Ambrus Sándor: Özörény – Ozorany vs. Jazerany. Megjegyzések egy Gömör megyei település nevéhez
Özörény (1243: ad Ozoram ~ Ozoran > Ezeren) elpusztult középkori település Gömör vm. középső részén; területe a szintén középkori Malach (1243) településből kialakult Horka (1413) határába olvadt; ma Gömörhorka, szlk. Gemerská Hôrka, Rozsnyói j., Szlovákia. Határos települések: Pelsőc (Plešivec), Somkút (Drieňová studňa), Gice (Hucín), Lice (Licince), Melléte (Meliata), Malah (később Horka), az utóbbi révén pedig Lekenye (Lekeňa, 1948 után Bohúňovo). Özörény területe a királyi várföldek kötelékébe tartozott, s feltehető, hogy az itt lakó népesség határvédő funkciót látott el, legalábbis addig, amíg Gömör vármegye határai csak idáig terjedtek; ezen túl ugyanis már a pelsőci uradalom kezdődött, amely korábban Torna megyéhez tartozott. Ila Bálint szerint az egykori település határa egészen a Sajó folyóig nyúlt, és területéből váltak ki az idők folyamán Melléte és Malah is. A „török hagyományoknak megfelelő” magyaros neve alapján a táj legrégibb településének tekinti, amely talán a 11. század végén vagy a következő század első felében keletkezett, s amelyet – szerinte – már az Árpád-korban magyarok laktak (vö. Ila III, 151–152. p.). Ila Bálint feltevéseit és következtetéseit azonban a településre vonatkozó nyelvi adatok erősen kétségbe vonják. Özörény neve ugyanis nem magyar, hanem szláv nyelvi eredetű, mint ahogy szláv eredetű helynévanyagának bizonyos része is: Ponyik, Labodás, Toka, Lésza-Horka, Kalica. Amennyiben létezett itt egy ősi falu, amire a Pusztatemplom és a Falukertnél helynevek utalnak, ez ismeretlen okok miatt, talán a tatárjárás során elpusztult. 1243 után, amikor a helység nevét először említik okleveleink ’ad Ozoram’ vagy talán ’ad Ozoran’ alakban, a területen már semmilyen nagyobb, faluszerű települést nem tudunk kimutatni. A források csupán néhány itt lakó családról számolnak be, melyekről viszonylag későn, 1360-ban történik először említés. Ekkor azonban, egy pénzhamisítási ügy kapcsán, már két Ezeren-i és három Soós-nak nevezett család tagjairól esik szó, amiből az említett családok korábbi ittlétére lehet következtetni (vö. Borsa 1993, 69. sz.). A későbbiekben birtokosként jelentkezik itt a mellétei Barna család is, melynek késői leszármazottai azt állították, hogy Özörény (Ozoran) posszessziót még 1226-ban II. András király adományozta ősüknek, mellétei Thywald (Tivadar) várkatonának. Az erről szóló oklevél azonban hamisnak bizonyult (vö. Nagy 1870, 91. p., illetve Ila III, 151–152. p.). Erre a tényre azért fontos felhívni a figyelmet, mert az oklevélben foglalt 1226-os, illetve a vele kapcsolatos 1249-es adat több szakirodalmi munkában hitelesként tűnik elő. Ezzel szemben megállapítható, hogy a Barna család valamelyik tagja valójában csak a 14–15. sz. fordulóján szerzett itt birtokrészt, talán Zsigmond király 1411-es adománya révén, amit aztán évszázadokon keresztül megőrzött. A terület birtokosainak nevei, mivel nemesek voltak, a korai adóösszeírásokban, sajnos, nem szerepelnek. Amennyiben valamelyik közülük örökös nélkül halt el, ennek birtokrésze visszaszállt a királyra, aki azt újra eladományozta. Így járt el I. Mátyás király is 1471-ben, amikor familiárisa, a magtalanul elhunyt Vályi György deák négy jobbágytelekből álló özörényi birtokrészét Csetneki András fiainak: Lászlónak, Jánosnak és Miklósnak adományozta (Ambrušová 2001, 165–172. p.). Özörény mindig is gyéren lakott, egyre jobban elnéptelenedő területe a későbbiekben (talán a 17–18. század fordulóján) – mint puszta – a szomszédos Horka határába olvadt. Ez utóbbi hivatalos nevét, mely valószínűleg a szláv horka ’kisebb hegy’ földrajzi köznévből, s nem a magyar horka (harka) méltóságnévből alakult, 1907–1920 és 1938–1945 között a magyarosan hangzó Özörényre változtatták meg. Ezen oknál fogva sokan tévesen úgy vélekednek, hogy a két település múltja azonos, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Ráadásul, mint erre már utaltam, a mai Gömörhorka – Özörény mellett – letéteményese egy másik középkori településnek is, melynek neve Malach (Malah, Mala). Egyszerűen fogalmazva: Gömörhorka = Malah + Özörény.
A település nevére vonatkozó legfontosabb adatokat Györffy György közli Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. művében: „Özörény (Ezerén) 1243/335: ad Ozoram (F. IV/1. 291, XI. 404) = 1243/335/XVII: ad Ozorán (Dl. 74795); é.n. [1235-43]/288: t. Ezeren (Dl 1233); 1258/334: t. Ezeren (Dl. 40664, H. VII. 77). A pelsőci uradalom (1243), Rozlozsna1 (1258) és Lice (1270 e.) határosa. (Az 1249-i adat értéktelen újkori hamisítvány:2 W. II. 213; kritikáját ld. Reg. Arp. 139. sz.) — Ma hn. Pelsőctől Ny-ra, Horka határában Ny-on. Lip.: pr. Ezerény aliis Özörény h., Ozorin s.;3 Pesty gyűjt.: Özörény. 1906-ban Horka nevét Özörény-re változtatták.4 (Cs. I. 134; Ila III. 151. p)” (Györffy 1963, 531. p.). A fenti adatsort azokkal az adatokkal egészítem ki, melyeket saját kutatásaim során gyűjtöttem össze, s amelyek némelyike először kerül közlésre: +1226: Ozoran (Fejér: CD, VII/5, 219-220; Wenzel: ÁÚO, I/128, 217-219; hamisítvány!); 1339: Izreen (Anjou-oklt. XXIII. 678; DL 98292-3); 1350: Wzeren (HO 1234-1536, 257-258; romlott alak); 1360: Ezeren/Ezren (DL 57085); 1366: Ezren (DL 57091-3); 1412: Ezeren (ZsO, III/486, DL 98302); 1423: Ezereu (F. CD, 1423/CCLX, 595; romlott alak); 1466, 1468: Ezeren (DL 16410, DL 98320, DL 45301); 1471: p. Ezeren (Ambrušová 2001, 165. p.); 1472: Ezeren (DL 98323); Ezyrend, Ewzeren, Eözörény.5
Özörény < Ezeren (1235-43,1258) ~ ’ad Ozoran’ (1243) hn. eredetét vizsgálva a kutatók három feltevést fogalmaztak meg, melyek kétféle – egy ideig egymással versengő – alapvetésből indultak ki. Az így született magyarázatok vagy az ozor ~ ezer szóra, vagy pedig az Ozor, illetve az Ezer személynévre épültek. Jelenleg, mint látni fogjuk, az Ozor személynévből történő eredeztetés látszik elfogadottnak – tegyük hozzá, minden problematikussága ellenére. Azok a kutatók, akik szerint Özörény település nevének hátterében az Ozor személynév áll, legfőképpen ugyanis azzal érveltek és érvelnek még ma is, hogy az említett személynevet, ha itt nem is, de más, hasonló nevű települések esetében ki lehet mutatni. Példaképpen többnyire Ozor/Azar (1232: terram Ozor, később Alsó-Ozor és Felső-Ozor, szl. Dolné Ozorovce és Horné Ozorovce, ma mindkettő Bán, szl. Bánovce nad Bebravou része; Trencsén m.); Ozor/Azar (1304: Ozor, 1322: Azar, 1355: Nagh, Kys Azar, később: Nagyazár és Kisazár, szl. Veľké a Malé Ozorovce; Zemplén m.); Ozora/Azara (1009, 1315, 1327, 1329: Azara, 1390: Ozora, Tolna m.) települések neveit szokták felsorolni, és ezek közé illesztik – igaz, némi bizonytalansággal – Özörény nevét is. Bizonytalanságuk legfőbb oka az, hogy a helynévre vonatkozó ismert történeti adatok közt nem találunk egyetlen olyat sem, amely egy bizonyos Ozor nevezetű személyre utalna. A kutatók jelen esetben csak a fentebb idézett 1243-as ’ad Ozoram’ vagy talán ’ad Ozoran’ adatra, illetve a Lipszky János helynévtárában megjelenő, többnyire Ozorin-nak olvasott Ozorjn névalakra (Lipszky 1808, 169., 488. p.) tudnak támaszkodni, amit a fentiekben említett párhuzamokkal hoznak kapcsolatba.
Az Ozor/Azar-féle bizonytalan feltevéseket Ila Bálint magyarázati kísérlete egészíti ki: szerinte Özörény hn. hátterében nem az Ozor, hanem az Ezer szn. áll. Megfelelő nyelvészeti érvek és történeti adatok híján azonban ez a magyarázat sem tekinthető elfogadható megoldásnak a helynév eredetét és jelentését illetően.
És itt említést kell tenni a személynévi eredeztetésekre épülő feltevések egyik jellemző hiányosságáról – arról, hogy kizárólagosak. Ezek, mint láttuk és látni fogjuk, vagy az Ozoram ~ Ozoran, vagy pedig az Ezeren névalakot veszik alapul, és csak az egyikre vagy a másikra építenek úgy magyarázatot, hogy elkerülik mindkét névalak egyszerre vagy egymásból történő értelmezésének lehetőségét. Márpedig az Özörény < Ezeren ~ ’ad Ozoram’ hn. magyarázata szerintem csak akkor lehet helyes és teljes, ha az egyik és a másik névalakból történő eredeztetés is ugyanazt az eredményt adja: az ozor és ezer szó szemantikai tartalma ugyanis nem lehet más, csak azonos egymással. A kérdés tehát az, hogy mit, milyen tárgyat (denotátumot) jelöl az ozor ~ ezer szó. Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, tekintsük át a személynévi eredeztetésre épülő feltevéseket.
Ila Bálint 1944-ben megjelent Gömör megye c. művében, mint már említettem, úgy vélekedett, hogy „Özörény valószínűleg [az ezer] számnévből alakult, török eredetű személynév”. A település neve szerinte „arra utal, hogy az árpádkorban magyarok lakták; ellenkező esetben a nagyobb részében szintén magyar környezet nem illette volna a török hagyományoknak megfelelő névvel” (Ila III, 151–152. p.).
Kniezsa István nyelvész, nyelvtörténész és szlavista 1947-ben észrevételeket közölt Ila Bálint fenti művével kapcsolatban. Ebben élesen bírálta a történész azon helynévértelmezéseit, ahol helytelenül személynévnek minősített egy-egy főnevesített szláv melléknevet, és ebből téves településtörténeti következtetéseket vont le, például Özörény esetében. „Ila ugyanis nem tudja – jegyzi meg Kniezsa István –, hogy a szláv helynevek legnagyobb része főnévképzővel alakult és ott, ahol a magyarban csak melléknévképző van, a szlávban melléknévképző és főnévképző együtt az általános.” (Kniezsa 1947, 222. p.). Mindezek alapján, miután megállapítja, hogy a Borosznok, Ragály, Putnok helyneveknek semmi köze a személynevekhez, így vélekedik: „De nem személynév Özörény sem (III. 152 sz. török szn.), hanem szláv képzés az Ozora szu.-ből (Moór: 1935 Szegedi füzetek I., 258)” (Kniezsa uo.). Sajnos, nem sikerült kiderítenem, mit takar a ’szu.’ rövidítés, amit elírásnak vagy nyomdai hibának vélek (’szn.’ azaz személynév nem lehet, mivel ezzel a szerző ellentmondana saját állításának), de ez nem is annyira lényeges. Ennél sokkal fontosabb az, amire Kniezsa István az idézett szövegkörnyezetben utal: az Özörény (< Ozoran ~ Ezeren) helynevet helytelen személynévből eredeztetni, mivel ez tulajdonképpen egy szláv főnév- és melléknévképzőből alakult összetétel: ozor+an, illetve ezer-en.
Moór Elemér 1935-ben közölt cikkében, a Kniezsa István által megadott helyen azonban még nem így vélekedik, ezt írja ugyanis: „Ezerény hn. nem mondható ismeretlen eredetűnek, ha tudjuk róla a MEtSz. szerzőivel, hogy tótul Ozorin-nak hívják és hogy a tót név az Ozora szn.-ből származhatott (Ozori szn. is tekintetbe jöhet). Az talán mégsem tehető fel, hogy a teljesen hasonló hangzású magyar hn. etimológiája más irányban volna keresendő” (Horger–Mészöly–Moór 1935, 258. p.). Moór Elemér tehát nem a helynév személynévi eredetét vitatja, hanem azt teszi szóvá, hogy ezt ismeretlen eredetűnek kellene tekinteni.
Ján Stanislav 1948-ban megjelent Slovenský juh v stredoveku (Szlovák délvidék a középkorban) c. munkájában Özörény nevét Ozora (Azara, Tolna m.) és Ozorovce (Azár, Zemplén m.) helynevek között tárgyalja. Ezt némi bizonytalansággal teszi, amit a helynév előtt feltüntetett kérdőjellel fejez ki: „*?Özörény Pelsőcnél, Ny-ra, Gömörben: ad Ozoram 1243 (Šm. Vod. 166, 167). Ezeren 1258 (ib. 174). A 11–XXIII áll. térképen Özörény van és mellette zárójelben Horka. Magyarorsz. vm. és v. Göm. 54 szerint nincs nyom utána. Etim.: Ozora, később *Ozorin“ (Stanislav 1948, 383. p.). A másik két helynév magyarázatát ugyanezen a helyen így adja meg: Ozora hn. — „Ozora, talán személynév, mint a szerbh. és ócseh Ozor szn. (MBSPO 83, Moroškin 142)”; Ozorovce hn. — „Ozor-, Ozorovce, előbb Ozorovci (ozoriak, azáriak)”. Mint az a fentiekből kitűnik, J. Stanislav Ozora és Ozorovce helynevekhez hasonlóan Özörény hn. etimológiáját is a szláv Ozor (Ozora, Ozorin) szn.-vel hozza kapcsolatba; hivatkozik ugyan Vladimír Šmilauer adatára, ám magyarázatát nem közli, elhallgatja.
Milan Majtán 2001-ben közölt tanulmányában Özörény nevét az ozor* szóalapú településnevek között sorolja fel, és ezt írja róla: „Gömör megyében volt az a település, melynek nevét talán Ozorany-ra lehetne rekonstruálni (Ozoran 1226, Ozoran 1243/1354, Ezyren vulgo Evzvreny 1249, Ezeren 1258/1334, Ezyren 1258/1336). A településnév az újabb időkig a magyarosított Özörény alakban maradt fenn, melyet Ila B. török eredetű személynévvel hozott kapcsolatba (Ila III, 1946, p. 151)” (Majtán 2001, 278. p.). Mint látni, a jeles szlovák nyelvtudós az általa ismertetett adatok forráshelyét nem közli; sem itt, sem máshol nem hivatkozik Vladimír Šmilauer vagy Györffy György ide vonatkozó munkájára. A dolgokat úgy állítja be, mintha ő, nem pedig Július Botto rekonstruálta volna ezt a magyarosan hangzó helynevet Ozorany-ra, amit két adattal támaszt alá: egy értéktelen újkori hamisítvány származékával (1226), valamint az 1243-as névalak egyik változatával. Ezen észrevételek után nézzük meg, mit mond Milan Majtán az ozor* szóalapú személy- vagy településnevekkel kapcsolatban, melyek kimutathatóságát az alábbi adatokkal igazolja.
Személynevek – az Ozor személynév Nyugat-Szlovákiában már 1226-ban ismert volt, amikor Ozor és Pozor (Ozor et Pozor) váriakat (castrenses) említenek a Pöstyén (Piešťany) melletti Bana (Baňa) várban; talán mint Ozorec lehet értelmezni a Váradi Regesztrumban 1221-ben bejegyzett Sempte-vári (hrad Šintava) Ozorc jobbágy nevét; Ozor személynevet az Ozorovce településnevekből 1232-utáni forrásokból lehet rekonstruálni, amikor Chotslav (Chotislav) Ozor három ekényi földjét (terram Ozor ad tria aratra) kapta adományba II. András királytól a volt Trencsén megyében; az egykori Tolna megyei, Bp.-től D-e fekvő Ozora (1009) kisváros nevét Ján Stanislav és Kiss Lajos is szláv eredetű névnek tekintették, és eredetét a szláv Ozor szn.-ből magyarázták; a régebbi lengyel nyelvből az Ozor/Ozur személynevet a 14. századból (1369) ismerjük; Morvából a 15. századból vannak az ócseh Ozor személynévre adataink (Johannem dictum Bozkovek, filium Ozoronis 1412, Jan Mladší z Bozkovic, řečený Ozor 1418), Ozorek (Jana Ozorka z Boskovic 1437); morva személynévből származik az elpusztult Ozřetín (Ozrzieczyn 1378) település neve.
Településnevek – Ozorovce (1232: terram Ozor ad tria aratra), Trencsén m., Dolné Ozorovce és Horné Ozorovce [m. Alsó-Ozor és Felső-Ozor], ma mindkettő Bánovce nad Bebravou [m. Bán] része; Ozorovce (Ozor 1304, Azar 1322), Zemplén m., ma Veľké Ozorovce és Malé Ozorovce [m. Kis-Azár és Nagy-Azár]; Ozorany [Özörény] (Ozoran 1226, Ozoran 1243/1354, Ezyren vulgo Evzvreny 1249, Ezeren 1258/1334, Ezyren 1258/1336), Gömör m.; Ozora (Ozora 1009), Tolna m.; Lengyelországban: Ozorowice (< Ozor/Ozur 1369), Ozorzyno (< Ozora) a 15. századból, Ozorów, Ozorków – mai lengyel helynevek; Morvában: Ozřata, illetve az elpusztult Ozřetín (Ozrzieczyn 1378) hn. (vö. Majtán 2001, 278–279. p.).
Mindezen személy- és településneveket Milan Majtán a tanulmánya tárgyát képező, új keletű, 18–19. századi, de már nem használt szlovák ozora, zruta, ozruta (irdatlan, hatalmas, óriás) szavak etimológiai vizsgálatának kapcsán, ennek keretében ismerteti. Úgy véli, az említett új keletű szlovák szavak „genetikai” összefüggésben vannak a náluk régebbi ozor* szóalapú személy- vagy helynevekkel. Ezek – szerinte – együttesen három szlovák szócsaládot alkotnak: 1. ozor, ozora, ozorný, 2. zruta, zruták, zrutný, 3. ozruta, ozruták, ozrutný, mely szócsaládoknak „közös az eredete, lényegében azonos a jelentése és több származéka van, de eltérő a fejlődése és eltérő a helye a szlovák nyelv szókészletében” (Majtán 2001, 278. p.). Ami az említett szavak közös eredetét és lényegében azonos jelentését illeti, Milan Majtán úgy vélekedik, hogy mindhárom szócsalád eredete, tehát az ozor szó, illetve az Ozor személynévvé is, az ősszláv *zьr-/*zor- tőre vezethető vissza, mely a zrieť, pozerať (nézni, figyelni) igével, illetve a výzor (kinézet) szóval kapcsolatos (vö. Majtán 2001, 278. p.). Ezen megállapítását a 17. századtól adatolt zruta, zrutný (irdatlan, hatalmas), valamint a 19. század elejétől adatolt, főleg irodalmi művekben felbukkanó, de ma már nem használt ozora (irdatlan, óriás) és ozorný (hatalmas, irdatlan, nagy, monumentális) szlovák expresszív szavak vizsgálatából vonta le úgy, hogy ezeket a morva ozora, ozera (csúnya, rút), illetve az orosz ’ozornyik, ozorsztvo, ozornyicsaty’ (rendbontó, garázdálkodó, csibész) szavakkal hozta kapcsolatba, megjegyezvén, hogy a szlovák és az orosz szavak között jelentésbeli eltolódás észlelhető. Mivel az említett orosz szavak etimológiáját A. Preobrazsenskij és M. Vasmer a ’nézni, figyelni’ jelentésű zor-/ozor- tőből magyarázza, és állítólag Václav Machek is innen származtatja a morva szavakat, Majtán szerint a szlovák ozora, ozorný szavakat szintén innen kell (lehet) eredeztetni (vö. Majtán 2001, 279. p.). Azt, hogy miért pont innen, nem árulta el. De nem árulta el azt sem, hogy mi köze van ezeknek az új keletű szlovák expresszív szavaknak az ősszláv és pánszláv ozor* szóhoz, illetve az Ozor-féle személy- vagy helynevekhez, melyek régiségét, mint láttuk, számos példával igazolta, ám eredetüket és etimológiai jelentésüket nem tette vizsgálata tárgyává – csak példázott velük. Másképpen fogalmazva, Milan Majtán, zárójelbe téve az ősszláv és pánszláv ozor ~ ezer szó, illetve az Ozor ~ Azar személynév etimológiájának a kérdését, az említett szavakat arra használta fel, hogy személy- és településnevekbeni kimutatásuk által az új keletű szlovák ozora, zruta, ozruta (irdatlan, hatalmas, óriás) szavak régiségét ’bizonyítsa’ azon az alapon, hogy ha az előbbiek régiek, az utóbbiaknak is azoknak kell lenniük. Ezt látszik igazolni vizsgálatai eredményeinek összegzése is, amit így fogalmaz meg: „A fenti elemzésekből kitűnik, hogy az ozor, ozora, ozorný, ozorne, ozornosť, ozoritý, ozoristý (óriás, hatalmas, irdatlan, nagy, monumentális) szavak, melyek valószínűleg az ószláv és pánszláv *zor- tőből alakultak, amely genetikusan a zrieť (nézni) igével függ össze, a szlovák nyelv szókészletének legősibb rétegébe tartoznak. Ezen szóalapból keletkezett szavak más szláv nyelvekben is előfordulnak. Úgy tűnik, ezeket nem feltétlenül szükséges úgy magyarázni, mintha a török-tatár zor- tőből származó átvételek lennének” (Majtán 2001, 283–284. p.).
Visszatérve Ozoran ~ Ezeren > Özörény hn. eredetének és jelentésének kérdéséhez, meg kell állapítani, hogy Milan Majtán fenti értelmezései nem vittek közelebb a helynévvel kapcsolatos bizonytalanságok feloldásához, sem eredetének és jelentésének a tisztázásához. Egyrészt itt arról van szó, hogy feltevését, mely szerint a helynév hátterében az Ozor szn. áll, mint erre már utaltam, semmilyen történeti adat nem támasztja alá. Másrészt pedig arról, hogy nézetét, mely szerint a helynév eredete és jelentése az általa vizsgált új keletű szlovák ozora, zruta, ozruta szavakkal hozható kapcsolatba, azért nem lehet elfogadni, mert ezek értelmezéséből nem derül ki, hogy jelen esetben mi motiválta a névadást. A ’nézni, figyelni’ jelentésű zrieť ige, a ’hatalmas, irdatlan, nagy, monumentális’ jelentésű szlovák ozora, ozorný szavak, a ’csúnya, rút’ jelentésű morva ozora, ozera szavak, illetve a ’rendbontó, garázda, bajkeverő, bandita, csibész’ jelentéskörbe tartozó ozornyik, ozorsztvo, ozornyicsaty orosz szavak ugyan mind szóba kerültek, de a kérdésre választ nem adtak.
Kibővítve a személynévre épülő feltevések sorát, az alábbiakban én is felvázolok egy merően hipotetikus magyarázati kísérletet, melynek alapját az Ozoran/Ezeren hn. ezer szava képezi. Mint láttuk, ilyesmivel már Ila Bálint is megpróbálkozott, mégpedig úgy, hogy az ezer számnévből személynevet alakított, s ebből értelmezte az Ezeren helynevet. Ő más ezer szót, más Ezer személynevet nem ismert, illetve nem mert vagy nem kívánt feltételezni. Már viszont szerintem az Ozor/Azar/Ezer alapú helynevek ilyenkénti származtatása legfőképpen a héber ezer ~ azar szóból vezethető le. A ’segítség’, ’segítő’ jelentéssel bíró ezer szó ugyanis 21-szer, az azar szó pedig 80-szor szerepel az Ótestamentumban,6 mégpedig személynévi minőségben7 is, aminek magyar alakja is ismert: Ezeriás vagy Azariás. Ozoran ~ Ezeren hn. tehát elméletileg kapcsolatba hozható egy olyan népközösség tagjaival is, amely nyelve vagy vallása révén ismerte a héber ezer ~ azar szót, illetve a héber eredetű Ezer vagy Azar személynevet. A zsidók mellett, kiknek korai megjelenése a Kárpát-medencében nem kíván különösebb bizonyítást, elsősorban a kazároktól elszakadt kabarok (kavarok) jöhetnek itt számításba. Kristó Gyula szerint a kabarok még Etelközben csatlakoztak a magyar törzsszövetséghez, és a magyarokkal együtt foglaltak maguknak új hazát a Kárpát-medencében, ahol a Mátra vidékén szálltak meg nagyobb tömegben; fejedelmük a kazár származású, zsidó hitű Aba Sámuel volt. A kabarok egy része bizonyítottan az iszlám, egy másik, kisebb része pedig a zsidó vallást követte,8 aminek alapján feltehető, hogy ismerték a héber ezer ~ azar szót. Az elmondottak szerint Ezeren hn. magyarázatát így is meglehetne fogalmazni: ezer-en = segítők szálláshelye; az a hely, ahol azok élnek, akik vallásuk nyelvén (héberül) ezer-nek (segítők) nevezik magukat; azok a segítők, akik valamelyik nem magyar törzsből származnak, s akik az ország, illetve a megye határait hivatottak védeni, őrizni. Ezeren (Özörény), mint erre már utaltam, egykor ilyen hely volt – Gömör-vár megyéjének, s egyben az ország határán feküdt.
E feltevés egyik támasza az azar ~ ezer szó, illetve az Azar ~ Ezer személynév kimutathatósága csaknem valamennyi Ozor-féle helynévben: Ozor/Azar Trencsén m., Ozor/Azar Zemplén m., Ozora/Azara Tolna m.; Ozoran/Ezeren Gömör m., ahol az Ozor névalakot a héber eredetű személynév szláv változatának lehetne tekinteni.9
A feltevés másik támasza az Özörénnyel szomszédos település neve – Malach (Malah). Ez szintén héber szó, illetve bibliai név, jelentése: ’angyal’, azaz ’követ’, ’hírnök’. IV. Béla 1243-ban kelt adománylevele a települést már villa- azaz faluként említi, mégpedig elsőként Gömör megyében; birtokosa ekkor a Zágráb-Korpás nemzetségből származó Zágráb várjobbágy volt (vö. Györffy 1963, 524–525. p.). Egy 1275-ben kelt oklevélből azt is tudjuk, hogy a települést katonai népelemek lakták, akik feltehetőleg azért voltak ide telepítve, hogy a Sajó folyó itt leszűkülő völgyét védjék, őrizzék. Szent Erzsébetnek szentelt templomukat az arkangyal nevét viselő Szent Mihály-hegyre építették. Ezzel szemben a Sajó túloldalán, a meredek falú Haragistya-hegy tetején volt a Vár, amely védelmet biztosított mindenféle támadások ellen, s ahonnan a Sajó középső szakaszának völgyeit jól lehetett ellenőrizni.
A fenti tények tehát azt látszanak igazolni, hogy ezek az egymással szomszédos, talán katonai, őrző-védelmi céllal létrejött települések nevüket héber szavakból vették: Malach = angyal (Isten követe, hírnöke), Ezeren = segítők helye. Névadóikként legfőképpen a zsidó vallást követő kabar népelemek jöhetnek számításba, akik török nyelvük mellett a magyart is megtanulták.
De vajon így történt-e ez valójában? A válasz korántsem egyértelmű. A feltevés talán megállja helyét Malach hn. esetében, amely minden bizonnyal a héber malach ’hírnök, angyal’ szóból származott. Úgyszintén közelebb vihet azon helynevek eredetének a tisztázásához, melyek hátterében az Ozor/Azar szn. áll. Az utóbbiak köréből azonban ki kell zárni az Ozoran/Ezeren hn.-et, mégpedig két okból. Először is azért, mert ennek nem volt azar- alakváltozata, másodszor és legfőképpen pedig azért, mert alapját egy másik szó alkotja.
Özörény hn. alapszavának ugyanis nem a héber ozor ~ azar ’segítség, segítő’ szót, hanem az ősbalti *eźera-, illetve az ősszláv *ozero szót kell tekinteni, melynek jelentése ’tó’, szlovákul ’jazero’. Ez az a szó, amely pontosan rávilágít arra földrajzi körülményre, ami a névadást jelen esetben motiválta: a tó, illetve azoknak a tavacskáknak és mocsaraknak az együttese, melyek a település területét jellemezték és jellemzik még ma is.
Özörény < Ezeren ~ Ozoran hn. Jazeran-kénti meghatározása és értelmezése nem új keletű. Sajnos, ez az értelmezés az idők folyamán „homályba veszett”, hogy helyet adjon a személynévi eredeztetésekből kiinduló feltevéseknek. A gömöri tájat jól ismerő, a közeli Rőcén ténykedő szlovák pedagógus, ügyvéd, történész és publicista Július Botto már 1895-ben rögzítette azt a tényt, hogy Ozora (Özörény) település nevének szlovák megfelelője Jazerany, s ezen nézetét későbbi írásaiban is megerősítette (Botto 1895, 351.; 1901, 41.; 1910, 3. p.). Az ő munkájára hivatkozik, és lényegében az ő meghatározását veszi át Fedor Houdek is, aki 1902-ben megjelent cikkében így fogalmaz: „Özörény: Jazerany (Jäzerany)” (Houdek 1902, 167. p.). És végül, de nem utolsósorban, Vladimír Šmilauer 1932-ben megjelent alapvető, Vodopis starého Slovenska (A régi Szlovákia vízrajza) című munkájában szintén Július Botto írásaira hivatkozik, és az ő tömör és pontos meghatározását tünteti fel ekképpen: „Ozorany = Jazerany, Jäzereny”10 (Šmilauer 1932, 167. p.). Mindezek alapján elmondható, hogy a 20. sz. első évtizedeiben ismert volt egy olyan elképzelés is, amely szerint Özörény neve mögött nem az Ozor személynév, hanem az ozor ~ ezer > jazero földrajzi köznév áll, melynek jelentése ’tó’. E két elképzelés ez időben még egymás mellett, egymással vetélkedve létezett, miként erre Gabriel Abt 1936-ban megjelent cikkéből lehet következtetni. Ezt írja: „Özörény = Horka, a XIII. és XIV. században Ozoran vagy Ezeren, valószínűleg nem Jazeran-ból származik, ahogyan azt J. Botto magyarázza, bár az ő etimológiai magyarázatai nagyon szerencsések, hanem az Ozor-a, azaz Azariás személynévből származik (vö. Ozorovce Bán mellett és Zemplénben, a magyar Azar = Ozor, Ozora). Azt, hogy az elnevezés a szlovákoktól ered, az any utótag bizonyítja” (Abt 1936, 397–8. p.). Az ilyen fajta érvelés és becsületes hivatkozás a későbbiekben született munkákra, sajnos, már nem jellemző. Ezekben, mint láttuk, a személynévi eredeztetésnek ellentmondó érvek és nézetek következetesen el vannak hallgatva. Így például Ján Stanislav átveszi Vladimír Šmilauer adatait, de nem tesz említést arról, hogy az utóbbi miként értelmezi a szóban forgó helynevet. Hozzá hasonlóan jár el a jeles szlovák nyelvtudós, Milan Majtán is, aki ráadásul úgy ír tekintélyes tanulmányt az ozor* szó etimológiájáról, hogy elhallgatja ennek legfontosabb jelentését a szláv nyelvekben.
Özörény < Ezeren ~ Ozoran hn. hátterében, egyetértve Július Botto, Vladimír Šmilauer és Kniezsa István értelmezésével, tehát én is a végső soron indoeurópai eredetű, ősbalti/ősszláv *eźera-/*ozero szót látom, mely minden szláv és balti nyelvben megtalálható, jelentése tó – nagyobb kiterjedésű álló víz. Szláv nyelvekben – cseh: jezero, lengyel: jezioro, felsőluzsini: jězor, alsóluzsini: jazor, szlovák: jazero, ukrán: ózero, orosz: ozero bolgár: ézero, ézer, macedón: ezero (jézera), szerbhorvát: jezero, szlovén: jezero, jezer, ószláv: jezero, jezerъ; balti nyelvekben – óporosz: assaran, kur: Eezeryne, Esser Semmen, Aserowischen, litván: ežeras, lett: ęzęrs (vö. Andersen 1996, 149. p.; Blažek 2003, 243–253. p., Šmilauer 1970, 86. p., Vasmer 1987, 3, 125. p.). Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a tó jiddis nyelven is ozere.
Az ősbalti/ősszláv *eźera-/*ozero földrajzi köznévből csaknem valamennyi szláv és balti nyelvben alakult településnév: Ezere, Ezereni, Ezerovo, Jezerica, Jezernice, Jazerinca, Jezero, Jazorki, Jesseritz, Jezierzyce, Ozero, Ozerov, Ozerovo, Ozerjanka, Ozerna, stb. (vö. Šmilauer 1970, 86. p.). E helynevek sorába tartozik talán az Izra-tó neve is Szlovákiában,11 mely némi hasonlóságot mutat Ezeren 1339-os Izreen alakjával. Ezeren hn. esetében érdekes megfigyelni, hogy megőrizte az ősbalti eźera- szóhoz hasonló régi alakját, s későbbi fejlődése folyamán sem vette fel a szóeleji j-t, mint ahogyan az a cseh, lengyel, szlovák, luzsini, macedón, szerbhorvát nyelvben megtörtént.12 Legközelebb hozzá a macedón, illetve lett Ezereni és a kur Eezeryne helynevek állnak, melyek szinte hasonmásai az Ezeren névalaknak.
Az elmondottakból kitűnik, hogy a későbbiekben Özörény alakban rögzített Ozoran ~ Ezeren hn. az ősbalti/ősszláv nyelvi eredetű *eźer-/*ozer- víznév és az en melléknévképző összetételével jött létre, jelentése: tavas. Özörény mai szlovák megfelelője Jazerany, illetve archaikusan Ozorany. A helynév kapcsolata a szláv eredetűnek vélt Ozor személynévvel szinte teljes bizonyossággal kizárható.
Ozoran ~ Ezeren hn. olyan helyre utal, ahol tavak, mocsarak vannak, tkp. jelentése: tók közti, tavas hely – ’jazeran’, illetve átvitt értelemben: tók, tavas hely mellett lakó nép. Özörény ilyen hely volt: még most is vannak itt kisebb tavak és mocsarak, melyek együttesét az 1876-os kataszteri térkép Tókközi névvel jelöli.13 E tavas hely környékén, a Pusztatemplom, Gát, Felső Gát, Falukertnél nevezetű részeken volt az ősi falu központja. Egy másik falurész a Nagy-tó környékén, az Alájárók és Toka nevezetű részeken alakult ki, miként erre az itt fellelhető cseréptöredéket utalnak. Az ennek közelében lévő Lésza-Horka-hegyen, illetve a vele szomszédos Kutyor-völgyben gazdasági jellegű építményt – juhakolt tudunk feltételezni. A harmadik falurész helyét a Sós-hegy aljába tesszük. Miután az ősi falu templomával együtt elpusztult, Özörény területén már nem jött létre nagyobb, faluszerű település. A 14. századtól kezdődően csupán négy-öt család lakott itt, elkülönült, tanyáknak nevezett portákon. Özörény gyér lakottsága valószínűleg az ivóvízhiánnyal függ össze: területén források nincsenek, a kutak pedig csak a rossz minőségű talajvizet fogják fel, ráadásul – nem tudni, mikor – a Nagy-tó is kiszáradt. Ez utóbbi esemény lehetett annak a legendának az alapja, mely szerint az özörényiek azért költöztek be Horkára, mert eltűnt a vizük. Paradox módon Özörény nevét is, elnéptelenedését is a vízzel hozhatja kapcsolatba.
Felhasznált irodalom
Abarim Publications’ Biblical Name Vault. NAS Exhaustive Concordance of the Bible with Hebrew-Aramaic and Greek Dictionaries., http://www.abarim-publications.com/Meaning/ Ezer.html
Abt, Gabriel: Niečo o zmizlých Slovákoch v údolí Slanej. Prúdy, 20. évf. (1936) 392–404. p.
Ambrus Sándor: Gömörhorka (Horka – Malach – Özörény) helynévtára. Gemerská Hôrka, 2011, 31 p. Kézirat.
Ambrušová, Uršula: Donácia Ozorian z roku 1471. Historica carpatica, 31–32. évf. (2000–2001) 165–172. p.
Andersen, Henning: Reconstructing prehistorical dialects: initial vowels in Slavic and Baltic. Berlin, New York, Mouton de Gruyter, 1996, 10. évf. 238 p., http://books.google.sk/ books?id=8kV3JUunPR8C
Blažek, Václav: Slavic *ezero vs. *ozero. In Janyšková, Ilona–Karlíková, Helena (eds.): Studia etymologica Brunensia, 2. Sborník příspěvků z konference „Etymologické symposion”. Praha, Lidové noviny, 2003, 243–257. p.
Botto, Július: O rodnom kraji Pavla Jozefa Šafárika. Slovenské pohľady, 15. évf. (1895) 349–356. p.
Botto, Július: Miestopisné úryvky z Gemera. In Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti, VI. 1901, 40–47. p.
Borsa Iván (szerk.): Az Abaffy család levéltára. 1247–1515. A Dancs család levéltára. 1232–1525. A Hanvay család levéltára. 1216–1525. Ila Bálint kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Budapest, 1993.
Csánki Dezső, Dr.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1890.
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, Akadémiai Kiadó, I. kötet: 1963, II. és III. kötet: 1987.
Horger Antal–Mészöly Gedeon–Moór Elemér: Megjegyzések a Magyar Etymologiai Szótár XI. (erdő-faristár) füzetéhez. Szegedi Füzetek, I. évf. 7–12. füz. (1934.júl.–dec.), 250–258 p.; Szeged, 1935.
Houdek, Fedor: Príspevky k miestopisu Slovenska. Hlas, 4. évf. (1902) 167. p.
Ila Bálint: Gömör megye. I–IV. A megye és a települések története 1774-ig. Budapest, 1944–1976.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 4. bőv. és jav. kiadás. Budapest, 1988.
Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai I/1–2. Budapest, Akadémiai kiadó, 2. kiadás, 1974, 1043. p.
Kniezsa István: Észrevételek Ila Bálint Gömör megyéjéhez. Századok, 8. évf. 1947, 1–10. sz. 220–228. p.
Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, Lucidus Kiadó, 2003, 314 p.
Lipszky, [János] Joannes de Szedlicsna: Repertorium Locorum Objectorumque in XII. tabulis Mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et confiniorum militarium magni item Principatus Transylvaniae occurentium. Pars Prima contens Regna Hugarie, Croatie, et Slavoniaie, cum confiniis militaribus. Budae, Typis Regiae Universitatis Pestanae, 1808.
Majtán, Milan (red.): Historický slovník slovenského jazyka. I–V. Bratislava, Veda, 1991–2000.
Majtán, Milan: Názvy obcí Slovenskej republiky. Vývin v rokoch 1773–1997. Bratislava, Veda, 1998, 600 p.
Majtán, Milan: Z vývinu staršej slovenskej lexiky (ozora – zruta – ozruta). Slovenská reč, 66. évf. (2001) 5 sz. 278–285. p., http://www.juls.savba.sk/ediela/sr/2001/5/sr2001_5.pdf
Pesty Frigyes: Helynévtár – Horka. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 1864. Kézirat.
Precept Austin: Hebrew Word Study on Help. http://www.preceptaustin.org/hebrew_word_ study_on_help.htm
Richards, Ronald O.: The Pannonian Slavic Dialect of the Common Slavic Proto-Language: The View from Old Hungarian. Los Angeles, University of California, Los Angeles, Program in Indo-European Studies, 2003 (= UCLA Indo-European Studies, vol. 2). 234 p.
Šmilauer, Vladimír: Příručka Slovanské Toponomastiky – Handbuch der Slawischen Toponomastik. Praha, Academia, 1970.
Šmilauer, Vladimír: Vodopis starého Slovenska. Praha–Bratislava, Nákladem Učené společnosti Šafaříkovy, 1932, 564 p.
Stanislav, Ján: Slovenský juh v stredoveku. I. a II. diel. Turčiansky Sv. Martin, Matica slovenská, 1948.
Vasmer [Fasmer], M.: Etimologičeskij slovar russkogo jazyka. I–IV. Perevod s nemeckogo i dopolnenia O. N. Trubačova. Moskva, Nauka, 1986–1987.
Zoltán András: A magyar nyelv régi szláv jövevényszavai és a szláv nyelvtörténet. Kisebbségkutatás, 2004, 4. sz., http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_ 2004_04/cikk. php?id=1298