N. Császi ildikó: A zoboralji helynevek jellemzői

1. A hely­ne­vek ál­ta­lá­nos jel­lem­zői

A hely­ne­vek nyel­vünk le­xi­kai egy­sé­gei, főbb szó­fa­ji ka­te­gó­ri­á­in­kon be­lül a tu­laj­don­ne­vek al­cso­port­já­ba tar­toz­nak. A tu­laj­don­ne­vek je­len­tős ré­szét, ezen be­lül kü­lö­nö­sen a hely­ne­ve­ket, bi­zo­nyos ala­ki sa­já­tos­sá­ga­ik­ról is­mer­jük föl. Ezek a név­for­mán­sok (jel­lem­ző szó­ele­mek, utó­tag­ok, kép­zők, je­lek) nem­csak se­gí­te­nek a fel­is­me­rés­ben, ha­nem az em­ber min­tá­juk­ra al­kot­hat új ne­ve­ket. A hely­ne­vek rend­szer­sze­rű for­mán­sai el­ső­sor­ban a föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, pa­tak, út stb., il­let­ve ezek bár­mely nyel­vi meg­fe­le­lői). A föld­raj­zi köz­ne­vek nyel­vi uni­verzálék, min­den nyelv hely­név­rend­sze­ré­nek alap­ját, köz­pon­ti ré­szét al­kot­ják. Egy­ré­szes ne­vek­ként vagy több­ré­szes hely­ne­vek alap­tag­ja­ként a leg­na­gyobb in­for­má­ci­ós ér­té­ket hor­doz­zák: az adott név denotá­tumát nem is­me­rők szá­má­ra a név je­lölt­jét il­le­tő­en el­iga­zí­tást ad­nak. A Kö­ve­cses-dű­lőt ez alap­ján is­mer­jük fel meg­mű­velt ha­tár­rész­nek, a Boce­ga-­patakot szin­tén en­nek alap­ján gon­dol­juk ki­sebb mé­re­tű fo­lyó­víz­nek ak­kor is, ha so­ha nem jár­tunk azo­kon a te­rü­le­te­ken, ame­lyek­ről ezek a ne­vek szár­maz­nak. Min­den hely­név lét­re­jöt­té­ben két té­nye­ző jut sze­rep­hez: az em­ber és a táj. Az em­be­rek hoz­zák lét­re őket, eb­ben ki­fe­je­ző­dik nyel­vük, mű­velt­sé­gük, tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lett­ség­ük, lé­lek­ta­ni sa­já­tos­sá­guk. A táj­ré­szek fe­lől kö­ze­lít­ve pe­dig a táj ter­mé­sze­ti, föld­raj­zi jel­le­ge, szem­be­tű­nő sa­já­tos­sá­ga, az em­be­rek éle­té­ben be­töl­tött sze­re­pe ha­tá­roz­zák meg a szü­le­ten­dő ne­ve­ket.
A név­tu­do­mány kép­vi­se­lői a föld­raj­zi köz­név fo­gal­mát nem tel­je­sen azo­nos mó­don ér­tel­me­zik (vö. Benkő 1947, 51; Inczefi 1973; Káz­mér 1957, 6; Markó 1981; Pes­ti 1970). A föld­raj­zi köz­ne­vek kér­dés­kö­ré­vel Ba­logh La­jos meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint „mind a nyel­vé­sze­ti, mind a tér­ké­pé­sze­ti szak­iro­da­lom meg­le­he­tő­sen ke­ve­set fog­lal­ko­zott” (Ba­logh 1997, 36). En­nek egyik oka le­het, hogy a szak­ki­fe­je­zés tar­tal­mát nem si­ke­rült tisz­táz­ni egé­szen a leg­utób­bi idő­kig. A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben meg­in­dult, va­la­men­­nyi ha­zai te­le­pü­lés­re ki­ter­je­dő föl­dra­jz­inév­gyűjtés és -ki­adás nagy men­­nyi­ség­ben tárt fel olyan köz­szói név­ele­me­ket, ame­lyek meg­íté­lé­se kö­rül vi­ták vol­tak. Elég csak né­hány me­gyei kö­tet­be be­le­la­poz­nunk, s lát­hat­juk, hogy né­há­nyan igen szű­ken ér­tel­mez­ték ezt a kér­dés­kört, s csak a ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­ve­ket gyűj­töt­ték ös­­sze (Markó Im­re Le­hel), míg má­sok az em­ber al­kot­ta lé­te­sít­mé­nye­ket is ide­so­rol­ták (Var­ga Má­ria).
Ba­logh La­jos a kér­dés­kör tisz­tá­zá­sá­ra az előbb em­lí­tett ta­nul­má­nyá­ban a föld­raj­zi ne­vek­ben elő­for­du­ló köz­szói ele­me­ket sze­man­ti­kai ala­pon há­rom ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ja:
1. ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett föld­raj­zi köz­ne­vek (he­gy, völ­gy, er­dő, rét, dű­lő, pa­tak stb.);
2. alap­je­len­tés­ben nem to­po­grá­fi­ai jel­le­gű, de ös­­sze­té­te­li tag­ként az­zá vá­ló lé­te­sít­mény­ne­vek (kút, híd, kert, ud­var, ma­lom, ke­reszt stb.);
3. vi­szo­nyí­tó ele­mek a név­szer­ke­zet­ben (kis, nagy, bel­ső, kül­ső, al­só, fel­ső, ré­gi, új stb.). Ba­logh La­jos sze­rint ez utób­bi­ak nem tar­toz­nak a föld­raj­zi köz­ne­vek ka­te­gó­ri­á­já­ba.
Hoff­mann Ist­ván sze­rint a má­so­dik cso­port­ba tar­to­zó (ál­lo­más, gyár, kocs­ma, szo­bor) köz­sza­vak – bár két­ség­kí­vül van ’he­ly’ je­len­té­sük, mi­vel tá­jé­ko­zó­dás­ra lo­ká­lis kö­tött­sé­gük ré­vén fel­hasz­nál­ha­tók – köz­pon­ti je­len­tés­tar­tal­muk alap­ján in­kább más tí­pu­sú sza­vak­kal tar­toz­nak egy je­len­tés­me­ző­be, nem a föld­raj­zi köz­ne­vek­kel (Hoffmann 2000, 68). A hely­név fo­ga­lom­kö­re még­is ezek­kel a meg­ne­ve­zé­si kö­rök­kel bő­vül, így az újabb hely­név-ti­po­ló­gi­ák már ezek­nek a hely­ne­vek­nek cso­por­to­sí­tá­sát is tar­tal­maz­zák. A név­vi­se­lő ob­jek­tu­mok és a föld­raj­zi köz­ne­vek el­té­rő ér­tel­me­zé­se kö­vet­kez­té­ben nap­ja­in­kig nem egy­sé­ges a hely­név­faj­ták főbb ka­te­gó­ri­á­i­nak el­ha­tá­ro­lá­sa a ma­gyar név­ta­ni iro­da­lom­ban.

2. A tör­té­ne­ti ne­vek je­len­tő­sé­ge

A hely­ne­vek irán­ti ér­dek­lő­dés a 19. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­től nyo­mon kö­vet­he­tő. Leg­elő­ször Vi­rág Be­ne­dek 1804. jú­li­us 30-i Ka­zin­czy Fe­renc­hez in­té­zett le­ve­lé­ben mu­tat ér­dek­lő­dést a hely­ne­vek gyűj­té­se irán­t. A Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény szer­kesz­tő­sé­gé­ben is fel­éb­redt az ér­dek­lő­dés a hely­ne­vek iránt (1819), mi­kor egy Arad vár­me­gyei cikk­ben a ré­gi­sé­gek kö­zött né­hány ha­lom ne­vét fel­so­rol­ta a szer­ző. A szer­kesz­tő lap­al­ji jegy­zet­ben fe­jez­te ki azt a kí­ván­sá­gát, mi­lyen fon­tos len­ne a vár­me­gye va­la­men­­nyi hal­mát va­la­mi­lyen rend­ben fel­so­rol­ni.
A Ma­gyar Tu­dós Tár­sa­ság (Aka­dé­mia) 1837-ben nyelv­tu­do­má­nyi pá­lya­té­telt írt ki hely- és csa­lád­ne­vek meg­fej­té­sé­re, ez­zel a hely­ne­vek tu­do­má­nyos ér­té­két nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban is út­tö­rő mó­don fel­is­mer­te. Igaz, a pá­lyá­zat­nak nem volt tu­do­má­nyos ér­te­lem­ben si­ke­re, de min­den bi­zon­­nyal ha­tás­sal volt Gal­góczi Gá­bor 1848-ban író­dott Ma­gyar nyelv­tan cí­mű mun­ká­já­ra. Ez az el­ső olyan gram­ma­ti­kánk, amely­ben a tu­laj­don­ne­vek kö­zött el­kü­lö­ní­tett hely­név­cso­por­to­kat ta­lá­lunk: 1. me­gyék; 2. vá­ro­sok, hely­sé­gek, pusz­ták, vá­rak; 3. he­gyek; 4. fo­lyók, ta­vak; 5. dű­lők, szán­tó­föl­dek, sző­lő­őr­zé­sek, er­dők, egyes ha­tár­ré­szek, ka­szá­lók, le­ge­lők, la­po­sok, dom­bok, bar­lan­gok és más­faj­ta he­gyek ne­vei. A hely­név­ku­ta­tás szem­pont­já­ból ket­tős je­len­tő­sé­ge van az em­lí­tett mű­nek. Gal­góczi hang­sú­lyoz­ta el­ső­ként az egész or­szág­ra ki­ter­je­dő hely­név­gyűj­tés fon­tos­sá­gát, más­részt rá­mu­ta­tott a hely­ne­vek­nek a ma­gyar nyelv­tu­do­mány­ban be­töl­tött sze­re­pé­re, nyelv­tör­té­ne­ti for­rás­ér­té­kük­re. Az Új Ma­gyar Mú­ze­um mun­ka­tár­sai fel­is­mer­ték, hogy a hely­név­ku­ta­tás­ban nyelv­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat kell al­kal­maz­ni. Ré­vész Im­re (1853) sze­rint a hely­ne­vek ma­gya­rá­za­tai alig­ha kép­zel­he­tők el más vi­dé­kek­ről szár­ma­zó ös­­sze­ha­son­lí­tó anyag nél­kül, sőt rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy a hely­név­ma­gya­rá­za­tok­ban a ro­kon nyel­vek és a ha­zánk­ban la­kó más né­pek hely­ne­ve­i­nek egy­be­ve­té­se, ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa szük­sé­ges. Ez a meg­ál­la­pí­tás a tu­do­má­nyos igé­nyű ma­gyar hely­név­ku­ta­tás kez­de­té­ről ta­nús­ko­dik. A gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lás mód­sze­re­i­nek ki­dol­go­zá­sa a Bé­kés me­gyei Sza­bó Kár­oly ne­vé­hez fű­ző­dik, aki a gyűj­té­sek te­le­pü­lé­si egy­sé­gen­kén­ti el­vég­zé­sét szor­gal­maz­ta, fon­tos­nak tar­tot­ta a gyűj­tők hely­szí­ni tá­jé­ko­zott­sá­gát és a la­kos­ság­gal ki­ala­kí­tott ben­ső­sé­ges kap­cso­la­tát, il­let­ve a tel­jes, vá­lo­ga­tás nél­kü­li hely­név­anyag ös­­sze­gyűj­té­sét és ma­gya­rá­za­tát.
A tu­do­má­nyos ku­ta­tás nagy anyag­hoz Pesty Fri­gyes or­szá­gos hely­név­gyűj­té­se (1864–65) ré­vén ju­tott. A te­mes­vá­ri szü­le­té­sű tiszt­vi­se­lő fel­is­mer­te, hogy a hely­ne­vek a nyel­vi ha­gyo­má­nyo­kat leg­in­kább őr­ző ré­te­gé­hez tar­toz­nak, és ko­rá­nak egyik leg­ko­mo­lyabb hír­lap­já­ban, a Ma­gyar Saj­tó­ban szor­gal­maz­ta a hely­ne­vek gyűj­té­sét és vizs­gá­la­tát. A sza­bad­ság­harc le­ve­ré­se utá­ni po­li­ti­kai meg­tor­lá­sok kö­vet­kez­mé­nye­ként fi­gye­lem­re mél­tó meg­jegy­zé­se­ket tesz köz­zé: „A teme­si bán­ság haj­dan tisz­tán ma­gyar vol­tát be­bi­zo­nyít­hat­nók még ak­kor is, ha va­la­men­­nyi tör­té­ne­ti föl­jegy­zés, ha min­den er­ről szó­ló ok­le­vél ki is ve­szett vol­na – a hely­ne­vek­ből” (Pesty 1857). Az or­szá­gos mé­re­tű hely­név­gyűj­tést hi­va­ta­los ké­rés for­má­já­ban in­dí­tot­ta el, hogy a hely­tar­tó­ta­nács ha­tó­sá­gi mun­ka­ként ren­del­je el a hely­név­gyűj­tést. A ké­rést ked­ve­ző­en vé­le­mé­nyez­te az Aka­dé­mia és az Er­dé­lyi Mú­ze­um Egye­sü­let, így Pesty hi­va­ta­los se­gít­sé­get ka­pott a hely­tar­tó­ta­nács­tól. A ha­tal­mas hely­név­anya­got az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra őr­zi ma 68 vas­kos kö­tet­ben és mik­ro­fil­men. A ha­tal­mas anyag el­le­né­re ta­lá­lunk olyan köz­sé­ge­ket, ame­lyek név­anya­ga meg­le­he­tő­sen hi­á­nyos, alig né­hány hely­ne­vet tar­tal­maz az irat. Mind­ezek el­le­né­re ket­tős ér­té­ke van en­nek a hely­név­gyűj­te­mény­nek: 1. az ak­ko­ri or­szág­nak szink­ron (azon kor­be­li, egy idő­ben ös­­sze­gyűj­tött) hely­név­anya­gát tar­tal­maz­za; 2. az az­óta el­telt csak­nem 150 év után di­ak­ro­ni­kus (tör­té­ne­ti) hely­név­kinc­­csé vált. A ké­sőb­bi hely­név­gyűj­té­sek hí­vó­név­ként tá­masz­kod­hat­nak Pesty mun­ká­já­ra (vö. Sza­bó T. 1988, 13–48).
A 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a több­szö­ri úr­bér­ren­de­zé­sek után az egyes te­le­pü­lé­sek bir­to­ka­i­nak ta­go­sí­tá­sá­ra is sor ke­rült, en­nek kap­csán két tér­ké­pet is ki­ad­tak (1870–80-as évek­ben), ame­lye­ken rög­zí­tet­ték a te­le­pü­lés ó és új ­ál­lo­má­nyát, fel­tün­tet­ve raj­tuk a ha­tár­ré­szek el­ne­ve­zé­se­it. A 20. szá­zad ele­jén pe­dig több úr­bé­ri föl­det (le­ge­lő­ket, ir­tá­so­kat) osz­tot­tak ki, me­lye­ket szin­tén tér­ké­pe­ken rög­zí­tet­tek. Nyi­tra-vidéken eze­ket az 1903–1905-ös tér­ké­pe­ket hasz­nál­ták fel a rend­szer­vál­tás után a kár­pót­lás­ok ide­jén.
A táj­egy­ség tör­té­ne­ti név­anya­gát ko­ráb­ban két ta­nul­mány­ban is vizs­gál­tam. Mind­két vizs­gá­lat­ból egy­ér­tel­mű­en ki­de­rül, hogy a tör­té­ne­ti név­anyag egy­sé­ges ké­pet mu­tat. A mo­ti­vá­ció azo­nos, akár ma­gyar, akár szlo­vák név­ről van szó. A te­rü­let név­adá­si szo­ká­sát az jel­le­mez­te, hogy fő­ként a ter­mé­szet kí­nál­ta el­ne­ve­zé­se­ket a tár­sa­dal­mi kö­zös­ség el­fo­gad­ta, iden­ti­fi­ká­ci­ó­ként hasz­nál­ta, név­kin­csé­vé tet­te. A hegyme­gi fal­vak­ban (Béd, Meny­he, Sza­lakusz) az em­ber­hez, tár­sa­da­lom­hoz kap­cso­ló­dó lexémák ke­vés­bé je­len­nek meg az el­ne­ve­zé­sek­ben, eb­ből is érez­he­tő a he­gyi, hegy­kör­nyé­ki em­be­rek ter­mé­szet­sze­re­te­te és -tisztelete. Ezek­ben a tör­té­ne­ti ne­vek­ben szá­mos va­ló­di táj­szó név­kö­vü­let­ként ma­radt fenn: Cser­ge, Czéczés, Csi­va-­part, Geresztény, va­gyis a nyelv­hasz­ná­lat­ból a táj­nyel­vi je­len­tés ki­ko­pott (vö. N. Császi 1999a, 186–191).
A vízme­gi fal­vak­ban (Vicsápapáti, Egerszeg) vizs­gált tör­té­ne­ti ne­vek kö­zött a -földek utó­tag nél­kü­li, el­lip­szis­sel ala­kult né­pi ne­vek so­ro­za­tá­ra fi­gyel­he­tünk föl az 1876-os nyi­traegersze­gi tér­ké­pen: Szöl­lők meget­ti, Kö­zép­ső hos­­szúk stb. Nyi­t­raapáti tér­ké­pén is a né­pi név­hasz­ná­la­tot bi­zo­nyít­ják a kö­vet­ke­ző ne­vek: Ritek, Csecskek, Kert meget­ti, Csetertek, Lapós­sak, Lájos­fál­va fe­li út (vö. N. Császi 1999b, 113–116).
Bár egy-­e­gy eset­ben elő­for­dul­nak mes­ter­sé­ges­nek tű­nő, hi­va­ta­los jel­le­gű ne­vek, még­sem ezek do­mi­nál­nak a tör­té­ne­ti név­anyag­ban, sőt he­lyen­ként ép­pen el­len­ke­ző­leg, in­kább a nyelvjárási­asság a jel­lem­ző, mint­ha az a tö­rek­vés jel­le­mez­né a le­jegy­ző mér­nö­köt, hogy a né­pi alak­ban elő­for­du­ló ne­vet akar­ta vol­na meg­örö­kí­te­ni a tér­ké­pe­ken. A köz­tu­dat­ban nem ala­kult ki, hogy a nép- vagy a köz­nyel­vi ala­ko­kat je­gyez­zék le: Jelen­ka buko­r, Fel­vé­gi kert­me­gi dülő, Tó­tok dűle­je, Pap rit­tye, Gát allya, Par­tyi­ka alat­t, Prés­zokallai. A zob­o­ral­jai tör­té­ne­ti ne­vek he­lyes­írá­sá­nak kér­dé­se­i­vel Tö­rök Ta­más fog­lal­ko­zott (Tö­rök 2002a, 24–35). A le­jegy­ző mér­nök a Nyi­tra mel­let­ti Tor­mos köz­ség­ben (ma Chren­o­va vá­ros­rész Nyi­tra vá­ro­sá­ban) szin­te ki­zá­ró­lag szlo­vák ne­ve­ket rög­zí­tett a tér­ké­pen, ez­zel is je­lez­ve a több­sé­gi név­hasz­ná­la­tot.

3. A né­pi és hi­va­ta­los ne­vek

Az ön­el­vű név­tu­do­mány meg­szü­le­té­sé­től kezd­ve ter­mi­no­ló­gi­ai zűr­za­var fi­gyel­he­tő meg az egyes név­tí­pu­sok meg­ne­ve­zé­sé­ben, mi­vel a ku­ta­tók nem tet­tek kü­lönb­sé­get a név ke­let­ke­zé­sé­nek és hasz­ná­la­tá­nak sík­ja kö­zött. Azo­no­sí­tot­ták a ter­mé­sze­tes ne­ve­ket a kö­zös­sé­gi­ek­kel, a mes­ter­sé­ge­se­ket a hi­va­ta­los­sal. Hi­va­ta­los ne­ve­ink kö­zül szám­ta­lan pél­dát idéz­he­tünk, ame­lyet ere­de­te alap­ján a ter­mé­sze­tes ne­vek­hez so­rol­nánk (Temp­lom so­ra, Csitári út), ugyan­ak­kor nem min­den mes­ter­sé­ges név vá­lik hi­va­ta­los­sá (ide tar­toz­nak – Káz­mér Mik­lós ter­mi­nus tech­ni­cusát hasz­nál­va – a fik­tív ne­vek, az egy­sze­ri, al­kal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sok, kö­rül­írá­sok és a nem jo­gi sze­mé­lyek­től szár­ma­zó ne­vek). Ugyan­csak Káz­mér al­kot­ta meg a „hi­va­ta­los név” mű­szót (vö. Káz­mér 1957, 67–70), a bel­te­rü­le­ti ne­vek rész­le­tes ti­po­ló­gi­á­já­nak meg­al­ko­tá­sa­kor Inczefi be­ve­ze­ti az „em­lé­kez­te­tő ne­vet” (Inczefi 1966, 69). Kál­mán Bé­la vi­szont a mes­ter­sé­ges név­adás cím alatt csak a ha­tó­sá­gi al­ko­tá­sú ne­ve­ket tár­gyal­ja (Kál­mán 1967, 182–184).
A hi­va­ta­los ne­vek kö­zül azo­kat a ne­ve­ket, ame­lyek re­á­lis kap­cso­lat­ban van­nak a táj­jal, mo­ti­vált ne­vek­nek ne­vez­zük. A mo­ti­vá­lat­la­nok ese­té­ben meg­sza­kad a kap­cso­lat az ob­jek­tum és a név kö­zött, il­let­ve az em­ber je­len­ti ezt az ös­­sze­köt­te­tést az­zal, hogy a táj sa­ját­sá­ga­i­tól füg­get­len ne­vet al­kal­maz­za az ob­jek­tum­ra (Me­ző 1982, 28–34). Me­ző And­rás a név ke­let­ke­zé­sé­nek (ter­mé­sze­tes, mes­ter­sé­ges) és a hasz­ná­la­tá­nak (né­pi v. kö­zös­sé­gi, hi­va­ta­los) sík­ja­i­nak együt­tes al­kal­ma­zá­sá­val be­ve­ze­ti az új fo­gal­mat, a föld­raj­zi ne­vek név­élet­ta­ni hely­ze­tét, s a név ke­let­ke­zé­se és hasz­ná­la­ta ál­tal együt­te­sen meg­ha­tá­ro­zott hely­zet alap­ján nyolc kü­lön­bö­ző cso­por­tot hoz lét­re (Me­ző 1982, 40–42). A szem­lél­te­tett pél­dá­kat Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ből vá­lo­gat­tam.
1. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű né­pi név: Hos­­szú-ré­tek, To­po­lya­fa stb.
2. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­tes név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Apá­ti, Ady ut­ca stb.
3. Mes­ter­sé­ges ke­let­ke­zé­sű, a ter­mé­sze­te­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Bédi-peres, Boldi-­malom.
4. Mes­ter­sé­ge­sen adott hi­va­ta­los név: Farma Bodok, Jesen­ského uli­ca.
5. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ges név­adás­ban új­ra­al­ko­tott név: Gur­gov, Boce­ga­j.
6. Ter­mé­sze­tes ke­let­ke­zé­sű, a mes­ter­sé­ge­sek kö­zé be­fo­ga­dott név: Zobor, Haranèa, Galagoš
7. Mes­ter­sé­ges al­ko­tá­sú hi­va­ta­los név új­ra­al­ko­tá­sa újabb hi­va­ta­los név­vé: Gí­mes > ès. Dýmeš, Gýmeš > Jelenec
8. Kö­zös­sé­gi ne­vek vál­to­zá­sai a ré­gi­ség­ben: Sin­de­lyes-kút > Sin­delka, Hóták > Gaz­dák rét­jei, Cser­ge­tő-dű­lő > Vá­gás alat­t.
A rend­sze­ren kí­vül ma­rad­nak a ki­halt ne­vek: Geresztény, Gribi; va­la­mint a fik­tív ne­vek: Diely pri velkych pasienkach a pri cer­inách, tud­juk, hogy so­ha­sem hasz­nál­ják.
A ha­tá­ron tú­li te­rü­le­te­ken a hi­va­ta­los név­adás tu­da­tos be­avat­ko­zás a név­kul­tú­rá­ba, amel­­lyel az ural­ko­dó ál­lam­nyelv meg­ha­tá­roz­ta egy­nyel­vű­sé­get hir­de­tik, „cuius regio, eius nomen” ’akié a föld, azé a név’, va­gyis a név­adás és név­hasz­ná­lat ki­zá­ró­la­gos­sá­ga (vö. Kiss 1992, 129–135). Zsig­mond Győ­ző az „el­ide­ge­ne­dett hely­nevek” há­rom tí­pu­sát kü­lön­böz­te­ti meg (Zsig­mond 1991, 54–57): 1. „fél­re­si­ke­rült for­dí­tás” (Geszte > Hoso­va) [A for­dí­tók nem az ere­de­ti eti­mo­ló­gi­át for­dí­tot­ták le, ha­nem a név­ben fel­is­mert köz­szó vagy an­nak egy as­­szo­ci­á­ci­ó­ja vált a for­dí­tás alap­já­vá.]; 2. hang­zás­be­li ro­kon­ság, a ter­mé­sze­tes név után­zá­sa (Csücskők > Èaèky, Hany­iszó > Hanisovo); 3. nincs kap­cso­lat a ter­mé­sze­tes név és mes­ter­sé­ges név kö­zött (Nyá­rok > Horný háj, Tó­ban in­nen > Pred riek­ou).
Zob­o­ral­ja több mint 80 éve nem tar­to­zik az anya­or­szág­hoz, az az­óta meg­je­lent tér­ké­pek fő­ként szlo­vák nyel­vű­ek. Ez­zel azt a lát­sza­tot kel­tik, mint­ha a te­rü­le­ten élő né­pes­ség ki­cse­ré­lő­dött vol­na, vagy a la­kos­ság tel­jes as­­szi­mi­lá­ci­ó­ját elő­re­ve­tít­ve a nyelv­cse­re fo­lya­ma­ta már le­zaj­lott vol­na. Eze­ken a tér­ké­pe­ken a ko­ráb­bi ka­tasz­te­ri ne­vek tü­kör­for­dí­tás­ban, il­let­ve rész­for­dí­tás­ban je­len­nek meg. Né­hány eset­ben azon­ban a szlo­vák el­ne­ve­zés tel­je­sen új mo­ti­vá­ci­ón ala­pul. A név­vál­to­zás­ok kér­dés­kö­rét, a nyel­vi kon­trasz­tiv­itást Tö­rök Ta­más vizs­gál­ta (Tö­rök 2002b, 190–194).

4. A te­le­pü­lés­ne­vek rend­sze­re

A tör­té­ne­ti hely­név­ku­ta­tá­sok alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az Ár­pád-ko­ri hely­ne­vek­nek ki­tün­te­tett je­len­tő­sé­gük van, ugyan­is a név­rend­szer­ta­ni té­nye­zők­ből ki­tű­nik, hogy az ak­kor lét­re­jött hely­név­ál­lo­mány­nak mai hely­név­rend­sze­rünk szem­pont­já­ból is meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van (Benkő 1996; Kiss 1996).
Vizs­gált te­rü­le­te­men, Zob­o­ralján 15 mai és 7 egy­ko­ri te­le­pü­lés­név elem­zé­sét vég­zem el je­len­tés­ta­ni és alak­ta­ni szem­pont­ból (vö. N. Császi 2003, 52–57). A Zo­b­o­raljához tar­to­zó te­le­pü­lé­sek né­hány ki­vé­te­lé­vel hon­fog­la­lás ko­ri­ak. A Nyi­tra és Zsit­va kö­zöt­ti cse­kély szá­mú szláv te­lep mel­lett (Babindal, Velc­sic, Szelezsény, Csitár, Ge­ren­csér) a 12. szá­zad előtt ma­gyar te­le­pek jöt­tek lét­re (Fügedi 1938, 296). A Zobor alá a ha­tár­öve­zet­hez tar­to­zó gye­pű vé­del­mé­re szé­ke­lye­ket te­le­pí­tet­tek be (Ethey 1936, 8–10). Hon­fog­la­lás ko­ri ma­gyar lo­vas sírt tár­tak föl a ma Nyitrához tar­to­zó Mol­no­son 1916-ban (Toèik 1968).
„A Kár­pát-me­den­ce IX. és XI–XIII. szá­za­di hely­ség­ne­ve­i­nek ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­ta egy­ér­tel­mű­en bi­zo­nyít­ja, hogy a 895–900 kö­zött be­köl­tö­zött ma­gyar­ság egy eset­ben sem vet­te át ko­ráb­ban itt lé­te­ző fal­vak vá­rak és vá­ro­sok ne­vét, s a hon­fog­la­lás a hely­ség­ne­ve­ket il­le­tő­en »tab­u­la rasa«-t te­rem­tett. A ré­gi lak­he­lye kö­ze­lé­ben ma­radt szláv la­kos­ság és el­szórt avar ko­ri ono­gur–bol­gár ma­rad­vány né­pes­ség csak víz­ne­ve­ket men­tett át a IX. szá­zad­ból, ame­lyek má­sod­la­go­san fa­lu­név­vé is vál­hat­tak azo­kon a he­lye­ken, ahol a te­rü­let ura te­le­pü­lés­he­lyet je­lölt ki a köz­nép­nek” (Györffy 1990, 327). A né­hány egy­ko­ri te­le­pü­lés­név ha­tár­név­vé vá­lá­sá­val si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ha­tó a for­rás­ki­ad­vány­ok­ban (Györffy 1998, 4. köt.) ed­dig csak kör­vo­na­la­zott Ár­pád-ko­ri te­le­pü­lés. Kernye, Ko­vá­csi dű­lő­ne­vek Alsó­bodokon, il­let­ve Kolon­ban, Malán­ta kül­te­rü­le­ti la­kott hely­ként ta­lál­ha­tó meg Ge­ren­csér ha­tá­rá­ban; Geth­falu (Fé­nyes 1851: *Gedfalu vagy Get­falu; Pesty 1864: *Geth fa­lu; 1903-as ka­tasz­te­ri tér­kép­adat: *Gehtfalu pusz­ta) pe­dig a la­kos­ság ki­cse­ré­lő­dé­se után más bir­tok­vi­szonyt (Ba­rá­ti) ne­ve­zett meg a név­adás­ban.
A te­le­pü­lés­ne­vek funk­ci­ó­ja a meg­ne­ve­zés. A he­lyi név­hasz­ná­lat­ban fő­leg az egy­ré­szes ne­ve­ket em­lí­tik: Csitár, Bodok, Ge­ren­csér, Egerszeg, Lédec, míg a te­le­pü­lé­sek több­sé­ge a tör­té­ne­ti for­rá­sok­ban a 18. szá­zad­tól és Kiss La­jos eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­rá­ban is meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel­nek. Ar­ra is ta­lá­lunk pél­dát, hogy te­le­pü­lé­se­ket ös­­sze­von­tak, s így vál­tak két­ré­szes ne­vek­ké. Pl. Vic­sá­pa­páti ese­té­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti te­le­pü­lé­sek ös­­sze­vo­ná­sa­kor a két alap­tag ma­radt meg a név­ben, a ho­va­tar­to­zást je­lö­lő Nyi­tra- elő­tag el­tűnt.
A meg­kü­lön­böz­te­tő név­rész te­le­pü­lés­ne­vek­ben a ho­va­tar­to­zást je­lö­li: Barslédec, Nyi­trageszte, Nyi­tragerenc­sér; vagy a fek­vés­re utal­nak: Alsó­bodok, Alsóc­sitár. Mind­két név ese­té­ben tő­lük észak­nyu­gat­ra ta­lál­ha­tó Fel­ső- elő­ta­gú hely­ne­vek­kel kor­re­lál­nak. Alsó­malán­ta, Fel­ső­malán­ta: a ne­vek egyet­len te­le­pü­lés név­dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sá­val jöt­tek lét­re, nem­csak észa­k-dél meg­kü­lön­böz­te­té­sét ér­zé­kel­te­tik a jel­zők, ha­nem a ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­sá­got is. Az elő­tag ’el­népte­lenedet­t, üres hely’ je­len­té­sű: Puszta-Gímes, Puszta-Kolon. Ezek a te­le­pü­lé­sek ké­sőbb más he­lyen új­ra­te­le­pül­tek, ezért kap­ták az egy­ko­ri he­lyen je­lölt ob­jek­tum­nál a pusz­ta- elő­ta­got.
Ko­rai hely­név­adá­sunk­ra jel­lem­ző volt az óma­gyar kor­ban a pusz­ta sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett te­le­pü­lés­név. A zob­o­ralji te­le­pü­lés­ne­vek ere­de­tü­ket te­kint­ve leg­na­gyobb szá­za­lék­ban (kö­zel 50%) sze­mély­né­vi lexémák­ból épül­nek föl: Bodok, Béd, Geth­falu, Kernye, Kolon, Lajos­falu, Malán­ta, Meny­he, Sza­lakusz, Zsére (vö. Kiss 1988). A leg­ősibb és leg­jel­leg­ze­te­sebb ma­gyar hely­ség­név­tí­pus a pusz­ta sze­mély­név­ből ke­let­ke­zett hely­név. A pusz­ta sze­mély­ne­ves hely­név­tí­pus már a ma­gyar hon­fog­la­lás előtt is ele­ven volt. Er­re bi­zo­nyí­ték a Bíbor­ban­született Kons­tan­tin­tól 950 tá­ján fel­jegy­zett Leve­di­a, amely a leg­ré­geb­bi is­mert ma­gyar ve­zér, Leve­di szál­lás­te­rü­let­ét je­löl­te, ame­lyet az írott vál­to­zat­ban a gö­rög -ia országnév vég­ző­dés­sel lát­tak el (Kiss 1996, 968). A sze­mély­név vi­se­lő­je az adott te­rü­let egy­ko­ri ura, tu­laj­do­no­sa, tiszt­ség­vi­se­lő­je vagy va­la­mely más szem­pont­ból ne­ve­ze­tes la­kó­ja le­he­tett. Ez a név­adá­si szo­kás a no­mád élet­mód­ra jel­lem­ző, ami­kor a sze­mély ke­re­sé­se, meg­ta­lá­lá­sa köny­­nyebb volt, mint a te­rü­le­té, te­hát az em­ber, a tu­laj­do­nos ne­vét azo­no­sí­tot­ták ilyen­kor a hel­­lyel (Haj­dú 1994, 58). A 9–10. szá­zad­ban a Kár­pát-me­den­cé­ben más no­mád nép nem élt a ma­gya­ron kí­vül, így a sze­mély­ne­vek­ből ke­let­ke­zett hely­ség­név (Bu­da, Gyu­la, Po­zsony, Tas, Veszp­rém) csak ma­gyar le­he­tett, füg­get­le­nül a sze­mély­név nyel­vi ere­de­té­re. A ma­gyar­ság szom­széd­sá­gá­ban élő né­pek­nél (szlá­vok­nál, né­me­tek­nél, ro­má­nok­nál ez a név­adá­si for­ma tel­je­sen is­me­ret­len volt (Kiss 1996, 968).
A ter­mé­szet­re uta­ló köz­sza­vak ta­lál­ha­tók: Gí­mes ’gím­szarvas­ban bő­vel­ke­dő hely’, Geszte ’a gyü­mölcs fás hé­ja kép­ző­vel el­lát­va’, Egerszeg ’éger­fákkal be­nőtt szög­let’. A te­rü­le­ten a két leg­jel­lem­zőbb ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re uta­ló köz­szó vált a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés­ne­vek for­rá­sa­it vizs­gál­va ki­de­rül, hogy Gí­mes már a te­rü­let­ről leg­ko­ráb­ban fenn­ma­radt tör­té­ne­ti ada­tok kö­zött meg­ta­lál­ha­tó (1113: Gimes [Fejérpataky 1892, 60; CDES. 1:67]; 1226: Gumes [CDES. 1:236–237]; 1232: Guymes [CDES. 1:280]; 1253: Gymus [CDES. 2:294–295); 1295: Infe­ri­or, Supe­ri­or Ghymes; 1350: Guemes, 1386: Gymes Maior et Minor, Kisgymes, Fel­gymes [VSOS. 1:518]; 1808: m. Gí­mes, szlk. Gýmeš [Lipszky]; 1851: Ghimes [Ghymes] [Fé­nyes 1851, 2:48]; 1854: Ghymes, 1860: Gí­mes [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1864: Ghymes [Pesty 1864, 199–201]; 1926: Ghymes, ès. Dýmeš [Hnt. 1926]; 1948–: Jelenec [Majtán 1972, 200]). A for­rá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, nem egy sze­mély tu­laj­don­lá­sá­hoz kö­tő­dött, ezért vál­ha­tott a te­rü­let­re jel­lem­ző vad­faj­ta a név­adás alap­já­vá. A te­le­pü­lés ne­vét a hely­be­li­ek a gím­szar­vas ne­vé­ből szár­maz­tat­ják, mi­vel ezen a vi­dé­ken sok ilyen ál­lat élt. A te­rü­let föl­des­urai is sze­ret­tek va­dász­ni, ezért a gyé­rü­lő vad­ál­lo­mányt vadaskertek­beni te­nyész­tés­sel is növellték. Kiss La­jos sze­rint is a m. gím ’nőstény szar­vas, őz, dám­vad rőt­vad’ -s kép­zős szár­ma­zé­ka, s olyan hely­re utal, ahol sok a gím. Az 1948. ok­tó­ber 1-jén ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott szlk. Jelenec a ko­ráb­bi név tü­kör­for­dí­tá­sa (vö. Kiss 1988, 1:515). A köz­ség el­ső írá­sos em­lí­té­se 1113-ból szár­ma­zik, s a zobori ben­cés ko­los­tor bir­tok­ös­­sze­írá­sa sze­rint a fa­lu a nyi­trai vár­né­pe­ké volt, aki­ket II. End­re 1232-ben az ud­var­no­kok kö­zé he­lye­zett, s akik­nek 2 ke­pe ti­ze­det kel­lett fi­zet­ni­ük az esz­ter­go­mi egy­ház­nak. 1253-ban IV. Bé­la a Hunt-Páz­mány nem­zet­ség Iván­ka fi­á­nak, And­rás­nak ado­má­nyoz­ta, ami­ért meg­men­tet­te éle­tét a ta­tá­rok el­le­ni csa­tá­ban (vö. Györffy 1998, 4:391–393).
A Geszte hely­név el­ső is­mert ma­gya­rá­za­ta Tagányi Kár­oly tör­té­nész­től szár­ma­zik: az ószláv gusz­tu ’sűrűség, er­dő’ szó­ból (vö. Fe­hér 1997, 8). Jan Stanislav eti­mo­ló­gi­ai fej­te­ge­té­se is bi­zony­ta­lan, ta­lán a Gest ’vendég’ szó­ból ered, s ar­ra utal, hogy a köz­ség­ben más vi­dék­ről ide­ván­do­rolt te­le­pe­sek él­tek (Stanislav 1948, 2:191) (1232: Gues­ta [CDES. 2:280]; 1274: Guezte [HazaiOkm. 8:159]; 1280: Gezte [HazaiOkm. 8:206]; 1311: Guztte [RDES. 1:377–378); 1325: Guezte [Dl. 50–52]; 1773: Geszt­the [VSOS. 1:447]; 1808: m. Geszthe, szlk. Gesztha [Lipszky]; 1851: Geszthe [Fé­nyes 1851, 2:46]; 1859: Gesz­ti ha­tár [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1864: Geszthe [Pesty 1864, 1:195–196]; 1926: Geszte, ès. Hos [Hnt. 1926]; 1948–: Hosová [Majtán 1972, 142]).
Kiss La­jos szó­tá­ra sze­rint Nyi­trageszte és a Bé­kés me­gyei Geszt köz­ség ne­vé­nek eti­mo­ló­gi­á­ja meg­egye­zik: a geszt ’gyümölcs fás hé­ja’ fn. a hely­név­ben -e kép­ző­vel bő­vült. A Nyi­tra- elő­tag ho­va­tar­to­zá­sát je­lö­li. A má­sok ál­tal a szl. Gost ( < Gos­timir, Gostidrag) sze­mély­név­ből va­ló szár­maz­ta­tá­sát nem tart­ja meg­győ­ző­nek (vö. Kiss 1988, 1:513; 2:260). A te­le­pü­lés je­len­le­gi szlo­vák meg­ne­ve­zé­sé­ben a Stanislav ál­tal meg­adott eti­mo­ló­gi­át fo­gad­ták el, s 1948-ban ha­tó­sá­gi úton meg­ál­la­pí­tott Hosová (hos = ven­dég) el­ne­ve­zést kap­ta a köz­ség.
Egerszeget elő­ször 1326-ban em­lí­tik, s a nyi­trai káp­ta­lan tu­laj­do­ná­hoz, ké­sőbb a nagy­szom­ba­ti ura­da­lom­hoz, il­let­ve az esz­ter­go­mi ér­sek­ség­hez tar­to­zott, va­gyis mind­vé­gig egy­há­zi bir­tok volt (1326: Egurzegh [Vagner 1896, 387]; 1327: Egurzegh [Dl. 2345]; 1334: Egerszegh [VSOS. 1:520]; 1808: Egerszegh [Lipszky]; 1851: Egerszeg [Fé­nyes 1851, 1:297]; 1864: Egerszeg [Pesthy 1864, 1:146–147]; 1920: Jagerseg [Majtán 1972, 175]; 1926: Nyi­traegerszeg [Hnt. 1926]; 1948–: Jelšovce, ma­gya­rul Egerszek [VSOS. 1:520]).
Szin­tén a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­re utal a Pográny ’he­gyvidék­lakók’ hely­név, ezt iga­zol­ja a cseh Pohoøany (töb­bes szá­mú) hely­név is (1075: Pagran [CDES. 1:55]; 1113: Pogran [CDES. 1:67]; 1209, 1218: Pagran [CDES. 1:180]; 1251: Pogran [CDES. 2:256]; 1479: Kys­pogran, Nagy­pogran; 1773: Pogranicze [VSOS. 2:413]; 1808: m. Pográny, szlk. Pogranice [Lipszky]; 1851: Pográny [Fé­nyes 1851, 3:246]; 1864: Pográny [Pesty 1864, 2:123–124]; 1860, 1882, 1892: Pográny [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Pográny, ès. Pogranice [Hnt. 1926]; 1948–: Pohran­ice [Majtán 1972, 326]). A te­le­pü­lés ne­ve a Nagy­topolc­sánytól (Topo¾èany) észak­ke­let­re fek­vő Nád­lány (Najdlice) ’völ­gy­lakók’ hely­név­vel kor­re­lál, s mind­ket­tő ma­gyar han­ga­lak­já­nak ki­ala­ku­lá­sá­ban a két nyílt szó­ta­gos ten­den­cia ér­vé­nye­sül (vö. Kiss 1988, 2:171, 357). Györffy Györ­gy sze­rint Pográny ne­ve (<*po Gran) ös­­sze­függ­het a Kniezsa (Kniezsa 1949, 27) ál­tal is lo­ka­li­zá­lat­lan Ga­ram (Gron) hely­név­vel, me­lyet Pográny és Szől­lős kö­zött so­rol­nak fel (vö. Györffy 1998, 4:390). A te­le­pü­lés a Zobor–Harancsa hegy­vo­nu­lat­tól kis­sé tá­vo­labb­ra esik, de igen ta­golt a fel­szí­ne. Ezt a jel­leg­ze­tes­sé­gét ra­gad­ták meg a név­adás­kor. A kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek mikro­to­po­nimái­nak vizs­gá­la­ta ta­lán si­ke­re­sen lo­ka­li­zál­ná az ed­dig is­me­ret­len Ga­ram (Gron) hely­ne­vet. A je­len­tős bor­ter­mő vi­dék la­ko­sai fő­ként me­ző­gaz­da­ság­gal fog­lal­koz­tak. El­ter­jedt volt a ko­sár­fo­nás, er­re utal a név­anyag­ban a Kas­ár-ha­raszt hely­név.
Bir­to­kos­ra utal az Apá­ti < Apa­thy hely­név (1389: Apa­thy [ZsigmOkl. 1:89]; 1773: Nitra Apa­thy [LexLoc. 146]; 1850: Nyitra-Apáthi [ka­tasz­te­ri tér­kép]; 1851: Apáthi [Nyitra] [Fé­nyes 1851, 1:34]; 1864: Nyitra-Apáthi [Pesty 1864, 2:73–74.]; 1888: Vi­c­­sá­pa­páti [Majtán 1972, 464]; 1898: Vicsáp-Apáti [Borovszky]; 1920: Výèapy-Opatovce [VSOS. 3:292]), és a zobori apát­ság bir­to­kát je­lö­li, a m. apát ’apát­ság élén ál­ló szer­ze­tes fő­pap’ fn. bir­tok­je­les (-é), bir­tok­lást ki­fe­je­ző -i kép­zős szár­ma­zé­ka. A te­le­pü­lés el­ső írá­sos em­lí­té­se a 14. szá­zad vé­gé­ről, az Ár­pád-kor utá­ni idő­ből szár­ma­zik. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) Apá­ti te­le­pü­lés csak egy sze­re­pel, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés. A má­sik Apá­ti köz­ség ki­ma­radt a Györffy-kötet­ből, pe­dig a Zsig­mod­ko­ri Ok­le­vél­tár 1. kö­te­té­ből ada­tol­ha­tó (vö. ZsigmOkl. 1:89). A 18. szá­zad­be­li em­lí­tés­kor a töb­bi kör­nyék­be­li fal­vak­hoz ha­son­ló­an már meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag­gal sze­re­pel.
Fog­lal­ko­zás­ne­vet őr­zött meg a Csitár ’pa­jzs­gyártók’, s eti­mo­ló­gi­a­i­lag azo­nos a Csa­tár hely­név­vel (vö. Kiss 1988, 1:310, 334), Györffy Györ­gy és Kiss La­jos sze­rint is a fa­lut ere­de­ti­leg ki­rá­lyi pajzs­gyár­tók, csa­tá­rok lak­ták. A Csitár hely­név szláv ere­de­tű, a szb.–hv. Šti­tari (töb­bes szá­mú) és cseh Ští­tary (töb­bes szá­mú) hely­ne­vek­kel azo­nos je­len­té­sű (1113: Sitar [Fejérpataky 1892, 60–61]; CDES. 1:66–7]; 1246: Chatar [CDES. 2:158]; 1283: Chithar [Györffy 1998, 368]; 1291: Csi­tar [F. 6:175]; 1302: Chithar; 1773: Csi­tar [VSOS. 1:339]; 1808: m. Csitár [Lipszky]; 1851: Csitár [Fé­nyes 1851, 1:221]; 1864: Csit­tár [Pesty 1964, 1:104–105]; 1879: Csitár, 1882: Ma­gyar Csitár [ka­tasz­te­ri tér­ké­pek]; 1926: Alsóc­sitár, ès. Èitary [Hnt. 1926]; 1948–: Dolné Štitáre [Majtán 1972, 408; VSOS. 1:339]).
Az Al­só- meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag a Nagy­tapolc­sánytól dél­nyu­gat­ra fek­vő Fel­ső­csitár­ral van kor­re­lá­ci­ó­ban.
A Ge­ren­csér hely­név ar­ra utal, hogy a fa­lut egy­kor ki­rá­lyi ge­ren­csé­rek, fa­ze­ka­sok lak­ták. Az Ár­pád-ko­ri, 1113-ból szár­ma­zó el­ső em­lí­té­sű Ge­ren­csér ~ Ge­len­csér hely­ne­vek fel­te­he­tő­leg még nem ma­gyar, ha­nem szláv név­adás ered­mé­nyei. A Ge­ren­csér hely­név az ős­szláv *gъrnьčarь ’fazekas’, il­let­ve a *gъrnьcь ’kis fa­zék’ szár­ma­zé­ka, a töb­bes szá­mú *Gъrnьčare ’fazeka­sok’ át­vé­te­le. A ge­len­csér fő­ként du­nán­tú­li táj­szó a ge­ren­csér­ből jött lét­re r > l el­ha­so­nu­lás­sal (vö. TESz. 1:1042). A Nyi­t­ra- elő­tag a ho­va­tar­to­zás­ra utal (vö. Kiss 1988, 2:260).
Ugyan­csak fog­lal­ko­zás­ra utal a Ko­vá­csi < Koachy bir­tok­név a 13–14. szá­zad­ban sze­re­pel a koloni Gya­nur fi­a­i­nak bir­to­kai kö­zött (vö. Györffy 1998, 4:413). Az egy­ko­ri te­le­pü­lés­név Kolon és Gí­mes ha­tá­rá­ban ma­radt fenn dű­lő­név­ben.
Gaz­dál­ko­dás­ra utal Lédec ne­ve. A név az ős­szláv *lêdo ’irtványföld’ tő­ből ered, a Bars- elő­tag az egy­ko­ri vár­me­gyei ho­va­tar­to­zást je­lö­li (vö. Kiss 1988, 1:171). A te­le­pü­lés mikro­to­pon­imái kö­zött va­ló­ban na­gyon sok er­dő­ir­tás­ra uta­ló ne­vet ta­lá­lunk.
El­kü­lö­nü­lés­re utal a Vic­sáp név, olyan te­le­pü­lés­re, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek (vö. Kiss 1988, 2:761). Kiss La­jos sze­rint a Vic­sáp hely­név szláv ere­de­tű, a cseh R. *vyèapi­ti se ~ szlk. R. vyèapi sa ’kic­sapódik, kü­lön­vá­lik, el­sza­kad’ igé­nek a postver­balé­ja, s olyan te­le­pü­lés­re utal, mely­nek la­kói va­la­hon­nan el­köl­töz­tek, el­kü­lö­nül­tek. Györffy Györ­gy Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za Nyi­tra vár­me­gyei ré­szé­ben (4. köt.) két Vic­sap te­le­pü­lést em­lít (vö. Györffy 1998, 487, Vic­sap 1–2. szó­cik­ke). Vic­sá­pa­páti­hoz Nyi­trav­ic­sáp tar­to­zik, Kisvic­sáp nem. A szó­cikk­ben a te­le­pü­lés kö­zép­ko­ri bir­to­ko­sa­it kö­vet­het­jük vé­gig 1239-től 1326-ig. Apá­ti te­le­pü­lés azon­ban csak egy sze­re­pel a kö­tet­ben, de a Lip­szky-ada­tok­ból (Apáthi [Livina-]) és az 1926-os hely­név­tá­ri adat­ból (Apátlévna) ki­de­rül, hogy nem ez a te­le­pü­lés.
Az 1880-as évek­ben Nyi­trav­ic­sáp és Nyi­traapáti köz­sé­gek Vic­sá­pa­páti né­ven egye­sül­tek.

5. A bel­te­rü­le­ti ne­vek rend­sze­re

Fel­vi­dék hely­név­anya­ga – az ál­lam­nyel­vi ha­tá­so­kat tük­rö­ző hi­va­ta­los ne­ve­ken kí­vül – leg­fő­képp a bel­te­rü­le­ti ne­ve­ket te­kint­ve tér el az anya­or­szá­gi hely­meg­je­lö­lé­sek­től, ugyan­is a ki­sebb te­le­pü­lé­se­ken év­ti­ze­de­kig hi­ány­zott a hi­va­ta­los ut­ca­név. Zob­o­ral­ja ma­gyar te­le­pü­lé­se­i­nek bel­te­rü­le­ti név­anya­ga egy­sé­ges ké­pet mu­tat. Et­től két fa­lu név­anya­ga tér el – Ge­ren­csér és Alsóc­sitár –, mi­vel ezek a te­le­pü­lé­sek Nyitrához tar­toz­tak, ezért a hi­va­ta­los név­adás jel­lem­zői is meg­fi­gyel­he­tők az ut­ca­ne­ve­ik­ben. A töb­bi te­le­pü­lés bel­te­rü­le­ti név­anya­gán a ter­mé­sze­tes ut­ca­név­adás jel­lem­zői is­mer­he­tők fel. Zob­o­ralján a köz­sé­gek bel­te­rü­le­ti ré­szé­nek meg­ne­ve­zé­sé­re 280-fé­le név­vál­to­za­tot hasz­nál­nak. Ezek több­sé­ge köz­szói lexémák­ból épül fel, mind­ös­­sze 34 név tar­tal­maz sze­mély­né­vi ele­met, 25 pe­dig te­le­pü­lés­né­vi ele­met. A leg­gya­ko­ribb ut­ca név­ré­szen kí­vül az ősi, jel­leg­ze­tes ut­ca­né­vi utó­tag­ok­kal is ta­lál­koz­ha­tunk: vég, szer, part; ezen­kí­vül a szom­szé­dos te­le­pü­lés­re vagy a leg­tá­vo­lab­bi dű­lő­be ve­ze­tő út­ne­vek je­len­tő­sek, il­let­ve a bel­te­rü­let­tel ha­tá­ros egy­ko­ri kül­te­rü­le­ti ha­tár­rész­ne­vek falurésznévvé vá­lá­sa kí­sér­he­tők fi­gye­lem­mel. A bel­te­rü­le­ti ne­vek je­len­tős ré­szét, mint­egy fe­lét al­kot­ják a ki­sebb-na­gyobb ki­ter­je­dé­sű falurészn­evek (134 név = 47,86%): Új­gí­mes, Ker­tek meget­t, Mogy­orós­ka. Ezek a ne­vek a ter­mé­sze­tes név­adás jel­leg­ze­tes­sé­ge­it mu­tat­ják. Kö­zü­lük a leg­gaz­da­gabb cso­por­tot al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­lók, il­let­ve a hely­zet­vi­szo­nyí­tók. Nem jel­lem­zők a Ma­gyar­or­szá­gon oly gya­ko­ri mo­ti­vá­lat­lan, csak a pusz­ta tisz­te­let­adást ki­fe­je­ző em­lé­kez­te­tő ne­vek.
A te­le­pü­lés-, vá­ros­rész­re uta­ló név­rész tízsz­er for­dul elő alap­elem­ként: Apá­ti, Jele­neck­a, Kis­bodok, Nagy­bodok, Nyi­traapáti, Újc­sitár, Új­gí­mes, Újlédec, Vic­sáp több­sé­gé­ben a zob­o­ralji köz­sé­gek te­le­pü­lés­ne­ve­i­vel ta­lál­ko­zunk. Az ös­­sze­té­te­lek, szer­ke­ze­tek elő­tag­ja pe­dig vagy a ké­sőb­bi be­épí­tés­re, vagy a fa­lu köz­pon­ti, ill. tá­vo­lab­bi ré­szé­re utal. Klokoc­si­na név­köl­töz­te­tés­sel ke­let­ke­zett a nyi­trai ha­son­ló el­ne­ve­zé­sű vá­ros­rész ne­vé­ből. Ezenkí­vül huszonhétsz­er utal sa­já­tos­ság­ként a hely pon­tos fek­vé­sé­re, el­he­lyez­ke­dé­sé­re, irányára. Te­le­pü­lés vagy az egy­ko­ri vár­me­gye el­ne­ve­zé­sét ta­lál­juk 16 név­ben: Barsi sor, Gesztei-­patak, Gesztei út, Gí­mes-pa­tak, Jele­nec­ka u., Lajos­fal­va fe­li út, Lajos­falvi út, Malán­tai út, Néveri út, Nyi­trai sor, Nyi­trai út mel­lett, Nyi­trai út al­ja, Nyi­tra sor, Nyi­tra u., Surányi út. Ha­tár­rész­re utal 11 név: Babindáli út, Család­kai út, Ibri­cei út, Kur­ta­so­ri-kút, Poron­nai-kút­nál, Só­lyom­he­gyi u., Sző­lő­he­gyi u., Sző­lő fe­lé, Ta­rá­nyi-pa­tak, Tűszkői-kút, Tyúk­hegy u.
A Sop­ro­ni u. Ge­ren­csé­ren kon­ven­ci­o­ná­lis el­ne­ve­zé­sű, a hi­va­ta­los név­adás kö­ré­be tar­to­zik. Ge­ren­csé­ren ak­kor ne­vez­ték el hi­va­ta­lo­san az ut­cá­kat, ami­kor Nyi­tra vá­ros­ré­sze lett. Na­gyon sok ma­gyar kö­tő­dé­sű ne­vet vá­lasz­tot­tak az ak­ko­ri elöl­já­rók: ma­gyar hí­res em­be­rek ne­vét (Kos­suth, Pe­tő­fi, At­ti­la, Dó­zsa, Ady, Mik­száth, Liszt, Le­hár) és eze­ken kí­vül még ezt a ma­gyar vá­ros­ne­vet, me­lyet a hű­ség vá­ro­sa­ként tar­ta­nak szá­mon a ma­gya­rok, vél­he­tő­en az iden­ti­tá­suk­hoz va­ló hű­sé­get kí­ván­ták ki­fe­jez­ni az el­ne­ve­zés­sel.
Zob­o­ralján hely­zet­vi­szo­nyí­tás­sal vagy alak­meghatározás­sal ta­lál­ko­zunk 23 faj­ta­je­lö­lő meg­ne­ve­zés­ben: Alsó-k­ert­megi, Ci­gány­ház há­tá­nál, Csücs­kök ~ Csec­skék, Fa­lu kö­ze­pe, Gát­al­ja, Sű­rűk al­ja; de név­utós, il­let­ve ezek mel­lékn­evesült alak­ja­i­val is ta­lál­ko­zunk: Bá­nya fe­lé, Er­dő mel­lett, Kert­megi, Két út kö­zi; s 13 eset­ben sa­já­tos­ság­ként je­lö­li a hely vi­szo­nyí­tott hely­ze­tét: Al­só-fun­du­sok, Alsó-k­ert­megi, El­ső ve­tő, Fel­ső-kút, Fel­ső-me­ző, Szél­ső u.
Dom­bor­zat­ra uta­ló ada­tok csak hely­meg­ne­ve­ző funk­ci­ó­ban for­dul­nak elő: 10 név = 3,6%: Dom­bika, Dom­bok, Földe­si-­dom­b, He­gyes, Hegye­si, Mátyu­sok domb­ja, Óvo­da-part, Pap­domb, Szent­egy­ház-part, Temp­lom-part in­kább a hegyme­gi fal­vak­ból, il­let­ve Kolon és Pográny köz­sé­gek­ből szár­maz­nak, ame­lyek­nek a bel­te­rü­le­te is vál­to­za­tos fel­szí­nű. A föld mi­nő­sé­gé­re uta­lók (5 név = 1,8%) szin­tén csak alap­rész­ként je­len­nek meg a név­anyag­ban: Cigánygurnyó, Habany (’vessző’), Kö­ve­cses, Ragyos, Tűz­kő. Az el­ne­ve­zé­sek­ben in­kább a ’silányab­b, ros­­szabb, ke­vés­bé hasz­no­sít­ha­tó’ je­len­té­sű lexémák vesz­nek részt a név­al­ko­tás­ban.
A ne­vek kö­zött a ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­lók van­nak több­ség­ben: Agac­sos, Beza ’bodzás’, Bó­ros, Csip­kés, Hárs­fa, Heccse (= he­csed­li ’csip­ke­b­o­gyó’), Ká­kai, Mo­gy­oróska, Sű­rű, Szed­res; 9 eset­ben bő­vít­mény­ként: Akác­fa u., Aká­cos u., Be­rek, Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Der­vence-­patak ’erdő’, Fa u., Ká­ka-kút. A ter­mesz­tett nö­vé­nyek ke­vés­bé ját­sza­nak sze­re­pet a bel­te­rü­le­ten alap­rész­ként: Ká­posz­tás, Ken­de­res, Ken­de­re­sek. Ugyan­ezek a nö­vény­ne­vek for­dul­nak elő sa­já­tos­ság­je­lö­lő funk­ci­ó­ban is: Ká­posz­tás­föl­dek, Ká­posz­tás­ker­tek, Ken­de­res-dű­lő, Ken­der­föld, Ken­der­föl­dek, Krump­li­föl­dek.
A nö­vény­vi­lág sza­va­it nem­csak a ter­mé­sze­tes név­adás hasz­nál­ja föl, ha­nem a hi­va­ta­los név­adás is elő­sze­re­tet­tel al­kal­maz­za az ut­ca jel­leg­ze­tes­sé­gét fi­gyel­men kí­vül hagy­va. A nö­vény­ne­vek kö­zül Zob­o­ralján a bükk­fa, fa, cse­resz­nye, kri­zan­tém, meg­gy, ró­zsa és szil­va ne­vek ke­rül­tek hi­va­ta­los név­adás­sal a név­anyag­ba. Ezek a köz­sza­vak mo­ti­vá­lat­lan bő­vít­mé­nyi rész­ként ke­rül­tek a név­anyag­ba, ugyan­is a funk­ció nem áll kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, pusz­tán a kon­ven­ci­o­ná­lis név­adás kö­ré­be tar­toz­nak.
Mi­vel a vad­ál­lat­ok élő­he­lye jobb eset­ben kí­vül esik a fa­lu bel­te­rü­le­té­től, ezért a ter­mé­sze­tes név­adás­ban ez a cso­port nem ját­szik sze­re­pet. Há­zi­ál­lat­ok­kal kap­cso­la­tos mind­ös­­sze né­hány név: Kác­sa-tó, Ka­csa­úsz­ta­tó, Li­ba­le­ge­lő.
Zob­o­ralján a fa­lu­ré­szek leg­ter­mé­ke­nyebb cso­port­ját al­kot­ják a gaz­dál­ko­dás­ra uta­ló ne­vek (38 név). Fő­ként a nö­vény­ter­mesz­tés­re hasz­nált föld­te­rü­le­tek, ker­tek meg­je­lö­lé­se ját­szik sze­re­pet a név­al­ko­tás­ban: Al­só-fun­du­sok, Bel­ső­te­lek-pót­lás, Bitókák ’kendertörésre hasz­nált ki­sebb föld­te­rü­let’, (táj­szó Zsérén), Ci­gány­há­zi-dű­lő, El­ső-ve­tő, Nyitványok ’irtás’; de az ál­lat­tar­tás hely­ne­ve­it is meg­ta­lál­hat­juk ezek kö­zött a bel­te­rü­le­ti ne­vek kö­zött: Kis-rét, Kö­zös-le­ge­lő, Li­ba­le­ge­lő. Csak egyet­len név­ben je­le­nik meg a kis­bir­to­kos ne­ve két­fé­le név­va­ri­áns­ban (Tel­ki-dű­lő, Te­le­ki-dű­lő), a töb­bi eset­ben köz­szói ele­mek­ből épül­nek föl a hely­ne­vek.
Kor­ra utal­nak a kö­vet­ke­ző meg­ne­ve­zé­sek: Ófalu, Öreg­fa­lu, Öreg­vas (’szemét­telep’), Régi­falu, Új­fa­lu. Kö­zel ha­son­ló elő­for­du­lá­sú a hely sa­já­tos­sá­gá­ra uta­ló kor­je­lö­lés (6 név): Öreg-me­der, Öreg pogrányi út, Öreg u., Új­gí­mes, Újlédec, Új u.
Mé­ret­re uta­ló meg­ne­ve­zé­sek: Fő u., Kis­bodok, Kis-me­ző, Kis-pa­tak, Kur­ta sor, Nagy­bodok, Nagy­pa­tak, Nagy-kút, Nagy-kút­nál, Nagy u.
Más tu­laj­don­sá­got je­löl­nek a kö­vet­ke­ző ne­vek: Kő­kút, Má­sik sor, Mély út, Or­szág­út, Po­tom­szeg, Zsák­ut­ca.
Nép­cso­port­ra uta­ló egyet­len lexé­ma alap­rész­ként és bő­vít­mény­ként is egy­szer for­dul elő Zob­o­ralján: Ci­gá­nyok, Ci­gány­part. A kun nép­cso­port Ge­ren­csé­ren funkciót­lan, hi­va­ta­los név­adás­sal ke­let­ke­zett.
Bir­tok­lás­ra, a te­rü­le­tet hasz­ná­lók­ra uta­lók alap­rész­ként két­szer for­dul­nak elő: Apá­ti, Család­ka ’háznép, a kas­tély kö­rül, cse­léd’ (Gí­mes). A név a je­len­tés­ha­sa­dás előt­ti ál­la­pot­ban rög­zült tu­laj­don­név­ként.
Sze­mély­név­ből ala­kul­tak a hely meg­ne­ve­zé­sé­re: Bel­i­ca, Felső-Mika (Kolon); meg­kü­lön­böz­te­tő­ként hely­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sú sze­mé­lyek, bir­to­ko­sok (17 név): Arany A. Lász­ló tér, Ba­ba­fé­sű, Bajzik-k­ert, Bel­i­ca, Bot­­tyán so­ra, Brath kút­ja, Brath so­ra, Földe­si-­dom­b, Jan­csi-pa­tak, Jókel há­zá­nál, Jó­kel-kert, Mátyu­sok domb­ja, Pin­tyi-part, Sán­do­rok kút­ja, Sán­do­rok so­ra, Sedák-k­ert, Te­le­ki-dű­lő. Szen­tek: Gá­bor­ka u., Má­ria u., Szent Ven­del-kert. Tör­té­nel­mi ala­kok: At­ti­la u., Dó­zsa u., Kos­suth u., Massányi u. Írók, köl­tők: Ady u., Fábry u., Jó­kai u., Mik­száth u., Pe­tő­fi u. Ze­ne­szer­zők: Ko­dály u., Le­hár u., Liszt u. A tör­té­nel­mi ala­kok, il­let­ve mű­vé­szek ne­vét tar­tal­ma­zó em­lé­kez­te­tő funk­ci­ó­jú név­ré­szek, nem áll­nak kap­cso­lat­ban a denotá­tum­mal, a hi­va­ta­los név­adás ré­szei Zob­o­ralján. En­nek oka­it már meg­em­lí­tet­tem Ge­ren­csér hi­va­ta­los ut­ca­el­ne­ve­zé­se­i­ben.
A táj­egy­ség­ben igen gya­ko­ri név­adá­si for­ma, hogy az épít­mény vá­lik a kö­ze­lé­ben lé­vő te­rü­let­nek is név­adó­já­vá (20 név): Cin­te­rem, Dög­tér, Fut­ball­pá­lya fe­lé, Is­ko­la mö­gött, Ke­rek­híd­nál, Ke­reszt­fai, Kép­nél, Kocs­ma tá­ja, Ma­lom­nál, Pap kút­já­nál, Vas­út­nál. Alap­rész­ként húszs­zor for­dul elő a bel­te­rü­le­ti név­anyag­ban. Ezek a ne­vek is va­ló­já­ban az ut­ca­ne­vek vagy ut­ca­ré­szek szi­no­ni­mái. Az em­be­ri al­ko­tás­ra uta­ló épít­mény­ne­vek bő­vít­mény­ként is igen gya­ko­ri­ak (29 név): Dubkút, Híd u., Is­ko­lai árok, JRD u., Ká­pol­na u., Óvo­da-part, Plé­bá­nia so­ra, Temp­lom út. Em­be­ri tu­laj­don­ság­ra uta­ló: Kap­zsi u; fog­lal­ko­zás­ra, te­vé­keny­ség­re uta­lók: Fa­ze­ka­sok me­ze­je, Fecs­ken­dő­tér, Ker­tész­kert, Pász­tor út, Sport u.; bir­tok­lás­ra, il­let­mény­re uta­lók: Apá­ti u., Bak­ter­kert, Ér­se­ki út, Ér­se­ki u., Jegy­zői-bir­tok, Köz­sé­gi-kút, Mes­ter-part, Pap­domb, Pap út­ja, Pász­tor­kert, Püs­pök­szer, Szent­egy­ház-part, Úr­bé­ri-le­ge­lő, Zsel­lér­föl­dek.
Is­me­ret­len mo­ti­vá­ci­ó­jú helyn­evek (4 név = 1,4%). Ba­ba­fé­sű: a név elő­tag­ja föl­te­he­tő­en sze­mély­né­vi ere­de­tű. A Ba­ba hely­ne­vet Nyi­tra kör­nyé­kén már Szent Ist­ván ide­jé­ben is­mer­ték (vö. CDES 1:63). Utó­tag­ja a Nyi­tra-vidékről is ada­tolt fé­sű (físő) táj­szó, mel­­lyel a hos­­szú ha­jú fér­fi­ak kö­zé­pen a ha­ju­kat ös­­sze­fog­ták. Pet­ty­in, Szugla ta­lán a köz­nyel­vi zug szó vál­to­za­ta ’keskeny, szűk ut­cács­ka’ Béden (TESZ 3:1200).
Zob­o­ralján 15 te­le­pü­lés­re vo­nat­koz­tat­va meg­le­he­tő­sen ke­vés az ut­ca­név jel­le­gű ne­vek szá­ma (102 név = 36,4%), de en­nek oka a ter­mé­sze­tes név­adás­sal ke­let­ke­zett út­ne­vek is­mét­lő­dé­se, il­let­ve az igen ma­gas szá­mú falurészn­evek, ame­lyek va­ló­já­ban ut­ca­ne­vek­ként funk­ci­o­nál­nak.
Az utak több­sé­ge (10 név) irány­je­lö­lő, a kö­ze­li ha­tár­rész, il­let­ve szom­szé­dos te­le­pü­lé­sek fe­lé ve­zet: Család­kai út, Ér­se­ki út, Ibri­cei út, Kaskúti út, Koloni út, Surányi út, Te­me­tői út.
Az ut­ca név­részt tar­tal­ma­zó ne­vek (53 név = 18,9%) fő­ként a vá­ro­si hi­va­ta­los név­adás ered­mé­nye­ként jöt­tek lét­re, mi­vel Ge­ren­csér ko­ráb­ban 20 évig, Alsóc­sitár a leg­utób­bi éve­kig Nyitrához tar­to­zott. A hi­va­ta­los név­adás sze­ren­csé­sebb ese­tét kí­sér­het­jük nyo­mon, ugyan­is név­bok­ro­sí­tá­sok­kal ta­lál­ko­zunk. Fő­ként nö­vény­né­vi, il­let­ve a ma­gyar kul­túr­kör­höz tar­to­zó leg­is­mer­tebb sze­mély­ne­vek vál­tak név­al­ko­tó té­nye­ző­vé: Ady u., Akác­fa u., At­ti­la u., Bo­kor u., Bórosi u., Bükfa u., Cse­resz­nye u., Dó­zsa u., Er­dő­alat­ti u., Ér­se­ki u., Fábry u., Pe­tő­fi u.
A te­le­pü­lé­sek épí­té­sze­ti el­ren­de­zé­sé­re utal a sor meg­ne­ve­zés Zob­o­ralján (8 név = 2,9%): Barsi sor, Kur­ta sor, Má­sik sor, Nyi­trai sor, Nyi­tra sor, Plé­bá­nia so­ra, Sán­do­rok so­ra, Temp­lom so­ra.
A te­rek hely­meg­je­lö­lé­se kö­zül (4 név = 1,4%): Arany A. Lász­ló tér, Fecs­ken­dő­tér, Temp­lom tér, Vá­sár­tér Zob­o­ralján csak egy em­lé­kez­te­tő szán­dé­kú, de ez az eset sem funkciót­lan, mi­vel a köz­ség szü­löt­té­re, a nyel­vész­tu­dós­ra em­lé­kez­tet.
Egy-­e­gy köz, szer, szeg utó­ta­gú név­vel is ta­lál­ko­zunk: Víz köz, Püs­pök­szer, Po­tom­szeg. A szer szó je­len­té­se ’sor, ház­sor, fa­lu­rész’, a vi­dé­ken nem mu­tat­ha­tó ki kü­lönb­ség a ’falurész’, il­let­ve az ’ut­ca’ je­len­té­sek kö­zött. A szeg ’sze­glet, fa­lu­rész’ je­len­té­sű, a Po­tom­szeg elő­tag­ja az ér­ték­te­len­sé­gé­re utal. A Ci­gány­part, Mes­ter­part, Óvo­da­part, Pin­tyi-part ne­vek ut­ca­né­vi funk­ci­ót töl­te­nek be, ugyan­ak­kor a dom­bor­za­ti jel­lem­zők­re is utal­nak ’dom­boldal’ je­len­té­sű­ek, nem pe­dig ’víz­part’.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek vizs­gá­la­ta­kor szem­be­tű­nő Zob­o­ralján a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ből szár­ma­zó (51,2%) és a mű­velt­sé­gi ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zó (48,8%) meg­kü­lön­böz­te­tő ele­mek egyen­sú­lya. Más, anya­or­szá­gi te­rü­le­te­ken ez az arány a mű­velt­sé­gi ne­vek je­len­tős több­sé­gét mu­tat­ja. Ha a köz­szói–tu­laj­don­né­vi ará­nyo­kat vizs­gál­juk a táj­egy­sé­ge­ken be­lül, ak­kor a bel­te­rü­le­ti ne­vek­ben 50 eset­ben ta­lá­lunk tu­laj­don­né­vi (sze­mély­né­vi és te­le­pü­lés­né­vi) ele­met, ami az ös­­szes bel­te­rü­le­ti hely­név­hez vi­szo­nyít­va mind­ös­­sze 17,8%, csak köz­szói ele­mek­ből a bel­te­rü­le­ti ne­vek 82,2%-a épül fel. Ez az arány a ma­gyar­or­szá­gi ada­tok­hoz vi­szo­nyít­va a kül­te­rü­le­ti ha­tár­ré­szek­re jel­lem­ző (vö. J. Sol­tész 1979, 83). Fel­vi­dék hely­név­kin­csét te­hát ad­dig kell ös­­sze­gyűj­te­ni, míg nem in­dul meg a fal­vak­ban is a hi­va­ta­los név­adás, amely el­tün­tet­he­ti a ma még élő né­pi ne­ve­ket.

6. A víz­raj­zi ne­vek rend­sze­re

A fo­lyó-, ál­ló­vi­zek és ezek ré­sze­i­nek, il­let­ve a for­rá­sok, ku­tak alap­rész meg­ne­ve­zé­se nem dif­fe­ren­ci­á­ló­dik, csak na­gyon ke­vés lexémát hasz­nál­nak föl ezek meg­je­lö­lé­sé­re. A pa­tak pusz­ta föld­raj­zi köz­név két te­le­pü­lés (Lédec és Kolon) ne­vei kö­zött vált tu­laj­don­név­vé, egy eset­ben, Meny­hén a köz­szó töb­bes szá­mú alak­ja rög­zült hely­név­ként. Egy­ré­szes név­ként, il­let­ve két­ré­szes név alap­tag­ja­ként 23 név­vál­to­za­tot ho­zott lét­re: Bar­toskúti-­patak, Boce­ga-­patak, Bodok­i-­patak, Csitári-­patak, Der­vence-­patak, Ge­ren­csé­ri-pa­tak, Gesztei-­patak, Gí­mes-pa­tak, Hos­­szú­ki-pa­tak, Huntai-­patak, Hunták-­patak, Ibri­cei-­patak, Jan­csi-pa­tak, Láz­aki-pa­tak, Ma­jo­ri-pa­tak, Nagy-pa­tak, Öreg-me­der, Pa­tak, Pa­ta­kok, Polóc­sáni-­patak, Ré­ti-pa­tak, Sza­lakusz­i-­patak, Szá­raz-pa­tak, Ta­rá­nyi-pa­tak. A víz mes­ter­sé­ges el­ve­ze­té­sé­re egyet­len föld­raj­zi köz­név vált tu­laj­don­név­vé: Ka­ná­lis.
A fo­lyó­vi­zek kö­zött egy­ré­szes tu­laj­don­né­vi ele­me­ket is ta­lá­lunk: Boce­ga, Dere­ce, Dobrotka, Hunta, Hunták, Kadany, *Zseberén. A leg­utol­só név Pesty anya­gá­ból szár­ma­zik, ma már nem is­me­rik.
Az ál­ló­vi­zek föld­raj­zi köz­ne­vei kö­zül csak a tó, il­let­ve en­nek ös­­sze­té­te­li vál­to­za­ta­it ta­lál­juk. A tó föld­raj­zi köz­név kilencsz­er for­dul elő a név­anyag­ban ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként. Név­rész­ként há­rom hely­ne­vet al­kot: Kis-tó, Nagy-tó, Új-tó. A köz­név két te­le­pü­lé­s (Alsócsitár és Gí­mes) név­anya­gá­ban vált önál­ló­an tu­laj­don­név­vé: Tó, egy te­le­pü­lé­sen (Vicsápapáti) ra­gos alak­ban rög­zült: Tó­ba. Az Alsó-Kacsástó, Felső-Kacsástó, Kacsástó~Kacsató ala­kok­ban az ös­­sze­tett köz­név vált tu­laj­don­név­vé. A Kac­sástó szi­no­ni­má­ja­ként az ob­jek­tum el­ne­ve­zé­sé­re a Ka­csa­úsz­ta­tó köz­név is tu­laj­­don­n­evesült.
A víz ter­mé­sze­tes fel­tö­ré­sé­re uta­ló for­rás csak hat­szor for­dul elő Zob­o­ralján. Há­rom­szor (Alsócsitár és Zsére név­anya­gá­ban) vá­lik a köz­szó­ból önál­ló for­má­ban tu­laj­don­név­vé: For­rás. Há­rom­szor pe­dig a zsérei anyag­ban föld­raj­zi köz­né­vi utó­tag­ként sze­re­pel: Alsó-latkai-­for­rás, Bü­dös­kú­ti-for­rás, Kő­kú­ti-for­rás. A két te­le­pü­lé­sen te­hát le­xi­ká­li­san meg­kü­lön­böz­te­tik a föld­ből fel­tö­rő vi­zet és a víz­vé­te­li hely­ként al­kal­mas ku­tat. A töb­bi te­le­pü­lés név­anya­gá­ban ilyen le­xi­kai dif­fe­ren­ci­á­ló­dás­sal nem ta­lál­ko­zunk.
A víz men­ti te­rü­le­tek cso­port­ja már sok­kal vál­to­za­to­sabb ké­pet mu­tat, a ne­vek több mint 40%-a tar­to­zik ide. Az ál­ta­lá­nos köz­szói je­len­té­sű föld­raj­zi köz­ne­ve­ken kí­vül szá­mos táj­szót ta­lá­lunk.
A víz­zel kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó, hely­ne­vek­ben fel­lel­he­tő táj­szók.
A víz for­rá­sá­ra hasz­nált táj­sza­vak: A séd ’for­rás, pa­tak’ az egy­ko­ri for­rás he­lyét őriz­he­ti Geszte és Kolon ha­tá­rá­ban: Síd, Sígy­i-fődek, Sígy­i-rétek.
A mé­lyeb­ben fek­vő, vi­ze­nyős he­lyek­re hasz­nált táj­sza­vak: A bara ’mé­lyebben fek­vő te­rü­le­te­ken meg­ma­radt pos­vá­nyos víz’, me­lyet az ÚMTSz. ed­dig csak a Dél­vi­dék­ről ada­tolt Bács-Bodrog vár­me­gye te­rü­le­té­ről. Víc­sá­pa­pátiban pe­dig ha­son­ló hely­ze­tű hely­név ta­lál­ha­tó Barakapás alak­ban. A cseter ’luc­sok, sár, ned­ves­ség’ táj­szót azon­ban már Alsóc­sitár­ból, Nyi­tragesztéről és Pográny­ból ada­tol­ja az ÚMTSz. De Víc­sá­pa­páti hely­ne­vei kö­zött ta­lál­ha­tó Csetertek je­len­té­sét nem is­mer­ték, s a pogrányi Csőtörtö­ki kút hely­ne­vet is in­kább a csü­tör­tök szó­val azo­no­sí­tot­ták. A de­rék táj­szó több je­len­tés­ben is fenn­ma­radt a hely­ne­vek­ben, at­tól füg­gő­en, hogy vízme­gi vagy hegy­al­jai fa­lu név­kin­csé­ben ta­lál­ha­tó. Víc­sá­pa­pátiban a Dërík a fo­lyó­me­der mel­let­ti vi­ze­nyős te­rü­le­tet azo­no­sít­ja, míg a hegy­al­jai Zsérén az or­szág­út mel­let­ti te­rü­le­tet, Pográny­ban a föld­te­rü­let kö­ze­pét je­lö­li. A láz ’mé­lyen fek­vő, gyak­ran víz­jár­ta te­rü­let’, ál­ta­lá­ban rét­ség. A Nyi­tra fo­lyó men­tén fek­vő fal­vak­ban ál­ta­lá­nos a hasz­ná­la­ta. A lápa ala­cso­nyan fek­vő, eset­leg vi­ze­nyős he­lyet je­löl vagy völgy­haj­la­tot. Egy­más­tól füg­get­le­nül há­rom te­le­pü­lé­sen is ta­lál­ko­zunk ez­zel a hely­név­vel, de csak a koloni és a gíme­si ha­tár­ban él a ’vizenyős’ je­len­tés­ben, a hegyme­gi Meny­he te­le­pü­lé­sen in­kább ’víz­folyás’ je­len­té­sű víz­völgy. A lá­zak ed­di­gi je­len­té­sei kö­zött nem sze­re­pelt a mé­lyen fek­vő vi­ze­nyős te­rü­let je­len­té­se, még­is Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött ugyan­ar­ra a te­rü­let­re két el­ne­ve­zés is él: Lá­zak, Lágy-rítek, mely­nek mo­ti­vá­ci­ó­ja a süp­pe­dős, lágy, vi­ze­nyős ta­la­ja. Az el­ho­má­lyo­sult hany- tő ’moc­saras, lá­pos, in­go­vá­nyos te­rü­let’ és az aszó ’kiszáradt víz­men­ti rét’ ös­­sze­té­te­lé­vel ala­kult a Geszte és Alsó­bodok ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Haniszó dű­lő­név. To­váb­bi elő­for­du­lás: Alsó-Haniszó, Felső-Haniszó. Lédec ha­tá­rá­ból va­ló az a hely­név, me­lyet vi­ze­nyős te­rü­let­re hasz­nál­tak: Tökinye ~ Tökinyék. Ez a rész an­­nyi­ra mo­csa­ras volt, hogy nem is ka­szál­ták. Ezek a meg­ne­ve­zé­sek azon­ban az Inczefi ál­tal hasz­ná­la­tos név­kö­vü­let fo­ga­lom­kö­ré­be tar­toz­nak, ugyan­is már az idő­sebb adat­köz­lők sem hasz­nál­ják eze­ket a táj­sza­va­kat, csak a hely­ne­vek­ben él­nek. A víz csör­ge­de­ző hang­já­nak je­len­té­se rej­lik a koloni ha­tár­ban ta­lál­ha­tó cser­ge­tő táj­szó­ban.
Víz­men­ti nö­vény­zet­re utal: be­rek ’vizenyős, in­go­vá­nyos, sás­sal be­nőtt la­pály’ je­len­tés­ben él a Nyi­tra-vidé­ki nép­dal­ok­ban (Nagy-be­rek), a sík­ár ’olyan nö­vény­faj­ta, amely­nek gyö­ke­ré­ből sú­ro­ló­ke­fét ké­szí­tet­tek’ (Sík­árok ~ Singáros), il­let­ve a Lázok­ban­i-­gye­pe­sek. Köz­szói el­ne­ve­zé­sek: Sá­sok, Mo­csár-rét, Ná­das, Nádasi, Nap­ke­le­ti-ná­das.

7. A ha­tár­ne­vek rend­sze­re

Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­it vizs­gál­va szem­be­tű­nő, hogy nagy­részt köz­szói ere­de­tű név­vel, név­ré­szek­kel, va­la­mint élő, ki­ve­sző­ben lé­vő, il­let­ve ki­halt táj­sza­vak­kal ta­lál­ko­zunk. El­vét­ve je­len­nek meg a név­anyag­ban tu­laj­do­nos­ra uta­ló meg­ne­ve­zé­sek. Ez a je­len­ség az elő­ző év­szá­zad­ok bir­tok­vi­szo­nya­i­ból kö­vet­ke­zik. A dom­bor­za­ti ne­vek a táj­egy­ség jel­le­gé­ből adó­dó­an elég­gé dif­fe­ren­ci­ál­tak, né­hány ré­gi­ó­ra jel­lem­ző táj­szót és re­gi­o­ná­lis át­vé­telt is tar­tal­maz­nak (vö. N. Császi 2002, 201–206.)
Mi­vel kis te­le­pü­lé­sek tar­toz­nak a vizs­gált te­rü­let­hez, még a ta­gol­tabb fel­szí­nű vi­dé­ken is ke­vés­bé meg­ter­helt a hegy föld­raj­zi köz­név. Ugyan­is a he­gyek ki­ter­je­dé­se olyan nagy, hogy rend­sze­rint a má­sik te­le­pü­lés­re is át­nyú­lik. Sok­kal gya­ko­ribb vi­szont a hegy­ol­dal el­ne­ve­zé­se.
A ki­emel­ke­dés­re hasz­nált táj­szók közt a mál szó­nak két­fé­le je­len­té­sét is meg­fi­gyel­het­jük. Nem­csak a las­san ki­ve­sző­ben lé­vő, de ezen a vi­dé­ken még élő ’he­gy­oldal’ je­len­té­sét, de szin­te min­den eset­ben az eh­hez kap­cso­ló­dó ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­tést is: Pográny­ból Mál­hegy, Gesz­té­ről Má­lak, Kolon­ból Málok.
A lá­zak táj­szó egyik je­len­té­se a vi­dé­ken a ’ma­ga­sab­ban fek­vő ka­szá­ló te­rü­let’, s ilyen je­len­tés­ben fő­ként önál­ló szó­ként, nem ös­­sze­té­te­li tag­ként je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben: Lá­zak (Geszte, Alsóc­sitár), Lázi­ki (Béd). Elő­for­dul ös­­sze­té­te­li utó­tag­ként is, de eb­ben az eset­ben ’házhe­ly, te­lek’ je­len­tés­ben Nyi­traegersze­gen a Bog­mai-láz név­ben a par­cel­lá­kat ne­vez­ték így, vagy mé­lyeb­ben fek­vő vi­ze­nyős te­rü­le­ten Ken­der-láz (Pográny), Tó-láz (Vícsápapáti).
A part szó­nak csak a ’ma­gasab­ban fek­vő te­rü­let’ je­len­té­se él ezen a vi­dé­ken. Ezt a meg­ne­ve­zést mind a ki­sebb ki­emel­ke­dé­sek­re Temp­lom-part (Lédec), Szent­egy­ház-part (Kolon), Mo­csár-part (Gí­mes), mind a na­gyob­bak­ra hasz­nál­ják, je­len­tés­ár­nya­la­ti kü­lönb­ség­gel. Par­ti: Gesz­tén ’ma­ga­sab­ban fek­vő te­rü­let’, Pográny­ban ’me­re­dek domb­ol­dal’. Meny­hén Par­tok ’dom­boldal’. Több­ré­szes név­ben fő­ként utó­tag­ként sze­re­pel: Csi­va-­part (Menyhe), So­mos-part (Ge­ren­csér), Kö­ves-part, Ződes-­part, Pec­ke-part (Zsére), Kurd­oki-part (Pográny), Eg­ri-part (Alsóbodok), Me­ző-par­tok (Alsócsitár). De vi­szony­fo­gal­mak is kap­cso­lód­nak a tő­höz, er­re Gesz­tén ta­lá­lunk ada­to­kat: Part fe­je (agac­sos), Part alla (sző­lő).
Pi­lis el­ne­ve­zé­sű hegy több te­le­pü­lés ha­tá­rá­ban is ta­lál­ha­tó, Sza­lakus­zon, Zsérén, Gí­me­sen. A név ma­gya­rá­za­ta a TESz. sze­rint ki­emel­ke­dő te­rü­let ne­ve, ezt egé­szí­ti ki a FNESz. ’kopasz hegy­te­tő’ je­len­té­se. Az ere­de­ti köz­szói je­len­tést te­hát több hely­név­ben is meg­ta­lál­hat­juk. A dub ’méhkas’ je­len­té­sű táj­szó ala­ki ha­son­ló­ság mi­att me­ta­fo­ri­kus név­át­vi­tel­ként je­lent­ke­zik Alsó­bodokon a dom­bos tér­szín­for­má­jú Dubos hely­név­ben. Az adat­köz­lők nép­eti­mo­ló­gi­ás ma­gya­rá­zat­tal („a Dubos olyan dom­bos”) ér­tel­me­zik. El­kép­zel­he­tő az is, hogy a szom­szé­dos szlo­vák te­le­pü­lés, Babindál név­anya­gá­val van kap­cso­lat­ban, on­nan át­vett hely­név­ről van szó, s egy­ko­ri tölgy­er­dő­re utal: szlk. dub + m. -s kép­ző. Sem­mi­kép­pen nem le­het azon­ban bodo­ki szlo­vá­kos el­ne­ve­zés, mi­vel a te­le­pü­lés név­anya­gá­ra egy­ál­ta­lán nem jel­lem­ző a szláv köz­szók át­vé­te­le a hely­ne­vek­ben.
A hul­lá­mos fel­szí­nű te­rü­let meg­ne­ve­zé­sé­re a csic­só ’csúc­sos, du­do­ros fe­lü­let’ táj­sza­vát ta­lál­juk Alsó­bodok, Alsóc­sitár és Zsére te­rü­le­té­ről. A ha­tár­rész­ne­ve­ken be­lül je­len­tős részt kép­vi­sel­nek a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet le­írá­sá­hoz tar­to­zó hely­zet­vi­szo­nyí­tó, alak­meghatározó, mé­ret­je­lö­lő, ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re és ál­lat­vi­lág­ra uta­ló ne­vek, együt­te­sen a ha­tár­ne­vek több mint egy­ne­gye­de tar­to­zik ide, majd­nem an­­nyi, mint a gaz­dál­ko­dá­si és bir­tok­lás­tör­té­ne­ti ne­vek.
A ta­laj­mi­nő­ség­re uta­ló ha­tár­ne­vek közt is szá­mos táj­szót meg­fi­gyel­hetünk. A csic­só táj­szó a ko­ráb­bi mű­ve­let­len par­lag­te­rü­let ne­ve­ként ’a cse­re­pes, rossz mi­nő­sé­gű föld’ je­len­tés­ben is meg­ta­lál­ha­tó Csic­só Geszte és Alsóc­sitár hely­ne­vei kö­zött, egy­más­tól füg­get­le­nül, ugyan­is nem szom­szé­dos te­rü­le­tek. A mál táj­szót ezen a vi­dé­ken nem­csak dé­li domb­ol­dal­ként ér­tel­me­zik, ha­nem ko­pár, er­dős ré­szen ’rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld’ je­len­té­se is is­mert: Málok, Má­lak, Mál­hegy. Alsó­bodok ha­tá­rá­ban a rossz mi­nő­sé­gű agya­gos föld­re a Ragyos hely­ne­vet al­kot­ták, mely szin­tén táj­szó eb­ben a ré­gi­ó­ban. A hu­mu­szo­sabb, sö­té­tebb ár­nya­la­tú föld­nek pe­dig Bar­nád a ne­ve. Pográny ha­tá­rá­ban a szláv ere­de­tű po­rong ’apró ka­vics, ho­mok’ je­len­tés­sel le­het az alap­ja a Poron­na dű­lő­név­nek. A ’házépítéshez elő­ké­szí­tett ta­pasz­tó­sár’ ér­tel­mű gyúrott jel­ző­re em­lé­kez­tet­het a Gyúrot­ti hely­név. A fö­veny ’apró szem­csés föld’ is több fa­lu ha­tár­ré­szé­ben meg­ta­lál­ha­tó: Fö­ve­nyes (Menyhe), Fö­ve­nyek (Vícsáp), Fö­veny árok (Pográny). A rossz mi­nő­sé­gű, kö­ves ta­laj ál­ta­lá­nos meg­je­lö­lé­sé­re hasz­nál­ták a kö­ve­cses ala­ki táj­szót: Kö­ve­cses (Geszte), Kö­ves-part (Zsére), Kö­ves­sek (Pográny), Kö­ve­cses-part (Gí­mes), Kövec­ses-­pal­lag (Alsócsitár).
A ter­mé­sze­tes nö­vény­zet­re uta­ló táj­szók is be­ke­rül­tek föld­raj­zi köz­név­ként a hely­ne­vek­be. A galag táj­szót az ÚMTSz. is a Víc­sá­pa­pátiból má­ra már ki­vált Lajos­faluból ada­tol­ja. Víc­sáp hely­ne­vei kö­zött ta­lál­hat­juk a haj­dan ga­la­go­nyá­ban gaz­dag te­rü­le­tet a Gala­gos dű­lő­név­ben. A vi­dé­ken ez az egyet­len elő­for­du­lás. A ge­ren­csé­ri Ra­kot­­tyás név­ben pe­dig a re­ket­­tyés ~ ra­kot­­tyás ’füzes, cser­jés te­rü­let’ je­len­té­sű táj­szót ta­lál­hat­juk, a hang­ren­di át­csa­pás­sal ki­ala­kult két vál­to­zat kö­zül itt a mély hang­ren­dű ta­lál­ha­tó meg. A ha­raszt szó­nak nem az el­szá­radt avar je­len­té­se él a vi­dé­ken, ha­nem a ’sar­jadzó tölgy­er­dő, bo­zót’ ér­tel­me, amely­ből ka­so­kat fon­tak. Er­re utal­nak a pogrányi Ko­sár-ha­raszt, Kasár-ha­raszt-erdő, Ha­raszt-er­dő, Harasztkák, a meny­hei Báb­ha­raszt, s en­nek el­ho­má­lyo­sult, cson­kult alak­vál­to­za­ta Báb­araszt. A zi­ze­gő avar hang­zá­sá­ra Béd hely­ne­vei kö­zött a Cser­ge ne­vet ta­lál­juk ’ha­raszt’ je­len­tés­ben. A sű­rű – ere­de­ti je­len­té­se ’erdő’ – is meg­ta­lál­ha­tó Pográny név­kin­csé­ben: Sűrű­k­i. Gesz­tén a Gurdal dű­lő­név­ben a gurdaly ’vastag, erős szá­rú kó­rós gaz’ ma­radt fenn. Ter­mé­sze­te­sen a meg­mű­velt te­rü­le­ten ma már nem ta­lál­ha­tó meg ez a gyom­nö­vény. A pogrányi Godom hely­név­ben a pa­lóc te­rü­let­ről (Putnok kör­nyé­ké­ről) ada­tolt godona ’egres’ táj­szót fe­dez­het­jük fel. A koloni Bará­tyi dű­lő­név eset­leg kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó az ÚMTSz.-ben szin­tén pa­lóc te­rü­let­ről szár­ma­zó ba­rát ’szil­vafa­j­ta’ táj­szó­val. A bór­fa ’fenyő­fa­j­ta’ igen el­ter­jedt fa­faj­ta ezen a vi­dé­ken, de csak egyet­len hely­név őr­zi Kolon­ból: Bó­ros. Szám­ta­lan sza­bad­té­ri kul­tu­rá­lis ren­dez­vényt szer­vez­nek itt, ezért az egész vi­dé­ken is­me­rik ezt a he­lyet. Fa­faj­ta meg­ne­ve­zé­sé­vel ke­let­ke­zett a zsérei ha­tár­ban a Gyártványos hely­név, amely a ’gy­er­tyános’ je­len­té­sű te­rü­let meg­ne­ve­zé­se. Sza­lakusz ha­tá­rá­ban ta­lál­juk a habany ’vessző’ je­len­té­sű táj­szót, ame­lyet az ÚMTSz. habanyk­ert ’vesszők­erítés’ Barsléde­cről is ada­tolt.
A Gí­mes ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csó­vá­nyost (csóvány ’csalán’) vad­ál­lat­ok szá­má­ra te­le­pí­tet­ték, mert ta­vas­­szal ez nőtt ki leg­elő­ször táp­lá­lé­kot ad­va a vad­ál­lat­ok­nak.
A ter­mesz­tett nö­vé­nyek táj­sza­vai ke­vés­bé for­dul­nak elő a hely­név­al­ko­tás­ban, né­hán­­nyal azon­ban ta­lál­ko­zunk. A cícer a csi­cse­ri­bor­só rö­vi­dült meg­ne­ve­zé­se a Zobor vi­dé­kén, er­re az ÚMTSz.-ben is ta­lá­lunk ada­to­kat Kolon­ból, s a fa­lu dű­lő­ne­vei kö­zött ugyan­csak meg­ta­lál­juk, to­váb­bá a hegyme­gi fal­vak kö­zül Meny­he név­kin­csé­ben is: Cícer. A ge­ren­csé­ri bor­ter­mesz­tés­re utal a Söp­rős ~ Söp­rűs hely­név. Et­től dél­re ta­lál­ha­tó a B™b#ngyik, s a két név egy­más mel­let­ti elő­for­du­lá­sa nem le­het vé­let­len. A bá­bán Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon, Kör­mend vi­dé­kén a bors­aj­tó al­só sar­ka, Pá­kán pe­dig a sző­lő­prés tör­köly­re ne­he­ze­dő ré­sze. A -gyik vég­ző­dés pe­dig más, in­kább szlo­vák hely­név­hez kö­tő­dik, meg­ta­lál­ha­tó Egersze­gen a Szur­gyik ’be­tonkock­ás gya­log­út a temp­lom­hoz’ hely­név­ben. Mind­két ge­ren­csé­ri dű­lő­név a sző­lő­fel­dol­go­zás­hoz kap­cso­ló­dik, azt örö­kí­ti meg.
Egyéb táj­szó­kat is ta­lál­ha­tunk a ha­tár­ne­vek kö­zött. A Meny­he ha­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Csi­va-­part ne­vé­ben a csi­vaj ’zsi­va­j’ je­len­té­sű táj­szót fe­dez­het­jük fel, me­lyet a két szom­szé­dos te­le­pü­lés­ről, Ge­ren­csér­ről és Lajos­faluból ada­tol a táj­szó­tár. A te­rü­le­ten ren­ge­teg ma­dár élt, hang­juk­tól volt han­gos a kör­nyék. A pa­lóc sinkózik ’csúsz­kál’ je­len­té­sű ige rö­vi­dült alak­ját ta­lál­juk meg a ge­ren­csé­ri Sinkó hely­név­ben. Ezt a me­re­dek részt fő­leg té­len nem le­he­tett csúsz­ká­lás nél­kül meg­kö­ze­lí­te­ni. A Petre­ces név Egersze­gen a mű­ve­lé­si ág­ra utal, a pet­ren­cés ’szé­naszárítás­ra hasz­nált te­rü­let’ alak­vál­to­za­ta.
Zob­o­ral­ja hely­ne­vei kö­zött szá­mos szlo­vák ere­de­tű név­vel is ta­lál­ko­zunk. A ne­vek­ben hasz­ná­la­tos szlo­vak­iz­mu­sok ket­tős irá­nyú­ak le­het­nek. Egy­részt már a szá­zad­for­du­ló­tól kez­dő­dő­en érez­he­tő az egy­re erő­sö­dő els­zlovákosodási fo­lya­mat, va­gyis egy­re több szlo­vák szót hasz­nál­nak a ma­gya­rok a nyel­vük­ben, s ezek a név­anya­got sem ke­rü­lik el. Más­részt te­kint­het­jük ezt a hos­­szú együtt­élés mi­att ket­tős név­adá­si fo­lya­mat­nak is Kniezsa alap­ján. Alap­ve­tő­en két ré­te­get kü­lö­nít­he­tünk el a ne­vek­ben.
Az egyik­be tar­toz­nak azok a ne­vek, ame­lyek szlo­vák köz­szói je­len­té­se el­ho­má­lyo­sult, a han­ga­lak is meg­vál­to­zott, a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lók kö­ré­ben a szlo­vák szó tor­zult alak­ja jött lét­re. Tel­je­sen be­épült a ma­gyar név­kincs­be, akár ma­gyar di­a­lek­to­ló­gi­ai jel­lem­zők is meg­fi­gyel­he­tők az em­lí­té­se­kor, már ma­ga a név­hasz­ná­ló sem tud­ja, hogy szlo­vák szó.
Béd te­le­pü­lés­ről a kö­vet­ke­ző szlo­vák ere­de­tű ne­ve­ket fi­gyel­het­jük meg: a Dutka, ko­ráb­ban er­dős te­rü­let, a szlk. dutý ’od­vas’ je­len­té­sű köz­szó­ból ala­kult. A Kósa er­dős te­rü­let a szlk. košatý ’tere­bé­lyes, szét­ága­zó’ szó­ból szár­ma­zik, a Szu­gyin­ka a szlk. súd ’pereskedés’ tő­ből ala­kult, (a Föl­des urak bir­to­ka és a II. Osz­tás hely­ne­vek kö­zött fek­szik). A Hórka név a szom­szé­dos Meny­he te­rü­le­tén is elő­for­dul Huor­ka alak­ban. Ez is fel­te­he­tő­en köz­szói ere­de­tű le­het, mert egy­ta­gú név­ként mind­két fa­lu­ban iden­ti­fi­kál, s fek­vé­sük, el­he­lyez­ke­dé­sük is ha­son­ló: köz­vet­le­nül a bel­telkek mel­lett ta­lál­ha­tók, a cser­fás kö­ze­lé­ben, szlk. hôrka ’kis er­dő, kis hegy’.
Meny­hei szlo­vák ere­de­tű ne­vek: Polóc­sán, Czéczés, a szlk. cecok ’hosszú szil­va’ cec- tö­vé­hez a ma­gyar -s ’valamiv­el el­lá­tott’ je­len­té­sű kép­ző kap­cso­ló­dott. Galuzsa a szlk. kaluža ’poc­solya, tó­csa, pos­vány’ je­len­té­sű szó­ból ered, ugyan­is víz­fo­lyás, pa­tak men­tén ta­lál­ha­tó a hely­név, a má­sik ol­da­lon a m. Sár-rét el­ne­ve­zés. Szu­tuczka: a szom­szé­dos zsérei te­rü­le­ten is meg­ta­lál­ha­tó a név, az adat­köz­lők er­re a kör­nyék­re lo­ka­li­zál­ták a Dal­mai vár hely­ne­vet, ezért az szlk. sut­ina ’rom’ fő­név­ből szár­maz­hat, de az is va­ló­szí­nű, hogy a hely­név, amely egy hos­­szan hú­zó­dó völ­gyet je­löl, s a Hunta-­patak is itt fo­lyik, a szlk. sútok ’össze­folyás’ köz­szó­ból ered.
A hegyme­gi fal­va­kon kí­vül Lédec ha­tá­rá­ból mu­tat­ha­tó ki olyan szlo­vák ere­de­tű hely­név, amely be­épült a te­le­pü­lés név­kin­csé­be. A Szkála-erdő a szlk. skala ’szik­la, szik­la­szirt’ köz­szó­ból szár­ma­zik. A Sztrány-erdő pe­dig a szlk. stráò ’he­gy­oldal, lej­tő’ szó­ból ala­kult. A Zakalok a szlk. zaka¾ací ’vágási’ mel­lék­név rö­vi­dült és ma­gyar tol­da­lék­kal át­ala­kult vál­to­za­ta.
A má­sik ré­teg­be tar­toz­nak azok a szlo­vák ne­vek, ame­lye­ket a ma­gyar név­vel pár­hu­za­mo­san vagy ahe­lyett hasz­nál­nak (Ulicska, Lúc­ska, Bazsany­i­ca), s ezek az egy­re erő­tel­je­sebb as­­szi­mi­lá­ció so­rán a ma­gyar ne­ve­ket ki­szo­rít­ják. Egerszeg te­rü­le­té­ről: Vrbni ’füzes’, Konop­nyíz­ka ’kender­föld’, Kaposzny­ice ’Káposztás’, Jed­no­ta ’szövetkezeti üz­let, tej­csar­nok’, Hlav­na ’főút’, Lajosové ha­tár, Gesz­té­ről Domov­ina-földek, Kolon­ból Alsó-Domovina, Fölső-Domovina, Domov­ina út (ezek a ne­vek az el­ső vi­lág­há­bo­rú után ha­za­tért ka­to­nák­nak ki­osz­tott föl­de­ket je­lö­lik), Léde­cről Horá (az ál­lo­más kö­rü­li domb meg­ne­ve­zé­sé­re), Alsóc­sitár­ból Vápeni­ca ’mészégető’, il­let­ve egyes köz­épü­le­tek Emen­vé (MNV = Miest­ny národ­ný výbor ’he­lyi nem­ze­ti bi­zott­ság’), Jéerdé ’föld­műves szö­vet­ke­zet’. Ezek hasz­ná­la­ta ál­ta­lá­nos min­den te­le­pü­lé­sen.

7.1. A ha­tár­ne­vek le­xi­ká­lis-mor­fo­ló­gi­ai jel­lem­zői

Bő­vít­mé­nyi rész­ként 773 lexémát (=100%) hasz­nál­nak föl a 828 két­ré­szes név­ben. Ezek több­sé­ge, több mint há­rom­ne­gye­de köz­szó (76,1%), csak 21,9%-a tu­laj­don­né­vi (te­le­pü­lés­né­vi és sze­mély­né­vi) ere­de­tű.
A hely­név­tí­pu­sok kö­zül a ha­tár­ne­vek lét­re­ho­zá­sá­ban a kép­zés a do­mi­náns. En­nek az a oka, hogy igen pro­duk­tí­vak az -i és -s hely­név­kép­zők. Bár a ré­gi­ó­ban igen gyak­ran ta­lál­ko­zunk hos­­szabb, akár kö­rül­írá­sos meg­ne­ve­zé­sek­kel, a nyelv­hasz­ná­ló azon­ban gaz­da­sá­gos­ság­ra tö­rek­szik, ezért a dű­lők meg­ne­ve­zé­se­kor gyak­ran hagy­ja el az alap­ta­got. Az -i hely­név­kép­ző pro­duk­ti­vi­tá­sát iga­zol­ja, hogy még töb­bes szá­mú és ra­gos név­ala­kok­hoz is kap­cso­ló­dik. A vi­szony­szós és vi­szony­ra­gos szer­ke­ze­tek igen gya­ko­ri­ak az élő név­hasz­ná­lat­ban, nem csak a tör­té­ne­ti anya­gok­ban ta­lál­ko­zunk ve­lük. A töb­bes­je­lű és ra­gos ala­kok név­kö­vü­let­té vá­lá­sát bi­zo­nyít­ják az olyan név­for­mák, ame­lyek el­tér­nek a gram­ma­ti­ká­ban meg­szo­kott mor­fé­masz­erkezettől: Ver­mek­i, Harasz­tok­i, Bodoknáli.

8. Az épít­mény­ne­vek rend­sze­re

A név­tí­pus meg­le­he­tő­sen egy­sí­kú a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok szem­pont­já­ból, szer­ke­ze­ti­leg pe­dig még in­kább. Ezért csak a je­len­tés­ta­ni cso­por­to­sí­tást vé­gez­tem el. Ala­ki­lag csak az egy- és két­ré­szes ne­vek ará­nyá­ra uta­lok. Az épít­mé­nyek tí­pu­sá­ban 211 név ta­lál­ha­tó, ezek kö­zött ugyan­az a köz­szói meg­ne­ve­zé­sű (Temp­lom, Te­me­tő stb.) több­ször is elő­for­dul Zob­o­ralján, mi­vel az adott te­le­pü­lé­se­ken egy-­e­gy ta­lál­ha­tó rend­sze­rint ezek­ből, így meg­kü­lön­böz­te­tő elő­tag nél­kül is azo­no­sít­ha­tó.
Az alap­ré­szek kö­zött ta­lá­lunk la­kó­há­za­kat (Barsi hajlokok , Fried­man­n-ház, Ta­ní­tó­la­ká­sok, Csősz­lak, Er­dész­ház), köz­épü­le­te­ket (Alap­is­ko­la, Fa­lu­mú­ze­um, Köz­ség­há­za), te­me­tő­ket (Cin­te­rem, Apá­ti te­me­tő), szol­gál­ta­tó épü­le­te­ket (Földesi-féle kocs­ma, Szesz­főz­de, Ve­gyes­bolt), gaz­da­sá­gi cé­lú épít­mé­nyek (Boldi-malom, Do­hány­szá­rí­tó, Má­zsa­ház, Bazsany­i­ca ’fácán­telep’, Béma­jor, Strucc­farm), ál­lo­más­ne­vek, híd­ne­vek (Körtvélyesi híd, Lyuk­híd), ki­sebb épít­mé­nyek, mint a ke­resz­tek (Al­vé­gi ke­reszt, Kép­osz­lop), a ká­pol­nák (Bar­lang­ká­pol­na, Já­nos­kai ká­pol­na), szob­rok (Nepomuki, Urbánka, Vendelke), a bá­nyák ne­vei (Ho­mok­bá­nya, Kő­fej­tő), a ha­tár­vo­na­lak, mezs­gyék (Hármashatár, Hos­­szú-me­gye), il­let­ve egyéb épít­mé­nyek (Dög­te­me­tő, Ka­pucs­ka, Meg­fi­gye­lő).
Az épít­mény­ne­vek kö­zött mind­ös­­sze 71 két­ré­szes ne­vet ta­lá­lunk, amely az e név­tí­pus­ba tar­to­zók (211 név = 100%) 33,6%-a. En­nek az az oka, hogy szá­mos szó­szer­ke­ze­tet nem so­rol­ha­tunk a két­ré­szes ne­vek kö­zé, hi­szen csak a szó­szer­ke­zet egé­sze fe­je­zi ki a hely­je­lö­lést (pl.: Ba­rokk kú­ria, Egész­ség­ügyi köz­pont stb.). Eze­ket a ne­ve­ket te­hát az egy­ré­szes ne­vek kö­zött tár­gyal­juk. A kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek el­ne­ve­zé­sei nem dif­fe­ren­ci­á­lód­nak – de a tá­jé­ko­zó­dás­hoz nem is szük­sé­ges –, mi­vel azok­ból rend­sze­rint csak egy van a kis­köz­sé­gek­ben.
A bő­vít­mé­nyi ré­szek kö­zül a leg­gya­ko­ribb meg­kü­lön­böz­te­tő elem­ként a ha­tár­rész­ne­vek je­len­nek meg az épít­mény­ne­vek­ben (22 név = 31%). Az a ter­mé­sze­tes el­ne­ve­zés mód­ja, hogy a kü­lön­bö­ző épít­mé­nyek, mal­mok, ke­resz­tek ar­ról a dű­lő­ről kap­ják a ne­vü­ket, amely­ben fek­sze­nek: Nyi­tra­sori haj­lé­kok, Kő­kú­ti híd, Malán­ta­pusz­tai ká­pol­na. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb bő­vít­mény­ként a sze­mély­ne­vek ta­lál­ha­tók a ne­vek­ben (17 név = 23,9%). Ezek a meg­kü­lön­böz­te­tő ré­szek a tu­laj­do­nost vagy a ké­szí­tőt ne­ve­zik meg: Fran­ko-ta­nya, Pistyir-­malom, Tóbi Fe­ró ke­reszt­je, Fried­man-ház. Fon­tos az épít­mé­nyek tu­laj­don­sá­gá­nak is a meg­ne­ve­zé­se (12 név = 16,9%): Ki­csiny kocs­ma, Nagy híd, Hos­­szú me­gye; kö­zöt­tük ta­lá­lunk ki­je­lö­lő­e­ket is: Útmen­ti ke­reszt, Fő­úti kép­osz­lop. A hely­je­lö­lés mo­ti­vál­ta azo­kat a meg­ne­ve­zé­se­ket, ame­lyek­ben a bő­vít­mé­nyi rész te­le­pü­lés­név (9 név = 12,7%): Apá­ti te­me­tő, Vic­sápi híd, Malán­tai kas­tély. Ezek a bő­vít­mé­nyi ré­szek az egy­ko­ri önál­ló te­le­pü­lé­se­ket ne­ve­zik meg, va­gyis a mai köz­ség te­rü­le­tén dif­fe­ren­ci­ál­nak. Há­rom eset­ben (4,2%) sze­re­pel más épít­mény bő­vít­mé­nyi rész­ként: Ma­jo­ri ke­reszt, Te­me­tői nagy­ke­reszt, Temp­lom mel­let­ti ke­reszt. Mind­há­rom eset­ben a fek­vés­re utal­nak a meg­kü­lön­böz­te­tő ta­gok. Két-két eset­ben (2,8%) ta­lá­lunk hely­zet­vi­szo­nyí­tó: Al­só kocs­ma, Fel­ső kocs­ma; kor­je­lö­lő: Ré­gi fő­ke­reszt, Új fő­ke­reszt; és hasz­ná­ló­ra, ál­lí­tó­ra uta­ló név­részt: Jegy­ző ke­reszt­je, Zsi­dó­te­me­tő. Egy-­e­gy eset­ben (1,4%) ne­ve­zik meg nö­vény­vi­lág, il­let­ve az ese­mé­nyek fo­ga­lom­kö­ré­be tar­to­zó lexémákkal a meg­kü­lön­böz­te­tő név­részt: Kas­ka-me­gye ’vesszőből ala­kult mezs­gye­vo­nal’, Ga­li­ba ma­jor ’ahol min­dig sok bo­nyo­da­lom, kel­le­met­len­ség volt’.
Ha a név­tí­pu­son be­lül meg­néz­zük a meg­kü­lön­böz­te­tő bő­vít­mé­nyi rés­­szel szer­kesz­tett ne­ve­ket, ak­kor a leg­dif­fe­ren­ci­ál­tab­bak a ke­resz­tek el­ne­ve­zé­sei. Eb­ből a hely­név­faj­tá­ból az elő­for­du­ló 25 egyed kö­zül 19 két­ré­szes, te­hát ren­del­ke­zik va­la­mi­lyen meg­kü­lön­böz­te­tő elem­mel. A má­so­dik a ma­jo­rok (24 név­nek a fe­le két­ré­szes), a har­ma­dik a hi­dak (12 név­ből 11 két­ré­szes) el­ne­ve­zé­sei.

9. Ös­­szeg­zés

Zob­o­ral­ja név­anya­ga je­len­tés­ta­ni szem­pont­ból igen erő­sen ta­golt: 25 név­faj­tát kü­lön­böz­tet­he­tünk meg ezen a vi­szony­lag kis te­rü­le­ten, eb­ből a bel­te­rü­le­ten 18-at, víz­ne­vek kö­zött 16-ot, a ha­tár­ne­vek kö­zött 19-et.
E táj­ra jel­lem­ző­ként meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a sze­mély­ne­vek­nek a hely­név­adás­ban be­töl­tött sze­re­pe cse­kély. Mi­vel Zob­o­ralján nem jel­lem­ző a kis­bir­tok, s a bel­te­rü­le­ti ut­ca­név­adás­ban sem ta­lál­ko­zunk az anya­or­szág­ban oly jel­lem­ző mo­ti­vá­lat­lan em­lé­kez­te­tő ne­vek­kel, a sze­mély­ne­vek­kel al­ko­tott hely­ne­vek arány­lag kis szá­mú­ak (175 = 6,5%).
Ki­eme­len­dő­nek tar­tom a te­le­pü­lés-, vá­ros-, il­let­ve ha­tár­rész­név ka­te­gó­ri­á­ját (270 = 10%), mi­vel a név­adás­ban je­len­tős sze­re­pet tölt be a már meg­lé­vő hely­ne­vek­ből tör­té­nő név­al­ko­tá­si mód.
Ez­zel szem­ben köz­szói ele­mek, s ben­nük élő és ki­halt táj­sza­vak vesz­nek részt nagy­mér­ték­ben a név­adás­ban. Az ál­lam­nyelv ha­tá­sa is egy­re erő­tel­jes­eb­ben ki­mu­tat­ha­tó a név­hasz­ná­lat­ban.
A vizs­gált ré­gi­ó­ban a leg­gya­ko­rib­bak a gaz­dál­ko­dás- és bir­tok­lás­tör­té­net­tel kap­cso­la­tos lexémák. Alap- és bő­vít­mé­nyi rész­ként együt­te­sen 384-sz­er for­dul­nak elő, ami az ös­­szes elő­for­du­lás­nak (2703) mind­ös­­sze 14,2%-a. A má­so­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ták a hely­zet­vi­szo­nyí­tók­hoz tar­toz­nak: 308 elő­for­du­lás = 11,4%. Zob­o­ral­ja fel­szí­ne igen ta­golt, ezt iga­zol­ja a dom­bor­za­ti meg­ne­ve­zé­sek vi­szony­lag nagy szá­ma (224 = 8,3%). Nem­csak alap­rész­ként, ha­nem bő­vít­mény­ként is sze­re­pet kap­nak a név­te­rem­tés­ben. Az ötö­dik leg­gya­ko­ribb név­faj­ta a ter­mé­sze­ti nö­vény­ze­tet je­lö­li meg (197 = 7,3%).
A szo­ci­a­lis­ta nagy­üze­mi gaz­dál­ko­dás a ma­gyar név­anya­got szá­mot­te­vő­en nem csök­ken­tet­te, mert fő­ként eze­ket a ne­ve­ket for­dí­tot­ták le az ál­lam­nyelv­re, a le­for­dít­ha­tat­la­no­kat pe­dig szlo­vák he­lyes­írás­sal kö­zöl­ték a tér­ké­pe­ken. A szlo­vák nyel­vi tér­kép­ada­tok bi­zo­nyít­ják, hogy a vi­dé­ken ko­ráb­ban még meg­lé­vő táj­szók ki­vesz­tek a ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat­ból, az ál­lam­nyelv­re for­dí­tott tér­ké­pek­re szin­te vál­to­zat­lan for­má­ban át­vet­ték (Salga ~ Šal­ga, Kur­dok, Poron­na ~ Poron­a, Csetertek ~ Èeter­ty) vagy meg­lé­vő szlo­vák köz­szó­val (Heréb ~ Hríb ’vargányagom­ba’) azo­no­sí­tot­ták őket. A kül­te­rü­le­ti meg­ne­ve­zé­sek­nél szem­be­öt­lő, hogy a mai gaz­dál­ko­dás egy­ál­ta­lán nem je­le­nik meg a hely­ne­vek­ben, eb­ből az kö­vet­ke­zik, hogy a ma­gyar nyel­vű hely­név­al­ko­tás nem ne­vez­he­tő pro­duk­tív­nak a Zobor-vidéken.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­logh La­jos 1997. A föld­raj­zi köz­ne­vek­ről. In Kiss Gá­bor és Zaicz Gá­bor (sz­erk.): Sza­vak – ne­vek – szó­tá­rak. Írá­sok Kiss La­jos 75. szü­le­tés­nap­já­ra. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­ze­te, 36–39. p.
Benkő Lo­ránd 1947. A Nyárád­mente föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 74./
Benkő Lo­ránd 1996. Óma­gyar ko­ri hely­ne­ve­ink vizs­gá­la­tá­nak né­hány szem­pont­já­ról, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a te­le­pü­lés- és né­pi­ség­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ra. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 18. sz. 5–14. p.
N. Császi Il­di­kó 1999a. A zob­o­ralji hegyme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. In Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 1998/99. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 186–191. p.
N. Császi Il­di­kó 1999b. A zob­o­ralji vízme­gi fal­vak tör­té­ne­ti hely­ne­vei. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 21. sz. 113–116. p.
N. Császi Il­di­kó 2001. Nyelv­hasz­ná­la­ti jel­lem­zők Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Kovát­sné dr. Né­meth Má­ria (fősz­erk.): Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la Év­köny­ve 2001. Győr, Apá­czai Cse­re Já­nos Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­la, 363–371. p.
N. Császi Il­di­kó 2002. Nyelv­já­rá­si és ál­lam­nyel­vi ha­tá­sok Zob­o­ral­ja hely­ne­ve­i­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.): IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 201–206. p.
N. Császi 2003. Zob­o­ral­ja te­le­pü­lés­ne­ve­i­nek vizs­gá­la­ta. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 25. sz. 52–57. p.
Ethey Györ­gy 1936. A Zoborvidék múlt­já­ból. Nyi­tra, 8–10. p.
Fe­hér Sán­dor 1995. Pográny – Pohran­ice (1075–1995). Pográny, Pográny Köz­ség Ön­kor­mány­za­ta.
Fe­hér Sán­dor 1997a. Alsó­bodok mo­no­grá­fia. Alsó­bodok, Alsó­bodo­ki Köz­sé­gi Hi­va­tal.
Fe­hér Sán­dor 1997b. Nyi­trageszte mo­no­grá­fia. Po­zsony, AB-ART.
Fejér­pataky Lász­ló 1892. Kál­mán ki­rály ok­le­ve­lei. Bu­da­pest, MTA.
Fé­nyes Elek 1851. Ma­gyar­or­szág geo­graphi­ai szó­tá­ra. Pest.
FNESz.: Kiss La­jos 1988. Föld­raj­zi ne­vek eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–2. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Füge­di Erik 1938. Nyi­tra me­gye be­te­le­pü­lé­se. Szá­za­dok, 72. évf. 1. rész, 273–319. p. 2. rész, 488–509. p.
Györffy Györ­gy 1990. A ma­gyar­ság ke­le­ti ele­mei. Bu­da­pest, Gon­do­lat.
Györffy Györ­gy 1998. Az Ár­pád-ko­ri Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za. 4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Hoff­mann Ist­ván 2000. Föld­raj­zi köz­ne­ve­ink szó­tá­rá­ról. In Sza­bó Géza–Molnár Zol­tán (sz­erk.): Nép – nyelv – tár­sa­da­lom. Végh Jó­zsef em­lé­ke­ze­té­re. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Fő­is­ko­la, 63–73. p.
Inczefi Gé­za 1966. A név­adás öko­nó­mi­á­ja a föld meg­ne­ve­zé­sé­ben. Ma­gyar Nyelv, 62. sz. 72–79. p.
Inczefi Gé­za 1973. A ha­tár­ne­ve­ket al­ko­tó lexémák sa­ját­sá­gai. Ma­gyar Nyelv, 69. sz. 465–469. p.
Kál­mán Bé­la 1967. A ne­vek vi­lá­ga. Deb­re­cen, Cso­ko­nai Ki­adó.
Káz­mér Mik­lós 1957. Alsó-Szigetköz föld­raj­zi ne­vei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /A Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyai, 95./
Kiss La­jos 1992. Cuius regio, eius nomen? Ma­gyar Tu­do­mány, 37. évf. 2. sz. 129–135. p.
Kiss La­jos 1996. A Kár­pát-me­den­ce ré­gi hely­ne­vei. Ma­gyar Nyelv­őr, 120. évf. 440–450. p.
Kniezsa Ist­ván 1949. A zobori apát­ság 1111. és 1113. évi ok­le­ve­lei mint nyel­vi (nyelv­já­rá­si) em­lé­kek. Ma­gyar Nép­nyelv, 6. sz. 1–52. p.
Markó Im­re Le­hel 1970. Föld­raj­zi köz­ne­vek és föld­raj­zi tu­laj­don­ne­vek. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 85–89. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Majtán, Milan 1972. Názvy obcí na Sloven­sku za ostat­ných dvest­vo rokov. Bratislava, SAV.
Me­ző And­rás 1982. A ma­gyar hi­va­ta­los hely­ség­név­adás. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Pes­ti Já­nos 1970. A föld­raj­zi ne­vek al­ko­tá­sá­nak és hasz­ná­la­tá­nak lé­lek­ta­ni té­nye­zői a Bikalárok völ­gyé­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó, 99–104. p. /Nyelvtudományi Ér­te­ke­zé­sek, 70./
Pesty Fri­gyes 1857. Ma­gyar hely­ne­vek. Ma­gyar Saj­tó, 3. évf. 244. sz.
Pesty Fri­gyes 1878. A hely­ne­vek és a tör­té­ne­lem. Bu­da­pest. /Értekezések a tör­té­nel­mi tu­do­má­nyok köréből./
J. Sol­tész Ka­ta­lin 1979. A tu­laj­don­név funk­ci­ó­ja és je­len­té­se. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Stanislav, Ján 1948. Sloven­ský juh v stre­doveku. 1–2. zv. Turèian­sky Sv. Mar­tin, Mat­i­ca sloven­ská.
Sza­bó T. At­ti­la 1988. Nyelv és te­le­pü­lés. Bu­da­pest, Eu­ró­pa Könyv­ki­adó.
TESz.: Benkő Lo­ránd (fősz­erk.) 1967. A ma­gyar nyelv tör­té­ne­ti-eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Toèik Anton 1968. Alt­mag­yarische Gräber­felder in der Süd­slowakei. Bratisla­va.
Tö­rök Ta­más 2002a. Zob­o­ral­ja föld­raj­zi ne­vei a tör­té­ne­ti tér­ké­pek tük­ré­ben. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Tö­rök Ta­más 2002b. Zob­o­ral­ja hely­ne­vei szlo­vák tér­ké­pe­ken. In Gréczi-Zsoldos Enikő–Kovács Má­ria (sz­erk.): Kö­szön­tő kö­tet B. Ger­gely Pi­ros­ka tisz­te­le­té­re. Mis­kolc. /A Mis­kol­ci Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék­ének Ki­ad­vá­nyai, 1./
ÚMTSz.: B. Lőriczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Vagn­er Jó­zsef 1896. Ada­lé­kok a nyi­trai székeskáp­ta­lan tör­té­ne­té­hez. Nyi­tra.
Zsig­mond Győ­ző 1991. Az el­ide­ge­ne­dett hely­név­ről. Név­ta­ni Ér­te­sí­tő, 13. sz. 54–57. p.

For­rás­rö­vi­dí­té­sek

CDES. = Codex diplo­mati­cus et epis­to­laris Slo­va­ci­ae. 1–2. zv. Ed. Richard Marsi­na. Bratislava, 1971–1987.
Dl. = OL. Moh­ács előt­ti gyűj­te­mény. Dl. 1 – 105 302.
F. = Codex diplo­mati­cus Hun­gari­ae ecclsi­as­ti­cus ac civilis. Stu­dio et ope­ra Georgii Fej­ér. 1–11. Budae, 1829–1844.
HazaiOkm. = Ha­zai Ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus patrius Hun­gar­i­cus. 1–8. Győ­rött, [ké­sőbb] Bu­da­pest, 1865–1891.
Hnt. 1926. = Ma­gyar­or­szág hely­ség­név­tá­ra 1926. Szer­kesz­ti és ki­ad­ja a Ma­gyar Kir. Köz­pon­ti Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal. Bu­da­pest, 1926.
Lip­szky = Reper­to­ri­um loco­rum obiec­to­rumque in XII. tab­u­lis map­pae reg­no­rum Hun­gari­ae, Slavo­ni­ae, Croa­t­i­ae et con­fin­io­rum mil­i­tar­i­um Magni item prin­ci­pa­tus Tran­syl­va­ni­ae occur­ren­tium, quas aeri incisas vul­gav­it Ioannes Lip­szky de Szedlic­sna. Budea, 1808.
Pesty 1864 = Pesty Fri­gyes hely­ség­név­tá­ra. 19. sz. 31. köt. Nyi­tra vm. I, 390 lev. 69. tek. 1–106., 70. tek. 107–390. Mfilm. Perf. Neg. Pos.
RDES. = Reges­ta diplo­mat­i­ca nec non epis­to­lar­ia Slo­va­ci­ae. 1– zv. Bratislavae, 1980–.
VSOS = Vlas­tived­ný slovník obcí na Sloven­sku. 1–3. zv. Bratislava, Veda, 1977–1978.
W. = Ár­pád­ko­ri új ok­mány­tár. Codex diplo­mati­cus Arpa­di­anus con­tin­u­a­tus. Köz­zé te­szi Wen­zel Gusz­táv. 1–12. köt. Pest, 1860–1874. (Mon. Hung. Hist. Dipl.)
ZsigmOkl. = Zsig­mond ko­ri ok­le­vél­tár. Ös­­sze­ál­lí­tot­ta Mályusz Elem­ér. 1. (1387–1399); 2/1. (1400–1406); 2/2. (1407–1410). Bu­da­pest, 1951–1958.