyire nem tettek különbséget. Éppen ezért gyakran nem is lehet megállapítani, melyik nyelv képzõjét kell keresnünk a néven. Ez továbbhagyományozódott az állami anyakönyvezést követõen is. Az általam vizsgált anyakönyvek mindegyikében szép számmal találkozni olyan családnevekkel, amelyeknek csak a megfelelõ kiejtésekor válik egyértelművé, hogy milyen tõvel, illetõleg képzõvel van dolgunk. Szinte számolatlanul lehetne sorolni anyagomból is az ilyen példákat. Csak néhányat kiragadva közülük: Gadu¹ová (< szlk.? ga(j)du¹ ’dudás’); Rampaskó : Rampa¹ko (szlk. rampá¹ ’újbor’); Suchoòová (< szlk. sucho : suchos» ’szárazság’); Svankó (< szlk. ¹vanda ’humor’); Szadlon (< szlk. sadlo ’háj’ + -ò képzõ); Sziván (< szlk. sivý : ¹edý ’szürke’)(45); Ruèko (< szlk. ruka ’kéz’ + -ko képzõ > ruèko ’kezecske’).

Bár a fentebbi példák közül mellõztem a szlovák képzõk magyar alaki párjainak bemutatását, a rövid felsorolásból mégis kitűnhetett, hogy a magyar–szovák képzõpárok szemantikai tartalma alaki egyezésük ellenére többnyire eltérõ, s csak ritkán mutat hasonlóságot vagy teljes egyezést. Funkciójukban mégis párba állíthatók, mert többnyire mindegyikük a régi egyházi és világi eredetű családnevek egyszerű és tõrövidítéses továbbképzésében játszott igen jelentõs szerepet.

Ha szemantikailag és funkcionálisan akarjuk párokba rendezni a két nyelv derivátumait, arra is figyelmesek lehetünk, hogy néha egészen különbözõ eszközöket használ fel a szlovák és a magyar egymásnak nagyjából megfeleltethetõ szemantikai tartalmak kifejezésére. A magyar -ics a régi nyelvben pl. alapvetõen kicsinyítõ szerepű volt; a szlovák -iè is valaha ugyancsak kicsinyítõ képzõként funkcionált. A mai szlovákban ez a képzõ ebben a funkciójában már nem termékeny, de régen homonim párja volt az -itj > -iè hangfejlõdési utat mutató szlovák patronimikum-képzõnek (vö. Kniezsa 1965: 65). Ez pedig szemantikai tartalmában többé-kevésbé megfeleltethetõ a magyar ~fi : ~ffi : ~fy : ~ffi szót tartalmazó összetételek utótagjának. Tehát ami a szlovákban Palkoviè, Petroviè, Simoniè, az a magyarban Pálfinak, Péterfinek és Simonfinak feleltethetõ meg. Ugyanakkor a szlovákban van Krajèoviè (< krajèi, krajec ’szabó’), Sevèoviè (< ¹vec ’varga’), Nemkiniè (< nemka ’német nõ, német asszony’) is – a magyarban viszont nincs *Szabófi, *Vargafi, *Németfi, mert a -fi – itt nem részletezendõ művelõdéstörténeti okok miatt – csak bizonyos típusú régi egyházi és világi személynevekkel kapcsolódott össze. Megjegyzendõ, hogy az -iè patronimikum-képzõ más szláv nyelvekben is széles körben elterjedt az említett funkciójában, ezért bizonyos nevekrõl meglehetõsen nehéz eldönteni, melyik szláv nyelv tekinthetõ a családnév forrásának.

Szemantikailag minden bizonnyal a szlovák -iè és a magyar -fi patronimikum-formánsokkal hozható rokonságba az -i (< -é) is, amely a régiségben ugyancsak egyházi és világi eredetű személynevekhez kapcsolódhatott, s a leszármazottnak az apához tartozását volt hivatott kifejezni. Ilyen típusú neveket anyagomban is többet találtam: Balázsi : Balázsy, Bukai, Ferenci : Ferency, Jáno¹iová : Jánosi, Lázári, Marki : Márki. Bizonyos esetekben nehéz elkülöníteni a vele alakilag azonos -i birtok-, lakó- vagy származási helyre utaló képzõvel létrejött nevektõl. Ilyen, kétféle besorolást is megengedõ formáns található a Csáki ~ Csáky, Károlyi, Mihályi, Páli ~ Pályi neveken. Ez a bizonytalanság azzal magyarázható, hogy a tõben szereplõ név személynév is lehet, illetõleg jellegzetes magyar névadási módként a puszta személynév helynévvé is válhatott.

Az -i képzõs magyar név nagyon gyakran helységre, ritkábban tágabb területi egységre utal. Ilyenkor egészen közeli szemantikai rokonságba hozható a szláv -ský, -cký, -ská, -cká; -ák, -ec, -èan képzõs szlovák nevek bizonyos jelentésárnyalataival: pl. m. Berényi(46) : szlk. Berenská ’berényi’; m. Morvai : szlk. Moravec ’morvai’; m. Hegyi : Horák (szlk. horák < ’hegyi’, ’erdei’ vagy ’erdõõr’) : szlk. Horská (szlk. horský ’hegyi’); m. Felföldi : szlk. Horòák ’felvidéki’.

A magyar -i kicsinyítõ képzõi értelemben is használatos. Ez utóbbi jelentést tulajdonítjuk a Gáspárból tõrövidítéses továbbképzéssel létrejött Gazsi formánsának is. Az -i képzõs családnév ritkán idõpontra is utalhat, mint ahogy ez a Karácsonyi és a hozzá hasonló típusú nevek esetében is feltételezhetõ.

A szláv nyelvek, így a szlovák is nagyon kedvelik a képzõhalmozást. A Hlavièka (< szlk. hlava ’fej’, tkp. ’fejecske’), Velièko (< szlk. veliký ’nagy’, tkp. ’nagyocska’) típusoknál ezzel a jelenséggel van dolgunk, méghozzá két kicsinyítõ képzõ is járul a tõhöz (-iè + -ka : iè + -ko); ennek elvben a magyarban sincs akadálya, ám a mi nyelvünk családneveket általában ily módon tömegével mégsem produkált.

A szemantikai és hangalaki összevethetõség jellegzetes csoportját alkotják azok a családnevek, amelyek alakjukban és/vagy jelentésükben megfelelést mutatnak. E jelenség többféle oka is lehet: irányát tekintve vagy szlovák/szláv–magyar, magyar–szlovák irányú szókölcsönzés áll a jelenség mögött, vagy közös forrásnyelvre vezethetõk vissza mindkét nyelv neveinek etimonjai. Egy részük közszói eredetű, másik részük régi világi vagy egyházi eredetű személynév. Ezek minden részletre kiterjedõ számbavételétõl itt most eltekintek, hiszen Kniezsa már többször hivatkozott tanulmányában jó néhányat sorol fel közülük (Kniezsa 1965: 111–112). Helyette névanyagommal kapcsolatban a három típusra egy-egy példát említek. Magyar–szlovák irányú kölcsönzés a Kocsis, amely egyébként gyakorta szerepel mellékjelesen (szlk. Koèi¹), az én az anyagban a balonyi és diósförgepatonyi nevek között azonban csak magyar helyesírással lelhetõ meg. Fordított irányú kölcsönzésnek számít, tehát szláv–magyar irányú átvétel a Kovács, amely értelemszerűen a szlovákban is megvan (szlk. Kováè). A szlovákban is meg a magyarban is egy harmadik nyelv az átadó, s a hangtani arculat megváltoztatása nélkül többé-kevésbé megfeleltethetõ a névben rejlõ közszó szemantikai tartalma. Ilyennek tekinthetõ a Majer : Major, amely német kölcsönszónak tekinthetõ mindkét nyelvben.

Az esetek egy részében a név közszói etimonja a magyarban szláv kölcsönzés, de hangtani és/vagy egyéb kritériumok alapján pontosan megállapítható, hogy a családnév származhat-e a szlovákból, vagy nagy valószínűséggel más szláv átvételnek számít-e: szl. Struhár (: szlk. Tokár : Tokál, esetleg szlk. Kolár; vö. Kniezsa 1965:77, 106) > m. Esztergály + -os, szl. Granèiar (: szlk. hrnèiar ’fazekas’) > m. Gerencsér ’ua.’, szl. Muka (: szlk. muka ’kín’) > m. Munka ’dolog’.
Léteznek olyan esetek is, amelyeknél a magyarban szláv kölcsönzéssel van dolgunk, de a magyaros és az etimologikus elõzménynek számító név hangalakja is kellõen elterjedt a magyarban: szláv Kazimír > m. Kazimír : Kázmér, szláv Polák > m. Polák : Polyák : Pollák.

Mint azt már a régi egyházi és világi személynevekbõl keletkezett családnevek bemutatásakor láthattuk, azok között is számtalan olyannal találkozni, amelynek hangalakja teljesen egyezik, vagy csak a magánhangzó, esetleg egyik-másik mássalhangzó jelölésében különböznek a szlovák–magyar párok tagjai, ejtéskor viszont az írásrendszerek eltérése ellenére is több-kevesebb megfelelést mutatnak. Csak emlékeztetõül idézek fel közülük néhányat: Adam : Ádám, Daniel : Dániel, Fabian : Fábián, Iván : Iván, Ján : János, Jozef : József, Karol : Károly, Luka¹ : Lukács, Michal : Mihály, Peter : Péter, Simon : Simon, Silvester : Szilveszter, Tomá¹ : Tamás.

3.1. A továbbiakban minden településsel kapcsolatban négy olyan diagramot veszünk szemügyre, amelyek a vizsgált idõszakra vonatkoztatva sorrendben a következõ adatokat összesítik:

  • a népesség etnikai és
  • felekezeti összetételét,
  • a családnevek fentebb ismertetett csoportjainak alakulását.

A családnevek településenkénti összehasonlíthatóságához külön bontásban adom meg az újszülöttek apjának és anyjának családnevét. A diagramokon, grafikonokon a nevek elõfordulási gyakoriságát nem abszolút számokban, hanem százalékértékben szerepeltetem, hogy az összehasonlítás egy-egy településen belül idõszakonként is, valamint a településenként is könnyen megtörténhessen. Erre azért is szükség van, mert a népesség száma az egyes korszakokban is eltérõ, másrészt a települések lélekszáma is különbözõ. A százalékértékek kiszámításakor az egyes kategóriák családneveinek számát mindig az adott idõszak összes apai, illetõleg anyai családnevéhez viszonyítottam. A leányanyától származó újszülötteknél – ha nem jegyezték be az apa családnevét – kényszerűségbõl mindkét csoportban az anya nevét tüntettem fel. Ezek az esetek azonban érdemben nem, csak néhány századszázaléknyival módosították az összképet.

3.2.1. Balony népessége

A diagram oszlopaiból egyértelműen kiolvasható, hogy a falu lakossága – a kisebb hullámzásokat leszámítva – mindvégig magyarnak vallotta magát. 1930-tól a szlovákság némileg megszaporodik. A jelenség kezdetben összefüggésbe hozható a népszámlálások központilag, a hatalom által gerjesztett statisztikai torzításaival. Az 1960-as évektõl a reszlovakizáció késleltetett hatását, majd pedig a szlovákság lassú, de ebben a községben jelentõs mértékűnek semmiképpen nem mondható beszivárgását kell a fõbb okok között gyanítanunk.

Balony népessége 1896–1999
szemle_2001_1_voros3

3.2.2. Balony felekezeti megoszlása

Felekezeti megoszlás tekintetében is egyértelműen megállapítható, hogy a község lakosságának meghatározó többségét mindvégig a római katolikus vallásúak tették ki. Az izraeliták aránya 1890-hez képest fokozatosan csökken. A diagramon alacsony számarányuk miatt már szinte észrevehetetlen a jelük, de az anyakönyvek vallást jelölõ rovataiból tudható, hogy egészen 1940-ig jelen vannak. Az evangélikusok érzékelhetõen 1880-ban és 1900-ban vannak jelen a településen, õket hirtelen váltják 1910-tõl a reformátusok. Ez utóbbi felekezet aránya sem számottevõ, bár a továbbiakban mindvégig regisztrálható a jelenlétük. Az utolsó népszámláláskor az egyéb kategória oszlopa hirtelen felszökik. Ezt az adatot lényegileg a felekezeten kívüliek töltik ki. Ez arra világít rá, hogy az utolsó idõszakban az egyházi anyakönyvekbõl a lakosság névanyagának valamivel több mint 90%-át sikerült csak feldolgoznom. A hiányzó rész ellenére megállapítható, hogy a közel tíz százaléknyi adatsor érdemileg nem befolyásolta volna a családnévanyag összetételének alakulását.

Balony felekezeti megoszlása 1896–1999
szemle_2001_1_voros4

3.2.3. Balony családnevei

Az apai családnevek között – amelyeket az újszülöttek, egy-két leányanyás esetet leszámítva, alapvetõen továbbvisznek – a szlovák és magyar etimonúak teszik ki az anyag döntõ többségét. Görbéjük hullámzása egyértelműen korrelációs viszonyt mutat: az I–III. idõszak viszonylagos állandósága után a IV. korszakban mintegy 14%-kal csökkennek a magyar etimonú nevek, s ezzel párhuzamosan valamivel kisebb mértékben (11,7%) növekszenek a szlovák etimonú nevek. Mindebbõl persze hibás lenne azt a következtetést levonni, hogy a név viselõjének minden esetben szinkronban volt az identitása és anyanyelve a név etimológiájával. Tény viszont, hogy a névanyag ilyen irányú gazdagodása a korábban zártabbnak tekinthetõ falusi közösség felbomlásával is összefüggésbe hozható. Ekkortól távolabbról is érkezhettek nevek a községbe, akár a nyelvhatártól távolabbra esõ etnikailag vegyes területrõl, akár a szlovák–magyar nyelvhatár közelébõl, sõt még azon túlról is. A bizonytalan besorolást kapó nevek a VI. korszakig 1-2%-ot tesznek ki. Görbéjük az utolsó idõszakban hirtelen felszökik, de ezek a nevek így sem lépik túl 5,5%-os értéket. A német nevek hol fölbukkannak, hol meg eltűnnek, de egyetlen korszakban sem haladják meg jelentõsen a 2%-ot.

Balony apai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros5

Az apák rovatában bejegyzett nevek között sorrendben leggyakoribbak a következõk: Vörös (9,58%), Horváth (6,71%), Ollári (6,09%), Csicsay (4,45%), Tóth (3,89%), Németh (2,82%), Both (2,76%), Andits : Andics (2,63%), Kovács (2,51%), Szabó (2,26%), Vida (2,13%), Patasi : Patasy : Patassy (2,01%), Markó (1,94%), Mátis (1,94%), Vass (1,94%), Simon (1,63%), Takács (1,63%), Kulacs (1,57%), Zsemlye (1,57%), Bartalos (1,51%), Fekete (1,51%), Nagy (1,38%), Varga (1,25%), Csomor (1,19%), Farkas (1,19%), Herdics : Herdits (1,19%), Sebö : Sebõ (1,19%), Gaál (1,13%), Pente (1,13%). A többi családnév aránya egy százalék alatt marad.

A teljes idõszakot lefedõ családnevek betűrendben a következõk: Andits : Andics, Bartalos, Both, Csicsay, Herdics : Herdits, Horváth, Kovács, Kulacs, Mátis, Németh, Ollári, Patasi : Patasy : Patassy, Sebö : Sebõ, Tóth, Vass, Vida, Vörös.

A gyakoribb családnevek között találunk olyanokat is, amelyek a kezdetektõl jelen vannak, de egyik vagy másik korszakban el-eltűnnek. Ez a tény összefüggésbe hozható a név kevésbé frekventált voltával, illetve a korszakolás emberöltõnél rövidebb idõhatárával. Nem fedik le egyenletesen az egész vizsgált idõszakot, de a legtöbb korszakban feltűnnek a következõ balonyi nevek: Fekete, Holocsi, Lengyel, Makó, Markó, Pente, Rácz, Sárközy, Simon, Szabó, Zsemlye.

A szülõanyák családnévanyagának összetétele az apai családnevekhez képest a községben némileg eltérõen alakul. Igaz, hogy itt is a szlovák és magyar etimonúak görbéje szoros korrelációs viszonyt mutat, de hullámzásukat némiképpen színezi két másik csoport: a kezdetektõl a III. korszakig a német eredetűek, majd ezt követõen a színezõ a szerepét átveszi a bizonytalan etimológiák csoportja. Itt a magyar eredetű családnevek görbéje a 70 és 90% között kígyózik. Ennek majdnem teljesen szabályosan negatív tükreként alakul a szlovák etimológiák görbéje, amely 7,6%-os alsó értékét a III., 28,4%-os plafonját a VI. korszakban éri el. Úgy tűnik, hogy a III. korszakban a német nevek megszaporodása a szlovák családnevek rovására történik, majd teljes eltűnésüket követõen a szlovák és magyar nevek görbéje ellentétes irányba kezd elmozdulni: ennek következtében a szlovák etimológiák száma némileg gyarapodik, a magyaroké csökken. A szlovák eredetű nevek VI. korszakbeli hirtelen megugrását követõen mind a magyar, mind a szlovák nevek görbéje többé-kevésbé beáll az I. korszakbeli induló értékre. Itt azonban az adatok értékelésekor számításba kell venni, hogy a nevek forrásául ekkor már csak egyházi anyakönyvek álltak rendelkezésemre. A lakosságnak az a mintegy 10%-ot kitevõ része, amelynek felekezeti hovatartozására nincs adat, s így ennek következtében családnevüket az egyházi anyakönyvben nem leltem meg, névanyagával jelentõsebben mértékben nem befolyásolhatná az egyes görbék elmozdulásának trendjét. Még abban az esetben sem, ha mindet a szlovák etimológiák közé kellene sorolnunk, aminek nagyon kicsi a valószínűsége.

Balony anyai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros6

Minden település névanyagának jellemzõ jegyeként adható meg, hogy melyek a leggyakoribb családnevek, illetõleg vannak-e közöttük olyanok, amelyek a vizsgált idõszak egészét lefedik, vagyis mindvégig jelen vannak.
A balonyi szülõanyák családnevének gyakorisági rendjét vizsgálva a következõ kép tárul elénk.

A teljes idõszakot lefedõ családnevek: Horváth : Horváthová (6,29%), Vörös : Vörösová (4,15%), Ollári : Olláriová : Olláry (3,58%), Kovács : Kovácsová (3,46%), Csicsay : Csicsai : Csicsayová (2,95%), Szabó : Szabóová (2,83%), Németh : Némethová (2,77%), Tóth : Tóthová (2,64%), Mátis : Mátisová (2,39%), Vida : Vidaová : Vidová (2,20%), Patasi : Patasiová : Patassy : Patasy : Patassyová (2,07%), Molnár : Molnárová (1,95%), Andics : Andicsová : Anditsová (1,89%), Kulacs : Kulacsová (1,82%), Varga : Vargaová : Vargová (1,82%), Markóth : Markóthová (1,70%), Nagy : Nagyová (1,63%), Sebõ : Seböová : Sebö (1,51%), Takács : Takácsová (1,38%), Gaál : Gaálová (1,32%), Koller : Kollerová (1,32%), Petõcz : Petöczová : Petöcz : Petõczová (1,19%), Csomor : Csomorová (1,13%), Simon : Simonová (1,13%), Zsemlye : Zsemlyeová (1,07%), Both : Bothová (1,01%), Szigeti : Szigetyová (1,01%).

Mindvégig jelen vannak: Horváth, Molnár, Ollári, Patasi : Patasy : Patassy, Tóth, Vörös.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Andits : Andics, Both, Csicsai : Csicsay, Fekete, Gaál, Kovács, Kulacs, Mátis, Nagy, Németh, Petõcz, Simon, Szabó, Vass, Vida, Zsemlye.

3.3.1. Diósförgepatony népessége

A diagramból könnyedén megállapítható, hogy Diósförgepatony lakosságának döntõ többsége a népszámlálásokkor mindvégig magyarnak vallotta magát. A kezdeti idõszakban jelen van a faluban az egészen elenyészõ kisebbséget alkotó németség (3,38%). Számuk fokozatosan apad, de 1930-ban 1,06% még mindig németnek vallotta magát. Trianon után szaporodik meg a magukat szlováknak vallók száma. Az 1930-as évben 5,71%-kal a legmagasabb értékeket kapjuk. A reszlovakizáció, a csehszlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát követõ 1950-es, 1960-as éveket követõen a magukat (cseh)szlováknak vallók aránya enyhe csökkenést mutat.

Diósförgepatony népessége 1896–1999
szemle_2001_1_voros7

A község etnikai összetételét nem bontotta meg egyetlen település-összevonás sem. Csak utalok rá, hogy Bögölypatony a 20. század elsõ felétõl véglegesen Diósförgepatony részévé vált, Dunakisfalud (Kisfalud) (Vieska) csak idõlegesen lett öszszevonva Diósförgepatonnyal. Itt anyakönyvezték két major – Ágerdõ és Vilmos – cselédségét is, akik az idõk során gyakran cserélõdtek.

3.3.2. Diósförgepatony felekezeti megoszlása

A diagramból egyértelműen kiolvasható, hogy a római katolikusok mindvégig meghatározó szerepet játszottak a község életében. Utánuk a református közösség adja a másik számottevõ felekezetet. A reformátusok csak 1900-tól vannak jelen a népszámlálási statisztikák szerint, igaz, rövid tíz év leforgása alatt 2,63%-ról 19,38%-ra ugrik az arányuk. Vagyis ez a közösség valamilyen, a statisztikai adatokban rejtve maradó okból majdnem megtízszerezte önmagát. Ezzel párhuzamosan az evangélikusok drasztikus megfogyatkozásáról számolhatunk be. A zsidó (izraelita) lakosság egészen a második világháborúig kimutathatóan jelen van a községben, bár arányuk a többi felekezethez képest fokozatos csökkenést mutat. Az 1900-as népszámlálás hivatalosan közzétett felekezeti statisztikái Diósförgepatonyban az egyes közösségek arányainak bontásában csak 86,17%-ot adtak ki. A fennmaradó egyéb kategória 13,83%-át ennek ismeretében voltam kénytelen felvenni. Itt tehát valamilyen adminisztratív hiba magyarázza ezt az adatot. Az 1991-es 19,78%-ot kiadó egyéb kategória adatai mögött viszont nagyrész olyanokat kell keresnünk, akik nem tartoznak semmiféle felekezethez vagy felekezeti hovatartozásukat valamilyen ok miatt nem jelölték meg a népszámlálási íveken. Ebben a községben ez az adat mégsem befolyásolta a családnévanyagomat, mivel itt mindvégig állami anyakönyvekbõl, illetõleg az újszülöttekrõl vezetett községi nyilvántartásból dolgozhattam.

Diósförgepatony felekezeti megoszlása 1896–1999
szemle_2001_1_voros8

3.3.3. Diósförgepatony családnevei

A mellékelt ábrára pillantva azonnal szembetűnõ, hogy a magyar ajkú községben elsöprõ többségben vannak a magyar eredetű családnevek. Ez a görbe csak kisebb ingadozásokat mutat, de soha nem megy 75% alá. Igaz, a maximumértékek a két végpontján bukkannak fel. Az elsõ korszakban 85,95%-ot, a VII. korszakban 86,39%-ot tesz ki a neveknek ez a halmaza. Egyértelmű itt is – akárcsak Balonyban –, hogy a magyar, illetve a szlovák és német nevek csoportja korrelációs viszonyban van egymással. Az I–III. korszakban a német családnevek jelentõs része a zsidóság körébõl kerülhetett ki. Az izraeliták körében nem zárható ki a német ajkúság és így a német–magyar kétnyelvűség sem. A német családneveknek csak egy kisebb részét viselhették egyéb német ajkúak. Ha összevetjük a német családnevek számát a népszámlálási statisztikákban szereplõ német ajkúak számával, bátran megállapíthatjuk, hogy a legtöbb német eredetű nevet nem német ajkú családok viselték. Ugyanez érvényes a szláv etimonú nevekre is. Ezek egy részét szintén magyar ajkú családokhoz köthetjük. Ami külön érdekesség, hogy a cseh eredetű nevek is a kezdetektõl – igaz nagyon kis számban – jelen vannak a község névanyagában. A cseh etnikum jelenlétére utaló korábbi statisztikai adattal mégsem találkozunk egyetlen idõszakban sem. Elõször csak az 1991-es népszámláláskor mutatták ki jelenlétüket, mindössze 0,07%-ban. A korábbi népszámlálások ún. „csehszlovák” kategóriája mögött bizonyára megbújhat egy-egy adat, amely diagramjaimon a rendelkezésemre álló statisztikai adatok differenciálatlansága híján összemosódhat a „szlovák” csoportban megadott értékkel. A családnevek nem árulkodnak sem az 1920-as évek cseh hivatalnokainak, sem az 1940-es, 1950-es évek cseh szakembereinek nagy mértékű beáramlásáról. Mindenesetre érdekes adalék, hogy a II. és IV. korszakban a cseh családnevek összesített adatai 2% körüli értékeket tesznek ki. Természetesen az említett hiánynak oka lehet az is, hogy a szlovák és cseh családnevek között nagyon sok átfedés lehet, ami miatt az anyakönyvek lapjain ezek a nevek jórészt összemosódhatnak.

Diósförgepatony apai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros9

Az apai családnevek gyakorisági sorrendje: Lelkes (8,35%), Varga : Vargha (4,03%), Gálffy : Gálfi (3,61%), Nagy (3,29%), Bódis : Bodi¹ : Bodis (2,56%), Bernáth (1,98%), Csiba (1,73%), Csomor (1,73%), Ambrus : Ambru¹ (1,57%), Horváth (1,54%), Szabó (1,47%), Kovács (1,38%), Szilvási : Szilvásy : Szilvássy : Silvásy (1,28%), Sátor : ©átor (1,18%), Hodosi : Hodo¹i : Hodossy : Hodo¹¹y : Hodosy (1,09%), Fleischmann (1,02%), Hervai : Hervay (1,02%), Kálmán (1,02%).

A teljes idõszakot lefedõ apai családnevek: Ambrus, Belkovics, Bernáth, Bódis, Csiba, Csomor, Egri, Fegyveres, Gálffy : Gálfi, Hervai : Hervay, Hodosi : Hodo¹i : Hodossy : Hodo¹¹y : Hodosy, Horváth, Kalmár, Királyi, Kis : Kiss, Kovács, Kucsera, Lelkes, Lõrincz : Lõrinc, Lõrinczi : Lõrinczy, Nagy, Põthe, Sátor, Sidó, Szabó.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Angyal, Botló, Czucz, Csáki : Csáky, Erõs, Gyurkovics, Hodsül : Hodsüli : Hod¹ül : Hod¹il : Hodsuly, Juhos, Kálmán, Kázmér, Kürthy : Kürthi, Lukács, Marczel : Marcel : Marcell : Marczell, Mészáros, Mocsonoki : Mocsonoky, Németh, Orsolya, Pollák, Pónya, Rampasko : Rampaskó, Ravasz, Szalai : Szalay, Szilvási : Szilvásy, Takács, Táncos : Tánczos, Tengeri, Varga : Vargha, Végh.

A szülõanyák családnévanyagában is megfigyelhetõ a fentebb említett korrelációs viszony a magyar, valamint a szláv és német eredetű nevek csoportja között. A szlovák családnevek görbéje hol 10% alatt, hol meg 10% fölött ingadozik, de soha sem éri el a 20%-ot. Hirtelen felszökkenésnek tűnik a IV. korszakbeli 17,72%-os csúcs, amely a továbbiakban lassan visszaáll a kezdõ 10% körüli értékre. A német eredetű családnevek görbéje hol az apák, hol az anyák családnevének ívét követi. Az apai és anyai családnevevek görbéjének enyhe ingadozása – idõbeli megoszlását tekintve – feltűnõen nagy hasonlatosságot mutat.

Diósförgepatony anyai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros10

A szülõanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Lelkes : Lelkesová : Lelke¹ : Lelke¹ová (5,95%), Nagy : Nagyová (2,65%), Gálffy : Gálffyová : Gálffiová : Gálfy : Gálfiová : Gálfyová (2,62%), Varga : Vargaová : Vargová : Varghová (2,52%), Csiba : Csibaová : Csibová (2,26%), Bódis : Bodisová : Bódi¹ová : Bodi¹ : Bódisová (2,16%), Horváth : Horváthová (2,16%), Csomor : Csomorová : Èomorová (1,65%), Sidó : Sidóová : Sidová : ©idóová (1,58%), Szalai : Szalaiová : Szalay : Szalayová (1,58%), Kovács : Kovácsová (1,36%), Mészáros : Mészárosová : Meszáro¹ová (1,32%), Ravasz : Ravaszová (1,23%), Szabó : Szabová : Szabóová (1,23%), Ambrus : Ambrusová (1,03%), Kálmán : Kálmánová (1,00%), Puha : Puhaová : Puhovská : Puhová (1,00%).

A teljes idõszakot lefedõ családnevek: Ambrus, Almási, Bódis, Botló, Csáky, Csiba, Csomor, Gálffy, Horváth, Kálmán, Lelkes, Lukács, Nagy, Németh, Szabó, Szilvásy, Takács, Varga.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Belkovics, Bernáth, Bíró, Csóka, Fegyveres, Hegyi, Hervay, Hodosy, Kovács, Kucsera, Kürthy, Lõrinczi, Marczell, Márkus, Méhes, Méry, Mészáros, Molnár, Pongrácz, Põthe, Puha, Rampaskó, Sidó, Soóky, Szalay, Szelle, Tánczos, Végh, Vigh, Zöld.

3.4.1. Kiscétény népessége

Kiscétény népessége 1896–1999
szemle_2001_1_voros11

Kiscétény etnikai összetétele jelentõsen eltér a másik három településtõl. A diagram oszlopai azt mutatják, hogy a csehszlovák hatalomváltást követõen látványosan átrajzolódott a lakosság nemzetiségek szerinti megoszlása. Mindez két év leforgása alatt. A szlovákság 22%-ról minden statisztikai elõzmény nélkül 56%-ig ugrik meg. Ezzel ellentétes irányú folyamatként a magukat magyarnak vallók jelentõs mértékben megfogyatkoznak: 66-ról 43%-ra apadnak.

Kiscétényt az 1940-es népszámlálás az éppen frissiben megalakult Szlovákiában érte, amelynek statisztikai összesítései nem közölték a nemzetiségi összetételt. A késõbbi csehszlovák népszámlálások községsoros adatait hivatalosan mind a mai napig nem tették közzé, ezért a statisztikák ismeretének hiányában nem tudjuk fölvázolni azt a folyamatot, amelynek végpontjaként az 1991-es népszámláláskor a magyarság 6%-ra apadt.(47) Pedig érdekes lenne nyomon követni, hol történik meg a tényleges nagy fordulat. Az állami anyakönyvekben idõrõl idõre felbukkanó bejelentõk magyaros aláírásaival 1949 végéig rendre találkoztam. Kétségtelen viszont, hogy a családnevek tömeges mellékjelezésének második, az 1922-esnél is nagyobb dömpingjével a második világégést követõen lehetett találkozni.

3.4.2. Kiscétény felekezeti megoszlása

Felekezeti megoszlás tekintetében a következõk olvashatók ki. A lakosság döntõ többsége ma is római katolikus. A 20. század közepéig jelen van az egyre fogyatkozó zsidóság is. Az utolsó népszámláláskor a lakosság mintegy 10%-a nem tartozott semmilyen felekezethez, illetõleg nem válaszolt az adott kérdésre. Ebbõl az következik, hogy a V., VI., VII. korszakban a Nagycétényben vezetett római katolikus egyházi anyakönyvek alapján a családneveknek közel 90%-át sikerült összegyűjtenem. Ez a hiány a családnevek összetételére is kihatással lehet, bár a végeredményt érdemileg nem módosíthatja.

Kiscétény felekezeti megoszlása 1896–1999
szemle_2001_1_voros12

3.4.3. Kiscétény családnevei

Elsõ szemrevételezésre is megállapítható, hogy a szlovák és magyar eredetű családnevek görbéi meglehetõsen gyakran keresztezik egymást. Mindenesetre a vizsgálat kezdõpontjában ezen a grafikonon van legközelebb egymáshoz a szlovák és magyar neveket jelzõ vonal. A szlovák nevek esetében a 30,3% és az 51,7% jelenti a két szélsõ értéket, míg a magyar neveknél 34,48% és 52,17% között kígyózik a görbe. A német eredetű nevek az I. idõszak után kissé megszaporodtak, ami kis számuk ellenére is gyakorlatilag megtízszerezõdésüket jelentette. A német nevek a II. és V. idõszak között megközelítõen 10%-ot tettek ki. A VI. idõszakban teljesen eltűntek, majd az utolsó idõszakban újból felbukkantak, hogy a neveknek megint több mint 6%-át képviseljék. A cseh eredetű nevek már a vizsgált idõszak kezdetén 2%-ban részesedtek. Jelentõsebb megugrásuk a III. korszakban következett be. Ennek következtében megháromszorozódtak, ám így is csak valamivel több mind 6%-ot tettek ki. Ezt követõen teljesen eltűntek.

A kiscétényi apák családnevének gyakorisági sorrendje: Nagy : Naï (4,43%), Kmetyó : Kme»o : Kmetyo (3,04%), Ferenczy : Ferenci : Ferenczi (2,77%), Kozár (2,77%), Zimerman : Zimermann : Zimmerman : Zimmermann : Cimerman : Cimermen (2,49%), Szmutni : Smutný : Smutny (2,35%), Farkas : Farka¹ (2,21%), Gajdo¹ (2,07%), Heringh : Hering (2,07%), Kecskeméthy : Keèkeméty : Keèkemethy : Kecskemethy (2,07%), Oláh : Olah (2,07%), Soós : Sós : ©ó¹ : ©oo¹ : Soos (2,07%), Sojdal : Sojedal (1,80%), Balvon : Balvan (1,66%), Mikle (1,66%), Ujfalusi : Ujfalusy : Ujfalu¹i (1,66%), Javorèik (1,52%), Kováè (1,52%), Menyház : Meòház (1,52%), Sztiszkala (1,52%), Brigand : Brigant (1,38%), Paller (1,38%), Rapavi : Rapavy : Rapavý (1,38%), Fazekas : Fazeka¹ (1,24%), Kubicska : Kubièka (1,24%), Tyapus : «apu¹ (1,24%), Adamek : Adámek (1,11%), Adamuska : Adamu¹ka (1,11%), Kóòa : Kónya : Koòa (1,11%), Ruzsicska : Ru¾icka (1,11%), Vlaszák : Vlasák (1,11%).

A teljes idõszakot lefedõ családnevek: Ferenczy : Ferenci.(48)

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Farkas : Farka¹, Gajdos : Gajdo¹, Kecskeméty : Keèkemeti, Kmetyo : Kme»o, Kovács : Kováè, Menyház : Meòház, Mikle, Nagy : Naï, Oláh, Szabó : Sabo, Smutny : Smutný, Tyapus : «apu¹, Zimermann : Cimerman.

Kiscétény apai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros13

Valamennyi közül a legváltozatosabb kép kiscétényi anyák neveit összesítõ grafikonon rajzolódik ki. Az elsõ négy idõszakban lényegileg együtt mozog a szlovák és magyar eredetű családnevek görbéje, ami egyúttal azt is jelenti, hogy mindkettõ negyven és ötven százalék között ingadozik. A szlovák családnevek görbéje a IV. és V. korszak között stagnál. Ezzel szemben a magyar nevek aránya látványosan csökken, ami együtt jár a német nevek megszaporodásával. Ezt követõen a VI. korszakban a német nevek teljesen eltűnnek, a magyar családnevek tovább fogynak, viszont a szlovák nevek mindezek helyett jelentõs teret nyernek. A VII. korszakban az arányok újabb átrendezõdésének lehetünk tanúi. A magyar nevek nagyjából beállnak az I. korszakbeli értékükre, a német nevek görbéje hirtelen valamivel 20% fölé szökik, a szlovák nevek görbéje látványos zuhanással 24%-on állapodik meg. Ez utóbbi több mint 54%-os zuhanást jelent.

Mire enged mindez következtetni? A községben a gyermeket vállaló családok névanyaga jelentõs mértékben kicserélõdhetett. Némiképpen itt is torzítja a képet, hogy a vizsgálathoz kijelölt korszakok rövidebbek egy emberöltõnél, illetve a község lélekszáma is mindvégig alacsony volt. Ráadásul az idõk során a kezdetekhez képest még jelentõsen meg is csappant a népesség. A III. korszaktól kezdõdõen ez is magyarázatul szolgálhat a görbék kb. 10%-os kilengésének. Mielõtt további következtetéseket vonnánk le, sorakoztassuk fel a szülõanyák leggyakoribb családneveit is!

A szülõanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Nagy : Nagyová : Naï (3,76%), Héringh : Heringova : Hering : Heringh : Heringhová (3,06%), Keèkemethy : Keèkemethyová : Kecskeméthy (2,92%), Soós : Sós : Soósová : Sósová : ©ó¹ová (2,78%), Sztiszkala : Stiskalova : Stiskalová : Stiskala : Stiskála (1,95%), Fazekas : Fazeka¹ : Fazekasová : Fazeka¹ova (1,67%), Oláh : Oláhová (1,67%), Paller (1,67%), Kmetyó : Kme»ová : Kmetyo : Kmetyo-vá : Kme»o : Kmetyová (1,53%), Sógyel : Sojdel : ©odelova : ©ojdelova : ©ojdelová : ©odelová (1,53%), Bödör : Bödörová (1,25%), Taldik : Taldík (1,25%), Bur¹ova : Bur¹a (1,11%), Pityó : Pityó-ová : Pityová : Pityóva (1,11%), Veres : Vere¹ová (1,11%).

Kiscétény anyai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros14

A teljes idõszakot lefedõ családnevek: egyetlen olyan családnevet sem találtam, amely az egész korszakot átölelné. Az elsõ három idõszakban viszont több olyanra is rábukkantam, amelyeknek a rákövetkezõ, tehát VI. idõszaktól nincs folytatása. Ez utóbbi megállapítás egyébként a kiscétényi apák családnevére is áll.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Heringh : Hering, Kmetyó : Kme»o, Kovács : Kováè, Nagy : Naï.

Kiscéténynél korszakonként is érdemes végigvenni a leggyakoribb neveket, mert ebbõl még inkább kirajzolódik a kép, hogyan cserélõdtek ki a korábban ott honos családnevek. Ez pedig más tényezõk ismeretében képes valamelyest tükrözni a falu népességének mozgását.

Az apák családneve gyakorisági sorrendben:

  1. Sojdal (4,76%), Sztiszkala (4,37%), Nagy (3,97%), Farkas (3,17%), Kmetyó (3,17%), Kubicska (3,17%), Kecskeméthy (2,78%), Oláh (2,78%), Soós (2,78%), Ujfalusi (2,78%), Berki (2,38%), Ferenczy (2,38%), Tyapus (2,38%), Menyház (1,98%), Mikle (1,98%), Svihel (1,98%), Fazekas (1,59%), Heringh (1,59%), Kozár (1,59%), Vlaszák (1,59%), Belanecz (1,19%), Karvai (1,19%), Minarik (1,19%), Polyák (1,19%), Sajdek (1,19%), Szmutni (1,19%),
  2. Balvon (4,46%), Hering (4,46%), Kozár (4,46%), Ru¾icka (4,46%), Adamu¹ka (3,82%), Gajdo¹ (3,82%), Nagy (3,18%), Fazekas (2,55%), Ferenci (2,55%), Javorèik (2,55%), Oláh (2,55%), Paller (2,55%), Heringh (1,91%), Kme»o (1,91%), Kóòa (1,91%), Menyház (1,91%), Rapavy (1,91%), Smutny (1,91%), Bittner (1,27%), Brigand (1,27%), Farka¹ (1,27%), Jógyel (1,27%), Kobes (1,27%), Kónya (1,27%), Kováè (1,27%), Mikle (1,27%), Nosák (1,27%), Polák (1,27%), Rapavý (1,27%), Sós (1,27%), Ujfalusi (1,27%), Vere¹ (1,27%), Vlasák (1,27%), ®emberi (1,27%), Zieger (1,27%), Zimmermann (1,27%)
  3. Brigant (9,09%), Farkas (9,09%), Zieger (9,09%), Bur¹a (6,06%), Donátek (6,06%), Nagy (6,06%), Adámek (3,03%), Bahorec (3,03%), Bödör (3,03%), Bujdák (3,03%), Chrenko (3,03%), Duchoò (3,03%), Ferenczy (3,03%), Heringh (3,03%), Javorèik (3,03%), Kováè (3,03%), Menyház (3,03%), Oláh (3,03%), Paller (3,03%), Polák (3,03%), Szusztor (3,03%), Taller (3,03%), Ujfalu¹i (3,03%), Vlasák (3,03%).
  4. Nagy (5,06%), Borota (3,80%), Göncöl (3,80%), Porubský (3,80%), ©uba (3,80%), Zámeèník (3,80%), Berke¹ (2,53%), Brigant (2,53%), Budják (2,53%), Cimerman (2,53%), Duchoò (2,53%), Ferenci (2,53%), Hudec (2,53%), Keèkemethy (2,53%), Keèkeméty (2,53%), Kecskeméthy (2,53%), Kováè (2,53%), Kuèera (2,53%), Maïar (2,53%), Naï (2,53%), Oláh (2,53%), Paller (2,53%), Smutný (2,53%), «apu¹ (2,53%), Balog (1,27%), Chovancsek (1,27%), Cimermen (1,27%), Farkas (1,27%), Ferenczi (1,27%), Ferenczy (1,27%), Gajdo¹ (1,27%), Havlik (1,27%), Kme»o (1,27%), Lovrit¹ (1,27%), Ma»o (1,27%), Meòház (1,27%), Mikle (1,27%), Olah (1,27%), Pajer (1,27%), Porusky (1,27%), Rapavy (1,27%), Smutny (1,27%), Solèánsky (1,27%), ©oo¹ (1,27%), Uhlár (1,27%), Ujfalu¹i (1,27%), Vlasák (1,27%), Zimmermann (1,27%).
  5. Nagy (5,33%), Kme»o (4,67%), Kozár (4,67%), Gajdo¹ (4,00%), Liget (4,00%), Balvan (3,33%), Bödör (3,33%), Kováè (3,33%), Smutný (3,33%), Bur¹a (2,67%), Cimerman (2,67%), Adamek (2,00%), Borota (2,00%), Javorèik (2,00%), Koòa (2,00%), Németh (2,00%), Paller (2,00%), Rapavý (2,00%), Zámenèík (2,00%), Zimmermann (2,00%), Brigant (1,33%), Csánky (1,33%), Ficza (1,33%), Holec (1,33%), Hole¹ (1,33%), Jaruska (1,33%), Majer (1,33%), Remi¹ (1,33%), ©álka (1,33%), Szabó (1,33%), Szõke (1,33%), Tehlár (1,33%), Trokan (1,33%).
  6. Horváth (17,39%), Javorèik (13,04%), Mikle (13,04%), Gre¾o (8,70%), Hromada (8,70%), Brezina (4,35%), Ferenci (4,35%), Gajdo¹ (4,35%), Kováè (4,35%), Németh (4,35%), Sabo (4,35%), ©afár (4,35%), Smutný (4,35%), Zameènik (4,35%).
  7. Káèer (6,90%), Kozár (6,90%), Mészáros (6,90%), Mikuliè (6,90%), Siget (6,90%), Andel (3,45%), Beder (3,45%), Borota (3,45%), Charizopulus (3,45%), Ferenczi (3,45%), Gajdo¹ (3,45%), Galaba (3,45%), Kme»o (3,45%), Kmetyo (3,45%), Mihál (3,45%), Nagy (3,45%), Porubsky (3,45%), Sabó (3,45%), ©kadra (3,45%), Smutný (3,45%), Szabó (3,45%), Tyapus (3,45%), Zimmerman,3,45%), Zimmermann (3,45%),

Az anyák családneve gyakorisági sorrendben:

  1. Kecskeméthy (7,11%), Soós, Sós (4,74%), Sztiszkala (3,56%), Taldik, Taldík (3,56%), Heringh, Héringh (3,16%), Nagy (2,77%), Oláh (2,77%), Ujfalusi, Újfalusi (2,77%), Ivanics (2,37%), Novák (1,98%), Pityó (1,98%), Belancsik, Belantsik (1,58%), Farkas (1,58%), Jócsik (1,58%), Vancsó (1,58%), Zajácz (1,58%), Balázsy (1,19%), Csámpai (1,19%), Földesi (1,19%), Hitka (1,19%), Medek (1,19%), Millena (1,19%), Moravcsik (1,19%), Porubszky (1,19%), Sebik (1,19%), Travnicsek (1,19%), Veres (1,19%).
  2. Bur¹ova (4,46%), ©odelova, ©ojdelova, ©ojdelová (4,46%), Soósová, Sósová, ©ó¹ová (4,46%), Borovská, Borovskyho, Borovsky-ová (3,82%), Bödörová (3,82%), Fazekas, Fazeka¹, Fazekasová, Fazeka¹ova (3,82%), Ballai, Ballai-ová (3,18%), Holiaè, Holiaèova, Holieèová (3,18%), Kme»ová, Kmetyo, Kmetyo-vá (3,18%), Mikula, Mikulova, Mikulová (3,18%), Adameková (2,55%), Pacolajova, Pacolajová (2,55%), Pápai, Pápai-ová (2,55%), «apu¹ová (2,55%), Botlik, Botlikova, Bottlik (1,91%), Jógyel (1,91%), Kristófova, Kri¹tófová (1,91%), Kuchár, Kucharová (1,91%), Nagy, Nagyová (1,91%), Oláh, Oláhová (1,91%), Pityó-ová, Pityová, Pityóva (1,91%), Schwarz, Schwarzová, Schwarz-ová (1,91%), Stiskalova, Stiskalová (1,91%), Babuliková (1,27%), Brestansky, Brestenská (1,27%), Eskütová (1,27%), Ficová (1,27%), Heringova (1,27%), Horniková (1,27%), Kobesová (1,27%), Smatanová (1,27%), Vaòocá (1,27%), Veres, Vere¹ová (1,27%), Vlasáková (1,27%), Ziegerová (1,27%).
  3. Nagy, Nagyová (9,38%), Brenkusová (6,25%), Èaládi (6,25%), Chrenko, Chrenková (6,25%), Gúgh, Gúghová (6,25%), Pápay (6,25%), Adámek (3,13%), Brigantová (3,13%), Budai (3,13%), Duchoòová (3,13%), Durèoviè (3,13%), Elèiková (3,13%), Eskütová (3,13%), Fica (3,13%), Földesy (3,13%), Koneèný (3,13%), Kováèová (3,13%), Paller (3,13%), Schvarcová (3,13%), Smatanová (3,13%), ©ó¹ová (3,13%), ©uba (3,13%), Vlasková (3,13%), ®emberová (3,13%), Zlatnerová (3,13%).
  4. Hering, Heringh, Heringhová (12,50%), Hradecká, Hradecki, Hradecký (5,00%), Javorèik, Javorèiková (5,00%), Naï, Nagy, Nagyová (5,00%), Bödör, Bödörová (3,75%), Ga¾i (3,75%), Keèkemethy, Keèkemethyová, Kecskeméthy (3,75%), Kme»o, Kmetyová (3,75%), Kozár, Kozárová (3,75%), Benko, Benková (2,50%), Èaládi (2,50%), Chrenko (2,50%), Koneèná, Koneèný (2,50%), Mencsík, Mencsiková (2,50%), Pápai (2,50%), Rapavy (2,50%), Stiskala, Stiskála (2,50%), Adamu¹ková (1,25%), Andrejková (1,25%), Balogová (1,25%), Brenkus (1,25%), Csúthy (1,25%), Elèik (1,25%), Ferenci (1,25%), Grmanová (1,25%), Ilèiková (1,25%), Laskovský (1,25%), Lázárová (1,25%), Mikle (1,25%), Ondrejka (1,25%), Pénze¹ová (1,25%), Plevka (1,25%), Polák (1,25%), ©áli (1,25%), Sevèiková (1,25%), ©odelová (1,25%), ©rank (1,25%), ©vedlová (1,25%), Urbanek (1,25%), Vass (1,25%), Vere¹ová (1,25%), Zámenèík (1,25%), ®emberi (1,25%), Zlatníková (1,25%).
  5. Paller (5,37%), Nagy, Nagyová (4,70%), Brigant (3,36%), Cimerman, Zimermanová (3,36%), Ferenci, Ferenczy (3,36%), Vaskoviè, Va¹koviè, Vaskovics (3,36%), Fazekas, Fazeka¹ová (2,68%), Gergel, Gergelová, Gergely (2,68%), Smatana, Smatanová, Smetana (2,68%), Suchá, Suchý (2,68%), Zámenèík, Zámenèíková (2,68%), Berkes, Berke¹ (2,01%), Kósa (2,01%), Krajèo, Krajèová (2,01%), Ligas (2,01%), Sabó, Szabó, Szabová (2,01%), Vaòo, Vaòová (2,01%), Volf, Volfová, Wolf (2,01%), Adamek (1,34%), Benko, Benková (1,34%), Donát, Donáth (1,34%), Duheò (1,34%), Elèík (1,34%), Gajdo¹ (1,34%), Grman (1,34%), Heringh, Heringhová (1,34%), Javorèik (1,34%), Kopeèná, Kopeèný (1,34%), Kováè, Kovács (1,34%), Kozár (1,34%), Mikle (1,34%), Moneman (1,34%), Oláh (1,34%), Pajer (1,34%), Polák (1,34%), Polakoviè, Polakovièová (1,34%), Smutná (1,34%), Vere¹ová (1,34%), Zlatnik, Zlatník (1,34%).
  6. Duchoò (21,74%), Hoïa (13,04%), Janek (13,04%), Nagy (13,04%), Gajdo¹ (8,70%), Brigant (4,35%), Ïurfinová (4,35%), Ma»o (4,35%), Pajer (4,35%), Popadiè (4,35%), Sládeèek (4,35%), Szõke (4,35%).
  7. Paller (10,34%), Cimerman, Zimmerman (6,90%), Dole¾aj (6,90%), Janyik (6,90%), Mészáros (6,90%), Trokan (6,90%), Balko (3,45%), Bur¹a (3,45%), Èapo (3,45%), Ïurfinová (3,45%), Ferenczi (3,45%), Kónya (3,45%), Kósa (3,45%), Kováè (3,45%), Németh (3,45%), Pintér (3,45%), Pogran (3,45%), ©áfár (3,45%), Siget (3,45%), Smutny (3,45%), Wolf (3,45%), Zajièek (3,45%).

A családnevek korszakonkénti bontása is megerõsíti azt a feltételezést, hogy a leggyakoribb nevek is csak néhány korszakon keresztül térnek vissza, majd nyomtalanul eltűnnek. Mint másutt, itt sem találkoztam a régi anyakönyvekben névváltoztatásra utaló bejegyzésekkel. A tények ez esetben arra utalnak, hogy Kiscétény esetében nemcsak nyelvváltás történt, hanem ez a folyamat a lakosság nagymértékű kicserélõdésével párhuzamosan következett be.

3.5.1. Nagycétény népessége

A mellékelt diagram tanúsága szerint lakosság döntõ többsége a népszámlálásokkor magyarnak vallotta magát. Az 1919-es ún. csehszlovák népösszeíráskor a korábbi népszámláláshoz képest 0,3%-os a magyarság arányának növekedése. Ez lényegileg stagnálásnak fogható fel, majd fokozatos csökkenés mutatkozik ebben az etnikai csoportban, s ezzel párhuzamosan megugrik a szlovákság részaránya. Az évszámok sejteni engedik – ismerve a történelmi tényeket –, hogy a fokozatos arányeltolódás mögött nem csupán természetes folyamatok munkálnak, hanem megteszi hatását az erõteljes csehszlovákosítás, illetve hatnak az ugyancsak ismert statisztikai „torzítások”. Az utolsó két népszámlálás a szlovákság lassú gyarapodását mutatja, amely mögött már valós asszimilációs folyamatok, vegyes házasságok, betelepülések rejlenek. A németség csupán néhány százalékot képviselt a községben. Jelenlétük a 20. század elsõ harmadáig állandó, de az etnikai palettán sohasem volt meghatározó.

Nagycétény népessége 1896–1999
szemle_2001_1_voros15

3.5.2. Nagycétény felekezeti megoszlása

A diagram oszlopai is egyértelműen mutatják, hogy a falu lényegileg mindvégig színtiszta római katolikusnak mondható. Az 1880-as népszámláláskor még 6,26%-ot képviseltek a zsidó közösség tagjai, majd arányuk fokozatosan csökkent, s 1930-ra 1,43%-ra apadtak. Más felekezethez tartozók csak elvétve bukkantak fel a településen. Annyira kis hányadot képviselnek, hogy százalékban szinte nem is mutathatók ki. Õk feltehetõleg házasság révén kerültek a faluba.

Nagycétény felekezeti megoszlása 1896–1999
szemle_2001_1_voros16

3.5.3. Nagycétény családnevei

Nagycétény is, ahogy ezt a tanulmány elsõ részében jeleztem, a szlovák–magyar nyelvhatáron található. E tényt hűen tükrözik az ott használatos családnevek is. Annak ellenére, hogy a község lakosságának még ma is 80% fölötti része vallja magát magyarnak, a nevek összetétele mégis arra utal: két nyelv találkozási pontján vagyunk. Megállapítható, hogy a szlovák és a magyar családnevek görbéje korrelációs párt alkot. Mindkettõnél tíz százalékon belüli a hullámzás sávja. A kisebb-nagyobb kimozdulások ellenére egyértelműsíthetõ, hogy a lakosságnak közel 60%-a magyar, 40%-a szlovák etimonú nevet visel. Szinte elhanyagolható a német eredetű nevek száma, s az összes korszakban kevesebb, mint maga a német ajkú lakosság. A szláv nevek magas arányára alighanem még egy tényezõ is magyarázatul szolgál. Erõsen él a faluban az a szájhagyomány, hogy a török idõket követõen lengyel telepesek érkeztek a faluba. A szláv eredetű családnevek vizsgálatakor mindenesetre egyetlen olyan névvel sem találkoztam, amely egyértelműen lengyel eredetre engedett volna következtetni, bár az is igaz, hogy több származási helyre utaló -ský képzõs családnévnél nem sikerült beazonosítani a tõben szereplõ településnevet. Maga a képzésmód szabályossága ezeknél a neveknél sem zárta ki a szlovák eredeztetést. A nagycétényi apanevek között alig találkoztam olyannal, amelynek ne sikerült volna megfejteni szemantikai tartalmát vagy legalább a morfológiai szerkezetét.

Az apai családnevek gyakorisági sorrendje: Presinszky : Presinski : Presinský : Presin¹ky : Pre¹insky : Pre¹inský : Presinszki : Presinszký : Pre¹inszky (7,89%), Szõke : Sõke (4,78%), Mészáros : Mésáros : Mészáro¹ (4,31%), Borbély : Borbéµ (3,91%), Kósa : Kosa : Ko¹a : Kó¹a (3,82%), Magyar : Maïar (2,69%), Varga (2,47%), Jócsik : Jóèik : Jócik (2,22%), Berkes : Berke¹ (2,18%), Ficza : Fica (1,96%), Kmeto : Kme»o : Kmetyo (1,78%), Vajda (1,73%), Kmetyó (1,69%), Balázsi : Balá¾i : Bala¾i (1,60%), Szusztor : Sustor : Szustor (1,49%), Ravasz (1,44%), Jaruska : Jaru¹ka (1,33%), Balázsy (1,29%), Kurcsa : Kurca : Kurèa (1,22%), Nosák : Noszák (1,22%), Galgóczi : Galgóci Galgoci : Galgóczy (1,20%), Dudás : Dudá¹ (1,16%), Tyapus : «apu¹ : Tyapu¹ (1,13%), Gregor (1,09%), Szomor (1,09%), Kisucki : Ki¹ucki : Kisucky : Kisucký : Ki¹ucky : Ki¹ucký : Kisuczki : Kisuczky (1,04%), Kobza (1,02%).

Nagycétény apai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros17

A teljes idõszakot lefedõ apai családnevek a következõk: Balázsi, Berkes, Borbély, Csábi, Dudás, Gyurján, Ficza, Gazsi, Grezsó, Jaruska, Jócsik, Karsay, Kisucky, Kmetyó, Kósa, Magyar, Mali, Mészáros, Presinszky, Ribi, Sáfár, Szerzõdi, Szõke, Struhár, Szusztor, Tyapus, Vajda, Varga.

Mindvégig jelen vannak a következõ apai családnevek, de egy-egy korszakban eltűnnek: Bencsik : Benèik, Bób, Borovszki : Borovský, Bugyinszki : Budinský, Gyuriczki : Ïurický, Együd : Eïüd, Galgóczy : Galgóci, Gunyis : Guni¹, Kijácz : Kiac, Kónya : Koòa, Kovács : Kováè, Kovacsik : Kovaèik, Krizsan : Kri¾an, Kucsera : Kuèera, Kurcsa : Kurèa, Kuszi : Kusi, Lázár, Mikle, Motesicky : Mote¹ický, Noszák : Nosák, Paulovics : Pauloviè, Szabó : Sabo, Száraz : Sáraz, Szládecsek : Sládeèek, Szomor : Somor, Taczman : Tacman, Vaskovics : Va¹koviè.

A nõi családneveknél nagyjából ugyanaz mondható el, mint az elõzõ csoportban. A különbség három, látszólag apró dologban mutatkozik meg. Az elsõ abban áll, hogy a szlovák és magyar nevek százalékértékei között kisebb az eltérés, mint az apaneveknél. A második tényezõt az adja, hogy a német eredetű nevek egyenletesebben oszlanak el az egyes korszakok között, s mindvégig 2-3% körül ingadozik a görbéjük. Harmadikként említhetjük, hogy az I. és VII. idõszakban megugrik azoknak a családnevek a száma, amelyeknek a jelentését nem sikerült megfejteni, és így kényszerűen bizonytalan besorolást kaptak.

A szülõanyák családnevének gyakorisági sorrendje: Presinszki : Presinszky : Presinská : Pre¹inská : Pre¹insky : Pre¹inskyova : Pre¹insky-ová : Presinszká : Pre¹inszky : Pre¹isnsky-ova : Presinszký : Pre¹inský : Presinszká : (6,76%), Borbély : Borbélyova : Borbély-ova : Borbélyová : Borbély-ová : Borbéµ : Borbéµová : (5,27%), Szõke : Szõke-ova : Szõkeová : Szõke-ová : Sõke : Sõkeová (4,00%), Magyar : Magyarova : Magyar-ova : Magyarová : Magyar-ová : Maïar : Maïarová : (3,38%), Kósa : Kó¹a : Kó¹a-ová : Kó¹ová : Kosa (2,85%), Jócsik : Jóèiková : Jócsiková : Jóèik (2,71%), Varga : Varga-ova : Vargová (2,38%), Mészáros : Mészárosová : Mészáros-ová : Mészáro¹ova : Mésáros : Mésáro¹ : Mésáro¹ová : Mésáro¹ová : Meszáro¹ová (2,25%), Balázsi : Balázsy : Balá¾i : Bala¾iová : Balá¾ová : Balá¾ová : Baláziová (2,20%), Ficza : Fica : Ficová : Fièová : Ficzová (2,11%), Kmetyó : Kme»ová : Kme»-ová : Kmetyová : Kmetyo : Kme»o : Kme»ova : Kmetová (2,07%), Szomor : Somorová : Szomorová : Somor (1,85%), Dudás : Dudásová : Dudá¹ová : Dudá¹ (1,71%), Berkes : Berkesová : Berke¹ová : Berke¹ (1,69%), Kurcsa : Kurèa : Kurèová : Kurcová (1,42%), Gregor : Gregorová : Gregor-ová (1,27%), Vajda : Vajdova (1,27%), Lõrinc : Lõrincz : Lõrincová : Lõrinczova : Lõrinczová (1,20%), Tyapus : «apu¹ová : «apu¹ : Tyapu¹ová : «apus (1,18%), Jaruska : Jaru¹ka : Jaru¹ková (1,13%), Drobis : Dróbis : Drobi¹ová : Drobisová (1,05%), Hupka : Hupková (1,05%), Ravasz : Ravasová : Ravaszová (1,05%), Bábán : Bában : Bábanová : Bában-ová (1,02%), Noszák : Nosáková : Noszák-ová : Nosák : Noszáková (1,02%), Gazsi : Ga¾i : Ga¾iova : Ga¾iová : Gaziová (1,00%), Gúgh : Gúghová : Gug (1,00%).

Nagycétény anyai családnevei 1896–1999
szemle_2001_1_voros18

A teljes idõszakot lefedõ családnevek: Balázsy : Balá¾i, Bób, Borbély : Borbeµ, Dudás : Dudá¹, Ficza : Fica, Galgóczy : Galgóci, Gazsi : Ga¾i, Grezsó : Gre¾o, Hupka, Jócsik : Jóèik, Kmetyó : Kme»o, Kónya : Koòa, Kósa : Kó¹a, Kovács : Kováè, Kurcsa : Kurèa, Lõrincz :Lõrinc, Mészáros : Mésáro¹, Presinszky : Pre¹inský, Ravasz : Ravas, Szládecsek : Sládeèek, Szõke : Sõke, Szusztor : Sustor, Taczman : Tacman, Vajda, Varga.

Mindvégig jelen vannak, de egy-egy korszakban eltűnnek: Babcsány : Babèáò, Benyes : Bene¹, Berkes : Berke¹, Bugyinszky : Budinský, Csáby : Èábi, Duchony : Dochoò, Gyuriczky : Ïurický, Gregor, Jaruska : Jaru¹ka, Kisucky : Kisucký, Kucsera : Kuèera, Magyar : Maïar, Mikle, Motesiczky : Motesický, Noszák : Nosák, Plevka, Podhorec, Riby, Szomor : Somor, Tyapus : «apu¹.

4. Összegzésként a négy község családnévanyagának összetételével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a lakosság egy helyben maradásának – úgy tűnik – biztos jele a családnevek viszonylagos állandósága. A betelepülésekkel, a házasság útján történõ el- és beköltözésekkel hozhatók összefüggésbe a nevek egyes rétegét mutató görbék kisebb-nagyobb hullámzásai. Egyértelműnek látszik mind a négy községnél, hogy a nõi családnevek terén nagyobb a mozgás.

Összefüggést gyaníthatunk abban is, hogy a kompakt magyar területeken a magyar ajkú települések lakosságának a névanyagában magasabb hányadot képviselnek a magyar, mint a szláv eredetű családnevek. A kompaktnak számító magyar nyelvterületen is megtalálhatók a szláv és német etimonú családnevek. További vizsgálódást igényelne annak kiderítése, hogy az anyaországban mekkora részarányt képviselnek a különféle szláv eredetű nevek, s van-e eltérés e tekintetben a szlovákiai magyar közösségek családnévanyagához képest.

A magyar–szlovák nyelvhatáron a lakosság nyelvi hovatartozásától függetlenül mindkét községben kiegyenlítettebben vannak jelen a magyar és a szláv/szlovák eredetű családnevek is. A családnévanyagból itt még nehezebb közvetlen következtetéseket levonni a lakosság aktuális etnikai identitására és nyelvére. A magyar ajkú község lakosságának körében nagyobb mértékben megjelenõ szláv nevek több dologról is árulkodhatnak: hajdani szláv/szlovák népesség beolvadására ugyanúgy következtethetünk, mint a több generációval korábbi vegyes házasságokra, szlovák nyelvterületrõl történõ magyar és/vagy szlovák nyelvű egyének faluba érkezésére, vagy éppen a település és környékének kétnyelvűségére. Alighanem a felsorolt tényezõk mindegyikével számolnunk kell.

A családnévanyag gyors, minden elõzmények nélküli kicserélõdése – ha nem névváltoztatás rejlik mögötte – nagyobb tömegben megvalósuló népességmozgásokról tanúskodik. Ha ez részben vagy teljes egészében nyelvváltással is jár, akkor a hajdanvolt családnevek viharos gyorsasággal tűnnek el az anyakönyvek lapjairól.

Jegyzetek

    1. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelõen: Balázs + -i (< -é) patronimikum-képzõ (vö. Kázmér 1993: 37).
    2. Képezheti a név alapját a Balázs és a Bálint is, s a tõ csonkított változatához járul a -kó képzõ.
    3. Megítélésem szerint a név morfológiai szerkezete miatt egyaránt tekinthetõ a Balázs és a Bálint tõrövidítéses magyar továbbképzésének (vö. Kázmér 1993: 76) csakúgy, mint az említett tövek szláv/szlovák -oviè patronimikum-képzõs alakjának.
    4. A Barnabás : Barlabás tõrövidítéses továbbképzése -a : -ó képzõvel.
    5. A Basileus + -ó < Bazsó tõrövidítéses továbbképzésével (vö. Kázmér 1993: 107, Kniezsa 1965:96).
    6. Elsõsorban világi személynév, de késõbb egyházi személynévként is ismeretes.
    7. A szláv Vitus közvetítésével jött létre ez a változat. Régisége kérdésessé teszi a köznévi bitó szóból történõ származtatását, mivel ez utóbbi a magyarban csak a 18. századtól adatolható (vö. TESz. bitó címszava).
    8. Kezdetben világi, késõbb egyházi személynévnek is számított.
    9. A szlovákban Jo¾ko ’Józsika’ kicsinyítõképzõs alaknak számít, s egyaránt létrejöhet a szlovák Jozef, illetõleg a magyar Józsefbõl.
    10. Kezdetben világi, késõbb egyházi személynévként is használatos. Feltehetõleg az újszülött világra jöttének idõpontjával hozható kapcsolatba, ezért névként való használata idõbeli érintkezésen alapuló metonimikus jelentésváltozást takarhat. Ugyanígy jöhetett létre: Húsvét, Péntek, Szombat.
    11. A Kelemen név tõrövidítéses továbbképzésével keletkezett, s a -kó : -ko képzõ elvileg lehetõvé teszi szláv/szlovák besorolását is.
    12. Elvileg az -ár képzõs szláv/szlovák családnevek közé is besorolható.
    13. A lat. Leustachius > m. Lõrinc + -kös/ -kes > Lõkös : Lölkös : Lelkes fejlõdési sorral tudjuk magyarázni a név eredetét (vö. Kázmér 1993: 684).
    14. Lehetséges fejlõdési sora: Márkus : Márk/Márton > Ma(h)ár : Már (vö. Kázmér 1993: 705).
    15. Kázmér szerint régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: Manassé + -(k)us (vö. Kázmér 1993: 705).
    16. Kniezsa a Martin és Mária + -ák képzõs kapcsolatát feltételezi (vö. Kniezsa 1965: 59).
    17. Elképzelhetõ, hogy a családnevet Márton : Márkus : Mária > Mári fejlõdési sor hozta létre. Mindkét esetben régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzésével van dolgunk (vö. Kázmér 1993: 708).
    18. Itt sem zárható ki teljes bizonyossággal a szláv/szlovák tõ: Matis, Maczis < Matej, Macej, Máté + -is képzõ (vö. Kázmér 1993: 717).
    19. A Rózsa régi egyházi és világi személynevek közé is besorolható, s a régiségben nõi és férfinévként is egyaránt használatos volt.
    20. Nem zárható ki teljesen a Bel + -kó (< belý, bielý ’fehér’ + -kó képzõs) fejlõdés irány sem. Ez esetben a név szláv etimonú (vö. Kniezsa 1965: 62, 73).
    21. Itt is elképzelhetõ a szlovák buèka» ’bõgni’ tõ -ko toldalékos továbbképzése.
    22. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelõen: Buka + -i (< -é) patronimikum-képzõ (vö. Kázmér 1993: 192).
    23. A régi világi személynév -é birtokjeles alakját kereshetjük benne. Ennek megfelelõen: Kada + -i : -y (< -é) patronimikum-képzõ (vö. Kázmér 1993: 527).
    24. A Sebest felfogható a Sebestyén tõrövidítéses továbbképzésének is.
    25. Megjegyzendõ, hogy a név eredeztethetõ régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzéseként: Kolos > Kola : Kolla + -r > Kollár.
    26. Gömörtõl nyugatra Krajèi, Krajèir, attól keletre pedig Sabov, Sabol névalak járja (vö. Kniezsa 1965: 61).
    27. Nem zárható ki teljességgel a Valent (< szlovák Valentin) név -aska : -a¹ka képzõs tõrövidítéses továbbképzése.
    28. Nem a szabályos szlovák formában, hanem az anyakönyvekben felbukkanó alak(ok)ban adom meg õket.
    29. A szlovák dub ’tölgy’ tõbõl a magyar -i képzõvel jött létre.
    30. Régi egyházi eredetű családnév tõrövidítéses továbbképzéssel létrejött családnév: szlovák Jakub : Jákob + -i képzõ.
    31. Régi egyházi személynévi tõrövidítéses továbbképzése: magyar József + szlovák -el képzõ > Jógyel.
    32. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: Verèek < Veronika + -èek.
    33. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: Kickó < Kelemen + -kó képzõ.
    34. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: Kicka : Kicska < Kelemen + -ka képzõ.
    35. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzett alakja: Orbán + szláv -ich > -ich > Orbich.
    36. Régi egyházi személynév: Galik : Gálik < Gál + -ik. A szlovák -ik képzõnek ma a magyarban nincs megfelelõje, így az szlovákká teszi a nevet; a Gál keresztnév a szlovákban is, a magyarban is egyezik.
    37. Régi egyházi eredetű személynév tõrövidítéses továbbképzése: Illik < szlovák Elia¹ : magyar Illés + -ik.
    38. Régi egyházi eredetű személynév tõrövidítéses továbbképzése: Imrik < magyar Imre < Emericus : Imrich.
    39. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: magyar József + magyar -kó vagy szlovák -ko képzõ.
    40. Régi egyházi személynév: Gálus : Galus < Gál (< Gálos : Gallos) + -us : -u¹.
    41. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: magyar Simon : Simjén – szlovák Simon (e. szimon) < Simeon + -kó : -ko képzõ.
    42. Valószínűsíthetõ, hogy régi egyházi személynév tõrövidüléses többszörös továbbképzésével van dolgunk: Kolos > Kola : Kolla + -r > Kollár; de nem zárható ki, hogy foglalkozásra utaló szlovák családnevet gyaníthatunk etimonjában: Kolár ’esztergályos’ < szlovák kol ’körül’ + -ár képzõ; Kolesár ’kerékgyártó’ < szlovák koleso + -ár képzõ.
    43. Foglalkozásra utaló családnév: magyar sáfár ’uralkodók ügyintézõje, gazdatiszt, felügyelõ, intézõ’ : szlovák ¹afári» ’gazdálkodni’.
    44. Régi egyházi személynév tõrövidítéses továbbképzése: Simon : Simjén : Simeon > Sim : Sin + -kó : -ko képzõ > Sinkó : Sinko; esetleg számításba jöhet a szlovák syn + -ko ’fiam’.
    45. A családnév -ò képzõjének n-es írását segíthette, hogy annak magyar ajkú használói regionális ejtésmódjuk miatt a palatális területen képzett ò-t (ny) máig gyakorta depalatalizáltan n-nek ejtik. Itt tehát az ejtés is segíthette a névalak rögzülését.
    46. A párba állított nevek közül a magyar Berényi annyiban különbözik a szlovák Berenský ~ Berenskától, hogy annak lehetséges jelentései között számolnunk kell a birtokra-, lakóhelyre utalással is, míg a szlovák nevek által reprezentált típus csak a származási helyre képes utalni.
    47. Az 1980-as adatokat azért nem ismerjük, mert a község ekkor Nitrany II. néven Nyitracsehivel alkotott egy közigazgatási egységet. Így értelemszerűen a statisztikák sem közlik a szükséges bontásban a népesség megoszlására, felekezeti hovatartozására vonatkozó adatokat.
    48. Kiscétény családneveinek vizsgálatakor a többi településhez képest annyiban tértem el, hogy itt akkor is fölvettem a családnevet a törzsnevek közé, ha két-három korszakban is hiányzott. Tettem ezt azért, mert ebben a faluban a népesség száma a többi vizsgált településhez képest nagyon alacsony. A korszakhatárokat viszont itt is ugyanúgy szabtam meg, mint másutt, amelyek több esetben kisebb idõegységet foglaltak magukban, mint egy emberöltõ. A neveket az egyszerűség kedvéért csak szlovák és magyar alakjukban tüntettem fel, bár többségük – mint az a gyakorisági sornál látható – rendkívül változatos helyesírási alakvariációkat takar.

Irodalom

  • Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  • Gyönyör József 1977. Nemzetiség és anyanyelv. A csehszlovákiai magyarság népesedési tükre. In: Zalabai Zsigmond (szerk): A Csallóköztõl a Bodrogközig. Bratislava, Madách Könyvkiadó, 292–312.
  • Kázmér Miklós 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság.
  • Kniezsa István 1934. Felvidéki családnevek. (Litográfia.) OSZK kézirattára.
  • Kniezsa István 1947. A magyar családnevek. Budapest. (Kézirat.)
  • Kniezsa István 1965. A magyar és a szlovák családnevek rendszere. Budapest. (Kézirat.)
  • Lanstyák István 1991. A szlovák nyelv árnyékában. In: Kontra Miklós (szerk): Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségrõl. 11–71.
  • Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest–Pozsony, Osiris Kiadó–Kalligram Kiadó–MTA Kisebbségkutató Műhely.
  • Majtán, Milan–Pova¾aj, Matej 1983. Meno pre na¹e die»a. Bratislava, Obzor.
    OOS 1991: Obce a mestá v èislach.
    Nitra, Okresné oddelenie Slovenského ¹tatistického úradu v Nitre, 1991.
  • Önkorm. 1995. Az önkormányzat és önrendelkezés alapja. A szlovákiai magyar választott képviselõk és polgármesterek országos nagygyűlésének hiteles jegyzõkönyve. Komárom, Komáromi Lapok–Szinnyei Kiadó.
  • Popély Gyula 1991. Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918–1945. Budapest, Széphalom Könyvműhely–Regio.
  • Vadkerty Katalin 1993. A reszlovakizáció. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  • Vadkerty Katalin 1999. A belsõ telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  • VSOS 1977–78. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku. I–III. köt. 1978. Bratislava, Veda, 1977–1978.