1. A hegy mint szimbólum
A hegyek régóta vonzották az embereket. A misztikus felemelkedés lehetőségét, a magasságot, az égbe törést, a megközelíthetetlenséget szimbolizálták. Az emberek a hegy csúcsát valamikor az istenek lakhelyének tartották, és szentként tisztelték. Erről ismert az Olümposz, ahol a mítosz szerint a görög istenek laktak.
A hegy csodás események színhelyévé vált. Összekapcsolta az égi és földi világot. Keresztes Szent János a misztikus életvitelt – az Isten megismerése felé vezető utat – a hegymászáshoz hasonlítja (Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám 1990, 93–94. p.). A Bibliában Isten többnyire hegytetőn nyilatkozik meg. Gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor az Úr a Sínai-hegyen köti meg Mózessel a szövetséget, s ott adja át neki a tízparancsolat kőtábláit.
Az egyes felekezetek számára fontos hellyé válnak a hegyek. A lamista vallás hívei a Kailász-hegyet (6700 m) a világ legszentebb hegyének tartják. A hívők akkor tisztulnak meg a bűneiktől, ha a hegy körül megteszik a 40 km hosszú utat. A legnagyobb megtisztulást akkor nyerik el, ha az utat saját testükkel mérik meg.
A hegyekkel kapcsolatban babonás történetek is születtek. Az egyik legismertebb a Pilátus-heggyel (2133 m) függ össze. A monda szerint a hegyen lévő titokzatos fekete színű és feneketlen tóban Pontius Pilátus töltötte száműzetését. 1387-ben a lakosság rettegése miatt a hatóságok szigorúan megtiltották a tó és a hegy megközelítését. A város tanácsa csak 1594-ben szüntette meg a tilalmat.
Ismert történelmi személyiségek szívesen tartózkodtak a hegyekben, s rájuk emlékeztető tiszteleti hegynevek is keletkeztek. Példaként említhetjük Eötvös Loránd akadémikust, aki kiváló hegymászó volt. Az olaszországi Dolomitokban található Cadin-csoport feltárása fűződik nevéhez. Érdemeinek elismeréséül a Cadin-csoport második legmagasabb csúcsát Cima di Eötvösnek (2837 m) nevezték el.
2. A hegynév fogalma
A hegynév terminus a földfelszíni kiemelkedések és kiemelkedések részeinek tulajdonnévi értékű elnevezéseit foglalja magába (Reszegi 2008, 246. p.). A megnevezőknek, a névhasználóknak a földrajzi környezetük által meghatározott szemléletétől függ, hogy mit tekintenek hegynek. A hegy földrajzi köznév a nyelvterület bizonyos részein csak magas és nagy kiterjedésű földfelszíni formákat jelöl, másutt azonban alig szembetűnő kiemelkedések megnevezésére is szolgálhat (vö. Hefty 1911, Zoltai 1938, Reszegi 2011). A budapesti Ferihegy repülőtér (ma Liszt Ferenc repülőtér) nevében is ott található a hegy utótag, melynek eredeti jelentése ’szőlőskert’. Először Mayerffy Ferenc (1776–1845), kinek Feri volt a beceneve, telepített szőlőt a térségnek vékony futóhomokréteggel borított lapos buckáira (Kiss 2001, 4. p.).
Hoffmann István a helynévfajtákon belül a hegyneveket a domborzati nevek között tárgyalja, amelyeknél a következő altípusokat különbözteti meg: 1. hegyek, dombok, halmok nevei, 2. völgyek, mélyen fekvő területek, gödrök nevei, 3. hegyek és völgyek részeinek nevei: emelkedők, lejtők, domb- és hegyoldalak, hegytetők, magaslatok, dombhátak, hegycsúcsok, fennsíkok, szakadékok, szorosok, barlangok, sziklák megnevezései, 4. sík, egyenes felszínű területek nevei, 5. egyenetlen felszínű, gödrös, hullámos területek nevei (Hoffmann 1993, 47. p.).
A szlovák névtanban a hegynév megnevezés szinonimájaként az oronima terminus használatos. A szláv névterminológiai szótár alapján (Svoboda–Šmilauer–Olivová-Nezbedová–Oliva–Witkowski 1973, 65. p.) az oronima a szárazföld és a tengerfenék felszínének függőleges tagozódása szerinti térszínformát megnevező tulajdonnév (pl. hegység, dombság, hátság, hát, hegy, domb, szikla, oldal, lejtő, völgy, medence, mélyföld, szoros, hágó, nyereg, szakadék, szurdok, szoros, síkság, sík, fennsík, plató, tábla).
3. Hegyrajzi köznevek
A hegynév gyakran tartalmaz hegyrajzi köznevet, amely a kiemelkedés egészét vagy részét jelölheti. A Reszegi Katalin által elemzett magyarországi középkori hegynévanyagban a hegyrajzi köznevek egy része jelentését tekintve nagyjából megfelel a szó mai köznyelvi használatának: bérc, domb, halom, hát, havas(ok), hegy, kő, lejtő, magas, tető, mások azonban csak egyes nyelvjárásokban vannak meg hegyrajzi köznévi szerepben, sőt kihaltak is előfordulnak közöttük: fő ’hegytető’, gerend ’mélyen fekvő területből, mocsárból, árvízből kiemelkedő lapos domb, földhát’, gyűr ’mocsaras, vizenyős területen szilárd talajú, kiemelkedő domb, bucka’, homlok ’hegynek hirtelen, meredeken kiugró része’, mál ’földfelszíni kiemelkedés (hegy, domb) oldala’, orom ’hegytető, dombtető’, orr ’hegynek, dombnak erősen kiugró része’, rez ’hegy, domb, halom’, seg ’domb, halom’, torbágy ’domb, halom’, tő ’hegynek, dombnak alsó része’, verő ’hegy vagy völgy délnek néző, déli kitettségű oldala’ (l. Reszegi 2011, 67–119. p.).
A Magas-Tátra hegynévanyagában a következő magyar–szlovák hegyrajzi köznévpárok fordulnak elő: csúcs : štít; domb : kopa, kopec; fal : stena, fog : zub, gerinc : hrebeň, hát : chrbát, hegy : vrch; katlan : kotlina, kotol; kémény : komín, nyereg : sedlo, orom : hrot, orr : nos, pillér : pilier, rés : štrbina, szakadék : žľab, sziklatű : ihla, torony : veža, völgy : dolina stb. Egyes magyar földrajzi köznevekhez több szlovák pár is kapcsolódik (csorba : sedlo, štrbina; domb : kopa, kopec; katlan : kotlina, kotol), illetve néhány szlovák hegyrajzi köznév magyar párja eltérő a vizsgált korpuszban (štrbina : csorba, rés; sedlo : csorba, hágó, nyereg).
A hegyrajzi közneveknek fontos szerepük van az egyes hegyrészek lokalizálásában. Az azonos megkülönböztető névrészt tartalmazó hegyneveknél a hegyrajzi köznév segíti az identifikálást: pl. Lomnici-csúcs : Lomnický štít, Lomnici-gerinc : Lomnický hrebeň, Lomnici-nyereg : Lomnické sedlo, Lomnici-torony : Veľká Lomnická veža, Lomnici-váll : Lomnická kopa.
4. A hegynevek kutatása
A magyar névtudományban a hegynevek kutatása a többi helynévtípushoz képest a háttérbe szorult. A magyar névtudomány képviselői közül elsősorban Kiss Lajos foglalkozott a témával, aki A hegyek és hegységek nevei című akadémiai székfoglalójában (Kiss 2001) felhívta a figyelmet a névtan e vizsgálatra érdemes részterületére. Reszegi Katalin az Árpád-kori hegyneveket vette górcső alá, és összefoglalta az oronimákkal kapcsolatos magyar szakirodalmat (Reszegi 2002, 2011).
A szlovák névtudományban Milan Majtán tekintette át a vonatkozó publikációkat (Majtán 1996, 127. p.). Az általa említett tanulmányok nagyrészt a hegynevek etimológiáját és morfológiai struktúráját elemezték.
A hegynevek különböző nyelvekben való összevetésével ritkábban foglalkoztak a kutatók. Kiss Lajos az akadémiai székfoglalójában (Kiss 2001) nemcsak a magyar hegyneveket, hanem európai és távoli kontinensek hegyneveit is elemezte. A lengyel és szlovák, valamint a szlovén és szlovák hegyneveket Marta Pančíková hasonlította össze (Pančíková 1994, 2000).
A Magas-Tátra helyneveivel több szerző foglalkozott. A tanulmány megírása során elsősorban két szerző monográfiájára támaszkodtunk.
Ivan Bohuš Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier (A Magas-Tátra neveiről A-tól Z-ig) című művében névcikkek (2141 névcikk) formájában megadja az egyes tulajdonnevek lokalizációját, változását, etimológiáját, kialakulásának történetét. A szlovák megnevezések mellett feltünteti a toponimák magyar, német és lengyel megfelelőjét is.
Scheirich László A mi Magas-Tátránk című adatgazdag könyvében Magas-Tátra (Szlovákia területén lévő) történelmi eseményeiről, földrajzi neveinek kialakulásáról ír. Elsősorban a magyar helynevekkel foglalkozik, de mindenütt feltünteti a szlovák névmegfelelőt, és sok helyen a németet, illetve lengyelt is. A helyneveket térképeken lokalizálja, s a tárgyalt toponimák magyar–szlovák, szlovák–magyar jegyzéke a mellékletben található. A szerző az egyes fontosabb völgyek, gerincek, csúcsok tárgyalását a Tátra nyugati részén kezdi, és fokozatosan halad kelet felé. Az egyes fejezetek szerkezete hasonló. A hegyrészek leírását az alattuk lévő települések történetével indítja, majd ismerteti az itt található földrajzi objektumokat (tó, forrás, patak, vízesés, szikla, barlang, erdő, rét, út, ház stb.), az egyes nevek létrejöttének motivációját, a lokalizációs ponthoz kötődő különböző (magyar, illetve más nyelvű) névváltozatokat, a névadókat, első látogatókat, a hegyrészekkel foglalkozó kutatókat, a turistaegyesületek tevékenységét, a meg nem valósított terveket és névjavaslatokat, a tragikus eseményeket, a szájhagyomány útján terjedő hiedelmeket.
5. A Magas-Tátra magyar–szlovák hegynévpárjai
Kiss Lajos említi, hogy a Tátra hegység neve a prágai Cosmastól megalkotott első csehországi latin krónikában a 999. év alatt bukkant fel „Tritri montes” alakban, Anonymus is emlegette Turtur néven (Kiss 1999, 117. p.). A magyar Tátra a szlovák Tatry átvétele, Kiss Lajos szerint ősi indoeurópai, közelebb talán trák névből származik (Kiss 1988, 63. p.). A Tátra elnevezés eredetével kapcsolatban Melich János névetimológiáját tartják a legvalószínűbbnek, miszerint az ószláv trtri ’szikla, kő’ szóból keletkezett (l. Melich 1912). A Magas-Tátra előtagja az Alacsony-Tátra előtagjával van korrelációban. A szlovákban a Magas-Tátra megfelelőjeként a többes számú Vysoké Tatry alakváltozat használatos.
A Tátra hegynév családnévben (Tátrai) is előfordul. A hegység neve a szláv Trtry alakon keresztül jutott be a magyarba. Itt a mássalhangzó-torlódás egyrészt -a ejtéskönnyítő magánhangzóval, másrészt az egyik -r elhagyásával oldódott föl, a név végi veláris i pedig -a-vá nyitódott (Hajdú 2010, 471. p.). A hegységnévből létrejött családnevek a természetes keletkezésű névanyagban ritkán fordulnak elő, de a névváltoztatásokban kedveltek, a nemzeti táj-, hegyromantika erősen hatott divatjukra (vö. Farkas 2010, 73–75. p.). Napjainkban a leggyakoribb hegynévi alapú családnevek között található a Tátrai név, melyet Magyarországon 2009-ben 1357 fő viselt.
Szlovákiát Tátra alatti országként szokták emlegetni. A Tátrát sok nevezetes történelmi személyiség látogatta meg az idők során. Az uralkodók közül megemlíthetjük II. Frigyes Ágost szász királyt, aki 1840-ben megmászta a Kriván-csúcsot. Ennek emlékére 1841-ben egy obeliszket állítottak fel a csúcsra, amelynek eredetije már nincs meg, de kicsinyített mása a poprádi múzeumban látható. A szájhagyomány szerint Mátyás király is szívesen tartózkodott a Tátrában, s miután megmászta a Nagyszalóki-csúcsot, az ő tiszteletére nevezték el az ormot Király-orrnak.
A Magas-Tátra helynevei nagyrészt négynyelvűek (magyar, szlovák, német, lengyel). Ivan Houdek szerint a magyar tátrai nomenklatúra a 19. században alakult ki a szlovák, lengyel, német mellett, és a magyar megnevezések többnyire a német nyelvű helynevek fordításaiként jöttek létre (Houdek 1941, 7. p.). Ivan Bohuš említi, hogy a magas-tátrai hivatalos magyar földrajzi nomenklatúra alkotása az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésével befejeződött (Bohuš 1996, 6. p.).
A továbbiakban a Magas-Tátra egyes magyar–szlovák nyelvű hegynévpárjaival foglalkozunk, melyeket a névadás indítéka alapján két csoportra oszthatunk:
a) mindkét nyelvben azonos névadási indíték, szemléletmód alapján létrejött hegynevek,
b) az egyes nyelvekben eltérő névadási indíték alapján létrejött hegynevek.
5.1. A magyar és szlovák hegynév azonos névadási indíték alapján keletkezett
A Magas-Tátra egyes részeinek neve azonos indítékkal keletkezett a magyar és szlovák nyelvben.
Már meglévő tulajdonnevek (pl. helységnevek, víznevek, személynevek) is hegynévvé válhatnak, tehát más névtípusba kerülnek át. A tulajdonnévosztály-váltást transzonimizációnak nevezzük.
A Magas-Tátra egy-egy csúcsa gyakran arról a településről kapta nevét, amelynek a határához tartozott, illetve amely az illető csúcs lábánál feküdt. A hegy alatti helység nevéből keletkeztek a következő hegynevek: Batizfalvi-csúcs : Batizovský štít, Csorbai-csúcs : Štrbský štít, Felkai-csúcs : Velický štít, Gerlachfalvi-csúcs : Gerlachovský štít, Hunfalvi-csúcs : Huncovský štít, Késmárki-csúcs : Kežmarský štít, Lomnici-csúcs : Lomnický štít, Menguszfalvi-csúcs : Mengusovský štít, Nagyszalóki csúcs : Slavkovský štít, Vázseci-völgy : Važecká dolina. Az említett magyar nevek tükörfordítással jöttek létre. Kiss Lajosnál olvashatjuk a Földrajzi nevek etimológiai szótárában, hogy a magyar Lomnici-csúcs a német Lomnitzer Spitze tükörfordítása (Kiss 1988, 45. p.).
Vármegye nevéből született a Liptói-torony : Liptovská veža hegynév.
Víznevek is motiválhatták a hegynevek keletkezését. A Fehér-víz-völgy : Bielovodská dolina hegynév magába foglalja a Fehér-víz nevet is. A Nagy-Békás-csúcs : Veľký Žabí štít megnevezés arra utal, hogy a hegyrész a Békás-tó közelében található. Az egyik legenda szerint a Békás-tó elnevezés az aranyásóktól származik, akik azt hitték, hogy a tavakban varangyos békák élnek, és gyomrukban aranyszemcsék vannak. A Csendes-völgy : Tichá dolina a csendesen folydogáló Csendes-patakról (Tichý potok) kapta mai nevét. A völgy régebbi elnevezése (Javorové) a valamikor itt előforduló jávorfával (juharfa) hozható összefüggésbe. A Tichy Thal elnevezéssel Albrecht von Sydow német utazónál találkozunk először 1830-ban (Scheirich 2004, 21. p.). A völgy magyar megnevezéseként a Ticha-völgy formát is használták, tehát átvették a szlovák előtagot, majd később cserélték fel a magyarra lefordított megkülönböztető névrésszel (Csendes).
A magyar és a szlovák névváltozat magában őrizheti egy személy nevét. A Walentko-völgy : Valentkova dolina, melynek füves lejtői legeltetésre szolgáltak, nevét egy Valentko (a Valent becézett alakváltozata) becenevű pásztorról kapta. A személy neve több helynévben is szerepel: Walentko-tó : Valentkovo pleso, Walentko-tüzelő : Valentkovo ohnisko. A Garai-völgy : Garajova dolina a Garai-rétről kapta nevét, ahol valamikor egy Garai pribilinai pásztornak állt a kunyhója (Scheirich 2004, 27. p.). A család-, kereszt- és becenévből keletkezett hegynevek utalhatnak azokra a személyekre, akik egykor megmászták a magas-tátrai hegyrészt: Bachleda-rés : Bachledova štrbina (Klimek Bachleda, 1849–1910, zakopanei hegyi vezető után), Berci-torony : Bartkova veža (Bartolomej Obrochta, 1850–1926, népzenész becenevéből keletkezett a helynév), Cagašík-pillér : Cagašíkov pilier (Slávo Cagašík, 1921–1948, egykor a legjobb szlovák hegymászók közé tartozott), Grósz-szakadék : Grószov kuloár (a késmárki származású Grósz Alfréd, 1885–1973, a Tátra valamennyi magas csúcsát megmászta, sok cikket írt a hegységről), Jurzyca-fog : Jurzycov zub (Karol Jurzyca), Martin-kémény : Martinov komín (Alfred Martin), Still-szakadék : Stillov žľab (Still János, 1805–1890, tátrai hegyi vezető után, aki a Gerlachfalvi-csúcs első megmászójaként ismert), Stolarczyk-hágó : Stolarczykovo sedlo (Józef Stolarczyk, 1816–1893, zakopanei lelkipásztorról, aki 1867-ben jutott fel elsőként a hágóra), Urbanovič-pillér : Urbanovičov pilier (Ivan Urbanovič neves szlovák hegymászó a Hegyi Szolgálat tagja volt), Weszter-csúcs : Weszterov štít (Weszter Pálról, 1843–1921, lett elnevezve, aki nagyszalóki szállodatulajdonos volt, és nagyban hozzájárult a tátrai ösvények és utak kiépítéséhez). A Spitz Mihály-völgy : Spismichalova dolina az egri származású Spitz Mihály krakkói királyi tanácsos nevét őrzi, aki a 16. században a Magas-Tátrában ércek és nemesfémek bányászatával is foglalkozott. Hasonló tevékenységet folytatott a Tátrában a 17. és 18. században a hybbei Türk család, akiről a Türk-hágó : Turkovo sedlo lett elnevezve.
A köznevek tulajdonnevesülésével, az ún. onimizációval, keletkezett a hegynevek nagy része. A következők a magyar és a szlovák nyelvben azonos motivációval jöttek létre, s egymás tükörfordításaként értelmezhetők. Növényzetre utaló nevek a Berkenyés : Skorušiniak, Jávor-völgy : Javorová dolina, Liliom-hágó : Ľaliové sedlo, Rét-nyereg : Lúčne sedlo, Virágoskert-torony : Kvetnicová veža. Állatok nevéből keletkeztek a Békás-gerinc : Žabí hrebeň, Dromedár-hát : Dromedárov chrbát, Kacsa-völgy : Kačacia dolina, Macska-torony : Mačacia veža, Marmota-völgy : Svišťová dolina, Pók-völgy : Pavúčia dolina, Zerge-csúcs : Kozí štít (a szlovák megnevezés jelentése ’kecskés-csúcs’, a vadászok a zergéket vad kecskéknek [szlk. divé kozy] vagy kecskéknek [szlk. kozy] nevezték). Egyes hegynevek létrejöttét a színnevek is motiválhatták: Fehér-pad : Biela lávka, Fekete-pillér : Čierny pilier, Sárga-fal : Žltá stena, Sárga-torony : Žltá veža. Az egész évben gyakran hóval borított csúcs neve Hó-csúcs : Snehový štít. A hegyrész alakja szerint elnevezett helynevek a Bibircs : Bradavica, Kápolna : Kaplnka, Kerek-domb : Guľatý kopec, Kis Templom : Malý kostol, Nagy Templom : Veľký kostol, Rovátka : Prielom (a szűk rés miatt), Szekrényes : Skrinica, Tarajka : Hrebienok, Vastag-torony : Hrubá veža, Villa-gerinc : Vidlový hrebeň. Az Omladék-völgy : Zlomisková dolina megnevezés arra utal, hogy a völgyben sziklaomladékok találhatók. A lavinák gyakori előfordulása miatt szerezte nevét a Lavina-csúcs : Lavínový štít. A Lengyel-nyereg : Poľský hrebeň arról kapta nevét, hogy fontos átkelőhelye volt a lengyel csempészeknek, akik Lengyelországból Magyarországra vitték az árut.
Egyes magyar hegynevek esetében pontosabb információink vannak a névadás körülményeivel kapcsolatban. A Karcsmar-folyosó : Krčmárov žľab neve Dénes Ferenc lőcsei tanártól származik, aki 1878-ban az árokban egy zergére portyázó orvvadásszal találkozott. Dénes megrótta a vadorzót, de az nem árulta el a nevét, csak a foglalkozását: kocsmáros volt az illető. Ez a foglalkozás a helybeli szlovák nyelvjárásban karčmar alakban fordul elő (Scheirich 2004, 230. p.).
A mesevilágból ismert szereplők is megjelennek a névanyagban: Hüvelyk Matyi : Loktibrada, Ördög-hát : Čertov chrbát (a tátrai kincsekre a szájhagyomány szerint az ördög vigyázott), Pokol-csorba : Diablovo sedlo.
5.1.1. Az azonos indítékkal keletkezett magyar–szlovák hegynévpárok között grammatikai eltérések is lehetnek
A különbség az oronimák struktúrájában (egy- vagy több névrésszel megnevezett hegy) mutatkozhat. A magyar–szlovák hegynévpároknál néhány esetben megfigyelhető a névrészek elhagyása vagy bővülése. A kétrészes magyar névnek lehet egyrészes szlovák névmegfelelője. A kétrészes magyar hegynevekben a megkülönböztető névrészhez földrajzi köznevek (hegy, nyereg, torony, völgy) kapcsolódnak, míg a szlovák névalakban elmarad használatuk: Katlan-völgy : Kotlina, Kereszt-nyereg : Križné (szlk. kríž ’kereszt’, három gerinc kereszteződésénél fekszik), Mállás-völgy : Rozpadliny (a völgyben szétmállott sziklák találhatók), Nefcer-völgy : Nefcerka (Neftzer Farkas Konrád tátrai gondnok után), Ördög-torony : Diablovina, Pokol-torony : Pekelník, Só-hegy : Soľovisko, Szív-völgy : Srdce (az alakjáról kapta nevét), Tompa-hegy : Tupá. A háromrészes magyar megnevezés két földrajzi köznevet is tartalmazhat, míg a kétrészes szlovák névpárja egyet: Kacsa-völgyi-csúcs : Kačací štít, Kék-tavi-torony : Belasá veža, Kerek-tavi-nyereg : Kolové sedlo, Jég-völgyi-csúcs : Ľadový štít, Sárkány-tavi-gerinc : Dračí hrebeň, Tölcsér-tó-katlan : Lievikový kotol, Vörös-tó-völgye : Červená dolina. Arra is van példa, hogy a háromrészes magyar névnek egyszavas szlovák megfelelője van: Kis-Nyereg-hágó : Sedielko ’Kis-Nyereg’ (a Tátra déli és északi oldala között fontos átkelőhely volt). A négyrészes magyar névnek a szlovákban háromrészes párja is lehet: Kis-Zerge-tavi-torony : Malá capia veža, Nagy-Zerge-tavi-torony : Veľká capia veža.
A Jeges-tavi-csúcs régebbi szlovák névpárja – Štít Ľadového plesa – azonos jelentésű. A ma használatos szlovák Popradský Ľadový štít ’Poprádi Jeges-csúcs’ megnevezésből hiányzik a tó (szlk. pleso) földrajzi köznév, amely arra utalt, hogy a csúcs a lábánál található tó után vette fel a nevét, és a hegynév egy újabb névrésszel bővült, amely az alapján született, hogy közel hozzá található a Poprádi-tó : Popradské pleso.
A földrajzi köznévi névrész eltérhet a magyar és szlovák nyelvben. Az alakjáról kapta nevét a Bástya-csorba : Baštové sedlo ’Bástya-nyereg’, Hegyes-torony : Ostrý štít ’Hegyes-csúcs’, Nagy-Villa-csúcs : Veľká Vidlová veža ’Nagy-Villa-torony’. A Sima-hegy : Hladký štít ’Sima-csúcs’ az alatta lévő hasonló nevű nyeregről kapta nevét, ahol sima fűvel benőtt legelő volt.
A magyar nyelvben az elöljárós szerkezetek nem használatosak a szlovákhoz viszonyítva, s a különbség a fordított szósorrendben is mutatkozik: Pátria-sziklatű : Ihla v Patrii ’Sziklatű a Pátriában’, Rovátka-katlan : Kotlina pod Prielomom ’Katlan a Rovátka alatt’, Kopki-csorba : Štrbina pod Kôpkami ’Csorba a Kopki alatt’, Jeges-tavi-torony : Veža nad Ľadovým plesom ’Torony a Jeges-tó felett’.
Bizonyos magyar–szlovák hegynévpárokban számbeli eltérés van a megnevezések között. A magyarban az egyes számú névalak, a szlovákban pedig a többes számú alakváltozat és a megváltozott, fordított szósorrend használatos: Bástya-gerinc : Hrebeň bášt (a gerinc alakja motiválta a megnevezést), Komarnicki-pillér : Pilier Komarnických (1911-ben mászták meg a Komarnicki fivérek, Gyula és Román. Dr. Komarnicki Gyula egyik legjelentősebb műve, A Magas-Tátra hegyvilága hegymászó- és turistakalauz, melyben négy nyelven – szlovák, magyar, lengyel, német – tünteti fel a hegyneveket, s a mellékletben magyar–szlovák, szlovák–magyar névmutató is található).
A névpárok egyéb morfológiai sajátosságban is különbözhetnek. A magyar tőszói megnevezésekkel szemben a szlovák nevek kicsinyítő képzős, deminutív alakváltozatban használatosak: Arany-katlan : Zlatá kotlinka ’Arany-katlanka’, Arany-torony : Zlatinská veža ’Arany(os)ka-torony’ (a múltban aranyásók is látogatták a vidéket), Bárány-torony : Jahňacia vežička ’Bárány-tornyocska’, Kos-völgy : Barania dolinka ’Kos-völgyecske’ (az ott legelő bárányokról), Ruman-völgy : Rumanova dolinka ’Ruman-völgyecske’ (Ján Ruman mászó után nevezték el nemcsak a völgyet, hanem az ott lévő tavat, patakot, hágót és csúcsot is).
Az interlingvális hegynévpár azonos jelentésmezőbe tartozhat: Kápolna : Kostolík ’Templomocska’. Néhány szlovák oronimának több magyar névmegfelelője is lehet: pl. a Chlapík ’Legény’ névnek a párjai a Legény és a Parasztocska megnevezések. Növénynévből jött létre a Kanalastorma-katlan : Varešková kotlina név, amely arra utal, hogy a katlanban nő az orvosi kanálfű vagy másképpen kanáltorma (Cochlearia officinalis – a növény levelei öblösek, mint a kanál). A gyógynövény szlovák megnevezése lyžičník, amely a nyelvhasználókban a lyžica ’kanál’ szót asszociálta és ennek szinonimájából (vareška ’főzőkanál’) alakult ki a szlovák helynév (l. Bohuš 1996, 169. p.).
Vannak esetek, amikor a magyar hegynév a szlovák név átvételével alakult. A Szmrecsini-völgy : Temnosmrečinská dolina ’Sötét lucfenyő(erdő)-völgy’ magyar névpárja a szlovák hegynévből keletkezett magyaros helyesírással és a szlovák szóösszetétel előtagjának elhagyásával. A kétrészes szlovák névnek egyrészes magyar névpárja is lehet: Szedilkó : Sedielkova kopa (sedielko = nyergecske, kopa = halom). Ennek fordítottjára is találunk példát, amikor az egyrészes szlovák megnevezésnek kétrészes magyar névmegfelelője van: Hrubo-gerinc : Hrubé ’Vastag’ (a gerinc alakjára utal), Spara-hágó : Špára ’Rés’ (az elnevezés az alatta található 18 m hosszú természetes alagútra utal), Zavory-hágó : Závory ’Sorompók’ (a Csendes-völgy egyik fontos átkelőhelye). A következő magyar megnevezésekben az eltérések a nevek helyesírásában figyelhetők meg a szlovák névhez képest: Csubrina : Čubrina (gorál cubryna = čuprina = sörény, a hegygerinc alakjára utal), Furkota-csúcs : Furkotský štít (a Furkota-patakról kapta nevét: furkotať ’csobogni, csörgedezni’), Hlinszka-völgy : Hlinská dolina (a völgyben bányák voltak, az elnevezést a német bányászok segédmunkásaira vonatkozó die Hinzen szóból eredeztetik), Klin : Klín ’Ék’, Koncsiszta : Končistá ’Éles’, Kopa-hágó : Kopské sedlo (a szlovák kopa jelentése ’domb, halom’), Kopki : Kôpky ’Dombocskák’, Koprova-völgy : Kôprová dolina (havasi medvegyökér – szlk. kôprovníček bezobalný – nő a völgyben), Kriván : Kriváň (< krivý ’görbe’), Krizsnó : Krížne (kríž = kereszt, itt három hegygerinc kereszteződik), Litvor-völgy : Litvorová dolina (orvosi angyalgyökér [szlk. litvor] nő a völgyben), Mlinica-völgy : Mlynická dolina (mlyn = malom, az ott folyó patak alsó részében malom volt), Osztra : Ostrá ’Éles’, Sátán : Satan (a legendák szerint a sátán itt rejtette el a kincseket), Szoliszkó-tornyok : Soliskové veže (solisko = sónyaló, a tornyok alatt a pásztorok a birkák és szarvasmarhák részére egy vályúba sót helyeztek), Szvinica : Svinica (szlk. sviňa = disznó, az egyik magyarázat szerint a sertésfejre emlékeztető alakjáról kapta nevét, a másik szerint a nehezen elérhető csúcsot első megmászói ezzel a névvel szidták), Siroka : Široká ’Széles’, Terianszko-torony : Terianska veža, Tupa : Tupá ’Tompa’, Zamki : Zámky ’Várak’ (várrom alakját idéz fel a hegyrész). Egyes neveknél eltérő névmagyarázatokkal is találkozunk. A Pátria : Patria hegynevet Ivan Bohuš a patrieť ’nézni’ tájszóból eredezteti, mert a hegyrész kitűnő kilátópont is egyben. Neidenbach Ákos a név keletkezésével kapcsolatban egy szájhagyomány útján elterjedt történetet ír le, mely szerint amikor Báthory István Lengyelországba ment királyi trónját elfoglalni, útközben Felkán is megszállt. Ellátogatott a Csorba-tóhoz és felsétált az egyik közeli csúcsra. Sokáig gyönyörködött a látványban. Ekkor mondta állítólag: „Bárhová is vet a sors, Magyarország mégis te maradsz a hazám!” Környezetéhez latinul beszélt a király és utolsó „Pátria” ’haza’ szava lett a csúcs neve (Neidenbach 2000, 48. p.).
Egyes hegynevek azonos alakban fordulnak elő mindkét nyelvben: Krátka ’Rövid’, Ganek ’Folyosó (karzat)’. A kétrészes nevekben a megkülönböztető névrész már le van fordítva: Kis Ganek : Malý Ganek, Középső Ganek : Prostredný Ganek.
5.2. A magyar és szlovák hegynév eltérő névadási indíték alapján keletkezett
Különböző népek más-más motiváció alapján adhatnak nevet ugyanannak a hegy(rész)nek.
A 19. század végétől a népi elnevezéseken kívül (a tájjal valamiféle reális kapcsolatban levő, természetes úton keletkezett hegynevek) a névtelen objektumok mesterséges neveket kaptak. 1882. aug. 6-án a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) Tátrafüreden tartott közgyűlésén Scherfel Aurél javaslatára elfogadták, hogy a Tátra addig névtelen objektumait azokról a jeles személyekről nevezzék el, akik a Tátra érdekében működtek. Az MKE a Tátra számos földrajzi objektumának volt a (magyar és német nyelvű) névadója (Scheirich 2004, 14. p.).
Egyes névtelen hegycsúcsok a Tátra jeles kutatóinak, illetve a csúcsok első megmászóinak nevét vették fel a magyar megnevezésben, de a szlovákban (l. Bohuš 1996) más indíték alapján születtek: Déchy-csúcs (Déchy Mór, 1847–1917, híres magyar utazóról és hegymászóról) : Dračí štít ’Sárkány-csúcs’ (a „tátrai sárkányokkal” kapcsolatos legendák alapján jött létre a név), Dénes-csúcs (Dénes Ferenc, 1845–1934, lőcsei tanárról, aki a Magyarországi Kárpátegyesület tiszteletbeli elnöke volt) : Malé Rysy ’Kis éles fal’, Déry-csúcs (Déry Józsefről, 1865–1937, a Magyar Turista Egyesület elnökéről) : Spišský štít ’Szepesi-csúcs’ (a Magas-Tátra egy része az egykori Szepes megye birtokába tartozott, innen az elnevezés), Döller-csúcs (Döller Antal, 1831–1912, 1873-ban megalapította a Magyarországi Kárpátegyesületet, sok cikket írt a Tátráról) : Furkotské Solisko (a Furkota-patak mellett a pásztorok az állatok részére egy vályúba sót helyeztek), Dőri-csúcs (Dőri Gyula, 1864–1918, 1901-ben mászta meg a csúcsot, a Magyar Turista Egyesület alapító tagjai közé tartozott) : Drobná veža ’Apró-csúcs’ (a környékbeli csúcsok magasabbak nála), Eljasz Valér-csúcs (Walery Eljasz Radzikowski, 1840–1905, festette a tátrai természetet és egy tátrai kalauz szerzője volt) : Vyšná Barania strážnica ’Felső Kos-őrhely’ (a Kos-katlanban való fekvés alapján), Englisch-csúcs (Englisch Károly, 1881–1945, 1897 és 1903 között sok tátrai első megmászást hajtott végre és ezeknek leírását adta közzé, több tátrai hegyrészt nevezett el) : Malý Kolový štít ’Kis Kerek-csúcs’ (a közelben lévő Kolový štít ’Kerek-csúcs’ után kapta nevét), Fabesch-torony (a német származású magyar hegymászó Fabesch Henrik 1902-ben mászta meg a tornyot) : Chmúrna veža ’Komor-torony’, Franz-torony (Franz János hegyi vezető után) : Drúk (keskeny sziklás kiemelkedés), Hunfalvy-hágó (Dr. Hunfalvy János, 1820–1888, történész után, aki 1856-ban mászta meg a hegyrészt) : Váha ’Mérleg’ (a közeli csúcsokkal mintegy mérleget alkot), Jármay-asztal (Dr. Jármay László, 1850–1932, Ótátrafüreden orvos volt, turistautak építését támogatta) : Nákova ’Kovácsüllő’ (az alakja után), Jordán-torony (Dr. Jordán Károly, 1871–1959, matematikus és egyetemi tanár 1900-ban mászta meg a tornyot) : Zubatá vežička ’Nagyfogú-torony’ (éles formája miatt), Kolbenheyer-völgy (Kolbenheyer Károly, 1841–1901, a lőcsei gimnázium tanára a Tátra jeles kutatója volt) : Kobylia dolina ’Kanca-völgy’ (a völgyben valamikor lovakat is legeltettek), Lorenz-hágó (Ing. Viktor Lorenz, 1843–1880, a téli turizmus úttörője után) : Bystré sedlo ’Meredek-hágó’ (meredek lejtése alapján), Majunke-torony (Majunke Gedeon, 1855–1921, a tátrai építkezési tervek szerzője és kivitelezője volt a 19. és 20. század határán) : Priečna veža ’Keresztező-torony’, Otto-csúcs (dr. August Otto, 1851–1921, hegymászó és a tátrai kalauz szerzője után) : Dvojitá veža ’Kettős-torony’ (a torony két csúcsból áll), Papirusz-csúcs (a porosz származású Ján Andrej Papirus kincseket keresett a Tátrában, 1771-ben találták meg a holttestét a csúcs alatt) : Čierny štít ’Fekete-csúcs’ (a sziklák fekete színe alapján), Pawlikowski-rés (Jan Gwalbert Pawlikowski 1881-ben mászta meg a rést) : Lastovičia štrbina ’Fecske-rés’ (állatnév alapján), Petrik-csúcs (Petrik Lajos, 1851–1932, a Turisták Lapja szerkesztője volt, sok cikket írt a Tátráról) : Sokolia veža ’Sólyom-torony’ (az ott élő állat alapján), Rochel-csúcs (Rochel Antal, 1770–1847, osztrák katonai orvos és botanikus az egész monarchiában, a Magas-Tátrában is, gyűjtötte a florisztikai különlegességeket) : Predný Holý vrch ’Elülső Kopár-hegy’ (a hegy felszínéből adódóan), Serényi-torony (az iglói származású Dr. Serényi Jenő, 1884–1915, a tátrai sporthegymászás úttörője volt) : Ihla v Dračom ’Tű a Sárkányban’ (a megnevezés a torony alakjára és fekvésére utal), Simon-torony (a tornyot elsőként Simon Häberlein mászta meg 1905-ben) : Žabí kôň ’Békás ló’ (a Békás-tó felett található), Szontagh-csúcs (Dr. Szontagh Miklós, 1843–1899, orvos megalapította a klimatikai gyógyfürdőt, Újtátrafüredet, és monográfiát is írt A Magas-Tátra és hegyvidéke címen) : Kupola (a név az objektum alakjára utal), Téry-csúcs (Dr. Téry Ödön, 1856–1917, selmecbányai orvos a tátrai turizmus fellendítője, a Téry-ház megalapítója, a Turisták Lapjának szerkesztője volt) : Malý Pyšný štít ’Kis büszke-csúcs’(a szlovák megnevezés a csúcs impozáns alakjára utal), Tetmajer-horhos (Kazimierz Przerwa-Tetmajer, 1865–1940, lengyel író a tátrai hegység aktív hegymászója volt) : Gerlachovské sedlo ’Gerlachfalvi-nyereg’, Wahlenberg-torony (a svéd botanikus dr. Göran Wahlenberg, 1770–1851, a Tátrában egykor botanikus kutatást végzett) : Furkotská veža ’Furkota-torony’ (Ivan Bohuš szerint a Furkota-völgy a patakjának hangjáról kapta nevét: furkotať ’csobogni, csörgedezni’), Weber-csúcs (Weber Sámuel, 1835–1908, a tátrai vegetáció kutatója volt) : Malý Kežmarský štít ’Kis Késmárki-csúcs’, Weisz-csúcs (Weisz Miksa jogász a tátrai turistaberendezések építésében vett részt) : Nižná Barania strážnica ’Alsó Kos-őrhely’ (a Kos-katlanban való fekvés alapján).
Arra is akad példa, hogy a hegyrészen található tornyokat a magyarban személyek után nevezik el, de a szlovákban a más indítékkal keletkezett alaptag megmarad a nevekben és megkülönböztető névrész kapcsolódik hozzá. A Sárkány-falon : Ošarpance ’Kopottak’ (a hegyrész alakjára utaló név) három torony található, melyek magyar nevei megmászóik emlékét őrzik, a szlovák nevek pedig a tornyok magasságára, fekvésére utalnak: Dubke-torony (Ernst Dubkéról) : Veľký ošarpanec ’Nagy Kopott’, Behn-torony (Heinrich Behnről) : Prostredný ošarpanec ’Középső Kopott’, Breuer-torony (Breuer Jánosról) : Malý ošarpanec ’Kis Kopott’.
A személynévi eredetű magyar hegynevek szlovák párja helytelen fordítás révén is keletkezhetett: Róth Márton-csúcs (Róth Márton iglói tanár a tátrai turisztika szervezője és írója volt) : Český štít ’Cseh-csúcs’ (A gorál Ceška dolina ’Nehéz-völgy, nehezen megközelíthető völgy’ elnevezést Sydow porosz utazó 1830-ban megjelent művében Böhmisches Talnak ’Cseh-völgy’ fordította. A nevet más szerzők is átvették, és végül általánosan elterjedt az új elnevezés.); Chmielowski-csúcs (Ing. Janusz Chmielowski, 1878–1968, a sporthegymászás úttörője és egy négyrészes tátrai kalauz írója után) : Supia veža ’Keselyű-torony’ (a tornyot először lengyel hegymászók nevezték el Sepia Turnianak, ami magyarul ’hallgatag toronyt’ jelent, s a szlovák név helytelen fordítás által keletkezett).
Nemcsak férfiakról, nőkről is elneveztek hegyrészeket (nem minden esetben ismert, ki után lett elnevezve az objektum). Erről tanúskodnak a következő magyar oronimák, melyek a szlovákban eltérő indítékkal keletkeztek: Izabella-torony (1900-ban Englisch Károly nevezte el a tornyot Izabella hercegnő után, aki az időben a Tátrában nyaralt) : Opálová veža ’Opál-torony’ (az ott található opál után), Egenhoffer-csúcs (Egenhoffer Terézia, 1855–1940, a tátrai női hegymászás és sízés úttörője volt) : Strapatá veža ’Kusza-torony’ (három csúcsa van a toronynak), Erzsike-torony : Ihla v Ostrve ’Tű az Osztervában’ (meredek sziklafal), Etelka-torony (Téry Ödön leányáról) : Kopa nad Ohniskom ’Halom a táborhely felett’, Jolán-csúcs (a késmárki Adriányiné Borcsányi Jolán, 1881–1930, 1902-ben mászta meg a csúcsot, a 20. század elején apjával együtt a Téry-menedékház gondnoka volt) : Ovčiarska veža ’Juhpásztor-torony’ (a pásztorok juhokat legeltettek a környéken), Katalin-csúcs (a csúcs első ismert megmászója a női sportmászás úttörője, Bröske Katalin volt) : Malý hrot ’Kis él’, Margit-csúcs : Rohatá veža ’Szarv-torony’ (a sziklatorony alakjára utal a név), Márta-csúcs (magyar nevét első megmászójáról, a genfi Marthe Lavalléról, 1883–1959, kapta) : Zlobivá ’Bosszankodó’, Olga-csúcs (Stodola Kornél, a liptói sízés és turisztika szervezője, nem ismerte a csúcs eredeti nevét, ezért feleségéről nevezte el) : Volovec ’Ökrös’ (valamikor marhacsordákat legeltettek a gerinc lábánál).
A különböző helyeket lokalizáló hegynevek megkülönböztető névrésze azonos lehet (a meglévő tulajdonnév más objektumok megnevezésében is szerepet játszik), a hozzá kapcsolódó hegyrajzi köznév pedig általában eltérő. A személynévből létrejött magyar hegynevek szlovák párja más-más motivációval jött létre: Wahlenberg-csúcs : Kozí chrbát ’Kecske-hát’, Wahlenberg-torony : Furkotská veža ’Furkotai-torony’, Déli Wahlenberg-csúcs : Ostrá veža ’Éles-torony’; Papirusz-csúcs : Čierny štít ’Fekete-csúcs’, Nagy-Papirusz-völgy : Veľká Zmrzlá dolina ’Nagy Fagyott-völgy’. Ennek ellenkezőjére is találunk példát, amikor különböző lokalizációs pontok megkülönböztető névrészei a szlovákban azonosak, de a magyar megfelelőkben eltérőek: Pyšný štít ’Büszke-csúcs’ : Fecske-torony, Pyšná vežička ’Büszke-tornyocska’: Thomasson-torony (Thomasson Beatrix angol alpinista 1899-ben mászta meg a tornyot).
Egyéb eltérő indítékok alapján is adhattak nevet a magyar és a szlovák nyelvben ugyanannak a hegycsúcsnak.
A Közép-hegység : Svišťový štít ’Mormota-csúcs’ (az ott élő állat alapján) magyar neve a németből keletkezett tükörfordítással. Dr. Otto August és id. Hunsdorfer János vezető 1897. július 20-án mászták meg a négy gerinc találkozóján lévő csúcsot, melyet Mittel-Gebirge névre kereszteltek (vö. Scheirich 2004, 173. p.).
A Markazit-torony : Malý Ľadový štít ’Kis Jeges-csúcs’ (az év nagyobb részében hóval fedett) magyar megnevezése a markazit nevű ásványról kapta nevét, amely megtalálható a torony kőzetében, és a sziklákat sárgásra festi.
Az Egyetemi-csúcs : Predný kopiniak ’Elülső-púp’ magyar nevét Komarnicki Gyula adta 1918-ban megjelent kalauzában, emlékül a budapesti egyetemisták I. világháború előtti hegymászósikereiért.
A Karbunkulus-torony : Jastrabia veža ’Héja-torony’ (a ragadozó madár után) magyar elnevezésének alapja az a monda, hogy a csúcson egy nagy drágakő (karbunkulus) található.
A következő magyar megnevezések keletkezését különböző tényezők motiválták (állat, növény, fekvés, szín, esemény), míg a szlovák névpár a hegyrész alakjára utal: Fecske-torony (a sziklafalakon élő hajnalmadárról – Tichodroma muraria – kapta nevét, vö. Bohuš 1996, 219. p.) : Pyšný štít ’Büszke-csúcs’ (impozáns alakú hegyrész), Hagymás-katlan : Ostrý kotol ’Éles-katlan’, Keleti-Rovinki-szarv : Kresaný roh ’Faragott szarv’, Triumetal (a névben található tri ’három’ a három gerinc találkozási pontjára, a metal ’fém’ a csúcs bányászmúltjára utal) : Hrubý vrch ’Vastag-hegy’, Vörös-torony : Široká veža ’Széles-torony’, Vám-kő : Hranatá veža ’Szögletes-torony’.
A további magyar megnevezések víznévből keletkeztek, a szlovák névpárjaik eltérő indítékkal: Fehér-tavi-csúcs : Jahňací štít ’Bárány-csúcs’ (az állatnév után), Fekete-tavi-hágó : Nižné Čierne sedlo ’Alsó fekete-hágó’ (Ivan Bohuš szerint a sziklák fekete színére utal a név), Varangyos-tavi-csúcs : Javorový štít ’Jávor-csúcs’ (növénynévre utal), Vörös-patak-torony : Divá veža ’Vad-torony’ (alakja alapján kapta nevét), Vörös-tavi-csúcs : Kolový štít ’Kerek-csúcs’, Vörös-tavi-torony : Zmrzlá veža ’Megfagyott-torony’ (az egész évben hó fedi), Zöld-tavi-csúcs : Baranie rohy ’Bárányszarvak’ (a csúcs alakja két bárányszarvra hasonlít). A Tarpataki-völgy a nevét a völgyön keresztül folyó Tar-patak után kapta. A németben Kahlberg ’kopár, tar hegy’ alakváltozatban volt használatos. Helyette később Kaltberg formában is lejegyezték a nevet, ami alapján keletkezett a hegynév szlovák Studená dolina ’Hideg-völgy’ megnevezése (vö. Scheirich 2004, 79. p.).
Egyes hegyrészek sorszámmal vannak megnevezve. A szlovák Anjely ’Angyalok’ helynév öt torony közös neve, s az egyes tornyok sorszámokat kapnak. A szlovákban marad az anjel ’angyal’ szó a nevekben, de a magyarban a torony hegyrajzi köznévvel identifikálják az egyes lokalizációs pontokat: Veľký anjel ’Nagy angyal’ : Torony I., Druhý anjel ’Második angyal’ : Torony II., Tretí anjel ’Harmadik angyal’ : Torony III., Štvrtý anjel ’Negyedik angyal’ : Torony IV., Piaty anjel ’Ötödik angyal’ : Torony V.
A szlovák hegynév magyar megfelelője idővel változhatott. A Tátra-csúcs : Vysoká ’Magas’ (2560 m) legrégibb említése Buchholtz György tátrai panorámáján található (1717), ahol Visoka név alatt szerepel. A magyar irodalomban is sokáig a csúcs eredeti szlovák neve fordult elő különféle alakváltozatokban: Visoka, Viszoka, Wisoka, Wiszoka, Vysoka, Vyszoka, Wysoka, Wyszoka. 1874-ben a csúcs első megmászója, Déchy Mór a csúcs nevét kibővítette Magas Viszokára (szlk. vysoká ’magas’). Déchy elnevezése hatással volt a csúcs későbbi szlovák nevére: Veľká Vysoká ’Nagy Magas’. A 19. század hetvenes éveiben kapta a magyar Tátra-csúcs, illetve a német Tatraspitze nevet (Scheirich 2004, 164. p.). Az alacsonyabban fekvő (2429 m) Kis-Viszoka : Východná Vysoká ’Keleti Magas’ hegycsúcs magyar nevében azonban megmaradt a szlovák névrész.
6. Hegynevek az interneten és egyéb írott forrásokban
A Magas-Tátra honlapján (www.vysoketatry.com) magyar szövegkörnyezetben elsőként a hegynév magyar alakváltozatát tüntetik fel, s ezt követi zárójelben a szlovák névmegfelelő. Lássuk példaként a Kriván (Kriváň) hegynévvel kapcsolatos interneten található információkat. A magyar Kriván alakváltozat a szlovák Kriváň (< krivý ’görbe, ferde’) hegynév átírásával keletkezett.
„A Magas-Tátra nyugati szegletének jellemző impozáns csúcsa a Kriván (2494 m), amely a Magas-Tátra főgerincéből a Csubrinánál (Čubrina) kiagazó szárnyvonulat utolsó kiemelkedése.
A csúcsból legyező alakban több gerinc indul ki, ezek közül turisztikai szempontból csak a déli és a délnyugati gerinc fontos. A déli gerinc a Kriván-nyergen (Daxnerovo sedlo) és a Kis-Krivánon (Malý Kriváň) át folytatódik, lejjebb széles hegyháttá bővül és végül a Pavlova-háton (Nad Pavlovou) ér véget. A délnyugati gerinc lejtőjén két jellemző magaslat van – a Felső- és Alsó-Kriván-váll (Vyšná a Nižná Priehyba) és az erdős Grúnikhoz vezet, amely a Magas-Tátra partizán egység emlékhelye, egyben a tartózkodási helye és a harcok színhelye is volt. A Krivánt bizonyára ismeretlen bányászok mászták meg először, de az első írásos emlék 1772-ből az iglói (Spišská Nová Ves) evangélikus pap és természettudós Czirbesz A. nevéhez fűződik, aki barátaival tette meg ezt a túrát…
A Kriván a szlávság és a szlovákok szabadságának jelképévé vált, egyben a stúri nemzedék költészetének kiemelkedő motívuma is. E fontos helyét úgy a költészetben mint a prózában a mai napig megőrizte.” (www.vysoketatry.com/hu.html)
Egy lokalizációs pontnak több megnevezése lehetett a múltban. Példaként említhetjük, hogy a Lomnici-csúcsot (az egyéb megnevezések mellett) a 17. században Vaternak ’Apa’, Grossvaternak ’Nagyapa’ nevezték, a 18. században Königsberg ’Királyi hegy’ néven is előfordul, s a régi lengyel irodalomban mint Kórlowa Tatr ’a Tátra királynője’ szerepel.
Egy denotátumnak több magyar neve lehetett a különböző írott forrásokban, pl. a Granátová veža mai magyar megfelelője Gránátfal-torony, a múltban egyéb elnevezései is ismertek voltak: Chrysanthemum-csúcs (a virág alapján), Blásy-völgyi-torony (a felkai származású Blasy Ede ismert hegymászó, zergevadász volt), Krukowski-torony (lengyel hegymászó családneve után).
Az interneten (és a tátrai nomenklatúrában egyaránt) néhány szlovák megnevezésnek több magyar névpárja használatos, pl. Daxnerovo sedlo (a hágót Štefan Mark Daxner, 1822–1892, író után nevezték el, aki 1861-ben megszervezte az ún. nemzeti zarándoklatot a Krivánra) : Daxner-hágó, Kriván-nyereg (Kriván alatt található nyereg); Grúnik (grúň = sziklás hegyoldal) : Grunik, Kis-hát.
A magas-tátrai szlovák hegyneveknek nagyrészt vannak magyar névmegfelelői. Néhány szlovák hegynévnek azonban nincs magyar párja. Főképpen azokról a hegynevekről van szó, melyek az Osztrák–Magyar monarchia szétesését követően, Csehszlovákia megalakulása után keletkeztek. Példaként említhetjük a Gerlachovská veža ’Gerlachfalvi-torony’ (2642 m) nevet, melynek nincs magyar megfelelője. Ez a torony eredetileg a Jamesova veža ’James-torony’ nevet viselte (1921-ben jött létre a tátrai hegymászók szövetsége, a JAMES).
Ritkábban fordul elő, hogy a magyar megnevezésnek nincs szlovák párja. A Bibircs : Bradavica egyes tornyait a szlovákban a fekvésük által adják meg, míg a magyarban önálló tulajdonnevekkel (az első megmászók személynevével) azonosítják a hegyrészeket: a Bibircs nyugati csúcsát Müller-toronynak (Johannes Müller), a délnyugatit Habel-toronynak (Paul Habel), az északkeletit Gömöry-toronynak (Gömöry Olivér) és a keletit Hacker-toronynak (Aemilius Hacker) nevezik.
A hegynevet az idő során hivatalosan is megváltoztathatják. A történelmi Magyarország legmagasabb hegycsúcsának, a Gerlachfalvi-csúcsnak (2655 m) a nevét a millennium évében, 1896-ban Ferenc József-csúcsra változtatták, majd 1948-tól Sztálin-csúcs volt a neve, 1956-ban pedig hivatalosan visszakapta régi nevét.
Olyan nevek is találhatók az írott forrásokban, melyek csak rövid ideig éltek, illetve nem terjedtek el. 1902-ben Késmárk városa a határában lévő egyik csúcsot (ma Zöld-tavi-csúcs : Baranie rohy) Kossuth Lajos-csúcsnak nevezte el, de a név általánosan nem terjedt el a hegymászók és turisták között. A Hlinszka-torony első megmászói, Dyhrenfult és Rumpelt, 1907-ben Nelly-csúcsra keresztelték a késmárki Tóthné-Pitka Nelli után, aki a Poprádi-tónál lévő menedékház gondnoka volt. Az elnevezés csak rövid ideig létezett (l. Scheirich 2004, 194. p.). A Jávor-csúcs : Malý javorový štít ’Kis Jávor-csúcs’ hegynév régi Antónia-csúcs megnevezése is feledésbe merült. Dr. Englisch Károly és anyja, Englischné Jülg Antónia 1902. augusztus 20-án mászták meg a hegyrészt, Englisch anyja tiszteletére nevezte el a csúcsot (l. Scheirich 2004, 174. p.).
7. Összegzés
A tanulmányban a Magas-Tátra egyes magyar–szlovák nyelvű hegynévpárjaival foglalkoztunk. A hegynevek egy része mindkét nyelvben azonos névadási indíték alapján jött létre. E hegynevek egymás fordításaiként értelmezhetők. Egyrészt meglévő tulajdonnevekből (helységnév, víznév, személynév), másrészt köznevek (növénynév, állatnév, színnév stb.) tulajdonnevesüléséből alakultak. Az egyes interlingvális hegynévpárok között kisebb grammatikai eltérések lehetnek. Különbség mutatkozhat a magyar–szlovák névpárok struktúrájában, számában, sorrendiségében, a névalkotás módjában. A másik csoportot alkotják a mindkét nyelvben eltérő névadási indíték alapján létrejött hegynevek. A magyar nyelvben a személynévből származó tiszteleti nevek vannak túlsúlyban, míg a szlovák megnevezések különböző motiváció alapján keletkeztek.
Felhasznált irodalom
Bauko János 2003. Etymológia názvov horolezeckých ciest v Súľovských skalách. In Lingvistické konfrontácie. Lingvistický odborný seminár. UKF Nitra, CD-ROM.
Bauko János 2004. Hegymászó útnevek a Szulyói-sziklákon. In Névtani Értesítő 26. Budapest, ELTE, 119–135. p.
Bauko János 2006. Mikrooronymá v Súľovských skalách. In Varia XIII. Zborník materiálov z XIII. kolokvia mladých jazykovedcov. Bratislava, SAV, 26–33. p.
Bauko János 2007a. Motivácia vzniku názvov horolezeckých ciest. In Súradnice súčasnej onomastiky. Zborník materiálov zo 16. slovenskej onomastickej konferencie. Bratislava, Veda, vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Jazykovedný ústav Ľudovíta Štúra SAV, 190–203. p.
Bauko János 2007b. Scheirich László: A mi Magas-Tátránk. A Magas-Tátra történelme (könyvszemle). In Névtani Értesítő 29. Budapest, ELTE, 286–288. p.
Bauko János 2008. Transonymizácia v názvoch horolezeckých ciest. In Acta onomastica IL. Praha, Ústav pro jazyk český Akademie věd České republiky, 42–49. p.
Bauko János 2009. Paralely medzi názvami skál a horolezeckých ciest. In Varia XVIII. Zborník plných príspevkov z XVIII. kolokvia mladých jazykovedcov. Prešov, Prešovská univerzita, 9–14. p.
Bauko János 2010. Hegynévhasználat a fordítás és kétnyelvűség tükrében. In Bilingvizmus és fordítás. Arany A. László születése 100. évfordulójának tiszteletére. Nyitra, Konstantin Filozófus Egyetem, 19–29. p.
Bauko János 2011. Magyar névtani kutatások Szlovákiában. In Szabómihály Gizella–Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 469–486. p.; http://www.foruminst.sk/publ/magy/8/ magyszlovban_final.pdf
Bauko János (megjelenés előtt). Komparácia slovenských a maďarských oroným vo Vysokých Tatrách. 18. slovenská onomastická konferencia. Prešov, 2011.
Bohuš, Ivan 1976. Lesnícke prvky v onomastike Tatranského národného parku I. In Zborník prác o Tatranskom národnom parku 18. 28–41. p.
Bohuš, Ivan 1977. Lesnícke prvky v onomastike Tatranského národného parku II. In Zborník prác o Tatranskom národnom parku 19. 75–96. p.
Bohuš, Ivan 1988. Tatry očami Buchholtzovcov. Martin, Osveta.
Bohuš, Ivan 1996. Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier. Tatranská Lomnica, Štátne lesy TANAP-u.
Czirbusz Géza 1908. A Kárpátok hegyeinek és folyóinak nevei. Nagybecskerek, Plfitz Fer. Pál Könyvnyomdája.
Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede 1998. A földrajzi nevek helyesírása. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Farkas Tamás 2010. Családnév-változtatás és névföldrajz. In A nyelvföldrajztól a névföldrajzig. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 234. Budapest–Szombathely, Magyar Nyelvtudományi Társaság–NYME Savaria Egyetemi Központ, 67–80. p.
Fekete Péter 1999. A hegynevek mint névadók Eger és Felnémet földrajzi neveiben. Magyar Nyelvjárások, 37., 179–186. p.
Futó Endre 2008. A Magas-Tátra négynyelvű földrajzinév-tára. http://www.fsz.bme.hu/ mtsz/mhk/egyeb/szotar.htm
Győrffy Erzsébet–Reszegi Katalin 2003. Árpád-kori hegy- és víznevek funkcionális-szemantikai szempontú összehasonlító vizsgálata. Magyar Nyelvjárások, 41., 195–204. p.
Hajdú Mihály 2010. Családnevek enciklopédiája. Budapest, Tinta Könyvkiadó.
Hefty Gyula Andor 1911. A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben. Nyelvészeti Füzetek 66. Budapest, Athenaeum.
Hefty Gyula Andor–Vigyázó János szerk. 1931. A Magas-Tátra részletes kalauza. 3. kiadás. Késmárk–Budapest, Turistaság és Alpinizmus Kiadása.
Hoffmann István 1993. Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 61.
Hoffmann István 2003. Magyar helynévkutatás 1958–2002. Debrecen, Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke.
Hoppál Mihály–Jankovics Marcell–Nagy András–Szemadám György 1990. Jelképtár. Békéscsaba, Helikon Kiadó.
Houdek, Ivan 1941. Počiatky a vývoj tatranského názvoslovia. Bratislava.
Joó Kálmán 1968. Kelet-Szlovákia és a Tátra. 2. kiadás. Budapest, Egyetemi Nyomda.
Juhász Dezső 1988. A magyar tájnévadás. Nyelvtudományi Értekezések 126. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Kis Domokos Dániel 1998. A csúcson. A hegyek szerelmese – báró Eötvös Loránd. Budapest, Eötvös Kiadó.
Kiss Lajos 1981. Szilágysági hegynevek. Magyar Nyelvőr, 105., 97–101. p.
Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Kiss Lajos 1997. Hegynevek a történelmi Magyarországon. Magyar Nyelv, 93., 154–168. p.
Kiss Lajos 1999. Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.
Kiss Lajos 2001. A hegyek és hegységek nevei. Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. Budapest, MTA.
Kniezsa István 2003. Párhuzamos helynévadás. Egy fejezet a településtörténet módszertanából. In Kniezsa István: Helynév- és családnévvizsgálatok. Budapest, Lucidus Kiadó, 115–184. p.
Kolumbán Lajos 1909. A Magas-Tátra hazájában. Három debreczeni diák utazása. Budapest, Lampel R.
Komarnicki Gyula 1978. A Magas-Tátra hegyvilága (hegymászó- és turistakalauz). Budapest, Sport.
Kuna Ágnes 2006a. „Magyarország szikláin”. A magyar sziklamászóutak nevei. Magyar Nyelvőr, 84–96. p.
Kuna Ágnes 2006b. Sziklamászóutak nevei a Kis-Gerecsében. In Névtani Értesítő 28. Budapest, ELTE, 113–120. p.
Kuna Ágnes 2008. A sziklamászóutak neveinek kognitív szemantikai elemzése. In Név és valóság. A VI. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. Budapest, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Kiadványai 1. 195–203. p.
Lacika, Ján 2011. Divy Tatier. Bratislava, Ikar.
Lőrincze Lajos 1946. Bérc ~ Börc. Magyar Nyelv, 42., 22–26. p.
Lőrincze Lajos 1951. A seg térszínformanév. Magyar Nyelv, 46., 53–60. p.
Majtán, Milan 1995. Z lexiky slovenskej oronymie. In Acta onomastica XXXVI. Praha, Ústav pro jazyk český AV ČR, 129–133. p.
Majtán, Milan 1996. Z lexiky slovenskej toponymie. Bratislava, Veda.
Majtán, Milan 1999. Štruktúrne typy slovenskej oronymie. In Österreichische Namenforschung 27, Heft 1–2. Klagenfurt, Institut für Sprachwissenschaft Universität Klagenfurt, 55–67. p.
Malenínská, Jitka 1984. Oronyma Českého středohoří. Litoměřice.
Malenínská, Jitka 1995. Německá oronymická apelativa severních Čech a jejich české ekvivalenty (na materiálu Českého středohoří). In Acta onomastica XXXVI. Praha, Ústav pro jazyk český AV ČR, 138–144. p.
Melich János 1912. A magyar Tátra név eredetéről. Magyar Nyelv, 8., 337–343. p.
Melich János 1963. A Fátra hegynév s ami vele összefügg. In Dolgozatok II. Nyelvtudományi Értekezések 41. Budapest, Akadémiai Kiadó, 29–70. p.
Moór Elemér 1932. Szláv eredetű emelkedésnevek alföldi hely- és dűlőnevekben. Magyar Nyelvőr, 61., 12–18. p.
Neidenbach Ákos 1994. A Kárpát-medence magyar vonatkozású hegymászó és turista irodalma. Budapest, a szerző kiadása.
Neidenbach Ákos 2000. Tátrai legendárium. Budapest, Kornétás Kiadó.
Pančíková, Marta 1994. Poľské a slovenské oronymá v Tatrách. In Jazyková a mimojazyková stránka vlastných mien. 11. slovenská onomastická konferencia. Bratislava–Nitra, Jazykovedný ústav Ľ. Štúra SAV–Vysoká škola pedagogická, 211–216. p.
Pančíková, Marta 2000. Slovinské a slovenské oronymá. In Vlastné mená v jazyku a spoločnosti. 14. slovenská onomastická konferencia. Bratislava–Banská Bystrica, Jazykovedný ústav Ľ. Štúra SAV–Fakulta humanitných vied a Pedagogická fakulta UMB, 141–147. p.
Póczos Rita 2010. Nyelvi érintkezés és a helynévrendszerek kölcsönhatása. A Magyar Névarchívum Kiadványai 18. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó.
Pohl, Heinz-Dieter 1996. Berg- und Gebirgsnamen: slawisch. In Namenforschung. Ein internationales Handbuch zur Onomastik. 2. Teilband. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 1524–1531. p.
Puškáš, Arno 1957–1989. Vysoké Tatry. Horolezecký sprievodca. Monografia I–X. Bratislava, Šport.
Reitzenstein, Wolf-Armin 1996. Berg- und Gebirgsnamen. In Namenforschung. Ein internationales Handbuch zur Onomastik. 2. Teilband. Berlin–New York, Walter de Gruyter, 1521–1524. p.
Reitzenstein, Wolf-Armin 2004. Berg- und Gebirgsnamen. In Namenarten und ihre Erforschung. Ein Lehrbuch für das Studium der Onomastik. Hamburg, Baar, 279–301. p.
Reszegi Katalin 2002. Hegynevek az Árpád-kori Gömör vármegyéből. In: Magyar Nyelvjárások, 40., Debrecen, 47–59. p.
Reszegi Katalin 2008. A hegynév terminus definiálása. In Név és valóság. A VI. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. Budapest, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Kiadványai 1. 240–247. p.
Reszegi Katalin 2011. Hegynevek a középkori Magyarországon. A Magyar Névarchívum Kiadványai 21. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó.
Révész Samu 1878. A hegynevekről. Magyar Nyelvőr, 7., 308–312. p.
Rutkowski, Mariusz 2000. Toponymy of Climbing Space. Names Within the Polish Climbing Community. Names. A Journal of Onomastics, 48.2., 115–125. p.
Rutkowski, Mariusz 2001. Mikrotoponimia przestrzeni wspinaczkowej. Studium socjoonomastyczne. Olsztyn, Wydawnictwo Uniwersytetu Warmińsko–Mazurskiego.
N. Sebestyén Irén 1946. Hegy, fok. Magyar Nyelv, 42., 17–22. p.
Scheirich László 2004. A mi Magas-Tátránk. A Magas-Tátra történelme. Második, bővített kiadás. Dunaszerdahely, Nap Kiadó.
Stanislav, Ján 1948. Slovenský juh v stredoveku II. Martin.
Svoboda, Jan–Šmilauer, Vladimír–Olivová-Nezbedová, Libuše–Oliva, Karel–Witkowski, Teodolius 1973. Základní soustava a terminologie slovanské onomastiky. Grundsystem und Terminologie der slawischen Onomastik. Praha, Zpravodaj místopisné komise ČSAV.
Uhlár, Vlado 1976. Názvy vrchov z osobných mien. In VI. Slovenská onomastická konferencia. Bratislava, Veda, vydavateľstvo SAV, 223–231. p.
Wild Ferenc–Szaniszló József 1978. Hegymászók könyve. Bukarest, Kriterion Kiadó.
Zelliger Erzsébet 1991. Milyen magas a Hegymagas? Magyar Nyelv, 87., 77–82. p.
Zoltai Lajos 1938. Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és természetes emelkedések. Debrecen, Városi Nyomda.
János Bauko
Hungarian–Slovak oronyms in the High Tatras
The author examines some of the Slovak–Hungarian oronym pairs of the High Tatras. Slovak oronyms mostly have also Hungarian counterparts. In the Slovak–Hungarian proper name material there are two basic proceedings of oronym creation: 1) names which have been formed in both languages through the same motivation and the name is translated from one language to the other, 2) names that are different in the respective languages, they are not translated from one language to the other but have been formed through heterogeneous motivation. In both languages, likewise motivated oronyms have been formed through transonymization (from oikonyms, hydronyms and anthroponyms) as well as onymization (in relation to plants, animals, colours, shapes etc.). Among some of the interlingual pairs of oronyms there are differences in the structure of names (one-word or composite naming), word order, grammatical number, word forming suffixes. In contrast to the Slovak nomenclature (the names are varied from the point of view of motivation), in the differently motivated oronym pairs, the Hungarian terminology prefers naming derivable from anthroponyms, which refer to famous personalities in the history of the High Tatras.
János Bauko 811.511.141`373.21(234.372.4)
Hungarian–Slovak oronyms in the High Tatras 811.162.4`373.21(234.372.4)
81`373.21(234.372.4)
Keywords: Linguistics. Onomastics. Names of mountains. Hungarian–Slovak pairs of mountain names. The High Tatras.