Ismeretlen Sas-kézirat a pozsonyi zsidóság történetéről (Gaucsík István)

Sas An­dor szer­te­ága­zó gaz­da­ság- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti mun­kás­sá­gá­nak, pub­li­kált cik­ke­i­nek, ta­nul­má­nya­i­nak szám­ba­vé­te­le mel­lett kü­lön fi­gyel­met kel­le­ne szen­tel­ni lap­pan­gó, ma­gán­tu­laj­don­ba ke­rült kéz­ira­ta­i­nak, szö­veg­tö­re­dé­ke­i­nek is. Az aláb­bi Sas-ta­nul­mányt, amely az új­ko­ri ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó tör­té­ne­lem egyik leg­je­len­tő­sebb kö­zös­sé­gé­vel, a po­zso­nyi zsi­dó­ság­gal fog­lal­ko­zik, Csanda Gá­bor bo­csá­tot­ta a szer­kesz­tő­ség ren­del­ke­zé­sé­re. A dol­go­za­tot és a hoz­zá tar­to­zó nyolc ki­sebb pa­pír­da­rab­ra fel­jegy­zett szö­veg­rész­le­te­ket 1992-ben kap­ta Pár­kány An­tal­tól, ami­kor A szlo­vá­ki­ai zsi­dók ül­dö­zé­se 1939–1945 cí­mű kö­te­tet szer­kesz­tet­te. Ké­zen­fek­vő volt, hogy a kéz­ira­tot ösz­­sze­ha­son­lít­suk a Szlo­vák Nem­ze­ti Mú­ze­um Le­vél­tá­rá­ban ta­lál­ha­tó Sas-ha­gya­ték irat­anya­gá­val, amely pub­li­ká­ci­ó­i­nak kéz­ira­ta­in és né­hány kö­zö­let­len cik­kén kí­vül ki­cé­du­lá­zott le­vél­tá­ri for­rás­he­lye­ket és szak­iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­so­kat is tar­tal­maz.
A szö­veg­kri­ti­kai bú­vár­ko­dás so­rán egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a szó­ban for­gó írás elő­ké­pe a va­ló­szí­nű­leg 1940 és 1944 kö­zött né­me­tül meg­je­lent tanulmányának.1 A ma­gyar nyel­vű kéz­ira­tá­ból több he­lyen mon­da­to­kat és – né­hol mi­ni­má­li­san át­fo­gal­maz­va – egész be­kez­dé­se­ket emelt át és épí­tett be a né­met szövegbe.2 A két vál­to­zat kö­zül a ma­gyar nyel­vű a ko­ráb­bi. Da­tá­lá­sá­ra nincs biz­tos adat. Le­het­sé­ges, hogy az írás az 1930-as évek vé­gén szü­let­he­tett. Kon­cep­ci­ó­já­ban és fel­épí­té­sé­ben is más a né­met­től: ap­ró­lé­ko­sabb, in­kább a le­vél­tá­ri for­rá­sok in­for­má­ci­ó­it be­mu­ta­tó tu­laj­don­sá­gok és le­írás jel­lem­zik. Szo­ro­san idő­rend­ben tár­gyal­ja az ese­mé­nye­ket. A tu­do­má­nyos he­u­risz­ti­ka szin­te alig ta­pint­ha­tó ki. A cím­mel el­len­tét­ben bő­veb­ben csak a 19. szá­zad el­ső négy év­ti­ze­dé­vel fog­lal­ko­zik, a 18. szá­zad­ra né­hány sta­tisz­ti­kai ada­tot kö­zöl. A pozsony-váraljai zsi­dó­ság tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti raj­zá­nak ge­rin­cét a ki­vált­sá­ga­it őr­ző né­met pol­gár­ság és a zsi­dó­ság köz­ti gaz­da­sá­gi és ke­res­ke­del­mi jel­le­gű konf­lik­tu­sok oka­i­nak fel­tá­rá­sa al­kot­ja. A né­met nyel­vű dol­go­za­ta ez­zel szem­ben ös­­sze­fog­la­lás­ra tö­rek­szik, bő­ven fog­lal­ko­zik a Pálffy-féle föl­des­úri ol­ta­lom kér­dé­se­i­vel és a lo­ká­lis po­zso­nyi ese­mény­so­ro­kat or­szá­gos vi­szo­nyok kö­zé he­lye­zi, azok­ban ér­tel­me­zi. Tu­da­to­san fel­épí­tett szer­ke­ze­te és a té­ma pon­tos idő­be­li be­ha­tá­ro­lá­sa in­do­kolt­tá te­szi fel­te­vé­sün­ket, hogy a ma­gyar nyel­vű szö­veg el­sőd­le­ge­sen fo­gal­maz­vány volt.3
A ma­gyar­or­szá­gi zsi­dó tör­té­ne­lem irán­ti ér­dek­lő­dé­se már 1921–1933 kö­zöt­ti mun­ká­csi ku­ta­tói kor­sza­kát jel­le­mez­te. Ta­nul­má­nya­i­ban a 18. szá­za­di mun­ká­csi ura­da­lom zsi­dó­sá­gá­nak gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis hely­ze­té­vel, ill. egy zsi­dó üz­let­em­ber üz­le­ti kar­ri­er­jé­vel foglalkozott.4 A po­zso­nyi zsi­dó­ság tör­té­ne­té­hez 1933 után, Po­zsony­ba va­ló köl­tö­zé­se után kezd­he­tett le­vél­tá­ri for­rá­so­kat gyűj­te­ni. Saj­nos sem a né­met nyel­vű, sem a most köz­zé­tett szö­veg nem tar­tal­maz­za a fel­hasz­nált le­vél­tá­ri for­rá­so­kat, eset­leg a szakirodalmat.5 Sas nem hi­vat­ko­zik egyet­len irat­ra sem. Va­ló­szí­nű­leg az is­me­ret­ter­jesz­tés­re össz­pon­to­sít­ha­tott, ami­kor ké­sőbb ilyen for­má­ban pub­li­kál­ta né­met ta­nul­má­nyát. Min­den bi­zon­­nyal a po­zso­nyi ma­giszt­rá­tus fondjából, a ta­nács­ülé­si és köz­gyű­lé­si jegy­ző­köny­vek­ből meríthetett.6

Gaucsík Ist­ván