Petőcz Kálmán: A dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedése
Tanulmányunk a dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedését, a választásokon kinyilvánított politikai preferenciáit vizsgálja. E szempontot szem előtt tartva áttekinti a Szlovákiában eddig megrendezett parlamenti, regionális önkormányzati, helyhatósági és köztársasági elnöki választások, valamint népszavazások eredményeit.
A választási eredményeket általában járási vagy kerületi bontásban vizsgálják a témával foglalkozó elemzők. Ám mivel a déli járásokban jelentős számú magyar kisebbségi szavazópolgár él, ezért a „nagy” számokból első pillantásra nem egyértelmű, hogyan oszlanak meg egyébként a szlovák pártokra leadott szavazatok a szlovák szavazók körében.
A 2006. évi parlamenti választást Robert Fico Smer nevű pártja nyerte meglehetősen nagy fölénnyel, 29,14%-os eredménnyel. Gyorsan megszületett a Smer–HZDS– SNS koalíció, amelyet néhány szlovákiai publicista azonnal „rémálom-koalíció”-nak nevezett el. Mindhárom pártelnök – Robert Fico miniszterelnök, Vladimír Meèiar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke, valamint Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezére – tekintélyelvű, populista, demagóg és nacionalista politikus hírében állt. Az utóbbi kettő ezt az 1994–1998 közötti közös kormányzásuk alkalmával már a gyakorlatban is bizonyította.
A kormányalakítás után látványosan romlott a szlovák–magyar viszony mind Szlovákián belül, mind a két állam közti kapcsolatok terén. Ennek a folyamatnak a kicsúcsosodása az őszi visegrádi csúcstalálkozó egyik mozzanata volt, amikor Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – a rendezvény házigazdája – elutasította a kétoldalú megbeszélést Robert Fico szlovák kormányfővel.
Kormánypárti politikusok a szlovák–magyar viszonyban beállt feszültségért a Magyar Koalíció Pártját (MKP) okolják: az MKP kiszorult a kormányból, elvesztette a befolyását a különböző költségvetési és európai uniós források elosztására, s ezt az új helyzetet nem képes feldolgozni. Az MKP és általában a szlovákiai magyar, valamint a magyarországi közvélemény ezzel ellentétben a viszony romlásáért a választás után megalakult szlovák kormánykoalíciót okolja, pontosabban az abban helyet foglaló, szélsőséges magyarellenességéről elhíresült Szlovák Nemzeti Pártot.
Sok elemző, újságíró és politikus a nyár és az ősz folyamán mintha újból felfedezte volna, hogy Szlovákiában élnek magyarok, és hogy van szlovák–magyar viszony. Szlovák–magyar viszony eddig is volt, és az MKP kormányzása idejében sem volt mindig a legideálisabb. Számos – főleg helyi és regionális szinten jelentkező – probléma kezelésére, rendezésére nem került sor. Sztereotípiákkal, mítoszokkal, ellenmítoszokkal volt terhes ez a viszony eddig is.
Az alábbi tanulmány igazolni, esetleg cáfolni kívánja azt a nézetet (hiedelmet), miszerint a „déli” szlovákok mások, mint az „északiak”, hogy általában azoknak a szlovákoknak van bajuk a magyarokkal, a magyar politikusok tevékenységével, a magyar politikai pártok céljaival, akik életükben még magyar embert nem láttak. Elemezni kívánja, milyen támogatottsága van a déli szlovákok körében az európai típusú, demokratikus értékrendet képviselő pártoknak, illetve a tekintélyelvű, a nemzeti és szociális populizmussal felvértezett, demagóg politikai csoportosulásoknak.
Megkísérli meghatározni Dél-Szlovákia fogalmát és megvizsgálni, vajon van-e létjogosultsága annak az elképzelésnek, hogy a Magyar Koalíció Pártja „regionális” párttá váljon, és az egész régió lakosságának érdekképviseletét és érdekérvényesítését jelölje ki céljául.
1. Dél-Szlovákia fogalmának meghatározása
A szlovák–magyar kérdés rendezésének egyik fontos eleme nyilván azoknak a szlovákoknak és magyaroknak a viszonya, akik ténylegesen együtt élnek Szlovákia déli részén. Amennyiben ezt a viszonyt kívánjuk vizsgálni, először is tisztázni kell, mit értünk Dél-Szlovákián, nemzetiségileg vegyesen lakott területen, illetve magyarok által lakott területen. Ezeket a fogalmakat gyakran szinonimaként használják mind a szakirodalomban, mind a publicisztikában, illetve a politikai közbeszédben. Szlovák szerzők általában a 14 dél-szlovákiai járás alkotta sávot szokták vegyes lakosságú területként kezelni.1 Magyar szerzők ehhez a 14 járáshoz általában még hozzáveszik a Nyitrai, illetve a Nagymihályi járást, valamint Pozsony és Kassa városát.
Szlovák elemzők és politikusok általában hangsúlyozzák, hogy ez a vegyes lakosságú, magyarok által lakott régió még így is szlovák többségű. (Ami kódolt megfogalmazása annak az üzenetnek, hogy etnikai alapú területi autonómiának létjogosultsága nincs!) Valóban, ha a 14 járást vesszük alapul, akkor a magyarok a „magyarlakta régiók” összlakosságának alig 40%-át teszik ki.2 Ha hozzávesszük a Nyitrai és a Nagymihályi járást, akkor a magyarok aránya az így behatárolt terület összlakosságának pusztán egyharmadára csökken. Ez persze annak köszönhető, hogy az elsőfokú államigazgatási területi egységek (járások) határait ilyen módon húzták meg az 1960-as centralizáció folyamán. Az 1960-as járáshatárokat Dél-Szlovákiában csak részben módosította az 1996-os közigazgatási és területi átszervezés: a magyarlakta régiók szempontjából inkább hátrányosan, mint előnyösen (vö. Petőcz 1998).
2001-től Szlovákiában regionális önkormányzatok is működnek. Logikus és kézenfekvő lett volna, ha a regionális önkormányzatok területének kialakításánál jobban figyelembe veszik az etnikai elvet. Ez azonban nem történt meg: csak nyolc önkormányzati egység alakult, mégpedig az addig létező nyolc másodfokú államigazgatási területi egység határain belül.3
A Dél-Szlovákiában élő szlovákok és magyarok viszonyát első ízben beható módon a Márai Sándor Alapítvány vizsgálta 1994-ben (Bordás et al. 1995). Érdekes módon itt is fellelhető bizonyos ellentmondás abban, hogyan határozzák meg a szerzők a vizsgált területet. Pavol Friè szociológus bevezető tanulmányában egy helyen „a többségben magyarok lakta Dél-Szlovákiá”-ról beszél, ugyanakkor másutt Dél-Szlovákia etnikailag vegyes területét a 11 déli járás alkotta régióként definiálja (Bordás et al. 1995, 15, 27). Amint már fent említettük, ennek a két fogalomnak a tartalma nem azonos. Friè ugyanakkor a terület „matrjozska” jellegéről ír: „Az etnikailag vegyes lakosságú Dél-Szlovákia egészét nézve [a szlovákok – P. K.] kisebbségben vannak, viszont egyes lokalitásokban többséget alkotnak. Ezeken a helyeken a magyarok vannak kisebbségben, akik viszont bizonyos még kisebb lokalitásokban ismét többségben vannak, és így tovább” (Bordás et al. 1995, 16).
Véleményem szerint a „matrjozska” hasonlat itt sántít. Annak ellenére, hogy az utóbbi 80 évben lényegesen fellazult a terület etnikai homogenitása a betelepítések, a természetes népmozgások, illetve az asszimiláció következményeként,4 az etnikai határt azért még mindig eléggé világosan meg lehet vonni. Településszerkezeti szempontból „matrjozska” jellege igazából csak a Nyitra–Érsekújvár–Léva háromszögnek van. Ennek a területnek viszont már Trianon előtt és a 20. század harmincas éveiben is „matrjozska” jellege volt. Ezért okozott itt különös gondot az 1938-as határ kijelölése, amely egyébként viszonylag hűen követte az etnikai határt. Érsekújvár és Léva között „igazságos” határt húzni nem lehetett. Mint később látni fogjuk, ez a tény az ott élő szlovákok politikai viselkedésére máig kihatással van.
Mivel célunk az, hogy a magyar többségű régiókban élő szlovákok politikai preferenciáit vizsgáljuk, ezért amikor Dél-Szlovákiáról beszélünk, a magyar többségű, tehát az etnikai határon belüli területről van szó. Ennek a megközelítésnek van egy hátránya, ami abból adódik, hogy ilyen közigazgatási és statisztikai egység nem létezik. Adatgyűjtés és összehasonlító elemzés szempontjából ez kétségkívül megnehezíti a feladatot, ám a választott módszert mégis célszerűnek tartjuk.
Segítségképpen az 1990–1996 között funkcionáló, ún. ideiglenes közigazgatási felosztást idézzük fel. Ekkor a másodfokú államigazgatási egységek megszűntek, és a (nagy) járásokat kisebb körzetekre osztották. Dél-Szlovákiában ezen körzetek határai többé-kevésbé követték a magyar–szlovák etnikai határt. Magyarlakta területen, illetve Dél-Szlovákián tehát azoknak az 1990-es körzeteknek a területét értjük, ahol a magyarok aránya elérte legalább a 20%-ot.5 Az így behatárolt területen az 1991-es népszámlálás adatai szerint kb. 60%-nyi magyar nemzetiségű személy élt.
2. A messziről jött ember mítosza
A dél-szlovákiai szlovákokról a közvélemény egy részében az a hiedelem él, hogy a magyarokhoz való viszonyulásuk más, mint az „északi” szlovákoké. Ezt a nézetet előszeretettel terjesztik egyes sajtóorgánumok és szlovák politikusok is. Gyakoriak az olyan tudósítások, amelyek rámutatnak, hogy a „lent élő” szlovákoknak és magyaroknak semmi bajuk sincs egymással, a feszültségeket „felülről” vagy „külföldről” szítják. Továbbá, hogy a magyarokkal általában olyan szlovákoknak van bajuk, akik életükben még magyar embert nem láttak. Ezért lehet például olyan támogatottsága Ján Slotának Zsolnán.
Ezeket a nézeteket nevezi a Márai Sándor Alapítvány (a továbbiakban MSA) idézett publikációja „ellenmítoszok”-nak. Egy diametrálisan eltérő érvrendszert kívánnak ellenpontozni, amely szerint a szlovák–magyar viszony sosem volt jó, és a jövőben sincs esély a lényeges javulásra. Az MSA felmérései javarészt cáfolták a fent említett „ellenmítosz”-t. A szlovákok magyarokhoz fűződő viszonyának szociológiai és etnopszichológiai vizsgálata megmutatta, hogy vannak ugyan némi eltérések az északi és a déli szlovákok attitűdjei, a frusztrációk mértéke, a sztereotípiák elterjedtsége és jellege között, ezek azonban nem annyira jelentősek, mint amire esetleg számítani lehetett volna.
Mi valamivel egyszerűbb és kevésbé időigényes módszert választottunk a déli és az északi szlovákok magyarokhoz fűződő viszonyának vizsgálatához. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a déli szlovákok másként viszonyulnak a magyarkérdéshez, mint az északiak, akkor ennek meg kellene mutatkoznia a választásokon kinyilvánított politikai preferenciáikon. Tehát statisztikailag szignifikánsan kisebb mértékben kellene választaniuk a nacionalista demagógiát hirdető vagy legalábbis annak szabad teret adó pártokat, politikusokat.
A szlovákiai választási eredményeket taglaló elemzések, például Vladimír Krivý munkái (pl. Krivý – Feglová – Balko, 1996; Krivý 2002a, b) arra mutatnak rá, hogy a HZDS-nek és az SNS-nek nincs jelentős támogatottsága a déli járásokban. Ez kétségkívül így van, ha a nagy számokat nézzük és a járási bontásban közzétett adatsorokat vizsgáljuk. Ha azonban települési szinten vizsgáljuk a kérdést, és azt nézzük, hogyan oszlanak meg a preferenciák csak a szlovák szavazók körében, sokkal árnyaltabb képet kapunk.
Itt látszólag egy módszertani problémába ütközünk: a Statisztikai Hivatal által közzétett adatokból nem tudjuk pontosan kimutatni, hány magyar, illetve hány szlovák szavazott. Azt sem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani, milyen volt a „keresztszavazás” mértéke, tehát hány szlovák szavazott az MKP-re, és hány magyar szavazott szlovák pártra. Ezért a tanulmány táblázataiban szereplő adatok egészen precízen megfogalmazva nem azt mutatják, hogyan szavaztak a Dél-Szlovákiában élő szlovákok, hanem azt, milyen arányban szavaztak a „szlovák” pártokra azok, akik nem az MKP-re vagy az MKP jelöltjeire voksoltak. Ez ugyanis pontosan megállapítható. Ám az összes eddigi szlovákiai választás és népszavazás eredményeinek áttanulmányozása után elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kettő közötti különbség – legalábbis az utóbbi két parlamenti választás esetében – oly csekély, hogy statisztikai jelentősége gyakorlatilag nincs. Ennek a problémának a vizsgálatára az egyes táblázatok elemzésekor még visszatérünk.
3. A 2006-os parlamenti választások
3.1. Szlovák szavazók és szlovák pártokra szavazók: mennyire fedi egymást a két halmaz?
1. táblázat. Parlamenti választások 2006. A szlovák szavazatok megoszlása a dél-szlovákiai járásokban (az adatok %-ban értendők)
Járás | Részvételi arány | Magyarok
aránya |
MKP | SDKÚ | KDH | SF | Smer | HZDS | SNS | KSS |
Mindből | Csak a szlovák pártokra szavazókból | |||||||||
Szenc | 57,10 | 20,4 | 24,01 | 34,24 | 8,88 | 5,07 | 23,99 | 8,09 | 11,62 | 3,66 |
Dunaszerdahely | 62,62 | 83,3 | 86,31 | 35,28 | 4,89 | 5,04 | 23,67 | 11,98 | 5,11 | 4,02 |
Galánta | 55,76 | 38,6 | 45,59 | 21,56 | 6,56 | 3,57 | 34,83 | 10,77 | 12,06 | 5,02 |
Vágsellye | 53,84 | 35,7 | 44,82 | 26,21 | 6,49 | 4,01 | 32,98 | 9,26 | 11,94 | 3,81 |
Komárom | 54,51 | 69,1 | 76,17 | 26,52 | 3,61 | 4,15 | 31,43 | 9,40 | 11,33 | 4,91 |
Érsekújvár | 58,02 | 38,3 | 46,01 | 17,10 | 6,85 | 3,28 | 37,25 | 11,15 | 15,48 | 3,96 |
Nyitra | 57,08 | 6,7 | 8,09 | 19,70 | 8,35 | 3,36 | 36,57 | 11,36 | 12,53 | 3,91 |
Léva | 54,88 | 27,9 | 32,91 | 20,03 | 7,54 | 3,80 | 34,09 | 11,94 | 10,96 | 4,26 |
Nagykürtös | 55,15 | 27,4 | 34,42 | 16,12 | 5,05 | 3,20 | 39,34 | 10,49 | 12,29 | 6,33 |
Losonc | 51,36 | 27,6 | 31,06 | 18,28 | 3,67 | 3,95 | 37,98 | 9,54 | 12,37 | 6,38 |
Rimaszombat | 55,51 | 41,3 | 40,85 | 12,34 | 2,70 | 3,65 | 39,17 | 6,07 | 13,81 | 6,15 |
Nagyrőce | 52,54 | 22,0 | 26,45 | 11,67 | 4,23 | 2,80 | 43,01 | 10,64 | 12,88 | 7,30 |
Rozsnyó | 53,32 | 30,6 | 37,78 | 17,74 | 2,12 | 3,18 | 40,97 | 8,92 | 12,09 | 6,94 |
Kassa-környék | 50,64 | 13,2 | 20,56 | 20,90 | 10,15 | 4,04 | 33,65 | 7,96 | 9,60 | 3,93 |
Tőketerebes | 49,37 | 29,3 | 29,20 | 17,95 | 9,44 | 3,59 | 37,34 | 8,46 | 9,10 | 4,79 |
Nagymihály | 47,83 | 11,7 | 14,63 | 14,70 | 8,32 | 3,21 | 41,62 | 9,46 | 11,00 | 5,39 |
Szlovákia | 54,67 | 9,7 | 11,68 | 18,35 | 8,31 | 3,47 | 29,14 | 8,79 | 11,73 | 3,88 |
Csak szlovákok | –* | – | – | 20,78 | 9,41 | 3,93 | 33,00 | 9,95 | 13,28 | 4,39 |
Forrás: a www.statistics.sk/nrsr_2006 alapján a szerző saját számításai.
Megjegyzés: MKP – Magyar Koalíció Pártja, SDKÚ – Slovenská demokratická a kresanská únia (Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Kereszténydemokrata Mozgalom), SF – Slobodné fórum (Szabad Fórum), Smer, SNS – Slovenská národná strana (Szlovák Nemzeti Párt), KSS – Komunistická strana Slovenska (Szlovákia Kommunista Pártja), HZDS – Hnutie za demokratiké slovensko (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom)
* Nincs adat.
Nézzük tehát az 1. táblázatot, amely a 2006-os parlamenti választásokról ad képet! Ebben az egy esetben mi is a „hagyományos” 16 déli járást vesszük alapul. Az öszszes szavazásra jogosult személyre kivetítve megállapítható, hogy ezekben a járásokban a választási részvétel nagyjából megfelelt a szlovákiai átlagnak. Nyugatról kelet felé haladva mérsékelten csökkent a részvételi arány, ami szintén tükrözi az országos tendenciát. A magyarok többségét magában foglaló nyugati járásokban magasabb volt a részvételi arány az átlagnál (a Dunaszerdahelyi és az Érsekújvári járásban ráadásul jóval magasabb). Ezért nagy valószínűséggel megállapítható, hogy országos viszonylatban is magasabb volt a magyarok részvételi aránya az 54,67%-os átlagnál, mégpedig kb. 1%-kal, miközben Losonctól keletre a magyarok választási kedve alacsonyabb volt, mint nyugaton.6
Ha összehasonlítjuk az MKP-re szavazók arányát és a 2001-es népszámlálás adatait, azt látjuk, hogy két járás kivételével mindenhol többen szavaztak az MKP-re, mint amennyi magyar az adott területen „hivatalosan” kimutatható. (A két „kakukktojás”-járásban – a Rimaszombatiban és a Tőketerebesiben – is csak minimális volt az eltérés.) Ennek egyik kézenfekvő magyarázata az, hogy viszonylag jelentős számú szlovák az MKP-re voksolt. Ezenkívül még egy sor egyéb tényező játsz(hat)ott szerepet ennek az eredménynek a kialakulásánál:
1. Mint már arra rámutattunk, a magyarok választási kedve valamivel nagyobb, mint az országos átlag.
2. A magyarok kedvezőtlenebb korfája következtében a magyar nemzetiségűek körében magasabb a szavazásra jogosult személyek aránya, mint a szlovák nemzetiségűek körében. Szlovákiai viszonylatban 2006-ban a szavazásra jogosult személyek az összlakosság 79%-át tették ki. A 2001. évi népszámlálásnak a biológiai korcsoportok szerinti megoszlásra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy Szlovákia magyar népességének viszont kb. 81-81,5%-a választókorú, ami a hasonló össznépességi mutatóhoz viszonyítva legalább 2%-kal több.
3. Az MKP-re nemcsak azok szavaznak, akik hivatalosan magyar nemzetiségűnek vallják magukat, hanem azok közül is sokan, akik magyarnak érzik magukat, tehát:
– magyar anyanyelvűek;7
– azok, akik valamilyen objektív vagy szubjektív ok miatt (akár kényelmességből) hivatalosan szlováknak jelölik magukat;
– a kettős identitású, vegyes házasságból származó személyek egy része, akik egyébként túlnyomórészt szlováknak vallják magukat.
Ha a magyar anyanyelvűek számából indulunk ki, a szavazásra jogosultak arányát 81,5%-ra, a választási részvétel arányát pedig 56%-ra tesszük, akkor kb. 260 000 potenciális szavazót kapunk. Az MKP-re szavazók száma 2006-ban összesen 269 111 volt. Ennél a számításnál tehát 9-10 ezer szavazattöbbletet kapunk.
Ha viszont a „tiszta” szlovák kerületekben hasonlítjuk össze a népszámlálási adatokat és az MKP választási eredményeit (ismét a 81,5-es és 56-os koefficiensekkel számolva), arra a következtetésre juthatunk, hogy a Trencséni, Zsolnai és Eperjesi kerületben 1700-1800 „tiszta” szlovák szavazott az MKP-re. Ez az egész országra kivetítve hozzávetőlegesen 4500-5000 szavazatot tesz ki.
Véleményem szerint ez a második szám a reális. Ám ha a 10 000-es számot vesszük is alapul, ez alig 4%-a az MKP-re szavazók számának, és az összes szavazónak is csak 0,43%-a. Tehát nem követünk el nagy hibát, ha a választási eredmények elemzésénél a „szlovák” szavazatokat a „szlovák” pártokra (= nem az MKP-re) leadott szavazatokkal azonosítjuk.
3.2. A szlovák szavazatok megoszlása
Az 1. táblázat vizsgálatánál első pillantásra szembetűnik, hogy a Szlovák Nemzeti Párt támogatottsága egyáltalán nem alacsonyabb, mint a szlovákiai átlag, és a vizsgált járások többségében a csak szlovák szavazatokra kivetített országos mutatót is megközelíti. Kivételt pusztán a Dunaszerdahelyi járás képez, valamint részben a kelet-szlovákiai járások.
A Smer támogatottsága körülbelül megfelel az országos átlagnak. Nyugatról keletre haladva mérsékelten növekszik, mégpedig az SDKÚ-val fordított arányban, amelynek a támogatottsága viszont kelet felé haladva csökken. Az is szembetűnő, hogy a kommunista párt, amely országosan nem lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os küszöböt, Dél-Szlovákiában a Szenci járás kivételével átlagon felül teljesített. A legjobb eredményt Gömörben és Nógrádban (a Nagykürtöstől Rozsnyóig terjedő régióban), tehát a strukturális gondokkal és munkanélküliséggel leginkább sújtott vidéken. Itt tapasztalhatjuk egyébként a legnagyobb különbséget a Smer és az SDKÚ között is, a Smer javára.
A HZDS eredménye megfelel az országos átlagnak, sőt a legtöbb járásban meg is haladja azt. Lényegesen elmaradt az országos teljesítményétől viszont a KDH, amely csak a regionális bástyái (Pozsony, Nyitra, Kassa) vonzáskörzetében tudott átlagon felül teljesíteni.
A Szabad Fórumnak (SF) baloldali liberális programjával nem sikerült bejutnia a parlamentbe, és az országos átlagnál a déli szlovákok körében sem volt sokkal sikeresebb.8
A Smer és az SDKÚ közötti legnagyobb különbség az SDKÚ javára a Szenci és a Dunaszerdahelyi járásban tapasztalható. Ez nyilván a pozsonyi, liberálisabb környezet kisugárzásának köszönhető. Miért van viszont akkora különbség a két járás között az SNS teljesítménye tekintetében? Mi lehet az oka az SNS kiugróan sikeres szereplésének az Érsekújvári járásban? Világosabb képet kapunk erről, ha megnézzük a 2. táblázatot, amely a dél-szlovákiai városok választási eredményeit mutatja.
2. táblázat. A 2006-os parlamenti választások 15 dél-szlovákiai városban. A szlovák szavazatok megoszlása (az adatok %-ban értendők)
Város
|
Magyarok
aránya
|
MKP
|
SDKÚ
|
KDH
|
SF
|
Smer
|
HZDS
|
SNS
|
KSS
|
|
Mindből | Csak a szlovák pártokra szavazókból | |||||||||
Szenc | 22,1 | 26,56 | 37,70 | 7,60 | 6,00 | 23,11 | 7,10 | 12,18 | 2,63 | |
Somorja | 66,6 | 70,83 | 45,76 | 5,31 | 5,83 | 23,30 | 5,76 | 6,44 | 2,80 | |
Dunaszerdahely | 79,8 | 81,96 | 35,20 | 3,32 | 4,40 | 20,18 | 20,18 | 4,66 | 3,55 | |
Nagymegyer | 84,6 | 87,28 | 30,03 | 1,80 | 4,25 | 21,46 | 21,18 | 6,13 | 3,85 | |
Galánta | 36,8 | 44,37 | 24,05 | 4,98 | 4,75 | 28,90 | 7,30 | 10,20 | 4,46 | |
Érsekújvár | 27,5 | 39,89 | 29,33 | 4,84 | 5,40 | 32,90 | 7,30 | 10,31 | 4,29 | |
Komárom | 60,1 | 64,52 | 32,98 | 2,87 | 5,47 | 29,03 | 7,90 | 11,05 | 4,14 | |
Párkány | 70,5 | 73,71 | 34,95 | 3,50 | 4,60 | 24,34 | 11,67 | 11,26 | 2,63 | |
Zseliz | 50,0 | 57,56 | 28,18 | 3,93 | 3,34 | 34,00 | 8,17 | 7,06 | 4,66 | |
Ipolyság | 62,0 | 74,42 | 34,44 | 4,76 | 4,42 | 26,54 | 11,53 | 6,78 | 3,99 | |
Fülek | 64,9 | 68,71 | 21,25 | 1,73 | 4,09 | 35,63 | 8,30 | 10,26 | 6,26 | |
Rimaszombat | 35,3 | 33,36 | 18,06 | 2,76 | 5,76 | 37,84 | 5,95 | 12,48 | 5,22 | |
Tornalja | 62,1 | 69,95 | 17,46 | 2,70 | 2,37 | 37,77 | 5,40 | 9,43 | 11,40 | |
Rozsnyó | 26,8 | 34,36 | 30,96 | 3,41 | 4,08 | 33,58 | 4,19 | 10,17 | 5,64 | |
Szepsi | 43,7 | 60,18 | 23,36 | 2,41 | 5,73 | 33,32 | 6,93 | 8,21 | 5,04 | |
Nagykapos | 57,0 | 63,10 | 23,90 | 4,44 | 3,28 | 43,80 | 6,90 | 6,04 | 4,90 | |
Királyhelmec | 76,9 | 69,62 | 36,04 | 4,05 | 4,51 | 31,76 | 5,80 | 1,48 | 3,23 | |
Szlovákia | 9,7 | 11,68 | 20,78 | 9,41 | 3,93 | 33,00 | 9,95 | 13,28 | 4,39 |
Forrás: a www.statistics.sk alapján a szerző saját számításai.
Az Érsekújvári járás két magyarlakta városában, Érsekújvárban és Párkányban 10-11% körüli az SNS eredménye. Hasonló a helyzet, de az SNS-re nézve kedvezőtlenebb, a járás egész déli részében, amely teljesen magyar jellegű. Az SNS mutatóit tehát a járás északi fele javítja fel, amelynek, mint fentebb említettem, „matrjozska” jellege van (magyar és szlovák falvak váltakoznak). Ebben a járásban tehát az etnikai határ közelében élő szlovákok támogatják a legnagyobb mértékben az SNS-t.
Nézzük, hogyan vonatkoztatható ez a megállapítás a Szenci és a Dunaszerdahelyi járásra! A 2. táblázatból látjuk, hogy az SNS vonatkozásában a két járás városai „másolják” a járási ábrát. Somorján, Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren az SNS támogatottsága jóval alacsonyabb, mint Szencen.
Ennek a magyarázata a következő lehet: Mindkét járásban viszonylag magas volt a népességnövekedés az 1989 utáni időszakban (1991–2001 között 3,9, illetve 2,8 százalékponttal).9 Eközben a magyarok száma csökkent (13,6, illetve 1,7 százalékponttal), tehát a növekedés a szlovák nemzetiségűeknél jelent meg. A növekedés elsősorban a beköltözéseknek tudható be. De miközben a Dunaszerdahelyi járásba, főleg Felső-Csallóközbe, pozsonyi szlovák családok költöztek „le”, Szencre az etnikai határon levő vagy a mögötte fekvő falvakból szármázó szlovákok költöztek „fel” (közelebb Pozsonyhoz). A felső-csallóközi „új szlovákok” a pozsonyi liberálisabb mentalitást hozzák magukkal – egyébként is javarészt Pozsonyban dolgoznak. Azt, hogy leköltöznek a tiszta magyar falvakba, illetve Somorjára, önként vállalták – tisztában voltak annak minden velejárójával, hogy ott magyar közegbe kerülnek.
Ha jobban megnézzük a 2. táblázatot, azt látjuk, hogy Somorja a vizsgált városok közül az egyetlen, ahol a szlovákok körében a 2006 előtti kormánykoalíció szlovák része fölényesen győzött. (Ha az SDKÚ-ból kivált Szabad Fórumot is ideszámítjuk, valamint az Új Polgári Szövetséget [Aliancia nového obèana, ANO], amely a táblázatban nem szerepel.) A másik város, ahol nem nyert az új kormánykoalíció, éppen Szenc, nyilván a régebben ott élő szlovákoknak, illetve a részben szintén Pozsonyból „kiköltözők”-nek köszönhetően. Az összes többi vizsgált városban viszont az addigi ellenzék (tehát a nemzeti populistának nevezhető pártok koalíciója) szerzett többséget.
Vessünk most egy pillantást arra, hogyan szavaztak a „magyar tenger” kellős közepén élő dunaszerdahelyi és nagymegyeri szlovákok! Körülbelül fele-fele arányban részesítették előnyben az addigi kormánypártokat, illetve az ellenzéket. Ám azok, akik a nemzeti populista pártokat választották, inkább a HZDS felé hajlottak, mint az SNS felé. Egészen meglepően magas ebben a két városban – a többi városhoz képest – a HZDS-re szavazók aránya. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a „tiszta” magyar környezetben élő szlovákok, akik frusztrációként élik meg ezt a helyzetet, sokkal inkább Vladimír Meèiarban látják a támaszt vélt vagy valós sérelmeik kezelésében, sokkal inkább benne látják a „megváltót”, mint Ján Slotában. Érzik, hogy Slota stílusa az ő környezetükben nem „bevethető”. Meèiart az elkövetkező években nyilván Robert Fico fogja e „messiási” szerepben felváltani.
A (többé-kevésbé) homogén magyar tömbön belül Meèiarra és Slotára elsősorban azok a szlovákok és leszármazottaik szavaznak, akik az 1918-tól 1990-ig terjedő időszakban nem önként, szabad elhatározásból jöttek le Dél-Szlovákiába, hanem valamilyen küldetés teljesítőiként, mégpedig az etnikai határ mögötti területekről. ők továbbra sem tudják feldolgozni magukban az abból származó frusztrációt, hogy „saját államuk területén” mások akarata is érvényesül, hogy Szlovákia nem csak a szlovákoké, hogy a küldetés – tehát a magyarlakta vidékek betagolása a szlovák államtestbe, esetleg elszlovákosítása („visszaszlovákosítása”) – nem sikerült maradéktalanul, legalábbis az ő generációjuk számára és idejében biztosan nem. A szlovák nemzetállam megalakult, benne mégis idegen környezetben érzik magukat. Felveszik a „sündisznóállást” a „terjeszkedő, követeléseiket állandóan fokozó, és a szlovákokat saját államukon belül diszkrimináló” magyarokkal szemben.10
Kelet felé haladva az adatok tanulmányozásánál ismét valamivel árnyaltabb képet kapunk, ha a járási táblázatot a városokról készített táblázattal vetjük össze. Mivel a magyar etnikai sáv Ipolyságtól keletre sokkal keskenyebb, mint nyugaton, így a járások észak–déli elnyúltságából következő torzulás sokkal jobban érvényesül. A városi táblázatból látjuk, hogy Bodrogközben gyakorlatilag kialakult a szlovák kétpártrendszer: a Smer és az SDKÚ felosztotta egymás között a terepet, az Ung-vidéken a Smer fölényesen tarolt. A gömöri és nógrádi városokban is átlagon felüli a Smer támogatottsága – a HZDS kárára. A KDH gyakorlatilag nem létezik, viszont a SNS támogatottsága eléggé jelentős, ami valószínűleg legalább úgy a romák jelenlétére való reakció, mint a magyarokéra.
4. Az eddigi szlovákiai választások összehasonlítása
4.1. Egy szlovák sziget a magyar tengerben
Továbblépve megkíséreljük összehasonlítani az eddigi négy szlovákiai parlamenti választás eredményeit öt dél-szlovákiai településen. Emellett megpróbálunk rámutatni azokra a trendekre, amelyek követik az országos folyamatokat, illetve amelyek eltérnek azoktól. Az eddig tárgyalt települések közé beemeljük a Komáromi járásban fekvő Újgyallát (Dulovce).
Újgyalla egy „tiszta” szlovák sziget, körülvéve magyar településekkel, mélyen a magyar tömbön belül. A törökök kiűzését követően, a 18. század közepén kezdték a szlovák családok északról való idetelepítését. A kiegyezés után a falu kezdett elmagyarosodni, de nem annyira, hogy elveszítse szlovák jellegét. 1918 után szervezetten új telepesek érkeztek, és a falu ismét teljesen szlovák lett. 1938–1941 között az új telepesek közül sokan elhagyták a falut, 1945 után azonban visszatértek. Ismét kialakult Újgyalla tiszta szlovák jellege, amit a mai napig is őriz.
Az újgyallai szlovákok választási viselkedését vizsgálva 2002-ig Vladimír Meèiar „mindenhatóságát” figyelhetjük meg. A HZDS-re lényegesen nagyobb arányban szavaztak a faluban, mint országos viszonylatban a szlovákok körében. Az 1994-es 58%-os, de még a 2002-es 38%-os eredmény is tekintélyt parancsoló.
3. táblázat. Parlamenti választások öt dél-szlovákiai településen 1994–2006. A szlovák szavazatok eloszlása (az adatok %-ban értendők)
Év
|
Közigazgatási egység | Részvétel
|
Magyar Koalíció
|
Magyarok aránya
|
Szlovák pártok eredménye, csak a rájuk leadott szavazatok alapján | ||||||
DÚ | KDH | DS | SDĽ* | HZDS | SNS | ZRS | |||||
1994 | Szlovákia | 75,6 | 10,18 | 10,8 | 8,57 | 10,08 | 3,42 | 10,41 | 34,96 | 5,40 | 7,34 |
Somorja | 66,0 | 69,22 | 71,0 | 16,02 | 7,57 | 4,78 | 20,89 | 23,72 | 6,62 | 7,01 | |
Komárom | 68,5 | 59,16 | 63,6 | 17,85 | 4,97 | 7,44 | 19,95 | 21,96 | 6,58 | 7,59 | |
Újgyalla | 78,0 | 0,85 | –** | 4,01 | 7,74 | 5,92 | 4,58 | 58,41 | 5,92 | 8,31 | |
Tornalja | 70,0 | 61,46 | 67,8 | 20,96 | 2,18 | 3,22 | 19,38 | 23,81 | 3,08 | 10,24 | |
Királyhelmec | 60,0 | 67,49 | 80,4 | 10,61 | 3,96 | 5,29 | 46,17 | 10,61 | 0,70 | 3,29 | |
1998 | MKP*** | 1991 | SDK (DÚ+KDH+DS+2)**** | SOP | SDĽ | HZDS | SNS | ZRS+
KSS |
|||
Szlovákia | 84,2 | 9,12 | 10,8 | 26,33 | 8,01 | 14,66 | 27,00 | 9,07 | 4,09 | ||
Somorja | 84,0 | 62,22 | 71,0 | 57,30 | 6,83 | 14,55 | 12,33 | 4,86 | 2,19 | ||
Komárom | 85,0 | 55,06 | 63,6 | 50,27 | 9,71 | 12,26 | 17,69 | 5,14 | 3,38 | ||
Újgyalla | 82,0 | 1,08 | n.a. | 22,12 | 5,02 | 6,76 | 44,06 | 12,97 | 7,66 | ||
Tornalja | 81,0 | 53,79 | 67,8 | 38,60 | 11,03 | 15,87 | 18,05 | 3,96 | 6,26 | ||
Királyhelmec | 79,0 | 54,59 | 80,4 | 42,00 | 32,02 | 11,70 | 8,50 | 1,20 | 1,80 | ||
2002 | MKP | 2001 | SDKÚ | KDH | ANO | Smer | HZDS | SNS+
PSNS |
KSS | ||
Szlovákia | 70,1 | 11,16 | 9,7 | 16,98 | 9,29 | 9,02 | 15,15 | 21,95 | 7,85 | 7,11 | |
Somorja | 72,0 | 72,80 | 66,6 | 36,47 | 4,96 | 9,89 | 16,43 | 12,39 | 5,00 | 4,30 | |
Komárom | 69,5 | 66,28 | 60,1 | 22,86 | 2,85 | 15,75 | 18,18 | 14,26 | 3,50 | 6,32 | |
Újgyalla | 66,0 | 1,66 | 2,9 | 7,33 | 7,78 | 7,22 | 14,77 | 37,92 | 12,29 | 1,80 | |
Tornalja | 62,5 | 63,47 | 62,1 | 15,11 | 2,10 | 14,21 | 16,73 | 10,68 | 3,07 | 14,70 | |
Királyhelmec | 56,0 | 76,02 | 76,9 | 22,10 | 4,13 | 15,89 | 16,01 | 11,88 | 2,25 | 8,47 | |
2006 | MKP | 2001 | SDKÚ | KDH | SF | Smer | HZDS | SNS | KSS | ||
Szlovákia | 54,7 | 11,68 | 9,7 | 20,78 | 9,41 | 3,93 | 33,00 | 9,95 | 13,28 | 4,39 | |
Somorja | 59,8 | 70,83 | 66,6 | 45,76 | 5,31 | 5,83 | 23,30 | 5,76 | 6,44 | 2,80 | |
Komárom | 50,4 | 64,52 | 60,1 | 32,98 | 2,87 | 5,47 | 29,03 | 7,90 | 11,05 | 4,14 | |
Újgyalla | 53,9 | 1,05 | 2,9 | 13,09 | 10,42 | 1,47 | 39,43 | 13,63 | 16,71 | 2,13 | |
Tornalja | 49,5 | 69,95 | 62,1 | 17,44 | 2,70 | 2,36 | 37,70 | 5,39 | 9,42 | 11,38 | |
Királyhelmec | 46,8 | 69,62 | 76,9 | 36,04 | 4,05 | 4,51 | 31,76 | 5,80 | 1,48 | 3,23 |
Forrás: a www.statistics.sk alapján a szerző saját számításai.
Megjegyzés: MKP – Magyar Koalíció Pártja, DÚ – Demokratická únia (Demokratikus Unió), KDH – Kresanskodemokratické hnutie (Kereszténydemokrata Mozgalom), DS – Demokratická strana (Demokrata Párt), SD¼ – Strana demokratickej ¾avice (Demokratikus Baloldal Pártja), HZDS – Hnutie za demokratiké Slovensko (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom), SNS – Slovenská národná strana (Szlovák Nemzeti Párt), ZRS – Združenie robotníkov Slovenska (Szlovák Munkásszövetség), SDK – Slovenská demokratická koalícia (Szlovák Demokratikus Koalíció), PSNS – Pravá Slovenská národná strana (Igazi Szlovák Nemzeti Párt)
* Az SD¼ a Közös Választás (Spoloèná vo¾ba) elnevezésű választási koalíciót vezette, amely rajta kívül az SDSS (Sociálnodemokratická strana Slovenska – Szlovák Szociáldemokrata Párt), az SZS (Strana zelených – Zöldek Pártja) és a HP (Hnutie po¾nohospodárov – Szövetkezeti Mozgalom) pártokat tömörítette.
** Nincs adat.
*** A szavazatarányok kiszámításánál figyelembe vettük a (magyar) Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért eredményét is. Ez országosan 0,12%-ot tett ki.
**** Az SDK választási koalíció további két tagja az SDSS és a SZ (Strana zelených – Zöldek Pártja).
Ehhez képest a Szlovák Nemzeti Párt11 szereplése szerényebbnek tűnik. Mint már arra rámutattunk Dunaszerdahely és Nagymegyer esetében, Meèiarban a viszonylagos elszigeteltségben élő szlovákok nagyobb támaszt vélnek felfedezni (legalábbis 2002-ig így volt), mint az SNS-es politikusokban. Ennek ellenére látni kell, hogy a Szlovák Nemzeti Párt is mindig jobban teljesített Újgyallán, mint országosan. Sőt, a Szlovák Nemzeti Párt támogatottsága folyamatosan nő. A 2006-os parlamenti választások során első ízben megelőzte a HZDS-t, méghozzá elég nagy különbséggel.
Az SNS 16,7%-a rendkívül magas szám, és nem arra vall, hogy a déli szlovákok maradéktalanul kibékültek volna a magyar kisebbség kormányzati szerepvállalásával, a magyar elem nagyobb térhódításával. Az a tétel is megkérdőjeleződik, hogy a szlovák–magyar viszonyban újból fellángoló indulatok csakis a választások utáni történésekkel magyarázhatók. A Smer szintén nagyon jól szerepelt Újgyallán. 39,5%-os eredménye lényegesen jobb, mint a párt országos átlaga. Mindhárom populista párt eredményét összehasonlítva azt látjuk, hogy Vladimír Meèiar a faluban még mindig népszerűbb, mint más vidékeken, ám szavazatai fokozatosan átszállnak a Smerre és az SNS-re.
A négy választást összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a nyugati típusú és a populista pártok közti szavazatarány a faluban gyakorlatilag nem változik – 25:75 körül van. Újgyalla egy külön világ, ahol a nemzeti hovatartozás sokkal hangsúlyosabban jelenik meg választási motivációként, mint más régiókban.
Ez az „izolacionizmus” más politikai megnyilvánulásoknál is kitapintható. A 2003. évi EU-csatlakozásról szóló népszavazáson csupán 41,36%-nyi újgyallai választópolgár vett részt, ebből is 13,5% a belépés ellen szavazott. Az országos számoktól, illetve a dél-szlovákiai városokétól merőben eltérő ez az eredmény. Szlovákia szavazásra jogosult polgárainak ugyanis 52,15%-kal járult az urnákhoz a népszavazáskor, de Somorján 58,15%, Komáromban pedig 57,39% volt a részvételi arány. Országos viszonylatban 6,20%-nyian szavaztak a belépés ellen, Somorján pusztán 2,74%, Komáromban pedig csak 2,73%.
4.2. Magyar többségű városok – a magyarok
A magyarok szavazására utaló számokból látható (lásd 3. táblázat), hogy míg 2006-ban és 2002-ben gyakorlatilag minden magyar szavazó az MKP-re szavazott, sőt még azok is, akik hivatalosan nem vallják magukat magyarnak, addig az 1994-es és az 1998-as választáson ez némileg eltérően alakult. Általában kevesebben szavaztak az MKP-re, mint amennyire az 1991. évi népszámlálási adatokból számítani lehetett volna.
1998-ban a magyarok – a szlovákokhoz hasonlóan – nagyon óhajtották a változást. Mivel ennek a zálogát közülük is sokan a Mikuláš Dzurinda által vezetett Szlovák Demokratikus Koalícióban vélték felfedezni, a szavazóurnáknál nyomatékot adtak eme meggyőződésüknek. A magyarok szintén ki akarták venni a részüket a nagy párharc, a „jó” (vagy legalább reményeket keltő) Dzurinda és a „rossz” Meèiar közti küzdelem eldöntésében. Ezzel magyarázható az SDK nagyon magas, illetve az MKP viszonylag alacsony szavazati aránya a magyarlakta városokban. Keleten a magyarok között is hódított a „Schuster-jelenség”. A későbbi köztársasági elnök pártja, a SOP (Strana obèianskeho porozumenia – Polgári Egyetértés Pártja) elsősorban Kelet-Szlovákiában szerzett voksainak köszönhette parlamentbe jutását – figyelemre méltó a Királyhelmecen elért 32%-os „szlovák” részarány –, de Dél-Szlovákia-szerte is akadtak szép számmal támogatói, miután a választási kampányban elég sok gesztust tett a magyarok felé. A Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼), hasonlóan az 1994-es választáshoz, szintén szerzett számottevő magyar szavazatot. E három szlovák párt magyar területen folytatott viszonylag sikeres hódításához természetesen hozzájárult az, hogy a Vladimír Meèiar által kezdeményezett új választójogi törvény arra kényszerítette a Magyar Koalíció három pártját, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, az Együttélés Politikai Mozgalmat és a Magyar Polgári Pártot, hogy egyesüljenek. Az egyesülés folyamatát kísérő, az egyes pártokon belüli és a pártok közti viták, bonyodalmak, kisebb-nagyobb etikátlanságok a pártok szavazóbázisának egy részét elkedvetlenítették.
1994-ben főleg a baloldali érzelmű magyarok közül kerültek ki azok, akik nem az MKP-t erősítették. Ebben természetesen közrejátszott az, hogy az SD¼-nek voltak befutó helyen szereplő magyar jelöltjei, és volt kisebbségi programja. A párt királyhelmeci eredménye, miszerint a szlovák pártokra leadott szavazatok 46%-át gyűjtötte be, ezeknek a tényeknek tudható be. Itt még nyilván nagyobb mértékben szerepet játszottak a régi pártkötődések is és a nyíltan vállalt baloldali érzelmek. 1994-ben a Magyar Koalíció gyengébb szerepléséhez nyilván hozzájárult a három akkori magyar párt hetekig elhúzódó, konfliktusokkal teli tárgyalássorozata a választási szövetség megkötésének feltételeiről.
Mindent összevetve: 1994-ben és 1998-ban még voltak szlovák pártok, melyek tudtak vagy akartak valamit nyújtani a magyaroknak. 2002-től kezdődően azonban, különösképpen pedig azok után, hogy biztossá vált az ország csatlakozása az Európai Unióhoz, a szlovák pártok lemondtak erről az igyekezetükről, és teljesen átengedték a terepet az MKP-nek. Ékesen bizonyítják ezt a tényt eme pártok 2006-os választási programjai: a kisebbségi kérdéskörrel egyik sem foglalkozik behatóan. Eközben viszont egyik szlovák párt sem feledkezik meg arról, hogy időről időre elő ne húzza az ún. magyar kártyát, és ne álljon ki keményen a „szlovák állami és nemzeti érdekek” megvédése mellett, függetlenül attól, hogy egyébként a magyar kisebbség politikai pártja szövetségese-e vagy sem.
A szlovákiai magyar választónak jelenleg szinte csak egy választása van: az MKP-re szavazni. Ám hiba lenne ebből a tényből azt a következtetést levonni, hogy a szlovákiai magyarok messzemenően elégedettek lennének pártjuk politizálásával. Tény, hogy országos viszonylatban egy százaléknyival többen mentek el szavazni, ez azonban így is csak 56%-ot tesz ki. Ez a szám – a magyarok korfájának alakulását figyelembe véve – azt jelenti, hogy a fiatalok körében még ennél is jóval kisebb a választási kedv, a politika és a közügyek iránti érdeklődés.
A 2006. évi decemberi helyhatósági választások alkalmával hat magyar többségű városban – Nagymegyeren, Párkányban, Ipolyságon, Komáromban, Királyhelmecen és Tornalján – nem az MKP polgármesterjelöltje győzött. Ráadásul három esetben MKP-s parlamenti képviselő volt a vesztes. A szlovákiai magyarság egyik bástyájában, Dunaszerdahelyen csak hajszállal nyert az MKP által támogatott polgármesterjelölt, csekély 76 szavazattal. Komáromban még ennél is szorosabb eredmény született. A hivatalban lévő polgármester, aki az MKP parlamenti képviselője, csupán 23 szavazattal tudott győzni. Komáromban négy magyar jelölt indult, miközben a helyi MKP-alapszervezet polgármesterjelöltje nem volt azonos az országos vezetés által támogatott jelölttel – a hivatalban lévő polgármesterrel –, aki ezért a választás idejére felfüggesztette párttagságát. A második helyen végzett szlovák nemzetiségű komáromi jelölt (aki egyébként tökéletesen beszél magyarul) széles támogatottságot élvezett a szlovákok körében.
4.3. Magyar többségű régiók – a szlovákok
A komáromi polgármester-választás szoros „magyar–szlovák” eredményét egyszerű lenne az MKP helyi szervezete pillanatnyi belső válságának rovására írni, s elkönyvelni, hogy a választópolgárok ismét bölcsen viselkedtek, hiszen „nem engedték, hogy Komáromnak szlovák polgármestere legyen”. Ha viszont megvizsgáljuk a 2005. évi regionális önkormányzati választások komáromi eredményeit, akkor már ennél sokkal bonyolultabb képet kapunk.
Akkor ugyanis Anton Marek, aki a 2006-os polgármester-választáson csak 23 szavazattal maradt alul Bastrnák Tibor hivatalban lévő polgármesterrel szemben, Komárom városában fölényesen lekörözte az összes magyar jelöltet. Marek összesen 3295 voksot kapott, ami a Komáromban leadott szavazatok közel 49%-a volt, míg Bastrnák csak 2087 szavazatot szerzett, ami 31%-ot tett ki.12 Mindez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben Marekra csak szlovákok szavaztak, és feltehetően a voksoló szlovákok többsége őt karikázta be, akkor a szlovákok körében a részvételi arány 30% fölötti volt! Ez önmagában nem látszik túl soknak, ám ha összehasonlítjuk a szlovákiai 18%-os, illetve a Komáromi járásban kimutatott 22%-os aránnyal, akkor ez a szám már jelentősnek mondható. Eközben a magyarok részvételi aránya Komáromban alig haladta meg a 15%-ot, tehát alacsonyabb volt az országos átlagnál.
Anton Marek 2005-ben végül nem jutott be a nyitrai regionális önkormányzati képviselő-testületbe. 260 szavazattal maradt le a befutó „magyar nyolcas” mögött, mivel a járás településein kevesebb szavazatot fogott, mint a városban. Eredménye mégis minőségi ugrást jelentett a 2001. évi, első ízben megrendezett regionális önkormányzati választáshoz képest. Akkor ugyanis Marek még 8683 szavazattal maradt le a bejutó „magyar nyolcas” utolsó tagjától. Ráadásul, Marek 2005-ben 2001-hez viszonyítva növelte a járásban szerzett szavazatainak számát – 5886-ról 6322-re –, annak ellenére, hogy a részvételi arány 37,43%-ról 22,13%-ra csökkent. Bastrnák Tibor polgármester szavazatai viszont 19 810-ről 8064-re csökkentek.
Vessünk még egy pillantást a 2006. évi helyhatósági választások komáromi eredményeire! Anton Marek ugyan nem lett polgármester,13 ám a városi képviselő-testületi választásoknál messze a legtöbb szavazatot kapta – 1909-et. A legnagyobb – 3. számú szavazókörzetben – 552 szavazattal megelőzte az MKP helyi szervezetének elnökét.14 Ebben a körzetben a négy legtöbb szavazatot kapott jelölt közül három volt szlovák (illetve szlováknak elkönyvelt független jelölt).
Országos szinten tehát a magyarok között továbbra is erősen működik az „önvédelmi ösztön”, ami az MKP-re való tömeges szavazásban nyilvánul meg. Regionális és helyi szinten azonban mutatkoznak a kiábrándultság, a csalódottság és a fásultság jelei. Az egypártrendszer jelenleg működő modellje nyilván nem felel meg a szerteágazó helyi érdekek megjelenítéséhez. A másik oldalon viszont azt látjuk, hogy a dél-szlovákiai szlovákok közt kezd működni az a fajta „önvédelmi ösztön”, amely a magyar választókat országos szinten jellemzi.
2005-ben, amikor a Nyitrai kerületben a szlovák pártok – tekintet nélkül politikai és ideológiai beállítottságukra – választási szövetséget kötöttek, hogy megszüntessék az MKP dominanciáját a regionális önkormányzati képviselő-testületben, az MKP, valamint a magyar sajtó ezt az érdekszövetséget élesen elítélte. Komáromban azonban nyilván egy kissé másról van szó: nem a szlovák pártok fogtak össze, hanem a szlovák választók sorakoztak fel a független szlovák jelöltek egy csoportja mögött.15
Mint fentebb rámutattunk, az 1994. évi és az 1998. évi parlamenti választásoknál viszonylag sok magyar szavazott szlovák pártra. Ezért a 3. táblázatban található, a szlovák szavazók eme két választáson tanúsított viselkedésére vonatkozó adatok nyilván némi módosításra szorulnak. 1998-ban a csak szlovák szavazatokból az SDKÚ, a SOP és az SD¼ nyilván valamivel kisebb, a HZDS és az SNS nyilván nagyobb mértékben részesült.
Itt az 1999. évi köztársaságielnök-választás eredményeit hívjuk segítségül. Ezen a választáson összesen 10 jelölt indult, de már előre nyilvánvaló volt, hogy valószínűleg Vladimír Meèiar és Rudolf Schuster között dől el a verseny. Ez az első ilyen választás volt Szlovákiában, ezért viszonylag nagy volt az érdeklődés és az ebből következő választási részvétel. Mivel az MKP egyértelműen kiállt az egyik jelölt mellett, így a szlovákok és magyarok részvételi aránya között nem volt lényeges eltérés.
4. táblázat. Köztársaságielnök-választás 1999. A szavazatok megoszlása négy dél-szlovákiai településen (az adatok %-ban értendők)
Település | Első forduló* | Második forduló | |||||||
Részvétel | Mečiar** | Schuster | Vášáryová | Slota | Mjartan | Részvétel | Mečiar** | Schuster | |
Somorja | 71,7 | 6,32 (16) | 83,51 | 7,00 | 0,55 | 1,10 | 77,5 | 7,29 (20) | 92,70 |
Komárom | 71,9 | 9,44 (20) | 81,14 | 5,93 | 0,52 | 1,34 | 78,0 | 10,15 (29) | 89,84 |
Újgyalla | 70,7 | 61,08 | 25,91 | 5,20 | 2,39 | 4,05 | 70,7 | 68,14 | 31,85 |
Komját | 77,7 | 68,52 | 20,81 | 2,60 | 2,39 | 3,51 | 79,2 | 77,53 | 22,44 |
Szlovákia | 73,9 | 37,23 | 47,37 | 6,60 | 2,50 | 3,59 | 74,6 | 42,81 | 57,18 |
Forrás: www.statistics.sk, illetve a szerző saját számításai.
Megjegyzés:
* Összesen 10 jelölt indult, ezért a feltüntetett százalékarányok összege kevesebb, mint száz. Michal Kováè addigi köztársasági elnök még a választás előtt visszalépett. A többi három jelölt eredménye összességében is nagyon alacsony volt.
** A zárójelben szereplő érték arra utal, milyen arányban szavaztak Meèiarra a szlovák szavazók. Nagy valószínűséggel rá csak szlovákok szavaztak, a magyarok nem. Az összes leadott szavazat Meèiarra eső relatív értékét viszonyítottuk a szlovák szavazók számához, feltételezvén, hogy a magyarok és a szlovákok választási részvételi aránya nem tért el lényegesen egymástól.
Ha feltételezzük, hogy Meèiarra csak szlovákok szavaztak (ami nagy valószínűséggel állítható), akkor kiszámítható, hogy Meèiar Somorján a „tisztán” szlovák szavazatoknak körülbelül a 16%-át szerezte meg az első körben, Komáromban pedig az ilyen szavazatok 20%-át. 1998 nyara és 1999 tavasza között nem változhatott lényegesen Meèiar népszerűsége, ezért a 3. és 4. táblázat közötti kb. 2,5-3,5 százalékpontnyi eltérés jelenti azt a torzítást, amit a magyarok szlovák pártokra leadott szavazatai jelentettek 1998-ban.
Meèiar az elnökválasztás második fordulójában számításaink szerint – miközben ismét feltételezzük, hogy a magyarok Schusterre szavaztak – Somorján 20%-kal, Komáromban pedig 29%-kal részesedett a szlovákok szavazataiból. Meèiar nyilván begyűjtötte Slotának és Mjartannak az első fordulóban szerzett szavazatait, illetve az SNS és a ZRS (és a KSS) támogatóinak voksait.
Már itt megfigyelhető a somorjai és a komáromi szlovákok választási viselkedése közötti eltérés, amire a 2006. évi parlamenti választás elemzésekor rámutattunk. Egyrészt a kb. 9%-nyi különbség elég számottevő. Ennél érdekesebb azonban az általános trend: 1994–1998 között Somorján sokkal nagyobb mértékben vesztettek népszerűségükből a populista pártok, mint Komáromban. Körülbelül azonos szintről, 37-38%-ról az egyik helyen 20%-ra, a másik helyen viszont csak 29%-ra esett vissza népszerűségük.
Az elnökválasztásnál merőben másképpen szavaztak azok a szlovákok, akik zárt közösségekben élnek a magyar tömbön belül. A már említett Újgyallán 68%-os volt Meèiar eredménye a második fordulóban, de már az első fordulót is magabiztosan megnyerte. Még jobb eredményt ért el az 1994–1998 közötti időszakban regnáló miniszterelnök a fent említett, Nyitra–Érsekújvár–Léva között elterülő, „matrjozska” jellegű régióban. Komját (Komjatice) településen több mint 77%-ot szerzett! (A „matrjozska” régióval a későbbiekben külön foglalkozom.)
A 2004. évi köztársaságielnök-választást bemutató táblázatból arra következtethetünk, hogy Meèiar népszerűsége a somorjai és a komáromi szlovákok körében 1999-hez viszonyítva gyakorlatilag nem változott. Somorján az első fordulóban kb. 20%-ot, Komáromban pedig kb. 26%-ot szerez.
5. táblázat. Köztársaságielnök-választás 2004. A szavazatok megoszlása négy dél-szlovákiai településen (az adatok %-ban értendők)
Település
|
Első forduló* | Második forduló | ||||||||
Részvétel | Mečiar** | Gašparovič | Kukan | Bútora | Mikloško | Schuster | Részvétel | Mečiar | Gašparovič | |
Somorja | 28,2 | 10,58 (20) | 7,18 (14) | 43,04 | 17,58 | 13,47 | 6,78 | 20,5 | 17,15 (26) | 82,85 |
Komárom | 27,2 | 16,31 (26) | 13,08 (20) | 36,60 | 12,68 | 10,50 | 8,86 | 21,7 | 22,17 (31) | 77,82 |
Újgyalla | 49,3 | 51,06 | 21,21 | 15,60 | 2,72 | 2,42 | 5,45 | 43,9 | 59,73 | 40,26 |
Komját | 57,3 | 46,75 | 31,02 | 10,41 | 3,43 | 2,84 | 4,34 | 53,15 | 55,79 | 44,20 |
Szlovákia | 47,9 | 32,73 (36) | 22,28 (25) | 22,09 | 6,51 | 6,51 | 7,42 | 43,5 | 40,08 | 59,91 |
Forrás: www.statistics.sk, illetve a szerző saját számításai.
Megjegyzés:
* Összesen 12 jelölt indult, ezért a feltüntetett százalékarányok összege kevesebb, mint száz. A többi hat jelölt eredménye azonban összességében is nagyon alacsony volt.
** A zárójelben szereplő érték arra utal, milyen arányban szavaztak Meèiarra, illetve Gašparovièra a szlovák szavazók. A számítás módszeréhez lásd a 4. táblázathoz csatolt megjegyzést azzal a kiegészítéssel, hogy itt még egy további koeficienst kellett közbeiktatni. A magyarok és a szlovákok részvételi aránya ugyanis lényegesen eltért egymástól abból kifolyólag, hogy az MKP nem támogatott teljesen egyértelműen egy jelöltet sem. Ezért abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a szlovákok részvételi aránya a déli járásokban is az országos átlagnak felelt meg.
A számítás ebben az esetben valamivel bonyolultabb volt, mint az 1999. évi választások adatainak elemzésekor, ugyanis a magyarok és a szlovákok lényegesen eltérő arányban vettek részt a választásokon. Az MKP egy ideig fontolgatta, hogy saját jelöltet állít, aztán ettől elállt, és teljesen egyértelműen egyetlen szlovák jelöltet sem támogatott. Ez kihatással volt a magyarok választási kedvére. Ezért feltételezzük, hogy a magyarlakta járásokban a magyarok választási kedve nagyon alacsony volt, ami lényegesen rontotta a járási részvételi arányt, azonban a szlovákok hasonló mértékben járultak az urnákhoz, mint országos viszonylatban.
A második fordulóban, számításaink szerint, Meèiar Somorján 26%-ot szerzett a szlovákok körében, Komáromban pedig 31%-ot. Az első fordulóhoz képest jelentkező többletet két összetevő alkothatta: egyrészt, hogy az első fordulóban Gašparovièra szavazók egy kisebb hányada nyilván „visszatért” Meèiarhoz; másrészt, hogy a többi jelölt választói közül sokan otthon maradtak (erre utal a két forduló részvételi aránya közötti különbség).
A komáromi szlovákok „radikalizálódása” a somorjaiakhoz képest még inkább nyomon követhető a 2005. évi regionális önkormányzati választásokon. Mivel a Nagyszombati kerületben a megyei elnöki tisztségért folytatott küzdelemben MKP-jelölt nem vett részt, a Nyitrai kerületben pedig a második forduló előtt visszalépett, a választás második fordulója a magyarok csaknem teljes érdektelensége mellett zajlott.
6. táblázat. Regionális önkormányzati választások 2005. A „megyefőnök” választásának második fordulója (az adatok %-ban értendők)
Közigazgatási egység
|
Részvétel | HZDS-jelölt*
|
SDKÚ-jelölt**
|
|
Mind | Szlovák | |||
Somorja | 4,6 | 15,0 | 22,95 | 77,05 |
Dunaszerdahelyi járás | 4,9 | 19,0 | 16,78 | 83,21 |
Nagyszombati kerület | 9,4 | 13,5 | 54,74 | 45,25 |
Komárom | 8,5 | 23,0 | 58,22 | 41,78 |
Újgyalla | 20,1 | 20,0 | 84,80 | 15,20 |
Komáromi járás | 6,8 | 23,0 | 50,76 | 49,23 |
Komját | 22,0 | 22,0 | 90,45 | 9,55 |
Érsekújvári járás | 13,9 | 23,0 | 68,22 | 31,77 |
Nyitrai kerület | 16,2 | 24,0 | 74,08 | 25,91 |
Forrás: a www.statistics.sk alapján a szerző saját számításai.
Megjegyzés:
* A Nagyszombati kerületben a két jelöltet a következő pártkoalíciók támogatták:
Tibor Mikuš – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok; Jozef Klokner – SDKÚ, KDH, DS.
** A Nyitrai kerületben a 2. fordulóba jutott két jelölt mögött ezek a pártok álltak:
Milan Belica – HZDS, PSNS, ZSNS, ¼avicový blok, KSS, ASV; Ján Greššo: SDKÚ, DS.
Mindkét kerületben úgy esett, hogy a HZDS és az SDKÚ jelöltje között dőlt el a választás. Mint látjuk, Somorján az SDKÚ jelöltje nyert fölényesen, a HZDS a szlovák szavazatok „stabil” kb. 20%-át kapta. Komáromban ezzel szemben a HZDS jelöltje nyert, mégpedig szokatlanul nagy előnnyel, 58%-os eredménnyel. A Komáromi járás egészében is a HZDS-jelölt nyert, habár sokkal szorosabb küzdelemben.
A zárt közösségben élő újgyallai és komjáti szlovákok számára nem volt kétséges, kire kell szavazni. A megyeielnök-választáson a HZDS jelöltje 84%-ot, illetve 90%-ot (!) szerzett a két faluban, a köztársaságielnök-választáson pedig Meèiar kényelmesen megverte Gašparovièot. Itt egy érdekes jelenséget figyelhetünk meg: Meèiar a második fordulóban elvitte Gašparoviè szavazatainak egy részét is (kb. 30-40%-át), Gašparovièot pedig a többi jelölt szavazatai erősítették.
4.4. A „matrjozska” jelenség
Végezetül a „matrjozska” régióban található szlovák települések választási adatait tekintjük át. Mint már fentebb említettük, a Márai Sándor Alapítvány 1995-ben kiadott kutatási jelentése nyomán azt a településszerkezetet neveztük „matrjozska” jellegűnek, amelyben viszonylag zárt szlovák, illetve magyar települések váltják egymást. Ez a Nyitra, Érsekújvár és Léva között elterülő régió, amelynek nagyobb része az 1938-as határrevízió nyomán Magyarországhoz került. Jelen tanulmány céljaira – gyakorlati szempontok miatt – ezt a régiót leszűkítettük az Érsekújvári járás északi felére, amely a 2001-es részleges közigazgatási átszervezés után Érsekújvári körzetként (obvod) funkcionál.
A körzet 37 települése közül (Érsekújvár városát nem számítva) 25 „tiszta” szlovák, 11 „tiszta” magyar és 1 vegyes lakosságú.16
Nézzük először a 2004. évi népszavazást az előrehozott választásokról!
7. táblázat. Népszavazás az előrehozott választásokról 2004 (az adatok %-ban értendők)
Település
|
Részvétel
|
Igen
|
Nem
|
Igen* szlovákok | |
Somorja | 10,41 | 72,63 | 26,78 | 25,0 | |
Komárom | 14,04 | 81,32 | 17,81 | 32,5 | |
Újgyalla | 39,70 | 87,93 | 9,87 | 35,0 | |
Komját | 52,05 | 91,61 | 7,38 | 47,5 | |
„Matrjozska” | 48,58 | 90,12 | 9,87 | 43,8 | |
Szlovákia | 35,86 | 86,78 | 11,93 | 34,7 |
Forrás: a www.statistics.sk alapján a szerző saját számításai.
Megjegyzés: * Az összes szavazásra jogosult szlovák számához viszonyítva.
A szakszervezetek által kezdeményezett, de Robert Fico pártja által is támogatott népszavazás eredményeiből leszűrhető, milyen erősen óhajtották a déli szlovákok a Dzurinda-kormány, és vele együtt az MKP mielőbbi leváltását. Somorján és Komáromban az összes szavazásra jogosult szlovák 25%-a, illetve 32%-a vette a fáradtságot, hogy demonstrálja a változtatás igényét. Újgyallán 35%-nyian voltak az előrehozott választást kívánók, Komjáton viszont már majdnem 48%-nyian, az egész „matrjozska” régióban 44%-nyian. Megjegyzendő, hogy ezt a népszavazást Vladimír Meèiar nem támogatta.
Vessük össze most ennek a népszavazásnak az eredményeit a 2000. évi népszavazással, amelyet viszont a HZDS kezdeményezett, szintén az előrehozott választások kiírása érdekében! Ekkor az országos részvételi arány csak 20%-os volt, a magyarlakta vidéken pedig a népszavazás csődbe torkollott. A Dunaszerdahelyi járásban a szavazópolgároknak pusztán 1,17%-a járult az urnákhoz, ebből Somorján 2,51%-nyian szavaztak. A Komáromi járásban 3,67%-os volt a részvételi arány, ebből a járási székhelyen 4,18%-os. Tehát a szlovákok, ezen belül a HZDS hívei sem mentek el szavazni nagy számban. Az emberek még érdeklődéssel várták az új kormány eredményeit, senkinek sem volt kedve ilyen hamar kitenni magát egy újabb választási kampány okozta megterhelésnek. Nem így az újgyallai és a „matrjozska” területén élő szlovákok! Újgyallán 38%-nyian szavaztak, Komjáton pedig több mint 43%-nyian. Mindkét faluban 95%-os volt az igennel szavazók aránya.
Most pedig nézzük meg, hogyan alakultak a „matrjozskán” belül élő szlovákok választási szokásai a négy eddigi parlamenti választás során!
8. táblázat. A nemzeti populista pártok eredményei a „matrjozska” jellegű területen 1994–2006 (az adatok %-ban értendők)
Év | Terület | Nemzeti populista pártok | Összesen | |||
1994 | HZDS | SNS | ZRS | |||
„Matrjozska” | 52,94 | 10,48 | 8,18 | 70,43 | ||
Szlovákia | 38,93 | 6,01 | 6,98 | 53,12 | ||
1998 | HZDS | SNS | ||||
„Matrjozska” | 44,34 | 15,09 | 59,43 | |||
Szlovákia | 29,78 | 10,00 | 39,78 | |||
2002 | HZDS | SNS+PSNS | Smer | |||
„Matrjozska” | 32,50 | 11,82 | 17,57 | 61,89 | ||
Szlovákia | 21,96 | 7,86 | 15,16 | 44,98 | ||
2006 | HZDS | SNS | Smer | |||
„Matrjozska” | 13,03 | 19,60 | 40,03 | 72,66 | ||
Szlovákia | 9,95 | 13,28 | 33,00 | 56,23 |
Forrás: a www.statistics.sk alapján a szerző saját számításai.
Azt látjuk, hogy ez a terület politikai értelemben nagyon nehezen „európaizálódik”. Az országos átlaghoz képest a populista pártok itt mindig legalább 15-20%-kal több szavazatot kapnak. Még 1998-ban is, amikor az ország a nagy váltás élményét élte meg, ezen a vidéken az eufóriának a halvány jelei sem mutatkoztak. A HZDS–SNS kettős akkor is megszerezte a voksok majdnem 60%-át.
Vajon érvényes ez a képlet a nógrádi és gömöri – magyar települések közé zárt – szlovák telepes falvakra is? Erre lássunk néhány számot a 2006-os parlamenti választások eredményeiből! Az SNS Romhánypusztán (Lipovany) 19,28%-ot, Sátorosbányán (Šiatorská Bukovinka) 21,73%-ot, Rátkapusztán (Ratka) 17,53%-ot, Bottovón 11,20%-ot szerzett. Átlagon felüli eredményt ért el ezekben a falvakban a Smer és a HZDS is, sőt a HZDS Rátkapusztán 40,28%-nyi szavazatot gyűjtött be.
Mi lehet ennek az oka? Az egyik ok nyilván a konzervatívabb, vidéki tradíciókban rejlik: részben ezért tapasztalható itt akkora eltolódás még a magyar városokban élő (konzervatívabb, elszigeteltségük miatt frusztrált, helyzetükkel elégedetlen, a magyar dominanciával kibékületlen) szlovákok szavazási képleteihez viszonyítva is.
A nemzeti populista pártok ekkora sikere a „matrjozska” jellegű területen, valamint az etnikai határ mentén azonban csak egy ennél még nagyobb frusztrációval magyarázható. Ez pedig nem lehet más, mint az 1938-as trauma. Ezt a traumát delegálják az idősebbek a második, harmadik generációra is. Ugyanúgy, ahogy a trianoni trauma, illetve a hontalanság éveinek nemzedékről nemzedékre átadott negatív élménye tereli végső soron a parlamenti választások alkalmával a magyarokat az MKP „védőszárnyai” alá, ugyanígy keresik az etnikai határon és azon belül élő, az európai értékrendet nem ismerő vagy azt nehezen befogadó szlovákok azt a politikai erőt, amelyről elhiszik, hogy egy hasonló traumától őket megvédeni képes.
Összefoglalás
Az etnikai határon belül élő szlovákok választási viselkedésének vizsgálata megmutatta, hogy nincs szignifikáns különbség köztük és a máshol élő szlovákok között abban a tekintetben, hogy „megértőbbek”, „nagyvonalúbbak” lennének a magyarok „követelései” iránt, illetve a magyar politikai képviselet által hirdetett célok iránt. Természetesen jelentős különbség tapasztalható a városi és a vidéki szlovákok politikai preferenciái között. A városokban élő szlovákok nagy része nyitott az európai eszmék iránt, a demokratikus, sőt a liberális politika felé. Ne feledkezzünk meg az SDK óriási sikeréről az 1998. évi választások alkalmával, avagy például a magát liberálisnak definiáló ANO sikeréről a 2002. évi választásokon. A baloldali beállítottság nagyobb jelenléte világosan megmutatkozik a szegényebb, közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai régiókban. Ugyanakkor a populista pártok támogatottsága is jelentős, habár régiók szerint változik. Pozsony közelsége és kisugárzása érződik Somorján és Szencen, máshol az 1989 előtt betelepített szlovákok frusztrációját még növeli az MKP regionális és helyi politikusainak nem eléggé megfontolt politizálása. Külön kategóriát képeznek a magyar tömbön belül elhelyezkedő zárt szlovák falusi közösségek. Ezek az összes eddigi parlamenti, helyhatósági, regionális önkormányzati vagy köztársaságielnök-választáson, illetve népszavazás alkalmával töretlenül kitartottak a populista pártok, a nemzeti populista politikusok vagy az izolacionalista eszmék támogatása mellett. Ez a viselkedés nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható a Felvidék 1938-as visszacsatolásából származó traumával.
Mindent egybevetve megállapítható, hogy az MKP-re nagyon kis arányban szavaznak szlovákok. Ugyanez megállapítható fordított viszonylatban is. Ez változást jelent az 1994. évi és az 1998. évi választásokhoz képest, amikor nagyszámú magyar szavazott a baloldali pártokra, illetve az SDK-ra. Annak az igénynek és elképzelésnek, amelyet néhány magyar politikus olykor megfogalmaz, hogy az MKP törjön ki az etnikai párt kényszerzubbonyából, és váljon regionális párttá, nincs befogadó táptalaja és létjogosultsága. Az sem világos, hogyan határolható be az a régió, amelynek érdekeit képviselni kívánná az MKP, ha nem akarja megváltoztatni az ország területi-közigazgatási felosztását.
Dél-Szlovákiában az egyik legsúlyosabb megoldatlan probléma a helyi és a regionális kisebbségi érdekképviselet és érdekérvényesítés kölcsönösen előnyös módja. Jelen állapotok között ugyanis ott, ahol (és amikor) a szlovákok vannak többségben, ők majorizálják a magyarokat, ahol (és amikor) viszont a magyarok vannak többségben, ők játsszák el a hegemón szerepét. Ennek a kérdésnek a rendezése nem (csak) a jóindulat vagy a politikai akarat dolga, hanem az intézmények és a mechanizmusok kialakításának, kiépítésének ügye. Az etnikai viszonyokat a legjobb és legcélravezetőbb világos keretek, szabályrendszerek közé helyezni. Hosszú távon ez sokkal előnyösebb és kifizetődőbb, mint a politikai cserebere, amikor a párt hatalmon van, illetve a sérelmi politizálás, amikor nincs hatalmon.
Nehéz megítélni, van-e még Dél-Szlovákiában realitása egy olyan modellnek, amely például egy svájci kétnyelvű kanton mintájára lenne kialakítva. Az a tény, hogy a 2001-es közigazgatási reform során nem sikerült helyrehozni az 1996-os területi átrendezés „vétkeit” a magyarlakta régiókkal szemben, nagyban csökkenti az ilyen megoldás esélyeit.
2006 őszi és téli hónapjaiban számos konferencia, szimpózium, kulturális esemény zajlott, amely a szlovák–magyar viszony jelenével és jövőjével foglalkozott. Ezek közé tartozott a Szlovák–magyar kapcsolatok: hogyan tovább? című nemzetközi konferencia, amely a Fórum Kisebbségkutató Intézet megalakulásának 10. évfordulója alkalmából került megrendezésre. Az egyik fő üzenete ezeknek a rendezvényeknek az, hogy kezdeményezni kell az értelmes, nyitott, őszinte szlovák–magyar párbeszédet, kölcsönösen ki kell beszélnünk a gondjainkat, az aggodalmainkat, a frusztrációinkat és a traumáinkat. Nagyobb szerepet kell kapnia az önreflexiónak, az önvizsgálatnak és az empátiának – mégpedig mindkét oldalon. A szlovák félnek (a szlovák államnak) be kell látnia, hogy amennyiben komolyan hirdeti azt, hogy a magyar kisebbségnek joga van az identitás megőrzésére és ápolására, ehhez hosszú távon kell szavatolni a szükséges intézményi és jogi hátteret, ami pillanatnyilag nincs maradéktalanul meg. A magyar politikának (és az értelmiségnek) továbbra is tisztában kell lennie azzal, hogy szövetségesek nélkül nem tudja megvalósítani elképzeléseit. Az MKP etnikai párt marad, ami nem bűn, azonban a magyarságot tágabban kell értelmeznie, mint eddig. A magyar társadalmi és politikai elitnek nemcsak a tömbmagyarságra szabad gondolnia – amelynek szavazótábora még legalább két választáson biztosítja a párt vezetésének a parlamenti bársonyszékeket –, hanem az etnikailag vegyes területeken élőkre, az etnikai határ mögé szorultakra, a kettős identitásúakra, a vegyes házasságban élőkre, a szlovák iskolákat látogató magyar gyerekekre, diákokra is.
Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete (1990–1992 között töltötte be ezt a posztot) több helyen is elmondta, hogy a szlovák–magyar viszony alakulása elsősorban belügy – tehát a szlovákok és a szlovákiai magyarok „kiegyezésé”-nek, megbékélésének, a kölcsönös előnyösségen alapuló megoldás őszinte keresésének a függvénye. Ebből a folyamatból nyilván ki kell venniük a részüket a politikusoknak, de a polgári társadalomra, a civil szerveződésekre, az értelmiségre is komoly feladat hárul.
Felhasznált irodalom
Bordás Sándor–Friè, Pavol–Haidová, Katarína–Hunèík Péter–Róbert Máthé 1995. Ellenpróbák. A szlovák–magyar viszony vizsgálata szociológiai és etnopszichológiai módszerekkel. Dunaszerdahely, Nap Kiadó.
Bordás Sándor–Hunèík Péter 1999. FER (Feszültség-előrejelző rendszer). Pozsony–Dunaszerdahely, Márai Sándor Alapítvány–Nap Kiadó.
Bútora, Martin – Bútorová, Zora – Mesežnikov, Grigoorij (ed.) 1999. Slovenské vo¾by 1998. Kto? Preèo? Ako? Bratislava, Inštitút pre verejné otázky.
Dohányos Róbert–Lelkes Gábor–Tóth Károly 2006. Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.) 2004. Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Gyurgyík László 2004. A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai. In Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.): Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004, 141–182. p. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Horváth Gyula (szerk.) 2004. Dél-Szlovákia. Budapest–Pécs, MTA–Regionális Kutatások Központja.
Hunèík, Péter (ed.) 2000. Confidence Building in the Carpathian Basin. Bratislava, Sándor Márai Foundation.
Krivý, Vladimír – Feglová, Viera – Balko, Daniel 1996. Slovensko a jeho regióny: sociokultúrne súvislosti volebného správania. Bratislava, Nadácia Médiá.
Krivý, Vladimír 2002a. Výsledky parlamentných volieb 2002. In: Kollár, Miroslav – Mesežnikov, Grigorij (ed.): Slovensko 2002. Bratislava, IVO, 127–153. p.
Krivý, Vladimír 2002b. Regionálne vo¾by 2001 – analýza výsledkov. In: Mesežnikov, Grigorij – Nižòanský, Viktor (ed.): Reforma verejnej správy na Slovensku 1998–2002. Súvislosti, aktéri, vo¾by. Bratislava, IVO, 201–249. p.
Lampl Zsuzsanna 2006. A szlovákiai magyarok politikai identitása. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 8. évf. 4. sz.
Öllös László 2006. A Magyar Koalíció Pártja a 2006-os parlamenti választások után. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 8. évf. 4. sz. 25–36. p.
Petőcz Kálmán 1998. Választások és felosztások. Dunaszerdahely, Fórum Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó.
Simon, Attila (ed.) 2005. Mýty a predsudky v dejinách. Šamorín–Dunajská Streda, Fórum Inštitút pre výskum menšín–Lilium Aurum.
Szarka László 2004. Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989–1998 között). In Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.): Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004, 79–103. p. /Magyarok Szlovákiában, 1./
Vo¾by do Národnej rady Slovenskej republiky konané 30. 9. a 1. 10. 1994. Výsledky hlasovania pod¾a obcí 1994. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
Výsledky hlasovania vo vo¾bách do Národnej rady Slovenskej republiky 25.–26. september 1998 1998. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
www.komarno.sk
www.statistics.sk/struk/volby.htm
www.statistics.sk/ref2000/index.html
www.statistics.sk/ref2003/default.html
www.statistics.sk/ref2004