Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat (Presinszky Károly)

Vö­rös Fe­renc (sz­erk.): Re­gi­o­ná­lis di­a­lek­tu­sok, ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lat. A 2005. ok­tó­ber 20–21-i somor­jai kon­fe­ren­cia elő­adá­sai. Budapest–Nyitra–Somor­ja–Duna­szer­dahely, Ma­gyar Nyelv­tu­do­má­nyi Tár­sa­ság–Kons­tan­tin Egye­tem Kö­zép-eu­ró­pai Ta­nul­má­nyok Kara–Fórum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­­té­zet–Lilium Aurum, 2005, 164 p.

2005 ok­tó­be­ré­ben a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet adott ott­hont an­nak a két­na­pos kon­fe­ren­ci­á­nak, me­lyen a ki­sebb­sé­gi hely­zet­ben lé­vő ma­gyar­ság nyel­vi, nyelv­hasz­ná­la­ti kér­dé­se­i­ről és a re­gi­o­ná­lis nyelv­hasz­ná­lat sa­já­tos­sá­ga­i­ról hall­hat­tunk elő­adá­so­kat. Az elő­adók négy kü­lön­bö­ző or­szág te­rü­le­tén él­nek, hat szak­mai mű­helyt kép­vi­sel­nek, és hoz­zá­szó­lá­sa­ik­kal a nyelv­tu­do­mány több szak­te­rü­let­ét (két­nyel­vű­ség, di­a­lek­to­ló­gia, kon­tak­toló­gia, név­tan, nyel­vi ter­ve­zés, pszi­cho­- és szo­ci­o­lingvisztika) érin­tet­ték. A kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írott vál­to­za­tát gyűj­ti egy­be a be­mu­ta­tan­dó kö­tet.
A szer­kesz­tő a kö­tet elő­sza­vá­ban le­ír­ja, hogy a kon­fe­ren­cia öt­le­te a nyi­trai Kons­tan­tin Egye­tem Ma­gyar Nyelv és Iro­da­lom Tan­szé­kén fo­gal­ma­zó­dott meg, az ot­ta­ni ma­gyar nyel­vű pe­da­gó­gus­kép­zés 45. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból, to­váb­bá ki­eme­li, hogy a szín­vo­na­las ren­dez­vény cél­ja nem­csak a sze­mé­lyes kon­zul­tá­ció, ta­pasz­ta­lat­cse­re meg­te­rem­té­se volt, ha­nem a szak­mai mű­he­lyek kö­zöt­ti kap­cso­lat in­ten­zí­veb­bé té­te­le is.
A kö­tet hu­szon­egy elő­adás szö­ve­gét tar­tal­maz­za. Az is­mer­te­té­sük­re szánt ke­ret vé­ges­sé­ge mi­att a to­váb­bi­ak­ban csu­pán rö­vi­den szó­lok az elő­adá­sok tar­tal­má­ról, igyek­szem in­kább a szer­zők gon­do­lat­éb­resz­tő meg­ál­la­pí­tá­sa­it köz­ve­tí­te­ni, hogy az ér­dek­lő­dők fi­gyel­mét a kon­fe­ren­cia­kö­tet ol­va­sá­sá­ra fel­kelt­sem.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar szo­ci­ol­ingvisztikai ku­ta­tá­sok szá­má­ra kí­ván hasz­nos se­gít­sé­get nyúj­ta­ni Gyur­gyík Lász­ló ta­nul­má­nya, mely­ben a leg­újabb nép­szám­lá­lá­si ada­tok nyel­vé­sze­ti fel­hasz­ná­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­it tár­ja elénk. Ki­eme­li, hogy a 2001-es cen­zus ada­tai köz­ség­so­ros és kor­cso­port­ok sze­rin­ti bon­tás­ban az anya­nyelv sze­rint is nyil­vá­nos­ság­ra ke­rül­tek. Az ada­tok sok­ré­tű fel­hasz­ná­lá­sán kí­vül rá­vi­lá­gít a jól ki­mun­kált és hasz­nos­nak bi­zo­nyult szo­ci­o­ló­gi­ai el­mé­le­tek, mód­sze­rek és ka­te­gó­ri­ák nyel­vé­sze­ti al­kal­ma­zá­sá­ra.
Szlo­vé­ni­á­ba, a két­nyel­vű Mu­ra­vi­dék­re ka­la­u­zol ben­nün­ket Bo­kor Jó­zsef ta­nul­má­nya, mely­ben egy at­ti­tűd­vizs­gá­lat ered­mé­nye­it köz­li. Lend­ván és kör­nyé­kén kér­dez­tek meg 300 adat­köz­lőt a ma­gyar, ill. a szlo­vén nyelv­hez va­ló vi­szo­nyá­ról, to­váb­bá a két nyelv vár­ha­tó jö­vő­jé­ről. Mu­ra­vi­dé­ken a két nyelv dek­la­rál­tan egyen­ran­gú és egyen­jo­gú, a vizs­gá­lat ered­mé­nyei még­is szá­mos el­gon­dol­kod­ta­tó ered­ményt tár­nak elénk a ma­gyar nyelv ot­ta­ni jö­vő­jé­ről.
A ma­gyar nyelv ha­tá­ron tú­li vál­to­za­ta­i­nak köl­csön­sza­va­i­ról ír Lanstyák Ist­ván. Két év szó­tár­ta­ni mun­ká­la­ta­i­nak ered­mé­nye­it fog­lal­ja ös­­sze. Jel­lem­zi a köl­csön­sza­vak faj­tá­it, rá­mu­tat az egyes ál­la­mi vál­to­za­tok­ban meg­ta­lál­ha­tó szó­kész­le­ti egy­sé­gek egye­zé­se­i­re. Gaz­dag pél­da­anya­gá­nak is­mer­te­té­sén túl meg­ál­la­pít­ja, hogy a ha­tá­ron tú­li sza­vak és a köz­mag­yar sza­vak kö­zött nincs éles ha­tár­vo­nal, ugyan­is a vi­lág­nyel­vek ha­tá­sá­ra nagy szám­ban ke­rül­nek be a köz­mag­yar nyelv­be is olyan szó­kész­le­ti ele­mek, ame­lyek ed­dig a ha­tá­ron tú­li nyelv­vál­to­za­tok sa­já­tos ele­me­i­nek szá­mí­tód­tak.
A szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­ter­ve­zés kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban Szabómi­­hály Gi­zel­la. A stan­dar­di­zá­lás és ko­di­fi­ká­lás ne­héz­sé­ge­it egyes hely­ség­ne­vek pél­dá­in ke­resz­tül szem­lél­te­ti. A nyelv­ter­ve­ző te­vé­keny­ség so­rán prob­lé­mát okoz az újabb és a ré­geb­bi ne­vek vál­ta­ko­zá­sa; a szlo­vák min­tá­ra lét­re­jött olyan vál­to­za­tok hasz­ná­la­ta, me­lyek ed­dig so­ha nem vol­tak hi­va­ta­lo­sak; ill. a he­lyes­írás vál­ta­ko­zá­sa a hely­ség­ne­vek­ben. A szer­ző a kod­i­fiká­ció si­ke­res­sé­gét ma­gyar és szlo­vák nyel­vé­szek, ill. más szak­em­be­rek együtt­mű­kö­dé­sé­ben lát­ja.
Misad Ka­ta­lin szin­tén a nyel­vi ter­ve­zés bo­nyo­lult­ágá­ra mu­tat rá a ma­gyar–szlo­vák, ill. szlo­vák–ma­gyar szak­szó­tá­rak elem­zé­sén ke­resz­tül. Ta­nul­má­nyá­ban 6 szó­tárt vesz gór­cső alá. Rá­mu­tat a szak­sza­vak mo­ti­vá­ci­ó­já­ban elő­for­du­ló kü­lön­bö­ző­sé­gek­re, a ma­gyar és a szlo­vák nyelv for­mai kü­lönb­sé­ge­i­ből adó­dó prob­lé­mák­ra, to­váb­bá azok­ra a szak­te­rü­le­tek­re, me­lyek kü­lö­nö­sen érin­tet­tek a szak­nyel­vi ter­ve­zés­ben.
A Csal­ló­köz szí­vé­ben fek­vő Nyékvárkony köz­ség hi­va­ta­li nyelv­hasz­ná­la­tá­nak jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­vel fog­lal­ko­zik ta­nul­má­nyá­ban Meny­hárt Jó­zsef. Azt vizs­gál­ja, hogy volt-e mér­he­tő ho­za­dé­ka az 1999-ben élet­be lé­pett ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­la­tot sza­bá­lyo­zó tör­vény­nek. Elem­zi a la­kos­sá­gi kér­vé­nye­ket, és a nyel­vi ter­ve­zé­si lé­pé­sek ha­tá­sát. Vizs­gá­la­ta na­gyon ta­nul­sá­gos, ugyan­is meg­ál­la­pít­ja, hogy a tör­vé­nyi le­he­tő­sé­gek el­le­né­re a hi­va­ta­li írás­be­li­sé­get a szlo­vák nyelv meg­in­gat­ha­tat­lan vol­ta jel­lem­zi. En­nek okát a ki­sebb­sé­gi nyelv­hasz­ná­lók alul­in­for­mált­sá­gá­ban lát­ja.
Tit­kos ma­gya­rok cím­mel Rabec Ist­ván a nyelv­vesz­tés és iden­ti­tás­vesz­tés ös­­sze­füg­gé­se­it bon­col­gat­ja írá­sá­ban. Ki­lenc adat­köz­lő­vel ké­szí­tett in­ter­jút, és azt ta­pasz­tal­ta, hogy a meg­kér­de­zet­tek gyak­ran til­ta­koz­tak az ál­ta­luk szűk­nek ér­zett nem­ze­ti­sé­gi be­so­ro­lás el­len. A leg­töb­ben mind­két nem­ze­ti­sé­get ma­gu­ké­nak val­lot­ták, ám a ma­gyar­ral csak bi­zo­nyos fo­kig vol­tak ké­pe­sek azo­no­sul­ni, a szlo­vák iden­ti­tás kö­ze­lebb állt hoz­zá­juk.
Egy új­sze­rű kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­ről ad íze­lí­tőt Bí­ró Fe­renc. A prá­gai ma­gyar fi­a­ta­lok inter­netes írás­be­li kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját vizs­gál­va ér­de­kes pél­dá­kat hoz az em­lí­tett kis­kö­zös­ség di­a­ló­gu­sa­i­ból. Kü­lön ki­tér a le­ve­lek nyi­tó és zá­ró ré­szé­nek nyel­vi elem­zé­sé­re. Ku­ta­tá­sá­nak új­sze­rű­sé­ge több ha­son­ló vizs­gá­lat el­vég­zé­sé­re ösz­tö­nöz­he­ti a nyel­vé­szet iránt ér­dek­lő­dő ol­va­sót.
Pszi­chol­ingvisztikai té­má­val fog­lal­ko­zik a kö­vet­ke­ző két ta­nul­mány. N. Markó Ju­li­an­na a be­szé­lés­hez va­ló vi­szonyt vizs­gál­ja. Dél-Za­lá­ban vég­zett nyelv­já­rás­gyűj­tő út­jai so­rán azt fi­gyel­te, hogy az adat­köz­lők men­­nyi­re nyi­tot­tak a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra. Meg­fi­gye­lé­sei ér­té­kes ku­ta­tás-mód­szer­ta­ni meg­jegy­zé­sek, ta­ná­csai pe­dig kü­lö­nö­sen hasz­no­sak a le­en­dő gyűj­tők szá­má­ra. Vanèoné Krem­mer Il­di­kó az anya­nyelv­ok­ta­tás ége­tő kér­dé­sét, a szö­veg­ér­tést vizs­gál­ja pszi­chol­ingvisztikai mód­sze­rek­kel. Ta­nul­má­nyá­ból vá­laszt kap­ha­tunk ar­ra, hogy van-e kü­lönb­ség szlo­vá­ki­ai ma­gyar két­nyel­vű gyer­me­kek és ma­gyar­or­szá­gi egy­nyel­vű tár­sa­ik szö­veg­ér­té­sé­nek fej­lő­dé­sé­ben.
A ma­gyar nyelv­te­rü­let nyu­ga­ti ré­gi­ó­já­nak nyelv­hasz­ná­la­tá­ról kap­ha­tunk ár­nyal­tabb ké­pet a to­váb­bi há­rom ta­nul­mány­ból. Guttmann Mik­lós a Mu­ra men­ti kis­ré­gió nyel­vi vál­to­zá­sa­i­nak pél­dá­in ke­resz­tül a nyelv­hasz­ná­lat igé­nyes­sé­gé­re hív­ja föl a fi­gyel­met. Mol­nár Zol­tán Mik­lós kü­lö­nö­sen gaz­dag, ér­de­kes és ér­té­kes pél­da­tá­rat hoz Szom­bat­hely és Lend­va tér­sé­gé­ből a fe­le­ség fo­gal­má­nak meg­ne­ve­zé­sé­re. A fel­gyűj­tött lexémákat tár­sa­dal­mi meg­ala­po­zott­sá­guk alap­ján tár­gyal­ja. Haj­ba Re­ná­ta ta­nul­má­nyá­ból Szom­bat­hely nyelv­hasz­ná­la­tá­ról kap­ha­tunk ké­pet. Vizs­gá­la­ti ered­­mé­nyei alap­ján azt a fon­tos kér­dést is bon­col­gat­ja, hogy a re­gi­o­ná­lis köz­nyelv mi­lyen jel­le­gű nor­ma­rend­szer.
A ma­gyar di­a­lek­to­ló­gia szá­má­ra nagy je­len­tő­sé­gű ter­vek­ről szá­mol be a kö­vet­ke­ző két ta­nul­mány. Egy Lend­va vi­dé­ki táj­szó­tár szü­le­té­sé­ről tu­dó­sít Kol­láth An­na. Ta­nul­má­nyá­ban rá­vi­lá­gít a le­en­dő szó­tár cél­já­ra, szer­ke­ze­té­re, va­la­mint a szó­tár­írás köz­ben fel­me­rü­lő ne­héz­sé­gek­re. Íze­lí­tő­ül né­hány szó­cik­ket is be­mu­tat a ké­szü­lő szó­tár­ból. Sán­dor An­na a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nyelv­já­rás­ku­ta­tás ter­ve­it, el­vég­zen­dő fel­ada­ta­it vá­zol­ja fel. Nyelv­já­rá­si ol­va­só­könyv, zob­o­ralji táj­szó­tár és nyelv­já­rá­si mo­nog­rá­fi­ák el­ké­szí­té­sén túl ál­lan­dó és fon­tos fel­adat­ként ha­tá­roz­za meg a di­a­lek­to­ló­gi­ai is­me­re­tek erő­tel­je­sebb meg­je­len­te­té­sét az anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban.
Nyelvjárástörténeti és név­ta­ni ész­re­vé­te­lek öt­vö­ződ­nek a kö­vet­ke­ző ta­nul­mány­ban, mely­ben a szlo­vá­ki­ai Nagy­hind és a szer­bi­ai Kupusz­i­na nyelv­já­rá­sá­nak ro­kon­sá­gá­ról a két te­le­pü­lés leg­ré­geb­bi csa­lád­ne­ve­i­nek egy­be­ve­té­se kap­csán ol­vas­ha­tunk.
A név­tan ber­ke­i­be ka­la­u­zol­ják az ol­va­sót a kon­fe­ren­cia­kö­tet to­váb­bi ta­nul­má­nyai. Ipoly és Ga­ram men­ti hely­ne­vek vizs­gá­la­ta alap­ján Vö­rös Ot­tó né­hány ke­vés­bé gya­ko­ri táj­sza­vunk szó­föld­raj­zá­hoz szol­gál­tat rit­ka, ar­cha­i­kus és egy­ben na­gyon ér­té­kes ada­to­kat. Meg­ál­la­pí­tá­sai ál­tal kö­vet­kez­te­té­sek fo­gal­maz­ha­tók meg a név­adás je­len­tés­be­li mo­ti­vá­ci­ó­já­ra, ill. a kö­vü­let­té vált név­rész múlt­já­ra vo­nat­ko­zó­an.
A mu­ra­vi­dé­ki (hetési) ma­gyar sze­mély­ne­ve­ket négy­fé­le szem­pont­ból vizs­gál­ja Var­ga Jó­zsef ta­nul­má­nya. A ve­ze­ték­ne­vek ere­de­te, tol­da­lé­ko­lá­sa és több­ség­je­lö­lé­si sa­já­tos­sá­gai mel­lett a te­le­fon­könyv­ben ta­lál­ha­tó for­má­juk­ról is ír. El­gon­dol­kod­ta­tó a meg­ál­la­pí­tá­sa, hogy a ma­gyar név­vi­se­lők kö­ré­ben is a ne­vek szlo­vé­nes írás­mód­ja hasz­ná­la­tos.
Kör­nye­zet­nyel­vi szem­pont­ból vizs­gál­ja írá­sá­ban a fel­vi­dé­ki sze­mély­ne­ve­ket Vö­rös Fe­renc. Mun­ká­ja el­ső ré­szé­ben az areális nyel­vé­szet­ről és an­nak név­ta­ni je­len­tő­sé­gé­ről ír a ma­gyar név­kincs pél­dái alap­ján. A to­váb­bi­ak­ban azo­kat a szlo­vák nyel­vi ha­tá­so­kat vizs­gál­ja, ame­lyek köl­csön­zés­ként je­lent­kez­nek a fel­vi­dé­ki ma­gyar név­anyag­ban. Az areális ha­tá­so­kat csa­lád­ne­vek, ke­reszt­ne­vek, bece- és ra­gad­vány­ne­vek, va­la­mint név­ki­egé­szí­tők pél­dá­in ke­resz­tül bi­zo­nyít­ja.
Bauko Já­nos a di­ák­ra­gad­vány­ne­ve­ket vizs­­gál­va mu­tat rá a ma­gyar–szlo­vák két­nyel­vű kör­nye­zet név­adá­si és név­hasz­ná­la­ti szo­ká­sa­i­ra. A Ko­má­ro­mi já­rás öt is­ko­lá­já­ban vég­zett kér­dő­íves gyűj­tés ered­mé­nye­it köz­li. Ér­de­kes pél­dá­in ke­resz­tül nyo­mon kö­vet­het­jük a szlo­vák nyelv ha­tá­sát, ám az egész kor­puszt a ma­gyar ere­de­tű ra­gad­vány­ne­vek do­mi­nan­ci­á­ja jel­lem­zi.
Ipoly men­te hely­ne­ve­i­nek ti­po­ló­gi­ai vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zó ta­nul­mány zár­ja a kon­fe­ren­cia­kö­te­tet. Tö­rök Ta­más a név­tu­do­mány­ban al­kal­ma­zott funk­ci­o­ná­lis-sze­man­ti­kai szem­pont­ból elem­zi az em­lí­tett ré­gió egy­ré­szes és két­ré­szes hely­ne­ve­it. Mun­ká­já­ból nem­csak a gaz­dag név­kincs pon­tos kat­e­go­rizá­ciójáról kap­ha­tunk ké­pet, ha­nem a név­tu­do­mány­ban al­kal­ma­zott elem­zé­si szem­pon­tok ös­­sze­füg­gé­se­i­ről is.
A be­mu­ta­tott kon­fe­ren­cia­kö­tet ta­nul­má­nya­it együtt jel­lem­zi a tu­do­má­nyos igé­nyes­ség és a te­ma­ti­kai sok­szí­nű­ség. A ki­ad­vány ál­tal a szlo­vá­ki­ai ma­gyar ol­va­só ké­pet kap­hat más ré­gi­ók ki­sebb­sé­gi ma­gyar­ja­i­nak nyelv­hasz­ná­la­tá­ról is, ez­ál­tal bíz­vást ál­lít­ha­tom, hogy az is­mer­te­tett ta­nul­má­nyok mind a nyel­vé­szek, mind az ér­dek­lő­dő nagy­kö­zön­ség fi­gyel­mét egy­aránt fel­kel­tik.
Presin­szky Kár­oly