Németh Andrea: A kódváltás pragmatikai kérdései egy kétnyelvû közösségben
1. Bevezetés
Munkámban egy baráti társaság nyelvhasználatával foglalkozom. Olyan magyar anyanyelvű személyekről van szó, akik mind a magyar, mind pedig a szlovák nyelvvel állandó kapcsolatban vannak. Az adatközlők közül három erősen domináns szlovák környezetben dolgozik, egy pedig szlovák egyetemet látogat. Munkám tárgya az, hogy megfigyeljem, hogyan hat a szlovák nyelv olyan magyar anyanyelvű beszélőkre, akik a nap nagy részét szlovák személyek társaságában töltik, és ez hogyan mutatkozik meg nyelvhasználatukban, mennyire épül be a szlovák nyelv a beszélők megnyilatkozásaiba. Tehát a munka témája a kódváltás.
A téma azért is érdekes, mert a kódváltásról vallott nézetek nagyon eltérőek. A nyelvművelők – nem csak Szlovákiában – gyakran nevezik „keveréknyelvnek” a kódváltásos beszédet. Erősen megbélyegezik a kódváltásos beszédet, és legfőbb céljuk az, hogy a beszélőt erről a beszédmódról „leszoktassák”. Jakab István például így nyilatkozott róla: „Látjuk (…), hogy nincs olyan általunk használt szlovák szó, amelynek ne volna magyar megfelelője, az idegen elemek használata tehát még a szóbeli megnyilatkozás tökéletlenebb formáiban sem indokolt” (Jakab 1983, 195). A valóság viszont teljesen mást mutat. Munkám bizonyítja, hogy a beszélők gyakran élnek a kódváltással még akkor is, ha ismerik a kifejezés magyar megfelelőjét. Nem egyfajta zavaros és zagyva „makaróninyelvet” használnak, hanem egy olyan nyelvváltozatot, melynek megvannak a törvényszerűségei. /1/ „Most már tudjuk, hogy a kódváltás nem tökéletlen nyelvhasználat. Egy nyelv elemeinek megjelenése egy másik nyelvben mind nyelvészetileg és szociolingvisztikailag következetes” (Blommaert 1992, 57). E két vélemény jól mutatja, hogy a nézetek mennyire eltérőek.
Munkám célja az, hogy megvizsgáljam, ha a kódváltás következetes, akkor milyen okai és funkciói lehetnek az általam vizsgált közösségben.
1.1. A kódváltás meghatározása
A kétnyelvűségi szakirodalomban máig nem tisztázottak bizonyos fogalmak. Nincs például pontosan meghatározva, mi is valójában a kódváltás (code-switching), kódkeverés (code-mixing) vagy a kölcsönzés (borrowing). A különbségek abból erednek, hogy a nyelvészek különböző módon közelítik meg ugyanazt a jelenséget.
„A legáltalánosabb meghatározás szerint a kódváltás két vagy több nyelv váltakozó használata ugyanazon megnyilatkozáson vagy diskurzuson belül” (Bartha 1999, 119). A jelenség megnevezésére sokáig a kódkeverés elnevezést használták. Shana Poplack szintén a kódkeverés műszót használja összefoglaló megnevezésként a kölcsönzésre és a mondaton belüli kódváltásra (Poplack 1988, 222). „Mások a kódkeveréssel a kódváltás azon típusát jelölik, mely során a két nyelv mélyebben egybeolvad” (Myers Scotton 1988, 158). Haugen arra a fontos tényre hívta fel a figyelmet, hogy szerinte két nyelv együttes használata nem rendszertelen keveredés (Haugen 1950). Carol Myers Scotton a legfőbb problémát abban látja, hogy „a kódkeverés fogalma rendszertelen káoszt sugall” (Myers Scotton 1988, 158). Ezek alapján a jelenséget célszerűbb kódváltásnak nevezni.
A kódváltás nem csupán kétnyelvű közösségek nyelvhasználatára jellemző. Az egynyelvűek beszédében is megjelenik, mivel az egyén élete során nem csupán egy nyelvváltozatot ismer meg és sajátít el. Gyakran adódnak olyan beszédhelyzetek és színterek, melyek más és más nyelvváltozatot követelnek meg. Ilyenkor az egynyelvű egyén a rendelkezésére álló nyelvváltozatok közül választ annak megfelelően, hogy mit kíván meg tőle a színtér és a beszédhelyzet. Így az egynyelvű egyén is kódot vált. Az alapvető különbség az egynyelvű és kétnyelvű kódváltás között az, hogy a kétnyelvű közösségben a beszélő nemcsak nyelvváltozatot vált, hanem nyelvet is. Mivel itt két nyelv szókészleti elemei és nyelvtani szerkezete keverednek egymással, ez a nyelvhasználat „feltűnőbb”, mint amikor a kódváltás egy nyelv különböző nyelvváltozatain belül történik. „A szubstandard és a köznyelv /2/ rendszerint közvelegként valósul meg, azaz olyan nyelvi alakulatként, amely viszonylag rendszerszerűen ötvözi több nyelvváltozat szókészleti elemeit és nyelvtani jelenségeit” (Lanstyák, 1998, 23).
A kódváltás megjelenésekor két nyelv játszik közre: a bázisnyelv és a vendégnyelv. A bázisnyelv (Carol Myers Scotton műszóhasználatában „matrix language”; Myers Scotton 1990, 3) nem más, mint „az a nyelv, amely grammatikai szempontból alapvetően meghatározza az adott mondat, ill. hosszabb megnyilatkozás szerkezetét” (Lanstyák, 1995, 164). Ezzel szemben a vendégnyelv (Carol Myers Scottonnál „embedded language”; Myers Scotton 1990, 3) az a nyelv, amelynek bizonyos elemei megjelennek a bázisnyelvben.
2. Módszertani kérdések
2.1. Az anyaggyűjtés eszközei
Dolgozatom négy adatközlővel készült interjúkra épül, ezek együttes időtartama mintegy 150 perc. A kódváltás vizsgálata interjúk nélkül elképzelhetetlen, valószínűleg ez a legmegbízhatóbb kutatási módszer. Az anyaggyűjtés elsősorban a magnófelvételek készítésére irányult. Az interjúkat – kettő kivételével – baráti összejöveteleken készítettem. Labov azt vallja, hogy csoportinterjúk során közelítünk a legtökéletesebben a vernakuláris nyelvváltozathoz /3/, mivel a megfigyelési hatás itt érvényesül a legkevésbé (Labov 1984, 48). Ez a legtermészetesebb módja az emberek közötti kommunikációnak, és az ilyen beszélgetések nagymértékben az informális stílust tükrözik. Labov azt is hangsúlyozza, hogy az interjút készítő személynek mint „tanulónak” kell fellépnie, és éreztetnie kell, hogy az ő tekintélye kisebb, mint az adatközlőé. Csak így születhetnek jó interjúk (Labov 1984, 40). Ezen a téren én előnyben voltam, mivel az adatközlőim a legszűkebb baráti körömbe tartoznak, így nem kellett más pozícióba kényszeríteni magam.
„A felvételek két fő összetevőjét az irányított beszélgetések és a tesztmodulok jelentik. Az irányított beszélgetés olyan, meghatározott témák szerint szervezett beszélgetés, amelynek bizonyos fokig szimulálnia kell a spontán társalgást. Legfőbb alkotóelemei a társalgási modulok, azok az előre meghatározott témacsoportok, amelyekre minden terepmunkásnak fel kell fűznie az interjút” (Bartha 1999, 111). Az irányított beszélgetést csak bizonyos esetekben alkalmaztam, amikor a beszélgetést olyan témákra akartam terelni, melyeknél úgy gondoltam, hogy a legnagyobb mértékben fordul elő a kódváltás. Erre nagyon ritkán volt szükség, elsősorban a rejtett felvételeknél. Az interjúk általában spontán, előre meg nem tervezett módon zajlottak, ezzel is szerettem volna elérni, hogy azok minél meggyőzőbben tükrözzék az informális stílust. Az interjúk készítéséhez diktafont alkalmaztam, ami a legtökéletesebb eszköze annak, hogy rejtett felvételek készítésénél is jól használható előnyelvi anyag szülessen. Mindezek mellett az interjúk pontos lejegyzésénél is nagy segítséget nyújtott.
„Az eredmények megbízhatósága érdekében a leginkább célravezető megoldás voltaképpen az, ha a vizsgálati kérdéseket különböző módszerekkel járjuk körül” (Bartha 1999, 113). Így szükségesnek tartottam egy nyelvhasználati kérdőív összeállítását is (lásd a Függeléket). A kérdőívben előforduló kérdések az adatközlők nemzetiségére, iskolázottságára vonatkoznak. Az adaközlők saját maguk értékelték szlovák nyelvtudásukat. Az alapadatokon kívül felmérhető a magyarsághoz való kötődésük foka, valamint a kódváltásról vallott nézetük. A kérdőív kitér az anyanyelv és a másodnyelv használatára vonatkozó kérdésekre is: mely személyekkel beszélnek magyarul és szlovákul, milyen nyelven gondolkodnak, milyen nyelven számolnak stb. A számomra elemzési szempontból gondot okozó mondatokat a kérdőív második részében teszteltem. Az adatközlőknek általában három variáns közül kellett kiválasztaniuk azt, melyet a legtermészetesebbnek éreztek. Valójában itt saját és egymás mondatait, ill. azok módosított változatait tesztelték. A kérdőív fordítástesztet is tartalmaz, amely a korpuszban leggyakrabban előforduló szlovák szavakra irányul. Az adatközlőknek meg kellett határozniuk bizonyos szavak magyar megfelelőit, és meg kellett jegyezniük, hogy mindennapi életük során szlovákul vagy magyarul használják-e őket gyakrabban.
Gyűjtőmunkám során nemcsak az adatközlők nyelvhasználatát veszem figyelembe, hanem a kérdőíves felmérés során született eredményeket is, mivel ezek meghatározóak lehetnek a kódváltás vizsgálatakor.
2.2. Az anyaggyűjtés problémái
Bartha Csilla a nyelvválasztás kapcsán három egymást befolyásoló tényezőt sorol fel: ki beszél, kihez és mikor. Ezek alapján minden közösségben felsorakoztathatók elvont szociolingvisztikai színterek (Bartha 1999, 92). A baráti kör, a munka, a család ilyen szociolingvisztikai színtér. Bartha Grosjean-t idézi (Grosjean 1995, 261–264), aki szerint „a kétnyelvű beszélők mindennapi életük során mindig egy adott nyelvi módot kiváltó szituációs kontinuum különböző pontjain helyezkednek el. A kontinuum egyik végpontján, teljes egynyelvű módban akkor van a beszélő, ha egyik vagy másik nyelvének egynyelvű beszédpartnereivel érintkezik szóban. A másik végpont a teljes kétnyelvű mód, amikor is ugyanazokon a nyelveken osztozó kétnyelvűek érintkeznek. Minthogy mindkét nyelv aktív állapotban van, Grosjean szerint a nyelvválasztás, kódváltás, kódkeverés stb. jelenségei voltaképpen csak ebben az állapotban nyernek értelmet” (Grosjean 1999, 112). Ezek alapján az adaközlőkkel elsősorban baráti társaságban készítettem felvételeket. Csupán két interjú készült két különböző munkahelyen a jelenlétem nélkül. Az egyik interjú tökéletes példája annak, hogy kétnyelvű személyek hogyan viccelődnek a kódváltással. Carol Myers Scotton a következő megállapításra jutott: „a kétnyelvűek még akkor is követik a kódváltás szabályait, amikor viccet űznek a kódváltásból (Myers Scotton 1990, 10).
A következő probléma, amellyel minden terepmunkás küszködik, a megfigyelői paradoxon: „a nyelvésznek az a dolga, hogy megfigyelje a beszélőt akkor, mikor a beszélő úgy gondolja, hogy nem figyelik. Ezt soha nem lehet tökéletesen kiküszöbölni” (Labov 1984, 30). Törvényszerűen a probléma nálam is felmerült, kiváltképp az egyik adatközlő esetében, akit a diktafon jelenléte minden esetben feszélyezett. A problémát úgy próbáltam kiküszöbölni, hogy nagyobb baráti társaságban készítettem vele interjút, valamint két esetben rejtett felvételt alkalmaztam. /4/ Ennek ellenére a megfigyelői effektust nem tudtam teljesen leküzdeni, így a harmadik számú adatközlőtől rendelkezem a legkevesebb anyaggal. A többi adatközlővel nem volt ilyen gond. A teljes diszkréció biztosítása elegendő volt ahhoz, hogy az adatközlők feloldódva beszéljenek bármilyen témáról.
2.3. Az anyagfeldolgozás módszere
Az interjúk lejegyzésekor pontos fonológiai átírást alkalmaztam. Ezzel is szerettem volna tükrözni, hogy az adatközlőket elhanyagolható mértékben feszélyezte a diktafon jelenléte, és informális stílust képviselő szabad beszélgetésekre került sor.
Mivel dunántúli nyelvjárásterületen élő adatközlőkről van szó, az átírásban jelöltem a zárt ë, a polifémikus a` és e` hangokat. Ezenkívül jelöltem a hosszú á rövidülésével keletkezett illabiális a° hangokat. A szupraszegmentális jelenségeket a következő módon jelöltem: P = rövid szünet; PP = középhosszúságú szünet; PPP = hosszú szünet; a [PAR.INNEN] [PAR.EDDIG] között megjelenő szövegrészeket az adatközlők egyszerre mondták; *** = érthetetlen szó; xxx = hezitáció; aláhúzással a közvetett vagy közvetlen kölcsönszavakat jelöltem; csupa nagybetűvel az analóg szavakat /5/ jelöltem.
2.4. Az adatközlők bemutatása
Az 1. számú adatközlő: A 24 éves V. P. szülei magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek. Adatközlőm a Peredi Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulója volt, majd az Építészeti Szakközépiskola magyar tagozatán folytatta tanulmányait Ógyallán. A szakközépiskola befejezése után a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemre felvételizett. Kisebb megszakítással a 2001/2002-es tanévben az egyetem harmadéves hallgatója. Egyetemi évei során többször dolgozott újságárusként Pereden, ahol kizárólag a magyar nyelvet használta. Fél évig dolgozott Vágsellyén egy textilüzletben, ahol vegyesen használta a magyar és a szlovák nyelvet.
Az 1. sz. adatközlő családi környezetben mindig magyarul beszél. Nagyon kevés szlovák anyanyelvű rokona van. Évente egyszer, esetleg kétszer találkozik velük. Barátaival többnyire magyarul beszél, a szlovák nyelvet csupán az iskolában használja tanáraival és ismerőseivel, de itt is inkább magyar anyanyelvűek társaságát keresi. Adatközlőm gyakran olvas magyar szépirodalmat. Szlovák és magyar lapokat egyaránt vásárol. Rendszeresen nézi a magyar televíziócsatornákat, és hallgatja a rádióadókat.
Az interjúk folyamán a magnó jelenléte nem zavarta. Az első pillanattól kezdve feloldódva beszélt, általában az iskolában történt dolgokról. Saját elmondása alapján szakmai témákról könnyebben beszél szlovákul, pontosabban keveri a két nyelvet, mivel nem ismeri a magyar szakterminológiát. Más témákról beszélve szinte alig keveri a két nyelvet, csupán elvétve használ egyszavas kódváltásokat.
A 2. számú adatközlő: A 25 éves peredi születésű T. A. szülei magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek. Adatközlőm az általános iskolát Pereden végezte magyarul. Ezután Pozsonyban tanult szlovák nyelvű szakmunkásképzőben. A szlovák nyelvvel kizárólag iskolába lépése után találkozott, de aktívan csupán a szakmunkásképző iskolában kezdte használni. Elmondása alapján pozsonyi tartózkodásának három éve alatt nem voltak problémái a szlovák nyelvvel. Tanulmányai utolsó évében már szlovákul gondolkodott, és az idegenek nem vették észre, hogy magyar anyanyelvű. Tanulmányai befejezése után visszatért Peredre, ahol újságárusként dolgozott három évig. Immár négy éve Vágsellyén dolgozik egy textilüzletben. A szlovák nyelvvel állandó kapcsolatban van. Évente több hetet tölt Pozsonyban, ahol egy hasonló jellegű üzletben dolgozik kisegítőként. A 2. sz. adatközlő családi környezetben mindig magyarul beszél, szlovák rokonai nincsenek, évente kétszer találkozik csehországi magyar rokonaival, akikkel többnyire magyarul próbál beszélni. Barátaival kizárólag magyarul beszél, a szlovákot csupán munkahelyén használja munkatársával. Főnökével szintén magyarul beszél. Adatközlőm gyakran olvas magyar szépirodalmat, magyar és szlovák lapokat egyaránt vásárol, viszont csakis magyar nyelvű tévéműsorokat néz, és magyar nyelvű rádióadókat hallgat.
Az interjúk folyamán általában munkahelyéről beszélt. Ilyenkor gyakran váltott kódot, de mindennapi dolgokról beszélve is néha alkalmazta a kódváltást.
Az interjúhelyzet minden esetben feszélyezte adatközlőmet, csupán baráti társaságban tudott teljes mértékben feloldódni. Kétszer alkalmaztam rejtett felvételt.
A 3. számú adatközlő: A 3. sz. adatközlővel az egyik felvétel munkahelyén készült a jelenlétem nélkül, a többi pedig baráti környezetben. Az első interjúból is jól látszik, hogy az adatközlőt nem feszélyezte az interjúhelyzet, az első pillanattól kezdve feloldódva beszélt bármilyen témáról.
A 25 éves P. K. Pereden született. Szülei magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek. A magyar általános iskolát Pereden végezte, majd tovább folytatta tanulmányait a Vágsellyei Vegyészeti Szakközépiskolában. Az érettségi után kéthónapos továbbképzésen vett részt, amely szlovák nyelven folyt. Jelenleg Vágsellyén dolgozik egy kozmetikai szaküzletben. Az adatközlő angol nyelvű tanfolyamot látogat kezdők számára, ahol az oktatás szlovák nyelven folyik. Mindezek mellett 2000-ben vezetőtanfolyamra járt, ahol önszántából választotta az oktatás nyelvéül a szlovákot. Saját elmondása alapján így könnyebben megértette.
Az adatközlő a szlovák nyelvvel csupán iskolába lépése után találkozott, de aktívan azóta használja, amióta dolgozik. Családi környezetben kizárólag magyarul beszél, barátaival egyaránt használja a magyar és a szlovák nyelvet. Munkahelyén hol magyarul, hol szlovákul kommunikál, mivel munkatársai kétnyelvűek. Főnökével szintén mindkét nyelven beszél. Amint elmondta, gyakran nem is tudatosítja, hogy szlovákul vagy magyarul beszél. Az adatközlő mindkét nyelven olvas szépirodalmat. Szlovák és magyar lapokat egyaránt vásárol. Szlovák és magyar tévéműsorokat szintén néz, rádiócsatornák közül inkább a szlovákot hallgatja.
Az interjúk során sok mindenről beszéltünk, nem korlátoztam a beszélgetést munkahelyi témákra. Az adatközlő nagymértékben alkalmazta a kódváltást, bármilyen témáról beszélt is.
A 4. számú adatközlő: A 4. sz. adatközlővel munkahelyén és baráti környezetben készültek felvételek. A diktafon jelenléte nem zavarta, feloldódva beszélt az első pillanattól kezdve.
A 24 éves N. L. Deákiban született. Szülei magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek. A magyar általános iskolát Deákiban végezte, majd a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az érettségi után a dunaszerdahelyi Kereskedelmi Akadémián szerzett könyvelői képesítést. Immár hat éve a Járási Munkaügyi Központban dolgozik Vágsellyén. A 2000/2001-es tanévtől a Komáromi Városi Egyetem hallgatója. A szlovák nyelvvel csupán tanulmányai során találkozott, aktívan azóta használja, amióta dolgozik. Elmondása alapján munkába lépésekor problémái voltak, mivel nem tudta magát megértetni szlovák munkatársaival. Több hónapba került, amíg ezt le tudta küzdeni. Ma már folyékonyan beszéli a szlovák nyelvet. Erősen szlovák domináns környezetben dolgozik. Munkahelyén inkább a szlovák nyelvet használja még a kétnyelvű személyekkel is.
Családjával kizárólag magyarul beszél, szlovák rokonai nincsenek. Barátaival is csupán a magyar nyelvet használja. Gyakran olvas szlovák és magyar szépirodalmat. Szlovák és magyar lapokat egyaránt vásárol. Tévéműsorokat mindkét nyelven néz. Rádiócsatornák közül szintén mindkettőt hallgatja.
Az interjúk során általában a munkahelyéről beszélt, de szóba kerültek más témák is. A beszélgetés folyamán a szlovák és a magyar nyelvet keverve használta, bármilyen témáról volt is szó.
3. A kódváltás pragmatikája
A kódváltás okainak feltárása bonyolult feladat, mivel nem elég ismerni a mondatok szerkezetét, hanem több nyelven kívüli tényezőt is figyelembe kell venni, mint például a beszédpartnerek viszonyát, kompetenciájukat mindkét nyelven, a témát, a társadalmi normákat, a beszélők kétnyelvűségének jellegét, a beszédhelyzet tényezőit. Ha a kutató valamelyiket is figyelmen kívül hagyja, félreértelmezheti a kódváltást, téves eredmények születhetnek. Természetesen minden tényező tökéletes tanulmányozására és megismerésére nincs mód, de a közösség beható tanulmányozása nélkülözhetetlen a kutatásban.
A pragmatikai feldolgozáshoz egy kérdőívet állítottam össze, melyet az adatközlők kitöltöttek, és minden adatközlővel külön készítettem egy interjút szembesítve őket kódváltási szokásaikkal.
3.1. A kódváltás okai
J. C. P. Auer szerint a kódváltás irányulhat a diskurzusra (dicourse-related code switching) vagy a beszédpartnerre (participant-related code switching). A diskurzusra irányuló kódváltás legalapvetőbb okainak a következőket tartja: a beszédpartnerek megváltozása, az interakció hangnemének megváltozása, beszédtéma megváltozása, szövegtagolás /6/ (Auer 1988, 199).
Lanstyák István a kódváltás okaiként a következőket jelöli meg: a kommunikációs helyzet megváltozása, nyelvi hiány, lapszus, kötés, idézés (Lanstyák 2000b, 7–10.). Természetesen az itt felsorolt eseteken kívül a kódváltásnak számos más oka is lehet, de a tanulmányomban csupán azokat ismertetem, amelyek az adatbázisomban megjelennek.
3.1.1. A kommunikációs helyzet megváltozása
A váltás legáltalánosabb oka az, hogy az interakció során valami megváltozik (Auer 1988, 187). A változások nagyon sokrétűek lehetnek. A kódváltás kifejezheti a beszédtéma megváltozását. Az adatbázisomból ezt egy munkahelyi beszélgetés bizonyítja. Az egyik adatközlő épp egy címet akar megtudni munkatársától, majd hirtelen témát vált, és saját magánéletéről kezd beszélni. Panaszkodik, hogy barátjával nem tud elmenni kirándulni, mivel nem engedik el munkahelyéről.
Az interjúrészlet jól tükrözi, hogy az NL adatközlő hogyan vált kódot a beszédtémától függően. Ha munkahelyi dolgokat vitatnak meg, a szlovák nagyobb szerepet kap.
| 1.
L2: Hallod? |
L2: Hallod? NL: No? L2: És valahova elmëntëk busszal. NL: Hát, mondom, hogy nem tudom, mer [PAR. INNEN] nem kap szabadság-ot. [PAR. EDDIG] L2: [PAR. INNEN] Nem kap szabadságot… [PAR. EDDIG] NL: Csak a P tëgnap hívtam nëki, mondom, akkor szombaton mëhetünk? Azt mondja, hogy izé P, hogy tëgyük át ëgy héttel, én nem tëhetëm át, mer én tizënnégy, tizenötre P beraktam a összes embërëmët P két napra, és akkor mind az ajánlatokot köll nëkik írnom, tudod P, azt nem hagyhatom a Martinára P, [nevet] de még kérdëztem tőle előtte P, ennek a P Liptáknak hova küldjem Vágfarkasd vagy Építők útja? L2: Építők útjá-t… NL: Építők útjá-t? L2: A határozat-on mi van? Nem fogunk gatyázni P, ott van az átmeneti lakhely? [PAR.INNEN] Ez mi? [PAR.EDDIG] NL: [PAR.INNEN] Ez [PAR.EDDIG] orvosi jelentés. L2: Továbbá *** utólagosan feltünteti, vagy mi? NL: Vágfarkasd… L2: És? NL: A feltüntetett időben elérhető, nem elérhető xxx Építők útja van nëki, amúgy. L2: Akkor Építők útja. NL: NO, és izé P, azt mondta, hogy marha sok a munkájuk PP, nem tudja, ahogy az ajánlat-ot az Építők-re adtad? L2: Az van a határozat-on, nem? NL: Mer P Építők útja, mer a végzés-en is az van PP, és az van a gépbe PP, mit adjak be P, vagyis mit tëgyek? L2: De jelentkezett, hogy nem vette át? NL: Nem, P, Vágfarkasd nem vette át, három cím van nëki PPP, NO, és hogyha má másképp nem mëgyünk, akkor legalább úgy mondtam nëki, hogy úgy próbálja meg kivënni P, hogy szombattú csak szërdáig, és csütörtök má mënjën, má mëhet dolgozni, tudod, marha sok a munkájuk. L2: ***** NL: No, tudod, hogy ëgy nap PP, és izé hogyha két óra a út P, az ölég rá, úgy akartam, hogy egész hétën. De még kérdëztem tőle, mindëgy nëkëd? [felemeli a hangját], persze hogy, ő akkor kap szabadságot, amikor mondjuk PP, no persze PPP, Dózsáné az Vecse vagy Vágsellye? L2: Dózsáné az xxx, az Vágsellye. NL: Jó. L2: Elég! NL: Mi elég? Kiírogatni? L2: NO… |
Amint a magánélete kerül szóba, az adatközlő a magyar nyelvre tér át. „A társadalmilag tagolt közösségekben a beszélők a nyelvváltozatokat társadalmi csoportokkal és tevékenységekkel kapcsolják össze, megkülönböztetve azokat a változatokat, amelyek saját csoporttagságukat szimbolizálják (mi kód), azoktól a kódoktól, amelyek a csoporton kívüliséget és e külső kapcsolatokat jelzik (ők kód). Egy-egy közösségben meghatározható, hogy adott tevékenységekben és helyzetekben mely kód tekinthető természetesnek, kulturálisan elfogadottnak, ily módon jelöletlennek. Az ettől való eltérések szokatlan, jelölt választásoknak minősülnek” (Bartha 1999, 106). A fent közölt beszélgetésen jól megfigyelhető, hogyan jelenik meg az „ők” kód és a „mi” kód. Az adatközlő szlovákul beszél („ők” kód), amikor munkáról van szó, de amint magánélete kerül szóba, áttér a magyar nyelvre („mi” kód).
Blom és Gumperz a kódváltás két alapvető típusát különböztette meg, a helyzethez kötött (situational) és a metaforikus (metaphorical) kódváltást. A helyzethez kötött kódváltás társadalmi megegyezésen alapszik. Ilyenkor a nyelvválasztás függ a témától, helytől, beszélőktől és az interakció céljától. A metaforikus kódváltás szintén társadalmi megegyezésen alapszik, de főként nyomatékosításra használjuk (Myers Scotton–Ury 1977, 5). Ez az általános felosztás mára már érvényét vesztette, mivel túlságosan leegyszerűsítette a kódváltás funkcióit. Ha mégis be kellene sorolnom a fent közölt példákat, mindenképpen a helyzethez kötött kódváltáshoz sorolnám.
Az interakció során nemcsak a beszédtéma változhat meg, de az interakcióban részt vevő beszélők és a beszélgetés helye is. Lanstyák István az interakcióban részt vevő beszélők változására példaként említi egy egynyelvű személy megjelenését a kétnyelvűek között, akik addig olyan nyelven társalogtak, melyet az egynyelvű nem beszél (Lanstyák 2000b, 8). Az én anyagomban erre nincs példa, mivel minden esetben a négy beszélő szerepelt adatközlőként, a hely pedig sosem változott. A kérdőíves felmérés viszont alátámasztotta, hogy adatközlőim ugyanúgy viselkednek hasonló beszédhelyzetben. Arra a kérdésre, ha szlovák anyanyelvű személy van a társaságodban, milyen gyakran beszélsz magyarul, egy adatközlő azt a választ adta, hogy soha, három pedig azt válaszolta, hogy csak néha. Válaszukat mindannyian hasonlóképpen magyarázták, mint a 3. sz. adatközlő: „Megtörténik, hogy valami nem »ugrik be«, de a szlovák személy érdekében rögtön szlovákra fordítom.” Saját bevallásuk szerint pedig ha olyan szlovák személyről van szó, aki magyarul is tud, ketten a magyart választják a társalgási alapnyelvként, egy mindkettőt keverve, egy adatközlő pedig beszédtémától függően vagy a magyar, vagy pedig a szlovák nyelvet.
3.1.2. Idézés
Idézés akkor történik, ha a beszélő önmaga vagy más megnyilatkozásait ismétli meg az interakcióban részt vevő beszédpartnerének. A korpuszban az idézés különböző típusai jelennek meg, ezért szükségesnek tartottam több alcsoportot megkülönböztetni.
Önidézés
A beszélő azért vált kódot, mert valamilyen eseményt vagy dolgot szlovákul mondott el valakinek, és saját magát idézi. Könnyebben idézi fel a mondottakat azon a nyelven, amelyen korábban elmondta, mindamellett a szlovák nyelvű idézettel a hitelességre is törekszik.
| 2.
Andi [nevet], Andi, én majdnem, én majdnem röhögtem, röhögtem, de nem izé, én má tisztára izé, mondom P, poèkajte tro¹ku! [felemeli hangját], JAJ, hogy őnëki mindëgy. Tudod, mi?, ledobta a gatyáját, de a felesíge ott vót, psycho-k, vagy mi az isten? És ottan próbát, ëgyik nem tetszëtt nëki, levetëtte, a másikot, járkát össze-vissza, és a izé mëg ott próbát. És azt mondja, hogy P èo, keï sme na plá¾i P, takisto som v boxerkách, tak èo? Mondom, [nevet] ale teraz je zima! |
Andi [nevet], Andi, én majdnem, én majdnem röhögtem, röhögtem, de nem izé, én má tisztára izé, mondom P, várjon egy kicsit! [felemeli a hangját], JAJ, hogy őnëki mindëgy. Tudod, mi?, ledobta a gatyáját, de a felesíge ott vót, pszichó-k, vagy mi az isten? És ottan próbát, ëgyik nem tetszëtt nëki, levetëtte, a másikot, járkát össze-vissza, és a izé mëg ott próbát. És azt mondja, hogy P mi, ha strandon vagyunk, akkor is alsónadrágban vagyok, akkor mi? Mondom, [nevet] de most tél van! |
A 2. számú adatközlő a munkahelyén történt eseményekről mesél a 2. számú idézetben. Egy egynyelvű szlovák vevővel beszélget. Csak azok a részek hangzanak el szlovákul, melyek a történetből származnak. Az adatközlő önmaga és beszédpartnere nyilatkozatait idézi szlovákul. /8/ A következőképpen vélekedik kijelentéséről: „Ez ahugyan törtínt, én úgy mondom e`, ha° , /9/ hogy fele`tem nëki vissza, vagy én nem tudom.”
Mások idézése
A beszélők azért váltanak kódot, mivel bizonyos eseményekről szlovákul értesültek, és így könnyebben idézik fel a hallottakat. A hitelességre való törekvés szintén oka a szlovák idézésnek.
| 3.
Azt mondja a Zorka nëkëm, hogy izé P, [felemeli a hangját] ty lep¹ie vie¹ tieto predáva», hogy izé nahovorí¹ µudí, jako, tudod. |
Azt mondja a Zorka nëkëm, hogy izé P, [felemeli a hangját] te jobban tudod ezeket árulni, hogy izé rábeszéled az embereket, hogyan, tudod. |
A 2. sz. adatközlő egyik munkatársával beszélget. A következőképpen vélekedik a kódváltásáról: „Ezt azér mondom szlovákú, mer én a Zorká-va`, az szlovák lánka, és Zorká-va` beszégetëk azér, és gyorsan nem tudom lefordítani.”
Ellenpéldaként csupán egy mondatot tudok bemutatni (lásd a 2. példát), amikor az adatközlő nem azon a nyelven mondta el a történteket, ahogy hallotta. A 2. sz. adatközlő egyik vásárlójáról beszél, saját magát szlovákul idézi. A vásárló egy mondatát magyarul mondja el (JAJ, hogy őnëki mindëgy), mert közvetett idézetről van szó. A következő nyilatkozatát már szlovákul idézi.
Kulcsszavak idézése
Az adatközlő valamiről szlovákul szerzett tudomást. Tudatában csupán a mondanivaló lényege, tehát a kulcsszavak maradtak meg, természetesen szlovákul. Itt sem szabad megfeledkezni arról a pszicholingvisztikai tényezőről, hogy a beszélő könynyebben idézi a szavakat azon a nyelven, amelyen hallotta.
| 4.
NL: És akkor vót ott, hogy izé, dru¾ica Zeme, és akkor a P Zem, az nagy písmeno… |
NL: És akkor vót ott, hogy izé, a Föld műholdja, és akkor a P Föld, az nagybetű… SZK: Mi az a műhold? NL: Bolygó xxx, nem bolygó, hanem műhold, vagy valami ilyesmi. |
Ez az idézet szintén a 4. sz. adatközlő elbeszéléséből való. Ebben az esetben az 1. példát veszem figyelembe. Az adatközlő tovább folytatta a vizsgán történteket. Továbbra sem tért át a szlovákra, csupán bizonyos szavakat idéz szlovákul. Ebben az esetben sem beszélhetünk hiányról vagy lapszusról, mivel a következő mondatban beszédpartnere kérdésére (mi az a dru¾ica?) azonnal megmondja a magyar megfelelőt.
Felidézés
Az adatközlő szlovák feliratokon vagy hivatalos nyomtatványokon lévő szavakat szlovákul idézi fel. Azért tartom fontosnak elkülöníteni az idézés többi csoportjától, mivel itt nem valóságos beszédeseményből idéz az adatközlő.
| 5.
Nem én, hanem ő. Takarva van ő, në fíljé! És hogy izé PP blokovanie tovaru, èistota, poriadok, mëg ilyenëk, az rajta van… |
Nem én, hanem ő. Takarva van ő, në fíljé! És hogy izé PP az áru blokkolása, tisztaság, rend, mëg ilyenëk, az rajta van… |
Az adatközlő a következőképpen nyilatkozott kódváltásáról: „Én ezt szoktam óvasni, ezt a zmluvá-t, szërződíst, és ezëk vannak benne, és szërintem én így emlékëztem vissza rá.”
| 6.
TA: Az mire van? |
TA: Az mire van? PK: Feszesítő testápoló tej P, hogy feszessé tegye a combjaidat. |
Itt az első kódváltást veszem figyelembe. Az adatközlő így találkozott a felirattal. „Ez az, hogy elmondod, hogy mi van a termékën, hamarabb eszëdbe jut, hogy például nem kérsz üzletbe super µahké LM-ky, ale SUPER LIGHT, mer SUPER LIGHT van ráírva.” Az adatközlő itt egy szlovák–angol kódváltást hoz szemléltető például.
3.1.3. Nyelvi lapszus és nyelvi hiány
Nyelvi lapszus
Lapszusról akkor beszélünk, amikor a beszélő egy bizonyos kifejezést ismer a bázisnyelven, de nem tudja felidézni. Ilyenkor általában egyszavas kódváltások születnek. A beszélő kódot vált, hogy pótolja a pillanatnyi lexikális rést.
| 7.
És mútkor is beá…, beizéte P, be-hlásila, ¾e na tabule. [nevet] |
És mútkor is beá…, beizéte P, be-jelentette, hogy a táblán. [nevet] |
Ez egy újabb kitűnő példája a lapszusnak. Az adatközlő magyarul meséli el a történteket, majd hezitál, keresi a megfelelő magyar szót, de nem jut eszébe, ezért vált át igekötő után a szlovák szóra. Természetesen lapszusról van szó, és nem hiányról. A beszélő ismeri a szó magyar megfelelőjét. Amikor szembesítettem őt kijelentésével, a következőket kérdezte: „Ezt biztos így mondtam?” Pillanatnyi „rövidzárlatról” lehetett szó.
A „nyelvi lapszus” minden adatközlő nyelvhasználatában megfigyelhető. A 4. sz. adatközlő egyetért azzal a véleménnyel, hogy azt mondja szlovákul, ami nem jut eszébe magyarul. ő az egyszavas kódváltásainak többségét azzal indokolta, hogy „hirtelen szlovákul ugrik be a szó, mivel gyakran használom így, és gondolkodnom kellene a magyar szón”.
Korrekció, ismétlés
A váltás azért történik, mivel a beszélőnek hirtelen nem jut eszébe a megfelelő szó, vagy helytelenül nevezi meg. Ilyenkor korrekció vagy ismétlés történik. A lapszus sajátos esetéről van szó, ezért is minősítem alcsoportjaként.
| 8.
És mondja, hogy PP, hogy most azt hiszi, hogy PP, hogy én most most magára, xxx ¾e ja som na vás zlý… |
És mondja, hogy PP, hogy most azt hiszi, hogy PP, hogy én most magára, xxx hogy rossz vagyok magához… |
Ebben az esetben a kódváltásnak kétféle oka lehetséges, egyrészt a korrekció, mivel a beszélő azonnal felismerte, hogy rosszul fordította le a szlovákul elhangzott mondatot, és rögtön megismételte szlovákul javítás céljából. Ezáltal már pontos idézet született, így a kódváltás oka nemcsak az ismétlés, hanem az idézés is egyaránt. Ez a példa is jól tükrözi, hogy a kódváltásnak gyakran nem csupán egy oka lehet.
Nyelvi hiány
Nyelvi hiányról vagy lexikális résről akkor beszélünk, amikor a beszélő nem tud egy bizonyos fogalmat megnevezni magyarul. Ez a feltevés bizonyos mértékig összefügg az adatközlők kompetenciájával, de nem olyan értelemben, mint ahogy azt Poplack állítja, hogy ti. a kevésbé gyakorlott kétnyelvűek az egyszavas vagy a mondaton kívüli kódváltást részesítik előnyben, azok pedig, akik magasabb kompetenciával rendelkeznek mindkét nyelven, a tagmondatok határán és mondatok között is kódot váltanak (Poplack 1988, 218–219). Az általam vizsgált beszélők esetében ez nem bizonyítható, mivel mind a négy adatközlő magas kompetenciával rendelkezik mindkét nyelven, és beszédükben nem csak egyszavas és mondaton kívüli kódváltások figyelhetők meg. Környezetemben viszont azok a személyek, akik jóval alacsonyabb kompetenciával rendelkeznek a másik nyelven, ugyanúgy élnek a bázisváltással. Ha valamit szlovákul hallottak, az idézet erejéig áttérnek a szlovákra, vagy a hitelességre törekednek, vagy szintén így rögződött a tudatukban. Így Poplack feltevésével nem tudok egyetérteni.
| 9.
Amúgy nëkëm drágák, drágák, kő valami izé P olyan PP, olyan marha jemná anyag, olyan zvonové rukáv ëgy csëpët ë, ilyen na telo, azt fogom e`kérni karácsonyra tűle… |
Amúgy nëkëm drágák, drágák, kő valami izé P olyan PP, olyan marha finom anyag, olyan harangszabású ujj ëgy csëpët ë, ilyen testhez álló, azt fogom e`kérni karácsonyra tűle… |
A fent közölt mondat is kitűnő példája annak, hogy az adatközlő nem ismeri a magyar szót, és ezért váltott szlovákra, különben nem született volna olyan szókapcsolat, mint a „jemná anyag”. Az interjú során kiderült, hogy nem tudja pontosan meghatározni magyarul, ezért váltott át szlovákra egy szó erejéig. A vendégbetét azért került nőnembe, mivel az adatközlő ezt általában a jemná látka szókapcsolatban használja, és ez jutott először az eszébe. A zvonové rukáv-ot nem sorolom ide, mivel az adatközlő ismeri a harangszabású magyar kifejezést, de sosem használja magyarul. A na telo viszont ide sorolható. Az adatközlő ebben az esetben sem ismeri a testhez álló magyar megfelelőt.
A nyelvi hiány főleg az 1. sz. adatközlő beszédében volt nagymértékben észlelhető. Saját bevallása szerint nem tudja a szakszavak magyar megfelelőit, mivel szlovákul tanulja őket, és építészeti témáról máshogy nem tudja kifejezni magát. Ez tökéletes bizonyítéka annak, hogy valóban hiányról van szó. A kérdőíves felmérés során kiderült, hogy vannak bizonyos szakkifejezések, melyeket magyarul tanult a szakközépiskolában, és még mindig élnek a tudatában. „Persze vannak szavak, amit a középsulis időkből magyarul jobban megmaradtak bennem, azt a mai napig képtelen lennék kódolni, pl. trám = gerenda. Mindmáig magyarul mondom, szlovákul csak akkor, ha szlovák a beszédpartnerem.”
3.1.4. A kódváltást az előző megnyilatkozás váltja ki
A beszélő a beszédpartnere hatására azokat a szavakat használja, melyek előtte hangzottak el. Egyfajta visszautalásról is beszélhetünk. Általában egyszavas kódváltásokról van szó, nem történik bázisváltás. A kódváltás nem azon esetéről van szó, amikor a beszélő elfogadja a beszédpartnere nyelvválasztását.
| 10.
VP: Azt mondja, anglický dvorèek-ot, berajzútam kemínyen, azt mondja, hogy P mive` lësz az befödve? P, bude to otvorená alebo zatvorená angl… P, zatvorený anglický dvorèek? TA: Mi az a anglický dvorèek? |
VP: Azt mondja, szellőző csatorná-t, berajzútam kemínyen, azt mondja, hogy P mive` lësz az befödve? P, nyitott vagy zárt ang…, P zárt angol udvar lesz? TA: Mi az a szellőző csatorna? |
A 2. sz. adatközlő VP szavaival kérdezett vissza beszédpartnere kijelentésére. Soha nem használta volna ezt a szót, ha VP adatközlő nem váltja ki benne. A beszélő az anglický dvorèek-kel visszautalt az előtte elhangzottakra, ezzel is növelte a szövegkohéziót. Viszont itt az anglický dvorèek már metanyelvi értelemben szerepel.
| 11.
NL: Aztán fő vót soróva, ki tudja, hány szó P, és mind kisbetűve` írva, és oda köllött írni, most veµké písmeno vagy malé písmeno. És akkor vót ott, hogy izé dru¾ica Zeme P, és akkor a P Zem az nagy P písmeno, mer bolygóró van szó, mer a Zem, akkor blablabla… |
NL: Aztán fő vót soróva, ki tudja, hány szó P, és mind kisbetűve` írva, és oda köllött írni, most nagybetű vagy kisbetű. És akkor vót ott, hogy izé Föld műholdja P, és akkor a P Föld az nagy P betű, mer bolygóró van szó, mer a Föld, akkor blablabla… SZK: Mi az a műhold? |
SZK az NL hatására használta a dru¾ica szót. A „nyelvi hiány” szintén közrejátszott, mivel ha a beszélő ismeri a magyar megfelelőt, nem kérdezett volna vissza. Az NL adatközlő nyilatkozatából kiderül, hogy az első négy kódváltás azért történt, mert kulcsszavakat idézett. Az utána következő váltás, a písmeno már nem idézet. Itt az előző vendégelemek hatására történt a váltás.
Visszautalás
A beszélő azért vált kódot, mert szünet vagy közbevetés után visszatér a témára, amelyet folytatni szeretne, és megismétli a kulcsmondatot vagy szót, amely szlovákul hangzott el. Idézésről is beszélhetünk. Mégis az előző típus alcsoportjaként tüntetem fel, mert a kódváltást az előző megnyilatkozás váltotta ki.
| 12.
VP: … Toto je koµko? Mondom, osemsto. És azt mondja, hogy PP jak to chcete vymurova»? |
VP: …Ez mennyi? Mondom, nyolcszáz. És azt mondja, hogy PP hogyan akarja fölfalazni? TA: Mi az a nyolc? Nyóc métër? VP: Nyócszáz millimétër [nevet], millimétërëkbe beszílünk. TA: De amúgy igazibú mennyi lënne? VP: Nyóc mëg nyóc tizënhat, hat métër. TA: JAJ! NO, és mi? És hogy akarja fölfalazni? |
A TA beszélő felidézte a VP adatközlőben, hogy valójában hol hagyták abba a beszélgetést. Erre utal az „és hogy chcete vymurova»?” kérdés is. Egyfajta idézésről van szó, mivel ugyanazokkal a szavakkal kezdte a TA beszélő, mint amelyekkel a VP befejezte. Esetleg mondhatta volna azt is, hogy „No, és akkor hol fejeztük be?”, vagy ehhez hasonlót.
3.1.5. A kódváltást más nyelvű szöveg váltja ki
A kódváltást más idegen nyelvű szöveg is kiválthatja. A korpuszban csupán egy példa található.
| 13.
És abbú a szoknyábú ki vót vágva, hogy MADE IN Turecko, tudod, kinyírta valaki… |
És abbú a szoknyábú ki vót vágva, hogy MADE IN Törökország, tudod, kinyírta valaki… |
A kódváltást a MADE IN váltotta ki a beszélőben. Az adatközlő eladónő lévén naponta olvashatja ezt a feliratot a termékeken. Tudatosította, hogy idegen kifejezésről van szó, viszont a végét már nem tudta felidézni. Mivel a MADE IN szintén idegen kifejezés, hitelesebb volt a számára a szlovák befejezés, mintha azt mondta volna, hogy MADE IN Törökország.
3.1.6. Kötés
A kódváltást az előző megnyilatkozás utolsó szava vagy szavai váltják ki, amelyek szlovák nyelven hangzanak el, vagy pedig analóg szó – olyan szó, amely mintkét nyelvben egyforma. Ezt nevezzük kötésnek (triggering).
| 14.
L2: Avva` a Pityuva` ? |
L2: Avva` a Pityuva` ? NL: NO, NO, NO, az, az tudod P, akinek prolémája volt az igazgatónővel. |
Itt a három NO implikálhatta a váltást, mivel semmi más nem indokolja azt. Ha a három NO nincs a mondat elején, a mondat valószínűleg magyarul folytatódott volna.
3.2. Az adatközlők céljai, a kódváltás funkciói
A célok a beszélőre vonatkoznak, mivel csupán neki lehetnek céljai, funkciója pedig a beszélő megnyilvánulásainak lehetnek. Tehát a cél és a funkció egyazon dolog különböző oldalát jelzi (Lanstyák 2000b, 10).
A beszélőnek a kódváltással különböző céljai lehetnek. Kódváltással a beszélő kifejezheti haragját (Gal 1979), felhívhatja valamire a beszédpartnere figyelmét (McClure 1981, 83). Ez az én anyagomban is megjelenik. A beszélő kifejezheti beszédpartneréhez való viszonyát (Gumperz 1982, 93). A kódváltás célja lehet egy harmadik személy kizárása a társalgásból (Myers Scotton 1988, 174), amire nem tudok példát felhozni, mivel a felvételek készítésénél nem volt jelen szlovák személy. Lanstyák István a következő funkciókat sorolja fel: a kommunikáció hatékonyabbá tétele, a mondanivaló nyomatékosítása, humor, melyre S. Gal kitűnő példát hoz fel, amikor a romániai németeket említi: „Egy csupa német társaságban a németek románul kezdtek vicceket mesélni, s ezt azzal magyarázták, hogy a németben nincsenek jó viccek” (Gal 1991, 145). A beszélő célja lehet nyomás kifejtése a beszédpartnerre a nyelvválasztást illetően, bizonyos etnikumhoz való tartozás kifejezése, játék a nyelvvel, visszautalás, az üzenet minősítése, stílushatás, saját arculatának ápolása, nyelvgyakorlás. Lanstyák István a gyakorlásról megjegyzi, hogy nem tudni, mennyire gyakori indítékról van szó, de feltételezi, hogy inkább a szlovák nyelv választását motiválja, mint a kódváltást (Lanstyák 2000b, 11). Továbbá említést tesz a bevésetésről, amely főleg tanítási órán és otthoni együtt tanuláskor képzelhető el. A beszélő további célja lehet még, hogy ellenálljon a többségi nyelv dominanciájának (Lanstyák 2000b, 11). Az utóbb említett cél szintén nem jellemző az általam vizsgált közösség egyik tagjára sem, amit résztvevő megfigyelésem alapján is alá tudok támasztani, mivel a szóban forgó személyekkel személyes kapcsolatban vagyok. A kérdőíves felmérésből szintén kiderült, hogy két adatközlő nagyon fontosnak tartja minden szlovákiai magyar számára a szlovák nyelv minél tökéletesebb elsajátítását, kettő pedig elég fontosnak. Három adatközlő büszke rá, hogy szlovákiai magyar, egy pedig nem büszke, de nem is szégyelli. Természetesen más célok is felsorakoztathatók, de munkámban csupán azokkal foglalkozom, amelyek a lejegyzett interjúkból meggyőzően kielemezhetők.
3.3. Az adatközlők lehetséges céljai az általam vizsgált beszédeseményekben
3.3.1. Alkalmazkodás
Az adatközlő azért vált kódot, mert elfogadja az előző beszélő nyelvválasztását.
| 15.
NL: (…) rögtön ki kő tënnünk ëvidëncióbó /10/ ne, nem izé xxx hogy [PAR. INNEN] konanie [PAR. EDDIG] |
NL: De rögtön kizárni P, és hogy P, hogy izé, és hogy P gyötrődjenek vele a kerületen, hogyha izé xxx hogyha, hogyha föllebëznek.. L2: Igen? NL: NO… L2: De megint mit fogunk csinálni? NL: Én nem tudom, én mondtam a Martinának, hogy énnnëkëm biztos, hogy megkönnyítené a munkámot, mer nem kő ajánlatokat kiírogatnom, hanem ölég a izé a névsor-t [PAR. INNEN] kinyomtatni [PAR. EDDIG] L2: [PAR. INNEN] NO, de most figyelj! [PAR. EDDIG] P most ezt izé P, most ezt nem kő így csinánom? NL: Á nem. Igën, mer válogatás P, de a többinek nem adsz P a P [PAR. INNEN], és mindenkinek kell *** [PAR. EDDIG] L2: [PAR. INNEN] [kiabál] Minek fogom arra a papírra írni? [PAR. EDDIG] NL: Milyen papírra? L2: Erre… NL: Az ajánlatra? L2: NO! |
Munkahelyi beszélgetés, amelyben NL az adatközlő. Az L2 személyében olyan beszélő jelenik meg, akinek anyanyelve a magyar, viszont vegyes házassága miatt inkább szlováknak tartja magát, és inkább kommunikál szlovákul, mint magyarul. A társalgás sokáig két nyelven folyik, mivel L2 a társalgás nyelvéül a szlovákot választotta, viszont NL a magyar nyelvet. L2 csupán egy mondat erejéig tér át a magyarra, majd újra a szlovák mellett dönt. Az interjúrészlet végén NL elfogadja L2 nyelvválasztását, és ő is áttér a szlovák nyelvre.
3.3.2. Hatáskeltés
A beszélő azért vált kódot, mert a szlovák kifejezéssel valamilyen hatást akar elérni. Szintén több alcsoport különböztethető meg.
Stílushatás
A beszélő azért vált kódot, mert bizonyos szót kifejezőbbnek, szimpatikusabbnak tart, vagy az adatközlő fel akarja hívni valamire a figyelmet, valamit ki akar hangsúlyozni, és úgy gondolja, hogy a szlovák kifejezéssel nagyobb hatást ér el.
| 16.
Nëkëm nyáron itt a izé, stehná marha jó izmos vót, de má abbahagytam a biciklizést… |
Nëkëm nyáron itt a izé, combom marha jó izmos vót, de má abbahagytam a biciklizést… |
Az adatközlő szimpatikusabbnak tartja a szlovák kifejezést. Saját elmondása alapján soha nem használja magyarul, mivel „az olyan comb, az lëhet csibecomb is”. A szlovák stehná kifejezés szintén utalhat csibecombra, a beszélő mégis inkább a magyar kifejezést azonosítja a csibecombbal. Az adatközlő magyarázata alapján ez a szó kölcsönszóként értékelhető, viszont csakis a 3. sz. adatközlő esetében.
| 17.
Én som stra¹ne ochorela, és oné PP, szombaton munkába majd meghaltam egész idő alatt P, aztán délután P én csak fújtam, fújtam a orromot… |
Én szörnyen megbetegedtem, és izé PP, szombaton munkába majd meghaltam egész idő alatt P, aztán délután P én csak fújtam, fújtam a orromot… |
Az adatközlő a stra¹ne szót találta kifejezőbbnek a magyar szörnyen helyett. „Szërintem a stra¹ne, az olyan jó szó, azza` kifejezni, hogy beteg vót, hogy annyira beteg vótam, és az a stra¹ne, az ëgy stra¹né slovo” (szörnyű szó).
Pontosítás
Kódváltás azért történik, mert a beszélő nyomatékosítani vagy pontosítani akarja mondanivalóját azzal, hogy megismétli szlovákul azt, amit mond. Rokon a fent említett ismétléssel, mégis szükségesnek tartottam elkülöníteni tőle, mivel az ismétlés oka a lapszus. Itt pedig a cél a pontosítás.
| 18.
Akkor jön vele három nőszemély, nem azokba a arab ruhákba, hanem P hosszú kabátba P, és akkor kendő rajtuk P, és nem vót a arcuk eltakarva, neboli zahalené, hanem csak kendő… |
Akkor jön vele három nőszemély, nem azokba a arab ruhákba, hanem P hoszszú kabátba P, és akkor kendő rajtuk P, és nem vót a arcuk eltakarva, nem voltak elfátyolozva, hanem csak kendő… |
A beszélő hangsúlyozni akarta azt, hogy nem volt az arcuk eltakarva. Úgy gondolhatta, hogy az arcuk nem volt eltakarva nem elég világos vagy félreértelmezhető. A szlovák megnevezése viszont egyértelműen utal a közlendőre. A lapszus is közrejátszott, mivel az adatközlő nem határozta meg a mondandóját pontosan. A zahalené pontos megnevezése az elfátyolozva lett volna. Érezhette a pontatlanságot, így a szlovák kifejezéssel akarta nyomatékosítani, mire is gondolt. Carol Myers Scotton szintén említést tesz a kódváltás ezen típusáról, de felhívja a figyelmet arra, hogy ettől az üzenet nem tartalmaz több információt (Myers Scotton 1988, 476).
3.3.3. Távolságtartás
Az adatközlő a kódváltást távolságtartás céljából alkalmazza. Ez a típus csupán a 2. sz. adatközlőnél jelenik meg, és nála sem csupán a kódváltás utal a távolságtartásra. Az adatközlőnek magyar anyanyelvű főnöke van, akivel minden esetben magyarul beszél. Attól függően, hogy a 2. sz. adatközlő milyen érzéseket táplál főnöke iránt, különböző módon nevezi őt meg, hol vezetéknevén, hol pedig keresztnevén. Nemcsak a kódváltást kell figyelembe venni, mivel elsősorban a keresztnév–vezetéknév szembenállásnak van távolságtartó szerepe. A kódváltással az adatközlő még jobban növeli a már meglevő távolságot.
Az adatközlő épp azt meséli el, hogy főnöke kirúgta egyik alkalmazottját, és nem ért egyet a döntésével, a főnökét okolja.
| 19.
Mer P, mer a Csóková /11/ összeveszëtt a Mirkáva`, és a Mirka nem fog nëki ötezër koronáér, ötezër korona fizetést adott nëkije. |
Mer P, mer a Csókáné összeveszëtt a Mirkáva` , és a Mirka nem fog nëki ötezër koronáér, ötezër korona fizetést adott nëkije. |
Az adatközlő a harag kifejezésére vezetéknevén szólítja meg főnökét, ami már eleve távolságtartásra utal, de még fokozza azzal, hogy vezetéknevét szlovákosítja.
Az ellenkező eset is felmerül a korpuszban. Amikor a viszonyuk jó, főnökét keresztnevén nevezi, és magyarul.
| 20.
(…) Angi akart mënni próbáni, e`vitte azt a rolák-ot, amit a Nóritú el akartam kírni… |
(…) Angi akart mënni próbáni, e`vitte azt a garbó-t, amit a Nóritú el akartam kírni… |
3.3.4. Kettős nyelvi identitás kifejezése
A beszélő azért alkalmaz bázisváltogatást, hogy kifejezze, mindkét nyelvhez egyaránt kötődik.
| 21.
PK: Mer sokszor bemëgyëk. Csak úgy, hogy P niè si nechcem kúpi», meglátok valami jó dógot, és akkor oné PP, zoberem, nezoberem… |
PK: Mer sokszor bemëgyëk. Csak úgy, hogy P semmit nem akarok venni, meglátok valami jó dógot, és akkor izé PP, elviszem, nem viszem el… TA: Mi van a izébe, Sellyén, Kati? PK: Hun, Angi? Üzletünkbe? Nagy sëmmi PP, már férfi látogatók se járnak hozzánk, van ëgy füzetünk, amibe írjuk a férfi látogatók-at. És a hülye Vigi P, ta`pas tót, és leírja a férfi látogatók-at lágy i-ve`. Mëg, mëg olyanokot beír a füzetbe, hogy javítom utána. [nevet] Mondom, a francba, magyarnak kell kijavítania! [nevet] Nyáron ugyi, vót rajtam ëgy főső, ilyen, ilyen gombos főső, és ugyi főső kettő vagy három kigombúva, csak P, csak lássák P, le voltam sülve, minden. |
A második szövegrészben csak azokat a bázisváltásokat veszem figyelembe, amelyek nem idézetek. Ha figyelembe vesszük az adatközlő hátterét, véleményét a kódváltásról, rá kell jönnünk, hogy nem véletlenszerű, hogy épp a 3. sz. adatközlőnél fordul elő legnagyobb mértékben a bázisváltás. Az adatközlő saját bevallása szerint azért használ szlovák kifejezéseket, hogy közvetve jelezze mindkét nemzethez való kötődését. Szerinte teljesen természetes a szlovákiai magyarok körében, hogy élnek a kódváltással. Ezzel csupán a kétnyelvű környezethez szeretne alkalmazkodni, „és ha csak így lehet, akkor miért ne”. Igaz, hogy attól ő még igazi magyarnak tartja magát, hogy keveri a két nyelvet, de azt is elmondta, hogy Magyarországhoz csupán „kultúra, irodalom, magyar filmek miatt kötődik, mivel a szlovákoknak nincs érdemleges kultúrájuk, irodalmuk”. Az ő esetében elfogadható az a nézet, melyet Carol Myers Scotton vall: „A beszélő azt akarja kifejezni, hogy ő nemcsak X, de Y is” (Myers Scotton 1988, 170). Olyan nyelvi kettősség alakulhatott ki az adatközlőben, mely szerint vonzódik a magyar nyelvhez, mivel ezt tartja anyanyelvének. A magyar a szolidaritás nyelveként jelenik meg. Viszont a szlovák nyelvet is magáénak érzi. Ez az erősen domináns szlovák környezet hatása, amelyben a beszélő dolgozik. Kiválthatta ezt a munkatársaihoz való erős kötődése is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyfajta alkalmazkodásról is szó van.
3.3.5. Játék a nyelvvel
A beszélők játék céljából élnek a kódváltással. Korpuszomban egy teljes interjú bizonyítja ezt a feltevést. A beszélők jelenlétem nélkül készítették a felvételt, így feszélytelenül viccelődtek a kódváltással. Az interjú, amelyből itt idézek, az egyetlen, melynek a társalgási alapnyelve a szlovák. Így nem állt módomban más példákkal összehasonlítani. Leegyszerűsítve a kódváltás funkcióit, az itt feltüntetett interjúrészlet példaként szolgál arra, hogyan lehet a kódváltást felhasználni nyelvi játékra. A részletesebb elemzésre bővebb anyag szükséges.
| 22.
PK: Spravíme si ¹pioná¾ny délután. |
PK: Csinálunk kémkedős délutánt. |
3.3.6. Intézmények, létesítmények megnevezése
Az adatközlő egy bizonyos intézményt vagy létesítményt szlovákul nevez meg, mivel a szlovák elnevezése ismeretes mindenki számára.
| 23.
Én jövő szërdán mëgyëk, ott lesző tr¾nicá-n a jövő szërdán? |
Én jövő szërdán mëgyëk, ott lesző vásárcsarnok-ban a jövő szërdán? |
| 24.
Üü, embër fél naponkint nem vót ott a tr¾nicá-n. |
Üü, embër fél naponkint nem vót ott a vásárcsarnok-ban. |
Ez az eset csupán a második és a harmadik adatközlőre érvényes, akik úgy vélték, hogy magyarul és szlovákul is egyaránt úgy nevezik meg az épületet. Csodálkozva mondták az interjú során, hogy „hát az a neve, nem?”. A 3. sz. adatközlő meg is jegyezte: „Az tr¾nica, az olyan, mintha Billát mondanának, annak az a neve.” A 2. sz. adatközlő szintén hasonlóképpen nyilakozott róla, ő is úgy gondolta, hogy az említett vásárcsarnoknak Tr¾nica a neve, és akkor úgy kell megnevezni. A szó bizonyos fokig elveszthette idegen jellegét, mivel a környezetükben mindenki a szlovák kifejezést használja a vásárcsarnok megnevezésére.
4. Összegzés
Munkám során négy adatközlő kódváltási szokásaival foglalkoztam. A kódváltást a pragmatika nézőpontjából közelítettem meg. A vizsgálathoz interjúkat készítettem az adatközlőkkel a legintimebb színtereken: családban, baráti társaságban, így a tanulmányban közölt példák a beszélők legbensőségesebb nyelvhasználatát tükrözik. Egy nyelvhasználati kérdőív segítségével szembesítettem őket saját nyelvhasználatukkal azért, hogy kiderítsem, valójában miért is váltanak kódot. A kódváltás okainak és funkcióinak vizsgálatakor az adatközlők véleményére és személyes véleményemre támaszkodtam, ami természetesen nem tükrözheti teljes mértékben az objektív valóságot. Mégis a hitelesség mellett szól, hogy az eredmények nagyon hasonlítanak a szakirodalomban megjelenőkhöz, tehát a kódváltás okai és funkciói hasonlóak lehetnek egyes kétnyelvű közösségekben. Ez természetesen nem zárja ki azt a tényt, hogy a kódváltásnak az általam vizsgált közösségben feltárt okai és céljai nem feltétlenül jelennek meg minden kétnyelvű közösségben. A vizsgálat alapján a kódváltás leggyakoribb okai az említett közösségben az idézés, melynek különböző típusai vannak: a kommunikációs helyzet változása, nyelvi hiány vagy lapszus, kötés. A kódváltást kiválthatja az előző megnyilatkozás és idegen nyelvű szöveg is. A kódváltás lehetséges funkciói szintén nagyon sokrétűek: alkalmazkodás, visszautalás, hatáskeltés, amelynek szintén több típusát tüntettem fel, távolságtartás, kettős nyelvi identitás kifejezése, játék a nyelvvel és intézmények, létesítmények megnevezése. Ezek az okok és funkciók nem elszigetelten jelennek meg, vagyis egy bizonyos kódváltásnak egyszerre több oka vagy funkciója lehet.
A munka alátámasztja, hogy a kódváltás természetes jelenség az általam vizsgált társaságban. Nem valamiféle rendszertelen nyelvhasználatról van szó, hanem egy olyan beszédmódról, amelynek megvannak a szabályai. A nyelvművelők által terjesztett vélemény, amely szerint hibás „makaróninyelv”-vel állunk szemben, nem fogadható el. A munka azt is bizonyítja, hogy a kódváltásnak a „nyelvi hiány” mellett számos más oka és funkciója is lehet. Ezek tudatában egyetlen nyelvművelőnek sincs joga „leszoktatni” az egyént az effajta beszédmódról márcsak azért sem, mert az ember alapvető joga úgy beszélni legfőképpen a legintimebb színtereken, ahogy azt ő óhajtja.
Függelék
Nyelvhasználati kérdőív
- Anyanyelved:
- magyar
- szlovák
- Lakhelyed:
- Foglalkozásod:
- Tanulmányaidat milyen nyelven végezted?
- alapiskola magyar szlovák
- szakmunkásképző magyar szlovák
- szakközépiskola magyar szlovák
- egyetem magyar szlovák
- Milyen szinten beszéled a következő nyelveket? A megfelelő rubrikába tegyél egy x-et!*
- Milyen nyelven gondolkozol? magyar szlovák hol így, hol úgy
- Milyen nyelven álmodsz? magyar szlovák hol így, hol úgy
- Milyen nyelven számolsz? magyar szlovák hol így, hol úgy
- Milyen nyelven imádkozol? magyar szlovák hol így, hol úgy
Milyen nyelven káromkodsz? magyar szlovák hol így, hol úgy
Milyen nyelven beszélsz az állatokhoz? magyar szlovák hol így, hol úgy
Milyen nyelven beszélsz magadhoz? magyar szlovák hol így, hol úgy - Milyen nyelven beszélsz családtagjaiddal?
- szinte mindig magyarul
- általában magyarul, néha szlovákul
- hol így, hol úgy
- általában szlovákul, néha magyarul
- szinte mindig szlovákul
- Milyen nyelven beszélsz nagyszüleiddel?
- szinte mindig magyarul
- általában magyarul, néha szlovákul
- hol így, hol úgy
- általában szlovákul, néha magyarul
- szinte mindig szlovákul
- Milyen nyelven beszélsz rokonaiddal?
- szinte mindig magyarul
- általában magyarul, néha szlovákul
- hol így, hol úgy
- általában szlovákul, néha magyarul
- szinte mindig szlovákul
- Milyen nyelven beszélsz barátaiddal?
- szinte mindig magyarul
- általában magyarul, néha szlovákul
- hol így, hol úgy
- általában szlovákul, néha magyarul
- szinte mindig szlovákul
- Hogyan viszonyulsz anyanyelvedhez?
- minden nyelvnél fontosabb
- ugyanolyan fontos mint a szlovák
- a szlovák fontosabb
-
- Ha valaki csak szlovákul tud Dél-Szlovákiában*
- könnyen boldogul
- lehetnek nehézségei
- nehezen boldogul
- Ha a 2)-t vagy 3)-t karikáztad be, milyen helyzetekben lehetnek nehézségei:
- Ha valaki csak magyarul tud Dél-Szlovákiában*
- könnyen boldogul
- lehetnek nehézségei
- nehezen boldogul
- Ha a 2)-t vagy 3)-at karikáztad be, milyen helyzetben lehetnek nehézségei:
- Ha valaki csak szlovákul tud Dél-Szlovákiában*
-
- Ha valaki csak magyarul tud a lakóhelyeden*
- könnyen boldogul
- lehetnek nehézségei
- nehezen boldogul
- Ha a 2)-t vagy 3)-at karikáztad, milyen helyzetben lehetnek nehézségei:
- Ha valaki csak szlovákul tud lakóhelyeden*
- könnyen boldogul
- lehetnek nehézségei
- nehezen boldogul
- Ha a 2)-t vagy 3)-at karikáztad, milyen helyzetben lehetnek nehézségei:
- Ha valaki csak magyarul tud a lakóhelyeden*
- Fontosnak tartod minden szlovákiai magyar számára a szlovák nyelv minél tökéletesebb elsajátítását?
- nagyon fontos
- elég fontos
- nem túl fontos
- nem fontos
- Munkahelyeden általában milyen nyelven beszélsz?
- szinte mindig magyarul
- általában magyarul, néha szlovákul
- hol így, hol úgy
- általában szlovákul, néha magyarul
- szinte mindig szlovákul
-
- Milyen a viszonyod a szlovák ismerőseiddel?
- nagyon jó
- normális
- nem túl jó
- rossz
- Milyen a viszonyod szlovákokkal általában ?
- nagyon jó
- normális
- nem túl jó
- rossz
- Milyen a viszonyod a szlovák ismerőseiddel?
- Ha ismeretlen szlovákokkal beszélsz, észreveszik-e, hogy nem szlovák az anyanyelved?
- igen, mindig
- gyakran
- csak néha
- soha
- Ha szlovák anyanyelvű személy van a társaságodban, milyen gyakran beszélsz magyarul?
- mindig
- gyakran
- csak néha
- soha
Mi az oka annak, ha szlovák személy társaságában magyarul beszélsz?
- Ha olyan személy van a társaságodban, aki magyarul és szlovákul is beszél, melyik nyelvet választod?
- szlovák
- magyar
- mindkettő keverve
- attól függ
- Ha a D pontot jelölted meg, írd le, hogy mitől függ!
- Kerültél-e már hátrányos vagy kellemetlen helyzetbe, mert magyar nyelvet használtál? (Ha igen, mondd el, mi törént!)
- Milyen nyelvet használsz:
(Egy sorba több x-et is lehet, ha szükséges.)*
- Mennyire tudsz azonosulni a következő megfogalmazásokkal?
- A szlovákiai magyarok körében teljesen természetes, hogy az emberek keverik a két nyelvet.
- teljesen egyetértek
- nagyjából egyetértek
- inkább nem értek egyet, mint igen
- egyáltalán nem értek egyet
- Attól még nem esik csorba a magyar nyelven, ha szlovák kifejezéseket keverünk bele.
- teljesen egyetértek
- nagyjából egyetértek
- inkább nem értek egyet, mint igen
- egyáltalán nem értek egyet
- Vagy beszéljünk magyarul vagy szlovákul, de ne keverjük a két nyelvet!
- teljesen egyetértek
- nagyjából egyetértek
- inkább nem értek egyet, mint igen
- egyáltalán nem értek egyet
- Aki keveri a két nyelvet, az nem igazi magyar.
- teljesen egyetértek
- nagyjából egyetértek
- inkább nem értek egyet, mint igen
- egyáltalán nem értek egyet
- A szlovákiai magyarok körében teljesen természetes, hogy az emberek keverik a két nyelvet.
- Könnyen érthető a számodra, ha valaki keveri a magyart és a szlovákot?
- igen, mindenkit megértek
- néha nem értem
- gyakran nem értem meg az olyan embert, aki keveri a két nyelvet
- általában nem értem őket
- soha sem értem őket
- Zavar, ha valaki keveri a két nyelvet?
- egyáltalán nem zavar
- néha zavar
- gyakran zavar
- nagyon zavar, beszéljen magyarul vagy szlovákul
- Szerinted miért keverik az emberek a két nyelvet? *
- azt mondják szlovákul, ami nem jut eszükbe magyarul
- azt mondják szlovákul, amit nem tudnak magyarul
- azt mondják szlovákul, ami úgy jobban hangzik, mint magyarul
- azt mondják szlovákul, amit hangsúlyozni akarnak
- azt mondják szlovákul, amit szlovákul hallottak, s ezért szlovákul „ugrik be” nekik, úgy emlékeznek rá
- azt mondják szlovákul, amit szlovákul hallottak, és arra törekednek, hogy a hitelesség vagy a szemléletesség kedvéért minél pontosabban adják vissza
- azért használnak szlovák szavakat és kifejezéseket, hogy szlovák nyelvtudásukkal kérkedjenek
- azért használnak szlovák szavakat, kifejezéseket, hogy közvetve jelezzék mindkét nemzethez való kötődésüket
- puszta hóbortból
- egyéb:
- Tudatában vagy-e, hogy kódot váltasz?
- igen, mindig
- általában igen
- általában nem
- nem vagyok tudatában
- Ha a D pontot választottad, magyarázd meg, honnan jöttél rá, hogy nem vagy tudatában!
- Hogyan viszonyulsz a kódváltáshoz?
- nem tartom helyesnek, próbálom minél jobban elkülöníteni a két nyelvet
- elfogadom, mert így kényelmesebb
- elfogadom, mert bizonyos témákról csak szlovákul tudok beszélni
- teljesen természetesnek tartom, nem is veszek róla tudomást
- más:
-
- Vannak bizonyos témák, melyekről jobban beszélsz szlovákul, mint magyarul? (Ha igen, melyek ezek)
- Miért tudsz ezekről jobban beszélni?
- Büszke vagy rá, hogy szlovákiai magyar vagy?
- igen, nagyon
- nem vagyok büszke, de nem is szégyenlem
- nem, inkább lennék szlovák
- teljesen jelentéktelen, hogy szlovák vagy magyar vagyok
- Milyen nyelven szólítasz meg egy idegen embert?
- mindig magyarul
- mindig szlovákul
- hol így, hol úgy
- Ha a C választ karikáztad be, írd le, hogy ez mitől függ!
- Mennyire kötődsz Szlovákiához?
- erősen, hiszen az a hazám
- eléggé
- nem nagyon
- semennyire
- Mennyire kötődsz Magyarországhoz?
- nagyon, jobban, mint Szlovákiához
- eléggé
- nem nagyon
- semennyire
- Értékeld a következő mondatokat!
- Olyan strapce van alú.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - Olyan strapce vannak alú.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - Olyan strapcek vannak alú.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz
- Olyan strapce van alú.
-
- Te mész utorok?
(1) jó (2) rossz - Te mész v utorok?
(1) jó (2) rossz
- Te mész utorok?
-
- Hozott nekem krém na nohy.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - Hozott nekem krémet na nohy.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - Hozott nekem krém na nohyt.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz
- Hozott nekem krém na nohy.
-
- Kért tőlem momentový obrázok.
(1) jó (2) elfogadható (3) rossz - Kért tőlem momentový obrázokot.
(1) jó (2) elfogadható (3) rossz - Kért tőlem momentový obrázkot.
(1) jó (2) elfogadható (3) rossz
- Kért tőlem momentový obrázok.
-
- Vannak ilyen drevené hranoly.
(1) jó (2) rossz - Vannak ilyen drevené hranolyk.
(1) jó (2) rossz
- Vannak ilyen drevené hranoly.
-
- Schodyt vettünk, ilyen základné znalosti.
(1) jó (2) rossz - Schodyt vettünk, ilyen základné znalostit.
(1) jó (2) rossz
- Schodyt vettünk, ilyen základné znalosti.
-
- Kaskádyn voltunk egy hónapja, szeptember végén volt ilyen valamilyen mastrovstvá,
nem tudom hányadik, tudod, ilyen etapy szoktak lenni, és ott volt a befejező verseny.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - …ilyen etapyk szoktak lenni…
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - …ilyen etapy szokott lenni…
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz
- Kaskádyn voltunk egy hónapja, szeptember végén volt ilyen valamilyen mastrovstvá,
-
- Tegnap letettem a székre a nadrágomat, és még most is ott van a menèestráky.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz - … ott vannak a menèestráky.
(1) nagyon jó (2) elfogadható (3) nagyon rossz
- Tegnap letettem a székre a nadrágomat, és még most is ott van a menèestráky.
-
- Ugyanez lesz obhajobyn.
(1) természetesebb (2) nem túl természetes - Ugyanez lesz az obhajobyn.
(1) természetesebb (2) nem túl természetes
- Ugyanez lesz obhajobyn.
-
- Kő valami olyan jemná anyag.
(1) természetesebb (2) nem túl természetes (3) nem természetes - Kő valami olyan jemná látka.
(1) természetesebb (2) nem túl természetes (3) nem természetes - Kő valami olyan jemný anyag.
(1) természetes (2) nem túl természetes (3) nem természetes
- Kő valami olyan jemná anyag.
-
- Van annak testvére, mer Mi»o má elvált.
(1) természetes (2) nem természetes - Van annak testvére, mer a Mi»o má elvált.
(1) természetes (2) nem természetes
- Van annak testvére, mer Mi»o má elvált.
-
- Az olyan, mint én szoktam Avonbú hasznáni, gél na spevnenie, ezt itt kenni, celulitídát.
(1) természetes (2) nem természetes - Az olyan, mint én szoktam Avonbú hasznáni, gél na spevnenie, ezt itt kenni, a
celulitídát.
(1) természetes (2) nem természetes
- Az olyan, mint én szoktam Avonbú hasznáni, gél na spevnenie, ezt itt kenni, celulitídát.
-
- Ott lesző tr¾nicán jövő héten?
(1) természetes (2) nem természetes - Ott lesző a tr¾nicán jövő héten?
(1) természetes (2) nem természetes
- Ott lesző tr¾nicán jövő héten?
-
- Mondtam neki, azt hiszi, hogy engem fognak úradon hagyni.
(1) természetes (2) nem természetes - Mondtam neki, azt hiszi, hogy engem fognak az úradon hagyni.
(1) természetes (2) nem természetes
- Mondtam neki, azt hiszi, hogy engem fognak úradon hagyni.
-
- Persze, csak erre nem mink megyünk, hanem ¾ivnos»nak kő menni.
(1) természetes (2) nem természetes - Persze, csak erre nem mink megyünk, hanem a ¾ivnos»nak kő menni.
(1) természetes (2) nem természetes
- Persze, csak erre nem mink megyünk, hanem ¾ivnos»nak kő menni.
-
- Tegnap kaptunk árut. Jó nadrágokat hozott a Róková.
Vannak ott jó menèestráky.
(1) természetes (2) nem túl természetes (3) nem természetes - Vannak ott jó menèestrákyk.
(1) természetes (2) nem túl természetes (3) nem természetes - Van ott jó menèestráky.
(1) természetes (2) nem túl természetes (3) nem természetes
- Tegnap kaptunk árut. Jó nadrágokat hozott a Róková.
- Írd le a következő szavak magyar megfelelőit, és írd mellé, hogy a szlovák vagy a
magyar kifejezést használod-e!
rolák
regál
firma
úrad práce
vedúci
tr¾ba
výpoveï
podpora
zmluva
dohoda
odstupné
(A *-gal jelölt kérdéseket az RSS-kutatás kérdőívéből vettem.)
Irodalom
- Auer, Peter 1988. A conversation analytic approach to code-switching and transfer. In: Heller, Monica (ed.) 1988, 187–213. p.
- Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
- Blommaert, Jan 1992. Codeswitching and the Exclusivity of Social Identities: Some Data from Campus Kiswahili. Journal of Multilingual and Multicultural Development, Vol. 13, 57–70. p.
- Gal, Susan 1979. Language Shift: Social Determinants of Linguistic Change in Bilingual Austria. New York–San Francisco–London, Academic Press.
- Gal, Susan 1991. Kódváltás és öntudat az európai periférián. In: Kontra Miklós (szerk.). Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 123–157. p.
- Grosjean, François 1995. A psycholinguistic approach to code-switchig: The recognition of guest words by bilinguals. In: Milroy, Lesley–Muysken, Pieter (eds.). One speaker, two languages: crossdisciplinary perspectives on code-switching. Cambridge, Cambridge UP, 259–275. p.
- Gumperz, John J. 1982. Conversational Code Switching. Discourse Strategies, Cambridge UP, 59–99. p.
- Hammink, Julianne E. 2000. A Comparison of the Code Switching Behavior and Knowledge of Adults and Children. University of Texas at El Paso. 1–21. p. http://hamminkj.tripod.com/babel/CS_paper.htm.
- Heller, Monica (ed.) 1988. Code-switching: Anthropological and Sociolinguistic Perspectives. Berlin, Mouton de Gruyter.
- Jakab István 1983. Nyelvünk és mi. Bratislava, Madách.
- Labov, William 1984. Field Methods of the Project on Linguistic Change and Variations. Language in Use, 30–53. p.
- Lanstyák István–Szabómihály Gizella 1996. Kódváltás és nemzeti azonosságtudat. In: Heller, Monica (ed.) 1988, 215–245. p.
- Gadányi Károly, Bokor József és Guttmann Miklós (szerk.). Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szombathely, BDTK, 163–174. p.
- Lanstyák István 1998. A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai. Dunaszerdahely, Lilium Aurum.
- Lanstyák István 2000a. A magyar nyelv Szlovákiában. Osiris Kiadó–Kalligram Kiadó–MTA Kisebbségktató Műhely. Budapest–Pozsony.
- Lanstyák István 2000b. K otázke striedania kódov (maïarského a slovenského jazyka) v komunite Maïarov na Slovensku. Slovo a slovesnost, 1. sz. 17. p.
- McClure, Erica 1981. Formal and Functional Aspects of Codeswitched Discourse of Bilingual Children. In: Durán, R. (ed.). Latino Language and Communicative Behavior. Norwood–New Jersey, Ablex, 69–94. p.
- Poplack, Shana 1988. Contrasting patterns of code-switchng in two communities. In: Myers Scotton, Carol–Ury, William 1977. Bilingual Strategies: The Social Functions of code-switching. International Journal of the Sociology of Language, Vol. 13, 5–20. p.
- Myers Scotton, Carol 1988. Code Switching as Indexical of Social Negotiations. In: Heller, Monica (ed.) 1988, 151–186. p.
- Myers Scotton, Carol 1990. Constructing the Frame in Intrasentential Codeswitching. Bern, Switzeland, Paper Prepared for Annual Meeting–Societas Linguistica Europaea, 1–20. p.
- Myers Scotton, Carol 1993. Common and Uncommon Ground: Social and Structural Factors in Code Switching. Language in Use, Vol. 22, 475–503. p.
- Trudgill, Peter 1997 [1992]. Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába