Cs. Nagy Lajos: A medvesalji szókincsvizsgálat néhány eredménye és további irányai

1. Be­ve­ze­tés

Med­vesal­ja és kör­nyé­ke (Sőreg, Ajnác­skő, Cse­vi­ce, Gömöralmá­gy, Dobfenek, Gö­mörpéterfala, Óbást, Egy­házas­bást [=Újbást], Ba­kó­há­za, Vec­sek­lő, Medveshideg­kút, Tajti) nyelv­já­rá­si sa­já­tos­sá­gai kö­zül na­gyobb lé­leg­ze­tű mun­ká­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai jel­lem­zők kö­zül vizs­gál­tam né­há­nyat, ki­sebb ta­nul­má­nyok­ban azon­ban hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is fog­lal­koz­tam.
Je­len ta­nul­má­nyom­ban a le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­ne­tét és ered­mé­nyét mu­ta­tom be. A vizs­gá­lat alap­ja A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza (a továbbiakban: MNyA.) 1162 kér­dé­sé­ből a 617 le­xi­kai jel­le­gű kér­dés­re adott vá­la­szok mint nyel­vi ada­tok. Azért, hogy az ada­tok ös­­sze­ha­son­lít­ha­tó­sá­ga biz­to­sít­va le­gyen, a te­rep­mun­ka so­rán ra­gasz­kod­tam a nagy­at­lasz kér­dé­se­i­hez.
Bár­mely nyelv­já­rá­si alap­ré­teg szó­kész­le­te ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tá­nak tár­gya az azo­nos denotá­tumú lexémák han­ga­lak­ja és a lexémák egy­más­hoz va­ló vi­szo­nya. A meg­kö­ze­lí­tő­leg 80 ez­res adat­tá­ram­ból ki­vá­lasz­tott kor­pusz­rész­let (kb. 40 ezer adat) alap­ján az alap­ve­tő kér­dés az volt, hogy az azo­nos fo­gal­ma­kat ho­gyan ne­ve­zi meg a táj­egy­ség be­szé­lő­kö­zös­sé­ge, mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi szem­pont­ból mi­lyen sa­já­tos­sá­gai van­nak a lexémák­nak. Fo­ga­lom­kö­rön­kén­ti cso­por­to­sí­tás­ban ele­mez­tem ada­ta­i­mat. Ál­ta­lá­nos ta­golt­sá­gi, va­la­mint le­xi­kai ta­golt­sá­gi te­kin­tet­ben is ös­­sze­ha­son­lí­tot­tam a med­vesalji meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­ket az at­lasz kör­nyék­be­li, 3 ma­gyar­or­szá­gi (H–6: Karanc­sla­pu­jtő, H–7: Bárna és H–10: Bor­sod­szent­györ­gy), va­la­mint 3 szlo­vá­ki­ai (Cssz–17: Bolyk, Cssz–18: Mag­yarh­e­gymeg és Cssz–19: Zsip) ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­ta­i­val. A lexémák mor­fo­ló­gi­ai motivált­sá­gi vizs­gá­la­tát, va­la­mint a meg­n­evezéstí­pu­sok el­kü­lö­ní­té­sét és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­i­nak elem­zé­sét csak a med­vesalji kor­pu­szon vé­gez­tem el.

2. A ku­ta­tás ered­mé­nyei

2.1. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga

A ta­golt­ság az egyes azo­nos fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re­i­ben je­lent­ke­ző meny­­nyi­sé­gi kü­lönb­sé­ge­ket fe­je­zi ki.
A ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­tok 613 med­vesalji és 608 at­lasz­be­li cím­szó ada­ta­i­ra vo­nat­koz­nak, ugyan­is a 617 ki­kér­de­zett cím­szó kö­zül Med­vesalján négy­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő és csí­pő­vas) nem kap­tunk vá­laszt, a nagy­at­lasz fent em­lí­tett ku­ta­tó­pont­ja­in pe­dig ki­lenc­re (nas­po­lya, ké­ve­kö­tő­fa, té­vő, csí­pő­vas, ta­rack, haj­di­na, kis­kacs, fürt [a sző­lőé; ki­csi], fürt [a sző­lőé; éret­len]) egy­ál­ta­lán nincs adat vagy ér­té­kel­he­tet­le­nül ke­vés, bi­zony­ta­lan.
Ha a med­vesalji ada­tok szá­za­lék­ér­té­ke­it ös­­sze­vet­jük a nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­ról föl­jegy­zet­tek ta­golt­sá­gi jel­lem­ző­i­vel, ak­kor egy­más­sal szin­te tel­je­sen for­dí­tott ké­pet ka­punk. A med­vesalji gyűj­tés­ben a tel­je­sen ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­ke­ve­sebb (101 = 16,47%), ezt kö­ve­ti az ala­ki­lag ta­golt (138 = 22,51%), a le­xi­ka­i­lag ta­golt (152 = 24,80%), s a leg­több az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (222 = 36,22%) ka­te­gó­ria. Az at­lasz­ada­tok ta­nú­sá­ga sze­rint a tel­je­sen ta­go­lat­lan rend­sze­rű fo­ga­lom a leg­több (168 = 27,63%), ez­után kö­vet­ke­zik a le­xi­ka­i­lag ta­golt (157 = 25,82%), majd kö­rül­be­lül egyen­lő arány­ban az ala­ki­lag ta­golt (142 = 23,36%) és az ala­ki­lag és le­xi­ka­i­lag egy­aránt ta­golt (141 = 23,19%).
A ta­golt­sá­gi fo­ko­za­tok tu­laj­don­kép­pen az em­ber (a be­szé­lő­kö­zös­ség) és az őt kö­rül­ve­vő tár­gyak kö­zöt­ti vi­szonyt fe­je­zik ki. A be­szé­lő­kö­zös­sé­gek a szá­muk­ra az el­ne­ve­zés pil­la­na­tá­ban leg­lé­nye­ge­sebb fo­gal­ma­kat ne­ve­zik meg szó­val (lexémá­val), a ke­vés­bé fon­to­sa­kat pe­dig, ezek­hez vi­szo­nyít­va, szer­ke­ze­tek­kel (több­nyi­re jel­zős szer­ke­ze­tek­kel) je­lö­lik. A med­vesalji be­szé­lők szá­má­ra – a vizs­gált fo­gal­mak kö­zül tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és egyéb té­nye­zők mi­att – má­sok vol­tak fon­to­sak, mint e ré­gió szom­széd­sá­gá­ban élők­nek. Ezt bi­zo­nyít­ja a fo­ga­lom­kö­rök le­xi­kai ta­golt­sá­gá­ban mu­tat­ko­zó el­té­rés. A fo­ga­lom­kö­rök – me­lye­ket A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei cí­mű ké­zi­könyv alap­ján ál­la­pí­tot­tam meg (Deme–Imre 1975, 237) – a ta­nul­mány vé­gi mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tók.
A le­xi­kai ta­golt­sá­gi ér­té­kek alap­ján a leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör a med­vesalji kor­pusz­ban a kö­vet­ke­ző:
1. 4. fo­ga­lom­kör: a föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei, ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 3,02).
2. 6. fo­ga­lom­kör: a ház kör­nyé­ke, a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,76).
3. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,64).
A nagy­at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai alap­ján a le­xi­ka­i­lag leg­ta­gol­tabb 3 fo­ga­lom­kör:
1. 9. fo­ga­lom­kör: a csa­lád és a ro­kon­ság (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,23).
2. 8. fo­ga­lom­kör: a ru­ház­ko­dás (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,22).
3. 11. fo­ga­lom­kör: a ken­der­mun­ka (ta­golt­sá­gi mu­ta­tó: 2,17).
Ha el­fo­gad­juk azt a té­telt, hogy a min­den­ko­ri be­szé­lő­kö­zös­ség min­den­na­pi éle­te szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb fo­gal­mak, fo­ga­lom­kö­rök meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re a leg­ke­vés­bé ta­golt, ak­kor a le­xi­kai ta­golt­sá­gi elem­zé­sek is al­kal­ma­sak bi­zo­nyos le­xi­kai vál­to­zók vagy azok egyes cso­port­ja­i­nak a meg­ál­la­pí­tá­sá­ra. Ilyen­kor azt kell meg­vizs­gál­nunk, hogy az il­le­tő fo­ga­lom­kör adott kor­sza­kon­ként a ta­golt­sá­gi ská­la me­lyik fo­kán he­lyez­ke­dik el. Eb­ből a szem­pont­ból is ta­nul­sá­gos az ös­­sze­ve­tés. Az ös­­sze­ha­son­lí­tott szó­kincs­ré­te­gek moz­gá­sa tük­rö­zi a vég­be­ment tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat, pél­dá­ul azt, hogy a me­ző­gaz­da­sá­gi mun­ka, a föld tu­laj­don­vi­szo­nyai men­­nyi­re töl­te­nek be köz­pon­ti sze­re­pet a la­kos­ság éle­té­ben. Ugyan­ez a vál­to­zás mu­tat­ha­tó ki a nép­ha­gyo­mány­ok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet szo­ká­sa­i­nak, va­la­mint a ru­ház­ko­dás vizs­gált szó­kincs­ré­te­gé­ben is.
A fo­gal­mak le­xi­kai ta­golt­sá­gi mér­té­két meg­ha­tá­roz­hat­ja a meg­ne­ve­zé­si rend­szer­ben el­fog­lalt he­lye. Ál­ta­lá­ban ta­go­lat­la­nok a szó­kincs leg­ősibb ré­te­gé­be tar­to­zó sza­vak, ko­rai jö­ve­vény­sza­va­ink, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti gaz­dál­ko­dás alap­fo­gal­mai kö­zé tar­to­zók. Ta­gol­tak vi­szont a jó­részt a kö­zép­kor­ban meg­is­mert nö­vé­nyek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rei.
Gya­ko­ri, hogy egy-­e­gy tár­gy, nö­vény, szer­szám egé­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan, va­la­mely ré­szé­nek a meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re pe­dig ta­golt. A sző­lő ta­go­lat­lan meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű, a sző­lő ba­ju­sza, és a ki­csi fürt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re azon­ban az erő­sen ta­golt ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik: ba­ju­sza, fo­lyó­ka, fo­ná­sa, ka­pasz­ko­dó­ja, koc­sa; fürt, hőütött fürt, sarnyú fürt, set­nye fürt, gó­ré.
A med­vesalji anyag ab­szo­lút le­xi­kai ta­golt­sá­gi mu­ta­tó­ja 2,45, az at­la­szé pe­dig 1,96. Ala­ki te­kin­tet­ben is a med­vesalji a ta­gol­tabb, 2,99-os mu­ta­tó­ja áll szem­ben az at­lasz­be­li 2,28-­dal.
A le­xi­ka­i­lag ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű fo­gal­ma­kon be­lül a le­xi­kai vál­to­za­tok szá­má­tól füg­gő­en meg­kü­lön­böz­tet­tem erő­sen (leg­alább 5 meg­ne­ve­zés), kö­ze­pe­sen (3-4 meg­ne­ve­zés) és gyen­gén (2 meg­ne­ve­zés) ta­golt fo­ko­za­to­kat. Áll­jon itt mind­egyik­re egy-­e­gy pél­da! Erő­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű: fa­nye­lű bics­ka – Med­vesalján: bic­s™k, budli­bic­sk™, h™l­bic­sk™, h™l™zs­bic­sk™, j™nc­si­bic­sk™, kony™bic­sk™, f™nyelű bic­sk™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in: bic­sk™, csuk­li­bic­sk™, j™nc­si­bic­s­k™, zsidóbic­sk™, f™nyelű bic­sk™. Kö­ze­pe­sen ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (fa­rol): f™ró, kic­s™pódik, ki­sik­lik, sendereg; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (ta­ka­rék­tűz­hely): k#l­h™, m™s­in™, p™rhét. Gyen­gén ta­golt meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű – Med­vesalján (hám­fa): h#m­f™, kése­f™; az MNyA. kör­nye­ző ku­ta­tó­pont­ja­in (fa­rol): f™l­lyik, f™rol.
Az ös­­sze­sí­tett ada­tok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a med­vesalji anyag­ban a kö­ze­pe­sen ta­golt fo­ko­za­tú a do­mi­náns (168 fo­ga­lom = 45,04%), az at­lasz­ban pe­dig a gyen­gén ta­golt (159 = 53,71%), az erő­sen ta­golt fo­ko­za­tú­ak ré­sze­se­dé­se mind­két kor­pusz­ban a leg­ke­ve­sebb: a med­vesaljiban 16,62, az at­lasz­be­li­ben pe­dig 11,49%.

2.2. A lexémák alak­ta­ni mo­ti­vált­sá­ga

„A ma­gyar­ra vo­nat­ko­zó­lag egy­ér­tel­mű­en ál­lít­hat­juk, hogy bi­zo­nyos nyelv­já­rá­sai kö­zött a sza­vak ala­ki mo­ti­vált­sá­ga és mo­ti­vá­lat­lan­sá­ga te­kin­te­té­ben van­nak arány­be­li kü­lönb­sé­gek. Más sza­vak­kal te­hát: bi­zo­nyos nyelv­já­rás­ok na­gyobb mér­ték­ben le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű­ek, mint má­sok, il­le­tő­leg na­gyobb mér­ték­ben gram­ma­ti­kai ter­mé­sze­tű­ek, mint má­sok. Pon­to­sabb vá­laszt azon­ban egy­részt vi­lá­gos vizs­gá­la­ti el­ve­ken nyug­vó, más­részt sta­tisz­ti­ka­i­lag is ér­tel­mez­he­tő kor­pu­szon vég­zen­dő elem­zés­sel le­het csak ad­ni” – ál­la­pít­ja meg Kiss Je­nő (2000, 162). Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú alak­ta­ni vizs­gá­la­ta alap­ján azt ál­la­pít­ha­tom meg, hogy a mo­ti­vált le­xi­ká­lis ele­mek ará­nya na­gyobb (801 = 55,47%), mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké (643 = 44,56%), te­hát e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az adott idő­szak­ban – az 1990-es évek de­re­kán – le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt.

2.3. A meg­n­evezéstí­pu­sok faj­tái és szó­föld­raj­zi vo­nat­ko­zá­sai

A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi vizs­gá­la­ta ön­ma­gá­ban is ér­de­kes, de még ta­nul­sá­go­sabb, ha azt is igyek­szünk föl­tár­ni, hogy a ta­golt­ság szó­föld­raj­zi te­kin­tet­ben ho­gyan re­a­li­zá­ló­dik. Ar­ról van te­hát szó, hogy az egyes fo­ga­lom­kö­rök ál­tal ki­je­lölt je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­erek és azok ele­mei a vizs­gált táj­egy­sé­gen tér­ben mi­lyen meg­osz­lást mu­tat­nak. En­nek a be­mu­ta­tá­sá­ra tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor négy há­zi­ál­lat (ló, te­hén, disz­nó, ku­tya) vo­nat­ko­zá­sá­ban az ’<em­lős ál­lat> mag­za­tot hoz a vi­lág­ra’ cse­lek­vés Med­vesalján, va­la­mint a kör­nye­ző at­lasz­pon­to­kon föl­jegy­zett lexémáiból ki­raj­zo­ló­dó je­len­tés­ta­ni mikrorend­sz­ert ele­mez­tem. A szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gé­re is rá­vi­lá­gít­hat­nak.
A vizs­gá­lat ered­mé­nye­i­ből a kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­sek von­ha­tók le:
1. A med­vesalji fo­gal­mak min­den vizs­gált ka­te­gó­ri­á­ban ta­gol­tabb meg­ne­ve­zé­si rend­sze­rű­ek, mint az at­lasz­be­li fo­gal­mak.
2. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­ga szó­fa­jon­ként el­té­rő: leg­ta­gol­tabb a mel­lék­ne­ve­ké, ke­vés­bé ta­golt az igé­ké, leg­ke­vés­bé pe­dig a fő­ne­ve­ké. Ez az ered­mény – an­nak el­le­né­re, hogy Im­re Sa­mu­nak egy rész­kor­pu­szon vég­zett meg­ál­la­pí­tá­sát iga­zol­ja – nem te­szi fö­lös­le­ges­sé más, leg­alább ha­son­ló mé­re­tű adat­bá­zis tü­ze­tes elem­zé­sét an­nak el­dön­té­sé­re, hogy va­jon nyelv­já­rá­si szó­kin­csünk egé­szé­re is jel­lem­ző-e az egyes szó­faj­ok kö­zöt­ti kü­lönb­ség.
3. Az alak­ta­ni­lag mo­ti­vált lexémák­nak, az ún. „vi­lá­gos sza­vak”-nak több mint fe­le ös­­sze­té­tel, har­ma­da pe­dig kép­zett szár­ma­zék.
4. Med­vesalji kor­pu­szom szink­rón szem­pon­tú vizs­gá­la­ta alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy e táj­egy­ség nyelv­já­rá­sa az 1990-es évek kö­ze­pén le­xi­ko­ló­gi­ai jel­le­gű volt, va­gyis az ala­ki­lag mo­ti­vált le­xi­kai ele­mek ará­nya na­gyobb volt, mint a mo­ti­vá­lat­la­no­ké.
5. A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gi elem­zé­sét szó­föld­raj­zi vizs­gá­la­tok­kal is ös­­sze­kap­csol­hat­juk. Ez­ál­tal egy-­e­gy táj­egy­sé­gen tér­beli­leg – „kog­ni­tív tér­kép”-en – is be­mu­tat­ha­tó a va­ló­ság nyel­vi ta­go­lá­sá­nak a kü­lön­bö­ző­sé­ge.

3. A kor­pusz egyéb szem­pon­tú vizs­gá­la­tai

3.1. A nyelv­já­rás vál­to­zá­sá­nak je­lei

A med­vesalji anyag­nak a nagy­at­lasz ada­ta­i­val va­ló ös­­sze­ve­té­se le­he­tő­vé tet­te jó né­hány nyelv­já­rá­si je­len­ség el­tű­né­sé­nek be­mu­ta­tá­sát.
A kö­vet­ke­zők­ben a hang­tan és az alak­tan te­rü­le­té­ről mu­ta­tom be azo­kat a leg­fon­to­sabb nyelv­já­rá­si je­len­sé­ge­ket, ame­lyek ma már ke­vés­bé jel­lem­ző­ek, mint az at­lasz­gyűj­tés ko­rá­ban vol­tak, ame­lyek­ből te­hát nyelv­já­rás­bom­lá­si ten­den­ci­á­ra kö­vet­kez­tet­tünk.

3.1.1. Vál­to­zá­sok a hang­tan kö­ré­ből

Az ada­to­kat zá­ró­jel­ben kö­ve­tő szá­mok a med­vesalji ku­ta­tó­pont­ok sor­szá­mai. (Em­lé­kez­te­tő­ül: 1. Sőreg, 2. Ajnác­skő, 3. Cse­vi­ce, 4. Gömöralmá­gy, 5. Dobfenek, 6. Gömör­péter­fala, 7. Óbást, 8. Újbást, 9. Ba­kó­há­za, 10. Vec­sek­lő, 11. Med­veshidegkút, 12. Tajti.)
Az ly fo­né­ma elég sta­bil­nak mu­tat­ko­zott az at­lasz gyűj­té­se ide­jén (vö. Im­re 1971, 350). Má­ra már ez az ál­lan­dó­ság fel­la­zult, meg­bom­lott, el­moz­dult az l’ és a j irá­nyá­ba: kon­koly (1., 4–7., 10–12. kp.), konkol’ (2–4., 9., 10.), konkoj (8–11.); pulyk™ (2–4., 6., 9., 10., 12.), pul’k™ (1., 4., 10), pulk™ (7., 12.), pujk™ (1., 8.).
Ál­ta­lá­nos je­len­ség volt az i előt­ti t ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly szem­ben­ál­lás. Nap­ja­ink­ra el­moz­du­lás tör­tént a depalatális irány­ba. A din­­nye ese­té­ben pél­dá­ul a H–10., Cssz–17., 18. pon­to­kon a d-s vál­to­zat „újabb alak” mi­nő­sí­tést ka­pott a gy-v­el szem­ben. Gyűj­té­sem ide­jén Med­vesalján már hoz­zá­ve­tő­leg fe­le-fe­le arány­ban él a két re­a­li­zá­ció egy­más mel­lett: din­­nye (2., 3., 5., 7., 8., 10., 12.), gyin­nye (1., 4., 6., 9., 11., 12.). ha­son­ló ké­pet mu­tat a dijó ~ gyijó is. Lé­nye­ge­sen ke­ve­sebb adat­ban mu­tat­ha­tó ki a palatal­izá­ció a t (k™tic™bog#r ~ k™ty­ic™bog#r ~ k™ty­ic™) és az l (ri­biz­li ~ ribi­zl’i ~ ribi­z­ly­i) ese­té­ben.
Még élő, de a ko­ráb­bi­hoz ké­pest már csak szór­vá­nyos je­len­ség a meg- ige­kö­tő g-jé­nek ha­so­nu­lá­sa az ige szó­kez­dő más­sal­hang­zó­já­hoz: mëf­f™k™d (7.), de mëk­f™k™d (1., 4., 8., 10., 12.); mëm­mos™kodik (2., 3.), mëm­mozs­gyik (5.), mëvvetyi [az ágy­at] (6.), de mëgvetyi (10., 12.).
Im­re Sa­mu azon fel­té­te­le­zé­se, hogy „a ha­so­nu­lás bi­zo­nyos fo­kig függ az in­du­ká­ló msh.-tól is” (Im­re 1971, 264), ada­ta­im alap­ján nem iga­zol­ha­tó. In­kább ar­ról van szó, hogy a pa­lóc nyelv­já­rás erő­seb­ben haj­la­mos a hang­el­len­té­tek tel­jes ha­so­nu­lás­sal va­ló fel­ol­dá­sá­ra, mint más nyelv­já­rás­ok, il­let­ve a köz­nyelv. Deme Lász­ló meg­ál­la­pí­tá­sá­val ért­he­tünk egyet: „a ha­so­nu­lás, ha be­kö­vet­ke­zik, ál­ta­lá­nos, a hang mi­nő­sé­gé­től füg­get­len” (Deme 1956, 265). Ez azt is je­len­ti, hogy a meg- ige­kö­tő g hang­ja el­vi­leg – és gya­kor­la­ti­lag is – min­den más­sal­hang­zó­hoz ha­so­nul­hat. Ha föl­la­poz­zuk az ÚMTsz. meg- ige­kö­tős sza­va­it a megaba­j­gat­tól a megz­sur­molig (173 lap), ak­kor szép szám­mal ta­lá­lunk ha­so­nu­lá­sos vál­to­za­to­kat: mëb­b™g­zott (Óbást) ’<étel> meg­sa­va­nyo­dik’, mëc­con­dol­lyik (Me­ző­kö­vesd) ’meg­tor­pan, vis­­sza­hő­köl’, mecc­sólkollya (Alsócsitár) ’megc­sókol­ja’, mël­lak­tam (Kolon) ’beeszik’, jól­la­kik’, mër­roskadt (Mát­ra­al­ja), mët­taná­ta (So­mos­kő­új­fa­lu), mëz­z­abát (Be­se­nyő­te­lek) ’<em­ber mér­ték­te­len evés­től, ivás­tól> meg­csö­mör­lik’; mëz­zs™ró ’megzsarol’ (Tóth 1987, 190) stb.
E kér­dés­kör­rel kap­cso­lat­ban to­váb­bá azt len­ne ér­de­mes be­mu­tat­ni, hogy a ré­gió mely te­le­pü­lé­se­in ál­ta­lá­no­sabb a tel­jes ha­so­nu­lás. Az ada­to­kat tér­ké­pen áb­rá­zol­va meg­ál­la­pít­hat­nánk – a nagy­at­las­­szal ös­­sze­vet­ve – e fon­tos nyelv­já­rá­si sa­já­tos­ság je­len­ség­ha­tá­ra­it.
A -val, -vel rag v-je te­rü­le­tün­kön ma már ha­so­nult for­má­ban is gyak­ran elő­for­dul: késv­el (1–12.) ~ kés­sel (10.); l#b­v™l (1–5., 7., 10., 12.) ~ l#b­b™l (2–3., 6., 8., 9., 11.).

3.1.2. Vál­to­zá­sok az alak­tan kö­ré­ből

„Az ó ~ a, ő ~ e vál­tó­han­got mu­ta­tó tö­vek nyelv­já­rá­sa­ink­ban gya­ko­rib­bak, mint a köz­nyelv­ben” – ír­ja Im­re Sa­mu (1971, 303). Med­vesalji ada­ta­im már ezt ke­vés­bé iga­zol­ják, ugyan­is a dis­znój™ (1–3., 5–10., 12.) alak az ural­ko­dó, s a dis­zn™j™ (2–4., 10–11.) vis­­sza­szo­ru­ló­ban van. A csí­pő­je (MNyA. 516) mor­fo­ló­gi­ai cím­szó­hoz tar­to­zó ada­tok kö­zött Med­vesalján egy ku­ta­tó­pon­to­mon for­dul elő csí­pe­je ~ csípe­ji (12.), a csí­pő­je ál­ta­lá­no­sabb (1–3., 6., 8–11.). Az at­lasz­ban a H–7. és 10. pont­ról nincs adat, a Cssz–17-en csí­pő­je („ú­jab­b” mi­nő­sí­tés­sel), a H–6. és a Cssz–18., 19. pon­to­kon pe­dig csí­pe­je. Az er­de­je (MNyA. 991) re­a­li­zá­ci­ó­ja Med­vesalján fő­ként er­de­je (1–4., 7., 10., 12.) és erde­ji (5., 6., 11.), s csu­pán egy he­lyen erdőjë (8.), egy má­si­kon pe­dig erdőji (12.). Az at­lasz­ban a H–6. és a Cssz–17–18. pon­to­kon egy­más mel­lett ta­lál­ha­tó az er­de­je ~ erde­ji és az er­dő­je ~ erdőji adat, s csak a Cssz–19-e­sen áll ön­ma­gá­ban az erde­jë. Eb­ből az de­rül ki, hogy ma is hasz­nál­ják az ő-s ala­kot, de ki­sebb kör­ben, mint az at­lasz gyűj­té­se ko­rá­ban. „Ez a tő­cso­port haj­lik az egy­ala­kú­ság­ra” – ál­lapít­ja meg Rácz End­re (1971b, 108). A med­vesalji ada­tok az er­de­je ese­té­ben azt mu­tat­ják, hogy ott az egy­ala­kú­ság fe­lé ve­ze­tő úton még ke­vés­bé in­dult el ez a tő­tí­pus. Az egyalakú­sodást azon­ban ke­resz­tez­he­ti a me­ző­je és me­ze­je, a tető­je és te­te­je, a tü­dő­je és tü­de­je stb. alak­pár­ok köz­nyelv­ben mu­tat­ko­zó el­kü­lö­nü­lé­se.
A nyelv­já­rás­ok­ban is erő­sen meg­bom­lott a bor­jú : bor­ja tő­tí­pus, és gyak­ran az egy­ala­kú ma­gán­hang­zós vé­gű tö­vek min­tá­já­ra vi­sel­ked­nek. Eh­hez a tő­vál­to­zás­hoz je­len­tés­el­kü­lö­nü­lés is tár­sul­hat (vö. Im­re 1971, 303). Ez a ket­tős­ség mu­tat­ko­zik meg a -k töb­bes­jel, va­la­mint az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel előtt is. A bor­nyúk (1–3., 5–9., 12.), a bornyúj™ (2., 3., 5–8., 11., 12.), va­la­mint a bor­júj™ (10.) fő­alak­ok mel­lett jó­val rit­káb­bak a borny™k (4., 11.), a bor­j™k (10.), a borny™ (4–7., 12.), va­la­mint a borj™ (1., 10.) tő­vál­to­za­tok. A je­len­tés­ha­sa­dás is ér­zé­kel­he­tő Med­vesal­ja egyes ku­ta­tó­pont­ja­in. A 6., 10. és 12. sor­szá­mú te­le­pü­lé­se­ken a rö­vi­debb for­ma a te­hén bir­to­kos mel­lett, a hos­­szabb for­ma pe­dig a gaz­da bir­to­kos mel­lett for­dul elő. A töb­bi te­le­pü­lé­sen nem vá­laszt­ha­tók szét ilyen tisz­tán a tő­vál­to­za­tok. Az at­lasz vizs­gált ku­ta­tó­pont­ja­i­nak ada­tai a borny™ ~ bornyúj™ ket­tős­sé­get mu­tat­ják. A H–10. pon­ton le­jegy­zett ala­kok tük­röz­nek a fen­ti­ek­hez ha­son­ló je­len­tés­ha­sa­dást.
A v-s vál­to­za­tú név­szó­tö­vek vi­sel­ke­dé­se sok­ré­tűbb a nyelv­já­rás­ok­ban, mint a köz­nyelv­ben (vö. Im­re 1971, 304–305). A mor­fo­ló­gi­ai cél­za­tú cím­szók kö­zül a fal­vak (MNyA. 982) és a te­tűk (MNyA. 979) ada­ta­it ta­nul­sá­gos be­mu­tat­ni. Med­vesalján fő­vál­to­zat a f™luk (1., 4–12.), mel­lék­vál­to­zat a köz­nyel­vi f™lv™k (2., 3., 10., 11.). A ki­vá­lasz­tott at­lasz­pon­to­kon (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) egy­ön­te­tű­en f™luk ta­lál­ha­tó. A nyelv­at­lasz­ban egy­sé­ge­sen tetyűk (H–6., 7., 10., Cssz–17–19.) ada­to­kat je­gyez­tek föl. Gyűj­té­sem­ben a tetyűk (4–7., 9–12.) ~ te­tűk (8.) alak a do­mi­náns, s a tet­vek (1–3.), va­la­mint a tetyvek (1–4.) pe­dig má­sod­ren­dű­ek.
A hang­zó­hi­á­nyos vál­to­za­tú tö­vek hasz­ná­la­tá­ra a kö­vet­ke­ző sa­já­tos­sá­gok jel­lem­zők. Az őr­zi alak ese­té­ben Med­vesalján ál­ta­lá­nos a hang­zó­hi­á­nyos tő, csu­pán a 6. ku­ta­tó­pon­to­mon ta­lál­ko­zunk a szó­tá­ri tő­vel: őri­zi. Az at­lasz meg­fe­le­lő pont­ja­in min­de­nütt őr­zi. A múlt ide­jű alak­ban a szó­tá­ri tő a fő­vál­to­zat: őriz­te (1–5., 7–12.), őriz­té­tek (1–12.), őriz­tek (1–12.), őriz­ték (1–5., 7., 9–12.), akár­csak az at­lasz­ban, de őrzötte (1., 6., 8.), őrzöt­tétëk (8.), őrzöt­tëk (6., 8.) és őrzöt­ték (2., 3., 6., 8.) is elő­for­dul. Az at­lasz­ban a hang­zó­hi­á­nyos tő­ből ala­kult igék – az őrzöt­ték ki­vé­te­lé­vel – több­nyi­re „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű­ek. Az őrzöt­ték ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tú volt a H–7., 10. és a Cssz–18. pon­to­kon. El­moz­du­lás tör­tént te­hát a köz­nyelv irá­nyá­ba.
Az eszik és az iszik ige múlt ide­jű egyes szám 3. sze­mé­lyű alak­já­nak két vál­to­za­tát is­me­rik Med­vesalján. Ál­ta­lá­nos a ma­gán­hang­zós tő­ből kép­zett for­ma: ett ~ ëtt (1–12.); itt (1–12.), de mel­let­tük meg­je­le­nik a v-s tő­ből ala­kult evett (2., 3., 10.), ivott (2., 3., 12.) is. Az at­lasz­ban az ëtt, itt az ural­ko­dó (vö. Im­re 1971, 307), az ëvëtt és az ivott (H–6.) va­ri­áns pe­dig „rit­ka” mi­nő­sí­té­sű.
A -ni, -nyi ha­tá­ro­zó­rag két je­len­tés­ben (’-[ék]hoz’ és ’-[ék]nál’) is él ezen a te­rü­le­ten (vö. Im­re 1971, 318, 351). Az at­lasz­be­li ada­tok az -(ék)hoz funk­ci­ó­ban még gya­ko­ribb elő­for­du­lást mu­tat­nak (H–6., 7.: Er­zsi­nyi, Fe­renc­nyi; Cssz–17–19.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi), mint a med­vesalji­ak: 4.: Erzsiékny­i, Fe­renc­nyi; 7.: Er­zsi­nyi, Fe­ri­nyi. A -nyi rag ’-éknál’ je­len­tés­ben még ma is vi­szony­lag gya­ko­ribb. Er­ről ta­nús­kod­nak ada­ta­im: Fe­renc­nyi (4., 9.), Fe­ri­nyi (4., 7.), Fer­encéknyi (5.), S#n­dornyi (1., 4., 7.), S#n­doréknyi (10.). Az at­lasz a tol­da­lé­kok­nak jó­részt ál­ta­lá­nos hasz­ná­la­tát bi­zo­nyít­ja, a med­vesalji gyűj­tés pe­dig – vi­szony­la­gos meg­ter­helt­sé­ge el­le­né­re is – azt, hogy ez a ha­tá­ro­zó­ra­gunk nap­ja­ink­ban erő­sen vis­­sza­szo­ru­ló­ban van már az idő­seb­bek nyel­vé­ben is.
Az at­lasz­ban még ada­tolt ’-nál, -nél’ je­len­té­sű -not­t, -nët­t, -nött rag­gal az at­lasz kö­ze­li ku­ta­tó­pont­ján még ta­lál­ko­zunk (Cssz–19: Fërinët­t, Sán­dornot­t), Med­vesalján azon­ban már nem.
Az -éknál tol­da­lék for­dul elő az -ékhoz he­lyén és jeletésében, igaz, itt nem csa­lád­ne­vet vagy fog­lal­ko­zást je­lö­lő név­szó­kon, mint má­sutt (vö. Im­re 1971, 318), ha­nem név­má­si ha­tá­ro­zó­szó­ban. Ezt bi­zo­nyít­ják a hoz­zánk cím­szó­hoz tar­to­zó med­vesalji ada­ta­im. A hoz­zánk (1–8., 10–12.) fő­alak mel­lett, il­let­ve ve­le vál­ta­koz­va a n#lunk (7., 9., 11.) is hasz­ná­la­tos. Az at­lasz­be­li pon­to­kon is elő­for­dul ez a ket­tős­ség, ott azon­ban a ná­lunk te­kint­he­tő fő­vál­to­zat­nak, a hoz­z#nk (H–6. pon­ton „rit­ka” jel­zé­sű, a Cssz–17., 18-as he­lye­ken mind­két re­a­li­zá­ció sze­re­pel) pe­dig ala­csony elő­for­du­lá­sú mel­lék­vál­to­zat­nak.

3.2. Alak­ta­ni vizs­gá­la­tok

Egyik ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1997, 51–64) az ab­la­ka ~ ab­lak­ja, üve­ge ~ üveg­je pár­hu­za­mos alak­vál­to­zat­okon ke­resz­tül az -a/-e, -ja/-­je; -uk/-ük ,-juk/-jük E/3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel ma­gán­hang­zós és j-s vál­to­za­ta (nyel­vi vál­to­zó) hasz­ná­la­tá­nak a jel­lem­ző­it vizs­gál­tam, s ös­­sze­füg­gé­se­ket ke­res­tem az egyes be­szé­lők élet­ko­ra, is­ko­lá­zott­sá­ga, fog­lal­ko­zá­sa és nyel­vi vál­to­zónk re­a­li­zá­ci­ói kö­zött.
A kö­vet­ke­ző fon­to­sabb kö­vet­kez­te­té­se­ket von­hat­tam le:
– Im­re Sa­mu fel­te­vé­se, hogy „a j nél­kü­li for­mák észa­kon-ék.-en vi­szony­lag gya­ko­rib­bak” (Im­re 1971, 311), te­rü­le­tünk­re néz­ve oly­an­­nyi­ra be­iga­zo­ló­dott, hogy a „vi­szony­lag” meg­szo­rí­tás már nem is ér­vé­nyes. Ada­ta­im elem­zé­se azt mu­tat­ja, hogy a leg­idő­seb­bek (a 80 év fe­let­ti­ek) be­szé­dé­ben az egyes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel j-s for­má­ja gya­ko­ribb volt ko­ráb­ban. Nap­ja­ink­hoz kö­ze­led­ve egy­re ki­sebb az ará­nya en­nek a re­a­li­zá­ci­ó­nak.
– A ku­ta­tott te­rü­le­ten az üve­ge ~ üveg­je, zse­be ~ zse­b­je vál­ta­ko­zás nem jel­lem­ző, bár a 60 éven fe­lü­li­ek be­szé­dé­ben még elő­for­dul.
– Az adat­köz­lők nyelv­hasz­ná­la­tá­ban a fog­lal­ko­zá­si ágak ke­vés­bé meg­ha­tá­ro­zók, az élet­kor an­nál in­kább.
A bir­to­kos szer­ke­zet inkon­gru­en­ciájá­nak a vizs­gá­la­tá­ra tet­tem kí­sér­le­tet egy ké­sőb­bi ta­nul­má­nyom­ban (Cs. Nagy 1999a, 93–100). Azt ku­tat­tam, hogy mely ese­tek­ben je­lö­lik a 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tát a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. A nagy­at­lasz és a Pa­lóc kér­dő­ív mor­fo­ló­gi­ai kér­dé­se­i­re ka­pott vá­la­szok szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye a kö­vet­ke­ző­kép­pen ös­­sze­gez­he­tő:
– Med­vesal­ja nyelv­hasz­ná­la­tá­ban is jó­részt nem meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek tart­hat­juk a név­má­si bir­to­kost épp­úgy, mint a köz­nyelv­ben. A pa­ra­dig­ma­sor ki­egé­szí­té­se ezért lá­nyuk (Ez a mi lá­nyunk, ez a ti lá­nyo­tok, ez meg az ő …). Rit­kán tart­ják meg­bíz­ha­tó­nak a bir­to­kos több vol­tá­nak je­lö­lé­sét. Ek­kor az előb­bi ki­egé­szí­tés lá­nya.
– Az idő­sebb kor­osz­tály­ok az egyez­te­tés­ben is a ré­gi, ar­cha­i­ku­sabb vál­to­za­tot hasz­nál­ják. Több­nyi­re nem te­kin­tik meg­bíz­ha­tó je­lö­lé­sű­nek a bir­to­kost, ha bir­to­ká­val nem egy ös­­sze­te­vő­ben áll. Ezért a mon­dat ki­egé­szí­té­se töb­bes szám 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­je­les fő­név. (A szom­szédék­nak még sok­kal szebb a … Ki­egé­szí­tés: kert­jük.)
– Az egyez­te­tés a bir­tok­lás­mon­da­tok­ban is ér­vé­nye­sül. (A szom­szédék­nak nin­csen … Ki­egé­szí­tés: tű­jük.)

3.3. Szó­kincs­vizs­gá­la­tok

Le­xi­ko­ló­gi­ai mikrovizs­gála­tot vé­gez­tem né­hány étel­fé­le (de­re­lye, fánk, for­gács­fánk, krump­li­nud­li stb.) meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek föl­tá­rá­sá­val (Cs. Nagy 1996, 213–221), s azt ál­la­pít­hat­tam meg, hogy:
– a leg­ál­ta­lá­no­sabb, leg­el­ter­jed­tebb éte­lek meg­ne­ve­zé­si rend­sze­re ta­go­lat­lan vagy ke­vés­bé ta­golt (lek­vár, le­ves, pa­la­csin­ta rán­tot­ta stb.);
– a meg­ne­ve­zé­si rend­szer ta­golt­sá­gá­ban fon­tos sze­re­pet ját­szik az el­ne­ve­zés mo­ti­vá­ci­ó­ja: ugyan­azt az ételt más-más jel­lem­ző­jé­ről ne­ve­zik el oly­kor egy te­le­pü­lé­sen be­lül is (tész­ta­fé­le: me­télt, csík).
A ku­ko­ri­ca és ré­szei meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ta­golt­sá­gá­ról és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­já­ról ké­szí­tett ta­nul­mány­ban (Cs. Nagy 1999b, 35–45) ös­­sze­füg­gést ke­res­tem a meg­ne­ve­zé­sek és föld­raj­zi elő­for­du­lá­suk kö­zött. At­tól füg­gő­en, hogy az egyes fo­gal­mak men­­nyi­re ál­ta­lá­no­sak, men­­nyi­re vál­to­za­to­sak (ta­gol­tak), kü­lön­bö­ző fo­ko­za­tok­ba so­rol­hat­juk őket (egy név ál­ta­lá­nos, mel­let­te egy vál­to­zat szór­vá­nyos elő­for­du­lás­sal; több név te­rü­le­ti át­fe­dés­sel stb.).
A fo­gal­mak meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek ele­me­it nem­csak mor­fo­ló­gi­ai mo­ti­vált­ság te­kin­te­té­ben ér­de­mes vizs­gál­ni, ha­nem leg­alább en­­nyi­re fon­tos a je­len­tés­ta­ni motivált­sá­gi szem­pont is. Er­re tet­tem kí­sér­le­tet, ami­kor az egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik (MNyA. 19–76) fo­ga­lom­kör ele­me­i­nek meg­ne­ve­zé­si in­dí­té­ka­it igye­kez­tem föl­tár­ni med­vesalji anya­gom alap­ján (Cs. Nagy 2002, 86–89).
Az ada­tok elem­zé­sé­ből ki­de­rült, hogy:
– A me­ta­fo­ri­kus lexémák do­mi­nál­nak, igen ke­vés a me­to­ni­mi­ku­sak szá­ma. En­nek oka az, hogy a me­ta­fo­ra ha­son­ló­sá­gon ala­pu­ló név­át­vi­tel, s mint ilyen a szem­lé­le­tes­ség a meg­ha­tá­ro­zó moz­za­na­ta.
– A le­xi­kai kó­do­lás, va­gyis az egyet­len szó­val tör­té­nő fo­ga­lom­je­lö­lés mind a med­vesalji anyag­ban, mind pe­dig az at­lasz ös­­sze­ha­son­lí­tott anya­gá­ban jó­val na­gyobb ará­nyú, mint a szin­tak­ti­kai vagy kö­rül­írá­sos. Ez azt mu­tat­ja, hogy a vizs­gált fo­gal­mak nagy több­sé­ge volt fon­tos a be­szé­lő­kö­zös­ség­nek (meg­él­he­tést biz­to­sí­tó nö­vé­nyek)

3.4. Szö­veg­köz­lés

A kér­dő­íves gyűj­tés mel­lett szö­veg­fel­vé­te­le­ket is ké­szí­tet­tünk. Az át­la­go­san 15–25 perc­nyi mag­nó­fel­vé­te­lek még le­jegy­zés­re, ar­chi­vá­lás­ra vár­nak. Tu­do­má­som sze­rint ed­dig mind­ös­­sze egy szö­veg je­lent meg nyom­ta­tás­ban (Cs. Nagy 1999c, 475–480). A gyűj­tés­ben részt ve­vő hall­ga­tók sa­ját te­le­pü­lé­sük­ről ké­szí­tet­tek hang­fel­vé­tel-má­so­la­tot, de nem tar­tom va­ló­szí­nű­nek, hogy az­óta le­je­gyez­ték és köz­zé­tet­ték vol­na.

4. Be­fe­je­zés

A med­vesalji gyűj­tés szel­le­mi ter­mé­ke két szak­dol­go­zat. Mind­ket­tő egy-­e­gy te­le­pü­lés anya­gát dol­goz­ta föl. A hall­ga­tók a kö­zös gyűj­tést még hang­ta­ni és alak­ta­ni kér­dé­sek­kel is ki­egé­szí­tet­ték.
Ba­lázs Tün­de szü­lő­fa­lu­ja, Vec­sek­lő hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zott. Nyelv­já­rá­si szö­ve­get is kö­zöl ér­té­kes mun­ká­já­ban.
Nagy Ani­kó Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­tá­ban ala­pul vet­te az idő­sebb nem­ze­dé­kek­től ös­­sze­gyűlt ada­to­kat, s ki­egé­szí­tet­te őket két fi­a­ta­labb kor­osz­tály anya­gá­val. A Pa­lóc kér­dő­ív­re épí­tett adat­tá­rát szo­ci­ol­ingvisztikai szem­pont­ok alap­ján ele­mez­te.
Csu­pán lel­tár­sze­rű­en és a tel­jes­ség igé­nye nél­kül fel­so­rol­nám, hogy a kb. 80 ez­res nyelv­já­rá­si kor­pusz még mi­lyen to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak le­het az el­in­dí­tó­ja. A gaz­dag anyag alap­ja le­het szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­lat­nak, vál­to­zás­vizs­gá­lat­nak, nyelv­at­lasz­ké­szí­tés­nek, tel­jes je­len­tés­ta­ni mo­ti­vá­ció­vizs­gá­lat­nak, a szö­ve­gek le­jegy­zé­sét kö­ve­tő­en mon­dat­ta­ni ku­ta­tá­sok­nak stb.
A nyelv­at­lasz el­ké­szí­té­sét tar­tom a leg­fon­to­sabb fel­adat­nak. Eh­hez azon­ban ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos ki­egé­szí­tő gyűj­tés­re is szük­ség van. Az így ki­e­gé­szült – fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­tól is szár­ma­zó – anyag majd le­he­tő­vé te­szi egy vi­szony­lag tel­jes di­a­lek­to­ló­gi­ai mo­no­grá­fia meg­írá­sát, mely­nek köz­pont­já­ban a nyelv­hasz­ná­lat áll, mert a nyelv­já­rás­ok kö­ré­ben a vál­to­zá­sok prag­ma­ti­kai sí­kon sok­kal na­gyob­bak, mint nyelv­rend­szer­ta­ni te­rü­le­ten.

Mel­lék­let

Fo­ga­lom­kö­rök:
1. Ga­bo­na­fé­lék és ré­sze­ik, a ga­bo­na­fé­lék be­teg­sé­gei, a ga­bo­na­fé­lék gyom­nö­vé­nyei; egyéb gyom­nö­vé­nyek.
2. Egyéb ter­mesz­tett nö­vé­nyek és ré­sze­ik.
3. Gyü­möl­csök, fák.
4. A föld meg­mű­ve­lé­sé­nek esz­kö­zei, a sze­kér és ré­szei; ló- és ökör­szer­szá­mok, ara­tás, csép­lés.
5. A ház és be­ren­de­zé­se; kony­ha­esz­kö­zök.
6. A ház kör­nyé­ke; a há­zi­ál­lat­ok, cse­lek­vé­se­ik, sa­já­tos­sá­ga­ik.
7. A há­zi mun­kák, sü­tés-fő­zés, disz­nó­ölés.
8. A ru­ház­ko­dás.
9. A csa­lád és a ro­kon­ság.
10. Az em­be­ri test, az em­be­ri tu­laj­don­sá­gok; ál­la­pot, egész­ség­ügy.
11. A ken­der­mun­ka.
12. A né­pi szo­ká­sok, a val­lá­si és a tár­sa­dal­mi élet.
13. Az idő­já­rás és a ter­mé­szet.
14. A va­don élő ki­sebb ál­la­tok; a ro­va­rok.
15. A hét nap­jai.
16. A szám­ne­vek.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Ba­lázs Tün­de 1995. A vec­sek­lői nyelv­já­rás hang­ta­ni és alak­ta­ni vizs­gá­la­ta és fel­dol­go­zá­sa. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Benkő Éva 1986. Nagy­csa­lád a Med­vesalján. Deb­re­cen, Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke.
Deme Lász­ló 1956. Nyelv­at­la­szunk funk­ci­ó­ja és to­váb­bi prob­lé­mái. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1968–1977. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­sza. 1–6. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Deme Lász­ló–Im­re Sa­mu (sz­erk.) 1975. A ma­gyar nyelv­já­rás­ok at­la­szá­nak el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sei. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1971. A mai ma­gyar nyelv­já­rás­ok rend­sze­re. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Im­re Sa­mu 1981. Egy fo­ga­lom­kör nyelv­já­rá­si meg­ne­ve­zé­sé­nek tí­pu­sai. Ma­gyar Nyelv, 77. évf. 1. sz. 1–20. p.
Káz­mér Mik­lós 1974. A cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás. Pholo­log­i­ca. Zborník FFUK. Roè. 25. Bratislava, SPN, 207–223. p.
Kiss Je­nő 2000. A gram­ma­ti­kai és a le­xi­ko­ló­gi­ai nyelv­já­rás­ok kér­dé­sé­hez. Ma­gyar Nyelv, 96. évf. 155–162. p.
Kiss Je­nő (sz­erk.) 2001. Ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia. Bu­da­pest, Osiris Ki­adó.
B. Lőrinczy Éva (fősz­erk.) 1979–2002. Új ma­gyar táj­szó­tár. 1–4. köt. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Nagy Ani­kó 1996. Tajti élő­nyel­vi vizs­gá­la­ta. Szak­dol­go­zat (Nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fő­is­ko­la Hun­gariszti­ka Tan­szé­ke). Nyi­tra.
Cs. Nagy La­jos 1995. Az ly re­a­li­zá­ci­ói Med­vesalján. In Kas­sai Ilo­na (sz­erk.): Két­nyel­vű­ség és ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat. Bu­da­pest, MTA Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet, 203–209. p.
Cs. Nagy La­jos 1996. Né­hány étel­fé­le meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­nek vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja és kör­nyé­ke szó­kincs­ében. In R. Mol­nár Em­ma (fősz­erk.): Abszt­rak­ció és va­ló­ság. Sze­ged, JGYTF Ki­adó, 213–221. p.
Cs. Nagy La­jos 1997. Az egyes szá­mú 3. sze­mé­lyű bir­to­kos sze­mély­jel pár­hu­za­mos alak­ja­i­nak re­a­li­zá­ci­ói Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Ma­gyar Nyelv­já­rás­ok, 34. évf. 51–64. p.
Cs. Nagy La­jos 1999a. A 3. sze­mé­lyű bir­to­kos töb­bes vol­tá­nak je­lö­lé­se a bir­tok­szón a szlo­vá­ki­ai Med­vesal­ja és kör­nyé­ke idő­sebb nem­ze­dé­ké­nek nyel­vé­ben. Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Köz­le­mé­nyek, 43. évf. 1–2. sz. 93–100. p.
Cs. Nagy La­jos 1999b. Né­hány fo­ga­lom meg­ne­ve­zé­sé­nek ta­golt­sá­ga és szó­föld­raj­zi re­a­li­zá­ci­ó­ja a fel­vi­dé­ki Med­vesalján. Ma­gyar Nyelv­őr, 123. évf. 1. sz. 35–45. p.
Cs. Nagy La­jos 1999c. Nyelv­já­rá­si szö­veg a med­vesalji Dobfenek te­le­pü­lés­ről. Ma­gyar Nyelv, 95. évf. 4. sz. 475–480. p.
Cs. Nagy La­jos 2002a. A nyelv­já­rás­vesz­tés né­hány je­le és oka a fel­vi­dé­ki Med­vesal­ja nyelv­já­rá­sá­ban. In Hoff­mann István–Juhász Dezső–Péntek Já­nos (sz­erk.): Hun­ga­ro­ló­gia és dimen­zionális nyel­vé­szet. Debrecen–Jyväskylä, Deb­re­ce­ni Egye­tem Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tan­szék, 349–355. p.
Cs. Nagy La­jos 2002b. Je­len­tés­ta­ni mo­ti­vált­ság és mo­ti­vá­lat­lan­ság egy fo­ga­lom­kör meg­ne­ve­zé­si rend­sze­ré­ben. In Sza­bó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Mik­lós (sz­erk.) IV. Di­a­lek­to­ló­gi­ai Szim­pozion. Szom­bat­hely, Ber­zse­nyi Dá­ni­el Ta­nár­kép­ző Fő­is­ko­la Ma­gyar Nyel­vé­sze­ti Tan­szé­ke, 86–89. p.
Cs. Nagy La­jos 2003. Le­xi­ko­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok Med­vesalján. Komárom–Dunaszerdahely, Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó Intézet–Lilium Aurum Könyv­ki­adó.
Cs. Nagy La­jos [é.n]. A meg ige­kö­tő g-je tel­jes ha­so­nu­lá­sá­nak szo­ci­ol­ingvisztikai vizs­gá­la­ta Med­vesal­ja mai nyel­vé­ben. Elő­adás­ként el­hang­zott a 2004. szep­tember 5–8-án Ko­lozs­vá­rott meg­tar­tott 13. Élő­nyel­vi Kon­fe­ren­ci­án [megj. alat­t].
Tóth Im­re 1987. Ipoly men­ti pa­lóc táj­szó­tár. Bu­da­pest, Aka­dé­mi­ai Ki­adó. /Magyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság Ki­ad­vá­nyi, 176./