Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken. Szerkesztett Néma Sándor. Győr, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 2003. (Kocsis Aranka)

Győr vár­me­gye te­le­pü­lé­sei 18–19. szá­za­di kéz­ira­tos tér­ké­pe­ken. Szer­kesz­tet­te Né­ma Sán­dor. Győr, Győr-Moson-Sopron Me­gye Győ­ri Le­vél­tá­ra, 2003.
Na­gyon szép köny­vet je­len­te­tett meg 2003 őszén Győr-Moson-Sopron Me­gye Győ­ri Le­vél­tá­ra. Nem is egy­sze­rű­en könyv ez, ha­nem al­bum, 18–19. szá­za­di tér­ké­pek al­bu­ma. A ki­ad­vány a köny­vek szo­ká­sos ál­ló for­má­tu­má­tól el­té­rő­en szé­les ala­kú, kül­ső meg­je­le­né­sé­ben is né­mely nagy, 19. szá­za­di országleíró al­bum­ra, kép- és tér­kép­gyűj­te­mény­re em­lé­kez­tet. Igaz, a ha­gyo­mány­tisz­te­let mel­lett va­ló­szí­nű­leg a cél­sze­rű­ség is ezt a szé­les ala­kot kí­ván­ta meg a ter­ve­zők­től, eb­ben tűn­tek leg­in­kább el­he­lyez­he­tő­nek a kü­lön­bö­ző mé­re­tű tér­ké­pek és tér­kép­rész­le­tek. A ki­ad­vány mű­sza­ki, nyom­dai ki­vi­te­le­zé­se, a mai tech­ni­kai le­he­tő­sé­gek fel­hasz­ná­lá­sá­val, ki­vá­ló mi­nő­ség­ben ké­szült, a címnegyed tá­mo­ga­tó­kat fel­so­ro­ló lis­tá­já­nak bi­zony­sá­ga sze­rint egy egész vá­ros, Győr a szak­te­rü­le­ten leg­jobb erő­i­nek ös­­sze­fo­gá­sá­val.
A kö­tet kö­zel száz szí­nes kéz­ira­tos tér­ké­pet tar­tal­maz – az ere­de­tik ki­seb­bí­tett má­so­la­tát – az egy­ko­ri Győr vár­me­gye 18–19. szá­za­di te­le­pü­lé­se­i­ről. Az ere­de­ti tér­ké­pek a Győr-Moson-Sopron Me­gye Győ­ri Le­vél­tá­rá­nak, a Győ­ri Egy­ház­me­gyei Le­vél­tár és a Pan­non­hal­mi Ben­cés Fő­apát­ság Le­vél­tá­rá­nak gyűj­te­mé­nye­i­ben ta­lál­ha­tók. A vá­lo­ga­tás­ba be­ke­rül­tek leg­több­je köz­ség­tér­kép a te­le­pü­lés, a bel- és kül­te­rü­le­tek egé­szé­ről, vagy ha­tár­tér­kép a te­le­pü­lés tel­jes ha­tá­rá­ról, eset­leg egy ré­szé­ről (legelő­ről, gyöp­ről, pusz­tá­ról). Ezek mel­lett ta­lál­ha­tó a kö­tet­ben né­hány beltelektérkép – Győr vá­ro­sá­ról 1793-ból és a 19. szá­zad kö­ze­pé­ről, Ás­vány (1880), Kóny (1867), Ravazd (1844), Szentiván (1845) beltelkeiről – és ura­da­lom­ról, egy­há­zi bir­tok­ról ké­szült fel­mé­rés (a hédervári és rá­rói ura­da­lom tér­ké­pe 1815-ből; a szentmártoni ura­da­lom Szentmárton kör­nyé­ki bir­to­ka­i­nak tér­ké­pe 1818-ból, a Szentmártoni Fő­apát­ság Győr me­gyei ura­dal­má­nak át­te­kin­tő tér­ké­pe 1821-ből). Egy tér­ké­pet kö­zöl a gyűj­te­mény Győr és Moson me­gyé­ről is 1786-ból. S vé­gül van ben­ne egy a Rá­ba Győr me­gyei fo­lyá­sát (1838), s egy, ta­lán az egyik leg­ér­de­ke­sebb, a Du­na véneki sza­ka­szán ki­kö­tött ha­jó­mal­mo­kat és üres ma­lom­he­lye­ket áb­rá­zo­ló raj­zo­lat az 1832-es év­ből.
E tér­ké­pek – amint Filep An­tal be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyá­ban több­ször is hang­sú­lyoz­za, a ma­gyar­or­szá­gi mű­sza­ki gon­dol­ko­dás, a mér­nö­ki mun­ka és tu­dás fon­tos és ér­té­kes em­lé­kei – a mai szem­lé­lő szá­má­ra leg­elő­ször is vi­zu­á­lis él­ményt nyúj­ta­nak. Ará­nyos, szép meg­kom­po­nált­sá­guk­kal, rész­le­te­ik fi­nom­sá­gá­val, oly­kor bá­jos na­i­vi­tá­sá­val (kü­lö­nö­sen a tér­ké­pe­ket dí­szí­tő já­ru­lé­kos raj­zok, áb­rák meg­for­mált­sá­gá­val) gyö­nyör­köd­te­tik az ol­va­sót – kö­szön­he­tő­en a mai nyom­da­tech­ni­ka le­he­tő­sé­ge­i­nek is, ame­lyek ré­vén a má­ra leg­több­ször meg­fa­kult ere­de­ti map­pák e má­so­la­tai új­ra élénk szí­nek­ben, ol­vas­ha­tó föl­ira­tok­kal pom­páz­nak a kö­tet­ben. Ere­de­ti­leg leg­több­ször bir­tok­ös­­sze­írá­sok, ha­tár­vi­ták, ha­tár­hasz­ná­la­ti mó­dok ki­je­lö­lé­se, el­kü­lö­nü­lé­sek, karaszteri fel­mé­ré­sek, ta­go­sí­tá­sok al­kal­má­val ké­szül­tek. Cél­juk­nak meg­fe­le­lő­en oly­kor igen rész­le­te­sen áb­rá­zol­ják a te­rü­let tér­szí­ni vi­szo­nya­it, víz­há­ló­za­tát vagy út­vo­na­la­it, a ha­tár­be­li épít­mé­nye­ket, fa­cso­por­to­kat, a bir­tok ha­tá­rát jel­ző ma­gá­nyos fá­kat, ku­ta­kat, a beltelken a köz­épü­le­te­ket, az egyes por­tá­kat a raj­tuk ál­ló épít­mé­nyek­kel. E sok­fé­le célt szol­gá­ló áb­rá­zo­lás­mód­ja­ik ré­vén vál­tak ké­sőbb, ere­de­ti pá­lyá­juk be­fu­tá­sa után, több tu­do­mány­te­rü­let – mint a te­le­pü­lés­tör­té­net, a nép­rajz, az ag­rár­tör­té­nek, a bo­ta­ni­ka, a nyel­vé­szet, vagy akár a leg­újab­ban fel­fe­de­zett s már ér­té­kes ered­mé­nye­ket fel­mu­ta­tó tör­té­ne­ti öko­ló­gia – fon­tos for­rá­sa­i­vá. A Győ­ri Le­vél­tár vál­lal­ko­zá­sá­nak je­len­tő­sé­ge ép­pen eb­ben rej­lik. Ki­adá­suk­kal oly mó­don te­szi szé­les kö­zön­ség szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő­vé e tér­ké­pe­ket, hogy köz­ben – a nyom­dai ki­vi­te­le­zés és a kí­sé­rő tu­do­má­nyos ap­pa­rá­tus ré­vén – for­rás­ér­té­kü­ket is meg­őr­zik a szű­kebb szak­ku­ta­tá­sok szá­má­ra.
A tér­ké­pek gyűj­te­mé­nyét le­írá­suk és egy be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyok­ból ál­ló egy­ség elő­zi meg a könyv­ben. A tér­kép­le­írá­sok mint­egy muzeológiai vagy könyv­tá­ri, le­vél­tá­ri le­író­kar­to­nok ki­lenc pont­ba szed­ve tar­tal­maz­zák a leg­fon­to­sabb ada­to­kat az egyes tér­ké­pek­ről és köz­lik a tér­ké­pen ta­lál­ha­tó ös­­szes fel­ira­tot, szö­ve­get. A ki­lenc pont al­pont­ja­i­val együtt meg­ad­ja a tér­kép le­vél­tá­ri jel­ze­tét, mé­re­tét, anya­gát, szí­ne­zé­sét, nyel­vét, mé­ret­ará­nya­it, le­ír­ja a dí­szí­tett­sé­gét, ál­la­po­tát, meg­ha­tá­roz­za a tí­pu­sát (úr­bé­ri, te­le­pü­lés-, vá­ros-, határelkülönözési, ha­jó­zá­si tér­kép stb.), meg­ad­ja a cí­mét, ké­szí­tő­je ne­vét, ké­szí­té­se évét, fel­so­rol­ja a raj­ta ta­lál­ha­tó út­vo­na­la­kat, épü­let­áb­rá­zo­lá­so­kat, a hely-, hegy- és víz­raj­zi ne­ve­ket, ut­ca­ne­ve­ket, dű­lő­ne­ve­ket stb. –, köz­li az ös­­szes fő- és mel­lék­szö­ve­get ere­de­ti nyel­ven és ere­de­ti he­lyes­írás­sal.
E gaz­dag, tel­jes­ség­re és pon­tos­ság­ra tö­rek­vő ap­pa­rá­tus szem­lé­lé­se köz­ben már csak azt saj­nál­ja az el­ké­nyez­te­tett ol­va­só, hogy e nagy vál­lal­ko­zás bel­ső szak­mai in­dí­té­ka­i­ról, a kö­zölt tér­ké­pek vá­lo­ga­tá­sá­nak, a gyűj­te­mény ös­­sze­ál­lí­tá­sá­nak szem­pont­ja­i­ról, avagy akár az ere­de­ti tér­ké­pek fel­lel­he­tő­sé­ge fe­lől sem­mi kö­ze­leb­bit nem tud meg a kö­tet­ből. (Az ere­de­ti tér­ké­pek gyűj­te­mé­nyi he­lyé­ről egye­dül a le­vél­tá­ri jel­ze­tek tá­jé­koz­tat­nak, ame­lye­ket a tér­kép­le­írá­sok el­ső pont­jai tar­tal­maz­nak, és a tér­ké­pek alatt is meg­ta­lál­ha­tók. E jel­ze­te­ket is föl­ol­dó rö­vi­dí­té­sek jegy­zé­ké­ből kö­vet­kez­tet­he­ti ki a kí­ván­csi ol­va­só, hogy a kö­tet­be ke­rült tér­ké­pek a me­gye há­rom gyűj­te­mé­nyé­ből va­lók.) A tér­ké­pek le­írá­sá­nak mód­já­ról és szem­pont­ja­i­ról ugyan­csak szí­ve­sen ol­vas­nánk eset­leg va­la­mi­vel töb­bet, mint a le­írás pont­ja­i­nak fel­ol­dá­sát adó (szó)jegyzék. S vé­gül a kö­tet hasz­ná­la­tát se­gí­tő el­iga­zí­tó út­mu­ta­tó el­ma­ra­dá­sa is né­mi hi­ány­ér­ze­tet kelt. A szer­kesz­tői elő­szó, a Lectori salutem! e te­kin­tet­ben a tar­ta­lom­jegy­zék­hez irá­nyít­ja az ol­va­sót, amit azon­ban több szem­pont­ból sem tart­ha­tunk sze­ren­csés aján­lat­nak. A tér­kép­gyűj­te­mény, s így a hoz­zá tar­to­zó tér­kép­le­írá­sok fe­je­ze­te is az egy­ko­ri, 19. szá­za­di já­rá­sok sze­rint cso­por­to­sít­va köz­li az egyes tér­ké­pe­ket, s csak ezen be­lül van ábé­cé­rend. Fel­te­he­tő­en ke­vés olyan ol­va­só­ja lesz azon­ban a kö­tet­nek, aki a 19. szá­za­di já­rás­ha­tá­ro­kat, il­let­ve a te­le­pü­lé­sek 19. szá­za­di köz­igaz­ga­tá­si ho­va­tar­to­zá­sát il­le­tő­en meg­bíz­ha­tó­an pon­tos is­me­re­tek­kel ren­del­kez­ne. Így aki az egyes tér­ké­pek rész­le­te­i­ben is sze­ret­ne el­me­rül­ni, és eb­bé­li fog­la­la­tos­sá­ga köz­ben szí­ve­sen tá­masz­kod­na a tér­kép­le­írá­sok ad­ta in­for­má­ci­ók­ra, az a kö­tet­ben va­ló ál­lan­dó ide-oda la­poz­ga­tás­ra, ke­res­gé­lés­re kény­sze­rül. Ugyan­is a tér­ké­pek­nek és a tér­kép­le­írá­sok­nak nincs sor­szá­mo­zá­suk, az adott tér­kép­re vo­nat­ko­zó le­írás (vagy for­dít­va: a le­írás­hoz tar­to­zó tér­kép) meg­ta­lá­lá­sát gya­kor­la­ti­lag sem­mi sem se­gí­ti a kö­tet­ben, sem sor­szá­mo­zás, sem ábé­cé­rend. Leg­cél­sze­rűbb ta­lán, ha az ol­va­só a kö­tet kö­ze­pén le­vő hely­név­mu­ta­tó se­gít­sé­gé­vel tá­jé­ko­zó­dik, en­nek alap­ján ke­re­si meg az ös­­sze­tar­to­zó pá­ro­kat a könyv­ben. Ha a szer­kesz­tői aján­lás sze­rint a tar­ta­lom­ból pró­bál­ná meg­ten­ni ugyan­ezt, sok­kal ne­he­zebb dol­ga len­ne a já­rá­sok sze­rint va­ló cso­por­to­sí­tás ne­héz­sé­gei mi­att.
A sor­szá­mo­zás hi­á­nya oly­kor a be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyok­ban va­ló el­mé­lye­dést is meg­za­var­ja. Hi­vat­ko­zá­sa­ik so­rán ugyan­is a szer­zők – sor­szám hi­á­nyá­ban – az egyes tér­ké­pek le­vél­tá­ri jel­ze­te­i­re utal­nak. E bo­nyo­lult jel­ze­tek alap­ján meg­ta­lál­ni a kö­tet­ben a szó­ban for­gó tér­ké­pet vi­szont idő­igé­nyes s az ol­va­sás­ból ki­zök­ken­tő vál­lal­ko­zás.
Ös­­sze­sen hat ta­nul­mányt ol­vas­ha­tunk a kö­tet be­ve­ze­tő, el­ső ré­szé­ben. Gö­csei Im­re dol­go­za­ta a tér­ké­pe­zés ál­ta­lá­nos tör­té­ne­tét fog­lal­ja ös­­sze rö­vi­den, s eb­be a kép­be he­lye­zi el Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­nek fel­mé­ré­se­it az óko­ri tér­ké­pe­zés­től kezd­ve a csá­szá­ri és ki­rá­lyi, majd ál­la­mi ren­de­le­tek nyo­mán in­dult nagy vál­lal­ko­zá­so­kig, ese­ten­ként a föld­mé­rők, had­mér­nö­kök egyes ne­ve­ze­tes kar­to­grá­fi­ai mun­ká­it is rész­le­te­seb­ben be­mu­tat­va. Unti Má­ria a föld­raj­zi név­ku­ta­tás szem­pont­já­ból ve­szi vizs­gá­lat alá a 18. szá­zad ele­jé­től a kö­vet­ke­ző két év­szá­zad fo­lya­mán ké­szült úr­bé­ri tér­ké­pek ta­nul­sá­ga­it. Az elem­zés­be né­hány Győr kör­nyé­ki fa­lu – Gönyü, Győrszentiván, Bőnyrétalap és Szap – kül­te­rü­le­ti ne­ve­it von­ja be, s ezek­nek a föld­raj­zi, öko­ló­gi­ai, bir­tok­hasz­ná­la­ti s egyéb át­ala­ku­lá­sok ha­tá­sá­ra tör­tént vál­to­zá­sa­it vizs­gál­ja, mint­egy más­fél év­szá­zad fo­lya­ma­tá­ban. Filep An­tal szin­te mo­nog­ra­fi­kus igé­nyű ta­nul­má­nya nép­raj­zi, táj­tör­té­ne­ti, ag­rár­tör­té­ne­ti és fő­leg a kör­nye­ze­ti kul­tú­ra át­ala­ku­lá­sai szem­pont­ból elem­zi Győr me­gye te­le­pü­lé­se­i­nek 18–19. szá­za­di kéz­ira­tos tér­ké­pe­it. Já­rá­son­ként, azon be­lül kis­tá­jan­ként cso­por­to­sít­va mu­tat­ja be a kö­tet­be ke­rült tér­ké­pe­ket. E be­mu­ta­tá­so­kon ke­resz­tül – mi­köz­ben a tér­ké­pek­nek az ér­tő szem szá­má­ra so­kat mon­dó ada­ta­it nagy te­rep­is­me­ret­ének és a szak­iro­da­lom s fő­leg sa­ját nép­raj­zi gyűj­té­se­i­nek ada­ta­i­val, ered­mé­nye­i­vel is bő­ven ki­egé­szí­ti – a táj­nak mint­egy nép­raj­zi le­írá­sát is meg­ad­ja a szer­ző. Né­ma Sán­dor dol­go­za­tá­ban Győr me­gye te­le­pü­lés­há­ló­za­tá­nak tö­rök­ko­ri át­ala­ku­lá­sá­val, a te­le­pü­lé­sek pusz­tu­lá­sá­nak mér­té­ké­vel fog­lal­ko­zik ko­ráb­bi szak­mun­kák­ra és sa­ját le­vél­tá­ri ku­ta­tá­sa­i­ra tá­masz­kod­va. For­rá­sai el­ső­sor­ban az egy­ház­lá­to­ga­tá­si jegy­ző­köny­vek, a ne­me­si köz­gyű­lé­sek jegy­ző­köny­vei és az adó­ös­­sze­írás­ok. Fő­leg ezek le­írá­sa­i­ból, il­let­ve az egyes te­le­pü­lé­se­ken ös­­sze­írt por­ták és adó­zó csa­lád­fők szá­má­nak vál­to­zá­sa­i­ból kö­vet­kez­tet a te­le­pü­lé­sek éle­té­nek foly­to­nos­sá­gá­ra, avagy a pusztásodás mér­té­ké­re a me­gyé­ben, s mind­ezt ki­egé­szí­ti a tér­ké­pek be­szé­des ada­ta­i­val. Nemeséri Lil­la a me­gye víz­jár­ta te­rü­le­te­i­nek jel­leg­ze­tes élet­mód­já­hoz szo­ro­san hoz­zá­tar­to­zó épít­mé­nyek­kel, a 18–19. szá­zad­ban a Du­nán nagy szám­ban, de a Rá­bán és Ráb­cán is mű­kö­dő ha­jó­mal­mok­kal, ezek tí­pu­sa­i­val, üze­me­lé­sük mód­ja­i­val, a mol­nár­cé­hek­kel és rend­sza­bá­lya­ik­kal fog­lal­ko­zik. For­rá­sai közt ugyan­csak ki­tű­nő­en hasz­no­sít­ja az egyes te­le­pü­lé­sek­ről, il­let­ve Du­na-sza­ka­szok­ról ké­szült tér­ké­pe­ket. S vé­gül Ta­nai Pé­ter egyet­len te­le­pü­lés, Nyúl köz­ség tér­ké­pe­in il­luszt­rál­ja a mai szá­mí­tó­gé­pes tech­ni­ka nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­ge­ket a tér­ké­pek elem­zé­se so­rán.
A ta­nul­mány­fü­zér – mi­köz­ben be­mu­tat­ja Győr me­gye ko­ra­be­li kéz­ira­tos tér­ké­pe­it – összes­sé­gé­ben nagy­vo­na­lú, ugyan­ak­kor sok ap­ró rész­let­re is ki­ter­je­dő át­te­kin­tést ad a tö­rök­ko­ri és az azt kö­vet­ke­ző két év­szá­zad tá­ji, te­le­pü­lés­tör­té­ne­ti, öko­ló­gi­ai át­ala­ku­lá­sa­i­ról, a nép­élet vál­to­zá­sa­i­ról a me­gyé­ben.
A tér­ké­pek nem­csak a ter­mé­szet­föld­raj­zi el­té­ré­se­ket tük­rö­zik Győr me­gye há­rom nagy táj­egy­sé­ge, a Tó­köz, a Szi­get­köz és a Csilizköz víz­jár­ta te­rü­le­tei, a ke­le­ti, Pusz­tai já­rás ki­ter­jedt pusz­tái, „szá­raz vi­dé­kei” és a Sokoróalja domb­vi­dé­kei közt, ha­nem az ez­zel leg­több­ször szo­ro­san ös­­sze­füg­gő kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­gek, a me­gye ke­le­ti és nyu­ga­ti ré­sze­i­nek el­té­rő tör­té­nel­mi fej­lő­dé­se is jól le­ol­vas­ha­tó ró­luk. Míg a Rá­bán és a Du­nán túl fek­vő ré­szek nem tar­toz­tak a tö­rök hó­dolt­ság­hoz, a ke­le­ti rész hos­­szú év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül had­mű­ve­le­tek szín­he­lye volt, s kö­zép­ko­ri te­le­pü­lés­há­ló­za­ta el­pusz­tult. A pusz­ta­sá­gok he­lyén ké­sőbb ura­dal­mi ma­jo­rok, majd 1945 után ál­la­mi gaz­da­sá­gok ala­kul­tak. A Csilizköz te­le­pü­lé­se­it ugyan­ak­kor a víz­já­rá­sok sze­szé­lyes­sé­ge és az ár­vi­zek kény­szerítették oly­kor akár hely­vál­toz­ta­tás­ra is. Az ára­dá­sok is­mét­lő­dé­se­it, avagy az ár­víz­vé­de­lem mun­ká­la­ta­i­nak rész­le­te­it (pl. a fo­lyó víz­szint­jé­nek sza­bá­lyo­zá­sát) jól do­ku­men­tál­ják Balony, Kul­csod és Szap tér­ké­pei.
Hogy a vi­zek­kel és víz­já­rá­sok­kal men­­nyi­re meg­ta­nult együtt él­ni a ko­ráb­bi év­szá­zad­ok em­be­re, s hogy ezek­nek men­­nyi­re nem volt el­vá­lasz­tó sze­re­pük a tá­jak együtt­élé­sé­ben, ar­ra leg­jobb pél­dák ép­pen a csilizközi fal­vak, ame­lyek bár a Du­na bal part­ján fek­sze­nek, 1914-ig még­is Győr me­gyé­hez és Győr von­zás­kö­ré­be tar­toz­tak. A tá­jak ter­mé­sze­tes együtt­élést, a tá­ji adott­sá­go­kat hosz­­szú év­szá­zad­okon át res­pek­tá­ló köz­igaz­ga­tás ha­tá­ra­it az el­ső vi­lág­há­bo­rú után a po­li­ti­kai aka­rat egyet­len toll­vo­nás­sal át­húz­ta. Ez­zel a Csilizköz mai di­va­tos szó­val kis­tér­sé­gi kap­cso­la­ta­i­nak év­szá­za­dos fej­lő­dé­se meg­sza­kadt. Fal­vai Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz, a Ko­má­ro­mi já­rás­hoz ke­rül­tek.
Győr me­gye 18–19. szá­za­di kéz­ira­tos tér­ké­pei, a tér­ké­pek jel­zé­sei pél­dá­ul a bir­tok­ha­tár­ok­ról, az utak­ról, rév­át­ke­lő­he­lyek­ről, kom­pok­ról, e kar­to­grá­fi­ai al­ko­tá­sok je­len vá­lo­ga­tá­sa és az őket be­mu­ta­tó és elem­ző dol­go­za­tok – az ilyen erő­sza­kos át­ala­kí­tá­sok­kal szem­ben – a ter­mé­sze­tes és hos­­szú tá­vú fo­lya­ma­tok ere­jé­ről és szí­vós­sá­gá­ról ta­nús­kod­nak, ezt bi­zo­nyít­ják, s az öko­ló­gia és a tár­sa­da­lom fej­lő­dé­sé­nek ös­­sze­füg­gé­se­i­re, szem­pont­ja­ik­nak cél­sze­rű mél­tány­lá­sá­ra hív­ják fel a mai ol­va­só fi­gyel­mét.

Ko­csis Aran­ka