Bauko János: Bevezetés a szocioonomasztikába (Oktatási segédlet)

Bauko János: Bevezetés a szocioonomasztikába (Oktatási segédlet). Nyitra–Nitra, Konstan­tin Filozófus Egyetem – Közép-európai Tanul­mányok Kara, 2015, 172 p.

A névtan oktatásának nagy hagyományai vannak a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézeté­ben, hiszen az ottani oktatók nagy szerepet vállalnak a határon túli magyar névhasználat sajátosságainak feltárásában. Bauko János névtani munkássága s jelen kiadványa ennek a jeles névtani mozgalomnak a sorába tagozódik be. A névtudományban egyre inkább teret nyer a szociolingvisztikai látásmód, amely a társadalom és névhasználat viszonyrendszerében nyilvánul meg. Már a kiadvány előszavában hangsúlyozza a szerző, hogy a névtan oktatásának kiemelt jelentőségűnek kell lennie a közoktatás valamennyi szintjén, hiszen a tulajdonnevek ismerete nélkül nincs nyelvtantanítás. Jelen dolgozata ebből a szempontból oktatási segédletként fogható fel. A határon túli magyar névkutatásbeli törekvések sajátos témáikkal is gazdagítják a magyar névtudományt. Az itteni kutatások egyik feladata a kétnyelvűség és névhasználat összefüggésrendszerének a vizsgálata és a névkontaktológiai jelenségek feltárása.

A magyar nyelvterület teljes helynévállományának összegyűjtése kiemelten fontos a határon túli térségek vonatkozásában, ahol különösen szembetűnőek a hiányosságok, s ráadásul a helyzetet e területeken súlyosbítja az a körülmény is, hogy itt sok helyen nagy a magyar nyelv térbeli visszaszorulása. Ezekben a térségekben tehát rendkívül sürgető az értékes leletmentés elvégzése s a nevek felgyűjtése. Bauko János kiadványa a tudományterület eredményeinek összegző szándékával méltán fogja össze, tematizálja a szlovákiai magyar névtani kutatásokat, s ad támpontokat az itteni névtanosok számára jövendőbeli kutatásaihoz. Megjegyezhetjük, hogy a szerző elsőként használja a szlovákiai magyar névtani szakirodalomban a szocioonomasztika fogalmát. Az anyaországi névtani elméletben Kiss Jenő fogalmazza meg a legmarkánsabban a nevek társadalmi szerepét, hiszen – mint mondja – a tulajdonnevekhez fűződő viszonyunk az első nyelvi élményünk. A nevek fontos szerepet töltenek be életünkben. Egyetemi hallgatók, a névtan iránt érdeklődő kutatók is haszonnal forgathatják oktatási segédanyagként a jelen kiadványt. A szerző szándéka rögtön a bevezetéskor tetten érhető, nevezetesen, hogy a könyv célja a társadalom és a névhasználat kapcsolatrendszerének a bemutatása volt.

A kötet szerkezetileg négy részre tagolódik. Az Általános tudnivalók című részben definiálja az onomasztika terminust, ismerteti a névtudomány helyét a tudományok rendszerében. A névtan ma már nem csupán nyelvészeti diszciplína, mivel olyan holdudvara alakult ki, hogy a legintegrálóbb ága lett a nyelvtudománynak, ennélfogva értelmezése, tárgyköre is a legtágabban értelmezendő. A jelenkori onomasztika nyelvtudományunknak az egyik legdinamikusabban fejlődő, értékes eredményeket felmutató területe. Számos részterületén azonban lemaradás mutatkozik. Hiányzik a névtan történetét áttekintő tudománytörténeti összefoglalás, s időszerűnek tűnik egy névtani terminológiai szótár elkészítésének igénye is. A szerző dolgozata végén sikeresen megkísérelt felállítani egy szlovákiai magyar névtani bibliográfiát.

Az első fejezetben ismerteti továbbá a tulajdonnév fogalmát és funkcióit, a tulajdonnév és köznév kapcsolatrendszerét, a névtani kutatások módszereit és forrásait (aktív kérdező és kérdőíves módszert különít el), a tulajdonnevek rendszerét és a főbb névfajtákat. Az aktív módszert elsősorban az élőnyelvben használatos tulajdonnevek összegyűjtésekor alkalmazzuk. Kérdőíves módszert alkalmazunk, ha egy adott közösség névviselési, névhasználati jellemzőire kérdezünk rá. A tulajdonnevek szerteágazó rendszerében külön foglalkozik a személynevekkel, az állatnevekkel, a helynevekkel, az intézménynevekkel, az emberi alkotások neveivel, de kitér az írói névadás általánosságaira is. A magyar névtudományban gyakran foglalkoztak a szerzők a tulajdonnevek felosztásával, de egységes kategóriarendszer még nem született meg. A tulajdonnévfajták ismertetésekor Hajdú Mihály rendszerezéséből indul ki. A második fejezetben (A szocioonomasztika kutatási területei, 79–135. p.) a szlovákiai magyar kisebbség nyelvhasználatából vett példák segítségével áttekinti a szocioonomasztika kutatási területeit. A kisebbségi névhasználat körében említi a névszemiotikai tájkép fogalmát is, amelyet a névtáblákon, a köztereken levő feliratokon szereplő tulajdonnevek alkotnak. Értekezik a névpolitikáról, a névtervezésről, a kisebbségi névhasználatról, a névváltoztatásról, a névkontaktológiáról, a névdivatról és a névattitűdről. Jól láthatjuk, hogy a szerző olyan témákkal is foglalkozik, amelyek a nevek iránt érdeklődő laikusok számára is érdekesnek tűnhetnek. A szociolingvisztika és a névtan találkozására jó példaként szolgálnak azon részei a fejezetnek, amelyekben az életkor és a névhasználat, valamint a nem és névhasználat, a felekezet és névhasználat viszonyrendszerét mutatja be. Társadalmi csoportok, kisebb-nagyobb közösségek névhasználatával is foglalkozik.

A harmadik részben (135–144. p.) a szlovákiai magyar névtani kutatások múltjával, eddigi eredményeivel és jelenével ismerkedhetünk meg. Külön foglalkozik a helynevek kutatásával, majd a személynevek kutatása terén elért eredményekről ad számot. Bauko a magyar névtani kutatások jövőbeli feladataira is felhívja a figyelmet. Hangsúlyozza, hogy szükség lenne minél gyakrabban tartani névtani konferenciákat, tanácskozásokat a határon túl is, hiszen fontos a szakmai kapcsolattartás az anyaországgal. Valóban, a szlovákiai magyar névtan szolgáltathat olyan érdekes témákat az anyaországi névtudománynak, amelyek színesíthetik a tudományágat. A határon túli magyar névkutatóknak az adott ország szlovák névtanosaival való érintkezése sem elhanyagolható, hiszen közösen is beleszólhatnak fontos névpolitikai kérdésekbe, s részt vehetnek közös névtani projektekben is. Bauko János nyomatékosítja a névtan mint tantárgy oktatását az egyetemi műhelyekben, hiszen ezáltal népszerűvé válhat a névtan, és a kutatók betekintést nyerhetnek a tudományterület legújabb eredményeibe is. A negyedik fejezetben (144–162. p.) találjuk az itteni névtani kutatások bőséges bibliográfiáját, amely támpontul szolgálhat a nevek iránt érdeklődő kutatóknak, de a szélesebb olvasóközönség számára is.

A kötet felépítése, a fejezetek egymásra épülése logikus, címrendszere jól áttekinthető, kifejtése világos. Hivatkozásai, szakirodalmi utalásai, irodalomjegyzéke gyakorlott névkutatóra vallanak. A szerző nemcsak gazdagította a Szlovákiában zajló névtani kutatások sorát, de a névtanról ismertetett általános tudnivalókkal szintézist teremtett a szakirodalomban egyre inkább használatos szocioonomasztika elméleti alapjaiból.

Az ismertetett kötet a szlovákiai magyar névkutatás értékes darabja. Jól mutatja a névtani kutatások sokszínűségét és más tudományokkal való szoros összefonódottságát a szlovákiai magyar nyelvterületeken. Figyelemre méltó sokszínűsége és számos különféle megközelítésmódja ígéretes felhasználását vetíti elő.

Jelen ismertetésünket azzal zárhatjuk, hogy leszögezzük, Bauko János munkája méltó folytatása a szerző eddigi névtani munkásságának. Sok hasznos és alkalmazandó névtani tudnivalót foglal össze a mintegy 172 oldalas kötetben. Érdeme, hogy újabb névtudományi összefüggésekre világít rá. Az egyetemi jegyzetként készült kiadványt az onomasztika tanegységet látogató hallgatók számára ajánlja, de haszonnal forgathatják a tulajdonnevek iránt érdeklődők is.