Dr. Grosschmid Géza 1919-es levele a kassai Városi Lakáshivatalhoz

Grosschmid Géza nemcsak Márai Sándor író és Radványi Géza filmrendező édesapja,[1] hanem a két világháború közötti csehszlovákiai magyar politika egyik kiemelkedő alakja, az Országos Keresztényszocialista Párt prágai szenátora volt, akinek 1918–1919 előtti életével és tevékenységével ennek ellenére eddig kevéssé foglalkozott a történetírás.[2] A Kassai Városi Levéltárban található egy hétoldalas kézzel írott, Lakásbizottsághoz szóló levele,[3] amelyben azt kérvényezi, hogy a Munkástanács ne vegye köztulajdonba családi házukat, és mentesítsék őket a lakbérfizetés alól is. Tulajdonképpen egy kérvényről és egy kitöltött kérdőívről van szó, amelyek 1919. június 23-án érkeztek a Városi Lakáshivatal címére, majd egy hónap múlva, július 23-án az irattárba kerültek.

Az alábbi tanulmányban ebből a dokumentumból kiindulva igyekszem feltárni Grosschmid Géza előéletét, a kisebbségi politizálást megelőző értelmiségi és hivatalnoki pályáját. A vizsgált forrásból ugyanis, amely az általa írt „önéletrajzot” is magában foglalja, jól kirajzolódik 1918 előtti munkássága, életpályájának eddig feltáratlan szakasza.

Egyebek között fontos részleteket tudunk meg belőle Grosschmidék Mészáros utcai családi házáról, ahol az eredeti lakásuk kétharmadában 2019. január 22-étől működik a Márai Sándor Emlékkiállítás, amely a Csemadok Kassai Városi Választmányának a tulajdona, fenntartója pedig a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Ezen kívül megismerkedhetünk a család lakáskörülményeivel, az aktuális – 1919-es – és múltbeli szociális helyzetükkel, valamint részleteket tudhatunk meg a családtörténetükre vonatkozóan is. Az iratban található dokumentumok egyúttal fontos adalékok a Tanácsköztársaság kassai történetéhez, a háztulajdonosok akkori helyzetéhez is. Grosschmid mentesítési kérelmét és a kitöltött kérdőívet teljes terjedelmében közlöm a dolgozat mellékleteként.[4]

Tanácsköztársaság Kassán

Az 1919. március 21-én megalakult Magyarországi Tanácsköztársaság irányító szerve, a Forradalmi Kormányzótanács nagy hangsúlyt fektetett a szociálpolitikára. Rendeleteket hoztak, hogy javítsák a bérből és munkából élők életkörülményeit, és egyebek között a súlyos lakáshiányt igyekeztek megoldani. 1919. március 27-én megjelent rendeletükkel szabályozták a lakóházak köztulajdonba vételét, és mindenkit lakbérfizetésre köteleztek. A X. számú rendelet 1. §-a így szólt: „minden lakóház a hozzátartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a »Magyar Tanácsköztársaság« tulajdona.”[5]

A magyar Vörös Hadsereg 1919. június 6-án vonult be Kassára, ahol a lakosság nagy ovációval fogadta őket, amit aztán gyors kiábrándulás követett. Kezdetét vette a bolsevista vörös uralom, a proletárdiktatúra, és igyekeztek minél előbb érvényt szerezni Kassán is a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteinek, így június 17-én itt is elrendelték a lakóházak szocializálását. Először is megkezdték a háztulajdonosok adatainak az összeírását. Minden ingatlantulajdonos kapott egy kérdőívet „Kérdések és feleletek a lakóházak köztulajdonba vételénél” címmel. A feleleteket a háztulajdonosnak vagy törvényes helyettesének kellett megadnia, és eljuttatnia a Munkás és Katonatanács Lakásbizottságának.[6] Mindenkinek joga volt mentesítési kérvényt írni házának köztulajdonba vétele alól.

Így tett Grosschmid Géza is, aki ügyvédként nagyon alaposan és felkészülten fogalmazta meg kérvényét. Ebből megtudjuk, hogy feleségével együtt mindketten tulajdonosaik az ingatlannak: „Grosschmid Géza dr., pénzintézeti ügyész és cégvezető[7] és neje született Ratkovszky Margit, okl. felsőbb leányiskolai tanítónő,[8] kassai lakosoknak kérvénye, melyben a bent felhozott okokból Kassán, Mészáros utca 41. sz. a. fekvő ház- és beltelek köztulajdonba való vétele alól való mentesítését, illetve annak egyéni tulajdonukul való meghagyását kérik.”

A Mészáros utcai Grosschmid-ház

A kassai telekkönyv szerint az ingatlant, az egyemeletes lakóházat és az udvart felerészben vásárolták 1912. szeptember 17-én, és 1934. február 14-én adták el.[9] Grosschmid részletesen leírja, hogy a ház megvételét felesége nagybátyja, Ratkovszky Mátyás[10] segítette, aki „a régebbi austriai szocialista írók egyik elismerten kiváló tagja, neki halálesetre szóló ajándék formájában kifejezetten írást adott, hogy az egy családi ház részbeni megszerzésére fordítassék. Az ő felfogása szerint minden fáradtságos – akár testi, akár szellemi – munkából élő embernek a maga békés otthonához joga van s kitartással, szorgalommal és becsületes munkával ennek elérésére kell törekednie. Nőtlen és takarékos ember lévén, hosszú életén át (83 éves korában halt meg 917-ben) jelentékeny vagyonra tett szert, ámde ezt még életében szétosztotta socialista célokat (kezdő munkásokat segítő) alapítványokra.”

Márai Sándor életrajzi művében, az Egy polgár vallomásaiban szintén megemlékezik Ratkovszky Mátyásról: „Ennek a bácsinak elképzelhetetlenül sok pénze volt, senki sem tudta biztosan, mennyi, de a pesszimisták is úgy vélekedtek, hogy van neki vagy százezer forintja. S ami a legkülönösebb, ez a gazdag rokon soha nem foglalkozott üzletekkel, s pénzét elvont filozófiai tanulmányokkal és pedagógiai szolgálatokkal kereste. […] Mint neves jogtanár, a Theresianum előadója, magyar grófok jogtanácsosa és bizalmasa, az elsők egyike volt Ausztriában, aki, évtizedekkel Adler Viktor előtt, nyilvános előadásokban a szocializmus hívének vallotta magát. Ez a szemlélet tiszta volt, pártpolitikai érdekek nem fertőzték meg. Előadásokat tartott az iparosoknak és a munkásoknak a szocializmusról, Marxról és Lassalle-ról. Ő alapította az első osztrák munkáskooperatívát, s tízezer forintot adott az első munkásjóléti egylet céljaira. […] Vagyonát még életében szétosztotta rokonai között. Anyám húszezer forintot kapott, s ebből vettük a »saját házat«. […] A háború harmadik esztendejében halt meg a bácsi, s szó szerint éhen halt; a bécsi rokonok mesélték, hogy élete utolsó hónapjaiban elajándékozta a szegényeknek mindenét, még élelmiszerjegyeit is.”[11]

A továbbiakban a kérvényből megtudjuk, hogy Grosschmidék először egy telket vásároltak a Róka utca (1919-ben Jókai utca) és a Széchenyi liget (ma Jesenský utca és Városi park) sarkán, ám a talaj rossz minősége miatt mégsem építkeztek oda,[12] hanem eladták, és megvették a Mészáros utcai romos állapotú épületet.

A helyreállítási munkálatokban sokat segített Grosschmid öccse, Károly, aki mérnök volt, és nagy hozzáértéssel segített a restaurálásban. A ház ekkor kapta szép neoreneszánsz stílusú homlokzatát és a bejárat fölé a homlokzat síkjából kiugró díszített zárt erkélyt is.[13] A télikert vagy veranda, amely az első emeleten található, tágas, üvegtetővel és ablakokkal zárt helyiség, szintén ekkor épült.[14] Márai Sándor így emlékezik vissza családi házukra: „Ezt a karácsonyt már az új, a »saját házban« ünnepeljük. Apám arrivált. Az új ház pompás, nagyúri, talán nincs is abban a pillanatban párja a városban; […]. […] Több mint tucat boltíves szoba tárul itt, s oly szokatlan, előkelő volt minden; a kertben sziklákkal övezett, vadregényes szökőkút csobogott; a folyosó rácsáról futóvirág hullott le az udvarra; s a kapu fölött szürke terméskőbe vésve ott díszlett a család címere.”[15]

„A házat tisztán családi háznak, a magunk és 4 gyermekünk[16] részére szánva, alakítottuk át, úgy, hogy az emeleten van ez idő szerinti lakásunk, a földszinten pedig 4 kisebb 1 szobából s fürdőszobából és kettő, 2 két kis szobából álló lakosztály van, melyeket gyermekeink önállósításáig butorozva adunk bérbe. – Ezen szobákhoz konyha, spajz, cselédszoba nincs, mert úgy volt tervezve, hogy gyermekeink velünk közös háztartásban fognak élni.”

Sajnos, a Grosschmid gyerekek felnőttkorukban nem laktak a szülői házban, sőt Kassára sem tértek vissza.

Grosschmid felesége

Grosschmid Géza levelében ezután rátér felesége családtörténetére, aki kisgyermekként árvaságra jutott, majd tanítónőnek tanult, hogy önállósíthassa és eltarthassa magát.

Ratkovszky Margit 1874. január 24-én született Kassán, édesanyja, Jelenffy Mária 1877-ben, édesapja, Ratkovszky János pedig 1884-ben halt meg. Margitot mostohanővére, Irma nevelte, és cudarul bánt vele. Erről Márai így ír az Egy polgár vallomásaiban: „A helybeli nővér fogadta magához anyámat, ez a nő »nevelte«. Kegyetlen és szenvedélyes nő volt; a családban féltek tőle, mint a szoknyát öltött sátántól, gyűlölték. Gazdagon éltek, úriasan, nagy házat vittek.”[17] Ratkovszky Irma Stadler Sándor takarékpénztári igazgató felesége volt.

Margit szakmát tanult, polgári iskolai tanítónői oklevelet szerzett, és a kassai királyi állami felsőbb leányiskolában dolgozott, előbb megbízott tanerőként, majd segédtanítónőként. Az iskolai értesítőkből tudjuk, hogy tanított magyart, németet, történelmet, földrajzt és számtant, később kézimunkát és tornát is, az internátusban pedig nevelőnőként foglalkoztatták.[18]

A Felsőmagyarország 1898. december 23-ai lapszámában olvasható, hogy: „Dr. Grosschmid Géza ügyvédjelölt f. hó 19-én jegyezte el Ratkovszky Margit kisasszonyt a kassai felsőbb leányiskola tanárnői karának egyik legbájosabbikát. Gratulálunk!”[19] A fiatalok 1899. június 28-án házasodtak össze Kassán a premontreiek templomában.[20]

Grosschmidné 1902-ig dolgozott tanítónőként, „mint férjes asszonynak a 2. gyermek utáni súlyos betegségéből felépülve, tovább tanítania nem lehetett”. Több mint százhúsz év távlatából nehéz rekonstruálni a történteket, de valószínűleg a szüléssel kapcsolatban valamilyen komplikáció léphetett fel az anyánál.[21] Még a felsőbb leányiskolai értesítőbe is belekerült: „Évközben Grosschmid Gézáné családi körülmények miatt nyert május 1-től június 8-ig ötheti szabadságot; de mivel ezalatt súlyosan megbetegedett, többé nem taníthatott.”[22] Sőt, a Felsőmagyarország 1902. június 4-ei számában pedig megjelent egy hír, mely szerint „Dr. Grosschmidt Gézáné szül. Ratkovszky Margit, a helybeli felsőbb leányiskola tanítónője ma délután meghalt”.[23] A másnapi újságban pedig a helyreigazítás: „Dr. Grosschmidt Gézáné szül. Ratkovszky Margit, úrhölgy él és Isten segítségével a javulás útján van.”[24] Szerencsére Grosschmidné felépült, de már nem tért vissza tanítani.

Gyermekkor és tanulóévek

Grosschmid Géza kérvényében ezután rátér saját gyermekkorára. „Két éves koromban, mint tisztviselő (pénzügyi titkár) árvája, özvegy édesanyámmal vagyon nélkül maradtam. Havi 36 frt. pensióból tartotta fenn anyám magát öcsémet és engem.”[25] Édesapjuk, Grosschmid Károly 1874. július 9-én halt meg, Géza még kétéves sem volt, öccse, Károly pedig utószülöttként jött a világra apja halála után.[26] Márai Sándor így jellemzi nagyanyját édesapja elbeszélései alapján: „Ez az erős asszony, R. Klementine, három gyerekkel, pár forintos nyugdíjjal maradt egyedül, s elszántan ment neki az életnek, a régi asszonyok konok szövő-fonó, krajcárokból bűvészkedő, az élet minden apró-cseprő nyersanyagát kegyetlen-áhitatosan megbecsülő, hősies kicsinyességével tartotta a kis család egyensúlyát. Szigorú, aszkétaarcú asszony volt, kemény keresztény, aki tudta, hogy az élet kötelesség. Nem voltak »komplexumai«. Dolga volt itt a földön, elvégezte.”[27]

Mindkét fiú a premontrei főgimnáziumban tanult Kassán. „12 éves koromtól kezdve tanítottam nálamnál fiatalabb tanulókat s mert mindig jeles tanuló voltam, ösztöndíjakból (csekély évi 120 frt. majd később 250 frt.) s keresményemből fedeztem ruházatom, iskolai költségleteim a középiskolában s később ellátásomat is az egyetemen.” Grosschmid Géza jeles tanuló volt, az első osztálytól tandíjmentes, ezenkívül jutalmazottja a Taschler-alapítványnak, ami évi 15–40 forintot jelentett a rászoruló diákoknak, és második osztályos korától támogatta őt a Jettim-alapítvány is 60–120 forinttal évente. Grosschmid tagja volt a főgimnázium gyorsírókörének, a Fenyvessi-körnek is negyedik osztályos korától, majd később bekapcsolódott az önképzőkörbe, a későbbi Bajza-kör munkájába. Aktívan részt vett az iskolai életben, amit tanárai megfelelő módon értékeltek. A diákok eredményeik elismeréseként gyakran részesültek pénzjutalomban tanáraik felajánlásaiból.[28]

Jogászként – szakmai élete és Kassa város társadalmában betöltött szerepei

Grosschmid Géza az érettségi után[29] Budapesten tanult a Királyi Magyar Tudományegyetem jogi karán.[30] Mikor befejezte az egyetemet, visszatért Kassára. 1896-ban neve már szerepel az ügyvédjelöltek névsorában.[31] 1900. április 12-étől Szmrecsányi László királyi közjegyző helyettese lett.[32] „Mikor feleségemmel egybekeltem, közjegyzőhelyettes voltam s mint ilyen lettem intézeti jogi képviselővé megválasztva s azóta szakadatlanul – voltaképp tehát állandóan mint alkalmazott dolgoztam.” 1902-ben nevezték ki a Kassai Jelzálogbank részvénytársaság jogtanácsosává és cégvezetőjévé,[33] ami azt jelentette, hogy nyugdíjjogosult tisztviselő lett. Ebből kifolyólag nem folytathatott ügyvédi magánpraxist, de dr. Horváth Lajos kassai ügyvéddel közösen nyitottak egy ügyvédi irodát a Jelzálogbank épületében, a Fő utca 4-ben.[34]

Grosschmid Géza levelében egyebek között ezt írja: „részt vettem szülővárosom csaknem minden kultúrmozgalmában s ügyésze vagyok (természetesen fizetés nélkül) számos egyesületnek.” 1905-ben nevezték ki a Kassai Kereskedők Körének ügyészévé,[35] majd 1909-ben a Kassai Katholikus Autonomkör ügyésze lett, amely egyesületnek dr. Fischer-Colbrie Ágost megyés püspök volt a védnöke.[36] Az 1909-ben megalakított Városszépítő Egyesület egyik alapítója és évekig választmányi tagja is volt Grosschmid.[37] Ez az egyesület volt a tulajdonosa Kassa első mozijának, az Uránia Mozgófénykép Színháznak is, majd fuzionáltak a Korcsolyázó és Tennisz Egyesülettel.[38] Így télen-nyáron, kültéren és beltéren egyaránt segítették a kassaiak – főleg a fiatalok – kulturális, sport- és szabadidős tevékenységét.

Majd így folytatja levelét: „Tanítottam 12 éven át – a háborút és Tisza korszakot kivéve – a közigazgatási tanfolyamon előbb évi 400, mondd: Négyszáz, majd 800 kor. tiszteletdíjért heti 4 órában a magánjogot.” A Községi Közigazgatási Tanfolyam 1900. szeptember 1-jén kezdte meg a tevékenységét Kassán. Ennek az egyéves jegyzőképzésnek volt az egyik előadója a kezdetektől 1909–1910-ig dr. Grosschmid Géza, aki magánjogról tartott előadásokat, majd politikai okokból lemondott, és 1917-ben folytatta az előadásokat a tanfolyam megszűnéséig, 1919-ig.[39] Emellett 1906-tól volt a Kassai Királyi Jog- és Államtudományi Karon a jogtudományi államvizsgálati bizottság kültagja egészen 1918–1919-ig.[40] Az 1914–1915-ös iskolai év első felében – mivel három tanár is elhagyta a kart – a miniszter engedélyével kültagok helyettesíthették őket, és így Grosschmid tanította heti öt órában a magyar magánjogot.[41] Az iskola évkönyvéből azt is megtudjuk, hogy Grosschmid a számára kiutalt tiszteletdíjból nagyobb összeget ajánlott fel az akadémián bevezetett villamos óra és jelzőkészülék költségeire.[42]

1908-ban a Függetlenségi Párt képviselőjeként beválasztották Kassa szabad királyi város törvényhatósági bizottságába,[43] és így több városi szakbizottságnak is a tagja lett, pl. a községi iskolaszéknek, a tanügyi, jogügyi, egészségügyi és az építkezési szakbizottságnak, valamint a színügyi bizottságnak is.[44]

Dr. Grosschmid Géza 1905 és 1907 között póttagja volt a Kassai Ügyvédi Kamarának,[45] majd 1911-ben megválasztották a választmány póttagjává,[46] amely posztot 1913-ig töltötte be. 1919-ben pedig ő lett a kamara elnöke,[47] ugyanis „az ügyvédi kamara tisztviselői és választmánya a Károlyi-féle forradalom hatása alatt lemondtak”.[48] Az új tisztikar és választmány utolsó volt Kassán, 1920-ban ugyanis a kassai ügyvédi és közjegyzői kamarák megszűntek.[49]

A hivatalos levelet egy elszámolás zárja, amely a ház anyagi bevételeire és kiadásaira vonatkozik, amivel bizonyítani szeretnék, hogy anyagilag is ráfizetés a családi ház fenntartása, tehát a lakbér fizetését se követeljék tőlük. A levélhez van csatolva a kitöltött kérdőív: „Kérdések és feleletek a lakóházak köztulajdonba vételénél”, amely 25 kérdést tartalmaz a háztulajdonosra és családjára, valamint az ingatlanra vonatkozóan.

Kassán a kiadott kérdőíveken csaknem az összes – hozzávetőlegesen háromezer – háztulajdonostól beérkeztek a kívánt adatok. Természetesen többségük élt a lehetőséggel, és mentesítést kértek a szocializálás alól. A lakásbizottság az idő rövidsége miatt a rendelet végrehajtását már nem tudta elvégezni, csak az előkészítő munkálatokig jutottak.[50] A Vörös Hadsereg 1919. július elején elhagyta a várost, és a Tanácsköztársaság rendeletei érvényüket veszítették.

Márai Sándor így emlékezik vissza vallomásaiban erre a zűrzavaros időszakra: „Lakott még egy »forradalmár« is a szomszédos proliházban, a helyi szociáldemokrata párt vezetője, nyomdász, majd szerkesztő és népvezér; hetilapot adott ki, s nyomtatványában konok és kérlelhetetlen következetességgel leplezte le a »burzsujok« üzelmeit… Ez a forradalmár a szomszéd ház ablakaiból természetesen gyomrunkba látott, szeme előtt hordta be kandallós ebédlőnkbe a szobalány a burzsujebédet, szeme láttára nevelték a burzsujgyermekeket; s nemegyszer kiszerkesztette apámat. Mikor, sok esztendővel később, a vörös forradalom néhány rövid hétre kirobbant városunkban is, mikor a cselédek felmondás nélkül odébbálltak, s a szomszéd ház lakói néhány kótyagos órára birtokba vették a világot, a mi »forradalmár« szomszédunk egészen különösen viselkedett; helyi hatalmasság volt akkor, afféle vidéki népbiztos, s minden pillanatban börtönbe vitethette apámat; de kéretlenül élelmiszereket küldött át, s önként, jószántából elintézte, hogy ne kvártélyozzanak be hozzánk senkit az elvtársak közül. A »burzsujház« lakóinak haja szála sem görbült a forradalmi napokban. A proli szomszédok átnéztek rajtunk, mint a levegőn.”[51]

„Az Édesapa […] példázza műveltség és magatartás összefonódását, a polgári erényeket, amelyek között lelhető a megértés, a tapintat, a türelem, a »valóságos igény«, az udvariasság, a társas érintkezés minősége, a lakáskultúra, a nem karrierépítő, hanem a közösség érdekeit szolgáló közéletiség.”[52]

Mellékletek

Kérvény

Pecsét: Kassa város tanácsa

Érkezett: 1919. JUN 23.

1252 szám. Melléklet 3 dr.

Tudomásul szolgál irattárba.

Kassa, 1919. július hó 23.

Városi lakáshivatal!

Kassán.

A Kassán, Mészáros utca 41. szám alatti ház és udvar alólírott tulajdonosai: Grosschmid Géza dr., pénzintézeti tisztviselő (cégvezető) és ügyvéd és neje: született Ratkovszky Margit, volt kassai felsőbb leányiskolai tanítónő, mindketten kassai születésű, kassai lakosok, kérjük a fent körülírt háznak és belteleknek köztulajdonba való vételét mellőzve, azt egyéni tulajdonunkként meghagyni.

Ezen kérelmet indokolják a következők: A kassai 138. számú telekjegyzőkönyvben 1. sorszám, 150. helyrajzi szám alatt felvett, Mészáros utca 41. sz. alatti egyemeletes lakóház és udvar (kiterjedése 218 /négyszög/öl) felerészben való telekkönyvi és tényleges tulajdonosa: Grosschmid Gézáné született Ratkovszky Margit, évek során át, – férjhez menetele után is – tényleg működött felsőbb leányiskolai tanítónő. A házat 1912-ben vettük közösen, sok évi takarékoskodásunk félretett filléreiből, továbbá azon 24.000 korona névértékű záloglevél egyenértékéből (circa: 22.000 kor.), melyet a % alatt hiteles (hiteles) másolatban csatolt s kívánatra eredetiben felmutatható levél tanúsága szerint nőm nagybátyja: Ratkovszky Mátyás dr., bécsi tanár, a 2 % alatti igazolása szerint és a régebbi ausztriai szocialista írók egyik elismerten kiváló tagja, neki halálesetre szóló ajándék formájában kifejezetten írást adott, hogy az egy családi ház részbeni megszerzésére fordítassék. Az ő felfogása szerint minden fáradtságos – akár testi, akár szellemi – munkából élő embernek a maga békés otthonához joga van s kitartással, szorgalommal és becsületes munkával ennek elérésére kell törekednie. Nőtlen és takarékos ember lévén, hosszú életén át (83 éves korában halt meg 1917-ben) jelentékeny vagyonra tett szert, ámde ezt még életében szétosztotta socialista célokat (kezdő munkásokat segítő) alapítványokra. (Alapitólevelek az alsóausztriai, morva, stajer helyhatóságoknál, esetleg beszerezhetők.) Így vagyonának csak egy kis töredékét juttatta a föntiekhez hasonló meghatározott céllal (családi ház) rokonainak, a többit visszaadta a közösségnek.

Ez volt a kiinduló pontja és indoka annak, hogy megvettük először a Róka (most: Jókai) utca és a Széchényi rét sarkán fekvő telket majd mikor az építkezés a talaj iszapos volta miatt egy, egylakásos házra is drágábbnak mutatkozott, mint a mostani, akkor nagyon elavult állapotban volt háznak megvétele, e telket eladva szereztük meg ezen Mészáros utca 41. sz. alatti házat, átírási illetékekkel és költségekkel együtt circa 41.000 koronáért. A vételár kifizettetéséhez, a telekkönyv tanúsága szerint, kölcsönvettünk az Ágostai hitv. ev. iskola alappénztárától 18.000 koronát, ezt később, a Kassai Tptár rt. útján az erre és az átalakítási költségekre kölcsönvett 35.000 koronás törlesztéses kölcsönből fedeztük s azóta félévi részletekben törlesztjük. A ház csinosabb külseje annak köszönhető, hogy fivérem: Grosschmid Károly, okl. mérnök, akkor Kassán időzött s ő nagy hozzáértéssel, izléssel sőt szeretettel tervezte s ellenőrizte az átalakítási munkálatokat. A házat tisztán családi háznak, a magunk és 4 gyermekünk részére szánva, alakítottuk át, úgy, hogy az emeleten van ez idő szerinti lakásunk, a földszinten pedig 4 kisebb 1 szobából s fürdőszobából és kettő, 2 két kis szobából álló lakosztály van, melyeket gyermekeink önállósításáig bútorozva adunk bérbe. – Ezen szobákhoz konyha, spajz, cselédszoba nincs, mert úgy volt tervezve, hogy gyermekeink velünk közös háztartásban fognak élni. – (Ezek a szobák egyébként a háború s a megszállás tartama alatt állandóan igénybe voltak véve s alig jövedelmeztek valamit.)

A háznak családi ház jellege ezzel igazolva van s az a körülmény, hogy a fele bebizonyítottan a feleségem külön e célre nyert saját vagyonából lett szerezve, hogy ő maga is, – mint az Kassán köztudomású – korán árvaságra jutva, mint szellemi munkás tartotta fenn magát, hogy az ő munkájából, megtakarított fizetéséből s mikor, mint férjes asszonynak a 2. gyermek utáni súlyos betegségéből felépülve, tovább tanítania nem lehetett, az akkor kapott 4000 korona végkielégítéséből s végül említett nagybátyja, ugyancsak szellemi munkás, e célra juttatott hagyományából lett szerezve, – nyilvánvalóvá teszi, hogy az őt illető fele házrész egyéni tulajdonában hagyandó s miután mint épp a ház fele részét (az emeletet) lakjuk, lakásunk a köztulajdonba való vételtől mentesítendő és így ez után lakbér sem esedékes, miért is annak fizetése alól föltétlenűl felmentésünket kérjük.

De felmentendő a ház köztulajdonba való vétele alól a ház másik fele része is. – Mert igaz ugyan, hogy ügyvéd is, de egyúttal – 17 év óta – tisztviselő is voltam és vagyok s a Kassai Jelzálogbankkal kötött szerződésem úgy szólván kizárólag ott viselt cégvezetői s ügyészi állásomra köt le. – Mikor feleségemmel egybekeltem, közjegyzőhelyettes voltam s mint ilyen lettem intézeti jogi képviselővé megválasztva s azóta szakadatlanúl – voltaképp tehát állandóan mint alkalmazott dolgoztam. – Mint a Kassai Jelzálogbank rt. jogtanácsosa és cégvezetője kezdettől fogva fixfizetéses és nyugdíjjogosult tisztviselő voltam és vagyok. – Ez az alkalmaztatás, az azzal kapcsolatos teljes lekötöttség volt az oka, hogy kiterjedt ügyvédi magánpraxist nem folytathattam s mert hivatali teendőim a délelőtti órákban egészen az intézeti házban (Fő utca 4. sz.) levő hivatalos helyiségemhez kötöttek, volt segédemet: Dr. Horváth Lajost azért fogadtam társul magamhoz, hogy a külső munkákat (tárgyalás, utazás stb.) ellássa. Ily módon megosztott s elért jövedelmem elég volt ugyan a tisztességes megélhetésre és négy gyermekem nevelésére, vagyongyűjtésről azonban, nagy takarékosság mellett is – engem soha nem látott senki még vendéglőben vagy kávéházban sem – csak igen szerény mértékben lehetett szó s az a csekély értékpapír vagyon, a mit részint cautióként kellett letennem a pénzintézetnél, részint ott van őrizetben (összesen circa 52/m. koronám) a változott viszonyoknál fogva amúgy is értékét veszítette.

Ma közel 50 éves vagyok s hosszú, küzdelmes éveknek csak a fáradtsága maradna meg, ha életkörűlményeim méltányló figyelembe nem vétetnének. Röviden ki kell tehát térnem ezekre is. Két éves koromban, mint tisztviselő (pénzügyi titkár) árvája, özvegy édesanyámmal vagyon nélkül maradtam. Havi 36 frt. pensióból tartotta fenn anyám magát öcsémet és engem. 12 éves koromtól kezdve tanítottam nálamnál fiatalabb tanulókat s mert mindig jeles tanuló voltam, ösztöndíjakból (csekély évi 120 frt. majd később 250 frt.) s keresményemből fedeztem ruházatom, iskolai költségleteim a középiskolában s később ellátásomat is az egyetemen. – A nappali szabad időt kenyérkeresetre kellvén fordítani, éjjel tanultam s elvégeztem tanulmányaimat ily csendesen tűrt küzdelmes éveken át úgy, hogy nem kértem soha sem rokontól, sem idegentől segítséget, vagy támogatást. – Az egyetemet elvégezve éveken át szegény beteg anyámat ápoltam s a Kassai Tptárnál beváltott váltók igazolják, hogy sokáig dolgoztam arra, hogy a halála után fennmaradt tartozásokat kifizessem, amik hosszú betegsége alatt szaporodtak fel. Házasodásomkor sem a pénzre néztem s így – a külső látszat ellenére – csak megfeszített munkával s különösen feleségem egyszerűségével s igénytelenségével sikerült lassan-lassan azt az egyensúlyt s otthont megteremteni, amelybe a háború előtt eljutottunk. Azóta a pénzintézeti ügyészség alig jövedelmezett s különösen 1918-ig feléltük addig megtakarított pénzünket. –

Így is azonban részt vettem szülővárosom csaknem minden kultúrmozgalmában s ügyésze vagyok (természetesen fizetés nélkül) számos egyesületnek. Tanítottam 12 éven át – a háborút és Tisza korszakot kivéve – a közigazgatási tanfolyamon előbb évi 400, mondd: Négyszáz, majd 800 kor. tiszteletdíjért heti 4 órában a magánjogot. Bizony nem a pénzért, de közérdekből. – Mint tiszteletbeli megyei főügyész a háborúban szolgálattételre lettem felhívva, mert Juhász Béla dr. táblabíróvá lett kinevezve, utóda Halmy Károly dr. pedig bevonult, majd elmebeteg lett – és 3 éven keresztül, nem kijárások hadimilliomosok védelme s az ügyvédi foglalkozást beárnyékoló üzletkötések után futkostam – hanem sok száz hadi özvegy és hadi árva családi és vagyoni ügyét hoztam fáradtságos, nagy munkával rendbe. Ezért évi 800 kor. tiszteletdíj illetett. Nem kérkedni akarok ezek felsorolásával, csak bizonyítani, hogy nyugodt öntudattal hivatkozhatom arra, hogy minden fillért, a miből az én házrészemet szereztem, kemény és becsületes munkával érdemeltem ki s azért nem lehet az ily kérdésekben általánosítani s mérlegelendők conkrét eset körülményei a communisálásnál is.

Előadom még, hogy a ház ez idő szerinti jövedelme:

1.) Guttmann Béla, kereskedő által bírt butorozott lakás havi bére: 120 . –

2.) Lugomerszky György, volt katonatiszt: ” ” 80 . –

3.) Schäffer József és neje (szabó): ” ” 70 . –

4.) A háború alatt kiadott 1. emeleti butorozott szoba: 80 . –

Összesen: 350. –

Ebből bútorhasználatért lejön 30 % . . . . . . . . . . : 105 . –

Marad: 245. –

Ehhez jön a Dr. Boósz Lászlóné és veje Marton százados

által bútor nélkül bírt helyiségek havi bére: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 . –

Így az általam bevett havi házbér jövedelem kitesz: 300 . –

Tehát 1 évre: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 600 kor.

Ezzel szemben köz- és dologi terhek s tartozási kamat e ház után:

1.) Adók (jöv. és vagyonadón kívül) . . . 1306 kor. 28 fil.

2.) Csatorna és vízdíj . . . . . . . . . . . . . . . 436 kor. 32 fil.

3.) Szemétfuvarozás . . . . . . . . . . . . . . . . 59 kor. 80 fil.

4.) Tűzbiztosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 kor. –

5.) Kéményseprés . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 kor. 12 fil.

6.) Törlesztéses kölcsön évi annuitása . . .2116 kor. 4 108 k. 52 f.

/:(Kassai Tptár rt.) nál:/ Összesen: 4 108 kor. 52 fil. Hiány: 508 k. 52 f.

illetve az általam bírt lakásért ezen hiányon kívül terhemre esik a házmestertartás, világitás, karbantartás költsége s a befektetett összeg kamata úgy, hogy a saját magam által bírt lakásért tulajdonkép magas lakbért fizetek a házhoz azonban, mint életem munkája eredményéhez s mint fáradtsággal szerzett és fenntartott otthonomhoz ragaszkodom.

Könnyebb áttekinthetés végett csatolom 3 % alatt a kitöltött kérdőívet is. – mindenkor készen vagyunk, teljes tisztelettel

Dr. Grosschmid Géza

Grosschmid Gézáné szül. Ratkovszky Margit

Kérdőív

Kérdések / Feleletek

Hol van alkalmazva a háztulajdonos és milyen minőségben? Kassai Jelzálogbank rt.-nál cégvezető s jogtanácsos (Pénzint. […])
Volt-e a háztulajdonos korábban önálló iparos, kereskedő, birtokos stb. s ha igen, mennyi ideig? (Hány évig?) –
Ha a háztulajdonos nem volna alkalmazott, kisiparos-e? Nem.
Ha kisiparos, dolgozott-e, vagy dolgozik-e segédmunkásokkal és mennyivel? Nem.
Mikor szerezte a házat? 1912-ben.
Miből, keresetéből, örökségből, hozományból vagy kölcsönből szerezte-e a házat? Feleségem a maga házrészét tanítónői keresményéből és e célra kapott külön vagyonából, – én keresményemből.
Ha kölcsönből, mennyi adósság terheli a házat? Kassai Tptári 35 000 k. törl. kölcsön. (Ma: 34714 k 92 f)
Mennyit tesznek ki a házat terhelő közterhek? 1802 k 40 f.
Mennyi a háznak bruttó (nyers) és mennyi a netto (tiszta) jövedelme? 3 600 k. (Évi hiány 508 k 52 f. l. kérvény.)
Hány lakója van a háznak? 5.
A tulajdonos benn lakik-e házában, igen vagy nem? Igen, benne lakik.
Ha nem, miért nem? és hol lakik? –
Van-e a tulajdonosnak a vizsgált házon kívül más háza? Nincs.
Hány helyiségből áll a tulajdonos lakása, hány helyiségből állnak a házban levő többi lakások és mennyi bért fizetnek? Tulajdonos 6 szoba, 1 fürdő. Többi lakás 1 szobás utcai, 2 szobás utcai, 1 szoba fülke udvari, bútorozott, 2 udv. szoba.
A lakók idegenek-e vagy rokonok? Idegenek.
Nem külföldi állampolgár-e a háztulajdonos? Nem.
Ha a háznak több tulajdonosa van, kik azok és mi azoknak a foglalkozása? Tulajdonosok: Grosschmid Géza dr. ½ és felesége szül. Ratkovszky Margit v. tanítónő.
Ha a tulajdonos özvegyasszony, vagy kiskorú gyermek (ki a gyám) és mi volt férjnek (apának) a foglalkozása? –
Ha a tulajdonos rokkant, öreg és munkaképtelen ember, van-e a házból befolyó bérjövedelmen kívül más jövedelme? Feleségem beteges, más jövedelmező vagyona nincs. Én ez idő szerint a pénzint. munkások csoportjában.
Milyen telken fekszik a ház, van-e hozzá konyhakert ás milyen terjedelmü? (hány □-öl?) Kassa 138 sz. tkv. […] 1 sor 150 hrszám 218□ öl, (Mészáros u. 41. sz.)
Van-e a háztulajdonosnak a házbérjövedelmen kívül más jövedelme is és miből? l. a 20 rovatot.
Van-e a háztulajdonosnak a városon kívül villája vagy egyéb lakható épülete? Nincs.
Kívánja-e a háztulajdonos, hogy háza szocializálva legyen, vagy sem? Nem.
Mennyit ér a ház telekkel együtt? Került circa 80/m koronába. Becslés útján állapítható meg mai értéke.
A háztulajdonos neve és családtagjainak száma? Grosschmid Géza dr. és neje Ratkovszky Margit (47 – 45 éves), Sándor (19), Kató (15), Géza (12) és Gábor (10) éves. Összesen 6 és 1 cseléd.