Bevezetés
2012. február 29-én a Szlovák Statisztikai Hivatal sajtótájékoztató keretében ismertette az előző évi népszámlálás első eredményeit. Az első adatok közzétételére jelentős, több hónapos csúszással került sor. Az adatok közzététele időpontjának és nehézségeinek okaival rendszeresen foglalkozott a szlovákiai napi sajtó, és a statisztikai hivatal is több közleményben.
A 2011. évi népszámlálás lefolyása több szempontból is eltért a korábbiaktól. A népszámlálási adatgyűjtéssel kapcsolatos problémák mivoltáról már 2011. június 29-én tájékoztatott a statisztikai hivatal; eszerint május végéig közel 5 322 274 kérdőív került lekérdezésre, ez közel 75 ezerrel volt kevesebb, mint az állandó lakóhellyel rendelkező személyek száma.1
A későbbiekben a SŠÚ (Szlovák Statisztikai Hivatal) több közleményben informálta a közvéleményt az első adatok várható közzétételének időpontjáról. A 2011. január 29-i közlemény bizonytalan időre tolta ki az adatok közzétételének időpontját. Február 23-án arról tájékoztatott, hogy február 29-én sor kerül az első adatok közzétételére.2
A közzétett adatok enyhén szólva nem kis csalódást okoztak. Egy powerpoint prezentáción kívül mindössze 16 táblázat terjedelemben lettek közzétéve a zömmel országos szintű adatok, többnyire a korábbi népszámlálások országos adataival egybevetve. A korábbi népszámlálások alkalmával az első adatok közzétételekor sor került a legtöbb országos szintű adat prezentálására, emellett regionális (kerületi és járási) szintű adatok is ismertté váltak.
A közzétett adatok a szakmai közösségre nem hatottak meglepetésszerűen, a szélesebb nyilvánosság számára viszont igen. A lakosság számának ilyen csekély mértékű növekedése (17 581 fő) az előző évtized népmozgalmi folyamatainak az ismeretében várható volt. A magyar lakosság is tényszerűen ekkor szembesült a magyar népesség nagymértékű, több mint 62 ezer fős fogyatkozásával, melynek várható alakulására a demográfiai előrejelzések már korábban rámutattak.
A közzétett adatokat tanulmányozók egy részét elsősorban az ismeretlenek, a kérdőív egyes kérdéseit meg nem válaszolók magas számának értelmezése foglalkoztatta. Vajon kik lehetnek azok, akik a kérdőívet részben kitöltötték, de a kérdések egy részét nem válaszolták meg. Ennek megválaszolásához jelenleg nincsenek részletes adataink, hiszen a közzétett 16 táblázat nem tartalmaz regionális (járási) szintű és községsoros adatokat.
Ezért írásunkban most a 2011. évi népszámlálás adatainak az értelmezésére nem vállalkozunk. A 2011. évi népszámlálási kérdéseket meg nem válaszolók számának, arányának alakulását lábjegyzetben közöljük.3 A 2001. és a korábbi, az 1970. az 1980. és az 1991. évi népszámlálások adatai alapján arra keressük a választ, vajon akkor hogyan alakult az ismeretlenek, azaz az egyes kérdésekre nem válaszolók száma, aránya.
A népszámlálások módszertana
A korábbi népszámlálási adatok ismeretlenjeinek vizsgálata előtt tekintsük át a népszámlálás gyakorlatát, módszereit annak érdekében, hogy a későbbiekben jobban értelmezhetők legyenek azok a folyamatok, melyeket vizsgálunk. A népszámlálás az egyetlen olyan kérdőíves adatfelvétel, melynek során elvben egy-egy ország teljes népessége lekérdezésre kerül. A valóságban a lekérdezendők bizonyos kisebb-nagyobb köre kimarad a népszámlálásból. Hiszen teljes mértékű lekérdezésre nem kerülhet sor még egy teljesen zárt társadalomban sem, ahol a lakosság térbeli mozgása korlátozott, vagy ahol tökéletes nyilvántartás készül az ország lakosságáról. Minden társadalomban vannak olyan személyek, még ha csak nagyon kis számban is, akik nem érhetők el (gondoljunk csak az eltűnt, esetleg körözött személyekre).
A kérdés inkább az, hogy milyen keretek közé lehet leszorítani, minimálisra csökkenteni a le nem kérdezettek körét. A korábbi népszámlálások alkalmával az ismeretlenek száma alacsony volt. Az utóbbi két évtizedben bekövetkezett változások viszont megnövelték azoknak a számát, akik jó eséllyel kimaradhattak a népszámlálásból: ide sorolhatjuk a huzamosan külföldön dolgozók egy részét, az állandó lakóhelyén más okból nem tartózkodó személyeket, de a lakásukat feketén bérbeadókat is.
Az ismeretlenek számának alakulása csak részben magyarázható meg azzal, hogy a rendszerváltást követő évtizedekben a korábbi, a nemzetközi migráció szempontjából zárt állami kereteket felváltotta egy nyitott, szabad mozgást biztosító államszervezet. Legalább ennyire fontos az is, hogyan, milyen módszerrel történik a népszámlálási adatok begyűjtése. Az utóbbi évtizedek (cseh)szlovák népszámlálásai során az ún. önkitöltős módszer alkalmazásával kerül sor a népszámlálási kérdőívek kitöltésére. Azaz a népszámlálási „kérdezőbiztosok” inkább egyfajta postási szerepkört töltenek be, eltérően a hagyományos értelemben végzett kérdezőbiztosi teendőktől. Feladatuk, hogy a saját népszámlálási körzetükön belül – a lakosság-nyilvántartási adatok szerinti lakcímekre – eljuttassák a kérdőíveket. Ezt követően az egyes lakásokba eljuttatott és a megkérdezettek által kitöltött kérdőíveket egy előre egyeztetett időpontban összegyűjtik. A lakosok döntő többsége a kérdőívet maga tölti ki, de azoknak, akik ezt igénylik, a biztosok segítenek a kérdőívek kitöltésében. (Hasonló módon önkitöltős módszerrel történik azoknak a kérdőíveknek a kitöltése is, amelyeket interneten keresztül töltöttek ki.) A biztosoknak nem feladatuk, hogy a kérdőíveket tartalmi szempontból ellenőrizzék. A migráció szempontjából egyre nyitottabb világunkból adódik, hogy jelentős számú volt azon személyek száma, akik fizikailag nem voltak elérhetőek. (Más kérdés, hogy az internetes kérdőívkitöltés elvben a világ legtávolabbi pontján tartózkodók számára is elérhető lett volna.) Meghatározó mértékben az önkitöltős módszerből adódik, hogy a leadott kérdőívek jelentős részénél egy vagy több kérdés nem került megválaszolásra. A nem válaszolók száma kérdésenként igen nagy mértékben változó. A feldolgozott adatok szintjén kérdésenként eltérő megoszlásban ők teszik ki az ismeretleneket.
Előzetesen többféle feltevésből indulhatunk ki, amikor az egyes kérdésekre nem válaszolókat, más kifejezéssel az ismeretleneket szeretnénk közelebbről megismerni, behatárolni. A népszámlálási kérdéseket tartalmi és formai szempontból vehetjük górcső alá.
Tartalmi szempontból akkor nehéz egy kérdésre válaszolni, ha a feltett kérdés nem egyértelmű, nem világos. Elméletileg ez az eset a népszámlálások alkalmával nem állhat fenn, hiszen az egyértelműen megfogalmazott kérdések megválaszolásához gondosan előkészített útmutató áll a lakosság rendelkezésére. S amennyiben mégis némi bizonytalanság, nem egyértelműség állna fenn, a felkészített kérdezőbiztos segíthet az esetleges kétségeket eloszlatni.
Problémát jelent a kérdőív kitöltése azok számára is, akik erre mentális okokból nem képesek. Ezekben az esetekben hozzátartozók, gondozók vagy a kérdezőbiztosok segítsége szükséges. Mivel a megkérdezett nem tudja a kérdőívet sem kitölteni, s esetleg a kérdésekre sem tud válaszolni, jelentős számban fordulhatnak elő a meg nem válaszolt kérdések.
Egyes kérdések esetében a válaszlehetőségek gyakorlatilag mindenki számára egyértelműek. Gondoljunk olyan kérdések megválaszolására, mint a nem, a születés ideje, a legmagasabb iskolai végzettség stb.
Más kérdések megválaszolása szubjektív okokból problémát jelenthet: amikor is gondot okozhat egyértelműen azonosulni a feltett kérdés valamelyik válaszlehetőségével, kategóriájával. E kérdések esetében a népszámlálások lekérdezési gyakorlata Prokrusztész-ágyhoz hasonlít. Mivel az egyes kérdések megválaszolásánál egy válaszlehetőség van, ezekben az esetekben a megkérdezettek nem ritkán nem tudnak egyik válaszlehetőséggel sem azonosulni. Ezekben az esetekben választhatják a még legközelebbi válaszlehetőséget, vagy pedig a feltett kérdésre inkább nem válaszolnak. Gondoljunk az etnikailag többes kötődésű, bizonytalan vallási hovatartozású személyekre.
Az ismeretlenek számának alakulását nemcsak tartalmi szempontok befolyásolták. Formai szempontoknak tekintem azokat az eseteket, amikor feledékenység, mulasztás következtében nem került sor egyes kérdések megválaszolására, vagy egyes kérdezőbiztosok mulasztására is, akik nem juttatták el, illetve nem gyűjtötték össze a kitöltött adatlapokat.
Az ismeretlenek az 1970-es és az 1980-as népszámlálási adatok alapján
A továbbiakban a rendszerváltás előtti időszak utolsó két népszámlálásának adatait tekintjük át az ismeretlenek számának alakulása szempontjából.
1. táblázat. Az ismeretlenek aránya az 1970. és az 1980. évi népszámlálások alkalmával (%)
Az 1970. évi és az 1980. évi népszámlálások vonatkozásában négy kérdésre vonatkozó adatot tekintünk át. Ezekből látható, hogy ezekben az években elenyészően alacsony volt a meg nem válaszolt kérdések aránya. Az életkorra és a családi állapotra vonatkozó kérdések esetében az ismeretlenek aránya 0,1% körül mozgott. E kettőnél kismértékben volt magasabb az ismeretlenek aránya a nemzetiségre vonatkozó kérdés esetében. Az 1970-ben megkérdezettek 0,14%-a, 1980-ban 0,21%-a nem jelölt be semmilyen nemzetiséget.
Viszont az előzőktől nagyságrendekkel magasabb az ismeretlenek aránya a legmagasabb iskolai végzettséget tudakoló kérdés esetében. Ennek a jelentős eltérésnek az okait nem ismerjük. Feltételezzük, hogy az ismeretlenek nagy száma adódhat részben abból, hogy a korábbi évtizedek végzettségi szintjei nem mindig feleltethetőek meg egyértelműen az aktuális népszámlálás időpontjában tudakolt végzettségi szinteknek, továbbá – a pártállam időszakában – ezekben az évtizedekben még nem elhanyagolható számú „munkáskáder” tevékenykedett vezetői pozíciókban, megfelelő végzettség nélkül. S számukra a nem válaszolás egyfajta megoldást jelenthetett ennek az ellentmondásnak a feloldására.
Az egyes kérdések esetében kimutatott ily alacsony számú ismeretlen jelentős mértékben az állampárti rendszer belső logikájának egyfajta lenyomataként is értelmezhető. Hiszen a népszámlálások lebonyolítása során különös hangsúlyt kapott az azon való részvétel állampolgári kötelesség jellege.
Az ismeretlenek számának, arányának alakulása 1991-ben és 2001-ben
Az ismeretlenek száma és aránya a legtöbb feltett kérdés esetében 1991-ben nem tért el a korábbi évek adataitól, ill. nem volt magasabb, mint más kérdések esetében. Így az életkorra, családi állapotra történő rákérdezés során a nem válaszolók aránya 0,1% alatt marad, ettől kissé magasabb a nemzetiségi hovatartozást, (0,17%) és az anyanyelvet tudakoló kérdésre (0,23%) nem válaszolók aránya. Az iskolai végzettségre történő rákérdezés korábbi népszámlálási adataitól kissé alacsonyabb az ismeretlenek aránya (0,67%).
Ezeknél az adatoknál egyes kérdések esetében sokkal lényegesebb, markánsabb változások is megfigyelhetőek. Olyan valóságtartalmakra történő rákérdezésekről van szó, melyek a „szép új világ”, az új társadalmi valóság keretei között jelentek meg s váltak lekérdezhetővé.
1991-ben kérdeznek rá 1950 óta első alkalommal a lakosság felekezeti összetételére. Ennél a kérdésnél 917 835-en, azaz a lakosság 17,4%-a nem válaszolt. A nem válaszolók magas aránya szoros összefüggésben volt az 1989-et követő társadalmi-politikai változásokkal. Az ezt megelőző több évtizedes időszakot egyház- és vallásellenes elnyomás jellemezte. A lakosság mintegy 1/10-e a kommunista párt tagja volt, mások ambivalensen viszonyultak a vallásosság, vallási hovatartozás kérdéséhez. Olyan félelmek is megfogalmazódtak, hogy az „új világban” egyfajta új vallásos kurzus veszi kezdetét. Ezért a felekezeten kívüliek, magukat vallásosnak nem tekintők egy jelentős része nem deklarálta magát felekezeten kívülinek, inkább nem válaszolt, azaz ismeretlenként jelent meg a statisztikákban.
A rendszerváltás utáni évek társadalmi-gazdasági változásainak meghatározó mozzanata, hogy gyökeresen átformálódott a lakosság gazdasági aktivitás szerinti megoszlása. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb a munkanélküliség megjelenése. Az 1991. évi népszámlálási adatok alapján a 2 617 935-öt kitevő, gazdaságilag aktív népességből 107 416 fő, 4,1% volt munkanélküli. Vélhetőleg a munkanélkülieknek a gazdasági aktivitásukkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszaik a munkanélküli-státusból adódóan bizonytalanok, körükben jóval magasabb a nem válaszolók aránya. Erre utal, hogy a gazdasági ágazatok szerinti besorolást tudakoló kérdésre 117 586-an nem válaszoltak (4,5%). Viszonylag magas az ismeretlenek aránya a társadalmi csoportok szerinti besorolásnál is (2,54%).
2. táblázat. Az ismeretlenek aránya az 1991. és a 2001. évi népszámlálások alkalmával (%)
* 2001-ben az ismeretlen és egyéb összevonva
Az 1991. évi adatokkal egybevetve 2001-ben látványosan növekedett az ismeretlenek aránya valamennyi általunk vizsgált változó esetében, egy kérdés: a felekezet kivételével. Az ismeretlenek arányának e jelentős mértékű növekedése vélhetőleg egy a népszámláláshoz, illetve ezzel összefüggésben a különböző kereskedelmi jellegű lekérdezésekhez való, növekvő mértékben negatív viszonyulásokban is keresendő. Az ismeretlenek számának statisztikai számbavételét a 2001. évi népszámlálás időpontjában némileg nehezíti, hogy egy-egy kérdés, változó esetében az ismeretleneket az egyéb kategóriába tartozókkal együtt tüntetik fel. Az esetek többségében az egyéb kategóriába a vizsgált változó olyan alcsoportjait összesítik, amelybe viszonylag kevesen tartoznak, de az ismeretlenek számát ebből az összevont csoportból nem tudjuk meghatározni.
2001-ben az ismeretlenek aránya az olyan „kemény” változó esetében is, mint az életkor, többszörösére emelkedett (0,03%–0,88%). Az ismeretlen családi állapotú személyek számának, arányának növekedéséhez az előbbi okon kívül jelentős mértékben hozzájárulhatott az is, hogy az elmúlt években megnőtt azoknak a száma, akiknél eltér a családjogi állapotuk a tényleges családi állásuktól. (A népszámlálás az előzőre kérdez rá.)
Hasonló mértékben növekedett az ismeretlenek aránya az iskolai végzettség és az etnikai hovatartozást vizsgáló két kérdés esetében is. Ellentétes irányú változást a felekezeti hovatartozás esetében figyelhetünk meg. 1991 és 2001 között az ismeretlen felekezetűek aránya 17,4%-ról 2,99%-ra apadt. Ez mögött a változás mögött a 10 évvel korábban felmerült félelmek eloszlása (melyek szerint az állam és az egyházak egyfajta összefonódására kerülhet sor), másrészt a felekezeti kötődés terén bekövetkezett egyfajta polarizáció figyelhető meg. Az egy évtizeddel korábban magukat felekezetileg be nem sorolók egy jelentős része immár felekezetenkívülinek, egy további része pedig a különböző felekezetekhez tartozónak vallotta magát.
Külön kell foglalkoznunk a gazdasági aktivitással összefüggésben álló kérdéseknél az ismeretlenek arányának alakulásával. Ezt a területet két aspektusból vizsgáljuk: egyrészt a gazdasági ágazatok, másrészt a társadalmi csoportok szempontjából. A ’91-es adatokkal összefüggésben már említésre került, hogy a gazdasági aktivitás egyes aspektusainál meghatározó tényező a munkanélküliek megjelenése, illetve számuk nagymértékű emelkedése 2001-ig (2001-ben a népszámlálási adatok szerint a gazdaságilag aktív lakosság 20,4%-a volt munkanélküli). Vélhetőleg a munkanélküli-státusukból adódódó bizonytalanság csapódhatott le nagymértékben az ágazati vagy társadalmi csoporthoz való tartozást firtató kérdések esetében a nem válaszolók magas számával, arányával. (A gazdasági ágazatok szerinti összetétel esetében (22,65%, a társadalmi csoportok szerinti megoszlásnál 18,62% volt az ismeretlenek aránya). Feltehető, hogy az esetleg több foglalkozást űzők, több tevékenységet folytatók esetében is nagyobb bizonytalanságot jelenthetett a foglakozásukkal kapcsolatos kérdések megválaszolása. Hasonló módon a külföldön dolgozók számára is több bizonytalanságot jelentett a foglalkozásukkal kapcsolatos kérdések megválaszolása. De vélhetőleg más, a későbbiekben tisztázandó okok is szerepet játszhattak abban, hogy ezekben az esetekben ily magas a nem válaszolók aránya.
Az ismeretlenek számának alakulása területi, községsoros és néhány további aspektus szerint 2001-ben.
A 2001. évi adatok alapján több kérdés, változó esetében jóval árnyaltabban tudjuk vizsgálni az ismeretlenek összetételét annak köszönhetően, hogy már nemcsak a statisztikai hivatal által rendelkezésünkre bocsátott „kész” táblázatok alapján kutakodhatunk, hanem a kerületi, járási és községsoros adatállományok segítségével egyes változók közötti összefüggések is megfigyelhetőek.
Ezért a következőkben különböző, a vizsgálataink szempontjából relevánsnak tartott szempontok szerinti összefüggésben vizsgáljuk meg az ismeretlenek számát, arányát.
Első megközelítésben nézzük meg az ismeretlenek arányának alakulását regionális szempontból. Vajon az ország egyes területein különbözik-e az ismeretlenek aránya az egyes változók szerint, s ha igen milyen mértékben. A regionális szintű összehasonlítást először a kerületi szintű adatok alapján végezzük el.
3. táblázat. Az ismeretlenek aránya kerületek szerint a 2001. évi népszámlálás alkalmával (%)
SZK – Szlovákia összesen, BA – Pozsonyi kerület, BB – Besztercebányai kerület, TN – Nagyszombati kerület, TR – Trencséni kerület, NI – Nyitrai kerület, ZI – Zsolnai kerület, PR – Eperjesi kerület, KE – Kassai kerület
A táblázatba foglalt adatok két csoportba oszthatók: a gazdasági vonatkozású adatok esetében igen magas az ismeretlenek száma, míg a standard demográfiai és etnikai vonatkozású adatok esetében sokkal alacsonyabbak. Az adatok regionális bontású szemrevételezése arról tanúskodik, hogy a nem gazdasági aspektusokat firtató kérdések esetében (életkor, családi állapot, iskolai végzettség, felekezet, nemzetiség, anyanyelv) a Pozsonyi és Kassai kerületekben szinte valamennyi kérdés esetében az országos értéknél magasabb az ismeretlenek aránya. (Egyedül a Kassai kerületben mozog az életkorukat, pontosabban születésük időpontját meg nem válaszolók aránya az országos érték körül). A többi kerület adatai között is mutatkoznak kisebb mértékű eltérések, de ezek kevésbé meghatározóak. Az ismeretlenek aránya a Zsolnai és az Eperjesi kerületekben a legalacsonyabb.
A gazdasági vonatkozású kérdések esetében ilyen egyértelmű törésvonal nem mutatkozik.
Az eddigi megfigyeléseinkből arra következtethetünk, hogy az ország egyes régióinak területi elhelyezkedése nem játszik meghatározó szerepet a népszámlálási kérdésekre nem válaszolók, az egyes kategóriák ismeretlenjei számának, arányának alakulásában. Vélhetőleg inkább a települések nagyságának lehet befolyása az ismeretlenek arányának alakulására.
Ezért a továbbiakban a települések nagyságcsoportjai alapján vizsgáljuk meg néhány demográfiai (nem gazdasági vonatkozású) változó esetében az ismeretlenek arányának alakulását).
1. ábra
Valamennyi vizsgált népszámlálási mutatón belül az ismeretlenek aránya a települések lakosságának növekedésével emelkedik. A növekedés ugyan nem folytonos, de a legkisebb falvak és a legnagyobb népességű városokon belül az ismeretlenek részaránya jelentős mértékben különböző. A legtöbb változó vonatkozásában a két nagyvárosban 2-3-szor, de a kormegoszlás esetében 6-8-szor is magasabb a nem válaszolók aránya, mint a kisebb falvakban. A növekedés nem lineáris: a kis és közepes nagyságú településeken (2000 fő alatt) az ismeretlenek aránya gyakorlatilag valamennyi vizsgált változón belül alig változik. A nagyobb falvak csoportjában (2000–5000 fős lélekszámú települések) már számottevő növekedés figyelhető meg. A kis és közepes nagyságú városokban a nem válaszolók aránya tovább emelkedik, s a 100 000 feletti lélekszámú két nagyvárosban emelkedik leglátványosabban az arányuk.
Vélhetőleg a falvak és városok lakosságának a népszámláláshoz való eltérő viszonyulása állhat a nem válaszolók arányának ilyetén történő alakulásában. Ennek az eltérő viszonyulásnak az okai további kutatások révén tisztázhatóak. A továbbiakban egy változó, a nemzetiségi hovatartozás szerinti ismeretlenek arányának alakulását vizsgáljuk meg több aspektusból.
Az ismeretlen nemzetiségűek vizsgálata komplex megközelítésben
Első megközelítésben arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyes térségek, régiók nemzetiségi összetétele mennyiben befolyásolta a nemzetiségét be nem vallók számát, arányát. Az ismeretlen nemzetiségűek jelentős része nem szlovák állampolgár. 2001-ben az 5 379 455 szlovákiai lakosból 5 269 656 volt szlovák állampolgár. Szlovákia területén állandó lakóhellyel rendelkezett 101 849 idegen állampolgár, továbbá 7 039 kettős vagy többes állampolgár, végül 911 hontalan, azaz állampolgárság nélküli személy. Az ismeretlen nemzetiségűek zöme a nem szlovák állampolgárok közül került ki. Míg Szlovákia lakosságának 2,04%-a nem volt szlovák állampolgár, az ismeretlen nemzetiségűek 58,2%-át ők adták ki. Ily módon a szlovák állampolgárok közül jóval kevesebbnek (22 796 fő) a nemzetisége volt ismeretlen.4 A szlovák állampolgárok 0,43%-a ismeretlen nemzetiségű.5 1991-ben 8 782 fő, azaz 0,17% volt az ismeretlenek aránya.6 Ugyan nincsenek adataink róla, de a 2001. évi állapothoz képest 1991-ben ennek töredéke lehetett a nem szlovák állampolgárok száma.
A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogyan alakul az ismeretlen nemzetiségűek megoszlása kerületek szerinti megoszlásban.
4. táblázat. Az ismeretlen nemzetiségűek állampolgárság szerinti megoszlása kerületek szerint 2001-ben
Az eddig vizsgált mutatók kerületek szerinti elemzésénél megfigyelhettük, hogy a Kassai kerületben a legmagasabb, a Trencséniben a legalacsonyabb az ismeretlenek aránya. A többi kerület adatai e két szélső érték között ingadoznak.
Az adatok megoszlásából látható, hogy valamennyi kerületen belül magasabb a nem szlovák állampolgárságú ismeretlen nemzetiségűek száma, aránya, mint a szlovák állampolgárok között. Az egyes kerületek között jelentős különbségek is megfigyelhetőek. Az ismeretlen nemzetiségűek között a szlovák állampolgárok aránya a legalacsonyabb a Pozsonyi kerületben (28,5%), a legmagasabb a Nagyszombati kerületben (49,8%). Azt is megfigyelhetjük, hogy a nyugat-szlovákiai kerületekben a szlovák állampolgárságú ismeretlenek aránya nem túl nagy értékek, 0,26–0,37% között ingadozik. Némileg magasabb az arányuk a közép-szlovákiai kerületekben: 0,39–0,46%. Jelentősebbek az eltérések a kelet-szlovákiai kerületekben: 0,47–0,70%. Az ismeretlen nemzetiségűek aránya regionálisan nyugatról kelet felé növekszik. Bizonyos mértékben követi a roma lakosság arányának növekedését. Az ismeretlenek arányának alakulásánál tehát az állampolgárságot tekinthetjük az egyik meghatározó tényezőnek. Minél magasabb az idegen állampolgárok aránya egy-egy kerületen belül, annál magasabb az ismeretlenek aránya is a kerületben.
A továbbiakban vizsgálatunkat a szlovák állampolgárokra korlátozzuk. Azt vizsgáljuk meg, hogy vajon a magyarok aránya az egyes járásokban mennyiben befolyásolja az ismeretlenek arányának alakulását.
A magyarlakta és a nem magyarlakta járásokon belül (a szlovák állampolgárságú) ismeretlen nemzetiségűek aránya jelentősen különbözik. Arányuk a magyarlakta járásokban 0,47%-ot tett ki, ez jelentősen magasabb, mint a nem magyarlakta járások csoportjában 0,39%, de nem elhanyagolható mértékben magasabb az országos értéknél is (0,47%). Ily módon megerősítettnek tekinthetjük, hogy a magyarlakta járások csoportján belül magasabb az ismeretlen nemzetiségűek aránya, mint a nem magyarlakta járásokéban. Az ismeretlen nemzetiségűek arányának alakulását árnyaltabban vizsgálhatjuk, ha a járásokat a magyarok aránya szerint csoportosítjuk – öt csoportba. Vizsgálatunkba az előző megállapításunknak megfelelően (mely szerint az ismeretlen nemzetiségűek és a romák arányának regionális alakulása között hasonlóság mutatkozik) a romák területi megoszlásának adatait is bevonjuk.
5. táblázat. A szlovák állampolgárságú ismeretlenek és a romák aránya a járásokban élő magyarok aránya szerint (%)
Az ismeretlen nemzetiségűek aránya a járásokban élő magyarok aránya szerint növekszik. A 10%-nál alacsonyabb magyar lakosságú járásokban arányuk kisebb az országosnál. Az enyhe magyar kisebbségű járásokban (a magyarok aránya 10–30% közötti) legmagasabb az arányuk (0,60%), s csak a magyar többségű járásokban közelíti meg az ismeretlenek aránya ezt az értéket. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy az enyhe magyar kisebbségű járásokban a legmagasabb a romák aránya (3,28%).
Azaz elmondhatjuk, hogy a magyarok arányának növekedésével kismértékben emelkedik az ismeretlenek aránya, de azokban a járásokban, ahol a romák aránya magas, az ismeretleneké is jelentősen emelkedik. Az ismeretlen nemzetiségűek arányának alakulása szempontjából két tényezőt különíthetünk el: egyrészt azokon a vegyes lakosságú területeken, ahol nagyobb mértékű az etnikai keveredés, nagyobb esélye van a vegyes identitások kialakulásának, ezekben az esetekben növekszik a nemzetiségükben bizonytalanok, azt be nem vallók aránya. Ez a megállapítás a magyar–szlovák lakosságú járások mellett a szlovák–ruszin/ukrán népességű járásokra is érvényes. A másik aspektust a romák által sűrűbben lakott területek jelentik. Esetükben az adatok elemzését nehezíti, hogy döntő többségük nem vallja magát romának, nagyrészt szlovák, esetleg magyar nemzetiségűnek. Ebből adódóan a romákra vonatkozó adatok megoszlása nagymértekben torzított, de így is megfigyelhető, hogy a regisztrált arányuk növekedése egyúttal az ismeretlenek arányának növekedését is magával hozza.
Összegzés
Tanulmányunkban az ismeretlenek, azaz a (cseh)szlovákiai népszámlálások során feltett kérdésekre nem válaszolók számának, arányának alakulását vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen mértékben változott a számuk, arányuk az egyes feltett kérdések alkalmával, s mire vezethetők vissza az ismeretlenek arányának nagymértékű különbségei az egyes kérdések esetében. Részletesebben a 2001. évi adatok alapján volt módunkban vizsgálni a települések nagyságának, a regionális különbségeknek a hatását. Az ismeretlen nemzetiségűek számának alakulásánál rámutattunk az idegen és a szlovák állampolgárok válaszai közti eltérésekre. Egyúttal vizsgáltuk a járások etnikai összetételében mutatkozó eltérések hatását is az ismeretlenek arányának, számának alakulására. Lényegében levonhatjuk azt a következtetést, hogy az egyes kérdések esetében a nem válaszolók számát, arányát különböző társadalmi tényezők befolyásolják, de ezek feltérképezéséhez szükség van a hátterükben meghúzódó társadalmi változók ismeretére.
A 2011. évi népszámlálás alkalmával az előző népszámláláshoz viszonyítva az egyes kérdésekre nem válaszolók aránya a legtöbb esetben tovább növekedett. Háttérösszefüggéseik feltárására remélhetőleg a közeljövőben sor kerül. Ehhez azonban szükséges, hogy az eddig közzétett kisszámú adaton túl nyilvánosságra kerüljön a többi kérdésre vonatkozó adatsor is, járási és településszintű adatállományok formájában.
Felhasznált irodalom
- Gyurgyík László 2006. Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években. Pozsony, Kalligram.
- Gyönyör József 1989. Államalkotó nemzetiségek. Bratislava, Madách.
- http://portal.statistics.sk
- Klinger András 1996. Demográfia. Budapest, KSH.
- Sčítanie… 2003. Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Definitívne výsledky za SR, NUTS2 kraje, okresy a obce. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.
- Sčítanie… 2002. Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Bývajúce obyvateľstvo podľa národnosti, podľa pohlavia, päťročných vekových skupín a štátnej príslušnosti za
- SR, kraje a okresy. Štatistický úrad SR, Bratislava.
- Sčítania… 1991. Sčítania ľudu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike. Praha, FŠÚ.
- Sčítanie… 1992. Sčítanie ľudu domov a bytov k 3.3.1991. Podrobné údaje za obyvateľstvo. Republika Slovenská. Praha-Bratislava, FŠÚ-SŠÚ.
László Gyurgyík
Census 2011. Who are you, the unknowns?
The Slovak Statistical Office published the first official data of the 2011 census in the end of February 2012. The small number of the national-level data made public did not allow for thorough analyses. On the basis of the known data we can, however observe that the number and the proportion of those not giving answers, i.e. the unknowns, increased significantly compared to the former censuses, especially with regard to some question sets. This study examines the change of the number and proportion of the unknowns, on the basis of the data from the preceding decades. The study points to the factors, under the impact of which the number of those not giving answers increased in the censuses taken between 1970 and 2011.
László Gyurgyík 311:314(437.6)”2011” Census 2011. Who are you, the unknowns? 314.8(437.6)”2011”
Keywords: Census. Demography. Slovakia. Questionnaire. Statistics. Unknowns. Data.