Gecse Annabella: Liszka József (szerk.): Acta Ethnologika Danubiana 5-6. Az Etnológiai Központ Évkönyve – Ročenka Výskumného centra európskej etnológie – Jahrbuch des Forschungszentrums für Europäische Ethnologie 2003-2004

Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Danubiana 5-6. Az Etnológiai Központ évkönyve – Rocenka Vyskumného centra európskej etnológie – Jahrbuch des Forschungszentrums für Europaische Ethnologie 20032004. Fórum Institute-Lilium Aurum, Komárom-Dunaszerdahely, 2004, 242 p.

A komáromi Etnológiai Központ évkönyvének, az Acta Ethnologica Danubianának legutóbbi, a 2003-2004-es évek anyagát öszszevontan tartalmazó kötete tanulmányokra,kisebb közleményekre, könyvismertetésekreés annotációkra, valamint krónikára és megemlékező egységre tagolódik. Az első részben nyolc tanulmányt találunk, a másodikban egy kisebb közleményt. A tanulmányokblokkjának alaphangját Vajda László nyitóírása adja meg, a mi és az idegenek közöttilehetséges viszonyulások, olykor előítéletek,sztereotípiák, máskor tapasztalatokon nyugvó ítéletek és az ezekből következő viselkedési minták körülhatárolásával, olykor történetiségbe helyezett magyarázatával. Szinteminden társadalomban vannak az idegenekhez való viszonyulást előíró, megszabó normák, ám az is törvényszerű, hogy ezeket mint a szabályokat általában – a gyakorlatban nem mereven, hanem rugalmasan követik a társadalom tagjai. Éppen a mobilitás ésmerev törvénytisztelet közötti egyensúly

megteremtésére törekvésnek számtalan változatából adódnak az értelmezést kívánókulturális különbségek. Sok más mellett éppen ezekre a különbözőségekre találunk példákat a kötet tanulmányainak témái között,de – tekintve azt, hogy a kutatói társadalomis társadalom, tagjai más-más kihívásokat(tudományos problémákat) érzékelnek, azokat eltérő módszerekkel közelítik és oldjákmeg – a témák megközelítése, a kérdésekmegválaszolásának módozatai között is. Maga a szociológiai fogalompár (mi és az idegenek) több tanulmánynak is vázát képezi,más-más kulturális jelenség kapcsán. Leginkább Pusko Gábor Romák és parasztok – fehérek és cigányok című írásában érhetjüktetten. Ebben az írásban a „probléma” többszinten is jelentkezik – pl. mi a „roma probléma” lényege a romák és nem romák szemével, hogyan ragadható meg, hogy ki a roma. A tanulmányban – a tudományos problémák mellett – sorakoznak a források (nemzetiségi statisztikák, lakossági nyilvántartások, iskolai nyilvántartások), módszerek(kérdőíves felmérés, számszerűsített etnikaibesorolás, interjúk, résztvevő megfigyelés) és a válaszok.

Liszka József szlovák nyelvű írása – Differenciáltság és homogenizálódás a szlovákiai magyarok 20. századi népi kultúrájában- egy viszonylag nagy területen, Dél-Szlovákia magyarok lakta sávjában foglalja össze ahasonló és különböző kulturális válaszokateredményező történelmi-társadalmi változásokat.

Két tanulmány témája – első látásra – atáplálkozás. Manfréd Seifert a kereszténység közép-európai táplálkozási kultúrábanmegmutatkozó hatását vizsgálja, három kiindulópontból: a Biblia, a Biblia „utóélete” ésa rituális gyakorlat keretében, konkrét élelmiszerek és ételféleségek tekintetében.Rastislava Stolicná A táplálkozás mint etnoidentifikációs jegy című tanulmánya tudományos magyarázattal szolgál arra, hogyan válta brindzás galuska szlovák nemzeti étellé a köztudatban. írásából kiderül, hogy a tényfeltáró kutatási eredmények – mint annyimás alkalommal – ezúttal sem tudtak elégsúllyal beleszólni a „mítoszteremtés”-be, aszlovák néprajzi szakirodalom, a szlováknéprajzi atlasz minden megalapozottsága ellenére sem tudta a szűkebb szakmai körökön kívül elfogadtatni, hogy ez egy „tájétel”.Ám – a szerző szerint – Európában ez olyangyakori jelenség, hogy ebben az esetben isszinte természetes.

A tanulmányok blokkján belül nagyon fontos alegységet képeznek a szakrális kisemlékeknek szentelt írások, hiszen az Etnológiai Központ egyik kiemelt kutatási feladataéppen ezen emlékek teljes feltárása és dokumentálása – a mai Szlovákia teljes magyarok lakta vidékén. (Ebből a célból alakultmeg 1997-ben az Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívuma.) Perger Gyula németnyelvű írása azt tekinti át, mit találhat ezzelkapcsolatban a történeti anyagban is vizsgálódó kutató. Székely Zoltán szintén németnyelvű írásában a győri középkori képoszlopok kapcsán szolgáltat bizonyítékot arra,hogy a történeti forrás gyakran (Győr esetében is) az egyetlen, amelyből egy-egy szakrális emlék valamennyire leírható, esetleg rekonstruálható. Szilágyi István „kisebb közleménye” a magyar kálváriákat és kutatásukattekinti át, német nyelven. A három, e témába illeszkedő tanulmány 2002-ben, a kisemlékkutatók 15., Komáromban megrendezettnemzetközi tanácskozásán is elhangzott. L.Juhász Ilona írása egy egész Dél-Szlovákiátátfogó, újszerű témát felvető kutatás eredményeinek tömör összefoglalása: a szerző avizsgált terület temetői síremlékeinek és útmenti haláljeleinek fényképeit és az azokhozvaló viszonyulást elemzi.

A tanulmányokból is jól látható, hogyszerzőik nem köthetők egyetlen országhoz,még egyetlen nyelvterülethez sem. Az évkönyv sokfelé tájékozódása még inkábbszembeszökő azonban, ha átlapozzuk akönyvismertetések rovatát. Véleményemszerint ez egy olyan eset, amikor a számoktényleg magukért beszélnek. Összesen 82folyóirat- és könyvismertetést találunk az évkönyv ezen egységében. Ám ezzel nemmondtam el mindent annak sokoldalúságáról. A tájékozódás igazi tudományos igényéről még többet az mond, ha áttekintjük, milyen földrajzi „szórás”-ból merítenek a recenziók: 5 szlovák, 39 magyarországi magyar,13 szlovákiai magyar, 8 egyéb, szintén a maiMagyarország határain kívüli magyar és 17külföldi, idegen nyelvű, viszonylag friss kiad-

ványról szerezhet tudomást az olvasó. Emellett a Krónika rovat beszámol 11 különféle témájú (és nem csupán, sőt nem elsősorbanaz Etnológiai Központhoz köthető) tanácskozásról. A kötetet szomorú aktualitás, LiszkaJózsef Michal Márkusra emlékező írása zárja.A kiadvány nem csupán ebben a számában valósított meg sokoldalú küldetést. AzEtnológiai Központ korábbi évkönyvei is jelzik, hogy ez a „vállalkozás” nem csupán aszlovákiai magyar néprajz publikációs lehetőségeinek számát kívánja gyarapítani. Nem„lóg a levegőben”, hanem sok szállal, sokponton, sok irányban kötődik természetesközegéhez, a tudományhoz. Voigt Vilmos egy2002-ben Komáromban rendezett, a szlovákiai magyar néprajzi kutatás eredményeit ésfeladatai tárgyaló tanácskozáson az Acta addig megjelent számai kapcsán fogalmaztameg (és annak 2002-ben megjelent 4. számában írta le), hogy: „…ellenkező híresztelésekkel ellentétben, a néprajzkutatónaknem árt, ha olvas” (228-229. o.). A friss évkönyv sok olyan kiadványra felhívja a figyelmet, amit érdemes olvasni, ehhez viszont(de ettől függetlenül is) előbb feltétlenül magát az évkönyvet kell kézbe venni..