Archivum Sala. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának Évkönyve (Pokreis Hildegarda)

Archivum Sala. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak Év­köny­ve. So­ro­zat­szer­kesz­tő: Novák Ve­ro­ni­ka. Szer­kesz­tet­te: Gaucsík Ist­ván–Gál Mar­git. Vág­sellye, Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tár, 2004, 247 p. /Levéltári év­könyv, 1./

Szlo­vá­ki­á­ban alig ta­lál­koz­ha­tunk a le­vél­tá­rak te­vé­keny­sé­gét és mun­ká­juk ered­mé­nye­it be­mu­ta­tó ki­ad­vány­ok­kal. Több­nyel­vű vagy ese­tünk­ben két­nyel­vű, szlo­vá­kul és ma­gya­rul meg­je­le­nő kö­te­tek pe­dig nem is lé­tez­nek. A Po­zso­nyi Ál­la­mi Le­vél­tár Vágsellyei Fi­ók­le­vél­tá­rá­nak az el­ső év­köny­ve ezt a hi­ányt pró­bál­ja pó­tol­ni, ilyen szem­pont­ból a kez­de­mé­nye­zés je­len­tő­sé­ge vi­tat­ha­tat­lan. Az év­könyv, amely bo­rí­tó­ján az Ad usum publicum ki­fe­je­zést vi­se­li, és amely egy­ben a le­vél­tár mot­tó­ja, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um és Csáky Pál ak­ko­ri mi­nisz­ter­el­nök-he­lyet­tes tá­mo­ga­tá­sá­val je­lent meg. A kö­tet szer­ke­ze­ti fel­épí­té­se a kö­vet­ke­ző: Be­ve­ze­tés, Be­szá­mo­ló, Ta­nul­má­nyok, For­rá­sok, Könyv­is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók. A ki­ad­vány szlo­vák nyel­ven is meg­je­lent.
A le­vél­tá­rak alap­ve­tő fel­ada­tai kö­zé tar­to­zik a le­vél­tá­ri fondok és do­ku­men­tu­mok meg­őr­zé­se, gyűj­té­se és fel­dol­go­zá­sa, ku­tat­ha­tó­sá­guk biz­to­sí­tá­sa. A be­ve­ze­tő­ben Novák Ve­ro­ni­ka, a le­vél­tár igaz­ga­tó­nő­je er­re is ki­tér és rö­vi­den is­mer­te­ti a kö­tet tar­tal­mát, ugyan­ak­kor vá­zol­ja a le­vél­tár múlt­be­li szak­mai te­vé­keny­sé­gét és a mos­ta­ni ku­ta­tá­si-fel­dol­go­zá­si stra­té­gi­á­kat. A vágsellyei tu­do­má­nyos mű­hely 1995-től rend­sze­re­sen szer­vez szak­mai ren­dez­vé­nye­ket és ki­ál­lí­tá­so­kat. Az ed­di­gi kon­fe­ren­ci­á­kon el­hang­zott elő­adá­so­kat azon­ban még nem si­ke­rült meg­je­len­tet­ni, ezért me­rült fel egy önál­ló kö­tet gon­do­la­ta.
A le­vél­tár te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló be­szá­mo­ló be­mu­tat­ja a le­vél­tár mű­kö­dé­sét, szer­ke­ze­ti fel­épí­té­sét. Az iro­dák, ill. a rak­tár­he­lyi­sé­gek a vágsellyei műemlékjellegű épü­let­ben, a Páz­mány Pé­ter-fé­le kas­tély­ban ta­lál­ha­tók. A kislúcsi ki­ren­delt­ség­ben, a Pálffy-kastélyban szin­tén rak­tá­rak kap­nak he­lyet. A be­szá­mo­ló­ban az igaz­ga­tó­nő ki­tér a fondképző szer­vek, az irat­ke­ze­lés és se­lej­te­zés el­len­őr­zé­sé­nek fon­tos­sá­gá­ra, a le­vél­tá­ri gyűj­te­mé­nyek fel­dol­go­zá­sá­nak me­ne­té­re, va­la­mint a se­géd­le­tek ki­dol­go­zá­sá­ra, a ku­ta­tó­szol­gá­lat­ra és a le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok köz­igaz­ga­tá­si cé­lok­ra va­ló ki­hasz­ná­lá­sá­ra. A vágsellyei le­vél­tá­ros­ok tu­do­má­nyos pub­li­ká­ci­ó­i­ról és egyéb kul­tu­rá­lis, köz­mű­ve­lő­dé­si jel­le­gű írá­sa­i­ról ki­sebb bib­li­og­rá­fi­ai jegy­zék ad szá­mot. Novák Ve­ro­ni­ka kü­lön fe­je­zet­ben fog­lal­ko­zik a le­vél­tá­ri ira­tok vé­del­mé­vel, a le­vél­tár tech­ni­kai-mű­sza­ki fel­sze­relt­sé­gé­vel, a könyv­tá­ri mun­kák­kal, va­la­mint az igaz­ga­tá­si és gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek­kel.
Az év­könyv a 2003. szep­tem­ber 12-én, II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­cá­nak 300. év­for­du­ló­já­nak tisz­te­le­té­re ren­de­zett nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­so­kat tar­tal­maz­za, ta­nul­má­nyok for­má­já­ban. A Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc előz­mé­nye­i­vel Ölveti Gá­bor fog­lal­ko­zik. Ta­nul­má­nyá­ban pár­hu­za­mot von az el­szi­ge­tel­ten lé­te­ző buj­do­só moz­ga­lom és a Habs­burg-el­le­nes fegy­ve­res harc­cá te­re­bé­lye­se­dő ku­ruc fel­ke­lé­sek, a kül­föl­di po­li­ti­kai, ill. ál­lam­ha­tal­mi tö­rek­vé­sek és a füg­get­len ma­gyar ál­la­mi­ság meg­te­rem­té­sé­ért foly­ta­tott har­cok kö­zött. Henzsel Ágo­ta a Sza­bolcs me­gyei ese­mé­nye­ket mu­tat­ja be és a Rá­kó­czi­-sza­bad­ság­harc he­lyi vo­nat­ko­zá­sa­i­ról ér­te­ke­zik. A 17–18. szá­zad for­du­ló­ján be­kö­vet­ke­zett po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi hely­zet­re is ki­tér. Ezek­ről na­gyon fon­tos ada­tok ta­lál­ha­tók a sza­bol­csi me­gye­gyű­lé­sek jegy­ző­köny­ve­i­ben. A be­jegy­zé­sek pon­to­san nyo­mon kö­ve­tik a ka­to­nai had­mű­ve­le­te­ket és a csa­pa­tok el­lá­tá­sa kö­rül fel­me­rü­lő gon­do­kat.
A Po­zsony me­gyei ese­mé­nyek­kel Ivan Mrva fog­lal­ko­zik be­ha­tób­ban. Ki­eme­li a te­rü­let stra­té­gi­ai és ha­dá­sza­ti je­len­tő­sé­gét. Ap­ró­lé­ko­san tá­jé­koz­tat az egyes had­moz­du­lat­ok­ról és azok ka­to­nai és tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nye­i­ről, egy­ben a bé­ke­kö­tés kö­rül­mé­nye­it és a bé­ke­fel­té­te­le­ket is elem­zi. Mar­ta Dobrot­ková az 1704-es nagy­szom­ba­ti csa­tát is­mer­te­ti. A ku­ruc és la­banc csa­pa­tok 1704. de­cem­ber 26-án ta­lál­koz­tak a Ge­ren­csér, Pozsonyfehéregyház és Nagy­szom­bat köz­ti me­ző­kön. A ki­me­rí­tő hely­zet­je­len­tés szin­te órá­ról-órá­ra mu­tat­ja be az üt­kö­ze­tet. A mel­lék­let­ben kö­zölt, Ocskay Lász­lót ide­a­li­zá­ló szlo­vák tör­té­ne­ti ének a szlo­vák­ság fon­tos sze­rep­vál­la­lá­sát bi­zo­nyít­ja a sza­bad­ság­harc­ban.
II. Rá­kó­czi Fe­renc há­rom tá­bor­no­ká­nak (Bot­­tyán Já­nos, Ber­csé­nyi Mik­lós, Ocskay Lász­ló) élet­út­já­val és ka­to­nai kar­ri­er­jé­vel Gál Mar­git fog­lal­ko­zik. Ma­da­rász La­jos ta­nul­má­nya a veszp­ré­mi szlo­vák telepesfalvak ki­ala­ku­lá­sát kí­sé­ri fi­gye­lem­mel. A 17. szá­zad ele­jé­re a me­gye há­rom­ne­gyed ré­sze a más­fél év­szá­za­dig tar­tó tö­rök meg­szál­lás alatt szin­te tel­je­sen el­nép­te­le­ne­dett. A me­gye új­já­é­le­dé­sé­nek alap­já­ul szol­gá­ló te­le­pí­té­sek a szat­má­ri bé­ke­kö­tés után szin­te azon­nal meg­kez­dőd­tek. II. Rá­kó­czi Fe­renc sza­bad­ság­har­cá­nak mátyusföldi ese­mé­nye­i­ről Novák Ve­ro­ni­ka re­fe­rál. A szer­ző nem­csak a ku­ruc-la­banc ös­­sze­üt­kö­zé­sek­nek szen­tel fi­gyel­met, ha­nem a fal­vak la­kos­sá­gát súj­tó, mind­job­ban fo­ko­zó­dó, a ka­to­na­ság el­szál­lá­so­lá­sá­val és el­lá­tá­sá­val ös­­sze­füg­gő ter­hek­nek is. A ko­ra­be­li kár­je­len­té­sek pon­tos ké­pet nyúj­ta­nak az egyes köz­sé­gek la­kos­sá­gá­nak anya­gi meg­ter­helt­sé­gé­ről.
Az év­könyv­ben meg­ta­lál­ha­tó még a mátyusföldi ré­gi­ó­ra vo­nat­ko­zó kár­ös­­sze­írás is, amely a kö­tet­ben je­len­tős he­lyet fog­lal el (86 ol­dalt). A for­rást, amely va­ló­szí­nű­leg 1707-ből szár­ma­zik, a nyitrai le­vél­tár­ban őr­zik, a me­gyei anyag­ban. Nyel­ve­ze­te ma­gyar, táj­nyel­vi ele­mek­kel és la­tin be­tol­dá­sok­kal ke­ve­red­ve. A tör­té­né­szek mel­lett a nyel­vé­szek is bi­zo­nyá­ra meg­örül­nek majd a szö­veg­nek, amely hí­ven tük­rö­zi a ko­ra­be­li ki­fe­je­zé­se­ket és he­lyes­írá­si szo­ká­so­kat. A ke­vés­bé tá­jé­ko­zott ol­va­sót se­gí­tik a láb­jegy­zet­ben ta­lál­ha­tó in­for­má­ci­ók.
A szlo­vák le­vél­tá­ri szak­iro­da­lom egyik újabb ter­mé­sét, a szlo­vá­ki­ai le­vél­tá­rak fondjairól négy kö­tet­ben, 2000–2001 kö­zött meg­je­lent ös­­sze­fog­la­ló mun­kát, Gaucsík Ist­ván is­mer­te­ti. Az át­te­kin­tés ugyan az 1997-es ada­to­kat tar­tal­maz­za, azon­ban a ku­ta­tók szá­má­ra még min­dig az egyik leg­hasz­nál­ha­tóbb ké­zi­könyv a szlo­vák le­vél­tá­ri rend­szer fel­épí­té­sé­ről, az osz­tá­lyo­zá­si fő­cso­port­ok­ról, ill. a konk­rét fondokról és gyűj­te­mé­nyek­ről. Az év­könyv vé­gén a szer­zők név­so­ra és mun­ka­he­lye, va­la­mint a tar­ta­lom­jegy­zék ta­lál­ha­tó.