A kőkeszi plébánia anyakönyvének bejegyzései – Forrásközlés

Néhány szó bevezető helyett

Az itt bemutatásra kerülő történeti forrás helytörténeti jelentőségű. A volt kőkeszi (Kamenné Kosihy, Nagykürtösi járás) plébániahivatal[1] egyházi fennhatósága alá tartozó települések – Gyürki, Kőkeszi, Sirak, Szelény, Terbegec – múltjába ad mozaikszerű bepillantást. Helytörténeti mércével mérve jelentős ez az anyag, hiszen a felsorolt községek (megmaradt levéltári és egyéb források mentén való) története máig feldolgozatlan.[2] Utóbbi megállapítás egyébként a szűkebb-tágabb történeti Hont (később Bars-Hont) megye más településeire is bátran – a település nagyságától függetlenül – általánosítható.

Tulajdonképpen talán módszertani kérdésként is felemlíthető, hogy a kistelepülések (törpe- és aprófalvak) története, összehasonlítva a „nagyokkal” – a közigazgatási és statisztikai adatrögzítéssel készült történelmükön túli helytörténetükre értve – milyen mélységig tárható fel. Milyen mélységig tárható fel az apró történelem szemben a nagy történelemmel? – hangozhatna a kérdés. Hiszen a legtöbb esetben egy kistelepülés múltról szóló forrásanyaga jóval kurtább, mint egy nagyközség vagy éppen város forrásanyaga. Az itt bemutatásra kerülő forrásból, mintegy közös helytörténeti találkozási pontként jól kitűnik, hogy bármekkora egy település mérete, a nagy történelem (háborúk, járványok, országos érvényű és más változások) minden korban elért a legalsóbb szintekig is, bélyeget nyomva az ott élő közösség mindennapi életére.

A forrásról dióhéjban

 A kézzel írott bejegyzés a volt kőkeszi plébániahivatal 1735 és 1786 közötti időszakából származó, a plébánia területén kereszteltek, házasultak és elhalálozottak adatait rögzítő anyakönyvben található meg. Az anyakönyv eredetijét a Besztercebányai Állami Levéltár őrzi.[3] Az eredeti anyakönyv mikrofilmen rögzítve szabadon kutatható.

A kézírásos bejegyzés tulajdonképpen a plébánia historia domusa, vagyis az egyházközség életét lejegyző és bemutató plébánosi feljegyzések „könyve.” A volt Kőkeszi Plébániának nem maradt fenn (illetve eddig nem került elő) a „tényleges” historia domusa, ezért az itt közreadott egyházközségi „napló” bejegyzéseivel olyan helyi történéseket örökít meg, amik a helytörténeti kutatás és a helyeik helybeni múlttudása szempontjából is hiánypótlónak mondhatók (a fentebb említett apró történelem tartományából.) A szöveg – a 18. és 19. század első harmadának hely- és „egyháztörténetét” összefoglaló – latin és az itt közreadott magyar nyelvű részre oszlik; a magyar nyelven írott oldalak száma 23.

A magyar szövegrész kezdő évszáma 1887, Kassay Ferencz kőkeszi plébános halálának éve, az utolsóé pedig 1946. A lejegyzett bő hat évtized alatt számos országos és helyi esemény ment végbe mind országosan, mind helyben; ezek kisebb vagy nagyobb nyomokban megjelentek a bejegyzést készítő egyházi személyek tollhegyén is.

A digitális szövegrögzítés során megmaradt a szöveg eredeti írásmódja. A szövegben előforduló neveket minden esetben igyekeztem azonosítani; a rövidítéseket, az előforduló egyházi és egyéb fogalmakat feloldani, lábjegyzetben jelentésüket megadni.

383.[4]

Adatok

Kassay Ferencz[5] volt varbói káplán kőkeszi-i plébánossá neveztetvén itten működött 20 évig. Sok baja és kellemetlensége volt az elhanyagolt plébánián s hozzájárulván betegsége, sok csalódása, elkeseredett. Életének 66. évében mint 20 éves plébános 1887. február 20án elhunyt. Administratorrá az elhunyt segédlelkésze Erdős Lukács fr.[6] ferencrendi atya neveztetett ki. Augusztus 1én Zibrinyi Gyula[7] ipolysági káplán plébánossá neveztetvén ki, helyét augusztus 25én foglalta el. Ugy a hivek, mint az épületek elhanyagolván annyira, hogy vasárnaponkint alig volt 40-80 egyén a templomban, mely piszkos, és rendetlen volt. A lelki élet tespedt , vajmi kevés gyónó volt, már 4 év óta nem volt tanitó sem, a kántori teendőket egy csizmadia végezte, ki nem nagy épülésére szolgált a csekély számu híveknek. Pusztulás volt mindenben, hitéletről szó sem volt, a buzgóság helyét babona foglalta el s a nép ugy tekinté papját, mint hivatlaból ellenségét, ki iránt nemcsak bizalma nem volt, hanem lehetőleg kerülte s alkalomadtán csalta, lopta. A teljesen elhanyagolt utszéli rozzant csárdához hasonló lakást Simor János[8] bíbornok őeminenciája kijavittatta s részben átalakíttatta a plébános által készített tervezet alapján.

384.

Két hó mulva az építkezés befejeztetvén az eddigi 2 szoba helyett 4 szoba és 1 előszoba képezi a lakást. A terv készítésénél szives tanácsával Petróczy László[9] váczi cz. kanonok, nyug. kartali plébános támogatta a plébánost. Petróczy siraki születésű volt és életének hátralévő napjait Kőkesziben töltötte, hol 1888 ban meg is halt. Ekkor rendeztetett a tanitói ügy is, addig a csekély jövedelem miatt alig volt tanitó, ki ezen állomást csak szükségbeli helyzetinek ne tekintette volna sőt, az utolsó években senki sem volt. A helyzet nyomorúságát legjobban jellemzi a következő körülmény: hisz terjedt hogy az uj plébános rendezni akarja a tanitói fizetést két közönséges falusi mesterember ajánlkozott kántortanitónak, kik érdemül felhozták hogy nemcsak írni és olvasni tudnak, de elöregedett kántorokkal ismerettségben lévén némi jártasságuk van az énekben és tanitásban. Ő Eminentiája és a megye által kinevezett vegyes bizottság 1887 október végén 225 frt tanitói fizetést vetett ki minden r.kath. birtokosra adó alapján. Ezen határozat és kivetés jóváhagyatott, de a kimutatásba bevett báró Majthényi László[10] akkori főispán neve az adóval megterheltek közül a megyénél törültetett s a plébános reclamátióját a megyei közigazgatási bizottság sem vette figyelembe, ugy hogy a vallás és közoktatásügyi ministeriumhoz felebbezett a plébános, kinek oka adatott felebbezése alapján a ministerium báró Majthényi László birtokost kötelezte a tanitói fizetéshez való hozzájárulásra.

385.

Előbb azonban a Petróczy László által épített iskola is kijavittatott s a plébános által kért 100 frtért uj istálló is épült. Az uj kántortanitó Vankovits Ágoston[11] alsószemerédi kántortanitó helyét 1888 május 1én elfoglalta. 1889ben a plébános kérelmére magtár épittetett s uj éléskamra. 1890ben a rozzant Terbegeczi templomtetőzet a templom pénzén és az egyházmegyei alapból kölcsön vett frton leszedetvén uj fedélzet épittetett s igy a belsőleg csinos festett templom megmentetett a pusztulástól. Következő évben a templom tulajdonát képező harangozó ház is kijavittatott és uj takaréktűzhelylyel lett ellátva. 1893ban a felsőszelényi temetői kápolna szétnyiló falai vassal huzattak össze, a kápolna kimeszeltetett és a tetőzet részben uj zsindelylyel fedetett be. 1894 évben a kőkeszii templom javitása vált elkerülhetetlen szükséggé, az omladozó falak részben ujra épitvén a repedt részek közé 30 méter hosszúságu vas épittetett be. A templom régi kriptáját november 22én csütörtökön kinyittatta a plébános, hogy kőmüvesekkel megvizsgáltassa nem a kripta okozta-e a falak sülyedését és repedését. A kripta eredeti bejárata a Szűz Mária oltár mellett volt, de ez már régen beépíttetett. A kőmivesek a főoltár előtt a sekrestyeajtó irányában felszedték a kövezetet és majd 1 ½ méternyi ásás után megtalálták a

386.

kripta boltozatát, melynek áttörése után a kriptába létrán ment le a plébános és egy kőmüves. A kripta elég tágas van benne körülbelül 60 koporsó egymás fölött, jó része már törmelék. A koporsók nagyrészt vörös fenyő vagy diófából vannak s több posztóbol behuzva s szögekkel kiverve. Feltünt egy koporsónak rendkívüli nagysága, ugyanis majd 3 méter hosszu, 1 ½ széles, a benne lévő holttest tökéletesen elporladt, néhány bársony ruha foszlány és selyem darab és 1 hosszu szij találtatott. A plébánia igen régi, valószinű hogy a régi kriptából a koporsókat mind összeszedték, ezért van alul annyi törmelék. Ekkor festetett ki a templom belseje. 1896 ban a gazdasági épületeket javittatta ki a plébános és saját költségén uj kaput készittetett. A plébánia hivei már sürübben látogatják a templomot és a gyónók száma is évről évre emelkedik, de azért még nincs az igazi buzgóság. Igaz ugyan hogy több évben adakozott a közösség és szegénységéhez képest eleget is adott, lámpára, Mária oltár diszitésére, gyóntató székre, 3 szobor szereztetett (1 lourdesi Mária, 1 Jézus szt[12] szíve, 1 Szüz Mária szive) ebből kettő állványnyal; de mindig vannak még olyanok, kik a legcsekélyebb rosz idő, máshol előforduló miatt elmulasztják a templomba való járást, különösen nyári időben nincs meg a kellő számu közönség amenynyit a

387.

lélekszámhoz képest jogosan lehetne elvárni. Nagy hiba hogy a szülők keveset törődnek gyermekeikkel s néha alig van egy két gyermek a templomban, emiatt pedig nem egy prédikáczió mondatott, de az elhanyagolt nép nagyon lassan vezethető vissza a vallásossághoz. Egyháznapja Sz. Márton püspök ünnepén nov. 11én van, de ezt a napot azelőtt sohasem ülték meg, sőt volt eset hogy sz. mise sem volt. 1887-től mindig a napján van az egyházi ünnep s ez főkép azért, hogy november hóban a mezei munka jó részt el van végezve. Adventben rendesen hajnali mise van, kivéve csütörtököt, midőn nappali isteni tisztelet tartatik. Szentség-imádás april 26 van, midőn reggel 6 órakor a szentség kitétetik, 10 órakor van a szent mise és beszéd és szentség eltétel. Karácsony, husvét, pünkösd másod napján, ugyszintén minden negyedik vasárnap és szent Péter-Pál[13] ünnepén Terbegeczen van az isteni tisztelet. Körmenetek a következő napokon vannak: gyertyaszentelő boldogasszony[14] ünnepén a templom körül, feltámadáskor a templom körül, buza szentelés alkalmával a plébánia földjére, keresztjáró napok elsején a siraki, másodikán a gyürkii, harmadik napján a kőkeszi-i alsó temetőbe vagy rosz idő esetén a templom melletti kereszthez. Úr napján[15] a faluban

388.

3 helyen és a plébánia udvarban van lombsátor. Szelény, Sirak és Kőkeszi község egy sátort a faluban, Gyürki község pedig a plébánia udvarban készit sátort. Szelényben a temetői kápolnában május hóban van sz mise, ugyszintén Sz. Anna ünepét[16] követő vasárnap sz.mise és sz.beszéd. Sz. Orbán ünnepét[17] követő vasárnap délután az Orbán szoborhoz van körmenet a szelényi kápolnától.

A nép igen szegény, különösen Sirakon a szőllők elpusztulása óta s ez is oka hogy a perselybe feltünő kevés pénzt adnak. Jelentékeny adomány volt már több is, de Sirakról egy sem. Lassan azonban terjed a buzgóság s idővel kedvezőbb helyzetről irhat majd a krónikás. Jó jel hogy egyes alkalmakkor, különösen Mária ünnepek alkalmával jelentkeznek gyónók s egyes lelkes felhívásán a plébánosnak szépen adakozának, igy például a római szt. József fogadalmi oltárra 42 frt. gyült össze. Kitartás, lelkesítő beszéd, a kötelesség pontos teljesítése megérlelik lassan az óhajtott gyümölcsöt.

A nép szegénysége okozza ezután hogy temetés, esketés alkalmával vagy még a anyakönyvi kiállításért is alkuszik. A stolaris[18] jövedelem nem sok s ennél is sok zavar volt, mert a canonica visitátiótól eltérőleg sokkal többet fizettek. 1887 óta a plébános így rendezte a stólát: kis gyermek temetése 1 frt, felnőtté

389.

1 f 50 kr. a gabona fizetőknél, az esketés 1 f 50 kr. harangozónak 50 kr; a cselédek és gyürkii nemesek, kik gabonát nem adnak kétszeresét fizetik. Libera[19] 50 kr második libera 1 ft. énekes sz mise a plébánosnak 1 frt. kántornak 42 kr. harangozónak 10 kr. requiem a plébánosnak 1 f 91 templomnak 10 kr kántornak 67 kr. harangozónak 20 kr. összesen 2 frt. 88 kr. Ennél ne követeljen többet a plébános, ez méltányos és szívesen megfizetik, de ha alkuszik akkor minden alkalommal engedményt kívánnak; most már hozzászoktak, hogy a stóladíjból nem enged a plébános s így ő vele nem is igen alkusznak. Ezen stólát megfizetik, mert maguk is belátják, hogy sokszor rendkivüli fáradtsággal jár különösen Sirakon, Gyürkiben és Szelényben sáros időben temetni. Egyformán járjon el szegény és gazdagabbnál, temesse el a plébános a legutolsó koldust is, nem ellenkeznek a járandóság megadásánál. Sajnos hogy Kassay Ferencz plébános beteges lévén, több ízben kivált sáros időben nem temette el a halottat s mivel káplánja csak a legutóbbi időben volt, a kántorra bízta a temetést. Még az egészséges ember is elfárad ha nagy sár alkalmával Gyürkiben van halott s azt a temetőbe kíséri, de ne árulja el fáradtságát, különösen ne panaszkodjék, mert akkor a nép is csak panasszal fogja megfizetni a járandóságot. Nagy hibája a népnek a pletyka,

390.

megszólás, mi miatt sok becsületsértési per volt különösen Gyürkiben. Igen könnyen pereskednek, sokszor a legcsekélyebb dolog miatt. A nép szegényül él, de ha valaki szegény de ha valaki szegény kigunyolja, a jobbmódut irigyli. Az erkölcsiség laza, megesett nő fel sem veszi szégyenét, a többi sem igen rója meg ezért. Itt különösen vigyázzon a plébános hogy gyónás alkalmával ügyesen, tapintattal kérdezze ki a gyńót, mert különben elhallgatják, de a tapintatos mód eredménynyel jár. A gyanunak árnyéka sem férjen a paphoz, azért különösen figyelemmel legyen arra, hogy mindenki, férfi és nő iránt egyforma szivélyességgel legyen, ne tüntessen ki senkit, érdeklődjék hiveinek ügyei iránt. Legyen mindenkihez egy két nyájas szava a nélkül hogy nép bátorságot nyerjen arra hogy visszaéljen papjának jóságával. A hallott hirek alapján ne itéljen a plébános, mert ez sok kellemetlenséget okozhat s rászoknak hogy egyesek naponkint hirhordással akarnak kedveskedni. A hírhordót vagy hallgattassa el, vagy ugy tegyen mintha semmit sem hallott volna. Különösen plébános változás alkalmával akadnak egyesek , kik szolgálataikat felajánlják s kivált gazdasági ügyekben adnak tanácsot, ami rendesen a tanácsadó javára szolgál. Fontos a plébánia gondozása, talán egy helyen sincs annyira próbára téve a türelem, mint itt, de a

391.

kitartás végre is győzni fog. Ha a nép bizalmát megnyeri a plébános könnyebben boldogul, de itt is vigyázni kell, hogy a bizalom megnyerést, népszerüséget ne keresse minden áron, mert elfordulnak tőle. A szegény plébánián adott a jó Isten több örömet, sok casus reservatus[20] fordult elő, régi esetek, de csak most tartottak bűnbánatot s vigasztalt, hogy lassan bár, de javul a nép. Az elhanyagolt nép megvallotta hogy papjához nem igen szeretett fordulni, mert az egyik misantrop[21] volt, a másik annyira gyenge és beteges, hogy mindenkit került s a test gyengesége nem birta el a fáradtságot, mely nélkül buzgólkodni nem lehet. A lelkiekben történt pusztítást egyesek ingerlése is elősegitette, kik valóságos anarchikus eszmékkel telvén, ezek vajmi sok lelki kárt okoznak és a plébánosnak szomoruságot. Különösen a tanitói fizetés miatt sok pervád volt s annyira jutott egyesek lázítása folytán a nép, hogy a római katholikus iskoláról lemondott s legutóbb községivé akarják változtatni az iskolát, mert nem győzik a fizetést s ezt gyászos nyilatkozat alapján tették, mely szerint készek hitüktől elpártolni. Mi sok gondot és keserűséget okozott, de reménykedni lehet hogy e tekintetben is javul majd a helyzet, mert az aláírók legnagyobb része megbánta tettét s félre voltak vezetve azoktól, kiknek a nyilatkozat tartalmát

392.

(mit egy liberalis ipolysági ügyvéd készitett) meg kellett volna magyarázni, de e helyett elhallgatták ama részt mely szerint ha nem könnyitenek a nagy terhen „készek a római katholikus hitfelekezetből kilépni.” Ez a fondorkodás a legnagyobb titokban folyt azzal az utasitással, hogy erről a plébános mitsem tudjon meg s már már sikerült volna tervük, ha egyik fel nem fedezi az aknamunkát s még jókor meg nem akadályozzák folytatását. Szomorú jelenség ez, de nem szabad csüggedni, hisz a sulyos beteg is csak lassan épül ki bajából, a sok évi elhanyagolás után sem lehet egyszerre virágzást várni.

A tanitó ügyével sok baj van. Ugyanis többféle mulasztás miatt fegyelmi vizsgálatot kértek a tanitó ellen. A tanitónak személye ellen is vannak, kik nem szünnek meg izgatni. A kedélyek izgatottak s többször hallani, hogy a tanitót el kell távolitani. Mindaddig mig az izgatottság nem csillapodik, lehetetlen az igazságosság elve szerint eljárni. Peccatur intra et extra muros.[22] Nagy a panasz hogy a gyermekek semmit sem tudnak, durván bánik velük a tanitó, másrészt rendetlenül járnak a gyermekek iskolába, a szülők mindenféle ürügyek alatt visszatartják gyermekeiket. Különösen télen és nagy sár vagy hó olvadáskor nehéz

393.

a közlekedés, sőt lehetetlen a gyermekeknek átjönni a patakon. Sok szegény gyermek ruha hiánya miatt nem jöhet iskolába. A tanitó bánásmódja is kifogás alá esik, mit a hiuságában megsértett köznép nemcsak hogy nem feled, de alkalom adtán boszut áll. Különben mindenütt ugy van hogy ha valami jogot bir a nép azt ugyancsak akarja gyakorolni. Ezzel szemben a kötelesség teljesitése iránt nem igen van meg benne az érzék. Ily körülmények között legtöbbet a tanügy szenved, mely a nélkül is sokáig el volt hanyagolva.

A plébánia jövedelemforrásai mindig kevesebednek. A század elején elég jövedelmes plébánia ma egyike a legszükebb ellátásuaknak. Lassankint – mulasztás folytán – csökkent a jövedelem, a tagositás alkalmával legtöbbet vesztett részint a szűkmarku birtokosok miatt, részint pedig mulasztás miatt. Ekkor veszett el a fajárandóság. A filloxera[23] pusztitása tönkretette, mely főképen szőllőmüvelést folytatott; érzékeny kárt okozott a többi községben is. A borjárandóság megszünt, mit a közigazgatás elfogultságának kell tulajdonitani. Azon a czimen hogy nincs szőllő, a borilleték elmaradt, semmi

394.

kárpótlás sem adatott. A congrua[24] rendezés czéljából kiadott jövedelmkimutatás legjobban igazolja, hogy mily csekély a jövedelem. De a congrua rendezés még oly messze van, hogy odáig sem élhet a plébános állásához mérten segitség nélkül; oly szűk évben, mint az 1897 pedig lehetetlen. Esztergomból van ugyan évi segély 80 frt, de az kevés. Igaz hogy azelőtt ennyi sem volt, de nem arányos a segélyelosztás, midőn jóval több jövedelmű plébánia évi 200 frt segélyben részesül. Ezért több izben folyamodott a plébános, de a válasz elutasitó volt, nincs pénz. Némely plébánia jövedelméről téves adatok vannak, néhol nem is a jövedelem, de a plébános magánvagyona miatt a plébánia jobb javadalomnak tartatik s ez a téves vélemény okozza az aránytalanságot a segélyelosztásnál is.

Ha a plébános nem szólal fel, a plébánia jövedelmezőnek tartatik, ha a csekély jövedelmet felhozza, kétes mosolylyal fogadtatik, hogy általános a panasz. Pedig igaz, hogy a hol a plébános a megélhetés nehézségeivel küzd, a hol reggeltől estig fárad, hogy becsületes kenyerét megkeresse, ott többször elvonja figyelmét a lelkipásztori gondoktól. Hűen vázoltam a Kőkeszi-i plébánia

395.

ügyeit, vajha minél előbb örvendetesebb adatokat irhatna a gondoktól zaklatott plébános.

1897 év rendkivüli szűk termést adott ugyannyira, hogy alig maradt vetőmag, a gabona nagy árban volt, 15 – 16 frt mmázsája[25], ami elég baj volt reánk nézve, mert venni kellett. Ily viszonyok között természetes, hogy sokan hátralékban maradtak.

Ezen év december havában Vankovics Ágoston kántortanitó – ki miatt sok kellemetlenség volt – eltávozott. Helyébe 1898 január 11én Szuchony László királyfiakarcsai tanitó választatott meg. 1898 junius 27én óriás vihar volt nagy jégesővel[26], mely Terbegeczet és Kőkeszit nem érte, de Gyürki, Sirak és Szelény községekben nagy kárt okozott. Ezen jégverés országosnak mondható, mert 32 vármegyében pusztitott, több helyen teljes, máshol 70-80% kárt okozva. Kőkesziben a vihar megrongálta a templom fedelét, felszakitotta és a sekrestye tetejének felét elvitte 40 méternyire az utra. E károkat bejelentve, gyökeres javitást kért a plébános, mit a főegyházi hatóság kegyesen elrendelt és a kérelmezett 793 frt költséget az egyházmegyei pénztárból nagylelküen utalványozta. A munkát Szabó Flórián nagyoroszi-i vállalkozó fogadta el, ki september 10én bevégezte a munkát. A torony teteje horganylemezzel fedetett be s a templom

396.

falairól az összes vakolat leveretvén, uj vakolatot nyertek. A jól elvégzett munka után nagy volt az öröm, hogy az Isten háza méltó díszt nyert. Az a nap, mely az itteni hiveket megörvendezteté, gyászba döntötte az országot, mert rajongásig szeretett királynéja, Erzsébet[27] felséges aszony gyilkos kéz áldozata lett. Ő Felsége Genfből ?[28] akart kirándulni, midőn a hajóra akart szállani, Lucheni Luigi 28 éves párisi születésű olasz anarkista kétszer mellbe szurta, minek folytán délután 3 óra tájban a magyarok bálványa, szeretett királynéja kilehelte nemes lelkét.

Zibrinyi Gyula[29], ki Kőkesziben 12 évig működött, 1899 márczius 6án Duna-Mocsra plébánosnak neveztetvén ki, helyébe Kuchta Bálint lett ideiglenes administratornak kiküldve – ki 1899 Jul 1ig volt Kőkesziben – mikor Bliesz Ádám[30] varbói káplán mint kinevezett h plébános jött helyébe.

A plébánia restaurálására a főegyházmegye küldött 600 koronát mely összeggel az épület teljesen rendbe lett hozva – 1903 márczius 3án a plébánia gyujtogatás folytán leégett – a biztositási összegből most már cserép fedéllel és folyosóval teljesen ujjá alakittatott. Igen sok

397.

tűz eset van ebben az évben – különösen Sirakon – az alapos gyanu ács és kőműves mesteremberekre van – aminek igazolására az a körülmény is szolgál, hogy amióta a leginkább gyanusitott – a zsidó korcsmáros udvarában szélhüdés folytán meghalt – azóta a tűz esetek nagyon ritkák.

A hivek adakozása folytán 1904 Húsvétra a lourdesi szoborhoz egy szép barlang lett hozatva – 1904ben a szelényi kápolna[31] 200 korona költséggel mely gyüjtésből befolyt – jó karba lett hozva.

1905 szeptemberben a plébánia földek 10 évre haszonbérbe lettek adva katasztalis holdanként 40 korona és az összes adók – ilyen összeget a mostani viszonyok között mikor 12 kor a buza ára – nem lehet produkálni.

1906 Április 3án fogtunk hozzá a templom restaurálásahoz – sor egyházmegye kegyességéből 8000 (nyolczezer) koronával – teljesen új tetőzet vasgerendákkal – az eddigi tégla helyett czement lapokkal kikövezve – belül a vakolat teljesen leverve új vakolással – uj padokkal, szószékkel, lobogókkal a hivek adakozásából felszerelve.

A szt. Antal szobrot Gömöry Istvánné gyürki

398.

lakos, a szt. Vendel szobrot Kovács Sándorné kőkeszi lakos, a szt. József szobrot Czibulya kőkeszi-i lakos vette.

A templomot restaurálta Trebel János[32] nagyoroszi vállalkozó.

A benedikálást[33] Főt.[34] Tretter Mátyás[35] kerületi esperes úr végezte Aug. 16án.

1907 Május 6án Bleisz Ádám eddig administrator a plébániát átadta Dr. Pompéry Aurél csábi administratornak mert ő É-Amerikába Connellsvillebe P.a.[36] lett magyar plébánosnak megválasztva.

1928

Ó év estéjén némi bejegyzést hozzá fűzök én Mándy Győző[37]. Elődöm Fodor Jenő[38] gyomor rákot kapván sok évi itt mulatás után 1927 II/7. meghalt; rák miatt nem ehetvén éhen halt.

Épületek leromolva, hivek elvadulva; positiv hit helyét a babona pótolja.

Evvel lépést tart a papi jövedelem. A nép misedíjat se ad; a 95 pozsonyi mérő[39] , stb. csak papíron; a termést pedig

399.

a nép ellopja.

A kántortanítók menekülnek. Csupán asilium[40], s üldözöttek menedéke e stacio.

1929

Elviselhetetlen adóhátralék maradt Fodor J. után. E szerencsétlen pap lelke hol lehet? Vagyonát ágyban el hagyja Loskó Mariskával lopatni: (vagon bútor; 80-100 q gabona fele istáló 11 nagy barom) etc, etc, etc. A lekenyerezett ker. esperes nem leltároztat, hanem szemet huny s az éhség miatt 6 hat hón át haldokló papot hagyja a nem excusálható crassa ignorantia[41] alapján a bün útján.

 

Őstörténeti adatok a Kőkeszi-i plébaniára vonatkozólag.

Az Ipolyvölgy őslakói a történeti idők kezdetén a szarmaták herulok avarok Morva bolgárok és fehér horvátok. A Magyar honfoglaláskor Huba Lel törzse telepedett le az Ipolyvölgybe. Történeti adatok szerint az Ipoly völgyébe nem voltak királyi birtokok az Arpádok alatt. XI. században Gyürk Esztergomi ispán birtokot adományoz a pannonhalmi monostornak. Az első török hadi járat az Ipolyvölgybe 1547 január 8-14 között elesik Balassagyarmat, Szécsény[42], Kékő[43].

1552 július elesik Drégely[44] , Ság. Paláston csata.[45]

1606-ban az Ipolyvölgy Magyar Király kezén van újra.

400.

1683-ban Thököly Imre Talyán[46] ország gyűlést[47] tart amelyen Gyürky Pál nyilatkozik hogy nincs ló és pénz nemesi felkelésre. 1863 november 10[48] Szobijeszky János a lengyel király serege Szécsényt, Litavát vissza foglalja a töröktől. 1695 V. 13 Szklabonyai István Terbegecen beiktatott licentiátus[49]. 1720-ban Ipolykeszi, Nagy- és Kiscslomja[50] Kőkeszi filiája. 1766-ban Korponán r k kis gimnázium Losoncon ref. főgim. Kiszellő ev kisgimnaz. 1767 I. 23 urbéri rendelet.[51] 1795-ben egy Pozsonyi mérő buza 30-40 garas. 1804-ben Gyürky udvari tanácsos az erdélyi szászoknál járt királyi megbizással. 1831-ben kolera járvány Kőkesziben is. 1849 január 11 Ipolysági csata[52]. III. hó 27 osztrák Jablonovsziki[53], VII. hó 17 Görgei[54] 18 Rüdiger[55] Gyarmaton. Negyven nyolcas honvéd a plébaniáról Mester Pál Terbegeci lakos. 1853 III. hó 2 urbéri parancs[56].

A plébánia hivei bérmálkoztak: 1833 V, 1850 VI. 28, 1863 (százötvenhárom lélek) 1879, 1910 IX hó 15, 1923 (kilencven hét lélek.) 1935 9. hó 28 (hetven lélek.) 1940 szep. 20 – 1868 – XXVIII TC népoktatási törvény[57], 1871 LIII TC úrbéri jog[58]. 1848 június 5 születik Gyürky István[59] későbi Füzesgyarmati plébános. 1862-ben születik Gyürky Ödön[60] felső Szelényben, későbi Váci egyházmegyei pap. 1855 aug 16 születik Zibrinyi Gyula Ipolyságon, 1887 aug. meghal mint kőkeszi-i plébános és egyházi író.[61] Munkái: 1876 Esztergom „A kulturharc áldozata.” 1875 Haullevile „A kat népek jövője” fordítás[62] „Szent Márton életrajza” 1877 „A Szirmai család”. Gyürky Antal egyházi író művei: „Darvinizmus”. Ranolder[63] püspök körlevele revizionizmus ellen. 1693 őszén Gyürky Pál huszárjai Nagyvárad körül tevénykednek.

401.

1866-ban verbuváláson katona lett Balla István, Csekle István Terbegeci lakosok, 1878 boszniai hadjáratban[64] résztvettek Balázs Pál, Matis Pál, Gyürky János, Kukolik György. 1882-ben filoxera elpusztitja szőllőket. 1894 XI. 17 megalakul a katolikus népárt[65], ebben a politikai területben népárti képviselő Ivánka László[66], Benicki Ödön[67]. Liberalis képviselő Báró Nyáry Béla[68], Jánkovics. 1900 – XVI t.c. gazdasági munkás pénztár[69]. 1907 – XIX. t.c. munkás betegbiztositás[70]. 1914 aug 14 dobszó útján elrendelik az általános mozgósitást. A katonák részben Esztergomba a 26-os közösökhöz[71], részben Lévára illetve Nyitrára a 14 honvédekhez[72] vonultak be. E háború halottjai lettek: Gemer Vince[73], Gemer Imre, Gemer András, Szalay János, Balla István, Doncs Vince, Doncs István, Balla Imre, Balla István, Kiss Pál, Dudás Béla, László Pál, Gyürky Ernő, Kovács Ferenc, Nászali József, Klagyivík József, Sebény János, Sebény István, Labodi Béla, Nyáry Jenő, Nyáry Ferenc, Szántó Géza főhadnagy. 1916 okt 18 a románok betörésse elől Gyergyóremetéről három székely család menekült ide, 1916 aug 29 5 drb harang elvitele katonai célokra. 1918 april 1. 40 darab orgona síp elvitele katonai célokra. 1918 őszén spanyol nátha járvány[74]. 1918 okt. 30 pesti foradalom[75]. 1919 januárban az első legionáriusok Gyarmati hídon.[76] 1919 V. hó magyar vörös katonák átvonultak a falun. Gazdasági cselédek sztrájkja. 1919 július Cseh katonaság visszatér a faluba. 1919 aug. 5 Lőrinc Mária[77] véletlen szerencsétlensége. Egy cseh katona vigyázatlanságból elsült fegyverétől a kint játszadozó leányka halálos fejlövést kapott. 1922-ben Báró Majtényi László Lukanyényei földbirtokos itt elterülő földbirtokainak parcelázássa.

402.

1932 a plebániához kamrát épít Prébel János válalkozó. 1933 V 27 Kőkeszi-i és Terbegeci[78] templomok javítassa, ujrafestése. 1934-ben kéttanerős iskola Kőkesziben. 1935-ben népmisió. 1936 IV hó 16 Szelény Község harangot[79] vesz VIII. hó 31 Kőkeszi[80] harangot vesz, Terbegec orgonát vesz Réger[81] cégtől. 1937 V hó 8. 2 drb templomi lobogó Neskudla cégtől[82]. 1938 nov. 2. Bécsi döntéssel Kőkeszi ujra Magyarországhoz tartozik. nov. 9. Terbegecre, nov. 10. Kőkeszire magyar katonák bevonulássa. 1939 apr. 1. a Kőkeszi templom szentélye alatti kripta betömésse és a leszakadt szentély kijavitássa. 1939-ben „Magyar a Magyarért” mozgalom[83] keretébe a szegény nép megajándékozássa. 1939 nov. 11. Kőkeszi-i templom téren országzászló és felszabadulási emléktábla felavatása.[84] Országzászlót és emléktáblát a Csepeli posztógyár tisztviselő kara ajándékozta a községnek. Ugyanis a gyár egyik tisztviselője Lábody Ernő, Széles János volt kőkeszi-i tanító sógora a siraki lábodi családbó származik. 1940 IV hó 26 helyi oltár egylet megalakulássa és szívgárda[85]. jún. 9. katolikus nap Ipolyságon, jul 6 LC szakosztályok megalakulássa szep. 20. Bérmálás Ipolynyéken. 1941 II. hó 2. leányok szövetsége[86] helyi szerve megalakul V. hó 4. Kalász katekizmus versenye Kőkesziben Medzger Gabriella[87] részvételével. 1942 III. hó 8. kat. legény egyletek[88] orsz titkárság helyi szervezete megalakul. IV. hó 17. telefon bevezetésse a plébániára III. hó 15 – 22 népmisió HoldampfKároly[89] szalézi atya vezetéssével. I. hó 17. Szobi lazaristák lelkigyakorlatán részt vesz Berecki Vince, Dudás Pál,

403.

V 1. vasárnapi és ünnepi ketős mise levezetésse IX. hó 16. A kőkeszi-i iskola épület kijavitássa Lackó Bálint és Sándor kőmüvesek által 2000 pengő kölcség fedezete a valás alaptól. IX. 24. betlehemi szobor csoport vétele kőkeszii templomnak okt 16 Canonica Visitatio[90] által előírt gabona bor fa munka és fuvarbeli pótbér járandóság pénzbeli megváltássa Hercegprimás jóváhagyásával. 1941-ben hőssi halált haltak a harctéren Szrancsík Pál, Szrancsík József[91], Lackó István[92], Gemer Béla[93], Harazin József, Gemer József[94], Gemer Ferenc. 1943 elején a plébános a kántorral a Lévai alispán kéréssére egyke statisztikát[95] állítottak össze melynek másolata a plébánia irattárban van. feb 6án Horváth Júlia Herceg Ilona Kalászlányok Drégelypalánki tenfolyamon vettek részt. jún 15 – 25 között Jánosiban (Hont m.) telepes képző iskolán három Kalott[96] legény vett részt. juni. 20-án Ipolyságon a néprajzi kiallitáson[97] az öt község több tárggyal szerepelt. Ez év nyáron a zsidók deportállássa kapcsán Kőkesziből elvitték Fischer Józsefet özv Fischer Arnoldnét sz Gróf Ilonát. Sirakról Steiner Márkot és nejét. Gyürkiből Klein Mórt és nejét. Terbegecről Szántó Rezsőt fiát Pétert, és nejét. Frisch Ernőt és nejét Ilonát, és gyermekeit Sándort és Rozáliát. Orovitz Mártont és nejét. 1944 májusában Szécsényben Kalász tanfolyamon vett részt Kovács Olga[98], augusztusban Esztergomban. Július 2-án Kalász rendezésében kerületi leány nap Ipolynyéken. Augusztus hóban öt repülő bomba hullott Kőkeszi határában a szántó földekre. Buda Pest Rákospalotai kibombázottakat kormányszervek a plebánia területére telepitettek ki. Október hónapban megjelentek az első német katonák. Az öt közsség lakossága az Ipolynyéki határban lövészárok

406. (A lapszámozásban a 403. oldal után a 406-os oldalszám jelenik meg a lap bal felső sarkában.)

ásásra rendeltettek ki. December hónapban kőkesziben repülőbombától egy ház teljessen összedőlt anélkül hogy a benne özv. Szűcs Istvánnénak és két leányának ijedségen kívül más baja nem esett. 25-én repülő bomba Sirakon egy házat kigyujt és Dudás Józsefné ugy megsebesült hogy később sérülésseibe bele halt. 27-én Terbegecen bomba szilánktól megsebesült Fábri Ilona akit német orvos szálítatott de út közben meghalt. 27-én esti órákban megjelentek az orosz katonák Terbegecen Gyürkiben, 28-án délelőtt Kőkesziben miután a németek négy tankját a faluból kiűzték ekkor sérült meg a kőkeszii templom tornya melyen hét akna lövéstől keletkező lyuk támadt ugyan e napon lett ágyúlövéssek áldozata lett Szalay Sándor[99] volt harangozó fia. Másik áldozata a frontnak Szalay Amália Kőkeszii lakos. A front alatt elesett egyik német katonát a kőkeszii templom mellé temették el a németek. A fejfájáról ezt olvastam le 7 AR 114 Obergefreiter[100] Georg Hartman geb. 8. 12. 1920 †21. 12. 1944. Egy Sirakon eltemetett német katona adatai: Erst Müller feldb.[101] em. r. 1970203 attya. v. Müller Schváb hall Heilbronnerstrasse 18. Ezenkivül még 4-5 német katona van itt eltemetve. Az elesett orosz katonák adatait nem sikerült beszerezni. 1945 Virágvasárnapján[102] távoztak el az orosz katonák az ötfaluból. A front alatt az utolsó szent misét december 27-én végeztem. Később a bombázásk miatt abba hagytam a misézést egésszen január végéig. Az egész front alatt zavartalanul láthattam el a betegeket, és temettem el a halottakat. Április 13-án triduumot[103] tartott Szüllő Rezső[104] Dacsókeszin rokonainál időző

407.

Bp örökimádási lelkész. Februárban Rekonciliálták[105] a kőkeszi-i templomot, májusban a Szelényi kápolnát. Májusban megszerveződik a Szlovák közigazgatás. Július 19-én államosítják a Kőkeszii római katolikus népiskolát, megszüntetik a Kalott, Kalász és Szívgárda egyessületek működéssét. Szlovák ajkú hívek kezdeményezésére elrendelik a Szlovák nyelvű prédikációt és egyházi éneket. Májusban a fegyverszüneti szerződés értelmében több család akik ezerkilencszáz harmincnyolc után telepedtek be, ezen a vidéken, el kellett hagyniok Cseszlovákiát. 1946. augusztus 28-án tábori mise Gyürkiben.