Lovisek Júlia: Pozsony utcaneveinek politikai indíttatású névváltoztatásai az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után

A név­ta­ni szak­iro­da­lom­ban köz­hely­nek szá­mít az a meg­ál­la­pí­tás, mely sze­rint a hi­va­ta­los ut­ca­név­adás hű­en tük­rö­zi a tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai vi­szo­nyo­kat. Így ért­he­tő, hogy Po­zsony ut­ca­ne­vei a tör­té­ne­lem fo­lya­mán a po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai ha­tá­sok nyo­mán gyak­ran mó­do­sul­tak. Ezek a vál­to­zá­sok azon­ban csak a nem­ze­ti ön­tu­dat­ra va­ló éb­re­dés ko­rá­tól vol­tak po­li­ti­ka­i­lag tu­da­to­sak. Po­zsony ese­té­ben ezt a kor­sza­kot az 1848-as for­ra­da­lom­tól da­tál­hat­juk. A ko­ráb­bi idő­szak­ok­ra jel­lem­ző ut­ca­ne­vek úgy­ne­ve­zett ter­mé­sze­tes ut­ca­név­ként ke­let­kez­tek.
A ter­mé­sze­tes el­ne­ve­zé­sek jel­lem­ző­je, hogy az el­ne­ve­zés nem tu­da­tos, in­kább ösz­tö­nös. Az el­ne­ve­ző kö­zös­ség nem tu­laj­don­ne­vet akar ad­ni, ha­nem csak meg­je­lö­li va­la­mely tu­laj­don­sá­gá­val az il­le­tő te­rü­let­részt, hogy meg­kü­lön­böz­tes­se a töb­bi­től. A tu­laj­don­név­vé vá­lás már má­sod­la­gos fej­le­mény (vö. Kál­mán 1989, 161).
Az így ke­let­ke­zett ut­ca­név min­dig kap­cso­lat­ban van kör­nye­ze­té­vel. Pl. a Mi­hály ka­pu ut­ca va­ló­ban a Mi­hály ka­pu­hoz ve­ze­tett, a Kór­ház ut­cá­ban meg­ta­lál­ha­tó volt a kór­ház, és a Nyer­ges ut­cá­ban va­ló­ban a nye­reg­ké­szí­tők mű­he­lyei vol­tak.
Az így ke­let­ke­zett ne­vek kö­zös­sé­gi ere­de­tű­ek, nem a vá­ros ve­ze­tő­sé­ge ad­ta, in­kább csak tu­do­má­sul vet­te a kö­zös­ség­ben ki­ala­kult ut­ca­ne­ve­ket.
Po­zsony ese­té­ben a la­kos­ság nem­ze­ti­sé­gi ös­­sze­té­te­lé­re va­ló te­kin­tet­tel ezek a ne­vek né­met és pár­hu­za­mo­san ma­gyar nyel­ven vol­tak hasz­ná­la­to­sak. A hi­va­ta­los ira­tok­ban, pl. az adó­fi­ze­tők lis­tá­ján több­nyi­re a né­met ut­ca­név sze­re­pelt, de a köz­hasz­ná­lat­ban meg­volt a ma­gyar meg­fe­le­lő­je is. Pl. Schmiedgasse – Ko­vács ut­ca, Brod­platz – Ke­nyér­pi­ac, Rauch­fangkehrer Gasse – Ké­mény­sep­rő ut­ca, Nachti­galen Weg – Csa­lo­gány­völ­gyi út.
Ez a két­nyel­vű­ség „bé­ké­sen meg­fért egy­más mel­lett”, nem kon­ku­rál­tak egy­más­sal a kü­lön­bö­ző nyel­vű el­ne­ve­zé­sek. Eb­ben az idő­ben az ut­ca­név­vál­to­zás­ok az ut­cák ter­mé­sze­tes kör­nye­ze­té­nek vagy sze­re­pé­nek vál­to­zá­sa­i­ból ered­tek, pl. 1658: Boza­pi­ac > 1872: Zöld­pi­acz > 1877: Kenyér­pi­acz > 1879: Tyúkpi­acz > 1880: Vásár-tér.1
Az 1848-as for­ra­da­lom a ma­gyar­ság nem­ze­ti ön­tu­dat­ra va­ló éb­re­dé­sé­nek ki­csú­cso­so­dá­sa volt, mely rá­nyom­ta bé­lye­gét a po­zso­nyi ut­ca­ne­vek­re is, ami az ut­ca­ne­vek ma­gya­ro­sí­tá­sá­ban nyil­vá­nult meg. Ez Po­zsony ma­gyar jel­le­gét volt hi­va­tott erő­sí­te­ni.
Ez az igye­ke­zet azon­ban csak rö­vid ide­ig érez­tet­te ha­tá­sát. A sza­bad­ság­harc le­ve­ré­se után meg­in­dult a po­li­ti­kai el­len­re­ak­ció, mi­kor az ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sok cél­ja egy­ben po­li­ti­kai re­váns is volt. Ez ab­ban nyil­vá­nult meg, hogy a sza­bad­ság­harc le­ve­ré­sé­nek ve­ze­tő­i­ről ne­vez­tek el köz­te­rü­le­te­ket, pl. Hay­nau ut­ca, Jel­la­sics ut­ca, Windis­chgrätz ut­ca.
A nem­ze­ti­sé­gi­leg to­le­ráns Po­zsony­ban ezek a vál­to­zá­sok azon­ban csak a po­li­ti­ka­i­lag ki­éle­ző­dött idő­szak­ok­ban vol­tak en­­nyi­re szél­ső­sé­ge­sek, amit az is bi­zo­nyít, hogy a fent em­lí­tett ut­ca- és tér­ne­vek he­lyé­re rö­vid időn be­lül vis­­sza­ál­lí­tot­ták a po­li­ti­ka­i­lag sem­le­ges ut­ca­ne­ve­ket.
Po­zsony ut­ca­ne­ve­i­nek ki­emel­ten po­li­ti­kai in­dít­ta­tá­sú név­vál­toz­ta­tá­sai csak az el­ső vi­lág­há­bo­rú után in­dul­tak meg. Eb­ben az idő­ben a vá­ros­ban még a ki­sebb­ség­ben élő szlo­vák­ság ál­lam­al­ko­tó több­ség po­zí­ci­ó­já­ba ke­rült, és az ut­ca­ne­vek meg­vál­toz­ta­tá­sa már nem­csak nyel­vi, ill. egy et­ni­kum­hoz köt­he­tő kul­tu­rá­lis cé­lo­kat szol­gált, ha­nem már ide­o­ló­gi­ai cél­jai is vol­tak. Po­zsony, a „kö­zös tér” szim­bo­li­kus ki­sa­já­tí­tá­sá­val a re­á­lis ki­sa­já­tí­tást akar­ták pre­zen­tál­ni. Az et­ni­ka­i­lag to­le­ráns, de nem­ze­ti ér­zé­se­i­ben ön­tu­da­tos po­zso­nyi pol­gá­rok azon­ban to­vább­ra is meg­ma­rad­tak a ré­gi ma­gyar–né­met utcanévhasználat mel­lett. Ez így ma­radt az 1930-as évek után is, mi­kor Po­zsony ma­gyar la­ko­sa­i­nak szá­ma 20% alá csök­kent. En­nek az lett a kö­vet­kez­mé­nye, hogy az 1920-as nyelv­tör­vény ér­tel­mé­ben a há­rom­nyel­vű utca­név­táblákról le­ke­rül­tek a ma­gyar ut­ca­ne­vek.
A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt és után fel­lán­go­ló szél­ső­sé­ges ide­o­ló­gi­ák már nem­csak az ut­ca­ne­ve­ket vál­toz­tat­ták meg, ha­nem a vá­ros la­kos­sá­gá­nak et­ni­kai ös­­sze­té­tel­ét is. Et­től az idő­szak­tól kezd­ve már nem le­he­tett hasz­nál­ni a ma­gyar és né­met ut­ca- és tér­ne­ve­ket, mert még a ma­gyar és né­met nyelv hasz­ná­la­ta is be volt tilt­va. Az ezek után fel­lé­pő kom­mu­nis­ta ha­ta­lom már csak be­vé­gez­te ide­o­ló­gi­a­i­lag cél­zott ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sa­i­val azt a szán­dé­kot, hogy Po­zsony mul­ti­kul­turális né­met–ma­gyar múlt­ja – ami az ut­ca­ne­vek­ben is meg volt örö­kít­ve – vég­leg ki­tör­lőd­jön nem­csak az utcanévtáblákról, ha­nem az em­be­rek em­lé­ke­ze­té­ből is. Ez azon­ban csak rész­ben si­ke­rült. Az utcanévtáblákról el­tűn­het­tek a ré­gi po­zso­nyi ut­ca­ne­vek, de a kis­szá­mú po­zso­nyi ma­gyar­ság em­lé­ke­i­ben és nyel­vé­ben to­vább­ra is él­tek Po­zsony köz­te­rü­le­te­i­nek ma­gyar ne­vei. Ez szá­muk­ra már több volt, mint az ut­cák meg­ne­ve­zé­se, ez már ré­sze volt a po­zso­nyi ma­gyar­ság bi­zo­nyos iden­ti­tás­tu­da­tá­nak, an­nak a tu­dat­nak, hogy Po­zsony az ő vá­ro­suk is volt, és nem ide­gen ele­mei a vá­ros­nak.
A je­len­ko­ri Po­zsony ma­gyar­sá­gá­nak túl­nyo­mó több­sé­ge azon­ban már nem ren­del­ke­zik ez­zel az is­me­ret­anyag­gal, és így a köz­te­rü­le­tek ma­gyar ne­ve sem ré­sze iden­ti­tás­tu­da­tá­nak, így fenn­áll az a ve­szély, hogy vég­képp fe­le­dés­be me­rül a po­zso­nyi ma­gyar­ság nyel­vé­nek ré­szét ké­pe­ző név­kincs e meg­ha­tá­ro­zó ré­sze.
Po­zsony po­li­ti­kai cél­za­tú ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sa­i­nak el­ső mar­kán­sabb kor­sza­ka az 1918–1938 köz­ti idő­szak volt, mely gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­tat­ta a min­den­ko­ri ha­ta­lom ut­ca­ne­vek­hez va­ló vi­szo­nyu­lá­sát, s az ut­ca­ne­vek po­li­ti­kai szim­bó­lu­mok­ká vá­lá­sát ered­mé­nyez­te.

A kor Po­zsonyt érin­tő leg­fon­to­sabb tör­té­nel­mi ese­mé­nyei

Az Osztrák–Magyar Mo­nar­chia fel­bom­lá­sa után kö­vet­ke­zett Po­zsony tör­té­nel­mé­ben a po­zso­nyi­ak leg­erő­sebb po­li­ti­kai szín­val­lá­sa. So­ha a tör­té­ne­lem fo­lya­mán nem lé­pett fel a vá­ros la­kos­sá­ga ilyen egy­sé­ge­sen és po­li­ti­ka­i­lag en­­nyi­re mo­ti­vál­tan, mint az 1918–1919-es évek­ben, ami­kor min­den ere­jük­kel meg­pró­bál­ták a vá­rost meg­tar­ta­ni Ma­gyar­or­szág ré­sze­ként. Mind­ezt a nagy­ha­tal­mak azon dön­té­se el­le­né­re, hogy Po­zsony az újon­nan meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz fog tar­toz­ni. Po­zsony né­met és ma­gyar la­kos­sá­ga meg­pró­bált da­col­ni ez­zel a szá­muk­ra igaz­ság­ta­lan­nak ér­zett dön­tés­sel. Iga­zuk tu­da­tá­ban kér­vén­­nyel for­dul­tak a győz­tes nagy­ha­tal­mak­hoz, hogy a vá­ros to­váb­bi sor­sá­ról nép­sza­va­zás­sal dönt­se­nek. Ez azon­ban nem ked­ve­zett vol­na az újon­nan meg­ala­kult Cseh­szlo­vá­ki­á­nak, így szó­ba sem jö­he­tett a prob­lé­ma de­mok­ra­ti­kus meg­ol­dá­sa. Po­zsony la­kos­sá­ga vis­­sza­uta­sí­tot­ta az új ha­ta­lom­mal va­ló ki­egye­zést. Az el­len­ál­lás oly­an­­nyi­ra erős és egy­sé­ges volt, hogy ami­kor 1919. feb­ru­ár 5-én be­vo­nult Po­zsony­ba az új ál­lam kor­má­nya Vavro Šrobár2 ve­ze­té­sé­vel, a fo­ga­dó és uj­jon­gó tö­me­get Cseh­or­szág­ból és az észa­ki te­rü­le­tek szlo­vák fal­va­i­ból kel­lett Po­zsony­ba „im­por­tál­ni” (vö. Hanák 2004, 122).
Po­zsony la­kos­sá­ga még ezek után is min­den tő­le tel­he­tőt meg­tett, hogy meg­vál­toz­tas­sa a vá­ros ho­va­tar­to­zá­sá­ról szó­ló dön­tést. Ál­ta­lá­nos sztrájk­kal pró­bál­ták el­ér­ni az ál­ta­luk kí­vánt po­li­ti­kai vál­to­zást, amit az új ha­ta­lom úgy tört le, hogy el­bo­csá­tot­ták a stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú vas­út és pos­ta sztráj­ko­ló al­kal­ma­zot­ta­it, és he­lyet­tük Cseh­or­szág­ból hív­tak be vas­uta­so­kat és pos­tá­so­kat. Azon­ban a ha­ta­lom egy­re dur­vább rep­res­­szi­ó­ja sem tud­ta meg­tör­ni a po­zso­nyi­ak el­len­ál­lá­sát. Pél­da­ként fel­hoz­ha­tó az 1919. feb­ru­ár 12-i, Vavro Šrobár ál­tal en­ge­dé­lye­zett nép­gyű­lé­sen tör­tént at­ro­ci­tás, ami­kor a cseh legionáru­sok a nép­gyű­lé­sen részt ve­vő po­zso­nyi la­ko­sok kö­zé lőt­tek. Ezt a tör­té­nel­mi ese­ményt kü­lön­bö­ző­kép­pen ír­ják le a kor tör­té­nel­mé­vel fog­lal­ko­zó for­rás­mű­vek. A leg­tel­je­sebb ob­jek­ti­vi­tás el­éré­se cél­já­ból egy au­ten­ti­kus le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok alap­ján ös­­sze­ál­lí­tott for­rás­mű­vet hasz­nál­tam (Hor­váth – Rákoš – Watz­ka 1977, 294–295), mely se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült re­konst­ru­ál­nom az ese­mé­nye­ket. A for­rás­mű tar­tal­maz­za Luigi Pic­cione3 Václav Klofáèhoz4 írt le­ve­lét, mely­ben be­szá­mol ne­ki a tör­tén­tek­ről. A le­vél­ben egye­bek mel­lett meg­em­lí­ti, hogy az ő pa­ran­csa sze­rint a ka­to­na­ság­nak a ka­szár­nyák­ban kel­lett vol­na ma­rad­nia a fel­vi­gyá­zó őr­já­rat­okon kí­vül. Ezt a pa­ran­csot azon­ban nem tel­je­sí­tet­ték, a fe­gyel­me­zet­len és rész­ben ke­zel­he­tet­len ka­to­nák szét­szé­led­tek a vá­ros­ban, és konf­lik­tus­ba ke­ve­red­tek a la­kos­ság­gal. Mi­vel a la­ko­sok el­len­áll­tak a ka­to­nák zak­la­tá­sá­nak a kon­flik­tus odá­ig fa­jult, hogy a ka­to­nák lő­ni kezd­tek a fegy­ver­te­len tö­meg­be. A hely­szín­re ér­ke­ző Barec­ca ezre­des,5 aki le akar­ta csil­la­pí­ta­ni az ese­mé­nye­ket, szin­tén meg­se­be­sült. Egy cseh le­gi­o­ná­ri­us lőt­te meg. Pic­cione be­szá­mol ar­ról is, hogy az ese­mé­nyek­nek 8 ha­lá­los, 29 sú­lyos és 63 kön­­nyű sé­rült­je volt, és töb­bek kö­zött rá­mu­tat ar­ra, hogy a la­kos­ság elé­ge­det­len­sé­gét jó­részt a ha­ta­lom túl­sá­go­san ke­mény fel­lé­pé­se okoz­ta, a sok at­ro­ci­tás és erő­szak, mely a la­kos­sá­got ér­te. Ezek­ről csak any­­nyit írt, hogy ha az ös­­szes­ről be kel­le­ne szá­mol­nia, ak­kor ez könyv­nyi ter­je­del­mű adat vol­na. Töb­bek kö­zött azt is kö­zöl­te írá­sá­ban, hogy egy 14 éves fi­út csak azért szúrt le szu­ron­­nyal egy cseh le­gi­o­ná­ri­us, mert ko­kár­dát vi­selt (vö. Hor­váth – Rákoš – Watz­ka 1977, 294–295).
Mi­vel Pic­cione ge­ne­rá­list nem le­het rész­re­haj­lás­sal gya­nú­sí­ta­ni, ez a rö­vid rész­let is hí­ven tük­rö­zi azt, hogy mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ját­szó­dott le Po­zsony Cseh­szlo­vá­ki­á­hoz va­ló csa­to­lá­sa.
A kö­vet­ke­ző pél­da, mely ké­pet ad ne­künk a kor tör­té­nel­mi han­gu­la­tá­ról, ah­hoz az ese­mény­hez fű­ző­dik, mi­kor a Ma­gyar Ta­nács­köz­tár­sa­ság had­se­re­ge „ve­szé­lyez­tet­te” Po­zsonyt. Vavro Šrobár úgy akar­ta el­ke­rül­ni az eset­le­ges po­zso­nyi fel­ke­lést, me­lyet a Ta­nács­köz­tár­sa­ság had­se­reg­ének kö­zel­sé­ge idéz­he­tett vol­na elő, hogy el­ren­del­te ezer ma­gyar és né­met la­kos – a vá­ros ve­ze­tő sze­mé­lyi­sé­ge­i­nek – le­tar­tóz­ta­tá­sát. Eze­ket az em­be­re­ket túsz­ként cseh­or­szá­gi bör­tö­nök­be szál­lít­tat­ta, hogy így „tart­sa sakk­ban” a vá­ros la­kos­sá­gát (vö. Hanák 2004, 170).
Ez az ese­mény a mai, szlo­vák tör­té­ne­lem­mel fog­lal­ko­zó iro­da­lom­ban ügyes po­li­ti­kai ma­nő­ver­ként van fel­tün­tet­ve. A szer­zők azon­ban nem ve­szik fi­gye­lem­be, hogy Po­zsony ek­kor már Szlo­vá­kia fő­vá­ro­sa, az el­hur­colt la­ko­sok pe­dig az új köz­tár­sa­ság ál­lam­pol­gá­rai vol­tak. Ez az ese­mény in­kább Po­zsony­nak mint meg­szállt vá­ros­nak, és la­ko­sa­i­nak mint el­len­ség­nek a ké­pét ve­tí­ti elénk.
Po­zsony új ar­cu­la­tá­nak ki­ala­kí­tá­sá­hoz tar­to­zott a vá­ros ma­gyar–né­met jel­le­gé­nek meg­vál­toz­ta­tá­sa is. Meg­kez­dő­dött a vá­ros „el­s­zlovákosítása”. A ma­gyar és a né­met la­kos­sá­got ért tör­vény­te­len­sé­gek mi­att so­kan át­te­le­pül­tek Ma­gyar­or­szág­ra és Auszt­ri­á­ba. Meg­kez­dő­dött a szlo­vá­kok tö­me­ges be­te­le­pí­té­se, ami rö­vid idő alatt meg­vál­toz­tat­ta a vá­ros et­ni­kai ös­­sze­té­tel­ét. Be­zár­ták a ma­gyar egye­te­met, el­bo­csá­tot­ták a ma­gyar tiszt­ség­vi­se­lő­ket, köz­al­kal­ma­zot­ta­kat, és mi­vel nem volt elég ta­nult szlo­vák, aki az el­bo­csá­tott ma­gya­rok és né­me­tek he­lyé­be lép­he­tett vol­na, a ve­ze­tő po­zí­ci­ók­ba cse­hek ke­rül­tek. Így ala­kult ki egy ve­ze­tő cseh elit­ré­teg, ami a kö­vet­ke­ző tör­té­nel­mi idő­szak­ban újabb konf­lik­tu­sok ki­ala­ku­lá­sá­hoz ve­ze­tett.
Mind­ezek el­le­né­re azon­ban az itt meg­ma­radt po­zso­nyi ma­gyar és né­met la­kos­ság ki­tar­tott nem­ze­ti­sé­ge mel­lett, és rész­ben si­ke­rült fenn­tar­ta­nia Po­zsony mul­ti­kul­turális jel­le­gét.

A po­zso­nyi ut­ca­ne­vek vál­toz­ta­tá­sa 1918–1938

Po­zsony ut­ca­ne­vei hű­en tük­rö­zik a vá­rost érő po­li­ti­kai ha­tá­so­kat. Fi­gyel­ve az ut­ca­ne­vek vál­to­zá­sát, lát­ha­tó­vá vá­lik az új po­li­ti­kai ha­ta­lom min­den igye­ke­ze­te, amely ar­ra irá­nyult, hogy ki­sa­já­tít­sa a vá­rost, és meg­vál­toz­tas­sa nem­ze­ti­sé­gi jel­le­gét. Sőt, ezen túl, el kel­lett tö­röl­ni a tör­té­nel­mi múlt bi­zo­nyos szim­bó­lu­ma­it is. Mi­vel ezek a szim­bó­lu­mok meg­ta­lál­ha­tó­ak vol­tak az ut­ca­ne­vek­ben is, az új ha­tal­mat kép­vi­se­lő Po­zsony me­gye és vá­ros is­pán­já­nak, Samuel Zochnak egyik el­ső in­téz­ke­dé­se (1919. jú­ni­us 19.) az volt, hogy el­ren­del­te Po­zsony köz­te­rü­le­te­i­nek név­vál­toz­ta­tá­sát. Az el­ső sza­kasz­ban, 1920–1921-ben fő­leg azok­ról a sze­mé­lyi­sé­gek­ről el­ne­ve­zett ut­ca­ne­ve­ket vál­toz­tat­ták meg, me­lyek a tör­té­nel­mi múlt­ra em­lé­kez­tet­tek, a töb­bi ut­ca­ne­vet egy­elő­re szlo­vák­ra for­dí­tot­ták.
A vá­ros öt ke­rü­le­tét, mely­nek ha­tá­rai nem vál­toz­tak, szin­tén át­ne­vez­ték. Az Óvá­rost Staré mesto­ra for­dí­tot­ták, Fer­dinánd­város szlo­vák el­ne­ve­zé­se Vinohrady (Sző­lős), Ferencz-József-városé Duna­jská štvr (Du­na ne­gyed) lett. Te­réz­vá­ros a Podzá­mok (Vár­al­ja) ne­vet kap­ta, Új­vá­rost pe­dig Kvet­ná do­li­ná­ra (Vi­rág­völgy) ne­vez­ték át.
A má­so­dik sza­kasz­ban tö­me­ge­sen je­len­tek meg Po­zsony ut­ca­ne­ve­i­ben szlo­vák sze­mé­lyi­sé­gek ne­vei. Ezek kö­zött szép szám­ban akad­tak olyan egyé­ni­sé­gek, ame­lye­ket még a szlo­vák nem­ze­ti­sé­gű­ek sem is­mer­tek. Majd­nem min­den olyan sze­mé­lyi­ség, aki kap­cso­lat­ba ke­rült a szlo­vák tör­té­ne­lem­mel ut­ca­ne­vet ka­pott Po­zsony­ban, még ha se­hogy sem kö­tő­dött a vá­ros­hoz. Er­re azért ke­rült sor, mi­vel a nagy­mé­re­tű be­te­le­pí­té­sek és a vá­ros ter­jesz­ke­dé­se mi­att új ut­cá­kat nyi­tot­tak. A 98 új ut­cát pe­dig már a kor és a po­li­ti­ka igé­nyei sze­rint kel­lett el­ne­vez­ni.

A kor­szak vál­to­zó ne­vű ut­cái

A vizs­gált kor­szak­ban a po­zso­nyi ut­ca­ne­vek vál­to­zá­sai mar­kán­sak vol­tak. Az utcanévtáblákon az elő­ző kor sze­mé­lyi­sé­ge­it nagy­részt fel­vál­tot­ták az új po­li­ti­kai érá­nak meg­fe­le­lő egyé­ni­sé­gek ne­vei. Ezek az ut­ca­név­cse­rék a kor 352 ut­cá­já­ból 160-at érin­tet­tek. En­nél a szám­nál azon­ban fi­gye­lem­be kell ven­ni, hogy 98 új ut­ca ke­let­ke­zett, me­lyek ne­vét csak rit­kán vál­toz­tat­ták. Nem so­rol­tam az ut­ca­név­vál­to­zás­ok kö­zé az ut­ca­ne­vek szlo­vák nyelv­re va­ló le­for­dí­tá­sát, amen­­nyi­ben ezek meg­tar­tot­ták ere­de­ti je­len­té­sü­ket. Az így ke­let­ke­zett vál­to­zó ut­ca­ne­vek szá­ma, te­kin­tet­tel a vizs­gált kor hos­­szá­ra elég ma­gas.
Az ut­ca­név­vál­to­zás­ban érin­tett 160 ut­ca 245 ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­son esett át. Azok az ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­si ten­den­ci­ák, me­lyek meg­sok­szo­roz­ták a sze­mé­lyi­sé­gek­ről el­ne­ve­zett ut­ca­ne­vek szá­mát e kor­szak­ban, még erő­tel­jes­eb­ben nyil­vá­nul­tak meg.
Amint már az elő­ző­ek­ben ír­tam, a név­vál­toz­ta­tás­ok meg­ha­tá­ro­zó cél­ja az volt, hogy a múlt sze­mé­lyi­sé­ge­i­nek ne­vét el­tün­tes­se az utcanévtáblákról. Kü­lön ér­de­kes­ség, hogy né­hány eset­ben a rég­múlt el­len­fél­ként szá­mon tar­tott sze­mé­lyi­sé­gei vál­tot­ták egy­mást, a tör­té­nel­mi vesz­tes most győz­tes­ként cse­rél­te le ri­vá­li­sát az utcanévtáblán. Így vál­tot­ta fel Ár­pád ve­zért a tör­té­nel­mi szláv el­len­pó­lu­sa, Svä­to­pluk.
A leg­több új ut­ca­név az 1840 kö­rü­li szlo­vák nem­ze­ti éb­re­dés sze­mé­lyi­sé­ge­i­nek ál­lí­tott em­lé­ket. Így ke­rült Po­zsony utcanévtáblái­ra Štúr, Hur­ban, Hodža és Fran­cis­ci,6 hogy csak a leg­is­mer­teb­be­ket em­lít­sem.
Az új sze­mé­lyi­sé­gek a szlo­vák írók, köl­tők, ta­ná­rok stb. kö­zül ke­rültek ki, akik kö­zül csak ke­ve­sen kap­cso­lód­tak Po­zsony vá­ro­sá­hoz.
A Po­zsony­hoz nem kö­tő­dő sze­mé­lyi­sé­gek­ről el­ne­ve­zett ut­cák szá­ma 109, mely az ös­­szes vál­to­zás­nak majd­nem a fe­lét te­szi ki. Pl. 1930: Obil­né námestie (Ga­bo­na tér) > Kol­láro­vo námestie7 (Kol­lár tér); 1933: Ne­ue Gasse durch Spi­thal Gebäude (Új ut­ca a Kór­ház épü­le­tén ke­resz­tül) > ulica Jána Hol­lého8 (Ján Hollý ut­ca); 1931: ulica VII. okruhu (VII. kör­úti ut­ca) > Lauèeko­va9 ulica (Lauèek ut­ca); 1921: Cisárs­ka cesta (Csá­szár út) > Mudroòo­va10 ulica (Mudroò ut­ca); 1930: Märzeln > Pod­ta­tran­ského11 (Podtatranský ut­ca).
En­nek a vál­to­zás­nak azon­ban volt egy ko­moly hát­rá­nya, még­pe­dig az, hogy Po­zsony ut­ca­ne­vei nagy rész­ben el­vesz­tet­ték egye­di­sé­gü­ket, mely a ter­mé­sze­tes ut­ca­név­adás tör­té­nel­mi fo­lya­ma­ta alatt ala­kult ki. Ugyan­ezen sze­mé­lyek túl­nyo­mó több­sé­gé­ről min­den szlo­vá­ki­ai vá­ros­ban ne­vez­tek el ut­cát. Ne­he­zen ta­lál­ha­tunk Szlo­vá­ki­á­ban olyan vá­rost, ahol ne vol­na Štúr ut­ca vagy Štúr tér. Így ala­kult ki az az uni­for­mi­zált ut­ca­név­adás, mely el­szür­kí­tet­te a vá­ros ut­ca­ne­ve­i­nek tör­té­ne­le­mi jel­leg­ze­tes­sé­ge­it.
A vá­ros utcanévtábláiról olyan tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­sé­gek szo­rul­tak ki, akik meg­ha­tá­roz­ták Po­zsony tör­té­nel­mét. Így tűnt el a Po­zsonyt vá­ro­si rang­ra eme­lő III. And­rás ki­rály, és ke­rült he­lyé­be Pavel Jozef Šafárik12 ne­ve. A Po­zsony­nak elő­jo­go­kat és egye­te­met adó Má­tyás ki­rály is III. And­rás sor­sá­ra ju­tott. Ne­vét az ut­ca egyik ré­geb­bi el­ne­ve­zé­sé­vel cse­rél­ték fel, így lett be­lő­le Schneeweisso­va ulica (Schneeweiss ut­ca).
Ezek után már csak ter­mé­sze­tes, hogy azok a tör­té­nel­mi sze­mé­lyek, akik ke­vés­bé kö­tőd­tek Po­zsony­hoz, pl. Köny­ves Kál­mán, II. Rá­kó­czi Fe­renc át­ad­ták he­lyü­ket Bože­na Nem­cov­á­nak13 és Ján Bot­tó­nak.14 A leg­több sze­mé­lyi­ség, ki­ről ut­cát ne­vez­tek el, még az­zal sem büsz­kél­ked­he­tett, hogy je­len­tős író vagy köl­tő. Az ál­ta­lam hasz­nált leg­fon­to­sabb szak­iro­da­lom­ban (Hor­váth 1990) egy­sze­rű­en csak nem­zet­éb­resz­tő­ként vannak meg­ha­tá­roz­va.
A vá­ros­hoz kö­tő­dő szlo­vák sze­mé­lyi­sé­gek – te­kin­tet­tel Po­zsony né­met–ma­gyar jel­le­gé­re – csak kis szám­ban tar­toz­tak a szlo­vák tör­té­ne­lem ki­ma­gas­ló egyé­ni­sé­gei kö­zé. Ezért a ró­luk el­ne­ve­zett ut­cák szá­ma jó­val ki­sebb a vá­ros­hoz nem kö­tő­dő sze­mé­lyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák­hoz ké­pest (33:109), ill. a vá­ros ke­vés­bé fon­tos és for­gal­mas ut­cái kö­zé tar­toz­nak.
Eb­ben a kor­ban je­lent meg Po­zsony ut­ca­ne­ve­i­nek egy új cso­port­ja, mely fon­tos ese­mé­nyek­nek ál­lít em­lé­ket. Így vál­tot­ta fel az utcanévtáblán a Ko­ro­ná­zá­si-domb te­ret ok­tó­ber 28-a (Námestie 28. októbra), Cseh­szlo­vá­kia meg­ala­ku­lá­sá­nak dá­tu­ma. A Szé­na tér­ből elő­ször Hey­duko­vo námestie15 (Heyduk tér), majd még eb­ben a kor­szak­ban Námestie 1. má­ja (Má­jus 1. tér) lett.
Ha már az ese­mé­nyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák­kal fog­lal­ko­zunk, meg le­het em­lí­te­ni egy rossz for­dí­tás­ból ere­dő ut­ca­név-vál­toz­ta­tást, ame­lyet még a szak­iro­da­lom sem kor­ri­gált. A Tor­na ut­ca ne­vét ar­ról kap­ta, hogy a kö­zép­kor­ban itt ren­dez­ték az ün­ne­pi ese­mé­nyek di­va­tos lát­vá­nyos­sá­gát, a lo­va­gi tor­nát. Töb­bek kö­zött eb­ben az ut­cá­ban „II. La­jos­nak Má­ri­á­val va­ló nász­ün­ne­pé­lye al­kal­má­val lo­vag­já­té­ko­kat tar­tot­tak, amely al­ka­lom­mal a ki­rály le­ve­tet­te lo­vá­ról Bran­den­bur­gi Györ­gyöt” (Ortvay 1991, 534). Mi­vel a név­vál­toz­ta­tók va­ló­szí­nű­leg nem is­mer­ték az ut­ca ne­vé­nek ere­de­tét, a Tor­na ut­cát tü­kör­for­dí­tás­sal Telocvièná ulicára (Test­ne­ve­lés ut­cá­ra) for­dí­tot­ták ahe­lyett, hogy az ere­de­ti ér­te­lem­nek meg­fe­le­lőbb Tur­na­jová ulica ne­vet ad­ták vol­na.
A sze­mé­lyek­hez nem köt­he­tő ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sok szá­ma jó­val ala­cso­nyabb (100). Ez egy­részt az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy túl­nyo­mó több­ség­be ke­rül­tek a sze­mé­lyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák, más­részt az­zal, hogy a sze­mé­lyek­hez nem kö­tő­dő ut­ca­ne­vek ke­vés­bé vol­tak prob­lé­má­sak az új po­li­ti­kai elit ré­szé­re. Ha vol­tak is ilyen vál­to­zá­sok, ak­kor ezek fő­leg az­zal ma­gya­ráz­ha­tók, hogy a vá­ros fej­lő­dé­se ál­tal bi­zo­nyos új ut­cák, me­lye­ket elő­ször a kör­nye­ző dű­lők­ről ne­vez­tek el, ké­sőbb új, jel­lem­zőbb ne­vet kap­tak, pl. nö­vé­nyek­ről vagy az ut­ca fek­vé­sé­ről, dom­bor­za­tá­ról. Pl. a Buková ulica (Bükk­fa ut­ca), Broskyòová ulica (őszi­ba­rack­fa ut­ca), Jaseòová ulica (Kő­ris­fa ut­ca), Javorová ulica (Já­vor­fa ut­ca), Mali­nová ulica (Mál­na ut­ca), Nad lo­mom (Kő­fej­tő fe­lett), U Haban­ského mlyna (Ha­bán ma­lom­nál).
Rit­ka­ság­szám­ba men­nek azok az ut­cák, me­lyek több név­vál­toz­ta­tá­son is át­es­tek. Ki­vé­tel­ként meg kell em­lí­te­nünk a Du­na-part egy ré­szét, mely 15 név­vál­to­zá­son esett át ezen a kor­sza­kon be­lül. Eb­ben köz­re­ját­szott az a tény is, hogy a Du­na-part szó­ban for­gó ré­szét több rész­re, ut­cá­ra osz­tot­ták, majd eze­ket az ut­cá­kat ös­­sze­von­ták egy ut­cá­vá, majd új­ra fel­osz­tot­ták. 1921: Mol­nár ut­ca > Mlyn­ská ces­ta, Karls­dor­fer­strasse > Karloveská uli­ca, Zuck­er­man­dl Lände > Podhrad­ské nábrežie; 1928: Simony­i­ho rad > Jes­eni­no­vo nábrežie, Príboj-Donaulände > Jirásko­vo nábrežie; 1931: Karloveská cesta > Duna­jské nábrežie, nábrežie fa­rá­ra Scherza > Kaèko­vo nábrežie, Stein­wallo­vo nábrežie > Mock­o­vo nábrežie, Vité­zo­va ulica > Trokano­va uli­ca.
E kor­szak ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sai nem­csak gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­tat­ták az elő­ző ko­rok ut­ca­ne­ve­it, de saj­nos rész­ben si­ke­rült el­szür­kí­te­ni­ük a po­zso­nyi ut­ca­ne­vek jel­leg­ze­tes­sé­gét az­zal, hogy olyan új ut­ca­ne­vek ke­rül­tek hasz­ná­lat­ba, ame­lyek nem kö­tőd­tek jel­leg­ze­te­sen Po­zsony­hoz, ill. nem tük­röz­ték az ut­ca va­la­mely jel­leg­ze­tes­sé­gét.
A kor­szak vál­to­zat­lan ne­vű ut­cái

A vizs­gált kor­szak vál­to­zat­lan ut­ca­ne­ve­it két cso­port­ra le­het osz­ta­ni. Az el­ső cso­por­tot az a 132 ut­ca al­kot­ja, mely ne­vét át­men­tet­te az elő­ző kor­szak­ból. A má­sik cso­por­tot az az 58 ut­ca al­kot­ja, mely eb­ben a kor­szak­ban ala­kult „időt­ál­ló” név­vel.
Ér­de­kes­ség, hogy an­nak el­le­né­re, hogy a sze­mé­lyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák ne­vei vál­toz­tak a leg­na­gyobb arány­ban, a vál­to­zat­lan ut­ca­ne­vek cso­port­já­ban is szép szám­ban fenn­ma­rad­tak sze­mé­lyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák (54). Ezek a sze­mé­lyi­sé­gek ál­ta­lá­ban nem tör­té­nel­mi vagy po­li­ti­kai egyé­ni­sé­gek, leg­több­jük tu­dós, mű­vész, tör­té­nész stb., pl. Liszt, Ma­dách, Messer­schmidt, Fadrusz, Bél Má­tyás. Eh­hez kap­cso­ló­dik az újon­nan ala­kult, sze­mé­lyek­ről el­ne­ve­zett 25 ut­ca, me­lyek már „a kor igé­nyé­nek meg­fe­le­lő” sze­mé­lyi­sé­gek ne­ve­it kap­ták, pl. Kme,16 Mošovský,17 Porub­ský és Lichard,18 Pöck­,19 Rizn­er,20 Jánošík,21 Smetana,22 Poko­rný. 23
A vál­to­zat­lan ut­ca­ne­vek nagy­ság­rend­ben kö­vet­ke­ző cso­port­ja – 32 ut­ca­név­vel – azok­ról az épít­mé­nyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák, me­lyek már hos­­szú idő óta név­adói az ut­cá­nak, a po­zso­nyi­ak utcanévhasználatá­nak szin­te meg­vál­toz­tat­ha­tat­lan ré­szei. Pl. Kapucín­s­ka ulica (Ka­pu­ci­nus ut­ca), Špitál­s­ka ulica (Kór­ház ut­ca), Kapitul­ská ulica (Káp­ta­lan ut­ca), Fran­tiškán­s­ka ulica (Fe­ren­ces ut­ca), Klariská ulica (Klarissza ut­ca), Jozef­ská uli­ca24 (Jó­zsef ut­ca), Škol­ská ulica (Is­ko­la ut­ca), Mikulášs­ka uli­ca25 (Mik­lós ut­ca), Poš­tová ulica (Pos­ta ut­ca) stb. Ezen ut­cák szlo­vá­ko­sí­tá­sa sem járt kü­lö­nö­sebb ne­héz­ség­gel, mi­vel ele­gen­dő volt őket le­for­dí­ta­ni.
A har­ma­dik leg­na­gyobb cso­por­tot azok az ut­ca­ne­vek ad­ták, ame­lyek va­la­mi­lyen föld­raj­zi hely­hez kap­cso­lód­nak (27). Eb­ben a cso­port­ban új elem­ként meg­je­len­tek azok a mes­ter­sé­ges ut­ca­ne­vek, me­lyek va­la­mi­lyen or­szág, vá­ros vagy fa­lu ne­vét kap­ták. Pl. Po¾ská ulica (Len­gyel ut­ca), Jugoslávs­ka ulica (Ju­go­szláv ut­ca), Ruská ulica (Orosz ut­ca), Záhreb­ská ulica (Zág­ráb ut­ca). Amint a pél­dá­kon is lát­hat­juk, a leg­több or­szág vagy vá­ros, mely­nek ne­ve fel­ke­rült az utcanévtáblákra a szlá­vok együ­vé tar­to­zá­sát volt hi­vat­va szim­bo­li­zál­ni.
Mi­vel a vá­ros dom­bor­za­tá­hoz és az ut­ca fek­vé­sé­hez al­kal­maz­ko­dó ut­ca­ne­vek is időt­ál­ló té­nye­zők­höz kö­tőd­tek, ezek az ut­ca­ne­vek is elég szép szám­ban, 18 eset­ben ma­rad­tak vál­to­zat­la­nok. Pl. Vodný vrch (Víz­hegy), Kalvária (Kál­vá­ria hegy), Krá­¾ov­ské údolie (Ki­rály­völgy), Slávièie údolie (Csa­lo­gány­völgy), Na vàšku (Csú­csocs­kán).
A kö­vet­ke­ző cso­por­tot a nö­vé­nyek­ről el­ne­ve­zett ut­cák al­kot­ták (9). Itt meg kell em­lí­te­ni, hogy ezen a cso­por­ton be­lül túl­súly­ban van­nak az újon­nan ki­ala­kult ut­ca­ne­vek 5 ut­cá­val. Pl. Šíp­ková ulica (Csip­ke­ró­zsa ut­ca), Vàbová ulica (Fűz­fa ut­ca), Èerešòová ulica (Cse­resz­nye ut­ca), Dubová ulica (Tölgy­fa ut­ca), Topo¾ová ulica (Nyár­fa ut­ca).
Az ipar­ral és a ke­res­ke­de­lem­mel kap­cso­la­tos ut­ca­ne­vek cso­por­ta szin­te tel­je­sen az elő­ző kor­szak­ok­ból fenn­ma­radt ut­ca­ne­ve­ket tar­tal­maz­za. Ezek azok az ut­ca­ne­vek, ame­lyek meg­szo­kott­sá­guk ré­vén szin­te „be­vé­sőd­tek” Po­zsony la­ko­sa­i­nak tu­da­tá­ba, és po­li­ti­ka­i­lag sem volt sem­mi oka az új ha­ta­lom­nak, hogy ezt meg­vál­toz­tas­sa. Ne­héz is lett vol­na, mi­vel va­ló­szí­nű­sít­he­tő volt, hogy a la­ko­sok meg­ma­rad­nak a ré­gi ut­ca­név hasz­ná­la­tá­nál. Pl. Drevená ulica (Fa ut­ca), Kamen­né námestie (Kő tér), Klobuèníc­ka ulica (Ka­la­pos ut­ca), Kolárs­ka ulica (Bog­nár ut­ca), Kom­inár­ska ulica (Ké­mény­sep­rő ut­ca), Povrazníc­ka ulica (Kö­tél­ve­rő ut­ca), Kováès­ka ulica (Ko­vács ut­ca) és a Kopáès­ka ulica (Ka­pás ut­ca).
A vál­to­zat­lan ut­ca­ne­vek kö­zött meg kell még em­lí­te­ni azt a 7 ut­cát, me­lyek ne­vü­ket az ut­ca nagy­sá­gá­ról, alak­já­ról kap­ták. Ezek az ut­cák sem vol­tak po­li­ti­ka­i­lag prob­le­ma­ti­ku­sak, ezért nem állt fenn az az igény, hogy meg­vál­toz­tas­sák ne­vü­ket. Pl. Úzka ulica (Szűk ut­ca), Vysoká ulica (Ma­gas ut­ca), Pod­jazd (Bolt­ív), Malá ulica (Kis ut­ca), Krát­ka ulica (Rö­vid ut­ca).
A töb­bi vál­to­zat­lan ut­ca­név szám­sze­rű­sít­ve már nem volt an­­nyi­ra meg­ha­tá­ro­zó, hogy egyes cso­port­ja­it kü­lön meg­em­lít­sem.

Ös­­szeg­zés

A tár­gyalt kor­szak ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sai új ele­met hoz­tak Po­zsony ut­ca­ne­ve­i­nek vi­lá­gá­ba, még­pe­dig azt a po­li­ti­ka­i­lag mo­ti­vált szán­dé­kot, hogy Po­zsony tör­té­nel­mé­nek egy ré­szét ki­tö­röl­jék az em­be­rek em­lé­ke­ze­té­ből.
Ez a pre­ce­dens ér­té­kű po­li­ti­kai hoz­zá­ál­lás a to­váb­bi ko­rok­ra is rá­nyom­ta bé­lye­gét, pe­dig a ré­gi ut­ca­ne­vek épp­úgy ré­szé­vé vál­tak a vá­ros tör­té­nel­mé­nek, mint a ré­gi épü­le­tek, szob­rok vagy más tör­té­nel­mi ér­té­kek, és ezért ha­son­ló vé­del­met ér­de­mel­tek vol­na. Mind­ezt tu­do­má­sul kel­lett vol­na ven­ni­ük azok­nak a min­den­ko­ri dön­tés­ho­zó ha­tal­mak­nak, ame­lyek ha­tás­kö­ré­be tar­toz­tak az ut­ca­név-vál­toz­ta­tá­sok.
Saj­ná­la­tos, hogy az ut­ca­név-vál­toz­ta­tó dön­tés­ho­zók­ból hi­ány­zott az a gon­do­lat, me­lyet Lanstyák Ist­ván na­gyon frap­pán­san így fo­gal­ma­zott meg: „Nem árt, ha tu­da­to­sít­juk: még a leg­hí­re­sebb és leg­meg­be­csül­tebb nem­ze­ti hős sem kell, hogy szük­ség­sze­rű­en je­len le­gyen bár­mely vá­ros utcané­vanyagában: az, hogy egy vá­ros­ban nincs Kos­suth vagy Štúr ut­ca, egy­ál­ta­lán nem je­len­ti Kos­suth vagy Štúr le­be­csü­lé­sét. Az ilyen sze­mé­lyi­sé­gek em­lé­két más mó­don, ha­té­ko­nyab­ban is le­het ápol­ni. A na­gyobb vá­ro­sok kül­ső ne­gye­de­i­ben pe­dig bő­ven nyí­lik le­he­tő­ség a tisz­te­let­nek ilyen mó­don va­ló ki­fe­je­zé­sé­re” (Lanstyák 1998, 107).
Az, hogy Po­zsony tör­té­nel­mi köz­pont­já­ban van Štúr ut­ca és pár száz mé­ter­re tő­le Štúr tér is, elég ki­fe­je­ző bi­zo­nyí­té­ka az ut­ca­ne­vek­re ha­tó po­li­ti­kum­nak. Mint­ha „már nem is az vol­na az iga­zán fon­tos, hogy az ut­cá­nak ne­ve le­gyen, ha­nem az, hogy egy bi­zo­nyos sze­mé­lyi­ség »utcát kapjon«” (Lanstyák 1998, 106). Lanstyák sza­vai rá­mu­tat­nak a po­li­ti­kum ut­ca­ne­vek­re va­ló ha­tá­sá­ra, ami jel­lem­ző volt a mes­ter­sé­ges ut­ca­név­adás ös­­szes tör­té­nel­mi kor­szak­ára. Azon­ban ezek a ha­tá­sok a kor­szak­ra jel­lem­ző po­li­ti­kai „klí­ma” sze­rint hol erő­seb­ben, hol gyen­géb­ben ju­tot­tak ki­fe­je­zés­re.
Po­zsony ut­ca­ne­ve­i­re azon­ban nem­csak a po­li­ti­kai és ide­o­ló­gi­ai vál­to­zá­sok ha­tot­tak. Meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe volt az 1919 utá­ni ös­­szes tör­té­nel­mi kor­szak­ban an­nak a – ¼ubomír Lip­ták szlo­vák tör­té­nész ál­tal meg­fo­gal­ma­zott – mo­ti­vá­ci­ó­nak, hogy az ut­ca­ne­vek­ben ki kell hang­sú­lyoz­ni a szlo­vák ele­met. Ez a faj­ta ki­hang­sú­lyo­zás azon­ban a ma­gyar nem­ze­ti múlt­ra és ál­la­mi­ság­ra em­lé­kez­te­tő ut­ca­ne­vek tel­jes fel­szá­mo­lá­sá­hoz ve­ze­tett. Mint­ha ez­zel ki akar­ták vol­na tö­röl­ni Po­zsony tör­té­nel­mé­nek és ki­ala­ku­lá­sá­nak ezt a meg­ha­tá­ro­zó ré­szét.
Ha már ez meg­tör­tén­he­tett a hi­va­ta­los ut­ca­név­adás fo­lya­ma­tá­ban, ak­kor leg­a­lább azon kell fá­ra­doz­nunk, hogy ezen is­me­re­tek és tör­té­nel­mi ada­tok ne tűn­je­nek a fe­le­dés ho­má­lyá­ba, hogy mi­nél át­fo­gób­ban fel le­gye­nek dol­goz­va, és meg le­gye­nek örö­kít­ve a je­len és a ké­sőb­bi ko­rok szá­má­ra.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Hanák, Jozef 2004. Obsade­nie Bratislavy. Bratislava, Al­bert Marenèín Vyda­vate¾st­vo PT.
Hor­váth, Vla­di­mír 1990. Bratislavský topografický le­xi­kon. Bratislava, Tatran.
Hor­váth, Vla­di­mír – Rákoš, Elemír – Watzka, Jozef 1977. Bratisla­va. Hlavné mesto Sloven­­ska. Pripo­je­nie Bratislavy k Èeskoslovenskej repub­like roku 1918–1919. Doku­men­ty. Ar­chív hlavného mesta SSR Bratislavy. Bratislava, Obzor.
Kál­mán Bé­la 1989. A ne­vek vi­lá­ga. Deb­re­cen, Cso­ko­nai Ki­adó.
Lanstyák Ist­ván 1998. Ut­ca­ne­vek a mú­ló idő­ben. In uő: Nyel­vünk­ben – ott­hon. Dunasz­er­da­he­ly, Nap Ki­adó, 100–111. p.
Ort­vay Ti­va­dar 1991. Po­zsony vá­ros ut­cái és te­rei. A vá­ros tör­té­ne­te ut­ca- és tér­ne­vek­ben. Bu­da­pest, Püski–Regio.