Simon Attila : „Visszatérő történelem.” Fiatal történészek és doktorandusok konferenciája
Az információs társadalom korszakában a tudomány sem maradhat meg a hagyományos formák mellett, az ismeretek és információk cseréje és beszerzése elképzelhetetlen egyes tudományos műhelyek intenzív kommunikációja nélkül. Különösen fontos, hogy a fiatal, kezdő kutatók megismerhessék egymást, kicserélhessék tapasztalataikat. Erre kitűnő alkalmat nyújt egy-egy konferencia.
A szlovákiai magyar tudományosság berkeiben is egyre gyakoribbak az ilyen rendezvények. A Fórum Kisebbségkutató Intézet történelmi szakosztályának bemutatkozásaként is felfogható volt az a történelmi konferencia, amelyet az intézet 2003. május 22-23-án rendezett Visszatérő történelem címmel. A konferencia megrendezése a Fórum Kisebbségkutató Intézet egyre markánsabb arculatának bizonyítéka, s jól jelzi az intézet szándékát is: a belterjes szlovákiai magyar viszonylaton túlnőve szlovákiai, sőt közép-európai szinten akar meghatározó szerepű tudományos intézménnyé válni. A konferencián olyan fiatal történészek és doktorandusok vettek részt, akiknek a kutatási területe a két háború közötti időszakkal kapcsolatos. A három országból (Szlovákia, Magyarország és Csehország) érkező előadók az adott korszakon belül ugyan eltérő szakterülettel foglalkoznak, de szinte valamennyi előadást összekötötte – a Fórum Kisebbségkutató Intézet profilja miatt nem véletlenül – a kisebbségi-többségi szempontok előtérbe kerülése.
A két háború közötti korszak kiválasztása is tudatos döntés eredménye, hiszen a kisebbségi kutatások szempontjából egy olyan korszakról van szó, amely a mai napig érvényes tanulságokat hordoz magában. Ez az időszak teremtette meg a szlovákiai magyar, de más közép-európai kisebbségek politikai, gazdasági és társadalmi viselkedésének, életének alapvető tapasztalatait és stratégiáit.
A doktorandus-konferenciát a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, Öllős László nyitotta meg. A konferencia fölötti védnökséget a szlovák-magyar történész vegyes bizottság társelnökei, Peter Zelenák és Szarka László vállalták, akik egyben a konferencia nyitó előadásait is tartották. A pozsonyi Comenius Egyetem tanára, Peter Zelenák Szlovákia két háború közötti történetének kutatási feladatait vázolta fel, míg az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Szarka László a magyar-szlovák határ 20. századi változásairól, a határok kérdésének megközelítési lehetőségeiről beszélt.
A fiatal előadók sorát Ivana Svátková, a Comenius Egyetem szlovák történelmi tanszékének doktorandusa nyitotta meg, aki a háború közötti politikai pártok jogi helyzetét vázolta fel. Az előadásból kiderült, hogy noha a politikai pártok működésének nem volt meg a szükséges jogi háttere, ez az állapot a politikai élet legtöbb tényezőjének megfelelt. Maros Hertel a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa az Országos Keresztényszocialista Párt szlovák szekciójáról tartott előadást, amelyben leginkább a pártnak a Szlovák Néppárthoz fűződő viszonyát, Vojtech Tuka szerepét emelte ki. Hertel előadásához jól kapcsolódott Veres Tímeának, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusának az előadása, aki a Tuka-per előzményeit igyekezett feltárni elsősorban a korabeli sajtóra támaszkodó kutatásai alapján. A téma kapcsán kibontakozott vitából kiderült, hogy a Tuka-per megítélésében mára már konszenzus alakult ki: noha a per politikai indíttatású volt, s jogilag is kétség bevonató, Tuka bűnösségéhez mégsem fűződik kétség. A két fiatal kutató példája is bizonyítja, hogy Tuka személyisége a mai napig érdekli a kutatókat, s talán a közeljövőben elkészülhet egy vagy akár több olyan monográfia, amely levéltári forrásokra támaszkodik, s amely végre eloszlathatja téma körül kialakult mítoszokat.
A következő előadó a Pozsonyban doktoráló japán kutató, Naoki Kosaka volt, aki az 1927-es közigazgatási reform hátterét, a szlovák pártok és a reform kapcsolatát igyekezett bemutatni. A reform következtében az addigi nagyzsupa-rendszert tartományi rendszer váltotta fel. A reform kapcsán kibontakozott vita egyik érdekessége a hagyományos centralista-autonomista táborok felbomlása és ideiglenes koalíciók létrejötte volt. Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa egy eddig eléggé elhanyagolt témát, az első földreform keretén belül lezajlott szláv ko-lonizációt vizsgálva a kolonizáció terveiben fellelhető etnikai célokról beszélt, s konkrét elképzelések példáján keresztül bizonyította, hogy a telepítési politikát elsősorban nemzeti, nem pedig gazdasági és szociális célok vezérelték. A szlovákiai magyarság számának két háború közötti gyors fogyása közismert, az okokról és a valós számokról azonban még ma is vita folyik. Popély Árpád előadásából, amely ezt a témakört járta körül, az is kiderült, hogy ebben korántsem a fentebb már említett kolonizáció, hanem inkább az önkéntes vagy kényszerű elvándorlás, illetve identitásváltás játszotta a döntő szerepet. Az előadását követő hozzászólásokból az is kiderült, hogy a szlovák és a magyar történettudományban a mai napig vita van azt illetően, hányan hagyták el Csehszlovákia területét közvetlenül az impériumváltás után.
Az első nap befejezéseként Tóth Károly a házigazda intézmény igazgatója beszélt a fiatal kutatóknak a Fórum Kisebbségkutató Intézet profiljáról, céljairól, az itt folyó munkáról, a kutatási lehetőségekről, majd a Bibliotheca Hungarica vezetője, Végh László mutatta meg a résztvevőknek a könyvtárat és levéltárat.
A második nap első előadója Jaroslava Roguíova (SZTA Történettudományi Intézet) a Szlovák Nemzeti Párt és a nemzeti kérdés kapcsolatát boncolgatta, többek között Emil Stodolának egy mára elfelejtett tanulmányát is ismertetve. Ebben a harmincas években írt tanulmányban ugyanis Stodola – felülemelkedve a korszak nacionalizmusán – a kisebbségi jogok kiterjesztését javasolta. A tanulmányban Stodola nemcsak az érvényes nyelvtörvényt tartotta elégtelennek, de bírálta azt is, hogy a hatóságok még ezt sem tartják be. Stodolának az előadó által idézett sorai bizony még ma is tanulságosak: „Ha a feliratok, hirdetmények stb. a közvélemény nagy része számára nyelvi szempontból érthetetlenek, akkor elveszítik értelmüket. Pedig a demokrácia elvei mást mondanak: nem a polgárok vannak a hivatalokért, hanem a hivatalok a polgárokért.”
Ilyés Zoltán az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa egy szlovákiai mikrorégió, Mecenzéf német lakosságának a két világháború közötti magatartásmo-delljeit vázolta fel. Előadásából kiderült, hogy a Mecenzéf környéki mánták a harmincas évek végéig erős nosztalgiát éreztek a történelmi Magyarország iránt, s az első bécsi döntést negatívan élték meg, mivel az lakóhelyüket Szlovákiában hagyta. Milana Zelenáková, aki a Comenius Egyetem végzős hallgatója, az evangélikus egyház Csehszlovákia megalakulása utáni helyzetét elemezte, az egyházi autonómia problémája köré csoportosítva előadását.
A prágai Nemzeti Múzeum munkatársa, Marék Junek Anton Stefánek munkásságának bemutatása közben jutott el a magyar iskolák 1918 után elkezdődött elsorvasztásának témájához. Előadásában a csehszlovák oktatáspolitika és a magyar iskolák viszonyáról beszélt. Gaucsík István annak a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának a munkatársa, amely a konferencia első napján tartotta ünnepélyes megnyitóját. A fiatal kutató a szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződés 1918 és 1938 közötti lehetőségeiről beszélt. Előadásából kiderült, hogy történetírásunknak még óriási adósságai vannak a szlovákiai magyarság gazdaságtörténetének a feltárásában.
Miroslav Michela, aki szintén az SZTA Történettdományi Intézetét képviselte a Rothermere-akció szlovákiai reakciójáról beszélt, rámutatva arra, hogy az angol lord írása csak Benes reakciója után került a médiák kereszttüzébe, s csak ez után indult meg egy nagyon erőteljes ellenkampány egész Szlovákiában. Michela munkatársa, Vörös László Tisza István szlovákokkal szembeni nemzetiségi politikájáról adott elő. Az előadás kitűnően ellenpontozta a korábbi témákat, s bizonyította azt is, hogy a két háború közötti csehszlovák nemzetiségi politika módszereinek egy része a Trianon előtti magyar politika eszköztárából került ki.
A konferencia végén a vitát vezető Peter Zelenák a fiatal kutatók előadásainak a tárgyszerűségét emelte ki. Zárszavában hangsúlyozta, hogy reméli, e jól sikerült konferenciának a következő években is lesz folytatása.
(A konferencián elhangzott előadásokat lapunk következő számaiban közöljük. -A szerk.)
