Lelkes Gábor: A európai parlamenti választások Szlovákiában 2004-ben
Történelmi pillanat
2004. június 10. és 13-a közt immár hatodik alkalommal született döntés az Európai Parlament (a továbbiakban EP) összetételéről, mely az Európai Unió egyetlen, az uniós állampolgárok által közvetlenül választott intézménye. Ez alkalommal, a májusban 25 tagra nőtt Európai Unióban, közel 338 millió választópolgár számára nyílt lehetőség arra, hogy szavazatával döntsön arról, hogy az elkövetkező 4 év során mely politikai pártok képviselői képviseljék az államát a brüsszeli székhelyű intézményben.
A tagállamok többségében 13-án, vasárnap tartották a voksolást, ez alól mindössze 7 ország volt kivétel: Hollandiában és Nagy-Britanniában június 10-re, Írországban 11-re, Csehországban 11–12-re, Lettországban és Máltán 12-re, Olaszországban 12–13-ra tűzték ki az EP-választások napját.
A 2004. évi EP-voksolás Szlovákiában és a további 9 új európai uniós tagállamban történelmi jelentőséggel bírt, hiszen ezen államokban először kerültek megrendezésre e választások. Szlovákiában az eddig megszokott voksolásoktól az EP-választások több új elemet tartalmaztak, melyek közt a legjelentősebbnek az alábbiak számítottak:
– az EP-választáson induló pártnak 50 ezer koronát kellett letétbe helyeznie „nevezési díj”-ként, amennyiben a párt megszerzi a szavazatoknak legalább a 2%-át, visszakapja a pénzt, ellenkező esetben az összeg az állami költségvetésbe vándorol,
– az EP-voksolás Szlovákiában a szlovákiai parlamenti választásoktól eltérően csak egynapos, reggel héttől este tízig járulhattak az urnákhoz a választópolgárok,
– a párt jelöltjei közül csak egyetlen személy volt külön támogatható (az ún. preferenciaszavazattal), vagyis csak egy jelöltet lehetett bekarikáznia a jelöltlistán (szemben az országos parlamenti választásokon lehetséges négy névvel), és ezen preferenciaszavazat akkor juttatta előbbre a listán a jelöltet, ha az adott személy a pártra leadott voksoknak legalább a 10%-át megszerezte,
– a korábbi szlovákiai parlamenti választásoktól eltérően a jelöltek és a pártok a kereskedelmi elektronikus médiában is kampányolhattak,
– a szlovákiai EP-választásokon nemcsak a szlovákiai állampolgárok, hanem az Európai Unió tagállamainak más polgárai is részt vehettek, ha állandó lakhelyük Szlovákiában van (viszont csak a szlovákiai pártokra és jelöltjeikre adhatták le szavazataikat),
– a szlovákiai EP-választások menetének megfigyelését sem külföldi, sem hazai szervezetek/intézmények nem jelezték, mivel Szlovákia az Európai Unió tagjaként már fejlett, demokratikus országnak számít (ha esetleg valaki mégis megfigyelő akart lenni, nyugodtan szemlélődhetett a szavazóhelyiségben, és a voksok összeszámlálásánál is jelen lehetett, nem kellett a Központi Választási Bizottság engedélyét kérni).
Szlovákia az Európai Unión belül 14 mandátumos választási körzetnek számít, tehát a 732 tagból álló Európai Parlamentben 14 képviselői hely illeti meg az országot.
Az első alkalommal megrendezett szlovákiai európai parlamenti voksoláson 17 szlovákiai politikai tömörülés méretette meg magát, melyek összesen 188 jelöltet indítottak: Magyar Koalíció Pártja1 (a párt választási száma az 1, listavezetője pedig Bauer Edit volt, a képviselőjelöltek száma 11 volt), Új Polgári Szövetség2 (2, Jozef Heriban, 14), Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió3 (3, Peter Šastný, 14), Magyar Föderalista Párt4 (4, B. Tajnay Nagy Mária, 12), Kisiparosok Pártja5 (5, Vladimír Sirotka, 14), Szlovákia Demokrata Uniója (6, Štefan Šlachta, 1), Szlovákia Kommunista Pártja6 (7, Karol Fajnor, 14), Szabad Fórum (8, Ivan Šimko, 14), Szlovák Nemzeti Párt–Valódi Szlovák Nemzeti Párt7 (9, Peter Súlovský, 14), Szlovák Néppárt8(10, Andrej Trnovec, 14), Aktív Nők9 (11, Eva Bartošová, 8), SMER (12, Monika Beòová, 14), Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom10 (13, Sergej Kozlík, 14), Kereszténydemokrata Mozgalom11 (14, Anna Záborská, 14), Demokráciáért Mozgalom–Népi Unió12 (15, Rudolf Žiak, 14), Polgári Konzervatív Párt13 (16, Peter Osuský, 1), Roma Kereszténydemokrata Mozgalom14 (17, Štefan Mi¾o, 1).
A választások előtti előrejelzések
A szlovákiai EP-választások előtti választói hangulatot az általános fásultság jellemezte, hasonlóan az egész EU-ban tapasztalható trendhez. A szlovákiai választópolgárok választási fáradtságát azonban még tetőzték az EP-választásokat közvetlenül megelőző többszöri államfői választások is. E kedvezőtlen szlovákiai választási légkörben tovább csökkentette a választási kedvet az, hogy tulajdonképpen hiányzott az Európai Parlamentet bemutató felvilágosító kampány annak érdekében, hogy a szlovákiai polgárok megtudják, hogy mire is szolgál az Európai Parlament, hogy miképp befolyásolhatja az ő életüket a több ezer kilométerre levő intézmény (az elkövetkező években ugyanis az EP hatásköreinek erősödése és bővülése várható). A szlovákiai EP-választásokon való részvételi kedvet az is jelentősen befolyásolta (negatív módon), hogy a választásokon induló pártok kampánya rendkívül gyenge volt, nélkülözte a felvilágosító elemeket, inkább az érzelmekre hatott, a politikusok túlságosan leegyszerűsített jelszavakat használtak, és javarészt belpolitikai témákat húztak elő.
1. táblázat. Az EP-választásoktól való távolmaradás indokai. (Egy, a választásokat megelőző hónap végén készült közvélemény-kutatás eredményei alapján.15)
Forrás: Sme, 2004. június 9.
A Focus Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint, melyet a választásokat megelőző héten készített, a szlovákiai szavazóknak csak mindössze 20%-a jelezte a biztos részvételét az EP-választásokon (további 19% pedig azt mondta, hogy talán elmegy). Egy másik felmérés, a Szlovák Rádió Médiakutató Intézete által végzet közvélemény-kutatás, az EP-választásokon való részvétel kapcsán kissé kedvezőbb választás előtti képet mutatott: a válaszadók 26,3%-a jelezte határozott részvételi szándékát a választáson (az Intézet egy korábbi, február végi felmérése még 31,6%-os részvételi szándékot mutatott). A felmérések szerint a biztosan távolmaradók részaránya mindkét esetben meghaladta az 50%-ot. Az EP-választásokat ignorálók többsége a szlovákiai politikai életből való kiábrándultságával magyarázta az urnáktól való távolmaradását.
Május második felében a Markant Közvélemény-kutató Intézet az EP-választásokon induló 17 politikai párt támogatottságát mérte fel. A felmérés nyolc pártnak Európai Parlamentbe való bejutását jelezte előre. A választások győztesének a SMER-t jelezték (a szavazatok 18,6%-ával, s 3 EP-mandátumhoz jutna), míg a második az SDKÚ lenne a voksok 13,6%-ával (2 EP-képviselővel). Az SDKÚ-hoz hasonlóan a HZDS (12,3%), a KDH (10,2%) és az ANO (9,4%) is két EP-képviselői mandátum várományosa volt. A Szabad Fórum a voksok 8,6%-át szerezte volna meg, míg az MKP-ra a megkérdezettek 7,9%-a adta volna le a szavazatát (ami 1-1 EP-képviselői helyet jelentett volna). A felmérés alapján 8. pártként, a szlovákiai parlamenten kívüli nacionalista SNS – PSNS is 1 EP-mandátumot szerzett volna (6,18%).
A választások
A szlovákiai EP-választásokon a részvétel rendkívül alacsony volt, a választópolgárok 16,96%-a járult az urnákhoz, szemben az uniós 45,7%-os átlaggal, ami szintén negatív rekordnak számít az EU történelmében (máskülönben az EP-választásokon való részvételi arány folyamatosan csökken, 1999-ben mindössze 49,8% volt). Szlovákia a fent említett részvételi aránnyal az unión belüli utolsó helyet mondhatta a magáénak (de egyébként a májusban uniós taggá vált tízeknél átlag 15%-kal volt alacsonyabb a szavazókedv, mint a régi tagállamokban).
Az urnákhoz összesen 714 508 választópolgár járult, akik közül 713 308-an adták le a szavazatukat. Az érvényes szavazatok száma 701 595 volt, ami a leadott szavazatok 98,35%-ának felelt meg. Az érvénytelen szavazatok részaránya a legmagasabb a párkányi körzetben volt, ott a leadott szavazatok mindössze 97,81%-a volt érvényes.
A kerületek szintjén a legmagasabb részvételi arány a Pozsonyi kerületben volt (20,23%), a legkisebb pedig a Nagyszombatiban és a Kassaiban (mindkettőben 16% alatt maradt a részvételi részarány).
2. táblázat. A részvételi arány alakulása az EP-választásokon az egyes kerületekben
Forrás: A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
A választókörzetek közül a Párkányiban járultak a legtöbben az urnákhoz (23,70%), amit az Alsókubini és a Pozsonyi körzetek követtek (22,65%, illetve 21,87%).
A legnagyobb számban a legerősebb kormánypárt, az SDKÚ tábora ment el szavazni, 119 954 szavazatot kapott, ami az érvényes szavazatok 17,09%-át jelentette, s ezzel egyúttal a párt megnyerte a választásokat. A második helyen a HZDS végzett, 119 582 szavazattal, majd utána következett a SMER 118 535 vokssal. A negyedik legtöbb szavazatot a KDH kapta, rájuk az urnához járuló szavazópolgárok 16,19%-a adta a voksát (113 655 szavazat). A választásokon az ötödik legsikeresebben szereplő párt az MKP volt, amelyre 92 927 fő szavazott (a szavazók 13,24%-a). Az EP-be a fenti öt párt jelöltjei jutottak be, a választásokon induló többi 12 párt nem kapott elég szavazatot az 5%-os választási küszöb átlépéséhez.
Az EP-választásokon sikertelenül próbálkozó 12 párt közül a legnagyobb vesztesnek az ANO tekinthető, mivel az Európai Parlamentbe történő bejutásához 0,35%, azaz mintegy 2100 voks hiányzott. A 2002. évi parlamenti választásokon sikeresen szereplő kommunisták ez alkalommal nem jutottak át az 5%-os küszöbön (bár csak mintegy 4000 vokssal maradtak alul). A választásokon induló további szlovákiai magyar párt, a Magyar Föderalista Párt, csak 1598 szavazatot szerzett, ami a szavazatok 0,22%-át jelentette.
A EP-be bejutott pártok regionális szereplése
A pártok támogatottsága regionális szinten jelentős szóródást mutat. Az EP-választások nyertesének, az SDKÚ-nak, a körzetek 1/5-ében sikerült a legtöbb szavazatot begyűjtenie: Malacka (itt érte el a legnagyobb arányú győzelmet, a szavazatok 25,80%-át kapta), Liptószentmiklós, Pozsony, Besztercebánya, Poprád, Igló, Bazin, Kassa, Ólubló és Pöstyén. A nyolc kerületből csak egyben, a Pozsonyiban győzött. A szavazatok részarányát tekintve körzeti szinten a Párkányi körzetben szerepelt a leggyengébben (1,84%).
A HZDS az SDKÚ-hoz hasonlóan 10 körzetben került ki győztesként, a legnagyobb arányú győzelmét a Csacai körzetben aratta, ahol a választók 31,71%-a e pártra voksolt (a további 9 körzet: Vágbeszterce, Nagytapolcsány, Trencsén, Garamszentkereszt, Bán, Vágújhely, Privigye, Zsolna, Nyitra). Kerületi elsőséget a HZDS a már hagyományos sikerterének számító Trencséni kerületben könyvelhetett el. A körzetek szintjén a legalacsonyabb támogatottsága a Dunaszerdahelyi körzetben volt (1,84%).
Az EP-választások feltételezett favoritja, de végül csak a harmadik legtöbb szavazatot kapott SMER, mindössze 4 körzetben tudott nyerni (Zólyom, Breznóbánya, Turócszentmárton, Nagymihály). A körzetek szintjén a legnagyobb arányú győzelmét a Zólyomi körzetben érte el (a szavazatok 29,58%-át szerezte meg), míg kerületi szinten a Besztercebányaiban lett az első. A körzetek szintjén a legalacsonyabb támogatottsága a HZDS-hez hasonlóan a Dunaszerdahelyi körzetben volt (2,43%).
A nyertes körzetek számát tekintve az MKP után a KDH szerepelt a legsikeresebben a választásokon, 11 körzetben lett első: Námesztó (44,56%), Alsókubin, Rózsahegy, Varannó, Késmárk, Eperjes, Bártfa, Szenice, Nagyszombat, Homonna, Sztropkó. A KDH a kerületek szintjén is jól szerepelt, az Eperjesi és a Zsolnai kerületben megnyerte a választásokat. A körzetek szintjén a legalacsonyabb támogatottsága az SDKÚ-hoz hasonlóan a Párkányi körzetben volt (0,94%).
Az EP-be ötödikként bekerülő MKP hagyományosan a magyar kisebbség által lakott dél-szlovákiai körzetekben nyerte meg a választásokat. A legnagyobb arányú győzelmét tradicionálisan a magyar kisebbség által legnagyobb arányban lakott körzetben szerezte meg, a Dunaszerdahelyi körzetben (a szavazatok 86,22%-val). Az EP-választásokon e párt szerezte meg a legtöbb körzeti elsőséget, számszerint 14-et (az említett Dunaszerdahelyi körzeten kívül még a Párkányiban, a Komáromiban, a Rozsnyóiban, a Galántaiban, a Vágsellyeiben, a Rimaszombatiban, a Nagykürtösiben, az Érsekújváriban, a Lévaiban, a Tőketerebesiben, a Szenciben, a Kassa-környékiben és a Losonciban végzett az első helyen). A kerületi elsőségek számát tekintve is az MKP szerepelt a legjobban e választások alkalmával, a Nyitrai, a Nagyszombati és a Kassai kerületekben egyaránt megnyerte a választásokat. A körzetek szintjén a legalacsonyabb támogatottsága a Csacai körzetben volt (0,39%).
KSS az EP-be való bekerüléshez szükséges 5-os választási küszöböt ugyan nem érte el, viszont egy körzetben, a Felsővízköziben, elsőséget könyvelhetett el, 0,3%-al megelőzte a SMER-t (a kommunistákra a szavazók 18,28%-a voksolt).
3. táblázat. A 2004. évi szlovákiai EP-választások végeredménye
Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
Az EP-be bejutott képviselők
A pártokra leadott voksok száma alapján az SDKÚ, a HZDS, a SMER és a KDH 3-3 EP képviselői mandátumhoz jutottak, míg az MKP 2 képviselői helyet szerzett.
A képviselői helyek a listán előre felállított sorrendben lettek szétosztva, a preferenciaszavazatok egyedül az MKP esetében változtatták meg a sorrendet (a jelöltlistán 3. helyen szereplő Duka Zólyomi Árpád 12 700 preferenciaszavazattal megelőzte a jelöltlista 2. helyén szereplő Berényi Józsefet). Egyébként az MKP szavazótáborának 66,74%-a élt a preferenciaszavazás adta lehetőséggel, azaz 62 021-en karikáztak egy képviselőjelöltet. Az MKP képviselőjelöltjeinek listáján máskülönben a legtöbb preferenciaszavazatot a listavezető Bauer Edit kapta.
EP-mandátumhoz az alábbi politikusok jutottak: Sergej Kozlík (HZDS, 74 938 preferenciaszavazattal), Peter Šastný (SDKÚ, 74 447), Monika Beòová (SMER, 64 250), Bauer Edit (MKP, 35 892), Anna Záborská (KDH, 25 936), Miroslav Mikolášik (KDH, 21 052), Duka Zólyomi Árpád (MKP, 12 743), Ján Hudacký (KDH, 10 363), Irena Belohorská (HZDS, 9738), Vladimír Maòka (SMER, 8376), Peter Baco (HZDS, 7813), Milan Ga¾a (SDKÚ, 2466), Zita Pleštinská (SDKÚ, 1521), Miloš Koterec (SMER, 879).
A szlovákiai EP-választások a korábbi szlovákiai választások és referendumok tükrében
A szlovákiai EP-választásokon a választópolgárok több mint 80%-a nem vett részt, amire még a legpesszimistább előrejelzések sem utaltak. A megdöbbentően alacsony részvétel mindenekelőtt a politikusok iránti bizalomvesztés és a nagyon gyenge kampány eredménye. A 16,96%-os EP választási részvétel a korábbi szlovákiai parlamenti választások és az ország EU csatlakozásól szóló népszavazás részvételi mutatóival összehasonlítva történelmi mélypontnak tekinthető.
4. táblázat. Az MKP EP-választási jelölőlistájára leadott preferenciaszavazatok megoszlása
Forrás: A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
A legutóbbi, 2002. évi parlamenti választások részvételi arányától az EP-választásokon 53,1% ponttal volt alacsonyabb a részvétel. A részvételi arányban beállt csökkenés az ország valamennyi régióját azonos mértékben érintette. A lakosság részarányában számottevő magyar kisebbséggel rendelkező 16 dél-szlovákiai járásban16 az említett parlamenti választások alkalmával 10 járásban volt a részvételi szint az országos átlag alatt, míg az EP-választásokon 7 járásban járultak az urnákhoz kevesebben mint az országos átlag.
A fent említett járások közt a 2002. évi parlamenti választások alkalmával a legnagyobb részvételi arány a Dunaszerdahelyi járásban (74,31%), a legalacsonyabb pedig Nagymihályiban (63,15%) volt. Ugyanezen járások közt az EP-választások alkalmával a legmagasabb részvételi arányt a Szenci járás (19,18%), a legalacsonyabbat a Nagyrőcei járás (13,03%) mutatta ki.
Az eredmények alapján nem vonhatók le messzemenő következtetések az egyes pártok tulajdonképpeni népszerűségét illetően, mivel az még az EP-választások győztesére, az SDKÚ-ra is csupán a szlovákiai választópolgárok nem egész 3%-a szavazott (119 954 szavazatot kapott, míg a nyilvántartott választópolgárok lélekszáma 4 210 463).
Az EP-választások további érdekes színfoltja, hogy a pártok közül egyik sem volt képes megszólítani annyi választót, mint 2002-ben (ez még a fegyelmezett választói táboráról híres MKP-nak sem sikerült). Tény azonban az, hogy a kormánypártok jobb eredményt értek el, mint az ellenzék (tehát Szlovákiában nem a kormány elleni tiltakozó voksolásról volt szó), ami a legtöbb EU-államban másképp történt (ezt részben az is magyarázza, hogy Mikuláš Dzurinda kormányának – a mostani és az előző kormány élén is ő állt – érdeme az ország EU tagságának kivívása).
5. táblázat. A részvételi arány alakulása az EP-választásokon és a 2002. évi parlamenti választásokon a magyar kisebbség által lakott dél-szlovákiai járásokban
Forrás: A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
1. ábra. Az elmúlt 14 év parlamenti választásain, az ország EU csatlakozása kapcsán kiírt népszavazáson és az első szlovákiai EP-választáson való részvétel alakulása
Forrás: Sme, 2004. június 15.
6. táblázat. A 2002. évi szlovákiai parlamenti választásokon és a 2004. évi EP-választásokon kapott szavazatok alakulása a legerősebb pártokat illetően
Forrás: Sme, 2004. június 15.
2. ábra. A 2002. évi szlovákiai parlamenti választásokon és a 2004. évi szlovákiai EP-választásokon legsikeresebben szereplő pártok szavazatvesztése
Forrás: Sme, 2004. június 15.
A szlovákiai EP-választások visszhangja
Az EP-be bejutott szlovákiai pártok kivétel nélkül sikerként könyvelték el a választási eredményeiket, nem sok figyelmet szenteltek annak a ténynek, hogy a választók több mint 80%-a a távolmaradásával üzente számukra, hogy megcsömörlöttek a hazai politikai élet képviselőitől.
A politikai elemzők szerint mind az EP-választások vesztes, mind pedig a nyertes pártjainak nagyon gyorsan értelmeznie kéne a már-már apátia határán álló választópolgár figyelmeztetését, azt, hogy minden ötödik szlovákiai család a szegénységi küszöb körüli jövedelemből él, s ezen szociális problémára kellene inkább a pártoknak összpontosítani a belső és külső csatározásaik helyett.
Melléklet
1. térkép. Az EP-választásokon való részvételi arány megoszlása a körzetek szintjén
Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
2. térkép. Az EP-választások nyertesei a körzetek szintjén
Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
3. térkép. Az EP-választások alkalmával az MKP-ra leadott érvényes szavazatok részarányának megoszlása körzetenként
Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala, 2004.
Felhasznált irodalom
Sme, 2004. június 12.
Sme, 2004. június 14.
Sme, 2004. június 15.
Új Szó, 2004. június 7.
Új Szó, 2004. június 11.
Új Szó, 2004. június 12.
Új Szó, 2004. június 14.
Új Szó, 2004. június 15.
www.statistics.sk