Misad Katalin–Csehy Zoltán (szerk.): Nova Posoniensia. A pozsonyi Magyar Tanszék évkönyve

Misad Katalin–Csehy Zoltán (szerk.): Nova Posoniensia. A pozsonyi Magyar Tanszék évkönyve. Pozsony, Szenczi Molnár Albert Egyesület–Kalligram Kiadó, 2011, 272 p.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Hallgató­ság!*

Nagy megtiszteltetésnek tartom, s egyúttal köszönöm, hogy a szlovákiai magyarság legrégebbi és legjobb hagyományokkal rendelkező műhelye első évkönyvének nyelvészeti tanulmányait bemutathatom.

Mielőtt a kiadványba belelapoznánk, vessünk néhány pillantást a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara megalakulásának 90. évfordulójára megjelent könyv külsejére, ruházatára. Elegáns, ünnepélyes, mélyzöld borító, s benne szerény visszafogottsággal a Gondova utcai épület képe. A hátsó borító szövegéből föltárulkozik a színes tartalom. A könyv méretét is szerencsésen választották meg a szerkesztők: zsebkönyv mérete következtében könnyen magunkkal is vihetjük rövidebb-hosszabb utazásainkra. A bemutatás elején már megelőlegezhetjük, hogy az esztétikus külcsínnel összhangban van a belbecs.
A könyv nyelvészeti része öt szerző tanulmányát tartalmazza. Örvendetes, hogy három oktató munkája mellett két doktorandusz hallgató írása is helyet kapott a fejezetben. Két oktatói dolgozatot követ két doktoranduszi, majd ismét egy oktatói. A szerkesztők − a te­ma­tikai okokon kívül − ezzel a keretbe foglalással talán azt is érzékeltetni akarták, hogy a tanszéken mennyire természetes és fontos a nemzedékek összefogása, az utánpótlás nevelése. Tematikai sokszínűség jellemzi a nyelvészeti fejezetet: a nyelvi ideológiákkal foglalkozik Lanstyák István tanár úr tanulmánya, az intézménynév-standardizálással Misad Katalin tanárnő dolgozata, a diáknyelvvel Bilász Bog­lárka doktorandusz hallgató írása, a magyar mint idegen nyelv tanításának az elméleti és gyakorlati kérdéseivel Szilvási Andrea doktorandusz hallgató dolgozata, valamint Hizsnyai Tóth Ildikó tanárnő tanulmánya.

Ejtsünk szót most mindegyik dolgozatról külön-külön!

Az első − A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről c. − tanulmányban Lans­tyák István a nyelvi ideológiák dzsungelében igyekszik rendet teremteni. A dolgozat 12 oldalas, apró betűs Függelékében összesen 87 nyelvi ideológia tömör meghatározását adja. A tanulmány bevezető részében a szerző hangsúlyozza, hogy a magyar nyelvtudomány egyik fontos feladata a nyelvközösségben működő nyelvi ideológiák feltárása. A nyelvi ideológiák természetesen általánosabb jellegű ideológiákkal is kapcsolatban vannak. A nyelvi ideológiákkal kapcsolatos újabb elméleti és empirikus kutatások eredményeit olvashatjuk a további fejezetekben. Természetesen az ideológiák mindegyikére nem közölhetett példákat a magyar nyelvművelő irodalomból, csak olyanokra szorítkozhatott, amelyekben több fontos nyelvi ideológia is megnyilvánul. Írása összegzésében hangsúlyozza a szerző, hogy a kutatás még a kezdeteknél tart, s azt is megállapítja, hogy egymaga aligha lesz képes mélyebben foglalkozni ezzel a témakörrel. Végül kifejezi azt az óhaját és reményét, hogy a nála is fiatalabb kutatók kedvet kapnak ennek az érdekes témának a további vizsgálatára.
A második tanulmány − az Intézménynév-standardizálás kisebbségi helyzetben című − Misad Katalin nevéhez fűződik. Az intézménynevek szerteágazó rendszeréből jelen tanulmány a szlovák iskolatípusok magyar nevének a megállapításával foglalkozik. A standardizálás folyamán a legnagyobb nehézséget a szlovák középiskolák megfelelő magyar nevének a meghatározása okozza. Az 1989 után bekövetkezett politikai, gazdasági és társadalmi változás hatással volt az intézményrendszerre. Ez magával vonta az intézménynevek jelentős részének a kicserélődését is. A szerző dolgozatának első fejezeteiben a standardizálás és a kodifikálás elméleti kérdéseivel, szükségességével és lehetőségeivel foglalkozik. A kilencvenes években a kisebbségi nyelveknek, így a magyarnak is, megváltozott a státusza. Bár hivatalos nyelvvé egyik sem lépett elő, de jogszabályokba foglalták a hivatalos és a nyilvános színtereken való használatukat. A tankönyvi, jogi, közigazgatási stb. szövegek szakszóhasználata nagyfokú variabilitást mutat. Misad Katalin nagyon helyesen rámutat arra, hogy ugyanazt a fogalmat, jelenséget a Kárpát-medence különböző részein (pl. Erdélyben, Vajdaságban, Kárpátalján) más és más névvel illetik, mint Magyarországon. Ezáltal megbomlik, megbomolhat az egységes magyar szaknyelv. Ezért elengedhetetlen minden régióban a szaknyelv tervezésével foglalkozni. A szlovákiai magyar szaknyelvi tervezéssel, ennek keretében pedig a tulajdonnevek, intézménynevek földrajzi nevek tervezési kérdéseivel a Gramma Nyelvi Iroda munkatársai foglalkoznak.

A továbbiakban a szerző a szlovák iskolanevek magyar megfelelőjének az egységesítési elveit fogalmazza meg, majd táblázatban mutatja be a szlovák megnevezés és a Gramma által javasolt magyar megfelelőjét. Külön fejezet foglalkozik az iskolatípusok magyar nevének a helyesírási kérdéseivel.

A sorban a harmadik közlemény − Bilász Boglárka Magyar diáknyelv határon innen és túl című − az ifjúsági nyelv egy speciális területére, a diákszlengre irányítja az olvasó figyelmét. Kérdőíves felmérés alapján hasonlítja össze a szlovákiai Nagykaposi Magyar Tannyelvű Gimnázium és a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium diákcsoportjainak szlengismeretét és -használatát. A szerző legfontosabb hipotézise az volt, hogy közös elemek jelennek meg a szlovákiai és a magyarországi diákok szlenghasználatában, különösen a közszleng kategóriájában, az internetes nyelvhasználat szókészletében, valamint az angol nyelvi hatásban. A nagykaposiaknál az előbbieken túl megmutatkoznak a szlovák kontaktusjelenségek. A felállított hipotézisek többségét gazdag példaanyaggal és táblázatba foglalt számítási eredményekkel igazolta.
Az alkalmazott nyelvtudomány igen aktuális területére vezeti az olvasót Szilvási Andrea A magyar mint idegen nyelv Szlovákiában című dolgozata, melyben a szlovák anyanyelvűek magyarnyelv-tanulási okait és motivációit taglalja az idegen, a környezet-, a másod- és a származásnyelv fogalmak tisztázását követően. Az okok közt említi meg a dél-szlovákiai kétnyelvű környezetet, a szlovákiai vállalatok üzleti érdekeit a magyarlakta területeken, valamint bizonyos szakmák magyar szókincsismeretének a szükséges voltát. A szerző kutatásai alapján a magyarnyelv-tanulás motiváló tényezőjének tartja az ún. instrumentális (eszközi jellegű) motivációt, vagyis amikor valakinek a munkája ellátáshoz van szüksége a magyar nyelvre. (Pl. néprajz, levéltáros szak, hungarológia, történelem szak az egyetemen és később a pályán.) A másik motiváló tényező személyes indíttatású: párkapcsolat, vegyes házasságokban az utódok mindkét nyelven történő szocializációjának a szándéka, magyar anyanyelvű rokonokkal való kommunikáció stb.
A nyelvészeti blokk ötödik – A magyar mint idegen nyelv esete a levéltár szakos hallgatók képzésével a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán (2000−2010) c. – tanulmányának a szerzője Hizsnyai Tóth Ildikó. Már a Mikszáth Kálmán-i ihletésű cím (A Noszty fiú esete…) is fölkelti az olvasó figyelmét. Az alfejezetek címei is ugyaninnen valók, s ugyanennyire beszédesek. A dolgozat a levéltár szakos hallgatók képzésének az utóbbi évtizede gondjait elemzi. Megállapítja, hogy tíz év alatt sem alakult ki a szakirány követelményeinek megfelelő metodika. Ezért a hallgatók nem rendelkeznek a gyakorlatban is használható, megfelelő szintű magyar nyelvtudással. A levéltár szakosok komplex nyelvi képzésének egészében, összefüggésében vizsgálja azokat a speciális jellemzőket, amelyek a magyarnak mint idegen nyelvnek az oktatását jellemzik. Összehasonlítja a latin és a német nyelvi képzéssel, s megállapítja, hogy – szemben a magyar nyelvvel − a levéltárosok idegen nyelvi képzését nem az illető nyelvi tanszékek (klasszikus filológia, germanisztika tanszék) biztosítják, hanem az Idegen Nyelvi Tanszék. (Nálunk Idegen Nyelvi Lektorátus.) A tanulmány második felében egy készülő, új, funkcionális nyelvszemléletű tankönyv koncepciójáról tájékozódhatunk, melyben a szlovák−magyar kontrasztív szempontú nyelvleírás érvényesül. A tervezett könyv három önálló, de egymással összefüggő fejezetből áll: Nyelvtan, Dialógusok, Szövegek. A tankönyv a nyelvi kompetencia kialakítása mellett az interkulturális kompetencia kialakítását is alapvető fontosságúnak tartja.

Végezetül a kötetről megállapíthatjuk, hogy a külcsín és a belbecs valóban összhang­ban van.

Befejezésként ismételten köszönöm a megtisztelő fölkérést a nyelvészeti tanulmányok bemutatására.

Kívánok a kötet minden szerzőjének, szerkesztőjének a további kutatásokhoz sok erőt, jó egészséget, kitartást, a Tanszék egészének pedig ehhez hasonló tartalmas köteteket, melyek méltóképpen tükrözik ennek a lelkes kis közösségnek a tudományos teljesítményeit.
Köszönöm a figyelmet.