1. Be­ve­ze­tés

A női egyen­jo­gú­ság kér­dé­se, a fe­mi­niz­mus, az eman­ci­pá­ció di­va­tos fo­gal­mak ma­nap­ság. A női jo­gok az alap­ve­tő és egye­te­mes em­be­ri jo­gok ré­szét ké­pe­zik. A té­ma fon­tos­sá­gát mu­tat­ja az is, hogy az Eu­ró­pai Unió 2007-et a ne­mi egyen­jo­gú­ság évé­nek hir­det­te meg. A tár­sa­dal­mi köz­vé­le­mény azon­ban, gon­dol­va a har­cos fe­mi­nis­ták gyak­ran még a nők kö­ré­ben is vis­­sza­tet­szést kel­tő hoz­zá­ál­lá­sá­ra, ré­gi­ónk­ban ál­ta­lá­ban el­uta­sí­tó­an áll hoz­zá a kér­dés­hez mint túl­po­li­ti­zált, eről­te­tett prob­le­ma­ti­ká­hoz. Va­ló­ban, Kö­zép-Eu­ró­pa nem tar­to­zik azon tér­sé­gek kö­zé, ahol a nők el­nyo­má­sa egy­ér­tel­mű, min­den­na­pos do­log. A női jo­gok drasz­ti­kus és ál­ta­lá­nos meg­sér­té­se, egy­ál­ta­lán a jo­go­sult­ság tár­sa­dal­mi­lag el­fo­ga­dott meg­kér­dő­je­le­zé­se, a nők jo­ga­i­nak cson­kí­tá­sa, tel­jes ki­szo­rí­tá­sa a köz­élet­ből nem en­nek a ré­gi­ó­nak a sa­já­tos­sá­ga. Je­len ta­nul­mány­nak nem is cél­ja mes­ter­sé­ge­sen prob­lé­mát kre­ál­ni és konf­lik­tust kel­te­ni. Ugyan­csak nem cél­ja az erő­sza­kos fe­mi­niz­mus tá­mo­ga­tá­sa, a nők és fér­fi­ak kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek ta­ga­dá­sa, il­let­ve az el­va­kult ér­ve­lés egyik vagy má­sik nem kép­vi­se­le­te mel­lett. Cél­ja vi­szont az esély­egyen­lő­ség mel­let­ti ér­ve­lés és a szlo­vá­ki­ai nők a tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­nek ob­jek­tív vizs­gá­la­ta. Ku­ta­tá­sunk ak­tu­a­li­tá­sát sta­tisz­ti­kai ada­tok is alá­tá­maszt­ják. A 2001-es nép­szám­lá­lá­si ada­tok sze­rint Szlo­vá­kia la­kos­sá­ga 5,380 mil­lió fő, mely­nek 51,4%-a nő. A né­pes­ség 56%-a vi­dé­ken él. A ma­gas is­ko­lá­zott­sá­gi ará­nyok el­le­né­re nők és fér­fi­ak át­la­gos ke­re­se­te kö­zött 28%-os kü­lönb­sé­get ta­pasz­tal­ha­tunk a fér­fi­ak ja­vá­ra; a mun­ka­erő­pi­a­con a nők 13%-kal van­nak alul­rep­re­zen­tál­va a fér­fi­ak­hoz ké­pest; a par­la­ment­ben vá­lasz­tá­si cik­lu­son­ként át­lag 15%-ban je­len­nek meg.1
Mi­ért ép­pen a nők hely­ze­tét vizs­gál­juk? Mi­ért nem fog­lal­ko­zunk a fér­fi­ak tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­vel is? Adó­dik ez egy­részt a ta­nul­mány kor­lá­to­zott ter­je­del­mé­ből, de ter­mé­sze­te­sen ab­ból is, hogy bár mind­két nem sze­re­pét erő­sen meg­ha­tá­roz­zák a ki­ala­kult szte­re­o­tí­pi­ák; ezek még­is leg­in­kább a nők esély­egyen­lő­sé­gi mu­ta­tó­it tor­zít­ják ne­ga­tív irány­ba. A kö­vet­ke­zők­ben a szlo­vá­ki­ai nők a tár­sa­da­lom kü­lön­bö­ző szeg­men­se­i­ben be­töl­tött sze­re­pé­nek vizs­gá­la­tá­val fog­lal­ko­zunk.

2. A szlo­vá­ki­ai nők hely­ze­te

Ku­ta­tó­cso­por­tunk kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi szfé­rák­ban, élet­hely­ze­tek­ben vizs­gál­ta a nők tár­sa­dal­mi hely­ze­tét Szlo­vá­ki­á­ban. A há­rom rend­kí­vül fon­tos élet­te­rü­let – a csa­lád, a dön­tés­ho­za­tal és a mun­ka­hely – be­mu­ta­tá­sa mel­lett rend­kí­vül fon­tos­nak tar­tot­tuk olyan szfé­rák be­mu­ta­tá­sát is, me­lyek kü­lö­nös­kép­pen be­fo­lyá­sol­ják az ál­ta­lá­nos hely­ze­tet, va­la­mint az egyes szek­torális le­he­tő­sé­ge­ket is. Ezért érez­tük szük­sé­ges­nek, hogy vizs­gál­juk a nők sze­re­pét a mé­di­á­ban, il­let­ve a mé­dia sze­re­pét a nők he­lyé­nek és hely­ze­té­nek tár­sa­dal­mi meg­ala­po­zott­sá­gá­ban. Ugyan­csak rend­kí­vül lé­nye­ges az ok­ta­tás és az is­ko­lá­zott­ság kér­dé­se.

2.1. Nők a csa­lád­ban

A nők csa­lád­ban be­töl­tött fon­tos sze­re­pe meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len. Adó­dik ez a fi­zi­kai adott­sá­gok­ból, a ha­gyo­má­nyos csa­lád­mo­dell­ből, a nők gyer­mek­vál­la­lás­ban és gyer­mek­ne­ve­lés­ben be­töl­tött alap­ve­tő sze­re­pé­ből egy­aránt.

2.1.1. Há­zas­ság, csa­lád­ala­pí­tás és szak­mai kar­ri­er

A rend­szer­vál­tás előtt Szlo­vá­kia azon eu­ró­pai or­szá­gok kö­zé tar­to­zott, ahol a leg­na­gyobb volt a há­zas­sá­gok ará­nya, s ez a ten­den­cia a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő li­be­ra­li­zá­ció kor­sza­ká­ban sem vál­to­zott ra­di­ká­li­san a töb­bi eu­ró­pai or­szág mu­ta­tó­i­hoz ké­pest. A tra­dí­ci­ók, mi­sze­rint a fi­a­tal pá­rok a szü­lők­től pá­lya­vá­lasz­tá­suk, ta­nul­má­nya­ik be­fe­jez­te, s leg­alább a fér­fi mun­ka­vál­la­lá­sa után pró­bál­nak sa­ját láb­ra áll­ni, önál­ló csa­lá­dot ala­pí­ta­ni má­ig rend­kí­vül meg­ha­tá­ro­zók; azon­ban ál­ta­lá­nos je­len­ség, hogy a szü­lők tá­mo­ga­tá­sá­ra a fi­a­tal csa­lá­dok, pá­rok még 1-5 évig rás­zorul­nak.2 Mi­lyen sze­re­pet töl­te­nek be a nők az így in­du­ló, s eb­ből az alap­hely­zet­ből ki­in­du­ló csa­lá­dok­ban? A ha­gyo­má­nyos női sze­re­pek – mint a nők a gyer­mek­ne­ve­lés­ben be­töl­tött fel­adat­kö­re – alap­ve­tő­en be­fo­lyá­sol­ják a csa­lá­don be­lü­li sze­re­pe­ket. Nem vál­toz­tat ezen a té­nyen az sem, hogy az egy ke­nyér­ke­re­sőn ala­pu­ló csa­lád­mo­dell Szlo­vá­ki­á­ban – a gaz­da­sá­gi hely­zet mi­att is – hos­­szú tá­von gya­kor­la­ti­lag meg­va­ló­sít­ha­tat­lan. Igaz ugyan, hogy a nők az el­múlt év­ti­ze­dek­ben – kö­szön­he­tő­en a be­vett kom­mu­nis­ta gya­kor­lat­nak, az erő­sza­kolt egyen­lő­ség­nek, nagy arány­ban van­nak je­len a mun­ka­erő­pi­a­con; ez azon­ban a csa­lád­ban be­töl­tött sze­re­pü­ket il­le­tő­en nem ho­zott túl sok vál­to­zást. A nők­nek ugyan­úgy helyt kell áll­ni­uk tö­ké­le­tes anya­ként és há­zi­as­­szony­ként tel­jes fog­lal­koz­ta­tott­ság mel­lett is. Még ma is rit­ka­ság­szám­ba megy az ott­ho­ni há­zi­mun­ká­ból vagy a gyer­mek­ne­ve­lés idő­igé­nyes fel­ada­ta­i­ból ré­szét ki­ve­vő fér­fi pél­dá­ja. Eb­ből ki­fo­lyó­lag a nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga nem szol­gál­hat a szlo­vák tár­sa­da­lom­ban az eman­ci­pá­ció ki­fe­je­ző­dé­sé­nek, hi­szen alap­ve­tő­en nem az esély­egyen­lő­ség el­is­mert­sé­gén, ha­nem a csa­lá­dok ne­héz anya­gi hely­ze­tén ala­pul.3
A há­zas­ság­kö­té­si, il­let­ve csa­lád­ala­pí­tá­si kedv a rend­szer­vál­tó or­szá­gok­ban lát­vá­nyo­san vis­­sza­esett az utób­bi évek­ben. Egyik hi­po­té­zis sze­rint a rend­szer­vál­tás­sal já­ró sú­lyos tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi krí­zis szük­ség­sze­rű­en csa­pó­dott le és mu­tat­ko­zott meg a de­mog­rá­fi­ai ma­ga­tar­tá­sok­ban is. Ez­zel egyi­de­jű­leg be­gyű­rűz­tek a nyu­gat-eu­ró­pai tár­sa­dal­mi, ma­ga­tar­tá­si min­ták és nor­mák. Ugyan­csak köz­re­ját­szik a „tu­dás­szomj”, az­az a jó­val na­gyobb igény az is­ko­la­rend­szer­ben maradás­ra.4
Az eu­ró­pai mu­ta­tók­hoz ké­pest Szlo­vá­kia ugyan még min­dig ma­gas ará­nyo­kat kép­vi­sel a há­zas­ság­kö­té­sek szá­mát il­le­tő­en, azon­ban az or­szá­gon be­lü­li fo­lya­ma­to­kat vizs­gál­va meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a nyu­ga­ti min­ták át­vé­te­le, a csa­lád­ala­pí­tás és a gyer­mek­vál­la­lás sa­já­tos­sá­ga­it, il­let­ve azok de­mog­rá­fi­ai kö­vet­kez­mé­nye­it te­kint­ve igen­csak rá­nyom­ta bé­lye­gét tár­sa­dal­munk­ra. A ki­vál­tó oko­kat il­le­tő­en, fő­leg a ha­gyo­má­nyos ér­té­kek­től és nor­mák­tól va­ló el­tá­vo­lo­dást, az in­di­vi­du­a­liz­mus ter­je­dé­sét, a ko­ráb­bi anya­gi, er­köl­csi és sze­xu­á­lis kö­tött­sé­gek­től va­ló meg­sza­ba­du­lást, a poszt­ma­te­ri­al­ista és poszt­mo­dern ér­té­kek és élet­for­mák ter­je­dé­sét hoz­zák fel leg­gyakrab­ban.5 Az ál­ta­lá­no­sí­tás­sal azon­ban vi­gyáz­ni kell. Ezen je­len­sé­gek ugyan Eu­ró­pa min­den or­szá­gá­ra jel­lem­zők, azon­ban más kér­dés, hogy a tár­sa­dal­mi tu­dat­ba mi­kép­pen, s mi­lyen mér­ték­ben ágya­zód­nak be­le. Az egy­sé­ges­ség ha­tá­ro­zott irány­vo­na­la mel­lett ugyan­is fenn­ma­rad­tak a kü­lön­bö­ző­sé­gek is, nem­csak az egyes ré­gi­ók, or­szá­gok kö­zött, ha­nem a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hát­tér­rel és el­té­rő kul­tu­rá­lis gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­ző né­pes­ség­cso­por­tok kö­zött is.6
A nők csa­lá­di ál­la­po­tát il­le­tő­en alap­ve­tő­en két prob­lé­má­ra sze­ret­nénk fel­hív­ni a fi­gyel­met. Az egyik, a csa­lá­don be­lü­li sze­re­pek; sőt a ge­ne­rá­ci­ó­kon be­lül le­osz­tott sze­re­pek szte­re­o­ti­pi­zá­lá­sá­ból adó­dik; a má­sik vi­szont ép­pen a ma oly di­va­tos „szing­li je­len­ség­gel” fém­je­lez­he­tő. A két do­log lát­szó­lag el­lent­mond egy­más­nak, azon­ban tár­sa­dal­mi meg­ítélt­sé­gét il­le­tő­en vé­le­mé­nyünk sze­rint még min­dig ugyan­azok­hoz a gyö­ke­rek­hez ve­zet­nek vis­­sza. A hir­te­len ránkzú­dult glob­al­izá­ció­nak kö­szön­he­tő­en a nyu­gat-eu­ró­pai nor­mák ve­gyül­nek a szlo­vák tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis ha­gyo­má­nyok­kal. A fi­a­ta­lok jó­val hos­­szabb ide­ig tar­tó is­ko­la­rend­szer­ben ma­ra­dá­sa ma­ga után von­ja, hogy jó­val ké­sőbb áll­nak a sa­ját lá­buk­ra, jó­val ké­sőbb hagy­ják el a szü­lői há­zat. (1990 és 2003 kö­zött Szlo­vá­ki­á­ban 15%-kal emel­ke­dett a há­za­su­lók élet­ko­ra.) Ugyan­ak­kor a gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek mi­att (is) a gyer­mek­vál­la­lá­sok szá­ma ro­ha­mo­san csök­ken. Az élet­tár­si kap­cso­la­tok, bár szá­muk egy­ér­tel­mű­en nö­vek­szik, egy­elő­re nem jel­lem­zők szé­les kör­ben, s kü­lö­nö­sen nem vi­dé­ken, a kis­vá­ros­ok­ban, a fal­vak­ban. Leg­in­kább „pró­ba­há­zas­ság” cí­men lé­te­zik ez az „in­téz­mény”. Mind­ezen ten­den­ci­ák mel­lett azon­ban a nők tár­sa­dal­mi hely­ze­te, csa­lá­di élet­ben be­töl­tött sze­re­pe to­vább­ra is rend­kí­vül ha­gyo­má­nyos meg­kö­ze­lí­tés­ben van. Hi­á­ba di­va­tos a szing­li élet­mód, az egye­dül­ál­ló nők, anyu­kák tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­ga to­vább­ra is kor­lá­to­zott. Ál­ta­lá­nos je­len­ség, hogy nők és fér­fi­ak egy­aránt fenn­tar­tá­sok­kal ke­ze­lik az egye­dül­ál­ló nő­ket. Ha­son­ló­an fur­csa pil­lan­tá­sok kö­ve­tik azo­kat a fér­fi­a­kat, akik a ha­gyo­má­nyos tár­sa­dal­mi kat­e­go­rizá­ció sze­rin­ti női sze­rep­ben je­len­nek meg. Az elő­í­té­le­tek, mi­sze­rint nem az a nor­má­lis, ha az apu­ka jár szü­lői ér­te­kez­let­re, ha az apu­ka megy a ta­ní­tó né­ni után a fo­ga­dó­órá­ra (kü­lö­nö­sen ha ez rend­sze­res), vagy ha az apu­ka ma­rad ott­hon a gyer­mek­kel ha be­teg. Ilyen ese­tek­ben is el­ső­sor­ban a nő­ket kri­ti­zál­ják. El­vég­re mi­lyen nő le­het az, aki ezt hagy­ja? Mi­lyen nő az, aki nem úgy egyez­te­ti ös­­sze a kar­ri­ert és a csa­lá­dot, hogy az ös­­sze­egyez­te­tés köz­ben vég­ér­vé­nye­sen le­mond pro­fes­­szi­o­ná­lis éle­té­ről?
Csa­lád és szak­mai kar­ri­er ös­­sze­egyez­te­té­se évek óta az Eu­ró­pai Unió pri­o­ri­tá­sai kö­zé tar­to­zik. Az ál­ta­lá­no­san jel­lem­ző öre­ge­dő tár­sa­dal­mak jö­vő­ké­pe ugyan­is sem­mi­kép­pen nem ered­mé­nyez­het si­ke­res gaz­da­sá­got, fej­lő­dést, amen­­nyi­ben a ke­mény­vo­na­las ha­gyo­má­nyos csa­lád­fel­fo­gás, a nők a köz­élet­ből, a szak­mai élet­ből va­ló vis­­sza­tar­tá­sa, il­let­ve a szak­mai élet­be va­ló vis­­sza­té­rés­nek nem ösz­tön­zé­se lesz a ten­den­cia. Ugyan­ak­kor ter­mé­sze­te­sen sú­lyos hi­ba len­ne az olyan csa­lád­po­li­ti­ka, mely épp a csa­lá­di éle­tet ál­doz­ná fel az EU si­ke­res gaz­da­sá­gi éle­té­ért. Ezért az­tán a kulcs­szóaz ös­­sze­egyez­te­tés. Olyan nem­ze­ti jog­al­ko­tás, il­let­ve in­téz­mény­rend­szer ki­ala­kí­tásának ösz­tön­zé­se, mely egy­aránt le­he­tő­vé te­szi a ki­egyen­sú­lyo­zott csa­lá­di élet vi­te­lét a szak­mai to­vább­fej­lő­dés­sel, nők és fér­fi­ak szá­má­ra egyen­lő mérték­ben.7

2.1.2. A csa­lá­don be­lü­li erő­szak je­len­sé­ge Szlo­vá­ki­á­ban

A nők csa­lád­ban be­töl­tött sze­re­pé­nek vizs­gá­la­ta köz­ben nem ke­rül­het­jük ki a csa­lá­don be­lü­li erő­szak té­má­ját, ugyan­is a leg­több erő­sza­kos bűn­cse­lek­mény a csa­lád­ban, ill. az ott­ho­non be­lül tör­té­nik.
Erő­szak­nak de­fi­ni­ál­juk a sze­mé­lyi sér­tés, a ha­ta­lom, a fenn­ha­tó­ság, a fe­nye­ge­tő­zés, a ha­ta­lom­mal va­ló vis­­sza­élés, a fi­zi­kai és pszi­chi­kai, va­la­mint sze­xu­á­lis kény­szer min­den for­má­ját. Az erő­szak nem fel­tét­le­nül tar­tal­maz fi­zi­kai kap­cso­la­tot (tes­ti bán­tal­ma­zás), meg­nyil­vá­nul a szó­be­li fe­nye­ge­tő­zés és pszi­chi­kai ha­tás­gya­kor­lás for­má­i­ban is. Pszi­chi­kai erő­szak­nak szá­mít to­váb­bá min­den olyan vi­sel­ke­dés, ami a sza­bad aka­rat és ön­tisz­te­let ha­tá­ra­it rom­bol­ja, nem hagy ma­ga után szem­mel lát­ha­tó bi­zo­nyí­té­ko­kat, vi­szont az ál­do­zat lel­ké­ben nyo­mot hagy, s gyak­ran még a fi­zi­kai erő­szak­tól is ros­­szabb for­má­ja le­het az ilyen erő­sza­kos meg­nyil­vá­nu­lás­nak. Az ál­do­zat szem­be­sül­het el­kö­ve­tő­jé­vel az élet bár­mely te­rü­le­tén, le­gyen az ut­ca, köz­te­rü­let, csa­lád, ott­hon vagy épp a munka­he­ly.8 Szlo­vá­ki­á­ban az erő­szak meg­nyil­vá­nu­lá­si he­lyei kü­lön­bö­ző­ek, leg­gya­ko­ribb hely­szín a vi­dé­ki kör­nye­zet, az el­kö­ve­tők pe­dig túl­nyo­mó­részt az el­ma­ra­dot­tabb tár­sa­dal­mi cso­port tag­jai.9
A csa­lá­don be­lü­li erő­szak vi­lág­vi­szony­lat­ban gya­ko­ri je­len­ség, sok nő és gyer­mek szá­má­ra az ott­hon egy­ben az erő­szak he­lyét is je­len­ti. A WHO ku­ta­tá­sai so­rán ki­de­rült, min­den ötö­dik nő erő­szak ál­do­za­ta lesz éle­te fo­lya­mán. Glo­bá­li­san az ál­do­za­tok szá­ma a vi­lá­gon 700 mil­lió lány és nő, mely­ből az USA-ban 25 mil­lió, Ang­li­á­ban pe­dig 4 mil­lió fe­lett mo­zog az ál­do­za­tok szá­ma. A UNICEF ada­tai sze­rint az ak­tu­á­lis ada­tok sze­rint 130 mil­lió nő élt már át ne­mi zak­la­tást, ami éven­te 2 mil­lió lányt je­lent. A meg­erő­sza­kolt és pros­ti­tú­ci­ó­ra kénysz­erített nők szá­ma 700 ezer és 4 mil­lió közöt mo­zog éven­te. A HIV-pozitív em­be­rek 60%-a nő, mely adat szo­ro­san ös­­sze­függ a ne­mi erő­szak kér­dé­sé­vel. A hor­ro­felmérések szám­sze­rin­ti meg­ha­tá­ro­zá­sa foly­ta­tód­hat­na, hisz vég­te­len a lis­ta. A ne­mek­re irá­nyu­ló erő­szak gyö­ke­rei az egyen­lőt­len­ség el­mé­le­té­hez ve­zet­he­tők vis­­sza, mely a fér­fi ne­mi dom­i­nancájá­val jel­le­mez­he­tő, de ugyan­úgy ke­res­he­tünk oko­kat a szo­ci­á­lis rend­szer­ben és a tár­sa­dal­mi in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sé­ben is.10
Szlo­vá­ki­á­ban a csa­lá­don be­lü­li erő­sza­kos cse­lek­mé­nyek ma­gán­in­dít­vány­ra ül­dö­zen­dők, a gya­kor­lat­ban azon­ban ke­vés nő szán­ja rá ma­gát a hi­va­ta­los fel­je­len­tés­re; egy­részt a csa­lád „bé­ké­je”, más­részt a kö­rül­mé­nyek kény­sze­rí­tő ha­tá­sa, a ki­tör­ni kép­te­len­ség, a le­he­tő­sé­gek hi­á­nya mi­att. A csa­lád­ban el­kö­ve­tett erő­szak a leg­ke­vés­bé fel­fed­he­tő faj­tá­ja a kri­mi­na­li­tás­nak. A becs­lé­sek sze­rint ezek­nek a cse­lek­mé­nyek­nek csak mint­egy 10%-a ke­rül ki a csa­lád­ból, és csak 2%-ban ke­rül­nek be a rend­őr­sé­gi jegy­ző­köny­vek­be.
A csa­lá­don be­lü­li erő­szak fi­zi­kai, sze­xu­á­lis és pszi­chi­kai erő­szak for­má­já­ban egy­aránt meg­je­le­nik az ott­ho­nok­ban. A rend­őr­sé­gi ada­tok sze­rint, az erő­sza­kos bűn­cse­lek­mé­nyek 79%-a egy­más­hoz kö­ze­li vi­szony­ban ál­ló sze­mé­lyek kö­zött tör­té­nik, s a há­zon be­lü­li erő­szak ese­te­i­nek 90%-ában az ál­do­zat nő vagy gyer­mek. Az ese­tek 90%-ában a bűn­cse­lek­mény part­ner­kap­cso­la­tok­ban tör­té­nik, ahol az el­kö­ve­tő sze­mé­lye le­het a je­len­le­gi férj, a volt férj, il­let­ve az élet­társ.11 A csa­lá­don be­lü­li erő­szak a leg­ve­szé­lye­sebb, a leg­tra­gi­ku­sabb és a leg­el­ter­jed­tebb faj­tá­ja az erő­sza­kos bán­tal­ma­zás­nak, mi­vel lé­te­zé­se ne­he­zen ­fed­he­tő fel hi­va­ta­los úton. Emi­att is szá­mít na­gyon ké­nyes és ne­he­zen ke­zel­he­tő tár­sa­dal­mi je­len­ség­nek számít, mely saj­nos a fej­lett és a fej­lő­dő or­szá­gok­ban egy­aránt gya­ko­ri je­len­ség.

Erő­szak a kap­cso­la­tok­ban és a csa­lád­ban, avagy „a pénz szá­mol­va, az as­­szony ver­ve jó” el­ve

A nők el­len el­kö­ve­tett erő­szak sú­lyos tár­sa­dal­mi prob­lé­má­nak bi­zo­nyul, ami nem­csak ve­szé­lyez­te­ti a nők biz­ton­sá­gát, de lel­ki ép­sé­gük­ben is kárt tesz. Az erő­szak­kal kap­cso­lat­ban sok hely­te­len meg­fo­gal­ma­zás ter­jeng, pl. hogy okai az al­ko­hol, a sze­gény­ség, a mun­ka­nél­kü­li­ség és az egyes szo­ci­á­lis ré­te­gek köz­ti kü­lönb­sé­gek­ben ke­re­sen­dők. Még ma is el­ter­jedt hi­po­té­zis, hogy az ese­tek több­sé­gé­ben a nők idé­zik elő és to­le­rál­ják az erő­sza­kos meg­nyil­vá­nu­lást a part­ner­kap­cso­lat­ban. Ezek a hi­e­del­mek ala­kít­ják ki ké­sőbb a tár­sa­da­lom ál­lás­fog­la­lá­sát is. A va­ló­sá­gos okok kö­zé tar­to­zik a nők fér­fi­ak­kal szem­be­ni nem egyen­ran­gú tár­sa­dal­mi hely­ze­te, ami a fér­fi fi­zi­kai (túl)ere­jéből is adó­dik. Ugyan­ak­kor tár­sa­dal­mi erő­ről is be­szél­he­tünk, mi­vel nincs egyen­súly a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák közt, ami a tra­di­ci­o­ná­lis pat­ri­ar­chá­lis tár­sa­da­lom­ból és a tár­sa­dal­mi-kul­tu­rá­lis nor­mák sze­rin­ti vi­sel­ke­dés­ből adó­dik. Az erő­szak szo­ro­san ös­­sze­függ az em­be­ri­ség tör­té­nel­mé­vel, a háza­ság­gal, a csa­lád­dal, a tör­vé­nyek­kel és a kul­tu­rá­lis, il­let­ve val­lá­si nor­mák­kal. Az erő­szak a tár­sa­da­lom min­den po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis, gaz­da­sá­gi ré­te­gé­ben meg­talál­ható.12 Szlo­vá­ki­á­ban je­len­leg a csa­lá­dok 25%-a van ki­té­ve az erő­szak je­len­sé­gé­nek, s 11%-ban sú­lyos tes­ti sér­té­sek­ről beszél­hetünk.13 A fel­mé­ré­sek ki­mu­tat­ták, hogy a la­kos­ság mind­ös­­sze 88%-a tart­ja fon­tos­nak az ott­ho­ni erő­szak prob­le­ma­ti­ká­ját. So­kun­kat meg­bot­rán­koz­tat az erő­szak fo­gal­ma, még­sem ér­ke­zik meg­fe­le­lő jo­gi kez­de­mé­nye­zés és bün­te­té­si té­tel meg­fo­gal­ma­zá­sa, il­let­ve be­tar­ta­tá­sa az el­kö­ve­tők bün­te­té­si mód­jára.14

Vé­de­lem és oda­fi­gye­lés

Szlo­vá­kia még min­dig ko­moly hi­á­nyos­sá­gok­kal ren­del­ke­zik a nők el­len el­kö­ve­tett erő­szak kér­dé­sé­ben. Több oda­fi­gye­lést igé­nyel ez a té­ma­kör, min­de­nek­előtt vé­del­mi prog­ra­mok elő­ké­szí­té­sét és mű­kö­dé­sét kell biz­to­sí­ta­ni, hogy az erő­szak ál­do­za­tai tisz­tá­ban le­gye­nek jo­ga­ik­kal, ugyan­ak­kor nem elég a jo­gok hang­sú­lyo­zá­sa, ha­nem biz­to­sí­ta­ni kell az ef­fek­tív vé­del­met is. Ezért kell tá­mo­gat­ni olyan in­téz­mé­nyek lét­re­ho­zá­sát, ame­lyek se­gí­tik a nő­ket – il­let­ve az erő­szak ál­do­za­ta­it – jo­ga­ik gya­kor­lá­sá­ban, és ugyan­ak­kor ké­pe­sek vé­del­met is biz­to­sí­ta­ni. El­vég­re nem meg­ol­dás a prob­lé­má­ra, ha a nő ugyan meg­te­szi a fel­je­len­tést a fér­fi el­len, azon­ban utá­na ugyan­eh­hez a fér­fi­hez kell ha­za­men­nie, s vi­sel­nie még a rend­őr­sé­gi fel­je­len­tés mi­at­ti dü­höt is. Rend­kí­vül fon­tos len­ne az ál­la­mi szer­vek, kü­lö­nös­kép­pen az ön­kor­mány­zat­ok, a rend­őr­sé­gi szer­vek al­kal­ma­zott­ja­i­nak kép­zé­se a csa­lá­don be­lü­li erő­szak té­ma­kör­ében. A mé­dia ugyan­csak rend­kí­vül nagy sze­re­pet kap az in­for­má­ció he­lyes áram­lá­sá­nak biz­to­sí­tá­sá­ban, ami az­zal jár, hogy a jö­vő ge­ne­rá­ci­ó­ja egyen­ran­gú ké­pet kap­jon a két nem jel­lem­zé­sé­ről. Ugyan­ak­kor fon­to­sak a tá­jé­koz­ta­tó fel­hí­vá­sok, a le­het­sé­ges ka­pasz­ko­dók be­mu­ta­tá­sa, va­la­mint a ki­út le­he­tő­sé­gé­nek meg­mu­ta­tá­sa az ál­do­za­tok szá­má­ra. El­en­ged­he­tet­le­nek a hi­va­ta­los be­avat­ko­zá­sok az ál­lam és a tör­vény­ho­zói erő ol­da­lá­ról, és ter­mé­sze­te­sen a non­prof­it szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­ge, ame­lyek nagy­ban elő­moz­dít­hat­ják az ügyet.15 Nem utol­só sor­ban nagy fi­gyel­met kell szen­tel­ni az olyan tí­pu­sú ku­ta­tá­sok­nak, me­lyek kvan­ti­ta­tív és kva­li­ta­tív szem­pont­ból is fel­mé­rik ezt a prob­le­ma­ti­kát.

2.2. Nők a fog­lal­koz­ta­tás­ban

Szlo­vá­kia a gaz­da­sá­gi re­for­mok te­rén po­zi­tí­van mu­tat­ko­zott be, va­la­mint az EU ver­seny­ké­pes­sé­gé­hez mér­ten a lis­­sza­bo­ni straté­gia16 sze­rint pró­bál­ta meg­va­ló­sí­ta­ni a re­for­mo­kat. A vál­to­zá­sok azon­ban még sok he­lyen kés­nek. Ezt ér­zé­kel­het­jük a be­ru­há­zá­sok, a tu­do­mány és a ku­ta­tás te­rén. A fo­lya­ma­tot las­sít­ja a ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány, az egyes szo­ci­á­lis cso­por­tok meg­kü­lön­böz­te­té­se és a regiók köz­ti nagy gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek. A re­form­prog­ra­mok ér­té­ke­lé­sé­ből az de­rül ki, hogy a ne­mek köz­ti sza­ka­dék to­vább­ra is fen­nál, ami nagy­ban hoz­zá­já­rul a struk­tu­rá­lis mun­ka­nél­kü­li­ség­hez.
A mun­ka­erő­pi­ac re­form­jai el­vá­laszt­ha­tat­la­nok a lis­­sza­bo­ni stra­té­gia pont­ja­i­tól. A cé­lok egyi­ke ugyan­is a mun­ka­erő­pi­a­con le­vő egyen­lől­tenséget pró­bál­ja eny­hí­te­ni, hogy az egyes meg­kü­lön­böz­te­tett cso­por­tok kép­vi­se­lői (nők, idő­sek, et­ni­kai ki­sebb­sé­gek) ne érez­zék a diszk­ri­mi­ná­ció ha­tá­sát és nyíl­tan tud­ja­nak el­le­ne fel­lép­ni. Ha az esély­egyen­lő­ség té­má­ját gór­cső alá ves­­szük, Szlo­vá­ki­á­ban a diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­val az aláb­bi ese­tek­ben ta­lál­koz­ha­tunk:
– Né­mely szek­tor­ban ma­ga­sabb a mun­ka­nél­kü­li­ség, ez pe­dig azt je­len­ti, hogy egy­faj­ta szeg­re­gá­ció ala­kul ki, és ez­ál­tal a fog­lal­ko­zá­sok női, il­let­ve fér­fi pre­fe­ren­ci­ák sze­rint osz­la­nak meg.
– A nők na­gyobb va­ló­szí­nű­ség­gel fog­lal­nak el ala­cso­nyabb bér­rel fi­ze­tett mun­ka­he­lye­ket, és a vál­la­la­ti hi­e­rar­chi­á­ban ala­cso­nyabb po­zí­ci­ót töl­te­nek be.
– A fér­fiak fi­ze­té­séhez ké­pest ala­cso­nyabb fi­ze­té­si szin­tet ér­nek el azo­nos, il­let­ve azo­nos ér­té­kű munkáért.17
Ezek a té­nyek, va­la­mint a gaz­da­ság és a tár­sa­da­lom je­len­le­gi ál­la­po­ta ar­ra utal­nak, hogy az el­mé­le­ti­leg meg­fo­gal­ma­zott jog­rend­szer hi­á­nyos­sá­go­kat rejt­het ma­gá­ban. A ta­nul­mány szer­zői ezért nem­zet­kö­zi és ha­zai ada­to­kat fel­hasz­nál­va a mun­ka­erő­pi­ac konk­rét ana­lí­zi­sé­re tö­rek­sze­nek.

2.2.1. Az esély­egyen­lő­ség mé­ré­si mu­ta­tói

A fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­gek Szlo­vá­kia ese­té­ben az eu­ró­pai szint­hez mér­ten még min­dig a leg­ma­ga­sabb ér­té­kek fe­lé kon­ver­gál­nak. Az 1. táb­lá­zat – egy ob­jek­tív felmérés18 alap­ján ös­­sze­ál­lí­tott ada­to­kat fel­dol­goz­va – Szlo­vá­kia hely­ze­tét az esély­egyen­lő­ség te­rén más EU-s or­szá­go­ké­val ve­ti ös­­sze. Az ove­rall score, az­az a tel­jes ki­ér­té­ke­lés rend­sze­re, ame­lyet a gen­der iro­dal­ma macho in­dex­nek is ne­vez, a leg­ob­jek­tí­vebb mé­ré­si mód­szer­nek te­kint­he­tő. A táb­lá­zat­ban le­vő pon­tok a kö­vet­ke­ző ka­te­gó­ri­ák sze­rint egy komp­lex mé­ré­si mu­ta­tó­val el­lá­tott rend­szert mod­elleznek:19
1. gaz­da­sá­gi lehetőség;
2. gaz­da­sá­gi részvétel;
3. po­li­ti­kai hely­zet;
4. mű­ve­lő­dés;
5. egész­ség és jó­lét.
A tel­jes ki­ér­té­ke­lés te­hát eb­ben a táb­lá­zat­ban öt té­nye­ző alap­ján ad ké­pet a je­len­le­gi szi­tu­á­ci­ó­ról. Ezek sze­rint a kri­té­ri­u­mok sze­rint Szlo­vá­kia nem mu­tat nagy el­té­rést az EU át­la­gá­tól. Szlo­vá­kia rang­so­rol­va a 21. leg­ke­vés­bé „diszk­ri­mi­ná­ló” or­szág­nak szá­mít, va­gyis szo­ro­san az USA és Len­gyel­or­szág után a leg­jobb esély­egyen­lő­sé­gi po­li­ti­ká­val ren­del­ke­zik.

1.tábláza­t. Esély­egyen­lő­ség Szlo­vá­ki­á­ban és más EU-tagállamban

Ország	Rangsor	Index	Gazdasági lehetőség	Gazdasági résztvétel	Politikai helyzet	Művelődés	Egészség és jólét
Svédország	1	5,53	5	12	8	1	1
Norvégia	2	5,39	13	2	3	6	9
Izland	3	5,32	17	7	2	7	6
Dánia	4	5,27	6	1	20	5	2
Finnország	5	5,19	12	17	4	10	4
Lettország	11	4,60	4	6	10	24	48
USA	17	4,40	19	46	19	8	42
Lengyelország	19	4,36	49	30	9	14	30
Szlovákia	21	4,30	14	33	29	23	35
Magyarország	24	4,19	30	3	28	39	40
Csehország	25	4,19	29	4	43	25	23
Görögország	50	3,41	44	48	50	45	22

For­rás: www.euractiv.sk/cl/202/5374/Zeny-na-trhu-prace-na-Slovensku.

Az in­dex a tel­jes ki­ér­té­ke­lés 1-től 7-ig ter­je­dő ská­lá­ján el­ért ered­mény, ahol a 7 pont a nem diszk­ri­mi­ná­ló, ide­a­li­zált tár­sa­dal­mat je­len­ti. Ahogy lát­hat­juk Svéd­or­szág is csak 5,53-­mal büsz­kél­ked­het, nem is be­szél­ve a szlo­vá­ki­ai 4,3-as mu­ta­tó­ról, mely a diszk­ri­mi­ná­ció lé­te­zé­sé­re és az esély­egyen­lő­ség hi­á­nyá­ra utal. Az ös­­sze­ha­son­lí­tá­sok alap­ján Szlo­vá­kia leg­jobb mu­ta­tói a gaz­da­sá­gi rész­vé­tel te­rén (14) és a mű­ve­lő­dés meg­szer­zé­sé­ben mér­he­tők (23). Az egész­ség és jó­lét 35, a gaz­da­sá­gi le­he­tő­ség mé­ré­si mu­ta­tó­ja pe­dig még ma­ga­sabb, 33 pont­ará­nyú; mind­ez azon­ban ked­ve­zőt­le­nebb ered­mény, mint a ki­sebb ér­té­kű mu­ta­tó. A hi­á­nyos­sá­gok leg­főbb te­re­pe te­hát ezek­ben a ka­te­gó­ri­ák­ban mu­tat­ko­zik, míg a leg­ide­á­li­sabb mo­del­lel Svéd­or­szág, Nor­vé­gia és Iz­land ren­delkezik.20

2.2.2. A mun­ka­erő­pi­ac­ra ju­tás le­he­tő­sé­gei

A ne­mi diszk­ri­mi­ná­ció je­len­sé­ge a mun­ka­erő­pi­ac­ra ju­tás fo­lya­ma­ta­kor Szlo­vá­ki­á­ban is je­len van, sőt bi­zo­nyos ese­tek­ben ra­di­ká­lis elő­for­du­lá­sa is meg­fi­gyel­he­tő. A la­kos­ság sze­gény és idős ré­te­gé­ben jó­val több a sze­gény és idős nők szá­ma, mint a fér­fi­a­ké – ezt a sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak ne­vez­zük. A mun­ka­erő­pi­ac azo­nos le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál fér­fi és nő szá­má­ra, vi­szont lé­tez­nek ún. lát­ha­tat­lan aka­dá­lyok – mint pél­dá­ul a mun­ka­adó a gyer­me­ket ne­ve­lő mun­ka­vál­la­ló csa­lá­di kö­te­le­zett­sé­ge­i­től va­ló fé­lel­me, az idő­sebb mun­ka­vál­la­lók szak­mai ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek meg­kér­dő­je­le­zé­se vagy a fi­a­tal, pá­lya­kez­dő mun­ka­vál­la­lók ta­pasz­ta­lat­hi­á­nya –, ame­lyek­nek for­rá­sa az elő­í­té­let. A mun­ka­jog hát­rá­nyos hely­ze­tű mun­ka­ke­re­sők­ről beszél.21 Az EU lis­­sza­bo­ni csú­csán meg­hir­de­tett fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai prog­ram sze­rint hát­rá­nyos hely­ze­tű mun­ka­ke­re­sők­nek fő­képp a 25 éven alu­li még mun­ka­ta­pasz­ta­lat­tal nem ren­del­ke­ző pá­lya­kez­dők, az 50 év fe­let­ti idő­sö­dő mun­ka­vál­la­lók és a nők tar­toz­nak.22
Egy bi­zo­nyos mun­ka meg­szer­zé­sé­nek ki­vá­lasz­tá­si mód­sze­re az ob­jek­tív kö­ve­tel­mé­nyek tel­je­sí­té­se mel­lett a fel­vé­te­li ál­lás­in­ter­jú. Kér­dés azon­ban az, hogy ki jut­hat el egy­ál­ta­lán a fel­vé­te­li el­be­szél­ge­tés­re. A gya­kor­lat­ban ugyan­is ren­ge­teg diszk­ri­mi­ná­ló mun­ka­hir­de­tés­nek le­he­tünk ta­núi, és egy ál­lás­in­ter­jú so­rán a mun­ka­adó is szí­ve­sen ér­dek­lő­dik a po­zí­ció be­töl­té­sé­hez nem re­le­váns in­for­má­ci­ók­ról. A női mun­ka­erő­nek ugyan­is nem kö­te­les­sé­ge be­szá­mol­ni je­len­le­gi csa­lá­di ál­la­po­tá­ról (el­vált, egye­dül­ál­ló, öz­vegy), gyer­me­kei szá­má­ról, csa­lád­ter­ve­zé­si el­kép­ze­lé­se­i­ről. Az élet­rajz­ban a pá­lyá­zó­nak nem kö­te­le­ző meg­ad­nia élet­ko­rát, nem­ze­ti­sé­gét, val­lá­si ho­va­tar­to­zá­sát, ne­mét és csa­lá­di állapotát.23 Az EU-ban ké­szü­lő­ben van a név nél­kü­li, úgy­ne­ve­zett „ano­nim élet­rajz” be­ve­ze­té­se. Szlo­vá­ki­á­ban ez az új­don­ság még nem ak­tu­á­lis, vál­to­zá­sok re­mél­he­tő­leg a jö­vő­ben vár­ha­tók.

2.2.3. A mun­ka­erő­pi­ac szeg­re­gá­ci­ó­ja

Szlo­vá­kia mun­ka­erő­pi­a­cán je­len van a szeg­re­gá­ció je­len­sé­ge is, ez azt je­len­ti, hogy a vál­la­la­ti hi­e­rar­chia leg­fel­ső szint­jé­re ke­vés nő jut. A ma­gán­szfé­rá­ban ta­pasz­tal­juk, hogy a nők a dol­go­zó la­kos­ság 41%-át al­kot­ják. A vál­lal­ko­zók közt a nők rész­vé­te­li ará­nya 25%, ez je­lent­het al­kal­ma­zott nél­kü­li vagy csak mi­ni­má­lis al­kal­ma­zot­tal mű­kö­dő vál­lal­ko­zást. A nők sze­re­pe a vál­lal­ko­zá­sok­ban egyéb­ként leg­in­kább mun­ka­vál­la­ló­ként nyil­vá­nul meg, vagy al­kal­ma­zás­ban, vagy pe­dig ki­se­gí­tő csa­lá­di mun­ka­erő for­má­já­ban, ahol a női kép­vi­se­let meg­ha­lad­ja a 70%-ot. A ki­se­gí­tő csa­lá­di mun­ka­erő al­kal­ma­zá­sa nem il­le­gá­lis.
Szlo­vá­ki­á­ban je­len­tős a szeg­re­gá­ció ho­ri­zon­tá­lis és ver­ti­ká­lis el­osz­lá­sa. A do­mi­ná­ló ipar­ágak a nők szá­má­ra to­vább­ra is a szol­gál­ta­tá­sok, a gaz­da­ság har­ma­dik szek­to­ra, ahol az al­kal­ma­zot­tak több mint 70%-a nő. Né­hány szak­ma olyan mér­ték­ben fem­i­nizált, hogy az al­kal­ma­zot­tak több mint 80%-a nő, ilyen az egész­ség­ügy, a szo­ci­á­lis gon­dos­ko­dás, az is­ko­la­ügy, a kön­­nyű­ipar, a kis­ke­res­ke­de­lem, az ét­ter­mi és gaszt­ro­nó­mi­ai szol­gál­tatá­sok.24 Ezt tá­maszt­ják alá a Szlo­vák Sta­tisz­ti­kai Hi­va­tal ada­tai is, me­lyek sze­rint a női po­pu­lá­ció ál­tal leg­in­kább el­fog­lalt szek­to­rok a kö­vet­ke­zők: ok­ta­tás, szo­ci­á­lis ügyek, ad­mi­niszt­rá­ció. A mun­ka­erő szeg­re­gá­ci­ó­já­ból ki­fo­lyó­lag bi­zo­nyos ipar­ága­kat női, il­let­ve fér­fi jel­ző il­let. Egy­re in­kább erő­sö­dik Szlo­vá­ki­á­ban az ága­za­ti (25,4%) és a fog­lal­ko­zá­si (18,1%) el­kü­lö­nü­lés. Tíz női mun­ka­vál­la­ló­ból négy – ez az arány a fér­fi­ak ese­té­ben tíz a ket­tő­höz – a köz­igaz­ga­tás­ban, az ok­ta­tás­ban, az egész­ség­ügy­ben vagy szo­ci­á­lis te­rü­le­ten dol­go­zik. Min­den ilyen ága­zat­ban fog­lal­koz­ta­tott fi­ze­té­se a gaz­da­ság­ban le­vő át­lag­bér alatt mo­zog (2005-ben kb. 15 000 Sk). Va­la­mely fog­lal­ko­zás tisz­tán női mun­ká­vá vált, így pél­dá­ul az óvó­nő, az egész­ség­ügyi nő­vér, az ala­cso­nyabb be­osz­tás­ban dol­go­zó hi­va­tal­nok vagy az el­áru­sí­tó­nő.
A ver­ti­ká­lis szeg­re­gá­ció fo­gal­má­val is ta­lál­koz­ha­tunk, ahol a nő ne­he­zen jut a kar­ri­er­lép­cső fel­ső fo­ká­ra, ez­ál­tal nem vagy csak ki­sebb mér­ték­ben tölt be ve­ze­tő funk­ci­ót. A ve­ze­tő sze­re­pe­ket te­hát ja­va­részt fér­fi­ak töl­tik be. Min­den mi­nisz­té­ri­um és hi­va­tal 60%-ban ugyan al­kal­maz nő­ket, de ve­ze­tő po­zí­ci­ót mind­ös­­sze 27% tölt be. Sőt az ese­tek nagy ré­szé­ben még az el­nő­i­e­se­dett mun­ka­kö­ri ka­te­gó­ri­ák ve­ze­tő sze­re­pe­it is fér­fi­ak töl­tik be (pl. is­ko­la­igaz­ga­tó, fő­or­vos, vál­la­la­ti igaz­gató).25

2.2.4. A mun­ka­erő­pi­a­con fenn­ál­ló diszk­ri­mi­ná­ció leg­kéz­zel­fog­ha­tóbb bi­zo­nyí­té­ka: a bér­kü­lönb­ség

Az al­kal­ma­zot­tak fi­ze­tés­be­li meg­kü­lön­böz­te­té­se ki­zá­ró­lag a ne­mek alap­ján tör­vény­el­le­nes, mi­vel a ne­mi ho­va­tar­to­zás nem be­fo­lyá­sol­ja a mun­ka­vég­zés tel­je­sít­mé­nyét. En­nek el­le­né­re a gya­kor­lat­ban a nők mint tár­sa­dal­mi cso­port eb­ben a te­kin­tet­ben hát­rá­nyos hely­zet­ben van­nak. A múlt fo­lya­mán szin­te ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű­vé vált a té­zis, hogy egy női al­kal­ma­zott mun­ká­já­nak ér­té­ke­lé­se ala­cso­nyabb fi­ze­té­si költ­sé­gek­kel jár, mi­köz­ben egy fér­fi ugyan­azon mun­ká­ért ma­ga­sabb jut­ta­tást kap. Ugyan­ez ér­vé­nyes az azo­nos ér­té­kű mun­ká­ról szó­ló elv­ről is, ahol mint ér­ték­ről a mun­ka esz­mei ér­té­ké­ről be­szél­he­tünk Mind­két eset­ben tör­vény­el­le­nes meg­nyil­vá­nu­lás a meg­kü­lön­böz­te­tő ered­mény.
Szá­mos pél­dá­ja és faj­tá­ja fel­so­rol­ha­tó an­nak, ho­gyan diszk­ri­mi­nált egy női kol­lé­ga:
– a nők fi­ze­té­si ka­te­gó­ri­á­ja (ská­lá­ja) már ele­ve kü­lön­bö­zik a fér­fi­a­ké­tól;
– ugyan­az a mun­ka más meg­ne­ve­zést kap;
– min­den al­kal­ma­zott más egyé­ni fi­ze­té­si ka­te­gó­ri­át kép­vi­sel sze­mé­lyes meg­egye­zés sze­rint.
A bér­kü­lönb­sé­gek­ről rö­vi­den el­mond­ha­tó, hogy ar­ról a bé­re­zé­si kü­lönb­ség­ér­ték­ről van szó, amely azo­nos idő alatt tel­je­sí­tett mun­ká­ért a kü­lön­bö­ző al­kal­ma­zot­tak szá­má­ra kü­lön­bö­ző fi­ze­té­si ös­­sze­get szab ki.
A 2005-ös fel­mé­ré­sek alap­ján át­la­go­san a vál­lal­ko­zói szfé­rá­ban az egy­órás mun­ka­bér 136 Sk-t tett ki, míg a nők csak 98 Sk-t kap­tak órán­ként. 2000 óta a vál­to­zá­sok e te­kin­tet­ben nem a ja­vu­lás ten­den­ci­á­ját mu­tat­ják, ugyan­is míg 2000-ben a fér­fi és női bé­rek kö­zöt­ti kü­lönb­ség 20 Sk volt, 2006-ban ez 40 Sk-ra nőtt. A Trex­i­ma adat­fel­dol­go­zó cég fel­mé­ré­sei alap­ján ki­de­rült, hogy Szlo­vá­ki­á­ban az át­lag­fi­ze­té­sek­ben is ki­mu­tat­ha­tó a ne­mek köz­ti kü­lönb­ség.

2. táb­lá­zat. Fér­fi­ak és nők át­lag­ke­re­se­te 2005-ben

Férfiak átlagkeresete	18 804 Sk
Nők átlagkeresete	13 711 Sk

For­rás: www.trex­i­ma.sk.

A leg­na­gyobb el­té­ré­sek a 35–39 éves kor­osz­tály­nál ész­lel­he­tők, mi­vel itt a nők a fér­fi­ak fi­ze­té­sé­nek 68%-át kap­ják. A fen­ti táb­lá­zat ar­ról ta­nús­ko­dik, hogy az át­lag­fi­ze­té­sek több mint 25%-kal ma­ga­sab­bak az erő­sebb nem ja­vá­ra. A má­sik ve­szé­lyez­te­tett ka­te­gó­ria a hat­van év kö­rü­li nők cso­port­ja, ahol a nyug­díj előt­ti diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­ba üt­kö­zünk. Ki­de­rült az is, hogy a meg­kü­lön­böz­te­tés nem­csak a brut­tó fi­ze­té­se­ken ész­lel­he­tő, de a fi­ze­té­si sza­la­gok vál­to­zó ös­­sze­te­vő­in is, va­gyis a ha­szon­él­ve­ze­ti cik­kek és já­ru­lé­kos mo­ti­vá­ci­ós esz­kö­zök te­kin­te­té­ben is.26 Pusz­tán az át­lag­ke­re­se­tek ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa sok szem­pon­tot fi­gyel­men kí­vül hagy, mint pél­dá­ul a fog­lal­koz­ta­tá­si szek­to­ro­kon be­lü­li dif­fe­ren­ci­á­ló­dást. Ér­de­mes el­gon­dol­kod­nunk azon­­ban, hogy a prob­lé­ma gyö­ke­re ugyan­oda ve­zet: az­az az el­nő­i­e­se­dett szak­mák ér­té­ké­nek meg­kér­dő­je­le­zé­sé­hez, va­la­mint a tár­sa­dal­mi meg­íté­lés sze­rint alap­ve­tő­en a női mun­ka­erő ér­té­ké­nek vi­szony­la­gos­sá­gá­hoz.

1. áb­ra. A 2006-os át­lag­bé­rek meg­osz­lá­sa Szlo­vá­ki­á­ban ne­mek és élet­kor sze­rint (Sk-ban)

For­rás: www.trex­i­ma.sk

A nők fi­ze­té­se át­lagosan 25%-kal ke­ve­sebb a fér­fi­a­ké­tól, de bi­zo­nyos mun­ka­kö­rök­ben (tör­vény­ho­zás, ve­ze­tő be­osz­tás) ez az arány 30%-ot is ki­te­het. Az ala­csony bé­rek az ala­csony nyug­díj je­len­sé­gét von­ják ma­guk­kal, ez pe­dig az egye­dül­ál­ló idő­sebb nők ese­té­ben egy­faj­ta el­sze­gé­nye­dé­si ri­zi­kót ered­ményezhet.27

3. táb­lá­zat. Ága­za­tok sze­rin­ti fi­ze­té­si diszk­ri­mi­ná­ció Szlo­vá­ki­á­ban (2005)

	A nők fizetése a férfiakéhoz viszonyítva
Átlag	78,1%
Törvényhozó, vezető, manager	67,2%
Tudományos, szakmai és szellemi tevékenység	95,3%
Üzemi dolgozók, szolgáltatások, kereskedelem	70,6%
Szakképzett munkaerő	70,8%
Gépipar	73,9%
Szakképzetlen segédmunkaerő	80,1%

For­rás: http://www.em­ploy­men­t.­gov­.sk/mpsvrsr/in­ter­net/home­/in­dex.ph­p?id=7­1­9&d­ir­=­1&­s­ID=76e­b7444d27653ac08de­fab­b4­fa60e­b4.

A fen­ti táb­lá­zat­ban a szek­to­ron­kén­ti fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­ge­ket lát­hat­juk, mely­ből vi­lá­go­san ki­tű­nik, hogy a leg­na­gyobb sza­ka­dék a ve­ze­tő po­zí­ci­ó­kat érin­ti. Ezen túl­me­nő­en, az át­la­gos fi­ze­té­si sza­ka­dék – fő­ként az ipar­ban, il­let­ve a ma­nu­á­lis mun­ka­vég­zés­re kor­lá­to­zó­dó te­vé­keny­sé­gek ese­té­ben – 70% kö­rül mo­zog. A ne­mek egyen­jo­gú­sá­ga szem­pont­já­ból a le­he­tő leg­ide­á­li­sabb fog­lal­ko­zá­si te­rü­let, ahol a leg­ki­sebb a fér­fi­ak és a nők kö­zöt­ti fi­ze­tés­be­li kü­lönb­ség a tu­do­mány és szel­le­mi mun­ka ága­za­ta.

2.2.5. A fog­lal­koz­ta­tott­ság és a mun­ka­nél­kü­li­ség kér­dé­se

A nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­ga a szlo­vák mun­ka­erő­pi­a­con so­ká­ig 46% kö­rül moz­gott a gaz­da­ság­ban dol­go­zó ak­tív mun­ka­erő szá­má­hoz mér­ten. Az 1997–2002-es idő­szak­ban ez a rész­arány 4,5%-kal nö­ve­ke­dett, an­nak el­le­né­re, hogy a nők­nél a fér­fi­ak­hoz ké­pest a pro­duk­tív élet­kor 5 év­vel csök­kent. 2002-ig a fér­fi­ak nyug­díj­ko­rhatára 60 év volt, a nők­é 57 év, mely a nők esetében csök­ken­he­tett a vál­lalt gyer­me­kek szá­má­nak függ­vé­nyé­ben. 2002-ben el­fo­gad­ták a nyug­díj­re­form ter­vét, amely a két nem nyug­díj­kor­ha­tá­rá­nak fo­lya­ma­tos ki­egyen­lí­té­sé­hez vezet.28 A mun­ka­nél­kü­li­ség Szlo­vá­ki­á­ban nem jel­le­mez­he­tő je­len­tős el­té­rés­sel a ne­mek szem­pont­já­ból. Sőt a 2001 és 2002-es évek alap­ján el­mond­ha­tó, hogy a fér­fi­ak­nál a mun­ka­nél­kü­li­ség va­la­mi­vel ma­ga­sabb volt (18,9% a 18,7%-hez ha­son­lít­va), majd a 2003-as, 2004-es év­ben a hely­zet meg­for­dult. Ahogy lát­ha­tó, a hely­zet elég­gé ki­egyen­sú­lyo­zott, és va­ló­já­ban csak a sta­tisz­ti­kai mé­rés pon­tos­sá­gá­ról van szó. A nyil­ván­tar­tott mun­ka­nél­kü­li­ek kö­zül 45,7% nő (a je­len­le­gi ada­tok sze­rint). Ez a hos­­szú tá­vú mun­ka­nél­kü­li­ség­nél az­zal a vál­to­zás­sal jár, hogy kü­lönb­ség ész­lel­he­tő a fér­je­zett és az egye­dül­ál­ló nők kö­zött. Az egye­dül­ál­ló nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya na­gyobb, hi­szen szük­sé­gük van a mun­ká­ra. Szlo­vá­ki­á­ban em­lí­tés­re mél­tó a re­gi­o­ná­lis mun­ka­nél­kü­li­ség is, ugyan­is van­nak ré­gi­ók, ame­lyek hát­rá­nyos hely­zet­ben van. Meg­em­lí­ten­dő még a ro­ma nők ma­gas mun­ka­nél­kü­li­sé­ge és az ala­cso­nyabb ké­pe­sí­tés­sel ren­del­ke­zők ve­szé­lyez­te­tett hely­ze­te. Ez az úgy­ne­ve­zett hal­mo­zott dis­zkrim­iná­ció.29

4. táb­lá­zat. A fér­fi­ak és nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban 2001–2004

	2001	2002	2003	2004
A nők foglalkoztatottsági aránya Szlovákiában	51,8%	51,4%	52,2%	50,9%
A férfiak foglalkoztatottsági aránya Szlovákiában	62,0%	62,4%	63,3%	63,2%
A nők foglalkoztatottsági aránya az Európai Unióban	54,3%	54,7%	55,0%	55,7%
A férfiak foglalkoztatottsági aránya az Európai Unióban	71,3%	71,0%	70,8%	70,9%

For­rás: http://www.gender.gov.sk/index.php?sID=c2138a7e00fea4479a8ec31bc1cdcf3e&SMC=1& id60.

A nők fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ará­nya a 15–64 éve­sek ese­té­ben a tel­jes női po­pu­lá­ci­ó­ból lát­ha­tó, ez a mu­ta­tó az EU mun­ka­erő­pi­ac-ku­ta­tá­sa­i­ból szár­ma­zik. Szlo­vá­ki­ai vi­szo­nyok alap­ján el­mond­ha­tó, hogy a nők és fér­fi­ak közt a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi arány­ban kö­zel 10%-os a kü­lönb­ség.

5. táb­lá­zat. A nők és a fér­fi­ak mun­ka­nél­kü­li­ség­ének ará­nya Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban 2001–2004

	2001	2002	2003	2004
Nők munkanélkülisége – Szlovákia	18,7%	18,7%	17,7%	19,2%
Férfiak munkanélkülisége – Szlovákia	19,8%	18,9%	17,4%	17,4%
Nők munkanékülisége – EU	9,8%	10,0%	10,2%	10,2%
Férfiak munkanékülisége – EU	7,3%	7,8%	8,1%	8,1%

For­rás: http://www.gender.gov.sk/index.php?sID=72505b68621e48d415441465153f903f&S MC=1& id=164.

A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány a gaz­da­sá­gi­lag ak­tív la­kos­ság­hoz mért szá­za­lék­arány a 15 és 74 év köz­ti ál­lam­pol­gár­ok ese­té­ben. Az el­múlt évek jel­lem­ző­je, hogy a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi mu­ta­tók nem fo­lya­ma­to­san kö­ze­lí­te­nek egy­más­hoz, in­kább rend­el­le­nes­sé­get ta­pasz­tal­ha­tunk. A nők ese­té­ben nö­ve­ke­dést fi­gyel­he­tünk meg mind a 2003-as, mind a 2004-es év­ben, ho­lott csök­ke­nést vár­nánk. A fér­fi­ak és nők hely­ze­te Szlo­vá­ki­á­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség te­rén kö­ze­le­dik az EU-s át­lag­hoz (az EU-ban nö­ve­ke­dett a mun­ka­nél­kü­li­ség, Szlo­vá­ki­á­ban pe­dig csök­kent). A je­len­le­gi szi­tu­á­ció alap­ján egy­más­hoz a két mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány szám­be­li­leg kon­ver­gál (15,2% és 16,6%). Az EU-s és a szlo­vá­ki­ai fi­ze­té­sek köz­ti kü­lönb­ség még min­dig szá­mot­tevő.30
A fél év­ti­ze­des gaz­da­ság­tör­té­neti vis­­sza­te­kin­tés után vis­­sza­tér­ve a leg­fris­sebb ada­tok elem­zé­sé­hez azt mond­hat­juk, hogy a hely­zet nem so­kat vál­to­zott sem a szám­arány alap­ján, sem pe­dig a re­a­li­tás­ban. Po­zi­tív hang­vé­telt ka­pott azon­ban a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek­nél már be­vált mun­ka­vi­szony mód­sze­re, a fél­mun­ka­idő és a fle­xi­bi­lis idő­be­osz­tás.

6. táb­lá­zat. Mun­ka­nél­kü­li­ség, mun­ka­vál­la­lás és rész­mun­ka­idő 2005-ben (%-ban)

	Munkanélküliség		Munka		Részmunkaidő		Manageri pozíció	Átlagos fizetési különbségek (gendergap)
	Férfi	Nő	Férfi	Nő	Férfi	Nő	Nő
EU-25	7,6%	9,6%	71,2%	56,3%	7,3%	32,6%	32,1%	15%
Szlovákia	15,2%	16,6%	64,1%	50,8%	1,2%	3,9%	31,2%	24%

For­rás: http://ec.eu­ropa.eu­/em­ploy­men­t_ social/pub­li­ca­tion­s/2006/ke060026_en.pdf.

A rész­mun­ka­idő ese­té­ben ki­tű­nik, hogy a fér­fi­ak csak 1,2%-ban él­nek ez­zel a le­he­tő­ség­gel Szlo­vá­ki­á­ban, míg a nők 3,9%-ban. Ezek a szá­mok rend­kí­vül ala­cso­nyak az EU-átlaghoz vi­szo­nyít­va, ahol a fér­fi­ak ese­té­ben az arány 7,3%, a nők ese­té­ben pe­dig 32,6%. Ez te­hát azt je­len­ti, hogy az uni­ó­ban a rész­mun­ka­idő na­gyon el­ter­jedt for­má­ja a nők fle­xi­bi­lis mun­ka­vi­szo­nyá­nak, amely így le­he­tő­vé te­szi a gyer­mek­ne­ve­lés és a ház­tar­tás­be­li fel­ada­tok el­vég­zé­sét is. Szlo­vá­ki­á­ban a vál­la­la­tok 48%-a hasz­nál­ja ezt a faj­ta mun­ka­vi­szonyt, a cé­gek nagy ré­sze 16%-ban csak a mun­ka­idő kez­de­tét és vé­gét en­ge­dé­lye­zi sza­bá­lyoz­ni, 7% pe­dig meg­en­ge­di a túl­órák ide­jé­nek ak­ku­mu­lá­ci­ó­ját. 12% en­ge­dé­lye­zi az egy­na­pos sza­bad­sá­got, mint a túl­órák ide­jé­nek kom­pen­zá­ci­ó­ját. A lisz­aboni cé­lok közt sze­re­pel a mo­dern, di­na­mi­kus mun­ka­hely gon­do­la­ta, ami nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a mun­ka mi­nő­sé­gét és az at­ti­tű­dök vál­to­zá­sát is.31 Ami­kor a bér­kü­lönb­ség EU-s és szlo­vá­ki­ai ös­­sze­ha­son­lí­tá­sát vizs­gál­juk, meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy míg a gen­der gap eu­ró­pai uni­ós át­la­ga 15% kö­rül mo­zog, ez a sza­ka­dék jó­val na­gyobb Szlo­vá­kia vi­szony­la­tá­ban, hi­szen itt 25%-os kü­lönb­sé­get fi­gyel­he­tünk meg, ami a gya­kor­lat­ban azt je­len­ti, hogy a nők a fér­fi­ak fi­ze­té­sé­nek csu­pán há­rom­ne­gyed­ét kap­ják nők.

2.2.6. A nők és a vál­lakozá­sok

Az Eu­ró­pai Szo­ci­á­lis Alap köz­re­mű­kö­dé­sé­vel a női vál­lakozók pénz­be­li és ta­nács­adói tá­mo­ga­tást is kap­hat­nak új vál­lakozá­sok beindítására.32 Szlo­vá­ki­á­ban je­len­leg a nők vál­lal­ko­zá­sok­ban be­töl­tött sze­re­pé­vel a Združe­nie žien v pod­nikaní ne­vű non­prof­it szer­ve­zet fog­lal­ko­zik. Az Eu­ró­pai Par­la­ment­ben pe­dig A nők a vál­lal­ko­zás­ban el­ne­ve­zé­sű plat­form ala­kult; mely­nek szlo­vá­ki­ai meg­va­ló­sí­tá­sát a Szlo­vák Üz­le­ti és Ipa­ri Ka­ma­ra kez­de­mé­nyez­te. A prog­ram cél­ja a szlo­vák vál­lal­ko­zó nők vé­le­mé­nyé­nek, ér­dek­lő­dé­sé­nek és szük­ség­le­te­i­nek kép­vi­se­le­te. A plat­form le­he­tő­sé­get nyújt a vé­le­mény­cse­ré­re és pro­fes­­szi­o­ná­lis mun­ka­fó­ru­mot in­dít a női me­ne­dzse­rek közt. Eu­ró­pá­ban nem pél­da nél­kü­li a kez­de­mé­nye­zés: Finn­or­szág­ban már mű­kö­dik a Vál­lakozó Nők Szer­ve­ze­te; Por­tu­gá­li­á­ban si­ke­res egy pro­jek­tum, mely a női vál­lal­ko­zá­sok be­in­dí­tá­sá­ra össz­pon­to­sít; Fran­cia­or­szág­ban az ál­la­mi költ­ség­ve­tés cél­irá­nyos gen­der budg­et ös­­sze­te­vő­vel is büsz­kél­ked­het; ugyan­ez Né­met­or­szág­ban és Auszt­ri­á­ban is meg­ta­lál­ha­tó, ahol mind­emel­lett még az adó­zá­si te­rü­le­te­ken is gen­der­érzé­ke­ny adó­kat ve­zet­nek be, tá­mo­gat­va így a nők in­du­ló vál­lal­ko­zá­sa­it.

2.2.7. A sze­gény­ség fem­i­nizá­ció­ja Szlo­vá­ki­á­ban

A sze­gény­ség fem­i­nizá­cióját, va­gyis azt, hogy a szo­ci­á­li­san rá­szo­ru­lók közt mind job­ban túl­rep­re­zen­tál­tak a nők, szá­mos tár­sa­da­lom­ban meg­fi­gyel­ték már. Bár vi­szony­lag új je­len­ség­ről van szó – mely kap­cso­lat­ban áll a nők csa­lá­di és ro­kon­sá­gi kap­cso­la­tok­tól va­ló nö­vek­vő füg­get­le­ne­dé­sé­vel –, a ne­mek kö­zöt­ti je­len­tős sze­gény­sé­gi sza­ka­dék alap­ve­tő­en meg­vál­toz­tat­ja a sze­gény­ség ter­mé­sze­tét, és a rá adott po­li­ti­kai vá­laszt egy­aránt. Amen­­nyi­ben ugyan­is a nők egy­re nö­vek­vő – s a fér­fi­a­ké­nál na­gyobb – szám­ban él­nek nyo­mor­ban, ez ha­tás­sal van az egész tár­sa­da­lom­ra, hi­szen így a gye­re­kek is na­gyobb esél­­lyel lesz­nek sze­gé­nyek, és ez hos­­szú tá­vú kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár a tár­sa­dal­mi mo­bi­li­tás­ra és ré­teg­ző­dés­re nézve.33
A nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tó sta­tisz­ti­kák sze­rint az szá­mít sze­gény­nek, aki olyan ház­tar­tás­ban él, ahol az egy fő­re ju­tó jö­ve­de­lem ke­ve­sebb, mint az adott or­szág ház­tar­tá­si medián­já­nak 50%-a. A jö­ve­de­lem eb­ben az eset­ben iga­zít­va van a ház­tar­tá­si szer­ke­zet­hez, és ma­gá­ban fog­lal­ja az ös­­szes kész­pénzt és kész­pénz jel­le­gű ki­fi­ze­tést (az­az bér­jö­ve­del­met és bár­mely jó­lé­ti prog­ram­ból szár­ma­zó se­gélyt vagy kész­pén­zes tá­mo­ga­tást), de nem tar­tal­maz­za a ter­mé­szet­be­ni jut­ta­tá­so­kat, mint pél­dá­ul az in­gye­nes ál­la­mi gyer­mek­el­lá­tást, az egész­ség­ügyi el­lá­tást vagy az oktatást.34
A sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak ku­ta­tá­sa so­rán két mé­rés­re tá­masz­kod­ha­tunk, az egyik szo­ci­o­ló­gi­ai szem­pont­ból, a má­sik komp­le­xebb mó­don – a Laeken-­mu­atókkal – ku­tat­ja a prob­lé­mát.
Fo­dor Éva idé­zett ta­nul­má­nyá­ban a ne­mek kö­zöt­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék meg­íté­lé­sé­re négy kü­lön­bö­ző mé­rő­szá­mot hasz­nál, ame­lyek meg­mu­tat­ják:
– az alul­táp­lált­ság szint­jét;
– az egy­sze­rű fo­gyasz­tá­si cik­kek bir­tok­lá­sát;
– a lak­ha­tás mi­nő­sé­gét és
– a vá­lasz­adó sa­ját ház­tar­tá­sa gaz­da­sá­gi hely­ze­té­ről adott szub­jek­tív ér­té­ke­lé­sét.
Ez a több­di­men­zi­ós meg­kö­ze­lí­tés a ré­gió sze­gény­sé­gé­nek ter­mé­sze­té­ről ár­nyal­tabb ké­pet ad, mint az, amely egye­dül a ház­tar­tá­si jö­ve­del­met hasz­nál­ja.
A má­sik mé­ré­si rend­szer­hez vis­­sza­tér­ve a gen­der iro­dal­ma a Laeken-­mu­tató­val ír­ja le a sze­gény­ség di­men­zi­ó­ját és vi­sel­ke­dé­sét. A lis­­sza­bo­ni konfer­en­cián el­fo­ga­dott há­rom­ré­te­gű sta­tisz­ti­kai mé­ré­si rend­szer meg­fo­gal­maz­za a mul­ti­di­men­zionális sze­gény­ség prob­le­ma­ti­ká­ját, mely­nek lé­nye­ge, hogy nem­csak a tár­sa­da­lom­ban mért re­la­tív és agg­re­gát ri­zi­kó­val szá­mol, de ki­tér a szub­jek­tív sze­gény­ség fo­gal­má­ra is.35
A nyu­ga­ti fej­lett ka­pi­ta­lis­ta tár­sa­dal­ma­kat vizs­gá­ló ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyok­ban a női sze­gény­sé­gi rá­tá­nak a fér­fi sze­gény­sé­gi rá­tá­hoz vi­szo­nyí­tott ará­nya (va­gyis a ne­mek köz­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék) vál­to­zó szá­mo­kat mu­tat or­szá­gon­ként. Az egyen­sú­lyi hely­zet­hez ké­pest a leg­ma­ga­sabb az Egye­sült Ál­la­mok­ban mért 1,41-es ér­ték­től a né­met 1,29-en át a hol­lan­di­ai szin­te tel­jes egyen­lő­sé­gig (1,00) ter­jedt, il­let­ve for­dí­tott irá­nyú volt pél­dá­ul Olasz­or­szág­ban és Svéd­or­szág­ban (0,9). A leg­több or­szág­ban – az utób­bi há­rom ki­vé­te­lé­vel – je­len­tős sze­gény­sé­gi sza­ka­dék ta­lál­ha­tó a két nem egy­más­hoz va­ló vi­szo­nyá­ban, s a nők ál­ta­lá­ban na­gyobb esél­­lyel sze­gé­nyed­nek el, mint a fér­fi­ak. Ezt az or­szá­gok köz­ti el­té­ré­se­ket a há­zas­ság­kö­té­si arány el­té­ré­se­i­vel ma­gya­ráz­zák (ami kü­lö­nö­sen ma­gas Olasz­or­szág­ban, és ez ma­gya­ráz­za az ala­csony sze­gény­sé­gi sza­ka­dé­kot), va­la­mint a mun­ka­erő-pi­a­ci rész­vé­tel ará­nyá­val (ame­ly ki­emel­ke­dő­en ma­gas Své­dország­ban).36
Szlo­vá­ki­á­ra néz­ve még min­dig el­mond­ha­tó, hogy – ha­son­ló­kép­pen Orosz­or­szág­hoz vagy Ro­má­ni­á­hoz – Kö­zép-Ke­let-Eu­ró­pá­ban ki­vé­te­les he­lyet fog­lal el. A ne­mek kö­zöt­ti sze­gény­sé­gi sza­ka­dék vizs­gá­la­ta így a ne­mi rend­szer­nek (gen­der regime) leg­alább két ki­ala­ku­ló­ban lé­vő tí­pu­sát tár­ta fel poszt­szo­cial­ista tér­sé­günk­ben. Bár az a faj­ta struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si po­li­ti­ka (struc­tur­al adjust­ment pol­i­cy), amit az IMF és a Vi­lág­bank tá­mo­ga­tott Ke­let-Eu­ró­pá­ban, más­hol nö­vek­vő tár­sa­dal­mi és kü­lö­nö­sen ne­mi egyen­lőt­len­sé­ge­ket ho­zott lét­re; nem tű­nik úgy, hogy ese­tünk­ben is ez tör­tént vol­na. Ami­kor a ku­ta­tók azt ál­lít­ják, hogy azok a gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek, ame­lyek a nagy vo­lu­me­nű ex­port­ra ter­me­lést bá­to­rít­ják a fér­fi mun­ka­erőt ré­sze­sí­tik előny­ben, ar­ra a fel­te­vés­re ala­poz­nak, hogy a nők az egye­dü­li fe­le­lő­sei a rep­ro­duk­tív mun­ká­nak, és így nö­vek­szik a fér­fi­ak­tól va­ló füg­gő­sé­gük, va­la­mint pro­duk­tív, fi­ze­tett és nagy presz­tí­zsű mun­kák­ból va­ló kirekesztésük.37 Az­ál­tal, hogy az ál­la­mi költ­ség­ve­tés­ben csök­ken­tik az ok­ta­tás­ra és az egész­ség­ügy­re for­dí­tott ki­adá­so­kat, a struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si ren­de­le­tek nö­ve­lik a nők rep­ro­duk­tív ter­he­it, meg­nyir­bál­ják a szo­ci­á­lis jut­ta­tá­so­kat ab­bé­li igye­ke­ze­tük­ben, hogy meg­te­remt­sék a „költ­ség­ve­té­si egyen­súly”-t. A mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek a fi­a­tal nő­ket gyak­ran ki­zsák­má­nyol­ják ne­héz, ve­szé­lyes és rö­vid tá­vú mun­ka­kö­rök­ben, ahon­nan so­ha nem lép­te­tik elő őket ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ba. Né­hány évi szol­gá­lat után meg­vál­nak tő­lük, hogy he­lyük­re még fi­a­ta­labb és ol­csóbb mun­ká­so­kat tegyenek.38 E fo­lya­ma­tok kö­zül né­hány va­ló­ban meg­fi­gyel­he­tő a ré­gió min­den or­szá­gá­ban. Pél­dá­ul a nők ott­ho­ni ter­hei nö­ve­ked­tek, kü­lö­nö­sen a sze­gé­nyebb nők töl­te­nek több időt a csa­lá­di mun­ka­erő új­ra­ter­me­lé­sé­vel, mert gyak­ran nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy meg­fi­zes­sék az ilyen jel­egű szol­gál­ta­tá­so­kat (pél­dá­ul az ol­csó üze­mi kosz­tot), és sa­ját mun­ka­ere­jü­ket kell hogy ezek elő­ál­lí­tá­sá­ra for­dít­sák. Még­is, a struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­sok­nak sok olyan kö­vet­kez­mé­nye, ame­lyet Ázsi­á­ban és Af­ri­ká­ban meg­fi­gyel­tek, nem re­le­váns Len­gyel­or­szág­ban, Ma­gyar­or­szá­gon és Szlo­vá­ki­á­ban. Sok nő – a leg­va­ló­szí­nűb­ben an­nak az eman­ci­pá­ci­ós fo­lya­mat­nak a kö­vet­kez­mé­nye­ként, amely­nek ré­geb­ben ők és anyá­ik erő­tel­je­sen ki vol­tak té­ve – jobb hely­zet­ben volt ah­hoz, hogy a pi­a­ci ala­pú gaz­da­ság­ban részt ve­gyen, mint más fej­lő­dő or­szá­gok­ban élő tár­sa­ik. Ez jó pél­dá­ja an­nak, hogy ha­son­ló tí­pu­sú struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­si in­téz­ke­dé­sek (akár­csak a glob­al­izá­ció) mi­kép­pen ve­zet­nek el­té­rő ered­mény­re a ne­mi sze­re­pek te­rén az adott tár­sa­da­lom in­téz­mé­nyi örök­sé­gé­től füg­gő­en. En­nek foly­tán szá­mos nő szer­zett és tar­tott meg jó ál­lást és biz­tos fog­lal­koz­ta­tást. Ter­mé­sze­te­sen sok nő Szlo­vá­ki­á­ban sem tud­ta ki­hasz­nál­ni azo­kat a mun­ka­le­he­tő­sé­ge­ket és bér­jut­ta­tá­so­kat, ame­lye­ket a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cé­gek, a kül­föl­di non­prof­it szer­ve­ze­tek vagy a ma­gán­vál­lal­ko­zás­ok aján­lot­tak. Eb­ben a te­kin­tet­ben nem­igen kü­lön­böz­nek sok fér­fi hon­fi­tár­suk­tól. Más szó­val: ezen or­szá­gok bi­zo­nyos faj­ta nő­ba­rát rend­sze­rét egy de­mok­ra­ti­kus, sza­bad­pi­ac­ra ala­po­zó pat­ri­ar­chá­lis rend­szer vál­tot­ta fel. Ez rom­bo­ló­an ha­tott az osz­tály­vi­szo­nyok­ra, nö­vel­ve a sze­gény­sé­get és az osz­tályala­pú egyen­lőt­len­sé­ge­ket. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként ter­mé­sze­te­sen meg­vál­toz­tat­ta a ne­mek kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat is, de nem tű­nik úgy, hogy mé­lyí­tet­te vol­na a nők egyen­lőt­len­sé­gé­nek és el­nyo­má­sá­nak fo­kát (leg­alább­is nem kü­lö­nö­seb­ben a tár­sa­dal­mi hi­e­rar­chia leg­al­ján).
Más­rész­ről azok­ban az or­szá­gok­ban, ame­lyek las­sab­ban fej­lőd­tek, a pi­a­ci stra­té­gi­á­kat ha­boz­va vet­ték át, a nők nem tud­ták fel­hasz­nál­ni azo­kat az erő­for­rá­sa­i­kat, ame­lye­ket a szo­ci­a­lis­ta kor­szak­ban sze­rez­tek. Itt a jó­lé­ti ál­lam ös­­sze­om­lá­sa és a kap­cso­la­to­kon ala­pu­ló, ál­la­mi kont­roll alatt ál­ló (bár ez már nem nő­ba­rát ál­lam, még re­to­ri­ká­já­ban sem) mun­ka­pi­a­ci pre­fe­ren­ci­ák hát­rány­ba hoz­ták a nő­ket a fér­fi­ak­kal szem­ben. Egy más­fé­le „ne­mi rend­szer” jött lét­re, s ez olyan ne­mi el­kü­lö­nü­lést és diszk­ri­mi­ná­ci­ót mu­tat, amely kü­lön­bö­zik mind az állam­szo­cial­ista új­ra­el­osz­tó rend­szer jó­in­du­la­tú pa­ter­na­lis­ta mód­já­tól, mind a nyu­ga­ti ka­pi­ta­lis­ták ál­tal kikénysz­e­rítet­t, ne­mi vo­nat­ko­zás­ban fel­te­he­tő­en sem­le­ges pat­ri­ar­chá­lis diszk­ri­mi­ná­ci­ó­tól. Kö­vet­ke­zés­kép­pen a pi­a­co­so­dás, bár nö­vel­te az osz­tály­egyen­lőt­len­sé­ge­ket, úgy tű­nik, hoz­zá­já­rult a ke­let-eu­ró­pai, a sze­gény­ség­ben a ne­mek kö­zött fenn­ál­ló egyen­lőt­len­sé­gek csök­ken­té­sé­hez (vagy né­hány eset­ben szin­ten tar­tá­sá­hoz) – leg­alább­is az ál­lam­szo­ci­a­liz­mus ös­­sze­om­lá­sa utá­ni el­ső tíz év­ben. Az op­ti­mis­ták sze­rint a nők nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy el­ve­szít­sék elő­nye­i­ket, a pes­­szi­mis­ták sze­rint nem en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy meg­tart­sák.
Ku­ta­tá­sok alap­ján ál­ta­lá­no­san el­mond­ha­tó, hogy Eu­ró­pá­ban a nők sze­gény­sé­ge va­la­mi­vel ma­ga­sabb ér­té­ket mu­tat a fér­fi­a­ké­nál, vi­szont a sze­gény­ség ext­rém meg­nyil­vá­nu­lá­sai még­is in­kább a fér­fi­a­kat érin­ti. Az egyes kor­osz­tály­ok közt meg­em­lít­het­jük a 65 év fe­let­ti ve­szé­lyez­te­tett cso­por­tot, ahol a ku­ta­tá­sok alap­ján nem ész­lel­he­tő na­gyobb kü­lönb­ség a fér­fi­ak és nők közt. A sze­gény­ség­gel küz­dés ve­szé­lye a gyer­me­kü­ket egye­dül ne­ve­lő nők ese­té­ben na­gyobb. Ez vis­­sza­ve­zet­he­tő a mun­ka­pi­a­ci vi­szo­nyok­ra és a tár­sa­dal­mi ki­re­kesz­tés gon­do­la­tá­ra. A TÁRKI ri­port­ja sze­rint nincs je­len­tő­sebb különb­ség.39

2.2.8. Munkaerőpiaci meg­ol­dá­sok

Ha a mun­ka­erő­pi­ac­cal kap­cso­lat­ban a nők és fér­fi­ak köz­ti esély­egyen­lő­ség­ről be­szé­lünk, egy de­mok­ra­ti­kus mun­ka­erő­pi­ac ér­de­ké­ben szá­mos meg­ol­dást kel­le­ne fi­gye­lem­be ven­ni. Min­de­nek­előtt tá­mo­gat­ni kell a nők ma­ga­sabb dön­tés­ho­za­ta­li funk­ci­ó­ba ju­tá­sát, be­ve­zet­ni egy al­kal­mi kvó­tát, amely át­me­ne­ti idő­szak­ra a nők lét­szá­mát el­ső­sor­ban az ál­la­mi, va­la­mint a nyil­vá­nos szek­tor­ban sza­bá­lyoz­ná. To­váb­bá szük­ség­sze­rű ösz­tö­nöz­ni a mun­ka­adó­kat ar­ra, hogy a női mun­ka­erő a hi­e­rar­chi­á­ban ma­ga­sabb be­osz­tás­ba ke­rül­hes­sen, na­gyobb fe­le­lős­sé­gű mun­ka­kört biz­to­sít­va. Az eset­le­ges el­uta­sí­tá­sok mö­gött gyak­ran az az érv áll, hogy a nők po­ten­ci­á­lis anyák. A nők mun­ka­kö­ri te­vé­keny­sé­gét spe­ci­á­lis tá­mo­ga­tó prog­ra­mok­kal le­het se­gí­te­ni. A re­gi­o­ná­lis kü­lönb­sé­gek sa­já­tos re­gi­o­ná­lis hoz­zá­ál­lást és prob­lé­ma­meg­ol­dást igé­nyel­nek. Aján­lott meg­erő­sí­te­ni a nők kép­vi­se­le­tét a tár­sa­dal­mi kom­mu­ni­ká­ció so­rán a szak­osz­tály­ok és al­kal­ma­zók kö­zött. Ez elő­se­gí­ti a nők jo­ga­i­nak meg­is­me­ré­sét, és fel­ké­szült­té, ill. nyi­tot­tá te­szi a ve­ze­tő­ket adan­dó prob­lé­má­ik or­vos­lá­sá­ra. A té­ma kap­csán a gyer­mek­gon­do­zá­si sza­bad­ság biz­to­sí­tá­sa a kö­vet­ke­ző fon­tos alap­elv. Szük­sé­ges len­ne a gyer­mek­gon­do­zá­si se­gély eme­lé­sé­re, va­la­mint a szü­lő sza­bad­sá­gá­nak tá­mo­ga­tá­sa, ez­ál­tal az apa is ak­tív részt vál­lal­na a gyer­mek­ne­ve­lés gya­kor­la­tá­ban. Nagy se­gít­ség len­ne a szo­ci­á­lis gon­do­zás in­téz­mé­nye­i­nek nö­ve­lé­se, tá­mo­gat­ni kel­le­ne nem­csak a ma­gán­jel­le­gű, de az ál­la­mi jel­le­gű in­téz­mé­nye­ket is, ez­ál­tal a szü­lők kön­­nyeb­ben egyez­tet­het­nék a csa­lá­di éle­tet a munkav­is­zon­nyal.40
Szlo­vá­kia ese­té­ben a nők fi­ze­té­si diszk­ri­mi­ná­ci­ó­já­nak oka a ha­gyo­mány: a ha­gyo­má­nyos hoz­zá­ál­lás, a ré­gi csa­lád­mo­dell, va­la­mint a proak­tív el­já­rá­sok hi­á­nya. Eze­ken a te­rü­le­te­ken szük­ség len­ne a szem­lé­let­vál­tás­ra, amely elő­se­gí­te­né a női mun­ka­erő dön­tés­ho­za­tal­ban va­ló meg­je­le­né­si ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­sét az egyes in­téz­mé­nyek­ben, a szo­ci­á­lis szol­gál­ta­tá­sok szín­vo­na­lá­nak fej­lő­dé­sét, min­dezál­tal pe­dig tá­mo­ga­tást nyer­ne a nők kar­ri­er­je és csa­lá­di éle­te. A meg­ol­dás te­hát egy új­faj­ta hoz­zá­ál­lás­ban rej­lik, amely ma­xi­má­li­san tá­mo­gat­ná a fle­xi­bi­lis mun­ka­időt, ahol a nő egy­aránt anya és dol­go­zó.41

2.3. Nők a köz­szfé­rai dön­tés­ho­za­tal­ban

A ne­mek esély­egyen­lő­sé­gé­nek vizs­gá­la­ta­kor ki­vá­ló tü­kör­ként szol­gál­hat a dön­tés­ho­za­tal, a fel­sővezetés vi­lá­gá­ba tör­té­nő be­te­kin­tés. A szá­mok akár ma­gu­kért is be­szél­het­nek, hi­szen nem ne­héz meg­ér­te­ni, vi­szont an­nál ne­he­zebb cá­fol­ni azt a tényt, hogy amely cso­por­tok a dön­tés­ho­za­tal­ból ki­zár­tak, avagy ala­csony szám­ban rep­re­zen­tál­tak, jó­val hát­rá­nyo­sabb hely­zet­ben van­nak, mint azon cso­por­tok, me­lyek va­ló­ban be­le­szól­hat­nak sa­ját sor­suk ala­ku­lá­sá­ba. El­is­mert tény ez a kü­lön­bö­ző hát­rá­nyos hely­ze­tű tár­sa­dal­mi cso­por­tok ese­té­ben, azon­ban má­ig vi­ta­tott, s gyak­ran a köz­vé­le­mény ál­tal ir­re­le­váns­nak tar­tott kér­dés ez a ne­mek egyen­jo­gú­sá­ga szem­pont­já­ból, hi­szen mi­ért is kel­le­ne kü­lönb­sé­get ten­ni az azo­nos ér­de­kek­hez va­ló hoz­zá­ál­lás­hoz csu­pán ne­mi ala­pon. Pe­dig amen­­nyi­ben va­ló­ban a szá­mok­ra ha­gyat­ko­zunk, fur­csa je­len­sé­get fi­gyel­he­tünk meg: bár a tár­sa­da­lom nő-fér­fi meg­osz­lá­sa hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 50-50%-ban va­ló­sul meg, s bár az el­múlt év­ti­ze­dek­ben fo­lya­ma­tos és je­len­tős nö­ve­ke­dést ta­pasz­tal­ha­tunk az ambí­ciózus, a köz­hi­va­tal iránt ér­dek­lő­dő nők szá­mát il­le­tő­en, a rang­lét­rán fel­fe­lé ha­lad­va még­is egy­re ala­cso­nyabb ará­nyo­kat lá­tunk, s a nők he­lyen­ként alig 10-20%-ban van­nak je­len (lásd 7. táb­lá­zat) a dön­tés­ho­za­tal­ban. A mun­ka­erő­pi­ac vizs­gá­la­tá­nál már fog­lal­koz­tunk a női fel­sővezetés­ről a ma­gán­szek­tor­ban, azon­ban rend­kí­vül fon­tos a kér­dés vizs­gá­la­ta a kor­mány­zat te­rü­le­tén is. A kor­mány­zat, az or­szág min­den szint­jén va­ló gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai és köz­igaz­ga­tá­si ha­ta­lom gya­kor­lá­sát je­len­ti. Mind­ez in­téz­mé­nyek, me­cha­niz­mu­sok és el­já­rá­sok ál­tal tes­te­sül meg, s té­mánk szem­pont­já­ból nem ki­zá­ró­lag a női-fér­fi fi­zi­kai je­len­lét a lé­nyeg, ha­nem leg­in­kább a rész­vé­tel minősége.42 At­tól ugyan­is hogy több nőt ül­te­tünk a par­la­men­ti vagy ön­kor­mány­za­ti szé­kek­be, még ma­gá­ban nem va­ló­sul meg a gen­der­szen­z­itív kor­mány­zás. Ah­hoz, hogy egy or­szág kor­mány­zá­sa va­ló­ban gen­der­szen­z­itív le­gyen, há­rom alap­pil­lé­ren kell nyu­god­nia:
1. Meg­fe­le­lő szám­arány, mely­nek leg­alább a 30%-ot kell el­ér­nie ah­hoz, hogy va­ló­ban po­li­ti­kai erőt tud­jon kép­vi­sel­ni.
2. Ka­pa­ci­tás­nö­ve­lés, mi­vel egyik nem kép­vi­se­lői sem szü­let­nek a ne­mi esély­egyen­lő­ség tu­do­má­nyá­val, szük­sé­ges a meg­fe­le­lő kép­zés biz­to­sí­tá­sa fér­fi­ak és nők szá­má­ra egy­aránt.
3. Nem­ze­ti me­cha­niz­mu­sok, me­lyek ha­té­ko­nyan se­gí­te­nék az el­mé­let gya­kor­lat­ba ültetését.43
Alap­ve­tő­en két nagy szeg­menst kü­lön­böz­tet­he­tünk meg: a fel­ső, kor­mány­za­ti szin­tet és a he­lyi ön­kor­mány­zat­ok szint­jét. Meg­fi­gyel­he­tő, hogy a kor­mány­za­ti rend­szer­ben a he­lyi szint­től az or­szá­gos szint fe­lé ha­lad­va egy­re csök­ken a női kép­vi­se­lők szá­ma. Minden­nek oka ter­mé­sze­te­sen ab­ban rej­lik, hogy míg he­lyi szin­ten bi­zo­nyos mér­ték­ben kön­­nyebb a szte­re­o­tí­pi­ák­kal küz­de­ni, ad­dig or­szá­gos szin­ten – ahol már na­gyon ko­mo­lyak a ha­tal­mi já­té­kok – ez egy­re ne­he­zeb­bé vá­lik. Több fe­mi­nis­ta szer­ve­zet a kvó­ták be­ve­ze­té­se mel­lett érvel,44 mi­sze­rint szám­sze­rű­en meg kel­le­ne szab­ni a női kép­vi­se­lők je­len­lét­ét az in­téz­mé­nyek­ben, a kor­mány­za­ti szer­vek­ben. A kvó­ták ide­ig­le­ne­sen va­ló­ban je­lent­het­nek elő­re­lé­pést, azon­ban be­ve­ze­té­sük ese­tén is rend­kí­vül fon­tos len­ne, hogy ne a men­­nyi­ség­re, de el­ső­sor­ban a mi­nő­ség­re kon­cent­rál­junk, te­hát hogy ne csak egy­sze­rű­en nők, de fel­ada­tu­kat tu­da­to­san ér­té­ke­lő és ér­zé­ke­lő női kép­vi­se­lők ke­rül­je­nek a ha­ta­lom­gya­kor­lás­ba. A kvó­ták be­ve­ze­té­se azon­ban – s ezt sze­ret­nénk ki­hang­sú­lyoz­ni – csu­pán ide­ig­le­nes meg­ol­dás­ként jö­het szó­ba, hi­szen bár­mi­lyen elő­nyös meg­kü­lön­böz­te­tés csak a hát­rá­nyok meg­szün­te­té­sé­ig al­kal­maz­ha­tó, va­gyis ad­dig, amíg az egyen­lő esél­­lyel va­ló rész­vé­tel fel­tét­elei meg nem va­ló­sul­nak. A kvó­ta­rend­szer te­hát még nem te­remt tár­sa­dal­mi támoga­tottsá­got.45
A szo­ci­a­liz­mus bu­ká­sa óta, sza­bad vá­lasz­tá­sok út­ján a par­la­ment­be ke­rü­lő nők ará­nya 12-15% kö­rül mo­zog. A po­li­ti­kai pár­tok vá­lasz­tá­si lis­tá­it ugyan­csak ér­de­mes meg­vizs­gál­ni, ahol a nők ará­nya 20% kö­rül mo­zog, s szá­muk for­dí­tott arány­ban csök­ken a par­la­ment­be va­ló be­ju­tás esé­lyé­nek növekedésév­el.46 A leg­utób­bi szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­sok is­mét nem hoz­tak ja­vu­lást a női kép­vi­se­lő­je­löl­tek és a par­la­ment­be ke­rü­lő női kép­vi­se­lők ará­nyá­ban. A női kép­vi­se­lő­je­löl­tek szá­má­nak kér­dé­sé­vel az utób­bi idő­ben vi­szony­lag nyo­ma­té­ko­san fog­lal­ko­zott a saj­tó, en­nek el­le­né­re nem ta­pasz­tal­ha­tunk fej­lő­dést az el­múlt évek­hez ké­pest. A párt­lis­tá­kon sze­rep­lő nők ará­nya a 2002-es év­hez vi­szo­nyít­va pár szá­za­lék­kal csök­kent; bár a lis­ták­ról a par­la­ment­be ke­rü­lő nők szá­mát te­kint­ve a pre­fe­ren­cia­sza­va­zás (ka­ri­ká­zás) le­he­tő­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en, hal­vá­nyan jobb ered­mény szü­le­tett, mint az elő­ző cik­lus­ban.
7. táb­lá­zat. A nők ará­nya a par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je­löl­tek kö­zött az utób­bi há­rom vá­lasz­tá­si cik­lus­ban

Választási időszak	Politikai pártok száma	Képviselőjelöltek száma	Női képviselőjelöltek száma	A parlamentbe bejutó nők aránya
1998–2002	17	1 618	274	14,0 %
2002–2006	25	2 618	604	14,7 %47
2006–2010	21	2 353	529	16,0 %48

For­rás: Filadelfiová – Bútorová – Gyár­fásová: Ženy a muži…

A he­lyi ön­kor­mány­zat­ok kép­vi­se­lő­tes­tü­le­te­it, il­let­ve fel­ső­ve­ze­tő­it néz­ve ugyan­csak a nők alul­rep­re­zen­tált­sá­gát ta­pasz­tal­hat­juk, azon­ban az or­szá­gos kép­vi­se­let­hez ké­pest va­la­mi­vel jobb a hely­zet. Kü­lö­nö­sen igaz ez a ki­sebb fal­vak­ban, te­le­pü­lé­se­ken, ahol az am­bi­ci­ó­zus nők jó­val na­gyobb esél­­lyel in­dul­nak köz­hi­va­ta­li funk­ci­ó­kért, mint a na­gyobb vá­ro­sok­ban. En­nek az okát a kis­te­le­pü­lé­sek köz­vet­le­nebb em­be­ri kap­cso­la­ta­i­ban ta­lál­juk, ahol épp azért, mi­vel is­me­rik az em­be­rek egy­mást, is­me­rik a női je­löl­tek ké­pes­sé­ge­it, szak­mai, csa­lá­di hát­te­rét is, s így ele­ve bi­zal­mi ala­pon ad­ják le vok­su­kat. Ne­he­zebb ez már a nagy­vá­ros­ok­ban, ahol a köz­vet­len kap­cso­lat hi­á­nya mi­att az is­me­ret­len vagy ke­vés­bé is­mert kép­vi­se­lő­je­löl­tek kö­zül a vá­lasz­tók na­gyobb rá­ter­mett­sé­get tu­laj­do­ní­ta­nak a fér­fi je­löl­tek­nek.
Mi­ért fon­tos a női rész­vé­tel és kép­vi­se­let a köz­éle­ti dön­tés­ho­za­tal­ban? A köz­ügyek­ben va­ló rész­vé­tel va­la­men­­nyi ál­lam­pol­gár­nak al­kot­má­nyos jo­ga. Biz­to­sí­ta­ni, hogy nők és fér­fi­ak egy­aránt kor­lá­to­zá­sok nél­kül él­vez­he­tik és gya­ko­rol­hat­ják ezt a jo­gu­kat, az ál­lam köte­lessége.49 Az olyan ese­tek­ben, ahol va­la­me­lyik nem vagy köz­vet­len meg­kü­lön­böz­te­tés, vagy pe­dig rend­sze­res kor­lá­to­zá­sok mi­att alul­rep­re­zen­tált a köz­hi­va­tal­ok gya­kor­lá­sá­ban, a rész­vé­tel biz­to­sí­tá­sa tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság kér­dé­se. Ugyan­csak az ál­lam­rend­szer hi­te­les­sé­gét és le­gi­tim vol­tát tük­rö­zi a ne­mek köz­hi­va­tal­ok­ban meg­mu­tat­ko­zó egyen­súly­hely­ze­te, mely a tár­sa­da­lom­nak az ál­lam­ba ve­tett bi­zal­mát erő­sít­he­ti meg, amen­­nyi­ben a kép­vi­se­let és a dön­tés­ho­za­tal­ban va­ló rész­vé­tel tük­rö­zi a tár­sa­da­lom ös­­sze­té­tel­ét is. A ha­té­kony prog­ra­mo­zás­hoz és ha­ta­lom­gya­kor­lás­hoz erő­sen hoz­zá­já­rul­hat a nők is­me­re­te a ház­tar­tá­si igé­nyek és ezek kö­zös­sé­gi tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dés­hez va­ló vi­szo­nyá­ról, mely kér­dés­ről a ve­ze­tő po­zí­ci­ó­kat be­töl­tő fér­fi­ak­nak gyak­ran nincs he­lyes el­kép­ze­lé­se. Azt is fon­tos tu­da­to­sí­ta­ni, hogy a köz­hi­va­tal­ok be­töl­tői fon­tos mo­dell­sze­re­pet mu­tat­nak a tár­sa­da­lom fe­lé, s így női po­zí­ci­ók ese­té­ben lánc­re­ak­ció in­dí­tó­ja­ként más nő­ket is mo­ti­vál­hat­nak köz­hi­va­tal be­töl­té­sé­nek meg­pá­lyázására.50
Mi­ben lát­ják a szlo­vá­ki­ai nők és fér­fi­ak a nők alul­rep­re­zen­tált­sá­gá­nak oka­it a he­lyi és az or­szá­gos kor­mány­zat­ban? Kér­dés-e ez egy­ál­ta­lán a szlo­vák tár­sa­da­lom­ban? Nők és fér­fi­ak egy­aránt a csa­lá­di kö­te­le­zett­sé­ge­ket mint a po­li­ti­kai pá­lyá­ra lé­pés leg­fon­to­sabb aka­dá­lyát je­lö­lik meg, azon­ban az e te­rü­le­tet vi­szony­lag egyet­ér­tő meg­je­lö­lé­sen túl, a töb­bi okot, mint a fér­fi­ak ha­ta­lom­hoz va­ló ra­gasz­ko­dá­sát, a po­li­ti­kai pá­lyá­hoz szük­sé­ges ké­pes­sé­gek meg­lét­ét vagy a nők po­li­ti­ka irán­ti ér­dek­te­len­sé­gét nők és fér­fi­ak tel­je­sen el­té­rő­en íté­lik meg.
8. táb­lá­zat. Mi gá­tol­ja a nő­ket a po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lás­ban?

Okok	Női vélemények	Férfi vélemények
A nőket a családi kötelezettségek gátolják a politikai szerepvállalásban	79%	70%
Ez a férfiak erőszakos, hatalomhoz és döntéshozatali joghoz való ragaszkodásának következménye	47%	29%
A nők politika iránti érdektelensége miatt	43%	54%
A politika piszkos és gátlástalan, ezért a nők elkerülik	42%	37%
A nők nincsenek eléggé felkészülve közhivatal gyakorlására	27%	25%
A nők önbizalomhiánya	21%	22%
A nők nem rendelkeznek a politikai élethez szükséges képességekkel és előfeltételekkel	7%	15%

For­rás: Filadelfiová – Bútorová – Gyár­fásová: Ženy a muži…

Ér­de­kes a nők hely­ze­te az Eu­ró­pai Unió in­téz­mé­nye­i­nek tük­ré­ben. A tag­ál­lam­ok szint­jén ta­pasz­talt ará­nyok­hoz mér­ten sok­kal prog­res­­szí­vebb ké­pet lát­ha­tunk. Az EU már ed­dig is fon­tos lé­pé­se­ket tett a ne­mek kö­zöt­ti esély­egyen­lő­ség biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben, s a gen­dertem­ati­ka to­vább­ra is pri­o­ri­tá­sai kö­zé tar­to­zik. Az Eu­ró­pai Par­la­ment­be az el­ső köz­vet­len vá­lasz­tá­sok so­rán 17%-nyi nő ke­rült be, s ez az arány az­óta is fo­ko­za­to­san emel­ke­dik. Az or­szá­gok kö­zöt­ti el­té­ré­sek is fo­ko­za­to­san csök­ken­tek, an­nak el­le­né­re, hogy a nem­ze­ti par­la­men­tek­ben to­vább­ra is ha­tal­mas el­té­ré­sek mu­tat­koz­tak. A ma­gya­rá­zat er­re el­lent­mon­dá­sos és ös­­sze­függ olyan kér­dé­sek­kel, mint az Eu­ró­pai Par­la­ment ko­ráb­bi ha­ta­lom­nél­kü­li­sé­ge, s eb­ből ki­fo­lyó­lag a vá­lasz­tá­sok ki­sebb po­li­ti­kai koc­ká­za­ta és kö­vet­kez­mé­nyei; de ugyan­ak­kor erő­sen je­len volt az EU elvárás­rend­szere és szo­ci­a­li­zá­ci­ós ere­je is, mely kénysz­erítette az egyes or­szá­go­kat a női je­löl­tek na­gyobb szám­ban va­ló szere­pel­tetésére.51

2.4. Nők és is­ko­lá­zott­ság

Az is­ko­lá­zott­ság kér­dé­sé­ben fel­lel­he­tő alap­ve­tő hi­á­nyos­ság a nők tör­té­ne­lem fo­lya­mán ki­ala­kult, s emi­att de­ter­mi­nált stá­tu­sza. A nő mint az ún. gyen­gébb nem kép­vi­se­lő­je so­ká­ig nem ke­rül­he­tett az is­ko­la­pad­ok mö­gé, s ez a de­fi­cit még in­kább vo­nat­koz­tat­ha­tó volt az egye­te­mek­re. En­nek oka ab­ban rej­lett, hogy a nő sze­re­pe a csa­lád­anya és há­zi­as­­szony sze­re­pé­vel kez­dő­dött, s itt is fejeződött be. Az is­ko­lá­zott­ság­hoz va­ló jo­got nagy­ban be­fo­lyá­sol­ta az ál­lam tör­vény­al­ko­tó ap­pa­rá­tu­sa, mely ezt a jo­got nem­csak hogy sza­bá­lyoz­ta, de tel­jes mér­ték­ben be­til­tot­ta egé­szen a 20. szá­zad ele­jé­ig. Igaz, Má­ria Te­ré­zia ural­ko­dá­sa ide­jén Kö­zép-Eu­ró­pá­ban volt re­mény a po­zi­tív vál­to­zás­ra, meg­ha­tá­ro­zó for­du­la­tot vi­szont csak a 20. szá­zad 40-es évei hoz­tak. Ez a vál­to­zás egy idő­re te­he­tő a szüf­ra­zsett moz­gal­mak ak­ti­vi­tá­sá­val és a női vá­lasz­tó­jog kiterjesztésével.52 A nők tár­sa­dal­mi sze­re­pét szon­dáz­va to­váb­bá el­mond­ha­tó, hogy kor­lá­to­zott jo­ga­ik­hoz még nagy­ban hoz­zá­já­rult az esély­egyen­lő­ség kér­dé­se, te­hát a fér­fi­ak­kal szem­ben el­fog­lalt tár­sa­dal­mi he­lyük is. A nők nem sze­re­pel­het­tek a po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi élet szín­te­rén. Sok jog­sza­bály aka­dá­lyoz­ta nem­csak az is­ko­lá­zott­ság meg­szer­zé­sét, de az egyes fog­lal­ko­zá­sok gya­kor­lá­sát is. A nők tár­sa­dal­mi hely­ze­té­nek ja­ví­tá­sá­ra a leg­al­kal­ma­sabb tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai idő­szak a fran­cia for­ra­da­lom ide­jén ala­kult ki, ami­kor Olympe de Gouges – a nők kép­vi­se­lő­je – még Robe­spier­re-rel is szem­be­szállt. Azt han­goz­tat­ta, hogy a nők­nek ugyan­úgy jo­guk van sza­vaz­ni, ok­ta­tá­si in­téz­ményt lá­to­gat­ni és dol­goz­ni, mint ahogy jo­guk van a ki­vég­zet­tek közt len­ni. Ez a ki­je­len­tés az 1791-ben ki­adott Női jo­gok nyi­lat­ko­za­tá­nak egyik alap­té­te­le. A fi­lo­zó­fu­sok sze­rint ezek a gon­do­la­tok Jean Jacques Rous­seau el­mé­le­té­re re­a­gál­nak, mely sze­rint a nők a tár­sa­da­lom­ban a fér­fi se­gít­sé­gé­vel vesz­nek részt, és egy nő­nek az is­ko­lá­zott­sá­gát asze­rint kell ala­kí­ta­nia, hogy a fér­fi szá­má­ra a ház­tar­tás­ban a le­he­tő leg­hasz­no­sab­bá te­gye ma­gát. Az ipa­ri for­ra­da­lom nagy­ban meg­nö­vel­te a nők szá­mát az egyes ipar­ágak­ban és az eh­hez szük­sé­ges tu­dás meg­szer­zé­sét is tá­mo­gat­ta. Ez a kor­szak ked­ve­ző volt a nők is­ko­lá­zott­sá­gá­nak szem­pont­já­ból. Eb­ben az idő­ben kezd a pat­ri­ar­chá­lis el­mé­let szét­es­ni, és be­bi­zo­nyo­so­dik, hogy a nő nem­csak anya­ként, ha­nem csa­lád­fenn­tar­tó dol­go­zó nő­ként is je­len van a tár­sadalom­ban.53 Az ezt kö­ve­tő idő­szak pe­dig, nap­ja­ink tör­té­nel­me, ami­kor az egye­te­mek aj­ta­ja min­den­ki szá­má­ra nyit­va áll, és a nők­nek al­kal­ma nyí­lik az ed­dig el­ér­he­tet­len szak­mák gya­kor­lá­sá­ra.

2.4.1. Az is­ko­lá­zott­ság Szlo­vá­ki­á­ban

Ez a té­ma meg­kö­ve­te­li, hogy ki­té­rőt te­gyünk a tan­köny­vek­re is, me­lyek­nek szer­kesz­té­se és hang­vé­te­le szin­tén meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző. Az is­ko­lák, a tan­köny­vek és a ta­ná­rok be­fo­lyá­sa ha­tal­mas erő­vel bír az is­ko­lás gye­re­kek vé­le­mé­nyé­nek fej­lő­dé­sé­re. Már az ele­mi is­ko­lá­tól kezd­ve ta­lál­ko­zunk a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák lé­te­zé­sé­vel. A pe­da­gó­gu­sok cso­por­tok­ra oszt­ják a fi­ú­kat és lá­nyo­kat az alap­ján mit csi­nál­hat­nak, mit játsz­hat­nak, s ez­ál­tal mes­ter­sé­ge­sen ki­ala­kul­nak a kü­lön­bö­ző tu­laj­don­sá­gok, a hoz­zá­ál­lás és a vé­le­mény­for­má­lás. Míg a lá­nyok szor­gal­ma­sak, fi­gyel­me­sek, a fi­úk­nak job­ban el­né­zik a ló­gást, a ros­­szal­ko­dást és egyéb „ne­ga­tív” ak­ti­vi­tást, mi­vel ők mozgékonyab­bak.54 A ta­nár–di­ák kap­cso­lat­ban is meg­nyil­vá­nul az ilyen faj­ta vi­sel­ke­dés­mód. A ta­ná­rok na­gyobb fi­gyel­met szen­tel­nek a fi­úk­nak, több­ször is­mé­tel­nek bi­zo­nyos dol­go­kat, míg a lá­nyo­kat nem fe­gyel­me­zik olyan szi­gor­ral. Minerovièová egyik ta­nul­má­nyá­ban azt ír­ja, hogy a fi­úk ál­ta­lá­nos­ság­ban vé­ve több te­ret kap­nak a ki­bon­ta­ko­zás­ra. Itt ér­vé­nye­sül az a rög­esz­me is, hogy a fi­úk a ma­te­ma­ti­ká­ban, a lá­nyok az ide­gen nyel­vek te­rén job­bak. Ez az osz­tály­zá­si rend­szer­ben is meg­mu­tat­ko­zik. David Fon­tan pszi­cho­ló­gus sze­rint vi­szont bi­o­ló­gi­a­i­lag az em­be­ri agy tel­je­sít­mé­nye nem kü­lön­bö­ző, vagy leg­alább­is nem olyan mér­ték­ben, ahogy ezt a ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák fel­vá­zol­ják. A pá­lya­vá­lasz­tás­nál szin­tén elő­buk­kan a tip­izá­ció, hisz sok pá­lya­vá­lasz­tá­si ta­nács­adó olyan egye­te­me­ket ajánl lá­nyok­nak, ami mel­lett ott­hon a gye­re­kek­re vi­gyáz­hat (ta­ná­ri, le­ve­le­ző, es­ti sza­kok). A tan­köny­vek kap­csán is re­for­mok­ra van szük­ség, hisz az elő­ző rend­szer­ből ma­radt szö­ve­gek ke­ve­red­nek a nem túl ta­lá­ló il­luszt­rá­ci­ók­kal, ahol az „anya a kony­há­ban az apa pe­dig mun­ká­ban van”, ezek a szte­re­o­tí­pi­ák pe­dig nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak a pá­lya­vá­lasz­tás, az ott­ho­ni fel­ada­tok el­osz­tá­sa, a hős, a pél­da­kép és az elő­í­té­le­tek té­má­já­hoz. Gya­kor­la­ti­lag a nem­zet­kö­zi mér­cé­hez és kö­ve­tel­mé­nyek­hez mér­ve Szlo­vá­kia tan­köny­vei meg­ér­de­mel­né­nek egy újí­tá­si fo­lya­ma­tot, hogy a tár­sa­da­lom­ba ter­jesz­tett in­for­má­ció össz­hang­ban le­gyen a ne­mek esély­egyen­lő­sé­ge meg­va­ló­su­lá­sá­nak cél­ki­tű­zé­sé­vel.
Az Euro­stat ada­tai sze­rint olyan kö­vet­kez­te­té­se­ket von­ha­tunk le, hogy a szlo­vá­ki­ai nők „is­ko­lá­zot­tab­bak”, mint a fér­fi­ak, vagy leg­alább­is több a fő­is­ko­lát vég­zett nő szá­ma. Kü­lö­nö­sen a fi­a­tal szlo­vák nők, a 20–24 éves kor­osz­tály kö­ré­ben nagy­ará­nyú a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás­ban részt­ve­vők szá­ma.55

9. táb­lá­zat. A fér­fi­ak és a nők* is­ko­lá­zott­sá­gi szint­je Szlo­vá­ki­á­ban és az EU-ban (2003)

	Érettségivel rendelkezők		Nők aránya az egyetemeken
	Nők	Férfiak	Együtt	Természet-tudományok	Humán és társadalomtudományok
EU 25	80,0%	74,6%	54,6%	37,3%	65,6%
SZK	92,1%	90,9%	53,1%	33,9%	54,3%

For­rás: http://ec.eu­ropa.eu­/em­ploy­men­t_ social/pub­li­ca­tion­s/2006/ke060026_en.pdf.
Meg­jegy­zés: *20–24 éve­sek

Az Eu­ró­pai Unió ál­la­ma­i­ban a nők 80%-a és a fér­fi­ak 75%-a ren­del­ke­zik kö­zép­fo­kú vég­zett­ség­gel. Ami az egye­te­met vég­zett nők ará­nyát il­le­ti, az EU-s át­la­got meg­kö­ze­lít­jük, te­hát át­lag­ban a nők is­ko­lá­zot­tab­bak, mint a fér­fi­ak, vi­szont a nők a hu­mán szek­tor és a tár­sa­da­lom­tu­do­mány­ok te­rén össz­pon­to­sul­nak. A ter­mé­szet­tu­do­má­nyok­ban csak 34%-ban van­nak je­len, a hu­mán szek­tor ilyen szem­pont­ból jó­val pre­fe­rál­tabb, hi­szen mint­egy 54% a rész­vé­te­li arány. Az is­ko­lá­zott­sá­gi szint­re vo­nat­ko­zó ada­tok­ból kö­vet­kez­tet­ve ugyan a nők jó hely­zet­ben van­nak, azon­ban épp eb­ből ki­fo­lyó­lag ért­he­tet­len, hogy mi­lyen té­nye­zők in­do­kol­ják a meg­le­vő bér­kü­lönb­sé­ge­ket.

2.5. Nők a mé­di­á­ban

Té­mánk kulcs­fon­tos­sá­gú pont­ja a mé­dia, ez a csa­tor­na be­fo­lyá­sol­ja ugyan­is a leg­na­gyobb mér­ték­ben a köz­vé­le­ményt. Ha a nők és fér­fi­ak tár­sa­dal­mi élet­hely­ze­tek­ben ta­pasz­tal­ha­tó esély­egyen­lő­sé­gé­nek meg­va­ló­su­lá­sát vizs­gál­juk, két­ség­te­len, hogy a mé­dia rend­kí­vü­li sze­re­pet ját­szik a ne­mi sze­re­pek és a szte­re­o­tí­pi­ák tük­rö­zé­sé­ben. Ezek a szte­re­o­tí­pi­ák mint „a nor­má­li­sak” ref­lek­tá­lód­nak a tár­sa­dal­mi, a gaz­da­sá­gi és a po­li­ti­kai le­he­tő­sé­gek­ben. Ezért fon­tos a té­ma vizs­gá­la­ta mind a mé­dia ké­szí­tői mind pe­dig fel­hasz­ná­lói szem­pont­já­ból.
A mé­dia ké­szí­tői ke­zé­ben olyan ha­ta­lom van, mely ab­szo­lút el­len­őr­zést biz­to­sít nők és fér­fi­ak áb­rá­zo­lá­sá­nak be­mu­ta­tá­sá­ban a kü­lön­bö­ző csa­tor­nák ál­tal, te­hát vagy meg­erő­sít­he­ti a ne­ga­tív be­ideg­ző­dé­se­ket, vagy épp­hogy meg­kér­dő­je­lez­he­ti és meg­bont­hat­ja a szte­re­o­tí­pi­á­kat. Pél­da­ként em­lít­het­nénk a po­li­ti­ku­sok kü­lön­bö­ző be­mu­ta­tá­sát. Az erő­tel­jes ki­ál­lás – gyak­ran ag­res­­szió – a fér­fi po­li­ti­kus ese­té­ben a lénye­gretörő hoz­zá­ál­lást, a bá­tor­sá­got, a ve­zér­egyé­ni­sé­get tük­rö­zi. Ugyan­ilyen vi­sel­ke­dés­mód egy női köz­sze­rep­lő­nél vis­­sza­tet­sző­nek, kö­zön­sé­ges­nek van ál­ta­lá­ban áb­rá­zol­va. A mé­dia ugyan­is elő­sze­re­tet­tel mu­tat­ja be a női po­li­ti­ku­so­kat az ér­zel­mi ol­dal­ra, a ma­gán­élet­ük­re, il­let­ve kül­ső meg­je­le­né­sük­re kon­cent­rál­va. A cen­zú­ra, a szó­lás­sza­bad­ság jo­gá­nak egy­ér­tel­mű meg­sér­té­se, azon­ban a tar­tal­mi sza­bá­lyo­zás a szer­kesz­tő mér­le­ge­lé­si jog­kö­ré­be tar­to­zik. A szer­kesz­tő dön­ti el ugyan­is, hogy a szto­rit mi­lyen szem­pont­ból mu­tat­ja be, va­la­mint mi­lyen fon­tos­sá­gi sor­ren­det ál­lít fel a kü­lön­bö­ző té­mák tar­tal­má­ra vo­nat­ko­zó­lag. Ugyan­így az ő ha­tás­kö­ré­be tar­to­zik a szex­ista nyelv­hasz­ná­lat meg­en­ge­dé­se vagy mel­lőzése.56 Nem­csak a prog­ra­mok, de a rek­lá­mok kér­dé­se is ha­son­ló prob­lé­má­kat vet fel. Gon­dol­junk csak be­le: ha ház­tar­tás­sal ös­­sze­füg­gő ter­mé­ket rek­lá­moz­nak, a há­zi­as­­szony; ha ko­moly üz­le­ti, a pénz­ügyi élet­tel ös­­sze­füg­gő vagy ah­hoz kap­cso­ló­dó ter­mé­ket akar­nak el­ad­ni, a fér­fi je­le­nik meg a kép­er­nyőn vagy az új­ság ha­sáb­ja­in. Ugyan­úgy, ahogy több kor­mány ma már szi­go­rít­ja (he­lyen­ként egye­ne­sen tilt­ja) a do­hány­áru, il­let­ve al­ko­hol rek­lá­mo­zá­sát, ana­lóg mó­don le­het­ne meg­kö­ze­lí­te­ni a rek­lá­mok­ban a ne­mi egyen­lő­ség kér­dé­sé­nek be­mu­ta­tá­sát is.
A fel­hasz­ná­lás szem­pont­já­ból ugyan­csak nagy sze­re­pe van a kor­mány­nak, az or­szág ve­ze­té­sé­nek. Rend­kí­vül tu­da­to­san kell ala­kí­ta­nia kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját – a köz­ér­de­kű fel­hí­vá­so­kat, a tá­jé­koz­ta­tó köz­le­mé­nye­ket, a po­li­ti­kai hir­de­té­se­ket, va­la­mint az ál­ta­lá­nos irány­el­ve­i­ket, a saj­tó­köz­le­mé­nye­i­ket –, hogy a ne­mek egyen­lő­sé­gét meg­fe­le­lő­en elő­se­gít­sék, meg­va­ló­su­lá­sát ér­vény­re jut­tas­sák.
A cél te­hát, hogy a ne­mi egyen­lő­ség pers­pek­tí­vá­ját mind a mé­dia ké­szí­tői, mind fel­hasz­ná­lói szá­má­ra in­teg­rál­juk; hogy a rossz be­ideg­ző­dé­sek, a szte­re­o­tí­pi­ák le­küz­dé­sé­vel el­há­rít­suk azo­kat az aka­dá­lyo­kat, ame­lyek nők és fér­fi­ak szá­má­ra a tár­sa­dal­mi, a po­li­ti­kai, a gaz­da­sá­gi élet­ben va­ló tel­jes rész­vé­telt gátolják.57
Ha a szlo­vák mé­dia tar­tal­mi ana­lí­zi­sét szem­lél­jük, fon­tos kez­de­mé­nye­zé­sek so­ka­sá­gát fe­dez­het­jük fel. Ma már vi­lág­vi­szony­lat­ban is sok for­ra­dal­mi­an új te­vé­keny­ség­nek le­he­tünk ta­núi, me­lyek a nők mé­di­á­ban ki­ala­kult hely­ze­tét kö­ve­tik nyo­mon. El­mond­ha­tó, hogy a nők rész­vé­te­le a mé­di­á­ban mint ipar­ág­ban meg­le­he­tő­sen bo­nyo­lult és erő­sen ös­­sze­köt­he­tő a mun­ka­he­lyi diszk­ri­mi­ná­ció fo­gal­má­val. Eb­ben a szfé­rá­ban ugyan­is a nők irán­ti tisz­te­let hi­á­nya rend­kí­vül meg­ne­he­zí­ti sze­rep­lé­sü­ket és szak­má­ba ju­tá­su­kat egy­aránt. Sok or­szág­ban a nők mé­di­á­ba ju­tá­sa ke­ve­re­dik a sze­xu­á­lis at­ti­tűd fo­gal­má­val, mely sze­xu­á­lis zak­la­tást és fi­ze­tés­be­li kü­lönb­sé­ge­ket ered­mé­nyez. Még olyan or­szá­gok­ról is, mint az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok el­mond­ha­tó, hogy az új­ság­írás sza­kon ta­nu­ló nők nagy ré­sze nem a mé­dia szek­to­rá­ban he­lyez­ke­dik el.58 En­nek oka az ala­cso­nyabb fi­ze­tés­ben és a meg­kü­lön­böz­te­tett bá­nás­mód­ban ke­res­he­tő, s a ké­sőb­bi meg­ol­dá­sok egyi­ke, hogy a PR-szektor más sza­ká­ban he­lyez­ked­nek el, mely szin­tén kö­zel áll a médiához.59 Ke­vés mé­dia­ok­ta­tá­si in­téz­mény fog­lal­ja prog­ram­já­ba a gen­der, az­az az esély­egyen­lő­ség té­má­já­nak bon­co­lá­sát, ami min­den­kép­pen el­lent­mon­dá­sos, hisz a mé­dia sze­re­pe len­ne a he­lyes in­for­má­ció ter­jesz­té­se, bi­zo­nyos mér­ték­ben a tár­sa­da­lom ok­ta­tá­sa is. Amen­­nyi­ben vi­szont a ri­por­te­rek vagy mé­di­á­ban dol­go­zó nők újabb ál­lás­ke­re­sés­kor be­le­fog­lal­ják ön­élet­raj­zuk­ba, hogy ezen a te­rü­le­ten te­vé­keny­ked­tek, ez in­kább ne­ga­tív tény­ként ke­ze­len­dő a vál­la­la­tok sze­mély­ze­ti ügy­osz­tá­lyai ál­tal szer­ve­zett fel­vé­te­li megbeszéléseken.60
Ér­de­mes meg­em­lí­te­ni egy Szlo­vá­ki­á­ban in­dult új pro­jek­tet, a Plus pre ženy 45 el­ne­ve­zé­sűt, amely ép­pen a mé­dia hi­bá­it pró­bál­ja rész­le­te­sen – női szem­pont­ból is – vizs­gál­ni, és a nők fi­gyel­mét fel­hív­ni a gen­derku­tatá­sok ered­ményeire.61 Az em­lí­tett pro­jekt fő­képp a kö­zép és idő­sebb kor­ban le­vő nők tár­sa­dal­mi hely­ze­tét vizs­gál­ja a mé­di­á­ban ter­jesz­tett ké­pük alap­ján, va­la­mint a mé­di­á­val együtt­mű­köd­ve pró­bál­ja ki­küsz­öböl­ni a nők diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ját.

2.5.1. A nők sze­re­pe az írott saj­tó­ban

Az írott saj­tó fon­tos in­for­má­ció­köz­ve­tí­tő esz­köz, amely a te­le­ví­zi­ó­hoz és a rá­di­ó­hoz ha­son­ló­an nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a köz­vé­le­ményt. Leg­na­gyobb ver­seny­tár­sa ma már az inter­net, mely egy­re in­kább ki­szo­rít­ja a nyom­ta­tott saj­tót. A nők meg­íté­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban a saj­tó­ban be­kö­vet­ke­zett hi­bák fő­leg szte­re­o­tí­pi­ák je­len­lét­ét jel­zik. A szte­re­o­tí­pia nem más, mint egy ir­ra­ci­o­ná­lis és emo­ci­o­ná­lis pszi­chi­kai és szo­ci­á­lis me­cha­niz­mus, amely a leg­több eset­ben be­rög­ző­dött ál­in­for­má­ci­ót jut­tat a köz­tu­dat­ba, sza­bá­lyoz­va a ter­mé­sze­tes, nem be­fo­lyá­solt ész­le­lés fo­lya­ma­tát a kom­mu­ni­ká­ci­ót fel­fo­gó alany gon­do­lataiban.62
A szlo­vák mé­di­á­ban a szte­re­o­tí­pi­ák két meg­je­le­né­si for­má­já­val ta­lál­koz­ha­tunk:
– Dichotómi­a: az el­len­té­tek le­írá­sán ke­resz­tül jel­le­mez, pl. önál­ló – se­gít­ség­re utalt
– Hi­e­rar­chi­kus vi­szo­nyok: a nor­ma alap­ján (fér­fi­as­ság, fi­a­tal­ság, majd az öreg­ség ké­pé­nek össze­ha­son­lítása)63
A ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák a szlo­vák saj­tó nagy ré­szé­ben je­len van­nak. A szlo­vák női na­pi­lap­ok kap­csán meg­je­gyez­he­tő, hogy sok hi­bát kö­vet­nek el a té­mák egy­ol­da­lú irá­nyult­sá­gá­ban. A nők iden­ti­tás­tu­da­ta nem gyen­ge, csak az olyan jel­le­gű ro­va­tok gyen­gí­tik, me­lyek a szte­re­o­tí­pi­á­kat tá­mo­gat­ják. Ann Oak­ley pszi­cho­ló­gus sze­rint a női ma­ga­zi­nok a pszi­cho­ló­gia szem­pont­já­ból le­he­tő­vé tet­ték, hogy az ott­hon szen­ve­dő el­fá­radt anyák a ház­tar­tás­ban a la­pok ha­tá­sá­ra azt az egójukat érez­zék leg­in­kább, hogy jó csa­lád­anyák, jó fe­le­sé­gek és – vé­gül, de nem utol­só sor­ban – jól ve­ze­tik a ház­tar­tást. Egy szlo­vák női ma­ga­zint ke­zünk­be vé­ve fur­csa mó­don csak olyan té­mák­kal ta­lál­koz­ha­tunk, me­lyek az ide­á­lis alak­ra, a rán­cok­ra, a sztá­rok imázsára kon­cent­rál­nak, ahe­lyett, hogy – mint el­vár­hat­nánk – ko­mo­lyabb és re­le­ván­sabb té­mák­kal a nők iden­ti­tá­sát erősítenék.64
A Plus 45 prog­ram tar­tal­mi ana­lí­zi­se so­rán 4 szlo­vák új­sá­got (Sme, Hospodárske noviny, Nový èas, Prav­da) vizs­gál­tunk. Ki­de­rült, hogy 2005-ben 723 pub­li­kált cikk (Sme: 313, Prav­da: 143, Nový èas: 145, Hospodárske noviny: 122) össz­pon­to­sí­tott a nők­kel kap­cso­la­tos szte­re­o­tí­pi­ák­ra és a nők tár­sa­da­lom­ké­pé­re. Az elem­zés­ből ki­de­rül az is, hogy az egyes na­pi­lap­ok ho­gyan vi­sel­ked­nek a vizs­gált kér­dés­sel kap­cso­lat­ban, po­zi­tív vagy ne­ga­tív szem­szög­ből pub­li­kál­ják-e a nők­kel kap­cso­la­tos té­má­kat. A Hospodárske noviny cí­mű gaz­da­sá­gi és ke­res­ke­del­mi lap mind­ös­­sze egy ötöd rész­ben szó­lít meg nő­ket az ös­­szes meg­je­le­nő cikk szá­má­hoz vi­szo­nyít­va. Leg­in­kább a kar­ri­er, az egész­ség és a ma­gán­szfé­ra té­ma­kör­ében ta­lá­lunk nők­ről, il­let­ve nők­nek pub­li­kált cik­ke­ket. Gaz­da­sá­gi jel­le­gé­nek kö­szön­he­tő­en azon­ban fog­lal­ko­zik a vál­lal­ko­zó nők te­vé­keny­sé­gé­vel és vé­le­mé­nyé­vel is. A Sme és a Nový èas vi­szony­lag jól be­mu­tat­ja a diszk­ri­mi­ná­ció és az egész­ség te­ma­ti­ká­ját, vi­szont több cikk­ben az idő­sebb em­be­rek, fő­leg a nők ké­pe ne­ga­tív fény­ben van fel­tün­tet­ve: mint te­he­tet­len, a gaz­da­ság ter­hé­re le­vő sze­mé­lyek. Az új­sá­gok gaz­da­sá­gi­lag pas­­szív és se­gít­ség­re szo­ru­ló em­ber­ké­pet for­mál­nak az idő­sebb kor­ban le­vő, va­la­mint az el­sze­gé­nye­dett, a gyer­me­kü­ket egye­dül ne­ve­lő nők­ről. Az ak­tív öreg­kor­ról na­gyon ke­vés cikk ad hírt. Egye­di ka­te­gó­ri­át al­kot­nak az anya­ság­gal kap­cso­la­tos cik­kek is. A leg­ke­ve­sebb fi­gyel­met a Prav­da for­dít­ja az anyák­ra, mi­vel ez a lap fő­képp más té­mák­ra kon­cent­rál.
Ös­­sze­gez­ve azt ál­lít­hat­juk, hogy a na­pi­lap­ok pró­bál­ják po­li­ti­ka­i­lag kor­rek­tül in­for­mál­ni az em­be­re­ket, vi­szont a nyi­tott diszk­ri­mi­ná­ció né­ze­te még­is­csak ural­ko­dik, de oka­it és rej­tett for­má­i­nak ki­in­du­ló­pont­ját ne­héz len­ne be­ha­tá­rol­ni. A hasz­nált nyel­ve­zet „ne­mi­leg ne­ut­rá­lis”, he­lyen­ként túl­zá­sok sze­re­pel­nek, ami a cikk író­já­nak el­fo­gult­sá­ga, il­let­ve a már em­lí­tett szte­re­o­tí­pi­ák kö­vet­kez­mé­nye. A nők mé­di­á­ban be­töl­tött, il­let­ve mé­dia ál­tal su­gal­ma­zott tár­sa­dal­mi he­lye köz­vet­le­nül ki­hat a mun­ka- és csa­lá­di vi­szo­nyok­ra, va­la­mint a tár­sa­dal­mi bánás­mó­dra.65

2.5.2. A nők sze­re­pe a te­le­ví­zi­ó­ban és a rá­di­ó­ban

A té­vé és a rá­dió ak­tív tá­jé­koz­ta­tó jel­le­ge mi­att a gen­dertem­ati­ka leg­konst­ruk­tí­vabb esz­kö­ze le­het­ne. A ne­mi szte­re­o­tí­pi­ák a szlo­vák mé­dia szer­ves ré­szét ké­pe­zik. Ar­ról, hogy mi­lyen az ide­á­lis nő, il­let­ve fér­fi a rek­lá­mok­ból és a fil­mek­ből sze­rez­he­tünk tu­do­mást. A ne­mi szte­re­o­tí­pia se­gít­sé­gé­vel a mé­di­á­ban, fő­ként pe­dig a rek­lá­mok­ban a ti­pi­kus nőt pró­bál­ják meg­tes­te­sí­te­ni. A kar­csú, szép, mo­soly­gós nők leg­gyak­rab­ban az egész­sé­ges élel­mi­sze­rek rek­lám­ja­i­ban sze­re­pel­nek, va­la­mint a mo­só­szer, a koz­me­ti­ka és az egyéb ház­tar­tás­sal kap­cso­la­tos te­ma­ti­ká­ban. A fér­fi ez­zel szem­ben az erő­seb­bik nem meg­tes­te­sí­tő­je, a sport, a szó­ra­ko­zás, az au­tó­ipar te­rü­le­té­ről su­gár­zott rek­lám­fil­mek­ben je­le­nik meg. Ez a kép is­mét a nőt he­lye­zi a hát­tér­be olyan szem­pont­ból, hogy pat­ri­ar­chá­lis uta­lá­so­kat tesz az el­avult csa­lád­mo­dell­re, de­ter­mi­nál­ja azo­kat a ter­mé­ke­ket, me­lyek ki­fe­je­zet­ten nők szá­má­ra ké­szül­nek és – köz­vet­ve – a nőt a ház­tar­tás­ba te­re­lik. A „női kön­­nyek és fér­fi iz­mok” meg­ha­tá­ro­zás a leg­ta­lá­lóbb le­írá­sa a ne­mek kép­vi­se­lő­i­nek ide­a­li­zá­lá­sá­ra.
A má­sik ext­ré­mi­tás, amely­nek csap­dá­já­ba a mé­dia gyak­ran be­le­esik, a szing­li­te­ma­ti­ka. Itt az­zal a kö­zép­ko­rú nő­vel ta­lál­ko­zunk, aki egész­sé­ge­sen él, kar­ri­e­ris­ta és kü­lön­bö­ző, eh­hez as­­szo­ci­ál­ha­tó dol­go­kat pl. gyógy­sze­re­ket, vi­ta­mi­no­kat, zab­pely­het rek­lá­moz. A szing­li je­len­ség nap­ja­ink­ban nem­csak di­vat lett, ha­nem tár­sa­dal­munk egyik nagy csap­dá­ja is: az egy­gye­re­kes anyák – már ha vál­lal­nak gye­re­ket – az önál­ló­ság és a túl­fű­tött eman­ci­pá­ció han­gu­la­tát kel­tik. Ez az at­ti­tűd azt az ér­zést kelt­he­ti a fi­a­tal, cél­ju­kat is­me­rő nők­ben, hogy a csa­lád sze­re­pe tár­sa­dal­munk­ban nem­csak má­sod­la­gos, de exisz­ten­ciájá­nak fon­tos­sá­ga is meg­kér­dő­je­lez­he­tő.
A har­ma­dik és leg­ve­szé­lye­sebb té­ma a sze­xu­a­li­tás. A sze­xu­á­lis ér­té­kek­re tör­té­nő apel­lá­lás prob­lé­má­ja a ter­mé­kek ero­tizálásá­nak ered­mé­nye. Kez­det­ben a sze­xu­á­lis mo­tí­vu­mok csak a pil­lan­tást akar­ták meg­ra­gad­ni. A II. vi­lág­há­bo­rú után dif­fe­ren­ci­á­ló­dik a kép és a sze­xu­á­lis moz­za­na­tot mint dön­té­si sá­vot hasz­nál­ják fel egyéb mo­ti­vá­ci­ók meg­erő­sí­té­sé­re (bá­jos­ság, do­mi­nan­cia, eman­ci­pá­ció stb.), mi­vel a női alak meg­je­le­ní­té­se sok he­lyen nem ki­zá­ró­lag csak a szép­ség­re össz­pon­to­sít, ha­nem ket­tős ér­te­lem­ben a női sze­xu­a­li­tás­ra céloz.66 A „női szép­ség” és a sze­xu­a­li­tás­ra va­ló cél­zás mar­ke­ting­esz­köz­ként va­ló ma­ni­pu­lá­ci­ó­ja se­gít sok ter­mék el­adá­sá­ban. Nem is ma­ga a ter­mék el­adá­sa je­len­ti a gon­dot, ha­nem hogy az ilyen rek­lá­mok erő­sí­tik azo­kat a tár­sa­dal­mi szte­re­o­tí­pi­á­kat, hogy a nő, a női test is csak egy áru­cikk, mely meg­vá­sá­rol­ha­tó vagy ép­pen fél­re­dob­ha­tó ha az élet úgy hoz­za.
A TA3, az STV1, az STV2 és a Markíza csa­tor­nák meg­ha­tá­ro­zó sze­rep­pel bír­nak a szlo­vák te­le­ví­zi­ó­zás­ban. Köz­tük a TA3 és a Markíza li­be­rá­lis hang­vé­te­lű, és több le­he­tő­sé­get biz­to­sít a nők sze­mé­lyi­sé­gé­nek ki­bon­ta­ko­zá­sá­ban. Hely­te­len len­ne azt ál­lí­ta­ni, hogy az egyik té­vé­adó több nőt en­ged kép­er­nyő­i­re, mint a má­sik, vi­szont van­nak ki­fe­je­zet­ten olyan prog­ra­mok, ahol fő­leg a te­le­ví­zió női dol­go­zói kap­nak fő­sze­re­pet: pl. talk­show-k, beszél­getőestek, hír­adó (be­mon­dók ve­gyes ös­­sze­té­tel­ben). Ez a tény az­zal is ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a nő, mint kel­le­mes meg­je­le­né­sű, a szép­ség és ked­ves­ség meg­tes­te­sí­tő­je sze­re­pel ezen prog­ra­mok nar­rá­to­ra­ként, ez­zel szem­ben vi­szont a szak­mai tu­dást meg­kö­ve­te­lő adá­sok, a po­li­ti­kai mű­so­rok, a mű­velt­sé­gi ve­tél­ke­dők mű­sor­ve­ze­tői ja­va­részt fér­fi­ak.67
Ugyan­csak ke­ve­sebb női po­li­ti­kust, vál­lal­ko­zót, szak­em­bert, ve­ze­tőt kér­dez­nek meg kü­lön­bö­ző fel­mé­ré­sek so­rán, an­nak el­le­né­re, hogy gyak­ran pont a nők azok, akik a nő­ket ha­gyo­má­nyo­san nem iga­zán fog­lal­koz­ta­tó ipar­ágak­ban ma­ra­dan­dót al­kot­tak.
A 2006-os vá­lasz­tá­sok so­rán az a kri­ti­ka ér­te a té­vé­ál­lo­má­sok több­sé­gét, hogy ke­vés fi­gyel­met for­dí­ta­nak a nők­re a mé­di­á­ban, így a vá­lasz­tók in­kább a fér­fi­ak­ra vok­sol­nak. El­mond­ha­tó, hogy a te­le­ví­zi­ós be­szél­ge­té­sek és kam­pány­mű­so­rok so­rán a be­mon­dók szí­ve­seb­ben vá­lasz­tot­tak fér­fi be­szél­ge­tő­tár­sat, mint nőt. Egy ta­nul­mány sze­rint a mű­sor­ba meg­hí­vott sze­mé­lyek kö­zött rend­kí­vül ala­csony arány­ban je­len­tek meg nők: egy nap le­for­gá­sa alatt – köz­vet­le­nül a vá­lasz­tá­si kam­pány le­zár­ta előtt – a kép­er­nyőn 8 fér­fi po­li­ti­kus és 1 női po­li­ti­kus je­lent meg (Té­ma dòa cí­mű mű­sor). Ilyen­kor fel­me­rül­het a kér­dés, hogy a szlo­vák köz­élet­ben va­jon a nők mé­dia nél­kül vagy a mé­dia nők nél­kül van jelen?68
Hogy a mé­dia be­mu­ta­tá­sa po­zi­tív hang­vé­tel­lel zá­rul­jon, vé­ge­ze­tül te­kint­sük meg a ke­ve­sebb ne­ga­tív kri­ti­kát ma­gá­é­nak tud­ha­tó rá­dió hely­ze­tét. A Szlo­vák Rá­di­ó­ról el­mond­ha­tó, hogy több mű­sor­ral for­dul a nők fe­lé, azon egy­sze­rű ok­ból ki­in­dul­va, hogy a hall­ga­tó­ság 60%-a nő (fő­leg ők hall­gat­ják ott­hon a rá­dió­ál­lo­mást), va­la­mint a já­ték­ra je­lent­ke­zők több­sé­ge szin­tén nő.69
Ös­­sze­fog­la­lá­sul a kö­vet­ke­ző prob­lé­mák vár­nak meg­ol­dás­ra a mé­dia te­rü­le­tén:
– A „szex­iz­mus” legis­zlatív fo­gal­má­nak de­fi­ni­á­lá­sa és bün­te­tő­jo­gi kö­vet­kez­mé­nye­i­nek tör­vény­be ik­ta­tá­sa (ha­son­ló­an, mint a rassz­iz­mus fo­gal­má­nál).
– Az esély­egyen­lő­ség tör­vé­nyé­nek hi­va­ta­los el­fo­ga­dá­sa és al­kal­ma­zá­sa a mé­di­á­ban.
– A köz­szol­gá­la­ti és a ke­res­ke­del­mi adók te­ma­ti­kai kö­re­i­nek el­kü­lö­ní­té­se, a ha­tá­rok szi­go­rú­sá­gá­nak sza­bá­lyo­zá­sa.
– A köz­szol­gá­la­ti mé­dia in­for­má­ci­ós és kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­kö­ze­i­nek ja­ví­tá­sa a diszk­ri­mi­ná­ció el­ke­rü­lé­sé­nek ér­de­ké­ben ví­vott harc­ban.
– A mé­dia ön­re­gu­lá­ci­ó­já­nak fon­tos­sá­ga a pro­fes­­szi­o­ná­lis eti­ka te­rü­le­tén.
– A mé­dia ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben na­gyobb hang­súlyt he­lyez­ni az esély­egyen­lő­ség ok­ta­tá­sá­ra.
– Ös­­sze­ha­son­lí­tó ta­nul­má­nyok köz­zé­té­te­le és prog­ra­mok mű­köd­te­té­se, ame­lyek jó­in­du­la­tú kri­ti­ká­ik­kal se­gí­tik a mé­di­át a tár­sa­da­lom­ba su­gár­zott in­for­má­ció mód­já­nak he­lyes megválasztásában.70
Amen­­nyi­ben a mé­dia ko­mo­lyan ke­ze­li a nők ügyét és hal­lat­ja hang­ját, te­ret és lát­ha­tó­sá­got biz­to­sít­va a prob­le­ma­ti­ká­nak, azt mond­hat­juk, jó úton ha­lad. Ez azon­ban még nem elég. A ki­hí­vás ab­ban rej­lik, ho­gyan mu­tat­ja be a tör­té­ne­te­ket, mi­lyen cí­met vá­laszt ne­kik, és hogy az egész gya­kor­lat mi­nő­sé­ge mi­lyen ha­tást nyújt a nyil­vá­nos­ság fe­lé. Ös­­sze­gez­ve te­hát csu­pán hoz­zá­ál­lás, meg­je­le­ní­tés, rész­vé­tel, lát­ha­tó­ság, tér, nyel­ve­zet és in­terp­re­tá­ció kér­dé­se min­den.

3. Be­fe­je­zés

Egy­ér­tel­mű meg­ol­dást ta­lál­ni az esély­egyen­lő­ség te­ma­ti­ká­já­ra nem kön­­nyű fel­adat, fi­gye­lem­be vé­ve a té­ma komp­le­xi­tá­sát és ké­nyes jel­le­gét. A ta­nul­mány szer­zői nem pró­bál­tak el­mé­le­te­ket meg­dön­te­ni és a ren­del­ke­zés­re ál­ló ada­tok­ból olyan ál­lí­tá­so­kat for­mál­ni, me­lyek nem len­né­nek re­le­ván­sak min­den­nap­ja­ink­ban.
A ne­mek esély­egyen­lő­sé­gi le­he­tő­sé­ge­it vizs­gál­va Szlo­vá­ki­á­ban elő­ször a té­ma jo­gi ol­da­lát mu­tat­tuk be. A kö­vet­ke­zők­ben vi­szont a gya­kor­la­ti ol­dalt, a nők csa­lád­ban, köz­élet­ben, mun­ka­erő­pi­a­con be­töl­tött hely­ze­tét és he­lyét vizs­gál­tuk. Az em­lí­tett té­ma­kö­rök meg­ér­té­se szub­jek­tív hoz­zá­ál­lást igé­nyel, komp­lex tu­dást és fel­mé­rést kö­ve­tel meg a szo­ci­o­ló­gia, a jog és a köz­gaz­da­ság tu­do­má­nya­i­nak ke­resz­te­ző­dé­sé­ben.
Ál­ta­lá­no­san meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a ne­mek tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött hely­ze­té­nek meg­ítélt­sé­gét nagy­ban be­fo­lyá­sol­ják a szte­re­o­tí­pi­ák. Bár­mely szeg­men­sét is vizs­gál­juk a tár­sa­da­lom­nak, a szte­re­o­tí­pi­ák­kal va­ló szem­be­sü­lés és küz­dés el­ke­rül­he­tet­len és el­ső­ren­dű fel­adat. Ta­nul­má­nyunk­ban igye­kez­tünk ezen túl­me­nő­en is konk­rét aján­lá­so­kat meg­fo­gal­maz­ni.
A nők csa­lá­di hely­ze­té­nek vizs­gá­la­ta­kor nem kí­ván­tuk a csa­lád szent­sé­gét és a ha­gyo­má­nyok ér­té­két két­ség­be von­ni. Meg­győ­ző­dé­sünk azon­ban, hogy mind az ak­tu­á­lis gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok, mind pe­dig po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi ki­lá­tá­sa­ink ösz­tö­nöz­nek ar­ra, hogy azon mun­kál­kod­junk, hogy a nők szá­má­ra a sza­bad dön­té­sek le­he­tő­sé­gét, va­la­mint a csa­lád és a kar­ri­er ös­­sze­egyez­tet­he­tő­sé­gét biz­to­sít­suk. A hang­súly pe­dig is­mé­tel­ten az ös­­sze­egyez­tet­he­tő­sé­gen van. Ugyan­csak vizs­gál­tuk a csa­lá­don be­lü­li erő­szak kér­dé­sét, mely prob­le­ma­ti­ka meg­ol­dá­sa tár­sa­dal­mi ös­­sze­fo­gást, kép­zést és tet­te­ket igé­nyel.
A leg­több eu­ró­pai or­szág mun­ka­erő­pi­a­ca, köz­tük Szlo­vá­kia is, az utób­bi év­ti­zed­ben je­len­tős lé­pé­se­ket tett a ne­mek esély­egyen­lő­sé­ge ér­de­ké­ben; a nők na­gyobb be­fo­lyás­ra tet­tek szert a múlt év­szá­zad­hoz ha­son­lít­va. A fenn­ál­ló ve­szé­lyek közt ta­lál­juk vi­szont még min­dig a há­rom fő prob­lé­mát: a fi­ze­té­si kü­lönb­sé­ge­ket, a szeg­re­gá­ci­ót és a fle­xi­bi­lis mun­ka­idő fo­gal­mát. A leg­na­gyobb gond to­vább­ra is a 25%-os bér­kü­lönb­ség (mely Eu­ró­pá­ban át­la­go­san 15%), de ez a fi­ze­té­si kü­lönb­ség a jog­rend­szer és a ki­épí­tett in­téz­mény­rend­szer se­gít­sé­gé­vel har­mo­ni­zál­ha­tó len­ne. Az elő­re de­fi­ni­ált sza­bá­lyok és a jog pon­tos is­me­re­te és be­tar­ta­tá­sa egy vál­la­lat és al­kal­ma­zott­ja kö­zött szük­sé­ges a zök­ke­nő­men­tes mun­ka­vi­szony­hoz. Az ano­nim élet­rajz­ok be­ve­ze­té­se már a fel­vé­tel pil­la­na­tá­tól sza­bá­lyoz­ná a pre­fe­ren­ci­át és a tu­dás­ala­pú, nem pe­dig a ne­mi ho­va­tar­to­zás alap­ján be­fo­lyá­solt mun­ka­vi­szony lét­re­jöt­tét, il­let­ve tar­tal­mát. A kö­vet­ke­ző prob­lé­ma, a szeg­re­gá­ció fo­gal­ma. A kvó­ták bezetése idő­le­ges meg­ol­dás­ként po­zi­tív ha­tás­sal bír­hat­na, ugyan­is – mégha a gaz­da­sá­got a pi­ac lát­ha­tat­lan ke­ze irá­nyít­ja is – a kli­sék és tár­sa­dal­mi mo­del­lek el­len ez a ka­te­go­ri­kus irány­mu­ta­tás szol­gál­hat­na jár­ha­tó út­ként. Vé­gül, de nem utol­só sor­ban vár­ha­tó, hogy a vál­la­la­tok­ban a fle­xi­bi­lis idő­be­osz­tás je­lent­het­né hos­­szú tá­von a kul­csot a ne­mi esély­egyen­lő­ség el­éré­sé­hez – nem­csak Szlo­vá­ki­á­ban, de Eu­ró­pa-szer­te. Fő­ként a munkaerőpiaci okok­ból is ki­fo­lyó­lag ta­lál­koz­ha­tunk a sze­gény­ség fem­i­nizá­ciójá­nak fo­gal­má­val, mely az egye­dül­ál­ló nők ese­té­ben fi­gyel­he­tő meg leg­in­kább mind Szlo­vá­ki­á­ban, mind Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. A ma­gán­szek­to­ron, a mun­ka­erő­pi­a­con túl ugyan­csak vizs­gál­tuk a szlo­vá­ki­ai nők po­li­ti­ká­ban, köz­élet­ben be­töl­tött sze­re­pét. Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy míg a nagy­po­li­ti­ká­ban to­vább­ra is tra­gi­ku­san alul­rep­re­zen­tál­tak a nők, he­lyi szin­ten hely­ze­tük va­la­mi­vel prog­res­­szí­vebb ké­pet mu­tat. A hang­súlyt azon­ban min­den­kép­pen sze­ret­nénk a mi­nő­ség­re, s nem a pusz­ta men­­nyi­sé­gi kö­ve­tel­mé­nyek­re he­lyez­ni. Rend­kí­vül szük­sé­ges­nek tart­juk a női kép­vi­se­lők, köz­éle­ti sze­rep­lők to­vább­kép­zé­sét a té­má­ban.
Az is­ko­lá­zott­ság, mint ta­pasz­tal­hat­juk, fon­tos kö­ve­tel­mény a mun­ka­he­lyi fel­té­te­lek egyen­lő­sé­gé­hez – mond­hat­nánk a prob­lé­ma alap­kö­vét je­len­tik. Egy­aránt fon­tos a nők és a fér­fi­ak egyen­lő esé­lye­i­nek biz­to­sí­tá­sa ma­gá­ban az is­ko­la­rend­szer­ben is, de ugyan­csak rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír a ne­mi vi­szo­nyok tár­sa­dal­mi meg­ítélt­sé­gé­nek he­lyes irány­ba va­ló be­fo­lyá­so­lá­sa is. Az is­ko­lá­ban for­mált tár­sa­da­lom­kép és a tan­köny­vek­ben áb­rá­zolt szte­re­o­tí­pi­ák ugyan­is a ké­sőb­bi­ek­ben az élet más te­rü­le­tén is meg­nyil­vá­nul­nak. Szük­sé­ges­nek tar­tunk egy li­be­rá­li­sabb hang­vé­te­lű újí­tá­si fo­lya­ma­tot a könyv­ki­adás és a tan­anyag te­rü­le­tén. Más mód­szer­ta­ni szem­pont­ból kell meg­kö­ze­lí­te­ni az esély­egyen­lő­ség fo­gal­mát, és mint tár­sa­dal­mi je­len­ség­gel, a tan­ter­ven be­lül fog­lal­koz­ni ve­le.
Ku­ta­tá­sunk so­rán igye­kez­tünk ugyan­csak rá­vi­lá­gí­ta­ni a mé­dia sze­re­pé­re és vég­te­len fe­le­lős­sé­gé­re is. A lé­te­ző szte­re­o­tí­pi­ák ugyan­is ezen csa­tor­ná­kon ke­resz­tül ke­rül­nek meg- és fel­erő­sí­tés­re; s amen­­nyi le­he­tő­sé­get, an­­nyi buk­ta­tót is kí­nál az esély­egyen­lő­ség tár­sa­dal­munk­ban va­ló meg­va­ló­su­lá­sá­ra.
Kor­mány­za­ti és ci­vil szer­ve­ze­tek­nek egy­aránt konk­rét sze­re­pe van a ne­mek kö­zöt­ti esély­egyen­lő­sé­gért foly­ta­tott küz­de­lem­ben. Szük­sé­ge­sek egy­részt a tár­sa­dal­mi sa­já­tos­sá­go­kat, va­la­mint az egye­te­mes em­be­ri jo­go­kat egy­aránt fi­gye­lem­be ve­vő jo­gi sza­bá­lyok, az eze­ken nyug­vó prog­ra­mok és in­téz­mé­nyi le­he­tő­sé­gek; de ugyan­ak­kor rend­kí­vü­li fon­tos­ság­gal bír­nak a tár­sa­da­lom ön­szer­ve­ző­dő cso­port­ja­i­nak meg­nyil­vá­nu­lá­sai is, a ci­vil szer­ve­ze­tek te­vé­keny­sé­ge. Egy jól mű­kö­dő tár­sa­da­lom­ban a kor­mány­za­ti és nem kor­mány­za­ti szfé­ra köl­csö­nö­sen ki­egé­szí­te­nék egy­mást a he­lyes tár­sa­dal­mi fej­lő­dés biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben.
Bí­zunk ben­ne, hogy ta­nul­má­nyunk ol­va­sói át­fo­gó ké­pet kap­tak a szlo­vá­ki­ai nők tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött he­lyé­ről és hely­ze­té­ről egy­aránt. Aján­lá­sa­in­kat, ja­vas­la­ta­in­kat nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tó ku­ta­tá­sok és az ezek­ből le­vont kö­vet­kez­te­té­sek alap­ján tet­tük meg. Nem tit­kolt szán­dé­kunk volt a fi­gye­lem­fel­hí­vás, a kér­dő­je­lek és fel­ki­ál­tó­je­lek el­ül­te­té­se, va­la­mint ol­va­só­ink té­nyek­kel va­ló szem­be­sí­té­se.